ÉLEK PEDIG TÖBBÉ NEM ÉN, HANEM KRISZ-

TUS EL DIG TÖBBÉ

A C
BÉ NEM
- r AJLÁ ^'
^ / U f t
NEM. ÉLL
^a e u f c ^
\R"V
KRISZTUS- e V é t
TÖBBÉ NE

BENNEM. É l
HANEM K NNEM ELEK PE-

DICTÖBBÉ NEM ÉN, HANEM KRISZTUS ÉL

PÁL APOSTOLNAK
A GALÁCIA-
BELIEKHEZ ÍRT
LEVELE

Dr. Cserháti Sándor

A MAGYARORSZÁGI EVANGÉLIKUS E G Y H Á Z
SAJTÓOSZTÁLYA
BUDAPEST, 1982
 FELELŐS KIADÓ:
D R . KÁLDY ZOLTÁN

ISBN 963 720 34 9

Engedély száma: Á.E.H. 30.002/1981. sz. — 1000 példány

A védőborító Dénes Pál munkája

Egyetemi Nyomda — 82.7746 Budapest, 1982

Felelős vezető: Sümeghi Zoltán
 NÉHÁNY SZÓ A LEVÉL MAGYARÁZATA ELÉ

Figyelve az újszövetségi szakirodalmat arra a következtetésre

kell jutnunk, hogy a Galata-levél magyarázata nem tartozik a
népszerű feladatok közé az exegéták körében. Schlier kommen-
t á r j á n a k 12. átdolgozott kiadása 1962-ben jelent meg. Ezután je-
lentősebb Galata-magyarázat 1973-ban jelent meg a katolikus ú j -
szövetségi kutató, Mussner tollából. Azóta csak Lührmann jelent-
kezett ilyen igényű munkával 1978-ban. Azt mondhatnánk, hogy
évtizedenként egy kommentárra f u t j a a magyarázók kedvéből.
A levél egyes részleteiről ugyan rengeteg szakcikket olvashatunk,
de az egész levelet átfogó magyarázatra kevesen vállalkoznak,
míg annak idején Luther három ízben is magyarázta.
Mi lehet az oka ennek a tartózkodásnak? A kérdésre három fe-
lelet is kínálkozik, a) A Galata-levél a Római-levél árnyékába
került. Sokan azt tartják, hogy a Galata-levél nyersebben és ki-
dolgozatlanabbul foglalkozik azokkal a problémákkal, amelyek-
re Pál a Római-levélben átgondoltabb és kimerítőbb feleletet ad.
A Római-levél magyarázata egyébként is mindig inkább felkel-
tette a magyarázók becsvágyát, b) A Galata-levél türelmetlen
hangja sérti a füleket az ökumené századában. Ma szívesebben
fordulunk azok felé a bibliai könyvek felé, amelyek közelebb
hozzák egymáshoz az elszakadt keresztyéneket, és nem szívesen
nyúlunk azokhoz, amelyek a régi vitákat újra felélesztenék, c) Pál
felfogását a törvényről, amely pedig a levél lényeges mondaniva-
lói közé tartozik, sokan teológiai szőrszálhasogatásnak érzik. Idő-
szerűtlennek is t a r t j á k , mert a mi időnkben — állítják — nem a
törvény szigora, hanem éppen a morális törvények lazulása, a
törvénytelenség jelenti a főgondot az emberiségnek.

3
 Az első két kifogást könnyűszerrel alaptalannak nyilváníthat-
juk. A Galata-levél a Római-levéllel szemben is sajátos jelleggel
rendelkezik. Eltérő gyülekezeti helyzetben, más gondolatmenetet
követve érvel az apostol. Vegyük például a szabadságról írt ha-
talmas fejezetet. Hasonló tartalmú szakaszt a Római-levélben
nem találhatunk. Továbbá minden látszat ellenére éppen Pál az,
aki az egyház egységéért küzd, szemben a zsidókeresztyénség
egyes csoportjainak egyházbontó tevékenységével. Mégpedig az
„egyetlen evangélium" alapján.
A harmadik kifogás több figyelmet érdemel, mert a feltétele-
zéssel szöges ellentétben éppen ezen a ponton lesz nyilvánvalóvá
a Galata-levél üzenetének hallatlan időszerűsége. Azt állítják
egyesek, hogy korunk egyik fő betegsége az erkölcsi eresztékek
meglazulása. De milyen gyógymódot ajánlanak a jövőért aggódok
az egyház vagy a társadalom számára? Nem ugyanazt a mód-
szert-e, amit Pál ellenfelei Galáciában akartak bevezetni? Fel kell
hagyni az engedékenységgel, szigorúbb törvényeket kell hozni, és a
törvények betartását következetesen ellenőrizni kell. Igaz, sem az
egyház, sem a társadalom nem élhet meg törvények nélkül, de ha
kizárólag a törvényekre épít, akkor csak a csődöt mondó egy-
háztagok vagy a büntetett előéletűek számát gyarapítja. Az iga-
zi változás az emberben mindig belülről indul ki, ha valaki ré-
széről \meg nem érdemelt szeretetet, önzetlen szolgálatot tapasztal.
Ebből él az egyház és az emberiség, nem pedig a drákói szigorból.
Korunk egyik fő követelménye az igazságosság, nemzetközi té-
ren éppen úgy, mint hazai életünkben. Vegyünk egy példát. Gaz-
dasági előrehaladásunk egyik fő ösztönző rugója a teljesítmény
alapján juttatott fizetés, jutalom. Ebben minden valamire való
törvény alapelve, a „suum cuique" (kinek-kinek az őt megilletőt)
érvényesül. Nélkülözhetetlen elv, mert hiánya a munka intenzitá-
sának és a munkafegyelemnek lazulásához vezet. De veszélyte-
lennek sem mondható. A „hulljon a férgese!" felkiáltással jelle-
mezhető gondolkodásmódhoz és gyakorlathoz vezethet ugyanis,
amely végül is pokollá teszi a hátrányos helyzetben levők életét.
Amellett tehát, hogy csak kevesen fogják fizetésüket teljesítmé-
nyükhöz mértnek elismerni, ez az alapelv már önmagában az
egymás iránti szolidaritás meglazulásának okozójává válhat. Más
ösztönzőre is szükség van: a munka szeretetére és az egymásért
érzett felelősségtudat megerősödésére.

4
 Akik csak az erkölcsi zűrzavart tartják szem előtt, nem veszik
figyelembe azt a kivédhetetlen és szinte elviselhetetlen igényt,
amelyet a huszadik század tudományos és technikai forradalma,
társadalmi mozgásai támasztanak minden ember számára. A mi
életünk Íratlan törvénye: aki nem tart lépést, menthetetlenül le-
marad. A Galata-levélből viszont kitűnik, hogy az igény növeke-
dése nem feltétlenül hozza magával a teljesítmény növekedését is.
Ez a harapófogó sok emberi tragédia szülője. De az ember „fe-
lülről" kapott erővel, megújult szívvel belülről nőhet fel a rend-
kívüli feladatokhoz, sőt még az élen is járhat ezeknek a feladatok-
nak megoldásában.
Talán nincs is időszerűbb írás a Galata-levélnél, noha ősi em-
beri problémákat feszeget. A magam részéről, bár teljes mell-
szélességgel igyekszem korunkban élni, sok új és eligazító szem-
pontot találtam a levélben, miközben keményen meg kellett küz-
denem üzenetének megfejtésével.
A magyarázat taglalásánál a korábbi írásmagyarázati munká-
imban követett módszert alkalmaztam. Egy-egy fejezet elején
igyekszem megvilágítani a levél összefüggéseit. Azután követke-
zik az értelmileg összefüggő levélrészlet magyar szövege, saját for-
dításom alapján. Az apróbb betűkkel szedett részben vetem fel
és próbálom megválaszolni a magyarázati problémákat, az újszö-
vetségi kutatás mai szintjén. Az utolsó lépésben kívánom meg-
szólaltatni az apostol gondolatait, bizonyságtételét. Azoknak, akik
nem rendelkeznek teológiai előképzettséggel, elsősorban ennek a
negyedik ütemnek a tanulmányozását javaslom.
Isten áldását kérem az olvasóra!

Szeged, 1981 ádventjén Dr. Cserháti Sándor

5
 BEVEZETÉS

1. A levél keletkezésének körülményei

a) A szerző és müve
A Galata-levél egyike azoknak a páli leveleknek, amelyekkel
kapcsolatban komoly formában még a legkritikusabb beállított-
ságú kutatók sem gondoltak arra, hogy esetleg nem Pál apostol a
szerzője. A levél stílusa, hangvétele és érvelési módja teljesen
egyéni, és minden ízében Pálra vall.
A levél irodalomkritikai szempontból sem okoz sok gondot.
Önmagában egész és egységes alkotás benyomását kelti. Nyoma
sincs annak, hogy a levél utóélete során, az egyes újszövetségi
iratoknak a gyülekezetek között történt kicserélése közben meg-
sérült volna, vagy más levelet csatoltak volna hozzá (vö.: Fii,
2Kor, Rm levél). Egy rendkívül átgondoltan és következetesen
megszerkesztett müvei van dolgunk. Schlier ugyan úgy véli, hogy
„Pál előadásmódjára nem a mondanivaló rendszeres kibontása
jellemző, hanem egyetlen témának sokrétű, mindig ú j kiinduló-
pontot választó, meditáló kifejtése." (Komm. 118. ο.) Ügy látszik,
neki még nem tűnt fel a levél jól kivehető váza. Mussner Galata-
magyarázatában m á r szinte teljesen az apostol szándéka szerint
tagolja a levél üzenetét. Egy ponton azonban ő is elárulja, hogy
a szerkesztés elvét nem ismerte fel. A galatákat tanúul hívó 3,1—5
szakaszt a következő gondolatsorhoz kapcsolja, pedig az nyilván-
valóan a megelőző levélrészlet lezárása.
Pálnak a Galata-levél írása közben követett szerkesztői elve

7
akkor világosodik meg el:ttünk, ha azokra a szakaszokra figye-
lünk, amelyekben az apostol közvetlenül a galatákhoz fordul, és
az ő helyzetükre alkalmazza az imént kifejtett mondanivalót.
Egy-egy ilyen rész zárókő a nagyobb gondolati egységeken, míg
utánuk mindig új témába vág az apostol. Ne tévesszen meg min-
ket, hogy a soron következő gondolati egység üzenetének egy-egy
motívuma m á r előbb is felbukkan. Így például 3,1—5-ben a Lé-
lek m u n k á j á r a emlékezteti Pál az olvasóit, de a Lélek ajándéká-
ra a következő, Ábrahámhoz kapcsolódó gondolatsorban is hang-
súly kerül. Ugyanígy megpendíti m á r korábban is a szabadság
gondolatát, de önálló témává a 4,21—5,12-ig terjedő levélrészlet-
ben teszi. Láncszerűen kapcsolja össze az egyes gondolati egysé-
geket, hogy így érzékeltesse a különböző témák szoros kapcso-
latát, belső összetartozását.
De ugyanezt a szerkesztői gondosságot vehetjük észre az egyes
szakaszok felépítésénél is. A kiindulópont mindig az Ószövetség
valamelyik témához illő részének evangéliumi értelmezése. Majd
annak a kifejtése következik, ami ú j a t a Jézus Krisztus által vég-
bement nagy üdvtörténeti fordulat a témával kapcsolatban hozott.
Végül a témából adódó és az olvasónak szóló következtetések
zárják a gondolatmenetet. De még a kisebb gondolati egységek
is szigorú logikát követnek: alaptétel, kifejtés, összefoglalás. Már
a szerkesztésben is kitapinthatók a páli teológia alapvonásai.
Ezt a feszesnek tűnő vázat mégis elfedi a tartalom gazdagon
sarjadó szövete, olyannyira, hogy sokaknak fel sem tűnik. A ma-
gyarázat során azonban jó szem előtt tartanunk, m e r t az egyes
részek értelmezése nagy mértékben attól függ, hogy a szóban
forgó résznek hol van a helye a gondolatmenet egészében.

b) A címzettek
A címzettek kilétére nézve a helyzet már nem olyan egyértel-
mű, m i n t a szerző esetében. A levél minden kétség nélkül a ga-
latáknak íródott. De kiket kell érteni a galatákon? A helyzet
ugyanis a következő: a Római-birodalom Galácia nevű provin-
ciájába tartozott Likaónia is, ahol Ikónium és Lisztra is feküdt.
Tehát azok a városok, ahol Pál már az ún. első missziói útján gyü-
lekezeteket alapított (Csel 13,51—14,23), s ennélfogva a címzette-
ket ezekben a gyülekezetekben is kereshetjük. De az a vidék,

3
ahol kelta (galata) származású törzsek laktak, Galácia provincia
északi részén feküdt. A Cselekedetek könyvének híradása szerint
Pál kétszer is megfordult közöttük. Első íziben akkor, amikor má-
sodik missziói útján áthaladt Frigia és Galácia tájain, és a Lélek
megakadályozta, hogy Efezus irányában induljon tovább (16,6).
Másodízben pedig harmadik missziói ú t j á n a k elején „erősítve az
ott lakó testvéreket"! (Csel 18,23). Hogy a kelták által lakott Ga-
láciában is alapított gyülekezeteket, azt lKor 16,1-ből is tudjuk,
ahol a galáciai gyülekezeteknek a jeruzsálemi kollektába való
bekapcsolódásáról tudósít. így az újszövetségi kutatók között a
címzettek kilétére vonatkozóan kétféle elmélet viaskodik egy-
mással. Az egyik az ún. délgaláciai-hipotézis, amely szerint a le-
vél címzettjei az első missziói úton alapított gyülekezetek. A má-
sik pedig az északgaláciai-hipotézis. Akik emellett döntenek, a
címzetteket a kelta származású törzsek között élő keresztyén gyü-
lekezetekben keresik. Újabban már a Kümmel által ajánlott és
a dolog lényegét jobban kifejező provincia- illetve terület-hipo-
tézis elnevezések vannak forgalomban.
A provincia-hipotézis mellett szállnak síkra többek között Ram-
say, Th. Zahn, Burton, s főként Michaelis. A legnyomósabb érveik
közé számít Barnabás személye, akiről a levélben is több ízben
mint a gyülekezetek által jól ismert szolgatársról szól az apostol,
holott Barnabás csak az első missziói ú t j á n volt vele, valamint
az a körülmény, hogy a görögül bizonyára nem igen beszélő kel-
tákkal az apostol csak nagy nehézségek árán érintkezhetett. Vi-
szont a terület-hipotézis mellett szól többek között, hogy Pál a
levélben galatáknak szólítja olvasóit (3,1), ami bizonyára szokat-
lanul hatna likaóniai hívek esetében. Ezenkívül a levél pogányok-
ból lett keresztyénekhez szól (vö.: 4,8; 5,2; 6,12—13). Az első
missziói úton alapított likaóniai gyülekezetek viszont egykori zsi-
dókból és pogányokból összetevődő gyülekezetek voltak. Az utób-
bi időben a magyarázók az „észak-galáciai", illetve a „terület-hi-
potézist" részesítik előnyben (Schlier, Oepke, Mussner, Lühr-
mann). Magam is azt tartom, hogy ez utóbbi változat mellett nyo-
mósabb érvek szólnak.
A galaták kelta eredetű népesség volt, és a mai Ankara környé-
két, tehát Kisázsia szívét lakták. Nem voltak eredeti őslakosok.
Viharos események sodorták őket ilyen messzire eredeti lakóhe-
lyükről. A Kr. e. harmadik század elején felkerekedtek a Duna

9
és az Adria között fekvő szálláshelyeikről, és le akarták rohanni
Macedóniát és Görögországot. De csatát vesztettek, ós menekülni
voltak kénytelenek. Kisázsiába vették útjukat, és Ankara kör-
nyékén találtak ú j hazát. A hozzávetőlegesen 10 000 fegyveresből
álló h á r o m törzs, amelyek központjai Ankyra (Ankara), Pessinus
és Tavium volt, hamarosan megszaporodott, s mivel a vidék sze-
gényes volt, a környező országokat fosztogatták, zsoldba szegőd-
tek, vagy adófizetésre kényszerítették szomszédaikat. Pergamon
hadserege azonban kétszer is vereséget mért rájuk, és visszaszorí-
tották őket eredeti határaik közé, de döntő csapást nem mérhettek
rájuk, mert a római szenátus pártfogásába vette őket. Végül
is Kr. e. 25-hen, a hős Amyntas király halála után a rómaiak
Galáciát a környező területekkel együtt a birodalom provinciá-
jává tették. Pál m á r mint római alattvalókat kereste fel a gala-
tákat. Természetesen a kelta őslakosok mellett szép számmal ta-
lálhatott ott beköltözött idegeneket is.
A vidék lakói főként természetimádó pogányok voltak (vö.:
4.8—10). Innen eredt Kybelének (a Nagy Földanya) és p á r j á -
nak, a meghaló és feltámadó Attisnak (Atya, a fényes csillagok
Pásztora) meglehetősen drasztikus, öncsonkítással is együttjáró
kultusza, amely Kr. e. a III. században már Rómában is elterjedt.
De az is bizonyos, hogy Galáciát is, mint a többi tartományt Kis-
ázsiában, átitatta a hellenizmus sok elemet egybeötvöző kultúrája.

c) A levél keletkezésének ideje és helye

Miivel a levélben magában sem a keletkezése idejére, sem a
helyére nem találunk utalást, következtetésekre kell hagyatkoz-
nunk. Támpontot nyújthat számunkra a levél tartalmi rokon-
sága a 2. Korinthusi-levél 10—13. fejezeteivel, a Filippi-levél 3.
fejezetével és a Római-levéllel. Bizonyosra vehetjük, hogy a Ró-
mai-levél a Galata-levélnél később keletkezett. A Galata-levél-
nek ugyanis sok gondolata vetődik fel a Római-levélben is, csak
részletesebben kifejtve és egy m á s típusú, zsidó és pogány szár-
mazású tagokból álló vegyes gyülekezetre alkalmazva. A Gal
2,15—21-ben található ún. „antiokhiai beszéd" a Római-levél első
nyolc fejezetének akár a vázlata is lehetne. A Római-levelet Pál
a harmadik missziói útja végén, Jeruzsálembe készülődve (Rm
15,26), Korinthusban írta, feltehetően Kr. u. 56-ban vagy 57-ben.

10
A Galata-levélnek tehát mindenképpen az előtt az időpont előtt
kellett keletkeznie.
2Kor 10—13. fejezeteiben és a Fii 3. fejezetében ugyanolyan
típusú tévtanítással és a törvény előírásait a pogány származású
keresztyénekre is ráerőltetni akaró ellenfelekkel vívja a harcát,
mint a Galata-levélben. Sok esetben még a tévtanítást megbé-
lyegző kifejezések is azonosak (pl. „más evangélium" = Gal 1,6
és 2Kor 11,4). Ezért nagy a valószínűsége annak, hogy a két le-
vélrészlet és a Galata-levél, egy több páli gyülekezetre kiterjedő
zsidókeresztyén akció következtében, egymástól nem nagyon tá-
voli időpontban keletkezhettek. Azt tudjuk, hogy a 2Korinthusi-
levelet Pál valamelyik macedóniai gyülekezetben (2Kor 7,5), ta-
lán Filippiben írta. A Filippi-levél szóban forgó részét nyilván
még Efezusban pergamenre vetette. Lehetséges, hogy akkor m á r
a Galata-levél készen volt. Több kutató véleménye szerint azon-
ban Pálnak ez a levele is Macedóniában keletkezett. Arra hivat-
koznak, hogy b á r Pál szeretne a galaták között lenni (Gal 4,20),
mégsem vállalkozik az útra, pedig Efezusból ezt könnyen megte-
hette volna. Bizonyára a Macedónia és Kisázsia között levő nagy
távolság — állítják — akadályozta m e g őt a személyes kapcso-
lat felvételében. Ez viszont alig több puszta feltevésnél, hiszen az
apostol efezusi körülményeiről jóformán semmit sem tudunk.
Végül is ma már nem tudjuk eldönteni, hogy Pálnak az egyik
legjelentősebb levele, a Galata-levél efezusi tartózkodása végén,
vagy Korinthusba utaztában, valahol Macedóniában született
meg. Az időpont tekintetében nagy eltérést nem jelenthet, hogy
melyik helyről keltezzük levelét. Ha Pál a levelet Efezusban írta,
akkor feltehetően az ott-tartózkodása végén, Kr. u. 55/56-ban.
Efezusból Tróászon keresztül ment Macedóniába (2Kor 2,12), s az
út nem tartihatott hónapokig. A macedóniai keltezés esetén is
Kr. u. 56-ra tehetjük a levél megírásának időpontját.

2. A levél megírásának oka és célja

a) A „más evangélium"
Pált a Galata-levél megírására az a hír késztette — a hír for-
rásáról nem tesz említést —, hogy az általa alapított galáciai gyü-
lekezetben ,,más evangéliumot" hirdetnek (1,6), holott csak „egyet-

11
len evangélium" van (1,7), mégpedig az, amelyet δ hirdetett kö-
zöttük. A levélnek még az apostolnál is szokatlan kemény hang-
jára és megalkuvást n e m isimerő határozottságára ebben kell ke-
resnünk a magyarázatot. Mert nem részletkérdésről van szó, ha-
nem magáról az evangéliumról. Akik a gyülekezetekben fellép-
tek, tanításuknak olyan színt kölcsönöztek, és olyan ígéretekbe
burkolták, amely Istentől küldött örömüzenetként hatott a hall-
gatóikra. Istennek azonban nincs kétféle evangéliuma — ismeri
fel Pál világosan a helyzetet. Mégsem hatalmi szóval küzd az
általa hirdetett evangélium igazáért, hanem teológiai érvekkel.
Ezért válhatott levele a későbbi keresztyén generációk számára
is nélkülözhetetlenné.
Mit tartalmazott ez a „más evangélium"? Mivel Pál galáciai
ellenfelei nem hagytak írásos nyomot maguk után, kénytelenek
vagyunk tanításukat a Galata-levélben található utalások alap-
ján összeállítani. Sok kutató azonban kételkedik ennek a mód-
szernek megbízhatóságában, mert szerintük Pál elfogult ellen-
feleivel szemben, és sok olyasmit is tulajdonít nekik, amit ők bi-
zonyára nem vállalnának (Mussner, Lührmann stb.). Sőt, egyesek
(Schmithals, Marxsen) nemcsak rosszhiszeműséggel, hanem tájé-
kozatlansággal is megvádolják. Azt t a r t j á k ugyanis, hogy az apos-
tol n e m jól ismerte fel a Galáciában fellépő tévtanítás igazi ter-
mészetét, és ezért az egész levél érvelése is célt téveszt. A levél
utalásait a tévtanításra tehát tulajdonképpen mindenki aszerint
értelmezi, ahogyan a tévtanítók kiléte felől dönt. Ennélfogva cél-
szerűbbnek látszik tanításuk meghatározása előtt a tévtanítók sze-
mélyi adatait tisztáznunk. Ez a módszer azonban széles kaput
tárna a magyarázói önkénynek. Ezért inkább hallgassuk meg m a -
gát az apostolt. Már csak azért is, mert más leveleinek adatai
alapján is ellenőrizhetjük annak a képnek helyes voltát, amelyet
a Galata-levélből a tévtanítók felfogásáról kialakíthatunk ma-
gunknak.
Amint megállapítottuk, Pál galáciai ellenfelei tanításukat evan-
géliumként kínálták a gyülekezeteknek. Ebből nyilvánvaló, hogy
ők is Krisztust hirdették — különben nem nevezné az apostol
evangéliumnak —, és az üdvösség feltételévé tették tanításuk el-
fogadását és követését. Az üdvösség szempontjából mindenekelőtt
feltétlenül szükségesnek tartották a pogány származású keresztyé-
nek esetében is a körülmetélkedést (Gal 2,3; 5,2; 5,11; 6,12—13).

12
Nagy hangsúlyt helyeztek az ünnepi időpontok és időszakok pon-
tos betartására (4,10). Ez a két követelmény önmagában még nem
bizonyítja, hogy Pálnak Galáciában zsidókeresztyén (judaista) agi-
tációval kellett megküzdenie. Hasonló követelésékkel más szink-
retista (zsidó, keresztyén és hellenista elemeket vegyítő) mozgal-
mak képviselőinél is találkozhatunk (Kol 2,11!). Pál azonban az
ószövetségi törvény követelményeinek tekinti ezeket. Ez nyilván-
való abból a tényből, hogy levelének tekintélyes részében Krisz-
tus és a törvény viszonyával foglalkozik, ö tehát zsidókeresztyén
ellenfelekkel számol, éppenúgy, mint Fii 3. fejezetében és 2Kor
10—13 fejezetekben.
Nehéz viszont eldönteni, hogy ellenfelei milyen mértékben kö-
vetelték meg a Tóra megtartását a pogány származású keresztyé-
nektől. A magyarázók többségének véleménye szerint n e m kí-
vánták meg tőlük az egész törvény megtartását, úgy, ahogy pél-
dául a rabbinizmus elvárta a zsidóságtól. Két levélbeli mondatra
is hivatkoznak. 5,3-ban ezt írja Pál: „Aki körülmetélkedik, kö-
teles az egész törvényt megtartani." 6,13-ban pedig a következőt:
,,A körülmetélők maguk sem tartják meg a törvényt." Ez a két
kijelentés mégsem perdöntő bizonyíték az ellenfelek engedékeny-
sége mellett. Mert úgy is érthetjük őket, hogy bennük Pálnak az
a véleménye tükröződik, amely szerint a törvény teljes engedel-
mességet követel (3,10—11), és nincs senki, aki tökéletesen betölt-
hetné követeléseit. 2,5-ben viszont így jellemzi a „befurakodott
áltestvérek" szándékát: az „iga vállalására" akarnak minket r á -
venni. A Jhüpotagé" pedig egyértelműen az egész törvény kész-
séges vállalását jelenti. Igen valószínű tehát, hogy a galáciai tév-
tanítók a törvény kérdésében nem álltak meg félúton.
Miért sikerült a galáciai keresztyéneket olyan hirtelen (1,6)
megingatni eddigi hitükben? A tévtanítók egészen bizonyosan Is-
ten akaratára hivatkoztak, és nyomós érveket tudtak felsorakoz-
tatni amellett, hogy ők képviselik jól Isten ügyét. Pál érvelésé-
ből arra következtethetünk, hogy az Ószövetség, amelynek görög
fordítását a galáciai keresztyének szorgalmasan olvasták, jelentős
szerepet kapott fegyvertárukban. Ilyesféle mondatokkal k ö r n y é -
kezhették meg áldozataikat: Az Ábrahámnak adott ígéreteket
csak az nyerheti el, aki Ábrahámhoz hasonlóan vállalja a szö-
vetség jelét, a körülmetélkedést (vö.: lMóz 17,9—14!). Ábrahám
volt az első prozelita, és ezért atyja mindazoknak, akik a k ö r ü l -

13
metélkedés révén csatlakoznak az ő testi leszármazottaihoz. a testi
Izraelhez, vagyis prozelitává válnak. A törvény, mint Lsten ki-
nyilatkoztatása változatlanul érvényben van Krisztus után is. Leg-
feljebb ki kell egészíteni a Messiásnak, Jézusnak Tórájával (vö.:
Mt 5,20!). Az egyháznak meg kell maradnia Izrael kötelékében,
m e r t ez a nép Isten választott népe, és eljövendő országának örö-
köse. De gyülekezet-pedagógiai érveik is lehettek. A pogány szár-
mazású keresztyének nem tudtak egy csapásra szakítani m ú l t j u k -
kal. Pál leveleiből tudjuk, hogy sokféle bűn és visszásság ütötte
fel a fejét közöttük (lKor 5,6 fej. 10,14—33 stb.). A pogány k ö r -
nyezet is erősen hathatott reájuk. Az ilyen kísértések megelőzése
érdekében ajánlhatták a pogány származású keresztyéneknek Pál
ellenfelei a törvény szigorát és a zsidóság évszázados elkülönülési
módszereit. A tévtanítás veszélye éppen abban rejlett, hogy sok
megejtő féligazságot tartalmazott.
Gal 5,11 és 6,12 alapján joggal következtethetünk arra is, hogy
a teológiai meggyőződés mellett „egyházpolitikai" megfontolások
is meghúzódhattak a páli gyülekezetek ellen indított offenzíva
hátterében. Mert amennyiben az apostol ellenfeleinek sikerül a
keresztyénséget megtartani Izrael kebelén belül, csökkenteni tud-
ják a zsidóság részéről krisztushitük miatt r e á j u k nehezedő nyo-
mást. Egyúttal a keresztyénség is élvezhetné a zsidóságnak a ró-
mai birodalom által már Julius Caesar óta biztosított vallási sza-
badságjogokat, vagyis szintén „religio licita" (megengedett val-
lás) lehetne, m i n t a zsidóság. Nem egy magyarázó Pálnak ezt az
észrevételét rosszhiszeműnek minősíti. Pedig a teológiai meggyő-
ződés és a történelmi összefonódása és kölcsönhatása nem ritka
jelenség, és önmagában nem is kárhoztatható. Pál nem is vitatja,
hogy ellenfelei vagy a mögöttük álló tekintélyes egyházi vezetők
az egyház jövője iránti felelősségből igyekeznek megtartani a ke-
resztyénséget a régi keretek között. Abban viszont bizonyos, hogy
elképzelésük megvalósítása a n n a k a gyökeresen újnak a feladását
jelentené, amit Krisztus hozott a világnak.

b) A „más evangélium" hirdetői

Kik voltak ennek a „más evangéliumnak" hirdetői, és milyen
egyházi háttérből léptek elő? Ez a Galata-levél egyik legvitatot-
tabb, s mindmáig nyugvópontra nem jutott kérdése. F. Ch. Baur

14
a múlt század elején a két Korinthusi-levél alapos elemzése során
arra a következtetésre jutott, hogy a Pál és gyülekezetei ellen
megindított akció a zsidókeresztyénség központjából, Jeruzsálem-
ből indult ki. Azóta azonban a galáciai tévtanítók kilétéről szám-
talan más elképzelés látott napvilágot. Ezek közül csak a legfon-
tosabbak ismertetésére szorítkozom.
Először hadd szóljunk azokról a hipotézisekről, amelyek két-
ségbe vonják, hogy Pál galáciai ellenfelei zsidókeresztyének, pon-
tosabban: a judaista irányzat képviselői voltak. Schmithals a Ko-
losséban tevékenykedő zsidó-gnosztikus hatás alá került keresz-
tyénekhez hasonló felfogást valló agitátorokat lát bennük. Állí-
tását arra alapozza, hogy mindkét levélben fel kell lépnie Pálnak
a „világ elemeinek" tisztelete ellen (Gal 4,1—10; Kol 2,8—20). Ha
Galáciában judaistákról lenne szó — érvel tovább —. akkor ho-
gyan vethetnék az apostol szemére éppen azok a judaisták, akik
a jeruzsálemi „oszlopokkal" vannak kapcsolatban, hogy ő is az
„oszlopoktól függ" (vö.: Gal 2,9—10)? Schmithals mindkét érve
azonban hibás exegézisen alapszik. Pál 4,1—10-ben a „világ ele-
meivel" kapcsolatban n e m ellenfelei nézeteit fejti ki. hanem a
törvényeskedés következményeit veszi számba. A jeruzsálemi „osz-
lopokkal" kapcsolatban pedig éppen n e m függetlenségét, hanem
a velük való egységét a k a r j a a galaták tudomására hozni. Ezért
azután megdől Schmithalsnak az az állítása is, hogy Pál n e m is-
merte fel jól a helyzetet, azaz a törvényeskedőkre célzott, de
valójában más típusú tévtanítók felé szállt a nyílvesszője. Lé-
nyegében Marxsen is Schmithals vonalát követi, mert állítása
szerint Pál hírei a gyülekezetekről pontatlanok voltak, és csak
a körülmetélkedés követelményéről szóltak. Ö pedig ebből régi
beidegződés alapján arra gondolt, hogy Galáciában a törvényt
akarják visszaállítani. Ezzel azonban túllőtt a célon, mivel ott
valójában egy keresztyén-zsidó szinkretista gnózis ütötte fel a
fejét.
A magyarázók többsége azonban elhiszi Pálnak, hogy Galáciá-
ban a törvény ügye került szőnyegre, mégpedig zsidókeresztyén
vándorprédikátorok révén. De miféle emberek voltak, és milyen
megbízás alapján tevékenykedtek? A válaszok színképe ebben
az esetben is rendkívül széles. Van, aki azt állítja, hogy m á r Pál
előtt érkeztek zsidókeresztyén misszionáriusok Galáciába, s ők
szálltak szembe Pál térítő munkájával (Tyson). Lühnmann szerint

15
viszont csak akkor érkeztek számunkra ismeretlen irányból oda,
amikor az apostol m á r elhagyta a gyülekezeteket. De véletlenül
a k a d t a k rájuk, és minden rossz szándék nélkül adták át a pogány
származású galáciai keresztyéneknek zsidókeresztyén meggyőző-
désüket. Mussner kikerüli az állásfoglalást, és meghatározhatatlan
eredetű judaizáló zsidókeresztyénekről beszél.
Kümmel, Stählin és Eckart azonban kapcsolatot lát a Galáciá-
ban fellépő zsidókeresztyén tévtanítók és a jeruzsálemi gyüle-
kezet egy bizonyos farizeusi irányzata között, akiket az apostol
„áltestvéreknek" nevez (2,4), és akikkel már Antiofchiában is töb-
ször meggyűlt a b a j a (2,12). Még náluk is határozottabb kontúrok-
kal rajzolta meg az összefüggést nemrégiben Lindemann (Evang.
Theologie 1980. 437—455. ο.). Feleleveníti Baur nézetét, és iga-
zolja helytálló voltát. Sorra veszi az apostol leveleiből kiszűrhető
adatokat, és gondosan elemzi őket. Kimutatja, hogy a jeruzsálemi
gyülekezet a Pál ellenes hangulat kiindulópontja, innen indultak
egyesek az apostoli gyűlésen Pálnak jutott munkaterületre, hogy
a jeruzsálemi tekintélyekre hivatkozva rávegyék a pogány szár-
mazású keresztyéneket a zsidósághoz való csatlakozásra. „Mivel
a Galáciai- és a második Korinthusi-levélből megismert ellenfelek
ugyanabból a fából vannak faragva — írja —, nem tudunk sza-
badulni attól a benyomástól, hogy a második Korinthusi-levél és
Galata-levél ugyanarról a tervszerűen megszervezett Pál-ellenes
frontról tanúskodik."
Lindemann felfogásának igazát a Galata-levél számos kijelen-
tésével alátámaszthatjuk. Pál n e m egy ízben tesz megjegyzést az
emlberi tekintély csekély jelentőségére az evangélium dolgában
(2,16; 5,10; 6,3). Nyilván az ellenfelei mögött álló tekintélyekre
céloz. Ilyenekről pedig a kezdeti időkben csak Jeruzsálemben le-
hetett szó. Jeruzsálemet is többször említi. 4,25—26-ban egyenesen
szembeállítja a földi Jeruzsálemet a mennyeivel, azaz az egy-
házzal.
Sok találgatás folyik a néven nem nevezett tekintély kiléte
körül. Van, aki Péterre gondol. Róla azonban más kép alakul ki
az Űjszövetség adatai alapján (vö. még: 2,11—14!). Sokkal inkább
illik ez a szerep Jakabra, aki m á r Antiokhiába ellenőröket küld
a zsidókeresztyének életmódjának megfigyelésére. Jakab az öt-
venes években m á r a jeruzsálemi gyülekezet első embere. Lin-
demann megjegyzi, hogy az ő keze is benne lehet a jeruzsálemi

16
kollekta kudarcában. Valóban, a gondosan előkészített adomány
átadásáról a Cselekedetek könyve n e m beszél.
Galáciában tehát Jeruzsálemből irányított törvényeskedők akar-
ták „helyrerakni" Pál „elhibázott" munkáját. Ezért az apostol
levelének tartalmával nem fog mellé, hanem éppen a kockán for-
gó ügy elevenére tapint. Mi indította ezeket az embereket arra,
hogy távol fekvő gyülekezeteket is felkeressenek? (Maga a távol-
ság nem lehet érv a jeruzsálemi kezdeményezés ellen, hiszen Jo-
szefusz közlése szerint egy galileai zsidó rabbi, Eleázár még a
sokkal távolabb fekvő mezopotámiai Adiabenébe is „elfáradt",
hogy a zsidósággal rokonszenvező uralkodót a körülmetélkedésre
rávegye.) A tanításukról m á r volt szó, de bizonyára más indokaik
is voltak. Jewettnek igaza lehet, amikor a mozgalom történeti
hátterét így próbálja feleleveníteni: Joszefusztól t u d j u k , hogy a
zelóták szélsőséges nacionalista csoportja az ötvenes évek elején
egyre inkább kezébe ragadta a dolgok irányítását Palesztinában,
és főleg Jeruzsálemben. A zsidókeresztyéneket azzal gyanúsítot-
ták meg, hogy nem igazi izraeliták, különösen Pál miatt, aki sze-
rint a körülmetélkedés n e m szükséges az üdvösséghez. Ezért az
a veszély fenyegette őket, hogy Pál miatt üldözni fogják őket
(6,12!). Végigjárták tehát a páli gyülekezeteket, hogy rávegyék
őket a körülmetélkedésre és a zsidósághoz való csatlakozásra, és
ezáltal a galaták „testével dicsekedhessenek" (6,13!), vagyis a
zelótáknak kedvében járjanak. Nem volt könnyű a helyzetük, de
azért egészen bizonyosan voltak sokan a jeruzsálemi gyülekezet-
ben olyanok is, akik nem értettek egyet ezzel a megoldással, a ke-
gyelem igazságának feladásával.

c) Az „egyetlen evangélium" Pál szerint

Amint láttuk, Pálnak n e m elszigetelt, egyedi esettel volt dolga,
hanem egy rendkívül kiélezett és a keresztyénség jövőjét döntő
módon meghatározó teológiai, valamint egyházpolitikai helyzet-
ben kellett állást foglalnia. Ez a nagy tét teszi a Galata-levél
hangnemét minden más páli levélnél élesebbé és határozottabbá.
Tudjuk, tudott ó rendkívül rugalmas is lenni (vö.: l K o r 9,19—23).
Most viszont felismeri, hogy a rugalmasság az egyház halálát je-
lentené, sőt még ennél is többet: annak az ú j n a k a feladását, ame-
lyet Isten Jézus Krisztus által hozott el a világnak.

17
 Pál a súlyos kérdést egészen más síkon közelíti meg, mint el-
lenfelei. Míg ezek emberi hagyományokat, tapasztalatokat, szem-
pontokat helyeznek előtérbe, az apostol mindent Istentől kérdez
meg. Az evangélium Istené, és ezért csak ő dönthet az evangélium
tartalmáról. Ha emberi meggondolások keverednek az evangéli-
umba, az többé m á r n e m evangélium. Ezért egyedül az a döntő
számára, amit maga Isten nyilatkoztatott ki Fia, Jézus Krisztus
által (1,12—16). Következésképpen „nincs más evangélium" (1,7),
s ha valaki mégis más, üdvösséget szerző evangéliumot kínál, n e m
Isten nevében közeledik a gyülekezetekhez.
Ellenfelei a múltba tekintenek, és a múlt viszonyait akarják át-
menteni az egyház jövőjébe. Pál Isten órájára figyel, és felismeri,
hogy a régihez képest egészen új üdvtörténeti korszak köszön-
tött be. Az apostolnak borotvaélen kell járnia. Mert az Ószövet-
séget és a Tórát, amelyre ellenfelei hivatkoznak, nem tagadhatja
meg minden további nélkül. A Tóra, amely a zsidó gondolkodás
szerint Isten legnagyobb ajándéka az embernek, számára is Isten
kinyilatkoztatása. De csak átmeneti jellegű, mivel Krisztusig van
érvényben. Krisztus által Isten a vele való kapcsolat új rendjét
vezette be (3,23—29). Az Ószövetségből pedig azok a részek vál-
nak fontossá számára, amelyek Isten újat létrehozó szándékára
és elhatározására utalnak (3,6—9; 4,21—31; 5,14 stb.).
Abban is eltér ellenfeleitől, hogy a kinyilatkoztatás egyedül
hiteles mértékének Krisztus keresztjét, illetve kereszthalálát te-
kinti. A zsidókeresztyének is a megfeszített és feltámadott Krisz-
tust vallották Uruknak, de közülük nem mindenki értette meg
a )r kereszt beszédét". A törvény előtérbe helyezése és az emögött
meghúzódó optimista emberszemlélet (antropológia) világosan m u -
t a t j a , hogy a Galáciában tevékenykedő tévtanítók a kereszt radi-
kális ítéletét n e m ismerték fel, és elsősorban ezen múlott, hogy
n e m tudták megértően fogadni Pál szolgálatát.
Az apostol viszont a damaszkuszi események következtében
(1,13—16) belátta, hogy Krisztus kereszthalála kivédhetetlen íté-
letet jelent az ember, a törvény és a világ berendezkedése felett,
mégpedig mindenekelőtt az embernek Istennel való kapcsolatát
illetően. Mert Jézus Krisztusban Isten adott találkozót az ember-
nek, és ha ez a találkozó úgy végződött, hogy az ember Jézust
a gyalázat f á j á r a taszította, a k k o r az embernek reménytelenül
megromlott, Istennel meghasonlott a természete („testi ember")
20
 (2,16), akkor a törvény sem tud segíteni r a j t a (2,19), s akkor va-
lami nincsen jól abban a világban sem, amelyben mindez meg-
történhetett (6,14). Az embertől tehát n e m vezet út Istenhez —
figyelmezteti Pál a megingott galatákat. A törvény útja is zsák-
utcába vezet.
Az apostol n e m győzi eléggé hangsúlyozni, hogy mindez a ke-
reszt igazságának csupán az egyik oldala. A keresztnél csődöt
mondó ember, törvény és világ egyedüli kárvallottja ugyanis ma-
ga a keresztrefeszített. Aimit mi érdemeltünk, azt Isten reá há-
rította, és ő szeretettel el is hordozta (2,20). Így tanúskodik Jézus
keresztje minden szónál hatalmasabban Isten irgalmáról és ke-
gyelméről az ellene lázadó ember és világ iránt. Ennélfogva egye-
dül a kereszt igazságának fényében tisztázódhat Isten és ember
viszonya. Az Isten előtt megállni képtelen embert Isten minden
feltétel nélkül, kegyelemből fiává fogadja Jézus Krisztusért, és
ennek jeléül megajándékozza a „fiúság Lelkével" (4,1—7). Az em-
bernek itt nincs mit tennie. Elég, ha mindezt hittel elfogadja Isten
kezéből. S mindez megtörténik azzal is, aki a kereszt evangéliu-
mának meghallásáig történetesen pogány volt, mint a galaták
is (3,1—5), anélkül, hogy előbb zsidóvá kellene lennie.
A hit kizárólagos szerepe Isten és ember harmonikus viszonyá-
ban olyan fontos következményéket von maga után, amelyekről
ellenfelei nem akarnak tudomást venni. Mert ha egyedül a hit
számít (5,6), a k k o r semmi jelentősége sincs annak, hogy valaki
körül van-e metélve, vagy nincs. Ezért érti félre az apostol szán-
dékát az az újszövetségi kutató, aki azt állítja, hogy ő a törvény-
től szabad keresztyénségért küzd (pl. Lindemann, Hübner). Hüb-
ner egyenesen következetlenséggel vádolja meg Pált, mert nyil-
vánvaló törvényellenes álláspontja mellett közösséget vállal a
törvény előírásaihoz ragaszkodó jeruzsálemi keresztyénekkel. Pe-
dig Pál alapállása világos: a keresztyén ember szabadon választ-
hat a törvény igája alatt folyó vagy törvény nélküli életforma kö-
zött, csak ne higgye, hogy választásának bármi köze is lenne üd-
vösségéhez. Nem érdem az sem Isten előtt, hogy valaki elutasítja
a hithű zsidó ember törvényeskedését. Pál a levélben nem a tör-
vény ellen harcol, hanem az ellen a kényszer ellen, amelyet zsi-
dókeresztyének a pogány származású galáciai keresztyének ellen
alkalmaznak, amikor a törvény igájának a vállalását üdvösség el-
nyeréséhez szükséges lépésnek jelentik ki. Mert az üdvösségünk

2* 19
nem azon múlik, amit teszünk, vagy nem teszünk, hanem egyes-
egyedül a hiten. Minden más az üdvösség szempontjából „adia-
foron", azaz lényegtelen dolog.
Éppen ezért a Krisztusban hívő emiber szabad minden k é n y -
szertől, törvényes előírástól, időhöz kötött társadalmi és történel-
mi viszonyoktól. Mivel Krisztus által Istenhez van kötve, minden
mástól szabad a világon. Pál külön fejezetet szentel levelében a
keresztyén ember szabadságának, mert félő, hogy olvasói ellenfe-
leire hallgatnak, és lemondanak a keresztyén ember lételeméről,
a szabadságról, ami nélkül n e m lehetnek nyitottak Isten és a fe-
lebarát számára (4,21—5.12).
Ugyancsak a törvény cselekedetei helyett a Krisztus keresztje
alapján, hit által elnyert megigazulás következménye a keresztyé-
nek egységének, sőt az egész emberiség összetartozásának a fel-
ismerése. Ha mindenki egyedül a Krisztusba vetett hit által le-
het Isten gyermekévé, akkor m á r nem választhatják el vagy ál-
líthatják szembe az embereket a közöttük meglevő vallási, társa-
dalmi, nembéli különbségek (3,28). A törvény útját választó em-
ber elhúzódik a másfajtájútól (2,11—14), a hit alapján élő
ember viszont vele egy szinten levő társként bánik vele. Ezért
Isten választott népe többé n e m a körülmetélkedés aktusával és
a Tóra igájának vállalásával a többi néptől elkülönülő „testi"
Izrael, hanem a minden népből egybegyűjtött „mennyei Jeruzsá-
lem" (4,26), „Isten Izraele" (6,16), amely kiábrázolja és szolgálja
az egész emberiség egységét.
Az „egyetlen evangélium" igazságából adódó következmények
felidézése azonban azt a célt szolgálják, hogy megvessék az alap-
ját a keresztyén élet titkáról szóló állásfoglalásnak. Mert Pál el-
lenfeleinek fő érve éppen az volt, hogy a bűn miatt a Krisztusban
hivő embernek is szüksége van a törvény fegyelmére. Az apostol
felveszi a kesztyűt, és felfedi a keresztyén életfolytatás alapját.
Az új, Istennek tetsző életet n e m a törvény biztosítja. A Krisztus-
tól kapott szabadság, amely felülemelkedik a körülmetélkedés
vagy körülmetéletlenség lényegtelen körülményein, valóban ürügy-
gyé válhat a keresztyén ember számára a régi élete folytatására
(5,13). De ezen csak az segíthet, hogy Isten újjáteremti őt szere-
tetével (6,15). A Krisztus keresztjén tájékozódó hit az ajándékba
kapott Lélek segítségével fel t u d j a fogni Isten kimondhatatlan sze-
retetét. Isten szeretete pedig belső kényszerré válik, hogy az em-

20
ber is személyválogatás nélküli szeretettel szeresse embertársát,
és felebarátja szolgálatára szentelje életét (5,13). A hit megtermi
a Lélek gyümölcsét, a sokoldalú szeretetet (5,22—23), és így szeretet
által tevékeny hitté válik (5,6). Ez a keresztyén életfolytatás tit-
ka. Nem a törvényt kell komolyabban venni, hanem meg kell erő-
södni a hitben, és akkor Isten újjáteremtő erői felülkerekednek
megromlott természetünk bűnös kívánságain (5,16).
Ez utóbbi bekezdésben a levél főtémája is megfogalmazást nyert.
Mert a magyarázók általában vagy a megigazulásban (pl. Con-
zelmann), vagy a Krisztusba vetett hit és a törvény ellentétében
(Lührmann), vagy pedig a törvény és evangélium feszültségében
(Dehn, Althaus, Mussner) vélik megtalálni a levél hangsúlyos
mondanivalóját. Pedig a levél kulcsát maga az apostol a d j a a ke-
zünkbe 6,15-ben: „Mert nincs jelentősége sem a körülmetélkedés-
nek, sem a körülmetéletlenségnek, csak egyedül az új teremtés-
nek." Ez az a „zsinórmérték" (6,16), amelyhez a Galáciában fel-
vetődött probléma megoldásánál is igazodni kell. Azért elhibá-
zott dolog a keresztyéneket a törvény igája alá hajtani, m e r t a
keresztyén életfolytatásban is minden Isten újjáteremtő szerete-
tén múlik. Ügy folytatódik a keresztyén élet, ahogy elkezdődött.
Az alap változatlan marad kezdettől fogva mind a sírig. A Krisz-
tus keresztjéről szóló bizonyságtétel, a megigazulás kifejtése, a
törvény és Krisztus között meglevő különbség felmutatása mind
ennek az igazságnak szolgálatában áll. Az apostol nézőpontja az
első betűtől az utolsóig a keresztyén életfolytatás marad.

21
 I. CÍMZÉS ÉS KÖSZÖNTÉS
1,1-5

Pál n e m az örökkévalóságnak írta leveleit. Keresztyén kortársai,

az ő helyzetük, kísértéseik és boldogulásuk foglalkoztatják sorai-
nak diktálása közben. Ha levelei mégis túlnőnék a századokon,
akkor az Isten bennük megnyilatkozó igazságának köszönhető.
A galatákhoz írt levél tehát valóságos levél, és nem a keresztyén
tanítás levélformába öltöztetett kifejtése. Ezért tartja magát az
apostol m á r a levél címzésénél is a kor levélírói szokásaihoz: elő-
ször megnevezi a küldőt (1. v.) majd a címzetteket, (2. v.) azután
pedig jókívánságait fejezi ki az olvasónak. (3. v.)
Mégis, összehasonlítva a kor más leveleinek formai elemeivel
(lásd pl. Csel 15,23—29-et, vagy 23,26—30-at) azonnal szembetű-
nik, hogy az apostol sorai a szokásosnál nagyobb lélegzetvétellel
indulnak. De nála ez korántsem terjengősség. Keresztyén és teoló-
gus mivolta feszíti szét a megmerevedett formákat. Így m á r a
címzésben szóhoz jutnak a keresztyén hit legfontosabb közös fel-
ismerései, de jelentkeznek m á r azok a gondolatok és szempontok
is, amelyek az apostolt a címzettek helyzetére nézve foglalkoztat-
ják, és a későbbiek során m a j d bővebben szóhoz fognak jutni.
De érdemes összehasonlítani a Galata-levél címzését Pál más
leveleinek kezdő soraival is. Minden hasonlóság ellenére is feltű-
nő, hogy a levél címzettjeit meglehetősen kurtán és szárazon szó-
lítja meg. Míg Pál más leveleiben az érintett gyülekezeteket —
emlékeztetve őket a Krisztus által nyert ú j életükre — „elhívott
szenteknek" (Rm 1,7; l K o r 1,2; 2Kor 1,1; Fii 1,1; Kol 1,2), Isten
szeretteinek (Rm 1,7), hivő testvéreknek" nevezi, addig a galátia-

22
beliekre egyetlen körülírás sem telik. Az ok bizonyára a galáciai
k e r e s z t y é n i között kialakult helyzetben keresendő.
A Galata-levél, de az apostol egyetlen más levele sem tekinthető
magánlevélnek. Benne az Isten által kiválasztott és felhatalmazott
„küldött" (apostol) szólal meg, akinek joga és kötelessége, hogy
a gyülekezetet Isten akarata alá hajtsa. Hatalma mégis „lelki"
hatalom, amely az ige igazságának és a felel06 szeretetnek e r e j é -
vel hat. A gyülekezetek nincsenek kiszolgáltatva úgy az apostol-
nak, mint egy római provincia a helytartónak. Nem lehet őket
kényszeríteni az engedelmességre, viszont ha h a j l a n a k a szóra, ön-
ként és belső kényszerből fognak engedni. Ebből a sajátos hely-
zetből adódik, hogy az apostoli leveleket n e m érezzük „hivata-
losaknak". Ritkán találkozhatunk bennük rendelkezésekkel ( l K o r
7.11; 1,16,1) annál inkább meggyőző érveléssel, személyes hang-
vétellel. Még az egyébként sokszor keményhangú Galata-levélre
is ez a jelemző, n e m pedig, ahogy Schlier gondolja, „az akaratla-
nul is erőteljesebb, tekintélyt követelő hivatalos jelleg."
A levél a galáciai gyülekezeteknek (1,2b.) azaz több gyülekezet-
nek szól. Pál tehát levelét körlevélnek szánta. Hogy mely gyü-
lekezetekre kell gondolnunk, az attól függ, hogy az észak-, vagy
a dél-galáciai hipotézisnek van igaza.

1,1—5: (1) Pál, az apostol1, nem emberektől, sem ember által 2 ,

hanem Jézus Krisztus és az őt halálából feltámasztó Atya Isten
által, (2) és a velem levő minden testvér 3 : Galácia gyülekezetei-
nek. (3) Kegyelem néktek és békesség az Atya Istentől és a mi 4
Urunk Jézus Krisztustól, (4) aki önmagát adta bűneinkért, hogy
kiragadjon minket 5 a jelen6 gonosz világából7 Istennek, a mi
Atyánknak akarata szerint, (5) akinek legyen dicsőség örökkön
ölökké, ámen.

1
Apostol: a szó e r e d e t i l e g v a l a m i l y e n m e g b í z a t á s s a l k i k ü l d ö t t s z e -
m é l y t jelölt. Így p é l d á u l a g y ü l e k e z e t e k is ú t n a k i n d í t h a t t a k „ a p o s t o -
l o k a t " (2Kor 8,23; Fii. 2,25). A szó a z újszövetségi és a későbbi e g y -
házi s z ó h a s z n á l a t b a n a z o n b a n s a j á t o s , jelentős é r t e l m e t nyert, és a
k e r e s z t y é n s z o l g á l a t t e v ő k n e k egy s z ű k k ö r é t jelölte m e g . Hogy kik t a r -
t o z t a k az apostolok k ö r é b e , és m i b e n á l l t az apostoli tiszt, m i n d m á i g
v i t a t o t t kérdés. A b i z o n y t a l a n s á g a b b ó l adódik, h o g y az Űsz. k o r á b a n
m é g n e m a l a k u l t k i egységes á l l á s p o n t az apostoli t i s z t „ i s m e r t e t ő -
j e g y e i t " illetően. ( 2 K o r 12,12) P e r d ö n t ő f o r r á s n a k az Üsz. l e g k o r á b b i
i r a t a i t , P á l leveleit k e l l t e k i n t e n ü n k . D e éppen e z e k b e n a l e v e l e k b e n

23
m o s ó d n a k el leginkább az a p o s t o l s á g körvonalai. A következőket még-
is nagy valószínűséggel á l l í t h a t j u k : a) Az apostolok körét korlátozott
l é t s z á m ú n a k kell t e k i n t e n ü n k . Apostolnak a z t tekintették, a k i Krisztus
k i n y ü a t k o z t a t á s á b a n részesült (Gal 1; 11,12 és l K o r 11,12), m a g a az
Ű r küldte, hogy t a n ú s k o d j é k ö r ó l a : (Kor 1,17; R m 15—16: K o l 1,25),
és akinek apostolságát m u n k á j a e r e d m é n y e is „megpecsételte" (lKor
9,2; 2Kor 12,12). Úgy t ű n i k , az apostolok k ö r e n e m volt t e l j e s e n zárt.
B á r P á l n a k nagy harcot k e l l e t t vívnia a p o s t o l s á g á n a k e l i s m e r t e t é -
séért, a gyülekezetek nagy t ö b b s é g e mégis a p o s t o l n a k tekintette. A Je-
lenések k ö n y v e arról t a n ú s k o d i k (2,2), hogy m é g az első s z á z a d vé-
gén is apostoli tekintély igényével léptek a gyülekezetek elé egyesek.
Az általánosan elismert a p o s t o l o k közül is k i e m e l k e d t e k n é m e l y e k , és
„ f ő - f ő a p o s t o l o k n a k " (2Kor 11,5; 12, 11) s z á m í t o t t a k . Az a p o s t o l i kör
azonosítása a tizenkét t a n í t v á n n y a l , úgy t ű n i k , későbbi f e j l ő d é s ered-
m é n y e — (Kor 15,5—7; M t 10,2 és párh.) A z első k e r e s z t y é n e k dina-
m i k u s élete e b b e n az e s e t b e n is megelőzte a szabályozást, b) Az apos-
toli tiszt m e g k ü l ö n b ö z t e t e t t h e l y e t biztosított viselőjének az egyház-
ban. N e m j e l e n t e t t f e l t é t l e n ü l vezető szerepet, hiszen a j e r u z s á l e m i
ősgyülekezet élére is J a k a b , az Ű r t e s t v é r e került, holott s o h a nem
nevezik apostolnak. Hit és é l e t dolgában a z o n b a n az a p o s t o l o k n a k volt
döntő szavuk, m e r t a g y ü l e k e z e t e k úgy t e k i n t e t t e k r á j u k , m i n t az élő
Ű r megbízottaira. Pál a k a r i z m á k között e l s ő k é n t említi m e g az apos-
toli szolgálatot (lKor 12,28), az efezusi-levél pedig a p r ó f é t a i tiszttel
együtt az egyház épülete a l a p j a i n a k tekinti. Az első század v é g e után
m á r senki sem merészelt i l y e n igénnyel a gyülekezetek elé l é p n i . Ez is
a r r a m u t a t , hogy az apostoli tiszt v a l a m i k é p p e n a keresztyén hagyo-
m á n y o k képződésének k e z d e t i szakaszával v o l t kapcsolatban. (A kér-
désről lásd m é g : C s e r h á t i Kolosséi-levél m a g y . 40. old.)
2
Nem emberektől, sem ember által: Pál itt szinte körülményesen
pontos a k a r lenni, hiszen n e m másról van szó, m i n t az á l t a l a hirdetett
e v a n g é l i u m hiteléről. A m i t ó képvisel, az s e m eredetére, s e m közlésére
nézve n e m másodkézből v a l ó , t e h á t megbízható. S c h m i t h a l s bizonyí-
tani a k a r v á n tételét, m i s z e r i n t Galáciában n e m a j e r u z s á l e m i „oszlo-
p o k k a l " (Gal 2,9) k a p c s o l a t b a n levő j u d a i s t á k voltak P á l ellenfelei,
t ö b b e k között e r r e a h e l y r e is hivatkozik. Ü g y véli ugyanis, hogy Pál-
n a k itt a z é r t kell h a n g s ú l y o z n i a apostoli méltóságát, m e r t ellenfelei
n e m a k a r t á k elismerni. P e d i g P á l sem a címzésben, sem az 1.10—3,5-ig
t e r j e d ő szakaszban n e m apostolságát védi, h a n e m az á l t a l a hirdetett
evangéliumot. Apostoli ö n á l l ó s á g á n a k hangsúlyozása ezt a célt szol-
gálja. A levélben sehol sincs nyoma a n n a k , hogy a g a l a t á k önállótlan-
sággal v á d o l t á k volna P á l t . N e m is kelt o l y a n hévvel apostoli tekin-
télyének védelmére, m i n t p é l d á u l l K o r 9,1 és 2Kor 11—12 fej.-ben.
A „nem e m b e r e k t ő l " f o r d u l a t többesszáma u t á n v á r a t l a n u l é r minket
a „ n e m e m b e r által" egyesszáma. E n n e k o k á t csak t a l á l g a t n i lehet.
T a l á n egy bizonyos e m b e r r e utalna a s o r o k között? Krüszosztomosz
P é t e r t g y a n í t j a az egyes s z á m mögött (1,18?). — A G a l a t a - l e v é l sajá-
tosságai közé tartozik az is, hogy P á l a címzésben egyetlen m u n k a -
t á r s á t sem említi. K i k r e k e l l g o n d o l n u n k a meglehetősen általános
„a velem levő minden testvér" kifejezés olvasásakor? Semmiképpen

24
n e m l e h e t szó egy a t ö r v é n y e s k e d ő k k e l szemben k i a l a k u l ó páli „ f r a k -
ció"-ról. Ez n e m v a l l a n a P á l r a . A m i t ő képvisel, a z t m i n d i g az egész
egyház ü g y é n e k t e k i n t i , nem. p e d i g e g y n e k a l e h e t s é g e s f e l f o g á s o k
közül. A legtöbb í r á s m a g y a r á z ó s z e r i n t az apostol n é v nélkül u g y a n ,
d e m u n k a t á r s a i t e m l í t i . B i z o n y á r a ő k e t is ideértette. M á s o k szerint P á l
a r r a a g y ü l e k e z e t r e utal, a m e l y b e n tartózkodik. (Efezus?) Pál s z á n -
d é k á n a k b i z o n y á r a a z felel m e g l e g i n k á b b , h a t a l á l g a t á s o k h e l y e t t
g o n d o l u n k m i n d a z o k r a , akik k ö r n y e z e t é b e n v a n n a k , és vele azonos
m ó d o n f o g l a l n a k á l l á s t a galáciai e s e m é n y e k e t illetően.
4
A „mi" b i r t o k o s n é v m á s t a j e l e n t ő s k é z i r a t o k jórésze az „ A t y a
I s t e n " - h e z k a p c s o l j a . Mivel az „ a p o s t o l i á l d á s b a n " m i n d e n ü t t ezen a
h e l y e n t a l á l h a t ó , n a g y a v a l ó s z í n ű s é g e a n n a k , h o g y a másolók a s z o -
k a t l a n n a k t a l á l t s z ö v e g e t a többihez igazították.
5
P á l a c í m z é s b e n közös k e r e s z t y é n t r a d í c i ó r a e m l é k e z t e t ő krisztoló-
giai f o r d u l a t o k k a l él (vö. l K o r 15,3—4).
6
A „ j e l e n " szó, m i n t a világ j e l z ő j e , m a j d n e m u g y a n a z t fejezi k i ,
m i n t a z a p o k a l i p t i k á r a jellemző s z ó h a s z n á l a t : „e v i l á g " (aion houtosz).
Mégis m í g ez u t ó b b i egy h u z a m o s a b b á l l a p o t o t é r z é k e l t e t , az apostol
által h a s z n á l t „enesztósz" szó i n k á b b a mindig a k t u á l i s r a , a m i n d i g
v á r h a t ó r a teszi a h a n g s ú l y t . ( l K o r 7,26)
7
A „világ": „ a i o n " szó időbeli d i m e n z i ó j á b a n , és n e m térbeli k i t e r -
j e d é s b e n szerepel. F o r d í t h a t n á n k a szót „ v i l á g k o r s z a k n a k " is. Az a z
a p o k a l i p t i k u s s z e m l é l e t j e l e n t k e z i k itt, a m e l y s z e r i n t a világnak a z
idő s í k j á r a k i v e t í t v e is v a n n a k v á l t o z a t l a n jellemzői.

(1) Mi mai keresztyének már nehezen tudjuk elképzelni, mit

is jelenthetett ez a név: Pál, azok számára, akik előtt a levelet a
galáciai gyülekezetekben felolvasták. Milyen gazdag tartalmú név
lehetett ez számukra, és oly sok mindent felidézhetett emlékeze-
tükben. A minden valószínűség szerint jelentéktelen külsejű, be-
teges (Gal 4,12—15) „az ékesszólásban iskolázatlan" Pál (Paulus =
kicsi) életükbe hatalmas fordulatot hozott: Az evangélium és a
Lélek erejével kiragadta őket a pogányság sötétségéből. S annak,
aki most nekik ír — bár közülük sokan letértek az általa kijelölt
útról — bizonyára még mindig nagy hatalma van fölöttük.
Pál nem a személyes vonzerejére támaszkodik, hanem apos-
toli tekintélyét veti latba. Arra pedig, aki apóstól, azért kell hall-
gatniuk a keresztyéneknek, mert nem önmagát tolta fel apostollá.
Nem ered tisztsége más embertől sem, sőt nem is valaki közvetí-
tésével lett azzá. Ezt a megjegyzést rendkívül hangsúlyossá teszi
a szórendi kiemelés, hogy annál inkább kitűnjék: küldetését ma-
gától Jézus Krisztustól kapta. Ezt a tényt 1,10—23-ban több oldal-

25
ról is alá fogja támasztani. Mivel azonban Jézus Krisztus mindent
az Atya nevében cselekszik, Pál apostoli tiszte végső soron az Atya
Isten döntésére vezethető vissza. Így az ő apostolsága is beleillesz-
kedik Istennek világméretű és időket átívelő megváltó tervébe,
továbbvíve azt a vonalat, amelyről az Ószövetség tanúskodik.
Isten döntése az apostoli tiszt felől Jézus Krisztusnak a halál-
ból való feltámadása által lépett életbe. Meglepő, hogy Pál a két
eseményt ilyen szoros kapcsolatba hozza. Talán a feltámadott Jé-
zusnak a damaszkuszi úton történt megjelenésére, m i n t apostol-
ságának kiinduló pontjára tesz itt rejtett célzást? A dolog alig-
hanem fordítva áll. Pál Krisztus feltámasztásában Isten döntő,
eszkatológiai tettét ismeri fel, amely által Isten eljövendő világa
betört a m i világunkba, és azóta is jelen van abban. A feltáma-
dott Ür szerez nekünk megigazulást (Rm 4,24), ajándékoz meg
minket Lelkével (2Kor 3,17), építi be az egyes tagokat az egyház
testének egészébe (lKor 6,14), élteti a benne hívőket (Gal 2,20;
Kol 3,1—4), tölti el élő reménységgel őket (Rm 8,11; l K o r 15,12;
Fii 3,21). Ennek az új korszaknak első heroldjaivá, követeivé és
munkásaivá szemelte ki Jézus Krisztus az apostolokat. Ezért állta
útját Pálnak Damaszkusz előtt és hívta el apostollá, mégpedig a
körülmetéletlen pogányok apostolává. (Rm 11,13; Gal 2,7; Kol
1,27)
Az apostoli tekintély súlyát tehát az üdvösségünkért fáradozó
Isten a d j a . Mégis félreértenénk a helyzetet, ha azt hinnénk, hogy
az apostolságnak van valamiféle külső, mindenki számára kétség-
bevonhatatlan jele. Sőt az apostolókra sokszor éppen az erőtlenség
és védtelenség jellemző. (2Kor 4,7; 12,9—10; Gal 4,13—14) Az
apostoli tekintély hitet igényel, mert az apostol küldetése csak hit
által ismerhető fel. Ezért nem elégszik meg Pál tekintélyelvű ren-
delkezésekkel, hanem az ige eszközével veszi fel a küzdelmet.
Mert az apostoli igény egyedüli igazolása az apostoli tiszt betöl-
tése lehet.
(2) Az apostol egyedül Istennek, küldőjének felelős küldetése
betöltéséért. Mégsem magányos hős, h a n e m az egyháznak, Krisz-
tus testének tagja. Nem. nélkülözheti a többiek szolgálatát. Ami-
kor Pál levelei elején megemlíti munkatársait, s mintegy társ-
szerzővé avatja őket, ez a felismerés vezeti őt. A galatákhoz írt
levélben neveket nem említ, viszont éppen azáltal, hogy név nél-

26
k ü l m i n d e n v e l e l é v ő k e r e s z t y é n t m a g a m ö g é s o r a k o z t a t fel, v i -
lágossá teszi, hogy az elbizonytalanodó galáciai keresztyének nem
Pállal, nem is csak az apostollal, hanem magával Krisztus egy-
házával kerültek szembe. A sorra kerülő intelmekben is ennek az
egyháznak hangja szól hozzájuk.
A címzettek minden körülírást mellőző megnevezéséből néhány
írásmagyarázó az apostol részéről a galatákkal szemben megnyil-
vánuló ellenérzést, (Krüszosztomosz) vagy tudatos távolságtartást
(Schlier) olvas ki. (Lásd: a fordítás előtti bevezetést!) Ezzel szem-
ben inkább neheztelésről, sőt haragos indulatról kell beszélnünk.
(3,1; 5,12). Mindez azonban az érettük aggódó szeretet megnyil-
vánulása, amely tud kemény is lenni a másik érdekében, nem
pedig a tőlük való elidegenedés jele. Még ebben az indulattól
fűtött levélben is n e m egyszer testvéreiként szólítja meg, sőt egy
ízben „gyermekeimnek" is nevezi őket (4,19). Pál a maga részé-
ről még nem vágta el az összekötő szálakat. A körülírás mellőzése
tehát elsősorban arról tanúskodik, hogy valami nincs rendjén a
galáciai keresztyének között.
(3) Az apostoli köszöntés és jókívánság a galatáknak szóló levél
címzéséből sem marad el. Nem átkot szór tehát r á j u k az apostol,
hanem minden vágya, hogy ismét jóra forduljanak a dolgok ná-
luk. Pál egybeötvözi — nyilván hitbeli, tartalmi okokból — a hel-
lenisztikus és a keleti köszöntési f o r m á t : a „khairein"-t, („légy
jó egészségben") összekapcsolja az „eiréné"-vel, azaz a békesség-
gel. Egyúttal azonban ú j tartalommal is tölti meg őket. A „khai-
reinből" „kharis" kegyelem lesz. Ez a kegyelem válik azután a
békesség alapjává.
így formálja át még a sablonos levélírói gesztust is a Krisztus
által nekünk ajándékozott és hitben felismert ú j valóság. A za-
vartalan testi és lelki harmóniánál sokkal több múlik ugyanis
azon. hogy Isten egész létünk alapja és hordozója atyai indulat-
tal és békességes szándékkal fordul-e felénk.
Istennek a gyülékezet felé forduló jóakarata a kegyelemnek
csupán egyik oldala. Irgalmas szeretetéből segítségünkre is siet sok-
féle ajándékával. Ezért mondja Pál kegyelemnek apostoli megbí-
zatását (Km 5,12—13), munkája eredményességét (lKor 15,10), a
karizmákat (Em 12,6; lKor 12,4), sőt az adakozás lehetőségét is
(2Kor 8,1.4.6). Amint a békesség sem merül ki Isten békességes
szándékában, hanem életünk belső és külső rendező erejévé válik

27
 (2Kor 5,20; Gal 3,28 és p.). Mindezt pedig nem jámbor, mit sem
érő óhajként írja az apostol olvasóinak. Meg van győződve arról,
hogy Jézus ígérete alapján (Mt 10,12—13 és p.) az ige ereje által
óhajtása meg is valósul a gyülekezet életében.
De az apostol szükségesnek látja a kegyelem és békesség for-
rásaként az atyai szeretet mellett a mi Urunk Jézus Krisztust is
megemlíteni. Ebben az a meggyőződés jut kifejezésre, hogy az
Atya Jézus Krisztusban, a gyülekezetet éltető és vezérlő Úrban
árasztja ránk kegyelmét, és őáltala szerez békességet köztünk. Is-
ten teremtő és gondviselő jósága érvényre jut ott is, ahol Jézus
Krisztusban nem hisznek. Az új teremtés (Gal 6,15) mindent fe-
lülmúló ajándékában azonban csak Krisztus által részesülhetünk.
így lesz ő az Atya ajándékainak katalizátorává. Általa válik min-
den javunkra, vele e g y ü t t kapunk m e g mindent (Rm 8,32). Ennél-
fogva őt kell t a r t a n u n k az atyai szeretet legnagyobb és legbe-
szédesebb megnyilvánulásának.
(4) Pál szükségesnek látja az apostoli köszöntésnek a liturgikus
használatban lekerekített és kicsiszolódott mondatait ínég egy
mellékmondattal kibővíteni (vö. 1. v.!), hogy rámutasson arra az
útra és módra, amelyet vállalva Jézus Isten legnagyobb ajándé-
kává lett a gyülekezet számára. Sokszor hallottak m á r tőle a ke-
resztyén hit alapjairól, de úgy látszik nem elégszer. Az apostoli
köszöntés kibővítésére Pált minden bizonnyal a galáciai helyzet
indítja, és ezért mondanivalóját is csak akkor é r t h e t j ü k meg jól,
ha ki n e m mondott szándékát szeim előtt tartjuk.
Jézus azáltal lett — szögezi le — Isten legnagyobb ajándékává,
a kegyelem és békesség közvetítőjévé, az új teremtés kezdetévé
és megvalósítójává, hogy önmagát adta bűneinkért (vö. 2,20).
összehasonlítva ezt a kijelentést m á s Krisztus m ű v é t summázó
igehelyekkel, meglepően szűkszavúnak találjuk. Nem szól arról,
hogy Jézust Isten a d t a az emberek kezébe (Mt 17,23 és p.), hogy
Jézus a halált vállalta bűneinkért (Rm 4,25; lKor 15,3), és hogy
ez a halál engesztelő áldozat volt (Rm 3,25). Sőt még arról sem,
hogy Jézus önátadása a mi váltságunkat szolgálta (Mt 20,28; és
p.; l T i m 2,6 és Tit 2,14). A közös keresztyén bizonyságtételből csu-
pán két mozzanatot ragad ki: Jézus önkéntes odaszánását, és azt,
hogy ez az áldozatvállalás a bűneink miatt vált szükségessé. Nem
mintha nem tartaná fontosnak mindazt, amit az apostol másutt

28
maga is elmond Jézus megváltó művének körülményeiről, de most
— úgy tűnik — másra kívánja tenni a hangsúlyt.
Pál a többi keresztyén bizonyságtevővel összhangban az emberi
élet kulcsproblémájának a bűn létét és hatalmát t a r t j a . Mert a
bűn az, ami megrontja Isten és az ember, ember és az ember kap-
csolatát. Ezt az emberi életre nehezedő terhet csak egy még ha-
talmasabb erő gördítheti le rólunk, s ez az erő csak a minden
áldozatra képes odaadó szeretet lehet. A bűn problémája, még-
pedig a fejét a keresztyén életben is felütő bűn problémája fog-
lalkoztatja Pál galáciai ellenfeleit is. ö k abban a tévhitben élnek,
hogy a bűnnek legmegfelelőbb ellenszere a törvény szigorának
alkalmazása és vállalása. Ezzel szemben vallja Pál: A bűnt he-
lyéből kimozdítani egyedül Krisztus szeretete tudja. Mégpedig
az δ egész művét a testet öltéstől kezdve a visszajöveteléig átita-
tó, minket fontosnak tartó és értünk minden áldozatra kész sze-
retete. Ahogyan erről a Filippi-levél az önmagát a keresztig meg-
alázó és ezért mindenek urává tett Krisztust dicsőítő himnusz
is szól (2,6—11).
Jézus Krisztus önmagát odaáldozó szeretetének egy másik kö-
vetkezménye is van. A bűn legyőzésével kiragad minket a jelen
gonosz világából. A fogalmazás mintha a következő jelenetet
sugallaná: az ár sodrában vergődő fölé hajlik valaki, megragadja
a szerencsétlent és egy hirtelen erős mozdulattal a partra rántja.
Valahogy így ragad ki minket Krisztus a jelen gonosz világából.
Mert Pál tud arról, hogy a bűn nem maradt az ember magánügye,
hanem beleivódott a világ életébe, struktúráiba is. Nem a világ
anyagi valóságába, hanem a benne lejátszódó, időben végbemenő
folyamatokba. A bűn tehát fölébe nőtt az egyes embernek.
Azt, hogy mit jelent a gonosz világ sodrában élni, az apostol
a törvény alá vetett ember sorsában fogja bemutatni. Pedig min-
den zsidó szentül hitte, hogy a törvény az üdvösség egyetlen ígé-
retes útja, de a nem zsidó is meg volt győződve arról, hogy a tör-
vény a bűn hatékony ellenszere. Pál viszont a törvényt is a go-
nosz világ rontó hatalmai közé sorolja. Mert a törvény ahelyett,
hogy felemelné az embert, még mélyebben taszítja bűnébe. Bizal-
matlanná tesz Isten iránt, és szembeállítja az embert embertár-
sával. A gonosz világról szóló beszéd nála nem valamiféle kép-
mutató kegyes botránkozás, hanem az összefüggések Isten igaz-
ságának fényében nyert mély és igaz ismerete. A „jelen gonosz

29
világa" fordulat ezenkívül félreérthetetlen utalást rejt magában
Isten „eljövendő világára", amikor m a j d Krisztus kiragad minket
e jelen gonosz világából, s abba a „világ"-ba emel minket.
Félreértjük az apostolt, ha erőteljes szavaiból világ iránti gyű-
löletet, a világtól való elfordulásra, vagy éppen vele szembefor-
dulásra ösztönző szándékot olvasunk ki. Nem azt mondja ugyan-
is, hogy Krisztus a gonosz világtól szabadít meg minket, mintegy
leválasztva rólunk a világot. Ellenkezőleg: minket ragad ki belő-
le, mégpedig úgy, hogy odaadó szeretetével legyőzi a bűneinket
és így új és egészséges viszonyt hoz létre köztünk és a világ kö-
zött. Az, aki eddig rabszolgája volt bűnei következtében a világ-
nak, most már Isten akarata szerint szolgálja a világot (lásd még
6,14 magy.).
Amikor Jézus odaadta az életét a bűneinkért, és ezáltal ki-
ragad minket a jelen gonosz világból, Istennek atyai szereteté-
ből fakadó akarata válik valóra. Tehát mindaz, amit Jézus tesz és
tett szabadításunkért nem egyéni, elszigetelt vállalkozás, hanem
magának Istennek ügye, szeretetben fogant tervének megvalósí-
tása. Csakis így lehet mindaz, amit Jézus tett és ami vele tör-
tént, történelmi epizód helyett a legdöntőbb eseménnyé minden
ember számára. Hiszen annak akarata fejeződik ki benne, akinek
színe előtt él minden ember. Azért olyan fáradhatatlanok az Új-
szövetség szerzői Jézusnak különféle címekkel történő felruházá-
sában (Emberfia, Isten Fia, Űr stb.), hogy ez a mindent eldöntő
összefüggés nyilvánvalóvá legyen zsidónak és görögnek egyaránt.
Az sem véletlen, hogy Pál a Galata-levélben olyan sokszor vil-
lantja fel a Krisztusban felkínált szabadulás ószövetségi hátterét.
(5) Pál nem fél kiejteni Istennek a mi Atyánknak nevét, nem
írja körül „az Úr", „a Szent", „a Magasságos" és más hasonló for-
mulákkal, mint zsidó kortársai, de ugyanúgy Isten dicsőítésében
tör ki, mint ők, amikor megérinti lelkét a Szentnek és Hatalmas-
nak közelsége: Neki legyen dicsőség örökkön örökké. Amen.
Ne higgyük, hogy ez Pál ajkáról csupán liturgikus megszokásból
hangzik el. Az Isten kikutathatatlan elhatározásaira és útjaira ve-
tett pillantást, s ez v á l t j a ki belőle az Ő dicsőítését.
Isten dicsőítése, dicsőségének szolgálata, és Isten dicsőségének
és annak végső kiteljesedésének óhajtása csak egy olyan — így
kell mondanunk, — istenközpontú szemléletben lesz magától ér-

30
tetődővé, amelyben mindennek mértéke Isten és mindennek vég-
célja az, hogy „Isten legyen minden mindenekben". (lKor 15,28)
Az éremnek másik oldala viszont, hogy Isten nem mindenekfelett-
valóságának és mindent bíró hatalmának érvényesítése útján sze-
rez magának dicsőséget. Isten legfőbb törekvése, hogy teremtmé-
nyei iránti szeretete végső célját elérje. De erről az embert meg-
haladó titokról nem szabad „értekezni". Legfeljebb Pállal együtt
Istent dicsőíteni.

31
 II. NINCS MÁS EVANGÉLIUM !
1,6-10

Annak, aki otthon van Pál leveleiben, a címzést követő sorokat

olvasva hiányérzete támad. Nem találja azt a minden más páli le-
vélben e helyen beiktatott imádságot, amelyben az apostol hálát
ad a gyülekezetben tapasztalható jókért, és könyörög hitük, sze-
retetük és reménységük erősödéséért és növekedéséért. Az imád-
ság elmaradásának okát csak találgathatjuk. Fel sem tételezhet-
j ü k az apostolról, hogy azért nem imádkozik a galáciai gyülekezete-
kért, mert elfordultak tőle, és így érdemtelenné váltak az imád-
ságára. Schlier szerint olyan előzmények után, mint amik Galá-
ciában voltak, a hálaadásnak el kell maradnia a levélből. De ak-
kor a könyörgésnek annál inkább helye van. Még a legvalószí-
nűbb magyarázat a következő: Pált annyira betöltötte a Galatá-
kat fenyegető veszély tudata, annyira sürgetőnek ítélte az ügy
orvoslását, hogy a címzés után önkéntelenül is azonnal a tárgyra
tért.
De a tárgyra térve sem köntörfalaz. Egyenesen — mi így mon-
d a n á n k — az üstökénél ragadja meg az egész galáciai problémát.
Felismeri, hogy nem részletkérdésekben mutatkozik eltérés a ko-
rábbi állapothoz képest, hanem magát az evangéliumot érinti a
változás. Az evangélium tekintetében pedig nem ismer megalku-
vást. Ezért ebben a részben minden szót és mondatot úgy formál
meg, hogy kiderüljön: az evangélium és a Galáciában fejét fel-
ütő tévtanítás között kibékíthetetlen ellentét van.
Ez ad magyarázatot arra a szenvedélyes hangvételre, amely
nemcsak erős indulati tartalmat hordozó szavak kiválasztásában,

32
hanem az egymásnak feszülő mondatokban, a mondanivaló foko-
zásában és az egész lüktető mondatfűzésben is kifejezésre jut.
Mégis túlzásnak tartom, amikor egyik vagy másik exegéta Pált
itt „merevséggel", vagy „ridegséggel" vádolja. Schlier még azt
a kijelentést is megkockáztatja, hogy „még a pogány hatóságok
hivatalos levelei is megnyerőbb hangon szólnak". Véleményem
szerint az apostol a Galáciai-levélben általában, de a most soron
következő szakaszban különösen is olyan hangot használ, mint az
az a szülő, aki távolról látja, hogy gyermeke figyelmetlenül a ro-
bogó autó elé akar lépni.
Vitatott a 10. vers hovatartozása. A legújabb kiadású Nestle—
Aland-féle görög szövegben a 9. és 10. vers között szokatlanul
nagy hézag van, és ez arra mutat, hogy a szöveg gondozói a 10.
verset egyértelműen a 11.-hez tartozónak ítélik. Több írásmagya-
rázó is ezen a véleményen van. Én Schlier álláspontját tartom he-
lyesnek, aki a 9. vershez kapcsolja. Tartalmi meggondolások is
ezt javallják. Mert a 10. versben indokolja meg Pál az előző ver-
sekben tanúsított hajthatatlanságát. A 11. versben pedig már egy
más szempontot követő új gondolatsor kezdődik.

1,6—10: (6) Csodálkozom, hogy ilyen hirtelen 1 eltántorodtatok 2

attól, aki titeket a Krisztus kegyelmében 3 elhívott, egy másik 4
evangéliumhoz, (7) pedig nincsen más, csupán akadnak egyesek 5 ,
akik megzavarnak titeket, és visszájára akarják fordítani a Krisz-
tus evangéliumát. 6 (8) De még akkor is,7 ha mi, vagy egy menny-
ből jövő angyal8 hirdetne néktek evangéliumot azonkívül, amit
mi hirdettünk néktek, legyen átkozott! 9 (9) Amint annak idején 10
kimondtuk, 11 és most megismétlem: Ha valaki evangéliumot hir-
det néktek azon kívül, amit elfogadtatok, 12 legyen átkozott. (10)
Most hát embereket próbálok rászedni, vagy talán Istent?13
Vagy emberek kedvét keresem? Ha még mindig emberek kedvé-
ben akarnék járni,1'1 nem volnék Krisztus szolgája.
1
Hirtelen: az a p o s t o l a G a l á c i á b a n t ö r t é n t e k v á r a t l a n s á g á t és gyors
l e f o l y á s á t a k a r j a é r z é k e l t e t n i . S z e m r e h á n y á s is v a n a s z ó b a n : az előz-
m é n y e k u t á n n a g y o b b ellenállást is t a n ú s í t h a t t a k v o l n a . T e h á t n e m
a r r a a k a r u t a l n i P á l , hogy r ö v i d d e l a m e g t é r é s ü k u t á n m á r i s e l t é r -
tek a z e v a n g é l i u m t ó l . 2 Eltántorodtatok: az e r e d e t i szöveg é r t e l m é t
n e h é z visszaadni. A szó sokkal p a s s z í v a b b j e l e n t é s ű a n n á l , hogy t u d a -
t o s d ö n t é s t feltételező e l p á r t o l á s s a l f o r d í t h a t n á n k . ( Ű j ford.!) A m i G a -
l á c i á b a n történt, P á l „ n é m e l y e k " (7. v.) t e v é k e n y s é g é r e vezeti vissza.

3 33
3
K e g y e l e m h e z : a m a g y a r f o r d í t á s i s m é t n e h é z f e l a d a t elé állít m i n k e t .
Az „ e n " e l ö l j á r ó t az ú j s z ö v e t s é g i g ö r ö g n y e l v s o k f é l e k é p p e n a l k a l -
mazza. Szerepelhet helyhatározói, állapothatározói, eszközhatározói
és c é l h a t á r o z ó i é r t e l e m b e n („eisz" h e l y e t t ) is. Így e g y a r á n t j o g u n k
v a n a z „ e l h í v á s t " K r i s z t u s „ k e g y e l m é b ő l " , „ k e g y e l m e á l t a l " vagy
„ k e g y e l m é h e z " t ö r t é n ő e l h í v á s n a k t e k i n t e n ü n k . Mégis a h a r m a d i k
v á l t o z a t l á t s z i k a l e g v a l ó s z í n ű b b n e k . A „ k a i é i n " (elhív) „ e n " - n e l P á l -
n á l t ö b b í z b e n is v a l a m i l y e n célt s z e m e l ő t t t a r t ó m e g s z ó l í t á s t f e j e z
ki. ( l K o r 7,15; I T h e s s z 4,7) A m e l l é k m o n d a t é r t e l m e t e h á t e z e k sze-
r i n t : A z é r t h a n g z o t t el Isten h í v ó szava, h o g y a galáciaiak K r i s z t u s
k e g y e l m é h e z téFjenek, és belőle é l j e n e k . Ezt a v á l t o z a t o t t á m a s z t j a
a l á G a l 5,4 is, a h o l P á l é p p e n a r r ó l beszél, hogy a t ö r v é n y h a t a l m a
alá a d o t t élet kiesik a K r i s z t u s k e g y e l m e a l a t t f o l y ó életből.
4
M á s i k (ev.): P á l n e m u g y a n a z t a n é v m á s t h a s z n á l j a itt, m i n t a 7. v.
e l e j é n . A g ö r ö g „ h e t e r o s z " j e l e n t é s e e l s ő s o r b a n : egyik a k e t t ő közül.
Az „ a l l o s z " (1. v.) pedig o l y a n v a l a m i „ m á s t " jelent, a m i tetszőleges
s z á m ú l e h e t . A 6. v e r s b e n t e h á t az a p o s t o l m é g az á l t a l a h i r d e t e t t
evangéliummal szemben alternatívát kínáló tévtanításra céloz.
5
E g y e s e k : P á l a l e v é l b e n s e h o l s e m nevezi m e g ellenfeleit. L e h e t , hogy
n e m i s m e r t e őket, v a g y n e m h a l l o t t r ó l u k n é v szerint. V a g y t a l á n
n e m a k a r j a k i p e l l e n g é r e z n i ő k e t ? I n k á b b a r r ó l lehet szó, h o g y az
a p o s t o l n e m egyes s z e m é l y e k r e a k a r j a i r á n y í t a n i a g y ü l e k e z e t figyel-
mét, h a n e m a r r a a t a n í t á s r a , a m e l y e t k é p v i s e l n e k . L e g y e n az b á r k i .
— A f o g a l m a z á s azt is é r z é k e l t e t i , h o g y P á l e l l e n f e l e i n e m l e h e t t e k
v a l a m i s o k a n . De b e f o l y á s u k a g y ü l e k e z e t r e a z é r t k o m o l y veszélyt
j e l e n t e t t , (vö. G a l 5,7—8) 11 K r i s z t u s e v a n g é l i u m a : A b i r t o k o s esetben
álló „ K r i s z t u s " e g y a r á n t é r t h e t ő g e n i t i v u s z o b i e k t i v u s z n a k és szu-
b i e k t i v u s z n a k . J e l ö l h e t i t e h á t az e v a n g é l i u m t a r t a l m á t (obi), de azt
is, a k i az e v a n g é l i u m á l t a l m u n k á l k o d i k (subi). A k é r d é s b e n n e m
s z ü k s é g e s d ö n t e n ü n k , m e r t a k e t t ő e g y ü t t v a l l az e v a n g é l i u m t i t k á -
ról. — Ezt az e v a n g é l i u m o t P á l e l l e n f e l e i n e m c s a k „ e l f e r d í t i k " (Űj
ford.!), h a n e m ki is f o r g a t j á k igazi v a l ó j á b ó l . Ez az é r t e l m e z é s felel
m e g a g o n d o l a t m e n e t n e k , és az a p o s t o l k e m é n y í t é l e t é n e k . (6. v. és
8. v.!) 7 A m o n d a n i v a l ó e l l e n t é t e s k ö t ő s z ó v a l v a l ó f o k o z á s a az e r e -
deti s z ö v e g b e n r e n d k í v ü l n y o m a t é k o s . 8 M e n n y b ő l jövő a n g y a l . Az
e x e g é t á k t a l á l g a t j á k , h o g y P á l m i é r t g o n d o l az a n g y a l o k á l t a l h i r -
d e t e t t e v a n g é l i u m lehetőségére. Célzás v o l n a t a l á n a r r a , h o g y a tör-
v é n y v o l t az, a m e l y a n g y a l o k k ö z v e t í t é s é v e l a d a t o t t ? (3,20) (A.
S c h w e i t z e r ) V a g y t a l á n a r r a gondol, h o g y a g a l á c i a b e l i e k első ott-
l é t e k o r őt is „ I s t e n a n g y a l a " - k é n t f o g a d t á k , s most u g y a n a z z a l a
s z e n t á h í t a t t a l h a l l g a t n a k m á s r a ? (4,14) Ez u t ó b b i k ö n n y e n e l k é p -
zelhető. B i z o n y o s n a k csak a n n y i m o n d h a t ó , h o g y a B i b l i a e m b e r e
számolt olyan mennyei lényekkel, akiket Isten üzenetközvetítőinek
tartott. Azt viszont még a r a b b i n i z m u s sem tartotta lehetségesnek,
h o g y v a l a k i egy a n g y a l s z a v á n a k e n g e d j e n , h a az e l l e n t é t b e n áll a
T ó r á v a l . (Str—Β I I I . 535) 9 L e g y e n átkozott: p o n t o s a b b a n : legyen
á t o k k á ! A f o r d í t á s a l a p j á u l szolgáló g ö r ö g szó i s m e r ő s e n cseng az
egyháztörténetben járatosak fülében: „anathema". Szomorú neve-
z e t e s s é g r e t e t t s z e r t ez a szó a g y a k o r i és sokszor kölcsönös egyházi

34
k i á t k o z á s o k r é v é n . M a g a a f o g a l o m és a k ö r ü l ö t t e k i a l a k u l t g y a k o r l a t
a zsidóság v a l l á s o s életéből e r e d . Az „ a n a t h e m a " a S e p t u a g i n t a r é -
vén került az Újszövetség szóhasználatába. A Septuagianta pedig a
h é b e r „ k h e r e m " szót f o r d í t j a „ a n a t h e m a " - v a l . „ K h e r e m " v o l t m i n -
d e n e k e l ő t t az, a m i t az Ü r n a k a d t a k át. ( „ A n a t i t h e n a i " = á t a d n i , p é l -
d á u l az e l s ő s z ü l ö t t e k e t (3Móz 27,28). Viszont, h a egy e l l e n s é g e s v á -
r o s f e l e t t m o n d t á k ki a „ k h e r e m " - e t , azaz á t a d t á k I s t e n n e k , a k k o r a z t
m i n d e n e s t ü l ki k e l l e t t irtani, el k e l l e t t p u s z t í t a n i , anélkül, h o g y v a -
l a m i t is z s á k m á n y o l h a t t a k v o l n a belőle (4Móz 21,3; Józs. 6,17). H a
v a l a k i b á r m i t is e l t u l a j d o n í t o t t a b b ó l , ami „ k h e r e m " alatt v o l t , I z -
r a e l n é p e k e r ü l t á t o k a l á : n e m t u d o t t megállni ellenségei e l ő t t (Józs
7,1.12). „ A n a t h e m a " t o v á b b á m i n d e n , ami b á l v á n y i m á d á s s a l k a p c s o -
latos. S z e n t b o r z a d á l l y a l kell a z ilyesmitől e l f o r d u l n i , m e r t k ü l ö n -
b e n az I s t e n h a r a g j a a l á k e r ü l és k i i r t a n d ó „ a n a t h e m a " - v á l e s z m é g
az is, a k i c s u p á n egy b á l v á n y r ó l s z á r m a z ó é k s z e r t visz h á z á b a (5Móz
7,26; 13—18). A „ k h e r e m " - n e k ez a súlyos é r t e l m e n e m v e s z e t t k i a
zsidóság t u d a t á b ó l P á l k o r á r a s e m . M u t a t j a ezt a n n a k a t ö b b m i n t
n e g y v e n zsidó f é r f i n a k az esete, a k i k átok a l á á t k o z t á k m a g u k a t ,
v a g y i s m i n d e n b ő l , m é g az e v é s b ő l és ivásból is k i r e k e s z t v e m a g u k a t ,
p u s z t u l á s n a k t e t t é k ki ö n m a g u k a t m i n d a d d i g , m í g P á l t m e g n e m
t u d j á k ölni (Csel 23,12—13). E b b ő l az á t t e k i n t é s b ő l k é t dolog v i l á g o s :
a) v a n egy szent h a t á r , a m e l y e n á t l é p v e az e m b e r I s t e n k i z á r ó l a g o s
s z f é r á j á b a jut. b) E n n e k a l é p é s n e k vészterhes, f e n y e g e t ő jellege e g y r e
i n k á b b e l ő t é r b e k e r ü l . A k i „ a n a t h e m a " - v á lesz, a s z e n t Isten h a r a g j a
a l á k e r ü l és p u s z t u l á s r a v a n ítélve. Mi m a r a d t m e g a z „ a n a t h e m a " j e -
l e n t é s é b ő l P á l n á l ? (Csak n á l a t a l á l k o z u n k ezzel a szóval, — k i v é v e a
m á r e m l í t e t t Csel 23,12-t.) Ú g y s z ó l v á n minden. U g y a n ú g y e l t a s z í t j a é s
p u s z t u l á s r a ítéli, a m i r e . , a n a t h e m a " - t m o n d m i n t a z Ószövetség e m -
b e r e , csak n e m m a g a h a j t j a v é g r e az ítéletet, h a n e m Istenre b í z z a .
(Rm 9,2; l K o r 12,3; 16—22!) , 0 M á r annak i d e j é n : Az i d ő h a t á r o z ó a
görög szövegben a „ m o n d " i g é n e k igekötője. E s z e r i n t így is f o r d í t h a t -
n á n k : „előre m e g m o n d v a l a m i t " v a g y „ m á r előbb is m o n d t a " . S c h l i e r
s z e r i n t s vele e g y ü t t sok í r á s m a g y a r á z ó is így é r t i , és úgy g o n d o l j a ,
hogy t u l a j d o n k é p p e n P á l a l e v é l b e n e l ő b b tett k i j e l e n t é s é r e utal. I g a z ,
S c h l i e r l e h e t s é g e s n e k t a r t j a azt is, h o g y P á l a m á s o d i k galáciai t a r t ó z -
k o d á s a (Csel 18,23) i d e j é n m o n d o t t a k r a akar e m l é k e z t e t n i ( K o m m . 40.
old.). D e n e m c s a k lehetséges, h a n e m így is van. M e r t a z ige ( „ k i m o n d -
t u k " ) t ö b b e s s z á m első személye a G a l á c i á b a n k o r á b b a n t e v é k e n y k e d ő
P á l t és m u n k a t á r s a i t f o g l a l j a össze. T e h á t n e m írói (fejedelmi) t ö b b e s
szám. M e r t h a így v o l n a , a k k o r m i é r t v á l t Pál á t a k ö v e t k e z ő m o n d a t -
b a n egyes s z á m r a ? 11 Kimondtuk: Az eredeti s z ö v e g b e n a z ige p e r f e k -
t u m b a n áll, s ezzel a z apostol a z t k í v á n j a é r z é k e l t e t n i , hogy a m i t a k -
k o r m o n d o t t , egyszer s m i n d e n k o r r a é r v é n y e s . (Lásd m é g a 10. s z á m ú
jegyzetet.) 12 Amit elfogadtatok: I t t o l y a n szóval él P á l , amely a h a -
g y o m á n y o z á s passzív m o z z a n a t á t , a z á t v é t e l t fejezi ki.
13
A m o n d a t igazi „ c r u x i n t e r p r e t u m " . Nehézséget okoz először is a
görög „ p e i t h e i n " ige, m e r t k i f e j e z h e t jószándékú é s r o s s z i n d u l a t ú r á -
beszélést is. A z u t á n a z s e m d ö n t h e t ő el egykönnyen, h o g y Pál ezzel a
szónoki kérdéssel az elé a v á l a s z t á s e l é a k a r - e á l l í t a n i m i n k e t : e m b e r -

3· 35
rel, vagy I s t e n n e l g y ö z k ö d ő n e k t a r t j u k - e őt, v a g y p e d i g a r r a k í v á n f e l e -
l e t e t k a p n i t ő l ü n k , h o g y olyan e m b e r n e k i s m e r j ü k - e őt, aki e m b e r t és
I s t e n t e g y a r á n t s z e k e r é b e a k a r fogni, azaz a s a j á t á l l á s p o n t j á t a k a r j a
r á j u k k é n y s z e r í t e n i . A kettős p r o b l é m á b ó l a d ó d ó v é g t e l e n sok f o r d í t á s i
lehetőség közül c s a k az e l f o g a d h a t ó b b a k a t v i z s g á l j u k m e g : H a a z t k é r -
d e z n é Pál az olvasótól, hogy e m b e r e k e t a k a r - e m e g g y ő z n i , a k k o r olyas-
m i t t e n n e k é r d é s e s s é , a m i m a g á t ó l értetődő. H i s z e n a levelében is e r r e
törekszik. A k é r d é s első t a g j á b a n t e h á t a „ r á b e s z é l n i " ige p o z i t í v é r -
telemben n e m alkalmazható. De nem akarja-e Pál valamiféle érte-
l e m b e n I s t e n t m e g g y ő z n i ? S c h l i e r e r r e igennel f e l e l . Azzal é r v e l , hogy
az apostol a t o v á b b i a k b a n c s a k a kérdés első f e l é t t a g a d j a , s e z é r t az
I s t e n r e v o n a t k o z ó k é r d é s é r e h a l l g a t ó l a g o s a n i s i g e n t v á r az olvasótól.
A m i k o r a z o n b a n a r r a kell f e l e l n i e , hogy P á l m i r ő l is a k a r j a a z I s t e n t
meggyőzni, n e h é z h e l y z e t b e k e r ü l . Abból a feltételezésből i n d u l ki,
hogy P á l t e l l e n f e l e i az e m b e r e k rászedésével v á d o l j á k . Ti. r á v e s z i
ő k e t a r r a , h o g y a t ö r v é n y e l ő í r á s a i t figyelmen k í v ü l h a g y j á k . E r r e a
v á d r a f e l e l n e P á l azzal, hogy ő n e m e m b e r e k e t a k a r rászedni v a l a m i r e ,
h a n e m I s t e n t a k a r j a a m a g a i g a z a m e l l é á l l í t a n i . H a ugyanis a z t olvas-
n á k P á l f e j é r e , — f o l y t a t j a S c h l i e r —, hogy ő I s t e n n e l a k a r j a s z e n t e -
síti etni a z á l t a l a k i m o n d o t t „ a n a t h e m a " - t , a k k o r e r r e csak i g e n n e l le-
h e t válaszolni. K ö r m ö n f o n t m a g y a r á z a t ez, é s n e m is helytálló, m e r t
P á l szónoki k é r d é s é t megelőző g o n d o l a t m e n e t é n e k csupán egy m e l l é k -
s z á l á t veszi f i g y e l e m b e . Az ú j m a g y a r p r o t e s t á n s f o r d í t á s a p r o b l é m á -
k a t k i k e r ü l i azzal, hogy a „ p e i t h e i n " igét „ k e d v é b e n j á r n i " é r t e l e m b e n
veszi, b i z o n y á r a a 10. v e r s m á s o d i k f e l é r e v a l ó t e k i n t e t t e l . De a
„ p e i t h e i n " j e l e n t é s t a r t a l m á b a n e m f é r bele a „ k e d v é b e n j á r n i " , m e r t
a „ p e i t h e i n " - n e k aktív, t r a n z i t í v jellege v a n . S z e r i n t e m P á l k é r d é s é t
a k k o r f o r d í t j u k helyesen, a s z ó t á r i j e l e n t é s n e k é s a m o n d a n i v a l ó logi-
k á j á n a k e g y a r á n t megfelelően, h a a „ p e i t h e i n " i g é n e k p e j o r a t í v (rossz
szándékú) é r t e l m é t k a p c s o l j u k úgy az e m b e r e k h e z , m i n t Istenhez.
(Lásd: f o r d í t á s o m a t ! ) Az a p o s t o l által p r o v o k á l t , k i nem m o n d o t t fele-
let pedig: ő s e m az e m b e r e k e t , s e m az I s t e n t n e m a k a r j a a s a j á t el-
képzeléséhez igazítani, m e r t e r r ő l n e m is l e h e t szó. Éppen a z t a k a r j a
m e g é r t e t n i a z egész s z a k a s z b a n olvasóival, h o g y az egyetlen e v a n g é -
l i u m Istené, é s e z é r t ő I s t e n t szolgálja, a m i k o r a z t n e m engedi m e g r o n -
tani. Ha m a g á n a k P á l n a k k e l l e n e válaszolnia a k é r d é s r e , b i z o n y á r a azt
m o n d a n á , a m i t 2 K o r 5,11-ben és T h e s s 2,4-ben. C s a k a n n y i t f ű z ö k még
a v e r s f o r d í t á s a k ö r ü l i v i t á h o z , hogy az e s e t f é n y e s e n i g a z o l j a a régi
igazságot: m i n d e n f o r d í t á s s z ü k s é g k é p p e n e x e g é z i s is.
14
Az e r e d e t i szövegben a „ k e d v é b e n j á r n i " i g e f o l y a m a t o s m ú l t idő-
ben van, s e m i a t t P á l á l l í t á s á t keresztyén é l e t é n e k egész i d ő s z a k á r a
kell é r t e n ü n k .
•

Még az is, a k i e l f o g u l a t l a n u l olvassa a G a l a t a - l e v é l s z ó b a n f o r g ó sza-

k a s z á t alig t u d m a g á h o z t é r n i a m e g r ö k ö n y ö d é s b ő l . Milyen t ü r e l m e t -
len hang, és m i l y e n t ü r e l m e t l e n álláspont e z ? — kérdezi m e g ü t k ö z v e ,
és P á l b a n a z i n k v i z í t o r o k s z e l l e m i ősét véli f e l f e d e z n i . M i n t h a nyoma
sem m a r a d t v o l n a b e n n e a krisztusi szelídségnek. T a l á n e l r a g a d t a t t a

36
m a g á t — p r ó b á l j á k m e n t e g e t n i a m á s i k é n j é t is ismerők. — A k i k vi-
szont m i n d i g is i d e g e n k e d t e k tőle, k a p v a a z alkalmon, a z t bizony-
g a t j á k , h o g y igen, ez az igazi é n j e . Most lepattogzott r ó l a a v é k o n y
k e r e s z t y é n m á z , és e l ő b ú j t belőle az a szőrszálhasogató, a m á s k é n t
g o n d o l k o d ó k a t p o k o l r a k ü l d ő r a b b i , aki a z e l ő t t volt. N e m i d ő s z e r ű t l e n
dolog r e á h a l l g a t n i az ö k u m e n i k u s közeledés s z á z a d á b a n ? B á r m e n y -
n y i r e j o g o s n a k is t ű n h e t m e g ü t k ö z é s ü n k , a z é r t azt t a n á c s o l o m : h a l l -
g a s s u k m e g figyelmesen ő t ! M i se l e g y ü n k t ü r e l m e t l e n e k és e l f o g u l t a k
i r á n y á b a n . Egészen b i z o n y o s a n meg f o g j u k é r t e n i , és t a l á n i g a z a t is
f o g u n k n e k i adni.

(6) Pál a címzés után azonnal rátér levelének egyetlen és

tulajdonképpeni tárgyára, a galáciai gyülekezetekben kialakult
helyzet megítélésére és orvoslására. Mégpedig igen erős érzelmi
töltéssel. Csodálkozását, — alighanem inkább megdöbbenését —
fejezi ki afelett, hogy a galáciai keresztyének hitéletében ilyen
hirtelen fordulat állhatott be. A levél elejtett megjegyzéseiből az a
benyomásunk (pl. 5,7; 12-ből), hogy ez a fordulat gyors lezajlása
mellett a gyülekezetek nagy részét érintő, tömeges megmozdulás
is lehetett. Az sem kevésbé különös, hogy Galáciában körülmeté-
letlen pogányokból lett keresztyének tódultak a törvény igája alá.
Ügy tűnik, mintha kapva-kaptak volna az alkalmon, hogy a Pál
hirdette útról letérhessenek. Miért csodálkozik ezen Pál? Hát nem
tudja, hogy a megromlott emberi természet nem szívesen tartóz-
kodik az evangélium magaslati levegőjén, és mintha valami ne-
hézkedési erő húzná le az olcsóbb megoldások síkjára? Bizonyára
ő is tudatában van ennek, de mivel más szemszögből, Isten felől
nézi ezt a folyamatot, nem tud belenyugodni. Mert nem lehet
természetesnek tekinteni azt, hogy „valaki elhagyja a folyóvíz
forrását, hogy repedezett falú cisztenát vájjon magának, amely
nem tartja a vizet" (Jer 2,13).
Nem a galáciabeliek voltak a kezdeményezők. Ök csak enged-
tek a csábító szónak, és eltántorodtak — n e m Páltól, sem a ke-
resztyénségtől, vagy annak egyik megjelenési formájától, — ha-
nem magától Istentől. Ez a súlyos megállapítás bizonyosan heves
tiltakozást váltott ki a levelet olvasó galáciaiakban, hiszen arról
szó sincs, hogy ők istentagadókká lettek volna, sőt most, amikor
a törvény fegyelmét akarják vállalni, veszik igazán komolyan Is-
tent.
Pált azonban nem téveszti meg a kegyes látszat. Nem hagy
kétséget afelől, hogy Istentől tántorodtak el. Mert arról a kegye-

37
lemről mondtak le, amelyhez maga Isten hívta el a galácia-
belieket, amikor a hit által Krisztushoz kapcsolta őket. (vő. Gal 5,8)
Az apostol itt olyan pontosan és tömören n y ú j t j a a keresztyén
élet titkát, hogy érdemes szálanként felfejtenünk: A kiinduló
pont Isten döntése. Döntése az apostoli ige hívó szava által jut el
az emberhez. Ezért használja Pál olyan szívesen az „elhívás"
szót, amely mindkét mozzanatot kifejezésre j u t t a t j a (pl. Rm 4,17;
8,30; Gal 4,13; Kol 3,15; IThess 5,24). Az az ige, amely által Isten
hívása elérkezik hozzánk, Krisztust hirdeti nekünk. Benne lett
ugyanis nyilvánvalóvá Isten kegyelmes döntése felőlünk. De a m i -
re elhív minket, az is Krisztussal függ össze. Krisztus szolgálata
révén árasztja kegyelmét mindenkire, aki — tekintet nélkül ér-
demére, vagy érdemtelenségére — azt hittel fogadja. Az a ke-
gyelem. amelyről Pál most beszél, nem szűkíthető le a bűnbocsá-
nat területére. Ennél sokkal többet magába ölel: nem kevesebbet
nyújt nekünk, mint a bűnbocsánat alapján az új teremtés aján-
dékát (Gal 6,15). Ha valaki ezt megveti, nem tántorodott-e el min-
den istenes látszat ellenére is Istentől?
Már az eddigiekből is kitűnt, hogy a galáciai keresztyének nem
valamiféle bűn csábításának, vagy éppen közömbösségnek, h a n e m
egy másik tanítás igézetének (Gal 3,1) engedve tántorodtak el
Istentől. Ezt a tanítást Pál másik evangéliumnak nevezi, (vö. 2Kor
11,4.) A fogalmazás rendkívül pontos. Egyrészt, mert kifejezésre
juttatja, hogy amit a galáciai ellenfelek hirdetnek, nem a páli
evangéliumnak egy helyesbített változata. Más alapokra épül, más
utat kínál s ezért a kettő szöges ellentétben van egymással. Más-
részt azt is elárulja, hogy a Galáciában buzgólkodók tanításukat
evangéliumként, örömüzenetként kínálják fel. Vagyis elgondolá-
saikkal az üdvösség ígéretét csillantják fel hallgatóik előtt, abban
a hiszemben, hogy járható utat mutatnak nekik.
Mi lehetett ennek az evangéliumnak a tartalma? Erre csak
azokból az érvekből következtethetünk, amelyekkel Pál a tanítá-
sukat támadja. Bizonyára Isten ígéreteinek elnyeréséhez elenged-
hetetlennek tartották a testi Izraelhez való csatlakozást (3,29).
Ezért kívánták meg a körülmetélést még a nem zsidó eredetű ke-
resztyénektől is (5,2). Nagy szerepet játszhatott tanításukban a
törvény, úgy, ahogy azt a zsidóság abban a korban értette és gya-
korolta (4,21; 4,10—11). A törvényt olyan kötelezettségnek tekin-
tették, amelyet Krisztus követőinek is vállalniuk kell, hogy töké-

38
letesen betöltsék Isten akaratát (5,18). Nem tudunk sokat arról
sem, hogy Jézusnak milyen szerepet tulajdonítottak tanításukban.
Valamit feltétlenül tanítaniuk kellett róla, hiszen a galáciai el-
lenfelek is keresztyének voltak. A rabbinizmus hagyományainak
(Talmud) ismeretében valószínűnek látszik, hogy Jézusban azt a
Messiást látták, aki a mózesi törvényt igazán tanítja és a benne
hivők életében meg is valósítja (Str-B III. 577).
A Galata-levél egy megjegyzéséből (2,4) és a Cselekedetek
könyvének hasonló tartalmú tudósításából (15,1.24) kiindulva fel-
tételezhetjük, hogy a „másik" „evangélium" hirdetői szoros kap-
csolatban állottak a jeruzsálemi ősgyülekezet egy szélsőséges, fa-
rizeusi (ultrajakobinusi — Jakabon is túltevő) ágával. Ennek a
csoportnak küldöttei, vagy képviselői lehettek. Mindenesetre ők
jelenthették a tévtanítók szellemi hátterét.
(7> A galáciai tévtanítók tanításukat ugyan evangéliumnak
állítják be, de valójában mégsem az. Nem is lehet, mert nincs más
evangélium, csak az, amit Pál és munkatársai hirdettek közöttük
(8—9 v.). Tehát nemcsak a Galáciában hirdetett „másik evangé-
lium" képtelenség, hanem sehol és semmikor nem lehet szó vala-
miféle más tartalmú evangéliumról. Ezért, ha valaki ki is gon-
dolna ilyet, és mégha az üdvösség ígéretét fűzné is hozzá, egészen
bizonyosra vehetjük, hogy nem evangéliumot hirdet, hanem tév-
útra csábít (Csel 4,12!). Mit mond itt ki Pál? Azt állítja talán,
hogy ő az igazság egyetlen letéteményese? Nem, egészen más nyo-
mon j á r érvelése. Az evangéliumban Isten hívó szava szólal meg
( 6. v.). Az evangélium tehát Istené. Istentől pedig nem jöhet két-
féle, vagy akár többféle szó. Pál a következő, meglehetősen hosz-
szú levélszakaszban fogja bebizonyítani, hogy nem alaptalanul
állítja: az általa hirdetett evangélium az egyetlen Istentől jövő
szó.
Ezek szerint az egyházban, sőt az egész világon csak neki le-
het igaza? A dolog nem ilyen egyszerű. Pál lehetségesnek t a r t vé-
leményeltéréseket, különböző színezetű irányzatokat az Isten népe
között. Ezt világítja meg a 7. vershez legjobban illő párhuzamos
helyen lKor 3,11—13-ban: „Más alapot pedig senki sem vethet
a meglévőn kívül, amely a Jézus Krisztus. Erre az alapra viszont
építhet valaki aranyat, ezüstöt, értékes köveket, fát, szénát, szal-
mát. Hogy ki mit művelt, m a j d kiderül. Ama nap ugyanis meg
fogja mutatni, mert tűzben fog megjelenni". Lehet tehát különb-

39
ség a „felépítmény"-ben, de az alap csak egy lehet: Jézus Krisz-
tus. Mert úgy tetszett Istennek, hogy egyedül benne legyenek
meg az ú j teremtés feltételei, és egyedül általa teremtse újjá az
embert. Itt nincs helye semmiféle bizonytalanságnak. A gyógy-
szert is pontosan kell felírni, pontosan kell összeállítani és az elő-
írásnak megfelelően kell szedni, különben halálos méreggé vál-
hat. A Pál által hirdetett evangélium tehát Isten szabadító szere-
tetének egyetlen ú t j a az emberhez. Mindenki más csak a maga
nevében beszélhet és ígérhet. Isten nem fogja igazolni őt. Ha
szűkkeblűnek találjuk Pált, a magyarázatot ebben kell keresnünk.
Mindent a végső cél felől ítél meg. Sok minden szép, igaz és fon-
tos lehet még a világban, de ehhez a célhoz csak az evangélium
— az egyetlen! — vihet közelebb. Ebből a szempontból minden
más, bármilyen újszerűnek tűnik is, csak a réginek valamiféle
változata lehet.
A ,,nincs más evangélium" igazsága alapján elképzelhetetlen,
hogy a keresztyén tanítás egysége közmegegyezés útján jöjjön lét-
re. Azáltal, hogy az eltérő nézetekből mindegyik fél enged vala-
mit, összeállhat ugyan valamiféle közös alap, de egyáltalán nem
bizonyos, hogy ez az alap azonos azzal, amit Isten rakott le Jézus
Krisztusban. Ha nem azonos — és ez a valószínű — akkor a cél
felől nézve Isten újat teremtő munkája szempontjából teljesen
érdektelen, sőt talán káros is. Ezért nem egyezkedik Pál a Gala-
ta-levélben, h a n e m újra és igen határozottan kifejti az evangé-
liumot az ott élő gyülekezeteknek. Mert jól t u d j a : az egységből
még nem lesz evangélium, de Krisztus evangéliuma megteremt-
heti az egységet is.
Az apostol tehát félreérthetetlenül leszögezi: más evangélium-
ról nem lehet szó. Ha a galáciabeliek mégis azt hiszik, hogy van
más, és az elfogadható, akkor csak az történhetett, hogy néme-
lyek megzavarták őket, és m á r nem látnak tisztán. Nem hiszem,
hogy a galáciabeliek is zavarosnak érezték volna helyzetüket,
vagy hogy azok a bizonyos „némelyek" maguk is felforgatónak
tekintették volna magukat. Pál ismét az evangélium szempontjá-
ból ítéli meg a helyzetet.
Különben n e m is a galáciai gyülekezetek felbolydulása nyugta-
lanítja őt elsősorban. A gyülekezetek zavartalan békéjét nem tart-
ja mindenáron megőrzendő értéknek. Ha így volna, akkor nem
írná meg levelét. Mert joggal vethetnék az ő szemére is, hogy

40
levelével megzavarja a már kialakult helyzetet. Az egyetlen evan-
gélium is okozhat zavart. A thessalonikai népgyűlésen meg is vá-
dolják Pált és munkatársát azzal, hogy „az egész világot felfor-
gatták" (Csel 17,6). Viszont a nyugalom sem mindig üdvös nyu-
galom. Lehet a lelki halál békéje is.
A baj Galáciában éppen az, hogy egyesek a Krisztus evangéliu-
mát visszájára akarják fordítani, és ezzel zavarják meg a gyüle-
kezeteket hitükben. Ezek az emberek azért válhattak igazán ve-
szélyesekké, mert meggyőződésüket nem tartották meg maguk-
nak. Amint a galáciai gyülekezetek hirtelen és tömeges eltánto-
rodásából is kitűnik, rendkívüli missziói buzgalom jellemezte őket.
De nem szabad, hogy ez bárkit is megtévesszen. Az ember sok-
szor tanúsít nagyobb buzgóságot a rossz ügyekben, mint a jók-
ban. Tevékenykedésüket nem elég az „evangélium elferdítésének"
nevezni. Az eredeti szöveg sokkal súlyosabb kártevésről beszél.
Ha csak elferdítették volna az evangéliumot, maradt volna belőle
valami. De azok, akik a „másik evangéliumot" hirdetik, az ellen-
kezőjét vallják mindannak, amit Pál hirdetett közöttük. Pál a
Krisztus evangéliumával ment közéjük, s miközben elmondta,
mit tett értük Krisztus (3,1!), maga az élő Űr ú j teremtményekké
formálta őket. De Galáciában most — a Krisztus evangéliuma
felől nézve, — bár Krisztus evangéliumáról beszélnek, eltorla-
szolják Jézus útját, aki pedig szolgálni szeretne nekik javaival.
Mert ahelyett, amit Krisztus tett, az lett fontossá, amit nekik kell
tenniük. Ahelyett, hogy elfogadnák hittel Isten kegyelmét, ki
akarják küzdeni maguknak. A súlypont Istenről az emberre he-
lyeződött át. Nem mintha még csupán kísérletről volna szó, hi-
szen a gyülekezeteket már megzavarták. Pál azonban tudja, hogy
az evangéliumot nem lehet megrontani. Ha visszájára fordítják,
már nem evangélium többé.
(8) A galáciai gyülekezetek tagjai nem tekinthetik magukat
pusztán mások megtévesztő munkája áldozatainak. Azért, mert
valaki jóhiszeműen és missziói buzgalommal közeledik feléjük,
még nem adhatnak hitelt szavának. Nekik maguknak is el kell
tudni választaniuk a búzát a konkolytól, az evangéliumot a visz-
szájára fordított evangéliumtól. Hiszen ismerniük kellene azt,
ami kiragadta őket pogányságukból és ú j emberré teremtette
őket.
Olyan finom érzékkel, önvédelmi reflexszel kellene rendelkez-

41
niük — mondja P á l —, hogy ments Isten! — esetleg még reá
vagy munkatársaira sem volna szabad hallgatniuk, ha mondani-
valójuk nem igazodik az általuk m á r korábban hirdetett evangé-
liumhoz. Hitüket nem köthetik emberhez, még lelki szülőatyjuk-
hoz sem, csak egyedül az evangéliumhoz. Ezen a ponton lesz nyil-
vánvalóvá, hogy helytelen dolog Pál evangéliumáról beszélni.
Nem mintha ő egy percig is kételkedne a maga igazában. De azért
harcol érte az utolsó lehelletéig mert tudja: a rábízott evangélium
Istentől ered. S ha olykor ezt az evangéliumot sajátjának is ne-
vezi (Rm 2,16; 16,25) ezt csak a b b a n a tudatban engedi meg magá-
nak, hogy ami az övé, egyúttal az Istené is.
De nem adhat hitelt a keresztyén ember még mennyből jövő
angyal szavának sem, ha az n e m egyezik a Krisztus evangéliu-
mával. Pál nem stilisztikai fogásként említi a túlvilági beavatko-
zás lehetőségét, mintha egy képtelen feltételezéssel akarná ráven-
ni olvasóit: senkire se hallgassatok! ö valóban számít túlvilági
közvetítő lényekkel (Rm 8,38; l K o r 11,10 stb.). De számol az em-
ber fogékonyságával is ilyen jelenések iránt, és főleg számol
szent révületben fogant, nem emberi logikához igazodó kinyilat-
koztatásokkal ( l K o r 13,1). Leginkább pedig azzal, hogy az újszerű
tanítások apostolai minden időben szívesen hivatkoznak mennyei
jelenésekre, látomásokra. Senkinek sem szabad az ilyesmitől meg-
illetődnie, hanem az effajta dolgokat az evangélium mértékével
kell megvizsgálnia. „Nem tudjátok-e, hogy angyalok felett is íté-
lünk?" — kérdezi Pál a korinthusiaktól (lKor 6,3).
Bárki is az, aki az egyetlen evangélium helyébe más evangéliu-
mot akar csempészni — legyen átkozott, m o n d j a ki Pál a súlyos
ítéletet. Essék ki az ilyen az Isten kegyelméből, és kerüljön meg-
semmisítő h a r a g j a alá. Bár átkából az Ótestamentum szigorú lehe-
lete csap felénk, ne higgyük, hogy Pál elfeledkezett a krisztusi
szeretet parancsáról. Olyanokat helyez itt átok alá, akik nemcsak
a maguk bőrét viszik vásárra, hanem másokat is megfosztanak
Krisztus újjáteremtő szeretetétől. Egyébként se nevez meg név
szerint senkit. Tehát nem a középkori egyházban kialakult gya-
korlat szerint cselekszik. Így mindenkinek magának kell eldön-
tenie, hogy megteszi-e a kockázatos lépést az átok földjére, vagy
sem. A jól hirdetett evangélium mindig is döntés elé állítja az
embert. Vagy azt mondja az ige hallgatója: „anathema Iészousz",
azaz nincs közöm Jézushoz, pusztítsa el őt az Isten, mert nem tő-

42
le való! Vagy pedig: „Űr a Jézus"!. Tehát tőle várok mindent, és
néki szolgálok teljes életemmel (lKor 12,3). Pálnak nincs kétsége
afelől, hogy aki elveti Jézust, kitépi gyökereit Istenből s így ön-
maga pusztulásának lesz okozója. De galáciai ellenfelei még ab-
ban a hiszemben élnek, hogy Krisztus szolgálatában állnak, és
minden rendjén van. Ezért félreérthetetlenül meg kell mondani
nekik: aki Krisztus evangéliumát a visszájára fordítja, kiközösíti
magát Isten áldásából.
(9) Ezután újra a gyülekezetekhez fordul intő szavával, mert
eltántorodásukért az őket elhívó Istentől, nem háríthatják át a
felelősséget a megtévesztőkre. Az apostol és munkatársai, amikor
náluk jártak, megmondták előre: Ha valaki evangéliumot hirdet
nektek azon kívül, amit elfogadtatok, átoknak kell lennie! Pálék
tehát felkészítették a galáciai keresztyéneket arra az eshetőségre,
hogy jöhetnek hozzájuk olyanok, akik Krisztus evangéliumaként
hirdetik ugyan tanításukat, de az mégsem az egyetlen evangé-
lium. Az apostolnak bizonyára voltak már rossz tapasztalatai
ezen a téren. Az ilyen kísérletekre felkészített keresztyéneknek
el kellett volna utasítaniuk a „másféle evangélium" hirdetőit és
fel kellett volna ismerniük, hogy tanításuk visszája mindannak,
ami Pálék szolgálata által hitre vezette őket.
Itt valami nagyon fontos, és az egyház története során gyakran
figyelmen kívül hagyott szempontra világít rá az apostol: ami a
keresztyén tanításban a hit megszületése és Isten újjáteremtő
m u n k á j a számára nélkülözhetetlen, nem fokról fokra alakul ki,
mint — mondjuk — az idő és a kutatómunka során egyre több
és helyesebb ismerettel rendelkező természettudomány. A keresz-
tyén hit kutatójának visszafelé kell tapogatnia, és a hagyomány
fonalán az eredet felé kell közelítenie. A galáciabeli keresztyé-
neknek emlékezniük kell arra az evangéliumra, amely hitre in-
dította őket, és féltve kell őrizniük azt. Amit azonban az apostol
nekik átadott, ő is úgy vette át, mégpedig magától Krisztustól
(1,12) és más keresztyén bizonyságtevőktől (lKor 15,3—7).
Nem véletlen, hogy a keresztyén hit kutatójának ilyen utat kell
végigjárnia. Mert a hit igazsága nem tanfejlődés eredménye. Nem
olyan, mint az a ház, amelynek régi szárnyához minden nemze-
dék — a kor szükségleteinek és ízlésének megfelelően — hozzá-
told valamit. Nem a zsidóság, az iráni vallás, vagy a hellenizmus
vallásos nézeteiből és szokásaiból, „felismeréseiből" összerakosga-

43
tott mozaik. A hit abba fogódzik, amit Isten tett értünk Jézus
Krisztus által, és mindezt úgy fogadja el, ahogy maga Isten vilá-
gította meg számunkra Jézus Krisztus által. Események dolgá-
ban pedig mindig az a legilletékesebb, aki legközelebb áll ahhoz,
ami történt, és a magyarázatot is attól kapja, aki az eseményeket
előidézte. A reformáció megértette Pál törekvését, és ezért mond-
ta ki az „ad fontes" elvét: az egyházi hagyományok évszázadokon
át lerakódott és felgyülemlett törmelékén keresztül utat kell tör-
ni magához a forráshoz, hogy tiszta vízhez juthasson a szomjazó.
Vajon azt jelenti mindez, hogy az egyházban monoton egyhan-
gúsággal csak a régi, újszövetségi, vagy éppen páli formába ön-
tött evangéliumot lehet ismételgetni, és minden újat — ismét egy
„jó" keresztyén szokás szerint — gyanakvással kell fogadni? Ko-
rántsem! Maga Pál a legszabadabb e tekintetben: „A zsidóknak
zsidóvá lettem, a törvény alatt élőknek törvény alatt élővé . . . a
törvénynélkülinek t ö r v é n y n é l k ü l i v é . . . az erőtleneknek erőt-
lenné . . . mindenkinek mindenné lettem, hogy mindenképpen
megmentsek némelyeket." (lKor 9,20—22) Mi így egészíthetnénk
ki: a huszadik századi embernek huszadik századivá kell len-
nünk. Pál rugalmas magatartását azzal indokolja, hogy mindezt
az evangéliumért teszi (lKor 9,23). Mert az evangélium csak akkor
örömhír, ha az embert saját helyzetében és korában szólítja meg.
De minden újnak az egyházban egyetlen mértéke van: amit Isten
tett értünk a Jézus Krisztus által. Az egyház népének — akarva-
akaratlanul — tovább kell mennie történelmi vándorútján. Egy
valamit azonban soha nem hagyhat hátra, még ha olykor teher-
nek is érzi: az evangéliumot. Hiszen ez az iránytűje, mindennapi
kenyere. Furcsa szerzet a keresztyén ember. A galaták esete mu-
tatja, hogy milyen kapva-kap minden újon, ami szembefordítja
őt az evangéliummal, de rendkívül gyanakvó, amikor az evan-
gélium valami ú j a t akar neki mondani.
A kezdetben elfogadott evangélium hűtlen elhagyása miatt el-
hangzó, megrovó szavakat ismét átokmondás követi. Jellemző,
hogy még most sem a galáciai keresztyének fejére mondja ki a
legyen átkozott formulát, pedig igazán rászolgáltak erre. Most is
arról beszél, amit egykor a lelkükre kötött, és amit tenniök kellett
volna: szent borzadállyal kellett volna elutasítaniuk és átok alá
helyezniük azokat, akik „egy másik evangéliummal" közeledtek
feléjük.

