I

Magyar
Pszichológiai
Szemle

AKADÉMIAI KIADÓ. BUDAPEST

MAGYAR P S ZI CHOLÓGI AI SZEMLE
ВЕНГЕРСКИЙ ПСИХОЛОГИЧЕСКИЙ ЖУРНАЛ
HUNGARIAN JOURNAL OF PSYCHOLOGY
A M AGYAR T U D O M Á N Y O S A K A D É M IA P S Z IC H O L Ó G IA I B IZ O T T S Á G A
É S A M A G Y A R P S Z IC H O L Ó G IA I T Á R S A S Á G F O L Y Ó IR A T A

X X X II. kötet Űj sorozat 16. 1975. 1. szám

A sz e rk e s z tő b iz o tts á g e ln ö k e: Á dá m G y ö r g y

F ő sz e rk e sz tő : P o p p e r P é t e r

A sz e rk e sz tő b iz o ttsá g ta g ja i:
B a r t h a L a jo s , H ó d o s T ib o r , H u n y a d y G y ö r g y , J u h á sz P á l , K ar d o s L a j o s ,
K e l e m e n L ászló , L á n y i n é E n g e l m a y e r Á g n e s , L é n á r d F e r e n c , M á tra i Lá s z l ó ,
M o u s s o n g -K ovács E r z s é b e t , P a l o tá s G á b o r , P ata k F e r e n c , R a n sc h b u r g J e n ő ,
S a l a m o n J e n ő , T o m k a I m r e , V it á n y i I ván

A sz e rk e sz tő sé g ta g ja i:
R o v a tv e z e tő k : H ódos t ib o r , H u n y a d y Gy ö r g y , M o u sso n g -K ovács E r z s é b e t ,
R an sch bu rg J enő

M u n k a tá rs a k : V a r g a Z o l t á n (olvasó sz e rk esz tő ), H e g e d ű s T . A n d r á s , B e n e d e k
L á s z l ó , V árad y A n d r á s n é (szerk esztő ség i titk á r )

T e ch n ik ai sz e rk e sz tő : G l a u b e r A n n a

S zerkesztőség: 1083 B u d a p e s t, B ó k a y J á n o s u . 54. T elefo n : 3 4 0 — 790, 343 — 743

S z e rk e s z tő sé g i fo g a d ó ó rá k : k ed d 10— 12
c s ü tö rtö k 16— 18

A k a d é m ia i K iad ó
1363 B udapest, A lk o tm á n y u. 21. T ele fo n : 111 — 010

T e rje sz ti a M a g y a r P o s ta . E lő fiz e th e tő b á rm e ly p o s ta h iv a ta ln á l, a k é z b e sítő k n é l, a

P o s t a h írla p ü z le te ib e n é s a P o s ta K ö z p o n ti H írla p Ir o d á n á l (K H I 1900 B u d a p e st V ., J ó -
z s e f n á d o r té r 1. p o s ta c ím : 1900 B u d a p e st) k ö z v e tle n ü l v a g y p o s ta u ta lv á n y o n , v a la m in t
á tu ta lá s s a l a K H I 2 1 5 — 96162 p é n z fo rg a lm i je lző szám ára.
E g y e s p éld á n y o k b e s z e re z h e tő k a 1055 B u d a p e s t V ., B ajcsy -Z silin szk y ú t 76. sz. a l a t t
h írla p b o ltb a n .
E lő fizeth ető és p é ld á n y o n k é n t m e g v á s á ro lh a tó : az A K A D É M IA I K IA D Ó -n á l
1363 B u d ap est V ., A lk o tm á n y u . 21. T elefo n : 111—010. P é n z fo rg a lm i je lz ő sz á m u n k :
2 1 5 — 11488., az A K A D É M IA I K Ö N Y V E S B O L T -b a n : 1368 B u d a p e s t V ., V áci u . 22.,
te le fo n : 185—612

E lőfizetési díj e g y é v re : 8 0 ,— F t.
A ta n u lm á n y o k k ö z lé s i fe lté te le it lá sd a b o rító h a rm a d ik o ld a lá n .
 TARTALOMJEGYZÉK

T o m k a Im re : A z a lv á s m e c h a n iz m u s a ....................................................................................... 3
K u lcsá r Z suzsanna : Á lo m fu n k c ió -h ip o té z ise k a m o d e rn a l v á s k u t a t á s b a n ................... 22
M észáros I s tv á n — B ányai É v a — Osmanné Sági J u d it : A hip n ó zis h a tá s a a z e m lék ezet
eg y es té n y e z ő ire . I I I . F ig y e le m ................................................................................................ 36
Vargha M ik ló s —Somogyi Istvá n : E E G v iz s g á la to k a u to g é n tré n in g a l a t t ................... 47
Geréb György: M u n k a lé le k ta n i k ísé rle te k fő isk o la i h a llg a tó k é b e rsé g i sz in tjé n e k
v iz s g á la tá ra .......................................................................................................................................... 56
D rietom szky Jen ő : A d a to k a m e c h a n ik u s és lo g ik u s em lék ezés k o rra l já r ó v á lto z á sá h o z 67
B ellá k E rv in : A tú llá tá s m in t fé n y tö ré si h ib a je le n tő sé g e a P ie r o n -te s z t é rté k e lé ­
sé b e n ........................................................................................................... 75

SZEM LE
F ejes A n d rá s: P szich o ló g iai m ó d szerek a g e rin c sé rü lte k r e h a b i li tá c i ó já b a n .............. 82

FÓ RU M
B e sz é lg e té s K a rd o s L a jo ssa l ......................... 93
M oussong-Kovács Erzsébet: B eszám o ló a N e m z e tk ö z i A lk a lm a z o tt P sz ic h o ló g ia i
T á rs a s á g 1974-es M o n tre a li K o n g re ssz u sá ró l ...................................................................... 98
H u n y a d y György : Szociálp szich o ló g iai té m á k a V I I I . Szociológiai V ilág k o n g resszu so n
(T o ro n to , 1 9 7 4 ) .................................................................................................................................. 101
Hódos T ibor: B eszám oló a sz o c ia lista ország o k p szich o ló g iai tu d o m á n y o s e g y ü tt­
m űködése fo k o zásán a k k é rd é se iv e l fo glalkozó I I . p rá g a i ta n á c s k o z á s ró l
(1974 jú n . 24— 26.) .............................. 105
N a g y G yörgy : C se lek v é sta n u lá s és m o z g á stra n sz fe r. (B a llisz tik u s m o zg ásk észség
e ls a já títá s á n a k k ísé rle ti v iz s g á la ta ) K a n d id á tu s i é rte k e z é s tézisei ............................ 109
A n e m z e tk ö z i p szichológ iai é le t h í r e i ............................................................................................. 113
A M a g y a r P szich o ló g ia i T á rsa s á g IV . Ju b ile u m i N a g y g y ű lé sé n e k e lő k é s z íté s e ......... 116

KÖNYV
G. M o n tm o llin , R . Lambert, R . Pages, C. Fiament, J . M aisonneuve : S z o c iá lp sz ic h o ­
ló g ia. A k a d é m ia i K ia d ó , 1973. (N em ényi M á r i a ) ............................................................... 117
R ichard L . Gregory : Az é rte lm e s szem . G o n d o la t K ia d ó , 1973. (Czigler Is tv á n ) . . . . 118
S u sa n n a M illa r: Já té k p sz ic h o ló g ia . K özg. és J o g i K ö n y v k ia d ó , 1973. (N em én yi
M á ria ) ................................................................................................................................................... 121
K u r t H eller: In te llig e n z m e ssu n g . N eck ar-V erlag G m b H V iliingen, 1973. ( F . Csányi
Y vo n n e) ................................................................................................................................................. 123
M ű v é s z etp szich o ló g ia. G o n d o la t K ia d ó , 1973. (N e m é n y i M á ria ) .................................... 125

F O L Y Ó IR A T
A ta n u ló k szem ély iség én ek fejlesz tése a k o rszerű is k o lá b a n (K ozéki B éla ) .............. 127
V a p ro sz i P sz ic h o lo g ii 1972. 1— 6. szám . (Kóbor E n i k ő ) ........................................................ 132

1 Magyar Pszichológiai Szemle 1

 —

___ _________
 AZ ALVÁS MECHANIZMUSA*

TOMKA IM RE
MTA Pszichológiai Intézete

A m u n k a rö v id á tt e k in t é s t a d az a lv á s fizio ló g iai és b io k é m ia i k u ta tá s o k e re d m é n y e i­
rő l. I s m e r te ti az e x p e rim e n tá lis stim u la tio s és laesio s k ís é rle te k e re d m é n y e it. H á ro m
re n d s z e r v a n , a m ely elég n a g y b iz o n y o sság g al felelős v a g y m in d e n k é p p e n sz e re p e t
já ts z ik az a lv á s k ia la k u lá s á b a n . 1. b a sa lis e lő a g y ; 2. az a g y tö rz s alsó része és 3. a k ö z é p ­
v o n a li th a la m ik u s m a g v a k . U g y a n a k k o r a felszálló re tic u lá ris re n d s z e r és a h y p o th a la m u s
p o s te rio rb a n elhelyezked ő n e u ro n c so p o rt tó n u s o s a k tiv á ló h a tá s s a l re n d e lk e z ik . E z e k n e k
n a g y v alószínűséggel je le n tő s sz e re p ü k v a n az é b re n lé ti á lla p o t f e n n ta r tá s á b a n . Szerző
s a j á t k ís é rle ti a n y a g a a la p já n is m e rte ti a la s sú a lv á s k ü lö n b ö ző s t á d iu m a it és a p a ra d o x
fázis elek tro fizio ló g iai je lle m z ő it az E E G -g ö rb e , a k o rre la tio s a n alisis, v a la m in t u tó b b i­
n a k F o u rie r-fé le te lje s ítm é n y sű rű sé g e a la p já n . I s m e r te ti a m o d e rn n e u ro k é m ia i v izsg á la ­
to k e re d m é n y e it. A z a lv á s m e c h a n iz m u s á b a n fo n to s sz e re p e t já ts z a n a k az 5 -H y d ro x y -
tr ip ta m in e , a C atech o la m in e szá rm a z é k o k , a m e ly e k k ö zü l a le g fo n to sa b b a k a D o p a m in
és N o ra d re n a lin , v a la m in t a ch o lin erg iás a n y a g o k . T á rg y a lja az a lv á s fu n k c io n á lis je le n ­
tő s é g é t, a m e ly az ag y i s t r u k tú r á k lo k ális h o m e o z tá z is á t le h e tő v é te sz i, v é g ü l is m e rte ti
a „b io ló g ia i ó rá k ” je le n tő s é g é t am e ly e k v e z e tő sz e re p e t já ts z a n a k a sz e rv e z e t c ik lik u s
b io ló g iai v á lto z á sa ib a n .

Az alváskutatásban új lehetőségeket nyitott meg Bergernek-nek (1929) az

emberi EEG-ről tett felfedezése, amelyben többek között demonstrálta az
alvás alatti szembetűnő elektrográfiás változásokat. Már a 30-as években
Adriannek a kortikális neuronok szinkronizációjáról és deszinkronizációjá-
ról szóló hipotézise általánosan elfogadott volt. Klaue (1937) megállapí­
totta, hogy a lassú szinkronizált alvást epizodikusán alacsony amplitúdójú
gyors EEG tevékenység szakítja meg, miközben az izomtónus jelentősen
csökken és időnként rövid izomkontrakciók jelentkeznek. Az alvás e gyors,
deszinkronizált szakaszát később paradox fázisnak (Jouvet, 1965, 1967) ne­
vezték el. Fenti észlelésben alapvetően fontos az a felismerés, hogy az alvás—
ébrenlét jól ismert ciklicitásán kívül létezik az alváson belüli szabályszerű
változás, az lín. alvásciklusok, amelyek a lassú és gyors alvásból állnak.
Tehát normális feltételek között az alvás nem homogén állapot, hanem cik­
likus változások sorozata, amelyben szinkronizált és deszinkronizált állapo­
tok váltják egymást. Már Kohlschutter (1863) megfigyelte, hogy az éjsza­
kai alvás folyamán 5—6 ciklust lehet észlelni, amelyek kapcsán a kísérleti
személy felébresztéséhez szükséges szenzoros (akusztikus vagy fájdalmi) in­

* A M a g y a r E E G T á rs a s á g X V I I I . év i T u d o m á n y o s Ü lésén (S zeged, 1974. jú n iu s

24—25.) e lh a n g z o tt re f e rá tu m a la p já n .

1* 3
ger erőssége jelentősen változik és a küszöbérték kifejezett fokozódása egybe­
esik a gyors szemmozgások megjelenésével.
Hess (1927) demonstrálta, hogy a massa intermediától kissé laterálisán el­
helyezkedő területek lassú frekvenciájú elektromos ingerlése a szabadon
mozgó állat aktivitásának fokozatos csökkenésével jár, majd fiziológiás alvás
alakul ki, azaz a középvonali thalamikus magvak elektromos ingerlése valódi
alvást váltott ki. Tekintettel arra, hogy a spontán alvás thalamektómia után
is kialakul (Naquet és mtsai, 1965), Hess eredményeit helyesebb úgy inter­
pretálni, hogy a középvonali thalamikus magvak triggerelik azokat a struktú­
rákat, amelyek az alvás kialakulásáért felelősek.
Ha a mesencephalont a colliculus superiorok magasságában átvágjuk, úgy
a cerebrum a n. olfactorius és n. opticuson keresztül érkező ingerek kivételé­
vel meg van fosztva szenzoros afferentációjától. Ezt a klasszikus akut cerveau
isolé (izolált hemisphaerium) preparátumot először Bremer (1935) írta le.
Az átvágás után az állat magatartása és agyi elektromos tevékenysége a lassú
alvás állapotának felel meg és eltűnik az alvás—ébrenlét ciklicitása. Az állat
ingerekkel nem ébreszthető. Ez az állapot merőben különbözik attól, amikor
az átvágást а Сх szegmentum magasságában végezzük. Ezt Bremer (1937)
encephale isolé (izolált agvvelő) preparátumnak nevezte el. Ez utóbbi eset­
ben az alvás—ébrenléti ciklicitás megmarad. Bremer feltételezte, hogy az
alvás—ébrenléti funkció fenntartásáért vagy a szenzoros ingerek megfelelő
beáramlása, vagy a középagy és a nyúltvelő épsége szükséges. A cerveau
isolé kísérlet bebizonyította, hogy az alvás folyamán az agyban aktív gátló
folyamatok játszanak szerepet feltehetően a deaktiváció következtében.
Moruzzi és Magoun (1949) írták le az agytörzsi formatio reticularis szere­
pét az ébrenléti állapot fenntartásában. A formatio reticularis ascendens
elektromos ingerlésével az alvást vagy nyugalmi elektromos tevékenységet
ébrenléti aktivitás váltja fel és az állat magatartása ennek megfelelően vál­
tozik meg. Az ébrenléti állapot fenntartásához feltétlenül szükséges az agy­
törzs medialis területén levő reticularis rendszer épsége. Az ébrenlét és alvás
tónusos reticularis ellenőrzésének a koncepciója jelenleg is fontos láncszeme
az alvás—ébrenléti folyamatok interpretációjának. A cerebrális aktivitás va­
lamennyi szintje valószínűleg összefügg vagy fenntartódik a reticularis akti-
váció megfelelő állapota segítségével.
Sterman és Clemente (1961, 1962) az előagy bazális részeinek egyik vagy
kétoldali elektromos stimulációjával szabadon mozgó éber macskán EEG
szinkronizációt és magatartásilag alvást hoztak létre.
Az előagy szerepe az alvással kapcsolatban négy szempontból fontos:
1. lokalizált laesioja insomniát okoz, amely elsősorban a gyors alvást redu­
kálja (McGinty és Sterman, 1968); 2. stimulációs kísérletekben az alvást
kondicionálási módszerrel is ki lehet váltani (Clemente és mtsai,1963);
3. meleg hatása — praeopticus area és a hypothalamus anterior thermikus

4
ingerlése — ugyancsak alvást produkál (Roberts és Robinson, 1969) és vé­
gül 4. a bazális előagyi területek stimulációja gátolja az aktiváló reticularis
rendszert (Bremer, 1970).
Természetesen a hvpnogen neuronok elhelyezkedhetnek máshol, esetleg
messze a stimulált területtől. Ezért egyedül a stimulációs kísérletekből nem
lehet az alvás centrumait meghatározni. A stimulációs kísérleteket az experi­
mentális laesio adataival kell összevetni.
A laesios kísérletek eredményeit a következőképpen lehet összegezni. Há­
rom rendszer van, amely elég nagy bizonyossággal felelős, vagy mindenkép­
pen szerepet játszik az alvás kialakulásában. 1. a bazális előagy; 2. az agy­
törzs alsó része és 3. a középvonali thalamikus magvak.
Ugyanakkor a felszálló reticularis rendszer és a hypothalamus posterior-
ban elhelyezkedő neuroncsoport tónusos aktiváló hatással rendelkezik.
Ezeknek nagy valószínűséggel jelentős szerepük van az ébrenléti állapot fenn­
tartásában.
Az alvás osztályozásával már Tournay (1908—1909) és Piéron (1912) is
foglalkozott. Az alvásmélység epizodikus fluktuációját Blake és Gérard
(1937), Loomis és mtsai (1937), valamint Davis és mtsai (1938) részletesen
jellemezték a progresszív szinkronizáció foka szerint. A modern alváskuta­
tásban mérföldkövet jelentett Aserinsky és Kleitman (1953), valamint
Dement és Kleitman (1957) munkája, amelyben az alvás alatti ciklusos je­
lenségeket jellemezték. Leírták, hogy a gyors szemmozgások eléggé szabá­
lyos időközönként jelentkeznek alvás alatt, amelyet olyan elektromos görbe
kísér, mint amit a lassú alvás legfelületesebb stádiumában látunk. E periódus

I-- 1---1---!---1---1---1—
—
FOG

F MG

W T3
Ъ-°,
fP2- t*
Тц-02
F3-0i
K-0i Wllfl-tffV*-*
Fz~Cz
K.E.18-Y. \lD 0 jiV
--ГЩ
1 .»■

1. ábra. A g ö rb e b al o ld a li sz a k a sz a e la lv á s e lő t ti szendergéses á lla p o to t m u t a t. A jo b b

o ld ali rész az é b re n lé t—a lv á s á tm e n e te t á b r á z o lja , am ely e le k tro m o sa n m egfelel a lassú-
a lv á s leg felü leteseb b s tá d iu m á n a k . A z E O G = e le k tro o c u lo g ra m ; E M G = e le k tro -
m y o g ra m . A z E E G e lv e z e té se k e t a „10— 2 0 ” n e m z e tk ö z i s t a n d a r d sz e rin t k é s z íte ttü k
és je lö ltü k . V a lam e n n y i á b r a К . E . 18 é v e s egészséges ksz. te lje s é jsz a k a i p o ly g rá fiá s
felv ételéb ő l k é szü lt
alatt gyakran figyelhetők meg fázisos jelenségek (pl. mozgások) és a szenzo­
ros ingerek küszöbértéke többszöröse az elalvás utáni felületes alvásban ta ­
pasztalt küszöbértéknek. E vizsgálatok a RÉM ciklusok jelenlétét bizonyí­
tották, amit gyors alvásnak vagy paradox fázisnak (Jouvet, 1965) nevezünk.
A modern alváskutatás két alvásformát különböztet meg: az ún. lassú al­
vást (SWS) és a gyors alvást (PS). A kettő szerves egységet alkot és ezek
ciklikus váltakozásai alkotják a normális alvást.
A lassú alvásban négy fokozatot különböztetünk meg, amelyek annak
mélységét fejezik ki. Az elalvás előtti szendergés (1. ábra) egy relaxált nyu­
galmi állapot, amelyben az alfa tevékenység általában kifejezettebb, frek­
venciájában valamivel lassúbb, mint a napközben regisztrált felvételen. A
9-—10 c/s aktivitás a hátsó területeken kb. 50% körüli relatív teljesítménnyel
jelentkezik, magas, 1 Hz alatti koherenciával (2. ábra). Ugyanez figyelhető
meg a Fourier-analízis segítségével készített teljesítménysűrűség spektru­
mon (Tsp) is, ahol monoritmusos aktivitást látunk. Ilyenkor a cerebrális
elektromos aktivitás nagy területeinek együttmozgása feltételezhető.

И.Е. 18-Y 197Í-.3-8 Drowsiness Ac- T- 820msec T-'SOsec-

2. ábra. Szendergéses g ö rb e sz a k a sz b ó l k é sz ü lt a u to k o rre lo g ra m (r: 820 m sec, T : 50 sec,
Ат 6,4 m sec) és a n n a k F o u rie r-féle te lje sítm é n y sű rű sé g s p e k tru m a . A T s p -n é l f e ltü n te ttü k
a fre k v e n c ia é rté k e k e t

G
 Az elalvás momentumát mind elektrofiziológiai, mind magatartási szem­
pontból nehéz pontosan megjelölni (1. ábra). A drowsinessre jellemző rit-
musos alfa tevékenység fokozatosan vagy hirtelen megszűnik és helyét ala­
csony amplitúdójú összetett frekvencia spektrumú tevékenység foglalja el,
amelyben a Tsp-ben 2,4—12 c/s-ig találhatók lokális szélső értékek, míg a
korrelogramokban helyenként még felismerhető 9 c/s körüli aktivitás, de
kisebb relatív teljesítményértékkel, amelyet a lassú-hullámok sokszor el­
fednek.
SWS-l-ben sem a korrelogramokon, sem a teljesítménysűrűség spek­
trumban periodikus komponensek nem láthatók (3. ábra). Ez utóbbiban sok
a lokális szélső érték. A lassú-alvás legfelületesebb stádiuma általában rövid,
néhány perces szakasz, amely átmenetet képez az éber állapot és a lassú­
alvás 2. stádiuma között, mely utóbbi jellegzetes elektromos mintákat pro­
dukál a 13—14 c/s alvási orsókkal és elsősorban a vertex felett jelentkező
K-komplexusokkal (4. ábra). Ez utóbbiak valószínűleg a szenzoros ingerekre
keletkező egyszeri, vagy szummációs válasz eredményei. A korrelogramokon

3. ábra. SWS-1-ből készített autokorrelogram és Tsp

J
 4. ábra. SWS-2

5. á b ra . S W S -2 -b ő l k é s z íte tt a u to k o rre lo g ra m és T sp

8
 6. ábra. SWS-3

7. ábra. S W S -3-ból k é s z íte tt a u to k o rre lo g ra m és T sp

9
a 13—14 c/s-es aktivitás felismerhető, míg a Tsp-ben két aktivitás kompo­
nens különíthető el: 4,8 c/s theta tevékenység, valamint ugyancsak a 13—14
c/s frekvencia, mely utóbbiak az alvási orsóknak felelnek meg (5. ábra).
Az SWS-3 tulajdoképpen átmenetet képez a lassú-alvás legmélyebb stá­
diumához. SWS-3-ban a lassú hullámok már erősen torzítják az SWS-2 jel­
legzetes elektromos mintáit (6. ábra). A Tsp és autokorreláció zaj-jellegű ak­
tivitást mutat, több lokális szélső értékkel (7. ábra). Kis koherenciával 1 Hz
alatti tevékenység ismerhető fel. A cross-korrelogramokon az egyes agyi
területek között fáziseltérések lehetségesek; a féltekék elülső és hátsó terü­
letei összehasonlításában az elülső területek tevékenysége mindkét oldalon
fáziskésést mutat. SWS-4-ben, amely a lassú-alvás legmélyebb stádiuma (8.
ábra), 1—2 c/s magas amplitúdójú delta tevékenység dominál, amely az auto-
korrelogramokon kb. 30%-os relatív teljesítménnyel mutatható ki (9. áb­
ra). A cross-korrelogramokon ugyancsak megfigyelhetők az elülső területek
fáziskésései, ami még kifejezettebb, mint SWS-3-ban. Egészséges egyéneken
ezután alakul ki a paradox fázis, amelynek megjelenése előtt néhány perc­
cel a lassú-alvás elektromosan rendszerint újra felületesebb stádiumba megy
át, majd fokozatos elektromos változásokon keresztül — ami általában
1—3 percet tesz ki — kialakul a RÉM (10. ábra). Az intermedier fázis a
korrelogramokon a Tsp-ben zaj-jellegű aktivitást ad lokális szélső értékek
sorozatával (11. ábra).
A paradox fázis szomatikusán és elektromosan is két típusú jelenségekkel
jellemezhető. 1. Tónusos jelenségek: az izomtónus jelentős csökkenése, ala­
csony amplitúdójú és a lassú-alváshoz viszonyítva gyors elektromos tevé­
kenység. 2. Fázisos jelenségek: a gyors szemmozgások, időnkénti rövid izom­
kontrakciók, a szív és légzés ritmusának gyakori szabálytalan volta, vala­
mint az agyi elektromos görbén a 4—7 c/s „fűrészfog” hullámok. A gyors-

-I--1--1--r-
BOG

В MG

r2-cz

8. ábra. SWS-4

10
 9. ábra. SWS-4-ből készített autokorrelogram és Tsp

10. ábra. A g ö rb e b a l o ld a li szak asza in te rm e d ie r fá z ist m u ta t. A jo b b o ld ali rész

p a ra d o x fázis

11
alvás e fázisos jelenségekkel kísért szakaszát tekintik az álomlátás periódu­
sának (Dement és Kleitman, 1957; Berger és Oswald, 1962). Érdekes, hogy
a korrelogramokon és Tsp-n zaj-jellegű aktivitás látható periódusos kom­
ponensek nélkül, amelyben kis, kb. 10%-os relatív teljesítménnyel 2,4 c/s
tevékenység, valamint a Tsp-n lokális szélső értékek sorozata figyelhető meg
(12. ábra). Fontos hangsúlyozni, hogy a gyors-alvás elektro-klinkiai jelensé­
gei nem mindig egyidejűleg jelentkeznek. A fent részletezett jelenségek kö­
zött disszociáció lehetséges. Az izom hypotonia megelőzheti vagy követheti
az EEG görbe ellaposodását, a fázisos komponensek intenzitása változó lehet,
időnként bőséges, máskor csaknem teljesen hiányzik. A RÉM periódus kez­
dete és vége gyakran fokozatos, ami az előbbiekben vázolt intermedier fázis
kialakulására terem t lehetőséget.
Az alvás organizációja ciklusos, amelyben az SWS és PS szakaszok szabály­
szerűen váltják egymást. Egy SWS és PS fázis alkot egy alvási ciklust, amely
felnőtt, egészséges egyéneken típusosán négvszer-ötször ismétlődik az éj­
szaka folyamán. Egv-egy ciklus általában 90—110 percig tart. A paradox
fázis a teljes alvás 20—25%-át teszi ki és ennek az aránynak a jelenléte
alapvető szükséglet a normális alvás és a cerebrum regenerációja szempont­
jából.

11. ábra. In te rm e d ie r fázisb ó l k é s z íte tt a u to k o rre lo g ra m és T sp

12
 Az alvás Immorális teóriája nem adott egyértelmű kísérleti eredményeket.
Macskákon a donor állat medio-centrális intralamináris thalamikus magvait
stimulálták (Monnier és mtsai, 1963, 1965; Monnier, 1964), amely a kor-
tikális lassú hullámok jelentős fokozódását hozta létre; hasonló reakciót kap­
tak a recipiens állatban is. A kísérlet ellenpróbája ugyancsak eredményes
volt, amikor a mesencephalis formatio reticularis elektromos ingerlése arou­
sal reaction-t produkált a másik állatban is. Más részről Alekszejeva
(1958) sziámi ikrek esetében — ahol a vérkeringés közös — leírta, hogy az
alvás függetlenül folyik le. Ez a megfigyelés erősen kétségessé teszi azt, hogy
az alvás kizárólag a vér útján továbbított kémiai anyagok függvénye.
Az utóbbi 10 év neurokémiai vizsgálatai néhány, az alvás mechanizmusa
szempontjából alapvetően fontos kémiai anyag agytérképét és szerepét ha­
tározták meg. Ezek az 5-Hydroxytryptamine (5-HT), a Catecholamine-szár-
mazékok (CA), amelyek közül legfontosabb a Dopamin (DA) és a Noradre­
nalin (NA), valamint a cholinergiás anyagok (elsősorban az acetvlcholin).
Az 5-HT legnagyobb koncentrációban a medulla oblongata és a pons raphe
magrendszerében foglal helyet (Andén és mtsai, 1965, 1966; Jones, 1969).

K. E. iey.W i.3S. REM T: 820msec T-SOsec-Ac.

12. ábra. P a r a d o x fázisból k é s z íte tt a u to k o rre lo g ra m és T sp

13
 Dopamint tartalmazó sejtek a substantia nigra pars compacta-jában, vala­
mint a nucleus interpeduncularis dorsalis részében helyezkednek el (Andén
és mtsai, 1964, 1966; Sourkes és Poirier, 1965; York, 1970).
Noradrenalint tartalmazó sejtek az agytörzsi tegmentum laterális részében
találhatók, valamint a ponsban a n. facialis kilépő rostjainak magasságában,
ami a n. locus coeruleusnak felel meg. A mesencephalon formatio reticulari-
sában a nucleus rubertől dorsalisan találhatók NA sejtek. A diencephalonban
a noradrenalint tartalmazó képletek közel a III. kamrához, a substantia
grisea periventricularisban, a n. arcuatus és n. periventricularis anteriorban
foglalnak helyet (Andén és mtsai, 1966; Dahlström és Fuxe, 1964, 1965;
Dahlström és mtsai, 1964).
A cholinergiás rendszer dorsalis tegmentális pályája a középagyi tegmen­
tum rostralis részében halad és ellátja a tectumot, a praetectalis areát, a cor­
pus geniculatumokat és a thalamust. A ventrális tegmentális cholinergiás
pálya a substantia nigra pars compactájából indul, a zóna incertától rostrali-
san halad keresztül a corpus mamillaraekon és a laterális hypothalamikus
területen. Még rostralisabban ez a rendszer kapcsolatban van a globus palli-
dus-szal és a laterális praeopticus areaval.
Ez a két pályarendszer alkotja az ascendáló cholinergiás reticularis rend­
szert, amelyet Shute és Lewis (1963, 1966, 1967) írt le. A formatio hippo­
campi szintén kap a septum mediális részén keresztül cholinergiás innervá-
ciót. A hippocampalis efferensek, amelyek a fornixen keresztül a comissura
hippocampit a thalamus anterior interpeduncularis magvait és a középagyi
tegmentumot érintik, cholinesterase-ban gazdag neuronokat tartalmaznak.
Ezt nevezzük cholinergiás limbikus rendszernek, amelynek kapcsolata van
az előbbiekben vázolt ascendáló cholinergiás reticularis rendszerrel is.
Az 5-HT-t tartalmazó raphe neuronoknak jelentős szerepük van az alvás
mechanizmusában. Yamaguchi és mtsai (1963) 5-HT-nek a praeopticus areaba
és a n. centrum mediális thalamiba történő befecskendezésével fiziológiás al­
vást hoztak létre, ami SWS-nek felelt meg. Az 5-HT szintézis gátlása (p-
ehlorophenylalanil-lal) insomniát okoz, mely utóbbi azonnal felváltható nor­
mális alvással, ha kis adag 5-HT praecursort adunk. Az 5-HT-t tartalmazó
raphe sejtek redukciója ugyancsak insomniát okoz, amelynek intenzitása
egyenes összefüggésben van a cerebrális 5-HT koncentráció csökkenésével.
Az 5-HT-nak fontos szerepe van az SWS kialakulásában (elsősorban a ros­
tralis raphe neuronok), valamint a paradox alvás beindításában (elsősorban
a caudalis raphe neuronok).
A paradox alvás a filogenetikus fejlődés során egy új funkciót reprezen­
tál. Ez magyarázza ennek a mechanizmusnak az összetettségét mind neuro-
kémiai, mind neurofiziológiai szempontból. A PS az 5-HT „beindító mecha­
nizmus” és a catecholamin, valamint acetylcholin „végrehajtó mechaniz-
mus” -ok láncreakciója eredményeképpen jön létre. Ez azt jelenti, hogy a pa-

14
radox fázis megjelenése az 5-HT indító mechanizmusától függ, míg annak
tartam a más végrehajtó mechanizmusok eredménye (Jouvet, 1972).
A PS mechanizmusainak legnagyobb részét a n. locus coeruleus komplexus
caudalis kétharmada (n. locus coeruleus, n. subcoeruleus és valószínűleg n.
parabrachialis medialis) triggereli. A n. locus coeruleus caudalis harmada
felelős azért a catecholamin hatásért, amely az izomtónus teljes gátlását
létrehozza. (A n. coeruleusnak közvetlen kapcsolata van a n. nervi acces-
sorival, amely a nyakizmok innervációjáért felelős.)
,,A coeruleus komplexus” középső harmada, amely az ún. „pontin pace­
maker” , felelős a POG (ponto-geniculo-occipitalis) hullám tevékenységért,
valamint a paradox alvás fázisos és tónusos leszálló jelenségeiért. E terület­
nek a CA tartalmú axonjai felelősek az izolált szemmozgások triggereléséért
(a ponsban és mesencephalonban elhelyezkedő oceulomotoros végződéseket in-
gerlik) és a szemmozgás burst-ökért (a vestibularis magvakon keresztül)
(Morisson és Pompeiano, 1966).
A PS alatti kortikális aktivációért felelős pályák jelenleg még nem eléggé
ismeretesek. A PGO hullámokat a pontin tegmentum dorso-laterális részé­
ben elhelyezkedő neuron csoportok triggerelik.
Tekintettel arra, hogy a PGO aktivitás, amelyik bevezeti, majd kísérő je­
lensége a PS-nek, összefüggésben áll az 5-HT-nak a raphe magvakban való
csökkenésével, lehetséges, hogy a locus coeruleusból induló pályák gátolják
az 5-HT magvak működését. így a PS alatt látható gyors kortikális elektro­
mos tevékenység egy összetett hatás eredménye lehet, amit az ascendáló
catecholamin vagy acetylcholin neurohormonális hatás, valamint az 5-HT
fázisos csökkenése hoz létre. Az SWS és PS váltakozásai fentiek alapján fel­
tehetően az 5-HT koncentráció szinaptikus szinten történő fázisos változá­
sainak az eredménye (Jouvet, 1972). Ha az 5-HT képződése és lebomlása
felgyorsul, úgy a PS epizódusainak száma növekszik, mint ahogy azt RÉM
deprivációs kísérletekben rebound reaction-ként megfigyelhetjük.
Aktiváló és deaktiváló struktúrák. Az előzőkben hangsúlyoztuk, hogy a
cerebrális elektromos aktivitás megfelelő mintái, vagy másképpen fogalmazva
a cerebrális aktivitás szintje az agytörzs ellenőrzése alatt áll. A reticularis
rendszeren keresztül ascendáló tónusos impulzusok felelősek az ébrenlét! álla­
potért. Ezeknek teljes vagy csaknem teljes megszakadása kómához vezet.
Időleges gyengülésük — amikor a tónusos reticularis kisülések csökkennek —
hozzák létre a természetes alvást (Moruzzi és Magoun, 1949).
Krónikus cerveau isolé preparátumban az ébrenlét—alvás ciklicitása vissza­
térhet (Villiblanca, 1965), ami azt mutatja, hogy a cerebrumban olyan struk­
túrák foglalnak helyet, amelyeknek aktiváló hatásuk van. Ezek nagy részben,
de valószínűleg nem kizárólagosan, a hypothalamus posteriorban találhatók.
A ciklicitás jelensége valószínűleg kémiai anyagok lassú felhalmozódására
és lebomlására utal jól meghatározott neuroncsoportokban, amelyre Jouvet

15
(1972) kísérletei mutatnak rá. A ritmicitás potenciálisan mindenképpen jelen
van, mind a nagyagyi hemisphaeriumokban, mind az agytörzsben, amint azt
a krónikus cerveau isolé és krónikus decerebrációs kísérletek bizonyítják
(Villiblanca, 1965). Nehezebb megállapítani, hogy fiziológiás körülmények
között hol generálódik a ritmicitás, bár különböző meggondolások azt tá ­
masztják alá, hogy ezért a hypothalamus felelős (Moruzzi, 1972).
A lassú-alvás és a paradox-alvás közötti változások. A paradox fázis hirtelen
kezdődik és végződik. Kémiai anyagoknak a felhalmozódását azok lebomlása
követi a pontin „központban” . Nagy valószínűséggel ez az oka valamennyi
paradox fázis kialakulásának, majd megszűnésének (Moruzzi, 1972). Jól­
lehet ez a biokémiai mechanizmus nem lehet csupán egyedül felelős a para­
dox fázisért, mivel a triggelő pontin kisülések nem jelentkeznek éber álla­
potban. Újabb irodalmi adatok szerint a szinkronizáció megfelelő szintje és
adekvát időtartama, azaz a lassú mélyalvás szükséges ahhoz, hogy a para­
dox fázis kialakuljon (Hartmann, 1973). A paradox epizódok fiziológiai je­
lentőségét a szelektív alvás deprivációs kísérletek bizonyítják (Jouvet, 1967).
Ezek meggyőző adatokat szolgáltatnak arra, hogy a restituciónak létezik egy
specifikus típusa, amely kizárólag a paradox fázishoz kötött. Ennek szelektív
deprivációja egy specifikus alvásadósságot von maga után, amelyet kizáró­
lag csak a paradox alvás későbbi kompenzációjával lehet pótolni.
Az alvás funkcionális jelentősége. Könnyű belátni, hogy az alvás célja nem
a vázizomzat vagy a viscerális szervek, vagy akár a gerincvelő és a vegetatív
idegrendszer pihenésének a biztosítása (Moruzzi, 1965, 1966). Az alvás az
agynak egy olyan funkcióját állítja vissza, amely a megelőző ébrenléti perió­
dus idején jelen volt. Sherrington (1946) az alvást „visszaállító aktivitás-
tevékenységként” jellemezte. Az alvás definíciójában minden esetben szere­
pel a tudat károsodása és a környezeti ingerekre történő csökkent reakció­
készség. Emellett azonban az alvás valamennyi más manifesztációja a spe­
ciestől függően változik. Feltételezhető, hogy az alvás elsősorban nem a cere­
brum egészét érinti, még csak nem is az egész neokortexet, hanem csupán
azokat a neuronokat vagy szinapszisokat és feltehetően gliasejteket, amelyek
ébrenlét alatt felelősek, vagy összefüggnek az agynak azokkal a tevékeny­
ségeivel, amelyek a tudati magatartást befolyásolják.
így az alvás restituciós tevékenységének a szerepe az, hogy biztosítsa
azon agyi struktúrák fiziko-kémiai tulajdonságainak a stabilitását, amelyek
az éber állapot alatti plasztikus változásokban résztvesznek, vagy működé­
sükkel ezekhez a jelenségekhez hozzájárulnak. Az alvás funkcionális jelen­
tősége éppen ezért különbözik azoktól a neurális folyamatoktól, amelyek a
klasszikus homeostasisért felelősek, mint pl. a belső miliő stabilitása. Az alvás
lehetővé teszi az agy struktúráinak a lokális homeostasisát, mégpedig azok­
nak a struktúráknak a homeostasisát, amelyek a magasabb idegtevékeny­
ségért felelősek (Moruzzi, 1972).

1G
 Biológiai órák. Richter (1967) demonstrálta az ún. „biológiai órák” léte­
zését, amelyek függetlenek mindenfajta feed-back mechanizmustól. Ezek az
időzített biológiai szabályozók fontos működéseket irányítanak, amelyek ter­
mészetüket tekintve gyakran ösztönösek, mint pl. a táplálkozás funkciója.
Berlucchi (1970) szerint azok a cerebrális tevékenységek, amelyek az alvás
—ébrenlét váltakozásának hatása alatt állanak, egy endogén mechanizmustól
függenek, amely a maga részéről a pacemaker neuronok hatása alatt áll, ami
a biológiai óra szerves része. Azonban ugyanazokat a neurális vagy humorális
feed-back mechanizmus is befolyásolhatja. Ebből a szempontból tehát Ber­
lucchi teóriája különbözik Richterétől, aki viszont azt állítja, hogy a bioló­
giai óra és az alvásközpont egymástól független struktúrák és az időszabá­
lyozó struktúra, s az alvást szabályozó központok között egy egyirányú kap­
csolat áll fenn feed-back kontroll nélkül.
Ami az alvás restitúcióját illeti, különbséget kell tenni egyrészről az agy­
törzsben és a diencephalonban elhelyezkedő szabályozó központok között és
másrészről a szabályozott (ellenőrzött) struktúrák között, amelyek ébrenlét
alatt felelősek a magatartásért és amelyek alvás alatt időlegesen dezorga-
nizáltá válnak. Az ellenőrzött struktúrák stabilitása megköveteli az alvás adta
szünetet, amely alatt az öntudat megszűnik vagy jelentősen károsodott.
Tévedés lenne az alvás jelentőségét egyenlővé tenni magával az EEG
szinkronizációval. Amikor lassú frekvenciájú elektromos stimulációt alkalma­
zunk a tractus solitarius magvára encéphale isolé macska preparátumban
(Magnes és mtsai, 1961) az EEG szinkronizáció azonnal fellép. Ezeket a
struktúrákat kétségtelenül szinkronizáló struktúráknak nevezhetjük, de
ugyanakkor nincs bizonyítékunk arra, hogy ezek egyúttal hypnogen struk­
túrák is. Ha intakt, szabadon mozgó állatban az agytörzsi formatio reticu­
laris kritikus területeit stimuláljuk (Favale és mtsai, 1961), az EEG szink­
ronizáció hirtelen lép fel, de az alvás magatartási jelenségei nem alakulnak ki.
Hess kísérleteiben tbalamikus ingerlés kapcsán alacsony frekvenciájú elek­
tromos impulzusok hatására az alvás magatartási jelenségei csupán hosszan
tartó stimuláció után jelentkeznek. Sterman és Clemente (1962) eredmé­
nyei szerint az előagyi területek elektromos stimulációja encéphalé isolé és
intakt állaton ugyanerre az erdményre vezettek. Más szavakkal az EEG-n
látható szinkronizáció csupán a reticularis deaktiváció mutatója; azé a folya­
maté, amelynek el kell érnie egy kritikus szmtet, hogy megfelelő látencia
idő után a fiziológiás alvás manifesztációit produkálja.
Fiziológiás alvásról akkor beszélhetünk: 1. amikor annak típusos maga­
tartási komponensei jelen vannak; 2. amikor szenzoros vagy kortikális sti­
mulációval arousal reactiont lehet kiváltani és végül 3. amikor a szinkro­
nizált és deszinkronizált fázisok jellegzetes szekvenciáit látjuk.
A formatio reticularis deaktivációjának egy kritikus, de jelentős szintjét
kell fokozatosan elérni ahhoz, hogy az alvás ösztönös magatartási tényezői

2 Magyar Pszichológiai Szemle 1

jelentkezzenek. Ha a reticularis tónus csökkenése hirtelen lép fel, vagy az
túl erős, úgy a magatartási eredmény nem a fiziológiás alvás, hanem a kóma
állapota lesz (Moruzzi, 1972).
Az EEG szinkronizáció csupán következménye annak a ténynek, hogy az
alvás kezdete az ascendáló reticularis tónus kritikus csökkenését követeli
meg, mely feltétel elkerülhetetlenül a thalamo-corticalis szinkronizáló kör
„felszabadulásához” vezet. Az agyi neuronok kiterjedt szinkronizációja lehet
az oka annak, hogy az eszméletlen állapot bekövetkezik, amely az alvást
mindenképpen jellemzi. Ez természetesen más szituációkban is reprodukál­
ható, így pl. kómában vagy barbiturát anaestesiában, amelyeknek igen kevés
közük van a fiziológiás alváshoz.

IR O D A L O M

A d r ia n E . D ., 1936, E le c tric a l a c ti v it y o f th e n e rv o u s s y s te m . A rc h . N e u ro l. P sy c h o l.
32, 6— 14.
A i .e k s z e je v a T. T ., 1958, S z o o tn o s e n y ije n e rv n ü h i g u m o r a ln ü h fa k to ro v v ra z v itii
sz n a u n e ra z g y e liv s ih sz ja b liz n e c o v . Zs. V iiszsej N e rv n o j G y e ja te ln o sz ti im . P a v lo v a ,
8, 835— 844.
A n d é n N . E ., C a r l s s o n A ., D a h l s t r ö m A ., F u x e K ., H il l a r p N . A ., L a r s s o n K .,
1964, D e m o n s tra tio n a n d m a p p in g o u t o f n ig r o -n e s ttria ta l d o p a m in e n e u ro n s . L ife
Sei. 3, 523— 531.
A n d é n N . E ., D a h l st r ö m A ., F u x e K ., L arsso n К ., 1965, M a p p in g o u t o f c a te c h o la ­
m in e a n d 5 -h y d r o x y try p ta m in e n e u ro n s in n e rv a tin g th e te le n c e p h a lo n a n d d ie n c e p h a ­
lon. L ife Sei. 4, 1275— 1281.
A n d é n N . E ., C o r r o d i H ., D a h l s t r ö m A ., F u x e К ., H ö k k e l t T ., 1966, E ffe c ts
o f ty ro sin e h y d ro x y la s e in h ib itio n o n th e am in e levels o f c e n tr a l m o n o a m in e n e u ro n s .
L ife Sei. 5, 561— 569.
A n d é n N . E ., D a h l st r ö m A ., F u x e K ., L arsso n К ., O l s o n L ., U n g e r s t e d t U .,
1966, A sc e n d in g m o n o a m in e n e u ro n s t o th e te le n c e p h a lo n a n d d ie n c e p h a lo n . A c ta
p h y sio l, sc a n d . 67, 313— 327.
A n d é n N . E . D a h l st r ö m A ., F u x e K ., L arsso n K ., 1966, F u n c tio n a l ro le o f th e
n ig ro -n e o stria ta l d o p a m in e n e u ro n s . A c ta p h a rm a e o l. (K b h .) 24, 255— 263.
A n d é n N . E ., Ca r l s s o n A ., H i l l a r p N . A ., O l s o n L ., U n g e r s t e d t U ., 1966,
A scen d in g n o ra d r e n a lin n e u ro n s fro m th e p o n s a n d th e m e d u lla o b lo n g a ta . E x p e r ie n tia
(B asel), 22, 44— 45.
A s e r in s k y E ., K l e it m a n N ., 1953, R e g u la rly o ccu rin g p e rio d s o f eye m o tility a n d c o n ­
c o m ita n t p h e n o m e n a d u rin g sle e p . S cien ce , 118, 273— 274.
B e r g e r H ., 1929, Ü b e r d a s E le k tre n k e p h a lo g ra m m d es M en sch en . A rch . P s y c h ia t. 87,
527.
B e r g e r R . J . , O s w a l d J ., 1962, E y e m o v e m e n t d u rin g a c tiv e a n d p a ssiv e d re a m s.
Science, 137, 601.
B e r l u c c h i G ., 1970, M ech an ism e n v o n S ch lafen u n d W a c h e n . I n : E rm ü d u n g . S c h la f
u n d T ra u m (B a u s t, W . ed.) S. 145— 203. S tu ttg a r t, W is se n sc h a ftlic h e V erl. 314.
B l a k e H .. G é r a r d R . W ., 1937, B r a in p o te n tia ls d u rin g sle e p . A m er. J . P h y sio l. 119,
692— 703.
B r e m e r F ., 1935, C e rv e a u „ iso lé ” e t p h y sio lo g ie d u so m m eil. C. R . Soc. B io l. (P a ris),
118, 1235— 1241.
B r e m e r F ., 1937, L ’a c tiv ité c é ré b ra le a u c o u rs d u so m m eil e t d e la n arco se. C o n tr ib u t­
ion á l ’é tu d e d u m é c h a n ism e d u so m m eil. B ull. A c a d . ro y . M éd. B elg. 4, 68— 86.
B r e m e r F ., 1970, P re o p tic h y p n o g e n ic focus a n d m e se n c e p h a lic re tic u la r fo rm a tio n .
B ra in R e s., 21, 132— 134.
C l e m e n t e C. D ., S t e r m a n M. B ., W y r w ic k a W ., 1963, F o re b r a in in h ib ito ry m e c h a ­
nism : c o n d itio n in g o f b a sa l fo re b ra in in d u c e d E E G s y n c h ro n iz a tio n a n d sle e p . E x p .
N eu ro l. 7, 404— 417.

18
D a h l s t r ö m A ., F u x e К ., 1964, E v id e n c e fo r th e ex isten ce o f m o n o a m in e n e u ro n s in
th e c e n tr a l n erv o u s sy s te m . I. D e m o n s tra tio n o f m o n o a m in e s in th e cell b o d ies o f
b r a in s te m neurons. A c ta p h y sio l, sc a n d . 62, su p p . 232.
D a h l s t b ö m A ., F u x e K ., O lso n L ., U n g e b s t e d t U ., 1964, A sc e n d in g sy ste m s o f
c a te c h o la m in e n e u ro n s fro m th e lo w er b ra in ste m . A c ta p h y sio l, s c a n d . 62, 485— 487.
D a h l s t b ö m A ., F u x e K ., 1965, E v id e n c e fo r th e ex iste n c e o f m o n o a m in e n e u ro n s
in t h e c e n tra l n e rv o u s sy s te m . I I . E x p e rim e n ta lly in d u c e d c h a n g e s in th e in t r a ­
n e u ro n a l am ino levels o f b u lb o s p in a l n e u ro n sy stem s. A c ta p h y sio l, s c a n d . 64, su p p .
247.
D a v is H ., D avis P . A ., L o o m is H . L ., H a b v e y E . N ., H o b a r t H ., 1938, H u m a n
b r a in p o te n tia ls d u rin g th e o n se t o f sleep . J . N eu ro p h y sio l. 1, 24— 38.
D e m e n t W . C., K l e it m a n N ., 1957, C yclic v a ria tio n s in E E G d u r in g sleep a n d th e ir
r e la tio n s to eye m o v e m e n t, b o d y m o tility a n d dream in g . E E G . C lin. N eu ro p h y sio l.
9, 6 7 3 — 690.
F a v a l e E ., L oeb C., P a r m a M ., R o ssi G. F ., S acco G., 1961, E E G sy n c h ro n iz a tio n
a n d b e h a v io ra l signs o f sleep follow ing low fre q u e n c y s tim u la tio n o f th e b ra in ste m
r e tic u la r form ation. A rc h . ita l. B iol. 99, 1— 22.
H a r t m a n n E ., 1973, F u n c tio n s o f sleep . I n : T h e n a tu r e o f sle e p , 238— 252. E d .
•Jovanovic U. J . S tu t tg a r t. F is c h e r V eri.
H e s s W . R ., 1927, S ta m m g a n g lie n R e iz v e rsu c h e . Tagg. D ts c h . P h y sio l. Ges. in
F r a n k f u r t a. M. 27— 30 S e p t. 1927. B e itr. B e r. ges. P h y sio l. 42, 5 5 4 — 555.
J o n e s B ., 1969, C a tec h o la m in e c o n ta in in g n e u ro n s in th e b ra in s te m o f th e c a t a n d
th e ir ro le in w aking. M A th e s is, L y o n : T ix ie r 87.
J o u v e t M ., 1965, P a ra d o x ic a l sleep. A s tu d y o f its n a tu re a n d m e c h a n ism s. 20— 62.
A m s te rd a m , E lsevier.
J o u v e t M ., 1967, M ech an ism s o f th e s ta te s o f sleep : a n e u ro p h a rm a c o lo g ic a l a p p ro a c h .
R e s. P u b l. Ass. n erv . m e n t. D is., 45, 86— 126.
J o u v e t M ., 1967, N e u ro p h y sio lo g y o f th e s ta te s o f sleep. P h y sio l. R e v . 47, 117— 177.
J o u v e t M ., 1972, T he ro le o f m o n o a m in e s a n d a c e ty lc h o lin e c o n ta in in g n e u ro n s in th e
re g u la tio n o f th e sleep w a k in g cycle. I n : E rg e b n isse d e r P h y sio lo g ie , B iologischen
C hem ie u n d ex p erim e n te lle n P h a rm a k o lo g ie . B a n d 64. 166. B e rlin — H e id elb e rg —
N ew Y o rk , S pringer V erl.
K l a u e , R ., 1937, D ie b io e le k trisc h e T ä tig k e it d e r G m s s h irn rin d e im n o rm a le n
S c h la f u n d in d er N a rk o s e d u rc h S c h la fm itte l. J . P sv c h o l. N e u ro l. (L pz.), 47,
510— 531.
K o h l s c h u t t e r E ., 1963, M essu n g en d e r F e s tig k e it des S ch lafes. Z. F . R a tio n e lle
M edizin, 18, 209— 253.
L oom is A . L ., H a r v e y E . N ., H o b a r t G ., 1937, C ereb ral s t a te s d u rin g sleep a n d
s tu d ie s b y h u m a n b ra in p o te n tia ls . J . E x p . P sy c h o l. 21, 127— 144.
M c G i n t y D . J ., S t er m a n M . B ., 1968, S leep su p p re ssio n a f te r b a s a l fo re b ra in lesions
in th e c a t. Science, 160, 1253— 1355.
M a g n e s J . , M oruzzi G ., P o m pe ia n o O ., 1961, S y n ch ro n iz a tio n o f th e E E G p ro d u c e d
b y lo w -freq u en cy e le c tric a l s tim u la tio n o f t h e reg io n o f th e s o lita ry t r a c t . A rch . ita l.
B iol. 99, 33— 67.
M o n n ie r M ., G r ä b e r S., 1963, A c tio n d e D O P A e t d u blocage d e la m o n o a m in o x y d a se
p a r l ’ip ro n ia z id su r le c e rv e a u . S chw eiz. A rc h . N eu ro l. N e u ro c h ir. P s y c h ia t. 92,
410— 414.
M o n n ie r M ., 1964, L e so m m e il e x p é rim e n ta l e t sa tra n sm issio n h u m o r a le . A c tu a lité s
n e u ro p h y s io l. 5, 203— 237.
M o n n ie r M ., H ösli L ., 1965, H u m o ra l re g u la tio n o f sleep a n d w a k e fu ln e s s b y h y p -
n o g e n ic a n d a c tiv a tin g d ia ly sa b le fa c to rs. P ro g r. B ra in R es. 18, 118— 123.
M o r r is o n A . R ., P o m pe ia n o O ., 1966, V e s tib u la r in flu en ces d u rin g sle e p . IV . F u n c tio n a l
r e la tio n s betw een v e s tib u la r n u c le i a n d la te r a l g en ic u la te n u c le u s d u rin g d e sy n ­
c h ro n iz e d sleep. A rch . ite l. B iol. 104, 425— 459.
M o r u z z i G ., M agoun H . W ., 1949, B ra in s te m re tic u la r fo rm a tio n a n d a c tiv a tio n o f
th e E E G . E lectro en c e p h . clin . N e u ro p h y sio l. 1, 455— 473.
M o r u zz i G ., 1965, S u m m a ry s ta te m e n t. P ro g r. B ra in . R es. 18, 241— 243.
M o r u z z i G ., 1966, T he fu n c tio n a l sig n ific a n c e o f sleep w ith p a r t ic u l a r re g a rd to th e
b ra in m ech a n ism s u n d e rly in g co n scio u sn ess. I n : B ra in a n d c o n sc io u s experience.
E d . E c c le s J . C. 345— 388. B e rlin — H e id e lb e rg — N ew Y o rk , S p rin g e r V e rb
M o r u z z i G ., 1972, T he sle e p -w a k in g cy cle. I n : E rg e b n isse d e r P h y sio lo g ie . B a n d . 64.
1— 165. B erlin — H e id e lb e rg — N ew Y o rk , S p rin g e r V erb
P ie r o n H ., 1912, L e p ro b lè m e p h y sio lo g iq u e d u som m eil. 520. P a r is . M asso n e t Cie.

2* 19
Рш С ., J o n e s В ., J o u v e t И ., 1968, T o p o g ra p h ie des n e u ro n e s m o n o a m in e rg iq u e s
d u tro n c c é ré b ra l d u c h a t: é tu d e p a r h isto -flu e re n sc e n c e . C. R . Soc. B iol. (P a ris),
162, 2136— 2141.
R ic h t e r C. P ., 1967, S leep a n d a c ti v it y : th e ir re la tio n to th e 24 h o u r clock. R e s.
P u b l. A ss. n e rv . m e n t . D is. 45, 8— 29.
R o b e r t s W . W ., R o b in s o n T . C. L ., 1969, R e la x a tio n a n d sle e p in d u c e d b y w a rm in g
o f p re o p tic re g io n a n d a n te rio r h y p o th a la m u s in c a ts . E x p . N eu ro l. 25, 282— 294.
S h e r r in g t o n C. S., 1946, M an on h is n a tu r e . C am b rid g e, U n iv e r s ity P ress. 413.
S o u r k e s T . L ., P o i r i e r L ., 1965, I n f lu e n c e o f th e s u b s ta n tia n ig r a o n th e c o n c e n tra ­
tio n o f 5 -h y d r o x y try p ta m in e a n d d o p a m in e o f th e s t r ia t u m . N a tu re (L ondon) 207,
202— 203.
S t e r m a n M. B ., C l e m e n t e C. D ., 1961, C o rtic a l r e c r u itm e n t a n d b e h a v io ra l sleep
in d u c e d b y b a s a l fo re b ra in s tim u la tio n . F e d . P ro c . 20, 334.
S t e r m a n M. B ., C l e m e n t e C. D ., 1962, F o re b ra in in h ib ito r y m e ch a n ism s; c o rtic a l
sy n c h ro n ia tio n in d u c e d b y b a sa l fo re b ra in stim u la tio n . E x p . N eu ro l. 6, 91— 102.
S t e r m a n M. B ., C l e m e n t e C. D ., 1962, F o re b ra in in h ib ito r y m e ch a n ism s: sleep
p a tte r n s in d u c e d b y b a s a l fo rb ra in s tim u la tio n in th e b e h a v in g c a t. E x p . N e u ro l.
6, 103— 117.
S h u t e C. C. D ., L e w i s P . R ., 1963, C h o lin e ste ra se -c o n ta in in g sy ste m o f th e b ra in
o f th e r a t. N a tu r e (L o n d o n ), 199, 1160— 1164.
S h u t e C. C. D ., L e w i s P . R ., 1966, C holin erg ic a n d m o n o a m in e rg ic sy stem s o f th e
b ra in . N a tu re (L o n d o n ), 212, 710— 711.
S h u t e C. C. D ., L e w i s P . R ., 1967, T h e asc e n d in g c h o lin e rg ic re tic u la r s y s te m :
n eo co rtical, o lf a c to r y a n d su b c o rtic a l p ro je c tio n s. B ra in , 90, 497— 520.
T o u r n a y A ., 1908— 1909. L ’h o m m e e n d o rm i. P a ris, T h e se d e M édicine.
V iL LiB L A N C A J ., 1965, T h e e le c tro c o rtic o g ra m in th e c h ro n ic c e rv e a u isolé c a t. E le c tro -
en c e p h . clin. N e u ro p h y s io l. 19, 576— 586.
Y a m a g u c h i N ., M a r c z in s k i T. J ., L in g i M ., 1963, T h e e ffe c ts o f e le c tric a l a n d c h e m ic a l
s tim u la tio n o f th e p r o e p tic region a n d so m e nonspecific th a la m ic n u clei in u n re s tra in e d ,
w a k in g an im als. E le c tro e n c e p h . clin . N eu ro p h y sio l. 15, 145— 166.
Y o r k D . EL, 1970, P o s s ib le d o p a m in e rg ic p a th w a y fro m s u b s ta n ti a n ig ra to p u ta m e n .
B ra in R es. 20, 2 3 3 — 251.

М Е Х А Н И ЗМ СНА
И М РЕ TOMKA

В статье дается к р а т к и й обзор результатов физиологических и биохимических иссле­

дований сна. П р и во дятся данные экспериментов с использованием различных видов сти­
м ул яц и и и экстирпаций. Выделяют три системы, ответственные и ли , по крайней мере, и гр а ­
ю щие роль в ф орм ировании сна: 1. базальны й отдел переднего мозга, 2. н и ж н яя часть
ствола, 3. средне-таламические ядра. В т о ж е время, группы нейронов восходящей рети­
к у л яр н о й формации и заднего гипоталамуса обладают тоническим активирующим в л и я ­
нием. Очень возмож но, что эти образования играю т значительную роль в поддерж ании
бодрствующего состояни я. Н а основе собственных эксперим ентальны х данных автор п ока­
зы вает различные фазы медленного сна, анализирует электроф изиологические х а р ак те­
ри стики парадоксальной фазы сна. И спользовался корреляционны й анализ и мощность плот-
ностие спектраэлектроэнцеф алограф ических кривых. П риводятся данные современных ней­
рохимических исследований. В механизме сна важную р о л ь играю т: 5-гидрокситрипта-
мии, производные катехолам ин а, среди которы х наиболее важ н ы м и являю тся допамин и
норадреналин, а т а к ж е холинергические вещества. О бсуж дается функциональное значение
сна являю щ егося основой локального гомеостаза мозговы х структур. В заклю чение
говорится о роли «биологических часов», играю щ их ведущ ую роль в циклических био­
логических сдвигах в организме.

20
 л

T H E M E C H A N IS M O F S L E E P
DIK E TOMKA

T h e p a p e r gives a s h o r t s u r v e y o f th e re s e a rc h re s u lts in sleep p h y sio lo g y a n d b io ­

c h e m istry , a n d rev iew s th e a c h ie v e m e n ts o f e x a m in a tio n s w ith e x p e rim e n ta l s tim u la tio n
a n d lesion.
T h e re are, th e a u th o r c la im s th r e e sy ste m s w ic h a re , w ith m u c h c e r ta in ty , resp o n sib le
o f or a t le a s t p la y role in th e d e v e lo p m e n t o f sle e p : 1. th e b a sa l fo re b ra in , 2. th e c a u d a l
p a r t o f b ra in stem , 3. th e m id lin e th a la m ic n u c le i. T h e asc e n d in g re tic u la r sy s te m a n d
th e n e u ro n g ro u p in th e m a in te n a n c e o f vigil s ta te . T h e a u th o r d e scrib es, b a se d o n his
o w n e x p e rim e n ta l m a te ria l, t h e e le c tro p h y sio lo g ie a l c h a ra c te ris tic s o f slo w sleep p h ases
a n d o f th e p a ra d o x ic a l p h a s e in E E G c u rv e, in c o rre la tio n a n a ly sis a n d in th e p o w e r d e n ­
s i ty s p e c tru m o f th e la tte r . H e re p o rts o n th e r e s u lts o f m o d e rn n e u ro c h e m ic a l e x a m i­
n a tio n s . Sleep m e c h a n ism is th o ro u g h ly in flu e n c e d b y 5 -H y d ro x itrip ta m in e , th e d eri­
v a tiv e s o f C atech o lam in e (o f w h ic h D o p a m in e a n d N o ra d re n a lin e a re o f t h e g re a te st
im p o rta n c e ) a n d b y c h o lin e rg ic su b sta n c e s. T h e a u th o r dig resses o n th e fu n c tio n a l signi­
fic a n c e o f sleep t h a t re n d e rs th e lo c a l h o m e o sta sis o f c e re b ra l s tru c tu r e s p o ssib le, fin ally
m e n tio n s th e ro le o f “ b io lo g ical c lo c k s” w h ich p la y a n im p o r ta n t role in th e c y c lic biologi­
c a l c h an g es in liv in g o rg a n ism s.

21
 ÁLOMFUNKCIÓ-HIPOTÉZISEK A MODERN ALVÁSKUTATÁSBAN
KULCSÁR ZSUZSANNA
ELTE, Pszichológiai Tanszék

A té m aö ssze fo g la ló k é t c so p o rtb a n tá r g y a lja a R É M p e rió d u s, ille tv e az á lo m fu n k c ió ­

j á r a v o n a tk o z ó h ip o té z is e k e t. E ls ő k é n t az a k tiv á lt a lv á s n a k h o m e o s z ta tik u s fu n k c ió t
tu la jd o n ító e lm é le te k k e l foglalkozik, a m e ly e k a fázis sz e re p é t a k é rg i tó n u s c sö k k e n é sé ­
n e k , a z o k u lo m o to ro s ren d sz e r, ille tv e a z a k tiv á c ió s— m o tiv á c ió s s tr u k tú r á k fu n k c io n á lis
d e a ffe re n tá c ió já n a k k iv éd é sé b e n is m e rik fel, m a jd á t t é r az álo m -fá zis in fo rm á c ió -fe ld o l­
gozó fu n k c ió já t h a n g sú ly o z ó elm é le te k b e m u ta tá s á ra .
„ H o s s z ú -” , ille tv e „ rö v id -” a lv ó k R É M a rá n y á b a n m u ta tk o z ó k ü lö n b ség ek é rte lm e z é ­
s é t m in d k é t h ip o té z is -típ u s te r m in u s a ib a n m egkísérli, r á m u t a t a z o n b a n a k é t fu n k c ió ­
elk ép z elés e lle n tm o n d á s á ra ; a rra , h o g y a h o m e o s z ta tik u s e lm é le t az a ffe re n tá c ió h iá n y á ­
n a k , m íg az in fo rm ác ió fe ld o lg o z ó -h ip o té z is a fo k o z o tt a ffe re n tá c ió n a k tu la jd o n ít — k ís é r­
le ti té n y e k a la p já n — R E M -a rá n y e m e lő h a tá s t.
A z e lle n tm o n d á s fe lo ld á sa k é n t fe lté te le z i, h o g y a p szic h o ló g ia i fe lté te le k tő l lé n y e g é b e n
fü g g e tle n ü l, sz a b á ly o s biológiai r i tm u s t k ö v e tő R E M P — a fe lté te le k fü g g v é n y é b e n —
eg y es e se te k b e n az in fo rm á c ió fe ld o lg o z á s c é ljá t, m á s k o r a k ö z p o n ti id e g re n d sz e ri s t r u k ­
t ú r á k fu n k cio n á lis é p sé g é n e k b iz to s ítá s á t szolgálja.
A z in fo rm ác ió feld o lg o zó h ip o té z is e k e t m eg k ísérli ö ss z h a n g b a h o zn i a h a g y o m á n y o s
á lo m -fu n k c ió e lm é le te k k e l, végül b e sz á m o l az á lo m ta r ta lm a k k ísé rle ti b e fo ly á so lá sá n a k
té m a k ö ré b ő l a d ó d ó ered m é n y e k rő l, s e z e k k a p c sá n az a lv á s a la t ti in fo rm ác ió feld o lg o zás
e d d ig f e ltá r t ta r ta l m i sa já tsá g a iró l.

Az aktivált, vagy paradox alvás, illetve az álom funkciójának kérdése az

elmúlt 6—7 év folyamán került az alváskutatás előterébe. A kutatók, kísér­
leti eredményeik értelmezésére, számos funkció modellt szerkesztettek, mind­
eddig azonban nem alakult ki az aktivált alvási állapot biológiai funkció­
jára vonatkozó, egységes és átfogó elképzelés.
A főbb funkcióhipotézisek bemutatása során kísérletet teszünk az olykor
egymástól létszámra jelentősen eltérő elméletek összeegyeztetésére, és meg­
kíséreljük ezeket összefüggésbe hozni a hagyományos álom-elméletek néhány
tételével.
Jóllehet az aktivált alvás idegélettani és biokémiai mechanizmusai még
nem tekinthetők teljesen tisztázottaknak (1. e témában korábbi problémaössze­
foglalónkat, Kulcsár, 1971), egyre inkább tért hódít az a felfogás, amely
szerint az álomfázis zsámos funkció szolgálatában áll, és e sajátsága tekin­
tetében Berger (1970) szerint a légzésfunkcióhoz hasonlítható, amelynek lét-
fontosságú szerepe^ az oxigénellátás biztosítása, de amely egyúttal elenged­
hetetlen feltétele a hangadásnak, illetve — embernél — a kommunikáció fő
formájának, a beszédnek is.
Ha a legegyszerűbb funkcióelképzelésból indulunk ki, elsőként Ephron és

22
Carrington (1966, 1970) hipotézisét említhetjük. E szerzők szerint az igen
lassú (delta) agyi elektromos tevékenységgel járó alvási szakasz, a 3. és 4.
stádiumot követő deszinkronizáció elsőrendű funkciója a kérgi homeosztázis
fenntartása. A lassú alvási szakaszok kérgi deafferentációnak tekinthetők,
amellyel szemben az aktivált alvás endogén szenzoros inputot biztosít, mint­
egy „életre kelti” a kérget, kivédi a funkcionális deafferentáció közismert
káros hatását, az adaptív folyamatok progresszív dezorganizációját. A lassú
alvási fázisokat jellemző funkcionális deafferentáció ilyen káros hatására utal
Omwake (1932) eredménye. Omwake egyszerű szenzomotoros és intellektuá­
lis feladatokat adott kísérleti személyeinek elalvás előtt, és 2, 4, 6, 8, órás
alvás után. Az éber teljesítményhez viszonyítva már az első ébresztés alkal­
mával jelentős teljesítménv-romlást talált.
Ésszerű feltételezni, hogy 15—17 órás ébrenlét után, amely többnyire a
kéreg prolongált szenzoros „bombázásával” jár, a kérgi stimuláció csökken­
tésére van szükség a homeosztázis érdekében. Ezt a funkciót teljesíti szerzők
szerint az elalvást követő viszonylag hosszú — mintegy 90 percen át tartó —
lassú alvás, s e tényezővel hozható kapcsolatba az a jelenség, amely szerint
a normál éjszakai alvás folyamán az egymást követő álom-fázisok közül az
első a legrövidebb, és a fázisok időtartama egyre hosszabbá válik, miközben
maga az álomtartalom egyre élénkebb és integráltabb lesz. A legélénkebb
REM-maúifesztációk akkor jelennek meg, amikor az éber stimuláció hatását
a funkcionális deafferentáció feltehetően már teljesen megszüntette.
Maron, Rechtschaffen és Wolpert (1964) kísérleti eredménye a fenti
összefüggésekkel egybehangzó: délutáni alvás beiktatása esetén az aktivált al­
vás látenciája az éjszakai alvásban szignifikánsan rövedebbnek bizonyult
(a REMP előbb jelent meg), mint egésznapi ébrenlét után, itt tehát a funk­
cionális deafferentációval szemben a belső afferentáció igénye korábban lé­
pett fel.
A RÉM periódus deafferentációt kompenzáló, illetve kivédő hatásának fel-
tételezésével jól összeegyeztethető Berger (1969, 1970) funkció elképzelése.
E szerző szerint a paradox alvás — nevezetesen a szemmozgás burst-ök —
az akaratlagos szemmozgást szolgáló neuromuszkuláris rendszer funkcionális
épségét biztosítják hosszú alvási periódusok alatt. Berger feltevése abból a
tényből indul ki, hogy a „voluntáris, konjugált szemmozgásban involvált
neuromuszkuláris koordináció komplexitása magasabbrendű emlősöknél min­
den izomrendszert fölülmúl” , így a funkcionális deafferentáció károsító hatá­
sára különlegesen érzékeny. Kísérletileg kimutatta, hogy a mélységíátás tel­
jesítményei RÉM periódusok kezdetén szignifikánsan rosszabbak, mint a fázi­
sok végén. Ezt az eredményét analógiába állította azzal az adattal, amely
szerint néhány órás monokuláris okkluzió után a vizuális funkciók teljes hely­
reállása 20 perces „felépülési” időt igényel, amely időtartam megfelel az átla­
gos RÉM periódus hosszának. Funkcióhipotézisének bizonyítására végzett

23
 döntő kísérletében (1968) kísérleti állatai — majmok — egyik csoportja el-
alvás előtt igen sok szemmozgást igénylő instrumentális feladatot teljesített,
míg a másik csoport hasonló, de szignifikánsan kevesebb szemmozgással járó
feladatot végzett. Az intenzív okulomorotos aktivitás után az alvás RÉM
periódusai alatt jelentősen csökkent gyors szemmozgás-arányt talált, és az
aktivált a’ ási szakaszok is rövidebbek voltak, mint a másik csoportnál, a
nagymennyiségű éber innerváció tehát csökkentette a RÉM szükségletet.
Az aktivált alvás fenti felfogásával, az általa képviselt „belső input” ho-
meosztatikus funkciójának feltevésével hozható kapcsolatba két további kí­
sérleti eredmény. Van der Kolk és Hartman (1968) szerint több órás,
elalvás előtti szenzoros depriváció csökkenti a RÉM látenciát, emeli az első
RÉM periódus időtartamát, és az egész éjszakai RÉM arányt. Wood (1962,
1966) szociális izolációnak az alvási szakaszokra gyakorolt hatását vizsgálta.
Az izolációt követő éjszakán ksz.-einél mintegy 60%-kal magasabb RÉM
arányt talált a rájuk jellemző RÉM %-hoz viszonyítva, amely különbség
magasan szignifikáns.
Amennyiben a paradox alvási állapot magas aktivációs szintet képvisel,
az utóbbi eredményeket a motivációs elméletek terminusaiban a RÉM peri­
ódus drive-indukciós funkciójára utaló jelzésként is értelmezhetjük. Feltéte­
lezhetjük, hogy az aktivált alvás fokozott arányát a szenzoros depriváció
indukálja, ahogyan viszonylag rövid szenzoros depriváció ébrenlét alatt is
hasonló hatást kelt: az aktiváló rendszer kompenzatorikusan beinduló mű­
ködése e helyzetekben gyakran jár a szorongás élményével.
Azok az elméletek, amelyek a RÉM periódusnak a kérgi tónus, illetve az
okulomotoros mechanizmusok funkcionális épségének fenntartásában, vagy
a motivációs—aktivációs szint szabályozásában tulajdonítanak szerepet, az
álom-tartalomra nézve az esetlegesség, a random-jelleg feltételezését impli­
kálják. Az álom-tartalom kérdését azon kutatók közül, akik a RÉM periódus
szerepét különböző központi idegrendszeri struktúrák funkcionális de afférén-
tációjának kivédésében ismerik fel, egyedül Lerner (1967) tárgyalja. E szerző
a funkcionális deafferentáció jelenségére éppen a RÉM perióduson belül mu­
ta t rá, amennyiben kiemeli a fázisra jellemző teljes izomtónusvesztés ténye­
zőjét. A motoros inaktivitás, mint ismeretes (1. Marton, 1970. problémaössze­
foglalóját) súlyosan veszélyezteti az intakt testkép, illetve az én-identitás
fenntartását, ilyen helyzetben tehát — Lerner hipotézise értelmében — a
kinesztézitás fantáziaképeket is gazdagon tartalmazó álom biztosíthatja e
funkciók épségét.
A RÉM periódusnak az aktivációs—motivációs háztartás regulációjában
betöltött szerepét indirekt úton látszik megerősíteni a mániás, illetve hipo-
mán-felhangolt betegek, valamint az ún. „rövid”- és „hosszú-alvók” alvási
szakaszainak vizsgálata. Felhangolt, azaz magasan aktivált állapotokban az
átlagosnál rövidebb össz-alvásidőn belül szignifikánsan csökkent RÉM arányt

24
találtak, amely Hartmann (1973) értelmezése szerint arra utal, hogy ilyen
állapotokban mintegy kevesebb szükség van az aktivációs háztartást helyre­
állító, kompenzatorikus belső afferentációra. Jones és Oswald (1968) ú t­
törő tanulmánya után, amelyben az egészséges insomnia két esetét ismerte­
tik, Baekeland és Hartmann (1970) számolnak be „hosszú-” és „rövid-
alvók” -kal végzett szisztematikusabb kutatásaik eredmé íyeiről. 10 rövid
— átlag 6 óránál kevesebbet alvó és 10 hosszú — 9 óránál naponta többet
alvó — személy alvási szakaszait vizsgálták poligráfiás eljárással, esetenként
5 éjszakán keresztül. Személyeikkel pszichológiai vizsgálatokat is végeztek:
CPI és MMPI skálákat vettek fel, és részletes klinikai interjút folytattak.
A két kísérleti csoport között a hiperszinkron — lassú-alvás mennyiségében
úgyszólván semmi eltérést nem találtak, ezzel szemben szignifikáns különb­
ség adódott a RÉM periódusok időtartamában. A hosszú-alvók RÉM idő­
tartam a (121 perc átlag) közel kétszerese volt a rövid-alvók RÉM idejének
(átlag 65 perc). A személyek pszichológiai vizsgálata a csoportokon belül kon­
zisztens személyiségvonásokat tárt fel: a rövid-alvók aktív, energikus, ambi­
ciózus személyeknek bizonyultak, kérdőív-eredményeik szerint szociabili-
sabbak, toleránsabbak és flexibilisebbek a hosszú-alvóknál, e csoportot to­
vábbá fokozott konformitás és disszimulációs hajlam jellemezte, míg a hosszú­
alvók kissé szorongó, aggodalmaskodó, enyhén depresszív, introverzív, pasz-
szív személyek voltak, számos kisebb-nagyobb interperszonális problémával.
A két csoport tehát — pszichológiai jellemzésük szerint — a késztetettség
tekintetében jelentős eltérést mutat: a rövid-alvók fokozottan motivált éber
aktivitása alacsony, míg a hosszú-alvók viszonylagos passzivitása magas RÉM
aránnyal jár együtt. Pszichológiai sajátságaik azonban más szempont mentén
is osztályozhatók. Hartman (1973) elemzése szerint a rövid-alvók konfor­
mizmusa, bizonyos értelemben „preprogramozott” életmódja és a hosszú­
alvók nonkonvencionális, problémákkal küzdő, azokat tudatosító személyi­
sége is olyan jellemzők, amelyek összefüggésben lehetnek a két csoport alvási
stílusának sajátos alakulásával. Megjegyezzük, hogy a csoportok pszicholó­
giai jellemzése alapján úgy tűnik számunkra, hogy a rövid alvók represszor,
a hosszú-alvók pedig szenzitizátor személyek. E lehetséges megfelelést azon­
ban Baekeland és Hartmann nem kontrollálták. Közelítésükben a két cso­
port álom-szükségletében mutatkozó külöbségek mindenesetre kapcsolatba
hozhatók a kísérleti személyek sajátos, eltérő információfeldolgozási straté­
giáival. Ha a rövid-alvók konformis, preprogramozott életformája, konflik­
tusaik, problémáik elhárítása, illetve konvencionális megoldási sémákba tör­
ténő kanalizálása alacsony álom-aránnyal jár együtt, míg a hosszú-alvók
probléma-tudata, konfliktusaik tudatos kezelése és „tűrése” magas RÉM
aránnyal, úgy ez az összefüggés az álom-funkciók további aspektusának, az
információfeldolgozás folyamatában játszott szerepének lehetőségére hívja
fel a figyelmet. Az alvás paradox fázisának e funkciójára számos alvás-ku-

25
tató explicit módon utal (kísérleti eredményei alapján elsőként Berger,
1967). Az álomfunkció-hipotézisek jelentős része ma az aktivált alvást éppen
az információfeldolgozás terminusaiban jellemzi, s e hipotézis mentén kutatja.
Könnyű belátnunk, hogy ez a közelítésmód az előbb tárgyalt feltevésektől
eltérően az álom fázis mentális kísérőjét, az álmot, illetve az álomtartalmat
nem tekinti véletlenszerű jelenségnek. Nyilvánvalóan abból a feltevésből kell
kiindulni, hogy a napi feldolgozatlan élmények, vagy — Greenberg (1970)
megfogalmazásában — emocionálisan szignifikáns események az álomban va­
lamilyen formában megjelennek. E feltevést, amelyet köznapi tapasztalat
igazol, és a hagyományos álom-elméletek is vallanak, számos kísérlet ered­
ményei megerősítették.
A kísérletekben többnyire elalvás előtt bemutatott, emocionálisan megter­
helő, feltehetően személyes konfliktus-anyagot érintő filmeknek az álomtar­
talmakra gyakorolt hatását vizsgálták oly módon, hogy a kísérleti személye­
ket az álomfázisokban felébresztették, és részletes álombeszámolót kértek
tőlük. Az álom-beszámolók anyagának tartalomelemzése egyértelműen el­
árulta az emocionálisan feldolgozott élmények hatását; a film-élmények di­
rekt inkorporált formában, illetve transzformáltan már az első RÉM periódus
első perceiben megjelenő álmokban felismerhetők voltak (Collins, Davison
és Berger, 1967).
Mielőtt azonban részletesebben foglalkoznánk a REMP alatt történő infor­
mációfeldolgozás tartalmi kérdéseivel, bemutatunk néhány további kísérleti
eredményt és tényt, amelyek indirekt úton jelzik az álom-fázis információ­
feldolgozó funkcióját. Ezek közül Greenberg és munkatársai (1968) ered­
ménye tűnik a legmeggyőzőbbnek. E szerzők RÉM deprivációs kísérletet vé­
geztek, és abból a feltevésből indultak ki, hogy amennyiben a RÉM depri-
váció gátolja az információfeldolgozás folyamatát, feltétlenül korlátoznia kell
az emocionálisan megterhelő élményhez történő adaptáció lehetőségét is. K í­
sérleti személyeik 3 csoportjának elalvás előtt stresszhatású filmet m utattak
be, majd ugyanezt a filmet ébredés után reggel is exponálták. A kísérleti
csoportot RÉM depriválták, az egyik kontroll csoportnál azonos mértékű
NREM deprivációt alkalmaztak, míg a 3. csoport zavartalanul végigalud-
hatta az éjszakát.
Korábbi kísérleti eredmények szerint stresszhatású filmek másodszori expo­
zíciója után jelentős adaptáció figyelhető meg: a vegetatív reakciók mértéke
lecsökken. Greenberg REM deprivált kísérleti személyei a stresszélményhez
egyáltalában nem adaptálódtak, a film reggeli bemutatásakor az estihez ha­
sonlóan intenzív vegetatív reakciókat adtak a szorongás szubjektív élményé­
vel, míg a két kontroll csoport ez alkalommal jelentősen csökkent stresszakti-
vitást mutatott.
Greenberg (1970) az álom információfeldolgozó funkciójára vonatkozó el­
képzelését viszonylag konkrét funkciómodell formájában fogalmazta meg. Te-

26
kintetbe kellett vennie azt a tényt, hogy a RÉM depriváció humán szinten
nem rontja a memória és a tanulás teljesítményeit, hacsak az érintett anyag
nincs kapcsolatban a személy emocionális-motivációs konfliktusaival. (Munka­
társaival 1971-ben végzett kísérletében kimutatta, hogy értelmetlen szótag,
illetve páros-asszociációs tanulás teljesítményei három napon át tartó teljes
álom-depriváció ellenére sem romlottak.) Feltételezte éppen ezért, hogy a
döntően kortiko-kortikális kapcsolatokat igénylő humán tanulási formák a
RÉM funkciótól viszonylag függetlenek, míg a kortikolimbikus kapcsolatok
kialakulásához, az élmények emocionális szintű feldolgozásához ép RÉM
funkció szükséges. Magát az emocionális szintű feldolgozási folyamatot az
azonos emocionális tónus, mint rendezőelv alapján történő kategórizációként
jellemezte. Ennek megfelelően feltételezte, hogy az álom funkciója a napi
élményeknek hasonló emocionális tónusú, illetve jelentésű emlékekkel való
asszociációja, és rögzítése a hosszúidejű memóriában. E folyamat eredménye­
ként várható el nézete szerint, hogy az új élményeket úgy tudjuk kezelni,
mint a hasonló régieket, esetenként azokat hasonló elhárítómechanizmusok­
kal indulattalanítva. E feltevés érvényességét a következő kísérleti helyzet­
ben vizsgálta: kísérleti személyeinél 3 napon át RÉM megvonást végzett,
majd megfelelő felépülési idő közbeiktatásával 3 napon át részleges (az össz-
alvásidő mintegy 20:3-ra kiterjedő, a RÉM aránynak megfelelő) NREM de-
privációt. A két deprivációs szakasz sorrendjét esetenként variálták. A kí­
sérletet megelőzően, illetve mindkét deprivációs szakaszt követően projektív
tintafolt tesztet — Rorschach-,vagy Holzmann-tesztet — vettek fel. A teszt
jegyzőkönyveket klinikus szakemberek értékelték, akiknek el kellett dönte­
niük, hogy a két kísérleti helyzetben felvett jegyzőkönyvek mely mutatók
mentén térnek el az alap-teszt eredményeitől. (A klinikusok természetesen
„vakon” dolgoztak, nem közölték velük, hogy melyik jegyzőkönyv készült
a RÉM, és melyik a NREM megvonás után). A diagnosztikus elemzés szerint
az alap-jegyzőkönyvektől a RÉM megvonás után felvett tesztek eredményei
tértek el lényegesen: a típusos elhárítási formák eltűntek, és a konfliktus­
anyag nyíltabban jelent meg. A RÉM depriváció tehát az elhárítófunkciókat,
amelyek a kognitív információfeldolgozó folyamatok sajátos formáinak te­
kinthetők, valóban gátolta.
Hasonló eredményeket kapott Fiss és Kline (1968), akik ksz. eik alap­
konfliktus-anyagát RÉM deprivációs kísérletek előtt intenzív klinikai inter­
júk során diagnosztizálták. A kísérleti szakaszban részleges RÉM megvonást
végeztek, és az igen rövid álom-periódusokból történő ébresztés után álom­
beszámolót kértek. Azt találták, hogy az álom-jegyzőkönyvek egyre nyíltab­
ban jelzik az alapéjszakák álmaiban még jól hárított konfliktusanyagot.
RÉM depriváció után számos szerző talált memória, illetve tanulási telje­
sítmény-romlást állatoknál. Greenberg (1970) ezzel kapcsolatban, elektro-
fiziológiai adatokra támaszkodva megjegyzi, hogy az állati tanulás — a hu-

27
 mán tanulással szemben — fokozottabban involvál kortiko-limbikus kap­
csolatokat.
Pearlman és Greenberg (1968) patkánykísérletekben 24 órán keresztül
REM-deprivált és kontroli-csoportnál tanulási tréning szakasz után egy al­
kalommal elektrokonvulziót alkalmazott. A RÉM deprivált állatok a sokk
után teljesen „elfelejtették” a korábban tanult instrumentális választ, míg
a kontroll állatok 70%-a változatlanul teljesített. S t e r n (1969) számos tí­
pusú elkerülő-tanulási szituációban talált RÉM megvont állatoknál a kont­
roll csoporthoz képest rosszabb teljesítményeket, s hasonló eredményekről
számol be Fishbein (1969) és más szerzők.
Az információfeldolgozás és a RÉM alvás összefüggéseivel kapcsolatban
említésre méltó még néhány, a neuropatológia köréből származó eredmény.
Feinberg (1968) mongoloid retardáltaknál, valamint phenylketonuriában vi­
szonylag alacsony RÉM alvást talált extrém módon kevés szemmozgással,
míg Feinberg, Koresko és Heller (1967) öregkori krónikus agyi szindró­
mában hasonlóképpen szignifikánsan csökkent RÉM arányt észlelt az intel­
lektuális funkciók és a tanulási képesség súlyos károsodása mellett. Az intel­
lektuális funkciók romlását az öregkori agyi szindrómában performációs in­
telligencia-teszttel diagnosztizálták.
Greenberg és Dewan (1969) afáziás betegek alvási szakaszait vizsgálták,
és a javuló esetekben szignifikánsan emelkedett REM-időt regisztrálták a be­
széd-újratanulás mértékével egyenes arányban, míg a nem javuló esetekben
az átlagosnál alacsonyabb RÉM %-ot találtak. Előbbi reedményük könnyen
analógiába állítható az alvás ontogenezisével kapcsolatban ismert adattal,
amely szerint csecsemő korban — ahol az új információk feldolgozása az ideg-
rendszerre különlegesen nagy terhet ró — (hiszen minden információ új) a
RÉM arány rendkívül magas.
Az álom információfeldolgozó szerepét hangsúlyozó funkcióhipotézis mel­
lett közismert, és az előbbivel jól összeegyeztethető az ún. „programozó”
álomfunkció elképzelés, amelynek megfogalmazása Dewan (1968, 1970) ne­
véhez fűződik. E feltevés szerint az álomfázisnak a központi idegrendszer
„átprogramozásában” , új funkcionális struktúrák létrehozásában van szere­
pe, s ezáltal az alvás aktivált szakasza a megváltozott környezeti vagy belső
feltételekhez történő gyors adaptáció célját szolgálja. Dewan feltevését egye­
bek között azzal az érvvel támasztja alá, amely szerint a „preprogramozott”
idegrendszer mellett — a filogenezis alacsonyabb szintjein, ahol a tanulás
a viselkedés szervezésében elhanyagolhatóan csekély szerepet tölt be, és a
magatartást feltétlen reflexek, illetve ösztöncselekvések uralják, paradox fá­
zis nincs az alvásban. Ugyancsak a programozási hipotézist támasztja alá
Greenbeg, Kelty és Dewan (1969) vizsgálati eredménye, amely szerint
csirkéknél az imprinting periódusban, — amely életszakasz a viselkedésmin­
ták kialakulása szempontjából kiemelt fontosságú, — magas RÉM arány van

28
 jelen. Ismeretes, hogy felnőtt madaraknál igen alacsony, az össz-alvásidő
mintegy 0,5%-ára tehető RÉM arányt találtak.
A program-hipotézisbe illeszkedik az újabb humán kísérletek közül Zimmer­
man, Stoyva és Metcalf (1969) eredménye, amely szerint fordító-szemüveg
viselése alatt (a vizuális mező 180 fokos vertikális átfordításánál), ahol a
ksz.-eket normál aktivitásra késztették, s így a vizuomotoros organizáció tel­
jes újraszervezése következett be néhány nap alatt, az aktivált alvási idő
szignifikánsan emelkedett.
A központi idegrendszer újraprogramozása Dewan szerint a humán szük­
ségletek terminusaiban is végbemegy, mégpedig úgy, hogy az emlékezeti tár
„hozzáférhetőségi hierarchiája” szerveződik újra az aktuális szükséglet szem­
pontjából releváns memória előtérbe kerülésével. Sajnálatos módon a felte­
vést Dewan nem támasztja alá kísérleti adattal. Utóbbi gondolatát — aho­
gyan az átprogramozó hipotézis alapgondolatát is — klasszikus álom elméle­
tek tételeivel és anekdotikus álom-interpretációkkal hozhatjuk kapcsolatba.
I tt elsősorban Jung elméletének azon gondolatára utalunk, amely szerint az
álom nemegyszer „útmutató”, figyelmeztető funkciót teljesít. Ha ugyanis az
idegrendszer újraprogramozása a megváltozott körülményeknek megfelelően
az álomban indul, élkepzelhető, hogy az álomtartalom olyan szempontokat
hoz felszínre, amelyek felismeréséhez az éber mentális tevékenységben még
nem jutottunk el.
Míg a „programkészítés” hipotézisét a finalitáselv alapján álló álomelmé­
letekkel hozhatjuk kapcsolatT)a7~addiP~az információfeldolgozó funkció felté­
telezése, illetve az idevonatkozó kísérleti eredmények a frendi álomelmélet
&gyes~szempontjaival találkoznak. Ha ugyanis az álomban — mint Green­
berg kísérletében láttuk — az érzelmileg megterhelő napi élmények feldolgo­
zása — mintegy feszültségmentesítése —: folyik, az álomnak feszültségoldó,
„biztonsági szelep” funkciót tulajdoníthatunk.
Ha megkíséreljük összevetni a paradox alvás, mint idegrendszeri, illetve
pszichikus „aktivitás ekvivalens” fentebb bemutatott elméleteit az informá-
ciófeldolgozás, Valamint az átprogramozási hipotézis állításaival, vagy egy­
más mellé állítjuk a két elméletet megalapozó kísérleti eredményeket, első
megközelítésben ellentmondásokat találhatunk. M g ugyanis, mint láttuk, az
előbbi feltevés értelmében az idegrendszeri aktiváció deficitje, addig — az
utóbbi elméletek szerint — az idegrendszer fokozott megterhelése, számos új
információ, érzelmileg megterhelő, illetve ingergazdag szituáció vezet azonos
végeredményhez: emeli a paradox alvás mennyiségi mutatóit. Ezt az ellent­
mondást még elmélyíteni látszik Frederickson és Hobson (1969) eredménye.
E szerzők macskáknál a formáció retikuláris számos elektródán keresztül tör­
ténő, naponta három órán át folytatott erőteljes ingerlése után emelkedett
paradox-alvás arányt észleltek. Hartmann (1973) értelmezése szerint az
erős retikuláris stimuláció az intenzív kognitív és emocionális igénybevétel

29
pszichikus élményének fiziológiai megfelelője, amely viszont — az információ­
feldolgozó elmélet, és a megfelelő kísérleti eredmények szerint — magas
RÉM arányt indukál.
Rechtschaffen és Verdone (1964) beszámolnak arról, hogy a Taylor-
skálán manifeszt szorongóknak bizonyult személyek RÉM aránya szignifi­
kánsan emelkedett. Jóllehet ezt az eredményt egy későbbi vizsgálat (Monroe,
1967) nem erősítette meg, a szorongás, és az emelkedett RÉM alvás össze­
függését más oldalról — Hartmann, Verdone és Snyder (1966) vizsgálatá­
ban — megerősítették. E szerzők pszichiátriai osztályon ápolt betegek longi­
tudinális vizsgálata során a pszichikus stresszhatás és az adaptív funkciók
zavarának, a „pszichikus egyensúly” felbomlásának az alvási szakaszok ala­
kulására gyakorolt hatásával foglalkoztak, és megállapították, hogy e hely­
zetek — a viszonylagos egyensúly helyzeteihez képest — magasabb paradox
alvási aránnyal járnak.
A RÉM funkció egységes felfogása szempontjából látszólag ellentmondó
kísérleti eredmények egyeztetésére az idegélettani történések terminusaiban
leíró szinten tehetünk kísérletet. A paradox alvási fázist úgy jellemeztük
mint a központi idegrendszer intrinsic, belsőleg gerjesztett aktivált állapotát.
Ez az állapot, mint ismeretes (Jouvet, 1961, 1967, 1969) a hídi központok
funkciójának függvénye. E központok — Jouvet eredményei szerint (1967,
1969) — adrenerg neuronokat tartalmaznak, és a noradrenalin jelenléte a
paradox fázis genezisében meghatározó tényezőnek bizonyult. A paradox
fázis tehát mind elektrofiziológiai, mind biokémiai szinten izgalmi állapotnak
tekinthető, s jóllehet megjelenését számos tényező befolyásolja, lényegében
mindenfajta pszichológiai feltételtől függetlenül szabályos, biológiai ritmust
követ.
A paradox alvási fázis aktivált jellege az elsőként bemutatott hipotézisek
kiinduló-tétele, amennyiben ezek a RÉM periódus deafferentációt kompen­
záló, illetve belső input-jellegére mutatnak rá. Az információfeldolgozási,
illetve programozási hipotézisek ezzel szemben nem foglalkoznak explicit
módon a fázis idegélettani—biokémiai jellemzőinek kérdésével. Ügy tűnik
pedig, hogy e jellemzők jól összeegyeztethetők a feltételezett funkcióval: az
információfeldolgozás, illetve „átprogramozás” illetve — leíró szinten jelle­
mezve — „energia” igénye kézenfekvő. Feltételezhetjük, hogy a REMP-ben
megjelenő izgalmi folyamatok egyes esetekben — így érzelmekben megterhelő
napi élmények után — elsősorban az információfeldolgozás szolgálatában áll­
nak, míg más feltételek mellett — így szenzoros depriváció után — elsősor­
ban a központi idegrendszeri struktúrák funkcionális épségének fenntartását
célozzák. A kétfajta funkció nem zárja ki egymást, így a fent bemutatott
„ellentmondás” hibás szemlélet, illetve kérdésfeltevés eredményének bi­
zonyul.
A korábbiakban láttuk, hogy az álomfázis információfeldolgozó vagy át-

30
programozó funkcióját a kutatások több oldalról meggyőzően igazolni tudták,
úgyszólván anélkül, hogy behatóan foglalkoztak volna az alvás alatti infor­
mációfeldolgozó folyamat tartalmi vonatkozásaival, az álom, illetve a freudi
terminológia szerint az „álom-munka” kérdésével. Ez a kürölmény lehet az
oka annak, hogy az alvás alatti mentális tevékenység vizsgálata a modern
alváskutatás viszonylag elhanyagolt területe, és hogy e téren folytatott vizs­
gálatok eddig alig hoztak újat a klasszikus álom-elméletek megállapításai­
hoz képest.
Az álomtartalmak problémájával, illetve az álom kísérleti befolyásolásával
Witkin és munkatársai foglalkoztak elsőként szisztematikusan. A kísérletek
célkitűzése az elalvás előtti, emocionálisan terhelő élmények álombéli meg­
jelenésének, az inkorporáció és transzformáció feltételeinek vizsgálata. (Inkor-
poráción a napi élmények megismétlődését, az álomban történő pontos le­
képezését értik, míg a transzformáció — értelemszerűen — az élmény á t­
formált, szimbolikus, illetve torzított megjelenése.)
Witkin és munkatársai eredményeikről 1965-től számos előzetes „közle­
ményben” számoltak be, publikációik azonban — jóllehet igen érdekes illuszt­
ratív példákat tartalmaznak az „álommunka” ismert témaköréből, gyakran
anekdotikus szinten mozognak. Az álom kísérleti befolyásolására elalvás előtt
emocionálisan megterhelő filmeket imutatnak be kísérleti személyeiknek:
Roheim némafilmjét az ausztráliai Annita törzs circumcisiós — beavatási —
szertartásáról, egy oktatófilmet a Malstrom-féle vakumextrakciós techniká­
val levezetett szülésről, és egy etológiái filmet, amelyen majom-anya halott
gyermekét eteti. Vizsgálják továbbá a laboratóriumi szituációnak, illetve a
kísérletvezetővel kialakított kapcsolatnak az álomtartalomra gyakorolt ha­
tását. Kísérleteiket „differenciált” és „differenciálatlan” , vagy — perceptuá-
lis attitűdjük terminusaiban kifejezve: „mezőfüggetlen és mezőfüggő” szemé­
lyekkel végzik. A mezőfüggő és mezőfüggetlen személyek álmai között kon­
zisztens, bár statisztikailag még nem elemzett különbséget ismertek fel. így
a mezőfüggők álmaiban gyakrabban találkoztak a laboratóriumi szituáció és
a kísérlet vezető személyének megjelenésével — direkt inkorporáeió formájá­
ban. Kiderült továbbá, hogy a mezőfüggetlenek gyakrabban főszereplők ál­
maikban, míg a differenciálatlan mezőfüggők gyakrabban vannak passzív,
szemlélő szerepben. Utóbbiak többször felejtették el álmaikat (adtak „no
dream” riportot, amelynek lényege, hogy a személy jelzi, hogy álmodott, de
az álomtartalomra nem tud visszaemlékezni), amit a szerzők összefüggésbe
hoznak azzal a ténnyel, hogy álmaik konceptuálisán kevésbé szervezettek,
valamint a rájuk az éber percepció szintjén is jellemző elfojtás, perceptuális
elhárítás jelenségével. A mezőfüggetlenek ezzel szemben, mint álmaik fősze­
replői, és mint elfojtásra kevésbé hajlamos személyek képesek álmaikra job­
ban visszaemlékezni.
Megállapították továbbá, hogy a stresszfilmek után nyert álmokban a

31
Gottschalk-féle módszerrel számított szorongás-index szignifikánsan maga­
sabb, mint neutrális filmek után, valamint, hogy emocionálisan terhelő fil­
mek után jóval több „elfelejtett álom” válasz fordul elő a kísérleti személyek
személyiségtípusától függetlenül is.
R. D. Cartwright (1970) eredményei a Witkin laboratóriumban nyert ada­
tokat több szemponttal kiegészítik, illetve értelmezési támpontokkal szolgál­
nak. E szerző négy egymást követő éjszaka minden REMP-a után álombe­
számolót kért kísérleti személyeitől. Az első éjszakai álmokat kontrollként
használta fel, s ezek tartalmi mutatóival vetette egybe a további kísérleti
ülések álom-beszámolóit. A második kísérleti napon a kísérleti személyek —
elalvás előtt — stresszfilmet nézték végig szexuális tartalommal. E film ha­
tását Cartwright összesen 3 éjszaka álmaiban követte nyomon. Szignifikáns
eredményei: a film utáni első éjszakán — a kontroll éjszakaihoz képest —
a kísérleti személyek kevesebb álomtartalomról számoltak be. A film elemei
(szereplői, helyzetei, illetve a cselekmény) a film bemutatását követő máso­
dik éjszakán jelentek meg legnagyobb gyakorisággal direkt inkorporáltan,
a manifeszt álomtartalomban. Szexuálszimbólumok — Hall és Van de
Castle (1966) normái szerint — gyakrabban jelentek meg a kísérleti, mint
a kontroli-álmokban. Azok a személyek, akik a filmre fokozottabb vegetatív
reakciót adtak, kevesebb álomra emlékeztek, mint a filmre kevésbé reagá­
lók, álmaik viszont, amelyekről be tudtak számolni, jelentősen több direkt
inkorporációt tartalmaztak a filmből, mint a nem-szorongók álmai. Utóbbiak
álmaiban a filmélmény transzformáltan, szimbolikus formában, vagy torzí­
tottan reprezentálódott. E személyek önmagukat úgy jellemezték, mint a
film témájával kapcsolatban pozitív tapasztalatokkal rendelkező, a tárgy
iránt tudatos érdeklődést mutató személyeket, és álom-szimbólumaikat spon­
tán és könnyedén vontkoztatták a filmélmény egyes elemeire. A fenti ered­
ményeket Witkin és munkatársai adataival összevetve arra következtethe­
tünk, hogy a stresszélmények álombéli feldolgozásának folyamata direkt in-
korporációval indul, az információfeldolgozás e fázisa könnyebben esik a fe­
lejtés áldozatául, továbbá, hogy az élmény transzformált, szimbolikus repre­
zentációjára az információfeldolgozás előreheladtával számíthatunk, illetve
az ilyen álmok a feldolgozási folyamat későbbi stádiumait jelzik.
Összefoglalóul: Úgy tűnik, joggal állapíthatjuk meg, hogy az álomtartal­
mak szisztematikus vizsgálata — amelyre a modern alváskutatás módszerei
teremtettek lehetőséget, az információfeldolgozási folyamat kutatásának fon­
tos területévé válhat. A jelenleg folyó kutatások hiányossága azonban, hogy
kevéssé kapcsolódtak az emlékezeti tárolás, illetve a gondolkodás-kutatás
modern irányzataihoz.

32
 IRODALOM
B a e k e l a n d , F . a n d H a r tm a n n , Б ., 1970: S leep re q u ire m e n ts a n d th e c h a ra c te ris tic s o f
som e sleepers. I n : E . H a r tm a n n , (ed.), S leep a n d d re a m in g . I n t e r n a t . P s y c h ia try
C linics, 7, 2. B o s to n , L ittle , B ro w n a n d Co. 33— 43.
B e r g e r , R . J ., 1968: C h a ra c te ris tic s o f R E M sle e p follow ing d iffe re n t c o n d itio n e d ra te s
o f w ak in g e y e m o v e m e n ts in th e m o n k e y P e rc e p t, a n d m o to r sk ills, 27— 99.
B r e g e r , L ., 1967: F u n c tio n o f d re a m s . J . a b n o rm , so c. P sy h o l. M o n o g r. 72. 1— 28.
C a r t w r ig h t , R . D ., 1970: T h e re la tio n o f d a y tim e e v e n ts to th e d re a m s t h a t follow .
I n : H a rtm a n n , E . (ed.) Sleep a n d d re a m in g I n t e r n a t . P s y c h ia tr y C linics, 7. 2. B o sto n ,
L ittle , B ro w n a n d Co., 227— 231.
C o l l in s , G,, D a v is o n , L . a n d B r e g e r , L . 1967: T h e fu n c tio n o f d re a m s in a d a p ta tio n
th e th r e a t. P a p e r re a d a t A P S S , S a n ta M o n ica, id . G reen b erg , 1970.
D e w a n , E . M ., 1968: T h e P (p ro g ra m m in g ) h y p o th e s is fo r R E M S (A b s tra c t) P s y c h o ­
p hysiology, 4; 365.
D e w a n , E . M ., 1970: T h e p ro g ra m m in g (P ) h y p o th e s is fo r R E M sleep . I n : E . H a rtm a n n ,
(ed.): Sleep a n d d ream in g , I n t e r n a t . P s y c h ia try clin ics, 7. 2., B o sto n , L ittle , B ro w n ,
297— 307.
E p h r o n , H . S. a n d C a r r in g t o n , P ., 1966: R a p id ey e m o v e m e n t sleep a n d c o rtic a l
h o m eo stasis. P s y h o l. rev . 73. 500— 526.
E p h r o n , H . S. a n d C a r r in g t o n , P ., 1970: O n th e fu n c tio n s o f sleep p h a se s. I n : E . H a r t ­
m a n n (ed.), S leep a n d d re a m in g , I n t e r n a t . P s y c h ia tr y C linics, B o sto n , L ittle , B ro w n ,
a n d со., 269— 277.
F e in b e r g , I ., 1968: E y e m o v e m e n t a c tiv ity d u rin g sle e p in te lle c tu a l fu n c tio n in m e n ta l
re ta rd a tio n . S cien ce 159; 1256.
F e in b e r g , I., K o r e s k o , L . R . a n d H e l l e r , N ., 1967: E E G sleep p a tt e r n s a s a fu n c tio n
o f n o rm a l a n d p a th o lo g ic a l a g in g in m a n . J . P s y c h ia tric R e se a rc h , 5. 107— 144.
F i s h b e in , W ., 1969: T h e effects o f p a ra d o x ic a l sleep d e p riv a tio n p r io r to in itia l le a rn in g
o n lo n g te r m m e m o iy . P a p e r, re a d a t A P S S , B o s to n , a b s tra c t, in P sy c h o p h y sio lo g y , 6;
225— 226.
F is s , H ., K l i n e , G ., S h o l l a r , E . a n d L e v in e , B ., 1968: C han g es in d re a m c o n te n t a s
a fu n c tio n o f p ro lo n g e d R E M in te rru p tio n . P sy c h o p h y sio lo g y , 5. 217.
F r e d e r ic k s o n , C. J . a n d H o b so n , J . A . 1969: T h e sle e p o f c a ts follo w in g p ro lo n g e d e le c t­
ric a l s tim u la tio n o f th e b ra in s te m re tic u la r a c tiv a tin g sv ste m . P sv c h o p h v sio lo g v . 6.
271 I d .: H a r tm a n n , 1973.
G r e e n b e r g , R . a n d D e w a n E ., 1969: A p h a sia a n d r a p id eye m o v e m e n t sleep. N a tu re ,
223: 183.
G r e e n b e r g , R ., K e l t v , M. a n d D e w a n E ., 1969: S leep p a tte r n s in th e n e w ly h a tc h e d
ch ick . P a p e r re a d a t A P S S , I d .: D e w a n , 1970.
G r e e n b e r g , R ., P e a r l m a n , C., F in g a r , R ., K a n t r o w it z , J . , a n d K a w l ic h e , S., 1971:
T h e effect o f d re a m d e p riv a tio n . B r it. J . M ed. P sy c h o l. I d .: G re e n b e rg , 1970.
G r e e n b e r g , R ., P il l a r d , R . a n d P e a r l m a n , C., 1968: T h e e ffe c t o f d re a m d e p riv a tio n
to a d a p ta tio n to stre ss . A b s tra c t. P sy c h o p h y sio lo g y , 5. 238.
H a l l , C. a n d V a n d e C a s t l e , R ., 1966: C o n te n t a n a ly s is o f d re a m s N e w -Y o rk , A p p le to n
C e n tu ry C rofts.
H a r t m a n n , E ., 1973: F u n c tio n s o f sle e p , I n : U . J . J o v a n o v itz (ed.): T h e n a tu r e o f sleep.
( I n te r n a t. S y m p o siu m , W ü rz b u rg , 1971) G. F is c h e r V erlag , S tu t tg a r t, 238— 252.
J o n e s , H . S. a n d O sw a l d L ., 1968: T w o cases o f h e a lth y in so m n ia E E G clin. N e u ro ­
p h y sio l. 24. 378— 380.
J o u v e t , M ., 1961: T elen c e p h a lic a n d rh o m b e n c e p h a lic sleep in th e c a t. I n : T h e n a tu r e
o f sleep W o lste n h o lm e , G., a n d O ’C o n n o r, M. (eds) B o sto n , L ittle , B ro w n a n d Co.
188— 206.
J o u v e t , M ., 1967: N e u ro p h y sio lo g y o f th e s ta te s o f sleep . P h y sio l, re v . 47. 117— 177.
J o u v e t , M ., 1969: B io g en ic am in es a n d th e s ta te s o f sleep . Science, 163. 32.
J u n g , C. G .: A llgem ein e G e sic h tsp u n k te z u r P sy c h o lo g ie des T ra u m e s. P sy ch o lo g isch e
A b h a n d lu n g en , 2. Z ü ric h , 1948.
L e r n e r , 1967: D re a m fu n c tio n re c o n sid e re d . J . a b n o rm . P sy c h o l. 72. 85.
M a r o n , L ., R e c h t s c h a f f e n , A. a n d W o l p e r t , E . A ., 1964: T h e sleep cy c le d u rin g n a p p ­
ing. A rch , o f g en P s y c h ia t. 11. 503— 508.
M a r t o n L . M a g da , 1970: T an u lás, v iz u á lis p o sz tu rá lis te s tm o d e ll és a t u d a t k ia la k u lá sa .
M a g y a r P szich o ló g iai Szem le, 27. 182— 199.
M o n r o e , L ., 1967: P sy c h o lo g ic a l a n d p h y sio lo g ic a l d iffe re n c e s in good a n d p o o r sleepers.
J . ab n o rm , soc. P sy c h o l. 72. 255.

3 Magyar Pszichológiai Szemle 33

O m w a k e , K . T ., 1932: E ffe c t o f v a ry in g p e rio d s o f sleep o n n e rv o u s s ta b ility . J . o f
a p p lie d P sy h o l. 16. 623— 632.
P e a r l m a n , C. a n d G r e e n b e r g R ., 1968: E ffe c t o f R E M d e p riv a tio n o n re te n tio n of
a v o id a n c e le a rn in g in r a ts . P a p e r re a d a t A P S S , D e n v e r, id . H a r tm a n n , 1970.
R e c h t s c h a f f e n , A . a n d V e r d o n e , P ., 1964: A m o u n t o f d re a m in g : e ffe c t o f in c e n tiv e ,
a d a p ta tio n to la b o r a to r y a n d in d iv id u a l d ifferen ces. P e r c e p t, a n d m o to r sk ills, 19.
947— 958.
S t e r n , W ., 1969: B e h a v io ra l a n d b io c h e m ic a l a sp e c ts o f ra p id e y e m o v e m e n t d e p riv a tio n
in r a t . P h . D o c t. D ies., U n iv . o f I n d ia n a , id . H a rtm a n n , 1970.
V a n d e r K o l k , В . a n d H a r t m a n n , Б . , 1968: S en so ry d e p riv a tio n a n d s u b s e q u e n t sleep.
P a p e r re a d a t A P S S , D e n v e r. Id . H a r tm a n n 1970.
V e r d o n e , P ., S n y d e r , F . a n d H a r t m a n n , E ., 1966: L o n g itu d in a l stu d ie s o f sle e p a n d
d re a m p a tte r n s in p s y c h ia tric p a tie n ts . J . n e rv . m e n t. D is. 142. 117— 126.
W iTK iN , H . A . a n d L e w is , H ., 1965: T h e re la tio n o f e x p e rim e n ta lly in d u c e d p re sle e p
ex p e rie n c e s to d re a m s: A re p o r t o n m e th o d a n d p re lim in a ry fin d in g s. J . A m e r. P sy h o -
a n a l. A ssoc. 13. 819.
W i t k i n , H . A . a n d L e w i s , H ., 1967: P re s le e p ex p erien ces a n d d re a m s. I n : H . A . W itk in
a n d H . B . L ew is (E d s.): E x p e rim e n ta l s tu d ie s o f d re a m in g . N e w -Y o rk , R a n d o m H o u se ,
148— 201.
W i t k i n , H . A ., 1969: In flu e n c in g d re a m c o n te n t. I n : M. K r a m e r (E d .): D re a m P s y c h o ­
lo g y a n d th e n e w b io lo g y o f d re a m in g . C h. C. T h o m as, S p rin g fie ld , Illin o is, 285— 343
W o o d , P ., 1962: D re a m in g in so cial is o la tio n . P h . D o c t. D iss. U n iv . o f N o r th C aro lin a.
Z im m e r m a n n , J . , S t o y v a , J . a n d M e t c a l f , D ., 1969: D is to rte d v is u a l e x p e rie n c e a n d
ra p id eye m o v e m e n t sleep. P a p e r re a d a t A P S S , B o sto n , id . G re e n b e r, 1970.

Г И П О Т Е ЗЫ О Ф У Н К Ц И И СНА В С О В Р Е М Е Н Н Ы Х И С С Л Е Д О В А Н И Я Х
ж уж анна кульчар

А втор выделяет две группы гипотез о ф ункции сна, т. е. периоде REM . К первой принад­
л е ж а т теории придающ ие активированном у сну гомеостатические функции. П ри этом по­
казы вается роль отдельных фаз в сниж ении коркового тонуса, говорится о ф ункциональ­
ной деафферентационной защ ите окуломоторной системы и активационно-мотивационных
структур. П осле этого демонстрирую тся теории, подчеркиваю щ ие информационно — пере­
рабатываю щ ую ф ункцию различных ф аз сна.
Д елается попытка истолкования разли чи й, п роявляю щ ихся в соотношении R EM час­
тей в «длинных» и «коротких» снах в терм инах обоих гипотез; при этом у к азы вается на
возникающ ее противоречие: на основе экспериментальных данны х повышение доли REM
объясняется гомеостатической теорией отсутствием афферентации, а информационной
гипотезой — повышенной афферентацией.
П робуя разреш ить создавшееся противоречие автор предполагает, что по-сущ еству не­
зависимо от психологических условий регулярн ы й биологический ритм, следую щ ий за
R E M P, в одних сл у ч аях — в зависимости от ситуация — вы полняет информационно­
перерабатываю щ ую функцию, а в др у ги х — служ и т обеспечению ф ункциональной целост­
ности структур центральной нервной системы.
Д елается попы тка упорядочить информационные гипотезы с традиционными теориями о
ф ункции сна, наконец, говорится о р езу л ьтатах экспериментального в ли яни я н а содерж а­
ние сна и в связи с этим — об известных содерж ательны х особенностях переработки инфор­
мации во время сна.

D R E A M F U N C T IO N H Y P O T H E S E S I N M O D E R N S L E E P R E S E A R C H
ZSUZSANNA KULCSÁR

T h e in tro d u c to ry p a r t s u rv e y s t h e e x is tin g h y p o th e s e s c o n c e rn in g R E M p e rio d resp.

d re a m fu n c tio n , g ro u p in g th e m in tw o d iffe re n t sectio n s. F i r s t sh e d eals w ith th e th e o rie s
t h a t a scrib e a h o m e o s ta tic fu n c tio n t o a c tiv a te d sleep, th e n w ith th o s e t h a t la y stre ss
o n th e in fo rm a tio n e la b o ra tin g fu n c tio n o f d re a m p h a se .

34
 She a tte m p ts to in te r p r e t th e d ifferen ce b e tw e e n th e R E M p ro p o rtio n s o f “ lo n g ”
re sp . “ s h o r t” sleepers, e m p lo y in g th e te r m s o f b o th h y p o th è s e ty p e s , p o in tin g o u t a t th e
sa m e tim e th e c o n tr a d ic tio n o f th e tw o fu n c tio n th e o rie s, n a m e ly t h a t w h ile h o m e o s ta tic
th e o r y ciaim s t h a t R E M p ro p o rtio n is in c re a se d b y th e a b se n c e o f a ffe re n ta tio n , in fo r­
m a tio n e la b o ra tio n th e o r y a sc rib e s th e sa m e e ffe c t ju s t to in c re a se d a ffe re n ta tio n — b o th
th e o rie s allu d in g to e x p e rim e n ta l fac ts.
I n o rd e r to solve th e c o n tra d ic tio n th e a u th o r su p p o ses t h a t R E M P , e ssen tially in d e ­
p e n d e n t fro m p sy ch o lo g ic a l c o n d itio n s a n d follow ing a re g u la r b io lo g ic a l rh y th m , se rv e s
in a n u m b e r o f cases — d e p e n d in g fro m th e g iv e n c o n d itio n s — t h e a im o f in fo rm a tio n
e la b o ra tio n , w hile in m a n y o th e r cases its ta s k is to e n su re th e f u n c tio n a l in te g rity o f
n e rv o u s sy stem s tru c tu r e s .
She trie s to reco n cile in fo rm a tio n e la b o ra tio n h y p o th e se s w ith tr a d itio n a l d re a m fu n c ­
tio n th e o ries, fin ally sh e re la te s som e re s u lts o f th e e n d e a v o u rs t o in flu e n c e d re a m c o n ­
te n t s in a n e x p e rim e n ta ly w a y a n d , in c o n n e c tio n w ith th e s e , t h e h ith e rto rev ealed
c o n te n t c h a ra c te ristic s o f in fo rm a tio n e la b o ra tio n d u rin g sleep.

3* 35
 A HIPNÓZIS HATÁSA AZ EMLÉKEZET EGYES TÉNYEZŐIRE
III. FIGYELEM
MÉSZÁROS ISTVÁN, BÁNYAI ÉVA és OSMANNÉ SÁGI JU D IT
ELTE T T K Összehasonlító É lettani Tanszéke és MTA Pszichológiai Intézete

E lő z ő k ís é rle te in k b e n k im u ta ttu k (1973), h o g y az ö s s z p o n to s íto tt fig y elem m el v é g z e tt

v e rb á lis ta n u lá s t a fe la d a t n e h é zség én ek fü g g v é n y é b e n a h ip n ó z is e n y h é n g á to lja . K ö z ­
v e tle n ü l a k ís é rle t u t á n ro ssz a b b v o lt a z a n y a g felidézhetősége is. J e le n — az e lő b b iek k el
sz o ro sa n összefüggő — k ís é rle te in k b e n (2 4 k ísé rle ti és 15 k o n tr o ll k ísé rle ti szem élyen)
v á la s z t k ív á n tu n k k a p n i a rr a a k é rd é s re , h o g y a h ip n ó z is s o r á n k ia la k u ló fig y e le m ­
m ó d o s u lá s h o g y a n b e fo ly á so lja a t a n u l á s m e n e té t.
K ísé rle te in k b iz o n y íto ttá k , h o g y a fig y e le m elterelése, ille tv e m e g o sz tá sa fo k o zza a
h ip n ó z isn a k a ta n u lá s r a g y a k o ro lt g á tló h a tá s á t. Ö n k én tele n ta n u lá s i fe la d a tb a n a h ip n o ­
t i z á l t k isé rle ti sz e m é ly e k sz ig n ifik á n sa n k e v e se b b tá rg y n e v é re e m lé k e z te k , m in t az é b e ­
re k . A kü lö n b ség e lső so rb a n a b e v é sé s k á ro s o d á sá n a k k ö v e tk e z m é n y e k é n t fo g h a tó fel.
E z t b iz o n y ítja az e m lé k n y o m o k la b ilitá s á n a k h ip n ó z isb a n m e g fig y e lh e tő sz ig n ifik án s
fo k o zó d ása is.
E re d m é n y e in k a lá tá m a s z tjá k a z o k a t a z iro d alm i a d a to k a t, a m e ly e k sz e rin t a h ip n ó z is
g á tló b e fo ly á st g y a k o ro l a v e rb á lis ta n u lá s r a .

Előző közleményeinkben (Mészáros és mtsai 1963. a, b.) kísérleteinknek

azokról a részeiről számoltunk be, amelyekben a hipnózisnak a szándékos,
összpontosított figyelemmel végzett tanulásra és felidézésre gyakorolt hatását
vizsgáltuk. Kimutattuk, hogy a hipnózis enyhe gátló hatást fejtett ki az össz­
pontosított figyelemmel végzett verbális tanulásra: nehéz feladat esetén hul-
lámzóbbá tette ugyan a bevésés menetét, de a tanulás végső eredményét
csak kis mértékben csökkentette. A hipnózisban elsajátított anyag éber fel­
idézhetősége közvetlenül a kísérlet után rosszabb volt az éberen elsajátított
anyagénál, e különbség azonban később eltűnt.
Ez az összpontosított figyelemmel végzett tanulásban kimutatott módo­
sulás nehezen egyeztethető össze azzal a várakozással, amely a hipnózis­
indukció során tapasztalt jelenségekből kiindulva a beszűkülő figyelem éber­
nél magasabb szintjét tételezi fel. A kérdést kísérletesen vizsgáló kutatók
véleménye szintén ez utóbbi feltételezés ellen szól. Barber (1960), valamint
Leuba (1960) valószínűnek tartja, hogy a figyelem a hipnózis során beszűkül.
Amadeo és Shagas (1963) kimutatta, hogy a figyelmi szinttel szoros korre­
lációt mutató gyors szemmozgások száma jelentősen csökken hipnotikus álla­
potban, és még a figyelem koncentrálását követő aritmetikai feladatok alatt
sem éri el az éber szintet. Más vizsgálatok során Fehr és Stern (1967) hip­
nózis hatására nemcsak az irreleváns ingerekre kapott lassúbb választ, de
a figyelem középpontjában állókra is megnyúlt a reakcióidő. Ez — eredmé-

36
nyeinkhez hasonlóan — arra utal, hogy a figyelem még a beszűkített körben
is alacsonyabb nívón marad.
Joggal tételezhető fel tehát, hogy ha a feladatra összpontosított figyelem
esetén is inkább gátol a hipnózis, ez a hatás a figyelem-elterelés vagy meg­
osztás következményeként csak fokozódhat.
Előző vizsgálataink szerves részeként arra a kérdésre is választ kívántunk
kapni, miként befolyásolja a figyelem módosulása a tanulás és emlékezés
hipnózis során kialakuló változását. Ezért a bevésési instrukció nélküli, ön­
kéntelen tanulás, és a szándékos, de megosztott figyelemmel végzett tanulás
hipnózis hatására bekövetkező módosulását is vizsgálat tárgyává tettük, a
szándékos, összpontosított figyelemmel végzett tanulás mellett.

Módszerek

Megfigyeléseinket az előbbi kísérleteinkben (Mészáros és mtsai 1963. a, b.)

alkalmazott 39 önként jelentkező egyetemi hallgatón végeztük. 24 kísérleti
személy kísérleteinek egy része hipnózisban, a többi pedig — kontrollként —
éberen történt, míg a 15 tagú kontroll csoport ugyanazokat a feladatokat
mindig éberen hajtotta végre.
A hipnózisban módosult figyelem tanulást befolyásoló hatásának ellenőr­
zésére önkéntelen tanulási próbát végeztünk, külön kísérletben hipnózisos,
illetve a kontroll csoportnál éber állapotban. A kísérleti személyek — minden
esetben fekve, behunyt szemmel — azt a feladatot kapták, hogy a tapintás
alapján ismerjék fel a kezükbe adott tárgyakat. Miután így 30 használati tá r­
gyat megneveztek, váratlanul felszólítottuk őket, hogy sorolják fel lehetőleg
minél többnek a nevét. Kb. 30 perc múlva (a kísérleti csoportnál dehipnoti-
zálás után), mialatt egy más típusú feladatot hajtottak végre, a felidézést
éber állapotban, ülve, nyitott szemmel is megismételtettük.
A feladat jellegéből adódóan itt nem állt módunkban, hogy a kísérletet
ugyanazokon a személyeken éber állapotban is elvégezzük, ezért összehason­
lításként csak a kontroll csoport adatai szolgáltak.
A figyelmi szint változásának megállapítását célzó vizsgálatok egy részét
hipnózisban, szomnambul állapotban hajtottuk végre. Ekkor a hipnózis mély­
ségének csökkenése nélkül kísérleti személyeink képesek voltak arra, hogy
megfelelő instrukció után nyitott szemmel a díványról felkelve a szomszédos,
enyhén megvilágított szobába menjenek és íróasztalhoz ülve végrehajtsák a
kísérletvezető utasításait. A feladat elvégzése után felszólításra visszatértek
a díványhoz, lefeküdtek, és ekkor került sor dehipnotizálásukra. Ugyanezt a
vizsgálatot a kísérleti csoport tagjainál előző alkalommal, a kontroll csoport
tagjainál mindkét esetben éber állapotban hajtottuk végre.
A figyelem koncentrálhatóságának, illetve megoszthatóságának elemzésére

37
2—2 alkalommal a Ruth-próbát alkalmaztuk (Ritoók, Takács 1967), amely­
nek során a kísérleti személyek 4 percig zavarmentesen kéttagú számok egy­
tagúval való szorzását végezték. Ezután 4 percen keresztül figyelemelvonó
faktorként magnetofonszalagról random sorrendű, ritmusú és hangerejű
1000-nél kisebb számokat hallottak, miközben a szorzást tovább kellett foly­
tatniuk. Az instrukció az volt, hogy az elhangzó számokra ne figyeljenek, arra
törekedjenek, hogy a feladatok további pontos és gyors végrehajtásában a
hallott számok ne zavarják őket. A vizsgálat harmadik részében ugyancsak
magnetofonról 4 percen keresztül a figyelem megoszthatóságának elemzésére
5 rövid mesét hallottak, amelyek tartalm át az előzetes instrukciónak megfe­
lelően a periódus elteltével el kellett mondaniuk. Az ennek során készült
magnetofon felvétel alapján elemeztük a megjegyzett tartalmi elemek szá­
mának alakulását. Emellett összevetettük a három periódusban végzett szá­
molási teljesítményt és a hibák gyakoriságát.
A figyelem ingadozásának vizsgálatára a pályaválasztási szaktanácsadás­
ban (Ritoók, Takács 1967) használt Pieron-tesztet választottuk.

Eredmények
Míg az összpontosított figyelemmel végzett tanulás során -- mint erről be­
számoltunk (Mészáros és mtsai 1963. a.) — hipnózis hatására enyhe gátlás
jelentkezett, önkéntelen tanulás esetén e gátlás igen erősen szignifikánssá vált

1. ábra. Ö n k én tele n ta n u lá s i te lje s ítm é n y á tla g a k ö z v e tle n ü l a ta n u lá s u tá n (1.) a k o n tr o ll­

c so p o rtn á l (K ) és h ip n ó z is b a n (H ), v a la m in t a k ís é rle t v ég én (2.), a h ipnózisos c s o p o r t­
n á l is é b e r á lla p o tb a n (H E)

38
(p < о ,001). Kísérleti személyeink a hipnózisban végzett próba során lénye­
gesen kevesebb tárgy nevét tudták felidézni, mint a kontroll csoport tagjai
(1. ábra). Az ábra első két oszlopa a tárgyak felismerése után közvetle­
nül nyújtott felidézési teljesítményt mutatja. A két csoport kísérleti szemé­
lyeinek magatartása általában már a tárgyfelismerés során is jelentősen kü­
lönbözött. Míg hipnózisban legtöbb esetben szűkszavúan csak a tárgy meg­
nevezésére szorítkoztak, éberen gyakran megjegyzéseket fűztek a tárgyhoz
(pl. fésű, pár foga hiányzik; rosszul hegyezett ceruza stb.). E jelzők az éber
kontroll csoportnál gyakran a felidézés során is elhangzottak.
A tárgynevek felidézése után mindkét csoport tagjai másik feladatot kap­
tak (kártya-szortírozás, lásd. Mészáros, és mtsai 1973. a.) m ajd a kísérleti
csoportnál a dehipnózist, a kontrolinál a feladatok végrehajtása után beikta­
tott beszélgetést követően került sor az önkéntelenül tanult tárgynevek
ismételt, mindkét csoportnál éber állapotban történő felidézésére. Ezek
átlageredményeit tüntettük fel az 1. ábra jobboldali oszlopain. Enyhe össz­
teljesítmény-növekedés mellett a két csoport között mutatkozó különbség
a második, éber felidézés során nem változott. Ugyanakkor számottevő kü­
lönbség volt kimutatható magukban a felidézett szavakban: mindkét cso­
portnál voltak olyan tárgynevek, amelyeket előző alkalommal nem említet­
tek (reminiszcencia), de olyanok is, amelyekről e második felidézés kapcsán

ö n k é n te le n ta n u lá s
em lékn yo m o k la b ilitá s a

p<0,01 P<0,0!

20-
Cj

15 -

10-

5 -
Ci

2. ábra. Ö n k é n te le n ta n u lá s s o r á n e ls a já títo tt e m lé k n y o m o k átlag o s la b i li tá s a az első

a lk a lo m m a l t ö r t é n t felidézés sz á z a lé k á b a n . H : h ip n ó z iso s csoport, K : é b e r kontro ll
c so p o rt

39.
 R u th -p rób a Telj e s i t m én t,

Sim a S ia m M e se

3. ábra. R u th - p r ó b a K S z -e n k é n ti te lje s ítm é n y az első (o r d in á ta ), ill. m ásodik (ab sz c issz a )

k ís é rle t so rán . A s z á m o k a 4 perces p e r ió d u s a la tt e lv é g z e tt sz o rz á so k sz á m á t m u t a tj á k .
„ S im a ” : szorzás k ü ls ő z a v a ró tényező a lk a lm a z á s a n élkül. „ S z á m ” : ua. ra n d o m s z á m o k
h a llg a tá s a k ö zb en a sz o rz á sra k o n c e n trá lv a . „M ese” : u a . m e s e h a llg a tá s k ö zb en m e g o sz ­
t o t t figyelem m el. K , é s K 2: a k o n tr o llc s o p o rt ta g ja in a k e lső , ill. 2. kísérlete. É é s H :
a k ís é r le ti csoport első é b e r, ill. m ásodik h ip n ó z is o s kísérlete

R UT H- TES2T

4. ábra. R u th - p r ó b a , figyelem m e g o s z tá s a során m u t a t o t t á tla g te lje s ítm é n y . F e ls ő rész:

e lv é g z e tt sz o rz á so k szám a. Alsó ré s z : a z e lh a n g z o tt m e s é k b ő l felid ézett ta r ta l m i eg y ség ek
szám a. I . ill. I I : első, ill. m á s o d ik k ísérlet. E g y é b je lö lé se k m in t a 3. á b r á n

40
megfeledkeztek (felejtés). Mindkét lehetőséggel szignifikánsan gyakrabban ta ­
lálkoztunk a kísérleti csoportnál, mint a kontrolinál (p -< 0,01). Erre vonat­
kozó adatainkat a 2. ábrán tüntetjük fel.
A figyelem összpontosítás illetve megosztás vizsgálatára szolgáló Ruth-
próba eredményeit a 3. ábra mutatja. A kontroll csoport teljesítménye a
próba mindhárom részében a második kísérlet során az elsőhöz képest enyhe
javulást mutatott. Az előjel-próba alapján szignifikánsan több azoknak a
kísérleti személyeknek a száma, akik a második kísérletben jobb, de lega­
lábbis azonos teljesítményt nyújtottak, mint az elsőben. A kísérleti csoport
csak a vizsgálat második szakaszában mutatott hasonló enyhe javulást, ami­
kor szorzás közben figyelmük koncentrálását számok elhangzásával igyekez­
tünk zavarni. Alanyaink utólag elmondták, hogy hipnózisban a magnetofon­
szalagról hallott számok kevésbé zavarták őket.
A figyelem megosztásakor az átlagosan végrehajtott szorzások száma ál­
talában mindkét csoportnál kisebb volt, mint a vizsgálat másik két részében.
A kísérleti és kontroll csoport között e tekintetben — mint ez a 4. ábra felső
részén látható — nem mutatkozott lényeges különbség. Jelentős eltérést ta ­
pasztalunk azonban hipnózis hatására az elhangzott mesék felidézésében (4.
ábra alsó része). Míg a kontroll kísérleti személyek második próbájában a
tartalmi egységek felidézése az első kísérlet eredményeihez képest szignifi­
kánsan javult (p < 0,05), a kísérleti csoport hipnózisban nyújtott átlagtel­
jesítménye alig haladta meg az előző éber kísérletét. Ily módon a második
alkalommal felidézett tartalmi egységek számában igen erős szignifikáns el­
térés alakult ki a kísérleti és kontroll csoport között (p < 0,001).
A figyelem ingadozásának mérésére használt Pieron-teszt összteljesítmé­
nyében a második próba a hipnózis alkalmazásától függetlenül mindkét cso­
portnál jobb eredményt adott. A figyelem ingadozása a percenként mért tel­
jesítmény módosulása alapján (5. ábra) nem különbözött az éberen és hip­
nózisban végrehajtott próbákban. A feladat végrehajtásának javulását mu­
tatja, hogy a kontroll csoport második kísérletének, és a hipnózisban végre­
hajtott vizsgálatnak a kezdeti adatai jobbak az első kísérlet átlagainál, de
az éber, illetve hipnózisos állapot függvényében még a vizsgálat első percei­
ben sem tapasztalható lényeges eltérés. Bár az általunk használt felbontásban
az objektív eredmények nem különböztek, a kísérleti személyek szubjektív
megnyilvánulásaiban eltérés mutatkozott. Többen a hipnózisban végzett
Pieron-próba után arról azámoltak be, hogy bizonyos ideig a fehér feladat­
lapot feketének látták és a négyzetek voltak fehérek. Ez az illúzió feladatuk
végrehajtására szubjektíve zavaróan hatott. Az éber vizsgálatok során e je­
lenséggel nem találkoztunk. A Pieron-teszt végrehajtását éberen a kísér­
leti személyek hosszúnak, unalmasnak tartották. Hipnózisban általában nem
vették úgy észre az idő múlását. Míg éberen a feladat végzése közben gyakran
mozogtak (igazították a széket, lábukat keresztbe tették és váltogatták, orru-

41
kát fújták, sóhajtoztak stb.), hipnózisban — még kényelmetlen pózban is —
gyakorlatilag helyzetváltoztatás nélkül töltötték el a 30 percet.
A teszt végrehajtásakor elkövetett hibák száma olyan alacsony volt, hogy
a percenkénti ingadozások értékelését nem tette lehetővé. A próbák alatt
egyénenként elkövetett összhibaszám sem mutatott szignifikáns eltérést.

Megbeszélés
Kísérletünk eredményei megerősítették azt a feltételezésünket, hogy a fi­
gyelem elterelése, illetve megosztása fokozza a hipnózisnak a tanulásra gya­
korolt gátló hatását.
Az önkéntelen tanulási feladatban a hipnotizált kísérleti személyek szigni­
fikánsan kevesebb tárgy nevére emlékeztek, mint az éberek. Mivel a két cso­
port éber tanulási teljesítményében — mint előző közleményünkben (Mészá­
ros és mtsai, 1973) kifejtettük — szignifikáns különbség nem volt kimu­
tatható, a két csoport eredményeinek összevetése jogosnak látszik. A kísérleti
csoport tagjai mind a tárgyak tapogatásakor, mind a tárgynevek felidézése­
kor hipnózisban voltak, ezért felmerülhet a kérdés: a felidézésben m utat­
kozó különbség vajon a bevésés vagy a felidézés deficitjéből adódik-e. Ez
utóbbi lehetőség annál is inkább felvethető, mivel hipnózisban kísérleti
személyeinknél beszéd-lassulás volt megfigyelhető. Könnyen elképzelhető

KE 1 8 .Y l9 7 k .3 8 In t.m e d T- 8 2 0 m s e c . T 5 0 s e c A c

P IE R O N -T É S Z T
à fla g /mm

100

30
— H ipnózis
20 --- Éber
------K o n tr o ll7
10.
— - Kontroll2

2 h 6 3 10 12 74 16 18 2 0 22 2k 2 6 23 3 0 m in

5. ábra. P ie ro n -te s z t p e rc e n k é n ti á tla g te lje s ítm é n y é n e k in g a d o z á s a .----- H ip n ó z isb a n ,

---------H ip n ó zis c so p o rt éb e r á lla p o tb a n . — . — K o n tro lic so p o rt első, ill...............m áso d ik
k ísé rle te

42
volna, hogy a beszédtempó lassulása egymagában is elegendő oka lehet a
teljesítmény romlásának.
Az önkéntelenül bevésett tárgyak nevének második — mindkét csoportnál
éber állapotban történő — felidézésével azonban sikerült kizárnunk ezt a le­
hetőséget. A kísérleti csoport tagjainak beszédritmusa ekkor már megegye­
zett a kontroll csoportéval, a felidézett tárgyak számában azonban ugyan­
olyan szignifikáns eltérés volt tapasztalható, mint az első felidézés során.
Ez arra utal, hogy a rosszabb tárgvnév-felidézés hipnózisban a bevésés káro­
sodásának következménye. A hipnózis felidézésre gyakorolt hatásával kapcso­
latos irodalmi adatok — Stalnaker és Riddle (1932), Mitchell (1932), White,
Eox és Harris (1940), Rosenthal (1944), Hammer (1954), Leonard (1963), Bar­
ber és Calverley (1966), Shubat (1969), valamint saját vizsgálataink (Mészá­
ros és mtsai, 1973) szintén ezt az elképzelést támogatják. A bevésés károso­
dására lehetett következtetni a hipnotizált kísérleti személyek emléknyomai­
nak nagyobb labilitásából is. Ezt az instabilitást már a szándékos, összpon­
tosított figyelemmel bevésett verbális anyag felidézésekor is megfigyeltük.
Elképzelhető, hogy ez a tényező okozta a gyakoribb visszaeséseket az értel­
metlen szótagok bevésése során (lásd Mészáros és mtsai, 1973.) A kísérlet
után közvetlenül történő felidézésben tapasztalt szignifikáns különbség a hip­
nózisban, illetve éberen bevésett anyag éber felidézése között (Mészáros és
mtsai 1973. á.) ugyanerre a hatásra vezethető vissza. A tanulási beállítódás
hiányában, önkéntelenül elsajátított anyag felidézésekor az emléknyomok
labilitása még markánsabban jelentkezett.
Megvizsgáltuk, hogy a tapasztalt bevésési deficit nem hozható-e összefüg­
gésbe a szuggerált poszthipnotikus amnéziával kapcsolatban feltételezett el­
fojtásszerű motivált felejtéssel. Hilgard és Hőmmel (1961) kimutatta, hogy
a kísérleti személyek általában azokat a hipnózis alatti próbákat nem tud­
ják felidézni, amelyeket nem sikerült jól végrehajtaniuk. Clemens (1961,
1964), valamint Levitt és munkatársai (1961) szintén a sikertelen, zavaró,
konfliktuózus események elfojtásával magyarázzák a poszthipnotikus am­
néziát.
Kísérletünk során a kísérleti személyek egyes tárgyakat hosszas tapogatás
után sem tudtak pontosan megnevezni, csak körülírták őket. Hipnózisban
gyakrabban fordult elő ez a pontatlan tárgymegnevezés (átlagban 2,38 tárgy­
nál, míg éberen csak 1,33 tárgynévnél). Ha a szuggerált poszthipnotikus am­
néziához hosonlóan ezeket a sikertelenül megnevezett tárgyakat felejtették
volna el felsoroláskor a kísérleti személyek, a pontatlan tárgymegnevezések­
ben mutatkozó kezdeti különbség önmagában is magyarázná a hipnotizált és
kontroll csoport felidézési teljesítményében mutatkozó különbséget. Ered­
ményeink ezt a feltételezést is elvetették, a hipnotizált csoport nem muta­
to tt jelentősen nagyobb romlást a körülírt tárgyak felidézésében, mint a
pontosan megnevezettekében.

43
 A hipnotizált és éber kísérleti személyek magatartásában mutatkozó kü­
lönbség (a tárgyakkal kapcsolatos megjegyzések, illetve azok hiánya), mint
ezt egyikünk másutt részletesen kifejtette (Bányai Éva 1973), arra utalhat,
hogy hipnózisban a bevésési deficitért a közvetítő folyamatok károsodása
tehető felelőssé. Míg éberen a tárgyak tapogatása közben a magasabb akti­
vációs nívó következtében spontán asszociációk bukkanhatnak fel a tárgyak­
kal kapcsolatban pl. használatukról, személyes vonatkozásaikról, valamely
velük elvégzendő feladatról stb. — addig hipnózisban kevésbé merülnek fel
ilyen asszociációk, mert az alacsonyabb éberségi szintű és beszűkült tudat-
állapotban levő kísérleti személyek csak a kísérletvezető által adott feladatra
— a tárgyak megnevezésére — koncentrálnak. Márpedig a spontán felmerülő
asszociációk — a magasabb aktivációs szinttel járó egyéb megnyilvánulá­
sokkal együtt (nagyobb izomtenzió, vegetatív reakció) — mediációs mecha­
nizmusként szolgálhatnak a tapogatott tárgyak nevének önkéntelen bevé­
séséhez.
A figyelem megosztása hipnózisban szintén erősen rontotta a tanulási tel­
jesítményt. A R uth-próba III. részében, a szorzás közben exponált mesék
felidézésekor a hipnotizált és kontroll csoport teljesítménye között mutatkozó
szignifikáns különbség, véleményünk szerint, ezt az elképzelést támasztja alá.
Felmerült ugyanis az a lehetőség is, hogy a rosszabb felidézési teljesítmény
annak a következménye, hogy mély hipnózisban a kísérleti személyek beszéd-
stílusa sokszor gyökeresen megváltozik. Merev fogalmazásmóddal, majdnem
kizárólag tőmondatokban beszélnek, hosszú szüneteket tartanak, beszédük
halk, monoton. El kellett döntenünk, hogy a rosszabb eredményeket nem
a hipnózis alatt megfigyelhető spontán motoros gátlás okozza-e? A dehipno-
tizálás utáni felidézés eredményei alapján azonban kizárhatjuk ezt a lehető­
séget. A kísérleti személyek verbalizációja ekkor már megegyezett az éber
állapotukra általában jellemző beszédstílussal, a felidézett tartalmi egységek
számában azonban nem következett be változás.
A figyelem elterelése, illetve megosztása tehát, mint az önkéntelenül és meg­
osztott figyelemmel történő bevésés vizsgálata mutatja, felerősítette a hipnó­
zisnak a tanulásra gyakorolt gátló hatását. A Ruth-próba szorzási teljesít­
ményének elemzése alapján feltételezhető, hogy a hipnózis más teljesítmé­
nyekre is enyhe gátló hatást fejthet ki. Míg a kontroll csoport 2. kísérletében
az elsőhöz képest a matematikailag kis erősségű előjel-próba alapján szigni­
fikáns javulás tételezhető fel, a kísérleti csoport tagjai második — hipnózis­
ban végzett — kísérletük során csak a figyelemelterelés alatt m utattak az
éberhez hasonló szintű javulási tendenciát. A vizsgálat többi szakaszában
megfigyelhető romlás elmaradásáért véleményünk szerint az a tény tehető
felelőssé, hogy a hipnózisban irreleváns ingerekre általában csökken a reak­
tivitás (1. Fehr és Stern 1967), és kísérletünkben speciális instrukcióval se­
gítettük elő a szorzás szempontjából irreleváns zavaró ingerek kiküszöbölését.

44
A kísérleti személyek szubjektíve is kevésbé érezték zavarónak hipnózisban
a magnetofonszalagról elhangzó számokat.
Nem gátolta a hipnózis a Pieron-próba teljesítményét. Sem az összteljesít­
ményben, sem a percenkénti ingadozásokban nem volt szignifikáns változás.
Feltételezhető, hogy a mechanikus, aránylag könnyű feladat végrehajtása so­
rán a más próbákban megfigyelhető gátló hatás nem juthatott kifejezésre,
illetve a hosszan tartó monoton feladat teljesítése közben a gátló hatást ellen­
súlyozhatta a hipnotizált kísérleti személyek iniciatíva-hiánya következtében
fellépő nagyobb monotonia-tűrés. Erre utal, hogy a kísérleti személyek szub­
jektíve kevésbé érezték ilyenkor e feladatot megterhelőnek, mint éber álla­
potban. Az iniciatíva-hiánnyal és a nagyobb monotonia-tűréssel közös mecha­
nizmus magyarázhatja azt a csak hipnózisban megfigyelt szubjektív válto­
zást is, amely a háttér és a figurák színének megfordulásában nyilvánult meg.
A gyors szemmozgások csökkenése (Amadeo, Shagass 1963) e megfordulási
jelenség perifériás tényezőkkel történő magyarázatát vetheti fel.
A bevésési teljesítmény csökkenésére, a figyelem megoszthatóságának ká­
rosodására, a letapogató gyors szemmozgások és a nagyobb motoros aktivi­
tás gátoltságára azonban csak e jelenségek közös centrális mechanizmusainak
feltárását célzó további vizsgálatok adhatnak kielégítő magyarázatot.

IR O D A L O M

A m a d e o , M ., S h a g a ss , C ., 1963, E y e m o v e m e n ts , a tt e n ti o n a n d h y p n o sis. J o u r n a l o f
N e rv o u s a n d M e n ta l D isease, 136. 139— 145.
B á n y a i E v a , 1973, A h ip n ó z is h a tá s a a ta n u lá s r a . E g y e te m i d o k to ri é rtek ezés.
B a r b e r , T . X ., 1960, T h e n ecessary a n d su ffic ie n t c o n d itio n s for h y p n o tic b e h a v io r.
A m e ric a n J o u r n a l o f C lin ical H y p n o sis, 3. 31— 42.
B a r b e r , T . X ., C a i .v e r i .e y , D . S., 1966, E ffe c ts o n re c a ll o f h y p n o tic in d u c tio n , m o tiv a ­
tio n a l su g g estio n s, a n d sug g ested re g re ssio n : A m e th o d o lo g ic a l a n d e x p e rim e n ta l
a n a ly s is. J o u r n a l o f A b n o rm a l P sy c h o lo g y , 71. 169— 180.
C l e m e s , S. R ., 1961, R e p re ssio n a n d h y p n o tic a m n e s ia . D iss e rta tio n A b s tr a c ts 21,
(3522).
C l e m e s , S. R ., 1964, R e p re ss io n a n d h y p n o tic a m n e s ia . J o u r n a l o f A b n o rm a l a n d S ocial
P sy c h o lo g y , 69. 62— 69.
F e h r , F . S., S t e r n , J . A ., 1967, T h e e ffe c t o f h y p n o sis o n a tte n tio n to r e le v a n t a n d
ir re le v a n t stim u li. I n te r n a tio n a l J o u r n a l o f C lin ical a n d E x p e rim e n ta l H y p n o sis, 15. (3)
134— 143.
H a m m e r , E . F ., 1954, P o s th y p n o tic su g g e stio n a n d te s t p e rfo rm a n c e . J o u r n a l o f C linical
a n d E x p e rim e n ta l H y p n o sis , 2. 178— 185.
H il g a r d , E . R ., H ő m m e l , L . S., 1961, S e le c tiv e a m n e s ia fo r e v e n ts w ith in h y p n o sis in
re la tio n to rep ressio n . J o u r n a l of P e rs o n a lity , 29. 205— 216.
L e o n a r d , J . R ., 1963, A n in v e s tig a tio n o f h y p n o tic ag e-reg re ssio n . U n p u b lish e d d o c to ra l
d is s e rta tio n . U n iv . o f K e n tu c k y , 1963. — I d .: B a rb e r, T . X ., C alverley, D . S. (1966):
E ffe c ts o n re call o f h y p n o tic in d u c tio n , m o tiv a tio n a l su g g estio n s, a n d su g g e ste d
reg ressio n : A m e th o d o lo g ic a l a n d e x p e rim e n ta l a n a ly s is. J o u r n a l o f A b n o rm a l P s y c h o ­
logy, 71/3, 169— 180.
L e u b a , C ., 1960, T h eo rie s o f h y p n o sis: a C ritiq u e a n d a p ro p o s a l. A m erican J o u r n a l o f
C linical H y p n o sis, 3. 4 3 — 48.
L e v it t , E . E ., P e r s k y , H ., B r a d y , J . P ., F it z g e r a l d , J . , d e n B r e e i j e n , A ., 1961,
E v id e n c e fo r h y p n o tic a lly in d u c e d a m n e s ia a s a n a n a lo g o f rep ressio n . J o u r n a l o f
N e rv o u s M en tal D isease, 133. 218— 221.

45
M é s z á r o s , I., B á n y a i , E v a , O s m a n n é S á g i J u d i t , F i s c h e r , J . 1973, a . A h ip n ó z is h a tá s a
az e m lék e z e t e g y e s té n y e z ő ire . I. V e rb á lis ta n u lá s . M a g y a r P szich o ló g iai S zem le, 30.
1— 2. sz. 64— 79.
M é s z á r o s , I., O s m a n n é S á g i J u d i t , B á n y a i É v a , 1973, b . A h ip n ó zis h a tá s a a z e m lé k e z e t
e g y e s té n y e z ő ire . I I . F elidézés. M a g y a r P szic h o ló g ia i Szem le, 30. 3. sz. 360— 367.
M i t c h e l l , M., 1932, R e tro a c tiv e in h ib itio n a n d h y p n o sis. J o u r n a l o f G en eral P sy c h o lo g y ,
7. 343— 358.
R iT O Ó K P á l n é é s T a r á c s M á r t a , 1967, P á ly a v á la s z tá s i sz a k ta n á c sa d á s. — K é z ik ö n y v
p á ly a v á la s z tá s i sz a k v iz sg á la to k elv ég zéséh ez. K ia d ja a M u n k a ü g y i M in isz té riu m ,
B u d a p e s t.
R o s e n t h a l , B. G ., 1944, H y p n o tic re c a ll o f m a te ria l le a rn e d u n d e r a n x ie ty - a n d n o n -
a n x ie ty - p ro d u c in g c o n d itio n s. J o u r n a l o f E x p e rim e n ta l P sy ch o lo g y , 34. 369— 389.
S h u b a t , N a n c y L ., 1969-, T he in flu e n c e o f s ta te a n d re la tio n sh ip o f th e h y p n o tic re c a ll
o f p re v io u sly p re s e n te d m a te ria l: a t e s t o f h y p n o tic h y p e rm n e sia . D is s e rta tio n A b s t­
r a c t s I n te r n a tio n a l, 30. (2-B) 855.
S t a l n a k e r , J . M ., R i d d l e , E . E ., 1932, T he e ffe c t o f h y p n o sis o n lo n g d e la y e d re c a ll.
J o u r n a l o f G e n e ra l P sy ch o lo g y , 6. 4 2 9 — 440.
W h i t e , R . IV., F o x , G . F ., H a r r i s , W . W ., 1940, H y p n o tic h y p e rm n e sia fo r re c e n tly
le a rn e d m a te ria l. J o u r n a l o f A b n o rm a l a n d S ocial P sy c h o lo g y , 35. 88— 104.

В Л И Я Н И Е Г И П Н О ЗА НА Н Е К О Т О Р Ы Е Ф А К ТО РЫ П А М Я ТИ
I I I . Внимание
И . МЕСАРО'ш, ЕВА БА Н Я И И Ю ДИТ ОСМАН-ШАГИ

К афедра Сравнительной Ф изиологии Будапеш тского У ниверситета им. Э твеш а Л оранда

и И нститут П сихологии Венгерской А. Н . Будапеш т.
В предыдущих опы тах (1973) нам удалось доказать, что вербальное обучение при со­
средоточенном вним ании у испытуемых, находящ ихся в состоянии гипноза, торм озится
при услож ении задачи . Н епосредственно после гипноза страдает процесс п ро явл ен и я
пам ятны х единиц. В связи с этими данными мы предприняли на тех ж е 24 испы туемых и 15
контрольны х л и ц а х исследование роли изменения внимания в состоянии гипноза н а про­
цесс обучания.
Полученные результаты показывают, что отвлечение внимания или его распределение
существенно уси ли в ает тормозный эффект гипнотического состояния на процесс обучения.
Статистически достоверным оказы вается ухудш ение непроизвольного обучения по срав­
нению с контрольной группой. П ричиной полученны х эффектов является,по-видим ом у,
ухудш ение ф иксации памятных единиц под гипнозом. Это подтверждается больш ой л аб и л ь­
ностью ответов при повторных опросах.
Н аш и результаты совпадают с представлениям и об отрицательном в ли ян и и гип н оза на
процесс вербального обучения.

T H E E F F E C T S O F H Y P N O S IS O N S O M E A S P E C T S O F M E M O R Y
I I I . A tte n tio n
I. MÉSZÁROS, É. BÁNYAI and J. OSMAN-SÁGI

D e p a rtm e n t o f C o m p a ra tiv e P h y sio lo g y , E ö tv ö s L o rá n d U n iv e rs ity a n d I n s t i t u t e

o f P sy ch o lo g y o f H u n g a ria n A c a d e m y o f S ciences B u d a p e st.
I t h a s b e e n sh o w n in o u r p re v io u s e x p e rim e n ts (1973) t h a t h y p n o sis s lig h tly in h ib its
v e rb a l le a rn in g u n d e r c o n c e n tra te d a tte n tio n a s a fu n c tio n o f th e d iffic u lty o f th e ta s k .
R e c a ll o f t h e m a te ria l w as w orse im m e d ia te ly a f t e r h y p n o sis. I n o u r p r e s e n t e x p e ri­
m e n ts — in clo se c o n n ectio n w ith th e p re v io u s o n es — w e w a n te d to fin d o u t h o w th e
c o u rse o f le a rn in g is affected b y t h e ch a n g e s o f a tt e n ti o n p re s e n t in h y p n o s is (24 e x p e ri­
m e n ta l a n d 15 c o n tro l su b je c ts).
T hese e x p e rim e n ts h a v e sh o w n t h a t d is tra c tio n o r d iv isio n o f a tte n tio n in c re a se s th e
in h ib itin g e ffe c t o f h y p n o sis o n le a rn in g . I n in c id e n ta l le a rn in g h y p n o tiz e d s u b je c ts
rem e m b e re d sig n ific a n tly less th e n a m e s o f o b je c ts th a n d id w ak e s u b je c ts . T h e m a in
re a s o n for th i s is p ro b a b ly th e im p a irm e n t o f s to ra g e . T h is is also p ro v e n b y th e i n ­
c reased la b ility o f e n g ram s d u rin g h y p n o sis. T h ese re s u lts su p p o rt th e d a t a o f lite r a tu r e ,
a c c o rd in g to w h ic h h y p h o sis h a s a n in h ib itin g e ffe c t o n v e rb a l le a rn in g .

46
 EEG VIZSGÁLATOK AUTOGÉN TRÉNING ALATT*

VARGHA MIKLÓS és SOMOGYI ISTVÁN*

Szegedi Orvostudományi Egyetem Ideg-Elmeklinikája

A T a l a t t v é g z e tt E E G a n a liz á to ro s és b io in te g r á to ro s v iz s g á la ta in k n á l a z t ta lá ltu k ,
hogy:
a ) A T h a tá s á r a a le g k ife je z e tte b b te r ü le t v á lt o z á so k az o k c ip itá lis le b e n y b ő l e lv e z e te tt
E E G re g is z tr á tu in b a n je le n tk e z te k . K ise b b fo k ú v o lt ez a p a rie tá lis és leg k iseb b p ra e -
c e n trá lis le b e n y e k E E G -jé b e n .
b) A te r ü le t v á lt o zá so k a z a m p litú d ó - és n e m fre k v e n c ia v á lto z á s o n a la p u lta k .
c) A T a l a t t az egyes h u llá m s p e k tru m o k ra v o n a tk o z ta to tt v á lto z á so k leg jelleg zeteseb ­
b e n a z a lf a ta r to m á n y b a n je le n tk e z te k .
M indezek a n eu ro p sz ic h o ló g ia i a d a to k k o rtik á lis e n e rg ia v á lto z á so k ra u ta ln a k , a m e ly e k
A T h a tá s á r a k e le tk e z te k . Ú g y v éljü k , h o g y az e g y e s k o rtik á lis te r ü le te k fe le tti „ a k tív
g á tlá s ” á lla p o tá ra u ta ln a k , a m e ly a lá tá m a s z tja a z A T le író já n a k S c h u ltz I. H .-n a k e re d e ti
k o n c e p c ió já t, m e ly sz e rin t a z A T a k tív k o n c e n tr a tív m u n k a á lta l lé t r e j ö tt h ip n o id á lla p o t.
S c h u l t z (1970) s z e rin t a z a u to g é n tré n in g (A T) g y a k o rlá s á lta l lé tre h o z o tt a u to -
h ip n o tik u s „ á tk a p c s o lá s ” , a m e ly im m obilizáció, k o n c e n trá c ió á lt a l jö n lé tre . A z „ á t ­
k ap c so lá s” a tu d a ts z in t, a t u d a t e n e rg e tik a i n ív ó já n a k v á lto z á s á r a v o n a tk o z ik . A m ó d sz e r
lén y eg e fiziológiai fo ly a m a t, a m e ly p szichológiai sz e m p o n tb ó l a lie te ro h ip n o tik u s m ó d ­
szern ek m egfelelő te lje s ítm é n y re képes.

Anyag és módszer** : 6 orvostanhallgató (3 férfi és 3 nő) a 2 éven át végzett

AT-el annak alapfokát tökéletesen elsajátította. A gyakorlatot úgy végez­
ték, hogy azok 10—15 percig tartottak, ezáltal gyakorlatot szereztek az AT
időtartamának becslésére. Az AT lefolyását a gyakorlat utáni kikérdezéssel
és napló-vezetéssel ellenőriztük. A kísérleti személyek mindegyikénél 2—2 al­
kalommal, tehát összesen 12 alkalommal végeztünk EEG vizsgálatot. A kí­
sérleti személyek feladata az volt, hogy a megszokott és jól begyakorolt mó­
don végezzék az AT-et.
Az EEG vizsgálatok az esztergomi EMG gyár 8 csatornás EEG készülé­
kével és ezzel paralel 8 csatornás frekvenciaanalizátorral, valamint utánkap-
csolt biointergátorral történtek. Az EEG felvételeket mindig azonos időben
és azonos feltételek mellett végeztük. A kísérleti személyek csukott szemmel,
füldugasszal végezték az AT-et Schultz módszere szerint. Kontrollként 20 or­
vostanhallgatóról készült EEG felvétel szolgált, amelyek ugyanolyan felté­
telek mellett történtek, mint a kísérleti személyeknél, csak AT nélkül. A kí­
sérleti személyek AT nélküli felvételei a kontroliokéval megegyeztek. A
„10—20” szisztémának megfelelően elhelyezett elektródok EEG regisztrá-
* A V I I I . N e m zetk ö z i. E E G és k lin ik a i n e u ro fiz io ló g ia k o n g re ssz u so n , M arseille-ben
1973. s z e p t.-b e n t a r t o t t e lő a d á s n y o m á n .
** K ö s z ö n e tü n k e t fe je z z ü k k i F ü g i Sa r o lta , K is s G a b r ie l l a , M o l n á r E d it , B a r n a
T ib o r , D óró G éz a és I m r e i T ib o r k o lleg ák n ak .

47
tumaiból kiválasztottuk a bicentrális, a teljes hullámsprektrumból pedig a
tétát, alfát, a lassú bétát (béta!). Biointegrátorral 10 mp-es időtartamokkal
integráltattuk és ezzel egyidejűleg az analizátor periódusmérőjén leszámol­
ta ttu k a fenti hullámtartományok ugyancsak 10 mp-en belüli hullámszámát
és a hullámsávon belüli frekvencia megoszlását.
Ebből kiszámítható volt az említett hullámsávok:
a) 10 mp-es hullámterülete,
b) 1 hullámterület átlaga.
Az első EEG regisztrálások (rutin EEG, analizátoros és integrátoros méré­
sek) az AT gyakorlat megkezdése előtt, majd a vizsgálat a 4-ik, 8-ik, 12-ik
percében történtek, mert a vizsgálatok során azt tapasztaltuk, hogy az alfa­
változás maximuma a 8. perc körül van. Kérdés, utal-e ez a körülmény arra,
hogy az AT optimális tartam a 8 perc körül lenne. Hasonló intervallumokban
történtek a mérések a kontroll személyeknél. A kapott eredményeket grafi­
konon ábrázoltuk.
Eredmények
Az l/а ábra mutatja a bicentrális, biparietális és bioccipitális lebenyekből
elvezetett teljes alfa hullámterületet, mikrovolt szekundumban a kísérlet
megkezdése előtt, annak 4-ik, 8-ik, és 12-ik percében.
Az 1/b ábra a kontroll személyek ugyanazon helyeiről, ugyanazon időkö­
zönkénti felvételét ábrázolja.
Az 1/c ábra egy kísérleti személy (AT) bicentrális, biparietális, bioccipitális
lebenyéről elvezetett 10 mp-es összalfa hullámterületet ábrázolja.
Az 1/d ábra egy kontroll személy ugyanazon területeiről és ugyanazon idő-
p H se c / Ю s e c

40 _

B io c c ip itá lis

-I--------- 1----------- Г —
i------
В 4 8 12 m in

la. ábra

48
 ß Vsec! 10sec

20

B io c c ip itá h s
15 -

B iparietàlis

Ю .

B icen fra tis

5 -

8 12 m in

1b. ábra

д /sec/10 sec

20 .

15
B ioccip/tàhs

10 -
B iparietàlis

B ic e n tr à iis
5 -

B 5 8 !2 min
le. ábra

4 Magyar Pszichológiai Szemle 49

 ц \/ sec/Ю sec

kO_

Bioccipitális
30 _

B ip a r ie tá lis

20 _

10

В 4 в 12 mm

ld . ábra

közönkénti felvételét mutatja. Az ábrákból látható, hogy a bicentrális lebeny

alfa-területe AT-ben és a kontroliokéban azonos. Biparietálisan azonban az
alfa-terület ingadozása AT-ben 70%, kontroliokéban 10%, bioccipitálisan
ugyanez 160%, kontroliokéban ugyancsak 10%. A számítást úgy végeztük
el, hogy a területnövekedés esetén a legalacsonyabb értéket vettük 100%-
nak és ehhez viszonyítottuk a legmagasabb pontot, a területnövekedés érté­
két %-ban kifejezve. Csökkenés esetén a legmagasabb pont képezte a 100%-ot.
Tehát a legjellemzőbb változást a biokcipitális elvezetésekből, míg a leg­
kevésbé jellegzeteseket a bicentrális lebenyekből nyertük. Az ábrák m utat­
ják továbbá azt is, hogy a legjellemzőbb változások az alfa tartományban
vannak. AT alatt a területingadozás nem minden esetben volt egyirányú,
egyes esetekben növekedés, máskor csökkenés volt, de a kiindulási értéket
egy esetben sem haladta meg.
Tekintettel arra, hogy a területingadozás az occipitális lebenyekről elveze­
te tt regisztrátumokban volt a legnagyobb, ezért kölün-külön vizsgáltuk az
okcipitális lebenyekből elvezetett 10 mp-es össz-téta, alfa, bétax tartományo­
kat (2/a. ábra). Az ábrából látható, hogy a bioccipitális téta tartományban
a területváltozás 40%-os, ugyanez a bétar ben 260%-os, az alfában pedig
320%-os. Ezzel szemben a kontroll esetek hullámféleségeinek regisztrátumá-
ban a területingadozás egyik hullámtartományban sem haladta meg a 10 %-
ot (2/b. ábra).
Egyidejűleg frekvenciaanalizátoron ugyancsak 10 mp-nyi idő alatt meg­
számoltattuk a biokcipitális alfa-hullámok számát és azok frekvenciáját.
Ezek átlaga lényeges frekvencia változást nem m utatott, tehát ugyanannál

50
 ч

JJ Vsec/1h u llá m

2a. ábra

p V s e c / 1h u llá m

0 .7 0 .

0 ,6 0 -

0 ,5 0 -

OUO.

0 .3 0 . 'ß l

020.

0. 10.

В 4 12 mm
2b. ábra

4* 51
a kísérleti személynél, akinél a gyakorlat megkezdése előtt 10 c/s alfa átlagot
mértünk, a gyakorlat végén sem változott meg, csupán egyes esetekben az
AT gyakorlat közben 0,5 c/s nem jellemző változást mértünk. (3/a ábra)
Mindezekből arra következtethetünk, hogy:
a ) AT hatására a legkifejezettebb területváltozások az occipitális lebeny­
ből elvezetett EEG regisztrátumban jelentkeztek. Kisebb fokú volt ez a pa-
rietális, és legkisebb a praecentrális lebenyek EEG-jében.
b ) A területváltozások az amplitúdó változásán és nem a frekvenciáján
alapultak.
c ) Az AT alatt az egyes hullámspektrumokra vonatkoztatott változások
legjellegzetesebben az alfatartományban mutatkoztak.

M eg b eszélés

Hipnoid állapotban elsőnek Loomis és mtsai (1963) végeztek EEG vizs­

gálatokat. Sem az általuk, sem a később végzett vizsgálatok nem voltak egy­
értelműek. Sokak szerint az EEG görbék hipnózisban és hipnoid állapotban
azért különbözők, mert a hipnoid állapotoknak klinikai megítélése nagyon
nehéz és véleményük szerint egyes leletek nem a hipnoid állapotra, hanem
az alvásra vonatkoztak (Chertok és Kramarz (1959), Heimann és Spoerri
(1953), Dynes (1947), Diamant és munkatárasi (1960) szerint hipnoid álla­
potban jellegzetes EEG elváltozás nincs. Stokvis (1940), Franek és Thren
(1949) AT-ben a hipnózisban az EEG görbét alvás és ébrenlét közötti álla­
potnak megfelelően, ún. „pszichés nyugalmi görbének” írták le.
A. és K. Jus (1963) „somnolentia aequivalenst” találtak az AT-ben. Geiss-

НиРат
szá m

8 9 10 11 12 13 cr c/s

3a. ábra

52
 H ullám

в 9 10 11 12 13 or c/s
3b. ábra

mann és munkatársai (1963) az AT EEG görbéjét „einen besonderen Versen­

kungzustand”-пак értékelte. Schultz és Luthe (1961) szerint az AT EEG-je
„praesomniumnak, drowsiness”-nek felel meg. Luthe és munkatársai (1963)
szerint az AT EEG görbéje Hess alvásos EEG leleteihez hasonlóságot mutat
abban, hogy a reticulokortikális és talamokortikális aktivitás csökkenését
és a reticularis struktúrákban bekövetkezett funkció változást tükrözi.
Ezen adatokkal szemben vizsgálatainkban AT alatt határozott EEG jele­
ket észleltünk. Ezek az EEG jelek elsősorban kortikális jellegűek és itt főleg
az occipitalis lebenyre, kevésbé a parietális lebenyre vontkoztak. A kortiká­
lis változásra mutat többek között a szinkronizáció és a deszinkronizáció hi­
ánya is. Ezzel szemben Barolin és Dongier (1966) AT-ben szinkronizációs
tendenciát észleltek. Megjegyezzük azonban, hogy vizsgálataikat epilepsziás
gyermekeken végezték, ezzel szemben a mi vizsgálati alanyaink egészséges
egyének voltak.
Az általunk észlelt változások jellege leginkább hasonlítható a Geissmann
(1963) által talált lelethez, melyet ő „besonderen Versenkungszustand”-nak
jellemzett. Az ő hipnoid állapotban végzett frekvencia analízises EEG vizsgá­
lataihoz a mi eredményeink még abban is hasonlóak, hogy a talált változások
elsősorban az alfa-spektrumban vannak. Ezek a változások szerinte a frek­
venciában jelentkeztek. Ezzel szemben mi az amplitúdóban bekövetkező vál­
tozást észleltük. Ugyancsak Geissmann egészséges, AT-ben jól begyakorolt
kísérleti személyek EEG-jében centro-temporális ún. „kleine Stösse” hullá­
mokat észlelt, amelyek szerinte epilepsziás EEG jelekre emlékeztetnek. Ilye­
neket vagy bármely hipnózisban az alfa-ritmus változását nem észlelte, fény
hatására az alfa-gátlás megvolt.

53
 Stojanov és Heidrich (1962) észlelték az alfagátlás megmaradását, ezzel
szemben a jogiknál, valamint Zen-meditációban Hirai és Kazamatsu (1969),
továbbá Anand és munkatársai (1961) az alfa-blokk hiányát észlelték. Das
és Gastaut (1957) a jogi gyakorlatoknak EEG alapján két formáját külön­
bözteti meg: az egyik a dekoncentráció, amelyben az EEG kép felületes alvá­
séhoz hasonlít; a második a koncentratív állapot, amelyben ők fokozott béta-
tevékenységet találtak. A béta4 tartományban mi is észleltünk változást,
amely a kontroliéhoz képest számottevő volt (260%), de elmaradt az alfa­
tartományban jelentkező változások mögött (320%).
AT hatására az általunk észlelt és főleg az occipitális lebenyben EEG re-
gisztrátumában jelentkezett területváltozás két úton jöhet létre:
a ) A kérdéses hullámtartomány 10 mp-es szakaszain az előfordulás gyako­
risága változik meg és nem a frekvencia.
b) Jelentősen megváltozik az amplitúdó, tehát vizsgálataink szerint a ta ­
lált változások a hullámszám és az amplitúdó változásában jelentkeztek.
Feltételezzük, hogy az amplitúdó változás arra mutat, hogy több sejt vett
részt a kérdéses hullámtevékenység létrehozásában, ami az illető agyterület­
ben energianövekedésnek felelne meg.

IR O D A L O M

A n a n d , B . K ., Ch h in a , G . S., S in g h , В .: S om e a s p e c ts o f e le c tro e n c e p h a lo g ra p h ic s t u ­
d ie s in Y ogis. E le c tro e n c e p h . clin. N e u ro p h y sio l., 7, 452— 456, 1961.
B a r o l in , G. S., D o n g ie r , M .: D a s a u to g e n e T ra in in g b e im e p ile p tisc h e n K in d . E in e
k lin is c h e u n d e le k tro e n c e p h a lo g ra p h is c h e S tu d ie . W ie n . Z. N e rv e n h e ilk ., 19, 88— 98,
1962.
B a r o l in , G. S.: H irn e le k tris c h e K o rre la te in h y p n o id e n Z u stä n d e n . F o rts c h r. N eu ro l.
P s y c h ia t., 36, 227— 246, 1968.
C h e r t o k , L ., K r a m a r z , P .: H y p n o sis, sle e p a n d e le c tro e n c e p h a lo g ra p h y . J . n e rv . m e n t.
D is., 128, 227— 238, 1959.
D a s , N . W ., G a s t a u t , H .: V a ria tio n d e l l ’a c tiv ité é le c triq u e c e rv e a u , d u c o eu r e t d es
m u sc le s sq u e le ttig u e s a u c o u rs d e la m é d ita tio n e t d e l ’e x ta se y o g iq u e . I n : C o n d itio n ­
n e m e n t e t R é a c tiv ité e n E E G , 211— 233, M asson, P a ris , 1957.
D ia m a n t , J ., D u f e k , M ., H o sk o v ec , J . , K r i s t ó f , M ., P e k á r e k , V ., R o t h , B ., V e l e k ,
M . : A n e le c tro e n c e p h a lo g ra p h ic s t u d y o f th e w a k in g s ta te a n d h y p n o sis w ith p a rtic u la r
re fe re n c e s to su b o lin ic a l m a n ife s ta tio n s o f sleep a c tiv ity . I n t. J . clin . ex p . H y p n o s.,
8, 199— 212, 1960.
D y n e s , J . B .: O b je c tiv e m e th o d fo r d is tin g u ish in g sleep fro m th e h y p n o tic tra n c e . A rc h .
N e u ro l. P s y c h ia t. (C hic.), 57, 84— 93, 1947.
F r a n e k , B ., T h r e n , R .: H irn e le k trisc h e B e fu n d e b e i g e s tu fte n a k tiv e n H y p n o se ü b u n g e n .
A rc h . P s y c h ia t. N e rv e n k r., 181, 360— 369, 1949.
G e is s m a n n , P ., J u s , A ., L u t h e , W .: N e u ro p h y sio lo g ic a n d p sy ch o p h y sio lo g ic a s p e c ts
o f th e au to g e n ic s ta te . I n : P ro c . 3 rd W o rld C ongr. P s y c h ia t., V ol. I I I . , 464— 468, U n i­
v e r s ity o f T o ro n to P re s s , T o ro n to , 1963.
G ie s u e r , H . M .: H irn e le k trisc h e B e fu n d e b ei h y p n o tis c h e n Z u stä n d e . Z e n tra lb l. ges.
N e u ro l. P s y c h ia t., 116, 346— 347, 1952.
H e im a n n , H ., S p o e r r i , T h .: E le k tro e n c e p h a lo g ra p h isc h e U n te rs u c h u n g e n a n H y p n o ­
tis ie rte n . M schr. P s y c h ia t. N e u ro l., 125, 261— 271, 1953.
I s r a e l , L ., R o h m e r , F .: V a ria tio n s é le c tro e n c e p h a lo g ra p h iq u e s a u c o u rs d e la re la x a tio n
a u to g è n e e t h y p n o tiq u e . I n : A b o u i .k e r , P . e t al. (E d s.): L a re la x a tio n , 88— 98. E x ­
p a n s io n S cien tif. F ra n ç a ise , P a ris, 1958.
J u s , A ., J u s , K .: P o ly g ra p h ic re s e a rc h in a u to g e n ic tra in in g . I n : P ro c . 3 rd W o rld C ongr.
P s y c h ia t., V ol. I l l ) , 473— 482. U n iv e rs ity o f T o ro n to P ress, T o ro n to , 1963.

54
K a sa m a t su , A ., H ir a i , T .: A n e le e tro e n c e p h a lo g ra p h ic s tu d y o n th e Zen m e d ita tio n
(zazen). I n : T a k t , C. (E d .)- A lte re d s ta te s o f co n cio u sn ess, 4 8 9 — 501. J o h n W ile v ,
N . Y ., 1969.
L o o m is , A . L ., H a r v e y , E . N ., H obart , G .: B ra in p o te n tia ls d u rin g h y p n o sis. S cience,
83, 239— 241, 1936.
L o o m is , A . L ., H a r v e y , E . N ., H ob a r t , G.: C e re b ra l s ta te s d u rin g sleep a s s tu d ie d b y
h u m a n b ra in p o te n tia ls . J . e x p . P sy eh o l., 21, 127— 144, 1937.
L u t h e , W ., J u s , A ., G e is s m a n n , P .: A u to g en ic s t a t e a n d a u to g e n ic s h ift: p sy c h o p h y -
siologic a n d n eu ro p h y sio lo g ic a sp e c ts. A c ta P s y c h o th e r. (B asel), 11, 1— 13, 1963.
M a r e n in a , A . I .: E E G s t u d y o f so m n a n b u list p h a s e o f h y p n o sis. (A rticle in R u ssia n )
P ro c . P a v lo v I n s t. P h y sio l., 1, 325— 332, 1952.
M a r e n in a , A. I .: A n E E G s t u d y o f n a tu r a l a n d h y p n o tic sleep in m a n . (A rticle in R u ssia n )
P ro c . P a v lo v I n s t. P h y sio l., 1, 325— 332, 1952.
M a r e n in a , A . I .: F u r th e r in v e s tig a tio n on th e d y n a m ic o f b ra in p o te n tia ls in th e d iffe re n t
h y p n o tic s ta te s . Fizio l. Z h u r. S S S R , 41, 742— 747, 1955.
S c h u l t z , I . H .: D a s A u to g e n e T ra in in g . (13. b e a rb e ite te u n d e rg ä n z te A uflage.) G.
T hiem e V erlag , S tu t tg a r t, 1970.
S c h u l t z , J ., L u t h e , W .: A u to g e n ic tra in in g . I n : P ro c . 3 rd W o rld C o n g r. P s y c h ia t., V ol.
I ., 191— 200, U n iv e rs ity o f T o ro n to P ress, T o ro n to , 1961.
S t o ja n o w , W ., H e id r ic h , R .: D a s E E G w ä h re n d d e s a u to g e n e n T ra in in g . P s y c h ia t.
N eu ro l, m ed . P sy c h o l. (L P z ), 14, 13— 18, 1962.
S t o r v is , B .: A p p lic a tio n o f h y p n o sis in e x p e rim e n ta l p sy ch o lo g y . G eneesk. Scids., 18,
118— 126, 1940.
U l e t t , G. A ., A k p in a r , S., I t i l , T . M .: Q u a n tita tiv e E E G a n a ly s is d u rin g h y p n o sis.
E le c tro e n c e p h . clin. N e u ro p h y sio l., 33, 361— 368, 1972.
Z a n o c c i , G ., G o r i , E .: O b s e rv a tio n o n th e p sy c h o p h y sio lo g ic a l v a ria tio n s re la te d to
h y p n o tic b e h a v io u r. E le c tro e n c e p h . clin. N e u ro p h y sio l., 15, 920— 921, 1963.

И С С Л Е Д О В А Н И Я ЭЭГ П Р И А У Т О ГЕН Н О Й Т Р Е Н И Р О В К Е
МНКЛОШ ВАРГА —ИШТВАН ШОМОДЬИ
П ри проведении анализаторн ы х и биоинтеграционных электроэнцеф алограф ических
исследований во врем я аутогенной тренировки авторы приш ли к следую щ имзаклю чениям:
1. Наиболее вы раж енны м было влияние аутогенной тренировки (АТ) в затылочных от­
ведениях ЭЭГ. Менее вы раж енны е изменения наблю дались в теменной доле и наимень­
шие — в прецентральны х областях.
2. П ространственные изменения наблюдались не в частоте, а в амплитуде регистрации.
3. Наиболее характерны м и бы ли изменения в спектре альфа-волн.
Эти нейрофизиологические данны е указывают на кортикальны е энергетические изме­
нения, появивш иеся под влиянием АТ. Авторы полагаю т, что это указы вает на состояние
«активного торможения» на поверхности отдельных кортикальны х областей, что свиде­
тельствует в пользу первоначальной концепции И. Г. Ш ульца, впервые описавшего АТ,
согласно которой под влиянием активной концентрационной работе п ри АТ развивается
гипноидное состояние.

E E G E X A M IN A T IO N S D U R IN G A U T O G E N O U S T R A IN IN G
MIKLÓS VARGHA-ISTVÁN SOMOGYI

T h e a u th o rs h a v e fo u n d in th e co u rse o f th e ir E E G e x a m in a tio n s w ith fre q u e n c y

a n a ly s a to r a n d in te g r a to r d u rin g a u to g e n o u s tr a in in g th a t :
а ) A T p ro d u c e d th e m o s t e x p lic it su rface ch an g es in th e E E G c u rv e o b ta in e d fro m
th e o c c ip ita l lobe; th e c h a n g e w a s less in th e E E G c u rv e fro m p a rie ta l lo b e a n d th e le a st
in t h a t o f th e p ra e c e n tra l lobe;
б) th e su rface c h a n g e s w ere d u e to ch an g es in a m p litu d e a n d n o t in fre q u e n c y ;
c) d u rin g A T th e c h a n g e s a s re fe rre d to th e in d iv id u a l w a v e s p e c tra a p p e a re d th e m o st
c h a ra c te ris tic a lly in th e a lp h a d o m a in .
A ll th e se n eu ro p h y sio lo g ic a l d a t a re v e a l a c o rtic a l e n e rg y c h a n g e c a u se d b y AT.
T h e a u th o r s th in k t h a t th e se fa c ts in d ic a te a s t a t e o f “ a c tiv e in h ib itio n ” o v e r th e
p a rtic u la r c o rtic a l field s a n d h e n c e seem to su p p o rt th e o rig in al c o n c e p tio n o f I. H .
S c h u ltz w ho firs t d e sc rib e d A T, n a m e ly t h a t AT is a h y p n o id s ta te b r o u g h t a b o u t b y
a c tiv e c o n c e n tra tio n e ffo rt.
 MUNKALÉLEKTANI KÍSÉRLETEK FŐISKOLAI HALLGATÓK
ÉBERSÉGI SZINTJÉNEK VIZSGÁLATÁRA
G ÉTIÉ P, G Y ÖRGY
Szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskola

S zerző elem zi az e lfá ra d á s, a m o n o tó n ia é s a v ig ila n c ia je le n sé g e in e k sz a k iro d a lm i é rte l­

m e z é s é t, s k if e jti v é le m é n y é t, m e ly s z e r in t ezek sa já to s k ö lc s ö n h a tá s b a n ta n u lm á n y o z ­
h a t ó k c su p án . E m e g á lla p ítá s t ig a z o ljá k k ís é rle te i is. V iz sg á la ti e sz k ö z t és m ó d s z e rt d o lg o ­
z o t t k i a n n a k fe ltá rá s á ra , m ik é p p e n h a t az éb erség i sz in tre az in g e re k k ü lö n b ö z ő h a lm a z a
fő isk o la i h a llg a tó k n á l, n o rm á l- és v iz s g a sz itu á c ió b a n (s tre ss-h e ly z e tb e n ). A z I . v a riá c ió ­
b a n 20 p e rc a l a t t 100 in g e rt a d a g o lt a u to m a tik u s p ro g ra m o z ó seg ítség év e l, а I I .-b e n
n ö v e lte , a I I I .- b a n c s ö k k e n te tte e z t az id ő ta r ta m o t. A IV . v a riá c ió b a n m o n o to n cselek ­
v é s t i k t a t o t t b e, az V .-b e n erő s m e g te rh e lé s t (a v iz sg á lt sz e m é ly e k egész é jje l ta n u lta k ) ,
m íg a V l.-b a n a lk o h o l-m e g te rh e lé sn e k t e t t e k i ő k e t. M érte a p u lz u s t, a v é rn y o m á s t, az
e le m i re a k c ió id ő k e t, tr e m o ro k a t, G B R -t, k é rd ő ív e s és e x p lo rá c ió s m ó d s z e rt a lk a lm a z o tt.
A z eg y es v a riá c ió k ra eső té v e d é s e k e t, fig y e lm i kiesések et (b lo c k in g o k a t) re g is z trá lta .
V a la m e n n y i v a riá c ió b a n a fig y elm i g ö rb e je le n tő s o sz c illá c ió já t ta p a s z ta lta , d e a z egyes
k ís é rle ti v a riá c ió k sz e rin t sz ig n ifik á n sa n e lté rő m ó d o n . A te rh e lé s e k jelleg e s z e r in t az
é b r e n lé t és az a lk o h o lo s á lla p o tb a n n y e r t é rté k e k b iz o n y u lta k a le g e lő n y te le n e b b e k n e k .
A z im p u lz u sm e n n y isé g n ö v e k e d é se e lfá ra d á sh o z , m íg c sö k k en ése m o n o to n á lla p o th o z
v e z e te tt, jelezv én az ezen á lla p o to k n a k m eg felelő v ig ilitási fo k o t.

