AZ ÉLET NORMATÍV KRÍZISEI.

HALÁL, Hidegh Bernadett

pszichológus

HALDOKLÁS, GYÁSZ DE NK MTI

2014. 10. 07.
AZ ÉLET NORMATÍV KRÍZISEI (ERIK
H.ERIKSON)
KRÍZISLÉLEKTAN
• Történelmi gyökerek : XX. század traumái
• Definicíók:
 Gerald Caplan (1964): első integrált krízisdefiníció:
1. kénytelen a veszélyeztető körülményekkel szembenézni;
2. ezek vagy ezeknek fenyegető közelsége mindennél fontosabb pszichológiai
problémává válik számára;
3. ezeket sem megoldani, sem elkerülni vagy kikerülni nem képes;
4. s főként nem az adott személyt jellemző szokványos problémamegoldó
eszközökkel és a mobilizálható potenciális pszichológiai energiával
KRÍZISLÉLEKTAN
• G. F. JACOBSON (1965)
• a krízis nem betegség, de okozhat betegséget!
• a korábbi egyensúlyi állapot felborul
• a krízis kimenetelei: a rendszer felbomlik, majd alacsonyabb szinten funkcionál, DE
megújulás, magasabb szintű integrációi is lehetséges!
• napjaink társadalma: individualizmus, válságban egyedül marad a személy
KRÍZIS TÍPUSOK
• Akcidentális krízis: külső, provokatív, tényező hatására jön létre. Főként negatív
életesemények (példák), de előfordulhatnak pozitív stressz keltő események is. 
bármely esemény kibillentheti a személyiség relatív egyensúlyát! (T. H. Holmes, 1967, idézi:
Csürke és mtsai, 2009).

• Normatív (fejlődési) krízis: személyiségfejlődési szintek + azokba való átmenet.

Mindez a személyiség integrációs folyamata és ha sikeres kialakulhat az IDENTITÁS
(Erikson, 1968).

•Identitás: „ a szocializáció különböző körülményei között az én és a társas világ

viszonyáról alkotott viszonylag stabil mentális kép.” (Erikson, 1968).
KRÍZISTÍPUSOK
G. F. Jacobson: Krízismátrix

KRÍZIS

AKCIDENTÁLIS FEJLŐDÉSI
ERIK H. ERIKSON: AZ EMBERI ÉLETCIKLUS
• Krízis:
• konfliktusok és válságok
• fordulópont és sorsdöntő esemény
• lehetőség az elakadáshoz és a fejlődési lehetőség is

• Az egyén egy előre meghatározott lépcsőfokokon halad végig  a társas

interakciókban egyre differenciáltabb részvétel képessége nő.
• Ciklus: önmaga fejlesztése mellett a nemzedékek láncolatában is kapcsolóelemet
alkot. Ebből erőt és gyengeséget is kölcsönöz. Ezen ciklusokban játszanak fontos
szerepet a krízisek.
ERIKSON: PSZICHOSZOCIÁLIS ELMÉLET – AZ ÉLET
8 SZAKASZA

FORRÁS:ERIK H. ERIKSON (1968): AZ EMBERI ÉLETCIKLUS. IN: INTERNATIONAL ENCYCLOPEDIA OF SOCIAL SCIENCES
BIZALOM VS. BIZALMATLANSÁG
• Jellemző életkor: 0-2 éves korig (csecsemőkor)
• Nyerhető énerő: Remény (=mások képesek a gondozásában újra és újra segítséget nyújtani)
• Egzisztenciális kérdés: Bízhatok a világban?

 A kimenetel az anyai gondoskodás függvénye

 Az anya feladata: biztosítani, hogy ő eléggé megbízható
 Veszély: létrejöhet tehetetlen harag, kivédhetetlen fájdalom, szükségletek
kielégítésének késleltetése
 ez lehet az emberi elidegenedés első formája (később: súlyos pszichopatológia)
 AUTONÓMIA VS. SZÉGYEN, KÉTSÉG
•Jellemző életkor: 2-4 éves korig (kisgyermekkor)
•Nyerhető énerő: Akarat (= az egyén elkötelezettsége arra, hogy bár mások kontrollálják őt,
ő szabad döntéseket hozzon és képes legyen az önkorlátozásra is.)
•Egzisztenciális kérdés: Rendben van, ha én vagyok?