44
 (10) Egy kérdés azonban még függőben m a r a d t és válaszra vár.
Mi a biztosíték arra nézve, hogy az egész vitás ügyben Pálnak és
munkatársainak van igaza? Mindkét fél azt állítja a maga tanítá-
sáról, hogy az evangélium. Elegendő Pálnak arra hivatkoznia,
hogy ő hirdette először az evangéliumot Galáciában? Vagy talán
egyedül ő lehet olyan bizalmas kapcsolatban Istennel, hogy ilyen
bátran kimondhatja: ami az enyém, az az Istené? Sejtjük, hogy
minden, amit az egyetlen evangéliumról és az egyetlen evangé-
lium mindent megítélő mértékéről mondott, a kérdésre adott vá-
laszon áll, vagy bukik.
Ebben a nehéz helyzetben nem tud mást tenni: magára hivat-
kozik. Semmi kétségbevonhatatlan külső jel vagy bizonyíték nem
áll rendelkezésére, csak a maga igazának tudata és vállalása. De
ez nem hitének fogyatékossága. Az ügy ilyen, amelynek szolgála-
tába szegődött. Isten mindig védtelenül hagyja a hátát. Aki nem
akar hinni benne, és nem azt az arcát keresi, amelyet Jézusban
felfedett, talál elég sebezhető felületet rajta. Pál a kétkedő kér-
désekre visszakérdez: Talán azt gondoljátok, hogy én most embe-
reket akarok rászedni, vagy talán Istent? Vagy másként: Azt hi-
szitek, én a magam álláspontját, vallásos hóbortjaimat akarom
rákényszeríteni emberekre éppen úgy, mint Istenre? A választ az
olvasóra bízza. Mindenkinek magában kell eldöntenie, mit vála-
szol. Pál sem felel nyíltan. De abból amit válaszol, kihallhatjuk
a „nem"-et. Ö nem akar rászedni sem Istent, sem embert. Neki
egyedül az a fontos, amit Isten akar, és amit az Ö nevében kell
vinnie az emberekhez. Mert ő nem az emberek kedvét keresi. Le-
hetséges, hogy galáciai ellenfelei azzal vádolták, hogy az emberek
kedvét keresi, amikor a törvény terhét le a k a r j a venni a válluk-
ról. Pedig ha Pál emberek kedvét keresné, akkor alkalmazkod-
na a Galáciában uralkodó hangulathoz, és nem írná meg levelét.
Az apostol kijelentése könnyen félreérthető. Hát nem az az Isten
akarata, hogy az övéi minden ember javát szolgálják? Nem kí-
ván-e meg a szeretet rengeteg alkalmazkodást? Dehogyisnem!
De az apostol most egészen másról beszél: az evangélium hirde-
tője nem szabhatja a rábízott üzenetet hallgatói ízléséhez. Nem
lehet a gyülekezet gyarló emberi vágyainak a kiszolgálója. Nem
neki kell a gyülekezet után mennie. A gyülekezetnek kell reá
hallgatnia. Mert csak így szolgálhatja javukat.
Ha Pál még mindig emberek kedvében akarna járni, nem volna

45
Krisztus szolgája. Az Ótestamentum nagyjai a földi embernek ki-
jutó legnagyobb tisztességnek tartották, ha Isten szolgái lehet-
tek. Ha nagy az Űr, nagyra becsült a szolga is. Pál is büszkén
emlegeti nem egyszer „a Krisztus szolgája" kitüntető címet (Rm
1,1; Fii 1,1). De most inkább arra gondol hogy „nem lehet a szol-
ga feljebb való az ő uránál" (Mát 10,24). Neki kell urához iga-
zodnia, és nem fordítva. Pál Krisztus szolgájának vallja magát,
aki nem parancsolni akar Krisztusnak, hanem engedelmeskedni.
Még pedig azért, hogy Krisztus újjáteremtő szeretetével szolgál-
hasson azoknak, akiknek Pál szolgál. Nem mintha nem állt volna
szoros kapcsolatban sok emberrel és nem szorult volna mások
segítségére. Mégis éppen a reábízottakért függetleníti magát min-
den emberi tekintettől, s őrzi önállóságát körömszakadtig min-
den más befolyástól. Népszerűséget könnyen szerezhetne m a g á -
nak, ha az emberek kedvében akarna járni, de akkor bűneikben
hagyná őket, és nem mutatná meg nekik a szabadulás egyetlen
útját.
Végére értünk Pál apostol egyik leghatározottabb, legszókimon-
dóbb, az evangélium mértékét a legkövetkezetesebben alkalmazó
bizonyságtételének. A végeredmény mégis ez: hogy hihessünk
neki, azt is el kell hinnünk, hogy ő valóban Krisztus szolgája.
Mintha újra bizonytalanná vált volna minden. Ám helyzetünk
mégsem egészen reménytelen. Az evangélium, amelyet Pál képvi-
sel, nemcsak hitet vár, hanem hitet is teremt. Krisztus által ú j -
játeremtett szemeket és füleket ad, amelyek látván látnak, és
hallván hallanak. Akiken segített Jézus evangéliumával, azok már
nem kételkednek Pál igazában. Ők is boldogan vallják vele
együtt: Nincsen más evangélium.

46
 III. AZ EGYETLEN EVANGÉLIUM
ISTENTŐL SZÁRMAZIK
1,11-3,5

A galáciai helyzetnek az előzőekben (1,6—10) megismert elem-

zéséből és Pálnak a helyzetről kialakított egyértelmű állásfoglalá-
sából logikusan következik a most sorra kerülő terjedelmesebb
szakasz. Ott leszögezte ugyanis, hogy az általa és munkatársai ál-
tal Galáciában hirdetett evangélium Istentől származik, az ö
egyetlen és kizárólagos elhívó szava az emberhez, s ezért nem is
lehet szó valamiféle „másik evangéliumról". Ezt az állítását azon-
ban alá kell támasztania. Hivatkozott ugyan m á r a Krisztushoz
fűződő őszinte, alárendelt kapcsolatára (1,10), ám ezen kívül még
bőven van mit felhoznia.
Megtörtént dolgokra hivatkozik, hiszen állítása csak így bizo-
nyítható. Mert a bibliai gondolkodás számára nem a tartalom
kérdése az elsődleges, mint például a görög szellemiség talaján.
Az apostol, de a galáciabeliek számára is elsősorban az a fontos,
hogy az, amit hirdetnek és hallanak, Istentől ered-e, vagy sem.
Ha igen, akkor az üzenet tartalmára akkor is oda kell figyelnünk,
ha az nem egyezik meg teljesen az igazságnak magunk vagy m á -
sok által kialakított tartalmával. így érthető, hogy a kérdés tör-
téneti kérdés lesz: Rá kell mutatni a történelem zajló folyamában
arra a pontra, ahol megnyílt az Isten világát eltakaró függöny,
és maga Isten nyilatkoztatta ki szándékát. Pál számára annál is
inkább fontos volt ez, mert galáciai ellenfelei a Sinai hegyre mu-
tattak, ahol Isten látványos körülmények között nyilatkoztatta
ki törvénybe foglalt akaratát.

47
 Pál lépésről lépésre oldja meg feladatát. A soron levő rész is
bizonyítja, hogy kevés nála tudatosabban, átgondoltabban és cél-
ratörőbben fogalmazó íróval találkozunk. („Pál összeszedetten
író, jól érvelő és gondolatmenetében állhatatos szerző.": John
Locke angol filozófus (1632—1704), id. J. C. O'Neill 1. o.) Először
kimondja az alaptételt: Evangéliuma Krisztus kinyilatkoztatásá-
ból származik (1,11—12). Majd sorra veszi a történeti tényeket: a)
Öt maga a feltámadott Úr fordította meg élete útján (1,13—17). b)
Ezután sem került szoros kapcsolatba keresztyénekkel (1,18—24).
c) A jeruzsálemi ősgyülekezet vezetői a „pogányok evangéliumát"
az egyház közös kincsének ismerték el (2,1—10). d) Antiókhiában
rendreutasította Pétert az evangéliumi szabadság tekintetében
tanúsított következetlenségéért és bizonyságot tett az evangé-
lium életújító erejéről (2,11—21). e) Végül a galatákhoz fordul, és
megkérdezi tőlük, hogy ezek után mit gondolnak: ők kinek kö-
szönhetik az életüket megújító Lélek ajándékát (3,1—5)?
Már a galáciaiaknak adandó felelet kifejtésének első szakaszá-
ban előtűnik az a váz, az a szerkezet, amelyre Pál felépítette le-
velét. Az exegéták arról panaszkodnak, hogy Pál ebben a levél-
ben nem követ világosan kivehető gondolatmenetet. Ám ha arra
figyelünk, hogy hol szólítja meg személy szerint a galatákat, vi-
lágosan és áttekinthető tagolódást figyelhetünk meg. Ezek a sze-
mélyes hangvételű részek mindig egy nagyobb egységet zárnak
le, és a mondottak tanulságait szűrik le a galaták számára. (Lásd:
Bev. o.)
Végig, az egész terjedelmes szakaszon keresztül egyetlen szem-
pont vezeti az apostolt. Az, amit 1,11—12-ben tűz maga elé.
Evangéliuma nem emberi eredetű, és ezt nemcsak ő, hanem a ga-
laták is igazolhatják. A Galata-levéllel foglalkozó írásmagyarázók
szinte kivétel nélkül feltételezik, hogy Galáciában Pál személyét
és apostoli tekintélyét is megtámadták, ezért kell neki olyan gör-
csösen bizonyítania evangéliumának isteni eredetét. Véleményem
szerint ez a feltételezés nem helytálló, s elfogadása téves irányba
viszi a magyarázatot. Lehetséges, hogy galáciai ellenfelei Pált ma-
gát is támadták, de Pál maga — s ez nyilvánvaló — az egész ak-
ciót nem a maga személye és apostoli tekintélye, hanem az evan-
gélium elleni támadásnak értékelte. Ezért nincs egyetlen olyan
szó sem a levélben, amellyel apostoli tekintélyét védené, pedig
ezt más leveleiben nem egyszer megteszi (lKor 9,1; 2Kor 11,5).

48
Annál inkább síkra száll az evangéliumért, amelyről nem győzi
elégszer bizonyítani, hogy az nem az övé.
Mivel nem akarom leterhelni a tulajdonképpeni magyaráza-
tot, itt szólok arról a kérdésről, amelyet semmiképpen nem lehet
kikerülni. Egy könyvtárra való tanulmány próbál eligazodni
ugyanis a különböző újszövetségi források Pál apostol életére
vonatkozó adatai között. A legtöbb közlés ebben a tárgyban a
Cselekedetek könyvében található. De leveleiben Pál maga is
elhint néhány visszaemlékezést mozgalmas életének egyik-másik
fordulatáról. Így például az 1. és 2. Korinthusi levélben sum-
mázza apostoli szolgálatának viszontagságait (lKor 1,16,5—8;
2Kor 1,8—10; 11,21—12,10), a Filippi levélben pedig megtérésé-
ről ír pár mondatot (Fii 3,1—8). Legtöbb adatot életéről mégis a
Galata-levélnek soron következő szakaszában közöl.
A fő gondot a Cselekedetek könyve értesüléseinek és Pál sze-
mélyes közléseinek egyeztetése jelenti. Különösen is nehéz azok-
nak az adatoknak összehangolása, amelyeket a Cselekedetek
könyve három helyen is hoz Pál megtérésének körülményeiről,
(9., 23. és 26. fejezetekben) mindazzal, amit a Galata-levélben
Pál maga ír erről. Ez a két forrás például nem egyféleképp szá-
mol be Pál életének a damaszkuszi fordulat utáni alakulásáról. A
Cselekedetek könyve Pálnak több jeruzsálemi tartózkodásáról
tud, mint amennyiről az apostol a Galata-levélben beszámol. To-
vábbá másként alakulnak a jeruzsálemi „apostoli zsinat" esemé-
nyei a Cselekedetek könyvében (15. fej.), és másként a Galata-
levél híradása szerint.
Melyik tudósításnak van igaza? A kutatók általában Pál köz-
léseit t a r t j á k megbízhatóbbnak, mert — amint állítják — a Cse-
lekedetek könyvének szerzője, Lukács csak másod- vagy harmad-
kézből tudott ezekről az eseményekről. Pál viszont a maga visz-
szaemlékezéseit adja közre. Én megkérdőjelezem ezt az álláspon-
tot, mert íróasztalszagúnak ér/em. Mindenki tudhatja magáról,
hogy visszaemlékezései mennyire egyoldalúak, elfogultak, és az
emlékezet nem mindig a leglényegesebbet őrzi meg a legponto-
sabban.
Ennél is többet nyom a latban azonban az a tény, hogy mind-
két szerző, Lukács és Pál is, egy bizonyos szempontból, és egy
bizonyos célt követve sorakoztatja fel az eseményeket. Tehát
tendenciózusak az elbeszélések — és melyik beszámoló vagy el-

4 49
beszélés nem az ezen a kerek világon?! Amennyire én Lukácsot
meg tudom ítélni, a feltámadott Ú r n a k szolgái által végigjárt dia-
d a l ú t j á t a k a r j a bemutatni, Jeruzsálemtől Rómáig. Pál viszont,
amint m á r előbb is láttuk, azt a kijelentését igyekszik életének
eseményeivel igazolni, hogy ő az „egyetlen" evangéliumot magá-
tól Krisztustól kapta. Természetesnek kell t a r t a n u n k , hogy az írói
érdeknek engedve egyik vagy másik esemény, amely a mondani-
való szempontjából nem olyan fontos, kihull vagy az egyik vagy
a másik szerző rostáján, vagy esetleg egyik vagy másik felhasz-
nált adat eltérő megvilágításba kerül.
A lényeget illetően azonban Lukács és Pál összhangban vannak.
Mindketten a damaszkuszi úton t ö r t é n t eseményekben látják a
döntő életfordulatot. Mindketten az evangéliumnak a pogányok
között történő hirdetésében jelölik meg a páli küldetés főirányát,
és mindketten az őskeresztyénség két f ő á r a m l a t á n a k megegyezé-
sében, az egyház egységének megőrzésében összegezik az „apostoli
k o n v e n t " végeredményét. És éppen ezek azok a mozzanatok, a m e -
lyek a Galata-levélben perdöntő jelentőségűek. (Akit a kérdés
közelebbről érdekel, bőséges anyagot és irodalomjegyzéket talál-
hat Schlier G a l a t a - k o m m e n t á r j á n a k 105—117. oldalain.)

1. Az evangélium nem emberi eredetű

1,11—12

1,11—12: (11) Most pedig meg fogom értetni 1 veletek, testvé-

reim, azt, hogy az az evangélium, 2 amelyet hirdetnem kell, 3 nem
emberi eredetű/* (12) Mert én azt nem embertől vettem át,5 nem
is úgy tanultam 6 , hanem a Jézus Krisztus kinyilatkoztatása révén
jutottam hozzá 7 .

' Meg fogom értetni: az eredeti szövegben s z e r e p l ő szó, „gnóridzein",

a l a k j a ( f o l y a m a t o s j e l e n idő!) és j e l e n t é s e s z e r i n t t ú l m u t a t a 11. v e r -
sen, é s az egész s z a k a s z r a v o n a t k o z i k . T e h á t az egész következő r é s z
a z t f o g j a b i z o n y í t a n i , hogy P á l e v a n g é l i u m a n e m e m b e r i eredetű. 2 A z
az evangélium: a hangsúlyos s z ó r e n d i elhelyezés világosan m u t a t j a ,
h o g y itt P á l s z e m b e á l l í t j a az „ő e v a n g é l i u m á t " a galáciai e l l e n f e l e k
„ m á s i k e v a n g é l i u m á v a l " . 3 Hirdetnem kell: az i g e a görög s z ö v e g b e n
p a s s z í v u m b a n áll, s ezért a m e g b í z ó r a , I s t e n r e u t a l . A „hirdettetnie
kéli általam" f o r d í t á s volna a l e g m e g f e l e l ő b b , h a a m a g y a r b a n n e m
v o l n a m ű v e l t e t ő é r t e l m e is. 4 N e m emberi eredetű: ismét nehéz h e l y -

50
z e t b e n v a n a fordító. M e r t a „kata", a m e l y az „ a n t h r o p o n " előtt áll,
n e m a n n y i r a az eredet, m i n t i n k á b b a m i n ő s é g i r á n y á b a n m ó d o s í t j a
a hozzá t a r t o z ó szót. F o r d í t h a t t a m v o l n a így is: „ e m b e r i minőségű'',
v a g y e g y s z e r ű e n : „ e m b e r i " . De m i n d k é t f o r d í t á s i l e h e t ő s é g más, ide
n e m illő f e l h a n g o k k a l r e n d e l k e z i k a m a g y a r nyelvben. L u t h e r a G a -
l a t a - l e v e l e t m a g y a r á z v a e r r ő l az igehelyről a következőt m o n d j a : „Az
e m b e r e k s z e r i n t való e v a n g é l i u m n e m v o l n a evangélium, h a n e m h a -
zugság, m e r t m i n d e n e m b e r hazug." É r z é k e l i , hogy m i r e a k a r célozni
Pál, d e t ú l l ő a célon. M e r t az apostol n e m a k a r j a leszólni az embert.
C s u p á n az isteni d o l g o k b a n való i l l e t é k e s s é g é t és m e g b í z h a t ó s á g á t
v o n j a kétségbe. 5 Vettem át: a zsidóság és a hellenisztikus m i s z t é r i u m -
v a l l á s o k g y a k o r l a t á b a n széles k ö r b e n h a s z n á l t s z a k k i f e j e z é s a szent
h a g y o m á n y o k t o v á b b a d á s á n a k egyik m o z z a n a t á r a . ( L á s d : 1,9-nél a
jegyzetet!) 6 Tanultam: n e m valószínű, h o g y a z apostol i t t a m a i é r t e -
l e m b e n v e t t h i t t a n t a n í t á s r a gondol, vagyis a z egész k e r e s z t y é n t a n í t á s
á t v é t e l é r e . A t a n u l á s b i z o n y á r a a Jézus t a n í t á s á r a és t ö r t é n e t e i r e , vala-
m i n t egyes h i t v a l l á s o k r a vonatkozó, a s z ó b e l i h a g y o m á n y o z á s ú t j á n
l a s s a n á l l a n d ó f o r m á t öltő h a g y o m á n y a n y a g e l s a j á t í t á s á t jelentette.
A g y ü l e k e z e t e k b e n v o l t a k o l y a n e m b e r e k , a k i k n e k az ilyen é r t e l e m b e n
v e t t t a n í t á s volt a f e l a d a t u k (Rm 12,7; l K o r 12,28; Ef 4,11). ' A Jézus
Krisztus kinyilatkoztatása r é v é n jutottam hozzá. Az e r e d e t i szövegben
n e m k ü l ö n á l l ó m o n d a t . C s a k m i v a g y u n k k é n y t e l e n e k v a l a m i l y e n ide-
ü l ő igét h o z z á f o r d í t a n i . T u l a j d o n k é p p e n a k é t előző t a g a d ó é r t e l m ű
m o n d a t i g é j é t kell i d e é r t e n ü n k : Jézus K r i s z t u s k i n y i l a t k o z t a t á s a által
k a p t a m és t a n u l t a m ti. az e v a n g é l i u m o t . — A J é z u s K r i s z t u s k i n y i l a t -
k o z t a t á s a m e g i n t lehet gen. obi. és gen. subi., vagyis J é z u s K r i s z t u s t
e g y a r á n t é r t h e t j ü k a k i n y i l a t k o z t a t á s a d ó j á n a k és t á r g y á n a k is. (Lásd:
1,7-ben 6. jegyzetet!)

(11) Galáciai ellenfeleinek evangéliumként, tehát Istentől jövő

örömüzenetként reklámozott elképzeléseivel szembeállítja Pál az
általa hirdetett evangéliumot, és habozás nélkül kijelenti: az ő
evangéliuma az egyetlen, és nem is lehet más (1,6). Mert min-
den más örömüzenet a végső cél felől, Isten újjáteremtő mun-
kája felől nézve hamis illúzió. De ezt a hallatlan igényt igazolni
is kell.
Az evangélium természete miatt nem kezdheti azzal a bizonyí-
tást, hogy az ő evangéliuma igazabb, teljesebb és életrevalóbb
annál, mint amivel ellenfelei előhozakodnak. Két ok miatt sem
teheti ezt. Isten rólunk hozott döntéseiről — mert erről szól az
evangélium — csak maga Isten illetékes szólni, hiszen az ő dön-
téseiről van szó. Továbbá Isten Jézus Krisztus által és a vele tör-
téntekben hozta nyilvánosságra döntéseit. Ennélfogva az evangé-
liumnak magától Istentől kell származnia, és kapcsolatban kell

4· 51
lennie mindazzal, ami Jézus Krisztussal történt. Csak az az evan-
gélium hiteles és elfogadható, amely ennek a két feltételnek meg-
felel. Ε tekintetben Pál és ellenfelei azonos nyelvet beszélnek, ő k
is csak az Istentől jövő kinyilatkoztatást tekintik érvényesnek,
ők is Krisztus-hivő emberek, és benne látják Isten testett öltött aka-
ratát, ha másképpen vonják is le a következményeket, mint az
apostol.
Ezért határozza el Pál, hogy meg fogja értetni a galáciabeli
keresztyénekkel: az az evangéium, amelyet neki kell hirdetnie
az igaz és egyetlen evangélium. Mégpedig úgy, hogy olyan ese-
ményeket és helyzeteket fog elősorolni, amelyek egyrészt azt bi-
zonyítják. hogy evangéliuma nem eredhet embertől, másrészt pe-
dig azt, hogy végső soron maga Isten bízta rá az evangéliumot.
A 11. versben ígéretének még csak az első felét fogalmazza
meg: meg fogja értetni olvasóival, hogy a reá bízott evangélium
nem emberi eredetű. Éles határt fog tehát húzni az isteni ere-
detű és emberi eredetű dolgok között, és ha evangéliuma emberi
eredetűnek bizonyulna, már nem volna joga evangéliumként elő-
hozakodnia vele. Előbb arról volt szó, hogy az evangélium ere-
detét azért kell tisztázni, mert Isten szándékairól egyedül maga
Isten nyilatkozhat hitelesen. De Pál még egy másik szempontot
is nélkülözhetetlennek tart. Az evangéliumnak ember közbejötte
nélkül, elsőkézből kell Istentől származnia, hogy megbízhatónak
tekinthessük. Az emberi gondolkodás és vallásosság története
ugyanis jól ismeri a belső megvilágosodásnak azt a jelenségét,
amelynek előszeretettel tulajdonítanak isteni eredetet (isteni szik-
ra!) a „megvilágosodás kegyelmében" részesülök.
Pál már eleve gyanakvással tekint mindarra, amihez az ember-
nek valamiféle köze van. Szemléletmódjában az eredet egyúttal
a minőséget, a megbízhatóságot is meghatározza. Gondoljunk
csak arra, amit a „test szerint" (kata szarka) és a „Lélek szerint"
való „járásról", életfolytatásról mond Rm 8,4-ben: Ha „testi", az-
az Istennel szembefordult emberek vagyunk, akkor minden meg-
nyilvánulásunkra ez lesz a jellemző. Ha viszont Isten Lelkének
hatalma alatt vagyunk, akkor az életünk minősége is a Lélek bé-
lyegét fogja magán viselni. Vagy vegyük azt az apostolnál sok-
szor fellelhető kiszólást: „emberi módon beszélek" (Rm 3,5; Gal
3,15 stb.). Mindig olyankor él vele, amikor a maga véleményét
mondja el, és nem Isten nevében szól. Ilyen esetben nem is igény-

52
Ii, hogy szava döntő súllyal essék a latba. Mert ami embertől
származik az csak emberi, kétes értékű lehet.
S most ismét fel kell tennünk a kérdést (vö. 1,7 magy.): nem
valami embert lealázó, antihumánus álláspontot képvisel itt az
apostol? A „nil humánum alienum esse puto" („semmi sem ide-
gen tőlem, ami emberi") humanista hitvallásával szembeállítja
az így is megfogalmazható rideg kijelentést: minden idegen tő-
lem, ami emberi (1,11c!)? Lesöpör az asztalról minden igaz, nemes
és nagy emberi megnyilatkozást és alkotást, mint haszontalan
kárt és szemetet (Fii 3,7—8)? Tudjuk, hogy ez az embert meg-
vető, antihumánus szemlélet és az ebből következő gyakorlat sok-
szor megkísértette, és még most is megkísérti a Szentíráson tájé-
kozódó keresztyéneket.
De teljesen félreérti az apostol álláspontját, aki figyelmen kí-
vül hagyja, — és most ismét csak ezt mondhatom — hogy ő a
végső cél felől, mégpedig az új teremtés felől (6,15!) alakítja ki
véleményét az emberről. Ez az, amire az ember a maga erejéből
eljutni képtelen. Sok nagyszerű dolog telt ki és fog még kitelni
az embertől, de a Bábel tornyát soha nem tudja befejezni. Újjá-
teremteni csak Teremtője tudja az „egyetlen" evangélium erejé-
vel. A Jézus Krisztus evangéliumával, amelyben nekünk ajándé-
kozza szeretetének legnagyobb ajándékát, magát az értünk meg-
halt és feltámadott Krisztust, „hogy többé ne mi éljünk, hanem
Krisztus éljen b e n n ü n k " (Gal 2,20). Röviden: hogy „emberi mi-
nőségű" emberek helyett „Krisztus-minőségű" emberek legyünk.
Az embernek ez az ú j teremtés felől megközelítő megítélése
kihat az apostol egész emberszemléletére. Nem úgy gondolja te-
hát, hogy az ember egy bizonyos szempontból tökéletlen, más
szempontból azonban tökéletes. Az ember megbízhatatlansága
természetesen elsősorban az Isten dolgaiban mutatkozik meg.
Olyanok vagyunk, mint a megrepedt, megvakult tükör, amely
nagyon tökéletlenül veri vissza Isten dicsőségének sugarát (lásd
lKor 13,12). De az Isten dicsőségének hiánya (Rm 3,22) kihat az
emberi élet egész területére is, és homályba borítja, felemássá te-
szi vallásosságát, ítélőképességét, törekvéseit és emberi kapcso-
latait.
Embertelen szemlélet ez? Távolról sem! Isten nagyon szereti
az embert, olyannyira, hogy az egyetlen Igazat is odaadta, még-
pedig a keresztre adta érte. Krisztust követve maga az apostol is

53
 képes volt mindent megtenni és mindent vállalni az emberért
(2Kor 11,23—31!). Éppen azért, mert az embernek szüksége van
erre a szeretetre. De az újjáteremtő evangélium nem telik tőle.
Ha pedig ezzel kelleti magát, az nem evangélium (1,6—9!). Végső
soron ez a keresztyén humánum és emberszemlélet indítja arra
Pált, hogy élete konkrét esetein mutassa meg: a reá bízott evan-
gélium nem emberi eredetű.
,.Hier scheiden sich die Geister" — idézhetnénk a német szó-
lást: Itt van a látásmódok nagy vízválasztója! A keresztyénsé-
gen belül is! Mert Pál ítélete szerint a keresztyén üzenet és a ke-
resztyén hit nem épülhet emberi előfeltételekre. Nem lehet alap-
ja a természetes emberi értelem, mint a tomistáknál, vagy a lel-
ki átélés, mint a misztikusoknál. Nem fogható fel az objektív
vagy szubjektív szellem kiteljesedésének, mint azt idealista filo-
zófusok hitték, s nem tekinthető a szeretet legmagasabbrendű
vallásának a liberalizmus értelmezése szerint. A keresztyén hit és
tanítás csak az evangéliumból születhet, élhet és újulhat meg. Ab-
ból az evangéliumból, amely nem az ember alkotó képzeletének
terméke, s nem egy nézet vagy vélemény a sokféle emberi gon-
dolat között, hanem Istentől eredő, az ő döntéseit tudtul adó
örömüzenet. Mert „amit szem nem látott, fül nem hallott, amit
az ember szíve meg sem sejtett, azt készítette el az Isten az őt
szeretőknek" (lKor 2,9). Ezért nem pótolható a legkiválóbb filo-
zófiával, a leghaladottabb szociológiával vagy a lélek legelrejtet-
tebb zugait is feltáró pszichológiával sem.
Az evangéliumból táplálkozó humánum tehát nem antihumá-
num. Nem minden humánum tagadása, hanem másféle humánum.
Más, mint az antik vagy a modern humánum. S egy olyan korban,
amikor sokakban újból megrendült az emberbe vetett hit, jó tud-
ni, hogy az ember olyan lény, aki felé az evangéliumban kinyílt
egy ajtó, s ezen az ajtón kiárad rá Isten szeretete, hogy újjáte-
remtse és megszentelje az emberi lényeget.
(12) Az apostol az előbb egyértelműen és határozottan eluta-
sította azt a feltételezést, hogy az általa hirdetett evangélium em-
beri eredetű. Ha az lenne, már nem evangélium volna, éppen úgy,
mint ahogy nem evangélium az sem, amit ellenfelei evangélium-
nak reklámoznak. De átfut az agyán még egy másik lehetőség
gondolata is. Kétségbe vonhatják a rábízott evangélium hitelét
olyan megfontolásból is, hogy ő csak emberek közvetítésével j u -

54
tett az evangéliumhoz. Pál komolyan veszi ezt az érvet, és ki-
jelenti: ő az evangéliumot nem embertől vette át, és nem is úgy
tanulta.
Itt csak keresztyén emberek jöhetnek szóba, hiszen csak tőlük
vehette és tanulhatta volna az evangéliumot. Hogyan? Pál az
evangélium hitelét rontó tényezőnek tartja, ha az evangélium ke-
resztyének kezén fordul meg? Talán a keresztyén embereket is
az Isten dolgaiban megbízhatatlan emberek közé sorolja (11. v.)?
S ha így van, akkor azok, akik nem közvetlenül az Űrtől, hanem
emberek közvetítésével hallották meg az örömhírt, nem lehetnek
bizonyosak az evangélium tisztaságában?
Akárhogy szépítjük is a dolgot, be kell látnunk: Pál ezekre a
keresztyén hitet mélyen érintő kérdésekre igent mond: az ember
közvetítő szerepe árthat az evangéliumnak. Nemcsak azért tilta-
kozik az ellen, hogy ő közvetítők révén jutott az evangéliumhoz,
mert ellenfelei ezt is felhozzák ellene. (Egyáltalán nem bizonyos,
hogy vádolták ilyesmivel!) Evangéliumból fakadó emberszemlé-
lete követeli meg, hogy az evangélium mentes legyen még a ke-
resztyén ember befolyásától is. Mert bár a benne hivőt munkába
vette Krisztus újjáteremtő szeretete, mégis majd csak a végcélnál
mondhatja el: íme, minden újjá lett! Addig viszont osztozik min-
den embertársa sorsában. Megmarad repedt és megvakult tükör-
nek, amelyen ugyan fel-felcsillan valami Isten dicsőségéből, de
míg tart a földi lét, sohasem tudja teljes fényében visszatükröz-
ni azt. Sanyarú is a sorsa annak, aki emberi közvetítőkhöz köti az
ő hitét!
Ezért nem akar Pál hallani arról, hogy ő a rábízott evangéliu-
mot másod- vagy harmadkézből kapta, vagy hogy valakinek meg
kellett tanítania rá. Ö magától az Űrtól kapta. Másképpen: a
Jézus Krisztus kinyilatkoztatása révén jutott hozzá.
Azt a görög szót, amellyel megnevezi, amiben Jézus Krisztus
által része lett, meg kell tanulnunk. Rendkívül nagy horderejű
szó az Újszövetség világában. A görög szó így hangzik: apokaliip-
szisz. A magyar mozinézők már ismerhetik ezt a szót, hiszen nem
is olyan régen ezzel a címmel játszottak egy amerikai filmet a
vietnami háború borzalmairól. Az apokalipszis mint „drámai és
katasztrofális esemény" azonban a szónak csak mellékjelentése.
A szó igei alakjának eredeti jelentése: leleplezni, napvilágra hoz-
ni azt, ami az emberi szem előtt még rejtve van. Fontos motívum

55
 a szó jelentésében, hogy az általa jelölt eseményben valami már
meglévőnek a feltárulkozásáról van szó.
így lett az „apokalüpszisz" a láthatatlan Isten önmagát feltáró
tevékenységét és a megfoghatatlan isteni döntések és tervek ki-
bontakozását egyaránt kifejező szóvá. Nagy jelentőségre tett
szert a Jézust megelőző korban, de még az ő korában is gomba
módra növő, kiterjedt ún. apokaliptikus irodalomban, amelynek
szerzői hatalmas és megrázó víziókban festik le Isten uralmának
katasztrófák sorain át vezető, szinte menetrendszerű kiteljesedé-
sét. Az első ilyen jellegű iratnak a Dániel próféta könyvét tart-
ják, de találunk egyet belőlük az Újszövetségben is: a Jelenések
könyvét.
Az apokaliptika gondolatvilága mély nyomot hagyott az Újszö-
vetségben is. Ezért akad olyan Újszövetséggel foglalkozó tudós,
aki szerint a keresztyénség nem más, mint az apokaliptika nagy
folyamának egyik mellékága. Éppen olyan túlzás ez, mint más
hasonló feltételezés: a keresztyénség a zsidóságból kiszakadt
szekta, vagy: egyike a hellenisztikus misztérium-vallásoknak stb.
Az Újszövetség szerzői valóban sok motívumot felhasználtak ko-
ruk szellemi környezetéből, de még többet elutasítottak, mert
nem voltak alkalmasak a nagy örömhír továbbadására.
így volt ez az apokaliptikával is. Sok mindent átvettek belőle,
annál is inkább, mert az apokaliptika az Ószövetség talajából nőtt
ki, s Isten ószövetségi kinyilatkoztatására és ígéreteire támaszko-
dott. Mindez számukra is hitüket meghatározó tényezővé lett. Ök
is tudtak arról, hogy Isten önmagát kijelentő, szabadító, hűséges
Úr, aki az „utolsó időkben" (az „eszkhatonban") majd minden ígé-
retét beváltja (Rm 16,25; l K o r 1,7). De az apokaliptikus felfogás-
sal szemben örömmel vallották, hogy ez az „utolsó idő" máris be-
következett. Isten a halálból életre hívott Jézus Krisztusban fel-
kínálta szabadító szeretetét és hatalmát, s hit által már most ré-
szesülhetünk belőle, noha a végső kiteljesedés még számunkra is
hátra van (Rm 3,21.26; 2Kor 6,2 stb.).
Mindezt t u d n u n k kell, hogy jól értsük az apostolt, amikor azt
vallja, hogy az egyetlen evangéliumhoz Jézus Krisztus kinyilat-
koztatása révén jutott. Kinyilatkoztatásról beszél, és ez az apo-
kaliptika nyelvén soha nem jelenthet valami szubjektív lelki él-
ményt, megvilágosodást, vagy zaklatott idegrendszerből fakadó

56
vizionálást. Lehetetlen felsorolni a fantáziának azokat a vadhaj-
tásait, amelyekkel a történelem során a „pálfordulást" magyaráz-
ni próbálták. Ha valaki a damaszkuszi úton történt esetnek —
1,13—16-ból nyilvánvaló, hogy Pál erre hivatkozik a galáciaiak
előtt — a Cselekedetek könyvében olvasható leírásaiból esetleg
ilyesmire következtet, most Páltól személyesen hallhatja: amit át-
élt, kinyilatkoztatás volt. Apokalüpszisz. Egy tőle függetlenül,
már korábban is létező Valakiről hullott le az a láthatatlan lepel,
amely őt a testi szem és az emberi tapasztalás elől elrejti.
Ha nem feledkezünk el az „apokalüpszisz" szó biblikus értel-
méről, az is nyilvánvaló lesz előttünk, hogy Pál itt nemcsak a
Názáreti Jézus megjelenéséről és a vele történt találkozásról be-
szél. Ennél jóval többről van itt szó. Kinyilatkoztatásban része-
sült. Tehát Jézus megjelenésével Isten igazi lénye és szándékai
tárultak fel előtte. Hogy milyen módon? A Cselekedetek könyve
szóbeli kijelentésről is tud, amely mindhárom változat szerint
(9., 22., 26. fej.) a „Jelenés" kilétét fedte fel — „én vagyok a Ná-
záreti Jézus, akit te üldözöl!" — és ezenkívül utasításokat is ka-
pott a továbbiakra nézve. Csel. 9. fej. és 22. fej. szerint a damasz-
kuszi Ananiáshoz kell mennie, míg a 26. fej.-ben a pogányok kö-
rében végzendő szolgálatra kap megbízást.
Minden szónál több és nagyobb kinyilatkoztatást jelenthetett
azonban Pálnak maga az a tény, hogy Jézus éppen neki jelent
meg, és az a mód, ahogyan Jézus bánt vele. Egyszerre a napnál
is világosabb lett előtte, hogy Jézus valóban az, akinek mondta
magát, és akinek a tanítványai állítják. Valóban csak ő lehet az
Istentől küldött Messiás, hiszen él és megjelent neki, aki őt világ-
csalónak és népe félrevezetőjének tartotta. Nyilvánvalóvá lett
egyszer s mindenkorra számára az is, hogy Isten érdemre való
tekintet és személyválogatás nélkül bárkit visszafogad kegyelmé-
be. Mert ha az Istentől jött Messiás őt, az üldözőjét nem tiporta le,
hanem magához emelte, kinek lehet reménytelen a helyzete Isten
előtt? S ki lenne alkalmasabb a pogányok között végzendő szol-
gálatra, ha nem az, akinek farizeusi múltja, öntudata, vallásos
fanatizmusa egy pillanat alatt kárnak és szemétnek bizonyult?
Pál nem is felejtette el soha a damaszkuszi úton kapott kinyilat-
koztatást. Levelei a bizonyságai annak, hogy hányszor tért ide
vissza világosságot meríteni. Különösen akkor, amikor a keresz-
tyénséget újra a törvény igája alá hajlítani szándékozókkal vívta

57
harcát az evangéliumért (lKor 9,1; 15,9—10; Fii 3,4—8 és Gal
1,11—16).
így amikor az apostol Jézus Krisztus kinyilatkoztatásáról ír a
galatáknak, a kifejezésnek mind a két értelmét hangsúlyossá
akarja tenni. Mert akkor Damaszkusz előtt valóban a Krisztus
adta a kinyilatkoztatást neki. De ez a kinyilatkoztatás ugyanak-
kor Krisztus elől is elvonta a leplet, úgyhogy attól fogva tudta
m á r : mit adott Isten Őbenne neki és minden embernek (lKor
9,1!),
Jézusnak ez a közvetlen kinyilatkoztatása tehát az egyetlen
tiszta forrása az evangéliumnak, és ez jogosítja fel Pált arra,
hogy a magáét tartsa az egyetlen hiteles evangéliumnak, a galá-
ciában lábrakapott evangéliumot pedig megfossza evangélium mi-
voltától (1,7). De nem mond-e ellen Pál saját magának, amikor
egyedüli forrásként hivatkozik a damaszkuszi úton nyert kinyi-
latkoztatásra? Hiszen l K o r 15,3—7-ben olyan Jézus-hagyomány-
ról ír, amelyet ő is úgy vett át másoktól, és adott tovább a ko-
rinthusiaknak. De leveleiben ezen kívül is még sok helyen fedez-
hetünk fel ilyen „átvett" hagyományt vagy hagyománytöredéket
(Fii 2,6—11; Kol 1,15—18; Rm 3,25 stb.). A hagyományokhoz fűződő
viszonya mégsem ingathatja meg a galatáknak szánt érvelését. Elő-
ször is azért, mert az a hagyomány, amelyet másoktól átvett,
ugyanarról a Jézusról szól, aki neki is megjelent. Másodszor:
mert a Damaszkusz előtt kapott kinyilatkoztatás azért mindent
nem árult el neki Jézusról. Szüksége volt tehát keresztyén test-
vérei kiegészítő tanúságtételére. Harmadszor pedig: mert számára
továbbra is a közvetlenül kapott kinyilatkoztatás maradt a dön-
tő, amelyhez mért minden más hagyományt.
Láttuk, Pál csak az emberi közvetítés nélkül nyert kinyilatkoz-
tatáson alapuló evangéliumot tekinti hiteles, megbízható, valóban
Isten döntését kijelentő evangéliumnak. De akkor mi, későbbi ko-
rok keresztyénei nem juthatunk hozzá a hiteles evangéliumhoz?
— kap hangot a bennünk maradt kérdés. Pál azt feleli: nem!
Amint a bűnös ember keze hozzáér, m á r törést szenved, már nem
az az evangélium, ami Krisztustól elindult. És ez nem a kérdés
túlfeszítése, mert ami itt Pál emberszemléletéből következik, ah-
hoz bőségesen szolgál szemléltető anyaggal az újszövetségi tudo-
mány, amikor kimutatja, hogy m á r a kezdet kezdetén milyen
sokrétű és olykor egymásnak ellent is mondó volt a Jézus-hagyo-

58
mány. Hát még azóta! Ki meri ma kimondani Isten színe előtt,
hogy ő őrzi az egyetlen és hamisítatlan evangéliumot?
Mit lehet akkor tenni? Pál első tanácsa gyakorlati jellegű. Men-
jünk minél közelebb a forráshoz, hogy minél kevesebb emberi
fogyatékosság szennyezze az italunkat. Pál azt írja a galáciaiak-
n a k : figyeljetek rám, mert én első kézből kaptam az evangéliu-
mot. Ma ez azt jelenti számunkra, hogy az Írás bizonyságtételét
vegyük alapul, mert szerzői közelebb vannak a forráshoz, mint
azóta bárki az egyházban. De elmélyedő írásmagyarázati m u n k á -
val még ebben a bizonyságtételben is keressük meg, ami köze-
lebb áll az eredethez. Az újszövetségi tudomány nyelvén: keres-
sük a kánont a kánonban!
Második tanácsa már bátor hitet igényel: hallgassuk a ma hir-
detett evangéliumot. Mert amint láttuk, a „Krisztus kinyilatkoz-
tatása" kifejezésnek kettős értelme van. Egyrészt Krisztusról szól,
s ezért kell visszamennünk a tiszta forráshoz. Másrészt Krisztus
szól hozzánk, s ez nem történhet másként, csak a ma hirdetett
evangélium által (lKor 1,21!). Bármennyire függ is az evangé-
lium az eredeti kinyilatkoztatástól, az mégsem konzerv-evangé-
lium, vagyis nem egyszerűen a réginek a felmelegítése. Az evan-
gélium „viva vox", élő ige, amelyben ugyanaz az élő Ür, aki egy-
kor szólt a régiekhez, szól hozzánk a mi korunkban, mai problé-
mákkal viaskodó emberekhez. S így velünk is megtörténhet, ami
megtörtént Pállal a damaszkuszi úton: közvetlen kinyilatkozta-
tást kapunk, első kézből, magától az élő Űrtől. De az igehirdetés
által csak akkor tudunk meggyőződni arról, hogy „az Űr van
ott!" (Jn 21,7), ha valamiben segíthet nekünk, amint Pálnak se-
gített egykor a helyes utat és az élet igazi értelmét megtalálni.
„Christum cognoscere, beneficia eius cognoscere" — mondta Me-
lanchthon. És valóban ez a kinyilatkoztatásban részesülés ú t j a :
Krisztust megismerni csak jótéteményein keresztül lehet. Amint
Pál mondanivalója sem merül ki a közvetlen kinyilatkoztatásra
való hivatkozásban. Levele nagy részében m a j d Jézus „jótétemé-
nyeire" fogja emlékeztetni a galatákat.
Pál azzal, hogy az általa hirdetett evangélium hitelét egyedül
Jézus Krisztus kinyilatkoztatásával támasztja alá, kivesz minden
emberi támaszt az evangélium igazsága alól. Ha evangéliuma nem
emberi eredetű, akkor nincs emberileg meggyőző bizonyítéka sem
igaza felől, hiszen túl van mindazon (transcendens!), amit az em-

59
beri tapasztalás és kritikus értelem még elérhet. Sem az Írás ver-
bális inspirációja, sem az egyházi tanítói hivatal tekintélye, sem
az egyház tömege, sem erkölcsi súlya, sem semmi más nem t u d j a
garantálni, hogy nem tévedünk, ha a Pál által is hirdetett evan-
géliumra hallgatunk. Ezért igyekszünk felmutatni valami érthe-
tetlent, titokzatosat, felfedezni valami hézagot a tudományon, va-
lami fekélyt a társadalom életén, hogy rámutathassunk: igen, van
alapja, helye és jogosultsága az evangélium igazságának. De az
evangéliumnak csak egy nyomatéka van: a benne magát kinyilat-
koztató Krisztus. Minden más érv erőtlennek fog bizonyulni.
Igyekszünk bizonygatni, hogy az evangélium több és jobb min-
den más emberi megoldásnál. Pedig az evangélium nem több
és jobb minden emberinél, hanem más. Általa az élő Űr segít az
emberen Isten nevében.
Ismét bezárult a kör. Oda jutottunk, ahova az 1,10-ben elhang-
zó vallomás után: az evangélium védtelen. Ott azért láttuk véd-
telennek, mert Isten emberek kezébe tette le az evangéliumot.
Most azért látjuk védtelennek, mert nem emberi alapokra épült,
hanem Jézus Krisztus kinyilatkoztatására. De már tudjuk, hogy
ez az ereje is.

2. Mit bizonyít az apostol megtérése és az azt követő időszak?

(1,13—24)

1,13—24. (13) Mert hallottátok 1 , hogyan viselkedtem amikor

még a zsidó életformát 2 éltem: féktelenül üldöztem az Isten egy-
házát, és pusztítottam azt. (14) És a zsidó életforma vállalása 3
terén felülmúltam sok kortársamat népem körében, náluk buz-
góbb rajongója 3 lévén az atyák hagyományainak. 5
(15) De amikor úgy tetszett 6 Istennek, aki anyám méhétől fogva
kiválasztott 7 és elhívott kegyelmével, (16) hogy kinyilatkoztassa 8
az ő Fiát 0 érettem,10 hogy hirdessem a róla szóló evangéliumot a
pogányok között,11 azon nyomban mellőztem minden földi halandó
tanácsát,12 (17) Jeruzsálembe sem mentem fel 13 azokhoz, akik előt-
tem lettek apostolokká,14 hanem elmentem Arábiába,15 majd visz-
szatértem ismét Damaszkuszba. 16
(18) Azután három év múlva 17 felmentem Jeruzsálembe, hogy
tájékoztassam Kéfást, 18 és nála maradtam tizenöt napig. (19) Mást

60
az apostolok közül nem láttam, kivéve Jakabot, az Űr testvérét. 1 9
(20) Mindarról, amit írok, íme, az Isten színe előtt állítom, 20 hogy
nem hazudom.
(21) Azután elmentem Szíria és Cilicia vidékére. 2 1 (22) A Krisztus-
ban hivő júdeai gyülekezetek pedig nem ismertek személyesen,
(23) csak hallották, hogy „aki minket üldözött egykor, most 2 2 hir-
deti annak a hitnek 2 3 evangéliumát, amelyet korábban irtott,"
(24) és dicsőítették értem az Istent.

1
Hallottátok: M i k o r h a l l h a t t a k a galaták P á l zsidó m ú l t j á n a k viselt
dolgairól? (Csak a z erről szóló é r t e s ü l é s e i k r e h i v a t k o z i k . A 15. v e r s t ő l
m á r s z e m é l y e s v a l l o m á s t tesz.) N é h á n y e x e g é t a (pl. Bammel) f e l t é t e -
lezi, hogy e l l e n f e l e i t e r j e s z t i k r ó l a ezeket a h í r e k e t . Azaz b e f e k e t í t e n i
igyekeznek. Ez a z o n b a n n e m valószínű, m e r t így c s a k az a p o s t o l m a l -
m á r a h a j t o t t á k v o l n a a vizet. P á l minden b i z o n n y a l m a g a is beszélt
n e k i k m i n d e r r ő l galáciai t a r t ó z k o d á s a alatt. Ezt v i s z o n t szokása s z e r i n t
v a l a m i k é p p e n j e l e z n é l e v e l é b e n („Tudjátok", „ e l m o n d t u k n e k t e k " stb.).
Ezért t a r t o m v a l ó s z í n ű n e k , h o g y m á r Pál é r k e z é s e előtt e l j u t h a t o t t
G a l á c i á b a v i s e l t d o l g a i n a k h í r e , esetleg a z s i d ó zsinagógák r é v é n .
2
Zsidó életformát: Az e r e d e t i b e n a szó: ..Ioudaiszmosz", p o n t o s f o r d í -
t á s b a n : zsidóság. D e n e m a zsidóságnak, m i n t n é p n e k m e g j e l ö l é s é r e
szolgált, h a n e m a zsidó é l e t f o r m a belső és k ü l s ő jegyeinek összességét
jelentette. E l s ő s o r b a n m a g á t a zsidó vallást ( 2 M a k k 2,21; 8,1; 14,38),
k é s ő b b a r a b b i n i z m u s b a n p e d i g a Tórát, a t ö r v é n y t . Mivel a z o n b a n a
zsidó n é p é l e t é t a l e g a p r ó b b é l e t m e g n y i l v á n u l á s i g megszabta v a l l á s a ,
a „zsidóság" egy s a j á t o s é l e t f o r m á t is j e l e n t e t t , belülről és k í v ü l r ő l
nézve e g y a r á n t . N e m z e t i ö n á l l ó s á g a n e m lévén, ebből a m i n d e n m á s -
tól e l ü t ő é l e t f o r m á b ó l m e r í t e t t e a zsidóság az e g y ü v é tartozás t u d a t á t ,
vö. Str.—Β. III. 536 ο) 3 U g y a n a z , m i n t a 2. j e g y z e t b e n , de itt f e l a d a t -
k é n t j e l e n t k e z i k . 4 R a j o n g ó j a : a z eredeti s z ö v e g b e n „dzélótész" áll.
Ugyanígy n e v e z t é k a zsidóság szélsőséges n a c i o n a l i s t a s z á r n y á h o z t a r -
tozókat. De ez n e m jelenti azt, h o g y Pál is e h h e z az i r á n y z a t h o z t a r -
tozott. 5 Atyák hagyományainak: Ez a m e g j e g y z é s e l á r u l j a , h o g y P á l
a zsidóságnak a f a r i z e u s i i r á n y z a t á h o z t a r t o z o t t . E r r ő l e g y é b k é n t Fii
3,5-ben n y í l t a n is beszél. Az „ a t y a i h a g y o m á n y o k " ugyanis e l s ő s o r b a n
a f a r i z e u s o k e l ő t t á l l t a k nagy b e c s b e n . Ök k ö t e l e z ő e r e j ű n e k t e k i n t e t -
ték a T ó r á n a k a z í r á s t u d ó k á l t a l n e m z e d é k e k e n keresztül k i f e j t e t t ,
összegyűjtött és t o v á b b a d o t t m a g y a r á z a t á t , az „ a t y a i h a g y o m á n y o k a t " ,
amelyek mintegy kerítésül szolgáltak a kegyes számára, hogy még
véletlenül se l é p j e á t a t ö r v é n y b e n m e g s z a b o t t h a t á r t . (Str.—Β. III.
693.) S z e m b e n a s z a d d u c e u s o k k a l , a k i k csak a T ó r á t f o g a d t á k el k ö t e -
lező é r v é n y ű n e k . J e r u z s á l e m p u s z t u l á s a u t á n ( K r . u. 70-ben) a zsidó-
s á g a f a r i z e u s o k é s í r á s t u d ó k i r á n y í t á s a alatt é l t e t o v á b b életét, és az
„atyai h a g y o m á n y o k " is e g y r e n a g y o b b j e l e n t ő s é g r e tettek s z e r t . H a -
m a r o s a n össze is g y ű j t ö t t é k e z e k e t az ún. T a l m u d b a n . Hogy a f e j l ő d é s
ú t j a m e r r e v e z e t e t t , arról á l l j o n itt egy idézet a T a l m u d b ó l : „ R a b a

61
r a b b i nyilvánosan ezt m o n d t a P r é d 12,12-ről: F i a m , jobban ü g y e l j a z
í r á s t u d ó szavaira, m i n t a Tóra s z a v a i r a . " (Str.—Β. I. 691. ο.) 6 Tetszett:
a LXX-ból á t v e t t szó, amely I s t e n n e k megindokolhatatlan, s z u v e r é n
e l h a t á r o z á s á r a u t a l . 'Kiválasztott: Az eredetiben ugyanabból a szótő-
ből származó szó, m i n t a farizeus elnevezés. D e n e m valószínű, h o g y
P á l itt szójátékot űz. 8 Kinyilatkoztassa: Lásd 1,11 m a g y a r á z a t á t ! 9 Az
ő Fiát: Jézus K r i s z t u s n a k az A t y á v a l való k a p c s o l a t á t érintő e l n e v e -
zése. Elsősorban a hellenisztikus k u l t ú r k ö r b e n élő pogányokból a l a k u l t
keresztyén g y ü l e k e z e t e k b e n volt e l t e r j e d t . A g a l á c i a i gyülekezetek is
i l y e n e k voltak! lü Érettem: Ismét az „en" prepozícióval gyűlik m e g a
f o r d í t ó b a j a (Lásd 1,6-nál 3. jegyzetet!), mert s o k f é l e k é p p m ó d o s í t h a t j a
az u t á n a következő szót, ez pedig az egész m o n d a t értelmét. H a az
„en emoi"-t „ é n b e n n e m " - m e l f o r d í t j u k , akkor a z t hihetnénk, hogy P á l
itt a z ő belső l e l k i v i l á g á b a n l e j á t s z ó d ó kinyilatkoztatásról beszél. Az
„ é n b e n n e m " v á l t o z a t m é g egy m á s i k értelmezést is lehetővé tesz: a b b a n
a tényben, hogy az egyházüldözőt befogadta K r i s z t u s , n y i l a t k o z t a t t a
ki Isten kegyelmét. A kinyilatkoztatás szó a z o n b a n ennél többet j e l e n t :
J é z u s m a g á t f e d t e f e l Pál előtt. F o r d í t h a t j u k „ á l t a l a m " változatban is,
és a k k o r a m o n d a t é r t e l m e : Isten általa n y i l a t k o z t a t t a ki F i á t (ti. a
pogányoknak). D e ez az é r t e l m e z é s sem látszik e l f o g a d h a t ó n a k , te-
kintve, hogy p á r verssel előbb n e k i szóló kinyilatkoztatásról beszélt
(1.12). É r t h e t j ü k r é s z e s h a t á r o z ó n a k is („nekem"), s így a fordítás v a l ó -
b a n s i m á b b lenne, d e n e m é r z é k e l t e t n é a k i n y i l a t k o z t a t á s célját, p e d i g
a célhatározói m o n d a t ezt m e g k í v á n n á . Végül is az „érettem" l e h e t ő -
séget v á l a s z t o t t a m gondolva az „ e n emoi"-nak h a s o n l ó szerepére 1.24-
ben. U g y a n a k k o r elfogadható é r t e l m e t ad is a m o n d a t n a k , m e r t v é l e -
m é n y e m szerint P á l itt a következőt k í v á n j a m o n d a n i : Istennek ez a
k ü l ö n k i n y i l a t k o z t a t á s a velem v o l t kapcsolatban, n e k e m szólt, h o g y a?
„üldöző" a p o g á n y o k apostola legyen. 11 Pogányok között: Ott, a h o l
p o g á n y o k élnek elsősorban. P á l t e h á t nem m o n d e l l e n t a Cselekedetek
könyvében m e g r a j z o l t képnek, a m e l y szerint a z apostol m i n d e n ü t t
először a zsidó zsinagógát k e r e s t e fel. (vö.: 2,7) 1 2 Földi halandó: az
eredeti szövegben „test és v é r " áll. Az Ó t e s t a m e n t u m nyelvén ez a szó-
összetétel a h a l a n d ó e m b e r t jelentette, szemben a z Örökkévaló I s t e n -
n e l (Mt 16,17; l K o r 15,50). — E z e n a helyen e l l e n t é t mutatkozik a Cse-
lekedetek k ö n y v é n e k tudósítása é s Pál elbeszélése között. Az előbbi
f o r r á s szerint u g y a n i s az apostol közvetlenül m e g t é r é s e után m é g i s el-
m e n t valakihez, m é g p e d i g A n á n i á s h o z (Csel 9,10—19; 22,12). P á l a le-
vélben is sejteti, h o g y a f o r d u l a t u t á n közvetlenül j á r t D a m a s z k u s z -
ban, m e r t l,17c-ben D a m a s z k u s z b a t ö r t é n t „visszatértéről" beszél. Az is
lehet, hogy a l e v é l b e n azért n e m említi A n á n i á s t , m e r t n e m s z á m í -
t o t t a azok közé a z e m b e r e k közé, akiktől az e v a n g é l i u m d o l g á b a n t a -
nácsot k a p h a t o t t volna. ) 3 F e l m e n t e m : J e r u z s á l e m b e úgy m e n t e k „fel"
Izrael fiai, m i n t ahogy a vidéki e m b e r n á l u n k „felutazik P e s t r e " . De
a b b a n a k o r b a n J e r u z s á l e m a zsidó nép s z á m á r a elsősorban n e m poli-
tikai központ volt, h a n e m a világ lelki k ö z é p p o n t j a , hiszen ott v o l t a
templom. 14 Előttem lettek apostolokká: A f o g a l m a z á s a k a r a t l a n u l is
k i f e j e z é s r e j u t t a t j a , hogy Pál m a g á t is az apostolok közé sorolja ( l K o r
15.8—10). 15 Elmentem Arábiába: P á l A r á b i á n a k Szíriához közel f e k v ő

62
részeit k e r e s h e t t e fel. A r á b i a a k k o r s ű r ű b b e n l a k o t t terület volt. Az
elsivatagosodás m é g n e m volt o l y a n nagy m é r t é k ű , m i n t m a . A r ó -
m a i a k F e l i x A r a b i a - n a k , azaz B o l d o g A r á b i á n a k m o n d t á k . P á l A r á b i á -
b a n missziói m u n k á t végzett — ez v e h e t ő ki a missziói k ü l d e t é s t k ö -
v e t ő „azon n y o m b a n " i d ő h a t á r o z ó szóból — és n e m a m a g á n y t k e r e s t e .
Hogy m e n n y i i d ő t tölthetett A r á b i á b a n , n e m t u d j u k pontosan m e g -
m o n d a n i . A k ö v e t k e z ő s o r o k b a n u g y a n h á r o m é v r ő l ír (lásd: ott!), de
k ö z b e n m é g v i s s z a t é r t D a m a s z k u s z b a , és az o t t - t a r t ó z k o d á s á n a k idő-
t a r t a m á r ó l n e m ír (Csel 9,24k; 2 K o r 11,32). 10 L á s d : 12. és 15. j e g y z e -
tet! 17 Három év m ú l v a : A k k o r i b a n m i n d e n m e g k e z d e t t és m é g b e n e m
f e j e z e t t é v e t is egész é v n e k s z á m o l t a k . Így az a p o s t o l által m e g a d o t t
i d ő t a r t a m k é t é v t ő l h á r o m évig t e r j e d h e t e t t . 18 Tájékoztassam K é f á s t :
K é f á s a r á m u l P é t e r t , azaz K ő s z i k l á t jelent. E g y e s m a g y a r á z ó k a r r a
g o n d o l n a k , hogy P á l a z é r t k e r e s t e f e l éppen P é t e r t , m e r t őt t e k i n t e t t e
az e g y h á z v e z e t ő j é n e k . E z a f e l t é t e l e z é s n e m h e l y e s . P á l t u d a t o s a n v a -
laszt o l y a n szót a K é f á s s a l v a l ó t a l á l k o z á s t a r t a l m á n a k m e g j e l ö l é s é r e
(hisztorészai = elbeszélni, t u d a t n i ) , a m e l y n e k n i n c s s z á m a d á s r a , j e l e n -
t é s t é t e l r e u t a l ó é r t e l m e . Még a l á t s z a t á t is k e r ü l n i a k a r j a a n n a k , h o g y
ő P é t e r t ő l f ü g g ő i g e h i r d e t ő v o l n a . Valószínű, h o g y P é t e r r e l , m i n t a
m i s s z i ó é r t l e g i n k á b b felelősséget é r z ő apostollal k e r e s t e a t a l á l k o z á s t
(2,7!). 19 Jakab, az Űr testvére: J é z u s f e l t á m a d á s a u t á n lett K r i s z t u s
k ö v e t ő j é v é , és a j e r u z s á l e m i g y ü l e k e z e t b e n e g y r e n a g y o b b t e k i n t é l y r e
t e t t s z e r t . N e m valószínű, hogy a r o k o n s á g j o g á n (kalifátus?). B á r J a -
k a b a j e r u z s á l e m i g y ü l e k e z e t n e k a t ö r v é n y h e z j o b b a n ragaszkodó cso-
p o r t j á n a k k é p v i s e l ő j e v o l t (Gal 2,12), az „apostoli k o n v e n t e n " m é g s e m
k í v á n t a , hogy a n e m zsidó e r e d e t ű k e r e s z t y é n e k e t a t ö r v é n y i g á j a a l á
h a j t s á k . Kérdéses, h o g y δ á l l t - e a z o k mögött a j u d a i s t á k mögött, a k i k
a p á l i a l a p í t á s ú g y ü l e k e z e t e k b e n a zsidó t ö r v é n y e s előírások b e t a r t á -
sát k ö v e t e l t é k . N e k e m az a b e n y o m á s o m J a k a b r ó l , hogy a n a g y k é r -
d é s b e n — a v á l a s z t o t t n é p k e r e t e i k ö z ö t t é l j e n - e a keresztyénség, v a g y
önálló e g y h á z l e g y e n - e — az igen é l é r e állított j e r u z s á l e m i h e l y z e t b e n
n e m t u d o t t , v a g y n e m m e r t d ö n t e n i . D e m e g g o n d o l a n d ó , amit J o s e p h u s
ír J a k a b h a l á l á r ó l : „ A n a n i á s f ő p a p — k i h a s z n á l v a , h o g y az ú j r ó m a i
h e l y t a r t ó , A l b i n u s n e m é r k e z e t t m é g m e g P a l e s z t i n á b a — b í r ó s á g elé
idézte a z ú g y n e v e z e t t Messiás t e s t v é r é t , J a k a b o t és n é h á n y m á s e m -
bert, v á d a t e m e l t e l l e n ü k t ö r v é n y s z e g é s (!) m i a t t , s a z u t á n m e g k ö v e z -
20 21
tette őket". Isten színe előtt állítom: esküformula. Cilicia vidékére:
R ó m a i t a r t o m á n y a m a i Kisázsia déli p a r t v i d é k é n . L e g f o n t o s a b b v á -
r o s a T a r s u s , az a p o s t o l szülővárosa volt. 22 Most: a szó e l á r u l j a , h o g y
P á l itt a j e r u z s á l e m i k e r e s z t y é n e k e t idézi, m e r t a „most" e b b e n az
összefüggésben n e m v o n a t k o z h a t a levél m e g í r á s á n a k idejére. V a g y
esetleg m é g i s ő a d j a a s z á j u k b a a szót, s a k k o r a „ h i t e v a n g é l i u m á n a k
h i r d e t é s e " P á l k i f e j e z é s e ? 23 A hitnek: a „ h i t ü l d ö z é s " (új prot. f o r d )
mint keresztyénüldözés szokatlanul h a t a jeruzsálemi keresztyének szá-
jából. I n k á b b P á l f o g a l m a z á s á r ó l l e h e t itt szó, a k i a „ h i t e v a n g é l i u m a
h i r d e t é s é r ő l " beszél, s m a g a m i n ő s í t i így szolgálatát. A „hit", m i n t a
K r i s z t u s á l t a l h o z o t t ú j korszak v a l ó s á g a fontos s z e r e p e t k a p m a j d a
l e v é l b e n (Gal 3,20. 25).
*

63
 (13—24) Most Pálnak már a saját korában, de azóta is nagy fel-
tűnést keltő, közmondásossá lett „pálfordulása", majd pedig az
azt követő időszak kerül sorra, magának az apostolnak beszámoló-
ja alapján. Leveleiben többször is visszatér életének erre a nagy
fordulatára, de seholsem a szenzációéhes kíváncsiság kielégítése
kedvéért, h a n e m a reábízott üzenet egy-egy oldalának vagy vo-
násának aláhúzása és szemléltetése érdekében. Ezért hallgat „pál-
fordulásának" minden külsőséges mozzanatáról, és állítja előtér-
be magát a tényt és annak jelentését, mondanivalóját az evangé-
lium szempontjából.
Érdemes röviden számbavenni, hogy azokban a leveleiben, ahol
erről az eseményről említést tesz, mit is kíván kiemelni „pálfor-
dulása" lényegéből. Sorra véve ezeket a helyeket, fel fog tűnni,
hogy bár mindenütt — tekintettel a felmerült kérdésekre — mást
és mást hangsúlyoz, egy közös vonása mégis van vallomásainak:
élesen szembeállítja azt, ami a fordulat előtt volt, mindazzal, ami
utána következett. Nyilván az olvasó tudatába akarja vésni, hogy
a vele történtekre nincs emberi magyarázat.
lKor 15,9—11-ben a fordulat körülményeinek említésével —
egyházüldöző voltam! — az apostoli tisztre méltatlan voltát kí-
vánja hangsúlyozni, hogy szembeállíthassa ezzel Isten kegyelmét,
amelynek erejével nagyobb apostoli m u n k á t végezhetett bárki
másnál. így emlékezteti Isten korlátlan hatalmára a feltámadás
kérdésében elbizonytalanodott korinthusiakat. Fii 3,4—libben
minden emberi érdem hiábavalóságát szemlélteti múltjának és je-
lenének összehasonlításával. Ami egykor büszkesége volt, hozzá
sem mérhető „Jézus Krisztus ismeretének mindent felülmúló" vol-
tához. Itt tehát a megigazulás kérdésében igazának nyomatékául
idézi életének nagy tanulságát.
Most m á r a Galata-levélben olvasható visszaemlékezésre fordít-
va a szót, vajon ebben milyen szándék kormányozza mondanivaló-
ját? Első pillanatra úgy tűnik, mintha a Filippi levél szempontját
követné, hiszen itt is nagy hangsúly kerül „érdemdús" előéle-
tére. Közelebbről megvizsgálva azoniban kiderül, hogy Pál kö-
vetkezetesen követi a 11—12. versekben megadott szempontjait:
bizonyítani kívánja, hogy evangéliuma Istentől származik, és nem
emberi eredetű vagy emberi közvetítők révén elnyert üzenet.
„Pálfordulása" és az azt követő időszak ezt igazolja.
Igazuk lenne tehát azoknak a magyarázóknak, akik ebből arra

64
következtetnek, hogy Galáciában a következőkkel vádolták Pált:
nem önálló apostol, a jeruzsálemi tekintélyek („oszlopok" 2,9) uszá-
lyában él, és ezért evangéliuma másodrendű, nem kötelező érvé-
nyű. Pál pedig ez ellen a vád ellen tiltakozna megtérése körülmé-
nyeinek elbeszélésével. Ha ez valóban így van, joggal feltételezi
Schmithals, hogy Pálnak Galáciában n e m judaista ellenfelekkel
kellett szembenéznie. Judaista ellenfelek nem vádolták volna Pált
előttük is tekintélynek számító emberek követésével. Tehát más-
féle irányzattal kell számolnunk — vonja le a végkövetkeztetést
Schmithals.
Az ilyesféle elképzelések azonban az apostol szándékának teljes
félreértésén alapulnak. Érveinek élével nem a jeruzsálemi gyüle-
kezet vezetői ellen fordul — és erről n e m volna szabad elfeled-
kezniük az írásmagyarázóknak! — hiszen akkor n e m szólna a
velük kötött egyességről (Gal 2,9—10). Nyilvánvaló, hogy levelé-
nek ebben a szakaszában a reá bízott és egyetlen evangélium iga-
za mellett (1,11—12) sorakoztatja fel érveit az ellenfelei által hir-
detett „másik evangéliummal" szemben. Az „övé" az egyetlen
evangélium, mert Istentől ered és n e m embertől (1,11—12). Ha
valamire hivatkozhattak Galáciában, az csak a Tóra, a Törvény
lehetett. „Igen, ez isteni eredetű — hajtogathatták a galatáknak
— de a Pál evangéliuma csak valamiféle gyanús körülmények
között született (vö.: 2Kor 4,3—11!) vagy emberektől felszedett
(Gal 1,12) kitalálás lehet". Eközben természetesen a maguk iga-
zának alátámasztására előhozakodhattak tekintélynek számító ke-
resztyén emberek véleményével is.
Ilyenfajta érvekkel szemben hozza fel Pál megtérésének körül-
ményeit, mert ezekből világosan kitűnik evangéliumának isteni
eredete, de egyúttal az is, hogy nem bábáskodott körülötte sem-
miféle emberi tekintély. Ennélfogva felette áll minden tekintély-
nek. Erre a világosan nyomon követhető két szálra fűzi fel el-
beszélését megtéréséről és az azt követő időszakról, úgy azonban,
hogy közben egy-egy megjegyzés révén fény hull az általa kép-
viselt evangéliumra is. Ezek a szempontok adják kezünkbe a sza-
kasz magyarázatának kulcsát.
(13—14) Pál olyan esemény említésével kezdi az evangéliuma
mellett szóló történeti érvek sorát, amiről a galatáknak is tudo-
másuk van. Pál viselt dolgait nem lehetett véka alá rejteni. Híre
messze földre eljutott (Gal 1,23!). Fogadtatása bizonyára nem volt

5 65
 egyértelmű. A hithű zsidó megbotránkozva emlegethette a hite-
hagyót, míg Krisztus követői bizonyára Uruk hatalmának és sze-
retetének bizonyítékát látták benne. A galaták is hallottak az
esetről, s éppen attól az embertől vehették át (1,9) az evangélium
örömhírét, aki egy ilyen gyökeres, száznyolcvanfokos fordulat
révén lett apostollá. Erről nem lett volna szabad elfeledkezniük.
Pál emlékezteti olvasóit arra az állapotra, amelyből kiemelte az ő
Ura. Az ószövetségi hit, és mindenekelőtt a Törvény előírásai által
megszabott életformát élte hithű zsidóhoz illően. Vallási és erköl-
csi szempontból n e m találhattak kivetnivalót életében. Sőt sok
kortársát felülmúlta népe körében a zsidó életforma követelmé-
nyeinek vállalásában és teljesítésében. (Fii 3,6!) Zsidó kortársai-
nak átlaga fölé emelte őt az a körülmény, hogy a farizeusi irány-
zathoz tartozott, és a Cselekedetek könyve szerint ezek között is
azoknak az írástudóknak — törvényértelmezőknek — köréhez,
akik a neves törvénytudó, Gamáliel „lábainál" tanultak (Csel 22,3).
A farizeusok Izrael Istenéért rajongó, a választott néphez tarto-
zásukra büszke zsidók voltak, akik életük értelmét elsősorban a
Tóra legmesszebbre menő betartásában látták. Ezért a többieknél
buzgóbban ragaszkodtak az atyák hagyományaihoz. A Tóra meg-
írása óta ugyanis sok évszázad telt el, és a változó idők szük-
ségessé tették a törvény időszerű kifejtését. Ezt a munkát vé-
gezték el a törvényt kutató írástudók, akik a m a g u k törvényér-
telmezését az utókorra hagyományozták. Idővel ez a hagyomány-
anyag is a Tóra mellé került, s vele egyenrangú tekintéllyel ren-
delkezett. Az írástudói hagyomány a Törvényt kiegészítette és
megszigorította 613 paranccsal, mondván: szolgáljon kerítésül a
Törvénynek, s aki ezeket betartja, bizonyosan nem vét a Törvény
ellen. Tehát Pál is azok közé a buzgó zsidók közé tartozott, akik
a Törvénynek ezt a szigorúbb értelmezését vállalták és teljesítet-
ték.
Anélkül, hogy fantáziánkat szabadon engednénk, az apostol val-
lomásaira támaszkodva (Fii 3,4—6; Gal 1,13—14,23) megállapít-
h a t j u k : Pál megtérése előtt is olyan ember volt, aki kész a vál-
lalt ügyre az életét is feltenni. A Filippi-levélben ennek az oda-
adásnak tulajdonítja a tettlegességig fajuló ellenszenvét Krisztus
követőivel szemben. Ha nem is ennyire világosan, de ez az ösz-
szefüggés a Galata-levélből is kiolvasható. Egyházüldöző és pusz-
tító tevékenységéről Pál csak m a g á t a tényt közli, de hogy ez mi-

66
ben öltött testet, arról nem szól. Azoknak az igéknek, amelyekkel
tevékenységét jellemzi (üldöz-pusztít), folyamatos időbe tétele
(az eredeti szövegben) annyit azért mégis elárul, hogy ez n e m
volt alkalmi jellegű, hanem szívósan és alapos munkát végezve
folytatott eljárást a keresztyének ellen.
A Cselekedetek könyve nem tud arról, hogy Pál nyomában k e -
resztyén vér is folyt volna. Csak zaklatásról és bebörtönzésről t u -
dósít (8,3). De nem kell az apostolnak mentséget keresnünk. Neki
ugyanis nem erkölcsi halálból hozott feltámadást a damaszkuszi
fordulat. Esete n e m a tipikusnak vélt megtérés jegyeit viseli m a -
gán. (Mintha volna tipikus megtérés!) Amit tett, teljesen jóhisze-
műen, a zsidó életforma követelményeit a végsőkig elmenően vál-
lalva, népét a tévelygés mételyétől féltve tette, mint aki isten-
szolgálatot végez. Ebből az emberi megítélés szerint tiszteletre-
méltó előéletből ragadta ki őt Jézus Krisztus kinyilatkoztatása
(1,12).
Ezért nem foglalkozik sehol sem magával a megtérésével, meg-
térési élményeivel, megtérésének állomásaival. Mindenkit más
életkörülmények közül, más úton-módon hív el az önmagát k i -
nyilatkoztató Űr. ő t egyedül megtérésének az evangéliumot érin-
tő tanulságai érdeklik: ha még neki, a kortársak szemében fedd-
hetetlennek is szüksége volt Krisztus újjáteremtő szeretetére, ak-
k o r nincsen olyan igaz, vallásos és Istenért mindenre kész ember,
akinek ne volna szüksége rá (Rm 3,22—23; Fii 3,7—9). Ha pedig
még őt is újjáteremtette szeretetével, akkor nincsen olyan r e -
ménytelenül elveszett ember, akivel ezt ne tehetné meg. (Rm 3,24;
29—30)
Az a nyomorúság, amelyből Pált kinyilatkoztatásával kiemelte
Krisztus: a hitbeli vakság volt. Ilyen értelemben kell őt elvakult-
nak tekinteni. Természetesen ezt a vakságot csak akkor vette ész-
re, amikor Krisztus más „látással" ajándékozta meg. Korábbi éle-
tének vakságáról így tanúskodik az apostol: féktelenül üldöztem
az Isten egyházát. A kijelentés súlyát csak az Ótestamentum vilá-
gában otthonosan mozgó ember t u d j a megérteni.
Az eredeti szövegben az „egyház" szó helyén az „ekklészia" áll
(egyes számban!). Jelenthet egy bizonyos helyen élő keresztyén
gyülekezetet is (1,2!). De ha Pál csak annyit akarna mondani,
hogy üldözte a keresztyénséget, akkor többesszámot kellene hasz-
nálnia, hiszen több gyülekezetet is zaklatott. Ennél azonban sok-

5* 67
kai többet fejez ki különös fogalmazása. Amikor itt az apostol egy
gyülekezetről (egyházról) beszél, akkor a „káhál"-ra gondol, Is-
ten ótestamentumi gyülekezetére, az egész választott népre. En-
nek a népnek szólnak a hatalmas ézsaiási ígéretek (51,9—24; 54. és
60. fej.; 66,22—24) Isten újjáteremtő akaratáról. Vallomása sze-
rint tehát n e m egy-egy másképpen hivőt, vagy újhitűekből ösz-
szeverődött zsinagógát üldözött ő, hanem az ígéretek újjáteremtett
népét. Mert vakságában nem vette észre, hogy Jézus Krisztus ál-
tal új korszak kezdődött Isten népe történetében. Vakságának nyo-
morúsága szinte fel sem mérhető, hiszen jóhiszeműen, Istenért
lángoló buzgalmában lett Istennek és megvalósult ígéreteinek el-
lensége.
„Üldöztem Isten egyházát!" Mintha ez a pánszavas vallomás
egészen váratlanul sűrű függönyt vonna el, hogy feltáruljon
ámuló tekintetünk előtt: hogyan is értették az első keresztyének
helyzetüket, milyen hatalmas események részeseinek hitték ma-
gukat. Mert egy ú j korszak hajnalát látták felvirradni, amely
minden eddigit ú j alapokra fektet, mindent újjáépít. Mégcsak
nem is a történelem egy ú j korszaka köszöntött r á j u k , hanem
Istennek minden földi eseményen túli, eljövendő, de a Jézus
Krisztus evangéliuma által (1,12!) mégis jelenvaló, mindent meg-
újító uralma. Űj viszony lépett a régi helyébe Isten és ember
között, e m b e r és ember között, s ennek nyomában ú j közösség
jöhetett létre: Isten minden népből való, minden nép között élő
új népe, az egyház. Ez a nép a Lélek erejével ú j szolgálatra ké-
szen, m e g ú j u l t élő reménységgel indul tovább történelmi vándor-
útján a beteljesedés felé. A régi szövetség oltalma alatt indult el
ugyan, de az ú j szövetség népe már n e m f é r el a régi népi kere-
tek között. Mennyi zavar és tanácstalanság forrása volt ez az ú j
helyzet! De még ez sem takarta el előlük a lényeget: íme újjá lett
minden. Nem érti meg a Galata-levél szenvedélyes hangját, nem
fogja fel mondanivalója súlyát, aki n e m ennek az önkéntelen val-
lomásnak fényénél olvassa. Mert Galáciában ez az ú j volt a tét!
Amíg Jézus Krisztus ki nem nyilatkoztatta magát neki, Pál
mindebből nem fogott fel semmit. Lehet így is élni a m á r itt
levő ú j kellős közepén. De egyházüldözésig elmenő hitetlen vak-
sága most érvvé lesz számára. Ez is azt bizonyítja, hogy n e m em-
ber révén jutott az evangéliumhoz. „Hogy is tanulhattam volna
keresztyén emberektől az evangéliumot, amikor tudatlanságom-

68
ban üldöztem őket" — fogalmazza meg Pál rejtett gondolatát
Luther.
(15—17) Az előbbi gondolat nyomán vezeti Pál tovább monda-
nivalója fonalát. Az egész terjedelmes mondat egy irányba lejt,
egy állítás kiemelését szolgálja. Mégpedig: azon nyomban mellőz-
tem minden földi halandó tanácsát, (vö.: 1,11—12!) De amíg ed-
dig a kijelentésig eljut, hatalmas dolgokat mond el. Azért nem
szorult ember tanácsára, mert volt, aki feltárjon számára minden
szükségeset. Maga Isten, aki kinyilatkoztatásában részesítette őt.
A kezdetétől fogva akarja elmondani, hogyan is történt mind-
ez. De hol a kezdet? A damaszkuszi úton? Az nem lehet. Ami ott
történt, olyan váratlanul, minden indok nélkül és mégis határo-
zott céllal történt, hogy az nem lehetett a kezdet. A kiindulópon-
tot nem földi eseményekben, evilági okok és okozatok bonyolult
szövedékében kell keresnie, hanem az Örökkévalónál. Az Ö „tet-
szése", azaz kifürkészhetetlen, megfoghatatlan és csak önmagával
megtanácskozott döntése az indoka annak, hogy ott és akkor Pál
életfordító kinyilatkoztatást kapott.
De Istennek ez a „tetszése" rejtőzik a fordulat előtti életsza-
kasza hátterében, a múlton át egészen az örökkévalóságba ve-
szően. Ez a kifürkészhetetlen döntés hívta elő a nemlétből a létbe,
pontosan körülhatárolt rendeltetéssel. Anyám méhétől fogva ki-
választott engem Isten — fogalmazza meg Pál a lélegzetállító fel-
ismerést. Ügy tett Isten velem, mint ahogy az Isten szolgálatára
szánt szent edényekkel szokás, amelyeket egy meghatározott fel-
adatra elkülönítenek (aphoridzein!), és úgy esett r á m a válasz-
tása amikor még nem voltam, mint az Ószövetség nagy prófétái-
ra, Jeremiásra (1,5) és a titokzatos ézsaiási Szolgára; akit po-
gányok világosságának (!) szán.
Szédítő és egyben nyugtalanító mélységekbe vész a tekintetünk.
Már születésünk előtt eldőlt minden felőlünk? Betervezi szándé-
kaiba Isten talán a tévutakat is, mint ahogy be kellett terveznie
Pálét is? S akit Isten meghatározott rendeltetéssel a világra kül-
dött, n e m húzhatja keresztül az ő számítását, töhkretéve a fel-
szentelt edényt? Egy seregnyi kérdést felhozhatnánk még, de min-
den kérdést kielégítő feleletet e földi létben úgysem kaphatunk.
Pálnál minden értelmi kételynél nagyobb súllyal esik latba az,
ami történt: Isten megelőzte őt. Nem ő fordult meg, h a n e m Isten
fordult felé, és fordította meg ezáltal őt. S ha már azt a kérdést

69
v e t j ü k fel, mi volt előbb, akkor n e m tehetünk mást, végig kell
járnunk az utat egészen Isten megmagyarázhatatlan „tetszéséig".
Nemcsak Pálnak, h a n e m mindenkinek, akit Isten érthetetlen sze-
retete megállított „elvakultan" j á r t életútján. S ha végig mer-
tünk menni visszafelé a múltba, nem a vaksorsot találjuk ott,
hanem a kölcsönös szeretet kapcsolatába invitáló Atyát.
Pál ezt így fogalmazza meg: elhívott kegyelmével. Isten jótet-
szésén alapuló döntése tehát az ő hívásán keresztül érkezett el
hozzá életének azon a nevezetes óráján. A galáciabelieknek szólt
m á r korábban is Isten elhívásáról, hiszen az ő keresztyén életü-
ket is Isten hívó szava indította útnak (1,6). Azt mondhatjuk te-
hát, hogy az elhívás jellemző Isten bánásmódjára. Tudtul adja
döntését, hogy mi önként engedjünk hívásának. Pálra sem ellen-
állhatatlan kényszerként nehezedett Isten nagy horderejű dönté-
se, aminek akarva-akaratlanul engedelmeskednie kellett volna.
Pál önként mondott igent (Csel 26,19) Isten választást engedő sza-
vának.
Isten hívó szavának ereje a benne megnyilvánuló kegyelem.
Ez a kegyelem t u d j a legyőzni ellenállásunkat, és kimondatni ve-
lünk az önkéntes igent. Pál sohasem tudta megérteni, hogy Isten
miért éppen őt, az egyházüldözőt hívta el. Mint ahogy minden
elhívás ilyen méltatlanokat érő érthetetlen csoda. Csak Isten ir-
galmas szeretete lehet rá az egyetlen magyarázat. De ha Pál a r -
r a gondol, hogy Isten m á r a k k o r döntött felőle, amikor ő még
meg sem született, akkor azt kell mondania: Isten kegyelme min-
dent megelőzött. így hívta el őt kegyelem által kegyelemmel.
Isten megfoghatatlan, mindent eldöntő elhatározása és önkéntes
döntést váró kegyelmes hívása, így együtt, ellentmondásosan és
mégis felbonthatatlan egységben, végül is elérte célját: Isten ki-
nyilatkoztatta az ő Fiát az apostolnak. Isten szándéka és vele
együtt Pál beszámolója most j u t el a csúcspontra. Mert ebből a
kinyilatkoztatásból ered a reá bízott egyetlen evangélium, ez t á -
masztja alá apostoli küldetésének hitelét és ennek birtokában érzi
magát felelősnek az evangélium sorsáért. Az osztályrészéül jutott
kinyilatkoztatás tényét olyan fontosnak tartja, hogy 1,12-ben, még
az események elsorolása előtt szólt róla, nehogy valaki is félre-
értse mondanivalójának valódi szándékát.
1,12 magyarázatában már volt szó a kinyilatkoztatás mibenlété-
ről. Ott megértettük, hogy Pál csak ezzel a kifejezéssel t u d j a é r -
70
zékeltetni azt, amiben része volt. Mert nem valami villámfényként
beléhasító megvilágosodása vagy látomása volt, de nem is csupán
a feltámadott Názáreti Jézussal volt találkozása, hanem kinyilat-
koztatást kapott. Tehát maga Isten vonta el a világát rejtő leplet
Pál tekintete elől, hogy feltárja igazi lényét, és visszavonhatatlan
kegyelmes döntéseit az ő számára.
De most, hogy elbeszélése során ú j r a megemlíti a kapott kinyi-
latkoztatást, más hangsúlyokkal és más megvilágításban szól róla.
Míg 1,12-ben Jézus Krisztus állt előtérben, most a kinyilatkoz-
tatás értelmét Isten felől közelíti meg. Isten ugyanis a damasz-
kuszi úton a Názáreti Jézust az ő Fiaként nyilatkoztatta ki Pál-
naik. Az „Isten Fia" név eredete az egyik legtöbbet vitatott kér-
dés az újszövetségi tudományban. De az ok, amely miatt az első
keresztyének a Názáreti Jézust ezzel a névvel illették, nem kér-
déses. így akarták kifejezésre juttatni egyrészt azt az egyedülálló
kapcsolatot, amely Jézust az Atyához fűzte, másrészt pedig azt a
teljes engedelmességet, amellyel Jézus az Atya akaratát végbe-
vitte. (Lásd: csak a legjellemzőbbeket: Mt 16,16; Mk 15,39; J n
14,1—11; Rm 1,4; l K o r 15,28; Zsid 5,4—8.) Meggyőződésem azon-
ban, hogy itt Pál közvetve a név eredetét is elárulja. Mert ahogy
emlékezése során eddig is tette, most is az Ószöveséget hívja se-
gítségül. Azaz az őskeresztyénség meggyőződésével összhangban
a 2. és 110. zsoltár ígéreteit alkalmazza Jézusra, (vö.: lKor 15,25
—28!)
Amikor tehát az apostol Isten kinyilatkoztatása révén felismer-
te Jézusban az Isten Fiát, villámcsapásként érte őt a felismerés:
a csalónak és megtévesztőnek hitt Názáreti mögött az Isten áll,
akit ő teljes szívéből szolgálni akart, s akivel lelki vaksága miatt
mégis ellentétbe került. Felismerte, hogy a Názáretiben maga az
Isten lépett akcióba, s így benne és általa valósul meg Istennek
régtől fogva megígért és várva várt, mindent újjáteremtő ural-
ma. Belátta, hogy a Názáretinek a gyalázat f á j á r a vezető életútja
Isten akaratából vállalt sors volt, mert Isten különös, minden em-
beri elképzelést meghaladó, sőt megbotránkoztató módon (lKor
1,18—25!) így a k a r t a újjáteremtő m u n k á j á t végbevinni.
Az apostol szavaiból kitetszik, hogy az Isten Fiának ez a kinyi-
latkoztatása, különleges, rendkívüli és személyesen neki szóló
lKor 15,8!) kinyilatkoztatás volt: érette történt. Az Isten Fiának
kinyilatkoztatása neki személy szerint is az ú j élet meg nem ér-
71
demelt és Isten kegyelméről tanúskodó ajándékát jelentette (Fii
3,7—11). De ehhez elegendő lett volna egy keresztyén igehirdető
szolgálata. Azért kapott Pál rendkívüli kinyilatkoztatást, mert
Isten egyedülálló szolgálatra szemelte ki őt. (Lásd: „aphoriszasz
me" = elkülönített engem. 1,15 v.): Ez a feladat az általa gyak-
ran emlegetett „nekem adatott kegyelem" (Gal 2,9! Rm 1,5; 12,3;
15,15; lKor 1,4; 3,10!; Fii 1,7; Kol 1,23 stb.): hirdetnie kell az
Isten Fiáról szóló evangéliumot a pogányok között.
Mindebből világosan kifejezésre jut, hogy itt egy Pál szemé-
lyéhez kötött nagy jelentőségű lépésről van szó. Bátran kimond-
hatjuk — mert Pál is így gondolja: üdvtörténeti fordulatról. Szol-
gálata révén kell teljesülniük a régi ígéreteknek (Ézs 42,6: 49,6;
Lk 2,32). Neki kell a csodálatos „örömhír (evangélium!) vivőjé-
nek" (Ézs 52,5) lennie: Isten Fia, a Názáreti Jézus a pogányok vilá-
gossága! Pálnak jutott tehát az a nagy feladat Isten üdvösségszerző
tervében, hogy a Jézus Krisztus által hozott ú j korszak áttörje
a zsidó nép kereteit, és Isten megújító szeretete mindenkihez el-
juthasson, egyetemessé váljék. Teljes joggal állíthatja tehát a ne-
ki adott rendkívüli kinyilatkoztatást az ú j korszak nyitányát be-
jelentő húsvéti kinyilatkoztatások sorába. Sőt ez az utolsó Krisz-
tus-kinyilatkoztatás! Most már teljes az evangélium, és elegendő
Jézus Krisztus eljövendő, végső kinyilatkoztatásáig (lKor 15,8;
2Thessz 1,7 és vö.: 2Kor 12,4!).
Ezek után Pál valóban mellőzhette minden ember tanácsát.
Jeruzsálembe, az anyagyülekezetbe sem ment fel azokhoz, akik
előtte lettek apostolokká. Nemcsak azért állítja ezt, mert az evan-
géliumát ért gyanúsításokkal szemben így akarja beállítani a
dolgokat (1,19). Azért mellőzte őket, mert annál lényegesebbet és
fontosabbat, mint amit a damaszkuszi úton kapott kinyilatkozta-
tásból megtudott, ember nem mondhat neki. Elsiklik annak az
írásmagyarázónak a tekintete Pál szavainak gazdag tartalma fe-
lett — és szinte kivétel nélkül mindegyikkel ez történik — aki a
„pálfordulásról" t e t t vallomásából n e m hall ki mást, mint evan-
géliuma minden emberi befolyástól mentes isteni eredetének iga-
zolását. Pedig ezzel együtt azt a feledhetetlen és nagy tanulságot
adja át olvasóinak rövid pár mondatba sűrítve, amely nélkül nem
érthetjük meg az általa hirdetett örömüzenetet, de azt a határo-
zottságot sem, amellyel kiáll emellett az evangélium mellett.
Stíluseszköze a kontraszthatás: ami a damaszkuszi útja előtt

72
történt, szöges ellentétben van azzal, ami utána következett. Jé-
zus kinyilatkoztatásának hatására az elvakult keresztyénüldöző
a pogányok apostola lett. De mi volt az a nagy tanulság, amit a
kinyilatkoztatásból merített, és mi volt, a m i ezt a fordulatot ki-
kényszerítette belőle? Ezt a d j a tudtunkra az elbeszélésbe tudato-
san beleszőtt ótestamentumi fordulatokkal. Így akarja megértetni
a galatákkal, hogy éppen ő, aki az ószövetségi Tóra és a szent
hagyományok rajongója volt, mennyire n e m értette meg az Ószö-
vetség Istenét, őt, aki újat ígért, és Krisztusban el is hozta az újat.
De a kapott kinyilatkoztatásából azután megértette: ami történt,
Izrael népe múltjából indult el ugyan, de most már túlnőtt azon.
Isten továbblépett, és ő vakságában öt akarta visszafordítani. S
most Galáciában ugyanezt a k a r j á k megkísérelni!
Nem olvasunk ki többet szavaiból, m i n t amennyit ő valóban
mondani akart? Hogy mennyire nem, bizonyítja majd a levélnek
az evangélium üzenetét kifejtő része, amelyben pontosan ezeket
a lépéseket fogja megtenni. Isten ószövetségi döntéseiből kiindul-
va érkezik el a Krisztusban nekünk ajándékozott „új"-hoz, hogy
megmutathassa a galatáknak, mit akarnak ők eldobni ma-
guktól.
Pál tehát megismerte a kegyelem új korszakának evangéliumát,
megkapta a küldetést és a feladatot is. Semmi nem gátolhatta ab-
ban, hogy azon nyomban el is menjen vinni az evangélium vilá-
gosságát a pogányoknak. Oda, ahol a legközelebb fekvő érintetlen
missziói terület feküdt: Arábiába. Pálnak erről az útjáról a Cse-
lekedetek könyve nem tesz említést, de ez n e m csökkenti az apos-
tol közlésének hitelét. A Cselekedetek könyvének szerzőjének, Lu-
kácsnak írói szándéka nem is az, hogy Pál missziói tevékenységé-
ről teljes képet adjon. (Pál h á r o m évig t a r t ó efezusi tartózkodá-
sáról például alig közöl valamit.)
Arábiából azután az apostol visszatért ismét Damaszkuszba.
Visszatérésének okáról nem 'beszél, de mivel az előbbiekben kül-
detésének ihabozás nélküli /vállalását hangsúlyozta, bizonyosra
vehetjük, hogy visszatérése Damaszkuszba ugyancsak missziói
célból történt. Miért csak most választja Damaszkuszt misszió
területül ahelyett, hogy azonnal ott kezdte volna működését?
Csak találgathatunk. Talán meg akarta várni, míg tisztázódik
helyzete, és egyértelművé válik megváltozott álláspontja a da-
maszkuszi keresztyének előtt. Ennek a damaszkuszi missziói mun-

73
kának vethetett véget az a „kaland", amelyről mind a Cselekede-
tek könyve (9,23—25), mind Pál beszámol (2Kor 11,32—33). Me-
nekülni volt kénytelen ugyanis a városból, s mivel a kapuk be
voltak zárva, a falon át kosárban eresztették le, s így végül is el-
menekülhetett.
(18—20) Pál semmiképpen nem akar olyan benyomást kelteni
a galáciai keresztyénekben, mintha ő elhatárolná magát a jeruzsá-
lemi gyülekezettől és vezetőitől, önállóságát nem tekinthetik kü-
lönállásnak. A többi apostolt ugyanúgy Krisztus küldöttének te-
kinti, mint önmagát. Már az előbb is úgy említette őket, mint
akik „előtte lettek apostolokká" (1,17). Apostoli mivoltukat ő,
Pál elismeri. Szó sincs tehát egy ún. „páli egyházról". Istennek
csak egy „egyháza" van (1,13), az ú j választott nép, a beköszön-
tött ú j korszak Izraele (Gal 6,16). Amit Pál a galatáknak hangsú-
lyozni akar, nem több és nem is kevesebb annál, hogy evangéliu-
mát nem lehet emberek számlájára írni. Egyedül Krisztus kinyi-
latkoztatása révén jutott hozzá. Abba beleszólni, hogy ő mit hir-
dessen, másnak alkalma sem volt.
Pál, aki Isten egyetlen egyháza részesének és apostolának t a r -
totta magát, talált is alkalmat arra, hogy felmenjen Jeruzsálembe,
az anyagyülekezethez, hogy kifejezésre juttassa összetartozásukat.
Amikor felkereste őket, már három évi missziói munka a r a n y f e -
dezetét vitte magával. Ütjának célja nem is az volt, hogy oktatást
nyerjen tőlük az evangélium dolgában. Tizenöt nap nem lett vol-
na erre elegendő. Elsősorban Kéfást kereste fel, aki szintén sokat
tett már az evangélium örömhírének terjedéséért. Tájékoztatta őt
mindarról, ami az ő szolgálata nyomán történt. A tájékoztatás
és tapasztalatátadás bizonyára kölcsönös volt. Más apostolt még
csak nem is látott. Csak Jakabot, az Ür testvérét látta Péteren kí-
vül, aki már akkor nagy tiszteletben állt a jeruzsálemi keresztyé-
nek előtt (2,9), és a törvény (a Tóra) előírásainak megtartása te-
kintetében a szigorúbb felfogást képviselte. De csak „látta" J a k a -
bot, dolga nem volt vele.
Az események elbeszélésében Pál láthatóan arra törekszik, hogy
éreztesse a galáciai keresztyénekkel: az érintkezési felület a jeru-
zsálemi vezetők és közötte nem volt számottevő. Lukács a Cse-
lekedetek könyvében Pál Jeruzsálemben tett látogatását illetően
több nehézségről és bonyodalomról ír (9,26—30). Valószínűleg
nem is zajlott le olyan simán ez a látogatás, mint ahogy arról Pál

74
a galatáknak beszámol. Múltjából és jelenéből ez magától érte-
tődő. De a lényeget tekintve igazat kell adnunk neki: az evan-
gélium dolgában nem jelentett neki többletet a jeruzsálemi tar-
tózkodás.
Külön érdekessége a beszámolónak Jakab említése. A magya-
rázók sokat töprengtek azon, mi is lehetett Pál célja ezzel. Talán
a galáciai helyzetre van tekintettel? J a k a b állhatott ellenfelei há-
ta mögött, vagy őrá hivatkoztak, s most Pál így a k a r j a tudomá-
sukra hozni, hogy akkor Jakabnak semmi kifogása nem volt elle-
ne? Vagy talán éppen Jakabbal való kapcsolatát vetik szemére,
és Pál ezért írja, hogy éppen csak látta őt. De ezek a feltételezé-
sek alig többek találgatásnál. Mert azt a kérdést is fel lehetne
tenni, hogy mi célja volt Pálnak J a k a b említésével. Elégedjünk
meg ennyivel: Pál J a k a b említésével az igazságnak tartozik. Azt
viszont mindenesetre érzékelteti, hogy akkor nem került közeleb-
bi kapcsolatba vele, és nem rendelte alá magát az ő tekintélyé-
nek.
Hogy ilyenfajta híresztelések keringhettek Pálról a korabeli ke-
resztyén köztudatban, m u t a t j a az a közbevetett mondat, mellyel
elbeszélése hitelét igyekszik alátámasztani: Mindarról amit írok,
íme, az Isten színe előtt állítom, hogy nem hazudom. Talán az a
forrás is, amelyből Lukács Pál jeruzsálemi tartózkodására vo-
natkozó értesüléseit merítette, ilyen híresztelésből táplálkozott
(9,26—30). Az apostolnak nincs más ellenszere ezek ellen a kósza
és sokszor rosszindulatú híresztelések ellen, mint Isten színe elé
állva, mintegy esküvel erősíteni (vö.: IThessz 2,5; 2Kor 11,31 —
mindkét esetben hasonló helyzetben van Pál!), hogy neki van iga-
za. Mindenesetre az a tény, hogy így kényszerül védeni az igazát,
éles fényt vet az ú j és a régi között tanácstalankodó korabeli ke-
resztyénségben dúló áldatlan és gyakran a személyeskedésig fa-
juló ellentétekre.
(21—24) Ügy látszik, még egy róla elterjedt hiedelmet kell el-
oszlatnia az apostolnak. Nem maradt Jeruzsálemben vagy a kör-
nyékén élő gyülekezetekben, és nem ők formáltak belőle apostolt.
Rövid jeruzsálemi tartózkodása után ugyanis elment Szíriába és
szülőföldjére, Ciliciába. Ott kívánta folytatni missziói munkáját.
Így t u d j a ezt a Cselekedetek könyve is (9,30). Tehát a Krisztus-
ban hivő júdeai gyülekezetek, beleértve a jeruzsálemi gyülekezet
szélesebb rétegeit is, nem ismerték őt személyesen.

75
 Missziói m u n k á j á n a k híre azonban eljutott hozzájuk: „Aki min-
ket üldözött egykor, most hirdeti annak a hitnek evangéliumát,
amelyet korábban irtott." Ezt a lecsiszolt — sokszor elmondhat-
ták! — szállóigeszerű híresztelést örömmel idézi és adja tovább
Pál. Mert sok mindent bizonyít. Alátámasztja mindazt, amit szol-
gálata önállóságáról és függetlenségéről írt a galatáknak. Hiszen
a júdeai keresztyének őt még nem látták, s őt és szolgálatát csak
a róla szóló hírekből ismerik. Kiderül továbbá e híresztelésből,
hogy Pál missziói m u n k á j á t a júdeai gyülekezetek a saját ügyük-
nek tekintik. Ugyanannak az Űrnak munkáját ünneplik benne,
akinek ők is szolgálnak. Egyúttal azt is nyilvánvalóvá teszi, hogy
Pál evangéliuma nem kitalált vagy elfajzott evangélium, hiszen
Pál azt hirdeti, amiben ők is hisznek. Pálnak különösen is kedvé-
revaló evangéliuma tartalmának ez a megfogalmazása. Ugyanis
a lényeget érinti, úgy, ahogy majd levele során ki fogja fejteni a
galáciabelieknek (3,23—25).
De főként azért örül az apostol ennek a róla terjedő hírnek,
mert a júdeai keresztyének dicsérik érte Istent. J ó tudni a gala-
táknak, hogy nemcsak a pogányok, hanem maga az első hajtás a
keresztyénség fáján, a sokak által egyetlen hiteles mértéknek te-
kintett júdeai keresztyénség is felfogta élete nagy fordulatának
igazi értelmét. Elbeszélése így visszakanyarodik a kiindulópont-
hoz Isten kegyelmének csodáját látták és magasztalták benne.
Kell-e ennél nyomósabb érv evangéliuma igaza és egyetemessége
mellett? De örömének legfőbb oka mégis az, hogy nem az ő neve
lett fényesebb — h o g y is lehetne az az elvakult egyházüldözőé —
hanem Istené. Mert az emberi élet végső értelme, hogy benne
minden Isten dicsőségét, hatalmának és szeretetének csodálatos
voltát hirdesse (2Kor 4,4—17).

3. Mit bizonyítanak a jeruzsálemi tanácskozás eredményei?

2,1—10

2,1—10: (1) Azután tizennégy év múlva 1 ismét felmentem Je-

ruzsálembe Barnabással-, magammal vive Tituszt 3 is. (2) Amikor
felmentem, kinyilatkoztatásnak 4 engedtem; és eléjük tártam az
evangéliumot, amelyet a pogányok 5 között hirdetek — csak a te-
kintélyesek elé6 — nehogy valamiképpen hiábavaló legyen pálya-

76
futásom 7 , vagy az eddigi bizonyuljon annak. (3) De a velem levő
görög származású Tituszt sem kényszerítették körülmetélkedésre 8 .
(4) A befurakodott áltestvérek miatt 9 pedig10, akik behatoltak kö-
zénk kikémlelni 11 a mi szabadságunkat, amelyhez Krisztus Jézus
révén jutottunk, hogy szolgaság jármába igázhassanak 12 minket,
(5) nekik egy pillanatra sem engedtünk az iga vállalásának dolgá-
ban,13 hogy az evangélium igazsága megmaradjon számotokra.
(6) De azok közül, akik tekintélyeseknek számítanak — hogy
mifélék voltak azelőtt, nekem semmit sem számít; Isten az ember
személyét nem veszi tekintetbe 14 — engem 15 ezek a tekintélyesek
ugyanis semmire nem köteleztek. (7) Sőt, ellenkezőleg: belátva,
hogy megbízatást kaptam az evangélium hirdetésére a körülmeté-
letleneknek, amint Péter 16 kapott a körülmetéltek 17 számára, (8)
mert aki erőt adott Péternek a körülmetéltek apostoli tisztének
betöltésére, nekem is erőt adott a pogányokéhoz, (9) és felismerve
a nekem adott kegyelmet 18 , Jakab, Kéfás és János19, akiket „osz-
lopoknak"20 tekintenek, kezet adtak nekem és Barnabásnak a kö-
zös feladat rendezése 21 jeléül: hogy mienk a pogányok között,
övék pedig a körülmetéltek között végzendő; (10) Csupán a szegé-
nyekről 22 emlékezzünk meg, amit igyekeztem is éppen ezért meg-
tenni.