A pszichológia mai állása mellett köztudott, hogy minden pszichikus funkció

eredményes működésének feltétele a megfelelő aktivációs, éberségi szint.
Offner (1928) szerint az elfáradás és a figyelem jelenségeit együttesen kell
tanulmányozni és meg kell keresni azokat a kritériumokat és eljárásmódokat,
amelyekkel ezeknek a jelenségeknek az egymástól való elhatárolása, illetőleg
a két jelenség kölcsönhatásának megállapítása lehetséges. Pavlov (1951) a
kölcsönös indukció jelenségének kísérletes kimunkálásánál a pozitív és a ne­
gatív fázis kölcsönhatására világított rá egy-egy ingerületi és gátlásos műkö­
dési szakaszban. Az egyhangú ingerek esetében a figyelmet mobilizáló ,,kont-
rasztos” fázisdominancia hiányzik, ami a kérgi tónus „figyelmi energiáját”
fékezi s általános gátlásos állapotot, diffundálódó gátlást eredményez. Ezt
támasztják alá az EEG-vizsgálatok is (Vö. Floru, 1968). Szevczuk (1964) a
monotoniaállapot magyarázatánál joggal hivatkozott Pavlovra, midőn az
ingervariáció hiányát összefüggésbe hozta a monotonia alapvető sajátosságai­
val. Ezek a megállapítások a formatio reticularis szerepének tisztázásakor még
nagyobb hangsúlyt kaptak (Anohin 1958, Szokolov 1955, 1956). Berger
(1929) óta közismert az agykéreg elektromos tevékenységének vizsgálata.
Bebizonyosodott, hogy az alvás és az éberenlét állapota az EEG-képben sajá­
tos jellegzetességet tükröz. A figyelmi reakció elektrofiziológiai sajátosságait
m utatta ki agy törzsi vonatkozásban többek között Hernandéz-Péon, Scher-

56
rer és Jouvet (1956). Moruzzi és Magoun (1949) kutatásai óta ismert, hogy
az agytörzs formatio reticularisa és a thalamus nem-specifikus magcsoportjai
egy „nem-specifikus diffúz aktivációs rendszer”-t alkotnak. Ez aktiválja a
neocortex és az előagyi struktúrák működését. Az agytörzs centrális reticuláris
hálózatának ingerlése révén növekszik az agykéreg elektromos aktivitása és az
ébrenlét és a figyelem jellegzetességeit mutatja. Ugyanezen rendszer roncso­
lása az alvásra jellemző állapotot eredményezi. Az egész rendszernek kollate-
rálisok útján szoros kapcsolata van a specifikus szenzoros pályákkal. Lissák
és Endrőczi (1964) rendkívül nagy jelentőségűnek ítélték meg a neurofizio-
lógiai kutatások és a kísérleti pszichológia tekintetében a nem-specifikus diffúz
aktivációs rendszert. Düker (1955) szerint az aktuális pszichikus feszültség
egyik kifejezője a figyelmi és koncentrációs képesség. Schmidtke (1965) az
ún. „pszichikus elfáradás” leküzdését a figyelmi energia fokozásával tartja
elképzelhetőnek. Kennedy és Travis (1947) a figyelem ingadozását elektro­
mos akciópotenciáloknak a nagy homlokizomról való levezetésével vizsgálták.
Potenciál-kieséseket tapasztalt monoton helyzetben Kennedy (1950) is. Ezek
a kiesések, rövid „elbóbiskolások” összevágnak Bracken (1952) kísérleti
adataival is, aki hosszabban tartó egyhangú, monoton tevékenységben szaka­
szos ,,elbóbiskolás”-t tapasztalt. Aszejev (1961) a futószalagmunkát tanul­
mányozva a monotónia káros hatásait elemezte. Kiemelte az egyhangú ingerek
negatív hatását a munkás közérzetére. Bálint és Hódos (1963) is a futószalag­
munka legjellemzőbb hatásának tekintette a monotóniát, midőn kis változa-
tosságú ingerviszonyok huzamosabb idő alatt telítődésre vezetnek. Bőképpen
a neurotizáló hatások munkaegészségügyi és munkalélektani aspektusból tör­
ténő elemzését végezték el nagyüzemi munkásoknál. A modern nagyüzemi
termelésben, különösen a szalagmunkánál az egyhangú cselekvés sokszor nehe­
zen elviselhetőnek bizonyult (Graf 1961, Lomov 1969, Hódos 1965). Az inge­
rek halmazának egyenletes egyhangú drive-mentes jelentkezését joggal tartjuk
Grastyán (1968) alapján az unalom neurofiziológiai bázisának. Billis (1931)
rávilágított arra, hogy a rövid ideig tartó figyelmi kiesés után a vizsgált sze­
mélyek továbbfolytatják a cselekvést, az aktív állapot viszonylag rövid ideig
szünetel. Haider (1962) ugyancsak az ingerek változatosságának jelentősé­
gére m utatott rá a monotónia létrejöttével kapcsolatosan. Megállapítása sze­
rint: „az ingerváltozatosság korlátozottsága a döntő tényezőt jelenti a mono­
tónia létrejöttében” . Ha a munkának nincs pozitív felszólító jellege, eleinte
közömbösség, majd kifejezett negatív szituáció, monotónia és telítettség lép­
het fel (Bartenwerfer 1957). Az elfáradás, a monotónia és a vigilancia az
éberségi szint különböző fokozatában tanulmányozható (Geréb 1962), jelen­
ségei pedig kölcsönhatásukban értelmezhetők (Geréb 1966, 1968, 1971).

57
 M ó d s z e r ta n i elgondolás

Jelen kísérleti sorozatunkban annak tisztázására törekedtünk, miképpen

hat az éberségi szintre az ingerek különböző halmaza, beleértve a gyenge és az
igen erős impulzus mennyiség szerepét is.
A ) Vizsgálati eszközt és módszert dolgoztunk ki. Eszközünk működési elvét
röviden az alábbiakban ismertetjük.
Öt sorban 10—10 lámpából álló jelrendszert képeztünk ki. Programozó­
berendezés segítségével meghatározott időközökben különböző helyen felgyul­
ladt egy vagy két lámpa és megvilágította a lámpasor előtti üveglap megfelelő
részét. Az üveglapon a lámpák számának megfelelő számú téglalapot hoztunk
létre. A készülék 295 különböző inger-változat kiadására képes úgy, hogy az
50 pont stabil-beállítása esetén egy-egy kapcsolat többször is előfordulhat.
A készülék a már előre beprogramozott ingersoron végigfut, azt letapogatja és
ennek alapján adja ki az ingereket. A lyukkártya megszabja egy-egy pont
megjelenését és ezzel befolyásolja az ingerek egymásutániságát, tehát aritmi-
zálja az ingersort. Egy alapgenerátor változtatható időegységgel vezérli a
program letapogatását. Ezen időtartamon belül a készülék ritmikusan ad
ingereket a programvezérlőnek, vagyis lyukkártya nélkül monoton ingerki­
adásra alkalmas. A program lyukkártya beiktatásával módosul aszerint, hogy
a vezérlés során milyen ingereket iktatunk ki. Előre meghatározható tehát az
alapprogram változtatása nélkül az egyes szünetidők bekövetkezésének ideje
és helye.
A lámpák felvillanásakor a vizsgált személyeknek meg kellett állapítaniuk
a megvilágított táglalapok helyét és a kísérleti variációk szerint rögzíteniük
kellett azokat. Ez többféleképpen történt:
a) A vizsgált személy előtt egy billentyűzet volt a lámpáknak megfelelő
helyzetben, tehát soronként 10—10, összesen 50. A felvillanó fény megvilágí­
to tta a kérdéses lámpa előtti téglalapot, s a vizsgált személynek meg kellett
nyomnia a gombsor azonos billentyűit. Ha ez a megadott időkereten belül
történt, „beütötte” a szalagra ennek a két téglalapnak a helyét, megállapította
a helyzetét. Ekkor a nyomógombok egy-egy tekercset rövidre zártak és elvé­
gezték a lyukasztást. A lyukkártya az ingerek helyét és időviszonyait rögzíti.
A regisztráló szalagon ennek megfelelő helyeken lyukak keletkeznek. H a a
vizsgált személyek későn nyomták meg a billentyűket, a regisztráló szalag
továbbhaladt és a művelet rossznak minősült. A regisztrátumról leolvashatjuk
a tévesztéseket, az ingerek helyzetét, a kihagyásokat.
b) Csoportvizsgálatnál a billentyűzetnek megfelelő számrendszert alakí­
tottunk ki s tettünk a vizsgált személyek elé, akiknek a választ a megfelelő
helyek bekarikázásával kellett megadniuk. Ebben az esetben egy megnagyob­
bított ingeradagoló berendezést alkalmaztunk, amely ugyanazt az 50 ingert
villantotta fel a vizsgált személyek előtt, mint az előbb leírt esetben.

58
 c) Az egyedül álló ingereket nem kellett a vizsgált személyeknek beütniük;
ezek azt jelezték, hogy a következő ingerpárokat a szokásos beütés, illetőleg
bekarikázás mellett még le is kellett írniuk, vagy egyéb műveletet (pl. össze­
adás, szorzás) is el kellett végezniük.
A készülék hátlapján az indítószervek mellett az automata programlejátszás
végét jelző izzót, s az egyes szakaszok haladását szinkronban mutató jelző­
izzókat helyeztük el. így nyomon követhettük a blockinghelyeket, a téveszté­
seket. Ezzel a módszerrel az egyéni vizsgálatok mellett csoport vizsgálatokat is
végezhettünk, biztosítva a szükséges feltételvariációkat.
A főiskolai hallgatók éberségi szintjének alakulását az alábbi kísérleti variá­
ciók szerint vizsgáltuk:
Az I. variációban 100 ingert adagoltunk 20 perc alatt az említett eszköz
segítségével. A gép beállításának adatai: az ingerek megjelenése közti idő:
8 s. A jelek kiadásának ideje: 4 s. A hallgatók a napi szokásos életmódot foly­
tatták, normális terhelésüket az előadásokon és a gyakorlatokon való részvé­
tel jelentette.
А II. variáció feltételei csak annyiban változtak az I.-hez képest, hogy a
100 inger lefutásának ideje 40 perc volt. A jelek kiadásának ideje változatlan
maradt, a sorrend is azonos volt, a kétszeres lefutási időt a szünetidő növelésé­
vel értük el.
А III. kísérleti variációban 10 percre csökkentettük a jelek lefutási idejét
azáltal, hogy a szünetidőt 2 s-ra szorítottuk. A jel kiadásának ideje ebben az
esetben is változatlan maradt.
А IV. variációban monoton cselekvést iktattunk be annak tanulmányozá­
sára, miképpen hat az egyhangú ingercsoport az éberségi szintre. Egyéb tekin­
tetben a kísérlet az I. variáció szerint játszódott le.
Az V. és VI. variációban az alapkísérlet (I. variáció) szerint alakult mind a
jel kiadásának ideje, mind pedig a szünetidő, de a normális életkörülmények­
kel szemben különböző terhelésnek vetettük alá a hallgatókat. Az V. variáció­
ban ez azt jelentette, hogy a vizsgálati csoport tagjai egész éjjel tanultak,
virrasztottak, míg а VI. kísérleti variációban a vizsgálatokat alkoholos ter­
helés előzte meg.
B ) Az éberségi szint eszközös vizsgálatán kívül mértük a pulzust, a vérnyo­
mást, az elemi reakcióidőket és tremorokat, esetenként GBR-vizsgálatokát
végeztünk, kérdőívvel és exploratioval követtük a vizsgált személyek szub­
jektív megnyilvánulásait.

Az éberségi szint variációk szerinti alakulása

AJ Az eszközös vizsgálat nyomán az éberségi szint alakulását, a téveszté­

seket a figyelmi görbe oszcillációjában elemezhetjük (1. sz. táblázat). Az össze­
sített grafikonok a következő jellegzetességeket mutatták:

59
 1. táblázat
A tévesztések variációk szerinti átlagainak összesítő

Szakaszok
Variációk
1. 2. 3. 4. 5.

I. 2,3 2,9 1,30 1,60 1,50

il. 5,7 4,2 3,3 3,4 3,1
n i. 3.8 3,0 2,0 3,1 2,3
IV. 1,7 1,8 0,30 0,6 1,00
V. 6,7 5,8 3,7 4,0 3,2
V I. 8,3 6,5 3,8 5,1 3,7
összesen 28,50 24,20 14,40 17,80 14,80
Á tlag: 4.75 4,03 2,40 2,96 2,46

1. ábra

60
táblázata főiskolai hallagatók éberségi próbáinál

összeg Á tla g
6. 7. 8. 10.
9-

1,0 1,8 0,7 0,8 1,5 15,4 1,54

3,0 2,5 2,3 2,1 1,9 31,5 3,15
2,1 2,0 1,5 1.3 1,7 22,8 2,28
0,50 0,60 0,30 0,40 0,50 7,70 0,77
3,3 3,5 3,4 2,5 2,6 38,7 3,87
3,8 4,5 3,5 3,1 3,8 46,1 4,61
13,70 14,90 11,70 10,20 12,00 162,20 16,22
2,28 2,46 1,95 1,70 2,00 27,03 2,70

A tévesztések átlaga az I. variáció első szakaszában 2,3 volt, amely a má­

sodik szakaszban 2,9-re emelkedett, ezután süllyedést mutatott (1,3), s kisebb
emelkedés után a 6. pontban érte el az 1,00 értéket. A görbe jelentős emelke­
dése és csökkenés után a 7. és a 10. pontban kulminált (1,8 és 1,5). A kísérleti
variációban elkövetett összes tévedések átlaga 1,54 volt (1. sz. grafikon).
A II. variációban görbénk egyes szakaszai azonos ingerek mellett kétszeres
időtartamot tükröznek. A görbe menete igen magasról indult (5,7), majd me­
redek süllyedéssel a 3. pontban elérte a 3,3-et. Ettől kezdve kisebb emelkedés
beiktatásával a görbe mindvégig csökkent, egészen az 1,9-es átlagig. A vizs­
gált személyek ennél a variációnál az átlagnáLtöbb hibát követtek el. Ennek
oka minden bizonnyal a hosszú időtartam egyhangúságával, a monoton
szituációval magyarázható, amidőn a figyelem koncentrációja igen alacsony
szintűnek bizonyult. Ebben a kísérleti variációban átlagosan 3,15 hibát kö­
vettek el.
A III. variációban az ingerek nagymértékű gyorsulása az I. variációhoz
képest a hibák számának növekedéséhez vezetett és elérte a 2,28-as átlagot
(III). A vizsgálat tanúsága szerint az ingerek bizonyos mérvű meggyorsítása
növeli a figyelmi kihagyások számát, de kisebb mértékben, mintha az ingerek
felfogására és feldolgozására szánt időt kétszeresére megnyújtjuk (Vö. Graf
1933). Mindebből egy érdekes tanulság vonható le: a megadott határon belül
az ingerek számának megnövekedése az optimális szintről való kismérvű el­
térést eredményez, az alap idő megsokszorozása viszont ennél jóval többet.
Ennek alapján megállapíthatjuk, hogy az egyes ingerek adagolásának sorren­
disége, a köztük eltelt időtartam változtatása együttesen érezteti hatását a
tévedések számának alakulásánál.
A kapott értékek tanúsága szerint a görbe itt is egy viszonylag magas pont­
ról indult el (3,8) és a 3. szakaszig süllyedt (2,0), majd újra megemelkedett
(3,1). A továbbiak során lassú ingadozásokkal, de lényegében csökkent a görbe
értéke, a 9. szakaszban a legkedvezőbb 1,3 értéket mutatta, majd a 10. szakasz-

61
ban némileg megemelkedett (1,7). Az átlagos hibaszám ennél a variációnál
2,28 volt.
A legkedvezőbb értéket a monoton szituációval kapcsolatos figyelmi vizsgá­
latoknál nyertük (0,77). A görbe teljes egészében alatta volt a többi kísérleti
variációban kapott görbék átlagának. Kiegyensúlyozott, az ingadozások csak
az első szakaszban számottevők, míg a kísérlet második részében szinte a
vízszintes vonalat közelítették meg. Különösen a 3. és 8. szakasz mutatkozott
előnyösnek (0,30). A főiskolai hallgatóknál kapott vizsgálati eredmények is meg­
erősítették a már korábban általános és középiskolai tanulóknál szerzett tapasz­
talatot, amely szerint a monoton szituáció bizonyos előnyös hatása a f igyelmi inga­
dozások számának csökkenésében is megmutatkozhat.
A terheléses vizsgálatok során nyert grafikon lényeges kiugrásokat, egyenet­
lenségeket és magas mérvű figyelmi ingadozásokat, kihagyásokat mutat.
A 3,87-es átlagérték lényegesen rosszabb az előző variáció során nyert ered­
ményeknél. A görbe igen magas kezdéssel indult (6,7) és a későbbiekben is
csak enyhe csökkenést tükrözött. A 2. szakaszban 5,8-et ért el, és ez az érték
nem csökkent 2,5 alá. (Az első szakasz különösen magasnak bizonyult, míg a
második szakaszban némi javulás mutatkozott). Nyilvánvaló, hogy az álmat­
lanság, a szokásos pihenéstől eltérő éjszakai ébrenlét elsősorban a kortikális
szférák gátlását eredményezte. Ez a figyelmi ingadozások menetében, az elkö­
vetett hibák számában, a vigilitás minőségében is egyértelmű igazolást nyert
(V.). A kísérleti variációban elkövetett hibák áltaga 3,87 volt.
Alkohol hatására a figyelem komoly károsodását tapasztalhattuk. A hibák
átlaga 4,61, vagyis az összes variációban kapott értékek közül a legrosszabb
(VI.) Az igen magas kezdeti tévedést (8,3) követte a figyelmi kiesések csökke­
nése (6,5), majd a 3. szakaszban 3,8 volt. Ez is meghaladta a többi variációban
kapott kulminációs pontot. A továbbiakban a görbe oszcillált, a 4. szakaszban
ismét,elérte az 5,1-et s némi csökkenés után (3,7—3,8) a 7. szakaszban ismét
magasra emelkedett (4,5). A 9. szakaszig süllyedt (3,5—3,1) és a 10.-ben 3,8-ra
emelkedett.
A vizsgálatok tanúsága alapján a következő törvényszerűségeket vonhat­
juk le:
1. Valamennyi variációban található görbe jelentős oszcillációt tükröz. Általá­
ban az első pont mutatkozik a legmagasabbnak, a harmadik pontig a görbe
értéke javul, majd a negyedik pontban újra emelkedik, és kísérleti variációk
szerint a 6. pontban általában csökkenő tendenciát tükröz, a 9. szakasz javul,
míg a 10. szakasz többnyire emelkedő tendenciát mutat.
2. A terhelések jellege és mértéke szerint a normál görbevonulattal szemben az
ébrenlét után az alkoholos állapotban nyert értékek bizonyultak a legelőnyteleneb­
beknek. Mindez arra vall, hogy a szokásostól eltérő megterhelés, a stress-hatás,
elsősorban a figyelmi ingadozás mértékében, a tévedésekben, a jelek felfogá­
sában mutatkozó bizonytalanságban tükröződik.

62
 3. Az időtartam csökkenése esetében azonos ingermennyiség hatására kisebb a
figyelmi kiesésből eredő tévesztések száma, mint az alapként vett időtartam növe­
lésekor. A monotónia hatása ez esetben is dezaktiválási tendenciát tükrözött,
viszont olyan energia-összpontosítást tett lehetővé, amely elsősorban a figyel­
mi ingadozások csökkenésében, a vigilitás jellegében, minőségi értékének javu­
lásában mutatkozott meg.
B ) Az érverések számát regisztráltuk a vigilancia-vizsgálatokat megelőző
és az azt követő szakaszban.
Vizsgálataink főbb tanulsága:
A kiinduló pulzusértékek általában nem mutatnak lényeges eltérést sem az
átlagokban, sem az egyes egyénekre vonatkozólag az első négy variációban,
csupán az V.-ben a terhelés után van kiugró növekedés. A 78 körüli pulzusszám
82,96-ra növekedett, vagyis az ébrenléttel járó nagymérvű terhelést követte.
Az összehasonbtás alapjául szolgáló („normál”) kísérleti variációban az
ingerfeldolgozás hatásaképpen a két mérési eredmény között (ingerhatások
előtt és után kapott értékek) némi eltérés, -j- 1,82-es növekedés mutatkozott.
Ez az éberségi terhelés hatásának tulajdonítható.
Az ingermennyiség kétszeres időre való elosztása csökkentette az éberségi
szintet, s a szakirodalomban egyértelműen megállapított pulzusszám-csökke-
nést eredményezett. Vö. Graf (1933), Bartenwerfer (1957), Geréb (1967). A
két mérési átlag közötti eltérés —3,5 volt. Ez az érték a t-próba tükrében
P < 0,001 fokon szignifikáns.
Az alapingermennyiség lefutási idejének felére Való csökkentése az ingerek
sűrűsödésének terhelő hatásaképpen megnövelte az érlökések számát. Az elté­
rés -j- 3,2-nek bizonyult.
Monoton cselekvés kapcsán az alapinger alapidőben való lefutása szintén
pulzusszám-csökkenést eredményezett. A monotónia-effektus itt is alapvető
élettani funkciók lassúbbodásának tendenciáját tükrözte, a változás értéke
—4,08 volt.
Az alapinger és az alapidő függvényében megvizsgáltuk a pulzusszám alaku­
lását éjszakázással járó terhelés függvényében is. Az előzőkben jelzett terhelő
hatásra már a kiinduló érték is mintegy 5-tel megnövelte az átlagos szintet,
s ez a magas pluzusszám még tovább növekedett -f- 1,22-vel, л7agy is átla­
gosan 6 körüli érlökéssel haladta meg a szokásos átlagos kiindulási pontot.
Ez is bizonyíték arra, hogy az éberségi szint változása — éppen a virrasztás
„kontraszt-hatása” által — egyértelműen megmutatkozik a pulzusváltozá­
sokban.
A vérnyomásmérések alakulása — elsősorban a szisztolés értékek esetében —
lényegében hasonló összefüggéseket tükrözött, mint a pulzusszám-változások.
Vonatkozik ez a variációk szerinti megoszlásra és jelentős mértékben az egyéni
előfordulásokra egyaránt.

63
 Az ingerhalmaz hatása előtt és után mért szisztolés értékek az alapul vett
I. variációban (kiinduló helyzet) átlagos különbsége + 4,88 Hgmm volt. Még
kifejezőbb ez a változás, ha az előfordulási esetek tendenciájának tükrében
vizsgáljuk meg. Ellentétes változás (csökkenés) mindössze 4 esetben, tehát
8%-ban fordult elő. Az összefüggés a matematikai-statisztikai t-próba tükré­
ben P <( 0,001 szinten szignifikáns.
Az éberségi szint csökkenésével együttjárt a monoton helyzetképhez igazodó
alacsonyabb tensio is. A változást a —5,34 Hgmm jelezte. A diasztolés érték
—1,70 Hgmm-t m utatott. A tendenciától eltérés, tehát növekedés a szisztolés
értékekben mindössze 2 esetben, tehát az összpopuláció 4%-ában fordult elő.
A rövid időre eső ingerhalmaz nagyfokú vigilitást kíván meg, s terhelő hatá­
sánál fogva növelte a vérnyomást is. Az összefüggést jelezte az átlagos 119,44/
76,40 Hgmm-es mérési eredmény 126,66/77,18 Hgmm-re való emelkedése.
Az átlagos különbség mértéke tehát a szisztolés értékeknél 7,22 Hgmm volt.
A tendencia csupán 3 esetben, tehát 6%-ban volt ellentétes irányú, ezért
P < 0,001 szinten szignifikánsnak mutatkozott.
Az érlökéseknél tapasztaltakkal megegyezően monoton közegben csökkent a
vérnyomás, lelassúbbodott fiziológiai funkciókkal járó értékeket tükrözött.
A —8,14 Hgmm átlagos szisztolés nyomáscsökkenés azért is jelentős, mert az
esetek 96%-ra érvényesnek bizonyult. A vizsgálat alátámasztotta a szakiroda-
lom más vonatkozásában talált hasonló törvényszerűségét, jelezvén a monotó­
nia dezaktiváló hatását.
A terheléses vizsgálat ezúttal is a vigilitást annyira igénybevevő virrasztás
hátrányos következményeit tükrözte. Már a kiindulási értékek (átlagosan
129,46/75,88 Hgmm) is magasak voltak, de még tovább emelkedtek a kísérlet
során (131,40/77,86 Hgmm). Ez átlagosan mintegy + 10 Hgmm-es értéket
képviselt valamennyi vizsgálatunk viszonylatában. Az egyébként is magas
kezdéssel szemben rapszodikusan változó növekedés, illetve helyenként csök­
kenés volt tapasztalható. 20%-ban csökkent, 80%-ban növekedett a kiindu­
lási érték, egészében azonban lényegesen meghaladta a többi variációban ka­
pott mérési eredményeket.
C) Az éberségi szintet terhelő hatások nyomán mind az I., mind a III.
variációban megnőtt a tremorok száma és ugyanakkor csökkent a teljesítmény
szintje. Ez megegyezik a más terhelés nyomán kapott tendenciával egyéb
kísérleti feltételeink között (Geréb 1962). Normál terhelésre + 1,60, erősebb­
re -f- 1,96-os átlagnövekedést regisztráltunk a hibáknál és 27,88, illetve 28,74
cm-es csökkenést a teljesítményben.
A monotónia csökkentette a tremorok számát, növelte a teljesítmény szint­
jét. A tremorok száma átlagosan —2,78-as javulást eredményezett és a teljesít­
mény is megnőtt ezalatt 64,64 cm-rel.
Tehát mindhárom vizsgálat lényegében megegyezően alá támasztotta azt a
feltevésünket, hogy az ingerek halmaza, adott ingermennyiség lefutásának idővi-
viszonyai, az így kialakult terhelő hatás, a szünetidőben jelentkező impulzus-
mennyiség az éberségi szintet, vagy növeli (fokozott ingerhalmaz) vagy csökkenti
(alacsonyabb ingerhalmaz). Az előbbi esetben az elfáradás, míg az utóbbinál a
monotónia állapotát tükrözi a kérgi tónus, az ennek megfelelő vigilitást jelezvén.
Vizsgálataink adalékokat szolgáltatnak ifjúságunk megterhelésének reális
megállapítására. Folyamatban levő kísérleteink az optimális teljesítőképesség
és az éberségi szint kölcsönhatásának megállapítását célozzák.

IR O D A L O M

A n o k h in , P ., 1960, O n th e sp e c ific a tio n o f th e re tic u la r fo rm a tio n o n th e c e le b rá l c o rte x .

I n : T h e M oscow C o llo q u iu m o n E n c e p h a lo g ra p h y o f th e H ig h e r N e rv o u s A c tic ity .
E d . H . H . J a s p e r , G . D . S z m irn o v (M oscow 1958.). E le c tro e n c e p h . C lin. N e u ro p h y sio l,
s u p p l. 13.
A s z e je v , V . G . 1961, V o p ro szi p szic h o lo g ii 6, 37— 54.
B a b t e n w e b f e e , 1957, Ü b e r d ie A u s w irk u n g e n e in fö rm ig e r A rb e itsv o rg ä n g e . M a rb u rg e r
S itz u n g sb e r. N a tu rw is s . 80 o.
B á l in t I ., H ó d os T ., 1963, F u tó s z a la g o n dolgozó m o to rk é sz ítő k id e g re n d sz e ri ig é n y b e ­
v é te lé n e k v iz s g á la ta . Id e g g y ó g y á s z a ti S zem le 252— 256.
B e r g e r , H ., 1929, Ü b e r d a s E le c tro e n c e p h a lo g ra m d e r M enschen. A rc h . P s y c h ia t.
N e rv e n k r.
B il l s , A . G ., 1931., B lo ck in g : a n e w p rin c ip le o f m e n ta l fa tig u e . A m er. J . P sy c h o l. 230—
245.
B r a c k e n , H . v o n , 1952, K o m p o n e n te n d e r E rm ü d u n g . Z bl. A rb eitsw iss. 6. 161.
B r a c k e n , H . v o n 1952, Z u r P sy c h o p a th o lo g ie d e r E rm ü d u n g . I n : B o rn e m a n n , E .,
E rm ü d u n g , L ü n e b u rg .
F l o r u , R ., 1968., P sih o fiz ; g ia a c ti v it ä ti d e o rie n tâ le L a p sy c h o p h y sio lo g ie d e l ’a c tiv ité
d ’o rie n ta tio n . 347 p .
G e r é b , G y ., 1962. K ísé rle te k a f á r a d s á g lé le k ta n á n a k k ö réb ő l. A k a d é m ia i K ia d ó ,
B u d a p e s t, 215 o.
G e r é b , G y ., 1968., In te n z ív ig é n y b e v é te lt je le n tő te v é k e n y sé g és e g y h a n g ú cselek v és
k ö lc s ö n h a tá s á n a k p szich o ló g iai v iz s g á la ta . P sz ic h o ló g ia i T a n u lm á n y o k X I . k ö t. 335—
355.
G e r é b , G y ., 1971. N e u e re M o d e ll-U n te rsu c h u n g e n z u r E rfo rsc h u n g e in ig e r E ig e n ­
s c h a f te n d e r M o n o to n e n A rb e ite V erric h tu n g . S tu d ia P sy c h o lo g ic a X I I I . , 4.
G e r é b , G y ., 1971., M o n o to n -á lla p o t, v ig ilitá s és é rzelem a k u ta tá s o k m a i á llá s á n a k
tü k ré b e n . Szegedi T a n á rk é p z ő F ő is k o la T u d o m á n y o s K ö zle m é n y e i 263— 275.
G r á f , O ., 1961., A rb e itsz e it u n d A rb e itsp a u se n . B etrie b sp sy c h o lo g ie . V eri. f. P sy c h .
D r. C. J . H o g refe. G ö ttin g e n 95— 116.
G r a s t y á n , E ., 1968., Ü tb a n az e m b e ri em ó c ió k m e g é rté se felé. V aló ság 11. 6. b— 16.
H a id e r , M ., 1962., E rm ü d u n g . B e a n s p ru c h u n g u n d L e istu n g . F ra n z D e u tic k e , W ien.
146 o.
H e r n a n d e z -P é o n , S c h e r r e r , H ., J o u v e t , M .: 1956. Science, 123.
H ódos T ., 1965., A fu tó sz a la g -m u n k a p szic h o ló g ia i v iz s g á la tá n a k n é h á n y ta n u ls á g a .
M u n k a v é d e le m . N o 4— 6. 42— 48.
K e n n e d y , G . C ., 1950., P ro c . ro y . Soc. M ed. 137: 535.
K e n n e d y , J . L . és R . C., T r a v is , 1947., P re d ic tio n o f sp e e d o f p e rfo rm a n c e b y m u scle
a c tio n p o te n c ia ls . S cien ce 105. 410.
L is s á k és E n d r ő c z i , 1964., A m a g a ta r tá s id eg i és h o rm o n á lis szerv ező d ése. M edicina,
B u d a p e s t, 218 o.
L om ov , B . F ., 1969., E m b e r és te c h n ik a . A k a d é m ia i K ia d ó , B p . 450 o.
M o r u z z i , B ., M a g o u n H . W ., 1949., E le c tro e n c e p h a l. C lin. N eu ro p h y sio l. 1: 455.
O f f n e r , M ., 1928., D ie geistig e E rm ü d u n g . B e rlin .
P a v lo v , I . O ., 1951., V á lo g a to tt M üv ei. A k a d é m ia i K ia d ó , B p . 492 o.
S o k ol ov , E ., 1956., X IV . th . C ong. I n t e r n a t . P sy c h o l. P u b lic a tio n s o f A c a d . Sei. R . S. F .
S. R . 111— 117.
S z e w c z u k , W ., 1964., K ísé rle t a m o n o tó n ia -e lfá ra d á s ú ja b b m a g y a rá z a tá ra . M a g y a r
P szich . Szle. 55— 65.

5 Magyar Pszichológiai Szemle 65

 Э К С П ЕРИ М ЕН ТА Л ЬН О Е ИССЛЕДО ВАН ИЕ У РО В Н Я БОД РСТВОВА НИ Я
С Т У Д Е Н Т О В ВЫ СШ ИХ У Ч Е Б Н Ы Х З А В Е Д Е Н И Й
ДЬЁРД Ь ГЕРЕБ

А втор анализирует литературны е денные по исследованию усталости, монотонности и

бодрствования и приходит к выводу, что эти я вл ен и я могут быть исследованы только в их
взаимодействии.
Э кспериментальные данны е подкрепляю т этот вывод. Д л я исследования этих явлений
автором были разработаны экспериментальные методы и средства, особенно эффективные
д л я вы яснения в л и ян и я различных совокупностей раздраж ителей на уровень бодрство­
в ан и я. Опыты были проведены на студентах высш их учебных заведений в нормальны х
у сл о ви я х и экзаменационной ситуации (стресс). В первом варианте опытов с помощью ав­
томатического программированного устройства за 20 минут предъявлялось 100 разд р аж и ­
телей, во второй серии это время было увеличено, а в третьей — уменьшено. В четвертом
вари ан те опытов испытуемые были зан яты монотонной деятельностью , в пятом — в со­
стоянии вы раж енное усталости (испытуемые заним ались в течение всей ночи), в шестом
вари ан те испытуемые п рин яли определенные дозы алкоголя. И зм ерялась частота пульса,
к ровян ое давление, простое время реакции, тремор К Г Р ; с испытуемыми были проведены
и нтервью и заполнение вопросников. Р егистри ровалось число ошибок в различны х
в ар и ан тах опытов, а т а к ж е блокировка вним ания. Во всех вариан тах наблю далось значи­
тельное колебание к р и в о й внимания, м еж ду отдельными сериями имели место достовер­
ные различия. Н аиболее неблагоприятными видами н агрузки были утомление и прием
ал к о го л я . Увеличение числа раздраж ителей вело к утомлению, а их сниж ение — к моно­
тонности, хар ак тер и зу я степень бодрствования, соответствующего этим состояниям.

W O R K P S Y C H O L O G Y E X P E R IM E N T S Т О E X A M IN E T H E V IG IL A N C E L E V E L
O F H IG H S C H O O L S T U D E N T S
G Y Ö RG Y G E R É B

T h e a u th o r a n a ly s e s th e v a rio u s in te r p r e ta tio n s o f th e p h e n o m e n a o f m o n o to n y a n d
v ig ila n c e in sp ecial lite r a tu r e a n d a d v a n c e s h is o p in io n , n a m e ly t h a t b o th sh o u ld b e
s tu d ie d in th e ir sp e c ific in te ra c tio n . H is e x p e rim e n ts a re p ro o fs to h is s ta te m e n t. H e h a s
d e v e lo p e d a n e x p e rim e n ta l m e th o d a n d d e v ic e t o e x a m in e in w h a t m e a su re d iffe re n ts
s e ts o f s tim u li a ff e c t v ig ila n c e lev el w ith h ig h sch o o l s tu d e n ts in n o rm a l re s p . s tre s s
(ex am ) situ a tio n . I n v a r i a n t N o. 1. h e g a v e 100 stim u li w ith in 20 m in u te s b y a u to m a tic
p ro g r a m device, in N o . 2. he in c re a se d , in N o . 3. h e re d u c e d tim e sp ace. I n N o . 4. h e
in s e rte d a m o n o to n o u s a c tio n , in N o . 5. h e a p p lie d a s tro n g e n c u m b ra n c e (th e ex p e ri-
m e n te e s h a d to le a r n a t n ig h t) w hile in N o . 6. h e g a v e th e m sp irits. H e m e a s u re d p u lse ,
e le m e n ta r y re a c tio n tim e s , tre m o rs, G B R a n d h e a p p lie d q u e stio n n a ire a n d e x p lo ra tio n
m e th o d s . H e re g is te re d failu re s a n d b lo c k in g in th e re s p e c tiv e p h ases. H e fo u n d a c o n ­
sid e ra b le o sc illa tio n o f a tte n tio n c u rv e in e a c h v a ria n ts , b u t in a sig n ific a n tly d iffe re n t
w a y acc o rd in g to t h e in d iv id u a l e x p e rim e n ta l v a ria tio n s. A s to th e c h a ra c te r o f in c u m ­
b ra n c e s th e fig u res o b ta in e d in aw a k e a n d in alco h o lic s t a te p ro v e d to be th e m o s t d is a d ­
v a n ta g e o u s . A n in c re a se in th e q u a n ti ty o f im p u lse s b r o u g h t a b o u t tire d n e s s w h ile its
re d u c tio n cau sed a m o n o to n o u s s ta te , in d ic a tin g th e v ig ility degree p e rta in in g to th e
re s p e c tiv e sta te s.

66
ADATOK A MECHANIKUS ÉS LOGIKUS EMLÉKEZÉS KORRAL JÁRÓ
VÁLTOZÁSÁHOZ

D KIETOM SZKY J E N Ő
SO TE Gerontológiai K u ta tó c so p o rtja

Szerző a m eg jeg y z ő k é p e ssé g e t v iz sg á lta Ransc.hburg m ó d sz e ré v e l, 420 idős k. sz.-n él.

Az é re ttk o r ú a k n á l á tla g o s é r té k k é n t e lfo g a d o tt 86% -hoz v is z o n y ítv a id ő sek n él 65,83% -
os á tla g e re d m é n y t k a p o tt. A csö k k en és m é rté k e , v a la m in t az is k o la i v é g zettség k ö z ö tt
é rté k e lh e tő összefüggés v a n .
Az e re d e ti te s z tb e n sz e re p lő szó p á ro k sz e m a n tik a i elem zése a la p j á n ö tfé le ú j, az e re ­
d e tiv e l azo n o s elv ek s z e rin t f e lé p íte tt te s z te t á l l í t o t t össze. E z e k a lk a lm a z á s á v a l jó l
d e m o n s trá lh a tó a k ö z v e tle n m eg je g y z é s logikus és m e c h a n ik u s f o r m á ja k ö z ö tti k ü lö n b ­
ség, v a la m in t időseknél az u tó b b ir a v aló kép esség sz ig n ifik á n s c sö k k en ése. E z a k ü lö n b ­
ség, fia ta lo k te lje s ítm é n y é v e l v a ló ö ssz e h a so n lítá sk o r, ig e n s z e m b e tű n ő m é rté k b e n
m u ta tk o z ik .

A tanulmány azokról a megjegyzőképességre vonatkozó összehasonlító

vizsgálatokról számol be, melyeket szerző — különböző korcsoportokba ta r­
tozó ksz.-éknél — a Ranschburg-féle szópárpróbával végzett. Megállapítható
volt, hogy az idősek átlagértéke közel 20%-al volt alacsonyabb a középkorú­
aknái, de a csökkenés mértéke az iskolai végzettségtől is függött. Szerző az
eredeti tesztben szereplő szópárok szemantikai elemzése alapján ötféle új, az ere­
detivel azonos elvek szerint felépített tesztet állított össze. Ezek segítségével
megállapítható volt, hogy idős korban a logikai kapcsolat nélküli szópárok
megőrzésére való képesség lényegesen csökken. Ez a csökkenés legkevésbé az
antinómián alapuló kapcsolatok bevésése területén mutatkozott. Fiatalok és
idősek összehasonlító vizsgálatával az is megállapítható volt, hogy a heteronim
kapcsolatokon alapuló szópárok megjegyzésére való képesség lényegesen kü­
lönbözik: az idősek 10,9 %-os teljesítményével szemben ez az érték fiataloknál
26,4% volt,
A nyert adatok amellett szólnak, hogy a régi felfogás, miszerint a szó és
jelentése közötti kapcsolat csak egyszerű, asszociatív jellegű, már nem ta rt­
ható fenn, hanem — mint Vigotszkij mondja — az asszociáció elve helyére a
struktúra elve kell, hogy kerüljön.
Valamennyi gondolkodáslélektani kérdéssel foglalkozó kutató nagy súlyt
helyez az emlékezés funkciójának elemzésére.
Eysenck az észrevevő és következtető funkciók mellett az emlékezést te­
kinti a gondolkodás folyamatában a legfontosabb elemnek. Guilford — elkü-

A fia ta lo k n á l tö r t é n t ö ssz e h a so n lító v izsg álato k sz ív e s m e g v a ló s ítá s á é rt d r. O z sv á th

K á ro ly o rv o salezred es fő o rv o sn a k k e ll e zú to n is k ö s z ö n e té t m o n d a n o m .

5* 67
lönítve a „gondolkodási műveleteket” , a „gondolkodási tartalm akat” és a
„gondolkodási produktumokat” — az emlékezést a „gondolkodási műveletek”
közé sorolja. Minkovszky, Müller—Surr, Bürger—Prinz, Kaila az amnesti-
kus syndroma sajátosságainak elemzésénél, mások olyan vizsgálatok során
foglalkoznak az emlékezés pszichopatológiájával, melyek az időskori pszichó­
zisok, különösen pedig az időskori demenciák törvényszerűségeit igyekeznek
tisztázni.
Többen kutatják az emlékezés funkciójának törvényszerűségeit, olyan
időseknél végzett vizsgálatok alapján, akik nem nyilvánítják magukat — neu-
ropszichiátriai szempontból — betegeknek, s akiket környezetük sem ítél
annak. Kétségtelen, hogy ilyen vizsgálatokat kevesebben — és sokkal inkább
pszichológusok — végeznek. Ez bizonyosan azért is van így, mert a magukat
egészségeseknek tudó idősek, praktikusan sosem kerülnek pszichiátriai vizs­
gálatra. Bizonyos, hogy ez az egyik fő oka annak — és ezt K ehrek sajnálattal
jegyzi is meg — hogy az öregkor pszichológiai törvényszerűségeinek átfogó,
részletes tanulmányozására ez ideig senki sem vállalkozott.
*
Woodworth és Schlossberg az emlékezésnek 4, mások 3 szakaszát külö­
nítik el:
1. bevésés,
2. megtartás,
3. felidézés — reprodukálás, vagy felismerés.
Hangsúlyozzák, hogy — mivel az ember még kísérleti szituációban sem
passzív, hanem aktív lény — a szakaszok elkülönítése eléggé mesterkélt.
Ennek ellenére mégis külön-külön kíséreljük megvizsgálni az egyes szakaszo­
kat, köztük a rövid lejáratú („short term memory”) emlékezés funkcióját is.
Már Ebbinghaus hangsúlyozta, hogy az emlékezés] problémájának kutatá­
sát a tanulási folyamatnál (megjegyző emlékezés — közvetlen emlékezés)
és az asszociációk létrejöttének törvényszerűségeinél kell kezdeni. Minthogy
felnőtteknél a jelentést tartalmazó szavakhoz nagyon sok, már előzetesen ki­
alakult asszociáció tapad, Ebbinghaus értelmetlen szótagok konstruálásával
és az azokkal végzett vizsgálatok bevezetésével egyszerűsítette le és standardi­
zálta kísérleteit. Hasonló kísérleteket folytattak Glaze, Gamble, Hilgard és
Hull is.
E módszer célravezető voltát sokan vitatják, mondván, hogy az alkalmazott
szótagok, melyek alig vagy egyáltalán nem szuggesztívek, furcsán hangzanak
a kísérleti személyek számára, sőt, néha taszítok is; nem egyszer kimondhatat­
lanok, így az ilyen feladatok megoldása nemcsak hogy megerőltető, de mint­
hogy nehéz, sokszor kivihetetlen.
Csupán utalnék időseknél végzett hasonló kísérleteimre, melyek során
azonos tapasztalatokat szereztem.

68
 Minthogy a rövid lejáratú („short term ” ) emlékezés funkciójának elemzésénél
a szándékos megjegyzést (tanulást) vizsgáljuk, azaz új ismeretek, gondolat-
tartalmak rögzülésének mértékét stb.-t kutatjuk, a Ranschburg általszerkesz-
te tt szópróba alkalmas vizsgálati módszernek látszott.
Ranschburg e módszerét 1901-ben alkalmazta először, kezdetben mnemo-
méter segítségével nyújtott — optikus ingerként exponált — szóképek segít­
ségével, majd 1902-től a szópárok szóbeli közlésével. A későbbiekben részben
változatlanul, részben módosítva sokan alkalmazták ezt a módszert (Gregor,
Hampe, Pappenheim, Leupoldt, Bedker, nálunk Schaffer, Moravcsik)
részint elmebetegségekkel kapcsolatos, részint organikus idegrendszeri folya­
matokhoz társuló emlékezészavarok vizsgálatához és tisztázásához. Kaufmann
1922-ben az eredetivel azonos elvek alapján ún. „nehezített értelmes szópár-
anyag”-ot állított össze, és végzett vele fiataloknál kísérleteket. Mg a Nyíró
vezetése alatt álló klinikán az eredeti teszttel folytak rutin vizsgálatok, Kör-
nyei a konstrukciós elvek megtartása mellett, módosított eljárást dolgozott ki.
Alapkísérleteinkhez mi is az eredeti tesztet alkalmaztuk, mely egy 7, és két
9 szópárból összetevődő csoportból áll, és minden hívószó egytagú, s vala­
mennyi pár kéttagú.
Ezzel a teszttel, egészséges felnőtteknél végzett nagyszámú vizsgálat alapján
Ranschburg a megjegyzés valószínű átlagértékét 86 %-nak találta.
Intézetünkben 420 kísérleti személynél végeztük el a vizsgálatot. A kísérleti
személyek nem nyilvánították magukat — pszichiátriai vagy neurológiai
szempontból — betegeknek. Átlagos életkoruk 68,5 év volt. A legfiatalabb
k. sz. 55, a legidősebb 86 éves volt. Közöttük analfabétától egyetemi tanárig
minden kvalifikációs kategóriának volt képviselője, bár nem egyenlő arányban.
Az elvégzett vizsgálatok eredményei szerint a közvetlen emlékezés százalékos
aránya — szemben az egészséges felnőttek 86%-os átlagértékével — 65,8%
volt. A minimális teljesítmény — 1 esetben ■ — 4%, a maximális — 3 eset­
ben — 100% volt.
Kísérleti személyeink teljesítménye, 5 évenkénti korcsoport-bontást véve te­
kintetbe — miként azt az 1. sz. táblázat demonstrálja — nem mutat jellegzetes,
értékelhető különbséget.
1. táblázat

K.sz.-ek Teljesítmény
É. száma %

55 —60 36 64,3
6 1 -6 5 123 78,0
6 6 -7 0 112 65.4
7 1 -7 5 85 65,2
7 6 -8 0 34 69,0
8 1 -8 5 23 64.1
8 6 -9 0 7 72,5

69
 A'. s z . - e k s z a m a
Ю 0°/о 2 2 10 ** 45 5 5 19 Ь 9 М 19 Ь2 3 6 7 9 17 8 4 17 2 2 4 1
‘h

L-J =О -VI. elemi Е З = középiskola- 85Я = e g y e te m -

érettség, fő is k o la

1. ábra 2. ábra

Ha azonban az egyes korcsoportokon belül, iskolai végzettség szerint is

különbséget teszünk, úgy — miként az 1. sz. ábra m utatja — szembetűnő,
hogy az alacsonyabb iskolai végzettségűek — saját korcsoportjukon belül —
mindig a leggyengébb teljesítményt produkálják (1. 1. sz. ábra).
A teljesítmények további elemzésénél éles határ mutatkozott a 4 középisko­
lánál kevesebbet és az annál többet végzettek teljesítménye között (1. 2. sz.
ábra). Az előbbi csoportba 215, az utóbbiba 205 személy tartozott, és az első
csoport átlagteljesítménye 57,2%, az utóbbié 72,8% volt. Az utóbbi csoportba
tartozott az a 3 kísérleti személy is, aki 100%-os teljesítményt nyújtott. Em ­
lítésre méltó még, hogy a 4 középiskolánál magasabb végzettségűek további
alcsoportjaiban — melyeket ugyancsak iskolai végzettség szerinti bontásból
kaptunk — az egyes alcsoportba tartozók csoportonkénti átlagteljesítménye
is magasabb volt a 420 kísérleti személy eredményének átlagánál.

Egvenként elemezve a vizsgálati leleteket, feltűnt, hogy bizonyos szópárok

megjegyzése általában feltűnően magas arányban, másoké viszont általában
feltűnően alacsony százalékban sikerült. A legnagyobb ilyen eltérés két olyan
szópárral kapcsolatban mutatkozott, melyek közül az egyiket 381 esetben
sikerült hiánytalanul megjegyezniük a kísérleti személyeknek, a másikat vi­
szont csupán 127 esetben.
Ez a feltűnő különbség függetlennek látszott a kísérleti személyek egyéni
adottságaitól, valamint attól is, hogy a kérdéses szópárok a vizsgálat meneté­
nek kezdetén, vagy végén szerepeltek-e. Ez utóbbi tény lehetővé tette a fáradt­
ság szerepének kizárását.
A szembetűnő eltérés okait keresve megállapítható volt, hogy a Eanschburg
által kidolgozott szópársorozat egyes szópárjai között különbség van aszerint,
hogy az egyes szópárok két tagja között milyen jelentéstartalmi, logikai, nyelvi
kapcsolat van.

70
 Ilyen szempontok szerint a tesztben szereplő szópárok 5 csoportra voltak
oszthatók :
1. olyan szópárok, melyeknek egyes tagjai között antinómián alapuló kap­
csolat van,
2. olyanok, ahol a szópár két tagja egy közös főfogalom alá tartozik,
3. olyanok, ahol a szópárok kapcsolata szinonimián alapul,
4. olyanok, ahol az együvétartozásban „vegyes jellegű kapcsolat” állapít­
ható meg (ok —okozati összefüggés, tárgyhasználat alapján rögzült összefüggés,
az egész—rész viszonyát kifejező összefüggés),
5. olyan szópárok, melyekben a két tag között sem tartalm i, sem logikai
kapcsolat nem volt (heteronimia).
Ezek felismerése után 5 különböző, az említett szemantikai és nyelvi tö r­
vényszerűségeknek megfelelően összeállított szópársorozatot szerkesztettünk,
az eredetivel azonos szerkezeti felépítésben, ügyelve pl. arra is, hogy az erede­
tihez hasonlóan egy 7, és két 9 tagú csoportból álljon, az első szó mindig egy­
tagú, a második kéttagú, és hogy valamennyi szó főnév legyen.
Az említett elvek szem előtt tartásával szerkesztett 5-féle szópár-sorozattal
50 idős személynél végeztünk vizsgálatokat úgy, hogy mindegyiküknél az
eredeti teszttel is és az 5 új teszttel is megcsináltuk a vizsgálatot. Minden k. sz.-
nél minden vizsgálatot a kora reggeli órákban végeztünk, hogy biztosítsuk a
feltételek azonosságát.
A vizsgálatok során nyert eredményeket a 3. sz. ábra demonstrálja. Ebből a
legpregnánsabban az tűnik ki, hogy a többiekkel szemben — az eredmények
átlagértékét véve figyelembe — a logikai kapcsolat és tartalmi összefüggés nélküli
szópárok megjegyzésére való képesség az általunk vizsgált idős k. sz.-eknél szigni­
fikánsan csökkent. (1. 3. sz. ábra.)
A továbbiakban — összehasonlításul — 50 fiatal kísérleti személynél (átlag-
életkoruk 20,6 év volt) végeztünk kísérleteket, és vizsgáltuk, hogy az újonnan
alkotott teszt alkalmazása során
a) van-e különbség fiatalok és idősek között a különböző, különösen pedig

76 .9 ‘b 75,6%

30°/o

A ntin óm iá n Közös f ó - Szinonim Vegyes jelleg ű H e te ro n im

alapuló kap- fo g a lo m kapcsolatok kapcsolatok k a p c so la to k
c s ő lá tó k á lta l m eg­
h a tározott
kapcsolatok
3. ábra

71
az antinómián ill. a heteronimián egymáshoz kapcsolódó szópárok megjegy­
zésére való képességben, s ha igen,
b) milyen százalékban képesek megjegyezni az idősek és milyen százalék­
ban a fiatalok a heteronim kapcsolatéi szópárokat ?
Vizsgálataink szerint
ad /а: a fiataloknál az egyes szópártípusok megjegyzési arányának átlagait
az alábbi — 2. sz. — táblázat mutatja:

2. táblázat

Antinómián Közös főfogalom Szinonim Vegyes jellegű Heteronim

alapuló által meghatáro­ kapcsolatok kapcsolatok kapcsolatok
kapcsolatok zott kapcsolatok

60,9 % 61,7% 6 0 ,8 % 61,3% 26.4%

ad/6: Mint azt a 4. sz. ábra demonstrálja a heteronim kapcsolatokon alapuló

szópárok megjegyzésére való képesség igen lényegesen különbözik időseknél és
fiataloknál: az idősek 10,9%-os teljesítményéhez viszonyítva a fiataloké 26,4%.
(1. 4. sz. ábra)

Következtetések :
1. Mint az sok oldalról bizonyított és saját módszerünkkel is igazolt, idős
korban — általában -— csökken a bevésés, a „short term memory” funkciója.
2. Tapasztalataink szerint a csökkenés mértéke nagyobb az iskolázatlanok­
nál, ill. a hiányosan iskolázottaknál, m int a magasabb iskolai végzettségűeknél.
3. Figyelemmel a szópárkapcsolatok szemantikai jellemzőire, megállapítható,
hogy idős korban a logikai kapcsolat, ill. tartalmi összefüggések nélküli új
ismeretkincs emlékezetbe vésésére való képesség szignifikánsan csökken,
ugyanakkor ez a csökkenés legkevésbé az antinómián alapuló kapcsolatok be­
vésésének területén mutatkozik.
Idősek és fiatalok teljesítményeinek összehasonlításakor megállapítható,
hogy a logikai kapcsolatok és tartalm i összefüggések nélküli szópárok bevésésé­
re való képesség időseknél 158,6 %-kal marad el a fiatalok ilyen képessége
mögött.
Ez magyarázza — többek között — pl. azt, hogy idősek általában nehezeb­
ben tanulnak idegen nyelveket, m int a fiatalok, hiszen a nyelvtanulás során
szükséges szómemorizálás folyamatában a magyar szó, valamint az annak meg­
felelő idegen szó — a tanuló számára — heteronim szópárok bevésésének szük­
ségességét jelenti.
Bár ma már — a modern gondolkodáslélektani ismeretek tükrében — nem
fogadható el a fenntartás nélkül Brunswik és Goldscheider felfogása, mi­
szerint a fiatal gyermek tanulásmódja kifejezetten és egyértelműen mecha­

72
nikus-asszociatív, és hogy a mechanikus, alak- és logikus emlékezés a kor
előrehaladtával párhuzamosan — korspecifikus jelleggel — épül egymásra,
tapasztalataink arra utalnak, hogy idős korban a közvetlen emlékezés mecha­
nikus formájának kivitelezésére való képesség lényegesen csökkent. Ez a t a ­
pasztalat Adams véleményét húzza alá, azt, hogy az intelligenciavizsgálatok
során a logikus és mechanikus emlékezés funkcióját külön kell választani és
külön-külön kell vizsgálni. Az alkalmazott módszer eredményessége viszont
ellene mond Adams véleményének, annak, hogy ezt a célt legjobban Guilford
felfogásának és módszerének szem előtt tartásával érhetjük el. Az általunk
alkalmazott módszer ugyanis hasonló következtetéseket enged meg, elsősor­
ban azt, hogy a megjegyzés logikus formája időkategóriákban gyökerező vonat­
kozások és következtetések rendszerével van kapcsolatban s így e magasabb
szintű megjegyzési forma a felismerés érzelmi és intellektuális kvalitásait is
magában foglalja. A tapasztalatok egyben arra is utalnak, hogy a régi pszicho­
lógiai felfogás, miszerint a szó és jelentése közötti kapcsolat csupán egyszerű,
asszociatív jellegű kapcsolat, tovább nem tartható fenn, hanem — mint Vigot-
szkij mondja — az asszociáció elve helyére a struktúra elve kell, hogy kerüljön.

IR O D A L O M
A da m s , A .: P sy c h o p a th o lo g ie d es G e d ä c h tn isse s. — F rtsc h r. d e r N e u r . P sy ch , u. ih re
G re n zg eb iete. 27. 5. 1959.
D e l a y , J . , P ic h o t , P .: M ed izin isch e P sy c h o lo g ie . — T him e V erlag . S t u t t g a r t . 1966.
D e ie t o m s z k y , J .: Ö reg k o ri d e m e n c iá k k lin ik a i és elm életi k é rd é s e i. In : T ariska, L :
(S zerk.): Ö regkori ideg- é s e lm e g y ó g y á sz a ti k ó rk é p e k . M edicina. 1967. (33—49. o.)
K a in z , F .: P sy ch o lo g ie d e r S p ra c h e . — F . E n k e V erlag . S tu ttg a r t. 1960.
K a u f m a n n , I .: A szám o lásb e li g o n d o lk o d ó k é p e ssé g és a tá v o le ső fo g a lm a k k a p c so la ­
ta ir a v a ló em lékezőképesség k é t ú j p ró b á ja . — „ A gyerm ek” . V I — X . 1921. 89—117.
T o m pa , J . (szerk .): A m a i m a g y a r n y e lv re n d s z e re . — A kadém iai K ia d ó 1966.
V ig o t s z k ij , L . Sz.: G o n d o lk o d á s és beszéd. — A k a d é m ia i K ia d ó . 1967.
W o o d w o r t h , R ., S c h l o s sb e r g , H .: K ísé rle ti pszich o ló g ia. A k a d é m ia i K ia d ó . 1966.

Д А Н Н Ы Е С В О ЗРА С Т Н Ы Х И З М Е Н Е Н И Я Х В М ЕХ А Н И Ч ЕС КО М И ЛОГИЧЕСКОМ
ЗА П О М И Н А Н И И
ЕНО ДРИЭТОМСКИ
В статье подводится итог сравнительны м исследованиям запом инания, проведенным в
различных возрастны х групп ах с помощью парно-словесной пробы Ранш бурга. Было по­
казано, что средние данные старш ей возрастной группы примерно н а 2 0 % ниж е, нежели
средней возрастной группы, однако степень сн и ж е н и я запоминательной способности за ­
висит так ж е от образовательного уровня. Н а основе семантического а н а л и з а оригиналь­
ны х пар слов теста автор р азработал пять новых проб, основанных н а аналоги чн ы х прин­
ципах. С и х помощью было установлено, что запом инание словесных п а р без логической
связи с возрастом значительно сниж ается. Это сниж ение наименее в ы р а ж е н о в парах,
основанных на антиномных св язях . С равнительное исследование среди п о ж и л ы х и моло­
ды х людей показало значительное различие в запом инании пар, основанны х на гетероним-
ны х связях: у пож илы х эффективность — 10,9% , а у молодых — 2 6 ,4 % .
Полученные данные говорят о том, что следует отказаться от старых в згл я д о в , согласно
которым связь меж ду словом и его значением имеет простой, ассоциативны й характер.
К а к говорит Выготский, вместо ассоциативного следует принять стр у к т у р н ы й принцип.

73
S O M E FA CTS TO T H E CHANGES IN M E C H A N IC A L A N D L O G IC A L M E M O R Y
IN THE C O U R S E O F A G ES
JENŐ DBIETOM SZKY

T h e p a p e r re p o rts o n t h e comparative e x a m in a tio n s c o n c e rn in g rem e m b e rin g fa c u ltie s

o f ex p erim en te e s i n d i f f e r e n t age groups, e x e c u te d b y th e a u t h o r w ith R a n s c h b u rg ’s
W o r d P a ir s T ests. I t w a s found th at th e a v e r a g e p erfo rm an ce r a t e o f th e aged p e rs o n s
w a s n e a rly 20% l o w e r t h a n th at of th e m id d le -a g e d , th o u g h t h e degree of le sse n in g
w a s d e p e n d e n t o f q u a l i f i c a t i o n as well. The a u t h o r has, b y a s e m a n tic an aly sis o f th e w o rd
p a ir s in th e o rig in al t e s t , developed five n e w t e s t s based o n t h e s a m e principles. B y t h e
h e lp o f th ese new t e s t s i t was d em o n strated t h a t th e a b ility o f re ta in in g w o rd p a ir s
w ith o u t logical c o n n e c t i o n decreases c o n s id e ra b ly in old age. T h e l e a s t decrease w as fo u n d
w ith an tin o m o u s w o r d connections. A c o m p a r a tiv e e x a m in a tio n o f y o u n g a n d o ld p e r ­
s o n s also revealed g r e a t differences in th e a b i l i t y o f re ta in in g h e te ro n y m o u s w ord p a ir s :
t h e p erfo rm a n c e o f 1 0 . 9 % of the aged c o n t r a s t s w ith th e 2 6 .4 % fig u re o f th e y o u n g e r.
T h e o b tain e d d a t a s e e m to prove th a t t h e o ld no tio n a c c o rd in g t o w hich th e c o rr e la ­
ti o n b etw een w ord a n d m e a n in g was of a s im p le associative c h a r a c t e r is no m ore te n a b le ;
t h e p rin cip le o f a s s o c i a t i o n should — as V ig o ts k y suggests — g iv e p la c e to th a t o f s t r u c ­
tu r e .

74
 A TŰLLÁTÁS MINT FÉNYTÖRÉSI HIBA JELENTŐSÉGE A PIERON-
TESZT ÉRTÉKELÉSÉBEN

BELLÁK ERVIN
Magyar Néphadsereg Egészségügyi Szolgálata

S zerző fe lh ív ja a fig y e lm e t a rra , h o g y a v iz u a litá so n a la p u ló te s z te k n é l fo k o z o tt

fig y e lm e t k ell fo rd íta n i a v izsg ált sz e m é ly sz e m é sz e ti á lla p o tá ra , és a lá tá sé le ssé g e t,
ille tv e a z egyéb a lk a lm a z k o d á s t b efo ly á so ló té n y e z ő k re .
D o lg o z a tá b a n a P iero n -fé le figyelm i te s z t, és a tú llá tá s (h y p e rm e tro p ia ) ö sszefüggését
v iz sg á lja . T e k in te tte l a r r a , h o g y a tú llá tá s a z e s e te k n a g y sz á z a lé k á b a n n e m b e fo ly áso lja
a látásélesség -v izsg áló tá b l a h ib á tla n v é g ig o lv a sá sá t, a látásélesség m e c h a n ik u s v iz s g á la ta
n e m z á r ja k i a fé n y tö ré si h ib á k b ó l a d ó d ó ro ssz te lje s ítm é n y e k e t.
V iz sg á lja a tú llá tó k te lje s ítm é n y s z á z a lé k á t k o rre k c ió n élk ü l, m a jd m egfelelő k o rr e k ­
ció v al. B eig a z o ló d o tt, h o g y a rosszabb te lje s ítm é n y -s z á z a lé k tú llá tó k n á l n e m a fig y e le m
z a v a r á t je le n ti, h a n e m a h iá n y z ó v a g y h e ly te le n k o rre k c ió t.

A figyelemvizsgáló teszteknél is, mint minden egyéb tesztvizsgálatnál, a

hibalehetőségeket a minimumra kell csökkenteni. A papír-ceruza teszteknél e
cél érdekében fokozott figyelmet kell fordítani a vizsgált személy pontos sze­
mészeti állapotára. Elméleti meggondolásból és gyakorlati tapasztalatból
egyaránt ismert, hogy közeli munka végzése a szemnek és ezen keresztül az
egész szervezetnek fokozott megterhelést jelent. Különösen vonatkozik ez
bizonyos fénytörési hibákra, melyek közül a jelen dolgozatban a túllátásra
(hypermetropia) kívánok rámutatni. A túllátás bizonyos életkorig és fokig
rejtett maradhat a látásélességvizsgáló tábla hibátlan végigolvasása mellett
is, sőt fiatal korban az alkalmazkodás annyira rögzített lehet, hogy a túllátó-
ság nem is mutatható ki (latens hypermetropia). Túllátó személyek sok esetben
nem is tudnak fénytörési hibájukról, így a vizsgáló és a vizsgált személy ön­
hibáján kívül emiatt csökkent teljesítmény, illetve téves értékelés történhet.
Túllátók megoszlása

Vizsgált szemé­
Dioptria érték lyek száma %

0,75 4 8,8
1,0 4 8,8
1,5 11 24.4
2,0 f> 13.3
2,5 i 15,5
3,0 7 15,5
3,5 2 4.4
4,0 2 4.4
4,5 2 4,4

75
Közeli munka végzéshez legjobban a tubátoknak kell alkalmazkodniuk és
mivel erre a legkevésbé képesek, náluk lépnek fel figyelemelterelő főfájásos és
szemfájásos panaszok. Itt említem meg, hogy alkalmazkodási elégtelenséget
okozhat az alkalmazkodás részleges vagy teljes bénulása (paresis et paralysis
accomodationis) is. Ezt okozhatja diphtheria utáni állapot, cukorbetegség,
húsmérgezés, atropin tartalmú gyógyszerek szedése és a szemgolyó tompa
ütődése, ezért ajánlatos a tesztvizsgálat előtt ezekre is rákérdezni.
Külön kiemelendő, hogy az öregszeműség (presbyopia) normál fénytörésű
(emmetrop) egyéneknél a 40. életév után jelentkezik, túllátóknál viszont
előbb és ennek figyelembe nem vétele szintén hibás értékelést okozhat, főleg ha
meggondoljuk, hogy túllátás kb. 30%-ban található a népességben.
Fentieket szem előtt tartva vizsgálatokat végeztem a Pieron-féle figyelem-
teszt alkalmazhatóságával kapcsolatban, kontrollként alkalmazva a nem vizu-
alitáson alapuló Révész—Nagy-tesztet.
Valamennyi vizsgált személynél a fénytörési hiba felderítésére elvégeztem
az alábbi szemészeti vizsgálatokat :
— .szemgolyók és környezetük külső megtekintése,
— szemgolyók váltakozó takarása (fusios kényszer kikapcsolása)
— szemmozgások vizsgálata,
— látásélesség vizsgálata Kettesy-féle vizsgáló táblával,
— subjectív és objectív fénytörés meghatározása,
— szaruhártya görbületének vizsgálata Javal-féle oftalmometerrel,
— alkalmazkodási képesség vizsgálata,
— szemfenék vizsgálata.
Ezek után normál fénvtörésű (emmetrop) és túllátó (hypermetrop) felnőtt
férfiakból csoportokat állítottam össze:
hypermetrop 45 fő
emmetrop 30 fő

Mindkét csoport életkori átlaga 21,5 év. Minden esetben figyelembe vettem
az iskolai végzettséget és a foglalkozást. A vizsgálat időpontja délelőtt 10—12
óra között volt, ugyanazon vizsgáló helyiségben, azonos megvilágítási és egyéb
szituatív feltételek között.

Iskolai végzettség szerinti megoszlása

Emmetrop Hypermetrop összesen

8 á lta lá n o s t n em v é g z e tt 1 2 ,4 % 1 1 ,3 %
8 á l t a l á n o s t v é g z e tt 13 4 3 ,3 % 10 2 4 ,4 % 23 3 0 ,6 %
3 é v e s i p a r i t a n u ló i s k o l á t v é g z e tt 3 10 ,0 % 7 1 4 ,6 % 10 1 3 ,3 %
k ö z é p is k o lá t, ill. t e c h n i k u m o t v é g z e tt 3 10 ,0 % 21 4 5 ,6 % 24 3 2 ,1 %
e g y e t e m e t , ill. f ő is k o lá t v é g z e t t 11 3 6 ,6 % 6 1 3 ,0 % 17 2 2 ,6 %

76
 A vizsgálat megkezdése előtt ismertettem az elvégzendő feladatot és külön
telhívtam a figyelmet arra, hogy a feladatmegoldás alatt lehetőleg ne tekintse­
nek fel a feladatlapról. Ezzel a dezakkomodációt kívántam csökkenteni. Mind­
két csoport előbb a Pieron-tesztet végezte el (túllátók előbb megfelelő korrek­
ció nélkül, majd korrekcióval) és utána a Révész—Nagy-tesztet.
A vizsgálatok munkahelyemen (Magyar Néphadsereg Központi Kórház
szemészeti rendelőjében) történtek.
Em m etrop csoport
I életkor (év) foglalkozás P ieron T% Révész—Nagy
T%

í. 18 tanuló 92 92
2. 18 tanuló 89 90
3. 18 tanuló 93 95
4. 18 tanuló 84 90
5. 18 tanuló 84 89
6. 18 tanuló 89 88
7. IS tanuló 90 90
8. 18 tanuló 95 95
9. 18 tanuló 94 92
10. 18 tanuló 95 97
11. 19 sm. 90 88
12. 20 sm. 90 92
13. 20 lak ato s 91 87
14. 20 gkv. 94 95
15. 22 adm . 88 87
16. 22 szerelő 90 92
17. 23 ta n á r 94 93
18. 23 műszerész 92 90
19. 23 adm . 93 94
20. 24 sm. 92 90
21. 25 orvos 91 93
22. 25 orvos 87 91
23. 25 orvos 90 90
24. 25 orvos 89 92
25. 25 orvos 92 94
26. 25 orvos 93 94
27. 25 orvos 93 93
28. 25 orvos 92 94
29. 25 orvos 94 93
30. 25 orvos 95 93

Ti% Тг%

1. 92 94
2. 89 93
3. 93 93
4. 84 88
5. 84 81
6. 89 90
7. 90 92
8. 95 97
9. 94 96
10. 95 97

77
 H yperm etrop csoport
A f e l tü n t e te t t d io p tr ia érté k e k c o n v e x ( + ) ü v e g b e n é rte n d ő k , m ely ek k ö z ü l a felső
a jo b b , a z alsó a b a l s z e m re v onatkozik.

Pieron T% Pieron T% Révész—Nagy

életkor (év) foglalkozás korrekció nélkül korrekcióval T%

1. » sm. 88 3.0 90 87
3.0
2. 18 tanuló 90 1,5 90 92
1,0
3. 18 sm. 88 2,0 89 86
2,5
4. 18 sm. 90 1.5 88 88
1.5
5. 18 tanuló 89 0,75 87 86
0,75
6. 18 adm. 94 2.5 96 94
2.5
7. 18 tanuló 91 2.0 94 93
3.0
8. 19 sm. 89 2.5 91 95
2.5
9. 19 gkv. 93 1.0 93 94
1.0
10. 19 sm. 91 3.0 94 95
3.0
11. 19 sm. 88 2.0 90 87
2.0
12. 19 sm. 87 1.5 89 85
1.5
13. 20 sm. 88 0,75 91 90
0,75
14. 20 szerelő 90 4.0 95 93
4.0
15. 20 adm. 89 1.5 92 92
1.5
i6. 20 sm. 92 0,75 94 94
0,75
17. 20 sm. 92 3.5 95 95
3.5
18. 21 adm. 88 2.0 90 90
2.0
19. 21 műszerész 90 3.0 93 92
3.0
20. 21 szerelő 92 1.5 94 92
1.5
21. 21 műszerész 92 1,0 93 91
1,5
22. 21 gkv. 89 1.0 89 90
1 1.0

78
 Pieron T% Pieron T% Révész—Nagy
életkor (év) foglalkozás korrekció nélkül , korrekcióval T%

23. 22 gkv. 94 1.0 94 95

2.0
24. 22 műszerész 89 1,5 91 93
1,0
25. 22 pék 91 2.0 91 92
1.0
26. 22 technikus 92 2.5 94 94
2.5
27. 23 technikus 85 4.5 93 91
4.5
28. 23 gépkezelő 88 3.5 91 89
2.5
29. 23 adm . 92 1.5 94 95
1.5
30. 23 egy .halig. 89 2,0 93 94
2,5
31. 23 MÁV tiszt 91 4,0 94 92
2,5
32. 23 szerelő 93 0,75 93 91
1,0
33. 24 adm . 87 1.5 91 90
1.5
34. 24 ta n á r 92 2.5 95 94
2.5
35. 24 műszerész 92 2.5 94 94
«
2.5
36. 24 technikus 89 4.5 95 95
4.5
37. 24 egy .halig. 92 1,5 95 95
0,75
38. 24 gkv. 92 2.5 91 92
2.5
39. 25 jogász 92 2.0 94 95
2.0
40. 25 adm . 89 1.0 89 91
1.0
41. 25 technikus 90 3.0 93 94
3.0
42. 25 m érnök 91 3,0 93 95
1,5
43. 25 ad m . 89 3.0 92 94
3.0
44. 25 orvos 91 1.5 94 92
1.5
45. 25 orvos 92 0,75 92 94
0,75
A Pieron-teszt ,,T%”-ának változása túllátóknál a fénytörési hiba korrigálása után
Dioptriái érték: 0,75 1,0 1,5 2,0 2,5 3,0 3,5 4,0 4,5 Ossz.

nem változott í 4 1 2 8
17,7%
csökkent 1 1 í 3
6 ,6 %
n ö v ekedett 2 9 3 7 7 2 2 2 34
75,5%

A Pieron-teszt „olvashatósági” és nyomdatechnikai kritikájával egy másik

dolgozatban kívánok később foglalkozni.
Külön szeretném megemlíteni, hogy az emmetrop csoportban felsorolt első
10 személy barokamrában, 5000 méter magasságnak megfelelő parciális oxigén­
nyomásnál ismételten elvégezte a Pieron-tesztet. Az így kapott T%-ok inkább
emelkedtek. Ez ellentmond Bilis (1937) vizsgálatainak és valószínűleg a fiatal,
pszichésen és fizikábsan egészséges, jól alkalmazkodó szervezet nagyfokú
energiakészletét igazolja.
(Tx% normál parciális oxigén nyomásnál, T2% == barokamrás vizsgálatnál
kapott értékek.)
Célom volt felhívni a figyelmet arra, hogy olyan vizsgálómódszereknél,
amelyek a jó látásélességet fokozottan igénylik, nem lehet figyelmen kívül
hagyni fizoilógiai, optikai tényezőket. Nem korrigált vagy nem megfelelően
korrigált túllátás vizualitáson alapuló tesztnél rossz teljesítményszázalékot
okozhat és ez tévesen befolyásolhatja az értékelést. Szándékosan fiatalabb
korosztállyal végeztem a vizsgálatokat, akik esetleges fénytörési hibáikat
bizonyos fokig még kompenzálni is tudják, de természetesen az említett prob­
lémák későbbi életkorban fokozottan jelentkeznek.

IR O D A L O M
W o o d w o r t h — S c h l o s b e r g : K ísé rle ti p sz ic h o ló g ia , A k a d é m ia i K ia d ó 1966.
K a r d o s L a j o s : Á lta lá n o s p szich o ló g ia, T a n k ö n y v k ia d ó 1970.
M o u sso n g -K ov ács E r z s é b e t : T e sz t-m ó d sz e re k é rz é k e lé s-é le tta n i a la p ja iró l, M TA P s z ic h o ­
lógiai T a n u lm á n y o k V I.
G e g e s i K is s P á l : A k lin ik a i p szich o ló g ia a la p ja iró l, A k a d é m ia i K ia d ó 1966.
B o r o s — K e t t e s y — K u k á n : S zem észet, M e d ic in a 1962.
C sa p o d y I s t v á n : L á tá s p ró b á k . M e d ic in a 1960.

Д А Л Ь Н О ЗО Р К О С Т Ь К А К П О Г РЕШ Н О С ТЬ С В Е Т О П Р Е Л О М Л Е Н И Я П РИ О Ц Е Н К Е
РЕ ЗУ Л Ь Т А Т О В Т Е С Т А П И Е Р О Н А

Э РВ И Н Б Е Л Л А К

Автор указы вает на необходимость учета ф ункций зрения испытуемых (острота и т. д.)
п ри оценке результатов визуальны х тестов.
В данной работе исследовалась взаим освязь меж ду результатами теста вним ания по
П ьерону и дальнозоркостью (гиперметропией). П риним ая во внимание то, что дальн о­
зоркость во м ногих случаях не вли яает на возмож ность безошибочного прочтения таблицы

80
д л я исследования остроты зрен ия, механическое исследование остроты зр ен и я испытуемых
не исклю чает возмож ность вли ян и я погреш ностей светопреломления на неудачные р езуль­
таты тестирования.
С равнивались результаты тестирования дал ьн о зо р к и х вначале без каки х-ли бо коррек­
ций, а затем с соответственной коррекцией. Б ы л о доказано, что более низкие результаты
дальн озорких связаны не с наруш ением вним ания, а с отсутствием или недостаточностью
коррекции.

H Y P E R M E T R O P Y A S R E F R A C T IO N D E F E C T IN T H E E V A L U A T IO N
O F P I E R O N ’S T E S T
E RVIX BELLÁK

T h e a u th o r p o in ts o u t t h a t w ith te s ts b a s e d o n v is u a lity th e p a t i e n t ’s o p h ta lm ie
s t a te a n d th e fa c to rs a ffe c tin g h is v isu a l a c u it y a n d o th e r a d a p ta tio n fa c u ltie s sh o u ld
b e e x a m in e d w ith in c re a se d a tte n tio n .
I n h is p a p e r he e x a m in e s th e c o rre la tio n b e tw e e n P ie r o n ’s T e s t a n d h y p e rm e tro p y .
S ince h y p e rm e tro p y in a g r e a t n u m b e r o f c a se s d o e s n o t p r e v e n t th e p a ti e n t fro m re a d in g
th r o u g h th e v is u a l a c u ity c a n n o t ex clu d e a ll b a d p e rfo rm a n c e s d u e t o re f ra c tio n d efects.
T h e a u th o r ex am in es t h e p e rfo rm a n c e r a t e o f h y p e rm e tro p ic p a tie n ts w ith o u t c o rre c ­
tio n , th e n w ith p ro p e r c o rre c tio n . H e c a n p ro v e t h a t a v o rse p e rfo rm a n c e r a te w ith
h y p e rm e tro p ic p a tie n ts is n o t d u e to a tt e n ti o n d is tu rb a n c e s b u t to th e a b se n c e o r in a d e ­
q u a c y o f co rrectio n .

6 Magyar Pszichológiai Szemle 81

SZEMLE
PSZICHOLÓGIAI MÓDSZEREK A GERINCSÉRÜLTEK
REHABILITÁCIÓJÁBAN
F E JE S A NT)TUS
Városi Tanács Ideggondozó Intézete, Gyöngyös

Az urbanizáció, az iparosítás, a közlekedési eszközök fejlődése az ijesztő

számban szaporodó balesetekben üt vissza. Az ember által létrehozott ártal­
mak legsúlyosabbika és legveszélyesebbike ma már a traumatizmus, a sérülések
rohamos szaporodása, így teljes joggal állítható, hogy korunk epidémiája: a
trauma. (Szántó, 1974.)
Megdöbbentő statisztikai adatok állanak rendelkezésre e korprobléma hite­
lességének bizonyítására. A WHO adatai szerint az USA-ban évente 50 millió
sérülés történik, ebből 115 000 halott és 400 000 véglegesen rokkant lesz.
Minden halálos balesetre 10—15 súlyos és 30—40 könnyű sérült jut. Hazánk­
ban 1973-ban közel 300 000 baleset történt, melyből a fenti megoszlás szerint
megközelítőleg 70 000 súlyos, 220 000 könnyű testisérülés és körülbelül 6500
a halállal végződő trauma, melynek 10%-a törzset, illetőleg a gerincet ért
sérülés következtében állt be. Sajnos a balesetek gyakoriságának ijesztő mérvű
emelkedése a leggondosabb megelőző intézkedések ellenére sem áll meg, sőt
gyors növekedésével továbbra is számolni kell. (WHO, 1968; Demográfiai
évkönyv, 1969.)
A balesetek és távolraható következményeik, túl az egyéni emberi problé­
mákon, össztársadalmi szinten is jelentős gondokat okoznak. Mindenekelőtt
az a tény, hogy súlyos testisérüléseket létrehozó traumát szenvedettek jó része
a munkaképességének teljességében élő korosztályok fizikai termelőtevékeny­
ségben résztvevői közül kerül ki, már sejteti, hogy a traumás sérülések és követ­
kezményeik tetemes nemzeti jövedelem kiesést jelentenek. A balesetek miatt
kimaradt munkaórák eredményeként a Magyar Népköztársaság kára 1969-ben
több mint 2 milliárd forint volt, de ebbe az összegbe még nincsen bele véve a
távolabbi kihatások következménye. Ha megkíséreljük a maradandó rokkant­
sággal járó balesetek okozta nemzeti jövedelemkiesést kiszámítani, megdöbben­
tő adatok kerülnek felszínre. Az 1967. év V ili—IX. hónapjainak baleseti
adatait feldolgozva — figyelembe véve korcsoportonként a nyugdíjkorhatárig
kiesett munkaéveket — csak a két hónap traumát szenvedettjei miatt csaknem
400 000 munkaév veszett el, de ezen felül e rokkantak nyugdíjjal (járadékkal)
való ellátása további rendkívüli összegeket emészt fel. (Szántó, 1974.)
A traumás sérültek rehabilitációja össztársadalmi feladat, és jelentős ered­

82
ményeket csupán interdiszciplináris szemléletben lehet elérni. Különböző
szaktudományok együttes erőfeszítésével, szakemberek jól koordinált „team ”
munkájával van mód csupán az egyre nagyobb számú irreverzibilis rokkantak
társadalomba való visszavezetésére, így igen nagy szükség van a rehabilitációs
szemlélettel rendelkező szakpszichológus gyakorlati tevékenységére is. Minden
tudománnyal szemben jogos az elvárás, hogy hatáskörén belül kiemelten fog­
lalkozzék az adott idő szabta konkrét feladatokkal is, és igyekezzék egy-egy
korprobléma megoldásában gyakorlati segítséget nyújtani. A mozgássérültek
között a közlekedés felgyorsulása, valamint a munkafolyamatok vertikális
síkban történő terjeszkedése miatt egyre gyakoribbá válnak a törzs és h á t­
gerinc sérüléséből adódó olyan végleges rokkantsággal járó balesetek, hol a
traumatizáltak jó részét a kompenzálhatatlanul excessív külső fizikai hatás
személyiségfejlődésének magasabb, sokszor már integrált szintjén érte.
A rokkantság minden ember számára súlyos csapást jelent, de ha lehet és
egyáltalán szabad összehasonlítást tenni, minden korban — még napjaink­
ban is — a testi károsodások egyik emberileg legnehezebben elviselhető for­
mája a gerincvelő sérülését követő invaliditás. Az orvostudományt ősidők óta
foglalkoztatja a harántsérültek problematikája, s hogy milyen súlyos a gond
jellemző, hogy a gerinctörések mortalitása, mely a XX. század elején 60—90 %-
os volt, még ma is 10—15% között mozog. A traumás gerincvelősérülések
pathofiziológiai következményeinek rendszerezése bonyolult feladat, mert a
traumát egyrészt igen kiterjedt és végleges motoros működési kiesések (komp­
lett sérülések), másrészt — szerencsésebb esetben — kevésbé súlyos mozgás­
zavarok követhetik (inkomplett sérülések). A harántsérülések, függetlenül a
mozgáskárosodás fokától, azonban nem csupán a mozgásrepertoárt szűkítik be,
hanem a testnek a sérülés által meghatározott felületére kiterjedő érzészava­
rokkal, valamint a sérülteket pszichésen jelentősen alteráló vegetatív diszfunk-
ciókkal (vizelet-, székletürítési problémák, szexuális zavarok stb.) járnak.
Sajnos az orvosi lehetőségek gyors és nagyarányú fejlődése mellett is a haránt-
sérülések jó része — 30—40 % — még ma is végleges és komplett rokkantsággal
jár. (Böhler, 1953; Rossier, 1964; Fejes, 1973.)
A súlyos mozgásszervi károsodás és egyéb szomatikus elváltozások mellett
— miután a leginkább Én-közeli objektumot, a testvázlatot érte az irreverzi­
bilis károsodás — a következmények az egész személyiség szintjén jelentkez­
nek, és ha a harántsérülés az egyént személyiség-fejlődése magasabb, már
integrált szintjén érte, az invaliditás miatt sokszor a sérültnek le kell számol­
nia premorbid életvezetésével, ki kell alakítania új érték-, és célrendszerét,
adott állapotához, illetve lehetőségeihez racionálisan rektifikálni aspirációs
nívóját, nemritkán pedig át kell strukturálnia egész személyiségét is. Mind­
ezek a pszichológiai feladatok természetesen a fiziológiai rehabilitáció folya­
matával párhuzamosan jelentkeznek, és a trauma élményének feldolgozásától
kezdve egészen a szociális, illetve pszichológiai reintegrációig a testi és lelki

6* 83
 jelenségek egymással összefonódva, egymást messzemenően befolyásolva
együttesen határozzák meg a sérültek élmény-, és reakciómódjait. (Illyés és
mtsai, 1968; Briefs, 1953; Skalweit, 1948; Böszörményi—M. K ovács,
1967.)
Természetesen a mozgássérültek — közöttük a gerincsérültek — nem alkot­
nak pszichológiailag homogén csoportot, és egyes taxonomikus kritériumok
alapján bármennyire is vélhető, hogy egyfajta sérülés egy bizonyos pszicho­
lógiai problémacsoportot vált ki, a vizsgálati eredmények azt mutatták, hogy
a „negatívan privilegizált” helyzetben élők nem „személytelenednek” el, és
nem jellemezhetők egysíkúan és globálisan. A harántsérülteknél a sérülés foka
nem halad párhuzamosan a pszichológiai tünetekkel és a személyiség kiegyen­
súlyozatlanságából eredő zavarokkal. Ezt bizonyítja az a tapasztalati tény,
mely szerint a komplett tetraplégiások a rehabilitációs team munkájával
gyakran jobban együttműködtek, sőt állapotukhoz való alkalmazkodásuk
(personal adjustement, social adjustement) is pozitívabb volt, mint a járóképes
inkomplett sorstársaké. (Menninger, 1953; Pampus, 1966; Meinicke, 1965.)
A traumás eredetű mozgássérültek, gerincsérültek rehabilitációja a múltban
a pszichológiai tényezők kellő figyelembe vétele nélkül történt, és csupán az
utóbbi években — rekreációs tevékenység minőségi javításának igényeként -
fordult az érdeklődés a pszichológia gyakorlati alkalmazása felé. A gerincsé­
rülést követő személyiség dezintegrálódástól a pszichés reintegrációig tartó
hosszú és bonyolult folyamatból csupán részkérdések kiragadásával lehet a
közlemény keretében rámutatni a rehabilitációs ismeretekkel rendelkező
pszichológus gyakorlati feladataira, azonban e csomópontok is, melyek jó
része mozgáspszichológiai, személyiséglélektani és szociálpszichológiai jellegű,
aláhúzzák hogy a lelki jelenségeknek igen nagy szerepük van a siker/sikerte-
lenség alternatíva eldöntésében.

Az egyén személyiségében leginkább akkor lépnek fel zavarok, ha célrend­

szerét, önmegvalósító tendenciáit, értékrendszerét valamilyen külső vagy
belső tényező túlságosan befolyásolja, esetleg teljesen megváltoztatja. A sze­
mélyiség meggyengülése esetén az Én, a felettes-Én és a tudattalan pszichikus
funkciók elkülönülnek egymástól, kikerülnek az Én-self kompetenciája alól,
az addig jellemző integráltság megszűnik, a személyiség dezorientálódik, dez-
integrálódik. A balesetes gerincsérült a traumatikus élmény során a konflik­
tus hatására elveszíti a külvilághoz való alkalmazkodó képességét, a felfoko­
zott védekezés holtponthoz vezet és kimerülési fázisba kerül, melyben már
csak saját megoldatlan problémáival tu d törődni.
A harántsérültek traumát követő személyiség-dezintegrációja tehát szoros

84
kapcsolatban áll a testvázlat funkcionális megváltozásával, melynek műkö­
dészavara olyan pszichés visszhangot támaszt egyidejűleg, mely megfelel a
károsodott testrész imágójának. (Klimes, 1968.) Az imágó megváltozásával
a nem működő szervek jelentőségi képe hangsúlyozottá válik, s az addig a
külvilág felé irányuló pszichikus funkciók a rendületlenül működő szervek
felé tendálnak. Mikor a személyiség egy adott szituációban jelentősen dez-
integrálódik, a regresszió törvénye alapján az ontogenetikus fejlődésben már
túlhaladott pozícióihoz tér vissza és szűkebb körre vonja össze magát, ami
érthető, hiszen az élettér beszűkítésével, a külvilág felől jövő ingerek rep­
ressziójával, az affiliációs szükségletek figyelmen kívül hagyásával, a kon­
fliktus-szituációk lehetősége is kisebb, ez egyfajta védekezés az újabb káro­
sító ágensek ellen tehát az Én védelmét szolgálja. A traumás sérültnél a sze-
mélyiség-dezorientáltságnak leggyakrabban előforduló jelei: a szélsőséges in­
tro verzióval való testvázlatba vonulás, a monoideisztikusan egocentrikus gon­
dolkodás, igen alacsony aktivációs szint, a túlzott múlt-, és jelenidejűség,
valamint a személyenként változó tartam ú, intenzitású és mélységű depresz-
sziós állapot. (Nagler, 1950; Lundt, 1962; Hoske, 1955.)
A depressziós időszakot a gerincsérültek totális létbizonytalansága (inse­
curity of the disabled) jellemzi, amikor is az érdeklődés fókuszába mono­
ideisztikusan a testvázlatzavar kerül. Az izolálódás azonban nem csupán a
kontaktusszegénységben jut kifejezésre, hanem a jövőre irányuló akciók meg­
szüntetésében is jelentkezik. Miután a rokkantaknak ez időszakban állapo­
tukról és sérülésük prognózisáról még nincsenek reális információk, a jövő
képzeleti megélése pánikkal tölti el őket, és fennáll a veszélye, hogy az idő
és lét átélésének hosszabb ideig tartó zavarai egyfajta mitikus fenyegetettség­
hez, derealizációs tünetekhez vezethetnek, melyben a szorongás érzése a do­
mináló. (Menninger, 1953; Pertorini—Horváth, 1972.) A traumatizáltak
depresszióját vizsgálva Lundt megállapította, hogy a nők sokkal mélyebb
reakciót mozgósítanak a funkcionális habituskárosodásra, ha a baleset ve­
szélyhelyzetben élő embereket érintett (bányászok, villanyszerelők, katonák
stb.) a depresszió mélysége és tartam a csökkent.
A dezintegrált személyiség képtelen emocionálisan reális lenni és a külvilág
ingereire adekvátan reagálni. A premorbid életvezetés engrammjai, mozgási
emlékképek perszeveratorikus hatásúak és gyötrő álomképekben, néha nap­
pali fantáziálásban manifesztálódnak. A képzeleti képek végcélja mindig a
tökéletes restitúció ad integrum, ami pedig igen sok harántsérültnél már nem
lehetséges. Sajnos esetenként a fantáziatevékenység túltengése megnehezíti
az adott állapottal való identifikációt, és az öncélú, értelmetlen s érzelmileg
kiegyensúlyozatlan, túlhagsúlyozott asszociációk kiszorítják a reális környe­
zethez való alkalmazkodás legelemibb kísérletét is. (Jores, 1961; Motzheim,
1966.)
A traumát követően a gerincsérültek hosszú időn keresztül igen alacsony

85
frusztrációs toleranciaszinttel, szélsőségesen külső kontroli-attitűddel jelle­
mezhetők. Fokozott perceptuális készenléttel fordulnak aktuális problémá­
juk felé, a legcsekélyebb pozitív jelet hajlamosak a teljes gyógyulás előhír­
nökeként értelmezni, majd ennek elmaradása esetén depressziójuk újra el­
mélyülhet. A hangulati és érzelmi labilitás könnyen összetéveszthető a ciklo-
páthiás személyiségzavarokkal, de a rokkant gerincsérülteknél e jelenséget
dinamizmusában longitudinálisán vizsgálva kitűnik, hogy az idő haladtával
ez intenzitásában csökken. Az érzelmi egyensúlyzavar fokozatosan eliminá­
lódik, és amint a sérült képessé válik helyzetét racionálisan értelmezni, az
állapotához alkalmazkodva helyezi el magát az emberek hierarchikus rend­
szerében s értékeinek biztos tudatában konfhktusmentesen tud alkalmaz­
kodni. (Fejes, 1973.)
Az aktív rehabilitációs tevékenység egyik feltétele, hogy a sérült képes
legyen a traumaélmény intrapszichés feldolgozására, hogy ezzel lehetővé vál­
jék személyiségének újra-strukturálása. Erre annál is inkább szükség van,
mert az igen nagy energiamobilizációt kívánó rehabilitáció jóval magasabb
aktivációs szinten lehetséges csupán, mint az a depressziós fázisban tapasz­
talható.
Az irreverzibilis habituskárosodottak jó részénél a személyiség-dezintegrá­
ció elhúzódik, és képtelenek eljövendő életükre merőben új kiindulási alapot
létesíteni, az emocionálisan megterhelő élményeket neutralizálni és új inter­
perszonális kapcsolatok formájában a külvilággal kontaktust teremteni. Fel­
tétlenül szükséges tehát, már a baleset utáni első személyiség-átalakulási sza­
kaszban is a sérültekkel való pszichoterápiás—pszichagógiás foglalkozás. A
sérültet nem célszerű depressziójából felrázni, hanem egyénenként más-más
személyiségdimenziókra hatva, emocionális, kognitív, konatív tényezőket
mozgósítva kell lehetővé tenni, hogy minél távolabbi „mezők” hatása iránt
legyen fogékony. Amennyiben az állapottal való konfrontációval párhuzamo­
san sikerül elérni, hogy a sérült anticipálni képes jövőjét, megvan a lehe­
tősége annak is, hogy m a g a a r o k k a n t igyekszik olyan pszichés rendezettséget
teremteni, olyan frusztrációs toleranciaszintet elérni, mely a további mentális
rehabilitációt is lehetővé teszi. Ezt a folyamatot megelőző és támogató pszi­
chológusi tevékenység, — ha azt a sérültek sorsa iránt felelősséget vállaló
szakember végzi — hozzájárul egy olyan motivációs bázis kialakításához,
mely valószínűsítheti még a legsúlyosabban érintett négy-végtag-bénultak
reintegrációját is. (Kielholz, 1968; Maury, 1959; Skalweit, 1948.)
II
A traumaélmény elsődleges hatásainak (depresszió, testvázlatba vonulás
stb.) intrapszichés feldolgozása képezi a személyiség-átstrukturálódás beve­
zető szakaszát, melynek későbbi fázisai már az aktív rehabilitációs munkával
párhuzamosan, a gyógytornával, munkaterápiás eredményekkel összefonódva

86
zajlanak le. E szakasz konfrontációs—identifikációs kérdéseinek megoldása,
az új Én-kép kialakítása, a világhoz való viszonyulásmód átértékelése, a moz­
gáspszichológiai konfliktusok áthidalása és egyes szociálpszichológiai prob­
lémák megoldása döntő szerepet játszhatnak egv-egy mozgáskárosodott sor­
sának további alakulásában, tehát kardinális jelentőségűek.
Mindaddig azonban, amíg a sérült nem döbben rá, hogy adott állapotában
az egyetlen ésszerű megoldás az aktív, tevékeny rehabilitáció, jelentős ered­
ményeket elérni nem lehetséges. A rokkantnak mozgástanulás útján kell
megismernie új funkcionális testvázlatát és feltételes reflexek kialakításával
szabályozni ürítési funkcióit. Ez az aktív konfrontáció teszi csupán lehetővé,
hogy később már tudomásul véve állapotát — invaliditását —, józanul fel­
mérhesse helyzetét, lehetőségeit, rektifikálhassa igényszintjét és képessé vál­
hasson új kreatív önkifejezési módokkal visszanyerni személyisége kongruen­
ciáját.
A rehabilitációs intézetben állapítják meg, hogy a gerincoszlop sérülése mi­
lyen végleges funkciókárosodásokkal jár, mely mozdulatokat lehet rekoordi­
nálni és melyeket kell parakoordinálni. A sérültek mozgástanulását messze­
menően befolyásolják a pszichológiai tényezők, és sokan nehezen fogadják
el, hogy a jövőben egy-egy régi mozdulatot csak a szokásostól más kivitele­
zésben lesznek képesek végrehajtani. Nem csupán a motoros funkciók terén
kialakult esztétikai konvenciók „megsértésének” pszichológiai terhe nehezíti
a mozdulatok újratanulását, hanem a megrögzült mozgási dinamikus sztereo­
típiák inadekváttá válása, a kerekesszékben való közlekedés elfogadása, az
ülő életmód miatt megváltozott dimenziók elsajátítása is mind megannyi buk­
tatót rejt magában. A sérültek jó részének még ma is el kell fogadnia, hogy
életét kerekesszékben fogja leélni, és így kell megpróbálnia élettervei reali­
zálását. Az új szenzomotoros koordinációk, majd dinamikus sztereotípiák ki­
alakítása igen bonyolult, regressziókkal megterhelt folyamat, mely a sérülttől
magas fokú perzisztenciát igényel. Mozgáspszichológiai szempontból a gerinc­
sérülteknél sokszor túlhangsúlyozott probléma a járás, ami legtöbbjük szá­
mára az ÉLET szimbólumává dicsőül, imágója pedig szinte hihetetlen mére­
teket ölt, sőt gyakran kritikátlan vágyfantáziába tömörül és a sérült köz­
ponti kérdésévé válik. Emiatt a mozgását biztosító kerekesszéket képtelen
habituálni, „quasi testrészként” beépíteni a test vázlatába, ami később olyan
konfliktus-szituációkat eredményezhet, ahol a rokkant nem tud külső hatá­
sokra differenciáltan reagálni. (Gordon—Vanderwalde, 1956; Menninger, 1953;
Maury, 1959.)
Az orthopédiai segédeszközök habituálása, a mozgásrepertoár beszűkülésé­
nek racionális tudomásulvétele tehát az aktív konfrontáció folyamata egy­
ben felveti a kérdést, milyen mértékben identifikálódjon a rokkant állapotá­
val? Az invaliditással való teljes azonosulás, mely a személyiség minden di­
menzióját áthatja, komoly veszélyeket rejt magában, mert a sérült képtelenné

87
 válik egyéb, az élettel járó szerepelvárások teljesítésére és állapotát a betegség-
előny kihasználásával pozícióként értelmezi. A teljes identifikáció, tehát az
állapotba való beletörődés passzivitást eredményez, mely nem csupán egyes
nem kívánatos magatartásformák felvételét, a szociális reintegráció meghiú­
sulását és a személyiség koartálódását hozhatja létre, hanem olyan patho-
fiziológiai problémákhoz (kontraktúrák, deformitások, felfekvéses fekélyek,
húgyúti megbetegedések) vezethet, melyek már az életet is veszélyeztethe­
tik. Az invaliditással való részleges identifikáció során a sérült a pszichomoto-
ros aktivitás lehetőségeit tudomásul véve olyan rugalmas alkalmazkodóké­
pességre is szert tehet, hogy könnyen fel tudja dolgozni a reszocializáció során
jelentkező frusztrációkat, sőt tudatosan fogja keresni képességei, lehetőségei
és aspirációs elképzelései között azt a kompromisszumot, mely új élethely­
zetében is biztosíthatja kreatív önkifejezését, önmegvalósítását. (Egyed,
1966; Hagmeier, 1955; Briefs, 1953; Rossier, 1964.)
A harántsérültek új helyzetükben hosszú időn keresztül képtelenek racio­
nálisan fehsmerni módosult önértékeiket és jórészt ,,a priori” — gondolat­
ban — próbálják elhelyezni magukat az emberek között. Természetesen ezek
az előfeltételezett értékek a gyakorlatban módosulnak és az első jelentős mo­
difikáló tényező maga a család. A balesetes gerincsérültek traum át követő sze-
mélyiség-újjáorientálódásának jelentős mozzanata a hozzátartozók körébe való
visszatérés. Az elsődleges szociális struktúra ép tagjainak viselkedése döntő
determináns lehet a sérült sorsának további alakulásában, így érthető, hogy
a rehabilitációs pszichológusnak felvilágosító és felkészítő munkájával elébe
kell vágni az elkerülhető mentális miliőártalmaknak. Otthon bármennyire is
megértő és szeretetteljes légkör várja a végleges rokkantat, a konfliktusok
lehetősége nagyobb, mint a rehabilitációs intézetben volt és gyakorta a még
érzelmileg kiegyensúlyozatlan, alacsonyabb kudarctűrő képességű, szorongó,
önértékeit alig ismerő gerincsérült nehezen kompenzálható „hazatérési trau ­
m át” szenvedhet. Ennek megelőzése céljából a család ép tagjainak lehetőség
szerint kerülni kell a hazatérő sérülttel szembeni szélsőséges megnyilvánulá­
sokat, mert mind a túlzott elvárások, mind a kötelességek nélküli túlvédés—
túlszeretés, olyan következményekkel járhat (csökkentértékűségi érzés elmé­
lyülése, inszufficiencia, családdal szemben megalapozatlan bűntudat stb.),
mely a személyiségfejlődésben fixációkat, esetenként regressziókat is ered­
ményezhet. Természetesen nem kell a rokkantat mindentől védeni, sőt elvár­
hatjuk, hogy a kisebb konfliktusokhoz alkalmazkodjék, mert ezek az első
kezdeti alkalmazkodási próbálkozások nagy jelentőségűek a jövő szempont­
jából. A sérült a családban elkerülhetetlenül átél frusztrációkat, ki van téve
összehasonlításoknak, feladatokat kell megoldania, melyek esetleg meghiúsu­
lásokkal járnak, de ezeknek a konfliktushelyzeteknek mentális feldolgozása
az épek társadalmába való újrabeilleszkedés szemponjából fontos előgyakor-
latokat jelentenek. (Brachfeld, 1953; Illyés és mtsai, 1968; Hoske, 1955.)

88
 Gyakori hogy a sérült a „súlyos beteg” pozícióját felvéve, konformista
módon tér vissza hozzátartozói körébe, kik a rokkant dependencia igényének
teljes kielégítésével ezt legalizálják. Pszichológiailag erősen kifogásolható állás­
pont ez, mert a gerincsérültet konformistává teheti, aki ezáltal nem csupán
originalitását és egyénileg színezett kreativitását veszítheti el, hanem miután
a dependencia konzisztens* vonássá szilárdul, személyiségének differenciáló­
dása megakadhat, még mielőtt az önszabályozás szintjéig eljutott volna.
Értéktelensége átélésével a sérült igen alacsonyra állítja be igényszintjét, ön­
magáról rigiden negatívÉn-képet alakít ki, és a csökkentértékűségi érzés, a debi-
lizáló szorongás lehetetlenné teheti az affiliációs igény, az önkifejezés utáni
vágy, fiatalok esetében az intimebb partnerkapcsolatok iránti szükségletek
kielégítését, melyek hosszú időn keresztül frusztrálva mintegy arra presszio­
nálják a sérültet, hogy a deficites „örömháztartását” szublimációs mechaniz­
musokkal igyekezzék rendezni. Sajnos az csak kevés esetben sikerül és a ha­
rántsérült a feszültségét más, könnyebben elérhető úton, így túlzott alkohol-
fogyasztással kísérli meg csökkenteni, vagy olyan deviáns magatartásformák­
hoz regrediál, melyek kizárják a társadalmi reintegráció lehetőségét. (Thersi-
tes-komplexus kialakulása, agresszivitás, cinizmus stb.). (Motzheim, 1966;
Wittkower, 1954; Brachfeld, 1953.)
A személyiség továbbfejlődése szemponjából a rokkant nonkonformista be­
illeszkedése pozitívan értékelhető és a családdal szemben m utatott önállósu­
lási törekvéseit támogatni kell, nem pedig oppozícióként értelmezni. Ezek
a próbálkozások a diszkriminált állapot megéléséből fakadó bizonyítási kény­
szer hatására történnek, céljuk a lehetőségek határainak bejelölése az elsőd­
leges szociális struktúra biztonságos keretei között. Az otthon folytatott test-
gyakorlással párhuzamosan a harántsérültek személyiségének új orientációi
kezdenek formálódni azzal, hogy begyakorolnak új testsémájukhoz kompe­
tens, társadalmilag elfogadható magatartás és viselkedés-repertoárt, felké­
szülnek a szélesebb szociális struktúrák tagjaival való kapcsolatok újrafelvé-
telére, a reintegrációra.
III
A balesetes rokkantak személyiség-reintegrációját az irodalom, különvá­
lasztva a szociális illetve pszichológiai beilleszkedést, két aspektusban tá r­
gyalja. E szétválasztás azonban kissé erőltetett és mesterkélt, mert bár az
adekvát magatartásformák elsajátításában prioritással bír a pszichés integ­
ráltság, az össz-személyiség kongruenciájára kiemelkedő hatással azok a szo­
ciális reintegráció kérdéskörébe tartozó, értékeket képviselő feladathelyzetek
(munka, tanulás sport, stb.) vannak, melyekből leszűrt tapasztalatok és si-
ker/sikertelenség élménye feltétlenül visszahat az Én-képre. A gerincsérültek
döntő többsége, igényeinek és felkészültségének megfelelően, megkísérli a tá-
gabb szociális struktúrák tagjaival az új interperszonális kontaktusok meg-

89
teremtését, hogy ezzel természetes emberi szociális igényeit kielégíthesse.
Sajnos sokukat súlyos, esetenként brutális frusztrációs traumák és méltány­
talanságok érik, melyeket a sérültek a személyiségük plaszticitásától, illetve
differenciáltságától függően többé-kevésbé feldolgoznak, de ha nem képesek
tolerálni, az újabb traumaélmények hatására ismét regresszió jelentkezhet
személyiség-fejlődésükben, sőt reaktív személyiségzavarok is felléphetnek.
Különösen a női gerincsérültek — kiknél pszichésen túlhangsúlyozott a test­
vázlat esztétikai károsodottsága — tudják nehezen feldolgozni a verbális, ih­
letve metakommunikativ formában megnyilvánuló sajnálkozást, vagy össze­
hasonlításokat, így igen gyakori náluk a tartós pszichoreaktív depresszió és
a szélsőséges introverzió is. (Lundt, 1962; Wittkawer, 1954.)
Az épek társadalma felé való közeledést a paraplégiásoknál, de más bale-
setes invalidok között is megnehezíti az ambivalencia-konfliktus átélése. A
hosszú időn keresztül frusztrált affiliációs igények kielégítése nyomasztóvá
válik és végül negatív élményszínezettel büntetés jellegűvé alakul át, mely
azután később transzformálódik a kielégülés tárgyára is. Az anticipált kudar­
cok averziós impulzusai, az önbizalom hiányából eredő debilizáló szorongások
következtében a társadalmi beilleszkedés folyamatában a harántsérültek
pszichés funkncióiknak effektusa még nem éri el az épek normaátlagát, és
a sérült nem ismervén képességeinek társadalmi értékét, legtöbbször nagy­
mértékben aláértékeli Én-képét, és ha környezete diszkrimináltságát kihang­
súlyozza, mindezt még jobban elősegíti. Minél magasabb szintű a létforma
civilizáltsága, annál nagyobb permanens feszültségbírási követelményeket
kíván az egyéntől a sokszorosan bonyolult társadalmi viszonyokhoz és inter­
perszonális kapcsolatokhoz való alkalmazkodás, éppen ezért az erősen differen­
ciált társadalmakban már a mérsékelten fogyatékosok is kitűnhetnek a kö­
zösségből. A gerincsérülteknél az épektől nagymértékben eltérő testvázlat
(kerekesszékben való közlekedés, mankóval, bottal, járógéppel járás) foko­
zott módon tükröződik a környezetben és ha a paraplégiás a reintegráció
igényével lép fel, függetlenítenie kell magát környezete megnyilvánulásainak
hatásaitól, mert ha ez nem sikerül, valóban kialakulhatnak azok a karakter­
hibák, melyeket a felületes szemlélők minden mozgásfogyatékosság primér és
szükségképpeni következményének tartanak. (Briefs, 1953; Brachfeld,
1953; Meinicke, 1965.)
A mozgássérültek önmegvalósító törekvéseiben gyakran súlyos gátló ténye­
zőket jelentenek azok a megkövesedett előítéletek és sztereotipiák, melyek
a rokkantakkal szemben még ma is gyakorta észlelhető formában nyilvánul­
nak meg. Az invalidokról feltételezett jellemvonások alapján alkotott érték­
ítélet a legtöbbször hamis, mert a személyiség kizárólag az ember tetteivel
és magatartásával mérhető, így azután egy rokkantról puszta immanens lé­
tével éppúgy nem állítható semmi, mint ahogy semmi sem állapítható meg
ilyen alapon egy testileg ép emberről sem. Az előítéleteknek a harántsérültek

90
társadalmi re integrációjára gyakorolt negatív hatását egyes országokban, az
agyonperfekcionált rehabilitációs szemlélet alapján, külön rokkant telepekkel
közös munkahelyek létesítésével igyekeztek kikerülni. Ez a megoldásmód
szociálpszichológiailag sem helyeselhető, mert a sérültek a társadalomtól ilyen
körülmények között méginkább elszigetelődnek, az invalidités válik náluk
vezető kohéziós erővé, és ez táptalaja lehet egy hamis, etnikai kisebbséghez
bilincselő csoporttudat kialakulásának, ahol a diszkrimináltság talán még fo­
kozottabb lenne. Előítéleteik alapján néha maguk a sérültek is hajlamosak
egyedi élményekből, kudarcokból és meghiúsulásokból általános, realitást
nem fedő konklúziókat levonni és ezek alapján a társadalom felé irányuló
pszichés funkciókat csökkenteni, sőt esetenként teljesen leállítani. (Wittkower,
1964; Hambitzer, 1962; Motzheim, 1966.)
Az integrált személyiség egyik fontos jellemzője az önszabályozás, mely
társadalmi együttélés szabályainak, elvárásoknak szociális kapcsolatokban
megnyilvánuló visszajelentései interiorizációjával alakul ki. Az önszabályo­
zás, illetve az önkontroll a zavartalan személyiségfejlődés természetes jelen­
sége, minden olyan esetben azonban, amikor az irreverzibilis habituskároso­
dás után a személyiség gyökeresen átstrukturálódik, a már kialakult premor-
bid önkontroll érvényét veszíti. Ilyenkor a sérültnek a személyiség átrende­
zett energetikai potenciáljához, újraorganizált érték- és motivációs rendsze­
réhez az önszabályozás olyan struktúráját kell kiépíteni, mely az adott álla­
potnak megfelel. A harántsérültek bizonytalanul beállított értékrendszerrel
és ambivalens érzelmekkel fordulnak az épek társadalma felé, és fokozott
szeretet igénnyel támaszt keresnek céljaik eléréséhez. A munkatevékenységbe
való bekapcsolódásuk, valamint egyéb szociális értékeket képviselő feladat-
helyzetekben elért eredményeik hozzásegítik őket valódi teljesítőképességeik
határainak megismeréséhez, melyek alapján állapotukhoz reális Én-képet
alakíthatnak ki magukról, de éppen fiziológiai helyzetük miatt fokozottan
függenek környezetüktől. A kezdetben bátortalanul és külső kontrollal eg­
zisztáló harántsérült, ha érzi környezete megértését és támogatását, gyara­
podó tapasztalatai hatására egyre inkább ráébred valós értékeire és önsza­
bályozóvá, sikerorientálttá válhat. (Brachfeld, 1953; Illyés és mtsai, 1968;
Meinicke, 1965; Pampus, 1966.)
A mozgássérülteknek aktív törekvése a társadalomba való újrabeilleszke-
désre, a környezetnek természetes emberi kapcsolatokban megnyilvánuló se­
gítőkészsége, a fejlett etikai érékítéleten alapuló őszinte emberszeretet, vala­
mint a kitartó pszichológiai és fiziológiai rehabilitáció együttesen tehetik lehe­
tővé még a legsúlyosabb traumás mozgássérültek pszichológiai és szociális
re integrációját is.

91
 IRODALOM
B ö h l e r , R ., 1953, D ie B e h a n d lu n g d e r tr a u m a t is c h Q u e rsc h n itts g e lä h m te r. K lin . W s c h r.,
65. W ien.
B ö s z ö r m é n y i Z.— M . K ovács E ., 1967, O rv o si p szichológia. M e d ic in a K ia d ó , B u d a p e s t.
B r a c h f e l d , О ., 1953, M in d e rw e rtig k e itsg e fü h le b eim ein ze ln en u n d in d e r G e m e in sc h a ft.
E . K le tt V erl., S tu t tg a r t.
B r i e f s , J ., 1953, P sy c h o lo g ie u n d P e d a g o g ik d e r K ö rp e rb e h in d e rte n . L a b e rtu s V e rla g ,
S tu t tg a r t.
D e m o g r á f ia i É v k ö n y v , 1969, K ö z p . S ta t . H iv a ta l, B u d a p e st.
E g y e d В ., 1966, M o zg ásszerv i sé rü lte k re h a b ilitá c ió ja , K a n d id á tu s i d issz e rtá c ió , B u d a ­
p e s t.
F e j e s A ., 1973, A b a le s e ti g e rin c sé rü lte k je le n tő se b b p sz ich o ló g iai p ro b lé m á i. E L T E
k ia d á s a , B u d a p e s t.
G o r d o n , E . E .— V a n n e r w a l l e , H ., 1956, E n e rg y re q u ire m e n ts in p a ra p le g ic a m b u la ­
tio n . A rch . p h y s . M e d ., 37. N ew Y o rk .
H a g m e ie r , E ., 1955, D ie R e h a b ilita tio n K ö rp e rb e h in d e rte r als p sy c h o lo g isc h e s P ro b le m .
B o u v ie r & Co. V e rl., B o n n .
H a m b it z e r , M ., 1962, S c h ic k sa lsb e w ä ltig u n g u n d D a se in e rm ö g lic h u n g b e i K ö r p e r ­
b e h in d e rte n . B o u v ie r & Co. V erl., B o n n .
H o s k e , H ., 1955, W ie d e rh e rste llu n g d e r L e b e n s tü c h tig k e it g e sc h ä d ig te r M en sch en . G.
T h iem e V erlag , S tu t tg a r t.
I l l y é s , G y .-n é és m ts a i, 1968, G y ó g y p e d a g ó g ia i p szichológia. A k a d é m ia i K ia d ó , B u d a ­
p e s t.
J o r e s , A ., 1961, V o m k ra n k e n M en sch en . G . T h ie m e V erlag, S tu t tg a r t.
K ie l h o l z , P ., 1968, A depressziók d ia g n ó z is a és th e r a p iá ja a g y a k o rla tb a n . M e d ic in a
K ia d ó , B u d a p e s t.
K l im e s , K ., 1968, A p sy c h o so m a tik u s b eteg ség szem lélet. I n : A z o rv o s tu d . a k tu á lis
p ro b lém ái, 2. M e d ic in a K iad ó , B u d a p e s t.
L ltndt , P ., 1962, Z u r L e b e n ssitu a tio n v o n K ö rp e rb e h in d e rte n . E in e E rh e b u n g in B e rlin .
S p rin g e r V erlag , B e rlin .
M altry , M ., 1959, L e s T étra p lé g iq u e s. A n n . C h ir., 90. P a ris.
M e i n i c k e , F . W ., 1965, Soziale u n d p sy c h o lo g isc h e F ra g e n b ei Q u e rsc h n itts g e lä h m te n .
Z lb. C hir. p la s t., 90. 951.
M e n n in g e r , K . A ., 1953, P sy c h ia tric A s p e c ts o f P h y sic a l D y s a b ility . P . S., W a sh in g to n .
M o t z h e im , G., 1966, D ie K ö rp e rb e h in d e rte n p s y c h e u n d d a s h e ilp e d a g o g isc h e B e m ü h e n
u m sie in a e th is c h e r D a rste llu n g . U n iv . D is s e rt., B onn.
N a g l e r , B ., 1950, P s y c h ia tric a sp e c ts o f c o rd in ju ry . A m er. J . P s y c h ia t., 107. N e w Y o rk .
I ’a m p u s, I ., 1966, Z u r p sy ch o lo g isch en S itu a tio n des Q u e rsc h n itts g e lä h m te n . F o r ts c h r .
N e u ro l. P s y c h ia t., 6.
P e r t o r in i R .— H o r v á t h Sz ., 1972, S ze m é ly isé g z a v a ro k . M e d ic in a K ia d ó , B u d a p e s t.
R o s s ie r , A ., 1964, Ü b e r die R e h a b ilita tio n d e r P a ra p le g ik e r. A c ta C linica— G eig y .,
3. Z urich.
S k a l w e it , W ., 1948, Ü b e r die seelische H a ltu n g v o n K ö rp e rb e h in d e rte n . D tsc h . G e su n d h .
— W es. 3; 9.
S zá n tó G y ., 1974, K o r u n k e p id é m iá ja : a tr a u m a . O rv. H e til., 115, 14. 783— 789.
W it t k o w e r , E . D ., 1954, A co m b in ed p s y c h o s o c ia l s tu d y o f s p in a l c o rd laesions. C a n a d .
M ed. A ss. J ., 71; 109.
W H O S ta t. R e p o r t, 1968, R o a d a c c id e n ts. 1950— 1966. W H O . S p ec. F e a tu r e Cop. 1968.,
10. 3.

92
FORUM

BESZÉLGETÉS KARDOS LAJOSSAL

— Arra kérem professzor urat, beszél­

jen pályakezdetéről, azokról a hatások­
ról, melyek az indulás éveit döntően
befolyásolták.
— Amikor az érettségit letettem, fan­
tasztikus történelmi időket éltünk át.
Az első világháború vége volt, a forra­
dalom, a Tanácsköztársaság leverése,
fehérterror, rémuralom. Éppen akkor
kellett volna egyetemre kerülnöm. De
az egyetemek részben zárva voltak a
zavargások miatt, részben a budapesti
egyetem nem volt hozzáférhető számom­
ra. Ez talán szerencsém volt, mert
arra kényszerültem, hogy emigráljak.
Bécsben iratkoztam be az egyetemre,
be kell vallanom, hogy nem mindjárt
a pszichológiát választottam. Már a
gimnáziumban is nagyon szerettem
a matematikát, sokat foglalkoztam a
problémáival, ezért a matematikát és a csillagászatot vettem fel. Majdnem
két évig foglalkoztam ezekkel, amikor egyszerre úgy éreztem, hogy a mate­
matika számomra túlságosan életidegen tudomány, csak számokkal és számok
viszonylatával foglalkozni egy életen át, ez nem egészen nekem való. Ekkori­
ban valahogy beletévedtem a pszichológiába.
A pszichológiának a professzora Bécsben Kari Bühler volt, aki csodálatos
ember volt, és mint fiatal diák, a hatása alá kerültem. Valamennyien rajong­
tunk érte, az előadásaira a legnagyobb termet kapta az egyetemen. Ez kü­
lönösen megérlelte bennem azt a gondolatot, hogy a pszichológiát tanuljam.
Ugyanakkor azt is nagyon világosan láttam, hogy pszichológiával nem lehet
orvostudományi alapismeretek nélkül foglalkozni, és beiratkoztam az orvosi
fakultásra. Azt is tudtam, hogy Bühler maga is orvos, ebben is követni akartam
őt.
Két-három év után, miután Bühler előadásait is hallgattam, bátorságot vet­
tem magamnak, bementem hozzá, és azt mondtam, szeretnék mélyebben a
pszichológiával foglalkozni. Erre mindjárt azt mondta, minthogy medikus
vagyok, az idegrendszert jól ismerem, egy olyan problémát válasszak, ami
a pszichofiziológia területével is érintkezik. Az asszisztenséhez utasított, akivel

93
egy problémakört megbeszéltünk. Ez az érzékeléslélektan egy területe, a
szinkonstancia problémája volt, amivel maga Bühler is sokat foglalkozott,
egy nagy könyvet is írt erről. A tanszéken már akkor több kísérlet folyt erről
a témáról. Én is mindjárt nekiláttam a kísérleteknek.
Volt Bühletnek minden szerdán a tanszékén egy különleges tudományos
összejövetele, amelyre egyrészt a tanszék összes tagját, azon kívül a jobb diáko­
kat, és külső embereket is meghívott. Minden alkalommal előadott valaki,
utána szabad vita volt. Nagyon érdekesek és magas színvonalúak voltak ezek
a pszichológiai kollokviumok. Minden héten szinte vártam az összejöveteleket,
annyira izgattak az ottani problémák. Én újonc voltam, az első alkalommal
nem is igen szóltam közbe, aztán később én is hozzászóltam. Azt hiszem, hogy
Bühler felfigyelt a kérdéseimre és az észrevételeimre. Egy év után, miután
folyamatosan végeztem a kísérleteket, Bühler arra kért, hogy számoljak be
róluk. Ez az esemény talán a legnagyobb élményem volt egész életemben, ez
döntötte el a sorsomat . Egy különös körülmény is hozzájátszott az indulásom­
hoz. Aki először szerepelt az ilyen szerdai összejövetelen, az előbb az asszisztens­
sel mindent pontosan megbeszélt, hogy az előadása nem valami olyan ócska­
ság legyen, ami nem oda való. Éppen mikor az én előadásomra sor került,
asszisztenst váltottak Bécsben. Brunswickot hívták meg asszisztensnek, aki­
nek ma a nevét minden pszichológus ismeri. Brunswick még egyáltalán nem
volt járatos ebben a problémakörben, és mondta, hogy enni tudja velem a
tém át megbeszélni — mindjárt magyarul beszéltünk, mert félig magyar volt
az anyanyelve —, rámbízza. Ezt Bülilernek is elmondta, aki kicsit szorongott,
hogy mi lesz, egy teljesen ismeretlen ember, aki beugrott, és előadást tart . . .
Persze én nagyon gondosan felkészültem, és azt kell mondanom, hogy talán
ez az előadás volt életem legnagyobb és egyetlen sikere. Bühler rendkívül
meg volt eléged ve, mindjárt utána nagy vita volt, és ő nagyon dicsérő szavak­
kal méltatta munkámat. Valójában ez döntötte el további pályafutásomat,
ezután végleg a pszichológiának adtam a fejem. Brunswick is odajött hoz­
zám, ő is melegen gratulált, mondta, nem is tudta, hogy ez a téma ilyen
érdekes, és hogy ő is fog ezzel a problémakörrel foglalkozni. Ez volt a kiin­
dulópont.
Amikor először kísérletezni kezdtem Bühler laboratóriumában, már szinte
nevettek rajtam, mert éjjel-nappal ott ültem, próbáltam a különböző elrende­
zéseket. Sokat töprengtem, hogy milyen mechanizmusok működnek közre
a szinkonstancia jelenségénél. Egyik ilyen töprengésemnek az eredménye az
volt, hogy kísérletileg akartam megvizsgálni egy lehetőséget. Az, hogy elméleti
bejóslásom tökéletesen beigazolódott, valami olyan lelkesedéssel töltött el,
hogy döntő lett számomra. Ez a kísérletem egy árnyékkísérlet volt, amit
azt hiszem, úgy tartanak nyilván, mint a pszichológia egyik alapvető kísér­
letét. Szubjektiven az a mozzanat volt nagyon kimagasló, hogy én valamit
bejósoltam, és pontosan az következett be. Persze ez nagyon ritkán ismétlő­
dött meg.
Később Bühler a szűkebb körébe is bevont, gyakran voltunk nála. Mikor a
könyveit írta, akkor időnként egy-egv fejezetet felolvasott kedvenc tan ít­
ványainak, és én boldogan észleltem, hogy én is közéjük tartozom. A tan ít­
ványok közül néhány kiválóság is kikerült. Brunswickon kívül felesége, Else
Frenkel, a kiváló szociálpszichológus. Ott volt Lazarsfeld, aki szintén híres
ember lett. Ebben a társaságban kovácsolódott ki pszichológiai gondokodásom.
Elvégeztem az orvosi kart, mind az öt évet, de közben a filozófiai fakultásra

94
is jártam, doktoráltam filozófiából. Az orvosin az utolsó két szigorlatom
hiányzott. Talán még elmondom, mert kicsit ide tartozik, hogy én olyan tipi­
kus nyomorgó diák voltam, Magyarországról semmiféle támogatást nem kap­
tam. De már akkor 26 —27 éves voltam, kellett volna valamilyen kenyérkereső
foglalkozást keresnem. Bühler nagyon sokat törődött a sorsommal, szívesen
maga mellett tartott volna, de mivel nem voltam osztrák állampolgár, ez
lehetetlen volt. Gondolkozott, hogy lehetne engem elhelyezni, — nem szeret­
ném, ha elkallódna — mondta. Az az ötlete támadt, hogy beajánl a Rockefeller
alapítvány tanácsadójához, aki évente két diákot jelöl Rockefeller-ösztöndíjra.
Abban az évben még csak egy magyar diákot jelöltek, így kerültem én a másik
hellyel Amerikába. Arra már nem volt időm, hogy befejezzem az orvosi egye­
temet. De én akkor már eljegyeztem magam végleg a pszichológiával, és nem
is óhajtottam mást.
A Rockefeller-diákoknak előbb Angliában külön nyelvkurzust tartottak. Négy
hónapig voltam Londonban, ott is mindjárt elmentem a Pszichológiai Intézet­
be, melynek vezetője akkor Spearmen volt, a pszichológia egyik nagysága.
Vele való találkozásom is nagyon érdekes volt, nagyon sok mélyreható beszél­
getésem volt vele.
Utána a Columbia egyetemre kerültem, ahol mint Rockefeller-ösztöndíjast,
nagyon felkaroltak. Woodworth professzor osztályán dolgoztam. Kísérleti
terveimet nagyon érdekesnek tartotta, és mindjárt rendelkezésemre bocsátott
mindent, ami kísérleteimhez szükséges volt. Két évig dolgoztam Woodworth
intézetében.
Közben volt még egy érdekes talákozásom Koffkával, akinek elküldtem
egy német nyelvű különlenyomatomat, és ő mindjárt írt nekem, hogy ha
Northhampton felé tévedek, keressem fel. Ott dolgozott Heider is. El is men­
tem, Heidernél laktam. Bemutattam a kísérleteimet Koffkának, rendkívül
érdekelték őt. Ez szintén nagyon fellelkesített.
Az alaklélektani iskolának nagy jelentősége volt az életemben. Nemcsak
azért, mert találkoztam Koffkával, aki nagy hatással volt rám, hanem mert
valójában Bühler is az alaklélektannak nagy híve volt. Minden elméletében
alaklélektan-orientált volt. Az alaklélektani triásszal ugyan Köhlerrel, Koffká­
val és Wertheiínerrel nem volt nagyon jó viszonyban.
Abban az időben még nem telepedett át az alakpszichológia Amerikába.
Tudtak az alaklélektanról, de nem beszéltek róla túl sokat, abban az időben a
behaviorizmus uralkodott.
— Látott-e jelentős különbséget az akkori európai és amerikai pszichológiai
kutatások között?
— Nagy különbség volt Bécs és Amerika között. Ami legjobban megdöb­
bentett, hogy mi azt tanultuk Bécsben, hogy nagyon gondosan kell a módszere­
ket, a kérdésfeltevéseket kidolgozni, mielőtt egy kísérletet elkeztünk. Mikor
Amerikába érkeztem, azt láttam, hogy főként tesztvizsgálatokat végeztek,
azok statisztikai, metematikai kiértékeléséről volt szó, sok állati tanulással
foglalkozó kísérletről számoltak be. A szellem nagyon erősen behaviorista
volt. Ügy láttam, hogy nem ismerik a kísérletezésnek azt a gondos és módsze­
res formáját, amit mi Európában tanultunk. Sokáig az volt az amerikai pszicho­
lógusokról a véleményem, hogy kicsit felületesek, nincs türelmük egy nehe­
zebb gondolatmenet kibontására és véghezvitelére.
Miután lejárt a két éves ösztöndíjam, állást kaptam egy college-ban, ott
dolgoztam két évig. Ez a harmincas évek elején volt, amikor gazdasági dep-

95
resszió volt Amerikában, ami az egyetemeket is súlyosan érintette. Nagyon
nehéz volt a helyzetük a fiataloknak, a nőtleneknek, és különösen az idege­
neknek. így sajnos bekerültem a leépítettek kategóriájába. Egy ideig egy
gyermeklélektani intézetben dolgoztam. Majd úgy gondoltam, hogy ezeket
a nehéz időket Magyarországon vészelem át, egy-két évig otthon leszek, az­
tán visszajövök. Ebből nem lett semmi, belenyúlt a terveimbe a második
világháború.
Ez alatt az idő alatt teljesen kiestem a pszichológiai kutatásból. Azért
bejártam a pesti egyetemre, ahol Schiller Pál volt a pszichológiai csoport
vezetője. Vele nagyon jó viszonyban voltam, többször meghívott a Pszicho­
lógiai Társaságba, elő is adtam. A felszabadulás után Schiller elment, én lettem
a helyettese. Ő már nem jött többé vissza.
Eleinte csak egy csoportunk volt a Korniss tanszéken, aztán alakult meg
a lélektani tanszék. 1947. január 1. óta vagyok a vezetője ennek a tanszéknek.
25 évig vezettem.
Volt egy nagyon fontos élményem 45 óta. Valójában én jól ismertem Pavlov
kísérleteit, de mélyebben nem tanulmányoztam. Pavlovról Amerikában az volt
az általános felfogás, hogy kiváló kísérletező, de nagyon rossz teoretikus. Vala­
hogy én is magamévá tettem ezt a nézetet. Akkor jött egy olyan áramlat,
hogy ismerjük meg jobban a szovjet pszichológiát. Komoly élmény volt ez
számomra. Két éven át csak Pavlov tanításairól adtam elő, annyira megra­
gadtak az ő gondolatai.
Hogyan jutott el professzor úr az összehasonlító lélektani kutatásokhoz ?
- Ennek is valami véletlen oka volt. Schiller Pál sokat kísérletezett álla­
tokkal. Kis intézete volt, de nagy részét elfoglalta egy laboratórium, ahol p at­
kányok voltak, halak. Még útvesztő modellek is voltak, amiket aztán átala­
kítottam. Dolgozzuk azzal, ami van, körülbelül ilyen indítékból kezdődtek
ezek a kutatásaim. Barkóczi Ilonával együtt kezdtem itt a kísérletezést, mely
a téri orientáció problémái felé vezetett el. Az útvesztő problémában mindjárt
a kezdetben megragadott egy mozzanat, hogy milyen bizarr, hogy amit az
ember nem tud megoldani, az állat megtanulja. Ezen a szálon indultam el,
majd az állati emlékezetre terelődött a figyelmem, az emlékezeti mező akkor
derengett fel bennem.
Volt még egy mozzanat, aminek talán jelentősége volt, 57-ben mehettem
először külföldi kongresszusra, Brüsszelben vettem részt egy ilyen találkozón.
Ott megismerkedtem emberekkel, már akkor kellemesen elbeszélgettem egy
olasz professzorral, aki az én problémámat tanulmányozta, ismerte a munká­
mat is. Bonnban újra találkoztunk 1960-ban, akkor meghívott Paduába.
Az ő tanszékén a kísérleti lehetőségek összehasonlíthatatlanul jobbak voltak,
mint nálunk. Állatkísérleteket nem folytattak. Arra kért a professzor, hogy
állítsunk össze egy tervet. Még az az előnyöm is megvolt, hogy a saját szájam-
íze szerint felépíthettem egy állatlélektani laboratóriumot. 61-ben voltam
kint először, azóta is állandóan folynak ott kísérleteim.
Kérem, beszéljen oktatói munkájáról, a kísérletezés és az oktatás kapcso­
latáról, esetleges ellentmondásairól.
- Nem hiszem, hogy pedagógusnak születtem, de azt hangsúlyoznom kell,
hogy kimondottan gyönyörűségemet találom abban, ha valamit jól, világo­
san, érthetően meg tudok magyarázni. És úgy éreztem, hogy egyetemi elő­
adásban ez a leglényegesebb mozzanat. Szerettem, ha valamit nehéz meg­
magyarázni, és nekem mégis sikerül. Voltak nehézségeim is, de nagyon örül-

96
tem annak, hogy rákényszerültem az egész általános lélektan tanulmányo­
zására, mert úgy éreztem, hogy jobb széles talapzatról vizsgálni mindent.
Én majdnem szenvedéllyel végeztem az oktatói munkát. A legjobbnak az
összehasonlító lélektani előadásaimat éreztem, mert ott magam is kutattam.
Saját kísérleteimre is hivatkozhattam. Ez sokat jelent. Egyetemi szinten csak
az tu d igazán előadni, aki nemcsak ismeri a tudományt, hanem műveli is. Akár
sikeresen, akár sikertelenül, de kutatni kell.
X jkmknyi Mária

7 Magyar Pszichológiai Szemle 97

 BESZÁMOLÓ A NEMZETKÖZI ALKALMAZOTT PSZICHOLÓGIAI
TÁRSASÁG 1974-ES MONTREALI KONGRESSZUSÁRÓL

A Nemzetközi Alkalmazott Pszichológiai Társaság 1974. júl. 28—aug. 2

között tartotta meg XVIII. Kongresszusát. A város, mely 1967-ben az „Ember
és világ” jelszavával rendezte meg kiállítását, méltó keretet nyújtott ennek a
tudományos összejövetelnek s talán ihletet is, hogy programjába „Az ember
és a humán létforma” kérdését állítsa. A konfrontáció célja, hogy a technikán
már úrrá lett ember a pszichológia segítségével felfedje saját világát és vissza­
szorítsa a létformáját korlátozó jelenségeket — a tudatlanságot, nyomort,
faji megkülönböztetést.
Nehéz lenne ma megválaszolni, hogy mennyiben valósította meg ez a Kong­
resszus igényes programját. Néhány mennyiségi mutató tájékoztathat azon­
ban arról, hogy milyen súllyal szerepel ez a szervezet a világ pszichológusainak
tudományos életében, milyenek fejlődésének távlatai:

I. Kongr. 1920 Genf (Claparede) 8 országból 16 résztvevő

XVII. „ 1971 Liège (Piret) 73 ,, 2512 ,,
XVIII. ,, 1974 Montreal (Dorais) 54 ,, 1932 ,,

A résztvevők számának alakulását több sajnálatos körülmény befolyásolta

Montrealban. Elsőként említendő meg, hogy az USA Pszichológiai Társasága
itt rendezte meg 1973-as nagygyűlését kb. 20 000 résztvevővel, s ez érthető
módon lecsökkentette az amerikai pszichológusok számarányát. A tervezett
1200 helyett csak 237-en jelentek meg.
Örvendetes volt ezzel szemben a 600 egyetemi hallgató nagy kedvezménye­
ket élvező — s cserében látványos tánc- és énekprodukciókat bemutató —
csoportja. A spanyol, brazil és mexicói hallgatóknak külön teremben — a hiva­
talos francia—angol kongresszusi nyelvtől eltekintve — spanyol nyelvű kon­
ferenciákat, vitaüléseket szerveztek. A fiatalság számbeli előretörése mellett
kiemelem még — bár ez már a Társaság legjobb tradíciói között szerepel — a
fejlődő országok népes pszichológus küldöttségeit, kompetenciájukat és vita­
készségüket.
A tudományos program áttekintését és értékelését megnehezíti az elő-
dokumentáció hiánya. E sorok íróját pedig a vezetőségi üléseken való gyakori
részvételi kötelezettség is korlátozta abban, hogy a Reine Elisabeth szálloda
kilenc kongresszusi termében párhuzamosan folyó előadások között válogasson.
Öt szűkkörű munkabizottság, 40 szimpózion, 17 tematikus ülés és kb. 200
előadás szerepelt a programban. A plenáris ülések előadóinak kiválasztása a
Társaság nemzetköziségét tükrözte:

98
 Prof. R. Rommetveit (Norvégia): A verbális közlés egyezményes jellegéről;
Prof. J. Leplat (Franciaország): A munka elemzése és a viselkedés genezise;
Prof. D. Sinha (India): A pszichológus attitűdje egy fejlődő országban;
Prof. N. Mailloux (Canada): A bűnöző reedukációja és rehabilitációja;
Prof. B. F. Lomov (URSS): A tevékenység mint a „human engineering”
problémája;
Prof. J. Wishner (USA): A pszichopathológia: inadekvát vagy rosszul alkal­
mazott fogalom.
A tematika gazdag volt és változatos. Hangsúlyt kapott a környezet pszicho­
lógiája építészeti—megvilágítási aspektusból, valamint a kísérletes esztétikával
fennálló kapcsolataiban. Külön szimpózion foglalkozott az emberi szexuali­
tással és egy egész filmsorozat a halál lélektanával. Figyelmet szenteltek az
életrajzok és autobiográfiák problémáinak és vizsgálták a kreativitás szerepét
a művészetben és a tudományban.
A fő irányvonalak közül a kanadai kormányzat jelenlevő képviselői meg­
különböztetett figyelmet fordítottak a munkalélektani témákra. Ezekben az
előadásokban (Lomov, Leplat, Osanyin) kifejezésre jutottak a munkafolyamat
intellektualizálódásának és kreatív jellegének ismérvei, bár nem sikkadt el e
témakörben oly jelentős interperszonális kapcsolatok, affektiv és motivációs
tényezők vizsgálata sem.
A klinikai témák között továbbra is sokat szerepel a pszichoterápia és fel­
tűnően sokat foglalkoztak a mental-hygienes kérdésekkel. A legnagyobb érdek­
lődés azonban a Ыо-feedback technikák therápiás alkalmazását kísérte: az
elektromyografos feed-back szerepét a relaxációs tréningre, mégpedig a meg­
tévesztő információk visszacsatolásának szerepét szuggesztibilis egyéneknél.
Vizsgálták pl. a gyógy-amulett hordásának hatását a vérnyomásra, kezelt és
nem gyógyszereit hypertóniásoknál. A kondíciónálási terápiák szószerint leg­
látványosabb alkalmazását a kiállítási teremben lehetett megfigyelni: szexuális
aberrációk (paedophylia) aversiv kezelése céljából füldugón keresztül adott
áramütéssel büntették a csábító ingert jelentő kép szemlélését, a hetero­
szexuális kapcsolatok szocializált formáinak közbeiktatott vetítését pedig kel­
lemes relaxácio kísérte.
A teszt-témájú előadásokban két tendencia érvényesült : egyrészt a számító-
gépes értékelésre alkalmassá tétel igénye, másrészt a keresztkulturális össze­
hasonlítások, nemzetközi kooperációs programok óhaja. Piotrowszki személye­
sen m utatott be példákat az általa bevezetett automatizált Rorschach-elem-
zés használatához, azaz hogyan lehet a kódolt válaszokból nyert nagyszámú
constelláció közül a legvalószínűbb személyiségvonásokat kiemelni. A gépi adat-
feldolgozás és a nemzetközi keresztvalidálás igényeinek egyaránt megfelelő
nagyszabású programként a bruxelles-i egyetem „automatizált MMPI értel­
mezése” említhető.
A Kongresszus keretében több ülést ta rto tt a Nemzetközi Tesztbizottság.
Ismertették a nemzeti Tesztbizottságok szervező munkáját, a kiadókkal kötött
megállapodásokat és felszínre kerültek azok a — főleg a fiatalság részéről
tapasztalt — ellenállások, melyek Franciaországban, Japánban, Olaszország­
ban a tesztek „manipulativ” jellegének hangoztatása mellett kialakultak.
Nigéria, Zaire, Francia-Nyugat-Afrika küldöttei kultúrspecifikus korlátoktól
mentes — vagy éppen saját kultúrájukhoz adaptált teszteljárásokat igényel­
tek, mégpedig széles körű beiskolázási és technikai káderkiválasztási program­
hoz alkalmas módszereket. A Nemzetközi Tesztbizottság elnöke, Cardinet,

99
kiváló szervező munkáján túlmenően egy mintaszerűen bemutatott pedagó­
giai tesztelmélettel tű n t ki.
A rendkívül látogatott filmvetítések közül kiemelkedett a ,,Ratopolis” —
a patkányok életét természetes környezetben bemutató, a szadisztikus-
agresszív jelenetek naturalizmusa miatt érzelmileg nehezen elviselhető alkotás'
Ellenpólusaként említhető a kreativitásról készített szellemes, szórakoztató
trükkfilm.
A tudományos program rövid áttekintésének végére érve, utalok arra a
szimpózionra, melynek megszervezésével Szewczuk krakkói professzort bíz­
ták meg, s melynek előadói között — más szocialista országok képveselőivel
magam is résztvettem. A szimpózion témája ,,A pszichológia] szerepe a nem­
zetközi kapcsolatok megjavításában” volt.
A Közgyűlés elfogadta a Nemzetközi Alkalmazott Pszichológiai Társaság új
—1974—82-re választott — elnökségét: Elnök: E. A. Fleishman, U. S. A. —
Alelnök: Mme C. Levy-Leboyer, Franciaország. Előző-elnök: G. Westerlund,
Svédország. R. Piret (Belgium) megtartja főtitkári tisztségét. A vezetőségbe
9 új tagot választottak.
A legközelebbi Kongresszust 1978-ban Münchenben rendezik. A közbeeső
periódusban kerül sor — az IUPS-al kötött régebbi megállapodás szerint —
az Általános Pszichológiai Társaság 1976-os párizsi Kongresszusára, melyre az
IUPS képviseletében Nuttin professzor tolmácsolta a meghívást.
Moussong-K ovács E rzsébet

100
 SZOCIÁLPSZICHOLÓGIAI TÉMÁK
A VIII. SZOCIOLÓGIAI VILÁGKONGRESSZUSON
(TORONTO 1974)

A tudományos-technikai forradalom társadalmi összefüggéseinek szentelték

a világ szociológusainak VIII. nemzetközi kongresszusát, amely a kanadai
Torontóban ülésezett 1974. augusztus 19 és 24 között. A központi téma sok­
oldalú megvitatása mellett a kongresszus meglehetősen bonyolult szervezeti
formái bőséges lehetőséget adtak a szociológusokat rendszeresen foglalkoztató
más témakörök megtárgyalására is. A résztvevők a plenáris ülések és a 13. ún.
munkacsoport mellett 10 ún. kerekasztal, 6 szimpózion, 17 speciális ülés, a
munka folytonosságát képviselő 32 kutatási bizottság és 18 „Ad hoc” csoport
tevékenységébe kapcsolódhattak be. A találkozók különböző fajtáinak puszta
felsorolása is jelzi, hogy egy-egy tárgykör, megközelítési szempont, kutatás­
módszertani eljárás hány helyen, hány összefüggésben jelentkezhetett a kong­
resszus tág kereteiben. így volt ez a szociálpszichológia kérdéseivel is, sőt,
ezekkel volt így különösképpen, mivel a Nemzetközi Szociológiai Társaság
nem hallgatta meg a szociálpszichológusok — közöttük a magyar résztvevők —
legutóbb Várnában előterjesztett kérését, hogy önálló bizottságba szerveződve
folytathassák együttműködésüket akongresszusokon és a kongresszusok között.
Márpedig ennek a szociológia és pszichológia közötti határtudománynak a
problematikája és szemlélete jelen van a Társaság szakmai életében. Meg­
jegyzendő viszont, hogy a szociálpszichológia tudományterülete a szociológu­
sok szemében sajátosan redukált formában jelentkezik: kívül reked érdeklődési
körükön a társas viszonyok átélésével és alakításával kapcsolatban kísérletező
szociálpszichológia, tehát a kiscsoportkutatás zöme és az ún. kognitív folyama­
tok vagy jellegzetes viselkedésmódok analitikusabb vizsgálata. Ami e tudo­
mányterületen leköti érdeklődésüket, az a személyiség társadalmi viszonyulásai­
nak és formálódásának, azaz a szocializáció folyamatának a leírása. E kérdések
sem általánosságban jelentkeznek, hanem inkább konkrétan, egyes társadalmi
kategóriákhoz, nagy társadalmi csoportokhoz kötődnek. Többnyire kiterjedt
vizsgálatokból származnak a kérdésekre választ hozó, leíró jellegű empirikus
adatok.
Az elmondottak alapján érthető, hogy az egyes országok szociálpszicholó­
gusai kutatásaik természetének, sajátos tematikus irányvételének megfelelően
változó arányban képviseltették magukat ezen a szociológiai kongresszuson,
illetőleg tekintették tudományágunkat kizárólag pszichológiai stúdiumnak.
Az Amerikai Egyesült Államokból — a szociálpszichológiai munkálatok mére­
teit tekintve — viszonylag kevesen kapcsolódtak be a kongresszus munkájába,
viszont a Szovjetunióból az ismert szakemberek többsége referátummal szere­
pelt az üléseken. A kongresszus jó alkalmat adott arra, hogy a hazai kutatáso­
kat, megközelítési szempontokat — amelyekről a „Szociológia” angol nyelvű

101
különszámában megjelent egy áttekintés — széles nemzetközi társadalom-
tudományi tabló kereteiben szemlélhessük, az ideológiai ellentéteket is kifejező
tudományos vitákban tapasztalatokat szerezzünk, felmérjük a nemzetközi
együttműködés további lehetőségeit a szociálpszichológia terén is.
A szocialista országok tudományos képviselői összefogott erőfeszítéseket
tettek, hogy társadalmi rendszerünk személyiség-kibontakoztató szerepét sok­
oldalúan mutassák be. Számos referátum mellett jól dokumentálja ezt a törek­
vést a szovjet és lengyel akadémiai közös intézetek közös kiadványa is,
,,A személyes aktivitás a szocialista társadalomban” c. kötet, amelyet a
kongresszuson bocsátottak közkézre. Természetesen a kapitalista társadalom
szerkezetének attitűd-, aspiráció- és szükséglet-alakító hatásairól is volt szó
a kongresszuson: egyfelől mint rétegek helyzetének (így pl. a státusz inkonzisz­
tenciának) a folyományairól, másfelől mint az egyes tevékenységszférákhoz
(így a munkához, honvédelemhez, politikához) való viszonyulás alakulásáról
és jellegzetességeiről. Kifejezetten szociálpszichológiai leírások érintették a
vallás és politikai attitűdök kapcsolatát, továbbá a politikusok személyiség-
vonásainak sajátszerűségét, összehasonlítást téve különböző államok között,
illetőleg a tömegkommunikáció szerepét a politikai szocializációban. A szocia­
lizáció folyamatáról részletezően tárgyaltak a kongresszuson, de éppen mert
a családi tényezők, pályafutás minták, életszakaszok megbeszélésére külön -
külön került sor, sokféle társadalmi-kulturális gyakorlat szembesítésével, félő,
hogy e témakörben kevés általánosítható tanulság adódott. Kitüntetett figye­
lemben részesült a nemi azonosulás, a szerepelsajátítás, különös tekintettel az
„asszonyi szerep” sokrétű társadalmi problematikájára, amelyben az empirikus
vizsgálatok tanúsága szerint is a nők munkavállalása a döntő tudatformáló
tényező. (Pszichológiai tényekre és elméletekre a Nemzetközi Szociológiai Tár­
saság kongresszusi kötetében is — Current research in sociology — éppen a
nemi szerepekben és az orvosi s „pszichiátriai” szociológiával kapcsolatban
történik utalás.) Vita tárgya volt a kongresszuson a „beteg szerep” fogalma;
keresték a személyiségzavarok társadalmi hátterét és következményeit, min­
denekelőtt a deviancia-jelenségek pszichológiai összetevőit (amit főként az
alacsony önértékelésben találtak meg). Az „elidegenedés” valamint az anomia
fogalmainak érintkezési pontjait és választóvonalát több referátum igyekezett
kijelölni. A kísérleti helyzetben is kutatható csoportviszonyok közül egyedül
az interperszonális kommunikáció témájával foglalkoztak szórványosan, első­
sorban módszertani érdekű beszámolók.
Az elmondottak szerint a kongresszuson megtárgyalt szociálpszichológiai
kérdések közül logikailag a központi helyet a sze m é ly isé g jellegzetes tá r s a d a lm i
v is z o n y u lá s a i foglalták el. Ez teszi különösen érdekessé számunkra a 6. munka-
csoportban, „A társadalmi viszonyok és a személyiség problémái a technológiai
társadalomban” címmel folyó megbeszéléseket. Itt több referátum érintette a
személyiség-fogalom marxista értelmezését, egyesek filozófiai szinten, mások
illusztrálva a szocialista országok tapasztalati anyagával (pl. igények, fogyasz­
tási szokások az ellátás függvényében a szibériai parasztoknál; a morális ideál
növekvő szerepe a társadalmi fejlődés követelményeként Bulgáriában stb.).
Figyelemre méltó kísérlet történt arra, hogy a kommunikáció jelenségkörére
ügyelő csoport közösségkutatás „szintje” mellett kijelöljék a személyiség
tanulmányozásának helyét a szociálpszichológiában, és vázolják e megközelí­
tés tartalmi jellegzetességeit (E. V. Solohova referátuma). Kitűnt, hogy az
é rté k e k és a ttitű d ö k e g y é n i rendszere a munkacsoport tagjai számára a személyi­

ü l
ség szociológiai szempontból különösen jelentős pszichológiai jellemzője. Két
olyan referátum váltotta ki a legnagyobb figyelmet, melyet ennek a tárgykör­
nek szenteltek: M. Rokeach és У. A. Jadov előadása.
Rokeach ismertette a személyes értékek mérésére szolgáló azon eljárását,
amellyel legutóbb 1973-ban a „The nature of human values” című kötetében
foglalkozott. Eljárásának lényege, hogy elkülöníti és külön rangsoroltatja 18
ún. végcélt, végső értéket, továbbá a 18 ún. eszközértékét, az idealizált visel­
kedésmódokat a célok elérésére. Az előbbi csoportba együtt tartoznak olyan
kategóriák, mint pl. kényelmes vagy izgalmas élet, önbecsülés és társadalmi
megbecsülés, az érett szerelem, az egyenlőség (? !). Az utóbbi csoportot olyan
vonások képezik, mint pl. tiszta, bátor, logikus és udvarias. A megismételt
amerikai felvételek — a szerző közlése szerint — jellegzetes különbségeket
mutattak ki nem, életkor, anyagi helyzet, vallás és politikai hovatartozás
szerint. A változatos érték-kombinációk közül kiemelhetők jellegzetes típu­
sok, így a politikai beállítódást tükröző tipikus értékrendek. Rokeach külö­
nös figyelmet szentelt e tipizáláskor a „szabadság” és „egyenlőség” kategóriák
helyének és távolságának az értékek rangsorában. Az értékpreferencia és az
egyes ideológiák kapcsolatát igazolni kívánta még tartalomelemzéssel is,
25 000 szavas részletekben kereste az értékkategóriák előfordulását különböző
ideológusok munkáiban.
A referátum megvitatása során kitűnt, hogy a témakör megközelítésének ez
az intellektualista módja, illetőleg a probléma kezelésének technikai jellege
ellenállást váltott ki az ülés résztvevőiből. Ismételten rám utattak arra, hogy
az értékválasztás pszichológiai (szükséglet) és társadalmi (életkörülmény) hát­
tere, s a három momentum bonyolult összefüggése az, amelynek tanulmányo­
zása értékes többletet adna a puszta leíráshoz képest. Többek szemében meg­
lehetősen önkényesnek tűnt az értékkategóriák megválasztása, amelyek között
nem szerepelt pl. a jó egészség, illetőleg az eredményes munka (nem volt meg­
győző az a közlés, hogy az előbbit Rokeach arra hivatkozva hagyta el, hogy
„túl fontos” mindenki számára, az utóbbit, hogy magában nem érték). Kétsé­
gek merültek fel abban a vonatkozásban, hogy az értékkategóriák egy szinten
állnak-e, akár filozófiailag egyaránt kimunkáltak-e, illetőleg a társadalmi fel­
tételektől, az életkörülményektől függetlenül ugyanazt jelentették-e minden
kérdezettnek. A tartalomelemzés vitatható eredménye ellenében is Jadov épp
az elemzett szövegek történetiségére mutatott rá. A csupán explicit nyilat­
kozásokat számbavevő tartalomelemzés egyoldalúan kvantifikáló jellege is
kifogás tárgya volt.
Ugyanekkor V. A. Jadov több vonatkozásban elismerően emlékezett meg
referátumában Rokeach munkásságáról, korszerűnek ítélvén műveiben a szitu­
áció—attitűd—viselkedés láncolat szokásosnál differenciáltabb kezelését, és
nyilvánvalóan felismerve törekvéseik párhuzamosságát, hogy rendszerszerűen
fogják fel a személyiség viszonyulásait. A szovjet kutató előadása „A szemé­
lyiség mint a társadalmi viszonyok objektuma és szubjektuma” címmel utóbb
hangzott el, a személyiség társadalmi meghatározottságát kiemelő „szerep”
illetőleg aktivitását tükröző „attitűd” fogalmak egyoldalúságát „a személyiség
diszpozíciós felfogásával” kívánja meghaladni, amely külső és belső hierarchiát,
összefüggését tételezi fel az alábbi módon:

103
A társadalm i tevékenység A tevékenység feltételei az ­ A szükségleteket és szitu á­
terjeszkedő szférái m in t a az a szituációk hierarchiája ciókat összekapcsoló disz­
szükségletek kibontakozó pozíciók hierarch iája
hierarchiájának m u tató i

A család szférája K örnyező tárg y ak , szitua- S et (m int U znadze-nél)

tív anyagi környezet

Közösségek, kiscsoportok Csoportkom m unikáció, A ttitű d (érzelem , tu d á s és

szférája szerepviszonyok viselkedési képesség kom p­
lexum a)

M unkatevékenység T ársadalm i tevékenység­ Személyiség irányultsága,

szférája szféra jellegzetességei azonosulása a tev ék e n y ­
ségszférákkal

In te g rá lt társadalm i re n d ­ Á ltalános társadalm i felté­ É rtékorientációk, az ö n ­

szer szférája telek (gazd., pol., kult.) m egvalósítás céljai

Jadov szerint a diszpozíciók összerendeződnek egyazon szinten belül, és a

magasabb szint uralma alatt állnak. Fő funkciójuk az ugyancsak hierarchikus
szintekre tagolható tevékenység pszichikus regulációja.
A munkacsoport tagjaira kellemes benyomást tett a szovjet kutató okfejtésé­
nek rendszeressége, valamint az a törekvés, hogy az attitűdkutatás gyakran
összeegyeztethetetlen eredményeit egy átfogó elmélet révén magyarázza.
Természetesen egy ülés keretében nem volt mód valamennyi felhasznált kate­
gória egyértelműségéről, valamennyi elrendezési dimenzió töretlenségéről meg­
győződni. A referátumhoz kapcsolódó tendenciózus észrevételek két csoportba
sorolhatók: egyrészt „meglepetést” keltett, hogy a marxizmus tanításait, a
klasszikusok tételeit konkretizálják, esetleg más és más logikával bontják le
társadalomtudományi részkérdések vizsgálatára. Másrészt itt került szóba,
hogy a Szovjetunióból és a szocialista országokból érkező referátumokban
gyakran nem különül el világosan a társadalmi tényfeltárás és a pszichológia
normatív szempontja.
Mintha csak erre, s az ehhez hasonló fenntartásokra válaszolt volna G. M.
Andrejeva, amikor a szociológia ismeretelméleti kérdésének szentelt 2. szimpó-
zionon az értékek szerepével foglalkozott a társadalom megismerésében. A mar­
xizmus szellemében igényelte, hogy a szociológus, a szociológia ne csak a tár­
sadalmi folyamat objektív logikáját, hanem a folyamatban saját szerepét is
tudatosítsa, minthogy ez tudása minőségével legszorosabban összefügg.
A szovjet professzornő megítélése szerint a tárgyszerű tudományos megismerés
az értékelő állásfoglalást magában foglalja. Viszont •— s ez lehet a Világ-
kongresszuson résztvevő marxista kutatók számára az elért eredmények leg­
főbb tanulsága — az értékelő állásfoglalás hitelét és meggyőző erejét mindennél
jobban szolgálja a tárgyszerű megalapozottság, a tudományos szakszerűség.

H u n y a d y G yörgy

]04
 BESZÁMOLÓ A SZOCIALISTA ORSZÁGOK PSZICHOLÓGIAI
TUDOMÁNYOS EGYÜTTMŰKÖDÉSE FOKOZÁSÁNAK KÉRDÉSEIVEL
FOGLALKOZÓ II. PRÁGAI TANÁCSKOZÁSRÓL
(1974. június 24—26.)

A Csehszlovák Tudományos Akadémia Pszichológiai Intézete két alkalom­

mal vállalkozott a szocialista országok pszichológiai tudományos együttműkö­
dése fokozásával összefüggő ajánlások kidolgozása céljából nemzetközi tanács­
kozás szervezésére.
Első alkalommal 1973. július 16—20 között — az „Emberi tanulás pszicholó­
giája és a problémamegoldás” c. prágai nemzetközi tudományos konferenciá­
val egyidőben — rendezték meg a szocialista országok pszichológiai intézetei
és testületéi képviselőinek konzultatív találkozóját. Az I. prágai tanácskozás
célja a pszichológiai kutatások kooperációs és integrációs lehetőségeinek meg­
vitatása volt. Az 1973-as tanácskozás megállapította, hogy az egyes szocialista
országokban jelentős eredményeket értek el a pszichológia különböző terüle­
tein, fejlődik a szocialista országok pszichológiai intézetei, tanszékei és testü­
letéi közötti együttműködés. A tanácskozás arra a következtetésre jutott,
hogy célszerű a szocialista országok pszichológiai tudományos együttműködé­
sét az eddigieknél intenzívebbé és koordináltabbá fejleszteni. A pszichológiai
tudományos együttműködés kooperációs és integrációs lehetőségeinek felhasz­
nálását a tanácskozás fontosnak tekintette mind az egyes szocialista országok­
ban a pszichológiával szemben támasztott egyre fokozódó társadalmi igények
kielégítésének eredményessége, mind pedig a marxizmus—leninizmus metodo­
lógiájának erősítése érdekében a szocialista országok pszichológiai kutatásában
és gyakorlatában.
A I. prágai tanácskozás ajánlásokat fogadott el az együttműködés fokozásá­
nak feladatairól:
— a szocialista országok olyan egységes kutatási programjának kialakítá­
sáról, mely érvényesíti a szocialista országok számára közös, általános proble­
matikát, és ezzel együtt lehetővé teszi olyan speciális témák kidolgozását is,
amelyek csak egy vagy néhány részvevő ország kutatói számára aktuálisak,
— közös elméleti és metodológiai viták, konferenciák — koordinált tema­
tikájú — szervezéséről,
— a szakemberek (aspiránsok, kutatók) sokoldalú cseréjéről,
— kölcsönös információ- és dokumentumcseréről.
Az 1973-as I. prágai tanácskozás I. Linhart professzornak, a Csehszlovák
Tudományos Akadémia levelező tagjának, az akadémiai Pszichológiai Intézet
igazgatójának vezetésével három munkacsoportot hozott létre az ajánlások
részletes kidolgozására.
A pszichológiai kutatások egységes tervét kidolgozó munkabizottság vezeté­
sével B. F. Lomov professzort, a SZU Tudományos Akadémiája Pszichológiai
Intézetének igazgatóját, akadémiai levelező tagot, a kutatók cseréjének, kép-

106
zésének tervét összeállító munkabizottság irányításával Tomka Imrét, az
MTA Pszichológiai Intézetének igazgatóját bízták meg, az információ-csere
és a közös publikációk tervét kidolgozó munkabizottság vezetője I. Lompscher
professzor (NDK) lett.
A B. F. Lomov elnökletével rendezett I. prágai tanácskozáson hazánkat
Tomka Imre, Salamon Jenő és Kürti Istvánná képviselte.
A II. prágai tanácskozás 1974. június 24—26 között megvitatta az I.
tanácskozáson alakított három munkabizottság írásbeli és szóbeli jelentéseit,
valamint a KGST-országok pszichológiai tudományos kutatásának helyze­
téről (I. Linhart), a szocialista országok — elsősorban hazánk — pszichológus­
képzési rendszeréről Salamon Jenő, és az integrált pszichológiai kutatások szer­
vezeti előfeltételeiről I. Linhart által beterjesztett beszámolókat.
A megvitatott beszámolók — és az egyes részvevő országok részéről ehhez
kapcsolódó kiegészítések — közös jellemzője volt az együttműködési lehetősé­
gek új (vagy eddig kellően nem felhasznált) konkrét formáinak bemutatása.
A küldöttségek* egyetértettek abban, hogy a közös kutatási program elő­
készítése a legfontosabb, de egyben a legtöbb összehangolt erőfeszítést igénylő
része az együttműködés fejlesztésének. Miután a KGST-országokban most
folynak a következő népgazdasági tervperiódushoz igazodó kutatási tervek
előkészületei, ezek egyeztetése még nem szerepelhetett a tanácskozás napirend­
jén. Megfogalmazódott azonban az az elhatározás, hogy az egyes országoknak
alapos mérlegelés után kívánatos kiválasztani azt a néhány kutatási témát,
amelyekben a közös kutatások első fázisát realizálni fogják. A Szovjetunió
rendelkezik ugyanis egyedül olyan kutatási kapacitással, hogy a pszichológia
valamennyi területén vállalja a közös kutatásban való részvételt, a többi
szocialista ország csak néhány — országonként változó tematikájú — terü­
leten tud hatékonyan bekapcsolódni a két- vagy többoldalú közös kutatásba
(részvevő, vagy témakoordináló országként).
Ennek előkészítése érdekében a tanácskozás ajánlással fordult egyrészt a
részvevő országokhoz, másrészt a tanácskozáson alakított programbizottság­
hoz: az egyes országok pszichológiai intézeteit és testületéit arra kérte, hogy
1974 végéig küldjék meg az együttműködésre javasolt kutatási témákat ta r­
talmazó középtávú kutatási terveiket B. F. Lomovnak, a programbizottság
elnökének, ill. 1975 áprilisáig juttassák el az igényelt együttműködő intéz­
mények, kutatóhelyek jegyzékét a programbizottsághoz; a programbizottsá­
got — melyben hazánkat Salamon Jenő képviseli — a tanácskozás arra kérte,
hogy 1975 folyamán a beérkezett javaslatok alapján készítse elő az együtt­
működés konkrét egyezmény-javaslatait, figyelembe véve a szocialista orszá­
gok között már fennálló néhány kutatási megállapodást (pl.: Intermozg,
néhány KGST-téma, intézetek és tanszékek két- vagy többoldalú kooperá­
ciója stb.).
A kutatók cseréjével kapcsolatosan több fontos ajánlást fogadott el a tanács­
kozás. Ezek arra irányulnak, hogy egyszerűbbé, gyakoribbá váljék a pszicho­
lógiai kutatóhelyek — mindenekelőtt az akadémiai intézetek — kádercseréje,
mégpedig oly módon, hogy az együttműködés konkrét új munkakapcsolatainak
kiépítésére az intézetek maguk rendelkezzenek bizonyos mennyiségű szocialista
relációjú utaztatási kerettel (a már működő munkakapcsolatokra előirányzott

* A I I . p rá g a i ta n á c s k o z á s o n h a z á n k a t S a la m o n Je n ő , K ü r ti Is tv á n n á , P a ta k i F e r e n c
é s a beszám oló sz e rz ő je k é p v ise lte .

ÍOG
évi kereteken túlmenően). Az ajánlások szerint előnyben kell részesíteni a
kialakítandó közös kutatási témák egyezményeiből fakadó igényeket ; a káder­
csere szervezési kérdéseinek fontosságát elismerve, mindenekelőtt a munka-
kapcsolatokban részvevőknek ajánlatos megkönnyíteni a cserelehetőségeket.
A tanácskozás megállapította, hogy az információ- és publikáció-csere
eddigieknél intenzívebb és rendszeresebb megvalósítása fontos feltétele a
KGST-országok pszichológiai integrációjának. A tanácskozás ezért ajánlja:
1. a nemzeti Pszichológiai Társaságok rendszeresen (pl.: évenként) és kölcsönö­
sen tájékoztassák egymást a fontosabb nemzeti kongresszusokról; 2. a nemzeti
rendezvényeken szélesebb körű nemzetközi részvételt valósítsanak meg;
3. néhány kiválasztott témában rendezzenek közös konferenciákat; 4. időben és
koordináltan készítsék elő a szocialista országok részvételét az 1980-as lipcsei
XXII. Nemzetközi Pszichológiai Kongresszuson; 5. rendszeresítsék a nemzeti
pszichológiai folyóiratok, pszichológiai könyvkiadási tervek, disszertáció-
tézisek, kongresszusi anyagok stb. kölcsönös cseréjét; 6. erőteljesen fokozzák a
szocialista országokban megjelenő pszichológiai publikációk kölcsönös recen-
zálását; 7. segítsék elő a többi szocialista ország szerzői publikációinak meg­
jelentetését a nemzeti folyóiratokban, tanulmánykötetekben; 8. szervezzék
meg és tegyék rendszeressé a nemzeti pszichológiai folyóiratok felelős szerkesz­
tőinek találkozóit; 9. vizsgálják meg közös dokumentációs központ felállításá­
nak lehetőségét pl. a KGST dokumentációs rendszeréhez kapcsolódóan és a
nemzeti társaságok adjanak segítséget a nemzetközi dokumentációs központ
munkájához; 10. minden szocialista ország jelöljön ki egy központi kutató­
helyet (pl. akadémiai intézetet) nemzeti dokumentációs centrumnak; 11. készít­
senek előterjesztést a szocialista országok közös pszichológiai folyóiratának
létrehozására.
A pszichológiai tudományos együttműködés lehetséges és célszerű kereteiről
a tanácskozáson az a vélemény alakult ki, hogy elsődleges feladat az egyes
KGST-országok akadémiai Pszichológiai Intézeteinek, egyetemi tanszékeinek
bevonása az együttműködésbe. Ezután kell kialakítani a többi pszichológiai
kutatóhely szervezett együttműködését. Ez természetesen nem jelentheti a
többi kutatóhely jelenlegi (vagy kiépítés alatt álló) két- vagy többoldalú
együttműködésének háttérbe szorítását, hanem csupán a KGST-országok
közös központi feladatának ütemezését szabja meg.
Élénk érdeklődést váltott ki és kedvező értékelést kapott a magyar pszicho­
lógusképzés új rendszerének ismertetése a tanácskozáson, a részvevő országok
kérték az egyes tárgyak tematikáit is. Elhatározást nyert a képzési tervek
kölcsönös cseréje, a hallgatók és oktatók kölcsönös látogatásainak szorgalma­
zása a minisztériumoknál.
A tanácskozáson kitűnt, hogy a legtöbb KGST-országban hiányzik az együtt­
működés koordinálására kompetens szerv vagy testület. Ezt tükrözte a tanács­
kozás nemzeti küldöttségeinek „jogköre” is: csupán ajánlások elfogadását tűz­
hették ki célul. Határozott igényként fogalmazódott meg, hogyországonként
legyen felelős gazdája az együttműködésből fakadó feladatoknak, és a követ­
kező tanácskozáson már széles körű — a nemzeti főhatóságokkal és minisztéri­
umokkal egyeztetett — felhatalmazással rendelkező küldöttségek vegyenek
részt.
Az együttműködés szervezeti előfeltételeiről és lehetőségeiről folytatott vita
a fenti szükségletnek megfelelő ajánlásokat fogadott el, így pl. felkérte az
egyes KGST-országokat, hogy az akadémiai Pszichológiai Bizottságokban vagy

107
más központi testületben alakítsanak munkacsoportot a szocialista országok
közötti kapcsolatok konkrét feladatainak megoldására. A létrehozandó külügyi
munkacsoportok feladataként a következőket jelölte meg a tanácskozás:
a) általános tudománypolitikai irányítással segítsék elő az együttműködést
érintő kérdések megoldását; b) szervezzék meg a KGST-országok akadémiai
Pszichológiai Bizottságai elnökeinek és az akadémiai Pszichológiai Intézetek
igazgatóinak rendszeres tanácskozását; c) közös információs kiadvány elő­
készítése érdekében hívják össze a nemzeti pszichológiai folyóiratok főszer­
kesztőit; d) tegyenek javaslatot közös tematikus szimpózionokra 1975—76-tól
kezdődően és biztosítsák az azokon történő nemzeti részvételt.
A tanácskozás kéréssel fordult а Вопросы Психологии Szei'kesztőségéhez,
amelyben javasolta „A szocialista országok pszichológiai élete” c. rovat létre­
hozását a folyóiratban. Az egyes országokat pedig arra kérte, hogy minden
lényeges konferenciáról stb. küldjenek információs anyagot a rovat részére.
Az I. és а II. prágai konzultatív tanácskozással lezártnak tekinthető a
szocialista országok pszichológiai együttműködésének előkészítő szakasza,
amelynek gondozását a Csehszlovák Tudományos Akadémia Pszichológiai
Intézete és személy szerint I. Linhart professzor vállalta magára. Az 1975 első
felében összeülő nemzetközi programbizottságnak már döntésre előkészített
javaslatokat kell összeállítania a közös kutatási tervről, a szakemberek és az
információk cseréjéről, valamint a közös publikációs tevékenységről.
Az egyes szocialista országok — így hazánk — akadémiai és minisztériumi
szerveinek számos fentebb vázolt konkrét feladatot kell vállalniuk és meg­
oldaniuk ahhoz, hogy az 1975 második félévére tervezett következő tanácsko­
záson a küldöttségek már megfelelő egyezményeket tudjanak — felhatalmazás
birtokában — elfogadni a programbizottság előterjesztései alapján. A szocia­
lista országok pszichológiai tudományos együttműködése fokozásának lehető­
ségei és formái a két prágai tanácskozáson már eléggé határozottan megfogal­
mazódtak ahhoz, hogy az illetékes szervek támogatásával megkezdődjék
realizálásuk folyamata.
H ódos Tibor

108
 CSELEKVÉSTANULÁS ÉS MOZGÁSTRANSZFER
(Ballisztikus mozgáskészség elsajátításának kísérleti vizsgálata)

K andidátusi értekezés tézisei

NAGY G Y Ö R G Y

I.
A k itű z ö tt fe la d a t r ö v id ö sszefo g la lá sa és tu d o m á n y o s e lő zm é n y e i

A tanulás pedagógiai—pszichológiai problémáinak kutatásában viszonylag

szerény helyet foglal el a motoros tanulás, ennek megfelelően számos kérdés
vár megoldásra ezen a területen. Pontosabban megfogalmazva: a nem labora­
tóriumi körülmények között végzett és nem az elemi cselekvéseket (pl. reakció­
idő) hanem nagy izommozgással járó s a testneveléshez és sporthoz tartozó
készségek kialakításának törvényszerűségeit vizsgáló kutatások intenzívebb
formában főleg az utolsó két évtizedben valósultak meg. Elsősorban a teljesít­
ménysport szükségletei adtak ehhez indítékot.
Kétségtelen, hogy az így nyert eredményekből sok figyelemre méltó tényező
hasznosítható az iskolai testnevelés számára is. Ugyanakkor nem szabad szem
elől tévesztenünk a sportolás és a testnevelés között meglevő tagadhatatlan
különbséget sem, amely elsősorban a motiváció és a transzferálási lehetőségek
figyelembevétele szempont jából kap jelentőséget . Különösen az utóbbi az, amely
— mondhatni — éles választóvonalat húz a kettő közé. Míg a sportban egy
meghatározott és viszonylag szűk területre szorítkozó teljesítmény színvonalá­
nak maximumig történő emelése a cél, addig a testnevelésben a cselekvő-
képesség fokozása, a mindennapi életben előforduló különböző feladathelyze­
tek cselekvéses megoldása a lényeges, ami egyenesen és közvetlenül utal a
széles körű transzferálási lehetőség szükségességére. A testnevelés tantervi
anyagában a torna, atlétika és játék testgyakorlati ágakban különböző cselek­
vési elveket és törvényszerűségeket sajátít el és gyakorol a tanuló olyképpen,
hogy mindez általánosítható, azaz transzferálható legyen.
A kognitív-motoros készségek tanulásának pszichológiai problémáit több
kutató elemzi a legkülönbözőbb szempontból.
Appelt, K. (1964) a mozgásszerkezet térbeli, időbeli és dinamikai komponen­
seiről és a mozgásritmusról írt tanulmányában az elsajátítandó mozgások
alapvető jellemzőit határozza meg. Linhart, J. (1964) a motoros tanulás
kibernetikai modelljét vázolja fel. Puni, A. C. (1965); Rudik, P. A. (1967)
a mozgásképzetek kialakításának módját, szerepük fontosságát hangsúlyozva
megállapítja, hogy a legkülönbözőbb kísérleti tények tanúsága szerint a moz­
gásszerkezet kinesztetikus komponenseit a verbális megfogalmazás foglalj a logi­
kai egységbe, továbbá minél pontosabb a mozgásképzet, annál nagyobb a
valószínűsége annak, hogy a végrehajtás is adekvát lesz. Ez a megfogalmazás
a kognitív tényezők fontosságára utal s ezt a tényt Richardson, A. (1967)
mentális tréninggel kapcsolatos kutatásokat ismertető tanulmánya is igazolja.
Müller, S. (1961), illetve Hősek, У. (1965) kísérleti vizsgálatai viszont a
személyiségi tényezők fontos szerepét emelik ki. A motoros transzfer kérdéseit
elsőként a manipulativ készségek tanulásának vonatkozásában kutatták

109
(Davies, 1896; Bair, 1902; Swift, 1909; Gibson, lack és Raffel, 1932) és
azt a következtetést vonhatták le e kísérletekből, hogy speciális területről
speciális területre (például Davies kutatásai esetében az egyik kézről a másik
kézre) jelentős és pozitív a transzferhatás, de általános átvitel nem m utatko­
zott egyik esetben sem. Az újabb kutatások közül a testnevelés területén vég­
zett kísérleteiből Bakonyi F. (1968) azt a következtetést vonta le, hogy az
Oseretzky-teszttel mért pszichomotoros fejlődést a torna, atlétika és a labda­
játék közül — 4 éves gyakorlás eredményeképpen — a labdajáték befolyásolta
a legjobban, 10—14 éves fiú- és leánytanulók esetében. Ugyancsak labdával
végzett kísérleteikben (Bartlett, 1951; Egstrom, Logan és Wallis, 1960;
Kresse, 1968) pozitív transzferhatást mutattak ki e kutatók szintén speciális
területről speciális területre.

II.
Vizsgálati módszerek
A szakirodalom tényeit figyelembe véve, ballisztikus-motoros készségben
(teniszlabda veregetése nyitott tenyérrel) végeztünk kísérletet, amelyben a
következő tényezőket elemeztük a tanulás és transzferhatás szempontjából:
a) Az egymástól eltérő tanulási módszerek hatékonysága.
b) A gyakorlás eloszlásának hatása a teljesítményre és a megtartásra.
c) A bilaterális transzferhatás kapcsolata a tanulási módszerrel, a gyakorlás
eloszlásával és a megtartással.
d) A készség elsajátítását befolyásoló fizikai képességbeli, intelligencia és
személyiség faktorok.
Általános iskolai 8—9 éves fiú- és leánytanulók voltak a kísérleti személyek
(összesen 149 tanuló), akik a következő — egymástól eltérő — módon tanulták
a készséget:

A. csoport (3. osztály): 1 perc gyakorlás az ügyesebb és ugyancsak

1 perc gyakorlás az ügyetlenebb kézzel, egyéni rit­
musban
B. csoport (3. osztály): 2 perc gyakorlás az ügyesebb kézzel, lassú és pontos
mozgásra törekedve
C. csoport (2. osztály): 2 perc gyakorlás az ügyesebb kézzel, egyéni ritmus­
ban.
D. csoport (2. osztály): 2 perc gyakorlás az ügyesebb kézzel, maximális gyor­
saságra törekedve

Ezek a csoportok 5 hónapon keresztül, heti két alkalommal a testnevelési órá­

kon végezték a tanulást, illetve a gyakorlást.

E. csoport (3. osztály): 2 perc gyakorlás az ügyetlenebb kézzel, egyéni rit­

musban
F. csoport (2. osztály) : 2 perc gyakorlás az ügyesebb kézzel, egyéni ritmusban

E két csoport három héten keresztül, naponta a tanítás megkezdése előtt

végezte a tanulást, illetve a gyakorlást.

110
 Az A—D csoportok esetében — a gyakorlás megkezdése előtt — fizikai
képességvizsgáló tesztekkel megállapítottuk a futógyorsaságot, dinamikus erőt,
a kinesztézis szintjét és a lokomotórium ügyességet és matematikai statisztikai
eljárásmód alkalmazásával vizsgáltuk az összefüggéseket a motoros tesztben
nyújtott teljesítménnyel. Ugyancsak e csoportoknál a motoros tesztben elért
kezdeti eredmények alapján az eloszlás alsó és felső kvartilisébe tartozó 24—24
tanulót Hawik-f. intelligencia teszttel és Rorschach-teszttel is megvizsgáltuk.
Az intelligenciának, illetve a különböző személyiségbeli sajátosságoknak a
motoros teljesítményben betöltött szerepét kívántuk ezek segítségével kutatás
tárgyává tenni.
A gyakorlási szakaszok végén a motoros tesztben ismételt eredményfelvételt
végeztünk, illetve az A—D csoportok esetében 13 hónapi, az E csoportnál 3
hónapi, míg az F csoport esetében 2 hónapi kihagyási szakasz után újból
elvégeztettük a motoros tesztet. Valamennyi eredményt a matematikai sta­
tisztika alkalmazásával értékeltük.

III.
Az eredmények összefoglalása

A ) Az oktatási módszerek vonatkozásában bebizonyosodott, hogy a ballisz­

tikus, ciklikus készségek tanulásában:
a) A spontán egyéni ritmusra épülő gyakoroltatás révén lehet a leg­
határozottabban kialakítani a készséget, 8—9 éves korú fiú- és
leánytanulóknál.
b) A spontán egyéni ritmus akaratlagos gátlása vagy serkentése a pon­
tosság, illetve gyorsaság fokozása érdekében nem eredményez tartós
sikert, mert bizonyos idő után az egyéni ritmus helyreáll. Az akarat­
lagosan kialakult lassú és pontos, illetve gyors és viszonylag kevésbé
pontos mozgás tehát nem tartós, mert helyét az egyéni ritmus
veszi át.
c) Az ügyesebb és ügyetlenebb kéz egyidőben történő gyakoroltatása
kiegyensúlyozottabbá teszi ugyan a két kéz teljesítményét, de ez az
ügyesebb kéz eredményességének rovására történik, mert átlagban
kisebb lesz a fejlődése, mint az ügyetlenebbé. Úgy tűnik, hogy a nem
domináns agyfélteke ritmusa is megszilárdul az ügyetlenebb kéz
rendszeres gyakoroltatása következtében, s ezt a tényt a kihagyás
utáni időszak eredményeinek stabilitása mutatja.
d) A gyorsaság és pontosság viszonyának kérdésében újabb szempontra
hívja fel a figyelmet kísérletünk. Az eddigi felfogás ugyanis két szem­
pontot emelt ki:
— a gyorsaságot és pontosságot egyaránt igénylő készségek tanu­
lásában a pontosságra kell a hangsúlyt fektetni, mert könnyebb
a lassú és pontos mozgást felgyorsítani, mint a gyors, de pontat­
lan mozgást kijavítani;
— egy bizonyos gyorsasági szinten kialakult készség egy nagyobb
gyorsasági szintre nem transzferálható, tehát a készséget újra
kell tanulni ebben az esetben.

111
 Ugyanakkor kutatási eredményeink alapján a következőket mondhatjuk:
1. A 8—9 éves fiúknak és leányoknak a gyorsaságot és pontossá­
got egyaránt megkövetelő ballisztikus, motoros készségek tanu­
lását spontán egyéni ritmusban kell végezniük. Az egyoldalúan
lassúságra, illetve gyorsaságra való törekvés révén nyert pon­
tosság, illetve gyorsaság ebben az életkorban nem bizonyul
tartósnak, mert az egyéni ritmus helyreáll.
2. Az organizmus spontán érése, fejlődése következtében az
egyszer már megszilárdult ballisztikus, motoros készség végre­
hajtási ritmusa felgyorsul.
B) A gyakorlás eloszlásának hatásával kapcsolatosan — jelen kísérleti ered­
mények alapján — megállapíthatjuk, hogy az öt hónapra elosztott, heti
kétszer két perces gyakorlás előnyösebb, mint a három héten keresztül
végzett napi két perces. Az általunk vizsgált mutatókban a kihagyás
utáni megtartás az előbbi fölényét igazolja a halmozott gyakorlással
szemben.
C) A bilaterális transzferhatás kérdésében a következőket állapíthatjuk
meg:
a) Akár az ügyesebb, akár az ügyetlenebb kézzel történik a ballasztikus,
motoros készség tanulása, a nemgyakorló kézre maximálisan pozitív
és erős szignifikanciájú transzferhatást fejt ki, mely még a kihagyási
szakaszok után is érvényesül.
b) A transzferhatás főként az ingerhelyzet és a válaszreakció azonos­
sága (hasonlósága) révén jön létre.
Feltehető azonban, hogy az elvek — jelen esetben ezen a tanulási
módszereket értjük — is transzferálódnak, mert az akaratlagosan
gátolt, illetve serkentett tanulás esetében a nemgyakorló kéz a
gyakorlóhoz hasonló értékeket mutatott, tehát meglassúbbodott,
illetve felgyorsult.
c) A transzferhatás mértékét — feltételezésünk szerint — befolyásolta,
hogy az ügyetlenebb kézzel történő eredményfelvételnél a szokatlan
helyzet következtében a tanulóknak kedvezőbb volt az attitűdjük,
a motiváltságuk és a figyelemkoncentrációjuk.
d) Az organizmus spontán érése, fejlődése következtében történő egyéni
ritmus-felgyorsulás a transzferhatásra is kiterjed, tehát a nemgya­
korló kéz mozgáskészsége is tovább szilárdul és felveszi a felgyorsult
domináns ritmust.
D) A készség elsajátítását befolyásoló faktorok vizsgálat ában legjelentősebb­
nek azt tartjuk, hogy — legalábbis jelen kísérlet eredményei alapján ál­
lítva — sikerült valószínűsítenünk Hepp F. azon hipotézisét, amelynek
értelmében a motoros ügyesség vonatkozásában differenciálnunk kell,
mert az nem homogén, generális faktor, hanem felbontható manipula-
tórikus, lokomotórikus és kombattáns ügyességre. Kísérletünkben a ma-
nipulatórikus és lokomotórikus ügyesség fordítva függött össze egymással.
A cselekvéstanulás vonatkozásában tehát fel kell tételeznünk, hogy az emlí­
te tt területeken megnyilvánuló ügyesség is adekvát tanulással, gyakorlással
fejleszthető, azaz nem olyan — „idegrendszeri sajátosság” , amely generalizált
jellegénél fogva, mint „született adottság” jellemezné a személyiséget.

