A SALGÓTARJÁN TERÜLETE AZ 1922.
ÉVI VÁROSSÁ NYILVÁNÍTÁS ELŐTT | 21
SALGÓTARJÁN ŐSKORA
ZANDLER KRISZTIÁN
BEVEZETÉS
Salgótarján és közvetlen környéke előnyös földrajzi
adottságainak köszönhetően már az őskortól kezdve
szinte valamennyi régészeti, történeti korban otthont
adott az embernek. A város a Tarján patak völgyében
helyezkedik el, mely a Mátra és a Cserhát közt fut
északnak, tehát eltérő geográfiai területek határán ta–
lálható. Területünkön szisztematikus terepkutatások
nem folytak, ez idáig a múzeumba került leletanyag-
ok lelőhely–bejelentések, megelőző feltárások során
kerültek a Kubinyi Ferenc Múzeum gyűjteményébe.
A kutatás eme hiányossága indokolhatja, hogy egyes
korszakok, népek leletanyaga még hiányzik Salgótar-
ján térségéből.
KÖZÉPSŐ ÚJKŐKOR (NEOLITIKUM)
KR.E. 5500/5400—5000/4900
A jégkor végi halászó /vadászó/ gyűjtögető élet-
módot hazánk területén a Kr.e. 7—6. évezred folyamán
váltja fel a termelő gazdálkodást (földművelést, állatte-
nyésztést) folytató újkőkori népesség.
Maga a termelő gazdálkodás a termékeny félhold
területén alakult ki, a Kárpát-medencébe Kis-Ázsián és
a Balkán-félszigeten keresztül jutott el az új művelésbe
vonható földterületek után kutató népcsoportok ván-
dorlása során.
Erről a vidékről hozták magukkal a háziasított növé-
nyeket (gabonafélék) és állatfajokat (juh, kecske), me-
lyek területünkön nem voltak őshonosak.
A hatékonyabb, biztosabb megélhetés miatt egy-egy
1
T. Bíró, 2003. 99—100.
a
terület eltartó képessége megnőtt, ez vándorlásra, újabb
területek birtokbavételére ösztönözte a lakosságot.
A pattintott kőeszközök mellett – melyek elkészíté-
séhez tengeri és tavi üledékes kőzeteket használtak –
megjelennek a csiszolt kőeszközök, melyeket (az esz-
közkészlet 10%-a) a művelhető területek megtisztítása
során használták ékként, baltaként.
Az élelem tárolására és főzésre szolgáltak az agyag-
ból égetett hombárok és fazekak.
Hosszabb ideig használt állandó telepek, település-
hálózatok alakulnak ki.1
A kerek kunyhó alaprajz helyett, mely a vándorló
népek sajátja, négyszögletes, vagy téglalap alakú házak
jelennek meg. A csapadékosabb időjárás miatt nem la-
pos nyeregtetővel fedik az épületeket. Ugyancsak a csa-
padékos időjárás következtében a házak oldalfalát nem
agyagtéglák alkotják, hanem cölöpszerkezetes, vessző-
fonatos, agyaggal tapasztott oldalfalat emelnek.
Salgótarján környékén, eddigi adataink szerint a
Dunántúli Vonaldíszes Kerámia vagy Közép-Európai
Vonaldíszes Kerámia kultúrája telepedett meg elsőként.
Ez a kultúra a Dunakanyar irányából, megszállta a gö-
döllői és nógrádi dombvidéket. A kultúra jellegzetes
bekarcolt edénydíszítési módja alapján kapta nevét. A
Kárpát-medencén kívül a Rajnától egészen Ukrajnáig
Európa nagy részét belakták.2
A kultúra népessége a Dunántúlon 40 m hosszú,
6—8 m széles házakban élt. Az épületek egymás mel-
lett laza sorokba rendeződve, utcákat alkottak. A házak
tájolása ÉD-i, a bejárat a szélvédett D-i oldalon volt. Az
oldalfalaknak és a nyeregtetőt tartó oszlopoknak kiásott
cölöplyukak átmérője 30—50 cm között váltakozott. A
sátortetőt náddal, szalmával, fakéreggel fedhették. Az
2
Kalicz, 1974. 28.; H. Simon, 2003. 102.
A 2 2 | N Ó G R Á D I T U D O M Á N Y T Á R 2 . | A VÁ R O S E L Ő T T
épületek D-i végén kettős cölöplyukak találhatóak, me-
lyek födémet tarthattak. A házak külső falait agyaggal
tapasztott vesszőfonatok alkották. A falak tapasztásá-
hoz használt agyagot közvetlenül a ház hosszanti fala
mellől ásták ki, az így keletkezett árkok a háztetőről le-
folyó csapadék felfogására is alkalmasak voltak
Ezekben a hosszúházakban egy-egy nagycsalád,
15—20 ember lakhatott. A házakon belül lakó és táro-
lótér egyaránt volt. A padláson a gabonakészletet rak-
tározhatták. A belső berendezési tárgyak, fából, bőrből,
nádból készülhettek.3
A megye területén kisebb 5x6 m alapterületű házakat
építettek a Szécsény-ültetési ásatás tanúsága szerint. 4
A települést a termőtalaj kimerülése után elhagyták,
új területre vándoroltak, majd bizonyos idő elteltével
újra visszaköltöztek.5
Csak néhány sír ismert a kultúra területéről, ame-
lyikbe a zsugorított testhelyzetben eltemetett halottak
mellé edényeket helyeztek. 6
A Vonaldíszes Kerámia népességének eddig csak
szórványosan került elő leletanyaga Salgótarján kör-
nyékéről. Zagyvarónán a Sallai utcából egy átfúrt, csi-
szolt kőbalta töredéke került be a Kubinyi Ferenc Múze-
um gyűjteményébe. Salgótarjánban az Egri vagy Dobó
7
Katica utcából Majcher Tamás kerámiatöredékeket szol-
gáltatott be a Kubinyi Ferenc Múzeumba 1982-ben.