' T i z e n n é g y év m ú l v a : Élete e s e m é n y e i n e k i d ő r e n d j é r e v o n a t k o z ó a n
P á l f o n t o s a d a t o k a t közöl a G a l a t a - l e v é l b e n (lásd m é g : 1,18). Csak azt
n e h é z eldönteni, h o g y m i h e z m é r i a k ö z ö l t i d ő s z a k o k a t Az 1,18-ban
jelzett h á r o m évet s z á m í t h a t j a a D a m a s z k u s z b a v a l ó visszatérésétől,
a m e l y r ő l közvetlenül e l ő t t e tesz e m l í t é s t . D e s z á m í t h a t j a „ p á l f o r d u l á s a "
i d ő p o n t j á t ó l is. Ez u t ó b b i lehetőség l á t s z i k v a l ó s z í n ű b b n e k , m e r t leve-
l é n e k e b b e n a s z a k a s z á b a n azt a k a r j a bizonyítani, h o g y m e g t é r é s e
p i l l a n a t á t ó l fogva s e n k i n e m volt b e f o l y á s s a l az e v a n g é l i u m á r a . —
N e h e z e b b a helyzet a 2 , l - b e n m e g a d o t t időpont é r t e l m e z é s e t e k i n t e -
tében. M i h e z v i s z o n y í t j a P á l a t i z e n n é g y évet? K i j e l e n t é s e a l a p j á n
a r r a g o n d o l h a t n á n k , h o g y az első j e r u z s á l e m i t a r t ó z k o d á s á t ó l s z á m í t j a ,
Schlier é s m é g sokan m á s o k ezen a v é l e m é n y e n v a n n a k . De az s e m
l e h e t e t l e n , hogy P á l e b b e n a z esetben is a m e g t é r é s e i d e j é t t e k i n t i a n -
n a k a z abszolút i d ő p o n t n a k , m e l y h e z a z eltelt időt v i s z o n y í t j a , m i n t
1,18-ban is. Én ez u t ó b b i értelmezés f e l é h a j l o k , m e r t h a n e m így szá-
m o l u n k , P á l m e g t é r é s e n a g y o n k o r a i i d ő p o n t r a esnék. A Gal 2,1—10-
ben e m l í t e t t apostoli t a n á c s k o z á s K r . u. 48—49-ben volt. (Pál é l e t é n e k
m á s a d a t a i h o z m é r v e n e m lehetett k é s ő b b e n . ) Az első feltételezes sze-
rint l e g a l á b b t i z e n h a t é v e t kell v i s s z a s z á m l á l n u n k a m e g t é r é s i d ő p o n t -
jáig. T e h á t m á r 32-ben m e g kellett t ö r t é n n i e . Még h a J é z u s előbb is
h a l t meg, m i n t azt a h a g y o m á n y t a r t j a , k e v é s n e k kell t a r t a n u n k a r e n -

77
d e l k e z é s r e á l l ó időt. P á l m e g t é r é s e előtt m á r nagyobb, v i d é k r e is ki-
t e r j e d ő k e r e s z t y é n s é g e t kell f e l t é t e l e z n ü n k . Az apostoli k o n v e n t t ő l
t i z e n n é g y é v e t v i s s z a s z á m l á l v a e l f o g a d h a t ó b b n a k t ű n ő i d ő p o n t o t ka-
p u n k P á l m e g t é r é s e i d e j é ü l : K r . u. 34—35. Csel 15,2 s z e r i n t is P á l és
B a r n a b á s A n t i ó k h i á b ó l „ m e n n e k f e l " J e r u z s á l e m b e a g y ű l é s r e . Nincs
s e m m i n y o m ó s ok a r r a , h o g y ezt a g y ű l é s t n e a G a l a t a - l e v é l b e n e m -
l í t e t t n e k v e g y ü k , a m i n t n e m egy k u t a t ó teszi. 2 B a r n a b á s : Bizonyosan
j e l e n t ő s e b b személyisége v o l t a z ő s k e r e s z t y é n s é g n e k , m i n t a m e n n y i r e
az ú j s z ö v e t s é g i a d a t o k a l a p j á n g o n d o l h a t n á n k . Valódi n e v e József volt.
Az a p o s t o l o k t ó l k a p t a a B a r n a b á s ( V i g a s z t a l á s Fia?) m e l l é k n e v e t . Cip-
r u s i s z á r m a z á s ú levita volt. A m i k o r c s a t l a k o z o t t a j e r u z s á l e m i keresz-
t y é n g y ü l e k e z e t h e z , e l a d t a f ö l d j é t , és á r á t a gyülekezet j a v á r a fordí-
t o t t a (Csel 4,35—37). P á l t m e g t é r é s e u t á n v é d e l m é b e v e t t e (Csel 9,27),
s k é s ő b b is n a g y szerepet j á t s z o t t é l e t é b e n . A m i k o r a j e r u z s á l e m i gyü-
lekezet m e g b í z á s á b ó l az a n t i ó k h i a i g y ü l e k e z e t g o n d j á t m a g á r a vette,
e l m e n t T a r s u s b a P á l é r t , és A n t i o c h i á b a h o z t a (Csel 11,25—26). Ettől
k e z d v e j ó i d e i g e g y ü t t á l l t a k az e v a n g é l i u m s z o l g á l a t á b a n . Együtt
m e n t e k az apostoli gyűlésre, é s együtt v á l l a l t á k a felelősséget a z e v a n -
g é l i u m n a k a p o g á n y o k k ö z ö t t t ö r t é n ő h i r d e t é s é é r t (Gal 2,1—10). A m á -
sodik missziói ú t előtt a z o n b a n e l v á l t a k e g y m á s t ó l . A n é z e t e l t é r é s v a -
lószínűleg n e m c s a k M á r k , B a r n a b á s u n o k a ö c c s e m i a t t t á m a d t közöt-
t ü k , a h o g y a n e r r ő l L u k á c s t u d ó s í t m i n k e t (Csel 15,37—40). A valódi ok
B a r n a b á s n a k a törvény kérdésében tanúsított következetlenebb maga-
t a r t á s a l e h e t e t t (Gal 2,13). D e a z é r t P á l t o v á b b r a is t e l j e s j o g ú apos-
t o l n a k t e k i n t i őt ( l K o r 9,6). 3 Titusz: Az a p o s t o l m u n k a t á r s a i közé t a r -
tozott, d e 2 T i m 4,10-ből, v a l a m i n t abból, h o g y n e m s z e r e p e l a levelek
c í m z é s é b e n e m l í t e t t m u n k a t á r s a k között, a r r a k ö v e t k e z t e t h e t ü n k : bi-
zonyos f o k ú önállóság is j e l l e m e z t e missziói m u n k á j á t . P á l szolgálatán
k e r e s z t ü l l e t t k e r e s z t y é n n é (az „én igaz f i a m " Tit 1,4), és a z első n e m
zsidó s z á r m a z á s ú szolgatárssá. B i z o n y á r a ez teszi jelentőssé m e g j e l e n é -
sét J e r u z s á l e m b e n az apostol s z o l g á l a t á n a k egyik l e g k r i t i k u s a b b pilla-
n a t á b a n . T i t u s z igen n a g y segítségére v o l t P á l n a k a k o r i n t h u s i gyüle-
k e z e t t e l t á m a d t k o n f l i k t u s á b a n , és a j e r u z s á l e m i k o l l e k t a k é n y e s ügyé-
n e k l e b o n y o l í t á s á b a n is (2Kor 2,13; 7,6, 13—14; 8,6, 16, 23; 12,18). 4 Ki-
nyilatkoztatás: P á l u g y a n a z t a szót h a s z n á l j a itt, m i n t 1,12-ben és 1.16-
b a n . V i s z o n t n e m m o n d j a J é z u s K r i s z t u s , i l l e t v e Isten k i n y i l a t k o z t a t á -
s á n a k . T e h á t jelentős, d e n e m döntő, n e m az e v a n g é l i u m lényegét
é r i n t ő k i n y i l a t k o z t a t á s r ó l v a n szó. M i v e l a k ü l d e t é s b e n B a r n a b á s is
é r d e k e l v e volt, e l k é p z e l h e t ő n e k t a r t o m , h o g y m i n t az első missziói ú t -
j u k r a v a l ó k i b o c s á t á s u k e s e t é b e n is (Csel 13,1—3), m o s t is p r ó f é t á k
k ö z r e m ű k ö d é s é v e l , közösen k a p t á k I s t e n ú t m u t a t á s á t , és n e m egyedül
P á l r é s z e s ü l t a k i n y i l a t k o z t a t á s b a n . L u k á c s szerint az a n t i ó k h i a i gyü-
lekezet v e z e t ő i n e k r e n d e l k e z é s é r e m e n t f e l P á l és B a r n a b á s J e r u z s á -
l e m b e (Csel 15,2). 5 Pogányok: a szó e r e d e t i jelentése: n é p e k , a k i k csu-
p á n a zsidóság n é z ő p o n t j á b ó l s z á m í t o t t a k t ö b b i s t e n h i v ő p o g á n y n a k .
N e m á r t , h a a f o r d í t á s b a b e l e h a l l j u k a „ n é p e k " szó u n i v e r z á l i s a b b t a r -
t a l m á t is. M e r t az í g é r e t is így szól: „Világosságodhoz n é p e k j ö n n e k ! "
(Ézs 60,3). 6 Tekintélyesek: P á l közléseiből n e h é z p o n t o s k é p e t alkotni
a j e r u z s á l e m i gyülekezet belső viszonyairól, valódi i r á n y í t ó i r ó l . A „te-

78
k i n t é l y e s e k " a g y ü l e k e z e t h a n g a d ó i n a k egy szélesebb k ö r e l e h e t e t t . Az
apostolok és a v é n e k — a h o g y Lukács m o n d j a (Csel 15,4). A „ v é n e k "
p e d i g a zsidó közösségi é l e t m i n t á j á r a a g y ü l e k e z e t e l ö l j á r ó i n a k t a n á -
csát a l k o t h a t t á k . E b b e n a szélesebb k ö r ű t a n á c s b a n volt d ö n t ő szavuk
az „ o s z l o p o k n a k " , J a k a b n a k , P é t e r n e k és J á n o s n a k . — A k a d olyan
m a g y a r á z ó is (pl. E. K ä s e m a n n ) , aki a „ t e k i n t é l y e s e k " n e v e z e t b ő l gú-
n y o s f e l h a n g o t h a l l ki. (vö.: 2Kor 11,5!) E z t a feltételezést a l á t á m a s z -
t a n i látszik a 6. v e r s b e n t a l á l h a t ó k ö z b e v e t e t t m e g j e g y z é s is. Mégsem
tartom valószínűnek, hogy Pál azoknak a tekintélyét igyekszik lejá-
r a t n i , a k i k r e a galáciai ellenfeleivel s z e m b e n t á m a s z k o d i k . 7 P á l y a -
futásom: I g y e k e z t e m m e g t a r t a n i a f o r d í t á s b a n az apostol h a s o n l a t á t ,
m e r t g y a k r a n él vele, s ő t o l y k o r a l a p o s a b b a n és r é s z l e t e s e b b e n is ki-
a k n á z z a a b e n n e r e j l ő l e h e t ő s é g e k e t ( l K o r 9,24—27; Fii 3,12—15 stb.).
A h a s o n l a t t a l érzékelteti, h o g y J e r u z s á l e m b e n nagyon sok f o r o g a koc-
8
kán. Nem kényszerítették körülmetélkedésre: A jeruzsálemi tanács-
kozás egyik igen f o n t o s t é t j é t emeli ki i t t a z apostol. N y i l v á n azért,
m e r t G a l á c i á b a n is a k ö r ü l m e t é l k e d é s az első s z á m ú k ö v e t e l m é n y Pál
e l l e n f e l e i n e k „ e v a n g é l i u m á b a n " (5,2). M e r t a k ö r ü l m e t é l k e d é s n e m
p u s z t á n k ü l s ő aktus, h a n e m a „ t ö r v é n y i g á j á n a k " v á l l a l á s a a n n a k
megfelelően, a h o g y a k o r a b e l i zsidóság a T ó r a k ö v e t e l m é n y e i t értel-
mezte. 9 Befurakodott áltestvérek: P á l s z a v a i n a k a j e l e n t é s t a r t a l m a
az e r e d e t i szöveg szerint is elítélő. Azokat a zsidó s z á r m a z á s ú keresz-
tyéneket jellemezheti velük, akik a Cselekedetek könyve szerint Júdeá-
ból A n t i o k h i á b a m e n t e k , é s a k ö r ü l m e t é l k e d é s t az üdvösség f e l t é t e l é ü l
s z a b t á k (15,1). Ez a v a l ó s z í n ű e n egykori f a r i z e u s o k b ó l v e r b u v á l ó d ó
c s o p o r t sokáig és erősen t a r t h a t t a állásait a j e r u z s á l e m i g y ü l e k e z e t -
ben, m e r t m é g egy é v t i z e d m ú l v a is k e m é n y e n s z e m b e h e l y e z k e d n e k
az apostollal, l e g f á j ó b b p o n t k é n t emlegetve, h o g y lebeszéli a zsidó-
s z á r m a z á s ú k e r e s z t y é n e k e t g y e r m e k e i k k ö r ü l m e t é l é s é r ő l (Csel 21,20—
21). — V a l l j u k m e g őszintén, n e m lehetett k ö n n y ű m e g e m é s z t e n i e egy
zsidó s z á r m a z á s ú e m b e r n e k a z ú j k o r s z a k o t n y i t ó e v a n g é l i u m o t ! — Pál
szavaiból n e m d e r ü l ki, h o g y ezekkel az „ á l t e s t v é r e k k e l " j e r u z s á l e m i
t a r t ó z k o d á s a a l a t t is s z e m b e k e r ü l t - e , vagy c s a k A n t i o k h i á b a n . K é p v i -
selőik a z o n b a n v a l ó s z í n ű l e g ott v o l t a k a „ t e k i n t é l y e s e k " k ö z ö t t is.
10
Pedig: t o v á b b v i v ő és n e m ellentétes é r t e l e m b e n értendő. Ű j m o n d a -
tot indít, a m e l y jóval k é s ő b b é r el a c s a t t a n ó h o z (5. ν.). A m o n d a t t e -
h á t n e m P á l n a k Titusszal k a p c s o l a t o s s z á n d é k á t t á r j a fel (vö.: Ű j prot.
ford.). 11 Kikémlelni: a görög szó n e m u t a l m e g b í z á s a l a p j á n f o l y t a t o t t
ellenőrzésre. T e h á t a m a g u k s z a k á l l á r a g y ű j t ö t t e k „ t e r h e l ő a n y a g o t "
P á l é k ellen á l l á s p o n t j u k a l á t á m a s z t á s á r a . 12 Szolgaság jármába igáz ·
hassanak: Az e r e d e t i s z ö v e g b e n v a l ó b a n i l y e n súlyos t a r t a l m ú szó áll.
A „ s z a b a d s á g " - g a l ellentétes á l l a p o t n e m k ö n n y ű szolgaság! 13 Az iga
vállalásának dolgában: A g ö r ö g szövegben o l y a n szót t a l á l u n k , a m e -
lyet a m a g y a r á z ó k á l t a l á b a n a z „engedni" i g e jellegtelen k i e g é s z í t é -
sének, m a g y a r á n s z ó s z a p o r í t á s n a k t a r t a n a k . P á l r ó l a z o n b a n n e m sza-
b a d h e n y e f o g a l m a z á s t f e l t é t e l e z n i ! T u l a j d o n k é p p e n itt m o n d j a k i azt
a szót, a m i k ö r ü l az e l l e n t é t e k kiéleződtek. M e r t a „ h ü p o t a g é " ( ö n m a -
g u n k n a k a t ö r v é n y a l á vetése) az, a m i b e n az a p o s t o l egy j o t t á n y i t sem
e n g e d h e t ! G a l á c i á b a n is ezt a k a r j á k Pál e l l e n f e l e i elérni (4,21). 14 Ne-

79
héz m e g á l l a p í t a n i , h o g y P á l m i l y e n céllal veti k ö z b e ezt a m o n d a t o t .
M i é r t kell k i j e l e n t e n i e , hogy n e m s z á m í t , ki, m i f é l e volt, mielőtt k e -
r e s z t y é n n é l e t t ? B i z o n y á r a a g a l á c i a i helyzet egy e l ő t t ü n k i s m e r e t l e n
m o z z a n a t á b a n r e j l i k a k é r d é s kulcsa. T a l á n valakit a s z á r m a z á s a m i a t t
t a r t a n a k a t ö r v é n y k é r d é s é b e n m é r t é k a d ó t e k i n t é l y n e k ? Esetleg J a k a -
bot, az Ű r t e s t v é r é t ? 1 5 Engem: H a n g s ú l y o s s z e m é l y n é v m á s ! T a l á n
a z é r t emeli ki a m a g a személyét, m e r t így a k a r egy b i z o n y o s látszatot
e l h á r í t a n i , vagy v a l a m i f é l e h í r e s z t e l é s t helyreigazítani. A z is lehetséges,
h o g y az „apostoli d e k r é t u m r a " (Csel 15,23—29) g o n d o l , amely t ö b b
kötelezettséget r ó a p o g á n y o k b ó l l e t t k e r e s z t y é n e k r e , m i n t a m e n n y i t
P á l levelében e l i s m e r (2,10). E b b e n az esetben s z e m é l y é n e k k i h a n g -
s ú l y o z á s á v a l ( „ e n g e m ezek a t e k i n t é l y e s e k s e m m i r e s e m köteleztek")
azt k í v á n j a a g a l a t á k k a l m e g é r t e t n i , h o g y ő erről a h a t á r o z a t r ó l v a g y
n e m tudott, vagy n e m é r t e t t egyet vele. 1 0 P é t e r : K ü l ö n ö s , hogy m í g
P é t e r a levélben m i n d e n ü t t K é f á s ( A r á m u l : kő, k ő s z i k l a — Mt 16,18!)
n é v e n szerepel, a d d i g ezen a h e l y e n a görög n e v é n (ami m a g y a r u l
u g y a n c s a k kősziklát j e l e n t ) említi P á l . Mi lehet e n n e k a v á r a t l a n n é v -
v á l t á s n a k az o k a ? E g y későbbi m á s o l ó á t j a v í t o t t a a szöveget (K. H o l l ) ?
D e a k k o r 1,18; 2,9—11 v e r s e k b e n m i é r t n e m j a v í t o t t a á t ? T a l á n m i n d
a k é t v e r s (7. és 8.) o l y a n időkből s z á r m a z ó betoldás, a m i k o r az egyházi
k ö z t u d a t b a n m á r P é t e r és Pál n e v e összekapcsolódott (E. B a r n i k o l ) ?
H a így van, m i l y e n s z á n d é k h ú z ó d i k m e g a b e t o l d á s m ö g ö t t ? V a g y
e s e t l e g E. D i n k l e r n e k v a n igaza, a k i szerint P á l i t t a j e r u z s á l e m i h a -
t á r o z a t szövegéből i d é z ? M i n d e n k é t s é g e t kizáró m a g y a r á z a t o t a n é v -
v á l t á s r a m a m á r a l i g t a l á l h a t u n k . 17 Körülmetéletlenek — körülmetél-
tek: A szószerinti f o r d í t á s : „ k ö r ü l m e t é l t s é g " és „ k ö r ü l m e t é l e t l e n s é g "
magyarul elviselhetetlen hangzású főnevek alkalmazását kívánná meg.
ö s s z e t a r t o z ó , közös jelleggel bíró c s o p o r t j a i u g y a n i s a z e m b e r i s é g n e k .
J e l l e m z ő esete a n n a k , a m i k o r egy részjelenség a z egészet k é p v i s e l i
(pars p r o toto). 18 Kegyelmet: Vö.: 1,16 m a g y a r á z a t á v a l . Pál a p o g á -
n y o k a p o s t o l s á g á r a k a p o t t k ü l ö n l e g e s megbízást f o g a l m a z z a m e g a
„ k e g y e l e m " s z ó n a k ezzel a s a j á t o s a l k a l m a z á s á v a l , ( l á s d : R m 1,5; 12,3;
15,15 stb) 19 János: a z egyik Z e b e d e u s f i , J a k a b t e s t v é r e . Egy k é s ő b b
k e l e t k e z e t t egyházi h a g y o m á n y s z e r i n t Kr. u. 44-ben t e s t v é r é v e l e g y ü t t
kivégezték. A l e v é l b ő l az a b e n y o m á s u n k támad, h o g y n e m c s a k 48-ban.
az apostoli gyűlés é v é b e n , h a n e m m é g a levél m e g í r á s a k o r is él. P á l
u g y a n i s az „ o s z l o p o k " i n t é z m é n y é t a levél m e g í r á s á n a k i d e j é n is m e g -
l é v ő n e k tekinti. 20 „Oszlopok": A h i t s z e m p o n t j á b ó l különleges j e l e n -
t ő s é g ű e m b e r e k n e k zsidó h a g y o m á n y o k b ó l eredő elnevezése. A T a l m u d
Á b r a h á m o t és M ó z e s t nevezi „ o s z l o p n a k " (Str.—Β. III. 537. ο.) A K r . u.
80 k ö r ü l e l h u n y t J o h a n a n ben Z a k k a i r a b b i t is „ i g a z oszlop" m e g s z ó l í -
t á s s a l — t a l á n 2 K r ó n 3,17-re g o n d o l v a — tisztelik m e g t a n í t v á n y a i .
Valószínűleg I s t e n ú j I z r a e l é n e k a z előbbiekhez m é r h e t ő „ o s z l o p a i t "
l á t h a t t a a j e r u z s á l e m i gyülekezet J a k a b b a n és J á n o s b a n . — A m o n d a t
j e l e n i d e j ű f o g a l m a z á s a a l a p j á n a r r a k ö v e t k e z t e t h e t ü n k , hogy m é g a
Galata-levél m e g í r á s á n a k idején is ők hárman számítanak a jeruzsá-
l e m i gyülekezet l e g t e k i n t é l y e s e b b t a g j a i n a k . A n e v e k s o r r e n d j e is s o k
t a l á l g a t á s r a ad a l k a l m a t . C u l l m a n n szerint J a k a b első helyen t ö r t é n ő
e m l í t é s e b i z o n y í t j a , hogy m á r a g y ű l é s idején ö v é v o l t a vezető s z e -

80
rep. H a e n c h e n ezt n e m t a r t j a v a l ó s z í n ű n e k , m e r t h a így lenne, a k k o r
n e m Péter, h a n e m J a k a b k e r ü l n e az elbeszélés előterébe. J a k a b k i -
e m e l é s é r e l e g v a l ó s z í n ű b b m a g y a r á z a t o t a galáciai helyzet a d j a . J a k a b
kézfogása igen f o n t o s é r v P á l s z á m á r a a J a k a b r a h i v a t k o z ó g a l á c i a i
e l l e n f e l e k k e l s z e m b e n (Schlier). 21 Közös feladat rendezése: H a k i s s é
b o n y o l u l t a n is, d e a f o r d í t á s s o r á n v a l a m i k é p p e n á t kellett m e n t e n i a
m a g y a r n y e l v b e a „ k o i n o n i a " szót, m e r t f o n t o s s z e r e p e v a n az a p o s t o l
m o n d a n i v a l ó j á b a n . A „ m e g á l l a p o d á s " ( ú j prot. ford.) szó n e m f e j e z i
ki, hogy i t t az egységes E g y h á z k é t i r á n y ú s z o l g á l a t á r ó l v a n szó. 22 Sze-
g é n y e k : A m e g á l l a p o d á s n a k ez a része k é t s é g k í v ü l a j e r u z s á l e m i g y ü -
lekezet t a g j a i v a l k a p c s o l a t o s . A z t v i s z o n t n e h é z e l d ö n t e n i , hogy v a l ó -
b a n szegények v o l t a k - e , v a g y c s a k egy s a j á t o s elnevezésről v a n szó.
T u d j u k , szívesen n e v e z t e így m a g á t a j e r u z s á l e m i k e r e s z t y é n s é g . (A
szó a r á m u l + e b i o n i m . E z e n a n é v e n élt m é g s o k á i g egy z s i d ó k e r e s z -
t y é n felekezet.) A „szegény" a zsidó kegyesség s z ó t á r á b a n a M e s -
siást csendes e n g e d e l m e s s é g g e l v á r ó (Simeon és H a n n a L k 2,25—38!)
kegyesek m e g t i s z t e l ő címe volt (vö.: M t 5,3). A k é r d é s eldöntése a z ú n .
„ j e r u z s á l e m i k o l l e k t a " — m e r t e r r ő l ír P á l — m e g í t é l é s e s z e m p o n t -
j á b ó l fontos. H a u g y a n i s v a l ó b a n í n s é g b e j u t o t t e m b e r e k r ő l v a n szó,
akkor a gyűjtés szeretetszolgálatnak tekinthető. Ha viszont a „szegény"
c s u p á n m e g t i s z t e l ő név, a k k o r a k o l l e k t a a zsidók t e m p l o m a d ó j á v a l
hozható p á r h u z a m b a , s így egyet j e l e n t a j e r u z s á l e m i a n y a g y ü l e k e z e t
vezető s z e r e p é n e k elismerésével. A G a l a t a - l e v é l b ő l n e m v i l á g l i k k i
e g y é r t e l m ű e n , h o g y k i n e k a j a v a s l a t a volt a k o l l e k t a . — A k o l l e k t á v a l
k a p c s o l a t b a n lásd m é g : G a l 6,6—10 m a g y a r á z a t á t .

(1—10) Űj szakasz kezdődik az apostol elbeszélésében. Megvál-

tozik a szempont is, amely eddig megszabta mondanivalójának
irányát. Az előzőekben arról igyekezett meggyőzni a galáciai ke-
resztyéneket, hogy a jeruzsálemi keresztyénekkel való kapcsolata
jelentéktelen időtartamra és elhanyagolható érintkezési felület-
re korlátozódott. Az általa hirdetett evangéliumhoz tehát semmi-
képpen nem juthatott az ő segítségükkel. Azt maga Isten bízta rá
(1,16). Ezért nem is vonhatja kétségbe senki a hitelét. A követ-
kezőkben mégis éppen a jeruzsálemi anyagyülekezettel való kap-
csolatát állítja előtérbe. Nemcsak az igazságnak tartozik ezzel.
Szeretné megértetni a galáciai keresztyénekkel, hogy az általa
hirdetett evangélium, amelybe nem engedett földi halandónak
beleszólni (1,16c), nem más, mint amit az iránytszabó jeruzsálemi
vezetők is hirdetnek. Csupán a kapott feladat iránya eltérő. A je-
ruzsálemi tekintélyek tehát Pál és nem galáciai ellenfelei oldalán
állnak. Az apostol dolga egyáltalán nem könnyű: igazolnia kell

β 81
evangéliuma sajátos hangsúlyait emberi tekintélytől független
voltával, ugyanakkor azt is világossá kell tennie, hogy evangéliu-
ma az egyház közös kincse, és nem áll ellentétben a legfőbb ke-
resztyén tekintélyek álláspontjával.
Mondanivalójából egy másik törekvés is világosan kivehető.
Tudtára a k a r j a adni a galatáknak, hogy amennyire egyetértésre
talált a jeruzsálemi gyülekezet vezető köreivel, olyannyira élesen
szembefordult a gyülekezet egy szélsőséges, a Tóra előírásait a po-
gányokból lett keresztyénekre is rákényszeríteni akaró csoport-
jával. Ezeknek egy tapodtat sem engedett.
Mi késztethette Pált ennek a kétfrontos harcnak a felidézésé-
re? Bizonyosra vehetjük, hogy a galáciai helyzet. Ellenfelei tanítá-
suk alátámasztására feltehetően jeruzsálemi tekintélyekre, min-
denekelőtt Jakabra hivatkoztak. Talán azt terjesztették Pálról,
hogy Jeruzsálemben nem tekintik helytállónak, amit hirdet, és
ott a jézusi evangélium megrontóját látják benne. Az apostolok
jeruzsálemi tanácskozásáról és annak eredményéről egymásnak
ellentmondó vagy egyoldalúan beállított hírek kaphattak lábra.
Pálnak tehát feltétlenül szólnia kellett az apostolok gyűléséről és
az azon létrejött egyezségről.
Ugyancsak a galáciai helyzetben kell keresnünk az okát annak
is, hogy az apostol a jeruzsálemi események elbeszélésében olyan
nagy nyomatékkal emeli ki azt a határozottságot, amellyel szem-
beszállt a törvényeskedőkkel. Ebből érteniük kell azoknak a ga-
latáknak is, akik engedékenységet és elnéző magatartást várnak
tőle a jelenlegi helyzetben. A galaták előtt tehát minden ez irá-
nyú kételyt lehetetlenné téve világossá kell tennie: ő, az aposto-
luk a reá bízott evangéliumból egy szemernyit sem adott fel.

a) A tanácskozás tétje
(1—2) Evangéliumhirdetői pályafutásának egy jelentős szaka-
szával, tizennégy év m u n k á j á v a l és eredményével a háta mögött
— mi t u d j u k , hogy pályája deléhez érkezett — megy fel ismét
Pál Jeruzsálembe. Eddig nem szorult rá, hogy földi halandóval
tanácskozza meg az evangélium dolgát, legyen az illető akár a ke-
resztyénség tartópillére („oszlopa" 2,9) a jeruzsálemi anyagyüle-
kezetben. De — tegyük hozzá — a jeruzsálemi „tekintélyesek"

82
sem tartották szükségesnek az eltelt tizennégy év alatt, hogy Pált
maguk elé idézzék vagy m u n k á j á t ellenőrizzék.
Az első jeruzsálemi tartózkodásának (1,18—19) célja nem volt
más, mint a kapcsolatfelvétel és a kölcsönös tájékoztatás az evan-
gélium ügyének állásáról. Most azonban megváltozott a helyzet.
Az evangélium sorsa megköveteli, hogy az érte felelősek megol-
dást keressenek. Még akkor is kiérezni Pál szavaiból a helyzet
aggasztó voltát, amikor több év távlatából visszatekintve számol
be a galatáknak az események lefolyásáról.
Mi történt Jeruzsálemben? Az erről szóló beszámolót Pál a ma-
ga nézőpontjából mondja el, mintha az ő ügye körül forgott,vol-
na minden. Ez azonban ne tévesszen meg minket. Pál azért állítja
magát az események előterébe, mert akiknek levelét írja, egye-
dül vele van dolguk. Valójában az antiokhiai gyülekezet ügyében
kell Jeruzsálembe menniük. Ott fordult válságossá a helyzet, és az
ott élő keresztyének keresték a válságosra fordult helyzetben a
megoldást. Ezért van a küldöttség tagjai között Pálon kívül Bar-
nabás, az antiokhiai gyülekezet legtekintélyesebb és a jeruzsá-
lemiek által is nagyrabecsült munkása.
De az is nyilvánvaló, hogy a küldöttség nem csupán az an-
tiokhiai gyülekezetnek valamiféle belső, vitás ügyének rendezé-
sében akar segítséget kérni Jeruzsálemben. Az antiokhiai gyüle-
kezet, a fiatal keresztyénségnek ez a másik nagy jelentőségű tá-
maszpontja (Csel 11,19—30) vállalta magára a nem zsidó szárma-
zásúak között végzendő evangéliumhirdetés gondját. Ez a gyüle-
kezet küldi ki Pált és Barnabást első közös missziói útjukra, im-
már távolabbi vidékekre, Kisázsiába, Európa előszobájába (Csel
13,1—3). De a szép eredményeket termő munka egyúttal súlyos
helyzetbe is sodorta és nehéz választás elé állította a fiatal ke-
resztyénséget. A pogányoknak az egyházba történő tömeges be-
áramlása elodázhatatlanná tette a döntést abban a kérdésben,
hogy milyen életformát válasszon a keresztyénség. Meg kell-e ma-
radnia a választott nép keretei között, rákényszerítve az egykor
pogány módra élt keresztyéneket a zsidó életformával együtt járó
előírások vállalására, vagy pedig egy egészen új életformát kell
kialakítaniuk. Természetesen nemcsak olyan gyakorlati kérdése-
ket kellett tisztázniuk, mint például a pogány származású keresz-
tyének körülmetélése, hanem elevenbe vágó, alapvető teológiai
kérdéseket is: hozott-e Jézus az emberiségnek olyan ú j lehetősé-

β· 83
get, amely túlmegy Istennek az Ótestamentumban adott kinyilat-
koztatásán és az életnek ezen az isteni akaraton felépülő rendjén,
a Tórán?
A jeruzsálemiek hajlottak afelé, hogy a keresztyénséget a zsi-
dóság által kitaposott ösvényén vezessék tovább. Bizonyára kö-
zöttük sem volt teljes az egyetértés etekintetben. Volt azonban
közöttük egy a farizeusi irányzat hatása alatt álló, a törvény meg-
tartásáról szigorú felfogást valló és igen aktív csoport, amely,
úgy látszik, dűlőre akarta vinni a dolgot. Megbízottakat küldtek
ki Antiokhiába, hogy gyűjtsenek adatokat az ottani keresztyének
életmódjáról (Gal 2,4), és igyekezzenek rávenni a nem zsidó szár-
mazású keresztyéneket a körülmetélkedésre, és ezzel együtt a zsi-
dó életforma vállalására. Többet kívántak tehát, mint amennyit
elvárt a zsidóság a hozzá húzó pogánytól, az ún. „istenfélőtől".
Pál és Barnabás élesen szembefordult ezekkel a törekvésekkel, de
a kérdés egyre nagyobb vihart támasztott (Csel 15,1—3). Az an-
tiokhiai gyülekezetnek valami megoldást kellett találnia.
A helyzetet maga az egyház Ura is így ítéli meg. Kiviláglik
ez abból, hogy szükségesnek látja kinyilatkoztatással bátorítani
az antiokhiai gyülekezetet a helyzet megoldását jelentő lépés
megtételére. Mert válságos korszakok bekövetkezhetnek ugyan
az egyház életében, de az egyház Ura „nem, ejti porba drágán
szerzett egyházát". Viszont szolgáin keresztül érkező útmutatásá-
ra Pálnak és Barnabásnak figyelnie és azt engedelmesen követ-
nie kell. Egyúttal a galáciaiaknak is tudomásul kell venniük, hogy
a jeruzsálemi tanácskozás mögött az arra indítást adó Űr áll, s
így kell határozatait is megítélniük.
Az egyház Urának kinyilatkoztatása parancsot adhatott az
antiokhiai gyülekezetnek a válság megoldására, de a rendezéshez
szükséges teendők elintézése r e á j u k várt. A helyzet kulcsa Jeru-
zsálemben van. Onnan érkeznek azok az „áltestvérek", akik a
váltságot kiélezték. De Jeruzsálemben vannak a fiatal keresz-
tyénségnek iránytszabó szellemi tekintélyek is. Ök ismerték Jézust
földi életében, ők akaratának hiteles tolmácsai, s nekik jelent
meg az Űr feltámadása után. Ennélfogva döntésük nélkül a vitás
kérdés nem rendeződhet.
Az antiokhiai keresztyének Jeruzsálembe küldik tehát Pált és
Barnabást. Magukkal viszik Tituszt is, aki m a j d próbaköve lesz a
jeruzsálemiek állásfoglalásának. Mert Titusz, aki görög szárma-

84
zású, tehát körülmetéletlen, ugyanakkor azonban Krisztus ügyé-
ben eredményeket felmutató igehirdető, már személyében éle-
sen exponálja mindazt, amiről szó van. Az, amit tőle elvárnak,
vagy amit neki megengednek a jeruzsálemi tekintélyek, iránymu-
tató lesz minden nem zsidó származású keresztyén számára is.
Bár túlzás volna azt állítani, hogy Titusz szerepeltetésével Pálék
tudatosan ki akarták élezni a helyzetet (Oepke), az eleve feltett
szándék mégis letagadhatatlan. „Azt tervezte ugyanis Pál, hogy
nyilvánvalóvá teszi: a kegyelem elégséges mind a pogányoknak,
mind a zsidóknak, akár körül vannak metélve, akár nem" —-
mondja Luther e hely magyarázatánál.
A jeruzsálemi út nemcsak taktikai szempontból elengedhetet-
len. Elképzelhettek volna egy olyan megoldást is, amely az ős-
keresztyénség két főirányának szétválasztásával próbálja a fe-
szültségeket feloldani. Az őskeresztyénség történetének kutatói
közül sokan úgy is vélik, hogy Pálnak a Galata-levélben közölt
adatai a jeruzsálemi tanácskozásról az utak szétválását sejtetik.
De Pál és Barnabás szándéka nem ez volt, és amint a tanácskozás
eredménye m u t a t j a : nem is így történt.
Amikor ők kinyilatkoztatás alapján felmennek Jeruzsálembe,
az egyház egységének tudatában teszik ezt. Sőt az útra ők vál-
lalkoznak, s nem v á r j á k el, hogy a jeruzsálemi tekintélyek men-
jenek el hozzájuk, mert az „anyagyülekezetet" és annak vezetőit
t a r t j á k Jézus evangéliuma tekintetében a legilletékesebb fórum-
nak. Tekintélyük mellett szól az a tény, hogy ők részesültek első-
ként Krisztus kinyilatkoztatásában, s tőlük indult az evangélium
diadalútjára. Ha ők, Pál és Barnabás, s velük együtt az antiokhiai
gyülekezet azt vallják, hogy „nincs más evangélium", tehát az
evangélium egy és oszthatatlan, akkor az nemcsak az övék, ha-
nem mindazoké is, akik ugyanannak az Űr Krisztusnak kinyilat-
koztatását kapták (lásd lKor 15,11). Isten ú j választott népét sem
emberek hozták létre. Az az egy Űr munkájának eredménye. S
ha ez így van, akkor képtelenség ezt a népet szétszakítani. Az
evangélium és az egyház egyetemességéről vallott felfogás kész-
teti arra Pálékat, hogy vállalják a zökkenőmentesnek egyáltalán
nem ígérkező, sőt sok kockázatot magában rejtő jeruzsálemi utat.
Ennek megfelelően a jeruzsálemi találkozón nem a részletkér-
dések megvitatását t a r t j á k a legfontosabbnak. Az első dolguk,
hogy az egyház sorsának alakulása szempontjából mérvadó kör, a

85
gyülekezetet vezető tekintélyesek elé tárja Pál — most már a
maga nevében megfogalmazva — azt az evangéliumot, amelyet a
pogányok között hirdet. Mert nem valamiféle kompromisszumos
megegyezést kell elérnie, amelyben mindkét fél engedve a maga
álláspontjából közös nevezőre juthat. Az evangélium Krisztustól
származik, s ennélfogva nem lehet emberi alku tárgya (1,10—12).
Az evangéliumot éppen azért tárja a jeruzsálemiek elé (1,12),
hogy az evangélium alapján jussanak egyezségre, és ennek az
evangéliumnak az útmutatása szerint keressék a megoldást. A
részletkérdések rendezéséhez csak így foghatnak hozzá.
Pál tehát azért megy fel Jeruzsálembe, hogy ott a keresztyén
vezetők elé t á r j a az általa hirdetett evangéliumot. A kényes hely-
zethez illően nagyon pontosan fogalmaz. Még burkoltan sem cé-
loz arra, hogy a „tekintélyesek" esetleg nem látnak tisztán az
evangélium dolgában. De olyan színben sem akar föltűnni a levél
olvasója előtt, mintha evangéliuma a jeruzsálemiek megerősíté-
sére, vagy éppen bírálatára szorulna. Ö csupán „eléjük t á r j a "
evangéliumát. De akkor miért volt szükség erre a beszámolóra?
Nem férhet hozzá kétség: Pál tudatában van annak, hogy nagyon
sok függ a jeruzsálemi gyülekezet vezetőinek állásfoglalásától.
Meg kell tehát győznie őket evangéliumai igazáról. Nehogy vala-
miképpen hiábavaló legyen pályafutása, vagy az eddigi bizonyul-
jon annak.
Ezek a szavak mélységes aggodalmat tükröznek. Mi az, aminek
meghiúsulásától, tönkremenetelétől vagy kudarcától t a r t ? Attól
fél, hogy evangéliumával vall szégyent? Gyülekezeteinek feldúlá-
sát szeretné elkerülni? Vagy talán a fiatal keresztyénség egysé-
géért aggódik? A kérdésre a magyarázók eltérő válaszokat ad-
nak. F. Mussner pl. elképzelhetetlennek tartja, hogy evangéliu-
mának megbízhatósága felől merült volna fel kétely Pálban. Eb-
ben igaza van. Ugyanakkor azonban azt is kétségbe vonja, hogy
az apostolt szolgálatának már eddig elért és még ezután remélt
eredményeinek féltése készteti evangéliumának bemutatására az
apostolok gyűlésén. Csupán azt akarja elkerülni — állítja Muss-
ner — hogy evangéliumát a „tekintélyesek" „üresjáratnak" minő-
sítsék. Pedig a két szempont nem mond ellent egymásnak. Mert
az evangélium megváltoztatása ugyan nincs senki emberfia hatal-
mában, mivel az Istené, de a hitelét alááshatja és hatását kiolt-

86
hatja tekintélyes keresztyének ellenvéleménye. Pál tudja, hogy
nem elég hinnie evangéliuma igazában. El is kell fogadtatnia azt.
A kulcsot a mondat értelméhez éppen az adja kezünkbe, amit
Mussner elhanyagolhatónak vél: a versenyfutásnak Pál leveleiben
gyakran előforduló képe (lKor 9,26; Fii 2,16; 3,12—14. Mert ez
bizonyítja, hogy az apostol aggodalma valamiképpen mégiscsak
munkája eredményével van kapcsolatban. Mert rendszerint ak-
kor idézi olvasói emlékezetébe a cél felé nagy erőbedobással futó
képét, amikor apostoli szolgálatát a k a r j a jellemezni. Küldetése
ugyanis m á r csak távolságban mérve is olyan nagyigényű, hogy
kényelmes tempóban lehetetlen betöltenie. De nem elégedhet meg
az evangélium magvának elhintésével. Gondoskodnia kell kikelé-
séről és megerősödéséről is. Mindezt — és ezen van a hangsúly
— abban a tudatban végzi, hogy üdvössége múlik küldetése si-
kerén (Fii 2,16). Ez a körülmény feltétlenül hozzájárul aggodal-
mához.
Szabad-e csak azért ragaszkodnia igazához, mert különben ér-
telmét veszti eddigi m u n k á j a ? Nem kicsinyes, egyéni szempont
Pál részéről az üdvösségét félteni akkor, amikor az egész keresz-
tyénség jövendő sorsáról kell dönteni? Ezek a kérdések abban a
pillanatban értelmüket vesztik, mihelyt belátjuk, hogy Pál egyé-
ni sorsa nem választható el az evangélium sorsától. 1,13—17-ben
már mindenki számára felfedte élete nagy titkát. Amikor Isten
kinyilatkoztatta számára Fiát és terveiben különleges szerepet
szánt neki. A minden népnek szóló evangélium letéteményesévé
tette. Az evangélium pedig azért szólhat mindenkinek, mert nincs
kötve semmiféle feltételhez. Ezért az evangéliumért t u d j a fele-
lősnek magát megbízója előtt. Ha engedi, hogy megrontsák, nem
állhat meg előtte. Ezért amikor a saját üdvösségéért aggódik, tu-
lajdonképpen az evangélium ügye nehezedik szívére.
Mert megtörténhet, hogy a jeruzsálemi gyülekezet vezetői Pál-
lal szemben foglalnak állást. Ennek a döntésnek önmagában még
nem kellene feltétlenül Pál életművének megsemmisüléséhez ve-
zetnie. Lennének bizonyára szép számmal olyanok is a páli gyü-
lekezetekben, akik nem térnének vissza a pogányságba, hanem vál-
lalnák a törvény igáját, a zsidó életformát. De még talán az egy-
ház egysége sem kerülne veszélybe, pedig sok írásmagyarázó ez-
zel indokolja meg Pál aggodalmát. Legfeljebb létrejönne az az
egység, amelyért az apostol ellenfelei dolgoznak: a testi Izraelnek

87
eljegyzettek egysége. Kockán csupán az ingyen kegyelemnek min-
den emberhez címzett evangéliuma forogna. Végül is ez az a
nagy tét, amelynek terhe az apostolra nehezedik, és amelyért el-
tökélten síkraszáll az apostolok jeruzsálemi tanácskozásán.
(3> Erre utal az a mondat is, amelyben az evangéliumáról n y ú j -
tott beszámoló eredményét összegezi. Nem szól egy árva szót sem
arról, hogy a „tekintélyesek" miként foglaltak állást: egyetértet-
tek-e vele az evangéliumban, vagy pedig kifogást emeltek egyik
vagy másik pontja ellen. Minden szónál többet mond viszont az a
tény, hogy az egybegyűltek nem kényszerítették a Pállal levő,
görög származású Tituszt a körülmetélkedésre.
A kijelentés súlyát csak az érzékelheti, aki t u d j a , hogy a körül-
metélkedés nemcsak egy zsidó törvényes előírás a sok közül, ha-
nem mindent eldöntő aktus. Aki körülmetélkedik, „kötelezi ma-
gát az egész törvény megtartására" (5,3). Amikor tehát a jeruzsá-
lemi vezetők nem formáltak igényt a görög származású Titusz
körülmetélkedésére, ezzel közvetve elismerték Pál minden tör-
vényes előírástól mentes evangéliumának jogosultságát. Mert Ti-
tuszt semmiképpen sem tarthatták Pál és Barnabás kíséretéhez
tartozó jelentéktelen személynek. Titusz a Krisztusban hivő. de
körülmetéletlen pogányok képviseletében jött Jeruzsálembe, s
ilyen értelemben „volt Pállal". Vagyis mint a minden emberi fel-
tételtől mentes kegyelem evangéliumának eleven bizonyítéka, és
a jeruzsálemi vezetők álláspontjának kikerülhetetlen próbaköve.
A vele szemben tanúsított magatartás sem csupán őt érinti. Sze-
mélyében minden pogányból lett keresztyén ott állt Pál mellett
a „tekintélyesek" körében, és ami áll Tituszra, az érvényes min-
den nem zsidó származású keresztyénre is. Nyilvánvaló: a gala-
tákra is!
A Tituszt érintő állásfoglalásban Pál a legfontosabb mozzanat-
nak azt tekinti, hogy a jeruzsálemi tekintélyek nem kényszerí-
tették őt a körülmetélkedésre. Egyes magyarázók véleménye sze-
rint Pál itt burkolt célzást tesz Titusz minden kényszer nélkül,
önként vállalt körülmetélkedésére. Pedig a kényszer szempontja
egészen más okból kerül előtérbe. A levél következő soraiból, de
a Péter antiokhiai magatartását elítélő szavakból is (2,14) világo-
san kitűnik, hogy az apostol nem magát a körülmetélkedést ítéli
el, hanem azt a kényszert, amellyel valakit rá akarnak szorítani
az aktus vállalására. Természetesen nem fizikai kényszerről van

88
szó. Kényszert jelenthet az is, ha a körülmetélkedést vagy bármi
mást az Istennel való kapcsolat feltételévé tesszük. A keresztyén
ember körülmetélkedhet, de el is utasíthatja magától a körülme-
télést. Hite szempontjából ez „adiaphoron", lényegtelen kérdés
(5,6; 6,15!). Pál maga is szorgalmazta egy másik szolgatárs, Ti-
motheus körülmetélkedését, amikor a szolgálat érdeke úgy kíván-
ta (Csel 16,3). A jeruzsálemi találkozón azonban másról volt szó.
Ott Pál ellenfelei a körülmetélkedésből minden keresztyénre kö-
telező érvényű, üdvösséget érintő előírást akartak kovácsolni az
evangéliumi szabadság sérelmére. Ezért abból a körülményből,
hogy Tituszt nem kényszerítette senki a körülmetélkedésre, min-
den kétség nélkül, tisztán állhat a levél olvasója előtt: a jeruzsá-
lemi tekintélyek részletekbe menően egyetértettek Pállal az evan-
gélium ügyében. Nem lehet tehát r á j u k hivatkozva más evangé-
liumot hirdetni Galáciában sem.
(4—5) Ha valaki a galaták között az apostol által hirdetett
evangéliummal szemben mégis jeruzsálemi véleményeket sora-
koztat fel, csak azokra támaszkodhat, akikkel Pál kemény harcot
vívott a jeruzsálemi konferencián, és akik felett végül is diadal-
maskodott. Még az a lehetőség sem zárható ki teljesen, hogy a ga-
láciai ellenfelek között olyanok is akadtak, akik már annak idején
Jeruzsálemben is aknamunkát folytattak Pál ellen. Bár a legtöbb
kutató a Jeruzsálem és a kisázsiai Galácia között lévő nagy távol-
ság miatt a nézetek rokonságán túlmenő szorosabb kapcsolatot
nemigen tud elképzelni, a Galata-levéllel közel egyidőben keletke-
zett második Korinthusi-levél néhány megjegyzéséből teljes bi-
zonyossággal megállapítható, hogy a páli gyülekezetekben más
evangéliumot hirdető zsidókeresztyének és bizonyos jeruzsálemi
körök között személyes és közvetlen kapcsolat állt fenn. (Lásd:
2Kor 11,1—5, valamint Bev. old.)
Pál ellenfeleit, akikkel nyilván már a jeruzsálemi találkozón ÍJ
meggyűlt a baja, nem éppen hízelgő módon befurakodott áltest-
véreknek nevezi. Találó és sokatmondó jellemzés! Keresztyén
testvérek ők is, de nem igaziak — áltestvérek. Milyen alapon me-
részel ilyet állítani az apostol olyan valakiről, aki Krisztust vallja
Urának? Nem kétséges, abból indul ki, hogy mindaz, aki az
„egyetlen evangéliumot" elutasítja, csak hamis testvér lehet, még-
ha egyébként krisztushívőnek is tartja magát. Az ilyen ember
csak úgy lehetett testvér, hogy befurakodott a gyülekezetbe. Te-

89
hát a saját elhatározásából, és nem az evangélium hívó szavának
engedve, kerülőúton, és nem az egyetlen ajtón, Jézus Krisztuson
keresztül lépett a keresztyének sorába (vö.: 2Kor 11,13).
Minden jel arra mutat, hogy Pál ellenfelei azoknak a farizeu-
sokból lett keresztyének csoportjából kerültek ki, akik továbbra
is megőrizték korábbi farizeusi törvény- és életfelfogásukat (Csel
15,5). Ezek a keresztyének igen aktívan és határozottan igyekez-
tek álláspontjukat érvényesíteni az egyházban. Nem sajnálva a
fáradságot még Antiokhiába is eljutottak, hogy megfigyeljék,
nem csúszik-e helytelen irányba a keresztyének hite és élete
(Csel 15,1). Pál ezt a tevékenységüket olyan szavakkal jellemzi,
amelyek erősen emlékeztetnek a Jézus ellen ugyancsak farizeusok
által lefolytatott vizsgálatokra (Mk 3,2; Lk 14,1 stb): behatoltak
közénk kikémlelni a mi szabadságunkat.
Bár a „kikémlelni" szónak nincs jó csengése, mégsem szabad az
apostol ellenfeleit rosszhiszemű, gáncsoskodó embereknek tarta-
nunk. A saját szempontjukból becsületesen igyekeztek legjobb
meggyőződésük szerint cselekedni. Teológiai álláspontjukra csak
következtetni tudunk. A legtöbb írásmagyarázó úgy véli, hogy a
nem zsidó származású keresztyének körülmetélésének megkövete-
lésében gyakorlati szempontok vezették őket. így próbálták ki-
védeni ugyanis azokat a hűtlenségről, népük megrontásáról szóló
vádakat, amelyekkel nem keresztyén zsidó honfitársaik illették
őket.
Nem kétséges, hogy a zsidókeresztyénség helyzete nem volt
könnyű. De ezeket a vádakat talán azzal is kivédhették volna, ha
csupán annyit kívánnak meg a pogányságból jött keresztyénektől,
amennyit a zsidóság az egyistenhittel rokonszenvező ún. „isten-
félőktől" elvárt. Mivel azonban a körülmetélkedés nem tartozott
az „istenfélők" kötelezettségei közé (Str.-B. II. 716), Pál ellenfelei
viszont megkívánták a keresztyénektől, joggal következtethetünk
arra, hogy gyakorlati szempontokon túlmenő, mélyebben fekvő
okok késztették őket a körülmetélkedés szorgalmazására.
Bizonyára nem tévedünk, ha a páli gyülekezetek ellen indított
roham igazi rugóját a választott nép öntudatában keressük. Az
apostol zsidókeresztyén ellenfelei abban a szilárd hitben élhettek,
hogy Isten nagyszerű ígéreteinek, eljövendő országának a zsidó
nép az egyedüli várományosa. Másnak csak abban az esetben le-

90
 het része mindebben, ha körülmetélkedés révén csatlakozik a testi
Izraelhez, és vállalja a törvény igáját. Amennyiben tehát a po-
gány származású keresztyén erre nem hajlandó, úgy jár, mint az
egyistenhithez húzó „istenfélő", aki nem osztozhat Izrael kivált-
ságaiban. Ezek után már érthető, hogy milyen meggondolásból te-
kintették az üdvösség feltételének a Krisztusba vetett hit mellett
a körülmetélkedést és a törvény betöltését is.
Pál nem t u d j a méltányolni igyekezetüket. Buzgólkodásukat az
evangélium megvilágításában kénytelen tolakodásnak és k é m k e -
désnek minősíteni. Mert ami után szimatolnak törvényszegést
gyanítva, nem más, mint a keresztyén ember Krisztus Jézus révén
elnyert szabadsága. Pál már most megpendíti azt a hírt, amely
majd teljes erővel fog zengeni levele második felében. Ki meri
mondani azt, amihez olyan kevés keresztyénnek van bátorsága: a
keresztyén élet mérhetetlenül több a különféle előírások b e t a r -
tására irányuló aggályos és görcsös igyekezetnél. A keresztyén
élet elidegeníthetetlen sajátja a szabadság (5,1!). Ez következik
abból, amit Jézus tett az emberért. Mert ha ő helyettünk vállalta
az ítéletet, lehet-e valami feltétele még az Istennel való kapcso-
latunknak, s ha ő feltámadott, szabhatunk-e korlátokat az általa
vezetett és formált élet elé?!
Az apostol Jeruzsálemben a keresztyén ember minden m e g -
szorítás és feltétel nélküli szabadságáért száll síkra. Aki azt állít-
ja, hogy ez a szabadság nem léphet át bizonyos határokat, n e m
érti az evangélium igazságát, s a dolog lényegét tekintve Pál el-
lenfeleinek álláspontját osztja. Akkor talán Pál az önkény és
gátlástalanság apostola? Semmiképpen! Az ilyenfajta szabadság
szemében a bűn szolgasága (5,17). Az igazi szabadságra fel kell
szabadulnunk. „Jézus Krisztus révén jutottunk hozzá" — vallja.
Sőt a fogalmazással azt is érzékelteti (ekhomen = bírunk, időt-
len jelenidő), hogy csak általa maradhatunk meg ebben a szabad-
ságban (5,25).
Amikor tehát a „befurakodott áltestvérek" árgus szemekkel fi-
gyelik a gyülekezetek életét, hogy terhelő adatokkal meggyőz-
hessék a jeruzsálemi tekintélyeket a maguk igazáról, akkor vég-
eredményben a Krisztusban gyökerező szabadságuktól a k a r j á k
megfosztani őket, hogy a szolgaság jármába igázhassák keresz-
tyén testvéreiket. A rabszolgaság mélységes nyomorúságát e m -
lékezetbe idéző kép híven tükrözi annak az embernek az iszo-

91
nyatát, aki m á r belekóstolt egy másfajta, felszabadult élet má-
morító ízébe.
Pál viszont nem akar kétséget hagyni a levél olvasójában afelől,
hogy ő és társai nekik egy pillanatra sem engedtek az iga válla-
lása dolgában. Mintha a Galáciában tevékenykedő tévtanítók hí-
reszteléseit lenne kénytelen cáfolni: Nem, annak idején Jeruzsá-
lemben egy jottányit sem engedett álláspontjából az „áltestvérek"
kedvéért. Miben kellett volna engednie? Titusz esete miatt (2,3)
a legtöbb magyarázó úgy véli, hogy a körülmetélkedés volt az
összeütközés tétje. Bizonyára ez is volt az „áltestvérek" főköve-
telése. De Pál szándékosan fogalmaz egy általánosabb, tágabb öle-
lésű szóval: az „alávetés" (hüpotagé) kérdésében nem engedtem.
Jól tudja ugyanis, hogy a körülmetélkedés csupán egy részlete
annak, amit a törvényeskedő irányzat Jeruzsálemben követelt, s
követel most Galáciában. „Aki körülmetélkedik, köteles az egész
törvényt cselekedni" (5,3). Ellenfelei tehát azt akarták elérni, hogy
a pogányságból jött keresztyének is a „törvény alatt" (4,21) él-
jenek. Vagy másképpen: vállalják a Tóra igáját. A körülmetél-
kedéssel nem elégedtek volna meg. A maguk módján ők is követ-
kezetesek voltak. A törvény is egész embert kíván, mint az evan-
gélium.
Még a következetlen mondatszerkesztést is vállalva hangsú-
lyozza az apostol, hogy „nekik" nem engedett. Nem mintha bár-
kinek is engedett volna a jeruzsálemi találkozón. De m á r most
jelezni a k a r j a , hogy a többi apostollal, gyülekezeti vezetővel
szemben nem is volt szükség engedékenységre. Ök egyetértettek
vele az evangélium értelmezésében. Nem is nevezi őket „áltest-
véreknek", hiszen testvérek a közös hitben. Az „ál" szócskával
tőlük élesen megkülönböztetett „áltestvérekkel" szemben viszont
megalkuvás nélkül vívta meg harcát.
Mi indította őt erre a küzdelemre? Szőrszálhasogatás? össze-
férhetetlenség? Pál világosan értésére a d j a az olvasónak, így
kellett tennem, hogy az evangélium igazsága megmaradjon a
számotokra. Hajlíthatatlanságában tehát két szempont vezette:
hűség az evangélium igazsága iránt és felelősség azokért, akiknek
az evangélium örömüzenetére szükségük van, vagy a továbbiak-
ban szükségük lesz, többek között a galatáknak is. Az ő sorsuk
is ott volt a jeruzsálemi tanácskozás tétjei között!
Az „evangélium igazsága" (2,14!) rendkívül tömör, sokatmon-

92
 dó szóösszetétel. Kifejezésre j u t t a t j a mindenekelőtt, hogy Pál nem
a saját álláspontjának elfogadtatásáért küzdött. Még csak nem is
saját hitének igazságáért. Az evangélium nem emberi vélekedés
(1,10), hanem Isten üzenete az emberhez. Ezért nem is lehet vita
vagy alku tárgya. De még akkor sem é r t j ü k az apostolt, ha az
evangélium igazságát valami tételes igazságnak, Isten által ga-
rantált tannak vagy világ- és emberértelmezésnek véljük. Mert
az evangélium nem más, mint örömüzenet arról, hogy Isten ke-
gyelméből Jézus Krisztus által az üdvösség új korszakát nyitotta
meg az emberiség és a világ számára. Az „evangélium igazsága"
pedig mindaz, ami ebből következik.
Az ú j életnek ez az igazsága összefüggő, mindent meghatározó
egész, amelyet nem lehet megcsonkítani az egész sérelme nél-
kül. Ha történetesen az ú j korszak egyik legnagyszerűbb a j á n -
dékát, a szabadságot a törvény szolgaságával cseréljük fel, nem
marad meg számunkra az „evangélium igazsága". Az új korszak-
ból máris visszasüllyedtünk a régibe. „Az ú j bort ú j tömlőbe töl-
tik, s akkor mindkettő megmarad" — mondja Jézus Mt 9,17-ben.
Az evangélium hirdetőjének azokra kell tekintettel lennie, akik-
hez az evangélium szól. Isten számára az ember fontosabb bár-
milyen elvont, öncélú igazságnál. De éppen az ember érdekében
kell mindent megtenni azért, hogy az evangélium igazsága cson-
kitatlanul megmaradjon számára.
Ha az apostol beszámolója alapján számba vesszük mindazt,
ami a jeruzsálemi tanácskozáson, vagy ha úgy tetszik, az apostoli
zsinaton kockán forgott, minden túlzás nélkül megállapíthatjuk,
hogy a keresztyénség sorsdöntő válaszút elé érkezett. Nem holmi
jelentéktelen külsőség, mint például a körülmetélkedés, volt az
igazi tét. Pál küldetése és szolgálata, az egyház egysége, de min-
denek felett Jézus művének minden emberre kiható, egyetemes
jelentősége múlott azon, hogy miként foglalnak állást a jeruzsá-
lemi keresztyén tekintélyek „Pál evangéliumának" ügyében. A
tanácskozás nagyhorderejű döntéseiről a következőkben számol
be az apostol.

b) A tanácskozás eredménye
(6) Pál, mert ezen nagyon sok múlik, először is arra hívja fel
olvasói figyelmét, amire a jeruzsálemi találkozón nem került sor:

93
de azok közül, akik tekintélyeseknek számítanak, őt senki nem
kötelezte semmire. Természetesen nemcsak ő mentesült minden-
féle törvénybeli kötelezettség alól, hanem mindazok a pogányok
is, akik szolgálata által lettek vagy lesznek ezután keresztyénné.
Ha tehát valaki azt állítja, hogy ő akár szívből, mert jobb meg-
győződésre jutott, akár pedig színből, a békesség kedvéért, bár-
miféle feltételt elfogadott, nem a történteknek megfelelően szá-
mol be a tanácskozásról.
Miért olyan fontos Pálnak az a körülmény, hogy a pogányok
körében végzett szolgálat mentes maradhat minden törvényes elő-
írástól? Taktikai megfontolásokból? Talán így akarja megkönnyí-
teni a pogány ember számára a keresztyénséghez való csatlako-
zást? Ellenfelei bizonyára nem egyszer felhozták ellene, hogy tör-
vényellenességével „az emberek kedvét keresi" (1,10). Ilyen vá-
dat azonban csak az hangoztathat, aki nem ismeri „az evangélium
igazságát". Mert a megromlott emberi természet számára még a
legnehezebb feltételt is könnyebb vállalni, mint Krisztussal együtt
megfeszíttetni (2,19), és egyedül Isten meg nem érdemelt kegyel-
mére hagyatkozni. Ha valóban taktikai megfontolások vezetnék,
ettől kellene megkímélnie az ige hallgatóit. A kötelezettségek el-
len az evangélium érdekében emel szót. Az evangélium ugyanis
csak addig evangélium, míg nincs feltételekhez kötve. Mihelyt
valami az emberen fordul meg, elvész az evangélium ú j életet te-
remtő hatalma.
A jeruzsálemi „tekintélyesek" is így értették az evangéliumot,
és nem kötelezték a pogányságból jött keresztyéneket a zsidó
életforma vállalására. Nem azért hivatkozik reájuk Pál, mert az
ő széles körben élvezett tekintélyük súlya nélkül hitelét vesztené
evangéliuma. Hogy mifélék voltak azelőtt, nekem semmit sem
számít — veti közbe az apostol. A mondat megszakítása a „tekin-
télyesek" említésekor mintha ingerültségről árulkodna. Mi bánt-
hatja az apostolt? Igen valószínű, hogy ellenfelei, talán éppen
Galáciában, jeruzsálemi keresztyének tekintélyével igyekeztek
nyomatékot adni a páli evangélium igazát megkérdőjelező érve-
lésüknek, és magát az apostolt is lejáratni, akinek pályafutása
során jóformán szünet nélkül küzdenie kellett a szolgálatát meg-
nehezítő, számára nem éppen hízelgő összehasonlítgatásokkal
(lKor 9,1—2; 2Kor 11,5). Mégsem a sértett hiúság szólal meg ben-
ne. Azt nem tudja elviselni, hogy hamis szempontok keveredje-

94
nek az evangélium megítélésébe. Ε tekintetben még a legtiszte-
letreméltóbb tekintély sem mértékadó.
A tekintélyből eredő kísértéssel szemben Pál nem a tekintély-
rombolás eszközével küzd. Van olyan exegéta, aki szerint a tanít-
ványok múltjának fogyatékosságaira és szégyenfoltjaira a k a r j a
emlékeztetni olvasóit (J. Munck). Ez már csak azért sem való-
színű, mert azoknak a hitelét rontaná, akiknek kedvező dönté-
sére hivatkozni kíván. De még ez utóbbi szempont sem befolyá-
solja, mert a tekintély kérdését egészen más oldalról közelíti meg:
Isten az ember személyét nem veszi tekintetbe. Szolgáinak kivá-
lasztásában felborít minden emberi értékrendet. Amint Isai nyolc
fia közül is a számba sem jöhető legkisebbet, Dávidot szemelte
ki Izrael királyának (lSám 16,7). Ugyanúgy a jeruzsálemi „te-
kintélyesek" sem a maguk kiválóságának köszönhetik megtisztelő
helyüket az egyházban. Uruk hívta el és tette alkalmassá a szol-
gálatra őket, tekintet nélkül arra, hogy ki milyen előélettel vagy
adottsággal rendelkezett (vö.: Mk 13,13). ö n m a g á b a n még a Jé-
zus földi életében kialakult kapcsolat (2Kor 5,16) és a nagyobb
múltra visszatekintő keresztyén élet (lKor 15,8—11) sem tesz sen-
kit illetékesebbé az evangélium kérdésében. Tekintélyük ugyanis
kölcsönzött tekintély, amely addig illeti meg őket, amíg Urukkal
összhangban vannak. Pál feltehetően nem is hajolt volna meg te-
kintélyük előtt, ha történetesen az evangélium igazsága ellenében
döntöttek volna. Erre azonban nem került sor. Amiben közre-
játszhatott a „tekintélyesek" részéről az a felismerés is, hogy ők
is a meg nem érdemelt kegyelemnek köszönhetnek mindent.
(7—9) A tanácskozás résztvevőinek a válság megoldása érde-
kében tett lépéseiről és döntéseiről az apostol egyetlen összefüg-
gő és bonyolult mondatban számol be. Mondanivalójának hang-
súlya az oszlop-apostolok valamint Pál és Barnabás között létre-
jött, és ünnepélyes kézfogással megpecsételt megegyezésre kerül.
Az ezt megelőző mellékmondatok azokat a szempontokat t á r j á k
fel, amelyek tekintetbe vételével a megegyezés létrejött.
Az előzőekben Pál tudomására hozta a galáciai keresztyének-
nek, hogy minden ellenkező állítással szemben a „tekintélyesek"
a pogányságból jött keresztyéneket semmi néven nevezendő tör-
vényes kötelezettséggel nem terhelték. A tanácskozás résztvevői
azonban nem elégedtek meg ennyivel. Sőt, ellenkezőleg — a nyo-
matékos ellentét kizár minden kétséget — a „tekintélyesek" köre

95
nemhogy kifogást emelt volna az evangéliumnak a pogányok kö-
zött történő hirdetése vagy annak Pál és Barnabás által gyakorolt
formája ellen, hanem az egyházi tevékenység nélkülözhetetlen
és szerves részének nyilváníttatta.
Mi késztette őket erre az állásfoglalásra? A pogányok között
végzett misszió eredményeinek ismeretében be kellett látniuk,
hogy Pál megbízatást kapott az evangélium hirdetésére a körül-
metéletleneknek, amint Péter kapott a körülmetéltek számára. Az
apostol fogalmazásából kiderül, hogy a jeruzsálemi keresztyének
tudatában voltak az evangélium továbbadására vonatkozó köte-
lezettségüknek. Ezért Péternek a zsidó nép körében végzett térítő
munkáját elismerték és támogatták. Csak a pogányok között foly-
tatott tevékenységgel szemben voltak fenntartásaik. De a tanács-
kozáson be kellett látniuk, hogy ez utóbbi éppen olyan indokolt
szolgálat, mint Péteré.
A jeruzsálemi vezetők a pogányok között végzett munka ered-
ményeinek megismerése révén jutottak erre a belátásra. F. Muss-
ner ebből arra következtet, hogy a tanácskozás döntő szakaszá-
ban már nem esik szó az „evangélium igazságáról", sem az üdvös-
ség Isten által megszabott útjáról, hanem tisztán gyakorlati szem-
pontok kerülnek előtérbe. Való igaz, hogy az események és a té-
nyek győzik meg a „tekintélyeseket". De nem maradnak a po-
gánymisszió eredményeinek puszta tudomásul vételénél, hanem
értelmezik is. Tehát teológiai felismerésekhez jutnak. Ez az apos-
tol által p á r vonással megrajzolt helyzetkép egyébként meglepően
egybevág a Csel 15,12-ben találhatóval.
A hallottakból a „tekintélyesek" ugyanis arra következtetnek,
hogy a pogányok között maga a feltámadott Ür munkálkodik.
Különben nem juthatnának hitre, és nem nyerhetnék el a Szent-
lélek ajándékát (Csel 15,7—8). Számukra a Jézus Krisztusba ve-
tett hitnek és az életújító, szolgálatra alkalmassá tevő isteni erők
megnyilvánulásának ez a szoros kapcsolata magától értetődő volt
(IThessz 2,13; Gal 3,5; l K o r 12,6—11 stb.). Amit tehát meg kel-
lett volna érteniük már a r á j u k bízott evangéliumból, arra a nyil-
vánvaló tények által magának az Űrnak kellett rávezetnie nehéz-
kes tanítványait. Előttük járt, mint annyiszor az egyház története
során, és kész tények elé állította őket. Mielőtt elismerték volna
a pogányok között hirdetett evangélium jogosultságát, az aki erőt
adott Péternek a körülmetéltek apostoli tisztének betöltésére, Pál-

96
nak is erőt adott a pogányokéhoz. Ebből teljesen nyilvánvaló,
hogy Pál nem önkényesen, a saját elhatározásából fogott az evan-
gélium hirdetéséhez a nem zsidók között, hanem magától Krisz-
tustól kapta erre a megbízást, ugyanúgy, mint Péter a zsidók kö-
zött való szolgálatra.
Több kutató is megjegyzi, hogy az a párhuzam, amelyet Pál
von a saját szolgálata és Péter apostoli tiszte között, önmagát
mintegy egyenrangú partnernek tekintve, nem felel meg a jeru-
zsálemi találkozó idején meglevő erőviszonyoknak, s csupán a ké-
sőbb kialakult helyzet visszavetítése egy korábbi időszakba. Ér-
velésük szerint Pál akkor még Barnabás munkatársa volt, és
sem önálló missziói terület, sem látványos sikerek nem jogosítot-
ták fel arra, hogy magát a pogánymisszió első számú képviselő-
jének tekintse (E. Haenchen, A. Oepke, H. Schlier). A valóságos
erőviszonyokat — állítja G. Schille — a kézfogással megpecsételt
egyezség — „mienk a pogányok között, az övék pedig a körülme-
téltek között végzendő szolgálat" (2,9c) — tükrözi, amelyben a
kétféle misszió nincs Péter és Pál személyéhez kötve.
De a meggondolkoztató érvek ellenére sem feledkezhetünk meg
arról, amit maga Pál mond: a „tekintélyesek felismerték a nekem
adatott kegyelmet". Szavaiból ugyanis kitűnik, hogy a jeruzsá-
lemi vezetők nemcsak munkájának eredményeit nyugtázták, ha-
nem felismerték, s ezzel nyilván el is ismerték (P. Bonnard), az ő
különleges, egyedül az ő személyének szóló és Istentől kapott
megbízatását is az evangélium ügyének gondozására a pogányok
között. Mert amint már 1,15 magyarázatánál is megfigyelhettük,
az apostol mindig olyankor beszél a „neki adatott kegyelemről",
amikor erre az egyszeri és megismételhetetlen megbízatásra kell
emlékeztetnie olvasóit. Ennélfogva nem lehet kizárni, hogy Pál
működését már a jeruzsálemi gyűlésen párhuzamba állították Pé-
ter apostoléval, aki a Cselekedetek könyve szerint közismerten a
legtöbbet tette a jeruzsálemi vezetők közül az evangélium öröm-
hírének terjesztéséért.
Miután a „tekintélyesek" köre Pál és társai beszámolója révén
tudomást szerzett a pogányok között folyó evangéliumhirdetés
önmagukért beszélő eredményeiről, és meggyőződtek Pál apostoli
tisztének Isten akaratában gyökerező voltáról, határozatot hoztak
a zsidó és pogány származású keresztyénség problémákkal terhes
viszonyának rendezése érdekében. Mindenekelőtt kijelentik, hogy

7
97
az evangélium hirdetése közös feladat. Ezt a közös feladatot vi-
szont a súrlódások elkerülése végett mind a szolgálatot végző
személye, mind pedig a szolgálat területe szempontjából megoszt-
ják: Pál és Barnabás menjen a pogányok közé, Jakab, Kéfás és
János pedig a körülmetéltek közé. Majd a határozattal való egyet-
értés jeléül és a megegyezés ünnepélyes megerősítéséül Jakab,
Kéfás és János, akiket „oszlopoknak", az egyház fő támaszainak
tekintenek, a jeruzsálemi gyülekezet vezetői nevében kezet adtak
Pálnak és Barnabásnak, velük egyenrangú társnak ismerve el őket
ezáltal a közös ügy szolgálatában.
(10> A jeruzsálemi tanácskozás végül is anélkül zajlott le. hogy
a „tekintélyesek" a zsidó életforma számára olyannyira jelentős
előírások közül akár csak eggyel is megterhelték volna a pogány-
ságból jött keresztyéneket. (2,6!) Csupán annyit kértek, hogy a
szegényekről emlékezzenek meg.
A jeruzsálemi keresztyéneknek ez a kérése sok gondot okoz az
írásmagyarázóknak. Abban mindenki egyetért, hogy itt az apostol
leveleiben másutt is említett, ún. kollektáról, a jeruzsálemi gyü-
lekezet számára rendezett gyűjtésről van szó, és nem a szegények
felkarolásának mindenütt időszerű feladatáról. De milyen szán-
dék húzódik meg a kérés mögött? Valóban segítséget szerettek
volna kapni súlyos anyagi helyzetükben, vagy így akarták elis-
mertetni a nem zsidó összetételű gyülekezetekkel vezető szere-
püket az egyházban?
A szegények említése mintha az első feltevést támasztaná alá.
A 10. vershez írt szövegmagyarázatból azonban már tudjuk,
hogy a „szegény" szó a zsidókeresztyének szótárában nem jelen-
tett feltétlenül anyagilag elesettet, nélkülözőt. Megjelölhette az
Istenre szoruló kegyest is. Mégis van valami, ami a köznapi érte-
lemben vett szegénységre utal. Pál a korinthusiaknak a jeruzsá-
lemi keresztyének „hiányáról" ír, amelyet mások „feleslegének"
kell pótolnia, s ez nem érthető másképp, mint anyagi szükség
enyhítésére szóló felhívásnak.
Sok minden szól viszont amellett, hogy a jeruzsálemiek az
anyagi támogatásra formált igényükkel tekintélyük biztosításá-
ra törekedtek. A jeruzsálemi egyezséghez kapcsolódó záradék a
kollektáról ugyanis egyáltalán nem tekinthető valamiféle köl-
csönös segélynyújtási megállapodásnak, hiszen egyoldalúan a je-
ruzsálemi keresztyének megsegítését célozza. Pedig a nem zsidó

98
származású gyülekezetekben is gyakran elkelt volna a segítség.
Pál éppen a kollekta szorgalmazása közben tesz említést a filippi
és thesszalonikai keresztyének „mélységes szegénységéről"
(2Kor 8,2).
Elgondolkoztató az is, hogy a felajánlott gyűjtés eredménye
csak jó sokára, közel egy évtized múltán érkezett meg rendeltetési
helyére, Jeruzsálembe (Rm 15,25—28; Csel 24,17). Mert az adako-
zás üteme — ez tűnik ki az apostol elejtett megjegyzéseiből —
meglehetősen vontatott volt (2Kor 9,1—5). Talán erre utal a
Galata-levél soron levő versében (2,10) a jeruzsálemiek kéréséhez
fűzött pár szó is: igyekeztem megtenni. Mintha azt akarná mon-
dani Pál: rajta nem múlott, hogy a kérést még mindig nem sike-
rült teljesíteni. Ezek után kénytelenek vagyunk feltenni a kér-
dést, hogy — amennyiben valóban a szegények felkarolása volt a
fő szempont — nem érkezett-e későn a gyorssegélynek igazán
nem nevezhető segítség. Akkor nem lett volna-e jobb, ha az egyes
gyülekezetek azonnal elküldik adományaikat, mihelyt lezajlott
náluk az adakozás, ahelyett, hogy megvárnák, míg a többi gyü-
lekezet is elkészül a gyűjtéssel (Rm 15,28)? Kétszer ad, ki gyorsan
ad — mondja a latin közmondás. De az összegyűlt összeg körül-
tekintően megszervezett küldöttség által történő és ünnepélyes
alkalomnak tervezett átadására (lKor 16,3; Csel 20,4) sem lett
volna szükség, ha pusztán szegényeket segítő vállalkozásról lett
volna szó.
Az látszik a legvalószínűbbnek, hogy a jeruzsálemiek részéről
a kérés előterjesztésénél az anyagi nehézségek és a gyülekezet te-
kintélyének szempontja egyformán szerepet játszott. A kettő nem
feltétlenül zárja ki egymást. Más kérdés viszont, hogy Pál milyen
indítékok alapján vállalta a kérés teljesítését. Semmiképpen nem
vezethette a tőlük való függés elismerésének a szándéka. Szavai
fukarságuk ellenére is erről árulkodnak: Amit kértek, igyekeztem
éppen azért megtenni. Mi rejlik a rendkívül nyomatékos „éppen
azért" mögött? Kétségkívül az egész mondat élén álló „csupán"-ra
utal vissza. Ez pedig összefüggésben van a 2,6-ban tett kijelentés-
sel: „a tekintélyesek engem semmire nem köteleztek". Ennélfogva
az „éppen azért" szavakkal azt akarja kifejezésre juttatni az apos-
tol, hogy a gyűjtésre vonatkozó kérésnek azért engedett, mert
nem tekinti a törvény követelményei közé tartozónak.
S ez egybevág a gyűjtés mibenlétéről más leveleiben tett kije-

7· 99
 leütéseivel. Mert a jeruzsálemi keresztyéneknek szóló adományt
hol a kapott lelki javakért fizetett hálaadónak (Rm 15,27), hol a
közösségvállalás (koinónia!) megnyilvánulásának a jeruzsálemi
testvérek iránt (2Kor 8,4; 9,13), hol pedig segítő szolgálatnak
(diakonia!) nevezi (Rm 15,31; 2Kor 8,4; 9,1.12.13). A gyűjtést te-
hát minden esetben olyasvalaminek tartja, amelyre nem a tör-
vény külső kényszerének, hanem a szeretet belső parancsának
engedve vállalkozik. Mivel pedig a szeretet Krisztus műve, és
nem a törvényé, a maga részéről készséggel igyekszik teljesíteni a
jeruzsálemiek kérését.
Néhány válaszra váró kérdés még függőben maradt: Bevál-
totta-e a tanácskozás a hozzá fűzött reményeket? Melyik fél ál-
láspontjának győzelmét tükrözi a létrejött egyezség? Megoldód-
tak-e a felmerült vitás kérdések? F. Ohr. Baur, a múlt századi,
neves újszövetségi tudós szerint az apostoli gyűlés határozata
csupán látszategyezséget eredményezett, míg a lényeget tekintve
akkor lett az egyetlen evangéliumból, most már egyezségbe rög-
zítetten is, két egymástól eltérő tartalmú evangélium. S ennek
következtében már a keresztyénség hajnalán kétféle apostoli
tisztség, és két egymástól elkülönülő egyháztest jött létre. Ha-
sonló véleményen van Meyer is, aki azt állítja, hogy „a frontok a
kölcsönös szívélyesség ellenére is megmaradtak, anélkül azonban,
hogy a teológiai ellentétek tisztázódtak volna". (ThWB VI. 83. o.)
Első pillanatra állításuk megalapozottnak tűnik. A tanácskozás
végén hozott határozat valóban csak a missziói munkakörök fel-
osztásáról szól, és elvi kérdésekről nem nyilatkozik. De n e m sza-
bad figyelmen kívül hagynunk azokat a körülményeket, amelyek
között a határozat megszületett. Mert ha tekintetbe vesszük, hogy
mi volt a tétje a jeruzsálemi gyűlésnek, nyomban b e l á t j u k : az
egyezség nem jöhetett volna létre, ha nem értettek volna egyet az
evangéliumban. Pálék azért jöttek Jeruzsálembe, hogy az anya-
gyülekezetek vezetőinek tekintélyével támasszák alá a törvény
előírásaitól mentes evangélium igazát. A gyűlésen meg kellett
küzdeniük a törvényeskedő „áltestvérek" véleményével és befo-
lyásával. Ha mindezek u t á n a jeruzsálemi „tekintélyesek" fenn-
tartások nélkül szabad utat adnak Páléknak az ingyen kegyelem
evangéliumának hirdetésére a pogányok között, sőt az oszlop-
apostolok kézfogásukkal nyílt színen az egyház közös ügyének
nyilvánítják Pálék szolgálatát, akkor nem kétséges, hogy Pálék

100
 álláspontját a jézusi örökséggel összhangban levőnek találták, és
ezért azután az ő oldalukra is álltak.
Vajon elérték-e Pálék, amit akartak? A frontok továbbra is
fennmaradtak — mondja Meyer. Így is van, amennyiben a fron-
tok fennmaradását úgy értjük, hogy a zsidókeresztyének a jeru-
zsálemi határozat után is vállalták a törvény igáját, míg a nem
zsidó származású keresztyének élhették életüket enélkül is. Aki
viszont ebben Pálék kudarcát látja, félreérti szándékukat. Mert
ők elsősorban nem a törvény ellen harcoltak, hanem az ellen a
kényszer ellen, amelyet az „áltestvérek" akartak alkalmazni a
nem zsidó származású keresztyénekkel szemben. De ha Pálék
nem engedtek ennek a kényszernek, ők sem követelhették meg,
hogy a zsidó származásúak eldobják maguktól atyáiktól örökölt
életformájukat. Mert ez is az evangéliumi szabadság megsértése
lett volna. Végeredményben tehát a missziói munka szétválasz-
tását az evangélium igazságához igazodó döntésként kell érté-
kelnünk.
De vétenénk az igazság ellen, ha azt a benyomást keltenénk az
apostoli gyűlésről, hogy ott sikerült a felmerült vitás kérdéseket
és a meglévő feszültségeket a zsidó és nem zsidó származású ke-
resztyének között egyszer s mindenkorra megoldani, illetve fel-
oldani. „Előfordult-e egyáltalán az egyháztörténet során — teszi
fel a kérdést találóan F. Mussner — hogy egy zsinatnak sikerült
olyan megoldásokat találnia, amelyek nyomán nem keletkeztek
újabb problémák"? Továbbra sem tartotta tiszteletben mindenki
a másik munkaterületét. Bár Pál kínosan ügyelt arra, hogy „má-
sok fáradozásával ne kérkedjék", s ezért inkább ú j és még érin-
tetlen missziói terület u t á n nézett (2Kor 10,15—16), zsidókeresz-
tyén ellenlábasai mégis gyakran kaszáltak bele az ő vetésébe
(lKor 1,12; 2Kor 11,12; Fii 3,2). A jeruzsálemi gyűlés döntött
ugyan a pogány származású keresztyének sorsáról, de n e m tisz-
tázta a zsidókeresztyének helyzetét és kötelezettségeit a vegyes
eredetű gyülekezetekben. Tulajdonképpen ebből a tisztázatlan-
ságból eredt Péternek éppen a következő szakaszban pellengérre
állított kétszínű magatartása az antiokhiai gyülekezetben (2,11—
14). Pál levelei, mindenekelőtt a Galata-levél pedig azt bizonyít-
ják, hogy az „áltestvérek" a gyűlés után sem hagytak fel akna-
munkájukkal.
Sőt a zsidókeresztyénség törvényeskedő irányzata felfogásával

101
erősen hatott keresztyén nemzedékek hosszú sorának gondolko-
dásmódjára is. Már az első századok hivatalos és uralkodó teoló-
giai irányzatában, az ún. korai katolicizmusban fontosabb szere-
pet játszottak az erkölcsi szempontok, mint a feltétel nélküli ke-
gyelem evangéliuma. Mégis az evangélium győzelmét kell látnunk
abban, hogy a fiatal keresztyénség az apostol leveleit a kanoni-
kus, tehát a hitét és életét meghatározó iratok közé sorolta, és ez-
által az Istennel való közösség lehetősége az erre méltatlanok szá-
mára is nyitva maradt. Nem volt tehát hiábavaló Pál és Barnabás
helytállása az egyháztörténet egyik legkritikusabb pillanatában,
a jeruzsálemi apostoli gyűlésen. Végtére is bebizonyosodott, hogy
az egyház nem hirdethet más evangéliumot, csak azt, amit Pál
is hirdetett a galaták között.

Mit bizonyítanak a Pál és Péter között

Antiokhiában történtek?
2,11—31

2,11—21: (11) Amikor pedig Kéfás Antiokhiába jött, 1 az ő jelen-

létében 2 szembefordultam vele, mert okot adott az elmaraszta-
lásra, 3 (12) Mielőtt ugyanis néhányan odajöttek Jakabtól,4 együtt
evett a pogányokkal. 5 Amikor pedig azok megérkeztek, vissza-
húzódott és elkülönült, 6 mert fél a körülmetéltek közül valóktól. 7
(13) Vele együtt képmutatásba fogott 8 a többi zsidó 9 is, úgyhogy
képmutatásukkal 10 magukkal rántották még Barnabást is. (14) De
amikor láttam,11 hogy nem az evangélium igazságának 12 megfe-
lelő egyenes úton járnak, mindnyájuk előtt13 ezt mondtam Kéfás-
nak:
„Ha te zsidó létedre pogány módra,14 és nem zsidó módra élsz,
hogyan kényszerítheted 15 a pogányokat 16 arra, hogy zsidó szokás
szerint éljenek? 17 (15) Mi, természet szerint18 zsidók, és nem po-
gányok közül való bűnösök,19 (16) mivel tudjuk, hogy az ember
nem igazul meg 20 a törvény cselekedetei 21 alapján, hacsak nem a
Jézus Krisztusba vetett hit által, mi is a Krisztus Jézusban hit-
tünk, 22 hogy megigazuljunk a Krisztusba vetett hit és nem a tör-
vény cselekedetei alapján, mert a törvény cselekedetei alapján
nem igazul meg egyetlen „test" 23 sem. (17) Ha viszont Krisztus-
ban keresve megigazulást, mi magunk is bűnösöknek 24 bizonyu-
lunk, akkor talán Krisztus a bűnt szolgálja?25 Szóba se kerüljön! 26

102
(18) Mert ha azokat, amiket leromboltam, újra felépítem, törvény-
szegőnek magam nyilvánítom magamat.27 (19) Én ugyanis a tör-
vény által meghaltam a törvénynek, hogy Istennek éljek. Krisz-
tussal együtt keresztre vagyok feszítve! 28 (20) Élek pedig többé
nem én, hanem Krisztus él bennem. Azt az életet pedig, amelyet
most testben élek, hitben élem, 29 mégpedig az Isten Fiába vetett
hitben, aki szeretett engem és önmagát adta értem. (21) Nem te-
szem érvénytelenné Isten kegyelmét; 30 ha ugyanis a törvény által
jön létre az igazság,31 akkor Krisztus hiába halt meg."
1
Antiokhiába jött: M i k o r é r k e z h e t e t t P é t e r A n t i o k h i á b a ? T h . Z a h n
úgy véli, hogy a P á l által e m l í t e t t esetnek m é g a j e r u z s á l e m i t a n á c s -
kozás előtt k e l l e t t történnie, h i s z e n az ott e l f o g a d o t t m e g á l l a p o d á s az
ilyen t e r m é s z e t ű ö s s z e ü t k ö z é s e k n e k e l e j é t v e t t e . Z a h n f i g y e l m e n k í v ü l
h a g y j a , h o g y P á l eddig az i d ő r e n d e t k ö v e t v e i d é z t e fel az e s e m é n y e k e t ,
s b i z o n y á r a e h h e z t a r t j a m a g á t m o s t is. E z e n k í v ü l A n t i o k h i á b a n o l y a n
k é r d é s k ö r ü l p a t t a n t ki az e l l e n t é t , amelyről a j e r u z s á l e m i g y ű l é s n e m
intézkedett. P é t e r t e h á t a j e r u z s á l e m i gyűlés u t á n é r k e z e t t A n t i o k h i á b a ,
olyan i d ő p o n t b a n , a m i k o r P á l és B a r n a b á s is o t t tartózkodott. A C s e l e -
k e d e t e k k ö n y v e szerint a g y ű l é s u t á n m i n d k e t t e n v i s s z a t é r t e k A n -
t i o k h i á b a (15,35), ott e g y ü t t s z o l g á l t a k egy ideig, d e a m á s o d i k missziói
ú t r a m á r n e m e g y ü t t i n d u l t a k (15,39). A m á s o d i k missziói ú t v é g é n P á l
ú j r a A n t i o k h i á b a n t a l á l h a t ó (18,22). Hogy B a r n a b á s is ott t a r t ó z k o -
dik-e, a r r ó l n i n c s e n t u d o m á s u n k . E z é r t nagy a valószínűsége a n n a k ,
hogy P é t e r n e m s o k k a l a j e r u z s á l e m i gyűlés u t á n m e n t A n t i o k h i á b a .
E m e l l e t t szól az is, hogy a z a n t i ó k h i a i eset a z s i d ó - és p o g á n y k e r e s z -
t y é n e l l e n t é t n e k m é g a k e z d e t i s z a k a s z á t m u t a t j a be. A m á s o d i k m i s z -
sziói ú t v é g é n ez az ellentét m á r sokkal á l t a l á n o s a b b lehetett. — M i
k é s z t e t h e t t e P é t e r t a r r a , h o g y A n t i o k h i á b a m e n j e n ? Pál e r r ő l s e m
á r u l el s e m m i t T a l á n m á r ő s e m t u d t a e l f o g a d n i a j e r u z s á l e m i e k t ö r -
v é n y e s k e d ő v o n a l á t (Gaechter). E r r e k ö v e t k e z t e t h e t ü n k abból a t é n y -
ből is, hogy k e z d e t b e n t e l j e s közösséget v á l l a l t a z antiókhiai g y ü l e -
kezet n e m zsidó s z á r m a z á s ú keresztyéneivel. 2 Jelenlétében: ( k a t a p r o -
szópon) A k i f e j e z é s é r t e l m e v i t a t o t t . Egyes ó e g y h á z i a t y á k „ s z í n l e g " -
n e k vették, m e r t ezzel g o n d o l t á k a l á t á m a s z t a n i a z t az e l k é p z e l é s ü k e t ,
hogy P á l és P é t e r c s u p á n „ o k u l á s u l " szállt s z e m b e egymással. F. M u s s -
n e r viszont t ú l e x p o n á l j a a k i f e j e z é s t , és azt m o n d j a , hogy Pál „ s z e m -
t ő l - s z e m b e " r o n t o t t P é t e r n e k . A f o r d u l a t a z o n b a n n e m jelent t ö b b e t ,
m i n t L k 2,31-ben és 2Kor 1 0 , l - b e n . 3 Okot adott az elmarasztalásra: Az
apostol P é t e r h e l y z e t é t egy ritkán h a s z n á l t és m a g y a r r a n e h e z e n f o r -
d í t h a t ó szóval í r j a körül. A p a s s z í v szerkesztésből n e m tűnik ki, h o g y
ki m a r a s z t a l t a el. A v i s e l k e d é s é n m e g ü t k ö z ő n e m zsidó s z á r m a z á s ú k e -
r e s z t y é n e k - e ( L u t h e r ) , t a l á n m a g a P á l apostol, v a g y esetleg P é t e r s a j á t
m a g á t azáltal, a m i t t e t t (Schlier). Lehetséges, h o g y P á l az ige p a s s z í v
a l a k j á v a l I s t e n r e , m i n t a P é t e r m a g a t a r t á s á t e l m a r a s z t a l ó végső f ó r u m -
r a a k a r u t a l n i . 4 Néhányan Jakabtól: Sok f ü g g a t t ó l , hogy a h a n g s ú l y t

103
m e l y i k szóra h e l y e z z ü k . H a J a k a b n e v é t v é l j ü k h a n g s ú l y o s n a k , a k k o r
e n n e k a n é h á n y z s i d ó k e r e s z t y é n n e k J a k a b m e g b í z á s á b ó l kellett A n -
t i o k h i á b a érkezni. E l l e n k e z ő e s e t b e n P á l s z á n d é k a c s a k a szellemi h á t -
t é r f e l v á z o l á s a v o l n a . M i n d e n e s e t r e n e m v é l e t l e n ü l említi J a k a b n e -
vét. A j e r u z s á l e m i g y ű l é s u t á n a z első gyülekezet v e z e t é s e egyre i n k á b b
J a k a b kezébe k e r ü l t (Csel 21,18kk), s ez e g y ú t t a l a t ö r v é n y h e z r a g a s z -
k o d ó k szigorúbb i r á n y z a t á n a k e l ő t é r b e kerülését is jelentette. 5 Együtt
evett a pogányokkal: T e r m é s z e t e s e n p o g á n y o k b ó l k e r e s z t y é n n é l e t t
t e s t v é r e k k e l v á l l a l t közös é t k e z é s r ő l v a n szó. M i l y e n a l k a l m a k r a k e l l
g o n d o l n u n k ? A z ú r v a c s o r á r a és a z ú r v a c s o r á h o z k a p c s o l ó d ó „ a g a p é r a "
(Lietzmann, S c h l i e r , Oepke), v a g y a n e m zsidó c s a l á d o k k ö r é b e n r e n -
d e z e t t asztali e g y ü t t l é t e k r e ( L a g r a n g e ) ? E l f o g a d h a t ó választ a k é r d é s r e
a p o g á n y k ö r n y e z e t b e n élő zsidók é l e t é t s z a b á l y o z ó előírások i s m e r e t é -
b e n k a p h a t u n k . A P a l e s z t i n á n k í v ü l élő zsidóság, h a élni a k a r t , k é n y -
t e l e n volt p o g á n y h á z a k b a n is m e g f o r d u l n i . T e h á t a puszta e g y ü t t l é t
zsidó és n e m z s i d ó s z á r m a z á s ú k e r e s z t y é n e k k ö z ö t t n e m j e l e n t h e t e t t
p r o b l é m á t . A n n á l i n k á b b az a s z t a l r a kerülő t i s z t á t a l a n ételek f o g y a s z -
t á s a (vö.: Csel 10,1—15). M e r t a p o g á n y h á z b a n v e n d é g e s k e d ő h i t h ű
zsidó csak a m a g á v a l hozott é t e l t és italt f o g y a s z t h a t t a (Str-B. III.
421k). Ezeket a s z e m p o n t o k a t f i g y e l e m b e v é v e i g a z a t kell a d n u n k
G. Kittelnek, a k i s z e r i n t A n t i o k h i á b a n n e m a z ú r v a c s o r a i k ö z ö s s é g
m e g b o n t á s a j e l e n t e t t e a gondot, h i s z e n a k e n y é r é s a bor n e m s z á m í t -
h a t o t t t i s z t á t a l a n é t e l n e k és i t a l n a k . De az ú r v a c s o r á h o z k a p c s o l ó d ó
„ a g a p é " m á r l e l k i i s m e r e t i k é r d é s s é v á l h a t o t t e g y zsidókeresztyén s z á -
m á r a . V a l ó s z í n ű l e g A n t i o k h i á b a n is, é p p e n ú g y , m i n t K o r i n t h u s b a n
( l K o r 11,20—21), a közös é t k e z é s e k a l k a l m á r a m i n d e n k i hozott m a g á -
v a l v a l a m i t , a m i b ő l a t ö b b i e k e t m e g k í n á l t a . E z e k között az é t e l e k k ö -
zött b i z o n y á r a a k a d t olyan is, a m e l y n e k e l f o g y a s z t á s á t zsidó e m b e r
s z á m á r a a t ö r v é n y m e g t i l t o t t a ( l á s d : 3Móz 11. f.). Különösen is f i g y e -
l e m r e m é l t ó a 34. vers, a m e l y s z e r i n t m é g az e g y é b k é n t k u l t i k u s é r t e -
l e m b e n „tiszta", t e h á t ehető é t e l is tiltottá v á l i k , ha olyan e d é n y b e
k e r ü l , a m e l y b e n k o r á b b a n t i s z t á t a l a n étel volt. Í g y m á r é r t h e t ő , hogy
egy zsidó e m b e r s z á m á r a m i é r t j e l e n t e t t á l l a n d ó b i z o n y t a l a n s á g o t és
lelkiismereti g o n d o t leülni egy p o g á n y e m b e r a s z t a l á h o z ) . A r r a , hogy
a feszültség A n t i o k h i á b a n a z „ a g a p é " és n e m a m a g á n h á z a k n á l folyó
v e n d é g e s k e d é s k ö r ü l p a t t a n t ki, a n e m zsidó s z á r m a z á s ú k e r e s z t y é -
n e k r e n e h e z e d ő l e l k i k é n y s z e r b ő l (14. v.!) is k ö v e t k e z t e t h e t ü n k . P é t e r
és t á r s a i v i s s z a h ú z ó d á s á n a k é s e l k ü l ö n ü l é s é n e k (12. v.) n y i l v á n o s n a k és
d e m o n s t r a t í v n a k k e l l e t t lennie. Ez pedig l e g i n k á b b úgy k é p z e l h e t ő el,
h o g y az ú r v a c s o r a előtt vagy u t á n (a II. s z á z a d b a n keletkezett D i d a c h é
—9,1— s z e r i n t a z ú r v a c s o r a a s z e r e t e t v e n d é g s é g v é g é n k e r ü l t szétosz-
t á s r a , de n e m bizonyos, h o g y m i n d e n ü t t így v o l t ) a zsidókeresztyének
e l v o n u l t a k é s m a g u k között f o g y a s z t o t t á k el v a c s o r á j u k a t . 6 Vissza-
húzódott és elkülönült: az e r e d e t i szövegben a z i g é k i m p e r f e k t u m b a n
állnak, és ez a r r a enged k ö v e t k e z t e t n i , h o g y a z asztalközösség m e g -
szakítása P é t e r részéről t é t o v á z v a ugyan, d e e g y r e fokozódó g y a k o r i -
sággal m e n t v é g b e . ' F é l t a körülmetéltek közül valóktól: P á l t e h á t a
P é t e r m a g a t a r t á s á b a n beállt v á l t o z á s t f é l e l e m m e l m a g y a r á z z a (Vö.:
M k 14,66—72 é s p á r h . - v a l ! P é t e r n e m először b i z o n y u l t v á l s á g o s hely-

104
z e t b e n g y á v á n a k . ) Mitől f é l h e t e t t ? F é l e l m é n e k o k á r ó l csak a k k o r
m o n d h a t u n k v a l a m i közelebbit, h a t u d j u k , k i k v o l t a k a „ k ö r ü l m e t é l -
t e k közül v a l ó k " . Ez a megnevezés, k i s z a k í t v a az összefüggésből, n e m
k e r e s z t y é n z s i d ó k r a is v o n a t k o z h a t . S c h m i t h a l s úgy is g o n d o l j a , hogy
P é t e r f é l e l m e v a l a m i f é l e k é p p e n k a p c s o l a t b a n v a n a zsidóság keresz-
t y é n e l l e n e s á l l á s p o n t j á v a l . M u n c k v i s z o n t m á r k o r á b b a n zsidóvá lett
p o g á n y k e r e s z t y é n e k e t l á t b e n n ü k . De a m a g y a r á z ó k n a g y t ö b b s é g é n e k
v é l e m é n y e s z e r i n t P é t e r f é l e l m e a z e g y h á z z s i d ó k e r e s z t y é n ágával,
m é g p e d i g a j e r u z s á l e m i e k k e l v a n összefüggésben. E r r e m u t a t az a
t é n y , hogy eddigi m a g a t a r t á s a a J a k a b t ó l j ö v ő t e s t v é r e k m e g é r k e z é -
s e k o r v á l t o z o t t meg. Mi f é l n i v a l ó j a volt a j e r u z s á l e m i e k t ő l P é t e r n e k ?
C u l l m a n n azt á l l í t j a , h o g y a b b a n az i d ő b e n m á r J a k a b k e z é b e n volt a
j e r u z s á l e m i g y ü l e k e z e t vezetése, s vele s z e m b e n P é t e r i s alárendelt
h e l y z e t b e k e r ü l t . C u l l m a n n f e l t e v é s e a z o n b a n n e m illik b e l e a j e r u -
z s á l e m i g y ü l e k e z e t t ö r t é n e t é r ő l k i a l a k u l t k é p b e . A l i g h a n e m F. Muss-
n e r n e k v a n igaza, a k i P é t e r f é l e l m é n e k o k á t a j e r u z s á l e m i gyűlés h a -
t á r o z a t á b a n keresi. E b b e n ugyanis a b é k e s s é g k e d v é é r t a zsidók és
p o g á n y o k k ö z ö t t v é g z e t t missziói m u n k á t e l h a t á r o l t á k egymástól, és
e g y ú t t a l P é t e r r e b í z t á k a zsidómisszió á p o l á s á t és e l ő m o z d í t á s á t (2,7—9).
A m i k o r t e h á t P é t e r , m i n t a zsidómisszió felelőse, a t ö r v é n y előírásait
f é l r e t é v e e g y ü t t e v e t t a p o g á n y b ó l l e t t k e r e s z t y é n e k k e l , joggal t a r t -
h a t o t t az egyezségre h i v a t k o z ó j e r u z s á l e m i e k s z e m r e h á n y á s a i t ó l . Alap-
j á b a n v é v e t e h á t attól f é l h e t e t t , hogy n y i t o t t s á g a a p o g á n y o k felé fel-
b o r í t h a t j a a n e h e z e n l é t r e j ö t t egyensúlyt és békességet. F i g y e l e m r e -
m é l t ó G a e c h t e r v é l e m é n y e is, aki s z e r i n t P é t e r „ t ö r v é n y s z e g é s é n e k "
h í r e m e g n e h e z í t e t t e v o l n a a palesztíniai z s i d ó k e r e s z t y é n s é g a m ú g y is
f e s z ü l t s é g e k k e l t e r h e s helyzetét a K r i s z t u s b a n n e m h i v ő zsidók között.
N e m l e h e t e t l e n , hogy P é t e r n e k ilyen k ö v e t k e z m é n y e k e t is m é r l e g e l n i e
kellett. 8 Képmutatásba fogott: N e m kétséges, P é t e r és t á r s a i viselke-
d é s é n e k ily m ó d o n v a l ó j e l l e m z é s e P á l v é l e m é n y é t t ü k r ö z i . De mi az,
a m i m i a t t v i s e l k e d é s ü k e t k é p m u t a t á s n a k bélyegzi? T a l á n a z é r t , m e r t
az asztalközösség f e l a d á s á v a l m e g a k a r j á k téveszteni a J e r u z s á l e m b ő l
jött t e s t v é r e k e t (Schlier) ? H a ez lett v o l n a a s z á n d é k u k , m á r az érke-
zésük p i l l a n a t á b a n el k e l l e t t v o l n a k ü l ö n ü l n i ü k , n e m p e d i g f o k o z a t o s a n
f e l h a g y n i a közös é t k e z é s e k k e l . Vagy esetleg a k ö v e t k e z e t l e n s é g é é r t jut
ki P é t e r n e k az e l m a r a s z t a l á s , a m e l y r e n e m k e r ü l t v o l n a sor, ha meg-
m a r a d a zsidó é l e t f o r m a m e l l e t t (Schmithals) ? B i z o n y á r a U. Wilckens-
n e k v a n igaza, aki s z e r i n t P á l n a k ennél n y o m ó s a b b okai v a n n a k arra,
hogy P é t e r k é p m u t a t á s s a l v á d o l j a . P é t e r „ s z í n e v á l t o z á s á b a n " az evan-
g é l i u m i g a z s á g á n a k (14. v.) f e l a d á s á t , sőt l e j á r a t á s á t l á t j a ( T h W B VIII.
568. o.). P á l ítélete t e h á t egybecseng J é z u s n a k k o r a f a r i z e u s a i és írás-
t u d ó i f e l e t t g y a k o r o l t k r i t i k á j á v a l (Mt 23). 0 T ö b b i zsidó: Ti. zsidó-
keresztyén. Éppen a n n a k a keresztyénüldözésnek következtében,
a m e l y n e k a n n a k i d e j é n P á l is aktív r é s z e s e volt, m e n e k ü l t n é h á n y
zsidókeresztyén A n t i o k h i á b a , ahol s z o l g á l a t u k n y o m á n keresztyén
g y ü l e k e z e t t á m a d t . Igen valószínű, hogy P á l és P é t e r összeütközésé-
n e k i d e j é n is k ö z ü l ü k k e r ü l t e k ki a g y ü l e k e z e t l e g t e k i n t é l y e s e b b veze-
tői, a k i k — P á l szavaiból ez d e r ü l k i — a „ P é t e r - f o r d u l a t " előtt f e n n -
t a r t á s o k n é l k ü l v á l l a l t á k az asztalközösséget n e m zsidó s z á r m a z á s ú

105
t e s t v é r e i k k e l . 10 Képmutatásukkal: A „ h ü p o k r i s z i s z " d a t i v u s z a dat.
i n s t r u m e n t a s ezért a „ k é p m u t a t á s u k b a " f o r d í t á s n e m h e l y e s . 11 Amikor
l á t t a m : A f o g a l m a z á s e l á r u l j a , hogy P á l n e m a v a t k o z o t t b e l e a z o n n a l
a g y ü l e k e z e t b e n k i a l a k u l t visszás h e l y z e t b e . B u r t o n ú g y véli, h o g y
a m i k o r a dolog k e z d e t é t vette, P á l n e m volt A n t i o k h i á b a n , s c s a k
v i s s z a t é r t e k o r figyelt f e l a r r a , ami a g y ü l e k e z e t b e n i d ő k ö z b e n v é g b e -
m e n t . A z összefüggés a z o n b a n m á s t s u g a l l . K e z d e t b e n n e m l á t h a t t a ,
hogy m i v é f e j l ő d n e k a dolgok. T a l á n n e m is t a r t o t t a m a g á t illetékes-
n e k a k ö z b e a v a t k o z á s r a , hiszen n e m ő volt a g y ü l e k e z e t vezetője.
De a m i k o r a p o g á n y s z á r m a z á s ú k e r e s z t y é n e k is ú g y é r e z t é k , h o g y
P é t e r t k ö v e t v e zsidó m ó d r a kellene é l n i ü k , a k k o r k é n y t e l e n volt f e l -
szólalni. 12 Az e v a n g é l i u m igazsága: L á s d 2,5! 13 Mindnyájuk előtt:
T e h á t a z egész g y ü l e k e z e t j e l e n l é t é b e n , b e l e é r t v e a n e m zsidó s z á r -
m a z á s ú gyülekezeti t a g o k a t is. 14 Pogány módra: T e r m é s z e t e s e n ezzel a
k i f e j e z é s s e l Pál zsidó e l ő í r á s o k a t m e l l ő z ő keresztyén é l e t m ó d o t hozza
szóba, n e m pedig a p o g á n y o k é t . 15 Kényszerítheted: A s z ó n a k n y i l v á n -
v a l ó a n f o n t o s s z e r e p e v a n P á l teológiai á l l á s p o n t j á b a n , m e r t m á r 2,3-
b a n is él vele. 1 6 P o g á n y o k a t : É r t s d : n e m zsidó s z á r m a z á s ú k e r e s z t y é -
n e k e t . L á s d 14. j. 17 Zsidó szokás szerint éljenek: Az ö s s z e f ü g g é s s z e r i n t
P á l i t t a zsidó étkezési előírások k ö v e t é s é r e céloz. D e a szó (ioudai-
dzein) a zsidóságba v a l ó á t t é r é s t is j e l e n t h e t i (Esz. 8,17). N e m lehetetlen,
hogy P á l mégis e b b e n a s ú l y o s a b b é r t e l e m b e n h a s z n á l j a a szót. 18 Ter-
mészet s z e r i n t : T u l a j d o n k é p p e n így is f o r d í t h a t n á n k : s z á r m a z á s a l a p -
ján. P á l azonban n e m véletlenül v o n j a bele mondanivalójába a termé-
s z e t n e k m á r az ó k o r b a n filozófiai t a r t a l o m m a l telített f o g a l m á t . A t e r -
m é s z e t szerinti s z á r m a z á s t anélkül, h o g y k i m o n d a n á , s z e m b e á l l í t j a
egy m á s f a j t a , Lélektől v a l ó s z á r m a z á s s a l . (Vö.: R m 3,27; 11,241; Ef 2,3).
E z t a s z e m p o n t o t n e m h a g y h a t j u k f i g y e l m e n kívül az egész, e g y é b k é n t
r e n d k í v ü l p r o b l e m a t i k u s m o n d a t é r t e l m e z é s é n é l . 19 N e m pogányok kö-
zül v a l ó bűnösök: P á l n a k ez a k i j e l e n t é s e k é t f é l e k é p p e n érthető. A t a -
g a d á s v o n a t k o z h a t az egész f o r d u l a t r a , d e leszűkítve a p o g á n y s z á r m a -
z á s r a is. A z első v á l t o z a t szerint P á l a z t m o n d j a , hogy m i (zsidók) n e m
a b ű n ö s pogányok k ö z é t a r t o z u n k . A m á s o d i k s z e r i n t P á l m a g á t és a
t ö b b i zsidót is a b ű n ö s ö k közé s o r o l j a , csak n e m a p o g á n y s z á r m a -
z á s ú a k közé. N y e l v t a n i l a g m i n d k é t v á l t o z a t elképzelhető, b á r az előbbi
m o n d a n i v a l ó j á t egy j e l z ő s szerkezet ( b ű n ö s pogányok) e g y é r t e l m ű b b é
t e t t e v o l n a . A G a l a t a - l e v é l m a g y a r á z ó i szinte k i v é t e l n é l k ü l az első
v á l t o z a t mellett t ö r n e k l á n d z s á t , m o n d v á n , — v é l e m é n y e m szerint B i l -
l e r b e c k h a t á s a a l a t t (Str.-B. III. 537. ο.) —, hogy a p o g á n y o k n a k b ű n ö s -
k é n t v a l ó emlegetése s z i n t e m e g k ö v e s e d e t t f o r d u l a t t á v á l t a zsidóság
a j k á n . T e r m é s z e t e s e n P á l s z a v a l n a k ez az é r t e l m e n i n c s ö s s z h a n g b a n
a megigazulásról vallott és a következőkben kifejtett álláspontjával, s
ezért m é g az e r e d e t i szöveg jelentős k é z i r a t a i n a k egy r é s z e is s z ü k s é -
g e s n e k l á t j a , hogy k ö v e t k e z ő m o n d a t b a egy ellentétes kötőszót illesz-
szen. A z exegéták v é l e m é n y e s z e r i n t P á l s z a v a i n a k é r t e l m e végül is
a k ö v e t k e z ő v o l n a : A n n a k ellenére, h o g y a zsidónak s o k az előnye a
p o g á n n y a l szemben ( R m 3,1—2; 9,4—5), m e r t Isten t ö r v é n y é n e k i s m e -
r e t é b e n n e m kell a b ű n sötétségében tévelyegnie, e g y e d ü l a K r i s z t u s b a
v e t e t t hit által lehet I s t e n előtt igazzá. A m a g a m részéről, b á r így egy

106
á l t a l á n o s és s z i n t e a u t o m a t i k u s s á v á l t e x e g e t i k a i reflexszel k e l l s z e m -
beszállnom, a m á s o d i k f o r d í t á s i lehetőséget t a r t o m helyesnek. V é l e m é -
n y e m s z e r i n t m o n d a t á v a l P á l egy s o r b a á l l í t j a a zsidókat a b ű n ö s p o g á -
n y o k k a l . N e h e z e n t u d o m e l h i n n i , hogy a z a p o s t o l a j k á r a v e n n e egy
olyan k ö z h e l l y é v á l t zsidó v é l e m é n y t , a m e l l y e l n e m egyszer élesen
s z e m b e h e l y e z k e d i k (Gal 3,22; R m 3,9). Még O e p k e is, aki e g y é b k é n t
az első f o r d í t á s i lehetőség m e l l e t t van, k é n y t e l e n m e g á l l a p í t a n i , h o g y
P á l „itt o l y a n e n g e d m é n y t tesz a zsidó g o n d o l k o d á s m ó d i r á n y á b a ,
a m e l y n e h e z e n e g y e z t e t h e t ő össze az ő t ö r v é n y é r t e l m e z é s é v e l . (Gal.
K o m m . 59. ο.) D e m i é r t t e n n e e n g e d m é n y t , és f ő l e g olyan h a l l g a t ó s á g
előtt, a m e l y n e k j ó része n e m zsidó s z á r m a z á s ú k e r e s z t y é n ? ! (14. v.)
P á l r e n d k í v ü l t ö m ö r m o n d a t á t R m 2,25—3,9-ben f e j t i ki b ő v e b b e n .
A szóban f o r g ó m o n d a t é r t e l m e z é s e e g y é b k é n t k i h a t a k ö v e t k e z ő s z a -
kasz m a g y a r á z a t á r a is, ahol a „ b ű n ö s ö k " k i f e j e z é s ú j r a f e l b u k k a n .
20
Igazul m e g : A m e g i g a z u l á s f o g a l o m k ö r e P á l korai leveleiben
UThessz Fii I.) m é g n e m , v a g y legalábbis n e m a későbbi k i f o r r o t t
a l a k j á b a n j e l e n t k e z i k . Még az első K o r i n t h u s i - l e v é l b e n sem áll a f ő -
m o n d a n i v a l ó s o d r á b a n (Lásd 1,30; 4,4; 6,11). B á t r a n f e l t é t e l e z h e t j ü k
tehát, h o g y P á l az egyetlen e v a n g é l i u m m o n d a n i v a l ó j á t a m e g i g a z u l á s
k é r d é s e i n e k ö s s z e f ü g g é s é b e n a zsidókeresztyén t ö r v é n y e s k e d ő k elleni
h a r c a s o r á n e m e l t e ki és f o g l a l t a össze. A s z á z a d e l ő n Wrede, ú j a b b a n
pedig K e r t e l g e hangsúlyozza, h o g y P á l m e g i g a z u l á s t a n a a j u d a i s t á k k a l
vívott szellemi h a r c á b a n a l a k u l t ki. E b b e n i g a z u k is van. C s a k h o g y
azt is á l l í t j á k , h o g y a h a r c k ö v e t k e z t é b e n az e v a n g é l i u m e l t o r z u l t és
e g y o l d a l ú v á lett. E r r ő l a z o n b a n szó sincs. P á l n e m a d t a fel az e v a n g é -
liumot, h a n e m c s u p á n egy ú j h e l y z e t b e n a l k a l m a z t a a n n a k i g a z s á g á t .
A m e g i g a z u l á s e v a n g é l i u m i é r t e l m é t P á l í r á s á b a n először a G a l a t a -
levélben f e j t i ki. 21 A törvény cselekedetei: É r t s d : a t ö r v é n y á l t a l k ö -
vetelt, esetleg m á r v é g b e v i t t cselekedetek, t e n n i v a l ó k . B á r az össze-
f ü g g é s a l a p j á n e l s ő s o r b a n az étkezési e l ő í r á s o k r a k e l l e n e g o n d o l n u n k ,
az e l v o n t a b b f o g a l m a z á s mégis azt érzékelteti, h o g y P á l m á r n e m r é s z l e t -
k é r d é s e k k e l foglalkozik. 22 Hittünk: a z eredeti szövegben a „ p i s z t e u e i n "
ige aorisztoszát t a l á l j u k , s e z é r t a h i t r e j u t á s e s e m é n y é r e t e t t c é l z á s n a k
k e l l v e n n ü n k . 23 „Test": P á l a 16. v. m á s o d i k f e l é b e n Zsolt 143,2-t idézi
é r v e l é s é n e k a l á t á m a s z t á s á r a . D e a z s o l t á r szövegében n é h á n y szót m e g -
változtat. í g y a „ m i n d e n élő" h e l y e t t „ m i n d e n t e s t " k e r ü l a l e v é l b e .
M i n d e n b i z o n n y a l teológiai m e g f o n t o l á s o k j á t s z o t t a k k ö z r e ebben, m e r t
a f o r d í t á s a l a p j á u l szolgáló szó, a „ s z a r x " P á l t e o l ó g i á j á n a k egyik
kulcsszava, és a z e m b e r t , m i n t I s t e n n e l m e g h a s o n l o t t l é n y t á l l í t j a e l é n k .
24
Bűnösöknek: A szó v i s s z a u t a l a 15. v e r s b e n m o n d o t t a k r a , é s e z é r t
az ott k i f e j t e t t g o n d o l a t t a l v a l a m i k é p p e n rímelnie kell a 17. v e r s m o n -
d a n i v a l ó j á n a k . 25 A feltételes m o n d a t n y e l v t a n i l a g e g y a r á n t k i f e j e z h e t
valós és v a l ó t l a n f e l t e v é s t (casus r e á l i s és i r r e á l i s ) . Ezért a m o n d a t
é r t e l m e z é s é n e k t e k i n t e t é b e n m e g o s z l a n a k a v é l e m é n y e k . L u t h e r és m é g
s o k a n m á s o k c a s u s i r r e a l i s n a k veszik, és az a p o s t o l szavait a k ö v e t -
kezőképpen értelmezik: Ha a Krisztusban keresett megigazulás n e m
v o l n a elegendő, és így mi t o v á b b r a is b ű n ö s ö k m a r a d n á n k , a k k o r
K r i s z t u s t a b ű n s z o l g á j á n a k k e l l e n e t a r t a n u n k . M i v e l pedig ez u t ó b b i
állítás képtelenség, a K r i s z t u s b a n k e r e s e t t m e g i g a z u l á s elegendő v o l t á t

107
s e m lehet k é t s é g b e vonni. A m o n d a t n a k ez a z é r t e l m e z é s e a z o n b a n
n e m simul b e l e e l é g g é a g o n d o l a t m e n e t b e , m e r t P á l m o s t a z s i d ó k e -
r e s z t y é n e k s z e m s z ö g é b ő l v i z s g á l j a a m e g i g a z u l á s k é r d é s é t , és a r r a k e r e s
v á l a s z t , hogy k ü l ö n b - e a t ö r v é n y előírásait k ö v e t ő zsidókeresztyén az
ezt n e m v á l l a l ó p o g á n y k e r e s z t y é n n é l , és e n n é l f o g v a joga v a n - e t á v o l
t a r t a n i a m a g á t tőle. A v á l a s z a p e d i g e r r e a k é r d é s r e csak ez l e h e t : H a
K r i s z t u s b a n k e r e s s ü k m e g i g a z u l á s u n k a t , a k k o r a zsidókeresztyén é p -
p e n úgy k e g y e l e m r e szoruló b ű n ö s , m i n t a p o g á n y b ó l lett k e r e s z t y é n .
A m o n d a t b a n t e h á t P á l v a l ó s á g o s helyzetet f e l t é t e l e z . 26 Szóba s e k e -
rüljön: „ m é g e n o i t o " , m a g y a r r a p o n t o s a n á t n e m ültethető, e r ő s i n -
d u l a t i töltésű e l u t a s í t ó szónoki, i l l e t v e i r o d a l m i f o r d u l a t P á l k o r á b a n .
Az apostol g y a k r a n él vele, a m i k o r e l l e n f e l e i n e k a z e v a n g é l i u m m é r -
t é k é n k é p t e l e n s é g n e k b i z o n y u l ó k é r d é s e i t kell e l h á r í t a n i a (Gal 3,21;
6,14; R m 3,4.6.31; 6,2.15; 7,7.13; 9,14; 11,1.11; l K o r 6,15). 27 Az a p o s t o l
v á r a t l a n u l a t ö b b e s s z á m első s z e m é l y h a s z n á l a t a h e l y e t t egyes s z á m
első s z e m é l y r e t é r át, de t o v á b b r a is P é t e r e k v i s e l k e d é s é t t a r t j a s z e m
előtt, s n e m ö n m a g á r ó l beszél. A z egyes s z á m első személyt s t í l u s -
eszközként h a s z n á l j a á l t a l á n o s é r v é n y ű m o n d a n i v a l ó k i f e j t é s é r e . —
A m o n d a t k ö n n y e n f é l r e é r t h e t ő . A z t h i h e t n é n k , h o g y az apostol s z e r i n t
a k k o r lesz v a l a k i t ö r v é n y s z e g ő v é , h a a t ö r v é n y e l ő í r á s a i t — úgy, m i n t
P é t e r — ú j r a k ö t e l e z ő n e k t e k i n t i a zsidó s z á r m a z á s ú k e r e s z t y é n s z á -
m á r a (Schlier). D e a m i t P á l m o n d a n i a k a r , az e n n é l b o n y o l u l t a b b : aki
ú j r a a t ö r v é n y e s k e d é s ú t j á r a lép, k o r á b b i s z a b a d s á g á t b ű n n e k b é l y e g -
zi (Oepke), s így n e m K r i s z t u s t k e l l a b ű n s z o l g á j á n a k t e k i n t e n i e , h a -
n e m s a j á t m a g á t , mivel ö n m a g a m o n d s a j á t m a g a f e l e t t ítéletet.
28
Keresztre v a g y o k feszítve: A z ige p e r f e k t u m b a n áll, és e n n e k m e g -
felelően egy v a l a m i k o r e l k e z d ő d ö t t és azóta is t a r t ó á l l a p o t o t rögzít.
29
H i t b e n é l e m : e n n e k a h i t n e k k ö r ü l í r á s á t (Isten F i á b a n . . . stb.) P á l
h á t r é b b veti a m o n d a t m e g s z e r k e s z t é s e k o r , h o g y a ,.hitben é l e m " - r e
k e r ü l j ö n a h a n g s ú l y . Ezt i g y e k e z t e m é r z é k e l t e t n i a f o r d í t á s o m b a n .
30
I s t e n k e g y e l m é t : É r t s d : a J é z u s által h o z o t t ú j k o r s z a k k e g y e l m e n
a l a p u l ó r e n d j é t . 3 1 Az igazság: A z eredeti s z ö v e g b e n „ d i k a i o s z ü n é " szót
t a l á l j u k . P á l t e h á t n e m a d o l g o k m i b e n l é t é t h ű e n tükröző igazságról,
azaz az „ a l é t h e i á " - r ó l , h a n e m az Isten és e m b e r , e m b e r és e m b e r
között l é t r e j ö t t ú j és r e n d e z e t t viszonyról beszél.

(11—21) Pál a sorra kerülő, 2,11—21-ig terjedő szakaszban foly-

tatja beszámolóját azokról az eseményekről, amelyek mind azt
bizonyítják, hogy az általa hirdetett evangélium az egyetlen, hite-
les evangélium (1,7—8). Miért tulajdonít a többféleképpen is ér-
telmezhető eseményeknek ilyen nagy fontosságot az evangélium
igazsága körül támadt vitában? A választ az evangélium termé-
szetében kell keresnünk. Mert az evangélium nem elvont igazsá-
gokat közöl, hanem arról ad hírt, amit Isten tett Jézus Krisztus

108
által az emberért és világáért. Az evangélium kinyilatkoztatása
tehát történeti események által történt. De ebbe az Isten által
előidézett eseményláncolatba, vagy másképp üdvösségtörténetbe
magának az örömhírnek továbbadása és térhódítása is beletarto-
zik. Ennélfogva Isten az, aki többek között az apostol életének
eseményein keresztül is síkra száll minden megrontó szándékkal
szemben az „evangélium igazságának megmaradásáért" (2,5). S
ha ez így van, márpedig így van, akkor az evangélium felülkere-
kedése minden gyarló emberi meggondoláson isteni eredetének
igazolása. Pál azzal a reménységgel sorolja fel a perdöntő esemé-
nyeket, hogy a galaták felismerik ezeket az összefüggéseket, és
visszatérnek az általa hirdetett evangéliumhoz.
Ha az időpont és a színtér meg is változott, a jeruzsálemi (2,1—
10) és az antiokhiai (2,11—21) eseményeknek sok közös vonása
van. A hatalmas szíriai metropoliszban élő keresztyének között
is az evangélium igazsága került veszélybe (2,5 és 2,14), közelebb-
ről az ingyen kegyelem evangéliumából fakadó, minden kényszer-
től ment nyitottság és szabadság (2,4 és 2,14). De Antiokhiában
az evangéliumi szabadság ügyét már egy gyökeresen ú j helyzet-
ben, és egészen más oldalról fenyegette veszély. Míg a jeruzsále-
mi gyűlésen a pogány származású keresztyének életmódja körül
zajlott a vita, a vegyes összetételű antiokhiai gyülekezetben a zsi-
dó származású keresztyének tanácstalansága élezte ki a helyzetet,
akiknek sorsáról intézkedni a gyűlésen még nem látszott szük-
ségesnek. Ennélfogva Pál is más nézőpontot követ az események
elbeszélésében. A kérdés, amelyre választ keres, így hangzik: hol
a helye, és mi a szerepe a törvénynek a zsidó származású keresz-
tyén életében, ha meg akar maradni az evangélium igazsága mel-
lett? A válasz egyúttal azoknak a galatáknak is szól, akik számára
vonzóvá lett a törvényt tisztelő zsidókeresztyének életformája.
Az események elbeszélésében bizonyos fokozás is felismerhető.
Jeruzsálemben még a „befurakodott áltestvérek" az evangélium
igazságának ellenlábasai. Antiokhiában m á r az a Péter, aki a zsi-
dómisszióért elsősorban felelős, aki „oszlop-apostolként" kézfo-
gásával erősítette meg a jeruzsálemi egyezséget (2,7—9), és aki-
nek rendkívüli tekintélye volt az egész keresztyén világban. Az
események elbeszéléséből kitűnik, hogy Péter tévedése éppen az
iránta érzett nagy tisztelet miatt válhatott volna végzetessé. Th.
Zahn szerint Pálnak azért kellett levelében rátérnie az Antiokhiá-

109
ban történtekre, mert Galáciában is szóbeszéd tárgyává lettek,
és a galaták rokonszenve a kettejük vitájában Péter felé hajlott.
Nem lehetetlen, hogy így volt. De még ha így is volt, Pál akkor
sem magát akarja tisztára mosni a galaták előtt az események
felidézésével, hanem azt kívánja világossá tenni számukra, hogy
az evangélium igazságát még a legtiszteletreméltóbb keresztyén
tekintély sem másíthatja meg.
Péternek és Pálnak, az utókor szemében a korai keresztyén-
ség két legnagyobb alakjának antiokhiai nézeteltérése szinte min-
den korban az írásmagyarázók érdeklődésének előterében állt. Az
ókori egyházatyák nagy többsége menteni igyekezett Pétert. Te-
rullianus szerint csak magatartásbeli hiba róható fel neki, taní-
tásbeli eltévelyedés nem. Origenész, Chryszosztomosz és Hiero-
nimus az Antiokhiában történteket a gyülekezet okulására ren-
dezett látszatösszetűzésnek látja. Augustinus, aki más véleményen
volt, tíz éven keresztül levelezett Hieronimusszal ez ügyben.
Aquinói Tamás m á r tárgyilagosabban ítéli meg az esetet. Amit
Péter tett, szeretetből tette. De az evangélium igazsága — hang-
súlyozza a középkor nagy teológusa — előrébbvaló a szeretet
szempont j ainál.
Luther és a reformáció a nyugati egyház akkori viszonyai kö-
zött különösképpen is tanulságosnak tartotta a Galata-levélnek
ezt a szakaszát. Luther már 1519-ben, amikor a levelet második
alkalommal magyarázta, kijelenti, hogy a római pápa Péterhez
hasonlóan tévedhet (WA 2,235). „A német nemzet keresztyén ne-
mességéhez" címzett művében pedig a következőket írja: (Pálhoz
hasonlóan) „kötelessége minden egyes keresztyénnek, hogy a hit
ügyét magára vegye, abban elölj árjon, azért küzdjön és minden
tévelygést még időben kárhoztasson" (WA 6,412). Végül álljon itt
még egy fontos észrevétel a harmadik, ún. Nagy-Galata-kommen-
tárjából (1531): „Ha Pál nem állt volna ellen Péternek, a zsidók
és pogányok közül minden hivő arra kényszerült volna, hogy a
zsidóság csatlakozzék és elvesszen. És ezt a veszélyt Péter idézte
fel képmutatásával." (WA 40. I. 198.)
Az antiokhiai eset sokat foglalkoztatja századunk írásmagya-
rázóit is. De igyekeznek felekezeti szempontokon felülemelkedve
a résztvevők indítékait, álláspontját és a körülmények egyes rész-
leteit tárgyilagosan tisztázni, azaz a történeti igazságot kideríteni.
Mert az eset sok mindent felvillant az első keresztyének életéből,

110
harcaiból, hogy azután mégis annál több homályban maradt rész-
let szoruljon tisztázásra.
A soron következő szakasznak két, egymástól világosan elkü-
lönülő része van. Az elsőben (11—14a) az apostol pár határozott
vonással felvázolja az Antiokhiában történtek lényegét, a máso-
dikban (14b—21) pedig felidézi a Péterhez címzett, de az egész
gyülekezetnek szóló beszédét.
Néhány írásmagyarázó úgy véli, hogy a 15. verstől kezdődő
rész valójában nem hangzott el Antiokhiában, hanem a levél írá-
sakor fogalmazta meg az apostol, levonva benne — tekintettel a
galáciai helyzetre — az eset tanulságait. Valóban, a későbbi vi-
tákban kiforrt teológiai nyelvezet miatt igen valószínűnek látszik,
hogy Pál nem pontosan ezekkel a szavakkal mondta el antiókhiai
beszédét. Mégis nem egy olyan mozzanatot találunk a beszédben,
amely csak az antiókhiai helyzet figyelembevételével érthető meg.
Ezért nem lehet kétségünk afelől, hogy Pál akkor Antiokhiában
valóban felszólalt, és hogy lényegét tekintve azt mondta el, amit
leírt a galatáknak. Nem törekedett azonban jegyzőkönyvszerű hi-
telességre. Ügy írja le, hogy a galaták is értsenek belőle.
Különös: Pál hallgat arról, hogy beszéde milyen hatást vál-
tott ki Péterből és a hallgatóságból. Hallgatásából a magyarázók
messzemenő következtetéseket vonnak le. Ügy vélik, hogy az
apostol fellépésének kudarcát leplezi vele. De bármilyen volt is az
eredmény, mit sem változtat az evangélium igazságán. Pál számá-
ra az a legfontosabb, hogy az evangélium igazsága utat törjön
magának, és ez Antiokhiában is megtörtént. Talán éppen ezért
hallgat beszédének következményeiről.

a) Pál szembefordul Péterrel

(11) A jeruzsálemi gyűlés eseményeiről szóló beszámolója után
Pál felidézi olvasói számára az Antiokhiában történteket, hogy
ezzel is alátámassza a galaták között hirdetett evangélium hitelét.
Beszámolója elején tömören ismerteti a tényállást. Kéfás, görög
nevén Péter, Jézus egykori tanítványa, az apostolok között az
egyik legtekintélyesebb, akit éppen ezért az egyház „oszlopának"
(2,9) is neveznek, eljött Antiokhiába, az itt élő jelentős lélekszámú,
zsidó- és pogány származású keresztyénekből álló, vegyes össze-
tételű gyülekezethez. Ez a gyülekezet volt a jeruzsálemi mellett

111
a fiatal keresztyénség másik igen fontos szellemi központja. Az
antiokhiai keresztyének — őket illették először a „keresztyén"'
(krisztuskövető) névvel (Csel 11,26) — különösképpen is szívükön
viselték az evangélium terjesztésének ügyét. Ök küldték ki Pált,
Barnabást és munkatársaikat távoli vidékeket is felölelő missziói
útjaikra.
Hogy miért jött Péter Antiokhiába, nem tudjuk. Pál erről sem-
mit nem közöl, mert mondanivalója szempontjából ez nem lé-
nyeges. A pár vonással felrajzolt helyzetképekből azért annyit
mégis megállapíthatunk, hogy jövetelének célja nem a gyüleke-
zet vezetésének vagy felügyeletének átvétele volt, történetesen a
jeruzsálemiek megbízásából. Noha tekintélye, amint látni fogjuk,
jelentékeny befolyást biztosított számára az antiokhiai keresztyé-
nek között.
Abban az időben Pál is a gyülekezet körében tartózkodott. Az-
időtájt még bizonyára nem számított a fiatal keresztyénség egyik
legjelentősebb alakjának. Csak később, önálló és hatalmas misz-
sziói tevékenysége révén lett azzá, aminek a keresztyén utókor
látja. A történtek idején alig lehetett több, mint Barnabásnak
egyik nagy reményekre jogosító munkatársa. Tekintélye semmi-
képpen sem volt a Péteréhez mérhető. Mégis kénytelen volt
szembefordulni vele.
Péternek arról a lépéséről, amellyel Pál nem érthetett egyet,
a későbbiekben lesz szó. Egyelőre annyit kíván leszögezni az
apostol, hogy Péter rászolgált az intésre: okot adott az elmarasz-
talásra. Ezzel a megállapítással nem akarja a maga személyét és
tekintélyét Péteré elé helyezni. Ellenkezőleg! Azt szeretné, ha a
galaták végre megértenék, hogy az evangélium igazsága előbbre-
való még a legtiszteletreméltóbb keresztyén tekintélynél is. Mert
a galatákat a közéjük furakodott tévtanítóknak neves keresztyén
tekintélyekre hivatkozva sikerült megingatni az evangélium irán-
ti hűségükben (2,6; 5,9). Nos, Péter a legtekintélyesebbek egyike,
s ez mégsem akadályozhatta meg Pált abban, hogy az evangélium
igazsága érdekében szembeforduljon vele. Ember nem másíthat-
ja meg Isten döntését (1,10). Ezért nem tartja mérvadónak még a
saját apostoli tekintélyét sem az evangélium igazsága körül ki-
pattant vitában. Ehelyett Isten kinyilatkoztatásából, az „Írásból"
(3,8; 22; 4,30), vagy még pontosabban: Istennek az Ószövetségben
tudtul adott szándékaiból és cselekedeteiből meríti érveit.