 Anyai feladat: optimális engedés és visszatartás

 Fontos, hogy a gyermek elérje a jóakarat és az akaratosság közötti megfelelő arányt
 Pozitív kimenetel jóakarat és gondoskodás, szabad akarat, önkontroll érzése, önbecsülésünk
megóvása révén
 Veszély: létrejöhet túlkontrolláltság, szégyen és kételkedés (=bizonytalanság mások jó vagy
rossz akaratát illetően), amennyiben az erős önkontroll elvész.
KEZDEMÉNYEZÉS VS. BŰNTUDAT
• Jellemző életkor: 4-5 éves korig, „a játék kora”
• Nyerhető énerő: Szándék (= bátorság, melynek révén nagyra értékelt és elérhető céljainkkal szembe merünk
nézni, törekszünk az elérésükre és nem bénít meg minket a bűntudat vagy a büntetéstől való félelem.)
• Egzisztenciális kérdés: Az rendben van, ha én cselekszem, mozgok, kezdeményezek?

 A felnőtt világ szerepeinek elsajátítása; a kezdeményezés képessége

 Energikus tanulás, új tények és tevékenységek
 „gyermeki céltudatosság” – túlnő a valóság korlátain
 „gyermeki lelkiismeret” – önmegfigyelés, önbüntetés  bűntudat
 Veszély: A gyermeki bűntudat  kezdeményezés és gátlás konfliktusa
 A család fontos szerepe: példamutatás
 Morális érzék,valódi célok, értékek, példaképek
TELJESÍTMÉNY VS. ALACSONYABBRENDŰSÉG
• Jellemző életkor: 5-12 éves korig (iskoláskor)
• Nyerhető énerő: Kompetencia (= a jártasság és az intelligencia szabad gyakorlása komoly
feladathelyzetekben, melyet nem bénít meg az alacsonyabbrendűség érzése.
• Egzisztenciális kérdés: Értékes tagja vagyok a világnak?

 A gondoskodó, dolgozó szerep kipróbálása

 Produktív társadalmi szereplővé válik
 „elégtelenség érzése”: tágabb társadalom jelentőssé válik, DE! észreveszi, hogy egyéb értékek
(családi, szociökonómiai háttér ) befolyásolhatják szerepeit  alacsonyabbrendűség érzése
(komoly veszély a jellemfejlődésére nézve!)
 Veszély: túlzott teljesítményvágy  gyermeki képzelet és játékosság feláldozása
IDENTITÁS VS. IDENTITÁSKONFÚZIÓ
• Jellemző életkor: 13-19 éves korig (serdülőkor)
• Nyerhető énerő: Hűség (= szabadon vállalt lojalitás fenntartása az értékrendszerek
kétségtelen ellentmondásosságának ellenére. Ez az identitás alappillére.)
• Egzisztenciális kérdés: Ki vagyok én, és mi lehet belőlem?

 Szociális identitás megszerzése és mindennek beillesztése a kulturális életpályák

valamelyikébe
 Impulzivitás: kényszeres önkorlátozás és regresszió; cél: belső koherencia, tartós értékrend
 Mindehhez szükséges a HŰSÉG: személyes képesség révén önmagához és másokhoz
őszintének lenni.
 Veszély: a társas anomáliák miatt: alkalmazkodási nehézségek  szerepkonfúzió
INTIMITÁS VS. IZOLÁCIÓ
• Jellemző életkor: Korai felnőttkor
• Nyerhető énerő: Szeretet (= elkötelezettség kölcsönössége, amelynek ereje felülmúlja a
megosztott funkciókban rejlő ellentmondásokat)
• Egzisztenciális kérdés: Tudok szeretni?

 képes az intimitás és szolidaritás érzésére  képes legyen társas és párkapcsolatra

 Kölcsönös szeretet képessége és együttes identitás
 képes elkötelezett társas kapcsolatokra
 Freud: „Lieben und Arbeiten” (=szeretni és dolgozni)
 nemek közötti polarizáció (hasonulás és ambivalencia)
 Veszély: szociális elszigetelődés, izoláció
GENERATIVITÁS VS. STAGNÁLÁS
•Jellemző életkor: Érett felnőttkor
•Nyerhető énerő: Gondoskodás (=törődés mindazzal, amit a szerelem, a szükség
vagy a sors létrehozott.)
•Egzisztenciális kérdés: Értékessé tudom tenni az életem?

 a felnőttnek szüksége arra, hogy szükség legyen rá

 generativitás: új nemzedék létrehozása és irányítása  gondoskodás
 Veszély: stagnálás: kényszeres álintimitás, improduktivitás
 *életközépi válság
INTEGRITÁS VS. KÉTSÉGBEESÉS
•Jellemző életkor: Időskor
•Nyerhető énerő: Bölcsesség
•Egzisztenciális kérdés: Megfelelően éltem az életem?