KÉSŐ RÉZKOR KR.E. 3600/3500—2800/2700
Jelenlegi tudásunk alapján Salgótarján vidékére a
következő népesség, több ezer évvel később, a rézkor
késői szakaszában érkezett. Ezen népcsoportot a régé-
szet Péceli vagy Badeni kultúra néven említi, első lelő-
helyei alapján.
A rézkor fogalmának megalkotása Pulszky Ferenc-
hez köthető, aki 1876-ban a Budapesten megrendezett
VIII. Ősrégészeti és Embertani Kongresszuson, 42 réz-
tárgy ismerete alapján bebizonyította, hogy az őskor
3
Egry, 2003. 104—106.
4
SoóS—TárnoKi, 1986. 7.
5
Kalicz, 1974. 29; Egry, 2003. 104—106.
6
Kalicz, 1974. 29; Bóna, 1984. 128—129.
a
addigi hármas tagolása (kő, bronz és vaskor) mellé in-
dokolt a rézkor bevezetése.
Az újkőkor alatt a földművelésre alkalmas Atlanti-
kum éghajlatát felváltotta a Szubboreális hűvös idősza-
ka. A földművelés helyett az állattartás került előtérbe.
Megjelenik az iga alkalmazása és az állati erővel
vontatott kocsi. Az új gazdálkodás, a réz és arany meg-
munkálása miatt a temetkezésekben szociális különbö-
zőség kialakulása figyelhető meg. A rangot a réz és az
arany jelenléte mutatja.8
Valószínűleg feltűnő külseje, színe miatt kezdték
gyűjteni a felszínen található malachit-azurit rézérc- és
termésréz darabokat, hogy viselőjük kiemelt helyzetére
utaló presztízstárgyakat, rézgyöngyöket, tűket, gyűrű-
ket, karpereceket készítsenek belőle. Formájuk ekkor
még a kőből, csontból, kagylóból készült eszközöket,
ékszereket utánozta.
A rezet olvasztással a kívánt formára tudták alakí-
tani. A két érc közös előfordulásának és közel azonos
olvadáspontjának köszönhetően az aranyművesség is
kialakul. Az arany a rézkor elején tűnik fel sírokban és
kincsleletekben.
A fémleletek visszaesnek a késő rézkori Badeni kul-
túra idején. Az aranyból készített ékszerek is eltűnnek.
A sztyeppei népek megjelenése miatt szétzilálódnak a
fémművességi körök kereskedelmi kapcsolatai. Ehhez
hozzájárulhatott még a Kárpát-medence felszínközeli
ércforrásainak kimerülése is. Megváltozhatott a réztár-
gyakkal kapcsolatos társadalmi és gazdasági felfogás is.9
A késő rézkori Badeni kultúra idején újabb éghaj-
latváltozás történt: csapadékosabb, hűvösebb lett az
időjárás.
A Kr. e. 4. évezred második felében kelet felől a
sztyeppei kurgánok népcsoportja jelent meg az Alföldön.
Csak halomsírjaik ismertek, telepeik nem. Békés egymás
mellett élés feltételezhető a Badeni kultúra népével.
A Badeni kultúra 1600 települése ismert Magyar-
országon. Ezek között egyaránt megtalálhatóak a sík-
vidéki, vízparti, magaslati és barlangi telepek. Kis
7
SoóS, 1979. 348.
8
HorváTH—M. virág, 2003
9
M. virág, 2003. 130—132.
A SALGÓTARJÁN TERÜLETE AZ 1922. ÉVI VÁROSSÁ NYILVÁNÍTÁS ELŐTT | 23
kiterjedésű, időszakos falvaik mellett több hektár
nagyságú települések is ismertek. A telepeken kerámi-
ával, kaviccsal tapasztott platnijú tűzhelyeket, kemen-
céket, vermeket, hulladékgödröket tártak fel. A házak
maradványait csak növényi anyagokkal kevert égett
tapasztástöredékek képviselik. A lakóépületek földfel-
színre emelt tapasztott falú vályogházak, vagy geren-
dákból összerótt talpfás boronaházak lehettek. Védett,
magaslati településeik Északkelet-Magyarországon for-
dulnak elő. Egyes telepeket a kora bronzkorig folyama-
tosan laktak, mint például Salgótarján-Pécskőt.
A Badeni kultúra idején megjelennek a sok síros,
soros elrendezésű nagy temetők. A temetők vállnak a
közösség állandóságának jelképévé.
A Badeni kultúrához köthető a halotthamvasztás
szokásának elterjedése. Ennek két fajtája is ismert: a
szórthamvas temetkezés, a sír fölött lapos kőrakással,
a sírgödör aljába beszórt hamvakkal, valamint az urnás
temetkezés, ahol is emberalakot formáló urnákba gyűj-
tötték össze a hamvakat. Jellemző továbbá a csontvá-
zas, vagy más néven hantolásos temetkezés is. A 10—12
fős kiscsaládi temetők mellett, nagy kiterjedésű, hosz-
szú ideig használt temetőik is voltak. Egyes esetekben a
településeken vagy azok közelében temettek el valakit.
Előfordulnak bedobált tömegsírok is, ahová valamilyen
betegség vagy járvány során elhunyt egyedeket temet-
tek. A temetőkbe tárgyakat, állatokat is eltemettek. Csak
magas rangú személyt temethettek el állattal együtt.