112
 Lehet, hogy Pált ellenfelei Péterrel való szembehelyezkedése
miatt okvetetlenkedőnek, kákán is csomót keresőnek bélyegez-
ték. Ezzel szemben — mutat rá az apostol — Péter adott okot az
elmarasztalásra. Amit tett, semmivel sem menthető. Hogy erre az
ítéletre Péter rászolgált, azt Pál egy olyan, leveleiben másutt nem
található szóval fejezi ki, amelynek tartalma a szemrehányás és
a kárhoztatás között helyezkedik el. Mert Péter viselkedése nem
olyan volt, amit egy kis jóindulattal el lehetett volna nézni. Péter,
akarva-akaratlanul, az evangélium igazságától tántorította el a
hozzá igazodókat, s ez már üdvösségbe vágó ügy. Pedig neki min-
denkinél jobban tudnia kellett volna, hogy egyedül Jézus Krisz-
tusért lehetünk kedvesek Isten előtt. Nem lett volna szabad el-
feledkeznie mindarról, ami Jézus elfogatása után a főpap udva-
rában (Mk 14,66—72 és párh.) és később a pogány Kornéliusz há-
zában (Csel 10) esett meg vele. Másfelől viszont még nem okozott
jóvátehetetlen károkat. Nem is veszi Pál magának azt a bátor-
ságot, hogy Isten bírói székébe ülve hozzon megfellebbezhetetlen
ítéletet Péter felett. De afelől sem hagy semmi kétséget, hogy
Péter tulajdonképpen nem vele került összeütközésbe, hanem Is-
tennel magával. Mert amikor viselkedésével, még ha a legjobb
szándékkal is, kérdésessé teszi az evangélium igazságát, akkor
vét Isten szeretete ellen, és azok ellen, akiknek erre a szeretetre
múlhatatlanul szükségük van.
Pál az alapos okkal elmarasztalható Péterrel szemben nyílt szí-
nen, az ő jelenlétében lépett fel. Ügy járt el, ahogy 6,l-ben a ga-
láciai keresztyéneknek is tanácsolja: „Testvéreim, ha valakit tet-
ten is érnek valamilyen bűn elkövetésében, ti, akik a Lélek em-
berei vagytok, igazítsátok helyre az ilyet szelíd lélekkel." Az el-
nézés, a hallgatás ebben az esetben Pált is bűnrészessé tette vol-
na. Ha ő Isten Lelkétől megvilágosítva felismerte Péter viselke-
désének helytelen voltát és következményeit, akkor köteles őt
a helyes útra visszatéríteni. Nem tudta volna „helyreigazítani" a
dolgokat, ha a háta mögött szólja meg Pétert, vagy a pogány szár-
mazású keresztyéneket lázítja fel ellene. Péterrel magával kellett
megértetnie, hogy lépésével szembehelyezkedett az evangélium
igazságával. Ha lehet, meg kell menteni őt, és azokat is, akik
miatta bizonytalanodtak el. Ezért csak egyet tehet Pál: nyíltan,
a gyülekezet színe előtt, Péter jelenlétében tárja fel tévelygését.
„Mert a közösségnek gáncsot vető vétkeit — jegyzi meg Oepke

8
113
— nyilvánosan kell megróni." Ez a tévedések kiküszöbölésének
az evangéliumhoz méltó módja. Ehhez pedig az apostolnak nem
kis bátorságra volt szüksége. De — amint már pár sorral előbb
is írta — az, hogy kivel van dolga „neki semmit sem számít; Is-
ten az ember személyét nem veszi tekintetbe" (2,6).
(12) Mivel adott okot Péter az elmarasztalásra, és ezzel egyút-
tal Pálnak is apostoltársa tettének nyilvános „helyreigazítására"?
Amikor néhányan az antiokhiai gyülekezetbe jöttek Jakabtól, a
jeruzsálemi keresztyének legbefolyásosabb vezetőjétől, aki azt a
szigorú álláspontot képviselte, hogy a zsidó származású keresz-
tyéneknek a törvény előírásaihoz kell tartaniuk magukat, Péter
magatartása gyökeresen megváltozott. Addig együtt evett a pogá-
nyokkal. Tehát a gyülekezetnek az úrvacsorához kapcsolódó közös
étkezésein (,,agapé"-in) vagy esetleg családi asztalhoz szóló meg-
hívások elfogadásakor zsidó létére sem csinált gondot magának
abból, hogy az a keresztyén, aki mellé leül, történetesen pogány
származású-e, de abból sem, hogy az étel, amely az asztalra ke-
rül, megfelelő-e a zsidó törvényértelmezés bonyolult kultikus tisz-
tasági előírásainak. Így a maga nagy tekintélyével is erősítette a
gyülekezetben az Isten előtti egyenlőség tudatát és a zsidó- és
pogány származású keresztyének testvéri kapcsolatait.
Amikor azonban jeruzsálemi zsidókeresztyének érkeztek Jakab-
tól, Péter fokozatosan visszahúzódott a pogány származású testvé-
rektől és elkülönült tőlük. A jövevények ugyanis azt tartották,
hogy a zsidónak akkor is pontosan be kell tartania a törvény elő-
írásait, ha keresztyén hitre tért. Meggyőződésük szerint annak,
aki zsidónak született, élete végéig zsidónak kell maradnia. „Aki
csak átmenetileg zsidó, egyáltalán nem zsidó" — foglalja össze
találó tömörséggel Haenchen Péter zsidó kortársainak vélemé-
nyét. Ügy látszik, Péter lassan engedett a tőlük kiinduló lelki
nyomásnak, és maga is sajnálatos tévedésnek kezdte tartani a tör-
vény előírásaival nem törődő korábbi „szabados" magatartást.
Pál úgy ítéli meg Péternek ezt a visszakozását, hogy jobb meg-
győződése ellenére a körülmetéltektől, vagyis a jeruzsálemi zsidó-
keresztyén tábortól való félelmében cselekedett így. Ha így volt,
bizonyosan nem magát féltette. A távoli Antiokhiában a jeruzsá-
lemi tekintélynek nem lehetett felette hatalma. Legalábbis
nem árthattak neki. Péter attól félhetett, hogy a törvényt mel-
lőző életmódja felboríthatja a Jeruzsálemben megkötött egyezsé-

114
get, amelynek az volt a lényege, hogy maradjon mindenki, a zsi-
dókeresztyén és a pogányszármazású is, abban az állapotban,
amelyben született és felnevelkedett. Nem szólhat az ellen senki
— gondolhatta Péter — ha most újra tartom magam az eredeti
megállapodáshoz. Ha nem tenném, akkor ez az egyházban osz-
tályrészemül jutott különleges tekintélyem miatt súlyos botrán-
kozásokhoz vezethet, és ismét felboríthatja a nehezen megterem-
tett békét a keresztyénség két főága között.
(13) Bármilyen szándék vezette is Pétert, és bármi volt is félel-
mének az oka, Pál nem talál rá mentséget. Visszahúzódását és
elkülönülését pogány származású keresztyén testvéreitől köntör-
falazás nélkül képmutatásnak bélyegzi. Nem azért marasztalja
el ilyen keményen, mintha viselkedését színlelésnek, J a k a b em-
bereit megtévesztő lépésnek látná, és ezt kifogásolná. Ha ez lett
volna Péter szándéka, akkor tétovázás nélkül azonnal el kellett
volna különülnie a nem zsidó származású gyülekezeti tagoktól, mi-
helyt betették a lábukat Antiokhiába. De nem is ingatagsága
vagy következetlensége miatt tartja képmutatónak — amint több
magyarázó is feltételezi. Ha ezt kifogásolná Pál Péterben, akkor
már korábban is meg kellett volna rónia őt amiatt, hogy zsidó-
keresztyén létére „együtt evett a pogányokkal". Ez lett volna
ugyanis az első következetlenség Péter antiokhiai tartózkodása
alatt.
Péter azért bizonyult képmutatónak, mert az egyszer m á r fel-
ismert evangéliumi igazsággal szemben volt következetlen, és α
kiéleződött helyzetben nem a jézusi, hanem a farizeusi utat vá-
lasztotta. Amikor Pál Péter viselkedését „visszahúzódásnak" és
„elkülönülésnek" nevezi, félreérthetetlenül erre céloz. Mert tettét
egy olyan görög igével írja körül („aphoridzein" = elkülönülni),
amely nemcsak jelentésével, hanem hangalakjával is az a r á m
eredetű „farizeus" szóra emlékeztet. Ezzel a szóval pedig a korai
zsidóságnak azt a jelentős irányzatát jelölték, amely Isten válasz-
tott népének hitét és életformáját, amely meggyőződésük szerint
magasabb rendű minden más nép hiténél és életformájánál, az
elkülönülés módszerével akarta megőrizni minden ártó befolyás-
tól. A farizeusok az ószövetségi törvényt számtalan (613) tiltó
rendelkezéssel egészítették ki, hogy az érintkezési felületet a tör-
vényen kívül állókkal, elsősorban pogányokkal, a lehető legki-
sebbre szűkítsék le.

8· 115
 Jézus az elkülönülésnek ezt a módszerét, és a mögötte meghú-
zódó lelkületet nyíltan s egyértelműen hazugságnak, képmutatás-
nak nevezi és elítéli, mert az a mérhetetlen önhittségről árulkodó
meggyőződés jelentkezik benne, hogy a bajok forrása nem m a -
gunkban van, h a n e m a külvilágban, s ha sikerül a külvilágnak ezt
az ártó befolyását kivédeni, magunkfelőlnyugodtak lehetünk. (Vö.:
Mk 7,1—8 és párh.) Az önigazság és az erre épülő kegyesség el-
kerülhetetlenül világtagadásba, szeretetlen elzárkózásba, ember-
telenségbe torkollik. Pál felismeri, hogy Péter a jeruzsálemi zsi-
dókeresztyének nyomására annak a farizeusi lelkületnek és mód-
szernek ad szabad utat a keresztyénségben, amelynek hazug és
istentelen voltát Jézus annak idején Péter f ü l e hallatára lelep-
lezte.
Az ember természeténél fogva hajlamos ezt a zsákutcába vezető
utat választani. Kitűnik ez abból is, hogy Péterrel együtt kép-
mutatásba fogott a többi zsidó származású antiokhiai keresztyén
is, holott eddig nem jelentett számukra lelkiismereti gondot
„együtt enni a pogány származásúakkal". Sőt képmutatásukkal
magukkal rántották Barnabást is, Pál régi, kipróbált munkatársát
a pogánymisszióban. Az apostol szavaiból kiérezhető, hogy még a
levél írásának idején is eleven az a seb, amelyet a Barnabás meg-
ingása miatt érzett csalódás ütött a szívén egykor Antiokhiában.
(14a) Kezdetben maga Pál sem ismerte fel, hogy mire vezet
Péternek és társainak viselkedése. De amikor látta, hogy a po-
gány származású testvérek is kezdenek bizonytalanná válni és
magukat másodrangú keresztyénnek érzeni a törvény követelmé-
nyeinek (tisztátalan ételek fogyasztása, pogányokkal való érint-
kezés, körülmetéletlenség stb.) mérlegén megmutatkozó fogyaté-
kosságaik miatt, m á r bizonyos volt abban, hogy Péterék nem az
evangélium igazságának megfelelő egyenes úton járnak. Mivel
Pál a körülmények hatalmánál erősebb hatalom, az evangélium
hatalma alatt élt, fel tudta ismerni, hogy n e m Péter visszakozása
a helyes út a feszültség feloldására. Fel t u d t a fogni azt a veszélyt
is, amely a kialakult helyzet miatt az evangélium igazságát fe-
nyegeti.
Mert elképzelhető, hogy Péter a maga lépését az evangélium
igazságának megfelelő megoldásnak tartotta. Hiszen alkalomadtán
még Pál sem csinált magának gondot egyik vagy másik törvényes
kötelezettség vállalásából (Csel 16,3; 21,26; l K o r 9,20!). Miért ne

116
lehetne szabad a keresztyén ember arra is — gondolhatta Péter
— hogy magára vegye a törvény igáját, ha ez az egyház egysé-
gének és békességének az ára? Nem volt olyan könnyű ott, A n -
tiokhiában, az események forgatagában megítélni Péter lépé-
sének helyes vagy helytelen voltát. A legtöbben nem is tudták.
Csak Pálnak az evangélium igazságán edződött ítélőképessége
ismerhette fel a helyzet valódi természetét. Mert Antiokhiában
nem az emberek vagy a szolgálat érdekéről volt szó, amikor a
törvény követelményeinek betartása szőnyegre került. Péter és
zsidókeresztyén társai ugyanis egyszer már szabad elhatározás-
ból, önként feladták az emberek közé korlátokat állító zsidó élet-
formát, és „együtt ettek a pogányokkal". Ha most mégis magukra
veszik, akkor ezzel minden kétséget kizáróan kifejezésre j u t t a t -
ják, hogy az előző magatartásuk tévedés volt, s most találtak visz-
sza a helyes útra. Űjra azt vallják, hogy a törvény előírásainak
betartása nélkül nem maradhat az ember az igaz úton. Üjra fel-
teszik maguknak a törvény megszállottjainak elnyűhetetlen kér-
déseit: meddig mehetek el, és kivel érintkezhetem, hogy meg ne
fertőzzön a gonosz? Pál nem látja túl sötéten a helyzetet. Mert ha
Péterék viselkedése nem tenné a törvény előírásainak megtartá-
sát életbe és üdvösségbe vágó feltétellé, akkor a gyülekezet po-
gányszármazású tagjai nem éreznék kényszerítve magukat arra,
hogy a nyomukba lépjenek.
Pedig ezen az úton az ember eltéved, és nem az evangélium
igazsága által megadott irányban halad. Mert az evangélium nem
elválasztja az embereket egymástól, hanem összeköti őket egy-
mássál. Az evangélium csak kegyelemre szorult bűnösökről tud,
s ezért az evangélium igazságával kerül ellentétbe az, aki magát
különbnek hiszi bárkinél. Az evangélium világosságában meddő
próbálkozásnak bizonyul elhúzódással kivédeni az ártó hatáso-
kat, amikor a gonosz bennünk lakik. De az evangéliumnak arra
is van ereje, hogy újjáteremtse az embert, és akkor a sokféle ártó
befolyásnak kitett ember mások életére áldott befolyást gyakorló
emberré válhat. Az evangélium igazságához tehát elválaszthatat-
lanul hozzátartozik a félelem és aggályoskodás nélküli nyitottság
minden ember irányában. Ami ennek útjában áll, összeegyeztet-
hetetlen az evangéliummal.
Mindezt mérlegre téve alaptalannak kell tartanunk azt a vádat,
hogy Pál megszegte a Jeruzsálemben kötött egyezséget (2,7—10),

117
amikor szembeszegült azokkal a zsidókeresztyénekkel, akik visz-
sza akartak térni elhagyott zsidó életformájukhoz. A látszat va-
lóban ezt m u t a t j a . De ha az evangélium igazsága felől nézzük a
történteket, azt kell mondanunk, hogy Pál következetesen tartotta
magát az egyezség szelleméhez. Mert mindkét esetben az evan-
gélium igazsága volt a tét. Jeruzsálemben a pogány származású
keresztyéneknek minden törvényes megkötés alól való felmentése
felelt meg az evangélium igazságának. Antiokhiában pedig az,
hogy még a zsidó származású keresztyének se legyenek köte-
lezhetőek a törvény előírásainak megtartására, ha élni kívánnak
az evangéliumi szabadsággal.
Az apostol tehát Antiokhiában is az evangélium igazságáért
aggódik, ugyanúgy mint Jeruzsálemben, s itt is, mint egykor,
rendíthetetlenül és elszántan áll ki mellette, és szól az egész gyü-
lekezet előtt, Péterhez címezve szavait, hiszen tekintélye miatt ő
a helyzet kulcsa, mégis minden törvényben előírt feltételhez ra-
gaszkodóhoz, az ú j élet evangéliumi feltételeiről.

b) Pál beszéde az új élet feltételeiről

(14b) Pál tudja, hogy az evangélium igazságához vezető egyenes
útról letérőket egyedül a hirdetett evangélium képes újra a he-
lyes irányba terelni. Ezért az antiokhiai gyülekezet egyik össze-
jövetelén, amelyen a gyülekezet zsidó és pogány származású tag-
jai egyaránt jelen vannak, szót kér, és hallgatói elé tárja az
Istennek tetsző, új élet evangéliumi alapjait.
Mert Antiokhiában e körül az ú j élet körül támadt bizonyta-
lanság és nézeteltérés. Péternek és társainak visszatérése a zsidó
életformába még nem jelentette Krisztusba vetett hitük feltá-
madását vagy megtagadását. Pállal együtt ők is változatlanul val-
lották, hogy Isten Jézus Krisztus által hozta el az üdvösség ú j
korszakát a világnak. De a Krisztusban hivő ember életének alap-
jairól és kereteiről m á r egészen mást vallottak, mint ő. Visszaté-
résük a zsidó életformába minden szónál érthetőbben kifejezésre
juttatta azt a meggyőződésüket, hogy a keresztyén ember sem
élhet Istennek tetsző életet a törvény bűntől oltalmazó előírá-
sainak vállalása és megtartása nélkül.
Mivel Antiokhiában a keresztyén ú j élet kérdései kerültek elő-
térbe, Pál is ebből a nézőpontból f e j t i ki az evangélium üzene-

118
tét. Mégsem hallgathat a keresztyén élet kezdetéről, a hitrejutás-
ról és megigazulásról, mert mindaz, ami az indulást lehetővé tette,
feltétele marad a továbbjutásnak és a célbaérkezésnek is.
Aimint a palánta sem tagadhatja meg azt a csírát, amelyből ki-
hajtott.
Amikor az apostol levelében felidézi az annak idején Antiokhiá-
ban elmondott beszédét, leikét és gondolatait a Galáciában kiala-
kult helyzet foglalja el. Érthető tehát, hogy beszédéből csak azokat
a mozzanatokat ragadja ki, amelyek a galáciai helyzet szempont-
jából fontosak. De nem kell azt hinnünk, hogy Pál a cél érde-
kében utólag átformálta a beszédét, és ezért az Antiokhiában
valóban elhangzott beszéd tartalmáról nem tudhatunk semmi bi-
zonyosat. Lényeges változtatásokra ugyanis nem volt szükség. Más
körülmények között ugyan, de Galáciában is ugyanaz ment vég-
be. .mint Antiokhiában. A galaták is készek feladni evangéliumi
szabadságukat és a törvény igájába hajtani fejüket, ahogy Péter
és társai tették. Ök is abban a hiszemben teszik ezt, hogy csak
a törvény szabta korlátok tarthatják meg a keresztyén embert
az üdvösség útján. Ezért szólhat mindaz, amit az apostol Péter-
nek és követőinek mondott, az antiókhiai esettől térben és idő-
ben távol élő galáciai keresztyéneknek is.
Beszédében Pál az antiókhiai események elemzéséből indul ki,
s ezek közül is elsősorban Péter megingását teszi bírálat tárgyává.
S z e m é r e l o b b a n t j a , h o g y h a ő z s i d ó l é t é r e p o g á n y m ó d r a él, h o -
g y a n k é n y s z e r í t h e t i a p o g á n y o k a t arra, h o g y z s i d ó m ó d r a é l j e n e k .
Első hallásra n e m könnyű követni az apostol érvelését. Mintha
azt venné zokon Pétertől, hogy olyasmit vár el mástól, amit m a -
gának sem kíván. De hiszen Péter m á r elhagyta a pogány szár-
mazású keresztyénekre jellemző szabadabb életmódot, és vissza-
tért a törvény előírásainak korlátai közé szorított zsidó életmód-
ba! Pál azonban meg van győződve arról, hogy Péter szíve sze-
rint döntött, amikor zsidó létére „együtt evett pogány származá-
sú keresztyén testvéreivel", és ugyanezzel a szabadsággal élve
választotta ú j r a a zsidó életforma útját. Csak — és Pál erre teszi
a hangsúlyt — nem törődött azzal, hogy lépése mit vált ki n e m
zsidó származású testvéreiben.
Mert a gyülekezetnek ez a rétege is kénytelen volt a törvényes
megkötések vállalásának gondolatával foglalkozni. Mi kénysze-
rítette őket erre? Bizonyára nem valamiféle külső kényszer alkal-

119
mazásáról volt szó. Az írásmagyarázók többsége a gyülekezet egy-
ségéhez való ragaszkodásban véli felfedezni ezt a kényszerítő erőt.
Mert ha elutasítják a zsidó életformát — gondolhatták—.akkor
a gyülekezet k é t ága többé nem ülhet le egy asztalhoz testvéri
közösségben. Nagyon valószínű, hogy ez a félelem a gyülekezet
meghasonlásától valóban erősen hatott r á j u k . Mégis közelebb
járunk az igazsághoz, ha a legfőbb kényszerítő okot abban a meg-
aláztatásban keressük, amely elmaradhatatlan velejárója minden
megkülönböztetésnek. Mert mit is gondoljon az, akivel tekintélyes
keresztyén testvérek többé n e m ülnek le egy asztalhoz? Csak arra
a következtetésre juthat, hogy a vele való érintkezés romlást hoz
rájuk. S ha ugyanezek hátat fordítanak az ő egész életmódjának?
Akkor életmódja kétségkívül sok kívánnivalót hagy még maga
után. A magát másodrangúnak érző keresztyén pedig könnyen
elveszti a lába alól a talajt, és kész mindent megtenni azért, hogy
a többiekkel egyenrangúnak, teljes értékű keresztyénnek bizo-
nyuljon. Így válhatott Péternek és társainak visszatérése a zsidó
életformához olyan belső kényszerré a pogány származású keresz-
tyének számára, amely végeredményben üdvösségük féltéséből
táplálkozott.
Mindenekelőtt ez a lelkiismereti kényszer az, amit Pál az evan-
gélium igazságával összeférhetetlennek tart. Már a jeruzsálemi
gyűlésen is ennél a pontnál kötötte meg m a g á t (2,3—5). Mert ha
egyszer Jézus Krisztus üdvösségünk minden feltételének eleget
tett, akkor senki sem szabhat más feltételeket az üdvösség elé.
Ezzel főként azokat riasztaná el, akik — m i n t az Istent nem is-
merő pogányok is — a leginkább rászorulnak Krisztus mentő sze-
retetére. Pál elfogadhatatlannak tartja azt az elképzelést, hogy
zsidóvá kell lennie annak, aki Krisztus követője, az ú j választott
nép (6,16) tagja akar lenni. Éppen ezért mindenki kényszer nél-
kül, szabadon választhatja meg életformáját. De aki ezzel az
evangéliumi szabadsággal él, mint Péter is tette, vigyázzon, hogy
választása kényszerként ne nehezedjen keresztyén testvéreire. Eb-
ből a szempontból fejti ki az apostol Péter és zsidókeresztyén
társai számára a Krisztusban gyökerező ú j élet létfeltételeit, de
úgy, hogy a galaták is értsenek belőle.
(15) Először is emlékezteti a zsidó származású keresztyént —
magát is Péter és társai közé sorolva — arra a közös múltra,
amely a zsidósághoz fűzi őket: Mi természet szerint zsidók, és

120
n e m pogányok közül való bűnösök voltunk. De így jellemezni a
m ú l t j á t csak az a zsidó ember tudja, akinek az életét többé nem
a származás természetes módja határozza meg. A zsidó ember
ugyanis már születése révén Isten népe tagjának és Isten eljö-
vendő országa örökösének tudta magát. Az apostol n e m tagadja
meg zsidó eredetét, de azt is tudja, hogy ennek alapján még nem
lenne Krisztus népének tagja, és nem állhatna az antiokhiai gyü-
lekezet elé. De a többi zsidókeresztyén sem! Ehhez Istennek a
származás természetes rendjét keresztező kegyelmes közbeavat-
kozására volt szükség (4,23. 28).
Pál szavai azonban azáltal, hogy egy vegyes, zsidó és pogány
eredetű hallgatóság előtt mondja ki őket, még egy másik lénye-
ges összefüggésre is rávilágítanak. Ki az igazán zsidó? — hangzik
el kimondatlanul is a kérdés. Nem az, aki testi, hanem aki Isten-
től való származása révén lett zsidóvá. Ennélfogva pogány és
zsidó származású egyaránt Isten Izraelének (6,16!), a Krisztusban
kiválasztott ú j népnek tagjává lehet. Mert ahogyan Pál a Római-
levélben bővebben kifejti: „Még a természet szerint (!) körül-
metéletlen is . . . zsidó a bensejében (amennyiben) nem betű
szerint, hanem szívében a Lélek által van körülmetélve." (2Rm,
27—29) Olyan valaki szólítja meg tehát a zsidókeresztyéneket An-
tiokhiában, aki a testi származáson kívül semmi más különbség-
ről n e m akar tudni zsidó és pogány eredetű keresztyén között.
A testi származás pedig nem jelent sem előnyt, sem hátrányt a
Krisztus által felkínált ú j élet szempontjából.
A testi származás azonban nem óvja meg a zsidó embert a
bűntől és annak következményeitől sem. Hiába született annak
a népnek tagjai közé, amely a törvényt kapta Istentől világos-
ságul, ez még nem teszi őt képessé az Isten akaratának megfelelő
életre. Etekintetben sem különb tehát a nem zsidó származású
felebarátjánál, és éppen úgy Isten kegyelmére szorul, mint min-
denki más. Mert „az Írás mindenkit egybezárt a bűn hatalma
alá" — ahogy nem sokkal később írja az apostol Gal 3,22-ben.
(Lásd m é g : Rm 3,9—20. 23)
(16) Pált és zsidókeresztyén társait nem az önmagukról vagy
a zsidóságról szerzett rossz tapasztalataik juttatták el bűnös, el-
veszett voltuk felismerésére és vállalására. Ok zsidó testvéreik-
kel együtt hitték, hogy képesek a maguk erejéből Istennek tetsző
életet élni, és a törvényben követelt igazságnak megfelelni. Csak

121
amikor a Názáreti Jézusban rátaláltak az Isten Fiára, a megígért
szabadítóra (vö.: 1,16!), világosodott meg előttük, hogy az ember
n e m igazul m e g a t ö r v é n y cselekedetei alapján, hacsak n e m a
J é z u s K r i s z t u s b a v e t e t t h i t által.
Értsük meg jól: n e m valamiféle kiábrándult, pesszimista, az
embert alávaló teremtménynek és reménytelen esetnek tartó
szemlélet kap itt hangot. A súlyos ítélet az ember jóra való al-
kalmatlanságáról hitben felismert igazság. Mert csak ahhoz mér-
ten, amit hit által nyerünk, lesz valóban szánalmasan silány a
legtiszteletreméltóbb emberi teljesítmény is. Mert sohasem tudja
megszerezni számunkra mindazt, amit a hit révén készen kapunk
Istentől (Fii 3,7—9). A hit szemszögéből tehát mindegy, hogy
valaki zsidó vagy pogány származású, erkölcsileg feddhetetlen
vagy kifogásolható. Ha valaki nem tud a oélba a maga erejéből
beérkezni, nem sokat számít, hogy valamivel előbbre jutott a
pályán, mint mások.
Az emberi kapcsolatokban viszont mérhetetlenül fontos mind-
az a jó, igaz és tisztességes, amelyre az ember a maga erejéből
is képes. Ezt nevezik hitvallásaink „iustitda civilis"-nek, polgári
igazságnak, amely képessé teszi az embert arra, hogy becsületes
világi életet tudjon folytatni (ÁH XVIII.). Csak azt n e higgyük,
hogy ezzel az igazsággal eleget tettünk mindannak, amivel Is-
tennek és embertársainknak tartozunk, és megnyugtathatjuk vele
lelkiismeretünket Isten és emberek előtt.
A zsidókeresztyének közös hitbeli felismeréseit Pál a megiga-
zulásnak számukra ismerős gondolatkörének segítségével fejti ki.
Nem állíthatjuk, hogy csak a zsidó megigazulástan fogalmaival
mondható el, amit Jézus Krisztus jelent a világnak. Megközelít-
hető például az istenismeret vagy az emberi lét kiszolgáltatott-
sága felől is (4,1—7), amint az apostol tette az 1. Korinthusi-
levélben, illetve a Kolosséi-levélben. De amikor egy zsidókeresz-
tyén csoport Pál nyomában járva rá akarja venni a gyülekezete-
ket a törvény igájának vállalására, az üdvösség szempontjából
szükségesnek jelentve ki azt, nem térhetett ki az evangéliumnak
a zsidó megigazulástannal való szembesítése elől. Ezzel magya-
rázható, hogy a legkorábbi levelei még nem foglalkoznak a meg-
igazulás kérdéseivel, és csupán később kapnak egyre nagyobb hang-
súlyt életművében, párhuzamosan a zsidókeresztyén befolyás nö-
vekedésével.

122
 Ezt a megállapítást azonban ki kell egészítenünk hároim meg-
jegyzéssel. a) A Jézus Krisztusról szóló evangélium nem szenve-
dett fénytörést, amikor Pál a megigazulás kérdései felől világí-
totta meg. b) A megigazulás az emberi élet olyan területét érinti,
amelyben egyformán érdekelt minden ember, zsidó és nem zsidó
egyaránt, c) Nem hagyhatók figyelmen kívül az evangélium más
összefüggésékben történő kifejtésénél sem azok a felismerések,
amelyékhez a megigazulás kérdéskörében k i f e j t e t t evangélium
által jutottunk.
Amiben tehát Pál most az emberi erőfeszítés elégtelen voltát
ki a k a r j a mutatni, az α megigazulás gondolatköre. De mit takar
ez a fogalom? A megigazulás az „igaz" melléknévből képzett szó,
ugyanúgy, mint az „igazság". Tehát a jelentését is ebben az irány-
ban kell keresnünk. Csakhogy a magyar nyelv az „igaz" és „igaz-
ság" szavakkal k é t , egymástól eltérő jelentéstartalmat fejez ki.
„Igaz" lehet az, a m i hű tükre a valóságnak (a görögben: alétheia),
de az is, ami a követelményeknek és normáknak megfelelő (a gö-
rögben: dikaioszüné). A megigazulás szóban az „igaz" vagy az
„igazság" fogalomkörének az utóbbi értelme jelentkezik. „Meg-
igazulni" tehát leegyszerűsítve annyit jelent, m i n t igaz emberré
válni.
Amit Pál a megigazulásról vall, nem é r t h e t j ü k meg az ótesta-
mentumi háttér és a kortárs zsidóság, mindenekelőtt a rabbiniz-
mus ismerete nélkül. Isten ótestamentumi n é p e is, mint minden
emberi közösség, rászorult arra, hogy élete igazságos rendhez
igazodjék. „A régi Izraelben azonban a magatartást és cse-
lekvést nem egy eszményi erkölcsi normához mérték, hanem a h -
hoz a mindenkori kapcsolathoz, amelyben kinek-kinek éppen helyt
kell állnia." (G. von Rad) Mert minden kapcsolat valamiféle sa-
játos igényt formál a benne résztvevőkkel szemben, és az az igaz
ember, aki ennek az igénynek hűségesen (!) eleget tesz.
Izrael népe az Istennel való kapcsolatában tanulta meg, hogy
mit kell igaznak tekintenie. Számára mindenekelőtt Isten igaz,
és ö minden igaz tett forrása és pártfogója (2Móz 9,27; Bir 5,11;
Zsolt 11,7; 19,10; 34,16; 129,4; Ézs 26,7; 45,21; Jer 11,20 stb.).
Kiválasztotta és szövetségi kapcsolatba vonta Izraelt messzete-
kintő tervei számára, szeretetét és támogatását ígérte neki, és Ő hű
is maradt választott népéhez, igaznak bizonyult ebben a kapcso-
latban. De megkívánta, hogy népe hűséges szeretettel ragaszkod-

123
jék a szövetséghez, és Hozzá igazodjék felebaráti kapcsolataiban
is (5Móz 7—8. fej. 24,6—22 stb.). Amikor pedig Izrael hűtlenné
lett Hozzá, Isten igaz volta abban mutatkozott meg, hogy nem
vetette el végleg népét, hanem szabadulást ígért neki (Ézs 51,5—8;
59,17). így kapcsolódott össze a próféták igehirdetésében Isten
igazsága és eljövendő szabadítása.
Ez az Isten igazságához kapcsolódó reménység tovább élt a fog-
ság utáni zsidóságban is, és beletorkollott az Isten uralma végső
kiteljesedéséhez fűződő apokaliptikus várakozásokba. A sokszor
felpanaszolt kínzó ellentmondást a gonoszok szerencséje és az
igazak nehéz sorsa között akkor majd feloldja Isten, és igazságot
szolgáltat a hűségeseknek (Zsolt 73; Préd 8,11—14). De tudnia
kell mindenkinek, hogy Isten azok mellé fog állni, akiket Ö fo-
gad el igaznak. Ezért olyan fontos a rabbik és a farizeusok sze-
mében a törvény előírásainak a legaprólékosabb betöltése. Sze-
rintük ugyanis csak így jöhet létre az az igazság, amelynek alap-
ján Isten az embert igaznak fogadja el (Str.-B. III. 29.). Tehát
végül is az emberen múlik, hogy részesülhet-e Isten üdvösséget
szerző szabadító munkájában. Bár olykor Isten kegyelmének is
jut hely felfogásukban: ha a jócselekedetek „folyószámláján" az
ítélet napján hiány mutatkoznék, Isten kiegészíti az atyák érde-
mével. A kumráni közösségben pedig hangot kap m á r az a re-
ménység is, hogy a bűnös ember Isten kegyelméből fog megiga-
zulni (1QH 4,29kk; 7,17; 1QS 11,13—15).
A megigazulásnak ebben a gondolatkörében mozgott Pál zsidó
kortársaival együtt. Mégis három szempont különösképpen is
hangsúlyt kapott állásfoglalásában, a) A prófétákkal együtt meg
volt győződve arról, hogy Isten minden akadály ellenére is hű
marad önmagához és ígéreteihez, s igaz voltát (igazságát) szaba-
dító tetteivel fogja bizonyítani (Rm 1,17!). b) Soha n e m veszí-
tette el szem elől, hogy csak az az ember tekinthető igaznak, akit
az Isten igaznak fogad el. Ezért használja előszeretettel a „meg-
igazítani" ige Istenre utaló szenvedő, passzív alakját, c) S végül:
csak ennek az Isten előtt is számításba jövő igazságnak alapján
hívhatjuk segítségül Istent (Rm 10,13; Gal 4,6) és reménykedhe-
tünk abban, hogy részt k a p u n k Isten eljövendő országában (vö.:
Gal 5,21; l K o r 6,9—10). Pál azonban a megigazulásnak örökül
kapott gondolatkörét alárendeli a Jézus Krisztusban felismert
igazságnak. Mert Jézus Krisztus az, aki által Isten szabadulást

124
szerzett a világnak, hogy így juttassa érvényre hűségét és szere-
tetét. Általa fogadja el igaznak az embert, és benne kínálja fel
az embernek eljövendő világának megigazító és újjáteremtő erőit
(Rm 4,25!).
A zsidó kortársak hite szerint Isten az embert a törvény elő-
írásainak teljesítése alapján fogadja el igaznak. Ezzel a felfogás-
sal szemben vallja Pál, hogy a törvény cselekedetei alapján senki
sem igazulhat meg. Kijelentésének hátterében nyilvánvalóan a
pogányokkal ápolt asztalközösségnek a zsidókeresztyének részéről
történt megtagadása áll, hiszen ez is egyike volt a törvény elő-
írásainak. Pál azonban n e m tekinti elhanyagolható részletkérdés-
nek, mint a többiek, h a n e m felismeri, hogy benne egy evangé-
liumtól idegen, a törvényből kiinduló gondolkozásmód és maga-
tartás nyilatkozik meg. A törvény éppenúgy egész embert kíván,
mint az evangélium, és n e m lehet az élet egyik területén a tör-
vényhez igazodni, míg m á s u t t az evangéliumhoz szabjuk magun-
kat (5,3!). Ezért állítja az apostol az esetet nagyobb összefüggé-
sekbe, és szól magának a törvénynek az esélyeiről a megigazulás
terén ahelyett, hogy megrekedne az antiokhiai eset puszta bírá-
latánál.
De milyen törvényre gondol az apostol? A mai olvasó a törvé-
nyen a természet, egy-egy állam vagy az emberi együttélés írott
és íratlan törvényeit érti. A zsidó származású Pál számára a tör-
vényt magától értetődően Isten kijelentett akarata, a Tóra és a
Tórát magyarázó, alkalmazó „atyai hagyományokat" jelenti. A
levél 3. fejezetéből is kiviláglik, hogy elsősorban a törvénynek ezt
a történelmi határok közé szorított, konkrét megjelenési formá-
ját tartja szem előtt. Mégsem állíthatjuk, hogy az apostol kriti-
kája csak a Tórára szorítkozik, s ennélfogva a Tórával együtt
idejét múlta az is, amit a Tóráról megállapított. Mert a Tórát ő α
minden ember életében jelen levő törvény kinyilatkoztatott for-
májának tekinti. Ezért vonhat párhuzamot a Tóra és a pogányok
„szívbe írt törvénye" (Rm 2,15), valamint a Tóra és a „világ
elemeinek" törvénye (Gal 4,3.8—11) között. Ezért nem keresi a
kiutat a Tóra korszerűbb, krisztusibb formájának megfogalma-
zásában. Mert a törvény Pál szerint a legtisztább formájában is
csak „gramma" (betű) (Rm 2,29; 7,6; 2Kor 3,6—7), saját erőből
maradéktalanul be nem tölthető követelmény volna. Vagyis lé-
nyegében n e m több. mint a z „atyák hagyományaiban" testet öltő

125
Tóra. Igaz, Pál olykor beszél a „Krisztus törvényéről" (Gal 6,2;
l K o r 9,21) vagy a „hit törvényéről" (Rm 3,27) is. Ezekkel a tör-
vényt látszólag ú j r a jogaiba helyező kifejezésekkel nyilvánvaló-
vá teszi ugyan, hogy Isten akarata a hit alapján folyó életben is
érvényben marad. Mégsem állítja „nova lexként" (új törvény-
ként) a Tórával vagy imás törvénnyel egy sorba, m e r t a „Krisztus
törvényét" Isten Lelke valósítja meg a hivő e m b e r életében. Nem
kényszerítő parancs tehát, hanem kegyelemből fakadó késztetés.
Viszont abban a pillanatban, amikor hit nélkül, saját erőnkből
akarjuk betölteni, vagy az üdvösség feltételévé tesszük, a „Krisz-
tus törvényére" is áll mindaz, amit Pál a Tóráról megállapított.
Pálnak és a többi zsidókeresztyénnek be kellett látnia, hogy
hiába igyekeznek a törvény követelményeinek eleget tenni; ezen
az úton nem érhető el az az igazság, amely elfogadhatóvá tenné
őket Isten számára. Nem a törvény fogyatékossága miatt alakult
így a helyzet. Mert előfordulhat ugyan, hogy az ember félreismeri
vagy szándékosan elferdíti Isten akaratát, de segíteni az sem
tudna rajta, ha tökéletesen ismerné Isten akaratát. Sőt, minél
inkább tisztába jön Isten akaratával, annál elérhetetlenebbnek
látja a törvény betöltése útján megszerezhető igazságot. Az e r -
kölcsi idealizmus tévedése az, hogy már önmagában a jó felis-
merése jóvá t u d j a tenni az embert.
A hiba n e m a törvényben van, hanem az emberben. „A rossz
fa rossz gyümölcsöt terem" — mondja Jézus. Pál ugyanezt az
igazságot fejezi ki Zsolt 143,2-ből vett és a helyzetre alkalmazott
idézettel: „A törvény cselekedetei alapján nem igazul meg egyet-
len »test« sem." A „test" szót, amellyel az apostol ezt a fontos
megállapítást alátámasztja, idézőjelbe kell tennünk, nehogy a le-
vél mai olvasója az emberi lét testi, anyagi oldalára célzó utalás-
nak értse, s ebben lássa minden rossznak forrását. A Biblia vilá-
gától távol áll ez az alacsonyrendű matériával a magasabb rendű
szellemi világot szembeállító és filozófiai hatásra a keresztyénség-
be is beszivárgott gondolkodásmód. Az embert kettéosztó dualista
sziemléletnek az a nagy veszélye, hogy helytelen irányba tereli
az ember megváltásáért vívott küzdelmet, m e r t másutt keresi a
b a j t és a bajból kivezető utat, mint ahol kellene (Lásd: Kol
2,20—23!).
Az apostol teológiai szókészletében igen jelentős szerephez jutó
„test" szó ellenben az ember egész testi-lelki valóját jelöli egy

126
bizonyos nézőpontból. „Test" az az ember, aki elszakadt Istentől
és elvesztette fogékonyságát Isten dolgai iránt. Éppen ezért ami
„testi", n e m az ember saját lelkével, hanem Istennel és az ő Lel-
kének munkájával kerül ellentétbe (pl.: Gal 3,3). „Testi" mivol-
tunk azonban nem csupán tragikus végzet, amit akarva-akarat-
lanul el kell szenvednünk, hanem tudatos törekvés és ellenállás
is Istennel szemben (lásd: Gal 5,13; 16—17). A embert tehát az
ilyen értelemben vett „testi" állapota — „erőtlensége" (Rm 8,3) —
teszi alkalmatlanná arra, hogy az egyébként szent és igaz törvény
betöltése útján igazuljon meg az Isten előtt.
Ez a megállapítás a „testi" emberről időben és térben kivétel
nélkül mindenkire érvényes. Amint a megigazulásra is kivétel
nélkül mindenki számára egyetlen mód nyílik. Az apostol észre-
vehetően arra törekszik, hogy mondanivalójának egyetemes érvé-
nye nyilvánvaló legyen. Ezzel is Péter és társai viselkedésének
helytelen voltára akar rávilágítani. Mert ha ők is éppen olyan
„testi" emberek, mint pogány származású testvéreik, és ezért a
törvény cselekedetei alapján ők sem tudnak igazzá lenni Isten
előtt, akkor nincs értelme határt húzni ember és ember között,
és elkülönülni tőlük.
Isten a tőle elidegenedett és a törvény útján megigazulni kép-
telen „testi" ember számára a megigazulásnak egy egészen más
útját nyitotta meg. Ezen az úton m á r egészen más feltételek ér-
vényesülnek. Itt m á r n e m a törvény Isten végső, megfellebbez-
hetetlen szava, hanem Jézus Krisztus. Itt nem az a fontos, amit
mi nyújthatunk Istennek, hanem az, amit Isten ad nekünk Jézus
Krisztus által. Itt nem azon múlik minden, hogy teljesítettük-e
a törvény előírásait, hanem azon, hogy hiszünk-e Jézus Krisz-
tusban. A törvény követelményeinek teljesítése tehát többé nem
jeltétele a megigazulásnak, mert az ember a Jézus Krisztusba
vetett hit által igazul meg.
Eszerint az önmaga erejéből megigazulni nem képes embert
maga Isten igazítja meg. Mégpedig n e m egyszerűen úgy, hogy a
bűneit bánó embernek elnézi gyarlóságát. A bűnbánat és töre-
delem megigazító erejében reménykedett a rabbinizmushoz tar-
tozó kegyes zsidó, de a nagy tudós, Philo is! Sőt a k u m r á n i kö-
zösség tagja még Isten szabad, feltételekhez nem kötött kegyel-
mére is számított. Ha a keresztyén megigazulástan csak ennyi-
ből állna, semmi újat n e m hozott volna. Pál és keresztyén tár-

127
sai szerint ennél sokkal nagyobb dolog történt megigazulásunkért:
Isten önmagát adta nekünk Jézus Krisztusban, hogy ő kerüljön
a törvény helyébe, bennünk pedig váltsa fel az ő uralma a test
diktatúráját (2,20!). Mert Pál és keresztyén társai felismerték:
Isten a Názáreti Jézus által a történelem egy bizonyos pontján
a kegyelem új korszakát nyitotta m e g az egész emberiség számára.
A kegyelemnek ebben az új korszakában azok vesznek részt,
akik hisznek Jézus Krisztusban. Az Istennel való zavartalan kö-
zösségnek tehát m á r n e m feltétele a törvény előírásainak aggályos
betartása. Ezért volt teljesen időszerűtlen és elhibázott lépés Pé-
terék visszakozása Antiokhiában a törvény útjára. Zsidó és po-
gány egyaránt egyedül hit által igazulhat meg.
De a hangsúly kerüljön most a hitre. Mert ha a törvényben
követelt tökéletesség nem is feltétele a megigazulásnak, a hitre
mindenképpen szüksége van annak, aki Istenhez akar tartozni.
Nem mintha a hit a törvény cselekedeteihez hasonló követelmény
lenne. Mégis nélkülözhetetlen, mert a hit az egyetlen megfelelő
válasz Isten közeledésére. Isten m i n d e n embernek kivétel nélkül
felkínálja kegyelmét, de ha arra is ráerőszakolná, aki nem kér
belőle, az ilyen ember kényszernek érezné szeretetét, és így éppen
az az új, megigazult kapcsolat válna lehetetlenné, amellyel Isten
meg a k a r j a ajándékozni. Ezért v á r j a Isten az e m b e r r e kimondott
„igen"-jére a hitnek erre rímelő önkéntes, bizakodó „igen"-jét.
A megigazító hit tehát nem m e r ü l ki bizonyos, emberi értel-
met meghaladó hittételek elfogadásában. Noha a hit alapján az
evangéliumnak a Jézus Krisztusról szóló bizonyságtételben pon-
tosan körülírt, meghatározott t a r t a l m a van, amelybe a keresztnek
megütközést keltő ténye is beletartozik (3,1; 5,11; 6,14). Ennél-
fogva a hitből nem hiányozhat az „elhivés" mozzanata sem. „Az
életet, amelyet most testben élek, az Isten Fiába vetett hitben
élem" — írja Pál alig egy pár sorral később (2,20). Mert a hit az
apostol számára is határozott állásfoglalást jelent amellett, hogy
a Názáreti Jézusban az élő Isten cselekedett az ember érdekében.
De Isten végső célja mindazzal, amiről az evangélium szól, az
iránta való bizalom felébresztése, hogy így a hit viszonyában meg-
igazuljon, helyreálljon a kapcsolatunk ővele. (Lásd még: 5,6 m a -
gyarázatát)
Mivel Pál és zsidókeresztyén társai belátták, hogy a törvény
cselekedetei által egyetlen ember sem igazulhat meg, ők is a J é -

128
zus Krisztusba vetett hit útját választották. Ügy tűnik, mintha a
törvény útján szerzett keserű tapasztalataik érlelték volna m e g
bennük ezt az elhatározást. Erről szó sincsen. Egyikük esetében
sem így történt. Akkor nyílt fel szemük, és látták be, hogy a t ö r -
vény útja nem visz el a célig, amikor hitre jutottak. Ez a felis-
merés viszont a hit útjára késztette őket. Olyan érveket hoz fel
tehát az apostol zsidókeresztyén társainak, amelyek csak a Jézus
Krisztusban hivők számára kényszerítő erejűek. A megigazulás
titka csak a hitben tárul fel. A hiten fordul meg minden. De hát
akkor hogyan lehet meggyőzni a maga erkölcsi erejében bízót
arról, hogy a megigazulás egyedül hit által lehetséges? Észérvek
bizonyára nem fogják meggyőzni őt, de a hirdetett evangélium
elvezethet a hitre és a megigazulás útjának helyes ismeretére.
Többek között ezért sem nyugodhat bele az apostol, hogy az egyet-
len evangéliumot bárki is megrontsa (1,6—7).
Bonyolultnak és körülményesnek tűnik mindaz, amit Pál az
antiokhiai keresztyéneknek — és a galatáknak! — a megigazu-
lásról kifejt. De e r r e a nem egykönnyen követhető gondolatme-
netre azok kényszerítik, akik m e g akarják kerülni a hit által
való megigazulás egyszerű, ám az önhitt emberi természetből ke-
mény ellenállást kiváltó útját. A pogány ember kedvére való
isteneket talál ki magának, és érdekeinek szolgálatába állítja
őket. A zsidó ember tisztábban lát. Felismeri, hogy az élő Isten
nem befolyásolható, és ezért az embernek kell hozzá igazodnia,
nem pedig fordítva. Vakvágányra f u t azonban ő is, amikor Isten
akaratának teljesítése lévén reméli elnyerni Urának jóindulatát.
Mindezzel szembeállítja Pál a megigazulásnak Isten részéről fel-
kínált útját: anélkül, hogy az ember erre érdemes vagy méltó
volna, Isten megelőző szeretettel igaznak fogadja el Jézus Krisz-
tusért. Aki ezt hittel fogadja, Istent maga mellett tudhatja. Ezt
az egyetlen járható utat a hamisaktól minden oldalról elhatárolni
nem egyszerű feladat.
De ne tévesszük szem elől: az emberi kapcsolatokban Antiok-
hiában beállott feszültség késztette az apostolt arra, hogy a m e g -
igazulás egyetlen járható útjáról beszéljen. Szoros összefüggés
van ugyanis a megigazulásról vallott felfogásunk és az emberi
kapcsolataink között. A pogány módra magunk képére formált
isteneket mindig fel lehet használni önző és embertelen tö-
rekvéseink igazolására. Ha valaki viszont Istent csupán egy

9
129
mindenki felett álló erkölcsi rend őrének tekinti, akkor el fog
különülni azoktól, akik véleménye szerint nem ütik meg a mér-
téket, és megvonja szeretetét tőlük. Az Isten bűnbocsátó irgal-
mában bizakodó ember ellenben nem tekintheti senkinél sem
különbnek magát, s ezért nem is fordíthat hátat senkinek. Míg
a törvény beszűkíti a látókört, a megigazulás ajándékából min-
denki irányában nyílt, korlátokat átlépő magatartás következik.
De fordítva is igaz: amennyiben elkülönülés és szeretetlen meg-
különböztetés üti fel a f e j é t közöttünk, meg kell vizsgálnunk,
hogy nem tértünk-e le a megigazulás egyetlen járható útjáról.
(17—18) Az ingyen kegyelemből hit által való megigazulás
álláspontjával szemben önként adódó és gyakori kifogás, hogy
utat nyit az erkölcsi felelőtlenségnek és szabadosságnak. Mert ha
a megigazulás útján nem jelent előnyt a megőrzött tisztaság és
az Isten akaratát komolyan vevő igyekezet, akkor miért vállalja
az ember a nehéz küzdelmet a bűnnel szemben? — teszik fel a
kérdést egyesek. Már Jézust is bűnpártolással vádolták a farizeu-
sok, amikor „vámszedőkkel és bűnösökkel" ült le egy asztalho.;
(Mt 9.11; Lk 15,2). Pálnak pedig ugyancsak nem egyszer szemére
vetették, hogy aláássa az erkölcsi világrend alapjait (Rm 3.8).
Ügy látszik, Antiokhiában is számolnia kellett Péter és zsidó-
keresztyén társai részéről ilyesfajta ellenvetésekkel, m e r t a hit
által való megigazulásról mondottak u t á n azonnal felteszi a kér-
dést: Ha viszont Krisztusban keresve megigazulást, mi magunk
is bűnösöknek bizonyulunk, akkor talán Krisztus a bűn szolgája?
A kérdés megfogalmazásával az apostol nyilvánvalóvá teszi a
hit által való megigazulással szemben felhozott vádak képtelen-
ségét. Mert bár az eredeti (görög) szöveg nem egészen egyértel-
mű, az összefüggés alapján mégis a következő gondolatmenet lát-
szik a legvalószínűbbnek: Pál annak a zsidókeresztyénnek hely-
zetéből kiindulva teszi fel a kérdést, aki a megigazulás ú t j á t „ke-
resi". Ha mármost a Krisztusban találja meg ezt az utat, akkor
el kell fogadnia a bűnös mivoltáról szóló ítéletet (lásd 15. υ!), hi-
szen Krisztus a bűnösökért halt meg. Ha n e m bizonyulna elégte-
lennek a törvény cselekedetei alapján megszerzett igazsága, akkor
Krisztus halála feleslegessé válna (lásd: 21. v!). Aki tehát a Krisz-
tusban keresi a megigazulást, felismeri és vállalja bűnösségét, és
nem t a r t j a magát különbnek a kinyilatkoztatott törvényt r.em

130
ismerő pogánynál, és éppen ezért minden lelkiismeretfurdalás
nélkül vállalni t u d j a vele az asztalközösséget is.
De ha így van. nem ad tápot Krisztus a törvénytelenségnek
és bűnnek? Ilyen feltételezés szóba se kerüljön! — utasítja el Pál
még a gondolatát is. Krisztus nem a bűn, hanem a megigazult
ember új életének a szolgája. Hamarosan erre is rátér, de előbb
még rávilágít a vádaskodók következetlenségére. Mert tévedés ne
essék! Nem Krisztus teszi bűnössé a zsidókeresztyént, amikor bű-
nösként a többi bűnössel egy asztalhoz ülteti, hanem saját maga
nyilvánítja törvényszegőnek magát, ha azokat, amiket korábban
lerombolt, újra felépíti. Értsd: aki korábban, mint Péter is tette,
lerombolta a hazug korlátokat ember és ember között, de utóbb 1
újra felállította azokat, saját maga ítélte vétkesnek korábbi nyílt,
testvéri magatartását. Ne gondolja azonban, hogy Isten is hasonló
véleményen van, főképp pedig ne higgye, hogy a Krisztus által
elnyert megigazulás ajtót nyit a bűn számára. Nem kell tehát
megtoldani a kegyelem evangéliumát a törvény reguláival, mint
ahogy Antiokhiában Péterék gondolták és Galáciában Pál ellen-
felei hirdetik. Mert a Krisztusért hit által megigazult ember már
egészen más feltételek között kerül szembe a bűn hatalmával.
(19) Akik a törvény előírásait a keresztyén életben is érvény-
ben levőnek tekintik, n e m veszik komolyan azt a hatalmas és
gyökeres fordulatot, amely a Krisztusban hivő ember életében
végbement. Olyan mélyreható ez a változás, hogy az újnak semimi
köze sem lehet a régihez. Jézus hasonlatával: „Űj bort sem tölte-
nek régi tömlőbe, mert a tömlő szétreped: a bor is kiömlik, a
tömlő is elpusztul; hanem az ú j bort ú j tömlőbe töltik, és a k k o r
mindkettő megmarad." (Mt 9,17) Elhibázott dolog a megigazult
életet a törvény alapjaira építeni, éppen úgy, amint a törvény
cselekedetei alapján keresni a megigazulást, Isten jóindulatát.
A keresztyén élet csak úgy folytatódhat, ahogy elkezdődött.
Erről a réginek véget vető nagy változásról Pál egyes szám első
személyben szól. Már a 18. versben is átváltott a többes szám
első személyről az egyes szám első személyre. De míg a 18. vers-
ben ez személyes hang stilisztikai eszköznek tűnik, hiszen n e m ő
tett kísérletet a törvény korlátjainak felállítására, addig a most
következő kijelentésekben teológiai jelentőséget kap. Amit mond,
általános érvénnyel, mindenkire vonatkoztatva fogalmazza ugyan,
de személyes hitvallásként. Mert számára a megigazult élet nem

131
tantétel, hanem hálára indító valóság. Ezzel Pétert, a galácia-
belieket és minden olvasóját személyes állásfoglalásra készteti.
Mert csak így érdemes bolygatni a Krisztusban gyökerező ú j élet
titkait.
A megigazult ember életében bekövetkezett fordulat célja az,
hogy ezután Istennek éljen, (vö.: Rm 14,7—8; 2Kor 5,15) A fo-
galmazás kettős értelmet rejt magában: a megigazult embert az
a szándék vezeti, hogy élete belesimuljon Isten akaratába. De a
szándékon túlmenően élete valóban Istennek tetsző életté válik.
Pál meglepő módon pontosan úgy fogalmazza meg a megigazulás
célját, ahogyan Jézus értelmezése szerint a törvény a szeretet
kettős nagy parancsolatában Isten akaratát (5Móz 6,5; 10,12; 2Móz
22,20—26; vö.: Mk 12,28—31 és párh.) Tévedés tehát azt felté-
telezni, hogy Pál a cselekedetek ellen beszél. Dehogy! Csak rávi-
lágít a cselekedetek igazi helyére a megigazulásban. Mert amíg
a törvény útját járók az Istennek tetsző cselekedeteket a megiga-
zulás feltételének tekintették, Pál a megigazulás következményé-
nek. Tehát n e m megelőzik, h a n e m követik a megigazulást.
Mert a Krisztusba vetett hit megtermi a gyülmölcseit. Pál szá-
mára ismeretlen a pusztán forenzikus megigazulás. Ugyanis van
olyan protestáns vélemény, amely szerint a megigazulás n e m
megy túl azon, hogy Isten igaznak nyilvánítja a bűnöst Krisztu-
sért, s a bűnös ember pedig továbbra is változatlanul az marad,
aki volt. Ez a vélemény sok tekintetben azonos Páléval. Szerinte
is Isten döntésén múlik minden, és ő is tud arról, hogy az ember
élete végéig kegyelemre szoruló bűnös marad (vö.: 2,20; lKor 4,4).
Mégis — s ebben egészen bizonyos az apostol — „aki a Krisztus-
ban van, ú j teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre."
(2Kor 5,17) A megigazult ember életébe belép Isten újjáteremtő
szeretetével. Mert eljövendő ú j világa m á r most jelen van a mi
világunkban Jézus Krisztus által. Ha nem így volna, igazuk len-
ne azoknak, akik a törvény korlátait újból fel akarják állítani az
igaz, Istennek tetsző élet nevében.
Ahhoz, hogy az ember felszabadultan élhessen Istennek, olyan
gyökeres változásnak kell beállnia, amely csak a halálhoz fog-
ható: Én ugyanis a törvény által meghaltam a törvénynek, hogy
Istennek éljek — vallja Pál. Különös mondat! A törvény volt az
oka annak, hogy elvesztette hatalmát felettem, s többé nincs kö-
zünk egymáshoz. Mert megközelítőleg ez az apostol kijelentésének

132
értelme. De hogyan vitte végbe a törvény mindezt? A levél m a -
gyarázói sokféleképpen próbálnak feleletet adni a kérdésre. Lut-
her például az egyházatyákat követve úgy véli, hogy a „hit tör-
vénye" (Rm 3,27) vagy a „,Lélek törvénye" (Rm 8,2) szabadítja
meg a Krisztusban hivőt a „betű törvényének" (2Kor 3,7) rabsá-
gából (Gal. komm. 1519). Mások szerint maga a törvény vezet
r á arra minket, hogy általa n e m lehetünk igazzá (Lietzmann,
Lightfoot, Sieffert, Asmussen és mások). De találkozunk olyan
elképzeléssel is, amely — nyilván Gal 3,24-re hivatkozva — a
törvénynek Krisztushoz vezető szerepében véli megtalálni a kul-
csot Pál különös szavaihoz (pl. de Wette).
Igaza van Schliernek, amikor azt állítja, hogy ezek az értel-
mezési kísérletek nem illenek bele Pál teológiai gondolatvilágába.
Számára ugyanis nincs semmi a világon, ami önmagában fedné
fel igazi természetét. Minden Jézus Krisztus által kerül a he-
lyére. Amint a törvény cselekedetei is a Jézus Krisztus által el-
nyert megigazulás felől nézve bizonyultak elégtelennek az üdvös-
ségre (16. v.!), úgy a törvény uralma sem szűnhet meg felettünk,
míg Jézus Krisztus meg nem töri a törvény hatalmát. Hogyan
történhetett tehát, hogy valaki a törvény által meghalt a törvény-
nek? Pál egy tömör, szinte kiáltásként ható kijelentésben adja
meg a választ: Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve!
Vagyis a törvény valamiképpen közrejátszott Jézus halálában,
aminek következtében azután meghal az ember a törvénynek.
Mi köze van a törvénynek Jézus kereszthalálához, és mikép-
pen változtathatja meg az ő halála a törvény alatt élők helyzetét?
A kijelentés súlya és értelme akkor világosodik meg előttünk, ha
tisztában vagyunk két, Pál számára igen fontos összefüggéssel.
Az apostol Jézus halálának tényén kívül halála körülményeinek
is nagy jelentőséget tulajdonít. (Lásd többek között Gal 5,11;
l K o r 1,18; Fii 2,8; Kol 2,14—15). Mert egyedül a kereszt véres
és gyalázatos eseményében, az egyetlen Igaznak erőszakos halálá-
ban tárulhat fel előttünk igazi mélységében az ember és Terem-
tője között húzódó szakadék, de ugyanakkor az a minden értelmet
meghaladó szeretet is, amellyel Isten ezt a szakadékot áthidalta.
A másik igen fontos tartószál Pál teológiai gondolatainak szö-
vetében az az őskeresztyénséget eltöltő bizonyosság, hogy minden,
ami Jézussal történt, kapcsolatban van az emberrel, kihatással van
sorsának alakulására: mindez .értünk" történt (vö.: lKor 15,3).

133
 Nos, ezeknek az összefüggéseknek a tudatában kockáztathat-
ja meg Pál ezt a merész kijelentést: Krisztussal együtt keresztre
vagyok feszítve. Tehát a törvénynek a kereszt eseményeiben ját-
szott szerepe miatt került ki a törvény hatálya alól, azaz lett ha-
lottá az ember a törvény számára. Nem tartom valószínűnek, hogy
az apostol ebben az esetben arra az átokra gondol, amely osztály-
részül j u t minden törvényszegőnek (5Móz 30,15. 19), és amelyet
az átok f á j á n függve Jézus vett magára érettünk {lásd: 3,13).
Eszerint az ember akkor halna meg a törvénynek, amikor Jézus
keresztje meggyőzi őt átokkal sújtott bűnös mivoltáról. De ez
önmagában még nem jelenti a törvény hatályának megszűnését.
Pedig Pál erről beszél! Mintegy kihalunk a törvény alól. Más
oldalról kell tehát megközelítenünk szavainak értelmét: Krisztus
keresztje nyilvánvalóvá teszi, hogy a törvény nem tud Istennek
élő emberekké tenni. Olyan emberek juttatták ugyanis Jézust
a keresztre, akiknek a legfőbb becsvágya Isten törvényének a
legvégsőkig elmenő betöltése volt. De a törvény ismerete nem volt
elegendő Jézus kilétének és küldetésének felismerésére, sőt olyan
vakká tette őket, hogy a leggyalázatosabb halálnemmel megöl-
ték őt.
Am a m i Jézus kereszthalála körül történt, nem egyedülálló
elszigetelt eset. A törvény minden embert szembeállít Jézussal és
vele együtt Istennel, aki elküldte Őt. A saját erkölcsi erejében
és teljesítményében bízó ember nem tud mit kezdeni Jézussal,
sőt egyenesen ingerli, ha Jézus segíteni akar neki. Pál a saját
tapasztalatából tudja ezt. Az Isten ügyéért égő vallásos buzgalma
(Csel 22,3), a törvény és az atyai hagyományok iránti rajongása
(Gal 1,14) nemhogy megakadályozta volna, hanem inkább ösztö-
nözte őt, hogy Jézus követőit üldözze. Amikor azonban a feltá-
madott Űr a damaszkuszi úton megismertette magát vele, meg-
világosodott előtte, hogy a törvény ú t j a zsákutcába vezetett. így
a törvény nevében halálra adott Jézus keresztje kereszthalálává
lesz mindazoknak, akik hit által felismerték a történtek igazi ru-
góit. Elutasítják a törvény útját, és megtagadják azt az énüket,
amely ezen az úton próbál Istennek tetsző életet élni.
Mégpedig egyszer s mindenkorra. Az apostol szavaival: a Krisz-
tus keresztje által megfeszíttetett ember mindvégig a kereszten
marad. Nemcsak a keresztyén élet kezdetén kell elfogadnia a ke-
reszt ítéletét, hanem élete minden napján. Ez világos beszéd az

134
antiókhiai zsidókeresztyéneknek éppenúgy, mint a galatáknak.
Azok, akik ú j r a a törvény előírásainak megtartására a k a r j á k kö-
telezni a keresztyénéket, kikerülik a kereszt igazságát. Nem akar-
ják tudomásul venni, hogy ilyen módon hamis reményeik áldoza-
taivá teszik őket. Elhitetik velük, hogy a törvény előírásainak
betartásával Istennek tetsző életet élhetnék, holott valójában Jé-
zus keresztje és szolgálata ellen hangolják őket (lásd: Fii 3,18!).
Ezzel szemben az az igazság — mondja Pál —, hogy a keresztyén
ember is halott a törvény által a törvény számára.
Hasonlóképpen ír az apostol Hm 6,1—11-ben a Krisztus ismere-
tének csak a halálhoz fogható gyökeres változást előidéző erejé-
ről. Két ponton mégis lényeges eltérést figyelhetünk meg a szóban
forgó Galata-levél-idézet és az említett Római-levélbeli hely kö-
zött. Az utóbbiban a keresztségre hivatkozik Pál, mint olyan ese-
ményre, amelyben ez a halálos fordulat végbemegy. Ezért sok
írásmagyarázó véli úgy, hogy Pál a Galata-levélben is a kereszt-
ségre utal, amikor a Krisztusban hivő haláláról beszél. A dolog
lényegét illetően igazuk is lehet. Mégsem tarthatjuk véletlennek,
hogy az apostol nem szól a keresztségről. A törvény és a keresz-
tyén ember viszonyáról ugyanis többet árul el a keresztrefeszítés
eseménye, m i n t a keresztségé. A más irányba tartó érveléssel ma-
gyarázható a másik jelentős eltérés is a k é t igehely között. Rm
6,1—11-ben arról ír Pál, hogy a keresztségben meghal az ember
a bűn számára. Természetesen a Galata-levélben sem tagadja a
bűnnel való szakítás fontosságát. Az 5,16—18 versekben erről is
írni fog. A törvény és a keresztyén ember viszonyáról szólva azon-
ban ez az indoklás kevésnek bizonyulna. Mert a bűnnel való sza-
kítás még n e m feltétlenül hozza magával a bűnt elítélő törvény
elutasítását. A bűnétől szabadulni kívánó ember előszeretettel ka-
paszkodik a törvény mentőkötelébe. Pedig — és ebben van a Ga-
lata-levél igazságának az éle — a törvény nemhogy segítene meg-
szabadulni a bűntől, hanem még reménytelenebb helyzetbe ta-
szítja a bűnöst. (Ebből a meggondolásból illeszti bele Pál a Ró-
mai-levél 6. és 8. fejezete közé a 7.-et!) Nem elég tehát meghalni
a bűnnek. Meg kell halnunk a törvény által a törvénynek is,
hogy Istennek élhessünk.
(20) Aki a k á r Antiokhiában, akár Galáciában újra a törvény
igája alá a k a r j a kényszeríteni a keresztyéneket, nincs tisztában
a Krisztusban kapott ajándék igazi jelentőségével és nagyezerű-

135
ségével. Mert nem kevesebbről van szó, mint a rendkívül bonyo-
lult és mindent magába foglaló emberi lét újjáteremtéséről. Nem-
csak az ember gondolatai és törekvései változnak meg, hanem
újjászületik maga az élet is, amely az ember minden megnyilvá-
nulásának alapja, hordozója és foglalata.
Nem könnyű Pálnak erről az ú j életről úgy beszélnie, hogy
minden félreértést lehetetlenné tegyen. A nehézséget az az esz-
katológiai fordulat okozza, mely Pál és az őskeresztyénség hite
szerint Jézus Krisztus által ment végbe a világban. Ha Pálnak
a zsidó felfogáshoz igazodva csak a halál után vagy a jelen világ-
korszak elmúltával elnyerhető örök élettel kellene számolnia, n e m
volna gondban. De Pál tudja és vallja, hogy már ebben a világban,
földi életünk során részünk lehet az Istentől származó és Jézus
Krisztusban felkínált új életben. Ha pedig így van, akkor felelnie
kell arra a kérdésre is, hogy milyen módon kapcsolódik a n e m
ebből a világból való az evilágban levőhöz.
ö n k é n t adódik számára a korábban igen elterjedt misztika
megoldása: az e m b e r személyiségét átlényegíti Krisztus személye,
hogy ezután Krisztus életét élhesse. Nem egy írásmagyarázó, pél-
dául Albert Schweitzer, így is érti az apostolnak az új életről
mondott szavait, és ezért úgy véli, hogy joggal beszélhetünk Pál
misztikájáról. Könnyen áldozatául eshetett volna Pál a rajongás-
nak is, amely n e m egy ízben megkísértette a páli gyülekezetek
tagjait (lásd: 2Tim 2,18), azt állítva, hogy a Krisztusban hivő
ember már n e m ehhez a világhoz tartozik, és régi életét végképp
maga mögött hagyta. Pál azonban elkerüli ezeket a buktatókat.
A keresztyén embert a régi és az ú j korszak metszéspontjába
állítja, anélkül, hogy a kettőt egybemosná, vagy elválasztaná egy-
mástól. Megőrzi a két korszaknak a keresztyén életet mozgásban
tartó, egészséges feszültségét.
Ez a Krisztus által elnyert élet nem a régiből nő ki, nem a
réginek átformált vagy javított változata. Pál elképzelhetetlennek
tart minden megalkuvást ezen a téren. Ha más is befolyása alatt
t a r t j a az embert, nem érvényesülhet életében Krisztus befolyása.
Vállalnia kell a kibúvót nem ismerő ítéletet: halott a törvény szá-
mára. ö n m a g á b a n nem talál semmit, ami képessé tenné arra,
hogy a törvény útmutatása nyomán Istennek tetsző életet élhes-
sen. Ezért végképp fel is hagy a kísérletezéssel, lezárja életének
ezt a szakaszát, és átadja a múltnak azzal az emberrel együtt, aki

136
ezt a meddő életet élte. Élek többé nem én — vallja minden meg-
igazult ember nevében az apostol. Csak ez a halál adhat helyet
egy más minőségű életnek; nemcsak az indulásnál, hanem keresz-
tyén életünk minden pillanatában.
De ez az éremnek csupán az egyik oldala. Csak ezért tud Pál
ilyen megalkuvás nélkül szakítani a törvénnyel és azzal az áb-
ránddal, hogy a törvény alapján az ember Istennek tetsző életet
élhet, m e r t ismeri azt az életet, amely a régi helyébe lépett: élek
többé nem én, hanem Krisztus él bennem. Régi énje helyét tehát
Krisztus foglalta el, és 0 éli életét a benne hívőben. Azt az éle-
tet, amelyet Ö maradéktalanul Istennek élt. Amit a törvény nem
tudott elérni, most megvalósul Jézus Krisztus által. Az ember
végre szeretni tudja Urát, Istenét teljes szívéből, teljes lelkéből,
teljes erejéből, és szeretni tudja felebarátját mint önmagát. Így
kapja meg az ember életében Isten és a felebarát az őt megillető
helyet. A szó kifejező ereje cserben hagy minket. Csak annyit
mondhatunk: mindez velünk történik. Nem mi tesszük, hiszen
Krisztus él és cselekszik mibennünk.
Krisztus és a benne hivő ember sokrétű kapcsolatát (kissé el-
vontan: a krisztológia szoteriológiai vonatkozásait) Pál elsősor-
ban a „Krisztusban lenni" kifejezéssel próbálja megközelíteni,
olyan benyomást keltve, mintha az e m b e r t láthatatlan ruhaként
(lásd: Gal 3,27) venné körül Jézus Krisztusnak az ige és a szent-
ségek által közvetített szolgálata. Így a „Krisztusban lenni" kife-
jezéssel teszi szemléletessé Pál azt a tényt, hogy az ú j élet „kí-
vülről", azaz Krisztustól jön, s nem az emlber lényéből fakad fel.
Fontos mondanivaló hordozója a „Krisztussal (együtt)" szó-
kapcsolat is. Már találkoztunk vele az előző (19.) versben. Kife-
jezi Krisztus és a benne hivő ember sorsközösségét. Mert Krisz-
tus a legnagyobb szolgálatot azzal teszi az embernek, hogy sorsá-
nak részesévé teszi őt (Rm 6,8; 2Kor 4,14; 2Tim 2,11—12).
Lényegesen ritkábban él Pál a „Krisztus mibennünk" fordulat-
tal. (Rm 8,10; 2Kor 13,5 és Kol 1,27. Az utóbbi helyen vitatható,
hogy „bennünk"-et vagy ,,közöttünk"-et kell-e értenünk.) Ehe-
lyett inkább a Szentlélek munkájáról beszél. Olykor azonban
szükségesnek látja, hogy a keresztyén életnek ezt az oldalát a
„Krisztus bennünk" fordulattal világítsa meg. Ezt teljes joggal
megteheti, hiszen Isten Lelke bennünk Jézus Krisztust állítja elő-
térbe, és a Lélek munkája révén Vele kerülünk kapcsolatba (lKor

137
 12,3; 2Kor 3,17). Akkor folyamodik Pál a „Krisztus bennünk"
fordulatihoz, amikor azt akarja megértetni olvasóival, hogy Jézus
n e m úgy fejti ki hatását az emberre, m i n t a törvény. A törvény
„kívülről" támaszt igényt az engedelmességünkre, anélkül, hogy
ebben segítségünkre lenne. Jézus Krisztus viszont, noha szolgá-
latával „kívülről" közelít hozzánk („Krisztusban vagyunk"),
ugyanakkor mégis „bennünk" van, azaz megragadja egész lé-
nyünket, hogy ne kényszerből, hanem belső indításból éljünk
Istennek. Ugyanezt fejti ki Pál 2Kor 3,6-ban: „A betű (a törvé-
nyé!) öl, a Lélek (Krisztusé!) pedig megelevenít."
Ügy vélem, most érkeztünk el ahhoz a ponthoz, amelyet az
apostol szívügyének tekint, szenvedélyesen védelmez, és amiért
a Galata-levelet megírta. Mert n e m a törvény és Krisztus rendel-
tetése között lát áthidalhatatlan szakadékot. Mindkettőt egy és
ugyanazon cél érdekében adta Isten. A törvény letisztult formá-
jában ugyanazt akarja elérni az embernél, ami Jézus Krisztus tö-
rekvése is. Azt ti., hogy az ember Istennek éljen. Ezért nem fél
Pál „Krisztus törvényéről" (Gal 6,2), a „hit törvényéről" (Rm 3,27)
vagy a „Lélek törvényéről" beszélni. De homlokegyenest ellenté-
tes az a mód, ahogyan a törvény és ahogyan Jézus Krisztus akar-
ja célját elérni. A törvény követel, Jézus Krisztus ad. A törvény
változást sürget, Jézus Krisztus újjáteremt. A törvény személyte-
len paragrafus (betű!), Jézus Krisztus maga Isten a Lélek által
mibennünk. Amit a törvény csak az út végén n y ú j t h a t n a át n e -
künk, azt mind megkapjuk hit által m á r az indulásnál. Az evan-
géliumot tehát így is megfogalmazhatjuk: ami a törvénynek n e m
sikerült, lehetségessé vált Jézus Krisztus által.
Mi történik akkor, ha „már n e m élünk mi, h a n e m Krisztus él
mibennünk"? Krisztussá lényegülünk át, kiszakadunk esendő lé-
tünkből, vagy talán tudathasadás, személyiségzavar lép fel ben-
n ü n k ? Semmiképpen sem! Ilyen felületes megoldásokkal n e m
egyszerűsíthetjük le azt a titkot, amely Krisztus és a benne hivő
kapcsolatát körülveszi. Továbbra is ugyanaz az ember él, és
ugyanazok között az életfeltételek között él, mint korábban, annak
ellenére, hogy Krisztus él benne. Hogy Krisztus él bennünk, földi
életünk során csak hit által felfogható valóság; sem magunk,
sem mások számára nincs e r r e kétségbevonhatatlan bizonyíték.
Pál ezt így fogalmazza meg: azt az életet, amelyet most testben
élek, hitben élem. A „testben" (en szarki) kifejezést a legtöbb írás-

138
magyarázó az ember földi, halandó létformájára célzó utalásnak
teikinti. Eszerint az apostol azt mondaná, hogy bár a Krisztusban
hívőben a halál felett diadalt arató, megdicsőült Ür él, maga az
ember, akiben Krisztus él, még e töredékes és mulandó élet t e r -
hét hordja, s csupán hiszi, hogy m a j d Isten eljövendő világában
minden hasonlóvá lesz őhozzá. Ahogy 2Kor 5,7-ben is m o n d j a :
„Még hitben járunk, nem látásban". A „test" azonban a 16. vers-
ben n e m ilyen semleges szó. Ott az Istennel szembeforduló, a t ö r -
vény betöltésére alkalmatlan bűnös embert minősíti vele Pál.
Nincs okunk feltételezni, hagy a szónak ez a jelentése pár sorral
alább minden különösebb ok nélkül elsikkadna. Az „antiokhiai
beszéd'' gondolatmenete is inkább azt kívánja meg, hogy — m i n t
Rm 8,8-ban — a „test" szó elítélő tartalmát is vegyük figyelembe.
Mert az apostol éppen azt akarja tudatosítani: az ember a keresz-
tyén élet folyamán sem támaszkodhat önmagára, ebben az álla-
potában sem képes a törvény betöltésére, és ezért „nincs is saját
igazsága a törvényből" (Fii 3,9). Magára tekintve nincs miben
bizakodnia, de hitével elfogadja Krisztus igazságát. Életének súly-
pontját bűnös, halandó önmagáról áthelyezi arra, aki „benne"
él, s Tőle reméli végső, teljes megváltását is.
Különös: Nem mi élünk, hanem Krisztus él mibennünk, és
mégsem önmagunkra tekintünk, hanem túl önmagunkon, Krisz-
tusra nézünk hitünkkel. A hit azonban nemcsak kétségbeesett el-
fordulás önmagunktól és vakmerő ugrás a bizonytalanba. Azért
tekintünk önmagunk helyett Krisztusra, mert amit az evangélium
Róla elmond, megragadja és magára vonja figyelmünket. Nem
tartalmatlan hitről van szó tehát, hanem igen pontosan körvona-
lazható hitről: „Testi életemet hitben élem, — mondja Pál, de
mindjárt hozzáfűzi — mégpedig az Isten Fiába vetett hitben, aki
szeretett engem és önmagát adta értem."
Hite révén először is felismeri Jézus Krisztusban az Isten Fiát.
Ezzel a címmel leginkább a hellenisztikus (nem zsidó származású)
gyülekezetekben tisztelték meg Jézust, hogy kifejezésre juttassák
és megvallják vele az ember Jézus Istennel való teljes egységét
és az Atya iránti tökéletes engedelmességét. (Bővebben lásd: 1,16
és 4,4 magyarázatánál!) Figyelemreméltó, hogy az apostol Jézus-
nak ezt a nevét négy ízben is említi a levélben (1,16; 2,20; 4,4.6),
mig a többi levelében lépten-nyomon felbukkanó „küriosz" (Űr)
nevet csak kétszer. Ügy látszik, a galáciai helyzet miatt külön

139
oka volt Pálnak arra, hogy nyomatékkal mutasson r á Jézusban
az Isten Fiára. Ezt az okot pedig minden bizonnyal szintén a
törvénynek Galáciában tapasztalható előtérbe kerülésében kell
keresnünk. A törvénnyel szemben viszont csak Jézus istenfiúi
méltóságának ismeretében és hitében lehet fellépni. Ha Jézus nem
volna Isten Fia, és Isten nem tanúskodna mellette, a törvény,
mely Istentől származik, halomra döntené az evangélium igazsá-
gát. Összeroppan a gerince annak a hitnek, amely az e m b e r Jézus-
ban nem t u d j a meglátni Isten Fiát.
Az Isten Fia név n e m m a r a d rideg fogalom annak, aki Jézus
Krisztust megismeri. Lehetetlen nem észrevenni Pál soraiból a
még most is kiérezhető megrendülést: Isten Fia, Jézus szeretett
engem. Engem, a törvény útján önhitten járó, elvakult egyház-
üldözőt, az ilyen szeretetre teljesen méltatlan embert. A „szeretni"
ige a görög szövegben aorisztoszban áll s ez arra enged következ-
tetni, hogy a fogalmazással Pál valamilyen eseményre utal. Jézus
halálára, vagy talán a damaszkuszi úton történtekre? Mivel azon-
ban a következő Jézust jellemző m o n d a t sem szól egy meghatá-
rozott eseményről, inkább arra kell gondolnunk, hogy az apostol
Jézusnak minden tette mögött meghúzódó szeretetéről beszél. Ez
az irgalmas mentő szeretet indította Isten Fiát a földi életbe, a
megváltás útjára, Damaszkuszba Pál elébe, és azóta is mindenüvé,
ahol az evangéliumot hirdetik.
Jézusnak ez az embert kereső és megtartó szeretete nem sem-
mitmondó, elfolyó érzelem, hanem egész életének odaszánása ér-
tünk, emberekért. Pál ezt egy olyan fordulattal fejezi ki, amelyet
az őskeresztyénség közös hagyománykincséből vett át: önmagát
adta értem. Jézus tehát nem magára gondolt, önként, szeretete
indítására, minden áldozatot vállalva szolgálatunkra adta önma-
gát. Egyedül ez jogosítja fel a törvény ú t j á n csődöt mondó embert
arra, hogy Jézus földi életét, halálát, feltámadását és megdicső-
ült életét magáénak t u d j a , és ráépítse bizakodását, életét és re-
ménységét. (Lásd még: 3,13 magyarázatát.)
A törvény betűje rideg és szenvtelen. Nem törődik azzal, hogy
boldogulunk-e vagy elbukunk az általa kijelölt úton. Az önmagát
értünk odaadó Jézus Krisztusra mindig számíthatunk. Ezért aki
az evangéliumból megismerte őt, a törvény helyett 'hitével Jézus
felé fordul, aki odaadó szeretetével megragadja és „szorongatja"
(2Kor 5,14) a benne hivőt, hogy végre n e önmagának éljen, ha-

140
nem Istennek (lásd 19. vers magyarázatát!). így él a hit által
Krisztus mibennünk, annak ellenére, hogy önmagunk előtt to-
vábbra is gyarló és véges embereknek bizonyulunk.
(21) Az „antiokhiai beszéd" zárótétele a végkövetkeztetés. Az
apostol felvázolta a törvény és az evangélium egymástól m e r ő -
ben különböző útját. Elmondta, hogy a megigazulásra szoruló e m -
ber mit veszít az előbbin, és mit nyer az utóbbin. Most m á r csak
egyet szeretne tisztázni és félreérthetetlenné tenni mindenki szá-
mára. Ne felejtsük el: olyan zsidókhoz intézi szavait, akik hisz-
nek Jézus Krisztusban. Amikor tehát a törvény előírásainak a
betartását a keresztyén ember számára újra kötelezővé teszik, ab-
ban a hitben teszik ezt, hogy a Jézus Krisztusban gyökerező élet
n e m zárja ki a törvény által felállított korlátok tiszteletben t a r -
tását. Az egyház történetében szívósan továbbélő elgondolás ez.
Pál apostol szerint viszont a kettő semmiképpen sem vegyíthető
egymással. A kettő annyira más feltételek között kínálja a meg-
igazulás útját, hogy mint tűz és víz, nem tudják elviselni egy-
mást.
Ha ugyanis a törvénynek akár csak a legjelentéktelenebb téte-
lét is a megigazulás feltételévé tesszük, akkor a megigazulást ke-
reső ember m á r önmagára néz, és a maga érdemére hivatkozva
áll Isten elé. Akkor már nem a r r a számít, hogy Isten kegyelmes
lesz hozzá, és érdemei híján is megbocsát neki, és igaznak fogad-
ja el őt. Vagy önhitten áltatni fogja magát, vagy pedig teljes bi-
zonytalanságba taszítja önmagát, mert sohasem tudhatja bizonyo-
san, eleget tettem-e a törvény elvárásainak. Pál nem hagyja m a -
gát erre az ingoványos útra csábítani. Nem enged egy jottányit
sem a törvényeskedésnek — határozottan fel is lép ez ellen An-
tiokhiában, és tegyük hozzá: a galáciai ellenfeleivel szemben is!
— mert semmiképpen nem a k a r j a érvénytelenné tenni Isten ke-
gyelmét. Minden azon múlik, hogy Isten kegyelme nagyobb-e jo-
gos haragjánál. Ha nem lehetnénk bizonyosak Isten kegyelmé-
ben, minden — ugyancsak fogyatékos — érdemünkkel együtt re-
ménytelen helyzetben volnánk.
Az érdem és kegyelem nem f é r össze egymással. Ezt az igaz-
ságot Pál, meghökkentő gondolatmenettel, a másik oldalról is
megvilágítja. Tegyük fel — m o n d j a —, hogy a törvény által jön
létre az igazság. Akkor — logikusan — Krisztus hiába halt meg.
Ha az Isten előtti igazság eléréséhez elegendő erkölcsi erő van az

141
emberben, akkor Jézusnak n e m kellett volna mást tennie, mint
a törvényt igazán tanítania. Akkor felesleges volt még az erősza-
kos halált is vállalnia, hogy így tegye nyilvánvalóvá az arra ér-
demteleneknek Isten bűnbocsátó kegyelmét. Ez pedig képtelen-
ség. Ilyen súlyos és a szeretett Mestert lealázó kijelentést sem
Péter, sem egyetlen más zsidókeresztyén n e m tudna ajkára venni.
Jézusnak az elvakult, önigaz kegyesek és hitetlenek gyűlölete
által (2,19!) és ugyanakkor mégis Isten hosszútűrő szeretetéből
bekövetkezett kereszthalála mindennél hatalmasabban szól Pál
igaza mellett.
Az apostol nem említi, hogy beszéde milyen hatást váltott ki
Péterből és társaiból. Több exegéta véleménye szerint Péter nem
engedett Pálnak. Péterben látják ugyanis azt a meg n e m neve-
zett tekintélyes keresztyén személyiséget, akire a Galata-levél né-
hány utalása céloz, és akire Pál galáciai ellenfelei hivatkoznak
(1,8; 2,6; 5,10). Ez ellen a feltételezés ellen szól viszont az az egy-
háztörténeti tény, hogy Péter hamarosan belekapcsolódott a po-
gányok között végzett misszióba. Ezért jogunk van feltételezni,
hogy Antiokhiában Péter meghajolt, ha n e m is Pál személye, de
a Pál által képviselt igazság előtt. Am éppen ez az, amit a gala-
tákkal tudatni akar: az ingyen kegyelem evangéliuma győzött
Antiokhiában még Péterrel szemben is.
Aki figyelmesen követte Pál „antiokhiai beszédének" gondolat-
menetét, és egybeveti a Római-levél 1—8. fejezetének tartalmá-
val, meglepő egyezéséket fedezhet fel. Mintha az „antiokhiai be-
széd" szolgált volna a Római-levél első, a hit által való megiga-
zulás gondolatkörét kifejtő részének vázlatául. Próbáljuk párhu-
zamba állítani a kettőt: a) Zsidók és pogányok egyaránt bűnösök
(Gal 2,15 = Rm 1,18—3,20). b) Krisztusért hit által igazulunk meg
(Gal 2,16—17 = Rm 3,21—6,25). c) A törvény nem segít rajtunk
(Gal 2,19 = Rm 7,1—8,4). d) Űj élete a n n a k van, akiben Krisztus
lakik a Lélek által (Gal 2,20 = Rm 8,5—30). A Római-levél gon-
dolatmenetéből csupán az Ábrahám példájáról (4. fej.) és az
Ádám—Krisztus párhuzamról (5,12—21) szóló részeknek n e m ta-
láljuk meg a megfelelőjét az „antiokhiai beszédben". De az Áb-
rahámhoz kapcsolódó ószövetségi írásbizonyítéknak Pál a Galata-
levélben m a j d egy külön terjedelmes szakaszt szentel (Gal 3,6—
4,7). Az Ádám—Krisztus párhuzamban pedig az emberiség törté-
nelmének síkjára vetítve mondja el azt, amit a Galata-levélben a

142
választott nép történelmében szemléltet. Ez az egybevetés egy-
szerre tanúskodik Pál álláspontjának következetességéről, de meg-
újulásra és gazdagodásra való képességéről is.

5. Mit bizonyít a levél címzettjeinek keresztyén múltja?

3,1—5

3,1—5: (1) Ó, esztelen galaták! 1 Kicsoda 2 igézett meg 3 titeket,

akiknek szemei előtt írtuk ki és tettük közhírré4 Jézus Krisztust,
a megfeszítettet. (2) Csak azt szeretném megtudni tőletek: a tör-
vény cselekedetei alapján kaptátok-e a Lelket, vagy az ige hall-
gatásából származó5 hit alapján? (3) Ennyire esztelenek vagytok?
Amit Lélekben kezdtetek, most testben 6 végeznétek? (4) Ilyen
nagy dolgokat tapasztaltatok 7 hiába? Ha ugyan hiába!8 (5) Nos,
aki a Lelket ajándékozza néktek, és (isteni) erőkkel munkálkodik
közöttetek, a törvény cselekedetei vagy az ige hallgatásából szár-
mazó hit alapján (viszi véghez mindezt)?

1
Esztelen galaták!: H i e r o n i m u s z ú g y gondolja, hogy az o s t o b a s á g a
k e l t a (galata) n é p j e l l e m z ő t u l a j d o n s á g a volt. P á l a z o n b a n a g a l a t á k -
n a k n e m az e r e d e n d ő é r t e l m i f o g y a t é k o s s á g á t k á r h o z t a t j a . 3 Kicsoda: a
kérdőnévmással Pál nem utal konkrét személyre vagy személyekre.
Ezt m á s u t t s e m teszi l e v e l é b e n (lásd: 1,7; 5,10). N e m k é r d e z r e á t e h á t
senkire, h a n e m ily m ó d o n is é r z é k e l t e t n i a k a r j a , h o g y a g a l a t á k e l t á n -
t o r o d á s a ésszel f e l n e m f o g h a t ó r e j t é l y . Bligh ötletét, azt ti., h o g y az
apostol P é t e r r e céloz, n e m v e h e t j ü k k o m o l y a n . 3 Igézett meg: az e r e d e t i
szövegben t a l á l h a t ó görög szó é r t e l m e : v a r á z s l a t o t űzni v a l a k i n , c s u -
p á n a szó és a t e k i n t e t e r e j é v e l ( T h W B I. 595.). Ü g y t ű n i k , az a p o s t o l
a m o n d a t b a n felvázolt k é p k e d v é é r t él ezzel a s z o k a t l a n és e r ő s k i f e -
jezéssel: m í g azelőtt t e k i n t e t ü k a Megfeszítetten csüngött, most v a l a k i
m e g b a b o n á z t a őket, és m a g á r a v o n t a t e k i n t e t ü k e t . 4 Irtuk ki és tettük
közhírré: Sok f o r d í t á s , k ö z t ü k a z ú j p r o t e s t á n s f o r d í t á s is, n é h á n y
későbbi s z ö v e g v á l t o z a t r a t á m a s z k o d v a , P á l k i j e l e n t é s é t a k ö v e t k e z ő -
k é p p e n é r t e l m e z i : az apostol és m u n k a t á r s a i , a m i k o r G a l á c i á b a n a z
e v a n g é l i u m o t h i r d e t t é k , o l y a n szemléletesen í r t á k l e J é z u s k e r e s z t -
h a l á l á t , m i n t h a ő a g a l a t á k k ö z ö t t feszíttetett v o l n a meg. Pedig n e m
erről v a n szó. Az eredeti s z ö v e g b e n szereplő „ p r o g r a p h e i n " ige j e l e n -
t é s e e b b e n az összefüggésben a n n y i , m i n t v a l a m i l y e n n y i l v á n o s s á g n a k
szánt k ö z l e m é n y t jól l á t h a t ó h e l y r e kiírni. N e h é z o l y a n m a g y a r szót
találni, a m e l y ezt az é r t e l m e t e g y m a g á b a n p o n t o s a n vissza t u d n á a d n i .
5
A z ige hallgatásából származó: A p o n t o s f o r d í t á s m e g i n t n e h é z s é -
g e k b e ü t k ö z i k . Az e r e d e t i s z ö v e g b e n „ a k o é " v a n , é s ez a szó e g y s z e r r e
f e j e z i ki a k ö z l é s n e k m i n d k é t o l d a l á t : az ü z e n e t m e g s z ó l a l t a t á s á t é s

143
m e g h a l l á s á t (lásd: R m 10,16—17). 6 T e s t b e n : L á s d : 2,16—20 m a g y a r á z a -
t á t ! 7 Tapasztaltatok: í g y is f o r d í t h a t n á n k : s z e n v e d t e t e k . T ö b b m a g y a -
r á z ó a „ p a s z k h e i n " i g e ez u t ó b b i jelentését r é s z e s í t i előnyben. P é l d á u l
Th. Z a h n , aki a c í m z e t t e k s z e n v e d é s e i n e k e m l í t é s é b e n az ún. d é l - g a l á -
ciai hipotézis ( l á s d : Bevezetés!) i g a z o l á s á t l á t j a . W . L ü t g e r t v i s z o n t ösz-
s z e k a p c s o l j a a 3,4-ben t e t t k i j e l e n t é s t a 6,12-ben o l v a s h a t ó v a l , és a
k ö v e t k e z ő k é p p e n m a g y a r á z z a P á l s z a v a i t : „ H a a gyülekezet v á l l a l j a a
k ö r ü l m e t é l k e d é s t , a k k o r h i á b a s z e n v e d e t t el a n n y i üldöztetést. T e h á t
azért üldözték ő k e t , m e r t n e m v o l t a k k ö r ü l m e t é l v e . " B á r n e m l e h e t e t -
len, hogy a g a l a t á k n a k k e r e s z t y é n v o l t u k m i a t t s z e n v e d n i ü k is k e l l e t t ,
az apostol g o n d o l a t m e n e t e m é g i s a f o r d í t á s b a n v á l a s z t o t t é r t e l m e z é s
(„tapasztalatok") m e l l e t t szól. 8 H a ugyan hiába! A tömör, sok k i m o n -
d a t l a n g o n d o l a t o t s e j t e t ő m e g j e g y z é s t szinte m i n d e n k i m á s k é p p e n f o r -
d í t j a . A f o r d í t á s o k n a k két a l a p t í p u s á t f i g y e l h e t j ü k meg. A z egyik az
előző m o n d a t m e g e r ő s í t é s é t véli k i o l v a s n i P á l s z a v a i b ó l [Oepke: „Ügy
van, h i á b a " t a p a s z t a l t á t o k m i n d e z t . ) ] A m á s i k v á l t o z a t s z e r i n t P á l
a n n a k a r e m é n y é n e k ad h a n g o t , hogy t a l á n n e m h i á b a t a p a s z t a l t á k
m e g m i n d a z t , a m i t K r i s z t u s á l t a l vitt végbe r a j t u k Isten. Ezt a m e g -
oldási módot v á l a s z t o t t a m én is.
*

(1—5) Az eredeti (görög) szöveg kiadásaiban a szerkesztők a 2.

fejezet végének és a 3. fejezet elejének szedése között üresen ha-
gyott pár sorral jelzik, hogy véleményük szerint 3,1-nél a levél
gondolatmenetében ú j szakasz kezdődik. A levél magyarázói is
kivétel nélkül ezen az állásponton vannak, és ú j fejezetet nyitva
fognak hozzá a mondanivaló kifejtéséhez. Pedig sok minden szól
amellett, hogy a levélnek most magyarázatra kerülő rövid szaka-
sza még az 1,11-nél kezdődő, nagyobb lélegzetű levélrészlethez
tartozik, és az abban követett gondolatmenetnek mintegy záró-
kövét alkotja.
Mert nem változott meg az a szempont, amelyet az apostol a
mondanivaló megformálásában eddig követett. Most is az ő evan-
géliumának igazát alátámasztó történeti tényekre hivatkozik. Csak
míg eddig a címzettek körétől távol történt eseteket idézett, most
az általuk átélt eseményeket hozza fel maga mellett igazolásul.
Mindezzel 3,1—5-ben ugyanarra a végkövetkeztetésre a k a r j a el-
juttatni olvasóit, mint 2,15—21-ben: nem a törvény előírásainak
betartása, hanem a Jézus Krisztusba vetett hit által igazul meg és
nyer új életet a bűnös ember.
De ú j motívum is szövődik a mondanivalóba. Ebben a szakasz-
ban szól először nyíltan Pál a Lélek ajándékáról, valamint azok-
ról az erőkről (karizmákról), amelyekkel Isten Lelke ruházza fel

144
a megigazult embert ú j élete és szolgálata érdekében. A Léleknek
és a lelki adományoknak az említésével viszont m á r a következő
szakasz főtémáját készíti elő, és így hidat épít a két nagy gondo-
lati egység, az 1,11—3,5-ig és a 3,6—4,20-ig terjedő szakaszok
között.
(1) Bár a gondolatmenet továbbra is a régi nyomon halad, a
mondatok érzelmi töltése észrevehetően megváltozik. A nyugodt
érvelést kemény és szenvedélyes hang váltja fel. Keserű kérdé-
sek záporát zúdítja olvasóira, hogy jobb belátásra bírja őket.
Megfigyelhető, hogy az apostol mindig akkor használ erősebb
hangnemet, amikor a galáciai helyzetre terelődnek gondolatai.
Nyilván nagyon aggasztja a galáciai gyülekezetek sorsa. Evangé-
liumhirdetői fáradozásának ez a magvetése különösképpen is közel
állhatott szívéhez, hiszen rendkívüli körülmények között, nem
v á r t ajándékként jutott hozzá (Gal 4,12—19; Csel 16,6). És most
a galáciai keresztyének azon vannak, hogy imindent elveszítsenek,
amit általa nyertek. Érthető tehát az ingerültség és kemény hang,
amellyel vissza a k a r j a fordítani őket a veszedelmes útról: Ó, esz-
telen galaták! Kicsoda igézett meg titeket, akiknek szemei előtt
írtuk ki és tettük közhírré Jézus Krisztust, a megfeszítettet.
A szeretett galatákat kénytelen az apostol eszteleneknek ne-
vezni. A két jelző között a görög nyelvben alig van némi hang-
zásbeli különbség [agapétoi — anoétoi (Bengel)]. A galáciai ke-
resztyének ugyanis érthetetlen cserére készülnek, vagy talán már
végre is hajtották. Jézus Krisztus helyett a törvény előírásainak
teljesítésébe a k a r j á k vetni bizalmukat. A természetes emberi ér-
telem ugyan alkalmasabbnak találja a törvényt arra, hogy az
élet igaz és jó r e n d j é t biztosítsa, és a törvények megszigorításá-
ban véli felfedezni a bűn hatékony ellenszerét, de a galáciai ke-
resztyéneknek az evangélium igazsága által megvilágosított ér-
telmükkel be kellene látniuk a törvény által felkínált lehetőség
siralmas voltát a Jézus Krisztus által elnyert ú j élet gazdagságá-
hoz mérten. A jobbról lemondani a silányabb kedvéért végzetes
ostobaság. Krisztus nélkül az ember valóban n e m tehet okosabbat,
mint hogy a törvény segítségével próbál úrrá lenni a bűn zűr-
zavarán. Aki azonban Jézus Krisztusban hisz, olyan élet birto-
kába jut, amely ellen a törvénynek nem lehet szava (5,23!).
Akkora lelki vakságról tanúskodik a galaták döntése, hogy az
apostol m á r nem talál r á ésszerű magyarázatot. Igaz, a tévtanítók

10 145
propagandájának pergőtüze zúdul r á j u k , de még ez sem tudná el-
tántorítani őket az igazságtól, ha valami névtelen, sötét hatalom
n e m igézné meg őket, és nem vonná el tekintetüket Jézus Krisz-
tustól. Pedig Jézus Krisztusnak köszönhetnek mindent, ö volt az,
aki kiragadta őket a pogány életmód mélységéből, a bűnök és
balhitek, tétova tapogatózások sötét világából (1,4!), és ú j életre
keltette őket szeretetével, hogy ezután már Istennek élhessenek
(2,19!). Amikor Pál és társai hozzájuk érkeztek, és mintegy min-
denki számára látható, tűzfalra öles betűkkel felírt közlemény-
ként meghirdették azt a csodálatos üdvkorszakot, amelyet Isten
Jézus Krisztus által nyitott meg és indított el ebben a világban,
közöttük is új k o r lépett a régi helyébe.
Az apostol leveleit olyan emberekhez írta, akik m á r járatosak
a keresztyén élet dolgaiban. Ezért a leghitelesebb forrásból, ma-
gától Páltól csak nagyon keveset tudhatunk meg arról, hogy mi-
ként prédikált az evangéliumot először hallgató pogányok között.
Most, amikor a galatákat keresztyén életük kezdetére emlékezteti,
egy pillanatra fellebbenti a fátylat. Ebből a villanásnyi feltárul-
kozásból annyit azért megállapíthatunk, hogy igehirdetésének kö-
zéppontjába Jézus Krisztus személyét és küldetését állította. Nem
egy ú j tant hirdetett tehát, hanem a történelemnek egy bizonyos
ponján megjelent Valakiről, a Názáreti Jézusról, az Isten Fiáról
(4,4) szólt, akivel Isten az apostol szilárd meggyőződése szerint
teljes mértékben azonosította magát, és akiben soha nem látott
új, szabad élet lehetőségét kínálta fel minden embernek. Mert ez
a találkozás Jézus Krisztus által Isten és ember között nem a ret-
tenetes igazságtevés, hanem a kegyelmes igazzá tevés alkalma.
A hangsúlyos szórendi elhelyezésből az is kiderül, hogy Pál
missziói igehirdetésében Jézus kereszthalálának kulcsszerepe volt.
Nyilván nem a halott, hanem a feltámadott, élő és Isten hatalmá-
val felruházott Jézusról szólt igehirdetése, de sohasem hallgatta
el azt a tényt, hogy a láthatatlan, dicsőséges Űr a gyalázat fáján
fejezte be életét. „Mert úgy határoztam, hogy nem tudok közöt-
tetek másról, csak Jézus Krisztusról, róla is mint a megfeszítettről"'
— írja a korinthusiaknak (lKor 2,2). Miért tartja Pál a „keresztről
szóló beszédet" (lKor 1,18) az evangélium lényeges, sőt középpon-
ti üzenetének? Már 2,19-ben is láttuk, hogy a kereszt ténye gyöke-
resen megváltoztatja a törvény helyét és szerepét az ember éle-
tében. Közvetlenül a tárgyalt levélrészlet előtt írott soraiban (2,21)

146
pedig a törvény ú t j á n remélt megigazulást a Krisztus halála sem-
mibevételének és ennélfogva a keresztyén hit alapja ellen intézett
támadásnak minősíti. A galaták között sem hallgatott Jézus k e -
resztrefeszítéséről, és most, levelében, újra csak erre hívja fel
figyelmüket. Mert Jézus a kereszten elszenvedett gyalázatos ha-
lálával tette a legnagyobb szolgálatot az embernek. Csak így te-
remthetett tiszta helyzetet Isten és ember megromlott viszonyá-
ban. Jézus kereszthalála minden ezirányú kételyt lehetetlenné téve
leplezetlenül megmutatta minden ember igazi valóját, nem kí-
mélve még a legkegyesebb kegyesben is megbúvó vakságot és
istenellenességet sem, de egyúttal nyilvánvalóvá tette Isten végte-
len irgalmát is, amellyel elhordozza lázadó teremtményeit. A J é -
zus kereszthalála által tisztázódott helyzetben azután az ember
bizalommal fordulhat Istenhez, hogy Tőle várja mindazt, amit
képtelen volt a saját erejéből elérni. Ezért hozhatott a Megfe-
szítettről szóló hír a Krisztusban hivő galaták számára — a tör-
vény közbeavatkozása nélkül! — a Lélek ajándékában és a Lélek
különféle erőinek megnyilvánulásában gazdag ú j életet.
(2) Ezt a galaták sem felejthették el. A Krisztusban hivő ember-
nek bőséges tapasztalatai vannak a Lélek ajándékáról. Isten Lel-
ke mindenekelőtt a fiúság Lelke. Meggyőz minket arról, hogy Is-
ten gyermekeivé fogadott minket a Jézus Krisztus által, és kivált-
ja szívünkből az örömteli, bizakodó kiáltást: Abba, Atyám! (Gal
4,5—6). Isten Lelke a szolgálat Lelke. Az Istennel rendezett vi-
szonyba került ember rendezni akarja emberi kapcsolatait is
(5,16—26!). A Lélek belső kényszere hajtja a Krisztusban hivőt,
hogy önző oéljainak megvalósítása helyett a felebarát szolgálatá-
ban élje le életét. A Lélek gondoskodik azokról az „erőkről" (5. v.)
is, amelyek szolgálatának jó elvégzését lehetővé teszik. Mivel a ga-
latáknak mindebből részük volt, most őket szólítja fel a tanús-
kodásra az egyetlen evangélium, az általa hirdetett örömüzenet
igazsága mellett: Csak azt szeretném megtudni tőletek: a törvény
cselekedetei alapján kaptátok-e a Lelket, vagy az ige hallgatásá-
ból származó hit alapján?
Erre a kérdésre csak egy válasz lehetséges: a Lelket az ige
hallgatásából származó hit alapján kaptuk. Hiszen amikor Pálék
hozzájuk megérkeztek, még csak a saját pogány törvényeiket
ismerték, és azokat próbálták megtartani. A galaták (kisázsiai
kelták) abban az időben még törzsi szervezetben éltek, és meg-

10* 147
 őrizték nyelvüket, szokásaikat és feltehetően a gyakran zsoldba
szegődő katona erkölcseiből is sok mindent. A zsidók törvényéről,
Isten kijelentett akaratáról pontos tudomásuk nem igen lehetett.
Pál viszont a Jézus Krisztusról szóló evangéliumot hirdette kö-
zöttük, és így alkalmuk sem volt a törvény útjának kipróbálásá-
ra. A Lélek ajándékában, amely alkalmassá tette őket arra, hogy
Istennek éljenek (2,19), csak az evangélium hirdetése nyomában
termő hit alapján lehetett részük.
így az apostol, érvelésének mintegy melléktermékeként, egy
nagyon fontos összefüggésre is rávilágít. A hit az ige, pontosab-
ban az evangélium hirdetéséből és hallgatásából születik. Most
arról a hitről van szó, amelynek alapján Isten megigazítja és ú j
élettel ajándékozza meg az embert. Istenhitre sokféle úton-mó-
don — belátás, neveltetés, megrendítő élmények révén — is el-
juthat az ember. De a megigazító hitet Isten az evangélium hir-
detése által ajándékozza. Ez a hit ugyanis nem mondható min-
den további nélkül a bennünk eddig is meglevő istenhit tovább-
fejlődésének, Krisztust is magába foglaló kiteljesedésének. Mert
az evangélium a Jézus Krisztusról, mégpedig a keresztrefeszített-
ről szóló beszéd, és ezért megütközést kelt mind az istenhivő zsi-
dóban, mind pedig az értelmére támaszkodó görögben (lKor 1,23).
Megtörténhet tehát, hogy istenfélő és istenkereső emberek nem
akarnak tudomást venni az élő Istenről, aki úgy döntött, hogy
a megfeszített Jézus által tisztázza a megromlott viszonyt önma-
ga és az embervilág között. Éppen ezért az olyan hit, amely ezt
a döntést is el t u d j a fogadni, nem telik az embertől. Csak a hir-
detett evangélium képes ilyen megigazító és újjáteremtő hittel
megajándékozni minket. A kizárólag hittel felfogható örömüze-
net pedig maga teremt hitelt önmagának. Ezért tartja Pál a ga-
laták életében bekövetkezett nagy fordulat elindító és éltető
erőterének az ige hallgatását. A Pálék által hirdetett evangélium
hitet teremthetett ott is, ahol ehhez minden emberi előfeltétel
hiányzott.
(3) A Lélek ajándékára fordítva a szót megint megkeseredik
az apostol szájíze, mert ezen a téren is meggondolatlan és végze-
tes lépésre szánták el magukat a galáciai keresztyének. Továbbra
is szenvedélyes kérdésekkel ostromolja őket, hogy tudatosítsa
bennük lépésük következményeit, és így visszafordulásra kény-
szerítse őket: Ennyire esztelenek vagytok? Amit Lélekben kezd-

148
tetek, most testben végeznétek? Elébb egyszer már keményen
megrótta a galaták esztelenségét, mert levették tekintetüket a
Megfeszítettről, hogy a törvényben keressék üdvösségüket. Esz-
telenségük azonban nem ismert határokat. Amikor a törvényt
tették életük iránytűjévé, döntésük egyet jelentett a Lélek mun-
kájáról való lemondással. A törvény ugyanis követelményeket
támaszt az emberrel szemben, és ezáltal a saját erőforrásainak
mozgósítására kárhoztatja őt. Pedig az ember önmagában csupán
„test", azaz Istennel meghasonlott, az Isten dolgaiban avatatlan
és tehetetlen lény. A galaták most arra a k a r j á k ítélni önmagukat,
hogy a saját megromlott „testi" mivoltukra támaszkodva próbál-
janak Istennek élni. Amit tehát Lélekben kezdtek el, most test-
ben akarják véghez vinni. Egy összehasonlíthatatlanul magasabb
szinten folyó életből egy kétes értékű, tengődő élet szintjére akar-
nak visszazuhanni.
Az apostol emberszemléletében (antropológiájában) nagy sze-
repet játszik az a felismerés, hogy az ember gondolkodásmódját,
életvitelét döntő módon meghatározza az a lelki talaj, vagy hát-
tér, amelybe lényének gyökereit ereszti. A szeme előtt lebegő
végső cél, az Isten és ember viszonyának rendeződése a megiga-
zulás szempontjából csak két lehetőséget t u d számításba venni:
Az ember vagy „lelki" módon, azaz a Szentlélek által, Isten be-
folyása alatt él, vagy pedig elzárkózik ez elől, és akkor kénytelen
„testi" módon, a saját tévelygő, meghasonlott, tisztátalan lényé-
ből meríteni. A „testi" ember emberi mértékkel mérve nagyszerű
dolgokra is képes, de az igazságnak azt a mértékét, amely elfo-
gadhatóvá tenné őt Isten számára, önmagára támaszkodva soha
meg nem ütheti. A kétféle lelki talajból származó gyümölcsöket
Pál majd a későbbiek során veti egybe (5,16—24).
(4) A galaták számára mindez nem újdonság. Számtalan ta-
pasztalatot szerezhettek a Lélek munkájáról, és összehasonlítást
tudtak tenni a Lélek vezetése alatt folyó és korábbi hitetlen éle-
tük között. Pál meg is kérdezi tőlük: Ilyen nagy dolgokat tapasz-
taltatok hiába? A kérdést kétféleképpen lehet érteni. A legkézen-
fekvőbb értelem így fogalmazható meg: Ennyi tapasztalat után
sem volt elég nektek, hogy ellenálljatok a törvény útjára csábító
agitációnak? De az előző kérdés utolsó szavára (végzitek) gon-
dolva joggal feltételezhetjük, hogy az apostol másra is céloz. A
„vég" szó ugyanis emlékeztet a keresztyén élet végső céljára is,

149
ahol majd végső kiteljesedését elnyerheti. Ha mármost — inti
kérdésével Pál a galatákat — a szép kezdet után a törvény zsák-
utcáját választjátok, minden hiába volt, életetek torzó marad,
mert nem j u t h a t el a teljességre. Még élesebbé válik a kérdésben
rejlő él, ha helyt adunk néhány irásmagyarzó véleményének, akik
szerint a galatákat befolyásuk alatt tartó tévtanítók éppen a tör-
vény által elérhető tökéletesség ígéretével hatottak áldozataikra.
Ebben az esetben Pál kérdése nyilvánvalóvá teszi a galatáknak:
tökéletességet hajszolva tökéletlenek maradnak, mert elveszítik
a Krisztusban megígért teljességet, amelynek zálogául adatott a
Lélek számukra.
Az apostol reméli, hogy Galáciában még nem dőlt el minden
helyrehozhatatlanul. Ha ugyan hiába! — ad annak a reménynek
hangot, hogy a levél olvasói n e m felejtik el mindazt, amit a Meg-
feszített evangéliuma, valamint a nyomába szegődött Lélek vitt
végbe életükben, és észhez térnek.
(5) Ez a reménység fejeződik ki abban is, hogy az utolsó, a
galatákat mégegyszer döntés elé állító kérdésben Pál nem múlt
időben beszél Istennek a Lélek és a karizmák ajándékozásában
megnyilvánuló, gondoskodó szeretetéről a galaták iránt. A Lélek
még segítségükre lehet a tulajdonképpeni kérdés helyes eldönté-
sében: Nos, aki a Lelket ajándékozza nektek, és isteni erőkkel
munkálkodik közöttetek, a törvény cselekedetei vagy az ige hall-
gatásából származó hit alapján viszi véghez mindezt? Ha a gala-
ták elfogulatlanul tudnak még ítélni, akkor csak azt válaszolhat-
ják: az ige hallásából származó hit alapján viszi Isten mindezt
végbe. A galaták a saját tapasztalataik alapján is megerősíthetik
a Pál által hirdetett evangélium igazát: az ember hit által igazul
meg Jézus Krisztusért, anélkül, hogy megigazulásának a törvény
előírásainak teljesítése lenne a feltétele. Mert egyedül a Megfeszí-
tett odaadó szeretete (2,20) tudja legyőzni a „testi" ember (3. v!)
ellenállását Istennel szemben, és nyitottá tenni őt a Lélek meg-
újító munkája számára.
*

Itt pillanatnyi nyugvóponthoz ért a Galata-levél mondanivaló-

ja. Pál az események időrendjét követve elsorolta olvasóinak azo-
kat a történeti tényeket, amelyek mind amellett szólnak, hogy az
általa hirdetett evangélium az egyetlen és megmásíthatatlan

150
evangélium (1,6—9). „Pálfordulása" körülményei (1,13—21), a je-
ruzsálemi apostoli gyűlés határozatai (2,1—10) és Péter rendre-
utasítása Antiokhiában (2,11—21) mind arról tanúskodnak, hogy
az evangélium magától az Istentől származik. Végül pedig ma-
gukat a galatákat, megváltozott életüket sorakoztatja fel az evan-
gélium igaza mellett. Igyekszik rávenni és egyúttal inteni is őket,
hogy ne tántorodjanak el az életüket újjáteremtő evangéliumtól
(3,1—5). A történeti érvek után pedig tartalmiak következnek.
Pál meg a k a r j a mutatni olvasóinak, hogy az az evangélium, ame-
lyet ő hirdet, nem felkapott, kósza ötlet, vagy történelmi epizód,
hanem a magát már az Ótestamentumban kijelentő Isten örökre
szóló döntése.