 Bölcsesség: tudás, megértés, érett döntés, de! minden tudás viszonylagos. Tárgyilagos, de
aktív törődés az élettel a halál árnyékában. Ez a fiatal nemzedékek életéhez
nélkülözhetetlen perspektíva.
 Integritás: érzelmi integráció azon foka, mely hű a múlt képzeteinek hordozóihoz, de el is
fogadja a vezetést a jelenben.
 Veszély: kétségbeesés: integráció hiánya, vagy elvesztése, halálfélelem; túl kevés az idő az
integritás eléréséhez. Menekülés: emlékek.
A CSALÁDI ÉLETCIKLUSOK, NORMATÍV KRÍZISEK
KRÍZISEK A CSALÁDBAN – CSALÁDI KRÍZISEK
• a család egy cirkuláris rendszer, fejlődik, változik: életciklus változások (Biró, Komlósi, 2001, idézi Harkány és Koltai,
2009).

• Homeosztázis: dinamikus egyensúlyi állapot

• VIRGINA SATIR (1999): „a jól működő család”

• a családnak magas az önértékelése
• a kommunikációjuk világos, konkrét, őszinte
• a családi szabályok rugalmasak, emberség és alkalmazkodás hatja át őket
• a család kötődése a külvilág fel nyitott, reményteli
• képesek és motiváltak a fejlődésre
• képesek spontán, kreatív, felszabadult viselkedésre

•Krízis okok: mind a családi rendszeren belül, mind a családi rendszeren kívüli események 
család egyensúly felborul  változás (Sauter és mtsai, 1985, idézi Harkány és Koltai, 2009).
A KRÍZISEK ÉS A CSALÁD
Caplan (1976): a család szerepe a krízis idején:
• megszűri a külvilágból származó információkat

• útmutatást, gyakorlati, konkrét segítséget nyújt a problémák megoldásához

• az identitás forrása

• színtere a pihenésnek, a regenerálódásnak, az érzelmi teherbírás fokozásának

DE! sok család erre nem képes (= patológiás családok)  nem jön létre a szükséges
változás, alkalmazkodás.

* Plusz nehézség: egyéni intrapszichés problémák

 DUVALL: CSALÁDI ÉLETCIKLUS MODELL
DUVALL-FÉLE SZAKASZOK A LEGFONTOSABB FORDULÓPONTOK

egymás iránt elköteleződés

1. Házaspár

a szülői szerepek kialakítása

2. A gyermeket vállaló család

a gyermek személyiségének elfogadása

3. Óvodáskorú gyermek

a gyermek bevezetése a közösségi életbe

4. Iskoláskorú gyermek

a pubertás elfogadása
5. Tizenévesek

függetlenségi törekvések
6. A fiatalok útra bocsátása

a gyermek független felnőtt szerepének elfogadása

7. Középkorú szülők

elengedés – újra egymásra találás

8. Idősödő családtagok

az időskor elfogadása

FORRÁS: DUVALL, E. M. & MILLER, B. C. (1985): MARRIAGE AND FAMILY DEVELOPMENT. NEW YORK: HARPER AND ROW.
AZ ÁTMENETI RÍTUSOK SZEREPE A NORMATÍV
KRÍZISEKBEN
• Rítusok: egyetemes praktikák a változások megszelídítésére.
• Van Gennep (1960): átmeneti rítusok.
• 3 fázis:
1. szeparáció
2. köztes, elszigetelt lét (unconditional waiting) /*Yamada és Kato (2006) a passzív várokozás ilyenkor
előrevihet/
3. visszatérés, új identitás
Mindez a közösség számára is erőforrás: lehetővé teszi a korábbi fejlődési állomások újraélését, fontos
identitás-komponensek megújítását és a rákövetkezők előrevetítését (Tacey, 2005, idézi: B. Erdős, 2009).

