Professional Documents
Culture Documents
Hertz Kontakt
Hertz Kontakt
Hertz Kontakt
KONTAKT FELADATOK
A szilárdtest mechanika alapját képezi két test mechanikai érintkezése, hiszen mechanikai erőhatás csak
ilyen módon jöhet létre. Kontakt feladatról mégis csak akkor beszélünk, amikor a két test közül legalább
az egyik deformálható, és a vizsgálat célja a deformálható testben kialakuló feszültségi állapot, esetleg
alakváltozási állapot és az elmozdulásmező meghatározása. Az érintkező testek geometriájától és a
teherátadás módjától függően megkülönböztetünk pont-, vonalmenti és felületi érintkezést. Mindegyik
esetben definiálható egy véges érintkezési tartomány, különben végtelen feszültségek ébrednének, ami
ellentmond a tapasztalatnak.
11.1 Alapfeladatok
11.1.1 Rugalmas féltér terhelése vonalerővel
A szilárdtestek érintkezésének alapfeladata az, amikor az egyik (pl. merev) test mechanikai hatását
kifejező p vonalmenti erő hat egy rugalmas féltérre (11.1 ábra).
Az állandó megoszló erő miatt síkfeladatként kezelhetjük a problémát, és ezért használhatjuk az Airy-
féle feszültség függvény módszert. polár koordinátarendszerben a választott Airy-függvény legyen az
alábbi:
( r , ) Cr sin , (11.1)
ahol C konstans. A feszültség függvény definícióját felhasználva az ( r , ) -síkban ébredő feszültségek a
következők:
1 2 1 2C
r 2 2 cos , (11.2a)
r r r r
2
0, (11.2b)
r 2
1 1 2
r 2 0. (11.2c)
r r r
A radiális irányú nyomóerő a differenciálisan kicsi r d t felületen dFr r trd , ennek
függőleges, az x-tengellyel párhuzamos komponense pedig ( dFr ) cos . Az r sugarú félkör alakú
metszetre vonatkozó erőegyensúlyi egyenlet x-irányban az alábbi:
/2 /2
F pt cos dFr
/2
( r cos trd )
/2
( 2C cos 2 td ) C t . (11.3)
11-1
F p
C
t
és így
2p 1
r cos . (11.4)
r
Az eredő erő most F ptdy1 , amit behelyettesítve a (11.4) egyenletbe azt kapjuk, hogy
2
r p cos dy1 . (11.5)
r
Ezt a feszültséget az (x,y)-koordinátarendszerbe transzformálva az alábbi feszültségek adódnak:
0 cos
x exT ex cos sin r r cos 2 , (11.6a)
0 0 sin
0 sin
y eyT ey sin cos r r sin 2 , (11.6b)
0 0 cos
11-2
0 sin
xy exT ey cos
sin r r sin cos . (11.6c)
0 0 cos
Az ebben a síkban ébredő összes feszültségkomponens számításához vegyük figyelembe a a kvöetkező
geometriai azonosságokat:
x x y y
r x 2 y 2 , cos , és sin ,
r x y
2 2 r x y2
2
x y y1
2
2
y pdy1 , (11.8b)
x 2 y y 2
2
1
2 x 2 y y1
xy pdy1 . (11.8c)
x 2 y y1 2
2
Ez a modell használható például gördülőcsapágyak, bütykös mechanizmusok vés fogaskerek által
átadott erők meghatározásánál.
11-3
elméletet az adhéziós erők1 figyelembevételével, azonban megtartja a testek rugalmas alakváltozásának
feltételét. Bradley az érintkező felületeket különválasztja és a testeket merevnek tekinti, a kölcsönhatást
Van der Waals erőkön keresztül valósítja meg.
11.2.1 Hertz-elmélet
Az alábbiakban összefoglaljuk a Hertz-féle érintkezési modell legfontosabb eredményeit. Tekintsünk
először két, R1 ill. R2 sugarú gömböt, amelyeket a pontbeli érintkezésük után a 11.6 ábra szerint egy-egy
F erővel megterhelünk.