151
 IV. ISTEN GYERMEKEI
A KRISZTUSBAN HIVŐK
3,6-4,20

Űj, nagyívű szakasz kezdődik a levél gondolatmenetében. A

mondanivaló irányát megszabó szempont viszont továbbra is
ugyanaz, mint amit idáig követett az apostol. A Krisztusban hivő
ember életének alapjait és feltételeit kívánja megvilágítani ol-
vasódnak a következőkben is, mert ez az a terület, amelyen galá-
ciai ellenfelei és általában a judaista irányzat képviselői t á m a -
dást indítottak evangéliumi álláspontja ellen. Azt tartották
ugyanis, hogy a keresztyén ember a törvény előírásainak betar-
tása nélkül n e m élhet Istennek tetsző életet. Ezzel a keresztyén
életet vakvágányra terelő felfogással szemben érvel a levélnek
minden egyes sora. Eddig azok az események álltak előtérben,
amelyek a Pál által hirdetett evangélium hitelét támasztják alá.
Most arra kerül a hangsúly, hogy a „nem embertől származó
evangélium" (1,11—12) szerint mit jelent Krisztushoz tartozni, s
milyen kiváltságos helyzettel, méltósággal ajándékozta meg Isten
a Krisztusban hivő embert. Tehát nem a kegyelemből élő ember
nagyobb erkölcsi teljesítményére hivatkozik. Ha így tenne, ellen-
feleinek kétes értékű módszerét venné át. Olyan kiindulópontot
választana, amelyet embernek nincs hatalmában megítélni. Szá-
mára minden azon múlik, hogy mit határozott Isten az emberről,
és mit jelentett ki róla Jézus Krisztusban. A keresztyén ember
erre épít, és ebből él.
A most következő, közel két fejezetet átölelő szakasz tulajdon-
képpen egyetlen hatalmas örömüzenet meghirdetése és kifejté-

152
se, s ez így hangzik: Isten Jézus Krisztusért gyermekeinek foga-
dott minket (4,5—6). Erről a témáról Pál sehol másutt nem szól
ilyen részletesen és árnyaltan. Még a Római-levélben sem (8,14—
25; 9,6—29)!
Nagyon lényeges körülmény — s ez a levél gondolatmenetének
csomópontjainál a továbbiakban is megfigyelhető —, hogy az
apostol a téma összefüggéseinek megvilágítása érdekében az Ótes-
tamentumhoz fordul. Közrejátszhatott ebben ellenfeleinek harc-
modora is. A törvény üdvösségbe vágó szerepének alátámasztá-
sára bizonyára latba vetették az Ótestamentum tekintélyét is. Azt
se felejtsük el, hogy a galáciai gyülekezetek „Bibliája" még csu-
pán a görög nyelvű Ótestamentum, az ún. Septuaginta volt. De
Pál nemcsak ezért nyúl az Ótestamentumhoz, hogy ellenfeleit a
saját fegyverükkel szorítsa sarokba. Taktikai megfontolásoknál
mélyebb és szorosabb kapcsolat fűzi Izrael népének szent iratai-
hoz.
Pál és az Ótestamentum viszonya az újszövetségi kutatás egyik
legtöbbet vitatott kérdése. Annyit mindenesetre megállapítha-
tunk, hogy az Ótestamentum gondolatvilága és Pál teológiája
között nem zökkenőmentes az átmenet. A törvény kérdésében
elfoglalt álláspontja például csak nagy nehézségek árán hozható
összhangba az Ótestamentum kijelentéseivel. Nincs igazuk tehát
azoknak, akik azt állítják — mint Stauffer is —, hogy Pál n e m
tudott túllépni zsidó neveltetéséből adódó korlátain. Viszont az
a vélemény is tarthatatlan, amelyet végletes formában a II. szá-
zadi nagy gnosztikus eretnek, Marcion éppen Pálra hivatkozva
fogalmazott meg: az Ó- és Újszövetség világa között olyan nagy
a szakadék, hogy az Ószövetségben magát kijelentő Teremtő Is-
ten nem lehet ugyanaz az Atya, akiről Jézus Krisztus tanúskodott.
Pedig Pál egyetlen kijelentését sem lehet megérteni annak f i -
gyelembe vétele nélkül, amit az Ótestamentum vall Istenről, v a -
lamint az ember helyéről Isten színe előtt.
A leghelyesebb azt mondanunk, hogy Pál és az Ótestamentum
viszonya ellentmondásos. Hivatkozik az Ótestamentumra, m e r t
rendíthetetlen meggyőződése szerint Jézus Krisztusban annak az
Istennek akarata teljesedett be, aki népe múltjában ismertette
meg önmagát. Egyúttal azonban minden kétséget kizáróan vall-
ja, hogy Isten Jézus Krisztus által ú j korszakot nyitott az embe-
riség számára. Pál zsinórmértéke tehát az Ótestamentum megité-

153
lésében a Jézus Krisztusban adott kinyilatkoztatás. Látszólag tel-
jesen önkényesen bánik az Ötestamentummal. Azt és úgy idézi
belőle, ahogy érvelése éppen megkívánja. Egy-egy idézetének bi-
zonyító erejét könnyűszerrel meggyengíthetnénk az Ótestamen-
tumnak más igehelyeivel. Ebben a látszólagos önkényben mégis
egy Jézus Krisztuson tájékozódó, következetes teológiai kritika
nyilvánul meg. Éles határvonalat húz az Ótestamentumnak a Jé-
zus Krisztusban adott kinyilatkoztatás fényében túlhaladottá vált
és a maradandó, Jézus Krisztusban testet öltő tendenciái közé.
Ezért ha Pál formailag követi is a „midrás", a zsinagógiai írás-
magyarázat hagyományait, tartalmi szempontból gyökeresen új
írásértelmezés birtokában nyúl az Ószövetség egészéhez és egyes
részleteihez (vö. 2Kor 3,7—18).
Érdemes ebben az összefüggésben megjegyeznünk: a közel-
múltban az Ószövetség neves kutatója, G. von Rad mutatta ki,
hogy az Ószövetségnek Pálnál jelentkező kritikus szemlélete ma-
gától az ószövetségi gondolatvilágtól sem idegen. Mert az Ószö-
vetségben leírt események a bennük rejlő szándék szerint, de a
róluk tudósító szerzők véleménye szerint is túlmutatnak önma-
gukon. Az igazságosság megoldatlan feszültségei, a be nem telje-
sült remények folytatás és betetőzés u t á n kiáltanak. (Theol. des
AT II. 407—412.)
Pál az ó- és újszövetségi kinyilatkoztatás ellentmondásos egysé-
gét az ún. tipologikus írásmagyarázati módszer segítségével vilá-
gítja meg. A típus, amellyel ez az írásmagyarázati módszer dol-
gozik, olyan ószövetségi történeti előzmény, amelynek lényeges
jegyei a későbbi eseményekben is felismerhetők. Tehát nem egy-
szerűen a hasonlatról van szó. Az apostol elsősorban az Isten bá-
násmódjának „tipikus" eseteit ragadja ki az ószövetségi történet-
ből (Ábrahám!), hogy azután rámutasson ezeknek az eseteknek a
megismétlődésére az Újszövetség korában. Szemében Istennek ez
az önmagához való hűsége jelenti azt a döntő láncszemet, amely
a két szövetség időszakát eltéphetetlenül összekapcsolja egymás-
sal. De az ószövetségi típusra rímelő újszövetségi antitípus egyút-
tal felül is múlja az alapul szolgáló mintát. Ami ott még ígéret,
itt már beteljesedés. Így mutathat rá Pál a tipológia segítségével
az Isten hűségének leglényegesebb vonására: valóra váltja elha-
tározásait, és újat teremt a régi helyébe. Ezt az írásmagyarázati
módszert igen alkalmasnak találja arra, hogy a régi és ú j dialek-

154
tikus viszonyát bemutassa egy olyan eszkatológiai helyzetben,
amelyben a régi még nem múlt el, de az új már elkezdődött (L.
Goppelt).
A levél most sorra kerülő nagy gondolati egysége öt részre
bontható. Ábrahám hitének és a neki adott ígéreteknek említé-
sével Pál megszabja a szakasz mondanivalójának irányát (3,6—9).
Ezután szól arról, hogy Isten ígéreteit nem a törvény, hanem
Krisztus által váltja valóra (3,10—18). Majd felel a kikerülhetet-
len kérdésre: mármost milyen szerepet szánt Isten a törvénynek
terveiben (3,19—29)? 4,1—7-ben ér el mondanivalója csúcspont-
jához. Itt ír arról, hogy az Ábrahámnak tett ígéretek megvaló-
sultak, mert Isten a Krisztusban hívőket gyermekeivé fogadta.
Végül — amint ezt m á r az előző szakasznál is megfigyelhettük —
galáciai olvasóihoz fordul, és inti őket, hogy becsüljék meg azt
a kiváltságos helyzetet, amellyel Isten megajándékozta őket
(4,8-20).
A szakasz mondanivalójában öt állandóan visszatérő és egybe-
fonódó motívumot figyelhetünk meg. Mind az öt az Ábrahám
körül kialakult gondolatkörhöz kapcsolódik. Szólni fog Pál az
ígéretről, s az ígéret tartalmáról: az áldásról, a fiúságról és az
örökségről. Mindezt Krisztushoz kapcsolja, s így Ábrahám ü r ü -
gyén Krisztusról tesz bizonyságot. De nyomatékos hangsúly ke-
rül az ötödik motívumra is: a Krisztusban testet öltött ábrahámi
örökség a pogányoké is, hiszen kivétel nélkül mindenki számára
hozzáférhető.

1. Az Ábrahámnak ígért áldás a hívőké

3,6—9

3,6—9: (6) Amiképpen 1 „Ábrahám 2 hitt Istennek, 3 és (Isten) ezt

számította be'* neki igazságul5". (7) Értsétek meg 6 hát, hogy akik
hitből származnak,7 azok Ábrahám fiai. (8) Mivel pedig előre látta
az írás, 8 hogy hit alapján 9 igazítja meg a pogányokat 10 Isten, előre
hirdette az evangéliumot Ábrahámnak, hogy „áldást nyer ben-
ned 11 minden pogány nép12". (9) Ügyhogy akik hitből származnak,
nyerik el az áldást a hivő Ábrahámmal együtt13.
E m i k é p p e n : O l y a n kötőszónak is tekinthető, a m e l y k a p c s o l a t o t
t e r e m t az előző és a m o s t következő g o n d o l a t m e n e t között. Vagyis a
g a l á c i a i a k között is a z t ö r t é n t (3,1—5), a m i r ő l Á b r a h á m esete t a n ú s -

155
kodik. D e f e l f o g h a t ó i n d o k l á s t bevezető k ö t ő s z ó n a k is, és a k k o r azt
jelzi, h o g y a k ö v e t k e z ő k b e n érvelés a l a p j á u l szolgáló ó t e s t a m e n t u m i
idézettel v a n dolgunk. 2 Á b r a h á m : S z á m o s újszövetségi h e l y b i z o n y í t j a ,
hogy Á b r a h á m a k o r a b e l i zsidóság g o n d o l a t v i l á g á b a n igen f o n t o s szere-
p e t töltött be. ö t t a r t o t t á k a l e g n a g y o b b és l e g j e l e n t ő s e b b személyi-
s é g n e k a h a l a n d ó k között ( J n 8,52—53). Ö a z ősatya, a k i n e k az ágyé-
kából s z á r m a z i k m i n d e n zsidó ember. E z é r t n e v e z h e t i m a g á t a zsidóság
t a g j a „ Á b r a h á m f i á n a k " v a g y „ Á b r a h á m l e á n y á n a k " . B e n n e fejeződik
ki ö s s z e t a r t o z á s u k t u d a t a . (Mt 3,9 Lk 13,16; J n 8,33; Csel 13,26; 2Kor
11,22 stb.) D e az Á b r a h á m h o z kapcsolódó s o k r é t ű h a g y o m á n y n a g y -
m é r t é k b e n f o r m á l t a v a l l á s i m e g g y ő z ő d é s ü k e t is. Izrael n é p e a n n a k az
egyetlen és igaz I s t e n n e k szolgál, aki Á b r a h á m n a k és a z ő s a t y á k n a k
j e l e n t e t t e k i m a g á t (2Móz 3,6) M t 22,32 és p á r h . Csel 3,13). A z ő révén
t e k i n t h e t t e m a g á t a t ö b b i n é p t ő l e l k ü l ö n í t e t t v á l a s z t o t t n é p n e k (Mt 3,89;
J n 8,33). A zsidóság e s z k a t o l ó g i k u s r e m é n y s é g e i b e n s z i n t é n f o n t o s sze-
r e p e t k a p o t t Á b r a h á m . Így p é l d á u l Isten e l j ö v e n d ő o r s z á g á n a k örömét
az Á b r a h á m a s z t a l á n á l e l k ö l t ö t t l a k o m a k é p é b e n p r ó b á l t á k m e g r a g a d n i
(Mt 8,11; L k 16,22—30). — H a s o n l ó k é p r a j z o l ó d i k ki Á b r a h á m jelentő-
ségéről a k o r a b e l i zsidóság szent i r a t a i b ó l és a r a b b i n i s t a h a g y o m á n y t
m e g ő r z ő T a l m u d b ó l is. E z e k b ő l két, az Ú j s z ö v e t s é g b ő l m á r i s m e r t t é -
n y e k e t l é n y e g e s p o n t o k o n kiegészítő g o n d o l a t k ö r t kell k i e m e l n ü n k ,
a) A zsidó gondolkozás összekapcsolta Á b r a h á m o t vallási é l e t é n e k m á -
sik d ö n t ő t é n y e z ő j é v e l , a t ö r v é n n y e l . „ Á b r a h á m i d e j é b e n a t ö r v é n y
í r a t l a n u l is á l t a l á n o s a n i s m e r t volt k ö r ü k b e n , és Á b r a h á m m a r a d é k t a -
l a n u l m e g c s e l e k e d t e a t ö r v é n y b e n előírt c s e l e k e d e t e k e t ' ' — o l v a s h a t j u k
t ö b b e k k ö z ö t t a B á r u k h A p o k a l i p s z i s é b e n (57,2). b) Á b r a h á m a l a k j a
igazolást és ösztönzést j e l e n t e t t a z s i d ó s á g n a k a p o g á n y o k között vég-
zett t é r í t ő m u n k á r a . M e r t „ő kezdte p r o z e l i t á v á tenni a z e m b e r e k e t ,
és ő v e z e t t e őket a „ s h e k i n a " (Isten j e l e n l é t é n e k szárnyai) a l á Gn R
39/24 (Str. Β. III. 188 kk.). — M i n d e b b ő l k i t ű n i k , hogy az Á b r a h á m
s z e m é l y é h e z kapcsolódó elképzelések m i l y e n k ö n n y e n v á l h a t t a k egy
e v a n g é l i u m e l l e n e s ideológia a l a p j á v á . P á l ellenfelei f e l t e h e t ő e n Á b r a -
h á m r a is h i v a t k o z t a k , a m i k o r a pogány s z á r m a z á s ú galáciai keresztyé-
n e k e t a t e s t i Izraelhez v a l ó c s a t l a k o z á s r a é s a t ö r v é n y v á l l a l á s á r a szó-
l í t o t t á k fel. P á l t a l á n é p p e n azért fog b e l e az Á b r a h á m - t é m a tagla-
lásába, h o g y j e l e n t ő s é g é n e k e v a n g é l i u m i é r t é k e l é s é v e l k i f o g j a a szelet
ellenfelei vitorláiból. D e ez n e m jelenti a z t , hogy az a p o s t o l n a k szá-
m á r a i d e g e n t e r ü l e t e n k e l l f e l v e n n i e a h a r c o t . Ö is Isten ö r ö k é r v é n y ű
döntéseit i s m e r i fel Á b r a h á m sorsában, c s a k m á s k é n t é r t e l m e z i azokat,
m i n t e l l e n f e l e i . 3 Hitt I s t e n n e k : Az apostol e b b e n az e s e t b e n megelég-
szik a t é n y m e g á l l a p í t á s á v a l . N e m szól a r r ó l , hogy Á b r a h á m h i t é n e k
m i b e n k e l l e t t m e g m u t a t k o z n i a . A R ó m a i - l e v é l b e n e r r e b ő v e b b e n kitér,
és jól é r z é k e l t e t i azt az e m b e r i l e g t e l j e s e n r e m é n y t e l e n helyzetet,
a m e l y b e n Á b r a h á m „ r e m é n y s é g h í j á n is r e m é n y k e d v e h i t t " I s t e n utó-
dot és á l d á s t ígérő s z a v á n a k (Rm 4,13—25). A G a l a t a - l e v é l b e n való-
színűleg a z é r t n e m f o g l a l k o z i k részletesen Á b r a h á m h i t é n e k m i b e n -
létével, m e r t elsősorban a r r a a k é r d é s r e k í v á n válaszolni, h o g y kiket
kell I s t e n g y e r m e k e i n e k t e k i n t e n ü n k . Ezt a feltételezést t á m a s z t j a alá
a k é t l e v é l Á b r a h á m r ó l szóló s z a k a s z a i n a k egybevetése. A R ó m a i -

156
 l e v é l b e n n e m szól P á l arról, a m i a G a l a t a - l e v é l é r v e l é s é b e n f o n t o s
s z e r e p e t kap. 3,16-ban K r i s z t u s r a v o n a t k o z t a t j a az Á b r a h á m u t ó d j á r ó l
m o n d o t t isteni ígéretet. A G a l a t a - l e v é l b e n ezt a lépést v i s z o n t m e g kell
t e n n i e , m e r t ezen dől el, hogy k i k e t t e k i n t h e t ü n k Isten g y e r m e k e i n e k .
— Az összefüggésből m é g i s n y i l v á n v a l ó , hogy P á l a G a l a t a - l e v é l b e n
is o l y a n h i t r ő l beszél, a m e l y egyedül I s t e n h ű s é g é r e t á m a s z k o d i k , n e m
p e d i g az e m b e r t e l j e s í t m é n y é r e . A z é r t k e l l ezt k ü l ö n is h a n g s ú l y o z n u n k ,
m e r t a r a b b i n i s t a h a g y o m á n y is beszél Á b r a h á m h i t é r ő l . Ü g y t e k i n t
a z o n b a n hitére, m i n t törvénytisztelő, k e g y e s é l e t é n e k egyik m e g n y i l v á -
n u l á s á r a . R á a d á s u l Á b r a h á m t e l j e s í t m é n y e k é n t értékeli, a m i n e k e r e d -
m é n y e k é p p e n rá is szolgál a m e g i g a z u l á s r a . (Lásd: Str.-B. I I I . 187—189.)
4
Számította be: a „logidzeszthai" i g é n e k a p r o f á n görög n y e l v b e n k e t -
t ő s j e l e n t é s e v a n . a) a k e r e s k e d e l m i n y e l v b e n v a l a m e l y é r t é k kiszá-
m í t á s a v a g y adósság lerovása, b) a filozófiai n y e l v b e n a tárgyilagos
g o n d o l k o d á s . H a a szót így é r t j ü k a l M ó z 15,6-ból v e t t i d é z e t b e n , a r r a
k e l l g o n d o l n u n k , h o g y I s t e n é r t é k é n e k m e g f e l e l ő e n b í r á l t a el Á b r a h á m
hitét, a m i k o r azt i g a z s á g n a k t e k i n t e t t e . A S e p t u a g i n t a a z o n b a n olyan
e s e t b e n is „logidzeszthai"-t használ, e l s ő s o r b a n I s t e n n e l összefüggés-
ben, a m i k o r n e m a r e á l i s é r t é k n e k m e g f e l e l ő , h a n e m Isten tetszésétől
f ü g g ő d ö n t é s r ő l v a n szó. Isten t e h á t Á b r a h á m hitét k e g y e l m e s döntés
a l a p j á n s z á m í t o t t a b e igazságul, t e k i n t e t n é l k ü l a r r a , h o g y r á s z o l g á l t - e
v a g y sem. 5 I g a z s á g u l : A z igazság, m e g i g a z u l á s j e l e n t é s é h e z és f o g a -
l o m k ö r é h e z l á s d : a 2,16-hoz f ű z ö t t j e g y z e t e t és m a g y a r á z a t o t . 6 É r t s é t e k
m e g : a görög s z ó a l a k e g y a r á n t é r t h e t ő k i j e l e n t é s n e k é s f e l s z ó l í t á s n a k
is. A m e n n y i b e n k i j e l e n t é s n e k t e k i n t j ü k , a k k o r P á l feltételezi, hogy a
g a l a t á k m á r t u d n a k a r r ó l , a m i r ő l szólni k í v á n . A g a l á c i a i h e l y z e t r e
t e k i n t v e mégis i n k á b b a felszólító é r t e l e m látszik i n d o k o l t n a k . A gala-
t á k — ú g y t ű n i k — m á r e l v e s z t e t t é k j ó z a n ítélőképességüket, hiszen
k é s z e k „ t e s t b e n " végezni, a m i t L é l e k b e n k e z d t e k el (3,3). 7 H i t b ő l szár-
maznak: Az e r e d e t i szöveg névszói s z e r k e z e t é t (hoi ek piszteósz) a m a -
g y a r f o r d í t á s b a n k é n y t e l e n e k v a g y u n k v a l a m i l y e n ige segítségével f e l -
o l d a n i . T e r m é s z e t e s e n az ige m e g v á l a s z t á s á v a l m á r egy bizonyos i r á n y -
b a n é r t e l m e z z ü k is a z apostol szavait. Az „akik hitből v a n n a k " vagy
az „ a k i k hitből é l n e k " f o r d í t á s i l e h e t ő s é g e k k e l s z e m b e n a z é r t részesí-
t e t t e m e l ő n y b e n a s z ö v e g b e n szereplő m e g o l d á s t , m e r t P á l a levélnek
e b b e n a r é s z é b e n v é g e r e d m é n y b e n az I s t e n g y e r m e k e i e r e d e t é n e k k é r -
dését feszegeti. 8 E l ő r e látta az írás: Az I s t e n írott s z a v á n a k személyes
jelleget kölcsönző f o r d u l a t o k r a a r a b b i n i s t a h a g y o m á n y b a n is t a l á l u n k
p é l d á t . A r a b b i k n e m egy esetben ilyen k é r d é s s e l vezetik b e a p r o b l é -
m á k b a n eligazító b i b l i a i i d é z e t e t : „ M i t l á t o t t a T ó r a ? " (Str.-B. III. 538.)
Ez a m e g s z e m é l y e s í t é s p e r s z e azt a c é l t szolgálta, h o g y érzékletessé
tegye Isten és az írás szoros kapcsolatát. Az Írás ugyanis hűen tükrözi
a n n a k az I s t e n n e k a k a r a t á t , aki b e l á t j a a messzi jövőt, é s a m a g a
i d e j é b e n véghez viszi, a m i t eltervezett. (Vö.: 3,22). Az í r á s („graphé"),
a szó egyes s z á m ú a l a k j á b a n az ószövetségi szent i r a t o k összességét j e -
lenti. M i v e l ezeket az i r a t o k a t az á l t a l u k hordozott isteni k i j e l e n t é s
t e k i n t é l y e k a p c s o l j a össze, az í r á s e m l í t é s e e g y ú t t a l m i n d i g h i v a t k o z á s
is a h i t és élet d o l g á b a n legfőbb p e r d ö n t ő t e k i n t é l y r e . P á l esetében a
n á l a is önálló f o g a l o m k é n t szereplő Í r á s j e l e n t é s t a r t a l m á h o z m é g egy

157
s a j á t o s é r t e l m e z é s is j á r u l . Mégpedig a z á l t a l , hogy az Í r á s s a l s z e m b e -
á l l í t j a a B e t ű t ( „ g r a m m a " ) . Az í r á s s z á m á r a m i n d i g p o z i t í v é r t e l m ű ,
k i f e j e z ő j e Isten v á l t o z a t l a n szent a k a r a t á n a k , míg a b e t ű a régi világ
t a r t o z é k a ( R m 7,6), öl, ahelyett, h o g y m e g e l e v e n í t e n e (2Kor 3,6—7).
M e r t k ü l s ő p a r a n c c s á l e t t az Í r á s ( R m 2,29), amellyel c s a k Isten L e l -
k é n e k u r a l m a a l a t t és I s t e n s z á n d é k á n a k m e g f e l e l ő e n v o l n a szabad
élnie a z e m b e r n e k . A z Í r á s n a k és a B e t ű n e k d i a l e k t i k á j á b a n u g y a n a z
a k r i t i k u s í r á s é r t e l m e z é s jelentkezik, a m e l y r ő l m á r a s z a k a s z b e v e z e -
t é s é b e n is szó esett. 9 Hit alapján: B á r a z e r e d e t i s z ö v e g b e n itt is u g y a n -
úgy ,,ek piszteósz" v a n , m i n t a 7. v e r s b e n , t e k i n t e t t e l a m e g i g a z u l á s
f o g a l o m k ö r é b e , mégis „ h i t a l a p j á n " - t k e l l f o r d í t a n u n k . (Vö.: 7. jegyzet.)
10 P o g á n y o k a t : Szó s z e r i n t „ n é p e k e t " k e l l e n e f o r d í t a n u n k . Ez az etnikai
k i f e j e z é s a z o n b a n a zsidó g o n d o l k o d á s b a n vallási t a r t a l o m m a l telítő-
dött m e g , m i v e l a „ n é p e k " (gójim) c í m s z ó a l á csak m á s , b á l v á n y i m á d ó -
n a k t e k i n t e t t n é p e k e t s o r o l t a k . P á l is e b b e n az é r t e l e m b e n h a s z n á l j a
a k i f e j e z é s t , hogy így j u t t a s s a k i f e j e z é s r e I s t e n e g y e t e m e s ü d v a k a r a t á t .
A p o g á n y s z á r m a z á s ú galáciai k e r e s z t y é n e k e s e t é b e n u g y a n i s é p p e n
ezt t e t t é k k é r d é s e s s é P á l ellenfelei. ( L á s d : 2,15 m a g y a r á z a t á n á l ! )
11
B e n n e d : Az „ á l t a l a d " (Űj prot. f o r d . ) f o r d í t á s i l e h e t ő s é g n e m a d j a
vissza k e l l ő n y o m a t é k k a l az eredeti g o n d o l a t o t . N e m egy m a g y a r á z ó
úgy véli, h o g y az i d é z e t b e n , amelyet a z a p o s t o l l M ó z 12,3-ból és 18,8-
ból ö t v ö z ö t t egybe, az ú n . „ k o r p o r a t i v s z e m é l y i s é g g e l " k a p c s o l a t o s ókori
e l k é p z e l é s jelentkezik. E s z e r i n t egy-egy k i e m e l k e d ő ős m e g h a t á r o z z a a
h o z z á t a r t o z ó utódok s o r s á t (Lásd: Á d á m — K r i s z t u s p á r h u z a m R m 5,15
—21-ben!) A J é z u s k o r a b e l i zsidóság v i s z o n t az „en s z o i " - n a k (héberül
— b ö k á ) „ m i a t t a d " v a g y „ é r e t t e d " j e l e n t é s t t u l a j d o n í t o t t , és e n n e k m e g -
f e l e l ő e n a z idézett m o n d a t o t olyan i s t e n i k i j e l e n t é s n e k é r t e t t é k , a m e l y
Á b r a h á m n a k az u t ó d o k r a is k i h a t ó é r d e m é t emeli ki. „A t e m a g o d b a n
— s z ó l t I z s á k h o z I s t e n — n y e r á l d á s t a föld m i n d e n n é p e , m e r t a te
a t y á d , Á b r a h á m , h a l l g a t o t t az én s z a v a m r a , és ügyelt a z én t a n á c s a i m -
ra, t ö r v é n y e i m r e és r e n d e m r e " — o l v a s h a t j u k a J u b i l e u m o k K ö n y v é -
ben (24,11). Pál is m i n d e n bizonnyal — e g y é b k é n t a z i d é z e t t h e l y e k
e r e d e t i é r t e l m é n e k m e g f e l e l ő e n — a z „ e n szoi"-t a z Á b r a h á m á g y é k á -
b a n r e j t ő z ő u t ó d r a u t a l ó célzásnak f o g j a fel, hiszen az „utód", a k i t
K r i s z t u s s a l azonosít (3,16), fontos s z e r e p h e z j u t a s z a k a s z g o n d o l a t m e -
n e t é b e n . 12 Minden pogány nép: A 10. j e g y z e t e m b e n e m l í t e t t okok m i a t t
e b b e n a z esetben is j e l e z n ü n k kell, h o g y „ p o g á n y " n é p e k r e gondol az
apostol. 13 Együtt: T u l a j d o n k é p p e n a 8. v e r s b e n t a l á l h a t ó idézet „en
szói" k i f e j e z é s é n e k p á l i exegézise. Á b r a h á m ugyanis n e m több, m i n t
v e l ü k e g y szinten álló t á r s a a h í v ő k n e k .
»

(6—9) A galáciai keresztyének nincsenek tudatában annak,

hogy milyen végzetes cserére készülnek. A törvény előírásainak
teljesítése révén akarnak abba a kiváltságos helyzetbe eljutni,
amit ajándékképpen már akkor elnyertek, amikor Pál és munka-
társai evangéliumot hirdető szolgálata nyomán a Jézus Krisztus-

158
ba vetett hitre eljutottak (3,1—5). A törvénynek a kitűzött célt
soha el nem érő útjára a tévtanítók, feltehetően, az Ószövetség
segítségével igyekeztek rábeszélni őket.
Pál nem tér ki a kihívás elől, és ő is előveszi az Ószövetséget.
Számára ugyan az az Istennek végső, mindent eldöntő kinyilat-
koztatása, amit Jézus Krisztusban adott a világnak (2,16), de az
Ószövetséget sem utasítja el, mert az egész ősegyházzal együtt
meg van győződve arról, hogy az írás a Jézus Krisztusban szer-
zett váltság előzményeiről tanúskodik. Jézus Krisztusban váltot-
ta valóra a hűséges Isten, amit öröktől fogva eltervezett, és meg-
ígért az atyáknak. Benne válaszolt Isten az ígéretek által felkel-
tett reménységekre. Éppen ezért ismernünk kell ezeket a remény-
ségeket, hogy a reájuk adott választ is megérthessük. Az ószövet-
ségi háttér nélkül a Jézus Krisztusban adott kinyilatkoztatás el-
veszítené súlyát és távlatát. Pál tehát már emiatt sem engedheti
át az Ószövetség terepét ellenfeleinek. Amikor azonban idéz be-
lőle, azokra a helyekre esik a választása, amelyek valamiképpen
Jézus Krisztusra utalnak. Ábrahám alakján is ezért akad meg
tekintete.
(6) Az apostol szoros összefüggést állapít meg a galatáknak és
velük együtt minden Krisztusban hívőnek Jézus Krisztus által
elnyert kiváltságos helyzete és Ábrahám esete között. Az „ami-
képpen" határozószóval puszta hasonlóságnál többre akar r á m u -
tatni. Sok más példát is hozhatna fel Isten népe életének múltjá-
ból. Ábrahám esete azonban jelentőségében felülmúlja mindenki
másét, mert az ő hitében jelöli meg az Írás azt az egyedül lehet-
séges magatartást, amelyet Isten megkíván és elfogad az ember-
től, és amelyhez az áldás ígéretét is kapcsolja. Ezt támasztja alá Pál
az lMóz 15,6-ból származó idézettel: „Ábrahám hitt Istennek, és
(Isten) ezt számította be neki igazságul."
A kijelentés azon a felismerésen alapul, hogy Isten számára
csak az az ember lehet elfogadható, akinek „igazsága" van. Az
az „igazság" pedig, amely az ótestamentumi gondolkodásban igen
fontos szerephez jutott, nem valamiféle magasrendű eszmény
megvalósításából származó erkölcsi tőke, hanem az ember hely-
zetéből és kapcsolataiból adódó kívánalmaknak megfelelő maga-
tartás, illetve ennek elismerése (G. v. Rad). Tulajdonképpen ar-
ról a szeretetről van szó, amelynek tartalma és megnyilvánulási
módja nagy mértékben attól függ, hogy Istennel van-e dolgunk

159
vagy emberekkel. De az emberi kapcsolatok terén is attól, hogy
kinek mivel tartozunk. Amikor tehát az írás igazságról beszél, az
egyetemes emberi lét nagy kérdését érinti: mi az emberi élet he-
lyes és jó rendje, és miképpen valósítható meg ez a helyes és jó
rend?
Isten Ábrahám hitét számította be igazságul, és ezzel nyilván-
valóvá tette, hogy α hitet tekinti a közte és az ember között lét-
rejött kapcsolat általa elfogadott rendjének. Ábrahám hite abban
mutatkozott meg, hogy hitt Isten ígéretének, noha az ígéret meg-
valósulása emberileg teljesen lehetetlennek tűnt. „Bizalmával
ajándékozza meg Istent, vállalja történelemformáló terveit, és
teret ad hatékony közbelépésének" — mondja Ábrahám hitéről
G. von Rad Mózes 1. könyvéről írt magyarázatában. A hagyomá-
nyos zsidó értelmezés szerint ebben a hitben, mint egyéb csele-
kedeteiben is, Ábrahám igaz volta nyilatkozott meg. Pál nem ezen
a nyomon jár. Az összefüggésből kitűnik (3,5 és 3,10), hogy a hi-
tet szembehelyezi a törvény cselekedeteivel, az ember teljesít-
ményével. Ábrahám éppen azt várja Istentől, ami saját magától
nem telik. Ezt a hitet viszont Isten igazságul számítja be neki.
Nem érdem alapján, hanem kegyelemből. Ha pedig Isten igaznak
tekinti, akkor igazzá is teszi őt. Pál számára ismeretlen fogalom
a pusztán Isten színe előtt végbemenő és következmények nél-
kül maradó megigazulás. Isten a hitére való tekintettel igaznak
nyilvánított Ábrahámot arra méltatta, hogy messzetekintő, üd-
vösséget szerző terveinek eszköze legyen.
(7) így lett Ábrahám minden hivő embernek őstípusává. Ábra-
hámhoz hasonlóan a galatáknak is akkor rendeződött a viszo-
nyuk Istennel, amikor hittel fogadták Isten szavát. Igaz, az Ábra-
hámhoz és a galatákhoz intézett isteni szó között tartalmi szem-
pontból lényeges különbség mutatkozik. Míg Ábrahám a messzi
jövő ígéretét kapta, a galatáknak már arról szólt a Pál és mun-
katársai által hirdetett evangélium, hogy Isten az Ábrahámnak
tett ígéreteit beváltotta. Mivel azonban Isten a megfeszített és fel-
támadott Názáreti Jézusba rejtetten váltotta be ígéretét, és általa
teszi igazzá az embert, minden emberi előfeltétel mellőzésével az
evangélium örömhíre ugyanazt az Istenre hagyatkozó hitet igény-
li hallgatójától, mint amilyenről Ábrahám magatartása tanúsko-
dott. Hit tekintetében tehát szoros rokonság fűzi össze Ábrahá-
mot és a galáciai keresztyéneket. Ezért a puszta hittel a tévtaní-

160
tók hatására elégedetlen galatáknak meg kellene érteniük, hogy
akik hitből származnak, azok Ábrahám fiai. Isten és ember vi-
szonyában. minden a hiten múlik. A testi származás önmagában
még nem teszi az embert elfogadhatóvá Isten számára.
Pál fogalmazásában kiemelt hangsúlyt kap a mutató névmás:
azok Ábrahám fiai, akik hitből származnak. Az „azok" nyomaté-
kos említéséből joggal következtethetünk arra, hogy az apostol
egy más véleménnyel, nyilván galáciai ellenfeleinek állításával
szemben hangsúlyozza a hit kizárólagos szerepét az Ábrahámtól
való származás dolgában. Bizonyára igazuk van W. Foerster, J.
Eckert és más kutatóknak, akiknek a véleménye szerint a galá-
ciai tévtanítók eszmei fegyvertárában fontos szerepet kapott az
Ábrahámhoz tartozás ígérete. De milyen értelemben? A testi le-
származás, amely a zsidóság büszkesége és reménysége volt (Mt
3,9; 2Kor 11,22 stb.), a pogány eredetű galáciabeliek esetében
nem jöhetett szóba. Viszont jó kiindulási alapot adhatott számuk-
ra a zsidóságnak Ábrahám személyéhez kapcsolódó térítő mun-
kája, a prozelitizmus. Ábrahám jogán ugyanis a pogányok is a
választott nép tagjaivá lehettek — bár a teljes jogú tagság kér-
désében nem alakult ki egységes vélemény a hagyományban
(Str.-B. L. 924 kk.) —, de csak azzal a feltétellel, hogy vállalják
a törvény előírásainak a teljesítését, mindenekelőtt a körülmetél-
kedést, az Ábrahámmal kötött szövetség jelét (lMóz 17,9—14).
Hogy a körülmetélkedést megkívánták a zsidósághoz csatlakoz-
ni kívánó pogányoktól, arról egy Josephus által közölt eset ta-
núskodik. Izatesz adiabenei király rokonszenvezett a zsidó vallás-
sal, de a körülmetélkedéstől tartózkodott, nehogy alattvalói fel-
lázadjanak ellene. Amikor azonban egy palesztinai zsidó, Eleázár
az udvarba jött, és kijelentette a királynak, hogy a törvény meg-
tartása a körülmetélkedés nélkül semmit sem használ, titokban
mégis alávetette magát a kívánt műtétnek. A galaták esetében te-
hát Pál kijelentésének éle elsősorban nem a testi leszármazásba
vetett bizakodás ellen fordul, hanem annak a felfogásnak tart-
hatatlanságát bizonyítja, amely szerint az ember a saját csele-
kedete révén léphet Ábrahám utódai sorába. Ábrahám ugyanis
semmit sem tehetett a jövője érdekében, de hitt abban az Isten-
ben, akinek van hatalma ígéreteit beváltani, s ennélfogva azok
Ábrahám utódai, akik hozzá hasonlóan mindent Istentől várnak.
A legtöbb magyarázó úgy véli, hogy az apostol az idézett ige-
11
161
 hely alapján olyan következtetésre jut, amire az eredeti értelem
nem jogosítja fel (6. v.). Az idézetből nem olvasható ki ugyanis —
állítják — a cselekedetek és a hit egymást kizáró ellentéte, a m i n t
a zsidó írásmagyarázati hagyományban sem merült fel ilyenféle
értelmezés lehetősége. Viszont a közelmúltban H. H. Schmidt ala-
pos formatörténeti elemzéssel kimutatta, hogy az Ábrahám-ha-
gyománynak szóban forgó töredéke olyan időben keletkezett, ami-
kor a zsidóság, mint erről 5Móz 9. fejezete is tanúskodik, elvesz-
tette hitét erkölcsi teljesítőképességében. Már n e m remélte, hogy
a saját erejéből meg tud felelni az igazság követelményeinek, s
csak abban bízhatott, hogy Isten, hűen ígéreteihez, méltatlansága
ellenére is igazságot szerez neki. (Ev. Theol. 1980. 396—420. o.)
Ezek szerint tehát éppen Pál az, aki az idézett igehely eredeti ér-
telmét felismerte és szóhoz juttatta. De abban, hogy erre az ige-
helyre esett a választása, és n e m az Ábrahám engedelmességét
magasztaló textusokra (pl.: lMóz 26.5), már az apostolnak a Krisz-
tus ismeretekből fakadó kritikus Ószövetség-értelmezése (lásd:
IV. rész bevezetését) érvényesül.
(8) Pál az evangélium lényegéből adódó következménynek te-
kinti, hogy a pogányok is részesülhetnek a kegyelem ú j korsza-
kának áldásaiban. Mert ha a megigazulás nincs semmiféle felté-
telhez kötve és Isten mindenkit igaznak fogad el, aki Jézus Krisz-
tusban hisz, akkor a bálványimádó pogánynak sincsen kisebb esé-
lye a megigazulásra, mint az egy igaz Istent ismerő zsidónak. Pál
volt az első a keresztyének között, aki a legkövetkezetesebben,
egy jottányit sem engedve képviselte ezt a felismerést, és aki erre
az igazságra tette fel szolgálatát és egész életét (lásd: 1,16!). Ami-
kor ezt teszi, nem önhatalmúlag szab ú j irányt Isten népe tör-
ténetének. Isten határozott úgy, még mielőtt szándékát valóra
váltotta volna, hogy a pogányoknak is felkínálja az üdvösséget.
Istennek erről a jó előre meghozott döntéséről tanúskodik az Ószö-
vetség. Előre látta az Írás — állítja Pál — hogy hit alapján iga-
zítja meg a pogányokat Isten.
Állítása alátámasztására Isten Ábrahámnak tett ígéretét idézi:
„Áldást nyer benned minden pogány nép." Az ígéretet pedig előre
hirdetett evangéliumnak értelmezi, és így szoros összefüggést, tar-
talmi kapcsolatot teremt az ígéret és a Jézus Krisztusról szóló
örömhír között. Mert végül is mindkettő arról ad hírt, hogy Isten
irgalmas szeretettel nyúl az elbukott ember után. Csak míg az

162
ígéret megelőlegezi, az evangélium hírül adja Isten már megtör-
tént szabadítását. Az ígéretnek és az evangéliumnak e r r e a me-
rész összekapcsolására az a tény jogosítja fel. hogy Jézus Krisztus
által Isten áldása kiterjedt a pogányokra is. Jézus Krisztus ugyan-
is az az Ábrahám-utód (3.16), akiért Isten igaznak fogadja el a
Krisztusban hivőt, és megajándékozza az újjáteremtő Lélek aján-
dékával (4,5).
(9) Ezek után már csak összegezni kell az ószövetségi idézetek
tanulságait: úgyhogy akik hitből származnak, nyerik el az áldást
a hivő Ábrahámmal együtt. A pogány származású galáciai keresz-
tyének minden emberi előfeltétel híján, pusztán a Jézus Krisztus-
ba vetett hit által kerültek új, megigazult viszonyba Istennel és
embertársaikkal. Ez a hit azonban teljesen elegendő ahhoz, hogy
a megígért áldásban részesüljenek. Ábrahámnak is csak hite ré-
vén lehetett köze az ígérethez. Ennélfogva egyedül a hit lehet az
a közös nevező, amely Ábrahámot a késői korok emberével ösz-
szeköti. Ezért a galaták teljesen bizonyosak lehetnek afelől, hogy
Ábrahámhoz tartoznak, és vele együtt részesülnek ennek a kap-
csolatnak áldásos következményeiben. De a törvény előírásainak
teljesítésétől remélni azt, amit csak a hit által nyerhető el, nem-
csak felesleges kitérő, hanem végzetes tévedés is. Erről akarja
Pál meggyőzni a következő sorokban a levél olvasóit.

2. Nem a törvény, hanem Krisztus által teljesíti Isten ígéretét

3,10—18
3,10—18: (10) Mert mindazok, akik a törvény cselekedetei 1
alapján állnak, 2 átok alatt vannak 3 ; meg van írva ugyanis, hogy
„átkozott mindenki, aki nem tartja meg'1 mindazt, ami megíratott
a törvény könyvében, 5 hogy cselekedje azokat6." (11) Hogy pedig
a törvény által senki sem igazul meg Isten előtt, világos, „mert
az igaz ember hitből fog élni"7. (12) A törvény pedig nem „hitből"
van, hanem aki megcselekszi azokat, fog élni általuk"8. (13) Krisz-
tus megváltott 9 minket a törvény átkától úgy, hogy átokká lett
érettünk, mert meg van írva: „átkozott mindenki, aki fán függ" 10 ,
(14) hogy Ábrahám áldásának hatálya kiterjedjen a pogányokra 11
a Krisztus Jézusban, hogy 12 a Lélek ígéretét elnyerjük hit által.
(15) Testvéreim, emberek között előforduló esetre13 hivatkozom:
még1'1 ember jogerős testamentumát 15 sem teheti érvénytelenné

11* 163
vagy toldhatja meg rendelkezésekkel senki16 (16) Ábrahám szá-
mára pedig elhangzottak az ígéretek — és az ő utódja számára is.
Nem azt mondja: és az ő utódai számára is, mintha sokról volna
szó, hanem csak egyről: „és az ő utódja számára is", aki a Krisz-
tus.17 (17) Az pedig állítom: az Isten által jogerőre emelt testa-
mentumot a négyszázharminc évvel később keletkezett törvény 18
nem foszthatja meg érvényétől, hogy semmissé tegye az ígéretet.
(18) Mert ha a törvény alapján (vár valakire) az örökség19, akkor
már nem ígéret alapján: Ábrahámnak viszont ígéret által ajándé-
kozta kegyelmét az Isten.
1
Törvény cselekedetei: L á s d : I I I . 4. 20. sz. j e g y z e t e t . 2 Alapján áll-
nak: a p o n t o s f o r d í t á s a k ö v e t k e z ő : (a t ö r v é n y c s e l e k e d e t e i d b ő l v a n -
n a k . Mivel a z o n b a n a k i f e j e z é s t P á l a m e g i g a z u l á s s a l ö s s z e f ü g g é s b e n
h a s z n á l j a , s z á n d é k á n a k az „ a l a p j á n á l l n a k " v á l t o z a t felel m e g leg-
j o b b a n . 3 A t o k alatt vannak: Az á t o k eredetileg a m á g i k u s v i l á g k é p
t a r t o z é k a volt, és a hozzá fűződő elképzeléseket a s z ó m á g i k u s e r e j é b e
v e t e t t hit t á p l á l t a . A z á t k o t k i m o n d ó szó a r é g i e k h i t e s z e r i n t s z e r e n -
csétlenségek s o r o z a t á t z ú d í t j a a r r a , a k i n e k c í m e z t é k . E n n e k m e g -
f e l e l ő e n az á t o k j e l e n t h e t i m a g á t a z á t k o t k i m o n d ó szót, de a m e g -
á t k o z á s k ö v e t k e z m é n y e i t is. I z r a e l n é p é n e k é l e t é b e n az átokhoz k a p -
csolódó e l k é p z e l é s e k , h i t ü k n e k m e g f e l e l ő e n , f o n t o s változáson m e n -
t e k át. Isten h a t a l m a az e m b e r á l t a l k i m o n d o t t á t k o t áldássá v á l t o z -
t a t h a t j a (4Móz 22—23 fej.) Isten elítélő s z a v a v i s z o n t v a l ó b a n s ú l y o s
k ö v e t k e z m é n y e k k e l j á r az egyes e m b e r vagy a z egész n é p s z á m á r a
(5Móz 28,15—68). P á l n e m beszél a r r ó l , hogy m i b e n is áll az az á t o k .
a m e l y a t ö r v é n y cselekedetei a l a p j á n é l ő k r e n e h e z e d i k , de m i n d e n
b i z o n n y a l ő is I s t e n eltasztító és s z e r e n c s é t l e n s é g e t hozó í t é l e t é v e l
h o z z a ö s s z e f ü g g é s b e . A m a g y a r á z ó k egy része ú g y véli, hogy itt m é g
c s a k f e n y e g e t é s r ő l v a n szó, m i n t 5Móz 28,15—68-ban is. Az „ á t o k
a l a t t " k i f e j e z é s a z o n b a n p á r h u z a m o s a „ t ö r v é n y a l a t t " kifejezéssel,
és ezért v a l ó s z í n ű b b n e k látszik, h o g y P á l n e m c s a k az átok í g é r e t é r e ,
h a n e m b e k ö v e t k e z t é r e is gondol. 4 N e m tartja m e g : a L X X - b ó l v e t t
ige szó szerinti f o r d í t á s a : n e m m a r a d meg (ti. a t ö r v é n y h a t á r a i n
belül). 5 A törvény könyvében: P á l a f o r d u l a t o t Mózes 5. k ö n y v é n e k
m á s helyeiről (28,58; 30,10) i k t a t j a a 27,26-ból v e t t idézetbe. N y i l v á n
a z é r t , m e r t a g o n d o l a t m e n e t é t a pozitív é r t e l m ű „ige" m e g z a v a r n á .
6
Hogy cselekedje azokat: a t o v á b b i a k m i a t t s z ü k s é g e s a z e r e d e t i ,
m o n d a t f ű z é s m e g t a r t á s a . 7 „Mert az igaz ember hitből fog élni": H a b
2,4-ből vett i d é z e t (lásd m é g : R m 1,17; Zsid 10,38). Az apostol m o s t
n e m a S e p t u a g i n t a (LXX) n y o m á n idéz, h a n e m a z eredeti h é b e r s z ö -
v e g e t veszi a l a p u l . A L X X s z e r i n t ugyanis a z igaz e m b e r I s t e n
h ű s é g é n e k és n e m s a j á t h i t é n e k k ö s z ö n h e t i a s z a b a d u l á s t . B á r ez a
v á l t o z a t o l y a n f e l i s m e r é s t t a r t a l m a z , a m e l y e t n e m egyszer P á l is
h a n g s ú l y o z ( l K o r 1,9; 10,13; Fii 1,6; I T h e s s 5,24), g o n d o l a t m e n e t é n e k
m o s t mégis az e r e d e t i h é b e r s z ö v e g m o n d a n i v a l ó j a felel meg. C s a k

164
m í g H a b a k u k p r ó f é c i á j a egy válságos p o l i t i k a i h e l y z e t b e n ígér az
Isten m e l l e t t hűséggel k i t a r t ó igaznak s z a b a d u l á s t , ő a m e g i g a z u l á s r a
szoruló e m b e r e s z k a t o l ó g i k u s helyzetét é s j ö v ő j é t t a r t j a s z e m előtt.
G o n d o t o k o z h a t m é g a „ h i t b ő l " szó m o n d a t o n belüli h e l y é n e k m e g -
h a t á r o z á s a . M e r t k a p c s o l ó d h a t a z a l a n y h o z , s ez esetben a f o r d í t á s
így h a n g z i k : „A h i t e a l a p j á n igaz e m b e r é l n i fog." A R ó m a i - l e v é l b e n
(1,17) v a l ó b a n e l k é p z e l h e t ő ez az é r t e l m e z é s , d e a G a l a t a - l e v é l n e k
ezen a h e l y é n , ahol P á l a c s e l e k e d e t e k e t és h i t e t á l l í t j a s z e m b e , és a
„ h i t b ő l " szót a következő v e r s b e n e g y m a g á b a n idézi, m i n d e n a m e l l e t t
szól, h o g y a z „élni fog" á l l í t m á n y k i e g é s z í t ő j é n e k kell t e k i n t e n ü n k .
8
Aki cselekszi azokat, f o g élni általuk": a z idézet 3Móz 18,5-ből való.
J ó l m e g v á l a s z t o t t idézet, a m e l y b e n az előző k é t idézet l e g f o n t o s a b b
s z a v a i k a p c s o l ó d n a k össze. 9 Megváltott: ( „ e x a g o r a d z e i n " ) : D e i s s m a n n
s z e r i n t a szó a r a b s z o l g á k n a k szent h e l y e k , t e m p l o m o k á l t a l t ö r t é n t
m e g v á s á r l á s á t és f e l s z a b a d í t á s á t idézi az ó k o r i olvasó e m l é k e z e t é b e .
A r e á n k m a r a d t d o k u m e n t u m o k a z o n b a n e b b e n az ö s s z e f ü g g é s b e n
n e m h a s z n á l j á k a szót. V i s z o n t g y a k r a n e l ő f o r d u l a k a p o t t kölcsön
v i s s z a f i z e t é s é n e k , r e n d e z é s é n e k m e g j e l ö l é s é r e . T a l á n azt a k a r j a m o n -
d a n i P á l , h o g y a t ö r v é n y b e n e m t a r t á s a m i a t t k e l e t k e z e t t adóssá-
gunkat Krisztus egyenlítette ki? A törvény átkának említése miatt
ez n e m t a r t h a t ó k i z á r t n a k . A legtöbb í r á s m a g y a r á z ó m é g i s ú g y gon-
dolja, h o g y a vallásos h a s z n á l a t b a n a s z ó n a k ez a h á t t e r e m á r el-
mosódott. (Lásd m é g : 4,5-nél.) 1 0 „Átkozott mindenki, aki f á n függ":
Az apostol ismét k é t i g e h e l y e t von össze (5Móz 21,23-at a 10. vers-
b e n idézett 5Móz 27,26-tal). 5Móz 21,23-ból j e l l e m z ő m ó d o n k i h a g y j a
az „Isten á l t a l " (ti. átkozott) s z a v a k a t . N y i l v á n azért, m e r t el a k a r j a
k e r ü l n i azt a látszatot, h o g y a k e r e s z t e n f ü g g ő K r i s z t u s t I s t e n el-
t a s z í t o t t a m a g á t ó l . 5Móz 21,23-ban még c s u p á n a kivégzett b ű n ö z ő k
f á r a , c ö l ö p r e függesztett h o l t t e t e m é r ő l v a n szó. De n é h á n y ú j s z ö v e t -
ségi hely a l a p j á n (Lk 23,39; Csel 5,30; l P t 2,24) a r r a k ö v e t k e z t e t h e -
t ü n k , hogy a korabeli zsidó gondolkodás s z e r i n t a f á n f ü g g ő holt-
t e t e m r e k i m o n d o t t átok m á r az élve k e r e s z t r e f e s z í t e t t e k r e is vo-
n a t k o z o t t . 11 Pogányokra is: L á s d : IV. 1. 10. jegyzetet! n Hogy: a
kötőszó o l y a n célhatározói m e l l é k m o n d a t o t v e z e t be, a m e l y az előző
c é l h a t á r o z ó i m e l l é k m o n d a t b ó l következik. 13 Emberek között előfor-
duló dologra: a z eredeti s z ö v e g b e n t a l á l h a t ó „ k a t a a n t h r ó p o n " (emberi
módon) P á l leveleiben m á s u t t (Rm 3,5; 6,19; l K o r 9,8, G a l 1,11!)
o l y a n k i j e l e n t é s e k e t vezet be, illetve é r t é k e l , a m e l y e k gyarló, e m b e r i
és é p p e n e z é r t n e m k ö t e l e z ő é r v é n y ű v é l e k e d é s e n a l a p u l n a k . Jelen
e s e t b e n a z o n b a n csak a r r a a k a r j a f e l h í v n i P á l az olvasó f i g y e l m é t ,
hogy a z e m b e r i élet t e r ü l e t é r ő l hoz p é l d á t a k ö v e t k e z ő k m e g v i l á g í t á -
s á r a . 14 Még: a m a g y a r á z ó k v i t a t k o z n a k a z ellentétes é r t e l m ű kötő-
szó p o n t o s j e l e n t é s é n és m o n d a t b e l i s z e r e p é n . Igen valószínű, hogy
a k ö t ő s z ó v a l az apostol f o k o z á s t a k a r v i n n i a g o n d o l a t m e n e t b e . Az
„a m i n o r e a d rnaius" logikai e l j á r á s t k ö v e t i , vagyis a k i s e b b j e l e n -
tőségű t é n n y e l é r v e l a n a g y o b b m e l l e t t : h a az e m b e r e k k ö z ö t t is így
v a n , m e n n y i v e l i n k á b b I s t e n n é l (17. v.). 15 Testamentumát: a v é g r e n -
delet h e l y e t t i n k á b b e b b e n a régiesebb a l a k b a n f o r d í t o t t a m a „dia-
t h é k é " szót. E r r e azért v o l t szükség, m e r t P á l a 17. v e r s b e n ú j r a

165
e m l í t i a szót, de i t t m á r az Á b r a h á m m a l kötött szövetségre a k a r j a
e m l é k e z t e t n i az olvasót. Mivel é r v e l é s e é r t h e t e t l e n n é válik, ha a
k u l c s s z ó t k ü l ö n b ö z ő m ó d o n f o r d í t j u k , o l y a n m a g y a r b a n is használatos
kifejezést kellett választanom, a m e l y egyaránt jelent végrendeletet
és s z ö v e t s é g e t is. — K ü l ö n b e n s e m bizonyos, hogy a z apostol v é g -
r e n d e l e t r e gondol. A z s i d ó jogszokás u g y a n i s t u d az ú n . „ m a t t a n a h " - r ó l
is (Str — Β. III. 545—549). A „ m a t t a n a h " f o r m a i l a g e m l é k e z t e t u g y a n
a végrendeletre, de halálesettől függetlenül ajándékozási rendelkezé-
s e k e t t a r t a l m a z o t t . I l y e n esetben a z e l a j á n d é k o z o t t v a g y o n t á r g y a z o n -
nal, m é g az a j á n d é k o z ó életében á t m e n t a m e g a j á n d é k o z o t t t u l a j d o -
n á b a , és h a a r e n d e l k e z é s f o r m a i l a g k i f o g á s t a l a n volt, visszavonni
m á r n e m lehetett. 16 Az apostol m i n d v é g i g korabeli s z a k k i f e j e z é s e k k e l
él. 17 A z utód, aki a Krisztus: az e r e d e t i héber s z ö v e g b e n a s z ó b a
j ö v ő i g e h e l y e k n é l ( l M ó z 13,15; 17,8; 24,7) az „ u t ó d " többes s z á m b a n
áll. A S e p t u a g i n t a v i s z o n t egyes s z á m b a n f o r d í t j a . P á l t e h á t ez u t ó b b i
s z ö v e g r e h i v a t k o z i k (Vö.: Csel 3,25!). A zsidó í r á s t u d o m á n y az e m l í -
t e t t i g e h e l y e k k i j e l e n t é s e i t vagy I z s á k r a érti, v a g y p e d i g Izrael n é -
p é n e k szóló í g é r e t e k n e k veszi, d e s o h a s e m v o n a t k o z t a t t a a z e l j ö v e n d ő
M e s s i á s r a . 1 8 A négyszázharminc é v v e l később keletkezett törvény:
M i l y e n a l a p o n s z á m í t o t t a ki Pál ezt a z i d ő t a r t a m o t ) ? l M ó z 15,13-ban
Á b r a h á m u t ó d a i n a k 400 éves h a z á t l a n s á g á r ó l v a n szó. 2Móz 12,40
s z e r i n t viszont 430 é v i g t a r t o t t I z r a e l n é p é n e k e g y i p t o m i t a r t ó z k o d á s a .
A r a b b i n i s t a í r á s h a g y o m á n y ezt a z e l l e n t m o n d á s t igyekszik k i k ü s z ö -
b ö l n i a z á l t a l , hogy a 400 évet I z s á k születésétől s z á m í t j a , míg a 430
é v e t az Á b r a h á m m a l k ö t ö t t első s z ö v e t s é g (lMóz 15,17—18) i d ő p o n t -
j á t ó l . (Ez a m e g o l d á s m á r 2Móz 12,40 L X X szövegében is jelentkezik.)
P á l t e h á t a r a b b i n i z m u s i d ő s z á m í t á s á h o z igazodik. 1!> Örökség: V i t a -
tott, h o g y az apostol milyen é r t e l e m b e n h a s z n á l j a a f o g a l m a t . E g y e -
s e k s z e r i n t a f e l h o z o t t példa k e d v é é r t teológiai j e l e n t é s nélkül k e r ü l
az összefüggésbe, m á s o k viszont a m e l l e t t v a n n a k , hogy e b b e n a z
e s e t b e n is, m i n t a z Ú j t e s t a m e n t u m t ö b b helyén (Ut 25,34; Csel 20,32;
l K o r 6,9; Kol 3,24; I P t 1,4 stb.), a z ó t e s t a m e n t u m i „ígéret f ö l d j é n e k "
k e r e s z t y é n e s z k a t o l ó g i k u s á t é r t e l m e z é s é v e l van d o l g u n k . Mivel a f o -
g a l o m a t o v á b b i a k b a n a g o n d o l a t m e n e t s ú l y p o n t i helyein b u k k a n
f e l (3,29; 4,1—2; 4,7), n y i l v á n v a l ó a n t ö b b p u s z t a h a s z o n l a t n á l . D e
n e h é z eldönteni, h o g y Pál a K r i s z t u s b a n h í v ő n e k a m á r e l n y e r t ,
v a g y pedig az u t o l s ó n a p r a f e n n t a r t o t t „örökségére"' gondol-e.
•

(10—18) Pál a levél nagy gondolati egységének (3,6—4,20) az

előző pár versben megadott t é m á j á t így foglalja össze: „Akik h i t -
ből származnak, nyerik el az áldást a hivő Ábrahámmal együtt."
A fogalmazás sejteti, hogy gondolatai már a törvény körül
forognak, amelyet nem kerülhet ki, ha az új élet alapjait tisztáz-
ni akarja. Erre kényszerítik a galáciai gyülekezetek kőiében te-

166
vékenykedő ellenfelei, akik zsidó törvényes előírások vállalására
akarják rávenni a pogányokból lett keresztyéneket.
De a gyakorlati szükségnél mélyebben fekvő oka is van az apos-
tolnak arra, hogy alaposan foglalkozzék a törvény problémájával.
Egyszerűbb volna a dolga, ha a törvényhez való ragaszkodást min-
denestül istentelen próbálkozásnak minősíthetné, de n e m teheti,
hiszen neon intézheti el ellenfeleinek tanítását egy általánosságok-
ban mozgó elmarasztaló ítélettel. Mert a Tóra, amelyre azok hi-
vatkoznak, számára is Isten kinyilatkoztatása, és a bűn, amely
ellen előírásaikkal gátat akarnak emelni, az ő szemében is pusz-
tító, végzetes hatalom. Újabban H. Hübner képviseli azt a már
a múlt század végén hangoztatott nézetet, hogy Pál a Római-
levélben másképp vélekedik a törvényről, mint a Galata-levélben.
Míg a Galata-levélben — állítja — teljesen elmarasztaló az íté-
lete, a Rómjai-levélben megértőbb és árnyaltabb a véleménye.
Hangsúlybeli eltérés valóban kimutatható a törvényt érintő ki-
jelentése tekintetében a két levél között, de alapvető szemlélet-
változásról n e m beszélhetünk. A törvényt Pál a Galata-levélben
ugyanúgy szentnek tartja, mint a Római-levélben. Ha ezt figyel-
men kívül hagyjuk, n e m értjük, hogy miért kell a következő sza-
kaszban olyan körültekintően, sőt talán körülményesen a törvény
kérdéséhez nyúlnia, noha azt az embert rabságban tartó hatalmak
közé sorolja (4,3!).
Egy másik feltételezéssel is szembe kell néznünk. A levélnek
nem egy magyarázója Gal 5,3-ra hivatkozva úgy véli, hogy Pál
ellenfelei Galáciában n e m élezték ki úgy a helyzetet, mint aho-
gyan arra az apostol soraiból következtethetünk. Ellenfelei —
állítják — néhány előírás betartásán kívül nem követeltek mást.
Tehát n e m léptek fel az egész Tóra megtartásának igényével, és
csak Pál türelmetlen, végletekbe hajló gondolkodása állítja így
be a Galáciában történteket. Ezzel szemben az az igazság, hogy
Pál nem lő ágyúval verebekre, vagyis n e m alaptalanul szembe-
síti olvasóit a törvénnyel, annak helyével és szerepével a Krisztus-
sal beköszöntött ú j világkorszakban. Ellenfelei ugyanis kétség-
kívül megkövetelték a körülmetélkedést (5,2; 6,12), a zsidó ün-
nepi naptár pontos betartását (4,10), s ha ennél nem is kívántak
többet, m á r ez a két követelmény elegendő volt arra, hogy a tör-
vény az élet minden területén éreztesse hatását. De a követelmé-
nyek mennyisége különben sem befolyásolja Pált a helyzet meg-

167
ítélésben. Ki, mibe veti bizalmát, m i r e alapozza életét — ez a
döntő számára. Ha valaki a maga cselekedeteire épít, akár csak
egyre is, máris a törvény útjára lépett. Akkor pedig következe-
tesnek kell lennie, s az egész törvényt meg kell tartania. Ez Gal 5,3
helyes értelmezése (lásd: 5,3 magyarázatát!). A tévtanítók talán
nem látták ilyen világosan az összefüggéseket, de igazságtalanok
volnánk Pálhoz, ha azért marasztalnánk el őt, m e r t ő viszont
felismerte az igazságot.
Amikor Pál a törvényről szól, a Tóra lebeg a szeme előtt, úgy,
ahogy korának zsidósága Mózes öt könyvét értelmezte, és magára
nézve kötelezőnek tartotta. De ha figyelembe vesszük ezt a kö-
rülményt, önkéntelenül is felmerül bennünk a kérdés: nem vált-e
időszerűtlenné az apostol törvényről vallott álláspontja, hiszen
a Tóra, legalább is kortörténeti értelemben, az egyház számára
már régen elvesztette jelentőségét? Másképpen fogalmazva: al-
kalmazhatjuk-e minden törvényre azt, amit Pál a Tóráról mond,
ahogyan például L u t h e r is tette?
A feleletet maga P á l adja meg, amikor 4,3-ban a Tórát is a
„világ elemei" közé sorolja. Vagyis n e m tesz különbséget a Tóra
és a pogányokat irányító törvények között. Tartalmi tekintetben
nagy eltérés lehet törvény és törvény között, de a hit szemszögé-
ből nézve hatásuk ugyanaz. Ez világlik ki az apostol érvelésének
módjából is. A leghalványabb utalást sem találjuk nála arra néz-
ve, hogy a visszásságokat a Tóra megreformálásával vagy korsze-
rűsítésével kellene megszüntetni. Mert meggyőződése szerint a
törvény még a legtisztább formában sem tudja Isten számára el-
fogadhatóvá tenni a z embert. Ezért mindaddig, amíg követelmé-
nyeket támasztó törvényekkel dolgunk van, időszerű marad Pál-
nak a Tóráról elmondott kritikája. Egyébként a Tórát úgy is te-
kinthetjük, mint a legérettebb és legkidolgozottabb foglalatát an-
nak, amire a törvény egyáltalán képes.

a) A törvény nem szerezhet áldást

(10—14) Az előző versben (3,9) Pál leszögezte: „akik hitből
származnak, nyerik el az áldást a hivő Ábrahámmal együtt." Ezt
a kijelentését azonban meg kell indokolnia, m e r t a zsidóság az
áldást a törvény előírásainak teljesítése révén remélte elnyerni.
A rabbinista hagyományokon tájékozódó zsidóság felfogása sze-

168
rint ugyanis Ábrahám és a Tóra nem állítható szembe egymás-
sal. Ábrahám — tanították — betöltötte a törvényt, még mielőtt
Izrael népe megkapta volna. Az Ábrahámnak adott ígéretek ezért
azoké, akik a Tóra igáját engedelmesen vállalják. Feltehetően így
érveltek Galáciában Pál ellenfelei is. Pálnak tehát állást kellett
foglalnia ebben a kérdésben és meg kellett győznie a galáciai
keresztyéneket arról, hogy a törvény nem lehet az áldás eszköze.
(10) Az alaptétel már az első mondatban elhangzik: mindazok,
akik a törvény cselekedetei alapján állnak, átok alatt vannak.
A fogalmazásból kitűnik, hogy az apostol n e m a törvény igazát
vonja kétségbe, és nem a törvénytelenség érdekében emel szót.
Isten akaratának a megtartása önmagában még nem von átkot
maga után. De átkos következményekkel jár az a vakmerő igye-
kezet, amellyel az ember törvénytisztelő cselekedeteire hivatkoz-
va akarja megnyerni az Istent magának. Abban bízik tehát, amit
ő teljesített, és nem Istenbe veti bizalmát. Pál nem nevezi meg
azokat, akikre gondol, mert kijelentése egyetemes érvényű. Nem-
csak a zsidókra vagy a megingott galáciai keresztyénekre vonat-
kozik, hanem mindazokra, akik a saját érdemük alapján a k a r n a k
Isten előtt megállni.
Az ilyenek — mondja ki Pál — átok alatt vannak. Nemcsak fe-
nyegeti őket az átok, m i n t némely magyarázó gondolja, hanem
máris tehetetlenül vergődnek alatta. Mi történik azzal, aki átok
alatt van? Mivel az apostol a levélnek ebben a szakaszában több-
ször is idéz Mózes ötödik könyvéből, kézenfekvőnek látszik az a
feltevés, hogy az átok mibenlétét is a 28. fejezetben leírt szeren-
csétlenségékben látja. Ezek szerint olyan ember sorsáról lenne
szó, akiről a magyar ember azt mondja: átok ül rajta. De az átok-
nak ez a meghatározása n e m illik bele Pál gondolatvilágába. A
nehéz sors számára nem jelenti feltétlenül azt, hogy Isten átka
nehezedik az emberre (lásd: 2Kor 6,4—5; 11,23—31!). A szakasz
mondanivalója alapján inkább a következőkre kell gondolnunk:
átok alatt az van, akit Isten kizár a vele való közösségből, aki-
től megvonja segítségét és áldását. Nem élhet az Isten gyermekei-
nek szabadságában (4,3—5), a Szentlélek vezetése alatt (4,6), és
nem számíthat az „örökségre", az Istennel való közösség végső
kiteljesedésére. A Római-levél szavaival: „híjával van Isten di-
csőségének" (3,23). Végső soron a törvény átka az, hogy meddő.
Nem képes újjáteremteni az embert, csak elítélni.

169
 A törvénytisztelő tehát ugyanúgy átok alatt van, mint a t ö r -
vénytipró. Ezt az erkölcsi érzéket sértő, a Tórában bizakodó zsidó
számára elfogadhatatlan ítéletet P á l egy Tórából vett idézettel t á -
masztja alá. Meg van írva ugyanis — érvel —, hogy „átkozott
mindenki, aki nem tartja meg mindazt, ami megíratott a törvény
könyvében, hogy cselekedje azokat" (5Móz 27,26). A mondat ere-
deti helyén n e m v o n j a kétségbe, hogy a törvény rendelkezései
megvalósíthatók. Az apostol mégis joggal hivatkozhat rá, m e r t
valóban nincs ember, aki a törvényt hiánytalanul betöltené. A t ö r -
vény teljes engedelmességet kíván. Mégpedig úgy, hogy az ember
necsak helyeselje a törvény előírásait, hanem aszerint is cseleked-
jék. Ha viszont valami híja van engedelmességének, átkot von
fejére. A törvény alapján pedig lehetetlen ezen a helyzeten vál-
toztatni. A törvény nem rendelkezik az ehhez szükséges erővel,
mert csupán „megíratott" a számunkra. Pál számára ez a k ö r ü l -
mény rendkívül fontos. A „betű" (gramma) külső parancs, amely-
nek teljesítéséhez hiányoznak a belső feltételek." A betű öl, a
Lélek az, ami megelevenít" — mondja ki 2Kor 3,6-ban.
(11—12) Pál tulajdonképpen n e m mondja ki, csupán a gondolat-
menetével sejteti, hogy a törvény azért nem lehet az áldás esz-
köze, mert nincs ember, aki eleget tudna tenni a törvény rendel-
kezéseinek. Mert végül is nem az ember gyarló mivoltáról szerzett
tapasztalatok győzték meg őt erről az igazságról, hanem Isten ki-
nyilatkoztatása tette nyilvánvalóvá számára. Sokáig zsidó sors-
társaival együtt abban a hitben élt, hogy a törvény betölthető, és
ezáltal igaznak bizonyulhat Isten előtt. Hogy pedig a törvény által
senki sem igazul meg Isten előtt, akkor lett világos előtte, amikor
felismerte a megigazulás egyetlen lehetséges ú t j á t . Ezt a felisme-
rést szintén egy ószövetségi, mégpedig Habakuk prófétánál talál-
ható idézetben foglalja össze: „Az igaz ember hitből fog élni."
Az Írás („graphé"), amely Pál szóhasználatában — szemben a
„betűvel" („gramma") — mindig Istennek írásba foglalt üdvös-
séget szerző döntéseit jelenti (vö.: Rm 4,3; 11,2; Gal 3,8 stb.), te-
hát az általa hirdetett evangélium és az ő igaza mellett szól. An-
nak ellenére, hogy a gondolatmenetbe illeszkedve a prófétai ige
ú j tartalommal telítődik meg. A próféta ugyanis válságos politi-
kai helyzetben ígér az Isten mellett hűséggel kitartó igaznak élet-
ben maradást, m í g Pál az üdvösség kérdésében tartja döntőnek

170
a hit szenepét. A két értelmezés lényegét tekintve mégis egybe-
cseng: ia jövő a hiten fordul meg.
Mivel Isten mindenekelőtt hitet vár az embertől, a törvény
nem lehet a vele való kapcsolat alapja. A törvény ugyanis nem
„hitből" van — alkalmazza Pál a Habakuk idézetet a vitatott
kérdésre. A zsidó írástudományban még a lehetősége sem merült
fel a törvény és hit szembeállításának. Az egy Istent megvalló
hitet (emuna) a törvény első követelményének tartották, és meg-
létét a saját érdemüknek számították be. A hit mellett azonban
eleget kellett tenniük a törvény egyéb előírásainak is. Pál az evan-
gélium világosságában megértette, hogy a törvény olyan útra
kényszeríti az embert, amelyen a hit nem juthat szóhoz, mert
követelményeivel azt állítja előtérbe, amit az embernek magá-
nak kell megvalósítania, és ezáltal Isten helyett önmagára utal-
ja.
A hittel ellentétben a törvény rendje az, amit a Tóra tömören
így fogalmaz meg: „Aki megcselekszi (a törvényben megparan-
csoltakat), fog élni általuk." (3Móz 18,5 — idézve a Septuaginta
alapján.) Tehát a törvény is felcsillantja az „élet" vagy — az
összefüggésre tekintve így is mondhatjuk — az Ábrahámnak ígért
áldás elnyerésének lehetőségét, de ennék feltétele a törvény töké-
letes betöltése.
Miben látja Pál a kibékíthetetlen ellentétet a hit alapján álló,
valamint a törvény feltételeihez igazodó élet között? A levél m a -
gyarázóinak a kérdésre adott válaszai jelentős mértékben eltér-
nek egymástól. Schlier és még sokan mások úgy vélik, hogy a
törvény a cselekvést, megvalósítást követelő jellege miatt áll
szemben a hit rendjével. Olyasmit vár el ugyanis az embertől,
amit a bűnös mivolta miatt képtelen megtenni. (Rm 7,21—24).
Hüibner viszont másként értelmezi Pál kijelentését. Szerinte a
hangsúly a törvény minden rendelkezésének megtartására ke-
rül, s ennek megfelelően a törvény révén csak akkor nyerhető
el az „élet", ha ez a feltétel teljesül. Ezért n e m állhat a törvény
a „hit alapján" — vonja le az apostol Hübner felfogása szerint
a végső következtetést.
Valóban, nem tüntethetjük fel olyan színben a dolgot, mintha
Pál a hitet és a cselekvést összeférhetetlennek tartaná. Számára
a hit a szeretet által tevékeny — ahogy Gal 5,6-ban olvashatjuk.
A kérdés nála másként jelentkezik: arra épít-e az ember, a m i t

171
Isten cselekedett? Ezt teszi a hit. Vagy pedig a r r a , aimit az etmber
maga mutathat fel? Ha valaki ez utóbbit, a törvény útját választ-
ja, akkor tökéletesnek kell lennie, mert különben átkot von a
maga fejére.
(13) De mire támaszkodik a hit? Milyen alapon merészel bár-
mit is várni Istentől az, aki az ő törvényét megszegte? Talán Is-
ten nem veszi komolyan a törvényt? Ez a gondolat Pál számára
elfogadhatatlan. A szent Isten nem adhat szabad utat a bűnnek.
Törvénye részrehajlás nélkül változatlan érvénnyel elítéli a bűnt,
és elmarasztalja azt, aki vétkezik Isten akarata ellen. A törvény
megszegője pedig átok alatt van, Isten nem vállal vele közösséget.
A hit alapján élő ember sem t a r t j a üres fenyegetésnek a törvény
átkát, sőt 6 ismeri fel igazán reménytelen helyzetét. Tudja, hogy
nem válthatja m e g magát az átok alól, hiszen a törvénynek soha
n e m tehet eleget. De elfogadja az Isten által felkínált lehetőséget,
és hisz abban, hogy Krisztus megváltott minket a törvény átkától.
Ami a törvény útján elérhetetlen volt, azt megtette Krisztus. Le-
vette az átkot rólunk, hogy teljes bizalommal fordulhassunk Is-
tenhez.
Az apostol szükségesnek l á t j a Krisztus megváltó művét köze-
lebbről is megvilágítani: Krisztus úgy szabadított fel minket a
törvény átka alól, hogy átokká lett érettünk. Pál kétségkívül Jé-
zus keresztrefeszítésében látja azt az eseményt, amely által sza-
badulást nyertünk. Erre utal az 5Móz 27,26-ból idézett mondat:
„Átkozott mindenki, aki fán függ." Az idézet egyúttal azt is kife-
jezésre juttatja, hogy a Megfeszített, mivel őt is fára függesztették,
a törvény átka alá került. Amit tehát mi hajlandók lennénk a
törvény és igazság kegyetlen megcsúfolásának minősíteni, azt az
apostol a törvény megszegése miatt lesújtó átoknak tekinti. Mert
számára az a perdöntő, ami meg van írva, amit Isten kinyilatkoz-
tatása t u d t u n k r a ad.
A történeti igazság is amellett szól, hogy a kereszthalálban a
törvény átka sújtott le Jézusra. A zsidó n é p vezetői törvénysze-
gőt, a törvény megrontóját látták benne, s ezzel az ürüggyel ítél-
ték halálra, hogy kitaszítva a nép közösségéből a vesztőhely szé-
gyenfáján fejezze be életét. Még az sem lehetetlen, hogy az „át-
kozott, aki f á n függ" tételt a zsidó zsinagóga már Pál korában
felhasználta Jézus hitelének rontására. Mindenesetre Justinus

172
mártírnak, aki a Kr. u. II. században élt, Apológia címen írt köny-
vében ez ellen is hadakoznia kellett. A zsidó felfogás és Pál állí-
tása között van azonban egy lényeges különbség. Igen, — tesz hi-
tet az apostol — Jézusra valóban a törvény átka nehezedett, de
nem azért, mintha rászolgált volna, hanem mert rajtunk akart
segíteni. „Érettünk" történt!
Miért volt szükség erre? Sok esetben még keresztyén gondolko-
dók is értetlenül álltak ez előtt a kijelentés előtt, és ma m á r el-
avult, korhoz kötött szemléletet látnak benne. Pedig amit Pál itt
a törvénnyel összefüggésben megfogalmaz, szerves alkotó eleme
a keresztyén bizonyságtételnek. Megtalálható a legősibb hagyo-
mányanyagban — a szereztetési igékben (Mk 14,24 és párh.), va-
lamint l K o r 15,3-ban — és az Újszövetségnek szinte minden réte-
gében <Jn 17,19; l K o r 1,13; Gal 1,4; 2,20 stb.). Sőt, ennek a
szemléletnek gyökerei visszanyúlnak az Ószövetség világába —
lásd: a páskabárány (2Móz 12,1—13 = l K o r 5,7!), az Űr szenve-
dő Szolgája (Ézs 53,5—9!). Az egész gondolatkör nyilvánvalóan
azon a felismerésen alapszik, hogy a bűnnek súlya van, és Isten
tekintete n e m siklik el felette. Helyzetünk csak akkor rendeződ-
het, ha valaki magára vállalja terhünket, és eleget tesz helyet-
tünk az igazságnak. A szabadulásnak ára van. Krisztus magára
vette a törvény átkát, hogy ne minket sújtson — vallja örömmel
Pál. Az ártatlan fizetett a fizetésképtelenekért. A hit ebbe az Isten
által felkínált megoldásba fogódzik, és nem az ember kétes ér-
tékű teljesítményeiben bizakodik.
(14) Pál Krisztus megváltó művének Istentől rendelt célját ab-
ban látja, hogy Ábrahám áldásának hatálya kiterjedjen a pogá-
nyokra. Nem mintha Izrael népe helyett most a pogányokat tette
volna Isten az ígéret örököseivé. A mondatban sokkal inkább Is-
tennek egyetemes, minden embert érintő jóakarata kap hangot.
Az üdvösség története döntő fordulóponthoz érkezett. Most való-
sul meg az Ábrahámnak tett ígéret: „Általad nyer áldást a föld
minden nemzetsége." (lMóz 12,3)
Az ígéret hatálya azért terjedhetett ki a pogányokra is, mert
Isten n e m a törvény alapján, hanem Jézus Krisztusban váltja
valóra ígéretét. A törvény áthághatatlan akadályt gördít a pogá-
nyok elé. Zsidóvá kellene lenniük, hogy a törvény alapján elnyer-
hessék az ígéretet, s de e r r e a lépésre nagyon kevesen tudták rá-
szánni magukat. De még h a egyesek r á is szánták magukat, hi-

173
szen akadtak prozeliták, akik vállalták a Tóra igáját, a törvény
átka alól így sem tudtak mentesülni. A törvény ugyanis csak
azoknak jelenthet életet, akik tökéletesen betöltik (12. v.). Zsidó
és pogány egyaránt a törvény átka alatt van. Krisztus azonban
magára vette a törvény átkát, hogy kiváltson alóla minket. Ha
pedig nem a magunk erejéből és igyekezetéből, hanem Krisztu-
sért a belé vetett hit által szabadulunk meg az átoktól, akkor
mindenkinek egyenlő esélye van az ígéretek elnyerésére. (Lásd:
R m 4,16!) A kegyelem természeténél fogva egyetemes. Míg a tör-
vény megkülönböztet és szembeállít, a kegyelem egy szintre he-
lyez és összeköt. Pál ezen a ponton is Jézus hű követőjének bizo-
nyul. Mert ahogyan Jézus minden feltétel nélkül közöseéget vál-
lalt Izrael népének a törvény alapján kirekesztett és megvetett
tagjaival (Mt 9,10; 11,19 és párh.), úgy t á r j a ki Pál is a kegyelem
a j t a j á t most m á r az egész világ érdemtelenei számára.
Pál azonban ennél is továbbmegy: Krisztus nemcsak az ígére-
tek várományosává tett minden embert, hanem az ígéretek meg-
valósulásának útjából is elhárította az akadályt. Krisztus magára
vette a törvény átkát — írja —, hogy a Lélek ígéretét elnyerjük
mindannyian, legyünk akár zsidó, akár pogány származásúak. Az
apostol szerint tehát az Ábrahámnak adott ígéret a Lélek a j á n -
dékában teljesedett be. A Lélekben ölt testet az az áldás, amely-
ben Isten a föld minden népét részesíteni kívánja (3,9—14), és
amelyet a galáciai keresztyének is elnyertek (3,1—5). Mert Lélek
teremthet ú j életet ott, ahol a törvény erre képtelen volt (3,12).
Röviden: a Lélek által maga Isten lát munkához a törvény átka
alól felszabadított emberben.
Ügy tűnik, mintha Pál figyelmen kívül hagyná azt a körül-
ményt, hogy a Lélek csupán „zsengéje" (Rm 8,23), „záloga" (2Kor
1,22; 5,5) az el jövendőknek, és nem maga a teljesség. Erre az
egyoldalúságra azonban a galáciai helyzet kényszeríti. Ellenfelei
nyilván azzal érveltek, hogy a keresztyén ember a törvény fegyel-
me és irányítása nélkül nem élhet Istennek tetsző életet. Velük
szemben hivatkozik a mindent újjáteremtő Lélekre (4,6; 6,15),
amelyet az eljövendő világ előlegeképpen Isten ajándékoz a Jézus
Krisztusban hívőknek. Nem a törvényt betölteni kívánó igyekezet
jutalma tehát, hanem hit által elnyerhető kezdete és alapja az ú j
életnek.

174
b) A törvény nem teheti érvénytelenné az ígéreteket

(15—18) Az előző gondolatmenet alapján az apostolnak szá-

molnia kell egy még meg n e m cáfolt ellenérvvel. A zsidóság ugyan
— mint láttuk — nem látott feszültséget az Ábrahámnak adott
ígéretek és a Tóra követelményei között, hiszen Ábrahámban
a Tóra első igazán hű betöltőjét tisztelte (Str. Β. III. 205. k.), de
ha mégis igaza van Pálnak, és a Tóra valóban nem eshet az ígé-
retek vonalába, akkor önként adódik a k é r d é s : vajon nem a ké-
sőbb keletkezett törvényt kell-e Isten érvényes akaratának te-
kinteni, vagy legalább is a Tóra alapján értelmezni az Á b r a h á m -
nak adott ígéreteket? Ezért t a r t j a szükségesnek Pál a galaták é r -
tésére adni, hogy a keletkezés későbbi időpontja nem a törvény
mellett szól. A sorrendnek, a történeti igazságon túlmenően, f o n -
tos teológiai jelentősége is van.
(15) Testvéreim — szólítja meg újra az apostol a levél címzett-
jeit, hogy figyelmüket gondolatmenetének következő fordulatára
irányítsa. A megszólítás nem olyan kemény, mint 3,l-ben. Pál a
galáciai keresztyéneket megingásuk ellenére is még mindig ke-
resztyén testvérként kezeli (lásd még: 1,11; 4,12.28.31. stb). Az ígé-
retek és a törvény viszonyát most egy emberek között előforduló
esetre hivatkozva igyekszik megvilágítani számukra: még ember
jogerős testamentumát sem teheti érvénytelenné vagy toldhatja
meg rendelkezésekkel senki. A következtetést n e m mondja ki, de
az olvasó számára nem lehet kétséges: ha ez a helyzet az ember
végakaratával, mennyivel inkább így van az Istentől származó
testamentum esetében!
Isten és ember eljárását ebben az összefüggésben azért van joga
Pálnak párhuzamba állítani, m e r t mindkét esetben a rendelkező
fél szabja meg a feltételeket. Azzal a szóval jelöli ugyanis ennek
az eljárásnak határozatokba foglalt eredményét, amellyel a görög
nyelvre átültetett Ószövetség, a Septuaginta a héber „börit" (szö-
vetség) szót fordítja. Amikor pedig a Septuaginta a „börit"-et a
„diathéké" (testamentum) szóval a d j a vissza, a k k o r ezzel azt j u t -
t a t j a kifejezésre, hogy nem két egyenlő fél megegyezéséről v a n
szó, hanem az egyik félnek, általában Istennek a másik fél sorsát
meghatározó rendelkezéséről. Az Ábrahámmal kötött szövetség
sem más, mint Isten által adott „diathéké", azaz Isten részéről
olyan megmásíthatatlan kötelezettségvállalás, amelyet a másik

175
félnek, az embernek még kevésbé van hatalmában érvénytelení-
teni, vagy ahhoz kiegészítéseket toldani, mint az ember által ké-
szített testamentum esetében. Elképzelhető, hogy Pál a t e s t a m e n -
t u m kiegészítésének lehetőségét a galáciai helyzet ismeretében
említi. Ott fellépő ellenfeleire gondolhat, a k i k meggyőződése sze-
r i n t követelményeikkel önhatalmúlag megváltoztatták Isten r e n -
delkezését. A m a legjelentéktelenebb módosítás is érvényteleníti
az egész testamentumot — t a r t j a a rabbinista jogszokás.
(16) Az Á b r a h á m javára szóló testamentum megtámadhatatlan.
Számára elhangzottak az ígéretek — állapítja meg Pál, s mivel
Isten szaváról van szó, az ő szemében a rendelkezés érvényessé-
géhez nem f é r h e t kétség. Az Á b r a h á m n a k a d o t t ígéretek viszont
n e m korlátozódnak csupán Á b r a h á m személyére és sorsára, ha-
n e m leszármazottam keresztül kihatnak a távoli jövőre, hogy vé-
gül is Krisztusban v á l j a n a k valóra.
Az apostol által idézett igehelynek (lMóz 13,15; 17,8) a zsidó
írástudomány n e m tulajdonított messiási értelmet. Számára mégis
Krisztus az az utód, akinek az ígéretek szólnak. Meggyőződését
az igehelynek a zsidó írásmagyarázati módszert (haggada) követő
kibontásával támasztja alá. Az első lépésben arra helyezi a hang-
súlyt, hogy az írás az u t ó d r ó l egyes számban beszél: N e m azt
mondja: és az ő utódai számára is, mintha sokról volna szó, ha-
nem csak egyről: „és az ő utódja számára is". Ezután ezt az egyet-
len utódot egy váratlan f o r d u l a t t a l azonosítja Krisztussal. Így ál-
lítja a messzi múltban elhangzott ígéret döntés elé a galatákat.
Ha Krisztusban hisznek, övék az ígéret. Ha viszont a törvény
ú t j á n a k a r j á k elnyerni, n e m lesz jussuk hozzá.
Az idézett igehelynek ez a magyarázata csak azt t u d j a meggyőz-
ni, aki vállalni t u d j a Pál bibliaszemléletét. Azon a helyen ugyanis
az „utódon" betű szerint Izsákot vagy Izrael népét kell érte-
nünk. De Pál számára a szöveg eredeti értelménél döntőbb súly-
lyal esik latba a Krisztusban nyert kinyilatkoztatás, a m e l y ab-
lakot nyit Isten valódi szándékaira. Innen, a megvalósulás felöl
nyerik el igazi értelmüket az Ábrahámnak tett ígéretek. Más-
különben „lepel" van a szemünk előtt, és n e m vesszük észre Is-
tennek a betű szerinti jelentés mögött rejtőző szándékát (2Kor
3,14—16). N e m t a g a d h a t j u k : az Ószövetségnek egy olyan szemlé-
lete jelentkezik itt, a m e l y e t a kritikai gondolkodás nethezen tud
magáévá tenni. Megbízhatóságáról e g y e d ü l Krisztus kezeskedhet,

176
és igazáról csak a Krisztusba vetett hit által győződhetünk meg.
(17—18) Az apostol, m i u t á n bebizonyította, hogy az Á b r a h á m -
nak tett ígéretek Krisztusban váltak valóra, sort kerít a t e s t a m e n -
tumról mondottak alkalmazására. A g a l a t á k ugyanis a törvény
ú t j á n a k a r j á k elnyerni azt, amihez csak Krisztus révén j u t h a t -
nak. De ha így van, a k k o r magával Istennel kerülnek szembe.
Aki a törvénynek csak a legcsekélyebb engedményt is teszi, Isten
szavának hitelét vonja kétségbe. Mert azt a galaták is t u d j á k ,
hogy a Sínai-hegyen közzétett Tóra jóval későbbi keltezésű, mint
az Á b r a h á m n a k adott és Krisztusban valóra váltott ígéretek Azok-
kal szemben pedig, aki szerint a későbbi keletkezés a t ö r v é n y
mellett szól, P á l határozottan állítja: Ha n e m lehet az ember által
készített, szabályos t e s t a m e n t u m o n változtatni (15. v.!), a k k o r
az Isten által jogerőre emelt testamentumot a négyszázharminc
évvel később keletkezett törvény még kevésbé foszthatja meg ér-
vényétől, hogy semmissé tegye az ígéretet.
Afelől viszont senkiben n e legyen kétség, hogy a t ö r v é n y elő-
térbe helyezése megfosztaná érvényétől, és semmissé tenné az ígé-
retet. Mert ha a törvény alapján vár valakire az örökség — m o n d -
ja Pál — akkor már nem ígéret alapján. Az örökség elnyerésének
ez a kétféle m ó d j a tehát k i z á r j a egymást. V a g y a saját erőfeszí-
tésünk, teljesítményünk a l a p j á n számítunk az örökségre, amely
ebben az összefüggésben elsősorban a Szentlélek ajándéka (14. v.!)
és az istenfiúság méltósága (4,5), vagy pedig elfogadjuk hittel,
bízva abban, hogy „hű az, aki ígéretet t e t t " (Zsid 10,23). Az első
út, mint láttuk (10—14. v.), n e m vezet célhoz, mert nincs ember,
aki a törvényt m a r a d é k t a l a n u l be tudná tölteni, aminek k ö v e t -
keztében áldás helyett átkot szerez m a g á n a k . Ábrahámhoz vi-
szont ígéret által volt kegyelmes az Isten — hangzik el a gondo-
latmenet végén az örömhír. Mielőtt Á b r a h á m bármit tehetett vol-
na érte, Isten megajándékozta őt az áldás ígéretével, kizárólag
kegyelemből. D e ugyanezzel a feltételekhez n e m kötött szeretet-
tel fordul a galatákhoz is, és minden emberhez. Istent nem lehet
megelőzni. Amit nekünk kell tennünk, az csak visszfénye lehet
Isten reánk sugárzó szeretetének.

12
177
 3. Krisztus eljövetelével lejárt a törvény megbízatása
3,19—29

3,19—29: (19) Mi tehát a törvény? 1 A törvényszegésekért 2 ada-

tott azonfelül, 3 amíg eljön az utód, 4 akinek az ígéret szól,4 angya-
lok által 5 rendeltetett el, közvetítő 6 útján (20). A közvetítő pedig
nem egyé, Isten viszont egy7. (21) A törvény tehát az ígéretek el-
len van? Szóba se kerüljön! Mert ha olyan törvény adatott volna,
amely képes megeleveníteni, valóban a törvényből származna az
igazság. (22) Ellenkezőleg: az írás mindent 8 egybezárt a bűn alá,
hogy az ígéret a Jézus Krisztusba vetett hit alapján 9 adassék a hí-
vőknek.
(23) Mielőtt pedig eljött a hit 10 , a törvény őrizetébe adattunk,
egybezárva az eljövendő hit kinyilatkoztatásáig. (24) Ügyhogy a
törvény nevelőnkké 11 lett a Krisztusig 12 , hogy hit alapján igazul-
junk meg. (25) De miután eljött a hit, többé nem vagyunk a ne-
velőnek alávetve. (26) Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a hit
által Krisztus Jézusban. 13 (27) Ti ugyanis, akik a Krisztusra ke-
resztelkedtetek meg 14 , Krisztust öltöttétek magatokra 15 . (28) Nincs
zsidó, sem görög, nincs szolga, sem szabad, nincs férfi, sem nő, 16
mert mindnyájan egyek vagytok a Jézus Krisztusban. (29) Ha pe-
dig Krisztuséi vagytok, Ábrahám utódai vagytok, ígéret szerint
örökösök.
d
Mi tehát a t ö r v é n y ? H i á n y o s k é r d ő m o n d a t , m e l y t u l a j d o n k é p p e n a
törvény üdvtörténeti szerepének kérdését veti fel. 2 A törvényszegé-
sekért ( a d a t o t t ) : a z eredeti szöveg s z e r i n t P á l itt n y i l v á n o s s á g r a h o z o t t
t ö r v é n y p a r a n c s a i v a l szemben e l k ö v e t e t t b ű n ö k r ő l beszél. P a r a b a s z i s z -
ról, és n e m c s u p á n h a m a r t i á r ó l , a z a z bűnről. A k i j e l e n t é s m e g é r t é s é t
n e h e z í t i hogy a „ k h a r i n " n é v u t ó o k - és c é l h a t á r o z ó i é r t e l e m b e n e g y -
a r á n t szerepelhet. J e l e n esetben o k h a t á r o z ó k é n t n e m jöhet szóba, m e r t
a t ö r v é n y s z e g é s n e m lehet o k a a t ö r v é n y a d á s n a k , hiszen t ö r v é n y -
szegésről c s a k a b b a n az e s e t b e n b e s z é l h e t ü n k , h a m á r v a n t ö r v é n y ,
a m i t m e g l e h e t szegni. M á r c s a k ezért s e m f o g a d h a t ó el a z a z el-
t e r j e d t m a g y a r á z a t (Chrüszosztomosz, E r a s m u s , G r o t i u s stb.), a m e l y
s z e r i n t a t ö r v é n y a z é r t adatott, h o g y v é d e l m e t n y ú j t s o n a t ö r v é n y s z e -
g é s e k k e l s z e m b e n , illetve v i s s z a s z o r í t s a a z o k a t . P á l nem o s z t j a zsidó
k o r t á r s a i n a k v é l e m é n y é t : l e v e l e i b e n n y o m a s i n c s a n n a k , hogy a t ö r -
v é n y t „ k e r í t é s n e k " , azaz a b ű n t k o r d á b a n t a r t ó h a t a l o m n a k t e k i n -
t e n é . Csak a m á s i k lehetőséget v e h e t j ü k t e h á t s z á m í t á s b a , v a g y i s a
„ k h a r i n " n é v u t ó t c é l h a t á r o z ó n a k k e l l v e n n ü n k : a törvény a z é r t a d a -
t o t t , hogy t ö r v é n y s z e g é s e k l e g y e n e k . Ezt a k ü l ö n ö s , sőt m e g b o t r á n -
k o z t a t ó k i j e l e n t é s t a m a g y a r á z ó k t ö b b f é l e k é p p értelmezik. K á l v i n

178
s z e r i n t a t ö r v é n y t a z é r t a d t a Isten, h o g y á l t a l a b ű n e i n k i s m e r e t é r e
e l j u s s u n k . L u t h e r v i s z o n t R m 5,20-ra é s 7,8-ra h i v a t k o z i k ennél a
helynél, és e n n e k m e g f e l e l ő e n a t ö r v é n y f e l a d a t á t a b ű n „ m e g s o k a -
s í t á s á b a n " l á t j a . A j e l e n esetben a z o n b a n a 22. v e r s b e n k e l l k e r e s -
n ü n k P á l k i j e l e n t é s é n e k k u l c s á t : a t ö r v é n y azért a d a t o t t , h o g y a b ű n
t ö r v é n y s z e g é s n e k b i z o n y u l j o n , és így n y i l v á n v a l ó v á l e g y e n m i n d -
n y á j u n k v é t k e s s é g e I s t e n n e l s z e m b e n . 3 Adatott azonfelül: Az eredeti
s z ö v e g b e n „ p r o s z e t e t h é " áll. A „ p r o s z - " i g e k ö t ő n e k a m o n d a t é r t e l m e
s z e m p o n t j á b ó l f o n t o s s z e r e p e v a n . Az „ a d n i " igét m ó d o s í t j a , hogy
a z ígéret és t ö r v é n y v i s z o n y á b a n a t ö r v é n y a l á r e n d e l t h e l y z e t é t k i f e -
j e z é s r e j u t t a s s a . A zsidóság f e l f o g á s á v a l s z e m b e n , a m e l y a t ö r v é n y t
a v i l á g t e r e m t é s e előtt t e r e m t e t t h é t dolog közé s o r o l j a (vö.: P é l d
8,22kk!), az apostol a t ö r v é n y t m á s o d l a g o s n a k t e k i n t i : „ h o z z á a d a t o t t "
az í g é r e t h e z . Betoldás, epizód az üdvösség t ö r t é n e t é b e n . L á s d : R m 5,20!
4
Utód, akinek az ígéret szól: Világos u t a l á s az előző s z a k a s z r a , ahol
P á l k i m o n d j a , hogy Á b r a h á m u t ó d j a : K r i s z t u s (3,16). N e m csak róla
szól a z ígéret, h a n e m „ n e k i szól" („epéggeltai" = p e r f . pass.) B e n n e
és á l t a l a v a l ó s u l n a k m e g ! 5 A n g y a l o k által: M á r az Ö t e s t a m e n t u m b a n
o l v a s h a t u n k attól, h o g y I s t e n a n g y a l o k k í s é r e t é b e n j e l e n t m e g a tör-
v é n y a d á s a k t u s á r a (5Mózes 33,2). Az Ú j t e s t a m e n t u m k o r á b a n élő
zsidóság h i t e s z e r i n t I s t e n angyalok á l t a l a d t a a t ö r v é n y t ( J o s e p h u s :
A n t i q u . X V . 136. Csel 7,38.53; Zsid 2,2). A „ d i a " (által) a görög
n y e l v b e n l e h e t eszköz — d e e r e d e t h a t á r o z ó prepozíció is. Helytelen
v o l n a a z o n b a n a r r a gondolni, m i n t a h o g y t ö b b m a g y a r á z ó is véli,
hogy P á l a t ö r v é n y t a n g y a l o k a k a r a t á r a vezeti vissza, és így a k a r j a
m e g f o s z t a n i isteni t e k i n t é l y é t ő l . P e d i g a s o r o k m ö g ö t t f e s z ü l ő kérdés
é p p e n az, hogy m i é r t n e m szerez ü d v ö s s é g e t a t ö r v é n y , h o l o t t — h a
k ö z v e t v e is — I s t e n t ő l s z á r m a z i k . 6 K ö z v e t í t ő : Mózesről v a n szó, és
n e m K r i s z t u s r ó l . Chrüszosztomosz, H i e r o n i m u s z és L u t h e r is az u t ó b -
b i r a gondol. Ez a m e g o l d á s a z o n b a n t ö r é s t h o z n a a g o n d o l a t m e n e t b e .
P á l n e m említi Mózes n e v é t , m e r t e b b e n az ö s s z e f ü g g é s b e n n e m a
k ö z v e t í t ő személye, h a n e m szalgálata k e r ü l előtérbe. 7 A közvetítő nem
egyé, Isten viszont egy: a m o n d a t sok f e j t ö r é s t okozott a levél m a -
g y a r á z ó i n a k . Állítólag 430 k ü l ö n f é l e m e g o l d á s i kísérlet v e t ő d ö t t m á r
fel. D e é r t e l m e v i l á g o s a b b á válik, h a O e p k e n y o m á n o l y a n szabályt
rögzítő, á l t a l á n o s é r v é n y ű m o n d a t n a k f o g j u k fel, a m e l l y e l a z apostol
az előző k i j e l e n t é s t t á m a s z t j a alá. O e p k e s z e r i n t a m o n d a t o t így kell
é r t e n i : „A közvetítő f o g a l m á h o z t a r t o z i k , h o g y a k ö z v e t í t ő n e egyet
k é p v i s e l j e n , h a n e m m i n d i g t ö b b s z e m é l y t . Isten a z o n b a n egy. Ezért
a törvény — legalábbis közvetlenül — n e m származhat Istentől, ha-
n e m csakis a n g y a l o k t ó l , a k i k ugyanis t ö b b e n v a n n a k . " ( K o m m . 3,20-
hoz.) N e m t e k i n t h e t j ü k t e h á t ezt az i g e h e l y e t a t ö r v é n y é s e v a n g é -
l i u m (Crerner) vagy I z r a e l és a p o g á n y o k (Stölting, B r i n g ) egysége
m e l l e t t szóló é r v n e k . 8 M i n d e n t : „ t a p a n t a " : j e l e n t h e t i a m i n d e n s é g e t
is. I t t a z o n b a n v a l ó s z í n ű l e g a zsidóságot és a p o g á n y o k a t f o g l a l j a
e g y b e (vö.: R m 11,32). 9 A Jézus Krisztusba vetett hit alapján: a geni-
tivuszos s z e r k e z e t („ek piszteosz Iésou K h r i s z t o u " ) f e l f o g h a t ó gen.
s u b i e k t i v u s z n a k is, és a k k o r J é z u s K r i s z t u s hitéről v a g y hűségéről,

12*
179
r e f o r m á t o r i s z ó h a s z n á l a t t a l : é r d e m é r ő l k e l l e n e b e s z é l n ü n k . Mivel
a z o n b a n az „ek p i s z t e ó s z " a f e j e z e t b e n ismételten a z e m b e r h i t é r e
céloz, valószínű, h o g y i t t is erről v a n szó, és a szerkezeteit gen. obi.-
n a k v é v e a z apostol k i j e l e n t é s é t a f o r d í t á s szerint k e l l é r t e n ü n k .
10
Eljött a hit: az ü d v t ö r t é n e t i f o r d u l a t s a j á t o s m e g f o g a l m a z á s a . M i n t -
h a P á l m e g s z e m é l y e s í t e n é a hitet. N y i l v á n így a k a r j a k i f e j e z é s r e
j u t t a t n i , hogy K r i s z t u s eljövetelével a h i t vált az I s t e n n e l v a l ó k a p -
csolat d ö n t ő v o n á s á v á . 11 Nevelőnkké: a „ p e d a g ó g u s " s z ó n a k n e m volt
v a l a m i j ó csengése a z ó k o r b a n . Azt a r a b s z o l g á t n e v e z t é k így, a k i t a
k i s k o r ú g y e r m e k m e l l é r e n d e l t e k , h o g y m i n d e n ü v é e l k í s é r j e , és hogy
k o r d á b a n t a r t s a őt. E z t a f e l a d a t á t r e n d s z e r i n t f e n y í t é s a l k a l m a z á s á -
v a l l á t t a el. Az o k t a t á s n e m az ő d o l g a volt. P l a t ó n egyik d i a l ó -
g u s á b a n így í r : „ K i f e l ü g y e l t e r á d ? I t t ez a „ p a i d a g ó g u s z " m o n d t a ő.
— R e m é l h e t ő l e g n e m r a b s z o l g a ! — D e h á t m i é r t ? T e r m é s z e t e s e n egyik
r a b s z o l g á n k — felelt. — Valóban, i z m o s f i c k ó — f o l y t a t t a m . H o g y a n
h a g y h a t j a egy s z a b a d e m b e r , hogy r a b s z o l g a u r a l k o d j é k f e l e t t e ? ! É s
m i b e n áll az ő u r a l m a ? — Nos, ő e l k í s é r engem a z i s k o l á b a a t a n í -
tóhoz — válaszolt. — C s a k n e m p a r a n c s o l n a k n e k e d m é g a t a n í t ó k
is? — D e igen. — T e h á t a t y á d az u r a k n a k és u r a l k o d ó k n a k valóságos
s e r e g é t á l l í t o t t a f ö l é d ! " (Lys. 4,208) 1 2 Krisztusig: a z „eis" e b b e n az
e s e t b e n i d ő h a t á r o z ó prepozíció. 13 Krisztus Jézusban: a szókapcsolat
n e m a „ h i t á l t a l " h a t á r o z ó j a , h a n e m önálló szerepe v a n a m o n d a t -
b a n , é s azt a h a t ó k ö r t jelenti, a m e l y b e n Isten g y e r m e k e i v é l e h e t ü n k .
(Lásd m é g : az „en k ü r i ó " és „en K h r i s z t ó " k i f e j e z é s e k e t ! ) 1 4 A Krisz-
tusra keresztelkedtetek m e g : azaz K r i s z t u s nevére, az ő t u l a j d o n á v á .
15
Krisztust öltöttétek magatokra: A K r i s z t u s s a l v a l ó k a p c s o l a t n a k ezt
a s a j á t o s k é p é t m e g t a l á l h a t j u k m é g R m 13,14-ben, K o l 3,10-ben és
Ef 4,24-ben. Bár ez u t ó b b i k é t h e l y e n a z „új", i l l e t v e „ a z ú j e m b e r "
f e l ö l t é s é r ő l v a n szó, m é g i s m i n d k é t k i f e j e z é s u g y a n c s a k K r i s z t u s r a
u t a l . A z Újszövetség m a g y a r á z ó i k ö z ö t t h e v e s vita t á r g y a , hogy m e l y i k
k u l t ú r k ö r b ő l m e r í t e t t e P á l a képet, m e r t úgy vélik, e t t ő l f ü g g a k é p
m o n d a n i v a l ó j a . S o k a n ó t e s t a m e n t u m i h á t t e r e t s e j t e n e k mögötte. K ü -
l ö n ö s e n m e g g y ő z ő n e k l á t s z i k Ézs 61,10, a h o l a p r ó f é t a a r r ó l é n e k e l ,
hogy a z Ű r „az ü d v ö s s é g r u h á j á b a ö l t ö z t e t t e őt". S z e m é l y f e l ö l t é -
s é r ő l a z o n b a n a z Ó t e s t a m e n t u m n e m beszél. Ezért g o n d o l n a k m á s o k
a hellenisztikus misztériumvallások szertartásainak a r r a a mozzana-
t á r a , a m i k o r a b e a v a t a n d ó m a g á r a ölti az istenség köntösét, h o g y
e z á l t a l az istenség l é n y é b ő l , a h a l h a t a t l a n s á g b a n r é s z e s ü l j ö n . L e h e t ,
hogy P á l t u d o t t e r r ő l , és fel is h a s z n á l t a ezt a m o z z a n a t o t m o n d a n i -
v a l ó j a s z á m á r a , d e e g y lényeges e l t é r é s r ő l a m i s z t é r i u m v a l l á s o k és
P á l f e l f o g á s a k ö z ö t t m é g s e m h a l l g a t h a t u n k : P á l n e m beszél K r i s z -
t u s s a l v a l ó m i s z t i k u s egyesülésről. A k e r e s z t y é n e m b e r h i t á l t a l j u t
k a p c s o l a t b a K r i s z t u s s a l és n e m e l r a g a d t a t á s ú t j á n . A z látszik a l e g -
v a l ó s z í n ű b b n e k , h o g y a „ K r i s z t u s t f e l ö l t ö z n i " k i f e j e z é s szorosan ösz-
s z e f ü g g a „ K r i s z t u s b a n l e n n i " f o r d u l a t t a l . Míg az u t ó b b i a k e r e s z t y é n
élet objektív oldalát, Krisztusnak b e n n ü n k e t mintegy kívülről körül-
v e v ő s o k f é l e s z o l g á l a t á t h a n g s ú l y o z z a , a d d i g a „ K r i s z t u s t felöltözni"
k i f e j e z é s e n n e k a s z o l g á l a t n a k i g e n l é s é t , hit á l t a l v a l ó e l f o g a d á s á t

180
á l l í t j a előtérbe. N e m l e h e t véletlen, hogy P á l a k k o r h a s z n á l j a ezt a
k é p e t , a m i k o r a h i t e t i k a i k ö v e t k e z m é n y e i t a k a r j a levonni. 16 N i n c s
zsidó, s e m görög stb.: H a s o n l ó m o n d a t o t t a l á l u n k m é g l K o r 12,13-ban
és K o l 3,11-ben. M i n d e g y i k e l l e n t é t p á r o k k a l építkezik, és m i n d e g y i k
v a l l j a , hogy ezek az e m b e r i s é g e t megosztó e l l e n t é t e k K r i s z t u s b a n fel-
o l d ó d n a k . Ügy t ű n i k , á l l a n d ó s u l t f o r m u l á v a l v a n dolgunk. M i v e l pe-
dig c s a k a p á l i i r a t o k b a n t a l á l h a t ó , P á l t t e k i n t h e t j ü k a s z e r z ő j é n e k .
(Klein P á l á l t a l á t v e t t t r a d í c i ó t l á t benne.) A f e l s o r o l á s b a n m i n d a
h á r o m h e l y e n bizonyos e l t é r é s t is m e g f i g y e l h e t ü n k . Ezek a v á l t o z -
t a t á s o k f e l t e h e t ő e n a z írói s z á n d é k h o z és g o n d o l a t m e n e t h e z i g a z o d -
n a k . A zsidó és görög — görög e b b e n az e s e t b e n m i n d e n n e m zsidó
ember — ellentétpár említése érthető, ha a galáciai helyzetre gondo-
l u n k , d e m i é r t s o r o l j a f e l P á l a m á s i k k e t t ő t is? T a l á n m e r t e b b e n
a f o r m á b a n v e t t e á t a t r a d í c i ó t , v a g y v a n m é l y e b b e n f e k v ő o k a is?
Lehetséges, hogy a T ó r á t t a r t j a felelősnek a szolgák és s z a b a d o k , a
f é r f i a k és n ő k k ö z ö t t m e g l e v ő e l l e n t é t e k f e l s z í n e n m a r a d á s á é r t i s ?

a) A törvény mindenkit elmarasztal

(19—22) Az apostol eddigi fejtegetéseiből kitűnt: a) A t ö r v é n y
átkot szerez és nem áldást (10—14). b) A törvény nem egyeztet-
hető össze az Á b r a h á m n a k adott ígérettel, és ezért nem is játsz-
ható ki vele szemben (15—18). Ezek után kényszerítő erővel vető-
dik fel a kérdés: mi is tehát a törvény? Ha ugyanis ilyen k á r -
hozatos szerepet t u l a j d o n í t u n k a törvénynek, a k k o r neon az vol-
na-e a logikus következtetés, amelyre a nagy gnosztikus e r e t -
nek, Marrion eljutott? Az ti., hogy a törvény csak egy gonosz
istenség m ű v e lehet, és n e m a Jézus Krisztus Atyjáé. K ü l ö n b e n
Istenben magában kellene kibékíthetetlen ellentmondást felté-
teleznünk. Vagy pedig elfogadjuk a zsidóság álláspontját, és a
törvényt Isten örök és végső kinyilatkoztatásának t e k i n t j ü k úgy,
ahogy ezt a B a r u k h apokalipszise megfogalmazta: „Ha mi, Izrael
vezetői és tanítói el is megyünk minden halandó útján, a t ö r v é n y
örökre f e n n m a r a d . " (77,15) Sirák 24,9-ben így szól a Tórában ki-
fejezésre jutó isteni Bölcsesség: „Örök időkkel ezelőtt, k e z d e t -
ben teremtett engem az Isten, és soha, semmiképpen m e g n e m
szűnök." Pálnak a törvény változatlan érvénye mellett érvelő el-
lenfelei ezek szerint bőven találhattak hivatkozási alapot m a g u k
számára Isten kinyilatkoztatásában, ö sem térhetett ki t e h á t az
Isten és törvény viszonyának tisztázása elől.