A Badeni kultúra szórvány településnyomai
Salgótarján-Baglyaskőről, a Paptagról (Rákóczi út),
a Pécskő-oldalról és a Pécskő-szikláról ismertek. A
pécskői bazaltcsúcs tövében kőfejtés során kerültek
elő 1926-ban először leletek, melyek 1951-ben kerültek
a balassagyarmati múzeumba.12 1953-ban Patay Pál te-
repbejárást tartott a lelőhelyen. 1961-ben pedig Korek
Józseffel közösen ásatást is végeztek. A lelőhely tenger-
szint feletti magassága 544 m, relatív magassága a Tar-
ján-patak völgytalpától mérve 320 m. Csúcsát bazaltkúp
10
HorváTH—M. virág, 2003. 125—127.
11
Kalicz, 1974. 63—67.; Bóna, 1984. 140—143.; Bánffy et al. 2003.
132—137.
12
Dornyay, 1926
13
KorEK, 1968. 37—58.; PaTay 1999. 46—47.
a
alkotja, melynek tövében teraszosan helyezkedett el a
telep. A kerámiaformák közt megtalálhatóak az ózd-
piliny csoportra jellemző hegyes fenekű merítőbögrék,
valamint a magas fülű, lapos csészék. Az edényeket be-
pecsételt pontsorokkal díszítették.13 1977-ben Majcher
Tamás kerámiatöredékeket gyűjtött a területen.
KORA ÉS KÖZÉPSŐ BRONZKOR:
KR.E. 2700/2500—1400/1300
10
A kora bronzkor elején, délről, nyugatról az Ibéri-
ai félsziget felől és keletről az ukrán sztyeppék felől új
népek érkeznek a Kárpát-medencébe. Vándorlásukkal
terjed el a bronzöntés ismerete. Az ónnal vagy antimon-
nal ötvözött réz, azaz a bronz sokkal keményebb, rugal-
masabb, olvadáspontja alacsonyabb a réznél. Tömeges
elterjedése, a mindennapokban való használata csak a
bronzkor végére vált általánossá.
Kezdetben ékszereket: tűket, csüngőket, ruhadísze-
ket, később fegyvereket: baltákat, csákányokat, kardo-
kat készítettek belőle. Mindennapi használati tárgyak:
edények, sarlók, bográcsok, védelmi fegyverzet: páncé-
lok, sisakok, csak a korszak végén készültek belőle.
A betelepülő kora bronzkori népesség összeolvadt a
helyi késő rézkori Badeni kultúra lakosságával.
A kora bronzkori makói csoport jellegzetes belső dí-
11
szes tálai Salgótarján-Pécskőről és Baglyaskőről kerül-
tek elő. Egy rétegű, pár házból álló, rövid életű telepeik,
néhány síros temetőik alapján vándorló, állattartó élet-
módot folytathattak.14
A kora bronzkori Makói kultúra emlékanyagaként Sal-
gótarján–Baglyaskőről kerültek elő kerámiatöredékek.15
Salgótarján-Pécskő-pusztán egy oszlopszerkezetes
épület maradványai kerültek feltárásra 2003-ban Gall
Simon és Tankó Károly vezetésével.16
A kora bronzkor végén jelent meg a Hatvani kultúra,
mely a Nagyrévi kultúra szomszédja volt. Nevét a Hat-
14
Bóna, 1984. 145—149.; SoóS—TárnoKi, 1986. 12—13.; PoroSzlai et
al. 2003. 141—142.
15
Dornyay, 1926. 5.
16
gall—TanKó, 2007. 110—116.
A 2 4 | N Ó G R Á D I T U D O M Á N Y T Á R 2 . | A VÁ R O S E L Ő T T
van melletti Strázsahegyi lelőhelyről kapta. Helyi alap-
lakosság és keleti népcsoportok ötvöződtek benne. Leg-
korábbi magaslati telepei a Hernád-Bodrog-Sajó közti
csereháti dombvidéken létesültek, majd birtokba vették
egész Észak-Magyarországot, a Tisza mentét egészen a
Körös torkolatáig, valamint a Tiszántúl egy részét és a
Tiszazugot. 100-nál több sánccal és/vagy árokkal erődí-
tett tell telep keletkezett 5—10 km-re egymástól. A nagy-
rév kultúrát teljesen felszámolták.17
A megye területéről egyetlen ház vagy sír sem került
még elő a Hatvani népességhez köthetően. Magaslati,
árokkal, sánccal védett erődített telepeken lakhattak.
Erődített telepeik: Salgótarján-Pécskő, Piliny-Várhegy,
Kisterenye-Hársas. Fejlett földműveléssel-állattartással
foglalkoztak. Az ország más területén feltárt telepei-
ken gabonatároló hombárok, vermek, őrlőkövek, kő
és agancskapák kerültek elő. Termesztett növényeik
a búza, árpa, rozs, köles, tenyésztett állataik pedig a
juh, kecske, szarvasmarha, kisebb számban sertés és ló
voltak. Táplálékukat vadászattal egészítették ki (szar-
vas, őz, őstulok, vaddisznó). Prémjéért rókát, farkast,
hódot, vadmacskát, barna medvét ejtettek el. A vadá-
szat és a telepek őrzése miatt elterjed a kutyatartás is.
A vadászatnak és az állattenyésztésnek, nemcsak a hul-
ladékgödrökből előkerült állatcsontok, hanem az agyag
állatszobrocskák is tanújelei. Ezek gyermekjátékok,
vagy termékenységkultusz szertartásain használt tár-
gyak lehettek.
