KRE BTK Pszichológiai Intézet

Kurzus kódja és címe:

BPSL1450 - Általános lélektan műhelymunka
Oktató/Témavezető:
Mészáros Veronika

A kiégés, a reziliencia és a pszichoszomatikus

tünetek kapcsolatának vizsgálata

Készítette: Borzák Linda

Neptun kód: DF5KJO
Pszichológia BA levelező
Félév 2019/2020 tavasz
 A kiégés, a reziliencia és a pszichoszomatikus tünetek kapcsolatának vizsgálata

TARTALOMJEGYZÉK

ABSZTRAKT ............................................................................................................................ 3
BEVEZETÉS ............................................................................................................................. 3
ELMÉLETI ÁTTEKINTÉS ....................................................................................................... 4
A kiégés fogalmának bemutatása ........................................................................................ 4
A reziliencia fogalmának bemutatása ................................................................................. 5
A pszichoszomatikus tünetek .............................................................................................. 7
HIPOTÉZISEK BEMUTATÁSA .............................................................................................. 8
MÓDSZER ................................................................................................................................. 9
Minta ................................................................................................................................... 9
Eszközök ............................................................................................................................. 9
Mentális Egészség Teszt ............................................................................................ 10
Mini Oldenburg Kiégés Kérdőív ................................................................................ 10
Szubjektív Testi Tünet Skála ..................................................................................... 11
Eljárás ................................................................................................................................ 12
Statisztikai elemzés ........................................................................................................... 14
EREDMÉNYEK ...................................................................................................................... 14
MEGBESZÉLÉS ...................................................................................................................... 16
ÖSSZEGZÉS ÉS KITEKINTÉS .............................................................................................. 17
IRODALOMJEGYZÉK ........................................................................................................... 18

Borzák Linda 2 2020.05.15.

 A kiégés, a reziliencia és a pszichoszomatikus tünetek kapcsolatának vizsgálata

ABSZTRAKT

Háttér és célkitűzések: Napjainkban a stresszt népbetegségként emlegetik, a nem megfelelően

kezelt munkahelyi stressz pedig kiégéshez vezethet. A rugalmas ellenálló képesség egy fontos
személyiségjellemző, amellyel ha rendelkezünk, akkor könnyebben tudunk alkalmazkodni a
nehéz helyzetekhez, valamint a minket érő káros hatások kevésbé viselik meg a pszichénket és
a szervezetünket. Jelen műhelymunka azt vizsgálja, hogy a reziliencia megléte valóban hatással
van-e a kiégés mértékére, valamint, hogy a kiégés megnöveli-e a pszichoszomatikus tünetek
megjelenési valószínűségét, a reziliencia pedig csökkenti-e azt.
Módszer és eredmények: A vizsgálatban a Károli Gáspár Református Egyetem által összeállított
Kiégés-adatbázis került elemzésre. A több mint 300 résztvevőtől származó válaszok alapján
megállapíthatjuk, hogy a rugalmas ellenállási képesség védőfaktor lehet a kiégés kialakulásával
szemben. Továbbá kimutatható a kapcsolat a kiégés, a reziliencia hiánya, valamint a
pszichoszomatikus tünetek előfordulási gyakorisága között.
Következtetés: A vizsgálat felhívja a figyelmet a reziliencia és annak fejlesztésének
fontosságára, a kiégés és a pszichoszomatikus tünetek megelőzésében.
Kulcsszavak: Kiégés, reziliencia, pszichoszomatikus tünetek

BEVEZETÉS

A műhelymunkámban a kiégés, a reziliencia és a pszichoszomatikus tünetek kapcsolatát

vizsgáltam. A 21. század egyik fő népbetegségeként emlegetik a stresszt, a nem megfelelően
kezelt munkahelyi stressz pedig kiégéshez vezethet. A munkahelyi kiégés aktualitását jelzi,
hogy 2019-ben bekerült az Egészségügyi Világszervezet (WHO) által minősített egészségügyi
rendellenességek közé is (WHO, 2019). Személy szerint azért érdekel ez a jelenség, mert már
az első munkahelyemen megtapasztaltam ezt a fajta kimerültséget, a munkával kapcsolatos
negatív érzéseket és a csökkenő hatékonyságot. Bár ennek a műhelymunkának nem témája,
érdemes lenne a generációk közötti összefüggéseket is elemezni, hiszen szüleink
generációjában, ahol gyakori volt az akár egy munkahelyen való megmaradás is, a kiégés nem
volt jellemző, míg a mi generációnkban egyre nagyobb gyakorisággal fordul elő. Érdekesnek
találom azt is, hogy a pszichés problémák hogyan vezetnek el testi tünetekig és betegségekig.
Úgy gondolom, hogy napjainkban nagyon aktuális mind a három tényező, amivel foglalkozni
fogok, és remélem, hogy kapcsolatot is sikerül kimutatni közöttük.

Borzák Linda 3 2020.05.15.

 A kiégés, a reziliencia és a pszichoszomatikus tünetek kapcsolatának vizsgálata

ELMÉLETI ÁTTEKINTÉS

A kiégés fogalmának bemutatása

A kiégés (burnout) fogalmát napjainkban egyre gyakrabban hallhatjuk, hiszen egyre

szélesebb körben tapasztalják az emberek. Egy európai uniós kutatás szerint minden negyedik
munkavállalót érint a munkahelyi stressz és annak következményei, ami hatalmas költséget
jelent mind a munkaadóknak, mind az adott országnak (Kiss, Polonyi, Imrek, 2018). A burnout
fogalmat először 1974-ben Herbert Freudenberger amerikai pszichoanalitikus használta: „A
szindróma krónikus emocionális megterhelések, stresszek nyomán fellépő fizikai, emocionális,
mentális kimerülés, mely a reménytelenség és inkompetencia érzésével, célok és ideálok
elvesztésével jár, s melyet a saját személyre, munkára, illetve másokra vonatkozó negatív
attitűdök jellemeznek” (Ónodi, 2001, idézi Bordás, 2010, 667. o.). Freudenberger elsősorban
az okokra és a látható, érzékelhető tünetekre koncentrált, mint a cinizmus, a boldogtalanság, az
unalom, a pszichoszomatikus tünetek és a krónikus fáradtság (Bordás, 2010). A kifejezést a
kábítószer-használók világából hozta, ugyanis, amikor pszichiátriai tanácsadóként dolgozott
egy New York-i klinikán, a drogfüggőket segítő önkénteseken figyelte meg először ezt a
jelenséget (Kiss, Polonyi, Imrek, 2018).
A kiégés-szindróma kutatások másik meghatározó alakja Christina Maslach, aki
szociálpszichológiai megközelítésből szemlélte a jelenséget, valamint az első mérőeszközt is ő
hozta létre a kiégés mérésére. Szociális munkásokkal készített interjúk során körvonalazta a
problémát. A megkérdezettek állapotukat érzelmi kimerüléssel, a kliensekkel szembeni negatív
percepciókkal és csökkent szakmai kompetencia-érzéssel jellemezték. Ezt a három összetevőt
használta fel Maslach és Jackson ahhoz az elméleti modellhez, amit 1981-ben alakított ki,
valamint a Maslach Kiégésleltár első változatához. A Leltár tehát három fő dimenziót mér: az
emocionális kimerültséget, a deperszonalizációt és a személyes hatékonyság csökkenését. A
szindrómát ekkor még olyan tünetegyüttesnek tartották, amely olyan szakmáknál jelentkezik,
ahol a munka viszonylag nagy hányadát az emberekkel folytatott interakció teszi ki. Később –
ahogy megfigyelték, hogy nem csak az emberekkel dolgozókat érinti a probléma – az elméletet
kiterjesztették a nem segítő szakmákra is, illetve olyanokra, akiknél nem munkahelyi stressz
következményeként alakul ki ez az állapot (pl. egyetemi hallgatók, szülők). A továbbfejlesztett
modell megtartotta a háromdimenziós struktúrát, azonban a deperszonalizációt felváltotta a
cinizmus, a személyes hatékonyságot pedig a szakmai hatékonyság. Aztán a 2000-es években
elindult egy elméleti vita, amely a Maslach-féle modellt és mérőeszközt vette górcső alá, és a

