A szüret megkezdésének napja október 28, Simon Juda napja volt.

Ekkor tehát már hangosak voltak a

szőlőföldek. A víg nótaszó mellett fel-felhangzott a "Puttonyos!"  felkiáltás is. A gazda nótára szólított
fel mindenkit, mondván "amíg énekelnek, nem esznek"  Ha az időjárás kedvező volt, az asszonyok
az aszúszemeket is kiválogatták. Ahhoz, hogy több szőlő férjen a gyűjtőbe, taposni kellett - csakúgy,
mint ma.

Préselés után a gazda "cserpákkal" merte ki a mustot a  "tőtikébe" (ezzel szűrte le a mustot), majd

a mustot a hordóba töltötte.
Egyszerre folyt tehát a munka - már akkor is - a házban és a hegyen egyaránt. A gazda borral
kínálgatta a szedőket, gulyás, néha csusza csillapította a dolgozók éhségét. A szüret végeztével
koszorú került a hordóra (félhordó alakú koszorú, szőlőlevéllel, virágokkal, szőlőfürttel gazdagon
befonva, nemzeti szalaggal díszítve) és a szedők víg nótaszóval kísérték haza a gazdát.