Más megyékben tell telepek (arab szó, jelentése
domb) voltak. A hosszú ideig egy helyen élő lakosság
a tönkrement, leégett házak törmelékét nem hordta el,
csak elplanírozta és újakat építettek. Így a rétegesen
egymásra halmozott törmelék miatt a terepszint emel-
kedett, mesterséges dombot, halmot hozva létre. Eze-
ken a telepeken nagy méretű, sokszor több helyiséges
házak álltak, melyekben egy-egy nagycsalád élt.18
A Makói kultúrát követő Hatvani kultúra megtele-
pedéséről szórványos adatok állnak rendelkezésünkre.
Liptay Jenő ajándékaként került a Kubinyi Ferenc Mú-
zeum gyűjteményébe néhány kerámiatöredék köze-
17
TárnoKi, 2003. 145.
18
SoóS—TárnoKi, 1986. 13—16.
19
TárnoKi, 1982. 382.
a
lebbről meg nem határozható helyről, Salgótarjánból. A
Paptagon (Rákóczi út) földmunkák során a kora bronz-
kori hatvani kultúra méhkas alakú tárológödre került
elő kerámiatöredékekkel.19
KÉSŐ BRONZKOR KR.E. 1400/1300—900/800
A középső bronzkor végi kultúrák megszűnését
a halomsíros és egyéb nyugati népek területfoglalá-
sa okozhatta. Az alföldi tell-telepeken megszűnik az
élet, a bronz kincseket földbe rejtik. A Nógrád megye
területére érkező új pásztorkodó népcsoportot Pilinyi
kultúrának nevezi a régészet, a Piliny-Borsóson feltárt
urnatemetője nyomán. A kultúra szállásterülete lett
az egész észak-magyarországii hegyvidék, valamint a
mai Szlovákia déli dombvonulatai is. Kultúrájukban,
edényművességükben sok középső bronzkori vonást
megőriztek. Temetkezési szokásaikról részletesebben a
zagyvapálfalvi temető bemutatása kapcsán ejtünk szót.
Az új népességnek elsősorban több száz, néha ezer
sírszámot is meghaladó temetőit ismerjük: Nagybátony,
Piliny-Borsós, Salgótarján-Zagyvapálfalva.20
Legismertebb hegytetőre épített erődített telepeik
Bencúrfalván és Kisterenyén találhatóak.
A kultúra sajátos földrajzi fekvése következtében
menedéket nyújtott a külső támadókkal szemben. A
kultúra törés nélkül fejlődött át az É-ról érkező Kyjatice
kultúra hatására.
A Pilinyi és Kyjatice kultúráknak, nagy több évszá-
zadig fennálló fémműves központjaik mellett rövid ide-
ig lakott, kisebb telepeik voltak. A késő bronzkor végére
a pásztorkodó állattartás következtében a megye népes-
ségszáma csökkent teret engedve a keletről érkező Me-
zőcsáti kultúrának nevezett lovas nép számára.21
A salgótarjáni bevásárlóközpont építése során a Pi-
linyi kultúra zagyvapálfalvi csoportjának több rétegű
temetője került elő, melyet a Kyjatice kultúra idején is
használtak. A lelőhely a 21. sz. út zagyvapálfalvi keresz-
teződésénél, a korábbi bolgárkertészet területén talál-
20
SoóS-TárnoKi, 1986. 22.
21
SoóS-TárnoKi, 1986, 22—24.
A SALGÓTARJÁN TERÜLETE AZ 1922. ÉVI VÁROSSÁ NYILVÁNÍTÁS ELŐTT | 25
ható. A Tarján és a Karancs patakok völgyei határolják.
Az első leletek az 1864-ben, vasútépítés során kerültek
a Magyar Nemzeti Múzeumba.
Hillebrand Jenő végezte az első feltárást 1926—1927-
ben. Ekkor 221 sír került napvilágra. 1936-ban és 1938-
ban Dornyay Béla több mint 15 sírt tárt fel. 1954-ben
Patay Pál beazonosította a temetőhöz tartozó telepet
az urnatemető feletti két völgy által határolt dombon.
2003-ban Vaday Andrea folytatta a feltárásokat. A teme-
tő a lejtőn, az egykori patakmeder partján fekszik.
A temetőszerkezet Hillebrand megfigyelése szerint
a sírok sűrű sírsorokat mutattak. A 2007-es próbafeltá-
ráson a sírok ritkásan helyezkedtek el. Előfordult, hogy
több edény urnafészekben helyezkedett el. A sírok
mélysége 15—75 cm között váltakozott, a gazdagabb
mellékletű sírokat mélyebbre ásták.22
A régészek 3 korhasztásos és számos hamvasztá-
sos sírt dokumentáltak, ez utóbbiaknak több fajtáját
is megfigyelték. Előfordulnak egy halottas, egy urnás,
több halottas, több urnás sírok, a sírokban lehetnek kí-
sérőedények, de el is maradhatnak, vagy kőkerettel lát-
hatják el azokat. Egy szórthamvas sír is előfordult.
Fém viseleti tárgyak egyaránt voltak az urnában a
hamvak közt, illetve az urnák mellett a sírgödörben.