112
 A NEMZETKÖZI PSZICHOLÓGIAI ÉLET H ÍR EI

F r a is s e a p á r iz s i k o n g r e s s z u s eln ö ke

Az TUPS Végrehajtó Bizottsága 1973. szeptemberi ülésén Paul Fraisse

professzort választotta a 21. Nemzetközi Pszichológiai Kongresszus elnökévé.
A kongresszust az IUPS és a Francia Pszichológiai Társaság közös védnöksége
alatt rendezik meg 1976. július 18—25 között.
A kongresszus főtitkára Mrs. Gratiot-Aiphandery. A Programbizottság elnöke
Mr J. Le Ny. Egyéni előadás-sorozatokat és kerekasztal konferenciákat tervez­
nek. (A javaslatok a következő címre küldhetők: M r L e N y — Francia Pszicho­
lógiai Egyesület, XXI. kongresszus, 2 8 . R u e S e rp e n te , 7 5 0 0 6 P a r is , France.)

A z I U P S jellege és c é lk itű zé se i

Az IUPS (A Pszichológia Tudományának Nemzetközi Szervezete) jelenleg

40 tagországot számlál. Egyesíti azokat a szervezeteket és társaságokat,
amelyeknek célja a pszichológia minden területének (biológiai, társadalmi,
patológiai, elméleti és alkalmazott ágainak) fejlesztése.
A z e g y e sü le t c é lk itű z é s e i: a különböző országokban tevékenykedő pszicholó­
gusok kutatási eredményeinek, a tudományos információk, dokumentációk
cseréjének elősegítése, hatékonyabbá tétele; nemzetközi kongresszusok és
egyéb tudományos találkozók szervezése. Ezenkívül annak lehetővé tétele,
hogy a tudományos kutatók, diákok más országok egyetemein és laboratóriu­
maiban is gazdagíthassák tudásukat; csere látogatások szervezése.
Az egyesület vezető szerve az Á lta lá n o s G y ű lé s, a különböző nemzeti pszicho­
lógiai egyesületek hivatalos képviselőiből és a 16 tagú V ég reh a jtó B izo ttsá g b ó l
áll. A Gyűlés négyévenként, a Végrehajtó Bizottság évente ül össze.
A VB. tavaly szeptemberi ülésének fő témája volt : hogyan lehetne elősegí­
teni a pszichológia fejlődését azokban az országokban is, ahol jelentős nemzeti
szervezetek nem működnek. Afrika és Ázsia legtöbb, valamint Latin-Amerika
számos országában a tudományos pszichológia még nem válhatott fontos
tényezővé az oktatásban, iparban, vezetésben és az egészségügyben. Termé­
szetesen ezekben az országokban is működnek egymástól elszigetelten magas
képzettségű szakemberek, de számuk igen kevés.
Éppen ezért az IUPS különös gondot fordít arra, hogy az izoláltan dolgozó
kutatók között összeköttetés jöhessen létre, sőt, hogy nemzeti vagy területi
szervezeteket hozhassanak létre. B o g o tá b a n 1974 decemberében képzés- és
kutatás fejlesztési konferenciát rendeztek. Az előadások témái: a képzés célja;
a tananyag összeállítása; bibliográfiai források; kutató- és klinikusi képzés
speciális problémái. Információkat ad Dr. Ruben Ardila, Aparta do Aereo
28545, Bogota, Columbia.8

8 Magyar Pszichológiai Szemle 113

 A VB. nemzetközi kutatási terveket dolgozott ki, és azokban elképzelése
szerint a fejlődő országok pszichológusai is résztvehetnének.
Az UNESCO Társadalomtudományi Szekciójának kutatásra javasolták az
összehasonlító fejlődéslélektani és gyermekpszichológiai témát, másrészt idő­
szerűnek tartják egy család- és gyermekneveléssel kapcsolatos kutatásokat
összefogó Munkabizottság létrehozását, mivel ezek közelről érintik az emberi
fejlődést és a népesség növekedését.
Tervezik továbbá egy nemzetközi csoport megszervezését, amely a TV
iskoláskor-előtti és kisiskolások számára sugárzott műsorainak hatását vizs­
gálná meg. A S e s a m S tr e e t és E le c tr ic C o m p a n y című műsorokat már több
nyelvre lefordították és adaptálták, így sok millió gyermek számára hozzáfér­
hetővé tették. Az eddigi értékelő vizsgálatok biztatóak, további kutatásokra
ösztönöznek, igazolják az e témával kapcsolatos munkakonferenciák szükséges­
ségét pszichológusok és más kutatók számára a fejlődő országokban is. A fiatal
gyermekek kognitív, perceptuális és személyiség fejlődésének értékelésére alter­
natív modelleket alkothatnának, amelyek a „mass media” hatását célzó nem­
zetközi kutatásokat segítenék elő ezen a területen. Ez utóbbi programot
számos szervezet — közöttük az UNESCO is — nagy érdeklődéssel kíséri.

S z im p ó z io n a z o r g a n iz m ik u s in fo r m á c ió s fo ly a m a to k tó l

A 22. Nemzetközi Pszichológiai Kongresszust az NDK Pszichológiai Társa­

sága rendezi meg 1980-ban, Lipcsében. 1973. szeptember 11—14 között, a ber­
lini Humboldt Egyetemen megtartott első előkészületi ülés témája az informá­
ciós folyamatok patternjének felismerése, fogalomkialakítás és problémameg­
oldás volt. Az ülésen 10 ország pszichológusai, nyelvészei, matematikusai, fizi­
kusai és komputer-szakemberei vettek részt.
A szimpózion eredményeit nemsokára közli a berlini Akadémia. (További
információk szerezhetők prof. Friedhart Klixtől. Címe: Humboldt Universität
102 Berlin Oranienburger Strasse 18. NDK.)

A 20. K o n g r e s s z u s e re d m é n y e i.

A 20. Nemzetközi Pszichológiai Kongresszus dokumentációja az University

of Tokyo Press és a Japán Tudományos Tanács kiadásában most jelent meg.
A kongresszus anyagát meg lehet rendelni a Japán Pszichológiai Társaságnál,
27—13—802, Hongo 4 Chôme, Bunkyo-ku, Tokyo 113 Japan.

A k r o s s z -k u ltu r á lis k u ta tá s o k je g yzéke

Kapható az 1973. évi krossz-kulturális kutatások és kutatók adattára

A John W. Berry és Jules Leroux által összeállított és szerkesztett [adattár
a kulturális pszichológiai területek teljes áttekintését adja, információkat közöl
azokról a folyóiratokról, könyvekről, amelyek ilyen jellegű tanulmányokat
tartalmaznak. (A megrendeléseket W. J. Lonner intézi, Department of Psycho­
logy, Western Washington State College, Bellingham, Washington 98225 USA.)

114
 A z em beri fe jlő d é s ö k o ló g ia i tén yező i

A viselkedés fejlődésével foglalkozó Nemzetközi Társaság kongresszusát 1975.

július 13-tól 15-ig tartja az University of Surrey-ben. A tematika széles körű:
a főemlősök társas organizációjától a különböző kultúrák értékeléséig te r­
jed. (Kérik, hogy a résztvevők javaslataikat mihamarabb küldjék el a prog­
rambizottság elnökének. Dr. Harry Mc Gurk, ISSBD secretariat, Department
of psychology, University of Surrey, Guilford, Surrey GU 25HX, U. K.)

N e m z e tk ö z i ta lá lk o z ó k 19 7 4 -b en

1974. július 28-tól augusztus 2-ig Montreálban tartották az Alkalmazott

Lélektan 18. Nemzetközi Kongresszusát.
*

1974. szeptember 2—5 között Athénben nemzetközi konferenciát tartottak

a szorongás és a stresszkutatás legújabb eredményeiről.
*
A Krossz-Kulturális Pszichológia Nemzetközi Szervezetének 2. Nemzetközi
Konferenciáját Kinstonban (Canada) tartották 1974. augusztus 6 és 10
között.
*
A Humanista Pszichológia 5. Nemzetközi Konferenciája augusztus 1-től
4-ig ült össze Vishnakapatnamban (India).
*
1974. augusztus 29-től szeptember 4-ig New Orleansban (USA) volt a
Pszichológusok Nemzetközi Tanácsának 32. évi Konferenciája.
*
A , ,kliens-centrált terápia” első európai Kongresszusát Würzburgban
(NSZK) tartották meg szeptember 28 és október 4 között.
*

Bogotában (Columbia) rendezték meg december 14—19-ig a 15. Ame-

rikaközi Pszichológiai Kongresszust.

December 29-től január 1-ig ült össze Nairobiban (Kenya) a Krossz-kulturá-

lis Pszichológia Nemzetközi Egyesületének 2. Pánafrikai Kongresszusa.
Az IUPS Psychology International.
News and Views. 1974. No. 2. hír­
anyaga alapján összeállította:
SzO K O LY M ÁRIA

8 115
 A MAGYAR PSZIC HOLÓGIAI TÁRSASÁG IV. JUBILEUMI
NAGYGYŰLÉSÉNEK ELŐKÉSZÍTÉSE

Értesítjük Olvasóinkat, hogy az MTA Pszichológiai Bizottsága és a Magyar

Pszichológiai Társaság Hazánk felszabadulásának 30. évfordulója alkalmából
1975. november 17-én és 18-án megrendezi IV. Jubileumi Nagygyűlését. A
Nagygyűlés — melyen a szocialista országok Pszichológiai Társaságainak kül­
döttei is részt vesznek — célja az elmúlt évek eredményeinek áttekintése és
tudományunk perspektíváinak, jövőbeni teendőinek felmérése.
Terveink szerint a Nagygyűlést megnyitó plenáris ülést november 17-én de.
10 órakor tartjuk az Akadémia Dísztermében. November 17-én du. fél 4 órá­
tól és november 18-án de. 10 órától a Nagygyűlés szekcióiban hangzanak
majd el az egyenként 15 perces referátumok, melyeket minden szekcióban
vita követ. A plenáris záróülésre november 18-án du. fél 4 órakor kerül sor,
ugyancsak az Akadémia Dísztermében.
Aki a Nagygyűlésen előadást kíván tartani (az előadás terjedelme a 15 per­
ces időtartamhoz igazítva maximum 7 gépelt oldal — oldalanként 25 sor,
soronként 50 leütés — lehet), kérjük, hogy referátumának vázlatát 1 —2
gépelt oldalon legkésőbb 1975. március 20-ig feltétlenül küldje el a Magyar
Pszichológiai Társaságnak (1124 Budapest, Meredek u. 1.). Erre azért van
szükség, mert a beérkező vázlatok alapján választja majd ki a szakmai bizott­
ság azt a kb. 50 referátumot, amely a Nagygyűlésen elhangzik majd.
A programot — mely a szokástól eltérően az elhangzó előadások vázlatait
is tartalmazni fogja — a Magyar Pszichológiai Társaság kinyomatja és a Nagy­
gyűlés első napján valamennyi résztvevő rendelkezésre bocsátja.
Részvételi díj: 300 Et; a Magyar Pszichológiai Társaság tagjainak 200 Ft;
egyetemi hallgatóknak 50 Ft,
A Nagygyűlés Szervező Bizottsága

116
KÖNYV

SZOCIÁLPSZICHOLÓGIA
A k a d é m ia i K iadó, 1973

„A kísérleti pszichológia kézikönyve” c. sorozat kilencedik kötete, a Szociál­

pszichológia öt nagy részre tagozódik. Ez az öt rész a szociálpszichológia fő
területeit foglalja össze, nem annyira elméleti megközelítésből, mint inkább
az egyes témakörökre vonatkozó kísérletek gazdag, részletes felsorakoztatásá­
val.
Az első része Germaine de Montmollin munkája: A szociális kölcsönhatás
a kiscsoportokban. A szerző rövid történeti áttekintés után — melyben meg­
jegyzi, hogy az 50-es évek óta az e tárgykörben megjelent publikációk száma
eléri az érd 150-et, és ez bizonyos módszertani anarchiához vezethet —, meg­
kísérli összefoglalni a metodikai eljárásokat. Ezután a szociális kölcsönhatásra
vonatkozó vizsgálatoknak két nagy területéről beszél.
Az első terület: az egyén reakciói más személyek jelenlétére. Hogyan változik
meg, és megváltozik-e az egyén teljesítménye, észlelése, ítéletei, véleménye más
személyek jelenlétének következtében ? A befolyásolás kérdésével már a szá­
zad elején Binet foglalkozott, és számos kísérlet — köztük Sherif és Asch
híressé vált kísérletei — kutatja az egyoldalú vagy kölcsönös befolyást, a
konformizmus kérdését.
A második terület a csoportmunkára vonatkozó kutatásokat foglalja össze.
A kiscsoportot Thibaut és Kelley meghatározása szerint értelmezi a szerző.
Áttekinti az egyéni és a közös teljesítmény összehasonlításáról szóló kísérle­
teket a pjroduktivitás, a válaszadás helyessége stb. szempontjából; a csoport
nagysága, összetétele, az emocionális és dinamikus tényezők, a személyes és
a közös cél függvényében.
A szerző leszögezi, hogy a szociális kölcsönhatások jelenségeit sem az általá­
nos pszichológiai, sem a szociológiai tényéktől nem szabad elszakítani.
A könyv második fejezete, a „Tekintély és szociális befolyás“ Roger Lambert
munkája. Az e témakör iránti nagyfokú érdeklődést a szerző annak az elgondo­
lásnak tulajdonítja, hogy egy csoport teljesítményét nagyrészt a csoport veze­
tési struktúrája, illetve vezetőjének személyes értéke határozza meg. E gondolat
még politikai általánosításhoz is elvezetett , mint ahogy ezt Lewin munkássága
vizonyítja, aki kormányzási stílusok szerkezetét reprezentálta kiscsoportokban.
Elsőként a vezető különböző meghatározásait mutatja be a szerző, majd a
vezető viselkedéséről — funkcióiról, viselkedési stílusáról — beszél.
A következő fejezetet Lambert a tekintély és a befolyás mérésének szenteli,
az erre vonatkozó kísérleti eljárásokat ismerteti.
A befolyást meghatározó tényezőket három fő megközelítési mód szerint
csoportosítja a szerző, azaz az egyén, a csoport, és a kölcsönhatások struktú­
rája felől.

117
 A következő nagy területről, a más személy észleléséről, azaz a személy­
percepcióról Robert Pages ad összefoglalót. A személypercepció szűkebb
kategória, mint a szociális percepció; ingere a másik személy. A személyper­
cepció első szintézise Brunertől származik.
A másik személy észlelésének problémáit az állatpszichológia is kutatja.
A gyermek személypercepciójával már Darwin foglalkozott; jelentős területe
a gyermeklélektannak is a másik személy észlelése.
A bemutatott kísérletek egy része a pszicholingvisztikán, vagy az észlelésen
át közelíti meg más személyek felfogásának folyamatait, másik része az egyén
sajátos jellemvonásai és környezetében elfoglalt pozíciói, valamint a szociális
kontextusban elfoglalt helye szerint vizsgálja a személypercepciót. Ez utóbbira
jellemző kísérletek többek között a szociális diszkriminációt vizsgálják, mint
pl. G. Morlan vizsgálata a „néger szag” köztudatban élő fogalmáról.
A könyv negyedik fejezetét Claude Elam ent írta, a kommunikációs folya­
matokról. A kommunikációt Fiament jelentéstartalmak cseréjének fogja fel,
mely társadalmi eszköz rendeltetésű.
A kommunikáció mennyiségi és tartalmi elemzésére vonatkozó kísérletek
bemutatása után azokról a munkákról szól, melyek a kommunikációs folyama­
tok hatásaival foglalkoznak, így a kommunikáció társadalmi befolyásolásával,
a kommunikáció hatásával a csoport teljesítményére. A kommunikáció létre­
jöttéhez az ún. kommunikációs háló megléte szükséges, így az ezzel foglalkozó
vizsgálatok is nagy jelentőségűek.
A kötet utolsó fejezete, A szociometria és az előnyben részesített kapcsolatok
vizsgálata, Jean Maisonneuve munkája, a szociálpszichológiának talán leg­
ismertebb, hazánkban is legjobban kimunkált területével foglalkozik. A szocio­
metria megalkotása és részletes kidolgozása Moreno nevéhez fűződik. A szerző
által összegyűjtött és elemzett kutatások azonban nem korlátozódnak csupán
a szociometriái tesztre, hanem különböző továbbfejlesztett változatait is
magukban foglalják. A klasszikus szociometrikus vizsgálat kizárólag a válo­
gató-választó attitűdökkel foglalkozik — később a kutatók a szociometrikus
önértékelés vizsgálatával ötvözték ezt össze, így született a R. Tagiuri által
kidolgozott „kapcsolatelemzés” módszere.
Maisonneuve részletesen ismerteti a szociometrikus teszt során nyert adatok
feldolgozásának problémáit is.
A Szociálpszichológia c. kötet hasznos kézikönyve mindazoknak, akik e
tudományterülettel foglalkoznak. Részletesen eligazít nemcsak a francia,
hanem az amerikai és egyéb csoportlélektani kutatásokban. Jól áttekinthető,
világosan tagolt szerkesztése segítségével egyszerre ismerteti meg az olvasót
a szociálpszichológiai kísérletek történetével és a jelenleg folyó kutatási terü­
letekkel, a lezártnak és kidolgozottnak vélt, vagy még nyitott, további vizsgála­
tokra váró problémákkal.
N e m é n y i M á r ia

RICHARD L. GREGORY: AZ ÉRTELMES SZEM

G o n d o la t K ia d ó , B u d a p e s t, 1973.

Az észlelés egyik legrosszabb elméletének hibáit igen gyakran a televízió

példáján mutatják be. Optikai átalakítások után a kamera a fénymintázatot
átalakítja elektromos jelek sorozatává, s ez ismételt átalakítások után alkal-

118
mas lesz arra, hogy a vevőkészülék felfogja, majd pedig a kép (újabb átalakí­
tások után) megjelenik a képernyőn. Az analógia nyilvánvalóan az érzékszer­
vekre, az ingerületet szállító pályákra és a központi idegrendszer érzékelési
területeire utal. A modell legelső nyilvánvaló hibája, hogy agyunk nem állítja
elő a szem ideghártyájára vetülő kép mását. Tegyük fel azonban, hogy előállí­
taná. Mit kezdhetne akkor vele ? Az egyik lehetőség az volna, hogy ezt a
„képet” ismét megtekintené, azaz transzformálná, továbbítaná stb. Ilyen
elmélettel azonban nem mennénk sokra, hiszen nem történne más, mint újra
kezdenénk az észlelést az „agyon belüli szem” segítségével, s akárhány ilyen
belső szemet kapcsolnánk egymás után, végül is ugyanott tartanánk. Alterna­
tív megoldásként elképzelhetünk egy olyan szerkezetet, melyet a képernyő elé
helyezünk, s ha az ernyőn valamilyen speciális mintázat jelenik meg, a szer­
kezet válaszol, pl. felvillant egy lámpát, elindít egy motort, vagy akármilyen
végrehajtó szervet. Hasonló szerkezetekkel napról napra találkozhatunk,
talán elég az utcai elárusító automatákra utalni. Ilyen alapon működne a
magasabbrendű állatok, s az ember észlelő rendszere? Gregory könyve a kér­
désre határozott n e m m e l felel, s e tagadó választ fejti ki.
A szem ideghártyáján a három dimenziós világ — optikailag nem is túlzottan
tökéletes — síkbeli vetülete jelenik meg. A szerző két példacsoporton mutatja
be, hogy e retinális kép önmagában mennyire elégtelen az észlelés meghatáro­
zásához. Az egyik példa a téri látás. Térbeli alakzatok retinális vetülete nem
utal egyértelműen az alakzatra, sőt, nyilvánvalóan végtelenül nagy azon alak­
zatok száma, melyek — pl. különböző irányból szemlélve —- ugyanolyan sík­
vetületet adnak. A másik példa még térbeliséget sem igényel, elég mindössze a
határozatlan, többértelmű ábrákra gondolni, Rubin híres serlegétől Boring
figurájáig, amit felváltva láthatunk fiatal lánynak vagy csúnya öregasszony­
nak. Felváltva, de nem egyszerre, s itt el is érkezünk Gregory gondolatmeneté­
nek egyik fontos állomásához. Az észlelő rendszer ugyanis saját felépítése, vala­
mint a múlt tapasztalatai alapján h ip o té zise k e t a lk o t, kö vetkeztet, d ö n t. A szerző
tehát — mint erre világosan utal is — Helmholtznak és követőinek megköze­
lítését vallja. Számos példán keresztül elemzi az észlelési rendszer döntési saját­
ságait, így bemutatja azt a jellemző tulajdonságát is, hogy képes lehetetlen
— azaz a valóságban megvalósíthatatlan — eredményeket produkálni. Ilyen
eredményeket váltanak ki Penrose lehetetlen ábrái, de ilyen a forgó spirál
fixációja nyomán előálló hatás is, amikor a spirál tágulni látszik, ám ugyan­
akkor mérete nem változik.
Gregory e könyvéből sem maradhatnak ki az észlelő rendszer számos jelleg­
zetességét megvilágító vizuális csalódások ábrái, s a szerző ezeket magyarázó
elképzelése, ami tulajdonképpen a fentiekben leírt gondolatokon alapul: a
csalódásokat a mélységlátásért és a konstanciákért felelős rendszer működése
okozza — olyan körülmények között, amikor az ábrák két dimenziós voltára
utaló környezet tulajdonképpen kizárja az ábrák (pl. a Müller —Lyer csalódás
vonalainak) mélységbeli észlelését. Elméletét a szerző bőséges bizonyító anyag­
gal szemlélteti.
Ügy tűnik tehát, hogy a síkbeli, csalódást keltő ábrák téri látással kapcsolatos
mechanizmusokat hoznak működésbe, s az ilyen térbe való elhelyezéssel kap­
csolatos többértelműség okozza az észlelésbeli átfordulásokat, például azt,
hogy a lerajzolt kockaváznak, a Neckerkockának hol az egyik, hol a másik
oldalát látjuk előlapként. A három dimenziós tárgyak síkbeli, de három dimen­
ziós voltukra egyértelműen utaló ábrázolása tehát közel sem egyszerű feladat .

119
Gregory egyrészt bemutatja, milyen nagy utat tett meg az ábrázoló művészet
a perspektíva felfedezéséig, másrészt rámutat arra is, hogy az ábrázolás céljá­
nak szempontjából ez az ,,illúzióteremtés” — hogy e kifejezéssel Gombrich
magyarul is megjelent, és hasonló szellemű kitűnő könyvére utaljunk — nem
is szükségszerűen a legfontosabb. E cél ugyanis eredetileg a szimbólumterem­
tés. S itt érkeztünk el a könyv mondandójának második részéhez. Eszerint a
kognitív tevékenység szerkezetének alapja az észlelés szerkezete, főként a
vizuális észlelésé. A szimbólumok szerepe pedig az, hogy megszabadítsák a
gondolkodást a közvetlen élmények (természetesen ezek kialakulása a szerző
felfogásában emlékezeti működést is feltételez) korlátáitól, s a gondolkodás
műveletei így már a jövőre vonatkozó „alapanyagon” folyhatnak. E gondolat-
menet a szerzőt arra a következtetésre vezeti, hogy a nyelv alapvető szerkezete,
mély-struktúrája a vizuális észlelés „nyelvtana” alapján fejlődhetett ki.
A bevezetőben említett modellt az észlelés televízió-modelljének szokták
nevezni, ehhez képest Gregory bevallottan az észlelés — és az agyműködés —
számítógépes modelljét fejti ki, méghozzá egy eredeti feltételezéssel pontosítva.
Felteszi a kérdést, hogy pszichikus szintű működése szempontjából az agy
analóg vagy digitális szerkezetnek tekinthető-e. Gregory kifejtése értelmében
a két típus között a különbség alapjaiban logikai. A digitális készülékeknek
„analitikai sémákra van szükségük, matematikai számításokra és formális
szabályok sorozatára — algoritmusokra.” (154. 1.) Mint az agy biológiai rend­
szerétől különálló formális szabályrendszer hordozója, a nyelv az emberi észle­
lésben (szemben az állatokéval) az analóg működésen kívül digitális működést is
lehetővé tesz, azaz a szimbólumokkal végzett műveletek olyan stabil állapotok
kialakulását teszik lehetővé, melyek elvezethetnek a deduktív következtetése­
ken alapuló gondolkodásig.
Gregory könyvének számos igen értékes tulajdonsága van. Egységes szem­
léletű észlelés-elméletét az olvasó által mindvégig követhető, s ami szintén
igen fontos, legtöbbször reprodukálható példákon keresztül fejti ki. így nem is
egyszerűen olvasmány, hiszen a demonstrációk elvégzésével az olvasó aktívan
juthat el az észlelés számos lényeges vonásának felismeréséhez. (Ahol a demonst­
rációk bonyolultabb berendezéseket igényelnek, a szerző szemléletes vázlatok­
kal mutatja be ezeket a készülékeket.) A könyv ábraanyagának kiválóságát
ezek után szinte felesleges külön is méltatni.
Mint arra a könyv bevezetése utal, az anyagot a szerző televíziós előadásai
alapján állította össze. Lehet, hogy ez a tény is hozzájárul a szerkezet néhány
aránytalanságához. Az olvasó sokoldalú, részletes kifejtés alapján érezheti
bizonyítottnak az észlelés aktív, konstruktív természetét, a látás „tárgy­
hipotéziseken” alapuló végeredményét. A szimbólumok használatának, s főleg
gondolkodásunk vizuális megalapozottságának bizonyító anyaga azonban
elnagyolt. Az olvasóban — így a recenzensben is — felmerülhet a gyanú:
vajon az elnagyoltság mögött nem az rejlik-e, hogy e hipotézis még éretlen
az ismeretterjesztő bemutatásra. Az észlelés folyamatában műveletek szere­
pelnek, ezt valóban ma a legtöbb szerző kiemeli. Ám igen sokan (elég pl.
Neisser nagy hatású Kognitív pszichológia című könyvére utalni) a különbsé­
gekre is rámutat. Ami pedig a hipotézis leglényegesebb pontját illeti, a modern
nyelvészet valóban képes arra, hogy összefüggő elméletrendszerben fejtse ki
a nyelv mondatainak szerkezeti felépítését, az észlelés „szintaxisáról” azonban
ezzel mégcsak megközelítőleg egyenrangú leírással sem rendelkezünk. így
végül a leszármaztatás, de még az analógia is bizonytalan marad. Az analóg és

120
digitális rendszerek összehasonlításával kapcsolatban ilyen kételyek nem merül­
nek fel, itt a kifejtésnek valóban a terjedelem szab határt.
A könyv magyar kiadása — néhány szerencsétlen nyomdai hibától elte­
kintve — szép munka. A kiadó utólag gondoskodott olyan színes szemüvegek­
ről, melyek segítségével a térhatású ábrák valóban három dimenzióban lát­
szanak.
Gregory könyve méltón kelthet érdeklődést igen széles körben. Izgalmas
olvasmány lehet a képzőművészet kedvelőinek, s azoknak is, akik a természet-
tudományok, vagy akár a gyakorlati élet olyan területein dolgoznak, ahol
döntő jelentősége van a vizuális észlelésnek. Ha az olvasó a könyv bevezetésé­
nek engedelmeskedve kivágja az utolsó két oldal ábráit, s elkészíti magának
egy kocka vázát — esetleg nem koktélkeverő pálcikákból, hanem pl. hurka­
pálcákból —, valóban igen sokat megért majd abból, milyen sokoldalú telje­
sítmények alapozzák meg vizuális észlelésünket.
C z ig l e r I s t v á n

SUSANNA MILLAR: JÁTÉKPSZICHOLÓGIA

K ö z g a z d a sá g i és Jo g i K ö n y v k ia d ó , B u d a p e s t, 1973

A gyermekpszichológia különleges érdeklődése a játék iránt azzal magyaráz­

ható, hogy a játék elemzésében valódi lehetőséget lát a gyermeki éntől a
felnőttkori személyiség kialakulása folyamatának feltárásához. Ezenkívül
fontos a játék megismerésének pedagógiai aspektusa, valamint önismereti igé­
nyünk kielégítése, és a társadalmi változások során felszabaduló idő felhasz­
nálásának szempontja is.
A szerző könyvében sorra veszi a különböző ismert játékelméleteket, majd
összefoglalja a különböző fejlődési szinteken levő állatok játékát, ezután a
gyermek fejlődésének különböző fokaira jellemző játékformákat tárgyalja.
A játék fogalma már régóta ismert, de e tevékenység tudományos vizsgálata
abból a szempontból, hogy közelebb kerüljünk a gyermek megértéséhez, az
állati és emberi viselkedés alapvető motívumainak megismeréséhez, csak a 19.
század közepe táján kezdődött meg.
Schaller és Lazarus nevéhez fűződik az a gondolat, hogy a játék célja a
munka ellensúlyozása. Spenger angol filozófus A pszichológia alapelveiben a
„felesleges energia” néven ismert játékelméletet dolgozza ki. Az evolúciós
elmélet hatására született G. S. Hall „megismétlési elmélete” , azaz hogy az
ontogenezis megismétli a filogenezist. A gyermek újraéli ősei történetét. Kari
Groos szintén Darwin gondolatára,1 azaz a természetes kiválasztódás elvére
alapozva a játékban a készségek gyakorlását látja.
Ä szerző elveti az átfogó játékelméletek kialakítására törekvő kísérleteket,
mert azok túlságosan elkülönítik a játékot egyéb tevékenységektől, pedig csak
az emberi és állati viselkedés teljességének nézőpontjából érthetjük meg a játé­
kot meghatározó körülményeket.
A pszichoanalízis a játéknak új magyarázatát adja. Freud szerint a képzelet
és a játék a vágyak kivetítése, a konfliktusok, kellemetlenségek megismétlése
abból a célból, hogy legyőzzük őket. Más ösztönelméletek a játékot „felesleges” ,
célszerűtlen viselkedésnek tartják. A tanuláselméletek a játék pszichológiai

121
vizsgálását háttérbe szorították, megelégedtek a játéknak a viselkedés egészére
érvényes magyarázatával.
A játéknak mint nevelési és terápiás eszköznek a vizsgálatához gyakorlati
problémák vezették a gyermekpszichológusokat. Plaget játékelmélete az
értelmi fejlődésre adott magyarázatával függ szorosan össze, az értelmi fejlő­
dés négy nagy periódusához köti a különböző játékformákat. A játékot tisztán
biológiai funkciókkal ruházza fel, asszimilációnak tartja, mely minden szerves
fejlődés egyik alapfolyamata, az akkomodáció mellett.
A következő részben Millar az állatok játékával foglalkozik — felvázolja
az állatok játékainak különböző típusait. A játékot biológiailag hasznos tevé­
kenységnek tartja; funkcióját a viselkedési minták elsajátításában, a társas
tevékenység összehangolásában, a párosodáshoz szükséges tapasztalatok meg­
szerzésében látja. A magasabbrendű állatoknál a játék az információszerzés
egyik eszköze.
A gyermeki játék tárgyalására áttérve Millar megállapítja, hogy a csecsemő
első játékait az exploráció jellemzi, ami egyben a gyermek egész viselkedésé­
nek fő vonása. Minden új helyzetre, ismeretlen dologra reagál, rámozdul,
megérinti, megfogja a tárgyakat. Ez a tevékenység addig nevezhető játéknak,
míg örömteli, és megszűnik akkor, amikorra a jelekkel való helyettesítés
általánossá válik. Ekkor az explorációs játékot felváltják a szimbolikus já té ­
kok. A fantáziajáték indulatokat, feszültségeket vezet le, vagy éppen felerő­
sít, serkenti az izgalmat. Sokszor vágyteljesítő, a valóságban elmaradt ese­
ményeket kompenzáló. 6—8 éves korban a szimbolikus játék elmarad, és az
utánzó játékok, szerepjátékok foglalják el a helyét.
Piaget szerint az utánzás a játék megfordított ja és kiegészítője, az életkor
növekedésével együtt válik egyre tökéletesebbé. Az utánzó játék, a szerepjáték
természetes közege a csoport, a gyermektársak. A gyermek növekedése során
egyre alkalmasabbá válik az együttműködésre, egyre nagyobb csoportokban
képes játszani. A társas játék velejárója a versengés, a rivalizálás — szervezett
formában, a szabályszerű társasjátékban a súrlódás lehetősége lecsökken.
Ezek a játékok a résztvevők számára meghatározott szerepeket, szabályokat
írnak elő
Millar a könyv következő részében a játék és a társadalmi tanulás közötti
kapcsolat kutatására vonatkozó néhány vizsgálatot ismertet. Beszél azokról
az egyéni különbségekről, melyek a játékban is megmutatkoznak; így az értel­
mes és az értelmileg visszamaradott gyermekek játékáról, a fiúk és lányok
játéka közötti különbségről, a különböző társadalmi, szociális háttérnek a
játékra gyakorolt hatásáról.
Pontos területe a játékkal foglalkozó pszichológiai irodalomnak a játék-
terápia kérdése, melynek a szerző is külön fejezetet szentel.
A játékot mint gyógyító eljárást először Freud alkalmazta. A játékterápia
elméleti előfeltevéseihez azonban nemcsak a pszichoanalízis, hanem a mező­
elmélet és a Gestalt-elmélet is hozzájárult.
A könyv utolsó fejezete azt a kérdést veti fel, miért játszunk ? Bár a kérdésre
nem kapunk választ, a könyv egésze, és Millar összefoglalója azt sugallja, hogy
a játék az az öröm, mely minden tevékenységünket áthatja, megkönnyíti
a világ megismerését, megtanít eligazodni a társas kapcsolatokban, segíti a
gyermeket a szocializáció folyamatában.
A könyvhöz Mérei Ferenc írt tartalmas, elemző és kritikus bevezetőt, mely­
ben Millar munkájának erényeit, előremutató gondolatait és korlátáit egyaránt

122
megjelöli. Elmarasztalja azért (amiért egyébként a francia gyermeklélektani
iskola is fenntartással fogadta a könyvet), hogy túl nagy szerepet tulajdonít
a biológiai összetevőknek a kulturális, társadalmi tényezők rovására. Keveset
szól arról, amiért a gyermek életében a játék meghatározó jelentőségű, azaz
hogy a felnőtté válás folyamatának egyik fontos összetevője.
Csatlakozva Mérei Ferenc kritikai észrevételeihez, mégis megjegyezhetjük,
hogy örömmel fogadtuk ezt az Angliában 1968-ban megjelent könyvet, mely
az olvasóközönséget is biztosan megnyeri göi’dülékeny, közvetlen stílusával.
A játékkal kapcsolatos irodalomban elmélyedni kívánók számára pedig
Susanna Millar könyve gazdag bibliográfiai anyagot nyújt majd.
N e m é n y i M á r ia

KURT HELLER: INTELLIGENZMESSUNG

Z u r T h e o rie u n d P ra x is d e r B e g a b u n g sd ia g n o stik in Schule u n d S o n d e rp ä d a g o g ik u n te r

B e rü c k sic h tig u n g n e u e r F o rsc h u n g se rg e b n isse . (In te llig e n c ia m é ré s. A z isk o la i és sp eciál-
p ed a g ó g ia i k ép essé g d ia g n o sz tik a elm életéhez és g y a k o rla tá h o z az ú j k u ta tá s i e re d m é n y e k
te k in te tb e v é te lé v e l)
N ec k a r-V e rla g G m b H V iliin g en . 1973. 285. o.

Kevés azoknak a modern oktatáslélektani munkáknak ’a száma, melyek

széles tematikus kerettel bírnak, következetesen megvalósítják azt a célt, hogy
az informatív jellegű mondanivalót egyidejűleg didaktikai elemekkel kap­
csolják össze. Kurt Heller könyve a képességdiagnosztika területén pótol egy
ilyen irányú hiányt. Fő célkitűzése, hogy információt nyújtson a releváns
modern kutatási eredményekről, s egyidejűleg útmutatást adjon az intelli­
genciamérés konkrét alkalmazási módjaira vonatkozólag. Szerző a könyv
megírásával elsősorban a pedagógiai pszichodiagnosztikai munkához kíván
segítséget nyújtani, a módszerek kiválasztásához, a tesztek értékeléséhez, az
eredmények interpretálásához, a pszichológiai vélemény kialakításához.
A mű első része az intelligenciát a képességkutatás és tesztpszichológa
problémájaként kezeli. Bemutatásra kerülnek a különböző klasszikus intelli­
gencia- és képességelméletek, továbbá a modern kreativitáskutatás eredmé.
nyei. Az intelligencia hatás-funkciós rendszere feltárásának eddigi leggyümöl­
csözőbb kutatási kiindulópontja szerző szerint kétségtelenül a fakt oranalízis-
A modern tesztdiagnosztika pozitív eredményei jórészt faktoranalitikus adal
tokra támaszkodnak. Részletes áttekintést kapunk a főbb faktorelméletekrő),
az angol iskola hierarchikus faktor modelljéről (Spearman, Burt, Vernon stb.-
Meili faktor modelljéről, Thorstone multipláris faktorelméletéről, a Guilfordi
féle intelligencia struktúra modellről, s Jäger kutatási eredményeiről. Napjaink
fontos kutatási aspektusával, az intelligencia szociokulturális meghatározott­
ságával külön alfejezet foglalkozik, ennek keretében kiemelt fontosságúnak
tartja s behatóan elemzi a gyermeket környezete részéről érő nyelv hatá­
sokat, illetve nyelv és gondolkodás összefüggéseit .
A tesztekkel kapcsolatos általános elméleti kérdéseket (a teszt-diagnosztikai
folyamat főfázisai, a diagnosztikus vizsgálati eljárások pszichometriai elvei
és fogalmai, főbb matematikai számítások) taglaló rész inkább világos össze-

123
foglalást nyújt egy színvonalas tankönyv szintjén a gyakorló pszichológus
számára, semmint új információkat.
Konkrét, igen hasznos segítséget nyújt ezzel szemben a szakembernek a
könyv második, sok gyakorlati példát is felsorokoztató fele, mely a tesztek
leírásán túl alkalmazási lehetőségeiknek és módjaiknak elemzését is magában
foglalja.
Hangsúlyosan azon tesztek részletes leírásával találkozhatunk, melyek az
intelligenciát több oldalról, az alapvető képességek és a támogató intellektuális
funkciók felől egyaránt közelítik meg, s melyek jól alkalmazhatók a normál
pedagógiában és a gyógypedagógia egyes területein is.
Az általános képességek diagnosztizálására szolgáló tesztek közül a követ­
kezők ismertetésére, bírálatára kerül sor: a Hamburger—Wechsler-teszt felnőtt
és gyermek változata, a felnőtt vakok haptikus intelligencia skálája (Shurrager
and Shurrager), mely a Wechsler-teszt performációs feladatainak átültetése
vakok számára, a Snijders—Oomen nem-verbális intelligencia tesztsor.
Az előbbiekkel azonos feladatkörű csoportos tesztek közül Hylla és Kraak
gondolkodási feladatairól, a Cattell-féle CFT (Culture Free Test) vizsgálatról
és Raven progresszív matrica tesztjéről olvashatunk. Valamennyi leírást
kiegészítik megjegyzések a vizsgálat jóságának kritériumaira (objektivitás,
reliabilitás, validités, standardizálási adatok) vonatkozólag, az esetleges
negatívumokra vonatkozó megállapítások, valamint a speciálisan javasolt alkal­
mazási terület megjelölése.
A differenciális intelligenciatesztek közül Horn kétféle teljesítményértékelő
rendszerével (LPS = Leistungsprüfsystem, PBS = Prüfsystem für Schul- und
Bildungsberatung) foglalkozik behatóbban a szerző. Mindkettő alapjául
Thurstone Primary Mental Abilities (PMA) tesztsor szolgál. A speciális képes­
ségeket és magatartási jegyeket felmérő vizsgálatok keretében a Benton-teszt,
Jones pályaalkalmassági tesztje vakok számára (VISAB = Vocational Intelli­
gence Scale for Adult Blinds), az Abels-féle figyelemvizsgálat normális, illetve
hallásfogyatékos gyermekek számára (KVÎ = Konzentrations—Verlaufs-
Test), Mittenecker és Toman kérdőíves kombinált személyiség és érdeklődési
tesztje (PIT = Persönlichkeits- und Interessen test), Anger, Bargmann és
Hylla szinonimák megértését felmérő ún. frankfurti szókincstesztje, az idegen­
nyelvek tanulására vaió alkalmasságot vizsgáló Correll és Ingekamp által az
amerikaiból átültetett vizsgálat (FTU = Fremdsprachen—Eignungstest für
die Unterstufe), Lienert 13 évesnél idősebbek mechanikai-technikai gondolko­
dását vizsgáló tesztje (MTVT = Mechanisch-Technischer Verständnistest), a
Bourdon-teszt, Düker, Lienert figyelemvizsgálata és az Irle-féle pályaérdeklődési
teszt ismertetésére kerül sor.
A könyv empirikus része igen hasznos tájékoztatást ad a normál és gyógy­
pedagógiai területen mért, túlnyomórészt új vizsgálati adatok révén. A teszt­
teljesítmények, illetve tesztprofilok differenciának interpretációját, az általá­
nos, illetve középiskolai alkalmasság vizsgálatának problémáit és módszereit
számos gyakorlati eset illusztrálja.
Külön foglalkozik a szerző a gyógypedagógia területén jelentkező intelligen­
cia-diagnosztikai problémákkal. A tanulási képességben zavart mutatók
differenciáldiagnózisában kiemelkedő szerepe van a faktoranalitikus elemzés­
nek és a profilanalízisnek. Többszáz debilis tanulón végzett Hawik, PSB. CFT
vizsgálatok adatai (összteljesítmények eloszlása, reteszt, paralelteszt megbíz­
hatósági koefficiensek, profildifferenciák) szolgáltatnak szemléletes alapot

124
fenti állításhoz. A hallássérültekkel végzett vizsgálatok közül figyelemre
méltó a Snijders-Oomen-f. teszt faktoranalitikus elemzése, a Raven-teszttel
végzett korreláció számítások, s a főként nagyotthalló tanulókon lefolytatott
szókincsfelmérések eredményei. Az olvasás—helyesírás területén elmaradást
mutató legastheniások és a csökkentlátók lélektani vizsgálataival foglalkozók
számára értékes adatokat nyújtanak az e két fogyatékossági típusnál a Hawik
teszttel végzett tesztprofil elemzések.
25 oldalas, táblázatokból álló függelék teszi még értékesebbé a kötetet.
A táblázatok számos tesztnormát tartalmaznak hallás- és beszédfogyatékos
gyermekek és fiatalok számára.
E korszerű szemléletmódról, széles körű irodalmi tájékozottságról tanúskodó
könyv gondolatébresztő olvasmányt, hasznos segítséget jelenthet az intelligen­
cia problematikájával foglalkozó szakembereknek, a pedagógiai, illetve gyógy­
pedagógiai — diagnosztikai gyakorlatot folytató pszichológusoknak.
F . Cs á n y i Y v o n n e

MŰVÉSZETPSZICHOLÓGIA
Gondolat K öny v k iad ó , 1973
A művészetpszichológia a művészetkutatásnak és a pszichológiának egyaránt
egyik legfiatalabb területe, tudományos művelése a század 30-as éveiben kez­
dődött meg. Előzménye természetesen már sokkal régebbi időkre nyúlik vissza:
a filozófia, az esztétika már az ókortól kezdődően foglalkozik a művész tehet­
ségével, tevékenységével, valamint a művészet feldolgozásával, hatásával.
A művészi hatás kísérleti elemzésének megindulása Binet nevéhez fűződik.
A pszichoanalízis kiemelkedő szerepet játszik a műalkotások elemzésében is.
A művészeti jelenségek értelmezésének merőben más útja az, mely az informá­
cióelmélet nézőpontját kísérli meg érvényesíteni.
A könyv — a művészetpszichológia négy nagy vizsgálati területének meg­
felelően - négy fejezetre oszlik: az alkotóképességet, a műalkotó tevékeny­
séget, a művek pszichológiai elemzését és a műalkotások átélésének pszicholó­
giáját járja körül, illusztrálja a témák kiváló képviselőinek írásaival.
Az első fejezet a művészek tehetségével, személyiségével, a zsenialitással
foglalkozó tanulmányokat gyűjti össze. N. C. Meier azt a következtetését
fogalmazza meg, hogy a művészi tehetség komplex jártasság, mely hat tényező­
ből tevődik össze, ezek fele öröklött, másik fele szerzett részadottság. Két
szemelvényt közöl a kötet Révész Géza Talent und Genie c. könyvéből. Az
egyik írás a speciális tehetségek közül a különböző művészi tehetségekről — a
zenei, az irodalmi, a képzőművészeti, a feltalálói és a sakk-tehetségről — szól,
és ismerteti azokat a kutatásait, melyeket a különböző tehetségfajták közti
viszony felmérésére végzett. A másik részlet, a Zsenialitás és pszichózis, illetve
neurózis azokat a nézeteket cáfolja, melyek a zsenialitás és az elmebaj között
összefüggést látnak.
J. P. Guilford számba veszi azokat a képességeket, melyek a művészi
alkotás során relevánsak, így az intellektuális tényezőket, a könnyedség és
rugalmasság tényezőit, az eredetiséget stb. Ezeknek a tényezőknek egy része
a produktív gondolkodásnak is alapfeltételei.
A műalkotó tevékenység pszichológiájával foglalkozó rész Freudnak és
Jungnak némileg egymással polemizáló elméleti tanulmányával kezdődik.

125
 A következő tanulmányok az alkotás pszichológiájának kísérleti módszerek­
kel történő vizsgálatát mutat ják be, — ennek a lehetőségnek minden érdekessé­
gével és korlátozottságával. F. Pine 27 főiskolást válogatott ki Ohióban az
MMPI-vel, majd csoportjának 9 TAT képet exponálva azt a feladatot adta,
hogy legalább öt perces történetet mondjanak el a képekről. Ezenkívül további
kiegészítő teszteket is csináltak a k. sz.-ekkel. Az adatok részletes elemzése
után azt a következtetést vonták le, hogy az irodalmi szempontból értékesebb
anyagokban több és integráltabb a drive-tartalom.
C. Patrick 50 jelentős festőt és 50 „civilt” kért fel, hogy vegyenek részt
kísérletében. A k. sz.-ek feladata az volt, hogy egy verssel kapcsolatban képet
kellett rajzolniuk. Anyaguk alapján a gondolkodásnak négy elkülöníthető
stádiuma van, az előkészület, a lappangás, a megvilágosodás és a verifikálás
vagy felülvizsgálat. A. Koestler és I. A. Taylor szintén elméleti jellegű
tanulmánnyal szerepel a kötetben.
A könyv harmadik része a műalkotások pszichológiai elemzésével foglal­
kozik. Egy tanulmány a szürrealista rajzok, a gyermekrajzok és a primitív
rajzok közötti hasonlóságokat és különbségeket elemzi. D. Morris majmok
rajzainak és festményeinek analizálásából próbál általánosítható következte­
téseket levonni a művészetelmélet számára. Véleménye szerint felismerése
apácamajmoktól Leonardo da Vinciig érvényes az minden élőlényre, amely
képet készít.
A. A. Moles az információelméletet próbálja hasznosítani a műalkotások
elemzésében. Pl. a IX. Szimfónia információelméleti elemzésében fontos tám ­
pont számára, hogy míg Toscanini 63,25 perc alatt fejezte be a szimfóniát,
addig Furtwänglernek erre 73,50 percre volt szüksége.
L. B. Pereverzev gondolati úton kísérli meg a vadászművészet alkotásai­
nak elemzését. Tanulmányának végkövetkeztetése, hogy a művészeteknek is
szerepük volt abban, hogy az ember a szükségszerűség felismerésével nagy
belső szabadsághoz jutott.
A műélvezés pszichológiájával foglalkozik a negyedik rész. A műalkotásba
nemcsak a művész, hanem a műélvező is saját komplexumait és konfliktusait
proiciálja, a pszichoanalitikus elméletek szerint. A. Villiers a nézőtér világát
elemzi a színész—néző pár szempontjából. Ez a párkapcsolat határozza meg a
színház légkörét. P. V. Szimonov az emóciók információelmélete és a műalko­
tások befogadása közötti kapcsolattal foglalkozik. Elméleti kiindulópontja az,
hogy a művészetet is a megismerés szükséglete hozta létre.
H. J. Eysenck az objektív és a szubjektív terminusok pontos jelentését
vizsgálja. Az ingerek fizikai tulajdonságai és az esztétikai ízlés közötti meg­
felelést keresi. R. Frances a különböző foglalkozású emberek és a művészek
között pozitív vagy negatív viszonyok kérdőíves vizsgálatát ismerteti. Sze­
mélyiségváltozókkal akarja összefüggésbe hozni az esztétikai ítéleteket. A kuta­
tásban a faktoranalízis éppúgy szerepel, mint az MMPI. I. L. Child is az
esztétikai reakciókat vizsgálja, de egy különleges csoportban, a műértők között.
Elemzi a műértők véleményeinek szóródását egy kultúrán belül, és több kultú­
rában is.
A kötetet Halász László állította össze, és az előszót is ő írta. A művészet-
pszichológia különböző területeit, irányzatait és kutatóit bemutató könyv
színességében és érdekességében egyenértékű a Gondolat Kiadó hasonló mód­
szerrel szerkesztett pszichológiai tanulmányköteteivel.
N em ényi M ákia

12G
FOLYÓIRAT

A TANULÓK SZEMÉLYISÉGÉNEK FEJLESZTÉSE

A KORSZERŰ ISKOLÁBAN
(F olyóirat szemle)

A pedagógia nagy fordulataival kölcsönhatásban a pedagógiai pszichológiai

kutatás is ugrásszerűen fejlődött az utóbbi évtizedekben. A kísérletek rend­
kívüli szaporodása azonban nem problémamentes. Egyrészt itt is fellépett a
„gazdagság zavara” , a sok új eredmény áttekinthetetlen, s nemegyszer ellent­
mondásos. Másrészt gyakran születnek helyes elvek alapján is olyan túlzó
konklúziók, melyek a nevelés mindennapi gyakorlatával összeegyeztethetet­
lenek.
Ezért E vans szükségesnek tartja, hogy minél gyakrabban összefoglaljuk,
melyek azok a főbb vizsgálati irányok, amelyekben aktuálisan a legtöbb hasz­
nosat nyújtják a pedagógiai pszichológiai kutatások a nevelés gyakorlatának
(Research in Education. Education For Teaching, Febr., 1963. 15—28.). Tíz
évvel az ő összefoglalása előtt E. Peel szerint a pedagógiai tevékenység szem­
pontjából legfontosabb pszichológiai kutatási eredmények a következő terü­
leten születtek: 1. a gyermeki fejlődéssel és tanulással, 2. az egyéni különbsé­
gekkel, és 3. a szociális tényezők hatásával kapcsolatban. Maga E vans tíz
évvel ezelőtt az aktuálisan ]p ~-"'entősebb neveléssel kapcsolatos pszichológiai
kutatási területekként a következőket tárgyalja: 1. a gyermek fejlődésével,
2. a tanulás lélektanával, 3. az intelligencia és eredményesség mérésével kap­
csolatos vizsgálatok. Mi most a neveléssel kapcsolatos legfrissebb pszichológiai
vizsgálatok, kutatási irányok közül azokat szeretnénk kiemelni, amelyek a
modern iskola, legújabb pedagógiai törekvéseink szempontjából alapvető prob­
lémákat kutatnak. A neveléssel foglalkozó dokumentumok az iskola alapvető
feladatainak tekintik, hogy 1. alkotó személyiségeket neveljen, 2. a gyermekek
kellemes és hasznos közös tevékenységének, életének szervezője legyen, 3. fej­
lessze a társadalmi felelősségérzetet. Ennek megfelelően három kutatási irányt
emelünk ki: 1. a kreativitás, mint az intellektuális fejlődés központi kérdése;
2. a személyiségvonások, egyéni különbségek meghatározó szerepe a pedagógiai
tevékenység megszervezésében; 3. a szociális—morális személyiségszféra alakí­
tása.
A kreativitás problematikája két évtizede központi témája a pszichológiai
kutatásoknak, mennyiségben is egyik legjelentősebb része a szakirodalmi
publikációknak. Az általános lélektan területéről hamarosan a pszichológia
szélső határterületéig terjedt. Pedagógiai pszichológiai problémává azzal vált,
hogy hamarosan kiderült, a környezeti, elsősorban nevelési tényezőktől függ
a kreativitás kibontakozása. Kezdetben a kreativitást biztosító tényezőket
elsősorban a személyiség teljesen szabad, független kibontakozásában, a non-
konformitásban keresték. Ebben az értelemben az iskola funkciója csupán az
engedékenységre szorítkozott volna, arra, hogy ne gátolja az egyéniség szabad

127
fejlődését. Hamarosan kiderült azonban, hogy a környezeti hatásoknak ennél
sokkal fontosabb, aktív szerepük van az alkotó személyiség kialakulásában.
A környezeti hatásokat, szociális körülményeket ma is alapvetőnek tartják,
(Ogletree, E.—Újlaki, W.: Effects of Social Class Status on Tests of Creative
Behavior. The Journal of Educational Research Vol 67. No 4. 1973. Dec. 148—
152.), de a rugalmas irányítás, a kreativitás elvárása, az arra való ösztönzés és
nevelés került a középpontba. így a kreativitás fejlesztése beleilleszkedik az
értelmesség, s általában a képességek alakításának problematikájába. A kreati­
vitás és az általános értelmesség kapcsolata szintén kezdettől ismert, ma nem
annyira különbözőségüket, mint inkább összefonódásukat, egybetartozásukat
hangsúlyozzák. Ogletree—Újlaki Angliában, Skóciában és Nyugat-Német-
országban a Torrance Test of Creative Thinking alkalmazásának eredményeit
így foglalja össze: „A szerzők, miután 1500 gyermek kreativitását mérték és
értékelték Európában, meg vannak győződve, hogy a kreativitás-tesztek
egyszerűen más, talán átfogóbb mérőeszközei a gondolkodásnak vagy az álta­
lános intelligenciának” , s kifejtik, hogy a kreativitás foka, ugyanúgy, mint az
IQ, vagy a tanulmányi teljesítmény a környezethatásoktól, az egyén tapaszta­
lataitól függ. Az is hamarosan világossá vált, hogy a kreativitás fejlesztése
elsősorban nevelési feladat. Kezdetben a vizsgálatok arra irányultak, hogy
milyen különleges képzéssel fokozható bizonyos szakemberek kreatív teljesít­
ménye. Később egyre inkább a pedagógiai pszichológiai kutatások középpont­
jába került az a kérdés, hogyan lehet a kreativitásra nevelést a pedagógiai
tevékenység szerves részévé tenni. Egyrészt a kreativitást fejlesztő módszere­
ket keresik (például Frederiksen, N.—Evans, F. R.: Effects of models of
creative performance on ability to formulate hypothesis. Journal of Educational
Psychology, 1974. Vol. 66. No. 1. 67—82). Másrészt a kreativitást, elsősorban
a divergens gondolkodást segítő és gátló motivációs helyzeteket, a feszültség
optimális szintjét vizsgálják. Az újabb vizsgálatok azt mutatják, hogy nem a
relaxált, hanem a nem túlságosan magas feszültségszint (az úgynevezett
teszt-helyzet) lehet a divergens gondolkodás szempontjából is hatékonyabb
(E. Channon: the Effect of Regime on Divergent Thinking Scores. British
Journal of Educational Psychology, 1974. Vol. 44. Part I. 89 —91.; D. J.
Hargeaves: Situational Influences on Divergent Thinking. Ugyanott, 84—
88.). A kutatások megmutatták, hogy a kreatív személyiség fejlesztéséhez a
nyílt, rugalmasan reagáló nevelési környezet a legelőnyösebb, melyben ösztön­
zik a tanulókat az önálló alkotó feladatmegoldásra.
Ez már átvezet a kutatások másik csoportjához, melyet néhány példával
illusztrálni szeretnénk, az egyéni különbségek neveléslélektani problémájához.
Eysenck találóan ingához hasonlította a nevelési elvek váltakozását. Ez az
inga a szigor és az engedékenység végletei között leng örökké, holott a külön­
böző gyermekeknek különféle bánásmódra van szükségük. Az extravertáltakat
erősen kézben kell tartani, hogy ne merüljön fel a kriminalitás veszélye, az
ilyen nevelés viszont a neurózis felé taszítja az introvertáltakat. Ezt a megálla­
pítást sok és sokféle pedagógiai pszichológiai vizsgálat támasztja alá.
Sokan foglalkoznak az Evsenck-féle típusokba tartozók iskolai eredményes­
ségének vizsgálatával. (Csupán a British Journal of Educational Psychology
utóbbi évfolyamaiban Vol. 33. 276—286.; 36. 93—94.; 38. 123—Ï32.; 39\
109—122.; 42. 137—151.; 43. 8 —16, s a legutóbbi, melyre hivatkozunk,
T. H oness —P. K l in e : Extraversion, Neuroticism and Academic Attainment
in Uganda. 1974. Vol. 44. Part I. 74—75. közöl egybevágó eredményeket a

128
legkülönbözőbb országokból. A méréseket az Eysenck-skálákkal végezték
Eysenck Personality Inventory, Junior Eysenck Personality Inventory).
Ezek eredménye olyan koordináta rendszeren ábrázolható, melyben a vízszin­
tes tengely végpontjain az Introvert, illetve Extravert, a függőleges tengely
szélső pontjain pedig a Kiegyensúlyozott, illetve a Neurotikus (kiegyensúlyo­
zatlan) személyiség található. A klasszikus négyes temperamentum kategó­
riáknak ez így felel meg: IN — melankolikus; IK —‘flegmatikus; EN — kole-
rikus; EK — szangvinikus. Mint a legutóbbi ilyen típusú tanulmány szerzői
(Honess—Kline) közük, nemcsak az angol, vagy amerikai iskolákban, ahol
a körülmények hasonlók, de az ugandai vidéki iskola néger tanulóival is
hasonló eredményeket kaptak. Az összefüggések lényege az, hogy általános
iskolás korban az extra vertált gyermekek, s azok közül is a kiegyensúlyozottak
érnek el jó eredményt, míg az introvertáltak gyengébb, közülük is a neurotikus
skálán magas pontszámot kapók a leggyengébb teljesítményt nyújtják. Viszont
a középiskolás korban, különösen a felső osztályokban teljesen megfordul a
kép: az introvertáltak érnek el jó eredményt, s közülük is épp a kiegyensúlyo­
zatlanok a legjobbat. Természetesen sok okkal magyarázható az, hogy az élénk,
beszédes gyermekek kisebb korban, a komoly, csendesek pedig nagyobb korban
vannak előnyben, de mindenesetre ezek a példák is mutatják, hogy a személyi­
ség mélyebb ismerete, s ennek figyelembevétele milyen lényeges mind az
oktató-nevelő munka folyamatában, az értékelésnél, a feladatok és módszerek
kiválasztásában, mind pedig a szervezeti formák megtervezésénél.
Az eddigiekből is világosan látható, hogy az utóbbi évek pedagógiai pszicho­
lógiai vizsgálatainak egyik legfontosabb eredménye az, hogy az iskolának egyre
nyíltabbnak kell lennie, egyre jobban alkalmazkodnia a gyermekek egyéni
tulajdonságaihoz, törekvéseihez, egyre jobban elő kell segítenie a személyisé­
gük szabad kibontakoztatását. Ez azonban azt a veszélyt is magában rejti,
amit Eysenck inga-hasonlatával fejezett ki. A kérdés bonyolultságát egyetlen
vitával illusztráljuk.
Radebaugh (B. F. Radebaugh: The „Open” Classroom Concept Has Some
Authoritarian Implication. Journal of Teacher Education, 1973. Vol. 24. No. 1.
44—47.) a szélsőséges kritikusokkal vitatkozva elemzi a nyílt és a szabados
nevelés közti különbséget. Hangsúlyozza, hogy a tekintélyelvet nem szabad
összetéveszteni magával a megalapozott tekintéllyel, hiszen ennek tagadása
a pedagógiai felelősség elvetését jelentené; ki kell használni a gyermek érdeklő­
dését, de felkelteni, alakítani is kell a nevelés céljának megfelelően; minél
több dologban kell szabad választási, döntési lehetőséget adni a tanulóknak,
de ez sem azt nem jelentheti, hogy nem ösztönözzük, irányítjuk pozitív elvá­
rásokkal, sem pedig azt, hogy nem kell döntéseiknél a többiek érdekeit is
figyelembe venni.
A korlátozás nélküli, de mégsem szabados nevelés természetesen csak ön­
kontrollal, a viselkedést meghatározó értékes normarendszerrel rendelkező
gyermekekkel valósítható meg. Ezért került az utóbbi években a kutatások
előterébe a szociális-morális személyiség struktúra fejlődésének és fejlesztésének
problematikája a pedagógiai pszichológiában is. Különösen érdekes számunkra
ezen a téren a legújabb szovjet kísérletek, melyek a moralitást konkrét meg­
nyilvánulásaiban vizsgálják.
Mint Ruvinszkij (Л. И. Рувинский: О ценностном подходе к усвоению
принципов и норм нравственности, Советская Педагогика 1974. 5. 29—35.)
írásából is kiderül, a szovjet kutatók igen jelentős eredményeket értek el

9 Magyar Pszichológiai Szemle 129

a marxista szempontú erkölcsi nevelés, a személyiség morális szférája alakí­
tásának kutatása terén. Kutatásaikba jól épülnek bele azok az eredmények,
melyeket a szocializációval kapcsolatos kutatásokban értek el világszerte,
az affektiv, kognitív és viselkedéses tényezők, a családi, elsősorban a kisgyer­
mekkori hatások fontosságának felismerése terén anélkül, hogy bármelyik
tényezőt abszolutizálnák, mint ez a nyugati kutatásokban gyakori. Jó példa
erre Tyitarenko tanulmánya (В. Я. Титаренко: Влияние семейных| отно­
шений на нравственное развитие подростков. Советская Педагогика 1974.
6. 34—40), mely a családi viszonyoknak a serdülők erkölcsi fejlődésére te tt
hatását elemzi, átfogva az intim emocionális kapcsolatok, az iskolai teljesít­
mény és a közösségi tényezők összefüggéseit, melyek együttesen határozzák
meg az egyén felnőttkori morális magatartását.
Az egyéni értékrendszer és a közösséghez való viszony igen aktuális prob­
lémáját kísérleti helyzetben vizsgálta Sulgina (Б. А. Шульгина: Опыт пси­
хологического изучения школьников в конфлиткной ситуации. Советская
Педагогика. 1974. 3. 58—66). Abból indul ki, hogy a nevelő munka haté­
konyságát, a személyiségben előidézett pozitív változásokat akkor ismerhet­
jük meg, mérhetjük fel, ha a gyermek pszichikus folyamatait és tényleges vi­
selkedését egységben ragadjuk meg. A magatartást szabályozó motivációs
hierarchia konfliktus helyzetekben mutatkozik meg legjobban, hiszen ilyen­
kor az egyén számára legjelentősebb késztetés, törekvés közvetlenül szem­
lélhető az általa irányított viselkedésben. Sulgina az erkölcsi szilárdságot a
konformitás kísérletekben szokásos helyzetben mérte. Választásos feladatot
kellett megoldania minden kísérleti személynek külön-külön, mégpedig először
önállóan, befolyás nélkül döntve, másodszor a csoport válaszának befolyása
alatt, harmadszor ismét önállóan, de már a csoport válaszának ismeretében.
A kísérletben egy közösségbe tartozó tanulók vettek részt, III., V. és VII.
osztályos korúak. B ár maga az eldöntendő feladat morálisan semleges volt, a
saját véleményről való lemondás, vagy annak fenntartása a társak együttes
véleményével szemben, ez komoly morális konfliktusnak bizonyult, hiszen
közismert, hogy iskolás korban az egyéni véleménynek a közösségétől való
elválása feszültséget jelent. Ez a stresszállapot meg is mutatkozott a kí­
sérlet során. Az eredmények alapján három fő csoport különült el: 1. az önálló
gyermekek, akik kitartottak helyes nézőpontjuk mellett; ezek jó tanulók, s
tekintélyük van az osztályban; 2. az ingadozók, akik a csoport válaszának
befolyása alatt megváltoztatták helyes véleményüket, mikor pedig ez a hatás
megszűnt, visszatértek saját helyes döntésükhöz, mégpedig vagy a) belátták,
hogy a csoport tévesen döntött, de a csoportnyomásnak nem tudtak ellenállni,
vagy Ъ) mechanikusan alárendelték magukat a közvélemény nyomásának,
de nem is tudtak róla, a kísérlet végén határozottan tagadták, hogy meg­
változtatták helyes véleményüket; végül 3. azok, akik a közvélemény ha­
tására megváltozott véleményüket akkor is fenntartják, mikor a csoport
közvetlen hatása már megszűnt. Ők nem mechanikusan, a bírálattól félve
csatlakoztak a csoport véleményéhez, hanem valamilyen érveléssel meggyőz­
ték magukat annak helyességéről. Mint kiderült, ezek a gyermekek sosem
vezetők, de a közösségnek aktív, hasznos tagjai. A közösség számukra po­
zitív emóciók forrása, s annak véleménye az igazság kritériuma. Számukra
az önálló döntés illúzióját adja az, hogy mindig megindokolják maguknak,
miért tartható helyesnek az, ami a közösség véleménye.
A kísérlet egyik legfontosabb nevelési konklúziója az, hogy a nevelőnek cél-

130
szerűen úgy kell irányítania a gyermekek egyéniségének alakulását, hogy a
közösséghez való ragaszkodás ne a konfliktus-helyzetekből való kibújásra
késztesse őket, hanem képesek legyenek a valóságot helyesen tükröző vélemény
kialakítására, s ennek mind magukkal, mind a közösséggel szemben való
megvédésére.
A legújabb pedagógiai pszichológiai kutatások a pszichológia eszközeivel
igyekeznek elősegíteni azt, hogy a pedagógia megfelelhessen a vele szemben
támasztott társadalmi követelményeknek. Összegzésként vizsgáljuk meg a
pedagógiai pszichológia feladatait és lehetőségeit egy új, az előbbivel ellentétes,
de szorosan összefüggő szempontból: hogyan segítheti elő a pedagógia azt,
hogy az emberek megfeleljenek azoknak a pszichológiai változásoknak, melye­
ket a társadalmi fejlődés tesz elkerülhetetlenné.
A Journal of Teacher Education a személyiségfejlesztés jövőjével foglal­
kozó tematikus számában Glen Heathets azt fejtegeti, hogy milyen pszicho­
lógiai változásokat követel meg a táradalm i fejlődés, s hogy az új személyiség-
vonások kifejlesztésére milyen körülmények között lehet képes a pedagógia,
(Education to Meet the Psychological Requirements for Living in the Future.
Vol XXV. No 2. 108—112.). Az utóbbi években széles körben terjednek a
pszichológia elvei és eszközei. Az emberek egyre nagyobb tömege ismer­
heti meg pontosabban saját képességeit, szükségleteit, alkalmazkodási problé­
máit. Az önismeret, a befelé fordulás sok szempontból hasznos lehet, de az
egyén önkibontakoztatása, személyiségének harmonikus fejlődése is, és a
társadalmi fejlődés is megköveteli az emberek kölcsönös együttműködését
és felelősségérzetét. A pszichiáter Karl Menniger szerint a bűnözés, az
erőszak, a depresszió és szorongás terjedésének alapvető oka az, hogy a
kellő egyéni és társadalmi felelősségérzet helyett a legtöbb emberben
csak a bűntudat, annak a kínzó érzése alakul ki, hogy nem úgy él és
cselekszik, ahogy kellene. Ezért mind a családi, mind az iskolai, mind az egyéb
kicsoportos nevelési helyzetek alapvető célkitűzése kell hogy legyen az egyéni­
ség szabad kibontakoztatása és a többiekért vállalat közösségi felelősség egyen­
súlyának megteremtése.
A személyiség alakulásában a következő pszichikus tulajdonságok kerülnek
előtérbe. A gazdasági élet, a termelés alakulása megköveteli a problémamegoldó
képesség, a tanulási helyzetekhez való gyors alkalmazkodás kifejlődését min­
denkiben. A politikai élet megkívánja a társadalmi aktivitást megalapozó kész­
tetést és tapasztalatokat. A társadalmi élet a harmonikus érzelmi kapcsolatok
kialakítását követeli meg a családban, a munkahelyen, a közösségi tevékeny­
ségben. Az önkibontakoztatás, a kellemes és hasznos egyéni élet alapkövetel­
ménye a széles körű érdeklődés, a hatékony értékrendszer, az erkölcsi fejlettség
a személyes meggyőződés kifejtésére, a kielégülést jelentő életvitel megterem­
tésére.
A megfelelő pszichikus tulajdonságok fejlesztése érdekében Heathers szerint
a következőknek kell központi szerepet kapni a pedagógiai tevékenységben:
1. Fokozottan fejleszteni kell a tanulók problémamegoldó képességét;
2. az oktatási programok része legyen a különböző életpályákra előkészítő
választható foglalkozások sora;
3. az iskolai önkormányzatban és közösségi tevékenységben való részvétel­
lel készüljenek fel a tanulók az állampolgári társadalmi aktivitásra;
4. szerezzenek a tanulók jártasságot a társas kapcsolatok kialakítása és
fenntartása terén ;

9* 131
 5. szoktassuk hozzá a tanulókat a kollektív tevékenységhez;
6. bővítsük a tanulók ismereteit és fejlesszük pozitív beállítottságukat más
népekkel, kultúrákkal kapcsolatban;
7. biztosítsuk a tanulók számára az önismeret, pozitív önértékelés, függet­
lenség, a kezdeményezés és egészséges kockázatvállalás képességét;
8. alakítsunk ki a tanulókban megfelelő érdeklődést és készségeket az érté­
kes szabadidő-foglalkozásokhoz, a szellemi, fizikai, esztétikai önkifejezéshez;
9. az oktatás individualizálásával alkalmazkodjunk a tanulók személyiségé­
hez;
10. tiszteljük minden egyes tanuló egyéniségét, s adjuk meg nekik az érett­
ségüknek megfelelő beleszólási jogot az iskola ügyeibe.
Ezek a követelmények nem a mi társadalmunk célkitűzései alapján fogal­
mazódtak meg, de — részben mert ennek alapján emeltük ki lényegüket —
egyetérthetünk velük. Egy részük már megvalósulóban van iskolarendszerünk­
ben (a komplex, és az életpályákkal kapcsolatos választható tárgyak, a klub­
rendszer, az iskolai demokratizmus stb.). A többi — s általában az, hogy a
személyiségfejlesztés lépést tart-e a társadalmi követelményekkel — jelentős
részben attól függ, hogy az aktuális pedagógiai pszichológiai kutatások, melyek
a személyiség intellektuális-motoros, emocionális-motivációs és szociális­
morális szféráiban folynak, milyen gyorsan válnak a gyakorlati pedagógiai
tevékenység alkotórészévé.
K ozéki B éla

ВОПРОСЫ ПСИХОЛОГИИ
1972 № 1.
E. А. Андреева—H. tö. Вергилес—Б. Ф. Ломов: К вопросу о функциях дви­
жения глаз в процессе зрительного восприятия
A n d r e JEVA, J e . А.—V ergilesz , X . J u .— L omov, B. F.; A szemmozgások
funkciója a vizuális észlelés folyamatában 11—24.
A kéz és a szem taktilis és vizuális percepciója során végzett gnosztikus
mozgások összehasonlító analízisekor fogalmazták meg, hogy a percepciós
rendszerek (a kéz és a szem) az észlelendő tárgy mérésének funkcióját végzik
el. A taktilis percepciót régóta szukcesszióként értelmezik. A vizuális percep­
ció esetében is felvetődött egy olyan kísérlet gondolata, amelyben a vizsgált
tárgy kontúrjának kibontását a szem — valamiféle „csáphoz” hasonlóan —-
egymásután következő lépésekben végzi el. Ahhoz, hogy olyan körülményeket
teremtsenek, amelyben a szemmozgások konstruáló funkciója a legpregnán-
sabban jelenik meg, a látómezőt a minimumra kellett csökkenteni. Ugyan­
akkor preparálni kellett a szemmozgató rendszer munkájával kapcsolatos
szignalizációt. Ez a kísérlet lehetőséget nyújt a képfelismerés és a képfelépítés
geometriájának elemzésére és a konstruáló mozgások elveinek feltárására.
Hozzájárul ahhoz is, hogy pontosabban összevessék a látás és a tapogatás
motoros komponenseinek jellegzetességeit, és feltárják a percepció e két típu­
sának specifikumát. A látómező szűkítésekor a szemmozgások jellegzetességei
alapvetően különböznek a szabad szemlélés esetén megfigyeltektől. Ilyenkor
a szemmozgató rendszerből érkező proprioceptív szignálokra az észlelhető
tárgy egész képe nem jön létre. A tárgyfelismerés is erősen korlátozódik. Ez az

132
eredmény kétessé teszi azt a koncepciót, mely szerint a szemmozgás funkciója
a scanning és a perceptív kép konstruálása. A látvány típusától függ a szem­
mozgások jellege: keresés, orientálódás, a tárgypozíció meghatározása, mérés,
felismerés stb. Nem a szemmozgások tehát a látás előfeltételei, hanem éppen
ellenkezőleg: a látás e mozgások szerveződésének előfeltétele.
С. Г. Якобсон—П. Г. Нежное: Исследования руководство детьми их сов­
местной деятельности
J akobszon, S z . G.—N yezsnov, P. G.: K ö z ö s te v é k e n y sé g ü k vezetésén ek v i z s ­
g á la ta g y e rm e k e k n é l 6 6 —76.
A cikk azzal foglalkozik, hogy a közös tevékenység vezetése, és e tevékeny­
ség résztvevői közötti kölcsönviszony jellege hogyan függ össze magával a tevé­
kenység sajátosságaival. A résztvevők személyes tulajdonságainak minden
szituációban lényeges szerepe van, de a szerzők feltételezése szerint e személyes
tulajdonságokat bizonyos mértékig meghatározza a tevékenység. A gyerekek
közös tevékenységével összefüggő alá- fölérendeltségi viszonyok ismerete
lehetővé teszi a pedagógus számára, hogy a tevékenység megfelelő szervezésé­
vel irányítsa ezeket a viszonyokat, és így befolyásolja a gyermekek személyi­
ségfejlődését. A kísérleti szituációnak a következő kritériumokat kell kielégí­
tenie: 1. A tevékenységet úgy kell szervezni, hogy a vezetés „reális” legyen.
2. A vezető cselekvéseinek egyszerűeknek kell lenniük, és nem kell, hogy külön­
leges „technika” birtoklását igényeljék. 3. Minden gyermeknek tudnia kéll,
hogy az adott pillanatban ki a vezető. 4. A vezető cselekvéseinek a vezetettekre
kell vonatkozniuk. A kísérletben olyan eljárást választottak, amelyben a ve­
zetőnek a tevékenység során folytonosan verbális utasításokat kell adnia.
Ebben az esetben ugyanis a vezető-alárendelt viszony nyilvánvalóbb. A kísér­
letet 40 alsótagozatos tanulón végezték el. Többféle vezetési stílust különítet­
tek el. A kísérletek azt mutatják, hogy — természetesen csak a kísérlet keretei
között — gyorsan és különleges eszközök igénybevétele nélkül a domináns
viszony egyenrangúvá strukturálható át.

ВОПРОСЫ ПСИХОЛОГИИ
1972. № 2

E. H. Кабанова-Меллер : Роль обобщения в переносе

K abanova-Meller , J e . N.: A z á lta lá n o s ítá s szerep e a tra n szfe rb e n 5 5 —6 6 .
A különböző koncepciók a transzfert generalizációként magyarázzák. A ge-
neralizáció azonban maga is különböző módokon nyilvánul meg. 1. A transz­
fer körülményei során generalizálhatok az ismeretek, készségek, szokások vagy
generalizálható az adott anyag. 2. A generalizáció a transzfer folyamat külön­
böző paramétereiben léphet fel. a) A kontroli-transzfer alapja -— mint szerző
vizsgálataiban bemutatja — két eljárás összevetése, melyek közül az egyik az
oktató feladatban elsajátított, a másik amit a kontroli-feladat megkövetel.
Eközben egyes esetekben dominál az eljárások általánosítása, másokban ezek
szembeállítása. Néhány más szerzőtől eltérően feltételezi, hogy a feladat álta­
lánosításának vagy egyáltalán nincs helye a transzfer alapjában, vagy pedig
alárendelt szerepet játszik azoknál a nehézségeknél, melyek a tanulóknál fel­
merülnek. b) A transzfer négy leírt módjában a generalizáció a kontroli-fel­
adatban különbözőképp léphet fel. Először is a tárgy generalizáció elsajátított

133
eljárásának transzferje a kontroli-feladatban, az adott anyag generalizációs
folyamataiban jelenik meg. Másodszor valamely eljárás transzferjekor a ta ­
nulók a kontroli-feladatban a tárgvgeneralizációt, mint kiegészítő cselekvést
hajtják végre.
M . К ■Акимова : Формирование скоростного навыка в связи с индивидуаль­
ными особенностями в силе и лабильности нервных процессов
A kimova, М. К .: A gyorsaságbeli szokás kialakulásának összefüggése az idegfo­
lyamatok erejének és labilitásának egyéni sajátosságaival 94—100.
Az ember gyorsaságbeli lehetőségeit többnyire az idegrendszeri folyamatok
mozgékonyságával hozzák kapcsolatba. Az utóbbi időben elfogadott dolog
úgy tekinteni a mozgékonyságot, mint ,,nem egységes tulajdonságot” , hanem
mint az idegrendszer egymással direkt kapcsolatban nem levő tulajdonságai­
nak együttesét. Ily módon az ember gyorsaságbeli lehetőségeinek és az ideg-
rendszer természetes tulajdonságainak kapcsolata tovább bonyolódik azzal,
hogy a tevékenység jellegétől függően az ember által kifejtett optimális és
végleges tempót idegrendszerének különböző gyorsaságbeli paraméterei hatá­
rozzák meg. Jelen munkában azt az összefüggést kívánták meghatározni,
amely a reagálás gyorsaságbeli szokásának kialakulása és az idegrendszer ereje
és labilitása között van az ingerlékenység szempontjából. A módszereket úgy
választották meg, hogy az úgynevezett „parcialitást” kiküszöböljék. A kísér­
letet addig folytatták, amíg a kísérleti személy — individuális tulajdonságaitól
függetlenül — el nem érte a gyakorlottsági szintet (hiba 4% alatt). A reakció
pontosságának paramétere és a gyakorlási mutatók a kontrolikísérletben 0,6
sec-os intervallumban meglehetősen világos kapcsolatot tárnak fel az inger-
lékenységi folyamat labilitásával. A munka eredményére levonható következ­
tetés az, hogy az idegrendszer inerciája gátolja a pontos munkát az ingeradás
gyors üteme következtében. A kísérletek második felében olyan gyakorlati
tevékenységet folytató kísérleti személyeket kerestek és vizsgáltak, akiknek
eredményes tevékenysége megköveteli a gyorsaságbeli motoros szokások ma­
gas szintjét (zsonglőrök). E foglalkozás alapját a különböző mennyiségű tá r­
gyakkal való zsonglőrködés gyorsaságbeli és pontossági szokásának kialakulása
jelenti. I. éves hallgatókat (e tárgyban sikereseket és eredményteleneket)
vizsgáltak, gyakorlati foglalkozás közben és laboratóriumi feltételeknél. A la­
boratóriumi vizsgálati eredmények analízise megerősítette a gyakorlati fog­
lalkozás során a két csoport között megfigyelt különbségeket, valamint azt,
hogy ezek a különbségek a miogrammban mutatkozó labilitás következ­
ményei.

ВОПРОСЫ ПСИХОЛОГИИ
1972 № 3.

В. M. Смирнов Ai. M. Сперанский : Медленные биоэлектрические процессы

коры и глубоких структур мозга человека и эмоциональное поведение
S zmirnov, V. М.—SzpERANSZKiJ, M. М. : Az emberi agykéreg és a mély struk­
túrák lassú bioelektromos folyamatai és az érzelmi viselkedés 21—38.
A „lassú bioelektromos folyamatok” (LBF) megjelölést a lassú bioelektro­
mos aktivitás különböző formáinak általánosított elnevezéseként használjuk.
A lassú bioelektromos aktivitást beépített elektróddal nézték a kéregben és
mély struktúrákban, operált betegeknél. Emociogén helyzeteket instrukció-

134
val, beszélgetéssel, mondatbefejezéssel, imitációs teszttel érték el. A lassú
elektromos folyamatok elektrogrammjainak elemzését az egyperces metszetek
formuláinak és diagramjának leírásával kezdték. Ezzel az eljárással az LBF vá­
laszkomponenseinek tíz típusát különítették el. Ez kimeríti az általuk tanul­
mányozott elektrogrammok teljes dinamikáját. A javasolt klasszifikáció sze­
rint atipikus válaszkomponenseket komplexekre és nem komplexekre osztották.
A komplex komponen st a magas amplitúdójú elemek jellemzik, amelyek olyan
egységes egészet képeznek, amit más LBF elemek nem tagolnak szét. Nem komp­
lex elemeknek a magas amplitúdójú ugrást , vagy az alacsony amplitúdójú inga­
dozást nevezték. Megállapították, hogy az LBF formalizált leírásához javasolt
eljárások lehetővé teszik e folyamatok mennyiségi és minőségi értékelését, és
azt, hogy az emberi agy különböző struktúráinak LBF-jeit egymással össze­
vessék. Megállapították továbbá, hogy az LBF-nek különböző amplitúdó­
frekvenciás rendjei vannak, amelyek összeségükben tükrözik és meghatároz­
zák az agyi struktúráknak a konkrét pszichikus tevékenységét biztosító mecha­
nizmusokban való részvételét. Az LBF nemcsak az agykéreg és a mély struk­
túráknak az emocionális-pszichikus tevékenységében való részvételét mutatja,
hanem valószínűleg információhordozó is, amelyet az agy működéséhez és
önszabályozásához használ fel. Meghatározzák továbbá azon gócokat, amelyek
az emóciók lefolyásának ellenőrzésére hatnak.
В . Э . Ч у б н о в с к и й : К проблеме эхперименталыюго изучения устойчивости
личности (О многозначности показателей конформности)
CsuDNOVSZKiJ, V. Е.: A sze m é ly isé g á llh a ta to ssá g a k ís é r le ti ta n u lm á n y o z á s á n a k
p ro b lé m á já h o z (A konformitás mutatók többértelműségéről) 57—70.
A cikk szerzője azt a kérdést fejtegeti, mennyiben használhatók fel a szemé­
lyiség konformitásának vizsgálatára alkalmazott módszerek a személyiség
stabilitásának kísérleti tanulmányozására. A vizsgálathoz Asch és Crutchfield
módszereinek variánsait használta fel. Kísérletileg megállapította, hogy az ún.
konformista hibák különböző értéket jelentenek a kísérleti személy konformista
viselkedésében. Bemutatta, hogy a konformista hibák informatív értéke a
feladat típusától is függ. A személy csoport alá való rendelésének többféle
fajtáját írja 1e: a ) szubordináció a helyes válasz a helytelen csoportvélemény
közötti mérsékelt véleményeltéréssel (mérsékelten nehéz feladatoknál), b ) szub­
ordináció nehéz feladatoknál, amikor az egyéni véleményalkotás a feladat
nehézsége miatt akadályozott, c ) szubordináció könnyű feladatnál, amikor a
helyes felelet és a csoport (helytelen) véleménye közötti eltérés nagy. A kísér­
leti adatoknak a kísérleti személyek viselkedésével való összehasonlítása azt
mutatja, hogy nagy informatív értékkel azok a kísérleti mutatók rendelkeznek,
amelyek a szélsőséges csoportokat jellemzik (a teljesen függetleneket és az
erősen konformista kísérleti személyeket), a köztes csoportok kevésbé egy­
értelműen jellemezhetők.

ВОПРОСЫ ПСИХОЛОГИИ
1972 № 4.
О. А . К о н о п к и н — В . И . С т е п а н с к и й :
Саморегуляция деятельности в усло­
виях временной неопределенности сигналов
K onopkin , О. А.—S ztyepanszkij, V. I.: A tevéken ység ö n sza b á ly o zá sa a vég ­
re h a jtó s z ig n á lo k id ő b eli m e g h a tá ro za tla n sá g a esetén. 15— 2 9

135
 Az önszabályozás pszichológiai aspektusai az akaratlagos viselkedés elemi
formáinak területén még kevéssé kidolgozottak. A legegyszerűbb emberi
tevékenységek körébe tartoznak a szenzomotoros reakciók, amelyeknek tanul­
mányozásakor szerzők a következőre fordították figyelmüket: a reakciók
gyorsasága önszabályozásának pszichológiai aspektusa olyan szignáloknál,
amelyek rövid és nem egyenlő időközönként jelennek meg, a szignálélőttes
intervallumok különbözők. A szignálközi intervallumok 0,3-tól 4,0 sec-ig, a
szignálelőttes intervallumok pedig 0,4-től 3,0 másodpercig változtak. A szig­
nálokat páronként prezentálták. A random pár alternációk esetében különböző
szignálközi intervallumokkal a reakcióidő legnagyobb növekedését a legrövi­
debb szignálközi intervallumoknál — 0,3—0,5 sec. — észlelték. Úgy találták,
hogy a szubjektív modell, amely a szignálprezentálás objektív feltételeit tük­
rözi, és amely az aktív önbeállítás alapján történik; a megelőző felkészülési
stratégia realizálási programja; valamint a reakció elért gyorsaságára vonat­
kozó információ mind úgy jelenik meg, mint a tevékenység önszabályozó
pszichológiai rendszerének reális láncszemei a végrehajtó szignálok változó
idői meghatározatlanságának feltételei között. Ezen láncszemek működése a
tevékenység specifikus „belső” feltételeit hozza létre, amely a szignálok be­
következtének idői feltételei és az ember válaszcselekvései gyorsasága közötti
törvényszerűséget hordozza. A kísérletekben felhasznált szignálközi inter­
vallumok terjedelmének határain belül a fiziológiai folyamatok idői oldala
nem korlátozza a kísérleti személyek tevékenységét, hanem a pszichológiai
önszabályozásnak alárendelt sajátosság. A kísérletekben megfigyelt reakció-
időváltozások magyarázata nem a neurodinamika idői törvényszerűségeinek
„természetes meghatározatlanságában” rejlik, hanem szenzomotoros reagálás
pszichológiai mechanizmusai regulációjának szerveződésében.
T. В. К у д р я в ц е в : О структуре технического мышления и средствах эго
развития
K u D R JA V C E V , T. V.: A műszaki gondolkodás struktúrájáról és fejlesztésének esz­
közeiről 68—80.
A vizsgálat fő problémája a műszaki gondolkodás, mint az intellektuális akti­
vitás specifikus formájának struktúrája. Eközben érintik a probléma-oktatás
alkalmazásának kérdését is, a műszaki gondolkodás fejlesztése érdekében. I tt
a következő feladatokkal találkozott a szerző: a didaktikai probléma-helyze­
tek sajátosságainak feltárása, tipológiájuknak kidolgozása, a tanulók előtt
álló problémák megoldásához alkalmas oktatási eljárások megkeresése, végül
a műszaki ismeretek elsajátításának és a műszaki gondolkodás eredményessé­
gének analízise a hagyományos oktatás és a probléma-oktatás feltételei között.
A kísérletekhez kétféle műszaki feladatot használtak fel: 1. Konstrukciós-
műszaki feladat, alkotói elemekkel, 2. Közönséges műszaki feladat, mely a
szemléltetés műszaki dokumentáció leolvasásával kapcsolatos. Az első típusú
feladatok megoldásának közvetlen eredménye a szubjektum számára vagy új,
és eredeti tevékenységi produktum vagy új munkaeljárás elsajátítása vagy
mindkettő. A konstrukciós-műszaki problémák megoldásának két hatékony
ú tját találták: 1. A konkrét-algoritmusos, 2. Általánosított algoritmusos.
Az előbbi kevésbé alkalmas azonban a tevékenység általános módszereinek
kialakításához, noha a konkrétegyedi feladat megoldásánál nagyon eredményes.
Mindezek alapján úgy találták, hogy a műszaki gondolkodás belső, pszicholó­
giai struktúrája szerint konceptuális — képi — praktikus, és a folyamat lezaj­
lása sajátosságai szerint operatív, kereső. Megállapították a kereső orientá­

136
ciójú műszaki gondolkodás természetét, és azt a következtetést vonták le,
hogy a problémaoktatás jó módszer a műszaki gondolkodás fejlesztéséhez.
Analizálták a problémahelyzet megkülönböztető vonásait, típusait, épp úgy,
mint a problématanulás szintjeit. A problématanulás kedvező a produktív
műszaki gondolkodás fejlesztése szempontjából előnyösen befolyásolja a
személyiség kognitív szféráját.

ВОПРОСЫ ПСИХОЛОГИИ
1972 № 5.

H. Л . Злиава: Об одном факторе, влияющем на разрешение проблемной

ситуации
E liava , N. L. : A p ro b lé m a h e ly ze t m e g o ld á s á n a k egy té n y e ző jé rő l 47— 54.
Egy intellektuális feladat megoldásához két körülmény szükséges: a prob­
lémahelyzet és a szubjektum törekvése, hogy e helyzetet megoldja. A szerző
feltételezi, hogy a problémahelyzet megoldásának folyamatát különböző szub­
jektív feltételek befolyásolják, amelyek kapcsolatban vannak a feladat köve­
telményeivel és feltételeivel. A „szociális attitűd” egyike ezen szubjektív fel­
tételeknek. A lefolytatott kísérlet megmutatta a szociális attitűd határait: a
problémahelyzet megoldására gyakorolt hatása teljesen eltűnhet, ha a megol­
dási követelmények nemesnek egybe a kísérleti személyek szociális beállító­
dásával.
M . И . Б о р и ш е вс к и й : Влияние позиции подростка на саморегуляцию пове­
дения
B orisévszKiJ, M. I.: A serdülő p o z íc ió já n a k h a tá sa v ise lk e d é sén e k ö n sza b á ly o ­
zá sá ra 121—128.
Az önszabályozás tartalmazza a cselekvések és tettek tervezését, akarati
erőfeszítést vagy aktivációt, akadályoztatáskor önkontrollt; tehát a személyi­
ség önnevelésének fontos eszköze. 13—14 éves tanulóknál szubjektív pozíciójuk
négyféle típusát különítették el: 1. Pozitív, kiegyensúlyozott. 2. Konfliktusos,
önmegerősítő. 3. Passzív, alkalmazkodó. 4. Közömbös helyzet. Feltételezték,
hogy a serdülők pozíció szerinti hovátartozásuktól függően viselkedésük és
önszabályozásuk különböző sajátosságait fogják mutatni. Úgy találták, hogy
pl. az akarati erőfeszítésnek, a viselkedés önszabályozásának meghatározó
szerepe van. Ezzel kapcsolatban a serdülőknek a kollektívában való emocio­
nális kölcsönös kapcsolatainak fajtái, jóllehet bizonyos hatást gyakorolnak a
viselkedésre, a háttérbe szorulnak, hatásuk a pozíción keresztül érvényesül.
A pozíció tehát a serdülő személyiségének pontosabb jellemzője, mint kortár­
saival való kölcsönviszonyainak fajtái. Ez utóbbiak kevésbé stabilak, dina­
mikusabbak, és időleges jellegűek. A viselkedés önszabályozása a legelőnyö­
sebb hatást a „pozitív, kiegyensúlyozott” pozícióval gyakorolja.

ВОПРОСЫ ПСИХОЛОГИИ
1972 № б.

О. В . Д а ш к е в и ч : Влияние оценки результатов деятельности на особенности

эмоциональных состояний младших школьников
D askevics, О. V.: A te v é k en y sé g i e r e d m é n y e k értékelésén ek h a tá sa a k is is k o lá s o k
é rzelm i á lla p o tá ra . 116—123.

137
 7,5—8,5 éves gyermekeknél vizsgálta kísérletileg a pszichikus állapot és a
teljesítmény közötti kapcsolatot. Pontosabban a kísérleti játékszituáció köz­
ben létrehozott álsiker —álkudarc szituációk hatását a tevékenységre. A kísér­
letben a következő feladatokat állították fel: 1. Feltárni az eredmény értékelés
hatását az érzelmi állapotra. 2. Pontosítani a pozitív és negatív emóció keltette
belső gátló folyamatok dinamikáját (pontosság és gyorsaság), melyet a tevé­
kenység eredményének értékelése határoz meg. 3. Megállapítani az érzelmi
állapotok hatásának jellegét. A kísérletben 29 gyermek vett részt. (A kísérleti
szituáció az „űrrepülő” irányító tevékenysége volt, azaz kétféle ingerre adott
motoros válasz, vagy annak hiánya.) Három kísérletet végeztek, egy gyakorlót
és két verseny formájút. Ügy találták, hogy a gyakorló helyzetben a gyermekek
a pontos reakciókat részesítették előnyben. Versenyszituációban a gyorsaságra
törekedtek. A siker- és kudarchelyzetekben előállt hibák mennyisége a disz­
kriminációs gátlás sajátosságairól tanúskodik pozitív és negatív érzelmek
esetében. A kísérlet eredményei arról tanúskodnak, hogy a gyermek számára a
közvetlen eredményértékelésnek döntő szerepe van. Ez elősegíti, hogy a kísér­
lethez való pozitív viszonyulás megmaradjon a versenyben elszenvedett kudarc
ellenére is.
Л. H. Ланда: Алгоритм в психологии: уточнение понятии?
L anг)a , L. N. : Algoritmus a pszichológiában : a fogalmak pontosítása ? 133—143.
A cikk kritikai analízisét adja Fridman „Még egyszer az algoritmus fogalmá­
ról a pszichológiában” c., az 1971. évfolyamban megjelentetett cikkének.
K óbor E nikő

138
—
 СОДЕРЖАНИЕ

И . Томка: М еханизм с н а ..................................................................................................................... 3

Ж . Кульчар: Гипотезы о функции сна современны х и с с л ед о ван и й .................................. 22
И . Месарош, Е. Баняи, Ю. Осман-Шаги : В л и ян и е гипноза на некоторые факторы пам ­
яти 111. В н и м а н и е ........... .................................................................................................................. 36
М . Варга, И. Шомоди : И сследования ЭЭГ при аутогенной т р е н и р о в к е ......................... 47
Д . Гереб : Экспериментальное исследование уровня бодроствования студентов высших
^ учебных з а в е д е н и й ....................................................... . .................................................................... 56
Й. Дриэтомски : Д ан н ы е о возрастных изм енениях в механическом и логическом з а ­
поминании ........................................................................................................ ; ................................... 67
Э. Беллак : Д альн езоркость как погреш ность светопреломления при оценке р езу л ь ­
татов теста П ьерона .......................................................................................................................... 75

Обозрение
.4. Фейеш: Р оль поихологии в реабилитации больных с повреж ниями позвоночника 82

Форум
М ария Немени: И нтерю с профессором К ардош Лайош .................................................... 93
Е. Мушонг-Ковач: О тчет о М еж дународном Конгрессе прикладной психологии Мон-
треал 1974 г ............................................................................................................................................ 98
Д . Гуняди : С оциально-психологическая проблематика на М еждународном К онгрессе
Социологии, Т оронто, 1974 г ............................................................................................................. 101
Т. Ходош : Отчет о второй правской встрече, посвященной дальнейшему углублению со­
трудничества м еж д у психологии социалистических с т р а н ................................................. 105
Д . Надь: Обучение действию и перенос дви гательских н а в ы к о в .......................................... 109
Новости м еж дународной психологической ж и з н и ............................................................... 113
П одготовка IV . Ю билейного Собрания В енгерского П сихологического Обшества . . 116

Обзор книг
Г. Монтмолин, Р. Л амберт, Р. П агеш , Ц. Ф ламент и Мезонёв С оциальная психо­
логия. Изд. А Н В Н Р , 1973 г ........................................................................................................... 117
Л . Г. Рихард: Р азум ны й глаз, Изд. «Мысл», 1973 г ................................................................. 118
Ш. М иллар: П сихология игры, Изд. Экономической и Ю ридической литературы ,
1973 г. П сихология искуства, Изд. «Мысл», 1973 г .............. ................................................ 121
К . Геллер: In te llig e n z m e ssu n g N e c k e r V e rla g . V iliingen, 1973...................................... 123

Обзор периодических изданий

Развитие личности учащ ихся в современной ш коле (Б. К о з е к и ).......................................... 127
Вопросы психологии 1972 г. 1—6 ....................................................................................................... 132

140
 CONTENTS

Im re Tom ka: T he Mechanism o f S le e p .................................................................................. 3

Zsuzsanna K ulcsár : D ream F u n c tio n H ypothese in M odern Sleep R esearch . . . . 22
I . Mészáros, E. B á n ya i and J . O sm an-Sági : The E ffects o f H ypnosis on Some Aspects
o f Memory. I I I . A ttention ..................................................................................................... 36
M ikló s Vargha—Istv á n Som ogyi: E E G E xam inations D u rin g A utogenous Training 47
György Geréb : W ork Psychology E x p erim en ts to E x am in e th e V igilance Level of
H igh School S tu d en ts ............................................................................................................. 56
Jen ő D rietom szky : Some F acts to th e Changes in M echanical an d L ogical Memory
in th e Course o f A g e s .................................................................................................................. 67
E rv in Bellák: H y perm etropy as R e fra ctio n D efect in th e E v alu atio n o f P ieron’s
T est ..................................... 75

Beview
A n d rá s Fejes: Psychological M ethods in the R e h ab ilita tio n of S pinal T raum as 82

Forum
M a ria N em ényi: Interview w ith prof. dr. L ajos K a r d o s ................................................. 93
Erzsébet M oussong-Kovács : R e p o rt o n th e Congress o f In te rn a tio n a l A sso tiatio n for
A pplied Psychology M ontreal 1974............................... .......................................... A .......... 98
György H u n yady : Social-psychological Subjects a t th e V I I I i,! W orld Congress for
Sociology (Toronto, 1974) ........................................................................................................ 101
T ibor Hódos: R e p o rt on th e I ln d P ra g u e Conference for th e P ro m o tio n o f Scienti­
fic Psychological Cooperation b etw een Socialist C ountries (24— 26. J u n e 1974) 105
György N agy: A ction-learning an d M o to r-tra n s fe r............................................................... 109
N ew s of In te rn a tio n a l P s y c h o lo g y ............................................................................................. 113
P re p a ra tio n of th e IV . Jubilee G eneral Assembly o f th e H u n g arian Psychological
S o c ie ty .................................................................................. 116

Books
G. M ontm ollin, B . Lambert, B . Pages, G. Flament, J. M aisonneuve : Social Psychology.
E d .: A kadém ia, B udapest 1973. (M á ria N em ényi) ........................................................ 117
B ichard L . Gregory : T he Clever E y e .: G ondolat, B u d ap est 1973. (Istvá n Czigler) .. . 118
S u sa n n a M illa r: Play-Psychology.: K J K , B udapest 1973. (M á ria N e m én y i) . . . 121
K u r t Heller: Intelligenzm essung. N ec k ar Verlag G m bH Viliingen, 1973. ( F . Csányi
Y vonne) ..................................................................... 123
A rt-P sychology.: G ondolat, B u d a p est 1973.(M á ria N e m én y i) ..................................... 125

J ournals
D evelopm ent o f th e P u p il’s P e rso n a lity in M odem School. ( Béla K ozéki ) .................. 127
V oprosy Psyhologii 1972. No. 1— 6. (E n ik ő Kóbor) ............................................................ 132

141
A k ia d á sé rt felel az A kadém iai K iadó ig a z g ató ja — M űszaki szerkesztő: B ottyánszky P á l
A k é zira t n y o m d áb a érkezett: 1974. X . 9. — Terjedelem : 12,6 (A/5) íy
75.962 A k ad ém iai Nyomda, B u d a p e st — F elelős yezető: B e m á t György
 KÖZLÉSI FELTÉTELEK

1. A M a g y a r P szichológiai S zem le o ly a n k é z ir a to k a t fogad el k özlésre,

a m e ly e k a pszi- chológia és h a tá r te r ü le te in e k tu d o m á n y o s k é rd é se iv e l fo g ­
lalk o z n a k .
E z e n b elü l k ö zö l e red eti k u ta tá s o k ró l szóló b e sz á m o ló k a t; té m a ö ssz e fo g ­
la ló ta n u lm á n y o k a t; d id a k tik u s á n lfe d o lg o z o tt e s e tta n u lm á n y o k a t; p sz ic ­
h o ló g iai tö r té n e t i ta n u lm á n y o k a t; b e sz á m o ló k a t a h a z a i és n e m z e tk ö z i
p szich o ló g iai k ö z é le t fo n to sa b b esem é n y e irő l; is m e rte té s e k e t a h a z a i és
n e m z e tk ö z i pszich o ló g iai in té z m é n y e k m u n k á s s á g á ró l; h o z z á sz ó lá so k a t a
p szich o ló g iai és á lta lá b a n a k u ltu rá lis é le t p sz ic h o ló g ia i v o n a tk o z á s ú ese­
m é n y e ih e z ; k ö n y v - és ta n u lm á n y - is m e rte té s e k e t.
2. A k é z ira to k te rje d e lm e á lta lá b a n n e m h a la d h a tja m e g a 0,5 —0,75
ív e t (Ifi —24-es k e tte s sorközzel g é p e lt o ld al, s o r o n k é n t 50 ,,n ” b e tű je lle l).
E g y o ld alo n 25 so rn á l tö b b n e m le h e t.
3. A k é z ir a to t 3 p é ld á n y b a n k e ll a S zerk e sz tő sé g h e z b e k ü ld e n i. A k ö z ­
le m é n y cím e u tá n szerepeljen a szerző n e v e , a l a t t a az in té z m é n y , a h o l a
szerző dolgozik.
4. A z id e g e n n y e lv ű fo rd ítá s ra s z á n t 25 so ro s összefo g lalást k ü lö n o l­
d a lo n , cím m el 3 p é ld á n y b a n k ell c sa to ln i a k ö zle m é n y h e z .
5. A sz ö v e g e t n o rm á l b e tű típ u s ú író g ép p el 1/8 ív e s g é p p a p írra és csa k
a p a p ír eg y ik o ld a lá ra kell írn i. A g y o rs n y o m fiai á tf u tá s é rd e k é b e n fo n to s
a h ib á tla n gépelés.
6. H a a szerz ő d ő lt b e tű k k e l a k a r v a la m it k ie m e ln i, a z t eg y sz e r h ú z z a
a lá . C su p a n a g y b e tű v e l se m m it se g ép eljen . H a a szöveg eg y ré s z é t k i­
se b b b e tű típ u s s a l k ív á n ja sz e d e tn i, e z t n e m s ű r ű n g é p e lt so ro k k a l, h a n e m
a szö v eg b a lo ld a la m e n té n h ú z o tt v o n a lla l és „ p e t i t ” szó v al jelezze. A k é z ­
ir a t la p ja it o ld a la n k é n t fo ly a m a to sa n , k ö zép en sz á m o z z a a ra b sz á m o k k a l.
B e to ld á s n em alk a lm a z h a tó .
7. A s z á m o z o tt és cím m el e llá to tt á b r á k a t és tá b lá z a to k a t k ü lö n b o ­
ríté k b a n kell c s a to ln i a k é z ira th o z . M inden á b r a és tá b lá z a t h á tla p já n sze­
re p e lje n a szerző n e v e és a k é z ira t cím e.
A k é z ir a tb a n p o n to sa n fel k ell tü n t e tn i az á b r á k és tá b lá z a to k h e ly é t.
8. Szöveg k ö z b e n a lk a lm a z o tt iro d a lm i h iv a tk o z á s o k n á l a szerző k é t­
sz e r a lá h ú z o tt v e z e té k n e v é t és z á ró je lb e n az iro d a lo m je g y z é k b e n je lz e tt
so rsz á m á t tü n te s s é k fel.
9. A z iro d a lo m je g y z é k ö ssz e á llítá sa á b é c é -s o rre n d b e n tö rté n ik . K ö n yvek­
nél, m onográfiáknál: a szerző v e z e té k n e v e , k e re s z tn e v é n e k k e z d ő b e tű i, a
m egjelenés é v e, cím , kiadó, v á ro s, id é z e tt o ld a lsz á m .
Folyóiratunkban m eg jelen t k ö z le m é n y e k n é l: a szerző v e z e té k n e v e ,
k e re s z tn e v é n e k k e zd ő b etű i, a m e g jelen és éve, k ö te ts z á m , fü z e tsz á m , id é ­
z e tt o ld alszám . (A közlem ény c ím é t te h á t n e m k ell fe ltü n te tn i.)
10. A szerző v á lla lja , h o g y a tö r d e lt le v o n a to k a t 3 n a p a la t t k ija v ítv a
v isszak ü ld i. A k é z ir a ttó l eltérő n y o m d a i ja v ítá s o k k ö ltsé g e i a szerző t te rh e lik .
11. S z e rző in k n e k — tis z te le td íju k te rh é re — 100 d b k ü lö n -le n y o m a to t
k é s z ítte tü n k .
12. A sz erk esz tő sé g k é z ira to t n e m őriz m e g és n e m k ü ld vissza.
A r a : 17, — F t I N D E X : 26.653
K lü fize tés egy t e r e : 8 0 ,— Ft

AKADÉMIAI KIADÓ, BUDAPEST

AKADÉMIAI KIADÓ, BUDAPEST
MAGYAR P S Z I C H O L Ó G I A I SZEMLE
ВЕНГЕРСКИЙ ПСИХОЛОГИЧЕСКИЙ ЖУРНАЛ
HUNGARIAN JOURNAL OF PSYCHOLOGY
A MAGYAR TUDO M Á N Y OS A K A D É M IA P S Z IC H O L Ó G IA I BIZO TTSÁ GA
É S A M A G Y A R P S Z IC H O L Ó G IA I TÁRSASÁG FO LY Ó IR A TA

X X X II. kötet Űj sorozat 16. 1975. 2. szám

A s z e rk e s z tő b iz o tts á g e ln ö k e : Á dá m G y ö r g y

F ő szerk esztő : P o p p e r P é t e r

A szerkesztőbizottság ta g ja i:
B a r t h a L a jo s , H ó d o s T ib o r , H u n y a d y G yö rg y , J u h á s z P á l , K a r d o s L a j o s ,
K e l e m e n L ászló , L á n y i n é E n g e l m a y e r Á g n e s , L é n á r d F e r e n c , M á t r a i Lá szló ,
M o u s s o n g -K ovács E r z s é b e t , P alotá s G á b o r , P a t a k i F e r e n c , R a n sc h b u r g J e n ő ,
S a l a m o n J e n ő , T o m k a I m r e , V i t á n y i I ván

A szerkesztőség tagjai:
R ovatv ezető k : H ódos t i Bor , H ü n y a d y gy örgy , M o u s s o n g -K ovács E r z s é b e t ,
R a n s c h b ü r g J enő

M u n katársak: V arga Z o l t á n (olvasó szerkesztő), H e g e d ű s T. A n d r á s , B e n e d e k

L á s z l ó , V árady A n d r á s n é (szerkesztőségi titk ár)

T e c h n ik a i s z e rk e s z tő : G l a u b e r A n n a

Szerkesztőség: 1083 B u d a p e st, B ókay J á n o s u. 64. T elefon: 340 —790, 343—743

S zerkesztőségi fogadóórák: kedd 10—12
csütörtök 16— 18

A kadém iai Kiadó

1363 B udapest, A lk o tm á n y u. 21. T elefon: 111 —010

T erjeszti a M agyar P o sta . E lőfizethető bárm ely p o sta h iv a taln á l, a kézbesítőknél, a

P o s ta hírlapüzleteiben és a P osta K ö zp o n ti H írlap Iro d á n á l (K H I 1900 B u d ap est V., J ó -
zsef n ád o r té r 1. p o sta c ím : 1900 B u d ap est) közvetlenül v a g y p o stau talv án y o n , v alam in t
á tu ta lá ssa l a K H I 215 — 96162 pénzforgalm i jelzőszám ára.
E gyes példányok beszerezhetők a 1056 B ud ap est V., B ajcsy-Z silinszky ú t 76. sz. a la tt
h írlapboltban.
E lőfizethető és p éldányonként m egvásáro lh ató : az A K A D É M IA I K IA D Ő -nál
1363 B udapest V., A lk o tm á n y u. 21. T elefon: 111 —010. Pénzforgalm i jelzőszám unk:
216—11488., az A K A D É M IA I K Ö N Y V E SB O L T -ban: 1368 B udapest V., V áci u. 22.,
telefon: 186—612

Előfizetési díj egy évre: 80,— Ft.

A tanulm ányok közlési feltételeit lásd a borító h a rm a d ik oldalán.
 TARTALOMJÉGYZ EK

H u n ya d y György—H a n n E ndre —Pörzse K atalin: S z te re o tip n em ze t-jellem zések

k o g n itív szerveződése ........................................................................................................... 147 —162
IV. B a chm ann —J . Richter: V ezérlőhelyiségek k ia la k ítá s á n a k elv ei és fe lté te le i 163 —168
M é r d Ferenc: Az e la b o rá c ió s m u ta tó k a R o rs c h a c h -p ró b á b a n ............................ 169—185
Szakács Ferenc: R o k o n sz e n v i k a p cso lat és társfelism erés] összefüggésének v iz s­
g á la ta ............................................................................................................................................ 187 — 193
Tringer László —M a tu zsin k a Ferenc—Z seni A n n a m á ria —M olnár Sándor: Az
M M P I h a z a i a lk a lm a z á s a eg y ete m i h a llg a tó k s ta n d a rd é rté k e i a la p já n . . . 195 —219

V IT A

K ozéki Béla: A p e d a g ó g ia i m u n k a és a p e d a g ó g ia i p szich o ló g ia k a p c s o la ta . . 221 —225

SZEM LE

M olnár Irén: G e s z tu s te rá p iá k ............................................................................................. 226 —235

Bárdos Kató: A k é s le lte te tt u tá n z á s v i z s g á l a t a ............................................................. 236 —242

FÓ RU M
A M a g y a r P szich o ló g ia i T á rsa sá g K ö zg y ű lése ............................................................. 243—244
H űvös É v a —Lengyel Zsuzsanna: S zociálp szich o ló g iai K o n fe re n c ia T b ilisz ib e n 245—251

KÖNYV
M érei Ferenc—Szakács Ferenc: K lin ik ai p sz ic h o d ia g n o sz tik a i m ó d s z e re k M ed i­
c in a K ö n y v k ia d ó , 1974 (N em ényi M á ria ) ............................................................. 252 —253
E . A . Caswell —R . Rom metveit: Social c o n te x ts o f m essages A ca d e m ic P ress:
L o n d o n a n d N ew Y o rk , (Pléh Csaba) ........................................................................ 253 —257
A la k lé le k ta n G o n d o la t, 1974 (N em ényi M á ria ) .......................................................... 257—259
K ulcsár Zsuzsanna: Szem élyiségpszichológia E g y e te m i jeg y ze t (Gerő Z su zsa ). 259 —263
R e k lá m p szich o ló g ia, K özg azd aság ijó s Jo g i K ö n y v k ia d ó , 1974 ( N em én yi M á ria ) 263 —265

F O L Y Ó IR A T
F o ly ó ira tk ö z le m é n y e k szociálpszichológiai té m a k ö rö k b e n I. ré sz ............................ 266 —272
V o p ro szi P szihologii 1973. 1 — 6. (Kőbőr E n ik ő ) ........................................................ 272 —2791

1 M agyar Pszichológiai Szemle 145

 SZTEREOTIP NEMZET-JELLEMZÉSEK KOGNITÍV SZERVEZŐDÉSE

H U N V A DV GYÖRGY- H A N N E N D U E -P Ö B Z S E K A TA LIN
Töm egkom m unikációs K u ta tó k ö z p o n t

A ta n u lm á n y a n e m z e ti au to - és h e te ro s z te re o tip iá k k o g n itív sz e rv ező d ésén ek n é h á n y

k é rd é s é t tá r g y a lja : a n em ze t-jellem zések k e re te ib e n h o g y a n je le n tk e z n e k a) az é rté k e lé s­
beli k ü lö n b ség ek , b) a v izsg álati sz e m é ly e k tá rs a d a lm ila g e lté rő íté le ta lk o tá s i (fekála-
h a sz n á la ti) sa já to ss á g a i.
A szerző k országos re p re z e n ta tív m in ta v á la s z a in a k elem zése a la p já n k im u ta ttá k , h o g y
M ag y a ro rsz á g h e ly z e té n e k m egítélése é s a „ m a g y a r e m b e r” jellem zése összefügg,
k o n z isz te n s érték elő b e á llító d á s t tü k rö z .
A z o rsz á g érték elése a la p já n k ü lö n íte tté k el a v iz s g á la ti szem ély ek 8 c s o p o rtjá t. V a la ­
m e n n y i cso p o rt jelle m z é se a n e m z e trő l e g y m á sh o z szig n ifik á n s m ó d o n h a so n ló
p ro f ilt a d o tt a s z e m a n tik u s differenciál sk á lá k o n . A sz te re o tip jellem zés ta r ta lm á b a n
en n ek ellenére v o lta k e lté ré se k k ü lö n ö sen a p o lá risá n ellen k ező é rté k e lé s t a d ó c so p o rto k ,
illetv e ezek és egy le g in k á b b realisz tik u s fe lfo g á sú k ö zb ü lső (4.) c so p o rt á llá s p o n tja k ö z ö tt.
A z érték elésb eli k ü lö n b s é g e k egy k iv é te lé v e l (szig n ifik á n s e lté ré se k fo rm á já b a n ) k iv e tü l­
te k a tu la jd o n s á g p á ro k k ö z ö tt e lh e ly e z e tt v a la m e n n y i sk á lá ra , de k o rá n ts e m eg y e n lő
m é rté k b e n . H aso n ló te n d e n c iá k je le n tk e z te k e g y rö v id e n is m e r te te tt p á rh u z a m o s v iz s­
g á la tb a n is, a m ely m á s n é p e k jellem zését m u t a t t a be é rté k e lé s ü k fü g g v é n y é b e n .
A z érték elésb eli k ü lö n b sé g e k nem te lje s e n azo n o s v o n a tk o z á so k b a n m u ta tk o z ta k m e g
az a u to -, ill. h e te ro s z te re o tip iá k esetéb en ; a z íté le ta lk o tá s i stílu s tá r s a d a lm i k ü lö n b sé g e i
v is z o n t h aso n ló k é p p e n je le n tk e z te k m in d k é t e se tb e n .

A hazáról és más országokról, a nemzetről és nemzetközi kapcsolatokról a

köztudatban élő kép tanulmányozása hagyományos törekvés az empirikus
társadalomkutatásban. Kisebb-nagyobb csoportok kérdezése nyomán számos
leíró jellegű tanulmány készült ebben a témakörben, s mind sűrűbben talál­
kozhatunk azzal a merész törekvéssel is, hogy nagy társadalmi csoportok
viszonyait pszichológiai kísérleti modelleken vizsgálják.
Alighanem az egyik legfontosabb tudományos tennivaló ezen a téren azok­
nak a reális társadalmi feltételeknek és folyamatoknak az eddiginél teljesebb és
differenciáltabb elemzése, amelyek keretében a sokszínű haza- és nemzetfelfo-:
gás, a hazafiság erkölcsi-politikai normáinak tudata és tettekre indító attitűdje
kitermelődik. A témakörre irányuló vizsgálatok mintavétele zömmel egyol­
dalú; a tanulófiatalokra összpontosul. Különösen kevés empirikus kutatási
eredmény tükrözi még a szocialista országok nemzet-tudatában, hazafiság-fel-
fogásában végbemenő folyamatokat, a helyi- és rétegsajátosságokat, holott
ezek feltárása a közgondolkodás ismeretéhez és hatékony alakításához nélkü­
lözhetetlen. A társadalmilag kiterjedt s tartalmi vonatkozásokra ügyelő kuta­
tásokban újra felmerülnek — szociálpszichológiai részproblémaként —
a sztereotip nemzet-jellemzések szerveződésének kérdései is, amelyek tanulmányo-

l* 147
zása hosszabb tudománytörténeti időszakon át kevés új szemponttal gazda­
godott.
A leíró jellegű vizsgálatok technikája, pszichológiai implikációi és következ­
tetései nem változtak lényegesen Katz és Braly 1933-ban megfogalmazott kér­
désfeltevése és bevezetett eljárása óta. Tulajdonságlistát kínálnak a vizsgálati
személyeknek, akik megjelölik a kérdéses nép jellemzőnek vélt vonásait.
Amit általánosan jellemzőnek tartanak, az a „nemzeti sztereotípia” . A meg­
ismételt vizsgálatok többnyire egybecsengő eredményeket hoznak, az egyes
népekről szóló jellemzések eléggé elterjedtek, és viszonylag állandóak. E jellem­
zésnek értékelő tartalm a van, az „idegen népek” valamelyikéről szólván — a
zömmel amerikai vizsgálatok kérdezettjei — gyakran ellenszenves képet feste­
nek, elutasító, előítéletes válaszokat adnak. Nem utolsósorban ezért, a „sztere­
otípia” úgy szerepel a szakirodalomban, mint az egy kategóriába sorolt embe­
rek átfogó, merev és viszonylag pontatlan felfogása, illetve tulajdonképpen jel­
lemzése (Koenig és King 1964).
Ezzel az értelmezéssel szemben, úgy véljük, három megszorító észrevételt
tehetünk.
Egyrészt: akár a hagyományos tulajdonság-kiválasztató módszerrel, akár a
manapság elterjedő Osgood-féle szemantikus differenciál alkalmazásával,
maga a kutató hozza olyan helyzetbe a vizsgálati személyeket, hogy azoknak
differenciálatlan általánosságban kell nyilatkozni egy nagy társadalmi csoport
valamennyi tagjáról, ;tekintet nélkül például osztályhovatartozásukra. Ezt-
a „pontatlanságot” csak úgy kerülhetnék el, ha magát a vizsgálatban való
részvételt visszautasítanák. A sztereotípia így lehetne akár artefaktum is
— hacsak nem rendkívül gyakori, változatos vizsgálati feltételek között
makacsul visszatérő válaszok bizonyítják tényleges létét.
Másrészt: egyet kell értenünk Insko és Schopler véleményével (1972), akik
szerint a sztereotipiának nem teljesen indokolt a „rossz sajtója” . A fogalmi
gondolkodás „pszichológiai gazdaságossága” érvényesül itt is: egy átfogó
kategória gondolata vagy felismerése már várakozást kelt, előrelátást ébreszt,
felkészíti az embert — többnyire hasznosan, de ha a konkrét helyzethez nem
illik és akadállyá válik, akkor „diszfunkcionálisan” . Hozzátehetnénk: fogalmi
általánosság előnyeivel szükségképpen jár együtt a pontatlanság negatívu­
ma. Ez természetesen nem mentség a nemzeti elfogultságra.
Harmadrészt: a sztereotípia tudományos fogalma és értelmezése mintha
elszakadt volna a személypercepció szociálpszichológiájától. Holott nemcsak
logikailag illeszkedik annak problematikájába, de vizsgálatának technikája is
azonos. A konkrét vagy hipotetikus személyekről formált benyomás tanulmá­
nyozása pedig ma nemcsak mint az interperszonális viszony megismerésének
kérdése áll a figyelem előterében, hanem mint a kognitív elemek szerveződésének,
a kognitív-affektív kölcsönhatásnak, az egyéni információ-feldolgozásnak jól
megragadható példája is. A szociálpszichológia gondolati építkezésének ugyan-

148
abból az aspektusából tekintve a sztereotípia tanulmányozása szintén kínál
lehetőséget a kognitív struktúrák vizsgálatára. A globális értékelés és a tulaj­
donságok szempontjából történő minősítés, azaz végső soron az attitűd és a
vélekedés viszonyának tanulmányozására nyílik itt mód.
A szociálpszichológia korábbi eredményeihez e megfontolások jegyében kap­
csolódva arra tettünk kísérletet, hogy nemzeti auto- és heterosztereotipiák
esetében az értékelés és jellemzés összefüggéseit tanulmányozzuk. Ennek érde­
kében első lépésben azt állapítottuk meg, hogy a vizsgálati személyek a) (felkínált
lehetőségek közül) miben és hány vonatkozásban tartják világviszonylatban ki­
válónak hazánk helyzetét és eredményeit, b) (megadott tulajdonságpárok segít­
ségével) milyen vonásokkal ruházzák fel a magyar embert. A bevezetett két vál­
tozó összefüggésének tanulmányozásakor három egymásra épülő érdemi kér­
désre kerestünk választ :

1. Mindenekelőtt arra, hogy az ország megítélése és népének, a magyar emberek­

nek az értékelése kapcsolatban áll-e egymással ?Más és más viszonyítási keretben,
eltérő szempontból és módon alkottak ítéletet a vizsgálati személyek a két
„tárgyról”, tehát még akkor is eléggé kétséges, hogy vajon e két egymástól
oly távol eső ítéletsorra kivetül-e az egyéni véleményeket strukturáló érté­
kelő beállítódás, ha egyáltalán létezik ilyen közös attitűd az országgal és
néppel szemben. H a viszont találunk ilyen értelmű statisztikai összefüggést,
akkor ez igen nyomós bizonyíték egy ilyen közös attitűd létezésére,
példa a vélekedések konzisztens szerveződésére. Ez utóbbi esetben mód van
arra, hogy az egyik változón (pl. az ország relatív megítélésén) a globális értéke­
lés mértékét állapítsuk meg, s másik változóként — ezzel összefüggésben —
elemezzük az értékelés köré szerveződő benyomások (nemzet-jellemzések)
kognitív tartalmát. Így merül fel a két további kérdés:

2. Az értékelésbeli különbségek jelentenek-e gyökeres, lényegi eltéréseket a

nemzetről alkotott képben; vagy másként fogalmazva: a „magyar emberről”
lényegében egy autosztereotipia él-e a köztudatban, vagy a beállítódásukban
eltérő rétegek más és más képet alakítanak ki a nemzetről ?

3. E probléma tisztázása után még választ kell kapni árra is, hogy az értékelés­
beli különbségek egyes tartalmi vonatkozásokban mennyire és milyen módon
ütköznek ki, azaz végül is mit jelentenek abból a szempontból, hogy egy-egy
vonással, tulajdonsággal felruházzák-e a megkérdezettek a „magyar em­
bert” .
Alapvizsgálatunkat 1973 augusztus—szeptemberében 564 fős országos repre­
zentatív mintán bonyolítottuk le a Tömegkommunikációs Kutatóközpont
szervezeti kereteiben.

149
 A ,,magyar ember” sztereotip jellemzése

Két kérdésünk közvetlenül azt próbálta felderíteni, hogy a lakosságban, a

reprezentatív minta különböző rétegeiben milyen kép él a magyar emberről,
milyen tulajdonsággal ruházzák fel azt. Azzal fordultunk a kérdezettekhez, hogy
,,Véleménye szerint milyen jó tulajdonságok jellemzik a magyarokát, ” illetőleg
,,mily en rossz tulajdonságok”.
A jó tulajdonságokkal kapcsolatos kérdésre a minta 7,6%-a nem adott
választ, 17,5%-a „nem tudom” választ adott. Nagyobb arányban tartózkod­
ta k a válaszadástól a rossz tulajdonságok megjelölésekor: 11,3% nem válaszolt,
s a mintának közel fele (45,2%) azt mondotta, hogy nem tud megjelölni rossz
tulajdonságot. A feleletek aránya is jelzi, hogy a válaszadók nagyobb százaléka
tartja számon a magyarok pozitívumait, mint ahányan a negatív vonásokat.
Ami a megjelölt tulajdonságokat illeti, a kérdezettek viszonylag sűrűn emlí­
tették, hogy a magyarok életvidámak (szeretnek enni, inni, mulatni, jóked-
vűek stb.), kiemelik szívélyességüket (vendégszeretők, barátságosak stb.),
valamint utalnak munkaszeretetükre és szorgalmukra. Negatívumként minde­
nekelőtt az összetartás hiányát, illetve az ezzel kapcsolatos erkölcsi vonásokat
hozzák szóba (individualizmus, irigység, önzés).
Az egyes személyektől, illetőleg különböző rétegektől kapott válaszok össze­
hasonlíthatósága kedvéért nemcsak kötetlen formában kérdeztünk rá a ma­
gyarok feltételezett jellemző vonásaira. Húsz tulajdonságpárt kínáltunk a
vizsgálati személyeknek, hogy ezek segítségével jellemezzék a magyarokat. Minden
tulajdonságpár között ötfokú skálát helyeztünk el, s ezen fejezhették ki a
kérdezettek véleményüket. Az ellentétes tulajdonságok egyike pozitív érté­
kelő színezetű volt, míg a másik inkább negatív jellegű (pl.: művelt­
műveletlen, önző-áldozatkész). A kérdezett annak a véleményének adott han­
got, azt jelölte be az ötfokú skálán, hogy szerinte a magyarok melyik véglethez
állnak közelebb. Az így kapott válaszokat ezután úgy alakítottuk át összegez­
hető számokká, hogy egyes pontértékűnek vettük a negatív tulajdonsághoz
legközelebbi skálafokot, és ötös pontértékűnek a pozitív tulajdonsághoz leg­
közelebb eső skálafokot. Ha összegezzük az egyes tulajdonságpárokkal kap­
csolatos válaszokat, s átlagot számolunk az egész mintára (és ezen belül az
egyes rétegekre), akkor megtudjuk, hogy a pozitív vagy negatív tulajdonságot
milyen mértékben tartják a magyarokra jellemzőnek. így a húsz különböző
tulajdonságpárra kapott válaszok is összehasonlíthatók, s kialakul a tulaj­
donságoknak egy olyan rangsora, amelyben elöl állnak azok a vonások, amelye­
ket a magyarokra nézve általában igen jellemzőnek tartanak, s a sor végén
következnek azok a tulajdonságok, amelyekkel kapcsolatban kétségek élnek a
kérdezettekben, vajon jellemzik-e a magyarokat vagy sem. A tulajdonságok
sora vizsgálatunkban a következő:

1 50
 1. vidám 4,57 11. áldozatkész 4,11
2. barátságos 4,56 12. büszke 4,07
3. hazafias 4,55 13. összetartó 4,02
4. hűséges 4,48 14. egyenes 4,00
5. bátor 4,48 15. erős 4,00
6. szorgalmas 4,45 16. politizáló 3,89
7. eszes 4,29 17. következetes 3,69
8. bizakodó 4,22 18. alapos 3,67
9. művelt 4,14 19. békés 3,60
10. nyílt 4,12 20. higgadt 3,55

A tulajdonságok így kialakult sorrendjét szemügyre véve kitűnik, hogy a

magyarokat különösképpen olyan, érzelmekre utaló tulajdonságokkal ruházzák
fel, amelyek lendületet, ragaszkodást és pozitív életérzést fejeznek ki, s ezzel tartal­
milag összhangban a megfontoltságot, hidegvérűséget kifejező tulajdonságokat a
legkevésbé tartják jellemzőnek a magyar emberre. Az értelmi képességekre utaló
vonások egymáshoz igen közel, minden végletesség nélkül szerepelnek ebben a
magyarság-képben. Még kevésbé hangsúlyozzák a kérdezettek a magyarok oly
közösségi tulajdonságait,, mint áldozatkészség, összetartás és politizálás. A jellem­
zés egyik leginkább szembeötlő tartalmi feszültsége, hogy a hazafiasság a ma­
gyarok legfőbb jellemzői között szerepel, míg a politizálás jóval kevésbé tarto­
zik a kérdezettek szerint nemzetünk tipikus tulajdonságai közé.

Hazánk értékelése más országokkal összehasonlítva

A magyar ember, illetve a magyar nemzet meghatározására tett kísérletek­
ből is kitűnt, hogy az ország milyen fontos egység a megkérdezettek szemében,
amikor a nemzetről gondolkodnak.
Nyolc kérdést tettünk fel a minta tagjainak az ország értékelésének mérésére.
Feladatuk az volt, hogy nyolc megadott ország közül kérdésenként válassza­
nak ki hármat, amelyek világviszonylatban kiemelkedőek. A nyolc ország:
Amerikai Egyesült Államok, Anglia, Franciaország, Magyarország, Német
Demokratikus Köztársaság, Német Szövetségi Köztársaság, Románia és a
Szovjetunió voltak. Szerepeltek tehát közöttük szocialista és tőkés államok,
közöttük volt hazánk is.
Az általunk feltett kérdések, amelyek alapján összehasonlították a nyolc
országot, az országok életét és eredményeit a legkülönbözőbb vonatkozásokban
érintették. Voltak esetleges, társadalmi haladás szempontjából nem központi
jelentőségű témák, de az ezekre adott válaszok kifejezték az egyes orszá­
gok értékelését. Ilyen kérdések voltak, pl.: hogy mely három ország bővelkedik
leginkább természeti szépségekben, melyeknek sportolói nyújtják a legjobb
teljesítményt.

151
 Az ország gazdasági, társadalmi életét érintették azok a kérdéseink, hogy
melyik három ország gazdasági fejlődése a leggyorsabb, melyeknek legolcsóbb
az egészségügyi ellátása. Végül külpolitikai vonatkozású kérdésünk volt, hogy
melyik három ország külpolitikája szolgálja legjobban a saját érdekeit, illetve
melyiké leginkább a béke ügyét, s melyek támogatják leginkább az elmara­
dott népek gazdasági fejlődését. E kérdéseket természetesen nem ilyen sorrend­
ben tettük fel.
A kérdéssorozatra adott válaszokat nem elsősorban abból a szempontból
értékeltük, hogy egyes vonatkozásokban mely országokat emelték ki a kérde­
zettek, hanem mindenekelőtt az érdekelt bennünket, hogy egy-egy országot a
nyolc kérdésre hányszor tartottak említésre méltónak. Erre vonatkozóan minden
megkérdezett személy válaszaiból, minden egyes ország vonatkozásában egy
mutatót képeztünk. A minta egészéről elmondható, hogy átlagosan leggyak­
rabban (5,37) a Szovjetuniót említették meg a kérdezettek. Ezt követte Ma­
gyarország (4,37)-
Az ország választásának így leírt hátterén kell szemügyre vennünk a M a­
gyarországra vonatkozó válaszokat. A válaszok megoszlását annál inkább érde­
mes figyelmesen szemügyre venni, mivel Magyarország megemlítésének pont­
számát mint „relatív” értékelést használjuk fel a továbbiakban az adatok
elemzésében:

Hányszor
említették %
Magyarországot

0 11,2
í 4,2
2 6,4
3 11,2
4 19,7
5 19,3
6 15,3
7 9,0
8 3,7

100 %
(N = 564)

A jellemzés alakulása az ország értékelésének függvényében

1. Magyarország „kiemelésének” gyakoriságát tekintettük az országértéke­

lés mutatójának, és a pozitív tulajdonságokkal való felruházás összátlagát a nép­
értékelés indexének. A két értékelés között p <.01-szintű korreláció áll

152
fenn (r=0,262). Statisztikailag ebben összegezhető az a tény, hogy akár a nép,
akár az ország értékelése alapján képeztünk is osztályokat, kedvezőbb meg­
ítélés esetében tendenciaszerűen pozitívabb értékelést találtunk a másik változón.
Az elemzés során kutatási kérdésfeltevésünknek megfelelően az ország-érté­
kelés alapján szétválasztott rétegek jellemzésbeli különbségeivel foglalkoztunk.
Ezen az alapon kilenc réteg különíthető el (0 8 említés), amelyek közül azt az
egy réteget nem vizsgáltuk behatóbban, amely egyetlen alkalommal sem emelte
ki Magyarországot (mivel nem tudtuk tisztázni, hogy tagjai ugyanekkor más
országokat preferáltak-e vagy egyáltalán nem adtak értelmezhető választ).
Az eredményekből kiolvasható, hogy a) az országot sűrűbben (7 —8-szor)
említők adták a magyar emberről a legpozitívabb jellemzést, b) az ellenpólust
azok képezték, akik kevésszer (1—2 - 3-szor) említették meg Magyarországot,
c) Mértéktartó átlag mögött részben ellentmondásosan ítéltek a magyarokról
azok, akik az országok nyolc összehasonlításából — eléggé realisztikusan -
négyszer emelték ki hazánkat. Az eredmények azt tükrözik, hogy az ország és
nép értékelése korántsem mechanikusan jár együtt egymással.
2. Az elkülönített nyolc értékelési réteg jellemzése a ,,magyar emberről"
mind szignifikásan korrelál egymással. A szemantikus differenciál skála­
soron kapott „profilok” hasonlók egymáshoz (r-értékek 0,541 és 0,956 között
váltakoznak), illetőleg szignifikánsan összefüggnek a tulajdonságok rangsorai,
amelyeket aszerint alakítottuk ki, hogy az egyes rétegek mennyiben tartják
jellemzőnek a „magyar emberre” a felsorolt vonásokat (a rangkorrelációs
értékek 0,640 és 0,940 között váltakoznak.) Tehát még akkor is, ha az
ország- értékelésbeli különbségeket vesszük alapul, lényeges tartalmi és szer­
kezeti hasonlóságokkal találkozunk a „magyar ember” jellemzésében. Ez az
eredmény nagymértékben valószínűsíti, hogy él a köztudatban egy verbá-
lis-kognitív szintű autosztereotipia, amely viszonylag független még az affektiv-
értékelő viszonyulásoktól is, illetőleg azokat egytöl-egyig a maga rugalmatlan mód­
ján tükrözi
Mivel a korrelációs mátrix csupa szignifikáns összefüggést tartalmaz,
nem meglepő, hogy a minta egészének válaszai alapján kialakuló tulajdonság­
rangsor kevés kivételtől eltekintve általánosan visszatér az egyes értékelési
rétegek válaszaiban.
3. Mielőtt rátérnénk a tulajdonság-rangsorok kivételnek tekinthető tartalmi
sajátosságaira, meg kell jegyezni, hogy a tulajdonságok odaítélésének ,,range” -e
más és más az egyes rétegeknél. A leghatározottabban megállapított, (első) és
a leginkább elvitatott (utolsó) tulajdonság átlaga között az értékelés két vég­
letét képviselő rétegek esetében a legnagyobb a különbség: az 1. rétegnél, mert
különösen kritikusak voltak tagjai bizonyos tulajdonságok odaítélésében
(békés, következetes 2,89), a 8,-nál pedig, mert volt tulajdonság, amelyet ma­
radéktalanul és egyhangúlag a „magyar ember” jellemzőjének tekintettek
(vidám: 5,00; hazafias, bátor: 4,95).

163
 .7. táblázat
K o rreláció s é rté k e k az egyes ré te g e k sk á lá k o n a d o tt jelle m z é se i k ö z ö tt
C so p o rt Á tla g

8. 4,50 8.

7. 4,29 0,747 7.

6. 4,18 0,768 0,880 6.

5. 4,21 0,720 0,907 0,937 5.

4. 4,00 0,580 0,739 0,865 0,899 4.

3. 4,05 0,677 0,857 0,956 0,942 0,897 3.

2. 3,96 0,633 0,857 0,881 0,888 0,836 0,905 : 2.

1 . 3,73 0,726 0,770 0,748 0,671 0,541 0,676 0,734

V idám
bús
H azafias
hazafiatlan
B arátságos
b a rá tsá g ta la n
B áto r
gyáva
H űséges
áln o k
Szorgalm as
lu sta
Eszes
b u ta
Bizakodó
lem ondó
N y ílt
zárkózott
M űvelt
m ű v eletlen
Á ldozatkész
önző
A lázatos
büszke
ö ssz e tartó
széthúzó
E rő s
gyenge
E gyenes
fo n d o rlato s
Politizáló
nem politizáló
K ö v etk ezetes
m egalkuvó
Alapos
fe lü le te s
Békés
harcias
H iggadt
sze rte le n 1

1. ábra

154
 Az értékelés végleteit képviselő két rétegnél több esetben találkozhattunk
azzal a jelenséggel, hogy egy-egy tulajdonság rangsorbeli helye 6 —7 pozícióval
is eltolódott a minta egészére (és a rétegek túlnyomó többségére) jellemző
ranghelyhez képest. így az 1. réteg lényegesen kevésbé emelte ki, hogy a
magyar ember „vidám” (1.--- >8.ranghely), „bizakodó” (8.--- >15.) lenne, s vi­
szonylag kevesebbre tarto tta „szorgalmát” (6. — >12.), míg más tulajdonságai­
hoz képest inkább elismerte „higgadtságát” (20.--- >13.), mint ahogy ezt egyéb
rétegek tették. Mindennek következtében a magyarokat általában minősítő
érzelmi vonások közül csak a kötődés jegyei maradtak előtérben, a jó kedélyt és
lendületet azonban relatíve kevésbé tartották jellemzőnek. (Az abszolút számértékét
tekintve különösen szigorúan megítélt „következetesség” zárja a tulajdonságok
sorát.)
Az országot egysíkúan méltató 8. réteg tagjai mindenekelőtt azzal tűnnek
ki, hogy a „magyar ember” tulajdonságai között milyen előkelő helyet biztosí­
tanak az „összetartásnak” (13. — >4,5.) és az „erősségnek” (15. — >7,5.) és
eközben az abszolút számértéket tekintve szokatlanul kiemelkedő első három
vonás között találjuk a „hazafiasságot” , a „bátorságot” is. Talán nem indoko­
latlan azt feltételezni, hogy itt a helytállást, az egyéni és közösségi erőkifejtést
garantáló erények jelentkeznek elevenebben a magyarokról formált képben.
Ezeken kívül a középső (4.) réteg az, amely a fentiekhez hasonló mértékben
módosítja egyetlen tulajdonság ranghelyét a magyarok jellemzésében. Ugyanis
a többitől — különösen az épp előbb tárgyalt 8. és 1. rétegtől eltérően—viszony­
lag kevésbé tolja háttérbe azt a minősítést, hogy a ,,magyar ember” politizál
(16.— >8,5). Ez a különböző vonatkozásaiban realitás-és normaérzékenysé­
get eláruló réteg egyébként lényegében csak megismétli a tulajdonságok már
megismert, sztereotip sorát
A tulajdonságrangsorokból egyszerűen kiolvasható tanulságokat erősítik és
részletezik annak az elemzésnek az eredményei, amelyek során kétmintás
t-próbákkal vetettük egybe az értékelési rétegek egyes tulajdonságok szempont­
jából alkotott ítéleteit. A nyolc réteg között a húsz tulajdonság esetében számos
szignifikáns különbség mutatkozott; ezek puszta száma is tükrözi egyfelől,
hogy az egyes értékelési rétegek álláspontja mennyire volt „markáns” , másfelől,
hogy az értékelés különbözősége mennyire differenciálta az egyes tulajdonságok
szempontjából alkotott ítéleteket. A rétegek „álláspontját” és a tulajdonságok
„szerepét” ezen túlmenően is jellemezhetjük, ha a szignifikáns eltérések szá­
mának és irányának figyelembevételével alkotunk típusokat.
Az eredményekből kitűnik, hogy éles különbségek mindenekelőtt a 8„a 4.
és az 1. réteget választják el egymástól és másoktól, a 6. és 3. réteg álláspontja
a legkevésbé elhatárolt. Az esetek döntő többségében azt tapasztaljuk, hogy
az országot pozitívabban értékelő rétegek ruházzák fel inkább kedvező voná­
sokkal a „magyar embert” . Egy-két kivétel az 5., 4., 3. rétegek közbülső
helyzetében adódik. A rétegek ítéletalkotását jellemzi, hogy állásfoglalásuk

155
 2. táblázat
S z ig n ifik á n s k ü lö n b s é g e k a tu la jd o n s á g o k o d a íté lé s é b e n a ré te g e k k ö z ö tt

C so p o rt
8.

7. 2 7.

6. 6 3 6.

5. 8/1 2 0 5.

4. 13/1 12 7/1 10 4.

3. 9 1 3.
5 0 1/1

2. 12 5 0 2 2 0 2-

í. 14 12 8 11 5 5 4
1
Megjegyzés : A zokat a kivételes eseteket, am ikor nem a m agasabbra értékelő (feljebb álló)
réteg a d o tt szignifikánsan kedvezőbb v á la sz t egy-egy tulajdonság vonatkozásában, /-jel a la tt
tü n te ttü k fel.

hány másik csoporttól tér el határozottan, némileg önkényes kritériumok

szerint a következő tipológiát vázolhatjuk fel:
szélsőséges egy állásfoglalás ha 4 —7 rétegétől egy irányban szignifikánsan eltér,
határozott, ha 1 -3 rétegétől tér el, s ezektől mind egy irányban,
közbülső ha 1—3 rétegtől tér el, s az eltérés iránya megoszlik,
elmosódott, ha egyetlen rétegétől sem tér el.

3. táblázat
A ré te g e k á llá s fo g la lá s á n a k sz é ls ő s é g e s s é g e a tu la jd o n s á g o k o d a íté lé s e k o r
Á llá s f o g l a lá s

S z é ls ő s é g e s H a tá ro z o tt K ö z b ü ls ő E lm o s ó d o tt

8. 9 7 0 4
7. 3 12 2 3
o. 0 8 o 6
5. 1 10 6 3
4. 6 9 2 3
3. 0 10 3 7
2. 0 13 3 4
í. 7 10 0 3

Az (ország-)értékelés mentén egyes tulajdonságok odaítélésében jelentkező

feszültségek, úgy tűnik, ugyanazokat a halvány szemléleti-tartalmi sajátos­
ságokat fejezik ki, amiket az egyes rétegek által adott jellemzések tulajdonság -
rangsorainak ismertetésekor érintettünk.

156
 A 8. (és az egy-két vonatkozásban hasonló szerepet játszó 5. és 7.) réteg
különösen kedvező ítéleteivel tehát szélsőséget képvisel, amellyel szemben az
erősség-bátorság-hazafiasság tulajdonság-csoport vonatkozásában együtt je­
lentkezik az 1. és 4. réteg szintén markánsan elhatárolódó ellenpólusa, amelyek
között más vonatkozásokban nincs maradéktalan egység, sőt a politikai
aktivitás elismerésében kifejezett ellentét van. Ebben a tartalmilag oly fontos,
kritikus kérdésben az országgal szemben pozitíve elfogult 8. és azt kevéssé méltá­
nyoló 1. réteg közel kerül egymáshoz, kifejezett ellentétben a 4. réteg adott vonat­
kozásban kedvezőbb ítéletével. Ez egyfelől azt tükrözi, hogy az egyébként
leegyszerűsítően konzisztens válaszokat adó 8. réteg számára a „politizálás”
feltehetően nem érték, másfelől újra dokumentálja azt a visszatérő felismerést,
hogy az (ország-)értókelés egymásra következő fokozatai folyamatos és töret­
len sort képeznek ugyan, de minőségében is különböző lehet elfogadásuk társa­
dalmi háttere és gondolati kontextusa.
A tulajdonságok sor,ba rendezhetők aszerint, hogy a velük kapcsolatos íté­
letekben mennyire vetültek ki az ország értékelésének különbségei. (Maximáli­
san 28 eltérés lehetne szignifikáns, ténylegesen 15 a legtöbb annak megítélésé­
ben, hogy ,,erős”-e a magyar. A minimum természetesen az, ha nincs két
értékelési réteg, amely között az eltérés szignifikáns lenne; ezt egyetlen esetben,
a büszke-alázatos dimenzióban tapasztaltuk.)
Amikor egy-egy tulajdonság vonatkozásában viszonylag nagy a rétegek
közötti eltérések száma (erős, vidám, bátor, hazafias, politizáló, nyílt tulajdon­
ságok esetében), akkor vannak rétegek, amelyek pozitív, ill. vannak, amelyek
negatív irányban képviselnek „szélsőséges”, ill. „határozott” álláspontot és
mintegy hídként szolgálnak közöttük a többi „közbülső” ítéletet alkotó
rétegek. Ezek az utóbbiak hiányoznak, amikor egy-egy tulajdonság mentén
kevés szignifikáns eltérés adódik: a határozottan pozitív, ill. negatív álláspon­
tok mellett egyre több réteg ítélete lesz „elmosódó” , így pl. amikor a „magyar
ember” eszességéről, békés, barátságos természetéről és alaposságáról volt szó.
Tendenciaszerű, hogy az általában jellemzőnek ítélt tulajdonságok között
több olyan van, amellyel kapcsolatban két „szélsőség” és fokozatos átmenet is
mutatkozott a mintában (I. típus), még a kevésbé jellemzőnek ítélt tulajdon­
ságok kérdésében polarizálódtak ugyan vélemények, de legfeljebb egyoldalúan
negatív szélsőség jelentkezett, s mindig több réteg állásfoglalása volt „elmo­
sódó”. Ugyanekkor a legjellemzőbbnek tartott tulajdonságok egyike („barát­
ságos”), nem osztja meg szélsőségesen a közvéleményt, míg másik vonás, amit
zömmel nem toltak az előtérbe („erős” ) a nézeteltérés maximumát váltja ki.

157
A z értékelés és jellemzés összefüggése heterosztereotipiák esetében

Az eddigi eredmények leegyszerűsítve úgy foglalhatók össze, hogy a) nemzet­

jellemzések kognitív tartalm a sztereotip módon hasonló b) ugyanekkor e
jellemzések — főként a minősítések intenzitásában — tükrözik az értékelés
különbségeit is, c) de vannak eltérések a tulajdonságok között, aszerint, hogy
melyikkel kapcsolatban milyen mértékben mutatkoznak meg az értékelésbeli
különbségek. Kérdés, hogy mennyiben általánosíthatók ezek a „magyar
sztereotipiá”-val kapcsolatos tapasztalatok. Erre vonatkozóan egy olyan
1972-es vizsgálat adataiból kaptunk információkat, amelyet egy 300 fős
véletlenül kiválasztott budapesti mintán bonyolítottunk le.
Ez alkalommal más népek értékelését kértük oly módon, hogy páros össze­
hasonlítások során nyilatkozott a vizsgálati személy: az adott nemzet tagjai
másokénál rokonszenvesebbek-e. Aszerint, hogy hányszor minősítették ezeket
rokonszenvesebbnek, az egyes népek értékelésének pontszáma 0-tól 5-ig
terjedhetett. Tehát itt is elkülöníthettünk „értékelési rétegeket”, amelyek 16
tulajdonságpár közé szerkesztett ötfokú skálán jellemezték a népeket. Három
— a német, osztrák, ill. olasz — nép köztudatban élő képét (jellemzését)
elemeztük és jutottunk a fentieket lényeges ponton megerősítő eredményekre.
A 0 és 5-ös jelzésű, két végletesen értékelő réteget szembeállítva kitűnik,
hogy a) az adott nép jellemzése szignifikánsan korrelál (német r = 0,8482,
p < 001; osztrák r = 0,6622, p •< 01; olasz r = 0,7402, p < 001), mint ahogy
a tulajdonságok rangsorainak korrelációja is szignifikáns; b) a két réteg által
adott minősítések átlagai (ugyancsak szignifikáns módon) eltérnek egymástól,
mégpedig értelemszerűen az inkább rokonszenvező réteg ad kedvezőbb jellem­
zéseket (német 3,98 —3,69; osztrák 4,29 —3,77; olasz 3,62—3,03) c) nem minden
tulajdonság vonatkozásában éri el a rétegek ítéletei közötti különbség a szig-
nifikancia szintjét (16-ból a német esetében 8, az osztrák esetében 7, az olasz
esetében 4).
Fel kell figyelnünk az auto- és heterosztereotipiák közötti bizonyos különb­
ségekre az utóbbi vonatkozásban: amellett, hogy mindezekben a jellemzésekben
szerepelnek „nemzeti erények” és „gyengék”, amelyek feltételezése differen­
ciálatlanul általános, az értékelési különbségek az autosztereotípia esetében
tendenciaszerűen a pozitívumok hangsúlyozásában, a heterosztereotipiák esetében
viszont mindenekelőtt a negatívumok megállapításában ütköznek ki szisztematiku­
san a rétegek között.
A tulajdonságoknak a jellemzésben betöltött szerepe (ranghelye) mellett
bizonyosan közrejátszik e tulajdonságok konkrét tartalm a is abban, hogy
mennyire ütköznek ki velük kapcsolatban a népek globális értékelésének
különbségei. Nem tekinthető véletlennek, hogy mindhárom nép jellemzésében
a 0 és 5 jelzésű rétegek között egyes vonások, a szerény, segítőkész, őszinte és
békés tulajdonságok odaítélésében mutatkoznak különbségek (feltűnő továbbá,

158
hogy mindezek tartalmilag a népek tagjainak társas ismérveire vonatkoznak).
Elgondolkoztató, hogy az „erősség” megítélése érzékeny a nemzetekkel kap­
csolatos elfogultságra, a vonás kiemelése azonban (az adott nemzet történelmi
viszonyaitól függően) lehet a különleges elismerés megnyilvánulása, s lehet a
megkülönböztetett elutasításé is. S itt rá kell mutatni egy általánosabb, para­
dox jelenségre: az osztrák jellemzésben kritikusabb rétegek nyilatkoztak egy
árnyalattal kedvezőbben az osztrák ember erejéről, gyorsaságáról, bátorságáról.
A német jellemzésben ezt tapasztalhatjuk a szorgalom, rendszeretet, alaposság,
ügyesség, gyorsaság vonatkozásában, s ez a paradox különbség a fegyelmezett­
ség tekintetében a szignifikancia szintjét is meghaladja. Az elutasítással tehát
itt mindenképpen növekvő ambivalencia jár, ugyanakkor azonban talán jogos
az a feltételezés is, hogy a felsorolt pozitívumok értelme az adott kontextusban
absztrakt jelentésükhöz képest változáson megy át, mint ahogy bizonyosan el­
tér konkrétan az autosztereotipiában mutatkozó tartalmuktól is. Mindebből
gyanítható, hogy az egyes pozitívumok és negatívumok megállapításának in­
formációs értéke és szerepe az össz-értékelésben egy egész kognitív-affektiv rend­
szer (s az ezen belüli kölcsönhatások és feszültségek) függvénye s aligha vezet­
hető le teljesen akár egyedül a megállapított tulajdonság minőségéből és az
állásfoglalás szélsőségességből, akár pusztán a vonások absztrakt tartalmá­
ból, általánosságban kifejtett illetőleg más összefüggésben kimutatható fon­
tosságából.

Társadalmi különbségek a jellemzés módjában

További elemzés feladata lehet — ezeknek a jelzéseknek a nyomán elindulva

— kimutatni, hogy a megítélés szempont- és értékrendszere népek felfogott
viszonyrendszerének keretei között hogyan jelentkezik e népek jellemzésében,
ami is nyilvánvalóan eltér az egyes társadalmi kategóriák szókészlete, ismeret-
anyaga, értékfelfogása, ideológiai beállítottsága szerint. Azonban az elemzés
általánosabb — formai szintjén is kiütköznek — eddig általunk még nem érin­
tett — társadalmi különbségek. A társadalmi-politikai elkötelezettség (beosztás,
párttagság) tárgykör szerint differenciált, egyértelműbb értékelést sugalló be­
folyása a jellemzésekre, az iskolázottság hatásával együtt, azt keresztezve érvé­
nyesül. Akár auto-, akár heterosztereotipiáról volt szó, a jellemzés általános
értékelési szintjében határozott különbségeket tapasztaltunk a kérdezettek is­
kolázottsága szerint: erős tendencia mutatkozott arra, hogy a magasabb iskolai
végzettségűek átlagosan visszafogottabb, e mögött pedig megítélési szempontok szerint
differenciáltabb (olykor már ambivalens) jellemzést adjanak, szemben a kevésbé
iskolázottak egysíkúbb jellemzésével.
Más alkalommal bizonyítottuk, hogy a nemzet jellemzések összetettsége nem
független pl. a személyi jellemzések összetettségétől, így felfogható, mint a
személyiség általános kognitív komplexitásának egy vetülete, ugyanakkor

159
viszont megnyilatkozásának mértéke mindkét témakörben függ a jellemzés
tárgyához fűződő viszonyulásától s ennek normáitól. (Hunyadv 1973.)
Ebből kiindulva állíthatjuk, hogy az iskolázottság alapján mutatkozó kü­
lönbségekben jelen vannak e társadalmi kategóriák ítéletalkotási és skálahaszná­
lati módjának eltérései; ennek szerepét úgy illusztrálhatjuk, ha a jellemzendő
néphez való viszonyulást lehetőség szerint homogenizáljuk, s a tulajdonságpár
között elhelyezett öt skálafokozat használatának gyakoriságát vesszük tekin­
tetbe, elvonatkoztatva attól, hogy konkrétan mely népet milyen szempontból
minősítettek. Az országos reprezentatív vizsgálatunk kérdezettjei 7 tulajdon­
ságpár segítségével jellemezték a) saját népünket és egy-egy másik népet,
amelyik b) a magyarokat különösen kedveli, illetve c) nem kedveli. Az ered­
ményekből kitűnik, hogy az árnyaltabb ítéletalkotást tükröző 2. és 4. skála­
fokot az iskolázottság szintjének emelkedésével növekvő arányban „használ­
ják” , s ugyanakkor azt a szélső skálafokot, amely felé a jellemzés értékelési
alaptendenciája m utat (5. és 1.) az iskolázottság szintjének emelkedésével
csökkenő arányban veszik igénybe (4. tábla).

4. táblázat
S k á la fo k o z a to k jelö lési g y a k o risá g a % -b a n

Magyarok
2 3 4 5 N
1

1 — 7 o s z tá ly t v é g z e tte k 3,3 3,4 16,2 20,1 57,0 1245

8 o s z t á l y t v é g z e tte k 2,2 3,1 15,8 2 6 ,2 52,7 1362
K ö z é p is k o lá t v é g z e tte k 1,9 4 ,0 14,1 36,8 43,2 581
E g y e te m e t, fő is k o lá t
v é g z e tte k 0,9 5,6 15,9 4 0 ,9 36,6 240
ö sszesen 2,5 3,4 15,6 2 6 ,7 51,8 3428

Magyarokat kedvelő nép

1 2 3 4 5 N

1 — 7 o s z tá ly t v é g z e tte k 4,1 3,5 11,7 i6 ,i 64,6 947

8 o s z t á l y t v é g z e tte k 2,5 2,2 13,8 2 1 ,5 60,0 1068
K ö z é p is k o lá t v é g z e tte k 1,4 3 ,0 13,9 37,3 44,4 502
E g y e te m e t, fő is k o lá t
v é g z e tte k 1,3 6,7 8,5 39,3 44,2 224
összesen 2,6 3,2 12,7 2 3 ,9 57,6 2741

Magyarokat nem kedvelő énp

1 2 3 4 5 N

1 — 7 o s z tá ly t v é g z e tte k 29,7 13,5 23,7 8,7 24,4 630

8 o s z t á l y t v é g z e tte k 24,5 15,8 26,8 17,9 15,0 678
K ö z é p is k o lá t v é g z e tte k 12,4 2 0 ,2 30,5 21,6 15,3 380
E g y e te m e t, fő is k o lá t
v é g z e tte k 12,5 2 1 ,0 21,6 2 4 ,4 20,5 176
Ö sszesen 22,9 16,2 26,1 16,2 18,6 1864

160
 Az ítéletalkotás skálahasználatban tükröződő jellegzetességei organikusan
jelen vannak a különböző nemzetekhez való viszonyulások egész rendszeré­
ben, mint a különböző társadalmi-iskolázottsági rétegek nézeteinek kifejező,
s ugyanakkor alakító formai vonásai. A nemzetjellemzések teljesebb, a véle­
kedések ideológiai-politikai és személyiséghátterére kitekintő, tanulmányozása
során további elemzésre méltó kérdés lehet az is, hogy társadalmunk viszonyai
között milyen tartalmi meghatározói és korrelátumai vannak pl. a végletesen
leegyszerűsítő, ill. az ellentmo. 4ásosan komplex jellemzési, ítéletalkotási
típusoknak.
IR O D A L O M
H ann E n d r e , 1974, A n é m e te k m e g íté lé sé n e k a la k u lá s a az 1972. év i m ü n c h e n i o lim p ia
idején. M R T T ö m eg k o m m u n ik á c ió s K u ta tó k ö z p o n t. T a n u lm á n y o k
H ttnyady G yörgy , 1972, S z em ély - és sz e re p -p e rc e p c ió isk o lai és ü z e m i c so p o rto k b a n .-K ö n
n y ezet és tev ék e n y ség . P sz ic h o ló g ia i T a n u lm á n y o k X I I I . B u d a p e s t. A k a d é m iá i K iadói,
3 5 7 -8 6 7 . . :i
H ttnyady G yörgy , 1973, A d a to k a k o g n itív k o m p le x itá s a n a tó m iá já h o z . „A z a lk o tó
g o n d o lk o d á s p ro b lém á i” sz im p ó z iu m v it a a n y a g a . V iseg rád . 4 7 ^ -8 1 . p . .
H ttnyady G y ö rg y —H ann E n d r e —P örzse K a ta lin , 1974, N é z e te k a m a g y a rsá g ró l,
h a z a fisá g ró l és az in te rn a c io n a liz m u sró l. M R T T ö m e g k o m m u n ik á c ió s K u ta tó k ö z p o n ti
T a n u lm á n y o k . (Z á rt k ia d v á n y )
I n sk o , C. A . — S chopler , I . 1972, E x p e rim e n ta l S o cial P sy ch o lo g y , A cad em ic, N ew Y o rk .
561 p.
K atz , D . — B ra ly , K . W . 1973, R a e ia l S te re o ty p e s o f O ne H u n d re d College S tu d e n ts .
J o u r n a l o f A b n o rm al a n d S o cial P sy ch o lo g y , 28, 280—290. p.
K o en ig , F . W . —K in g , M. B . 1964, C o g n itiv S im p lic ity a n d O u t-G ro u p S te re o ty p in g ,
Social F o rc e s, 42, 3 2 4 - 3 2 7 . p.
P örzse K a t a l in , 1974, M ó d s z e rta n i ta p a s z ta la to k é rté k e lő b e á llító d á s t m érő a t t i t ű d ­
s k á lá k a lk a lm a z á s á b a n . E g y e te m i d o k to ri d issz e rtá c ió .

К О Г Н И Т И В Н А Я О Р Г А Н И ЗА Ц И Я С Т Е Р Е О Т И П Н Ы Х ХАРА КТЕРИСТИК НАЦИЙ

Д . Г У Н Я Д И -Э . Г А Н Н - К . П ОРХ Е
В статье рассматриваю тся некоторые вопросы когнитивной организации национальны х
авто- и гетеростереотипный: к а к появляю тся в р ам к ах характеристи к наций
а) различия в оценке
б) с общественной точки зр е н и я расходящ иеся особенности в суж дении (в пользовании
ш калами) у подопытных лиц.
Авторы показали по а н а л и зу ответов репрезентативной выборки в 564 человек, что
рассуж дение полож ения В енгрии и охарактеризование «венгерского человека» имеют связь,
они отраж аю т консистентную оценочную устан о вку .
И сследователи разделили 8 гр у п п данных л и ц по оценке страны, и установили сходства
и различия охарактеризован ия нация в этих групп ах. К аж ды е группы характеризовали
нацию таким образом, что профили, сделанные на основе ответов отдельных групп, были
похожими д руг на друга на ш к ал ах семантического дифференциала сигнификантным об­
разом. В содерж ании стереотипного охарактеризован ия, несмотря на это, были и различия,
особенно м еж ду позициями тех групп, которы е полярно проитвополож ную оценку и
меж ду позициями этих групп и находящ ихся посередине [4] групп наиболее реалистическо­
го мыш ления.
Различия в оценках — к ром е одной — о то бр аж ал и сь (в форме сигнификантных различ-
чий) на к аж д ы х ш калах поставленны х меж ду парам и качеств, но отнюдь не в равной мере.
Подобные тенденции появились и в параллельно проведенном, коротко изложенном иссле­
довании, которое показало охарактеризование немцев в придатке оценки о них.
Односторонность или диф ференцированность охарактеризования, помимо консистен­
ции оценки, доказуемо зависи т от стиля су ж ден и я и стиля пользования ш калой тож е.
Различия в оценке в не совсем одинаковых отнош ениях проявляли сь в авто- и гетеро-
стеростипиях; а общественные различия сти л я суж дения оказы вались подобным в обоих
случаях.

2 Magyar Pszichológiai Szemle 161

 C O G N IT IV E O R G A N IS A T IO N O F STEREO TY PE
N A T IO N -C H A R A C T E R IZ A T IO N S
G. H U N Y A D Y -E . H A N N - K . PÖ R Z S E

T h e s tu d y c o n c e rn s c e rta in p ro b le m s o f th e c o g n itiv e o rg a n is a tio n o f n a tio n a l a u to -

a n d h e te ro ste re o ty p e s . I t focuses its a tte n tio n o n h o w
a) th e differen ces in e v a lu a tio n , resp.
b) th e socially d iffe re n tia te d c h a ra c te ristic s in ju d g m e n t-fo rm a tio n (scale-usage) o f t h e
p e rso n s in v e s tig a te d e m erg e.
B a se d u p o n th e a n a ly s is o f th e d a ta o f a n a tio n a l re p re s e n ta tiv e sa m p le o f 564 m e m b re ,
th e a u th o r s p o in te d o u t t h a t th e ju d g e m e n t c o n c e rn in g th e s itu a tio n o f H u n g a ry re s p .
th e c h a ra c te riz a tio n o f ’’th e H u n g a ria n ” re fle c te c o h e re n t, c o n siste n t e v a lu a tiv e
a tt it u d e .
T h e p erso n s in v e s tig a te d h a v e b een d iv id e d in to s ig h t d iffe re n t g ro u p s b ased o n t h e
e v a lu a tio n o f th e c o u n tr y ; a n d th e sim ila ritie s a n d differen ces b e tw e e n th e c h a ra c te riz a ­
tio n o f th e n a tio n re n d e re d b y th ese g ro u p s h a v e b e e n s ta te d . T h e c h a ra c te riz a tio n o f t h e
n a tio n o f all th e se g ro u p s p re s e n te d a sig n ific a n tly sim ila r p ro file o n th e se m a n tic d if fe re n ­
ti a l scales. T h ere w ere, h o w e v e r, d ifferen ces in th e c o n te n t o f th e ste re o ty p e d c h a ra c te e riz a -
tio n s , especially b e tw e e n th e g ro u p s g iv in g a d ia m e tric a lly o p p o site e v a lu a tio n , r e s p e c ti­
v e ly b etw e e n th e v iew s o f th e s e g ro u p s a n d a n in te rm e d ia te [4] g ro u p , re p re se n tin g a m o r e
o r less re a listic s ta n d p o in t. A ll th e d iffe re n c e s b u t one in e v a lu a tio n w ere p ro je c te d
b y a ll scales p la c e d jb e tw e e n th e c h a ra c te ris tic p a irs in a sig n ific a n t w ay , th e y d iffe re d ,
h o w ev er, in e x te n t. S im ila r te n d e n c ie s o p p e a re d in a p a ra lle l in v e s tig a tio n b rie fly
sk e tc h e d , w hich re fe rre d to th e c h a ra c te riz a tio n o f th e G e rm a n s ta k e n a s a f u n c tio n
o f th e ir e v a lu a tio n . A p a r t fro m th e c o n siste n c y o f th e e v a lu a tio n , th e u n s o ­
p h is tic a te d , resp . d iffe re n tia te d n a tu r e o f th e c h a ra c te riz a tio n is d e m o n s tra b ly
u p to th e sty le o f ju d g e m e n t-fo rm a tio n a n d scale- u sag e o f th e e x p e rim e n ta l p e rs o n s.
T h e differences in e v a lu a tio n d id n o t p re s e n t th e m se lv e s in a s im ila r fo rm in th e case o f
a u to - , resp. h e te ro s te re o ty p e s . T he social d iffe re n c e s in th e sty le o f ju d g e m e n t-fo rm a tio n ,
h o w ev er, a p p e a re d in b o th coses in like m a n n e r.

162
 VEZÉRLŐHELYISÉGEK KIALAKÍTÁSÁNAK ELVEI
ÉS FELTÉTELEI

W. BACHMANN, J . RICHTER
NDK Központi Munkaegészségügyi Intézete — Berlin

A szerző k az o p e rá to r m u n k a te v é k e n y s é g é n e k jellem zésével b e m u ta tjá k a z t a fo ly a ­

m a to t, a h o g y az o p e rá to r a re n d sz e r in fo rm á c ió s m odelljéből m e g a lk o tja a m u n k a fe la ­
d a t belső k o g n itív s t r u k tú r á já t. E z az a la p ju k a h ib ak e re sé st és a h ib a e lh á r ítá s á t szolgáló
d ö n té s e k n e k .
A fo ly a m a to t tü k rö z ő jelző elem ek k ü lö n b ö z ő té ri elhelyezése a m ű sz e rfa lo n je le n tő s
s z e re p e t já ts z ik a belső k o g n itív s t r u k tú r a lé tre h o z á s á b a n és a d ö n té s i s tra té g iá k k ia la k í­
tá s á b a n .
A szerző k s a já t v iz s g á la ta ik ra tá m a s z k o d v a o ly an m ű sz e rfa le lre n d e z é si m ó d o k a t
ja v a s o ln a k , am ely ek k el c sö k k e n th e tő a h ib a k e re s é s ideje és n ö v e lh e tő az o p e rá to r m u n ­
k á já n a k m e g b ízh ató ság a .

Az elmúlt években munkapszichológusok és munkafiziológusok (E. Grandjean

1967., E. J. McCormick, 1964., K. Murell, 1971.) ajánlásokat dolgoztak ki a
vezérlőtermekben elhelyezett jelző-, kezelő berendezések és a megfigyelésüket,
ellenőrzésüket végző operátorok jobb összeegyeztetése érdekében. E. Klix és
mtsai (1971) kritikai összegezéséből kitűnik, hogy a műszerfal és az operátor
kölcsönös összeegyeztetésére irányuló kísérletek elsősorban az indikátorok
(vizuális, akusztikus) és a kezelőelemek (nyomógombok, váltókarok stb.)
optimalizálását segítették elő. Az indikátorok és a kezelőelemek optimális
változatainak kialakításához az információ-felvétel, -feldolgozás, -továbbítás
és a motoros cselekvés gyorsaságának, pontosságának és megbízhatóságának
kísérleti eredményeit használták fel (В. E. Lomov, 1969.).
A kutatások eredményeként megfogalmazott műszaki pszichológiai ajánlá­
sok kiterjednek az információ-közlés formájának és a jelzés kódolásának, az
indikátorok típusának, a műszerfalak kialakításának stb. olyan változataira,
amelyek megkönnyítik a jelzések felismerését és azonosítását; a kezelőelemek
(nyomógombok, kapcsolók stb.) kialakítására vonatkozó ajánlások egyrészt a
motoros cselekvés követelményeinek érvényesítésére, másrészt a kezelőelemek
és a jelző eszközök közötti összhang biztosítására irányulnak.
A műszerfalon elhelyezett jelzőelemek és a vezérlőpulton levő kezelőelemek
összeegyeztetésére vonatkozóan többnyire csupán általános ajánlások találha­
tók az irodalomban. A már kialakított ajánlások azt javasolják, hogy a jelző-
és kezelőelemeket a technológiai folyamatban betöltött fontosságuk, a leolva­
sási és kezelési gyakoriság alapján csoportosítsák. A gyakorlati tapasztalatok

2* 163
arra utalnak, hogy az ilyen típusú ajánlások nem elégségesek a jelző- és kezelő
elemek optimális térbeli elhelyezéséhez.
I). Meister, G. F. Rabideau (1970) és mások kimutatták, hogy az operátori
munkahelyek jelzés- és vezérlési viszonyainak optimális kialakítása csak a
tervezés fázisában biztosítható, a már funkcionáló „ember—gép” rendszerek
utólagos korrekciója technikai és gazdasági okok miatt kevéssé hatásos.
Célunk a jelző- és kezelőelemek térbeli elhelyezésének tervezéséhez felhasznál­
ható konkrét pszichológiai ajánlások kidolgozása.
Hipotézisünk szerint az operátori munkafeladat által meghatározott tevé­
kenységstruktúrából viszonylag jól általánosítható kritériumok vezethetők le.
A feladat struktúráját bármely irányított folyamatnál a kiinduló állapot és a
kívánt végállapot közötti folyamat alkotja, a hozzá tartozó eszközökkel és
feltételekkel. A feladatstruktúra ábrázolására mátrixok, grafikonok és algorit­
musok készítése látszik alkalmasnak. Az 1. sz. ábrán vázlatosan ábrázoljuk a
feladatstruktúra és az operátor információ-feldolgozási struktúrája közötti
összefüggést.
Az operátor tevékenységét olyan pszichikusán szabályozott folyamatnak
tartjuk, melyet a feladatstruktúra determinál. A feladatstruktúra lényeges
jegyei: a feladat logikája (pl. a cél meghatározottsága, a megoldási lehetőségek,
a részfeladatok hierarchiája stb.), a transzformációs szabályok jellege, az
objektív szabadságfokok száma, a releváns információk jellege és mennyisége,
a folyamat idői jellemzői és a feladat végrehajtás ellenőrzésének, ill. módosítá­
sának lehetőségei.
A tevékenység pszichikus szabályozása különböző szintjeit (az érzékelés és
észlelés szintje, a képzetek szintje és a verbális logikai szint) részletesebben nem
elemezzük, csupán a tevékenység-szabályozás általános folyamatára szorítko­
zunk a továbbiakban. A különböző érzékelési, intellektuális, mnémikus és
akarati folyamatok eredményeként az operátor ún. belső modellt alakít ki a

a ) A f e la d a t s tr u k tú r á ja b) S z u k c e s s z ív s t r a t é g ia c) V egyes s tr a té g ia d) S z im u ltá n s tr a t é g ia

164
 O s z t á ly o z á s i f o l y a m a t - D ö n té s i é s Í t é l k e z é s i f o l y a - O s z t á ly o z á s i f o l y a m a t : C s e le k v é s k i v i t e l e z e s
A d i s z k r é t - a lte r n a tiv ' m a t :t A d ia g n ó z is m e g - A v is z o n y á lla n d ó j e g y e k
is m é r v e k ö s s z e k a p c s o l á s a íté l é s e a c é lf u n k c ió t ű k - ö s s z e k a p c s o lá s a , d i f f e -
rében r e n c ia - e 's ö s s z e g k é p z é s , s tb -

2. ábra

tevékenysége szempontjából lényeges külső és belső feltételekről. A feladatban

meghatározott célból kiinduló belső modell vonatkoztatási rendszert alkot
mind a tevékenység gondolati tervezése és szabályozása részére, mind pedig
a többé-kevésbé differenciált cselekvési tervek felépítése részére. Egyúttal
megszabja a munka (vagy) tevékenységi stratégia kiválasztását, amelyet a
tevékenység gyakorlása során a külső és belső feltételek módosíthatnak. Az ún.
belső modell a fentiekből következően nem esik egybe az irányított folyamat
topológiai rendjével (a folyamatábrával), a térbeli egymásutániságot okozati
összefüggésben jeleníti meg, miközben a nagyobb valószínűségű és fontosságú
szabályozási feladatok köré csoportosulnak a többi részfeladatok.
Az irányító tevékenység fontos jellemzője, hogy a szabályozott paraméter
pillanatnyi értékének a megkívánt értéktől való azonos eltérését különböző
okok idézhetik elő, és fordítva: azonos ok különböző értékváltozásokat ered­
ményezhet. Az irányítás hibájának megkeresése a pillanatnyi állapot diagnó­
zisát igényli, amelynek alapján kiválaszthatók a hiba korrekciójára alkalmas
szabályozási beavatkozások. A hibakeresés olyan döntéselőkészítő folyamat^
amelyben kezdetben a hibát létrehozó ok(ok) körének fokozatos szűkülése zaj­
lik le, ezt követi később a hiba elhárítását legjobban szolgáló beavatkozási mó­
dok korlátozása. A hiba akkor hárítható el, ha valóban az operátor által diag­
nosztizált ok idézte elő és a szabályozási beavatkozás ennek adekvátan történt.
Az irányítási rendszerben a vezérelt folyamat változásait jeladók követik,
ezek jelzései megfelelő átalakítás után az operátor által megfigyelt műszerekbe
jutnak. Az operátor megfigyeli az indikátorok jelzéseit, azonosítja azokat,
olyan döntéseket hoz, melyek megfelelő beavatkozást tesznek lehetővé, majd

165
döntéseit vezérlési cselekvésekben realizálja. Az operátori szabályozási be­
avatkozás nyomán megváltozik az irányított folyamat állapota. Az irányított
folyamat új állapota előidézi az indikátorok jelzéseinek változását, és ezek
tájékoztatják az operátort beavatkozása eredményességéről. Tevékenysége
során az operátor tapasztalatokat gyűjt az irányított folyamat paraméterei
változásainak, összefüggésének szabályszerűségeiről. Ezek emlékezeti rögzíté­
sével olyan kognitív struktúrát alakít ki az operátor, amely — az ún. belső
modellnek megfelelően — tagolja az irányított objektum érzékletes képét.
Kellő tapasztalatok birtokában az operátor valamilyen hiba keletkezésekor
már nem műszerről műszerre haladva keresi az előidéző okot (azaz nem szuk­
cesszív keresést végez), hanem egyidejűleg figyeli meg az ún. belső modellben
összekapcsolt indikátorkomplexumokat (azaz szimultán, „egyből” azonosít).
Képletesen szólva, a logikailag összetartozó indikátorok jelzéskonfigurációjá­
nak változásaiból ismeri fel a hibát (ill. a hibát előidéző összefüggést).
Az elmondottak alapján az operátor hibakereső tevékenységét olyan mű­
szerfal kialakítása segíti elő optimálisan, amely térbeli kialakításában megkö­
zelítő hűséggel reprodukálja az ún. belső modell kognitív struktúráját. A mű­
szaki pszichológiai kutatásnak fel kell tárnia a kognitív struktúra alkotóelemeit
és azok összefüggésének mechanizmusait. Csak ezen az úton alakítható ki
olyan ajánlási rendszer, amely a műszerfalak tervezésében lehetővé teszi álta­
lában az ún. belső modell és különösen annak kognitív struktúrája tárgyi meg­
jelenítését.
Előzetes eredményeink szerint a kognitív struktúra összetevői között kell
számon tartanunk a munkafeladat által determináltan tükrözött tevékenységi
folyamatot, a neuropszichikus törvényszerűségeknek alávetett rövididejű és
tartós emlékezetet, a célképzést, a cselekvés tervezését, a döntés komponenseit
felölelő műveleti rendet. A kognitív struktúra valamennyi alkotóeleme a tanu­
lástól függ és módosul a gyakorlás folyamatában.
A célkitűzésünknek megfelelő műszerfalak kialakításához hasznos tapaszta­
latot nyújt az algoritmikus elemzés módszere. Ennek segítségével a technológia
tervezetéből megközelítő pontossággal meghatározhatók azok a diagnózis
jellegű algoritmusok, amelyekkel az operátornak dolgoznia kell a fellépő hibák
esetében. Az algoritmusok optimalizálási változatai az irányítási stratégiák
technológiai szempontú mérlegelése (pl. a legjobb minőségű eredmény, a maxi­
mális mennyiségi teljesítmény, a berendezések minimális túlterhelése stb.
változatai kiválasztása) után fogalmazhatók meg. Ezzel egyúttal meghatároz­
hatók a műszerfal kialakításának kritériumai is.
Az operátor hibakereső tevékenységét elősegítő műszerfal-kialakítás opti­
mális változatainak kutatása céljából egyik előzetes kísérletünkben különféle
indikátor konfigurációkat alkalmaztunk azonos feladat-struktúra megoldására.
A kísérleti műszerfalak alábbi három típusát alkalmaztuk:

16G
1. a hibakeresés diagnózis-algoritmusához tartozó indikátorok térbeli közelsége.
Ezzel kívántuk az azonosítási algoritmus kidolgozásához szükséges szuk­
cesszív stratégiát elősegíteni;
2. adott hiba azonosításához együttesen megfigyelendő valamennyi indikátor
szomszédos elhelyezése. Célunk ez esetben a szimultán stratégia kiépítésének
elősegítése volt;
3. a fellépő hibák valószínű gyakorisági rendjét követő olyan indikátor-csopor­
tosítás, amely egyrészt centrális elhelyezést biztosít a leggyakoribb hiba
azonosításához szükséges jelzéseknek, másrészt egymás mellett helyezi el az
összetartozó indikátorokat. E változattal nem kívántunk kifejezett ösztön­
zést adni egyik megfigyelési stratégia számára sem.

A három kísérleti sorozatban a kísérleti személyek teljesítményét azzal az

időtartammal jellemeztük, amely a szimulált üzemzavar (hiba) megjelenése és
az azt előidéző ok megállapítása között eltelt. A hibakereséshez a legrövidebb
időt a második kísérleti változat igényelte. Előzetes eredményeink arra utal­
nak, hogy az operátorok a hibakeresési diagnózis megállapításakor előnyben
részesítik az egyszerű mellérendelést az azonosítási algoritmusok szukcesszív
típusával szemben. A tanulási effektus is hamarább figyelhető meg az előbbi
esetben. További részletes kísérletek szükségesek annak megállapításához,
hogy az előzetes kísérletben megállapított fenti összefüggés lehet-e kritériuma
a hibakeresést optimálisan szolgáló műszerfal kialakításának.

IR O D A L O M

G r a n d je a n , E ., 1967., P hysiologische A r b e its g e s ta ltu n g O tto T h u n V íg. M ü n ch en .

K l ix , F ., N eumann -, J . , S e e b e r , A ., T im p e , K . P ., 1971., P sy ch o lo g ie in d e r so z ia lis­
tis c h e n In d u s trie . V E B D e u tsch er V e rla g d e r W isse n sc h a fte n . B e rlin .
L omov , B . F ., 1969., E m b e r és te c h n ik a . A m ű s z a k i p szichológia a la p ja i. A k a d é m ia i
K ia d ó . B u d a p e st.
McCo rm ick , E ., J ., 1964., H u m a n F a c to r s E n g in e e rin g . N ew Y o rk —L o n d o n .
(Me is t e r , D ., R a b id e a u , G. F .) Мейстер, А ., Р ади го, Д ж . E., 1970., И нж енерно психо­
логи ческая оценка при разработке систем у п р авл ен и я . Пер. с английского. Москва.
Mu r r e l l , К ., 1971., E rg o n o m ie . D üsseldorf.
N e u m a n n , J ., T im p e , K . P ., 1974., P sy c h o lo g isc h e A rb e itsg e sta ltu n g . V E B D e u ts c h e r
V e rla g d e r W isse n sc h a fte n . Berlin.
R ic h t e r , J . , 1973., Z u r A n o rd n u n g von S ig n a lg e b e rn b e i u n te rsc h ie d lic h e n A u fg a b e n ­
s tr u k tu r e n , F o rs c h u n g sb e ric h t des Z e n tr a lin s titu ts f ü r A rb eitsm e d iz in . B e rlin .

О П Р И Н Ц И П А Х И УСЛОВИЯХ О Р Г А Н И З А Ц И И МЕСТА У П Р А В Л Е Н И Я
В. БАХМАН И Й. РИХТЕР
Н а основе характеристи ки производственной деятельности оператора авторы демон­
стрирую т то, каким образом оператор вы рабаты вает из информационной модели системы
внутренною познавательную структуру рабочего зад ан и я. Это я вл я ется основой д л я
поиска и устранения ошибок.

167
 Пространственное размещ ение сигнальных элементов, отраж аю щ их рабочий процесс, на
панели управления и гр а е т важ ную роль в процессе реализации внутренне п ознаватель­
ной структуры и в формировании стретегии реш ения.
О пираясь на проведенные исследования авторы предлагаю т такой способ размещ ения
элементов на панели, б л аго д ар я которому ум еньш ается время поиска ошибок и увели ч и ­
вается надежность работы оператора.

P R IN C I P L E S A N D C O N D IT IO N S O F E Q U I P P I N G C O N T R O L L IN G R O O M S
W. BA C H M A N N -J. RICHTER

T h e a u th o rs, b y d e sc rib in g a n o p e ra to r’s a c tiv ity , in tro d u c e u s th e process w ith w h ich

th e o p e ra to r d e v e lo p s, fro m th e s y s te m ’s in fo rm a tio n m o d e l, th e in te rn a l c o g n itiv e
s tr u c tu r e o f th e ta s k . T h is w ill fu rn ish a b a sis fo r th e d ecisio n s n ece ssa ry to lo calise a n d
a v e r t fu n c tio n tr o u b le s .
T h e d iffe re n t w a y s o f a rra n g e m e n t o f sig n a llin g u n its t h a t re fle c t th e p ro c e ss p la y s
a n im p o rta n t ro le in b rin g in g a b o u t th e in te r n a l c o g n itiv e s tru c tu r e an d in d e v e lo p in g
th e decisio n stra te g ie s . T h e a u th o rs, re ly in g o n th e ir o w n ex p erien ces, su g g e st c e r ta in
a rra n g e m e n t fo rm s o f in s tru m e n t b o a rd s in te n d e d to re d u c e th e tim e o f tro u b le lo c a li­
s a tio n a n d to in c re a se th e re lia b ility o f th e o p e r a t o r ’s a c tiv ity .