Borzák Linda 4 2020.05.15.

 A kiégés, a reziliencia és a pszichoszomatikus tünetek kapcsolatának vizsgálata

kritikák mentén sorra jelentek meg az alternatív elméletek és mérőeszközök. Ezek közül
néhányat kiemelve: a Kristensen-féle Koppenhága Kiégésleltár (CBI) egydimenziós
mérőeszköz, amely az érzelmi kimerülés két aspektusát, a kimerültséget és a fáradtságot méri;
a Shirom-Melamed Kiégés-mérőeszköz (SMBQ) szintén egydimenziós, mely a kiégés fizikai,
érzelmi és kognitív kimerülés aspektusát vizsgálja, valamint az Oldenburg Kiégésleltár (OLBI),
amely pedig két dimenzió, a kimerülés és az kiábrándultság mentén mér (Kiss, Polonyi, Imrek,
2018).
Bordás (2010) a kiégés-elméleteket csoportosította aszerint, hogy milyen irányból
közelítik meg a jelenséget. Négy csoport jött így létre: az individuális, az interperszonális, a
szervezeti és a társadalmi megközelítések csoportja. Az individuális irányzatok a kutatások első
szakaszára volt jellemző, amikor is a személy tüneteire és tulajdonságaira helyezték a
hangsúlyt. „Feltételezi, hogy a kezdeti túl magas és be nem teljesült elvárások, törekvések
egyértelműen kiégéshez vezetnek.…A legveszélyeztetettebbek mindenképpen az idealisztikus
elképzelésekkel munkába állók, erősen motivált individuumok, akik munkájuknak
elkötelezettek, s épp ezért pszichikailag, emocionálisan túlságosan is bevonódnak abba”
(Bordás, 2010, 668.o.). Az interperszonális megközelítés a segítő és a segített közötti érzelmileg
megterhelő kapcsolatot tekinti a kiégés fő okának. Maslach háromdimenziós modellje is ide
tartozik. A szervezeti megközelítések abból indulnak ki, hogy a kiégés nem individuális
probléma, mivel az egyéni szinten megjelenő hatékonysági és minőségi romlás befolyással van
az intézmény hatékonyságára, teljesítményére, elismertségére is. A társadalmi irányzatok pedig
a kiégésre mint kulturális és szociális jelenségre tekintenek. Szerintük a társadalmi és szociális
környezet, a létező vagy éppen hogy nem létező feltételek (pl. a hagyományok, a támogató
rendszerek és az ezek által biztosított kapcsolatok eltűnése) az okozói vagy megelőzői a kiégés-
szindrómának. Az áttekintett elméletek és nézőpontok mutatják, hogy a kiégés mennyire
összetett és sokdimenziós jelenség, valamint ahhoz, hogy a kezelés és a megelőzés hatékony
legyen, mind a négy szintet figyelembe kell venni (Bordás, 2010).

A reziliencia fogalmának bemutatása

A reziliencia jelenségének vizsgálata a kiégés-kutatásokkal közel párhuzamosan indult

el. A fogalmat a mérnöki fizikából vette át a pszichológia, amelynek „jelentése: rugalmas
ellenállási képesség, azaz valamely rendszernek – legyen az egy egyén, egy szervezet, egy
ökoszisztéma vagy éppen egy anyagfajta – azon reaktív képessége, hogy erőteljes, meg-
megújuló, vagy akár sokkszerű külső hatásokhoz sikeresen adaptálódjék” (Békés, 2002,

Borzák Linda 5 2020.05.15.

 A kiégés, a reziliencia és a pszichoszomatikus tünetek kapcsolatának vizsgálata

217.o.). Egyfajta lelki, pszichés ellenállóképesség, amelynek köszönhetően nagy traumák,

változások ellenére a személyiség károsodás nélkül képes alkalmazkodni a megváltozott
körülményekhez, az új helyzethez, és a személyiség egészséges működése hosszú távon
megmarad. Olyan traumatikus helyzet, amellyel az egyénnek meg kell küzdenie nagyon sokféle
lehet, okozhatja családi körülmény (szülők mentális-, szenvedélybetegsége), szexuális
bántalmazás, anyagi nehézségek, szeretteink elvesztése, természeti katasztrófa, poszttraumás
stresszbetegség…stb. A reziliencia sok tényezőből áll össze, és több mint a személyiség
megküzdési készsége (coping), azonban a különböző koncepciók mást-mást tartanak
lényegesnek a jelenséggel kapcsolatosan. Abban azonban egyetértenek, hogy adott egy
viszontagságos külső környezet és az egyén belső védelmi rendszere, amellyel hatékonyan
megküzd a külső veszélyeztető körülményekkel, és a jó alkalmazkodásának köszönhetően adott
élethelyzetből optimálisan kerül ki (Urbán és Kovács, 2016).

A reziliencia kutatások elsőként a fejlődéslélektan területén jelentkeztek. John Bowlby –

a korai kötődés elmélet kidolgozója – olyan gyermekeket vizsgált, akik szélsőséges
életeseményeket éltek át, azonban nem a szokásos módon reagáltak rá és esetlegesen patológiás
tüneteket produkáltak, hanem pont annak ellenkezőjét, átlagon felüli vitalitás és kreativitás,
sikeres felnőttkor jellemezte őket. Ezt a paradox jelenséget Bowlby akkor fejlődési
rendellenességként, anomáliaként kezelte (Békés, 2002). Később aztán olyan felnőttekre is
kiterjesztették a vizsgálatokat, akik maguk is ilyen eseményeket éltek át, illetve azokra, akik
munkájukból adódóan lettek traumák elszenvedői (pl. katonák, rendőrök, mentősök,
katasztrófavédők). Ezeknél a veszélyeztetett foglalkozásokat űzőknél kiemelt jelentősége van
a rugalmas ellenállóképességnek a stresszreakciók és a pszichopatológia szempontjából (Urbán
és Kovács, 2016).