Egy részük megolvadt a máglyán. Az alábbi viseleti és
használati tárgyak kerültek elő: fül- és halántékkarikák,
gyűrűk, karperecek, tűk, pitykék, csüngők, gyöngyök,
borotvák, csipeszek, sarlók, lándzsák, nyílhegyek, tő-
rök és balták. Ezek egy része miniatűr formában is elő-
fordult. Használati méretű eszköz előfordult miniatűr
tárgytípussal. A sarlókat minden esetben eltörték, ép
tárgy ebből a típusból nincs. Csak az éles vágófelüle-
tű tárgyakat rongálták meg szándékosan, mely szokás
összefügghet a hitvilággal, hiedelmekkel. A sarlók egy-
aránt előfordulnak gyermek és felnőtt sírokban, míg
például borotvát csak felnőtt mellé helyeztek. Közvet-
lenül a patakparton maga az égetőhely (ustrinum) is
előkerült. 23
A Pilinyi kultúra másik temetője Salgótarján-
Kenyérgyár területéről ismert. A Luby telepen késő
bronzkori megtelepedésre utaló edénytöredékek lát-
22
guBa—vaDay, 2008. 11—17.
23
vaDay—SzaBó, 2009. 8—13.
a
tak napvilágot kertművelés során.24 A Patyolat terüle-
tén, a Rákóczi úton a Pilinyi kultúra telepéhez tartozó
tárológödrök kerültek dokumentálásra építkezés so-
rán.25
A KORA ÉS KÖZÉPSŐ VASKOR KR.E. 900/800—450
Európában a vasművesség legkorábban Görögország
területén jelent meg. Vaslelőhelyek hazánk területén a
Bükk és Mátra, valamint a Somogyi dombság, Alpokalja
területén találhatóak. Az első vasat használó preszkíta
népesség az Alföldön és az északi hegyvidéken a Kr.e.
10. században jelent meg. Őket követte a szkíta kultúra.
Településnyom ebből az időszakból alig ismert, fő-
leg temetkezések és kincsleletek kerültek eddig elő. A
telepek hiányának oka a nomád állattartó gazdálkodás
lehet. Temetkezéseket a Mátra és a Bükk hegylábi ré-
szeiről ismerünk. Ezek kiscsaládi, nemzetségi temetők,
melyeket a régészet a Mezőcsáti kultúra körébe sorol.
A nyújtott, vagy zsugorított testhelyzetben eltemetett
halottak mellett agyagedények, szarvasmarha és juh
lábak, lapockák kaptak helyett. A ruházat jelenlétére
bronz gombok és csüngők, valamint geometrikus díszű
agancslemezek utalnak. Gazdagabb személyek sírjai-
ban bronz-, vaszablák, kantárszíj elosztók, vasfokosok
találhatóak. Az elrejtett kincsleletek párhuzamai a Fe-
kete-tengertől északra fekvő sztyeppei övezet preszkíta
korú anyagaiból ismertek.
A Kr.e. 7. század folyamán jelent meg az iráni nyelv-
családba tartozó szkíta nép a Fekete-tengertől északra
fekvő sztyeppén.
Szállásterületükön a temetkezési szokások tájegysé-
genként eltérő arányban fordulnak elő. Ezek a nyújtott
és zsugorított vázas (korhasztásos), a szórthamvas és
urnás temetkezések.
A gazdagabb személyeket viseletükhöz, fegyverze-
tükhöz tartozó tárgyakkal temették el. Ennek tanújelei
férfi sírokban a vasfokosok, lándzsák, kések, tőrök,
bronz nyílhegyek, tegezdíszek, fenőkövek, vaszablák.
A gazdag női sírok jellegzetes leletei az arany ruhadí-
24
Héjj, 1976. 248.
25
SoóS, 1978/a 332.; SoóS, 1978/b 19—20.; SoóS, 1979. 351.
A 2 6 | N Ó G R Á D I T U D O M Á N Y T Á R 2 . | A VÁ R O S E L Ő T T
szek, bronz és arany hajkarikák, bronz és vas karpe-
recek, tükrök, tűk, üveg- és borostyángyöngyök, agyag
orsógombok, agyagpecsételők, valamint a fazekak,
korsók, tálak, csészék. A sírok közel fekszenek egy-
máshoz, hant nincs felettük. Előfordulnak halomsírok,
fából ácsolt ládasírok, fa sírkamrák. Felszerszámozott
lovakat is eltemettek a halottal.
A letelepült, földművelő, állattartó gazdálkodáshoz
kapcsolódóan megjelennek a félig földbe mélyített,
agyaggal tapasztott sövényfalú, cölöpszerkezetű, szal-
matetős házak.
A jellegzetes szkíta lovas fegyverzet tartozékai vol-
tak a három élű bronz nyílhegyek és a hosszú tőrök
(akinakészek).
Tárgyaikat állatküzdelem jelenetek ábrázolásával
díszítették. Szarvasok, kosok, párducok, oroszlánok,
sasok, griffek és lovak tűnnek fel. Az edényművesség-
ben fontos vívmány volt a korong használata. 26
A korai vaskor emlékeként csak egyetlen szórvány
Madárfej alakkal díszített bronz csüngő került elő a vá-
ros területéről. 27
Salgótarjánban az Ipari-park II. területén végzett fel-
tárás során látott napvilágot egy szkíta település. A lelő-
hely a Tarján patak mentén emelkedő dombhát lankáin
fekszik. A Tarján patak völgye mindig is összekötő ka-
pocsként szolgált Dél-Szlovákia és a Nagyalföld között.
A Kr.e. 6. század közepén az iráni eredetű lovasnomád
törzsszövetség a Fekete-tenger északi partvidékéről
Ny-i irányba terjeszkedett. Kr.e. 5. századra Dél-Szlová-
kiát és az Alföldet is birtokukba vették.
A késő bronzkori lakosság egy része tovább élt a
szkíták által uralt területeken. A Kyjatice és Gáva kultú-
rák thrako-kimmer elemekkel keveredtek a kora vaskor
folyamán, egy preszkíta kultúrkört létrehozva.