 Mindez napjainkban, az individualzimus társadalmában nagyon ritka, egy-két

tradíció révén maradt csak meg, pl.:konfirmáció/bérmálás, esküvő.
ÖSSZEGZÉS
Krízis típusok:
• akcidentális
• normatív, fejlődési krízis
Erikson pszichodevelopmentális elmélete:
• 8 fejlődési szakasz
• normatív krízisek, melyek segítenek átjutni egy újabb fejlődési szakaszba
• életünk végéig fejlődünk
Családi életciklus:
• a család is egy folyamatosan fejlődő egység, mely párhuzamosan változik az egyéni fejlődések
mentén
Átmeneti rítusok szerepe
HALÁL, HALDOKLÁS, GYÁSZ
A HALÁL PSZICHOLÓGIÁJA
Thanatológia: a haldoklók és gyászolók pszichés gondozásával foglalkozó
interdiszciplináris tudomány.
A halál és a haldoklás megközelítésének kulturális módjai:
 régen: természetes folyamat, az élet szerves része. Összefogást, megkülönböztetett figyelmet váltott ki az
emberekből.

 és ma: az élet és a halál egysége megbomlott, a halál értelmetlen, félelmetes. A hirtelen halál napjainkban
gyakori jelenség, emiatt még riasztóbb. A legyengült haldokló nem illik bele a mai modern társadalom képébe .

 Napjaink uralkodó szemlélete: a halál félelmetes, szorongást keltő, azt elfojtani, tagadni, elkerülni
igyekszünk.

Példa: Polcz Alaine: egy szokatlan temetés, Örkény István: Nem te

HALÁL, HALDOKLÁS
• paradox kapcsolat a halállal: félünk tőle, mégis a média eláraszt bennünket a halál
témájával.
• Elisabeth Kübler-Ross szerint ennek oka a kíváncsiság: megnézni mások hogyan
halnak meg, miközben, mi életben maradhatunk.
• A halálhoz való viszonyunk alapján nem meglepő, hogy a haldoklás jelensége
ugyanilyen reakciókkal jár.
• A haldoklók 70%-a otthon szeretne, szerettei körében meghalni, azonban ez nagyon
ritka napjainkban.
• Elérendő cél: őszinte, emberi kapcsolat a haldoklóval.
HALDOKLÁS
Elisabeth Kübler-Ross (1988) ismertette először a haldoklás szakaszait:
1. Elutasítás és izoláció
2. Düh
3. Alkudozás
4. Depresszió
5. Belenyugvás
ELUTASÍTÁS ÉS IZOLÁCIÓ
• szembesülés a gyógyíthatatlan betegség tényével
 elutasítás
• Ez valójában védekezés: időre van szüksége, hogy erőt gyűjthessen.
„Amiről nem tudunk, az nem is fáj.”
• Gyakori ilyenkor:
• A megnőtt aktivitás
• „Ez nem lehet igaz” gondolatok

• Segítői attitűd: elfogadás, de óvatosan visszavezetni a realitásba!

DÜH
• a betegben elkezdődik a belátás, amely viselkedésváltozást eredményez:
• Düh
• Vádaskodás: orvos, nővér, családtagok és Isten ellen
• „Miért éppen én?”

• Mindez a beteg tehetetlenségéből fakad!