Az első kutatások között szerepelt Emmy Werner és Ruth Smith longitudinális vizsgálata
az ötvenes években. Közel 700 személy életét követték nyomon születésüktől kezdve egészen
negyvenéves korukig. A gyermekek harmadánál jelentkeztek olyan rizikótényezők mint a
születés körüli problémák, szülők mentális- vagy szenvedélybetegsége, vagy anyagi
nehézségek. 18 évesen megvizsgálva őket, azt tapasztalták, hogy ezeknek a gyermekeknek a
harmada spontán reziliens, vagyis képesek voltak az átélt traumát ellensúlyozni, negyvenéves
korukra pedig további egyharmaduk győzte le a „hátrányos indulást”. A kutatások ezután arra
irányultak, hogy melyek azok a protektív tényezők, amelyek segítenek megvédeni a
személyiséget a káros körülményekkel szemben. A személyes védőfaktorok közé tartoznak

Borzák Linda 6 2020.05.15.

 A kiégés, a reziliencia és a pszichoszomatikus tünetek kapcsolatának vizsgálata

azok a belső tulajdonságok mint a jó kognitív képességek, a megfelelő érzelem- és

viselkedésszabályozás, önbizalom, vallásos hit, optimizmus. A családi tényezők is kiemelkedő
fontosságúak, mint pl. a bizalomteli korai szülő-gyermek kapcsolat, a szülő magasabb iskolai
végzettsége vagy a kiterjedt családi háló. A családon kívüli faktorok közül pedig a
közösségekbe illeszkedés és a normákat követő barátok pozitív hatását emelték ki a reziliens
személyiség kialakulásában (Kiss, 2015). Ezek az eredmények azt mutatják, hogy a pszichés
ellenállóképesség több tényező együttes hatásaként jöhet létre, és bár spontán módon is
kialakulhat, fejleszthető is. Kiss és Demeter 2013-as tanulmányukban átmeneti otthonba került
anyák helyzetét vizsgálta. A vizsgált személyek kiemelten hátrányos helyzetűek voltak:
legtöbbjüket a hajléktalanság fenyegette, fizikai vagy pszichésen bántalmazó élettársuk volt, a
környezetükből hiányoztak a támogató személyek, többnyire aluliskolázott, jövőkép nélküli
személyek voltak. A bekerüléskor alacsony önértékelés és reziliencia-érték, valamint a
szorongás magas szintje volt jellemző rájuk. Az anyaotthonban eltöltött hat hónap alatt
lehetőséget kaptak a társadalmi beilleszkedéshez szükséges normák gyakorlására,
tanácsadáson, képzéseken vehettek részt. A hat hónap leteltekor megismételték a vizsgálatot,
és azt tapasztalták, hogy az intézményi segítségnyújtás és a rendezettebb életkörülmények
kimutathatóan pozitív hatást gyakoroltak a pszichés immunrendszerre és a reziliencia szintjére
(Demeter és Kiss, 2013). Az Amerikai Pszichológiai Társaság (APA) is azon az állásponton
van, miszerint a reziliencia egy fejleszthető készség, éppen ezért több tanulmány alapján
kidolgozott 14 lépést, amelyek segítenek a fejlődésben. Öt fejlesztendő területet emelnek ki,
ezek a kapcsolatépítés, a jóllét erősítése, célok felállítása, pozitív gondolkodás, valamint a
segítségkérés. A rugalmas ellenálló képességünket erősíti többek között, ha az értékes
kapcsolatokra helyezzük a hangsúlyt, ha gondoskodunk a testünk jóllétéről, ha gyakoroljuk a
mindfullness-t, ha mindig a céljaink felé haladunk, ha elfogadjuk, hogy a változás az élet része,
vagy ha tanulunk a múlt tapasztalataiból (APA, 2020).

A pszichoszomatikus tünetek

A betegségek kialakulásában, kiújulásában és súlyosbodásában számos tényező

közrejátszik: a genetikai hajlam mellett az életmód, a táplálkozás, a stressz, valamint a
környezeti tényezők is jelentős befolyással vannak az egészségi állapotunkra. A
pszichoszomatikus jelzőt olyan tünetekre és betegségekre használjuk, melyekben a testi és
pszichoszociális tényezők egyaránt szerepet játszanak. Pszichoszomatikus tünetek azok a testi
panaszok, amelyek létrejöttében lelki okok komoly szerepet játszanak, de amelyek még nem

Borzák Linda 7 2020.05.15.

 A kiégés, a reziliencia és a pszichoszomatikus tünetek kapcsolatának vizsgálata

vezettek szervi (anatómiai, szövettani, endokrin, immunológiai stb.) elváltozásokhoz. A

pszichoszomatikus betegségek pedig már olyan szervi elváltozások, amelyek kialakulását
lelki/pszichés problémák okozták (pl. „stressz cukorbetegség” vagy „stressz Basedow-kór”)
(Szatmári, 2004).
Számos pszichoszomatikus tünetet ismerünk már, ezek csoportokba is rendezhetők. A
fájdalom tünetek közé soroljuk a hasi, a hát-, az izomfájdalmakat, a mellkasi-, a
végtagfájdalmakat, a menstruációs görcsöket, vagy a szexuális aktus közbeni fájdalom
panaszokat. A bélrendszer nagyon érzékeny a lelki nehézségekre, ezért nagyon gyakoriak az
emésztéssel kapcsolatos tünetek is: hányinger, hányás, hasmenés, vagy a különféle étel-
intoleranciák. Szexuális zavarok képében is jelentkezhetnek pszichés problémák, ezeket
általában az erekciós vagy ejakulációs zavarok, a szexuális érdektelenség, a rendellenes vérzés
jelzik. A neurológiai jellegű tünetek csoportjába tartoznak a koordinációs vagy
egyensúlyzavarok, a nyelési nehézség vagy torokszorulás, vagy a különböző érzékeléssel
kapcsolatos panaszok: pl. kettőslátás, vakság, fülzúgás, halláscsökkenés, a tapintás-, vagy a
hőérzés csökkenése vagy teljes hiánya. És végül mozgással kapcsolatos tüneteket is ismerünk,
amelyek izomgyengeség, koordinációs zavar, bizonytalan járás, vagy beszédképtelenség
formájában jelentkeznek (Fehér, 2012).

HIPOTÉZISEK BEMUTATÁSA

Győrffy (2019) magyar orvosok kiégés- és reziliencia-szintjét vizsgálta, és a két jelenség

potenciális kapcsolatának feltárását is célul tűzte ki. Többváltozós elemzésük eredménye, hogy
a reziliencia hiánya fontos előrejelzője a kiégés mindhárom dimenziójának: az érzelmi
kimerülésnek, az elszemélytelenedésnek és a teljesítménycsökkenésnek is. Vetter és
munkatársai onkológusok körében végzett kutatásukban szintén arra az eredményre jutottak,
hogy a rugalmas ellenállás hiánya szoros összefüggést mutat a kiégés magasabb szintjével
(Vetter, Vetter, Fowler, 2018). Ugyanezt a fordított irányú kapcsolatot szeretném én is
kimutatni a műhelymunkámban, ebből kifolyólag az első hipotézisem a következő:
A reziliencia és a kiégés között fordított összefüggés van.

