1.

tétel
Az elektromos áram definíciója az, hogy az elektromos áram a töltések rendezett,
egyirányú mozgása.
Az elektromos áram mennyiségi jellemzésére az áramerősséget használjuk, amit nem
definiálunk, mert SI alapmennyiség, ehelyett a mértékegységét definiáljuk, ami pedig az
Amper (A) ez pedig egy adott keresztmetszeten delta t idő alatt áthaladó töltések
mennyisége, matematikailag A=C/s, ahol a C a töltés nagyságát, az s pedig az eltelt időt
jelenti szekundumban. Ebből viszont lehet definiálni az áramerősséget (I) be kell
helyettesíteni az egyenletbe a mértékegységekhez tartozó mennyiségeket, vagyis I=Q/t,
ahol az I az áram erőssége, a Q töltés, és t pedig az eltelt idő.
Az áramerősség a feszültség függvényében változik (Ohm-törvény), ez biztosítja a
hajtóerőt az áramkörben. Itt jutott eszünkbe a folyó analógiája, ahol a folyó sodrása a
fezsültség a vízhozam pedig az áramerősség, erről eszünkbe jutott, hogy a folyó két pont
között folyik, lehet, hogy a feszültség is? És a válasz igen volt, a feszültség két pont között
van, de mi ez a két pont? A feszültségforrás két kapcsa, de ezek nem érnek össze illesszük
őket össze egy vezeték segítségével, ha egy izzót is rakunk a vezetékre, akkor egy
egyszerű elektromos áramkört kapunk, amiben van egy feszültségforrás, vezetékek, és egy
fogyasztó, az izzó. Tehát az áramkör egy vezetékkel összekapcsolt fogyasztó (legalább
egy) és feszültségforrás (legalább egy).
Az áram csak zárt rendszerben folyik, azaz zárt áramkörben. Ebben az elektronok az
áramforrás negatív pólusa felől folynak a vezetéken és fogyasztón keresztül a pozitív
pólus felé. Ezt az áramlási irányt fizikai áramiránynak nevezzük. Nyílt áramkörről akkor
beszélünk, ha valamilyen ok folytán az áramköri útvonal megszakad, akár egy kapcsoló
megnyitásával, akár egy vezeték eltávolításával. Nem folyik áram, tehát ha bekötünk egy
fogyasztót az nem fog működésbe lépni..
Az áramkörök egyszerű lerajzolása érdekében kitaláltak egy rajzjelrendszert, amiről
beszúrok egy képet.
Forrás: https://tudasbazis.sulinet.hu/hu/termeszettudomanyok/fizika/fizika-10-evfolyam/
az-elektromos-aram/az-elektromos-aramkor-elemei
 2. tétel
Van egy sejtésünk, hogy a fogyasztóra eső feszültség egyenesen arányos a fogyasztón
áthaladó árammal, ennek bizonyítására elvégzünk egy kísérletet. A kísérlethez használt
áramkör rajzát beillesztem.