• Segítői attitűd: ne védekezzünk, a beteg csak a figyelmet próbálja felhívni magára.
Javasolt ilyenkor sokat mellette lenni, beszélgetni, engedni felszínre törni a dühöt,
keserűséget és mindezt elfogadni.
ALKUDOZÁS
• a beteg figyelme fokozatosan önmagára irányul.
• keresi az okot arra, hogy neki miért kell meghalnia – mindez mély önismereti munka.
• sokan bűneik következményének tekintik mindezt, amely mély bűntudatot ébreszthet.
Ez szorongáshoz vezethet.
•Ekkor kezdődik az alkudozás: „megváltozok, megjavulok”
•Azonban ebben a fázisban a betegek együttműködővé válnak. Hiszen „aki jó, az
jutalmat kaphat”
•Jellemző ekkor az életút végiggondolása is.
•Segítői attitűd: beszélgessünk a beteggel életükről, múltjukról. Csökkenthetjük
szorongásukat, ha rámutatunk életük pozitív eseményeire!
DEPRESSZIÓ
• életút végigtekintése = élet lezárása
• egyre kisebb remény a gyógyulásban, nincs perspektíva
• depressziójának 2 oka: jelen idő nehézségei + a halállal való szembenézés
lehetősége
• a halál és a túlvilág kérdéseivel egyre többet foglalkozik, ami visszahúzódóbbá
teszi
• Segítői attitűd: ne vigasztaljuk, ismerjük meg depressziója valódi okát, amiben tudunk
segítsünk!
BELENYUGVÁS
• a beteg egyre többet gondol a halálra, elfordul az élettől.
• keveset beszél, saját belső világa, érzései kötik le.
• fáradtnak, gyengének érzi magát
• gyakori, hogy a beteg már felkészült a halálra, a hozzátartozók még nem.
• a betegek nyugalomra vágynak
• legtöbben ekkor már megbékülten, felkészülve várják a halált
• Segítői attitűd: adjuk meg a nyugalmat, de legyünk mellette, adjuk meg a csendes
jelenlétet, melyre vágyik.
„Mit adhatunk egy haldoklónak élete utolsó fél órájában? Hitet, hogy nincs egyedül!”
(Teréz anya)
HALDOKLÁS
• a hozzátartozók ugyanezeken a szakaszokon mennek végig, de nem feltétlenül
egyidejűleg a haldoklóval
• ezen szakaszok nem határolódnak el mereven, egy-egy szakasz jegyei egyszerre is
fennállhatnak.
• nem mindenki éli meg mindegyik szakaszt, van akinél kimarad egy-egy szakasz,
vagy elhúzódik
• a legfontosabb, hogy mindez csupán szakirodalom, a legfontosabb a beteggel való
közvetlen, őszinte emberi kapcsolat!
GYÁSZ
• Gyász: veszteség okozta megrendülés, a test és lélek veszteségre adott reakciója és a gyászban levés,
a veszteség feldolgozásának folyamata.

•Sigmund Freud 1917-ben írja le az elsők között a Gyász és melankólia című művében a gyász
jellemzőit.
A gyász klinikai jellemzői
• mély fájdalmas csüggedés
• új örömforrás elfogadásának képtelensége
• érdeklődés elvesztése a külvilággal szemben
• elfordulás azoktól a tevékenységektől, amelyek nincsenek kapcsolatban az elhunyttal
Különbség depresszió és gyász között: „Gyászban a világ üres, depresszióban az én üres.”
• a gyászban a külvilág szegényedik el
• depresszióban az én szegényedik el
• bűntudat, önvád mindkettőben van: gyászban az elhunyttal kapcsolatosan van. Depresszióban
mindent áthat az önvád, bűntudat.


A GYÁSZ
• Lindemann (1944) a gyászt krízisként értelmezte. Az ő nevéhez fűződik az „akut gyász”
fogalma, melyre az alábbiak jellemzők:
• az akut gyász pszichés és szomatikus tünetekkel leírható tünetegyüttes

• lehet azonnali, de késleltetett is, lehet túlzottan erős, vagy akár rejtett is

• a tünetek igen elérőek vagy akár kórosak is lehetnek

• ezek azonban a megfelelő terápiás eszközökkel „normális” gyásszá is alakíthatók

Verena Kast (2002) négy szakaszra bontja a folyamatot:

1. tudomásul vételtől való elzárkózás
2. intenzív érzelmek felszakadása (harag, levertség, düh, szorongás)
3. keresés-elválás hullámzása
4. majd a gyászoló eljut az önmagával, ill. a világgal kialakított új viszonyig.
A GYÁSZ
Caplan a gyászt „coping-krízisnek” tartja (idézi Bakó, 1996). Szerinte a gyász krízisével
csak kapcsolatokban, azok által lehet megküzdeni(Horti és Ábrahám, 2009).
• a gyászmunkához idő kell, és ez a krízis hosszabb, mint egyéb akcidentális krízisek
lefolyása; lásd: gyászév.
A gyászmunka 3 fő folyamatra osztható:
1. a veszteségre adott első reakció: az érzelmi sokk
2. melyet a veszteség tudatosulása követ
3. Majd eljuthat a felépülésig, újraszerveződésig (Engel, Averill, idézi: Pilling, 2003).
GYÁSZ
A gyászfolyamat során az alábbi érzelmek, mechanizmusok érhetők tetten:
1. traumás bénultság, regresszió, tagadás, idealizálás, meg nem történtté tevés,
projekciók. Ezek tartják egyben a megrendült személyiséget.
2. az elveszett másikkal való újraegyesülés vágya és a nélküle folytatandó önálló
életre ítéltetés-törekvés ellentétes erőinek küzdelme.
3. a véglegességbe, a megmásíthatatlanba való beletörődés, annak elfogadása,
hogy a Másik nélkül folytatható az élet úgy, hogy a szeretett tárgy újraintegrálva
belsővé válik, új formát ölt.
GYÁSZ TÍPUSAI
• Normál gyász