Mihálka és Pikó (2018) pedagógusok körében vizsgálta az élettel való elégedettség, a

kiégés és az egészséggel összefüggő jelenségek (mint például a pszichoszomatikus tünetek)
kapcsolatát. A pszichoszomatikus tünetek közül a fejfájás, hát- és derékfájás, alvási problémák,
fáradtságérzés, gyomorégés, idegességből eredő hasmenés és palpitáció (erős szívdobogás)
előző 12 hónapban való előfordulására kérdeztek rá. Tanulmányukban több mint 2000

Borzák Linda 8 2020.05.15.

 A kiégés, a reziliencia és a pszichoszomatikus tünetek kapcsolatának vizsgálata

pedagógust vizsgáltak és arra az eredményre jutottak, hogy a kiégés valós probléma a magyar
pedagógustársadalomban is. A kiégés dimenziói ellentétes irányú kapcsolatot mutatnak az
élettel való elégedettséggel és azonos irányút a pszichoszomatikus tünetek gyakoriságával.
Kiemelik, hogy a dimenziók közül az érzelmi kimerültség az, amelyik a legerősebb kapcsolatot
produkálta a pszichoszomatikus tünetekkel. Ehhez kapcsolódóan a második hipotézisem a
következő: A reziliencia negatív, a kiégés pedig pozitív összefüggésben áll a pszichoszomatikus
tünetekkel.

MÓDSZER

Minta

A műhelymunkámban a Károli Gáspár Református Egyetem Bölcsészettudományi

Karának pszichológia szakos hallgatói által összegyűjtött adatokat, és az abból létrehozott
adatbázist használtam. A kitöltők azt az információt kapták, hogy egy, a munka-család
egyensúllyal összefüggő kérdőívcsomagot töltenek ki. Valójában a résztvevők kiégésének
szintjét vizsgálták. A kérdőívek kitöltésére online módon nyílt lehetőség. Az online kérdőívek
közösségi portálon kerültek megosztásra, tehát a mintavétel hólabda módszerrel történt. A
vizsgálatban való részvétel önkéntes volt. A mintába való bekerüléshez a minimum kritérium
az volt, hogy az illető mentálisan egészséges legyen, valamint, hogy a hozzájáruló nyilatkozatot
kitöltse. Ebből következik, hogy aki bármilyen diagnosztizált mentális
problémával/betegséggel rendelkezik, azok nem kerülhettek be a vizsgálatba. A rendelkezésre
álló adatbázisból azokat az eseteket kihagytam, ahol az általam vizsgált kérdőívek kérdéseire a
kitöltők nem adtak választ, így az eredeti 364 esetből 320 eset maradt, amivel végül dolgoztam.
A mintában a nemi eloszlás nagyjából kiegyensúlyozott, 57-43% a nők javára (181 nő és 139
férfi). A kitöltők életkora 20 és 80 év között oszlik el, az átlagéletkor 39,8 év, a szórás 10,84
év. Alapfokú végzettségű csupán 5 fő, középfokú végzettségű a résztvevők 32%-a, felsőfokú
végzettséggel pedig a kitöltők 67%-a rendelkezik. A kutatás etikai engedélyszáma:
406/2018/P/ET.

Eszközök

A fent említett egyetemi adatbázis összeállításakor több kérdőívet is használtak, én

azonban ezek közül csak a Mentális Egészség Teszt (MET), a Mini Oldenburg Kiégés Kérdőív
(MOLBI) és a különböző pszichoszomatikus tünetekre rákérdező PHQ-15 teszt eredményeit
fogom felhasználni.

Borzák Linda 9 2020.05.15.

 A kiégés, a reziliencia és a pszichoszomatikus tünetek kapcsolatának vizsgálata

Mentális Egészség Teszt

A kérdőív, amelyet egy magyar kutatócsoport állított össze, a mentális egészség mérésére
szolgál. Azokat a tényezőket vizsgálták, amelyek fontosak a mentális egészség megőrzésében,
és ezalapján öt skálát hoztak létre: Globális jóllét (G), Savoring (S), Alkotó-végrehajtó
individuális és szociális hatékonyság (AV), Önreguláció (Ö) és Reziliencia (R). A globális jóllét
magába foglalja az érzelmi, szociális, pszichológiai és spirituális jóllétet, a savoring egyfajta
pozitív élményfeldolgozási stratégia, az individuális és szociális hatékonyság a nehezített
alkalmazkodási helyzet körülményeinek átalakítását segítő képességeket tartalmazza, az
önreguláció azt jelenti, hogy mennyire tudjuk kontrollálni az érzelmi, tudati és figyelmi
működésünket, a reziliencia pedig pszichés ellenállóképességet jelent. A kérdőív az öt skála
értékeit összesen 15 tétellel méri, a válaszadás egy hatfokú Likert-skálán történik (1 =
Egyáltalán nem értek egyet; 6 = Teljesen egyetértek) (Oláh, Nagy, Magyaródi, Török, Vargha,
2018). A kérdőív nem áll jogvédelem alatt. Kutatásomban a 15 tétel közül én csak a reziliencia
alskála 4 tételét használtam fel.

Oláh és munkatársai kutatásában mind az öt skála reliabilitása megfelelő volt (Cronbach-

alfa értékek: 0,85; 0,71; 0,75; 0,79; 0,81). A feltáró faktoranalízis során a Kaiser-Meyer-Olkin
kritérium értéke nagyon jó (KMO=0,85), az itemek kommunalitásai mind 0,35 fölöttiek,
valamint a konfirmatív faktoranalízis is megfelelő értékeket hozott (RMSEA = 0,052; C90 =
(0,043; 0,061); pClose = 0,351, n.sz; SRMR = 0,046; CFI = 0,952; TLI = 0,94; df = 2,5) (Oláh,
Nagy, Magyaródi, Török, Vargha, 2018). Egy másik magyar kutatásban, ahol többek között a
Mentális Egészség Tesztet is alkalmazták, a skálák Cronbach-alfa értékei szintén megfelelőek
voltak (0,784, 0,815, 0,747, 0,719 és 0,777) (Zábó és Vargha, 2019). Tekintve, hogy egy friss
mérőeszközről van szó, validitásra és reliabilitásra vonatkozó nemzetközi adatok még nem
állnak rendelkezésre.