181
 A feladat r e n d k í v ü l kényes. Egyrészt el kell ismernie a törvény
isteni eredetét, másrészt ki kell zárnia azt a lehetőséget, hogy a
törvény ú t j á n elnyerhető az üdvösség. Ennek érdekében négy
szempontot tart szem előtt: a) A törvényt — s most ennek törté-
neti megjelenési formájáról, a Tóráról van szó — Isten hozta és
rendelte el. Ezt t a n ú s í t j á k a szenvedő szerkezetek és az írásra
történő hivatkozás, b) Isten t ö r v é n y e mégsem egyenrangú ígére-
tével, mert m i n t e g y másodkézből, közvetítők r é v é n jutott az e m -
berekhez. c) A törvény rendeltetése, hogy nyilvánvalóvá tegye
Isten ítéletét m i n d e n ember felett, d) A t ö r v é n y r e bízott feladat
ideiglenes, á t m e n e t i jellegű. P á l ugyanis a történelemben egymást
követő korszakokat tételez fel, de ezek a korszakok természete-
sen nem tévesztendők össze a tudomány által megállapított törté-
nelmi korokkal. Pál egészen m á s szempontok szerint von h a t á r t
az egyes időszakok között, ö azt veszi alapul, amit Isten az egy-
mást követő k o r o k b a n az emberiség üdvössége érdekében cseleke-
dett. Az üdvösségnek tehát története van és ebben a törvény idő-
szaka csupán epizód.
(19) A kérdést megválaszoló gondolati szakasz elején Pál szo-
kása szerint k i m o n d j a az alaptételt, amit azután több oldalról alá-
támaszt és k i f e j t : A törvény a törvényszegésekért adatott. Isten-
nek tehát az a célja vele, hogy kiderüljön: a b ű n ellenkezik az ő
akaratával, és h a r a g j á t , ítéletét vonja maga u t á n . A törvény egy-
értelműen tisztázza az e m b e r kilátástalan helyzetét Isten előtt.
De nem a törvény fejti ki Isten tulajdonképpeni szándékát az
embervilággal. Csupán azon felül adatott, a m i t Isten m á r jóval
előbb megígért Á b r a h á m n a k , hitére tekintve, kegyelemből. Kö-
vetkezésképpen Isten igazi szándéka az, hogy megváltsa és üdvös-
séggel ajándékozza meg az a r r a érdemtelen e m b e r t . Ezt a szándé-
kot szolgálja a maga m ó d j á n a törvény mindaddig, amíg eljön
az utód, vagyis Jézus Krisztus (3,16), akinek szól az ígéret: áldást
nyer benned m i n d e n pogány n é p (3,8). A m i t a törvény n e m t u -
dott elérni, m e g a d t a Isten J é z u s Krisztusban. Pál ellenfelei, akik
a törvény b e t a r t á s á t az üdvösség feltételének tekintik, nem a k a r -
ják tudomásul venni, hogy a törvény korszaka visszafordíthatat-
lanul véget ért.
(19c—20) A törvény t e h á t nem egyenértékű az ígérettel. Ezt
bizonyítja P á l szemében az a tény, hogy a t ö r v é n y angyalok által

182
rendeltetett el, közvetítő, azaz Mózes ú t j á n . Talán a r r a gondol,
hogy a továbbadás során, a közvetítő kezén csorba esett a tör-
vényen? Nem valószínű. Ö nem a törvény t a r t a l m á t teszi kritika
tárgyává, hanem azt a szerepet t a r t j a elfogadhatatlannak, ame-
lyet ellenfelei t u l a j d o n í t a n a k neki. Inkább arról van szó, hogy a
közvetlen isteni szónak nagyobb súlyt tulajdonít, mint a közvetett-
nek. E r r e utal az a logikai következtetés, amelyben egy előttünk
ismeretlen szabályt alkalmaz az esetre: a közvetítő pedig nem
egyé, Isten viszont egy. Mivel a törvény Mózes által adatott, nem
származhat közvetlen Istentől. A közvetítő ugyanis mindig több
személy megbízottja. (Ez az a pont, ahol m a m á r n e m érezzük
a logikai lépés kényszerítő erejét.) A jelen esetben csak az a n -
gyaloké lehet és n e m Istené, hiszen Isten zsidók és keresztyének
közös hitvallása szerint egy. Ábrahámmal viszont maga Isten
beszélt. Ezért a neki adott ígéretben Isten eredeti, igazi és végső
szándéka tükröződik.
A talányos m o n d a t megoldási kísérletei közül érdemes megem-
líteni R. Bringét. Az előbbi magyarázattal szemben 6 úgy véli,
hogy P á l az angyalok és Mózes szerepének említésével n e m a tör-
vény másodlagos voltát, hanem éppen a szentségét a k a r j a aláhúz-
ni. Mégpedig azért, hogy a törvény érvényét a pogányokra is ki-
terjessze. Szerinte a következőképpen kell érteni a m o n d a t o t : A
közvetítő nem egyé, h a n e m sokaké, tehát a pogányoké éppenúgy,
mint a zsidóké. Az Isten pedig egy, azaz nemcsak a zsidóké.
Amit R. Bring a mondatból kihall, önmagában helytálló, és meg-
felel a 22. vers mondanivalójának. A 19. és 20. vers szövege azon-
ban n e m igazolja őt. Az „azonfelül a d a t o t t " kifejezés nyilván-
valóvá teszi, hogy P á l most a törvény járulékos jellegére k í v á n j a
a hangsúlyt helyezni.
(21) Mivel a törvényt, ha közvetítők ú t j á n is, de ugyanaz az
egy Isten adta, felmerülhet a kérdés: a törvény tehát az ígéretek
ellen van? Nehéz megmondani, hogy kinek az álláspontját szólal-
t a t j a meg az apostol. A zsidóság és Pálnak a zsidóság felfogását
követő ellenfelei bizonyára nem láttak az Á b r a h á m n a k adott ígé-
ret és a mózesi t ö r v é n y között egymást kizáró ellentétet. Pál ta-
lán i n k á b b egy s a j á t gondolatmenetéből önként adódó félreér-
tésnek, illetve ellenvetésnek a k a r j a elejét venni. Mert ha igaz az,
hogy az ígéret és a törvény nem egyenértékű szava Istennek, ak-
kor megkockáztathatja valaki azt az állítást is, hogy a később

183
 adott törvény f e j t i ki világosabban Isten akaratát. Mint ahogy lé-
nyegét tekintve ez is a felfogása Pál ellenfeleinek.
Az apostol h a t á r o z o t t a n elutasítja ezt a gondolatot: Szóba se
kerüljön! A t ö r v é n y nem teheti érvénytelenné az ígéreteket, és
n e m is léphet a helyébe. Állításának igazát a t ö r v é n y erőtlensé-
gével, tehetetlenségével t á m a s z t j a alá: Mert ha olyan törvény
adatott volna, amely képes megeleveníteni, valóban a törvényből
származna az igazság. Pál meggyőződése szerint Isten kitartó h ű -
séggel fáradozik azon, hogy az ember élete a k a r a t á n a k megfele-
lő, igaz élet legyen. Másfelől nézve: hogy az embernek olyan, Is-
t e n előtt is megálló igazsága legyen, amelynek jutalma az igazi
élet. Élet és igazság feltételezik egymást. A t ö r v é n y pedig nem ké-
pes életet adni, m e r t ez csak a b b a n az esetben volna lehetséges,
ha az ember tökéletesen meg t u d n a felelni a törvényben kinyilat-
koztatott isteni a k a r a t n a k (3,10—11). Ez viszont teljesen lehetet-
len. Mert a törvény szerint az az igaz, aki betölti a törvényt, de
ahhoz, hogy valaki betölthesse a törvényt, igaznak kellene lennie.
A törvény tükör, amely m e g m u t a t j a ugyan a foltot, de eltüntetni
n e m tudja. így a törvény semmiképpen nem kerülhet egy síkra az
ígérettel, és nem is teheti feleslegessé. Egyedül Isten ajándékoz-
hat meg minket igazsággal és élettel. Megígérte Á b r a h á m n a k ,
hogy megteszi, s Jézus Krisztusban valóra is váltotta ígéretét.
(22) Isten n e m azért toldotta a törvényt az ígérethez, hogy a
törvény életet a d j o n az embernek. Ellenkezőleg: az írás mindent,
zsidót és pogányt, egybezárt a bűn alá. Pál n e m m o n d j a meg,
hogy az Ószövetségnek melyik kijelentésére gondol. A Római-le-
vélben az Írás különböző helyeiről, elsősorban a zsoltárokból vett
összeállítást közöl, amelyből kitetszik Isten félreérthetetlen íté-
lete: nincsen egyetlen igaz e m b e r sem (Rm 2,10—18). Ennélfogva
Istennek az Í r á s b a n kijelentett igazsága a bűnösök közösségébe
f o g j a össze az egész emberiséget, úgyhogy az istenhivő zsidó nem
vádolhatja a bálványimádó pogányt, sem a pogány a zsidót anél-
kül, hogy a vád vissza ne hullana a saját fejére. Ami pedig a leg-
tragikusabb: az ember a s a j á t erejéből nem t u d változtatni ezen
a helyzeten. A bűn, amit elkövet, már nem függ tőle, fölébe ke-
rekedik és hatalmában tartja. A törvény nemhogy kiutat nyitna
számára, h a n e m vádoló szavával még súlyosbítja is a b ű n terhét.
De nem a t ö r v é n y Isten végső szava az emberhez. Isten nem
elítélni a k a r j a őt, hanem megmenteni. Az evangélium arról szól,

184
hogy Isten maga siet a bűn rabságában vergődő emberiség segít-
ségére. Ezt az örömhírt Pál a fejezetben már idézett ószövetségi
összefüggések segítségével mondja el. Az Ábrahámnak tett ígé-
retét Isten Jézus Krisztusban valóra váltotta. Általa nyer áldást
minden nép. Az áldás pedig nem más, mint az újjáteremtő, ú j
életet munkáló Szentlélek. Isten kész ingyen, kegyelemből meg-
ajándékozni Lelkével mindazokat, akik a bűnösökért kereszthalált
halt és feltámadott Jézus Krisztusban hisznek. Ez az egyetlen le-
hetőség a bűn rabságából való szabadulásra. Istennek az írásban
lefektetett ítélete egybezár ugyan minden embert a bűn hatalma
alá, és ezzel eltorlaszolja az önmegváltás különféle útjait, de ezt
azért teszi, hogy az ígéret a Jézus Krisztusba vetett hit alapján
adassék a hívőnek. A törvény ú t j á n senki sem nyerheti el az ígé-
retet. A bűn hatalma alá vetett embernek minden ilyen irányú
próbálkozását Isten kudarcra ítéli. Viszont beváltja ígéretét mind-
azoknak, akik hittel fogadják a Jézus Krisztusban felkínált segít-
ségét. A törvény végül is nem nyújt igazi választási lehetőséget
az ígérettel szemben.

b) A törvény őrzőnk és nevelőnk Krisztusig

(23—29) A továbbiakban is az ígéret és a törvény viszonyá-
nak kérdése foglalkoztatja az apostolt. A 19. versben már emlí-
tette, hogy a törvény szerepe időben korlátozott. Kezdetét vette
a Sinai-hegyi aktussal és véget ér abban a történelmi pillanatban,
amikor eljön Ábrahám áldást hozó „utódja", Jézus Krisztus. De
még feleletre vár az a kérdés, hogy az üdvösség történetének
ebben az átmeneti korszakában Isten milyen szerepet szánt a tör-
vénynek. Pál számára mindig az az irányadó, amit Isten Jézus
Krisztus által cselekedett. A választ most is itt keresi. Innen hull
fény a törvény valódi rendeltetésére.
(23) A törvény szerepének véget vető döntő üdvtörténeti for-
dulat lényegét szokatlan módon fogalmazza meg az apostol:
eljött a hit. Ügy szól a hitről, mintha személy volna. Tulajdon-
képpen személyre is gondol, mégpedig Krisztusra (24. v.), de most
arra kívánja tenni a hangsúlyt, hogy vele „egy új természetű ura-
lom" (Lagrange) korszaka köszöntött be, amelyben az élet alap-
ja már nem a vallásos vagy erkölcsi teljesítmény, hanem az Is-
ten irgalmas szeretetébe vetett bizalom. Jézus Krisztus küldeté-

185
sének végső értelme éppen ennek a bizalomnak felébresztése a bű-
nei miatt Isten elől menekülő emberben.
De azt jelenti-e ez, hogy a „hit megérkezése" előtt senkiben
sem ébredt bizalom Isten iránt? Hiszen Pál maga is hivatkozik
Ábrahám hitére (3,6)! Két felelet is kínálkozik ennek a látszó-
lagos ellentmondásnak feloldására: a) A hit eljövetelét megelőző
időszak hivő emberei abban az Istenben bíztak, aki a nekik adott
ígéreteit, amikor eljött az ideje, Jézus Krisztusban beváltotta. Hi-
tük tehát „zsengéje", elővételezése annak a kornak, amelyben
majd egyedül a hit számít Isten előtt, b) A hit korszakáról mégis
csak akkor van jogunk beszélni, amikor a hit alapja, Isten irgal-
mas szeretete is minden kétséget kizáró módon nyilvánvalóvá lett
Jézus Krisztusban.
Isten a maga terveiben fontos szerepet szánt a törvénynek is.
De ez az Isten által kiszabott feladat nem azonos azzal, amit a
zsidóság és Pál ellenfelei tulajdonítanak a törvénynek. Mielőtt
pedig eljött a hit, a törvény őrizetébe adattunk — írja az apostol.
De milyen értelemben tart őrizet alatt a törvény minket? Egy bi-
zonyos: Pál nem védőőrizetre gondol. A zsidóság úgy gondolta,
hogy a törvény „kerítésként" vet gátat a bűnnek, és nem enge-
di elharapódzni. A társadalom törvényeinek van is ilyen szere-
pük. (Ezt nevezi Luther a törvény „usus politicus"-ának.) Pál
azonban Isten kinyilatkoztatott törvényéről beszél. Az emberi tör-
vények kénytelenek egy bizonyos határt megvonni, és csak azo-
kat minősítik bűnösnek, s csak azokra sújtanak le, akik ezt a
határt átlépik. Ha minden bűnt számba vennénk és megtorolnánk,
elviselhetetlenné válna az élet. Viszont ez a gyengeségük is. Hatá-
suk csak a felszínt éri, a gyökerekig nem tud lehatolni.
Isten törvénye viszont nehéz, sőt reménytelen helyzetbe ta-
szítja az embert. Vádol, elmarasztal és Isten haragja alá helyez
kivétel nélkül mindenkit, mert senki sincs, aki az élet Isten által
kinyilatkoztatott rendje ellen ne vétene. Azt sem titkolja, hogy
a bűn beleivódott az emberi természetbe, aminek következtében
vétkeink nem pusztán jelentéktelen kisiklások, hanem bűnös ter-
mészetünk megnyilatkozásai. Nem kétséges: Pál a törvénynek
erre a ténykedésére gondol, amikor a törvény őrizetéről beszél.
Az írás egybezárta a bűn hatalma alá az egész emberiséget (22. v.\
és a törvény kapta azt a feladatot, hogy tudatosítsa a kiúttalan-
ság állapotát, és lehetetlenné tegyen minden törvénytelen sza-

186
badulási kísérletet. De a törvény felettünk gyakorolt uralmának
időbeli korlátot szabott Isten. Csak az eljövendő hit kinyilatkoz-
tatásáig tarthat távol minket tőle.
(24—25) A hit eljövetele előtti sanyarú állapotot az apostol egy
másik képpel is érzékeltetni kívánja: A törvény, amelynek őri-
zetébe adattunk, nevelőnkké lett a Krisztusig. A nevelő említése
nem keltett kellemes emlékeket az ókori olvasóban. Azt a más-
ra nem igen használható rabszolgát nevezték „paidagógusz"-nak,
akinek az volt a feladata, hogy a reábízott kiskorú gyermeket
— többnyire kíméletlen eszközökkel — fegyelmezze és kordában
tartsa. Bizony, a törvény rabjai számára n e m könnyű az őrizet.
A törvény szüntelen vádja, elmarasztaló ítélete és fenyegetése sok
szorongásnak, elkeseredésnek és lázadozásnak forrása. Ered-
ménytelenségre kárhoztatott pedagógia ez. Rá akar kényszeríte-
ni a jóra, de kedvet és erőt nem ad megcselekvéséhez.
A törvénynek ez a nevelői megbízatása is korlátozott időtar-
tamra szól: Krisztusig van érvényben. Pál ezt a megállapítást egy
célhatározói mellékmondattal egészíti ki, amiből kitűnik, hogy
a törvény feladata és Krisztus szolgálata között összefüggést lát:
a törvény azért lett nevelőnkké a Krisztusig, hogy hit alapján
igazuljunk meg. De milyen természetű összefüggésre gondolhat,
miközben — mint láttuk — meg van győződve a törvény cseleke-
deti és a hit alapján történő megigazulás kibékíthetetlen ellenté-
téről?
Eléggé általános az az elképzelés, hogy az apostol a törvény
nevelő munkáját a hit számára pozitíven értékeli, és nélkülöz-
hetetlennek t a r t j a . A Krisztus neve előtt álló „eisz" prepozíciót
célhatározói értelemben veszik, s ennek megfelelően a törvényben
„Krisztushoz vezérlő mestert" (Revideált Károli ford.) látnak.
Luther is így érti Pál kijelentését: „A törvény ugyanis előkészít
a kegyelemre, amikor a bűnt felfedi és megnöveli, megalázza a
gőgösöket, hogy vágyakozzanak Krisztus segítsége után" (Gal.
magy. 1519.) Ezzel szemben az az igazság, hogy az apostol nem
tud a törvénynek ilyen pozitív jelentőséget tulajdonítani. A tör-
vény ugyan, mint az ókori nevelő, meggyötör, de ezzel még nem
tesz senkit fogékonnyá Krisztus elfogadására. Sőt annak idején
éppen a törvényhez való ragaszkodás tette Pált Krisztus elvakult
ellenségévé. A dolog fordítva áll: Krisztus megismerése révén ér-
tette meg a törvény helyét és szerepét az Isten terveiben. Hely-

187
telen volna tehát szavaiból módszert kovácsolni, és azt gondolni,
hogy mielőbb bárkinek is az evangéliumot hirdetnénk, a törvény
szigorával kell fellépnünk vele szemben. Az apostol nem mond
többet és m á s t : Isten a törvény által olyan feltételeket szabott az
embernek, amelyek eleve kudarcra ítélnek minden próbálkozást
az ő megnyerésére. Mert ő maga akar Krisztusban felkínált bűn-
bocsátó szeretetével megigazítani (2,16; 3,21), azaz gyermekévé
fogadni (26. v.l), és új emberré tenni mindenkit, aki ezt hittel
magáévá tesTá. így jöhet létre az egyetlen igaz és helyes viszony
Istennel, amelyben mindig Isten a kezdeményező és az ember pe-
dig az elfogadó.
Istennek ez a döntése alapvetően új helyzetet teremtett. Mi-
után eljött a hit, többé nem vagyunk a nevelőnek alávetve. A ki-
jelentés éle félreérthetetlenül a Galáciában kialakult helyzetre
irányul. Nem szabad a törvény előírásait ú j r a a gyülekezetre eről-
tetni, hiszen lejárt az az idő, amikor Isten törvénye alapján bánt
az emberrel. De szabad-e úgy értenünk Pál szavait, hogy a tör-
vénynek Krisztus után már végképp megszűnt a hatalma az em-
ber felett, és ezért már nem is kell törődni vele? Vagy talán csak
a Tórának, a zsidóság által értelmezett törvénynek kinövéseit te-
kinti túlhaladottnak, míg a törvényt tisztultabb formájában vál-
tozatlanul érvényben levőnek tartja?
A kérdésekre nem könnyű egyértelmű feleletet adni. Előre
kell bocsátanunk, hogy az apostol megállapításai nemcsak a Tó-
rára vonatkoznak, hanem a törvényre általában, mert szerinte
minden a törvény követelő jellegén múlik (3,10). Ez pedig kivé-
tel nélkül minden törvény közös tulajdonsága. Ha a Tóra helyébe
más törvényt teszünk, a helyzet semmit sem változik. Isten vi-
szont egyszer s mindenkorra nyilvánvalóvá tette, hogy nem tör-
vény alapján, hanem Jézus Krisztus által rendezi a viszonyt köz-
te és a vele meghasonlott ember között. Istennek ez a döntése
azonban nem szüntette meg egy csapásra mindenütt a törvény
uralmát. A galaták is akkor kerültek ki a nevelő befolyás alól,
amikor az apostol által hirdetett evangélium elhozta közéjük a
nagy fordulat hírét, és ők hittel fogadták Isten döntését. Sőt, a
galaták miután már megszabadultak tőle, ismét a törvény uralma
alá akarják helyezni életüket, és az apostolnak újra emlékeztet-
nie kell őket mindarra, amit Jézus Krisztus tett értük. Teljes
mértékben megáll tehát, hogy Isten végett vetett a törvény ural-

188
mának, mégis a törvény hatalmában vagyunk — teljesen idősze-
rűtlenül — mindaddig, míg az evangélium el nem juttat a Jézus
Krisztusba vetett hitre. Nem véletlen, hogy Pál ebben a szakasz-
ban olyan sokszor hivatkozik a hitre. Mert, ha Isten Krisztus ál-
tal ú j korszakot nyitott is az emberiség számára, hit nélkül még
mindig a letűnt kor gyermekei vagyunk.
Érdemes gondosabban szemügyre venni a mondat megfogal-
mazását. Pál nem a törvény, hanem a törvény uralma alá vett
helyzetünk megszűnéséről beszél. Ennélfogva nem tekinthetjük őt
a szó igazi értelmében antinomistának, törvénytagadónak. Vallja,
hogy Isten akarata változatlanul érvényben van. Viszont — és er-
ről a k a r j a meggyőzni a levél olvasóit — nem elég ismerni és vál-
lalni Isten akaratát, hogy az meg is valósuljon az életünkben.
Csak akkor leszünk alkalmasak a k a r a t a cselekvésére, ha előbb
Isten megújít minket a Jézus Krisztusba vetett hit által. De ma-
rad-e a törvénynek tennivalója a Krisztusban hivő ember életé-
ben? Az apostol később, amikor a „Krisztus törvényéről" (5,14 és
6,2) szól, majd erre a kérdésre is ki fog térni. (Lásd még: 2.16
magy.-nál!)
(26) A törvény irgalmatlan nevelő tevékenységére a „hit el-
jövetele után" azért nincs már szükség, mert megváltozott a
helyzetünk Istennél. Ezt Pál személyesen a galatáknak címezve
így fogalmazza meg: mindnyájan Isten fiai vagytok a hit által
Krisztus Jézusban. Az istenfiúság méltóságában részesültek tehát,
de nem isteni származás révén, mint a pogány hitvilág félistenei,
hanem örökbefogadás útján, ahogy Isten egykor Izrael népét is
fiának fogadta. (2Móz 4,22; 5Móz 14,1; Ézs 43,6; 63,8). De az apos-
tol a keresztyének jogát az istenfiúság méltóságára a Jézus Krisz-
tussal való kapcsolatukból vezeti le: benne lettek Isten fiaivá.
Mivel a hitük által Jézus Krisztusnak, az Isten Fiának (1,16? 2,30;
4,4) hatása alá kerültek, elnyerik azt a kiváltságot is, amellyel ö
rendelkezik az Atyánál. De arról, hogy istenfiúságunk a törvény
alatt folyó életnél összehasonlíthatatlanul gazdagabb és nagysze-
rűbb állapotot jelent, a következő szakaszban szól m a j d az apos-
tol.
(27) A Galáciában kialakult helyzet, az ott élő keresztyének-
nek az evangélium és a hit útjának kérdésében bekövetkezett el-
bizonytalanodása nem teszi kérdésessé istenfiúi méltóságukat. Is-
tenfiúságuk ugyanis Krisztuson múlik, a Krisztussal való kapcso-

189
latuknak pedig jelenlegi állapotuktól független, rendíthetetlen
alapja van. Ti mindnyájan Isten fiai vagytok a hit által Jézus
Krisztusban — írja Pál —, mert akik a Krisztusra keresztelked-
tetek meg, Krisztust öltöttétek magatokra. Istenfiúságuk egyszer
s mindenkorra érvényes záloga tehát a keresztségnek egykor raj-
tuk végbement eseménye. A keresztség eseményének mindkét
oldalára hangsúly kerül. Aki megkeresztelkedik, Krisztusra ke-
resztelkedik meg. Krisztus tulajdonává lesz, és Krisztus az egyház
szolgálata révén megajándékozza mindazzal, amivel ő rendelke-
zik. A megkeresztelt ember másfelől „Krisztust ölti fel" magára.
Igényli, vállalja, hittel elfogadja Krisztus szolgálatát. Az ő halálá-
ban óemberének, régi énjének halálos ítéletét ismeri fel, feltá-
madásából viszont erőt és reménységet merít az új élethez (Rm
6,4). Egyszóval aki Krisztust ölti fel magára, Krisztus kizárólagos
befolyása alá helyezi magát, hogy minden dolgát, Istenhez és em-
berekhez fűződő kapcsolatait Krisztus határozza meg. A „Jézus
Krisztusban" élők, a hittel mindent Krisztustól várók így nem-
csak névlegesen, hanem valóságosan is Isten fiaivá lettek.
(28) A mondatfűzést váratlanul megszakítva Pál egy olyan
mondatot iktat gondolatmenetébe, amely minden bizonnyal a páli
gyülekezetek hagyománykincséhez tartozott. Látszólag nem sok
kapcsolata van az eddig mondottakkal, valójában mégis azt a célt
szolgálja, hogy rávilágítson a törvény és evangélium kérdésének
messzeható következményeire az emberi kapcsolatok terén. Mert
a törvény azáltal, hogy az ember teljesítményére épít, szükség-
képpen kihangsúlyozza az emberek között meglevő különbsége-
ket. Krisztus viszont összeköt és egyesít: mindnyájan egyek vagy-
tok Krisztusban — jelenti ki az apostol a galatáknak. Szavaiból
nyilvánvaló, hogy az egység már Krisztusban eleve adva van, és
azt nem megvalósítani, hanem felismerni és vállalni kell. De ho-
gyan jött létre az egység Jézus Krisztusban? Úgy, hogy általa
Isten mindenkit egy szintre helyezett. A kegyelemre szoruló bű-
nösök szintjére, akik számára egyformán szabad és közvetlen az
út Isten kegyelméhez a Jézus Krisztusért.
Ha viszont egyedül kegyelemből, Krisztus által lehetünk Isten
fiaivá, nincs senkinek sem előnye, de hátrányba sem kerül senki
az Istenhez vezető úton. Nincs zsidó, sem görög, nincs szolga,
sem szabad, nincs férfi, sem nő. A törvény uralma alatt a népi,
társadalmi és nemi megosztottság a vallásos élet területére is ki-

190
hatott. A szabad zsidó férfinak volt a legnagyobb esélye a törvény
alapján elnyerhető igazság megszerzésére. A galáciai helyzet
szempontjából különösen az első ellentétpárnak van jelentősé-
ge. A zsidóság abban a hitben élt, hogy különleges előjogokat
élvez Istennél, mert rászolgált kiválasztottságára. Büszkén vallot-
ta, hogy megőrizte az egyistenhit tisztaságát, komolyan veszi Is-
ten törvényét, nem úgy mint a pogányok, akik elmerültek a bál-
ványimádásban és az erkölcsi zűrzavarban. Ezen az alapon le is
nézte a többi népet, és erősen hangsúlyozta különállását. S most
Pál ellenfelei szintén azt hirdetik a galáciai keresztyéneknek, hogy
körül kell metélkedniük és a választott néphez kell csatlakozniok,
ha a megígért üdvösségben részesülni akarnak. Ez azonban telje-
sen elhibázott lépés lenne, mert ismét az ember teljesítményét
tenné az üdvösség feltételévé. Pedig Isten ingyen kegyelemből
fogadja fiává azokat, akik Jézus Krisztusban hisznek. Ha viszont
a hit alapján tartozunk Istenhez, nem számít, hogy valaki zsidó-
vagy görög. Míg a törvény elválaszt, az evangélium összekap-
csol. A megkülönböztetés az evangélium világosságában elvesz-
tette értelmét. Így következik a hit által való megigazulás igazsá-
gából az emberiség alapvető egysége és összetartozása.
Ezért a keresztyének között, az egyházban nem élhetnek to-
vább a korábbi ellentétek. „Akik ugyanis Krisztusra keresztel-
kedtek meg — mondta ki az előző versben az apostol —, Krisz-
tust öltötték fel magukra." A Krisztushoz tartozó ember Krisztus
uralma és befolyása alá került, s ez a tény minden másnál dön-
tőbb súllyal esik latba életében. Elsősorban Krisztusé, s csak
azután jöhet szóba népi, társadalmi, nemi hovatartozása. Sőt már
a Krisztushoz való tartozásnak sem lehetett akadálya az, hogy
valaki zsidó, vagy görög, szolga vagy szabad, férfi vagy nő. A ke-
gyelem nem személyválogató. S ha maradnak is különbségek
a Krisztushoz tartozók között, egymásban mégis Krisztust kell
látniuk, hiszen a keresztségben mindnyájan Krisztust öltötték fel
magukra. Krisztusért minden különbség ellenére testvérei egy-
másnak. Így ábrázolódik ki Krisztus népében az emberiségnek
faji, társadalmi, nemi, műveltségbeli és egyéb korlátokat túllé-
pő egysége és összetartozása.
De a Krisztushoz tartozás nem emel-e ú j válaszfalat a ben-
ne hivők és a benne nem hivők közé? Ha ez megtörténik, mint
ahogy az egyház történetében nem egyszer megtörtént, a k k o r a

191
Krisztusban hivők teljesen félreértik helyzetüket. Mintha nem
volnának minden emberrel együtt kegyelemre szoruló bűnösök,
és mintha rajtuk múlna, nem pedig Krisztuson, hogy Isten fiaivá
lehettek. Aki kegyelemből lett igazzá Jézus Krisztusért, nem emel-
heti magát senki fölé, nem zárkózhat el senki elől és szeretetét
sem vonhatja meg senkitől.
A Krisztusban létrejött egység nagyszerű üzenetét félre is le-
het érteni. így történt Korinthusban is. Rajongó módon azt hitték,
hogy a Krisztusban hivő ember felülemelkedett minden földi
megkötöttségen. A valósággal n e m számoló rajongásukban pél-
dául egészen odáig elmentek, hogy kétségbevonva a keresztyén
férfi és nő között meglevő különbséget úgynevezett „lelki házas-
ságot" kötöttek egymással, amelyből a testi kapcsolatnak min-
den formáját száműzték. Természetesen ez a gyakorlat sok zavart
és visszásságot eredményezett. Pál kijózanította őket és megérteti
velük, hogy nem lehet úgy élniük, mintha az eljövendő világ m á r -
is közöttük volna. A „már" és „még nem" egészséges eszkatoló-
giai feszültségét n e m szabad feloldani. (Lásd: l K o r 7. fej.!) A kü-
lönbségek tehát nem szűnnek meg egy csapásra ember és ember
között a Jézus Krisztusba vetett hit által, de válaszfalként sem
merednek közéjük. Mert a különféle adottságok visszanyerik ere-
deti rendeltetésüket, és eszközei valamint alkalmai lesznek a szol-
gáló szeretetnek. (Lásd még: Kol 3,18; 4,1).
(29) Végül az apostol összefoglalja és alkalmazza az eddig m o n -
dottakat: ha pedig Krisztuséi vagytok, Ábrahám utódai vagy-
tok, ígéret szerint örökösök. A Galáciában fellépő tévtanítók azt
hangoztatták a pogányokból lett keresztyén gyülekezetek előtt,
hogy csak abban az esetben részesülhetnek az Ábrahámnak ígért
áldásban, ha alávetik magukat a körülmetélésnek, felveszik a tör-
vény igáját, és csatlakoznak a zsidósághoz. Az igazság azonban
nem az ő oldalukon áll. Ha a galaták hallgatnak rájuk, ismét az
ember teljesítményétől teszik függővé üdvösségüket, pedig m á r
Ábrahámnak hit alapján, érdemre nem tekintő kegyelemből adta
az ígéretet Isten, és így tesz most is, amikor ígéretét Krisztusban
valóra váltotta. Krisztus Á b r a h á m ígéret szerinti utóda (3,16).
Ezért a kegyelem rendje alapján mindazok Ábrahám utódainak
számítanak, akik Krisztustól, az igazi utódtól erednek és hozzá
tartoznak, m e r t Krisztusra keresztelkedtek meg és Krisztust öl-
tötték magukra (27. v.), Krisztuséi tekintet nélkül arra, hogy ko-

192
rábban zsidók voltak-e, vagy görögök (28. v.) Ennélfogva a po-
gány eredetű Krisztusban hivő galáciabeliek is teljes jogú örö-
kösei mindannak, amit Ábrahámnak megígért Isten. De az örök-
ség említésével már azt a témát érinti Pál, amelyről a következő
szakaszban akar szólni.

4. Krisztus által lettünk Isten nagykorú gyermekeivé

4,1—7

4,1—7; (1) Azt pedig állítom, hogy addig az ideig, amíg az örökös
kiskorú, semmiben sem különbözik a rabszolgától, noha ura min-
dennek, (2) hanem gyámok és gondnokok alá van rendelve az
apa által megszabott ideig. 1 (3) így mi is, amikor kiskorúak vol-
tunk, a világ elemei 2 alá voltunk vetve rabszolgaságra 3 . (4) De
amikor eljött az idő teljessége' 1 , Isten elküldte Fiát, aki asszonytól
lett, a törvény uralma alá került, (5) hogy a törvény uralma alatt
levőket megváltsa, 5 hogy részesüljünk a fiúvá fogadásban. 6
(6) Mivel pedig fiak vagytok, Isten elküldte Fiának lelkét a mi
szívünkbe, aki ezt kiáltja: „Abba, Atyám!" 7 Úgyhogy többé nem
vagy rabszolga, hanem fiú; ha pedig fiú, akkor örökös is Isten
által.
1
1 — 2 v e r s : A jogi élet t e r ü l e t é r ő l v e t t h a s o n l a t (vö.: 3,15—18-cal!).
Egy o l y a n k i s k o r ú g y e r m e k helyzete lebeg az apostol s z e m e előtt,
a k i n e k g a z d a g a p j a m e g h a l t , és m i n d a d d i g g y á m s á g a l a t t áll, amíg
a z a p a á l t a l m e g j e l ö l t é l e t k o r t el n e m é r i . Ez idő a l a t t a k i j e l ö l t
g y á m intézi sorsát, v a g y o n á t pedig g o n d n o k kezeli a g y á m e l l e n ő r -
zése m e l l e t t . A l e g ú j a b b k o m m e n t á r o k (Schlier, Oepke, M u s s n e r ,
L ü h r m a n n ) m e g e g y e z n e k a b b a n , hogy a h a s o n l a t b a n P á l a g a l a t á k
s z á m á r a is i s m e r ő s h e l l e n i s z t i k u s jogszokást v e t t e a l a p u l , m e r t a
n a g y k o r ú s á g i d e j e m i n d a zsidó, m i n d a r ó m a i j o g r e n d b e n m e g volt
h a t á r o z v a , és n e m f ü g g ö t t a z a p a a k a r a t á t ó l . A k é r d é s n e k a z o n b a n
n i n c s p e r d ö n t ő jelentősége, m e r t ebben az e s e t b e n is — m i n t o l y sok-
szor P á l n á l — a z á b r á z o l n i k í v á n t v a l ó s á g szétfeszíti a h a s o n l a t o t .
Az e g y k o r i p o g á n y g a l a t á k — m é g a h i t r e j u t á s u k előtti k o r s z a k r ó l
v a n szó — a l i g h a t e k i n t h e t ő k Isten k i s k o r ú g y e r m e k e i n e k , h i s z e n Pál
p á r s o r r a l a l á b b beszél f i ú v á f o g a d á s u k r ó l . T ö b b gyámot és g o n d n o k o t
is b i z o n y á r a a z é r t említ, m e r t m á r a h a s o n l a t e l m o n d á s a k o r a világ
e l e m e i r e gondol. V é g ü l a l e g s z e m b e t ű n ő b b e l t é r é s a h a s o n l a t és a
v a l ó s á g k ö z ö t t : I s t e n n e m h a l t meg, m i n t a z t a hasonlat a z a p á r ó l
feltételezi. Ezért a z o k a t a h a s o n l a t e l e m e k e t k e l l k i e m e l n ü n k , a m e -
l y e k r e a g o n d o l a t m e n e t n é l s z ü k s é g van. 2 Világ elemei: Ez a s a j á t o s

13
193
k i f e j e z é s szóba k e r ü l 4,9-ben is, a h o l P á l „gyenge é s szegény" ele-
m e k n e k nevezi, és a p o g á n y istenekkel á l l í t j a p á r h u z a m b a őket. A k i -
f e j e z é s e l ő f o r d u l m é g , é s fontos s z e r e p e t k a p a Kolosséi-levélben,
m e r t az o t t a n i g y ü l e k e z e t b e n fellépő t é v t a n í t ó k a „ v i l á g e l e m e i t " állí-
t o t t á k vallásos f i l o z ó f i á j u k k ö z é p p o n t j á b a . — A „ s z t o i k h e i a " (elem)
szó j e l e n t é s e a görög n y e l v b e n igen s o k r é t ű : sor, a s o r n a k egy t a g -
ja, v a l a m i kezdeti, a l a p v e t ő , i r á n y t s z a b ó dolog v a g y t a n í t á s . ( L á s d :
Zsid 5,12!) De mit k e l l é r t e n ü n k a s z a k k i f e j e z é s n e k t ű n ő á l l a n d ó s u l t
s z ó p á r o n , a „világ e l e m e i n " ? Delling j a v a s l a t á t , aki a „világ elemeit''
a v i l á g kezdetleges t a n í t á s a i n a k v a g y a világról s z ó l ó kezdetleges
t a n í t á s n a k tekinti, s z á m í t á s o n k í v ü l h a g y h a t j u k . N e h é z elképzelni
u g y a n i s , hogy egy i l y e s f é l e t a n í t á s n a k o l y a n h a t a l m a v o l n a az e m -
b e r i s é g felett, m i n t a m i l y e n r ő l az a p o s t o l beszél a „ v i l á g e l e m e i v e l "
k a p c s o l a t b a n . A l e g t ö b b í r á s m a g y a r á z ó e m b e r f e l e t t i szellemi v a g y
c s i l l a g h a t a l m a k a t l á t b e n n ü k . Ű j a b b a n viszont e g y r e i n k á b b f e l ü l -
k e r e k e d i k az a nézet, h o g y arról a n é g y elemről ( o l y k o r ötről), f ö l d -
ről, vízről, tűzről és l e v e g ő r ő l van szó, a m e l y e k a m ű v e l t ókori e m b e r
f e l f o g á s a s z e r i n t a v i l á g m i n d e n s é g alkotóelemei, és b o n y o l u l t k a p c s o -
l a t a i k r é v é n r e n d j é n e k biztosítékai. ( L á s d : C s e r h á t i : K o l . levél m a g y .
19kk. o.) — P á l a „ v i l á g e l e m e i t " p á r h u z a m b a á l l í t j a egyrészt a T ó -
r á v a l , m á s r é s z t p e d i g a p o g á n y o k isteneivel. A T ó r a és a v i l á g r e n d
összekapcsolását a z s i d ó s á g m á r a b ö l c s e s s é g i r o d a l o m b a n (vö.: P é l d
8,22—31) elvégezte, é s a Tórát i p i n t e g y a t e r e m t é s t e r v r a j z á n a k t e -
k i n t e t t e . A pogány i s t e n s é g e k v i s z o n t a természeti e r ő k e t személye-
s í t e t t é k meg a f e l v i l á g o s u l t ókori e m b e r s z á m á r a . A galaták b i z o -
n y á r a i s m e r t é k e z e k e t a „világ e l e m e i h e z " t a p a d ó elgondolásokat, é s
k ü l ö n ö s e b b m a g y a r á z a t nélkül is m e g é r t e t t é k az a p o s t o l u t a l á s a i t .
(Kolossé is K i s á z s i a b e l s e j é b e n f e k ü d t , m i n t a g a l a t á k t a r t o m á n y a is!)
— S c h m i t h a l s , m i v e l a „világ e l e m e i " kifejezés a G a l a t a - l e v é l b e n
és a K o l o s s é i - l e v é l b e n is előfordul, feltételezi, h o g y m i n d k é t e s e t b e n
u g y a n a z z a l z s i d ó - g n o s z t i k u s t é v t a n í t á s s a l kell m e g k ü z d e n i az a p o s -
t o l n a k . A galáciai e l l e n f e l e k t e h á t s z e r i n t e n e m a p a l e s z t i n a i zsidó-
k e r e s z t y é n s é g s o r a i b ó l k e r ü l t e k ki. S c h m i t h a l s é r v e l é s e a z o n b a n n e m
h e l y t á l l ó , m e r t P á l a G a l a t a - l e v é l b e n a „világ e l e m e i t " m i n d e n p o -
l e m i k u s él nélkül, g a l a t á k k o r á b b i é l e t é t h a t a l m u k b a n t a r t ó t é n y e -
z ő k k é n t említi. 3 R a b s z o l g a s á g r a : A rabszolga n e h é z és v i g a s z t a l a n
s o r s á r a e m l é k e z t e t ő s z ó b a n az ó k o r i e m b e r é l e t é r z é s e k a p h a n g o t , a k i
a b b a n a hitben é l t , h o g y r a b s z o l g a k é n t alá v a n v e t v e sorsa e m b e r -
f e l e t t i erőinek, és n i n c s m á s v á l a s z t á s a , mint a l á z a t o s a n e n g e d e l m e s -
k e d n i nekik. ' A z i d ő teljessége: A z a p o k a l i p t i k u s i r o d a l o m r a v a l l ó
s z a k k i f e j e z é s . A v i l á g sorsán f o r d í t ó nagy e s e m é n y e k idejét I s t e n
h a t á r o z t a meg, és e z e k akkor k ö v e t k e z n e k be, a m i k o r az Isten á l t a l
m e g s z a b o t t idő l e t e l i k . Pál t e h á t a r r a n e m céloz, h o g y J é z u s a l e g -
a l k a l m a s a b b t ö r t é n e l m i k o n s t e l l á c i ó b a n jött el a v i l á g r a . (Így g o n -
d o l j á k m á s és m á s megokolással B a u r , de W e t t e , S i e f f e r t és m á s o k . )
Az i d ő p o n t k é r d é s é b e n Isten s z a b a d o n döntött, a z ő döntései p e d i g
k i k u t a t h a t a t l a n o k . L u t h e r t a l á l ó a n jegyzi m e g : „ N e m az idő m o z d í t j a
elő a F i ú k ü l d e t é s é t , h a n e m a F i ú küldetése á l t a l v á l i k az i d ő t e l -

194
jessé." M i n d e z t e r m é s z e t e s e n n e m z á r j a ki, hogy I s t e n t ö r t é n e l e m -
f o r m á l ó bölcsessége és h a t a l m a k ö z r e j á t s z o t t az e s e m é n y e k a l a k u l á -
s á b a n . 5 M e g v á l t s a : A szó f é l r e é r t h e t e t l e n ü l 3,13-ra u t a l . L á s d : ott.
6
F i ú v á fogadásban: N e h é z k e s s é g e e l l e n é r e is r a g a s z k o d n u n k kell e h -
h e z a f o r d í t á s h o z , m e r t az e r e d e t i s z ö v e g b e n „ h ü i o t h e s z i a " áll, ez p e -
dig az ö r ö k b e f o g a d á s i a k t u s s z a k k i f e j e z é s e . Ezt v a l a m i k é p p e n jelez-
n ü n k kell, m e r t f o n t o s teológiai m o n d a n i v a l ó t hordoz. A szó c s a k
p á l i i r a t o k b a n f o r d u l elő: R m 8,15; 23; 9,4; Ef 1,5. 7 A b b a , A t y á m !
Az a p a m e g s z ó l í t á s a személyes k a p c s o l a t b a n , a r á m n y e l v e n . Az a p o s -
tol görög f o r d í t á s b a n is m e g i s m é t l i : „ h o p a t é r " , a m i m a g y a r u l a görög
n y e l v t a n s z a b á l y a i s z e r i n t c s a k így a d h a t ó v i s s z a : A t y á m ! E g y i k e
a n n a k a pár szónak, amely Jézus anyanyelvéből, az a r á m nyelvből
e r e d e t i a l a k j á b a n a görögül beszélő g y ü l e k e z e t e k l i t u r g i á j á b a is b e -
k e r ü l t . Igen v a l ó s z í n ű , hogy m á r J é z u s ezzel a b i z a l m a s megszólí-
t á s s a l f o r d u l t I s t e n h e z , és az első k e r e s z t y é n e k k ö v e t t é k őt e b b e n
(Mk 14,36). Az s e m lehetetlen, h o g y P á l ezzel a megszólítással a
M i a t y á n k - i m á d s á g egyik ősi f o r m á j á t a k a r t a f e l i d é z n i olvasóiban.
M i n t h o g y g a z d a g t a r t a l o m m a l t e l í t e t t s z a v a k r ó l v a n szó, b i z o n y o s r a
v e h e t j ü k , hogy n e m a L é l e k egyik k ü l ö n l e g e s a d o m á n y á r a , a „glosz-
s z o l a l i á r a " ( n y e l v e k e n szólás) h i v a t k o z i k .

(1—7) Két összetartozó gondolatkört sző egybe Pál a követ-

kező sorokban: az Ábrahámnak ígért örökséget és az istenfiú-
ságot. Az örökség azoké, akik a Jézus Krisztusba vetett hit által
Isten fiaivá lesznek. Már az előbb is szólt erről, csak míg ott a tör-
vény alatt élő zsidó ember szemszögéből mutatta ki a Jézus Krisz-
tus eljövetelével bekövetkezett hatalmas üdvösségtörténeti fordu-
latot, most a pogány eredetű galáciai keresztyénekre vonatkoz-
tatja. A galaták mindaddig nem ismerték a Tórát, míg keresztsé-
gük után olvasni nem kezdték a gyülekezetben a görög nyelvű
Ószövetséget, a Septuagintát. Nem ismerték Istent, teremtő hatal-
mát, kiválasztó szeretetét, kijelentett akaratát, világ- és történe-
lemformáló tetteit és terveit, úgy ahogy Izrael ismerte (Rm 9,4—
5), hanem kérlelhetetlen természeti és társadalmi erőkben, a ki-
számíthatatlan végzetben hittek. Ügy éltek ezeknek a hatal-
maknak markában, mint a rabszolgák, kiszolgáltatottan, a sza-
badulás reménye nélkül, rettegve a sors csapásaitól, az értelmet-
let elmúlástól. De Jézus Krisztus számukra is szabadulást szerzett.
Általa a „rabszolgák" Isten fiaivá lettek. Amit Pál nekik mond.
párhuzamos a törvény alatt élőknek hirdetett örömüzenettel. Az
evangélium nem változott, csak a helyzet más, amelyben meg-

13* 195
szólal. A következő szakasz bepillantást nyújt az apostol pogány
környezetben végzett igehirdetői szolgálatába, és egyúttal arra
ösztönöz minket, hogy mi is bátran alkalmazzuk az evangéliu-
mot a mindenkori igehallgató helyzetére.
(1—2) A galaták korábbi, a pogányság idejére eső életét Pál a
még kiskorú örökös helyzetével szemlélteti: addig az ideig, amíg
az örökös kiskorú, semmiben sem különbözik a rabszolgától, noha
ura mindennek. Az örökös különös, ellentmondásos helyzete abból
adódik, hogy gyámok és gondnokok alá van rendelve. Helyzete
azonban nem végleges: az apa által megszabott ideig tart.
(3) Mit akar Pál hasonlatával megértetni a galatákkal? Min-
denekelőtt azt, hogy Isten terve az ember megsegítésére, meg-
mentésére, nem az istengondolat fejlődése, tisztulása útján, ha-
nem az idő síkján, a történelem bizonyos eseményeiben valósul
meg. Jellegzetes biblikus látásmód ez. Míg az ókori emberek, de
mindenekelőtt a görögök a világ életének örök körforgásában, az
események visszatérésében hittek, az írás tanúsága szerint a tör-
ténelemnek menete van, és halad Istentől rendelt célja jelé. Az
apostol is egymást váltó korszakokról beszél. Egy-egy ú j korszak
döntő változást hoz Isten bánásmódja és ezzel együtt a bűn, tör-
vény és halál uralma tekintetében. Ezért állíthatja szembe egy-
mással az egykori állapotot a jelenlegivel, a jelenlegit pedig az el-
jövendővel.
így mi is — alkalmazza az apostol a hasonlatot, magát minden
Krisztusban hivőt is beleértve, hogy m á r most utaljon a törvény
nélkül és a törvény alatt élők közös sorsára — amikor kiskorúak
voltunk, a világ elemei alá voltunk vetve rabszolgaságra. A hason-
latban szereplő gyámok és gondnokok tehát a „világ elemei", az
ókori világképnek azok a tartozékai, amelyek segítségével Pál
kortársai a teremtett világ mibenlétére, erőire, a benne végbe-
menő folyamatokra próbáltak magyarázatot adni. Bár a „világ
elemeit" nem tartották kizárólag ártalmas hatalmaknak, mégis
— hasonlóan a Tórához — kényszerítő erőként jelentkeztek, kor-
látok közé szorították az emberi életet, a hasonlatra gondolva:
rabszolgájukká tették.
„Noha ura mindennek!" Ezzel a fordulattal érezteti az apostol,
hogy hol az igazi helye az embernek a világban. Nem a világ gyá-
moltalan rabszolgájává, hanem a világ javaival szabadon rendel-
kező gazdájává teremtette őt az Isten. (Vö.: lKor 3,21—23!) De

196
 szabadságával csak akkor tud élni, ha összhangban marad Terem-
tőjével. De hogy szabadságával éretlen gyermek módjára vissza
ne élhessen, Isten gyámság alá helyezte: a „világ elemei" alá ve-
tette. Lehet, hogy valaki a „világ elemeinek" kiszolgáltatott, tor-
zó életet t a r t j a természetesnek, szükségszerűnek, egyedül lehet-
ségesnek. Pál mégis joggal minősíti rabszolgaságnak, mert isme-
ri Isten nagykorú fiainak szabadságát. A megváltozott helyzetből
visszatekintve, a régi életet csak rabságnak lehet nevezni. Pál te-
hát újból felveszi az egy időre elejtett fonalat (2,4), hogy m a j d
nemsokára teljes erővel hirdesse az evangéliumi szabadság öröm-
üzenetét (4,21—6,10).
(4) Isten ugyan kifürkészhetetlen akaratából az emberiséget egy
időre a „világ elemeinek" uralma alá helyezte, de amikor eljött
az idő teljessége, amikor az általa kitűzött időpont elérkezett,
Isten elküldte Fiát. Az üdvösség történetének nagy fordulópontja
Jézus Krisztus megjelenése a világban, akit az apostol a helle-
nisztikus keresztyén gyülekezetekben különösképpen is kedvelt
elnevezéssel Isten Fiának (1,16; 2,20; 4,6) nevez, mert a hangsúlyt
most Jézus Istennel való páratlan és szoros egységére kívánja
tenni. Az örömhírt majd abban foglalja össze, hogy Isten fiává
fogadott minket (5. v.). De a mi istenfiúságunk záloga és mintája
az Isten Fia Jézus.
Az ún. preexisztens krisztológiát követve Pál azt vallja Jézus-
ról, hogy földi léte előtt Istennél tartózkodott (Rm 1,4; 8,3), akit
azután Isten, amikor elérkezettnek látta az időt, elküldött a vi-
lágra. Már a fogság utáni zsidóság azt vallotta, a megszemélyesí-
tett Bölcsességről, voltaképpen a Tórában megnyilatkozó isteni
értelemről, hogy Isten örökkévaló világából a földre jött, hogy az
embereket megtanítsa bölcsen élni. De amikor a keresztyének Jé-
zus földi léte előtti életéről beszélnek, nem arról van szó, hogy
szolgai módon lemásolták volna a rendelkezésükre álló mintát.
Merész állításukat Jézus és Isten örökkévaló kapcsolatáról ugyanis
Jézus feltámadására alapozták. De hivatkozhattak Jézusnak nem
egy olyan mondatára is, amelyben küldetéséről és jövetelének
céljáról beszél (Mk 2,17 és párh.; Mk 10,45 és párh.; Lk 19,10).
Mégis milyen módon volt jelen Isten Fia a világban? Két tömör
és súlyos, vészterhes jövőt jósoló mellékmondat írja körül Isten
Fia földi létformáját. Asszonytól lett. Pál nem tér ki Jézus szüle-
tésének körülményeire, bár — mert hallgat az apáról — az sem

197
zárható ki teljesen, hogy tudott a szűztől születés tanításáról. De
ez most ebben az összefüggésben amúgy is mellékes. A fontos
számára az, hogy Isten Fia, mint minden asszonytól született,
valóságos emberi testben valóságos emberi életet élt, vállalva azo-
kat az életfeltételeket, amelyek osztályrészül jutnak a földi lét-
ben minden embernek, „ ö n m a g á t megüresítette, szolgai létfor-
mát véve magára, emberekhez hasonlóvá lett" — mondja a Fi-
lippi levél himnusza (2,7).
Azt a megmagyarázhatatlan titkot mondja ki Pál, amit Luther
a Kiskátéban fogalmazott meg: „Jézus Krisztus valóságos Isten és
valóságos ember." Azért kell az apostolnak ezt ilyen nyomatéko-
san és félreérthetetlenül kijelentenie, mert Jézusnak páratlan
kapcsolatban kellett lennie Istennel, és ugyanakkor valóságos em-
bernek is kellett lennie, hogy a megváltás művét elvégezhesse.
Közösséget vállalt a „világ elemei" alá vetett emberrel — ponto-
sabban: általa Isten vállalt közösséget vele —, mert csak így ve-
hette át a földi lét reánk méltán nehezedő terhét. Aki felette állt
a „világ elemeinek", hatalmuk alá adta magát, hogy akik rászol-
gáltak a „világ elemeinek" gyámkodására, szabadok lehessenek.
Amikor Isten Fia valóságos emberként megjelent, a törvény
alá került. Nincs igazuk azoknak a magyarázóknak, akik szerint
Pál ezzel nem mond többet és mást, mint hogy Jézus a zsidóság
tagjává lett. A törvény a Galata-levélben ennél sokkal súlyosabb
fogalom. Nem Isten Fia vállalta a Tóra terhét minden következmé-
nyével együtt, el egészen a kereszthaláláig.
A törvény említése váratlan fordulatot hoz a gondolatmenetbe,
hiszen a galatáknak nem sok közük volt a Tórához. Miért jelen-
tős mégis számukra, hogy Jézus a törvény alá került? Már az elő-
ző versben megfigyelhettük, hogy Pál magát is, aki pedig a Tóra
tisztelője volt, a „világ elemeinek" uralma alatt élők közé sorol-
ja. Az „elemek" rabságát tehát párhuzamba állítja a Tóra rab-
ságával, és viszont, mert mindkettőnek lényegéhez tartozik, hogy
megfosztja az embert az igazi szabadságtól. A törvény említése
azonban még ezen felül is megmutat valamit, ami a „világ ele-
meivel" kapcsolatban homályban m a r a d h a t : Isten a bűn miatt
helyezte gyámság alá az embert (3,23—24). Amikor Isten Fia a
törvény alá került, a Tóra terhével együtt a bűn terhét is magára
vette. Egészen idáig menően vállalta a közösséget az emberrel,
hogy az Isten fiainak szabadságát elnyerhessük.

198
 (5) Isten azzal a határozott céllal küldte el Fiát a világba, hogy
a törvény uralma alatt levőket megváltsa. A keresztyén szóhaszná-
latban általánosabb jelentéstartalmat hordozó „megváltani" igén
itt még átüt az eredeti kép: a rabszolga szabaddá lehetett, ha valaki
a megfelelő összeg lefizetésével „kiváltotta" megalázó helyzetéből.
Pál arra m á r az előbb rávilágított, hogy a „világ elemei" és a tör-
vény alá vetett ember helyzete semmiben sem különbözik a rab-
szolgáétól. Azt kell tennie, amire kényszerítik, és nincs mód arra,
hogy helyzetén változtasson. De szabaddá lehet — hangzik az
örömhír, — mert Isten Fia kifizette az árat érte. Szabadulásunk
árát pedig azzal fizette le, hogy vállalta a „világ elemei" és a tör-
vény alá vetett ember sorsát minden következményével együtt.
Szinte szó szerint így fogalmazta meg az apostol a megváltás tit-
kát 3,13-ban: „Krisztus megváltott minket a törvény átkától, úgy,
hogy átokká lett értünk."
De miért nem nyilvánított minket Isten minden további nélkül
szabadnak? Miért kellett Isten Fiának árat fizetnie szabadulásun-
kért? Pál és vele együtt az első keresztyének számára nem ki-
elégítő az a felelet, hogy Jézusnak azért kellett megjelennie eb-
ben a világban, és vállalnia a lét terhét, mert csak így tanúskod-
hatott Isten szeretetéről. Ök Isten szeretetén kívül tudtak Isten
igazságosságáról is. Isten ugyanis nem ok nélkül vetette az em-
bert a törvénynek és a „világ elemeinek" uralma alá. A bűn mi-
att tette ezt, hiszen az ember sorsának nemcsak áldozata, hanem
megrontója is, és mindaddig nem hárul el az akadály a szabadulás
útjából, míg a bűn számlája nincs lezárva. A szíve mélyén min-
den bűnös tudja, hogy vétkéért fizetnie kell. De Isten Fia helyet-
tünk megadta az árat. Magára vette a reánk nehezedő terhet, el
egészen a kereszthalálig. Így m á r nincs akadálya annak, hogy Is-
tenéi legyünk. A kiengesztelés szolgálata nem idejétmúlta ótesta-
mentumi csökevény. Nélküle nem mehetett végbe a megváltás
műve. De Isten szeretete is csak Krisztusnak értünk hozott, min-
_ ket helyettesítő áldozatában tárulhat fel előttünk a maga igazi
mélységében.
Isten Fia azért szabadított meg a törvény alá vetett életből, hogy
részesüljünk a fiúvá fogadásban. Pál tulajdonképpen kétfelől köze-
lít ugyanahhoz az eseményhez. Az istenfiúság méltósága csak üres
cím, ha még a törvény kényszere alatt élő rabszolgák vagyunk.
Viszont nincs mód a szabadulásra, ha Isten nem emel minket

199
fiaiként magához. Az apostol egy jogi életből vett kifejezéssel
rendkívül nyomatékossá teszi: Isten fiaivá adopció által, a fiúvá
fogadás kegyelmi aktusa révén leszünk (vő.: J n 1,12). Természet-
től fogva nem vagyunk fiai, és a magunk erejéből nem is lehe-
tünk azzá. Isten Krisztus kedvéért fogadott minket fiaivá, de mint
a fogadott fiú esetében is történik, felruház minket az igazi fiú
jogaival. Az Isten fiainak életéről, a fiúság tartalmáról most nem
szól bővebben Pál, de mindennél többet mond azzal, hogy nem
gyermekeket, hanem „fiakat" említ, mert ezzel az adoptált „fia-
kat" Isten Fiához kapcsolja. A helyzetünk Istennél azonos az Is-
ten Fiáéval. Ugyanabban a viszonyban vannak Istennel, mint ő,
ugyanabba a szolgálatba állnak bele, mint ő, és ugyanúgy része-
sei a végső diadalnak a bűn és halál hatalmai felett, mint ő. De
nem önmagukért, hanem érette, az ő nevében.
(6) Amikor Isten Jézus Krisztusért fiaivá fogadott minket, arról
is gondoskodott, hogy valóban fiaivá legyünk, Atyánknak tekint-
sük Öt, és szívesen cselekedjük akaratát. Mivel pedig fiak vagytok
— írja a galatáknak az apostol, aki a történtek után sem vitatja
el tőlük a kapott méltóságot, — Isten elküldte Fiának lelkét a mi
szívünkbe. Már az Ótestamentumban a Lélek (ruah Jahve) Isten
érintkezési módja a világgal. A Lélek által teremtette a káoszból
a világot, és Lelke által hozza el az eljövendő ú j világot is. „Nem
hatalommal és nem erőszakkal, hanem az én lelkemmel (cselek-
szem mindezt) — mondja a Seregek Ura (Zak 4,6). Pál azonban
Isten Fiának a Lelkéről beszél, a messiási üdvkor Jézus személyé-
hez kötött ajándékáról, amely Benne is lakozott és egyesítette őt
az Atyával, de a megváltás titkát feltárva az Atya felé fordítja
azokat is, akiket Isten fiává fogadott. A Lélek láttatja meg velük
Jézusban a törvény és a „világ elemei" terhét vállaló Isten Fiát,
és a Fiú áldozatában Isten bűntörlő irgalmát, (vö.: lKor 12,3!)
A Lélek elküldése az Isten szeretetének olyan megnyilatkozá-
sa, amely csítk Jézus elküldéséhez fogható. A két esemény szoro-
san kapcsolódik egymással. A Lélek elküldése Isten Fia küldeté-
sének következménye, csupán időben nem esnek egybe. Nem va-
lószínű, hogy amikor Pál a Lélek elküldésének nagy eseményé-
ről szól, a Lélek pünkösdi kiáradására gondol. Isten Fia lelkét a
mi szívünkbe küldte el — írja, a megajándékozottak közé tehát
a galatákat is besorolja, — ők pedig akkor kapták a Lelket, ami-
kor az apostol Jézust mint megfeszítettet hirdette közöttük

200
(3,1—5). A Léleknek ez a személyes, az ember szivét, lényének
központját megragadó munkája az evangélium hirdetéséhez kö-
tődik. Ehhez a szolgálathoz küldte el Isten az ő Fiának Lelkét.
A szívünkbe küldött Lélek pedig ezt kiáltja: Abba, Atyám! Ez
az erős érzelmi feszültséggel telített, szívből feltörő kiáltás a fiak
imádsága az Atyához, segítségért (Rm 10,12). Ki kiált, a Lélek,
vagy akinek a szívében a Lélek lakik? A Lélek által mi, és mi a
Lélek által (vö.: Rm 8,26—27). Szívünket veszi igénybe, s még-
sem azonosíthatjuk önmagunkkal. A Lélek m u n k á j a az emberben
megfejthetetlen titok. De hogy ő van munkában, az kitűnik ab-
ból a bizalmas megszólításból, amellyel a fiak fordulnak Istenhez:
Abba, Atyám! Mert ezt a bizalommal és szeretettel teli kiáltást
csak a Lélek tudja előhívni szívünkből, aki „kiárasztja Isten sze-
retetét a szívünkbe" (Rm 5,5). Sorsunk értelmetlensége, bűneink
vádja ajkunkra forrasztaná a kiáltást. De a Lélek a magát értünk
odaadó Isten Fiára mutatva meggyőz minket Isten minden félel-
met és kételyt eloszlató szeretetéről. Így már teljes bizalommal, a
meghallgatás bizonyos reménységében tudnak a fiak az Atyához
fordulni.
(7) Ügyhogy többé nem vagy rabszolga, hanem fiú — vonja le
Pál, a hasonlatra visszautalva, és minden egyes olvasóját szemé-
lyesen megszólítva, a végkövetkeztetést. A törvény és a „világ
elemeinek" hatalma nem szűnt meg, de többé nem kell senkinek
uralmuk alá vetve nekik kiszolgáltatottan élni. Akit Isten a Jézus
Krisztusba vetett hit alapján fiának fogadott, az hozzá tartozik.
Ha pedig Isten vele van, akkor ki lehet ellene (Rm 8,32)? Minden,
a jó és a rossz is javát szolgálja. Szabad lett Isten és jelebarátai
számára.
A fogadott fiú egyúttal örökös is. Elnyerte az Ábrahámnak tett
ígéretet (3,8). A 3,14 és 18. versei alapján az lehetett a benyomá-
sunk, hogy az örökség nem más, mint a Lélek ajándéka. Pál vi-
szont ebben a versben akkor beszél az örökségről, miután a fiúvá
fogadással kapcsolatban már szóba hozta a Lélek eljövetelét.
Ezért most nyilván tágabb értelemben használja az örökség kife-
jezést: Isten fiai helyet fognak kapni az ígéret igazi „földjén", Is-
ten eljövendő világában (Mt 25,34). A Lélek „áldásában" (3,14)
azonban máris jelen van és munkálkodik az eljövendő üdvkor.
A Lelket Isten fiai zálogul (Ef 1,14; 2Kor 1,22) és ízelítőül (Rm
8,23) kapták, előlegként a teljes örökségre.

201
 Mindez Isten által történt és fog megtörténni. Nem minden
szándék nélkül vetette Pál az „Isten által" kifejezést a gondolat-
menet végére. Mert nemcsak az örökséget kapjuk Tőle, hanem
már az az út is, amelyen az örökséghez hozzájutunk, kizárólag az
ő megmagyarázhatatlan szeretetének műve. Minden, ami megvál-
tásunkért történik, Tőle indul ki.

5. Maradjatok meg abban, amire eljutottatok!

(4,8—20)
4,8—20: (8) Hanem ti, akik egykor ugyan Istenről nem tudva,
olyan istenek szolgálatára adtátok magatokat, amelyek lényegük
szerint nem istenek 1 , (9) most 2 viszont megismertétek Istent, vagy
még inkább: Isten ismert meg titeket, miként fordulhattok ismét
a gyenge és szegény elemekhez 3 , akiknek ú j r a rabszolgái kívántok
lenni? (10) Kínosan ügyeltek napokra, hónapokra, időszakokra és
esztendőkre. 4 (11) Aggódom miattatok, nehogy valamiképpen hiá-
bavaló legyen, amit értetek fáradoztam.
(12) Legyetek olyanok, mint én, mert én is olyanná lettem,
mint ti 5 , testvéreim, kérlek titeket. Semmivel sem bántottatok
meg engem. (13) Ellenkezőleg, tudjátok, hogy testi erőtlenség
miatt 8 hirdettem első ízben 7 az evangéliumot nektek, (14) és ami
kísértést jelenthetett volna számotokra a testemben 8 , nem utáltá-
tok meg, és ki sem köptetek 9 , hanem úgy fogadtatok, mint Isten
angyalát, mint magát Jézus Krisztust. (15) Hol van hát a ti örven-
dezésetek? Mert tanúskodom mellettetek, hogy ha lehetséges lett
volna, a szemeteket kivájjátok és nekem adjátok 10 . (16) Ezért hát
ellenségetekké lettem, amikor az igazságot hirdetem nektek? 11
(17) Nem jól buzgólkodnak értetek, hanem el akarnak titeket sza-
kítani 12 , hogy érettük buzgólkodjatok. (18) Jó dolog a jóért buz-
gólkodni mindenkor, és nemcsak akkor, amikor ott vagyok kö-
zöttetek. (19) Gyermekeim, akikért ú j r a szülési fájdalmakat szen-
vedek 13 , míg Krisztus ki nem formálódik közöttetek 14 : (20) sze-
retnék azonban most nálatok lenni, és változtatni a hangomon 15 ,
mert bizonytalanságban vagyok felőletek.
1
Lényegük szerint nem istenek: Pál a galaták korábbi politeizmu-
s á n a k j e l l e m z é s é b e n n e m azt a p r ó f é t a i v o n a l a t k ö v e t i , amely a
b á l v á n y o k a t e m b e r á l t a l készített, t e h e t e t l e n b á b o k n a k t e k i n t e t t e
(Ézs 44,9—20; 46,5—7; Zsolt 115,4—8; H a b 2,19—20 stb.). Szerinte a

202
 p o g á n y o k á l t a l tisztelt i s t e n e k m ö g ö t t r e á l i s e r ő k h ú z ó d n a k m e g ,
a m e l y e k b e f o l y á s u k alatt t a r t j á k a b e n n ü k h í v ő k e t (vö.: l K o r 8,4—6;
10,0—20; 12,2). A pogányok t é v e l y g é s e a b b a n á l l t , hogy ezeket a m e g -
s z e m é l y e s í t e t t e r ő k e t t e k i n t e t t é k a végső v a l ó s á g n a k . „A t e r e m t m é n y t
i m á d t á k és s z o l g á l t á k a T e r e m t ő h e l y e t t " — í r j a P á l R m 1,25-ben.
2
Egykor — m o s t : Az apostol n e m egyszer él ( R m 3,21; 5 , 9 , - 1 1 ; 13,11;
2Kor 5,16; G a l 2,20; K o l 1,22 stb.) ezzel a m i n d e n bizonnyal ő s k e -
r e s z t y é n i g e h i r d e t é s i f o r d u l a t t a l (P. T a c h a u ) , h o g y k i f e j e z é s r e j u t -
t a s s a a z t a g y ö k e r e s eszkatológiai f o r d u l a t o t , a m e l y Jézus K r i s z t u s
á l t a l b e k ö v e t k e z e t t 3 G y e n g e és szegény e l e m e k h e z : Lásd: a 4,3-hoz
közölt 2. j e g y z e t e t . P á l ö s s z e f ü g g é s t állapít m e g a pogányok i s t e n e i ,
a „világ e l e m e i " é s a törvény k ö z ö t t . 4 Napok, hónapok, időszakok és
esztendők: A k e d v e z ő és k e d v e z ő t l e n n a p o k m e g k ü l ö n b ö z t e t é s e az
asztrológia s e g í t s é g é v e l h o z z á t a r t o z o t t a p o g á n y o k hitéletéhez. E r r e h i -
vatkozik Schmithals, amikor kétségbe vonja, hogy Galáciában judaista
t é v t a n í t ó k f o l y t a t t a k agitációt. P e d i g a „ n a p t á r k e g y e s s é g " a z s i d ó -
s á g r a Is j e l l e m z ő volt. Hogy eleget tehessenek a t ö r v é n y n e k , p o n t o s a n
k i k e l l e t t s z á m í t a n i u k , melyik n a p r a kell e s n i e a s z o m b a t n a k v a g y
m á s f o n t o s ü n n e p n e k (pl. a p á s k a ü n n e p n e k ) . A z égitestek e b b ő l a
célból t e r e m t e t t e k (lMóz 1,14). A z e m b e r i é l e t n e k t e h á t bele k e l l
i l l e s z k e d n i e a k o z m i k u s r e n d b e , m e r t az é g i t e s t e k j á r á s á t u g y a n ú g y
I s t e n t ö r v é n y e s z a b j a meg, m i n t a z e m b e r m a g a t a r t á s á t . Ezért a t ö r -
v é n y t i s z t e l ő k e g y e s „kínosan ü g y e l " az égitestek á l t a l megadott i d ő -
p o n t o k b e t a r t á s á r a . A k u m r á n i a k é s a j e r u z s á l e m i e k között f e s z ü l ő
ellentét egyik o k a é p p e n az e l t é r ő időszámítás v o l t . P á l t e h á t n e m
m i n d e n a l a p n é l k ü l v o n p á r h u z a m o t a „világ e l e m e i n e k " u r a l m a a l a t t
f o l y ó é s a t ö r v é n y a l á vetett é l e t között. 5 O l y a n n á lettem m i n t t i : a
m a g y a r á z ó k t ö b b s é g é n e k v é l e m é n y e szerint az a p o s t o l a r r a céloz,
hogy a m i k o r a n n a k i d e j é n a g a l a t á k között m e g j e l e n t , úgy élt, m i n t
ők, t e h á t n e m a z s i d ó t ö r v é n y e k s z e r i n t (vö.: l K o r 9,21-gyel). 6 T e s t i
erőtlenség miatt: a „ d i a " t á r g y e s e t t e l n e m k ö r ü l m é n y h a t á r o z ó i , h a n e m
o k h a t á r o z ó i e l ö l j á r ó , és ezért a „ d i ' a s z t h e n e i a n " - t n e m helyes í g y
f o r d í t a n i : „testi e r ő t l e n s é g e m b e n " . T ö b b e k k ö z ö t t Schlier, M u s s n e r
és L ü h r m a n n is a z o n az á l l á s p o n t o n van, hogy a g a l a t á k k ö r é b e n
végzett s z o l g á l a t r a a z apostol „ b e t e g s é g e m i a t t " k e r ü l t sor. T a l á n
P á l b e t e g s é g e á l l L u k á c s m e g j e g y z é s é n e k h á t t e r é b e n is. „(Pálék) á t -
m e n t e k F r i g i a és G a l á c i a f ö l d j é n , m i v e l a S z e n t l é l e k nem e n g e d t e
n e k i k , h o g y h i r d e s s é k az igét Á z s i a t a r t o m á n y á b a n . " (Csel 16,6) 7 Első
í z b e n : a „ t o p r o t e r o n " jelentése l e h e t „először" v a g y „első ízben", d e
l e h e t „ e g y k o r " is. H a a z első j e l e n t é s t vesszük a l a p u l , akkor P á l
ezzel a z i d ő h a t á r o z ó szóval l e g a l á b b kétszeri g a l á c i a i t a r t ó z k o d á s r a
u t a l . L e g u t ó b b L ü h r m a n n v o n t a k é t s é g b e , hogy a „ t o p r o t e r o n " ezt
jelentené. Szerinte „egykor"-nak kell fordítanunk. Ennélfogva n e m
t e k i n t h e t ő a L u k á c s á l t a l f e l t é t e l e z e t t második g a l á c i a i t a r t ó z k o d á s
(Csel 18,23) b i z o n y í t é k á n a k . 8 A m i kísértést jelenthetett volna s z á m o -
tokra a testemben: P á l m é g m i n d i g a betegségéről beszél, és a k i s s é
k ö r ü l m é n y e s m o n d a t s z e r k e z e t t e l a z t a k a r j a k i f e j e z n i , hogy betegségét
a g a l a t á k a z ó k o r i közhiedelem n y o m á n k ö n n y e n m e g s z á l l o t t s á g n a k ,

203
gonosz szellem m ű v é n e k f o g h a t t á k v o l n a fel, d e ezt nem t e t t é k . 9 Ki
s e m köptetek: a m o n d a t előbbi é r t e l m e z é s é n e k h e l y e s voltát t á m a s z t -
j a alá, m e r t a m á i g is élő b a b o n á s elképzelés s z e r i n t köpéssel l e h e t
v é d e k e z n i a gonosz szellem á r t ó s z á n d é k á v a l s z e m b e n . 10 H a l e h e t -
séges lett volna, a szemeteket kivájjátok és n e k e m adjátok: t ö b b m a -
g y a r á z ó is ú g y véli, hogy az a p o s t o l egy, m á r a z ókorban is g y a k o r i
szólást idéz, é s c s a k a n n y i t a k a r m o n d a n i , h o g y a galaták k é s z e k l e t -
tek volna é r t e mindent megtenni. Ha viszont kijelentését képletesen
é r t i , a k k o r n i n c s é r t e l m e a „ h a lehetséges l e t t v o l n a " f e l t é t e l e s m o n -
d a t n a k . E z é r t a m a g y a r á z ó k e g y része h a j l i k afelé, hogy P á l ezzel
a mondatával szembajára utal. Szembetegsége természetéről a z o n b a n
s e m m i b i z o n y o s a t sem m o n d h a t u n k . " A m i k o r az igazságot h i r d e t e m
nektek?: A p a r t i c i p i u m o s s z e r k e z e t (alétheuón) m i a t t a m o n d a t o t k é t -
f é l e k é p p e n l e h e t é r t e n i : a) U t ó l a g g o n d o l j á k úgy, hogy a m i k o r P á l
először h i r d e t t e közöttük a z igazságot, t u l a j d o n k é p p e n e l l e n s é g ü k
volt. b) A l e v é l í r á s á n a k i d e j é r e lett e l l e n s é g ü k k é , m e r t az i g a z s á g o t
szólja n e k i k . M i n d k é t é r t e l e m belesimul a g o n d o l a t m e n e t b e . 12 El
akarnak titeket szakítani: A z „ e k k l e i n " é r t e l m e p o n t o s a n : k i z á r n i . Á t -
v i t t é r t e l e m b e n : közösségből k i r e k e s z t e n i . A k i f e j e z é s kissé n e h é z -
kes, m e r t a z ellenfelek P á l t ó l a k a r j á k e l t á v o l í t a n i a g a l a t á k a t , n e m
pedig a m a g u k közösségéből k i z á r n i . Vagy t a l á n a különös s z ó m e g -
v á l a s z t á s á b a n egy előttünk m á r é r t h e t e t l e n c é l z á s r e j l i k ? E s e t l e g az
egyház s z ó v a l v a l ó e g y b e c s e n g é s e m i a t t d ö n t ö t t P á l a m e l l e t t a z ige
m e l l e t t (ekklészia-ekkleiszai) (Schlier), h o g y így juttassa k i f e j e z é s r e :
h a tőle e l s z a k í t j á k őket, a z egyház t e s t é b ő l s z a k a d n a k ki. 13 Újra
szülési fájdalmakat szenvedek: N e m p u s z t a h a s o n l a t , hiszen a z apos-
toli szolgálat á l t a l Isten „ ú j j á a k a r j a s z ü l n i " az embert. ( L á s d : 6,15;
l K o r 14—15.) 14 Közöttetek: a z „en h ü m i n " e g y a r á n t lehet „ b e n n e t e k "
és „ k ö z ö t t e t e k " is. Az u t ó b b i v á l t o z a t m e l l e t t szól az a m e g f o n t o l á s ,
hogy P á l a z egyes k e r e s z t y é n t n e m m a g á n e m b e r n e k , h a n e m K r i s z t u s
t e s t e t a g j á n a k t e k i n t i (vö.: l K o r 12,12; Fii 2,1—5), és az e g y h á z t a g j a i
csak kölcsönös szolgálataik r é v é n „ á b r á z o l h a t j á k ki K r i s z t u s t " . 15 Vál-
toztatni a hangomon: S z i n t e m i n d e n m a g y a r á z ó m á s k é n t é r t i Pál
szavait. A m e g o l d á s o k a t h á r o m t í p u s b a s o r o l h a t j u k : a) A k e m é n y sza-
v a k u t á n szelídebben s z e r e t n e szólani h o z z á j u k (Sieffert, Oepke,
Lightfoot é s mások), b) É l ő s z ó v a l s z e r e t n e szólni h o z z á j u k , m e r t eb-
ben az e s e t b e n az a d o t t h e l y z e t h e z t u d n a i g a z o d n i (Lagrange, S c h l a t -
ter, K a h l e r ) , c) Schlier k ü l ö n v é l e m é n y e : a n g y a l o k n y e l v é n s z e r e t n e
v e l ü k beszélni, hogy f e l o l d j a ő k e t az igézet alól. — Az ö s s z e f ü g g é s a
m á s o d i k v á l t o z a t mellett szól.
*

a) A törvény útja visszavisz az „elemek" rabságába

(8—11) A most következő négy vers szóhasználatában, de tar-
talmi tekintetében is szorosan kapcsolódik az előző szakaszhoz.
Már ott a pogány származású galaták helyzetét tartotta szem előtt

204
az apostol, és az ő szempontjából fogalmazta meg az evangéliu-
mot: Krisztus által Isten fiává fogadott titeket, és ezáltal felsza-
badultatok a „világ elemeinek" rabsága alól. De hogyan kell meg-
ítélni ennek az evangéliumnak alapján azt az új helyzetet, amely
a törvény megtartását követelő tévtanítók fellépésével alakult ki
a galáciai keresztyének között? Pál kimutatja, hogy az emberi
életre gyakorolt hatásuk szempontjából nincs különbség a po-
gány istenségek, a „világ elemei" és a törvény követelései között.
Ennélfogva a galaták, amikor a törvény útját választják, a hitre-
jutásuk előtti állapotba zuhannak vissza. Fájdalmas irónia érző-
dik ki a sorokból: A galaták azt hiszik, hogy nagy lépést tesz-
nek előre a teljesebb keresztyén élet irányába, valójában azon-
ban mindent kockára tesznek.
(8—9) Pál arra a nagy változásra emlékezteti a galáciai keresz-
tyéneket, amely az általa hirdetett evangélium nyomán ment vég-
be életükben. A Jézus Krisztus által bekövetkezett nagy üdvös-
ségtörténeti fordulat az apostol szolgálata révén határkővé lett
az ő számukra is.
A fordulat lényegét Pál a legdöntőbb ponton (4,6!), az istenisme-
ret terén létrejött változásban ragadja meg. Azelőtt nem tudtak
Istenről. Hiányzott belőlük az az istenismeret (daat Jahve), amely-
nek a zsidóság (Jer 10,25; Zsolt 79,6) és a keresztyénség (IThess
4,5; Csel 17,30) Isten kegyelméből birtokába jutott. Tévelygésük-
ben azután olyan istenek szolgálatára adták magukat, amelyek
lényegük szerint nem istenek. Pogány mivoltukban n e m váltak
istentelenné, sőt nagyon is vallásos emberek voltak, csakhogy a
Teremtő helyett a teremtményt tisztelték (Rm 1,25), és tekintet-
ték a végső valóságnak. Mert „a világ a maga elemi erőivel, ki-
védhetetlennek látszó törvényszerűségeivel és végzetszerűségével,
parancsolóan és sokatígérően, isteni tiszteletet követelt a maga
számára" (Schlier). Célt tévesztett vallásosságuk súlyos következ-
ményeket vont maga után. Mivel a világ különféle jelenségeit is-
teni jelleggel ruházták fel, hatalmuk alá vetették magukat, rette-
gő és készséges rabszolgáikká lettek. A világ formálta őket, és
nem ők a világot (vö.: Rm 1,26—30). (Pál ítélete a pogány vallá-
sosságról sok tekintetben egybecseng a vallástudomány megálla-
pításaival, de a természet- és emberimádat kialakulását az igaz
istenismeret hiányára vezeti vissza.)
A galaták egykor ugyan tudatlanságban voltak Isten felől,

205
most viszont, amikor Jézus Krisztussal ú j korszak kezdődött az
üdvösség történetében, és ennek h í r e az apostol szolgálata révén
hozzájuk is eljutott, megismerték Istent. Mire gondol Pál? Bizo-
nyosan nemcsak a r r a , hogy a galaták belátták az egyistenhit iga-
zát a pogány többistenhittel szemben. Az Isten megismerése az
Ótestamentumon nevelkedett ember számára sokkal többet jelent
puszta értelmi aktusnál, belátásnál. Mivel tudja, hogy Isten is
csak úgy ismerhető meg, mint embertársunk: személyes kapcso-
lat, érintkezés révén. Lénye akkor t á r u l fel előttünk, amikor ö
kiválaszt, megszólít, megítél és megszabadít minket, mi pedig
U r u n k n a k valljuk és szolgáljuk ö t (lMóz 18,19; 2Móz 33,12 stb.).
Pál kijelentését csak ebben az összefüggésben é r t h e t j ü k meg.
A galaták között a n n a k idején u g y a n Jézus Krisztust hirdette,
mégpedig mint megfeszítettet (3,1). De a Megfeszítettben maga az
élő Isten lépett a galaták életébe, az ö szeretete ragadta meg őket,
és adott új irányt életüknek. Ez a minden akadályt leküzdő sze-
retet győzte meg őket arról, hogy a Jézus Krisztus A t y j a az egye-
dül igaz Isten, s vele szemben n e m t u l a j d o n í t h a t n a k semminek a
világon „isteni lényeget".
Ezért látja szükségesnek az apostol a galaták istenismeretéről
mondottakat kiegészíteni, sőt helyreigazítani: sokkal inkább arról
v a n szó, hogy Isten ismert meg titeket. Bármilyen fontos szerepe
is van életükben a helyes istenismeretnek, hitük a l a p j á v á mégsem
tehetik. Minden azon fordult meg, hogy Isten kapcsolatba lépett
velük (ismeri őket), kiválasztotta és fiaként szereti őket (Rm
8,30; lKor 8,3). Még a helytálló istenismeret is töredékes, s csak
annyit ismerhet m e g Istenből, amennyit Ö felfed önmagából.
M a j d amikor színről színre l á t j u k ö t , fog eltűnni minden kínzó
kérdés és homály az Isten ismeretéből (lKor 13,12). De addig is
bizonyosak lehetünk afelől, hogy Isten nemcsak tökéletesen is-
mer, hanem meg n e m érdemelt szeretettel szeret is minket.
Mivel Isten m á r megajándékozta a galáciai keresztyéneket az ő
ismeretével, megfoghatatlan, hogy most mégis ú g y tesznek, m i n t -
ha meg sem ismerték volna Istent. Pál ugyanazzal a megdöbbent,
hitetlenkedéssel vegyes csodálkozással, mint 1,6-ban, teszi fel a
kérdést a g a l a t á k n a k : miként fordulhattok ismét a gyenge és sze-
gény elemekhez, akiknek újra rabszolgái akartok lenni? Nem vá-
dolja őket bálványimádó m ú l t j u k felelevenítésével. Ezt a lépést

206
még nem tették meg. De ha az „elemeket", ezeket a világ életét
meghatározó erőket és törvényszerűségeket most már nem is t a r t -
j á k „lényegük szerint isteneknek", mégis ugyanazzal a várakozással
és félelemmel fordulnak f e l é j ü k , és ugyanolyan rabszolgai alázat-
tal igyekeznek igazodni hozzájuk, mint amikor még istenként tisz-
telték őket. Pál gyenge és szegény elemeknek nevezi a g a l a t á k
szemében ismét oly jelentősnek tűnő világformáló erőket. N e m
mintha elvesztették volna h a t a l m u k a t és befolyásukat a világban.
Azért gyengék és szegények, mert sem megadni, sem elvenni nem
tudják azt az új és gazdag életet, amelyet Isten ajándékoz Jézus
Krisztusban a benne hívőknek. S a galaták most újra készek
mindezt tőlük várni, és azért a vak reményért az Isten f i a i n a k
szabadságát kockára tenni.
(10) ö n k é n t e l e n ü l is felmerül a kérdés: az „elemek" vonzásába
kerültek-e valóban a galáciai keresztyének, vagy csak Pál jellem-
zi így a bekövetkezett változásokat? Nem egy írásmagyarázó azon
a véleményen van, hogy csakugyan az „elemek" tiszteletének ú j -
raéledéséről volt szó Galáciában. Mussner szerint a galaták a t é v -
tanítók által támasztott követelményeket pogány múltjuk h a t á -
sára minden további nélkül összhangba hozhatták az „elemek"
kultuszával. L ü h r m a n n viszont a r r a gondol, hogy maguk a t é v -
tanítók hivatkoztak az „elemekre" tanításuk alátámasztására. De
akik így ítélik meg a helyzetet, nem ismerik fel az apostol g o n -
dolatmenetének irányát, nem veszik észre mondatainak élét.
Nem, Pál most is azokat t a r t j a szem előtt, akiket kezdettől
f o g v a : a Tóra előírásait a g a l a t á k r a erőltető tévtanítókat és a n e -
kik engedő galáciai keresztyéneket, ő tesz egyenlőségi jelet a tör-
vény előírásaihoz való ragaszkodás és a „világ elemeinek" szol-
gálata, sőt az „elemek" szolgálatán keresztül tulajdonképpen a
pogány bálványimádás közé is. Mert hát azok, akik kínosan
ügyelnek napokra, hónapokra, időszakokra és esztendőkre, h o g y
hétköznapjaikat és ü n n e p n a p j a i k a t a törvény előírásai szerint az
égitestek járásához igazítsák, n e m ugyanúgy r a b j a i - e ennek a vi-
lágnak, mint a „világ elemeihez" igazodó, vagy világ erőit isteni
lényeggel felruházó pogányok? Az apostol nem esik túlzásba, és
nem csap vaklármát, mint ahogy Mussner állítja. Az evangélium
szemszögéből nézve ugyanis teljesen mindegy, hogy mi csorbítja
meg Isten fiainak szabadságát, a világ erőviszonyai-e vagy a tör-
vény előírásai. A törvény, pedig Isten szent a k a r a t á t tükrözi, ép-

207
 penúgy gúzsba köti az embert, mint a b ű n és a halál (E. Schwei-
zer).
A galaták sok keresztyénhez hasonlóan n e m veszik észre, hogy
milyen veszedelmes lejtőre kerültek, a m i k o r a keresztyén élet lé-
nyegét a t ö r v é n y megtartásában vélték megtalálni. Először is:
mert aki a t ö r v é n y lőírásaira ügyel, n e m szabad a f e l e b a r á t j a
szolgálatára (vö.: Jézus összeütközését a törvényhez ragaszkodó
kegyességgel, Mk 2,18—3,6 és párh.). „Ha egy nap, egy hónap,
egy ünnepi időszak vagy egy esztendő sem kezdődhet el anélkül,
hogy az e m b e r a velük kapcsolatos előírásokat mérlegelje és
szemmel t a r t s a " (Schlier), miként f o r d í t h a t n a figyelmet segítség-
re szoruló e m b e r t á r s á r a ? Másodszor: m e r t aki a törvény ú t j á r a
lép, ismét a maga teljesítményeit helyezi előtérbe, és leveszi te-
kintetét Krisztusról, t e h á t lelép a kegyelem talajáról. Ha pedig
valakinek ú j r a a saját üdvössége válik a legfőbb gondjává, nem
tud felszabadultan törődni másokkal. H a r m a d s z o r : mert aki a tör-
vény a l a p j á n a k a r j a elfogadtatni magát Istennel — és ez talán a
legfontosabb összefüggés —, sohasem t u d h a t j a , mire számíthat
Istennél. N e m tud gyermeki bizalommal kiáltani az Atyához, s
ezért úgy érzi, ki van szolgáltatva körülményeinek. Ha valaki
nem tudja Krisztus kezéből venni istenfiúi méltóságát, menthetet-
lenül rabjává lesz ismét a „gyenge és szegény elemeknek". Ezért
nem túloz Pál. A gyanútlan galatákat r á kell ébresztenie a tör-
vénnyel való kacérkodás veszélyeire. Hiszen ők azt hiszik, hogy
egy f o k k a l előbbre j u t o t t a k azon az úton, amelyre Pál állította
őket a n n a k idején, de valójában a pogányság szintjére zuhan-
nak vissza.
(11) Ez a kilátás szorongással és aggodalommal tölti el az apos-
tolt. Félő, hogy valamiképpen hiábavaló lesz, amit értük fárado-
zott. Mert n e m volt k ö n n y ű áttörnie az evangélium világosságá-
val a bálványimádás sötétségén, és elvezetnie őket Jézus Krisztus
által az Isten fiainak szabadságára. Hogy ez milyen k e m é n y fá-
radozást jelentett számára, abból a következő sorok sejtetnek va-
lamit. Most mindez a fáradozás kárbavész, ha a galaták n e m ma-
radnak m e g a kegyelem talaján. A g a l a t á k k a l együtt viszont apos-
toli létének értelme is veszélybe kerül (Gal 2,2; Fii 2,16; IThess
3,5; Csel 20,24).

208
b) Krisztusnak újra ki kell ábrázolódnia a galaták között

(12—20) Amint láttuk, a galáciai keresztyének készek lemondani

a kegyelmi a j á n d é k k é n t kapott istenfiúi méltóságukról, bár ab-
ban a hitben élnek, hogy egy fokkal előbbre lépnek a hit ú t j á n , és
most kezdődik igazán az ú j élet számukra. Ezért emlékezteti Pál
őket arra az időre, amikor először hirdette közöttük Krisztust,
mégpedig mint megfeszítettet (3,1). Akkor még szó sem lehetett
a törvény megtartásáról, hiszen pogányok voltak, és Isten mégis
fiaivá fogadta őket Jézus Krisztusért. Ezt azon lehet jól lemérni,
ahogyan befogadták az apostolt, pedig egyáltalán nem keltett le-
nyűgöző benyomást. A keresztyén ember élete az idők során gaz-
dagodhat tapasztalatokban, megerősödhet a szolgálatban, szilár-
d a b b lehet reménysége, de helyzetének alapképlete Isten és em-
berek előtt nem változik: élete végéig Krisztusért kegyelmet
nyert bűnös marad.
Olyan melegséggel és egyúttal fájdalommal emlékezik és em-
lékeztet Pál, amit csak az érezhet, aki nehéz körülmények között,
váratlanul kapta őket a j á n d é k b a Istentől. A szaggatott fogalmazás
is ezt érzékelteti. De most sem s a j n á l j a a fáradságot azért, hogy
ismét olyanná tegye őket, mint első találkozásuk idején voltak.
(12a) Legyetek olyanok, mint én, mert én is olyanná lettem,
mint ti, testvéreim — kérleli Pál a galáciai keresztyéneket, szemé-
lyét is latba vetve az ügy érdekében. Mint nem egy alkalommal
( l K o r 4,16; 11,1; Fii 3,17; IThess 1,6; 2Thess 3,7—9), most sem
riad vissza attól, hogy önmagát állítsa követendő példaként a
gyülekezet elé. Nem az erkölcsi feddhetetlenségére hivatkozik.
Benne azt az embert kell követniük, aki mer következetesen ke-
gyelemből, hit alapján élni. Mert amikor hozzájuk ment, olyanná
lett, mint ők: a Tóra nélkül élő pogányok közt törvény nélkülivé
lett, noha nem függetlenítette magát Isten törvényétől, hanem
Krisztus törvényéhez igazodott, hogy megnyerje őket (lKor 9,21).
Szabad volt az ő számukra. Zsidó létére is volt bátorsága félreten-
ni a Tóra óvóintézkedéseit a pogányokkal való érintkezésben.
Nem zárkózott el előlük kegyes gőggel, nem félt leülni velük egy
asztalhoz, azt enni, amit elé r a k n a k (2,15—19). N e m t a r t o t t attól,
hogy a pogány életmód m e g r o n t h a t j a őt. Csak azt az embert lát-
ta bennük, akiket Krisztus éppen úgy újjáteremthet, mint ahogy
őt is újjáteremtette. Ha n e m így gondolkodott volna, az evangé-

11 209
lium soha n e m jut el hozzájuk. Ne t ö r e k e d j e n e k tehát a törvény
alapján álló, de önhittséghez és elzárkózáshoz vezető kegyességre,
hanem legyenek olyanok mint Pál, aki szabaddá lett a szeretetre
és szolgálatra.
(12b—14) De az első találkozás alkalmával a galaták még olya-
nok voltak, m i n t ő. A szeretet nyíltságával közeledő apostolt ők is
minden f e n n t a r t á s nélkül befogadták. Semmivel sem bántották
meg őt. P e d i g ha akkor is úgy gondolkoztak volna, mint most, bi-
zonyára elutasítják. A t ö r v é n y mércéjét alkalmazva n e m gondol-
ták volna, hogy Istennek különleges oltalom alatt álló követe ő.
Hiszen ők is jól t u d j á k , hogy testi erőtlenség miatt kényszerült
megszakítani ú t j á t Galáciában, és így kerülhetett sor arra, hogy
első ízben hirdesse az evangéliumot nekik. Micsoda ellentmondás!
Olyan ember szól Krisztus szabadító szeretetéről, aki maga is
betegség foglya. Pál betegsége mégsem lett hitük akadályává.
Démoni megszállottsággal is m a g y a r á z h a t t á k volna, és így az ő
testi állapota kísértést jelenthetett volna számukra, de betegségét
nem u t á l t á k meg és ki sem köptek, m i n t máskor, amikor gonosz
rontástól tartottak. Sőt, úgy fogadták őt, mint Isten angyalát,
mint m a g á t Krisztus Jézust. A beteg e m b e r b e n felismerték Isten
küldöttét, s ami még ennél is több: ugyanazzal a tisztelettel és
hálával tekintettek rá, m i n t szabadítójukra, Jézus Krisztusra (Mt
10,40; Fii 17).
Miért éppen a betegsége által kiváltott hatásra emlékezteti az
apostol olvasóit? Milyen tanulságot r e j t magában a törvény igá-
ját felvenni készülő galaták számára az a fogadtatás, amelyben
egykor részesítették őt? Kétségkívül azt kívánja ezzel bebizonyí-
tani nekik, hogy akkor még jól értették a megfeszített Krisztusról
szóló evangéliumot (3,1). Megsejtették, hogy a „küldött nem lehet
nagyobb a küldőnél" (Jn 13,16). A közéjük érkezett apostol Urá-
nak sorsában osztozik. Jézus lemondott az isteni létforma őt meg-
illető védettségéről, és vállalta az emberi lét és a törvény terhét
(4,4) a bűnösökért egészen a kereszthalálig. Tehát nem mindenkit
térdrekényszerítő hatalommal, hanem mindent vállaló szeretet-
tel közelít a bűnös e m b e r felé. Ez a szeretet vonzotta ellenállha-
tatlanul a pogány galatákat is. De lehet-e erről a szeretetről min-
den bajtól védetten, hatalmi helyzetből tanúskodni? „A mi kin-
csünk cserépedényekben van — írja P á l 2Kor 4,7-ben — hogy (az
evangélium) rendkívüli erejét Istennek tulajdonítsuk." A „cserép-

210
edény" apostol (vö.: 2Kor 11,23—33) nemhogy taszította volna a
galatákat, hanem i n k á b b bizalmat ébresztett bennük Isten és az ő
küldöttje iránt. Mert csak Isten szorongató szeretete vehette rá
az apostolt, hogy betegen is a galaták sorsát h o r d j a szívén. A
törvény azt sugallja, hogy mindenki k a p j a azt, amire rászolgált.
Ha a galaták erre a h a n g r a hallgatnak, borzadva fordulnak el az
átoksújtotta embertől. De Jézus Krisztus a törvény r e n d j e helyé-
be a kegyelem r e n d j é t állította. Ez volt az egyetlen esélyük a po-
gány galatáknak arra, hogy Isten fiaivá lehessenek, és ők ezt meg
is ragadták.
(15—16) Pál attól t a r t , hogy a galaták m á r nem azok, akik az-
előtt voltak. Hol van hát a ti örvendezésetek? — próbálja őket el-
gondolkodtatni és észretéríteni. Akkor boldognak m o n d t á k magu-
kat („makariszmosz"!), hogy k ö r ü k b e n t u d h a t t á k őt. Nemhogy
utálkozva fordultak volna tőle el, h a n e m hálából az életüket
ú j j á t e r e m t ő evangéliumért mindent készek voltak megtenni, hogy
segíthessenek a beteg apostolon. Ö maga tanúskodik mellettük:
ha lehetséges lett volna, a szemüket kivájják és neki adják. Nyil-
ván valami szembaj kínozhatta. Hogy milyen természetű szem-
betegségről lehetett szó — egyes magyarázók fokozott lelki ér-
zékenységből eredő vakságra gondolnak (Csel 9,8?) — ebben az
összefüggésben nem fontos. Pál csak emlékeztetni a k a r j a őket:
akkor a szeretet még kölcsönös volt közöttük.
Most viszont már n e m tudnak jó lélekkel gondolni rá. A tév-
tanítók hatására bizalmatlanok lettek iránta. Talán elhallgatta a
teljes igazságot, és nem tanított helyesen a törvényről, amikor kö-
zöttük j á r t . Időközben ők is forgatták az Ószövetséget, és most
más megvilágításban l á t j á k Isten akaratát. Lehetséges, hogy le-
velét is m a j d ezzel a gyanakvással fogadják, m i n t h a nem tiszta
szándékkal, hanem féltékenységből vagy hatalomvágyból köze-
ledne hozzájuk. Hát ellenségetekké lettem, amikor az igazságot
hirdetem nektek? — p r ó b á l j a őket Pál jobb belátásra bírni. Az
az igazság, amelyet egykor hirdetett közöttük, és most is képvisel,
a megfeszített Krisztus és Istennek benne felkínált minden em-
bernek szóló, feltételekhez nem kötött kegyelme. A jeruzsálemi
apostoli gyűlésen is azért küzdött, hogy ez az igazság sértetlenül
m e g m a r a d j o n a pogányok, többek között a galaták számára is
(2,5). De lehet-e ellenségnek tekinteni azt, aki egyedül az ő üd-
vösségüket t a r t j a szem előtt?

14· 211
 (17) Ha valaki ellenségük, a k k o r az őket megkörnyékező tév-
tanitók azok. Mert aki az üdvösséget a törvény betöltésének felté-
teléhez köti, és így megfosztja őket az üdvösségüktől, nem lehet
j ó a k a r ó j u k , még h a nem is vezeti őket gonosz szándék, és ráadá-
sul teljes odaadással szentelik m a g u k a t a vélt igazság ügyének.
A látszat ne tévessze meg a gyülekezeteket. Nem jól buzgólkod-
nak értetek — figyelmezteti őket az apostol. Nem feltétlenül jó
ügy az, amit buzgósággal és odaadással szolgálnak. A tévtanítók
mindig f a n a t i k u s a k (vö.: Kol 2,4).
Pál szerint azzal a rejtett szándékkal buzgólkodnak, hogy a
galáciai keresztyének elszakadjanak tőle, és az ő b ű v k ö r ü k b e ke-
r ü l v e érettük buzgólkodjanak. N e m a galaták iránti szeretet dol-
gozik tehát b e n n ü k , hanem az önző nagyravágyás. Szeretnének
a figyelem középpontjába kerülni, és nagyobb jelentőségre szert
tenni közöttük, — magukat szeretik és nem a n y á j a t (vö.: Mt
7,15; J n 10,12; l T i m 6,5). Mussner úgy véli, hogy Pál rosszindu-
l a t ú a n állítja be ellenfeleit, m e r t azok ki a k a r j á k vonni a gyüle-
kezeteket az ő befolyása alól. Pedig Pál nem jár messze az igaz-
ságtól. Az érdemeikre építő törvényeskedők számára mindig igen
becses az a tekintély, amellyel híveik övezik őket. Pálnak hívei
elvesztése, még ha f á j n a is neki, különben sem ejtené kétségbe.
A filippibelieknek ugyanis ezt í r j a : „Némelyek irigységből és ösz-
szeférhetetlenségből hirdetik a K r i s z t u s t . . . de mit számít ez?
Csakhogy minden módon, a k á r színleg, akár őszintén a Krisztust
hirdettessék." (2,15—18). Most viszont arról van szó, hogy a ve-
télytársak nem Krisztust hirdetik! Ha az apostoltól elszakítják,
Krisztustól is elvonják a gyülekezeteket, hogy a törvényt állít-
sák életük középpontjába.
(18) A buzgóság önmagában n e m kárhoztatható. A Krisztus ál-
tal kegyelmet n y e r t hivő e m b e r n e k is szívből és odaadással kell
szolgálnia m i n d e n jó ügyet. N e m azért, hogy ezzel Istent meg-
n y e r j e magának, hanem m e r t „Krisztus szeretete szorongatja"
(2Kor 5.14), m e r t hálaadósságát valamiképp le szeretné róni. Jó
dolog a jóért buzgólkodni — inti Pál a galatákat. A jóban legye-
nek buzgók, n e a tévtanítók körülrajongásában. Mindenkor, és
nemcsak akkor, amikor ott van közöttük. Amíg ő közöttük volt
— ezt tanúsíthatja, — buzgók voltak a jóban, ö r ö m m e l hallgatták
az evangéliumot, teljes bizalommal hagyatkoztak Krisztusra, és
megújult szívük szeretetével fordultak a beteg apostol felé. De

212
 ennek így kellene lennie mindenkor. Akkor is, amikor ő nincsen
körükben. Talán másképp alakultak volna a dolgok Galáciában,
ha nem kellett volna elhagynia őket. A megmaradás a jóban vi-
szont nem függhet személyektől. Istenhez tartoznak, a Lélek ve-
zetése alatt állnak, s ezért tőle függetlenül is fel kellett volna is-
merniük a hamis hangot a tévtanítók által hangoztatott nézetek-
ben.
(19) Pál azonban nem érdemük szerint bánik a hűtlenekkel és
ingadozókkal. N e m tud beletörődni abba, hogy a galaták elveszít-
sék, amit egyszer m á r az ő szolgálata révén elnyertek. Felelősnek
érzi magát értük, mert lelki gyermekeinek t e k i n t i őket, akikért
újra — micsoda ellentmondás! — szülési fájdalmakat kell szen-
vednie, míg Krisztus ki nem formálódik közöttük. Ε mögött a
szemléletes és erőteljes kijelentés mögött az a felismerés húzódik
meg, hogy az „ ú j ember", „az ú j teremtés" (6,16), aki hitből él
szeretetben (5,6), n e m a régiből alakul ki, mintegy kibontakoztat-
va önmagából a m á r addig is b e n n e szunnyadó jót (vő.: J n 3,5). A
bűnös és Istennel meghasonlott (szarksz!) régi ember nem képes
gyökeres változásra. Egyedül a Teremtő teremthet újjá a megfe-
szített Krisztusról hirdetett evangélium által (lKor 4,14—15).
Ezért kell Pálnak, mint egykor (3,1), újra kiformálni a gyüleke-
zet előtt Krisztus Jézust, mégpedig mint megfeszítettet, és m i n -
dent megtennie azért, hogy Krisztus ismét elfoglalhassa az őt
megillető helyet hitükben és életükben. A feladat megvalósítása
rendkívül nehéz, valósággal szülési f á j d a l m a k a t jelent számára.
A Krisztus keresztjével és a b e n n e felkínált üdvösséggel szem-
ben még a keresztyén emberben is megnyilvánuló értetlenség és
hitetlenség leküzdése, — mint a levél is bizonyítja — az apostol-
tól teljes lelki és szellemi erőbevetést igényel.
(20) Pál tisztában van azzal, hogy a levél nem a legalkalmasabb
eszköz az említett cél elérésére. A személyes jelenlétet nem pó-
tolhatja. Távolból nehéz nyomon kísérni és megítélni az esemé-
nyeket, de még nehezebb lassan j á r ó levél ú t j á n még időben a
helyzetnek megfelelő választ és ú t m u t a t á s t megadni. Ezért sze-
retne most a galatáknál lenni, és változtatni a hangján, aszerint,
ahogy a helyzet megkívánja. Mert bizonytalanságban van felőlük
(4,11!) és nem t u d j a , hogy levele n e m fog-e túl későn érkezni hoz-
zájuk. Vajon sikerül-e még ú j r a világra hozni lelki gyermekeit?
*

213
 Ezzel a nyitva hagyott kérdéssel zárul a levél törzsét alkotó
nagyívű szakasz. Az apostol felvázolta az üdvösség történetének
legfőbb állomásait, és b e m u t a t t a , hogy Isten miként állítja hely-
re a megromlott viszonyt közte és az emberiség között. Szerete-
tétől indíttatva, szabad elhatározásból m á r Ábrahámnak ígéretet
tett a viszony rendezésére, és Jézus Krisztusban ígéretét valóra
is váltotta. Azáltal, hogy Krisztus magára vette a bűn t e r h é t és
átkát, szabaddá tette az u t a t Istenhez, és érette Isten mindenkit
szeretett fiává és az üdvösség örökösévé fogad, aki a felkínált le-
hetőséget hittel megragadja. Az új viszony alapja tehát: Egyedül
Krisztusért, kegyelemből, hit által. Ezt az ú j viszonyt pecsételi
meg Isten Lelkének ajándékával. Mivel mindez egyedül hit alap-
ján lehet a mienk, személyválogatás nélkül szabad az út m i n d e n -
ki számára Istenhez. A t ö r v é n y csak átmenetileg állt Isten és az
ember közé, és csak egy időre oszthatta meg az emberiséget. Ha
viszont a galaták ú j r a a t ö r v é n y alapján a k a r j á k rendezni viszo-
n y u k a t Istennel, mindent elveszítenek. A törvény elválasztja őket
Istentől, és megfosztja őket az Isten fiainak szabadságától. Pedig
a szabadság Isten fiainak a lételeme. Ezt a k a r j a az apostol a kö-
vetkező szakaszban megértetni olvasóival.

214
 V. ISTEN GYERMEKEI SZABADOK
4,21-5,12

Az Isten fiaivá fogadtatásunk örömhíre u t á n Pál „az egyetlen

evangélium" (1,7) igazságának egy másik, el nem hanyagolható
tartalmi elemére teszi a hangsúlyt: Isten gyermekei szabadok a
Jézus Krisztus által. A szabadság motívuma m á r többször a fel-
hangzott az eddigiek során (2,4; 4,3—7; 4,9) de önálló témává most
válik. Az Isten gyermekeinek szabadságára az apostol más leve-
leiben is találhatunk utalást (Rm 13,8; Kor 9,19). Mégis ilyen
nyomatékosan és alaposan csak a Galata-levélben fejti ki, hogy
a szabadság Isten gyermekeinek lételeme, ami nélkül nem is le-
hetnének Isten gyermekei. A keresztyénség gyakran elfeledke-
zett az evangéliumnak erről a vonatkozásáról. Luther volt az, aki
hasonló bátorsággal mert szólni róla a „Keresztyén ember szabad-
ságáról" című iratában.
Oepke szerint az a benyomása támadhat az embernek, hogy az
apostolnak csupán egy ú j érv jutott eszébe az eddig mondottak
alátámasztására. Ennek ellene mond a mondanivalónak az
előző szakaszok tagolását pontosan követő felosztása. Pál ú j , a
többivel egyenértékű gondolatmenetet indít el és fejt ki a kö-
vetkezőképpen: Először ismét az Ószövetségre hivatkozik, p o n -
tosabban az Ábrahámhoz kapcsolódó hagyományra. Ábrahám két
asszonyát, a rabszolga Hágárt és a szabad feleséget, Sárát állítja
szembe egymással, hogy az általuk szült gyermekek különböző
sorsával jellemezze a törvény szolgáinak és az ígéret szabad g y e r -
mekeinek életét (4,21—31). Ezután tér rá az evangéliumi állás-
pont ismertetésére (5,1—6), m a j d ismét a galatákhoz fordul, és

215
óvja őket a tévtanítók kovászától (5,7—12). Az egész szakaszra jel-
lemző bizonyos következetesség és a határozottság, amely nem
t ű r megalkuvást Krisztus és a törvény között. Vagy az egyiket,
vagy a másikat választja valaki. A két út egyszerre járhatatlan.

1. A szabad nő gyermeke is szabad

4,21—31

4,21—31: (21) Mondjátok meg nekem ti 1 , akik a törvény uralma

alatt kívántok élni 2 , nem halljátok a törvényt 3 ? (22) Mert meg
van írva 4 , hogy Ábrahámnak két fia volt, egy a rabszolganőtől,
és egy a szabadtól. (23) Hanem a rabszolganőtől való test szerint
született, a szabad nőtől való pedig ígéret által. (24) Ezeket alle-
gorikus (átvitt) értelemben 5 kell venni: az asszonyok ugyanis a
két testamentum. 6 Az egyik a Sínai-hegyről származó, és rab-
szolgaságra szül: ez Hágár. (25) „Hágár" pedig a Sínai-hegység
Arábiában" 7 — megfelel a mostani Jeruzsálemnek, mert rabszol-
gasorban van gyermekeivel együtt. (26) De a mennyei Jeruzsálem 8
szabad: ez a mi anyánk. (27) Meg van írva ugyanis: „örvendezz,
meddő, aki nem szülsz, ujjongva kiálts, aki nem vajudol, mert
sok gyermeke van az elhagyottnak, több, m i n t a férjes asszony-
nak." 9 (28) Ti pedig, testvéreim, Izsák m ó d j á r a az ígéret gyerme-
kei vagytok. (29) Hanem amint a test szerint született üldözte a
Lélek szerintit 10 , úgy van ez most is11. (30) De mit mond az írás?
„Üzd el a rabszolganőt és az ő fiát, mert nem örökölhet a rab-
szolganő fia a szabad asszony fiával együtt." 1 2 (31) Ezért hát, test-
véreim, mi nem a rabszolganő, hanem a szabad asszony gyerme-
kei vagyunk.

1
Mondjátok m e g nekem ti: Bengel, és n y o m á b a n több egzegéta
(Schlier, M u s s n e r ) , t e k i n t e t t e l az erélyes f e l s z ó l í t á s r a , v i s s z a u t a l az
előző versre, é s a z t gondolja, h o g y P á l m o s t „ m i n t h a jelen l e n n e , úgy
ösztönzi" a g a l a t á k a t jobb b e l á t á s r a . V a l ó j á b a n a z o n b a n ú j g o n d o l a t i
s z a k a s z k e z d ő d i k , a m e l y n e k h a n g n e m e (vö.: 4,20) n e m üt el a z elő-
zőekétől. 2 K í v á n t o k élni: Az a p o s t o l n e m először h a s z n á l j a e b b e n az
ö s s z e f ü g g é s b e n a „ t h e l e i n " igét, m e r t így a k a r j a k i f e j e z é s r e j u t t a t n i ,
h o g y m é g n e m t e k i n t i v é g l e g e s n e k a g a l a t á k e l h a t á r o z á s á t . 3 Nem
halljátok a törvényt?: az eset, a m e l y r e P á l h i v a t k o z n i a k a r , a Mózes
első öt k ö n y v é t m a g á b a f o g l a l ó T ó r á b a n , t e h á t a t ö r v é n y b e n o l v a s h a t ó .
E d d i g t a r t a l m i s z e m p o n t b ó l , m i n t Isten k ö v e t e l ő a k a r a t á r ó l b e s z é l t a

216
t ö r v é n y r ő l (3,10—11), m o s t viszont az i r a t g y ű j t e m é n y r e h i v a t k o z i k ,
a m e l y b e n Isten k ö v e t e l ő a k a r a t a m e l l e t t kegyelmes ígéretei is m e g -
t a l á l h a t ó k . Így k e r ü l s z e m b e a T ó r a (a törvény) a t ö r v é n n y e l , vagyis
a T ó r a leszűkített é r t e l m e z é s é v e l . 4 M e r t meg van írva: N e m p o n t o s
idézet következik. P á l l M ó z 16. és 21. f e j e z e t e k a l a p j á n m a g á t a z
esetet í r j a le. 5 Allegorikus értelemben: Az allegória egy jelenség,
állítás v a g y e s e m é n y e r e d e t i j e l e n t é s é n t ú l m u t a t ó , m é l y e b b é r t e l m e .
A z a l l e g o r i k u s m a g y a r á z a t k e d v e l t volt a görögöknél — ezzel a m ó d -
s z e r r e l m a g y a r á z t á k p é l d á u l H o m é r o s z eposzait —, és u t a t t a l á l t a
h e l l e n i s t a zsidóság k ö r e i b e n is. A híres zsidó tudós, az a l e x a n d r i a i P h i l ó
filozófiai m ű v e i t a z Ószövetség a l l e g o r i k u s é r t e l m e z é s é r e é p í t e t t e fel.
Schoeps s z e r i n t a r a b b i n i s t a í r á s t u d o m á n y i d e g e n k e d e t t az allegorikus
m a g y a r á z a t i m ó d s z e r t ő l , és r a g a s z k o d o t t az e r e d e t i é r t e l e m h e z . B á r
P á l a l l e g o r i k u s é r t e l e m r ő l beszél, a m i t e l m o n d , m é g s e m k i m o n d o t t a n
allegória, m e r t k ö z b e n a tipizálás m ó d s z e r é t is a l k a l m a z z a (például
a k é t f é l e születés t í p u s á t ) . 6 A két testamentum: E b b e n az esetben
P á l n e m a z ó- és ú j s z ö v e t s é g e t á l l í t j a s z e m b e e g y m á s s a l . („Újszövet-
ségről" c s a k 2Kor 3,6-ban beszél!) A k é t t e s t a m e n t u m k ö z ü l a S í n a i -
h e g y i r e t é r k i b ő v e b b e n , a m á s i k r a c s a k k ö v e t k e z t e t n ü n k lehet. D e
m é g h a l l g a t ó l a g o s a n s i n c s szó a G o l g o t a - h e g y i szövetségről, m e r t az
összefüggés a l a p j á n n y i l v á n v a l ó , hogy P á l most is, m i n t 3,15—17—19-
ben, az Á b r a h á m m a l k ö t ö t t szövetségre gondol, v a g y K a h l e r szavai-
v a l : az ígéret Istentől a d o t t r e n d j é r e , s z e m b e n a t ö r v é n y r e n d j é v e l .
7
„Hágár" pedig a Sínai-hegység Arábiában: Az a l l e g ó r i a k u l c s m o n -
d a t a . E b b e n á l l í t j a a z apostol e g y v o n a l b a H á g á r t , a S í n a i - s z ö v e t s é g e t
és a „ m o s t a n i " J e r u z s á l e m e t . Viszont n e m k ö n n y ű m e g é r t e n i , hogy
m i l y e n a l a p o n t e r e m t k a p c s o l a t o t H á g á r és a S í n a i - h e g y között.
A m o n d a t m e g l e h e t ő s e n homályos — á l l í t j a Schlier é s O e p k e is.
A b e n n e r e j l ő u t a l á s t m á r a k ó d e x m á s o l ó k sem é r t h e t t é k . Erről t a -
n ú s k o d i k a s z ö v e g v á l t o z a t o k nagy s z á m a . A f o n t o s a b b m e g o l d á s i k í -
s é r l e t e k : a) A H á g á r n é v és az a r a b „ h a d j a r " szó, a m e l y — A r á b i á -
b a n ! — n a g y követ, v a g y sziklacsúcsot jelent, h a n g z á s b a n közel áll
egymáshoz, s P á l ezt a h a n g z á s b e l i h a s o n l ó s á g o t h a s z n á l j a f e l H á g á r
és a S í n a i - h e g y i ö s s z e k a p c s o l á s á r a (Oepke, Schlier), b) T ö b b régi kéz-
i r a t t a l ö s s z h a n g b a n b e t o l d á s n a k kell t e k i n t e n i a H á g á r n e v e t , s a k k o r
a mondat csak annyit a k a r tudtul adni, hogy a Sínai-hegy Palesztinán
kívül, szolganépek k e r ü l e t é r e (Zsolt 83,6; I K r ó n 5,19) esik. M u s s n e r
is ezt a megoldási m ó d o t v á l a s z t j a , a z z a l a k ü l ö n b s é g g e l , hogy a
m o n d a t e l e j é n álló „ d e " kötőszónak m e g e n g e d ő é r t e l m e t t u l a j d o n í t ,
s így s z e r i n t e P á l a k ö v e t k e z ő k e t m o n d j a : b á r a S í n a i - h e g y A r á b i á -
b a n v a n (az é n f e l f o g á s o m é r t e l m é b e n ) mégis a m o s t a n i J e r u z s á -
l e m n e k f e l e l meg. A h a s o n l í t á s i p o n t p e d i g , a m e l y közös n e v e z ő r e
hozza H á g á r t , a S í n a i - h e g y e t és a m o s t a n i J e r u z s á l e m e t , a r a b s z o l -
gaság. c) L ü h r m a n n v i s z o n t m e g v a n g y ő z ő d v e a r r ó l , h o g y az apostol
f ö l d r a j z i i s m e r e t e i n e k b i r t o k á b a n a z o n o s í t j a H á g á r t a Sínai-heggyel.
A t ö r v é n y a d á s h e l y é t c s a k a Kr. u. IV. század óta k e r e s i k a Sínai-
félszigeten. Az Ó t e s t a m e n t u m f ö l d r a j z i u t a l á s a i a l a p j á n a z o n b a n v a -
l ó s z í n ű b b n e k látszik, h o g y a S í n a i - h e g y az A k a b a i - ö b ö l t ő l délre,

217
A r á b i á b a n , a m a i S z a ú d - A r á b i a é s z a k n y u g a t i szegletében t a l á l h a t ó .
Az Ó t e s t a m e n t u m i h a g y o m á n y szerint ezen a v i d é k e n volt Izmael
u t ó d a i n a k s z á l l á s h e l y e is ( l M ó z 25,6.18). Ezt a h a g y o m á n y t őrzi m a is
n e v é b e n C h e g r a ( H á g á r a ) v á r o s a . Pál, a k i 1,17 a l a p j á n h o s s z a b b ideig
t a r t ó z k o d o t t A r á b i á b a n , i s m e r h e t t e e z e k e t a z összefüggéseket. A k r i -
tikailag l e g i n k á b b e l f o g a d h a t ó szöveg L ü h r m a n n m e g o l d á s á t t á m a s z t -
j a alá. 8 Mennyei J e r u z s á l e m : a földi J e r u z s á l e m „égi m á s á n a k " gon-
d o l a t a ó t e s t a m e n t u m i t r a d í c i ó k b a n g y ö k e r e z i k . Mózes a szövetség
s á t r á t égi m i n t a a l a p j á n k é s z í t t e t i el. E z é k i e l p r ó f é t a f e j e z e t e k e n k e -
r e s z t ü l (40—48. fej.) í r j a l e a m e n n y e i J e r u z s á l e m e t , a m e l y n e k a l a p j á n
kell m a j d a s z é t r o m b o l t v á r o s t ú j j á é p í t e n i . A m e n n y e i J e r u z s á l e m
eljövetelének reménysége állandóan visszatérő motívuma az apoka-
l i p t i k u s i r o d a l o m n a k is (Or Sib. V. 420; 4Esdr 7,26; J e l 2,9—27 stb.).
9
P á l Ézs 54,1-et idézi. A r a b b i n i z m u s a p r ó f é c i á t r é s z b e n J e r u z s á l e m
fogság u t á n i b e n é p e s e d é s é r e , részben p e d i g Izrael n é p é n e k a végső
i d ő k b e n csodálatos m ó d o n b e k ö v e t k e z ő m e g s o k a s o d á s á r a v o n a t k o z -
t a t j a . Ez u t ó b b i é r t e l m e z é s b e n a S á r a e s e t é r e t ö r t é n ő h i v a t k o z á s is
e l ő f o r d u l . 10 A test szerint született üldözte a Lélek szerintit: Az Ótes-
t a m e n t u m n e m t u d a r r ó l , hogy I z m a e l ü l d ö z t e v o l n a Izsákot, de a
r a b b i n i s t a h a g y o m á n y I z m a e l n e v e t é s é b e n (lMóz 21,9) I z s á k k a l s z e m -
ben t a n ú s í t o t t e l l e n s é g e s i n d u l a t m e g n y i l v á n u l á s á t l á t t a . „ I z m a e l
fogott egy í j a t és egy nyílvesszőt, é s k i l ő t t e Izsák felé, s úgy tett,
m i n t h a c s a k t r é f á l t v o l n a . " (Gen R a b 53/34a) P á l k i j e l e n t é s e való-
színűleg ezen a r a b b i n i s t a h a g y o m á n y o n a l a p u l . 11 Ü g y v a n ez most is:
K i k ü l d ö z i k a L é l e k s z e r i n t s z ü l e t e t t e k e t ? A m a g y a r á z ó k többsége
azon a v é l e m é n y e n v a n , h o g y P á l a g a l a t á k a t z a k l a t ó t é v t a n í t ó k r a cé-
loz. V a l ó s z í n ű b b n e k l á t s z i k azonban, h o g y a zsidó z s i n a g ó g á n a k á l t a l a
is g y a k r a n t a p a s z t a l t ellenséges m a g a t a r t á s á r a gondol. 12 Az idézet
l M ó z 21,10-ből való, d e az apostol a g o n d o l a t m e n e t n e k m e g f e l e l ő e n
kiegészíti.

(21—31) Pál a levélnek ebben az ú j szakaszában az Isten gyer-

mekei nélkülözhetetlen szabadságáról kíván szólni a gala-
táknak. Mondanivalója számára, mint 3,6 és következőkben,
most is az Ószövetségi kinyilatkoztatást veszi alapul, mert így vi-
lágíthat rá Isten örök elhatározásán nyugvó szándékaira, és így
foghatja ki egyúttal a szelet is ellenfeleinek vitorláiból. Ábrahám
két asszonyára, Hágárra és Sárára, illetve az általuk szült gyer-
mekek, Izmael és Izsák esetére esik a választása. Az a módszer,
amellyel esetüket a galáciai helyzetre alkalmazza, a tipológia és
az allegorizálás keveréke. A természet rendje szerint született Iz-
maelben és az ígéret alapján született Izsákban a törvény uralma
alatt levő, illetve a Krisztus szabadságában élő ember kétféle tí-

218
pusát ismeri fel. Az összefüggést azonban a történeti értelem fi-
gyelmen kívül hagyásával, allegória segítségével teremti meg.
Módszerével az apostol a zsidó ember számára elfogadhatatlan
következtetésekre jut. A zsidóság éppen Izsáktól való származá-
sa alapján tekintette magát Isten elsőszülött fiának, választott né-
pének, és a Tóra iránti hűségben és engedelmességben látta kü-
lönállásának és szabadságának biztosítékát (vö.: J n 8,33). De a mi
történeti értelemhez ragaszkodó bibliaszemléletünk számára sem
meggyőző Pál érvelése. Már Luther megjegyezte a Mózes első
könyvének magyarázata során, hogy H á g á r és Sára allegóriája
meglehetősen gyenge lábakon áll, mert eltér a történeti értelem-
től. A módszert illető kétségeink azonban nem tehetik kétségessé
az apostol igazát. Pál az Ószövetség értelmezésében is a Krisztus-
ban tájékozódik. A Benne kapott kinyilatkoztatásból hull fény
az Ószövetség egyes a l a k j a i n a k valódi szerepére és jelentőségére
az üdvösség történetében. Ö ítéli meg helyesen Isten szándékát,
amikor a kiválasztás kérdésében nem a természetes leszármazást,
hanem Isten szabad döntését veszi alapul. Mert azok Isten sza-
bad gyermekei, akiket Isten tesz azzá.
Ellenérzést vált ki a mai olvasóból az is, hogy az apostol érve-
lését a rabszolgatársadalom embertelen és igazságtalan viszonyai-
val támasztja alá: a rabszolganő fiának is rabszolgának kell len-
nie, s csak a szabad asszonyé élhet szabadon. Pál azonban a kö-
vetkező sorokban nem egy igazságtalan társadalmi rend érdeké-
ben száll síkra, s ezért szavait nem is lehet egy ilyen r e n d igazo-
lására felhasználni. Amit mond, azzal Isten és ember viszonyát
kívánja szemléltetni.
(21) Mondjátok meg nekem ti — f o r d u l együttgondolkodásra
és állásfoglalásra késztető kérdésével Pál a galatákhoz —, akik a
törvény uralma alatt kívántok élni, nem halljátok a törvényt?
A kérdés nemcsak a galáciai keresztyének egy bizonyos csoport-
jához szól, mint Lütgert véli, hanem mindenkihez, aki a törvény
igájába a k a r j a h a j t a n i a f e j é t . A kérdés megfogalmazásából nem
hiányzik némi hitetlenkedő csodálkozás sem azon a szolgalelkű-
ségen, amellyel az Isten fiainak szabadságát fel kívánják cserél-
ni a törvény uralma alatt folyó élettel. Ügy látszik, a gyarló em-
beri természet jobban érzi magát a törvény biztonságosnak tűnő
őrizetében (3,23), mint a Lélek vezetése alatt álló (5,16; 5,25) sza-
bad, de felelős életben. Pedig maga a t ö r v é n y is ellenük fordul.

