BEVEZETÉS A NYELVTUDOMÁNYBA

A nyelvtudomány története II.

2022. szeptember 30.

Pintér Lilla
A XX. SZÁZADI NYELVÉSZET

 Az Európa- és Amerika-szerte megfigyelhető egyetemi

expanzió egyre több lehetőséget nyújtott arra, hogy a
nyelvészetet mint szakmát és megélhetést nyújtó hivatást
műveljék az arra alkalmas emberek.
 Újabb irányok bontakoznak ki, pl. nyelvjáráskutatás
nyelvföldrajz
szemantika
pszicholingvisztika
A XX. SZÁZADI NYELVÉSZET – EURÓPA

A XX. század döntő fontosságú fejleménye Európában a

nyelvészeti strukturalizmus megjelenése.
 Szerves folytatása volt az újgrammatikus iskolának, mely
a XIX. század utolsó évtizedeiben a Lipcsei Egyetemen
tevékenykedő, indoeurópai nyelvészettel foglalkozó tudós
társaság volt.
 A nyelv szinkrón (egy adott időpontban vett) rendszerének
módszeres kutatásával új alapokra helyezte a nyelvészetet.

1. Ferdinand de Saussure tevékenysége

2. A kelet-európai (lengyel–orosz–cseh) strukturalizmus
A XX. SZÁZADI NYELVÉSZET – EURÓPA

1. Ferdinand de Saussure (1857–1913)

 genfi nyelvész, a modern nyelvészet megalapozója
 1907 és 1911 között tartott előadásainak anyagát halála
után tanítványai szerkesztették könyvformába Bevezetés
az általános nyelvészetbe (1916) címmel
A XX. SZÁZADI NYELVÉSZET – EURÓPA

1. Ferdinand de Saussure (1857–1913)

 genfi nyelvész, a modern nyelvészet megalapozója
 1907 és 1911 között tartott előadásainak anyagát halála
után tanítványai szerkesztették könyvformába Bevezetés
az általános nyelvészetbe (1916) címmel
 A nevéhez fűződő főbb fogalmak és megkülönböztetések:
a) A nyelv egysége a jel, amely egy hangképzet (jelölő)
és egy fogalom (jelölt) önkényes, azaz konvencionális
kapcsolataként határozható meg.
b) langue: a nyelvi jelrendszer mint autonóm struktúra
(társadalmi képződmény és az egyén nyelvi tudása)
parole: ’beszéd’, a nyelv megfigyelhető produktuma
A XX. SZÁZADI NYELVÉSZET – EURÓPA

1. Ferdinand de Saussure (1857–1913)

 A nevéhez fűződő főbb fogalmak és megkülönböztetések:
c) szinkrónia: A szinkrón leírás egy időpillanatban egy
adott nyelvi közösség nyelvének (egy nyelvállapotnak,
egy rendszernek) a leírása.
diakrónia: A diakrón leírás a nyelv időbeli változásának
tanulmányozása. A nyelvváltozás nem más, mint nyelv-
állapotok egymásutánja.
→ Ez a két szemlélet korábban összemosódott.
A XX. SZÁZADI NYELVÉSZET – EURÓPA

2. A kelet-európai (lengyel–orosz–cseh) strukturalizmus

 Kiemelt fontosságú az 1920-as és 1930-as években
működő Prágai Nyelvészkör:
Trubeckoj, Trnka, Mathesius, Jakobson
~ fonológia – Saussure elveinek következetes alkalmazása
Trubeckoj: A fonológia alapelvei (1939)
~ funkcionális szintaxis
~ költői nyelv elmélete
A XX. SZÁZADI NYELVÉSZET – AMERIKA

 Az európai strukturalizmus nyomán jött létre az amerikai

deskriptív (leíró) nyelvészeti irányzat.
 Ez volt a nyelvészet világtörténetének egyik csúcspontja,
hiszen olyan módszertant dolgozott ki, melynek segítsé-
gével nyelvek tömegének a nyelvtanát írták le.

1. A deskriptív iskola előfutárai

2. Az amerikai deskriptív nyelvészet
3. A generatív nyelvtan
A XX. SZÁZADI NYELVÉSZET – AMERIKA

1. A deskriptív iskola előfutárai

 Az amerikai antropológusok célja: az indián nyelvek és
kultúrák leírása, mielőtt azok végképp eltűnnének.
 A század elején több nyelv utolsó beszélőjét is sikerült
bevonni a munkába, például Ishit (kb. 1861–1916), az
yahi nyelv utolsó beszélőjét Kaliforniában