Áramerősségmérő Feszültségmérő
Forrás: http://vargaeva.com/tag/ampermero/
A kísérlet adatai kimutatták, hogy jó volt a sejtésünk. Ha a feszültség és az áramerősség
egymással egyenesen arányos, akkor a hányadosuk állandó (ez a fémből lévő fogyasztókra
jellemző). Ennek az állandónak Ohm határozta meg a jelentését, és törvényt alkotott rá, Ohm
törvénye így szól: Egy fogyasztó kapcsain levő feszültség és a rajta áthaladó áram, egymással
egyenesen arányos (matematikailag Ohm törvénye úgy néz ki, hogy R=U/I). Az állandót
elektromos ellenállásnak (rezisztenciának) nevezte el. Jele az R. Az Ohm törvény segítségével
nagyon egyszerű feladatokat megoldani. Itt van pár példa.
Ha a feszültség 12 volt az áramerősség pedig 4 amper, akkor Ohm törvényét alkalmazva
(R=U/I), ki tudjuk számolni a rezisztenciát. Elosztjuk a feszültséget az áram erősségével,
vagyis 12/4 az 3, vagyis R=3 Ohm (matematikailag R=U/I=12/4=3 Ω)
Ha a feszültség 20 volt az elektromos ellenállás pedig 4 Ohm, akkor Ohm törvényét
alkalmazva, ki tudjuk számolni az áramerősséget, csak I-re kell rendezni az egyenletet (R=U/I
-> I=U/R). Elosztjuk a feszültséget az elektromos ellenállással, vagyis 20/4 az 5, vagyis I=5
amper (matematikailag R=U/I -> I=U/R=20/4=5 A)
Ha az áramerősség 23 amper az elektromos ellenállás pedig 7 Ohm, akkor Ohm törvényét
alkalmazva, ki tudjuk számolni a feszültséget, csak U-ra kell rendezni az egyenletet (R=U/I -
> U=I*R). Megszorozzuk az áramerősséget az elektromos ellenállásal, vagyis 23*7 az 161,
vagyis U=161 volt (matematikailag R=U/I -> U=I*R=23*7=161 V)
3.tétel
A fémes vezeték ellenállása több dologtól függ, ilyen a vezeték anyagi minősége, a vezeték
hosszúsága, a vezeték átmérője és a hőmérséklet. Ennek bővebb megismerése érdekében
kísérleteket végeztünk.
Az első kísérlet a vezeték hosszúságával volt kapcsolatban, változtatjuk a huzal hosszát, de
minden más tényezőt változatlanul hagyunk. Mindegyik esetben megmérjük a feszültséget és
a huzalon áthaladó áram erősséget. E két mennyiségből kiszámítjuk a huzal ellenállását. Az
egyik ilyen mérés- és számítássorozat eredményét a következő táblázat mutatja.

Vezeték 0,5 1 2 3 4
hossza l (m)
Ellenállás R 30 60 120 180 240
(Ω)
(ezek nem igazi adatok)
Ahogy az az értéktáblázatban is látszik, minél hosszabb a vezeték, annál nagyobb az
ellenállás. Ez azért van, mert minél hosszabb a vezeték, annál több ideig megy benne az
elektron, és annál több mindennel ütközik, és ezért egyre nagyobb az ellenállás.
Megfigyelhető, hogy ha a hosszúság 2x-re, 3x-ra, 4x-re nő akkor az ellenállás is 2x, 3x, 4x
akkora lesz. Vagyis a vezeték hossza és ellenállása egymással egyenesen arányos
A második kísérlet a vezeték átmérőjét és ellenállásának kapcsolatát vizsgálta. Különböző
keresztmetszetű, azonos hosszúságú vezetékeket rakunk egymás után az áramkörbe,
változatlan feltételek mellett. Most is megmérjük a feszültséget és a huzalon áthaladó áram
erősséget, majd e két mennyiségből kiszámítjuk a huzal ellenállását. A következő
eredményeket kapjuk.
Vezeték 0,5 1 2 5 10
hossza A
(mm2)
Ellenállás R 100 50 25 10 5
(Ω)

Ahogy az a táblázatban is látszik minél nagyobb az átmérő, annál kisebb az ellenállás, ez azért
van, mert több helye van az elektronoknak, és nem ütköznek össze annyi mindennel. Ezért
nem lassulnak le. Azt látjuk, hogy ha 2-szer, 5-ször, 10-szer nagyobb a vezeték
keresztmetszete, akkor 2-szer, 3-szor, 4-szer, 5-ször kisebb a vezeték ellenállása; vagyis
ahányszor nagyobb a vezeték keresztmetszete, ugyanannyiszor kisebb a vezeték ellenállása.
Egyenlő hosszúságú és azonos anyagú vezetékek ellenállása a keresztmetszetükkel fordítottan
arányos.
Egyenlő hosszúságú, azonos keresztmetszetű, különböző anyagú vezetékdarabokat helyezünk
egymást követően az áramkörbe. Az előzőekhöz hasonlóan most is elvégezzük a méréseket és
a számításokat. A kapott eredményeket a következő táblázat mutatja.
A vezeték Króm-nikkel vas volfrám alumínium Réz
anyaga
 Ellenállás R 30 25 20 15 12
(Ω)
(az adatok csak kitaláltak, de az anyagok jó sorrendben vannak fajlagos ellenállás alapján)

A képen az látszik, hogy hogy néz ki ez a kísérlet.