Mini Oldenburg Kiégés Kérdőív

Az Oldenburg Kiégés Kérdőív (Oldenburg Burnout Inventory, OLBI) eredeti változatát

Demerouti és munkatársai fejlesztették ki német nyelven, majd 2005-ben angol nyelvre is
lefordították (Halbesleben és Demerouti, 2005). Ez a munkahelyi kiégést mérő eszköz két
dimenzió, a kimerültség és a kiábrándultság mentén mér. A kimerültség a munkával
kapcsolatban megélt fáradtságot jelenti, amely az intenzív fizikai, érzelmi és kognitív
megterhelés következményeként jelentkezik, a kiábrándultság pedig egyrészt a munkától való

Borzák Linda 10 2020.05.15.

 A kiégés, a reziliencia és a pszichoszomatikus tünetek kapcsolatának vizsgálata

eltávolodást, érdeklődésvesztést és elszemélytelenedést, másrészt negatív attitűd felvételét

jelenti az adott munka irányába (Demerouti, Bakker, Vardakou, Kantas, 2003). A Mini
Oldenburg Kiégés Kérdőív az eredeti tesztnek egy rövidített változata. A két alskálán 5-5 tétel
szerepel, amelyek közül 2-2 fordított, tehát a teszt negatív és pozitív megfogalmazású itemeket
is tartalmaz. A kérdőív nem áll jogvédelem alatt.
Demerouti és munkatársai kutatásában a konfirmatív faktoranalízis eredményei szerint a
kérdőív magas konvergens validitást mutatott. A reliabilitás mutatók is megfelelőek voltak: a
kimerülés faktor Cronbach-alfa értéke 0,73, a kiábrándultságé 0,83 volt (Demerouti, Bakker,
Vardakou, Kantas, 2003). A kérdőív validitását és reliabilitását magyar mintán is vizsgálták. A
Health and Organisation among University hospital Physicians in Europe (HOUPE) egy
interkulturális kutatás, amelyben 6 európai országban – köztük Magyarországon - egyetemi
kórházak orvosai körében az egészség és szervezeti felépítés hatását vizsgálták. A konstruktum
validitás ellenőrzése során a tételek megfelelő illeszkedést mutattak (Satorra-Bentler χ2 =
85,716, DF = 34, p< 0,001; CFI =0,928; TLI = 0,905; RMSEA = 0,076 [0,056-0,096], SRMR
= 0,059), valamint az egyes itemek faktorsúlya is minden esetben szignifikáns illeszkedést
mutatott a faktorra. A reliabilitás tesztelése során a kimerülés alskála esetén magasabb értéket
(Cronbach-alfa= 0,790) kaptak, mint a kiábrándultság alskálánál (Cronbach-alfa= 0,762)
(Mészáros Veronika – személyes közlés, 2019.11.28).

Szubjektív Testi Tünet Skála

A Szubjektív Testi Tünet Skálát (Patient Health Questionnaire Somatic Symptom

Severity Scale, PHQ-15) Kurt Kroenke és munkatársai állították össze és validálták 2002-ben.
A 15 tételes skála a szomatizációval is kapcsolatba hozható, gyakori testi tünetek
előfordulásának gyakoriságát számszerűsíti egy hárompontos skálán (0: nem zavart, 1: kissé
zavart, 2: nagyon zavart), az elmúlt egy hónap vonatkozásában. A 15 tünet, amelyre a kérdőív
rákérdez: gyomor-; derék- vagy hátfájás; kar, láb vagy ízületi fájdalom; menstruációs görcsök;
fejfájás; mellkasi fájdalom; szédülés; ájulás-érzés vagy elgyengülés; erős vagy szapora
szívdobogás; nehézlégzés vagy légszomj; fájdalom vagy problémák a szexuális együttlét során;
székrekedés, híg vagy túl gyakori széklet; hányinger, puffadás, bélgázok, emésztési problémák;
fáradtság vagy energiahiány; alvással kapcsolatos problémák. Az adott személyre vonatkozó
tünet-pontszám az egyes tételekre adható 0-2 pontszámok összegeként határozható meg. A
menstruációs fájdalmak előfordulása csak nőkre vonatkoztatható, ezért nők esetében
automatikusan magasabb átlagpontszámokat kapunk. Az eredményeket tekintve 0 és 4 pont

Borzák Linda 11 2020.05.15.

 A kiégés, a reziliencia és a pszichoszomatikus tünetek kapcsolatának vizsgálata

között minimális, 5 és 9 pont között alacsony, 10 és 14 pont között közepes, valamint 15 és 30

pont között magasfokú veszélyeztetettség áll fenn (Kroenke, Spitzer, Williams, 2002). A
kérdőív nem áll jogvédelem alatt. A műhelymunkámban a menstruációs fájdalmak
előfordulását mérő tételt kihagytam a vizsgálatból, tekintve, hogy csak nőkre vonatkozik, ami
miatt a korrelációs elemzéseknél az összes férfi, aki nem válaszolt erre a kérdésre, kikerült
volna az elemzésből.

A Tünet skála belső reliabilitása Kroenke és munkatársai vizsgálatában kiváló eredményt

ért el mindkét vizsgált csoportban (Cronbach-alfa értékek: 0,80). A konstruktum validitást
elemezve pedig szoros kapcsolatot mutattak ki a PHQ-15 veszélyeztetettségi szintek és három
másik mérőeszköz között: a tünethez kapcsolódó nehézségek (mindennapi tevékenységben,
kapcsolatokban), az ön-bejelentett rokkantsági szabadnapok, valamint az egészségügy
kihasználtsága (kórházi vizitek száma) között (Kroenke, Spitzer, Williams, 2002). Magyar
mintán több esetben is használták más kérdőívek validálására. Stauder és Konkoly-Thege
(2006) kutatásában például közepesen szoros összefüggést talált a szubjektív testi tünetek és az
általuk vizsgált Észlelt Stressz Kérdőív pontszámai között.

Eljárás

A műhelymunkámban a Károli Gáspár Református Egyetem Bölcsészettudományi

Karának pszichológiai szakos hallgatói által összeállított kiégés-adatbázist használtam. A
kérdőívek felvétele 2019-ben, online módon történt. Az online kérdőívek közösségi portálon
kerültek megosztásra, tehát a mintavétel hólabda módszerrel történt. A vizsgálat önkéntes és
anonim volt, a résztvevők beleegyező nyilatkozat kitöltésével járultak hozzá adataik csoportos
elemzéséhez. A kitöltők arról kaptak információt, hogy egy, a munka-család egyensúllyal
összefüggő kérdőívcsomagot töltenek ki. A kutatásban mentális problémával diagnosztizált
személyek nem vehettek részt. A Felhívás szövege az alábbi volt:

„Tisztelt Résztvevő!
A Károli Gáspár Református Egyetem Bölcsészettudományi Karának másodéves pszichológia
szakos hallgatói vagyunk. Általános lélektan és Módszertan műhelymunkánkhoz adatgyűjtés
céljából kérünk segítséget az alábbi kérdőívcsomag kitöltésében. Vizsgálatunkban a
munkahely-család egyensúlyt, illetve azzal összefüggő jelenségeket vizsgálunk.
A kérdőív kitöltése önkéntes és anonim, az adatokat bizalmasan kezeljük, kizárólag csoportosan
értékeljük. Arra kérjük, hogy az alábbi kérdőív kitöltésével járuljon hozzá munkánk sikeréhez.