• Szövődményes gyász:
• idői lefolyás

• intenzitás

• megjelenési forma
NORMÁL GYÁSZ
A veszteségre adott reakciót számos tényező határozza meg:

• az elhunyttal való kapcsolat jellege

• a halál módja
• a gyászoló életkora
• alapszemélyisége
• előzetes életeseményei (korábbi veszteségek)
• előzetes betegségei (depresszió)
• aktuális pszichés státusza (esetleges egyidejű krízisek)
• kulturális környezete
• vallásossága
• szociális kapcsolatrendszere (Parkes, 1972, Pilling, 1999).
A NORMÁL GYÁSZ SZAKASZAI
1. Anticipációs gyász: : a halál, a veszteség fenyegető megjelenése, tudatba
törése kapcsán jelenhetnek meg a gyász érzései, még a valódi végleges elválást
megelőzően (Lindemann, 1944.).
2. Sokk: érzelmi bénultság, kiüresedettség, majd érzelmek sokasága tör rájuk.
Néhány perctől, 1-2 napig terjedhet (Pilling, 1999).
3. Kontrollált gyász: temetéssel kapcsolatos ügyintézések miatti aktiv időszak.
Szembesülés az egyedülléttel, „mintha énjének az egyik része veszett volna el”. A
világ ködös, álomszerű. Túlzott passzivitás vagy túlzott aktivitás jellemző lehet.
Düh, vádaskodás, ingerlékenység gyakori lehet (Pilling, 1994).
A NORMÁL GYÁSZ SZAKASZAI
4. Regresszió: a temetés után érzelmi kavalkád jellemző. A gyászoló ilyenkor
annyira vágyhat a halott jelenlétére, hogy illúziók, hallucinációk formájában
előidézheti a jelenlétét. Jellemző a szociális visszahúzódottság és testi tünetek is
megjelenhetnek (Lindemann, 1944, Parkes, 1972; Hézser, 1991; Ribár, 1990; Kast, 1995; Knight, 1993; Zisook, 1995; idézi:
Pilling, 1999).

5. Átdolgozás: jellemző a tudatos emlékezés, egyre több szép emlék. A tünetek

intenzitása csökken, a racionális elfogadás nő.
6. Adaptáció: az elhunyt, mint belső alak. Egyre jobban a környezet felé fordul, a
figyelme a jövőre irányul, új adaptív szerepek (Worthington, 1994; Kast, 1995, idézi: Pilling, 1999).
SZÖVŐDMÉNYES GYÁSZ
• a szövődményes gyászra az alábbiak hajlamosítanak:

• váratlan veszteség
• túlságosan erős kötődés a halotthoz (dependencia)
• ambivalens érzések az elhunyttal kapcsolatban
• gyermek ill. fiatal halála
• halmozott ill. feldolgozatlan korábbi veszteségek
• a gyásszal egyidejűleg fellépő egyéb stresszhelyzetek
• hiányos szociális kapcsolatok
• a halál erőszakos úton következett be (öngyilkosság v gyilkosság)
• a túlélő olyan baleset következtében veszít el valakit, amelynek okozója volt
• rossz testi v lelki egészség
• a gyászoló anamnézisében depresszió (Ninn, 1988; Knight, 1993; Zisook, 1995, idézi: Pilling 1999).
A SZÖVŐDMÉNYES GYÁSZ TÍPUSAI
• Idői lefolyás szerint:
• Krónikus gyász

• Intenzitása szerint:
• Bagatellizáció
• Hipertrófikus gyász

• Megjelenési forma szerint:

