11.

KONTAKT FELADATOK

A szilárdtest mechanika alapját képezi két test mechanikai érintkezése, hiszen mechanikai erőhatás csak
ilyen módon jöhet létre. Kontakt feladatról mégis csak akkor beszélünk, amikor a két test közül legalább
az egyik deformálható, és a vizsgálat célja a deformálható testben kialakuló feszültségi állapot, esetleg
alakváltozási állapot és az elmozdulásmező meghatározása. Az érintkező testek geometriájától és a
teherátadás módjától függően megkülönböztetünk pont-, vonalmenti és felületi érintkezést. Mindegyik
esetben definiálható egy véges érintkezési tartomány, különben végtelen feszültségek ébrednének, ami
ellentmond a tapasztalatnak.

11.1 Alapfeladatok
11.1.1 Rugalmas féltér terhelése vonalerővel
A szilárdtestek érintkezésének alapfeladata az, amikor az egyik (pl. merev) test mechanikai hatását
kifejező p vonalmenti erő hat egy rugalmas féltérre (11.1 ábra).

11.1 ábra. Rugalmas féltér vonalmenti terhelése

Az állandó megoszló erő miatt síkfeladatként kezelhetjük a problémát, és ezért használhatjuk az Airy-
féle feszültség függvény módszert. polár koordinátarendszerben a választott Airy-függvény legyen az
alábbi:
 ( r , )  Cr sin  , (11.1)
ahol C konstans. A feszültség függvény definícióját felhasználva az ( r , ) -síkban ébredő feszültségek a
következők:
1  2 1  2C
r  2 2   cos  , (11.2a)
r  r r r
 2
 
0, (11.2b)
r 2
1  1  2
 r  2  0. (11.2c)
r  r r 
A radiális irányú nyomóerő a differenciálisan kicsi r  d  t felületen dFr   r trd , ennek
függőleges, az x-tengellyel párhuzamos komponense pedig ( dFr ) cos . Az r sugarú félkör alakú
metszetre vonatkozó erőegyensúlyi egyenlet x-irányban az alábbi:
 /2  /2


F  pt  cos  dFr  

 /2
( r cos trd )  

 /2
( 2C cos 2  td )  C t . (11.3)

Ebből az egyenletből megkapjuk az ismeretlen C paramétert:

11-1
 F p
C  
t 
és így
2p 1
r   cos . (11.4)
 r

11.1.2 Henger és síkfelület közötti érintkezés

Az előbb levezett eredmény közvetlenül használható arra az esetre, amikor egy rugalmas henger
érintkezik egy másik rugalmas test sík felületével. (11.2 ábra).

11.2 ábra. Rugalmas henger és merev síklap érintkezése

A kontakterő ezúttal a t  dy1 felületen oszlik meg (11.3 ábra).

11.3 Felületen megoszló kontakterő

Az eredő erő most F  ptdy1 , amit behelyettesítve a (11.4) egyenletbe azt kapjuk, hogy
2
 r   p cos dy1 . (11.5)
r
Ezt a feszültséget az (x,y)-koordinátarendszerbe transzformálva az alábbi feszültségek adódnak:
 0  cos  
 x  exT  ex  cos sin    r      r cos 2  , (11.6a)
 0 0  sin  
 0  sin  
 y  eyT  ey  sin   cos    r   r sin 2  , (11.6b)
0 0   cos 

11-2
  0   sin  
 xy  exT  ey   cos
sin    r     r sin  cos . (11.6c)
 0 0    cos 
Az ebben a síkban ébredő összes feszültségkomponens számításához vegyük figyelembe a a kvöetkező
geometriai azonosságokat:
x x y y
r  x 2  y 2 , cos   , és sin    ,
r x y
2 2 r x  y2
2

ami alapján az következik, hogy

2 x3 2 xy 2 2 x2 y
 x   pdy1 , y   pdy1 ,  xy   pdy1 . (11.7a-c)
        
2 2 2
x2  y2 x2  y 2 x2  y 2
Tetszőleges helyen működő p  p( y1 ) felületi erő (11.4 ábra) esetén is használható a modell.

11.4 ábra. Tetszőleges felületi kontakterő

Ekkor
F  p( y1 )tdy1 .
Helyettesítsünk ( y  y1 ) -et y helyébe a (11.7a-c) egyenletekben, így az adódik, hogy
2 x3
x   pdy1 , (11.8a)
  x 2   y  y1  2 
2

 
x  y  y1 
2
2
y  pdy1 , (11.8b)
  x 2   y  y 2 
2

 1 

2 x 2  y  y1 
 xy   pdy1 . (11.8c)

 x 2   y  y1  2 
2

 
Ez a modell használható például gördülőcsapágyak, bütykös mechanizmusok vés fogaskerek által
átadott erők meghatározásánál.