Borzák Linda 12 2020.05.15.

 A kiégés, a reziliencia és a pszichoszomatikus tünetek kapcsolatának vizsgálata

A kérdőívben nincsenek jó és rossz válaszok, azonban fontos, hogy mindegyik Önre

vonatkoztatható kérdésre válaszoljon. Természetesen azok a kérdésekre nem kérjük, hogy
válaszoljon, melyek nem vonatkoztathatók élethelyzetére. Vizsgálatunk sikere az Ön
részvételén is múlik, ezért nagyon hálásak vagyunk!
Vizsgálatunkban csak egészséges egyének vehetnek részt, ezért ha bármilyen diagnosztizált
mentális problémával rendelkezik, kérjük, ne töltse ki a kérdőívet!
Segítségét köszönjük!”
Miután az adatbázist témavezetőm, Mészáros Veronika rendelkezésre bocsátotta,
elkezdtem annak műhelymunkámhoz való igazítását. A Kiégés-adatbázis összesen 9 kérdőív
mentén vizsgálta a résztvevőket. Ezek voltak: a Multidimenzionális Észlelt Társas Támogatás
Kérdőív, a Munka-Család Egyensúly Kérdőív, a Munka-Család Gazdagítás Kérdőív, a
Szubjektív Testi Tünet Skála, a Mentális Egészség Teszt, a Rosenberg Önértékelés Kérdőív, a
Mini-Oldenburg Kiégés Kérdőív, a Bővített Életelégedettség teszt, valamint a Tóth-féle
Kreativitás Becslő Skála. Műhelymunkámhoz ezek közül csak a Mentális Egészség Teszt, a
Szubjektív Testi Tünet Skála, illetve a Mini-Oldenburg Kiégés Kérdőív által felvett adatokra
volt szükségem. A kérdőívek részletesebb leírását és pszichometriai jellemzőit az Eszközök
pontban már ismertettem. Mint korábban említettem, a Mentális Egészség Teszt tételei közül
csak a rezilienciára vonatkozó négy (4., 6., 12. és 15. számú) tételt hagytam meg, a Szubjektív
Testi Tünet Skálából végül a menstruációs görcsökre, és ezáltal csak a nőkre vonatkozó 4.
számú itemet kihagytam, a Mini-Oldenburg Kiégés Kérdőívből viszont az összes tételt
használtam. Ezek után töröltem az adatbázisból a vizsgálatomhoz szükségtelen demográfiai
adatokat, valamint az összes olyan esetet, ahol a résztvevők valamely kérdésre nem adtak
választ. Ezután a Kiégés-adatbázis eredeti 364 esetéből végül 320 eset maradt, amely még így
is nagyszámú adatbázisnak tekinthető. Az iskolai végzettség változó esetében eredetileg hatféle
válaszlehetőség volt, ezért a könnyebb kezelhetőség miatt a következő három csoportra vontam
össze a válaszokat: alapfokú, középfokú és felsőfokú. Az alapfokú végzettségűek közé kerültek
az általános iskolát végzettek, a középfokú végzettségűek közé az érettségivel és OKJ-s
képesítéssel rendelkezők, a felsőfokú végzettségűek csoportjába pedig az egyetemi, főiskolai
diplomával és PhD fokozattal rendelkezők. Végül az adatbázisban szereplő válaszokat
átkódoltam pontszámokká. Mivel a Mentális Egészség Teszt 6. és 15., valamint a Mini-
Oldenburg Kiégés Kérdőív 1., 5., 8. és 10. tételei fordított tételek, ezért ezek helyes
átkódolására kiemelten figyeltem.

Borzák Linda 13 2020.05.15.

 A kiégés, a reziliencia és a pszichoszomatikus tünetek kapcsolatának vizsgálata

Statisztikai elemzés

Az adatok elemzése a ROPStat 2.0 programmal történt. A normalitás tesztelését követően

a hipotéziseimet korrelációs eljárással teszteltem. Mivel a reziliencia (REZ) és a kiégés (KIEG)
skálák normalitása nem sérült (lásd 1. táblázat), ezért e két változó esetében a Pearson-féle
lineáris korrelációs együtthatót tudtam használni. A pszichoszomatikus tünetek (PHQ) skála
esetében viszont mind a ferdeség, mind a csúcsosság sérült (lásd 1. táblázat), ezért azoknál a
korrelációs elemzéseknél, ahol ezt a változót vizsgáltam, ott a Pearson-féle lineáris korrelációs
együttható helyett a Wilcox-féle robusztus korrelációs együttható eredményeit vettem alapul.
Emellett minden esetben sor került a megbízhatósági és szignifikancia szintek kiszámítására is
az eredmények jelentőségének mérlegelése érdekében. A szignifikanciát a következőképpen
jelöltem: p < 0,1 +, p < 0,05 *, p < 0,01 ** és p < 0,001 ***.

EREDMÉNYEK

Elsőként a használt skálák alapstatisztikáinak kiszámítására került sor. Látható, hogy a

ferdeség vagy csúcsosság csak a PHQ skálánál sérült, így a Reziliencia és a Kiégés skálák
eloszlása nem tér el szignifikánsan a normál eloszlástól, csak a PHQ skáláé. A reliabilitás érték
pedig mindhárom esetben meghaladta a 0,7-es elfogadási szintet (lásd az 1. táblázatban).

1. táblázat: a hipotézisek tesztelése során használt skálák leíró statisztikái és reliabilitás értékei
Cronbach-
Változó Átlag Szórás Ferdeség Csúcsosság
alfa
REZ 15,47 4,104 -0,157 -0,330 0,775
KIEG 22,48 5,339 0,070 -0,213 0,835
PHQ 5,337 4,579 1,283*** 2,377*** 0,824

Ezt követően hipotézisenként mutatom be a vizsgálat eredményeit.

H1: A reziliencia és a kiégés között fordított összefüggés van.

Mivel a reziliencia (REZ) és a kiégés (KIEG) skálák normalitása nem sérült, ezért a
Pearson-féle lineáris korrelációs együtthatót vizsgáltam. A két skála között a korrelációs
elemzés közepesen erős, negatív irányú összefüggést talált, megfelelő megbízhatósági és
szignifikancia értékek mellett (r = -0,477***; p < 0,001; C95 = (-0,557; -0,388)). Tehát a
reziliencia és a kiégés mértéke között - a vizsgált mintán - fordított arányú kapcsolat volt, vagyis

Borzák Linda 14 2020.05.15.

 A kiégés, a reziliencia és a pszichoszomatikus tünetek kapcsolatának vizsgálata

minél magasabb volt a reziliencia mértéke, annál alacsonyabb kiégés értékeket kaptunk, és
fordítva. Első hipotézisem tehát teljesült.

H2: A reziliencia negatív, a kiégés pedig pozitív összefüggésben áll a pszichoszomatikus

tünetekkel.