• Torzult gyász (Pilling, 1999).
KRÓNIKUS GYÁSZ
• dependens kapcsolatok következménye
• éveken át elhúzódhat
• szorongás
• levert hangulat
• szociális kapcsolatok beszűkülése
• halott idealizálása
• extrém forma: mumifikáció (Hézser, 1991, Ribár, 1990, Devan, 1993; Zisook, 1995, idézi: Pilling, 1999).
BAGATELLIZÁCIÓ
• ambivalens kapcsolatok következménye
• először megkönnyebbülés jellemző
• fokozott aktivitás, „mintha mi sem történt volna”
• tagadás, hátterében a harag és bűntudat elhárítása
• később: pszichoszomatikus tünetek, gyakori az alkoholizmus (Devan, 1993; Kast, 1995; Zisook,
1995, idézi: Pilling, 1999).
HIPERTRÓFIKUS GYÁSZ
• gyermek vagy fiatal halála esetén
• szokatlanul erőteljes gyászreakciók
• erős érzések elnyomására törekszik
• előtérben: nagyfokú szorongás, szociális visszahúzódottság
• ez a típusa a gyásznak elhúzódó (Zisook, 1995, idézi: Pilling, 1999).
TORZULT GYÁSZ
• Több veszélyeztető tényező kölcsönhatásaként jelenik meg:
(1) Szomatikus betegségek reaktiválása vagy kiváltása a gyász hatására
(2) Pszichiátriai kórképek reaktiválása vagy kiváltása a gyász hatására: addiktív
magatartásformák, major depresszió, disszociatív reakciók, hipochondria, fóbia,
pánik vagy kényszerbetegség (Devan, 1993; Zisook, 1995, idézi: Pilling, 1999).
ÖSSZEGZÉS
• A halál pszichológiai, kulturális megközelítése
• Haldoklás fázisai: Elisabeth Kübler-Ross (5 fázis: a haldoklás jellemzői és mi hogyan
segíthetünk)
•Gyász:
• megközelítések: Freud, Lindemann, Kast, Caplan
• gyászmunka és annak fázisai
• a gyász típusai (Pilling János felosztása szerint):
• normál gyász és annak szakaszai
• szövődményes gyász és annak típusai
KÉRDÉSEK, HOZZÁSZÓLÁSOK?
 Reményik Sándor:

Az Ősz, az Ősz a te nagy Mestered

Büszke lehet reád.
Ha kezedből az ecset kiesett,
Te folytatod a szín-szinfóniát.
Aranylevelek kórusa zizeg,
S zörgő, aszott füvek credója zúg;
Hiszek a tavaszban, hiszek!

KÖSZÖNÖM A FIGYELMET!
AJÁNLOTT IRODALOM:
Csürke J., Vörös V., Osváth P., Árkovits A. (2009) Mindennapi kríziseink, Budapest: Lélekben Otthon Könyvek
Elisabeth Kübler-Ross(1988): a halál és a hozzá vezető út. Budapest: gondolat kiadó
Pilling János (1999) A haldoklás és a gyász pszichológiája. Budapest: Semmelweis Orvostudományi Intézet.
Erik H. Erikson (1969): Az emberi életciklus. In: International Encyclopedia of Social Sciences. New York: Crowell-Collier.
http://szakvizsga.jimdo.com/let%C3%B6lt%C3%A9s-ii-f%C3%A9l%C3%A9v/szakirodalom/
Erik H. Erikson (1957): Az emberi fejlődés nyolc szakasza. http://szakvizsga.jimdo.com/let%C3%B6lt%C3%A9s-ii-
f%C3%A9l%C3%A9v/szakirodalom/
Cole, M. and Cole, S. R. (2006): Fejlődéslélektan. Budapest: Osiris Kiadó.
Hajduska M. és mtsai (2009): Krízishelyzetben. A válság, mint esély. Budapest: Mesterkurzus.
Elisabeth Kübler-Ross (2006): A halál, mint ragyogó kezdet. Budapest: Bioenergetic Kiadó.
Polcz Alaine (2003): Kit siratok, mit siratok? Pécs: Jelenkor Kiadó.
Freud, S. (2001): Gyász és melankólia és más elméleti írások. Budapest: Animula.
Pilling J. (2005):Gyász. Budapest: Medicina Kiadó.