Az erők azonos hatásvonalúak, amely áthalad a gömbök súlypontján, valamint a az érintkezési ponton.
A rugalmas deformáció miatt a kialakult egyensúlyi helyzetben az érintkezési felület egy a sugarú kör
lesz, a gömbök súlypontjának távolsága pedig
d R1 R2 . (11.9)
Figyelembe véve, hogy ≪ R1 , R2 ,teljesülnek az alábbi geometriai összefüggések:
a a
sin 1 , sin 2 . (11.10a-b)
R1 R2
1
A testek szétválasztásához erőre van szükség.
11-4
Mivel 1 és 2 kicsi, ezért
a a
1 , 2 (11.11a-b)
R1 R2
és
12 22
cos 1 1 , cos 2 1 , (11.12a-b)
2 2
valamint igaz az is, hogy
1
d R1 cos 1 R2 cos 2 R1 R2
2
R112 R112 . (11.13)
Helyettesítsük be a / Ri -t i -be és vessük össze a (11.9) és (11.13) egyenleteket. Ez alapján
a2 1 1
(11.14)
2 R1 R2
adódik. A szimmetria tulajdonságok miatt az érintkezési felületen működő nyomás tengelyszimmetrikus
kell legyen. Erre Hertz az alábbi függvényt javasolta:
2
r
p (r ) p0 1 , (11.15)
a
ami teljesíti a x ( a, ) p( a) 0 dinamikai peremfeltételt és azt a logikus elvárást, hogy pmax p(0)
legyen. Mindkét gömbre teljesülnie kell az
2 a a 2
r 2
F p(r , )dA p( r )rdrd 2 p0 r 1 dr p0 a 2 (11.16)
A 0 0 0 a 3
erőegyensúlyi egyenletnek, amiből az adódik, hogy
3F
p0 2 , (11.16)
2a
ami azt jelenti, hogy a maximális kontaktnyomás éppen másfélszerese az F / A F / a 2 névleges
nyomásnak. Az a sugár meghatározásához egy rugalmasságtani feladatot kell megoldani, melynek
terjedelmes levezetése2 meghaladják e téma kereteit. A részletek mellőzésével a kapott eredmény az
alábbi:
3 R1R2 (1 1 ) E1 (1 2 ) E2
2 2
a3F . (11.17)
4 E1E2 ( R1 R2 )
az érintkezési tartományon belüli normálfeszültségek pedig
p
x 0 2 , (11.18)
1
1 1
y z p0 (1 ) 1 arctan , (11.19)
2(1 2 )
ahol y / a . Ha az egyik gömb helyett síklapot vagy konkáv felületet veszünk, akkor R , ill.
R 0 . A maximális HMH-féle egyenértékű feszültség a 0.481 helyen ébred:
e,max 0,62 p0 . (11.20)
Amennyiben a két test gömb helyett henger, melyek hossza L, akkor a (11.17) összefüggés helyett a
következőt kapjuk:
F R1 R2 (1 1 ) E1 (1 2 ) E2
2 2
a2 . (11.21)
L E1 E2 ( R1 R2 )
2
Johnson, K. L. Contact Mechanics. Cambridge University Press, 1985.
11-5
Az erőegyensúlyi egyenletből az érintkezési felületen ébredő maximális nyomásra most
2F
pmax p0 (11.22)
aL
adódik, ill. az ébredő feszültségek az érintkezési tartományon belüli pontokban az alábbiak lesznek:
p
x max , (11.23)
1 2
1 2 2
y pmax
1 2
2 , z 2 pmax 1 2 . (11.24)
A maximális HMH-féle egyenértékű feszültség most a 0,704 helyen ébred, értéke pedig:
e ,max 0.558 pmax . (11.25)
11-6