Ezt a hipotézist két részre szedtem, és először a reziliencia és a pszichoszomatikus tünetek

kapcsolatát elemeztem. Mivel a reziliencia (REZ) skála normalitása nem sérült, de a
pszichoszomatikus tünetek (PHQ) skáláé igen, ezért a Pearson-féle korreláció helyett a Wilcox-
féle robusztus korreláció eredményét vettem alapul. A két skála között a korrelációs elemzés itt
is közepesen erős, negatív irányú összefüggést talált, megfelelő konfidencia és szignifikancia
értékek mellett (Rpb = -0,468***; p < 0,001; C95 = (-0,549; -0,378)). Tehát a reziliencia és a
pszichoszomatikus tünetek mértéke között - a vizsgált mintán - fordított arányú kapcsolat volt,
vagyis minél magasabb volt a reziliencia mértéke, annál alacsonyabb értékek mutatkoztak a
pszichoszomatikus tünetek esetében. Hipotézisemnek első része tehát teljesült.
A hipotézis második része, vagyis a kiégés és a pszichoszomatikus tünetek
kapcsolatvizsgálata is megtörtént. Előzőekhez hasonlóan, mivel a pszichoszomatikus tünetek
(PHQ) skála normalitása sérült, ezért itt is a Wilcox-féle robusztus korrelációs együttható
eredményét vettem alapul. A két skála között a korrelációs elemzés szintén közepesen erős, de
itt már pozitív irányú kapcsolatot mutatott ki, a megbízhatósági és szignifikancia értékek itt is
megfelelőek voltak (Rpb = 0,441***; p < 0,001; C95 = (0,348; 0,524)). Tehát a kiégés és a
pszichoszomatikus tünetek mértéke között - a vizsgált mintán – pozitív irányú összefüggést
találtam, vagyis minél magasabb volt a kiégés mértéke, annál magasabb értékek mutatkoztak a
pszichoszomatikus tünetek esetében is. Így hipotézisemnek a második része is teljesült. A
pszichoszomatikus tüneteket külön-külön is összehasonlítottam a kiégés mértékével, ami
alapján az látható, hogy a tünetek közül a fáradtság, az alvással kapcsolatos problémák és az
erős/szapora szívdobogás mutat erősebb összefüggést a kiégés mértékével, a
nehézlégzés/légszomj, az ájulás-érzés és a szexuális együttlét során érzett fájdalom pedig nem
mutatot kapcsolatot a kiégés szintjével (lásd a 2. táblázatban).
2. táblázat: az egyes pszichoszomatikus tünetek és a kiégés közötti korreláció értékei
Változó Pszichoszomatikus tünet Korrelációs érték
PHQ1 Gyomorfájás 0,213***
PHQ2 Derék- vagy hátfájás 0,183**
PHQ3 Kar, láb vagy ízületi fájdalom 0,251***
PHQ5 Fejfájás 0,174**
PHQ6 Mellkasi fájdalom 0,255***

Borzák Linda 15 2020.05.15.

 A kiégés, a reziliencia és a pszichoszomatikus tünetek kapcsolatának vizsgálata

PHQ7 Szédülés 0,227***

PHQ8 Ájulás-érzés, elgyengülés 0
PHQ9 Erős vagy szapora szívdobogás 0,302***
PHQ10 Nehézlégzés, légszomj 0
Fájdalom vagy problémák a szexuális együttlét
PHQ11 0
során
PHQ12 Székrekedés, híg vagy gyakori széklet 0,210***
Hányinger, puffadás, bélgázok, emésztési
PHQ13 0,165**
problémák
PHQ14 Fáradtság, energiahiány 0,444***
PHQ15 Alvással kapcsolatos problémák 0,327***
**: p < 0,01; ***: p < 0,001

MEGBESZÉLÉS

Az első hipotézisem az volt, hogy a reziliencia és a kiégés között fordított arányú az

összefüggés, tehát feltételeztem, hogy a magasabb reziliencia-érték alacsonyabb mértékű
kiégéssel jár, és fordítva. A vizsgált mintán ezt a kapcsolatot sikerült kimutatnom. Ahogy
Győrffy is magyar orvosok körében már kimutatta ezt azt összefüggést, és arra a
következtetésre jutottak, hogy a reziliencia hiánya fontos indikátora a kiégés mindhárom
aspektusának: az érzelmi kimerülésnek, az elszemélytelenedésnek és a telje-
sítménycsökkenésnek is (Győrffy, 2019). Vetter és munkatársai ugyanerre az eredményre
jutottak onkológusok körében végzett kutatásukban (Vetter, Vetter, Fowler, 2018).

A második hipotézisem az volt, hogy a reziliencia negatív, a kiégés pedig pozitív irányú
kapcsolatot mutat a pszichoszomatikus tünetek megjelenésével. Tehát azt feltételeztem, hogy a
magasabb reziliencia-pontszám alacsonyabb tünetpontszámmal jár együtt, és hasonlóképpen, a
magasabb mértékű kiégés magasabb tünetpontszámot eredményez. A vizsgált mintán ezeket a
kapcsolatokat is sikerült kimutatnom. Ezt megelőzően Mihálka és Pikó vizsgálta a kiégés és az
egészséggel összefüggő jelenségek, ezen belül például a pszichoszomatikus tünetek
kapcsolatát. Bár a pedagógusok körében felvett mintában ők nem kérdeztek rá az általunk
vizsgált mind a 15 tünetre, csak a fejfájásra, a hát- és derékfájásra, az alvási problémákra, a
fáradtságérzésre, a gyomorégésre, a hasmenésre, valamint az erős szívdobogásra.
Tanulmányukban ők is arra az eredményre jutottak, hogy a kiégés dimenziói azonos irányú
kapcsolatot mutatnak a pszichoszomatikus tünetek gyakoriságával (Mihálka és Pikó, 2018).
A vizsgálat pozitívumának tekinthető, hogy nagyméretű mintavétel valósult meg, több
mint 300 eseten tudtam vizsgálni a hipotéziseimet. A vizsgálat egyik gyengesége szintén a
mintából adódik, hiszen mivel hólabda módszerrel történt a mintavétel, ezért az nem

Borzák Linda 16 2020.05.15.

 A kiégés, a reziliencia és a pszichoszomatikus tünetek kapcsolatának vizsgálata

reprezentálja a magyar lakosságot. Az önkitöltős kérdőívek pedig nem a legobjektívebb

módszerei az adatgyűjtésnek. A résztvevők átlagéletkora megközelítette a 40 évet, azonban
egyötödük 30 év alatti, akik még csak néhány éve dolgoznak. Így a kiégés érzését, melynek
egyik alapfeltétele a hosszan, éveken át tartó stressznek való kitettség, még nem is
tapasztalhatták meg. Másik gyengesége a kutatásomnak, hogy bár mind a három feltételezésem
beigazolódott, az eredmények csak közepesen erős korrelációt mutattak ki.