168
 AZ E L A B O R Á C IÓ S M U TA TÓ K A R O R S C H A C H -P R Ó B Á B A N

MÉREI FER EN C
Országos Ideg- és Elmegyógyintézet

A R o rs c h a c h -p ró b á t é v tiz e d e k ó ta n e m -p sz ic h o p a to ló g ia i fe la d a to k m e g o ld á sá sra is
a lk a lm a z z á k (p á ly a v á la s z tá si ta n á c sa d á sb a n , v e z e tő k k iv á la s z tá s á b a n , m u n k a c s o p o r­
to k ö ssz e á llítá sá b a n ). A te s z t értelm ezésén ek fo g alm i h á ló z a ta m é g is p sz ic h o p a to ló g ia i
m a r a d t. K e v é s kísérlet t ö r t é n t (P io tro w sk i) sz erv ezési, v ezetési, ta n á c s a d á s i p ro b lé m á k ­
hoz s z a b o tt p a ra m é te re k k id o lg o zására.
A szerző szám os e lő v iz sg á la t u tá n tíz e g y sé g b ő l, k o n ste llá c ió b ó l álló elaborációs skálát
á llíto tt össze részben az iro d alo m b ó l á t v e t t je g y e k b ő l (D e la y -P ic h o t-fé le V u lg -O rig
rea k c ió k ; sű rítések ), ré s z b e n s a já t e re d m é n y e i a la p já n ( h a tá re s e t re ak ció k , ta r ta lo m
szó ró d ása s tb .). A s k á la a z t a feldolgozási m ó d o t m u t a tj a k i, a m e lly e l a v. sz. a fo ltró l
n y e rt b e n y o m á s t to v á b b csiszo lja, a tá r s a d a lm i ig én y s z e m p o n tjá b ó l m a g a sa b b s z in tre
em eli.
A s k á la h a s z n á lh a tó s á g á t a szerző 8 c s o p o r t (összesen 215 szem ély ) e g y b ev etésév el
igazolja. A cso p o rto k : m a g a s sz in tű m ű v észi és tu d o m á n y o s a lk o tó k ; n e m -a lk o tó n o r ­
m ális szem ély ek ; n e u ro tik u s b e teg e k ; sz k iz o fré n b eteg e k . M in d en v á lto z a tb a n eg y fia-
ta la b b a k b ó l és egy é r e t t k o rú a k b ó l álló c s o p o r to t v iz sg á lta k . V a la m e n n y i v. sz. m a g a s
is k o lá z o ttsá g ú . Az e re d m é n y (K olm ogorov— S z m irn o v -p ró b a a la p já n ) a z t m u ta tta , h o g y
az a lk o tó k b ó l álló c so p o rto k b a n az e la b o rá c ió s sk á lá b ó l n y e r t m u t a tó szig n ifik á n sa n
(p < 0 ,0 1 sz in te n ) n a g y o b b , m i n t a tö b b i c so p o rto k b a n . A R o rsc h a c h -p ró b á b a n az a lk o tó
képesség eg y en lő isk o lá z o ttsá g i szin ten é le tk o rtó l fü g g e tle n ü l k ü lö n ü l el m in d a n o rm á ­
lis, m in d a b e te g c so p o rto k tó l. A ré sz e re d m é n y e k elem zése s z e rin t a sk á lá v a l k im u ta to tt
k iem elk ed ő te lje s ítm é n y re u ta ló k ép essé g -re n d sz e r h áro m fé le k v a litá s je le n lé té t fe lté te ­
lezi: a k re a tiv itá s t, a n o n -k o m fo rm ista s z e m lé le te t, a B in d er-féle szo fro p szich ik u s s z a ­
b ály o z á st. A sk ála k v a n ti ta t ív jelzése és az ö ss z e te v ő k a r á n y á n a k k v a lita tív értelm ezése
le h ető v é te sz i, hogy szerv ezési és v ezetési p ro b lé m á k e se té b e n te lje s ítm é n y re o rie n tá lt
p a ra m é te r m e n té n vég ezzü k a R o -je g y z ő k ö n y v elem zését.

A Rorschach-próba a pszichiátriában született. Gondolatrendszere diag­

nosztikai feladatokhoz igazodott abban az időszakban, amikor a betegségmeg­
állapítás Bleuler és a mélylélektan nyomán függetlenedni próbált a nozológiá-
tól. Elemző módjában a korai személyiséglélektan tipológiai reménye is érvé­
nyesült, Jung hatására értelmezésébe mitológiai, őstörténeti korreszponden-
ciák is szövődtek. A feltárt jelenségvilág a modernizmus megismerő apparátu­
sát a fascinációnak (Sartre), a többértelműségnek, az áttételességnek a kate­
góriáit — is bevonta ebbe a pszichodiagnosztikai munkába.
A pszichológiai értelmezés fogalmi hálózata mégis elsődlegesen a pszichopato­
lógia maradt. A jelek, a mutatók, a terminusok a mentális megbetegedések
strukturális típusához igazodtak (Bohm, Beck), a kóros történést próbálták
rekonstruálni, főként a jellemző elhárítási módok leírásával (Schafer), a
disszociáció kommunikációs termékeit ragadták meg (Minkowska, Rapaport),
a perceptuális és képzetáramlási fordulatok tüneti értékét határozták meg, s

169
 ebből alakítottak ki diagnosztikai skálákat (a magyarok közül: Neiger, Hegedűs
I., Szakács).
Az így összeállított s a klinikai gyakorlatban alkalmazott eszközrendszer is
patológiai dimenziók mentén bontotta le a személyiséget. A pszichikus zavar
jeleit tekintette meghatározónak. A személyiségkép is pszichopatológiai re­
konstrukció maradt: a pszichés állapot labilitásának, várható kóros epizódjai­
nak a térképe (Mérei -Szakács, 1974.).
A Ro-próba alkalmazásának mintegy 50 éve alatt a projektív vizsgálatokra
specializált pszichológusok rendkívüli tapasztalatot gyűjtöttek össze. A próba
a klinikai munkában rutineljárássá vált, jóllehet a benne rejlő lehetőséget az
értelmező munka kiterjedt ismereti előfeltételei miatt a teszt alkalmazóinak
csupán egy töredéke valósítja meg. A mutatók, skálák, konstellációk mégis
megtanulható, széles körben alkalmazható paraméterrendszert nyújtanak.
Az eljárást a hozzáfűződő, alig rendszerezett tapasztalat-tömeggel együtt
az alkalmazók átvitték olyan feladatok megoldására is, amelyek az eljárás ere­
deti pszichodiagnosztikai célkitűzésével alig függnek össze. A klinikai anyagon
kidolgozott paraméterekkel olyan kérdéskörben is próbálnak feleletet adni,
amelyben a pszichopatológiai indítású mutatórendszer esetleg félrevezető
lehet.
Különösképpen felhasználják a módszert szervezési és vezetői problémákat
érintő vizsgálatokban, különféle szintű vezetők kiválasztásában, alkalmassági
tanácsadásban, életvezetési konzultációban. S mindezeken a területeken a
személyiség meghatározása ugyanazzal a paraméterrendszerrel folyik, mint a
klinikai pszichodiagnosztikában. Márpedig a szervezési és alkalmassági vizs­
gálat területén a Ro-próba alkalmazása csak akkor lehet eredményes, ha a fel­
adathoz szabott paraméterekben végezzük el a személyiség-meghatározást. Ebben
az irányban dolgozik Z. Piotrowski is.
Az erre vonatkozó tapasztalataimnak egy részét próbálom meg itt összefog­
lalni .

/.

A próba értelmezhető egységei közül kiemelkedik egy jegycsoport, amely az

átlagot meghaladó erőfeszítést és színvonalat jelez. Olyan képzetáramlási for­
dulatok ezek, amelyekben a vizsgált személy ízlésének, érdeklődésének, mű­
veltségi anyagának megfelelően csiszolja, alakítja a választ, a társadalmi igény
szempontjából magasabb szintre emeli a benyomását.
Ezeknek az intrapszichikus epizódoknak a jeleit is felhasználhatjuk a pszicho­
patológiai értelmezésben. Feltűnően ritka előfordulásuk kóros jelzés, kritikus
helyen való előfordulásuk kedvező prognosztikai támpont lehet. De maga a
jelenség, amelyet megragadunk és jelölünk, az alkalmazkodásnak, a teljesítmény­
nek a körébe tartozik: nem kóros feszültségek személyiségtorzító megoldásáról ad

170

l
bírt, hanem a személyiség társadalmilag elfogadható, esetleg értékes megvalósításá­
nak, a szocializációs erőfeszítésnek a modell-reakciója.
Ennek a belső feldolgozásnak és szabályozásnak a jelzéseit foglaltam össze
az elaboráció csoportjában, és ezzel a teljesítmény hangsúlyú paraméterrel
igyekeztem kiegészíteni a Ro-próba értelmező apparátusát.
Az így minősített 14 jegy között van olyan, amelyet már H. Rorschach leírt
(perspektíva, kombináció), több fontos jegy Bindertől és Bohmtól származik
(távolítás, figura-háttér reakció, szín-elaboráció, Hd-elaboráció). A statikai
reakciót, a feszültségi elaborációt, az utalásokat saját vizsgálataimból merí­
tettem.

A 14 alkalmazott elaborációs jegy:

1. Távolítás. A jelentés kiegészítése térben (sarki fény) vagy időben (ősember)
disztanszírozó tartalmi elemmel.
2. Perspektíva. A v. sz. a benyomást továbbmunkálja, s úgy alakítja a foltot,
hogy a közti fehér részlet elkeskenyedik és a mélység illúzióját adja. Például
III. c: „Alagút” (a fehér folt az alagút, a fekete perem a bejárata, a 2-es rész a
kijárat a másik oldalon).
3. FH-reakció (figura-háttér egybedolgozása): percepciós tevékenységi
többlet. A v. sz. a figura-háttér szemléleti billenését ellensúlyozza; átstruktu­
rálja a foltot, elmossa a figurát és a hátteret elhatároló kontúrt, a fehér részlet­
nek és a foltnak együttes jelentést ad egy más kontúr mentén. Pl. II. tábla;
„Nyuszi” (17,4).
4. Szín-elaboráció. A v. sz. első benyomása a tartalomból visszakövetkez­
tetve, formátlan színválasz lenne. A benyomást azonban sikerül integrálnia,
formához kötnie. Pl. II. tábla; „Vér . ., két medve verekszik.”
5. Hd-elaboráció. Az első benyomás — akromatikus részletről formához
nem kötött árnyékolásnak felelne meg. Ezt sikerül formába illeszteni. Pl.
IV. tábla: „Füst-palackból kiszabaduló szellem.”
6. Feszültségi elaboráció. Az álommunka képi eredményére emlékeztető
jelentésadási többlet. A v. sz. egy zavaró, feszültséget (veszély, frusztráció,
agresszió) képben dolgoz fel. Pl. X (5) „Két ördög szakadékba hajt egy em­
bert” .
7. Statikai zavar. Egy veszélyérzés felnagyítása és képi objektiválása. Pl.
VIII. „Többemeletes építmény, bármelyik pillanatban összedőlhet” .
8. Kettős válasz. A v. sz. a foltnak ugyanarra a részletére két élesen külön­
böző tartalmas választ ad.
9. Kettős B. A v. sz. ugyanarra a foltra vagy foltrészletre két különböző
mozgásélményhez kötött választ ad. Pl. III. „Korcsolyáznak” , „Felemelnek
valamit” .
10 —14. Utalások. Intellektuális megoldások. A v. sz. a folt színét vagy
fehér részletét, vagy árnyékolt jellegét, esetleg középvonalát rámutatásra,

171
lokalizálásra használja, de nem dolgozza bele a jelentésbe. PL VIII.: „Ez a
piros egy medve” (Int Eb); „Ez a szürke egy kerák” (Hd-utalás); „A fehér egv
templomtorony” (Zw-utalás); „Középen egy masni” (Medián-utalás).

Több vizsgálat azt mutatta, hogy ezeknek a jegyeknek a sűrűsödése egy

jegyzőkönyvben jobb teljesítménynek, magasabb színvonalú belső szabáyo-
zásnak felel meg.
Hoffmann Tiborné a dolgozók gimnáziumának 26 —35 éves férfi és nő tanulóin
végezte el a Ro-próbát. A vizsgáltak ekkor már több éven át végezték napi
munkájuk mellett jó eredménnyel a gimnáziumot. Fokozott energia-mozgósí­
tásuk a nagyszámú, formailag jó zw-válaszban jutott kifejezésre. Ugyanebben
a csoportban az elaborációs jegyek száma több mint kétszerese volt a hasonló
korú és végzettségű átlagpopulációban feltalálható számnak.
Aczél Anna és Kónya Olga neurotikus fejlődést mutató I —V. osztályos
gyerekek Ro-eredményeit vetette egybe ugyanilyen életkorú I —V. osztályos
normálisan fejlett és tünetmentesen élő tanulók csoportjával. Az egybevetés­
ben a különleges reakciók hét mutatócsoportját dolgozták fel. Közülük a fel­
tevés szerint patológiás irányba mutató hat jegycsoportban a neurotikus fej­
lődést mutató tanulók értékelhetően nagyobb számú reakciót adtak. Az elabo­
rációs csoportban viszont a feltevésnek megfelelően az adatok ezzel ellentétes irányt
mutattak; a normális csoportban majdnem kétszer annyi volt az elaborációs
jegyek száma, mint a neurotikus gyerekek csoportjában (122:71).
A harmadik vizsgálatban egy munkaterület 23 bevált vezetőjének a Ro-
jegvzőkönyvét mérlegeltük. Az elaborációs jegyek száma minden esetben
lényegesen meghaladta az átlagértéket.I.

II.

Ezeknek a tapasztalatoknak az alapján elemeztem jelentős alkotóknak, ki­

emelkedő teljesítményt nyújtó gondolkodóknak a Ro-felvételét. Azt tapasz­
taltam, hogy ezek a kiemelkedő alkotók csaknem valamennyi válaszukban
percepciós, asszociációs, kombinációs többlettel munkálják, meg a benyomást.
Nem annyira egv-egy elaborációs fordulat jelölhető, hanem inkább a jelentés­
adás stílusa felel meg az elaborációs többletnek. Csaknem minden válasz a
feldolgozás erőfeszítésére jellemző alakító munkát jelez. Feltehető, hogy ezek­
nek a fordulatoknak a gyakorisága bizonyos szint felett a magas mentális tel­
jesítménynek, vagy legalábbis az ahhoz szükséges készségnek és erőfeszítésnek;
a mutatója. Ha kiemelkedő teljesítményű egyéneknek a Ro-próbában megkap­
ható képzetáramlási mintáját hasonlítjuk össze a teljesítmény és az erőfeszítés
szempontjából átlagos személyek jegyzőkönyvével, a kiemelkedő teljesítmé-

172
nyűek csoportjában az elaboratív fordulatoknak szignifikánsan többnek kell len­
niük, mint az átlagos teljesítményű normális csoportban.
A feltevés igazolására egybevetett csoportokat úgy kellett összeállítani,
hogy néhány felmerülő ellenvetést eleve kiküszöböljünk.

1. A magas teljesítményű és az átlagteljesítményű csoportoknak az iskolá­

zottság szempontjából egybevágónak kellett lenni. A feltételezett különbség
az iskolázottsági szintkülönbségre is visszavezethető lenne. így az átlagteljesít­
ményű csoport is a magasteljesítményűek összetételének megfelelően magas
iskolázottságú személyekből állt.
2. Felmerülhet az az aggály, hogy a különbség az életkorral függ össze.
A gondolkodás fiatalkorban rugalmasabb. Élményfeldolgozásában kevesebb a
sablon, több az eredetiség. Különösen érvényes ez 30 év alatt. 60 év fölött
viszont a gondolkodás rigidebb, a magas teljesítmény már nem a rugalmasság­
nak, hanem a tapasztalatok rendezettségének tulajdonítható. így az össze­
hasonlításokat két-változatú csoportokkal kellett elvégezni. Az egyik változat
21—29 éveseknek, a másik 30—60 éveseknek a csoportja. Ha a két életkori
csoport közt értékelhető különbség van, akkor nem személyiségvonást, hanem
életkori tényezőt vizsgáltunk.
3. Felmerülhetett az az aggály, hogy a kiemelt elaboratív fordulatok kóros
folyamat melléktermékei. A konvencionális szemléletről való gyakori leágazás
a gondolkodás gátlástalanságának felelhet meg, s folyamatában nem különbö­
zik a pszichotikusok meglepő fordulataitól vagy a neurotikus fantazmáktól.
Minthogy feltevésem szerint az elaborációs jegyek a normális gondolkodási
teljesítményt jellemzik, a nagyteljesítményű csoportokat életkor és iskolá­
zottság szempontjából hasonló összetételű neurotikus és pszichotikus csopor­
tokkal is egybevetettem.

E meggondolások alapján nyolc változatot kellett összeállítani:

I. csoport 30 —60 éves eredményes alkotók
II. csoport 30 —60 éves sine morbo személyek
III. csoport 30—60 éves neurotikus betegek
IV. csoport 30 —60 éves szkizofrén betegek
V. csoport 21 —29 éves alkotó pályán eredményesen in
dúlt művészek, tudósok
VI. csoport 21 —29 éves sine morbo személyek
VII. csoport 21 —29 éves neurotikus betegek
VIII. csoport 21 —29 éves szkizofrén betegek

A nyolc csoport mindegyike magas iskolázottságú, legalább érettségivel

rendelkező személyekből áll. Korban, iskolázottságban homogének. A nemek
arányát nem tudtuk kiegyenlíteni; az elaborációs csoportokban a férfiak szám-
belileg nagy többségben vannak. A csoportok számbeli összetétele: hét csoport
(I —IV. és V I—V III.) egyformán 25 fő; az V. csoport 40 fő, s három egyforma
homogén alcsoportot foglal magába: a) fiatal képzőművészek, b) egy irodalmi­
színházi együttes tagjai, c) tudományos pályán induló fiatal alkotók. A vizs­
gálat így összesen 215 személyre terjedt ki; ebből 65 az elaborációs csoportokba
tartozik, 50—50 pedig a sine morbo személyek, a neurotikusok és a pszicho-
tikusok csoportjaiba. A betegcsoportokat a kezelőorvos által megfogalmazott
klinikai diagnózis alapján állítottuk össze.
A sine morbo csoport tagjai a városi értelmiség iskolázott rétegének felelnek
meg. Van köztük technikus, nagyüzemi diszpécser, energetikus, közgazdász,
adminisztrátor, jogász stb. A csoport összeállításában a következő kritériumo­
kat vettük tekintetbe: aj magas iskolázottság; b) nem alkotó (művészi vagy
tudományos) orientáció; c) a személy pszichiátriai szempontból panaszmentes,
soha pszichiátriai kezelés alatt nem állt ; d) tartós szomatikus megbetegedésben
nem szenvedett, a vizsgálat időszakában figyelemre méltó testi panasza nem
volt; e) stabil életvezetésű, munkahelyi feltételei olyanok, hogy amennyiben
súlyos konfliktuózus helyzetbe kerülne, ezt a környezet észrevenné és jelezné.
A V. csoportba olyan személyeket vettünk fel, akik valamilyen teljesítmény­
ben már elismertették képességüket, megmutatták oroszlánkörmüket, és
szakmájuk megítélése szerint önálló eredményeik lesznek.
Az I. és az V. csoportban levő személyekkel a Ro-vizsgálatot Bálint Mariann,
Dobos Emőke, Eonyó Ilona, Gera Andrea, Halmai Júlia, Hoffmann Tiborné,
Kozmutza Flóra, Mérei Ferenc, Nyilas Veronika, Sági Mária, S. Nagy Katalin,
Szakács Ferenc, Valaszkai Éva végezték el.

III.
A nyolc vizsgálati csoport egybevetéséhez tíz egységből álló mutatórendszert
állítottam össze a megmunkálási többlet fordulataiból. Az egységek az értelmező
próbákban pontosnak tekinthető kritériumok alapján jelölhetők, értékelhetők,
összegezhetők. Adott személy elaborációs színvonalát, magas teljesítményt
ígérő képességeit az mutatja, hogy a tíz jel közül hány fordult elő a jegyző­
könyvben. Az új mutatórendszer összeállítására azért volt szükség, mert az
1966-ban összeállított jegycsoport (Vademecum 16.) nem bizonyult megnyug­
tatónak. Neiger régebbi vizsgálataiból is kiderült, hogy a jelek egy részének
(pl. az Int Fb-nek) a validitása alacsony, néhány jegy pedig túlságosan ritkán
fordul elő ahhoz, hogy egy skálába beilleszthető legyen.
A jelen vizsgálathoz összeállított konstelláció-rendszer a következő (Vade­
mecum 20., 1971.):
1. Vulgáris válaszokból kiinduló originális megoldások. A v. sz. kultúrkörének
átlagos szintjén tapasztalható jelentést ad a foltnak vagy a folt egy jól tagolt
részének. Majd a benyomástól a végső megfogalmazásig lejátszódó folyamat-

174
ban átdolgozza a szemléletet, eltávolodik a konvencionális megoldástól és
szokatlanabb, mégis találó elemmel egészíti ki a benyomást. így előfordul, hogy
egyazon választ vulgárisnak is és originálisnak is jelölünk. Pl. IX. (1) „Két
ember” , ez vulgáris megoldás, a jegyzőkönyvek 13%-ában fordul elő. „Két
varázsló” , ezzel a válasszal már kicsit leágazik a sablontól, mert a hegyes
süveg is jelentést kapott. Még jelentősebb leágazás: „Varázsló a tükör előtt
kígyó-mutatványt mutat be” , ez már kimeríti a vulgáris szemléletből kiinduló
originális megoldás kritériumát. A jelenséget Delay—Pichot -Perse írták le.
2. Sűrítések. A v. sz. két szemléletet teleszkopál úgy, hogy az área egy része
kettős jelentésű. Pl. IV. tábla: „Német katonanő, hitlerista. Az aznapi kegyet­
lenkedés után fáradtan leül, szája egy női nemiszerv.” (A válasz egyforma
megfogalmazásban fordult elő egy világhírű költő és egy fiatal, ugyancsak
elaboratív szociológus jegyzőkönyvében.) A sűrítések jelenségkörébe tartozik
az egybevonásnak néhány egyszerűbb változata is: juxtapozíció, kettős lény,
kontaminációs tendencia, amennyiben a jelentésadást nem kíséri jelentéstu­
dati (Bedeutung) mozzanat, és a v. sz. érzi a válasz esetleges abszurd voltát.
3. Képi áttétel. Az elaboráció legtisztább változata. A v. sz. a táblával fel­
idézett feszültséget átfordítja képbe. Ehhez a csoporthoz tartoznak a már is­
mertetett jelek közül a feszültségi elaboráció, a statikai zavar, a távolítás és
a perspektíva.
4. Határeset-reakciók az áttételes alakítási folyamatban. Egyazon jelentésadási
megoldásban együtt fordul elő magas színvonalú alakítás és alacsony szintű
(regresszív, infantilis, bizarr) elem. Kombinációt, kettős В választ, képi átté­
telt, vulgáriából kiinduló originális megoldást kísérnek olyan mozzanatok,
mint juxtapozíció, dereizálás, transzparencia, számreakció. Az elaborációt és
a patológiás megoldást ilyen esetekben a válasz színvonala és a jelentés játékos
szövögetése különíti el. Pl. I.: „Három testőr. Az egyik megsebesült, segítséget
kér. A másik kettő viszi. Illusztráció a könyvből.” A kombináció és a kétféle
В miatt magas színvonal, a számreakció és a dereizálás viszont kóros fordula­
tok. Az elaborációs megoldást a játékosság is jellemzi.
5. Biztos fékrendszer. Az elaborációs tendencia egyéni utat követ, így kedvez
az önkényes gondolati megoldásnak, a kétes érvényű sűrítésnek; a személy
könnyen leágazhat a feladati adekváció fonaláról. Az alakítás rugalmassága
és az asszociációk gazdagsága olyan jelentésadási kalandba sodorhatja a sze­
mélyt, amelyben a jelentés véletlenszerűvé válik, esetleg megsemmisül. Ezért
az elaboráció elengedhetetlen feltétele az önszabályozásra irányuló belső ké­
szenlét. Kritériumai: magas E-|-%, ezen belül F 1 nagyobb, mint F —2,
harmonikus vulger-mutatók, В-válaszok, s három Bohmtól származó jegy:
figura-háttér egybevonása jó megoldásban(FH-(- ),színelaboráció, Hd-elaboráció.
6. Energetikai feszültség és ennek gátlásos szabályozása. Zw és Do együttes
előfordulása a felfogótípusban. Értelmezésünkben a képesség megvalósításá­
hoz, a cselekvésbe való áttételéhez szükséges önszabályozás jele.

175
 7. Dilatait vagy ambielcvális élménytípus. A jó teljesítményt nyújtó csopor­
tokban lényegesen gyakoribb, mint az átlagos csoportokban. Megfelel az ela-
boráció dinamikus feszültségének, valamint az érzelmi és hangulati fékrend­
szernek, amelyet a teljesítmény kíván. Magas elaborációs színvonalon a ki­
egyenlített élménytípusban inkább a В-oldal hangsúlyos.
8. (M ) előfordulása. Az elaborációs csoportokban magas szignifikanciával
sokkal gyakoribb. Azt jelzi, hogy ezen a szinten a viselkedésbe irracionális
mozzanatok is belejátszanak. Meglepő összefüggés, hogy a Szociopátia versus
Neurózis skálában a szociopátia egyik jellemző vonása. Az értelmezés szerint
ez a választípus az irreális fantázia-szövögetéssel és a laza életvezetéssel függ­
het össze. Feltehető, hogy a két csoportnak ez a közös vonása annak a maga­
tartási kötetlenségnek felel meg, amelyet a szociopátiás leágazás és az elaborá­
ciós csoportban gyakori non-konformizmus egyaránt létrehozhat. Az (M)-et
csak akkor tekintjük az elaboráció jelének, ha a fékjelzések (F %, T%, V%,
B-|-) az átlag övezetbe tartoznak és a felfogótípusban G mellett zw is előfordul.

1. táblázat
Az elaborációs m u ta tó átlagértékei és szórásértékei

Elaborációs Normális Neurotikus Szkizofrén

Csoport 2 1 — 2 9 évesek

V. csoport VI. csoport VII. csoport VIII. csoport

V iz s g á lt sz em ély ek s z á m a 40 25 25 25
Á tla g 7,14 3 ,6 6 3,02 3,18
H i b a ta g (0,22) (0,44) (0,39) (0,53)
S zó rás 1,45 2 ,2 0 1,95 2,63
H ib a ta g (0,16) (0,31) (0,28) (0,37)
I. csoport II. csoport III. csoport IV. csoport
Csoport
30 —60 évesek

V iz s g á lt sz em ély ek s z á m a 25 25 25 25
Á tla g 6,16 3,26 2,84 2,10
H ib a ta g (0,43) (0,39) (0,45) (0,35
S zó rás 2,14 1,93 2 ,2 6 1,77
H ib a ta g (0,30) (0 ,3 7 ) (0,32) (0,25)

П. + VI. III. + VII. IV. + VIII.

I + У. csoport csoport csoport csoport
Csoport
Kor szerint összesítve

V iz s g á lt sz e m é ly e k s z á m a 65 50 50 50
Á tla g 6,76 3,46 2,93 2,64
H ib a ta g (0,22) (0,29) (0,30) (0,32)
S z ó rá s 1.80 2 ,0 5 2,09 2,29
H ib a ta g (0,16) (0 .2 1 ) (0,21) (0,23)

176
 9. Tartalmi változatosság. A mutató azt fejezi ki, hogy a jegyzőkönyvben a
tartalmak 51-féle lehetséges csoportja közül hányba tartoznak bele a v. sz.
válaszai. Minél nagyobb ez a szám, annál gazdagabb az asszociációs folyamat.
A sine morbo csoportban a mutató átlagértéke 11, a neurotikus csoportban
6 —10; az elaborációs csoportban 16. Még inkább jellemzi ezt a változatosságot
a tartalom szóródásának a mutatója (a tartalmi jegyek összegének és a válasz­
számnak a hányadosa). Az elaborációs csoportban a szóródás 1,4 —1,6 (minden
válaszra átlagban másfél tartalom jut). Ezek a jegyek is csak biztos fékrend­
szer mellett tekinthetők az elaborációs szint hiteles mutatójának.
10. Az elaborációs jegyek változatossága. A már ismertetett 14-féle elaborá­
ciós jegy közül legalább 4-félének kell előfordulnia ahhoz, hogy ezek a jegyek
magas teljesítményre utaljanak.

IV.

Ennek a 10 egységből álló skálának az alapján értékeltük a 8 csoport két­

száztizenöt jegyzőkönyvét. Az értékelésben minden egység előfordulását egy
ponttal jelöltük, így az elaborációs mutató eredménye 0-tól 10 pontig terjedhet
Az eredményeket statisztikailag Lipták Tamás tapasztalatai és tanácsa1
alapján dolgoztuk fel.
Az 1. táblázaton bemutatjuk a nyolc vizsgált csoport, valamint a kor szerint
összevont főcsoportok (elaborációs, sine morbo, neurotikus, szkizofrén) átlagait
és szóródásait a megfelelő hibatagokkal (becsült szórás). Eeltüntetjük csopor­
tonként a vizsgált személyek számát.
A statisztikai elemzésben a Kolmogorov—Szmirnov-féle kétmintás próbát
alkalmaztuk. Az eljárás ismertetését lásd Juvancz—Lipták (1953), pszicho­
lógiai alkalmazásában pedig Goodman (1954) tanulmányaiban. A statisztikai
eredmények szerint az elaborációs mutató mindhárom elaborációs csoportban
(30—60 évesek, 21 —29 évesek, egyesített) szignifikánsan „sztochasztikus
értelemben nagyobb” mint a többi csoportban (minden egybevetésben p-< 0,01
szinten). Az elaborációs csoporttal szembeállított csoportok (sine morbo,
neurotikus, szkizofrén) között viszont nem volt szignifikáns eltérés.
A 2. táblázat a felhasznált alapadatokat foglalja össze, az 1—3. ábrák az
empirikus eloszlás görbéjét mutatják be jól szemléltetve az elaborációs muta­
tónak mint a mentális teljesítmény és a belső szabályozás jelzésének a
realitását.
Az elaborációs mutató eszerint olyan jelzőszám, amely a kiemelkedő képességhez
kötött teljesítményt jellemzi, s a vizsgált populációt úgy osztja ketté, hogy a kiemel­
kedő teljesítményűeket mind a sine morbo csoportoktól, mind a betegcsoportoktól
elkülöníti. Ellene mondanak adataink minden olyan feltevésnek, amely a nagy
mentális teljesítménnyel járó asszociatív gazdagságot, meghökkentő gondolati

3 Magyar Pszichológiai Szemle 177

 2. táblázat
A z elaborációs m u ta tó em pirikus eloszlásfüggvénye a nyolc vizsgált csoportban
30--60
I. II. III. IV.

G К % G К % G К % G к %
0 4 4 16 6 6 24
0,5 2 2 8 2 6 24 3 9 36
1 1 3 12 1 10 40
1,5 4 7 28 3 9 36 1 11 44
2 1 8 36 4 13 52 2 13 52
2,5 3 3 12 3 11 44 1 14 56 1 14 56
3 1 4 16 2 13 52 1 15 60 3 17 68
3,5 4 17 68 1 16 64 4 21 84
4 1 5 20 1 18 72 2 18 72 1 22 88
4,5 2 7 28 2 20 80 2 20 80 1 23 92
5 1 8 32 1 21 84 1 21 84 1 24 96
5,5 1 9 36 2 23 92 1 25 100
6 3 12 48 1 22 88
6,5 3 15 60 1 23 92
7 1 16 64 2 25 100
7,5 1 17 68
8 2 19 76 2 25 100
8,5 5 24 96
9 1 25 100
9,5
10

25 25 25 25

21--29
V. VI. VII. VIII.

G к % G к % G к % G к %

0 1 1 4 1 1 4 4 4 16
0,5 1 2 8 3 7 28
1 3 4 16 1 3 12 3 10 40
1,5 2 6 24 4 7 28 1 U 44
2 3 9 36 5 12 48
2,5 1 10 40 3 15 60
3 1 11 44 1 16 64 1 12 48
3,5 1 1 2 1 12 48 2 14 56
4 1 13 52 2 18 72
4,5 5 18 72 1 19 76 2 16 64
5 4 5 12 2 20 80 2 21 84 3 19 76
5,5 3 8 20 1 21 84 2 23 92 1 20 80
6 4 12 30 1 22 88 2 22 88
6,5 3 15 40 1 24 96
7 3 18 45 2 24 96 2 24 96
7,5 7 25 62 1 25 100
8 5 30 75 1 25 100
8,5 5 35 88 1 24 100
9 3 38 95
9,5 2 40 100
10

40 25 25 25

178
2. táblázat folytatása

Egy< sített
i + v. II + VI. III + YU. Г7 -f Y in .

G к % G к % G К % G к %

0 1 1 2 5 5 10 10 10 20
0,5 2 3 6 3 8 16 6 16 32
1 4 7 14 1 9 18 4 20 40
1,5 6 13 26 7 16 32 2 22 44
2 4 17 34 9 25 50 2 24 48
2,5 3 3 5 4 21 42 4 29 58 1 25 50
3 í 4 6 3 24 48 2 31 62 4 29 58
3,5 í 5 8 5 29 58 1 32 64 6 35 70
4 i 6 9 2 31 62 4 36 72 1 36 72
4,5 2 8 12 7 38 76 3 39 78 3 39 78
5 5 13 20 3 41 82 3 42 84 4 43 86
5,5 4 17 26 3 44 88 2 44 88 2 45 90
6 7 24 37 1 45 90 1 45 90 2 47 94
6,5 6 30 46 2 47 94
7 4 34 52 2 47 94 2 49 98 2 49 98
7,5 8 42 65 1 50 100
8 7 49 75 2 49 98 1 50 100
8,5 10 59 91 1 50 100
9 4 63 97
9,5 2 65 100
10

65 50 50 50

ugrást, a megszokottól erősen eltérő szemléletet kóros történések paradox és

bizarr fordulataival azonosítja. Éppen így valószínűsítik azt a feltevést is,
hogy a magas teljesítményűek rugalmassága nem életkorhoz kötött. Az ifjúság
nyilvánvalóan nagy előny a mentális rugalmasság szempontjából, ezt m utatja
az I. és V. csoportok tendenciaszerű különbsége. De az életkor nem döntő.
Ezt mutatja, hogy az I. és V. csoport között nincs szignifikáns különbség.
Az elaborációs skála távolról sem tartalmaz egyenlő értékű egységeket.
A részmutatók, nem egyformán különülnek el a többi csoporthoz viszonyítva, jelen­
tésük nem egyforma. Négy jegy (sűrítés, képi áttétel, vulgárisból kiinduló origi-
nalitás, dilatatív élményfeldolgozás) általában együttesen fordulnak elő és
sajátos kreatív színezetet adnak a teljesítménynek. Ugyancsak együtt fordul­
nak elő kisebb gyakorisággal: a tartalmi változatosság és a határeset-reakciók.
Végül a biztos fékrendszer, valamint az energetikai feszültség és annak gát­
lásos szabályozása alkot önálló egységet. Ebben a két egységben az elaborációs
csoport egybefolyik a sine morbo csoporttal. A mi vizsgált normális csoportunk
ugyancsak stabil teljesítményű, de alkotói igénnyel nem rendelkező személyek­
ből állt. A biztos fékrendszer ezeknek majdnem ugyanolyan fokban alaptulaj­
donságuk, mint az elaborációs csoportban levő nagy teljesítményű személyek­
nek.

3* 179
 1. ábra

2. ábra

180
 A különbség a csoportok között több forrásból, több tényezőből tevődik
össze, s az összetevők jellemzése rávilágít arra a három személyiségvonásra,
amely együttesen adja az elaborációs többletet. Ezek:
a) Kreativitás. A személyiségnek az a készsége, hogy átstrukturálja a szem­
léletét, eltávolodjék a sablontól, az automatikustól, új megoldást keressen.
Ezt a vonást képviseli az elaborációs skálán a köznapiból kimunkált originális,
a sűrítés, a képi áttétel, a dilatáció.
b) Non- кanformista szemlélet. Kiindulásában gyakran egybevág a kreativi­
tással, lényegében különbözik attól. A non-konformista számára a meghök­
kentő értékesebb a megszokottnál, a határeset-megoldás értékesebb, mint az
átlagos megoldás. Ez a beállítódás együtt jár az új megoldások keresésével. így
részese az elaborációnak, de önmagában aligha vezet elaboratív teljesítményre.
Leginkább a képi áttételekbe beleszőtt infantilis és patológiás határeset-reak­
ciók és a tartalmi változatosság képviselheti ezt a réteget.
c) Szofropszichikus szabályozás, az erőfeszítés készsége. Ezt a Binder által
bevezetett tulajdonságegyüttest a szabályozási mutatók (E + , EH-)-; V%,
В -f) képviselik.
Az egységeknek ez a különbsége lehetővé teszi, hogy a mutatót szerkezetileg
bontva is mérlegeljük, s így használjuk fel szervezési, konzultációs gyakorlat­
ban a személyiségkép megrajzolásához. Ha az elaborációs jegyek közül a krea­
tivitási jegyek kivétel nélkül előfordulnak, de a szofropszichikus szabályozás

181
lazább, originális, de szabálytalan életvezetés miatt labilis teljesítményű sze­
mélyre gondolhatunk. Fordított esetben valószínűleg nagy erőfeszítésre képes,
de nem originális személy jegyzőkönyvét látjuk. Az igazi elaborációs teljesít­
ményt a kreativitásnak és a szofropszichikus szabályozásnak a megközelítő
egyensúlya jellemzi, amit a 6 pont fölötti övezetben találunk meg.
A 2. táblázat segítségével egyes esetekben is meghatározhatjuk az elaborá­
ciós szintet és ennek valószínű prognózisát. 3 —4,5 elaborációs értékkel a
személy jó középövezethez tartozik. Nagy teljesítmény lehetséges, de a való­
színűsége kicsi. (Az egyesített elaboratív csoportok 12%-a, a sine morbo sze­
mélyeknek 76%-a tartozik ebbe az övezetbe). 5 —6 ponttal már várhatunk
eredeti teljesítményt. 6,5 —7 értékponttól kezdve pedig prognosztikailag is
kimondható a magas teljesítmény valószínűsége.

V.

A skála gyakorlati használhatóságának valószínűsítése után megpróbáljuk

ezt a Ro-próbában kim utatott jelenséget a dinamikus lélektan nézőpontjából
értelmezni.
Az elaboráció fogalmát Charcot vezette be. Ő m utatott rá arra, hogy a
pszichés alakváltozásoknak jelentőségük lehet, s valójában belső munka
eredményei, elaborációk. Charcot megfigyeléséhez kapcsolódik Freud elem­
zése, aki kimutatta, hogy ez az átdolgozási sor nyomonkövethető mind kóros
tünetekben, mind tehetség-megnyilvánulásokban. Feltevése szerint az áttétel­
sor belső feszültség feldolgozása és redukciója, s általában a feszültség tartalmi,
legtöbbször szimbolikus áttétele (főként az álommunkában).
A szimbólumképzés más vizsgálatai (Flach) pedig valószínűsítik, hogy az
elaboráció átmeneti többlettel is jár. A képi megfogalmazás és a sűrítés a be­
nyomás lappangó összefüggéseit m utathatja meg (tudati szinten hajt végre
olyan kapcsolást, mint az álom a tudattalan tartományában).
A fogalomnak egy másik változata gyermeklélektani megfigyelésekből szár­
mazik (S. Millar). A gyermek a feladatot fokozatosan megnehezíti, mintha ez
nem lenne elegendő ahhoz a feszültséghez, amellyel a feladati helyzetben részt
vesz, ezért újra és újra megnehezíti a feltételeket, s a feszültség szintjéig növeli
a feladatot. A feszültség nem magának az eredeti feladatnak a megoldásában,
hanem a tevékenység kiegészítésében, a megoldási feltételek cifrázásában veze­
tődik el. Ezzel a variálással a gyermek gyakorolja ügyességét, emeli teljesít­
ményét.
Ezek a tapasztalatok együttesen adják azt a fogalmi feltevést, hogy az elabo­
ráció lényege: a feszültséghez szabni a feladatot és a teljesítményt; nagyobb
feszültséggel nagyobb teljesítményt hozni létre. így értelmezhetjük a Ro-
próbában mutatott elaborációt is. Pl. VI. „Pocsolyából kimászó szitakötő” .

182
A válasz többféle elaborációs fordulatot tartalmaz: a vulgáris lepkéből kiin­
duló originális megoldást kombinatív elemmel; képi áttételt, Hd-elaborációt,
mert a feltevés szerint a szürke folt a piszkos-sáros pocsolyaszerűségnek meg­
felelő kínos-diszfóriás benyomást váltott ki, s ezt dolgozta fel a személy szim­
bolikus pátosszal. A jelentésadás színvonalát a szorongásnak megfelelő fokra
emelte, és originális megoldással jutott túl ezen a feszültségen.
Az elemzett jelenséget tehát úgy értelmezhetjük, hogy a feszültségtöbblet
teljesítménytöbblettel kiegyenlíthető. A konceptuáláshoz a regresszió jelensége ad
támpontot, amely Freud leírása alapján az elaborációhoz viszonyítva ellen­
irányú folyamat a képzetáramlási mintákban.
Regresszióval a személy úgy szabadul meg a szégyenhelyzetből, frusztráció­
ból, veszélyérzésből származó feszültségtől, hogy viselkedésének, esetleg ítélő­
képességének a színvonalát csökkenti olyan fokra, amelyen ez a feszültség már
nem érvényesül. Személyiségét szállítja le arra a szintre, amelyen az adott
helyzet szégyen nélkül, frusztráció nélkül elviselhető. Az elaboráció és a reg­
resszió a konceptualizálás szintjén azonos jelenség két különböző előjelű szélső
változata. Az elaborációs erőfeszítés fokozza, bonyolítja a feladatot, s így a helyzetet
igazítja hozzá a feszültséghez. A regresszió lesüllyeszti a képességrendszert, ki­
iktatja a feladatot („Nem tudom elvégezni, mert beteg vagyok, kicsi vagyok”
stb.), ezzel megszünteti a feladati feszültséget. Elaborációval a személyiség
egyre magasabb szintre jut, a regresszió viszont egyre alacsonyabb szintre
vezet.
A Ro-próbában a regressziónak éppen úgy megvannak az értékelhető fordu­
latai, mint az elaborációs teljesítményemelkedésnek. Pl. I. „Lepke” — konven­
cionális, vulgáris válasz. Ehhez az egyik v. sz. hozzáfűzi: „gombostűvel oda­
szúrták, itt van a tű ” . A középvonalnak ez a jelentése nem felelne meg a szem­
léleti képnek (ahogyan a gombostű az odaszúrt lepkén látható). Erőltetett, a
formai adekvációval nem számoló megoldás; az eredetileg konvencionális jelen­
tésadás romlott. Egy másik személy ugyanerre a táblára ugyanebben a pozí­
cióban: „Lepke, éjjeli lepke villanyfényben.” A konvencionális formai megol­
dáshoz a fekete-fehér kontraszt-hatás járul, ezt oldotta meg a v. sz. originális
fordulattal. Mindkét esetben az első benyomás konvencionális jelentéshez ve­
zet. Ezt megzavarja egy további benyomás, az elsőben a középvonal, a máso­
dikban a kontraszt. Ez módosítást vált ki a jelentésadásban, az egyik esetben
az alakítótevékenység romlásával, a másikban magasabb színvonalon, origi­
nális megoldással.
Az elaboráció így a dinamikus lélektan értelmezésében teljesítménynövelő,
feszültségelhárító mechanizmus. Kimunkálása a Ro-próba elemzőrendszerében
azért lényeges, mert az intrapszichikus történések folyamatában mutatja meg
azt a lehetőséget, hogy a teljesítmény a feszültségi szintnek megfelelően emel­
kedhet. A folyamatnak megfelelő jelzések sűrűsödése, az elaborációs skála
magas értéke (6 fölött) prognosztikailag kedvező. Az elaborációs mutató így

183
jól felhasználható szervezési és vezetési, pályaválasztási tanácsadási és általá­
ban konzultációs pszichológiai problémák megoldásában.
Az eredmény lehetővé teszi a teljesítmény-modell alkalmazását a képzet­
áramlás elemzésében. Ezzel a viselkedés nem-kóros történéseit a színvonal-
emelő és személyiségépítő belső szabályozás fogalomrendszerében vizsgál­
hatjuk.
A feladatot két irányban kívánjuk folytatni. Egyrészt az elaborációs mutatót
igyekszünk személyiséglélektani szempontból csiszolni. Másrészt különféle
értelmi szinteken, különféle teljesítményszinteken kívánjuk elemezni az éla­
borât ív fordulatokat a képzetáramlásban.

IRO D A LO M

B e c k , S. J . és m tsai, 1961. R o rsch ach ’s T est I. G rune an d S tra tto n , N Y .

В о н м , E . 1957. L eh rb u ch der R orschach-P sychodiagnostik. H an s H u b er, B ern (2. k ia ­
dás)
B r e ü e e , J . és F r e u d , S., 1916. S tudien ü b er H ysterie. D euticke, Leipzig. (Első kiadás:
1895.)
G o o d m a n , L. A., 1954, K olm ogorov-Sm irnov te sts for psychological research. Psycholo­
gical Bulletin, Vol 51. №2. 160—168.
J t t v a n c z I, —L i p t á k T ., 1953, A m a te m a tik a i sta tisz tik a orvosi-biológiai alk alm azásá­
n a k néhány problém ájáról
M T A Alkalm azott M atem atikai Intézetének közleményeiből I. k ö te t 1 — 31. old.
M é r e i F ., 1966 —1971, A R o rschach-próba I . —V. V adem ecum so ro zat 16 —20. O IE ,
B udapest.
M é r e i F ., 1968, A különleges reakciók a R orschach-próbában. Pszichológiai T a n u lm á ­
nyok, X I. k ö te t, 677 — 700.
M é r e i F . —V. B i n é t A ., 1970, G yerm eklélektan. G ondolat, B u d ap est
M é r e i F . —S z a k á c s F ., 1974, K linikai Pszichodiagnosztikai m ódszerek. M edicina, B u d a­
pest
M i l l a r , S., 1973, Játékpszichológia. K J K , B udapest. (Ford. K oós A nna)
M i n k o w s k a , F ., 1956, Le R orschach. A la recherche du m onde des form es. Desclée de
B rouw er, Paris
R a p a p o r t , D., 1945, D iagnostic psychological testin g II. Macy F o u n d atio n , N Y . 26 — 72
R o r s c h a c h , H ., 1937, Psychodiagnostik. 3. kiadás, H an s H uber, B ern (1. kiad ás 1920,
uo.)
S c h ä f e r , R ., 1954, P sych o an aly tic in te rp re ta tio n in R orschach Testing. G rüne and S tra t­
to n , NY

ЭЛАБОРАЦИОННЫ Е ПОКАЗАТЕЛИ В ТЕСТЕ РОРШАХА

Ф Е Р Е Н Ц М ЕРЕИ

У ж е на протяжении десятилетий тест Роршаха используют не только в психопатоло­

гии, но также при профотборе, выборе руководителей, составлении рабочих групп. Однако
понятийная система анализа резуль татов тестаосталась психопатологической. Были пред­
приняты только немногочисленные попытки (Пиотровски) разработать систему параметров
д л я проблематики организации, управления и консультации.
Н а основе многочисленных предварительных исследований автор составил состоящую
из десяти единиц-констелляций элаборационную шкалу, в которую были включены как
приводимые в литературе показатели (вульг-ориг реакции по Делзй-Пишо, сгущения),
та к и оригинальные (реакции граничных случаев, отклонения и т. д.). Благодаря спосо­
бу обработки, заложенному в этой шкале, происходит дифференцирование результатов
тестирования, выделяются элементы, важные с точки зрения общественной потребности.

184
 Употребимость ш калы была проверена на основе исследования 8 групп испытуемых
(всего — 215 человек). Бы ли выделены следующие группы : работники, заняты е худо­
ж ественны м и научным творчеством, нормальные испытуемые, не заняты е творческим
трудом , больные — невротики и ш изофреники. Далее, в к аж д о й группе были выделены
две группы согласно возрасту — молодые люди и люди зрелого возраста. Все испытуемы
обладали высоким образовательным уровнем. Результаты исследования (анализирован­
ные с помощью пробы К олмогорова-С мирнова) говорят о н аличии достоверного (при р
0,01) различия меж ду представителями »творческой« группы и прочими группами по пока-
показателю , полученному согласно элаборационной ш кале. Т ворческие способности диф­
ф еренцирую тся тестом Р орш аха при аналогичном образовательном уровне, независимо от
возраста. А нализ отдельных результатов, что система способностей, указы ваю щ ая на
высокое достижение, предполагает наличие трех видов качеств: креативности, не-кон-
формных взглядов и ш изофреническую регуляцию (по Биндер). Количественное обозна­
чение ш калы и качественный анализ составляющ их частей п озволяет использовать пара-
метер (направленны й на достижение) при анализе результатов теста Рорш аха в случае
проблем организации и управления.

E L A B O R A T IO N IN D IC E S IN RO R SC H A C H T E ST

FERENC MÉREI

R o rsc h ac h ’ T est h as been applied for m an y decades to solve non-psychopathological

problem s as well (vocational guidance, selection of m an ag in g leaders, com position of
lab o u r team s etc.) T he n otional netw ork o f th e te s t’s in te rp re ta tio n has, how ever, rem a­
ined essentially psychopathological. Few attem p ts have been m ad e (Piotrow ski) to
elab o rate param eters com plying w ith organisation, m a n ag em en t an d advising p ro b ­
lem s.
T he a u th o r has, a fte r a n um ber o f prelim inary exam inations, devised an elaboration
scale consisting of te n u n its or constellations. The scale is p a r tly based on features tak en
from lite ra tu re (Vulg-Orig reactions a fte r D elay-Pichot; co ncentrations), p a rtly on his
own results (m arginal case reactions, c o n ten t dispersion). T he scale reveals th e elabora­
tio n m ethod by w hich th e experim entee polishes up his im pression o f th e p a tc h and
raises it, from a p o in t o f view o f social claims, to a higher level.
T he a u th o r has proved the p rac tica b ility of the scale b y com paring eig h t groups,
co n tain in g 215 persons altogether. T he p articu lar groups w ere: people o f high-level ar-
ristic o r scientific cre ativ ity ; non-creative norm al persons; n eu ro tic p atien ts; schisoph­
ren ic p atien ts — each v a ria n t divided in two further groups o f y ounger resp. middle-
aged persons. E v ery experim entee w as o f high education. T he re su lt (according to th e
K olom ogorov-Sm irnov Test) d em o n strated th a t the index o b tain ed from th e elaboration
scale w as significantly (a t a p < 0 ,0 1 level) higher in th e creativ e groups th a n it was in
th e oth ers. W ith R orschach Test, on an identical ed ucation level, creative facu lty is
se p arate d from both no rm al and defected groups w ith o u t reg ard to age. A ccording to
th e analysis o f th e detailed results th e fac u lty system ind icatin g o u tstan d in g perform ance,
d etected by th e scale, presupposes th e presence of three d ifferen t qualities: creativity,
non-conform ist views an d B in d er’s sophropsychic regulation. T he q u a n tita tiv e signal
o f th e scale and th e q u alita tiv e in te rp re tatio n of th e p ro p o rtio n s o f th e com ponents
m akes it possible, in case o f organisation and m anagem ent problem s, to analyse the
R o rsch ach m inutes along a perform ance orientated p ara m ete r.

185
 ROKONSZENYI KAPCSOLAT ÉS TÁRSFELISMERÉS
ÖSSZEFÜGGÉSÉNEK VIZSGÁLATA

SZAKÁCS FERENC
Országos Ideg- és Elmegyógyintézet

A szerző k o rá b b i ta p a s z ta la ta i a la p já n fe lté te le z i, h o g y k ritik u s já té k h e ly z e tb e n levő

la b d a rú g ó k társfelism eré se n e h e z íte tt és f o k o z o tta n szelek tív : a k ö lcsö n ö s ro k o n sz e n v i
k a p c so la to k ta g ja in a k felism erése fa c ilitá lt. V iz sg á la tá b a n m e g h a tá r o z ta a já té k o so k
tá rs a s h e ly z e té t és a szociális m in ő síté se k a d a t a i t ö s s z e h a so n líto tta a já té k o so k ta ch isz-
to k o p iz á lt a rc k é p é n e k felism erési idejév el. A d a ta i sz e rin t a kölcsö n ö s ro k o n sz e n v i v isz o n y ­
la to k ta g ja i k ö n n y e b b e n ism e rik fel e g y m á s t, m i n t az o k a t, a k ik k e l n in c s ro k o n szen v i
k a p c so la tu k . A szociális é rz e lm e k te h á t s z e le k tív p e rc e p c ió t e re d m é n y e z h e tn e k , k ü lö n ö ­
sen a z o k b a n az e se tek b e n , a m e ly e k b e n a fr e k v e n c ia elv n e m é rv é n y e s ü l. Ö n m a g á b a n
azo n b a n sem a szociális m in ő s íte tts é g , sem az is m e rtsé g fo k a n e m j á r e g y ü tt a felism er­
h ető ség m e g h a tá ro z o tt m é rté k é v e l. A felism erési te lje s ítm é n y sz ín v o n a la az é le tk o rtó l
is fü g g h et.

A vizsgálat
Egyik munkánkban (Münnich Iván, Szakács Ferenc, 1971) azt vizsgáltuk,
hogy milyen összefüggés van egy labdarúgócsapat csapatjátéka és formális­
informális csapatszerkezete között. Azt találtuk, hogy az informális csoportban
preferált játékosok a fontos és nehéz mérkőzéseken átlagosan többször értek
labdához, mint a peremhelyzetűek.
A jelenség egyik lehetséges magyarázataként az a feltevés fogalmazható meg,
hogy a kölcsönös rokonszenvi kapcsolat tagjainak egymást felismerése facili­
tált. A feltevés elvi alapjául a perceptuális szelekcióra vonatkozó ismeretek
szolgálnak (Postman, L., Bruner, J. S., McGinnies, E., 1948; McGinnies, 1949,
1970; Howes, D., Solomon, R. L., 1950, 1951; Uznadze, D. N., 1971/a, b;
Kulcsár Zsuzsa, 1974; Czigler István 1972; Marton L. Magda, 1972; Klein, G.
1951; Hunyadv György (szerk.) 1973; Tagiuri Petrullo (eds.) 1958; Rókus-
falvy Pál, 1974; stb.).
Jelen munkával fenti hipotézis érvényességének megítéléséhez kívántam
támpontokat szolgáltatni.
A vizsgálat alapfeltevése az volt, hogy ha ez a szociális perceptuális szelek­
ció valóban létezik, akkor a játékosok egymás arcképét különböző expozíciós
idővel ismerik fel, és ezek a különbségek a társas helyzetre jellemzők.
A játékosok társas helyzetének maghatározására szociometriái eljárást
(Mérei Ferenc, 1971), az arcképek exponálására kétmezős tachisztoszkopot
(CET/2 típus, Colne Instruments Co. Ltd.) alkalmaztam. A vizsgálat 1973-ban
zajlott le.

187
 A csapatok szociometriái felmérését dr. Münnich Iván, az adatok összesí­
tését Safir Erika végezte. A közleményben csak azok a játékosok szerepelnek,
akiknek minden vizsgálati adata megvan.
Szociometriái kérdőívünk ugyanaz volt, mint amit 1971-ben, már említett
vizsgálatunkban alkalmaztunk és közöltünk.
A fényképeket azonos méretben (levelezőlap) és technikai kivitelben (beállí­
tás, megvilágítás) kértük a szakosztályoktól. A rendelkezésünkre bocsátott
képek sajnos nem feleltek meg minden szempontból a követelményeknek: volt
közöttük pl. olyan, amelyiken a játékosnak más volt a hajviselete, szakálla,
mint a vizsgálat idején s fototechnikai szempontból sem voltak egyenlőek.
Az ebből fakadó, más helyütt már tárgyalt (Szakács E., Münnich I., 1970)
zavaró tényezőket nem tudtuk kiküszöbölni.
A tachisztoszkoppal a két csapat játékosainak és néhány szakvezetőjének
(edző, orvos stb.) arcképeit exponáltuk véletlenszerű, de mindenki számára
azonos sorrendben. Minden esetben 10 msec-mal kezdtük és felismerésig (de
legfeljebb 80 msec-ig) ismételtük úgy, hogy minden expozíció az előzőnél 10
msec-mal hosszabb volt. Összesen tehát legfeljebb 8 alkalommal exponáltunk
egy-egy képet, ennél többször akkor sem, ha nem történt felismerés. A felis­
merési teljesítményt (FT) 0—8 pontig terjedően értékeltük (10 msec = 8 pont,
80 msec = 1 pont, nincs felismerés = 0 pont).
Az instrukció a következő volt: ,,A készülékben az FTC és a Dózsa lab­
darúgó szakosztályának tagjairól készült fényképeket lát majd rövid időre
felvillanni. A képek között nem csak játékosok arcképei vannak, és egy kép
esetleg többször is előfordulhat. Ha úgy véli, felismerte a képet, nevezze meg
az illetőt vagy ha esetleg nem jut eszébe a neve, írja körül, hogy kire gondol.
Ha egyáltalán nem ismerte fel, akkor mondja azt, hogy: »Még egyszer kérem«.
(Valójában sohasem szerepelt egyetlen kép sem kétszer, ezzel az instrukcióval
is, meg az idegen képekkel is elejét akartuk venni egy olyan beállítódásnak,
amely a még hátralevők nagyobb esélyeinek latolgatásán alapuló megnevezése­
ket eredményezhetett volna.)

Eredmények

1. Társas helyzet
A kölcsönös rokonszenvi választások alapján a következő szociogramok raj­
zolhatok fel: (1., 2. ábra)
A szociogramokat úgy rendeztük, hogy a deklarált kapcsolatok is leolvasha­
tók legyenek.
A kapott rokonszenvi szavazatok (R) és a vizsgálat időpontjáig lejátszott
tétmérkőzések (T) számát az 1. sz. tábl. tartalmazza, az életkori adatokkal
(É) együtt (1. táblázat).

188
 2. Társfelismerés

Az egyes játékosoknak társaikra vonatkozó felismerési teljesítményét (FT)

és felismerhetőségük mértékét (FM) kifejező időértékek a 2. és 3. táblázatról a
következők szerint olvashatók: 10 msec = 8 ; 20 msec = 7; 30 msec = 6;
40 msec = 5; 50 msec = 4; 60 msec = 3; 70 msec = 2; 80 msec = 1; nem is­
merte fel = 0. Az átlagokban nincs benne az önfelismerés értéke. (2., 3. táb­
lázat).
A 2. és 3. táblázat FT-átlagokat összesítő rovatai azt tanúsítják, hogy az
esetek többségében a kölcsönös rokonszenvi viszonylatok tagjai (R = K)
egymást könnyebben ismerik fel (FT-átlag 5,93; 5,82 illetve 5,44 és 5,16 ), mint
azokat, akikkel semmilyen rokonszenvi kapcsolatuk sincs (R = 0). Ez a tenden­
cia megmutatkozik az összátlagokban is: mindkét csapatnál az R = К viszony­
latok FT-átlaga a legmagasabb.
Külön magyarázatra szorul az a tény, hogy a deklarált, de nem viszonzott
választások esetében még az R = 0 viszonylatoknál is rosszabb a felismerési
teljesítmény (FTC-ben: 5,56; Dózsában: 4,93 az FT átlagértéke).
A „rokonszenvesség” sem jár együtt önmagában (a kölcsönös viszonylato­
kon kívül) jobb felismerhetőséggel: az FM és R értékek korrelációja az FTC-
ben szignifikánsan negatív ( —0,99), a Dózsában pedig nem értelmezhető mér­
tékű (0,03). Ennek a következő okai valószínűsíthetők:
1. a frekvencia-törvénynek megfelelően a sokszor szerepelt, régóta játszó, köz­
ismert játékosok felismerhetősége facilitált, ugyanakkor azonban a fiatal,
kevésbé ismert játékosok kapták a rokonszenvi szavazatok többségét.
(Az életkor az R-értékkel az FTC-ben —0,90; a Dózsában 0,24 korreláció­
ban van; a T értékek — ha nem is szignifikánsan - inkább korrelálnak az
FM-, mint az R-értékekkel: FTC-ben 0,40, ill. 0,08; Dózsában: 0,39, ill. 0,22).
2. neurofiziológiai okok miatt a tachisztoszkopos felismerési teljesítményt
erősen életkor-függő (életkor és FT korrelációja az FTC-ben: —0,91 a saját
csapat tagjaira és —0,89 a Dózsa-játékosokra vonatkozóan; a Dózsában:
0,26 a csoporttársakra és —0,56 az FTC-re vonatkozóan). Az „idős” és
„fiatal” játékosok rokonszenv-szavazatainak megosztottsága — mint előbb
szó volt róla — ellentétes jellegű, ezért lehetséges, hogy a korfüggőséget
mutató korreláció ugyanazt jelzi, amit az 1. pontban részleteztem.
3. nem tisztázott okok miatt gyakoribb, hogy az idősebb-ismertebb játékosok
választják viszonzatlanul a fiatalabbakat, mint fordítva. (Talán az igen el­
terjedt „rokonszenves fiatal játékos” gondolat-sablon okozza?) Ennek kö­
vetkeztében is növekszik a kevésbé ismert (tehát nehezebben felismerhető)
fiatalok rokonszenvi szavazatainak száma.
Azokban a viszonylatokban azonban, amelyekben ezek a tényezők nem
érvényesülnek, a rokonszenvi viszonyulás valóban facilitálja a felismerést, ada-

189
 I.

Gyakorisági
FTC (n = 12)
7 1 8 5 17 2 15 11 14 9 13
3 1
T 501 183 20 4 5 381 334 29 140 128 1 290 253 109
R 0 5 6 0 6 6 5 13 10 4 10 4
É 32 25 24 20 29 26 24 24 22 29 26 24

J e lm a g y a r á z a t: T = a h á n y s z o r té tm é r k ő z é s e n j á t s z o t t a c s a p a t b a n ; R = k a p o t t ro k o n -

Szociogram FTC ••

Szociogram : U. Dózsa

190
táblázat
értékek
Ű. DÓZSA (n = 13) I X
25 1 24 31 20 23 19 21 18 29 34 32 22 23 FTC Ű. Dó.

17 153 88 102 257 230 14 218 312 74 244 179 67 213,08 105,38
3 3 4 И 5 4 5 7 4 10 12 10 4 5,75 6,30
22 24 25 24 30 33 23 28 30 24 30 26 25 25,41 26,36

szenvi szavazatok szám a; É = életkor években; x = átlagértékek.

taink tehát alátámasztják azt a hipotézist, hogy nehezített felismerés esetén a szoci­
ális érzelmek szelektív percepciót eredményezhetnek.
Néhány példa amellett szól, hogy egyéb meghatározó tényezők is szerepet
játszottak.
így pl. a bevezetőben említett fototechnikai problémán kívül magából a
kísérletből fakadó más zavaró tényező is adódott. Mint már utaltam rá, a
képek random-sorrendű vetítésével is az volt a célom, hogy felismerést gátló
vagy facilitáló beállítódások létrejöttét megakadályozzam. Az eredmények
feldolgozásakor azonban meg kellett állapítanunk, hogy ez nem minden eset­
ben sikerült. Volt rá példa, hogy a feltűnően alacsony FM-értékért a képnek
az expozíciós sorban elfoglalt helyét kellett felelőssé tennünk. így pl. az FTC-
ben a 11. sz. játékost ismerték fel legkevésbé (FM = 4,00), s ő volt a legnehe­
zebben felismerhető FTC-játékos a Dózsások számára is (FM = 4,00). Nem
tartozik ugyan a legrégebbi játékosok közé, de nem is ismeretlen újonc. Igen
sok rokonszenvi szavazatot kapott, nála csak egyetlen társa kapott többet.
A feli smerhetőségi rangsor utolsó helye tehát egyik eddig tárgyalt elv alapján
sem magyarázható. Megértéséhez ismernünk kell a kísérletben exponált min­
den kép sorrendjét. Ez a következő volt: 25, 24, 11, 31, 20, 23, 30, 12, 34, 13,
14, 19, 1, 18, 2, 3, 4, 17, 16, 8, 33, 5, 28, 32, 6, 7, 26, 9, 10, 15, 21, 29, 27, 35, 36.
A kísérlet tehát Dózsa-játékos képével kezdődött, aztán jött még egy Dózsás
és ezt követően harmadikként következett az első FTC-játékos. Azt, hogy így
az esetek többségében valóban kialakult egy „Dózsást váró” beállítódás, szá­
mos „fantom-megnevezés” igazolta: a küszöb-körüli hibás megnevezések leg­
többje Dózsa-játékos volt! A 11. sz. játékos esetében azonban egyéb zavaró
tényezők is nyilvánvalóvá váltak. így pl. — ugyancsak a fantom-megnevezések
alapján — kiderült, hogy képe nagyon hasonlít egy másik (9. sz.) FTC-játé-
koséra (ami a valóságban nem ilyen feltűnő !) és, hogy — az előző képektől
eltérően — nem trikóban, hanem nyakig zárt melegítőben fényképezték. Ez
utóbbi körülmény a k. sz.-ekben azt a makacs hitet keltette, hogy csak kapus­
ról lehet szó (akik, mint ismeretes, gyakran játszanak fekete Garbó-nyakú
mezben). Az ő felismerhetősége tehát sok tényezőtől (objektíve) nehezített volt,
többen egyáltalán fel sem ismerték (1., 2., 23. sz. játékosok), még többen alig
smerték fel, mindenesetre csak saját FT-átlaguknál hosszabb expozíciós idő-

191
 vei (17., 15., 14., 9. stb. sz. játékosok). Figyelmet érdemel azonban, hogy az
őt nehezen felismerő 6 társa közül mindössze 2 volt olyan, akitől (viszonzat­
lan !) rokonszenvi szavazatot kapott, és egy sem volt közöttük, akivel kölcsö­
nös kapcsolata lett volna! Ezzel szemben a vele háromszoros kölcsönös kap­
csolatban levő 3. sz. játékos az átlagot (és főként saját átlagát: 4,54) meghala­
dóan jó teljesítménnyel ismerte fel (FT = 6) ! Annyi időre (20 msec!) volt csak
szüksége ehhez, mint a saját arcképének vagy az igen közismert 7. sz. játékos
képének a felismeréséhez! És ugyanannyi idő elegendő volt a 13. sz. játékos
számára is, akivel szintén kölcsönös (kétszeres) kapcsolata van! (1. 1. ábrát.)
Ebben az esetben, tehát, ha a kép felismerését nemcsak a redukált expozíciós idő,
hanem egyéb tényezők is nehezítették, nyilvánvalóbb volt a pozitív szociális érzelmek
felismerést támogató hatása. (Lehetséges tehát, hogy jobb technika lenne az
inger intenzitását redukálni az expozíciós idő helyett ?)
Igaz, nem tudunk érvelni felmerülő aggályunk ellen: nem arról van-e szó,
hogy a kölcsönös rokonszenvi viszonylatok tagjai szükségképpen többször
látták egymást, és ezért (nem érzelmeik miatt) jobban ismerik (tehát könnyeb­
ben is felismerik) egymást. Lehetséges tehát, hogy amit mi jelenségszinten a
szociális érzelmektől függő perceptuális szelekcióként elkülönítettünk (ti. azt,
hogy a rokonszenvi viszonylatok tagjai könnyebben felismerik egymást), az
elvi szinten nem más, mint a gyakorisági törvénytől meghatározott sajátos
eset, tehát bizonyos körülményektől (ti. a barátkozással járó együttlétektől)
függő ismertségi fok.

IR O D A L O M
C z i g l e r I s t v á n , 1972. P e rc e p tu á lis a tt it ű d és k o lla tív m o tiv á c ió . MTA P szic h o ló g ia i
I n té z e te , K é z ira t, 33 o ld .
H o w es, D ., S olom on, R . L ., 1950. A n o te o n M cG in n ies’ „ E m o tio n a lity a n d p e rc e p tu a l
d e fe n s e ” . P sy c h o lo g ic a l R ew iew , 57, 229 — 234.
H o w e s , D ., Solom on, R . L ., 1951. V isu al d u r a tio n th re sh o ld s a s a fu n c tio n o f w o rd p r o ­
b a b ility . J o u r n a l o f E x p e rim e n ta l P sy c h o lo g y , 41, 401 — 410.
H ü n y a d y G y ö r g y (S z e rk .), 1973. S zociálpszichológia, G o n d o la t K ö n y v k ia d ó , B u d a p e s t
K l e i n , G., 1951. T h e p e rs o n a l w orld th r o u g h p e rc e p tio n . I n B la k e , R . R ., R a m se y ,
G . V ., (E ds.), P e rc e p tio n . A n A p p ro a c h to P e rs o n a lity , 328 — 355. R o n a ld P re s s, N ew
Y o rk .
K u l c s á r Z s u z s a , 1967. A p e rc e p c ió -k u ta tá s n é h á n y szem ély isé g lé le k ta n i v o n a tk o z á sa .
E L T E , K é z ira t, 18 o ld .
M a r t o n L. M a g d a , 1972. P e rc e p tu á lis a t t i t ű d . M TA P sz ic h o ló g ia i In té z e te , K é z ira t,
36 old.
M c G i n n i e s , E ., 1949. E m o tio n a lity a n d p e rc e p tu a l d efense. P sy c h o lo g ic a l R e v ie w , 56,
2 4 4 —251.
M c G i n n i e s , E ., 1970. S o cial B e h a v io r a F u n c tio n a l A n aly sis. H o u g h to n M ifflin C om ­
p a n y , B o sto n 459 p .
M è r e I F e r e n c , 1971. A közösségek r e j t e t t h á ló z a ta . A sz o c io m e triá i é rtelm ezés. K öz-
g azd aság i és J o g i K ö n y v k ia d ó , B u d a p e st. 402 old.
• M ü n n i c h I v á n , S z a k á c s F e r e n c , 1971. A l a b d a ú t j a a p á l y á n . A s p o r t é s t e s t n e v e l é s
i d ő s z e r ű k é r d é s e i. 2. 5 — 19.
P o s t m a n , L ., B r u n e r , J . S., M c G i n n i e s , E ., 1948. P e rso n a l v a lu e s as selectiv e fa c to rs
in p ercep tio n . J o u r n a l o f A b n o rm a l a n d S o cial P sy c h o lo g y , 43, 142— 154.

192
 2. táblázat
F e lis m e r é s i t e l j e s í t m é n y é r t é k e k ( F T ) a z F T O b e n | F T -á tla g o k

Vezetők j
PTC (n = 12) 1 Ű. Dózsa (n — 13) Vezetők •3
я
« О
P II
7 1 8 5 17 2 15 3 11 14 9 13 25 24 31 1 20 23 19 21 J 18 29 34 32 22 33 30 28 26 27

, 1
l 8 5 в 7 6 i 7 7 7 6 7 7 5 j 3 5 6 6 6 6 5 5 5 5 6 0 6 0 7 6 6,36 — 6,75 5,00 4,75
7 1

1 6 3 5 5 1 5 7 6 6 0 6 7 6 1 7 ; о 6 6 4 4 5 4 6 6 5 5 3 6 1 5 5 5,36 5,50 5,33 5,15 4,25

8 7 3 6 6 о 5 6 6 6 6 0 5 0 5 7 6 0 0 6 3 4 5 4 0 0 4 3 5,09 4,50 5,25 3,46 1,75
5 °
5 7 6 6 6 5 7 7 6 7 7 6 6 3 ! 5 7 7 7 6 4 6 7 6 5 4 2 0 0 3 0 6,36 - 6,28 5,30 0,75
17 7 1 7 7 5 6 7 7 6 2 7 7 5 j 5 1 6 7 6 6 7 1 1 7 5 4 6 5 7 2 4 5 6,09 - 6,09 5,07 4,50
2 2 6 7 5 6 6 7 5 0 7 7 6 0 1 7 7 5 6 0 0 0 6 7 5 0 0 6 5 6 6 5,72 7,00 6,25 3,76 5,75

15 7 7 7 7 6 7 7 7 5 7 7 7 7 1 о 7 8 7 6 5 6 7 6 5 6 4 6 0 6 о 6,72 7,00 6,70 6,15 4,50

3 6 5 о 5 0 6 5 6 6 3 6 2 3 1 5 3 6 5 0 0 0 2 4 2 2 0 0 0 0 5 4,54 5,66 4,12 2,46 1,25

11 7 6 7 6 5 7 7 7 6 6 7 5 7 3 6 3 5 5 6 6 7 6 4 6 5 5 6 5 6 6,36 6,00 6,37 5,30 5,50

14 fi 2 7 5 5 6 6 6 1 6 7 6 5 6 5 5 5 5 5 4 5 5 4 2 5 4 4 6 6 5,18 - 5,18 4,69 5,00

9 7 6 7 4 5 7 7 7 5 6 7 5 6 6 7 7 7 6 6 7 5 6 2 1 7 5 5 6 6,00 7,00 5 ,8 5 5,5 5 5,75
6
13 6 5 6 7 5 6 7 7 6 4 о 6 7 5 5 7 5 5 2 2 7 4 3 3 5 0 0 3 4 5,90 6,50 5,85 4,61 1,75

FM 6,63 5,27 6,45 5,63 4,85 6,63 6,45 6,36 4,00 6,00 6,63 4,81 4,83 5,00 5,91 6,08 5,75 4,66 3,25 3,33 6,16 5,16 4,33 3,91 2,83 3,91 1,91 4,50 4,83 5,81 5,93 5,82 i 4,71 3,79

5,81 4,71 3,79

1
3. tá b lá z a t

Felismerési teljesítményértékek (FT) az Ű. Dózsában FT-átlagok

Ü. Dózsa (n = 13) FTC (n = 12) I Vezetők \4
О ts]
О I О H
25 24 31 20 23 19 21 18 29 34 32 32 22 33 7 1 8 5 17 1 15 3 11 14 9 13 30 1 28 26 27 Д H
>

25 5 5 6 6 5 о 5 5 6 5 4 6 5 8 7 7 4 5 7 7 5 6 7 5 5 5 6 6 5,33 5,00 5,36 5,91 5,50

3
24 5 5 7 6 5 5 6 4 6 5 4 5 5 6 6 6 5 5 7 4 6 5 6 6 6 4 2 5 7 5,25 - 5,12 5,66 4,50
31 3 3 6 5 6 6 5 5 4 5 3 6 2 7 6 6 5 6 о 5 6 6 4 5 6 5 5 6 4,41 6,00 4,20 5,66 5,50
20 4 6 6 6 6 5 5 4 7 6 5 4 5 6 7 6 5 6 7 1 7 5 о 5 4 5 3 5 6 5,25 7,00 5,00 5,40 4,75

23 4 7 5 7 6 6 5 6 5 5 3 6 5 7 6 6 í 3 6 6 5 6 0 6 5 2 6 6 6 6 5,33 5,50 5,42 4,83 6,00

19 6 5 7 7 4 5 5 6 7 4 6 3 о 6 1 6 1 6 о 1 1 1 5 4 1 6 5 5 6 5,50 7,00 5,37 3,25 5,50
21 5 6 6 6 6 6 6 7 5 6 5 6 7 6 1 4 6 6 3 3 6 7 5 6 6 6 6 5,83 6,00 5,90 5,00 6,00
6 6
18 3 5 6 6 6 6 6 5 7 5 2 4 4 6 6 7 0 4 6 4 5 4 5 5 4 0 5 5,00 3,00 5,33 4,66 3,00
4 3
29 5 6 7 6 6 6 6 7 3 4 5 4 6 5 6 6 2 7 4 5 7 6 7 2 5 5 5 6 5,33 6,50 5,10 5,25 5,25
6
34 4 5 5 5 5 4 6 5 6 6 5 5 5 6 6 7 0 4 6 0 5 5 6 6 3 2 0 6 6 5,00 6,00 4,90 4,50 3,50
32 5 5 4 6 6 6 6 6 6 6 5 5 4 7 7 4 0 6 7 5 5 4 7 5 6 6 3 6 6 5,40 5,50 5,40 5,25 5,25
22 6 5 6 6 4 4 5 7 6 5 6 4 6 7 7 2 6 7 5 6 4 5 7 5 4 3 5 6 5,33 4,66 5,55 5,58 4,50
6
33 6 5 4 3 6 5 4 6 6 4 2 6 0 6 5 7 0 6 6 5 6 6 6 5 6 6 1 6 6 4,75 6,00 4,55 5,25 4,75

FM 4,75 5,16 5,66 5,83 5,40 5,58 5,25 5,33 6,i6 5,00 4,00 5,08 4,50 6,38 5,84 6,23 2,46 5,07 6,46 4,00 5,07 4,00 5,84 5,61 4,15 5,00 3,38 5,46 5,84 5,21 5,44 5,16 5,09 4,92
1 1 1
— — — — __
R ó k u s f a l v y P á l , 1974. S p o rtp szich o ló g ia. S p o rt, B u d a p e s t, 200 old.
S z a k á c s .F e r e n c , M ü n n t c h I v á n , 1970. S z im p á tia m o d e lle k k u ta tá s a S zo n d i-k ép ek -
kel. P szich o ló g iai T a n u lm á n y o k , X I I I . 575 — 591.
T a l i u r i , R ., P e tru llo , L ., (E d s.), P erso n P e r c e p tio n a n d In te rp e rs o n a l B e h a v io r. S ta n ­
fo rd U n iv e rs ity P ress, S ta n f o rd , C alifornia
U znadze, D . N ., 1971/a. A b e á llító d á s p s z ic h o ló g iá já n a k k ís é rle ti a la p ja i. I n : M o ln á r I.
(S zerk.). A b e állító d á s p szich o ló g iája, 43 — 156.
U z n a d z e , D . N ., 1971/b A b e á llító d á s á lta lá n o s elm é le te . I n : M o ln ár I. (S zerk.) A b e á l­
lító d á s p szich o ló g iája, 157 — 193.

И С С Л Е Д О В А Н И Е В ЗА И М О С ВЯ ЗИ М Е Ж Д У СИМ ПА ТИ ЕЙ И У ЗН А В А Н И Е М
ПАРТНЕРА
Ф Е Р Е Н Ц САКАЧ

Н а основе предыдущего опыта автор предполагает, что футболисты, находящ иеся в-

ситуации и гры труднее у зн аю т партнера и это узнавание весьма селективно: при взаим ­
ной симпатии между и грокам и узнавание происходит легче. В исследовании было про-
с ведено сравнение п олож ен ия игрока меж ду партнерами и данны х социальных качеств
временем узн аван и я портретов игроков при тахистоскопическом изображении. Р езу л ьта­
ты паказы ваю т, что узнавание происходит л егче в том случае, если между игроками имеется
взаимная си м п ати я,итруднее если ее нет.Таким образом , социальны е чувтсамва вли яю т на
селективность восприятия, особенно в тех с л у ч а я х , когда частотный принцип не работает.
Однако ни социальные качества, ни уровень (степень) знаком ства сами по себе не протекаю т
вместе с определенной мерой узнавания. У р о в ен ь узн аван и я зависи т такж е от возраста.

A S T U D Y O F C O N N E C T IO N S B E T W E E N S Y M P A T H Y R E L A T IO N S A N D
P A R T N E R R E C O G N IT IO N
FERENC SZAKÁCS

T he a u th o r , o n th e s t r e n g th o f h is ea rlie r e x p e rie n c e s, su p p o se s t h a t fo o tb a ll p la y e rs
in a c ru c ia l g a m e s itu a tio n sh o w d iffic u lty a n d a n in c re a se d se le c tiv ity in re c o g n isin g
th e ir p a r tn e r s : th e re c o g n itio n o f th e m e m b e rs o f s y m p a th y re la tio n s is fa c ilita te d . I n
h is e x a m in a tio n s he d e te r m in e d th e p la y e rs ’ so c ia l s itu a tio n a n d co m p ared th e d a ta o f
th e so cial q u a lific a tio n s w ith th e quickness in th e re c o g n itio n o f th e p la y e r s ’ ta c h y s to -
copied p o r tr a its . H e fo u n d t h a t m em bers o f m u t u a l s y m p a th y re la tio n s reco g n ise each
o th e r e a sie r t h a n th e y d o th o s e outsid e th e re la tio n s . S o cial se n tim e n ts, c o n se q u e n tly ,
re s u lt a se le c tiv e p e rc e p tio n , especially in cases w h ere fre q u e n c y p rin c ip le d o e s n o t
p rev ail. N e ith e r social q u a lific a tio n n o r th e d e g re e o f f a m ilia rity is, h o w ev er, in c id e n t
to a d e fin ite m e a su re o f re c o g n isa b ility . T h e n iv e a u o f re c o g n itio n p e rfo rm a n c e is d e p e n ­
d e n t o f ag e a s well.

I M agyar P szich ológiai Szem le 193

 AZ MMPI ALKALMAZÁSA EGYETEMI HALLGATÓK STANDARD
ÉRTÉKEI ALAPJÁN*

TllINGEK LÁSZLÓ-MATUZSINKA FE R E N C —ZSENI ANNAM ÁRIA-MOLNÁR SÁNDOR

Semmelweis Orvostudományi Egyetem I I. Neurológiai és Pszichiátriai Klinika

A szerző k az a m e rik a i e re d e tű te sz t s k á l á i t m a g y a r v isz o n y o k k ö z ö tt v iz s g á ltá k , a

szó ráso k csö k k en tése c é ljá b ó l hom ogén p o p u lá c ió n . Âz M M P I v a lid itá si, k lin ik a i s k á lá i­
n a k is m e rte té s e u tá n a p ro fil-in te rp re tá c ió k é rd é se iv e l fo g la lk o z n a k . A s ta n d a rd iz á lá s i
p ro b lé m á k közül első h e ly e n a fo rd ítási n e h é z s é g e k e t e m lítik , a k u ltú ra s p e c ifik u s m o n d a ­
to k m i a t t v iz s g á la tu k b a n csu p á n 4 30-at h a s z n á ln a k fel.
100 e g y e te m i h a llg a tó t v izsg áltak m e g , s ta p a s z ta la ta ik sz e rin t fin o m a b b e lté ré s e k e t
is re g is z trá ln i tu d ta k , m i n t a k á r az a m e r ik a i, a k á r a s a a rb rü c k e n i p ro filla p o n . A ta n u l­
m á n y b a n so rra elem z ik a ta p a s z ta lt sk á la -k ü lö n b s é g e k e t. A te s z t k lin ik a i fe lh a sz n á lá ­
s á ra n e m té rn e k ki, illu s z trá c ió s céllal e s e te k e t is m e rte tn e k , a m e ly e k a z t ig azo ljá k , h o g y
az ú j s ta n d a r d p o n t- é rté k e k jelleg zeteseb b en fejezik k i a b e te g e k á lla p o tá t, m i n t az e re ­
d e tie k .

Az MMPI a klinikumban leggyakrabban használt személyiségvizsgáló mód­

szerek egyike. A pszichometriai módszerek csoportjába tartozik, melynek fel-
éptése lehetővé teszi, hogy a személyiségről átfogó, minden lényeges személyi­
ségjegyre kiterjedő információt nyerjünk. A teszt elsősorban klinikai célokra
alkalmas, minthogy az általa vizsgált személyiségdimenziók ún. pszicho­
patológiai dimenziók. A pszichopatológiai személyiségdimenzió logikai alapja
az a hipotézis, hogy a normál pszichés állapottól az extrém kóros állapotokig
fokozatos átmenet található. Az extrém állapotokat különböző pszichiátriai
betegségek jelentik. Az MMPI a kraepelini diagnosztikai rendszeren alapul.
Technikája kérdőíves. Kidolgozásánál a kraepelini diagnosztikai kategóriák­
nak megfelelő betegcsoportok válaszait hasonlították össze egészséges egyének
válaszaival. A teszt anyagába olyan kérdéseket vettek fel, amelyek válaszai­
nak megoszlása egészséges és beteg csoportok között szignifikáns módon külön­
bözik. Ebből következik, hogy egy egyén válaszainak megoszlása kóros álla­
potot jelezhet, amennyiben valamely betegcsoport válaszaira hasonlít.

A teszt történetének vázlata

A teszttel kapcsolatos első közlés 1940-ből származik. Hathaway és McKinley

1943-ban adta ki a teljes tesztet és, kézikönyvet. Eredetileg kartonos formát
alkalmaztak, 1946-ban tesztfüzetet hoztak forgalomba. Az évek során átdol-
*A s a a rb rü c k e n i P szich o ló g ia i In té z e t h o z z á já ru lá s á v a l és az O M F B tá m o g a tá s á v a l k é sz ü lt
ta n u lm á n y

4* 195
gozások, továbbfejlesztések történtek. 1946-ban а К skálát (Meehl és H atha­
way), majd az Si skálát (Drake) dolgozták ki. Számos újabb skálát szerkesztet­
tek, melyeknek száma ma már kétszáz körül van. A teszttel kapcsolatos közle­
mények száma ugrásszerűen emelkedett, 1962-ben már az ezerkétszázat meg­
haladta.
Hazai viszonyaink között is rendkívül nagy az igény objektív személyiség-
tesztek iránt. Az MMPI tesztanyagát tudomásunk szerint többen lefordították,
és egyes vizsgálatokban felhasználták. A Semmelweis Orvostudományi Egye­
tem II. sz. Neurológiai és Pszichiátriai Klinikáján 1968 óta foglalkozunk a
teszttel. Jelenleg klinikánkon már rutinszerűen alkalmazott diagnosztikai el­
járássá vált.
Tekintettel arra, hogy több magyar fordítás is létezik, a Magyar Pszicho­
lógiai Társaság Orvosi Lélektani Szekciójának védnöksége alatt, Juhász Pál
professzor vezetésével 1971-ben a teszttel foglalkozó kutatókból bizottság
alakult, egységes magyar fordítás kidolgozására. Ezt a változatot a bizottság
elfogadásra javasolta.
Ez idő óta klinikánkon az új fordítás változatot használjuk, mely nem külön­
bözik lényegesen előző saját fordításunktól. A két verzióval kapott tesztered­
mények pedig teljesen azonosak.
A bizottság tervbe vette az MMPI hazai standardizálását. Ez a hatalmas
vállalkozás csak nagyszámú kutató jól koordinált munkájával valósítható meg.
A megvalósítás hosszas folyamat eredményeként jöhet létre.
Saját vizsgálatainkban azt a célt tűztük ki, hogy előzetes tájékozódást nyer­
jünk a teszt skáláinak átlagértékeiről, szórásairól magyar viszonyok között.
Előzetes felmérésünk számára nem reprezentatív, hanem homogén populációt
választottunk. Ennek várhatóan az az eredménye, hogy a szórások kisebbek,
és az adott populáción belül finomabb diszkriminációra nyílik lehetőség.
Vizsgálataink másik csoportjában klinikai profilok elemzését tűztük ki
célul, melyről másik közleményben számolunk be.

A teszt ismertetése

A teszt 550 kijelentő — állító — vagy tagadó - mondatból áll, melyekre

háromféle választ lehet adni: igaz —Téves—nem tudom.
A mondatok huszonhat csoportba sorolhatók:
1. Általános egészségi állapot (9 mondat)
2. Általános neurológiai lelet (19 mondat)
3. Agyidegek (11 mondat)
4. Motilitás és koordináció (6 mondat)
5. Szenzibilitás (5 mondat)

196
 6. Vazomotoros, szekretoros funkciók, nyelv (10 mondat)
7. Kardioreszpiratorikus rendszer (5 mondat)
8. Gasztrointesztinális rendszer (11 mondat)
9. Genitális rendszer (5 mondat)
10. Szokások (19 mondat)
11. Család és házasság (26 mondat)
12. Hivatás (18 mondat)
13. Nevelés (12 mondat)
14. Szexuális attitűdök (16 mondat)
15. Vallásos attitűdök (19 mondat)
16. Politikai attitűdök — törvény és rend (46 mondat)
17. Szociális attitűdök (72 mondat)
18. Depresszív hangulat (32 mondat)
19. Mániás hangulat (24 mondat)
20. Kényszeres állapotok (15 mondat)
21. Érzékcsalódások, túlértékelt eszmék (31 mondat)
22. Fóbiák (29 mondat)
23. Szadista és mazochista vonások (7 mondat)
24. Erkölcs (33 mondat)
25. Férfias, nőies hajlamok (55 mondat)
26. A kedvező színben feltűnni vágyás leleplezését szolgáló mondatok (15
mondat)

A teszt anyagában 16 mondat kétszer fordul elő, ezáltal az összes mondatok

száma 566. Az ismétlésnek kontroll szerepe van, megállapítható belőle, hogy
a vizsgálati alany következetesen végigolvasta-e az összes mondatot.

A teszt használatának módja

A vizsgálati személyt felszólítjuk, hogy a mondatokat sorba véve döntse el,

hogy a megállapításokat igaznak vagy tévesnek tartja-e. Amennyiben nem
tud dönteni, ezt külön jelölje. Klinikánkon az eredeti Hathaway és McKinley
által közölt karton formát használjuk. Az egyes mondatokat külön-külön
kartonokra írtuk. A vizsgálati alany feladata az, hogy a kartonokat szétválo­
gassa az előbbi kritériumok szerint, és az „igaz” , illetve „téves” feliratú dobo­
zokba helyezze el. Amennyiben nem tud dönteni, a kartont az eredeti doboz­
ban hagyja. Tapasztalatunk szerint betegeink jobban kedvelik ezt a formát,
mintha tollat kellene kezükbe fogni, és a mondatokat sorszám szerint azonosí­
tani a válaszlap megfelelő számú helyeivel. Az utóbbi feladat jóval nagyobb
figyelemkoncentrációt igényel, mint a kartonok válogatása, mely szinte játékos
szórakozás számukra. A teszt értékelése az egyes mondatok skálabeosztása

197
szerint történik. A válaszokat összeszámláljuk, s így minden egyes skála meg­
határozott számértéket kap. A skálák az ún. profillapon grafikusan vannak
ábrázolva.
Az egyes skálák terjedelme nem azonos, mivel különböző számú mondatból
állnak. Annak érdekében, hogy a normál átlagtól való eltérések összehasonlít­
hatók legyenek, a skálák nyers pontértékeit standard pontokká számítjuk át.
Előrenyomtatott profillapokon a skálákat már a standard pontoknak megfe­
lelő magasságokban, mértékegységekkel tüntetik fel. A standard ponttá való
átalakítás egysége a skála eloszlásának szórása. Számítástechnikai okokból
az átlagértéket úgy transzformáljuk, hogy a statisztikai átlag 50 standard
pontnak feleljen meg, és az egyszerűsítés kedvéért a tört értékét tízzel szoroz­
zuk. Képletben:
10 • ( Xj — X )
T= —— +50
s
Ahol:
T = standard pontérték
X j = nyers pontérték
X = az adott skála átlaga
s = az adott skála szórása (standard deviáció)
A megfelelő pontokat összekötve megkapjuk a vizsgált egyén profilját.
A válaszok összeszámlálása aránylag egyszerű, gyorsan elvégezhető feladat,
melyre bárki betanítható. Újabban peremlyukkártyás módszerrel még gyor­
sabb értékelést tudtunk elérni, gyakorlott személynél ez a munka öt percet
vesz igénybe.

A skálák ismertetése

A standard profillapon tíz klinikai és négy validités skála van. Utóbbiak a

teszt által nyújtott információk pontosságát, érvényességét jelzik.
I. Validitás skálák
A ? skála:
Értéke a válasz nélkül hagyott mondatok száma. Ha ez a szám magas, a
klinikai skálák magassága csökken. Emellett önmagában is utalhat bizonyos
személyiség tulajdonságokra. Gyakran magas értékeket találunk pszichasz-
téniás depressziós egyéneknél.
Az L skála:
Olyan mondatokból áll, melyek erkölcsileg negatívan megítélhető tulajdon­
ságokra utalnak. Ezek a tulajdonságok azonban gyakorlatilag minden em­
bernél előfordulnak. Magas skálaérték azt jelenti, hogy a vizsgálati alany e

198
 negatívumokat elhárítja magától, azaz morálisan kedvező színben igyekszik
feltűnni. Ez esetben a tényleges skálaértékek valószínűleg magasabbak
lennének, mint ahogy azt a profil mutatja. Gyakran magas értéket találunk
hisztériás, pszichopátiás, éretlen személyeknél is.
Az F skála:
Olyan mondatokból áll, melyeket a populáció 95%-a egyértelműen igaznak
vagy tévesnek ítél meg. Magas érték azt jelenti, hogy a vizsgált alany felü­
letesen használta a tesztet, vagy nem értette meg a mondatokat, vagy el
sem olvasta azokat, csak találomra válogatta szét a kartonokat. Magas F
esetén a profil értékelhetősége kétséges. Relatíve magas értékek előfordul­
hatnak azonban nonkonformista vagy magasan képzett egyéneknél is.
Magas értékeket találunk zavart betegeknél.
А К skála:
А К skála a személyiségnek olyan nem tudatos tendenciáit jelzi, melyekkel
pszichés zavarokat, kóros jelenségeket, hajlamokat igyekszik elhárítani.
Értéke bizonyos klinikai skáláknál korrekciós tényezőként is felhasználásra
kerül. Alacsony К érték azt jelzi, hogy hajlamos önkritikára, és elfogad
olyan tüneteket is, amelyek csak minimális fokban vannak meg. Magas К
érték ennek ellenkezőjét jelzi.
Relatíve magas К érték prognosztikailag kedvező jel.

II. A klinikai skálák

A Hs skála (Hypochondriasis), (Német változat: Hd) jelzi, milyen mértékben

foglalkozik a vizsgált személy testi funkcióival, mennyire aggódik egészségi
állapota miatt. Magas értéke esetén valószínű, hogy bizonytalan, nehezen
körülhatárolható, organikus alap nélküli testi panaszok állnak fenn. Valódi
organikus betegségeknél a skála nem emelkedik. Magas érték mellett gyak­
ran látunk pesszimizmust, siránkozási hajlamot. Ezek az egyének gyakran
orvostól orvosig járnak, ugyanakkor bizalmatlanok a kezeléssel szemben.
A D skála (depressio):
Depressziós tünetcsoport mértékét jelzi. Magas D érték lehangoltságot,
optimizmus hiányát mutatja.
Nem kóros esetben is megállapítható a depresszióra való hajlam, önbizalom
hiány, beszűkült érdeklődés, zárkózottság. Pszichiátriai betegeknél általában
magas értéket találunk.
A Hy skála (hysteria):
A konverziós-hisztériás tünetképzésre való hajlam mutatója. Magas Hy
esetén gyakran észlelünk rohamszerű rosszulléteket, ájulásérzéseket. Mani-
feszt tünetek hiánya mellett is valószínű, hogy sztressz helyzetben tünetek
lépnek fel. Ezek a személyek problémáikat tünetképzés útján próbálják el­
kerülni. A hisztériás személyiségjegyek pszichés éretlenséget jelentenek.

199
 Pszichoterápiás hatásra gyorsan reagálnak, azonban újabb megterhelésre
újabb tünetek jelentkeznek.
Az első három klinikai skálát együttesen neurotikus skáláknak nevezzük.
Neurózisok esetében általában mind a három skála emelkedett. Ha Hd és
Hy magasabb, mint D, általában a szomatikus tünetképződés áll előtérben
(pszichoszomatikus V); ha D magasabb, mint Hy,és Hd az állapotot a szub­
jektív panaszok uralják.
A Pp skála: (angolszász változatban Pd-psychopathic deviant)
Kifejezi azt a hajlamot, hogy milyen mértékben vonja ki magát a vizsgálati
alany a társadalmi szokások, erkölcsi normák hatása alól. Súlyos esetben
képtelen érzelmi reakciókra, képtelen a tapasztalatokból okulni. Kóros
mivolta gyakran csak nehézségek közepette derül ki. Gyakoriak a deviáns
magatartás formák, alkoholizmus, Sucht, szexuális kisiklások, hazudozás
stb. Magas Pp skála általában rossz prognózist jelent. Magas Pp értéket
mutató egyének gyakran kedvező benyomást keltenek első látásra. Alacsony
Pp értékek találhatók túlzottan konvencionális, beszűkült egyéneknél.
Az Mf skála (masculine-feminine interest):
Az érdeklődés férfias, illetve nőies irányának mértéke. A profillapon a skálák
iránya nemek szerint ellentétes. Magas skálaérték az ellenkező nem irányába
történő eltolódást jelent. Magas Mf érték férfiaknál gyakran látens vagy
manifeszt homoszexualitást jelez. A diagnózishoz azonban egyéb adatokra
is szükség van. Nőknél a magas skálának nincs ilyen jelentősége, azonban
magas Mf érték gyakran magabiztos, uralkodó agresszív női lelkületet takar.
Alacsony Mf érték nőknél együttérzést, önállótlanságot, panaszkodási haj­
lamot jelezhet.
A Pa skála (paranoia):
Paranoid állapotokban szenvedő betegekhez való hasonlóság mértéke.
A skála enyhe emelkedettsége esetén — ami gyakran fordul elő — túlérzé­
kenység, ingerlékenység, makacsság lehet jellemző. Neurózisokban is gyak­
ran magas értéket mutat. Magas L és alacsony Pa skála úgy értékelendő,
mint magas Pa. 70 standard pont felett pszichózisra gyanús.
A P t skála (pszichaszténia) :
Póbiák, kényszeres magatartásra való hajlam, szorongásos készség mértéke.
A skálát kényszeres és fóbiás betegeken dolgozták ki. A pszichaszténiás
személyiségvonások enyhe mértékben inkább túlzott aggodalmaskodásban
nyilvánulnak meg.
A 80-as standard feletti értékek valószínűleg klinikai esetek. A P t skála a
következő Se skálával szorosan (0,70), a többi skálával csekély mértékben
korrelál.
Az Se skála (skizofrénia):
A skála olyan betegségekkel való hasonlóság mértéke, amelyekre a valóságtól
való elszakadás, bizarr, logikailag nem követhető magatartás és gondolkodás

200
 jellemző. A skála csak mintegy 60%-ban jelzi magát a skizofrénia betegsé­
get. A tünetszegény, krónikus esetek megragadására egymagában alkalmat­
lan. A profil egészének vizsgálata azonban ilyen esetekben is nyújt
bizonyos támpontot. Az előző Pt skálával való korrelációja miatt gyakori,
hogy mind a két skála magas. Ez esetben, ha P t magasabb, inkább neurózis,
ha Se magasabb, inkább pszichózis valószínűsíthető. Extrém magas skála­
érték 85 fölött, nyugtalan neurotikusokra jellemző. Serdülőknél is gyakran
emelkedett értéket találunk.
Ma (hypomania) skála:
A kifejezést a klinikumban akkor használjuk, ha a beteg túlproduktív,
átlagnál nagyobb fokú az aktivitása, hangulata emelkedett. A skála ehhez
hasonló személyiségtulajdonságokat jelez, melyek enyhe mániás állapotra
jellemzőek. A klinikailag hipomániának diagnosztizált esetek 60%-át ki­
mutatja, a többi esetben a skála értéke csak enyhén emelkedett. Magas
érték olyan egyénre jellemző, aki általában többet vállal, mint amennyit
elbír, sok tervet kovácsol, de keveset valósít meg. Bizonyos „hipománnak”
jellemzett pszichopátia-formák esetében, valamint fiatal bűnözőknél is
magasabb értéket kapunk. Ilyenkor a Pp skála is magasabb. Alacsony Ma
érték gyakorta található olyanoknál, akik energiátlanok, apátiásak, moti­
vációjuk képességeik ellenére gyenge.
Si (szociális introverzió) skála:
Későbbi kutatások terméke (Drake, 1946). A szociális kapcsolatoktól való
visszahúzódás tendenciáját méri. Szorosabb értelemben véve nem klinikai
skála. Elsősorban normális egyének vizsgálatánál hasznos.
Az MMPI története során a tesztanyag alapján nagyon sok új skálát dolgoz­
tak ki, részben faktoranalízis segítségével. Ezek használatáról a kézikönyvek
adnak felvilágosítást.

A profil interpretáció vázlatos szempontjai

Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy az MMPI skálái nem diagnózisokat

jelentenek. Súlyos hibát vét az, aki pl. magasabb Pp skála esetén a pszichopá­
tia vagy Se skála esetén skizofrénia diagnózisát mondja ki. Mint már emlí­
tettük, a skálák a személyiségnek olyan tendenciáit jelzik, amelyek a névadó
diagnosztikai csoportokra kóros mértékben jellemzőek.
Ezek a tendenciák azonban egyáltalán nem jelentik azt, hogy a vizsgált
személy határozottan az adott diagnosztikai csoportba sorolható. A profil
értelmezésében nem az egyes skálákból, hanem a profil egészének lefutásából
indulunk ki. A következő főbb szempontokat vesszük figyelembe:

201
 1. A profil magassága általában

Mint az 1. és 2. ábrán is látható az MMPI nyers pontértékeit standard

pontokká alakítjuk át. Ezek olyan módon helyezkednek el a profillapon, hogy
a középérték és a megfelelő standard pontok egy vonalba essenek. Minél ma­
gasabb egy skála, annál valószínűbb, hogy kóros. Támpontként a profillapon
a 30-as és 70-es standard pontnak megfelelően vastag vízszintes vonal jelzi azt
a határvonalat, amelyen kívül 2%-os valószínűséggel találhatunk csak normál­
értékeket. Tehát ha egy skála ezeket a vonalakat túllépi, 2%-os szignifikancia
szinten valószínű, hogy különbözik az átlag normától. Ezt a vonalat nem sza­
bad abszolutizálni, de bizonyos megközelítéssel normál és kóros értékek hatá­
rának foghatjuk fel.
A profil megtekintésekor elsősorban annak magasságát, ezen belül a kóros
szintet meghaladó skálákat vesszük figyelembe.

2. A profil lejtése
Általában azt mondhatjuk, hogy ereszkedő lejtésű profil neurózisokban,
emelkedő jellegű profil pszichózisokban észlelhető. Ez azonban csak durva
megközelítésként érvényes. Az első három skálát, mint említettük, neurotikus
skálának nevezzük. Ezek egymáshoz való viszonyáról volt szó. A három skála
izolált emelkedése enyhébb neurózisokra jellemző. Ha emellett a pszichotikus
skáláknál (Pa, Pt, Se) is emelkedett értékek vannak, melyek azonban nem
érik el az első három skála magasságát, súlyos neurózisok fennállása valószínű.
Pszichózisokban a Pa és Se skála a legmagasabb. Ha egyedül a Pt skála
magas, pszichózis nem valószínű.
Ha a profilon a középső skálák magasak (Pp, Mf, Pa), elsősorban magatar­
tási anomáliákra, pszichopátiákra kell gondolnunk.
Amikor a profil minden értéke kóros tartományba esik, a személyiség súlyos
dezintegrációjáról van szó, mely zavart pszichotikusoknál vagy súlyos pszicho­
pátiákban fordulhat elő.
Természetesen mindezek a szempontok csak akkor helytállóak, ha a profil
a validitás-skálák szerint értékelhető.

A főbb diagnosztikai típusokra jellemző profilok

Gough, Harris és Black (1953) a következő csoportokat tartja elkülöníthe­
tőnek :
1. Egészségesek
Az összes skála 70 pont alatt van. Egyetemi hallgatóknál a Hy, Ma, Pp
értékei 55-ig emelkedhetnek. Bizonyos esetekben (intelligensebb és szorongásra
hajlamos egyéneknél) a D és Pt skálák mutatnak 55 körüli értéket.

202
 2. Az enyhe neurózisok
A neurotikus skálák (Hd, D, Hy) 70 —80 között vannak. Ezen belül a D
skála hangulatzavart, szorongást jelez, a Hy skála a konverziós készség mu­
tatója. 60 —70 közötti Hy skála esetén valószínűleg hisztériás karakterről van
szó. A Hd értéke minél inkább megközelíti a Hy-t, annál valószínűbb a kon­
verziós, szomatikus tünetek jelenléte. Ha a Pa skála magasabb, akkor hosz-
tilis, gyanakvó, belátástalan betegről van szó. Ezt a profilt nőknél gyakrabban
észlelhetjük.
3. Súlyos neurózisok
Az előbbi jellegzetességek mellett a P t skála is kisebb csúcsértéket mutat,
ezenkívül Pa, Se is magasabb lehet. Ugyancsak ide tartoznak olyan esetek,
melyekben az Se skála extrém, 85 fölötti értékeivel találkozunk.
4. Pszichózisok
A három pszichotikus skála általában 70 fölött van. Induló vagy defektuáló-
dott skizofréniák esetén azonban alacsonyabb értékeket vagy jellegtelen
profilt találunk. Általában a Pp skála is 70 körüli értéket ad. Se és Pt viszonyá­
ról már korábban beszéltünk.
5. Pszichopátiák
APp értéke a legmagasabb, azonban ehhez gyakran a többi skála magasabb
értéke társul. Jellegzetes a P p—Ma típusú profil, mely különösen agresszív,
egocentrikus személyiség mellett szól, valamint fiatal bűnözőkre is jellemző.
6. Organikus bántalmak.
A profil a neurotikusokéhoz hasonló.
Meg kell jegyeznünk, hogy az MMPI olyan személyiségjellemzőket vizsgál,
melyek a tesztből fakadó variabilitáson túlmenően önmaguk is változékonyak.
Egyes kórképek alakulása MMPI segítségével különösen jól követhető (első­
sorban a depresszió). Éppen ezért mindenképpen ajánlatos a vizsgálatot több­
ször megismételni, ezáltal a teszt nyújtotta információk megbízhatóbbak
lesznek, és a beteg állapotának változása nyomon követhető.

A standardizálás kérdései (vázlatosan)

Az idegen nyelvre átültetés mindenekelőtt számos fordítási nehézséget
jelent. Az MMPI anyagának egy része ugyanis az amerikai társadalomra
jellemző, európai, különösen magyar lakosság számára ismeretlen vagy szo­
katlan témákkal foglalkozik. A fordítás problémáival jelen tanulmányunkban
nem kívánunk részletesen foglalkozni. Megjegyezzük azonban, hogy a három

203
validitás skála és a 10 standard skála az MMPI 550 mondatából csak mintegy
430-at használ fel. A fenti — eltérő kultúrára jellemző — mondatok nagy
része a standard skálákhoz nem tartozó mondatok csoportjába esik.
A standardizálás folyamata elvileg ugyanazt jelenti, mint egy új, hasonló
teszt kidolgozása. Meg kell tehát határozni az új populációban reprezentatív
mintán felvett skálák elosztását, átlagértékeit, szórását. Ennek alapján új
standard pontértékeket kell kiszámítani és új profillapot kell szerkeszteni.
A reprezentatív mintának olyan nagynak kell lennie, hogy egy nyelvterület
lakosságának egészét, annak minden rétegét, korcsoportját megfelelő számmal
képviselje. Ezt követően szóba jön még a skálák validitásának ellenőrzése,
vagyis annak megvizsgálása, hogy az egyes skálák az új nyelvterületen is
ugyanazt mérik-e, mint az eredeti viszonyok között.
A tapasztalatok azt mutatják, hogy az utóbbi lépés elhagyható, az MMPI
skáláinak validitása (legalábbis az európai kultúrkörön belül) nemzetközi ér­
vényűnek tekinthető. Az ilyen hatalmas anyag standardizálása még a validi-
tásvizsgálatok elhagyásával is óriási feladat, amelyre csak nagyobb munka-
csoport vállalkozhat.
Jelen tanulmányunkban célul tűztük ki, hogy megvizsgáljuk a skálák visel­
kedését egy kisebb, nem reprezentatív, hanem homogén populációban. Száz
egészséges egyetemi hallgatót vizsgáltunk MMPI segítségével. Az egyetemi
hallgatóság korcsoport, érdeklődés (90%-ban orvostanhallgatók) attitűdök
tekintetében eléggé egységesnek mondható. Anyagunkból kizártuk azokat,
akiknél a pszichiátriai exploráció során súlyosabb idegrendszeri betegség volt
felderíthető. Enyhébb neurotikus panaszokat nem tartottunk kizáró oknak.
(Ez esetben ugyanis a hallgatók 30 —40%-át kizárhattuk volna a vizsgálat­
ból.) A csoport 50 nő és 50 férfi hallgatóból állt, akiknek értékeit természete­
sen elkülönítve kezeltük. Meghatároztuk az átlagokat, a szórásokat, a fenti
képlet segítségével kiszámítottuk a standard pontértékeket, és egy új profil­
lapot szerkesztettünk, amely tehát egyetemi hallgatók értékeire támaszko­
dik (1-es, 2-es ábra). Ezzel az eljárással ugyan nem nyertünk a magyar nyelv-
területre általánosan érvényes profillapot, ez nem is volt célunk, azonban a
vizsgálatok és a számítások során számos érdekes és értékes szempont vető­
dött fel, amelyek a későbbiekben hasznosíthatók lesznek. Másrészt az egye­
temi hallgatóságra érvényesnek tartható új profillap segítségével egy szűkebb
réteg vizsgálatára máris érzékenyebbé tettük a tesztet. (A klinikai gyakorlat­
ban nagyon gyakran fordulnak hozzánk panaszaikkal egyetemi hallgatók,
ilyen módon a velük való foglalkozásban a tesztnek ez a változata különösen
nagy segítséget jelent.)
Tapasztalataink szerint az új profillap segítségével sokkal finomabb elté­
réseket is regisztrálhatunk, mintha a rendelkezésre álló német (saarbrückeni)
vagy az amerikai profillapot használjuk. Eredményeinket az alábbiakban
vázlatosan ismertetjük.

204
 ]. táblázat
Nő F é rfi

a m e rik a i ném et m agyar a m e rik a i ném et m agyar

? 30 70 3 ,2 30 30 3 ,3 2
L 4 5 ,7 5 ,4 2 4 5 4 ,2 2
F 3 8 6 ,7 3 8 ,4 6 ,8
К 13 1 3 ,3 1 7 ,5 8 1 2 ,5 1 3 ,6 1 7 ,3 2
Hd 13 1 4 ,6 6 ,5 2 1 1 ,4 1 3 ,3 5 ,2 6
D 19 2 3 ,8 2 3 ,4 4 1 6 ,6 2 2 ,3 2 1 ,2 2
Hy ' 19 1 9 ,8 2 2 ,8 6 1 6 ,5 19 2 0 ,5 2
P p 19 2 2 ,8 1 6 ,2 4 19 2 1 ,8 1 6 ,1 4
Mf 3 6 ,5 3 3 ,6 3 5 ,9 8 2 0 ,5 2 5 ,3 2 7 ,4 4
Pa 8 1 1 ,3 1 0 ,5 8 11 9 ,2 2
Pt 25 2 9 ,6 1 0 ,9 23 2 5 ,5 8 ,9 8
Se 2 2 ,5 29 1 2 ,1 8 22 2 7 ,7 1 1 ,7 4
Ma 17 ■ 1 9 ,6 1 4 ,0 4 17 1 9 ,6 1 6 ,0 4
Si 25 3 2 ,4 3 0 ,5 6 25 29 2 6 ,6 6

Első táblázatunkban feltüntetjük az MMPI standard skáláinak átlagérté­

keit, összehasonlítva az amerikai, a német (saarbrückeni) és a saját adatain­
kat. A következő főbb megállapításokat tehetjük:
1. Feltűnő, hogy az átlagértékek általánosságban milyen csekély eltérést
mutatnak. Különösen érvényes ez az amerikai—német változat szempontjá­
ból. (Ezek ugyanis reprezentatív mintákat képviselnek). A magyar értékek
bizonyos skálákban eltérnek ugyan az előbbiektől (ezeket dőlt betűs szedéssel
kiemeltük), mégis figyelemre méltó az értékek hasonlósága. Ez a hasonlóság
arra enged következtetni, hogy a teszt alkalmazhatósága jelentős mértékben
független a kulturális környezettől. Megjegyezzük, hogy az átlagértékeket ki­
számítottuk akkor is, amikor az anyaggyűjtés felénél tartottunk. Az 50 fő
alapján számított átlagok csak igen kevéssé különböznek a 100 fő alapján
számított értékektől.
2. Ha sorra vesszük a nagyobb eltérést adó skálákat, szembeötlik, hogy
anyagunkban a ? skála átlaga nagyon alacsony. Ennek kettős oka van: a)
egyetemi hallgatókról van szó, akiknél várható, hogy döntést igénylő helyze­
tekben ritkábban adnak bizonytalan reakciót, mint az átlagpopuláció. Ъ)
a tesztinstrukcióban a vizsgálati alanyokat arra biztattuk, hogy minél keve­
sebb kartont hagyjanak megválaszolatlanul.
3. А К skála mindkét nemnél magasabb átlagot ad. Ez megfelel az irodalmi
adatoknak, melyek szerint egyetemi hallgatók esetén gyakran észlelünk ma­
gas К értéket. Ez a skála egyébként az intellektussal bizonyos mértékű kor­
relációban van. Tükrözi a személyiségben rejlő nem tudatos elhárító tenden­
ciákat. Mérsékelten emelkedett értékei határozott, céltudatos, jó tartású
személyiségvonások mellett szólnak.
4. Ha a klinikai skálák eltéréseit vesszük szemügyre (az 1-es táblázaton
ferdén szedett számokat) látjuk, hogy azokban a skálákban nagyobb különb-

205
 2. táblázat
206

/ ? L F К Hd D Ну Pp Mf Pa Pt Se Ma Si

1,43 4,41 2,79 2,06 2,87 2,38 1,83 1,75 2,77 3,26 1,50 1,56 1,85 1,33

1 46,68 35,81 33,85 16,41 37,80 1,79 14,21 23,43 23,43 38,05 33,21 22,16 15,84
2 48,11 40.22 36,64 18,46 40,66 4,17 16,04 25,18 26,45 39,55 34,77 24,01 17,17
3 49,54 44,62 39,43 20,52 43,53 6,56 17,87 26,93 29,71 41,05 36,33 25,86 25,86
4 50,97 49,03 42,22 22,58 46,39 8,94 19,70 28,68 32,98 42,54 37,54 27,71 18,50
5 52,41 53,44 45,00 24,64 49,26 11,32 21,32 30,43 36,24 44,04 39,46 29,56 21,17
6 53,84 57,91 47,79 26,70 54,12 13,71 23,36 32,18 39,50 45,54 41,02 31,41 22,50
7 55,27 62,31 50,58 28,75 54,99 16,10 25,19 33,93 42,76 47,03 42,58 33,26 23,83
8 56,70 66,72 53,37 30,81 57,85 18,48 27,02 35,68 46,02 48,02 44,15 35,12 25,16
9 58,13 71,13 56,16 32,87 60,72 20,86 28,85 37,43 49,29 50,03 45,71 36,97 26,49
10 59,57 75,54 51,94 34,93 63,58 23,24 30,68 39,18 1,68 52,55 51,53 47,27 38,82 27,82
11 61,00 79,94 61,73 36,99 66,45 25,63 32,51 40,93 4,45 55,81 53,02 48,84 40,67 29,15
12 62,43 84,35 64,52 39,04 69,31 28,01 34,34 42,68 7,22 59,07 54,52 5040 42,52 30,48
13 63,86 88,76 67,31 41,10 72,18 30,40 36,17 44,43 9,99 62,02 56,02 51,96 44,37 31,81
14 65,29 93,16 70,10 43,16 75,04 32,78 38,00 46,18 12,76 65,60 57,51 53,52 46,22 33,14
15 66,79 97,57 74,87 45,22 77,91 35,16 39,83 47,93 15,54 68,86 59,01 55,09 48,05 34,48
16 68,16 75,65 47,28 80,77 32,55 41,66 49,68 18,31 72,12 60,51 56,65 49,92 35,81
17 69,59 78,44 49,33 83,64 39,93 43,50 51,43 21,08 75,38 62,00 58,21 51,77 37,14
18 71,02 81,23 51,39 86,50 42,32 45,32 53,18 29,85 78,64 63,50 59,78 53,63 38,47
19 74,45 84,02 53,45 89,37 44,70 47,15 54,93 26,62 81,91 65,00 61,34 55,48 39,80
20 73,89 86,80 55,51 94,23 47,08 48,98 56,68 29,39 85,17 66,50 62,90 57,33 41,13
21 75,32 89,59 57,57 95,10 49,47 50,81 58,43 32,16 88,43 67,99 64,47 59,18 42,46
22 76,75 92,38 59,62 97,96 51,85 52,64 60,18 34,93 91,69 69,49 66,03 61,03 43,79
23 78,18 95,16 61,68 100,83 54,24 54,47 61,93 37,70 94,95 70,99 67,59 62,88 45,12
24 79,61 97,96 63,74 103,69 56,62 56,30 63,68 40,47 98,22 72,48 69,15 64,73 46,45
25 81,05 100,75 65,80 106,56 59,00 58,11 65,43 43,25 101,48 73,98 76,72 66,58 47,79
26 82,48 103,53 67,86 109,42 61,39 59,96 67,18 46,02 104,74 75,48 72,28 68,43 49,12
27 83,91 106,32 69,91 112,29 63,77 61,79 68,93 48,79 108,00 76,97 73,84 70,28 50,45
28 85,34 109,11 71,97 115,15 66,16 63,62 70,68 51,56 111,26 78,47 78,47 72,14 51,78
29 86,77 111,90 74,03 118,02 68,54 65,45 72,43 54,33 114,53 79,97 76,97 73,99 53,11
30 88,21 114,68 76,09 120,88 70,92 67,28 74,18 57,10 117,79 81,47 78,53 75,84 54,44
31 89,64 117,47 78,15 123,75 73,31 69,11 75,93 59,87 121,05 82,96 80,10 77,69 55,77
32 91,07 120,26 80,20 126,61 75,69 70,94 77,68 62,64 124,31 84,46 81,56 79,54 57,10
33 92,50 123,05 82,26 129,48 78,08 72,77 79,43 65,41 127,57 85,96 83,22 81,39 58,43
34 93,93 125,84 84,32 132,34 80,46 74,60 81,18 68,18 130,84 87,45 84,78 83,24 59,76
35 95,17 128,62 86,38 135,21 84,84 76,43 82,93 70,96 134.10 88,94 86,35 85,09 61,10
36 131,41 88,44 138,07 85,23 78,26 84,68 73,73 90,44 87,91 86,94 62,43
37 134,20 90,49 140,94 87,61 80,09 86,43 76,50 91,94 89,47 88,79 63,76
38 136,99 92,55 143,80 90,00 81,92 88,18 79,27 93,43 91,04 90,65 65,09
39 139,78 94,61 146,67 92,38 83,75 89.93 82,04 94,93 92,60 92,50 66,42
40 142,56 96,67 149,53 94,76 85,58 91,68 84,81 96,43 94,16 94,35 67,75
41 145,35 98,73 152,40 97,15 87,41 93,43 87,58 97,93 95,73 96,20 69,08
42 148,14 100,78 155,26 99,53 89,24 95,18 90,35 99,42 97,29 98,05 70,41
43 150,93 102,84 158,13 101,92 91,07 96,93 93,12 100,92 98,85 99,90 71,74
44 153,72 104,90 160,99 104,30 92,90 98,68 95,89 102,42 100,41 101,75 73,07
45 156,50 106,96 163,86 106,68 94,73 100,43 98,67 103,91 101,98 103,60 74,41
46 159,29 109,02 109,07 96,56 102,18 101,44 105,41 103,54 105,45 75,74
47 162,08 111,07 111,45 98,39 103,93 104,21 106,91 105,10 107,30 77,07
48 164,87 113,13 113,84 100,22 105,68 106,98 108,40 106,67 109,15 78,90
49 167,66 115,19 116,22 102,05 107,43 109,75 109,90 108,23 111,01 79,73
50 170,44 117,25 118,60 103,88 109,18 112,52 111,40 109,79 112,86 81,06
51 173,23 119,31 120,99 105,71 110,93 115,29 112,89 111,36 82,39
52 176,02 121,36 123,37 107,54 112,68 118,06 114,39 112,92 83,72
53 178,81 123,42 125,76 109,37 114,43 120,83 115,89 114,48 85,05
54 181,60 125,48 128,14 111,20 116,18 123,60 117,39 116,04 86,38
55 184,38 127,54 130,52 113,03 117,93 126,38 118,88 117,61 87,72
56 187,17 129,60 132,91 119,68 120,38 119,17 89,05
57 189,96 131,65 135,29 121,43 121,88 120,73 90,38
58 192,75 133,71 137,68 123,18 123,37 122,30 91,71
59 195,54 1 35,77 140,06 124,93 124,97 123,86 93,04
60 198,32 137,83 142,44 126,68 126,37 125,42 94,37
61 127,86 126,99 95,70
62 129,36 128,55 97,03
63 130,86 130,11 98,36
64 132,36 131,67 99,70
65 133,85 133,24 101,03
66 134,80 102,36
67 136,36 103,69
68 137,93 105,02
69 139,49 106,35
70 141,05 107,68
71 142,69
72 144,18
73 145,74
74 147,30
75 148,87
76 150.43
76 150.43
77 151,99
78 153,56
79 155,12
80 156,68
 3. táblázat
ÍO
0о0 ? L F К Hd D Ну Pp Mf Pa Pt Sc Ma Si
3,02 5,39 3,95 2,25 2,57 2,19 2,14 3,33 2,13 5,67 1,19 1,38 2,20 1,07

1 45,89 26,13 27,49 12,70 35,82 0,87 3,68 0,75 124,41 3,89 38,21 34,59 21,30 18,48
2 47,92 31,53 31,44 14,95 38,39 3,06 5,81 2,58 122,28 1,79 39,97 35,97 23,50 19,54
3 49,96 36,93 35,39 17,20 40,96 5,24 7,95 5,91 120,15 7,46 40,59 37,35 25,70 20,61
4 52,00 42,33 39,34 19,45 43,53 7,43 10,09 9,24 118,02 13,13 41,79 38,73 27,90 21,67
б 54,03 47,73 43,29 21,70 46,10 9,62 12,22 12,57 115,90 18,83 42,98 40,10 30,10 22,74
6 56,06 53,13 47,24 23,95 48,66 11,81 14,36 15,90 113,77 24,48 44,17 41,48 32,30 23,81
7 58,11 58,53 51,19 26,20 51,23 14,00 16,50 19,23 111,64 30,15 45,36 42,86 34,50 24,87
8 60,14 63,93 55,13 28,45 53,80 16,19 18,63 22,56 109,52 35,82 46,55 44,24 36,70 25,94
9 62,18 69,33 59,08 30,70 56,37 18,38 20,77 25,89 107,39 41,49 47,74 45,62 38,90 27,00
10 64,22 74,73 63,03 32,95 58,94 20,57 22,91 29,22 105,26 47,16 48,93 47,00 41,11 28.07
П 66,25 80,13 66,98 35,20 61,51 22,76 25,04 32,55 103,14 52,84 50,12 48,37 43,71 29,14
12 68,29 85,53 70,93 37,45 64,08 24,95 27,18 35,88 101,01 58,51 51,31 49,75 45,51 30,20
13 70,32 90,93 74,88 39,70 66,65 27,14 29,32 39,21 98,88 64,18 52,50 51,13 47,71 31,27
14 72,36 96,33 78,83 41,95 69,22 29,33 31,45 42,54 96,75 69,85 53,69 52,51 49,91 32,33
15 74,40 101,73 82,78 44,20 71,79 31,52 33,58 45,87 94,63 75,52 45,88 53,89 52,11 33,40
16 76,43 86,73 46,45 74,36 33,71 35,73 49,20 92,50 81,20 56,07 55,26 54,31 34,47
17 78,47 90,68 48,70 76,92 35,90 37,86 52,53 90,37 86,87 57,26 56,64 56,51 35,53
18 80,51 94,63 50,95 79,49 38,09 40,00 55,86 88,25 92,54 58,45 58,02 58,71 36,60
19 82,54 98,58 53,19 82,06 40,28 42,14 59,19 86,12 98,21 59,64 59,40 60,91 37,66
20 84,58 102,53 55,44 84,64 42,47 44,27 62,52 83,99 103,89 60,83 60,78 63,12 38,73
21 86,62 106,48 57,69 87,20 44,66 46,41 65,85 81,87 109,56 62,02 62,16 65,32 39,80
22 88,65 110,43 59,94 89,77 46,85 48,55 69,18 79,74 115,23 63,22 63,53 67,53 40,86
23 90,69 114,38 62,19 92,34 49,04 50,68 72,51 77,61 120,90 64,41 64,91 69,72 41,93
24 92,73 118,32 64,44 94,91 51,23 52,82 75,84 75,48 126,57 65,60 66,29 71,92 42,99
25 94,76 122,27 66,69 97,49 53,42 54,96 79,17 73,36 132,25 66,77 67,67 74,12 44,06
2(1 96,80 126,22 68,94 100,05 55,61 57,09 82,50 71,23 137,92 67,98 69,05 76,32 45,13
27 98,84 130,17 71,19 102,62 57,79 59,23 85,83 69,10 143,59 69,17 70,43 78,52 46,19
28 100,87 134,12 73,44 105,18 59,98 61,37 89,16 66,98 149,26 70,36 71,80 80,72 47,26
29 102,91 138,07 75,69 107,75 62,17 63,50 92,49 64,85 154,93 71,55 73,18 82,92 48,32
30 104,95 142,02 77,94 110,32 64,36 65,64 95,82 62,72 72,74 74,56 85,13 49,39
31 106,98 145,97 112,89 66,55 67,78 99,15 60,60 73,93 75,94 87,33 50,46
32 109,02 149,92 115,46 68,74 69,91 102,48 58,47 75,12 77,32 89,53 51,52
33 111,06 153,87 118,03 70,93 72,05 105,81 56,34 76,32 78,70 91,73 52,59
34 113,09 157,82 120,60 73,13 74,19 109,14 54,21 77,50 80,07 93,93 53,65
35 116,1 1 161,77 123,17 75,31 76,32 112,47 52,09 78,69 81,45 96,13 54,72
36 165,72 125,74 77,50 78,46 115,80 49,96 79,88 82,83 98,33 55,79
37 169,67 128,31 79,69 80,60 119,13 47,83 81,07 84,21 100,53 56,85
38 173,62 130,88 81,88 82,73 122,46 45,71 82,27 85,59 102,73 57,92
 39 133,44 84,07 84,87 125,79 43,60 83,46 86,97 104,93 58,98

5 Magyar Pszichológiai Szemle

40 136,01 86,26 87,01 129,12 41,45 84,65 88,34 107,14 60,05
41 138,58 88,45 89,14 132,45 39,33 85,84 89,72 109,34 61,12
42 141,15 90,64 92,28 135,78 37,20 87,03 91,10 111,54 62,18
43 143,72 92,83 93,42 139,15 35,07 88,22 92,49 113,74 63,25
44 146,29 95,02 95,55 142,44 32,94 89,41 93,86 115,94 64,31
45 148,86 97,21 97,67 145,77 30,82 90,60 95,24 ] 18,14 65,38
46 99,40 99,83 149,10 28,69 91,79 96,61 120,34 66,45
47 101,59 101,96 26,56 92,98 97,99 122,54 67,51
48 103,78 104,10 24,44 94,17 99,37 124,74 68,58
49 105,97 106,24 22,31 95,36 100,75 126,94 69,64
50 108,16 108,37 20,18 96,55 102,13 129,15 70,71
51 110,35 110,51 18,05 97,74 103,51 131,35 71,77
52 112,53 112,65 15,93 98,33 104,88 72,84
53 114,72 114,78 13,80 100,12 106,26 73,90
54 116,91 116,92 11,67 101,32 107,64 74,97
55 119,10 119,06 9,55 102,51 109,02 76,04
56 121,29 121,19 103,70 110,40 77,10
57 123,48 123,33 104,89 111,78 78,17
58 125,67 125,47 106,08 113,15 79,24
59 127,86 127,60 107,27 114,53 80,30
60 130,05 129,74 108,46 115,91 81,73
61 109,65 117,29 82,44
62 110,84 118,67 83,50
63 112,03 120,05 84,57
64 113,22 121,42 85,63
65 114,41 122,80 86,70
66 124,18 87,77
67 125,56 88,83
68 126,94 89,90
69 128,31 90,96
70 129,69 92,03
71 131,07
72 132,45
73 133,83
74 135,21
75 136,58
76 137,96
77 139,34
78 140,72
79 142,10
80 143,48
ségek vannak, melyeknél az ún. К korrekciót lehet alkalmazni. Ezek az érté­
kek alacsonyabbak, mint az összehasonlítási átlagok. Ennek oka részben a
К skálában jelentkező fokozottabb elhárító mechanizmusok működése. Ezek
a mechanizmusok elsősorban azokban a skálákban fejtik ki hatásukat, ame­
lyek anyagunkban szembetűnően alacsonyak. (Éppen ezért szokás ezekben a
skálákban К korrekciót alkalmazni.) Az alacsony értékek és a homogén popu
láció alapján viszont várható, hogy ezeknek a skáláknak a szórása is kisebb.

Név :

Születési év:

Dg. :

Foglalkozás:

Vizsgálat időpontja:

1. ábra

210
Ennek következtében a standard pontértékekre való átalakítás során a skála
túlérzékeny lesz, vagyis csekély pontszám-emelkedés relatíve nagyobb stan­
dard pontszám emelkedést jelent. Ezt a túlérzékenységet, mint később látni
fogjuk, а К korrekció módosításával, illetve elhagyásával lehet megszüntetni.
(K korrekciót egyébként nem mindig alkalmaznak.)
5. A fentieken kívül bizonyos következtetéseket vonhatunk le — az átlag­
értékek alapján — az egyetemi hallgatókról is, természetesen csak nagyfokú

N yers _
pontsz.
К korrekció
Ö sszes

2. ábra

5* 211
általánosítással. (A neurotikusokat kizártuk!) Az alacsony Hd érték arra
utalhat, hogy saját testi funkcióik kevésbé vannak a figyelem középpontjá­
ban, érdeklődésük inkább a külvilág felé irányul. Alacsony Pp skála fokozott
konvencionalitást tükröz. A Pt alacsony értéke a produktivitás, céltudatos­
ság, függetlenség jele lehet. Alacsony Se ugyancsak a konvencionalitásnak,
céltudatosságnak, alacsony Ma a stabil emocionalitás, a kiegyensúlyozottság
jele lehet. (Nyomatékosan hangsúlyozzuk, hogy ezek átlagértékek, az átlag­
tól való eltérés tendenciáit jelzik, egyes személyekre nézve semmiféle infor­
mációt nem adnak.)
6. A nem dőlt szedéssel jelölt átlagok kivétel nélkül az amerikai és a német
értékek között helyezkednek el. Csábító feladat lenne ezt a tényt eltérő kul­
turális környezetben megvizsgálni. Úgy gondoljuk azonban, hogy erre csak
reprezentatív mintavétel alapján lehet vállalkozni. Pichot szóbeli közlése
szerint a teszt francia átlagai hasonlóképpen általában a német és amerikai
értékek között találhatók. Valószínűnek tartjuk, hogy egy reprezentatív
magyar vizsgálat alapján nyert átlagok csak а К faktor által befolyásolt
skálákban fognak jelentősebb eltérést mutatni jelenlegi homogén mintánk
adataitól.
A 2. és 3. számú táblázatunkban feltüntetjük a szórásértékeket az összes

3. ábra

212
5. ábra

213
skálára vonatkozóan (standard deviáció), valamint a nyerspontérték és a
standard pontérték viszonyát.
Az 1. és 2. számú ábránkon az ezen standard értékek alapján megszerkesz­
te tt új profillapot mutatjuk be.

Tapasztalataink az új profillappal

Az új profillap használatánál azonnal feltűnik, hogy amennyiben а К kor­

rekciót alkalmazzuk, a Hd, Pp, P t és Se skálákban szokatlanul magas érté­
kek jelennek meg. Ezek az értékek klinikai adatokkal nem egyeztethetők
össze. Mindez megerősíti azt a várakozásunkat, amelyet a fentiekben а К
skálával kapcsolatban kifejtettünk. Tulajdonképpen arról van szó, hogy a
populációnak megfelelő átlagos К korrekciót részben már maga a profillap
tartalmazza. Ezért, ha újabb К korrekciót alkalmazunk, nyilvánvalóan kirívó
értékek jelennek meg. A továbbiakban ezért módosított К korrekciót hasz­
nálunk. Ez azt jelenti, hogy а К skála átlagértékét meghaladó pontokat vesz-
szük csak figyelembe К korrekció alkalmazása során. Az eredményeket és
az eddigi tapasztalatokat két pontban lehet összefoglalni:
1. A módosított К korrekcióval nyert profilok az esetek nagy részében lénye­
gesen nem különböznek attól a profiltól, amelyet a saarbrückeni profillap
segítségével, teljes К korrekcióval kapunk. Ezen azt értjük, hogy a profil
lejtése párhuzamos, csúcsértékei azonosak.
2. A kétféle módon felvett profilok közötti kvantitatív eltérések arra utal­
nak, hogy az új profillap alapján (a standard populációnak megfelelő korcso­
portú és szociális helyzetű egyéneknél) finomabb elemzések válnak lehetővé.
Az adott személyiségről a valóságnak jobban megfelelő, árnyaltabb képet
kapunk.
Jelen tanulmányunkban nem foglalkozunk a teszt klinikai felhasználásával
szerzett tapasztalatainkkal, csupán illusztratív példákat mutatunk be, melyek
alátámasztják a fenti megállapítást az új profillap értékelésével kapcsolatban.
M. Cs. 22 é. pszichaszténiás személyiségstruktúra, depresszív-szorongásos
neurózis (3. ábra). Szaggatott vonal jelzi a saarbrückeni adatok alapján fel­
vett profilt, folyamatos vonal az új standard pontértékekre vetítve mutatja
ugyanezt. Látjuk, hogy az új profil sokkal jellemzőbben mutatja a pszichasz-
téniásokra általában jellemző képet (magas D, Pt, Se és Si).
F. Á. 20 é. skizofrén beteg (4. ábra). Az új profil alapján a skizofréniára
jellemző képet kapjuk, a szaggatott vonallal rajzolt profil sokkal kevésbé
tipikus képet ad. (Skizofréniára általában jellemző a Pa, Pt, Se skálák, az ún.
pszichotikus triád magas értéke. Ezen belül az Se és Pa magasabb, mint Pt.)
8. G. 25 é. szubdepresszív, szorongó személyiség (5. ábra). Az eset súlyossága
az új profillapon sokkal jobban kiütközik, a kórjelző skálákban sokkal maga-

214
6. ábra

215
 8. ábra

216
 10. á b ra

sabb értékeket kapunk. (Erre a személyiség típusra a magas D, Pt és Si ská­

lák jellemzők.)
G. T. 27 é. szenzitív-gyanakvó, bizalmatlan személyiség (6. ábra). Az új
profilon ez a jellegzetesség sokkal feltűnőbb. (A Pa skála izolált emelkedése
jelzi általában a személyiségnek ezeket a tulajdonságait, amennyiben nem kli­
nikai esetről van szó.)
P. E.-né 34 é. neurotikus depresszióban szenvedő beteg (7. ábra), akinél
a jellemző szenzitivitás, hosztilitás, rossz interperszonális kontaktus sokkal
nyilvánvalóbb, ha az új profilt vesszük figyelembe. (A neurotikus depresszióra
jellemző magas D, Hy, Si konfiguráció mellett a Pa magas értéke jelzi a beteg
fenti tulajdonságait.)
Cs. Gy. 27 é. súlyos pszichopátiában szenvedő nőbeteg (8. ábra), állandó alkal­
mazkodási zavarokkal, többszörös szuicid kísérlettel, kifejezett szomatikus
betegségtudattal, hipochondriás szervpanaszokkal. Az új profillap a jellemző
skálákban sokkal súlyosabb képet m utat, s a valóságnak ez felel meg inkább.
(Pszichopátiás személyiségszerkezetre jellemző magas Pp és F értékek, vala­
mint a hipochondriás tüneteket jelző H d értéke az új profillapon jelzi a kór­
kép súlyosságát.)
F. L. 25 é. skizofréniás beteg (9. ábra). A kórképre cönesztéziás szervpana­
szok jellemzők. A saarbrückeni profil skizofréniára nem jellemző. Az új pro­
filon nemcsak a típusos skizofréniás jelleg, hanem ennek szervpanaszokkal
való jelentkezése is kiütközik. (A Pa, Pt, Se skálák mindegyike kóros, leg­
magasabb az Se, emellett Hd mutat extrém magas értéket.)

217
 Z. L. 26 é. szorongásos neurózisban szenvedő beteg (10. ábra) új profilja
lényegében hasonló képet mutat, mint az előző, azonban a D és Pt skálák
magasabb értéke a szorongás súlyosságát, Se skála a beteg személyiségének
rossz alkalmazkodóképességét, autisztikus tendenciáit tükrözik.
O. L.-né 27 é. betegünk polimorf pszichopátiában szenved (11. ábra). Az új
profil sokkal jobban tükrözi a személyiség több összetevőjét is érintő kóros
elváltozásokat. (Legmagasabb a Pp, ehhez társul a Pa, F, Se és Hd skálák
kóros értéke is.)

IR O D A L O M
A je g y z é k csak a. le g fo n to sa b b iro d a lm i fo r rá s o k a t t a r t a l m i é i . )
D a h l s t r o m , W . G. a n d W e l c h , G. S.: (I9 6 0 ) A n M M P I h a n d b o o k : A g u id e to use in c li­
n ic a l p ra c tic e a n d re s e a rc h . U n iv e rs ity o f M in n e so ta P re ss, M inneapolis.
D r a k e , L. E .: (1946) A social I. E . scale fo r th e M M PI. J . a p p l. P sy c h o l. 30 : 5 1 —54.
D r a k e , L. E .: (1 9 5 9 ) A n M M P I c o d e b o o k fo r co u n selo rs. U n iv e rs ity o f M in n e so ta P re s s ,
M inneapolis.
G a y r a l , L. a n d C a r r i e , J .: (1954) B eisp ie le z u m M in n e so ta -T e st (M M PI) in S te rn , E . :
(ed.) Die T e sts in d e r klin isch en P sy c h o lo g ie . B d . L. R a sc h e r, Z ü rich .
G o t j g h , H . G.: (1946) D iag n o stic P a tt e r n s o n th e M M PI. J . C lin. P sy c h o l. 2 : 23 — 37.
G u t h r i e , G . M .: (1950) Six M M PI p ro file p a tte r n s . J . P sy c h o l. 30 : 317 — 323.
H a t h a w a y , S. R .: (1939) T he p e rs o n a lity in v e n to ry as a n aid in th e d iag n o sis o f p s y c h o ­
p a th ie in ferio rs. J . C o n su lt. P sy c h o l. 3 : 112 — 117.

218
H athaw ay, S. R .: (1947) A coding sy ste m fo r M M P I p ro file s. J . C o n su lt. P sy c h o l. 11:
334 — 337.
H athaw ay, S. R . a n d M c K in l e y , J . C .: (1951) T h e M M P I m a n u a l. R ev ise d . T h e p s y ­
ch o lo g ical C o rp o ra tio n . N e w Y ork.
H a t h a w a y , S. R . a n d M e e h l , P . E .: (1951) A n a t l a s f o r t h e c l i n i c a l u s e o f t h e M M P I.
U n iv e rs ity o f M in n e s o ta P re ss, M in n eap o lis.
H a t h a w a y , S. R . u n d M e e h l , P . E .: (1954) D a s M in n e so ta M u ltip h a sic P e rs o n a lity
In v e n to r y , in S te rn , E . (ed.) Die T ests in d e r k lin isch en P sy c h o lo g ie . B d . 1. R a sc h e r,
Z ü rich .
M M P I S a a rb rü c k e n . H a n d b u c h . (1963) H a n s H u b e r, B e rn u n d S tu ttg a r t.

П РИ М ЕН ЕН И Е ММПИ НА ОСНОВЕ СТАНДАРТНЫ Х ЗН А Ч ЕН И Й ГОМОГЕННОЙ

ПОПУЛЯЦИИ (СТУДЕНТОВ)
ЛА СЛ О Т Р И Н Г Е Р —Ф Е Р Е Н Ц М А ТУ Ж И Н К Х -А Н Н А М А РИ Я Ж Е Н И -Щ А Н Д О Р М ОЛНАР
Авторы исследовали этот американского происхождения тест в венгерских уэловиях:
гомогенная популяция была выбрана для уменьшения отклонений. После рассмотрения
клинической шкалы и ш калы валидности MMPI авторы перешли к вопросу о профильной
интерпретации. Среди проблем стандартизации пражда всего следует упомянуть трудно­
сти, связанные с переводом; вследствие наличия предложений, специфичных для данной
культуры было использовано только 430 вопросов.
В качестве испытемых в исследовании приняли участие 100 студентов. По мнению
авторов, они сумели регистрировать более тонкие расхождения, нежели возможны при
использовании как американского, так и саармбрюккенского профиля. В работе анали­
зируются полученные шкальные различия. В клинике тест не использовался, но несколь­
ко — приводимых в данной работе для иллюстрации — опытов было проведено. Результа­
ты этих опытов показывают, что новая ш кала стандартных значений более специфично
отражает состояние больного, нежли оригинальные шкалы.

T H E A D O P T IO N O F M M PI ON T H E B A S IS O F S T A N D A R D F IG U R E S
O B T A IN E D FRO M U N IV E R S I T Y S T U D E N T S
LÁSZLÓ T R IN G E R —E E R E N C MATUZSINK A -A N N A M Á RIA ZSENI —SÁNDOR MOLNÁR

T h e a u th o r s h a v e e x a m in e d th e scales o f th e te s t o f A m e ric a n o rig in in H u n g a ria n

c irc u m sta n c e s, a p p ly in g i t to a h o m o g en eo u s p o p u la tio n in o rd e r to lessen d isp e rsio n s.
A fte r a n e x p o sitio n o f M M P I ’s clinical a n d v a lid ity scales th e y d e a l w ith p ro file in t e r ­
p r e ta tio n . A m o n g th e p ro b le m s o f s ta n d a rd is a tio n th e y m e n tio n tr a n s la tio n d iffic u ltie s
in th e f i r s t p lace ; b e c a u se o f th e c u ltu ra lly sp e c ific c h a ra c te r o f th e sen te n c e s th e y c a n ­
n o t a d o p t m o re th a n 4 3 0 th ereo f.
T h e y e x a m in e d 100 u n iv e r s ity stu d e n ts a n d th e y fo u n d th e y co u ld re g iste r e v e n m o re
m in u te d ifferen ces th a n i t h a d been p o ssib le a c c o rd in g e ith e r to th e A m e ric a n o r to th e
S a a rb rü c k e n p ro file s h e e t. I n th e ir p a p e r th e y a n a ly se a ll th e scale differen ces th e y
h a v e fo u n d . T h e y do n o t d ig re ss on th e c lin ic a l a p p lic a tio n o f th e te s t, th e y sim p ly re p o r t
o n cases to illu s tra te t h a t th e new p o in t v a lu e s c a n p o r t r a y th e p a tie n ts ’ s ta te m o re
c h a ra c te ris tic a lly th a n t h e orig in al ones c o u ld .

219
VITA
A PEDAGÓGIAI MUNKA ÉS A PEDAGÓGIAI PSZICHOLÓGIA
KAPCSOLATA
KOZÉKI BÉLA
MTA Pszichológiai Intézet

A nevelés terén dolgozó szakemberek tudják, hogy a pedagógia válságát

hirdető nézetek hamisak vagy legalábbis tévesek. A komolyabb feladat fo­
kozza a nevelők alkotó kedvét és erejét, a nevelés gyakorlata mindig megta­
lálja azt az új irányt, mely lehetővé teszi, hogy megfeleljen a növekvő igé­
nyeknek. Az viszont tény, hogy pedagógusnak lenni ma felelősségteljesebb
és nehezebb feladat, mint valaha volt. Joggal számíthat tehát a neveléstu­
domány elmélete és gyakorlata a társtudományok fokozott támogatására.
A pedagógiai tevékenység gyakorlata elsősorban a pedagógiai pszicholó­
giától várhat komoly segítséget, hiszen ez a tudomány azért jött létre, hogy
a pedagógia és a pszichológia kapcsolatát tökéletesebbé tegye, a személyiség
alakulásával kapcsolatos kutatási eredményeket a nevelés gyakorlatában
hasznosítsa. Ez ma már nemcsak lehetőség, hanem a modern oktató-nevelő
tevékenység elengedhetetlen feltétele. A valóságban azonban egyáltalán nem
problémamentes ma nálunk a pedagógiai munka és a pedagógiai pszichológia
kapcsolata, a pedagógusok és pszichológusok együttműködése. Hogy ennek
mi az oka, s hogy hogyan lehetne a pedagógia és pszichológia kölcsönhatását
gyümölcsözőbbé tenni, arra keressünk a választ a továbbiakban.
Szükségük van-e a pedagógusoknak a pedagógiai pszichológiára ?
Az első pillanatban feleslegesnek tűnik ez a kérdés, hiszen pszichológiai
művek sora jelenik meg kifejezetten a nevelők számára, a pedagógus tovább­
képzésben komoly súlya van a pszichológiának, s nemcsak a pedagógus lenne
tehetetlen a pszichológia eredményei nélkül, de maga a pedagógiai pszicho­
lógia sem létezhetne a pedagógusok alkotó közreműködése nélkül.
Ugyanakkor egyre gyakrabban érzik a pedagógia határterületein dolgozó
pszichológusok, hogy nem olvassák, nem hasznosítják műveiket a nevelők,
a pedagógusok pedig sokszor úgy látják, hogy a pszichológusoktól sem kap­
nak választ problémáikra: ugyanarról beszélnek, de valahogy mégsem értik
egymást. Pedig ha valaki igazán szót érthetne a pedagógusokkal pszicholó­
giai kérdésekben, az a pedagógiai pszichológus lehet, hiszen ő egyszemélyben
pedagógus is, pszichológus is.
A probléma egyik ága éppen ez. Kevesebb pedagógiai pszichológus szak­
ember van, mint ahányra szükség lenne, s még az ő szakértelmüket sem hasz­
nálják mindig megfelelően. Részben ez a hiány, részben a pedagógiai és a
pedagógiai pszichológia még mindig elég alacsony presztízse teszi lehetővé
azt, hogy sok más területhez tartozó szakember véli, hogy ő is autentikus
véleményt mondhat pedagógiai pszichológiai kérdésekben. A kiadványokban,
a különböző bizottságokban, konferenciákon, a szakmai közéletben egyre
sűrűbben fordul elő, hogy a pszichológiában csak kevéssé járatosak határo-

221
zott, olykor erőszakos véleményt fejtenek ki olyan kérdésekben is, melyeket
csak komoly pedagógiai pszichológiai felkészültséggel lehet megközelíteni.
Pedagógiai pszichológusnak csak az tarthatja magát, a nevelés gyakorla­
tában alapvető pszichológiai kérdésekben szaktekintély csak az lehet, aki a
pedagógiát is, a pszichológiát is belülről ismeri, aki mindkét szakmát képes
színvonalasan művelni. Sok kiváló, de az iskolai élettől távol álló pszicholó­
gus lebecsüli, vagy tévútra tereli a pedagógusokat, mert nem látja, milyen
bonyolult és áttételes kapcsolat van a laboratóriumok és a tantermek igaz­
sága között. Számos hivatásában kitűnő, de pszichológiailag felületesen kép­
zett pedagógus viszont úgy érzi, a pszichológiai elvek értéktelenek, mert köz­
vetlen útmutatást nem adnak az egyes nevelési helyzetek megoldására. Ter­
mészetesen még ennél is súlyosabb problémát jelent az, hogy olyanok is a
pedagógiai pszichológia területén próbálnak működni, akik a maguk szakmá­
jában sem tudnak elfogadhatót nyújtani.
A félrevezető laikus vélemények meghallgatásánál nem kisebb károkat
okoz, hogy fontos kérdésekben egyáltalán nem kérik a pedagógiai pszicho­
lógusok közreműködését. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a nevelés területén
hány jelentős és hasznos kezdeményezés bukott meg vagy késett éveket
(a tömegsporttól a politechnikai oktatásig) azért, mert a pedagógiai pszicho­
lógia szakvéleményét nem hallgatták meg. Sajnos napjainkban, amikor a neve­
lésügy a korábbinál sokkal nagyobb léptekkel halad előre, egy-egy téves lé­
pés hatása is jóval súlyosabb lehet. Nem kell pesszimistának lenni ahhoz,
hogy észrevegyük, az iskolapszichológia ügyében közel állunk az említettek­
hez hasonló, de kihatásában még nagyobb horderejű fiaskóhoz — hogy csak
egyetlen példát említsünk.
Végeredményben tehát nemcsak a pedagógusoknak van szükségük a peda­
gógiai pszichológiára, hanem a nevelésügy egészét érintő, s így társadalmi
jelentőségű kérdés az, hogy a pedagógiai pszichológia olyan helyet és rangot
kapjon, hogy azokban az ügyekben, melyekben csak a pedagógiai pszicholó­
gusok véleménye lehet döntő, azokban az ő szavukat hallgassák meg — és
vegyék is figyelembe.
Megtérülnek-e a pedagógiai pszichológiai kutatásra fordított összegek ?
Az előzőkhöz hasonlóan ez a kérdés is eldőlt már az elméletben éppúgy,
mint a gyakorlatban. A pedagógiával kapcsolatos és az alkalmazott pszicho­
lógiai kutatások külön-külön is kiemelt jelentőségűek tudománypolitikánk­
ban. Mégis úgy érezhetjük, bizonyos területeken sokat költünk a kutatásra,
az eredmény azonban kevés.
Ez bizonyos fokig igaz is. Kétségtelen, hogy a pedagógiai pszichológiai
elméleti és gyakorlati munka még ma is eléggé szervezetlenül folyik. A kisebb
helyi kezdeményezésektől a központi intézményekig sok helyen és sokféle
kutatással foglalkoznak, egészséges hierarchia és megfelelő információcsere
nélkül. Súlyos probléma az, hogy a pedagógiai pszichológiának sem folyó­
irata, sem egyéb hatékony fóruma nincs ma nálunk. A hatékony közvéle­
mény hiánya közvetve is akadályozza a kutatás eredményességét (például
úgy, hogy egy-egy munka értékelése a megítélő szubjektív véleményét ta r­
talmazza, s mégis a szakma objektív értékítéleteként jelenik meg), és köz­
vetlenül is (többek között annyiban, hogy a pedagógiai pszichológusok tevé­
kenységének sem etikai, sem jogi határai nincsenek kijelölve, így néha várat­
lan korlátokba ütköznek).
A kutatás széleskörű lehetőségeit senki sem vonhatja kétségbe nálunk. A

222
pedagógiai pszichológia mégis sajátos, kisszerű problémákkal küszködik e té­
ren is. Éppen alacsony presztízséből adódóan a pedagógiai piszchológiai kuta­
tási programoknak nemcsak szakmai és ideológiai szempontból kell korrekt­
nek lenniük, hanem — mivel a kísérletek iskolákban folynak, s valódi bázis
iskolák nincsenek — el kell fogadtatni a pszichológiában nem mindig járatos
tanácsi apparátussal, iskolavezetéssel. Sőt, egy tudományos program végre­
hajtását az is lehetetlenné teheti, ha a sokszáz vizsgált személy szülei közül
néhány laikus kifogásolja. Nyilván ez az oka annak, hogy a pedagógiai pszi­
chológiai művek általában a kevésbé ,,kényes” oktatási kérdéseknél marad­
nak, a nevelés kérdésével legfeljebb elméleti síkon foglalkoznak.
A kutatás irányításában is sok szemléleti problémát találunk. A kutatók
gyakran hibáztatják a pedagógusokat, hogy csodákat várnak a pszichológu­
soktól. Sajnos a kutatás felelős irányítói is rendszerint ilyen igénnyel lépnek
fel: egy-egy program megkezdésekor gyökeres változásokat, rendkívüli ered­
ményeket kell tervbe venni. A kísérleteknél az elméleti előkészítésre, előkí-
sérletekre, esetelemzésekre nem szívesen áldozunk. így az eredményekről
esetleg évek múlva derül ki, hogy tévesek, megalapozatlanok voltak, ami a
megtakarítottnak vélt összeg sokszorosának elvesztésével járhat. Előfordul,
hogy kidolgozunk valamit a tudomány szintjén, de az élettelen anyag marad
a szaklapokban, mert azokat az egyáltalán nem látványos rutinmunkákat,
amelyek lehetővé tennék, hogy a pedagógusok napi munkájukban alkalmaz­
hassák, már nincs, aki elvégezze.
Úgy érezzük, nagyon szükséges lenne egy erős pedagógiai pszichológiai
intézet megteremtése, mely kiadványai, elsősorban a szintén nagyon hiányzó
pedagógiai pszichológiai szaklap segítségével irányítaná az elméleti, az iskola­
pszichológus hálózat kiépítésével pedig a gyakorlati pedagógiai pszichológiai
tevékenységet.
Atmehet-e a pedagógiai pszichológia elmélete a pedagógiai tevékenység gya­
korlatába ?
Ami a pedagógiai pszichológia tanait, nézeteit illeti, azok egyre több csa­
tornán jutnak el a pedagógusokhoz. I tt is csak országos koordinációra lenne
szükség. A pedagógusok érdeklődnek a pedagógiai pszichológia iránt, de nem
mindig és nem mindenütt van lehetőség ennek az igénynek a színvonalas
kielégítésére. Például a különböző pedagógus továbbképző intézményekben
más-más hangsúlyt kap a pszichológia. Jó lenne a színvonalas anyagokat
rendszerezni, s tankönyv formában minden pedagógus számára hozzáférhe­
tővé tenni, bárhol dolgozik is. Különösen a pedagógusok irányított önkép­
zését lehetne így megoldani: minden tárgyban az a továbbképzési intézmény
dolgozna ki a többi számára is anyagokat, amelyiknek abban a témakörben
több tapasztalata van.
Nem kevésbé fontos az, hogy a pedagógiai pszichológia a nevelésügy egé­
szében váljék gyakorlattá. Ezen a téren korántsem megnyugtató a helyzet.
Csak néhány példát említsünk arra, hogy a helyes alapelvek hogyan akadá­
lyozhatják saját megvalósulásukat, ha szem elől tévesztjük a pszichológiai
törvényszerűségeket.
A pedagógiai pszichológia sokat segíthet a nevelőknek azzal, hogy megmu­
tatja a munkájuk során elkövetett hibák következményeit, s azt hogy hogyan
kerülhetnék el ezeket a hibákat a pedagógusok. Napjainkban viszont annyian
és annyiszor emlegetik a nevelők valódi vagy még inkább csak vélt hibáit,
hogy az csak telítődést, fásultságot okozhat. Érthetetlen, hogy miközben a

223
szakemberek azt magyarázzák a nevelőknek, hogy ha nem megbecsüléssel
fordulnak a gyermekhez, hanem csak a hibáikat hánytorgatják, azzal csak
rossz hangulatot teremtenek — ugyanezt teszik a pedagógusokkal.
Szorosan kapcsolódik ehhez az a helyes alapelv, hogy a nevelő ne korlá­
tozza a gyermeket, ne vegye körül előírásokkal, tilalmakkal, hanem együtt­
működő társat lásson benne — viszont a pedagógusok is joggal várhatják el,
hogy az aktivitásukat néha érthetetlenül korlátozó előírásoknál kultúráltab­
ban, több bizalmat éreztető módon irányítsák őket.
Ismert pedagógiai pszichológiai alapelv a derűs légkör, a jó érzelmi kap­
csolat kialakításának fontossága is. Nevelésügyünk legmagasabb irányítóitól
az iskolák helyi vezetéséig mindenki hangoztatja is, hogy gyermekpárti, min­
dig a gyermek érdekeit védi. Valahogy azonban ennek éle gyakran a pedagó­
gusok ellen fordul, mintha tőlük kellene védeni a gyermeket. Nyilvánvaló,
hogy a derűs, elégedett pedagógus könnyebben teremt kellemes érzelmi lég­
kört tanítványai körében, mint a szorongó, rosszkedvű nevelő. így az irá­
nyító szervek gyermekpártisága elsősorban abban nyilvánulhat meg, ha csak
jól átgondolt és a pedagógusok megértésével találkozó intézkedéseket hoznak.
Az elmúlt években nagyon sok reform intézkedésben szerepelt az, hogy a
pedagógusok terheit fokozza ugyan, de a nevelés szempontjából hasznos. Ez,
reméljük, már a múlté, de emlékeztetőül érdemes idézni William Jamesnek
még a század elején elhangzott szavait, melyek a nevelésügy irányítóinak alap­
vető pszichológiai törvénye lehetne: „Tanítóink úgyis túl vannak terhelve
Aki munkájukat szükségtelen teherrel, csak egy szemernyivel is nagyobbítja,
az ellensége a nevelésnek.”
Hogyan biztosíthatja a pedagógiai tevékenység a pedagógiai pszichológiával
együtt a tanulók személyiségének harmonikus fejlődését?
A pedagógiai pszichológiának és a pedagógusok nevelő munkájának nem­
csak az anyaga, a célja, de minden problémája, a sorsa is közös. Közös annyi­
ban is, hogy csak együtt képesek feladataiknak megfelelni, és annyiban is,
hogy ehhez ugyanazokat a hiányosságokat kellene felszámolni mindkét te­
rületen.
A kutatáshoz is, a neveléshez is megfelelő légkört és körülményeket kell
biztosítani. Mind a pedagógusok, mind a pszichológusok meg kell hogy kap­
ják a felelősségteljes munkájukat megillető tekintélyt. Aki erre érdemtelen,
azt véleményünk szerint a pályáról kell eltávolítani, nem a többiek lejára­
tására emlegetni.
A társadalmi ellenőrzés szélesítése fontos, de a beleszólás jogát csak a szak­
értelem adhatja meg. Közérthetően kell írni, de aki nem tesz erőfeszítést az
elemi tudásszint túllépésére, az nem várhatja el, hogy a szakkönyvekben is
csak elemi dolgokról, elemi stílusban írjanak. Modern módon kell nevelni, de
ez nem azt jelenti, hogy az iskolában, a társadalomban ezen a címen polgár­
jogot nyerhet a fegyelmezetlen, felelőtlen magatartás. Demokratikus légkör
kell az iskolába, de ez nem lehet egyoldalú. Sem azt nem jelentheti, hogy az
önkormányzattal járó kockázatot egyedül a nevelő vállalja, sem pedig azt,
hogy a pedagógus azt érezze, hogy ő együttműködő partnereinek tekinti diák­
jait, őt viszont csak utasítások végrehajtására tartják alkalmasnak.
Ahhoz nem kell különösebben fejlett pszichológiai érzék, hogy ezeket az
igazságokat megfogalmazzuk, de ahhoz igen, hogy maradéktalanul megvaló­
sítsuk őket. A pedagógiai tevékenység egésze az emberi pszichikumhoz hason-

224
lóan számtalan tényező állandó kölcsönhatásában, számtalan ellentétes irá­
nyú mozgás egyensúlyában fejlődik. A hirtelen változások, megrázkódtatá­
sok szinte kiszámíthatatlan láncreakciókat indíthatnak el benne.
A pedagógia is, a pszichológia is, mint társadalmi tevékenységforma, meg­
kapta az őt megillető rangot, figyelmet. Most az kell, hogy az egyes pedagó­
gus és pszichológus is megkapja ugyanezt. Az alkotáshoz — ez közismert —
hozzá tartozik az érlelődés is. Ha a mostani nyugodt időszakot az erők és
feladatok számbavételére, a képzés és továbbképzés munkájára fordítjuk,
akkor a pedagógiai tevékenység és a pedagógiai pszichológia gyakorlati
együttműködése az egészséges pszichikum kifejlesztésének, a társadalmi akti­
vitás és felelősségvállalás kialakításának folyamata lesz.

6 Magyar Pszichológiai Szemle 225

SZEMLE
GESZTUSTERÁPIÁK
MOLNÁR IRÉN
Országos Ideg- és Elmegyógyintézet

Ezen a néven foglaljuk össze azokat a terápiákat, amelyek a betegek csak

verbális, szabad asszociációs megnyilvánulásai helyett játékos, mozgásos,
színészi adottságait használják fel. Morenotól származik az az elképzelés, hogy
a cselekvés a tudatosításban hatékonyabb eszköz, mint az emlékek felidézése.
Az analitikus díványt helyettesítheti a színpad, a szabad asszociációt pedig
a szerepjáték. Ez a morenoi pszichodráma alapja. A pszichodrámajáték során
mozgásos minták elevenednek fel, gesztusok, mimika, amelyben a verbali-
zálás is gyökerezik. A beteg nem elbeszéli ezeket, hanem eljátssza. Metakom­
munikációban így gyakran többet fejez ki, mint amit közölni akarna. Mivel
a játék csoportban folyik, a csoport visszajelentése miatt kevésbé tudja a
történteket anullálni, mint az egyéni analízisben. A pszichodráma kialakítása
egyben Freud felfogásának bírálata is. Moreno számára a pszichikus világ
interperszonális, így eleve drámai. Megközelítésének hatékony módja a dialó­
gus, nem a szabad asszociáció. Ebben a dialógusban nagy szerepe van a
gesztus-párbeszédnek.
A következőkben három olyan terápiát ismertetünk, amelyek közös lényege
a mozgás, a gesztus, a drámai lejátszás: M. L. Orlic gesztustanításkt, E. Dars
és J. C. Benoit szcenikus gyakorlatok módszerét és P. Sivadon kinézi-terápiáját.

M . L. Orlic: Gesztustanítás

(Oilic, M. L., 1967, L’éducation gestuelle. Edit. Soc. Franc.)

M. L. Orlic a párizsi orvoskaron a gesztustanítás professzora. Hosszú éve­
kig fáradozott módszerének kidolgozásán. Pályája kezdetén színházzal,
klasszikus tánccal foglalkozott, majd Párizs egyik leghíresebb színiiskolájá­
ban, J. L. Barrault-nál pantomim művészetet tanult. Ezeket a tapasztala­
tokat is felhasználta, amikor később betegek számára módszerét a
gyógytornából és a pszichomotoros áthangolás módszereiből kialakította.
Régóta közismert, hogy a relaxáció megtanítása, a pszichotonikus áthangolás
az idegi egyensúly helyreállításában milyen fontos tényező. Épp így hatásos
lehet a gyógytorna is, sőt: Madame Orlic gesztustanítási módszere éppen ab­
ból a felismerésből született, hogy az egész személyiség áthangolása csak akkor
válik lehetségessé, ha kifejező mozgásokat, gesztusokat is tanítunk.
A gesztus lényegében szándékos cselekvés, akár valós cselekvésről, akár
szimbolikus képzetéről van szó. Értelme, jelentése van. A személy meghatá­
rozott téri-idői rendben, gesztusok révén teremt kapcsolatot a környező világ
tárgyaival, s általuk válik el a környezettől. A csecsemő tárgyakkal kapcso-

226
latos manipulációja, amelynek során a külvilágot és saját testét megismeri
éppúgy gesztus, mint ahogy gesztusokkal közöljük szándékainkat, gesztu­
sokkal provokáljuk embertársaink válaszát.
Az organizmust feszültségi állapota cselekvésre készteti. A feszültség, a
megelőző tapasztalatokban szerzett sémák vagy a társ utánzása révén feje­
ződik ki a gesztusban. Az anticipáció a gesztusok belső képzete. A gesztus
kifejezhet egy érzelmet vagy egy olyan cselekvést, amely a külvilággal való
viszony megváltoztatására irányul.Tehát, közvetítő aszemély, atárgyak ésatár-
sak között, vagyis pontosan a pszichizmus külső határát jelenti. A pszichizmust
tekinthetjük olyan interiorizált viszonyrendszerek együttesének, amely egy­
szerre biztosítja a lét folytonosságát és az organizmus adaptációját a kör­
nyező anyagi és társas világhoz.
A mentális funkciók együttese a két pólus között egyensúlyoz, az egyik
interiorizált, a pszichizmusnak megfelelően, a másik exteriorizált, a viselke­
désnek megfelelően. Az első alapvetően érzékenységet jelent, akár tudatos,
akár nem, a másik mozgást, akár akaratlagos, akár nem. A pszichizmus csak
annyiban különül el a viselkedéstől, amennyiben ez utóbbi lefutása gátolva
van. A nem végrehajtott cselekvés átalakul először cselekvés vázlattá, amely­
nek különböző átalakulásai az emberi pszichizmus legfejlettebb formáját
alkotják, a gondolkodást.
A cselekvéstől a gondolkodásig — ez minden lelki gyógymód alapelve. A
terapeuta a folyamatról direkt információt nem kap. A látszólag legmozdu­
latlanabb pszichoterápia, amely a díványon zajlik, sem lehetséges azonban
az érzelmeket jelentő testmozgások közvetítése nélkül. Az analitikus típusú
indulatátvitelnél ez a közvetítés a minimumra csökken. A terápiák másik
szélső típusainál a tárgyakkal való közvetítés a maximumig terjed (pl. ergo-
terápia). A kettő között vannak a művészi terápiák, amelyek a kreatív pro­
jekciót használják fel (rajz, festmény stb.).
A mimikái és gesztusos kifejezésben nincs más közvetítő, mint a személy
teste a másik emberrel szemben. Ezt a kifejezést kísérhetik vokális jelek,
akár beszéd, akár ének, de lehet tisztán motoros, így a testmozgás válik az
egyetlen közvetítővé. Az azonosulásos tanulástól a spontán kifejezésig test­
mozgással valósítjuk meg viselkedésünket, s ennek interiorizációja áll legkö­
zelebb ahhoz, amit emberi pszichizmusnak nevezünk.
Madame Orlic szerint módszere felnőtt viselkedészavarok kezelésében,
akár neurózisról, akár disszociatív tendenciákról van szó, egyaránt hatékony.

A gesztustanítás módszerének elvei és felépítése

A legfontosabb alapelv, hogy a testi egység megvalósulására kell törekedni.
Gyógytornászok gyakran szívesen kiemelnek egy-egy testrészt (pl. ujjgya­
korlatokat végeztetnek varrónőkkel, gépírónőkkel stb.), pedig ez helytelen.
Balesetek gyakran egyetlenegy kézreflexszel elkerülhetők lennének, de az a
személy, akinek nem sikerült kezét egységes testsémába integrálnia, képtelen
erre az egyszerű mozdulatra.
A testi egység megvalósulásának első lépése a légzés, a teljes légzés tudato­
sítása. A légzés az első gesztus, élni akarásunk folytonos kifejezése a szüle­
téstől a halálig. Fenntartja a külvilággal való kapcsolatunkat, ritmusa jel­
lemző lelki állapotunkra, és megfordítva, a légzés tudatos szabályozásával
úrrá lehetünk pszichés feszültségeken.

6* 227.
 A módszer három részre tagolódik, tulajdonképpen a test normális felépí­
tését követi. Az első rész gyakorlatainak felépítése a kisgyermekkor gesztus­
fejlődésére mintázódik. Kisgyermekkorban a külvilág megragadása, a tár­
gyak megfogása által alakul ki a testséma. A serdülőkor végére a test összes
lehetőségeit kipróbáljuk, felnőttkorban pedig már tudatosan uraljuk testünk
lehetőségeit. Tehát a gesztustanítás első szakaszának feladata az én tudato­
sítása, a másodiknak az én strukturációja és integrációja, a harmadiknak a ki­
fejezés és a társas integráció begyakorlása. Az első rész 31, a második 40 gya­
korlatot tartalmaz. Az utolsó szakaszban 12 bevezető gyakorlat után meg­
tanítjuk az ún. 6 alapmozgást, amelyből tulajdonképpen valamennyi emberi
mozgás építkezik. Majd játékos gesztikus improvizációval fejeződik be a
terápia.
Egy ülés időtartama 1/2 óra (akár egyéni ülésben, akár 5—8 személyből
álló csoportban zajlik), és két részre tagolódik:
— relaxáció vezeti be
— gesztustanulás (a terapeuta m utatja be a mozgásokat, és ezután sorra
mindenki végrehajtja).
A betegeket kinyitható fotelek fogadják, amelyek a relaxációhoz szüksé­
gesek. Néhány betegnek azonban sokáig vagy egyáltalán nem szabad fotelt
adni (hisztériás vagy szorongó betegnek, ezek ugyanis rosszul viselik, s azok­
nak sem, akik számára a félig fekvő helyzet kibúvóul szolgálhat).
A gyakorlatokat általában állva végzik. Ezért az állást kell legelőször meg­
tanítani. (A tekintet messzire néz, karok leengedve, súlypont egyenletesen
oszlik el a két lábon, lábfejek párhuzamosak, lábujjak kicsit kifelé fordulnak,
sarkak nem érintkeznek, köztük ún. „vitális tér” van.)
A gesztustanítás során a tapasztalatszerzés tudatosan zajlik, így a személy
autonómiáját is megerősítjük, amely nélkül néha a legalapvetőbb mozgásokat
is nehéz megőrizni. (Katatonokat figyelve, ha nem tudnánk, el sem hinnénk,
hogy ezek valaha szaladtak és karjukat kitárták.)
A z első rész gyakorlatai vállgyakorlattal kezdődnek. (A váll az a testrész,
amely a leggyakrabban kerül kontrakcióba.) Ezután minden testrész külön-
külön sorra kerül fokozatosan nehezedő gyakorlatokban, melyek lehetővé
teszik a végtagok, a nyak, a törzs maximális kontrakciójának és elernyedé­
sének tudatosítását.
A második részben a már megtanult gesztusokra támaszkodva végezzük a
gyakorlatokat. Ezek a gyakorlatok az egész testet érintik, itt már az egyes
testrészek mozgásának tudatosítása, a gesztusok pontos elsajátítása mellett
— ún. kombinált, disszociált és aszimmetrikus mozgások is szerepelnek. —
A kombinált mozgás azonos oldali két testrész egyforma mozgása egyszerre
(pl. a jobb kar és a jobb láb kontrakciója, majd elernyesztése egyszerre).
A disszociált mozgások során páros testrészek különböző mozgást végeznek.
(Pl. jobb kézzel vízszintes, bal kézzel függőleges köröket kell írni.) Az aszim­
metrikus mozgás ellenkező oldali két különböző testrész mozgása egyszerre
(pl. a jobb láb és a bal kar kontrakciója és elernyesztése egyszerre). A tér
kontrollálásának megtanulására irányulnak a legnehezebb gyakorlatok, mint
pl. a következő: alul nyitott félköröket rajzolunk kézzel a térben vízszintesen,
majd egy ponton megállunk és visszafelé ugyanezek tükörképét írjuk le. A
második rész végén a személy a legbonyolultabb mozgásokat is automatiku­
san hajtja végre, képes minden ingerre válaszolni, egyszóval uralja testét.
A gesztusok megtanulásával a kommunikáció nyelvét sajátította el.

228
 A harmadik részben kerül sor, bevezető gyakorlatok után, az ún. hat alap-
mozgás megtanítására. Orlic szerint ebből a hat mozgásból építkezik a gesz­
tusnyelv, minden interperszonális történés levezethető ebből a sémából.
Persze ez csak séma, a gesztusnyelv éppoly bonyolult, mint a többi nyelv
(beszéd, zene stb.). A csoportban történő gyakorlás során a hat alapmozgás
elsajátításával egyidejűleg, gesztus-párbeszéd formájában, a mozgások értel­
mezését is gyakorolja. A vezető mutatja be a gesztusokat, melyekre a csoport­
tagoknak tetszés szerinti gesztussal kell válaszolniuk. Az alapmozgások ele­
meit kombinálni is megtanulják, hiszen az interperszonális közlésekben ezek
rendszerint kombináltan jelentkeznek. Három mozgás a test legszélesebb ha­
tárát mutatja meg, a kitárulkozás, elfogadás, öröm, odafordulás, felfelé
törekvés gesztikus kifejezését. A másik három a test tengelye köré való visz-
szahúzódás s így a szorongás, félelem, önvédelem, a befeléfordulás és az ag­
resszió kifejezése. Ezek a következők:
I. Felfelé törekvés (magasba nyújtott karok, ez a fohászkodás gesztusa).
II. Szorongás, félelem, önvédelem (szorosan a combhoz szorított kezek, a
fej kissé lehajtva).
III. Interiorizáció: befeléfordulás, meditáció, visszavonulás, regresszió
(ilyen Rodin Gondolkodójának testtartása, de ilyen a regresszió embrió
tartásban való kifejeződése is).
IV. Exteriorizáció: kitárulkozás, elfogadás, öröm (ez az emberi test legszé­
lesebb határa; ilyen a karját kitáró táncosnő mozdulata, de ilyen egy
szöveteladóé is).
V. Erő, agresszivitás. Ez a gesztus semmit sem változott évezredek óta.
(Ilyen a vadász tipikus mozdulata.)
VI. Odafordulás, ajándékozás, áldozás. (Előrenyújtott karok, lépő lábmozdu­
lat. így ajándékozunk. Ez lehet a szimpátia ajándékozása is.)
Végül játékos gesztus improvizációval fejeződik be a terápia. Tárgy nélkül,
csupán gesztusokkal kell történéseket lejátszani, először az alapgesztust,
majd azt interperszonális történésbe ágyazva. Példák:
a) Kinyit és becsuk egy ajtót.
h) Ugyanezt megismétli, de most azt kell elképzelnie, hogy valaki alszik
a szobában, ezért csendben kell bemennie vagy kijönnie.
a) Megy, megáll, visszafordul, visszajön.
b) Ugyanezeket a gesztusokat végre kell hajtani: bánatosan, örömmel és
fárdtan.
a) Megterít egy asztalt.
b) Ugyanez, de azzal az elképzelt tudattal, hogy a szerelmét várja.

E. Dars és J. C. Benoit: Szcenikus gyakorlat

(Dars, E., Benoit, J. C., 1965, L’expression scenique. Edit. Soc. Franc.)
Ennek a terápiának is fontos részét képezik a kifejezőmozgások mint a
drámai lejátszás eszközei. A szerzők a morenoi pszichodrámában kifogásolják
a „közönség” jelenlétét, mely szerintük akadályozza a közlés spontaneitását
és őszinteségét. Másik észrevételük arra vonatkozik, hogy Morenonál nincs
gesztustanítás. Egy kifejezési nehézségekkel küzdő beteg teljes energiáját le­
kötheti a szöveg improvizálására tett erőfeszítés, érthetően ez is kizárja a

229
spontaneitást. A „szcenikus gyakorlat” felhasználja mind a pszichodráma,
mind az ún. teatro-terápia elemeit. Drámai lejátszás folyik, mint a pszicho-
drámánál, de tematikus, mint a teatro-terápiánál. A leggyakrabban egyéni
foglalkozások keretében történő terápiás eljárás lényege, hogy a beteg a gya­
korlatot vezető terapeuta (monitor) segítségével irodalmi, főként drámai mű­
vekből kiválasztott részleteket tolmácsol. A szerzők közül J. C. Benoit pszichiá­
ter, E. Dars a Színművészeti Főiskola professzora Versailles-ban. Sokat ele­
mezte, nagyszerűen ismeri a drámairodalom és a költészet rendkívüli kifejező­
erejét, érzelmi gazdagságát. E. Dars arra vállalkozott, hogy mindegyik ér­
zelmi állapothoz keressen irodalmi példákat. így lehetővé válik, hogy „cél­
zottan” , a beteg érzelmi állapotának és a diagnosztikai célkitűzésnek megfe­
lelően mindig olyan részletet tolmácsoljanak, amely tartalmában analóg a
beteg belső élményvilágával, érzelmi állapotával, s így hozzájárul a konfliktus
tudatosításához.

Szcenikus__gyakorlat és pszichoterápia
A szcenikus gyakorlat egyszerre valósítja meg a diagnosztikai és terápiás
célt. Azzal, hogy a szövegek kiválasztásába — főleg a gyakorlat elején — a
beteget is belevonja, projekciós lehetőséget teremt, ugyanakkor számtalan
módot nyújt a tudatosításra és az érzelmi levezetésre. A szconikus gyakorlat
vezetője (monitor) a gyógyító személyzettel együttműködve irányítja a fog­
lalkozásokat, állandóan konzultál a beteg terapeutájával. A gyakorlatok során
arra törekszenek, hogy a beteg a szövegek érzelmi mondanivalóját technikai­
lag is tökéletesen visszaadja, minden alkalommal folyik technikai gyakorlás.
Ennek jelentőségét akkor is könnyű belátni — írja a szerző —, ha nem fogad­
juk el W. James magyarázatát az érzelmek átélése és kifejezése közötti kap­
csolatról. Egy technikailag tökéletesen lejátszott érzelem magát az átélést is létre­
hozza. Az is nyilvánvaló, hogy az a beteg, aki kifejezési nehézségekkel küsz­
ködik, érzelmi életét sem éli teljességében.
A pszichoanalízissel szemben, amelynek középpontjában a beteg ellenállá­
sának elemzése áll, a szcenikus gyakorlat igyekszik elkerülni az elhárító­
mechanizmusok megjelenését, ellenkezőleg: a beteg pszichés életének érin­
tetlen részeivel dolgozik. Nem az elemzésen és az értelmezésen alapszik, ha­
nem a beteg kifejezőképességének felhasználásán. A szcenikus gyakorlat a
beteget a szimbolikus képzelet szintjére viszi. Az irodalmi alkotások képzelet­
világa érzelmi nyugtalanságot kelt, ez szenzibilizálja a beteget azokban az
érzelmekben, amelyeket kifejez. Az irodalmi alkotások szimbolikus leple lehe­
tővé teszi, hogy bizonyos szorongást keltő struktúrákat indirekt módon is­
merjünk meg. A szorongást kiváltó érzelmek és a szcenikus gyakorlatra kivá­
lasztott szöveg tartalmának, hangvételének szoros analógiája által a beteg
megismeri szorongásának eredetét, a konfliktus tudatosul. A szcenikus gya­
korlatban tehát rejtetten jelennek meg az érzelmek, az irodalmi anyag köz­
vetítésével. Elkerüli a direkt utalást magára a patológiás jelenségre. A katar­
zis esztétikai élményben történik, amilyen mértékben a célzott irodalmi szö­
vegben kifejezett érzelmek a betegben visszhangra találnak. A konfliktus ki­
fejezését és a katarzist elősegíti a technikai gyakorlás, miközben a kommuni­
káció motoros, légzőszervi és vokális elemei is tudatosulnak.
Ahhoz, hogy a gyakorlatok sikerüljenek, feltétlenül enyhíteni kell a mo­
toros nyugtalanságot. A motoros tónusnak a kommunikációban jelentős sze-

230
repe van. A mimika, a beszéd, vagyis mindaz, ami a társakkal való kapcso­
latot megvalósítja, összefügg a tónussal. A pszichomotoros feszültség, akár
lokalizált, akár diffúz, akadályozza a kommunikáció hatékonyságát. Ezért
a relaxáció megtanítása elengedhetetlenül fontos.
A pszichomotoros feszültség enyhítése természetesen a legnehezebb akkor,
amikor egy korábbi vagy aktuális pszichoaffektív konfliktus által kiváltott
szorongásos reakció uralja a klinikai képet. A traumatikus eredetű neuro­
tikus zavarok terápiájában a katarktikus érzelmek létrehozásának mindig nagy
szerepe van. A szcenikus gyakorlatokban tematikusán kell szerepelnie min­
den konfliktusnak. Az így létrehozott emocionális stimuláció a terá­
piában dinamizáló tényező. Sőt, gyakran a katarzison át a konfliktus eredeti
formájában nyilvánul meg.
Az érzelmi exploráció szakaszokban történik. Ahhoz, hogy teljes lehessen,
biztonságot adó terápiás légkört kell kialakítani. A beteg spontaneitását és
őszinteségét csak a monitor megértő, protektiv magatartása biztosíthatja.
Az egy órán alkalmazott szövegek száma egyre nő, de minden órán vissza­
térnek korábbi anyagra is. Kezdetben — erre már utaltunk — mindenképp
a beteggel együtt választják ki a szemelvényeket. Ez nemcsak diagnosztikai
szempontból célszerű, a terápiás légkör kialakítását is megkönnyíti. A monitor
mielőtt egy beteggel a szcenikus gyakorlatot elkezdi, a terapeutával közösen
alakítja ki a terápiás célkitűzést, s ha ez még nem lehetséges, a diagnosztikai
kérdésfeltevést akkor is pontosan ismeri.
A szcénikus gyakorlatok irodalmi repertoárja óriási. Érzelmi nüanszok kife­
jezésére is van lehetőség. Egyazon érzelmet kifejező szemelvényekből számos
változat áll rendelkezésre: a beteg személyes szituációjának, életkorának,
nemének megfelelően különböző szöveg választható.

Érzelmek antológiája
A szerzőknek nem volt céljuk az érzelmekről új antológiát készíteni, hiszen
Dumas, Ribot és Jenát leírása ma is teljes és kielégítő. Csupán irodalmi anya­
got kellett keresni. Az irodalmi anyaggal szoros összefüggésben a következő
érzelmi repertoárt öleli fel a technika:
1. Szenvedés: bánat, szorongás, félelem, kifejezési nehézségek, reményvesz-
tettség, gyász stb.
2. Kielégülés: öröm, jókedv, természetszeretet, szabadságérzés, cselekvéstől
való megrészegülés, győzelem, dicsőség, megkönnyebbülés, esztétikai él­
vezet stb.
3. Feszültség enyhülése: megbékélés, remény.
4. Önszeretet, öngyűlölet: gőg, hiúság, uralmi vágy, bűntudat, alacsonyabb-
rendűségi érzés, sértődöttség.
5. Mások szeretete és gyűlölete: anyai szeretet, szerelem (szelíd, szenvedélyes,
fennkölt), barátság, szexuális vágy, féltékenység, gyűlölet, harag, irigység,
sértődöttség, agresszivitás.
6. Általános érzelmi attitűdök: nosztalgia, gyermekkori emlékek, utazás, ka­
land, magányosság.
7. Társas viszonylatok: családi kapcsolatok (pl. apa és fia, anya és lánya,
testvéri viszony), párkapcsolatok és szélesebb értelemben vett szociális
viszonyok (pl. férfi és nő, flört, kacérkodás, mondén attitűd, udvariassági
viszonyok, felettes és beosztott viszonya, engedelmesség, dominancia).