A vezeték ellenállása függ a vezeték anyagától. Mérések alapján bizonyítható, hogy az azonos
méretű. de különböző anyagú huzalok ellenállása is különböző. Az anyagokra jellemző adat a
fajlagos ellenállás. Megadja, hogy az illető anyag 1 m hosszú, 1 mm^ keresztmetszetű
darabjának mekkora az ellenállása. A fajlagos ellenállás jele: p.

Forrás: moza8
Az utolsó kísérlet a hőmérséklettel kapcsolatos. Ha meghatározzuk, hogy mekkora az
ellenállása ugyanakkora méretű kantál, volfrám és réz vezetékdarabnak különböző
hőmérsékleten, akkor a következő eredményeket kapjuk. (A táblázat egy tizedesjegy
pontossággal tartalmazza a vezetékdarabok ellenállását.)
 A vezetékek 20 300 600 900 1200
hőmérséklete
T (Celsius-
fok)
A 60 60,4 61,1 63,3 64,6
kantálhuzal
ellenállása R
(Ω)
A 20 45,8 73,4 101,0 128,6
volfrámhuzal
ellenállása R
(Ω)
A rézhuzal 12 25,1 39,1 53,2 67,2
ellenállása R
(Ω)
Mindegyik fémhuzal esetében azt látjuk, hogy minél magasabb a vezeték hőmérséklete, annál
nagyobb az ellenállása. Hasonlót tapasztalunk más fémek ellenállásának vizsgálatakor is. A
hőmérséklet emelkedésével nő a fémek ellenállása. Azt is megfigyelhetjük azonban, hogy
nagy eltérés van az egyes fémek ellenállásának a változásában. A kantálhuzal ellenállása
például alig változik, miközben a hőmérséklete 20 °C-ról 1200 °C-ra emelkedik. A volfrám-
és a rézhuzal ellenállása viszont jelentősen megnő ugyanekkora hőmérséklet-változás közben.
Kivételes módon, a szén (grafit) ellenállása csökken a hőmérséklet emelkedésével.

És a legvégén egy törvény, ami úgy szól, hogy a vezeték ellenállása megállapítható a fajlagos
ellenállás és a hosszúság és keresztmetszet hányadosának szorzatából.

forrás:
http://loma.info.hu/index.php/villamossagtan/egyenaramu-alapismeretek/45-ellenallas-fuggese-
anyagi-jellemzoktol

Ez a törvény alkalmas a fajlagos ellenállás kiszámítására is itt van az is.

forrás: https://sites.google.com/site/tepist/home/fizika-oldalak/fizika-
alap/elektromossagtan/aramkoeroek/ohm-toerveny/mitol-fuegg-a-femek-ellenallasa

Mekkora az ellenállása egy 10 m hosszú és 2 mm keresztmetszetű vashuzalnak?

