A képiség stíluseszközei

A nyelvünket a hétköznapi használatban, akárcsak az irodalomban, szóképekkel és

alakzatokkal színesítjük.
A szóképek elménkre erősen ható képi elemekkel keltenek stílushatást. Ezek a stilisztikai
eszközök a nyelvi elemek jelentéseinek, asszociációs tartományainak érintkezésén és
kapcsolatán alapulnak. A legismertebb szóképek közé tartozik a szinesztézia, a
megszemélyesítés és a hasonlat, de sokkal művészibb költői kifejezőeszköz a metafora és a
metonímia.
A metafora mindig két dolog kapcsolatán alapul, ez a kapcsolat lehet külső, belső vagy
hangulati hasonlóság is. A hasonlattól az különbözteti meg, hogy a két elem közti hasonlóság
nyelvileg azonosságként jelenik meg: nem úgy beszél egy adott elemről, mintha az olyan
lenne, mint a másik, hanem azonosítja a két dolgot. Szerkezetüket tekintve a metaforák két
félék lehetnek: teljesek – például „A szerelem sötét verem.” -, illetve csonkák. A csonka
metafora egytagú, nem nevezi meg az azonosítottat. „Virágot a virágnak!”
Ezzel ellentétben a metonímia névátvitel, ami nem hasonlóságon, hanem érintkezésen alapul.
Ez lehet térbeli, időbeli, anyagbeli érintkezés, illetve épülhet ok-okozati vagy nem-faj viszony
felcserélésére is. „Isten, áldd meg a magyart.”