231
Most néhány példával megpróbáljuk szemléltetni E. Dars repertoárját. Lehet­
séges, hogy amennyiben nálunk kívánnánk hasonló terápiás eljárást kiala­
kítani, a magyar műveltségnek megfelelően módosítva kellene a szemelvé­
nyeket összeállítani.)
Példák:
Szomorúság: Giraudoux: Elektra (A kertész monológjának kezdete).
Szorongás, aggodalom: Zola: Germinal (Az a részlet, amikor a sztrájk bizony­
talan kimenetele miatt kétségektől gyötrődik a vezetőjük).
Bűntudat: Racine: Phaedra.
Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés.
Szabadságérzés : Rimbaud: A részeg hajós.
N árcisszizmus: Molière: Embergyűlölő.
Paul Valéry: Nárcizmus.
Szexuális vágy: Racine: Britannicus (II. felv. II. jelenet: Néró).
Agresszivitás: Molière: Embergyúlölő.
Sartre: Legyek.
Testvér konfliktus: Shakespeare: Ahogy tetszik (I. felv. III. jelenet: Oliver—
Orlando).
Fölérendelt—alárendelt viszony: Beaumarchais: Figaro házassága (III. felv.
V. jelenet — A gróf és Figaro dialógusa).
Alsóbbrendűségi érzés: Csehov: Ványa bácsi.
Szerelem: szerelem születése: Shakespeare: Rómeó és Júlia. Szenvedélyes
szerelem: Lorca: Vérnász (II. felv. I. jelenet — Léonard és menyasszonya).
Stendhal: Vörös és fekete (Mme Reynal levele). Boldogtalan szerelem:
Racine: Andromakhé (II. felv. II. jelenet — Oresztész).
A továbbiakban egy esetet ismertetünk Stévenin dr. és E. Dars példái közül.
18 éves lány, szülei vitték el Stévenin dr.-hoz: karakterzavarai miatt, mely
dühkitörésekben nyilvánult meg. A lány impulzivitása, agresszív kitörései elvi­
selhetetlen légkört teremtettek a családban. Tanulmányait megszakította, mert
képtelen volt bármifajta autoritásnak, fegyelemnek magát alávetni. Gyakran
napokig eltűnt otthonról, ezeket mindig botrány követte. A beteg maga is
szenvedett kontrollálatlansága miatt. Ehhez szomatikus tünetek is járultak
még: álmatlanság (éjszakai felébredések), szorongás, fojtogató érzés a torokban.
Stévenin dr. néhány pszichoterápiás ülés után úgy találta, hogy hasznos
volna megkísérelni a szecnikus gyakorlatokat. A beteg rendkívül gyors javu­
lása igazolta a feltevés helyességét.
Az első alkalommal megtalálták azt a szöveget, amely lehetővé tette cent­
rális problémájának intenzív kifejezését, teljes katarzissal: J. P. Sartre: Le­
gyek — Elektra monológja. Elektra, aki apjának gyilkosaival kénytelen élni,
gyűlölködve beszél anyjáról és mostohaapjáról. Elátkozza Jupiter szobrát,
minden autoritás szimbólumát és a monológ végén kifejezi reményét, hogy
Oresztész visszatér és mindezt megbosszulja.
A drámai szituációnak csupán távoli analógiája fedezhető fel a beteg reális
helyzetével. Azonban a hősnő átkozódásának, lázadásának és reményének
kifejezését tökéletesen átéli. A hősnő szertelen felindultsága, dühe elragadja,
s jelentős agressziót szabadít fel a betegből. Később lelkesen meg is tanulta
ezt a részletet. Katarktikusan átélte dühkitöréseinek szenvedélyes elemeit, s
ez az érzelmi megkönnyebbülés természetes optimizmussal töltötte el, hogy
szembe tud nézni konfliktusaival. Az irodalmi és a saját szituáció távolsága

232
lehetővé tette, hogy gátlás nélkül kifejezze a drámai feszültséget. Amikor
különösebb konkrét indok nélkül később dühösen kirohant apja ellen, spontán
újra belemerült a katarktikus szövegbe, és mosolyogva konstatálta, hogy meny­
nyire hasonlít ez az ő lázadásának megnyilvánulásaihoz. A szcenikus gyakor­
lat során a szöveg később egyre inkább elvesztette a beteg szájában eredeti
vadságát, hevességét. Úgy fejezte ki, hogy már nem éli, hanem játssza. S
most már jobban oda tudott figyelni a monitor tanácsaira, s a szöveg legár-
nyaltabb érzelmi rezdüléseit is kifejezte, amelyeket kezdetben elhanyagolt,
mert magával ragadta a dühödt szenvedély.
A beteg nagyfokú érzékenysége, melyet eddig elfedett környezetével való
kapcsolatának zűrzavara lehetővé tette, hogy különböző egyéb érzel­
meket kifejező részleteket is feldolgozzon. Kiderült, hogy gazdagon felfedez­
het magában olyan érzelmeket, melyekre eddig nem nagyon figyelt oda. A
gyakorlatok megmutatták, hogy ezek a pozitív érzelmek sokkal erősebbek,
mint ahogy azt a kezdeti feszültség állapotában gondolni lehetett. Számos
részletet dolgoztak fel a társas viszonyok különböző formáira (köztük a szen­
vedélyes szerelem, az altruista, sőt nagylelkű attitűd). Világos tehát, hogy az
irány, a szcenikus gyakorlat menete a viselkedés szocializációja felé irányult,
ennek érzelmi komponenseit hordozták az alkalmazott irodalmi szemelvények.
A beteg függetlenedési törekvését is tudatosítani lehetett, ilyen élmények
feldolgozásával mint utazás, kaland stb. Viselkedésének kedvező változása
megmutatkozott a családi légkörben is. A feszültség elmúlt, függetlenségi
igényét érvényesíteni tudta.
(Ez az eset egyúttal azt is megvilágítja, hogy az adoleszcensek antiszociális
magatartása, a viselkedés agresszív konstellációja néha a személyiség fel­
színi rétegeinek zavara.)

P. Sivadon és F. Gantheret:
A mentális funkciók testi átnevelése
(Sivadon, P., Gantheret, F., 1969, La rééducation corporelle des functions men­
tales. Edit. Soc. Franc.)
Szerzők a mentális funkciók átnevelésére olyan fizikoterápiát dolgoztak ki,
amely a funkcionális regresszió különböző formáit alkalmazza a beteg auto­
nómiájának megerősítésére irányuló terápiás munka során. A módszer fel­
használja a csoport-effektus és az aktivitás hatását.
Patológiás regresszió és regresszív terápiás szituáció:
Ma egyöntetűen elfogadott tény, hogy a patológiás jelenségek regresszív
módon fejeződnek ki, különösen ami a testsémát illeti. A regresszió lényege,
hogy a személy visszatér egy archaikus létezési stílusra, amelyben biztonság­
ban érezte magát. Lényegtelen, hogy ez a fogalom egy organikus emlékezést
jelent-e a „szép idők”-re, vagy egyszerűen a környezettel való kapcsolatban
egy elmosódóttabb, kevésbé komplex dinamikára való visszatérésről van szó.
Ami minden esetben jellegzetes az az, hogy ez a létezési stílus egy bizonyos
határon túl összeegyeztethetetlen a környezet követelményeivel. Ez a pato­
lógiás regresszió. Ha egy ilyen betegre a normális élet követelményeit alkal­
mazzuk, csak azt érhetjük el, hogy megerősítjük ezt a fajta védekezését.
Inkább arra kell törekedni, hogy a betegnek megteremtsük azt a fajta bizton-
ságot, amelyet az ún. normál miliőben nem talált meg. Ezt csak szociálisan
kivételes szituációkban lehet megvalósítani, amilyen pl. egy pszichiátriai kór­
ház. Ebben a szituációban a regresszív élményt el lehet fogadni, sőt csak
így tudunk a beteggel kontaktusba lépni. így megpróbálhatunk kialakítani
vele egy olyan dialógust, amely már nem alapvetően sérelmes és elhárító
mechanizmusokkal nem anullált. Ez a regresszív terápiás szituáció, vagy
Barahona Fernandes fogalmát használva, a regresszív syntonizáció. A test
oldaláról ez azt jelenti, hogy olyan módon kell a testi funkciókkal bánni, hogy
egy archaikus testkép találjon kielégülést. Ez Sivadon és Gantheret fiziko-
kineziterápiájának alapja. A dialógus kialakítása során először lehetővé válik
a saját test megkülönböztetése a másiktól, majd a tárgytól, amely ugyan­
csak jelenthet egy másik embert, végül a test egyre komplexebb, változato­
sabb módon tud beilleszkedni a térbe. A gyakorlati megvalósítást hidroterá­
piával, masszázzsal, tusolással kezdik.
Hidroterápia : kb. 3 méter átmérőjű, hajlított falú medencét alkalmaznak
a hidroterápia egyik formájaként (balneoterápia). Ez a legmegfelelőbb forma
ahhoz, hogy a beteg kényelmesen el tudjon helyezkedni a medencében és a
terapeutának lehetősége legyen a beteg megtámasztására. A medence zárt
helyiségben van. A biztonság érzését a tér kicsinysége és az intenzív ingerek
hiánya teszi lehetővé. A víz langyossága (30—32 C°) és a terapeuta kezdetben
állandó manuális kontaktusa a beteggel megerősíti ezt az érzést. A monitor
segítségével különböző gyakorlatokat végeznek, a végtagok passzív mozga­
tásától a beteg teljesen autonóm mozgásáig. A terapeuta támaszt nyújtó,
biztonságot adó keze teszi lehetővé, hogy a beteg felhagyjon egyéb támasz­
keresésekkel és ez a biztonságérzés vezet el oda, hogy végül a kinezi-terapeuta
kezét is elengedje. A hidroterápia másik formája a zuhany. De bizonyos ese­
tekben, a regresszió mélyebb fokán csak a testmasszázs teremti meg a bizton­
ság érzését, mivel itt a kontaktus még direktebb. A tónus megnyugtatására,
ellazítására vibro-terápiát is alkalmaznak, majd a relaxáció megtanítása egé­
szíti ki a terápia első szakaszát.
A testi funkciók gyakorlása progresszív. A végső cél az, hogy a beteg megta­
nuljon uralkodni testén, s ezzel mentális funkcióit, szociális magatartását is
korrigáljuk.
Ennek állomásai:
1. a beteg megtanul mások viszonylatában uralkodni a testén,
2. a beteg megtanul a tárgyak viszonylatában uralkodni a testén,
3. a beteg megtanul elmozdulásaiban uralkodni a testén,
4. s végül megtanulja az izomtónus kontrollálását. Az 1. teszi lehetővé, hogy
valaki mással kontaktusba lépjen. Az idetartozó gyakorlatok a társ mozgá­
sának utánzásával kezdődnek. Csoportban történik, de kettesével hajtják
végre a gyakorlatokat. Ezután kerül sor a társ mozgásának követésére. Ez
azt jelenti, hogy egy mozgást, amit a monitor vagy egy beteg kezdett el,
a többiek irányában, formájában és ritmusában megegyező mozgással követ­
nek. Végül a legnehezebb gyakorlat, amelyben a társ mozgásának az ellen­
kezőjét kell végrehajtani.
A 2. csoportba sorolható gyakorlatokat mozgatható tárggyal (rendszerint
labdával), manipulálható tárggyal (pl. medicinlabda) és olyan tárggyal vég­
zik, amelyhez alkalmazkodni kell (pl. kötelet átugrani és általában ide tar-

234
 toznak a szertorna különböző fajtái). Különösen nehéz gyakorlatok szerepel­
nek a 3. szakaszban. Ez a tér konkrét, majd képzeletbeli strukturációját
teszi lehetővé, amely már megköveteli a testi autonómiát.
A 4. típus az attitűdök és az izomtónus kontrollálásának képességét ala­
kítja ki. Rácsozott tükör alkalmazásával tudatosítják a testsémát és a mimika
jelentését, majd Orlic gesztusgyakorlataihoz hasonlóan az ún. Gestalt-tónus
megtanítása folyik.
Végül kis és nagy csoportokban történő sportaktivitásokban válik lehetővé
a testi funkciók komplex átnevelése.
Sivadon és Gantheret módszerét számos bírálat érte, különösen a deper-
szonalizációnak és a nárcisszizmus kultuszának veszélyét hozták fel ellene. Ezt
a kritikát a szerzők elfogadják, de beillesztik a kontraindikációk körébe.
A módszer legjobb indikációi azok az esetek, amelyekben a verbális szimbó­
lumok alkalmazása (pszichoterápia) lehetetlen. Ilyen a szkizofrén állapotok
nagy része és bizonyos neurotikus zavarok.
A másik kifogás, hogy luxusmódszerről van szó, amely igen költséges be­
rendezést és nagyszámú személyzetet igényel. Igaz, hogy azokon a pszichi­
átriai osztályokon, ahol a folyosót is kórteremmé alakítják, kinezi-terápiáról
álmodni se lehet. De az ilyen szituációban is kívánatosabb lenne a betegekkel
labdázni az udvaron, mint nagy dózisban adagolt szedativumokkal fenntar­
tani a nyugalmat. Megfelelő gyakorlattal rendelkező ápolószemélyzettel meg­
sokszorozhatjuk a terápiás miliő hatását, s ilyen értelemben nemcsak hogy
nem luxusmódszerről, ellenkezőleg, a legökonómikusabb szervezésről van szó.
Az a kérdés is felmerülhet, természetesen az előző két módszerrel kapcso­
latban is, hogy ez a terápia vajon fontosabb-e, mint az egyéb terápiák. Az
utóbbi 40 évben hallatlanul kibővültek a pszichiátriai terápia módszerei. Az
elektrosokk, a farmakoterápia, az egyéni és csoportpszichoterápiák, szocio-
terápiák mellett miért van szükség kinezi-terápiára ? Sivadon hangsúlyozza,
hogy a kinezi-terápia sem csodamódszer. De el kell fogadnunk azt, hogy mi­
ként a mentális funkciózavarok keletkezésében multidimenzionális tényezők
játszanak szerepet, úgy a terápiás eljárásoknak is multidimenzionálisnak kell
lenniük. És ezek között talán a legkevésbé kellene elhanyagolni a személyiség
szenzomotoros működését. Mégis, azt tapasztaljuk, hogy ezek a terápiák áll­
nak a skála legalján a pszichiátriai terápiák rangsorában, jóllehet, a legrégibb
hagyományokkal rendelkeznek. Az ellenállás oka talán abban keresendő, hogy
évszázadok alatt rossz konnotáció tapadt a testi terápiák alkalmazásához.
Emlékszünk még a brutális zuhanvoztatásra, a jeges fürdőkre, a néhai elme­
gyógyintézetek szokásos eljárásaira.
A két szerző nagy érdeme, hogy most, amikor a pszichiátriai terápia mód­
szereit változatossá fejlesztette, hatékonyságát megsokszorozta, egy ma már
több évszázadosnak tekinthető módszer konceptualizálására és gyakorlati
megvalósítására te tt erőfeszítéssel a kinezi-terápiát beillesztette a legmoder­
nebb terápiás koncepcióba és gyakorlatba.

235
 A KÉSLELTETETT UTÁNZÁS VIZSGÁLATA*
BÁRDOS KATÓ

Wallon az intellektuális fejlődés piaget-i elméletében a fejlődés minőségi

ugrópontjain a gyermek társas pozíciójának megváltozásából származó döntő
hatások elhanyagolását bírálja. így miközben a motoros és képi képzetek kés­
leltetett működésének kialakulásában elismerte a megfelelő szintű kognitív
tényezők (tárgyállandóság képzete) szükségszerűségét, az új funkció megjele­
nésében a meghatározó szerepet azonban 2—3 éves korban a megváltozó csalá­
di pozícióból eredő speciális motívumoknak tulajdonította. Piaget szerint az
utánzás az értelmi fejlődés egyik megnyilvánulása, amely az első két évben
szándékos formában nem jelenik meg, de nem tekinthető automatikusnak vagy
véletlennek sem. Szoros kapcsolatot mutat ki a szenzomotoros intelligencia és
az utánzás fejlődési szintjei között. A szenzomotoros sémák tagolódásának
folyamatához köti a közvetlen utánzás korai megjelenési formáit: sírás, a hang-
adás ragályszerű terjedése; a modell asszimilálása a már kialakult elsődleges
cirkuláris reakcióba, amely által a modell közvetítővé válik; a modell vizuálisan
és akusztikusán észlelt, a viselkedési repertoárban már meglevő mozgásainak
követése a másodlagos cirkuláris reakció szintjén; a meglevő sémákban nem
adott komplex cselekvések globális lekövetése, új formák elsajátítása; aktív,
precíz utánzás a harmadlagos cirkuláris reakció szintjén, a tagolt cselekvési
séma megjelenése. Ezt követi végül a modell megőrzése szimbolikus reprezen­
táció segítségével és annak távoliétében cselekedeteinek reprodukálása.
Szerinte az utánzás létrejötte akkomodációs túlsúlyú tevékenység; a meglevő
sémák a külső minta alapján átszerveződnek.
Piaget szerint tehát a késleltetett utánzás a mentális képzet kialakulását
automatikusan követi. A képzet genetikusán nem más, mint interiorizált köz­
vetlen utánzás, az akkomodáció terméke. Amikor a szenzomotoros intelligencia
fejlődése során a tárgyak és személyek képzete állandóvá és önállóvá válik,
akkor a gyermeknek a modell nem ingerhatás többé, és a rá adott válasz ettől
kezdve saját belső képeinek folytatása. így az identifikáció a második év
végére alakul ki, a gyereknek rendelkeznie kell a különbözőség és hasonlóság
képzetével, és felismerni ezeket a modell és sajátmaga percepciójában. Piaget
az utánzás fejlődésében fontos szerepet tulajdonít a társas tényezőknek is,
az utánzás ösztönzője mindig a gyermek érzelmi viszonya a modellhez, ezért
gyakrabban utánoz ismert személyeket. Ugyanakkor a társak hatásának
vonatkozásában a közvetlen és a késleltetett utánzás között nem tesz különb­
séget.
A szociális tényezők speciális szerepét vizsgáló elméletek, elsősorban e ténye­
zők változásának szerepét kimutató Wallon úgy véli, hogy a késleltetett után­
záshoz határozott társas indítékra van szükség, hiszen kitüntetett relációk,
személyek hiányában a gyermeknek nincs igénye arra, hogy a velük kapcsolatos
élményeit, amennyiben nincsenek jelen, felidézze. Wallon szerint a képzet,
a belső szimbolikus reprezentáció a késleltetett utánzás folyamatában nyeri
el azt a tagolt jelleget, melyet Piaget mint előfeltételt ír le. Az utánzás nem­
egyszer többet tartalmaz, mint a minta, nem pontos követése annak, hanem
egy viselkedésmódba való beleilleszkedés vagy beleélés (participáció).

* T u d o m á n y o s D iá k k ö ri d íjn y e rte s d o lg o zat.

236
 Piaget és Wallon állásfoglalását vizsgálva felmerül a kérdés, hogy a 2—4 éves
kor közötti fejlődési periódusban mi az intellektuális és motivációs tényezők
szerepe a késleltetett utánzás, mint új jelenség kialakulásában, a képi és
szimbolikus reprezentáció fejlődésében.
Kísérlet a késleltetett utánzás intellektuális és társas-motivációs előfeltételeinek
vizsgálatára* Piaget elméletéből kiindulva megvizsgáltuk a kognitív feltétele­
ket, tehát a képzetek meglétét, illetve ezek színvonalát és differenciáltságát
az egyidejű és késleltetett tárgyállandóságban, a rajzban, mint finom motoros
lekövetésben és a komplex viselkedésminták utánzását a szerepjátékban.
Wallon nyomán megnéztük, milyen jelentősége van a korai, intenzív társas
kapcsolatoknak a közvetlen és a késleltetett utánzás kialakulásában, mennyire
tekinthetők ezek a társas-motivációs tényezők az utóbbi specifikus előfeltételei­
nek. Feltételeztük, hogy a korai társas kapcsolatok sérülése, a vizsgálni kívánt
motívum deprivációs eredetű szeparációs szorongás jellegének megváltozása
miatt az utánzás elégtelen fejlődéséhez vezet, és így befolyásolja a késleltetett
utánzás megjelenését.
Vizsgálatainkban két csoportot hasonlítottunk össze: az egyiknél a családi
nevelés kisgyermekkorban optimális volt, tehát feltételezhetően kielégítő tár­
sas-motivációs előfeltételek biztosíthatták az utánzás megfelelő fejlődését,
míg a másik csoportban állami gondozott gyermekeknél ezek a feltételek nem
voltak adottak.
Mindkét feltétel mellett ellenőriztük a Piaget-féle intellektuális faktorokat,
és olyan kísérleti csoportok összeállítására törekedtünk, ahol azonos intellek­
tuális teljesítményű v. sz.-ek késleltetett utánzását vizsgálhatjuk a családi
nevelés meglétének vagy hiányának függvényében.
Az állami gondozottak közül olyan gyerekeket igyekeztünk kiválasztani,
akik hat hónapos koruk körül kerültek állami gondozásba (Spitz által kritikus­
nak ta rto tt időpont előtt), míg a bölcsődések közül olyanokat, akik lehetőleg
jóval ezen életkor után kerültek bölcsődébe, tehát minél későbben szakadtak
el részlegesen anyjuktól.
Kísérleteinket a Pestmegyei Tanács V. B. Csecsemőotthonok Központjában
működő MTA Pszichológiai Intézete Bázislaboratóriumában végeztük állami
gondozottakkal és a SZOT Bölcsődéjében otthon nevelkedő bölcsődésekkel
1973-ban.**
Az intellektuális előfeltételek vizsgálatára a Piaget-féle módszereket és
kritériumokat használtuk, vagyis a képzetek meglétét, a tárgy állandóságot.
Megvizsgáltuk, képes-e a gyermek arra, hogy ésszerűen keressen olyan tárgyat
is, mely számára nem látható módon változtatja a helyét, el tudja-e képzelni
a tárgy útját rejtekhelyek sorozata esetén. A késleltetett működéseket több
tevékenységben kívántuk megragadni: a késleltetett tárgykereséssel, a tárgy
helyéről való képzet megőrzését két napig, valamint a tárgyak spontán és
irányított rajzos reprodukcióját, a rajz megnevezését. A késleltetett utánzás
meglétét szerepjáték helyzetben az ehhez szükséges eszközök biztosításával
figyeltük meg, amennyiben szerepjáték nem jött létre spontán módon, meg­
kíséreltük indukcióval előidézni úgy, hogy a felnőtt szerepet mindig a gyerek
játssza. A játéktevékenységbe természetesen a vizsgálat vezetője is bekapcsoló­
dott, és azt a szerepet játszotta, amit a gyerek ráosztott.
* A z u tá n z á s s a l foglalkozó to v á b b i iro d a lo m fe ld o lg o z á sá t és a k ís é rle te k rész le te s ism e r­
te té s é t 1. az azonos c ím ű d iá k k ö r i d o lg o z a t k é z ira tá b a n
** A k ís é rle te k le v e z e té sé b e n k ö z re m ű k ö d ö tt R ó z sa J u d i t p sz ic h o ló g u s h a llg a tó

237
 Eredmények, módszertani tapasztalatok
Az egyidejű tárgyállandóság vizsgálatánál a végső soron megoldott feladatok
száma a két csoportnál közel azonos volt, azonban a rejtekhely felismeréséhez
a bölcsődéseknek sokkal kevesebb próbára volt szükségük, és a további rejtek­
helyek bevezetésekor ritkábban keresték fel a közbülső állomásokat, mint az
állami gondozottak. Megállapíthattuk, hogy tárgy állandóság mindkét csoport­
nál van, de a bölcsődéseknél stabilabb.
A késleltetett funkciókat a rajz és a játék alapján ítéltük meg, ugyanis a
tárgykeresés adatait nem értékelhettük, mivel a kísérleti körülmények ennek
egyértelmű elbírálását nem tették lehetővé.
A rajzok esetében értékeltük a fejlettségi szintet és a megnevezések adekvát
voltát. Míg az állami gondozottaknál csak firkát találtunk, addig a bölcsődé­
seknél megfigyelhettük a formaábrázolás kezdeteit.
A két csoport közel azonos mennyiségű rajzából a bölcsődéseknél megnevezés
nélküli csak egészen alacsony százalék, az állami gondozottaknál a rajzok
többsége ilyen. A bölcsődésektől négyszer több megnevezést kaptunk, és ezek­
nek több mint fele rendelkezett legalább minimális megfeleléssel, míg az
állami gondozottaknál a megnevezéseknek csak egyhatoda volt adekvát (ezek
a válaszok ugyanannál a vizsgálati személynél fordultak elő). A bölcsődések vá­
laszai egyúttal több kategóriába tartoztak a tartalom szerint.
A játéktevékenység értékelésekor a kísérleti jegyzőkönyvben az utánzásos
tevékenységeket elhatároltuk, és kategóriákba soroltuk, kiemelve a rakodás
és manipulálás típusú cselekvések közül: seprés, locsolás, telefonálás, babázás.
A babázás volt az egyetlen előforduló tematikus szerepjáték, és a bölcsődé­
seknél gyakrabban jelentkezett, míg egyéb felnőtt-utánzó tevékenységek a két
csoportnál közel azonos gyakorisággal fordultak elő. Adatainkból vizsgálati
hipotézisünk sorsára vonatkozóan (a vizsgálati személyek kis száma és az ob­
jektív körülmények hiányosságai miatt) csak tájékoztató jellegű következte­
téseket vonhattunk le: a két csoportnál találtunk közel azonos képzetformákat:
az egyidejű tárgyállandóságot, a késleltetett funkciók között a primitív cse­
lekvéses utánzást. Ez utóbbira előfeltevéseink alapján az állami gondozottak
csoportjánál nem számítottunk. Ügy tűnik tehát, hogy nemcsak a tárgyállan­
dóság képzetének, hanem a tárgyhasználat műveleteinek fejlődésében és funk­
cionálásában is dominál a tárgyi tapasztalat, s a korai társas-motivációs ténye­
zők hatása alárendelt.
A komplexebb képi és motoros funkcióknál (rajz, szerepjáték) jelentős kü­
lönbséget tapasztaltunk a két csoport között a családban nevelkedettek javára.
Ez utóbbiak rajzai és szerepjátéka egyértelműen mutatja, hogy már kialakuló­
ban van náluk a keresett új kognitív struktúra, míg az állami gondozottaknál
ezeknek hiányát regisztráltuk.
Eredményeink részben igazolták, részben tovább finomították kiinduló
hipotézisünket. Ennek ellenére mégis úgy véljük, hogy a háttérben az állami
gondozottak általános hospitalizációs ártalmát kell feltételeznünk, és ezért az
alkalmazott kísérleti stratégia nem felel meg annak az igénynek, hogy részle­
tesen lehessen elemezni az általunk vizsgált tényezők közötti összefüggéseket.

238
 Vizsgálat a késleltetett utánzás motivációs feltételeinek tisztázására
Sears azt feltételezte, hogy minél dependensebben viselkedik egy gyerek
anyja jelenlétében, annál intenzívebben játszik utánzó játékot annak távollété­
ben, így oldva szeparációs szorongását. (1. Three theories. .) Eredményei azon­
ban arra utalnak, hogy a nyílt dependens viselkedés nem korrelál a szerep­
játékban megnyilvánuló késleltetett utánzással. Erikson és más szerzők úgy
vélik, hogy a kétfajta dependens megnyilvánulás közötti átmenet nem értel­
mezhető pusztán a szeparációs szorongás hatásaként, ezenkívül valamilyen
más, pozitív motiváció is szükséges a konkrét személy késleltetett utánzásának
megjelenéséhez.
Abból az általános fejlődési tapasztalatból kiindulva, hogy a késleltetett
utánzás megjelenését megelőző szakaszban a gyermek számos új képesség
birtokába jut, mint pl. a beszéd és a járás, az adekvát tárgyhasználat és a gya­
korlati problémamegoldás, feltételeztük, hogy ezek a készségek lehetőséget
biztosítanak a dependencia-késztetések frusztrációja vagy szeparáció esetén
a helyzet konstruktív megoldására. Ilyen módon a kompetens viselkedés és a
kompetencia motívum a késleltetett utánzás megjelenésében jelentős szerepet
játszhat.
Kísérletünk a két specifikus motívum (a szeparációs szorongás és a kompe­
tencia) együtthatását kívánta modellezni. A szeparációs szorongást úgy vál­
tottuk ki, hogy Bandura (1961, 62, 63, 65) kísérleteinek megfelelően, a szeretet­
teljes, gondozó (nurturáns) modell magára hagyta a vizsgálati személyt. A
kompetencia motívum kiváltására magunk terveztünk kísérleti eljárást.
Olyan helyzetet teremtettünk, ahol a feladatmegoldáshoz szükséges eszközöket
általában a szülők még nem adták a gyerekek kezébe, tehát az ezekkel való
tevékenykedés a „felnőttes” cselekvést jelképezhette a gyerekek számára.
Vizsgálatainkban ollót, tűt, töltőtollat stb. használtunk. A modell szerepe itt
kiegészült azzal, hogy sikeres kompetens viselkedést várt el a gyerekektől.
Feltételeztük, hogy ez a helyzet a gyermek általános kompetens és dependens
motivációinak mobilizálása révén elő fogja segíteni azoknak a viselkedésmin­
táknak a késleltetett utánzását, melyeket korábban a kompetens viselkedést
lehetővé tevő, gondozó személynél láthattak. Ugyanakkor úgy véltük, hogy ha a
kompetens törekvéseket frusztráljuk, ez a struktúra nem fog működésbe lépni.
A dependens, nurturáns helyzet megteremtésénél Bandura (1961, 62, 63, 65.)
kísérleti útmutatásait, eljárásait vettük figyelembe. A vizsgálatvezető minden
kísérleti nap előtt eltöltött néhány órát a gyermekekkel, játszott, beszélgetett
velük, különösen azzal, aki éppen kísérlet előtt állt. A kísérletben szereplő
feladat megoldása után a gyermek néhány (5—10) percig magára maradt a kí­
sérleti helyiségben, és a vizsgálatvezetők kívülről külön-külön regisztrálták a
vizsgált személy viselkedését.
Ebben a kísérletben is vizsgáltuk az intellektuális feltételeket, a Piaget-féle
tárgyállandóság próbát és rajzvizsgálatot alkalmaztunk.
Kísérleti hipotézisünk értelmében azt vártuk, hogy megfelelő intellektuális
fejlettség esetén annál a csoportnál, ahol a gyermekek kompetens törekvései
sikeres „kompetens” cselekvéshez vezettek utánozni fogják a velük szeretet­
teljesen bánó és a kompetenciát megengedő személyt annak távollétében, hasz­
nálni fogják tárgyait, különösen azokat, melyek kompetens viselkedést tesz­
nek lehetővé. Feltételeztük továbbá, hogy a kontrollcsoportban, ahol a kom­
petencia törekvéseket frusztráljuk, ugyanolyan intellektuális szintű vizsgálati

239
személy esetén, ugyanolyan gondozó feltételek mellett sem jön létre késleltetett
utánzás.
Kísérleteinkhez olyan, három évet betöltött, bölcsődés gyermekeket választot­
tunk, akik jól fejlettnek, emocionálisan kiegyensúlyozottnak tűntek, és a
családi körülményeik is megfelelőek voltak. A vizsgálatot a SZOT Bölcsődéjé­
ben folytattuk le 1973—74-ben.

Eredmények, módszertani tapasztalatok

A frusztrált és nem frusztrált kompetencia-törekvések hatását nem sikerült
kísérletileg megvizsgálni, mivel késleltetett utánzást laboratóriumi körülmé­
nyek között frusztráció nélkül sem sikerült kiváltani.
Vizsgálati személyeink (egy kivétellel) rendelkeztek a megfelelő tárgyállan­
dóság képzetével. A sikertelenség oka nyilvánvalóan a motivációs feltételek mo­
dellezésében volt. Ennek felkutatására néhány kísérleti feltételt megváltoztat­
tunk :
— Kezdetben felvetődött, hogy a késleltetett utánzó viselkedés elmaradása
esetleg a perceptuális emlékezet és a verbális felidézés hiányos működésével
magyarázható, de a gyermekek kikérdezésre a vizsgálat után három héttel is
pontosan fel tudták idézni a kísérlet minden részletét. Ezt a tényezőt így ki
lehetett zárni.
— Feltételeztük, hogy a gondozó viselkedés nem volt elégséges, ezért meg­
hosszabbítottuk az erre szánt időt, és intenzívebbé tettük azáltal, hogy ki­
próbáltuk befolyásolja-e eredményeinket, ha a vizsgálatot nem a vizsgálat-
vezető, hanem a gyerekek bölcsődei gondozónője végzi. A helyzet ezúttal sem
változott.
— Mivel a gyerekek szorongó, gátolt viselkedést mutattak, mikor egyedül
maradtak, lehetségesnek találtuk, hogy a túl erős szeparáció hátráltatja a várt
hatást. Megfigyeltük, mi történik, ha a vizsgálatvezető távozásakor beküldi a
V. sz.-hez egyik pajtását. Változást ebben az esetben sem tapasztaltunk.
— Felvetődött az is, hogy vizsgált személyeink esetleg túl fiatalok (Bandura
négy évnél idősebb gyerekekkel kísérletezett), ezért megvizsgáltunk egy öt
éves óvodást is, ő sem utánozta a vizsgálatvezetőt.
Sikertelenségünk okai között számot kellett vetnünk olyan objektív ténye­
zőkkel, mint a nem megfelelő vizsgálati helyiség, a sok zavaró körülmény.
Továbbá számolnunk kellett olyan módszertani hibákkal, mint pl;
— a „mindjárt visszajövök” ígéret, mely gátlólag hathatott, mert a gyerekek
az ajtót nézegették, ahonnan a vizsgálatvezetőnek érkeznie kellett, vagy azt,
hogy a „mindennel játszhatsz” instrukciója nem oldotta fel a vizsgálatban
felhasznált, kompetens viselkedésre serkentő eszközökhöz (tű, olló) korábban
erősen tapadó tilalmakat.
Végül természetesen az is lehetséges, hogy vizsgálati hipotézisünk nem volt
helyes, de elvetéséhez az adott körülmények között még nincs elegendő ok.
Összefoglalva: vizsgálataink egyértelműen bizonyították azt a tényt, hogy a
tárgyállandóság, a képzetek megléte nem biztosítja a késleltetett utánzás elő-
idézhetőségét, feltétlenül szükséges tehát valamiféle pozitív motivációs hatás,
mely erősebb, mint amilyet kísérleteinkben megvizsgáltunk. Mint láttuk, a
tárgyállandóság képzete motivációs hatásoktól különösképpen nem függ, ezt
mindkét kísérlet bizonyította. Nyilvánvalóan közreműködik a késleltetett

240
utánzás komplexebb formái és az identifikáció létrejöttében, de ezeknek ki­
váltásában, különösen pedig keletkezésében számos érzelmi hatásnak is szere­
pe van. A keresett összefüggést az utóbbiak kísérleti modellezésének kudarca
miatt nem vizsgálhattuk. A téma elméleti jelentősége azonban a módszertani
nehézségek leküzdésére serkent.

IR O D A L O M

B a n d i i r a A .: Social L e a rn in g T h ro u g h I m ita tio n , N e b ra sk a S y m p o s iu m o n M o tiv a tio n

1962. E d . M. R . Jo n e s L in c o ln U n iv e r. o f N e b ra s k a P re ss p p . 211 — 269.
B a n d u r a A ., H u s t o n A . C .: I d e n tif ic a tio n a s a P ro cess o f In c id e n ta l L e a rn in g
J . A b n o rm . Soc. P sy c h . 1961. 63. N o. 2. 311 — 318
B a n d u r a A ., R o s s D ., R o s s A .: A C o m p a ra tiv e T e st o f th e S ta tu s E n v y , Social P o w e r
a n d th e S eco n d ary R e in fo rc e m e n t T h e o rie s o f Id e n tific a to r y L e a rn in g J . A b n o rm .
Soc. P s y c h . 1963. in p re ss.
B a n d u r a A ., W a l t e r s R . H .: Social L e a rn in g a n d P e rs o n a lity D e v e lo p m e n t
1965. N ew Y o rk H o lt- R e in h a r d t an d W in s to n
B a u m r i n d D . B l a c k A .: S o c ia liz a tio n P ra c tic e s A sso ciated w ith D im e n sio n s o f C o m p e­
te n c e in P resch o o l B o y s a n d G irls
C hild. D evel. 1967. 38. N o . 2. 2 9 1 - 3 2 9
B r o n f r e n b r e n n e r U .: A z o n o su lá s F re u d -fé le e lm életei és a z o k s z á rm a z é k a i
P sz ic h o an alízis és M o d ern I r á n y z a ta i sz e rk . B u d a B . G o n d o la t B p . 1972.
B r o n s o n W . C.: T he G ro w th o f C o m p eten ce: Issu e s o f C o n c e p tu a liz a tio n a n d M easu ­
re m e n t in : T he O rigines o f H u m a n Social R e la tio n s E d . b y H . R . S ch a ffe r D ev e lo p ­
m e n ta l Sciences Series P u b lis h e d for t h e D e v e lo p m e n ta l S cien ce s T ru s t. A ca d e m ic
P re s s L o n d o n an d N ew Y o rk
B u d a B .: A S ex u alités M o d e rn E lm élete
T a n k ö n y v k ia d ó B p. 1972.
E l k o n y i n : G y e rm ek léle k ta n
G o n d o la t B p . 1964.
F l a v e l l J . H .: T he D e v e lo p m e n ta l P sy c h o lo g y o f J e a n P ia g e t
D . V a n N o stra n d C o m p a n y , In c . P rin c e n to n N ew J e rse y
F r e u d S .: A z Ő svalam i é s a z É n
P sz ic h o an alízis és m o d e rn irá n y z a ta i sz e rk . B u d a B . G o n d o la t. B p . 1972.
G e w i r t h J . L ., S t i n g l e K . J . : L e a rn in g o f G e n eralized I m ita tio n a s th e B asis o f I d e n ­
tif ic a tio n P sy ch . R ev . 1968.
H a r t u p W . W ., C o a t e s B .: Im ita tio n o f a P e e r- as a F u n c tio n o f R e in fo rc e m e n t fro m
th e P e e r-g ro u p an d th e R e w a rd in g n e s s o f th e M odel
in . P e rs p e c tiv e s in C hild P sy c h o lo g y E d . b y T . D . S pencer a n d K a s s M cG raw -H ill
B ook C o. 1970. C hiild D e v e l. 1967. 38. 1 0 0 3 — 1016 M TA. P sz ic h . I n t . D o k u m e n tá c ió
J á r ó K a t a l i n : A m o rá lis fe jlő d é s té n y e z ő i és fo ly a m a ta i
E lő a d á s az MTA. P sz ic h . I n t . S zocializációs K o n fe re n c iá já n 1973. (k ézirat)
J á r ó K a t a l i n : T árg y i cse le k v é s és é rte lm i fejlő d é s, F e jlő d é slé le k ta n i V iz sg á la to k (kéz­
ira t)
M a r t o n L . M a g d a : T a n u lá s, v iz u á lis -p o sz tu rá lis te stm o d e ll és a t u d a t k ia la k u lá s a
M a g y a r P szichológiai S zem le 1970.
M a r t o n L a j o s n é . S z i r t e s J ó z s e f : A t á r s a s viselkedés [és ta n u lá s m ű k ö d é si elvei
az Á lla to k U tán zó V ise lk e d é sfo rm á in a k E le m z é se
M a g y a r Pszichológiai S zem le 1967.
M e a d G . H .: A P szich ik u m , a z É n és a tá r s a d a lo m sz o c iá lb e h a v io ris ta sze m p o n tb ó l
T á rsa d a lo m tu d o m á n y i K ö n y v tá r
G o n d o la t B p. 1973.
M é r e i F e r e n c — B i n é t Á g n e s : G y e rm e k lé le k ta n
G o n d o la t B p . 1972.
M é r e i F e r e n c : G y e rm e k ta n u lm á n y
E g y e te m i N y o m d a B p . 1948.
M ü s s e n P . R u t h e r f o r d E .: P a re n t-C h ild R e la tio n s a n d P a r e n ta l P e rs o n a lity in R e la ­
tio n to Y o u n g C h ild re n ’s S ex -R o le P re fe re n c e s
C hild D evel. 1963. 589.

7 Magyar Pszichológiai Szemle 241

P ia g e t J . G r e c o : A p e rc e p c ió és az in te llig e n c ia k a p c s o la ta a g y e rm e k fe jlő d ésé b en
O P K . d o k u m e n tá c ió
P i a g e t J .: P la y , D re a m s a n d I m ita tio n in C h ildhood
N e w Y o rk N o rto n 1951
P i a g e t J .: V á lo g a to tt T a n u lm á n y o k
sz e rk . K iss Á rp á d G o n d o la t B p . 1972.
S e c o r d F ., B a c k m a n C. W .: S zociálpszichológia
K o s s u th K ö n y v k ia d ó M e z ő g a z d a sá g i
K ö n y v k ia d ó 1972.
T h re e T heories o f C hild D e v e lo p m e n t. T h e C o n trib u tio n s o f E . H . E rik s o n , J . P ia g e t a n d
R . R . Sears, a n d T h e ir A p p lic a tio n s b y H . W . M aier
H a r p e r In te rn a tio n a l E d itio n H a r p e r a n d R o w P u b lish e rs N e w Y o rk , E v a n s to n ,
L ondon
W a l l o n H .: V á lo g a to tt T a n u lm á n y o k
sz e rk . M érei F e re n c G o n d o la t 1971.
W a l l o n H .: A p sz ic h o ló g ia i és szociológiai sz e m p o n t a g y e rm e k v iz s g á la tá b a n
O P K . D o k u m e n tá c ió

242
FÓRUM

A MAGYAR PSZICHOLÓGIAI TÁRSASÁG KÖZGYŰLÉSE*

1975. január 29-én tartotta meg közgyűlését a Magyar Pszichológiai Társaság,

a Magyar Tudományos Akadémia nagytermében. A Társaság tagjai már a
Közgyűlés előtt írásban megkapták a Vezetőség beszámolóját a Társaság három­
éves tevékenységéről, a felvételüket kérő új tagok névsorát, valamint az
etikai kódex tervezetét.
A Közgyűlést Kardos Lajos professzor nyitotta meg, majd Salamon Jenő
főtitkár egészítette ki a vezetőség írásos beszámolóját. Ezután a Közgyűlés
meghallgatta Geréb Györgynek, a Számvizsgáló Bizottság Elnökének jelen­
tését.
A Közgyűlés részletesen megvitatta az előterjesztett anyagokat, a Vezető­
ség beszámolóját, és jóváhagyta a Számvizsgáló Bizottság jelentését.
Ezután Benedek László szervező titk ár terjesztette be jóváhagyásra az új
tagok felvételi kérelmeit.
Az érdemi vita befejezése után Hódos Tibor — a Jelölő Bizottság elnöke —
javaslatot tett a Magyar Pszichológiai Társaság Elnökének és Főtitkárának
személyére, valamint az új vezetőség tagjaira.
A közgyűlés — vita után — megválasztotta a Vezetőséget, melynek tagjai
a következők:
Elnök: Moussong-Kovács Erzsébet
Főtitkár: Ranschburg Jenő
Vezetőségi tagok: Ádám György
Barkóczy Ilona
Bartha Lajos
Benedek László
Dómján Károly
Duró Lajos
Garai László
Geréb György
Hepp Ferenc
Hirsch Margit
Hódos Tibor
Horváth László Gábor

* A M a g y a r P szich o ló g iai T ársaság K ö z g y ű lé sé n e k a n y a g á t fo ly ó ira tu n k 1975 év i

3. sz á m á b a n kö zö ljü k . A 4. sz ám b an f o g u n k b eszám o ln i a T á rs a s á g V ezető sé g é n e k és
E ln ö k sé g é n e k üléséről, a T á rsa s á g fő titk á rh e ly e tte s e in e k és a S zek ció k E ln ö k e in e k m e g ­
v á la s z tá s á ró l. U g y a n e b b e n a szám b an je l e n te t jü k m eg az E ti k a i K ó d e x te r v e z e té t is.

7* 243
 Hunyadi György
Illyés Gyuláné
Juhász Pál
Kardos Lajos
Kelemen László
Kertész Imre
Ungárné, Komoly Judit
Láng György
Lányi Miklósné
Lénárd Ferenc
Mátrai László
Moussong-Kovács Erzsébet
Pataki Ferenc
Popper Péter
Putnoky Jenő
Rókusfalvy Pál
Salamon Jenő
Semjén András
Szentágothai János
Szinetár Ernő
Tánczos Zsolt
Tomka Imre
Számvizsgáló Bizottság :
Elnök: Török Iván
Tagjai: Gergencsik Eszter
Kovács Gyula
Tomka Imre az MTA Pszichológiai Intézet igazgatójának javaslatára a Köz
gyűlés egyhangúlag tiszteletbeli elnökké választotta Kardos Lajos professzort

244
 SZOCIÁLPSZICHOLÓGIAI KONFERENCIA TBILISZIBEN
A szociogén szükségletek formálásának problémái
Tbiliszi, 1974. november 4—6.

A Grúz Tudományos Akadámia „Uznadze” Pszichológiai Intézete, az össz-

szövetségi Pszichológiai Társaság, a Szovjetunió Tudományos Akadémiájá­
nak Pszichológiai Intézete és a Grúz Köztársaság Pszichológiai Társasága
1974 novemberében összövetségi konferenciát szervezett Tbilisziben. A kon­
ferencián a szovjet pszichológusokon kívül két német, két cseh, egy lengyel
és egy magyar pszichológus tartott előadást; a tanácskozás teljes anyaga
(108 szerző referátuma) könyvformában jelentmeg.
A konferenciát I. V. Abasidze grúz akadémikus nyitotta meg, majd A.
Sz. Pragnisvili akadémikus bevezetője következett. A plenáris ülés első elő­
adását A szociogén szükségletek fajtái és természete címmel A. A. Alhazisvili
tartotta. Referátumában áttekintette a szükséglet értelmezésével és osztá­
lyozásával kapcsolatos hazai és nemzetközi szakirodalmat. Majd utalt arra,
hogy bár a külföldi pszichológiában komoly kísérletek történtek a szükség­
letek osztályozására, a szociogén szükségleteket sehol sem sorolták külön osz­
tályba. Szovjet tudósok a szükségleteket két alcsoportra osztották: anyagi
és lelki szükségletekre. (Sz. Rubinstein, D. N. Uznadze, A. N. Leontyev stb.)
Uznadze szubsztancionális és funkcionális szükségletet különböztet meg.
Csak néhány kutató tekinti önálló osztálynak a szociogén szükségleteket (A.
Kovaljov). Alhazisvili szerint a szociogén szükségletek alaptulajdonságai nin­
csenek olyan mértékben meghatározva a szakirodalomban, hogy külön osz­
tályba lehetne sorolni őket.
Az előadó a továbbiakban a szociogén szükségletek forrásával és osztályo­
zásával foglalkozott. A szociogén szükséglet az egyén szociális struktúrájában
keletkezik, konkrét tartalm i jegyek szociális kölcsönhatásában. Ezért kelet­
kezésének és kielégítésének elengedhetetlen feltétele a másik ember (vagy
emberek csoportja). A szociogén szükségleteket a szerző irányultságuk szerint
három csoportba osztja: Az első csoportba tartoznak mindazok a szükségletek,
amelyek a „jótettben” keresnek kielégülést. (Alhazisvili kifejezésével élve:
„Csak mások hasznára lenni” szükségletek.) E csoport szükségleteinek tala­
ján fejlődnek a társas kapcsolatokat erősítő magatartási faktorok. A második
csoport szükségletei kielégülést nyújtanak a szükséglet szubjektumának és
szociális partnerének is, ilyenek pl. a barátságra, együttműködésre irányuló
szükségletek. („Saját magának és másoknak hasznára lenni.” ) A harmadik
csoportba tartoznak az egoista szükségletek. („Csak saját magának hasznára
lenni.” ) Ezek alapján fejlődnek a negatív szociális kontaktusok és bomlanak
fel szociális csoportok egységei.
A plenáris ülés második előadását L. I. Bozsovics, a Szovjet Tudományos
Akadémia Általános és Pedagógiai Pszichológiai Tudományos Kutatóintéze­
tének munkatársa tartotta Cél és szándék, valamint az ezeket serkentő erő cím-

245
mel. Referátumában részletesen ismertette azt a kutatást, amelynek során
a magatartás tudatos szabályozásának és formálásának mechanizmusát vizs­
gálták alsótagozatos gyermekeknél.
Bozsovics és munkatársai a motívumok harcában keletkező szándékot vizs­
gálták. Véleményük szerint az ilyen korú kísérleti személyek szándéka csupán
kompromisszum a tudatos törekvés és a közvetlen ösztönzés között. Néhány
kísérleti adatuk szerint a szándék létrejöttében döntő szerepet játszik a jövő­
ről alkotott elképzelés. A jövő szituációjának modellje az új átélését idézi
elő az embernél, ami a tudatosan felállított célnak kiegészítő serkentő erőt ad.
Az ilyen szituációról alkotott fogalom lehetőséget nyújt a motivációs tenden­
ciák átszervezésére, ha a róluk való elképzelésben az adott ember szükségletei
kikristályosodtak. A további kutatásokban azokat a folyamatokat kívánják
vizsgálni, amelyek az elképzelt tervekben működnek, és azokat a törvény-
szerűségeket, amelyek alapján a szándék létrejön. Ez szükségessé teszi az
affektiv és intellektuális folyamatok találkozási feltételeinek pontosabb meg­
határozását.
A plenáris ülésen — az előzetes programtól eltérően — felszólalt még Ano-
szov kijevi kibernetikus professzor. Hozzászólásában bírálta a pszichológusok
munkáját, hangsúlyozta a modellezés elengedhetetlen szükségességét a pszi­
chológiában.
A konferencia hat szekcióban folytatta munkáját. Természetesen nem ad­
hatunk a szekcióülésekről még megközelítően sem teljes képet, csupán néhány
előadást ismertetünk a — megítélésünk szerint — legfontosabb referátumok
közül. A szekcióüléseken az alábbiakban ismertetett előadásokat tudtuk
meghallgatni.
,,A szükségletek általános természete” c. első szekció munkájáról szólva ismét
A. A. Alhazisvili (Tbiliszi) nevét kell említenünk: Ö az emberi szükségletek
specifikumáról beszélt. Az előadó teoretikus módon közelítette meg a kér­
dést, a szükségleteket (a genetikus jelleg szerinti kategorizálástól eltérően)
két csoportra osztja: „véges” és „végtelen” szükségletekre. A „véges szükség­
let” az adaptív viselkedés alapja, míg a tárgyi természetű viselkedés alapja a
„végtelen” szükséglet (kielégítése mindig újabb szükségleteket szül). A grúz
pszichológusok értelmezésében a „végtelen” jellegű szükségletek a specifiku­
san emberi fejlődést tükrözik, és nagy jelentőségűek a következő nemzedékek
szükségleteinek nevelésében.
Érdeklődésre tarthat számot A. Koszakovszki (Berlin) előadása, aki: ,,A
szükségletek fejlődése az önálló cselekvésben” címmel tarto tt előadást. Vélemé­
nye szerint az emberi szükségletek fejlődését a tevékenység irányításának
aspektusából kell vizsgálni. E szükségletek az egyes pszichikus funkciókkal
szoros összefüggésben irányítják a tevékenységet, és ezekkel együtt fejlődnek.
Ezért nem ért egyet a szerző L . I. Bozsoviccsal, aki az elsődleges szükséglete­
ket mint új benyomások elsajátítását értelmezi. Szerinte ebben az értelme­
zésben elsikkad pl. az aktivitási szükséglet vagy a szociális elismerésre irá­
nyuló szükséglet fejlődése. Koszakovszki inkább Cshartisvili véleményével
ért egyet, aki az aktivitásra irányuló szükségletet az ember elsődleges szük­
ségletei közé sorolja.
A szerző és munkatársai kísérleteikben a kollektíván belüli önálló cselekvés
szükségletének fejlődését vizsgálják. Igyekeztek meghatározni azt a viszonyt,
mely fennáll a szükségletek fejlődése és az önálló cselekvés irányításában
működő részleges funkciók között, továbbá a pedagógiai irányításnak azokat

246
a hatékony formáit, amelyek elősegítik az önálló cselekvésre irányuló szükség­
letek fejlődését.
A második szekció résztvevői ,,A szociogén szükségletek lényegéről és fajtái­
ról’' tartottak referátumokat. I. V. Besztuzsev-Lada (Moszkva): A szociális
szükségletek rendszerében végbemenő változások előrejelzése c. előadásának beve­
zetőjében kiemelte, hogy a szükségleteket úgy kell vizsgálni, mint filozófiai,
közgazdasági, biológiai, fiziológiai, szociológiai és pszichológiai kategóriák egy­
ségét. A marxista szociológia általában genetikusán osztályozza a szükség­
leteket: természeti, természeti-elsajátított és elsajátított (szociogén) szükség­
letek. A szükségletek második csoportját, a természeti-elsajátított szükség­
leteket továbbosztja a társadalom élettevékenysége, a kielégítés objektuma,
a kielégítés szubjektuma, a személyiség élettevékenysége stb. szerint. Még
részletesebb bontásban tárgyalja a szerző a szükségletek harmadik csoportját,
a szociogén szükségleteket: pl. a társadalmi élettevékenység ciklusa, a társa­
dalmi élettevékenységre vonatkozó jelentőségük, a társadalmi tevékenységre
irányuló jelentőségük, perspektívájuk, időbeli megjelenésük stb. szerint. (Itt
meg kell jegyeznünk, hogy — bár ez a felosztás nagyon érdekesnek tűnt —
Obuchovszkij professzor előadásában kritikával illette a szükségleteknek
minden olyan felosztását, amely nem eléggé tömör és áttekinthető a pszicho­
lógusok számára. Besztuzsev-Lada egy egyszerűbb csoportosításra is törek­
szik, mely szerint az individuum szükségletei hierarchikusan szerveződnek öt
szinten: 1. az önfenntartás, 2. az önszocializáció, 3. az önigazolás, 4. az
egyéni vagy önfejlődés és 5. az egyéni vagy önkifejezés szintjén.)
Az előadó elmondotta, hogy 1973 vége óta a Szovjet Tudományos Aka­
démia Szociológiai Kutatóintézetében empirikus vizsgálatok folynak meghatá­
rozott szociális csoportok szükséglet-rendszerének lehetséges és kívánatos
változásaira vonatkozóan. A kutatás feladata több tudományos módszer ki­
dolgozása szociális prognózis kialakításához. A vizsgálat tudományos proble­
matikája a szükségletrendszerek változásaiban végbemenő és kívánatos vál­
tozások közötti különbségek mérési módszere, azzal a céllal, hogy a köztük
levő szakadékot a minimumra csökkentsék. Az adott tudományos probléma
szoros kapcsolatban van a társadalmi termelés és az egyén szükségletei közti
eltéréssel, és célja ezek közelítése egymáshoz a fejlett szocialista társadalom­
ban. Az intézet munkatársainak kutatásai alapján megközelítően 1990-ig
tudnak majd prognózist felállítani. A tervek szerint 1975-ben jelenik meg
az a gyűjteményes kiadvány, amelyben összefoglalják eredményeiket.
Egészen más területen folytatott kutatásokról számolt be V. Gosek (Prága).
(Teljesítményre irányuló szükségletek vizsgálata a sportban.) Az élsportolók
motivációjának vizsgálata során bebizonyították, hogy a sportolók igény­
szintje magasabb, mint az átlagemberé. Ennek alapján vizsgálható a sporto­
lóknak az eredmények állandó javítására irányuló szükséglete. A teljesít­
ményre irányuló szükségletek mérésének kapcsán a szerző két alapfeltevés­
ből indul ki: az első a szükséglet intenzitása és a képzelet tartalma közötti
kapcsolat; a második kiindulási helyzet a projekciós elv felhasználása a szük­
ségletek vizsgálatánál. A projektív módszeren kívül a kísérletben értékelő
skálákat használtak, megfigyelték a kísérleti személyek magatartását, és
egyéb feladatokat kellett a kísérleti személyeknek megoldaniuk.
A kísérletek bebizonyították, hogy a különböző teljesítményre irányuló
szükséglettel rendelkező emberek különbözőképpen közelítették meg a fela­
datokat, és különböző fokú kockázatot vállaltak.

247
 Érdekes szociálpszichológiai problémát tárgyalt referátumában két lenin-
grádi pszichológus. E. Sz. Csugunoba, V. Sz. Dudcsenko: A szociálpszicholó­
giai beállítódás struktúrájának kérdése a szociogén szükségletek alakulásának
rendszerében. A szerzők a szociálpszichológiai beállítódás modelljének leírását
kísérelték meg. A szociálpszichológiai beállítódás csak olyan objektumokkal
kapcsolatban létezik, amelyek a személyiség számára szociális jelentőséggel
bírnak, vagy szükségleti szinten vannak, illetve ahhoz közelednek. A szociál­
pszichológiai beállítódás struktúrájában feltétlenül benne foglaltatik a rea­
lizálódás lehetősége, mint a gyakorlati magatartás irányítója, sőt a szociál­
pszichológiai beállítódásnak alapvető funkciója a személyiség aktivitásfajtá­
jának megadása a viselkedés rendszerében. A továbbiakban a szerzők felvá­
zolták és magyarázták a szociálpszichológiai beállítódás sémáját.
,,A szociogén szükségletek helye a személyiség struktúrájában” problémakört
vitatta meg a harmadik szekció. N. I. Szardzsveladze (Tbiliszi): A személyi­
ség önmagához való viszonyulásának struktúrája és a szociogén szükségletek c.
előadásában igyekezett bebizonyítani a szociogén szükségletek és a személyi­
ség struktúrája közti organikus viszonyt. Először a szükségletek természetét
jellemezte (elsősorban a szociogén szükségletekét), utóbb a személyiség ön­
magához való viszonyulásának struktúráját. Az előadó hangsúlyozta, hogy
a szükségletek aktív folyamatok, s a szükséglet tényét aktualitásában és
folyamat jellegében kell vizsgálni. Osztályozási szempontjuk is csak az lehet,
hogy milyen funkcionális struktúrában keletkeznek és hogyan elégülnek ki.
A szociogén szükségletek a szociális kölcsönhatás folyamatában formálódnak
és működnek, de vannak biológiai gyökereik is.
Szardzsveladze a személyiség lényegét annak önmagához való viszonyulá­
sában, öntudatában, önértékelésében véli megragadhatónak. Szerinte a sze­
mélyiségnek önmagához való viszonya is funkcionális struktúra, amelyen
belül keletkeznek és működnek a meghatározott szükségletek. Ezt a struk­
túrát, mint egységes szisztémát írja le, s a következő elemekre hívja fel a
figyelmet: 1. a saját szenzomotoros lehetőség, 2. intellektuális képesség, 3.
akarati-emocionális sajátságok, 4. a tevékenység eredményessége, 5. a szociá­
lis viszonyok rendszerében elfoglalt saját pozíciója, 6. önmagához, mint sze­
mélyhez való viszony (én-koncepció). Az előadó maga is megjegyzi, hogy a
felvázolt elméleti sémát tovább kell fejleszteni, mélyíteni.
A negyedik szekcióban a szociogén szükségletek egyes fajtáinak formálásával
foglalkoztak. O. Y. Daskevics (Moszkva): A szociális normák interiorizálása
mint az emberi motiváció ontogenezisének mechanizmusa címmel tarto tt refe­
rátumot. Elmondotta, hogy a szovjet pszichológiában L. Sz. Vigotszkij és
A. N. Leontyev koncepciói alapján alakult ki a nézet, hogy a specifikusan
emberi pszichikus funkciók a társadalom történelmi fejlődésében létrehozott
munkaeszközök használatának elsajátításában formálódnak. A pszichikus
funkciók fejlődése különböző szakaszokból áll, amelyekben a külső művelet
belsővé válása valósul meg. A későbbiekben P. J. Galperin és munkatársai,
valamint A. V. Zaporozsec a gondolkodás alakulásával kapcsolatban vizs­
gálták a tájékozódó-kutató tevékenységet. Kimutatták, hogy a gondolkodás
pszichikus folyamatának alapja a tárgyi világban szerveződő interiorizált tájé­
kozódó tevékenység. Az interiorizálódás folyamatában elsődlegesen a gon­
dolkodási „terv” formálódik. A tevékenység és gondolkodás motivációs aspek­
tusát részleteiben D. N. Uznadze dolgozta ki.
Daskevics az ember szociálisan meghatározott motivációinak pszichofizi-

248
ológiai megjelenését vizsgálta az eredményesség szociális normájával és a tevé­
kenység eredményességére ható beállítódással kapcsolatban.
A kísérleti tapasztalatok azt igazolták, hogy a szociális normára vonatkozó
motivációk a tevékenységben alakulnak. A társadalmi intézmények által meg­
erősített eredmények arra vezetnek, hogy azok a cselekvések, amelyeket más
motivációval kapcsolatban hajt végre az ember, folyamatosan megváltoztat­
ják összefüggéseiket, és végrehajtásuk során közvetlenül feltöltődnek azokkal
a tárgyi tartalmakkal, amelyek megfelelnek az eredményesség szociális nor­
máinak. Ez a folyamat egyidejűleg maga a szociális normák interiorizálódása.
A szociális normával összefüggő motívum alapján alakul ki az a beállítódás,
mely részben a szociális-normatív eredmények elérésére, de inkább e normák­
nak a túlteljesítésére irányul.
Az ötödik ( „Az érintkezésre irányuló szükséglet" ) szekcióban elhangzott elő­
adások közül elsőként J. L. Kolominszkij (Minszk): „A szubjektív tájékozottság
mint a személyközi érintkezés motívuma'’’ c. referátumát említjük. Az utóbbi
években a szovjet pszichológiai irodalomban mind többször, de nem egysége­
sen használják az érintkezés fogalmát a személyközi kapcsolatok magyará­
zatára. Az előadó szerint fontos megkülönböztetni az interperszonális kap­
csolatok szükségleti-motivációs és processzuális oldalait. Az előbbit úgy értel­
mezi, mint a személyiség belső állapotát, amelyet „viszonyulásnak” nevez.
A másik oldalban szerinte exteriorizálódási folyamat tükröződik, amit „érint­
kezésnek” nevez — ez az ember egyik fő szociális szükséglete. Az érintkezés
szükséglete mint hierarchikus rendszer elszakíthatatlan egységben van a sze­
mélyiség fejlődésével és a konkrét élethelyzettel. Az egyedfejlődés folyamán
a szükségleti motivációs oldal és az érintkezés szükséglete nem mindig esik
egybe.
A továbbiakban Kolominszkij az érintkezéshez nélkülözhetetlen „tájéko­
zottságot” elemzi. Feltételezik, hogy ha bármely érintkezésnél közös infor­
matív alapot kell feltételezni, úgy a szelektív érintkezés a szelektív információs
szükségleten alapszik. A szerző megkülönböztet objektív és szubjektív tájé­
kozottságot. A tájékozottság fogalmán az emberi tudás készletét érti,
amely objektiven mérhető (bár nem tudjuk mérni). Szubjektív tájékozottság
egy személynek az a képessége, amely a másik személy részére információ-
forrásként szolgál. Feltételezhető, hogy a szubjektív tájékozottság két szük­
séglet alapján keletkezik, amelyek a személyközi érintkezésben önálló moti-
vációjúak: az egyik az a szükséglet, hogy információt kapjon az egyén, a
másik az információ átadásának szükséglete. Az első mély filogenetikus gyöke­
rekkel rendelkezik, és már az állatvilágban is megfigyelhető, míg a másik
specifikusan emberi szükséglet, amely mint általános önkifejezési szükséglet
jelenik meg. A „szubjektív tájékozottság” fogalmának bevezetése valószínűvé
teszi az értékorientációs és a strukturális-dinamikus paraméterek tartalmi
analízisét a kiscsoportok és a kollektívák személyközi érintkezésének folya­
matában.
D. G. Elkin, T. M. Kozina (Ogyessza) Az érintkezésre irányuló szükséglet
és a beállítódás között keresett összefüggést. A szerzők az emberi érintkezést
két nagy csoportra osztják: verbális és nem-verbális érintkezést különböz­
tetnek meg. A nem-verbális érintkezés legegyszerűbb fajtája a szociális befo­
lyás, melynek különböző formái a szuggesztió, szokás, utánzás. A pavlovi
iskola szerint az utánzás alapja az „imitációs reflex” , amely az állatoknál
is megfigyelhető. Az állatok „imitációs reflexei” nem lépik túl a biológiai

249
törvényszerűségek határait, míg az embernél szociális jellegűek. Mivel az
ember érintkezési szükséglete szociális jellegű, feltételezhető az összefüggés
a társadalmi környezetben létrejövő beállítódásokkal. A szerzők a szükséglet
és beálbtódás közti összefüggést vizsgálták azonos szituációkban, a szükséglet
változtatásának függvényében. Az érdekes pszichofiziológiai kísérletek ered­
ménye szerint — Uznadze, Prangisvili és Cshartisvili nézetével megegyezően
— az egyes szituációkban a szükséglet a kiváltott beállítódáson keresztül
határozza meg az ember magatartását.
A hatodik szekció ülésén a szociogén szükségletek funkcionálásáról és dina­
mikájáról hangzottak el előadások. A konferencia magyar résztvevője, Bartha
Lajos „A korszerű munkaszervezés és a munkaeszközök felhasználásának hatása
a munkások termelési motivációjának formálására” című előadásában a szo­
cialista termelés egyik legfontosabb elvi kérdését igyekezett megragadni.
Kísérleteik eredményeivel bizonyította, hogy a jelenlegi termelési viszonyok
között elsődleges ösztönző ereje van a munkabérnek. Kísérleti eredményeik
rávilágítottak arra is, hogy minél alacsonyabb a munkás szakképzettsége,
minél nehezebb az általa végzett munka, annál fontosabb számára munkájá­
nak és eredményeinek elismerése a társadalom és közvetlen környezete által.
A. J. Viszockij (Rjázány) referátumának címe: A szükségletek és az akarat
kölcsönhatása a kamaszok tanulási tevékenységében. A pszichológusok között
az adott kérdésben két ellentétes szemlélet uralkodik. Egyesek szerint az
eredményes tanulás alapfeltétele a megismerési szükséglet és a tanulás iránti
érdeklődés felkeltése. Mások szerint — meglehetősen nagy tapasztalati anyag
alapján — a fentiek nem elegendőek, és a gyermek lemaradásának oka „az
alacsony fejlettségű, gyenge akarat” . A rjázányi Pedagógiai Intézet munka­
társai a szükséglet és az akarati szint közti kölcsönhatást vizsgálták. Sajnos,
a szerző nem tudott megnyugtató magyarázatot adni arra, mit értenek aka­
rati szinten, és hogyan mérték azt a kísérletek folyamán.
A kutatás eredményei szerint nemcsak a megismerési szükséglet, hanem
más szükségletek sokasága is befolyásolja a tanulás eredményességét. A moti­
váció serkentő ereje különböző akarati szinten különbözőképp hat a tanulókra.
Végkövetkeztetésében a szerző kiemelte, hogy a kamaszok tanuláshoz való
pozitív viszonyulását nemcsak a tantárgy iránti érdeklődés, hanem az aka­
rati megterhelés is befolyásolja.
Ez a téma éles vitát váltott ki. L. I. Bozsovics és M. Sz. Neumark nézetei
lényegesen eltérnek az akarat problémájában. Mint hozzászólásában Neu-
mark rámutatott, az adott funkcionális rendszeren belül a szándék tudato­
sulásának problémája az alapvető. Bozsovicsék jelenlegi kutatásaikban ugyan
erről az oldalról próbálják megközelíteni az akarat kérdését, de még további
vizsgálatok szükségesek.
J. Linhart (Prága): ,,Beállítódás és jelentés” c. előadásában különbséget
tesz a „beállítódás” és a „pozíció” fogalma között. A beállítódás az ember
állandóan megerősített viszonya az objektív világhoz és a megismerés tárgyi
tartalmához. A beállítódás az emberi tevékenységet elsődlegesen determináló
tényező. Az „elfoglalt pozíció” a tanulás eredményeként létrejövő ideglélek­
tani készültségi állapot. Prangisvilivel egyetértésben a szerző aláhúzza a be­
állítódás aktív jellegét. A beállítódás nem a magatartás és tanulás eredménye,
hanem ellenkezőleg, feltétele azoknak. A beállítódás mint készenlét nyilvánul
meg, amely megvalósítja a meghatározott fajtájú magatartások közti szelek­
tálást, hat a megismerés és cselekvés formáira.

250
 A továbbiakban a szerző a jel alapvető funkcióit ismertette.
A befejező plenáris ülésen K. Obuchovszkij lengyel professzor tartott elő­
adást Szükséglet és osztályozása címmel.
A szovjet pszichológusok jól ismerik Obuchovszkij korábbi nézeteit, mivel
a szükségletek természetéről írt könyve nagyon népszerű a Szovjetunióban.
A professzor úgy határozza meg a szükségletet, mint az ember olyan tulaj­
donságát, amely meghatározott feltételek nélkül nem tudja biztosítani az
ember normális funkcionálását. A fiziológiai szükségleten kívül a személyiség
egészséges fejlődését három alapvető szükséglet jellemzi: 1. megismerési
szükséglet, 2. az emocionális kontaktus szükséglete és 3. az élet értelme (az
ember saját értékének felismerésére irányuló szükséglet).
Az általános — a minden embert jellemző — szükségleteken kívül bizo­
nyos kulturális szinten léteznek egyéni szükségletek is, amelyek az egyes
ember sajátosságaival kapcsolatosak, tükrözik az egyén tulajdonságait,
tapasztalatait. Ilyenek: 1. szokásokkal kapcsolatos szükségletek, 2. élvezeti
szükségletek, 3. betegséggel kapcsolatos szükségletek, 4. eszmékkel kapcso­
latos szükségletek.
Az előadó szerint a jelenlegi pszichológiát az emberi tevékenység elemzése
jellemzi. Ezen belül elsődleges jelentőségű a motiváció problémája. Obuchov­
szkij professzor hangsúlyozta, hogy az ember akkor lesz boldog, ha megérti
cselekedeteinek jelentőségét az emberiség történelmének folyamatában, és
teljesértékűnek érzi magát.
Hűvös É va , L engyel Zsuzsa

251
KÖNYV
MÉREI SZAKÁCS: KLINIKAI PSZICHODIAGNOSZTIKAI
MÓDSZEREK
M e d ic in a K ö n y v k ia d ó , 1974

Valóban hézagpótló ez a kétszáz oldalas könyv, Magyarországon először

jelenik meg olyan mű, amely a klinikai pszichológiai munka alapvető kér­
déseit, eszköztárát hosszú és széles körű gyakorlati munka, valamint egységes
szemlélet alapján m utatja be.
A kitűnő szerzőpárnak, Méreinek és Szakácsnak az a felfogása, hogy a kli­
nikus pszichológus hagyományosan elsődleges feladata a pszichodiagnosztika.
De a diagnosztika sohasem lebeghet a levegőben, mindig felelet konkrét klinikai
kérdésre. Tehát a klinikus pszichológus leletei bizonyos értelemben az EEG-hez,
a laboratóriumi leletekhez hasonlóak — önmagában egyik vizsgálati irány sem
lehet elegendő a diagnózis felállításához, együttesen kell őket értékelni.
A diagnosztikus vizsgálatokat elsősorban tesztekkel végzik Magyarországon
is. A könyv megállapítása szerint a klinikai pszichológiai tesztek közül a leg­
alapvetőbb a MAWI és a Rorschach. A könyv erénye, hogy még mielőtt a
tesztek ismertetésébe kezdene, általában összefoglalja a tesztek alapvető kér­
déseivel (érvényesség, megbízhatóság stb.) kapcsolatos problémákat is.
A teljesítmény tesztek közül először az intelligenciatesztekkel foglalkoznak
a szerzők. Először a Binet-tesztet és a Wechslert ismertetik. A Wechsler-teszt­
tel nemcsak az intelligencia szinvonálának és szerkezetének meghatározását le­
het elvégezni, hanem az értelmi hanyatlás mértéke is megállapítható. Bemutat­
ják a Snijders —Oomen-féle nonverbális intelligencia-tesztet, a Raven-tesztet,
a Bender-próbát. Nemcsak a részpróbákat, hanem a próbák eredményeiből
kiszámítható mutatókat is közlik. A klinikai emlékezés-vizsgálatok két csoport­
ba sorolhatók: az emlékezési zavar mennyiségi meghatározását célzók és a
differenciáldiagnosztikai célzatúak. Részletesebben a Benton-tesztet és a Rey-
Ajkay-féle eljárást ismertetik.
A könyv következő fejezetében, mely a projektív teszteket ismerteti, ter­
jedelmileg a legtöbb helyet természetesen a legáltalánosabban használt, leg­
ismertebb teszt, a Rorschach foglalja el. Rorschach svájci pszichiáter nevéhez
fűződik az a felismerés, hogy a többértelmű felszólításra adott válaszban nem­
csak a fantázia nyilvánul meg, hanem az egyéni reakciómód, sőt, maga a sze­
mélyiség is, mely az egész élettörténetünkből fakadó sajátos viselkedési, gon­
dolkodási, viszonyulási szerveződés. Rorschach e tesztjével a pszichodiagnosz­
tika megteremtője lett. A teszt leírása a híresebb Rorschach-ismertetésektől
elsősorban abban különbözik, hogy aránylag többet foglalkozik az újabb ku­
tatási és értelmezési eredményekkel, pl. Mérei Ferenc felismerésével a Rorschach-
táblák felszólító jellegéről.
A Holtzman-próbának (HIT) mind eredeti, mind rövidített változatával
foglalkoznak a szerzők. A dinamikus rajzvizsgálat bemutatása után ismertetik

252
a Szondy-tesztet. Mérei Ferenc munkássága a teszt elméleti hátterét átalakí­
totta és a felvételi technikát jelentősen leegyszerűsítette. A világjátékot
szintén több változatban mutatják be. A TAT tesztet leginkább eredeti for­
májában alkalmazzák, de öt táblás változatát az OIE pszichodiagnosztikai
laboratóriuma is kialakította. Az utolsó részletesebben ismertetett teszt Ro­
senzweig PFT-je.
A könyv utolsó része a klinikai pszichológiai lelettel foglalkozik. Ez a fejezet
nemcsak azt írja le, hogy a rutinsorozatban melyik napon melyik tesztre kerül
sor, hanem a lelet elkészítését is. A szerzők által kidolgozott gyakorlatban a
klinikai pszichológiai lelet négy részből áll:
1. színvonal-meghatározás;
2. a képzetáramlás pszichopatológiai elemzése;
3. az izolált jelzések;
4. a pszichodiagnosztikai felelet.
A könyv legfontosabb erényeit a következőkben foglalhatjuk össze. Színes
és élvezetes stílusa (és témája) nemcsak a klinikus pszichológus, a pszichiáter,
a neurológus számára teszi könnyen olvashatóvá, hanem minden érdeklődő
szakember számára, akik elméletben vagy gyakorlatban pszichodiagnosz­
tikai munkával foglalkoznak, vagy találkoznak munkájuk során. A könyvből
a pszichodiagnosztikát megtanulni nem lehet. De fontos és hasznos ismere­
teket lehet szerezni azokról a tesztekről, amelyeket az olvasó még nem eléggé
ismer, és nagyon alapos, nagyon egységes iránytű lehet a könyv abban a vo­
natkozásban, hogy a látszólag egymástól oly messze álló eljárások és technikák
hogyan ötvöződhetnek egységes egésszé.
A könyv természetesen a szerzők felfogását és gyakorlatát közli részleteseb­
ben az olvasóval az ismertetett tesztekkel kapcsolatban. További hasznos és
fontos vonása a könyvnek, hogy felsorakoztat sok olyan esetismertetést,
amely a bemutatott tesztek vagy az azokban rejlő lehetőségek felhasználásá­
nak előnyeit és korlátáit meggyőzően bemutatja.
N eményi Mária

SOICAL CONTEXTS OF MESSAGES

(Az üzenetek szociális kontextusai) Szerkesztette: A. Carswell és Ragnar
Rommetveit): X -j- 163 o. Academic Press: London and New York,1971

A gyűjteményes kötet az „Európai Szociálpszichológiai Monográfiák” soro­

zat első darabja. Mint a sorozatszerkesztő, Henri Tajfel előszava kifejti, a
kötet tipikusan képviseli a sorozatot szervező Európai Kísérleti Szociálpszicho­
lógiai Társaság törekvéseit. Egyrészt a munka közvetlenül nemzetközi jellegű.
A tanulmányok a Társaság égisze alatt 1967-ben és 1968-ban szervezett kuta­
tási szemináriumokból nőttek ki, több európai országból jött kutatók közös
produktumai, illetve a közös munka tapasztalataiból kiinduló későbbi reflexi­
ók, kiegészítések. Másrészt — s ez szintén a Társaság törekvése — a szerzők
jellegzetesen európai szempontot próbálnak képviselni. Ez az európaiság nem
feltétlenül az amerikai szociálpszichológia ellen irányul, de mindenesetre magá­
ba foglalja azt a felismerést, hogy a szociálpszichológia nem értéktől független
tudomány, s így elméletei és hozzáállása nem függetlenek attól a szociális

253
kontextustól, melyben létrejöttek. Az európai kutatóknak ezt szem előtt tartva
kell saját elméletek kialakítására törekedniük, s reagálniuk az amerikai mód­
szerekre és teóriákra.
Ebben a speciális esetben — mint azt a szerkesztők bevezetője kifejti —
ez az egész könyvet átható európai szempont az amerikai pszicholingvisztikai
kutatás ezoterikus jellegével való elégedetlenség. A kötet két hagyományt bí­
rál: a kísérleti pszicholingvisztika kontextus mentes szemléletét, azt, hogy
ezek a munkák az ideális beszélő logikai-nyelvtani struktúráinak pszichológiai
megfelelőit keresik, s közben eltekintenek attól, hogy a nyelv mindig valami­
lyen helyzetben funkcionál, hogy nyelvi teljesítményeinkbe — a produkcióba,
megértésbe stb. — döntően belejátszik a nyelvi és a nem nyelvi kontextus és a
beszélő ismeretei. A másik bírált szemlélet a hagyományos szociálpszichológia
hozzáállása, amely kommunikáció kutatásban nagyon felületesen kezelte magát
a nyelvet. A kötet tanulmányai éppen ennek a két területnek, a kísérleti szo­
ciálpszichológiának és a pszicholingvisztikának a közelítésére törekszenek,
főleg két témában: a kontextus megértést és megjegyzést befolyásoló szerepét
és a benyomás formálás nyelvi tényezőit vizsgálva.
Ragnar Rommetveit bevezető elméleti tanulmánya a szó és a szójelentés
fogalma köré csoportosítva fejti ki lényegében ugyanazokat a nézeteket, me­
lyek részletesebben nálunk is ismert monográfiájában (Words, meanings and
messages) találhatók meg. A szó jelentését pszichológiailag folyamatként kép­
zeli el. A jelentés „gerince” az elsődlegesen felmerülő referencia, a szó tárgyi
vonatkozása, mely elindítja két másik jelentés összetevő, a szóval kapcso­
latos emocionális reakciók és asszociátumok felmerülését, illetve mint reprezen­
táció bizonyos ideig fennmarad. A kísérleti munkák szempontjából lényeges
része e felfogásnak az, hogy Rommetveit — jórészt saját korábbi sztereoszkópos
kísérleteire alapozva — kiemeli, hogy milyen jelentős befolyást gyakorol a
kontextus arra, hogy a szóalak lehetséges jelentéseiből, illetve jelentésének vo­
natkozásaiból adott helyzetben mi merül fel ténylegesen.
Az elmélet kifejtésekor világosan megjelenik annak egy lényeges hiányossága.
Rommetveit meg sem kísérli a feltételezett folyamatokban központi szerepet
játszó „elsődleges referencia” pszichológiai természetének tisztázását, vagyis
nem mutatja meg, hogy mi biztosítja, hogy megjelenjen a szóalak tárgyi vonat­
kozása. Erre vonatkozó hipotézis nélkül pedig az egész további folyamat-el­
képzelés nagyon bizonytalan lábakon áll.
A részletes munkák első csoportja a kontextus szerepével foglalkozik a pszicho­
lingvisztikai folyamatokban. Két sokszerzős kísérleti beszámoló a mondatokra
emlékezésben vizsgálja a kontextus szerepét. A dolgozatok bírálják azokat a
korábbi (jórészt amerikai) pszicholingvisztikai kísérleteket, melyek különböző
szintaktikai tényezők (a mondat szerkezeti egységei, a szintaktikai transzfor­
mációk száma) hatását mutatták ki mondatok tanulásában illetve megjegy­
zésében. Ezek a kísérletek, valóban bírálható módon, többnyire a mechanikus
tanulásra emlékeztető helyzetekben, a megjegyzendő anyagot többször adva
a szó szerinti megjegyzést vizsgálták, s a tanulandó mondatanyag híjával volt
minden szövegen kívüli és szövegszerű összefüggésnek, kontextusnak. A kötet­
ben ismertetett kísérletek két szempontból igyekeznek kivédeni ezeket a
hiányosságokat s a kísérleti helyzetet közelíteni a mondatok természetes
körülmények közötti megjegyzéséhez: a mondatokat kontextusban adták, s
nem a szó szerinti, hanem az értelemszerű megjegyzésre voltak kíváncsiak.
Az alapkísérletben a k. sz-ek egy alkalommal hallottak különböző mondatokat,

254
ahol a mondatot egy képi kontextus (pl. egy távozó vonat képe, melyet az a
mondat követ: A hölgy lekéste a vonatot) vagy a képpel azonos tartalmú ver­
bális kontextus előzte meg. A személyeknek a felidézési szakaszban rekonstru­
álniuk kellett a mondatokat, a tesztmondat első szava vagy a mondat vala­
melyik kifejezésével szinonim kifejezés alapján. Kiderült, hogy a kontextus,
különösen a kép, segíti a felidézést ; a tartalm i viszonyokat implikáló szinonim
kifejezés jobb hívószó, mint a mechanikus megjegyzési tendenciákat előhívó
első szó; s végül a személyek általában nem is törekedtek az anyag pontos vissza­
adására, hanem gyakran szinonim kifejezésekkel adják vissza azt.
A kísérletek eredményei meggyőzőek, de nem világrengetőek. Ma a Rommet-
veiték által bírált amerikai pszicholingvisztikában is közhely, hogy rendesen
csak a mondatok jelentésének megjegyzésére törekszünk. Sőt, az első erre
vonatkozó kritikus szellemű, a formai tényezőket és a jelentést szembeállító
munkák (pl. Fillenbaum kísérletei) már az itt ismertetett vizsgálatok készü­
lésekor is ismertek voltak. A könyvtől persze nem kérhetjük számon az amerikai
pszicholingvisztikában azóta beállt módszertani és szemléleti változás figye­
lembevételét, mégis érdemes megemlíteni, hogy az utóbbi évek fejlődése -
részben a kísérletezés belső logikájából kifolyólag — ott is a korábban hasz­
náltaknál jóval természetesebb helyzetek felé mutat. A kontextus hatásának
vizsgálata is aránylag hamar megjelent az amerikai pszicholingvisztikában,
elsősorban azonban nem a mondatokra emlékezés, hanem a megértés vizsgá­
latában. S talán ez is a természetesebb út. A mondatok megjegyzésének vizs­
gálata ugyanis, ha nem pusztán kutatási eszköz a nyelvtani tényezők hatásá­
nak kimutatására, leginkább az összefüggő verbális anyagokra, szövegekre
emlékezés problémájához kapcsolható, ahol természetes helyzetben nem tipikus
a nem verbális kontextus jelentős szerepe.
Ebben a részben két elméleti tanulmány képviseli a francia pszicholingvisz-
tika sajátos törekvéseit. Pêcheux egy speciális szövegelemzési módszert ismer­
tet, aminek újszerűsége, eltérése a pszicholingvisztikában használt nyelvtani
modellektől ilyen kondenzált formában nemigen ítélhető meg. Paul Henry
érdekes tanulmánya az ideológia, a szociális szerepek és az intézmények, a
tágabb szociális kontextus meghatározó szerepét elemzi a kommunikációban.
Példákon mutatja be, hogy mennyire nem pusztán a ténylegesen jelenlevő
kontextus az, ami meghatározza egyes kommunikációs egységek szerepét,
értékét. Ha például meg akarjuk magyarázni, miért erősebb felszólítás az anya
részéről az, hogy „John James Smith, gyere haza !’’mint az : ,,John, gyere haza !,,,
akkor a családi szerepviszonyokon keresztül egészen a társadalmi intézménye­
kig (ti. az iskoláig, ahol ez a megszólítás a bevett), s az e mögött álló ideológiai
tényezőkig kell eljutnunk.
A tanulmány második része a „szabad” és „lekötött” információ, valamint
a nyílt és rejtett állítás fogalmait fejti ki. Legjobban egy példa érzékeltetheti,
mit ért a szerző ezeken. A néhai Johnson elnök egyik beszédében azt mondta:
„Nem az államháztartás költségeinek szabályszerű növekedése miatt van szük­
ség az adók emelésére, hanem a vietnami háború miatt.” Henry elemzésben a
kurzívan szedett rész a szabad információ, a mondatnak az a része, melynek
igazságát (vagy a megfelelő dolog létezését) az egész mondat feltételezi, s ezzel
mintegy elfogadtatja a hallgatósággal azt a rejtett állítást, hogy „az adókat
emelni kell” , s csak a nyílt állítást („nemezért, hanem azért” ) tünteti fel vitat­
hatónak. A szerző itt a politikai közlés, s általában a tekintélyes szerepekhez
kapcsolódó kommunikáció (pl. az oktatás) szempontjából igen lényeges kü-

255
lönbségre mutat rá. Általában elmondható, hogy az ideológia, az intézmények,
a szerepek és egyes nyelvi jelenségek eredeti összekapcsolásával az ő tanul­
mánya váltja be leginkább a bevezető ígéretét, a speciális európai szempont
bemutatását. Kár azonban, hogy nem törekszik arra, hogy elképzeléseit szem­
besítse a hasonló tényekre építő más elméletekkel, elsősorban a szociolingvisz-
tika kutatásaival szerepek és kommunikáció viszonyáról, illetve a logikai és
nyelvtani elméletben egyre nagyobb szerepet kapó preszuppozíciós teóriával,
mely más formában, de az ő szabad-lekötött információjának megfelelő tények­
kel foglalkozik.
A részletes tanulmányok második csoportja főleg a benyomás formálás nyelvi
tényezőinek kísérleti elemzésével foglalkozik. A kísérletek Rommetveit feltéte­
lezéséből indultak ki, mely szerint döntő tényező, hogy a személy megnevezése,
a főnév megelőzi-e vagy követi a rá vonatkozó tulajdonság listát. Ha a főnév
áll elöl, a feldolgozás lépésenkénti lenne, s a benyomás alakulásban az elöl álló
melléknevek dominálnának (primacy hatás.) Ha viszont a személy megnevezése,
követi a felsorolt tulajdonságokat, akkor az utolsó melléknevek dominálnának
a benyomásban (recencia hatás), mivel a melléknevek feldolgozása ilyenkor
csak akkor kezdődne, mikor már tudjuk, mire vonatkoznak, s addigra a koráb­
ban hallott melléknevek hozzáférhetősége csökkenne. A kísérletek azt is fel­
tételezték, hogy hasonló hatások lesznek kimutathatók a tulajdonságok meg­
jegyzésében is.
A kísérletek nem igazolták a várakozást: a benyomás formálásban mindkét
sorrendnél recencia hatás volt kimutatható. A felidézési adatok viszont többé-
kevésbé megfeleltek a várakozásnak. A szerzők az eltérést úgy magyarázzák,
hogy benyomás-formáláskor az összes melléknév hozzáférhető marad a rövid
emlékezetben, felidézéskor viszont a főnévből kiinduló újrabekódolás történik,
ezért befolyásol az, hogy eredetileg hol állt a felidézési hívóként szereplő főnév;
a hozzá közelebb állt mellékneveket könnyebben visszaadjuk. Wold kísérletei
szerint ilyen anyagoknál a felidézés akkor is a főnév segítségével, a főnév
köré csoportosítva történik, ha hívószóként valamelyik melléknév szerepel.
Az eredmények és az értelmezés értékét itt két tényező csökkenti: a külön­
böző ingerszavak között nagy eltérések voltak abban, hogy milyen hatást
mutattak; az anyagok pedig meglehetősen természetellenesek voltak, a kísér­
letekben használt formában nemigen felelnének meg tényleges szövegrészek­
nek. Skjerve ezt próbálta kivédeni kísérletében, amikor tényleges jelzős szer­
kezetek felidézését hasonlította össze francia és norvég anyagon. A „főnév
elöl, utána a tulajdonságok” sorrend fölénye ilyenkor is kimutatható. A francia
kísérleti személyek ugyanis jobb eredményeket értek el, mint a norvégok.
(A francia nyelvben többnyire a főnév után állnak a melléknévi jelzők.)
A kötetről nehéz átfogó értékelést adni. A dolgozatok egy része — mint arra
a szerkesztők is figyelmeztetnek — beszámoló, jelentésszerű leírása a közös
munkának. Eredményeik többnyire érdekesek az érintett terület kutatója
számára, együtt sem adnak azonban átfogó képet arról, hogyan lehetne vagy
kellene egymáshoz közelíteni a szociálpszichológiát és a pszicholingvisztikát.
A kísérletek egy jó részét áthatja az az igény, hogy a korábbi pszicholingviszti-
kai munkáknál életszerűbbek legyenek; ez azonban, akár a kísérleti helyzete­
ket, akár a felhasznált nyelvi anyagot nézzük, nemigen sikerült. Törekvéseikből
például teljesen kimarad az az igény, hogy konstruált kísérleti anyagok helyett
ténylegesen használt (pl. tömegkommunikációs) anyagokat alkalmazzanak.
A kísérletekben központi szerepet kapott kontextus fogalmával pedig az a

256
probléma, hogy jóval ,,szociálisabban” kellene értelmezni, mint azt a legtöbb
tanulmány teszi. Ez persze annak felismerését is implikálná, hogy pszicholing-
visztika és szociálpszichológia közelítésének fontos katalizátora lehet az a
tényanyag és elmélet, melyet a mai szociolingvisztika képes nyújtani. A kötet
egy tágabb látókör igényében fogant; hiányossága pedig éppen a horizont le­
szűkítése.
Néhány szóban érdemes még visszatérni a pszicholingvisztikának arra a
kritikájára, melyet a könyv sugall. Ez a bírálat túlzottan megragad a technikai
részleteknél. A szerzők mintha elfelejtenék, hogy a bírálat irányzat egy gram­
matikai elmélettel, a Chomsky-féle generatív nyelvtannal szoros kapcsolatban
alakult ki, s hogy céljait eredetileg pusztán ez a nyelvtani elmélet formálta.
Ez az elmélet pedig, s ez egy fontos vonatkozása, az amerikai társadalomtudo­
mányi behaviorizmussal folytatott heves harcban jött létre, olyan hagyományt,
az általános nyelvtan és a mentalizmus hagyományát elevenítve fel, melyeknek
nem sok gyökerük volt Amerikában. Ha komolyan vesszük a könyv bevezetőjé­
ben említett szavakat a társadalomtudományok érték-függőségének felismeré­
séről, akkor a pszicholingvisztikai kutatásoknak a pszichológiai eredményeik
szempontjából valóban jogos bírálata mellett azt is látni kellene, hogy e korai
munkák ezoterikussága, eltávolodásuk a kommunikáció problémájától jó­
részt annak tudható be, hogy az amerikai behaviorista hagyománnyal nagyon
ellentétes programjuk volt: a nyelvtan „pszichológiai realitásának” igazolá­
sa. Idegenkedésük a szociálpszichológiai hozzáállástól éppen az amerikai, akkor
dominálóan behaviorista szociálpszichológiának szólt. Bírált szemléletük mö­
gött valóban határozott ideológia rejlik; ez azonban éppenhogy nem az ameri­
kai társadalomtudomány „hagyományos” ideológiája. Munkáik elvi értéke­
léséből ez a szempont torzítás veszélye nélkül nem hagyható ki.
P l é h C sa ba

ALAKLÉLEKTAN
V á lo g a tta és s z e rk e sz te tte : K a rd o s L ajo s. G o n d o la t, 1974

A pszichológiának e korszakot alkotó és máig ható hatalmas irányzatát

m utatja be a könyv, mellyel könyvkiadásunk hatalmas adósságát törleszti:
először jelennek meg magyar nyelven az alaklélektan klasszikusainak itt össze­
gyűjtött írásai.
Kardos Lajos — „akinek Kari Bühler mestere és tanítója volt” —, aki
avatott értékelője és rendszerezője e korszaknak, írja a könyv bevezetőjét.
Összefoglalja mindazt, amit az alaklélektanról tudnunk kell, meghatározza
tartalmát, tudománytörténeti helyét és felvázolja kialakulásának, irányzattá
terebélyesedésének folyamatát. Legnagyobb érdemét e tanításnak abban látja,
hogy előkészítette a talajt az új szemléletű pszichológia számára.
Az alaklélektani mozgalom megindítói Max Wertheimer, Wolfgang Köhler és
K urt Koffka volt. Csoportjuktól külön munkálkodó, de e gondolatokhoz közel
álló klasszikusa ez irányzatnak Kari Bühler. Maga az elnevezés Christian v.
Ehrenfelstől származik, az ő névválasztása határozta meg az új pszichológiai
irányzat jelszavát. Az alaklélektan a német filozófia talaján született, majd —
részben a történelmi kényszer hatására — az Egyesült Államokba telepedett
át, ahol más nagy irányzatokkal, így a behaviorizmussal, a mezőelmélettel,
később a kibernetikával találkozott, ütközött meg, merített belőlük, majd itt

8 Magyar Pszichológiai Szemle 257

indult meg a mozgalom elhalványodása, lassú elhalása. De megfigyelései,
kérdésfeltevései ma is szerves részei a pszichológiának, különösen az érzékelés­
lélektannak.
Elsőként Ehrenfelsnek azt a cikkét közli a válogatás, melyben az „alaki
tulajdonságok” kifejezés megszületett. Ez alatt a sajátos egészeknek — ilyen
pl. a melódia — a részektől független tulajdonságait nevezi.
Max Wertheimer itt közölt egyik tanulmányában a természeti népek gon­
dolkodásában is fellelhető sajátságot elemzi: azt, hogy a számoknál ugyan
kevésbé absztrakt, de azok helyett funkcionáló képletek léteznek, melyek
függetlenek az anyag minőségétől, formájától. A kötetben található másik
Wertheimer-cikk egy előadás az alakelméletről, tárgyáról és célkitűzései­
ről.
Kari Bühler összefoglaló tanulmányát ismerhetjük meg „Az alaki minőség­
ről folyó elméleti vita a pszichológiában” címmel; ugyanennek a vitának kri­
tikai ismertetését, A. Gelb: Elméleti megfontolások az alaki tulajdonságokról
c. írását is közli a kötet.
Az alaklélektan az érzékelés tanulmányozásából nőtt ki. Köhler állatkísér­
leteinek — mint ahogy a kötetben közölt Intelligencia-vizsgálatok embersza­
bású majmokon c. írásában is láthatjuk — szintén a cselekvést megszabó ér-
zékleti összkép struktúrája és strukturális változásai a kutatás tulajdonképpeni
tárgyai. Azt vizsgálja, hogyan alkalmazkodik a cselekvés iránya a mindenkori
helyzetben adott téri alakokhoz.
Az alaklélektani elvet azonban a kutatók a pszichológia más területeire is
átviszik — így az érzelmek, a tanulás, az emlékezés, a szociális percepció, a
személyiséglélektan stb. tanulmányozására is.
E. Krueger tanulmányában Az érzelmek lényegéről megfogalmazza az egész
és részei közötti kölcsönhatást az érzelmi élet területén, és leszögezi, hogy
„az élménynek mint egésznek minden tagolódása, mindenfajta analízise rom­
boló hatású”.
K urt Lewin az alakelmélet fogalmi kincsét távolabbi területre viszi át; a
mezőelméletben alkalmazza.
A személyiséglélektan területére is behatolt alaklélektani elvek S. E. Asch-
nak A személyiségről nyert benyomás kialakítása c. tanulmányában tükrö­
ződnek.
E. R. Hilgard Alakelmélet c. összegező tanulmányában az érzékeléstől,
észleléstől a tanulás alakelméleti magyarázatáig jut el, és felvázolja azoknak
a kísérleteknek sorát, amelyek belátásos vagy próba-szerencse tanulási mód­
szer illusztrálására szolgálnak.
A tanulmánykötet egy sor írást közöl (a már említett Wertheimer-, Bühler-
és Gelb-tanulmányon kívül), melyek a Gestalt-elmélet kutatásait, eredmé­
nyeit összegzik, értékelik, bírálják. Ezek az írások különböző korokból szár­
maznak, így E. G. Boring: Az alaklélektan és a Gestalt-mozgalom c. tanulmá­
nya és Vigotszkij: A strukturális pszichológia c. cikke 1930-ból, K. Koffka:
Természet, élet, lelki jelenség c. írása 1935-ből, Révész Géza és W. Metzger
egymással polemizáló cikke 1953-ból. Tanulságos elolvasni J. Piaget szintén
1953-ból származó írását arról, Mi maradt meg az alakelméletből a mai gondol­
kodás- és érzékeléslélektanban? Piaget leszögezi, hogy az organizált egész
struktúrák fogalmának átvételével a Gestalt-elmélet lényegét megőrizte a mai
gondolkodás- és percepció-kutatás.
Az alaklélektan klasszikusának, Köhlernek — akit az Amerikai Pszicholó-

258
giai Társaság elnökévé választott — 1967-es elnöki beszédét is közli a kötet.
Az előadás történelmi áttekintést ad az alaklélektanról, és hitvallást tesz
amellett, hogy a század két korszakot jelentő pszichológiai irányzatának, a
behavioristáknak és Gestalt-pszichológusoknak összehangolt munkája nagy
„jótett” lenne a pszichológiának.
A kötet utolsó írása J. J. Gibson emlékbeszéde, Koffka hagyatéka; az
„elvek” . A szerző Koffka 1935-ben megjelent rendszerező, az alakelmélet
egészét átfogó „Principles of Gestalt Psychology c. könyvét és Koffka jelen­
tőségét elismerve, utal arra, hogy a pszichológia túljutott az alakelmélet
eredményein.
Kardos Lajos bevezető tanulmányában megfogalmazza, mi az a kérdésfel­
tevés, mely az alaklélektan művelőinek figyelmét elkerülte, és mely nélkül
ma tudományos kérdésfeltevés már elképzelhetetlen: mi az érzékelésnek, vagy
az azok alapjául szolgáló neurofiziológiai történéseknek funkciója az élet­
jelenségek rendszerében? Ahhoz azonban, hogy ez a felfogás nyilvánvalóvá
váljon, meg kellett születnie a kibernetikai szemléletnek.
Az Alaklélektan c. könyv megjelenése a pszichológia iránt érdeklődő olvasó-
közönségnek nagy örömére szolgál. Gazdag, jól szerkesztett, széles spektrumból
válogatott gyűjteményt kap benne kézhez az alakelmélet koncepciójáról,
alapfogalmairól, kitekintést nyerhet a Gestalt-pszichológiával kapcsolatos
vitákra, az irányzat kiterebélyesedésére és a pszichológia legváltozatosabb
területeire való behatolására. Megismerheti e nagyjelentőségű tanítás leg­
nagyobb mestereinek, a klasszikusok követőinek, valamint bírálóinak, értékelői­
nek gondolatait, kutatásai eredményeit, az elért eredményekkel kapcsolatos
kétségeit.
Kardos Lajos érdeme, hogy az olvasó mindebben otthonosan igazodhat el,
felmérheti az alaklélektani irányzat tudománytörténeti helyét és szerepét a
pszichológia fejlődésének folyamatábam.
N eményi Mária

KULCSÁR ZSUZSA: SZEMÉLYISÉGPSZICHOLÓGIA

(E G Y E T E M I JE G Y Z E T )

Pszichológus képzésünkben, de az egész hazai pszichológiai szakirodalom­

ban is, nagy hiányt pótol a megjelent egyetemi jegyzet. A szerző a személyi­
ségalakulást tanulási folyamatok eredményének tekintve, ebben a kísérleti
pszichológia megfelelő eredményeire támaszkodva egységes magyarázat­
rendszert kínál, melyben a szociális magatartásformák, az értékrendszerek,
az én-kép, illetve önértékelés, az önszabályozás — önkontroll fonalán össze­
függő személyiségkép alkotható. A könyvben felsorakoztatott adatokból
igen jól követhető gondolatmenet bontakozik ki, amelyre jellemző, hogy a
személyiség szerveződését jól ismert fejlődéslélektani eredmények, klinikai
tapasztalatok, szociálpszichológiai megfigyelések mentén, azonban a kísér­
leti lélektan aspektusából új megvilágításba helyezve igyekszik megragadni.
Az első fejezet a szociális magatartásformák elsajátításának módjával fog­
lalkozik. Az utánzást megalapozó idegrendszeri történésekről szólva kiemeli

8* 259
 a motoros válaszok szenzoros öningerlő hatékonyságát, mely az észlelt moz­
gáskép megismétlését magyarázza; az ember kopírozó viselkedésében —
mely megkülönböztethető az alacsonyabb rendű fajok utánzásától — hang­
súlyozza a Marton Magda-féle vizuális-poszturális testmodell szerepét. A
különböző utánzáselméletek szerint a közvetlen megerősítésen túl az után­
zást serkenti a másodlagos megerősítés — amikor a modell (pl. a szülő) távol­
létében az utánzás önmagában jutalomértékű — vagy a modell megerősíté­
sének látványa is. Ezzel összefüggő, hogy a résztvevők karakterisztikumai
módosítják a szociális interakciót; erősebb az utánzás, ha a modell szociális
fölényhelyzetben van, más oldalról, ha az utánzó dependens személy, önér­
tékelése alacsony, inkopetencia érzése van.
A kifejező mozgásoknak az emocionális állapot átvételével járó kopírozását,
az empátia jelenségét, külön tárgyalja a szerző. Gondolatmenete szerint az
elsődlegesen veszélyről—kielégülésről tudósító információk az érzelmi közve­
títés révén szociális megerősítéssé válhatnak, ebből következően a dolgok
egyfajta jelentését, szociális értékét közvetíthetik. Az utánzás és empátia
révén tehát az utánzó a modell magatartás formáit, érzelmi attitűdjeit egya­
ránt átveszi. A szerző kiemeli, hogy ez a tanulás-elmélet terminológiájában
fogalmazott komplex jelenség Freud identifikációs elméletével jól összefüg­
gésbe hozható. Ugyanakkor felhívja a figyelmet az identifikáció és az instru­
mentális tanulási formák összefüggésére, arra, hogy a szülők a modell-nyújtás
mellett érzelmi reakcióikkal empátiás úton önkénytelenül is jutalmaznak,
illetve büntetnek. Ebben a vonatkozásban igen lényeges, hogy a jutalom­
értékű pozitív érzelmi reakciók optimuma szükséges a gyerek dependencia igé­
nyének megfelelő alakulásához: az állandó emocionális minősítés fokozott
függőséget, önállót lanságot, a túlzott magárahagyás viszont agresszív figye­
lemfelhívó akciókat eredményez.
A második fejezet a személyiségfejlődésben a szociális tanulással párhuza­
mosan ható intrapszichikus tényezőket, a spontán tevékenység, illetve az
instrumentális viselkedés szerepét tárgyalja. Kísérleti eredmények igazolják,
hogy a mozgás következményének tapasztalata a kognitív funkciók fejlődé­
sének egyik alapfeltétele. Az önindította tevékenység belső motívuma, hogy
az idegrendszer — optimumra törekvő — izgalmi szintje az exploráció és
motilitás révén emelkedik, utóbbi funkciók viszont a környezetet teszik isme­
rőssé, illetve a későbbi viselkedés következményeit megjósolhatóvá. A kiala­
kult „kognitív térképre” támaszkodó mozgásterv, illetve célképzet és a kivi­
telezésről érkező visszajelentések megegyezése a sikerélmény. Ennek elemi
motívumát nevezi White kompetenciára irányuló késztetésnek. Az ebből kö­
vetkező célirányos tevékenység, a környezet eseményeinek kontrollálása, a
szükségletek önálló kielégítése, a hatékonyság a „belső kontroll” vagy „ego”
funkciók kialakítását képviseli. A szerző az „ego” funkciók Freud-féle elmélete,
valamint az újabb ego-elméletek látszólagos ellentmondásának feloldá­
sára lát lehetőséget abban, hogy a kontrollált viselkedés belső készte-
tésű, illetve instrumentális tanulási vagy frusztrált helyzetekben egyaránt
várható. Hangsúlyozza, hogy a megfelelő kompetencia kialakulásában a „ tá ­
mogató” szülői magatartás igen kedvező. Az így kialakult belső kontroll
javítja a percepciót, illetve a kitartást, sikerorientációval, magas igénynívó­
val jár együtt, míg a külső kontroll motívum fokozza a szorongást. Ezzel
összefüggésben tér ki a szerző a teljesítménymotiváció kérdéseire, az Atkinson
felosztásában sikerorientált személyek facilitáló, a kudarcorientáltak debili-

260
záló feladatszorongásának elemzésére. Kiemeli, hogy a teljesítménykésztetés­
ben döntő szerepe van a siker-, illetve kudarcorientált anya nevelői hatásának.
A kudarcorientáltak irreális feladat-vállalásairól szólva felhívja a figyelmet
ennek a pályaválasztással kapcsolatos veszélyeire is.
A következő fejezet az én-kép kialakulásának tárgyalása előtt kitérőként
az észlelés típusos és egyedspecifikus formáit veszi szemügyre. Míg a helyzet
ismerőssége, közepes erősségű pozitív motiváció, a beállítódás segíti az észle­
lés folyamatát, a veszélyhelyzetek egyaránt lehetnek facilitáló és gátló té­
nyezők. A gátlás magyarázatát Osgood működés-modellje adja, mely szerint
az észlelés egy elsődleges aspecifikus szintjén a jelzések pozitív—negatív
értékelése történik: a megjelenő gátlás tulajdonképpen a másodlagos pontos
felismerést zárja ki. A szerző Freud elfojtás-elméletét látja a perceptuális
elhárításra vonatkozó kísérletekkel igazoltnak. A percepció típus-specifikus
sajátosságai szerint így beszélhetünk represszor személyekről, akik a negatív
élményekkel szemben elkerülő attitűdöt mutatnak, szorongásuk csak vege­
tatív reakciókból mérhető, én-képük én-ideáljuktól kevéssé tér el, konfor-
mitásra, pozitív érzelmi viszonyulásra hajlanak — valamint szenzitizátor
személyekről, akik negatív élményeiket nem felejtik, erős szorongásról szá­
molnak be, én-ideál diszkrepanciájuk többnyire nagy, konfliktusaik szoron­
gást, depressziót keltenek bennük, máskor externalizációval oldják meg azo­
kat. A szerző megjegyzi, hogy a toleráns nevelői légkör a represszor, az into­
leráns pedig a szenzitizátor személyiség alakulásának kedvez, s ezzel össze­
függésben érthető, hogy az előbbi a szociális környezetben keres problémáiban
megoldást, míg az utóbbi beállítódik a veszélyre, egyúttal gyakran „feladja”
kompetencia igényét.
Az én-kép kialakulásáról szóló fejezet elöljáróban emlékeztet arra, hogy
a motoros aktivitás a kognitív térkép kialakulása mellett a vizuális—posztu-
rális visszajelentések következtében a saját testkép kialakulását is eredmé­
nyezi, mely egy ponton az én-fogalom hordozójává válik. Ugyanakkor a cél­
tudatos cselekvésről érkező visszajelentés minősíti a cselekvőt, a siker én­
képünk jelentését pozitív, a kudarc negatív irányban módosítja. A szerző
ezután kiemeli a szociális visszajelentés én-kép alakító hatékonyságát, majd
utal a tárgyi és szociális visszajelentés különbözőségéből (pl. az önállóság
korlátozásából) eredő fejlődési zavarokra. Felhívja a figyelmet arra, hogy
az aktuális én-képen túl a szociális minősítő reakciók nyomán én-ideál alakul
ki, mely az önértékelés funkció, az önkotroll, a bűntudat megjelenéséhez
vezet. Az én-kép szerves része végül a szociális szerep, melynek kialakulását
Erikson a serdülő korban az én-identitásban fellépő krízis folyamatában gon­
dolja el. Ha a krízis megoldása a „korai zárás” , melyben a sokszor külső ha­
tásra vállalt szerep nincs összhangban a személy minden attitűdjéval, az „el­
kötelezettség” fenntartása, az én-identitás érdekében a zavaró információkat
el kell hárítani. A szerző ebben a vonatkozásban tér ki az elhárító mechaniz­
musokra, melyeknek elemzésében a Festinger-féle disszonancia elmélet sze­
rint meglehetősen egyoldalúan a kívülről jövő zavaró ingerek elhárítására
teszi a hangsúlyt. Kiemeli, hogy az elhárítás történhet a pozitív én-kép vé­
delmében, de a negatív én-kép fenntartására is a bűnhődési szükséglet jegyé­
ben. A rigid negatív vagy pozitív én-kép egyaránt rossz alkalmazkodást biz­
tosít, csak az én-kép plaszticitása, az én —én-ideál közepes diszkrepanciája
vezet az új énvonatkozású információk megfelelő feldolgozásához, a kellő
alkalmazkodáshoz. Az én-kép — ahogy az önreflexióban és mások vélemé-

261
nyében megjelenik — a személyiségvizsgálat lényeges támpontja. A szerző
több vizsgáló módszer említése után részletes ismertetést ad a Leary-féle
interperszonális diagnosztikus rendszerről, melynek a „dominancia-önalávetés”
illetve „szeretet-gyűlölet” dimenziók mentén kibontakozó tipológiáját
a személyiségszerveződés eddig ismertetett elveivel veti egybe.
Az ötödik fejezet az önkontroll alakulásával foglalkozik. Tanuláslélektani
kísérletekre támaszkodva a pozitív instrumentális reakciók fennmaradásával
kialakuló proszociális magatartásformákat „pozitív önkontroll”-nak, az el­
kerülő reakciók, illetve az akciógátlás fennmaradásával létrejövő szociális
tilalmak elsajátítását „negatív önkontroll”-nak nevezi a szerző. A pozitív
önkontroll fejlődésében kiinduló pontot jelentő késleltetés-képesség kialaku­
lása — melyet a késleltetés időtartama alatt ható ingerek remény-, illetve
félelemkeltő hatásával, másrészt a frusztráció teljesítményt fokozó, mentális
aktivitást kiváltó hatásával magyaráznak — a szükségletkielégítés korai
formáihoz kötött: a táplálékadás szabályozása a freudi gondolatrendszerben
orális szakasznak nevezett időszakban „külső kontroll” feltételek mellett
valósul meg, a tisztaságra szoktatáskor — az anális szakaszban — a késlel­
tetés aktív képessége, az önkontroll első csírái jelennek meg. A késleltetés
preferenciája, az ezzel összefüggőnek talált szociális felelősségtudat, illetve
jó teljesítménymotiváció tehát a korai anya—gyerek kapcsolat pozitív ala­
kulásán múlik, melyet természetesen befolyásolnak a későbbi tapasztalatok
is, a környezet „megbízhatósága” .
A negatív önkontroll alakulásában a gátlás funkciókat először a büntetéstől
való félelem tartja fenn, kialakításukban a késleltetés nélküli szigorú bünte­
tés hatékony. A szerző felhívja a figyelmet arra, hogy a félelem következtében
csupán elkerülő reakció alakul ki, új szituációban a választendencia újra
megjelenhet. A késleltetett enyhe fizikai büntetéssel (metakommunikáció,
szeretetmegvonás) kísért verbális büntetés, (szabályközlés), ezzel szemben
transz-szituációs jellegű. Kísérleti adatok szerint ez a büntetés-forma sokkal
kevesebb szorongással jár, kognitív kontroll kialakulására nyújt lehetőséget.
Hatékonyabb az indoklás a szigorú tiltással szemben, ugyanis a céltárgy
értékét megkérdőjelező információ kognitív disszonanciát kelt, feldolgozásra
késztet. Ebben az összefüggésben a bűntudat jelensége is értelmezhető, vala­
mint az én-képpel összeegyeztethetetlen viselkedés feloldására megjelenő jóvá­
tétel, mely a korábbi büntetést elkerülő akciókkal szemben a személyiség-
fejlődés magasabb szintjét jelzi.
Az önkontroll disszonancia-elméletben történő elemzése az elhárító mecha­
nizmusok tárgyalásához hasonlóan — véleményem szerint —egyoldalúan a külső
ingerek (büntetés) személyiségalakító hatására tesz hangsúlyt. Itt kell meg­
jegyezni azt is, hogy klinikai tapasztalatok szerint a szeretetmegvonás
igen súlyos büntetés, hatása a közvetlen engedelmes magatartással nem mér­
hető. Úgy látszik, hogy a kísérleti lélektan kérdésfeltevései, vizsgáló mód­
szerei, magyarázó elvei az én-kép, önkontroll szerveződéséről egysíkú képet
adnak; a fejlődéslélektan és a klinikus tapasztalat jóval szélesebb körű — első­
sorban az ösztönfejlődésre vonatkozó — ismereteit még további kutató mun­
kának kell ebben a gondolatrendszerben kísérleti eredményekkel alátámasz­
tania.
Az utolsó fejezetben végül az idegrendszeri konstitúció néhány olyan gene­
tikusán meghatározott, illetve a korai életfeltételek függvényében alakult
tényezőjével foglalkozik a szerző, mely a környezeti—nevelői hatások mellett

262
 befolyásolja a személyiségfejlődést. Egyrészt a stresszaktivitást elemzi, kísér­
letekre hivatkozva az emocionális reaktivitást (szorongást) öröklődőnek,
illetve a megfelelő alkalmazkodást biztosító differenciált stresszaktivitást a
kora csecsemőkori ingerlés függvényének tartja. Rámutat arra, hogy a vege­
tatív reakciók (melyek az állat „emocionális” viselkedésével mondhatók azo­
nosnak) és az élményszintű szorongás interkorrelációjával kapcsolatos ellent­
mondó kísérletek összegzéséből az a tendencia valószínűsíthető, hogy az
expresszív—emocionális—kognitív elemek megjelenése csökkenti a vegetatív
reakciók intenzitását, hiányukban a vegetatív reaktivitás fokozott.
Kiemeli, hogy a neurotikus—pszichotikus—pszichoszomatikus betegeknél
a szimpatikus—paraszimpatikus reakciók előfordulása a paraszimpatikus vá­
laszok arányában kóros szorongás-kompenzációnak tekinthető, mely értel­
mezés egybevág a szomatikus tünet szorongás-csökkentő szerepéről ismert
klinikai nézettel. Az elkerülő tanulás szorongás hiányából adódó képtelen­
sége — mely adrenalin adagolás mellett kísérleti helyzetben felfüggeszthető —
viszont magyarázatot ad a szociopátia tünetegyüttesére.
A konstitucionális tényezők között ezután az elemi jelkiértékelő folyama­
tokat tárgyalja a szerző, elkülönítve az aspecifikus folyamaton lassabban
végig jutó intro vertáltak, valamint a rövidebb idő alatt kérgi mintaképzést
elérő extravertáltak csoportját. Marton Magda erre vonatkozó kutatásainak
összefoglalásával az extraverzió—introverzió dimenziót a pavlovi tipológiával
veti egybe. Kiemeli, hogy az extravertáltak stresszaktivitását az expresszív-
kognitív válaszok dominanciája jellemzi, míg az introvertáltak a szorongás
klasszikus értelmében komplex válaszegyüttest produkálnak. A két típus
viselkedésének, „beállítódásának” , explorációs késztetésének leírása után az
idegrendszeri konstitúció és személyiségalakulás összefüggéseire is kitér.
Hangsúlyozza, hogy noha az extraverzió az utánzásban jelent előnyt, az
introverzió az empátia alakulásában lehet kedvező; a személyiség-alakulás
további szempontjai nagyobb mértékben függenek nevelési feltételektől. A
kompetencia, önértékelés, teljesítménymotiváció kialakításában ugyanakkor
rendkívül fontosnak mondja a konstitúciós tényezők megfelelő korrektiv
figyelembevételét. Különösen hangsúlyossá teszi mindezt az a tény, hogy az
ingerületi, illetve gátló folyamatok eltérései miatt az önkontroll funkciók ala­
kulásában az extraverzió — a szerző feltevése szerint — pozitív kontroll
funkcióknak kedvez, míg az introverzió — számos kísérleti adattal összhang­
ban — az akciógátlás kialakulását segíti elő; így azonos nevelői hatás a két
típusnál nem járhat azonos eredménnyel.
Gerő Zsuzsa

REKLÁMPSZICHOLÓGIA
Válogatott tanulmányok
Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. 1974.

Míg az utóbbi 25—30 év a világ reklámgyakorlatában robbanásszerű fej­

lődést hozott, hazánkban csak az utóbbi években, a megélénkült gazdasági
verseny nyomán indult meg a nagyarányú érdeklődés a reklám elmélete és
gyakorlata iránt. Ez a könyv, mely a fejlett tőkésországok elismert és élen­
járó szaktekintélyeinek tanulmányaiból ad válogatást, hasznos segítséget
nyújthat a magyar reklámszakembereknek.

263
 Dr. Földi Katalin a könyv bevezetőjében történeti áttekintést ad a reklám­
pszichológia kialakulásáról, és elhelyezi e diszciplínát a többi tudományág,
így a szociológia, az esztétika és a közgazdaságtan határterületén.
A reklámlélektan alkalmazási területei szerint a könyv három fő részre
t agolódik :
1. a fogyasztói magatartások és indítékok kutatása és azok rendszerezése;
2. a hatáskeltés eszközeinek és módszereinek kialakítása, azaz a hatáskel­
tés pszichotechnikája;
3. a reklám hatékonyságának mérése.
Az első részben a magyar származású G. Katonának a modern gazdaság­
pszichológiát megalapozó művéből, A hatalmas fogyasztó-ból közölt rész­
let. A racionális viselkedés betekintést nyújt mind a fogyasztói, mind a vál­
lalkozói magatartás indítékaiba.
G. Wieswede a fogyasztó személyiségét határozza meg. Különbséget tesz
a férfi és női fogyasztói magatartás között, és megkísérli a fogyasztók tipoló­
giájának megalkotását.
A. Cadet—B.Cathelat közölt cikkének értékes gondolata, hogy hangsúlyozza,
az egyén motívumait a társadalmi-kulturális környezet befolyásolja. A vá­
sárlás fontos szociális viselkedés. A reklámnak alkalmazkodnia kell a fogyasztó
státusához, a különböző társadalmi csoportokban létező fogyasztási szokások­
hoz és elvárásokhoz.
C. Lakaschus cikkében a mai nyugatnémet fiatalság reklámigényéről szól.
H. Henry a motívumkutatás kísérleti vizsgálatának gyakorlatát mutatja be.
A motívumkutatás fontos kritériuma, hogy problémaközpontú legyen, hogy
az össznépességre jellemző csoportoktól nyerjen adatokat.
A második részben R. Berth, Az emberi szükségletek befolyásolása a rek­
lámtevékenységgel c. tanulmányában mélylélektani szemszögből elemzi a
humán szükségleteket. 17 késztetést sorol fel, Murray nyomán, és megálla­
pítja, hogy bármely reklám csak akkor lehet hatékony, ha az embernek ezen
alapvető szükségleteit érinti. Egy napolaj-reklámon illusztrálja a szükséglet­
profil gyakorlati alkalmazását.
E. Dichter a reklámeszközök tervezéséhez ad gyakorlati tanácsokat. A.
Cadet—B. Cathelat Reklám és pszichológia c. írásában a korszerű és elavult
reklámgyakorlatot m utatja be. A hagyományos stratégia négy eleme: a fi­
gyelem felkeltése, az érdeklődés kiváltása, a vágy felébresztése és a vásárlás
elindítása. A modern pszichológia fejlődése nyomán bontakozott ki a szug-
gesztív reklám, mely nemcsak a viselkedést kívánja befolyásolni, hanem az
egész ember felé fordul.
D. Victoroff a legmodernebb szemlélet képviselője, a szemiotikái elemzést
honosítja meg a reklámkutatásban.
A reklám hatékonyságával foglalkozó harmadik részben találjuk V. Cooke
tanulmányát, melynek végkövetkeztetése, hogy a hatékonyság mérésének
dinamikus megközelítése sokkal előnyösebb, mint a sztatikus pontosság. D.
F. Cox írása a fogyasztói döntésekről azt a kérdést veti fel: hogyan külön­
bözteti meg a vásárló az áruról szerzett értékesebb információt a kevésbé
értékestől ?
B. Spiegel a pszichológiai hatékonyság problémáját a gyakorlati, kísérleti
módszerek oldaláról közelíti meg. A kísérlet nem szükségszerűen laborató­
riumi körülmények között zajlik, hanem ún. biotikus eljárással, életszerűen
lefolytatható.

264
 A csehszlovák M. Brumla, a kötet egyetlen szocialista országbeli szerzője —
szintén gyakorlati problémákat vet fel Termékjelek, terméknevek alkotása
és tesztelése című cikkében.
A kötet negyedik fejezete A reklám és társadalom címet viseli, ebben a
részben A. Cadet és B. Cathelat írásait találjuk meg, melyek a reklámnak
a társadalmi és kulturális életben elfoglalt szerepét vizsgálják. Felvetik a
kérdést, tudomány-e a reklám. A reklámkutatás négy fő területét határozzák
meg:
— az üzenet továbbításának vizsgálata;
— a közönség pszichológiai vizsgálata;
— az érintett egyének motivációi;
— a folyamatban levő tevékenységek hatásainak ellenőrzése.
Megállapítják, hogy a reklám a pszichológia alkalmazási területe és egyben
a szociálpszichológiai vizsgálódások tárgya. Már túlnőtt azon, hogy egyszerűen
a kereskedelmi élet egyik eszköze legyen, olyan gazdasági és társadalmi jelen­
séggé vált, mely a társadalom egészére képes hatást gyakorolni.
A kötet értékes válogatást ad a reklámpszichológia tudományának legfon­
tosabb területeiről, legjelentősebb képviselőinek tollából. Kitűnő arányban
közöl olyan írásokat, melyek inkább elméleti megközelítésűek, és olyanokat,
melyek konkrét útmutatást, javaslatokat, ötleteket adnak az olvasónak.
Azok számára pedig, akik a pszichológia számos más területén kevésbé jár­
tasak, hasznos segítséget nyújt a kötet végén közreadott szakkifejezések ma­
gyarázata. Reméljük, hogy ezt a kötetet hamarosan követni fogja egy újabb
válogatás, mely a reklámpszichológia legújabb eredményeit foglalja majd
össze.
N e m é n y i М а ш а

265
FOLYÓIRAT
FOLYÓIR ATKÖZLEMÉNYEK SZOCIÁLPSZICHOLÓGIAI
TÉMAKÖRÖKBEN 1. RÉSZ

Az áttekintés egy-másfél év szociálpszichológiai közleményeiből készült.

Zömmel 1973 második és 1974 első felében kiadott tanulmányokat ismerte­
tünk. Egyelőre 1. kifejezetten vagy zömmel szociálpszichológiai jellegű szak-
folyóiratokat referálunk. 2. lehetőség szerint olyan vizsgálatokat, amelyek
előzményeit és kiindulópontjait a hazai olvasó megismerhette. Most kultu­
rális összehasonlító antropológiai irányultságú munkákkal nem foglalkozhat­
tunk. 3. teljes könyvészeti adatok helyett a hazánkban hozzáférhető folyó­
iratok számát és a szerzők nevét közöljük. Szeretnénk évről évre visszatérően
hasonló áttekintést nyújtani a szociálpszichológiai publikációkról. A jövőben
ismertetjük a szocialista országok nem kifejezetten szociálpszichológiai perio­
dikáit is. Lehetőség szerint majd több folyóirattal foglalkozunk, ugyanakkor
kevesebb tanulmány részletesebb és értékelőbb bemutatását tervezzük.

Konzisztencia és tanulás az attitűdök változásában

Az én-kép alakulásának, az önértékelés vizsgálatának kérdései a tárgyalt
periódusban is megjelentek a szociálpszichológiai folyóirat-közleményekben,
így S. R. Wilson Festinger „szociális összehasonlítási elméletének” tovább­
fejlesztésére törekedett, kimutatva és empirikusan is dokumentálva, hogy a
társas összehasonlítási folyamatok két külön, egymásra épülő szempontja az
ún. „képesség-értékelés” , illetőleg az önértékelés. Az előbbi összehasonlításban
az tűnik ki, hogy valaki hogy viszonyul társaihoz képességei tekintetében,
az utóbbi összehasonlításban pedig, hogy hasonló képességű társaihoz mérve
milyen teljesítményt nyújt. (Sociometry 1973/3.) — A szociális összehason­
lítási elmélet több más tanulmány kiindulópontja is volt, lásd a negatív érté­
keléstől való félelem szerepéről. (Journal of Personality 1973/3.)
Mások értékelésének és ezen értékelések ellentmondásainak hatását vizs­
gálta az egyén én-képére, saját képességeiről kialakított felfogására В. I.
Sobieszek ésM. Webster. (Sociometry, 1973/4.) Az önértékelés ellentmondásai­
val foglalkozott Sasi Misra is, egyfelől a „szociális összehasonlítás” , másfelől az
„attribúció elméletéből” kiindulva. I tt olyan kísérleti szituációt hoztak létre,
amelyben a vizsgálati személy teljesítménye eltért csoportjáétól és nagymér­
tékben ingadozott. Ez az állásfoglalások értékében bekövetkező ingadozás csök­
kentette a döntéseibe vetett bizalmát, megnövelte a döntéshez szükséges időt, a
konformitás és a társakhoz kötődő aktiváció mértékét. Különösen a konformiz­
mus mértékében bekövetkezett változás volt jelentős. Az eredmények nem
voltak ennyire egyértelműek abban a vonatkozásban, hogy a képességek

266
magas, közepes vagy alacsony szintjén jelentkezik-e erőteljesebb affiliációs
törekvés, társulási hajlam. (Journal of Personality 1973/3.)
Ingerek és szituációk felfogásában közrejátszik a személyiség belső álla­
potáról kapott információ. S. Misovich és P. C. Charis ez utóbbit manipulálták,
azt vizsgálva, hogy a hamis fiziológiai visszacsatolás hogyan növelheti az
ingerek hatását. Kísérleti személyeknek diaképeket vetítettek meztelen nők­
ről és szétroncsolt baleseti sérültekről, manipulált EKG „regisztrálás” mellett.
Az alaphipotézis az volt, hogy azokat az ingereket fogják hatásosabbnak
ítélni, amelyekhez tudomásuk szerint „fiziológiai változás” társult. Nem iga­
zolódott viszont az egyes korábbi adatokon nyugvó azon feltételezés, hogy
a vonzalom előfeltétele az ingerre vonatkozó fokozott információszerzési
igény kielégítése. A vizsgálati személyeknek módjuk volt megszabni a vetí­
tési időket, de a változóknak nem volt számottevő befolyásuk arra, hogy
mennyi ideig nézték a diaképeket. (Journal of Experimental Social Psycho­
logy 1974/3.)
Igen figyelemreméltó S. J. Ball-Rokeach ambiguitásnak szentelt tanul­
mánya, amelyet mint részint kognitív, részint affektiv problémát tárgyal.
A szerző megítélése szerint akkor lép fel ambiguitás, ha az egyének vagy
közösségek képtelenek definiálni egy szociális helyzetet. (Sociometry, 1973/3.)
Ambiguitás esetében a leggyakoribb viselkedésminta az információkeresés és
a feszültség redukálása közötti ingadozás, ilyen helyzetben különösképpen
érvényesül az a tendencia, hogy az egyének interakciós partnereiket az álta­
luk képzelt hasonlóság alapján választják ki és a szituáció felfogásában meg­
egyezésre törekednek az ambiguitás feloldása érdekében. (Socio merty
1973/3.)
A kognitív folyamatok alapvető kérdéséig jutott el J. I. Shaw és P. Skol­
nick, amikor rám utattak arra, hogy a konzisztencia felé törekvő viselkedésre
közvetlenül megerősítő, explicit adat nincs. Az eddigi kísérletekből nem de­
rült ki egyértelműen, hogy a kiváltott viselkedést főleg a konzisztencia moti­
válja, vagy más, egyidejűleg jelenlevő hagyományos szociális motiváció kielé­
gítése. Ezzel összefüggő, másik igen lényeges kérdés, hogy vajon az emberek
általában többre értékelik-e, ha valaki konzisztens, vagy más szociális indí­
tékoknak tesz eleget pl. hatalmat, társadalmi elismerést ér el stb. A vizsgá­
latban résztvevő személyek hipotetikus ingerszemélyről nyilatkoztak, az ered­
mények összegzéséből kitűnik, hogy előnyben részesítették a hagyományos
motivációkat a konzisztenciára törekvéshez képest, ugyanakkor az inkon­
zisztencia, az önellentmondás erősen taszító hatású volt. Ez a szerzőket annak
a hipotézisnek a felállításához vezette el, hogy megszűnik a hagyományos
motiváció előnyben részesítése, amikor az emberek számára nyilvánvalóvá
válik saját maguk konzisztenciájának hiánya (European Journal of Social
Psychology 1973/3.).
Számos tanulmány érintette a tárgyalt időszakban is a kognitív disszo­
nancia problematikáját. Ezek egyike J. Cooper és G. R. Goethals vizsgálata,
amely a kognitív disszonancia feloldásának lehetőségével foglalkozott , abban
az összefüggésben, hogy a cselekvő személy számára milyen mértékben látha­
tók előre cselekményének következményei. Eredményeik szerint, amikor a
cselekvés következményei nem láthatók előre, akkor a disszonancia irrever­
zibilis. (Journal of Personality and Social Psychology 1974/4.)
A kognitív disszonancia csökkentésének módozatait, a Kelman és Baron
által megkülönböztetett kétféle csökkentő mechanizmust tanulmányozta M.

267
Kumpf és B. Gotz-Marchand. A vizsgálat résztvevői a tanárképző főiskola
házasság előtt álló hallgatónői voltak. A kísérleti beavatkozás abban állt,
hogy fiktív eredményeket közöltek velük egy olyan vizsgálatban, amelytől
tervezett házasságuk sikereinek esélyeiről vártak információkat. A fiktív
eredmények súlyos csalódást okoztak, negative tértek el várakozásaiktól.
A vizsgálati személyek elvárása és a negatív információ közti eltéréssel egye­
nes arányban nő az elkerülő mechanizmusok „választása,” (az információforrás
leértékelése, illetőleg a kapott információk eltorzítása). Az alapvető hipotézis
teljes mértékben beigazolódott, eszerint a csalódás, a disszonanciakeltő el­
térés növekedésével párhuzamosan az elkerülő mechanizmusok sokkal gyak­
rabban fordulnak elő, mint az ún. konfrontáló mechanizmusok (a disszonáns
elemek közül egynek vagy többnek megváltoztatása). (European Journal of
Social Psychology, 1973/3.)
A kognitív folyamatok tanulmányozásának egyik alapvető, jellegzetes
szempontja a személyiségkülönbségek felderítése. így pl. J. Cooper és Ch. J.
Scalise kísérletet tettek arra, hogy a kognitív disszonancia sajátosságait
kutassák különböző személyiségtípusoknál, olyan helyzetekben, amikor az
érintett személyiségek megszokott életstílusuktól eltérni kényszerültek. A
Jung-féle tipológiát véve alapul a szerzők úgy vélték, hogy extravertált sze­
mélyek hajlamosabbak a konformista viselkedésre, mint az introvertáltak.
Az eredmények megerősítették a szerzők kiinduló feltételezését, nagymérvű
disszonanciát találtak a konformitásra kényszerült introvertáltak, továbbá
a függetlenül viselkedő extravertáltak esetében. (Journal of Personality and
Social Psychology, 1974/4.)
A. Upmeyer és H. Layer bírálták tanulmányukban az empirikus munkák
eddig követett kísérleti paradigmáját, amikor az attitűdöknek a kognitív
folyamatokban játszott szerepét újszerű módon próbálták megközelíteni. A
szerzők szerint a szubjektív ingerfelvétel és az értékelő ítéletalkotás külön-
külön folyamat, az ítéletalkotás szerintük az emlékezetben levő tartalmaktól
független változóktól is függ. (Zeitschrift für Sozialpsychologie, 1973/3.)
Az attitűdök változására, dinamikájára vonatkozó vizsgálatok között a
tárgyalt időszakban is volt olyan, amely a sorrendi hatás jelentőségével fog­
lalkozott. Így pl. ilyen jellegű vizsgálat tárgya volt az USA 8 elnökével kap­
csolatos attitűdök változása. Itt a vizsgálati személyeknek az elnökök egy-
egy jelentősebb állásfoglalása, intézkedése ismertetésének nyomán az elnökök
államférfiúi képességeit kellett megítélni. Zajonc ún. „puszta expozíció” el­
mélete szerint az ingerek értékelésére, vonzó jellegére a többszöri puszta
expozíció is egyértelmű, rendszerint pozitív hatást gyakorol. Zajonc munka­
társaival most új vizsgálati eredményeket közölt: a vizsgálatban ingeranyag­
ként kínai férfiak arcáról készült fotók szolgáltak, akiket az előzetes benyo­
más felkeltése érdekében vagy kitűnő tudósokként, vagy bűnözőkként mu­
tattak be. Az asszociációs tanulási folyamatban pedig a fotókhoz tudomány-
területek, illetőleg bűncselekmények megnevezését társították. (Journal of
Experimental Social Psychology, 1974/3.)
A kognitív folyamatok és az attitűdök összefüggése mellett mindenekelőtt
Martin Eishbein és munkatársai tevékenysége jóvoltából a figyelem előterébe
került a cselekvés és az attitűd közötti kapcsolat. Fishbein módosította Dulany
elméletét, megfogalmazva a következő tételt:
В ~ BI = Aact W 0 + NB/Mc/Wj

268
ahol is B a tényleges viselkedés
BI a cselekvési szándék
Aact a cselekedet iránti attitűd
NB normatív tényező
Mc a feladatteljesítés motivációja
W0 és Wj empirikusan meghatározandó súlyok.
Ennek a tételnek a helyességét, érvényét kísérelték meg felderíteni mind a
kommunikáció, mind a feladatteljesítés vonatkozásában. A vizsgálati sze­
mélyek (Raven—Eachus-féle) vízszintezési feladatot oldottak meg olymódon,
hogy három személy egy háromszög alakú apparátus három sarkában he­
lyezkedett el. A cselekedet iránti attitűd értékét négy szemantikus differen­
ciál skálán mérték: külön a kommunikációra (utasításküldés) és teljesítésre
(utasításnak megfelelő viselkedés) és külön a bal és jobb oldali partnerre
nézve. A normatív tényezőre kérdőívekre kapott válaszokból derült fény: a
vizsgálati személyek hivatkoztak arra, hogy megítélésük szerint partnereik
elvárták tőlük, hogy instrukcókat adjanak, illetőlegkövessenek. Az eredmények
azt tanúsítják, hogy az attitüdinális, valamint a normatív-motivációs össze­
tevők együttesen valóban pontosan előre jelezték a cselekvési szándékot, azt,
hogy hányszor kívánt a kísérleti személy instrukciót adni, illetőleg követni. I tt
több változó együttes hatásával számolnak, feltételezve, hogy a további
külső változók is ezeken keresztül fejtik ki hatásaikat. (Human Relations,
1974/1.)
Több tanulmány érintette a személyközi vonzalom 'problematikáját. Elméleti
vita bontakozott ki a Journal of Personality and Social Psychology hasábjain
két megközelítés képviselői között. Anderson „információ integrálási felfo­
gása” jegyében bírálták Byrne „megerősítési elméletét” , amire az utóbbi
válaszolt. A megerősítési elmélet gondolatkörére épült Lombardo közleménye
is, aki arra hívja fel a figyelmet, hogy ha valakinek lehetősége van arra,
hogy válaszoljon társának, azután, hogy az illető egyet nem értését fejezte ki,
az módosítja a korábban közölt eredményeket. (Journal of Personality and
Social Psychology, 1973/3.)
Ch. Gouaux és К. Summers ugyancsak Byrne elméletéből kiindulva fel­
tételezi, hogy az affektiv állapot megváltozása befolyásolja a személyek kö­
zötti vonzalmakat. Mérték a társról szerzett első benyomást, valamint ennek
megváltozását a manipulált attitűd-kérdőív és az idegen által róluk „kiállí­
to tt” Interpersonal Judgement Scale minősítés hatására. Mind a második
benyomás tartalmára, mind az affektiv változás mértékére szignifikáns
hatással van „az idegentől kapott értékelés” . (Journal of Research in Per­
sonality, 1973/7.)

Az interperszonális vonzalom és percepció ún. „kognitív elméletei”-hez

Az ún. kognitív szociálpszichológia elméleti fejlődése szempontjából rend­
kívül jelentős kérdést érintett J. G. Delia és W. H. Crockett tanulmánya.
Egyszerű társas struktúrák memorizálása, tanulása során figyelték a Heider-
féle egyensúly elv, illetőleg a DeSoto által bevezetett „rendező sémák” érvé­
nyesülését. Mindkét megközelítés alaklélektani alapokból indul ki, a belőlük
levonható következtetések, várakozások viszont több ponton eltérnek egymás-

269
tói. A várakozások, jóslatok érvényesülését kísérelték meg felderíteni a szerzők
egy következetesen kidolgozott vizsgálati stratégia keretében. Kísérleti
változóként szerepelt egyrészt az elsajátítandó, négy elemből álló társas struk­
túrák mintája (kiegyensúlyozottsága, ill. lineáris rendezettsége), másrészt a
társas struktúrában szereplő viszonyok természete (rokonszenv, ill. dominan­
cia) és harmadrészt a vizsgálati személyek kognitív komplexitása. A végső
soron megerősített hipotézisek szerint a társas kapcsolatok elsajátítása gyor­
sabb, ha a viszony természete megfelel a struktúra típusának, azaz, ha a ki­
egyensúlyozott struktúrát rokonszenv-relációval, illetőleg a lineárissá rendezett
szerkezetet dominancia-relációval kell megtanulni. Az erre vonatkozó ered­
mények mintegy kijelölik a kétféle megközelítés érvényességének, jogosultságá­
nak körét. A viszony és a struktúra megfelelésekor a nem-komplex vizsgálati
személyek vétettek kevesebb hibát, viszont ha nem felelt meg egymásnak e két
tényező, akkor hibáik száma meghaladja a „komplex” vizsgálati személyekét.
(Journal of Personality 1973/3).
Az attitűddinamikai elméletek közül a tárgyalt év szakirodaimában minde­
nekelőtt Heider egyensúly elméletéhez kapcsolódtak újabb megfontolások és
empirikus eredmények nagy számban. így pl. M. P. Carroll még arra is kísér­
letet tett, hogy Levi—Strauss rokonsági mintákra vonatkozó tételeit a Heider-
féle kognitív egyensúly elvből kiindulva, szociálpszichológiai alapon értelmezze.
(Lévi-Strauss négy rokoni szerep közötti viszonnyal foglalkozott, nevezetesen
az apa, a fia, az anya és az anya fiútestvére közötti kapcsolattal.) (Sociometry
1973/3.)
Az egyensúly elmélet Newcomb-féle változatával hagyományos kísérleti
helyzetben foglalkozott W. D. Crano és R. E. Cooper. Amikor kísérleti szemé­
lyek képzelt szituációk, társas helyzetek „stabilitását” és „kellemességét”
ítélték meg, akkor mind az eredeti Heider-féle elv, mind a Newcomb-féle vál­
tozat megerősítést nyert. Tényleges társas helyzetek kialakításakor, amikor a
vizsgálati személyek számukra fontos feladatot oldottak meg, az értékelések
megbízhatóbban az utóbbi modell alapján jósolhatok meg. (Journal of Persona­
lity and Social Psychology, 1973/3.)
W. H. Crockett szintén e kétféle megközelítést méri össze, amikor három
elemből álló szituációkat minősíttetett, amelyekben egyrészt egy személy meg­
ítélése, másrészt egy politikai kérdés volt a véleményegyezés, illetőleg a véle­
ménykülönbség tárgya. Az eredmények Newcomb elméletét ez alkalommal
csak részben támasztották alá. (Journal of Personality and Social Psychology,
1974/1.)
Az attitűdhasonlóság befolyása a társ iránti vonzalomra, különösen olyan
helyzetekben erőteljes, amikora partnerrel nincs kilátásban jövőbeli interakció.
Ez az eredménye B. D. Layton és C. A. Insco vizsgálatának, akik 320 férfi
vizsgálati személy fiktív női partnerek iránti vonzalmát vizsgálták, három
változót alkalmazva: a partner attitűdhasonlósága, fizikai attraktivitása és a
tőle várható értékelés variációi szerint különítettek el vizsgálati csoportokat.
(Sociometry, 1974/2.)
A faji megkülönböztetés és az attitűd egyezések közötti kapcsolatot tanul­
mányozta P. I. Silverman. Az eredmények megerősítették Rokeach „vélekedés
kongruencia elvét” , amely szerint az attitűdök és vélekedések hasonlósága
lényegesebb szempont mások megítélésekor, mint a faji hovatartozás külső je­
gyei. A vizsgálat során a „papír-ceruza” tesztek módszertani értékét is tanul­
mányozták, mivel a vizsgálati feltételek eltértek abban, hogy hipotetikus

270
személyek értékelésekor a vizsgálati személyek döntésüket úgy élték-e át,
hogy az gyakorlati következményekkel jár vagy sem. Ha a vizsgálati személyek
feltételezték, hogy állásfoglalásukat valóban figyelembe veszik, pl. a szobatárs
kijelölésekor, akkor több megkülönböztetést lehetett érzékelni a négerekkel
szemben, de a vélekedések egyezésének — mint szelektív szempontoknak — a
szerepe ekkor sem csökkent. (Journal of Personality and Social Psychology,
1974/4.)
A tényleges társas kapcsolatok alakulását is szemügyre vették az attitűd­
hasonlóság szempontjából. így W. Griffith és R. Veitch tizenhárom, egymás
számára ismeretlen férfi tíz napi együttélését tanulmányozta előzetesen fel­
mérve a vizsgálati személyek közötti attitűd egyezéseket és visszatérően felde­
rítve a szociometrikus kapcsolatok alakulását. Szoros, jellegzetes összefüg­
gés mutatkozott a két vizsgált változó között. (Sociometry, 1974/2.)
R. H. Willis és T. D. G. Burgess páros kapcsolatok egyensúlyát vizsgálta
eredményei alátámasztják azon kiinduló feltevésüket, hogy az egyensúly elmé­
letben a kognitív és affektiv elemeket ketté kell választani, és külön kell be­
szélnünk kognitív és affektiv egyensúlyról. (Journal of Personality and Social
Psychology, 1974/1.)
A paradox eredmények tanúsága szerint a vonzalom és az attitűd egyezés
között csak akkor volt megfelelés, ha nem tudták megjósolni az idegen atti­
tűdjét. Ha a vizsgálati személyek jóslása igen pontos volt, akkor a vonzalom
mértéke nem felelt meg az attitűd megegyezésnek. Az attitűd megegyezés és
a feladatmegoldásban való versengés sajátos összefüggését tárta fel Harvey és
Kelley is. Ha a feladatmegoldásban ketten vesznek részt sikerrel, illetőleg
hibázva, ez az attitűd megegyezéstől függően befolyásolja egymás iránti von­
zalmukat. Ha nincs attitűd egyezés, akkor a vizsgálati személy érzelmeit
kevéssé befolyásolja, ha hibát vét, miközben társa sikerrel oldja meg a feladatot,
illetőleg ha mindketten hibáznak. Ha attitűdjeik megegyeznek, akkor ezek
lesznek azok a szituációk, amelyek nagyobb mértékben gyakorolnak hatást a
társ iránti érzelmekre. Ezeket az érzelmeket kevésbé érinti, ha mindketten
sikerrel oldják meg ugyanazt a feladatot, vagy ha a vizsgálati személy
sikerrel szerepel, illetőleg ha a vizsgálati személy sikerrel szerepel, míg partnere
nem. (Journal of Social Psychology, 1973/6.)
Az egyensúly elv érvényesülését vizsgáló tanulmányok módszertani alapjait
kérdőjelezte meg Sherman és Wolosin kritikai munkája. A szociális percepció­
ban a kölcsönösség, illetőleg a pozitív kapcsolatok feltételezése irányába ta ­
láltak percepciós torzulásokat, de nem tapasztalták az ún. ,,egyensúly hatást”.
Feltételezésük szerint az egyensúly jelenség feltűnéséhez a vizsgálati technika
s a vizsgálati személy beállítódásának egyfajta sajátos összjátékára van szük­
ség. (Journal of Personality, 1973/3.)
C. Stephan tanulmánya a társ percepcióban vizsgálta az egyensúly elv és a
Jones- és Davis-féle attribúciós elmélet tételeinek érvényét. Kísérleti válto­
zatokat vezettek be, melyekben a vizsgálati személyeknek különböző informá­
ciót adtak partnerük velük való hasonlóságáról, illetőleg feléjük irányuló
érzéséről. Míg az attribúciós elmélet egyetlen állítása sem igazolódott, a
vizsgálati személyek az egyensúly elv által megjósolt módon torzítva minősítet­
ték a társat. (Sociometry, 1973/4.)
B. J. Calder az attribúciós elmélet problémakörében módszertani-kritikai
jellegű feldolgozást készített. Ennek az elméletnek az alaptétele értelmé­
ben a szerepnek megfelelő viselkedés esetén a társat percipiáló személy keve-

271
sebb információt kap, mint akkor, ha a társ viselkedése eltért szerepétől.
Messick és Reeder korábban, és a szerző bírálatára adott válaszában újra
arra az eredményre jutott, hogy e tétel csak akkor érvényes, ha a társ moti­
vált a szerepre. Ha nem az, akkor éppen fordított összefüggés áll fenn. (Journal
of Experimental Social Psychology, 1974/2.)
A tulajdonsággal való, felruházás illetőleg a kognitív disszonancia elmélet
témakörében végzett empirikus tanulmányt D. Frey és M. Irle, valamint
M. Kumpf. A kísérleti személyeknek egy történet elolvasása után meg kellett
ítélni, hogy az abban szereplő személy milyen mértékben felelős tetteinek
és döntéseinek sikeréért, ill. sikertelenségéért. Ellentmondó hipotézisek kö­
vetkeztek az attribúciós és a disszonancia elméletből és az eredmények inkább
az utóbbit támasztották alá. (Zeitschrift für Sozialpsychologie, 1973/4.).

Ö s z e á llíto ttá k a szo ciálp sz ich o ló g iai r o v a t m u n k a tá rsa i:

B arcy Magdolna (J o u rn a l o f P e rs o n a lity a n d Social P sy c h o lo g y ), Gádor A n n a (K ö ln e r
Z e its c h rift fü r S oziologie u n d S o zialp sy ch o lo g ie, Z e itsc h rift f ü r S ozialpsychologie
J o u r n a l o f P e rs o n a lity , S o c io m e try ), H aberm ann Gusztáv (H u m a n R e la tio n s , J o u r n a l o f
A p p lie d Social P sy c h o lo g ie , J o u r n a l o f E x p e rim e n ta l R e se a rc h in P e rs o n a lity , J o u r n a l
o f E x p e rim e n ta l Social P sy c h o lo g y ), M éhes Gábor (J o u rn a l o f S o cial P sy ch o lo g y , P sy c h o ­
lo g ical B u lletin ), Nyerges K a ta lin (C ah iers In te r n a tio n a u x de S ociologie, R e v u e F ra n ç a ise
d e Sociologie), S ik la k y Istv á n (E u ro p e a n J o u r n a l o f Social P sy c h o lo g y , P u b lic O p in io n
Q u a rte rly )

ВОПРОСЫ п с и х о л о г и и
1973 № 1
Е. А. А Н Д Р Е Е В А — Н. Ю. В Е Р Г И Л Е С — Б. Ф .’ ЛОМОВ: К ВО П РО С У М Е Х А Н И ЗМ Е
Д В И Ж Е Н И Я ГЛАЗ
A n d re je v a , J e . А .—V erg ilesz N . J u . — L o m o v B. F .: A sz e m m o zg áso k m e c h a n iz m u sa
k é rd éséh ez 3 — 17.

A szemmozgató mechanizmusok működésének különböző aspektusai fel­

vetik a gondolatot, hogy — szemben a pluralista állásponttal — ezen vizs­
gálatokban az egységes, bonyolult mechanizmus struktúrájának csak egy-
egy állapotát vizsgálják. A szemmozgató rendszer működése meghatározott
körülmények között bizonyos program alapján megy végbe, ezt olyan kísérleti
feladatok megoldása igazolta, amelyekben a szabályozás magasabb szintjei
játszottak szerepet. Kérdés azonban, hogy a szemmozgás szabályozás geneti­
kusán alapvető szint jei is előzőleg belsőleg kialakított program szerint , avagy
a jelenlevő vizuális ingerlés feltételei alapján működnek-e. A vizsgálatban
szabadon szemlélt, illetve a recehártyához viszonyítottan stabilizált, pont­
szerű ingerek észlelését vetették össze. A kísérlet eredményeinek értelmezése
alapján a szerzők arra a következtetésre jutottak, hogy az elemi szemmozgások
jellemzőit a vizuális ingerlés határozza meg, amelybe a mozgás szabályozásának
magasabb szintjei akaratlagosan nem tudnak beavatkozni, azaz a szemmozgató
rendszerről, mint „követő rendszerről” való elképzelés alapján a mozgások
kétféle — ugrásszerű és viszonylag simán lezajló — típusát ugyanazon elvek
alapján, ugyanazon mechanizmusok által megvalósítottnak lehet tekinteni.

272
Ю. Н. К У Л Ю Т К И Н : Э В РИ С Т И Ч Е С К И Й П О И СК , ЕГО О П Е Р А Ц И О Н Н Ы Е И ЭМО­
Ц И О Н А Л ЬН Ы Е КОМ ПОНЕНТЫ
K u lju tk in , J u . N .: A h e u re s z tik u s k eresés o p e rá c ió s és]em ocionális k o m p o n e n se i 48 — 68.
A nem sztereotip feladatoknál fellépő orientációs-kereső cselekvések (a
célok és realizálási módok összevetése) regulációs mechanizmusa közé a két al­
rendszer (a fogalmi operációs, konceptuális struktúra és az emocionális érték­
struktúra) tartozik. A konceptuális struktúra megállapítására a Bruner által
javasolt módszert választották, míg az emocionális változások egyidejű vizs­
gálatára két vegetatív mutatót (pulzusszám és GBR-t) használtak. Az össze­
vetés nem egyszerűen a keresés mozzanata, hanem több szakaszból és fázisból
álló bonyolult folyamat. Az első szakasz az operációs struktúrában a feladat kö­
vetelményeinek kiinduló hipotézissé való átalakításából áll. A második sza­
kaszban a kiinduló hipotézis átalakul a megoldás konkrét módjává. A befejező
szakasz a végeredmény összevetése ezen hipotézissel. Az emocionális érték­
struktúrában — a logikai értékelés mellett — végbemegy az érzelmi értékelés,
gyorsabban és korábban, mint az előbb említett. Az emocionális állapot a
negatív motivációból és a pozitív sikervárásból tevődik össze. A negatív affekto-
ros rendszer aktivációjának pillanatában erősbödik az érzékenység a pozitív
megerősítések iránt is, az egyes negatív eredményeket a kísérleti személy nem
értékeli kudarcként, mivel ebben az esetben csak bizonyos feltételezések ellen­
őrzéséről van szó. Kudarcként csak azt értékeli, ha a megoldás-elképzelése
egészében nem valósul meg.
Ю. И. М О Р О З О В -С . С. Р А П О В Я Н : О Б О П Е РА Ц И О Н А Л ЬН О М О П Р Е Д Е Л Е Н И И
«Л И ДЕРСТВА » В С О Ц И А Л ЬН О Й П С И Х О Л О ГИ И
M orozov, J u . I . —R a p o v ja n , Sz. S z.: A „ v e z e té s ” fo g a lm á n a k o p e ra c io n á lis m e g h a tá ro z á ­
sáról a szo ciálp sz ich o ló g iá b a n 59 — 68.
A „vezetés” problémájában három tényező — a személyiségtulajdonságok,
a szituációnak megfelelő viselkedés és a csoport közvetlen szükségletei — já t­
szanak szerepet.
A szerzők a különböző szervezési elveknek a kollektíva tevékenységére
gyakorolt hatását vizsgálták. Húsz tagú csoportot (építő-osztag tudományos
kutatókból) osztottak két brigádra (az egyik — nyolc tagú — brigád önszervező
volt, a másikban — hattagú — előre kinevezett vezető volt, a többiek a csoport
gazdasági, adminisztratív és tartalék alapját alkották). A feladatokat az első
brigádban önkéntes koordinációval oldották meg, a másodikban a brigádvezető
döntése alapján. Az önszervező brigádot nagyobb plasztikus adaptáció jelle­
mezte, de a pszichológiai atmoszféra megteremtésében kevésbé sikeresek voltak.
A másik brigád kevésbé volt hatékony a feladatmegoldásban, de a pszichológiai
atmoszféra jobb volt.

ВОПРОСЫ ПСИХОЛОГИИ
1973 № 2
В. П. З И Н Ч Е Н К О - В . М. М У Н И П О В -В . М. Г О Р Д О Н : И С С Л ЕД О В А Н И Е В И ЗУ А Л Ь ­
НОГО М Ы Ш Л Е Н И Я
Z incsenko, V . Р . —M u n y ip o v , V . М. — G o rd o n , V . М .: A v izu ális g o n d o lk o d á s v iz s g á la ta
3 -1 4 .
A vizuális gondolkodás olyan emberi tevékenység, amely olyan új képzeteket,
új vizuális formákat hoz létre, ezek meghatározott értelmi terhet hordoznak és
a jelentést láthatóvá teszik. A képzetek autónomok és az észlelési tárgyakhoz

9 Magyar Pszichológiai Szemle 273

viszonyítva szabadok. A problémahelyzet képzeti, konceptuális modellje (KKM)
kialakulásának és működésének vizsgálatára leghatékonyabb az információ
átalakulás hierarchikus rendszerének (a vizuális rendszer bemenetelétől a
mozgásos vagy beszédválaszig), mikrogenetikus és mikrostruktruális módszeré­
nek analízise.
A KKM a valóság polimetrikus ábrázolása, tükrözés, amely különböző per-
ceptív, szimbolikus és verbális nyelven íródott. A perceptív, kognitív, mnemikus
cselekvések nemcsak a gondolkodási aktus előkészítésében vesznek részt,
hanem realizálásában is. A perceptív és gondolkodási feladatok vizsgálatakor
felhasználhatjuk a vizuális és artikulációs rendszer periferikus és centrális
része reakció-mutatóinak komplexumát. A vizsgálatban bonyolult kognitív
cselekvéseknél (információ-keresés, felismerés, egyszerű figurákkal való vi­
zuális manipuláció, operatív problémák) nézték a pszichofiziológiai folyama­
tokat és eredményeit. A kognitív akciók azonosítására a regisztrált funkciós
rendszerek (EEG, EOG, EMG) viselkedését használták fel. Az eredmények
szerint a belső beszéd jelentéktelen mértékben vesz részt a feladatok meg­
oldásában, de a kognitív tevékenység mikrogenetikus és mikrostrukturális
analízis módszere ezen tevékenység operatív-technikai oldalának tárgyi ta r­
talmának vizsgálatával együtt lehetővé teszi, hogy határozottabban beszéljünk
a vizuális képzetek lingvisztikájáról.
И. И. К О Н Д Р А Т Ь Е В А : О Н Е К О Т О Р Ы Х О С О Б ЕН Н О С Т Я Х П Р О Я В Л Е Н И Я «ЗА КО Н А -
СИЛЫ » В У С Л О В И Я Х С П Е Ц И Ф И Ч Е С К О Й Д Е Я Т Е Л Ь Н О С Т И
K o n d ra ty e v a , I. I.: „ A z e rő tö rv é n y e ” m eg je le n é sé n e k n é h á n y s a já to ss á g á ró l e g y sp e c i­
fik u s em b eri te v é k e n y sé g k ö rü lm é n y e i k ö z ö tt 2 6 — 36.

A szignálok optimális intenzitásának kiválasztásakor figyelembe veszik a

válaszreakciók gyorsaságát az inger intenzitásától való függésben (azaz a
pszichofiziológiából ismert „erő törvényt” speciális emberi tevékenységben,
figyelemkoncentrálás esetében vizsgálják).
A válaszreakciók gyorsaságának a szignál intenzitásától való függését az
ember önszabályozásának jellege és sajátosságai határozzák meg. Ez a feladat­
tól, a tevékenység modelljének szubjektív feltételeitől és az ennek alapján el­
fogadott és megvalósított programtól függ. A kísérletben 15 fő vett részt. A
kísérlet hat szériája közül azokban nyilvánult meg legjobban az erő törvénye,
amelyekben a k.sz. pszichológiai szempontból a legegyszerűbb tevékenységet
hajtotta végre. A szubjektív modell nagy szerepet játszik a tevékenység prog­
ramozásában és sokban meghatározza hatékonyságát.
Г. И. О Ж ИГАНОВА: С Т Р О Е Н И Е У Ч Е Б Н О Й Д Е Я Т Е Л Ь Н О С Т И Ш К О Л Ь Н И К О В П Р И
У С В О Е Н И И ЗН А Н И Й Н А О СН О В Е Т Е О Р Е Т И Ч Е С К И Х О Б О Б Щ Е Н И Й
O zsig an o v a, G. I .: A ta n u ló k ta n u lá s i te v é k e n y sé g é n e k sz e rk e z e te is m e re te ls a já títá s k o r,
te o r e tik u s á lta lá n o s ítá s o k a la p já n 7 7 — 88.

A tradicionális iskolákban empirikus ismeretelsajátítás történik, ami a hét­

köznapi értelemben vett tanuláshoz hasonlít és amelynek jellemzője, hogy a
gondolkodás az egyeditől az általános felé halad. Elkonyin és Davidov szerint
az iskolai ismeretelsajátításban
1) a valódi tudományos, elméleti fogalmakat kell elsajátítani,
2) a gyermekeknek fel kell tárniuk a fogalom tartalmát és a fogalom eredetét,
3) ez a tanulóknál speciális tanulási tevékenységet feltételez, amelynek
sajátos struktúrája van.

274
 A vizsgálat célja az volt, hogy az első osztályos matematika kurzus tartalmát
pontosabbá tegyék, 1. az elméleti absztrakciók és általánosítások megfelelő
bevezetésével, 2. meghatározzák a feltételeket, amelyek mellett ezen anyag
elsajátítása a tanulási tevékenységben megvalósul, 3. megalapozzák azt a fel-
tételezést, hogy az elméleti absztrakciók és általánosítások bevezetése a tanu­
lóknál olyan típusú elsajátítást alakít ki, amely magára a tanulási tevékeny­
ségre jellemző. A vizsgálatot az 1970—73-as tanévben végezték, négy első
osztályban. Az eredmények azt mutatták, hogy a speciálisan szervezett okta­
tás hatékonyabb, mint a hagyományos.
В. И. В Е Л Ь Т Ю К О В -А . Д. СА Л А Х О ВА : Л Е П Е Т С ЛЫ Ш А Щ ЕГО Р Е Б Е Н К А
V e lty u k o v , V . I. — S zalah o v a , A . D .: A h a lló g y e rm e k g ü g y ö g ése 1 0 6 — 116.

Milyen kapcsolatban van a gügyögés azzal a nyelvi környezettel, amelyben

az adott időszakban a gyermek található? Úgy találták, hogy a gyermek gü­
gyögésében az orosz nyelvnek meg nem felelő magánhangzók is előfordulnak,
a mássalhangzóknál ez a jelenség még kifejezettebb. Mindez nem jelenti azon­
ban, hogy a gyermek hallása nem játszik szerepet a gügyögésben. Az echolália
és az autoecholália (beszédreakció tartalom és jelentésfunkció nélkül a kör­
nyezet, illetve önmaga közvetlen utánzásakor) jelensége a környezetnek a
gyermekhez intézett szavára és szókapcsolataira terjed ki, illetve az autoecho­
lália általános stimuláló szerepet játszik. A logopédia és a szurdopedagógia
gyakorlata mutatja, hogy a hallássérülteknél a hangok differenciális jegyei
törlődnek: ezen esetekben megfigyelt 5 differenciális jegy szolgált alapul a
normális gyerekek beszédhangjainak analíziséhez. A hangok legintenzívebb
összegyűjtésének periódusa egybeesett a mielinizáció korszakával. Egyes
differenciációs jegyek alapján elkülönített hangok egyidejűleg jelennek meg,
mások különböző időben; a gügyögés fejlődésében a törvényszerűségek a fej­
lődés bizonyos fokozatosságát határozzák meg, a durva szembeállítástól a
finomabbik felé való átmenettel. Az interáció (szótagismétlés) ugyancsak
különbözik az orosz nyelvben szokásostól. A környezet beszédének utánzásához
ebben a korban még nem érettek a szenzoros és motoros feltételek. Úgy vélik,
hogy a gügyögés meghatározott, öröklött program megnyilvánulása. A feltárt
törvényszerűségek e program konkrét megvalósításának tanulságai.

ВОПРОСЫ ПСИХОЛОГИИ
1973 № 3
H . Л Е О Н Т Ь Е В — Э. Н. Д Ж А Ф А Р О В : К ВОПРОСУ О М О Д Е Л И Р О В А Н И И И МАТЕ­
М А ТИЗА ЦИ И В П СИ Х О Л О ГИ И
L e o n ty e v , А . N . — D z sa fa ro v , E . N .: A m odellezés és a m a te m a tiz á c ió k érd éséh ez а
p sz ich o ló g iáb an 3 — 14.

A modellviszonyt a pszichológiában három jelentésben értelmezik (mint

specifikus viszonyt két reális objektum vagy folyamat között, mint specifikus
viszonyt az objektum és a konceptuális séma, azaz bizonyos tudományos
képzetek rendszere között, és mint specifikus viszonyt két konceptuális séma
között), szerzők értelmezése szerint a modell teljesen konceptuális képződmény,
amely az objektumról való ismeretek rendszerével releváns, nem pedig maguk­
kal a tárgyakkal. A gépi folyamatok csak annyiban tekinthetők a pszichikus

9* 275
tevékenység modelljének, amennyiben ezek interpretációja összhangba hoz­
ható a pszichikus folyamatok bizonyos tudományos sémáival (és nem magukkal
a folyamatokkal). A koncepció strukturális átalakítása csak ugyanazon ismeret­
terület módszereivel és eszközeivel végezhető el, mint amelyhez a koncepció
tartozik. A matematikai modelleknek nem pusztán szubsztitúciós funkciót kell
betölteniük, hanem tagolniuk, egységesíteniük és dedukálniuk kell. Ami az
ún. matematikai pszichológiát illeti, meg kell állapítanunk, hogy a modem
pszichológia és a modern matematikai apparátusok nem felelnek meg egymás­
nak.
E . H . К А Б А Н О В А -М Е Л Л Е Р : О НЕАДЕКВАТНОСТИ П ЕРЕН О СА П РИ Е М О В В
У Ч Е Б Н О Й ДЕЯТЕЛ ЬН О СТИ
K ab a n o v a -M e lle r, E . N .: A ta n u lá s i te v é k e n y sé g in a d e k v á t tra n sz fe rje i.

A cikkben a tanulmányi munka fogásairól van szó, amelyek szemléletes

anyag alapján alakulnak ki és transzferálódnak. Szerző a nem adekvát (a
kontroll feladat követelményeinek meg nem felelő) transzferfolyamat általános
jellemzése után a következő kérdéseket próbálja feltárni:
1. a transzfer folyamata az oktatás módszerétől és az általánosítás sajátos­
ságaitól való függésben,
2. a szemléletes anyag szerepe a transzferban. A nem adekvát transzfert
három paraméter szerint (alap, terjedelem és mód) vizsgálja. A nem adekvát
transzfer alapját azon eljárások helytelen egybevetése jellemzi, amelyeket a
tanulás és a kontroll feladat megkövetel. Terjedelme szerint túl széles és túl
szűk lehet. Eljárásai több jelenségben fejeződnek ki: az eljárásnak (a kontroll
feladatban) szükséges átstruktúrálása helyett a tanuló ugyanolyan formában
használja fel, mint amilyenben elsajátította, vagy helytelenül struktúrába át.
A helytelen transzferhez sorolták azt a jelenséget is, amelyet „funkcionális
fixáció” néven ismernek, továbbá a szokásos interferenciájának bizonyos
eseteit is. A külső-belső feltételek közül, amelyek a transzfert meghatározzák,
a tanulás módszereit és az általánosítás azon sajátosságait, amelyeket a tanuló
az eljárás elsajátításakor megvalósít, továbbá a tanulóknak a helytelen ábrától
és a szemléletes anyag bizonyos sajátosságaitól való függését emelte ki.

ВОПРОСЫ ПСИХОЛОГИИ
1973 № 4
M. А. МАТОВА: К О М П Л Е К С Н О Е И СС Л ЕД О В А Н И Е П С И Х И Ч Е С К И Х СОСТОЯНИЙ
Ч Е Л О В Е К А В И Н Д И В И Д У А Л Ь Н О Й И ГРУ П П О В О Й Д Е Я Т Е Л Ь Н О С Т И
M a to v a , М. A .: Az e m b e r p s z ic h ik u s á lla p o ta in a k k o m p le x ta n u lm á n y o z á s a e g y é n i és
c so p o rtte v é k e n y sá g b e n 42 — 62.

A vizsgálatban komplex módszert alkalmaztak (a Gorbov által kidolgozott

ún. laborifer módszert, a zavar-stabilitási próbát, a csoportos szám-próbát,
a homeosztázis módszert; az első kettő egyéni, a többi csoportos módszer volt).
Minden kísérletben folyamatosan regisztrálták a tevékenykedő személy pszicho-
fiziológiai funkcióit ugyanazon EEG szalagon. Csoportos kísérletekben minden
egyes személy adatait regisztrálták. Harminchat egyéni és ugyanannyi cso­
portos kísérletben vizsgáltak sportolókat (kézilabdázókat és vízipólózókat) és
nem sportoló hallgatókat. Úgy találták, hogy a sportolók könnyebben tudnak

276
kettős funkciót ellátni, mint a nem sportolók, de élénkebben reagálnak a be­
szédzavarra. A csoportos próbák eredményei alapján három típust külön­
böztetünk meg (agresszív, vezető, passzív). A különböző, egymást kiegészítő
módszerek alkalmazása lehetőséget nyújtott az emberek extrém helyzetben
való viselkedésének többsíkú és sokoldalú jellemzőinek feltárására.

B. H. МАКСИМОВА: П О ЗН А В А Т Е Л Ь Н Ы Й И Н Т Е Р Е С И П Р О Б Л Е М Н О Е О Б У Ч Е Н И Е
M akszim ova, V . N .: K o g n itív érdeklődés é s p ro b lé m a o k ta tá s 84 — 90.

A problémaoktatás nemcsak az ismeretelsajátításhoz nyújt megfelelő lehe­

tőséget, hanem a személyiségfejlődéshez, pontosabban a kognitív érdeklődés­
hez is. A problémaszituációba való én-bevonás szintje nagymértékben függ a
kognitív érdeklődéstől. Az elfogadott problémahelyzetben kialakul a kognitív
érdeklődés mint a problémahelyzet megoldására irányuló aktivitás domináns
motívuma. A tanulási folyamatban a problémahelyzetek a kutatásbeli érdek­
lődés megjelenésének és erejének egyik legfontosabb forrásaként szolgálnak.
A kognitív érdeklődés növekedése facilitálja a kognitív aktivitás szerveződését
és hozzájárul eredményességéhez. A tanulók érdeklődésének magas szintje meg­
határozza a nehezebb feladatok választását, problémahelyzetek létrehozását, a
kognitív aktivitás operacionális aspektusát, amelynek különös jelentősége van
számukra. Ebben az esetben a problémaoktatásnak [a mentális fejlődésre
gyakorolt hatékony befolyásáról megbizonyosodtak.

A. P. Л У Р И Я : Н А Р У Ш Е Н И Е ПАМЯТИ П Р И Л О К А Л Ь Н Ы Х П О Р А Ж Е Н И Я Х М ОЗГА
L u rija , A . R .: E m lé k e z e tz a v a ro k lokális a g y sé rü lé se k e se té b e n 108 — 117.

A mnemikus zavarok okai agysérüléseknél az interferáló hatásokban keresen­

dők, ezt homogén és heterogén hatások esetében vizsgálták. A különböző agy­
sérülések esetében az emlékezet romlása eltérő: általános, modális nem-speci­
fikus (vizuális, hallási, kinetikus, együttesen megjelenő vagy részleges, mo-
dális-specifikus, csak vizuális vagy hallási, vagy kinetikus). Az emlékezet
zavarai a mnemikus tevékenység különböző szintjein jelenhetnek meg, további
variációk lehetségesek az emlékezetzavar típusai szerint is. Az általános em­
lékezetzavaroknál megkülönbözteti az elmosódó és masszív sérüléseket. Utóbbi
esetben az emlékezetzavar a mnemikus tevékenység minden szintjére kiterjed.
A részleges, modális-specifikus emlékezetzavarok nem a tudatzavarok h át­
terén zajlanak le, a betegek mindig megőrzik a környezetben való orientáció
képességét, az emlékezetzavar csak egy modalitásra terjed ki. E betegek,
jóllehet modális-specifikus emléknyomaik nem stabilak, képesek megőrizni a
prezentált anyag általános értelmét. A homloklebenysérülésnél az emlékezet­
zavar az egyik leglényegesebb körülmény. E betegek emlékezetzavarai kü­
lönböznek az agy más régióiban sérültekétől abban, hogy „üres” szünet után
képesek reprodukálni a prezentált anyagot. A rendszeres-specifikus emlékezet­
zavarok legjobban a verbális emlékezetben nyilvánulnak meg a bonyolult
rendszerekkel kapcsolatosak, nem pedig modális-specifikusak. È probléma ki­
dolgozása még a kezdeteknél tart.

277
ВОПРОСЫ п с и х о л о г и и
1973 № 5

Б . И. Д О Д О Н О В : П О Т Р Е Б Н О С Т И , О Т Н О Ш Е Н И Я И Н А П Р А В Л Е Н Н О С Т Ь Л И Ч ­
НОСТИ
D o d o n o v , В . I .: A szem ély iség sz ü k sé g le ti v is z o n y a i és irá n y u lts á g a 18 — 29.

A személyiség irányultságával kapcsolatban nagy a terminológiai, fogalmi

zűrzavar. Az idevonatkozó elméletek kritikai elemzése eredményeképpen a
szerző arra a következtetésre jut, hogy a szükségletek, szükségállapotok és a
viszonyok között szigorú megkülönböztetést kell tenni. A viszonyok analízise­
kor a szerző ezek között megkülönböztet időleges viszonyokat, amelyek szoros
kapcsolatban vannak a szükségállapotokkal és viszonylag stabil attitűdöket.
A szándék fiziológiai mechanizmusa jól magyarázható az Anohin-féle „cselek­
vés akceptor” hipotézissel. Emancipált viszonyoknak nevezik az olyan szük­
ségletek által keltett viszonyokat, amelyek potenciális állapotban vannak és
amelyek az asszociatív kapcsolatok révén aktualizálódnak. A szükséglet és az
emancipált viszonyok közötti különbség abban rejlik, hogy az előbbi válasz
aktivált tárgyának hiánya esetében, utóbbi viszont csak abban az esetben
jelenik meg, ha a megfelelő szituáció előállott. Ezért a szükségletek a személy
aktív, a viszonyok a személy reaktív viselkedései. Sem a szükségletek, sem az
emancipált viszonyok nem tartoznak a személyiség irányultsága koncepcióba.
A szükségletek és a viszonyok sajátos szintézise a „viszonyok iránti szükséglet” .
A személyiség szükségletei rendszerében ez egy bizonyos emocionális és aktív
viszonyt jelent a világ felé, amely irányultságát alkotja. Ez a cél-reflex bázisán
alakul ki, amelyet Pavlov a tervezés eredményének tekint.
H . И. Ч У П Р И К О В А : К ВОПОСУ О Ц Е Н Т Р А Л Ь Н О Й Р Е Г У Л Я Ц И И ВОЗБУ ДИ М О С ТИ
З Р И Т Е Л Ь Н О Г О А Н А Л И ЗА Т О РА И М Е Х А Н И ЗМ А У П РА В Л Я Ю Щ И Х С А К К А Д И Ч Е -
СКИМ И Д В И Ж Е Н И Я М И ГЛ А З
C su p rik o v a, N . I .: A v iz u á lis a n a liz á to r in g e rlé k e n y sé g e k ö z p o n ti sz a b á ly o z á sá n a k k é rd é s e
és a sz a k k a d ik u s sz e m m o z g á so k a t ir á n y ító m e c h a n iz m u s o k 4 1 —48.

A szovjet irodalomban két nézet van a szakkadikus szemmozgásokat irá­

nyító afferentáció természetét illetően. A tradicionális nézet képviselői úgy
tartják, hogy a szakkadikus szemmozgások reflektoros aktusok és a vizuális
szignalizáció vezényli őket. Gurevics nézete szerint a „cél-érzet” , amely a szem
forgását a meghatározott tárgy felé vezeti, tartalmaz domináns formában
proprioceptív komponenst, sok esetben pedig ennek kizárólagosan propriocep-
tív jellege van.
A szerző véleménye szerint a szenzoros stimulusok által létrehozott inger -
lékenységi minták az ember vizuális rendszerének központjában jelentősen
megváltozhatnak, átkonstruálódhatnak a végrehajtott instrukciótól, azaz a
specifikusan emberi, a beszédközponttal kapcsolatos kérgi részek irányító
hatásától függően. A kísérletet a páros stimulusok módszerével végezték. A
k.sz. mindig ugyanazon módon reagál a komplex és az egyes ingerekre, az
előzetes instrukciótól függően, amelyek az analitikus-szintetikus tevékenység
különböző jellegét követelhetik meg. A kísérletben a latenciaidők szignifikáns
különbsége mutatkozik meg, ezen különbségek a megfelelő agyi vetületek lo­
kális ingerlékenységéről tanúskodnak (a rövid latenciaidő a magasabb inger­
lékenységről és fordítva). Amint a megfelelő ingerlékenység átstruktúrálodott,
a szakkadikus mozgások már automatikusan mennek végbe.

278
ВОПРОСЫ п с и х о л о г и и
1973 № 6

М. Г. Я РО Ш ЕВ С К И Й : Э К З И С Т Е Н Ц И А Л Ь Н А Я П С И Х О Л О ГИ Я И П Р О Б Л Е М А
ЛИЧНОСТИ
J a ro s e v s z k ij, М. G.: A z eg ziszten ciális p szich o ló g ia és a szem ély iség p ro b lé m á ja 2 5 — 38.

A cikk elemzi az egzisztencialista (humanista, perszonalista) pszichológiát,

mint olyan irányt, amely igényt ta rt arra, hogy harmadik erő legyen a be-
haviorizmus és a freudizmus között. Ezen irányzat forrásai Brentanóig,
Jamesig, Sternig nyúlnak vissza. Bemutatja, hogy az aspirációs szint és a si­
ker formális értelmezése vezette el Jamest ahhoz a következtetéshez, hogy az
autentikus emberi ,,Ego” el van rejtőzve a realitással való szociális kapcso­
latok mögé. A jelenkori amerikai pszichológiában az egzisztencialista irányzat
sikere abból fakad, hogy más iskolák képtelenek pozitívan fejleszteni a sze­
mélyiség problémáját, s abból a sürgősségből, amely megnőtt a tudományos
műszaki forradalommal kapcsolatban. A redukcionizmussal, amely több
formában jelenikmeg: diszciplináris (apszichológiai képzetek más tudományok­
ból vettekre való redukciója), kategoriális (bizonyos kategóriák redukciója
másokra, mint pl. a személyiség kategóriájának redukciója a motívumra a
pszichoanalízisben, reakcióra a behaviorizmusban). Arra való törekvésben,
hogy a személyiségnek új értelmezése legyen, az egzisztencialista irányzat úgy
került előtérbe, mint az objektív és kazuális kutatás alternatívája.

T. П. Х РИ ЗМ А Н : О С О БЕН Н О С Т И М Е Ж Ц Е Н Т Р А Л Ь Н Ы Х В ЗА И М О С В Я ЗЕ Й Э Л Е К ­
Т Р И Ч Е С К И Х П РО Ц ЕССО В МОЗГА У Д Е Т Е Й 2 - 3 Л Е Т ВО В Р Е М Я П О ЗН А В А Т Е Л Ь ­
Н Ы Х ДВИЖ ЕНИЙ
H riz m a n , T . Р .: Az a g y e le k tro m o s fo ly m a ta in a k in te rc e n trá lis k ö lc sö n v isz o n y a in a k s a já ­
to ssá g a i 2 — 3 éves g y e rm e k e k n é l a k a ra tla g o s m ozgás k ö zb en 107— 114.

A biopotenciáloknak az agy különböző régióiból történő elvezetése, oszcil­

lációinak korrelációs analízise azt mutatja, hogy a 2—3 éves gyermekek egy­
szerű ritmikus motoros tevékenység (ujjal való pötyögtetés játékzongorán)
végzése alatt a nagyféltekék motoros kérgének centruma a biopotenciálok
nagyszámú intercentrális korrelációival rendelkezik. Az agy ezen régiói szoros
kapcsolatban vannak az agy alsóbb — parietális központtal — asszociatív
formációval. Az akaratlagos cselekvés programjának bonyolultabbá válása
(fehér és fekete dáma-figurák egy sorba rakása) a frontális lebeny, az elülső
asszociatív zónáinak intercentrális, különösen a motoros kéreg centrumával
való kapcsolatai szignifikánsan megnőnek. Mindez a homloklebenynek az
ember akaratlagos mozgása szervezéséhez való kapcsolatát mutatja. Az elülső
asszociatív struktúrák — a homloklebeny — különösen fontos szerepet ját­
szanak az akaratlagos mozgás programozásában, az emberi viselkedés irányí­
tásában, az aktivitás állapotának szabályozásában.

279
 СОДЕРЖАНИЕ

Дьердь Х уняди, Эндре Х ан и Каталин Перж е: Когнитивная организация стерео

типных характеристик нации ............................................................................................... 147
В. Бахман и Й. Рихтер : О принципах и условиях организации места управления .. • 163
Ференц Мереи : Элаборационные показатели в теста Р о р ш а х а .......................................... 169
Ференц Сакач: Исследование взаимосвязи между симпатией и узнаванием партнера 187
Ласло Трингер, Ференц Матужинка, Аннамария жени и Шандор Мольнар: Примене­
ние M M PI на основе стандартных значений гомогенной популяции (студентов) . . . . 195

дискуссия

Бела Козеки : Связь между педагогической работой и педагогической психологией . . . 221

ОБЗОР

Ирен М ольнар: Ж естотерапия................................................................................................... 226

Като Бардош: Исследование отсточенных реакций-повторений........................................ 236

ФОРУМ
Собрание Венгерского психологического О бщ ества......................................................... 243
Социально-психологическая конференция вТблиси (1 9 7 4 ).............................................. 245

книги
Ф. Мереи и Ф. Сакач: Методы клинической психодиагностики (М ария Неменъи) Мэги- 252
цина, 1974г. S ocial c o n te x ts o f m essag es Мысл, 1974 г.(Чаба П л е х )............................. 253
Гештальт-психология. (М ария Н ем енъи).................................................................................. 257
Ж . Кульчар: Психология личности. (Ж уж а Г е р ё ) .................................................................. 259
Психология режламы. Экономической и Юригическойл итературы, 1974 г. (Неменъи 263
М ария )

о бзо р ж у рн а л о в

Статьи по социальной психологии в периодических изданиях. 1........................................ 266

Вопросы Психологии — 1973. 1—6. (Эникё К о б о р )................................................................. 272

281
 CONTENTS

G. H u n y a d y —E .H a n n — К . Pörzse : C o g n itiv e O rg a n is a tio n o f S te re o ty p e N a tio n —

C h a ra c te riz a tio n s .............................................................................................................................. 147
W . B achm ann —J . R ichter: P rin c ip le s a n d C o n d itio n s o f E q u ip p in g C o n tro llin g
R oom s ................................................................................................................................................. 163
F . M érei: E la b o ra tio n In d ic e s in R o rs c h a c h T e s t .......................................................... 169
F . Szakács : A S tu d y o f C onn ectio n s B e tw e e n S y m p a th y R e la tio n a n d P a r t ­
n e r R ec o g n itio n ................................................................................................................................. 187
L. Tringer — F . M a tu zsin k a — A . Z sen i—S . M olnár ;T h e A d o p tio n o f M M P I on th e B a ­
sis o f S ta n d a rd F ig u re s O b ta in e d fro m U n iv e rs ity S tu d e n ts ................................... 194

D ISC U SSIO N

B . K ozéki : C o n n e c tio n B e tw e e n P e d a g o g ic a l A c tiv ity a n d P ed a g o g ic a l P s y c h o ­

lo g y ........................................................................................................................................................ 221

REVIEW
I . M olnár: G e stu re T h e r a p i e s ....................................................................................................... 226
K . B árdos: T h e E x a m in a tio n o f D e la y e d I m i t a t i o n .......................................................... 236

FO R U M

A sse m b ly o f th e H u n g a r ia n P sy c h o lo g ic a l A s s o c i a tio n ...................................................... 243

A C onference o n S o cial P sy c h o lo g y in T b ilisi (1974) ........................................................ 246

BOOKS

F . M érei— F . S za ká cs /C lin ic a l P sy c h o d ia g n o stic M e th o d s. M ed icin a 1974, (M . Nem é- 252

n y i) Е . A . Caswell— R . Rommetveit : S o cial C o n te x ts o f M essages A ce d e m ic P re ss: 253
L o n d o n a n d N ew Y o rk , 1971 (Cs. Pléh) G e s ta lt P s y c h o lo g y ; G o n d o la t, 1974 ( M . N e- 257
m e n y i) Zs. Kulcsár : P e rs o n a lity P sy c h o lo g y (Z s. Gerő ............................................... 259
A d v e rtise m e n t P sy c h o lo g y ; (M . N e m én yi) K J K , 1974 ...................................................... 263

JOURNALS

J o u r n a l P ro ceed in g s o n S ocial P sy c h o lo g y 1............................................................................ 266

V o p ro sy P sy c h o lo g y i N o . 1 — 6 1973 ( E . Kobor) ............................................................... 272

282
 A kiadásért felel az Akadémiai Kiadó igazgatója
Műszaki szerkesztő: Agócs András
A kézirat nyomdába érkezett: 1974. X II. 14. — Terjedelem: 12,6 (A5 iv)
75.1233 Akadémiai Nyomda, Budapest — Felelős vezető: Bernât György
 101

A LEGRÖVIDEBB IDŐ ALATT — A LEGÁTFOGÓBB

TÁJÉKOZTATÁST NYÚJTJA
KULTURÁLIS ÉLETÜNKRŐL

A
LATOHATÁR
című tallózó lap

Válogatás a magyar kulturális sajtó legfrissebb, legérdekesebb,

legszínvonalasabb írásaiból:
versek
novellák
kisregények
viták és tanulmányok kulturális életünkről
interjúk írókkal, művészekkel
évfordulós megemlékezések
kritikák könyvekről, színművekről, filmekről

Megjelenik havonta 240 oldalon. Évi előfizetési ára: 100, —Ft.

