mért vagy mérhető periódus, térbeli dimenzió nélküli

folytonosság. Kutatásával a filozófia, a matematika és a

természettudomány több ága is foglalkozik.

„Mi tehát az idő? Ha senki nem kérdezi tőlem, akkor tudom. Ha

azonban kérdezőnek kell megmagyaráznom, nem tudom.” Szent
Ágoston e megjegyzése (Kr. u. V. sz.) arra a paradoxonra hívja
föl a figyelmet, hogy az idő, amely gondolkodásunk és
cselekvésünk szervezésének egyik legismertebb és
legközönségesebb fogalma, fogalmilag elég nehezen
megragadható. Nem fogalmazható meg róla semmiféle
egyszerű, lényegre törő definíció. Ezzel a problémával
szembesülve a filozófusok két alapkérdéssel próbáltak közelebb
jutni az idő lényegéhez: Mi a kapcsolat az idő és a fizikai világ
között? Mi a kapcsolat az idő és a tudat között?

Vannak, akik Isaac Newtonhoz hasonlóan az idő abszolutista

elméletét fogadják el; az első kérdésre ők azt a választ adják,
hogy az idő valamiféle tartály, amelyben a világegyetem létezik,
s amelyben a változások lezajlanak. Vagyis létezésében és
tulajdonságaiban az idő független a fizikai univerzumtól. Az idő
akkor is létezne, ha nem volna világegyetem. Az időnek nincsen
sem kezdete, sem vége, lineáris és folyamatos. Az időről
mindezt filozófiailag, a természettudományos kutatásokra való
támaszkodás nélkül állapították meg. A relacionista elmélet
szerint viszont az idő nem független a fizikai univerzumban
végbemenő változásoktól; a rá vonatkozó összes feltevés
lefordítható a világegyetemmel kapcsolatos hipotézisekre. A
„Van-e az időnek kezdete?” kérdés pl. így fogalmazható át:
„Volt-e egy legelső esemény az univerzum történetében?” Az
idő tulajdonságait pedig természettudományos módszerekkel
kell kutatni. A relacionisták azt vizsgálják, hogy a fizika miként
tárhatná fel az idő struktúráját: pl. azt, hogy az idő diszkrét
részecskékből (krononokból) áll-e, vagy pedig ciklikus.

A XX. században derült ki, hogy az idő nem kezelhető a tértől

függetlenül. Következésképpen a filozófusok most az Einstein
nyomán kontinuumnak tekintett téridőre koncentrálnak. Ennek
időbeli aspektusai lényegesen különböznek térbeli aspektusaitól,
mégis fennáll közöttük egy kölcsönös összefüggés, amely mérés
során mutatkozik meg: az órával mért időintervallum nagysága
attól függ, hogy az óra milyen pályán és milyen sebességgel
mozog. Mindeközben megmaradt az abszolutista és a
relacionista felfogás közötti alapvető nézeteltérés: mindkét tábor
azt állítja, hogy Einstein relativitáselmélete az ő elméletét
igazolja.

Az idő és a tudat közötti kapcsolat legelső kérdése az, hogy az

idő vagy annak különböző aspektusai milyen mértékben
függenek a tudatos lények létezésétől. Azt szinte mindenki
elfogadja, hogy az események még bármilyen tudat híján is
olyan sorrendben történnének, amely az „előtte” és az „utána”
viszonyaival írható le, holott ez talán még sincs így. Az időben
zajló eseményeket általában a múlt, jelen és jövő fogalmaiban
gondoljuk el, amelyek viszont némely filozófusok szerint a
tudattól függenek. Szerintük az a kijelentés, hogy valami most
történik (történt, történni fog), tulajdonképpen azonos azzal a
kijelentéssel, hogy a történés egyidejű az ember éppen aktuális
tudatállapotával vagy egyszerűen csak a kijelentés aktusával
(vagy annál korábbi, ill. későbbi). Így tehát, mondják, ha nem
volnának tudatos lények, akkor nem volna múlt, jelen és jövő
sem. Ezt a nézetet a fizikára hivatkozva igyekeztek
alátámasztani, mondván, hogy ezek a fogalmak nem játszottak
szerepet a fizikai elméletekben. (A szubatomi jelenségek
kutatásának újabb eredményei megkérdőjelezik az idő
szimmetrikus jellegét a fizikai folyamatokban.) Más filozófusok
azonban úgy vélik, hogy az idő független az emberi érzékeléstől,
és kitartanak amellett, hogy a múlt, a jelen és a jövő a világ
objektív jellemzői.

Az idő méréséhez nagyon pontos viszonyítási rendszerre van

szükség, hogy megállapítható legyen, mikor történt egy
bizonyos esemény – vagyis meg kell adni az epochát (azt az
időpontot, amelyre bizonyos értékeket vonatkoztatunk), és
rögzíteni kell egy standard időintervallumot. A csillagászat és a
hétköznapi élet az epochákkal és az időintervallumokkal
dolgozik, míg a fizikát szinte kizárólag az időintervallumok
érdeklik. Az időintervallum alapegysége a másodperc
(szekundum, s).

A viszonyítási időskála bármilyen, időbeli változáshoz kötődő

jelenségeken alapulhat, ilyen pl. a Föld forgása vagy egy inga
mozgása. Ahhoz, hogy ez általánosan használható legyen,
képesnek kell lennie, hogy ugyanazt a numerikus időértéket
nagyon szoros értékhatárok között a Föld bármelyik pontján
meghatározhassa. Ezt a feltételt a Föld forgása teljesíti, az inga
azonban már nem.

A legutóbbi időkig a Föld tengely körüli forgása szolgáltatta az

egyetlen, általánosan használt időskálát, a középnapidőt.
Újabban azonban más, független időskálák és -rendszerek is
megjelentek. Ilyen pl. az atomidő, csillagidő, dinamikus
időskála, efemerisz idő , greenwichi középidő , koordinált
*h20538--- * *h28735--- * *h40739---
világidő , nemzetközi világidő , szoláris idő , zónaidő (lásd ott).
* *h51905--- * *h67975--- * *h75379--- *

Az idő jelzésére és az időintervallumok mérésére az emberiség

sokféle eszközt fejlesztett ki. Ilyen pl. az atomóra, a napóra és a
sokféle mechanikus és elektromos óra.

Lásd még:

efemerisz idő , greenwichi középidő , koordinált világidő ,

*h20538--- * *h28735--- * *h40739--- * *h51905---

nemzetközi világidő , szoláris idő , zónaidő * *h67975--- * *h75379--- *