Mikszáth Kálmán Jókai Mór mellett a legolvasottabb XIX.

századi
magyar író. Művészi nagyságát elsősorban nem a regényei adják,
hanem a kisebb terjedelmű alkotásai úgymint a novella, rajz,
kisregény. Jelentős érdemei vannak az irodalom
fejlődéstörténetében:írásművészetét a romantikából a realizmusba való
átmenetként értékelik. Éles megfigyelőképességgel rendelkezett, és
illúziók nélkül ábrázolta a XIX.század végének magyar társadalmát.
A mű rövid, prózában írt epikai műfaj. Általában egy főszereplője és
viszonylag kevés mellékszereplője van; gyakran egy fordulópontot
mutat be a főhős életéből. Cselekmény általában egy szálon fut, rövid
idő alatt, kevés helyszínen játszódik. A szó eredeti jelentése:
’újdonság’ az olasz Boccacciótól ered.
A cím rövid, tömör, téma jelölő cím. A szerencse nagyon fontos a mű
szempontjából, hiszen végig követhetjük Szűcs Palit ahogyan
megszerzi, illetve elveszti szerencséjét.
A mű egy metszetnovella, hiszen a történet metszet ad a szereplők
életéből, rávilágít életünk egészére.
A történet Szűcs Pali leánykérési kísérletét mutatja be. A cselekmény
azzal kezdődik hogy Pali kissé félve, de annál izgatottabban tart
Gozónba, ahol Bede Erzsit kívánja feleségül kérni. Az események
nem túl gyorsak, az olvasó jól tudja követni a történet szálat. Leírása
részletező, illetve aprólékosan mutatja be a tájat, ezzel még jobb képet
adva az olvasó számára.
A mű egy teljes napot foglal magába, és a szereplők Gozónban és a
bodoki kocsmában fordulnak meg. Szűcs Pali a másnapi kocsmázás
után a házában ébred délben, azt se tudva hogy hogy került haza.
A narrátor E/3.személyben vezet végig minket Pali szerencséjén. Nem
mindenttudó, illetve sem szereplőként, sem megfigyelőként nem
jelenik meg. Nem jellemző az olvasó megszólítása sem. Pali
gondolatait, és belső monológjait írja le. A narrátor végig vezet minket
a történeten, de a befejezésnél nem kapunk egy tiszta képet arról, hogy
a főszereplő csak álmodta e az egészet, vagy tényleg megtörtént.
A szereplőket a narrátoron és a cselekményszálon keresztül
ismerhetjük meg. Jellemzősüket érzelmeik és cselekedeteik alapján,
külsejükről nem kapunk részletes leírást. A történet főszereplője Szűcs
Pali, akinek nem mindig van szerencséje az életben. Miután csúfosan
megszégyenült az első leánykérésen, nagyon sokat változott - ,, Igaz
azóta megjavult, józan, szorgalmas lett s ha kedve jött is néha kilépni
a hámból, mintha erős gyeplő rántotta volna vissza mindig: szíve volt
a gyeplő.” Menyasszony jelöltje Bede Erzsi ugyancsak érdeklődik Pali
iránt, aki már az első leánykérésre is szívesen igent mondott volna.
A szereplők jellemzése lélektanilag pontos, bár nem mindenkinek
látunk bele a gondolataiba.
Szerkezetileg a történet egy szálon fut, mindent Pali szemszögéből
láthatunk. A művet négy szerkezeti egységre lehetne osztani: a
főszereplő útja a kiválasztott lány, Bede Erzsiéknél való lét, a visszaút
és a kocsmai jelenet, majd végül otthon találja magát. Mint ahogy
korábban említettem, a befejezés egy homályos képet ad az olvasó
számára, így maguk dönthetik el, hogy hogyan is végződött Szűcs Pali
kalandja.
A mű legfontosabb motívuma a négylevelű lóhere, ami a köznapi
mesékben szerencsét hoz megtalálójának. Palinak látszólag tényleg
működik a kis növény ,,ereje” hiszen Mák Gergely azonnal
megélhetést kínál neki. A kocsmai jelenetben kiesik erszényéből a
lóhere, és Réki Maris össze is taposta. Ezzel odalett szerencséje, és a
boldogságára való esély is.
A jegykendő is fontos motívumnak számít, Pali a piros kendővel a
gomblyukában indul el a leánykérésre, amit újra a novella végén talál
meg a főhős az ágyára terítve - ,,Már akkor ott volt az ágyon kiterítve
a piros jegykendő….” Ám amit Erzsitől kapott baboskendőt, azt nem
találja.

Nyelvezete régies, XIX.századi korabeli. Hangneme közvetlen, és

tele megszemélyesítéssel illetve hasonlattal. Korahű szavakat használ,
mondhatni közönségeseket.