ÖSSZEGZÉS ÉS KITEKINTÉS

A rugalmas ellenálló képesség megléte védőfaktornak tekinthető a kiégés elleni harcban.

A stressz és az azzal összefüggő kiégés egyre komolyabb problémát jelentenek napjainkban, és
egyre magasabb a következményeikként megjelenő pszichoszomatikus tünetek és betegségek
aránya. Ezért kiemelten fontos lenne, hogy a pszichológiai ellenálló képességünk jelentőségét
tudatosítsuk, és fejlesztésével kiemelten foglalkozzunk. Mindenképpen érdemes lenne egy
reprezentatívabb mintán az általam felállított hipotéziseket ismét megvizsgálni. Mivel a
vizsgálat egyik korlátja az önbeszámolós módszer, a kérdőíveket ki lehetne egészíteni egy félig
strukturált interjúval, amelynek segítségével a terület mélyebben és részletesebben
feltérképezhető lenne. Továbbá a kutatást ki lehetne bővíteni a pszichoszomatikus tünetek
mellett a pszichoszomatikus betegségek előfordulásának elemzésére is. Én például kíváncsi
lennék, hogy konkrét betegségek kialakulásában mekkora szerepe lehet a kiégésnek és milyen
védelmi szerepe a rezilienciának? Ezért mindenképpen rákérdeznék anamnézis keretében a
korábbi vagy jelenlegi betegségekre is. A pszichoterápiák keretében pedig a reziliencia
fejlesztésére is lehetne (nagyobb) figyelmet fordítani, főleg azoknál, akik kiégéssel,
depresszióval kapcsolatos, vagy pszichoszomatikus tüneteket produkálnak.

Borzák Linda 17 2020.05.15.

 A kiégés, a reziliencia és a pszichoszomatikus tünetek kapcsolatának vizsgálata

IRODALOMJEGYZÉK

American Psychological Association (2020). Building your resilience. Letöltve 2020.05.13.,

https://www.apa.org/topics/resilience

Balázs L. & Szalay Gy. (2016). A tanári reziliencia fejlesztésén alapuló módszertani megújulás
a közoktatásban. In Károly K. & Homonnay Z. (Szerk.). Diszciplínák tanítása – a tanítás
diszciplínái 3. Kutatások és jó gyakorlatok a tanárképzés tudós műhelyeiből (pp. 48-61).
Budapest: ELTE Eötvös Kiadó.

Békés V. (2002). A reziliencia-jelenség, avagy az ökologizálódó tudományok tanulságai egy

ökologizált episztemológia számára. In Forrai G. & Margitay T. (Szerk.). Tudomány és
történet. Tanulmánykötet Fehér Márta tiszteletére (pp. 215-228). Budapest: Typotex.

Bordás A. (2010). A kiégés-szindróma a külföldi és a hazai szakirodalomban. Educatio,(4),

666-672.

Demerouti, E., Bakker, A.B., Vardakou, I. & Kantas, A. (2003). The convergent validity of two
burnout instruments. A multitrait-multimethod analysis. European Journal of Psychological
Assessment, 18(3), 296–307.

Demeter A. & Kiss E. Cs. (2013). A személyes-, családi- és társas támogatás protektív
tényezőinek szerepe átmeneti otthonban elhelyezett anyáknál. In Kiss E. Cs. & Polyák L.
(Szerk.). Sztómaterápiás eszközök befolyása az életminőségre, életvitelre és a lelki ellenálló
képesség tényezői. ILCO Konferencia 2012. Konferenciakötet. (pp. 94-109). Kaposvár:
Magyar ILCO Szövetség.

Fehér G. (2012). Pszichoszomatikus betegségek és a holisztikus szemléletű gyógyítás. Letöltve

2019.11.28. http://www.szorongas.hu/pszichoszomatikus.html

Győrffy Zs. (2019). Kiégés és reziliencia (rugalmas ellenállás) a magyarországi orvosok

körében. Orvosi Hetilap, 160(3), 112-119.

Halbesleben, J. R. & Demerouti, E. (2005). The construct validity of an alternative measure of

burnout: Investigating the English translation of the Oldenburg Burnout Inventory. Work &
Stress, 19(3), 208–220.

Borzák Linda 18 2020.05.15.

 A kiégés, a reziliencia és a pszichoszomatikus tünetek kapcsolatának vizsgálata

Kiss E. Cs. (2015). A lelki ellenálló képesség, a reziliencia jelensége a pszichológiában. In Kiss
E. Cs. & Sz. Makó H. (Szerk.). Gyász, krízis, trauma és a megküzdés lélektana (pp. 352-
367). Pécs: Pro Pannonia Kiadói Alapítvány.

Kiss T., Polonyi T., & Imrek M. (2018). Munkahelyi stressz és egészség. A burnout-szindróma
a 21. században – Kutatás, mérés, elmélet és terápia. Alkalmazott pszichológia, 18(2), 75-
103.

Kroenke, K., Spitzer, R. L., & Williams, J. B. (2002). The PHQ-15: validity of a new measure
for evaluating the severity of somatic symptoms. Psychosomatic medicine, 64(2), 258-266.

Mihálka M. & Pikó B. (2018). Pedagógusok élettel való elégedettsége és összefüggése a

kiégéssel, valamint a pszichoszomatikus egészség mutatóival. Mentálhigiéné és
Pszichoszomatika, 19(2), 140–157.

Oláh A., Nagy H., Magyaródi T., Török R. & Vargha A. (2018). Egy új mentális egészséget
mérő kérdőív, a MET kidolgozása. In Lippai E. (Szerk.): Változás az állandósságban. A
Magyar Pszichológiai Társaság XXVII. Országos Tudományos Nagygyűlése, Kivonatkötet
(pp. 80). Budapest: Magyar Pszichológiai Társaság.

Stauder A. & Konkoly-Thege B. (2006). Az Észlelt Stressz Kérdőív (PSS) magyar verziójának
jellemzői. Mentálhigiéné és Pszichoszomatika, 7(3), 203-216.

Szatmári M. (2004). Pszichoszomatikus tünetek és betegségek a különböző életperiódusokban.

Medicus universalis, 37(4), 151-156.

Urbán N. & Kovács L. (2016). A pszichológiai reziliencia, mint integrált alkalmazkodó

rendszer. Honvédorvos, 68(3–4), 43-50.

Vetter, M.H., Vetter, M.K. & Fowler, J. (2018). Resilience, hope and flourishing are inversely
associated with burnout among members of the Society for Gynecologic Oncology.
Gynecologic Oncology Reports, 25, 52–55.

World Health Organisation (2019). Burn-out an "occupational phenomenon": International

Classification of Diseases. Letöltve 2020.05.12.,
https://www.who.int/mental_health/evidence/burn-out/en/

Zábó V. & Vargha A. (2019). Újabb eredmények az Élet Értelme Kérdőív magyar változatának
validálásához. Alkalmazott Pszichológia, 19(2), 77–98.

Borzák Linda 19 2020.05.15.