Hamvasztásos és csontvázas temetkezéseket egy-
aránt ismerünk ebből a korból. A Nógrád megyében
elsőként feltárt szkíta kori telepen a házak elszórtan
helyezkedtek el, nem alkottak utcákat: hulladék és
tárolóvermekkel, gazdasági épületekkel körülvéve.
Ezek az épületek félig földbe mélyített ovális vagy tégla-
26
KEmEncEi, 2003. 177—182.
27
KEmEncEi, 1988. 98.
28
vaDay, 2001. 3—8.
a
lap alakú, egy helységből álló házak lehettek. Agyaggal
tapasztott sövényfaluk volt. A padlót szintén agyaggal
tapasztották le.
A házakban nem volt tüzelőhely kivéve egy nagyobb
méretű közösségi épületet. A lakóépületeken kívül még
vas és csontműves műhely is előkerült.28
KÉSŐ VASKOR KR.E. 450—KR.E. I. SZÁZAD VÉGE
A kelta népesség a Kr.e. 6—5. század folyamán jelent
meg a Dunántúl ÉNy-i részén és a Duna mentén. Tele-
püléseik falusias, vagy tanyaszerűek voltak, félig földbe
mélyített veremházakkal.
Pompeius Trogus Kr.e. 1. században élt kelta szár-
mazású római történetíró szerint a Pannóniában való
letelepedésük oka a túlnépesedés lehetett. A foglalás a
Bécsi-medence felől történt. A 4. század első felére a
Duna észak-déli folyásának vonalát is elérték. Később
Észak-Magyarországra és Erdélybe is eljutnak.
A Kr.e. 3. századtól Északkelet-Magyarországon is
megnő a leletek száma. Nem békés foglalás, hanem
harcok árán történt a dunántúli letelepedés a kora vas-
kori Hallstatt lakossággal. Az Alföldön viszont már bé-
kés betelepülésről tanúskodnak a szkíta telepeken talált
kelta kerámiák és temetkezések.
A Kr.e. 2. század közepétől a lakosság egy része
magaslati, erődített telepekre költözött, ennek oka a
törzsek egymás közti viszálya, valamint a fenyegető
külső veszély volt. Északkelet-Magyarországon a boi
és tauriscus törzsek telepedtek le. Kr.e. 114-ben kimber
támadás, majd Kr.e. 1. sz. első felében a dák Boirebistas
király terjeszkedő hadjáratai gyengítik a népességet.
A törzsek területileg széttagolódnak, nem jelentenek
akadályt már az időszámításunk kezdetén meginduló
római hódításnak.
Főleg csontvázas temetkezéseik ismertek, kisebb,
néhány síros családi temetőkből. Több ilyen tartozha-
tott egy telephez. A másfél, kétszáz évig használt teme-
tőkbe több generáció temetkezett, mely a hosszú egy-
A SALGÓTARJÁN TERÜLETE AZ 1922. ÉVI VÁROSSÁ NYILVÁNÍTÁS ELŐTT | 27
helyben lakás bizonyítéka. A legkorábbi temetők már
vegyes rítusúak: hamvasztás és hantolás. Kőpakolás
vagy jelölés mindkét rítusra jellemző. Néha körárkokat
is ásnak a sír köré.
A halottakat háton, nyújtott testhelyzetben fektették
a sírgödörbe. Ritka a zsugorított testhelyzet, általában
csak a melléklet nélküli sírokban fordul elő.
Előfordulnak kettős, hármas vagy többes temetkezé-
sek is. A DÉ-i és az ÉD-i tájolás az uralkodó.
A férfi sírok gyakori mellékletei: fegyverzet, kard a
jobb oldalon, a lándzsa mindkét oldalon. A sisak ritka,
a legkorábbi sírokból hiányzik a kard, de előfordul a
pajzs, öv és kardkötőlánc. A nagyméretű fibula a vállon
a köpeny összecsatolására szolgált. A nyak-, kar, és a
lábperecek ritkák.
A női sírokban: 2—3 vagy több fibula, kar- és lábpe-
recek, nyakperec, gyöngyökből álló nyaklánc, gyűrű és
öv található. A nyakperec viselésének joga társadalmi
vagy családon belüli rangot jelentett. Előfordulnak még
munkaeszközök is pl. orsógombok.
Ételmellékletekre a sertés, juh, szárnyas csontok
utalnak. Az állatcsontok mellett darabolásra szolgáló
vaskés vagy olló is előfordulhat. Az edények a váz jobb
oldala mellett vagy a fejnél, illetve lábnál egy csoport-
ban helyezkednek el.
Gyermeksírokban amulett jellegű tárgyak: gyön-
gyök, bronzcsüngők, kagylók, csigák, állatfogak, fibu-
lák is találhatóak.
Településeik a földművelés és állattenyésztés miatt
sík területeken, vízközelben fekszenek. Ezek falusias,
tanya és vicus-szerű kis telepek, ahol 1—2, vagy néhány
család lakott. Lekerekített sarkú, téglalap alakú, félig
földbe mélyített házakban laktak, melyek oldalainak
29
jErEm, 2003. 192—200. SzaBó, 1971. 10—27, 31-58, 68—69; SzaBó,
2005. 14—75, 81-90.
a
hossza 2—3x4—6 m. A rövidebb oldalak közepén a szele-
mentartók cölöplyukjai álltak. Szalma vagy vesszőfona-
tos sátortetővel borították az épületeket. Előfordul agyag-
gal tapasztott felmenő sövényfal is. A házakon belül
padkák, munkagödrök, tűzhely, kemence foglalt helyet.