Előfizethető a Posta Központi Hírlap Irodánál
(1051 Budapest, József nádor tér 1.)

Kiadja az

AKADÉMIAI KIADÓ
 104

AZ AKADÉMIAI KIADÓ NYELVTUDOMÁNYI FOLYÓIRATAI

MAGYAR NYELY
Szerkeszti: PAIS DEZSŐ és BENKŐ LORÁND
Témaköre: a magyar nyelvvel kapcsolatos elméleti és gyakorlati kérdések a
szó- és szólásmagyarázatoktól kezdve a nyelvtörténet különböző ágain, a
névtudományon, a nyelvművelésen, a nyelvjárások feldolgozásán át a régi
és népnyelvi adatközlésig, valamint a magyar nyelvtudomány történetéig
Megjelenik évente 1 kötet 4 füzetben Évi előfizetési ára 44,— Ft

MAGYAR NAELAŐR
Felelős szerkesztő: LŐRINCZE LAJOS
Témaköre: a nyelvművelés elvi és gyakorlati kérdései, útmutatások időszerű
és vitás nyelvhelyességi és helyesírási kérdésekben, a nyelvtudomány legfon­
tosabb eredményei, mai és régi irodalmunk nyelve, stílusa, szó- és szólás­
magyarázatok.
Megjelenik évente 1 kötet 4 füzetben • Évi előfizetési ára 28,— Ft

NYELVTUDOMÁNYI KÖZLEMÉNYEK
Felelős szerkesztő: HAJDÚ PÉTER

Témaköre: finnugor nyelvészeti és általános nyelvészeti, fonetikai kérdések

Megjelenik évente 1 kötet 2 füzetben • Évi előfizetési ára 40,— Ft

AKADÉMIAI KIADÓ

A folyóiratok előfizethetők az Akadémiai Kiadónál (1054 Budapest, Alkotmány

u. 21.) és a Posta Központi Hírlap Irodánál (1051 Budapest, József nádor tér 1.)
 105

MAGYAR NYELVŰ IRODALMI FOLYÓIRATOK

az Akadémiai Kiadó műhelyéből

A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA

NYELV- ÉS IRODALOMTUDOMÁNYOK
OSZTÁLYÁNAK KÖZLEMÉNYEI

Felelős szerkesztő: ORTUTAY GYULA

Tartalma: az Osztályhoz tartozó tudom ányterületek (nyelv- és ir o d a lo m tu d o m á n y

filológia, orientalisztika, zenetudomány, néprajz) új kutatási eredm ényeit ismertető
ta n u lm á n y o k
Megjelenik évente 1 kötet 4 füzetben Évi előfizetési díj: 60,— Ft

FILOLÓGIAI KÓZLÓNY
Tartalma: összehasonlító irodalomtörténeti, irodalomelm életi, stilisztikai tan u lm á n y o k
a közép- és újlatin filológiától kezdve a modern európa i filológia eredményeiig
Megjelenik évente 1 kötet 4 füzetben • Évi előfizetési díj: 44,— Ft

HELIKON
Világirodalmi Figyelő

Főszerkesztő: KÖPECZI BÉLA

Tartalma: az összehasonlító irodalom tudom ány, az irodalomelm élet legújabb ered'

ményei, irodalmi viták, új jelenségek a nagyvilágban, beszámolók nemzetközi esemé'
nyékről, kongresszusokról, könyvismertetők
Megjelenik évente 1 kötet 4 füzetben Évi előfizetési díj: 48,— Ft

A folyóiratok előfizethetők az Akadémiai Kiadó Terjesztési Osztályánál (1054 B uda­

pest, Alkotmány u. 21.) és a Posta Központi Hírlap Irodánál (1051 Budapest, József
n á d o r tér 1.)
 105 a

MAGYAR NYELVŰ IRODALMI FOLYÓIRATOK

az Akadémiai Kiadó műhelyéből

IRODALOMTÖRTÉNET
Főszerkesztő: NAGY PÉTER

Tartalma: a m a g y ar irodalom , ezen belül a X X . századi s a mai m agyar irodalom

problém ái, folyamatai, eredm ényei
Megjelenik évente 1 kötet 4 füzetben • Évi előfizetési díj: 4 8 ,— Ft

IRODALOMTÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK
Főszerkesztő: SZAUDER JÓZSEF

Tartalma: elvi, történeti, esztétikai jellegű tanulm ányok a m a g y a r irodalom történet

köréből, eddig ismeretlen dokumentumok publikálása, m a g y ar és külföldi irodalom -
történeti kiadványok bem utatása
Megjelenik évente 1 kötet 6 füzetben • Évi előfizetési díj: 6 6 ,— Ft

LITERAT URA
Felelős szerkesztő: SÖTÉR ISTVÁN

Tartalma: az MTA Irodalom tudom ányi Intézetében folyó kutatási eredm ények ism er­
tetése, elsősorban a XX. századi magyar iro d alo m m al összefüggő elméleti, esztétikai,
műelemző írások
Megjelenik évente 4 füzetben • Évi előfizetési díj: 48,— Ft

A folyóiratok előfizethetők az Akadémiai Kiadó Terjesztési O sztályánál (1054 Budapest,

Alkotmány utca 21.) és a Posta Központi H írlap Irodánál (1051 Budapest, József
n á d o r té r 1.)
 106
A
TÁRSADALOMTUDOMÁNYOK ÚJABB EREDMÉNYEIRŐL
tájékoztatnak az Akadémiai Kiadó folyóiratai

AGRÁRTÖRTÉNETI SZEMLE Évi előfizetési ára

Főszerkesztő: HOFFMANN TAMÁS
Megjelenik évente egy kötet 4 füzetben 5 6 ,- Ft
ARCHAEOLÓGIAI ÉRTESÍTŐ
Szerkeszti: FÜLEP FERENC
Megjelenik évente egy kötet 2 füzetben 5 0 ,- Ft
ETHNOGRAPHIA
Szerkeszti: FÖLDES LÁSZLÓ
Megjelenik évente egy kötet 4 füzetben 5 6 , - Ft
MAGYAR PEDAGÓGIA
Főszerkesztő: NAGY SÁNDOR
Megjelenik évente egy kötet 4 füzetben 4 0 , - Ft
MAGYAR PSZICHOLÓGIAI SZEMLE
Felelős szerkesztő: POPPER PÉTER
Megjelenik évente egy kötet 4 füzetben 8 0 , - Ft
A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA
FILOZÓFIAI ÉS TÖRTÉNETTUDOMÁNYI
OSZTÁLYÁNAK KÖZLEMÉNYEI
Szerkeszti: MÁTRAI LÁSZLÓ
Megjelenik évente egy kötet 3 füzetben 40,— Ft
MŰVÉSZETTÖRTÉNETI ÉRTESÍTŐ
Szerkeszti: POGÁNY Ö. GÁBOR
Megjelenik évente egy kötet 4 füzetben 100,— Ft
SZÁZADOK
A szerkesztő bizottság elnöke: ZSIGMOND LÁSZLÓ
Felelős szerkesztő: PAMLÉNYI ERVIN
SZOCIOLÓGIA
Főszerkesztő: MOLNÁR LÁSZLÓ
Megjelenik egy kötet 4 füzetben 80,— Ft
TÖRTÉNELMI SZEMLE
Felelős szerkesztő: RÁNKI GYÖRGY
Megjelenik évente egy kötet 4 füzetben 44,— Ft

A folyóiratok előfizethetők az A kadém iai Kiadó Terjesztési Osztályánál (1363 Budapest,

Alkotmány u. 21.) és a Posta Központi H írlap Irodánál (1900 Budapest, József n ád o r té r 1.)
 KÖZLÉSI FELTÉTELEK

1. A M a g y a r P szich o ló g iai Szem le o ly a n k é z ir a to k a t fo g ad el közlésre,

a m e ly e k a p szich o ló g ia és h a tá r te r ü le te in e k tu d o m á n y o s k érd é se iv e l fo g ­
la lk o z n a k .
E z e n b elü l k özö l e re d e ti k u ta tá s o k ró l szóló b e sz á m o ló k a t; tóm aösszefog-
laló ta n u lm á n y o k a t; d id a k tik u s á n fe ld o lg o z o tt e s e tta n u lm á n y o k a t; p s z i­
ch o ló g iai tö r té n e ti ta n u lm á n y o k a t; b e s z á m o ló k a t a h a z a i és n e m z e tk ö z i
p szich o ló g iai k ö z é le t fo n to sa b b e se m é n y e irő l; is m e rte té s e k e t a h a z a i és
n e m z e tk ö z i p szich o ló g iai in té z m é n y e k m u n k á s s á g á ró l; h o z z á sz ó lá so k a t a
p szichológiai és á lta lá b a n a k u ltu rá lis é le t p sz ich o ló g iai v o n a tk o z á sú ese ­
m é n y e ih e z ; k ö n y v - és ta n u lm á n y - is m e rte té s e k e t.
2. A k é z ira to k te rje d e lm e á lta lá b a n n e m h a la d h a tja m e g a 0,5 — 0,75
ív e t (16 — 24-es k e tte s so rk ö zzel g é p e lt o ld a l, so ro n k é n t 50 ,,n ” b e tű je lle l).
E g y o ld alo n 25 s o rn á l tö b b n e m le h e t.
3. A k é z ira to t 3 p é ld á n y b a n k ell a S zerk e sz tő sé g h e z b e k ü ld e n i. A k ö z ­
le m é n y cirne u tá n szerep eljen a szerző n e v e , a l a t ta az in té z m é n y , a h o l a
szerző dolgozik.
4. A z id e g e n n y e lv ű fo rd ítá s ra s z á n t 25 so ro s ö sszefo g lalást k ü lö n ol­
d a lo n , cím m el 3 p é ld á n y b a n k ell c s a to ln i a k ö zlem én y h ez.
5. A szö v eg et n o rm á l b e tű típ u s ú író g é p p e l 1/8 ív es g é p p a p írra és csak
a p a p ír e g y ik o ld a lá ra kell írn i. A g y o rs n y o m d a i á tf u tá s é rd e k é b e n fo n to s
a h ib á tla n gépelés.
6. H a a szerző d ő lt b e tű k k e l a k a r v a la m it k iem eln i, a z t eg y szer h ú z z a
a lá . C su p a n a g y b e tű v e l se m m it se g é p e lje n . H a a szö v eg e g y ré sz é t k i­
se b b b e tű típ u s s a l k ív á n ja szed etn i, e z t n e m s ű r ű n g é p e lt so ro k k a l, h a n e m
a szö v eg b a lo ld a la m e n té n h ú z o tt v o n a lla l és „ p e t i t ” sz ó v a l jelezze. A k é z ­
ir a t la p ja it o ld a la n k é n t fo ly a m a to sa n , k ö z é p e n sz á m o z z a a ra b szám o k k a l.
B e to ld á s n e m a lk a lm a z h a tó .
7. A s z á m o z o tt és cím m el e llá to tt á b r á k a t és tá b lá z a to k a t k ü lö n b o ­
r í té k b a n kell c s a to ln i a k é z ira th o z . M in d en á b r a és tá b lá z a t h á tla p já n sz e ­
re p e lje n a szerző n e v e és a k é z ira t cím e.
A k é z ira tb a n p o n to s a n fel kell tü n t e t n i a z á b r á k és tá b lá z a to k h e ly é t.
8. Szöveg k ö z b e n a lk a lm a z o tt iro d a lm i h iv a tk o z á s o k n á l a szerző k é t­
s z e r " -a lá h ú z o tt v e z e té k n e v é t és z á ró je lb e n az iro d a lo m je g y z é k b e n je lz e tt
s o rs z á m á t tü n te s s é k fel.
9. A z iro d a lo m je g y z é k ö ssz e á llítá sa á b é c é -s o rre n d b e n tö r té n ik . K önyvek­
nél, monográfiáknál: a szerző v e z e té k n e v e , k e re s z tn e v é n e k k e z d ő b e tű i, a
m e g jelen és éve, cím , k ia d ó , v áro s, id é z e tt o ld a lszá m .
Folyóiratokban m e g je le n t k ö z le m é n y e k n é l: a szerző v ezeté k n e v e ,
k e re s z tn e v é n e k k e z d ő b e tű i, a m e g jelen és év e, k ö te tsz á m , fü z e tsz á m , id é ­
z e tt o ld alszám . (A k ö zlem én y c ím é t t e h á t n e m k ell fe ltü n te tn i.)
10. A szerző v á lla lja , h o g y a tö r d e lt le v o n a to k a t 3 n a p a l a t t k ija v ítv a
v issz a k ü ld i. A k é z ir a ttó l eltérő n y o m d a i ja v ítá s o k k ö ltség ei a sz e rz ő t te rh e lik .
11. S zerző in k n ek — tis z te le td íju k te r h é r e — 100 d b k ü lö n -le n y o m a to t
k é s z ítte tü n k .
12. A szerk esztő ség k é z ira to t n e m ő riz m e g és n e m k ü ld vissza.
Ä r a : 17 ,— I t
E lő fize té s eg y é v r e : 8 0 ,— F t

AKADÉMIAI KIADÓ, BUDAPEST

 SS

AKADÉMIAI KIADÓ. BUDAPEST

MAGYAR PS Z IC H OL ÓG I AI SZEMLE
ВЕНГЕРСКИЙ ПСИХОЛОГИЧЕСКИЙ ЖУРНАЛ
HUNGARIAN JOURNAL OF PSYCHOLOGY
A M A G Y A R T U D O M Á N Y O S A K A D É M IA P S Z IC H O L Ó G IA I B IZ O T T S Á G A
É S A M A G Y A R P S Z IC H O L Ó G IA I T Á R S A S Á G F O L Y Ó IR A T A

X X X II. kötet Új sorozat 16. 1975. 3. szám

A s z e rk e s z tő b iz o tts á g e ln ö k e : Á dám G y ö rg y

F ő sz e rk e sz tő : P opper P éter

A sz e rk e sz tő b iz o ttsá g ta g ja i:
B a r t h a L a j o s , H ó d o s T i b o r , IT u n y a d y G y ö r g y , J u h á s z T á l , K a r d o s L a j o s ,
K e l e m e n L á sz ló , L á n y in é E n g e l m a y e r Á g n e s , L é n á r d F e r e n c , M á t r a i Lá s z l ó ,
M o u sso n g -K ovács E r z s é b e t , P a lo tá s G á b o r , P a ta k i F e r e n c , R a n sc h b u r g J e n ő ,
Sa l a m o n J e n ő , T o m k a I m r e , V it á n y i I v á n

A sz e rk e sz tő sé g ta g ja i:
R o v a tv e z e tő k : H ódos t ib o r , H u n y a d y Gy ö r g y , M o u sso n g -K ovács E rzsébet,
R an sch bü rg J enő

M u n k a tá rs a k : V a r g a Z o l t á n (olvasó sz e rk e sz tő ), H e g e d ű s T . A n d r á s , B enedek
L á szló , V árady A n d r á s n é (szerk esztő ség i titk á r )

T e c h n i k a i sz e rk e sz tő : G l a u b e r A n n a

S zerk esztő ség : 1083 B u d a p e s t, B ó k a y J á n o s u . 64. T elefo n : 340 — 790, 343 — 743
S z e rk e s z tő sé g i fo g ad ó ó rák : k e d d 10— 12
c s ü tö rtö k 16 — 18

A k a d é m ia i K iad ó
1363 B u d a p e st, A lk o tm á n y u. 21. T e le fo n : 111 —010

T e rje s z ti a M a g y a r P o s t a . E lő fiz e th e tő b á rm e ly p o s ta h iv a ta ln á l, a k é z b e sítő k n é l, a

P o s t a h írla p ü z le te ib e n é s a P o s ta K ö z p o n ti H ír la p Ir o d á n á l ( K H I 1900 B u d a p e s t V ., J ó -
z se f n á d o r té r 1. p o s ta c ím : 1900 B u d a p e st) k ö z v e tle n ü l v a g y p o s ta u ta lv á n y o n , v a la m in t
á tu ta lá s s a l a K H I 215 — 96162 p é n z fo rg a lm i je lz ő sz á m á ra .
E g y e s p éld á n y o k b e sz e re z h e tő k a 1055 B u d a p e s t V ., B a jc sy -Z silin sz k y ú t 76. sz. a la t t
h írla p író it ban.
E lő fiz e th e tő és p é ld á n y o n k é n t m e g v á s á ro lh a tó : az A K A D É M IA I K IA D Ő - n á l
1363 B u d a p e s t V ., A lk o tm á n y u. 21. T e le fo n : 111 —010. P é n z fo rg a lm i je lz ő sz á m u n k :
216 — 11488., az A K A D É M IA I K Ö N Y V E S B O L T -b a n : 1368 B u d a p e st V ., V á c i u . 22.,
te le fo n : 186 —612

E lő fizetési d íj e g y é v r e : 8 0 ,— F t.
A ta n u lm á n y o k k ö z lé s i fe lté te le it lá s d a b o rító h a rm a d ik o ld a lá n .
 TARTALOMJEGYZÉK

A M ag y a r P szich o ló g ia i T á rsa s á g T is z tú jító K ö zg y ű lése 287

FÓ RU M
H árdi István: P szich o h ig ién és sz e m p o n to k az á p o lá sb a n .................................................... 301
Ju h á sz P ál: F a lu s i n ő k m e n tá lh ig ié n é s p r o b l é m á i .................................................................... 307
Kovács A ndrás és B án Ju d it: T a p a s z ta la to k a nő v éd elm i m u n k á b a n ........................ 315
Sivadon, P aul: A m e n tá lh ig ié n ia i m o z g a lo m szerv ezeti p ro b lé m á i ................................... 321
Várady Géza: A m e n tá lh ig ié n ia sz e rv e z e ti k érd éseirő l ........................................................... 329
A p szichológiai é le t h íre i ....................................................................................................................... 335

SZEM LE
H a n kiss Ágnes: J . L . M oreno é le tm ű v e ...................................................................................... 339

KÖNYV
D avidov, V. F .: A z á lta lá n o s ítá s fa jtá i a ta n ítá s b a n (Salam on J e n ő ) ' .............................. 347
N a g y József: N e v e lé stu d o m á n y és tá r s a d a lm i g y a k o rla t I . I I . (Palotás Gábor) . . . . 350
D avid E . H unt: Illeszk ed ési m o d e lle k a n e v e lé sb e n (K le in S á n d o r) .............................. 355
P . G. Swingle (szerk .): A m in d e n n a p i élet szo ciálp sz ich o ló g iája (K o rá n y i T a m á s) . . 357

F O L Y Ó IR A T
F o ly ó ira tk ö z le m é n y e k a szo ciálp sz ich o ló g ia té m a k ö ré b ő l ................................................. 362
S tu d ia P sy ch o lo g ica 1971 — 72 ( K is Je n ő ) ............................................................................. 3711

1 Magyar P s z ic h o ló g ia i S z e m le 285
A M A G Y A R P S Z IC H O L Ó G IA I T Á R S A S Á G T IS Z T Ú JÍT Ó K Ö Z G Y Ű L É SE

1975. január 29.

Elnöki megnyitó
(Kardos Lajos, a Társaság elnöke)
Tisztelt Tagtársak ! Kedves Kollégáim ! E mai tisztújító közgyűlés beveze­
tőjeként szeretettel üdvözlöm a megjelent vendégeket, és mai ülésünket meg­
nyitom.
Mindenekelőtt azt szeretném bejelenteni, hogy két órakor — a jelenléti ívek
alapján —nem voltunk határozatképesek, vagyis a tagság nem jelent meg olyan
létszámban, mely a határozathozatalhoz elégséges lett volna. Ez a magyarázata
a kezdési időpont eltolódásának. Formálisan ugyanis egy szünetet kellett tarta­
nunk, s ez tulajdonképpen a szünet után a második ülés. Most már persze nem
érvényes az, hogy kevesen vagyunk. Valójában nem is vagyunk kevesen, csak a
tagság létszámához képest.
Mielőtt a napirendre térnénk, a Közgyűlés jegyzőkönyvének hitelesítésére
felkérem Kürti Istvánná, Hunyadi György és Illyés Sándor elvtársat.
Mielőtt mai ülésünket megnyitnám, emlékezzünk arra, hogy a legutóbbi köz­
gyűlés óta néhány tisztelt és nagyrabecsült tagtársunk elhunyt : Forray Tiborné,
Schnell János, Agócsi Sándorné, Sándor Pál és Somogyi István. Kérem a tagsá­
got, hogy egy perc néma felállással áldozzunk emléküknek. (A közgyűlés részt­
vevői egyperces néma felállással áldoznak az elhunytaknak.)
A Magyar Pszichológiai Társaság — emlékezhetnek rá 1972. január 28-án,
majdnem pontosan egy hónap híján három évvel ezelőtt tartotta utolsó tiszt­
újító közgyűlését. A vezetőség az elmúlt időszakban igyekezett a párt tudo­
mánypolitikai irányelveinek megfelelően és a Magyar Tudományos Akadémia
második osztályának főként gyakorlati útmutatásai szerint munkáját eredmé­
nyesen végezni. Úgy vettük észre, hogy növekedett a résztvevők száma rendez­
vényeinken, sőt emelkedett a rendezvények száma is, hogy jelentős események
voltak nemzetközi rendezvényeink, mint erről a főtitkár fog a közgyűlésnek be­
számolni. Azt hiszem, hogy mindnyájan, akik „Az alkodó gondolkodás kutatási
problémái” c. szimpózionon ott voltak, emlékezhetnek, hogy eléggé kiemelkedő
esemény volt Társaságunk életében, s azok számára, akik ott voltak, tudomá­
nyos haszonnal járt.

1* 287
 Alá kell húznom azt a támogatást, amelyet a jogi tagok részéről kaptunk, s
ami nagyon jelentős volt.
Most még néhány szót kell mondanom ahhoz a meglehetősen terjedelmes
írásos anyaghoz, amelyet a meghívóhoz mellékeltünk, és sajnos éppen a terje-
delmessége miatt nyilván nem könnyen áttekinthető, amiért elnézésüket kérem
ás remélem, hogy majd a főtitkár előadása és a hozzászólások alapján fog a kép
végleges formájában kialakulni.

Részletek a főtitkári beszámolóból

(Salamon Jenő, a Társaság főtitkára)

A legutóbbi tisztújító közgyűlésen megjelölt feladatok teljesítéséről

1. A tudományos munka színvonalának emelése, amelyhez Társaságunk jól elő­

készített tudományos rendezvényekkel, valamint publikációs fórumaink meg­
felelő befolyásolásával járulhat hozzá.
E tekintetben mind megvalósult központi rendezvényünkön, mind néhány
kiemelkedő szekcióülésen tapasztaltunk biztató jeleket. Úgy véljük, hogy a
Társaság és a Pszichológiai Bizottság folyóiratának — a Magyar Pszichológiai
Szemlének színvonala is tovább emelkedett. Ezt elősegítette a benyújtott kéz­
iratok mennyiségi, s ezáltal a szelekciós lehetőség növekedése, valamint a szer­
kesztő bizottság és a bírálók igényszintjének emelkedése. A közelmúltban ala­
kult meg tudományos folyóiratunk új szerkesztőbizottsága és szerkesztősége.
Hadd köszönjem meg ezen a fórumon Társaságunk vezetősége nevében Lénárd
Eerenc volt felelős szerkesztőnek több évtizedes áldozatos és eredményes tevé­
kenységét, amellyel jelentősen hozzájárult a Magyar Pszichológiai Szemle fejlő­
déséhez. Egyúttal sok sikert kívánunk az új szerkesztőségnek és Popper Péter
főszerkesztőnek már e rövid idő alatt is reménytkeltő - munkájához.
2. Legutóbbi közgyűlésünkön megállapítottuk, hogy Társaságunk életével kap­
csolatban t ö b b i n f o r má c i ó s c s a t o r n a l é t r e h o z á s a s z ü k s é g e s .
Ebben a vonatkozásban eredményeink nem kielégítőek. Némi növekedést mu­
ta to tt ugyan a Magyar Pszichológiai Szemle hasábjain a Társaság tudományos
életének bemutatása (pl. a cscsemőkori vizsgálatokról szóló beszámolók közlé­
se), de ez még csak kezdetnek tekinthető. A Visegrádon rendezett „Alkotó gon­
dolkodás kutatási problémái” szimpózion előre beküldött előadásainak szöve­
gét is hozzáférhetővé tettük tagtársaink számára. Nem sikerült megvalósíta­
nunk egyéb, központilag sokszorosított kiadványok elkészítését, és a szekciók
munkatervei sem váltak részleteiben ismertté egymás számára.
3. Fontos feladatként jelöltük meg a g y a k o r l a t t a l v a l ó k a p c s o ­
lat erősítését.

288
 E téren számos pozitív eredményt értünk el az elmúlt három évben. A Társa­
ság szekcióinak és azok tagjainak munkáját mindinkább igénybe veszik a gya­
korlati életben. A Társaság elnöksége több esetben felhívta illetékes szervek
figyelmét társadalmi életünkben esetenként megnyilvánuló visszaélésekre a
pszichológiai vizsgálatok módszereivel.
Jelenleg a pszichológiai gyakorlati munka elméleti megerősítése látszik égető
problémának.
Kevés eredményt értünk el a patronáló tagok beszervezésében.
4. Az egyes s z e k c i ó k t o v á b b i d e c e n t r a l i n.Á 1 á s á t is szüksé­
gesnek láttuk, taglétszámunk jelentős növekedése és tudomány-területeink
differenciálódása miatt. Ennek alapján választottuk szét a Közlekedéspszicho­
lógiai Szekciót. A szekciók további bontását, főhatóságunk javaslatára, meg­
fontolás tárgyává tettük. Jelenleg inkább a szekciókon belüli munkacsoportok
létrehozása látszik lehetségesnek és célszerűnek. Ennek keretében megoldható­
nak tűnik egy vezetéslélektani munkacsoport kialakítása az Üzemi Pszicholó­
giai Szekcióban, és egy nevelési és pályaválasztási tanácsadási munkacsoport
kialakítása a Pedagógiai Pszichológiai- és Fejlődéslélektani Szekcióban.
A tervezett vidéki regionális csoportok közül a délmagyarországi csoport
megalakulását kezdtük előkészíteni. Létrehozása a felsőbb szervek végleges
döntésétől függ.
5. Az e t i k a i k ó d e x k i d o l g o z á s a , — hála az Üzemi Pszichológiai
Szekció, a MTESZ és egyéb szervek segítségének kimozdult holtpontjáról;
és előbb a munkapszichológusokat, majd az egész szakmát érintő részletes ter­
vezet készült el és jutott a megvitatás stádiumába.
Az 1963 óta húzódó, pszichológus státus betöltését érintő rendelet előkészíté­
sének munkálatai megkezdődtek. Erre a problémára még visszatérünk a későb­
biekben, amikor ismertetem az MSZMP Agit. Prop. Bizottságának legújabb
állásfoglalását a pszichológiai tudományos élet időszerű kérdéseiről.

A Társaság központi rendezvényeinek értékelése

Az eltelt hároméves időszakban két központi tudományos rendezvényt ter­

veztünk. Ezek közül eddig csak az egyiket sikerült megvalósítanunk.
1973 novemberében rendeztük meg Visegrádon „Az alkotó gondolkodás kuta­
tás problémái” elnevezésű szimpóziont. A három félnapos tanácskozáson
mintegy kilencvenen vettek részt, és több meghívott külföldi szakember is
beszámolt a témában végzett munkájáról, illetve vett részt a vitában. Az arra
igényt tartók a szimpózion előtt tanulmánykötet formájában - kézhez
kapták az előadások többségének teljes szövegét. így az ülésszakon a részt­
vevők - két külföldi meghívott szóbeli előadásától eltekintve - azonnal a
vitára összpontosíthattak.

289
 A vitaforma különösen jól segítette a kreativitás néhány — különösen a köz-
gondolkodásban gyakran félreértett alapkérdésének tisztázását.
A vita folyamán egyértelmű állásfoglalás született a következő kérdésekben :
A kreativitás kutatás ugrásszerű fejlődése az elmúlt 10 —15 évben nemcsak
magának a pszichológiának belső logikájából jött létre, hanem sürgető társadal­
mi igény eredménye is.
Az alkotóképesség nem csupán a „nagy alkotók” kiváltságos sajátossága,
hanem minden szellemileg ép ember tulajdonsága.
Abban is egyetértés mutatkozott, hogy a kreativitás pszichológiai módszerek­
kel tanulmányozható, megismerhető.
A vitában az alkotóképesség munkahipotézis-szerű meghatározásától kezdve,
alapvető jellemzőinek, folyamatának, a személyiségjegyekkel való összefüggé­
seinek elemzésén keresztül; mintegy vezérfonalként vonult végig az ember
kreatív potenciáljában rejlő lehetőségeinek, kibontakozásának eszméje. Ennek
következtében a tanácskozás egyik központi problémájává vált, miként fej­
leszthető az alkotó képesség az emberi élet különböző szakaszaiban - már korai
gyermekkortól kezdve. Különösen sok szó esett az iskoláról mint az emberfor­
málás intézményes szervéről.
A hozzászólók véleménye lényegében megegyezett abban, hogy az iskolai
oktatásban alkalmazott módszerek, eljárások optimális fejlesztő hatásának
megteremtéséhez, modellezni szükséges az alkotó gondolkodás jellegzetes mű­
veleteit. E vonatkozásban is akkor kell a formálást elkezdeni, amikor a gyer­
mek egészséges spontaneitása, plaszticitása és eredetisége még nem szenvedett
károsodást. Mindehhez olyan szociális légkör biztosítása szükséges, amely sajá­
tos alkotó magatartásra késztet.
A szimpózionon tárgyalt részkérdésekben az élénk vita, - Selye János
újabb terminusát használva — a hozzászólók eusztressz állapota volt jellemző.
Meghívott külföldi vendégeink (talán közülük is kiemelehetők romániai kollé­
gáink) is jelentősen hozzájárultak az értekezlet színvonalához és színességéhez.
A szimpózion teljes anyagát tanulmánykötet formájában kívánjuk a közel­
jövőben megjelentetni.
Mind a Pszichológiai Bizottság és a Társaság vezetősége, mind a résztvevők
többsége és külföldi vendégeink a szimpóziont kiemelkedően sikeresnek minő­
sítették; és úgy vélik, hogy a kutatásokban való előrehaladás nyomán, a téma­
körben újabb hazai és nemzetközi vitákat lenne érdemes rendezni.
1974-re terveztük a mentálhigiéniai nagygyűlés megrendezését. E célra kije­
lölt előkészítő bizottság igen nagy energia-befektetéssel, gondos előkészítő mun­
kát végzett. A nagygyűlést mégsem sikerült megtartani, mivel az egészségügyi
főhatóság bizonyos koncepcionális eltérések miatt — annak elhalasztását
kérte.
1974-ben került sor a II I. Európai Szociálpszichológiai Konferencia megtar­
tására, Visegrádon. Ebben a Társaság vezetőségének csak közvetett előkészítő

290
szerepe volt; amennyiben segített a Magyarországon történő megrendezés elő­
feltételeinek megteremtésében, és javaslatot tett felettes hatóságunknak a hazai
előkészítő bizottság személyi összetételének kialakítására. A közvetlen szerve­
zés és végrehajtás más szervek működési keretében zajlott le. A zártkörű konfe­
rencia vitaanyagáról a Pszichológiai Bizottság tagjai és a Társaság elnöke utóla­
gos tájékoztatásban részesültek.

A Társaság vezetőségének és elnökségének munkájáról

Korábban kialakult gyakorlatunknak megfelelően, Társaságunk munkájának

fő része decentralizáltan, a szekciókban folyt. A vezetőség kevés ülést tartott
(évente egy-két alkalommal), ahol általában a leglényegesebb — egész évi mun­
kával kapcsolatos - teendőket terveztük meg, illetve értékeltük azok teljesíté­
sét. Az elnökség mint operatív szerv gyakrabban évi 5 6 alkalommal is ülése­
zett. Mind a vezetőségi, mind az elnökségi értekezleteket élénk, elvszerű, szemé­
lyi ellentétektől mentes vitaszellem jellemezte.
Az elnökség munkájának hatékonyságát olykor csökkentette az a tény, hogy
feladatainak megvalósítási feltételeiről nem állt mindig kellő információ rendel­
kezésére. A Társaság megkapta a maximálisan lehetséges anyagi segítséget az
Akadémia II. Osztályától.
A Pszichológiai Bizottsággal való együttműködésünk a korábbiakhoz hason­
lóan jó volt.

A szekciók munkájának értékelése

Társaságunkban jelenleg 10 szekció és egy munkacsoport (a gyermekpszicho-

patológiai) működik. A szekciók közül 9 funkcionál, egy azonban (a Kriminál-
pszichológiai) jelentős erősítésre szorul. Sajnálatos módon, Radnai Béla halála
után, elsorvadt a Reklámpszichológiai Munkacsoport. Érdemes lenne életre
kelteni.
A szekciók sokrétű, tematikában gazdag rendezvényeit az írásos beszámolók
alapján mindenki áttekinthette.
1. E l m é l e t i s z e m p o n t b ó l kiemelkedik az Általános Pszichológiai
szekció „megismerési folyamatok modelljei” c. előadás- és vitasorozata, amely­
ben az irodalom szakmai-kritikai áttekintése párosul] a saját kutatási eredmé­
nyek bemutatásával. Egy fogalom-tisztázás szempontjából jelentős vitaülést
tarto tt 1972-ben a Szociálpszichológiai Szekció is. A gyakorlathoz közelálló
problémák tárgyalásánál esetenként ideológiai vonatkozások is szóba kerültek
az Orvosi (klinikai) Pszichológiai Szekció Gyermekpszichopatológiai munka-
csoportjának ülésein. Ezen a téren azonban még sok a megoldatlan és megvita­
tásra váró probléma.

291
 A jövőben fontos feladat az alapvető elméleti (szakmai-ideológiai) kérdések­
kel többet foglalkozni a pszichológia alap- és alkalmazott területeit felölelő
szekciók ülésein is.
2. A szekciók többsége kellő gondot fordított a k u t a t á s m e t o d i k a i
és a g y a k o r l a t i p s z i c h o l ó g i a m ó d s z e r t a n i p r o b l é ­
m á i n a k m e g v i t a t á s á r a . Az Üzemi Pszichológiai Szekció kezdemé­
nyezésére megindult az üzemi pszichológiai laboratóriumok vizsgálati módsze­
reinek, standard-jeinek egyeztetésére irányuló tevékenység. A Társaság által
létrehozott Tesztbizottság munkája is további reményekre jogosít, amennyiben
egyéb feladatai mellett — a gyakorlati életben tapasztalható visszaéléseknek
hatékony akadályozója lehet. A Vasúti és Közúti Alkalmasságvizsgáló Intézet
köré tömörülő Közlekedéspszichológiai Szekció is eredményesen tovább folytat­
ta korábban megkezdett módszerfejlesztő tevékenységét: az érzékelés- és moz­
gás-, a személyiséglélektan és a csoportpszcihológia területén. Az Orvosi (klini­
kai) Pszichológiai Szekció több hasznos információcserét folytatott a standar-
dizálás alatt levő tesztekkel kapcsolatban (MMPI, Catell stb.). Pszichoterápiái
szempontú viták is folytak a Gyermekpszichopatológiai Munkacsoport ülésein.
A többi szekció megbeszélésein a kutatásmetodikai problémák a kutatási ered­
mények megvitatásával együttesen kerültek bonckés alá. így pl. a Pedagógiai
Pszichológiai és Fejlődéslélektani Szekció igen magas színvonalú rendezvényt
tartott az iskolaérettségi kutatásokkal és a korrekciós osztályokban végzett
munkával kapcsolatban. Az elhangzott referátumok e témakörben elért jelentős
előrehaladásról tanúskodtak.
3. Több szekcióban az i s m e r t e t ő , t o v á b b k é p z ő j e l l e g ű e l ő ­
a d á s o k igen gyakoriak voltak.
A Szociálpszichológiai Szekció ülésein szovjet, svájci és NDK-beli kutató
adott lehetőséget betekintésre országa szociálpszichológiai kutatásaiba.
Az Általános Pszichológiai Szekció több előadása is alkalmas volt e feladat meg­
oldására. (Pl. a beszédtevékenység modellálás nézőpontjai vagy az álom-funk­
ció kísérleti vizsgálata.) A Pedagógiai Pszichológiai és Fejlődéslélektani Szek­
ciónak a Tanítóképző Főiskolával közösen tartott rendezvénysorozata, vala­
mint egy szovjet kutató előadása a Galperin-módszer továbbfejlődéséről is e
szempontból tekinthető igen pozitívnak. A Gyógypedagógiai Pszichológiai
Szekció tematikailag sokrétű előadásai egyúttal hozzájárultak a gyógypedagó­
gusok pszichológiai szempontú továbbképzéséhez is. Hasznosnak bizonyult a
tájékoztatáshoz és továbbképzéshez a Sportpszichológiai Szekció által kiadott
„Tudományos Tájékoztató” eddig megjelent négy száma.
4. A s z e k c i ó k e g y m á s k ö z ö t t i k a p c s o l a t a mindenek előtt
a közös tudományos rendezvényeken érvényesült. Tudományunk —a differen-
ciáció mellett mindinkább interdiszciplinárissá válik, s ezt legtöbb szekciónk
figyelembe vette.
Ez alkalommal talán a Fegyveres Erők Pszichológiai Szekciójának tematikai-

292
lag gazdag, 18 vitaülésből álló sorozatát emelhetjük ki, amelyen a legkülönbö­
zőbb területek képviselői vettek részt előadásaikkal és korreferátumaikkal.
Ugyancsak jelentős munkát végzett e tekintetben az Orvosi (klinikai) Pszicho­
lógiai Szekció és annak Gyermekpszichopatológiai Munkacsoportja.
5. Örvendetesen f e j l ő d ö t t t ö b b s z e k c i ó n k k a p c s o l a t a
m á s t u d o m á n y o k k é p v i s e l ő i v e l is. így az Üzemi Pszichológiai
Szekció a MTESZ-szel, különböző ipari tárcák szerveivel; a Közlekedéspszicholó­
giai Szekció a hazai közlekedéspszichológiai intézetekkel, a Honvédelmi Minisz­
térium megfelelő szerveivel és egyéb hazai és külföldi intézményekkel működik
együtt. A Sportpszichológiai Szekció elsősorban a Magyar Sportorvosi Társaság­
gal és a Magyar Biológiai Társaság Mozgásbiológiai Szekciójával kollaborál.
Társadalmi szempontból reménytkeltő a Pedagógiai Pszichológiai és Fejlődés­
lélektani szekció bekapcsolódása az állami oktatásról szóló párthatározat és a
6. számú országos kutatási terv végrehajtásának munkálataiba.
6 . A k t i v i t á s és v i t a s z e l l e m a s z e k c i ó k r e n d e z v é ­
nyein
A legtöbb szekció munkájában az elmúlt három év alatt az aktivitás további
emelkedését tapasztalhattuk. Erősíteni kell azonban e szempontból a Szociál­
pszichológiai —, s mindenek előtt a Kriminálpszichológiai Szekciót. Ez utóbbi
szekció működésében a kezdeti emelkedő tendenciát jelentős visszaesés követte.
A vitaszellem is valamelyest fejlődött Társaságunk rendezvényein, de ez
inkább technikai, gyakorlati jellegű. Az igazi elvi viták kibontakoztatásáért
még sok a tennivalónk.
A szekciók vezetésében általában demokratizmust tapasztalhattunk. Ettől
eltérő jelzést kaptunk a Sportpszichológiai Szekció vezetési stílusáról és a veze­
tőség által hozott határozatok végrehajtásának hiányosságairól. A kritikai és
önkritikái szellem Társaságunkban általában még nem érte el a kívánt mérté­
ket. Sajnos még eléggé elterjedt az elvi vitáktól való idegenkedés azok szubjek­
tív mozzanataival való kontaminálás veszélye miatt. Valahogy nehezen alakul
ki szakmánkban a nézetekkel történő vita és a személy ellen irányuló (való
vagy vélt) támadás elengedhetetlenül szükséges differenciációja.
Példamutató a Fegyveres Erők Szekciójának jelentésében megnyilvánuló
őszinte, bátor önkritika és kritika, amely bizonyára segíteni fogja e szekció
eredményes továbbfejlődését.

A Magyar Pszichológiai Társaság nemzetközi kapcsolatairól

Nemzetközi kapcsolataink sokrétűek, de nem eléggé intenzívek. Az elmúlt

időszakban különböző, elsősorban anyagi - okok miatt nem tudtunk a
nemzetközi együttműködési igényeknek maradéktalanul megfelelni. Mint isme-

293
retes, a X X . Nemzetközi Pszichológiai Kongresszust 1972 nyarán Tokióban ren­
dezték meg. Bár több magyar pszichológus a kongresszus szervező bizottságától
megtisztelő tudományos feladatot kapott, s az IUPS közgyűlésén — Társasá­
gunk megnövekedett taglétszáma nyomán - két szavazati joggal is rendelkez­
tünk; mégsem sikerült e kongresszuson személyesen képviselni a hazai pszicho­
lógiát. Csupán három magyar előadás kivonata jelent meg a kongresszus alkal­
mából kiadott kötetben.
így az elmúlt hároméves periódusban a Társaság elnöke és főtitkára levelező
úton tartotta fenn a kapcsolatot az IUPS vezetőségével.
Bízunk benne, hogy a XXI. Nemzetközi Pszichológiai Kongresszuson (1976
nyara, Párizs) ismét alkalom nyílik a magyar pszichológusok szereplésére.
A kongresszuson való részvétel feltételeiről a Társaság tagjait a vezetőség — a
lehetőségek szerint — időben tájékoztatja.
A soronlevő Nemzetközi Alkalmazott lélektani Kongresszust 1974 nyarán Mont-
reálban rendezték. Ezen részt vett főtitkárhelyettesünk Moussong-Kovács
Erzsébet —, aki majd hozzászólásában számol be az ott tapasztaltakról.
1973 júliusában egy tudományos konferenciát rendeztek a tanulás és problé­
mamegoldás témaköréből Prágában, amelyen valamennyi világrész tudomá­
nyos kutatói képviselve voltak. Ezen a konferencián Társaságunk főtitkára is
előadást tartott saját gondolkodáskutatási metodikájáról.
A konferenciával párhuzamosan került megrendezésre a szocialista országok
vezető pszichológusainak első konzultatív találkozója. A háromtagú magyar dele­
gációt Tomka Imre, az MTA Pszichológiai Intézetének igazgatója vezette.
A megbeszélésen előzetes megállapodás született a szocialista országok együtt­
működési feltételeinek mielőbbi létrehozásával kapcsolatban és a kollaboráció
formáinak kidolgozására vonatkozóan.
A második konzultatív találkozó Ielovisten (Prága) folytatódott 1974 nya­
rán, amelyen a négytagú magyar delegációt Salamon Jenő vezette. Az értekez­
let résztvevői kidolgozták az együttműködési formákra vonatkozó javaslatokat,
amelyeket az egyes szocialista országok illetékes szerveihez a delegációk felter­
jesztettek. Ezek a következők: 1) információcsere; 2) kutatási témákban
együttműködés; 3) kádercsere.
Felettes szervünkkel történt megállapodás alapján az MTA II. Osztálya Pszi­
chológiai Bizottsága keretében - Hódos Tibornak, a Bizottság titkárának vezeté­
sével megalakult egy külügyi munkabizottság, amelynek feladata az együtt­
működést érintő konkrét javaslatok előkészítése. E munkabizottság már elké­
szítette a hazánkban folyó lényegesebb pszichológiai kutatások jegyzékét a
többi szocialista ország informálása céljából. Elképzeléseink szerint a következő
ötéves tervben szerény lehetőségeinknek megfelelően 2 vagy legfeljebb 3
tudományos témában tudnánk hasznosan közreműködni a koordinált nemzet­
közi kutatásokban. Eddig egy tématerv előkészítése történt meg és várja felet­
tes szerveink jóváhagyását.

294
 Ezután a Főtitkár azokat a feladatokat elemezte, amelyek az MSZMP
Központi Bizottság Agitációs és Propaganda Bizottságának állásfoglalása
nyomán Társaságunk előtt állanak.

A Számvizsgáló Bizottság jelentése

(Geréb György, a Számvizsgáló Bizottság elnöke)
Tisztelt Közgyűlés ! A Számvizsgáló Bizottság évenkint megtartotta ellenőr­
zését a Magyar Pszichológiai Társaságnál. Az ellenőrzések során a Számvizsgá­
ló Bizottság megállapította, hogy a gazdálkodás a fennálló törvényes ren­
delkezéseknek és az alapszabályban foglaltaknak megfelelően történt. Az 1972.
január 28-i közgyűlési beszámoló óta három ellenőrzést tartottunk, amelyekről
röviden az alábbiakban számolunk be.
Általánosságban megállapítható, hogy a Társaság gazdálkodása a kitűzött
céloknak és előírásoknak megfelelően szakszerűen történt. Az évi költségvetés
előirányzata az 1972. évhez viszonyítva emelkedett, 1971-ben 78 000, 1972-ben
112 000, 1973-ban 113 000, 1975-ben 113 000 forint a költségvetés összege.
A Magyar Tudományos Akadémia támogatása jelentős mértékben segítette a
Társaság munkáját. A Társaság bevételi tervét teljesíteni tudta, bár még jelen­
leg is fennáll a tagság egy részének több évi tagdíjlemaradása. A Számvizsgáló
Bizottság messzemenően egyetértett a Társaság vezetőségének azzal a döntésé­
vel, hogy 5 10 éves tagdíjhátralék miatt 36 tagot az alapszabály értelmében
kizárt. A Számvizsgáló bizottság kéri a Közgyűlést a vezetőség ilyen irányú
döntésének megerősítésére.
A Számvizsgáló Bizottság rendszeresen figyelemmel kísérte az Akadémia
Terv- és Pénzügyi Főosztályának megtartott ellenőrzését. A felvetett hiányos­
ságok, problémák megszüntetését szorgalmazta.
Az 1972 évi tisztújító közgyűlésen a Számvizsgáló Bizottság elnöke beszámolt
a Társaság egy örvendetes kezdeményezéséről, nevezetesen jogi (pártoló) tagok
szervezéséről. Ezt a kezdeményezést a Társaság továbbfejlesztette és ma már a
KGM Ipargazdasági és Számítástechnikai Intézete, a KGM Közgazdasági és
Ellenőrzési Főosztálya, valamint a Kereskedelmi és Üzemszervezési Intézet is
jogi tagja a Társaságnak. A Számvizsgáló Bizottság felhívja az igen t. Tagtársak
figyelmét jogi tagok további szervezésére.
A Magyar Pszichológiai Társaság pénzügyi gazdálkodása, a megnövekedett
taglétszám és a fokozottabb tudományos tevékenység következtében a titkár­
ság feladata jelentősen bővült.
Kérjük a Tisztújító Közgyűlést, hogy a Számvizsgáló Bizottság beszámolóját
elfogadni szíveskedjék.
Egyúttal kéri a Számvizsgáló Bizottság a Tisztújító Közgyűlést, hogy válasz­
tott megbízatása alól felmenteni szíveskedjék.

297
Űj tagok felvételi kérelmének előterjesztése

(Benedek László szervező titkár)

Tisztelt Elvtársak ! Az írásos anyagban 130 fő felvételéről ad jelzést a Társa­
ság vezetősége. Gyakorlatilag tehát három év alatt 130 főt vettünk fel. A
Közgyűlés hivatott arra, hogy a felvételeket megerősítse. Önök megkapták az
írásos anyagban a felvételüket kérők névsorát, illetve azokat, akiket a Tiszt­
újító Közgyűlés elé terjesztünk megerősítés céljából.
Engedjék meg, hogy néhány szót fűzzek az anyaghoz. Ezt a néhány sta­
tisztikai jellegű megállapítást minden közgyűlésen megtesszük annak érdekében,
hogy a t. Tagtársak átfogó képet kapjanak a jelentkezők társaságbeli elhelyez­
kedéséről. 1972-ben felvettünk 21 főt, 1973-ban 34 főt, 1974-ben 75 főt. A jelent­
kezők közül 103 fő végzett pszichológus, 27 fő más tudományterületről jelentke­
zett, de ott aktívan a pszichológia keretén belül dolgozik. A 130 fő közül 27 fő
jelentkezett vidékről. I tt meg kell mondani, hogy az elmúlt közgyűlésünkön ez
a szám jóval nagyobb volt. A jelentkezők közül 84 nő és 46 férfi.
A jelentkezők megoszlása szekciók szerint a következő: az általános pszicho­
lógiai szekcióba jelentkezett 8 fő, a szociálpszichológiai szekcióba szintén 8 fő,
a pedagógiai pszichológiai és a fejlődéslélektani szekcióba 31 fő, az orvosi (klini­
kai) pszichológiai szekcióba 41 fő, a gyermek pszichopathológiai munkacsoport­
ba 9 fő, a gyógypedagógiai pszichológiai szekcióba 8 fő, a kriminálpszichológiai
szekcióba 2 fő, az üzemi pszichológiai szekcióba 11 fő, a közlekedéspszichológiai
szekcióba 8 fő, a sportpszichológiai szekcióba 4 fő.
Bejelentem, hogy e névsor lezárása után is érkeztek hozzánk tagfelvételi ké­
relmek. Ezekről már az új vezetőség fog dönteni.
Kérem a Tisztelt Tagtársakat, hogy erősítsék meg az 1972 74. év folyamán
jelentkezettek tagságát.

Az etikai kódex tervezetének indokolása'*

(Fonvó Antal az Etikai Kódex Szerkesztő bizottságának vezetője)
Tisztelt Közgyűlés ! Kedves Elvtársak ! Engedjék meg, hogy néhány mon­
dattal röviden ismertessem a megküldött tervezet keletkezésének körülményeit
és röviden bár, a tervezettel kapcsolatos problematikát vázoljam.
Azt hiszem, szükségtelen a tervezet keletkezésének históriai elbeszélése, az
eltelt, viszonylag hosszú idő eseményeinek felvázolása. Csupán arra szeretnék
rámutatni, hogy az etikai bizottság megalakulása óta megszerezte azokat a
dokumentumokat, amelyek előkészítő anyagként szolgálhatnak. így Molnár

* A z E t i k a i K ó d e x t e r v e z e t é n e k t e l j e s a n y a g á t 1975/4 s z á m u n k b a n k ö z ö l j ü k .

296
kolléga jóvoltából megszereztük az ide vonatkozó francia anyagot, Rókusfalvi
tagtársunk jóvoltából a német nyelvterület anyagát, Simon tagtársunk jóvoltá­
ból pedig az amerikai anyagot. Ezenkívül is szereztünk különböző információ­
kat, amelyek az előkészítést szolgálhatták.
Ugyanakkor azonban felmerült az a gond is, hogy a pszichológus-státus jogi­
lag rendezetlen. Nincs olyan állami rendtartás a pszichológusok számára, mint
amilyen például az orvosok, vagy esetleg más szakmák tekintetében. Ezért az
etikai bizottság több esetben is eljárt, hogy a minisztériumban kezdeményez­
zen szóban — olyan jogszabályt, amely végül is rendezi a pszichológus hely­
zetét a társadalomban, jogi helyzetét és mindazokat a kötelezettségeket, jogo­
kat, amelyek a pszichológus-státus betöltésével kapcsolatosak. Ebben a tekin­
tetben megértés volt tapasztalható. Amikor azonban realizálni kellett volna és
rátérni a jogszabályelőkészítés stádiumára, akkor bizonyos elzárkózás mutatko­
zott. A huzavona mostanáig tartott. A főtitkár beszámolója is szólt arról, hogy
most a párthatározat segít abban, hogy a minisztérium végül is, legalábbis
részben, bizonyos részrendezést a maga területén végrehajtson. Ez azért szüksé­
ges, mert az Etikai Kódex, amely ma jogilag nem olyan, ami közhatalmi eszkö­
zökkel kikényszeríthető, csupán egy társaság belső normája, szükségképpen
kell, hogy a meglevő jogi elemekre, rendelkezésekre, kötelezettségekre, jogosult­
ságokra épüljön, lényegében ezek etikai oldalát kell kiépítenie.
Ilyen kérdésként nem néztem meg azt, hogy kik folytathatnak pszichológus
tevékenységet önállóan. Az nyilvánvaló, hogy jogszabályi rendezés kérdése.
Az etikai kódex, egy társaság etikai kódexe e tekintetben semmilyen erővel nem
bír. Ha ellenben jogszabály rendez egy kérdést, akkor ennek a kérdésnek számos
más konzekvenciája etikai szabályban rendezhető.
Végül is azonban különösen Molnár tagtársunk és a szekciók jóvoltából kelet­
kezett egy előkészítő anyag, amelyet többször megtárgyaltunk. Végül az etikai
bizottság kibővített ülése elkészítette ezt a tervezetet, amelyet önöknek benyúj­
tottunk. Ez a tervezet két területen problematikus. Az egyik éppen az, hogy ki
lehet pszichológus, ki folytathat pszichológus tevékenységet önállóan, hivatás­
szerűen. A Társaság csak saját tagjai tekintetében mondhatja azt, hogy nézete
szerint ki jogosult, kinek a megbízásából ilyen tevékenységet folytatni. De
amennyiben a Társaság tagjai az etikai kódex ilyetén megállapítását nem ta rta ­
nák magukra nézve kötelezőnek, annak egzisztenciálisan semmiféle konzekven­
ciája nincs. Lényegében tehát ajánlás jellegű, a megalkotandó jogszabály szem­
pontjából van jelentősége, mert amennyiben az Etikai Kódex tervezete eljut a
Munkaügyi Minisztériumba, nyilvánvalóan, ezt mint információt, figyelembe
veszik és esetleg ezzel összhangban történik a kérdés rendezése is.
A másik ilyen problematikus kérdés, hogy mennyiben köteles végrehajtani
munkaadójának, megbízójának utasításait a pszichológus, mennyiben köteles a
munkaadó által megkövetelt módszereket, eljárásokat alkalmazni? Vagyis mit
írhat elő munkaköri kötelezettségként a vállalat, vagy más alkalmazó, megbízó

297
a pszichológus számára, hol van az a határ, ahol a pszichológusnak meg kell
tagadnia az utasítás végrehajtását ?
Ez megint olyan kérdés, amely attól függ, hogy a jog miképp rendezi a pszi­
chológus munkakörét és a munkaadó, a megbízó és a pszichológus közötti
viszonyt is. Az etikai bizottság törekedett itt is olyasfajta megállapításokat,
olyan elvi szabályt beépíteni a tervezetbe, amely a megalkotandó jog számára
esetleg informatív anyagként hasznos szolgálatot tehet, és ami talán megfelel
a pszichológusok lelkiismeretének és érdekeinek.
Ami a tervezet egyéb anyagát illeti, úgy vélem, hogy az ott lefektetett alap­
elvek kézenfekvők. Jelentőségük is ismeretes és azt hiszem, minden becsületes
pszichológus, a Társaság valamennyi tagja számára eddig is kézenfekvő nor­
mák, erkölcsi normák voltak. Mégis ennek írásbeli rögzítése és a majdani végle­
ges szövegezés szempontjából pontos meghatározása úgy gondolom, annyiban
jelentős, hogy a szemléletmódot és egy-egy kérdés értékelését egységesebbé
teszi. Jobb leírva meghatározni bizonyos etikai normákat, elveket, szemponto­
kat, mint ha ezek csak a tudatban élnek, de nem mindig pontosan, egyértelmű­
en és mindenkitől egyformán értelmezetten.
Az etikai kódexre tehát, úgy vélem, szükség van mint olyanra, ami meghatá­
rozza a pszichológus helyes magatartásának etikai normáit. Ez a tervezet egy
társadalmi szervezet önként vállalt normarendszere, vagyis a közgyűlés által
esetleg itt elfogadott alapelvek azzal a következménnyel járhatnak, hogy ezek a
Társaság valamennyi tagjára kötelező erkölcsi normák, alapelvek, szabályok,
amelyeknek megsértése a tagsági viszony megsértését is jelenti. Nemigen tud
azonban túlhaladni ez az etikai kódex a Társaság körén. A Társaságon kívül
levő, rajta kívül dolgozó pszichológusok vonatkozásában még azzal a konzek­
venciával sem jár, mint a tagság számára. Van azonban ennek ellenére is hasz­
na. Tudom, a pszichológiai társaság tagsága lényegében a pszichológusok döntő
többségét felöleli. Mégis, ha ezt a kódexet a Társaság elfogadja a pszichológus
számára kötelező alap elvnek és mindezt az alkalmazó és megbízó szervekkel,
szervezetekkel megismerteti, ha kinyilvánítja véleményét arról, mi várható a
pszichológustól erkölcsi vonatkozásban, mi az a határ, ameddig a pszichológus­
sal szemben követelményt támaszthat az alkalmazó, mik kötik a pszichológust
a tevékenység folytatásában; mondom, ha mindezt az etikai követelményt
nem jogilag - a pszichológusok megbecsülését, hasznos információ lehet az
alkalmazók, a megbízók számára. Helyes mederbe tereli képzeletüket a pszicho­
lógus tevékenysége felől, és indíték lehet számukra atekintetben, hogy szakmai
vonatkozásban támaszkodjanak a pszichológus lelkiismeretére, szakmai isme­
reteire és őt megfelelően támogassák.
Járhat tehát kifelé is haszonnal a pszichológus számára egy ilyen etikai
kódex. Amint azonban mondtam, mindenekelőtt ennek a társaságnak a belső
normájává; követelményévé válhat, s így megsértése kihathat a tagsági vi­
szonyra is. Sajnos az idő hiánya ismét zavaró volt, így nem volt mód arra, hogy

298
a tagság előzetesen részleteiben megvitassa a megküldött tervezetet. Javasolom,
hogy a Közgyűlés ezúttal a kódex alapvető elveit vizsgálja meg és döntsön ate-
kintetben, hogy elfogadja-e azokat vezérfonalként. A megküldött írásbeli észre­
vételek, s az itt elhangzó felszólalások alapján készítse el az etikai bizottság a
végleges szövegtervezetet. Jóváhagyására és kódexi rangra emelésére pedig
hatalmazza fel a Társaság Vezetőségét, hiszen a módosítások, amelyek esetleg
az észrevételek alapján bekövetkeznek, az alapvető elveket nem érintik, legfel­
jebb a pontosítás, esetleg a kiegészítés igényével történnek. Ha azonban az
alapelvekkel nem értenek egyet, azt itt a közgyűlésen legyenek szívesek a tag­
társak megmondani, mert azokat az alapelveket, amelyek a kódex törzsanyagát
alkotják, szerintem a közgyűlésnek kell meghatároznia. Kérem, hogy ebben
szíveskedjenek közreműködni.
Az előterjesztéseket élénk vita követte, amelyben felszólaltak: Benedek László,
Fonyó Antal, Garai László, György Júlia, Hirsch Margit, Kenedi János, Kertész
Imre, Moussong-Kovács Erzsébet, Nyirkos Árpád, Pál László, Popper Péter és
Varga Zoltán tagtársak.
A vitát Salamon Jenő főtitkár foglalta össze. Ezután Lénárd Ferenc vette át a
Közgyűlés elnöki teendőit. Ekkor került sor a Társaság elnökének, főtitkárának
és vezetőségének megválasztására.
A Jelölőbizottság javaslatát Hódos Tibor a Jelölőbizottság elnöke terjesz­
tette be.
Számos hozzászólás után a Közgyűlés az alábbi vezetőséget választotta meg:
Elnök: Moussong-Kovács Erzsébet
Főtitkár: Ranschburg Jenő
Vezetőségi tagok: Adám György, Barkóczi Ilona, Bartha Lajos, Benedek
László, Dómján Károly, Duró Lajos, Garai László, Geréb György, Hepp Ferenc,
Hirsch Margit, Horváth László Gábor, Hunyady György, Illyés Gyuláné, Juhász
Pál, Kardos Lajos, Kelemen László, Kertész Imre, Komoly Judit, Láng György,
Lányi Miklósné, Lénárd Ferenc, Mátrai László, Moussong-Kovács Erzsébet,
Pataki Ferenc, Popper Péter, Putnoky Jenő, Ranschburg Jenő, Rókusfalvy Pál,
Salamon Jenő, Semjén András, Szentágothai János, Szinetár Ernő, Tánczos
Zsolt, Tomka Imre és Hódos Tibor.
Tomka Imre javaslatára a Közgyűlés egyhangú felkiáltással Kardos Lajos
professzort Társaságunk tiszteletbeli elnökévé választotta meg.
Végül a Közgyűlés megválasztotta a Számvizsgáló Bizottságot:

Elnök: Török Iván

Tagjai: Gerencsik Eszter és Kovács Gyula

A Közgyűlés Moussong-Kovács Erzsébetnek, Társaságunk új elnökének zár­

szavával ért véget:

299
 „Először is megköszönöm a Közgyűlés, a tisztelt Kollégák bizalmát. Az
első feladatom lenne - és ezt megkönnyítették számomra — átvenni Kardos
Lajos professzortól az elnöki tisztet. Nagyon nehéz feladat ez - szubjektíve -
még akkor is, ha a dolgot megkönnyíti az, hogy Kardos professzor tiszteletbeli
elnökként — nagyon remélem — sokat fog segíteni. Mindig kérni is fogom
segítségét, és annál könnyebben, hiszen hosszú, ha szabad így mondanom,
szakmai barátság fűz össze bennünket.
A tisztelt Közgyűlésnek külön is szeretném megköszönni a bizalmat, olyan
emberek bizalmát, akik a pszichológiában sokkal kompetensebbek nálam.
Nekik szeretném megígérni: Igyekezni fogok mindenkor a magyar pszicholó­
giát szolgálni ebben a tisztségben, és nem alávetni más diszciplínáknak, még
saját orvosi diszciplínámnak sem. Ennek a társaságnak a megalapítója is orvos
pszichiáter volt, és a Társaságnak később is volt orvos elnöke. Természetesen
örömömre szolgál, hogy a főtitkár szakmailag teljesen kompetens pszichológus,
de minden pszichológus segítségére számítok. Köszönöm.”

300
FORUM

PSZICHOHIGIÉNÉS SZEMPONTOK AZ ÁPOLÁSBAN

HÁRDI ISTVÁN
Pest Megyei Tanács Ideggondozó Intézete

Ha az ápolási munkának, a nővérnek és ápolónak lelki egészségvédelmét

nézzük, elsősorban azokat a tényezőket kell kiemelnünk, melyek lelki egyen­
súlyuk szempontjából lényegesek. Ezt megelőzően azonban nem feledkezhe­
tünk meg a pszichohigiénére vonatkozó egyéb általános szempontokról, me­
lyek általában az egyensúly biztosítását, helyreállítását célozzák. Ide tartoz­
nak a fizikai egészségvédelem, a munkavédelem (technikai feltételek, fény-
hőviszonyok stb.) a balesetvédelmi szempontok, melyek egyben az egészsé­
ges munkavégzésnek is pszichés alapjai. Hasonlóképpen nem mellőzhető
különösen az egészségügyi pályán — az alapvető szociális feltételek bizto­
sítása (öltöző, fürdőhelyiségek, tisztálkodási lehetőségek). A testi egészséget
biztosító alapok pszichés jelentősége nem csupán az „ép testben ép lélek”
gondolatát jelenti. Ha egy szépen világított, kellemes hőmérsékletű, esztétikus
kórteremre vagy egy jó benyomást keltő, virágokkal díszített folyosóra gon­
dolunk, érezhetjük a kellemes ingereknek, esztétikai impresszióknak a szemé­
lyiségre gyakorolt előnyös hatását. Ugyancsak nem pusztán fizikai hatású a
fárasztó munka utáni kellemes fürdő, mely nemcsak tisztaságigényünket elé­
gíti ki, hanem mint mondják, „felfrissít” , felüdít, szinte „újjászülethetünk”
tőle.
A pályára jellemzőbb már a munkahelyi légkör (1,3), általában az intéz­
ményben uralkodó közösségi hangulat (újabban: munkahelyi közérzet), más
szóval: ahogy a közösségben, a megfelelő vezetés nyomán az ott dolgozók
érzik magukat, miképpen kapcsolódnak egymáshoz, hogyan tudnak együtt­
működni, milyen kedvvel végzik a munkájukat. Nem hagyható ki mindebből
a munka alapja és lényege: a beteg, annak gyógyítása és ellátása. Az intézet
profilja is jelentős, s a betegség, az ott megforduló betegek személyisége,
ugyancsak befolyásolja a légkört.
A vezetési stílus nem csupán a kórházi osztályos főorvostól és orvosoktól
függ, hanem az intézmény igazgatójától, sőt a hozzá érkező, magasabb hely­
ről jövő irányítástól, s annak jellegétől is. Egészségügyi intézményeink fel­
adatoktól és munkától terheltek, s ezek az ott dolgozókat — hivatásuknak
megfelelően erősen igénybe veszik. A tradicionális „rutinszellem” mindent
befolyásol. A legtöbb intézményben az organikus-fizikális feladatok ellátá-

2 Magyar Pszichológiai Szemle 301

sát tartják — ma még bizonyos fokig jogosan — egyedüli célnak. A létszám-
hiány, a hibalehetőségek, a feladatok sokasága természetesen kényszerít erre.
Hazai tapasztalatok szerint azonban, ha a nővéreket szélesebb horizonton
neveljük, képezzük, munkájuk, hivatásuk értelmét a beteg központba helye­
zésével értékeljük, irányítjuk, a munka minősége is javul. A mechanikus fel­
adatok (ágyazás, gyógyszerelés, adminisztráció stb.) könnyítését, segítését, a
betegekkel való személyes munkát s mindenekelőtt a kapcsolatot tartjuk alap­
vetőnek. A nővéri tevékenység nem degradálható feladatok elvégzésének
mechanikus sorára (3). Minden tevékenység központjában a beteg áll. Tehát
betegközpontú, pszichológiailag megalapozott szemléletre van szükség, ahogy
ma már az orvosi munka sem mellőzheti az emberi szempontok figyelembe
vételét és alkalmazását. Ha a vezetés ezt a szemléletet árasztja — az egyol­
dalúan mechanikus, organikus gyógyítás autoritativ világa helyett — a lég­
kör egészen más lesz.
A dolgozók egymáshoz való viszonyában igen sok helyi, nevelési, műveltségi,
személyiségi, társadalmi tényező hat. Például szűk rendelőintézetben, hely­
hiányban késhegyre menő harcok lehetnek, „határvillongások” , akár hábo­
rúskodás is alakul ki, „mennyi a mienk és mennyi az övék” . Közismert az
orvosok, de a nővérek között is a generációs feszültség. Utóbbiaknál a „fia­
talok” és „öregek” vitái, súrlódásai, öltözködési és ízlésbeli problémái (gon­
doljunk csak a hosszú szoknya, rövid szoknya kérdésére). A tudás, az ismeretek
terén is gyakori az összeütközés. Sokszor teljesen nevetséges, hogy milyen
apróságok, ízlésbeli különbségek, hiúsági kérdések tartanak fenn fölösleges fe­
szültséget. Az elmondottak elsősorban az intézetben levő szemináriumi (kis­
csoportbeli) vagy munkamegbeszéléseken korrigálhatok, vezethetők le, mint
erről későbbiekben szó is lesz.
Az emberi kapcsolatokban különösen lényeges a feladat és szerepkör körül­
határolása (3). Számos esetben villongást okoz, ha a tennivalók, feladatok
nincsenek eléggé elhatárolva. Ha pl. az éjszakásnővér és váltótársa vitában
vannak, hogy kinek mit kellett volna elvégezni. Az alkalmi ütközetek soro­
zattá válva, tartós feszültséghez, ellenségeskedéshez, sőt háborúhoz vezet­
hetnek.
Az elismerés, szeretetigény erős rugó egy közösség hangulatában és életé­
ben. Ezt az alábbi példánkon is láthatjuk:

E g y k ö zel 20 é v e m ű k ö d ő e g é sz sé g ü g y i in té z m é n y b e n tö b b e n n y e r té k el s z a k k é p z e tts é ­
g ü k e t, m a g a s a b b to v á b b k é p z é s ü k e t, d ip lo m á ju k a t. A z in té z e tv e z e tő m ó d sz e ré h e z t a r t o ­
z o t t a k e z d ő k k e l v a l ó i n t e n z í v e b b f o g l a l k o z á s , m e l y e t a z i n t é z e t r é g e b b i d o lg o z ó i is á l t a l á ­
b a n k ö te le s s é g ü k n e k t a r t o t t a k , h o g y a m u n k á h o z S zü k sé g es s z ín v o n a la t, g y a k o r lo tts á g o t
m i e l ő b b a z ú j a k is e l é r h e s s é k .
A z in té z e t le g ré g e b b i, ig e n te h e ts é g e s , k é p z e tt d o lg o z ó ja s a já to s m ó d o n n e m t u d t a e lv i­
s e l n i , h o g y a f i g y e l e m k é t k e z d ő fe lé i r á n y u l , a k i k n e k b e i s k o l á z á s a , t o v á b b t a n u l á s a — e l ő ­
z e te s k u d a r c a ik u t á n — a v e z e té s f o n to s f e l a d a ta l e t t . L á z a d á s t é s e lé g e d e tle n s é g e t s z í to t t
a k ö z ö s s é g b e n , s a v i t á t s o h a n e m l á t o t t e g y ü t t e s b e n r o b b a n á s t i d é z e t t e lő , m a j d f e l m o n ­
d á s s a l tá v o z o tt.

302
 A munkahelyi légkört az intézmény célja és lehetőségei, beteganyaga
ugyancsak befolyásolja. Különösen súlyos betegekkel dolgozó osztályokról,
onkológiai intézetekről, művese-állomásokról, intenzív osztályokról tudjuk,
hogy érzelmileg milyen erőteljesen hatnak az ott dolgozókra. Ezt nem pusz­
tán a tevékenység jellege, minősége és mennyisége határozza meg. Az emberi
szenvedések, s az ott tapasztalt gyakori halál — érthetően — erősen hat a
dolgozókra. Munkatársaim gondos megfigyeléseiből is tudjuk (5, 6), hogy a
nővéri munka az emberi élet sok más aktivitásánál érzelmileg színezettebb, s
élményekben gazdagabb. Ezeknek az élményeknek sorában nagy szerepe van
az oly sokat emlegetett sikerélménynek, a betegek megmenekülésének, gyó­
gyulásának, s pszichológiai értelemben vett ( ! !) hálájának. Ugyanakkor a
nővérek számára is a legmegrendítőbb élmény a halál. A kudarc, a reményte­
lenség, a tehetetlenség élménye nyomott hangulatot, depressziót is okozhat.
Tudjuk, hogy a nővérek jelentős része elfojtással, tagadással védekezik ez
ellen. Rutin-magatartását hideg tárgyilagossággal, feladatközpontú szemlé­
lettel igyekszik fenntartani. A szorongásnak és érzelmeknek ez az elhárítása
természetesen a betegekkel való munkában, a velük való kapcsolatban erő­
sen érezteti hatását. Hideggé, mechanikussá teszi az ellátást.
A nővéri munka pszichohigiénéjében rendkívül lényegesek az olyan látszó­
lagos apróságok, mint a beosztás, s annak stabilitása. A pontos beosztás s
annak megtartása határozott ritmust tart fenn az ápolómunka és a szabad
idő tevékenységében. Tudja, hogy „mire számíthat” , „mikor van bent” és
mikor otthon a családjánál. Mikor lehet,, programja” , s mikor nem. Mennél
gyakoribb a váratlan beugrás, a cserebere, annál erősebben veszi igénybe a
nővérek alkalmazkodó képességét. Bizonytalansági érzést, félelmet, szoron­
gást, megalázottságot kelt a túl gyakori és váratlan időrendi változás. („Őt
dobálják” mondja.) Mindezek persze személyi vitákhoz is vezetnek. („Mi­
ért énrám kerül megint a sor?” „Miért velem csinálják ezt?” .)
A nővéri munka és pálya pszichohigiénéjéhez tartozik a pszichés megbe­
tegedések kérdése. I tt is elmondható: a pszichiátriai megbetegedések szempont­
jai olyanok, mint más kb. ennek megfelelő tevékenységi körben. A különféle
személyi megterhelések, munkahelyi és családi konfliktusok, krízishelyzetek
s az endogén kórképek előfordulása megegyezik általános pszichiátriai ta ­
pasztalatainkkal. Eseteink (1. lentebb) is ezt látszanak igazolni. Foglalkozni
kell azonban a területen mutatkozó kifáradás, tultrehelés kérdésével. A hétköz­
napokban a kifáradásos neurotikus jelenségek általában konfliktusok követ­
kezményei, s inkább másodlagosak. Ugyancsak ilyen jellegű a túldolgozott
emberek egy része, akiknél a túlhajszoltság ugyancsak következmény (mond­
hatnánk „Flucht in die Arbeit” ), s ők nem a „kimerültség” , hanem a túlmunka
elsődleges áldozatai. Hasonló jelenségek itt is előfordulnak, de területükön a
túlterhelés s a közvelten munka nyomán mindenképpen elsődlegesen is figye­
lemreméltó. Túl hosszú szolgálati idő, „éjszakai beugrás” , prolongált két

2* 303
műszak stb.; tömegek, sok beteggel való asszisztensi foglalkozás rendelőin­
tézetben ingerlékenységhez, indulatossághoz, különféle vegetatív jelensé­
gekhez vezet. „Embermérgezésről” beszéltem (3), mely tulajdonképpen a
dolgozót és beteget egyaránt károsító, kifáradásos jelenség. Megfelelő szerve­
zés, pihenés és esetleg a „túlvállalkozó” nővérrel való foglalkozás vezet a
megoldáshoz.
Az egészségügyi terület a gyógyszerekhez való könnyebb hozzáférhetőség
m iatt elősegíti a gyógyszerfüggőséget vagy akár toxikomániát. De ez nem
olyan gyakori, mint gondolnánk. A Pest Megyei Ideggondozó Intézet beteg­
anyagából kiemelten vizsgáltam 105 nővér esetét. (L. táblázatot.) Közülük
kifejezett gyógyszer-abusus háromnál, alkoholizmus ötnél fordult elő.

P s z ic h o ­ P a r a n o id S k iz o f r é ­ T o x ic o ­
N e u ró z is p á tia D e p r e s s z ió képek n ia m a n ia A lk o h o l E gyéb

Ö s s z e s e n : 1 0 5 - b ő l: 43 14 6 4 27 3 7 1

G y erm ek g o n d o zó ­
n ő , védőnő
1 0 5 - b ő l : 28 10 5 2 1 10 — — —

105 esetünk azonban érdekes további következtetéseket enged meg: Bete­

geink közül 28 volt (tehát 26,6%) csecsemőgondozó, védőnő. Betegségük
lényegében olyan megoszlást mutat, mint a többi nővéré, összességükben
azonban ideiglenes gyűjtésünk szerint nagyobb számban szerepelnek, mint a
kórházi nővérek, asszisztensek, műtősök, körzeti ápolónők stb. Beteganyagunk­
ban a 105-ből 43 neurotikus, 14 pszichopata, 6 depressziós, 4 paranoid és
27 skizofrén.* (Érdekes, hogy a gyermekekkel foglalkozó védőnők, nővérek
között a skizofrénia talán magasabb — 10 - de ez is további észlelést igé­
nyel). Ugyanakkor a gyógyíthatóság kedvező, mert pl. 27 skizofréniás nővér
közül mintegy fele változatlanul dolgozik. A 43 neurotikus egy részével
azokkal, akik kellő kooperációt és belátást mutattak — gyógyszeres kezelés
mellett kedvező pszichés foglalkozást lehetett végezni.
Milyen tennivalók vannak a nővéri pszichohigiéne, az ápolói pálya ilyen
vonatkozásában ?
1. Szükségesnek tartjuk a pszichológiai ismereteknek orvosok és nővérek
közötti legszélesebb elterjesztését és gyakorlattá válásukat. A régi mecha­
nikus, organikus hozzáállás helyett a „betegközpontú” szemlélet elterjesztése
szolgálja leginkább a hatékony, eredményes gyógyítást és ápolást, s ezen ke-

* T o v á b b i m e g fig y e lé s i id ő s z ü k s é g e s é s a z ö s s z e h a s o n lítá s le h e tő s é g é n e k h iá n y a m i a t t a
b e te g s é g i fo rm á k ra v a g y e g y é b re v o n a tk o z ó k ö v e tk e z te té s e k e t m é g n e m m e r n é k le v o n n i.

304
resztül a pszichohigiénét is. Ezt a célt kívántam az ápoláslélektan (3) fogalmá­
nak és diszciplínájának kialakításával szolgálni. Mindenekelőtt feltétlen szük­
séges egy pszichológiai minimum, a pszichológiai kulturáltság (Hárdi, 2) alap­
jainak elterjesztése.
A pszichológiai tartalommal szervezett és végzett egészségügyi munka nem csu­
pán a nővéri tevékenység hatékonyságát, egyben a gördülékenyebb, egész­
ségesebb munkát segíti. Csökkenti a betegek pszichés károsítását, az iatro-
gén, vagy szororigén (nővér okozta (d3J) pszichés ártalmakat.
2. Az eddigi munkaértekezletek helyett (vagy azok mellett) célszerű lenne
kiterjeszteni az osztályos megbeszéléseket közvetlenebb, csoportos megbeszélé­
sekre, ahol nem csupán az orvosok vennének részt. Az egészségügyi munka
minden területén a „külső” és „belső” kérdésekről az adott intézményen
belül szó esnék, hogy az ápolók és ápolónők „egyenrangú félként” számolhas­
sanak be, vehessenek részt a tanácskozásokon, akár a Bálint-csoportok tech­
nikájához hasonlóan. Az ilyenfajta megbeszélések, rendszeres szemináriumi
összejövetelek a magunk ideggondozói gyakorlatában is segítik az intézeti
együttes kialakulását, orvos és nővér együttes munkáját, közös szempont­
jaiknak érvényesülését, egymás gondolatának megismerését. A feszültségek
levezetődnek, ellentétek kiegyenlítődnek, s ez híven szolgálja az intézeti
demokráciát. Ilyen a gyakorlat egyes „terápiás közösségekben” is.
3. Széles körben szükséges bevezetni a szelekciót az egészségügyi pályavá­
lasztásban, irányításban. Károsult lelkű, sérült személyiségek lehetőség sze­
rint ne kerüljenek az egészségügyi területre, vagy legalábbis a betegekkel köz­
vetlenül foglalkozó ágakba. Statisztikánknak megfelelően éppen a gyermek-
gyógyászat területén vannak nemzetközi, sőt hazai adatok előzetes pszicho­
lógiai vizsgálatokról. Mint láttuk, e területre nemritkán kerülő sérülékeny
személyiségeknél munkavégzés közben kirobbanhat betegségük. Ugyancsak
szempont, hogy a csecsemők és gyermekek fejlődésére a kóros személyiség­
ből fakadó magatartások és ingerek - különösen e gyógyítói helyzetben
igen ártalmasak. Az ápolói munkában, a nővéri tevékenységben nagyon sok
az „anyai” elem, mely beleéléssel, szeretettel, törődéssel jár. Sérült lelkű
személyiségekben mindez károsult (gondoljunk a különféle kontaktus-zavarra),
s visszahat a betegre.
4. Az ápolói, nővéri pálya és munka megbecsülését, értékelését az egészség­
ügyben és a közvéleményben egyaránt fokozni kell. Tévedés azt hinni, hogy a
munkaerőhiány pusztán pénzügyi okokra vezethető vissza: „Másutt többet
lehet keresni” . A valódi ok a közvéleménynek e pályáról alkotott sematikus,
mechanikus, elavult, devalváló szemlélete. A nagyobb megbecsülés, érté­
kelés, nagyobb vonzerőt ad a pályának. Ezt a célt már segíteni fogja a pálya
állandó „kiszélesedése” , melyet a nővéri tevékenység állandó fejlődése, emel­
kedése, differenciálódása mutat: újabb szerepek kialaktdása művese-állomá-
son, transzfúziós-nővér, aneszteziológus stb. nővéri szakok jelentkezése.

305
Ugyancsak előre viszi mindezt a főiskolák megalakulása, mely az ápolási
munka fejlesztését, magasabb rendű elsajátítását főiskolai szinten teszi majd
lehetővé.
5. Végül, de nem utolsó sorban szükséges az ápolási munka és pálya pszi-
chohihigénés feltételeinek széles körű kutatása és gyakorlatának támogatása, fej­
lesztése.

IR O D A L O M :

B uda , B . (1974) A m u n k a h e ly m e n tá lh ig ié n é je . E ü . F e lv ilá g o sítá s. 15, 3, 9 8 — 105.

H á e d i, I. (1967) P sz ic h o ló g ia i k u ltú ra és e m b e ri k a p c so la to k . 28 — 39.
R é t i , E . (szerk.) A h ig ié n é s m a g a ta rtá s n e v e lé si k é rd ései c. k ö n y v b e n . E ü . F e lv . T a n á c s
k ia d á s a 170.
H á e d i , I . (1966) Á p o lá slé le k ta n . M edicina, B u d a p e s t 168. M áso d ik k ia d á s: (1972) P s z ic h o ­
lógia a b e te g á g y n á l. 269.
H á e d i , I . (1973) A m e n tá lh ig ié n é n é h á n y k é rd é se . E ü . F e lv . K ö z p o n t k ia d á sa . B u d a p e s t,
36.
J o ó d y , M. (1974) Id e g b e te g g o n d o z ó i ta p a s z ta la to k . E g é szség ü g y i M u n k a 21, 6, 1 8 0 — 183.
J o ó d y , M. (1974) N ő v é r, b e te g és a h a lá l (E lő a d á s 1974. V I I I . 31-én D e b re c e n b e n )

306
 A F A L U S I N Ő K M E N T Á L H IG IÉ N É S P R O B L É M Á I

JUHÁSZ PÁL
Semmelweis Orvostudományi Egyetem II. sz. Neurológiai és Pszichiátriai Klinika

Az életszínvonal emelkedése mellett a falusi nők neurózisának előfordulása veszélyes

mértékben növekszik.*

A mai magyar falu életében az elmúlt 10 15 év alatt örvendetes és alig vár­

ható változás ment végbe. Ez az örvendetes változás a családok életszínvonalá­
nak a termelőszövetkezetekben való aktív részvétel mellett kialakult, folyama­
tos és jelentős emelkedésében határozható meg. Ennek bizonyítására nem kí­
vánjuk az országos, hanem az általunk vizsgált egyik kis falu adatait felhasz­
nálni. Ebben a faluban az elmúlt 12 év alatt a jelenlegi 140-ből 105 lakóház épült
újonnan.** Teljesen új bútorzatot kapott 101 lakás. Az egy családra jutó kony­
hák száma 1960-ban 0,7, 1972-ben 0,9, ugyanezen idő alatt a lakott szobák szá­
ma 0,9-ről 1,8-ra, és a lakott szobák alapterülete 14,3-ról 35,1 m2-re emelkedett.
A közös háztartásban élő családtagok száma 4,1-ről 3,4-re csökkent. Minden
családnak van villanyvilágítása, rádiója, minden másodiknak fürdőszobája
televíziója, mosógépe, gáztűzhelye. — 1960-ban a falunak nem volt villanyveze­
téke. Az életszínvonal emelkedését elősegítette, hogy ebben a 12 esztendőben a
faluban óvoda, új iskola, egészségház épült, újjáépült a kultúrház, a falu új
betonutat és vízvezetéket kapott, 1960-ig naponta 2, ma 8 alkalommal megy
keresztül a közlekedést jelentő autóbusz. Az urbanizáció jelenségei a mai
magyar faluban megjelentek.
Ezek mellett az örvendetes adatok mellett — és olvasóink figyelmét jelenleg
erre kívánjuk felhívni sajnálatosan és szomorúan kell megállapítanunk, hogy
a faluban emelkedik a gyógykezelésre szoruló neurotikusok arányszáma: a 15.
életév feletti felnőtt lakosság körében 1961-ben 30,1 és 1970-ben 42,2 %-os elő­
fordulást találtunk. A nők megbetegedését külön értékelve a kép még kedvezőt­
lenebb: 1961-ben a felnőtt női lakosságban 5 közül 3-nál, ma pedig 3 közül 2-nél
kell a neurózist nyilvántartanunk.
A különböző orvosi iskolák nem egységesen magyarázzák a neurózis kialaku­
lását, a kóroki tényezők közül egyiknek vagy másiknak nagyobb jelentőséget
tulajdonítanak, de mindegyik alapvető szerepet tulajdonít a környezeti ártal-

*Az é v e k e n á t folyó v iz sg á la to k m e to d ik á já t é s e re d m é n y e it a szerző előző k ö z le m é n y e i­

b e n is m e rte tte .
**E z az a r á n y jo b b az o rszágos á tla g n á l, m e ly c s u p á n az á lta lu n k v iz s g á lt fa lu b a n 70 új
la k ó h á z é p íté s é t te n n é leh e tő v é . Az o rsz á g b a n a fa lu sia k évi k b . 30 000 ú j la k ó h á z a a z t
je le n ti, h o g y 15 é v a la t t m in d e n m á so d ik c sa lá d ré sz é re é p ü lt ú j la k ó h á z , az á lta lu n k v iz s­
g á lt fa lu b a n v is z o n t 3 család k ö zü l 2 részére.

307
maknak, a közösségi együttélés szubjektív nehézségeinek. Ezek azok a tényezők,
melyek az egyén lelki világában, hangulati életében károsodást: félelmet, szo­
rongást, bizonytalanságot, a teljesítményben eredménytelenséget alakítanak
ki, és meghatározói lesznek a neurózisnak: a különböző testi és lelki megbetege­
déseknek.
Az életszínvonalnak már vázolt jelentős javulása, a kényelmesebb élet feltéte­
leinek megerősödése, a munkafeladatok csökkenése és a szabadidő növekedése
ellenére a falusi nők lelki betegségének előfordulása — az utolsó 10 15 eszten­
dőben — jelentős emelkedést mutat. Ez a mentálhigiéné szempontjából a tá r­
sadalmi vezetés és társadalmi szervek részére alapvető feladatok nem halaszt­
ható teljesítését, legalábbis az ilyen irányú munka kötelező szervezett megkez­
dését jelenti.
A neurosis hátterében a falusi nők mindennapi életében a következő károsító
társadalmi tényezőket kell felismernünk.

A nők tanulásának, továbbtanulásának és önképzésének elégtelenek a feltételei és

korlátozottak a lehetőségei

A tanulás lehetőségének a korlátozottsága elsősorban a serdülőkorban érez­

teti kedvezőtlen hatását. Az általános iskola elvégzése után a továbbtanulás
kérdésében a szülő és a gyermek részéről, fiúk esetében egyértelmű állásfoglalás
alakult ki, és konfliktus szituáció nem merül fel. A lányok esetében azonban még
ma is egy két éves harc előzi meg a középiskolai tanulmányok megkezdését,
vagy a szakmai képzést. 1961-től 1970-ig összesen 8 leány iratkozott be közép­
iskolába. Az általános iskola alacsony oktatási szint je, a szülők áldozatkészségé­
nek hiánya, a busszal való bejárás idővesztesége, a délutáni különórák szükség-
szerű elmulasztása és az otthoni munkákban való kötelező résztvétel m iatt a
középiskolába került leányok nem állják meg helyüket, bukdácsolnak, a bukás
rémével küzdenek, gyakran lemorzsolódnak. 10 év alatt a 8 közül 4 végezte el a
középiskolát, egyetemre vagy főiskolára egy sem került. A munka melletti ta n ­
folyamra került lányok - egészségügyi szakiskola, ipari dolgozó — szintén
nehezen birkóznak meg az új környezettel és a kettős feladattal, és a kísérlete­
zőknek 1/3-a fél—egy év múlva szakmai képzését megszakítva hazamegy.

A rossz házastársi viszony kóroki jelentősége

A házastársi viszony elemzésekor meglepetéssel kell megállapítanunk, hogy a

minden vonatkozásban rossz házasságok ellenére ezek csak 12 betegnél jelente­
nek kóroki tényezőt. A rossz házasságok szenvedő alanyai mindenképpen az
asszonyok, akik a házasságon belül elszenvedett sérelmükért kárpótlást szerezni
nem tudnak. A falunak a múltból hozott feudális szemlélete és előítélete ebben a
vonatkozásban alig változott, az új társadalom még kevéssé érezteti hatását.
Az egyenrangú házasfelek szövetkezésében és ezt a szövetkezést időről időre
kölcsönös jóváhagyásban megnyilatkozó házassági erkölcs mint igény, ha nem
is ilyen megfogalmazásban, csak a legfiatalabb női generációban, a 15 —18 éves
lányoknál kezd kibontakozni. Érzik és látják szüleik házasságának tarthatat­
lanságát és bár elemezni nem tudják, ott van a faluról való elszakadás vágyá­
nak, a továbbtanulás egyik legfontosabb ösztönzőjének hátterében.
A házasságban élő asszonyok megadással viselik sorsukat: ezt a szemléletet
örökölték és ezzel a szemlélettel nőttek fel. Házastársi örömökre nem tartanak
igényt, és ez az őszinte belenyugvás védi meg őket a neurózisok lehetőségétől.
A mai asszonyok a pubertáskor és az azt követő évek különböző ösztönzéseit a
korai házasságkötéssel realizálták, és 16 —19 éves korban férjhez mentek. Mire
felnőttek és érett személyiséggé váltak, már benne voltak a házasság nyűgében,
a házastársi viszony rendezésének szükségessége már nem merül fel, és ezt a
helyzetet a gyermekekről való gondoskodás mindannapi kötöttsége véglegesíti.
Az anyaság érzése hamarabb következik be, mint ahogy a házastárssal kap­
csolatos igényesség kialakulhatna, és a szexuális élet problémái megoldódnának.
A falu asszonyai általánosságban mit sem tudnak az orgazmusról és libidójuk is
elsorvad a házasság első éveiben.
A szexuális élettel kapcsolatos kóros szemlélet, az élményszegénység, a speciá­
lis lakásviszonyok, a tisztaszobának még mindig felismerhető öncélúsága, a
férfiak kötelességérzetének hiánya, a férfi családjának fiúvárása ma is zálogai a
kisebbrendűség-érzés kialakításának. Neurózisvédelmet a kisebbrendűségi érzés
lázadozás nélkül történő elfogadása jelenti. Az extramatrimoniális kapcsolatok
a falu zárt közösségében nem lehetnek szerelmi viszonyok, csupán alkalmi pró­
bálkozások.
10 esztendő alatt egyetlen parasztcsaládban sem történt válás.
A vénlányság már 20 éves korban kezdődik, és az özvegyasszonyok helyzete
a falu szemléletében megalázó.
A falu ítélete szerint a házasságkötésben ma is kizárólagosságot jelent a lakás,
a megélhetés, az asszony és férfi munkaképessége és -készsége. Számításon kívül
hagyja a családi közösséget alkotók élet- és világszemléletét az egyének érzel­
mi és ösztönéletét, a házasfelek intellektuális érdeklődésének azonosságát és
különbözőségét. A jövendő gyermekekről homályos elképzelések vannak, és
ezek sem kerülnek megfogalmazásra, egyáltalán nincs családtervezés.

A családi struktúra megváltozásával az idős nők elvesztik évszázadokon át viselt

irányító szerepüket

Az elmúlt 10 —15 év alatt megváltozott vagy átalakulásban van a család

belső struktúrája. Három generáció csak kivételesen él együtt, és — mint emlí­
tettük — az együttélő családtagok száma csökkent. Az évekkel ezelőtt két-
három generációt összefogó nagymama magányos asszonyként vagy rokkant
férjével éli mindennapi életét, gyermekei, unokái alkalomszerűen látogatják
meg. Évszázadokon keresztül a családban és látszólag a háttérben élő idős
asszony ezekben az években vesztette el a hangulatot meghatározó és a nagy
családot irányító szerepét. Az óvoda és napközi megfosztja unokáinak gondozá­
sától. A szavakban talán sohasem megfogalmazott és a férfiak véleményében
biztosan ellenzéssel találkozó családi matriarchátus az urbanizáció során lesz a
múlté. Az anyós, az édesanya, a nagymama a legbiztosabb informáltsággal,
észrevétlen kedveskedéseivel és gondoskodásával összefogta a nagy családot.
Ez a családi matriarchátus egyébként a földműves népeknél világszerte felis­
merhető jelenség. A család idős nőtagjának gondoskodása, a pénznek és anyagi
javaknak a beosztása biztosította a család megélhetését, jelenleg fia és lánya
családja életének nem közvetlen részese, azt kívülről szemléli. Nem érti a körü­
lötte zajló világot, a költekezést a jövő féltése, az istentől való elfordulást a bűn-
hődés lehetősége miatt ítéli el. Ez az aggodalom nem vezet neurózishoz, a féltés
nem lesz szorongássá, azonban a mindennapokat örömtelenné és az idős asszo­
nyok hangulatát nyomottá teszik.

A falusi asszonyok életében a munka- és szabad idő tényleges felhasználása nem

tükrözi az új gazdasági lehetőségeket

A termelőszövetkezet nagyüzemi szervezése férfiak és nők munkaidejét

egyaránt jelentősen csökkentette. A mezőgazdasági termelő munka a fokozott
igénybevételt jelentő periódusokban sem haladja meg a napi 8 10 órát, az
állattenyésztésben váltott műszakban dolgoznak. A háztáji munka napon­
ként és családtagokra elosztva — alig 1—2 órát jelent. A mindennapi életet
figyelve, a szabad időnek ez a megnövekedése mégsem tűnik ki egyértelműen:
a munkatempó lelassult, sok az ácsorgás, és az értelmetlen várakozás, nemcsak
a szervezés hiányossága miatt, hanem elsősorban azért, mert még nem tudták
elfogadni a szabad idő tényét, és nem szervezték meg az egyéni kedvteléseknek
és adottságoknak megfelelő program kialakítását. A szórakozások nem meg­
szervezettek, hanem alkalomszerűek és tradicionálisak.
Alig 1—2 családnál sütnek ma kenyeret, azt csaknem az egész falu vásárolja,
de megvásárolják most már a kalácsot és a különböző laskatésztákat is. Minden
2. családban az asszonyok mosógéppel mosnak, a kisgyermekek óvodában van­
nak, villannyal és butángázzal főznek, ágyneműt, fehérneműt készen vásárol­
nak. A családok több, mint 50 %-ában olajkályhával és szénnel tüzelnek. Ennek
ellenére az asszonyok - fiatalja, öregje egyaránt — napközben a konyhában
élnek, és kora reggeltől késő estig, az egy vasárnap délutánt kivéve, mindig
munkában vannak. Éppen az asszonyokon mérhető legjobban le, hogy nem
merik a szabad idő lehetőségét tudomásul venni. Az otthoni munka nem sürgeti

310
őket, és minden alkalmat készséggel megragadnak, hogy boltba, orvoshoz,
tanácsházára menjenek, alkalmi tereferébe bocsátkozzanak, de erkölcsi szemlé­
letük szigorú tilalmat állít a napközi pihenéssel vagy kedvtelésüknek megfelelő
szórakozással szemben. Változatlanul fáradtak, tele vannak panasszal a sok
munka miatt, kulturális igényeik nincsenek.
A család mindennapi életéből sokkal többet vállal az asszony, de az is több,
amit az asszony kizárólagosan irányít. Feladatát és szerepét maga sem látja
annak teljes fontosságában. Nem látja, hogy az ő munkájára támaszkodik az
egész család. Nem érzi, hogy ő a gyermekek nevelője és irányítója. Saját szemlé­
lete kizárja a férfiak állásfoglalásának, férje munkájának irányításából és több­
nyire a közösségi szórakozásból is. Ő maga is úgy látja, hogy mindent a férfi
intéz, ha azonban ezt konkrétan felmérjük, lényegileg a család közös ügyintézé­
sének elenyésző töredékét jelenti. A falusi asszonyokban nem alakult ki munká­
juk jelentőségének tudata.
Neurotikus nőbetegeink közötti öbbnél kellett észlelnünk, hogy a gyermek-
nevelés, háztartás, sőt a háztáji megművelése is kizárólagosan az ő feladatát
jelenti. 19—40 éves neurotikusok életmódját illetően a férfiak között csupán
kettőnél, a nők között azonban 21-nél kellett a túlterhelést, a fokozott elsősor­
ban vagy kizárólagos fizikai igénybevételt megállapítanunk.

Az alkoholfogyasztás és alkoholizmus zülleszti a családot és ennek a folyamatnak

szenvedő alanyai a falusi asszonyok

A férfiak és férjek alkoholfogyasztása és alkoholizmusa 140 családból jelenleg

23-nál, ezelőtt 15 évvel 17-nél jelentett kóroki tényezőt. Az alkoholizmus a falu­
si környezetben a családi életnek megoldhatatlan nehézségét és dezorganizáció­
ját alakítja ki. Kezdetben a feleség és a leánygyermek leplezi a falu előtt a férfi
iszákosságát, aggodalommal figyelik a faluban tett esti sétákat, és otthon napi­
renden van a megbocsátás és kiengesztelődés önáltató reménykedése. Hónapok-
óvek alatt az asszonyok és lányok magatartását az agresszió elleni védekezés,
az elkeseredés és harag határozza meg. Az asszony elhidegülése utálattá és meg­
vetéssé fejlődik, a leánygyermekben a férfiakkal szembeni elzárkózás és a házas­
ság céltalanságának szemlélete alakul ki.

Az új, a szocialista társadalmi értékrendszer elfogadása a falusi nőknek nagyobb

nehézséget jelent, mint a férfiaknak vagy a városi lakosságnak

A termelőszövetkezeteknek és ezzel az új gazdasági rendnek és társadalmi

rendszernek a meghonosodása a mai magyar faluban 1 - 2 év alatt valósult meg.
A szocialista államrendnek eddig szemlélője volt, most aktív részese lett. A ter­
melőszövetkezetek megalakulásának egy-két esztendeje — érthetően — elég­
telen volt a szemléleti átalakuláshoz. A saját vagyonhoz való ragaszkodásnak,
az évszázados tradícióknak, a vallásos szemléletnek sokkal inkább letéteménye­
sei és ápolói a nők, mint a férfiak. Családjuk anyagi jólétének emelkedése ellené­
re az újjal szemben kialakuló bizonytalanság, az újtól való félelem jobban sújtja
a nőket, mint a férfiakat. A nők kevésbé látják a társadalmi és gazdasági rend
átalakulásának szükségességét. Nem voltak mélyen és meggyőződésesen vallá­
sosak, de az egyházhoz való ragaszkodás és az egyházi szertartásokban való
résztvétel elaltatta saját sorsa irányításában a felelősségét. Az új miliőben még
nem mer jogaival élni, nem vagy alig vesz részt a tanács és a termelőszövetkezet
irányításában, közgyűléseken nem hallatja hangját. Elítéli a pazarlást, a tú l­
kapásokat, a semmittevést, az alkoholizmust, de még mindig a régi formák
között ad hangot véleményének: a szomszédasszonnyal való kapu előtti trécse-
lésben, vagy az orvosi előszobában folytatott tereferében.

A feltárt mentálhigiénés problémák a figyelem felkeltésével, elemzéssel, a falusi

asszonyok kezdeményezésének felhasználásával megoldhatók

Az elmúlt 10—15 esztendőben a magyar faluban a gazdasági fejlődés során

megjelent az urbanizáció és megszilárdult a nagyüzemi termelésre épült szocia­
lista társadalmi rend. Ez a fejlődés szükségszerű szakaszát jelenti, de az egyének
képzettségének elégtelensége, és az előkészület hiányossága miatt a falusi asszo­
nyok lelki egészsége romlott, magas százalékban lettek neurotikusok: bizonyta­
lanok, félősek, szorongok, álmatlanok, küzdenek fejfájással, gyomorpanaszok­
kal stb. Az anyagi jólét emelkedése önmagában senkit sem véd meg a lelki
betegségektől. A rendelkezésre álló gazdasági és társadalmi erőket a lelki egész­
ségvédelem, a mentálhigiéné szolgálatában is mozgósítani kell. Ma már nem
tudjuk a neurózist megelőzni, de meggátolhatjuk annak további terjedését,
felszámolhatjuk magát a betegséget, ha a társadalmat és egyedeit a szükségsze­
rű további változásokra felkészítjük. Biztosítanunk kell a természet- és társada­
lomtudományok elsajátítását. Meg kell tanítanunk nemcsak a gyermekeket,
de a felnőtteket is a szabad idő kulturált felhasználására, az egyéni érdeklődés
és a személyiség differenciálódását biztosító szórakozás kialakítására. Rá kell
mutatnunk a mások iránt érzett felelősség jelentőségére, a mindennapi életben
a közösségi és egyéni érdekek összhangjának a nélkülözhetetlenségére.
Vannak szervezeti formák: nőtanács, szülői munkaközösség, vöröskereszt
stb., melyek azonban ma még csak a kormányzati és tanácsi határozatoknak
többnyire egyirányú szócsövei, és csak akkor aktivizálódnak, ha a felülről jövő
döntések megvalósítását kell biztosítani. A helyi problémák megoldásában nem
kapnak kezdeményező lehetőséget. Nem alakítanak ki állásfoglalást, és nem te r­
jesztik elő aktuális javaslataikat. Miért nem kaphat pl. a falusi nőtanács szere­
pet az alkoholizmus elleni küzdelemben, az évi pihenő-beutalók elosztásában,
az iskolai reformok kérdésében, a szabadidő kulturális feltételeinek kialakításá­
ban, a gyermekek miliő-ártalmának megítélésében stb.
 A társadalmi-politikai kérdésekben való tájékozódást és felelősségvállalást
a nőkben először a nők fórumain kell kialakítanunk. Nem lehet várni, hogy a
vegyes bizottságokban a nők évszázados hátrányos helyzete magától megszű­
nik, ilyen „előiskolák” kiépítése nélkülözhetetlennek látszik. Nem elég a nők
felé bókokat, és a gyengébb nem irányában engedményeket tenni, hanem igény­
be kell vennünk a mindennapi politikai életben nyújtott tanácsaikat és segítsé­
güket. Úgy érezzük, hogy a falusi nők viszonylatában ez fokozottan igaz és
kötelező.

313
_______________________________
 T A PA SZ T A L A T O K A N Ő V É D E L M I M U N K Á B A N

KOVÁCS ANDRÁS és BÁN JU D IT

Semmelweis Orvostudományi Egyetem II. sz. Női Klinika

Rövid múltú a nővédelmi ellátás iránti igény és az a tanácsadó szolgálat is,

amely különféle módszerekkel biztosítja a nők és a családok védelmét.
A Semmelweis Orvostudományi Egyetem II. sz. Női Klinikáján 1966 óta
„kísérleti” jelleggel törekedtünk kialakítani a nővédelmi tanácsadást. Rendkí­
vül eltérő motivációk alapján foglalkoztunk a szűkebb értelemben vett nőgyó­
gyászati jellegű, vagy annak tűnő problémák megoldását vállalva, magával a
nővédelemmel. Ez azt jelentette és jelenti ma is, hogy nem csupán a genitalis
traktusra vonatkozó eltérések, tünetek, panaszok gynekológiai jellegű rendezé­
sét vállaltuk, hanem tisztázni kívántuk az egyéb esetleges noxák kórtani hatá­
sait is. Ennek a programnak a megvalósítása aligha képzelhető el abban az eset­
ben, ha a nőgyógyász izoláltan foglalkozhat a hatékony nő védelemmel.
1972-től megfelelő szervezeti formákat kialakítva biztosítjuk a nővédelmi
tanácsadást. A szülész-nőorvoson kívül a pszichológus, genetikus, andrológus
és a védőnő együtt vállalta a medicinális, de gyakran extramedicinális problé­
mák feltárását, vagy megoldását a praeventionak megfelelően, törekedve az
egyén egészségének megóvására.
Az átlagos napi forgalmunk 12 —14 tanácsadáson jelentkező ellátását jelenti.
1974-től a házasságkötést megelőző tanácsadással bővült a klinikai nővédelmi
tanácsadó szolgálat munkája. Utóbbiak ellátása a páronként jelentkezők eseté­
ben rendkívül időigényes. A kötelezően előírt adminisztrációs tevékenységgel
együtt átlagosan 50 percet kell számítani a tanácsadásra. Az a tapasztala­
tunk egyébként, a jelentkezők igénylik, hogy az orvos és a többi közreműködő
szakember huzamosabb ideig álljon rendelkezésükre.
A klinikai nővédelmi tanácsadó szolgálat feladata részben meghatározott
terület lakosainak ellátása, részben pedig tanácsadó szolgálatunk nyitott mind­
azok számára, akik problémáik megoldását, vagy a segítséget tőlünk várják.
Rendkívül nehéz a felesleges várakoztatás és a hozzánk fordulók visszarendelé­
sének kiküszöbölésére. Ugyanakkor megfelelő ideig kell rendelkezésre állni
és a hozzánk fordulók egészségének megóvása érdekében érdemi munkát is
kívánunk végezni.
A kialakulóban levő nővédelmi tanácsadó szolgálat feladatait és munkamód­
szereit tekintve sokrétű vitának lehettünk és vagyunk tanúi. A szélsőséges állás -

315
foglalások közül említést érdemel, hogy vannak, akik szerint a nővédelmi
tanácsadásnak csupán az a feladata, hogy biztosítsuk a megelőzésen alapuló
születésszabályozást. Mások szerint a nővédelmi ellátás célja a szexuális élet
különböző zavarainak megelőzése, illetve gyógyítása. A szülész-nőorvos által
végzett ilyen típusú ellátás során esetleg figyelembe lehet venni a különféle
kontraceptivumok alkalmazásával kapcsolatos rendellenességeket. E problé­
mák megoldására a szakember csak medicinális és elsődlegesen gynekológiai
módszerekkel vállalkozhat. Sokan úgy vélik - figyelmen kívül hagyva az
egészségügyi ellátás intézményrendszereit - -, hogy a nővédelem csak új szerve­
zeti formák és intézmények kialakítása után biztosítható.
Ismerve a különféle nézeteket, a tanácsadás iránt megnyilvánuló igényeket,
de a meglevő feltételeinket is, magunk a nővédelmi szolgálat kialakításában
ennek az ellátásnak az összetettségét helyeztük előtérbe a következő szempon­
tok alapján:
1. Minősüljön nővédelmi ellátásnak minden tevékenység, amikor a nő egészsé­
ge védelmében, vagy betegsége miatt orvoshoz fordul.
2. A nőorvos kezdeményezzen konzíliumokat, amelyek segítségével nemcsak
a nő problémáinak a megoldására vállalkozhatunk, hanem ez a tevékenység ki­
terjed a házastársra, a családra és a környezetre is.
3. Figyelembe kell venni azokat az extramedicinális interdiszciplinális ténye­
zőket, amelyek hatást gyakorolhatnak az egyén, jelen esetben a nő állapotára.
Foglalkozni kell azokkal az állapotokkal, amelyek betegség látszatát kelthetik,
jóllehet esetenként ezek orvosi módszerekkel, vagy gyógykezeléssel szüntethe­
tők meg legkevésbé.
A nővédelem felsorolt általános elveit figyelembe véve tanácsadószolgálatunk
a következő feladatok megoldásra vállalkozik:
1. Szélesebb körű és tágabb értelmezésű fogamzást megelőző gondozás bizto­
sítása, melynek keretében
a) vállaltuk az egészségnevelést és felvilágosítást, különös tekintettel a csalá­
di életre, a szülői feladatokra való nevelésre,
b) serdülőkorúak, a felnőtté válásig terjedő korosztályok egészségvédelmét
biztosítottuk, figyelembe véve a majdani családalapítás és az utódvállalás objek­
tív és szubjektív feltételeit.
2. Házasságkötést megelőző tanácsadást biztosítunk, szükség esetén kiegé­
szítve genetikai explorációval, illetve az egyén számára legmegfelelőbb fogam­
zásgátló módszer előírásával.
3. A nővédelmi tanácsadáson vállalkoztunk a gynekológiai jellegű, de nem
minden esetben nőgyógyászati eredetű betegségek, tünetek, panaszok felderíté­
sére és kezelésére. Ennek az ellátásnak a keretében foglalkozunk intenzíven a
munkahelyi és az otthoni környezeti hatások szerepével.
4. A szűkebb értelemben vett fogamzást megelőző gondozást biztosítjuk azok
számára, akiknek szülészeti anamnézise terhelő volt. Korábbi tapasztalataink

316
alapján megállapíthattuk, hogy többek között a sikertelen reprodukció kivált­
hatta, vagy súlyosbíthatta az egyén életében a diszharmóniát. Nem kevésszer
ez a helyzet neurotizációs hatásokkal járhat. Nemcsak a nők, hanem a család,
a házastárs ellátását kezdeményeztük, illetve vállaltuk.
5. Biztosítjuk a szűkebb értelmezésű praeconceptionális gondozásban része­
sültek csoportjában a terhesség alatt a fokozott gondozást. Ilyenkor ugyanis
fennáll a veszélyeztetett terhesség, melynek ellátására részben járóbeteg rende­
lésen, részben terhespatológiai osztályunkon vállalkoztunk.
A felsorolt elvek alapján is nyilvánvaló a mentálhigiene jelentősége a nővéde­
lemben. Mielőtt e széles körű és sok diszciplínát ötvöző nővédelmi tevékenység
eredményeinek ismertetésére sor kerülne, célszerű röviden foglalkozni azzal a
kérdéssel, hogy milyen előzmény, valamint milyen források alapján alakult ki ez
a tevékenységünk. Izoláltan, egy-egy szakterületről ismeretesek kutatói igényű
és iránytmutató munkák, amelyek a prevencióval foglalkoznak. A megoldásra
váró problémák összetettsége adhat magyarázatot arra, hogy a szintetizáló igé­
nyű közlemények száma elenyésző.
Az Egészségügyi Világszervezet 1964-ben foglalkozott a szülészek feladatai­
val, a prevencióban, a gyermek-, ifjúság-, a nő- és családvédelem területén.
Lényegében ez a megbeszélés adott ösztönzést arra, hogy a már ismertetett
módon alakítsuk ki a gondozást, a különféle igényeket kiszolgálni hivatott
tanácsadást. A társadalomorvostan, valamint az egészségügyi szervezés prog­
ramjai is arra utaltak, hogy számos probléma, egy-egy szakterület közreműkö­
désével, vagy kizárólag orvosi eszközökkel nem oldható meg.
Említésre méltó a több szakterületet érintő nővédelmi ellátás eredményei
értékelésének lehetősége és módszere. Ennek a tevékenységnek mai körülmé­
nyeink között nincsenek meg a kísérleti módszerei éppúgy, mint az egyértelmű­
en összegezhető vagy igazolható eredményei sem. Módszerünk lényege a cso­
portmunka, és ennek segítségével az extramedicinális hatások vizsgálata, olykor
korrekciója. Minden esetben értékeltük az egészséges utódvállalást befolyásoló
körülményeket. Amikor bármilyen, a reprodukciót veszélyeztető állapotot
észleltünk, minden eszközzel törekedtünk ennek megelőzésére, vagy gyógyí­
tására-
Többmillió — reprodukcióval kapcsolatos — adat analízise azt igazolja, hogy
a kívánt utódlás ellenére minden hetedik-nyolcadik terhesség sikertelen.
A reprodukció sikertelenségének oka, vagy okai részben pontosan meghatároz­
hatók. Mintegy 55%-ban azonban megállapítható, hogy a nő betegsége nem
felelős a sikertelen reprodukcióért. Ismeretes, hogy terhelő szülészeti anamnae-
sist követően a soron következő terhesség, illetve utódvállalás rizikója hatvá­
nyozott. Gondozói munkánk célja és lényege éppen az, hogy úgy biztosítsuk a
családi életre nevelést és az egészség megóvását, hogy csökkenjen a reprodukci­
ónak bármilyen veszélye. A nővédelem keretében arra törekedtünk, hogy ne
alakuljanak ki vagy időben megszűnjenek azok az okok, amelyek kedvezőtle-

3 Magyar Pszichológiai Szemle 317

mil befolyásolják fizikálisán és mentálisan a nő, az utódok és a család egészségi
állapotát.
A nővédelem és mentálhigiene együttes problémájával foglalkozó beszámoló
terjedelme miatt sem törekedtünk a teljességre. Nem térhettünk ki az orvosi
jellegű exploratiok részletezésére éppúgy, mint az egyéb alkalmazott módszerek
ismertetésére. Az általunk fontosnak minősített észlelések ismertetésére vállal­
koztunk, ezeket is csupán rendkívül vázlatosan tudjuk bemutatni:
1. A terméketlenség okai közül intenzív és korszerű diagnosztikus eljárásokkal
igen sok betegség vagy ártalom meghatározható. A meddőségi állapotok koráb­
ban ismeretlen okainak mintegy 38%-a a széles körű nővédelmi ellátás segítsé­
gével meghatározható. Ezek az okok többnyire orvosi és környezeti tényezők
együtteséből származnak.
2. A meddőségi állapotok okainak egy része eseteink 34%-a - a házastárs
betegségével, egészségestől eltérő állapotával, vagy exogen noxáival magyaráz­
ható. Eredményeink ezt a megállapítást retrospektive igazolják.
3. Megállapítottuk, hogy a nő fokozott megterhelése közvetlenül vagy köz­
vetve kóroki tényező lehet, és felelős a sikertelen reprodukcióért.
a ) Neurotizáció forrása, ha az egyén olyan munkakört tölt be, amelyik képes­
ségeinek nem megfelelő.
b) Kedvezőtlen, ugyanakkor jelentős a neurotizáció fenntartásában az ottho­
ni környezet. Az esetek nagy részében — az általunk ellátottak 18 %-ában -
megállapítottuk, hogy a gyermek vállalásának hiányoznak a szubjektív és ob­
jektív feltételei.
4. Azoknál a nőknél, akiknek anamnézise szülészeti szempontból terhelő volt,
határozott neurotizációt állapítottunk meg. Az anyai hivatás teljesítésének vá­
gya, az az igény, hogy mindenképpen egészséges gyermeket szeretnének, a hal­
mozottan terhelő anamnézis miatt neurotikus állapotot idéz elő. Ezt az állapo­
tot a munkahelyi és otthoni környezet többnyire súlyosbítja.
5. Depresszióig eljutó állapotokat is megfigyeltünk azoknál a nőknél, akiknél
a fogamzást megelőző gondozás után terhelő szülészeti anamnézist követően a
soron következő szülés sikerrel járt. Szülés után tejelválasztási nehézségeket
észleltünk és a gyermekágyas állapot különböző rendellenességeit, amelyek
nagy valószínűséggel kapcsolatba hozhatók az anyák pszichológiai diszharmó­
niájával. Ezek az asszonyok „félnek” hazamenni, mert eltúlzott felelősséget
éreznek atekintetben, hogy nem lesznek képesek a nagyon várt gyermek ellátá­
sára.
Elsősorban arra törekedtünk, hogy a mentálhigiénével összefüggő kérdéseket
összegezzük. Beszámolónk alapja az, ami 2620 különféle jellegű tanácsadáson
ellátott nő, illetve család problémáját érinti. Gondozottaink átlagos megjelené­
se: 11. Ez a gyakoriság azokra a nőkre, illetve családokra vonatkozik, akiknek
ellátása során munkacsoportunk minden szakembere közreműködött.
A reprodukció eredményességét károsan befolyásoló munkahelyi ártalmat az

318
ellátottak 22%-ánál feltételeztük. Otthoni és munkahelyi konfliktus együtte­
se mint neurotizációs hatás, gondozottaink 37%-ánál csaknem bizonyítottnak
vehető. A munkahelyi ártalom és az otthoni neurotizáló környezet mellett a
reprodukció szempontjából jelentős noxának minősítettük a nikotin és az alko­
hol abusust (az előző két csoport 41%-a).
A fogamzást megelőző gondozás során, majd ezt követően a veszélyeztetett
terhesség idején a szükségesnek tartott orvosi kezelésen kívül arra vállalkoz­
tunk, hogy megszüntessük vagy mérsékeljük az exogen és kedvezőtlen hatáso­
kat is. A munkahelyi megterheléseknek csupán 6%-át tudtuk kiküszöbölni.
A neurotizációs hatások csökkentése eseteink 10- 12 %-ában járt sikerrel.
Nyilvánvaló, hogy a nikotin és az alkohol abusus megszüntetése sem járt ered­
ménnyel. Eseteink 16%-ánál sikerül ezeket az ártalmakat megszüntetni.
Preventív munkánk kontrolljaként a „hagyományos” terhesgondozás ered­
ményei közül a koraszülés gyakoriságát vizsgáltuk. Ismeretes, hogy hazánkban
a koraszülés frekvencia 10% feletti. Az ellátottság, vagy a sikertelen reproduk­
ció szempontjából anyagunk heterogen. Ennek ellenére valószínűleg a komplex
nővédelmi ellátásnak is köszönhető, hogy a többszörösen és hatványozottan
veszélyeztetett szülés ellenére a koraszülés gyakoriság az általunk gondozottak
csoportj ában 2,7 %-os.
Minden esetben az egyén problémáihoz adaptálható komplex módszerek
alkalmazásáról lehet szó, ha a nővédelem keretében foglalkozunk olyan kérdé­
sekkel is, amelyek a mentálhigiénére tartoznak.

3* 319
 A M E N T Á L H IG IÉ N IA I M O ZG A LO M S Z E R V E Z E T I P R O B L É M Á I*

P. SIVADON:
Bruxelles-i Szabad Egyetem Orvospszichológiai Laboratórium

A mentálhigiéniai mozgalom abból a meggondolásból keletkezett e század

elején, hogy humánus körülményeket teremtsen az elmegyógyintézetek ápoltjai
számára, és hogy feltárja - leküzdésük érdekében — az elmebetegségek okait.
Hasonló próbálkozások ismételten előfordultak különböző országokban. Idéz­
zük fel a legismertebb neveket: Pinel Franciaországban, Tuke és Conolly Angliá­
ban, Chiarrughi Olaszországban, Dorothea Dix az Egyesült Államokban... Erő­
feszítéseiket, példamutató értékük ellenére, idővel felmorzsolták az előítéletek
és a hitetlenség, amit részben alátámasztott minden hatásos gyógymód hiánya.
A jelenlegi mozgalom 1908-ban, az USA Connecticut államából indult el egy
hajdani elmebeteg, Clifford W. Beers kezdeményezésére, aki akkoriban 32 éves
volt. Fiatal kora lehetővé tette számára, hogy érvényre juttassa elképzeléseit
és hogy biztosítsa a 20-as évek táján átterjedésüket Európába.
Már 1919-ben Beers létrehozott egy Mentálhigiéniai Nemzetközi Bizottsá­
got. 1920-ban megalakult Franciaországban a Lelki Egészségvédelem Ligája,
majd rövidesen továbbiakat szerveztek Belgiumban, Svájcban, Olaszországban
és a világ számos más országában. Amikor 1930-ban megrendezték Washing­
tonban az I. Nemzetközi Mentálhigiéniai Kongresszust, ott 50 ország képvisele­
tében közel 3000 résztvevő gyűlt össze. A második nemzetközi kongresszust
1937-ben Párizsban hívták össze. Londonban, 1948-ban került sor a harmadik
nemzetközi kongresszusra, ekkor a Nemzetközi Bizottságot új szervezetté ala­
kították: a Mentálhigiéniai Világszövetség.
Időközben mélyreható változás ment végbe: a pszichiátriából hatékony
gyógymódokkal rendelkező orvosi diszciplína vált.
Mialatt Beers a világot járta 1920 és 30 között, hogy hatalmas mozgalmat
indítson a közvéleményben az elmebetegségek leküzdésére, Wagner von Jau-
regg kidolgozta az első módszert egy addig gyógyíthatatlannak vélt elmebaj
kezelésére. A következő években sor került egyrészt olyan biológiai módszerek­
re, mint az inzulinkezelés és az elektroshock, másrészt pszichológiai eljárásokat
fejlesztettek ki, mint az egyéni és csoportos pszichotherápiák és bevetették a
funkcionális reedukáció és a társadalmi rehabilitáció technikáit. Új szakasz
küszöbét léptük át az 1950-es években a pszichotrop gyógyszerek feltűnésével
és az ambuláns kezelések kiterjesztésével.

321
 A mentálhigiéniai mozgalom ettől kezdve már nem légüres térben fejlődik
tovább. És nincs többé oka, hogy a semmibe vesszen, amint ez a XIX. század
úttörőinek munkásságával történt.
További sorsát meghatározzák a társadalmi változások és az alapját szolgáló
diszciplínák tökéletesedése (pszichiátria, pszichológia, pedagógia, szociológia
és mindenek előtt az orvostudomány).
Aktuális szerepe az marad, ami mindenkor volt: az egyén és az emberi csopor­
tok lelki egészségvédelme. Akcióformáit vázlatosan három síkon lehet elhelyez­
ni: a primer, a másodlagos és a harmadlagos megelőzés.
Feladatait helyi, regionális, nemzeti vagy nemzetközi szinten koordinált társa­
dalmi vagy magánszervezetek közreműködésével valósítja meg.
A mentálhigiénia szervezeti kérdéseinek utóbbi két aspektusát tárgyaljuk
röviden: a tevékenységi formákat és a koordinációt.

A) A tevékenységi formák

1. A primer megelőzés. Lényege a mentalis zavarok okaira hatni. Elvben fel­

tételezi az okok ismeretét és befolyásolhatóságukat. Például a mikrobák vagy
élősdiek által okozott megbetegedések esetében, a fertőző ágensnek elpusztítá­
sa, akár védőoltással, akár anélkül, a megelőzését szolgálja. Ebben az esetben
két szükséges és elégséges feltételt sikerült meghatározni: a fertőző kórokozó
jelenléte és a szervezet fogékonysága. Előfordulhat csupán empirikus ismeretek
alapján is hatékony akció. Dr. Snow nem ismerte a cholera vibriót a nagy chole­
ra járvány idején, mely a múlt század közepén megtizedelte London lakosait.
Sikerült megfékeznie a járványt azáltal, hogy leszereltette annak a kútnak kere­
két, mely a lakosság legjobban érintett részének vízszükségletét fedezte.
Az elmebetegségek okait még nagyon kevéssé ismerjük. Összetételük sokrétű:
genetikai, pszichológiai, társadalmi, infekciózus és metabolikus jellegűek.
Patogen szerepük elsősorban kölcsönhatásuknak, kevésbé az egymás mellé
rendelésüknek tulajdonítható.
Elegendő némelykor egyetlen tényezőt megváltoztatni ahhoz, hogy módosul­
jon struktúrájuk és csökkenjen ártalmasságuk. Egy pszichoterápia által módo­
sított pszichológiai tényező, vagy kémiai úton befolyásolt anyagcserezavar,
kivédhet önmagában és néha meggyógyíthat egy pszichés kórképet anélkül,
hogy jogunk lenne e tényezőket a zavar okának tekinteni. A gyengeelméjűség
számos esete küszöbölhető ki a veszélyeztetett szülések ellenőrzésével, meg­
felelő terhesgondozással. Számos patogen konfliktustól kímélhetők meg a
gyermekek a szülők körében végzett nevelői tevékenységgel és az oktatók pszi­
chológiai befolyásolásával.
Nem kevés patogen tényező található az üzemi munkakörülményekben, a
lakás- és településviszonyokban.

322
 A mentálhigiénia feladata hogy minden szintnek megfelelően tanácsot nyújt­
son a felelősöknek a pathogen tényezők elhárítására.
Ez a terület, ahol a Mentálhigiéniai Ligákra támaszkodó közvélemény döntő
fontosságú lehet. A közhivatalok és a vállalatok vezetői nincsenek mindig tuda­
tában e kérdések fontosságának és kénytelenek elsőbbséget adni gazdasági és
anyagi megfontolásoknak.
Az akció két szinten mehet végbe. Egyrészt a közvéleményen keresztül gya­
korolni nyomást a felelősökre: konferenciák, sajtókampányok stb... Másrészt
kisebb interdiszciplináris munkacsoportok megszervezésén keresztül előmozdí­
tani a társadalmi felelősök és a humán tudományok művelőinek részvételét és
együttműködését.

2. A másodlagos prevenció. A pszichés rendellenesség, illetve a lelki konflik­

tus legelső tüneteinek kimutatásán alapul, annak érdekében, hogy a korai
kezelés megelőzze egy nehezen gyógyítható elmebetegség kialakulását.
A megelőző orvostudomány területéhez tartozik. Szemben a primer preven­
cióval, mely a lakosság összességének szól, a másodlagos prevenció azokat szol­
gálja, akik emocionális zavarokban vagy magatartásbeli anomáliákban szen­
vednek, mentálhigiéniai tanácsadási formák keretében történik. Lehetnek spe­
cializált szervezeti formák: felnőtt- és gyermek-pszichiátriai rendelések, alko­
holelvonó gondozók, antiepilepsziás központok, házassági tanácsadók stb.
Más esetekben készakarva kerülik a látható adminisztratív kereteket: ilyenek
a szabad konzultációk (free clinics) főként fiatal határesetek számára, fogadó
személyzetük szintén fiatalokból, pszichológusokból, szociális gondozókból áll.
A preventív pszichiátriai tanácsadás intézmények keretében is történhet:
az általános kórházakban (pszichoszomatika), az üzemekben (munka-kórlélek-
tan), az egyetemeken (a hallgatók pszichológiai támogatása), a börtönökben
(büntetőintézeti mentálhigiénia).
A tanácsadók működhetnek elszigetelten, vagy ellenkezőleg, Lelki Egészség-
védelmi Központokba, illetve komplex egészségügyi centrumokba tömörülve.
Az utóbbi megoldások előnye, hogy lehetővé teszik különböző specialisták
együttműködését és változatosabb diagnosztikus és therápiás lehetőségek
igénybevételét: pszichológiai és EEG laboratóriumok, különféle egyéni és kol­
lektív pszichotherápiás formák, relaxációs és expresszív technikák, klub-tevé­
kenységek stb.

3. A harmadlagos prevenció. Az idültté válás és a rokkantság megelőzését

szolgáló összes eszközök igénybevételét jelenti. Legelsősorban a kezelés meg­
gyorsítását és hatásfokának javítását célozza, lehetőleg anélkül, hogy ez a be­
teg társadalmi és professzionális dezartikulációjával járna.
A hagyományos tébolydákat aktív therápiás központok váltják fel és lehető­
leg törekedni kell a részleges hospitalizációra és a járóbeteg kezelésekre.

323
Az aktív kezelések mellett rehabilitációs módszerekkel kell biztosítani a minél
normálisabb létformához való readaptációt. A csökkent adaptációs képességűek
részére speciális élet- és munkafeltételeket kell biztosítani.
A harmadlagos prevenció tehát változatos intézményeket és szakképzett sze­
mélyzetet igényel.
Független vagy általános kórházakhoz csatolt elmeosztályok. Nappali szana­
tóriumok. Ambuláns gondozó központok. Átmeneti otthonok. Védett munka­
helyek. Házi ápolás és geriátriái szolgálat stb. Önkéntes patronáló körök egé­
szítik ki a szolgáltatásokat, köztük régebbi betegek vagy családtagjaik szerepel­
nek. Megemlítjük az anonim alkoholisták, a telefonsegély jelentős szerepét,
a magányosok, az öregek klubjait.
Ritkaság számba megy a lelki rokkantak tartós szövetsége, de kiemelendő a
betegek családtagjainak hatékony együttműködése.
Látható, hogy a harmadfokú prevenció a szociálpszichiátriával határos.
A mentálhigiéniai mozgalom első úttörőinek célkitűzéseit kívánja megvalósíta­
ni: biztosítani az elmebetegek kezelési és társadalmi rehabilitációs feltételeit.

B) Koordináció

A mentálhigiéniai mozgalom szervezete különböző szintű problémákat vet fel.

Lokális szinten a teendők sokféleségét a körzeti team integrálja és hangolja
össze az egészségügyi szervek és a társadalmi intézmények munkájával. Ezen a
szinten adódnak a legbonyolultabb problémák.
Más nívón a koordinációs problémák bár nem egyszerűsíthetők le, könnyeb­
ben megoldhatók.1

1. Lokális szinten. Amikor még az elmegyógyintézetekre koncentrálódtak a

pszichiátriai problémák, a koordináció kérdése fel se merült. Jelentőségük meg­
nőtt az extrahospitalis tanácsadók megszervezésével és az általános kórházak
keretében létesített elmeosztályokkal. Az ambuláns gondozó intézetek megsza­
porodásával a kérdés kiéleződött. Ez veszélyeztette a kezelés folyamatosságát
és a betegek felesleges küldözgetésével járt. Másrészt a pszichiáter már nem
dolgozik egyedül, hanem pszichológusokból, szociális gondozókból és rehabili­
tációs szakemberekből álló teamben.
A folyamatos betegellátás biztosítására és a különféle intézmények nyújtotta
lehetőségek jobb kihasználása céljából kialakult a mentálhigiéniai szektor fogal­
ma. Egy komplex orvosi-szociálpszichiátriai team vállalja a lakosság meghatá­
rozott körzetének mindennemű mentálhigiéniai problémájának (primer, másod­
lagos és harmadlagos prevenció) ellátását.
A beteg állapotán kívül a team figyelembe veszi családi és munkahelyi viszo­
nyainak alakulását. Az átmenet egyik intézményből a másikba, egyik therápiás

324
forma felváltása egy másikkal nem jár a beteg elutasításával, mivel ugyanaz a
team — s lehetőség szerint ugyanaz az orvos viseli továbbra is gondját.
A körzet méretét a team integrációs lehetőségeihez kell szabni. Túlságosan
nagy terület esetén elvesztené alapvető előnyét, hogy egy homogen funkcionális
egységet képez. A szektor körülhatárolása rendszerint lakóhely alapján, területi
elv szerint történik. Vannak más típusú szektorok, pl. szövetkezeti, politikai
vagy nyelvi hovatartozás szerint. Ezáltal különféle körzetek szerveződnek egy­
másra, amint ezt olyan országokban látni, ahol társadalmilag relatíve elszige­
telt kulturális és nyelvi csoportosulásokat találni.
A mentálhigiéniai körzet rendelkezik önálló lehetőségekkel (pl. egy pszichiát­
riai intézmény), de vannak több szektort ellátó létesítményeik (pl. egy gyógy­
pedagógiai intézet), s bizonyos szempontok (pl. a primer prevenció) regionális
koordinációt tesznek szükségessé.
Nehéz meghatározni egy szektor optimális kiterjedését. Ez változhat a lakos­
ság sűrűsége, gazdasági nívója és az egészségügyi intézmények fejlettsége sze­
rint. Franciaországban például egy 1960-as miniszteri leirat 66 000 lakosban
jelöli meg egy pszichiátriai körzet elméleti nagyságát. A gyakorlatban ez a szám
túlzottan magas. Egy pszichiátriai team 30-tól 50 000-ig terjedő populációt tud
a megfelelő preventív eljárásokkal ellátni anélkül, hogy túlzottan szétaprózná
tevékenységét. Három körzetből álló egységekre (ún. interszektorok) azaz 90 —
150 000 lakosra, speciális — gyermek-, öreg-gondozó — teameket lehet tervbe
venni.
Helytelen lenne feltételezni, hogy a legbőségesebb eszközökkel érhetők el a
legjobb eredmények. A mentálhigiéniai szervezeteknek nem lehet céljuk, hogy
kielégítsék a lakosság mindennemű igényét, hanem hozzá kell, hogy segítsék
problémáinak önálló megoldásához, bizonyos mértékig csökkentve ezek súlyát.
Egy kollektíva, az élő szervezethez hasonlóan, csak akkor fejlődik harmoniku­
san, ha minden percben harcol belső egyensúlya megőrzéséért.
A team, mely biztosítja a szektor belső koordinációját, hivatott összehangol­
ni tevékenységét a többi egészségügyi és társadalmi szervvel.
A mentálhigiéniai szervezetek nem szigetelődhetnek el, helyesebb ha segítik
az általános orvosi intézményeket a pszichiátriai megelőzés feladatainak meg­
oldásában, semhogy e megoldások kisajátítására törekedjenek.
A mentálhigiéniai team egyik tagjának az általános orvos rendelkezésére kell
állnia, minden lehetséges alkalommal. A kórházak belgyógyászati, sebészeti s
egyéb speciális osztályain dolgozó klinikai pszichológus kitűnő szolgálatot tehet,
ha a körzet teamjével koordinálja munkáját.
2. A regionális nívón. Rendszerint ezen a szinten (megye, provincia) szerve­
zik meg az egészségügyi és társadalmi ellátást. Fontos tehát, hogy egy regioná­
lis mentálhigiéniai szervezet képviselje ennek a diszciplínának szempontjait.
Ezen a nívón találhatók az egyetemek. Itt kell tehát gondoskodni az orvosok
orvospszichológiai, pszichiátriai és pszichoszomatikus kiképzéséről.

325
 Szintén ezen a nívón megy végbe a mentálhigiéniai szakemberek (pszichiáte­
rek, pszichológusok) kiképzése. Egy aktív és éber regionális mentálhigiéniai
szervezetnek döntő szerepe lehet itt.
Az ápoló és foglalkoztató személyzet toborzását és kiképzését is a regionális
szinten kell megoldani. Szintén ezen a nívón szervezik meg a tudományos egye­
sületek időszakos összejöveteleit, valamint azokét a társaságokét, melyek célja
az elmebetegek megsegítése, az egészségügyi nevelés és a mentális betegségekkel
kapcsolatos előítéletek elleni harc.
3. Nemzeti szinten. Rendszerint ezen a szinten dolgozzák ki a törvényeket és
szabályokat. Fontos lenne, hogy a helyi és regionális szervezetek túlnyomó ré­
szét összefogó nemzeti mentálhigiéniai szervezet képviseltesse magát a miniszté­
riumok bizottságaiban, vagy legalább hallassa szavát a kompetenciája köré­
be tartozó kérdésekben.
Ezen a nívón kell létrehozni és fenntartani a többi egészségügyi nemzeti szer­
vezettel a kapcsolatokat (orvosi kamara, társadalombiztosítás, egészségügyi
nevelés, egyetemi és tudományos szervezetek).
Végül ezen a szinten szervezik meg a különböző periodikus megnyilvánuláso­
kat, mint pl. kongresszusok, szemináriumok stb.
4. Nemzetközi szinten. Láttuk kezdetben, hogy a nemzetközi mentálhigié­
niai mozgalom Clifford Beers erőfeszítései nyomán jött létre, s ezt követte 1948-
ban J. R. Rees, amikor létrehozta a Lelki Egészség Világszövetségét. Ez a
Eederáció felöleli a világ mentálhigiéniai társaságainak többségét. Aktivitását
elsősorban a fejlődő országokban fejtette ki.
Más nemzetközi szervezetek alakultak azóta, így például a Pszichiátriai
Világszervezet, a Szociál Pszichiátriai Nemzetközi Társaság, melyek egyaránt
érdekeltek a prevenció és a rehabilitáció különböző kérdéseiben.
Említést érdemelnek még a különböző nemzetközi pszichotherápiás társasá­
gok, az orvospszichológiai és pszichoszomatikus medicina társaságai is tudomá­
nyos összejöveteleket rendeznek e témakörből.
A felsorolt szövetségek és társaságok közül némelyek tanácsadói jogkörrel
rendelkeznek olyan kormányközi szervezetek mellett, mint az UNESCO vagy
a Világ Egészségügyi Szervezet. (WHO)
Természetesen a WHO a leginkább érdekelt a mentálhigiéniai kérdésekben.
Genfi központjában egy szekció foglalkozik a mentálhigiéniai problémákkal és
minden regionális irodájában egy vagy több specialista.
Az UNESCO és a Nemzetközi Munka Iroda szintén érdekeltek, előbbi szerve­
zet a nevelési problémák és pszichopatológiai kérdések gyakori találkozása
miatt, utóbbi pedig tekintettel a pszichológiai tényezők fontosságára a munká­
hoz való adaptációban.
A Világ Egészségügyi Szervezet szakértői, tanácsadói, ankétjai révén vezető
szerepet játszik a Lelki Egészségvédelem ügyének koordinálásában és előmozdí­
tásában.

326
 A magánjellegű és a kormányközi szervezetek együttműködése gyakran gyü­
mölcsöző. Előbbiek keretében a valósággal közvetlen kapcsolatban álló gyakor­
lati emberek tevékenykednek. Gyakran dolgoznak ki eredeti terveket, de nem
rendelkeznek mindig a megvalósításhoz szükséges eszközökkel. Utóbbiak finan­
ciális lehetőségeiket csak különböző kormányok által jóváhagyott keretekben
használhatják fel. Előfordulhat, hogy kölcsönösen kiegészítik egymást.
Megpróbáltuk röviden felvázolni a mentálhigiéniai szervezet által felvetett
kérdéstípusokat aszerint, hogy a technikai integráció különféle szintjeire, vagy
pedig a földrajzi koordináció formáira vonatkoznak.
Nem rendelkezünk egyetlen recepttel sem, mely könnyű megoldást ígérne.
Éppen ez a megismétlődő erőfeszítés biztosítja a fejlődéshez szükséges dinamiz­
must. Elképzelhető egy közeli vagy távolabbi jövőben, hogy az integrációra és
koordinációra fordított erőfeszítések eredményeként olyan egészségügyi szem­
lélet alakuljon ki, mely kellően át van itatva mentálhigiéniával, s így ez utóbbi
elvesztené önálló létének jogosultságát.

327
_____________________________________________________________________
______________________________
 A M E N T Á L H IG IÉ N É S Z E R V E Z E T I K É R D É S E IR Ő L

VÁBADY GÉZA
Fővárosi Ideggondozó Központ

A mentálhigiéné (MH) az egyén és környezete pszichés egyensúlyának fel­

tételeit vizsgálja, spektruma a genetikus higiénétől a pszichiátriai geriátriáig
terjed. Tudományos és gyakorlati törekvés arra, hogy megállapítsa és bizto­
sítsa az egyén és a társadalom harmonikus igényeinek megfelelően az ideg-
rendszer biológiai, szociális működésének optimális feltételeit.
Az MH feladata, hogy alkalmassá tegye az embert társadalmi feladatai­
nak teljesítésére, környezetével és önmagával való harmóniára, vagyis a
perszonalizáció és" szoeializáció folyamatára.
A WHO által elfogadott megfogalmazás szerint az egészséget nem csupán
a betegség hiánya, hanem a hiánytalan testi, szellemi és társadalmi jólét is
jellemzi. Az egészségről alkotott helyes felfogás, ,,a pozitív egészség” fogalma
tehát magában foglalja a fizikai-szellemi erőnlétet, épséget, az egészséges
pszichikumot, mely az egyént alkalmassá teszi arra, hogy életét boldogan
élje és a közösség hasznára legyen.
Az egészség társadalmi érték, mely gazdasági, kulturális, szociális struk­
túrában halmozódik fel. Minden egészségügyi törekvés alapvető célja, hogy
az ember egészségét, megfelelő élet- és munkakörülményeit, jólétét előmoz­
dítja. Az egészségügyi alapelveket — mint jellemző felépítményt az adott
társadalom gazdasági-politikai alapjai, termelési viszonyainak összessége hatá­
rozza meg. Meghatározó szerepük van a társadalmi tényezőknek az egyén biz­
tonsági rendszerének fenntartásában, melyben egyformán fontos anyagi, szelle­
mi és emocionális szükségleteinek kielégítése.
Nem célom és feladatom a társadalmi formák és az orvostudomány fejlő­
désének egybevetése, a mentális egészségügy fejlődésének áttekintése, hiszen
nyilvánvaló igazság, hogy a történelmi-társadalmi formák alakítják és hatá­
rok között tartják a korra jellemző szellemi áramlatokat, ezeknek iránya
pedig rányomja bélyegét az orvosi tevékenység, a pszichohigiéne gyakorlati
módszereire is. A marxizmus számára a szellemi és társadalmi jelenségek
gazdasági determináltsága természetes következmény, meg van a lehetősé­
günk arra, hogy az adott történelmi szükségszerűség felismerésével tervsze­
rűen, tudatosan változtassuk meg az egyén és a társadalom körülményeit.
Természetesen a biológiai alkalmazkodás lehetőségein belül. így vált leg­

329
fontosabb haladó egészségügyi alapelvvé a megelőzés, a preventio, melynek
gyakorlati pszichiátriai megoldása az MH célja és feladata.
A lelki egészség megőrzésére irányuló törekvés a kultúra kezdetéig nyúlik
vissza, teljes áttekintésére a kultúrtörténész sem vállalkozhat. Tudatos és
szükségszerű mozgalommá akkor vált, — Clifford W. Beers 1908-ban „Az
értelem, mely megtalálta önmagát” c. röpiratának megjelenésével amikor
a termelési viszonyok tempója, módja, a társadalmak szerkezete, kultúrája
minden előzőnél nagyobb mértékben idézett elő pszichés megbetegedéseket.
Ekkor ugyanaz a társadalmi helyzet, mely a megbetegedések számát robba­
násszerűen növelte, szükségessé és lehetővé tette a segítséget is, természete­
sen oly mértékben és szemlélettel, amely az adott társadalomra jellemző
volt. Világszerte megalakultak az MH-s Ligák. A nyugati államokban karitatív
és szamaritánus szellemben, a fiatal szovjet államban Korzsakov, Bazsenov,
Szerbszkij, Jakovlenko, Szikorszki tudományos munkássága révén állami
feladatként, területi diszpanzerekben, pszichoambulatóriumokban primér
prevenciós célkitűzésekkel, nagyrészt Szuhov, Cselszov, Grombach, Szasz-
kin szervezői munkájának eredményeképpen.
Hazánkban Pándy, Fabinyi, Zsakó, Oláh, Hollós, Hajdú, Rotter, Pető,
Ranschburg, Roboz úttörő tevékenysége, György Júlia, Kulcsár, Schnell,
Horányi, Juhász, Tariska, Orthmayr, Hárcli, Paneth gyakorlati és tudományos
munkássága bizonyította, hogy a magyar pszichiátria is felismerte felelőssé­
gét a közegészségügy területén is.
A mozgalom kezdetén a pszichiáter mindenekelőtt az egyén betegségével
foglalkozott. Nagy elmegyógyintézetekben vigyázott a betegre, nehogy ma­
gában vagy másokban kárt tegyen. A fatum, a lues és az alkohol volt leg­
nagyobb ellenfele.
A mai szakembernek nemcsak nagy számú beteget kell kezelnie, sokszor
olyan betegségekkel, amikről elődei nem is hallhattak, de elvárják tőle, hogy
a medicina más területén is tájékozott legyen, munkáját szomatikus, pszicho­
lógiai és szociokulturális szemlélettel végezze. Ismerje betege családi, társa­
dalmi, munkahelyi problémáit, legyen kapcsolatban a családdal, nevelőkkel,
munkaadókkal, társadalmi és politikai szervekkel.
Legyen tisztában a bajok biológiai, szomatikus gyökereivel, a szociális és
szociokulturális körülmények patogenetikus és patoplasztikus szerepével. A
pszichiátriába vetett közbizalom ma már nem azon múlik, hogy a magán­
orvos mit cselekszik betegével rendelőjében, hanem sokkal inkább azon, hogy
milyen mértékben képes a társadalom ekológiai dinamikájához alkalmazkod­
ni, közösségi felelősséggel megtalálni helyét az egészségügyi elleátásban.
A társadalmi, technikai fejlődés, átalakulás, valamint a morbiditási, epi­
demiológiai viszonyok, a modern terápiás elvek alkalmazása a pszichiátria
megújhodását kívánta meg. A pszichofarmakológia eredményei lerövidítik a
pszichés zavarok periódusait, megváltoztatják a beteg és a társadalom viszo­
nyát, növekszik az ismételt hospitalizációk száma, ezzel nő a területi elme­
egészségügyi intézmények jelentősége, fontossága.
Borúlátónak sem mondható becslések szerint a modern, technokratikus,
urbanizált társadalmak 20 40%-a szenved enyhébb vagy súlyosabb pszichi­
kus zavarban. Ezek a számok nyilván a betegségfogalom kiterjesztésén, az
elérhető intézmények számán, az orvoshoz fordulás lehetőségén és igényén
is múlnak. A skála az átmeneti alvászavartól, neuraszténiás közérzéstől a
súlyosabb elmebetegségekig terjed. A pszichoszomatikus okokkal magya­
rázható vegetatív cortiko-viszcerális betegségek tömege a többi klinikumok
terhét súlyosbítja. A Rümke által jellemzett „forgóajtó-pszichiátria” jelen­
sége is, melyet a fokozódó intézeti ágyigény és -hiány, valamint az aktív
kezelési eredményesség működtet — szintén a területi ellátás gondjait növeli.
A pszichiáterek túlterheltek és ettől szenved a terápia.
Igazat kell adnunk N. Amaszov akadémikusnak, aki kijelentette: „Ha nem
tudjuk leküzdeni a társadalom és az illetékesek passzivitását, akkor néhány
évtized múlva az emberiség egyik fele betegeskedik majd, a másik fele pedig
ápolja az előbbieket.”
A modern társadaom pszichikus zavarai túlcsaptak a hagyományos orvos­
lás határain, megoldásukat nem vállalhatjuk egyedül.
Ma már nyilvánvaló, hogy az MH nem lehet csupán egy szakma, a pszichi­
átria ügye, mégcsak nem is szűkíthető le általában orvosi feladattá. Az élet
legkülönbözőbb területein dolgozó szakembereknek, a pedagógustól az üzem­
szervezőig, a közigazgatási vezetőtől a telekommunikáció munkatársáig, a
képző- és alkotó-művészig, jogászokig. Szinte minden szakma képviselőjé­
nek, vezetőjének mentálhigiénés szemlélettel és kultúrával kell végeznie mun­
káját. Szocio-pszichológiai szemlélet érvényre jutását kell megkívánnunk
mindazon területen ahol gyermekkel, dolgozóval foglalkoznak, hogy ember-
központú társadalmunkban az egyén mentális védelme közelítsen a szoma­
tikus védelem mértékéhez.
Tudatosítani kell, hogy a lelki ártalmakat okozó szituációkat vegyék ko­
molyan és az általános pszichológiai, pszichiátriai kultúra és szemlélet ér­
vényre juttatása nélkül megoldhatatlan feladatok elé kerülünk. Indokolt az
Országgyűlés Szociális és Egészségügyi Bizottságának állásfoglalása: „A tá r­
sadalom és az egyén érdeke megköveteli, hogy az elmebetegellátás és lelki
egészségvédelem szükségleteit az egészségvédelem nélkülözhetetlen részének
ismerjék el az egészségügyi dolgozók és a fejlesztésért felelős kormányzati
és tanácsi szervek.”
A pszichiáterek feladata, hogy ismerjék meg és tegyék közkinccsé a lelki
egészségvédelem optimális biológiai, szociális feltételeit, hogy tevékenységük
az elháríthatatlan megbetegedések gyógyítására szorítkozhassék. Mentális köz-
egészségügy kiépítése a feladat, mely hat a családokra, pedagógiára, munka­
helyi organizációkra, nagyobb embercsoportok tudatára. Megfelelő módszer
megtalálása megelőzheti betegeink öngyilkosságát vagy öngyilkossági kísér­
letét, gyógyszerrel vagy alkohollal való visszaélésüket, a társadalommal való
szembefordulásukat, galeri - hippy romantikájukat, aberrációjukat, bűnözé­
süket.
Kötelességünk a társadalom, a tanácsi szervek számára feltáró, kutató munkát
végezni, hogy gyarapítsuk társadalmi önismeretünket és felmérjük azok men­
tálhigiénés következményét. Bármennyire is nyilvánvaló a mentálhigiéné
„össznépi” problematikája, nem téveszthetjük szem elől, hogy a mozgalom
irányítói mégiscsak orvosok, főleg a pszichiáterek kell, hogy legyenek. A tá r­
sadalmi szervek feladata pedig, hogy a tudomány által feltárt és megismert
— többnyire gazdasági, szervezési - feltételeit biztosítsák.
A mentálhigiéniai intézmények tartóoszlopai a pszichiátriai hálózat intéz­
ményei kell, hogy legyenek. Ennek érdekében szükséges, hogy az Oláh Gusz­
táv által 1925-ben „Lelkitanácsadó Állomás” néven elindított pszichoambu-
latóriumok jelenlegi intézményes utódai, a felszabadulás után szép fejlődést
mutató — de korántsem elégséges — ideggondozó intézetek munkája az elme­
szakellátás színvonaláról mentálhigiéniás intézetekké fejlődjenek. Ezen inté­
zetektől megkívánhatjuk, hogy a közigazgatási terület tanácsi, társadalmi
és politikai szerveivel együttműködve a preventív ehneegészségvédelem irá­
nyítói legyenek és megteremtsék a családi gondozás feltételeit. Az ideggondo­
zók működésének számszerű értékelésén túl el kell jutnunk oda, hogy a meg­
előző, társadalom-nevelő tevékenység határozza meg munkájuk minőségét,
hatásfokát.
Saját érdekünkben köztudottá kell tennünk, hogy a lelki egészségvédelem
munkáját nem végezhetjük el egyedül, minthogy nem fogadhatjuk el a tá r­
sadalom előítéletét, megbélyegző türelmetlenségét vagy közömbösségét be­
tegeinkkel szemben. Egyetértünk Kraemerrel: „Az előítéletek karanténja
szociális halál, mely súlyosabb a szomatikus halálnál.”
Nem fogadhatjuk el azt sem, hogy a gyógyítandó betegeinkkel együtt ne­
velési, munkahelyi, lakás-és szociális problémák, konfliktusok terhét is a pszi­
chiátria hatáskörébe utalnák sokan.
Elég az alkoholizmus és a rehabilitáció problémáira utalnom mindennapi
munkánk nehézségei közül.
Mentálhigiénés céljaink meghatározásánál igazat kell adnunk Juhász pro­
fesszornak, aki hangsúlyozta:
„Széles körű mentálhigiénés munkásságot kell kibontakoztatnunk ahhoz,
hogy a társadalmunk fejlődésében kialakult patogén tényezőket felismerjük
és ezek kivédése érdekében a szükséges lépéseket megtegyük. Úgy kell irá­
nyítanunk kultúránk fejlődését, hogy az interperszonális kapcsolatok nehéz­
ségeit kivédjük és ki tudjuk alakítani a kultúra vívmányait élvező optimista,
derűs, konstruktív társadalmat. Ennek a feladatnak célkitűzései egybeesnek
a szocialista társadalom célkitűzéseivel. Nekünk pszichiátereknek elsőrendű

332
feladatunk, hogy hazánkban eredményes, átfogó lelkiegészségvédelemi munka
minél hamarább szervezetten meginduljon.”
A siker reményében végzendő munkánknak további feltételét Horányi pro­
fesszor fogalmazta meg, amikor az orvosképzés és továbbképzés terén kívánt
több gondot és figyelmet az ember lélektani, társadalmi és kórlélektani meg­
ismerésére, azok oktatására. Nem megnyugtatók más téren szerzett tapasz­
talataink sem. Megnéztük a Tanácsakadémia oktatási programját évtize­
dekre visszamenően és nem találtunk tanrendi anyagot, mely a szociopszicho-
lógiai nevelés, oktatás, szemlélet irányítására utalna a társadalom vezetőinek
képzésében. Szabó és munkatársai a pedagógusjelöltek körében végzett vizs­
gálataik során tapasztaltak magas arányú neuropszichiártiai érintettséget. Az
elmeorvoslást is bizonyos szemléleti bizonytalanság veszi körül az orvosok
között. Még mindig sok kolléga csak az elmebetegség létezését ismeri el, gyó­
gyíthatóságában, rehabilitációjában, prevenciójában szkepticizmus, nihiliz­
mus jellemzi magatartását, tevékenységét.
Befejezésül Damerow több mint 100 éve tett megállapítását idézem: ,,A
nyilvános elmegyógyászat állapota csalhatatlan mértéke a szellemi kultúra
nagyságának és az erkölcsi és intellektuális szabadság fokának.”
Megállapítása ma is helytálló és ránk is vonatkozik.

4 Magyar Pszichológiai Szemle 333

 A P S Z IC H O L Ó G IA I É L E T H ÍR E I

A pszichológia országos kutatóhálózatának középtávú (1976—1980)

fejlesztési irányelvei

,,A Minisztertanácsnak a társadalomtudományok helyzetéről és fejleszté­

sének problémáiról szóló határozata kimondta, hogy a pszichológiai kutatá­
sok fejlesztésének meggyorsítása érdekében az MTA főtitkára az érdekelt
miniszterekkel együtt 1974. év folyamán alakítsa ki a tudomány ágazat or­
szágos kutatóhálózatának fejlesztési tervét, és terjessze azt a TPB elé.
A költségvetésből gazdálkodó minisztériumok és országos hatáskörű szer­
vek a középtávú fejlesztési keretek ismeretének hiányában nem tudtak kellő
konkrétsággal, összesítésre alkalmas adatokat szolgáltatni, így az előterjesz­
tés csak a pszichológiai kutatóhálózat középtávú fejlesztési irányelveinek
összefoglalását kísérelte meg.
Az előterjesztés bevezetője a pszichológia 1975-től napjainkig terjedő fej­
lődéséről ad képet, amelyre az extenzív fejlesztés a jellemző. A mai helyzet
azt mutatja, hogy az utóbbi években bekövetkezett fejlődés ellenére sem
csökkent a kutatási kapacitás és a társadalmi igények közötti feszültség.
Kedvezőtlenül befolyásolja a helyzetet a meglevő kutatási kapacitás szét­
aprózottsága, valamint az alap-, az alakalmazott és az adaptációs kutatá­
sok belső aránytalansága. Kevés az elméleti feldolgozásra, teoretikus szin­
tézisre való törekvés, ami ideológiai és szakmai szempontból egyaránt hátrá­
nyos. Ugyancsak kedvezőtlen jelenségek a hazai kutatóhelyek közötti koor­
dináció hiányosságai, valamint a szocialista országok kutatási együttműkö­
désének hiányosságai.
A kedvezőtlen tényezők megszüntetését ma már nem az extenzív fejlesz­
téstől várhatjuk, hanem a minőségi követelmények és kvalifikációs igények
lényeges emelése a célravezető megoldás.
Mindezek figyelembevételével az előterjesztés az alábbi főbb általános,
majd konkrét fejlesztési elveket, illetve feladatukat fogalmazta meg.
1. Új beruházásokat és fejlesztési eszközöket elsősorban oda kell irányí­
tani, ahol már jól megítélhető tudományos eredmények mutatkoznak, és
maguk a kutatások perspektivikusak.
2. A kutatások fejlesztése során világos funkcionális, de nem értékrendi
különbséget kell tenni alap-, alkalmazott és adaptációs kutatások között.
Az alapkutatások esetében a kutatási eredmény újszerűsége a mérce, az al-

4* 335
kalmazott és adaptációs kutatások esetén viszont a gyakorlati hatékonyságra
kell nagyobb figyelmet fordítani.
3. A következő időszakban meg kell javítani az egyetemeken folyó pszicho-
lógusképzés anyagi bázisát, szervezeti és személyi feltételeit, valamint mie­
lőbb ki kell alakítani a pszichológus továbbképzés rendszerét.
4. A munkalélektani kutatás, a klinikus pszichológiai kutatás, valamint
az akadémiai Pszichológiai Intézet fejlesztése során érvényesítendő főbb elveket
az előterjesztés külön-külön is megfogalmazza.
4.1. A munkalélektani kutatás finanszírozása során az alábbi elveket kell
érvényesíteni:
4.1.1. a különböző minisztériumok felügyelete alatt működő főhivatású
kutatóhelyek fejlesztését a költségvetési támogatás emelésével célszerű elsőd­
legesen biztosítani;
4.1.2. a minisztériumok a tárcaszintű bázislaboratóriumok hálózatának bőví­
tését tekintsék fontos, időszerű feladatnak.
4.2. A klinikus pszichológiai kutatás legfontosabb fejlesztési feladatai az
alapkutatások vonatkozásában: az egységes elméleti-szemléleti alap megte­
remtése, az ehhez szükséges intézményes bázisok továbbfejlesztése, illetve
létrehozása.
4.3. Az akadémiai Pszichológiai Intézetet magas színvonalú, orientáló tudo­
mányos centrummá kell fejleszteni, amely a már meglevő, hagyományokkal
rendelkező és a különösen fontosnak ítélt új kutatási irányokat műveli.
Az elnökség 47/1974. számú határozata:
1. Az elnökség „A pszichológia országos kutató hálózatának középtávú
(1976 —1980) fejlesztési irányelvei”-ről szóló előterjesztést a vitában elhang­
zottakkal tudomásul veszi.
1.1. Pelkéri a főtitkárt, hogy a dokumentumot - a Tudománypolitikai
Bizottság elé terjesztését megelőzően — a vitában elhangzottaknak megfele­
lően dolgozza át.
2. Az elnökség ajánlja az érdekelt osztályoknak, hogy az akadémiai Pszi­
chológiai Bizottságot osztályközi bizottságként működtessék.
3. Az elnökség szükségesnek tartja felhívni az Egészségügyi Minisztérium
figyelmét: az újra terjedőben levő Preud-féle nézetek miatt nem tartja he­
lyesnek, hogy az orvosi egyetemeken a pszichológiát pszichiáterek és nem pszi­
chológusok oktatják.”
(Az Akadémiai Közlöny XXIII. évf. 19. számából)
*

Szegeden a Magyar Tudományos Akadémia Biológiai Központjában a

Magyar Egészségügyi Szervezők Tudományos Egysülete, Magyarország fel-
szabadulásának 30. évfordulója alkalmából nemzetközi részvétellel kongresz-
szust rendez, 1975. augusztus 28 —30-ig.

336
 A kongresszus fő referátumai: Szociálpolitikai törekvések és eredmények
a harminc éves magyar szocialista egészségügyben;
A társadalomorvostan fejlődése és eredményei felszabadulásunktól nap­
jainkig.
*

Prágában 1975. június 30. - július 3-ig rendezikmega C.I.A.N.S. (Collegium

Internationale Activitatis Nervosae Superioris) 2. Nemzetközi Kongresszusát.
Ez a kongresszus lesz színtere annak a tudományos vitának, amely a maga-
sabbrendű idegműködések kísérleti és klinikai kutatásaival áll kapcsolatban.
A fő témakörök a következők:

A viselkedés genetikai, fejlődéstani és táplálkozási determinánsai;

Érzékelés és figyelem;
Kondicionálás, tanulás és emlékezet;
Beszéd, gondolkodás és problémamegoldás;
Alvás és hipnózis;
Etológiái szempontok;
Környezeti tényezők;
Pszichoszomatikus és kortikoviszcerális kapcsolatok;
A vislekedés neurológiai, neurohumorális és pszichofarmakológiai szem­
pontjai;
Idegélettani működések a pszichológiában;
Viselkdés therápia (autogén tréning és lazítási technika);
Profilaktikus pszichiátria és higiénia.
A témákat szimpozionokban, speciális szekciókban és szabad értekezések­
ben tárgylaják meg.
Július 4-én, a kongresszus utáni napon, az Idegműködési Ártalmak Kutató-
csoportja (Study Group on Functional Toxicity) laboratóriumában bemuta­
tót tart két témából: 1. A túlterhelés határai és a levegőszennyezettség mér­
téke; 2. A gyógyszerek (drogok) és más idegen anyagok (alkohol, környezet­
szennyeződés stb.) a munka- és közlekedésbiztonságban.
*

A Chronique de l’Unesco 1974. februári számában rövid ismertetés olvas­

ható az 1973-ban megjelent Revue internationale des sciences sociales XXV.
kötet 4. számának egy cikkéről, amelynek általános témája: „Pszichológia és
pszichiátria az utcán” („Psychologie et psychiatrie au carrefour” ). Eelveti a
kérdést, hogy a pszichológiának az-e a feladata, hogy ellenőrizze a magatartást,
alkalmazkodjék a létező világhoz, vagy ellenkezőleg, foglalkozzék a kapcsola­
tok, a helyzetek, a magatartások változásával. Ugyanis ebben mutatkozik
meg az a szakadás, amely jelenleg felmerül a „tudományos” és a „népszerű”
pszichológia irányzatai között.

337
 A lap foglalkozik még a pszichológiai elmélet és gyakorlat szakadásával;
a pszichológia fejlődésével a különböző országokban, (India, Irán, Csehszlo­
vákia).
*

A Magyar Pszichológiai Társaság Pedagógiai Pszichológiai és Fejlődéslé­

lektani Szekciója 1974. novemben 12-i ülésén napirendre tűzte a korrekciós
osztályokkal kapcsolatos oktatás- és neveléslélektani kérdések megvitatását.
Dr. Lénárd Ferenc elnök megnyitó szavai után három előadás, két korrefe­
rátum és számos hozzászólás hangzott el.
Az OKI Gyermek- és Ifjúságegészségügyi Osztálya kezdeményezésére
közel tíz esztendeje Dr. Szabó Pál irányításával kísérletek kezdődtek
korrekciós osztályok létesítésére. Ennek eredményeként a Budapesti Fővá­
rosi Tanács Művelődésügyi Főosztálya 1970-től — a kerületek igényeinek
megfelelően — létrehozta a korrekciós osztályok hálózatát. A mentálisan és
érzelmi-szociális fejődésükben retardált gyermekek számára az 1974/75-ös
tanévben, a főváros területén, 60 ilyen osztály működik.
Az ülésen elhangzott előadások, korreferátumok, hozzászólások rám utat­
tak arra, hogy a korrekciós osztályok iskolarendszerünk szerves részévé vál­
tak. A retardált gyermekek nevelésével kapcsolatos feladataikat általában
sikeresen megoldják. A tanulók közül legtöbben - az egy éves intenzív fog­
lalkozás eredményeként — többé-kevésbé behozzák az értelmi és szociális
téren jelentkező elmaradást, elsajátítják az I. osztályos tananyagot.
A tudományos ülés anyagának ismertetésére későbbi számunkban vissza­
térünk.
Összeállította; Szokoly Mária

338
SZEMLE

MORENO ÉLETMŰVE

1974. május 14-én meghalt Jacob Levy Moreno, aki Mead és Lewin mel­
lett, elindítója és vezéralakja volt annak a forradalmi fordulatnak, mely a
tapasztalati pszichológiában játszódott le az 1930-as években.
Ez a szemléletváltás korszaka volt: a kutatók, akik más-más országból és prob­
lémakörből indulnak el, ebben az időben mind fokozott érdeklődéssel fordul­
nak az emberi kapcsolatok és a kiscsoport-folyamatok felé. A szociális együtt­
élés törvényszerűségeit és lehetőségeit a mikromiliő élménygazdag, feszült­
ségteli világában keresik. A szocializáció és a személyiségfejlődés jelenség­
körét interperszonális síkon ragadják meg.
Moreno életművének három nagy fejezete a pszichodráma, a szociodráma
és a szociometria - szerves része volt annak a gondolati és szemléleti átala­
kulásnak, amely a pszichológián belül az új tudományág a szociálpszicho­
lógia kibontakozásának útját nyitotta meg.

A pszichodráma a Rögtönzések Színházában születik. Moreno kísérletező

szenvedélyének, játékkedvének, alkotói orientációjának első megnyilatko­
zása ez a színház. 1919-ben, Bécsben alapítja meg, abban a városban, ahol
ezt megelőzően orvosi diplomát szerzett. A színház a renaissance-kori comme-
dia delí’arte-k mintájára működik: témái ötletszerűek, hol a közvéleményt
éppen foglalkoztató történetekből, hol apró újsághírekből szövődnek. A mo-
renoi rögtönző színjátszás azonban egy vonatkozásban minden addigi com-
media dell’arte-tól eltér: már e korai formájába beleépül az a feltevés, hogy
a színész, a szabad szerepalakítás fonalán, a figurába, még a tőle idegen figu­
rába is, saját vágyait, indulatait, értékeit, feszültséganyagát és képzetkörét
dolgozza bele. Ebből a megfigyelésből nő ki a pszichodráma alapgondolata:
a drámai lejátszás, átélés terápikus hatással van az egyénre, aki részt vesz
benne.
A felismerésre More not egy véletlen esemény vezeti rá: együttesének egyik
tagját, egy fiatal színésznőt, aki minden darabban a naiv, bájos romantikus
hősnő szerepét játssza, feleségül veszi a színház egyik törzsvendége. Néhány
nappal az esküvő után az ifjú férj felkeresi Morenot és kétségbeesetten elő­
adja neki a következőt: felesége, a szép, szelíd Barbara intim családi közeg­
ben veszekedő, örjöngő bestiává vedlik át. Moreno a következő darabban
Barbarára osztja a főszerepet: egy szomorú sorsra jutó prostituált szerepét.
Barbara színésznői alakításának elsöprő sikere van: lenyűgöző hitelességgel
jeleníti meg a prostituáltat, aki káromkodik, kiabál, hisztériás jeleneteket
rendez és töri-zúzza maga körül a tárgyakat. Barbara, az előadást követően
 óriási — Shakespeare Makrancos hölgyére emlékeztető — változáson megy
keresztül: a világ leggyengédebb, leggondoskodóbb és legválasztékosabb mo­
dorú felesége lesz. Moreno, okulva e váratlan fordulatból, gyökeresen meg­
változtatja az ifjú színésznő szerepkörét: a naiva helyett Barbarával ezentúl
a „rossz nő” szerepeket játszatja el. Az ötlet az ifjú férjnek az idillikus
családi élet, Morenonak viszont az új terápia — a pszichodráma — kimun­
kálásának útját nyitotta meg.
A pszichodráma színpadán az egyén eljátssza, megeleveníti, újra átéli élete
kulcsszituációit, konfliktusait, emberi kapcsolatait, múltjának és minden­
napi életének feszültséghordozó epizódjait és vágyképleteit. Ez a drámai le­
játszás — az acting out — katartikus élménnyel jár. Ez azonban minőségileg
különbözik mind a freudi, mind az arisztotelészi katarzis élménytől: mert
egyfelől, az oldódást és tudatosulást, a feszültségrobbanást és az értékek
újraképzését itt nem a passzív, verbális, illetve befogadói átélés, hanem az
aktív, spontán, cselekvéses részvétel idézi elő; és másfelől, mert: a folyamat nem
az egyén elszigetelt belső világában, hanem az együttes játékban, társas
síkon zajlik. A morenoi katarzis mindig interperszonális történés.
A pszichodráma nagy lehetőséget kínál: a cselekvéses indulatlevezetést és
vágy teljesítést, azok nélkül a fájdalomokozó és önsorsrontó következmények
nélkül, amelyekkel minden acting out, ha nem a pszichodráma, hanem a
mindennapi élet színpadán zajlik, szükségképpen együtt jár.
Valaki fellép a színpadra és belefog egy történetbe. Ő a főszereplő; az ő
valóságos élményére mintázódik majd a színpadi történet. A játékba ún. ki­
segítő ,,én”-ek lépnek be: ők elevenítik meg a történet többi szereplőjét. A
nézők közül kerülnek ki, vagy önkéntes jelentkezés alapján, vagy pedig Mo­
reno szuggesztív, — a szemtanúk szerint ellenállhatatlan — inzisztálásának
engedve. Ugyanaz a modell azonban mondjuk egy szerelmi háromszög -
minden egyes szereplőnek mást jelent; mindenki más és más élményanyaggal,
problémával és nézettel tölti fel. Az együttes történetszövés az általánosnak
és az egyedinek e különös kettősségén, szimbiózisán indul meg.
A résztvevők megismétlik mindennapi szerepüket a pszichodráma szín­
padán. Egyszerre a játék döntő fordulatot vesz: a rendező, vagyis a terápeuta,
szerepváltásra szólít fel. A szerepváltás lényege az, hogy a szereplő elszakad
énazonos, valóságos pozíciójától, beleéli magát az epizód más szereplőinek
helyzetébe, s megpróbálja megeleveníteni a történetet most már az ő szere­
pükben is. Tehát ha pl. a cselekmény valami féltékenységi konfliktus volt,
el kell játszania előbb szerelmi partnerének, majd riválisának szerepét is.
Mindenkinek át kell élnie fájdalmas vagy kínos szerepeket, s azonosulnia
kell ellenszenves vagy gyűlölt emberek személyével is. A szerepváltás döntő
mozzanata ez: az egyén megtanulja átélni a másik helyzetét, nézőpontját.
Az átélésben egész érzelem- és értékvilága mozgósítva van. A szerepváltás
élménye alapvető: az emberi megértés, beleélés, decentrálás készségére vezet
rá, s a több szempontú, elfogulatlan helyzetértelmezésre tanít.
A pszichodráma az emberi élet tényleges valóságát természetszerűleg nem
haladhatja meg. A játékban nem jelenhetnek meg valódi súlyukkal és kímé­
letlen realitásukkal az emberi élet valóságos erőviszonyai és motivációs rend­
szerei. Az eredmények és következmények köre pedig, amelyekhez a drámai
átélés és a szerepjáték elvezethet, meglehetősen behatárolt. Mégis, bizonyos
pontokon a pszichodráma a való élethez képest többletet nyújthat.
Az egyik ilyen pont a realitás és a fantázia konfliktusa. A pszichodráma
 világában ez a konfliktus feloldódik: a fantázia szabad áramlását a valóság ,
elv nem fogja vissza; az elképzelt figurának itt épp annyi joga van a léthez,
mint a valóságosnak. Van a pszichodrámának egy olyan változata az ún.
spontán improvizáció - amelyben ez a lehetőség, vagyis a képzelet szabad
áramlásának lehetősége kerül a játék fókuszába. A szereplők itt mikro-
miliőjük és mindennapi életük eseményei helyett inkább fantáziaviláguk fi­
guráit és jeleneteit elevenítik meg. Tulajdonképpen ehhez a változathoz áll
legközelebb a pszichodráma ősformája is, amelyben a kerettörténet adott,
s a szereplők ezt hangolják át saját mintájukra. Moreno és csoportja egy
alkalommal a Hamletet adja elő. Színre lép maga Shakespeare is, s eszmét
cserél előbb Hamlettel, majd az apa szellemével. A játék azonban valaho­
gyan döcög. Majd Ophélia és Hamlet egyik jelenetéhez érnek, s ekkor, hirtelen,
a színpad megelevenedeik : Ophéliák sora követi egymást a színpadon, s szövi
tovább a jelenetet, ki-ki saját felfogásmódjának, vágyteljesítő orientáció­
jának megfelelően.
Ahogyan a pszichodrámának az a változata, mely a mendennapi életet
követi, az általános modell és az egyéni élményanyag szintézisét kínálja, ez
a képzelethangsúlyú változat viszont az azonosulás és az autonómia együttes
élményét nyújtja.
A másik pont, melyen a pszichodráma a mindennapi élethez képest több­
letet nyújt: a viselkedés és az önkifejezés spontaneitásának a szintje. A spon­
taneitás felszabadulása, az oldódás, a „bemelegedés” (warming up) a pszicho­
dráma alapfeltétele, és első lépése. Moreno a spontaneitás fokát a terápia
archimedesi pontjának nevezi. A színész, a valódi színházban, feláldozza énjét
a szerepért. A pszichodráma szereplőjét viszont a rendező-terápeuta felszólítja,
hogy ne színész, hanem önmaga legyen; önmagát fejezze ki minél szabadabban és
teljesebben. Ahogyan Moreno írja: a spontaneitás bergsoni ideáját az ég­
ből a földre a pszichodráma hozza le. A spontaneitás szabadsága gyakran
gátlásokba, belső korlátokba, szégyenérzetekbe ütközik. Feloldásukra Moreno
különböző technikákat dolgozott ki. Kardos Lajos aki 1931-ben New-York­
ban részt vett a morenoi játékban, így emlékezik vissza egy ilyen bemelegítő
tréningre, az ún. szerepgyakorlatra:* ,,Egy igen kedves pszichológusnő,
akit én még Bécsből ismertem, meghívott egy társaságba s azt mondta, hogy
ott jelen lesz egy igen érdekes, modern pszichológus is, aki Európából jött
át. Sokan voltak, kedves fiatal emberek, beszélgettünk, s egyszercsak meg­
jelent Moreno. Meg kell mondanom, hogy mindjárt a megjelenése érdeklő­
désemet váltotta ki: kissé kövérkés fiatalember volt, amint belépett, mind­
járt elkezdett beszélni és azt hiszem, hogy alig hagyta abba. Sokat beszélt,
érdekesen, németes kiejtéssel, látszott, hogy frissen tanulta meg a nyelvet.
Érdekes arcú ember volt. Mindjárt elkezdett mesélni az elgondolásairól,
amelynek az volt a lényege, amit ma pszichodráma néven ismerünk. Én vala­
hogyan nem láttam ebben fantáziát. Ezután bejelentette, hogy mindjárt ki
is próbálja a jelenlevőkkel. Egyszerre csak rám nézett. Nem sok figyelemre
méltatott előzőleg. »Tegye meg nekem azt a szívességet, hogy játszón el
egy szerepet !« — mondta, »próbáljon meg eljátszani egy sarki koldust !«
Irtó furcsának tűnt nekem, miért pont ezt a szerepet szánja nekem, miért
nem — mondjuk - egy hadvezért. »Van kalapja?« — kérdezte. Mondtam, hogy
van. »Tessék azt maga elé tartani és kéregetni.« Hát megpróbáltam. Nem

S zem élyes közlés.

tudtam, ránézzek-e az emberekre, vagy meghajoljak. Valami igen furcsa do­
log játszódott le bennem. Csak arra emlékszem, hogy a végén azt mondta,
nagyon sokat mondó színjáték volt. Volt, akinél értelmezte is, nálam nem.
Volt valami lenyűgöző az egész emberben. Érezhető volt az egyéniségének
az ereje, az, hogy meg tudja ragadni az embereket.”
A pszichodráma tehát a spontaneitás készségére, a vágyak, konfliktusok
cselekvéses és társas katarzisára, az önkifejezés és a fantázia szabadságára épül.
A pszichodráma tudománytörténeti helyét és hátterét elsősorban a freu­
dizmushoz való viszonya határozza meg. Moreno a freudi gondolatkörből
indult el, majd élesen leágazott róla. Moreno gondolati rendszere érzelem-ki-
indulású: a pszichodrámában érzelmek spontán és szabad átéléséről és tu d a­
tosításáról van szó; a szociometriában pedig a csoport srtuktúrája jelenik
meg vonzások és ellenszenvek lappangó térképeként. Moreno gondolkodásá­
nak ez az elkötelezettsége az elementáris erejű érzelmek, a nem-kiélhető
vágyak, a felszabadulni nem tudó indulatok elsődlegessége iránt, nyilván­
valóan erős rokonságot mutat a freudi alapgondolattal. Ez a rokonság azon­
ban éles ellentétbe csap át az érzelmek és vágyak természetének, eredetének
tételezésében. Mert míg Freudnál ösztönhátterűek és a szubjektum korai
tapasztalataiból erednek, Morenonál viszont az érzelmek, a vágyak s a folya­
matok, amelyekben feldolgozódnak, interperszonális eredetűek és interper­
szonális természetűek. Ugyanez az ellentét jelenik meg terápiájuk külön­
bözőségében is. A morenoi terápiát a cselekvés princípiuma határozza meg.
Míg a freudi pszichoanalízisben a tudattalan és a felettes-én konfliktusa a
verbalitás síkján oldódik fel, a tudatosulás a szabad asszociációk nyelvi
anyagában játszódik le, Moreno terápiájában a nyelvi anyag a cselekvésbe
olvad, a katarzis pedig az együttcselekvésben játszódik le. Moreno tehát az
érzelmi késztetések és kiélési lehetőségük konfliktusát, e konfliktus eredetét
és megoldását egyaránt, interperszonális síkra vetítette. Úgy hiszem, ez a
gondolati lépés fűzi a pszichodrámát a szociálpszichológia más, újító erejű,
elsősorban Mead, Lewin és Wallon által képviselt kezdeményezéseihez.
Mielőtt a pszichodráma gondolatköréből kilépnénk, érdemes néhány szó­
val említést tenni a pszichodráma sajátos kinövéséről: a pszichozenéről (psycho
music). Moreno alapfeltevése az volt, hogy az emberek többségében nagy­
fokú zenei kreativitás rejlik, alkotókedvük azonban vissza van szorítva. Úgy
vélte, hogy a spontán és együttes zenélés (zeneszerzés, illetve bármilyen
improvizáció) éppen úgy médiumává válhat az emberi személyiség katartikus
átalakulásának, mint a színjátszás, illetve a drámai lejátszás.
A pszichodráma legjelentősebb hajtása, amely azonban kiteljesedett for­
májában túl is nő rajta: a szociodráma, majd pedig a szociodrámából kiala­
kuló csoport-terápia, amely Moreno életművében új korszakot nyit. Ez a gon­
dolati továbblépés szorosan összefügg azzal, hogy Moreno 1925-ben az USA-
ban telepszik le, ahol ekkor már sokan gondolkodnak hasonló problémákon.
Moreno először csoportos pszichoanalízissel kísérletezik. A csoportban
azonban teljes zűrzavar áll be: mindenki mondja a magáét és a „monológok”
a semmibe vesznek. Kiderül, hogy a szabad képzetáramlásnak csupán egyéni
érvényessége van, s az elszigetelt egyének asszociatív élményanyaga semmi
módon nem hozható közös alapra, nem fűzhető közös szálra, nincs közös tu d a t­
talan. (Jóllehet vannak szerzők — C. Müller és H. Emil —, akiknél a beszélge­
téseknek kialakul egy közös tudattalan nevezője.) Kiderül azonban az is, hogy
ez a kusza, össze nem rendezhető verbális anyag hordozójává válik spontán

342
társas reakcióknak, véleménycseréknek, állásfoglalásoknak. Az egymástól
egyébként független szubjektív tartalm ak hátterén szerepelvárások és
szerepkonfliktusok, vonzások és teszítások rendszere bontakozik ki. Moreno
előtt új szubsztancia tárul fel: a csoporttörténés.
A terápikus megközelítés már a pszichodrámában is kollektív, de központ­
jában mindig az egyén áll, a maga személyes élményanyagával, mentális
problémájával. A csoportterápia szemléletváltás eredménye: a terápia többé
nem az egyénre, hanem magára a csoportra mint új egységre, öntörvényű
rendszerre irányul. Megváltozik a terápikus hatás forrása és médiuma is:
a terápeuta többé nem kizárólagos irányítója és értelemezője az együttes
történéseknek, hanem maga is a csoport egyenrangú résztvevője. A csoport
tagjai pedig egymással szemben maguk is terápikus ágensként lépnek fel.
Moreno egyébként soha nem fogadta el azt a freudi tételt, hogy a terápikus
szituációban a terápeutára irányuló indulatátvitel az elsődleges. Úgy vélte,
az érzelmek áramlásából a terápeuta sem vonhatja ki magát. Már a pszicho-
dráma rendezője is a kezeitekkel együtt éli át a terápiás történést, s az érzel­
meknek nem csupán célpontja, hanem viszonzója is. Moreno az indulatát­
vitelt vitathatóan — úgy határozza meg, mint az általános interperszoná­
lis folyamat, a „tele” sajátos pszichopatológiai megnyilvánulását. Ennek ér­
telmében a terápeuta legfeljebb az indulatátvitel kölcsönössége alól mente­
sülhet, de a „tele” alól nem. A szociodrámában ennek jegyében változik a
terápia médiuma is: az új értékek és magatartásmódok a véleménycseréből
születnek és az együttcselekvésben forrnak ki.
A csoport egybegyűlt. Moreno „bedob” egy történetet: fehérek megöltek
egy négert. A történet felkavarja a résztvevőket, mindenki más-más mozza­
natra érzékeny, egyes tagok állásfoglalásai egymáshoz közelítenek és máso­
kéival szembekerülnek. Kialakulnak szerepek; ezek a szerepek azonban kü­
lönböznek a pszichodráma szerepeitől: a szociodráma színpadán nem egy
néger, hanem ,,a néger” lép fel, s nem egyéni problémáit, hanem tágabb kö­
zösségének érdekeit és értékeit képviseli. A csoport interkulturális konfliktus
körül polarizálódik. A polarizáció, az összeütközés, a spontán véleményvál­
lalás és értékelés pedig szociális katarzishoz vezet. A szociális katarzis olyan
szerepigények és szerep viselkedések interakciójából, kölcsönös összefüggéséből
bontakozik ki, melyek egy adott kultúra minden tagját kisebb-nagyobb mér­
tékben jellemzik. Moreno felismeri, hogy vannak olyan szerepek, melyek
nem csupán az egyéni élettörténetben, hanem a közösség történetében, kul­
túrájában fogantak, s amelyek, minden alkalmi kiscsoportot saját mintájukra
szerveznek és struktúráinak.
Evvel a felismeréssel kiteljesedik a morenoi szerepfogalom. Két szálból
szövődött. Egyfelől: a pszichodráma spontán, személyes szerepfogalmából,
melyben a szerepnek az a funkciójuk, hogy kiélési lehetőséget kínálnak ér­
zelmi, illetve tudattalan törekvések számára; s amelyben a központi probléma
az, mennyire képes az egyén beleélni magát mások szerepébe. Másfelől: a
szociodráma gondolatköréből, melyben a szerep szociális-kultúrális program,
az interkulturális struktúra része s interkulturális konfliktusokat és sablono­
kat hordoz. A fogalmi kör bezárul: a szerep mint az egyéni tulajdonságok és
a szociális minták ötvözete jelenik meg. A szerep az énhez képest elsődleges:
nem a szerepek emelkednek ki az énből, hanem az én a szerepekből. A morenoi
szerepfogalomban így megjelenik Mead és Linton szerepkoncepciójának alap-
gondolata.
 Moreno a csoportterápia különféle formáit, változatait- dolgozta ki. Az
egyik legjelentősebb leágazás az, melyben a terápia tárgya valamilyen ter­
mészetes szociális egység: diszharmonikus család, egymással vitában álló
szomszédok, munkatársak és így tovább. A terápia itt a társas konfliktus
minden szereplőjét befogja, s a valós konfliktust eredeti, természetes élet­
helyzetében oldja meg. A csoportterápia ebben a formájában jut legközelebb a
mikromiliőhöz: magát a szociális atomot, az interperszonális kapcsolatok és
folyamatok legtelítettebb, legtörténésgazdagabb és legfeszültségtelibb alak­
zatát ragadja meg. E formaváltásba azonban már beleszövődött a harmadik
nagy felfedezés: a szociometria.
Eelfedezéstörténete legalább olyan közismert, mint maga a technika:
a Hudson-javítóintézetben a nevelők tehetetlenül álltak a szökések rohamos
növekedésének ténye előtt és More nohoz fordultak tanácsért. Moreno ekkor
ríj módszerrel próbálkozik: a lányoknak ki kell választaniuk azt az öt társukat,
akikkel a legszívesebben laknának együtt közös pavillonban. Kiderül, hogy az
intézményes-formális kapcsolatok külszíne alatt a spontán érzelmi kapcsola­
tok láthatatlan hálózata feszül. A véleményvezérlés és a magatartás befo­
lyásolás, az értékképzés, és a hírtovábbítás, a modellkövetés, és a bűnbakkép­
zés egyaránt a felszíni pályákat megkerülve, a vonzódásoknak és taszítások­
nak e hajszálér-rendszerén át halad.
Érdemes megemlítenünk, hogy a szociometria alapgondolata már közel
húsz évvel a Hudson-vizsgálat előtt, Moreno bécsi korszakában körvonala­
zódott. Az első világháború idején Moreno a mitterndorfi menekülttáborban
dolgozott. A táborban barakkonként 4—5 családot zsúfoltak össze. Napi­
renden voltak a sértődések, a veszekedések. Morenonak ekkor az az ötlete
támadt, hogy végigkérdezte az egyes családokat, milyen más családokkal lak­
nának együtt legszívesebben. A lakásbeosztást a kapott eredmények alapján
átrendezték. A konfliktusok száma jelentékenyen csökkent, az együttélés lég­
köre szemmelláthatóan megjavult.
A szociometria a pszichodráma gondolatkörét folytatja abban az értelem­
ben, hogy az érzelmek elsődlegességének és a valóság spontán, szabad ala­
kításának eszméjére épül. A formális kötöttségek rugalmatlan kényszer kerete
alatt, az érzelmi viszonyok szférájában az ember szabad: szabadon választ és
szeret, szabadon utasít el és válik le. A kötődés, az odafordulás, az érzelmi
ráhangolódás az embernek az a készsége, mely sem pro, sem contra nem en­
ged semmiféle parancsnak és kényszernek.
A spontán rokonszenvi választásnak ez a princípiuma Moreno gondolat­
rendszerében, a kreativitás eszméjével összefonódóva, társadalomutópia ki­
indulópontja lesz. Világmegváltó víziójában Moreno a világ szociometriái
átrendezéséről, mikroforradalmáról álmodik, olyan világról, amelyben az
embereket spontán érzelmi orientációjuk rendezi társas egységekbe, a szabad
és kreatív önmegvalósítás motívuma vezérli őket, nem félnek többé önnön
spontaneitásuktól, hanem megszelídítve, kreatív készségeik kibontásában
katalizátorként használják fel: s az emberi spontaneitás szétrobbantja a túl-
gépesített, túlmerevedett világot. Ugyanez az alapgondolat azonban — a
szabad társválasztás és az együttes kreativitás —, mely Morenonál naiv,
irreális társadalomutópia magja, reális, a társadalmi valóságot szem előtt
tartó koncepcióba ágyazódik Mézei Ferenc gondolatrendszerében.
A spontán társas együttlét és a keratív önmegvalósítás gondolata itt való­
ságos történelmi-társadalmi háttéren nyugvó entitássá zárul össze: a kreatív

344
kiscsoporttá. Elgondolásában a kreatív kisközösségek funkciója nem az, hogy
szétfeszítsék és behelyettesítsék az emberi valóság szükségszerű társadalmi­
gazdasági kereteit, relációit . Az ő jövőképében a spontán kreatív kiscsoportok
ellensúlyként jelennek meg: olyan szigeteket alkotnak majd a XX. századi
ember túlintézményesített és túlmechanizált világában, amelyeken, ha kez­
detben csak pillanatokra is, kirajzolódhat az egyén és a közösség új, gazdagabb
létformája.*
Nem kétséges, hogy mindazok az erőfeszítések, amelyek az elidegenedés
különböző formái ellen világszerte kibontakoztak, s amelyek sok helyen épp
az együttességben, az alkotó közösségben találják meg e küzdelem legfőbb esz­
közét — gondoljunk itt pl. az amatőr alkotóközösségek óriási mozgalmára,
Franciaországban, Kanadában, s nem utolsó sorban itthon, nálunk, ha nem
is közvetlenül, de közvetve mindenképpen adósai Moreno hajdani szenvedé­
lyes kezdeményezéseinek, társadalomalakító víziójának.
A szociometriát sokan sokféle irányba fejlesztették tovább. A szociomet­
riái mutatók, mátrixok, ábrázolásmódok és számításmódok különféle változa­
tainak részletes bemutatására itt nem kerülhet sor. Közülük mindössze né­
hányat, a legismertebbeket szeretném kiemelni, s megemlíteni azt, hogy e
metodikai próbálkozások, illetve újítások milyen négy nagy problémakör­
ben mozognak.
A csoportstruktúra ábrázolásának, a hagyományos szociogramnál egysze­
rűbb és könnyebben áttekinthető, jóllehet kevésbé árnyalt módszere az ún.
Nortway-féle „céltábla” . A csoport informális struktúrája koncentrikus kö­
rök formájában jelenik meg, s a csoport tagjai népszerűségüknek megfelelően
helyezkednek el az egyes körökben.
Az egyéni szociometriái pozíció pontosabb és differenciáltabb meghatáro­
zását teszi lehetővé az ún. Maissoneuve-féle „csillagkép” : amely feltünteti az
egyénnek valamennyi társához fűződő kapcsolatát.
A szociometrikus önértékelés rendszeres vizsgálatának módszerét Tagiuri
dolgozta ki kapcsolatelemzés néven. A valóságos kapcsolatok térképe itt az
egyéni megélésben jelentkező szocioaffektív helyzet szempontjával egészül ki.
A választási motivációk vizsgálatát Jennings indította el: különbséget tett a
spontán affektiv és a funkcionális, szereptulajdonító motívumok hátterén
létrejött választások között, s úgy vélte, hogy míg az előbbiben az ún. pszicho-
tele, az utóbbiban egy más kapcsolatminőség, az ún. szociotele jelenik meg.
Mérei F erenc a spontán érzelmi orientáció elvét a közösségi funkció
nézőpontjából gondolta át. A több szempontú szociometriában a vonzások és
taszítások térképére a közösség funkcionális hálózata vetül rá, és megmutatja
a szociális jelentőség és a szociális szerep eltérő kategóriáját. A társas viszonyu­
lás teljesebb motivációs rendszere bontakozik ki, s a közösség struktúrálódá-
sának árnyaltabb képe tárul fel.
A több szempontú szociometria olyan interperszonális modellt kínál, amely­
ben az érzelmi viszonyulást a rálátás követelménye ellensúlyozza. Amikor
meg kell ítélnem azt, hogy melyik társam a legalkalmasabb valamilyen kö­
zösségi funkcióra, tulajdonképpen az történik, hogy spontán vonzalmaimat
és ellenszenveimet a szociális mezőbe vetítem: mérlegelnem kell azt, hogy
akit szeretek, milyen értékeiért szeretem, s hogy milyen értékekkel rendelke-

*,,A m a g y a r k u ltú r a 2 0 0 0 -b en ” c. k o n fe re n c iá n e lh a n g z o tt e lő a d á s a la p já n . (K o ssu th

K lu b , 1973. m árciu s.) A k o n fe re n c ia a n y a g a s a jtó a l a t t az A k a d é m ia i K ia d ó n á l.

