Hogyan látjuk a világot - hiedelemablakok és szemüvegek

A hiedelemablak működését könnyebben megérthetjük, ha olyan kifejezésekre gondolunk, mint

például:
"Rózsaszín szemüvegen át nézi a világot."
"Mindent sötéten lát."
"Szelektív a hallása."
"Kitárul előtte a világ."
És valami ilyesmiről is van szó. Ha visszautalunk az egyéni mentális reprezentációk értelmezésére,
akkor láthatjuk, hogy bizony valamifajta saját magunk által létrehozott szemüvegen vagy éppen
ablakon keresztül szemléljük a világot. Mindenkinek van ilyen "ablaka" vagy "szemüvege". Ez nem jó
vagy rossz, hanem inkább az a kérdés, hogy milyen a mi ablakunk és persze milyen a másoké, a
családtagjainké, a barátainké, az ügyfeleinké, a klienseinké.
A hiedelemablakunk módosítja a bejövő információkat és befolyásolja a mi kifelé irányuló
kommunikációnkat és cselekvéseinket is.
Az ablakaink hiedelmeinkből és meggyőződéseinkből épülnek fel.

A hiedelmeink vagy meggyőződéseink valójában a saját vezérelveink, véleményeink és a

gondolkodásunk adott tárgyára vonatkozó hiteink rendszere, amely arról gondoskodik, hogy
értelmet és irányítást adjunk életünknek. A hiedelmeink alapján döntünk arról, hogy mit tehetünk
meg és mit nem, mi a jó, mi a rossz, mi a helyes és mi a helytelen. A meggyőződéseinken alapul,
hogy mit gondolunk a világról, más emberekről és saját magunkról. Hiteink születésünktől kezdve
formálódnak egész életünkön keresztül. Önmagunk hozzuk létre "hiedelemablakunkat", hogy
segítsen minket eligazodni, elkerülni a veszélyeket, kibontakoztatni képességeinket, megvalósítani
önmagunkat.
Hiedelemrendszerünk biztonságot, védelmet nyújt a számunkra, segít értelmezni a dolgokat. A
hiedelmeinket igaznak tartjuk, "biztosak vagyunk bennük". Vannak közöttük tudományosan
bizonyított tények és vannak köztük teljesen szubjektív elemek, amiket egyébként semmiféle
bizonyíték nem támaszt alá.

Hajlamosak vagyunk arra is, hogy hiedelmeinken ne változtassunk, mert ez időnként valamiért
kényelmesebb nekünk. Még akkor sem, ha az szükséges és érdekünkben álló volna. Ilyenkor
hiedelmeink önmagunk korlátaivá válnak és megakadályoznak a változásban, a fejlődésben, a
tanulásban, személyiségünk kiteljesítésében, abban, hogy egy számunkra kellemetlen, esetleg
megalázó helyzetből kikerülhessünk. Nem mindig vesszük észre, hogy az adott meggyőződést,
amelyik korábban valószínűleg segített minket, de mostanra akadállyá vált: megváltoztathatjuk.
Amikor azt hisszük, hogy nincs esélyünk elérni valamit, amit pedig nagyon szeretnénk, akkor akár fel
is tehetünk néhány ehhez hasonló kérdést önmagunknak:

Biztos hogy nem vagyok rá képes, biztos megvizsgáltam minden lehetőséget?

Mi lenne, ha mégis megpróbálnám, mondjuk valahogyan másképp?
Ha mások képesek rá, lehetséges, hogy én is meg tudom ezt tenni?