219
 Ha jól hallanák a törvény szavát, megértenék, hogy Isten sza-
badságra hívta el azokat, akiket kiválasztott. „A törvény ugyan-
is Krisztusról tanít, és nem önmagáról" — m o n d j a Luther máso-
dik Galata-kommentárjában.
(22) Mert mi v a n megírva a Tórában, közelebbről Mózes első
könyvében? Á b r a h á m n a k két f i a volt, egy a rabszolganőtől, és
egy a szabadtól. P á l egyelőre csak Ábrahámot nevezi meg, m e r t
ő áll az ígéretek Krisztushoz vezető útjának kezdetén. A történet
többi szereplőjének nevét még n e m említi, mert n e m a személyük,
h a n e m a helyzetük fontos számára. A rabszolganő rabszolgasorsra
szüli fiát, noha ez a fiú is Á b r a h á m gyermeke. A rabszolgának
született fiút tekinti Pál a t ö r v é n y uralma alatt élők előképének,
típusának. Á b r a h á m n a k a szabad nőtől született fia viszont maga
is szabad. Ez a f i ú pedig Isten Krisztus által szabaddá tett gyer-
mekeinek típusát testesíti meg.
(23) De a születésen alapuló eltérő társadalmi helyzetük az
apostol szerint m é g nem elegendő ahhoz, hogy a törvény r a b s á -
gában, illetve az evangéliumi szabadságban élők típusává legye-
n e k . A születésük módja a döntő, s ez alá a szempont alá f o g j a
rendelni az apostol mindazt, a m i t a továbbiakban mondani a k a r .
Mert a rabszolganőtől való fiú test szerint született. Tehát a
természet r e n d j e szerint, anélkül, hogy Isten külön közbelépése
előzte volna m e g születését. A szabad nőtől való pedig ígéret által
született. Nem állítja Pál, hogy Izsák fogantatása és születése t e r -
mészetfeletti volt. Még azt sem mondja, hogy Lélek szerint szü-
letett (29. v.). De a természet r e n d j e szerint m á r szülésre kép-
telen „szabad nő", Sára csak azért szülhetett fiút, mert Isten meg-
ígérte, és mert Ö, az az Isten, aki „megeleveníti a holtakat, és lét-
re hívja a nem létezőket" (Rm 4,17), ígéretét b e is váltotta. Csakis
ezért lehet a szabad nő fia, Izsák Isten Krisztus által ú j életre
hívott gyermekeinek előképe. Születésénél fogva, természetes
adottságai révén ugyanis senki sem juthat el az istenfiúi méltó-
ságra. Arra v a n szükségünk, hogy Isten kegyelmesen közbelépjen,
és fiává f o g a d j o n minket Jézus Krisztusért, és a fiúság Lelkét
ajándékozza n e k ü n k , aki által mi is bizalommal kiáltjuk f e l é :
A t y á m ! (4,5—6).
(24) Miképp lehetséges, hogy a törvényhez ragaszkodóknak a
rabszolgasorban született fiú az előképe, és n e m Izsák, akitől
származtatják m a g u k a t , és akihez hasonlóan ők is magukon vise-

220
 lik az Ábrahámmal kötött szövetség jelét, a körülmetélkedést?
Pál a kérdésre a következőt válaszolja: Á b r a h á m két feleségével
és két fiával kapcsolatos dolgokat allegorikus (átvitt) értelemben
kell venni. Tehát t ú l m u t a t n a k önmagukon, és nagyobb összefüg-
gésekre engednek következtetni. Az asszonyok ugyanis két testa-
mentum. Az egyik a törvénynek a Sínai-hegyről származó rendje,
és rabszolgaságra szül: ez Hágár, Á b r a h á m rabszolga asszonya.
Mert amint Hágár csak rabszolgafiút szülhetett Ábrahámnak,
úgy a törvény sem képes senkit Isten szabad gyermekévé f o r -
málni. A törvény követeléseivel f o r d u l felénk, és ezek teljesítését
teszi Isten jóindulatának feltételévé (3,12—13). így öli meg a gyer-
meki bizalmat Isten iránt, és teszi az uralma alatt élőket remegő,
vagy lázadó rabszolgává.
(25) Mi t á m a s z t j a alá Pálnak azt az állítását, hogy a Sinai-
hegyi szövetség Hágár vonalába esik, és nem Sáráéba, aki ígéret
alapján szülte gyermekét? Földrajzi érvek szólnak az apostol mel-
lett. Ismeretei szerint ugyanis Hágár a Sínai-hegy neve Arábiá-
ban. Ebből m á r magától adódik az a következtetés, hogy a mos-
tani Jeruzsálem is Hágár vonalába esik, hiszen a mostani J e r u -
zsálem megmaradt a Sínai-hegyi szövetség árnyékában. A zsidó-
ság vallási és szellemi központja még mindig a Tórát t a r t j a a hit
és élet legfőbb rendező elvének. Ennélfogva a mostani Jeruzsá-
lem Hágárhoz és gyermekéhez hasonlóan rabszolgasorban van
gyermekeivel együtt. Nem téveszthetik ezt szem elől azok a zsidó-
keresztyének vagy az ő befolyásuk alá került pogányokból lett
keresztyének, akik egy letűnt üdvösségtörténeti kor Jeruzsálemé-
nek hitéhez és életmódjához kívánnak igazodni.
(26—27) Mert a mennyei Jeruzsálem szabad: ez a mi anyánk —
száll szembe Pál a földi Jeruzsálem vonzásával. Az ú j lelki kö-
zösség, a mennyei Jeruzsálem, amely a zsidóság reménysége sze-
rint az utolsó idők a j á n d é k a lesz, az „ekklésziában", a Krisztusban
hivők ú j Izraelében m á r a jelen valósága, és szabad fiakat szül
Isten számára a megfeszített Krisztusról szóló evangélium által.
Egyedül Krisztus teste, az egyház felelhet meg Sárának, a szabad
nőnek, mert nem emberi kezdeményezésre, vagy emberi erőfeszí-
téssel szüli ú j j á azokat, akik szolgálatában részesülnek, hanem
a semmiből valamit teremtő Isten kegyelmes közbelépésére, a Lé-
lek erejével. Ezért nevezi joggal az apostol az Anyaszentegyházat
„mennyei Jeruzsálemnek". Bár a földön végzi szolgálatát, mégis

221
„felülről" kapja az életadás képességét. Önmagában n e m különb
a „földi Jeruzsálemnél", de a „mi a n y á n k a t " Isten megszabadítja
meddőségétől. Róla van megírva ugyanis: örvendezz, meddő, aki
nem szülsz, ujjongva kiálts, aki nem vajúdói, mert sok gyermeke
van az elhagyottnak, több, mint a férjes asszonynak.
(28) Mindaz, amit Pál a két asszony esetéből kiindulva elmon-
dott, n e m öncélú teológiai mutatvány. A galáciai keresztyének,
az ő lelki gyermekei (4,19) vannak a szeme előtt, akik elbizony-
talanodtak, mert úgy érzik, kevés az, a m i t az egyház n y ú j t nekik
és inkább a testi Izrael közösségében volna a helyük, ő k e t a k a r j a
jobb belátásra bírni: ti, testvéreim, Izsák módjára az ígéret gyer-
mekei vagytok. Nem kell ahhoz, hogy az Á b r a h á m n a k adott isteni
ígéretekben részesüljetek, a testi Izraelhez csatlakoznotok. Aki
Izsák m ó d j á n , az ígéretét beváltó Isten közbeavatkozására szüle-
tett ú j j á az anyaszentegyház szolgálata által, ne n y u g t a l a n k o d j é k :
Isten m i n d e n kétség nélkül fiává fogadta.
(29) Az sem tévesztheti meg őket, hogy a zsidó közösség, a
„mostani Jeruzsálem" szembe fordul Krisztussal és az ő követői-
vel, de közülük is főként azokkal, akik nem metélkednek körül és
nem veszik magukra a törvény igáját. Ez a határozott elutasítás
nem a n n a k a jele, hogy igazuk van. Mert amint egykor a test
szerint született üldözte a Lélek szerinti, úgy van most is. Ellen-
séges beállítottságuk éppen izmaeli származásukról tanúskodik.
Ha valóban az ígéret gyermekéhez, Izsákhoz tartoznának, Krisz-
tus követői lennének ők is.
De az apostol szavai még ennél is mélyebbre ásnak. A termé-
szetes származás révén az ember n e m lehet más, csak „testi em-
ber". A „testi ember pedig az apostol megítélése szerint nem t u d j a
felfogni Isten dolgait ( l K o r 2,14; R m 8,5). A zsinagóga elutasító
m a g a t a r t á s á n a k az igazi gyökerét e b b e n a lelki vakságban és ér-
tetlenségben kell keresni. A Lélek szerint születettek nem üldöz-
nek senkit. Mivel ők meg nem érdemelt a j á n d é k k é n t ismerhetnek
többet Isten dolgaiból, nem gyűlölhetik a másképp gondolkodó-
kat. I n k á b b elviselik szeretettel a velük szemben megnyilvánuló
ellenséges indulatot, ahogy Krisztus is tette.
(30 De ha a „mostani Jeruzsálem" el is utasítja a „mi atyánkat",
Krisztus egyházát, a megígért örökséget, Isten atyai szeretetének
sokféle a j á n d é k á t a jelenben és a végső időkben el nem veheti

222
tőle. A test szerint született nem lehet örökös, csak a Lélek sze-
rinti. Lehet, hogy egyesek elvitatják a körülmetéletlen galáciai ke-
resztyénektől ezt az örökséget. De mit mond az írás? — teszi fel
a kérdést Pál. Kemény szavaiban Isten szabad kegyelmének dön-
tését felismerve idézi Sárát: Űzd el a rabszolganőt és az ő fiát,
mert nem örökölhet a rabszolganő a szabad asszony fiával együtt.
Az örökség t e h á t azoké, akik a szabad asszony, az egyház szolgá-
lata által születtek élő hitre, tekintet nélkül a r r a , hogy k o r á b b a n
zsidók, vagy pogányok voltak. Pál itt még n e m tér ki, m i n t a
Római-levélben (9—11. fej.) a testi Izraelre vonatkozó reménysé-
gére. Egy azonban bizonyos: neki is csak Isten szabad kegyelmé-
ből, Jézus Krisztusért lehet része az örökségben, nem pedig külön-
leges előjogok vagy a Tóra betöltésében szerzett érdemei a l a p j á n .
(31) Ezért hát, testvéreim, mi nem a rabszolganő, hanem a sza-
bad asszony gyermekei vagyunk — foglalja össze Pál írástanul-
mányának végső tanulságát a galaták számára. A bizonytalanko-
dókban tudatosítani szeretné: akik Izsák m ó d j á n , Isten közbelé-
pésére az evangélium által lettek Isten gyermekei, az üdvösség-
történet főfolyamának sodrában vannak. További lépésekre, a tör-
vény felvételére nincs szükség. A hangsúlyt mégis arra teszi: a
szabad nő szabad gyermekei vagytok! Nem a parancs és engedel-
messég, hanem a bizalom és a szeretet (5,6) az ember Istennel
való kapcsolatának az igazi tartalma.

2. Krisztus szabadságra hív

(5,1—6)

5,1—6: (1) Szabadságra szabadított meg minket Krisztus. Áll-

jatok meg tehát szilárdan, és ne engedjétek magatokat újra rab-
szolgaság igájába fogni! (2) íme, én, Pál mondom nektek, hogy
ha körülmetélkedtek, Krisztus semmit sem fog segíteni rajtatok.
(3) Bizonyságot teszek pedig újra 1 minden embernek, aki körül-
metélkedik, hogy köteles az egész törvényt teljesíteni. (4) El-
szakadtatok 3 Krisztustól, akik törvény által akartok megigazulni,
a kegyelemből kiestetek. (5) Mi ugyanis a Lélek által, hit alap-
ján várjuk az igazság reménységét. 4 (6) Mert Krisztus Jézusban
nem számít sem a körülmetélkedés, sem a körülmetéletlenség,
csak a szeretet által munkálkodó hit. 1

223
 1
Űjra: Az i d ő h a t á r o z ó t h á r o m f é l e k é p p e n is é r t h e t j ü k : a) P á l m á r
o t t - t a r t ó z k o d á s a s o r á n is b i z o n y s á g o t tett a g a l a t á k n a k a t ö r v é n y
v á l l a l á s á n a k k ö v e t k e z m é n y e i r ő l , b) M á r m á s o k előtt is h a n g o z t a t t a
t ö b b ízben, az apostoli g y ű l é s e n , m á s g y ü l e k e z e t e k előtt stb. ( „ ú j r a
m i n d e n e m b e r n e k " ) , c) L e v e l é b e n m á r e l ő b b is t e t t ilyen k i j e l e n t é s t
(3,10). A „ m i n d e n e m b e r n e k " k i t é t e l m i a t t a b) változat t ű n i k a leg-
e l f o g a d h a t ó b b n a k . P á l n a k b i z o n y á r a g y a k r a n k e l l e t t állást f o g l a l n i a
2
ebben a kérdésben. Köteles az egész törvényt teljesíteni: A teljes
p r o z e l i t a s á g o t v á l l a l ó p o g á n y o k t ó l a zsidóság e l v á r t a , hogy a k ö r ü l -
m e t é l k e d é s e n k í v ü l a t ö r v é n y m i n d e n e l ő í r á s á t teljesítse. S ő t m é g a
született z s i d ó n á l is n a g y o b b buzgóságot k e l l e t t t a n ú s í t a n i a a t ö r v é n y
megtartásában, mert nem számíthatott az a t y á k érdemeire. P á l azon-
ban a saját törvény értelmezéséből kiindulva jut erre a következte-
tésre. 3 Elszakadtatok: U g y a n e z t az igét h a s z n á l j a az a p o s t o l R m
7,6-ban is, d e o t t az é r e m m á s i k oldalát m u t a t j a b e vele: „ m e g s z a b a -
d u l t a t o k a t ö r v é n y t ő l " . 4 I g a z s á g reménységét: a genitivuszos s z e r k e z e t
k é t f é l e k é p p e n é r t h e t ő . J e l e n t h e t i azt a r e m é n y s é g e t , a m e l y r e a m e g -
i g a z u l á s a l a p j á n jogosítja f e l I s t e n az e m b e r t , d e e g y ú t t a l a végső
m e g i g a z u l á s e l n y e r é s é r e v o n a t k o z ó r e m é n y s é g e t is. Ezért b e s z é l n e k
egyes m a g y a r á z ó k a k e t t ő s m e g i g a z u l á s lehetőségéről. J. J e r e m i a s a z
í t é l e t n e k J é z u s p é l d á z a t á b a n (Mt 25,31—46) m e g a d o t t m é r t é k é v e l
k a p c s o l a t b a n h i v a t k o z i k P á l n a k e r r e a s o r á r a , és azt á l l í t j a , h o g y az
apostol is k ü l ö n b s é g e t tesz a b ű n ö s e m b e r e g y e d ü l hit által v a l ó m e g -
i g a z u l á s a é s az ítéletben v é g b e m e n ő m e g i g a z u l á s között, a m e l y szin-
t é n hit á l t a l t ö r t é n i k , d e a s z e r e t e t b e n m u n k á l k o d ó hit á l t a l . M á s o k
R m 5,19-et idézik, a h o l a m e g i g a z u l á s r ó l e g y é r t e l m ű e n j ö v ő i d ő b e n
v a n szó, é s ezért a földi é l e t b e n e l n y e r t m e g i g a z u l á s e s z k a t o l ó g i a i
k i t e l j e s e d é s é n e k f o g j á k f e l (Becker, K e r t e l g e ) . N e m h i n n é m , hogy
P á l a k e t t ő s m e g i g a z u l á s g o n d o l a t á n a k h í v e volna. A m e g i g a z u l á s
s z á m á r a n e m c s u p á n m e g i s m é t e l h e t ő jogi a k t u s , h a n e m J é z u s K r i s z t u s
á l t a l v é g b e v i t t v é g é r v é n y e s s z a b a d í t á s . Ezt a s z a b a d í t á s t n e m t e h e t i
k é r d é s e s s é egy második, v é g s ő döntés a z igazságunkról. D e az sem
kétséges, h o g y az apostol a „ m á r " és a „ m é g n e m " eszkatológiai f e -
s z ü l t s é g e alól a s z á m u k r a igazságot szerző s z a b a d u l á s t s e m v o n j a ki.
A m e g i g a z u l á s u n k ezért e g y ú t t a l r e m é n y s é g is. 5 A szeretet által
munkálkodó hit: az „ e n e r g o u m e n é " ( m u n k á l k o d ó ) p a r t i c i p i u m i a l a k
lehet p a s s z í v vagy m e d i á l i s , á t h a t ó vagy b e n n h a t ó é r t e l m ű . Ez sok-
f é l e f o r d í t á s t tesz l e h e t ő v é , d e k o m o l y a n c s a k h á r o m v á l t o z a t jöhet
szóba. M á r a z e g y h á z a t y á k g o n d o l t a k a k ö v e t k e z ő l e h e t ő s é g r e : az
I s t e n s z e r e t e t e á l t a l l é t r e h o z o t t h i t (ti. é r v a l a m i t ) . Ezt az ö n m a g á b a n
t ő l e s e m i d e g e n f e l i s m e r é s t ( R m 5,8) a z a p o s t o l b i z o n y á r a n y e l v t a n i l a g
p o n t o s a b b a n f e j e z t e v o l n a ki. E z e n k í v ü l m i v e l alig p á r v e r s s e l o d é b b
(13. v.) a z e m b e r s z e r e t e t é r ő l beszél, bizonyos, hogy m á r i t t is e b -
ben a z é r t e l e m b e n veszi a szeretetet. M u s s n e r a p a r t i c i p i u m n a k f e l -
tételes é r t e l m e t t u l a j d o n í t , és P á l k i j e l e n t é s é t e n n e k m e g f e l e l ő e n f o r -
d í t j a : a h i t a k k o r s z á m í t v a l a m i t , h a s z e r e t e t által m u n k á l k o d i k . így
a h i t m é r t é k é v é a s z e r e t e t v á l i k . Ezzel a h i t f o g a l o m m a l a z o n b a n az
apostol n e m é r t egyet. Nála a hit a Jézus Krisztusba vetett hit min-

224
 den megszorítás nélkül. T a n u l s á g o s e g y b e v e t n ü n k , a m i t L u t h e r e r r ő l
az igehelyről a G a l a t a - l e v é l r ő l t a r t o t t m á s o d i k (1518/19) és h a r m a d i k
(1531) e g y e t e m i e l ő a d á s s o r o z a t á b a n m o n d o t t . (Először 1516—17-ben
magyarázta a Galata-levelet!) A második előadássorozatban még az
e g y h á z a t y á k n y o m d o k a i n h a l a d : „ H a szeretni t u d o d azt, a k i n e k e d
h ú s z f i r e n z e i a r a n y a t a j á n d é k o z , v a g y m e g j u t a l m a z vele v a l a m i l y e n
szolgálatért, h o g y n e szeretnéd azt, a k i n e m a r a n y a t , h a n e m ö n m a g á t
a d t a é r t e d . . . „A h i t t e h á t K r i s z t u s szeretetéből f a k a d , és i r á n t a t a n ú -
s í t o t t szeretetet v á l t ki b e l ő l ü n k . H a r m a d i k e l ő a d á s s o r o z a t á b a n v i -
szont m á r így é r t i P á l s z a v a i t : (A s z o f i s t á k k a l é s k é p m u t a t ó k k a l
s z e m b e n ) á l l í t o m : K r i s z t u s b a n k é t s é g n é l k ü l a h i t számít, m e r t
K r i s z t u s t a d j a n e k ü n k , s az ő i g a z s á g a a hit á l t a l a Szentlélek a j á n -
d é k á t közvetíti, a k i viszont s z e r e t e t e t ébreszt b e n n ü n k , a m e l y s e m -
m i k é p p e n s e m m e g v e t e n d ő , h i s z e n m i n d e n jó f o r r á s a . " Az e g y e d ü l
e l f o g a d h a t ó h a r m a d i k változat t e h á t : egyedül a h i t számít, a m e l y
t e v é k e n y a f e l e b a r á t i szeretet á l t a l .
*

(1—6) A tipológia és allegória segítségével megvilágított ószö-

vetségi írásbizonyíték után Pál r á t é r a szabadságról szóló evan-
géliumi üzenetre, úgy, ahogy azt a Jézus Krisztus által létrejött
nagy üdvösségtörténeti fordulat u t á n érteni kell. A pozitív t a r -
talom tulajdonképpen csak a keretversekben, az 1. és 6. versben
szólal meg. Az 1. versben azt a vitán felül álló tényt szögezi le
az apostol, hogy a szabadság Krisztus megváltó művének elide-
geníthetetlen része. A 6. versben pedig r á m u t a t a hitre és szere-
tetre, mint amiben ez a szabadság testet ölt. A közrefogott v e r -
sekben egyrészt arról szól, ami az elnyert szabadságától megfoszt-
h a t j a a galatákat, másrészt ú j r a emlékezetükbe idézi a megiga-
zulás egyedül lehetséges útját, mivel a keresztyén ember szabad-
sága a kegyelemből hit által való megigazulás tényén alapul, és
belőle következik.
(1) Bár az apostol az előző szakaszban m á r előkészítette a sorra
kerülő témát, mégis érces trombitaszóként harsan fel az örömhír:
szabadságra szabadított meg minket Krisztus! Az ok tehát, ami-
ért az elébb a pogány származású és még körül n e m metélt galá-
ciai keresztyéneket Isten szabad gyermekeinek merészelte nevez-
ni, Krisztus szabadító művében keresendő. Életük akkor vett
gyökeres fordulatot, amikor hittel fogadták a megfeszített Krisz-
tus evangéliumát (3,1), elnyerték bűneik bocsánatát, megkapták
a Lélek ajándékát, hogy gyermeki bizalommal fordulhassanak az
Atyához (4,6). Krisztus valóban ú j életre szabadította fel őket.

15
225
 De akkor nem szószaporítás kijelenteni, hogy Krisztus szabad-
ságra szabadította fel őket? Pál nem véletlenül fogalmaz így.
Mert elképzelhető, hogy Krisztus a b ű n rabságából egy ú j , Isten-
nek tetsző iga felvételére szabadította meg az embert. Ellenfelei
éppen erről a k a r j á k meggyőzni a galatákat. Nem, Krisztus sza-
badságra szabadított m e g m i n k e t ! Szabadító művének célja, hogy
szabad emberek legyünk (Vő.: Rm 6,20). Eljuttatja az embert
az igazi emberi méltóságra, megteremtve számára azt a létfelté-
telt, amely nélkül az e m b e r nem lehet azzá, aminek Isten szánta,
nem lehet az ö gyermeke.
A szabadság szó t a r t a l m a igen gazdag, és koronként változó. A
sztoikus filozófus az „ataraxia", a rendíthetetlenség révén elérhe-
tő belső függetlenségre törekedett. A zsidó kegyes a törvény meg-
tartásában látta szabadsága biztosítékát. Ma szabadnak általá-
ban azt az embert vagy közösséget t a r t j u k , aki, vagy amely vá-
gyait és törekvéseit korlátozás nélkül megvalósíthatja. V a j o n mi-
lyen szabadságról beszél Pál? Bár nem szól bővebben róla, a kö-
vetkező mondat mégis elárulja, hogy m i r e gondol: álljatok meg
tehát szilárdan, és ne engedjétek magatokat ú j r a rabszolgaság
igájába fogni.
Az a támaszpont, a m e l y r e eljutottak, és amelyen szilárdan meg
kell vetniük a lábukat, az Istentől Krisztusért kapott istenfiúi
méltóságuk (4,5—6). Pál viszont elébb így vallott Krisztus művé-
ről: szabadságra szabadított meg minket Krisztus. Amit tehát az
előző szakaszban H á g á r r a l és Sárával összefüggésben m á r érin-
tett, most félreérthetetlenül k i m o n d j a : amire Krisztus megsza-
badított, az az Isten fiainak szabadsága. Vagy m á s k é p p e n : sza-
badok lettünk Isten számára, ö n k é n t , szeretetből, minden félelem
nélkül vagyunk az övéi.
Viszont nem lehetünk szabadok Isten számára, ha rabszolgaság
igája alatt nyögünk. Pál korában a szabadság szóra n a g y o n való-
ságos emlékképek r a j z o t t a k fel az emberekben. A szabad ember,
még ha szegény is volt, összehasonlíthatatlanul több joggal és
lehetőséggel rendelkezett, mint a rabszolgasorban lévő. Ennél-
fogva az is, aki f e l a d j a az Isten fiai által élvezett szabadságot,
korlátok közé szorított, kiszolgáltatott ember lesz, és n e m lehet
szabad az Isten számára.
Mi az ami ebben megakadályozza? Pál arra inti a galatákat,
hogy ne engedjék ú j r a rabszolgaság igájába fogni magukat. Az

226
iga, amelyet r á j u k akarnak rakni, a törvény igája. Az „ ú j r a "
szócska azonban m é g valami m á s r a is utal. Már 4,8—10-ben is ki-
f e j t e t t e az apostol, hogy a törvény igája felvételével, visszasüly-
lyednek a régi p o g á n y életükbe, amikor a „világ elemei" ural-
k o d t a k felettük. Szerinte tehát csak az az ember szabad, aki ki-
szabadul a körülményeinek, a bűnnek, törvénynek és halálnak
szorító markából. A kérdés számára nem az, hogy az ember a k a r - e
élni szabadságával. Lehet-e szabad? — ezen f o r d u l meg minden.
Csak ha a nálánál erősebb rabtartótól megszabadul, akkor lehet
szabad Isten számára. Aki pedig szabad az ő számára, örömmel
szolgál neki. A különféle szempontok és erők r a b j a erre a szol-
gálatra képtelen volna. De Krisztus szabadságra szabadított meg
m i n k e t ! Ezért „ m i n d e n a tietek, ti pedig a Krisztuséi, Krisztus
pedig az Istené" — m o n d j a ki Pál l K o r 3,22—23-ban. A világ r a b -
jából a világ felelős gazdája lett. Ne engedjétek h á t újra r a b b á
tenni magatokat — inti Pál a galatákat.
(2) A végzetes lépéstől az oldás és kötés Jézustól kapott apos-
toli hatalmával igyekszik visszatartani őket (Mt 18,18; J n 20,23;
2Kor 10,1): Íme, én, Pál mondom nektek, hogy ha körülmetél-
kedtek, Krisztus semmit sem fog segíteni rajtatok. Nem mintha
a körülmetélkedés önmagában az üdvösség akadálya volna (5,6;
6,15). Az apostol származásánál fogva maga is körülmetélt zsidó,
sőt a pogány származású Timóteust is körülmetéltette, amikor a
szolgálat érdeke ú g y kívánta (Csel 16,3). A galaták esetében azon-
ban m á r „status confessionis"-ról (Oepke), súlyos hitbeli döntés
elé állított helyzetről van szó. Mert ha a pogány származású kö-
rülmetéletlen galaták alávetik m a g u k a t ennek a műveletnek, a k -
kor ezzel azt a meggyőződésüket j u t t a t j á k kifejezésre, hogy szá-
mukra nem elég, amit Krisztus tett értük. Az üdvösségükért még
vállalniuk kell a körülmetélkedést, a testi Izraelhez, az Á b r a -
h á m n a k adott ígéret örököseihez való csatlakozás jelét. Ha viszont
valaki a saját cselekedetét és érdemét az üdvösség szempontjából
nélkülözhetetlennek t a r t j a — jelenti ki az apostol Krisztustól
kapott hatalmánál fogva, minden megalkuvást ezen a téren lehe-
tetlenné téve, — azon Krisztus n e m fog segíteni a végső szám-
adás napján. A körülmetélkedésre készülő galaták ugyan nem
a k a r j á k Krisztust megtagadni. De h a körülmetélkednek, bizal-
mukat m á r nem belé vetik.
(3) A törvény ú t j a és a Krisztus ú t j a között nincs arany közép-

15· 227
út. Lehet, hogy Pál ellenfelei a galatáktól nem kívánják az egész
törvény betartását. Ezzel az álláspontjukkal azonban megtévesz-
tik őket. Mert ha valaki bármit, amit neki saját m a g á n a k kell
megtennie, üdvösségbe vágó dolognak tekint, nem állhat meg fél-
úton. Akkor cselekedetei a l a p j á n kerül mérlegre élete Isten színe
előtt. Pál szaváért Isten előtt felelősséget vállalva tett már eddig
is bizonyságot minden embernek, aki körülmetélkedik, hogy kö-
teles az egész törvényt teljesíteni. Vagy elfogadja valaki hittel
Isten Jézus Krisztusban felkínált irgalmát, vagy pedig, ha már
saját szerepét is nélkülözhetetlennek tartja, kénytelen végig jár-
ni a törvény útját és tökéletes engedelmességével megnyerni Is-
tent magának. Ez az út viszont nyilvánvalóan zsákutca a bűn
h a t a l m á b a n levő e m b e r számára, amint ezt Pál m á r korábban
is kijelentette (3,10—11).
(4) Aki tehát a körülmetélkedés mellett dönt, vegye tudomásul:
a törvény által akar megigazulni. A maga cselekedetétől teszi
függővé mindazt, amit a jelenben és a jövőben Istentől vár. Ezért
még ha továbbra is u r á n a k vallja őt, elszakadt Krisztustól, és a
kegyelemből kiesett. Mert Krisztussal kapcsolatban lenni nem
jelenthet mást, mint szolgálatát elfogadni és a szabadulást tőle
várni. Az ő áldozata révén pedig Isten szeretett gyermekévé lenni
meg nem érdemelt kegyelem. Minderről lemond, aki azt hiszi,
hogy valamit is tehet az üdvösségéért.
(5) Mi ugyanis — állítja Pál a törvény alapján megigazulni
akarók tévelygésével szembe nemcsak a páli gyülekezetek, hanem
az egész keresztyénség hitét (2,6. 15—16) — a Lélek által hit
alapján várjuk az igazság reménységét. „Igazsága" a n n a k az em-
bernek van, akit Isten igaznak fogad el, ennek az igazságnak
a l a p j á n pártfogásába vesz, és ú j élettel ajándékoz meg. Máskép-
p e n : az igazság olyan harmonikus viszony Istennel, amelyből el-
tűnt a bűn zavaró mozzanata. (Az igazság kérdéséről bővebben
lásd 2,16 magyarázatát!) A törvény alapján megigazulni akaró
ember abban a hitben él, hogy a b ű n akadályával valamiképpen
maga is boldogul. Elkerülheti, vagy jóváteheti a törvény hű
betöltésével, ha vétkezett. Ezzel szemben az evangélium által meg-
világosított ember t u d j a , hogy a maga erejéből n e m boldogul
bűneivel, Isten az, aki elveszi az útból, rárakva a b ű n terhét Jé-
zus Krisztusra, m e r t Ö igaz Isten, és az ember iránti szeretetéből
fogant terveit méltatlanságunk ellenére is hűségesen megvalósítja.

228
 Mi tudjuk — s ez Pál szavainak értelme —, hogy megigazulá-
sunk Isten kegyelmi ajándéka. A megromlott viszonyt közte és
az ember között ö állítja helyre a Lélek munkája révén. A Lélek
győzi meg az embert elveszett és mégis kegyelmet nyert bűnös
voltáról, úgy, ahogy ez nyilvánvaló lett a megfeszített és feltá-
madott Jézus Krisztusban (3,1—13). A Lélek ébreszt benne fel-
tétlen bizalmat Isten iránt (4,5—6). Az ember részéről az egyetlen
helyes válasz Isten megigazító szeretetére a hit, amely abba ka-
paszkodik, amit Krisztus tett érte, ahelyett, hogy az ember ön-
magában vagy teljesítményeiben keresne bármiféle jogalapot a
megigazulásra.
Ennek a hitnek alapján pedig ingadozás nélkül sóvárogva v á r j a
az igazság reménységét. Bár a megigazult ember már a földi
életében Isten fogadott fiaként a Lélek segítsége és vezetése alatt
élhet, de az Istennel való közösség teljességét még nem birtokol-
ja. Viszont aki Krisztusban keresi igazságát, bizonyos lehet ab-
ban, hogy Krisztus a végső igazságszolgáltatásnál is mellé fog
állni, segíteni fog rajta, és meg fogja szerezni számára az örök
élet üdvösségét.
(6) Az a szabadság, amelyre Krisztus megszabadított minket,
a hit által való megigazulás igazságában gyökerezik. Ha a meg-
igazulásunk egyedül Isten kegyelmén múlik, és abban része lehet
mindenkinek, aki hittel elfogadja, akkor nincs kötve semmi fel-
tételhez. Ha viszont Istennel való viszonyunkat semmi sem veszé-
lyezteti, akkor semmi sem lehet végzetes számunkra, és semmi-
hez sem kell görcsösen ragaszkodnunk. A Krisztus Jézusban
(3,26—27), az ő uralma alatt, nem számít sem a körülmetélkedés,
sem a körülmetéletlenség. Elveszítették jelentőségüket, mert sem
feltételei, sem akadályai nem lehetnek az üdvösségnek. „Indiffe-
rensek" — ahogy Luther m o n d j a a Galata-levélről tartott m á -
sodik előadássorozatában, l K o r 7,19-re hivatkozva. Az evangéli-
kus hitvallási iratok pedig ezzel kapcsolatban „adiaphoronról",
vagyis az üdvösség szempontjából közömbös dolgokról beszélnek.
(ÁH XXVIII. c.; Formula Concordiae X. c.) Más oldalról közelítve
meg a problémát teszi kritika tárgyává a körülmetélkedést Pál
a Római-levélben (2.25—29), mégpedig úgy, hogy a szív körülme-
télésének" már az Ötestamentumban (5Móz 10,16 és Jer 4,4) meg-
található követelményét helyezi előtérbe.
Azt, aki nem jól értette Pál érvelését, váratlanul érheti az a

229
megjegyzése, hogy a körülmetéletlen keresztyén sincs kedvezőbb
helyzetben, mint a körülmetélt, hiszen minden erejével igyekszik
a galatákat visszatartani a körülmetélkedéstől. Már Péter és Pál
antiokhiai nézeteltérése során kiderült (2,11—14), hogy Pál nem
a zsidó étkezési szokások ellen lázad, hanem az ellen, hogy ezt a
pogányokból lett keresztyénekre is rákényszerítsék, mint valami
üdvösségbe vágó dolgot (lásd: Csel 15,1!). Most ellenkező előjel-
lel ugyanezt tenné ő, ha a körülmetéletlenséget rá akarná kény-
szeríteni a zsidó származású keresztyénekre. De az egyik életmód
sem kizárólagos, és mindkettőben élhet az ember Istennek tet-
szően. A Krisztusban hivő ember szabad minden vallásos, törté-
nelmi és társadalmi kötöttségtől. Bátran feladhatja az elavult élet-
formát és kereshet újat, megtalálhatja helyét társadalmi változá-
sok idején, mert lényegét mindez nem érinti.
Az evangélium világosságában csak egy számít: a szeretet által
munkálkodó hit. Az apostol a levélnek szinte minden sorában a
hit döntő, központi jelentőségéről beszél, de most kapcsolja össze
először a szeretettel. Ez a kapcsolat viszont olyan szoros, hogy tu-
lajdonképpen ugyanannak az éremnek két oldaláról van szó. Ez
következik az újszövetségi hit fogalmából. Pál galáciai ellenfelei
szerint a Krisztus-hit mellett szükség van a törvény fegyelmére
is. Hasonlóképpen szakították szét sok esetben a keresztyén taní-
tás igazságait elfogadó hitet és az életet alakító erkölcsi felfogást
a későbbi korok keresztyén nemzedékei is. Már Jakabnak számol-
nia kellett ezzel a hasadással (Jak 2,14—26!).
Amikor hit és élet elszakad egymástól, az okot az újszövetségi
hit fogalmának megüresedésében kell keresnünk. Pál t ö m ö r és
találó kijelentését csak akkor érthetjük meg, ha nem hagytuk fi-
gyelmen kívül, hogy a hitnek az Újszövetségben kettős jelentése
van. Egyrészt „fides quae creditur", vagyis olyan hit, amely elfo-
gadja az evangélium üzenetét. Másrészt viszont „fides qua credi-
tur", hit vagy még inkább bizalom, amellyel valaki az evangélium
által felkínált kegyelmet elfogadja. A megértés és a bizalom az
újszövetségi hit fogalmában még elválaszthatatlanul összetarto-
zik. Istennek a hit által felismert és elfogadott szeretete pedig
nem hagyhatja hidegen az embert, hanem egész lényét megragad-
ja, hálára és szeretetre g y ú j t j a Isten iránt (Rm 5,5). Az Istennek
meg nem érdemelt, lenyűgöző szeretete viszont kilendíti az em-
bert önmaga körül forgó önzéséből és a másoknak szolgáló szere-

230
 fei pályájára állítja. A hit, ha valóban a Jézus Krisztusban gyö-
kerező hit, „eleven, alkotó, tevékeny és hatékony dolog" — mond-
ja ki tömören a lényeget Luther a Római-levélhez írt előszavában.
Hit nincs szeretet nélkül.
Pál néhány szava a hit és szeretet kapcsolatának titkára is rá-
világít. A hit valóban a szeretet által válik hatóerővé a világban.
De a szeretet mindig következménye a hitnek, és ezt a sorrendet
büntetlenül nem fordíthatjuk meg. Abban a pillanatban, amikor
a szeretet válik a hit mértékévé, igaz, üdvözítő voltának bizonyí-
tékává, megváltozott formában ugyan, de mégis a törvény ú t j á n ,
az emberi teljesítményre támaszkodva keressük a megigazulást.
Fogyatékos szeretetünk miatt pedig újra bizonytalanná válik
minden.
Az előző versben már érintettük azt a súlyos kérdést, amelyre
feltétlenül választ kell találnunk: minek az alapján fogadja el Is-
ten az embert a végső számadáskor? Jézus, sőt maga Pál is n e m
egyszer azt a választ adja, hogy ez a szeretet cselekedetei alapján
történik (Mt 25,31—46; 2Kor 5,10; Gal 5,21 stb.). Az apostol azzal
a reménységgel f u t j a pályáját, végzi szolgálatát, hogy majd a
végső napon felmutathatja eredményét (Gal 2,2; lKor 9,23; Fii
3,12—14 stb.). Akkor hát mégiscsak a szeretet válik a hit mér-
tékévé? Az ellentmondást nem könnyű feloldani. Amit mégis el-
mondhatunk, az a következő: Változatlanul igaz, hogy az ítélet
napján csak Krisztus segíthet r a j t u n k , és ő azokon fog segíteni,
akik benne hisznek (5,2!). Az a hit azonban, amelynek alapján a
felmentő ítéletben reménykedünk, szeretet által munkálkodó hit.
Az ilyen hit viszont nem megszállottság, hanem személyes dönté-
sünket, akaratunkat, szolgálatunkat igénybevevő hatalom. Tud-
juk, hová tartunk, és tudjuk, hogy csak a szeretetben testet öltő
hit fog számítani Isten előtt. De mi ad ehhez a szeretethez indí-
tást és erőt, ha nem a hit, amely kezdettől az utolsó napig Krisz-
tusra számít?
A szeretetnek — amelynek az apostol a továbbiakban egy külön
gondolati szakaszt fog szentelni (5,13—6,10), — tehát a hit az
alapja. Pál ehhez a sorrendhez hűségesen ragaszkodik, s ez teoló-
giájának egyik jellemző vonása. Leveleinek felépítése is erről
árulkodik. Először mindig az evangélium üzenetét fejti ki, és ez-
után veszi sorra az etikai kérdéseket. Amikor pedig helyes élet-
folytatása inti a gyülekezeteket, mindig arra hivatkozik, amit Is-

231
tentől ajándékba kaptak (pl. Gal 5,25). Ha valami erkölcsi visz-
szásság üti fel a fejét valamelyik gyülekezetben, azokat a kriszto-
lógiai alapokat rakja le ú j r a , amelyek segíthetnek jó irányba te-
relni a gyülekezet életét (pl. l K o r 5,1—8; Fii 2,1—18). Mert az er-
kölcsi eltévelyedés hitbeli elhajlásra mutat, és a hitnek kell rend-
bejönnie, hogy az életfolytatás is egészségessé váljon.
A hit határozza meg a szeretet tartalmát is. Nem t u d n á n k , mi
az a szeretet, amelynek a törvényeskedés helyébe kell lépnie a
Krisztushoz tartozó ember életében (5,14), ha hit által nem is-
merhetnénk meg Isten szeretetét, úgy, ahogy Jézus Krisztusban
megmutatta számunkra. Isten szeretetéről olvashatjuk le, hogy
az igazi felebaráti szeretet megelőző, viszonzástól független, nem
személyválogató, érdemtelenek felé is odahajló szeretet. A szere-
tet — ha valódi — úgy bánik a másik emberrel, ahogy Isten bá-
nik velünk (Mt 18,21—35; Rm 12,1—2 stb.).
Krisztus szabadságra szabadított meg minket! — mondta ki
Pál a szakasz elején. Most már tudjuk, hogy ez a szabadság a
szeretet által munkálkodó hitben kapta meg tartalmát. Távolról
sem olyan ez, mint a törvény igájában folyó élet. Mert aki hisz,
kényszer nélkül szereti Istent, és aki szeret, szíve indításából,
örömmel áll felebarátja szolgálatára.

3. Egy jottányit se engedjetek szabadságotokból!

(5,7—12)

5,7—12: (7) Jól futottátok pályátokat! 1 Kicsoda2 akadályozott

meg titeket abban, hogy engedjetek az igazságnak?3 (8) A kész-
tetés4 nem attól van, aki hív titeket. (9) Egy kevés kovász az
egész tésztát megkeleszti. 5 (10) Én bizalommal vagyok irántatok
az Úrban, hogy gondolkodásmódotok 6 semmiben sem fog megvál-
tozni. Aki pedig megzavar titeket, hordozni fogja ítéletét, 7 bárki
legyen is az.8 (11) De ha én, testvéreim, még a körülmetélkedést
is hirdetném, 10 miért üldöznének még? Hiszen akkor megszűnik a
kereszt botránya! 11 (12) Bárcsak ki is metszenék magukat, 12 akik
bujtogatnak titeket!
1
Jól futottátok pályátokat: A futás, m é g p e d i g a v e r s e n y p á l y á n az
apostol á l t a l k e d v e l t k é p a s a j á t é l e t s t í l u s á n a k , d e á l t a l á b a n a keresz-
t y é n é l e t v i t e l n e k j e l l e m z é s é r e (Gal 2,2; l K o r 9,24—26; F i i 2,16;

232
 3,12—14). A k é p e g y s z e r r e f e j e z k i erőfeszítést, l e n d ü l e t e t és c é l r a t ö -
rést. 2 K i c s o d a ? : U g y a n a z a t a l á n y o s kérdőszó, m i n t 3,l-ben. A l e g t ö b b
í r á s m a g y a r á z ó ú g y véli, hogy P á l ezzel a f o g a l m a z á s s a l e m b e r f e l e t t i
gonosz e r ő r e céloz, m e r t csak v a l a m i f é l e gonosz b e f o l y á s a d h a t m a -
g y a r á z a t o t a g a l a t á k m e g t á n t o r o d á s á r a . 3 A z igazságnak: m i n t m á r
a n n y i s z o r , m o s t is az e v a n g é l i u m igazságáról v a n szó. Mégpedig a r -
ról az igazságról, hogy Isten s z e r e t e t e egyetemes, s z e m é l y v á l o g a t á s
n é l k ü l m i n d e n k i é , a k i hisz (2,5—14; 4,16). 4 A k é s z t e t é s : a „ p e i s z m o n é "
k i f e j e z h e t a k t í v cselekvést (rábeszélés), de l e h e t s z e n v e d ő é r t e l m e i s :
e n g e d é s ( v a l a m i n e k ) . Mivel P á l a t é v t a n í t ó k t e v é k e n y s é g é r e u t a l , a z
első j e l e n t é s m e l l e t t kell d ö n t e n ü n k . A s z ó n a k r o s s z mellékíze is v a n
(rászedés!), m é g i s m i v e l a görög n y e l v b e n közös t ő r ő l f a k a d az e l ő t t e
álló „ e n g e d e l m e s k e d n i " igével, é s I s t e n h í v á s á v a l is összhangba k e l -
l e t t hozni — h o g y Isten r á s z e d j e n v a l a k i t , a r r a m é g gondolni s e m l e -
h e t — a s e m l e g e s e b b „késztetés" szót v á l a s z t o t t a m . 5 Az ó k o r b a n szí-
vesen emlegetett közmondás. Jézus példázatában pozitív értelmet k a p
(Mt 13,33; L k 13,20—21). P á l v i s z o n t a b ű n k o v á s z á r ó l beszél l K o r
5,6—8-ban, a m e l y m e g r o n t h a t j a a z egész g y ü l e k e z e t e t . Itt a k ö z m o n -
d á s t ö s s z e k a p c s o l j a azzal a zsidó előírással, a m e l y n e k é r t e l m é b e n a
p á s z k a ü n n e p e e l ő t t m i n d e n k o v á s z o s t ki k e l l e t t t a k a r í t a n i a h á z b ó l .
F e l t e h e t ő e n ez a h á t t é r v a n h a t á s s a l P á l r a a k k o r is, amikor a k ö z -
m o n d á s t a G a l a t a - l e v é l b e n idézi. — M á s k é r d é s , h o g y az a d o t t h e l y -
z e t b e n m i t é r t a kovászon. A m a g y a r á z ó k egy r é s z e a t é v t a n í t ó k r a
gondol, a k i k — b á r kevesen v a n n a k — m a g u k k a l r á n t h a t j á k az egész
galáciai k e r e s z t y é n s é g e t . S o k k a l v a l ó s z í n ű b b a z o n b a n , hogy a k ö r ü l -
m e t é l k e d é s k o v á s z á r ó l v a n szó, h i s z e n P á l e z e k b e n a sorokban e r r e
n y i t j a a z össztüzet. 6 Gondolkodásmódotok: a „ p h r o n e i n " ige k e d v e l t
s z a v a az a p o s t o l n a k (Rm 8,5; 11,20; 12,3—16; Fii 2,2 stb.). A szó e r e d e t i
j e l e n t é s e : g o n d o l k o d n i , m e g f o n t o l n i . De P á l s z ó h a s z n á l a t á b a n t ö b b
puszta értelmi tevékenységnél. Az életirányt megszabó gondolkodás-
módot, b e á l l í t o t t s á g o t fejezi ki vele. 'Hordozni f o g j a ítéletét: a s z o -
k a t l a n s z ó k a p c s o l á s e l l e n é r e is m e g t a r t o t t a m f o r d í t á s o m b a n a
„ b a s z t a d z e i n " e r e d e t i jelentését, m e r t az apostol 6,2—5-ben m é g v i s z -
8
s z a t é r e h h e z a szóhoz. Bárki l e g y e n is az: az előző állítást kiegészítő
m o n d a t é r t e l m é r ő l m e g o s z l a n a k a v é l e m é n y e k . É r t h e t j ü k úgy is, h o g y
k i v é t e l n é l k ü l m i n d e n k i hordozni f o g j a a z ítéletet, a k i m e g z a v a r t a a
g a l a t á k a t . De r e j t e t t célzásnak is f e l f o g h a t j u k : legyen b á r m i l y e n
t e k i n t é l y e s is a z illető, a g a l a t á k e l t á n t o r í t á s a m i a t t el f o g j a n y e r n i
ítéletét. É n a z o k k a l a m a g y a r á z ó k k a l t a r t o k , a k i k a z utóbbi v á l t o z a t o t
f o g a d j á k el. P á l u g y a n i s n e m először tesz ilyen é r t e l m ű célzást l e v e -
l é b e n (1,8; 2,6). A tekintélyes s z e m é l y e k k i l é t é t a z o n b a n csak t a l á l -
g a t h a t j u k . A l e g t ö b b m a g y a r á z ó J a k a b o t sejti P á l k i j e l e n t é s e m ö g ö t t
(1,19; 2,9; 12), e g y e s e k viszont P é t e r t (2,11), esetleg B a r n a b á s t (2,13!).
3
Még: n e m k ö n n y ű e n n e k a h a t á r o z ó s z ó c s k á n a k szerepét tisztázni.
V e h e t j ü k i d ő h a t á r o z ó i é r t e l e m b e n . E b b e n az e s e t b e n a m o n d a t é r t e l -
m e a k ö v e t k e z ő v o l n a : h a „még m o s t is", m i n t e g y k o r ( m e g t é r é s e m
előtt?) a k ö r ü l m e t é l k e d é s t h i r d e t e m . D e k a p c s o l a t o t is k i f e j e z h e t : h a
a K r i s z t u s „ m e l l e t t m é g " a k ö r ü l m e t é l k e d é s t is h i r d e t e m . A k é r d é s t

233
e l d ö n t e n i c s a k az egész k i j e l e n t é s é r t e l m é n e k tisztázása u t á n l e h e t .
10
A köriilmetélkedést is h i r d e t n é m : T ö b b e x e g é t a (többek k ö z ö t t
Schlier, O e p k e , l e g ú j a b b a n p e d i g H ü b n e r ) v é l e m é n y e szerint P á l ez-
zel a m o n d a t t a l ellenfelei r é s z é r ő l t ö r t é n t g y a n ú b a k e v e r é s e ellen v é -
dekezik. A z z a l p r ó b á l h a t t á k u g y a n i s — á l l í t j á k — rábeszélni a g a l a -
t á k a t a k ö r ü l m e t é l k e d é s r e , h o g y m a g a P á l Is h í v e a k ö r ü l m e t é l k e -
d é s n e k ( T i m ó t e u s k ö r ü l m e t é l é s e ) (Csel 16,3)? E z t az eshetőséget n e m
l e h e t k i z á r t n a k t e k i n t e n i . D e a m o n d a t m á s k é p p is é r t h e t ő : a z a p o s -
tol csak m i n t irreális l e h e t ő s é g r ő l beszél a k ö r ü l m e t é l k e d é s h i r d e t é -
séről, h o g y a z e v a n g é l i u m é s a k ö r ü l m e t é l k e d é s ö s s z e f é r h e t e t l e n v o l -
t á t n y i l v á n v a l ó v á tegye. 1 1 A kereszt botránya: m i n t m á r t ö b b s z ö r is
t a p a s z t a l h a t t u k , a g e n i t i v u s z o s (birtokos) s z e r k e z e t t ö b b f é l e é r t e l -
m e z é s r e n y ú j t lehetőséget. T e k i n t h e t j ü k g e n . e p e x e g e t i v u s z n a k , s
ebben az esetben maga a k e r e s z t a botrány (skandalon = eredetileg
kő, a m e l y b e n megbotlik a z e m b e r ) . D e l e h e t k a u z á l i s g e n i t i v u s z is,
és a k k o r a k e r e s z t á l t a l o k o z o t t m e g ü t k ö z é s r ő l k e l l b e s z é l n ü n k . l K o r
1,23 az e l ő b b i v á l t o z a t m e l l e t t szól. 12 B á r c s a k k i is m e t s z e n é k m a g u -
k a t : a m a g y a r á z ó k á l t a l á b a n a k í v á n s á g d r a s z t i k u s voltát e m e l i k ki.
Valóban, P á l öncsonkító i v a r t a l a n í t á s r ó l , k a s z t r á l á s r ó l beszél. D e ez a
szokás h o z z á t a r t o z o t t a p o g á n y g a l a t á k k ö z ö t t e l t e r j e d t A t t i s - és
K ü b e l é - k u l t u s z h o z . Ezért a m o n d a t l o g i k á j a h a s o n l í t a 4,8—11-ben
t a l á l h a t ó é r v e l é s h e z . A k a s z t r á l t a k e g y é b k é n t n e m l e h e t t e k a zsidó
n é p k ö z ö s s é g é n e k t a g j a i (5 M ó z 23,2). P á l u g y a n i l y e n súlyos k i j e l e n -
t é s t tesz a k ö r i i l m e t é l k e d é s t k ö v e t e l ő k r e Fii 3,2-ben is. — V é l e m é n y e m
szerint a z apostol e l s ő s o r b a n a s z ó j á t é k k e d v é é r t v á l a s z t o t t a ezt a
súlyos t a r t a l m ú szót: „ e n e k o p s z e n " = m e g a k a d á l y o z (7. v.) és „ a p o -
k o s z o n t a i " = k i m e t s z e n é k (12. v.).

(7—12) A szabadság, amely a szeretet által munkálkodó hitben

teljesedik ki, a Krisztusban hivő ember lételeme. Pál ellenfelei
ettől a k a r j á k a galáciai keresztyéneket megfosztani azáltal, hogy
a törvény igája alá kényszerítik őket. Ezért miután a szabadság
kérdésében kifejtette az evangéliumi álláspontot, a levélnek már
megfigyelt ritmusát követve közvetlenül olvasóihoz fordul, hogy
elnyert szabadságuk megőrzésére intse őket.
A következő szakaszban a körülmetélkedés követelménye ke-
rül előtérbe. Pál ellenfeleinek nyilván ez volt a törekvése, hogy
elsősorban ezen a téren érjenek el eredményt a galáciai keresz-
tyének között. Az apostol ezzel az igénnyel száll szembe, és félre-
érthetetlenül kimondja: a legkisebb engedményről sem lehet szó,
mert ha engednek, mindent elveszítenek. Igyekszik éket verni a
gyülekezetek és a tévtanítók közé. Bízik abban, hogy lelki gyer-

234
mekei még hallgatnak rá, de azoknak, akik megzavarják őket,
Isten ítéletét hirdeti.
A sorok indulattól fűtöttek. A fogalmazás ezért tűnik szagga-
tottnak. Nagy tét forog kockán. Megtörténhet, hogy a galatákat a
Krisztus által hozott ú j kor szabad levegőjéről visszarántják a
régi fojtott légkörébe. A szakaszban több értelmezési nehézséggel
is meg kell küzdenünk. Nem egy olyan homályos utalás is talál-
ható benne, ami csak az egykori olvasó számára volt érthető.
(7) Az apostol veszélyre figyelmeztető szavait a galaták hitre-
jutásuk óta megtett életútjának értékelésével kezdi: Jól futottá-
tok pályátokat! Akik ennek ellenkezőjét állítják, és az életút gyö-
keres megváltoztatását követelik tőlük, megtévesztik őket. Eddig
a törvény igájától szabadon, egyedül a szeretet által munkálkodó
hit ösztönzését és útmutatását követték. Nem volt ez tétlen élet.
A hit és a szeretet sok lendületet, erőt, feladatot, szolgálatot adott
azon a végső cél felé vezető életpályán, amelyre Isten állította a
galatákat. Ezen az úton sohasem érezhették, hogy tettek annyit,
mint amennyi jót Isten tett velük (Lk 17,7—10). Ha elbuktak, a
Krisztus kegyelmébe fogódzó és szeretet által munkálkodó hit
erőt adott nekik a talpraálláshoz, újrakezdéshez.
Pál számára megfoghatatlan, hogy a galaták miért engedték
megtörni lendületes futásukat, és miért torpantak meg a végső
cél felé vezető életpályán.Kicsoda akadályozott meg titeket abban
— kérdezi megdöbbenten, — hogy engedjetek az igazságnak? A
kérdés különös megfogalmazására rávilágít a keresztyén élet
egyik fontos titkára. A bajok oka végső soron nem az emberi ter-
mészet gyarlóságában, hanem az evangéliummal való élő kapcso-
lat megszakadásában keresendő. A szeretet által munkálkodó hit
olyan magas szintje az életnek, amelyen megtartani csak Isten tud
hívó szavával az evangélium igazságának hirdettetése által, és
amelyen megmaradni is csak úgy lehet, ha az ember enged en-
nek az állandó hívásnak (8. v.). Az evangélium igazsága pedig
nem más, mint az értünk megfeszítettet és feltámadott Jézus
Krisztusról szóló örömhír (3,1), akinek a kedvéért Isten személy-
válogatás nélkül fiává fogad mindenkit (4,5—6), aki ezt az öröm-
hírt hittel fogadja. De nemcsak kezdetben kell engedni ennek az
örömhírnek. A hitből szeretetben élő „új teremtmény" (6,15) csak
akkor maradhat meg és juthat előre az eléje kitűzött pályán, ha
élete végéig enged a kegyelem igazságának. A galatáknak most

235
már más üzenetre „viszket a f ü l ü k " (Ef 4,14), s ez csak az ember-
feletti Gonosz igézete és mesterkedése lehet, akinek minden tö-
rekvése az, hogy élő kapcsolatunk az evangéliummal megszakad-
jon.
(8) Ez a gonosz befolyás kívülről tört a galatákra a közéjük be-
szivárgott tévtanítók tanítása révén. Ezek a zsidó származású ke-
resztyének tanításukat Krisztus evangéliumaként ajánlották a
gyülekezet figyelmébe, még ha ez az evangélium nem is egyezett
azzal, amit Pál hirdetett nekik (1,6—7). Az ő evangéliumuk is
késztetést jelentett a galaták számára, mert a törvény iránti en-
gedelmességre, mindenekelőtt a körülmetélkedés vállalására szó-
lított fel. De a galatáknak tudniok kell, hogy nem minden készte-
tés származik attól, aki elhívta és evangéliumával azóta is hívja
őket, vagyis Jézus Krisztustól, bármennyire megalapozottnak és
kívánatosnak is tűnik a szemükben. Valóban elkerülhetetlennek
látszik, hogy a keresztyén ember is a törvény fegyelme alá vesse
magát, gátakat helyezzen gonosz természete elé, és elkülönülésé-
vel megőrizze élete tisztaságát „a gonosz világban" (1,4). De az
ilyesfajta „engedelmességre" felszólító késztetéshez Krisztusnak
semmi köze sincs. Mert ő szabadságra szabadított meg (5,1), és hí-
vott el minket (5,13), hogy a változó korokban Isten fiává fogad-
tatásunk (4,5—6) bizonyosságával, a hitből fakadó szeretet sza-
badságában és nyitottságával szolgáljunk embertársainknak.
(9) Ne tévesszen meg senkit a galaták közül, hogy a tévtanítók
részéről megnyilvánuló késztetés csupán jelentéktelennek látszó
módosítást és kiigazítást követel tőlük eddigi pályafutásukhoz
mérten. Valóban nem akarják Krisztustól elfordítani őket, csupán
némi jelét kívánják látni annak, hogy a zsidósághoz hasonlóan
komolyan veszik Istenhez tartozásukat. De a galaták a legkisebb
engedményt sem tehetik ezen a téren: Egy kevés kovász az egész
tésztát megkeleszti — figyelmezteti őket Pál a közismert mondás-
sal. Lehet, hogy a pogány származású galáciai keresztyének a kö-
rülmetélkedés vállalásában még nem ismerik fel a „status con-
fessionis" bekövetkezését, vagyis nem tekintik olyan esetnek,
amely hitük feladását követelné meg tőlük. A valóság azonban
mégis ez. Mert ha csak a legkisebb és legjelentéktelenebb emberi
cselekedetnek üdvösségbe vágó fontosságot tulajdonítunk, vagyis
az evangéliumot szükségesnek látjuk megtoldani, nincs megállás.

236
Akkor már nem kegyelemből élünk, hanem magunkra támaszko-
dunk. Ebben az esetben pedig kötelesek vagyunk az egész tör-
vényt megtartani (5,3). De ez a kis engedmény más vonatkozásban
is súlyos következményekkel jár. Már nem hitből élünk szeretet-
ben. aminek következtében kapcsolataink eltorzulnak, Istennel
éppen úgy, mint embertársainkkal. Megtorpanunk azon a pályán,
amelyre Isten állított minket.
(10) De az apostol még nem adta fel a reményt arra nézve, hogy
a galaták „az egyetlen evangéliumnak" engednek, és nem hallgat-
nak a tévtanítók .késztetésére". Még bizalommal van irántuk az
Ürban, hogy gondolkodásmódjuk semmiben sem fog megváltozni.
A 4,20-ban megszólaló aggodalom most bizakodásra vált át. Kü-
lönös megfogalmazása ez a benne élő reménységnek. Bízik abban,
hogy levele hatására a galaták megmaradnak az evangélium
igazsága mellett, de ezt mégsem tőlük reméli. Az élő Úrtól, Jézus
Krisztustól várja megmaradásukat, aki az apostol sorain keresz-
tül is munkálkodik és a gyülekezetekben is sokféle eszközzel ren-
delkezik megtartásuk érdekében. Ha reá figyelnek, gondolkodás-
módjuk semmiben sem fog változni. Feltűnő, hogy az apostol
most egyhelyben maradásra, megállapodottságra biztatja őket, pe-
dig különben a keresztyén életet pályafutásnak, folytonos előre-
haladásnak, megújulásnak tekinti (vö.: Fii 3,12—14). Van azonban
valami, amiben nem szabad változásnak beállnia, s ez az evangé-
lium igazságából merített gondolkodásmód, életirány: a hit alap-
ján szeretetben folyó élet. De éppen ez a gondolkodásmód a len-
dítő ereje futásunknak Isten által kiszabott életpályánkon. Folya-
matosan változnunk kell. A szüntelenül változó világban kell Is-
ten akaratát felismernünk, és hozzá igazodnunk. De erre csak a
hit és szeretet szabadságában vagyunk képesek.
Pál nem menti fel a galáciai keresztyéneket a felelősség alól.
Az evangélium igazsága alapján nekik is világosan kellene lát-
niuk a kialakult zűrzavarban. De nagyobb a felelősségük azoknak,
akik Istenre hivatkozva vezetik félre őket, és megtévesztő taní-
tásuknak elismert tekintélyekkel vagy esetleg az általuk élvezett
tekintéllyel adnak nyomatékot. De tudni kell: aki keresztyén test-
vérét helyes irányba tartó pályafutásában megzavarja, hordozni
fogja ítéletét a számadás napján, bárki legyen is az. Nem kisebb
felelősség valakinek a gondolkodásmódjába beleszólni, mint a fe-
lebarát testi életét kockáztatni. Sőt még ennél is nagyobb a fele-

237
 lőssége, mert ebben az esetben már az ember örök sorsáról van
szó.
(11) Miután Pál megpróbálta a galatákat szembefordítani ke-
resztyén életük megrontóival,. visszatér a körülmetélkedés köve-
telményének ügyére, amelynek ők nem tulajdonítanak olyan nagy
jelentőséget, mint amilyen végzetes lehet valójában. Pedig a
Krisztusról szóló evangéliumot nem lehet összeegyeztetni a körül-
metélés követelésével. De ha én, testvéreim, — teszi fel az apos-
tol — Krisztus mellett még a körülmetélkedést is hirdetném, mi-
ért üldöznének? Hiszen akkor megszűnik a kereszt botránya!
Vajon milyen összefüggésekre akarja rávezetni olvasóit? Az
azonnal kivehető szavaiból, hogy Krisztus hirdetése azért nem fér
össze a körülmetélkedés követelésével — és általában semmiféle
törvényeskedéssel —, mert Krisztust csak mint megfeszítettet le-
het hirdetni. Így hirdette őt Galáciában is (3,1), de Korinthusban
sem akart más Krisztusról tudni (lKor 2,2). A kereszt nem fér
össze a körülmetélkedéssel, mert a kereszt megütközést kiváltó
botrány a törvényben hivő ember számára (lKor 1,23).
De miért? Pál, a kereszt teológusa szerint ebben a kérdésben
és a kérdésre adott válaszban rejlik az evangélium titkához ve-
zető út. Izrael, a Tóra igáját vállaló nép várva-várta a Messiást,
Isten küldöttét, aki majd elhozza Istennek mindent megújító or-
szágát. De a kiszolgáltatott, Istentől elhagyott, az átok f á j á n kín-
halált halt Messiást (Krisztus héberül: Messiás!) nem tudta elfo-
gadni. Ök az isteni hatalommal dicsőségben megjelenő Messiást
várták, aki igazságot szolgáltat a kegyeseknek, és uralomra segíti
őket a világ felett. De ha mégis a megfeszített Jézus a Messiás,
akkor istentelenségnek bizonyul az őt keresztre juttatók kegyes-
sége, elveszítik jogcímüket a mások feletti uralomra, szertefosz-
lik a Tóra népének minden előjoga és kiváltsága. A kereszt min-
denképpen elviselhetetlen botrány számukra.
A keresztyén bizonyságtevők vállalják, hogy éppen a gyalázat
f á j á n kiszenvedő Messiás a megígért Szabadító. Isten feltámasz-
totta Jézust a halálból, és ezzel őt igazolta. Ebből a szemszögből
nézve a kereszt már egészen más megvilágításba kerül. Többé
nem egy álmodozó, önjelölt megváltó szégyenteljes bukásának a
helye, hanem Isten végtelen irgalmának örök időkre szóló jele.
Mert mint Isten által küldött Messiás, isteni hatalommal rendel-
kezett, és ezért mindenki fölébe kerekedhetett volna, de ő nem

238
uralkodni akart rajtunk, hanem szolgálni kívánt nekünk mind-
azzal, amit Istentől hozott közénk. A legnagyobb szolgálatot még-
is azzal tette a világnak, hogy elszenvedte a gyalázatos halált
anélkül, hogy megtagadott volna minket. így lett keresztje kinyi-
latkoztatássá, ahol mindenki elveszett bűnösnek bizonyul, Isten
viszont irgalmas atyának, aki kész mindenkit személyválogatás
nélkül visszafogadni, ha hittel elfogadja Jézus Krisztusban felkí-
nált kegyelmét.
Pál a megfeszített Krisztusban (Messiásban) ismeri fel az evan-
gélium summáját, és hozzá méri a keresztyén igehirdetést. A ke-
resztyének hitének és életének innen kell kiindulnia, és ehhez kell
igazodnia. Ennek a keresztközpontú látásnak messzemenő követ-
kezményei vannak. A kereszt botránya szétfeszíti az eddigi kere-
teket, és ú j korszakot nyit az üdvösség történetében. A kereszt-
nél csődöt mondtak a kegyesek éppen úgy, mint a többistenhivő
pogányok, vagy a mindenből kiábrándult, elvtelen cinikusok. De
a kereszt, az Isten és ember végsőkig feszített összeütközésének
színtere mégsem vonta maga u t á n a csődöt mondó ember elve-
tését, hanem Isten mindenki felé megnyilvánuló irgalmának bi-
zonyítékává lett. Ennélfogva Isten ú j népet hív elő, ú j közösséget
teremt, az egyházat, ahol nem számít, hogy valaki körülmetélt
zsidó, vagy körülmetéletlen pogány, csak egy: a szeretet által
munkálkodó hit. Tehát azok tartoznak ebbe az új közösségbe,
akik hittel elfogadják a megfeszített Krisztus szolgálatát, és őt
követve uralkodás helyett szeretettel akarnak szolgálni a világ-
nak.
Ezek után nem csodálkozhatunk azon, hogy a különállását, val-
lásos felsőbbrendűségét, másirányú reménységeit féltő zsidóság
és a közéjük tartozni akaró zsidókeresztyénség nem nézte j ó
szemmel a kereszt következményeit bátran vállaló és hirdető
apostol szolgálatát és sikereit, s ahol csak lehetett, akadályozták
munkájában, zaklatták őt. Már most elég lett volna csupán any-
nyi engedményt tennie, hogy a hitre jutott pogányokat körülme-
télkedésre buzdítja, és azon nyomban megszűnt volna az ellene
irányuló ellenségeskedés. De ha Krisztus mellett a körülmetél-
kedést is hirdetné, akkor el kellene hallgatnia a kereszt botrá-
nyát. Ha viszont a kereszt botrányát elhallgatná, erőtlenné vál-
na az evangélium (lKor 1,18), és nem lehetnénk Isten fogadott
fiaivá (4,5—6), Lelke által megújult gyermekeivé (6,15).

239
 (12) Ezek után szentségtörésnek hat az apostol ellenfeleihez
címzett kívánsága: Bárcsak ki is metszenék magukat, akik b u j -
togatnak titeket! A magyarázók kivétel nélkül gyilkos iróniát,
gúnyt éreznek ki Pál szavaiból. Pedig több bennük a szellem,
mint az indulat. Egyetlen mondatba sűrítve foglalja össze az
apostol a szakasz üzenetét. A tévtanítóknak mondja ugyan, de
úgy, hogy a galaták is értsenek belőle. A kívánság formájában
közvetített tömör üzenet pedig a következő: akinek nem elég
Krisztusnak a kereszten hozott áldozata, és meg akarja toldani a
saját áldozatával, vállalva a körülmetélkedést, sőt ezt másokra
is rákényszeríti, és ezzel megállítja őket a hit útján, — az legyen
következetes. Hozzon még nagyobb áldozatot, kasztrálja ki ma-
gát, úgy, ahogy a pogány galaták teszik vélt isteneik kegyeinek
elnyerése érdekében. Mintha 4,8—11 gondolatmenete térne visz-
sza: a törvény útjának vége a pogányságba torkollik. Milyen ha-
szontalan és silány ez az öncsonkító áldozatosság, ahhoz a mások
körül forgó áldozatos szeretethez képest, amely a Jézus Krisztusba
vetett hit által születhet meg az emberben!

A szentírásban egyedülálló gondolatsor végéhez értünk. Sehol

másutt nem jut szóhoz ilyen határozottan és ekkora nyomatékkal
az az igazság, hogy Isten szabadságra teremtette az ember gyer-
mekeit. Krisztus megváltó szolgálata által éppen erre, a hitben
és szeretetben testet öltő szabadsággal akar megajándékozni min-
ket. Az aggályoskodó keresztyének ma éppen úgy, mint Pál ko-
rában, félnek ettől a szabadságtól. A törvényhivők kiirthatatlan
okoskodásával úgy vélik, hogy a korlátokat félresöprő szabadság
utat nyit a bűnnek, és káoszba fullasztja az életet. Pál számol ez-
zel az ellenvetéssel, és a következő szakaszban kimutatja, hogy a
Krisztustól kapott szabadságunk a szeretetben ölt testet. Ettől
viszont senkinek sem kell tartania! Sőt!

240
 VI. A SZABADSÁG A SZERETETBEN
TELJESEDIK KI
5,13-6,10

Pál szokása, hogy leveleiben a keresztyén életfolytatás kérdé-

seit, a gyülekezetekben felmerülő erkölcsi problémákat az evan-
gélium tartalmának kifejtése u t á n vegye sorra. Másképpen: az
etikai mondanivaló a dogmatikus szakaszokat követi. Nem azért,
mintha a gyakorlati keresztyén életre vonatkozó útmutatások-
nak kisebb jelentőséget tulajdonítana. Sok esetben éppen erkölcsi
eltévelyedések vezetnek a hit megbicsaklásához, és bűnös vágyak
keresnek maguknak hitelvi igazolást. (Vö. a libertinizmus, vagy-
is az erkölcsi szabadosság a fiatal keresztyénségben: lKor 5. fej.)
Az apostol eljárása abból a megfontolásból ered, hogy a keresz-
tyén etika a hit minőségén múlik. Ezért, ha valahol erkölcsi ki-
siklást tapasztal, mindig a kegyelem evangéliumának igazságára
hivatkozva fog hozzá a baj orvoslásához. Nem is beszélhetnénk
keresztyén etikáról, ha Isten nem ajándékozna meg minket Krisz-
tuson tájékozódó hittel.
Tulajdonképpen a galáciai gyülekezetekben keletkező zavar is
erkölcsi, a keresztyén életfolytatást érintő kérdésekre vezethető
vissza. Pál ellenfelei bizonyára úgy érveltek, hogy a Krisztusban
hivő embernek szüksége van a mózesi törvénynek fegyelmező ere-
jére, különben kockára teszi Istennel való kapcsolatát, üdvössé-
gét. (Egyéb gyakorlati meggondolások is meghúzódhatnak a h á t -
térben. Erről Pál a levél záradékában tesz említést.) Végered-
ményben a „hogyan tovább a hitre jutás után?" kérdése körül iz-
zik a vita az apostol és ellenfelei között.

16 241
 Pál számára sem mindegy, hogyan él a keresztyén ember. Ö is
teljesítményt vár a Krisztusban hívőtől, sőt még nagyobb telje-
sítményt, mint ellenfelei. Azt kívánja, hogy minden dolguk sze-
retetben történjék. De erre senkit sem lehet a törvény szigorával
kényszeríteni. A szeretet csak a szabadság légkörében, belső kész-
tetésre tud kihajtani az emberben, s ezért az Isten által megkí-
vánt krisztusi szeretetre csak azok képesek, akiket Krisztus erre
a szeretetre a maga szeretetével felszabadított. A szeretetet fel-
foghatjuk a szabadság korlátjának, megszorításának is: az ember
csak addig szabad, míg szabadsága nem sért másokat. A szeretet-
nek ez a polgári értelmezése idegen az apostoltól. Ö semmit nem
von vissza abból, amit az előző szakaszban kimondott: (korlát-
lan) szabadságra szabadított meg titeket Krisztus (5,1)! De ugyan-
ilyen határozottsággal vallja, hogy a Krisztustól kapott szabad-
ságunk a szeretetben teljesedik ki. Az igazán szabad ember az,
aki Krisztus módján tud szeretni!
A törvény helyébe tehát a szeretet lép. Pálnak ez a tétele sú-
lyos vitákat indított el az egyházban. Szavait ugyanis úgy értet-
ték, hogy azért egyetlen törvény mégis köti a keresztyén embert,
mégpedig a szeretet törvénye. A katolikus teológiában „nova
lex"-ként emlegetik. A szeretet parancsa tehát olyan ú j törvény,
amely a keresztyének számára a kegyelem korszakában is köte-
lező. Az óprotestáns dogmatikusok „tertius usus legis"-ről beszél-
nek. Luther még a törvénynek két „usus"-áról, használatáról tud:
az „usus politicus"-ról, a törvénynek az emberi közösségekben, a
társadalom életében betöltött nélkülözhetetlen szerepéről, és az
„usus theologicus sive spiritualis"-ról, (a törvény teológiai vagy
lelki használatáról), amely által Isten felfedi bűnös, elveszett vol-
tunkat, összetöri önigazságunkat. A Luthert követő korszák dog-
matikusai szerint a „törvény tertius usus"-ára (harmadik haszná-
latára) a keresztyén ember életében van szükség, amennyiben a
Krisztusban hivő, megújult szívű ember számára megvilágítja a
követendő utat. Lényegében ugyanezt vallja Kálvin is, amikor a
törvény „usus didacticus"-áról (tanító szerepéről) szól. Ezért nem
véletlen, hogy a református egyházban és más protestáns feleke-
zetekben az ószövetségi törvénynek még mindig meglehetősen
nagy súlya van.
Meg kell mondanunk, hogy Pál álláspontjához Luther felfogá-
sa áll legközelebb. Igaz, Pál olykor beszél a „Krisztus törvényé-

242
ről" (Gal 6,2; lKor 9,21) vagy a „hit törvényéről" (Rm 3,27). De
nem szabad azt hinnünk, hogy ezekkel a kifejezésekkel újra jo-
gaiba helyezi a törvényt a keresztyén élet területén. Az idézett
helyeken éppen a kegyelemnek a törvényétől teljesen eltérő ú j
rendjével foglalkozik, amelyben a szeretet már nem követelmény,
hanem következmény (lásd: 5,6 magyarázatot!). Ha nem így vol-
na, a szeretet parancsa olyan irgalmatlan törvénnyé válna, amely-
nek még kevésbé tudnánk eleget tenni, mint a Tóra szigorú elő-
írásainak. A magyarázatban látni fogjuk, hogy Pál milyen szere-
pet szán a szeretetnek a hit által való megigazulás rendjében.
Mielőtt az apostol mondanivalójára térnénk, szembe kell néz-
nünk még egy kérdéssel. Lütgert azzal a feltevéssel állt elő, hogy
a soron következő szakasz éle már nem a zsidókeresztyén törvé-
nyeskedők, hanem az ún. libertinisták ellen fordul. Ezt az irány-
zatot a páli keresztyénség balszárnyának nevezhetnénk, amely a
Krisztustól kapott szabadságra hivatkozva minden erkölcsi laza-
ságot megengedhetőnek tartott. Feltehetőleg az ő jelszavukat idé-
zi Pál l K o r 6,12-ben: „Minden szabad nekem!" „Pneumatikusok-
nak" nevezték magukat, mert csak a belső sugallatra hallgattak,
és azt tartották, hogy aki a Lelket elnyerte, annak már a bűn
sem árthat. A Szentlélek szavát tehát összetévesztették a maguk
tisztátalan lelkének hangjaival. Pálnak különösen sokat kellett
hadakoznia ezzel az irányzattal Korinthusban (vö.: l K o r 6,9—20;
12,1—3; 30—31; 15,12 stb.), de az ún. „Pásztorlevelek" tanúsága
szerint elterjedt és szívósan tovább élt más Pál által alapított
gyülekezetekben is (2Tim 3,1—10; Tit 1,10—16).
Lütgert feltevésének némi alapot szolgáltat az a körülmény,
hogy a következőkben sok szó fog esni a libertinistákra is jellem-
ző bűnökről. Sőt, 6,l-ben Pál mint „pneumatikusokat" szólítja
meg az olvasóit. Mindez azonban abba a képbe is beleilleszthető,
amelyet Pál törvényeskedő ellenfeleiről a levél alapján eddig ki-
alakíthattunk magunknak. Az apostol — majd l á t h a t j u k — a Lé-
lek hatalma, befolyása alatt folyó életet fogja szembeállítani a
törvény alapjára épülő kegyességgel. Mert a legigazabb törvény
ereje is megtörik az ember „testi" mivoltán, azaz Istennel meg-
hasonlott természetén (2,16; 4,23—29; 6,12). Még ennél is súlyosab-
ban esik a latba, hogy a törvény az embert önmagára utalja, és
így testi mivoltunkat inkább még hizlalja (Fii 3,18—19), nemhogy
megsemmisítené. A különféle bűnöknek pedig éppen ez a „test"

ιβ· 243
a termőtalaja (5,19). Nem véletlen, hogy a felsorolt bűnök közül
a legtöbb elsősorban a törvényeskedö ember nyomorúságai közé
tartozik. Tehát a továbbiakban is a „törvény vagy Krisztus" el-
lentét adja a kulcsot, és nincs szükségünk még egy másik, liber-
tinisták ellen nyitott frontot feltételeznünk. A „ti pneumatikusok"
megszólításának 6,l-ben pedig nincs elítélő, ironikus értelme, hi-
szen az előző versben éppen arra szólítja fel Pál a galatákat, hogy
a Lélekhez igazodjanak.
A levél etikai üzenete is három lépésben bomlik ki: a szakasz
élén most is az Ószövetség adja a kiindulópontot (5,13—15). Majd
a keresztyén élet harcát mutatja be Pál a kegyelemnek Krisztus
által elhozott ú j korszakában (5,16—24). Végül pedig a galaták-
hoz fordul és a keresztyén életből kiragadott két példával, a nyil-
vánosan vétkezőkkel szemben követendő eljárással és az adako-
zás terén reájuk váró feladatokkal világítja meg, hogy milyen
írásban indítja a Lélek a Krisztusban hívőket (5,25—6,10) A sza-
badság Lelkének m u n k á j a (2Kor 3,17) — ez a titka a keresztyén
életnek.

1. Krisztus szolgáló szeretetre szabadít fel

5,13—15

5,13—15: (13) Ti ugyanis, testvéreim, szabadságra hivattatok el!

Csakhogy a szabadságot ne tekintsétek ürügynek 1 a test 2 szá-
mára, hanem a szeretet által rabszolgaként szolgáljatok 3 egy-
másnak. (14) Mert minden'1 törvény ebben az egy igében telje-
sedik be:5 „szeresd felebarátodat, mint magadat".8 (15) Ha pedig
egymást marjátok és faljátok, vigyázzatok, hogy egymást e! ne
emésszétek! 7

1
Ürügynek: Az „ a p h o r m é " gazdag j e l e n t é s t a r t a l m ú szó. É r t h e t j ü k
k i i n d u l ó p o n t n a k , v a l a m i l y e n v á l l a l k o z á s kivitelezéséhez szükséges
eszköznek, ösztönzésnek, v a g y ü r ü g y n e k . A g o n d o l a t m e n e t b e ez u t ó b b i
illeszkedik bele a l e g t e r m é s z e t e s e b b e n . 2 Test: e r e d e t i l e g az e m b e r
m a t e r i á l i s teste. P á l n á l a z o n b a n f o n t o s teológiai j e l e n t é s t is hordoz.
Jelen esetben a „test" az Istennel szembefordult, tőle elszakadt em-
bert, i l l e t v e az ilyen e m b e r t e r m é s z e t é t jelenti. ( L á s d m é g : 2,16;
2,20; 3,3; 4,23 m a g y a r á z a t á n á l . ) 3 Rabszolgaként szolgáljatok: A „ d o u -
l e u e i n " szó eredeti j e l e n t é s é t m e g k e l l e t t őriznem, m e r t n e m lehet

244
véletlen, hogy P á l a szeretet á l t a l végzett s z o l g á l a t o t éppen ezzel a
l e v é l b e n o l y a n n y i r a leterhelt k i f e j e z é s s e l (3,28; 4,3.7—9.24; 5,1!) k ö t i
az olvasó lelkére. 4 Minden: H ü b n e r h í v j a f e l a f i g y e l m ü n k e t a r r a ,
h o g y az apostol itt m á s k é n t j e l l e m z i a t ö r v é n y t , m i n t 5,3-ban. O t t
u g y a n i s az e r e d e t i szöveg s z e r i n t az „egész (holosz) t ö r v é n y r ő l " b e -
szél, vagyis a t ö r v é n y m i n d e n egyes r e n d e l k e z é s é r ő l . 5,14-ben v i -
s z o n t „ m i n d e n (pasz) t ö r v é n y r ő l " ír. A jó n y e l v é r z é k k e l r e n d e l k e z ő
apostol a l e h e l e t f i n o m k ü l ö n b s é g t é t e l l e l azt a k a r j a k i f e j e z é s r e j u t -
t a t n i , hogy n e m a t ö r v é n y r é s z l e t k é r d é s e i r ő l , k ü l ö n b ö z ő e l ő í r á s a i r ó l ,
h a n e m az egész t ö r v é n y k o m p l e x u m r ó l , a „ t ö r v é n y g u b a n c r ó l " v a n szó.
5
T e l j e s e d i k b e : a görög s z ö v e g b e n az ige p e r f e k t u m b a n áll. d e j e -
l e n t é s e „időtlen", vagyis a t ö r v é n y m i n d e n a l k a l o m m a l e b b e n a z
egyetlen k ö v e t e l m é n y b e n t e l j e s e d i k be. — N e h e z e b b eldönteni, h o g y
P á l m i t a k a r k i f e j e z n i ezzel a z igével. É r t h e t j ü k így: aki szereti a
f e l e b a r á t j á t , a z m i n d e n t ö r v é n y n e k eleget tett. D e R m 13,9 a l a p j á n
a k ö v e t k e z ő k é p p e n is: m i n d e n t ö r v é n y e b b e r az egy m o n d a t b a n f o g -
l a l h a t ó össze: s z e r e s d . . . stb. M u s s n e r viszont egészen m á s o l d a l r ó l
közelíti m e g a z i g e jelentését. S z e r i n t e P á l i t t a z t m o n d j a , h o g y a
t ö r v é n y i d e j e b e t e l t (4,4!), és a t ö r v é n y k o r s z a k á t m o s t a szeretet i d e -
j e v á l t o t t a fel. M u s s n e r elgondolása v a l ó b a n jól b e l e i l l i k P á l t ö r t é n e -
6
lemszemléletébe. „Szeresd felebarátodat, mint magadat!" Az idézet
3Móz 19,18-ban t a l á l h a t ó . A t ö r v é n y lényegét o l y k o r m á r a J é z u s
k o r a előtt élt zsidóság is a s z e r e t e t kettős p a r a n c s o l a t á b a f o g l a l t a
össze. í g y f o g l a l j a össze J é z u s k é r d é s é r e egy í r á s t u d ó Isten a k a r a t á t ,
J é z u s pedig m a g á é v á teszi az í r á s t u d ó válaszát ( L k 10,25—28). J é z u s
t e h á t á t v e t t e n é p é n e k ezt a h a g y o m á n y á t , t ő l e p e d i g a k e r e s z t y é n
gyülekezetek, így P á l is. — Kit t e k i n t P á l f e l e b a r á t n a k ? Az Ó s z ö v e t -
ség i d e j é n csak a zsidó n é p k ö z ö s s é g é n e k t a g j a s z á m í t o t t f e l e b a r á t -
n a k . K e v é s k i v é t e l l e l így g o n d o l k o d o t t a fogság u t á n i zsidóság is.
De e k k o r m á r f e l e b a r á t s z á m b a v e t t é k a z s i d ó s á g h o z csatlakozó p r o -
z e l i t á k a t is. J é z u s s z a k í t o t t ezzel a népi s z ű k k e b l ű s é g g e l , és az e l l e n -
s é g b e n is m e g l á t t a a f e l e b a r á t o t . M u s s n e r azt á l l í t j a , hogy a k o r a i
k e r e s z t y é n s é g ú j r a b e s z ű k í t e t t e a f e l e b a r á t f o g a l m á t , és m i n d e n e k -
előtt a h i t s o r s o s o k i r á n t i s z e r e t e t e t v á r t a el t a g j a i t ó l . Valóban, a z
Újszövetség szerzői t ú l n y o m ó r é s z t a z egymás i r á n t i s z e r e t e t r e i n t i k
a k e r e s z t y é n e k e t (pl.: Fii 2,1—5; 1 J n 4,20—22). E n n e k a t ö r e k -
v é s n e k jellemző p é l d á j a Gal 6,10: „ T e g y ü n k j ó t m i n d e n e k k e l , l e g i n -
k á b b azokkal, a k i k h i t ü n k h á z a n é p é h e z t a r t o z n a k . " A kérdés a l a p o s
m é r l e g e l é s é r e m o s t n i n c s hely. C s a k két dolgot j e g y z e k m e g : E g y -
részt a k e r e s z t y é n t e s t v é r i r á n t i s z e r e t e t p a r a n c s a s e h o l s e m z á r j a ki
a m i n d e n k i i r á n y á b a n kötelező s z e r e t e t . Másrészt p e d i g azért k e l l e t t
o l y a n g y a k r a n i n t e n i a k e r e s z t y é n e k e t az e g y m á s i r á n t i s z e r e t e t r e ,
m e r t bizony k e r e s z t y é n k ö r ö k b e n is n e m e g y s z e r g y e n g e lábon á l l t a
7
szeretet. „Marjátok" — „faljátok" — „el ne emésszétek": igen erős
k i f e j e z é s e k , és a v a d á l l a t o k e g y m á s t pusztító m a r a k o d á s á t idézik e m -
l é k e z e t ü n k b e , p o n t o s a n a véres e s e m é n y l e z a j l á s á n a k s o r r e n d j é b e n .

245
 (13—15) Mielőtt Pál levelét befejezné, nem mulaszthatja el, hogy
ne szóljon még a galatáknak és természetesen galáciai ellenfelei-
nek a hit által való megigazulás alapján folyó keresztyén életvi-
telről. Az evangélium erkölcsi üzenetét azonban szokatlan módon
— de nem véletlenül! — a szabadságra, a hit által való megiga-
zulásnak erre a nélkülözhetetlen és mégis oly gyakran elhanya-
golt alkotó elemére építi. Ellenfeleihez hasonlóan ő is komolyan
veszi Isten akaratát, de azt tudja, hogy Isten akaratát megcsele-
kedni csak a szabadság légkörében lehet. Számít ellenfeleinek el-
lenvetéseire is, akik attól tartanak, hogy a szabadság menlevéllé
válik mindenféle erkölcsi lazaság számára. Ö viszont t u d j a , hogy
a Krisztustól kapott szabadság csak a szeretetben ölthet testet.
Ahol ez a felszabadult szeretet van munkában, ott megszűnik a
törvény joghatósága. Ha még mindig a törvény előírásaival akar-
nánk Isten akaratának érvényt szerezni, és Isten gyermekeinek
magatartását megszabni, csak olajat öntenénk a tűzre: a legrú-
tabb közösségellenes bűnöket hívnánk életre.
(13) A levél gonlolatmenetét új mondanivaló irányába tereli
az apostol. Ha kezdő mondata formailag nem is tartozik az előző
vershez, tartalmilag annál szorosabban kapcsolódik az előbbi sza-
kasz üzenetéhez. A Krisztusban hivő ember életfolytatásának ter-
mészetéről, megnyilvánulási formáiról akar a következőkben szól-
ni, de eközben nem feledkezik meg mindarról, amit előzőleg a
Krisztus által elnyert szabadságról mondott. Ezért mielőtt bármit
is nyilatkozna erkölcsi kérdésekről, újra olvasói emlékezetébe idé-
zi az örömhírt: Ti ugyanis, testvéreim, szabadságra hivattatok el
(5,1)!
Tehát mindig Isten a kezdeményező. Nem az ember ébred va-
lamiképp önmagára, rendeltetésére, hanem Isten szólítja meg őt
és hívja magához a vele való megbékélésre, a helyreállt viszony
erejével és reménységével folyó életre a megfeszített Krisztusról
szóló evangélium által. Aki enged Isten hívó szavának, szabaddá
lesz, mert sorsa felett többé nem dönthet a végzet, a bűn, a tör-
vény vagy a halál. Isten olyan életet szánt az embernek, amelyet
már nem a félelem, az aggályoskodás, szűkkeblűség, a bénító te-
hetetlenség jellemez, h a n e m a formáihatóság, az új iránti fogé-
konyság, nyitottság, bizakodó reménység minden előítéletet és kö-
töttséget levető szabadsága.
Pál is számol a szabadságból adódó veszélyekkel. Mégsem von-

246
ja vissza mindazt, amit a szabadságról kijelentett, és nem szorít-
ja korlátok közé ezt a szabadságot úgy, mint törvényeskedő ellen-
feleik teszik. De azért óva inti őket: csakhogy a szabadságot ne
tekintsétek ürügynek a test számára! Értékeket, emberi kapcso-
latokat, életet romboló féktelen erővé válhat az Istentől kapott
szabadságunk, ha ennek ürügyén a „test", Istennel meghasonlott,
megromlott természetünk szabad utat lát maga előtt bűnös szán-
dékainak érvényesítésére. Pál kijelentése f á j ó sebet érint. Az em-
beriség életének súlyos következményekkel járó ősi ellentmon-
dását, örök dilemmáját fogalmazza meg: az ember szabadságra
hivatott, és csak szabadságban élhet boldogan, de amikor valami-
képpen hozzájut, nem tud élni szabadságával, sőt igen gyakran
visszaél vele.
A szabadsággal való visszaélés nagyon is reális lehetőségét két
okból említi az apostol. Egyrészt tudtára akarja adni ellenfelei-
nek, hogy ő is tisztában van ezzel a veszéllyel, csak máshol kere-
si a megoldást, mint ők. Másrészt a gyülekezeteket is figyelmez-
tetni akarja a „testi" mivoltukban rejlő kísértésre. Mert meggyő-
ződése szerint a Krisztusban hivő emberből sem halt ki az Isten-
nel meghasonlott, bűnös természet, amely arra ösztökéli, hogy
visszaéljen a kapott szabadsággal. Továbbra is kemény harcot
kell vívnia a „testtel" (5,17; 5,24; Rm 8,13), mert még nem szaba-
dult fel végleg hatalma alól. Még ezer szállal kötözi meg, mint
az egykori Gullivert a törpék hada. Luther szavaival: a keresztyén
ember „simul iustus et peccator", egyszerre igaz és bűnös ember.
Az Újszövetség teológusai közül sokan állítják, hogy Luthernek
ez a tétele nincs összhangban Pál álláspontjával. Szerintük az
apostol a keresztségben meghalt és feltámadott hívőben m á r egy
egészen más embert lát, aki többé nem a régi feltételek között
éli életét. De amint a szabadságot ürügynek tekintő „testről" tett
kijelentéséből kitűnik, ez az általa képviselt igazságnak csupán az
egyik fele. Krisztusba fogódzó hite alapján az ember valóban
igaz. Mégis, ha önmagára néz, csak elveszett, bűnös embert lát
magában, aki számára a hitnek az életbe való átültetése életre
szóló programot jelent.
A szabadság és a szabadsággal való visszaélés gyötrő ellentmon-
dásából egyetlen kiút létezik, és ez a szeretet. Ne éljetek vissza
szabadságotokkal — inti olvasóit az apostol, — hanem a szeretet
által rabszolgaként szolgáljatok egymásnak. Ebben az ellentmon-

247
dásoktól feszülő, különös és tömör mondatban több rendkívül
fontos igazság rejtőzik. Mert n e m akármilyen szeretetről beszél.
A szeretetről sok téves elképzelés él az emberekben, még keresz-
tyénekben is. Általában valamiféle meghatározatlan vonzalom-
nak, esetleg jótékonykodásnak vélik. Pedig Pál „a szeretetről" be-
szél, s nem általában valamiféle szeretetről. Arra a páratlan sze-
retetre emlékezteti olvasóit, amellyel Jézus szerette őket és szol-
gált nekik (lásd: 5,6 magyarázatát!). A szeretet ezért nem reked
meg az érzelmek szintjén, hanem a másik ember tevőleges, áldo-
zatos szolgálatában ölt testet. Akiben ez a szeretet él, nem akar
felülkerekedni másokon, hogy uralkodjék rajtuk, hanem Urának
lelkületével aláveti magát másoknak, az ő javukat tartja szem
előtt, az ő előmenetelüket szolgálja. Minél nagyobb hatáskörrel
rendelkezik, annál inkább szolgálatra kötelezettnek tudja magát.
Pál ezt a szeretet krisztusi mértékének egyedül megfelelő élet-
formát egyenesen rabszolgai szolgálatnak nevezi. A fogalmazás
éle nyilvánvalóan azok ellen fordul, akik újra a törvény és a „vi-
lág elemei" rabszolgái kívánnak lenni (4,8—11). Így akarja olva-
sóinak értésére adni: a Krisztusban hivő ember számára csupán
egyetlen rabszolgaság létezik, mégpedig a felebarát szolgálata.
Életét tehát nem tekinti a sajátjának, nem a maga érdekében dol-
gozik, és nincs semmi tulajdona, amit ne mások javát szolgáló esz-
köznek minősítene. Helyzete alig különbözik az ókori rabszolgáé-
tól. Ahogy Luther írta hatalmas mondatában: „A keresztyén em-
ber hite által szabad úr minden felett, és senkinek sincs alávet-
ve. A keresztyén ember (a szeretet által) mindenek készséges szol-
gája, és mindenkinek alá van vetve." (A keresztyén ember sza-
badságáról; 1920.)
Pál hangsúlyt helyez arra is, hogy ennek a szeretetből fakadó
szolgálatnak kölcsönösnek kell lennie (vö.: Fii 2,3): szolgáljanak
egymásnak. Tehát ne legyenek a keresztyén gyülekezetben olya-
nok, akik elvárják ugyan a másik szolgálatát, maguk azonban
n e m szolgálnak keresztyén testvérüknek. Az apostol most nem
t é r ki arra a többször is hangoztatott szempontra, hogy az „erő-
sek tartoznak az erőtlenek gyengeségeit hordozni" (Rm 15.1—3;
l K o r 8,9; 9,22; IThess 5,14). A szolgálatot ugyanis kinek-kinek
a neki adott mérték szerint kell vállalnia. De valamilyen szolgá-
latot a gyülekezet legkisebb vagy legerőtlenebb tagja is tehet má-
soknak. Teljesen félreértenénk az apostol szavait, ha azt hinnénk,

248
hogy valakit csak akkor kötelez szolgálatra a szeretet, amikor a
szolgálat kölcsönössé válik, vagyis ő is részesül mások szolgála-
tában. Valóban az volna jó, ha a szolgálat mindig kölcsönös vol-
na. Rendszerint így is van, csak nem mindig vesszük észre. Ám
ha mindenki a másik szolgálatára vár, a szolgálatok körforgása
megakad, sőt talán meg sem indul. A másik szolgálatára váró és
a másik szolgálatát elváró keresztyén nem azzal a szeretettel sze-
ret, amellyel Krisztus szeretett minket (Rm 5,6—8; Mt 5,43—48).
De nem veszti-e el Krisztustól kapott szabadságát az. aki a sze-
retet indítására a másik ember rabszolgájává teszi magát? A kü-
lönös és ellentmondásos titok éppen az, hogy a magát mások szol-
gálatára szánó ember lesz valóban szabaddá. A szabadság és sze-
retet egymást kizárni látszó és egymást mégis feltételező (komp-
lementer) valóságok. Arról már volt szó, hogy a szabadság szere-
tet nélkül ön- és közveszélyes szabadság (13. v.). Másképpen:
szabadosság. Most kerüljön a hangsúly az igazság másik oldalára:
a szabadság éppen a szeretetben találja meg kiteljesedését. Mert
akiben a mások szolgálatáig elmenő szeretet van, az megszaba-
dult a legsúlyosabb rabságtól, az önzés embert torzító bilincsei-
től.
De a szeretet sem élhet meg a szabadság éltető légköre nélkül.
Bár az apostol rabszolgai szolgálatáról beszél, a keresztyén ember
szabadságából egy jottányit sem ad fel. Mert önkéntes, a szeretet
indítására szabadon vállalt rabszalgaságról van szó. Különben a
szolgálat kínos kötelességgé válna. Nem mintha nem lehetne a
reánk háruló kötelességeket is szeretetből vállalni. De ebben az
esetben a kötelesség m á r megszűnik embert nyomorító rabságnak
lenni. Ugyancsak szabad a szeretetből szolgálatot végző ember a
másik szeszélyeitől. A jól értett szolgálat nem szolgai függőség,
mert a szeretet megköveteli, hogy csak azt tegyük meg a másik-
nak, ami valóban javára válik. Így fonódik össze szabadság és sze-
retet a hit által rtaló megigazulás alapján, és így leszünk életünk
folytatásában is az ember rendeltetését megvalósító „fiai" a
mennyei Atyának (4,5—6).
(14) A törvény képtelen mindenre, számtalan szabály és előírás
ellenére is. Nincs is többé szükség arra, hogy a törvény szabja
meg életünket. Mert minden törvény ebben az egy igében teljese-
dik be: „szeresd felebarátodat, mint magadat" (3Móz 19,18). Te-
hát ismét maga a Tóra (4.21) jelenti ki, amit később Jézus is

249
megerősített, és az övéinek lelkére kötött (Lk 10,25—28). Azt ti.
hogy a szeretet a törvény betöltése. Ennélfogva akiben Krisztus-
ba vetett hit alapján munkálkodó szeretet van, túl van a törvé-
nyen, nincs szüksége többé reá. Mert maga a szeretet fogja meg-
mondani neki, hogy az adott helyzetben mi a jó és szükséges ten-
nivaló. „Szeress, és tégy, amit akarsz" — mondta találóan
Augusztinusz egyházatya.
A szeretetnek n e m kell meghatározni a felebarát fogalmát sem.
Tudja, hogy annak a szolgálatára kell lennie, aki éppen útjába
kerül a „jerikói ú t o n " (Lk 10,30—37), és segítségre szorul. Ter-
mészetesen azok felé fordul elsősorban szeretetével, akikkel több
szál köti össze, és akikkel többször akad össze élete útján (keresz-
tyén testvérei, családja, munkatársai, népének közössége). De eze-
ket a kapcsolatokat a szeretet alkalmainak tekinti, és nem máso-
kat kizáró korlátnak.
Szeretete mértékét pedig az ember megtalálhatja önmagában:
Szeresd felebarátodat, mint önmagadat. Tévedés úgy beállítani a
dolgot, hogy csak az tud szeretni, aki elfordul önmagától. Aki
gyűlöli önmagát, gyűlölni fogja felebarátját is. Minden ember Is-
ten nagyszerű alkotása, pótolhatatlan érték. A hit által még azt
is felismerjük, hogy Isten a legnagyobb áldozatot sem sajnálta
értünk. De észre kell vennünk, hogy a másik ember legalább
olyan érték, mint mi. Ezért a szeretet iránytűje a Jézus által po-
zitív értelműre fordított „aranyszabály": Amit tehát szeretnétek,
hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is úgy tegyetek velük
(Mt 7,12). Adott esetben természetesen tud lemondani és áldoza-
tot hozni is ellenszolgáltatás nélkül (Lk 14,25; J n 15,13; Mk 8,34).
Nem kell tehát a törvényt a keresztyén életbe a hátsó kapun
ú j r a visszacsempészni, akár a megtisztított Tóra, akár a „nova
lex", akár pedig a „tertius usus legis" formájában (lásd: a VI. fe-
jezet bevezetésében!). Erősödj meg a hitben, és megújul szerete-
ted, megújult szereteted pedig tudni fogja, mit cselekedj. De
nem csak tudja, hanem lesz elegendő ereje is megtenni azt — ez
a keresztyén életfolytatás titka.
(15) Ha viszont a hitből fakadó szeretet helyébe a galaták újra
a törvény előírásait helyezik, n e m csodálkozhatnak ennek a cse-
rének áldatlan következményein: Ha pedig egymást marjátok
és faljátok — idézi olvasói képzeletébe a szomorú kilátásokat az

250
apostol, — vigyázzatok, hogy egymást el ne emésszétek. Szeretet
híján mint a vadállatok fognak egymásnak esni, és egymást tönk-
retenni. A törvény ugyanis az érdemre épít. Az érdem pedig min-
dig viszálykodást szül. Aki azt hiszi, hogy több érdeme van, több
tiszteletet és tekintélyt követel magának. Aki úgy érzi, hogy nem
érdeme szerint becsülik — s ki ne érezné így — keserű irigység-
gel tekint a sikeres emberre. És rágalmazással, gyanúsítgatások-
kal. becsmérléssel, egymás elítélésével s egyéb változatos eszközök
egész fegyvertárával megindul a hatalmi harc, amely nem ismer
irgalmat. Emberek, közösségek, gyülekezetek mehetnék tönkre
ebben a küzdelemben. Vigasztalan kép. A galatáknak tehát jól
meg kell gondolniuk, hogy eladják-e lelküket a törvénynek, vagy
pedig megmaradnak a szeretet által munkálkodó hit alapján. A
kegyelmet nyert ember viszont ismeri helyét (6,3!), hálás és sze-
rény, s ahelyett, hogy másokat tiporna le, felebarátja szolgájává
teszi magát.

2. A Lélek tesz alkalmassá a szolgáló szeretetre

(5,16—26)

5,16—26: (16) De azt mondom: 1 a Lélek által2 járjátok az utat, 3

és akkor a test kívánságát 4 semmiképpen nem teljesítitek! (17)
A test ugyanis kívánságával a Lélek ellen tör, a Lélek pedig a
test ellen, mert ezek egymással viaskodnak, hogy 5 ne azokat te-
gyétek, amik szándékotokba állanak. (18) Ha viszont a Lélek
ragad magával titeket, nem vagytok a törvény uralma alatt.
(19) A test cselekedetei pedig nyilvánvalók, és ezek a követ-
kezők: paráznaság, tisztátalanság, bujálkodás, (20) bálványimá-
dás, varázslás, ellenségeskedés, marakodás, törtetés, indulatosság,
vesztegetés, széthúzás, pártoskodás, (21) irigykedés, részegeske-
dés, tivornyázás és ezekhez hasonlók, amelyekről előre megmon-
dom nektek, amint már eddig is megmondtam. 6 hogy akik ilye-
neket cselekszenek, nem fogják örökölni Isten országát.7
(22) A Lélek gyümölcse 8 azonban a szeretet, öröm, békesség,
hosszútűrés, jóindulat, jóság, bizalom, (23) szelídség, önmegtar-
tóztatás. Az ilyenek 8 ellen nincs törvény. (24) Akik azonban
Krisztus Jézuséi, 9 a testet megfeszítették 10 szenvedélyeivel és kí-
vánságaival együtt. (25) Ha Lélek által élünk, a Lélekhez is iga-

251
zodjunk! (26) Ne legyünk kérkedők, egymást ingerlők, egymásra
irigykedők!

' D e azt mondom: 3,17-ben és 4 , l - b e n is m e g t a l á l h a t ó g o n d o l a t -

sort i n d í t ó f o r m u l a . A m o n d a n i v a l ó t ö s s z e k a p c s o l j a az e l ő z m é n y e k -
kel, d e e g y ú t t a l ú j i r á n y t is s z a b a g o n d o l a t m e n e t n e k . 2 A Lélek által:
a „ p n e u m a t i " e l ö l j á r ó n é l k ü l i d a t i v u s z b a n áll, s ezért az é l e t f o l y t a t á s
a l a p j á t és m ó d j á t jelöli m e g . H a az ú j p r o t . f o r d í t á s h o z i g a z o d v a a
k i f e j e z é s t „ L é l e k s z e r i n t " f o r m á b a n é r t j ü k és ü l t e t j ü k á t m a g y a r r a ,
akkor a Lélek csupán a keresztyén életfolytatás n o r m á j á t ismertetné
m e g v e l ü n k , d e n e m s e g í t e n e a s z e r i n t élni. P e d i g é p p e n ezt a k a r j a
a z a p o s t o l m e g é r t e t n i o l v a s ó i v a l . 3 Jár játok az iitat: a z ú t o n j á r á s m á r
az Ó t e s t a m e n t u m b a n a m a g a t a r t á s és é l e t f o l y t a t á s k é p é v é l e t t (pl.
Zsolt 1,1). P á l s z á m t a l a n s z o r él v e l e : R m 8.4: Fii 3,17; K o l 2,6 stb.
4
A test kívánságát: a „ t e s t " f o g a l m á n a k p á l i é r t e l m é r ő l m á r g y a k r a n
volt szó. L e g u t ó b b 5,13-nál, d e lásd még.: 2,16; 4,23 v e r s e k n é l . Most
k i d e r ü l , h o g y a „test" n e m s e m l e g e s valóság, h a n e m a k í v á n s á g á l t a l
t e v é k e n y h a t a l o m . A „ k í v á n s á g " egyes s z á m b a n áll, és ez a r r a utal,
hogy az a p o s t o l jelen e s e t b e n a „ t e s t " m i n d e n k í v á n s á g m ö g ö t t m e g -
h ú z ó d ó gonosz t ö r e k v é s é r ő l beszél. 5 H o g y : a „ h i n a " lehet v a l ó d i cél-
h a t á r o z ó i kötőszó, de a z előző m o n d a t t a r t a l m á t é r t e l m e z ő kötőszó is
(epexegetivusz). Az u t ó b b i e s e t b e n a m o n d a t é r t e l m e az v o l n a , hogy a
„ t e s t " é s L é l e k ellentéte a z e m b e r belső m e g h a s o n l o t t s á g á b a n j u t k i -
f e j e z é s r e . Az e m b e r t e h á t t e h e t e t l e n ü l v e r g ő d i k a k é t h a t a l o m között.
Az ö s s z e f ü g g é s a l a p j á n a z o n b a n s o k k a l v a l ó s z í n ű b b , hogy v a l ó d i cél-
h a t á r o z ó i m e l l é k m o n d a t t a l v a n d o l g u n k . A „ t e s t " és Lélek t e h á t a z é r t
v i a s k o d i k egymással, h o g y n e a m á s i k b e f o l y á s a é r v é n y e s ü l j ö n . 6 Már
eddig is m e g m o n d t a m : U g y a n o l y a n n e h é z eldönteni, m i n t 5,3-nál,
hogy a g a l a t á k a t f i g y e l m e z t e t t e - e P á l m á r k o r á b b a n is a z e l k e r ü l -
hetetlen számadásra, vagy csak általában intette erre a keresztyé-
n e k e t . 7 Isten országát: a z e v a n g é l i u m o k n a k ezt a k u l c s f o g a l m á t a z
apostol m e g l e h e t ő s e n r i t k á n h a s z n á l j a , d e n á l a is hol a jelen v a l ó s á g a
(Rm 14,17; l K o r 4,20), hol p e d i g a j ö v ő r e m é n y s é g e ( l K o r 6,9; 15,50;
Ef 5,5; I T h e s s 2,12). A m i t a z e v a n g é l i u m o k az „Isten o r s z á g a " t r a -
dicionális f o g a l m á v a l m o n d a n a k el, azt P á l i n k á b b az „ Ü r b a n " , v a g y
„ K r i s z t u s b a n " k i f e j e z é s e k k e l a d j a vissza. 8 Az ilyenek: ti. a L é l e k
felsorolt gyümölcsei. 9 K r i s z t u s Jézuséi: h a s o n l ó m ó d o n f e j e z i ki
K r i s z t u s h o z t a r t o z á s u n k a t P á l 3,29-ben. 10 A testet megfeszítették:
K r i s z t u s k e r e s z t h a l á l á r a és a k e r e s z t n e k a h i v ő k é l e t é b e n j e l e n t k e z ő
következményeire a levélben nagy hangsúly kerül. A kereszt minden
e s e t b e n a g o n d o l a t m e n e t c s ú c s p o n t j a i n á l b u k k a n f e l : 2,19; 3,1; 3,13;
5,11; 6,12.14.
•

(16—26) Pál tisztában van azzal, hogy a Krisztusban hivő em-

berben sem halt meg véglegesen, és erejét sem veszítette el tel-
jesen a „test", az ember Istennel meghasonlott, megromlott ter-

252
mészé te. A „test" még az Isten gyermekeinek szabadságával is
visszaélhet, és alkalomnak tekintheti hatalmának visszaszerzésé-
r e (13. v.). De Pál azt is tudja, hogy a törvény legteljesebb szigora
sem változtathat ezen a helyzeten, sőt csak ronthat, m e r t a „test"
hadállásait erősíti (15. v.). Isten azonban elküldte az Ő Fiának
Lelkét (4,6), hogy ebben a számunkra kilátástalan helyzetben se-
gítségünkre legyen. A Lélek nemcsak Isten iránt képes bizalmat
gyújtani bennünk (4,6c), hanem a felebarát javát szolgáló ember-
ré is tud tenni anélkül, hogy ez új rabságot jelentene számunkra.
A Lélek által kiáltjuk Istennek: Atyám! S ugyancsak a Lélek ál-
tal tudjuk őszintén kimondani minden embertársunkra: Testvé-
r e m ! „Ahol az Űrnak Lelke, ott a szabadság — mondja Pál lKor
3.17-ben. Nem a törvény, a Lélek az, aki szabaddá tud tenni Is-
ten és ember számára egyaránt.
A Lélek száll szembe a kívánságát minden áron érvényesíteni
akaró „testi" imivoltunikkal, és megindul a késhegyig menő harc
a Lélek és a „test" között, amely mindaddig tart, amíg a földön
élünk. A keresztyén életfolytatásra ez a harc jellemző. Nem töké-
letes, de nincs is a bűnnek kiszolgáltatva. Ha a „testi" mivoltunk
kerekedik felül, a reá jellemző cselekedetek rontják meg élet-
folytatásunkat. A „testnek" ezeket a megnyilvánulásait Pál a gö-
rög vándorfilozófusok és zsidó tanítómesterek szokása szerint ún.
„bűnlajstromba" szedi. Ilyen többé-kevésbé kiforrott, formai ha-
sonlóságot mutató bűnkatalógusokat találunk többek között Rm
1.18—32-ben, 13,11—14-ben, lKor 5,10-ben, 6.9-ben, Kol 3 , 5 - 6 -
ban és Pt 4,15—17-ben. A felsorolt és az ehhez hasonló bűnök
nem kerülhetik el Isten ítéletét. Ha viszont a Lélek győz, akkor
az ő gyümölcsét termi életünk. Belőlük is összeállít egy füzért.
A bűnkatalógusokhoz hasonlóan az ún. aretológiák, „erénykataló-
gusök" is forgalomban voltak (2Kor 6,6; Fii 1,11; 4,8; Ef 5,9;
6,13—18 stb.), de amint látni fogjuk Pál esetében nem szolgai át-
vételről van szó. A felsorolás minden ízében az evangéliumi m o n -
danivaló szempontjához igazodik. Ami még ennél is fontosabb:
a felsorolt „erények" létrejöttének körülményei is különböznek
minden más emberi jó tulajdonság eredetétől.

253
a) A lélek és a „test" harca értünk

(16—18) Amint m á r jeleztük, Pál a keresztyén ember életét

olyan hadszíntérnek tekinti, ahol örökkévaló sorsunk forog koc-
kán. Az a terület, amelyen a harc a keresztyén életben egyálta-
lán szóba jöhet, az emberben saját magában van. Meggyűlhet
ugyan a b a j a emberekkel vagy sorsának erőivel is, de ilyen eset-
ben egyrészt számíthat Ura segítségére, másrészt pedig a szol-
gálat alkalmainak foghatja fel a felmerült nehézségeket. Legyőz-
ni, megölni nem akar mást, csak a bűnt önmagában (Rm 8,13).
A harc a „test" és a Lélek között folyik. Ez a harc azonban n e m
a fejünk felett dúl, és mi n e m tétlen szemlélőként várjuk a küz-
delem kimenetelét. „Test" és Lélek bennünk ütközik össze, s a
viadal tétje mi vagyunk. De azt is meg kell gondolnunk, hogy
a „test" n e m tőlünk független hatalom, mint Bultmann véli, ha-
nem a mi egész lényünk, vallásosságával és istentelenségével, jó
és gonosz tulajdonságaival, törekvéseivel együtt. Az az ember te-
hát, „aki nem foghatja fel Isten Lelkének dolgait" (lKor 2,14).
Végeredményben nem arról a lelki meghasonlásról, a bennünk
levő jó és rossz küzdelméről van szó, amely minden ember belső
életének jellemző vonása. Mi megromlott természetű emberek
küzdünk a Lélek befolyása ellen, és a Lélek küzd ez ellen az em-
ber („óember") ellen. A harc pedig akkor indul meg, amikor a hit
által a Lélek ajándékát k a p j u k . Pál ellenfelei elhibázott antropo-
lógiából indulnak ki. Arra számítanak, hogy az emberben van
annyi jó, hogy képes a törvény előírásainak megfelelően Istennek
tetsző életet élni. Pál sem vonja kétségbe az emberben meglévő
jót. De azt is tudja, hogy ez az üdvösségre n e m elegendő. Isten és
a „testi" e m b e r nem ugyanabban a malomban őrölnek.
(16) Istennek tetsző életet élni, a szeretet által rabszolgaként
szolgálni egymásnak (13. v.) csak a Szentlélek segítségével lehet.
A Lélek által járjátok az utat — inti Pál a galatákat. Az emberi
élet rendkívül szövevényes, emberi kapcsolataink igen sokrétűek,
s megszámlálhatatlan feladat vár reánk. S ugyanakkor mindebben
eligazodni egy folyton változó világban kell. Mégis életfolytatá-
sunknak meghatározott iránya van, tart valahova. Döntéseinknek
és tetteinknek belső irányvonala van. Űton járunk. Sokféle irányt
szabó főtörekvés élhet az emberben, de Isten elhívó szavával az

254
ő ú t j á r a állított minket, amely végül is nála é r célhoz. Az Isten
által elhívott ember útjának irányvonala pedig nem más, mint
a hitből fakadó szolgáló szeretet. Erre az útra terel, ezen az úton
vezet, ós ennek az útnak megtételéhez ad erőt a Krisztusba ve-
tett hit által elnyert Lélek.
Nem a törvény követelő parancsaival éri ezt el, de nem is vala-
miféle belső sugallat révén. A megromlott természetünk belső
hangjait a Lélek szavának minősítő, önhitt rajongással szemben
félreérthetetlenül meg kell mondanunk, hogy „az Űr Jézus a Lé-
lek" (2Kor 3,17), s ennélfogva a Lélek Krisztust hozza közel hoz-
zánk, vagy másképpen: helyes krisztológiai látásra juttat el min-
ket, hogy „Krisztus formálódjék ki közösségi életünkben" (4,19),
és az ő szolgáló „élete legyen láthatóvá a mi halandó testünkben"
(2Kor 4,10). Egyedül erről ismerhető meg, hogy a Lélek által
élünk-e, vagy pedig a saját tisztátalan lelkünk becsapott áldoza-
tai vagyunk (lKor 12,1—3).
A Lélek inspirációján kívül azonban még egy másik erőteljes
befolyás is érvényesül a Krisztusban hivő ember életében, és ez
minden erővel igyekszik letéríteni őt arról az útról, amelyre Isten
állította. A „test", az Istennel meghasonlott bűnös természetünk,
amint m á r említettük, keresztyén voltunk ellenére is igencsak
életképes, és akaratát kíméletlenül érvényesíteni törekszik. Az
apostol szavaival: a „testnek" kívánsága van. Az embernek meg-
számlálhatatlanul sok vágya, törekvése van, jó is, rossz is, de most
arról az egyetlen és mindent meghatározó kívánságról van szó,
amely arra ösztönöz minket, hogy függetlenítsük magunkat Isten-
től, meneküljünk előle és hogy életünk útját ne a szeretet által
munkálkodó hit alapján járjuk. A „test" kívánságának a hatására
még nemes törekvéseink is visszájára fordulhatnak, amint ezt a
törvény útját minden bizonnyal jó szándékkal ajánlgató galáciai
tévtanítók esete is mutatja. Természetesen környezetünkből, kí-
vülről is rengeteg jó, vagy rossz hatás zúdul reánk naponként,
de tartozunk az igazságnak azzal, hogy bevalljuk: nem lennénk
áldozatai az ártalmas befolyásoknak, és nem terelhetnénk élet-
utunkat rossz irányba, ha azok nem találnának maguk számára tá-
maszpontot és hűséges segítőtársat megromlott természetük kí-
vánságában. Ezért m o n d j a az apostol: A Lélek által járjátok az
utat és akkor a test kívánságát semmiképpen nem teljesítitek! A
Lélek által fel lehet ismerni a „test" gyakran álcázott kívánságát,

255
és le is lehet győzni, hogy szeretet által munkálkodó hitben járjuk
életünk útját.
(17) Mert a „testnek", Istennel meghasonlott, önző énünknek
egyetlen rátermett ellenfele van, mégpedig Istennek a Krisztus-
ba vetett hit által elnyert Lelke. Bár a „test" kívánsága révén kí-
méletlenül követeli jogait, a Lélek sem marad tétlen, és szembe-
száll vele. Megindul a harc az emberben az emberért: A test
ugyanis kívánságával a Lélek ellen tör, a Lélek pedig a test ellen,
mert ezek egymással viaskodnak, hogy ne azokat tegyétek, amik
szándékotokban állanak. A harc tehát — mint már láttuk — nem
a f e j ü n k felett dúl, s n e m tétlen szemlélőként várjuk a küzdelem
kimenetelét. „Test" és Lélek bennünk ütközik össze, és a viadal
t é t j e a m i döntésünk. A „test" a kívánság erejével azon van,
hogy megakadályozza, amit a Lélek indítására szándékozunk ten-
ni, a Lélek pedig azért küzd, hogy ne engedjünk a „test" kíván-
ságának.
Pálnak ez az emberszemlélete tiltakozást válthat ki belőlünk.
Mert ezek szerint az ember sorsának alakulása a két kibékíthe-
tetlen ellenfél harcának kimenetelétől f ü g g és a mi döntésünknek
nincs semmi szerepe benne. Luther hasonlata jut eszünkbe a lóról
és a lovasáról. A ló arra megy, a m e r r e a lovas irányítja. Ha az
embert az ördög lovagolja meg, kénytelen az ő akaratának enged-
ni. Ha viszont Isten a lovasa, akkor az Ö útjaira viszi a lába. (De
servo arbitrio, A szolga akarat c. művéből.) De félreérthetjük
mind Pál, mind pedig Luther kijelentését, ha azokat a szabad
a k a r a t mindmáig megoldatlan filozófiai kérdésében elfoglalt ál-
láspontnak tekintjük. Megint csak a r r ó l van szó, amit már sok-
szor hangsúlyoznunk kellett, hogy ezek Isten és ember viszonyát
érintő teológiai ítéletek. Nem tekintik az embert körülményei
akaratlan bábjának. Nem vitatják el az ember választási és dön-
tési képességét, aki éppen ezért felelős is tetteiért. De egy tekin-
tetben nincsen választási lehetősége. Istentől elfordult „testi" mi-
volta miatt nem képes bizalmas gyermeki kapcsolatba jutni Is-
tennel, a maga erejéből nem tud hitből élni szeretetben.
(18) Isten azonban még ezen a téren is adott számunkra lehe-
tőséget a választásra, mert nekünk ajándékozta Lelkét, aki leküz-
di „testi" mivoltunk szándékait, és támogatja azokat a szándé-
kainkat, amelyekre Isten indít minket. Mivel a Lélek által lehet-
séges jól választani, Pál joggal feltételezheti a galatákról, hogy a

256
„test" kívánságát semmiképpen nem f o g j á k teljesíteni (16. v.).
A jóra felszabadító Lélek pedig mindig jelen van és munkálko-
dik ott, ahol a megfeszített Krisztus evangéliumát hirdetik és hit-
tel fogadják (3,1—2).
A Krisztusban hivő e m b e r erkölcsi megújulásának, szolgálat-
ra kész szeretetének titka tehát abban rejlik, hogy m a g a Isten
teremti ú j j á az embert Lelkével. A Lélek pedig úgy vesz mun-
kába minket, hogy megismertetve velünk Isten irgalmas szerete-
tét az ö Fiában Jézus Krisztusban megragadja szívünket (2Kor
5,14), és magával sodor minket. Az apostol olyan görög igével,
illetve annak szenvedő alakjával szemlélteti a Léleknek ezt a
munkáját, amelynek m a g y a r jelentése pontosan lefordítva: valaki
által vezettetni, itt azonban inkább valaki által vitetni (lKor 12,2).
A Lélek egyre több szolgálatra lendíti az embert, de n e m ostor-
csapásokkal, mint a törvény, hanem azáltal, hogy megnyeri a szí-
vünket Krisztusnak. Ha viszont a Lélek ragad magával titeket,
nem vagytok a törvény uralma alatt — t é r vissza újra a galáciai
problémára az apostol. A Lélek megteszi, a m i r e a törvény erőtlen
volt. Sőt a törvény nemhogy le tudta volna gyűrni a „test kíván-
ságát", hanem még ki is provokálta, mert teljesítményt vár, s így
óhatatlanul önmaga válik az ember számára a legfontosabbá
(15,26 v.). De a Lélek által magával ragadott embernek n e m kell
már a törvénytől tartania.

b) A „test" cselekedetei
(19—21) A harc a „test", az Istennel meghasonlott, megromlott
természetünk és a Krisztus lelkének befolyása között nem marad
a lélek belső ügye. A „test" ellenállhatatlan erővel törekszik meg-
valósítani, amit kíván, és így a „test kívánsága" cselekedetté, kü-
lönféle életrontó bűnné válik. A megromlott természetnek kiüt-
köznek a fekélyei.
A bűnök felsorolását a legtöbb magyarázó ötletszerűnek t a r t j a .
Mások különféle felosztásokkal próbálkoznak. A kódexmásolók
már az első századokban betoldottak a sorba egyet-egyet a leg-
gyalázatosabb bűnök közül, hogy a felsorolásnak hármas vagy
más számszerű tagozódást adjanak. Pedig az apostol szándéka
nyilvánvaló: az első öt és az utolsó kettő a pogány szabados élet-
módra jellemző bűn. Ezek fogják közre a „test" kívánságának azo-

17 257
kat a közösségromboló megnyilatkozásait, amelyek elsősorban a
törvényeskedő emberre jellemzőek (15,26 v.!). Tehát az élet fel-
színén jelentkező torzulásokban is megmutatkozik, hogy a tör-
vény igája alatt folyó élet n e m hoz lényeges változást a pogány
életmódhoz képest (4,8—11; 5,12). A „test" mindkét esetben k i m u -
t a t j a foga fehérjét, mégpedig elsősorban az emberi kapcsolatokat
összekuszáló és lehetetlenné tevő bűnökben.
A görög szövegben néhány bűn többes számban áll. Ez azt m u -
t a t j a , hogy n e m csupán egyszeri botlásokról v a n szó, hanem is-
métlődő bűnökről, rabságról (pl. részegeskedés). Igyekeztem olyan
megfelelő m a g y a r kifejezéseket keresni, amelyek ezt a szomorú
ismétlődést érzékeltetik (pl. ellenségeskedés). De az egyesszám-
ban felsorolt bűnök is mind makacsul visszatérő „bűnözésre" utal-
n a k (tisztátalanság stb.).
(19) Pál az emberi élet fekélyeinek bemutatását azzal a m e g -
állapítással kezdi, hogy a „test" cselekedetei pedig nyilvánvalók.
Hogyan kell ezt érteni? A legtöbb magyarázó úgy véli, hogy az
apostol szerint a felsorolandó bűnök köztudottak, és mindenki
elítéli azokat. Bár ő Rm 2,14—15-ben számol egy bizonyos általá-
nos erkölcsi közvéleménnyel, mégis az a valószínűbb, hogy most
más összefüggésre akar rávilágítani. A „phanerosz" (nyilvánvaló)
ugyanis mindig az, ami látszik, ami szem előtt van, és mindenki
meggyőződhet létezéséről. Ezzel szemben van olyasmi is, ami n e m
nyilvánvaló, t e h á t felfedezésre szorul. A felsorolásra kerülő bű-
nök, csak a felszínt jelentik, bűnös elesettségünk jéghegyének a
víz fölé emelkedő csúcsa csupán. Ami viszont a felszín alatt van,
kizárólag kinyilatkoztatás révén lehet nyilvánvalóvá számunkra.
Csak Isten igéje vezethet el minket arra a felismerésre, hogy
egyes bűneink „testi" mivoltunkban, Istennel meghasonlott, meg-
romlott természetünkben gyökereznek, és ennélfogva igazi válto-
zás is csak a k k o r következhet be ezen a téren, ha Isten ú j j á t e -
r e m t minket, vagy másképpen: az Ő Lelkének befolyása alá he-
lyez minket.
(19b—21) Megromlott természetünk szomorú tünetei pedig a
következők: Először a nemi élet egyre súlyosabb eltévelyedései
kerülnek sorra. A paráznaság, vagyis az öncélú, válogatás nélküli,
felelőtlen nemi kapcsolat a f é r f i és nő között (lKor 5,1; Ef 5,3;
Kol 3,5; IThess 4,3). A nemi kapcsolat annyira szoros kötelék fér-
fi és nő között, hogy büntetlenül senki sem élhet vissza vele

258
 (lKor 6,15—20!). Majd a tisztátalanság következik. Rm 1,24 és
26—27 alapján arra kell következtetnünk, hogy Pál a nemi élet
eltévelyedéseire, a „természetellenes" (homoszexuális) nemi kap-
csolatra, esetleg állatokkal való fajtalankodásra gondol. Végül pe-
dig a bujálkodás zárja a sort, ami nem jelenthet mást, mint az
előzőekben való féktelen tobzódást, elmerülést. Az ember eljut-
hat egy olyan fokra, amikor a nemi szenvedélyen kívül az élet
már semmi mást nem jelent számára.
A nemi élet eltévelyedései után Pál a hitbeli eltévelyedéseket
veszi sorra. A bálványimádás számára nem néprajzi érdekesség,
hanem az élet megrontója. Amikor az ember a Teremtő helyett a
teremtményt tiszteli (4,8—11), akkor ki is szolgáltatja magát neki
és hozzáigazítja életét (Rm 1,25—26). Lásd: a huszadik század
nagy átkát, a vér és fajmítoszt! Az Istenbe vetett bizalom hiányá-
ra vezethető vissza a varázslás. A görög szó (pharmakeia) (Jel
9,21; 18,23) eredetileg méregkeverést jelentett, de az idők folya-
mán minden olyan mesterkedés fedőnevévé vált, amellyel az em-
ber természetfeletti erőket segítségül híva akar sorsán fordíta-
ni, céljait elérni, haragosát megrontani (halottidézés, álomfejtés,
horoszkóp, kabala stb.) Efezusban az Isten irgalmas szeretetét
felismerő emberek ráébredtek arra, hogy az igazi hit és a varázs-
lás nem fér össze egymással, és ezért tűzbe is vetették varázs-
könyveiket (Csel 19,18—19).
A laza erkölcsűek bűnei után jönnek a „tisztességesek" „testi
cselekedetei". Kitűnik belőlük, hogy az önérvényesítés, a mások
fölé kerekedés szándéka, amelynek kiolthatatlan tüzére a tör-
vény alapján elérhető igazság vágya még csak olajat önt, nem
kevésbé közösségromboló „gyarlóságok", mint a cégéres bűnök.
Mert hasonlóképpen megromlott természetünk nyilvánul meg az
ellenségeskedésben, amikor a harag nem múlik el a nap lenyug-
tával (Ef 4,26), és a gyűlölködés állandósul, mint például annak
idején a zsidók és nem zsidók között (Ef 2,14). A gyűlölet kirob-
banásában, a marakodásban (15. v.; l K o r 1,11!) és az ezt előidéző
törtetésben és indulatosságban. A „törtetéssel" fordított „dzélosz"
igen gazdag jelentéstartalmú szó. Az Ótestamentumban nem egy-
szer Istennek népe iránti féltő (buzgó) szeretetét jelöli. A „dzé-
losz" jelentheti tehát a féltékenységet is. Tekintettel azonban ar-
ra, hogy Pál 4,17—18-ban ezzel a szóval írja körül ellenfeleinek
híveket toborzó önző buzgóságát, jobbnak találtam ezt a bűnt a

17· 259
 „törtetés" igen gyakori jelenségével jellemezni. Mert sajnos egy-
egy közösség békéjének halálát leginkább a kíméletlen élre törni
akarás és a könyöklés által kiváltott indulatok jelentik.
A következő bűnök is ugyanerről a tőről fakadnak. A minden
áron való érvényesülés vágya hajtja az embert a közösséget meg-
bontó, és ennek révén életét és szolgálatát lehetetlenné tevő bű-
nökre, a vesztegetésre, hogy hízelgéssel, vagy más eszközökkel a
maga táborába csalja a közösség tagjait (Fii 1,17; 2,3!), széthúzás-
ra, mert abban leli örömét, ha különvéleményével kettészakíthat-
ja a közösséget, a pártoskodásra (haireszisz!), amely nem más,
mint a tanításukban és az életmódjukban különcködő hasonsző-
rűek „klikkezése", és irigykedésre mások sikerei, talentumai mi-
att (Fii 1,15; lKor 12). Egyháztörténeti ismereteink alapján azt
kell mondanunk, hogy a hét utóbbi „testi cselekedetben" Pál ti-
pikus egyházi bűnöket sorol fel.
Ezek u t á n még két olyan bűnt nevez nevén az apostol, amelyek
inkább az antik pogány élet jellemző tünetei voltak, mintegy ke-
retbe foglalva a „kegyes" bűnöket: az ön- és közveszélyes része-
geskedést és a különösképpen az előkelő körökben dívó féktelen
dorbézolást vagy tivornyázást. De a lehangoló „bűnlajstromot"
folytathatná még a végtelenségig, mert a megromlott emberi ter-
mészet leleményes, és még sok ezekhez hasonló bűnnel igyekszik
kívánságának eleget tenni.
Az apostol nem csinál titkot abból, hogy a „testnek ezek a cse-
lekedetei" nemcsak a magunk és embertársaink földi sorsára gya-
korolnak átkos befolyást, hanem örök sorsunkra nézve is követ-
kezményekkel járnak. Ismerve Isten irtózását és gyűlöletét min-
den szeretetlenség iránt, előre megmondja a galatáknak, amint
már eddig is nem egyszer megmondta, hiszen ez a keresztyén
alapismeretek közé tartozik, hogy akik ilyeneket cselekszenek,
nem fogják örökölni Isten országát. Nem beszél arról, hogy mi
vár reájuk. Sorsukat a másik oldal felől világítja meg: kimarad-
nak abból a jóból, amit Isten a földi élet betetőzésére készített
az ember számára. Az „örökségről" nem először szól Pál levelé-
ben. Már Ábrahámnak megígérte Isten (3,18), és a Lélek odaaján-
dékozásával a Krisztusban hívőnek máris részt adott belőle
(3,29—4,6), de a teljes örökség átadása, a részvétel Isten bűnt és
halált nem ismerő, minden emberi képzeletet felülmúló ú j vilá-
gában még a jövő ígérete.