345
zik az, akit nem szeretek. A funkcióválasztásban tehát az érzelem az önref­
lexió síkján minősítést nyer: spontán vonzalmával az egyén az önmagán kívülit
szegezi szembe.
A több szempontú szociometria tehát — egyéb érdemei mellett — a szocio­
metria gondolatkörébe beágyazza a decentrálás szempontját: azt a szempon­
tot, mely a pszichodrámában és a szociodrámában Morenot is vezérelte.
*

A szociometriái kutatások önálló intézetekben folynak, a világ legkülön­

bözőbb pontjain. A módszer alkalmazási területe egyre szélesedik. Még 1937-
ben megindult a Sociometry c. folyóirat, a Sociometric Rewiev utódaként,
mely napjainkban is a szociálpszichológia egyik legtekintélyesebb tudomá­
nyos fóruma.
Moreno egyénisége példát kínál: olyan tudós példáját, aki a világ jelensé­
geihez önálló és elkötelezett látásmóddal közeledett, aki a tudományos mun­
kába nem csupán ismeretanyagát, hanem teljes személyiségét és értékrend­
jét adta bele; s akinek még tévedéseit és naiv elgondolásait is az határozta
meg, hogy a világ jelenségeit nem pusztán regisztrálni, hanem alakítani is
akarta.
Egyéniségének ezt a vonását örökíti meg életének egy közismert epizódja:
1911-ben Bécsben, egyetemi hallgatóként szemére hányja Freudnak: „Ön,
ön egy irodában dolgozik ! Én a világban mozgok, mindenütt, ahol emberek
vannak, az élet sűrűjében, az igazi valóságban, ön az emberek álmait anali­
zálja. Én segítem őket álmodni.”*
H a n k is s Á g n e s

* Id é z e t a ,,M oreno p s z ic h o d rá m á ja ” c. fo ly ó iratszem léb ő l, V aló ság , 1965/2.

346
KÖNYV

DAVIDOV V. V.: AZ ÁLTALÁNOSÍTÁS FAJTÁI A TANÍTÁSBAN

Iz d a ty e ls z tv o „ P e d a g o g ik a ” , M oszk v a, 1972.

Az utóbbi másfél évtizedben világszerte szaporodnak azok a törekvések,

amelyek az iskolai oktató-nevelő munka alapvető átalakítását célozzák, s
tulajdonképpen az ezredforduló követelményeinek megfelelni képes nemze­
dék felnevelését kívánják biztosítani.
A különböző irányzatokat képviselő próbálkozások között is egyik legki­
emelkedőbb az Elkonyin által kezdeményezett moszkvai kísérlet, amely
Vigotszkij tanításait továbbfejlesztve, gondosan megtervezett lépésekkel előre­
haladva alakítja ki a jövő iskoláját. A világhírű 91. Moszkvai Iskola és a
vele párhuzamosan működő vidéki és köztársasági kísérleti iskolák több rész-
eredménye nálunk is ismert már. (L. pl. D. B. Elkonyin — V. V. Davidov:
Életkor és ismeretszerzés. Tankönyvkiadó, 1972. 458.)
V. V. Davidov, a szovjet pszichológusok középnemzedékének egyik leg­
kiválóbb képviselője, e kísérletek végzése majd irányítása során jutott el az
új oktatáslélektani elmélet kidolgozásához. Könyve a várakozástól elté­
rően — nem a több mint egy évtizede folyó kísérletek eredményeit, hanem a
kísérletek elméleti megalapozását tartalmazza. így e munka egy igen rész­
letesen kidolgozott előtanulmánynak tekinthető, amely a képviselt irányzat
„ars poeticaát” foglalja magában.
A könyv három részből, nyolc fejezetből és számos alfejezetből áll. Az
első két részben a szerző a hagyományos empirikus oktatás elméletét elemzi
igen nagy türelemmel és precizitással, s csak a könyv harmadik részében
fejti ki az általánosítás és absztrakció kialakításának modern elméletét.
A szerző kiinduló gondolata, hogy a hagyományos oktatás tartalma és
módszerei főleg az empirikus gondolkodás szabályaira támaszkodnak, és azt
alakítják, ami önmagában fontos ugyan, de ma már a racionális megismerés­
nek nem leghatékonyabb formája. Helyette a tudományos —teoretikus gon­
dolkodás kialakítása szükséges. Ehhez a pszichológia, logika, filozófia és di­
daktika megfelelő koncepciójának együttes alkalmazása segít hozzá.
Az általánosítás és absztrakció, mint központi láncszem megragadása végigkí­
séri Davidov egész gondolatmenetét. E szempontból elemzi és bírálja a még ma
is uralkodó empirikus szemléletet és állítja vele szembe modern törekvéseit.
A tradicionális szemlélet alapos - és igen sokoldalúan illusztrált — elem­
zése alapján a szerző eljut ahhoz a következtetéshez, hogy az általánosítás
(absztrakció) kialakításának empirikus szemlélete a filozófiában, logikában,
pszichológiában és didaktikában lényegében azonos modell alapján alakult
ki, s vice versa transzponálható.
Filozófiai szempontból ezt képviseli a nominalizmus, pontosabban a kon-
ceptualizmus mai megnyilvánulási formája, amely modern változatában már

347
nem azt jelenti, hogy az általános jegyek a valóságban nem léteznek hanem,
hogy a formális közös nem meríti ki a reális (lényeges) közöst a tárgyakban.
A logikai empirizmust a formális logika képviseli. Ennek modellje: Az
általános = azonos vagy hasonló a tárgyak csoportjában.
A pszichológiai és didaktikai empirizmus ennek megfelelően a következő
modellben fejezhető ki: A tanulók homogén tárgyak nagy mennyiségét kap­
ják (vagy azok konkrét leírását), megfigyelik és összehasonlítják őket, ki­
alakítva maguknak meghatározott képzetet a hasonló, általános jegyekről.
Ezután rendszerezik ezeket a jegyeket, kialakítják a verbális meghatározá­
sokat, s eljutnak (kvázi) a valódi fogalomhoz.
A szerző e koncepció képviselői között számos szovjet és népi demokratikus
országban dolgozó pszichológus és pedagógus nevét említi.
A fejlődéslélektan empirikus megközelítésben azt írja le, hogyan jut el a
gyermek életkoronként előrehaladva az általánosítás képességéhez. Követ­
kezésképpen erre a fejlődési képre alapozva alakítják ki az óvodai és iskolai
oktatás tartalmát, tantervét. így alsó tagozatban „elemi” —, felső tagozat­
ban „elméleti ’’fogalmak alakíthatók ki, melyekben központi láncszem vala­
mely invariáns, tartós és ismétlődő elem feltárása és kiemelése, amely jellem­
zi a tárgyak vagy azok viszonyának összességét.
E koncepcióból eredő probléma, hogy a lényeges jegyek megállapítása nem
stabil. Az összes alsó és felső tagozatos iskolai tantárgyban hiányoznak az
általánosítás tárgyi tartalma szerinti pontos kritériumok, azaz a külső és
belső, lényegtelen és lényeges jegyek szerinti megkülönböztetés. így a tan­
könyvekben leírt fogalmak jegyei általában nem egyeznek a tudományokban
leírt fogalmak jegyeivel.
A tanulókkal először tényanyagot gyűjtetnek, majd a jelenségek értékelésé­
nek módjait tanítják-tanulják; ezután a bonyolultabb jelenségeket tanulmá­
nyozzák, s végül eljutnak a mélyebb elméleti struktúrákhoz és általánosítá­
sokhoz. (Ez a fizika tanításában pl. a V I-X . osztály között zajlik le.) A
didaktikában „az egyszerűtől — a bonyolultig” elve érvényesül, melyben az
utóbbi tisztán külső, kvantitatív oldalról kerül bemutatásra. Az ismeretek
ily módon egyszerűen tágulnak és pontosabbá válnak. Az iskola először tudo­
mánytalan (köznapi), majd tudományos fogalmakat igyekszik alakítani.
A formális (empirikus) logika a fogalmat szűk, szenzualista módon magya­
rázza, amelynek következményeként egy új asszocionalizmus jött létre a
pszichológiában (Szamarin, Sevarjev). Következésképpen: A hagyományos
logika, pedagógiai pszichológia és didaktika csak az empirikus gondolkodást
írják le, amely a tárgyakat nem tényleges tulajdonságai, hanem külső jegyei
szerint osztályozza. A gondolkodási folyamatok így korlátozva vannak: 1. a
konkrét érzékelhető adatok osztályozására, hogy kiemeljék a formálisan ál­
talános jegyeket és azokat osztályozzák; 2. a konkrét-érzékelhető tárgyak
megismerésére, azok valamely osztályba való besorolása céljából.
Davidov tantárgyanként mutatja ki az empirikus jellegű általánosítás ne­
hézségeit. Az élettapasztalattól a fogalom felé haladás útja hosszú, fárad­
ságos és nem is vezet el valóságos fogalmi szintre. A legnagyobb problémát
abban látja, hogy a tanulók nem kapnak kézbe olyan cselekvési lehetőséget,
amelynek alapján fel tudnák tárni és rögzítani e tárgyak lényeges jegyeit.
A szerző az empirikus szemléletű pedagógiával szembeállítja az általánosí­
tott elv kialakításától a konkretizált variációkhoz és alkalmazáshoz haladó
tanítás—tanulás elvét.

348
 Az empirizmus kritikájához és saját felfogásának igazolásához felsorakoz­
tatja Hegeltől kezdve, a marxizmus klasszikusain keresztül, néhány kiváló
pszichológus e kérdéssel kapcsolatos felfogását valamint saját iskolájuk né­
hány további sikerekkel kecsegtető erdményeit (m. e. az anyanyelv és mate­
matika területén).
így Hegellel igazolja, hogy az értelmes gondolkodás előfeltétele a fogal­
mak természetének kikutatása. E gondolat megtermékenyítőnek bizonyult
kísérleti iskolájának munkájában. Vigotszkij elméletének beható elemzése
alapján — aki a fogalomalakulás különböző szintjeit igen differenciáltan mu­
tatta ki („kapcsolat nélküli kapcsolatok”, általánosítás „komplexum”,
pszeudo-fogalmak, potenciális fogalmak és valóságos fogalom) — bizonyítja,
hogy az empirikus szemléleten alapuló pedagógia, pszichológia és logika dif­
ferenciálatlanul kontaminálja a képzetek általánosítását a valóságos fogalom-
alkotással.
Davidov és munkatársai következetesen alkalmazzák Vigotszkij három fő
tételét, mely szerint: 1. fontos a „kauzális” - genetikus elemzés; 2. meg kell
különböztetni a „tárgyak általánosítását” a „gondolatok általánosításától” ;
3. szükséges a gondolkodás aktusának, a reflexió tudatosulásának bekapcso­
lása az elméleti fogalmak pszichológiai mechanizmusába és a fogalom szár­
mazásának kikutatása.
Sz. L. Rubinstein elmélete is igazolja Davidov elképzelését, mivel az empi­
rikus és teoretikus gondolkodás differenciálása alapján megfogalmazta, hogy
a tárgyak lényege a bennük levő valamennyi változás alapja, amelyek más
tárgyakkal való kölcsönhatásnál jelentkeznek. Az értelmes tárgy-tevékeny­
ség = genetikusán kiinduló intellektuális művelet, amely az egész gondolko­
dás alapja. Rubinstein is az analízis és absztrakció speciális átalakító szerepét
emeli ki (szemben az empirizmusban kiemelt összehasonlítás fő szerepével).
A szerző Piaget kutatásainak tanulságait is felhasználja elméletének iga­
zolásához. Piaget kimutatta, hogy a fogalom nem csak figuratív aspektusból
keletkezik. Bebizonyította, hogy: 1. az észleleti és képzeleti képek nem elég­
ségesek a fogalomalkotáshoz; 2. a figuratív aspektusból hiányzik az átala­
kulás feltárása, mint az állapotok változása; 3. az észlelés nem autonóm fej­
lődik, evolúciója a műveletek hatása alatt megy végbe. Piaget már 1923-
ban megírta, hogy „a klasszikus logika” és az egészséges gondolkodás naiv
realizmusa — az egészséges kognitív pszichológia két halálos ellensége”.*
Több haladó nyugati irányzat is Davidov koncepciójával analóg módon az
azonnali általánosítás kialakítása mellett tör lándzsát. (Ilyenek az N. Bour­
baki álnéven publikáló fiatal francia matematikusok, J. Bruner. E gondolat
fedezhető fel E. Landau magyarul megjelent „A kreativitás pszichológiája”
c. munkájában is.)
A szerző — a marxizmus klasszikusainak igen mélyreható elemzése nyo­
mán — arra a következtetésre jut, hogy az empirikus gondolkodás csak azo­
kon a területeken maradt meg, ahol még a tiszta leíró jelleg uralkodik. (Ide
sorolja a pedagógiai pszichológiát, a didaktikát és a formális logikát.)
A modern oktatás szemléleti alapjaként a szemléltetés helyett a modellt
javasolja (és alkalmazza), amelyet Staff elgondolása alapján — akár gyakor­
lati, akár elméleti tevékenység modelljéről van szó — úgy tekint mint külön­
leges tudományos absztrakciós formát, amelyben a tárgyak kiemelt lényeges

* F o rm ális logika (S. J .)

5 Magyar Pszichológiai Szemle 349

viszonyai szemléletesen észlelhető és elképzelhető kapcsolatokban rögzülnek,
így a modell szemléletessége nem azonos az empirikus szemlélhetőséggel. Itt már
értelmileg feldolgozott, általánosított (absztrakt) jegyek emelkednek ki, ame­
lyek eleve meg vannak tisztítva a véletlen elemektől. E szempontból a gya­
korlati cselekvés is lehet absztrakt, elméleti.
Davidov elméleti jellegű (ezen ismertetésnél lényegesen gazdagabb tartalmú)
könyve nagy vitát váltott ki a szovjet pszichológiai és pedagógiai folyóira­
tok hasábjain. A szerzőnek megítélt Usinszkij-díj a munka színvonalát is­
meri el. A párosán megjelenő pozitív és negatív dominanciájú bírálatok a
felvetett probléma társadalmi jelentőségét és aktualitását bizonyítják.
Érdeklődéssel várjuk a munka jelzett folytatását, amelyben az oktatási
kísérletek eredményei és transzferhatásának bizonyítása kerül sorra.
Salam on J enő

NAGY JÓZSEF: ISKOLAELŐKÉSZÍTÉS ÉS BEISKOLÁZÁS

Neveléstudomány és társadalmi gyakorlat I. II.
A k a d é m ia i K ia d ó B u d a p e s t. 1974.

A Magyar Tudományos Akadémia Pedagógiai K utató Csoportja egy új

sorozatot bocsát útjára. ,,Neveléstudomány és Társadalmi Gyakorlat” címen.
A sorozat célja, hogy különböző területeken dolgozó szakembereket szólal­
tasson meg kiknek munkája a köznevelés távlati fejlesztését szolgálja.
E sorozat első kötete Nagy József munkája. A kötet része annak a világ­
szerte megindult kutató munkának, melynek célja a gyermekkori tanulási
zavarok, tanulási sikertelenségek okainak felkutatása és megoldása. E mun­
kán belül „kialakulóban van egy tudományág, a köznevelés rendszerelmélete” .
A szerző ezen a kutatási területen belül a hagyományos beiskolázási modell
szerepét vizsgálja az iskolai kudarcokban.
Mivei a szelekció ma már legfeljebb a „képezhetetlenek” kiszűrésére szo­
rítkozik, így „az egész iskolai rendszer legfontosabb organizációs alapelve”
az életkor.
(A „képezhetetlenek” kifejezésen a szerző feltehetőleg az általános iskola
keretei között sikeresen nem oktatható értelmi és érzékszervi fogyatékosokra
gondol. A fenti kifejezés használata azonban nem szerencsés, pontatlan. Az
olvasóban esetleg olyan gondolatokat ébreszt, hogy a szerző a gyógypedagó­
giai iskolarendszert figyelmen kívül hagyja. A szekció során az általános is­
kolai felvételre nem javasolt gyermekek a gyógypedagógiai iskolarendszer
megfelelő területén eredményesen képezhetők. A valóban képezhetetlen gyer­
mekek száma igen csekély).
A legtöbb országban hat —hétéves korban határozzák meg a beiskolázási
életkort. A szerző által vizsgált 130 ország közül 87-ben (66,9%) hatéves,
38 országban (29,3%) hétéves korban kezdődik az oktatás.
Mindössze öt országban (3,8%) lépnek az iskolába a gyermekek ötéves
korban. Ezekben az országokban az első év mintegy átmenet az óvoda és
iskola között. A kötelező oktatás bevezetésével „az életkor fejlődés-lélektani
kategóriából jogi kategóriává vált” .

350
 A szerző nemzetközi adatok elemzése alapján bizonyítja ,,a gyermekek be~
áramlása a rendszerbe szigorúan az életkori alapelv szerint megy végbe, de
az évismétlők miatt az életkori elv a rendszeren belül felborul” .
Továbbiakban bemutatja, hogy mennyire megbénítja az egész oktatási
rendszer hatékonyságát az életkorra épülő, a fejlettségi szintet figyelmen kí­
vül hagyó beiskolázási modell.
A következményeket Goodlan és Andersen vizsgálatainak felhasználásával
világítja meg.
A könyv olvasása során nyilvánvalóvá válik, hogy az iskolarendszerben
olyan szélsőséges heterogenitás alakul ki, melyet az oktató munka nem képes
kompenzálni.
Külön foglalkozik a ,,hátrányos helyzet” és a „hátrányos helyzetű tanu­
lók” kérdésével. Különbséget tesz külső és belső hátrányok között. A külső
hátrányokat a kedvezőtlen környezet határozza meg, s a szerző megállapítása
szerint ezt „az iskola ez ideig sehol a világon nem volt képes kellően kompen­
zálni” . A belső hátrány „a környezeti tényezők következményeként létre­
jött olyan fejlettségi szint, amelyet az iskola fejlesztő tevékenysége folyama­
tában nem vesz figyelembe, vagy nem képes kellően tekintetbe venni” .
I tt rámutat arra, hogy „mivel a belső hátrány mértéke az alacsonyabb
képzettségi szintű osztályok gyermekeinek rétegeiben a legszámottevőbb, a
kérdés különösen jelentőssé válik: a demokratizmus és a társadalmi mobili­
tás problémáiba torkollik” .
Az 1972—73-ban VIII. osztályba járó tanulók évvégi érdemjegyeinek az
első osztályig visszamenő analízise egyértelműen bizonyítja, „hogy a gyer­
mek sorsa az iskolába lépéskor dől el. Ki milyen szinten indul, viszonylag
ugyanolyan szinten fejezi be tanulmányait.”
Az évismétlés kérdésének bemutatása melynél a szerző az UNESCO
adatait veszi alapul — ismét azt bizonyítja, „hogy az elégtelen teljesítmény
végső oka a gyermekek fejlettségi szintjét figyelmen kívül hagyó, az életkori
alapelvre épülő hagyományos iskola, beleértve ebbe természetesen a hagyo­
mányos beiskolázási modellt is.”
A könyv második része azokat a törekvéseket vizsgálja, amelyek a hagyo­
mányos beiskolázási modell következményeinek felszámolását célozzák.
E törekvések két nagy csoportba sorolhatók, attól függően, hogy a beis­
kolázási korosztályra vagy azoknál fiatalabbakra irányultak-e. Az első eset­
ben a próbálkozásokat a homogenizálás megvalósítása vezérli. E törekvés
szolgálatában áll az iskolaérettségi szelekció.
A szerző e vizsgálatok problémáit érintve nem vitatja a fejlődést, de meg­
állapítja: „az iskolaérettségi vizsgálat önmagában nem képes megoldani a
homogenizálás problémáját” .
A homogenizálás érdekében — elsősorban angol mintára szervezett*
képességek szerint kialakított osztályok csődjét ugyancsak egy UNESCO fel­
mérés segítségével mutatja be.
Továbbiakban a korrekciós és felzárkóztató osztályok tanúságait tárgyalja,
bemutatva azok két jellegzetes formáját.
Az egyik, az idővel operáló, leginkább az NSZK-ban elterjedt „Schulkinder­
garten” , melynek célja az iskolára való előkészítés.

*A g y e rm e k e k e t kép esség ü k sz e rin t h á ro m c s o p o rtb a o sz tjá k .

351
 Előnye, hogy a rendelkezésére álló egész időt a kompenzálás céljaira hasz­
nálja, de hátránya, hogy a gyermek egy évet veszít.
Másik típusként a magyar korrekciós osztályokat említi.
Ezek jelentőségét a szerző elismeri, de vitatja a második és harmadik év­
folyam íétjogosultságát.
Mivel ezekben az osztályokban az első osztály anyagát el kell végezni
- kedvező feltételek között — a gyermekeknél tapasztalható fejlődési le­
maradás kompenzálása kérdéses. A szerző véleménye szerint „csak bizonyos
fejlettségi szintet elért gyermekek számára lehet hatékony. Végül a homogén
csoportok kialakításával kapcsolatos kísérletekről számol be (itt az életkor
mellett a fejlettséget, a fejlődés tempóját is figyelembe veszik), s úgy véli,
hogy ez a próbálkozás a közeljövőben nehezen valósítható meg.
A beiskolázási korosztálynál fiatalabb gyermekekre irányuló törekvések
közül kiemeli az „óvodáztatás” elterjedését, hangsúlyozza jelentőségének nö­
vekedését azáltal, hogy igen fontos nevelési feladatokra is vállalkozik nap­
jainkban.
A könyv olvasása során képet kapunk a különböző országok óvodáztatási
fokáról. Az alapvető problémát (a szélsőséges heterogenitás) azonban véle­
ménye szerint az óvoda sem képes megoldani.
Az óvodapótló iskola-előkészítés különböző módjai a szerző szerint „olyan
átmeneti formák, amelyek nélkülözhetetlenek, nagy szolgálatot tesznek, de
sem az óvodát nem képesek pótolni, sem a hátrányos helyzetet nem tudják
felszámolni, számottevően kompenzálni” .
Befejezésül foglalkozik a retardáció kérdésével. Megkülönbözteti annak
reverzibilis és irreverzibilis formáját.
Kiemeli, „hogy a retardáció elleni küzdelem fő színterének az iskolakezdés
előtti életkornak kell lennie. Korunk egyik fontos felismerése, hogy e prob­
léma megoldása első sorban a prevenciótól remélhető” . Könyvének záró gon­
dolata: „olyan beiskolázási modellt kell kidolgozni, amely a preventív kom­
penzálást, iskolára előkészítést, és a beiskolázást egységes rendszerré szervezi” .
A könyv az iskolai kudarcoknak jelentős problémáját tárgyalja meggyőző
alapossággal. Egyedül a retardáció igen bonyolult kérdésénél veszti el alapos­
ságát, végig tapasztalható igényességét a szerző.
A retardáció, melynek értelmezése az utóbbi években sokat változott, sok
tekintetben vitatott, de a mindennapi gyakorlatban nélkülözhatetlen foga­
lom, részletesebb kifejtést érdemelt volna.
A könyv minden pedagógus, pszichológus és gyermekorvos számára hasz­
nos gondolatébresztő olvasmány lesz.
A második kötetben szerző a beiskolázás általa javasolt útjával ismerteti
meg az olvasót.
A szerző által kidolgozott és kompenzáló beiskolázási modellnek nevezett
rendszer három alapelvre épül:
,,a) az életkori alapelvre
b) a fejlettségi alapelvre
ej és a preventív kompenzáció elvére.”
A fenti alapelvekre épülő „beiskolázási modell célja, funkciója az, hogy
meghatározott életkorú és a preventív kompenzálás segítségével meghatá­
rozott fejlettségi szintet elérő gyermekek beiskolázását biztosítsa, ezáltal az
első évfolyam viszonylagos homogenizálását és ennek következtében a gyer­
mekek viszonylag azonos esélyű iskolakezdését is tegye lehetővé” .

352
 Az első fejezet tárgyalja a gyermekek beáramlásának kérdését az iskola-
rendszerbe. Ha a gyermek fejlettségét figyelembe kívánjuk venni — és ez
az új elképzelés leglényegesebb pontja - másfelől számolunk a beáramlás
egyensúlyának nem mellőzhető tényezőjével, új megoldást kell keresnünk.
A szerző a beiskolázási életkort életszakasszá, a beiskolázási korosztályt kor­
csoporttá tágítja. így megoldható az egyenletes áramlás, mivel több gyermek
közül válogatja ki a fejlettségben viszonylag homogén első évfolyamot.
A fel nem vett gyermekek részére új szervezési formát hoz létre: a „preven­
tív évfolyamot.” Elvileg célszerű minél korábban felfigyelni a fejlődésben le­
maradt gyermekekre, ezért helyes, ha a válogatást korábbi időpontra tesszük.
A szerző különböző országok helyzetének elemzése alapján vázolja a beisko­
lázási korcsoport kialakításának lehetőségeit.
A második fejezet a fejlettség vizsgálatának módszereivel és az iskolaérett­
séghez szükséges fejlettség meghatározásával foglalkozik, és a fentiek birto­
kában kialakítható variánsokra ad példát.
A fejlettségvizsgálat funkcióját a szerző abban látja, hogy biztosítsa az
iskolába lépő gyermekek számára a viszonylag azonos esélyű, sikeres iskola-
kezdést, a viszonylag egységes tanulócsoportokat, és ezáltal az alsó évfolya­
mok hatékonyságának növelését.
A viszgálatok tartalmi követelményeivel kapcsolatban kiemeli „az iskola­
orientáltság” jelentőségét.
Ennek megfelelően „azokat a tulajdonságokat kell vizsgálni, amelyek a
gyermek sikeres iskolakezdésének feltételeit alkotják.
Mivel az a célja, hogy a fejletlennek bizonyult gyermekeket preventív
képzésben részesítse, fontosnak tartja, hogy azokat a készségeket vizs­
gálják, „amelyeket pedagógiai eszközökkel fejleszteni is lehet” . Kiemeli,
„hogy az intelligencia, a képesség, az érettség általános színvonalának meg­
állapítása önmagában nem szolgálhatja a kompenzáló beiskolázási modell
céljait.”
A fejlettség-vizsgálatokat a szerző két részben látja megvalósíthatónak:
először orvosi és pszichológiai vizsgálaton esne át a gyermek. Másodszor azt
tartja szükségesnek, hogy a határeseteket szakpszichológushoz utalják, aki
eldönti, hogy szabad-e a gyermeket az általános iskolába beiskolázni.
Mindez azért szükséges, mert „a modell vizsgálati eszközei eleve csak nor­
mális, egészséges gyermekek fejlettségének a megállapítására készülnek, csak
erre alkalmasak.”
Vizsgálatait négy területre tervezi:
1. A nyelvi fejlettség vizsgálatára. Ezen belül vizsgálni kívánja a beszéd
színvonalát (hangképzés, hangsúly, beszédtempó stb.) továbbá a gyermek szó­
kincsét és a nyelvi logikai struktúrák fejlettségét.
2. Az elemi matametikai fogalmak, készségek színvonalát.
3. Különböző képességek felmérését, mint a figyelem, memória, differen­
ciáló és koordináló képesség.
4. A gyermek szociális fejlettsége. Ez a célkitűzés csak hosszabb megfi­
gyelés alapján valósítható meg. A szerző a továbbiakban azt tárgyalja, hogy
a fenti vizsgálatok eredményeit hogyan lehet számszerűen kifejezni, és a
számszerű adatokból a beiskolázási fejlettséget megállapítani.
A mérési eredmények alapján a gyermekeket akcelerált, jól fejlett, kielégí­
tően fejlett, és retardált gyermekek csoportjába sorolja.
Az így kapott eredmények alapján különböző modellvariánsokat ismertet.

353
Ezek közül lehet kiválasztani egy adott ország, sőt azon belül egy adott
terület legszerencsésebb megoldását.
A könyv harmadik fejezetében a szerző - mivel a tárgyalt problémák
bizonyítására nincs kellő empirikus adat birtokában - szimulációs kísérlet
segítségével keres választ a nyitott kérdésekre.
E fejezet külön érdeme, hogy erre a kísérleti lehetőségre felhívja a kutatók
figyelmét.
A szimulációs kísérlet alapján a szerző úgy találja, hogy nálunk a beisko­
lázás előtti korcsoport 15 —25%-ának van szüksége a preventív évfolyam el­
végzésére.
Ezen az évfolyamon intenzív kompenzáló neveléssel a gyermekek többsége
alkalmassá válna az általános iskola elvégzésére.
A szerző munkája során végig hangoztatja a gondos előkészítést, a meg­
gondolt tervezést módszerének alkalmazásában.
Úgy tűnik, hogy a szerző, aki művében mindig óv az illúzióktól, az elha­
markodott lépésektől, az egészségügyi vizsgálatoktól indokolatlan, s az eddigi
tapasztalatok által meg nem erősített eredményeket vár.
Tegyük fel, hogy az egészségügyi vizsgálat melyet egy általános orvos,
jó esetben gyermekgyógyász, fülész, ortopéd vagy szemész végez el — szak­
pszichológushoz utalja az értelmi vagy érzékszervi fogyatékos gyermeket.
(Ez sem biztos, hogy valóban így történik. Közismert például, hogy a hallás­
fogyatékosok kiszűrése csak audiometriás vizsgálattal lehetséges.) De hogyan
remélhetnénk egy ilyen vizsgálattól, hogy például a diszkrét idegrendszeri
sérüléseket, a kommunikációs kör egy-egy területének funkció-gyengeségét
vagy éppen sérülését a jelenlegi orvosi vizsgálat felfedje?
Bizonyos, hogy ezek a gyermekek is jobban fejlődnének a kompenzáló
nevelési rendszerben, bár közel sem olyan mértékben, mintha pontosan fel­
tárnánk fejlődési problémáikat, és annak megfelelő korrekcióban részesíte­
nénk őket.
Csak példaként említem Sámuel A. Kirk kísérletét, aki a kommunikációs
folyamat egy-egy fázisát vizsgálta, és ennek eredménye alapján állított fel
korrekciós programot.
Eredményei igen meggyőzőek és arra figyelmeztetnek, hogy a vizsgáló el­
járásoknak minél pontosabban kell meghatározni az adott gyermek fejlődését
gátló funkciógyengeséget, vagy funkciókiesést.
Ügy tűnik, a szerző elképzelése szerint a kompenzáló nevelést igénylő gyer­
mekek a környezeti tényezők hiányosságai miatt fejlődésükben visszamara-
dottak küzöl fognak kikerülni.
De ilyen jelentős, az oktatási rendszerben döntő változást kívánó átszerve­
zésnél nem lehet figyelmen kívül hagyni az egyéb, nem kisrészben organiku­
san károsodott, de megfelelő kompenzáló eljárással általános iskolai oktatásra
alkalmassá tehető gyermekeket sem.
Az éredekes, progresszív gondolatokat elénktáró mű remélhetőleg termé­
keny viták alapja lesz.
P alotás Gábor

354
DAVID E. HUNT: MATCHING MODULS IN EDUCATIONS.
THE COORDINATION OF TEACHING METHODS WITH
STUDENT CHARACTERISTICS

Illesztési modellek a nevelésben. A tanítási Módszerek koordinálása a tanulók

jellemvonásaival
O n ta rio I n s tit u te fo r S tu d ie s in E d u c a tio n 1971. M onograph

Ez, a terjedelmét tekintve kis kötet a pedagógiai pszichológia egy megle­

hetősen feltáratlan területén végzett elméleti és gyakorlati kutatásokról szá­
mol be. A pedagógia egyik régóta és igen sokat hangoztatott elve, hogy az
oktatási rendszer célját és programját úgy kell megtervezni, hogy az kielé­
gítse minden egyes gyermek szükségleteit. A kérdés, amire a szerző az elmúlt
10 évben végzett vizsgálatai alapján válaszolni igyekszik: hogyan lehet az
oktatási környezetet a tanulók jellemvonásaival összhangba hozni, és ho­
gyan lehet olyan tanárokat képezni, akik képesek ilyen környezet létrehozá­
sára.
A könyv legérdekesebb része az, ahol az oktatási környezetnek a tanulók
személyiségével való összeillesztésére irányuló modellek („matching models”)
elméleti kérdéseivel foglalkozik.
Ezek a modellek — mint az oktatás általában — bizonyos előre megterve­
zett változás létrehozására törekednek. Az első lépés a modell kialakításában
a változás céljának pontos meghatározása. A célokkal összhangban kell fel­
építeni azoknak a kritériumoknak, a rendszerét, amelyekkel a célok elérése
ellenőrizhető. Piaget és Kohnstamm nyomán például a szerző úgy véli, hogy
az újonnan elsajátított viselkedés legfontosabb kritériumai: 1. a tartósság,
2. a transzferálhatóság, 3. a viselkedésnek a kísérlet előtti szintjétől való
alapvető különbözősége, 4. a nehézség az elsajátításban (feltehetően annak
alapján, hogy amit túl könnyen sajátít el az ember, az nem tartós) és 5. az
ellenállás a kioltással szemben.
A modellek számára az egyéni különbségeket a környezeti különbségekkel
összehasonlítható formában kell kifejezni. Ezért igen lényeges, hogy a modellt
milyen személyiségkoncepció alapján építjük fel. Sok személyiségkoncepció egy
dimenzió mentén tekinti a személyiséget, s e dimenzió mentén különböző
fejlettségi szintet tételez fel. Az ilyen — természetszerűleg igen leegyszerű­
sített — koncepció könnyen összehasonlítható az ugyancsak egy dimenzió
mentén változtatott környezettel. A személyiség sokdimenziós reprezentációi
általában topológiai elrendezést (lásd pl. Lewin), vagy különféle profilokat
használnak.
A legegyszerűbb, de talán eppén ezért a legkevésbé használható személyi­
ségkoncepciónak a szerző a különféle tipológiákat tekinti. Bármelyik kon­
cepciót használjuk is azonban, a környezettel való összehasonlíthatóság miatt
feltétlenül tudatosítanunk kell magunkban, hogy a személyiség strukturális
vagy dinamikus jellemzőit tekintjük az adott vizsgálat szempontjából elsőd­
legesnek. (A legtökéletesebb „matching modellek” a személyiség strukturá­
lis és dinamikus jellemzőit — egységes egésszé integrálva - egyaránt figye­
lembe veszik, ez azonban a környezettel való összehasonlíthatóság feladatát
természetszerűleg igen nehézzé teszi.) A személyiség jelenlegi helyzetének,
szerkezetének vizsgálata mellett ugyancsak lényeges megvizsgálni a változ-

355
 tathatóság lehetőségét és mértékét. Az újabb vizsgálatok a személyiség vál­
toztathatóságának széles területeit tárták fel, és bebizonyították, hogy az
egyén megváltoztathatatlanságába vetett hit többnyire csak a használt mód­
szer kudarcát mutatja.
A környezettel kapcsolatban igen sokféle tényezőt kell figyelembe venni.
Vizsgálatunkhoz az objektív (tényleges) környezet, vagy a szubjektív (érzé­
kelt) környezet (a Lewinféle „pszichológiai élettér”) paramétereit vegyük
figyelembe? Milyen terjedelmű oktatási környezetet vonjunk be a vizsgála­
tunkba? (A terjedelem változhat egyetlen óra tananyagától az egész okta­
tási rendszerig.) Mennyi ideig tartson az összeillesztés folyamata? (Ha az
összeillesztés túl hosszú ideig tart, a személyiség időközben olyan változá­
sokon mehet keresztül, aminek következtében végül is az összeillesztés — mire
elkészül — már nem is érvényes. A modellnek tehát olyannak kell lennie,
hogy képes legyen folyamatosan igazodni a személyiség változásaihoz.) Az
optimális pedagógiai környezet a lehető legjobb tananyagot a lehető legjobb
formában nyújtja a tanulóknak. A kérdés: hogyan lehet a szintetikus egysé­
get alkotó tartalmat és formát a pedagógiai kísérlet céljára szétválasztani?
(Az egyik lehetséges megközelítési mód a tartalom és a forma külön-külön
történő rendszeres variálása.) A pedagógiai környezet egyik lényeges eleme
a tanár természetes oktatási-nevelési stílusa, mellyel minden pedagógiai kísér­
letezőnek számolnia kell.
Ha a személyiséget és a környezetet összehasonlítható vagy azonos dimen­
ziókban ábrázoltuk, megkezdődhet az összeillesztés folyamata. Azok a model­
lek, amelyek közvetlen, „rövid távú” célokra törekednek, általában a szemé­
lyiség és a környezet tökéletes összhangjára törekednek, míg azok a modellek,
melyek a fejlődést „hosszú távon” igyekeznek elősegíteni, a személyiség és a
környezet bizonyos eltérésével, mint lényeges motivációs tényezővel számol­
nak. Az eltérésnek azonban nem szabad meghaladnia egy bizonyos „kritikus
értéket” . A modell kialakítása során figyelembe kell venni a téves összeillesz­
tésből eredő következmények mértékét. A személyiséghez illesztett környeze­
tet nem szabad automatikusan azonosnak tekinteni a személyiség által leg­
megfelelőbbnek tarto tt környezettel. (A tanulók által kívánatosnak tartott
környezet kialakításának mértéke elsősorban a tanulók elégedettsége, míg az
optimálisan illesztett környezeté a javulás a kérdéses területen.)
A könyv általunk is megszívlelendő tanulsága véleményem szerint az, hogy
a pedagógiai-pszichológiai kutatás nem elégedhet meg olyan általános kérdés-
feltevéssel, hogy melyik pedagógiai környezet a legjobb. A kérdés valójában
az, hogy a fejlődés bizonyos fokán álló személyiség számára melyik pedagógiai
környezet a legjobb egy bizonyos specifikus hatás elérésére.
K lein S ándok

356
A M IN D E N N A P I É L E T S Z O C IÁ L P S Z IC H O L Ó G IÁ JA

(Social Psychology in E v e ry d a y Life) S zerkesztette: P au l G. Swingle V álo g a to tt

tan u lm án y o k
P en g u in E ducation, 1973 (1 kiad.: A ldine P ubl. Co., 1973) 335 oldal

A 24 tanulmányt magában foglaló kötetet a szerkesztő tíz témacsoportra

osztotta. Ezt rövid bevezető előzi meg, amely a szociálpszichológia tárgykö­
rével, a pszichológia egészében való elhelyezésével, közelebbről a jelen kötet
céljával foglalkozik. Hangsúlyozottan foglalkozik a pszichológiai kísérletezés
problémáival és nehézségeivel. Stílusa és tartalma könnyen érthető, nem is
elsősorban a szakembernek szól, hanem inkább a kötetet kézbevevő laikus
olvasót igyekszik eligazítani. Külön — részletesen —• tárgyalja a kísérletezés
etikai kérdéseit, ugyanis a vizsgálati eljárások maguk nemcsak a vizsgálat
eredményességét befolyásolják azáltal, hogy a kísérleti személy tudja, hogy
valamely vizsgálatnak alávetette magát, hanem bizonyos esetekben veszélye­
sek lehetnek magára a kísérleti személyre is, különösen gyermekek esetében.
Ez — mint minden egyéb emberen végzett kísérlet — etikai problémákat
vet fel. Ilyen esetekben a statisztika hívható segítségül, amelynek elemzése
azonban nem minden esetben ad egzakt, konkrétan használható eredményt.
Hogy a kötet szerkesztője az etikai kérdéseket mennyire fontosnak tartja,
azt az is bizonyítja, hogy a bevezetőhöz adott irodalom nagyobb része éppen
e témakörre vonatkozik.
A tanulmányok első részét P. G. Swingle a Teljesítmény és részvétel című
fejezetbe sorolta. Patricia C. Smith és Ross Curnow „ A r o u s a l h i p o ­
t é z i s ” és a z e n e h a t á s a a v á s á r l á s i m a g a t a r t á s r a című
munkája igazolja azt, hogy bizonyos fokú zaj, elsősorban a zene hangereje
befolyásolja az aktivitást. Két nagy áruház különböző osztályain végzett
kísérlet kimutatta, hogy a vevők vásárlási aktivitása, tevékenységük gyor­
sasága lényegesen függ a háttérzene hangerejétől. Theodore R. Sarbin és
Vernon L. Allen N ö v e k v ő r é s z v é t e l e g y t e r m é s z e t e s c s o ­
p o r t - e l r e n d e z é s b e n — E l ő z e t e s f e l m é r é s című írá­
sában kísérletet tesz arra, hogy a csoport tagjainak verbalizációját befolyá­
solja. Olyan alanyokat választottak ki, akik egyetemi tanulmányaik során
egy teljes féléven át hetenként két órát együtt töltöttek szemináriumi fog­
lalkozással. Első négy alkalommal azt mérték fel, hogy az egyes tagoknak
milyen a verbalizációs rátája (részvétele), míg a hátramaradó nyolc foglalko­
zás során két professzor a két legalacsonyabb rátájú személynek pozitív
szociális megerősítést, a két legmagasabb rátájúnak pedig negatív megerősí­
tést adott. Á két végleten elhelyezkedő kísérleti személyek az első négy ilyen
irányú kétórás foglalkozás során megközelítőleg azonos szintre kerültek. Az
alacsony rátájúak az utolsó négy alkalommal is körülbelül ezen a szinten
maradtak, a legmagasabb rátát mutató két kísérleti személy azonban az utolsó
négy alkalommal csaknem az eredeti rátához emelkedett vissza
A következő fejezet a Megkülönböztetés és megjelölés címet viseli. Három
tanulmányt ölel fel. Az első E. K. Heussenstammé: Ü t k ö z ő c í m k é k
és a z s a r u k . Egy, a Fekete Párducok nevű diákcsoport tagjainak maga­
tartását taglaló vita során kiderült, hogy mindazok, akik a már jogosítványuk
bevonását is maga után vonó nagyszámú közlekedési szabálytalanságot el­
követték, autóik ütközőjén a Fekete Párducok címkéit viselték. A vizsgálat-

357
ban a társasághoz nem tartozó gépkocsikra is felragasztották a cimkéket, s
ezeket az autókat olyanok vezették, akiknek a megelőző 12 hónap során nem
volt dolguk a rendőrséggel. Az eredmény magáért beszél: 17 nap alatt 33
idézést kaptak. Richard D. Schwartz és Jerome E. Skolnick T ö r v é n y ­
k e z é s s e l k a p c s o l a t o s „ s t i g m a ” t a n u l m á n y o z á s a cí­
mű dolgozata egy olyan esettel foglakozik, amikor egy tettlegesség miatt
vád alá helyezett munkás későbbi elhelyezkedését — a büntetett előélet -
befolyásolta. Ami viszont meglepő eredmény: ha a bíróság írásban meg is
erősítette, hogy az adott munkást nem találta bűnösnek, az a tény, hogy
az illetőnek a bírósággal akadt dolga, munkavállalási lehetőségét mégis csök­
kentette. Bemard Kutner, Carol Wilkins és Pennyi Rechtman Yarrow tanul­
mánya — V e r b á l i s m a g a t a r t á s o k é s f a j i e l ő í t é l e t e t
n y i l v á n v a l ó a n m a g á b a n f o g l a l ó v i s e l k e d é s , — a kö­
vetkező vizsgálatot dolgozza fel: 11 éttermet levélben megkerestek hogy
asztalt rendeljenek egy társaság számára, amelynek néhány néger tagja
volt .17 napig nem érkezett válasz, ekkor valamennyi éttermet felhívták
telefonon. Az illetékest emlékeztették a levélre és újra kérték az asztalfog­
lalást. Egyik helyen sem vették fel a megrendelést, viszont ha másnap
ugyanez a személy újra jelentkezett, nem gördítettek akadályt elébe. Ilyen
kirívó megkülönböztetést nem tapasztaltak ugyanezeken a helyeken, ha két
fiatal fehér és egy néger nő foglalt helyet az étteremben.
A Státusz-effektusok című fejezetben két munka olvasható. Monroe Lefko-
witz, Robert R. Blake és Jane S. Mouton A m o d e l l e k s t á t u s z a a
közlekedési jelzések megsértésében gyalogosoknál
című tanulmányukban kutatják, hogy a gyalogosok jóval többször sértik
meg az automatikus közlekedési jelzéseket, ha ilyen cselekvési modell van
jelen, mint ha nincsen vagy a modell szabályszerűen viselkedik. Különösen
jelentős a modell magatartásának hatása, ha külseje - pl. ruházata — való­
színűvé teszi, hogy társadalmi státusza az átlagosnál magasabb. Anthony N”.
D оob és Alan E. Gross A f r u s z t á t o r s t á t u s z a m i n t a t ü l k ö ­
l é s i r e a k c i ó g á t l á s a című dolgozatukban mutatják be azt a minden­
napos jelenséget — értékes terepvizsgálat keretében, amikor frusztráltak egy
soffőrt egy kereszteződésben, (nem indultak el!) amint a közlekedési lámpa
zöldre váltott. A kísérletezők egyik fele öreg, státuszként alacsony színvona­
lúnak tartott kocsit vezetett, a másik fele viszont új, luxus igényű, magas
státuszt képviselő autót. Az alacsony státuszt képviselő kocsira többször és
sűrűbben dudáltak rá, mint a magasabb státuszt képviselőre.
A Segítségnyújtás és becsületesség Című fejezet három dolgozatot tartalmaz.
Bibb Latané és Donald Elman A s z e m t a n ú é s a t o l v a j című írá­
sában párhuzamosan laboratóriumban és terepen — végzett vizsgálatról
van szó. Mindkét esetben a kísérleti személyek (vagy magukban vagy páro­
sával) szemtanúi voltak egy lopásnak. A szemtanúk mindegyik helyzetben
szívesebben jelentették a bűnesetet, ha magukban voltak. Roy E. Feldman
Vá l a s z a b e n n s z ü l ö t t és a k ü l f ö l d i s e g í t s é g k é r é s é r e
című munkájában öt kísérletet dolgoz fel. Párizsi, athéni és bostoni kísérleti
személyek viselkedésést vizsgálta bennszülöttekkel illetve külföldiekkel szem­
ben. A kísérleti személyek egyben különböző társadalmi szinteket is képvisel­
tek. A szerző megállapította, hogy a társadalmi hovatartozás lényegesen be­
folyásolja a magatartást: Párizsban és Athénban pozitív hatású volt, ha a
külföldi a város nyelvét használta, Bostonban viszont ez ellenkező eredmény -

358
nyel járt. Párizsban és Athénban szívesebben nyújtottak segítséget a benn­
szülötteknek, Bostonban a külföldiekkel voltak előzékenyebbek. A tanul­
mány igen sok árnyalatot, részletesen, adatokkal alátámasztva mutat be.
Alice M. lsen és Paula F. Levin A j ó k ö z é r z e t h a t á s a a s e g í t ő ­
k é s z s é g r e című vizsgálatokban mesterségesen jó közérzetet idéztek elő.
A „jó közérzet” elősegítésére a kísérleti személyek — akik egy könyvtárban
tanultak — édes süteményeket kaptak, valamint egy tízcentest, amelyen
telefonbeszélgetést folytattak. A „jó közérzet” ilyen művi elősegítése minden
esetben pozitív hatással volt a segítőkészségre.
Az Elhatározások és a disszonanacia című fejezetbe Swingle három tanul­
mányt sorolt. Robert E. Knox és James A. Inkster E l h a t á r o z á s t
k ö v e t ő d i s s z o n a n c i a című munkájukban két vizsgálatról számolnak
be. Az elsőben 69 fogadót egy lóversenyen a fogadás megtétele előtt, 72 foga­
dót pedig néhány perccel a fogadás megtétele után kérdeztek meg. Az esé­
lyesek megítélését 1-től 7-ig terjedő skálán mérték. Az előzetes becslés szerint
a 3.48-as eredmény „meglehetős nyerési esély”-t mutatott, az utólagos becs­
lésben a 4,81 „jó nyerési esély”-t. A második kísérlet lényege és eredménye
hasonló volt. Elaine Walster A z e l h a t á r o z á s t k ö v e t ő f o l y a ­
m a t o k i d ő l e g e s k ö v e t k e z m é n y e című munkájában újoncok­
ról van szó, akik kétéves katonai szolgálatuk idejére megválaszthatták
szakszolgálatukat. Két, megközelítően azonos mértékben vonzó munka kö­
zött választhattak. Röviddel a választás után azonban a nem választott
munka vált egyre vonzóbbá számukra. A megbánás szakaszát követően aztán
helyreállt az újoncok kognitív harmóniája; a nem választott munka vonzó
voltát fokozatosan leértékelték magukban: a hagyományos disszonancia­
redukciós hatás következett be. Ezután a kötet szerkesztőjének, Paul G.
Swingle-nek a tanulmánya következik, J ó é r z é s , a m i k o r m e g s z ű -
n i к címen. Kísérlete azt mutatja, hogy valamely inger vonzó jellege egy
teljesen különálló, nem az ingerhez tartozó kellemetlen eseménnyel befolyásol­
ható, ha az megelőzően történik. Festményekről alkotott véleményeket vizs­
gált meg három csoport keretében. A három csoport közül az első megelő­
zően kellemes feladatot kapott, a második közömbösét, inkább unalmasat,
a harmadik viszont kellemetlent.
Interperszonális befolyás címen két tanulmányt foglalt e fejezetbe Swingle.
Timothy C. Brook K o m m u n i k á t o r - r e c i p i e n s h a s o n l ó s á g
é s e l h a t á r o z á s - v á l t o z á s című dolgozatában egy áruház festék­
osztályán végzett vizsgálatról számol be. Az eredmény a következő hipoté­
zist támasztotta alá: a recipiens magatartását valamely objektum iránt módo­
sítja a kommunikátor, abban a mértékében, ahogy a recipiens észleli azt,
hogy ő és a kommunikátor hasonlóképpen viszonyul az objektumhoz.
William Dorris R e a k c i ó k f e l t é t l e n k o o p e r á c i ó r a : h e l y ­
színi t a n u l m á n y , amely a l a b o r a t ó r i u m i k u t a t á s ­
b a n m e l l ő z ö t t v á l t o z á s o k a t h a n g s ú l y o z z a című mun­
kája arról számol be, hogy éremkereskedők érméket vásároltak. Ha az eladó
úgy tűnt fel számukra, hogy szüksége van pénzre, magasabb árakat ajánlot­
tak, mint akkor, ha az eladó pusztán túl akart adni érméin.
A Csoport-befolyás című fejezet három tanulmánya a következő: Musafer
Sherif és Carolyn W. Sherif C s o p o r t o n b e l ü l i és c s o p o r t o k
k ö z ö t t i v i s z o n y o k : k í s é r l e t i e l e m z é s című írása arról szól,
hogy fiúk nyári táborozása során a vetélkedést elősegítő helyzetben a cso-

359
porton belüli és kívüli delineáció kialakulását és hatását vizsgálták. A fiúk
aktivitásának strukturálásával a kísérletezők megfigyelhették a csoporton
belüli versengések és a kudarccal járó események hatását a csoportok közötti
ellenségességre. Herbert Menzel Á l t a l á n o s é s e g y e d i k o n f o r -
m i t á s a c s o p o r t b a n az a k c e p t á l á s k ü l ö n b ö z ő f e l t é ­
t e l e i m e l l e t t című tanulmányában orvosokat kérdeztek meg, mikor
írtak föl valamilyen új gyógyszert. Az új gyógyszer bevezetésének időpontját
ugyanezeknek az orvosoknak a receptjei alapján becsülhették fel, a helyi
gyógyszertárban. Evvel párhuzamosan felmérték az orvosok státuszát is a
helyi egészségügyi közösségben. Az alacsonyabb státuszú orvosok általában
előbb alakalmazták az új gyógyszert, mint a magasabb státuszúak. Ebből
következtethető, hogy ők fontosabbnak tartották a naprakészséget, a kor­
szerűséget, mint magasabb státuszú kollégáik. Seymour Lieberman A s z e ­
repek változásainak hatásai a szerepet játszók ma­
g a t a r t á s á r a című vizsgálat leírásában dolgozók két csoprtjáról van szó,
amelynek tagjai egy gyári szituációban szerepet váltottak. Kérdőíveken vála­
szoltak arra a kérdésre, hogy határozzák meg magatartásukat az igazgatás­
sal szemben. A művezetővé lépett munkások engedékenyebbek voltak az
igazgatással szemben, akikből pedig szakszervezeti bizalmi lett, azok a szak-
szervezettel szemben. Amikor később eredeti szerepükbe kerültek vissza, korábbi
magatartásuk vált ismét jellemzővé rájuk.
Az Engedékenység című fejezet első tanulmánya Anthony N. Doob és Bar­
bara Payne Ecker munkája: S t i g m a é s e n g e d é k e n y s é g . Ez is
olyan látszólag jelentéktelen folyamatot vizsgál, amelynek pontos felmérése
meglepő eredményeket ad. 121 háziasszonyt kértek fel, felerészt arra, hogy
kitöltsön és postára adjon egy kérdőívet, felerészt arra, hogy 15 —20 perces
beszélgetésben vegyen részt egy kérdezővel. Az a személy, aki az alanyokat
felkérte e két változatra, az esetek felében egyik szemét bekötve tartotta.
Az interjúra való felkérés esetében ez nem befolyásolta az eredményt, a kér­
dőíves vizsgálatnál azonban az együttműködési kedv kimutathatóan maga­
sabb volt, ha a felkérő személy bekötve tartotta az egyik szemét. Az enge­
dékenység növekedését a „stigmát” viselő személy iránti segítőkészség ma­
gyarázza. Jonathan L. Freedman és Scott C. Fraser E n g e d é k e n y s é g
p r e s s z i ó n é l k ü l című dolgozata szerepel a fejezetben másodikként.
Két kísérletet végeztek annak a tételnek próbájaként, hogy ha valaki hozzá­
járul egy kis kéréshez, minden bizonnyal engedni fog egy nagyobbnak. Az első
kísérlet ezt a hatást abban az esetben mutatta ki, ha mindkét kérés azonos
személytől származott, a másodikban a kérést különböző személyek tették.
Az attitűdváltozás című fejezet három tanulmányt foglal magában. Az
első Carl [. Hovland, Arthur A. Lumsdaine és Fred D. Sheffield munkája:
A z „ e g y o l d a l ú ” és a „ k é t o l d a l ú ” m e g g y ő z é s h a t á ­
sai a v é l e m é n y e k v á l t o z á s á r a v a l a m e l y e l l e n t m o n ­
d á s o s t é m á b a n . A második világháborúban egy katonai táborban kép­
zett katonákat egy- és kétoldalú érvekkel ismertették meg a Japánnal vívott
háború időtartamát illetően.
Az eredmények azt mutatták, hogy a már meggyőzött katonák illetve a
kevésbé képzettek esetében az egyoldalú érvelés sokkal hatásosabbnak bi­
zonyult az attitűd megerősítésében, illetve megváltoztatásában, míg a kép­
zettebbek vagy a kezdetben ellentmondók esetében a kétoldalú érvelés volt
hathatósabb. À fejezet második írása Robert P. Abelson és James C. Miller

360
 tanulmányát mutatja be N e g a t í v m e g g y ő z é s s z e m é l y e s s é r ­
t é s ú t j á n . A vizsgálatot annak a hipotézisnek a próbájaként végezték,
amely szerint ha az egyént meggyőzni kívánó kommunikátor sértő magatar­
tást tanúsít, ez bumeráng hatású lesz, mert eredeti attitűdpozíciójának szél­
sőségességét fokozza. George W. Hartmann H e l y s z í n i v i z s g á l a t
a z „ e m o c i o n á l i s ” és „ r a c i o n á l i s ” p o l i t k a i r ö p l a ­
pok ö s s z e h a s o n l í t ó h a t á s o s s á g á t i l l e t ő e n a v á l a s z ­
t á s i e r e d m é n y e k m e g h a t á r o z á s á b a n című tanulmánya az
Egyesült Államok 1935-ös választásakor készült, amikor egy pennsylvaniai
várost kísérleti céllal három körzettípusba soroltak: 1. „emocionális” körzet,
amelyben minden felnőtt lakos a szocialista képviselő támogatását nyomaté­
kosan tanácsoló stílusban fogalmazott röplapot kapott, 2. „racionális” körzet,
ahol a meggyőzésnek inkább akadémikus típusát alkalmazták, 3. kontroli­
körzet, ahol nem terjesztettek röplapokat. A kisebbségi pártot támogató
szavazatok számának a növekedése az emocionális körzetben volt figylemre
méltó, ezt követte a racionális körzet, s a legalacsonyabb a kontroli-körzet­
ben volt.
A befejező Rémhírek című fejezet egyetlen tanulmányt ad: Stanley Schäch­
ter és Harvey Burdick tollából — T e r e p v i z s g á l a t a r é m h í r t e r ­
j e s z t é s é v e l é s t o r z í t á s á v a l k a p c s o l a t b a n . Közhely­
nek számító téma, részletei azonban sohasem kapcsolódnak a mindennapi
tapasztalásban az itt megismert kategóriákhoz. A kiinduló hipotézis a követ­
kező volt: a rémhírek akkor terjednek, ha a j kognitív bizonytalanság van;
b) valamely fontos tárgykörben, amely c) a csoport egészének vagy többsé­
gének ügye. Bebizonyosodott, hogy széles körű kognitív bizonytalanság ese­
tén a rémhír jelentősen jobban terjed, s számos új spekuláció új rémhíreket
terem, különösen akkor, ha a téma fontos.
A tanulmányok keletkezésének időpontja érdekes a szociálpszichológia fej­
lődésének szempontjából is. Többségük (16 dolgozat) a 60-as —70-es években
készült, a legrégebbi 1936-os, egy 1940-es keletkezésű van, a többi az 50-es
évek eredménye. Ezeket az adatokat persze nyilvánvalóan befolyásolta az,
hogy a szerkesztő igyekezett az újabbak közül válogatni.
Az egyes tanulmányok önmagukban mind figyelemreméltók. Különösen ér­
dekesek: A. N. Doob és A. E. Gross munkája, B. Latané és D. Elman, A.
N. Doob és B. P. Ecker dolgozatai, mert ezek olyan jelenségeket vizsgálnak
és térképeznek fel, amelyek naponta szembetűnnek a laikus számára is, de
összefüggéseiket ritkán mérik fel, aztán S. Schächter és H. Burdick írása a
rémhírekkel kapcsolatban, amely szintén egy állandóan szerepet játszó fo­
lyamatot kategorizál. Viszont nem válik teljesen világossá a kötet szerkesz­
tésének koncepciója, még a fejezetekbe sorolás ellenére sem. A bevezető ta ­
nulmány sem foglalkozik ezzel meggyőzően. Az egyes tanulmányoknak vi-
viszont van egy nagyon pozitív - közös vonása: valamennyi téma megkö­
zelítése gyakorlati. Ilyen értelemben a gyakorlati szociálpszichológia bemu­
tatásának tekinthető kötetről van szó, ami annál is inkább figyelemre méltó,
mert napjainkban általában a szociálpszichológia elvontabb, elméleti vonat­
kozásai, vagy pedig művi, laboratóriumi kísérletek kapnak nagyobb hang­
súlyt, míg az ehben a kötetben helyet kapott tanulmányok a gyakorlat, a
terepvizsgálatok fontosságára és eredményességére hívják fel a figyelmet.
K orányi T amás
FOLYÓIRAT

FOLYÓIRATÉÖZLEMÉNYEK A SZOCIÁLPSZICHOLÓGIA
TÉMAKÖRÉBŐL II.

Interakció és meggyőző közlés

A kommunikáció és általában az érintkezés szempontjából lényeges fel­

tétel a partnerről formált benyomás. Mi várható p>l. olyan természetes
vizsgálati szituációkban, amikor a különböző típusú (politikai, altruista)
együttműködésre szólították fel a vizsgálati személyeket, a konvencionális
középosztálybeliek sokkal kevésbé mutatkoztak engedékenynek egy deviáns
(hippi) külsejű személy kérésére, mintha ugyanezt a kérést egy hozzájuk
hasonló megjelenésű partner fogalmazta volna meg számukra. (Journal of
Social Psychology 1974/4).
E. és M. Midlarsky kísérletileg indukált stressz-helyzetben tanulmányozta,
hogy a vizsgálati személyek milyen feltételek mellett tanúsítanak segítőkész
magatartást társaik iránt. Kiinduló hipotézisük igazolódott, amennyiben
azok nyújtottak inkább segítséget, akik magukat kompetensnek érezték, fel­
tételezve, hogy e segítségnyújtás számukra viszonylag kis energiabefektetést
(„költséget”) jelent, és ugyanakkor státuszukat kiemeli. S valóban, kompe­
tencia, a „költségek” és a státusz statisztikailag jellegzetes módon összefügg
a vizsgálati személyek segítőkészségével a kísérleti helyzetben (Journal of
Personality 1973/3.).
A „megkedveltetés taktikájával” foglalkozik A. Kahn és D. L. Young.
A természetes feltételek között folyó vizsgálatból kitűnik, hogy a megkedvel-
tetésre való törekvés együttjár a kulturális normák által általában megköve­
telt viselkedéssel, s ennek megfelelően kevésbé jellegzetes és hatékony, mint
az ellenszenvet kiváltó viselkedés, amely mint kritikai elemekkel megtűz­
delt nonkoniorm magatartás szembeötlő és „eléri célját” . (Sociometry.
1973/4.).
A személyek közötti agresszió kérdését több tanulmány kísérleti úton köze­
lítette meg, így pl. G. W. Gaebelein és V. M. Hay. Olyan kísérleti szituációt
teremtett, amelyben a vizsgálati személyek „tanácsadó funkciót” töltöttek
be két egymással szembenálló és egymást elektrosokkolni képes csapat egyi­
kében. Amennyiben a vizsgálati személy nem volt kitéve elektrosokk-
veszélynek, útmutatásának agresszivitása nagyobb mérvű volt, valamint a
megtámadott csoportban résztvevő vizsgálati személyek agresszívebbek vol
tak, mint a nem-támadottak. (Journal of Experimental Research in Per­
sonality 1974/4.)
Hasonlóképpen agressziós cselekményeket vizsgált R. A. Baron olyan k í­
sérleti feltételek között, hogy a vizsgálati személyeket előzőleg kisebb vagy
nagyobb mértékben felizgatták, illetve kisebb vagy nagyobb mérvű megtor­
lás lehetőségével kellett számolniuk. Az előzetes provokálás hatása erősebb-
nek bizonyult annál a gátlásnál, amit a visszacsapás lehetősége okozott.
(Journal of Experimental Research in Personality 1973/2.)
Az előzetes provokáció jelentőségét emelte ki A. Fentigstein és A. H. Buss
vizsgálata is, amelyből kitűnik, hogy előzetesen felizgatott személyek akkor
is nagyobb agresszió (az erősebb sokk) lehetőségével élnek, ha ez nem egy
olyan személy ellen irányul, akit a provokátorra asszociáltak. Ilyenkor, az
ún. „áthelyezett agresszió” esetében az válik célponttá, akin maximális „elég­
tétel” vehető, a célpont ingersajátosságai másodlagosak. (Journal of Rese­
arch Experimental in Personality 1974/4.)
H. Brandstätter és B. Rüttinger megvizsgálta, hogy egy vita írásos jegyző­
könyvét olvasva milyen hatást gyakorol a vizsgálati személyekre a vita egyik
résztvevőjének agresszivitása, mennyiben csökkenti e szereplő érveinek ha­
tását. A verbális agresszió nem csökkentette a beszélő befolyását, sőt szinte
ellentétes tendencia jelentkezett. (Zeitschrift für Sozialpsychologie 1974/1.)

D. Krebs a tömegkommunikáció erőszakábrázolásának kétféle megközelí­

tését ismerteti. A tanuláselmélet szerint az erőszakábrázolás izgató, míg a
katarzis-hipotézis ilyen filmek hatására az agresszív tendenciák csökkenését
jósolja. Eddig Bandura és Berkowitz tanuláselméleti felfogását igazolták.
(Zeitschrift für Sozialpsychologie 1973/4.).
P. M. Gilling és A. G. Greenwald a meggyőző közlés szakirodalmából ismert
„sleeper effect” szerepét tanulmányozták kritikai feldolgozásukban. Korábbi
vizsgálatok anyagát elemezve mutatják ki, hogy az eredmények értelmezésé­
hez ilyen hatás-összefüggés feltételezésére nincs feltétlenül szükség. (Journal
of Personality and Social Psychology 1974/1.)
A kommunikátor és a befogadó közötti hasonlóság szerepét kísérli meg
tisztázni D. T. Lowry egy olyan vizsgálatban, amelyben Fülöp-szigeti diá­
kokat különböző előadók kíséreltek meg meggyőzni az eszperantó nyelv hasz­
nosságáról. A demográfiai hasonlóság gyengébb hatótényezőnek bizonyult,
mint az attitűdhasonlóság, ez utóbbi viszont a várt iránnyal szöges ellentét­
ben fejtett ki befolyást. A legnagyobb attitűdváltozás ugyanis olyan cso­
portoknál következett be, amelyeket a csoport tagjaitól leginkább eltérő elő­
adók kíséreltek meg meggyőzni. A szerző ezt a sajátos eredményt azzal ma­
gyarázza, hogy ez a csoport a legnegatívabb érzésekkel fogadta előadóját,
viszont előítéletével ellentétben állt az előadó megalapozott szolid érvelése, s
a meggyőző közlés „ártatlan” témája. (Public Opinion Quarterly 1973 Sum­
mer). Mo Kian, S. Rosen és A. Besser a diszkriminációs tanulásban vizsgálta
az attitüdhasonlóság és a forrás szimpatikusságának megerősítő szerepét.
(Journal of Personality and Social Psychology 1973/3.)

J. R. Eiser és R. Bhavnani azt az elterjedt feltételezést tette kísérleti vizs­

gálat tárgyává, hogy két ember közötti kommunikáció sikeresebb, a közlés
közöttük pontosabb, ha a felfogásuk, fogalmi rendszerük hasonló. A vizsgá­
latban az volt a kísérleti személyek feladata, hogy tíz ország kormányáról
készült szemantikus differenciál profilokat azonosítsanak. Az eredmények
nem igazolták azt a hipotézist, hogy az attitűdök hasonlósága növelné a
kommunikáció sikerét, viszont igazolódott az a másik feltételezés, hogy a
kommunikátor attitűdjének ismerete elősegíti a kommunikációt, a közlés
pontos értelmezését. (European Journal of Social Psychology 1973/1.)
 K. J. Kaplan és R. M. Baron a Heider által kidolgozott egyensúlyelmélet
keretében helyezi el és értelmezi egységesen azt a két, addig szemben álló
felfogást, hogy a kommunikátor meggyőző hatása nagyobb lesz-e attól, hogy
vonzódik-e hozzá a befogadó (Hovland), vagy ennek hatására éppen csök­
kenni fog a meggyőző erő (Festinger). (Human Relations 1974/3).
Az interperszonális kommunikáció alakulásában az üzenet szerepét is meg­
kísérelték vizsgálni. A kommunikációs pontosságot az üzenet hosszúságának
növekedése javítja, az inkonzisztens elemek felbukkanása viszont zavaróan
csökkenti, továbbá a pontosság nagyban függ az üzenet előadásának mód­
jától. (Journal of Social Pyschology 1974/2.)
Tanulmányozták M. Ch. Conlee és A. Tesser — a befogadó feltételezett
elvárásainak a kommunikátorra gyakorolt befolyását; kitűnt, hogy a nega­
tívumok (rossz hírek) közlésétől többnyire azért tartózkodnak, mert felté­
telezik, hogy a befogadó „nem akar rossz híreket hallani” . A befogadó vára­
kozásának mértéke bizonyult meghatározó tényezőnek, nem pedig a közölt
hírek kedvező vagy kedvezőtlen tartalma. (Sociometry 1973/4.)
Ugyancsak a jó és rossz hírek témakörében végzett együtt vizsgálatot S.
Rosen, R. D. és R. J. Johnson, A. Tesser. Ez alkalommal a befogadó iránti
rokonszenv szerepét tanulmányozták abban, hogy a vizsgálati személy
mennyiben vállalkozik jó, illetve rossz hírek közlésére. A jó hírek közlésénél
nem játszott szerepet a befogadó iránti szimpátia, míg a rosszakat inkább
a rokonszenves befogadóknak továbbították, feltehetően a hír információs
értéke és a felhasználás fontossága miatt. (Journal of Personality and
Social Psychology 1973/3.)
J. C. Touhey azt tanulmányozta, hogy a vizsgálati személyekre milyen
hatást gyakorol, ha a saját álláspontjukkal ellenkező attitűdöket támogató
esszét írnak és ennek hatásáról visszajelzést kapnak. Nagyobb mérvű volt
a véleményváltozás az ellenattitűd irányában, ha a vizsgálati személyek az
esszéírásra maguk vállalkoztak, viszont csökkentette, sőt megfordította a
változást, ha az esszé meggyőző erejéről nagyon pozitív visszajelzést kaptak.
(Human Relations 1973/5.)

Kapcsolatok csoporton belül és csoportok között

A csoportokra vonatkozó kísérletek jelentős hányada a csoportnormák el­
fogadására, a konformizmusra irányul. így pl. D. L. Wiesenthal N. S. End-
ler és S. H. Geller azt tanulmányozta, hogy milyen befolyást gyakorol a vizs­
gálati személyek konformitására az, hogy előzetesen milyen tapasztalatokat
szereztek a csoporttal való vélemény egyezés terén, és a vizsgálat korábbi fázi­
saiban saját válaszaik megerősítést kaptak-e a vizsgálat vezetőjétől. A kísér­
let tanúsága szerint e két tényező együttesen alakítja ki a relatív alkalmas­
ságról szerzett benyomást, amely közvetíti a konformitást (European of
Journal of Social Psychology 1973/2.) Míg e kísérletben nem találtak különbsé­
get férfiak és nők konformitása között, ugyancsak N. S. Endler, valamint
H. A. Minden és C. North találtak különbséget e tekintetben. Tapasztalataik
szerint a nők konformitása nagyobb mérvű, mint a férfiaké; s általában:
a szociális elismerést jobban igénylő személyek konformitása nagyobb, mint
azoké, akik kisebb mértékben igényelnek ilyen jellegű elismerést. Kísérletük
újszerűsége abban áll, hogy míg a hagyományos megközelítésben egy lineá-

3G4
ris rendszerben minősítik a vizsgálati személyek válaszait, aszerint, hogy a
kialakított szociális normákkal egyezik-e vagy sem, addig a szerzők a kon-
formitás tényezőit egy kontinuumon helyezték el, hogy mérhessék az elmoz­
dulás mértékét is a csoporttársak állásfoglalásának hatására. (European Jour­
nal of Social Psychology 1973/3.)
G. Paicheler és J. Bouchet az 1968-as májusi mozgalmak után párizsi fő­
iskolásokkal végzett vizsgálatot politikai attitűdjeik formálódásáról egyéni és
csoportos helyzetben. Az attitűdskálán történő állásfoglalást a problémák
feletti egyéni gondolkodás, érvelő elemzés mérsékelte, csoporthelyzetben
viszont polarilázálódott, az előzetes állásfoglalásnál sarkítottat) b lett a vita
nyomán kialakult attitűd. A szerzők leszögezik, hogy ezekben az eredmények­
ben természetesen tüktöződnek azok a normák, amelyek az adott időszakban
éltek a diákok körében. (European Journal of Social Psychology 1973/1.)
Újszerű Moskovici és munkatársai azon kezdeményezése, hogy a szociális
befolyásolás folyamatában a kisebbségi vélemény szerepét és befolyását tanul­
mányozzák. Ch. Nemeth, M. Swedlund és B. Kanki közleménye egy olyan
kísérletről számol be, amelyben a vizsgálati személyeknek 28 különböző vilá-
gosságú foltot kellett megítélni, színe és világosságának mértéke szerint. A
vizsgálat vezetőivel együttműködve két beavatott szövetséges az ítéletalkotó
csoportban egy kisebbségi álláspontot képviselt. Kitűnt, hogy a kisebbség
következetessége és magabiztossága hatással van a többségre, befolyása
nő, ha válaszaiban oly rendszer van, amely a tényleges ingerhelyzetben
levő összefüggésen alapul. A többség szignifikánsan többször fogadta el a
kisebbség téves álláspontját akkor, amikor a beavatott személyek válaszaik­
ban rendszeresen a fényesség változása alapján jelöltek meg ilyen vagy olyan
téves színt, mint amikor ezt teljesen véletlenszerűen tették. (European Jour­
nal of Social Psychology 1974/1.)
Kártyajátékban való kockázatvállalás egyéni és csoporttényezőinek szerepét
és szövevényes kapcsolatát tárja fel J. Blascovich és G. P. Ginsburg. Egyé­
nen belüli befolyásoló tényező volt a kártyajáték ismerete, egyének közötti
hatótényező pedig a csoprtjáték alatt keletkezett és manipulálható
kockázatvállalási normák befolyása. A kockázatvállalás szintjében bekövet­
kező változásokhoz meggyőző vitára nem volt szükség a csoporton belül.
(Sociometry 1974/2.)
A Zeigarnik-féle effektus csoportbeli jelentkezését vizsgálták csoport helyzet­
ben B. Solle és P. Klein. A már megkezdett kutatási irányban haladva azt
tanulmányozták, hogy a csoportcélok kiváltják-e az ún. kvázi szükségletek
viszonylag tartós feszültségét. (Zeitschrift für Sozialpsychologie 1973/3.)
A csoport összetételét, a csoporttársak megválasztását megszabó tényezők
közül a csoport irányultságát és a deviancia szerepét kutatta R. E. Reckman
és E. F. Goethals. Kitűnt, hogy a feladatmegoldásra orientált csoport tagjai
változatosabb csoportkompozícióra törekednek, mint azon csoportok tag­
sága, amelyek célja a belső kooperáció a harmónia fenntartása. A várakozás­
sal ellentétben a deviáns csoporttagok nem preferálták különösképpen a hoz­
zájuk hasonló személyeket. (Sociometry 1973/3.)
Átgondolt modell alapján tanulmányozta J. R. Sorenson a csoporttagok
tulajdonságainak a csoportfolyamatok áttételében a csoportteljesítményre
gyakorolt hatását. Az egyéni tesztekben magas teljesítményt nyújtó tagok-

6 Magyar Pszichológiai Szemle 365

ból álló csoport nem tűnt ki kiugró teljesítményével, ami is a viselkedésfor­
mák elemzése szerint a túlzott és gyakori önértékelési fázisnak tulajdonít­
ható. A legjobb teljesítményt azon csoportok nyújtották, amelyeknek tagjai
vagy a feladattal összefüggő asszociációs tesztben, vagy a társadalmi diffé­
ré nciációs tesztben kiválóak voltak, ugyanakkor a másik tesztben gyengébb
teljesítményt nyújtottak. (Human Relations 1973/5.)
L. Freese kiindulópontja, hogy a csoporton helüli státuszegyenlőtlensé­
gek megnyilvánulnak a csoporttagok befolyásának, presztízsének különbsé­
geiben akkor is, ha ezek az egyenlőtlenségek nem közvetlenül relevánsak a
csoport által megoldott különböző feladatok szempontjából. Magyarázatot keres
viszont arra a jelenségre is, hogy bizonyos esetekben a státusz szempontjá­
ból egyenlőtlen helyzetűek közel egyenlőek lesznek a csoporton belüli befo­
lyásban és presztízsben. Ennek feltétele, hogy a csoporton belül felhalmozód­
janak státuszkülönbségek, s ugyanakkor a csoporttagoknak legyenek járu­
lékos megkülönböztető vonásaik, amelyek a státuszelvárásoktól eltérnek
(Sociometry, 1974/2.).

F. Prose a személyiség és a viselkedés a szociometrikus csoportszerkezetben

peremhelyzetű emberek viselkedésének és személyiségének megkülönböztető
vonásait kereste. (Zeitschrift für Sozialpsychologie. 1974/1.)
R. C. Roistacher egy „mikro-ökonómiai modell” alapján próbálja értel­
mezni az egyéni szociometriái választásait. Az egyén szerepét úgy szemléli,
mint egy fogyasztóét, aki jövedelmét bizonyos javak beszerzésére fordítja,
lehetőség szerint optimális befektetésre törekedve. A kitüntetett szociomet­
rikus helyzetben levő kollégisták „jó befektetéseket eszközölnek” , ugyan­
annyi választásuk van, mint másoknak, de kölcsönös választásaik száma ki­
ugróan nagy. (Sociometry 1974/2.)
A vezetés problematikáját páros együttműködés esetén személyiségténye­
zők függvényében tanulmányozta R. J. Smith és P. E. Cook. Kitűnt, — a
várakozásnak megfelelően a teszteredmények szerint dominanciára törekvő
személyek valóban gyakrabban vállaltak vezető szerepet; hosszabb időt vett
azonban igénybe a vezetői szerep feletti döntés, ha a párban együttműködő
két kísérleti személy érdekeltsége egyenlőtlen volt. (Sociometry 1973/4.).
Több tanulmány is felhasználta Fiedler kategóriáit a vezetés stílusának
jellemzésére, így az ún. ASO-értéket (a legjobbnak illetve a legrosszabbnak
minősített munkatárs szemantikus differenciál jellemzésének különbsége), il­
letve az ún. LPC-értéket (amely a legrosszabb munkatárs szemantikus dif­
ferenciáljának mutatószáma). így M. Kunczik áttekinti ezeknek a felsorolt
mutatóknak a szakirodalomban előforduló interpretációit, és egy új modellt
javasol az ASO-érték változásának értelmezésére. (Kölner Zeitschrift für
Soziologie und Sozialpsychologie 1974/1.) 48 Bundeswehr-csoportban végez­
tek vizsgálatot a vezetés hatékonyságáról О. Neuberger és B. Roth, amelynek
során a vezetők magatartása és az LPC-érték között nem tudtak összefüggést
kimutatni. (Zeitschrift für Sozialpsychologie, 1974/2.)
A kommunikáció szociálpszichológiai kutatásának egyik hagyományos té ­
mája a csoportok kommunikációs hálójának a vizsgálata. A. Snadowski olyan
csoportokat vizsgált, amelyek állandó munkafolyamatot végeztek, és volt
formális vezetőjük. Vizsgálatából kitűnt, hogy a kommunikációs háló cent-

366
ralizált, illetve nem centralizált jellegétől függetlenül a demokratikusan veze­
tett csoportok tagjai a csoport tevékenységnek szervezési és operacionális
fázisaiban egyaránt elégedettebbek voltak, mint az autokratikusán vezetett
csoportok tagsága. E szerint a demokratikus vezetési stílus a centrális háló­
ban is mintegy átlépi a strukturális sorompókat s ez az eredmény azt sugallja,
hogy a dinamikus természetű vezetés hatása nagyobb, mint a statikus kommu­
nikációs struktúráé. (Sociometry 1974/1.)
R. L. és N. F. Moxley, Bavelas koncepcióját követve tesz kísérletet kommu­
nikációs hálók leírására, figyelmüket nem a háló egészére, hanem annak
egyes pontjain álló egyének „relatív pozíciójára” összpontosítva. Általános
érvényű kritikai észrevételük, hogy a ténylegesen fennálló szociális rendsze­
rekben a kommunikációs háló nem köt össze mindenkit, hanem a rendszer
a valóságban többnyire tartalmaz elkülönült nyalábokat és izolált személye­
ket (Sociometry 1974/1.)
A csoportok közötti kapcsolatok vizsgálata a mai csoportkutatás egyik köz­
ponti kérdése. Folytak ilyen vizsgálatok tényleges társadalmi közegben, így pl.
az egyik párizsi külkerületben egymás mellett élő különböző etnikai, vallási
csoportok körében. C. Tapia e csoportok tagjait különböző élethelyzetekben
bemutató fényképek sorozatát adta át a vizsgálati személyeknek, és megítél­
tette a látottakat. Az eredmények lehangolok abban a vonatkozásban, hogy
az adott etnikai csoport életének ismerete, a fénykép tartalmának jobb
felismerése nem jár együtt a kedvezőbb attitűddel. A szerző számos amerikai
vizsgálat tanulságát megkérdőjelezve arra a következtetésre jut, hogy a puszta
érintkezés — intézményesített közvetítés nélkül nem elegendő a kölcsönös
előítéletek csökkenéséhez (Cahiers Internationaux de Sociologie 1973/1 —6.)
A nagy társadalmi csoportok között fennálló távolság viszonylagos csökke­
nése mellett egy amerikai vizsgálatban a Bogardus-féle szociális távolság skálán
kapott eredmények arról tanúskodnak, hogy a megkérdezett fehér és néger
kollégiumi alminták korábbi, 1965-ös preferenciákat lényegében fenntartják.
(Sociometry, 1974/1.)
A csoportközi viszonyok alakulásával több kísérleti vizsgálat is foglalko­
zott, így A. T. Kohler, J. C. Miller és F. B. Klein munkája, és arra az ered­
ményre jutottak, hogy a csoportközi kommunikáció megnehezülése esetén a
kiscsoportok védett „szentélyekre” emlékeztető menedékké alakultak, ahová
a nagycsoportos feszültségek elől visszavonulhattak a vizsgálati személyek.
(Human Relations 1973/3.)
H. D. Dann és W. Doise módszertani szempontból közelített a csoportok
közötti kapcsolatok kísérleti kutatásához. Azt tanulmányozták, hogy a cso­
portok közötti érintkezésben fellépő versengés, valamint egy ilyen jellegű
jövőbeli interakció anticipálása milyen hatással van a csoportok egymásról
alkotott ítéleteire. A versengés tárgyának jelentősége, illetve a jövőbeli ver­
sengésre való várakozás esetében erőteljesebb volt a diszkrimináció az íté­
letekben (Zeitschrift für Sozialpsychologie, 1974/1.)
Több vizsgálat is érintette a „szociális kategorizálás szerepét” a csoportközi
kapcsolatok formálódásában. Egymást jól ismerő vizsgálati személyek kü­
lönböző instrukciókkal kerültek egy-egy csoportba, majd már ennek tagjai­
ként kellett saját csoportbeli, illetve más csoporthoz tartozó személyek szá­
mára többé vagy kevésbé kedvező ítéletet mondaniuk. A kísérleti változók
közül a saját csoportbeli, társakat a vizsgálati személyek különösen akkor
részesítették előnyben, amikor az instrukció kifejezett utalást tartalmazott

6* 367
arra, hogy kik tartoznak közös „csoportba” , főként pedig akkor, ha a cso­
porton belüli hasonlóságról is informálták őket. A szerzők, H. Tajfel és M.
Biliig, arra a következtetésre jutottak, hogy bármilyen véletlenszerű alapon tö r­
ténjék is az emberek csoportosítása, a közös csoporthoz való tartozás tudata
már egyfajta elfogultságot eredményez. (European Journal of Social Psycho­
logy 1973/1.)
Ebben a gondolati körben mozog W. Doise és A. Sinclaire tanulmánya is.
Vizsgálati személyeket saját csoportjuk és egy társadalmilag is eltérő hely­
zetű másik csoport jellemzésére kértek, több vizsgálati változatban: össze­
hasonlítás nélkül, csupán szimbolikus szintű szembeállítás, illetve tényleges
szembesülés feltételei között. Már a szimbolikus szintű szembeállítás is erő­
teljesebb különbséget eredményez a saját és a másik csoport jellemzése kö­
zött, továbbá, ha tényleges szembesülésre kerül sor, a jellemzések közt na­
gyobb lett az eltérés, ha teljes csoportok találkozására került sor, mint ha
a kérdezett a másik csoportnak csupán egy képviselőjével találkozott (Euro­
pean Journal of Social Psychology 1973/2.)
W. M. Teulings a szervezetek fejlődésével foglalkozva azt emeli ki, hogy
a szervezetek viszonylag önálló csoportok agglomerátumaként fejlődnek,
amelyben a részcsoportoknak különböző szándékaik, változtatási törekvéseik
vannak; e szándékok elemzése a legjobb módszer a szervezet lehetséges válto­
zásainak vizsgálatakor. Ez az elemzés hozzájárulhat a szervezet gyengülő
részcsoportjaiban tudatosabb identitása kialakításához. (Revue Française
de Sociologie, 1973/14 -3.).
J. W. Sutherland négy szervezettípust különít el, figyelembe véve, hogy
a szervezet szerkezetében és működésében „szegmentált” vagy „differenci-
ált”-e. A legfejlettebbnek a strukturálisan differenciált de, funkcionálisan
szegmentált szervezeteket tekinti. Konkrét ipari foglalkozású, vallási, katonai
szervezetek példáin elemzi a négy szervezettípus működését, kiszámítható
és váratlan helyzetekben. (Human Relations, 1974/2.).

Társadalmi nagycsoportok és a szocializáció

A tárgyalt időszakban megjelent publikációk közül néhány tanulmány
- elsősorban a Kölner Zeitschrift für Soziologie und Sozialpsychologie né­
hány módszertani írása foglalkozik azokkal az eljárásokkal, amelyeket
nagycsoportok vizsgálata során használ fel a szociálpszichológia.
K. Holm kérdés-, ill. kérdőív elméletet dolgozott ki. Kiindulópontja, hogy a
kérdések kialakítása nem lehet puszta „érzés-dolga” , hanem elméletileg rög­
zíthető, elveiben oktatható problémakör. Tudatában van annak, hogy ilyen
irányú elméleti kísérlete a nyelvpszichológia, ill. a szociolingvisztika fejlet­
lensége miatt egyelőre csak korlátozott eredményekkel járhat. Leírt „kérdés­
elmélete” a kérdezésnek egy faktoranalitikus modellje. Szabályokat állít fel,
amelyek a kérdések megfogalmazásának gyakorlatát irányíthatják. Hasonló
elemzési móddal közelít a szerző a további munkájában a kérdőívek megszer­
kesztésének problémájához, leír számos tipikus hibát, és rögzít nyolc szabályt,
amelyek a hibák elkerülését lehetővé teszik. (Kölner Zeitschrift für Soziologie
und Sozialpsychologie, 1973/3 4. 1974/1.)
A Zeitschrift für Sozialpsychologie egy utóbbi cikke az attitűdskálák aktu­
alitásának kérdésével foglalkozik, kiindulópontul választva Hoffstätter aktu-

368
alitas fogalmát, amely szerint az aktualitás a kérdést illető nézetkülönb­
ségek nagysága a kérdezettek csoportjában

A = Yp ( + ) • P ( - ) >
V (0 )

ahol
p (-}-): az igennel felelők száma %-ban
p ( = ): a nemmel felelők száma %-ban
p (0): a dönteni nem tudók száma %-ban.
Az attitűdskála hatékonyságának elemzésére felhasználja még a megálla-
pítás-próba-korreláció illetőleg információ-funkció módszertani mutatóit is.
A szerzők — H. Hartman és K. Wakenhut — kritikai álláspontra helyezked­
nek a felsorolt mutató alkalmazhatóságát illetően, amelynek szerepét nem
módszertani célzatú vizsgálatok eredményének utólagos elemzése során mu­
tatják be.
Az adatok feldolgozásának és elemzésének egyik gyakori problémájával fog­
lalkozik két nürnbergi kutató tanulmánya: a hiányos adatmátrix kiegészítése
a társadalomtudományi kutatás gyakori gondja (pl. hiányos kérdőívkitöltés
miatt stb.). Alternatív lehetőségek közül a szerzők sem jelölnek meg egyet
mint legjobb technikát, de lehetőséget adnak arra, hogy az általuk kínált
több statisztikai megközelítés közül az olvasó lényegében intuitív módon vá­
lasszon. (Zeitschrift für Sozialpsychologie 1973/3.).
A szociális attitűdökkel kapcsolatos vizsgálatok egyik általánosan alkal­
mazott módszere az Osgood és munkatársai által kifejlesztett jelentésmérő
skála, a szemantikus differenciál. Ezt a vizsgálati eszközt használták fel töb­
bek között különböző országokkal szembeni értékelő beállítódások mérésére. Egy
USA-ban lefolytatott vizsgálat ismétléseként E. D. Lawson és H. Giles vé­
geztek ilyen vizsgálatot Nagy-Britan niában, amelynek során az 56 fős medi­
kus minta 21 országot és nemzetközi szervezeteket (ENSZ, UNESCO, NATO)
minősített. Kilenc tulajdonságpár felhasználásával, valamint 6 vonatkozta­
tási pontként szereplő fogalom segítségével alkottak képet a szerzők a külön­
böző országok „jelentéséről” , például, hogy a „szuperhatalmak” a vizsgálati
személyek ítélete szerint a jelentéstérben a R ossz-E rős- Aktív mező köze­
lében helyezkednek el, ugyanakkor a volt világháborús ellenségek (Japán,
NSZK) a Jó —Erős—Aktív mezőben. Saját hazájukat ugyanitt helyezik el,
s még kedvezőbb a Kanadáról kilakított kép. A jelenleg háborúban álló orszá­
gok általában a jelentéstér Rossz —Gyenge szférájában vannak. Különösen
kedvezőtlen ezen országokkal kapcsolatban a nők ítélete. A minták különb­
ségei megnehezítik az amerikai és brit vizsgálati személyek adatainak össze­
hasonlítását, de szembeötlő az ún. szuperhatalmak megítélésében mutatkozó
különbség, ezekről az amerikai vizsgálati személyek sokkal kedvezőbben nyi­
latkoztak. A szerzők indokoltnak éreznék az országokkal kapcsolatos beállító­
dások folyamatos, összehasonlító jellegű vizsgálatát, hogy a változások meg­
figyelhetők és értelmezhetők legyenek. (European Journal of Social Psycho­
logy, 1973/3.)
Egy-egy csoport attitűdjei között jelentkező különbségek felderítése, jel­
legzetességeinek kimutatása az attitűdök elemzésének egy másik iránya. 8
nyugatnémet diákcsoportot 13 társadalmi-politikai attitűdskála segítségével
vizsgált H. Hartman. Eredményei tanulságai szerint két dimenzió (politikai,

369
ill. vallási, radikális, ill. konzervatív dimenzió) volt elégséges ahhoz, hogy le­
írja a csoportok variációját a diszkriminációs térben. (Zeitschrift für Sozial­
psychologie, 1974/1.).
S. M. Sales történeti jellegű elemzést nyújtva tárgyalja az autoritariániz-
mus jelentkezésének társadalmi, ill. pszichológiai feltételeit, és a kérdéskör ku­
tatóinak többségével szemben a sikertelenséget és fenyegetettséget tekinti az
autoritariánizmus egyik meghatározó tényezőjének, amely ezért is kritikus
történeti időszakokban lép fel. (Journal of Personality and Social Psychology
1973/1).
A társadalmi nagycsoportokra vonatkozó elemzések közül szociálpszicho­
lógiai kérdéseket is érint a francia uralkodó elit összetételéről és „integrációs
mechanizmusairól” szóló tanulmányában O. Lewandowski. Összefüggéseket
mutat ki bizonyos szocializációs tényezők és az uralkodó réteg egyes tevékeny­
ségi területének utánpótlása között, pl. hogy az előkelő származás, a statisz­
tikai adatok szerint, a jog és az államapparátus területén jelent előnyt, a ma­
gas iskolai végzettség az oktatás és a jog területén. Kitekint az uralkodó
réteg földrajzi és társadalmi mobilitásának kérdésére is. (Revue Française de
Sociologie, 1974/15 1.)
J. M. Chapoulie a tanári pályára való felkészülés, valamint a pálya társa­
dalmi hátterét és háttérváltozását m utatja be, rámutatva a szerep ellentmon­
dásaira, hogy miközben a tanárok kénytelenek az uralkodó réteg ideológiáját
közvetíteni, a tanítottak társadalmi helyzete lassanként az övék fölé emel­
kedik. (Revue Française de Sociologie, 197415.).
A. Richardson és M. Stanton áruházi eladók szerepfeszültségét tárgyalja.
Az eredmények tanúsága szerint ilyen feszültség a közepes méretű osztályokon
maximális, fiatalok és alacsonyabb intelligenciájúak szerepfeszültsége maga­
sabb, az eladók egymás közötti tényleges véleménykülönbség és az eladó és
az igazgató közötti feltételezett véleménykülönbség jár együtt magas szerep­
feszültséggel, (Human Relations, 1973/4.)
L. Pagenstecher és H. Renn a nagyvárosban letelepedett fiatal lányok be­
illeszkedési nehézségeit elővizsgálat keretében tanulmányozta, és „vándor”
személyiségtípusokat különített el. A beilleszkedési nehézségek főbb területei
az interperszonális kapcsolatok, a lakás, a munka és a fogyasztás. (Kölner Zeit­
schrift für Soziologie und Sozialpsychologie, 1974/2.).
A Franciaországban letelepedő algériai vendégmunkások családszere keze-
tében bekövetkező változásokat m utatta be A. Michel. Az igazolódó előfel­
tevések terén a hagyományos családi elnyomásnak leginkább alávetett cso­
portok (fiatalok, nők) a legérzékenyebbek a változás lehetőségeire, továbbá
a családnak azon tagjai, akiknek a legtöbb kapcsolata van az európai kör­
nyezettel (Cahiers Internationaux de Sociologie, 1973/7—12.).

I. Gassel a társadalom osztályszerkezete mellett nagy jelentőséget tulaj­

donít az életkori rétegződésnek, a biológiai különbségeket szociokultúrális
vetületében ragadva meg. Rámutat a nemzedékek közötti érintkezés hiányára,
és a társadalmi krízisek egyik okát véli megtalálni abban, ha egyes korcso­
portok elkülönülve „szubkultúrákat” hoznak létre. (Cahiers Internationaux
de Sociologie, 1974’/ 1—6.)
J. C. Chamboredon, J. Prévôt egy ún. „gyermek-kultúra” létrejöttéről be­
szél, az óvodák elterjedésének szociológiai okait és társadalmi kihatásait ele-

370
mezve a gyermeki kreativitás, valamint a családszerkezet és az anya szerepének
megváltozása új típusú, aktív nevelő óvodát hoz létre. (Revue Françiase de
Sociologie, 1973/14—3.)
A család szerkezetének szocializáló szerepével foglalkozik Ch. E. Bower -
man és St. J. Bahr. Adataik szerint azok a serdülők, akik szüleik házastársi
viszonyát kiegyenlítettnek látják, nagyobb mértékben identifikálódnak szü­
leikkel, mint azok, akik apa vagy anya dominanciát tapasztaltak. (Socio-
metry, 1973/3.)
Több tanulmány érintette a szocializáció intézményes formáit, így pl. sajá­
tos összefüggést m utattak ki az iskolai osztálylétszám és a gyermekek tanul­
mányi eredménye között, amennyiben ez egy egyenes arányú összefüggés az
alsóbb társadalmi rétegek gyermekeinél, és fordított a felsőbb rétegekből
származó tanulóknál. (M. Cherkaoui, J. L. Lindsey. Revue Française de So­
ciologie, 1974/15 —2.).
A felnőttkori szocializáció jellegzetességeként tárgyalja C. De Montlibert,
hogy felnőttkorban a szakmai, ill. az általános továbbképzésbe nem a legke­
vésbé képzettek, hanem a középosztályhoz tartozók kapcsolódnak be. Ezt
társadalmi tényezők bonyolult együttese okozza, kezdve a képzés jellegétől, az
iskola befejezése után eltelt időtartamon, a vállalatok politikáján, a vélemé­
nyek és attitűdök ellentmondásain és a szakszervezet állásfoglalásán át a
családok mobilitásáig. (Revue Française de Sociologie, 1973/14 -4.).
R. H. Weigel és R. Jessor a szocializáció családon kívüli tényezőit vizsgálva
foglalkozik a televízió hatásával abból a hipotézisből kiindulva, hogy a tévé­
nézés a konformizmus irányába befolyásolja a nézőket. A tv szórakoztató és
informatív műsorainak megnézése, valamint a tv-nek tulajdonított érték és
a vele kapcsolatban érzékelt befolyás összefüggését vizsgálták középiskolások
és egyetemisták értékfelfogásával, attitűdjeivel és viselkedésével. Az eredmé­
nyekből a szerzők szerint egyértelműen levonható az a következtetés, hogy
a konvencionalitás és a tv-vel való kapcsolat között szoros összefüggés van;
nem következtethetünk azonban egyértelműen arra, hogy a konvencionalitás
a tv-vel való kapcsolatból fakad-e, ill. hogy milyen mértékben függ a tv né­
zésétől és értékelésétől. Megvizsgálandó, hogy nem magyarázhatók-e ezek az
eredmények a már előzőleg meglevő szociokulturális különbségekből. (Pub­
lic Opinion Quarterly, 1973/Spring).
P. Robert és G. Kellene a deviáns jelenségek szociológiájának elmúlt tíz
évi fejlődésében mutatják ki a strukturalista, interakcionalista megközelítés
növekvő hatását. Az érdeklődés súlypontja áttevődött a deviáns cselekmé­
nyekről a társadalom reakciójára. (Revue Française de Sociologie, 1973/
14-3.).
Összeállították: a szociálpszichológiai rovat munkatársai (1. 1975/2).

STUDIA PSYCHOLOGICA, 1971. X III 3.-4. SZÁM

1972. XIV. 1—4. sz.

Folytatjuk a szocialista országokban folyó pszichológiai alapkutatásokat

bemutató nemzetközi folyóirat anyagának ismertetését.
Igényesen szerkesztett, tömör fogalmazású és gazdag tematikájú folyóira­
tot ismertetünk. Anyagunkat — a teljesség igényét feladva — tematikus

371
csoportosításban adjuk elő, kényszerűen vállalva, hogy e csoportosításban
bizonyos önkényesség, „merevség” és tartalmi átfedések lesznek.
Az alább ismertetésre kerülő közlemények közül több a Dunai Országok
Pszichológusainak II. Találkozóján (Szmolenice, Csehszlovákia, 1970. szep­
tember 28 október 3.) elhangzott tanulmány. Ezeket DPT rövidítéssel je­
löljük meg.

I. Általános elméleti, metodológiai kérdések

B. F. Lomov Lenin visszatükrözési elméletének és a pszichológia proble­
matikájának viszonyát vizsgálja (Lenin’s Theory of Reflection and Psycho­
logy, 1971. 3. szám, 173—180. p.) A teoretikus tevékenység a szovjet pszicho­
lógiai kutatás számára fontos gyakorlati útmutatásokat adott és ad. E teore­
tikus tevékenységben Lenin visszatükrözési elmélete központi jelentőségű.
Kitűnik e jelentőség a pszichológia kutatási eredményei kapcsán: a mentális
funkciók egyfelől az objektív valóság visszatükrözését jelentik, másfelől viszont
az organizmus viselkedésének szabályozójaként működnek.
A szovjet pszichológiai metodológia eredményeivel foglalkozik — a szovjet
pszichológusok 1971. évi kongresszusának tükrében I). Kováé (An Insight
into Soviet Psychological Methodology Following the 1971 Congress of Soviet
Psychologists, 1972. 4. 257—266. p.) Gazdag történeti-irodalmi áttekintés
alapján állítja, hogy az utóbbi években éppen metodológiai tekintetben men­
tek végbe a leghangsúlyosabb változások a szovjet pszichológiai életben.
A Studia Psychologica 1971. évi 4. számának élén szerkesztőségi cikk szól
Csehszlovákia Kommunista Pártja megalakulásának ötvenedik évfordu­
lója alkalmából — a szlovák pszichológusok tevékenységéről és gondolatairól.
(I. Sipos, 265 267. p.)
Áttérve néhány konkrét kutatásmódszertani közleményre, elsőként említ­
jük R. Stukovsky és M. Stukovska érdekes dolgozatát, amelyet a korrelációk­
nak ún. „négyrekeszes” kontingencia-táblázatokban történő értékelési lehe­
tőségéről írtak. (On the Evaluation of Correlations in Tetrachoric Contin­
gency Tables, 1971. 3. 259 —263. p.)
Salvendy, G. az életkornak a teszt-értékekére és a tényleges teljesítmény­
kritériumokra gyakorolt hatásáról ír. (Effects of Age on Some Test Scores
on Production Criteria, 1972. 2. 186- 189. p.) és vizsgálattal megerősíti hipo­
tézisét: a fiatalabb vsz-ek tesztértékei magasabbak, tényleges teljesítményei
alacsonyabbak, mint az idősebbeké.
Daniel, J. a perceptuális konfliktust mint a mentális terhelés meghatáro­
zására alkalmas teszt-eszközt mutatja be. (Perceptual Conflict as a Test of
Menthal Load and Personality, 1972. 3. 237- 238. p.)
Szemléleti-metodológiai szempontból kiemelkedő jelentőségűnek tartjuk I).
Kováé: Az érzékelés interfunkcionális alapjai és e felfogás metodológiai kö­
vetkezményei c. tanulmányát. (Principles of an Interfunctional Comprehen­
sion of Perception and its Methodological Consequences, DPT, 1971. 4. 268 —
280. p.) Szerző beszámol a Szlovák Tudományos Akadémia Kísérleti Pszicho­
lógiai Intézetében évek óta folyó kutatás következtetéséről: az eleddig fel­
állított érzékelési elméleteket nem lehet fenntartások nélkül fogadni és alkal­
mazni. Az elsősorban metodológiai eredetű megfontolások a kutatókat a
percepció interfunkcionális felfogásához vezették. Ennek tengelyében a men-

372
tális funkciók cselekvésszabályozóként való felfogása áll. Damian Kovac azt
bizonyítja, hogy felállítható modell a viselkedés mentális regulációjának szint­
jeire, lehetőségeire.

II. Érzékelés, tanulás, emlékezés

0. Arochova egydimenziós inger elhelyezésének reprodukcióját vizsgálta,
iskoláskor előtti korosztályokban. (Reproduction of Location of One-Dimen­
sional Stimulus by Preschool Age Children, 1971. 3. 239 -248. p.) Azt találta,
hogy a rövid távú memóriaműködés keretei között a vizuális információk „vé­
tele” a gyermekek számára „könnyebb” , mint felnőtteknek.
A moszkvai APN Intézet kutatója, Vergilesz, Ny. az időtényezőnek a vizu­
ális érzékelésben játszott fontos szerepét kívánta tanulmányozni. Kísérleti
technikát dolgozott ki, amely lehetővé teszi a retinakép viszonylagos stabili­
zálását. A szerző vizsgálati eredményei alapján joggal várja ilyesfajta kísér­
letektől a vizuális feedback igazi jelentőségének megnyilvánulását. DPT,
(1 9 7 4 . 4 . 2 8 1 — 2 8 5 . p .)
F. Chemelar Az aktív akusztikai és optikai figyelem tartam a és ezek viszo­
nya ugyanazon individuumokban, (Duration of Active Optical and Acouis-
tic Attention and Their Relation in the Same Individuals) c. tanulmánya a
címben felvetett probléma irodalmilag is gazdag exponálását nyújtja. Szerző
kísérleti vizsgálatai alapján kimutatja, hogy kísérletezésének feltételei között
az inger modalitás jelentős szerepet játszik mind az akusztikai, mind az op­
tikai figyelem egész folyamatában és szakaszaiban is. A két változó között
statisztikailag jelentős összefüggés nincs, s tartamuk a kísérleti személyek
többségénél exponenciális jellegű reguláié törvény alá esik. DPT., 1972. 1.
3 -1 7 . p.)
F . Liedemit kutatási eredményeket közöl a vizuális kontraszt-átviteli funk­
ciónak a szemkonvergenciától való függésével kapcsolatban. (Untersuchungen
über die Abhängigkeit der Kontrastübertragsfunktion des visuellen Systems
von der Konvergenz, DPT, 1972. 2. 115—123. p.) A gazdag anyagból kiemel­
jük azt a megállapítást, hogy hosszabb időtartamra „beállított” mesterséges
konvergencia következménye a szemek heteroforiája, amely kimutatható
kontraszt-küszöb-növekedést okoz. A szerző bizonyítja a kontraszt-átviteli
funkció meghatározásának metodikai jelentőségét a vizuális rendszer kuta­
tásában.
Az emlékezés problémájával összefüggésben érdekes állatkísérleteket foly­
tattak R. Bisping—U. Oehlert //. Reinauer —N. Longo: Negatív és pozitív
emlékezetátvitel RNS révén kondicionált aranyhalakban (Negativer und posi­
tiver Gedächtnistransfer durch RNS bei instrumenteil konditionierten Gold­
fischen, DPT, 1971. 3. 181 —190. p.) Két kísérletet végeztek. Az első kimu­
tatta, hogy azok az állatok, amelyek gyakorlott donortól kaptak RNS-t,
szignifikáns előnyt mutatnak a vizsgált vonatkozásban a kontrollal való
összehasonlístásban. A második kísérlet leglényegesebb eredménye, hogy a
nagyobb RNS koncentráció „negatív transzfer-effektust ’’eredményez.
R. M. Granovskaja és 1. J . Bereznaja a rövid távú memória dinamikus és
statikus folyamatainak modelljét adják. (The Model of Dynamic and Static
Processes of Short-Term Memory, DPT, 1972. 3. 193 202. p.) Dolgozatuk­
ban utalnak az emlékezésre vonatkozó jelenleg adott két fő hipotézisre (Ecless,

373
1964 és Hyden, 1959). A szerzők által javasolt modell e hipotézisek kombiná­
lására törekszik, s ugyanakkor árnyoldalaik kiküszöbölésére. A „tárolás” két
módját tételezi, amely két módozatnak az információvisszanyerés két külön­
böző mechanizmusa felel meg.
W. Szewczuk a retro- és proaktív gátlásra vonatkozó újabb kutatásokról
ír. (Neue Untersuchungen über die retro- und proaktive Hemmung, DPT,
1972. 3. 211 —213. p.) Szerző az emléknyomok ismételt „bombázásának”
technikájával kísérleti úton ellenőrizte azt a feltételezést, mely szerint a
retroaktív gátlás a felejtésért leginkább felelős faktor. Vizsgálati adatok az
ellenhipotézist nem erősítették meg.
Több közlemény foglalkozik a tanulás problematikájával. Skizofrének ver­
bális tanulásáról és verbális kondicionálásáról ír 0. Kondás (Verbal Learning
and Verbal Conditioning is Schizophrenics, DPT, 1972. 1. 64 70. p.) A ver­
bális kondicionálás hatékonyságában a paranoid és az egyszerű formájú
skizofréniától szenvedők között nagyobb differenciát talált, mint a skizo­
frénia akut és krónikus típusaiban szenvedők között. Hasonló témában L.
Bustinová azt m utatta ki, hogy az adekvát asszociációk révén történő kondi­
cionálás a paranoid skizofréneknél szignifikáns jellegű, az egyszerű formájú
skizofrénia esetében azonban nem. (Verbal Conditioning in Simple and Para­
noid Forms of Schizophrenia, 1972. 2. 183 185. p.)
B. Ferstl: Tanulási stratégiák és személyiség c. dolgozata (Learling-Stra-
tegies and Personality A Pilot Study, DPT, 1972. 4. 109- 312. p) 52
kísérleti személlyel történt kísérletezésről számol be. Az eredmények — töb­
bek között — az intelligenciától független tanulási és reprodukálási stratégiák
létezésére utalnak. A szerző megadja eredményeinek elméleti hátterét és elem­
zi a jövőbeni kutatások lehetséges hipotéziseit.
Két figyelemreméltó tanulmány is foglalkozik az alvással, ill. az alvatanulás
problémáival.
A . Uherik: Alvási depriváció, ezzel kapcsolatos néhány elektrofiziológiai
indikátor és személyiségvonás (Sleep Deprivation, Some Electrophysiological
Indicators and Personality Traits, DPT, 1971. 3. 214- 221. p.) c. cikkében
négy személlyel folytatott 96 órás kísérletét és mérési eredményeit közli.
Ezek közül kiemeljük, hogy 72 órával a deprivációs állapot után három kí­
sérleti személynél az ingerintenzitással összefüggésben inadekvát reaktivitás
mutatkozott, egy kísérleti személy pedig a magas intenzitású ingerekre in­
verz reakciókat adott.
Z. Jelinkova az alvatanulásról írt Kondicionálás és differenciáció alvás
alatt (Conditioning and Differentiation During Sleep, DPT, 1972. 2. 109
114. p.) címmel. Rendkívül finoman „tisztítja meg” a vizsgálati problemati­
kát és szellemes módszerrel biztosítja a vizsgált személyek meghatározott
aktivációs szintjét. A tanulás legsikeresebb fázisát a kondicionálás kezdetén,
annak első két szakaszában találta.
Csak utalni tudunk Marton Magda gazdag tartalmú tanulmányára, ame­
lyet Az átlagosan kiváltott potenciálok különböző komponenseinek funkcio­
nális jelentősége (Funktionelle Bedeutung der verschiedenen Komponenten
des evozierten Potentials, DPT, 1972. 2. 97 108. p.) címen tett közzé. A
tanulmány összegzi a tanulásban és pszichofiziológiai szituációkban regiszt­
rált átlagpotenciálok jellemzőire vonatkozó szakirodalmi adatokat és a szerző
saját (majmokon és embereken végzett) kísérleteinek vonatkozó eredményeit
koncepciózus elemzésben nyújtja.

374
 III. Cselekvés. Viselkedés. Teljesítmény
0. Halmiova, 0. Árochova és A. Potasova: Az életkor és az operacionális
memória-terhelés hatása a teljesítményre vizuális jellegű kutatási feladatban
(Effect of Age and Operational Memory Load on Performance in a Visual
Search Task, 1971. 4. 308- 317. p.) 100 kísérleti személyre — 9 17 éves ko­
rúak — kiterjedő vizsgálatot végeztek. A feltételeket sokoldalúan variálva
(életkorok, az alapfeladat variánsai, a feladatmegoldáshoz szükséges idő
indirekt ingerpárokkal történő variánsai) azt találták, hogy az életkornak
a feladatmegoldási időre vonatkozó effektusa a memoriaterheléssel összefüg­
gésben növekvő értékű.
J . Bezák a másodlagos terhelés alatti teljesítmény problémakörével össze­
függésben közöl vizsgálati módszert, eljárást, eredményeket és diszkussziót.
(Performance under Secondary Load, 1971. 4. 335—338. p.) Konklúziói közül
különösen figyelemreméltóak: két szimultán tevékenység interferencia-effek­
tusa a feladatok jellegétől evidens módon függ. Az interferencia növekszik,
amikor a két feladat megoldása ugyanazon idegrendszeri központok műkö­
dését feltételezi. Másodlagos terhelés alatt a teljesítmény — feltehetően -
akkor nő, amikor az egyik tevékenység bizonyos fokú automatizáltsággal
„fut le” .
J. Linhart, M. Hejdukova, M. F rend: Tanulás és teljesítmény kognitív
játékban (Learning and Performance in Cognitive Game, DPT, 1971. 3. 191 —
198. p.) címmel hatvan prágai iskolásgyermeken dominójátékkal kapcsolatban
végzett vizsgálataik eredményeit közük és a címben megjelölt relációt a
heurisztikus információfolyamatokra tekintettel, a regressziós egyenesek
módszerével vizsgálták. Három típust mutattak ki: a) a kísérleti személyek
legtöbbjénél a belső bizonytalanság magas foka csökkent a tanulási folyamat
során b) egy másik csoport tagjai igen gyorsan megjegyezték a releváns
relációkat, s így a kísérletsorozathan az információnövekedés mértéke cse­
kély volt. c) a harmadik csoportot azok alkották, akik csak igen kevés hasz­
nos információt szereztek a folyamat során.
Rókusfalvy Pál az „önmaga elleni” játék szituációjában az objektív és
szubjektív valószínűség közötti viszonylatot vizsgálja. (Der Zusammenhang
der objektiven und subjektiven Wahrscheinlichkeit in Spielsituation „Gegen
sich selbst” , 1972. 1. 71 —79. p.) A kockázatvállaló magatartás három regulá-
ló tényezőjének interakcióját kutatta. Eredményei négy fontos összefüggés­
ben bizonyítóerejűek. Ezek közül kiemeljük, hogy a sportemberekből álló
csoport teljesítményelvárásai szignifikánsan magasabbnak bizonyultak a
kontrollcsoport tagjaiénál, s ez a szintkülönbség jól indokolható, megalapozott.
Az objektív és szubjektív valószínűség e problémájával „érintkezik” K. W.
Bardinn&k A bizonytalansági zóna küszöbmérésekben és e zóna struktú­
rája c. közleménye (Die Zone der Ungewissheit bei Riezschwellemessungen
und ihre Struktur, DPT, 1972. 1. 25 —29. p.) Utal a vonatkozó vizsgálatok
ismert problémájára, hogy t. i. a vizsgálati személyek válaszai nem csupán
a szenzoros adatok következményei. Modellen demonstrált jeldetekciós el­
mélet alapelveinek alkalmazását javasolja.
D. Kovac: A bizonytalanság és bizonyosság diagnosztizálása skálákkal c.
munkájával csatlakozik e témakörhöz. (Diagnosing Uncertainty-Centainty by
Means of Scales, 1971. 3. 256—258. p.) A percepció és a tanulás körében vég­
zett kísérletei alapján megerősítve látja azt a hipotézist, mely szerint a sti-

375
mulus-szerkezetben előrehaladva a szubjektív bizonytalanságot nem pusztán
információhiány váltja ki, hanem ez bizonyos személyiségvonásokhoz kötő­
dik. A tárgyra vonatkozó több mint 25000 kísérleti esetet összegyűjtve a
szerző empirikus alapot talált egy ún. „n-i” teszthez, s két kontrolikísérlet
alapján tájékoztat ennek érvényességéről.
Ivan Sipos két közleményt is ad az ismertetett témakörben: Képekre és
ezek verbális ekvivalanseire vonatkozó válaszidő identifikációja (Identifi­
cation Response Time to Pictures and Their Verbal Equivalents, 1971. 3.
249 —252. p.) és Válaszidő a fogalmak verbális és grafikus megfelelőire nor­
mál és hallási fogyatékos gyermekeknél (Response Time to Verbal and Grafic
Equivalents of Terms in normal and Deaf-Mute Children, 1972. 3. 227—234.
p.) Az elsőként említett közleményből emeljük ki azt a kísérleti megállapítást,
hogy a képekre és az ezeknek megfelelő szavakra adott reakciók idejének
összehasonlításában a képekre adott reakciók szignifikánsan gyorsabbak.
A gazdag anyagból csak cím szerint említjük Neacsu, G. A színpadi kifeje­
zési kapacitás, mint az expresszivitás és a kreatív mentális kimunkálás viszony­
lata (Capacity of Scenic Expression as a Relation Between Expressivity and
Creative Mental Elaboration, DPT, 1972. 2. 142—148. p.) továbbá O. Halmi-
ova: Felismerési idők pozitív és negatív felismerésben (Search Times in Positive
and Negative Search, 1972. 3. 235—236. p.) és Horkovic, G.: Laterális prefe­
rencia sajátosságok schizofréneknél (Lateral Preference Pecularities in
Schizophrenics, 1972. 3. 239-244. p.) c. munkáit.
Korszerű szemléletmódja, metodikai eredetisége és igényessége miatt ér­
demel különös figyelmet A. Thomas Konstans teljesítmény a pszichomoto-
ros rendszerben (Leistungskonstanz in der Psychomotorik, DPT, 1972. 1.
30—38. p.) című közleménye. Régebben közölt és a szerző által újabban vég­
zett kísérletek eredményei alapján az információelmélet, a kibernetika és az
önszabályozó rendszerekre vonatkozó elméletek bázisán kifejlesztett modellek
szükségességét hangsúlyozza a pszichomotoros viselkedés funkcionális ana­
líziséhez.

IV. Stress

A most ismertetett folyóiratperiódusban három közlemény is jelzi a pszi­

chológiai stress iránti fokozódó kutatói érdeklődést.
G. Horkovic Klinikai kísérlet stress-sel és a stress következményeinek terá­
piája (Clinical Experience with Stress and the Therapy of its Sequale, DPT,
1971. 3. 203—210. p.) c. tanulmánya a stresst kiváltó ingerek jellemzőivel,
annak kortikális, szubkortikális és endokrin mechanizmusaival, valamint
patológiai, szomatikus és mentális konzekvenciáival foglalkozik. Tömören
érinti a stress okozta rendellenességek terápiáját és magát a stresst is e terá­
pia eszközének ismeri fel. Szerző egzakt különbséget tesz a szomatikus elté­
rések és a mentális rendellenességek stress-terápiája között. (Első esetben
megnövekedett hormon- és antitest-termelés, második esetben az ACTH ter­
melés permanens redukciója.)
Marianne Frankenhauser a környezeti, a viselkedési és az endokrin fak­
torok stress alatti interakcióit vizsgálja. (Interactions Between Environ­
mental, Behavioral and Endocrin Factors During Stress, DPT, 1972. 1. 18
24. p.) A vizsgált tényezőket precízen differenciáló, de ugyanakkor mindvé-

476
gig egységesen kezelő vizsgálatai során többek között - megállapította
a stress-sel összefüggő élethelyzetek érzelmi hátterének jelentőségét. A kör­
nyezeti stresshatásra kiválasztott adrenalin mennyisége összefügg a kiváltott
érzelmek intenzitásával. A stress-szituációk között jelentős kölünbség van
aszerint, hogy az ember azoknak passzív vagy aktív alanya.
Értékes vizsgálatokról számol be J . Reykowski Az önszabályozás hatékony­
sága és stress-toleraneia (Eifieiency of Self-Regulation and Tolerance for
Stress, DPT, 1972. 4. 294 300. p.) címmel. Öt lényeges következtetése kor­
szerű pszichológiai magyarázó elvet kapcsol össze a stress-problematikával.
Az önszabályozás hatékonyságának teoretikus konstrukcióját a stress-tole-
rancia változó szintjeivel véli megközelíthetőnek.

V. Gondolkodás
E. Krau Gondolkodás reprezentációkban egy alternatív magyarázat
(Thiking in Representations — An Alternative Way of Reasoning, DPT,
1971. 3. 199- 202. p.) a gondolkodás és a beszéd viszonyáról szól. Többek kö­
zött azt találta, hogy a konceptuális gondolkodás mentén”,, húzódik egy
olyan gondolkodási „vonal”, amely ún. reprezentációkat használ. Ezek is a
valóságot tükrözik, lehetővé teszik a kommunikációt, de bizonyos viselkedés­
beli differenciákat is létrehoznak.
J . Eckel a döntéskialakításban szerepet játszó kreatív gondolkodás kutatója
{Creative Thinking in Decision Making, 1971. 4. 286 —292. p.) Vizsgálata tá r­
gyát úgy tekinti, mint folyamatot, amelyet a döntés meghozatala, mint cse­
lekvés foglal magában. A döntés meghozatalának hat elemét (lépcsőjét, szint­
jét) tételezi, s kimutatja ezek összefüggését a kreatív gondolkodással. Ismer­
teti a téma kutatásában a varsói egyetemen kialakult érdekes munkameg­
osztást is.
Hasonló összefüggésekről ír G. Christian-Melichson: Döntéshozatal, prob­
lémamegoldás és keratív gondokodás (Decision-Making, Problem-Solving and
Creative Thinking, DPT, 1972. 1. 59- 63. p.) A döntéshozatalt mint sajátos
„erőirányítást” értelmezi. A komplex döntések problémamegoldó-folyamatok
eredményei. Az originális gondolkodással kapcsolatos fő kérdés: az algoritmikus
következtetés és heurisztikus felismerés, valamint a stratégiai és a taktikai
gondolkodás, mely momentumokban kapcsolódik sajátos egységbe.
D. Pirjov a hipotézis szerepét vizsgálja technikai problémák megoldását
célzó tanulásban (Hypotesis in Learning to Solve Technical Problems, DPT,
1972. 2. 124 127. p.) Leglényegesebbnek tűnő megállapítása: a probléma-
megoldó tanulás folyamatában a hipotézisek — lévén a megoldás keresésének
eredménye — regulációs funkciót töltenek be. Ez az aktivitás irányításának
és a motiválásnak fontos tényezője.
Fischbein, E., Barbat, /., Minzat, I. a gyermekek kombinatív képességéről
írnak. (The Combinatory Ability in Children, DPT, 1972. 3. 214 219. p.)
10- 12—14 éves gyermekekről van szó, akiket kutató módszerre alapított prog­
ramozott tanítással a permutációkra tanítottak. A szóbanforgó tizenévesek
eredményesen megtanulták a kombinatorikus analízis eljárásait.
G. Haubensak a kategoriális ítéletek folyamatstrukrúrájáról tartott előadást
a Dunai Országok Pszichológusainak II. Talákozóján. (Untersuchungen zur
Prozess-struktur der kategóriáién Beurteilung, DPT. 1972. 4. 264 -273. p.)
A „nagy” és a „kicsiny” kategorizáló megítéléseivel kapcsolatos vizsgálatok

377
eredményeit közli. A „kicsinység” megítélésének ideje megközelítőleg kons­
tans értékű volt az ingerkészlet teljes terjedelmében, a „nagyság” megítélé­
sének ideje függést m utatott.
M. Bejat: Kreativitás és problémamegoldás c. dolgozatára történő utalással
zárjuk ismertetésünk e tematikus egységét. (Creativity and Problem Solving,
DPT, 1972. 4. 301 308. p.) A prolémamegoldás sikeres, ill. sikretelen voltát
meghatározó faktorokat kutatta a szerző, s többek között a fogalmi és képi
gondolkodási sajátosságokban, a flexibilitásban, a gondolkodás eredetiségé­
ben s más személyiségsajátosságokban jelöli meg ezeket.

VI. Az érzelmek
J. R. Millenscn: Az érzelem motivációerősítő-elmélete (A Motivation-
Reinforcement Theory of Emotion, 1971. 3. 222 —238. p.) Az oxfordi egyete­
men dolgozó kutató tanulmányában rámutat, hogy — tekintve a pszichológia
szinte összes tradicionális fogalmát — az érzelmek bizonyultak a tudományos
vizsgálódás számára legnehezebben megközelíthetőknek. Millenson az érzel­
meket mint motivációs változásokat fogja fel és mutatja be. A változások
megerősítő tényezők elvonásakor vagy megjelenésekor mutatkoznak. Ez a
stratégia belső kapcsolatot tételez fel a pavlovi kondicionálás és az érzelmek
között, s lehetővé teszi, hogy az érzelmi jelenségeket a folyamatos aktivitá­
sokban bekövetkező „szakadások” révén tanulmányozzuk. Számos állatkí­
sérlet bizonyítja a teória érvényét.
Pung, Elve Yu: A tudatos és autonóm válaszok változásának mechaniz­
musai érzelmi terhelés alatt (Mechanizmus of Changes of Conscious and Auto­
nomic Responses Under Emotional Load, 1972. 2. 173. p.) A rövid közlemény
fontos kérdést vet fel: „emocionális terhelés állapotában a belső szabályozó
kör . . . aktivizálódik, amely által a külső ingerekhez szelektív reláció jön
létre.” így tulajdonképpen két mechanizmus működik, melyek együttesen
növelik az organizmus funkcionális tónusát.
A. Stancák: A pszichofarmakológia hozzájárulása az érzelmek pszichofizi-
ológiai elméletéhez (Contribution of Psychopharmacology to the Psycho-
physiological Theory of Emotions, D PI1, 1972. 3. 203- 207. p.)
A szerző a cathecolamin elméletet elemzi és jelentőségét az érzelmi folya­
matok jobb megismerésében. A szóban forgó elmélet kauzális kapcsolatot
tételez fel a depresszív és euforiás érzelmi modalitások változásai és a cathe-
colaminok csökkenése, ill. növekedése között.
J . Svancara az érzelmekkel kapcsolatban elméleti és gyakorlati problema­
tikáról ír (Emotions as a Theoretical and Practical Problem, DPT, 1972. 4.
282- 286. p.) Áttekinti az érzelmek tanulmányozásának öt leggyakrabban
emlegetett módját. Elgondolkodtató kérdéseket vet fel a behaviorizmus, a
regulációs felfogás, a James - Lange-féle elmélet , a motivációs felfogás és a stress
vonatkozó összefüggéseiben.
E dolgozathoz szinte szervesen kapcsolódik V. Smékal: Az emocionalitás
alapdimenziói, diagnosztizálásukra való tekintettel (The Basic Dimensions of
Emotivity is Respect to Their Diagnostic, DPT, 1972. 4. 287- 293. p.) Négy
alaptényezőt sorol fel, melyeket az érezelmek diagnosztizálásában feltétlenül
tekintetbe kell venni. (Emotív ingerek és szituációk, az érzelmek experimen­
tális aspektusa, az érzelmek expressivitásával kapcsolatos aspektus, s végül:
az érezelmek hatása a személyiségre és az organizmus többi rendszereire.)
 VII. Alkalmazott lélektan

A Studia Psychologica ismertetett számaiban gazdag munkalélektani,

szociálpszichológiai és neveléslélektani tárgyú anyagot olvastunk. Terjedelmi
okokból több közleményre csak címeikre való utalással térhetünk ki.
J . Daniel: Az operátor aktivitásának analízise és becsült korrelációi auto­
matizált termelésben (Analysis and Rating Correlates of an Operator’s Acti­
vity in Automated Production, 1971. 3. 252—256. p.)
J. Daniel, F. Puffier, M. Strizenec: Az operátor munkájának analízise az
automatizált termelés változó szintjein (Analisys of Operator’s Work at
Various Levels of Automated Production, 1971. 4. 326 —332. p.)
Geréb György a monoton munkatevékenység néhány sajátságával kapcso­
latos új modell kutatásáról írt (Neuere Modell-Untersuchungen zur Erfor­
schung einiger Eigenschaften der Monotonen Arbeitsverrichtung, DPT,
1971. 4. 293 —300. p.) Kutatásának első periódusában a monotónia által elő­
idézett helyzettel, ennek faktoriális [hatótényezőivel foglalkozott. Általános
iskolás gyerekek körében kapott eredményei közül említjük, hogy a monoton
tevékenységet követően az aktivitás szintje és a figyelemkoncentráció foka
növekedik. Felnőtt munkások körében kitűnt, hogy a munkafeladataikat vál­
togatva húsz perces időközönként hol világos, hol sötétebb munkahelyen vég­
zők telejesítményei jobbak, mint az egyenletesen világos munkahelyen dol­
gozóké.
7. Sipos: Gépkezelők személyiségvonásai és vizuális vigilitása (Operators’
Personality Trait and Visual Vigilance, 1971. 4. 318- 325. p.) 55 személyiség-
és teljesítményfaktor analízisét végezte el, s három faktort talált az „éberségi
teljesítményre” utalónak. (Éberségi kritérium, válaszkészség és stabilitás.)
Сипу, X., Leplat,J., Pailhous, J . párizsi kutatók a technikai rendszerről, s
egy ezzel kapcsolatos funkcionális modell alapsémájáról közölnek rövid cik­
ket, (1971. 4. 333 334. p.), Strizenec, M. az ember -komputer rendszer pszi­
chológiai kutatásának kérdéséről) Psychological Apporaches to an Investi­
gation of Man Computer System, 1972. 4. 320- 323. p.)
K. E. Vogler, R. Ferstl, S. Kraemer : A szociális helyzettel összefüggésben
adódó problémák alkoholisták averzív tréningje során (Problems in Aversive
Training in Alcoholics Related to Social Situation, DPT, 1971. 3. 213. p.)
Az alkohol iránti averzió kondicionálásának új módszeréről írnak. A fő prob­
léma a „visszaesés” . Sok olyan szociális szituáció van, amelyek erre szinte
presszionálják a pácienst.
A Jurovsky: Funkcionalitás és nemi különbségek a szociális közeledésben,
serdülőknél (Funktionality and Sexual Differences in Social Proximity in
Adolescents, DPT, 1972. 2. 128—141. p.) Szerző saját ún. szociális proximi-
tási skálája révén kimutatja, hogy másik személyhez való szociális közelség
érzése e személytől, ill. attól a szituációtól függ, amelyben e személlyel a
serdülő kapcsolatba kerül.
Groeben, N. a nyelvtani szemantika kommunikációs szükségességéről közöl
meggyőző adatokat. (Zur Notwendigkeit einer Semantik der Grammatik, DPT,
1972. ' 2. 155 166. p.)
Milan, N. a programozott tanítás hatékonysága fokozásának lehetőségé­
ről (mely a tévesztések indirekt korrekciója révén történik) közöl elgondolást
és adatokat. (An Experiment of Teaching at Elementary School Based on
Some Principles of Programming, DPT, 1972. 1. 51 —58. p.)

379
 D. Kovac neveléslélektani tárgyban két dolgozatot írt, az egyiket a külön­
böző iskolatípusokban tanulók szorongási struktúrájának eltéréseiről (Struc­
ture of Fear in Pupils of Carious Types of Schools, 1972. 1. 90 —93. p.) a mási­
kat a nyelvi képességek tesztekkel történő mérésének problematikájáról (Prob­
lems in Measuring Lingiustic Abilities with the Aid of Tests, 1972. 4. 316 —
319. p.), az utóbbit lényegében megoldatlannak találva és mondva.
Ismertetésünk végére került, de vezető helyen kellett vona említenünk
Kelemen László tanulmányát, amelyet A gondolkodás fejlesztése az iskolai
oktatás folyamatában (Die Entwicklung des Denkens in Prozess des Schul­
unterrichts, DPT, 1972. 2. 149—154. p.) címmel olvashattunk. Ezúttal a
metodikai gazdagságot és komplexitást emeljük ki, amelynek révén Kelemen
professzor az iskolai tantervet mintegy „mozgásában” tudja tekinteni.

K is J enő

A kiadásért felel az Akadémiai Kiadó igazgatója — Műszaki szerkesztő: Agócs András

A kézirat nyomdába érkezett: 1975. II. 14. — Terjedelem: 8,4 (A/5) ív
75.1461 Akadémiai Nyomda, Budapest — Felelős vezető: Bernât György
 СОДЕРЖ А Н ИЕ
П еревы борочное собран и е П сихологического О бщ ества ВНР 287
Форуш
Иштван Х арди: П сихологические а сп екты и з л е ч е н и я .......................................................... 301
П ал Ю хас: М ентал-гигиенические проблемы с е л я н о к ....................................................... 307
Андраш Ковач: О пы ты , приобретение в области защ и ты ж е н щ и н ............................... 316
Пол Сивадон: О рганизационны е проблемы ментал-гигиенического д в и ж е н и я ............. 321
Геза Варади: О рганизационны е вопросы м е н т а л -ги ги е н ы ................................................... 329
Н овости в психологической ж и з и н и ................................................................................................ 336

Обозрение
Агнеш Ханкиш: Т ворчество И. Л. М о р е н о .................................................................................. 339

Обзор книги
Давидов В. В.: Ф ормы обобщения при преподавании (Е н ёШ а ла м о н ) ............................... 347
Надь Йожеф: П едагоги к а и общ ественная п рактика. I.— II. (Габор П а ло т а ш ) ......... 360
Давид Е. Хюнт: М одели приспособления в воспитании ( Шандор Клейн) ......................... 365
С оци альная психология повседневной ж и зн и (Ред: П. Г. Свингле. И збранны е статьи.)
(Тамаш Ко рани) ................................................................................................................................. 368

Обзор периодических изданий

П убл и кац и и в ж у р н а л а х о тематике социальной психологии (Дьердь Х унади ) ......... 362
Студия П сихологика 1971— 1972 гг. (Е н ё К и ш ) ....................................................................... 371

CONTENTS
H u n g a r ia n P sy c h o lo g ic a l Society: G e n e ra l M eetin g fo r th e R e e le c tio n o f O fficials 287

F orum
Istv á n H ardi: P s y c h o h ig ie n ic a l a s p e c ts in th e m e d ic a l a tte n d a n c e ................................. 301
P ál Ju h á sz: P ro b le m s o f m e n ta l h y g ie n e o f c o u n try w o m e n .............................................. 307
A n d rá s Kovács: E x p e rie n c e s in p ro te c tio n o f w om en ............................................................. 316
P a u l Sivadon: P ro b le m s o f o rg a n iz a tio n o f th e m e n ta l h y g ie n ic m o v e m e n t ................ 321
Géza Várady: P ro b le m s o f o rg a n iz a tio n o f th e m e n ta l h y g ie n e .......................................... 329
T h e e v e n ts o f sc ie n tific life ................................................... .............................................................. 335

Rewiew
A gnes Hanlciss: L ife -w o rk o f J . L. M o re n o ................................................................................. 339

B ooks
V. V. D avidov’s: K in d s о f G e n eralizatio n in th e I n s tr u c tio n (Jenő S a la m o n ) .............. 347
József N a g y ’s: S cien ce o f E d u c a tio n a n d S ocial P r a c t i e e l . i l . (Gábor P alotás) .. 360
D avid E . H urd’s: M a tc h in g M odels in E d u c a tio n ( S á ndor K lein ) .............................. 355
S ocial P sy ch o lo g y in E v e r y D ay Life. R e d .: P . G. Sw ingle (T a m á s K o rá n yi) ................ 357

Journals
R e w ie w P u b lic a tio n s o n P ro b lem s o f th e S o cial P sy c h o lo g y ( György H u n ya d y ) . . . 362
S tu d ia Psychologica. 1971 — 72 (Jenő K is s ) ............................................................................ 371
Ä r a : 17,— F t
1975 5ГР
I N D E X : 26.663
E lő fize té s eg y é v re : 8 0 ,—- F t

KÖZLÉSI FELTÉTELEK

1. A M a g y a r P sz ic h o ló g ia i S zem le o ly a n k é z ir a to k a t fogad el k ö z lé sre ,

am ely ek a p sz ic h o ló g ia és h a tá r te r ü le te in e k tu d o m á n y o s k é rd é se iv e l fo g ­
lalk o zn ak .
E z e n b e lü l k ö z ö l e re d e ti k u ta tá s o k r ó l szóló b e sz á m o ló k a t; té m a ö ssz e fo g ­
laló ta n u l m á n y o k a t ; d id a k tik u s á n fe ld o lg o z o tt e s e tta n u lm á n y o k a t; p s z i­
chológiai tö r t é n e t i ta n u lm á n y o k a t; b e sz á m o ló k a t a h a z a i és n e m z e tk ö z i
pszichológiai k ö z é le t fo n to sab b e se m é n y e irő l; is m e rte té s e k e t a h a z a i és
n em z e tk ö z i p sz ic h o ló g ia i in té z m é n y e k m u n k á s sá g á ró l; h o z z á sz ó lá so k a t a
pszichológiai é s á lt a lá b a n a k u ltu rá lis é le t p sz ich o ló g iai v o n a tk o z á sú e se ­
m én y eih ez; k ö n y v - é s ta n u lm á n y - is m e rte té s e k e t.
2. A k é z ir a to k te rje d e lm e á lt a lá b a n n e m h a la d h a tja m eg a 0 ,5 — 0,76
ív e t (1 6 —24-es k e t t e s sorközzel g é p e lt o ld al, s o r o n k é n t 50 ,,n ” b e tű je lle l).
E g y o ld a lo n 26 s o r n á l tö b b n e m le h e t.
3. A k é z ir a to t 3 p é ld á n y b a n k e ll a S z erk esztő ség h ez b ek ü ld en i. A k ö z ­
lem én y cím e u t á n szerep eljen a sz e rz ő n ev e, a l a t t a az in té z m é n y , a h o l a
szerző dolgozik.
4. A z id e g e n n y e lv ű fo rd ítá s ra s z á n t 26 so ro s összefo g lalást k ü lö n o l­
d alo n , cím m el, 3 p é ld á n y b a n k e ll c s a to ln i a k ö zle m é n y h e z .
6. A s z ö v e g e t n o rm á l b e tű típ u s ú író g é p p e l 1/8 ív e s g é p p a p írra é s c sa k
a p a p ír e g y ik o l d a l á r a kell írni. A g y o rs n y o m d a i á tf u tá s érd ek é b e n fo n to s
a h ib á tla n g é p e lé s.
6. H a a sz e rz ő d ő lt b e tű k k e l a k a r v a la m it k ie m e ln i, a z t eg y sz e r h ú z z a
a lá . C su p a n a g y b e tű v e l se m m it se g ép eljen . H a a szöveg eg y r é s z é t k i­
seb b b e tű típ u s s a l k ív á n ja sz e d e tn i, e z t n e m s ű rű n g é p e lt so ro k k al, h a n e m
a szöveg b a lo ld a la m e n té n h ú z o tt v o n a lla l és „ p e t i t ” sz ó v a l jelezze. A k é z ­
ir a t la p ja it o ld a l a n k é n t fo ly a m a to sa n , k ö zép en sz á m o z z a a ra b sz á m o k k a l.
B eto ld á s n e m a lk a lm a z h a tó .
7. A s z á m o z o tt é s cím m el e ll á to t t á b r á k a t és tá b lá z a to k a t k ü lö n b o ­
ríté k b a n k ell c s a to ln i a k é z ira th o z . M in d e n á b ra és tá b lá z a t h á tla p já n sz e ­
rep elje n a sz e rz ő n e v e és a k é z ira t cím e.
A k é z ir a tb a n p o n to s a n fel k ell t ü n t e t n i az á b rá k é s tá b lá z a to k h e ly é t.
8. Szöveg k ö z b e n a lk a lm a z o tt iro d a lm i h iv a tk o z á s o k n á l a sze rz ő k é t ­
szer a lá h ú z o tt v e z e té k n e v é t és z á ró je lb e n az iro d a lo m je g y z é k b e n je lz e tt
so rsz á m á t tü n t e s s é k fel.
9. A z iro d a lo m je g y z é k ö ssz e á llítá sa á b é c é -s o rre n d b e n tö rté n ik . K ö n y ve k­
nél, m onográfiáknál: a szerző v e z e té k n e v e , k e re s z tn e v é n e k k e z d ő b e tű i, a
m egjelenés éve, c ím , k iadó, v áro s, id é z e tt old alszám .
Folyóiratokban m eg jelen t k ö z le m é n y e k n é l: a szerző v e z e té k n e v e ,
k e re s z tn e v é n e k k e z d ő b e tű i, a m e g je le n é s éve, k ö te ts z á m , fü z e tsz á m , id é ­
z e tt o ld a lsz á m . (A közlem én y c ím é t t e h á t n e m k e ll fe ltü n te tn i.)
10. A szerző v á lla lja , h o g y a tö r d e lt le v o n a to k a t 3 n a p a la t t k ij a v ít v a
v isszak ü ld i. A k é z ir a tt ó l eltérő n y o m d a i ja v ítá s o k k ö ltsé g e i a szerző t te r h e lik .
11. S z e rz ő in k n e k — tis z te le td íju k te rh é re — 100 d b k ü lö n -le n y o m a to t
k é s z ítte tü n k .
12. A sz e rk e s z tő s é g k é z ira to t n e m ő riz m eg és n e m k ü ld vissza.

A K A D É M IA I K IA D Ó , B U D A P E S T
 ■agyar
Pszichológiai
Szemle

AKADÉMIAI KIADÓ, BUDAPEST

MAGYAR PSZICHOLÓGIAI SZEMLE
ВЕНГЕРСКИЙ ПСИХОЛОГИЧЕСКИЙ ЖУРНАЛ
HUNGARIAN JOURNAL OF PSYCHOLOGY
A M AGYAR T U D O M Á N Y O S A K A D É M IA P S Z IC H O L Ó G IA I B IZ O T T S Á G A
É S A M A G Y A R P S Z IC H O L Ó G IA I T Á R S A S Á G F O L Y Ó IR A T A

XXXII. kötet Új sorozat 16. 1975. 4. szára

A sz e rk e sz tő b iz o ttsá g eln ö k e: Á d á m G y ö r g y

F ő sz e rk e sz tő : P o p p e r P é t e r

. A sz e rk e sz tő b iz o ttsá g ta g ja i:
B a r t h a L a jo s , H ó d o s T ib o r , H ü n y a d y G y ö r g y , J u h á s z P á d , K a r d o s L a j o s ,
K e l e m e n L á s z l ó , L á n y in é E n g e l m a y e r Á g n e s , L é n á r d F e r e n c , M á t r a i L á s z l ó ,
M o u sso n g -K o v á c s E r z s é b e t , P a l o t á s G á b o r , P a t a k i F e r e n c , R a n sc h b u r g J e n ő ,
S a la m o n J e n ő , T o m k a I m r e , V it á n y i I v á n

A sz e rk e sz tő sé g ta g ja i:
R o v a tv e z e tő k : H ódos T ib o r , H onyady György, M o u sso n g -K ovács E rzsébet,
R ansch bu rg J enő

M u n k a tá rsa k : V a r g a Z o l t á n (o lv a só szerk esztő ), H e g e d ű s T . A n d r á s , B e n e d e k

L á szló , Várady A n drásné (szerk esztő ség i titk á r )

T e c h n ik a i sz e rk e sz tő : G l a u b e r A n n a

S zerkesztőség: 1083 B u d a p e st, B ó k a y J á n o s u . 64. T e le fo n : 340 -7 9 0 , 343 — 743

S z e rk e sz tő sé g i fo g a d ó ó rá k : k e d d 10— 12
c sü tö rtö k 16 18

A k a d é m ia i K ia d ó
1363 B u d ap est, A lk o tm á n y u. 21. T elefo n : 111 —010

T erjeszti a M a g y a r P o sta . E lő fiz e th e tő b á rm e ly p o s ta h iv a ta ln á l, a k ézb esítő im éi, a

P o s t a h írla p ü z le te ib e n és a P o s ta K ö z p o n ti H írla p Ir o d á n á l ( K H I 1900 B u d a p e st V ., J ó ­
z s e f nádor té r 1. p o s ta c ím : 1900 B u d a p e s t) k ö z v e tle n ü l v a g y p o s ta u ta lv á n y o n , v a la m in t
á tu ta lá s s a l a K H I 2 1 6 — 96162 p é n z fo rg a lm i je lz ő sz á m á ra .
E g y es p é ld á n y o k b e sz e re z h e tő k a 1066 B u d a p e s t V ., B a jc sy -Z silin sz k y ú t 76. ez. a la t ti
h írla p b o ltb a n .
E lő fizeth ető é s p é ld á n y o n k é n t m e g v á s á ro lh a tó : a z A K A D É M IA I K IA D Ó -n á l
1363 B u d ap e st V ., A lk o tm á n y u . 21. T elefo n : 111 -0 1 0 . P é n z fo rg a lm i je lz ő sz á m u n k :
2 1 6 -1 1 4 8 8 ., a z A K A D É M IA I K Ö N Y V E S B O L T -b a n : 1368 B u d a p e s t V ., V áci u . 22.,
te le fo n : 186—612

E lőfizetési d íj e g y é v re : 80 F t .
A tanulmányok közlési feltételeit láed a borító harmadik oldalán.
 TARTALOMJEGYZÉK

P utnoky Jenő: A s z a v a k m o z g á sk iv á ltó h a tá s á n a k m érése o sztá ly o z á si e ljá rá s sa l 383

B uda B éla: A k ö z v e tle n e m b eri k o m m u n ik á c ió p ro m o tív a s p e k tu s a ....................... 397
V. K om lósi A n n a m á ria : K re a tiv itá s és p e rc e p c ió ............................................................... 409
K elen I lo n a —K ígyós É va : A z en k o p rézis k ia la k u lá s á n a k és g y ó g y ítá sá n a k m o d e rn
szem lélete ........................................................................................................................... ............ 419

V IT A

Nem es L ív ia : H o zzászó lá s P . M irtse M á r ta és F ia m Z su zsa cik k éh ez ..................... 431

P . M irtse M árta — F ia m Zsuzsa: V álasz N e m e s L ív iá n a k ............................................... 435

SZEM LE
P szich o ló g iai sz a k m a i e tik a i k ó d ex te r v e z e t .......................................................................... 441

FÓ RU M
Az M TA P szich o ló g iai In té z e té n e k b e m u ta tá s a ................................................................... 445
A p szich o ló g iai é le t h íre i ....................... ......................................................................................... 456

KÖNYV
K . Qottschaldt: A p ro g ra m o z o tt ta n u lá s p szich o ló g iája. (G yaraki F . Frigyes) . . . 458
H . G. F urth: P ia g e t — ta n á r o k sz á m á ra (K le in Sándor) ............................................ 460
F ia ta lo k a sz á m ítá s te c h n ik a a lk a lm a z á s á é rt (Hegedűs T . A n d rá s) ............................ 462

F O L Y Ó IR A T
I n te r n a tio n a l R ev iew o f A p p lied P sy c h o lo g y ( Moussong-Kovács Erzsébet) ............ 464 I

I M agyar Pszichológiai Szemle 381

 SZAVAK MOZGÁSKIVÁLTÓ HATÁSÁNAK MÉRÉSE
OSZTÁLYOZÁSI ELJÁRÁSSAL
PU TN O K Y JE N Ő
E L T E Általános Pszichológiai Tanszék

160 szem ély 100 m a g y a r fő n e v e t o s z tá ly o z o tt b é tfo k ú , s z á m o z o tt, a végeken „ A la c so n y

m o z g ásk iv áltó é r té k ” — „ M a g a s m o z g á sk iv á ltó é r t é k ” k ifejezések k el c ím k ézett, b ip o lá ris
sk á lá n a szóingerek v a la m ily e n belső m o to ro s m in ta a k tiv á lá s á ra való k a p a c itá s á n a k
(m o to ritá s á n a k ) m e g á lla p ítá s a céljából. A m o to ritá s á tla g é rté k e i Szignifikáns n e g a tív
k o rre lá c ió t m u ta tn a k a s z a v a k k é p k iv á ltó k a p a c itá s á n a k (im a g in a litá sá n a k ) azo n o s e ljá ­
rá ssal n y e r t á tla g é rté k e iv e l és szignifikáns p o z itív k o rre lá c ió t a b s z tra k ts á g u k k a l. A z e re d ­
m én y ek a la p já n a szerző fe lté te le z i, h o g y a p e rc e p tu á lis a n és a n y ílt m ozgások sz á m á ra
k ö z v e tle n ü l kevéssé v a g y e g y á lta lá n n e m h o z z á fé rh e tő d o lg o k a t jelö lő szav ak je le n té sé n e k
a k tu a liz á ló d á s á b a n (ce n trá lis) m o to ro s fo ly a m a to k d o m in á ln a k , m ely ek n ek sk á lá n tö r té n ő
o sztály o zási eljá rá ssa l m é rh e tő sz u b je k tív je lle m z ő ik is v a n n a k .

Az absztrakció természetének felderítése régóta egyike a pszichológia nagy

problémáinak, elméleti és módszertani szempontból egyaránt. Ma már majdnem
biztos, hogy a kutatásában eddig elért sikerek nagyrészt azoknak a — főleg
Bain (1. Langfeld, 1933, Szecsenov (1952) és James (1890) korai meglátásai­
val egybehangzó, s Jacobson (1932) és Max (1935, 1937) úttörő vizsgálatai
nyomán felszaporodott kísérleti munkáknak, valamint az ezekkel összefügés-
ben alkotott hipotéziseknek köszönhetők, amelyek a mozgás alapvető szerepét
hangsúlyozzák a perceptuális szerveződésben és a szimbolikus működésben.
Ez a szemlélet főként a kísérleti általános pszichológiai és pszichofiziológiai
(pl. Herb, 1949, 1968; Sperry, 1952; Skinner, 1953, 1957; Osgood, 1953,
1957; Zincsenko és Lomov, 1960; Taylor, 1962; McGuigan, 1966; Liberman,
Cooper, Shankweller és Studdert-Kennedy, 1967), valamint a fejlődéspszi­
chológiai (pl. Piaget, 1966; Piaget és Inhelder, 1966; Werner és Kaplan
1963; Leontyev, 1964) közelítésekben érvényesül. A kérdés ma azért első­
sorban a percepció és a magasabb rendű „szellemi” események motoros elméle­
teivel összefüggésben vetődik fel, mert az ilyen modellekbe több, a jelenség
átfogóbb tapasztalati elemzése és magyarázata céljából hasznosítható elv és;
változó vonható be, mint az alakpszichológiai elképzelések és a jórészt ezekre
épülő kognitív pszichológiai feltételezések kereteibe (pl. Köhler, 1929; Tol-
man, 1932; Lewin, 1935; Bruner, 1964; Berlyne, 1965, Neisser, 1967).
Ez utóbbi, sokszor mentalisztikus fogantatású elméletekben ugyanis legtöbb-
nvire a szenzoros bemenetekből szelekció és generalizáció révén származtatott
„láncokkal” és „struktúrákkal” operálnak, lényegében a hagyományos asszoci-
acionista fogalomrendszer segítségével, mintegy abszolútizálva az ingerváltozó

1* 383
meghatározó szerepét a percepcióban és az absztrakcióban (1. ehhez még:
Putnoky, 1973).
A szimbolikus folyamatok elsajátításában és aktualizálódásában közreműkö­
dő motoros mechanizmusok vitathatatlan léte a köztük és az absztrakció közöt­
ti valamilyen közvetlenebb kapcsolat keresésére ösztönöz. De minthogy ez a
kapcsolat a konkrét neurofiziológiai elemzés síkján ma még alig megközelíthető,
a vizsgálódásnak egy olyan, tisztán pszichológiai szintű formájával hasznos pró­
bálkozni, ahol már bevált módszerek állnak rendelkezésre, s a nyert adatokat
más, hasonló eljárásokkal kapott leletekkel összefüggésbe lehet hozni. Vannak
ilyen módszerek, ezek alkalmazásakor azonban mind a kutatott jelenség meg­
közelítésének biztonságát, mind az interpretáció szigorúságát illetően bizonyos
engedményeket kell tenni. A legfőbb engedmény, hogy az absztrakció dinami­
kájának tanulmányozását e folyamat termékének (pl. egy perceptuális vagy
verbális jel már kialakult, „kész” jelentése absztrakciós fokának), tehát az
absztraktságnak a mérésére szükséges korlátozni.
Az absztraktság mint jelentéssajátosság pszichológiai megközelítése sem
mentes a nehézségektől. Ezt magának a fogalomnak a definiálásában mutatkozó
különbségek is jelzik. Már Stoke (1929) és későb Jampolsky (1950) dolgozott
absztrakt és konkrét szóingerekkel felidézési és felismerési helyzetekben, de
egyikük sem szentelt különösebb figyelmet az absztraktság pontosabb meghatá­
rozására. Brown (1958) szerint egy szó vagy fogalom absztraktságának fokát
az őt jelölő ismert, alárendelt szavak (fogalmak) száma, Darley, Sherman és
Siegel (1959), Gorman (1961), Paivio (1965), Spreen és Schultz (1966) sze­
rint pedig az érzékleti tapasztalatok számára való hozzáférhetőség mértéke
határozza meg. Speen és Schultz (1966) a korábbi tanulmányokban az abszt­
raktság értelmezésének két típusát (absztraktság mint „általános, generikus,
nem-specifikus” és mint „az érzéki tapasztalatok hiánya” ), Kammann és
Streeter (1971) viszont másik két típusát: a Brown-(1958)féle definíciót és
Paivio (1965; Paivio, Yuille és Madigan, 1968) - lényegében a perceptuális,
megközelíthetőség hiányával magyarázó — felfogását ismerik fel. Paivio (1971)
úgy találta, hogy az absztraktságot a különböző definíciókban vagy 1. a szen­
zoros, konceptuális vagy verbális ingerek egy tulajdonságaként, vagy 2. egy
feladatjellemzőként, vagy 3. az egyén egy pszichológiai sajátosságaként, ill.
reakciótendenciájaként értelmezik. Szerinte az absztraktság általában a szim­
bolikus reprezentáció egy módja, amely „képi” (imaginális) és verbális szinten
egyaránt létezik és funkcionál.
Mindenesetre ma még az operacionális meghatározás nyújtja az absztraktság
megközelítésének kecsegtetőbb elvi kiindulópontját, főként azoknak a viszony­
lag egyszerű skálázási technikáknak az alkalmazásával összefüggésben, melyek­
nek segítségével szavak jelentésének különböző attribútumai s ezek kölcsönvi-
szonyai váltak tanulmányozhatókká. Paivio (1965; Paivio, Yuille és Madigan,
1968) pl. először öt-, majd hétfokú skálán történő szubjektív, tapasztalati osz-

:i84
tályozással nyert adatok alapján m utatta ki, hogy a verbális inger skálázott
absztraktsága szintén skálázott képkiváltó kapacitásának (imaginalitásának),
vagyis a jelzett dolog perceptuális hozzáférhetó'ségének a korrelátuma: minél
alacsonyabb az absztrakciós szint (tehát minél konkrétabb a szó), annál maga­
sabb az imaginalitás.
Az ilyen típusú vizsgálatok közelebb vihetnek az absztraktság (mint elsősor­
ban denotativ jelentéssajátosság) és a jel által kiváltott perceptuális események
(mint pszichológiai realitások) közötti kapcsolatok tisztázásához. Ugyanakkor
azonban ezen a ponton válik feltűnővé, hogy a szó absztraktsági, ill. konkrét­
sági fokának pszichológiai „eredete” csak a konkrétság —absztraktság konti-
nuum konkrét tartományában ragadható meg viszonylag közvetlenebbül, mert
az ítélők az érzékleti tapasztalatokat („tárgyakat, anyagokat vagy személyeket”
- Paivio, Yuille és Madigan, 1968, 5. old.) az instrukciónak megfelelően a
skála konkrét pólusával asszociálják. A kontinuum absztrakt vége felé haladva
azonban ez a pszichológiai realitás egyre kevésbé tapintható ki, hiszen ezt a
pólust az osztályozok nem valaminek a meglétével, hanem valaminek a hiányával
- nevezetesen a szenzoros tapasztalatokéval — kapcsolják össze. Elképzelhe­
tetlen viszont, hogy a perceptuális mintát („képet)” közvetlen tapasztalat hiá­
nyában nem indukáló absztrakt verbális inger jelenléte mögött ne húzódjék meg
egy valamilyen másik, szintén aktív folyamat, mely az ilyen szó jelentését aktu­
álisan előállítja. Felmerül tehát a kérdés: azok a szavak, amelyek lassan, nehe­
zen vagy egyáltalán nem hívnak elő közvetlenül a jelzettjükre vonatkozó érzék­
iét! anyagot (azaz képkiváltó értékük alacsony vagy gyakorlatilag nulla), vajon
milyen egyéb mechanizmust léptetnek működésbe az egyénben ?
Ezzel összefüggő problémával más, korábbi kutatásainkban is találkoztunk
(Putnokv, 1964, 1966, 1968, 1970), melyekben szubjektíve konkrétnak, „fél-
absztraktnak” és absztraktnak ítélt szavak instruált verbális megkülönbözte­
tése, összehasonlítása és meghatározása során szerzett adatokból következtet­
tünk a reprezentációs mediációs folyamat motoros összetevőjének az absztrakt
generalizációs formák szerveződésében játszott szerepére, fejlődéspszichológiai
szempontból. Az eredmények alapján feltételezhetővé vált, hogy a szóinger által
jelzett dolog mozgására, ill. az egyénnek a dologgal kapcsolatos nyílt mozgásos
aktivitására utaló verbális válaszok a jelentés absztraktsága kialakulásának
közvetlen előfokai, sőt— lehet, hogy elsősorban e válaszok (írásos vagy szóbeli)
megjelenítése révén - facilitálói. Ezek, valamint más, kivált a fiziológia terüle­
téről vett evidenciák alapján később (Putnoky, 1973) azt az általánosabb hipo­
tézist kockáztattuk meg, hogy az absztrakció egyik oka egy motoros dominan­
cia a központi idegrendszerben, mely a perifériális akciók akadályoztatása ese­
tén lép fel és deaktiválja vagy elnyomja a perceptuális mintákat. Lehetségesnek
tartottuk ezért, hogy az olyan verbális ingerek hatására, amelyekhez magukhoz
közvetlen szenzoros vagy releváns nyílt motoros működések eleve nem asszoci­
álhatok (vagyis absztraktak), szintén motoros dominanciaállapot áll elő.

385
 H a létezik egy ilyen domináns működésmód, akkor ez valószínűleg a pszichi­
kus minőség szintjén is jelentkezik és a szó más attribútumainak (pl. imaginali-
tásának vagy absztraktságának) a mérésére szolgáló osztályozási eljárással
mennyiségileg értékelhető. Jelen vizsgálat célja ezért szavak mozgáskiváltó
kapacitásának osztályozási (skálázási) eljárással való megállapítása, s e motori-
tás ( M) értékek összehasonlítása az imaginalitás ( I ) és az absztraktság { A)
mutatóival. A fentiek alapján az a predikciónk, hogy az átlag M pontértékek
kifejezett negatív korrelációt mutatnak az I átlagértékekkel és határozott
pozitív korrelációt az A értékekkel.

M Ó D SZER

Vizsgálati személyek (vsz-ek)

A z i t t is m e rte te n d ő h á ro m o sz tá ly o z á si e ljá rá s b a n ( M , l é s A J összesen 315 e g y e te m i és
főiskolai h a llg a tó v e t t ré s z t, férfia k é s n ő k v eg y esen .

Ingeranyag
A z e re d m é n y e k ese tle g e s n y elv k ö z i ö ss z e h a so n lítá sa é rd e k é b e n a z t a 100 ta g ú s ta n d a r d
fő n é v listá t v á la s z to ttu k in g e ra n y a g u l, a m e ly n e k s z a v a it „ m in ő sítő k iv á ltó k ” -k é n t (q u a li­
fie r e licita to rs) h a s z n á ltu n k a tö b b , m in t n eg y ed száz n y e lv i, ill. k u ltu rá lis k ö zö sség b en
folyó n e m z e tk ö z i sz e m a n tik u s d iffe re n c iá l k u ta tá s k e z d e ti s z a k a s z á b a n (O sg o o d , 1964,
1971; O sg o o d , M a y é s M ir o n , 1974). A z e re d e tile g a K e n t - é s RosANOFF-(1910)féle lis tá ­
ból sz e le k tá lt a n g o l s z a v a k a t 15 fü g g e tle n , m a g y a r a n y a n y e lv ű , d e a n g o lu l jó l tu d ó fo rd ító
f o r d íto tta m a g y a r ra , s z ó tá r nélk ü l. L is tá n k b a az a b sz o lú t tö b b s é g g e l k a p o tt m a g y a r m e g ­
felelők k e rü lte k .
M in th o g y az o sz tá ly o z a n d ó fő n ev ek a d o tt a k v o lta k és n e m m a g y a r e lő fo rd u lá si g y a k o ­
risá g u k a la p já n k e r ü lte k a listá b a , e z t az e g y é b k é n t fo n to s v á lto z ó t n e m v e z e th e ttü k b e a
v iz sg á la to k b a . M égis, a F ü g g e lé k b e n fe ltü n te tjü k ez e k e t az é rté k e k e t is, a n á lu n k m é g m a
is le g in k á b b h a s z n á la to s , m eg leh ető sen rég i, N e m e s -( 19 4 1)féle szó g y ak o riság i s z ó tá r
n y o m á n . A F ü g g e lé k b e n k ö z ö lt tá b lá z a t m egfelelő o sz lo p á b a n (F ) az első szám o k a sz a v a k
önálló e lő fo rd u lá sá n a k fre k v e n c iá it, a m á s o d ik sz ám o k (záró jelb en ) p ed ig a k ü lö n b ö z ő
ö sszetéte le k b e n t a l á l t elő fo rd u lá su k g y a k o risá g i é rté k e it m u t a tj á k . H a t lis ta ta g ( csomó ,
fej, fog, nő, szív, tű z) s z ó tá ri a la k já ró l n e m le h e te tt e ld ö n te n i sz ó fa ji h o v a ta r to z á s á t; f r e k ­
v e n c ia a d a ta ik c sa k a k k o r „ é rv é n y e s e k ” , h a főn ev ek . H a so n ló a h e ly z e t a n n á l az ö t, a
m a g y a rb a n h o m o n im á v a l ren d elk ező sz ó n á l is, m e ly e k a d o tt je le n té s é t a vsz-ek k el tis z tá z ­
tu k (hold [é g ite st], méreg [v eg y szer], nap [é g ite st], nyelv [te s tré s z ], szél [id ő já rá ssa l k a p ­
cso lato s e se m é n y ]), a s z ó tá r a z o n b a n e lh a n y a g o lja .

A szavak M értékeinek megállapítása

A te s z tfü z e te k első k é t o ld ala az in s tru k c ió k a t és a g y a k o rló s z a v a k a t ta r ta lm a z ta , az
u tá n u k k ö v e tk e z ő tíz o ld a lo n p ed ig h é tfo k ú , sz á m o z o tt s k á lá k a t, o ld a la n k é n t tíz e t, a p ó lu ­
sok o n „ A la c so n y m o z g á sk iv á ltó é r té k ” (1) é s „M ag as m o z g á sk iv á ltó é rté k ” (7) m eg je lö lé s­
sel, s v a la m e n n y i s k á la e lő tt, a la p b a l o ld a lá n , g é p e lt n a g y b e tű k k e l a m eg ítélen d ő s z a v a ­
k a t le h e te tt ta lá ln i. A z írá sb e li in s tru k c ió k szó sz e rin t a k ö v e tk e z ő k v o lta k :
„A sz a v a k k ü lö n b ö z n e k e g y m á stó l m o z g á sk iv á ltó é rté k ü k b e n , v ag y is a b b a n a s a já to s ­
s á g u k b a n , h o g y m e n n y ire k ép esek az e m b e rb e n v alam iféle m o z g á s te n d e n c iá t m ű k ö d é sb e
h o zn i, aza z b á rm ily e n f a jta cselekvésre, te v é k e n y sé g re , v ise lk e d é sre belső e n e rg iá t m o z g ó ­
s íta n i, m ég h a m e g h a tá ro z h a ta tla n o k n a k és v é g re h a jth a ta tla n o k n a k is tű n n e k ezek a m oz-
gásos ak ció k . B iz o n y o s sz a v a k ig en g y o rs a n és k ö n n y e n v á lta n a k k i m o z g á ste n d e n c iá t,
m íg m á s o k c sa k n a g y o n la ssa n és n e h e z e n , v a g y e g y á lta lá n n e m .
V iz s g á la tu n k n a k a z a c é lja , h o g y S z a v a k a t (fő n e v e k e t) s o r o lju n k o s z tá ly b a m o z g á s k iv á l­
tó h a tá s u k m é r té k e s z e rin t.

386
 E tá jé k o z ta tó in s tru k c ió u tá n i la p o k o n s z a v a k a t ta lá l. K ö z ü lü k m in d a z o k a t, a m e ly e k
az Ö n tá rg y ila g o s m egítélése sz e rin t ig en g y o rs a n és k ö n n y e n v á lta n a k k i m o z g á s te n d e n ­
c iá t — fü g g e tle n ü l a ttó l, h o g y m e g fo g a lm a z h a tó -e m a g á n a k a m o z g á s n a k a m ily en ség e és
h o g y v a ló b a n k iv itelezh ető -e a m o zg ás — , m in ő sítse n magas mozgáskiváltó értékű s z a v a k ­
k é n t. M in d a z o k a t a sz a v a k a t, a m e ly e k c sa k n a g y o n la ssa n és n e h e z e n , v a g y e g y á lta lá n
n e m v á lta n a k k i m o z g á ste n d e n c iá t, te k in ts e és o sz tá ly o z z a ú g y , m in t alacsony mozgáski­
váltó értékű s z a v a k a t.
E lő fo rd u lh a t, h o g y eg y es s z a v a k o lv a s á sa k o r m á s, ezekkel g y a k ra n e g y ü tt sz e re p e lt
sz a v a k ju t n a k az eszébe (pl. a „ k é s ” szóról a „ v illa ” szó v a g y a „ sz o rg a lo m ” szóról a „ lu s ­
ta s á g ” szó). N e veg y e eze k e t fig y elem b e ! K iz á ró la g az a fo n to s, h o g y az e re d e ti sz a v a k
m ily e n m é rté k b e n k ép ese k m o z g á s te n d e n c iá t k iv á lta n i.
K é rjü k , p ró b á lja m eg íté le te ib ő l k iik ta tn i a sz a v a k k a l, ill. a m ö g ö ttü k re jlő d o lg o k k al
v a g y esem én y ek k el k a p c so la to s érzelm eit. N e tö r ő d jé k te h á t azzal, h o g y „ j ó t ” v a g y „rosz-
s z a t” je le n t-e az a d o tt szó. A m o z g á s te n d e n c ia k iv á ltá s á n a k m é rté k é re ö ssz p o n to sítso n !
A z eg y es sz a v a k b eso ro lá sa h é tfo k ú s k á lá n tö r té n ik , m e ly e n az egyes (1) a le g a la c so ­
n y a b b , a hetes (7) p e d ig a le g m a g a sa b b m o z g á sk iv á ltó é rté k e t jelzi. K a rik á z z a b e a sk á lá n
a z t a sz á m o t, a m ely ik az Ö n tá rg y ila g o s m e g íté lé se sz e rin t a le g in k á b b m u t a tj a az illető
szó m o z g á sk iv á ltó h a tá s á n a k m é rté k é t. A z o k a t a s z a v a k a t, a m e ly e k a le g g y o rsa b b a n
és a le g k ö n n y e b b e n v á lta n a k k i m o z g á s te n d e n c iá t, 7-esre, a m e ly e k v is z o n t a le g la ssa b b a n
és a legnehezebben, v a g y e g y á lta lá n n e m , 1-eSre m in ő sítse. A k ö z b ü ls ő k k ö zé so ro lh a tó
e se te k b e n te rm é sz e te se n a sk á la k é t szélső é rté k e k ö z ö tt k ell az ille tő sz a v a k m o z g á sk iv á ltó
h a tá s á n a k m é r té k é t b ejelö ln i, e h a tá s n a g y s á g á n a k m egfelelően. A skála bármelyik pontját
szabadon használhatja Ítéletének rögzítésére, az 1 -estől a 7-esig. T eljesen m in d e g y , h o g y h á n y ­
szo r jelöli eg y m ás u tá n i íté le te it eg y b iz o n y o s sz á m n a k a b e k a rik á z á sá v a l, h a ez a jelölés
v a ló b a n fed i az Ö n tá rg y ila g o s m eg ítélését.

S m o s t n éz z ü n k n é g y p é ld á t ! É rté k e lje és a m egfelelő szám b e k a rik á z á s á v a l jelö lje h e

az a lá b b i s z a v a k m o z g ásk iv á ltó h a tá s á n a k m é r té k é t.
A lacso n y 1 2 3 4 5 6 7 M ag as
K OSÁR m o z g á sk iv á ltó 1 1 1 1 1 1 m o z g á sk iv á ltó
é rté k é rté k
A lacso n y 1 2 3 4 5 6 7 M ag as
TÉNY m o z g ásk iv á ltó 1 1 ! 1 1 1 1 m o z g á sk iv á ltó
é rté k é rté k
A lacso n y 1 2 3 4 5 6 7 M ag as
ELNÖK m o z g ásk iv á ltó 1 1 1 1 1 m o z g á sk iv á ltó
é rté k é rté k
A lacso n y 1 2 3 4 5 6 7 M ag as
GŐZ m o z g ásk iv á ltó 1 1 1 1 1 m o z g á sk iv á ltó
é rté k é r té k

K é rjü k , h a la d jo n a sz a v a k m eg ítélésév el S o rb an . N e u g o rjo n á t S z a v a k a t és n e té r je n

v issza k o rá b b a n m á r m e g íté lt sz a v a k ra .
H a a m u n k a so rá n Szükségét érzi, n y u g o d ta n lap o zz o n vissza a fe n ti in stru k c ió h o z .
A m e n n y ib e n ezekkel, v a la m in t a p é ld á k k é n t v é g z e tt érték eléseiv el k a p c s o la tb a n k érd ése
len n e, k é rjü k , m o s t te g y e fel. H a n in cs, a k k o r k e z d je el az o sz tá ly o z á st. D o lg o zzék g y o rsa n ,
d e fig y elm esen és g o n d o sa n ! E lő re is k ö sz ö n jü k szíves k ö z re m ű k ö d é sé t.”
A z in s tru k c ió k a t végleges m e g fo g a lm a z á su k e lő tt m in te g y 40 sz e m é ly e n „ k ip r ó b á ltu k ” .
M ag y arázó p é ld á k a t (b eje lö lt sk á lá k a t) a z é rt n e m sz e re p e lte ttü n k k ö z ö ttü k , m e r t ezek
— ta p a s z ta la ta in k sz e rin t — h e ly te le n b e á llító d á s o k a t o k o z h a tn a k , sz e m b e n p l. az I v a g y
A a la p já n v aló o sz tály o zá sra v o n a tk o z ó in s tru k c ió k k a l. A n é g y g y a k o rló szó m eg ítélése
eleg en d ő n ek b iz o n y u lt a te n n iv a ló k m e g é rté sé h e z . A z íráso s in s tru k c ió k m e g b eszélések o r
is n y o m a té k o sa n k é rtü k a v sz-ek et, h o g y g á to ljá k m eg, h o g y a sz a v a k ró l m á s sz a v a k ra
a ssz o c iá lja n a k , S ne en g ed jé k m a g u k a t b e fo ly á so ln i azo k em ocionális h a tá s a á lta l.
Eljárás. S zem élyekből n ég y , e g y e n k é n t 40-es c so p o rto t á llíto ttu n k össze, m in d e n c so p o rt­
b a n n a g y já b ó l egyenlő szá m ú , 18 és 23 é v k ö z ö tti (á tla g k o r: 21,6 óv) fé rfiv a l és n ő v el.
A sz a v a k 4 külö n b ö ző ra n d o m so rb a re n d e z e tt li s tá já t v a la m e n n y i c so p o rt k é ts z e r íté lte
m eg, m in d k é t alk a lo m m a l m á s ra n d o m lis tá t, a z o n o s ta n te r m i h e ly z e tb e n , 21 n a p o s ü lé s­
k özi s z ü n e tte l. M ind a n y o lc ü lé s t u g y a n a z a v iz s g á la tv e z e tő v e z e tte . A sz ó lista o sz tá ly o z á ­
sáh o z szükséges átla g id ő — az in s tru á lá s o n é s a g y a k o rló sz a v a k m e g íté lé sé n k ív ü l — ,
„ te m p ó s ” , de figyelm es m u n k a ese té n k b . 25 p e rc v o lt.

387
 Az M eljárás megbízhatósága. A 160 személv két ülése között az összes szóra szá­
mított Pearson-féle korrelációs együttható (0,98, p •< 0,001), a négy csoport
(I, II, III, IV) között páronként megállapított korrelációk (I—II: 0,93,1—III:
0,95, I IV: 0,95, II -III: 0,94, II —IV: 0,96, III IV: 0,96; valamennyinél
p < 0,001), valamint az ülés- és csoportközi összefüggésre együttesen vonat­
kozó, Kendall-féle (1. pl. Maxwell, 1958) konkordancia koefficiens (0,98;
F = 143,99, dfx = 98,5, df2 = 295,5; p < 0,001) az M index meglepően nagy
stabilitását bizonyítja. Az átlag M pontértékek és a standard deviációk a
táblázat első és második számoszlopában vannak.

A szavak I értékeinek megállapítása

Eljárás. A 100 fő n é v I é rté k é n e k o sz tá ly o z á sa c é ljá b ó l m á s ik 80 sz e m é ly t fo g la lk o z ta t­

tu n k . É le tk o ru k 19 é s 23 é v k ö z ö tt m o z g o tt (á tla g k o r: 22,0 év ). A b elő lü k k é p e z e tt k é t,
e g y e n k é n t 40 fő b ő l álló c so p o rt (c so p o rto n k é n t 20 fé rfiv a l és 20 n ővel) a sz a v a k k é t
k ülönböző ra n d o m li s t á já t fe lv á ltv a íté lte m e g k é t ü lé sb e n , a z e g y ik cso p o rt 20, a m á s ik
22 n ap o s ülésk ö zi s z ü n e tte l, az M o sztály o zásh o z h aso n ló fe lté te le k k ö z ö tt. A z in s tru k c ió k
szó szerin t m e g e g y e z te k a P a iv io , Y u ille és M a d ig a n (1968) m u n k á já b a n le írta k k a l. A
te sz tfü z e te k b e n , a z in s tru k c ió k u tá n , m in d e n la p b a l o ld a lá n 10 ingerszó sz e re p e lt g é p e lt
n a g y b e tű k k e l, m e lle ttü k a h é tfo k ú , sz á m o z o tt s k á lá k k a l, a p ó lu so k o n „ A lacso n y k é p k i­
v á ltó é rté k ” (1) é s „ M a g a s k é p k iv á ltó é r té k ” (7) m eg jelö léssel.

Az I eljárás megbízhatósága, Az összes személyre, illetve szóra számított ülés­

közi korreláció 0,94 (p -< 0,001), a csoportközi korreláció pedig 0,93 (p < 0,001),
ami az index stabilitását mutatja, s ezt támasztja alá a jelen listában és a Pai­
vio, Yuille és Madigan (1968) által használt 925 szavas készletben azonos
főnevek (N = 39) I átlagai között Spearman formula alapján számított igen
magas rangkorreláció (rs = 0,88, t = 11,2728, p -< 0,001) is. Az I átlagértéke­
ket és a standard deviációkat a táblázat harmadik és negyedik számoszlopa
tartalmazza.