Alfred L. Kroeber
antropológussal
1911-ben
A XX. SZÁZADI NYELVÉSZET – AMERIKA

1. A deskriptív iskola előfutárai

 Az indián nyelvek leírásának legfőbb nehézségei:
~ írott szövegek hiányában a történeti elemzés eleve kizárt
~ lényeges szerkezeti különbségek az európai nyelvektől
 1911. Franz Boas: Amerikai indián nyelvek kézikönyve
(19 indián nyelv leírását tartalmazza)
Boas munkájának legfontosabb alapelvei:
1. Minden nyelv a saját szerkezetének megfelelő
terminusokkal írandó le.
2. A nyelvekben a szerkesztési módok sokfélék és
teljesen önkényesek.
3. Nincsenek primitív (szegényes, egyszerű) nyelvek.
A XX. SZÁZADI NYELVÉSZET – AMERIKA

1. A deskriptív iskola előfutárai

 Az indián nyelvek leírásának legfőbb nehézségei:
~ írott szövegek hiányában a történeti elemzés eleve kizárt
~ lényeges szerkezeti különbségek az európai nyelvektől
 1911. Franz Boas: Amerikai indián nyelvek kézikönyve
(19 indián nyelv leírását tartalmazza)
 1921. Edward Sapir: A nyelv – Bevezetés a beszéd
tanulmányozásába
→ mindenki magában hordozza nyelve szerveződésé-
nek alapvető sémáit → innátizmus előfutára
A XX. SZÁZADI NYELVÉSZET – AMERIKA

1. A deskriptív iskola előfutárai

 behaviorizmus – pszichológiai irányzat (Pavlov, Skinner)
Skinner: Verbal Behavior (A nyelvi viselkedés, 1957)
→ a mögöttes belső folyamatok és állapotok közvetlenül
nem figyelhetők meg → antimentalista módszertan
↔ európai strukturalizmus
mentalista felfogása
A XX. SZÁZADI NYELVÉSZET – AMERIKA

2. Az amerikai deskriptív nyelvészet

 elméleti és módszertani újítások + számos nyelv leírása
 Leonard Bloomfield (1887–1949)
~ 1933. Language c. legjelentősebb műve
~ célja, hogy kidolgozza a nyelv vizsgálatának új, kizárólag
objektív megfigyelésekre alapuló elveit
~ nem érdemes a jelentésről spekulatív elméleteket gyártani
~ a nyelvi jelek kategorizálását szigorúan más jelekkel való
együttes előfordulásuk alapján szabad megtenni
 Zellig Sabbatai Harris (1909–1992)
~ a matematikai és a számítógépes nyelvészet egyik úttörője
~ a szerkezetek leírásakor az összetevők mellett figyelembe
kell venni a szerkezetek közötti transzformációkat is
A XX. SZÁZADI NYELVÉSZET – AMERIKA

3. A generatív nyelvtan
 Noam Chomsky (1928 – )
~ 1957. Syntactic Structures
→ fordulópont a nyelvészet történetében
~ cél: a formális nyelvek matematikai elméletét
alkalmazni a természetes nyelvek modellálására
~ nyelvtan formai központú és formai szerveződésű, közép-
pontban formális mondattan
~ mondatszerkezet felbontása
összetevőkre (frázisok)
vö. amerikai deskriptív
nyelvészeti hagyomány
A XX. SZÁZADI NYELVÉSZET – AMERIKA

3. A generatív nyelvtan
 A formális nyelvek elméletében a nyelv nem más, mint
betűsorok halmaza, a nyelv nyelvtana pedig egy olyan
szabályrendszer, amely éppen ezt a halmazt állítja elő
(generálja).
 mélyszerkezet → szemantikai ábrázolás

transzformációk

 felszíni szerkezet → fonológiai ábrázolás

 transzformációs generatív nyelvtan
A XX. SZÁZADI NYELVÉSZET – AMERIKA

3. A generatív nyelvtan
 Chomsky szerint a természetes nyelvek nem sajátíthatók
el pusztán induktív úton (fő ok: kevés és szegényes input)
→ létezik egy az emberre jellemző „mentális szerv”, a
nyelvelsajátító készülék (LAD, language acquisition
device), amely felelős a nyelvek elsajátíthatóságáért,
és nem vezethető le általános kognitív képességekből
→ innátizmus
 A LAD működésének következtében a nyelvi minták
segítségével építi fel magában az ember egy adott nyelv
nyelvtanának belső képét, saját nyelvi kompetenciáját.
≠ performancia: a nyelvhasználat során mutatott nyelvi viselkedés
A XX. SZÁZADI NYELVÉSZET – AMERIKA

3. A generatív nyelvtan
 Chomsky transzformációs nyelvtanának kezdettől fogva
sok bírálója volt.
 Hamar megjelentek a nem transzformációs generatív
irányzatok: lexikai-funkcionális nyelvtan (LFG)
kategoriális nyelvtan (CG)
függőségi nyelvtan (DG)
NYELVÉSZET A XX. SZÁZADI MAGYARORSZÁGON