260
 Ezt az örökséget teszi kockára az, aki megromlott természeté-
nek kívánságától űzve a bűn szövevényébe bonyolódik. Hát ak-
kor talán mégiscsak a törvényeskedőknek van igazuk és a cseleke-
deteink fognak dönteni örök sorsunkról a végső számadás ó r á j á -
ban, nem pedig a kegyelem? A nem egykönnyen megválaszolható
kérdésre 5,5—6 magyarázatánál már kitértünk. Most még csak
annyit kell hozzátennünk: azon a nehéz órán is csak a Krisztus
által nyújtott kegyelem alapján remélhetjük a felmentő ítéletet.
Mégpedig annak a kegyelemnek alapján, amely a Lelket a j á n d é -
kozza nekünk, hogy ne a „test" kívánságának engedjünk, hanem
teremjük az ő gyümölcsét, amely ellen semmiféle törvény nem
emelhet vádat (23b. v.).

c) A Lélek gyümölcse
(22—26) A Lélek viaskodik értünk, hogy ne az Istennel megha-
sonlott bűnös természetünk kívánsága érvényesüljön életünkben,
— mondta Pál a 17. versben. De a Lélek értünk vívott harca n e m
merül ki a „test" megöldöklésében, a bennünk lakó gonosz kiir-
tásában. Ügy segít rajtunk, hogy újjáteremt minket, más t u l a j -
donságokkal rendelkező emberré tesz minket. Nem lehet vélet-
len, hogy ezeket a tulajdonságokat Pál a „test" cselekedetei u t á n
sorolja fel. Mert minden látszat ellenére is Isten szeretetéé a vég-
ső szó, végül is az Ö üdvösséget szerző tervei diadalmaskodnak.
Ezért nem csügged el, és ezért nem adja fel a harcot a jóért és
igazért, aki Istent jól ismeri.
Mielőtt számba vennénk a Lélek munkáját, elöljáróban figyel-
jünk fel néhány olyan szempontra, amely nélkül nem értjük meg
Pálnak a felsorolás mögött rejtőző szándékát, a) Míg a „testnek
cselekedetei" vannak, a Léleknek gyümölcse. Az előbbiek ugyanis
a mi közreműködésünkkel jönnek létre, de az utóbbit a Lélek
hozza ki belőlünk „a gondviselő Isten csodájaként" (Chryszoszto-
mosz), mint fa a gyümölcsét, b) Pál nem egyes jó cselekedeteket
állít szembe a „test cselekedeteivel", hanem egy ú j tulajdonsá-
gokkal rendelkező lelkületet, amely természetünkké válik, és
minden kényszer nélkül (szabadság! 5,1. 13) határozza meg maga-
tartásunkat az élet legkülönfélébb feladataiban és helyzeteiben,
anélkül, hogy nekünk erről tudomásunk lenne. Fellángolásai le-
hetnek az embernek, de természetünk maradandó megváltoztatá-

261
sára csak a Lélek megújító munkája képes, c) Nem véletlenül áll
a szeretet a felsorolás élén. Tulajdonképpen az összes többi t u l a j -
donság a szeretetnek egy-egy megnyilvánulását írja le. (Vö.: l K o r
13. fej.). Valószínűleg ezért beszél a Léleknek csupán egy gyümöl-
cséről, és n e m többről. Mert Isten arra rendelte az embert, hogy
még a legragyogóbb képességeit és tulajdonságait is a mások szol-
gálatára indító szeretet (13. v.) kormányozza. A keresztyén etika
csak addig keresztyén, míg a legkisebb részletkérdésre is a sze-
retet nézőpontjából adjuk meg a választ, d) Nincs egyetlen t u l a j -
donság sem a felsoroltak között — talán az utolsót kivéve —
amely a Szentírás tanúsága szerint ne lenne jellemző magára Is-
tenre is. A Lélek tehát az ő „képére", azaz Krisztusra (Kol 1,15;
Rm 8,29; 2Kor 4,4) akar formálni minket, hogy lényünk vissza-
tükrözzön valamit Isten lényéből (Mt 5,45—48). e) Pál olyan tulaj-
donságokat sorol fel, amelyek a közösségi érletre teszik alkalmas-
sá az embert. A lélek „ideálja" ugyanis nem az önmagában töké-
letes szent, az erkölcs „mintapéldánya", hanem a felebarát és a
közösség számára hasznos ember.
(22—23a) A „test cselekedeteivel" szembeszegülő Lélek m u n k á -
jának gyümölcse vagy eredménye (a „karposz" ezt is jelentheti)
mindenekelőtt az a szeretet, amely a hitből fakad (5,6), és a r r a in-
dítja az embert, hogy ne önmaga körül forogjon, hanem önként
szentelje oda magát mások javának szolgálatára (13. v.). Ezt a sze-
retetet nem a szeretet tárgya ébreszti fel bennünk, hanem Isten
irántunk való szeretete, „amelyet kiárasztott a mi szívünkbe a
nekünk adott Szentlélek által" (Rm 5,5), amikor megtudtuk, hogy
mit tett értünk Jézus Krisztus által. Pál Gal 2,20-ban így vall er-
ről-: „az életet az Isten Fiába vetett hitben élem, aki szeretett en-
gem, és önmagát adta értem." Ez a meg n e m érdemelt szeretet
indította el őt, az egyházüldözőt, a másoknak való szolgálat rögös
útjára. A Léleknek ez a gyümölcse ebből a kapott szeretetből táp-
lálkozik, és ezért nem alszik ki akkor sem, ha szeretetének tár-
gya talán méltatlannak bizonyul a szeretetre.
A Lélek gyümölcse az öröm. Az ember különösképpen is éhezik
az örömre, de a Lélek által felgyújtott öröm abban különbözik
attól a sokféle örömtől, amelyet oly mohón gyekszünk megszerez-
ni magunknak, hogy sorsunk rosszrafordulása sem tudja kioltani,
mert forrása Istenben van, akinek „országa az igazság és békes-
ség mellett a Szentlélekben való öröm" (Rm 14,17). A Léleknek ez

262
a gyümölcse α hitben és szeretetben helyét meglelt ember öröme.
Ezért kérheti az apostol a filippibeli keresztyénektől: „Örüljetek
az Úrban mindenkor!" (Fii 4,4). Krisztusban mindig találhatunk
elegendő okot az örömre, mindenekelőtt a különféle kötelékektől
való megszabadulás és (5,1) a végső beteljesedés örömére (5,5).
Míg a törvény elveszi az örömünket, az evangélium felszabadít
reá (Mk 2,19).
A Lélek gyümölcse a békesség. Ez a békesség nem csupán a lé-
lek belső nyugalma, bár nyilvánvalóan az is, hiszen Isten kibé-
kült az emberrel Jézus Krisztus által. Aki pedig bűnbocsánatot
nyert (2Kor 5,18), azzal a nyugalommal bízhatja magát Istenre
(Rm 8,31—39), amellyel Jézus a vihartól hányt csónakban is alud-
ni tudott (Mk 4,35—41). De amint a „békesség Istene" (lKor 15,33;
Fii 4,9 stb.) nem tudott nyugodni mindaddig, amíg a vele szemben
álló emberrel meg nem békült (2Kor 5,18—21), úgy törekszik bé-
kességet szerezni (Mt 5,9) a „szív belső békességét" elnyert ember
is mindenütt, ahol ellenségeskedés van, (20. v.!) személyes kapcso-
lataiban és világméretekben egyaránt. Mert ha békessége valóban
a Lélek gyümölcse, és nem csupán a sztoikus filozófus „ataraxiá-
ja", semmivel sem törődő rendíthetetlensége.
A Lélek gyümölcse a hosszútűrés. A „makrothümiá"-t „türe-
lemnek" is fordíthatnánk, de ebben az esetben elsikkad a szóban
rejlő igen fontos idői mozzanat. Mert a „makrothümia" hosszan
tartó türelem. Ismét egy olyan tulajdonságról van szó, amely min-
denekelőtt Istenre jellemző, aki nem csap le azonnal a bűnösre,
hanem tud elnézően, türelmesen várni, hátha hosszú tűrése meg-
térésre ösztönzi (Rm 2,4!). Erről a végsőkig, a keresztig elmenő
hosszú, tűrő szeretetről tett tanúságot Jézus, „amikor gyalázták,
nem viszonozta a gyalázást, amikor szenvedett, nem fenyegető-
zött, hanem rábízta ügyét arra, aki igazságosan ítél" (lPt 2,23).
Képtelen a szolgálatra az a szeretet, amely nem tudja „elhordoz-
ni" (6,2!) a nehézségeket, szeretete tárgyának hibáit, természetét,
talán egy egész életen keresztül (lKor 13,4!).
A Lélek gyümölcse a jóindulat és a jóság. Bár ez a két tulajdon-
ság tulajdonképpen ugyanarról a lelkületről tanúskodik, árnyalat-
nyi különbség azért mégiscsak van közöttük. Akiben jóindulat
(khrésztotész) (2Kor 6,6; Kol 3,12) van, nem akar rosszat másnak,
hanem mindig a másik ember javát t a r t j a szem előtt. A jóság
(agathoszüné) csak a bibliai görög nyelvben fordul elő, és azt a

263
minden jóra való fogékonyságot és beállítottságot jelöli meg,
amely „minden jóban kedvét leli" (2Thess 1,11). Isten „jóindula-
táról" sokszor szól az Újszövetség (Rm 2,4; 3,12; 11,22; Ef 2,7; Tit
3,4), a jóságot viszont mindig emberekkel hozza kapcsolatba (Rm
15,14; Ef 5,9; 2Thess 1,11). Az összefüggés nyilvánvaló: Isten jó-
indulatának megtapasztalása arra indítja és kötelezi az embert,
hogy minden jó ügy mellé odaálljon és önzetlenül fáradozzon érte.
A Lélek gyümölcse a bizalom: a „pisztisz" jelentheti a „hitet",
de a „hűséget", a vállalt ügyben és szolgálatban tanúsított kitar-
tást, vagy helytállást is. Ennél az igehelynél azonban lKor 13,7
igazít el minket, ahol Pál arról ír, hogy „a szeretet mindent hisz".
Ezek szerint tehát, akiben Isten Lelkétől kapott szeretet van, az
gyanakvás helyett előlegezett bizalommal közeledik embertársa
felé, jót feltételez róla, és sohasem adja fel a reményt vele kap-
csolatban. Egyszóval: bízik benne. Enélkül az előlegezett bizalom
nélkül a szeretet n e m érheti el célját, ellenkező esetben viszont
csodákat művelhet.
A Lélek m u n k á j á n a k az eredménye a szelídség. A szelídség,
amely nélkül a szeretet nem igazán szeretet, nem feltétlenül azo-
nos az engedékenységgel, az elnéző erélytelenséggel. Valóban
gyakran van szüksége az embernek „szelídlelkűségre" (Fii 4,5),
hogy „a rosszat rosszal ne viszonozza" (Rm 12,17), de a Lélek el-
sősorban azt a k a r j a elérni, hogy Jézushoz hasonlóan (Mt 11,29)
céljaink érdekében sohase alkalmazzunk erőszakot (Mt 5,5). A sze-
retet lehet határozott, sőt sokszor kell annak lennie, de sohasem
lehet erőszakos.
A Lélek gyümölcse végül még az önmegtartóztatás is. Az „enk-
rateia", az önfegyelem, az önmagunk feletti uralom képessége
nagy becsben állott a törvény fegyelme alatt élő zsidó szemében
éppenúgy, mint a közéleti sikerre vágyó vagy az éppen attól visz-
szahúzódó pogányéban. A szeretet rendjében azonban az önmeg-
tartóztatásnak önmagában nincs túl nagy értéke. Általa nem le-
szünk kevesebbek Isten előtt (Kol 2,20—23). De a szeretet indí-
tására vállalt szolgálatban az önmagát nem kímélő fegyelmezett-
ség nélkülözhetetlen. „Megsanyargatom és szolgálatra alkalmassá
teszem testemet — írja Pál a korinthusiaknak a sportoló maga-
tartását hozva fel példaként — nehogy míg másoknak prédiká-
lok, magam csődöt mondjak" (lKor 9.27).
(23b) Pál a Lélek gyümölcsének, a szolgálatra felkészült, tel-

264
jessé lett szeretetnek bemutatásához egy különös megjegyzést fűz,
amelyben ú j r a a Galáciában izzó kérdés f á j ó pontjához ér: az
ilyenek, ti. a Léleknek előbb felsorolt termése ellen nincs törvény.
Azt várnánk, hogy Pál 5,14-re visszautalva alkalmazza a galáciai
helyzetre a Lélek művéről mondottakat: a szeretet a törvény be-
töltése. S ezzel nem is járna messze az igazságtól, mert valóban
az az Isten szándéka, hogy az ember élete ezt a termést mutassa
fel.
De az apostol ennyivel nem elégszik meg. Egy cseppnyi iróniá-
val, és a helyzetnek megfelelő éllel, úgy fordítja a szót, hogy ab-
ból a törvény és a törvényeskedés csődje is kiderüljön. A törvény
sohasem tudja elérni, amit egyedül a Lélek végezhet el a kegye-
lem evangéliumának erejével (Rm 1,16; lKor 1,18). Mert a tör-
vény nem segítőtárs, hanem az ember „ellen" van. Kiskorúnak
minősíti (4,1—2), előírásokkal köti meg a kezét, és kárhoztatja,
amennyiben nem tesz eleget a követelményeknek. Pál galáciai
ellenfelei a „test cselekedetei" ellen újra a törvény szigorát akar-
ják sorompóba léptetni. De a keresztyén ember életében is meg-
található bűnnek egyetlen ellenszere van: a hit által elnyerhető
Lélek megújító munkája. Ez ellen pedig felesleges a törvényt be-
vetni, hanem inkább meg kell maradni a megfeszített Krisztus
evangéliumánál (3,1—2).
(24) Mert akik a megfeszített Krisztus evangéliumát hittel fo-
gadták, azok gyökereiben oldották meg a bűn kínzó kérdését. Ha-
lálra adták „testi mivoltukat", Istennel meghasonlott bűnös ter-
mészetüket, és nem kísérleteznek továbbra is azzal, hogy a tör-
vény szigorával próbálják kordában tartani. Akik ugyanis Krisz-
tus Jézuséi, a testet megfeszítették szenvedélyeivel és kívánságai-
val együtt. Pálnak, mint m á r annyiszor (lásd: 10. sz. jegyzet!)
most is Krisztus keresztje adja a tájékozódási pontot, ez számára
az evangéliumi álláspont egyetlen hiteles mértéke. A keresztyén
életfolytatás Galáciában vitatott kérdésében is innen kell kiindul-
ni.
Először is arra akar választ kapni tőlünk, hogy Krisztushoz
tartozónak valljuk-e magunkat. A keresztyén elnevezés meglehe-
tősen üressé, tartalmatlanná lett számunkra, pedig eredetileg azt
jelentette, hogy függő viszonyba kerültünk Jézus Krisztussal,
Ö Urunkká (küriosszá) lett, mi pedig az ő tulajdonává lettünk.
Ez a függő viszony mégsem kínos rabság, hanem örömteli kap-

265
csolat, mert Jézus azzal nyert meg minket, hogy amije volt, azt
nekünk adta, a mi javunkat szolgálta életével és halálával (2Kor
8,9!). A viszony közte és közöttünk a Szabadító és a megszabadí-
tottak szeretetkapcsolata.
Ezért aki hozzá tartozik, szívesen engedelmeskedik neki, és a
„testét" megfeszíti szenvedélyeivel és kívánságaival együtt. Krisz-
tus kereszthalála rádöbbenti, hogy mennyire meghasonlott Isten-
nel, hiszen ha az embernek csak egy szemernyit is köze lenne az
élő Istenhez, nem tagadta volna meg az egyetlen igazat, és nem
szegezte volna fel a latrok keresztjére. De Krisztus kereszthalálá-
ban felismeri Isten végtelen irgalmát is, amely megkímélte a tőle
elfordult, elvakult bűnöst, és az Igazra rakta bűnének átkát (3,13).
Mindez arra kényszeríti, hogy ő is megtagadja, mintegy keresztre
feszítse elveszett, bűnös önmagát bűnbe sodró szenvedélyeivel és
kívánságaival együtt, és többé ne fogja pártját, hanem öldökölje
Isten Lelkének segítségével.
(25) Már az előző versből is kitűnt, hogy a Lélek szolgálatra
alkalmassá tevő m u n k á j á n a k nem tétlen szemlélői vagy elszen-
vedői vagyunk, hanem részesei is, mert a Lélek az evangélium
által arra az elhatározásra késztet, hogy mi magunk is feszítsük
meg Istennel meghasonlott önmagunkat. A következő intés is ha-
sonlóképpen tőlünk v á r j a a lépést, az engedelmességet: Ha Lélek
által élünk, a Lélekhez is igazodjunk. Isten újrateremtő m u n k á -
ját, amint láttuk, a Lélek viszi végbe az evangélium által. A tör-
vény erre erőtlen. Éppen ezért a Lélekhez kell igazítanunk maga-
tartásunkat és életfolytatásunkat, nem pedig a törvényhez, amint
a katona igazodik az első sorban állóhoz (sztoikhein!).
(26) Azt már láttuk, hogy mi történik azzal, aki a törvényhez
igazodik (15. v.). Az érdemek hajszolása, és számontartása, mérle-
gelése szétzilálja és elviselhetetlenné teszi a közösség életét. De
aki a Lélek által él, n e m a törvényhez igazodik, hanem a Lélek-
hez. Ezért kéri az apostol az olvasóit: ne legyünk kérkedők, egy-
mást ingerlők, egymásra irigykedők! Aki a Lélekhez igazodik,
az tudja, hogy kegyelemből él. Emiatt azután nem akar kegyes
teljesítményével mások fölé kerekedni, nem sérti meg a másikat
teljesítményének el vitatásával, és nem irigykedik, ha másokat
nagyobb teljesítményre képesít a Lélek. Nem azt figyeli árgus
szemekkel, hogy milyen helyre méltatják a többiek, hanem elfo-

266
gadja az Isten által számára kijelölt helyet, a szolga helyét, és eb-
ben a minőségben szeretne minél jobban helytállni a Lélek gyü-
mölcse, a sokoldalú szeretet által.

3. Bánjatok szeretettel a vétkezővel és lelki jótevőitekkel

6,1—10

6,1—10: (1) Testvéreim, abban az esetben, ha tetten érik 1 az

embert valamilyen bűnben, 2 ti, lelkiek 3 igazítsátok helyre az ilyent
Lélektől eredő szelídséggel, 4 ügyelve magadra, nehogy te is kísér-
tésbe ess. (2) Egymás terhét hordozzátok, és így teljesítsétek 5 a
Krisztus törvényét. 6 (3) Mert ha valaki azt gondolja, 7 hogy ő
valami, holott semmi, becsapja önmagát. (4) Mindenki pedig a
saját tetteit mérlegelje, és akkor csupán önmagára nézve lesz di-
csekedni valója 8 , és nem másra nézve. (5) Mert mindenki a saját
terhét fogja hordozni. 9
(6) Akit pedig az igére tanítanak 10 , részesítse tanítóját minden
javából. 11 (7) Ne tévelyegjetek: Istent nem lehet megcsúfolni. 12
Hiszen amit vet az ember, azt fogja aratni is. (8) Mert aki testé-
nek céljaira vet, a testből arat majd pusztulást, aki viszont a
Lélek céljaira vet, a Lélekből fog aratni örök életet. (9) A jó
cselekvésében pedig ne fáradjatok el, mert a maga idejében 13
aratni fogunk, ha el nem lankadunk. (10) Ezért tehát, míg időnk
van, tegyünk jót mindenkivel, de leginkább azokkal, akik hitünk
házanépéhez tartoznak. 14
1
Tetten érik: a görög s z ö v e g b e n a „ p r o l a m b a n e i n " ige p a s s z í v
a l a k j á t t a l á l j u k . M i v e l az i g é n e k t ö b b j e l e n t é s e is v a n , a m a g y a r á -
zók v é l e m é n y e megoszlik a t e k i n t e t b e n , hogy m i l y e n k ö r ü l m é n y e k r e
céloz az apostol. L u t h e r , K á l v i n é s m é g s o k a n m á s o k a m o n d a t o t a
k ö v e t k e z ő k é p p e n é r t i k : „ha u t o l é r i a z e m b e r t v a l a m i bűn." v a g y „ h a
v a l a m i b ű n m é g i s megesik a z e m b e r r e l " . Ezek s z e r i n t az apostol á l -
t a l j a v a s o l t e l j á r á s m i n d e n b ű n elkövetése e s e t é n a k t u á l i s v o l n a .
Ű j a b b a n a z o n b a n a m a g y a r á z ó k a r r a h a j l a n a k (Oepke, Schlier, M u s s -
ner, L ü h r m a n n ) , hogy a „prolambanein" igének a „tettenérés" é r -
t e l m é t r é s z e s í t s é k előnyben. E z t a megoldást t á m a s z t j a a l á a z ige
előtt álló f o k o z ó é r t e l m ű „ k a i " é s á l t a l á b a n a z apostol szavaiból k i -
k ö v e t k e z t e t h e t ő helyzet. T e h á t az á l t a l a t a n á c s o l t módszer a n y i l v á -
n o s s á g r a k e r ü l t b ű n ö k esetére v o n a t k o z i k , és n e m b u z d í t m á s o k é l e -
t é b e n v a l ó t u r k á l á s r a , az i n k v i z í c i ó m ó d s z e r e i h e z hasonlító s z i m a t o l -
g a t á s r a . 2 V a l a m i l y e n b ű n b e n : a m o n d a t n a k ez u t ó b b i é r t e l m e z é s é t

267
t á m a s z t j a a l á a z a t é n y is, h o g y P á l „ p a r a p t ó m á " - r ó l , t e h á t e g y - e g y
b ű n e s e t r ő l beszél. 3 Lelkiek: egyesek feltételezik, hogy az apostol n é m i
i r o n i k u s éllel nevezi a g a l a t á k a t „ p n e u m a t i k o s z " - n a k , a h o g y ezt a
k o r i n t h u s i a k esetében is t e t t e ( l K o r 3,1; 14,7). M á s o k a g y ü l e k e z e t n e k
karizmákkal, lelkiadományokkal rendelkező csoportjára gondolnak
(vö.: l K o r 12,1; 14,1). P e d i g m i n d e n k é t s é g e t k i z á r ó a n m é g m i n d i g
a z o k r ó l beszél, a k i k a L é l e k á l t a l é l n e k 5 (16kk. v.), és n e m a t ö r v é n y
a l a p j á n cselekszenek. 4 Lélektől eredő szelídséggel: világos u t a l á s a
L é l e k egyik „ t e r m é s é r e " : 5,22. 5 í g y teljesítsétek: itt viszont 5,14-re
k a p c s o l v i s s z a ! ''Krisztus törvényét: szó s z e r i n t l e f o r d í t v a : a M e s s i á s
t ö r v é n y é t . Ezért n é h á n y ú j s z ö v e t s é g i k u t a t ó a r r a gondol, h o g y P á l
azt a zsidó r e m é n y s é g e t s z ó l a l t a t j a meg, a m e l y szerint a m e g í g é r t
Messiás ú j , á l t a l a k i f e j t e t t és m a g y a r á z o t t T ó r á t , t ö r v é n y t a d m a j d
n é p é n e k (Str.—Β. IV. lk.). Az a p o s t o l l K o r 9,21-ben is e m l í t é s t tesz
„ K r i s z t u s t ö r v é n y é r ő l " . D e h a s o n l ó ö s s z e f ü g g é s b e n szól a t ö r v é n y r ő l
R m 8,2-ben (a L é l e k t ö r v é n y e ) , R m 3,27-ben (a h i t törvénye). N e m
egy í z b e n az Ü r J é z u s n e v é b e n ad u t a s í t á s o k a t a g y ü l e k e z e t e k n e k
(pl. I T h e s s 4,2—4). A j á n o s i i r a t o k b a n pedig g y a k r a n v a n szó a J é z u s
á l t a l a d o t t „ ú j p a r a n c s o l a t r ó l " (Jn 13,34; J n 2,7. 10; 3,11. 23 stb.).
M i n d e z t f i g y e l e m b e v é v e a m a g y a r á z ó k közül s o k a n úgy t a l á l j á k , h o g y
P á l és á l t a l á b a n az Ú j s z ö v e t s é g szerzői az á l t a l u k M e s s i á s n a k v a l l o t t
J é z u s t a T ó r a m e g ú j í t ó j á n a k (lásd: M t 5—7 fej.) vagy az ú j T ó r a
k ö z v e t í t ő j é n e k t e k i n t i k , és így v a l a m i f é l e s z e r e p e t mégiscsak j u t t a t -
n a k a t ö r v é n y n e k a K r i s z t u s b a n h i v ő e m b e r é l e t é b e n is. A k é r d é s
ö s s z e f ü g g azzal a p r o b l é m á v a l , h o g y h i t ü n k v a g y c s e l e k e d e t ü n k a l a p -
j á n d ő l - e el s o r s u n k az u t o l s ó í t é l e t k o r . A k e r e s z t y é n élet és a t ö r v é n y
n e m k ö n n y ű teológiai k é r d é s é r e m á r p r ó b á l t u n k feleletet k e r e s n i 5,5;
5,6 m a g y a r á z a t á n á l , v a l a m i n t a m a g y a r á z a t VI. f e j e z e t é n e k b e v e z e -
tésében. Most m é g c s a k a n n y i t : a b e n y o m á s o m az, hogy P á l n e m ú j
t ö r v é n y é r t e l m e z é s n e k a k a r 6,2-ben a l a p o t v e t n i , h a n e m a v i t a h e v é b e n
n y ú l a t ö r v é n y szóhoz. Átveszi ellenfelei j e l s z a v á t , hogy így v i l á g í t -
son r á : m i l y e n t á v o l áll K r i s z t u s t ó l a z á l t a l u k o l y a n f o n t o s n a k t a r -
tott t ö r v é n y . 7 A f o g a l m a z á s e m l é k e z t e t a 2,16-ban és 5,10-ben t a l á l -
h a t ó b u r k o l t célzásokra. M i n d i g g y a n ú s s z á m á r a , ha egyes k e r e s z -
t y é n s z e m é l y i s é g e k n e k t ú l n a g y j e l e n t ő s é g e t t u l a j d o n í t a n a k (vö.: 2 K o r
11,5!). 8 Dicsekedni valója: a „ k a u k h é m á " - n a k f o n t o s szerepe v o l t a
zsidó m e g i g a z u l á s t a n b a n . „ K a u k h é m a " m i n d a z , a m i t az e m b e r f e l m u -
t a t h a t I s t e n előtt igaz v o l t a b i z o n y í t é k á u l . P á l is átveszi a f o g a l m a t ,
de ú j t a r t a l o m m a l tölti m e g . „ A k i dicsekszik, a z Ü r b a n d i c s e k e d j é k " ,
t e h á t a r r a hivatkozzék, a m i t K r i s z t u s tett é r t e . Vagy dicsekszik a
„ s z e n v e d é s e i v e l " (2Kor 11,30). L á s d m é g : 6,13— 14-nél! 9 S a j á t terhét
fogja hordozni: ti. az í t é l e t k o r . S c h l i e r így é r t i P á l k i j e l e n t é s é t : H a
m á s m a g á r a is veszi a b ű n e i m t e r h é t (2. v.!), a z é r t az í t é l e t b e n
mégis m a g a m fogok f e l e l n i é r t e . Schlier f i g y e l m e n k í v ü l h a g y j a , hogy
a z apostol m i n d v é g i g a b ű n t h e l y r e i g a z í t ó n a k , n e m pedig a b ű n ö s -
n e k címezi i n t e l m e i t . 10 Az igére tanítanak: l K o r 14,19 a l a p j á n a r r a
kell g o n d o l n u n k , hogy i t t n e m a n n y i r a a t a n í t ó t e v é k e n y s é g r ő l (di-
daszkein), m i n t i n k á b b a z e v a n g é l i u m t a r t a l m á n a k közléséről, t o v á b b -

268
a d á s á r ó l v a n szó. 11 Minden javából: A m a g y a r á z ó k v é l e m é n y e m e g -
oszlik a t e k i n t e t b e n , hogy a t a n í t v á n y n a k m i l y e n j a v á b ó l k e l l része-
sítenie t a n í t ó j á t . Lelki v a g y testi j a v a i b ó l ? Az „ a g a t h o s z " (a jó) e b -
ben az ö s s z e f ü g g é s b e n m i n d k e t t ő t j e l e n t h e t i (vö.: L k 12,18—19). T ö b b
m i n d e n szól a m e l l e t t , h o g y i t t anyagi j a v a k r ó l v a n szó. 12 Megcsúfolni:
e r e d e t i l e g : fintorogni. 13 A m a g a idejében: a „kairosz" b i z o n y o s t a r t a -
l o m m a l t e l í t e t t időpont, a l k a l o m , a m e l y r e s z á m í t a n i kell, vagy ki
kell h a s z n á l n i . M e r t I s t e n s z a b j a meg a lehetőségeket, s n e k ü n k a d -
dig k e l l é l n ü n k velük, a m í g időnk v a n . 14 Hitünk házanépéhez tar-
toznak: a z apostol b i z o n y á r a n e m v é l e t l e n ü l fejezi k i ilyen szokatlan
m ó d o n a k e r e s z t y é n e k összetartozását. A z Isten h á z a n é p é n e k j e r u -
zsálemi f e l é r e g o n d o l h a t , a k i k részére a n y a g i t á m o g a t á s t í g é r t gyü-
lekezetei n e v é b e n (2,10!).

a) Egymás terhét hordozzátok!

(1—5) Pál két, a galáciai gyülekezetekben bizonyára heves vi-
tákra okot adó tennivalón mutatja meg, hogy mi jelent a Lélek-
hez igazodva intézni a dolgokat (5,25). Az első ügy, amelyet szóvá
tesz, a legkényesebb feladat a világon. Hogyan kell bánni az olyan
bűnössel, akinek a bűne az egész gyülekezet előtt nyilvánvalóvá
lett? Nem véletlen, hogy éppen erre az esetre esik a választása,
hiszen ellenfelei a keresztyének között is előforduló bűnökre hi-
vatkoznak, amikor a gyülekezeteket a törvény fegyelme alá akar-
ják kényszeríteni.
A törvény a nyilvánvaló bűnök esetében egyházfegyelmi eljá-
rást, esetleg a gyülekezet közösségéből való kizárást követelne.
Előfordult, hogy Pál is ezt javasolta (lKor 5,1—13). De csak ak-
kor, amikor a bűnösön m á r más nem segített. Aki a Lélekhez iga-
zodik, nem akarja minden áron megbélyegezni és kitaszítani az
elbukott testvért. Viszont nem is siklik el minden további nélkül
bűne felett, hanem igyekszik talpra állítani. Ez a magatartás felel
meg Jézus Lelkének. Jézus nem azért jött, hogy igazságot tegyen:
az igazakat igazolja, a bűnösöket pedig megérdemelt büntetéssel
sújtsa. Jézus azért jött, hogy az elvesztettet helyére vigye, az el-
bukottat felsegítse (Lk 19,10; Mk 2,17 párh.). Ez a helyreigazító
szeretet Jézus szolgálatának legjellemzőbb vonása. Aki a Lélekhez
igazodik, azt ugyanaz a törekvés hatja át.
Meglepő módon az apostol semmit sem szól arról, hogy mit kell
tennie annak, aki helyre akarja igazítani a tetten ért bűnöst. De
annál többet foglalkozik a bűnössel foglalkozó gyülekezeti tag

269
 lelkületével, az elbukottat talpraállító szolgálat feltételeivel. Bi-
zonyára elsősorban ezen múlik a közbeavatkozás sikere.
Ilyen gondokra, mint az elbukott talpraállítása, csak olyan
erős szálakkal egybefogott közösségben kerülhetett sor, amely-
ben a tagok számon t a r t j á k egymást, felelősséget éreznek egymá-
sért, és segíteni akarnak a bajbajutotton. Most derül ki. hogy
a Lélek nem egyéni alapon külön-külön foglalkozik velünk, ha-
nem a keresztyén gyülekezet közösségében. A gyülekezet szolgá-
latán keresztül végzi gyümölcsöt termő munkáját, és egyúttal a
gyülekezet az a hely is, ahol először válik el: megérett-e bennünk
a Lélek gyümölcse a szolgálatra.
(1) A keresztyén gyülekezet nem tökéletes emberek közössége.
Előfordul, hogy valakiben megromlott természetének kívánsága
(5,16) erősebb a Lélek fegyelménél, és olyan bűnbe rántja, amely
a gyülekezet nyilvánossága elé kerül, és be is igazolódik. Mi tör-
ténjék ilyen esetben? Testvéreim — fordul Pál a galáciai keresz-
tyénekhez, — abban az esetben, ha tetten érik az embert valami-
lyen botrányos bűnben, ti, lelkiek igazítsátok helyre. Nem t u d -
juk, hogy olyan eljárásra gondol-e az apostol, amilyenről Mt
18,15—20-ban olvasunk. Mindenesetre ki kell emelni bűnéből,
helyre kell igazítani, ahelyett, hogy háta mögött megszólnánk,
vagy alig titkolt élvezettel tárgyalnánk esetét —, hogy újból hit
alapján éljen, szeretetben. Mert akik a ,,test cselekedeteit" műve-
lik, nem örökölhetik Isten országát (5,21!).
Arról már sokkal többet mond Pál, hogy milyen legyen, és ho-
gyan fogjon hozzá az, aki elbukott keresztyén testvére talpraállí-
tásának rendkívül kényes és sok tapintatot igénylő feladatára
vállalkozik. Borotvaélen táncol, aki megpróbálkozik vele, mégis
tennie kell, mert ezt a szolgálatot sem tagadhatja meg a feleba-
rátjától (5,1—3!). Semmi esetre se ítélje el az elbukottat, ne
mondjon le róla és ne vesse meg, mint aki a törvény alapján áll.
Rendelkezzék inkább a Lélek gyümölcsének, a szeretetnek egyik
igen fontos vonásával, a Lélektől eredő szelídséggel. Legyen h a -
tározott, de semmiképpen sem erőszakos. Mert szelíddé kell ten-
nie őt annak a tudatnak, hogy ő is esendő ember, és csupán Isten
kegyelméből maradhatott állva, míg testvére elbukott (lKor
10,12). Ezért kell ügyelnie magára, nehogy kísértésbe essen. Nem
attól félti az apostol elsősorban, hogy ő is ugyanabba a bűnbe

270
esik, mint tetten ért társa, hanem a kegyes gőgtől. A mások bű-
ne mindig megkísérti az embert, hogy magát különbnek érezze.
(2) Erre még vissza fog térni az apostol, de előbb még megvilá-
gítja, hogy miként kell Krisztus lelkületével a bűnösre tekinteni
és bűnével bánni. Egymás terhét hordozzátok! — inti a mások
bűnével foglalkozót. De mit jelent egymás terhét hordozni ebben
az összefüggésben? Bizonyára azt is, hogy a bűnös helyreigazítá-
sa közben ne veszítsük el türelmünket, hanem hosszú, t ű r ő sze-
retettel (5,22b) viseljük el, ha nem hajlik azonnal az intő szóra.
Hiszen éppen így jelenthetünk mi is terhet mások számára. Még
az sem kizárt, hogy Pál a gyülekezet közös felelősségére akar fi-
gyelmeztetni egyik tagjának bukásával kapcsolatban. Szorosabb
kapcsolattartással, egymásra ügyelő szeretettel talán elkerülhető
lett volna mindaz, ami megesett.
De ha csak ennyit akarna mondani, akkor nem tenné hozzá:
így töltsétek be a Krisztus törvényét. A törvény „törvénye" sze-
rint ugyanis a vétkesnek viselnie kell tette következményeit.
Krisztus azonban más törvényt követett: magára vette bűneink
terhét és elhordozta, az átok fáján átokká lévén érettünk (3,13),
mert szeretett minket, és mindenben közösséget vállalt velünk.
A bűnös ellen folytatott eljárás során tehát ö t kell szemünk előtt
tartanunk. Nem szerezhetünk ugyan bűnbocsánatot számára, hi-
szen mi magunk is bocsánatra szorulunk. Ezt csak az egyetlen
Igaz tehette meg. De ugyanúgy azonosíthatjuk magunkat az elbu-
kottal, ahogyan Krisztus is azonosította magát velünk. Nem mos-
suk kezünket, mint akiknek semmi része sincsen abban, ami tör-
tént. Ellenkezőleg: ugyanúgy nyomja lelkünket a másik bűnének
a súlya, mint a magunké, és ugyanúgy szeretnénk megszabadítani
ettől a tehertől, mint ahogyan mi igyekszünk megszabadulni a
magunkétól. Hasonló magatartásról ír az apostol a Római-levél-
ben: „Mi erősek tartozunk azzal, hogy az erőtlenek gyengeségeit
hordozzuk, és ne a magunk kedvére éljünk" (15,1).
(3) Ezt az elbukott testvérét talpra segíteni akaró ember annál
is inkább megteheti, mert ő is abból él, hogy Krisztus hordozza
az ő bűnei terhét. Nem érezheti magát az elbukott felett állónak,
és nem is nézheti le. Csak úgy bánhat vele, mint vele egy szinten
álló társával. Mert ha valaki azt gondolja, hogy ő valami, holott
semmi, becsapja magát. Nem azt mondja ezzel Pál, hogy nem le-
het erkölcsi vagy más téren különbség ember és ember között.

271
 Azt sem, hogy mindenki egyformán értéktelen nulla volna. Ez
a páli megigazulástan teljes félreértése (vö.: l K o r 15,10), és szin-
tén önáltatás lenne. De Isten előtt senki sem állhat tisztán. Előtte
mindannyian kegyelemre szorult bűnösök vagyunk, akiknek a
kereszt igazsága alatt (2,19; 6,14) önigazsága nullára zsugorodott,
és csak Krisztus érdemében bizakodhatnak. Aki ezt nem veszi
tudomásul, teljesen félreérti helyzetét, becsapja önmagát. Ha
mégis valamit elért, ha élete a Lélek gyümölcsét termi, nem
könyvelheti el önmagának, Isten irgalmának műve az.
(4) Éppen ezért aki az elbukott testvéréhez közeledik, óvakodjék
attól, hogy hozzá m é r j e magát. A másik bukása mindig jó alka-
lom a „testi" mivoltunk, megromlott természetünk számára, hogy
felmentve érezze magát (vö.: Lk 18,9—14!). Pedig mindenkinek
a saját tetteit kell mérlegelnie, és akkor csupán önmagára nézve
lesz dicsekedni valója, és nem másra nézve. Isten nem máshoz
mér minket, hanem ahhoz a kegyelemhez, azokhoz a lelki a j á n -
dékokhoz, amelyekben minket részesített. Ki t u d j a közülünk pon-
tosan felmérni, hogy milyen háttérből ered, s milyen körülmények
vezettek a tetten ért bűnös bukásához? Ki t u d j a , hogy hasonló
helyzetben mi talpon maradtunk-e volna? Ezért nekünk azt kell
mérlegre vetnünk, hogy Isten a saját életünkből ki tudott-e hoz-
ni valamit, s eközben ne vessünk sanda oldalpillantást mások ku-
darcára vagy teljesítményére.
(5) Ha viszont a saját életünknek eredményeit tesszük mérleg-
re, azonnal lelohad másokra lenéző önhittségünk. Vajon nekünk
lesz-e dicsekednivalónk a számadás napján? Pál tudja, hogy ha
valamit ott felmutatunk, az nem olyasmi, amivel dicsekedhetnénk.
Azért egyedül Istennek jár ki a dicséret. A törvény útján járó,
teljesítményeivel büszkélkedő ember dicsekedése ott el fog né-
mulni. Mert akkor mindenki a saját terhét fogja hordozni. A sa-
ját bűne terhét, amelyet nem tesz könnyebbé az a tény, hogy má-
soknak is van mit Isten színe elé hurcolnia. Csak az nyúlhat el-
bukott felebarátja bűnéhez a sikeres gyógyítás reményében, aki
tudatában van Isten előtti felelősségének a saját dolgaiért, és akit
csupán az vigasztal, hogy Krisztus majd a számadás napján az ő
bűneinek elviselhetetlen terhét is felfogja (5,2!). Ebben az esetben
azonban nem szabad visszariadnia az elbukott felebarát talpraál-
lításának még oly kényes és nehéz szolgálatától sem.

272
b) Gondoskodjatok az ige közvetítőiről

(6—10) A tetten ért bűnös helyreigazításának feladata u t á n Pál

egy nem kevésbé fontos szolgálatot, az evangélium hirdetése
anyagi feltételeinek biztosítását helyezi a galáciai keresztyének
lelkére. Több szempont is szól amellett, hogy elsősorban erről van
szó, és nem az igére tanítók fáradozásának a kapott lelki javakból
történő viszonzásáról. Pál, ha maga nem is gyakorolta, de jogos-
nak tartotta azt az alapelvet, hogy „akik az evangéliumot hirde-
tik, az evangéliumból is éljenek" (lKor 9,3—13, és különösen 14.
v.! Lásd még: 2Thessz 3,9; lTim 5,17—18). Mégpedig Jézus aka-
ratára hivatkozva, aki ebben az összefüggésben a következőt
mondotta: „Méltó a munkás a maga bérére" (Lk 10,7). Ezt az ér-
telmezést támasztja alá az is, hogy a soron levő szakaszban is a
vetés és aratás hasonlatával világítja meg a lelki javak és az
anyagi áldozatkészség szoros kapcsolatát, éppen úgy, mint lKor
9,1 l-ben, ahol kétség kívül az evangélium szolgáinak anyagi tá-
mogatásáról ír.
Üjabban azonban egyre inkább utat tör magának a magyará-
zók között az a vélemény, hogy Pál ebben a szakaszban tulajdon-
képpen a jeruzsálemi gyülekezet számára rendezett széles körű
gyűjtést, az ún. kollektát szorgalmazza (Borsé, Lightfoot, Muss-
ner, Lührmann), amelyről m á r 2,10-ben is szólt. (A „kollektával"
kapcsolatos problémákat lásd: 2,10-hez fűzött jegyzetben és ma-
gyarázatban!) Amit a magyarázók lehetségesnek tartanak, szá-
momra több mint valószínű. Sok rokon vonást fedezhetünk fel
ugyanis Gal 6,6—10, és a közel azonos időben keletkezett máso-
dik Korinthusi-levélnek a jeruzsálemi kollektával foglalkozó ré-
sze között (8—9. fej.). Az anyagi áldozathozatal indítékát mindkét
esetben a „koinoniá"-ban, a keresztyének összetartozásában vagy
a közös ügyben való részesedésben (2Kor 8,4; 9,12; Gal 6,6; 2,9!),
illetve ennek következményeiben látja. Mindkét helyen a „ki mint
vet, úgy arat" közmondás igazságával ad eszkatológiai (végső
számadást is érintő) távlatot az adakozásnak. Figyelembe kell
vennünk még Pálnak a Római-levélben olvasható megjegyzését
is: „Macedónia és Akhája jónak látta, hogy gyűjtést rendezzenek
a jeruzsálemi szegényeknek. Jónak látták ezt, de tartoznak is ne-
kik ezzel, mert ha a pogányok részesültek (ekoinónészan!) az ő
lelki javaikban, akkor tartoznak is, hogy anyagiakkal szolgálja-

18 273
nak nekik." Ugyanezt az összefüggést a lelki és anyagi javak kö-
zött Gal 6,6-ban is felvillantja. Azt is nehéz elképzelni, hogy Pál
a galáciai helyzet pillanatnyi állásában a tévtanítók támogatását
szorgalmazná, hiszen most a galaták tőlük tanulják az „igét".
(Eckart véleménye, az ti., hogy a gyülekezetek tanítói hűségesek
maradtak az apostolhoz, míg a többi tisztségviselő nem, és az
apostol ezek támogatását kéri a gyülekezetektől, teljesen megala-
pozatlan.) Ezek u t á n már érthető, hogy a 6,10-ben található sajá-
tos fogalmazással („hitünk házanépéhez tartoznak" — „oikeioi
tész piszteósz") Pál az akkori keresztyénség két nagy, de össze-
tartozó ágára, a zsidókeresztyénségre és a pogányokból lett ke-
resztyénekre céloz.
Válaszra vár még az a kérdés, hogy ha valóban a jeruzsá-
lemi kollektáról a k a r szólni az apostol, miért n e m beszél nyíltab-
ban. Már 2,10-ben is csak homályos utalást tesz a jeruzsálemi sze-
gények megsegítésére tett ígéretére, és itt sem nevezi nevén az
ügyet. A burkolt fogalmazás oka nyilván a galáciai helyzetben
keresendő. Az ott élő gyülekezeteket a törvény igája alá vetni
szándékozó tévtanítók minden bizonnyal jeruzsálemi tekintélyes
keresztyénekre hivatkoztak (2,16; 5,10). A jeruzsálemieknek g y ű j -
tött adomány ebben a helyzetben könnyen azt a látszatot kelthet-
te volna, hogy a galaták tanítás tekintetében is a jeruzsálemiek-
től függenek. Ezért utalja Pál az egész kérdést a mindenki iránt
kötelező jó cselekedetek körébe (6,9). Feltűnő, hogy a galáciai
gyűjtés sorsáról (lKor 16,1) sehol sem tesz említést (2Kor 9,2;
Rm 15,26), és a gyűjtést átadó küldöttség tagjai között sem talá-
lunk galáciaiakat (vö.: Csel 20,4; lKor 16,3). Űgy látszik, a j e r u -
zsálemi kollekta ügye Galáciában végül is elakadt.
(6) A Krisztusban hivők szeretetből fakadó szolgálatának (5,13)
egyik el nem hanyagolható területe az igehirdetés anyagi felté-
teleinek biztosítása, az igehirdetők eltartása. Aki fel nem becsül-
hető értékű, örök életre szóló javakat kapott az ő közvetítésükkel,
nem tekintheti kényszerű adónak, hanem csak hálás szíve indítá-
sára vállalt természetes kötelességének ezt az anyagi javaival vég-
zett szolgálatot. Akit pedig az igére tanítanak, részesítse tanítóját
minden javából — mondja ki Pál a gyülekezetek anyagi életének
alapelvét. Az Újszövetségben nem találunk adatot arra nézve,
hogy a gyakorlatban hogyan is történt az ige szolgáinak ellátása.
Alkalmi adakozás útján-e, vagy pedig gyülekezeti kasszából kap-

274
 tak anyagi támogatást. Ismerve a különféle ókori egyletek r e n d -
jét, bátran feltételezhetjük, hogy a keresztyén gyülekezeteknek
is volt közös kasszájuk, és azt egy pénztárosi teendőkkel megbí-
zott gyülekezeti tag (oikonomosz) kezelte. A galatáknak azonban
érteniük kell a szóból. Ha anyagi kötelezettségeik vannak a gyü-
lekezetekben szolgálatot végzők iránt, mennyivel inkább kell vál-
lalniuk az adakozást a jeruzsálemi keresztyének számára, hiszen
ők voltak az elsők, akik az evangélium igéjét továbbadták a vi-
lágnak, és így közvetve nekik is.
(7—8) Pál ismeri az emberi szívet, és tudja, hogy milyen nehe-
zen válik meg attól, amit sajátjának vél. Ezért figyelmezteti az
anyagi áldozatvállalásra felszólított keresztyéneket: Ne tévelyeg-
jetek: Istent nem lehet megcsúfolni (vö.: lKor 15,33). Aki szűk-
markú akkor, amikor a szeretet anyagi áldozatot kíván tőle, ho-
lott Isten bőkezűen megáldotta testi-lelki jókkal, gúnyt űz az Is-
ten jóságából, és nem veszi őt komolyan. De Isten nem hagyja
magát megcsúfolni, hiszen amit vet az ember, azt fogja aratni
(vö.: 2Kor 9,6—15). Isten ugyanolyan összefüggést teremtett a je-
len és a jövő között az emberi élet számára, mint a természet vi-
lágában. Az ember csak abból a fajta gabonamagból arathat,
amilyet korábban elvetett. De a saját élete számára is csak azt
várhatja a jövőtől, amit a jelenben magatartásával és cselekede-
teivel előkészített.
Mert aki testének céljaira vet, a testből arat majd pusztulást,
aki viszont a Lélek céljaira vet, a Lélekből fog aratni örök életet
— alkalmazza Pál a közmondást az egész gondolati egység (5,13—
6,10) fő mondanivalójára. Ha ugyanis valaki bármiben, legyen az
akár anyagi természetű kérdés, „testi", Istennel meghasonlott ter-
mészete kívánságának enged (5,10), és javait önző céljaira fordít-
ja, nem lesz öröksége az örök életben (5,21). Ám ha a Lélek gyü-
mölcsének, a szeretetnek indítására testi-lelki javait a Lélek által
elénk tűzött célok szolgálatára adja, akkor annak idején az örök
élet gazdag aratását fogja betakarítani. Kijelentésével Pál nem
lép le a kegyelem talajáról. Változatlanul áll, hogy a végső szám-
adáskor csak Krisztus „használhat" nekünk (5,2; 6,5), de ez sem-
miképpen sem csökkenti felelősségüket azzal kapcsolatban, hogy
miképp gazdálkodunk a nekünk adott kegyelemmel (lKor 15,10;
lásd még: 5,21c magyarázatát és az ott található utalásokat!).
(9—10) Pál az igére tanítók anyagi támogatásának ügyét bele-

18* 275
helyezi a keresztyén élet egészébe, és beállítja annak fő irány-
vonalába, a Krisztushoz tartozó ember minden jó iránti elkötele-
zettségébe (5,24). Nem elég azonban a jószándék. A jóban való ki-
tartásra is szükség van. Ezért figyelmezteti az apostol olvasóit:
a jó cselekvésébe pedig ne fáradjunk el, mert a maga idejében
aratni fogunk, ha el nem lankadunk. Nem tudni, mitől tart Pál.
A jó ügy általában nem szokott könnyű diadalt aratni. Sok ellen-
állást kell legyűrnünk, sok nehézséggel, csalódással kell megküz-
denünk, míg valami eredményt láthatunk, és ez hamar kioltja a
jó iránti szalmaláng-lelkesedést. A keresztyén ember nem feled-
kezhet meg arról, hogy a jónak a végső aratását majd csak Isten
eljövendő világában érjük meg. Ezért n e m fáradhat el a jó cse-
lekvésében, és nem veszítheti el kedvét és lendületét akkor sem,
ha fáradozása nem sok eredménnyel biztat. A jóra Isten kötelezett
el minket, és ezért a jóért az ő színe előtt érezzük felelősnek ma-
gunkat, függetlenül a sikertől vagy sikertelenségtől.
De az is lehetséges, hogy a galáciai keresztyének a jeruzsálemi
keresztyének számára rendezett adakozásba fáradtak el, és ezért
kell Pálnak őket a jóban való kitartásra intenie. Arra, hogy a
gyűjtés meglehetősen vontatottan haladt, sok jel mutat Pál leve-
leiben (2Kor 8,1—6; 9,1—5). Erre utal kissé kesernyés megjegy-
zése is 2,10-ben: a Jeruzsálemben tett ígéretemet igyekeztem tel-
jesíteni. Mintha azt mondaná: nem r a j t a m múlott, hogy még
mindeddig n e m sikerült. Így érthető, hogy az igére tanítók iránti
anyagi kötelezettséget a gyülekezet szívére helyező sorait a követ-
kező intelemmel zárja be: Ezért tehát, míg időnk van, tegyünk
jót mindenkivel, de leginkább azokkal, akik hitünk háznépéhez
tartoznak.
Mert az időnek nem mi vagyunk az urai. Észre kell vennünk
és ki kell használnunk a jó cselekvésének talán soha vissza nem
térő alkalmait. Az elkésett jó sohasem jó. Elképzelhető, hogy Pál
Galáciában tevékenykedő ellenfelei nem igen szorgalmazták a
gyűjtést, mert ezt a jeruzsálemi megállapodás értelmében a Tóra
előírásaitól mentesített, pogányokból hivővé lett keresztyénség el-
ismerésének tekintették. A galáciai keresztyéneknek azonban nem
szabad elmulasztaniuk az alkalmat. Ha akadoznak, nem kötelezik
el magukat a jeruzsálemi irányzatnak, csupán a jó cselekvésének
mindenki irányában vállalt kötelezettségüknek tesznek eleget.
Ahogy a buzgóság sem rossz önmagában, ha jó ügy érdekében

276
történik — írta Pál nekik már 4,17—18-ban. Csak a tévtanítók
álnok buzgóságától és az irántuk való rajongástól kell őrizkedni-
ük. Ezért hát, ha mindenkivel jót kell tenni, mennyivel inkább
azokkal, akikkel összeköti őket a közös hit, sőt, akik révén végső
soron erre a hitre eljutottak.
Mondanivalója végén ismét hangot ad Pál annak a meggyőző-
désének, amely eddig is minden sorát áthatotta: „az egyetlen
evangélium" (1,6—7) az egy és oszthatatlan egyházé. De ez az
egyetlen egyház addig oszthatatlan, míg elismeri és vállalja „az
egyetlen evangéliumot" minden következményével együtt.
*

Szabadság, amely a szeretetben ölt testet a Lélek műveképpen

— ebben foglalja össze Pál a keresztyén életfolytatás titkát, az Is-
ten által ajándékozott ú j élet lehetőségéről szóló örömüzenetet.
Csak így lehet esélyünk a mindent megrontó bűn hatalmával
szemben. Törvény, szigor, kötöttség — ez a tévtanítók javaslata
a bűn megfékezésére. Csupán elfeledkeznek arról, hogy mindez
nem változtat „testi" bűnös természetünkön, sőt még csak olajat
önt a tűzre. Valóban, a legtöbb, amit az ember megtehet, hogy a
törvény segítségével próbálja elviselhetővé tenni az életet. De Is-
tennek különb szándékai vannak velünk. Azt akarja, hogy a tör-
vény a szívünkbe legyen írva (Jer 31,33), vagyis szeretni t u d j u n k ,
és minden lépésünket ez a szeretet vezérelje. S ha ez megtörténik,
akkor az ember nemcsak azt tartja be, amit a törvény előír, ha-
nem örömmel megteszi azt is, amit törvénnyel nem lehet előírni:
szeretet által mások rabszolgájává teszi magát (5,13). Istennek
Jézus Krisztusban nyilvánvalóvá lett szeretete képes arra, hogy a
Vele meghasonlott, önző természetünket legyőzze, és szeretni tudó
emberré teremtsen újjá minket.

277
 VII. AZ APOSTOL SAJÁT KEZŰLEG
ÍRT ZÁRÓSORAI
(6,11-18)

Már a levél indítása eltért a szokásostól. Pál többi levelében a

címzést és a köszöntést a gyülekezetért Isten elé vitt hálaadás és
könyörgés követi. Ez a Galata-levélben elmaradt. Hasonlóképpen
egyedülálló a levél záradéka is. Hiányzanak belőle az üdvözletek
és a köszöntések. Igaza lehet Lührmannak, aki szerint ennek a
szokatlan jelenségnek okát a galáciai gyülekezetek helyzetében
kell keresnünk. Pál bizonyára nem akarta, hogy az üdvözletek és
köszöntések családias, meghitt hangja maradjon az olvasó utolsó
benyomása a levélről. Valóban, a záradék olvasása közben az a
benyomásunk támad, mintha az apostol még utoljára rá szeretne
kiáltani a végzetes útra lépőre, vagy még egyszer utána akarna
nyúlni az elbukónak. A záradék hangja talán még a levélénél is
szenvedélyesebb. Most már teljesen nyílt sisakkal küzd. Éles sza-
vakkal leplezi le ellenfelei igazi szándékait, és határozott, szemé-
lyes állásfoglalás formájában utasítja el ezeket, mint olyan törek-
véseket, amelyek összeférhetetlenek az evangéliummal.
A záradékból az is kitűnik, hogy az apostol ellenfeleit nem
pusztán teológiai érdekek vezetik, amikor a pogányokból lett ke-
resztyének Galáciában is a törvény igájának felvételére, minde-
nek előtt a körülmetélkedésre akarják rávenni. A zárósorok ma-
gyarázatából m a j d kiderül, hogy tanításuk és törekvésük egy na-
gyon nehéz helyzetben hozott — mondhatnánk — egyházpolitikai
döntés teológiai alátámasztásának, illetve gyakorlati megvalósí-
tásának tekinthetők. Pál ezt a valóban súlyos problémát Jézus

278
Krisztus felől, mégpedig a megfeszített felől közelíti meg, és a
kereszt teológiája alapján érteti meg a galáciai gyülekezetekkel,
hogy ellenfelei olyan árat akarnak fizettetni velük a saját békes-
ségük érdekében, amely mindannak feladását jelentené, amit Is-
ten eddig elvégzett közöttük.
6,11—18: (11) Nézzétek, mekkora betűkkel írok nektek a saját
kezemmel! 1 (12) Akik testi módon akarnak jó színben feltűnni, 2
azok kényszerítenek 3 titeket a körülmetélkedésre, csakhogy a
Krisztus keresztje miatt ne üldözzék őket. (13) Mert a körül-
metélők 4 maguk sem tartják meg a törvényt, hanem azért sür-
getik a ti körülmetélkedéseteket, hogy a ti testetekkel dicseked-
hessenek. 5
(14) De az szóba sem jöhet, 6 hogy én mással is dicsekedjem,
mint a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjével, amely 7 által szá-
momra megfeszíttetett a világ, és én is a világnak. (15) Mert nincs
jelentősége sem a körülmetélkedésnek, sem a körülmetéletlenség-
nek, csak egyedül az ú j teremtésnek. 8 (16) És akik csak ehhez a
zsinórmértékhez 9 igazodnak, békesség azoknak és irgalom, még-
pedig Isten Izraelének! 10
(17) Ezentúl senki ne okozzon nekem vesződséget, 11 mert én a
Jézus bélyegeit viselem testemen. 12
(18) A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme a ti lelketekkel, test-
véreim! Amen.
4
Nézzétek, mekkora betűkkel írok nektek a saját k e z e m m e l !
A k u t a t ó k feltételezése s z e r i n t az apostol a F i l e m o n h o z írt levelén
k í v ü l (Filém 19. v.) m i n d e n levelét d i k t á l t a , m é g p e d i g egy í r á s b a n
j á r a t o s k e r e s z t y é n t e s t v é r n e k , akit a m a g y a r á z ó k á l t a l á b a n „ t i t k á r -
k é n t " s z o k t a k e m l e g e t n i . Egy Terciusz n e v ű „ í r ó d e á k j á r ó l " R m 16,22-
ből t u d u n k . Olykor e g y - e g y levelének utolsó s o r a i t P á l s a j á t k e z e v o -
n á s á v a l í r t a le, n y i l v á n a levél h i t e l e s s é g é n e k igazolása é r d e k é b e n .
( l K o r 16,21; Kol 4,18; 2Thessz 3,17!) Így tesz a G a l a t a - l e v é l e s e t é b e n
is. — Az apostol k i j e l e n t é s e k é t s z e m p o n t b ó l is g o n d o t okoz a m a g y a -
r á z ó k n a k . Egyrészt n e h é z eldönteni, hogy P á l l e v e l é n e k m e l y i k r é -
szénél r a g a d o t t tollat és k e z d e t t írni a p e r g a m e n r e . (Mert v a l ó s z í n ű -
leg ez volt a levél a n y a g a — Vö.: 2Tim 4,13!) Az „ e g r a p s z a " (írok)
ugyanis aorisztoszban áll, s ezért m ú l t időnek is f e l f o g h a t ó (írtam).
Ezen az a l a p o n g o n d o l j á k egyesek, hogy az apostol v a g y a z egész
levelet, v a g y a n n a k egy részét, esetleg 4,21-től, s a j á t k e z ű l e g í r t a
meg. De az „ e g r a p s z a " l e h e t ún. levélírói aorisztosz is, a m i k o r a z író
a levél o l v a s ó j a szemszögéből h a s z n á l m ú l t időt, hiszen a m i t most
ír, a levél o l v a s á s a k o r a z olvasó s z á m á r a m á r b e f e j e z e t t t é n y . E n n é l -

279
f o g v a az is lehetséges, hogy P á l c s a k a 6,11-gyel k e z d ő d ő s o r o k a t
í r j a a s a j á t kezével. M á s levelei a l a p j á n ezt a lehetőséget kell előny-
ben r é s z e s í t e n ü n k , m e r t a z o k b a n f é l r e é r t h e t e t l e n ü l m e g í r j a , hogy csak
az üdvözlő sorok s z á r m a z n a k az ő kezétől ( l K o r 16,21; Kol 4,18 stb.).
Nehéz elképzelni, hogy a G a l a t a - l e v é l esetében m á s l e n n e a helyzet.
— U g y a n c s a k t á g t e r e t n y ú j t a k ü l ö n f é l e e l k é p z e l é s e k n e k az a m e g -
jegyzés, a m e l y a z apostol n a g y b e t ű i r e v o n a t k o z i k . L i e t z m a n n szerint
így s z a b a d k o z i k ü g y e t l e n í r á s a m i a t t . Z a h n pedig úgy véli, hogy a
f o r m á t l a n b e t ű k k e l a k a r j a P á l f e l h í v n i az olvasó f i g y e l m é t a r r a a
m a g á t n e m k í m é l ő igyekezetre, a m e l l y e l é r t ü k f á r a d o z i k , k ü s z k ö d v e
m é g az í r á s n e h é z s é g e i v e l is. Mivel a g y e r m e k e k s z á m á r a m á r az
ó k o r b a n n a g y b e t ű k k e l í r t a k , D e i s s m a n a r r a gondol, hogy az apostol
így a k a r j a a g a l a t á k n a k t u d t u l a d n i : m é g k i s k o r ú g y e r m e k e k n e k
t a r t a l a k t i t e k e t (4,1—2). L ü h r m a n n a n a g y b e t ű k b e n a szépen író
t i t k á r i r á n t i u d v a r i a s gesztust lát. Mégis i n k á b b a z o k n a k a m a -
g y a r á z ó k n a k v a n igazuk, a k i k a n a g y b e t ű k b e n n e m a p r i m i t í v v a g y
n e h é z k e s í r á s k é s z s é g jelét v é l i k f e l f e d e z n i , h a n e m e l l e n k e z ő l e g : a
n a g y b e t ű s í r á s m ó d az ókori g y a k o r l a t s z e r i n t azt a célt szolgálja,
hogy a m o n d a n i v a l ó t k i e m e l j e , i l l e t v e a l á h ú z z a (Oepke, Schlier, M u s s -
n e r stb.). 2 Jó színben feltűnni: „euproszópein", ú n . h a p a l e g o m e n o n ,
vagyis az Ű j s z ö v e t s é g b e n csak i t t f o r d u l elő. A k é r d é s csak az, hogy
ki előtt a k a r n a k a t é v t a n í t ó k jó s z í n b e n f e l t ű n n i ? Isten v a g y e m b e r e k
előtt? Hogy a k é r d é s r e v á l a s z o l h a s s u n k , az egész m o n d a t h á t t e r é t
t i s z t á z n u n k kell. M i n d e n e s e t r e a r i t k a szó k ü l ö n l e g e s h e l y z e t r e utal.
3
K é n y s z e r í t e n e k : P á l n e m először jellemzi így a t é v t a n í t ó k t ö r e k v é -
seit: vö.: 2,3—14. 4 Körülmetélők: a j e l e n i d e j ű igei n é v s z ó „ p e r i t e m -
n o m e n o i " 5,3 a l a p j á n t u l a j d o n k é p p e n a z o k a t is m e g j e l ö l h e t i , a k i k m á r
a l á v e t e t t é k m a g u k a t a k ö r ü l m e t é l k e d é s n e k . Ezért l á t Hirsch, Lietz-
m a n n és M u n c k b e n n ü k p o g á n y k e r e s z t y é n e k e t . Az ö s s z e f ü g g é s azon-
b a n a m e l l e t t szól, hogy most is a k ö r ü l m e t é l k e d é s t s z o r g a l m a z ó zsidó-
k e r e s z t y é n e l l e n f e l e i v a n n a k az apostol s z e m e előtt. 5 Dicsekedhesse-
nek: Lásd a 6,4-hez f ű z ő d ő s z ó m a g y a r á z a t o t ! 6 S z ó b a sem jöhet:
ugyanaz a Pálnál gyakran található energikus elutasító formula, mint
2,17 és 3,21-ben (vö.: T m 3,4.6.31; l K o r 6,15 stb.). 7 A m e l y : a z eredeti
szövegben a v o n a t k o z ó n é v m á s k a p c s o l ó d h a t J é z u s h o z és a kereszt-
hez is. 8 Ü j teremtésnek: A „ktiszisz" j e l e n t h e t i m a g á t a t e r e m t ő a k -
tust, d e azt is, a m i t ez a t e r e m t ő a k t u s létrehoz. A levél ü z e n e t e
a l a p j á n m i n d k é t j e l e n t é s s z ó b a j ö h e t . "Zsinórmértékhez: a görög
„ k a n ó n " szó, a m e l y b ő l k é s ő b b az e l f o g a d o t t s z e n t í r á s i i r a t o k jegyzé-
két, az ún. „ k á n o n " k i f e j e z é s t is a l k o t t á k , l e h e t : m é r t é k , i r á n y t j e l ö l ő
zsinór, szabály, k i j e l ö l t t e r ü l e t (2Kor 10,13—15). P á l itt azt a zsinór-
m é r t é k e t a d j a m e g , a m e l y h e z az egész levél ü z e n e t e igazodik. 10 Még-
pedig Isten Izraelének: a k i f e j e z é s t a „ k a i " (és) kötőszó k a p c s o l j a az
előző m o n d a t r é s z h e z , és ez a k ö r ü l m é n y sok é r t e l m e z é s i nehézséget
okoz. V a j o n P á l a z s i n ó r m é r t é k h e z igazodókon k í v ü l m é g egy k ü l ö n
csoportot is m e g e m l í t , az I s t e n Izraelét, vagy p e d i g a „ k a i " - t é r t e l -
mező k ö t ő s z ó n a k k e l l v e n n ü n k , és a k k o r a z s i n ó r m é r t é k h e z igazodó-
k a t tekinti Isten Izraelének, vagyis az egyházat? Mussner mindenáron

280
igyekszik b e b i z o n y í t a n i , hogy P á l itt a zsidóságra gondol, amellyel
k a p c s o l a t b a n s o h a s e m a d t a fel a r e m é n y t (Rm 9—11. fej.). M u s s n e r
f e l f o g á s a a z o n b a n s e h o g y s e m e g y e z t e t h e t ő össze P á l s z ó h a s z n á l a t á v a l ,
s k ü l ö n ö s k é p p e n n e m a levél g o n d o l a t m e n e t é v e l . A m i k o r az apostol
a zsidóságot említi, á l t a l á b a n „ I s z r a é l k a t a s z a r k a " - r ó l , azaz testi
I z r a e l r ő l — és n e m I s t e n Izraeléről! — beszél ( l K o r 10,18; R m 9,3;
Fii 3,5 stb.). A G a l a t a - l e v é l s z á m t a l a n h e l y é n p e d i g é p p e n azt bizo-
n y í t j a be, hogy n e m „ t e s t i s z á r m a z á s a " r é v é n t a r t o z i k v a l a k i az ígéret
n é p é h e z (2,15; 3,7; 3,29; 4,23. 26). M á s e x e g é t á k f e l t é t e l e z é s e szerint
P á l i t t a k e r e s z t y é n s é g zsidókeresztyén á g á r a gondol (Zahn, B u r t o n
stb.). N e h é z viszont m e g i n d o k o l n i , h o g y m i é r t é p p e n r e á j u k h í v j a f e l
az o l v a s ó figyelmét, a m i k o r alig p á r s o r r a l elébb a j e r u z s á l e m i e k e t az
„egy é s u g y a n a z o n h á z h o z tartozó h á z n é p n e k " nevezi (6,10). B i z o n y á r a
a k k o r j á r u n k az i g a z s á g h o z a legközelebb, ha az e g y h á z a t y á k , L u t h e r ,
K á l v i n , Oepke, S c h l i e r é s mások n y o m á n „Isten I z r a e l é " - n e k az egy-
h á z a t t e k i n t j ü k . M á r c s a k Fii 3,3-ra v a l ó t e k i n t e t t e l i s : „Mi v a g y u n k
a » K ö r ü l m e t é l k e d é s « , a k i k Lélek á l t a l szolgáljuk I s t e n t , és a K r i s z t u s
J é z u s s a l dicsekszünk, é s n e m a t e s t b e n b i z a k o d u n k . " 11 Vesződséget:
a szó a z apostoli s z o l g á l a t nehézségeire, m e g p r ó b á l t a t á s a i r a utal, é p -
pen úgy, m i n t 4,11-ben. (Vö.: 4,19!) 12 Jézus bélyegeit viselem a tes-
temen: A „ n a g y b e t ű s " í r á s mellett ez a zárósorok m á s i k o l y a n r e j -
télyes megjegyzése, a m e l y igen sok t a l á l g a t á s f o r r á s a lett. A „sztig-
m a t o u Iészou" k i f e j e z é s b ő l k é t dolog n y i l v á n v a l ó : v a l a m i o l y a n jel-
ről, p e c s é t r ő l vagy r a b s z o l g á r a s ü t ö t t bélyegről v a n szó, a m e l y J é -
zussal kapcsolatos, m é g p e d i g a f e l t á m a d á s a előtt lévő, földi t e s t b e n
élő J é z u s s a l . L e g k é z e n f e k v ő b b az ő k e r e s z t e n s z e r z e t t sebeire gon-
d o l n u n k . D e m i k é p p j e l ö l h e t i k m e g „ J é z u s bélyegei" a z apostol tes-
t é t ? B i z o n y á r a n e m ú g y érti Pál, a h o g y a k ö z é p k o r b a n m a g y a r á z t á k
és á l l í t ó l a g a m i i d ő n k b e n N e u m a n n Terézzel t ö r t é n t . Vagyis úgy,
hogy J é z u s sebei k i ü t k ö z t e k v o l n a a testén, m i n t e g y b i z o n y í t v á n a
Vele v a l ó szoros, m i s z t i k u s kapcsolatot. Az sem valószínű, hogy P á l
a d a m a s z k u s z i f o r d u l a t eseményei k ö z b e n szerzett t a r t ó s testi k á r o s o -
dás n y o m á r a (Hirsch), v a g y a k e r e s z t s é g k o r t e s t é r e t e t o v á l t k r i s z t u s -
m o n o g r a m m r a (Dinkler) céloz. S o k k a l i n k á b b m e g f e l e l az apostol
s z e m l é l e t é n e k , h a a „ s t i g m á k b a n " o l y a n testi s é r ü l é s e k n y o m a i t l á t -
juk, a m e l y e k e t v i s z o n t a g s á g o s s z o l g á l a t a közben n e m is egyszer sze-
r e z h e t e t t m a g á n a k . B o r s é , abból k i i n d u l v a , hogy a g a l a t á k s z á m á r a
m é g ú j s á g , a m i r ő l P á l ír — l e g a l á b b i s n e m teszi h o z z á : a m i n t t u d -
j á t o k is (vö.: 1,13) — f i g y e l e m r e m é l t ó k ö v e t k e z t e t é s r e j u t . Olyan f o r -
r a d á s o k r ó l lehet szó, a m e l y e k a z ó t a k e r ü l h e t t e k t e s t é r e , hogy G a l á -
ciát e l h a g y t a . T a l á n a b b a n a halálos v e s z e d e l e m b e n , a m e l y e t Efezus-
b a n k e l l e t t e l s z e n v e d n i e (lKor 15,32; 2 K o r 1,8—10), v a g y t a l á n a n -
n a k az egy h í j á n n e g y v e n b o t ü t é s n e k k ö v e t k e z t é b e n , a m e l y e t eddigi
é l e t e s o r á n öt ízben is el kellett s z e n v e d n i e (2Kor 11,24). P á l eze-
ket a szenvedéseit K r i s z t u s szenvedései egyenes k ö v e t k e z m é n y é n e k
t a r t j a (vö.: Fii 3,3.10; R m 8,17).

281
 (11) Pál nem t u d j a megállni, mielőtt levelét befejezné, még
egyszer ne figyelmeztesse szeretett galáciai gyülekezeteit annak
a lépésnek végzetes következményeire, amelyre a Palesztinából
jött zsidókeresztyének akarják rávenni őket. Hiszen ideig és örök-
kévaló sorsukról, sőt az egész egyház további útjától, jövőjéről
van szó! Ezért ragad tollat és hajol a pergamen fölé, hogy a levél
nyomatékául saját kezével írja meg a zárósorokat. Nézétek, mek-
kora betűkkel írok nektek a saját kezemmel! — figyelmezteti az
olvasót. Tudniuk kell, hogy amit ilyen nagy betűkkel írni fog, az
életbevágó, azt alaposan meg kell gondolniuk, és jól emlékezetbe
kell vésniük. Mert ú j r a felvázolja pár vonással a kialakult hely-
zet lényegét, kiemeli a levél üzenetének legfontosabb mozzana-
tait, és apostoli tekintélyének teljes súlyát veti be annak érdeké-
ben, hogy a Galáciában megindult folyamatot megállítsa.
(12) A galáciai keresztyéneknek tisztában kell lenniük az apos-
tol ellenfeleinek valódi szándékaival. Már említette előbb is, hogy
nem tiszta szándékkal buzgólkodnak körülöttük (4,17). Most is
erre akarja felhívni figyelmüket: Olyanok kényszerítenek titeket
a körülmetélkedésre, akik testi módon akarnak jó színben feltűn-
ni. Természetesen Pál nem gondol fizikai kényszer alkalmazásá-
ra. Ellenfelei azzal a k a r j á k rávenni a pogány származású galáciai
keresztyéneket a körülmetélkedésre, hogy ezt az aktust üdvösség-
be vágó dolognak, az Isten népéhez tartozás elengedhetetlen fel-
tételének jelentik ki. A levél tanúsága szerint követelésüket az
Ótestamentumra és a páli gyülekezetekben is tapasztalható visz-
szásságokra hivatkozó alapos teológiai érvekkel támasztották alá,
amelyekkel Pálnak még alaposabb és még mélyebbre ható teoló-
giai okfejtéssel lehetett csak sikerrel megküzdenie.
Pál ellenfeleinek teológiai komolysága nem zárja ki, hogy köz-
ben más természetű szándékok is meghúzódjanak ügybuzgóságuk
hátterében. Pál azonban leleplezi őket: testi módon akarnak jó
színben feltűnni. Testi módon, azaz nem Isten szerint, hanem Is-
tennel meghasonlott természetük szavát követve. De ki előtt akar-
nak jó színben feltűnni? Arra gondolhatnánk, hogy Isten előtt,
és nem is járnánk nagyon messze az igazságtól, mert Pál ellenfe-
lei minden bizonnyal komolyan vették Istent. Most mégsem erről
van szó. Az apostol következő észrevételéből kitűnik, hogy em-
berek előtt akarnak kedvezőbb látszatban feltűnni: azért kény-

282
szerítik a galáciai keresztyéneket a körülmetélkedésre, nehogy
a Krisztus keresztje miatt üldözék őket.
Hogyan függ össze ez a kettő: a galáciaiak körülmetélkedése,
és ennek révén a Krisztus keresztje miatt várható nehézségek el-
kerülése? Pál már 5,11-ben kimutatta a két ügy szoros kapcsola-
t á t : „Ha én még a körülmetélkedést is (értsd: Krisztus mellett)
hirdetném, miért üldöznének még? Hiszen akkor megszűnik a ke-
reszt botránya!" Nem szükséges tehát Krisztust megtagadnia,
csak mellette a körülmetélkedést is szorgalmaznia kellene, és ak-
kor nyugta lenne. Ellenfelei pontosan így gondolkoznak: igyekez-
zünk rávenni a pogányokból keresztyénné lett testvéreinket a kö-
rülmetélkedésre, hiszen ezzel még nem tagadják meg Krisztust, és
akkor jó színben t ű n t ü n k fel az emberek előtt, és nem üldöznek
minket.
De Pál világosan látja, hogy ennek a nyugalomnak igen nagy
ára van. A keresztrefeszített Messiást talán nem kell megtagad-
niuk, de a kereszt botrányáról hallgatniuk kell. A kereszt botrá-
nya ugyanis nem más, mint hogy az ember Istennel való teljes
meghasonlottságáról tett bizonyságot, amikor az Isten Fiát ke-
resztre feszítette. Az ember tehát nem igaz Isten előtt, és sem-
mit sem tehet azért, hogy igaz legyen. Egyedül Isten irgalma se-
gíthet rajta, és Isten könyörül is Jézus Krisztusért azon, aki ezt
hittel fogadja. Mivel azonban csak így lehetünk Isten gyerme-
keivé, senkinek sincs előnye, vagy hátránya Istennél. A Krisz-
tusban hívő pogányok éppen úgy az ö fogadott fiaivá lettek
(4,5—6), mint a Krisztusban hívő zsidók. Isten ú j népet hívott elő
a kereszten nyilvánvalóvá tett kegyelme által.
Ha mármost a zsidókeresztyének közül egyesek az egész keresz-
tyénségre nézve kötelezővé teszik a körülmetélkedést, akkor el-
tussolják a kereszt említett botrányát, viszont jó színben tűnnek
fel az emberek előtt. De kik előtt? Mindenekelőtt a zsidóság előtt.
A palesztinai zsidóságban ez idő t á j t a zelóták bujtogatására m á r
egyre erősödött a nemzeti öntudat, amely aztán alig tíz év múlva
kirobantotta a tragikus végű felkelést a Római Birodalom ellen.
A „nemzetközileg" szervezkedő keresztyénség bizonyára szálka
volt a szemükben, s nagyon valószínű, hogy a zsidókeresztyén-
ségnek a zsidósághoz hű farizeusi irányzata (Csel 15,1. 5; 21,17—
25!), talán Jakabnak, az Űr testvérének támogatásával ezen a
helyzeten akart változtatni. Mégpedig úgy, hogy a nem zsidó szár-

283
mazású keresztyéneket a körülmetélkedés által prozelitává, azaz
Izrael népének közösségéhez tartozóvá tenni igyekeznek. Ez azzal
az előnnyel is járt volna, hogy a keresztyénség élvezhette volna
azt a védettséget, amely a Római Birodalomban kijárt a még Ju-
lius Caesar által „religio licitá"-vá (szabadon gyakorolható val-
lássá) nyilvánított zsidóságnak. Pál viszont a zsidókeresztyénség
egyes csoportjainak ezt a törekvését az egyház létének és jövőjé-
nek „testi módon" történő biztosításának minősíti, mert nem szá-
mol Isten akaratával és nem bízik a „keresztről szóló beszéd"
(lKor 1,18) erejében.
(13) Hogy ellenfelei elsősorban a keresztet és a kereszt követ-
kezményeit akarják elkerülni, és nem a törvény iránti buzgóság
a fő hajtóerejük, Pál számára nyilvánvaló: Mert a körülmetélők
maguk sem tartják meg a törvényt. Mire céloz Pál? Talán ők is
könnyítéseket vezettek be, s nem t a r t j á k szükségesnek az egész
Tóra megtartását? Ha így volna is, a lényegen ez mit sem változ-
tat. Akik a törvénynek, akárcsak a legkisebb követelményének is
üdvösségbe vágó fontosságot tulajdonítanak, kötelesek az egész
törvényt megtartani, ha m á r az üdvösséget ezen az úton akarják
elnyerni (3,10; 5,3). De lehet, hogy a tévtanítók mégis az egész
törvényhez ragaszkodnak. Ebben az esetben is biztosra vehető,
hogy nem t a r t j á k be a törvényt, mert nincs senki, aki a törvény
minden rendelkezését teljesítené és ezáltal igazulhatna meg Isten
előtt (3,10—12).
Tehát valójában nem a törvény iránti hűségből, hanem azért
sürgetik a galáciai keresztyének körülmetélkedését, hogy az ő
testükkel dicsekedhessenek. A mondatszerkesztésből kitűnik,
hogy ez a törekvésük valamiképpen összefügg az üldöztetéstől
bennük lappangó félelemmel. Az apostol kijelentését kétfélekép-
pen lehet érteni, de feltehetően szándékosan kétértelmű. Az nyil-
vánvaló, hogy a galaták testén végzett műtéttel „testi" módon,
azaz emberi közbeavatkozással próbálják alkalmassá tenni őket
Isten számára, pedig a mi alkalmas voltunk egyedül Istentől van
(2Kor 3,5). De ki előtt akarnak ezzel dicsekedni, vagyis érdeme-
ket felmutatni? Bizonyára elsősorban jeruzsálemi megbízóik előtt,
s talán a nem hivő zsidóság előtt is. Ám valószínűleg arról is szi-
lárdan meg voltak győződve, hogy Isten népének javát szolgál-
ják, egyházmentő munkát végeznek, és ezzel Istennek tetsző dol-
got cselekszenek.

284
 Mussner és Lührmann véleménye szerint Pál mindezzel alap-
talanul gyanúsítja meg ellenfeleit. Olyan szándékokat tulajdonít
nekik, amelyek ellen ők élénken tiltakoznának. Valóban lehetsé-
ges, hogy jóhiszeműen cselekedtek. Mégis igaza van Pálnak, ami-
kor rávilágít ellenfelei törekvéseiben a kényszerhelyzetből adódó
és a hitbeli meggyőződésből f a k a d ó szempontok összefonódására.
Ez önmagában még nem volna baj. Csakhogy ellenfelei olyan
megoldást választanak, amely a keresztyén hit kilúgozódásával,
feladásával jár együtt. A régi és ú j között nem könnyű megtalálni
a helyes utat. De az apostol t u d j a , hogy azért egy megbízható tá-
jékozódási pontunk mégis van, mégpedig Krisztus keresztje. En-
nek alapján ismeri fel az Isten ügyét fenyegető veszélyt ellenfe-
leinek kegyes és jószándékú törekvéseiben.
(14) Pál a kereszt igazságát állítja szembe ellenfeleinek önbizal-
mával. Ok azzal dicsekszenek, hogy ők járnak a helyes úton, és
ezen az úton szép eredményeket mutathatnak fel. Pál viszont n e m
akar önmagára építeni, és emberi teljesítményeivel dicsekedni.
Bizonyára Jeremiásnak általa többször is idézett szavai visszhan-
goznak benne: „Ne dicsekedjék a bölcsességével a bölcs, ne di-
csekedjék erejével az erős, ne dicsekedjék gazdagságával a gaz-
dag. Aki dicsekedni akar, az dicsekedjék.. . az Ürral" (9.22; l K o r
1,31; 2Kor 10,17). De az szóba sem jöhet — utasít el határozottan
minden más lehetőséget, — hogy én mással is dicsekedjem, mint
a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjével.
A keresztről m á r többször is szólt levelében, de ez az első a l k a -
lom, hogy az Űr Jézus Krisztusnak, tehát az egyház megdicsőült
és Isten hatalmával felruházott Urának (Fii 2,11!) keresztjéről b e -
szél. Nyilván azt a különös és mégis sokatmondó ellentmondást
akarja kifejezésre juttatni, hogy az értünk kereszthalált halt Jé-
zust tette Isten mindenek Urává. Ami azonban fordítva is igaz:
az Ürrá tett Jézus most sem más, mint az értünk megfeszíttetett.
Másképpen: az Ür az a Szolga, aki a legvégsőkig elment értünk,
s ez a Szolga az Ür, akinek a kezébe tette le Isten a világ sorsát.
A keresztről való beszédnek ez a tény adja a súlyát és világtáv-
latát. Ezért nem alaptalan Pál dicsekvése a kereszttel.
Krisztus keresztjének, illetve Krisztus kereszthalálának mélyre-
és messzeható következményeiről többször is beszél Pál. Rm 6.6-ban
arról ír, hogy Krisztussal együtt megfeszíttetett a mi óemberünk,
és ennek következtében megszabadultunk a bűn rabságából. Más

285
szavakkal, de lényegében ugyanerről szól Gal 5,24-ben, amikor
„testi" mivoltunk, megromlott természetünk megfeszítésére em-
lékezteti az olvasót. Gal 2,19—20-ban pedig arról vall, hogy a tör-
vény számára is halott, mivel Krisztussal együtt megfeszíttetett.
Most azonban egészen ú j oldalról közelíti meg Krisztus kereszt-
halálának és az emberi sors alakulásának szoros kapcsolatát, sze-
mélyes vallomásként mondva el azt, ami mindenkire érvényes:
a mi Urunk Jézus Krisztus keresztje által számomra megfeszítte-
tett a világ, és én is a világnak.
Pálnak ez a merész kijelentése könnyen félreértésre adhat okot.
Mintha arra buzdítaná olvasóit, hogy vessék meg a világot és for-
duljanak el a világtól. Pedig éppen ellenfelei akarják a testi Iz-
rael sáncai közé csalogatni, és a világtól elkülöníteni őket. Az
apostol súlyos szavait csak akkor érthetjük meg, ha nem hagyjuk
figyelmen kívül azt az összefüggést, amelyben elhangzottak. El-
lenfeleinek félelme az üldöztetéstől, büszkélkedése az elért sike-
rekkel ugyanis arról árulkodik, hogy túlságosan tisztelik a világ
pillanatnyi állapotát, s túlzott jelentőséget tulajdonítanak azok-
nak a szempontoknak és igényeknek, amelyeket környezetük tá-
maszt velük szemben. Ezzel szemben Pál mindettől megszabadult.
Mert Krisztus keresztje felfedte számára a világ igazi arculatát.
Ott kiderült, hogy a világ olyan emberek számára rendezkedett
be, akik közül még a legkegyesebb is vak és süket Isten szándé-
kainak megértésére. Olyan feltételek alakultak ki a világban az
emberi élet számára, amelyek között az Istenhez következetesen
hű Názáreti Jézusnak el kellett vesznie. Ezt Pál felismerte, és
ezért a világ meghalt az ő számára. Nem diktálhat többé neki.
De az éremnek másik oldala is van: Krisztus keresztjének igaz-
sága őt is halottá tette a világ számára. Amíg a kereszt üzenetét
még nem értette, nagyon sokat számított neki környezetének,
népének véleménye, és igyekezett is a lehető legjobb hírnévre
szert tenni (Gal 1,13—14; Fii 3,4—6). Mert az ember nemcsak ál-
dozata a világnak, hanem igenli is a világot, hozzá szabja életét,
hiszen ez az a terep, ahol kiélheti és érvényesítheti önmagát. Pál-
ból azonban Krisztus keresztje kiölte ezt a törekvést, és nem ta-
pad már olyan szolgai módon a világhoz, mint azelőtt.
(15) Krisztus keresztje tehát megszabadította őt attól a függő-
ségtől, amely eddig jellemezte a világgal való kapcsolatát. De ez
Krisztus kereszthalálának csak egyik következménye az ő szá-

286
mára, a kereszt igazságának csupán egyik oldala. Mert a kereszt
eseménye nemcsak hatalmas „nem" mindarra, ami a világban ki-
alakult, hanem Isten még erőteljesebb „igen"-je a világra és az
emberre, kizárólag a teremtéshez fogható új kezdet a világ és az
ember számára. Krisztus kereszthalála ugyanis egyúttal Istennek
a keresztnél csődöt mondott világ és ember iránt tanúsított, felté-
telekhez nem kötött irgalmának is a jele. Ö maga hajol le az e m -
berhez, és emeli magához. Ennek érdekében támasztotta fel a
Megfeszítettet, és adta kezébe a világ sorsát.
Ezek előrebocsátása után talán már megértjük Pálnak azt a
mondatát, amelyben összefoglalja a galata levél üzenetét, és ezzel
együtt a törvény helyébe lépő Krisztus által hozott ú j rendnek a
természetét is: Mert nincs jelentősége sem a körülmetélkedésnek,
sem a körülmetéletlenségnek, csak egyedül az új teremtésnek.
A körülmetélkedés és körülmetéletlenség, a zsidósághoz vagy a
pogánysághoz tartozás még a kereszt előtti világ viszonyait t ü k -
rözik, de a kegyelem ú j rendjében már elveszítették jelentőségü-
ket. Mert minden azon múlik, hogy a semmiből valamit létrehí-
vó (creatio ex nihilo — Rm 4,17) Isten a kereszt evangéliumának
erejével közbelép-e, és a kereszt ítéletében meghalt embert újjá-
teremti-e irgalmas szeretetével (4,23. 26—28), függetlenül attól,
hogy mi volt azelőtt, körülmetélkedett zsidó-e, vagy körülmeté-
letlen pogány (2,15—16).
Az ember és ember között meglévő különbségek azért sem je-
lentősek már (3,28!), mert az Isten által létrehívott új teremtmény
(vö.: 2Kor 5,17!) megszabadult a régi kötöttségektől, és azóta ú j
feltételekhez igazodik. Miért? Milyen ez az ú j teremtmény? Az
apostol fogalmazása erősen emlékeztet a levélnek egyik korábbi
mondatára: „Mert Jézus Krisztusban nem számit sem a körülme-
télkedés, sem a körülmetéletlenség, csak a szeretet által m u n k á l -
kodó hit" (5,6). Az új teremtmény tehát a Jézus Krisztus hatókö-
rébe került ember, akit Krisztus Isten iránti bizalomra és feleba-
rátai szolgálatára indító szeretetre szabadított fel. Isten ú j népé-
ben már csak ez a hit és ez a szeretet számít, és minden más
szempont — például a körülmetélkedés követelésének — előtérbe
helyezése a kereszten megítélt régi világ rendjének felújítását je-
lenti.
Ennél a pontnál világosodik meg előttünk, hogy a világon és
az apostolnak e világhoz való ragaszkodásán Krisztus keresztha-
lála által végbement és nyilvánvalóvá lett halálos ítélet n e m ve-

287
 zethet a világ és az emberiség gyűlöletéhez, és irántuk érzett fe-
lelősség feladásához. Mert ki szereti igazán a világot, ha nem az,
aki Isten szeretetébe fogódzó hitének erejével a világ és az em-
beriség szolgálatára szenteli magát? De ahhoz, hogy erre az „igazi
világosságra" (Bonhoeffer) felszabadulhassunk, meg kell szaba-
dulnunk a való világ és a környezet befolyásától, vagyis „meg
kell halnia számunkra a világnak, és nekünk is meg kell halnunk
a világ számára." A kereszt igazságának elfogadásából származó
„törés"nélkül a „világ elemeinek" (4,8—11) kiszolgáltatott rab-
szolgák vagyunk, ahelyett, hogy a világ és az élet alakító, formáló
gazdái lennénk. A függő viszony helyébe függetlenségnek kell
lépnie, és akkor valóban jó szolgálatot végezhetünk az Isten által
szeretett világban és emberiségben.
(16) A kereszt által hitre és szeretetre újjáteremtett embert, és
az egyháznak ezekből az emberekből létrehozott új közösségét ad-
ta Isten Jézus Krisztus által a világnak. Ez az a zsinórmérték,
amihez Pálnak, a galáciai keresztyéneknek, de még az apostol el-
lenfeleinek is igazodniuk kell. Ezen lehet lemérni, hogy valami-
lyen kezdeményezés az egyházban megfelel-e Isten akaratának.
A múlt és jövő között, a folyton változó világban ez nyújt eliga-
zítást. Aki nem ehhez a zsinórmértékhez igazodik, nem veszi tu-
domásul azt az ú j korszakot, amelyet Isten Jézus Krisztus által
nyitott kegyelméből a világ és az emberiség számára. Ezért kéri
Pál a zsoltáros szavait követve (Zsolt 125,5c; 128,6), Istennek bé-
kességét és irgalmát mindazokra, akik ehhez a zsinórmértékhez
igazodnak, mégpedig Isten Izraelére. Arra az ú j népre, amelyet
már nem a körülmetélkedés emberi aktusa, hanem az Isten által
munkált hit és szeretet fűz egybe.
(17) Ezután Pál még egy kísérletet tesz arra, hogy a galáciai ke-
resztyéneket az említett zsinórmérték mellett megtartsa: Ezentúl
s e n k i n e o k o z z o n n e k e m v e s z ő d s é g e t . A z a p o s t o l n a k sok f á r a d s á -
gába került a galatákat a pogányságból kivezetni, és a megfeszí-
tett Krisztus evangéliumával (3,1) az Isten által lefektetett ú j zsi-
nórmértékhez igazítani (4,11). Most hogy a közöttük buzgólkodó
ellenfelei el a k a r j á k tántorítani őket ettől a zsinórmértéktől, és
a régi világ rendjébe akarják visszarántani őket, újra kemény és
fájdalmas erőfeszítésre kényszerítették őt, hogy ismét kiábrázol-
hassa Krisztust közöttünk (4,19).

288
 Ezentúl azonban maradjanak hűek a zsinórmértékhez, és ne
okozzanak neki több vesződséget. Kérésének egy különös kijelen-
téssel ad nyomatékot: mert én a Jézus bélyegeit viselem teste-
men. Azt már a vershez fűzött jegyzetben tisztáztuk, hogy a Jé-
zus bélyegein Pál minden bizonnyal az apostoli szolgálata közben
őt ért bántalmak talán még alig behegedt sebhelyeit érti. Kérését
ezért úgy is felfoghatjuk, hogy most már kíméletet vár a galaták-
tól, hiszen vesződségből és bántalmazásból éppen elég kijut neki.
De megjegyzése mélyebb összefüggésekre is rávilágít. A szol-
gának osztoznia kell urának sorsában (Mt 10,24; Jn 13,16; Rm
8,17; 2Kor 4,10; Fii 3,10), s eközben esetleg sebeket is kaphat,
mégpedig ugyanazon oknál fogva, amiért Jézusnak szenvednie
kellett. Mert Jézus és az ő nyomában az ő szolgái Isten irgalmas
szeretetét képviselik és hordozzák a világban. Erről viszont csak
védtelenül, minden erőszak mellőzésével lehet tanúskodni. Nincs
egyebük, mint az Isten kegyelméről szóló örömhír, amit tovább
kell adniuk. De mivel ez az evangélium Istennek hatalma (Rm
1,16), érzékenyen érinthet bűnt, megcsontosodott szokást, megüre-
sedett kegyességet. Ezért előfordulhat, hogy szeretetüket nem
viszonozzák szeretettel, szolgálatukért bántalmazással fizetnek. Így
történhetett, hogy az a Pál, aki egykor másokat üldözött, most
gyakran válik üldözötté. Ö azonban ettől nem fél, mint ellenfe-
lei (12. v.), mert tudja, hogy ez velejárója a szelíd Űr, Jézus szol-
gálatának. Sebhelyeit tehát joggal nevezheti Jézus bélyegeinek,
mert ezek jelzik, hogy kihez tartozik, kinek szolgál, és kinek ne-
vében inti a galáciai keresztyéneket a zsinórmértékhez igazodó
hitre és életre.
(18) A levél hangja komoly, olykor kemény volt. Az utolsó
mondat mégsem átkot kér az engedetlenekre és az evangélium
megrontójára (1,9), hanem áldást kíván: A mi Urunk Jézus Krisz-
tus kegyelme a ti lelketekkel. Az élő Űr mindent elfedező és hely-
reigazító kegyelmébe ajánlja őket. Ö megtudja őrizni őket a vég-
zetes lépéstől, hogy megmaradhassanak a kegyelem talaján.
És egészen váratlanul az áldáskívánáshoz hozzáfűzi még: test-
véreim! A levélben is nem egyszer ezzel a szeretettel teli megszó-
lítással fordul a galáciai gyülekezethez (3,15; 4,12.28.31; 5,5.11.13;
6,1). Most még egyszer, utoljára is így szólítja meg őket, és így
biztosítja őket afelől, hogy minden neki okozott vesződség elle-
nére továbbra is testvéreknek tekinti őket a Jézus Krisztustól ka-

ié 289
pott közös hitben és szeretetben. Reméli, hogy ők is testvérei
akarnak maradni.
A levél egykori másolói a gyülekezetek válaszát is hozzátették
az apostol által írt sorokhoz: ámen. A levél felolvasása u t á n az
istentisztelet résztvevői ezzel az ősi héber szóval fejezték ki egyet-
értésüket a hallottakkal: igen, így igaz! Űgy legyen! Nem t u d j u k ,
hogy a levél elérte-e célját Galáciában. A levél megírása után
csak a harmadik század elejéről van hírünk az itt élő gyülekeze-
tekről. De a levél végére írt „ámen" mégiscsak elárul valamit. A
levél nem kallódott el, hanem más gyülekezetekhez is eljutott, és
ott az istentiszteleten felolvasásra került. Végül pedig elhelyezték
a Corpus Paulinumba, tehát az apostol leveleit tartalmazó irat-
gyűjteménybe. Mindez nem történhetett volna meg, ha a galáciai
gyülekezetek megtagadják a levelet, és félredobják, mert nem
tudják elfogadni tartalmát. Maga az a tény, hogy ma kezünk kö-
zött lehet a levél, és hatása továbbgyűrűzik az egyházban, ékes-
szólóan bizonyítja: a levél elvégezte szolgálatát, a galáciai keresz-
tyének megszívlelték a benne írtakat, és „ámen"-t mondtak reá.

290
 NÉV- ÉS TÁRGYMUTATÓ
Á b r a h á m 156, 160kk
a d i a f o r o n 19k, 89, 229, 287
a l l e g ó r i a 217, 219, 221
A n t i o k h i a 78, 83, 103, 109, U l k
a n y a g i ü g y e k 81, 99k, 269, 273kk
a p o k a l i p t i k a 25, 55k, 124, 194
a p o s t o l 23k, 25k
a p o s t o l i gyűlés 77k, 82kk, lOOkk,
103, 105, 114kk
A r á b i a 62k, 73, 217k, 221
a s z t a l k ö z ö s s é g 104, 114, 120
á t o k 34k, 42, 164, 165, 189k
A t y a 27, 195, 201
a t y a i h a g y o m á n y o k 61, 66, 125
B á l v á n y i m á d á s 234, 259
b á l v á n y o k 147, 202k, 205
b e t ű 158, 170
b é k e 40, 283
b é k e s s é g 27, 283
b i z a l o m 230, 264
b ű n 28, 130, 255, 257k
b ű n ö s 106, 107, 121, 130
b u j á l k o d á s 259
C s e l e k e d e t e k (a t ö r v é n y é ) 107,
125, 147, 164, 169
C s e l e k e d e t e k k ö n y v e 8, 17, 49k,
57, 67, 96
D a m a s z k u s z 63, 73
d i c s e k e d é s 268, 272, 284k
dicsőség 30k, 76, 169
19*
E g y h á z 67k, 100, 204, 280, 288
egység 40, 81kk, 190k, 212, 276k,
289
e l b i z a k o d o t t s á g 95, 266k, 271k
é l e t f o l y t a t á s 79, 86k, 232k, 235,
252k 254k
é l e t f o r m a (új) 20k, 83k, 104, 114,
119, 229k
e l h í v á s 25, 38, 69k
e l l e n s é g e s k e d é s 259
e m b e r i e r e d e t ű 24, 50k, 52kk,
165
e v a n g é l i u m (hitele) 24, 43k, 46,
51k, 59k, 148
evangélium (hirdetése) 42, 72,
76, 96k, 143k, 146, 147, 162k
e v a n g é l i u m (igazsága) 20k, 92k,
108k, 118, 140, 211, 233, 235
e v a n g é l i u m (más ev.) 38k, 41
evangélium ( t a r t a l m a ) 18, 34,
41, 44, 82, 92, 145k, 162k, 185
e s z k a t o l ó g i a 18, 26, 56, 68, 124,
136, 138k, 184k, 192, 201, 224,
229, 260
é t e l e k m e g k ü l ö n b ö z t e t é s e 104
F á r a d o z á s (apostoli) 79, 86k, 213,
288k
f a r i z e u s i i r á n y z a t 16, 39, 63, 86,
79, 89k, 104k, 115k
F i l i p p i - l e v é l 10k, 13, 66, 234
Galácia 8kk
galaták 8kk, 143, 204kk, 210kk
291
gyermekek (Istenéi) 189,
223
gyülekezet közössége 114,
270
H á g á r 217k, 221
h a g y o m á n y 43k, 54k
h i t 63, 76, 128, 138k, 147k, 156k,
160k, 170k, 180, 186, 230kk, 264
h o s s z ú t ű r é s 263, 271
I d ő t e l j e s s é g e 180, 185k, 194k,
196k
igazság ( e v a n g é l i u m é ) 20k, 92k,
108kk, 113, 118, 140. 211, 233, 235
i g a z s á g (Isten á l t a l e l f o g a d h a t ó
életé) 108, 122k, 128kk, 141k,
159k, 184, 187, 228
igazság (polgári, k ö z é l e t i ) 122
i g e h i r d e t é s 45, 143k, 146k
í g é r e t 72, 154, 160k, 162k, 173k,
176k, 182, 185
i n d u l a t o s s á g 32k, 145, 259, 270,
284
í r á s 157k, 162, 170k, 184, 223
irigység 260, 266k
I s t e n 18, 30, 69kk, 95, 205kk
I s t e n a k a r a t a 30, 71k, 132, 171k,
182, 246
I s t e n dicsősége 30k, 76, 169,
I s t e n F i a 62, 71k, 139k, 189, 197,
200
I s t e n o r s z á g a 260k
i s t e n e k 206k
istenfiúság 19, 189, 197, 199kk,
220
i s t e n i s m e r e t 57, 205k
ítélet 227, 229, 231, 237, 261, 272
I z r a e l (új) 20, 68, 80k, 85, 90k,
121, 191. 221, 276k, 280k, 288
J a k a b 18k, 63, 74, 98, 103k, 114,
283k
J á n o s 80, 98
J e r u z s á l e m (földi) 16, 62, 72, 74,
82k, 222k
J e r u z s á l e m (mennyei) 16, 221k
j e r u z s á l e m i g y ü l e k e z e t 15k, 72,
74, 82kk, 96, 98kk, 114, 276
292
199k, j ó 212k, 275k
j ó i n d u l a t 27, 173, 263k
204, j ó s á g 263k
K e g y e l e m 27k, 34, 37k, 70, 72,
94, 97, 141k, 162, 174, 190k
k é n y s z e r 19k, 88k, 91k, 101, 106,
119k, 230
k é p m u t a t á s 115k
k e r e s z t 18k, 118, 133kk, 141k,
143, 146k, 172k, 234, 238k. 252,
265k, 283k, 285k
k e r e s z t b o t r á n y a 234, 238k
k e r e s z t s é g 190
k i n y i l a t k o z t a t á s 51, 55kk, 60.
70k, 78, 84, 134
kollekta (jeruzsálemi gyűjtés)
81, 98kk, 273k, 276k
Kolosséi-levél 13, 15, 194, 203
K o r i n t h u s i - l e v e l e k 10, 13k, 64,
89, 100k, 196, 273
k ö r ü l m e t é l k e d é s 13, 20, 79k, 88k,
92, 161k, 191, 227, 229, 281k, 287
k ö r ü l m e t é l e t l e n s é g 80, 101, 229,
287
közösségvállalás 100, 104, 114,
271, 276k
k ö z v e t í t ő 179, 183, 273
K r i s z t u s b a n 91, 137k, 180k, 189k
K r i s z t u s b e n n ü n k 137
Krisztus k ö z ö t t ü n k 137k. 204,
213
K r i s z t u s t felöltözni 180k, 190
L é l e k 146kk, 163, 174, 177. 185,
200k, 220, 228k, 252k, 254kk,
261kk, 266, 268kk, 275
L é l e k szerinti s z ü l e t é s 222
Megigazulás 107, 122kk, 132k,
159, 170, 184, 187, 191, 229
m e g v á l t á s 165, 172
m i s s z i ó 26, 71kk, 96kk. 145kk,
210, 238
N o v a lex 125k, 242k
n y i t o t t s á g 117, 191, 232
Ószövetség (Ótestamentum) 8,
18, 69k, 153k, 215
ö r ö m 211, 262k t e s t a m e n t u m 165, 175kk, 217,
221
P á l (élete) 48kk, 65kk, 77k, 103, t e s t i születés 218
203k, 210k, 239, 281k, 289 t é v t a n í t á s l l k k , 38k, 41, 45, 48,
P á l (küldetése) 23k, 25k, 71k, 97 64k, 82, 89, 149k, 153, 227k, 243,
P á l (megtérése) 64kk, 77kk 282k
P á l (szolgálata) 86k, 210k, 234, t é v t a n í t ó k 14kk, 34, 89k, 109,
289 237, 243k, 282k
p a r á z n a s á g 258k tipológia 154k, 219
p á r t o s k o d á s 260 t i s z t á t a l a n s á g 259
P é t e r 16, 63, 74, 96k, 98, 103k, Titusz 78, 84k, 88k
109kk, 142, 143 t ö r t e t é s 259k
p o g á n y s á g 10, 62, 72, 106, 158, törvény (Tóra) 4k, 12k, 15k,
191, 205k, 234, 240 18kk, 38k, 104, 115k, 132k, 138,
pogány származású keresztyének 141k, 149, 167kk, 175kk, 189kk.
8kk, 12k, 84, 92k, 96k, 101k, 104, 198, 205, 2®7k, 219k, 228, 242k,
106, 145k, 206 251k, 257
t ö r v é n y cselekedetei 20, 107, 122,
Rabszolganő 220k, 223 150, 169, 171
rabszolgaság 91k, 180, 194k, t ö r v é n y i g á j a 92, 180, 184k, 186k,
205kk, 226k, 244, 247k 226
r á s z e d é s 35k t ö r v é n y h á r o m u z u s a (szerepe)
részegeskedés 260 125k, 182, 186kk, 242, 250
Római-levél 10, 125, 135, 142, 167 törvényszegés 131, 178k

S á r a 220kk Ű j élet 14, 21, 30, 118kk, 132kk,

S i n a i - h e g y 217, 221 149k, 190, 201, 215, 229kk, 241kk,
247kk, 252kk. 261kk, 287k
S z a b a d í t á s 28k, 172k, 199 ú j t e r e m t é s 20k, 53k, 132, 136,
s z a b a d s á g 88k, 90k, 94, 101. 196k, 213, 235k, 287
205, 207k, 198, 215, 221, 225kk, u t ó d ( Á b r a h á m é ) 158, 163, 166,
229k, 232, 242k, 246kk, 251, 253 176, 179, 182
szelídség 264
s z e r e t e t 100, 132, 224k, 230kk, Üdvösség 19k, 30, 39k, 87, 199.
241kk, 247kk, 262, 271, 287 229, 275
s z e r k e z e t (levélé) 48k, 64, 111, üdvösség f e l t é t e l e i 19k, 88k, 91,
142k, 155, 215, 244, 278 120
s z é t h ú z á s 260
szolgálat 140, 230k, 247k, 266k, V a r á z s l á s 259
269kk Világ 29k, 286
Világ e l e m e i 193k, 196k, 203,
T e k i n t é l y 42k, 55, 75, 94k, 110, 204kk
233, 271k
t e k i n t é l y e s e k 78k, 94k, 97k Z s i d ó k e r e s z t y é n e k 76, 90k, 101,
t e s t 62, 107, 121, 126k, 138k, 149, 104, 107, 109, 116. 121
198, 203, 220, 222, 243, 247, zsidókeresztyének (judaisták)
252kk, 255k, 257k, 265k 13, 15k, 79, 89k, 96, 104, 282k
t e s t cselekedetei 257kk, 261 zsidóság 14, 61, 90, 104, 121, 282k

293
 ÚTMUTATÁS A SZAKIRODALOMHOZ
Aki a Galata-levél egyes r é s z l e t k é r d é s e i t alaposabban tisztázni
kívánja

az 1962. évig m e g j e l e n t s z a k i r o d a l m a t m e g t a l á l j a
H. S c h l i e r : D e r B r i e f a n die G a l a t e r ( K r i t i s c h - e x e g e t i s c h e r K o m -
m e n t a r ü b e r das N T . G ö t t i n g e n , V a n d e n h o e c k & R u p p r e c h t . 1962.)
9—13. oldalain.

az 1976-ig m e g j e l e n t s z a k i r o d a l m a t m e g t a l á l j a
F. M u s s n e r : D e r G a l a t e r b r i e f . 3. kiad. ( H e r d e r s T h e o l o g i s c h e r
K o m m e n t a r z u m N T . H e r d e r : F r e i b u r g — B a s e l — W i e n . 1977.) IX—
X X I I . oldalain.

1976 ó t a m e g j e l e n t f o n t o s a b b k i a d v á n y o k :

R e c h t f e r t i g u n g . F e s t s c h r i f t f ü r E r n s t K ä s e m a n n z u m 70. G e b u r t s -
t a g ( V a n d e n h o e c k & R u p p r e c h t . G ö t t i n g e n , 1976.) i d e v o n a t k o z ó s z a k -
cikkei.
Η. H ü b n e r : D a s G e s e t z bei P a u l u s . F R L A N T . ( V a n d e n h o e c k &
R u p p r e c h t . G ö t t i n g e n , 1978.)
D. L ü h r m a m n : D e r Brief an die G a l a t e r . Z ü r c h e r B i b e l k o m m e n -
t a r e . (Theologischer V e r l a g . Z ü r i c h , 1978.)

294
 TARTALOMJEGYZÉK

N é h á n y szó a l e v é l m a g y a r á z a t a e l é 3

BEVEZETÉS 7
1. A levél keletkezésének körülményei 7
a) A s z e r z ő é s m ű v e 7
b) A címzettek 8
c) A l e v é l k e l e t k e z é s é n e k i d e j e és h e l y e 10
2. A levél megírásának oka és célja 11
a) A „más evangélium" 11
b) A „más evangélium" hirdetői 14
c) Az „ e g y e t l e n e v a n g é l i u m " P á l s z e r i n t 17

I. C Í M Z É S É S K Ö S Z Ö N T É S (1,1—5) 22

II. NINCS MAS EVANGÉLIUM! (1,6—10) 32

III. A Z E G Y E T L E N EVANGÉLIUM ISTENTŐL SZÁRMAZIK

(1,11—3,5) 47
1. Az evangélium nem emberi eredetű (1,11—12) 50
2. Mit bizonyít az apostol megtérése és az azt követő időszak?
(1,13—24) 60
3. Mit bizonyítanak a jeruzsálemi tanácskozás eredményei?
(2,1—10) 76
a) A t a n á c s k o z á s t é t j e 82
b) A t a n á c s k o z á s e r e d m é n y e 93
4. Mit bizonyítanak a Pál és Péter között Antiokhiában tör-
téntek? (2,11—21) - 102
a) P á l s z e m b e f o r d u l P é t e r r e l 111
b) P á l b e s z é d e a z ú j élet f e l t é t e l e i r ő l 118
5. Mit bizonyít a levél címzettjeinek keresztyén múltja? (3,1—5) 143

295
IV. I S T E N G Y E R M E K E I A KRISZTUSBAN HIVŐK (3,6—4,20) 152
1. Az Ábrahámnak ígért áldás a hívőké (3,6—9) 155
2. Nem a törvény, hanem Krisztus által teljesíti Isten ígéretét
(3,10—18) < 163
a) A t ö r v é n y n e m s z e r e z h e t á l d á s t 168
b) A t ö r v é n y n e m t e h e t i é r v é n y t e l e n n é a z í g é r e t e k e t 175
3. Krisztus eljövetelével lejárt a törvény megbízatása (3,19—29) 178
a) A t ö r v é n y m i n d e n k i t e l m a r a s z t a l 181
b) A t ö r v é n y ő r z ő n k é s n e v e l ő n k K r i s z t u s i g 185
4. Krisztus által lettünk Isten nagykorú gyermekeivé (4,1—7) 193
5. Maradjatok meg abban, amire eljutottatok! (4,8—20) 202
a) A t ö r v é n y ú t j a v i s s z a v i s z a z „ e l e m e k " r a b s á g á b a 204
b) K r i s z t u s n a k ú j r a k i k e l l á b r á z o l ó d n i a a g a l a t á k k ö z ö t t 209

V. I S T E N G Y E R M E K E I S Z A B A D O K (4,21—5,12) 215
1. A szabad nő gyermeke is szabad (4,21—31) 216
2. Krisztus szabadságra hív (5,1—6) 223
3. Egy jottányit se engedjetek szabadságotokból (5,7—12) 232

VI. A S Z A B A D S Á G A S Z E R E T E T B E N T E L J E S E D I K K I
(5,13—6,10) 241
1. Krisztus szolgáló szeretetre szabadít fel (5,13—15) 244
2. A Lélek tesz alkalmassá a szolgáló szeretetre (5,16—26) 251
a) A L é l e k é s a „ t e s t " h a r c a é r t ü n k 254
b) A „ t e s t " c s e l e k e d e t e i 257
c) A L é l e k g y ü m ö l c s e 261
3. Bánjatok szeretettel a vétkezővel és lelki jótevőitekkel!
(6,1—10) 267
a) E g y m á s t e r h é t h o r d o z z á t o k ! - 269
b) G o n d o s k o d j a t o k a z ige k ö z v e t í t ő i r ő l 273

VII. A Z A P O S T O L S A J Á T K E Z Ű L E G Í R T ZÁRÓSORAI
(6,11—18) 278

NÉV- ÉS TÁRGYMUTATÓ 291

ÚTMUTATÁS A SZAKIRODALOMHOZ 294

296