Emlékfát ültettek a marosnémeti református templom őrei

Megszilárdult a kötelék
Minden korosztályt megmozgató, színes, tartalmas rendezvénnyel keltették életre a hétvégén
örökbefogadott műemléküket a marosnémeti református templom őrei. A Hunyad megyéből indult
Örökségünk Őrei mozgalomba idén rekord számú csapat jelentkezett Erdély-szerte. A dévai Téglás Gábor
Elméleti Líceum két csapattal nevezett be a vetélkedőre: a kilencedik osztályos diákok a marosillyei
református templomot fogadták örökbe, a hatodikos kisdiákok pedig a marosnémeti református
templomot. A versenyben meghirdetett határidőre mindkét csapat elkészítette bemutatkozó kisfilmjét,
melyet a közösségi médiában (facebookon) tett közzé.
A marosnémeti református templom őrei ötletes kisfilmjükben csapatukat is bemutatják.
Megismerhettük Széll Márkot, Oprisa Szilviát, Casian Enricket, Gáspár-Barra Mártont, Rátoni Mátét, Kiss
Norbertet illetve a csapatkapitány osztályfőnököt: Kásler Kinga tanárnőt. És az örökbefogadott
templomról is sok minden kiderül. Bár a diákok hangsúlyozták: az ismerkedés elején tartanak és a
műemlékben tett első látogatásaik során számos kérdést vetődött fel bennük a román kori alapokra
épült, gótikus és reneszánsz jegyeket viselő marosnémeti templomról. – Szeretnénk megtudni, hogy
valóban ide temették-e a Kuun család valamely tagjának a szívét? És hogyan épült ez a templom, mert a
falában többféle építkezőanyag látszik? És miért került a szentélybe a Gyulay-Haller kettős címer? –
vetik fel a kérdéseket a diákok. Elmesélték: a templommmal való ismerkedésük alapjául a Hunyad
megyei magyar értéktár első kötete szolgált. – Itt sok információt találtunk és sok olyan megállapítást,
ami kíváncsivá tett.
A marosnméeti templom őrei számos kérdésükre kaphattak választ vasárnap, november 12-én, amikor
rendkívíül színes rendezvény keretében népszerűsítették az örökbefogadott műemléket. Ay őrök által
szervezett gróf Gyulay Konstance emlékdélutánra ugyanis meghívást kapott Tholdy-Horváth Péter és Éva
a marosnémeti Gyulay-kastély örökösei, akik számos "kulisszatitkot" osztottak meg a templom
történetével kapcsolatban. – Mindezket szeretnénk feldolgozni és a következő hetekben közzétenni,
hogy minél többen megismerjék ennek a templomnak a történetét – mondták ay ifjú őrök.
A gróf Gyuly Konstance-emlékdélutánra a marosnémeti templom őrei meghívták a dévai 55-ös Számú
Kőműves Kelemen Cserkészcsapatot is, így a rendezvény vidám cserkészjátékokkal indult a sok évtizede
elnémult marosnémeti templomkertben. Talán száz esztendeje is van annak, hogy gyermekzsivaly
töltötte be a templom környékét – tették szóvá többen is a jelenlévő felnőttek közül.
Az ifjú templomőrök a műemlékükkel való kapcsolatuk szorosabbra-fűzése végett vasárnap egy
facsemetét ültettek a templomkertbe gróf Gyulay Konstance emlékére. Tholdy-Horváth Éva a
családtörténetben őrzött emlékeket olvasott fel ez alkalommal, jelezve, hogy Gyulay Konstance-nak, gróf
Kuun Géza édesanyjának a közeli kastélykertben mai napig fellelhető két platánfája. "Megy az idő, de itt
vagyunk, néma tanúként Téged hívunk ...." csendült fel az egybegyűltek ajkán a Hunyad megyei
örökségőrzők indulójává előléptetett dal, majd a népes gyülekezet bevonult a kicsiny templomba, ahol
Rátoni Csaba, dévai lelkipásztor hitre, feladatvállalásra és a gyermekek, ifjak iránti bizalomra biztatott. A
templom őrei is bemutatkoztak, Tholdy-Horváth Péter a templom kriptájába temetkezett Gyulay
családtagokról mesélt és Lengyel Izabella dévai zenetanár-kántor vezetésével újra szólt a dal: Ez a hit, ez
a vért, ami tart, ami véd, ami húz, ami von, ami kévébe fon..."
Az emlékdélután résztevői ezt követően a gyermekek és szülők által közösen készített lámpásokkal
átvonultak a közeli Gyulay-kastélyba, ahol az RMDSZ dévai nőszervezetének tagjai már illatos teával és
zsíroskenyérrel várták a mozgalmas délután résztvevőit. Az est cserkész-tábortűzzel zárult a Gyulay-
kastély udvarán. A gyermekek talán észre sem vették hogyan szilárdult meg kapcsolatuk
Marosnémetivel. Aki ott volt a játékos, faültetős, imádságos, tábortüzes délutánon, egész biztosan nem
tud már úgy elmenni Marosnémeti mellett, hogy ne járná át a szívét melegség.
GBR