További telepjelenségek az agyagnyerő, hulladék,
tárológödrök, konyhagödrök. Mezőgazdasági eszköze-
ik az eke, ásó, sarló, kasza voltak. Búzát, árpát, rozst
és kölest termesztettek. Háziállataik a szarvasmarha,
kecske, juh, sertés voltak. Étrendjüket vadászott állatok
húsával egészítették ki, pl.: őstulok, szarvas, őz, vad-
disznó. Vallási szertartásaikon és a halottkultusz során
fontos szerepet játszott a sertés, szarvas, kutya és a ló.
Vésett díszítésű lándzsahegyek, antropomorf mar-
kolatú tőrök, poncolt kardpengék, vésett kardhüvelyek
vallanak kézműves tudásukról.
A keltákkal együtt jelenik meg először a pénzverés
és pénzforgalom hazánk területén, ezek ezüstből vert
Phillippeus-utánzatok voltak. A Kr.e. 2. századtól az
arany pénzek ritkák, az időszámításunk körüli időkben
ezüst helyett bronz érméket kezdenek verni. Ekkor je-
lennek meg rajtuk a latin betűs feliratok.
Ékszerként nemcsak nemesfémből, hanem üvegből
készült gyöngyöket, karpereceket is hordtak.29
A késő vaskori kelta lakosságnak sajnos eddig csak
szórványosan kerültek elő emlékei Salgótarjánból és
közvetlen környékéről. Kelta településre utaló szórvány
grafitos soványítású edénytöredékeket Salgótarján-
Kercseg-oldalról gyűjtött Dornyay Béla, Noszky Jenő
nemzeti múzeumi igazgatóőr és Reicher Róbert egyete-
mi tanársegéd 1926-ban.30
Kelta éremleletek Somoskőújfalú-Pogányvárról és a
Szajkóvölgyből ismertek.31
30
Dornyay, 1926. 7—8.
31
márTon, 1911. 321—346; Dornyay, 1926. 5.
A a
2 8 | N Ó G R Á D I T U D O M Á N Y T Á R 2 . | A VÁ R O S E L Ő T T

KÉPEK

2. kép:
Badeni csészék, késő réz-
kor, Salgótarján-Pécskő.
(Patay, 1999.)

1. kép:
Badeni mericék, késő rézkor,
Salgótarján-Pécskő.
(Patay, 1999.)

3. kép:
Kora bronzkori edénytöredékek, Makói kultúra,
Salgótarján-Pécskő és Piliny Várhegy.
(Patay, 1999.)
A SALGÓTARJÁN TERÜLETE AZ 1922. ÉVI VÁROSSÁ NYILVÁNÍTÁS ELŐTT | 29
a

4. kép:
Házalap, Makói kultúra, kora bronzkor. Salgótarján-Pécskőpuszta. (Gall-Tankó, 2007.)
A 3 0 | N Ó G R Á D I T U D O M Á N Y T Á R 2 . | A VÁ R O S E L Ő T T
a

5. kép:
Pilinyi urnasír, késő bronzkor Salgótarján-Bevásárlóközpont.
(A fotót Guba Szilvia bocsátotta rendelkezésemre.)

6. kép:
Pilinyi urna, késő bronzkor, Salgótarján-Bevásárlóközpont.
(A fotót Guba Szilvia bocsátotta rendelkezésemre.)
A
SALGÓTARJÁN TERÜLETE AZ 1922. ÉVI VÁROSSÁ NYILVÁNÍTÁS ELŐTT | 31
a

7 kép:
Pilinyi korsók, késő bronzkor, Salgótarján-Bevásárlóközpont.
(A fotót Guba Szilvia bocsátotta rendelkezésemre.)

8. kép:
Pilinyi bronz lunulák, késő bronzkor, Salgótarján-Bevásárlóközpont.
(A fotót Guba Szilvia bocsátotta rendelkezésemre.)
A 3 2 | N Ó G R Á D I T U D O M Á N Y T Á R 2 . | A VÁ R O S E L Ő T T
a

9. kép:
Pilinyi bronz tűk, késő bronzkor, Salgótarján-Bevásárlóközpont.
(A fotót Guba Szilvia bocsátotta rendelkezésemre.)

10. kép:
Kyjatice edények, késő bronzkor, Salgótarján-Bevásárlóközpont.
(A fotót Guba Szilvia bocsátotta rendelkezésemre.)
ASALGÓTARJÁN TERÜLETE AZ 1922. ÉVI VÁROSSÁ NYILVÁNÍTÁS ELŐTT | 33
a

11. kép:
Szkíta veremház, középső vaskor, Salgótarján-Bevásárlóközpont.(Vaday, 2001.)

12. kép:
Szkíta korsó, középső vaskor, Salgótarján-Bevásárlóközpont. (Vaday, 2001.)
A 3 4 | N Ó G R Á D I T U D O M Á N Y T Á R 2 . | A VÁ R O S E L Ő T T
IRODALOMJEGYZÉK
Bánffy EsztEr—Bondár Mária—M. Virág zsuzsanna
A rézkori hitvilág. (Temetők, kultuszhelyek, művé-
szet.) In: Visy Zsolt (főszerk.): Magyar régészet az ez-
redfordulón. Budapest, 2003
Bóna istVán
A nemzetségi és törzsi társadalom története Magyaror-
szágon. In: Székely György (főszerk.): Magyarország
története I/1. Előzmények és magyar történet 1242-ig.