l=10m A=2mm2 p=0,11 Ω mm2/m R=? R=0,11*10/2=1,1/2=0,55Ω
4.tétel
Az elektromosságtan témakörében adott agy alapfeladat, ami úgy épül fel, hogy megadják R 1-
Rn ellenállások ellenállását a feszültséget, ami a telepben van és egy ábrát. Ezután nekünk kell
kiszámolni I1-In-t, U1-Un-t és It, ami a telepről kifolyó áram erőssége. Ennek a megoldásához
egyszerűsítő kapcsolásokat használunk, amiknek már jól ismerjük a megoldási
mechanizmusát, és az R1-n, azaz az R1-Rn ellenállások eredőjének kiszámolására törekszünk.
Egyszerűsítő kapcsolás lehet a soros és a párhuzamos, amiken már tudjuk, hogy kell
ekvivalensen helyettesíteni. Ezekre a kapcsolásokra már törvényeket is tanultunk, a
párhuzamosnál ilyen a csomóponti törvény, ami kimondja, hogy a csomópontba befolyó
áramok összege megegyezik a csomópontból kifolyó áramok összegével. A soros
kapcsolásnál is van egy törvény, mégpedig a huroktörvény, ez kimondja, hogy bármely zárt
hurokban a feszültségek előjeles összege nulla. Illetve az Ohm-törvény, ami mindkettőn
alkalmazható, ez kimondja, hogy az elektromosan vezető anyagok a bennük áramló töltések
mozgásával szemben a közegellenálláshoz hasonlítható elektromos
ellenállással rendelkeznek. Ohm kísérletileg megállapította, hogy az áramerősség a vezeték
két rögzített pontja között mérhető feszültséggel egyenesen arányos. Ezen három törvény és
sz egyszerűsítő kapcsolások ismeretében bármelyik alapfeladat megoldható.
A párhuzamos és a soros kapcsolásnak is van még pár fontos tulajdonsága, ezeket leírom,
kezdve a soros kapcsolással. Soros kapcsolásnál az ellenállások eredője kiszámítható, ha
összeadjuk az összes ellenállást (matematikailag: Re = R1 + R2 +…+ Rn). Soros kapcsolásra
még igaz, hogy ha összeadjuk az ellenállásokra eső feszültségeket, akkor megkapjuk a telep
feszültségét (matematikailag: Ut=U1+U2+…+Un, ezt mondja ki a huroktörvény is nagyjából),
illetve az utolsó szabályszerűség, hogy az áram erőssége mindenhol egyenlő (matematikailag:
It=I1=I2=…=In). A párhuzamos kapcsolás tudnivalói következnek, az első ilyen, hogy
párhuzamos kapcsolásnál az ellenállások eredőjének reciproka kiszámítható úgy, hogy
összeadjuk az ellenállások reciprokát (matematikailag: 1/Re=1/R1+1/R2+…+1/Rn). Igaz még a
párhuzamos kapcsolásra, hogy az ellenállásokra eső feszültség egyenlő a telep feszültségével
(matematikailag: Ut=U1=U2=…=Un), illetve igaz az is, hogy a mellékágakon folyó áram
összege megegyezik a főág áramának erősségével (matematikailag: It=I1+I2+…+In, ezt mondja
ki a csomóponti törvény is nagyjából).
Van egy harmadik fajta kapcsolás is, a vegyes kapcsolás, amiben vegyesen van soros és
párhuzamos kapcsolás, ezt lehet általában egyszerűsíteni. Most jöjjön egy vegyes kapcsolásos
feladat.

Forrás: http://tankonyv.ham.hu/A_vizsga-DJ4UF/?cid=a09
Ez a kapcsolási rajz. Ennek segítségével megoldjuk lépésről lépésre a feladatot.
Először az eredő ellenállást kell megkeressük, utána pedig rá kell jöjjünk mennyi az
ellenállásokra jutó feszültség és áramerősség, meg kell még a főág árama is.
Először is írjuk föl az adatokat, én el fogom nevezni az ellenállásokat R 1-R4-ig fentről-lefelé
balról-jobbra, hogy egyszerűbb legyen dolgozni.
R1=1 Ω R2=1 Ω R3=2 Ω R4=1 Ω Ut=12 V
Utána kiszámolom az eredő ellenállásokat, először a sorosan kapcsolt ellenállásokét R 1 és R2
eredőjét R12-nek R3 és R4 eredőjét pedig R34-nek fogom hívni. Soros kapcsolásnál csak össze
kell adjam a két ellenállást és meg is kapom az eredőt (bizonyítást ld. 6.tétel). Tehát:
R1+ R2= R12=1+1=2 Ω
R3+ R4= R34=2+1=3 Ω
Utána kiszámolom az eredő ellenállásokat a párhuzamosan kapcsolt ellenállásokét R 12 és R34
eredőjét Re-nek fogom hívni. Párhuzamos kapcsolásnál össze kell adjam a két ellenállás
reciprokát és megkapom az eredő reciprokát (bizonyítást ld. 6.tétel). Tehát:
1/ R12+1/ R34= 1/Re=1/2+1/3=3/6+2/6=5/6
1/Re=5/6 fel kell cserélni, hogy Re/1 legyen, vagyis Re. 5/6 felcserélve pedig 6/5. Vagyis:
Re=6/5=1,2Ω
És ebből ki lehet számolni a főág áramát, Ohm törvénye segítségével (R=U/I -> I=U/R
ezesetben ez If=Ut /Re, ahol If a főág áramát jelöli)
If=Ut/Re =12/1,2=10 A
És ez a 10 A 3:2 arányban oszlik el az ellenállások között. Vagyis R 34-re 4 A R12-re pedig 6 A
jut és ebből már Ohm törvénye segítségével kiszámolhatjuk az egyes ellenállásokra eső
feszültségeket.
Mivel soros kapcsolásnál az áramerősség nem változik, ezért R 3-ra és R4-re 4 A, míg R1-re és
R2-re 6 A jut. Számoljuk ki feszültségeket, Ohm törvényének segítségével (R=U/I ->
U=I*R)
U1=I1*R1=6*1=6 V
U2=I2*R2=6*1=6 V
U3=I3*R3=4*2=8 V
U4=I4*R4=4*1=4 V
5. tétel