 A századfordulón a magyar nyelvészet virágzott Budenz

József és Simonyi Zsigmond munkásságának hála.
 1904-től működik a Magyar Nyelvtudományi Társaság,
1905-ben pedig elindul folyóirata, a Magyar Nyelv.
NYELVÉSZET A XX. SZÁZADI MAGYARORSZÁGON

 A századfordulón a magyar nyelvészet virágzott Budenz

József és Simonyi Zsigmond munkásságának hála.
 1904-től működik a Magyar Nyelvtudományi Társaság,
1905-ben pedig elindul folyóirata, a Magyar Nyelv.
 A modern és legmodernebb nyelvtudomány befogadása
nagyon sokáig lassan és nehézkesen zajlott.
(Saussure munkájának magyar fordítása 1967-ben jelent meg…)
 Sok a visszhangtalanul maradt életmű, pl. Brassai Sámuel
úttörő munkássága még a XIX. századból, amelyet csak a
század végén fedezett fel újra a magyar nyelvészet.
 A század első felének meghatározó alakja az Eötvös
Collegium legendás igazgatója, Gombocz Zoltán volt.
NYELVÉSZET A XX. SZÁZADI MAGYARORSZÁGON

 1949-ben megalakult a
Nyelvtudomány Intézet
a Vallás- és Közoktatásügyi
Minisztérium intézményeként.
 1951-ben került át az MTA
kutatóintézeteinek hálózatába.
 2019-től Nyelvtudományi
Intézet
 2021-től Nyelvtudományi
Kutatóközpont
NYELVÉSZET A XX. SZÁZADI MAGYARORSZÁGON

 Az 1950-es évek második felében hazánkat is elérte a

nyelvészeti paradigmaváltás.
 Antal László azt javasolta, hogy a magyar strukturális
nyelvtan „következetesen szinkronikus síkon mozogjon,
és ne tegyen jottányi engedményt sem a maga helyén oly
értékes történetiségnek”, és hogy „a formális elemzésen
alapuljon, és ne tegyen jottányi engedményt sem a
jelentésnek”.
 Az egyetemi oktatásban is megjelent a modern nyelvészet:
Telegdi Zsigmond (1909–1994), Fónagy Iván (1920–2005),
Antal László (1930 –1993), Papp Ferenc (1931–2001),
Szépe György (1931–2012), Kiefer Ferenc (1931–2020)
NYELVÉSZET A XX. SZÁZADI MAGYARORSZÁGON

 Szépe György ifjú nyelvészcsapatából többen is kutatási

területük meghatározó alakjai lettek:
Bánréti Zoltán, Kenesei István Komlósy András, Mártonfi
Ferenc, Réger Zita, Szabolcsi Anna
 1984. Gröningen – konferencia és kötet
a magyar nyelvről
NYELVÉSZET A XX. SZÁZADI MAGYARORSZÁGON

 Szépe György ifjú nyelvészcsapatából többen is kutatási

területük meghatározó alakjai lettek:
Bánréti Zoltán, Kenesei István Komlósy András, Mártonfi
Ferenc, Réger Zita, Szabolcsi Anna
 1984. Gröningen – konferencia és kötet a magyar nyelvről
 1992-től megjelenek a Strukturális magyar nyelvtan kötetei
NYELVÉSZET A XX. SZÁZADI MAGYARORSZÁGON

 Szépe György ifjú nyelvészcsapatából többen is kutatási

területük meghatározó alakjai lettek:
Bánréti Zoltán, Kenesei István Komlósy András, Mártonfi
Ferenc, Réger Zita, Szabolcsi Anna
 1984. Gröningen – konferencia és kötet a magyar nyelvről
 1992-től megjelenek a Strukturális magyar nyelvtan kötetei
 2012 óta zajló projekt: Átfogó magyar nyelvtan (CGRH)
(Comprehensive Grammar Resources)
→ 8 téma 10 kötetben
NYELVTUDOMÁNY TÖRTÉNETÉNEK LEGFŐBB
VISSZATÉRŐ KÉRDÉSEI

 nyelvi jelek konvencionalitása

 nyelvi képességek velünkszületettsége
 nyelvleírás lehetőségei
 nyelvek univerzalitása
 nyelvek közötti különbségek magyarázata
 nyelvi változás természete
 nyelvtudomány eredményeinek gyakorlati alkalmazhatósága
FORRÁSOK

 David Crystal: A nyelv enciklopédiája.

Osiris Kiadó, Budapest, 2003.
 Kálmán László – Trón Viktor:
Bevezetés a nyelvtudományba.
Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2007.
http://www.nytud.hu/publ/
bevezetes_a_nyelvtudomanyba.html

Ajánlott olvasmány
 Cser András: A magyar nyelvtudomány
történetének áttekintése a kezdetektől
a 20. század elejéig.
In: Kiefer Ferenc (főszerk.): Magyar nyelv.
Akadémiai Kiadó, Budapest, 2006, 481–512.