Bronsted-féle elmélet szerint a savak olyan vegyületek (molekulák vagy ionok)
amelyek vizes oldatban protont H+ adnak le. Példák: sósav kénsav hangyasav szénsav salétromsav foszforsav citromsav ecetsav A savak savanyú ízűek, a savas jellegüket indikátorral (jelzőanyaggal) mutathatjuk ki. Indikátor: olyan anyag, amely színváltozással jelzi egy oldat kémhatásának megváltozását, például lakmusz, univerzális indikátor vagy a fenolftalein, de van digitális is. A hidrogén-klorid gáz vizes oldatát sósavnak nevezzük, mindkettőt HCl képlettel jelöljük. A hidrogén-klorid vízben oldódásakor a savmolekula ionokra szakad szét, disszociál hidrogénionok és kloridionok keletkeznek.
A hidrogén-klorid-molekulák hidrogéniont (H+) adnak át a vízmolekuláknak,
amelyek ezt a nemkötő elektronpárjukkal kötik meg. A hidrogén-klorid- molekulákból így kloridionok (Cl–) savmaradék, a vízmolekulákból pedig oxóniumionok (H3O+) keletkeznek.
Azokat az anyagokat, amelyek részecskéi hidrogénionokat adnak át más anyagok
részecskéinek, savaknak nevezzük. A savak vizes oldatában a sav-bázis reakció révén megnő az oxóniumionok mennyisége.
Savak elállítása: a nemfémes elemek oxidjai, vízzel savakat alkotnak.
Általában: nemfém+ oxigén —> nemfém-oxid nemfém-oxid + víz—> sav Példa: C + O2 —> CO2 CO2 +H2O —> H2CO3 Egy sav értékűsége azt jelenti, hogy molekulája hány hidrogénion leadására képes. A sósav, a salétromsav és az ecetsav egyértékű, a kénsav és a szénsav kétértékű savak.
A savak lehetnek: erős, vizes oldatban minden molekulája elbomlik
hidrogénionra és savmaradék-anionra, vagy gyenge sav amikor a bomlás csak kismértékben történik.