Sziszüphosz mítosza kérdések

1, „A szenvedélye és szenvedése” teszi azzá. Megveti az Isteneket és szenvedélyesen szereti

az életet. A semmit teljesíti be életével. Camus azt a részt emeli ki, vagy legalábbis neki ez a
legérdekesebb, amikor a kő vissza gurul a csúcs előtt. „A visszatérés”-mikor Sziszüphosz
elindul visszafele a csúcsról. Ez az öntudat órája mert minden pillanatban fölötte áll sorsának.
Ezért tragikus mert tudatos egyben.

2, Hasonló Sziszüphosz sorsa a mai dolgozó emberhez. Csak akkor tragikus a sorsa, amikor
tudatosul hogy ő a proletár. Miközben lefele megy tragikusan látja sorsát. A tisztánlátás
számára győzelem. Egyszer fájdalmas máskor öröm. „Előfordul, hogy abszurd érzés születik a
boldogságból. Sziszüphosz sorsa azért boldog mert a kő felett áll, birtokolja azt. Lényegében
kontrolálja az életét.

3, „Minden jól van”- abból fakadhat, hogy hiába járja meg az ember a nyomorúságot, mégis
nyomorúsága felett áll. Ez teszi boldoggá. „Minden jól van”-arra tanít, hogy még nem minden
merült ki. A sors emberi ügy lesz. Oidipuszt említi még, aki nem tudatosan megy sorsa elé,
ellenbe Sziszüphosz igen. Korábbi olvasmányélményemből talán Dosztojevszkij: Bűn és
bűnhődést említeném. Mivel itt sem a tett számít, hanem a tettek következménye és
ezeknek a minél derűsebben való látása. Ami részben unióban van az abszurd ember
tulajdonságaival.