Szabó Vanda Fruzsina

11/a

„A száműzetésbe vonult lovag és a hivatalát vesztett táblabíró”

Arany János: Toldi estéje és Gyulai Pál: Egy régi udvarház utolsó gazdája című
művének összehasonlító elemzése

Mind a kettő mű fontos témákat feszeget, amellyel az ember nap, mint nap találkozik. Ilyen például
az öregedés. Toldi és Radnóthy Elek megöregedett, az udvarház is és Toldi háza is lepusztult
viszonylag szegényes.

Változáshoz való alkalmazkodás vagy hagyomány követés vagy ahhoz való ragaszkodás. Toldi
fiatalon a korának megfelelően élt, haladt a korral és részese volt benne. Más szóval összhangban
volt az akkori jelennel. Idős korában a múltban él, folyamatosan a mostani jelen ellen harcol. Nem
nyitott a modernizáló királyi udvar iránt. Sőt ragaszkodik a konzervatív hagyományaihoz. Itt leginkább
az öregedés miatt történik az elidegenedés. Arany eldöntetlenül hagyja a kérdést: a király vagy Toldi
álláspontja helyes-e? Gyulai mintha válaszként írta meg volna a művét. Ez a korral elleni harc Gyulai
Pál művében is megjelenik. Radnóthy Elek az önkényuralom új rendjét nem tudja elfogadni, sem a
változásokat.

Toldi fiatalon híres volt és mindenki azonnal felismerte, viszont később sokan azt hitték, hogy
meghalt. Alig hittek a szemüknek az emberek, amikor felismerték őt, hogy tényleg ő az. Radnóthy-val
a kor csúnyán bánt, még az „udvarház” is nehezen ismerte meg őt. Mindkét esetben a „szőlő” nem
érlelődött, hanem aszalódott.

Radnóthy és Toldi is elvesztette hivatását „élete értelmét”. Mindkettőt remény veszteség, csalódottság
érte és életképtelenné válik. Fölöslegesnek érzik magukat, mintha a „két oroszlán karanténban lenne”.
Ez a tehetetlenség az, ami nehézzé teszi a sorsuk bekövetkezését. Mind a kettő egy- egy „életalkonyt”
mesél el. Az élet nehéz szakaszát írja le. A két mű konfliktusok sorozata. Radnóthy is és Toldi is
elveszíti fontos értékeit. Ahogyan Gyulai leírta a mű elején az udvarház régi nyüzsgő világát, majd az
elszegényedett jelen korát. Úgy von párhuzamot a főszereplők öregedésével. Lassú halál illúzióját
kelti az olvasóban. Erre példa, ahogyan Toldi ássa a saját sírját az első énekben.

A két főszereplő lelki harmóniájának helyreállása mindkét esetben külső jelekkel jut kifejezésre. .
Bizonyos tartózkodás különben is mindkét íróra jellemképéhez hozzátartozik.

Radnóthy hirtelen haragú, mogorva makacs öregemberré változik. Egész történet alatt az olvasó
közömbösen érzékeli a főszereplőt. A történet végén mégis az olvasó megsajnálja, valamilyen szinten
együtt érez Radnóthy be nem teljesült sorsával, de a magatartásával nem. Toldinál a történet elején
könnyedén lehet azonosulni, majd egyre jobban távolodunk tőle, a végén meg újra közel engedjük
magunkhoz. Toldi is hirtelen haragú, depresszív, reménytelen, legalábbis a történet elején. Még ha
kicsit is feléled benne az aktivitás, a történet végén fokozatosan csökken.

A téma hasonlósága a két esetben szembetűnő. Az elküldéssel méltatlanul megbántott jólelkű,

jószándékú öreg alantasnak urával a halálos ágyon megbékélését adja elő Arany is, Gyulai is. Bence
megbékélését a királyéval holtan is összefogódzó keze, Istvánét az ura kezére adott csók, utoljára
felvillanó boldog mosolya, felcsillogó szeme fejezi ki. Persze ez egyiknél sem színlelés, hanem
szívükből fakad, ami persze a gyöngéd, gondoskodó szolgánál melegebben, alázatosabban nyilvánul
meg. Ennél a halál jelenetnél Arany nagyszerű, történeti színezetű jelenetének alapjait Gyulai polgári
miliőbe ültette át.
A két mű bemutatja, hogy az emberek a múltat visszavárják, vagy csak él bennük mind az, ami jó és
rossz. (múltban élés). A jelent sürgetik, halogatják és nem akarják elengedni. A jövőt pedig kíváncsian
várják tele reménnyel, de ugyanakkor félnek tőle (haláltól, öregedéstől való félelem).

2020.11.04. 0:57

Tisztelt tanárnő!

Remélem terjedelemben és tartalmilag megfelelő. Leírtam kézzel, kettő oldalra sikeredett.

További szép hetet kívánok! Jobbulást!

Üdvözlettel:

Szabó Vanda Fruzsina

11/a