Akadémiai Kiadó. Budapest, 1984
dornyay Béla
Salgótarján és vidéke őskorához. Sur l’áge préhistorique
de Salgótarján et de ses environs. Salgótarján, 1926
Egry ildikó
Egy újkőkori falu a Dunántúlon: Mosonszentmiklós-
Egyéni-földek. In: Visy Zsolt (főszerk.): Magyar régé-
szet az ezredfordulón. Budapest, 2003
gall siMon—tankó károly
Oszlopszerkezetes épület Salgótarján-Pécskőről. A
post-framed building at Salgótarján-Pécskő. In: Ősrégé-
szeti Levelek. Prehistoric Newsletter 8—9. 2007
guBa szilVia—Vaday andrEa
Salgótarján, Bevásárlóközpont—többkorszakú régésze-
ti lelőhely. Előzetes jelentés 1. Salgótarján, Shopping
centre – multi-period archaeological site. Preliminary
report 1. In: Régészeti Kutatások Magyarországon 2007.
Archaeological Investigations in Hungary 2007. Buda-
pest, 2008
Héjj CsaBa
Harminc év régészeti kutatásai Nógrád megyében
(1945—1975). In: Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve
22. 1976
HorVátH lászló andrás—M. Virág zsuzsanna
A rézkor történeti vázlata. In: Visy Zsolt (főszerk.): Ma-
gyar régészet az ezredfordulón. Budapest, 2003
a
H. siMon katalin
A dunántúli neolitikum a kezdetektől a Lengyel-kultúra
kialakulásáig. In: Visy Zsolt (főszerk.): Magyar régészet
az ezredfordulón. Budapest, 2003
jErEM ErzséBEt
A késő vaskor – La Téne-kor, a kelták. In: Visy Zsolt
(főszerk.): Magyar régészet az ezredfordulón. Buda-
pest, 2003
kaliCz nándor
Agyagistenek. A neolitikum és a rézkor emlékei Ma-
gyarországon. Hereditas Corvina Kiadó. Budapest, 1974
kEMEnCzEi tiBor
Zu den Beziehungen zwischen dem ungarischen Donau.
Theissraum und dem NW-Balkan in der Früheisenzeit.
A magyar Duna-Tiszavidék és az Északnyugat-Balkán
kapcsolatai a korai vaskorban. In: FolArch 39. 1988
kEMEnCzEi tiBor
A vaskor kezdete: a preszkíták. (Kr.e. 8. század). In:
Visy Zsolt (főszerk.): Magyar régészet az ezredfordu-
lón. Budapest, 2003
korEk józsEf
Eine Siedlung der Spätbadener Kultur. In: Acta Arch-
Hung 20. 1968
Márton lajos
Nógrád vármegye őskora. In: Magyarország vármegyéi
és városai. Nógrád Vármegye. Budapest, 1911
M. Virág zsuzsanna
Korai fémművesség a Kárpát-medencében. In: Visy
Zsolt (főszerk.): Magyar régészet az ezredfordulón. Bu-
dapest, 2003
Patay Pál
A badeni kultúra ózd-pilinyi csoportjának magaslati
telepei. Höhensiedlungen der Spätbadener Ózd-Piliny
Gruppe. In: A Herman Ottó Múzeum Évkönyve XXXVII.
1999
A SALGÓTARJÁN TERÜLETE AZ 1922. ÉVI VÁROSSÁ NYILVÁNÍTÁS ELŐTT | 35
Poroszlai ildikó—Csányi MariEtta—tárnoki judit
Változások a Kr.e. 3. évezredben: Egy új korszak kezde-
te. In: Visy Zsolt (főszerk.): Magyar régészet az ezred-
fordulón. Budapest, 2003
szaBó Miklós
A kelták nyomában Magyarországon. Hereditas Corvi-
na Kiadó Budapest 1971.
szaBó Miklós
A keleti kelták. A késő vaskor a Kárpát-medencében.
In: Bibliotheca Archaeologica. L’Harmattan Kiadó Bu-
dapest 2005
soós Virág
Salgótarján-Patyolat, Rákóczi út 227. In: Nógrád Megyei
Múzeumok Évkönyve IV. 1978/a.
soós Virág
Salgótarján-Patyolat, Rákóczi út 227. In: Régészeti Füze-
tek 1. Ser.1. No. 31. 1978/b.
soós Virág
Régészeti kutatások Nógrád megyében (1976—1978).
In: Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 5. 1979
soós Virág—tárnoki judit
Évezredek üzenete. Fejezetek Nógrád megye őskorából.
a
Kalauz a Kubinyi Ferenc Múzeum állandó régészeti ki-
állításához. Szécsény, 1986
tárnoki judit
Régészeti kutatások Nógrád megyében (1979—1981).
Archäologische Ausgrabungen im Komitat Nógrád. In:
NMMÉ 8. 1982
tárnoki judit
A Hatvan-kultúra területfoglalása. In: Visy Zsolt (főszerk.):
Magyar régészet az ezredfordulón. Budapest, 2003
t. Bíró katalin
A termelő gazdálkodás kezdetei Magyarországon. In:
Visy Zsolt (főszerk.): Magyar régészet az ezredfordu-
lón. Budapest, 2003
Vaday andrEa
Szkíták és hunok. Régészeti feltárások az Ipari-park II.
területén. Kiállításvezető. Salgótarján, 2001
Vaday andrEa—szaBó antal
Salgótarján, Bevásárlóközpont – többkorszakú régésze-
ti lelőhely. Előzetes jelentés II. Salgótarján, Shopping
centre – multiperiod archaeological site. Preliminary
report II. In: Régészeti kutatások Magyarországon 2008.
Archaeological Investigations in Hungary 2008. Buda-
pest, 2009