1044. I = 10 A t=5h Q=?C

Behelyettesítek az áramerősség törvényébe I=Q/t és rendezem Q-ra Q=I*t, tehát
Q=10*18000=1,8*105 C
1045. It=50 Ah I=12 A t=? h
It=I*t t=It/I=50/12=4,166 h
1046. It=0,1 Ah I=5 mA=0,005 A t=? h
It=I*t -> t=It/I=0,1/0,005= 20 h
1047. U = 30 V I = 0,2 A R=?Ω
Ohm törvény R=U/I R=30/0,2=150Ω
b) U = 50 V I=?A R = 150 Ω
Ohm törvény. R = U/I -> I=U/R=50/150=0,333 A
1048. R = 0,15 kΩ = 150 Ω I = 50 mA = 0,05 A U=?V
Ohm törvény. R=U/I -> U=I*R=0,05*150=7,5 V
6. tétel
Úgy fogok bizonyítani, hogy építek egy 3 ellenállásból álló soros kapcsolást és ezen végzett
megfigyelések alapján eljutok a végső helyes egyenlethez.
 név R (Ω) U (V) I (A)
telep 0 120 4
R1 10 40 4
R2 10 40 4
R3 10 40 4
Összes R 30 120 4
(Re)

A soros kapcsolás eredőjét úgy számolhatjuk ki, hogy összeadjuk az összes ellenállást és
akkor megkapjuk az eredőt, matematikailag Re = R1 + R2 + Rn. Ezt lehet bizonyítani is úgy,
hogy tudjuk, hogy az ellenállásokra eső feszültség összege egyenlő a telep feszültségével
(Ut=U1+U2+U3), ez a képeken és a táblázatban jól megfigyelhető. Ezután Ohm törvénye
alapján felbontjuk a feszültséget, ellenállás szorozva áramerősségre (Ohm törvény R=U/I ->
U=R*I azaz az egyenletbe helyettesítve Re*I=R1*I+R2*I+R3*I), ezután az egész egyenletet
elosztjuk az áramerősséggel és így megkapjuk az eredő kiszámításának egyenletét (R e = R1 +
R2 + R3).
Ezt ki is próbáltam.

Működött. Az ekvivalens helyettesítés sikerült.

Úgy fogok bizonyítani, hogy építek egy 3 ellenállásból álló párhuzamos kapcsolást és ezen
végzett megfigyelések alapján eljutok a végső helyes egyenlethez.

De itt egy kép arról is, hogy tényleg csak úgy jó a helyettesítés.
 név R (Ω) U (V) I (A)
telep 0 40 12
R1 10 40 4
R2 10 40 4
R3 10 40 4
Összes R 30 40 12

A párhuzamos kapcsolás eredőjét úgy számolhatjuk ki, hogy 1/R e=1/R1+1/R2+1/Rn. Ezt lehet
bizonyítani is úgy, hogy ahogy az a képeken és a táblázatban is látszik, és a csomóponti
törvény is kimondja, a párhuzamos kapcsolásnál az ellenállásokon átfolyó áram együtt adja ki
a főág áramát, mert az áramelágazási pontokon az áram szétválik, viszont a mellékágakon
lévő ellenállásokra ugyanakkora feszültség jut, mint a telepre, a csomópontok miatt.
Matematikailag (I=I1+I2+I3). Szóval miután felírtuk az I-s egyenletet, az Ohm törvény
segítségével bontsuk tovább, az áramerősséget bontsuk fel feszültség osztva ellenállásra (Ohm
törvény R=U/I -> I=U/R U/R e=U/R1+U/R2+U/R3), ezután szorozzunk a feszültséggel, és
így csak az ellenállások maradnak (1/Re=1/R1+1/R2+1/Rn), meg a fent megadott egyenlet, amit
bizonyítottunk.