11.2 Köríves felületű testek közötti érintkezés

A köríves felületű testek (pl. gömb, henger) közötti érintkezés mechanikai leírására sokféle modell
született. Az időben legelső (1882.) és a mérnöki gyakorlatban mindmáig legmeghatározóbb a Hertz-
féle modell. Ezt követik a JKR- (Johnson, Kendall, Roberts), Bradley- és DMT- (Derjaguin, Müller,
Toporov) modellek (11.5 ábra). A Hertz-féle modellben mindkét test tökéletesen rugalmas, ezen felül a
mechanikai erőkön felül minden más hatás elhanyagolható. A JKR-modell továbbfejleszti a Hertz-

11-3
elméletet az adhéziós erők1 figyelembevételével, azonban megtartja a testek rugalmas alakváltozásának
feltételét. Bradley az érintkező felületeket különválasztja és a testeket merevnek tekinti, a kölcsönhatást
Van der Waals erőkön keresztül valósítja meg.

11.5 ábra. Érintkezési modellek

A DMT-modell az előzőeknél sokkal kifinomultabb: az érintkezési tartományon kívül ugyancsak Van

der Waals erőket vesz figyelembe, azonban ezek véges nagyok a rugalmas alakváltozás következtében.

11.2.1 Hertz-elmélet
Az alábbiakban összefoglaljuk a Hertz-féle érintkezési modell legfontosabb eredményeit. Tekintsünk
először két, R1 ill. R2 sugarú gömböt, amelyeket a pontbeli érintkezésük után a 11.6 ábra szerint egy-egy
F erővel megterhelünk.

11.6 ábra. Két rugalmas gömb érintkezése

Az erők azonos hatásvonalúak, amely áthalad a gömbök súlypontján, valamint a az érintkezési ponton.
A rugalmas deformáció miatt a kialakult egyensúlyi helyzetben az érintkezési felület egy a sugarú kör
lesz, a gömbök súlypontjának távolsága pedig
d  R1  R2   . (11.9)
Figyelembe véve, hogy  ≪ R1 , R2 ,teljesülnek az alábbi geometriai összefüggések:
a a
sin 1  , sin  2  . (11.10a-b)
R1 R2

1
A testek szétválasztásához erőre van szükség.

11-4
Mivel 1 és  2 kicsi, ezért
a a
 1 ,  2 (11.11a-b)
R1 R2
és
12  22
cos 1  1  , cos  2  1  , (11.12a-b)
2 2
valamint igaz az is, hogy
1
d  R1 cos 1  R2 cos  2  R1  R2 
2

R112  R112 .  (11.13)
Helyettesítsük be a / Ri -t i -be és vessük össze a (11.9) és (11.13) egyenleteket. Ez alapján
a2  1 1 

   (11.14)
2  R1 R2 
adódik. A szimmetria tulajdonságok miatt az érintkezési felületen működő nyomás tengelyszimmetrikus
kell legyen. Erre Hertz az alábbi függvényt javasolta:
2
r
p (r )  p0 1    , (11.15)
a
ami teljesíti a  x ( a, )   p( a)  0 dinamikai peremfeltételt és azt a logikus elvárást, hogy pmax  p(0)
legyen. Mindkét gömbre teljesülnie kell az
2 a a 2
r 2
F   p(r ,  )dA    p( r )rdrd  2 p0  r 1    dr  p0 a 2 (11.16)
A 0 0 0 a 3
erőegyensúlyi egyenletnek, amiből az adódik, hogy
3F
p0  2 , (11.16)
2a 
ami azt jelenti, hogy a maximális kontaktnyomás éppen másfélszerese az F / A  F / a 2 névleges
nyomásnak. Az a sugár meghatározásához egy rugalmasságtani feladatot kell megoldani, melynek
terjedelmes levezetése2 meghaladják e téma kereteit. A részletek mellőzésével a kapott eredmény az
alábbi:
3 R1R2 (1   1 ) E1  (1   2 ) E2 
2 2

a3F . (11.17)
4 E1E2 ( R1  R2 )
az érintkezési tartományon belüli normálfeszültségek pedig
p
x   0 2 , (11.18)
1 
  1 1 
 y   z   p0 (1   ) 1   arctan   , (11.19)
    2(1   2 ) 
ahol   y / a . Ha az egyik gömb helyett síklapot vagy konkáv felületet veszünk, akkor R   , ill.
R  0 . A maximális HMH-féle egyenértékű feszültség a   0.481 helyen ébred:
 e,max  0,62 p0 . (11.20)

Amennyiben a két test gömb helyett henger, melyek hossza L, akkor a (11.17) összefüggés helyett a
következőt kapjuk:
F R1 R2 (1  1 ) E1  (1  2 ) E2 
2 2

a2 . (11.21)
L E1 E2 ( R1  R2 )

2
Johnson, K. L. Contact Mechanics. Cambridge University Press, 1985.

11-5
Az erőegyensúlyi egyenletből az érintkezési felületen ébredő maximális nyomásra most
2F
pmax  p0  (11.22)
 aL
adódik, ill. az ébredő feszültségek az érintkezési tartományon belüli pontokban az alábbiak lesznek:
p
 x   max , (11.23)
1 2
 1  2 2 
 y   pmax 
 1 2




 2  ,  z  2 pmax 1   2   .  (11.24)

A maximális HMH-féle egyenértékű feszültség most a   0,704 helyen ébred, értéke pedig:
 e ,max  0.558 pmax . (11.25)

11-6