A szavak A értékeinek megállapítása

Eljárás. A n n a k e llen ére, h o g y n a g y o n szoros (0,97-es) k o rre lá c ió t ta lá lta k a P a iv io ,

Y uille és M a d ig a n (1968) e ljá rá s a so rá n „ M ag as k o n k ré ts á g ” és „M ag as a b s z tra k ts á g ”
p ó lu sú sk álá k o n k a p o t t á tla g é rté k e k és S p re e n és S c h u ltz (1966) á lta l „A la c so n y k o n k ­
ré ts á g ” és „ M a g a s k o n k ré ts á g ” v ég ek k el e llá to tt sk á lá k o n n y e r t á tla g a d a to k k ö z ö tt,
to v á b b á sz in té n m a g a s (0,87-es) k o rreláció a d ó d o tt a „ M a g a s k o n k ré ts á g ” és „ M a g a s
a b s z tra k ts á g ” v é g ű és G o rm a n (1961) „ A b s z tr a k t” és „ K o n k r é t” p ó lu sú , d ic h o to m ik u s
sk álák o n s z e rz e tt á tla g a i k ö z ö tt, m égis fe n n m a ra d t az az a g g á ly u n k , h o g y a sz a v a k A
o sztály o zása n e m fü g g e tle n a k ü lö n b ö ző in s tru k c ió k tó l és az e lté rő e n c ím k é z e tt s k á la ­
végektől. L e h e tsé g e sn e k ta r to t tu k , h o g y h a p l. a p ó lu so k o n k iz á ró la g a „ k o n k ré ts á g ” v a g y
az „ a b s z tra k ts á g ” s z a v a k szerep eln ek („ A la c so n y k o n k ré ts á g ” — „M ag as k o n k ré ts á g ”
v a g y „A lac so n y a b s z tr a k ts á g ” — „M ag as a b s z tra k ts á g ” ), a sz e m é ly e k íté le te i a sk á la v é g e k
b eállító h a tá s á r a a z első e se tb e n k o n k ré t, a m á s o d ik b a n a b s z tr a k t irá n y b a n e lto ló d n a k .
E z é rt az A e ljá rá s t ú g y te r v e z tü k m eg, h o g y e g y ú tta l e fe lte v é s ü n k e t is te sz te lje .
Az o sz tá ly o z á sb a n h á ro m , e g y e n k é n t 25 fé rfib ó l álló c so p o rt v e tt ré sz t. Az é le tk o r
25 és 29 é v k ö z ö tt m o z g o tt (á tla g k o r: 27,8 év). V a la m e n n y i c so p o rt h á ro m a lk a lo m m a l
íté lt, 17— 19 n a p o s ü lésk ö zi sz ü n e te k k e l, m in d h á ro m a lk a lo m m a l k ü lö n b ö ző in s tru k c ió k ­
k al. A h á ro m e lté rő in s tru k c ió t (А, В , C) a h á ro m c so p o rt h á ro m ü léséb en A B C , B C A ,

388
C A B elren d ezésb en a lk a lm a z tu k . A 100 in g erszó a z összes c so p o rt v a la m e n n y i ü lé sé n m á s
ra n d o m so rre n d b e n sz e re p e lt. K é t in stru k c ió a la p já u l a S p reen és S c h u ltz (1966) e ljá r á ­
s á b a n h a s z n á lt ú tm u ta t á s o k szo lg áltak . A z e g y ik típ u s ú in s tru k c ió sz e rin t a s z a v a k a t
k o n k ré tsá g u k , a m á s ik tí p u s ú sz e rin t a b s z tra k ts á g u k a la p já n k e lle tt sk álázn i (az e lső b e n
k iz á ró la g a „ k o n k ré ts á g ” szó, a m á so d ik b a n k iz á ró la g az „ a b s z tr a k ts á g ” szó S zerepelt,
e lle n te ttje ik sehol: se m a szö v eg b en , sem a sk á la v é g e k e n ). A h a rm a d ik — á lta lu n k s z e r­
k e s z t e t t — in s tru k c ió s z e r in t a szem ély ek n ek „ K o n k r é t” és „ A b s z tr a k t” p ó lu so k k ö z ö tt,
n e m s z á m o z o tt h é tf o k ú s k á lá n k e lle tt a s z a v a k a t m e g íté ln iö k ú g y , h o g y a „ v á la s z to t t”
ü re s sk á la h e ly e t k e lle tt e g y jellel e llá tn iu k (h a so n ló a n a s z e m a n tik u s d ifferen ciál s k á la ­
te c h n ik á já h o z ; 1. O sgoo d , S u ci és T a n n e n b a u m , 1957). A z é rté k e lé s n é l a k o n k ré t p ó lu s t
te k i n te t tü k 1-esnek é s az a b s z tr a k ta t 7-esnek.
A 75 szem ély tő l a h á r o m ü lésben s z e r z e tt a d a to k b ó l s z á m íto tt v a ria n c ia a n a líz is
e re d m én y e (F [2, 6]) = 0 ) p > 10) m e g c á fo lta h ip o té z is ü n k e t. A z in s tru k c ió fe n ti típ u s a i
és a sk á la v ég ek en a lk a lm a z o tt „ m a g y a rá z ó Szöveg” e m líte tt v á lto z a ta i, to v á b b á a s k á la
s z á m o z o tt v a g y S z á m o z a tla n v o lta te h á t n e m b e fo ly á so lja az A in d e x é rté k é t.

Az A eljárás megbízhatósága. A reliabilitási együtthatók kiszámításához a há­

rom különböző módon nyert átlagértékek átlagait használtuk fel, ezeket tekint­
vén a legszigorúbb adatoknak. A táblázatban is ezeket tüntettük fel az ötödik
számoszlopban (és a standard deviációkat a hatodikban). Az összes személyre
számított ülésközi és csoportközi korreláció (0,95 és 0,93, mindkettőnélp <0,001)
az A index stabilitására utal. Ezt erősíti a magas rangkorreláció (rs = 0,94,
t = 16,9164, p < 0,001) is a Paivio-, Yuille- és Madigan-(1968)féle listában
talált 39 azonos szóra kapott átlagértékekkel.

Statisztikai összefüggések a szavak M, I és A attribútumai között

A vizsgálatban szerepelt 100 szóra nézve az egyes attribútumpárok között
számított korrelációk igazolták predikciónkat. Az M és az I között közepesen
magas, bár a pszichológiában általában szigorúnak tekintett szignifikancia
szintű negatív korrelációt ( — 0,21, p < 0,057, az M és az A között szoros pozi­
tív korrelációt (0,46, p < 0,001), az I és az A között pedig rendkívül magas
negatív korrelációt ( — 0,8z, p < 0,001) találunk.

Következtetések
Az itt közölt eredmények megbeszélése még nem sokkal mehet túl az eljárás
és az adatok puszta leírásán. Mindenekelőtt az M indexre vonatkozik az, mely
- bizonyított megbízhatósága ellenére — egyelőre csak további munkahipoté­
zisek megfogalmazására jogosít fel. Érdekes összefüggésekről lévén azonban szó,
mégis idekívánkozik néhány általánosabb megállapítás.
Adataink alapján megerősítve látjuk azt a bevezetőben említett feltételezést,
hogy a szavak konkrétság absztraktság kontinuumának absztrakt tartományá­
ban a perifériális motoros akciók és a velük egyszerűbb szenzomotoros koordiná­
ciókba rendeződött „képek” szerepét bizonyos, magasabb fokon szervezett,
uralkodóan motoros folyamatok veszik át. Ezek talán a jelentés egyik fontos

389
 pszichológiai összetevőjeként tanulmányozhatók. Az elemibb szenzomotoros és
a jelenleg még kevéssé ismert, felsőbb szinten szerveződött motoros működések
dominanciaviszonyában beálló változásokra közvetlenül vagy közvetve azok­
ban az alapvető tanulmányokban is utalnak, melyekben a mozgás döntő sze­
repét hangsúlyozzák a perceptuális és a fogalmi aktivitásban. Mintha úgy tűnne
azonban, hogy ezekben a modellekben maguknak a motoros folyamatoknak
(vagy összetevőknek) a valóság értéke csökken s funkcionális jelentőségük kissé
elhalványul nyomban azután, miután a perifériás mozgásos akciók megterem­
tik a mentális „képek” és a magasabb rendű szimbolikus (fogalmi, gondolkodá­
si) tevékenység kialakulásának feltételét (pl. a perceptuális explorációban meg­
figyelhető kontúrkövető mozgások, melyekben fontoságát Piaget [1966; Pia­
get és Inhelder, 1966] emeli ki, vagy a szakkadikus szemmozgások mint a
figuralátás tényezői Hebb [1964, 1968] tanulmányaiban, vagy a megerősített
nyílt operáns válaszok Skinner [1957] verbális gondolkodásról adott magyará­
zatában). A már elsajátított „formális” , absztrakt képviseletekben általában
nem tételeznek fel valóban működő, motoros eseményeket, talán Osgood
(1957) modellje kivételével.
Eredményeink alapján nincs jogunk másra következtetni, mint arra, hogy
- legalább is a verbális szimbólum esetében —az absztraktságnak rendelkeznie
kell egy bizonyos centrális motoros töltettel. Ez annál nagyobb, minél inkább
irreleváns az adott szó jelentése a ,, kifuttatható” , nyílt mozgások és a külső,
szenzoros kontroll lehetősége szempontjából. Az absztrakt szavak motoritása
ezért nyilván főként belső forrásból származik. Szubjektív megítélésük (pl. skála
segítségével való osztályozásuk) valószínűen úgy válik lehetővé, hogy az instruk­
cióval beállított személy e belső forrás ingerléséről egy valamilyen internális
szenzoros visszacsatolás révén „értesül” , azaz e motoros minta izgalmának
erősségét érzékeli. Talán ezért tartja leheteségesnek Osgood (személyes közlés,
1974. május, 1. hogy az itt leírt M indexa szó által kiváltott proprioceptív „kép”
(„proprioceptive imagery” ) intenzitását mutatja, szemben a Paivio (1965) által
mennyiségileg megragadott vizuális „képpel” („visual imagery”). Ez egyrészt
kézenfekvő, hiszen végső soron minden, a szervezetben lezajló esemény tudatoso­
dása szenzoros működés útján valósul meg (vö. Greenwald, 1970; Kimble és
Perlmutter, 1970), tehát elvben valamennyinek lehet „imagery”-je. Másrészt
azonban megfontolást érdemel, hogy célravezető-e a motoritást azzal a proprio-
cepcióval azonosítani, amelybe többek között pl. a nyílt mozgással járó, perifé­
riális izomtevékenységet visszajelentő kinesztézis is beletartozik. Adataink
azt mutatják, hogy a konkrét dolgokat jelölő szavak motoritása - amely dol­
gokkal kapcsolatban pedig éppen a kinesztetikus jelzések alapján szabályozott,
nyílt mozgásoknak nyílik tág tere — általában kisebb, mint az absztraktaké.
A motoritás és a propriocepció azonosításával kapcsolatban legfeljebb a voká­
lis izomzat működése által produkált beszédkinesztézisre gondolhatunk (e való­
ban alapvető tényezőről csak további adataink közlésekor lesz jogunk szólni).

390
Mindenesetre, egyáltalán nem biztos, hogy a szenzoros visszacsatolás révén
előálló „kép” tagadja annak létét (ti. a motoritásét), amiről s amelynek külön­
böző intenzitásfokairól informál.
Természetes, hogy a vizsgálatunkban használt viszonylag kicsiny szólista
messze nem elegendő, sőt egyedül maga a módszer sem alkalmas a motoritás
dominánsan perifériális vs. centrális eredetének eldöntésére, az egyes szavaknál
(pl. konkrétak: kutya, ló, macska, madár, szív, vagy absztrakt: béke, bizalom, sze­
rencse, tisztelet, választás) talált, a vártnak kifejezetten ellentmondó értékek
pedig újabb problémákat vetnek fel. Ezeket csak további elemzésekben lehet
tisztázni.
Egy másik nehézség annak kiderítése, hogy vajon az M értékekben jelentkező
motoros töltet inkább specifikus vagy nem-specifikus természetű-e. Pontosab­
ban: a szóingerek az általuk keltett tónusos arousal állapoton túl aktiválnak-e s
ha igen, milyen mértékben váltanak ki specifikus belső motoros válaszokat.
Adataink lehetővé teszik a motoritás egy specifikus összetevőjének feltételezé­
sét. Ez mintegy hozzáadódik a nem-specifikus rendszerek által gerjesztett ener­
getikai alapszinthez, és annál intenzívebbnek mutatkozik, minél kisebb a ver­
bális inger jelölte dolog perceptuomotoros hozzáférhetősége, vagyis minél maga­
sabb az absztraktsági foka. Ha ez nem így lenne, akkor a konkrét szavak M
értékei, melyeket a vsz-ek az instrukció által beállítva elvben konstans arousal
szinten „kerestek” , nem különböznének lényegesen az absztraktakétól. Elkép­
zelhető ezért, hogy a motoritás nem azonos egyszerűen a nem-specifikus aktivá-
cióval, a generalizált orientációs válasz motoros komponensével vagy a feladat­
helyzet okozta mentális erőfeszítéssel.
A konkrét pszichológiai kutatás feladata, hogy a szavak tisztán pszicholó­
giai szinten jelentkező —s általunk motoritásnak nevezett —, eddig tudomásunk
szerint nem tanulmányozott jelentéskomponense mögötti idegi mechanizmuso­
kat megközelítse. Az ez irányú kutatást ösztönözhetik azok az eredmények,
melyeket a motoritásnak további jelentéssajátosságokkal (jelentésteliség, emo-
cionalitás, asszociációs nehézség, vizuális, auditív és taktilis képkiváltás, sze­
mantikus differenciál faktorok stb.) történt összehasonlítása során kaptuk, s
amelyeket a következőkben mutatunk be.

IR O D A L O M

B e r l y n e , D . E ., 1965, S tru c tu re an d d ir e c tio n in th in k in g . N ew Y o rk : W iley.

B b o w n , R ., 1958, W o rd s a n d th in g s. N e w Y o rk : F re e P ress.
B r u n e r , J . S., 1964, T h e course o f c o g n itiv e g ro w th . A m erican P sy c h o lo g ist, 19, 1— 15.
D a r l e y , F . L ., S h e r m a n , D . és S i e g e l , G . M ., 1959, S calin g o f a b s tra c tio n lev el o f single
w o rd s. J o u r n a l o f S p e e c h a n d H e a rin g R e s e a rc h , 2, 161— 167.
G o r m a n , A . M ., 1961, R eco g n itio n m e m o ry fo r n o u n s a s a fu n c tio n o f a b s tra c tn e s s a n d
fre q u e n c y . J o u r n a l o f E x p e rim e n ta l P s y c h o lo g y , 61, 23— 29.
Gb een w a l d , A . G ., 1970, Sensory fe e d b a c k m e c h a n ism s in p e rfo rm a n c e c o n tro l w ith
sp ecial reference to th e id eo -m o to r m e c h a n ism . P sy c h o lo g ic a l R ev iew , 77, N o. 2, 73— 99.
H e b b , D . O ., 1949, T h e o rg an izatio n o f b e h a v io r.N e w Y o rk : W iley.
H e b b , D . O., 1968, C o n cern in g im ag ery . P sy c h o lo g ic a l R ev iew . 75, 466— 477.
J a c o b s o n , В ., 1932, E le c tro p h y sio lo g y o f m e n ta l a c tiv itie s . A m e ric a n J o u r n a l o f P sy c h o -
lo g y , 44, 677— 694.
J a m b s , W ., 1890, P rin c ip le s o f p sy ch o lo g y . N e w Y o rk : H o lt.
J a m p o i .sk y , M., 1950, E t u d e de qu elq u es é p re u v e s d e re c o n n a issa n c e . A nnée P sv c h o lo g iq u e ,
49, 6 3 —97.
K a m m a n n , R . és S t r e e t e r , L ., 1971, T w o m e a n in g s o f w o rd a b stra c tn e ss. J o u r n a l o f
V e rb a l L e a rn in g a n d V e rb a l B e h a v io r, 10, 303— 306.
K e n t , G. H . és R o s a n o f f , A. J ., 1910, A s tu d y o f a sso c ia tio n in in s a n ity . A m e ric a n
J o u r n a l o f I n s a n ity , 67, 37— 96.
K im b l e , G. A. és P e r l m u t t e r , L . С., 1970, T h e p ro b le m o f v o litio n . P sy ch o lo g ic a l R e v ie w ,
77, N o. 5, 361— 384.
K ö h l e r , W ., 1929, G e s ta lt psychology. N e w Y o rk : L iv e rig h t.
L a n g f e l d , H . S., 1933, T h e h isto ric a l d e v e lo p m e n t o f resp o n se p sy ch o lo g y . Science, 77,
243— 250.
L e o n t y e v , A. N ., 1964, A p sz ic h ik u m fe jlő d é sé n e k p ro b lé m á i. B u d a p e st: K o s s u th .
L e w i n , K ., 1935, A d y n a m ic th e o ry o f p e rs o n a lity . N ew Y o rk : M cG raw -H ill.
L ib e r m a n , A . M ., C o o p e r , F . S., S h a n k w e il e b , D . P . és S t u d d e r t -K e n n e d y , M ., 1967,
P e rc e p tio n o f th e S peech code. P sy c h o lo g ic a l R e v ie w , 74, 431— 461.
M a x , L . W ., 1935, A n e x p e rim e n ta l s tu d y o f th e m o to r th e o r y o f co n scio u sn ess: I I I ,
A c tio n -c u rre n t re s p o n se s in d e a f-m u te s d u rin g slep p , se n so ry stim u la tio n , a n d d re a m s .
J o u r n a l o f C o m p a ra tiv e P sy ch o lo g y , 19, 4 6 9 — 486.
M a x , L . W ., 1937, A n e x p e rim e n ta l s tu d y o f th e m o to r th e o r y o f co n scio u sn ess: IV
A ctio n -c u rre n t;re sp o n S e s in th e d e a f d u rin g a w a k e n in g , k in a e s th e tic im a g e ry , a n d .
a b s tr a c t th in k in g . J o u r n a l o f C o m p a ra tiv e P sy c h o lo g y , 24, 301— 344.
M a x w e l l , A. E ., 1958, E x p e rim e n ta l d e sig n in p sy c h o lo g y a n d th e m e d ic a l scien ces.
L o n d o n : M eth u en .
M cG u ig a n , F . J . (S ze rk .), 1966, T h in k in g : s tu d ie s o f c o v e rt la n g u a g e processes. N e w Y o rk :
A p p le to n -C e n tu ry -C ro fts .
N e i s s e r , U ., 1967, C o g n itiv e p sy ch o lo g y . N e w Y o rk : A p p le to n .
N e m e s Z ., 1941, Szóstatisztika egymillió szótagot felölelő újságszövegek alapján. S zeged:
V á ro si N y o m d a é s K ö n y v k ia d ó .
O s g o d , С. E ., 1953, M e th o d a n d th e o ry in e x p e rim e n ta l p sy c h o lo g y . N ew Y o rk : O x fo rd
U n iv e rs ity P ress.
O s g o o d , C. E ., 957, y2 b e h a v io ristic a n a ly s is o f p e rc e p tio n a n d lan g u a g e a s c o g n itiv e
p h en o m en a . I n : C o n te m p o ra ry a p p ro a c h e s t o co g n itio n (szerk .: J . S. B r u n e r et al.).
C am b rid g e: H a r v a r d U n iv e rs ity P re ss.
O s g o o d , C. E ., 1964, S e m a n tic d iffe re n tia l te c h n iq u e in th e c o m p a ra tiv e s tu d y o f c u ltu re .
A m erican A n th ro p o lo g ist, 66, N o. 3. P a r t 2. 171— 200.
O s g o o d , C. E .,-1 9 7 1 , E x p lo ra tio n in se m a n tic sp a c e : a p e rs o n a l d ia ry . J o u r n a l o f S o c ia l
Is su e s, 27, N o. 4. 5— 64.
O s g o o d , C. E ., S u c i , G . J . és T a n n e n b a u m , P . H ., 1957, T h e m e a su re m e n t o f m e a n in g .
U rb a n a (Ill.(: U n iv e rs ity o f Illin o is P re s s.
O s g o o d , C. E ., M a y , W . és M ir o n , M. S., 1974, C ro ss-c u ltu ra l u n iv e rsa ls in a ffe c tiv e m e a ­
n in g . U rb a n a (111.): U n iv e rs ity o f Illin o is P re ss.
P a iv io , A ., 1965, A b s tra c tn e s s , im ag ery , a n d m e a n in g fu ln e ss in p a ire d -a sso c ia te le a rn in g .
J o u r n a l o f V e rb a l L e a rn in g a n d V e rb a l B e h a v io r, 4, 3 2 — 38.
P a iv io , A., 1971, I m a g e ry a n d v e rb al p ro cesses. N ew Y o rk : H o lt, R in e h a rt a n d W in s to n .
e , J . C. és M a d ig a n , S. A ., 1968, C o n crete n ess, im a g e ry , a n d m e a n in g - ful
fu ln ess v alu es fo r 925 n o u n s. J o u r n a l o f E x p e rim e n ta l P sy c h o lo g y M o n o g ra p h S u p p ­
le m e n t, 76, N o. 1. P a r t 2. 1— 25.
P ia g e t , J ., 1966, L ’in té rio ris a tio n d e s sc h è m e s d ’a c tio n e n o p é ra tio n s re v e rsib le s p a r
l ’in term ed ia ire des ré g u la tio n s d u fe e d b a c k . P ro c e e d in g s o f th e 18th I n te r n a tio n a l C o n g ­
ress o f P sy ch o lo g y . M oscow , A u g u st 1966. S y m p o s iu m 24: C o n c e p t fo rm a tio n a n d „ in n e r
a c tio n ” , 6— 13.
P ia g e t , J . és I n h u l d e k , B ., 1966, L ’im ag e m e n ta l c h e z l’e n fa n t. P a ris : P re s s U n iv e rs ita ire s
de F ra n c e .
P u t n o k y J ., 1964, A k ö z v e títő fo ly a m a to k ra u ta ló e x p lic it szó reak ció k szerep e a ge-
n eralizáció és a d iffe re n c iá c ió fejlő d ésé b en , 6 —10 év es k o rb a n . N e m -p u b lik á lt k a n d i­
d á tu s i értekezés. B u d a p e s t.
P u t n o k y J ., 1966, M e d ia to ry role o f fu n c tio n a l m e a n in g in th e o n to g en esis o f in te 6 e c tu a
o p e ra tio n s a n d c o n c e p t fo rm atio n . P ro c e e d in g s o f th e 18th In te rn a tio n a l C ongress o f
Psycholog y . M oscow , A u g u st 1966. S y m p o s iu m 24: C o n c e p t fo rm a tio n a n d „ in n e r
a c tio n ” , 218— 224.

392
P u t n o k y J ., 1968, C o m p a riso n o f in te lle c tu a l o p e ra tio n s w ith c o n c e p ts a t d iffe re n t
a b s tr a c tio n levels in c h ild re n , y o u n g a d u lt s a n d o ld peo p le. P ro c e e d in g s o f th e 16th
I n t e r n a tio n a l C ongress o f A p p lied P sy c h o lo g y . A m ste rd a m , A u g u st 1968. A m s te rd a m :
S w e ts a n d Z eitlinger. 5 8 9 — 594.
P u t n o k y J . , 1970, О некоторы х теоретических проблемах онтогенетического подхода
к усвоению абстрактны х организационных форм.
A n n a le s U n iv e rs ita tis S c ie n tia ru m B u d a p e s tin e n s is d e R o la n d o E ö tv ö s N o m in a ta e .
S e c tio P a ed ag o g ic a e t P sy ch o lo g ica, T o m u s I . 45— 52.
P u t n o k y J . , 1973, A re c o g n itiv e processes re g u la te d o n ly b y fe ed -b ack sy ste m s ? S tu d ia
P sy c h o lo g ic a , 15, N o. 1. 6 5 — 71.
S k i n n e r , B . F ., 1953, S cien ce a n d h u m a n b e h a v io r. N e w Y o rk : M acm illan .
S k i n n e r , B . F ., 1957, V e rb a l b eh av io r. N e w Y o rk : A p p le to n -C e n tu ry -C ro fts.
S p e r r y , R . W ., 1952, N e u ro lo g y an d th e m in d -b ra in p ro b le m . A m e ric a n S c ie n tist, 40,
291— 312.
S p r e e n , O . és S ch u lt z , R . W ., 1966, P a r a m e te r s o f a b s tra c tio n , m ea n in g fu ln e ss, a n d
p ro n u n c ia b ility for 329 n o u n s. J o u rn a l o f V e rb a l L e a rn in g a n d V e rb a l B e h a v io r, 5,
459— 468.
S t o k e , S. M ., 1929, M em o ry fo r o nom atopée. J o u r n a l o f G en etic P sy ch o lo g y , 36, 594— 596.
(S z e c s e n o v ) Сеченов, И. M., 1952, Рефлексы головного мозга. Изд. АМН. СССР. Москва.
T a y l o r , J . G., 1962, T h e b e h a v io ra l b asis p e rc e p tio n . N e w H a v e n : Y a le U n iv e rs ity P re ss.
T o l m a n , E . C., 1932, P u rp o s iv e b eh a v io r in a n im a ls a n d m en. N ew Y o rk : C e n tu ry .
W e r n e r , H . es K a p l a n , B ., 1963, S ym bol fo rm a tio n . N ew Y o rk : W iley.
(Z in c s e n k o és L omov ) Зинченко, В. П. и Л ом ов, Б. Ф., 1960, О ф ункциях движ ений
рук и и глаза в процессе восприятия Вопросы психологии, 7, 2 9 —41.

FÜ GG ELÉK
100, á b é c é so rren d b en lis tá z o tt m a g y a r fő n év (v a la m e n n y i m e lle tt z á ró je lb e n a n g o l m e g fe le ­
lő jév el) M , I és A a ttr ib ú tu m á n a k sk á lá z á si e ljá rá s so rá n n y e r t á tla g p o n té r té k e i (m ) és
ezek s t a n d a r d deviációi (sd ), v a la m in t a s z a v a k m a g y a r e lő fo rd u lá sá n a k g y a k o risá g i a d a ­
ta i (F).

M / A
Szavak F
m ] sd m sd m sd

A b la k (W in d o w ) 2,26 i,ii 6,09 1,16 1,53 0,04 64 (72)

A lv á s (S le e p ) 2,19 1,06 5,00 2,63 4,09 0,96 <5
A n y a (M o th e r) 5,27 1,24 6,63 1,15 2,14 0,92 96 (172)
A p a (F a th e r) 4,50 1,45 5,84 2,20 2,07 0,55 47 (76)
B a r á t ( F r ie n d ) 4,35 1,27 4,45 1,43 4,27 1,95 100 (136)
B á to r s á g (C o u rag e) 4,90 1,07 3,37 1,85 5,78 0,40 12 (12)
B éke (P eace) 3,56 1,53 3,92 2,09 5,67 0,81 123 (236)
B iz a lo m ( T r u s t) 3,83 1,45 2,55 1,52 6,06 0,55 46 (49)
B ü n t e t é s ( P u n is h m e n t) 3,49 1,14 3,53 1,93 4,87 0,93 37 (101)
B ű n (G u ilt) 3,95 1,31 2,81 1,79 5,61 1,12 20 (280)
B ű n t e t t (C rim e ) 4,46 1,27 3,18 1,87 4,69 1,25 <5
C él ( P u r p o s e ) 5,22 1,12 3,88 2,03 5,08 1,10 263 (306)
C s a ta ( B a t t l e ) 5,11 1,27 5,35 1,66 3,28 1,10 12 (23)
C sésze (C u p ) 1,97 0,94 6,13 1,27 1,56 0,05 <5
C sillag ( S ta r ) 3,25 1,39 6,33 1,15 2,37 1,16 7 (17)
C so m ó ( K n o t) 2,25 1,04 4,52 1,69 2,07 0,50 8 (8)
D ü h ( A n g e r) 5,60 1,14 4,65 1,93 5,14 1,15 8 (9)
E g y ü tt é r z é s ( S y m p a th y ) 4,19 1,16 2,80 1,79 6,09 0,53 5 (0)
E m b e r (M a n ) 4,26 1,28 6,47 1,47 2,52 0,75 538 (745)
E r ő ( P o w e r) 4,56 1,18 3,56 2,00 4,67 1,63 171 (361)
E ső ( R a in ) 3,88 1,32 6,30 1,16 2,06 0,15 102 (133)
É h ség (H u n g e r) 4,82 1,26 3,58 2,04 4,02 1,12 6 (11)
É le t (L ife ) 5,47 1,08 3,76 2,12 4,60 1,02 436 (682)
É te l (F o o d ) 3,66 1,22 5,65 1,66 2,13 0,55 8 (11)
F a (T re e ) 2,26 0,91 6,38 1,19 1,83 0,12 44 (144)

393
 M 1 А
S z a v a k ------------------------------------- ------------------------------- -— - — — --------------------------- - F
m sd m sd m sd

F á j d a l o m (P a in ) 4,87 1,29 4 ,6 7 1,87 4 ,3 4 1,12 16 (17)

F e j (H ead ) 2,57 1,08 5,92 2,67 1,81 0,12 126 (159)
F e lh ő (C loud) 3,18 1,17 6,14 1,50 2,37 0,30 9 (25)
F é le le m (F e a r) 4,88 1,26 3,92 1,82 5,64 1,02 15 (16)
F é rj (H u sb a n d ) 3,36 1,22 5,06 1,51 2,40 1,04 161 (170)
F o g ( T o o th ) 2,54 1,14 6,03 1,10 1,51 0,25 639 (845)
F o ly ó (R iv e r) 4,64 1,34 6,37 1,11 1,97 0,62 49 (90)
F ü l (E a r) 2,26 1,01 5,61 2,20 1,51 0,30 18 (23)
F ü s t (S m o k e ) 3,46 1,28 5,95 1,23 2,30 0,87 4 (9 )
G a z d a g s á g (W e a lth ) 2,91 1,05 4,51 1,80 5,14 1,25 5 (5 )
G y ö k é r (R o o t) 1,96 0 ,8 0 5,53 1,60 1,83 0,05 10 (И )
G y ü m ö lc s ( F r u it) 3,07 1,24 6,27 1,91 2,47 0,38 31 (56)
H a j ( H a ir) 2,30 1,01 5,55 2,44 1,54 0,12 14 (30)
H a l (F is h ) 3,51 1,53 6,13 1,79 1,73 0,32 41 (213)
H a la d á s (P ro g re ss) 4,50 1,25 2,38 1,76 5,78 0,25 19 (21)
H a l á l ( D e a th ) 3,72 1,64 4,77 2,09 4,04 1,76 188 (238)
H á z (H o u se ) 2,16 1,00 6,56 0,87 1,60 0,62 336 (1832)
H á z a s s á g (M arria g e) 4,31 1,35 4,41 1,76 4,29 1,55 56 (72)
H i t (B e lie f) 3,60 1,59 2,99 2,08 6,40 1,12 18 (60)
H o l d (M oon) 2,87 1,23 6,13 1,39 1,98 0,62 26 (28)
H ő s é g (H e a t) 3,56 1,36 4,77 1,80 3,51 1,02 20 (20)
H ú s (M eat) 2,51 1Д 7 5,76 1,52 1,81 0,61 9 (28)
I g a z s á g ( T r u th ) 4,36 1,42 3,20 1,99 6,12 0,13 65 (103)
J á t é k (G am e) 4,73 1,30 4 ,8 4 1,68 3,52 1,02 111 (201)
J ö v ő ( F u tu r e ) 4,79 1,30 3,09 1,74 5,86 0,14 177 (208)
K e n y é r (B re a d ) 3,28 1,23 6,71 0,76 1,65 0,02 79 (108)
K é p ( P ic tu r e ) 2,55 1,16 5,55 2 ,0 4 2,29 0,27 78 (665)
K éz (H an d ) 3,63 1,47 6,33 1,24 1,45 0,10 199 (286)
K íg y ó (S n a k e) 4,37 1,26 6,39 1,09 1,57 0 ,2 5 <5
K ö n y v (B o o k ) 3,94 1,29 6,43 0 ,8 3 1,82 0,25 64 (185)
K ö t é l (R o p e ) 2,63 1,14 5,45 1,76 1,64 0,25 15 (16)
K ő (S to n e ) 2,56 1,22 5,91 1,73 1,78 0,75 34 (103)
K u t y a (D og) 4,43 1,21 6,68 0,84 1,48 0,09 34 (47)
L á n y (G irl) 3,99 1,21 6,33 0,99 2,13 0,75 52 (104)
L ó (H o rs e ) 4,18 1,50 6,30 1,04 1,47 0,43 40 (89)
M a c s k a (C at) 4,04 1,34 6,20 1,40 1,51 0,82 <5
M a d á r (B ird ) 4,56 1,47 6,31 0 ,8 5 2,02 1,12 5 (19)
M a g (S eed ) 2,20 1,05 4,97 1,93 2,08 0,65 4 (34)
M e n n y d ö rg é s ( T h u n d e r) 5,44 1,10 5,43 1,62 3,06 1,10 <5
M é re g (P o iso n ) 4,18 1,52 3,80 2,07 2,69 1,02 25 (31)
M u n k a (W o rk ) 4,91 1,09 4,01 2,02 4,32 1,04 324 (687)
N a p (S u n ) 3,50 1,39 6,49 1,10 1,89 0,61 638 (1411)
N e v e té s ( L a u g h te r ) 4,90 1,27 5,77 2,64 3,85 1,02 <5
N ő (W o m a n ) 4.16 1,34 6,27 1,12 2,50 1,50 155 (588)
N y e l v (T o n g u e ) 3,57 1,32 5,19 1,09 2,00 0,23 51 (64)
O r v o s (D o c to r) 4,00 1,27 5,87 0 ,5 4 2,12 0,72 174 (371)
Ö r ö m (P le a su re ) 5,38 1,03 4,57 1,36 5,46 1,40 82 (93)
P é n z (M o n ey ) 4,10 1,32 6,06 1,53 2,33 1,04 250 (851)
R e m é n y (H o p e) 4,14 1,27 2,81 1,73 6,09 1,12 51 (54)
R e n d ő r (P o lic e m a n ) 3,38 1,38 6,18 1,30 1,97 1,04 122 (312)
S ik e r (S u c cess) 5,23 1,00 3,53 2,23 2,52 1,03 182 (194)
S z a b a d s á g (F re e d o m ) 5,05 1,46 3,56 2,12 5,97 1.62 65 (83)
S z e r d a (W e d n e s d a y ) 1,79 0,82 2,50 1,21 3,88 1,03 216 (216)
S z e re le m (L o v e) 5,83 0 ,9 4 5,71 1,50 5,77 1,76 47 (50)
S z e re n c s e (L u ck ) 3,92 1,23 2,95 1,75 5,89 1,05 45 (52)
S z e rz ő (A u th o r) 2,26 0,97 2,71 1,79 3,29 1,25 <5
S z é k (C h air) 1,95 0 ,8 9 5,93 1,47 1,51 0,10 36 (342)
S z é l (W in d ) 5,19 1,25 5,03 1,75 3,14 0,75 70 (105)

394
 M / A
Szavak F
m sd m sd m sd

S z ín (C o lo r) 3,39 1,49 4,90 2,55 3,64 0,85 74 (835)

S z ív ( H e a r t) 5,30 1,20 4,70 0,98 2,05 0,30 94 (148)
S z ü k sé g (N eed ) 4,24 1,34 2,12 1,62 5,75 1,30 130 (133)
T é rk é p (M ap ) 2,47 1,20 6,06 1,25 1,86 0,10 8 (0)
T is z te le t (R e s p e c t) 3,17 1,32 2,67 1,57 5,80 0,70 79 (132)
T o já s (E g g ) 2,12 0,83 6,05 1,78 1,54 0,06 11 (23)
T o lv a j (T h ie f) 4,22 1,87 4,66 1,62 3,17 1,27 12 (25)
T ó (L a k e ) 2,51 1,24 6,58 1,10 1,91 0,85 26 (27)
T ö r té n e t (S to ry ) 3,22 1,16 2,47 1,57 4,61 1,10 57 (65)
T u d á s (K n o w le d g e ) 4,62 1,33 3,29 2,21 5,42 1,04 18 (25)
T ű z (F ire ) 5,60 1,09 6,27 1,41 2,62 0,95 80 (156)
V á la s z tá s (C hoice) 3,64 1,37 2,33 1,30 5,49 0,40 66 (91)
V eresé g (D e fe a t) 4,12 1,29 3,21 1,81 5,36 1,02 25 (26)
V e s z é ly (D a n g e r) 5,44 1,04 3,47 2,35 5,49 0,92 28 (31)
V iz ( W a te r ) 3,90 1,29 6,02 1,58 1,64 0,45 77 (203)
Z aj (N o ise) 4,82 1,12 4,87 1,27 3,22 0,56 16 (18)
Z en e (M u sic) 5,09 1,24 5,61 2,08 3,78 1,10 29 (166)

И З М Е Р Е Н И Е Э Ф Ф Е К Т А В Ы ЗЫ В Л Ю Щ И Х Д В И Ж Е Н И Я СЛОВ С ПОМОЩЬЮ
КЛА С СИ Ф И КА Ц И Й
ЕН Ё П У Т Н О К И

160 лиц оценивало 100 венгерских сущ ествительных, обозначенных выраж ениям и на
концах «Н изкая величина возбуждения движ ения» — «Высокая величина возбуж дения
движения» на семигранной нумерованной двухполю сной ш кале в ц елях определения мощ ­
ности активизации каких-нибудь; внутренних моторных моделей (моторных ощущений)
словесных раздраж ителей. Средние величины моторныхощ ущений показывают значитель­
ную негативную корреляц ию со средними величинами эффективности слов по возбуж ­
дению картин , полученными тождественным способом и значительную полож ительную
корреляцию с их абътрактностью . На основе результатов автор предполагает, что в а к т у ­
ализации понятий слов, обозначающих с точки зр ен и я движ ений еле или совсем недоступ­
ные предметы, преобладаю т (центральные) моторные процессы, которые имеют субъектив­
ные характеристики, измеряемые способом оценки на ш кале.

M E A S U R IN G T H F M O T O R E V O K IN G C A P A C IT Y O F W O R D S B Y A R A T IN G
PRO CED U RE
JENŐ PUTNOKY

100 n o u n s w ere ra te d o n sev e n -p o in t b ip o la r n u m b e re d scales o n th e b asis o f th e ir m o to r

a ro u sa l v a lu e s (’m o to rity ’) b y 160 ps. M ean m o to r ity v a lu e s show a sig n ific a n t n e g a tiv e
c o rre la tio n w ith m ean im a g e ry values a n d a sig n ific a n t p o sitiv e c o rre la tio n w ith w o rd
a b s tra c tn e s s . I t is a ssu m e d t h a t w ords w h ich c a n n o t b e d ire c tly a sso c ia te d w ith im ag es o r
a re p e rc e p tu a lly in a cc essib le (th e a b s tra c t o n e s) a c tiv a te a m o to r a ro u s a l p a tte r n in th e
in d iv id u a l a n d t h a t p a t t e r n c a n also be s u b je c tiv e ly ra te d on scales. T h is p a tte r n m a y
p ossib ly in c lu d e a sp ecific co m p o n en t. R e s u lts a re d iscu ssed a s p e rm ittin g a fu r th e r
a p p ro a c h to th e p sy ch o lo g ic a l n a tu re o f a b s tra c tio n .
 A K Ö Z V E T L E N E M B E R I K O M M U N IK Á C IÓ P R O M O T ÍV A S P E K T U S A

BUDA BÉLA
Országos Ideg- és Elmegyógyintézet*

A szerző is m e rte ti a k ö z v e tle n em beri k o m m u n ik á c ió e lm é le té n e k a z t a m e g á lla p ítá s á t,

a m e ly s z e r in t m in d e n k o m m u n ik á c ió re n d e lk e z ik b efo ly áso ló , ú n . p ro m o tív a r c u la tta l is.
Is m e rte ti e p ro m o tív a r c u l a t m eg jelenését é s fu n k c ió já t a m in d e n n a p i k o m m u n ik á c ió s
h e ly z e te k b e n . K ité r a rra , h o g y a n je le n tk e z ik ez a z a s p e k tu s a d in a m ik u s, fe ltá ró jelleg ű
p s z ic h o te rá p iá k b a n . F e lh ív ja a fig y elm et a r r a , h o g y e n n e k az a s p e k tu s n a k k ö v e té s e és
értelm ezése n a g y o b b je le n tő s é g ű , m in t a p s z ic h o te rá p ia iro d a lm a a z t e d d ig tü k rö z te .
E m e g n y ilv á n u lá so k k ezelése a te rá p iá s f o ly a m a t le g k ö z v e tle n e b b „ i t t és m o s t” -ja.
B e m u ta tja , h o g y a n je le n tk e z n e k a p ro m o tív k o m m u n ik á c ió n á t szisz té m á s tö re k v é s e k a
p á c ie n s szem élyiségéből. M a jd a k o m m u n ik á c ió p ro m o tív a s p e k tu s á n a k je le n tő s é g é t a
h ip n ó zis és a szuggesztió te r ü le té n vizsgálja. M e g á lla p ítja , h o g y e z e k b en a te r á p iá s fo r­
m á k b a n a te r a p e u ta k o m m u n ik á c ió já n a k p ro m o tív o ld a la k a p n a g y sz e re p e t, is m e rte ti az
iro d a lo m e rre v o n a tk o zó fő b b té te le it.

Az emberi kommunikáció kutatása napjainkban nagy léptekkel halad előre.

E kutatás eredményei mindinkább felkeltik a pszichopathológiával, pszicho -
therápiával foglalkozó szakemberek érdeklődését is, és mind több ilyenfajta
problémában alkalmaznak kommunikációelméleti elveket és szempontokat.
Érthető tendencia ez. A pszichopathológiai jelenségek legtöbbje kommuniká­
ciós zavar képében nyilvánul meg, a p s z ic h o th e r á p ia pedig — bármily módszeré­
re és iskolájára gondolunk is — sajátos, különleges k o m m u n ik á c ió s fo ly a m a t.
A pszichotherápia a k ö zv e tle n emberi kommunikációk jelenségkörébe tartozik.
Közvetlen kommunikációról beszélünk akkor, haemberek szemtől szemben, egy­
más látásos és hallásos érzéki terében kommunikálnak egymással. A legtöbb
kommunikációs esemény ilyen, van azonban közvetett emberi kommunikáció
is, ilyenkor technikai segédeszközök, írás vagy különleges jelrendszer közvetí­
tésével folyik az érintkezés.
A közvetlen emberi kommunikációnak (a továbbiakban egyszerűen csak
kommunikációról szólunk, ezt szándékozván jelölni vele) többféle funkcióját
vagy aspektusát szokták megkülönböztetni. Jacobson ismert nyelvészeti kom­
munikáció modelljében a je le n tő (denotativ vagy referenciális) funkció mellett
elkülönül a kontaktusra irányuló fa tik u s , a kommunikáló ember érzelmeit kife­
jező e m o tív , a közleményre vonatkozó p o é tik a i vagy e sz té tik a i és a kódra irányuló
ún. m e ta n y e lv i funkció a felszólító, befolyásolni igyekvő funkciótól, a k o n a tiv

* E lő a d á s a M a g y a r Id eg - és E lm eo rv o so k T á rs a s á g a P sz ic h o te rá p iá s M u n k a c s o p o rtjá n a k
ren d ezéséb en , S o p ro n b a n m e g t a r t o tt I I . P sz ic h o te rá p iá s H é tv é g é n , 1975. ja n u á r 18-án.

2 Magyar Pszichológiai Szemle 397

funkciótól. (Jacobson, 1969). A kommunikáció általános elmélete, amely a
Bateson-féle felfogás vagy az ún. Palo Alto-i irányzat nevét viseli, a kommuni­
káció jelentő és befolyásoló aspektusát különíti el. A befolyásoló aspektust
szokták p ro m o tiv aspektusnak nevezni. E teória szerint minden kommunikáció
egyidejűleg közöl információt és rábeszélő, befolyásoló törekvést. Ezt a törek­
vést „parancs jellegnek” (command aspect) is hívják, hiszen lényegében felszó­
lítás arra, hogy a közlést befogadó tegyen valamit.
A kommunikáció állandó, mindenütt jelenlevő promotiv arculata voltakép­
pen a kommunikáció k ib e r n e tik a i, ill. ren d sze re lm é le ti modelljéből is következik,
amely a Bateson-féle teória bázisa. A kibernetikai, ill. rendszerelméleti modellben
is a kommunikáció nemcsak hír-értékében jelentős, hanem abban a tekintetben
is, hogy mindig v a la m ily e n sza b á ly o zá si fo ly a m a t vésze, vagy visszacsatolás (feed­
back), vagy pedig a rendszerbe beavatkozó szabályozási manőver. Ha vissza­
csatolás, akkor lényegében felszólítás a szabályozó szerv felé, hogy az valami­
lyen akciót kezdjen, vagy — a szabályozási mintának megfelelő állapot ese­
tén — ne kezdjen. Ha szabályozási manőver, akkor felszólítás a rendszer felé,
hogy megadott vonatkozásban és mértékben változzék. Várható és nyilvánvaló,
hogy az e minden szervezett mozgásformára érvényes principium vonatkozik az
emberi jelenségekre is (Wiener, 1948, Ashby, 1963, Bertalanffy, 1968, stb.).
A promotiv arculat állandó jelenléte és szerepe az emberi kommunikációban
a köztudat számára nem ismert. A köznapi párbeszédek többségében ez nem is
szembetűnő. A konvencionális beszélgetések mélyén pl. csak a befolyásolás fogal­
mának nagymérvű kitágítása teszi lehetővé a promotiv szándék felismerését.
De ha ezt a kitágítást elvégezzük, mondhatjuk, hogy a szokványos eszmecsere az
időjárásról a beszélgetők ama törekvését fejezi ki, hogy fenntartsák egymással a
jóviszonyt, hogy egymást megtartsák a barátságos, jóismerősi viszonyban.
Már ez a példa is mutatja, hogy a promitív mozzanat gyakran nem a közlési
ta rta lo m b a n rejlik, hanem a kommunikáló felek v is zo n y á b a n nyilvánul meg, és
arra is vonatkozik.
A mindennapi kommunikációkban a közlő felekben a promotiv szándék
nagyon ritkán tudatosul. Általában tudattalanul jelentkezik, és ilyen minőségé­
ben a promotiv közlés, ill. a promotiv kommunikációs dimenzió elkerüli az én
„szerkesztő” munkáját, és mint az egész személyiség reakciója kerül elő. A pro­
motiv aspektus egyike a m e ta k o m m u n ik á c ió összetevőinek, amely — mint tu d ­
juk — a kommunikációs folyamat ugyancsak állandó, mindenütt jelenlevő
szintje (Watzlawick, Beavin, Jackson, 1967, Buda, 1974).
A promotiv szándék persze tudatosulhat, és a kommunikáló ember tervsze­
rűen felhasználhatja arra, hogy a másik embert valamilyen cselekvésre bírja,
anélkül, hogy erre direkt módon felszólítaná. A promotiv szándék ilyen esetek­
ben indirekt utakon érvényesül. A direkt felszólítás lehetőségei a társadalmi
együttélésben korlátozottak, vagy pedig eléggé szigorú szabályozás alatt állnak.
Az indirekt felszólítás lehetőségei pedig korlátlanok. Mivel a köznapi kommuni-

398
kációban a promotív szándék általában tudattalan, az indirekt felszólítás mód­
szerével élni kívánó ember nyugodtan helyezkedhet a naiv beszélő álláspontjá­
ra, aki „ c sa k ” mondja azt, amit mond. Vagyis tagadja a célzatosságot abban,
amit mond. Közlésével viszont mégis sokat elérhet. Figyelmezteti pl. a másikat,
hogy az tőle valamit ne kérjen, neki valamit ne mondjon, vele valamit ne tegyen.
Ezt úgy érheti el, hogy elmesél neki egy történetet, amelyben ő korábban egy
ilyenfajta kérést, közlést vagy cselekvést nehezményezett, helytelenített. De
figyelmeztetheti arra is, hogy kérjen, mondjon, tegyen valamit. Egy tárgy meg­
csodálása, megdicsérése pl. hordozhatja azt a promotív sugallatot, hogy ,,ezt
vedd meg nekem” . Egy kérés jelentheti azt, hogy „te is kérj tőlem valamit” .
A bizalmas információ magában rejtheti a törekvést, hogy „légy bizalmas hoz­
zám” . A példák lehetősége végtelen. De az ilyenfajta utalás, „célzás” hordozhat
aggressziót is. A szándék ilyenkor a másik megbüntetése, fékentartása, eltere­
lése valamitől stb.
Ilyenfajta üzenet megjelenhet a közvetett — pl. írásos - kommunikáció tar­
talmaiban is, itt azonban ritkább és nem annyira jellegzetes és mindennapi,
mint a közvetlen, a „face-to-face” kommunikációban.
A tudatosan alkalmazott promotív kommunikáció, az in d ir e k t fe ls z ó lítá s
addig eredményes, amíg a közlő a szándékát rejteni tudja. Ha „lelepleződik” ,
vagyis a másik fél kideríti róla, hogy szándékosan „célozgat” , „manipulál” aköz-
lésével, akkor ugyanazok a normák lépnek érvénybe, mint amelyek a direkt
felszólításra érvényesek. Ilyenkor a másik a felszólítást visszautasíthatja vagy
szankcionálja. Ha tehát a párbeszédben elhangzik a kérdés, hogy „ezt most mi­
ért mondtad nekem” , vagy „ezzel most mit akarsz mondani” , az indirekt befo­
lyásolás lelepleződött, és a kommunikáció a továbbiakban általában olyan fordu­
latot vesz, amelyet a közlő korábban szeretett volna elkerülni. Az indirekt fel­
szólítás egyike a kommunikáció sokféle manőverének, amellyel az emberek egy­
mást befolyásolni igyekszenek.
A promotív aspektus tudattalansága miatt azonban az indirekt felszólítás
manőverének alkalmazása, mint tudatos kommunikációs aspektus ritka. Sokkal
gyakoribb, hogy ez a befolyásolási mód akaratlanul és észrevétlenül jelenik meg
a kommunikációban. Az elmesélt történetek, feltett kérdések, a megjegyzések
és reflexiók akaratlanul hordoznak promotív üzeneteket a másik felé. A szokvá­
nyos kommunikációkban ilyenfajta üzenetek szintén állandóan cikáznak ide-
oda. A z a k a ra tla n sá g és tu d a to s szá n d é k h iá n y a a zo n b a n n e m je le n ti a zt, h o g y a
m á s ik em ber a p r o m o tív k o m m u n ik á c ió s a s p e k tu s r a n e m reagál. Ha nem is tuda­
tosul benne, hogy a másik akart tőle valamit, érzelmi szinten felfogja az üzene­
tet. A másik emberhez való viszonyát ez nagyban befolyásolja. De hat a saját
kommunikációjának promotív arculatára is. Abban mintegy „válaszol” az őt
érő promotív közlésekre. Látszólag értetlen beszélgetések mögött gyakran a
promotív kommunikáció bonyolult áramlatai zajlanak. Az egészséges, harmoni­
kus személyiségben megvan a képesség, hogy az őt érő promotív kommunikációs

2* 399
 befolyások legalább egy részét tudatosítsa, és saját kommunikációiban l e g a l á br
bizonyos mértékig kontrollálja apromotív aspektust. A fejlődésében vagy funk­
cióiban megzavart személyiség viszont nagyon gyakan „szkotómás” a kommu­
nikáció promotív oldalára vonatkozóan, és így nem tud tájékozódni a másik
ember közléseiben, vagy pedig olyan promotív hatásokat kommunikál, amelyek
ellentétesek énvezérelt szándékaival. A kapcsolatzavar pl. mindig a promotív
kommunikáció felfogásának vagy kibocsátásának zavara. Ez különösen szem­
betűnő a kapcsolatkötési képtelenség, a kontaktuszavar eseteiben. Zárójelben
jegyzem meg, hogy a „promotív” jelző ebben az összefüggésben szinte azonosít­
ható a metakommunikációval, bár a metakommunikációnak vannak nem pro­
motív, hanem denotativ vetületei is.
A promotív kommunikációs arculatnak nagy jelentősége van a d in a m ik u s ,
fe ltá r ó p szic h o th e rá p iá b a n . A páciens személyisége mindig integrálatlan, és ez
megmutatkozik közlésének promotív kontrollálatlanságában is. A terapeutának
tudatosítania kell, hogy a páciens közlései nemcsak okilag, a személyiség felől
determináltak, hanem c é lm o z z a n a ta ik b a n is , promotív szempontból is. Feltéte­
lezhető, hogy a szabad asszociációt megvalósító vagy megközelítő pszichoanali­
tikus folyamatban a determináció elsődlegesen oki, és a célok másodlagosak
(lásd az ismert analitikus-anekdotát, amely szerint egy páciens e szavakkal kez­
di az analitikus órát: „Doktor úr, mielőtt elkezdenék beszélni, mondani szeret­
nék valamit.” ). A szabad asszociáció módszerrel nem élő feltáró terápiákban
azonban a promotív determináció elsődlegessé válik. De az analitikus szituáció­
ban is, amint megjelenik az in d u la tá tté te l, a közlés mindinkább a therapeutának
szól, és akkor a promotív arculat egyre lényegesebb lesz. Mindinkább mozgató­
jává válik a cél, hogy a therapeuta érezzen vagy tegyen valamit. A páciens indu­
latai és vágyai ekkor sajátos szenzitivitást fejlesztenek ki benne a terapeuta
közlésének promóciói felé. Az analitikus viselkedéséből, közléseiből a páciens
ilyenkor neki szóló jeleket, üzeneteket olvas ki. Ezek legtöbbször a valóság ka-
tatim megszínezései, átköltései. A terapeuta viszont-indulatáttételes problémái
azonban a terápiás közléseken át és mögött olyan valós promotív megnyilvánu­
lásokat közvetíthetnek a beteg felé, amelyekre a páciens adekvátan reagálhat,
úgy, ahogyan saját belső indítékai is mozgatnák. Az ilyen helyzet terápiás fel­
dolgozása nagyon nehéz. A „tiszta” indulatáttételes helyzetben (ha egyáltalán
van ilyen) a páciens promotív megnyilvánulásai és félreértései megvilágíthatok,
értelmezhetők, ezáltal a lélektani szituáció lassan a páciens tudatos kontrollja
alá vonható.
Ugyanez zajlik le feltáró pszichoterápiák esetében is, amikor a terápiás folya­
mat fő mozzanata nem a szabad asszociáció. A terápia lényege itt is a páciens
promotív megnyilvánulásaiban kifejeződő igények, szükségletek feldolgozásai,
ill. a páciens különféle félreértelmezéseinek korrekciója. F o n to s té n y , h o g y a
p r o m o tív a s p e k tu s s a l való fo g la lk o zá s m i n t f ő te rá p iá s te n n iv a ló se m a p s z ic h o ­
a n a líz is , se m a többi d in a m ik u s p s z ic h o te r á p iá s isk o la ir o d a lm á b a n n e m k a p m eg -

400
fe le lő h a n g sú ly t.Csak helyenként találunk utalásokat, rövid megjegyzéseket
erre vonatkozóan (pl. Menninger, 1958, Lennard, Bernstein, 1970, Haley,
1963, Hammer, 1968 stb.). Mindez valószínűsíti, hogy a terapeuták többsége a
páciens promotív megnyilvánulásait nem kezeli megfelelően.
A terápiás elméletek hangsúlya jelenleg a p á c ie n s s z e m é ly é n e k belső össze­
függésein van, ahogy ezek az összefüggések megnyilvánulnak a páciens viselke­
désében és közléseiben. Eme összefüggések megértését célozza a terapeuta törek­
vése a beleélésre, az e m p á tiá r a . A terapeutát tehát a k ö z lé s ta r ta lm a k o k i je lle g ű
d e te rm in á ltsá g a és e n n e k h is to r ik u s m a g y a rá za ta érd ekli. Ha a páciens pszichés
folyamatainak, belső összefüggéseinek valamilyen új jelentését felismeri, akkor
ezzel megteremtődik az ,,értelm ezés” , az interpretáció lehetősége. Ha a terape­
uta az interpretáció feltételeit kedvezőnek ítéli, interpretáció közlésével a páci­
ens személyiségének belső rendjét igyekszik fokozni, és ezen a renden át a
pszichés folyamatok fokozottabb integrációját, ill. korábbi integrálatlanságok
megszüntetését célozza.
Ez azonban az „értelmezés” módszerének csak egyik vetülete. A másik vetü-
let nyilvánvalóan a páciens promotív kommunikációinak „lefordítása” , „meg­
fejtése” , „értelmezése” . A kommunikáció promotív aspektusán át zajlanak le a
páciens jellegzetes interperszonális manőverei, indirekt befolyásolási já ts z m á i
(Berne, 1961, 1964), jellegzetes konfliktusformái. Ha a terapeuta erre figyel,
akkor - egyelőre a történeti kialakulás adatai nélkül — a páciens legjellegze­
tesebb megnyilvánulásait állítja a terápia reflektorfényébe. E megnyilvánulá­
sok része és következménye a panaszanyag, amellyel a páciens terápiára jelent­
kezett.
A promotív kommunikációk elemzésének elsődlegessége a pszichoterápiás
,,itt és m o s t” (hic et nunc) következetes érvényesítését jelenti, amelyre a rövid
pszichoterápiás metodológiák oly gyakran felhívják a figyelmet (pl. Wolberg,
1965, Greenwald, 1967 stb.). A páciens szándékai, amelyek a promotív arculat­
ból elénk tárulnak, a terápiás folyamat legközvetlenebb valóságait fejezik ki.
A promotív arculat megértése a z e m p á tia egyik fontos támpontja. Ha a páciens
személyiségének rejtett és közvetlen céljait megértem, megnyílik az út a sze­
mélyiségállapot érzelmi összetevőinek, különféle ambivalenciáinak, esetleg belső
ellentmondásainak, konfliktusainak megértése felé is.
A terapeutának tehát mindig fel kell tennie magában a kérdést, hogy a páci­
ens most, itt mit is akar mondani. M ért jut eszébe éppen ez a történet, miért
így fogalmazza mondanivalóját, miért hangsúlyoz ennyire valamit? Még konk­
rétebben e kérdéssor így fejezhető ki: Mit akar mindezzel tőlem? A terápiás
folyamat mindinkább intimmé válik, a megengedő kapcsolati atmoszférában a
páciens egyre kevésbé kényszerül indirekt befolyásolási utakra, és ha mégis
kommunikációjának promotív oldalában új tendenciák jelennek meg, fel lehet
tenni a kérdést, miért nem fejezi ki ezeket nyílt felszólításban, kérésben, direkt
promotáció formájában. A terapeuta gondolkodásában felmerülő kérdésre a

401
válasz nyilvánvalóan az, hogy a rejtett szándék még nem érett meg annyira a
páciensen, hogy tudatosuljon, hogy vele kapcsolatban az én állást tudjon fog­
lalni. A promotív aspektusban felbukkanó szándék feldolgozása igazi terápiás
mozzanat, amely egyidejűleg megfelel a híres freudi maximának: „Wo Es war,
soll Ich werden” , és a rövid pszichotherápiák ,,hic et nunc” modelljének.
A szándék ugyanis a terapeutára vonatkoztatható, és az interperszonális relá­
ció közvetlen valóságában tárgyalható meg. A „megoldás” , a lefordítás a terá­
piás kommunikáció explicit nyelvére, a viszony újradefiniálása a megjelent
szándék kapcsán, a terapeuta viselkedése stb. mind hozzájárulhat ahhoz,
hogy a páciens énjének erősödésén kívül még sajátos problémafeldolgozási minta
is váljék az eseményből.
A páciens kommunikációjának promotív aspektusa mint a pszichoterápiás
munka és különösen a rövid, intenzív pszichoterápiás ténykedés — vezérfo­
nala nagyon szerteágazó és bonyolult tárgyalást igényelne. Csak annyit említek
meg, hogy a promotív megnyilvánulásokon át a tapasztalat szerint a páciens
következő szisztémás törekvései kerülnek felszínre:
1. I n d u l a t á t t é t e l e s i g é n y e k - vagyis a törekvés olyan
egyenlőtlen, sok ambivalens emócióval megszállt kapcsolatforma létrehozására,
amely egykor a páciens életében nagy jelentőségű volt, és amely a személyiség-
fejlődésében meghatározó jellegű volt (szülőkapcsolat).
2. M e g h a t á r o z o t t kapcsolatformák beállításá­
n a k i g é n y e i — vagyis olyan, kulturálisan kialakított, a társadalomban
adott viszonyformák létrehozásának vágya, amelyben a páciens fontos szükség­
leteit elégíti ki. Ilyen kapcsolatforma a barátság vagy a szerelem, esetleg a
tanítványi viszony vagy a viszonyulás valamilyen tekintélyszemélyhez, aki
azután az embert eligazítja nehéz ügyeiben, tanácsaival támogat ja. E viszony­
sémák önmagukban nem indulatáttételes természetűek, noha lehetnek indulat­
áttételes megnyilvánulások kiindulópontjai. Helyesebb az e l l e n á l l á s
fogalomkörében értelmezni őket, hiszen a terápiás folyamatot merev keretek
közé kívánják szorítani, a kétszemélyes, ideálisan nyílt interperszonális rend­
szert a terápiában zárttá igyekeznek tenni.
3. Á l t a l á n o s e m b e r i k a p c s o l a t g r a t i f i k á c i ó s i g é ­
n y e i — vagyis szinte személytelen kapcsolati szükségletek, meghallgatás,
megértés, elfogadás, visszajelentés, szeretet stb. igényei. A terapeuta ilyenkor
olyan, mint a mead-féle „általánosított másik” (generalised other), szinte nem-
specifikusan tárgya a promócióknak. Ebben, ill. ebből ugyancsak lehet indulat­
áttétel és kibontakozhat kapcsolatséma létrehozására irányuló törekvés.
4. A z é n k é p m e g e r ő s í t é s é n e k i g é n y e — vagyis az a szán­
dék, hogy a másikban olyan impressziót keltsen magáról, amely énképének leg­
inkább megfelel. Goffman írta le (1959), hogy az emberi viselkedés egyik alap­
vető törekvése az impressziókeltés, az „impression management” . A pszicho­
terápiában ezt gyakran megfigyelhetjük. A páciensek sok időt töltenek azzal,

402
hogy bemutassák magukat valamilyen képben, pl. mint súlyos, szenvedő bete­
get, mint nemeslelkű, de állandóan félreértett embert, mint igazságra törekvő
és ezért mindenféle meghurcolásnak kitett személyt, mint hűséges, de megcsalt
szerelmest stb. Ez többnyire nem direkt módon, hanem az élettörténet vagy a
panasztörténet „tanulságaként” derül ki. Ez nagyon lényeges témakör, mert
többnyire az énkép és a pszichés valóság nagyfokú eltérése mutatkozik meg
benne.
A különböző szisztémás törekvések jellegzetes promóciói különbözők. Az
indulatáttételes törekvések irreális és ambivalens promotív üzenetekben feje­
ződnek ki — pl. „büntess meg” , „oldozz fel hibáim alól” , „foglalkozzál mindig
velem” stb. A kapcsolatsémára vontkozó promóciók szerelmi vagy baráti köl­
csönösségre szólítanak fel, tanítást igényelnek stb. Az általános emberi kap­
csolatra irányuló igények olyasmit kérnek, mint pl. „legalább te értsél meg” ,
„légy kedves hozzám, sajnálj meg egy kicsit” stb. A terápia első fázisában az
ilyen igények gyakoriak, de felbukkannak akkor is, amikor a páciens erősen
belemélyed az introspekcióba, vagy valamilyen esemény tartja fogva gondol­
kodását, és pszichés áramlatai a terápiás szituációtól többé-kevésbé elvonatkoz­
tatva haladnak. Végül az énkép elfogadtatását, megerősítését szolgáló promotív
közlések olyan jelentéseket hordoznak, mint pl. „lásd, hogy én mennyire becsü­
letes vagyok” , „lásd, mennyire törekszem a jóra” , „lásd, mennyire méltatlanul
ellenszenveznek velem az emberek” , vagy éppen „lásd, mennyire magatehetet­
len vagyok” , „lásd, mennyire nem tudok figyelni, tanulni, koncentrálni” stb.
Az énkép olyan elemei, amelyeket a páciens következetesen el akar fogadtatni a
terapeutával, érzelmileg nagyon erősen hangsúlyozott, és többnyire a páciens
cselekvésének vagy beállítódásainak alapja, premisszája.
E promotív megnyilvánulások felismerése és kezelése a terápiában nagyon
fontos dolog. A Rogers-féle visszatükröző technika (Rogers, 1951, Rogers, Dya-
mond, 1954) segítségével ezeknek az aspektusoknak fontosnak ítélt megnyilvá­
nulásai nyomatékosíthatók és viszonylag indirekt módon továbbvezethetők.
Említést érdemel, hogy a közvetlen kommunikáció promotív oldalának ha­
sonlóan nagy a szerepe a többszemélyes terápiákban is, így pl. a csoportpszicho­
terápiában, a házasságterápiában és a családterápiában. A terapeuta érzékeny­
sége eme aspektus iránt, és az ide tartozó megnyilvánulások kiemelt kezelése e
terápiás formákban is fontos.
Az emberi kommunikáció promotív oldalának nagy szerepe a van szu g g esztió -
Ъап és a h ip n ó z is b a n is. Itt azonban nem a páciens, hanem a terapeuta promo­
tív megnyilvánulásai a lényegesek, szemben az előzőkben elmondottakkal. E
terápiaformákban, vagy általában: hatásformákban a páciens kommunikációja
korlátozott, gátolt. Nem párbeszéd folyik, mint a feltáró terápiákban, hanem
valamilyen hatás. A folyamatban a páciens passzív fél. Passzivitását az egész
szituáció hangsúlyozza. Kommunikációi a terapeuta számára csak arra szolgál­
nak, hogy visszajelentést adjanak a hatás folyamatának alakulásáról, majd

403
 pedig képet adjanak az effektusról. A h a tá s v is z o n t a tera p eu ta k o m m u n ik á ­
ció ib ó l te v ő d ik össze. Sem a szuggesztió, sem a hipnózis nem külön kommuniká­
ciós forma, hanem sa já to s k o m m u n ik á c ió s stra tég ia . Különböző kommunikációs
megnyilvánulások, manőverek céltudatos és összeszőtt alkalmazásán át ér el a
terapeuta valamilyen befolyást, változást a páciensben. A legösszetettebb stra­
tégia a hipnózisban bontakozik ki. A direkt felszólítás epizódjait indirekt be­
folyásolás akciói előzik meg és ágyazzák be. Ezek az indirekt közlések lépésen­
ként azt fogadtatják el a pácienssel, hogy a terapeutának hatalma van az ő pszi­
chés és élettani folyamatai felett. Az egész stratégia a szituáció sajátos konstruk­
ciójával indul, amelyben a páciens eleve azzal a várakozással tekint a terapeuta
akciói elé, hogy a terapeutának van módja, eszköze arra, hogy rajta olyan
változásokat hajtson végre, amelyekre ő maga nem képes, és amelyek általában
meghaladják a mindennapi befolyások lehetőségkörét, sőt amelyekben van bi­
zonyos érthetetlen, misztikus elem is. Ha ez a várakozás kialakult, a páciens
már érzékeny az indirekt befolyásolásra, a terapeuta különböző közlései kiala­
kítják benne azt a hiedelmet és az ezzel együtt járó regressziót gyermekiesebb
pszichés állapotokra, hogy a terapeuta az, aki közérzeti változásait mozgatja.
A terapeuta viszont csupán olyasmit állít, ami az adott helyzetben és az adott
hipnózistechnika mellett a páciens szükségszerűen érez. A belső helyzetmeghatá­
rozás, helyzetdefiníció az indirekt befolyásoláson át a hipnotizőr kezébe kerül,
és ez betetőzi a regressziót, megnyitja az utat a hipnotikus parancs előtt.
Az utóbbi évtizedben vizsgálatok százai igazolták, hogy a hipnózis a tudat-
állapotban, az érzékszervi és motoros működésekben — ellentétben a régi
hipnózisirodalom állításaival — v á lto zá so k a t n e m h o z létre. Nincs transzállapot,
csak a páciens vagy a kísérleti személy viselkedik úgy, m in th a „transzba esett”
volna. Nincs hipnotikus süketség, analgézia, mozgásképtelenség, csak a páciens
állítja és tesz úgy, mintha lenne. Nem hazudik ilyenkor, maga is úgy érzi, amint
mondja, de a bejelentett elváltozás objektíve nem létezik (lásd erről összefogla­
lóan: Barber, 1969). Sajátos k o m m u n ik a tív illú z ió jön tehát létre (Haley, 1958),
ez azonban különböző terápiás célokra felhasználható, hiszen a panaszok, tüne­
tek egy része sem a páciens szubjektumától független élettani valóság, hanem a
páciens ú g y é rzi, ú g y h is z i, hogy azok vannak. A hipnotikus kúra tehát alkalmas
a páciens kognitív-emocionális rendszerének befolyásolására. A hatásmechaniz­
mus azonban a kommunikációs stratégia.
A szuggesztió egyszerűbb stratégia, nem lengi körül a misztikum aurája, mint
a hipnózist, és nem kell hozzá direkt felszólítás, legfeljebb egyetlenegy, annak
az akciónak végrehajtása, amely a szuggesztió hordozója (pl. a gyógyszer bevé­
tele, valamilyen rituálé lebonyolítása, valaminek a megérintése stb.). A szug­
gesztió olyan változásra vonatkozik, amely az ésszerű, köznapi lehetőségek
körén belül van (nem beszélve a vallásos csodavárások eseteiről, ezek ugyanis
már túlmennek a szuggesztió jelenségkörén), és amely valamilyen módszerrel
gyakorta meg is történik. Mai ismereteink szerint a szuggesztió három fő ténye-

404
 ző összefonódásából jön létre. Egyik az alany hiedelme, amely valószínűségekre,
precedensekre, szociális perepciós és értékelési sémákra támaszkodik. A hiede­
lem fontos összetevője a személyiség szükséglete, amely a szuggesztió sikerével
kielégül. A szükséglet valamilyen vágy formájában dinamizálja a pszichikumot,
és megteremti az érzékenységet a szuggesztív befolyásra. Ha a vágy túl erős,
akkor a másik két tényező erőtlensége, halványsága is elegendő lehet a szug­
gesztív effektus létrejöttéhez.
A másik tényező a szuggesztió szituációja. A szituációnak erősítenie kell a
vágyat és meg kell felelni az alany valószínűségi és értékelési szempontjainak,
emellett ellentmondásmentesnek és zártnak kell lennie. Az ellentmondásmentesség
azt jelenti, hogy a szuggesztiós effektusnak ellentmondó információkat a szitu­
áció nem közölhet, a zártság pedig azt, hogy a szituáció elemeit az alany nem
vizsgálhatja, nem bonthatja meg, nem elemezheti, és a szituációra vonatkozóan
a szituáción kívül nem kaphat információt.
A harmadik tényező a szuggesztiót közvetítő személy viselkedése, közelebb­
ről kongruenciája. A kongruencia hitelességet, egyértelműséget jelent, kb. azt,
hogy a kommunikáció verbáhs tartalma vagy jeltartalma teljesen vagy maxi­
mális mértékben azonos, egybehangzó a metakommunikáció, és ezen belül is a
promotív kommunikáció közléseivel. A kongruencia jelenségére, amely először a
Rogers-féle ún. non-direktív pszichoterápiás irányzatban fogalmazódott meg
(Tausch, 1968), a szuggesztió kapcsán csak az utóbbi években fordult kellő figye­
lem. Az adatok nyomán minden olyan tevékenységi területen, ahol a szuggeszti-
óra rendszeresen szükség van módszeresen igyekeznek fokozni a közvetítők kong­
ruenciáját. A terápiás szuggesztióban is nagyon lényeges a kongruencia ténye­
zője, mint ahogyan a hipnózisban is. A kongruenciabeli különbségek érzékelése
miatt alakulhatott ki régebben az a felfogás, hogy egyes emberek alkalmasab­
bak a hipnózis és a szuggesztó gyakorlására mint mások. A kongruens, hiteles
kommunikáció a másik két tényezővel együtt igen nagy szuggesztiós effektus
kialakítására képes. A gyógyszerek nem-specifikus, ún. placebo hatásában is
nagy szerepe van a gyógyszeradó személyek kongruenciájának. E körülményre
eddig nem figyeltek eléggé, holott az ún. kettős vak kipróbálási eljárás logikája
már tartalmazza a tanulságot, hogy ha a gyógyszert adminisztráló személy
tudja, hogy melyik a hatóanyagot tartalmazó készítmény, akkor a hatóanyag
effektusa sokkal nagyobb lesz, a placebót tartalmazó kontrollszeré pedig sokkal
kisebb. Ez a — klinikai farmakológiában gyakorlattá vált — felismerés eddig
nem gyümölcsözött, a vizsgálatok a placebóra való érzékenységet a szuggesztió
alanyának személyiségtulajdonságaival igyekeztek összekapcsolni. Egyet kell
érteni Mérei és Szakács megállapításával (1975,) hogy a placeboreaktorság kuta­
tása zsákutcába vezetett, nem hozott eredményt.
A szuggesztió ősi terápiás eljárás, különféle pszichoterápiás módszerek szán­
dékolt vagy akaratlan része, különböző terápiás stratégiákban igen jól fel­
használható.

405
 Az elmondottakból kitűnik, hogy az emberi kommunikáció promotív aspek­
tusa a pszichoterápia szempontjából nagyon fontos jelenségtartomány és az
ezzel kapcsolatos elvek ismerete és alkalmazása a pszichoterápia különböző
ágaiban és problémáiban nagyon hasznos, szinte szükséges.

IR O D A L O M

A sh by , R . W .: 1963, A I n tr o d u c tio n to C y b e rn e tic s. W iley, N e w Y o rk .

B arber, T. X .: 1969, H y p n o sis . A S cien tific A p p ro a c h . V an N o s tr a n d R ein h o ld Co. N e w
Y o rk , T oro n to .
B e r n e , E .: 1961, T ra n s a c tio n a l A n aly sis in P s y c h o th e ra p y . A S y s te m a tic In d iv id u a l a n d
S ocial P s y c h ia try , G ro v e P re ss, N ew Y o rk .
B e r n e , E .: 1964, G am es P e o p le P la y . G ro v e P re s s , N ew Y o rk .
B e r t a l a n i t y , L . v o n : 1968, G en eral S y ste m T h e o ry . F o u n d a tio n s , D e v e lo p m e n t a n d
A p p licatio n s, G eorge B ra z ille r, N ew Y o rk .
B u d a , В .: 1974, A k ö z v e tle n e m b e ri k o m m u n ik á c ió sza b á ly sz e rű sé g e i M R T T ö m eg k o m ­
m u n ik á c ió s K u ta tó k ö z p o n t k ia d á s a , B u d a p e s t.
G r e e n w a l d , H . (ed.): 1967, A c tiv e P s y c h o th e ra p y , A th e rto n P re s s , N ew Y o rk .
H a l e y , J . : 1963, S tra te g ie s o f p s y c h o th e ra p y . G ru n e a n d S tr a tt o n , N ew Y o rk .
H a l e y , J .: 1958, A n In te r a c tio n a l E x p la n a tio n o f H y p n o sis. — T h e A m e ric a n J o u r n a l o f
C linical H y p n o sis. V ol. 1. N o. 2. 41— 57.
H a m m e r , E . F . (ed.): 1968, U se o f I n te r p r e ta tio n in T re a tm e n t. T e c h n iq u e a n d A rt. —
G ru n e an d S tr a tto n , N e w Y o rk .
J a c o b s o n , R .: 1969, H a n g — je l — v ers. — G o n d o lat, B u d a p e s t.
L e n n a r d , H . L ., A . B e r n s t e i n : 1960, T h e A n a to m y o f P s y c h o th e ra p y . S y stem s o f C o m ­
m u n ic a tio n a n d E x p e c ta tio n . C o lu m b ia U n iv e rs ity P ress, N e w Y o rk .
M e a d , G. H .: 1973, A p sz ic h ik u m , az én, és a tá rsa d a lo m . G o n d o la t, B u d a p e st.
M e n n i n g e r , K .: 1958, T h e o ry o f P sy c h o a n a ly sic T ech n iq u e. H a r p e r , N ew Y o rk .
M è r e I, F ., S z a k á c s F .: 1975, A k lin ik a i p sz ic h o ló g ia g y a k o rla ta , M edicina, B u d a p e s t.
R o g e r s , С.: 1951, C lie n t-C e n te re d P s y c h o th e ra p y . H o u g h to n M ifflin , B o sto n .
R o g e r s , C. R ., R . D y m o n d (eds.): 1954, P s y c h o th e ra p y a n d P e r s o n a lity C hange. C o -o rd i­
n a te d R e se a rc h S tu d ie s in th e C lien t-C e n te re d A p p ro a c h . T h e U n iv e rs ity o f C hicago
P re s s, Chicago.
T a u s c h , R .: 1968, G e sp rä c h sp sy c h o th e ra p ie . V e rla g J . C. H o g refe, G ö ttin g e n (zw eite A u fl.)
W i e n e r , N .: 1948, C y b e rn e tic s, o r C o n tro l a n d C o m m u n ic a tio n in A n im a l a n d M ach in e.
W iley , N ew Y o rk .
W o l b e r g , L. R . (ed.): 1965, S h o rt-T e rm P s y c h o th e ra p y , G ru n e a n d S tr a tto n , N ew Y o rk .

ПРОМОТИВНЫЙ АСПЕКТ НЕПОСРЕДСТВЕННОЙ ЧЕЛОВЕЧЕСКОЙ

КОММУНИКАЦИИ
Б Е Л А БУ Д А

Автор излагает то определение теории непосредственной человеческой коммуникации,

что каж дая коммуникация имеет характер воздействия так называемый промотивный ха­
рактер. Излагает проявление и фикции промотивного характера в повседневных коммуни­
кационных условиях. Он описывает и то, как проявляется этот аспект в динамических
психотерапиях открытого характера. Обращает внимание на то, что соблюдение и пони­
мание этого аспекта имеет больше значения, к ак это отражалось в литературе психотера­
пии. Лечение этих проявлений представляет собой непосредственное «здесь и теперь»
процесса терапии. Показывает как возникают систематические стремления в личности
больного через промотивную коммуникацию. Затем он рассматривает значение промотив­
ного аспекта коммуникации в области гипноза и суггестии. Он установляет, что в этих
формах терапии получает важную роль промотивная часть коммуникации лечения, а такж е
излагает основные тезисы литературы поэтому вопросу.

406
T H E P R O M O T IV E A S P E C T S O F T H E F A C E -T O -F A C E H U M A N C O M M U N IC A T IO N
BÉLA BUDA

T h e a u th o r discusses th e b a sic te n e t o f th e th e o r y o f fa c e -to -fa c e c o m m u n ic a tio n ,

a c c o rd in g to w hich all h u m a n c o m m u n ic a tio n h a s a n in flu e n c e , a so-called p ro m o tiv
a sp e c t, to o , beside its o th e r a sp e c ts. H e rev iew s th e d iffe re n t m a n ife s ta tio n s a n d fu n c tio n s
o f th is a s p e c t in th e e v e ry d a y c o m m u n ic a tio n situ a tio n s. H e a n a ly se s th e ro le o f th is
co m m u n ic a tio n a sp e c t in th e d y n a m ic p sy c h o th e ra p ie s. H e p o in ts o u t, t h a t th e follow ing
a n d in te rp re tin g o f th is a s p e c t a re o f g re a te r im p o rta n c e , th a n it h a s b e e n p re s u m e d so
fa r b y th e lite ra tu re o f p s y c h o th e ra p y . T he tr e a tm e n t o f th is a s p e c t b y th e p s y c h o th e ra p is t
to u c h e s th e m o s t re le v a n t p a r t o f th e ‘ ‘h e re a n d n o w ” o f th e th e r a p e u tic s itu a tio n . T h e
a u th o r d e m o n s tra te s, h o w th e sy ste m ic m o tiv a tio n a l fo rces a n d in te rp e rso n a l go als o f th e
p a t i e n t ’s p e rso n alities c a n b e d e d u c e d th ro u g h th e e m p a th ie u n d e rs ta n d in g o f th is a sp e c t.
T h e im p o rta n c e o f th e p ro m o tiv e a sp e c t o f h u m a n c o m m u n ic a tio n is d iscu ssed co n c e rn in g
th e field o f h y p n o sis a n d su g g estio n , to o . I n th e s e th e r a p e u tic m e th o d s it is th e p ro m o tiv e
c o m m u n ic a tio n o f th e th e r a p is t, w h ich p la y s th e im p o r ta n t ro le fro m th e s ta n d p o in t o f
th e th e r a p e u tic in flu en c e . T h e c h ie f th eses a n d e x p la n a tio n s o f th e p e rtin e n t lite r a tu re
a re o u tlin e d .

407
 K R E A T IV IT Á S É S P E R C E P C IÓ

KOMXŐSI ANNAMÁRIA
ELTE Általános Pszichológiai Tanszék

A szerző Speciális k ís é rle ti h e ly z e tb e n a z t k ív á n ta k im u ta tn i, h o g y v e rb á lis k r e a tiv itá s ­

te s z te k k e l s z e le k tá lt m a g a s , ill. a la c so n y k re a tiv itá s ú c so p o rt elem i v izu ális p e rc e p c ió já ­
b a n k ü lö n b ség v a n .
T a c h isz to sz k ó p p a l (18 m sec) 10 sem leges, sem a tik u s, fe k e te -fe h é r á b r á t e x p o n á lt színes,
fig u ra tív h á tté rr e . A k sz -e k fe la d a ta a z a v a ró h á tté rr e a d o t t ta c h isz to sz k ó p o s in g e r-á b rá k
felism erése v o lt. A z á b r á k fe lism e ré sé t m in d e n Szem élynél a felism erésh ez szükséges e x p o ­
z íció k szám áv al jellem zi.
A m a g a s k r e a tiv itá s ú c so p o rtn á l m in d a tíz k é p e se té b e n sz ig n ifik á n sa n g y o rsa b b és
p o n to s a b b v o lt a felism erés, m in t a z a la c so n y k re a tiv itá s ú a k n á i.

Az utóbbi évtizedekben rohamosan fejlődő kreativitás-kutatás egyik fő terü­

letének, az alkotó tehetség vizsgálatának eredményei napjainkban egyre inkább
azt sugallják, hogy a kreatív személyekre jellemző sajátosságok nem valami­
fajta elszigetelt mentális- vagy akár motivációs jegyben keresendők, hanem az
egész személyiségben.
A pszichikus funkciók dinamikus kölcsönhatását figyelembe véve úgy véljük,
joggal feltételezhetjük, hogy a kreatív és nem kreatív személyek közti különb­
ségeknek már bizonyos elemi folyamatok szintjén is tükröződniük kell.
Martindale C. és Hines D. (1973) két olyan adatot közölnek, melyek a fenti
feltevést megerősítik: egyrészt sikerült kimutatniuk, hogy magasan kreatív
személyeknél kreativitás-tesztek megoldása közben több a z E E G -v e l re g isztrá l­
h a tó a lfa -a k tiv itá s , mint az alacsonyan kreatív személyeknél; továbbá, egy másik
vizsgálatuk szerint, relaxált állapotban a magasan kreatívok több té ta -r itm u s t és
kevesebb a lfá t mutatnak csukott szemnél, és több té tá t és több a lfá t nyitott szem­
nél — az alacsony kreativitású személyekhez viszonyítva.
Saját vizsgálatunkban kreatív és nem kreatív személyek ele m i p e rc e p tu á lis
fo ly a m a ta in á l vártunk el különbséget.
Hipotézisünk megfogalmazásánál kettős megfontolás vezetett.
Első szempontunk az volt, hogy amennyiben a kreativitást magas szintű ak­
tív adaptációnak tekintjük, úgy ebben az adaptációban kiemelkedő szerepet
kell kapnia a p e r c e p c ió n a k (ill. elsősorban a vizuális percepciónak), amelynek
aktív adaptációs jellegét több szerző is jelzi. (Zincsenko 1968, Váriné Dr.
Szilágyi I. 1969.)
Feltevésünkhöz második szempontként a kísérleti percepciókutatás és az ún.
kognitív szabályozási elvek területén végzett kutatások eredményei szolgál-

409
ta tta k alapot, felhíva a figyelmet a percepció lehetséges egyedi különbségeire,
ill. típussajátosságaira. (A két témakörről összefoglaló ismertetések: Dr. Kul­
csár Zs. 1974., Gardner R. W. et al. 1959, Marton L. M. 1971.)
Az alkotó személyek motivációs sajátosságai ismeretében sajátos kapcsolatot
gyanítunk pl. a „represszió-szenzitizáció” dimenzió (Gordon J. E. 1957.) és a
kreativitás között oly módon, hogy az alkotó személyeknél nem tartjuk valószí­
nűnek a szélsőséges — gyakorlatilag az ego védelmét a negatív töltésű ingerek
és késztetések elhárításával biztató — repressziót. Számos tanulmányból isme­
retes ugyanis a kreatívok feszültség-toleranciája (Cattell R. B. and Drevdahl
J. E. A. 1955, Drevdahl J. E. A. and Cattell R. B. 1958., MacKinnon 1970.),
közepes —tehát nem szélsőséges, inkább optimálisnak tekinthető — szorongás­
értékük (Wallach M. A. and Kogan N. 1965.), továbbá az a képességük, hogy a
mentális károsodás veszélye nélkül képesek primer-folyamatokhoz regrediálni
(Pine F. and Holt R. I960., Roe A. 1965, MacKinnon 1970, Dellas M. and
Gaier E. L. 1970.). Mindezek a - kiemelkedő énerejükkel összefüggésbe hozott
jellemzők arra utalnak, hogy motivációs energiájukat szélesen hasznosítva,
képesek elviselni a számukra kellemetlen, negatív jelentésű információkat is;
következésképpen a nem kreatívokhoz képest nyitottabbak mind a külvi­
lág, mind „belső világuk” ingereire.
A kognitív szabályozási elvek közül, az eredetileg Witkin és mtsai által feltárt
„mezőfüggés-mezőfüggetlenség” dimenziót néhány szerző közvetve (Witkin et
al. 1962), míg mások (Bloomberg 1967) közvetlenül is összefüggésbe hozták a
kreativitással, mindenütt a m ező fü g g etlen ség g el tételezve fel pozitív kapcsolatot.
Mindezek alapján saját munkahipotézisünk a következő volt:
Abból kiindulva, hogy kreatív és nem kreatív személyek elemi vizuális per­
cepciójában meghatározható jellegű különbségeknek kell mutatkoznia, speciá­
lis kísérleti helyzetben kívántuk kimutatni, hogy k re a tív s ze m é ly e k s z u b o p tim á lis
fe lté te te k m ellett a d o tt sem leges, v iz u á lis in g ereket g yo rsa b b a n és p o n to sa b b a n észlel­
n e k a n e m k r e a tív o k n á l.

A k ísé rle t leírá sa

Első lépésként egy kreatív és egy nem kreatív személyekből álló csoportot
állítottunk össze, kettős szelekcióval. Először negyedik gimnazisták, elsőéves
egyetemi hallgatók és iparművészeti főiskolások (17 —23 év közöttiek) kisebb
tanulmányi csoportjain belül a személyek egy, az alkotó személyiségre jellemző
tulajdonságlista alapján rangsorolták csoportjuk tagjait. (A lista szövegét lásd a
függelékben.) Ezt követően azok a személyek, akik a csoport megítélése alapján
a rangsorok elejére, ill. a végére kerültek, a következő öt — hazai alkalmazásra
Dr. Barkóczi I. által kidolgozott — kreativitás-tesztet végezték el: „Mondatbe­
fejezés” , „Szokatlan használat” , „Konzekvencia” , „Távoli asszociáció”, „Mate­
matikai feladat” . Az öt tesztben a fluenciát, flexibilitást és originalitás-értékeket

410
 Хд
1. á b r a

számoltunk Barkóczi I. és Klein S. (1968) értékelési módja szerint. Az így

kapott értékek alapján ismét rangsoroltuk a személyeket, és azokat választottuk
a további vizsgálathoz, akik a rangsor alsó és felső hányadát képviselték. Az így
kapott két csoport között a Mann—Whitney-próba szignifikáns, p < 0,05 kü­
lönbséget jezett.
A tényleges kísérleti feladatban már csak az ily módon (kb. 300 főből) szelek­
tált 45 személy (27 magas kreativitású és 18 alacsony kreativitású) vett részt.
A kísérlet során elsötétített helyiségben tachisztoszkóppal (18 msec-os expozí­
ciós idővel) egyszerű geometriai vagy sematikus figuratív ábrákat (lásd 1. ábra)
exponáltunk egy-egy tartósan a vászonra vetített, színes, pontosan kivehető,
semleges, (virágok, tájak, épületek) diaképre. (A vásznon megjelenő kép nagy­
sága: kb. 1 m X 1 m. Aksz. kb. 3 m távolságra ült a vászontól.) Az ingereket ily
módon páronként adtuk, azaz minden tachisztoszkópos ábrát más ,,háttér” ,
ill. ,,alap”-diapozitívre vetíthettünk úgy, hogy a kettő tökéletesen fed je egymást.
A vizsgálatban 10 inger- és 10 alapábra szerepelt. A vásznon először megjelent a
színes, figuratív, pontosan kivehető alap-ábra (az alap-ábrák részletes leírását
lásd a függelékben), majd mindig azonos expozíciós idővel, de többször egymás
után (rövid, kb. 15 mp-es szünetekkel) „belevetítettük” az inger-ábrát.

4U
 A ksz.-ek a kísérlet megkezdése előtt a következő instrukciót kapták:
„Diaképeket fogunk vetíteni, majd azokra — igen rövid expozíciós idővel
rávetítünk valami mást. Az a feladata, hogy fel kell ismernie a rövid idővel adott
ábrát. Többször fogjuk exponálni folyamatosan egymásután. Ha úgy érzi, felis­
merte, ill. látja, azonnal szóljon és mondja el, vagy rajzolja le, hogy mit lát.”
Gyakorlatilag tehát a felismerést folyamatában, fokozataiban követhettük
nyomon, hiszen, ha bármilyen új elemmel bővült a személy korábbi észlelése,
azonnal jelezte.
A fenti eljárás kialakításában részben azt a módszert követtük, amit Witkinés
mtsai alkalmaztak a mezőfüggetlenség—mezőfüggés mérésére a „Beágyazott
forma” tesztnél. Azaz személyeink egyik perceptuális feladata az volt, hogy
egy mintázatot ki kellett emelni egy komplex egészből: le kellett győzni a zavaró
háttér hatását. Ezen túl azonban két ponton is eltértünk a Beágyazott forma
teszt módszerétől. Az egyik eltérés, hogy kísérletünkben a „háttér” nem geo­
metriai alakzat, hanem figuratív — bár lehetőség szerint semleges — ábra volt;
a másik eltérés pedig, hogy itt a személyek nem tudták, mi az, amit látniuk,
keresniük kell. Ez az utóbbi szempont azért különösen lényeges, mert azt vár­
tuk, hogy így, az egymást követő expozíciók során fokozatosan alakuló felisme­
rési folyamat ugyancsak jellemző módon eltérő lehet a két — kreatív és nem
kreatív — csoportnál.
A felismerést minden személynél a felismeréshez szükséges expozíciók számá­
val jellemeztük és folyamatosan írásban is rögzítettük, hogy a ksz. hányadik
expozíciónál mit lát.
Az így kapott adatokból a következő mutatókat számoltuk:
1. Mindkét (kreatív és nem kreatív) csoportban képenként a felismeréshez
szükséges expozíciók csoportátlaga.
2. A képek fölismeréséhez szükséges expozíciók számának össz-átlaga a két
csoportban. A fentiek statisztikai mutatójaként képenként összevetve a két
csoport adatait, valamint az összes képre adott expozíciók átlagát, négymezős
kontingenciatáblázatokból a:2-ek alapján szignifikanciaszinteket számoltunk.
3. A két csoport adatainak tartalmi összevetése.
Meg kell említenünk, hogy az alap-ábrák „semlegességét” előzetesen nem
mértük be. Kritériumnak mindössze a konvencionális értelemben vett drive-
mentességet tekintettük, azaz, hogy a képek ne legyenek eleve agresszió-, szex-,
stb. tartalmúak. Utólag megkíséreltük ellenőrizni drive-keltő hatásukat olymó­
don, hogy néhány személynél a kísérlet folyamán mindvégig mértük a GBR vál­
tozásokat. Az első személy eredményei alapján azonban értelmetlennek tűnt
tovább folytatni a méréseket, mert a GBR mutatókban egységesen csak a fela-
dat-keltette feszültség, nem pedig az alap-ábrák hatása tükröződött. Ennek
alapján elfogadhatónak látszott, hogy semlegesként kezeljük az alap-ábrákat.

412
 Eredmények

Hipotézisünk — azaz, hogy magasan kreatív csoportnál rövid expozícióval,

zavaró háttérre adott ingerek esetén rövidebb felismerési idő várható, mint az
alacsony kreativitású csoportnál — a fent ismertetett mutatók szerint megerő­
sítést nyert.
Az első két mutató - a felismeréshez szükséges expozíciók csoportátlagai
képenként, valamint a 10 kép felismeréséhez szükséges expozíciók számának
összátlaga — alapján a magasan kreatív személyeknek mind a 10 kép esetében,
következésképpen az összes képet együtt tekintve is, kevesebb expozícióra volt
szükségük a felismeréshez (lásd L, 2., 3., táblázat és 2. ábra.).
Tartalmi elemzés:
Az 1. táblázatból látható, hogy mindössze három képnél nem volt szignifikáns
különbség a kreatív és nem kreatív csoport között az inger-ábrák felismerésének
gyorsaságában. Ennek okát nyilván a képek formai és tartalmi sajátosságaiban
kell keresnünk.
A 2. és 8. képnél feltehetően nem volt szerencsés az alap-ábra megválasztása,
ugyanis e két esetben nem színes, hanem fekete-fehér volt a háttér. így a feke­
te- fehér mintázatú alappal szinte egybemosódott az inger-figura; azaz nem yol-

nem kreatív
személyek

kreatív
■ személyek

2. ábra
A 10 in g e r-á b ra felism eréséh ez szükséges ex p o z íc ió k s z á m á n a k k é p e n k é n ti á tla g a

3 Magyar Pszichológiai Szemle 413

 1. táblázat

Képek száma X* értékek Szigniíikanciaszintek

í. *2 = 7,2024 p < 0,001

2. Хг = 2 ,5 1 4 9 p < 0 ,2 (n e m s z ig n ifik á n s )
3. Xs = 12,9784 p < 0,001
4. 9,375 p < 0,01
5. Хг = 6,5366 p < 0 ,0 5
6. = 10,0198 p < 0,001
7. ■f = 0,5336 p < 0 ,5 (n e m s z ig n ifik á n s )
8. f = 2,1429 p < 0 ,2 (n e m s z ig n ifik á n s )
9. = 7,872 p < 0,01
10. /2 = 5,3508 p < 0 ,0 5

á tla g Я2 = 10,9091 p < 0,001

2. táblázat

A 10 i n g e r - á b r a fe lism e ré sé h e z sz ü k s é g e s e x p o z íc ió k s z á m a k r e a tiv s z e m é ly e k n é l

képek 10 össz.
2 3 5 6 7 8
ksz-ek 9

í. 30 80 32 99 81 13 15 45 60 103 558
2. 10 22 12 13 9 3 3 и 5 60 148
3. 18 25 21 52 21 6 11 24 20 42 240
4. 12 20 12 12 3 6 5 11 2 14 97
5. 24 53 6 10 4 5 3 5 11 14 135
6. 52 31 19 81 57 34 9 26 35 100 444
7. 34 66 22 52 3 3 37 11 6 42 276
8. 30 44 17 40 11 5 24 14 89 30 304
9. 48 57 12 35 25 20 27 13 20 28 285
10. 45 21 34 40 20 5 9 28 7 78 287
11. 19 2 23 3 10 9 21 14 7 35 143
12. 47 34 24 7 28 7 3 11 3 36 200
13. 75 60 45 23 60 3 15 30 8 8 327
14. 53 50 11 25 50 40 8 8 7 9 261
15. 39 19 20 7 14 9 5 5 2 5 125
16. 59 45 11 13 29 11 53 56 5 10 292
17. 24 25 15 15 15 4 19 18 5 7 147
18. 12 24 7 9 6 5 5 17 6 8 99
19. 50 33 30 25 48 44 20 20 11 15 296
20. 41 15 9 50 12 9 4 12 5 8 165
21. 17 26 25 13 17 5 7 15 6 18 149
22. 65 21 21 6 38 8 19 24 23 15 240
23. 38 14 11 11 5 15 5 6 2 7 114
24. 16 25 12 8 12 2 17 19 2 20 133
25. 38 29 21 15 10 8 8 12 8 11 160
26. 42 40 32 23 15 38 10 15 8 17 240
27. 63 50 8 3 20 4 7 9 6 13 183

ö ssz. 1076 931 512 690 623 21 369 479 369 753 6132

X 40 34 19 26 23 12 14 I 18 14 28 I 23

414
 3. táblázat
A 10 in g e r -á b r a fe lis m e ré s é h e z sz ü k sé g e s e x p o z íc ió k s z á m a n e m k r e a t í v sz e m é ly e k n é l

Ksz 1 3 3 4 5 6 7 8 9 10 össz.

í. 8 115 50 59 53 6 23 10 25 83 432
2. 46 60 32 14 5 3 10 17 7 12 206
3. 114 64 52 75 60 45 30 33 75 76 624
4. 144 100 72 100 80 80 22 24 11 50 683
5. 113 43 34 33 50 40 12 14 23 38 400
6. 19 100 24 80 20 12 9 50 35 40 389
7. 73 60 39 144 25 53 79 22 35 33 563
8. 43 10 21 9 41 8 8 8 5 37 190
9. 60 30 25 33 50 9 39 25 42 22 335
10. 76 25 36 28 45 18 36 21 25 30 340
11. 70 53 32 41 48 60 39 27 36 26 432
12. 90 24 50 59 46 38 8 21 38 15 389
13. 101 32 26 25 20 14 4 40 3 49 314
14. 70 50 30 30 50 50 10 65 40 50 465
15. 35 25 34 50 50 21 3 8 7 18 251
16. 50 41 11 12 о 60 7 26 2 25 240
17. 65 50 50 45 15 55 21 50 23 45 419
18. 70 70 50 38 50 50 36 23 16 14 417

Ö ssz. 1247 952 688 875 714 622 396 48 4 448 663 7089

X 69 53 38 49 40 35 22 27 25 37 39

tak elégségesek a formalátás fizikai feltételei. Az, hogy a kreatívok még itt is
ha nem is szignifikánsan — jobbnak bizonyultak, abból következik, hogy bár a
teljes ábrát ők sem tudták kivenni, egyes részelemeket (pl. kör, meghatározott
helyzetű négyzetek stb.) vagy a részelemek zömét viszonylag pontosan felis­
merték és lokalizálták.
A 7. képnél a szignifikancia hiánya abból adódhatott, hogy az átlagos felisme­
rési idő az összes kép közül itt volt a legalacsonyabb. Tehát ezt az ábrát szinte
mindenki igen hamar felismerte.
A háttér-ábra, mint zavaró tényező, mindenkinél nehezítette a felismerést,
de a nem kreatívoknál feltehetően jobban. Erre egyrészt a lassúbb felismerési
folyamatból, másrészt pedig abból következtetünk, hogy közülük néhányan
szóvá is tették, hogy nagyon nehezen tudnak elszakadni az alaptól.
Vizsgálatunk alapján a kreatív és nem kreatív csoport felismerési folyamatának
tartalmi különbségeiből túlzás lenne messzemenő következtetéseket levonni.
Néhány sajátosságot azonban talán érdemes megemlítenünk. Egyesek a figura-
tív ábráknál is (mint pl. a vitorlás vagy a pillangó) hajlamosabbak voltak a
geometriai összetevőket felsorolni, ugyanakkor mások azonnal valamiféle
„patternbe” szervezték az elemeket. Igaz, hogy ez a kétféle látásmód mindkét
csoportnál megjelent, de úgy tűnik, a kreatívoknál az ingerek globális megraga­
dása mellett az analitikus látásmód a nem kreatívokhoz képest valamivel gya-

3* 415
koribb. A kreatívok ,,patternt” főleg akkor adtak, ha az megközelítőleg fedte is
a tényleges mintát, pl. a 3. képnél: szemüveg, súlyzó stb. válaszokat. A nem
kreatívoknál viszont gyakran olyan tendencia is mutatkozott, hogy eleve min­
denre valamilyen mintát „húztak rá” . A 4. képnél pl. volt, aki a sematikus napot
egyből csapfejnek, kinyúló ujjaknak, vágtató lovasnak stb. nevezte. Tehát
azonnal valamifajta globális egész minta sajátosságaival ruházták fel az isme­
retlen elemet. Az ő csoportjukban fordult elő az is, hogy nem az előbbi példára
jellemző távoli patternt vonatkoztatták a mintára, hanem egy ahhoz közel álló,
majdnem pontos patternt — ilyenkor azonban ezt olyan határozottnak látták,
hogy jó néhány további expozíció hatására sem korrigálták. Pl. az 1. képen
középen futó nyilat hárman is „egyesnek” ( —) mondták, és emellett végig ki is
tartottak.
Mindezek alapján megkockáztathatjuk azt a feltevést, hogy kreatívoknál az
információk patternekbe szervezésénél könnyebben mozgósíthatók analitikus
folyamatok is (ez tkp. megegyezik Bloomberg 1967. eredményével, miszerint a
mezőfüggetlenség szükséges, de nem elégséges feltétele a kreativitásnak), azaz
a minták összetevő elemei szabadabban kezelhetők náluk, mint az inkább glo-
balizálásra törekvő nem-kreatívoknál.
Talán divergens feladatokban éppen azért teljesítenek könnyebben és jobban
a kreatívok, mert az információk „részekre bontva” is rendelkezésükre állnak
ugyanakkor a nem kreatívok a lezárt, globalizált elemeket mozgósítják
könnyebben.
Mindez összefüggést mutat azokkal a tapasztalatokkal is, miszerint szoron-
góknál inkább a konvencionális, nagy szokáserősségű válaszok rögződnek
— azaz védekezésképpen rigidebb patterneket alakítanak ki, és magasabb
aktiváció esetén ezeket hívják elő. (A szorongok teljesítménye ezért rosszabb
bizonyos divergens feladatokban. Pléh Cs. 1970.) A kreatívok feszültség-toleran­
ciája lehetővé teszi az ilyen merev minták fixálódásának az elkerülését. (Az
előbbiekhez kapcsolódik Sz. Deák Á. 1973. adata is: kreatívoknál döntően dina­
mikus plasztikus beállítódást talált.) Hogy ez milyen mechanizmus alapján tör­
ténik, arra választ adni nem tudunk, de mindenképpen célszerű az aktivációs­
motivációs rendszer percepcióra gyakorolt hatásában kreatív és nem kreatív
személyek között különbséget keresnünk. Ez a különbség talán abban nyilvá­
nulhat meg, hogy e struktúrák az információfelvétel során kreatívok esetében
a nem kreatívokkal szemben — nem fejtenek ki gátló, ill. torzító hatást.

Összegezve :
Vizsgálatunk elsődleges célja az volt, hogy bizonyítsuk: a kreativitás mint
sajátos aktív adaptációs folyamat — amelynek révén a külső és belső impulzu­
sok széles variációban hasznosíthatók — nemcsak magasan szervezett funkciók,
hanem elemi perceptuális folyamatok szintjén is kimutathatók.

416
 Hipotézisünk az volt, hogy kreatív személyek szuboptimális perceptuális fel­
adatban nyitottabbak az ingerekre. Kísérletünk e feltételezést igazolni látszik:
kreatív ksz. -eink többszörösen nehezített feltételek mellett adott semleges vizuá-
bs ingereket valóban gyorsabban és pontosabban észleltek a nem kreatívoknál.
Az eredmény külön érdekessége, hogy bár a kísérletben részvevő személyek
szelekciója verbális kreativitás-tesztekkel történt, a két csoport közti különbség
a percepció szintjén is megmutatkozott. (Ez egyúttal az alkalmazott verbális
kreativitás-tesztnek validitását is megerősíteni látszik.)

FÜGGELÉK
A kreativ személyek kiválasztását segítő tulajdonságlista:
„ E re d e ti, ö n álló elg o n d o lásaik v a n n a k , a m e ly e k m e lle tt m á s o k ellenkező v é le m é n y e
ellenére is k ita r ta n a k .
K é p e se k a m á r k ia la k u lt e ljá rá s o k tó l és k o n v e n c ió k tó l e lte k in te n i, h a szükséges.
É rd e k lő d é s, k o n s tru k tív ta lá lé k o n y s á g , in te lle k tu á lis p ro b lé m a m e g o ld á s jellem zi ő k e t.
N e m e g y én i sik er elérésére tö re k sz e n e k , h a n e m a tá r g y e lő b b re v ite lé re , a g o n d o lk o d á s
ö röm ére.
A m e g o ld a tla n sá g , b o n y o lu ltsá g , k é té rte lm ű sé g n e m r ia s z tja v issz a ő k e t.
T e h á t n e m a z o k ra az e m b e re k re g o n d o lu n k , a k ik e t az is m e re te k h a lm o z á sa , jó je g y e k
elérése, jó em lék ező teh etsé g jellem ez; a zaz k ö n n y e n ta n u ln a k és sik eresek , h a n e m az o rig i­
n á lisa k ra , n o n k o n fo rm isa k ra , te h e tsé g e s e k re .”

A kísérlet alap-ábrái:
1. H o m o k -b a rn a sziklás h eg y ség . A h e g y lá b á n á l k é t k irá n d u ló -ö ltö z e tű e m b e r: e g y
férfi és eg y nő, a k ik egészen k ic sin e k lá ts z a n a k a h e g y m é re te ih e z k é p e st
2. V íz m o sta , k ö v es, k a v ic so s tá j — fe k e te -fe h é rb e n
3. K é k szín ű , ü res v illam o s. A középső k o csi te lje se n k iv e h e tő , az első és h á ts ó k o c sin a k
a z o n b a n csak egészen k is része lá th a tó . F ö lö tte a h á tté r b e n n é h á n y h á z h o m lo k z a ta és
n é h á n y fa k o ro n á ja b u k k a n elő; ezek b a rn á s tó n u s ú a k
4. K is v id é k i telep ü lés és a k ö rü lö tte le v ő sz á n tó fö ld e k m a d á r tá v la ti k ép e. A zö ld és
b a rn á s szín ek d o m in á ln a k
5. F é lb e v á g o tt p a ra d ic so m , lá ts z a n a k a m a g o k é s az e re k is. A szín e te rm é sz e te s p iro s
6. 4 d b m o d e rn v o n a lú fo te l; k e ttő p iro s és k e ttő fe h é r — ré sz b e n ta k a r v a e g y m á s t
7. V ízcsep p ek tő l gyöngy ö ző h o m o k sz ín ű h á tt é r e lő tt n a ra n c s s á rg a p o rz ó jú á tte ts z ő -fe h é r
sz irm ú v irá g feje
8. E g y szem p a ra d ic so m e g y ü v e g b u ra a la tt. F e k e te -fe h é rb e n
9. D é lv id é k i t á j : az e lő té rb e n zöld g y ep , e g y k a k tu s z é s e g y p á lm a b o k o r; a h á tt é r b e n
n é h á n y e m e le te s feh ér h á z és k é k ég
10. M agas, sz ü rk é sb a rn a h o m o k d o m b o k a k é k ég a l a t t

IR O D A L O M
B arkóczi I. és K l e in S. 1968. G o n d o la to k az a lk o tó k é p e ssé g rő l és v iz s g á la tá n a k e g y es
p ro b lé m á iró l. M ag y ar P sz ic h . Szem le 25. 208— 215.
B lo o m b e r g M. A . 1967, A n in q u iry in to th e re la tio n sh ip b e tw e e n field in d e p e n d e n c e -
d ep en d en ce a n d c re a tiv ity . J . o f P sy c h o l. 67. 127— 140.
C a t t e l l R . B . a n d D r e v d a h l J . E . A . 1955, idézi: F re e m a n I ., B u c h e r H . I., C h ristie T .
1968, C re a tiv ity — a se le c tiv e rev iew o f re se a rc h . S o c ie ty fo r R e se a rc h in to H ig h e r
E d u c a tio n L td . L o ndon .
D e l l a s M. a n d G a ie r E . L . 1970, Id e n tific a tio n o f C re a tiv ity : T h e In d iv id u a l. P sy c h o l.
B ull. V ol. 73, N o. 1. 55— 73.
D r e v d a h l J . E . A . a n d Ca t t e l l R . B . 1958, P e rs o n a lity a n d c re a tiv ity in a r tis ts a n d
w rite rs. J . o f C linical P sy c h o l. 14. 707— 711.
G a r d n e r R . W . e t al. 1959. C o g n itiv e c o n tro l. A s tu d y o f in d iv id u a l c o n sisten cies in
co g n itiv e b e h a v io r. P sy c h o l Issu e s V ol. I. N o4.

417
G o r d o n J . E . 1957, In te rp e rs o n a l p re d ic tio n s o f re p re sso rs a n d sen sitiz ie rs. J . o f P e rs. 25.
686— 698.
D r . K ul csá r Z s . 1974, E g y e te m i je g y z e t.
M c K in n o n D . 1970, C re a tiv ity : a m u lty -fa c e te d , p h e n o m e n o n . C re a tiv ity e d . b y R os-
la n s k y J . D . N o rth -H o lla n d P u b lish in g C o m p a n y .
M a r t in d a i .f. C. a n d H i n e s D . 1973, R ig h t o c c ip ita l a lp h a rh y th m in h ig h a n d lo w c re a tiv e
s u b je c ts d u rin g in te llig e n c e a n d c re a tiv ity te s tin g . E E G a n d C linical N eu ro p h y sio lo g y
V ol. 34. N o7. p p . 689— 636. ( E x tr a n u m b e r)
M a r t o n L . M .: 1971, P e rc e p tu á lis a tt it ű d . S te n c ile z e tt k é z ira t.
P i n e F . a n d H o lt R . R . 1960, C re a tiv ity a n d p rim a ry p ro cess: a s tu d y o f a d a p tiv e re g re s­
sion. J . o f A b n . a n d Soc. P sy c h o l. 61. 370— 379.
P u s h C s . 1970, A szo ro n g ás, a sik e r és a k u d a rc h a tá s a a k re a tív g o n d o lk o d á s n é h á n y fa k ­
to r á r a . M a g y a r P szich . S zem le 27. 242— 256.
R o e A . 1965, T h e P sy c h o lo g y o f th e S c ie n tist. C o n te m p o ra ry re a d in g s in g e n e ra l p sy c h o ­
logy. E d ; b y D an iel R . S. 16— 20.
Sz. D e á k Á . 1973, B e á llító d á s és a lk o tó te v é k e n y sé g . M ag y ar P sz ic h . S zem le 30. 8 0 — 87.
V á r in é , D r . S z il á g y i I. 1969, A m o d e rn tu d o m á n y az em b e ri lá tó re n d s z e r m u n k á já n a k
a k tí v jellegéről. M a g y a r P sz ic h . Szem le 26. 4 0 3 — 421.
V . K om lósi A . 1974, K r e a tiv itá s és p ercep ció . R ö v id ideig e x p o n á lt m i n ta felism erése
k o m p le x a la p á b rá b ó l k r e a tív és n e m k re a tív szem ély ek n él. B ö lc sé sz d o k to ri d issz e rtá c ió .
W it k in H . A . e t al. 1962, P sy c h o lo g ic a l D iffe re n tia tio n S tu d ie s o f D e v e lo p m e n t W iley ,
N e w Y o rk , L o n d o n .
(Z incsenko, 1968.) Зинченко, 1968, перцептивные и мнемические элементы творческой дея
тельности. Вопросы психологии.

К Р Е А Т И В Н О С Т Ь N В О С П РИ Я Т И Е
АННАМ АРИЯ В. КОМ ЛОШ И

Автор при специальных опытных у слови ях хотел показать, что имеется разница в
элементной визуальной перцепции избранных на основе вербальны х тестов креативации
гр у п п высокой или низкой кративации.
С помощью тахистоскопа (18 мсек) он экспонировал на цветном ф игурном фоне 10 ней­
тральны х, схематических светотенных иллю тсраций. Задачей подопитных лиц было
осознание раздраж ительны х тахистоскопны х иллю страций, показанны х на мешающем
фоне. Осознание отдельными лицами иллю страций характеризуется количеством экспо­
зиций, наобходимых для осознания.
У группы с высокой креативацией осознание было значительно быстрее и точнее по от­
ношению всех десяти картин, чем у группы с меньшей креативацией.

C R E A T IV IT Y A N D P E R C E P T IO N
ANNAMÁRIA V. KOMLÓSI

T h e a u th o r a tte m p ts to d e m o n s tra te in sp e c ia l e x p e rim e n ta l s itu a tio n s t h a t th e r e a re

d ifferen ces in th e e le m e n ta ry v isu a l p e rc e p tio n o f g ro u p s w ith h ig h o r lo w c re a tiv ity ,
se le c te d w ith v e rb a l c r e a tiv ity te s ts .
10 in d iffe re n t, s c h e m a tic , b la c k a n d w h ite fig u re s h a v e b e e n e x p o se d b y m e a n s o f
ta c h y s to s c o p e (18 m sec) o n co lo u re d , fig u ra tiv e b a c k g ro u n d . T h e e x p e rim e n ta l in d iv id u a ls
h a d to reco g n ize th e ta c h y S to sc o p ic stim u lu s-fig u re s p ro je c te d o n th e d is tu rb in g b a c k ­
g ro u n d . T h e re c o g n itio n o f th e fig u re s is in d ic a te d fo r e a c h p e rso n b y th e n u m b e r o f e x p o ­
s u re s n ec e ssa ry fo r th e re c o g n itio n .
I n th e g ro u p w ith h ig h c r e a tiv ity th e re c o g n itio n w as fo r all 10 fig u re s q u ic k e r a n d m o re
e x a c t th a n in th e g ro u p s w ith lo w c re a tiv ity .

418
 AZ ENKOPRÉZIS KIALAKULÁSÁNAK ÉS GYÓGYÍTÁSÁNAK
MODERN SZEMLÉLETE

KELEN IL O N A -K ÍG Y Ó S ÉVA
Budai Területi Gyermekkórház Gyermek Neurózis Osztálya

A szerző k a B u d a i T e rü le ti G y erm ek k ó rh áz N e u ro sis O sz tá ly á n és a S O T E I I . sz. G y e r­

m e k k lin ik a p a e d o p s y c h ia tria i a m b u la n c iá já n v iz sg á lt, ille tv e k e z e lt e n k o p re tik u s g y e rm e ­
k e k k ö zü l 40 b e te g a d a t a i t d o lg o zták fel. E n k o p ré z isn e k te k in tik (M-. és N . Soule d e fin íc ió já t
e lfogadva) a h á ro m é v e sn é l idő seb b g y e re k e k o ly a n s z é k le tü ríté s é t, a m e ly a tá r s a d a lm i
szo k áso k á lta l m e g h a tá r o z o tt sz o b a tisz ta sá g i k ö v e te lm é n y e k n e k n e m felel m eg.
A sp h in c te rk o n tro ll k ia la k u lá s a ép a n a tó m ia i v iszo n y o k , é le tk o rn a k m egfelelő id e g re n d ­
szeri é re tts é g és az é rz e lm i é le t, a ffe k tiv itá s m a tu rá c ió já h o z k ö tö tt. A b eteg ség k ia la k u lá ­
sá b a n e h á ro m té n y e z ő k ü lö n b ö z ő m é rté k ű z a v a ra és k e d v e z ő tle n k ö lc s ö n h a tá sa é rv é n y e sü l.
A z a d a to k elem zése s o r á n a n e m és k o r s z e rin ti m eg o szlás, az en u resissel, ille tv e eg y é b
m eg b eteg ed ések k el v a ló k a p c so ló d á s é rté k e lé se m e lle tt d ö n tő e n a tü n e t m eg je le n é sé t m e g ­
előző p re m o rb id szem ély iség és az ú n . k iv á ltó o k k a p c s o la tá t v izsg á ljá k .
A z e n k o p ré z ist m u t a tó g y erm ek ek s z e m é ly is é g -s tru k tú rá já n a k le g a la p v e tő b b jelleg ze­
te ssé g e it, m ű k ö d ési m e c h a n iz m u s a it (e lső so rb an W e c h sler és R o rsc h a c h v iz sg á la to k k a l)
ig y e k e z te k fe ltá rn i. V iz sg á la ta ik a la p já n , a le g fo n to sa b b sa já to ssá g o k fig y e le m b e v é te lé v e l
k é t jelleg zetes típ u s t t u d t a k leírni.
A z en k o p ré z is th e r a p iá já b a n , az esetleges g y ó g y sz e re s kezelés m e lle tt, az é le tk o ri sz e m ­
p o n to k fig y e le m b e v é te lé v e l egy én i és k ü lö n b ö z ő (já té k , m a n u á lis, re la x a tió s és v e rb á lis)
c so p o rtp sz ic h o te ra p iá t, v a la m in t a sz ü lő k k e l f o l y ta to tt te rá p iá s je lle g ű fo g la lk o z á st
a lk a lm a z tá k . M e g á lla p ítjá k , h o g y m e g n y u g ta tó g y ó g y u lá s t csak k o m p le x te r á p iá v a l
sik e rü lt elérn i.

I.
Definíció
M. és N. Soule szerint: Enkoprézisnek tekintik a 3 évnél idősebb gyerekek
olyan székletürítését, amely a társadalmi szokások által meghatározott szo­
batisztasági követelményeknek nem felel meg: nappal a fehérneműjét szeny-
nyezi be, éjjel pedig az esetek egy részében ágyba ürít.
Az enkoprézis első leírását 1882-ben G. B. Eowler és 1889-ben E. Henoch
adták. Az „enkoprézis” elnevezést S. Weissenberg vezette be 1926-ban és
annak tekintett minden nem akaratlagos defekációt, amely egy 2. életévet meg­
haladott gyermeknél jött létre, az idegrendszer vagy más szervrendszer kimu­
tatható károsodása nélkül.
1934-ben Marfan az enkoprézis speciális esetét, a 7—8 évesek ,,lá déféca­
tion involontaire des écoliers” -t, az iskolások nem akaratlagos defekálását írja le,
amitől szerinte — el kell különíteni az emocionális széklet eleresztést.
Egyesek [I. Berg és К. V. Jones ] az enkoprézis meghatározás helyett a
funkcionális széklet incontinenciát használják, ezzel is kifejezésre juttatva, hogy
az énkoprézisben mechanikus és funkcionális okok fonódnak össze.

419
 Etiopatogenezis

Ahhoz, hogy a kisgyermek megtanulja széklet- és vizeletürítését ellenőrizni,

a következő feltételek szükségesek :
1. Ép anatómiai viszonyok
2. Korának megfelelő idegrendszeri érettség
3. Az érzelmi élet, affektivitás érettsége.

Ad 1.
Napjainkban a szerzők megegyeznek abban, hogy az enkoprézis kereteiből el
kell különíteni azokat az eseteket, ahol a központi idegrendszer organikus ere­
detű zavara áll fenn, vagy egyéb, aszfinkter funkcióját érintő, a béltraktusra
lokalizálódó ugyancsak organikus eredetű eltérés. Ezekben az esetekben valódi
innervációs vagy anatómiai jellegű zavar okozza a beszékelést (illetve bevi-
zelést).

Ad 2.
A pszichomotoros érési folyamat egyénenként változó lehet. Az ürítés funkció­
jával kapcsolatban Gesel a következő, a nagy átlagra vonatkozó adatokat közli:
18 hónapos korban, ha a nadrágja nedves lesz, a gyerek észlelni és jelezni képes,
24 hónapos korra a szobatisztaság nappalra kialakul, 42 hónapos korra álta­
lában kialakul a szükséglet egész napra kiterjedő jelzése.
A szobatisztaságra szoktatás elengedhetetlenül szükséges feltétele, hogy a
gyerek meghatározott érési fokozatot érjen el, és legalább az ülési és járási funk­
ciók biztosan működjenek. A gyakorlat szerint azonban a tisztaságra szoktatást
az anyák (szülők) jóval korábban kezdik, mint az szükséges lenne. Ahogyan azt
több szerző is bizonyítja, a korai szoktatás irreális követelményeket támaszt a
gyerekkel szemben, aminek kóros szerepe az enkoprézis patogenezisében ki­
mutatható.
A fenti megközelítő adatoktól a gyermekek egyéni fejlődési ritmusában rejlő
különbségek miatt jelentős eltérés lehet. Az érési folyamat különböző okok miatt
(örökletes, alkati diszpozíció, ante-perinatális károsodások stb.) meglassulhat,
és így a szfinkter funkciók uralásának kialakulása is elcsúszik egy későbbi élet­
korra. Ilyen esetekben még nem valódi enkoprézisről (enurézisről) beszélhetünk,
csupán a retardált fejlődés egyik tüneteként mutatkozik az ágybavizelés, illetve
nadrágba székelés. Ezek a tünetek türelmes, szeretetteljes szoktatással viszony­
lag egyszerűen felszámolhatók, míg a záróizom-kontroli erőltetett kialakítása
a tünetek fixálódásához vezethet.
Az anyák (szülők) kívánságait, követelményeit és toleranciáját azonban
messzemenően meghatározzák a társadalmi —közvetlen környezetből (nagyszü­
lő, szomszéd, bölcsőde) származó — követelmények. A mi kultúránkban a bevi-
zeléssel és beszékeléssel — akár természetes megnyilvánulás, akár ideges tü-

420
net — már sokkal kevésbé elnéző egy második életévét meghaladt gyermeknél,
mint bármi egyéb organikus vagy idegrendszeri eredetű tünettel szemben.
Ez arra kényszeríti az anyákat, hogy gyermekük érési fokától és alkatától füg­
getlenül 1 éves koruk után rendszerint már követelményként állítsák a gyerek
elé szükséglete jelzését. Mi sem mutatja jobban e társadalmi közvélemény
kényszerítő szerepét, mint az a széles körben elterjedt gyakorlat, hogy a kis­
gyermek nem nyerhet óvodai felvételt (bármennyire indokolt lenne szociális
szempontból), ha 3 éves korra nem válik teljesen szobatisztává.
Ad 3.
A szfinkter funkciók organizálódását vizsgálva S. Freud munkássága nyo­
mán számos szerző felhívta a figyelmet arra az örömre, amelyet az ürülés funk­
ciója jelenthet; a későbbiek folyamán pedig az ürülés és visszatartás játékára.
A gyermek fejlődése folyamán a környezet nevelési-szoktatási ténykedései
miatt kénytelen lemondani erről az örömforrásról, és vállalnia kell ezzel a szo­
ciális igénnyel kapcsolatos hátrányokat. Erre azonban csak akkor válik képessé,
ha érzelmileg motivált, vagyis ha e lemondásokért még több szeretettel, törő­
déssel és az ebből származó biztonságérzéssel kárpótolják.
A gyermek és környezet interakciójában az ürülés és visszatartás mechaniz­
musa ily módon kommunikációs eszközzé válhat. Az ürítés az adás, ajándé­
kozás, engedelmesség jelzése lesz, míg a visszatartást a visszautasítás, makacs­
ság, önfejűség kifejezésére használhatja a gyerek.
Vagyis a korai normális fejlődés szakaszához hozzátartozó anális erotizmus
hozzájárul a kialakuló személyiség megerősítéséhez, önmegvalósításához, míg
a helytelen szoktatás vagy az anális karakterű megnyilvánulások, illetve azzal
ekvivalens játékok (sározás, homokozás, pancsolás) tiltása eltérítheti útjáról a
normális személyiségfejlődést.
További zavar, illetve tünetképzés forrása lehet a genitális és anális zóna
anatómiai közelsége és analóg funkciója. Ezen régiók erotizált volta és a respek­
tált személyek által a mai napig is fenntartott, e funkcióira vonatkozó „tabu”
szemlélete zavart okozó ellentmondásba kerül.
Az anyák saját személyiségvonásai alapján determinált alapvető állásfoglalá­
sát gyermekük ürítésével kapcsolatban —különösen a csecsemőkorra vonatko­
zóan — nagymértékben befolyásolja az a széles körűen elterjedt meggyőződés,
hogy a gyerek akkor igazán egészséges, ha minden nap van széklete, és gyakran a
hasfájást, a lázas állapotot ennek elmaradásával magyarázzák. így az anyák
többsége kifejezett örömmel fogadja a pelenkában a székletet. Ez korán kiala­
kítja a csecsemőben is, hogy az anya iránti pozitív érzelemnyilvánításaként
időben ürít, és természetesen az anyával együtt örül a székletnek. Majd szinte
minden átmenet nélkül legalábbis a gyerek számára érthetetlenül — a szék­
lettel szemben undort kell éreznie, és aminek eddig örült, azt most utálnia kell.
Tehát a szobatisztaságra szoktatás időszakában, ill. érdekében az anya kopro-
fóbiásnak mutatkozik, és ezt követeli a gyermektől is.

421
 Klinikum

Vizsgálatunkban a Budai Területi Gyermekkórház Neurózis Osztályán 4 év

alatt,'és a SOTE II. Gyermekklinika Peedopszichiátriai Ambulanciáján 8 év alatt
vizsgált, illetve kezelt enkopretikus gyerekek közül 40 betegünk adatait dolgoz­
tuk fel.
Vizsgálatunk megegyezik a minden szerző által hangsúlyozott nem szerinti
megoszlás adataival, az enkopretikusok többsége fiú, sokkal ritkábban jelent­
kezik lányoknál. (31: 9)
Nem találtunk adatot arra, hogy egy terület gyermek populációjának hány
százaléka enkopretikus. Ilyen irányú felmérést mi sem tudtunk végezni, de
egyet kell értenünk azokkal az irodalmi utalásokkal, hogy gyakrabban előfor­
duló betegség, mint ahányszor ezzel a bajjal orvoshoz, pszichológushoz fordul­
nak. (Az enkoprézis esetében ugyanis számolni kell azzal a ténnyel is, hogy civili­
zációnk hatására olyan szégyenteljes megnyilvánulásnak tekintik az érintett
szülők, hogy inkább titkolására, mint gyógykezeltetésére törekszenek.)
Az enkoprézis az esetek egy részében enurézissel, annak is inkább nappali
formájával asszociálódik. Ez nem jelent mindig szimultán jelentkezést, gyakori
a különböző fázisokban való megnyilvánulás.
Hallgren az általa vizsgált 194 enuretikus fiú 22,7%-át és 95 leány 10,5%-át
találta enkopret ikusnak.
Belman enkopretikus gyermekek anamnézisét tanulmányozta át és az enuré-
zist gyakrabban vélte fölfedezni enkopretikus gyermekeknél, mint a normál
kontroli-csoportban. Az általunk vizsgált 38 esetben az enkoprézis 15 alkalom­
mal (39%) társult enurézissel.
Az általunk vizsgált gyerekek közül 17 esetben állt módunkban EEG vizsgá­
latot végezni. Az eredmény csak 10 esetben volt negatív. 1 esetben manifeszt
sacer, 2 esetben klinikai megjelenés nélküli sacerre pozitív eredmény, 4 esetben
enyhe EEG anomália mutatkozott.
Az enkopretikus széklet ritkán normális konzisztenciájú: vagy székrekedéses,
illetve diarrhoe-s jellegű, vagy a kettő valamilyen váltakozása. Igen jellemző a
nadrágban található kenőcsszerűen elkent széklet, mintha a gyermek még nem
ismerné a székelés utáni szokásos higiénés eljárásokat.
A valódi, nehezen befolyásolható enkoprézisnél a visszatartás következtében
a colont nagymennyiségű széklet töltheti ki, a has betapintásánál vagy röntgen
vizsgálatnál vastag bolus által kitágított megacolon észlelhető. Irigoszkopia
esetén funkcionális jellegű megacolon található.
Az enkoprézis primer és szekunder formáját szokták megkülönböztetni asze­
rint, hogy a tünet megjelenését megelőzte-e több-kevesebb ideig tartó szoba-
tisztaság. Primer enkoprézis kialakulásában döntő szerepe lehet a megkésett
érésnek. Mint már említettük kultúránk szokásai arra ösztönzik az anyákat,
hogy tekintet nélkül gyermekük biológiai érési állapotára, mihamarabb rászok­

422
tassák, ráerőltessék a szobatisztaságot. Az érési folyamataikban megkésett
gyermekekre nagy súllyal nehezedik ez a tradíció. A szoktatás célját tévesztve
a személyiség-fejlődésben olyan kóros állapotot hozhat létre, hogy a kezdetben
biológiai okok miatt megkésett sphincter uralási zavart a későbbiekben már
pszichológiai okok tartják fenn.
Vizsgálati anyagunkban három primer enkopretikust találtunk. Mindhárom
esetben primer enurézis is társult az enkoprézishez. Két gyermeknél súlyos
perinatális ártalom volt kimutatható, amely már a legkorábbi csecsemőkorban
is nyugtalanság, alvászavar formájában jelentkezett, de mindenek előtt a pszi-
cho-motorium fejlődésében mutatkozott elmaradás. A harmadik gyermeknél
meglehetősen korai, hat hónapos kortól bevezetett szigorú szoktatási rendről
számoltak be a szülők.
A szekunder enkoprézis esetében beszélni szoktak ún. kiváltó okokról: olyan
eseményről vagy eseménysorról, amivel a betegség megjelenése összefüggésbe
hozható.
Enkoprézis léphet fel enterális vagy egyéb organikus megbetegedés után is.
így az általunk vizsgált gyerekek közül egynél kifejezetten diarrhoeval járó
megbetegedés előzte meg az enkoprézist. Az ilyen esetben a szerzők egy része az
enkoprézis kialakulását azzal magyarázza, hogy a gyerek a sürgető szükségle­
tét néha visszatartani kényszerül, ami rávezeti ennek erotikus örömöt okozó
jellegére. Ha a gyerek környezete addig sem biztosította az egészséges fejlődés­
hez szükséges szeretetet, biztonságot, gyakori frusztrációnak tette ki, és ha egyéb­
ként is hajlamos az autoerotikus örömszerzésre, ennek egyik formájaként fenn­
maradhat az enkoprézis az enteritis elmúlása után is.
Két gyerek a legkorábbi csecsemőkortól obstipált, normális körülmények
között 4 —5 napontként volt fájdalommal üríthető kemény széklete. Mindkét
anya orvosi tanácsra naponként, kétnaponként, beöntést adott a gyereknek
(az egyik már 10 napos kortól), így a normális székletürítés szinte teljesen
meg is szűnt. Mindkét gyermeknél az iskola első osztályában lépett fel en­
koprézis.
Utalásokat találunk az irodalomban arra, hogy hospitalizáció, műtéti beavat­
kozás, valamint baleset után is felléphet enkoprézis. Ezekben az esetekben a
jelzett incidensek mintegy katalizátor-szerepet játszanak.
Eseteink közül egyik fiú három éves korban, teljesen szobatisztán került kór­
házba. A szigorú ágynyugalom megőrzése érdekében pelenkázni kezdték. Ezzel
és az egyéb közismert kórházi jatrogéniával a gyermek olyan regresszióba ke­
rült, hogy az végül is személyiségfejlődési zavart idézve elő, a későbbiekben is
fenntartotta az enkoprézist. A másik gyerekünk, akin 5 éves korban műtétet
hajtottak végre köldöksérv miatt, e műtét után vált enkopretikussá.
Vizsgált eseteinkben azok a gyerekek fordultak elő legnagyobb számban,
akiknél a tünet megjelenése egybeesett az iskola elkezdésével. A 6 8 évesek ilyen
tünetképzését az irodalomban főként azzal magyarázzák, hogy a gyerek a napi

428
távollétet, mint az anyától való szeparációt éli meg. A kisgyermekek jó részénél
ez agressziót vált ki, főleg az anyával szemben. Ezekben az esetekben haragját,
ellenszegülését szervbeszéd formájában fejezi ki.
A mi eseteinkben a szeparáció élménye kisebb hangsúlyt kap a betegség iskola-
kezdéssel párhuzamosan való megjelenésében, ugyanis közülük a legtöbb gye­
rek bölcsődei, óvodai előzménnyel érkezett az iskolába. Ezért a szeparációs
élményt abban a három esetben tekintenénk inkább kiváltó oknak, amikor az
enkoprézis az óvodábalépéskor jelentkezett.
Azoknál a gyerekeknél, akiknél az iskolába járás hatására jelentkezett az
enkoprézis, az anamnesztikus adatok, valamint a klinikai kép előterében a peri-
natális sérülés nyomai állottak.
A diszkrét organikus károsodás (locus minoris resistentiae) nyomait viselő
gyerek igen gyakran már a csecsemőkortól alvási, étkezési, emésztési traktusra
stb. lokalizálódó zavarokkal küszködhet. Ások gondozási nehézséget és gyakori
kudarcot okozó zavarok deformálhatják az egészséges személyiségfejlődéshez
feltétlenül szükséges jó anya—gyerek kapcsolatot. Mivel a kisgyerek organikus
állapotára a környezet inadekvát módon, rendszerint túlféltéssel vagy agresszió­
val reagál. Az ily módon kialakult helytelen magatartási viszonyulások tovább
rontják a gyerek helyzetét, és egy olyan cirkulus viciózus alakulhat ki, amely­
ben a szeretet —frusztráció —agresszió - bűntudat körtánca drámai szituációkat
eredményezhet. Az így létrejött helyzetet tovább súlyosbítja az iskolai követel­
mények jelentkezése és az ezzel kapcsolatos elégtelenség érzése.
Vizsgált anyagunkból kiderült, hogy az iskola — a gyerek számára ez a na­
gyon fontos élettér — hogyan mélyíti el az önértékelési zavar és a családdal
való szembefordulás meglevő tendenciáit. Az értelmi és anyagi téren biztonsá­
got nem nyújtó környezet nagyban hozzájárul a gyermeknél normális körül­
mények között is meglevő szorongások súlyosbításához. Az ehhez társuló
frusztrációk azt súlyosbítják, és alkalmas talaját képezik az enkoprézis, mint
kompenzatorikus, autoerotikus magatartás létrejöttének.
Enkopretikusaink között nagy számban fordulnak elő a szülők alacsonyabb
képesítése miatti viszonylag szerényebb anyagi és kulturális életkörülmények.
Az iskola - - különösen napjainkban, amikor az iskolás gyerekek egy részének
messze eltúlzott, majdnem patológiás öltöztetése, pénzzel és ajándékokkal való
elárasztása — alkalmas arra, hogy a többiekkel való összehasonlítás alkalmával
kínosan éljék meg hátrányos helyzetüket. Ez az összetévesztés az igények növe­
kedéséhez és családjuk negatív jellegű meg-, illetve elítéléséhez, és a velük
való szembeforduláshoz vezethet.
Ugyancsak megterhelést jelent az iskola azoknak a gyerekeknek is, akiknél a
kisgyermekkori személyiségfejlődésre a gátlás, passzivitás nyomja rá bélyegét,
így kellő motiváció, az aktivitás hiányában is kialakulhat enkoprézis. Ezeket
az eseteket vizsgálati anyagunkban nem tárgyaljuk, de ilyen utalásokat kaptunk
egyéb pszichoszomatikus betegségek kapcsán felvett anamnézisekben.

424
 Enkoprézis megjelenését több esetben lehetett kapcsolni a családi környezet
valamilyen változásához.
Egy ötéves kisfiút állami gondozásból emeltek ki, aki már szobatiszta volt.
Nevelőanyja több éve elvált, és ehhez a gyermekhez fűzte azt a reményt, hogy
érzelmileg kárpótolja magányáért, s az így kialakult túlgondozó magatartása,
túlféltése a kisfiúnál devirizáló hatású volt. Ennek következtében törvénysze­
rűen jelentkező problémák a nevelőanya kedvét szegték, és a gyerek érzelmi
biztonságában megingatva enkopretikussá vált.
Három gyereknél a családban bekövetkezett halálesettel tudtuk összefüggés­
be hozni az enkoprézis megjelenését. Egy 8 éves kisfiúnak az édesanyja halt
meg, a másik két gyerek az őket szerető, nevelésükben nagyon aktívan résztve­
vő nagyanyját veszítette el. Ezek az esetek azoknak a szerzőknek a véleményét
látszanak alátámasztani, akik az enkoprézis kialakulásában a depressziónak
jelentős szerepet tulajdonítanak.
Két esetben az új „apa” családba kerülése után jelentkezett a gyereknél a
tünet. Feltehető, hogy ezekben az esetekben a tünetek manifesztálása az anya
gondoskodásának, törődésének visszahódítását, és ezen keresztül szeretetének
teljes, újra egyedüli birtoklását szolgálta.
Primer enurézis váltásaként jelentkezett az enkoprézis egy fiúnál. Az enuré-
zis miatt a 7 éves gyereket évek óta pelenkázták éjjelre. A tünetével szembeni
kóros mértékű tolerancia újabb regressziós tünet fellépéséhez vezethetett.
A szobatisztaságra szoktatás mikéntjére vonatkozó kérdéseinkre az esetek
többségében nem kaptunk értékelhető adatokat. Legtöbb szülő annak jelentő­
séget nem tulajdonítva csak szabvány választ tudott adni. Ez a tény megerősí­
tett bennünket abban a meggyőződésben, hogy a tradíciók hatására a szoba-
tisztaságra szoktatásban kevés mérlegelés, egyéni megfontolás játszik szerepet,
és mint a gyerekkel kapcsolatban nem döntő élmény, szinte kiesik a szülők
emlékezetéből. Ennek következtében betegeink nagy részénél nem tudtuk
kimutatni, hogy a korai, illetve drasztikus módszerekkel történő szobatiszta­
ságra szoktatás milyen mértékben járul hozzá a kórkép kialakulásához.I.

II.

Enkopretikusok személyiségvizsgálata

Azok a szerzők, akik az enkopretikus gyerekek személyiségét vizsgálták,

egyöntetűen a szorongást találták a személyiségképre jellemzőnek.
Bergman a szorongásos tendencia mellett az alacsony frusztrációs tole­
ranciát, infantilisen manifesztált agressziót és az éntudat hiányát találta.
Masson és Perrenoud kiemeli, hogy a vizsgálatok eredményeként az általuk
vizsgált 10 enkopretikus gyereknél minden esetben megtalálták azt a nem tuda-

425
tos konfliktust, ami mindenekelőtt az anyával szemben manifesztálódott.
Ajuriaguerra a pszichiátriai vizsgálatok eredményeiből a kapcsolatteremtés
nehézségét, a pszichológiai tesztek eredményeiből a gátolt agressziót, passzivi­
tást, önmagukkal szembeni csődélményt és az ezzel összefüggő gyenge éntuda­
tot tartja döntő fontosságúnak.;
Az enkopretikus gyerekek intelligencia színvonalát nem tartják a szerzők
jellemzőnek. Legfeljebb csak olyan értelemben, hogy az enkoprézis gyak­
rabban fordul elő a különösen tehetséges gyerekeknél, vagy pedig a passzivitás
és a kondicionálás nehézségei miatt az oligophréneknél.
Saját vizsgálatainkban a Wechsler és Rorschach tesztekkel viszgáltuk a
gyerekeket és a személyiség-struktúra legalapvetőbb jellegzetességeit, működé­
si mechanizmusait igyekeztük feltárni.
A vizsgálati eredmények alapján a fontosabb jellegzetességek figyelembevéte­
lével két egymástól élesen elkülönülő enkopretikus személyiségtípust követ­
hettünk.
Öt gyereket sorolhattunk abba az (I) csoportba, ahol a legjellemzőbb az igen
magas mentális színvonal megjelenése volt. Intelligencia kvóciensük az „igen
magas” övezetben, heterogén intelligencia struktúrát takar. A verbális teljesít-1
ményekhez képest a perceptuo-motoros érettség retardációt mutatott, a gyere­
keknél saját verbális átlaguktól elmaradt a figyelem koncentrációt vizsgáló
részpróba.
A Rorschach jegyzőkönyvek adataiból elsősorban a nagyfokú irritabilitást, a
frustrációkkal szembeni alacsony toleranciát emeljük ki. Bár a Rorschach jegy­
zőkönyv is alátámasztja a kiváló mentális színvonalat, és széles érdeklődési
kört, jó ismeretanyagot jelez, de a képzetáramlást, a különböző tartalmakat
szinte homogenizálja a hozzájuk tapadó agresszív megjelenés. A pszichométri-
kus mutatók feszült indulati életre utalnak. A beilleszkedés érdekében a fel­
halmozódott agresszió egy részének elfojtására törekszenek, de ez csak a telje­
sítmény ingadozása árán valósítható meg.
Családstruktúrájukban a különbözőségek ellenére is feltűnő hasonlóság
mutatkozott. A család anyagi biztonságot nyújtott, 4 esetben a magasabban
kvalifikált szociális rétegből kerültek ki, de az anya infantilis, hiszteroid szemé­
lyisége és a passzivitás mögött domináló, erőszakos apa, nem adott lehetőséget a
családon belüli érzelmi biztonságra.
A másik (II.) csoportba soroltuk a beteganyagunk döntő többségét . Ezeknek
a gyerekeknek mentális fejlettsége sokkal alacsonyabb színvonalú. Intelligencia
kvóciensük az átlagövezetben van, de gyakran annak alsó határértékéhez
közelít. Az intelligencia struktúrában itt is jobb verbális teljesítményeket
találtunk, szemben a performációs teljesítmények alacsony értékeivel, ami sok
esetben alig haladta meg a fogyatékosság szint jét. A részteljesítmények szóródá­
sa a gyerekek saját átlaga körül különösen a szenzomotoros koordináció meg­
zavart fejlődésére, a figyelem koncentráció zavaraira utalt, és a jó formális

426
logikai készség mellett az analízist és szintézist igénylő gondolkodási mód gyen­
geségét mutatta.
A Rorschach jegyzőkönyvek adataiban a felhalmozott agresszió a vezető
tünet, de az agresszió oppozíciós megjelenítése már ritka, főként a tartalmakra
vonatkozó destrukciókban jelenik meg. A pszichometrikus mutatók koartált
vagy koartálódó, érzelmileg elsivárosult személyiségképet mutatnak, kórosan
alacsony mentális fékrendszerrel. A viselkedés egyetlen fékjeként a begyakorolt
reakciómódok funkcionálnak, de ezt minduntalan agresszív indulati rohamok
vagynegativisztikus, depresszív állapotok törik át. Az egész személyiségre kiter­
jedő bizonytalanság passzivitáshoz, a realitásoktól való elforduláshoz vezet.
Ennek a jóval több gyereket felölelő csoportnak a családstruktúra elemzése
meghaladja ennek a dolgozatnak a keretét. Lényeges azonban, hogy ezek a
gyerekek általában alacsonyabban kvalifikált szülők alkotta, meglehetősen
primitív családi környezetből kerülnek ki. Közülük ötöt válás következtében
egyedülálló anya nevel. A családokban az agresszió áteresztés természetes meg­
nyilvánulásként volt jelen. Ezek a családok leggyakrabban nem tudták biztosí­
tani a gyerek által elvárt anyagi biztonságot.

III.

Terápia

Célkitűzéseink a következők voltak :

1. Az intestinális és anális funkciók zavartalan működésének biztosítása:
szükség esetén a bolusok eltávolítása ismételt beöntésekkel,
rendszeres székletürítésre szoktatás kondicionálás módszereivel,
esetleges parazitózis megszüntetése,
a testséma, szervműködés, illetve sphincter ellenőrzésének elsajátítása.
2. A pszichés problémák rendezése:
a család emocionális légkörének megváltoztatása, mindenek előtt a bün­
tetések letiltása. (Rendkívül nehezen megvalósítható feladatnak bizonyult,
tekintettel a tünet provokáló jellegére.),
a gyerekek gyógyulni vágyásának elősegítése indulatáttételes szituációk
megteremtésével, érzelmi kárpótlással, az agresszivitás elfogadható levezeté­
sének megteremtésével.
A fenti célkitűzések elérésére több módszerrel próbálkoztunk.

Gyógyszeres kezelés
Miután több szerző is hangsúlyozza a depresszió szerepét az enkoprézisben,
azoknál a betegeknél, akiknél a klinikai kép és a pszichológiai vizsgálat alapján
ilyen tendencia feltételezhető volt, Melipramin adagolással próbálkoztunk.

427
Tekintettel arra, hogy betegeinknél még a hangulat depresszív színezete mellett
is a hipermotilitás dominált, e medikáoióval meggyőző eredményt nem tudtunk
elérni, sőt egyes esetekben még nyugtalanabbá váltak, ezért a gyógyszer adago­
lását be is kellett szüntetnünk.

Pszichoterápia

Az életkori sajátosságokat figyelembe véve, kialakult egy-egy eljárás előny­

ben részesítése. Eseteink többségében azonban azok kombinációját alkalmaz­
tuk, betegeinket komplex terápiában részesítettük.
A) Első helyre került a szülőkkel folytatott terápiás jellegű foglalkozás. Te­
kintettel a szülők gyakran igen alacsony kulturábs, intellektuábs nívójára és
időnként alkoholos befolyásoltságára, az együttműködés meglehetősen nehéz
volt. Azonban szinte kivétel nélkül igényelték azt, a problémákkal való foglal­
kozás kétségtelen eredményeket hozott, ha nem is okozott döntő változást a csa­
lád életében, némi javulást eredményezett annak affektiv légkörében. Néhány
esetben lehetőségünk volt szisztematikus családterápia folytatására is. Kétség­
telenül ennek köszönhetjük megnyugtatóan gyógyult eseteinket.
B) Kisgyermekkel (6 —8 éves korig) való foglalkozásban természetesen a já­
tékos elemek domináltak, amelyek vázlatosan a következők voltak.
1. Mindenek előtt sározás, agyagozás, majd gyurmából emberformálás a
belső (intestinális) szervek megjelölésével és funkciójának játékos megtanulásá­
val. Későbbiekben a gyurmaemberke exretumának megformálása, bilibe
ürítése.
2. A testséma és a szerv funkciók megtanulásának másik módja, amely szintén
kedvezett az analis erotika megjelenítésének, a temperával való mázolás volt.
A gyerekek lehetőleg barna színnel, saját újukkal kenték bele az előre elkészí­
tett testvázlatba a megfelelő szerveket.
3. A világteszt elemeivel páros vagy kiscsoportos játékok kitűnő lehetőséget
teremtettek az agresszív indulatok mobilizálódásának és levezetésének.
4. Az általunk család-játékoknak elnevezett foglalkozás keretében ugyan­
csak lehetőség nyílott a konfliktus szituációk megjelenítésére, lereagálására, fel­
dolgozására.
C) 9 —10 éves kortól mindenekelőtt a relaxációs kezelést alkalmaztuk, verbá­
lis csoport-terapiával egybekötve. (10., 11., 14.) Ennek keretén belül mód nyí­
lott nemcsak a testvázlat, sphincter funkciók megértésére, de megélésre és
gyakorlására is. A relaxációt követő megbeszélések különösen a prepubertás és
pubertás korban rendkívül hasznosnak bizonyultak. A zavart okozó szomszédos
ano-genitális szféra megismerésében és demisztifxkálásában, valamint az e
szervekhez fűződő fantáziák és a gyakori bűntudatot mobilizáló maszturbációs
tevékenység oldásában.

428
 A fenti terápiás eljárásainkat szigorúan meghatározott ideig (4—10 hét) meg­
határozott napokon és órákban, zárt létszámú kis csoportokban alkalmaztuk.
Eredményeink elérésében kétségtelenül nagy szerepet játszott a patogén miliő­
ből való kiemelés és a neurotikus gyerekek kezeléséhez adaptált osztály terápiás
légköre.
Ennek ellenére az enkoprézis gyógyítása hosszan tartó, sok türelmet igénylő
feladat, amely a szülők együttműködésének hiányában néha heroikusnak tűnő
erőfeszítések dacára is megfeneklett. Reeidiváink jó része ennek tulajdonítható.
Ezek a gyerekek, mint ahogy ezt pszichológiai vizsgálataik is igazolják, gyenge,
vulnerabilis Én-nel rendelkeznek, személyiségfejlődésükben veszélyeztetettnek
tekinthetők. Több szerző (1) felhívja a figyelmet arra, hogy amennyiben nem
részesülnek hosszan tartó pszichoterápiás jellegű gondozásban, a későbbiek fo­
lyamán esetleg perverz, disszociális magatartású fiatalokká válhatnak. Kedvező
körülmények között közülük kerülnek ki a kínosan tiszta, kényszeres, pontos,
pedáns takarékoskodó felnőttek.
A kezelésünkben részesült enkopretikus gyerekek katamnesztikus adatainak
alapján megkezdtük későbbi személyiség alakulásuk vizsgálatát. Eddigi adata­
ink az idézett szerzők véleményét látszanak alátámasztani. A megfelelő adatok
felvétele és feldolgozása folyamatban van, ismertetésükre egy későbbi köz­
leményben visszatérünk.

IR O D A L O M

A b b a h a m K . — E tu d e p sy c h o a n a litiq u e d e la fo rm a tio n d u c a ra c tè re (E uvreS co m p lè­

te s , 2. 313— 343. P a ris , P a y o t 1966.)
A j u r i a g u e b b a J . de — M an u le de p sy c h ia trie d e l ’e n fa n t.
B e n s a u d e A ., M a y J . P ., O i l l e t J . M . — A n a to m ie d u sp h in c te r a n a l. É tu d e clin iq u e
e t electro lo g iq u e. Som . H o p . P a ris 1948, 24, 2462— 64.
D uham el J . — L ’in c o n tin e n c e a n a le d es en co p resis. A rc h . N a h A p p . dig. 1962. 61— 88.
D u h a m e l J . e t N g o h В ш н . — N é v ro se s a n o -re c ta le s. E n c o p re sis. E n c y c l. m é d . c h ir.
E s to m a c in te stin s. 1968. 9087 F lo .
E r i k s o n S. — L ’e n fa n t e t la so ciété. D e la c h a u x e t N iestlé, N e u c h a te l-P a ris.
F r e u d S. — L a p ré d isp o sitio n á la n év ro se obsessioneile (1913) T ra d . P ic h o n e t H o esli.
R e v . fra n c . P sy c a n a l. 1929, 3. 437— 447.
F r e u d S. — S u r la tr a n s fo r m a tio n d es p u lsio n e n p a rtic u lie r d a n s l ’é re c tism e a n a l.
1917. L a vie sexuelle. T ra d . D . B erg er, P a ris , P re sse s U n iv e rs ita ire s d e F ra n c e , 1969.
K e m p t o n J . — C o n s tip a tio n a n d e n c o p resis: a p a e d ia tric ia n ’x view . S o c ie ty fo r p s y ­
ch o so m a tic research . S tu d y g ro u p en p sy c h o s o m a tic a sp e c ts o f p a e d ia tric s . O x fo rd ,
P e rg a m o n P ress, 1961. 4— 9.
D r . K e l e n I l o n a — B ev e z e té s a n e u ro -m u sc u la ris re la x a tio g y e rm e k g y ó g y á sz a ti
a lk alm azásáh o z. G y erm e k g y ó g y á sz a t. X V II . 1966. X I I .
D b . K e l e n I l o n a — L e s a sp e c ts p é d ia triq u e d e la re la x a tio n (R e v u e d e N e u ro ­
p s y c h ia trie In fa n tile P a ris 1966. 14 a n n é e N ° 4 — 6.)
I l o n a D e m o s a k - K e l e n e t F . S z a k á c s . — E s s a i de l ’em p lo i sim u lta n é d u tr a in in g a u to ­
gèn e e t de la th é ra p ie d e g ro u p á l ’âge d e la p u b e rté . P s y c h o th e ra p y a n d p sy ch o so m a-
ticS S. K ara g e r-B a se l/N e w Y o rk (P rin te d in S w ietzerlan d )
L a u n a y C l . — R é é d u c a tio n e t p s y c h o th é ra p ie d e d e u x cas d ’en co p re sie . C o n c o u rsm é d .
1963. 86. 4637— 4640.)
L a u n a y C l ., G a y o l . — T ra ite m e n t de l ’é n u re sie „ e sse n tie lle ” . R e v . P r a t . 1951 3/27.
1965— 1961.

4 Magyar Pszichológiai Szemle 429

L a u z a n n e К . — E n q u ê te clin iq u e s u r l ’é v o lu tio n de l ’é n c o p re sis chez l ’e n fa n t. T h èse,
P a ris , 1969. 90. p .
M a b f a n A. B. — L a d é fé c a tio n in v o lo n ta ire de écoliers. P re sse m é d . 1934.
S o u l e M., S o u l e N . — L ’é n u resie, e tu d e c lin iq u e, d ia g n o s tiq u e e t th é r a p e u tiq u e
E d itio n s S ociales F ra n ç a is e s , P a ris , 1967.

С О В РЕ М Е Н Н Ы Е В З Г Л Я Д Ы Н А Ф О РМ И РО В А Н И Е И Л Е Ч Е Н И Е Э Н К О П Р Е З А
ИЛО Н А К Е Л Е Н - ЕВА К И Д ЁШ

Авторы обработали данны е 40 больных детей, осмотренных и подлеченных в секции

неврозов десткой больницы будапеш тского района и в падеопсихопатрической ам буля-
тори и детской к л и н и к и № II. Энкопрезой считается (согласно дефиниции М. и Н. Соула
испраж нение детей, старш е тр ёх лет, что не соответствует Т ребованиям чистоты, опреде­
ленным общественными обычаями.
Формирование ш п и хтеркон роля тесно связано с нормальной анатомией, со зрелостью
нервной системы, соответствующ ей возрасту, а т а к ж е и со зрелостью эмоций и эффектив­
ности. При болезни н аблю дается расстройство этих трёх ф акторов различной степени и их
неблагоприятное взаимодействие.
В ходе анализа дан н ы х н ар яд у с разделением по полам и возрастам, а так ж е с оценкой
взаимосвязи с энуресисем или другими заболеваниям и рассматривается главным образом
св язь между премурбидной личностью, предшествующей появлению симптом и вызываю ­
щ ей причиной.
Они стремились вы яви ть самые основные характерны е черты и механизации функцио­
н ирования структуры детской личности, болеющей энкопрезисом в первую очередь путем
осмотра.
Н а основе их исследований, с учетом основных свойств они могли описать два х а р а к ­
терны х типа.
П ри лечении эн ко п р еза, н аряд у с медикаментозным лечением, с учетом возроста они
прим еняли различные формы занятий терапического х аратера вместе с родителями, а так­
ж е различные и ндивидуальны е и групповые формы психотерапии (игры, м ануальны е
релаксионные и вербальны е). У становляю т что окончательное выздоровление удалось
достичь только путем комплексной терапии.

M O D E R N A S P E C T O F E N C O P R E S IS
K ELEN ILONA-K ÍG Y Ó S ÉVA

O u t o f th e c h ild re n w ith en co p resis e x a m in e d a n d tr e a te d , re s p ., in th e N eu ro sis D e p a r t­

m e n t o f th e D is tric t H o s p ita l, B u d a , a n d in th e O u t-p a tie n t D e p a rtm e n t o f th e 2n,i C linic
o f P a e d ia tric s o f th e S em m elw eis U n iv e rs ity M edical S chool, B u d a p e s t, th e d a ta o f 40
c h ild re n h a v e b e e n a n a ly s e d b y th e a u th o rs . I n a g re e m e n t w ith th e d e fin itio n o f M. a n d
N . Soule, th e a u th o r s c o n sid e r en co p resis a s th e in c o n tin e n c e o f sto o ls in c h ild re n o v e r 3
y e a rs , w hen th e d is c h a rg e o f faeces d o es n o t c o rre sp o n d to th e cle a n h a b its d efin e d b y th e
so c ia l re q u ire m e n ts. T h e d e v e lo p m e n t o f th e s p h in c te r c o n tro l is d e te rm in e d b y n o rm a l
a n a to m ic a l c o n d itio n s , th e m a tu r ity o f th e n e rv o u s sy s te m c o rre sp o n d ig to th e age, a s
w ell a s b y th e m a t u r a t io n o f th e e m o tio n a l life, th e a ffe c tiv ity . I n th e d e v e lo p m e n t o f th e
d isease th e d is tu rb a n c e o f v a rio u s deg ree a n d th e u n fa v o u ra b le in te rp la y o f th e s e th r e e
fa c to rs p la y a ro le. B e sid e s th e Sex a n d age d is trib u tio n , th e sim u lta n e o u s o c c u rre n c e o f
en u re sis or o th e r d is e a se s th e re la tio n sh ip b e tw e e n th e p re m o rb id p e rs o n a lity p re c e d in g
t h e a p p e a ra n c e o f th e s y m p to m a n d th e So-called in d u c in g fa c to r h a s b e e n c h ie fly e x a m i­
n e d b y th e a u th o rs .
T he a u th o rs tr ie d t o e x p lo re th e e sse n tial c h a ra c te ris tic s a n d th e fu n c tio n a l m e c h a n ism s
o f th e p e rs o n a lity s t r u c tu r e o f th e c h ild re n w ith en co p resis, in th e firs t p la c e w ith W e c h sle r
a n d R o rsc h a c h ’s e x a m in a tio n s . O n th e b asis o f th e ir e x a m in a tio n s a n d ta k in g in to c o n sid e ­
r a tio n th e m o s t i m p o r t a n t c h a ra c te ris tic s tw o m a in ty p e s h a v e b e e n d escrib ed b y th e
a u th o rs.
I n th e th e r a p y o f th e en c o p re sis — b esid es th e o cc a sio n a l m e d ic a m e n to u s tr e a tm e n t —
a n d ta k in g in to c o n s id e ra tio n th e age o f th e c h ild re n , in d iv id u a l a n d c o llectiv e p s y c h o ­
th e r a p y (m a n u a l, r e la x a tio n a n d v e rb a l p la y ) a s w ell a s c o n v e rs a tio n s w ith th e p a re n ts
o f th e ra p e u tic a l c h a r a c t e r h a v e b e e n a p p lie d b y th e a u th o rs . S a tis fa c to ry re s u lts c o u ld b e
o b ta in e d b u t w ith c o m p le x th e ra p y .

430
VITA

HOZZÁSZÓLÁS M1RTSE M. ÉS FLAM ZS. CIKKÉHEZ

P S Z IC H . SZ E M L E 1974. X X X I . 4 5 0 — 463.

Érdekes jelenséget tárnak fel a szerzők, azt vizsgálva, hogy a tisztasági szoká­
sok hogyan tükröződnek ujjfestéses helyzetben 2 1/2- 3 éves gyermekeknél.
Azt tapasztalták, hogy a gyermekek rémülten menekültek a helyzetből, kény­
szernek éreztek egy olyan felszólítást, hogy a kezüket bemaszatolják. A jelen­
ség azért meglepő, mert ellentétesnek tűnik azzal a mindennapi tapasztalattal,
hogy a kisgyermek nem törődik testi tisztaságával, szép ruháját könnyen
bepiszkolja, szájába veszi piszkos kezét és — látszólag szívesen maszatol is.
A tisztaságra, hygiéniára nevelni kell!
A kisgyermeknek a vizsgálati helyzetben tanúsított magatartását a szerzők
úgy magyarázzák, hogy az anyai viselkedés alakít ki a gyermeki természetes
viselkedéssel szemben olyan korlátokat, amelyek kezdetben jobban érvényesül­
nek, mint idősebb korban, mert „a 3 éves gyermeknél még igen frissek a tiszta­
sági szabályok megtanulásával kapcsolatos intenzív afféktusokkal kísért emlé­
kek” (453 o.). A szigorral és büntetéssel járó tisztaságra szoktatási szabályok és
az eredeti késztetés kerülmények így a maszatolásra felszólító vizsgálati helyzet­
ben konfliktusba. Ezen feltevések nyomán mutatnak ki a szerzők a nevelői
attitűd és a gyermeki viselkedés típusai között fennálló összefüggéseket.
Lehetséges volna azonban a jelenségek egy másik csoportját figyelembe véve
a vizsgált reakciót egy másik elméleti magyarázattal kiegészíteni.
A kisgyerek a piszok negligálásával egyidőben szereti a tenyerét tisztán tar­
tani. Ha ragadós ételt eszik, pl. csokoládét, azonnal letörli kezéről (esetleg éppen
a tiszta ruhájába). Ha véletlenül a főzelékbe nyúl, nyújtja a kezét letörölni.
Egy két és fél éves kislánynál tapasztaltam, hogy képtelen volt vajaskenyeret
enni. Nem azért, mert nem szerette, hanem mert csak úgy tudta megfogni, hogy
beletenyerelt. Ha „katonákra” vágtuk mint erre az anyák kivétel nélkül
rájönnek - szívesen falatozott a megkent kenyérből. Azt is tapasztalhatjuk
ebben a korban, hogy a gyerek kiszalad a homokból, ha a nedves homok ráragad
a kezére és egyáltalán nem szereti a később olyan kedvelt iszappal való játékot,
gyurmát, agyagot vagy festéket. Az exkrementummal való játék tulajdonkép­
pen ritka, a magára hagyott gyermek talán büntetés nélkül is csak egyszer
maszatolná szét. R. Spitz kizárólag mánia-depressziós anyák gyermekeinél
tapasztalt koprofágiát, és éppen vizsgálatai nyomán tartjuk ezeket a tünete­
ket a súlyos érzelmi elhanyagoltság egyik jelének.

4* 431
 Annak evidenciája, hogy a kéz ragadóssága elleni tiltakozás korábban jelenik
meg, mint a tisztaságra szoktatás, kitűnik csecsemők viselkedéséből: a 7—8
hónapos csecsemő, aki már kezével kapkod az eléje tett étel felé, azonnal letör­
lésre nyújtja a kezét, ha az ujja vagy a tenyere főzelékes lesz.
A részleges tisztaság közismert, de elhanyagolt jelenségére Hermann I. hívja
fel a figyelmet Az ember ősi ösztönei c. könyvében (1944). A jelenséget a meg­
kapaszkodás késztetésével hozza összefüggésbe: a csecsemőben és a kisgyermek­
ben még élő a megkapaszkodás késztetése, a maszatos kéz a lecsúszás veszélyét
rejti magában.
Ez az összefüggés magyarázatot ad arra, hogy még a tisztaságra szoktatás
előtt miért nyújtják a csecsemők a kezüket letörlésre, a kisgyermekek 2 —3
éves korban miért szeretnek kevésbé maszatolni, mint később, miért vált ki az
ujjfestés belőlük inkább riadalmat, mint élvezetet. A megkapaszkodás készte­
tése a fejlődés legkoraibb szakaszában legerősebb (fogó reflex, ökölbe szorított
kéz alvás helyzetben stb.). A késztetés a megkapaszkodásra a kisgyermeknél
primérebb, mint a nagyobbaknál, idegen helyzetben fontosabb, mint az ugyan­
csak meglevő késztetés a maszatolásra. A kétféle drive ellentmondásossága
magyarázhatná a vizsgált helyzetben a szorongás átcsapását agresszív-impulzív
ellentétébe, s ennek a kétféle ellentmondó drive-nek a mentén lehetne esetleg
tovább vizsgálni a nevelői attitűd hozzájárulását a különféle gyermeki reakciók
típusaiban.
Azok számára, akiknek idegen az a gondolat, hogy a kisgyermekben mennyire
élő a megkapaszkodás készsége, hadd fűzzek hozzá egy szintén általános, de
elhanyagolt tapasztalatot. Gyakori, hogy a 2 —3 év körüli gyermek úgy lép be
idegen helyre — pl. a pszichológus szobájába —, hogy kezében szorongat vala­
mit, otthonról hozott játékot, cukrot, kiflivéget, s nem engedi el, inkább egy
kézzel játszik, amíg teljes biztonságban nem érzi magát. Még 3 év után is gyak­
ran ragaszkodnak a gyerekek ahhoz, hogy otthonról magukkal vigyenek egy-egy
játékot, amelyről azután könnyen megfelejtkeznek egy érdekesebb helyzetben.
A kéz biztonságkeresése tűnik ki ebből a viselkedésből, a gyerek ahhoz ragasz­
kodik, hogy a kezével kapaszkodjon valamibe (mint a felnőtt a fogorvosi szék­
be, foghúzáskor), biztonságot nyújt neki az otthonról hozott tárgy, mert pars
pro toto pótolja az anyai biztonságot és védelmet.
Ez a viselkedés a kisgyermeknek éppúgy „szokása” , mint óvakodása a kezének
ragadóssá válásától. Ha felismerjük benne azt, amit a megkapaszkodás törekvé­
sével kifejez, akkor megértjük a bölcsődés és óvodás gyermek mindennapos
konfliktusát is. Hiszen az otthonról vitt „valami” átsegítené őt az új helyzet
kezdeti idegenségén, ha nem ütközne abba az általános szabályba, hogy o tt­
honi holmit tilos ezekbe az intézményekbe bevinni. Ez az általános tilalom
gyakran kórházakban és nevelőotthonokban is érvényes. Megfosztják a
gyermeket attól, a saját aktivitásból fakadó segítségtől, amellyel az ismeretlen
és félelmes helyzetet a maga számára ismerőssé, otthonossá próbálná tenni.

432
 Apró, jelentéktelennek tűnő tilalmak ezek, mégis drámai konfliktusok ját­
szódnak le nap mint nap bölcsődékben, óvodákban, kórházakban és nevelő-
otthonokban: a gyermeket nemcsak édesanyja hagyja ott, nemcsak saját ruhá­
jától fosztják meg, hanem megfosztják attól az egyetlen ismerős kis tárgytól is,
amelybe belekapaszkodhatna. Bárcsak felismernék a pszichológusok, s közvetíté­
sükkel a pedagógusok és az orvosok is az elszakadásos szorongás messze kiható
következményeit, s annak néha egyszerű odafordulással is csökkenthető segí­
tésmódját.
N emes L ívia

433
 V Á LA SZ N E M E S L ÍV IÁ N A K

Igen értékes, gondolatébresztő hozzászólást fűz ujjfestéses vizsgálati ered­

ményeinkhez Nemes Lívia, az interpretálást kiegészítő elméleti megközelítést
javasolva. Eredményeinket a részleges tisztaság jelenségének oldaláról is ma-
gyarázhatónak tartja: a megkapaszkodási törekvés az általunk vizsgált élet­
korban még nagyon erős, ezért a gyermek számára az ujjak, a kéz festékessé-
csúszóssá válása a lecsúszás veszélyét rejti magában. Ezzel magyarázza, hogy
a 2 —3 éves korú gyermek kevésbé szeret maszatolni, mint az idősebbek, s ezért
válthat ki belőle az ujjfestés riadalmat.
Megfontolandónak tartjuk azonban azt a gyakorlati tapasztalatokból ismert
tényt, valamint számos gyermekpszichológus megfigyelését és közlését, amely
arra mutat, hogy a csecsemő és a kisgyermek — amíg ebben meg nem akadá­
lyozzák — minden keze ügyébe kerülő tárgyat, anyagot megfog, megtapogat,
ha lehet széjjelken, ismételten manipulál vele, örömét találva e tevékenységben.
Ezt a jelenséget a taktilo-motoros explorációs manipuláció szerepére is vissza­
vezethetjük.
A gyermek bizonyos anyagokkal szembeni averzióját; döntően tanulási folya­
mat hatásának tartjuk, ugyanis a tisztaságra szoktatás folyamán épül ki benne
először az ellenérzés saját székletével, vizeletével szemben. Ez az idegenkedés
mindinkább kiterjed a „piszok” más formáira is.
A tisztaság szociális értéknek tekinthető, s így a gyermek tisztasági attitűdjé­
nek kialakulásában — hasonlóan más szociális értékekhez — döntő szerepe van
a modell (szülő) minősítő reakcióinak. A tisztasági értékek elsajátítása a kora
gyermekkorban a felnőtt jutalmazó-büntető magatartásán, valamint az empátia
jelenségén, mint emocionális jelentéstanuláson keresztül történik. Ha a negatív
szociális minősítés a piszokkal szemben túlságosan erőteljes formában nyilvánul
meg, a gyermek averziója a piszok-ekvivalens anyagokkal szemben is generali-
záltan fellép. Vizsgálati adataink arra mutatnak, hogy a szülők általában túl­
zott jelentőséget tulajdonítanak a szobatisztasági és az általános kultúrhigiénés
szabályoknak, gyakran túlzott szigorral, szélsőséges emocionális kontextusban
szoktatják rá ezekre gyermekeiket.
Újabb (hamarosan közlésre kerülő) anyagunk eredményei azt mutatják,
hogy azok a gyermekek, akiket kollektívában (bölcsődében) szoktattak tiszta-

435
ságra, nagy többségükben elfogadták az ujjal való festést, igen kevés volt közöt­
tük az olyan gyermek, aki viszolygott a kézzel való kenéstől, maszatolástól.
A kollektívában szoktatott gyermekek nem élték át olyan intenzíven és gyak­
ran az anya e vontkozásban megnyilvánuló negatív affektusokkal kísért minő­
sítését.
Megjegyezni kívánjuk, hogy a bölcsődében általában differenciáltabb sza­
bályfelállítás érvényesül, s míg a szülői nevelésnél dominál a mindenféle tisztáta­
lantól való távoltartás, addig a bölcsődékben a kulturhigiénés szabályok elsajá­
títtatásával egyidejűleg bizonyos anyagokkal (tészta, kovász, Oriza tápszerből
főzött kolloid jellegű anyag stb.) való tevékenykedés megengedett, sőt kívána­
tos. A gyermek így megtanulhat differenciálni a valóban tisztátalannak minő­
síthető és az azokhoz csupán hasonlítható anyagok között. Hozzászólásában
Neves Lívia is utal arra, hogy a gyermekek a későbbi években szívesen játsza­
nak iszappal, gyurmával, agyaggal, aminek magyarázatát éppen abban talál­
hatjuk, hogy a kognitív fejlődés előrehaladtával a gyermek megtanul differen­
ciálni a piszkos és a nem-piszkos között.
így azt a jelenséget, hogy a gyermek az ujjait, a tenyerét igyekszik tisztán
tartani a csúszós, tapadós anyagoktól, nem annyira a részleges tisztaságra való
törekvésnek tekintjük, mint inkább annak, hogy a festékessé válás — az előbb
elmondottak értelmében — a piszkosság érzetét kelti benne, s ezért igyekszik
azt elkerülni vagy megszüntetni.
Nemes Lívia által említett példák, különös tekintettel a szobatisztaságra szok­
tatást megelőző korai életszakra — (ha főzelékbe nyúl a gyermek, nyújtja a
kezét, hogy letöröljék stb.) tanult reakcióknak minősíthetők, miután a kisgyer­
mek csecsemőkorától kezdődően tapasztalja azt a gondozói magatartást, hogy
ha étkezés közben maszatossá válik arca vagy keze, a felnőtt azonnal beavat­
kozik, megtörik
Bár az ujjfestéses helyzetben tanúsított viselkedési sajátosságok létrejöttében
a megkapaszkodásnak nem tulajdonítunk kitüntetett szerepet, nem tartjuk
elhanyagolhatónak a klinikai tapasztalatokra támaszkodó megfigyelések jelen­
tőségét a gyermek biztonságkeresésével, megkapaszkodási törekvéseivel kap­
csolatban, különösen idegen helyzetben. Vizsgálataink során éppen ezért is
törekedtünk arra, hogy a gyermekeket természetes környezetünkben, ismerős
bölcsődei gondozónő társaságában fessenek.
Megjegyezzük, hogy a kora gyermekkori személyiségfejlődés meghatározó
tényezőivel foglalkozó kutatócsoportunk emelt jelentőséget tulajdonít a depen-
dencia jelenségkörének, s kutatásaink eredményei nem mondanak ellent Nemes
Lívia közléseinek.

P. Mirts e Márta - F lam Zsuzsa

SZEMLE

PSZICHOLÓGUS SZAKMAI ETIKAI KÓDEX*

A SZÉK feladata
A Szakmai Etikai Kódex elsőrendű célja, hogy megállapítsa a pszichológus
számára a hivatás gyakorlásával együtt járó legalapvetőbb jogok és kötelessé­
gek rendszerét. Megbízható alapot kell szolgáltatnia annak eldöntésében, hogy
hogyan kell eljárnia olyan esetekben, amikor szakmája gyakorlása közben
problematikus, konfliktusos helyzetbe kerül.
E szabályok széles körben való megismertetése során törekedni kell arra,
hogy a pszichológust alkalmazó intézmények tájékozódhassanak a pszicholó­
gust munkája során kötelező szakmai-etikai előírásokról. Mindez előmozdítja
a pszichológus-hivatás megbecsülését és biztosítékot nyújthat a pszichológus­
nak ahhoz, hogy munkáját megfelelően végezhesse, s egyúttal védelmet is az
ellen, hogy vele szemben olyan követelményeket támasszanak, amelyek a
SZÉK előírásaival ellentétben állnak.
A Társaság tagjai a következő irányelveket és szabályokat - mint a pszicho­
lógusi hivatás helyes gyakorlásához szükségeseket — magukra nézve kötelező­
nek elfogadják és tevékenységükben érvényesítik.
I. A pszichológusok szakmai etikai kódexe (SZÉK) általános szabályai

1. A pszichológusi tevékenység gyakorlására való jogosultság

1.1. Pszichológuson értjük azokat a személyeket, akik egyetemen nappali,
esti, levelező vagy kiegészítő formában - pszichológiából mint fő tan­
tárgyból szerezték képesítésüket, és mind a kutatásban, mind a gyakorlat­
ban e tudománynak elveit és módszereit hivatásszerűen (foglalkozássze­
rűen) alkalmazzák.
1.2. Ugyancsak pszichológusnak tekintendők azok, akiket a mindenkor érvény­
ben levő rendeletek annak ismernek el.
1.3. A pszichológus tevékenységét állami vagy társadalmi szervezet (szerv)
alkalmazásában vagy annak megbízásából fejti ki. Magánszemélyek meg­
bízásának csak akkor tehet eleget, ha erre jogszabály feljogosítja.*

* K é s z íte tté k : A M a g y a r P szich o ló g iai T á rsa s á g S z a k m a i E tik a i B iz o ttsá g a , a M T E S Z

S zervezési és V e zetési T u d o m án y o s T á rsa s á g E rg o n ó m ia i B iz o ttsá g a , az M P T Ü z e m i
P szich o ló g iai S zek ció ja

437
2. A pszichológus elkötelezettsége
2.1. A pszichológus elkötelezettje annak a szocialista társadalomnak, amelyben
él és dolgozik. Minden szakmai tevékenysége (kutatás, gyakorlati munka,
szóbeli és írásbeli megnyilatkozás stb.) során e társadalom törvényeivel és
etikai normáival összhangban álló szakmai etikai kódex szerint jár el.
2.2. Tudatában van annak, hogy tevékenysége rendszerint kihat a vele szakmai
munkája során kapcsolatba kerülő személyek életére (életvitelére, társa­
dalmi helyzetére, személyiségének fejlődésére). Felelősséggel tartozik tehát
mind e személyek, mind a társadalom érdekeinek megóvásáért. Minden
tevékenységében tiszteletben tartja a személynek az Alkotmányban (illetve
ennek alapján kiadott törvényekben, jogszabályokban) biztosított sza­
badságjogait és emberi méltóságát, valamint a jogát arra, hogy képességeit
a társadalom érdekében kibontakoztathassa és hasznosíthassa.
2.3. Tevékenységét köteles a korszerű tudományra alapozottan, legjobb meg­
győződése szerint, a törvényes keretek között végezni. Alkalmazója vagy
megbízója utasításainak e kötelezettségek megtartásával tartozik eleget
tenni.

3. A szakszerűség követelményei
3.1. Annak érdekében, hogy a tudomány fejlődése által nyújtott lehetőségeket
maximálisan érvényesíthesse, lépést ta rt tudományának (szakágának)
fejlődésével. E törekvésben kollegiális segítséget nyújt szaktársainak is.
3.2. Arra törekszik, hogy mindenkor tudományosan megalapozott és a legkor­
szerűbb szakmai eljárásokat alkalmazza és alkalmaztassa.
3.3. Vizsgált, illetve kísérleti személyeivel való kapcsolatában elhárít és maximá­
lisan igyekszik elkerülni minden szubjektív — a tárgyilagos megítélést
gátló — befolyásolást. El kell kerülnie azt is, hogy magatartásával a vizs­
gált személyeire káros befolyásolást gyakoroljon.
3.4. Ismeri és tekintetbe veszi módszereinek és saját illetékességének határait.
3.5. Feladatának lehető legjobb megoldása érdekében a saját és a rokon szak­
területek szakembereivel való együttműködésre törekszik, különösen olyan
esetekben, amelyekben saját tudományos vagy szakmai illetékességének
korlátozottságát kell felismernie.
Olyan orvosi kezelés alatt álló személynél, ahol a pszichológusnak bár­
milyen irányú tevékenysége az orvosi terápiára hatással lehet, csak a ke­
zelő orvossal egyetértésben járhat el.
3.6. Vizsgálati eljárásainak, módszereinek megválasztásában érvényesíti szak­
mai autonómiáját. Eljárásainak megválasztását illetően csak attól fogad­
hat el utasítást, aki szakmai irányítására jogosult. Kétes vagy vitás esetek­
ben azonban köteles — az adekvát állásfoglalás kialakítása érdekében -
a megfelelő szakemberekkel konzultálni és azok észrevételeit, ajánlásait
tárgyilagosan megfontolni.
3.7. Alkalmazójának a munkakörön belüli feladatokra vonatkozó utasításait
köteles követni akkor, ha azok nem állanak nyilvánvaló ellentétben a jog-*

* A z 1.3. p o n t az O k ta tá s ü g y i M in isztériu m id e v o n a tk o z ó re n d e le té tő l fü g g ő e n v á l­
to z h a t.

4 38
 szabályokkal, illetve a tudomány elismert alapelveivel, módszereivel és
eredményeivel, illetve a rendelkezésére bocsátott eszközökkel és lehe­
tőségekkel.
3.8. Munkájában mindenkor tekintetbe veszi a „primum non nocere” elvét,
vagyis azt, hogy alapvető kötelezettsége, hogy jogtalan és indokolatlan
sérelmet ne okozzon. Ez vonatkozik mind a vizsgálati (kísérleti) szemé­
lyeinek szóló, mind a róluk való, illetve velük kapcsolatos megnyilvánulása­
ira. Szóban és írásban megfontoltan minősít.
3.9. Pszichológiai eljárásokat (teszt, vizsgálati eszköz stb.) nem juttathat nem­
pszichológus birtokába. Ügyel arra, hogy pszichológiai vizsgálatokat ille­
téktelenek ne végezzenek. Ha ilyen tudomására jut, meg kell kísérelnie
közvetlen személyes ráhatás formájában ennek megszüntetését; amennyi­
ben próbálkozása sikertelen, a tényt az illetékes szervek (pl. MPT Teszt-
Bizottsága, az MTA Pszichológiai Bizottsága) tudomására kell hoznia.

4. A munkafeltételek biztosítása
4.1. Igyekezzék, elérni, hogy munkafeltételei olyanok legyenek, hogy azok a
szakszerű szakmai tevékenység követelményeinek maradéktalan teljesíté­
sét lehetővé tegyék. Nem szabad elfogadnia olyan munkafeltételeket, ame­
lyek a szakszerű munka követelményei és etikai kötelezettségei betartását
nem teszik lehetővé.
4.2. Nem vállalhat el olyan feladatot (elköteleződést), amely kívül esik a pszi­
chológiai tudomány, illetve a gyakorlati eljárások mindenkori fejlettsége
által meghatározott lehetőségek körén.

5. A 'pszichológus titoktartási kötelezettsége

5.1. A pszichológust titoktartás kötelezi mindazon információkra vonatkozóan,
amelyeket a vele kapcsolatba kerülő személyekről szakmai tevékenysége
során szerez. (Vizsgálati személyen értünk minden olyan személyt, aki­
vel a pszichológus egyéni vagy csoporthelyzetben a vizsgálat, tanácsadás
vagy pszichológiai gondozás folyamatában közvetlen kapcsolatra lép.)
Köteles megőrizni az őt alkalmazó, illetve megbízó szervezet szolgálati
titkait is.
5.2. A szakmai titkot meg kell őriznie mind szóban, mind írásban, mind az ok­
mányok megőrzése és terjesztése tekintetében, Publikációiban, beszámolói­
ban (akár írásbeli jelentés, akár előadás legyen az) ügyel arra, hogy a szak­
mai titoktartás kötelezettsége alá eső tények ne jussanak illetéktelen sze­
mély tudomására, illetőleg, hogy vsz-e(i) kiléte ne legyen(ek) felismer-
hető(k).
5.3. A pszichológus titoktartási kötelezettsége kiterjed mindazon személyekre,
akik bármilyen formában (pl. vizsgálatok végzésében, illetve az adatok
értékelésében való közreműködés, szakmai gyakolat stb.) szükségszerűen a
titoktartás kötelezettsége alá első információ birtokába jutnak. A pszicho­
lógus erről köteles az illető személyeket megfelelő időben és módon felvilá­
gosítani.

439
5.4. Ha a közérdek vagy a jogos magánérdek megóvása érdekében, vagy a fela­
dat természete folytán a titoktartás kötelezettsége alá eső adatot valami­
lyen személlyel (az alkalmazó vagy megbízó szervvel) vagy hivatali szerv­
vel közölnie kell, közlés előtt e személyt figyelmeztetnie kell arra, hogy a
titoktartás kötelezettsége őrá is kiterjed. A pszichológus kötelessége
minden egyes esetben legjobb tudása és megítélése szerint meggyőződni
arról, hogy azok a személyek, akik a szakmai titok birtokába jutnak, ennek
megtartása szempontjából megbízhatók-e. Ha e tekintetben alapos kéte­
lyei vannak, akkor e személyeket a munkába bevonni vagy velük a szak­
mai titkot közölni nem szabad.
5.5. A titoktartási kötelezettség nem vonatkozik azokra az esetekre, amelyek­
ben az információ közlésére a pszichológust jogszabály kötelezi, illetőleg
jogszabály alapján a titoktartási kötelezettség alól felmentést kap, sem arra
az esetre, ha a vizsgált személy a közlésre felhatalmazza.

6. A pszichológus nyilvános szereplése

6.1. A pszichológus mindenfajta szakmai tevékenységében arra törekszik, hogy
bizalmat és megbecsülést szerezzen választott hivatásának.
6.2. Fel kell lépnie minden olyan szakmai vagy szakmán kívül álló megnyilvá­
nulással szemben, amely a pszichológusi tevékenységet akár társadalmi,
akár szakmai tekintetben helytelen megvilágításba helyezné, illetőleg jogo­
sulatlan és túlzó elvárásokkal kompromittálná.
6.3. Nem engedi meg, hogy nevét szakmájával összefüggő olyan tevékenységgel
vagy munkával kapcsolatban használják fel, amelyért nem vállalhat fele­
lősséget.
6.4. A telekommunikációs szerepléseknél (rádió, tv, sajtó) ahol részben
figyelembe kell vennie közönségének sokrétűségét, részben azt, hogy nincs
lehetősége a hatás közvetlen észlelésére — a SZÉK minden vonatkozó elő­
írására különös figyelmet kell fordítania.

7. A pszichológus szakértői tevékenysége

7.1. A pszichológusnak szakértői feladatát a mindenkor hatályos jogszabályok
szerint kell ellátnia. Ilyenkor a büntetőjogi felelősség, illetve védelem
szempontjából hivatalos személyként jár el.
7.2. E tevékenységét különös gondossággal és késedelem nélkül kell végeznie,
annak tudatában, hogy véleménye az igazságszolgáltatás, illetve az állam-
igazgatás helyes működését szolgálja, és mind a közérdeket, mind az egyes
személyek érdekeit tekintve meghatározó szerepet tölt be.

440
 KIEGÉSZÍTÉS
A PSZICHOLÓGUS SZAKMAI ETIKAI KÓDEXHEZ

Tervezet

II. Munkapszichológusok szakmai etikai kódexe

Ml. A munkapszichológus kompetenciája

M l.l. A munkapszichológust kötelezik mindazok az előírások, amelyek a
SZÉK I. fejezetében foglaltak szerint minden pszichológusra kötelezők.
M l.2. A munkapszichológus kompetens mindazokban a — pszichológiai illeté­
kességi körébe tartozó — kérdésekben, amelyek a dolgozó ember munka-
körülményeivel, munkafeltételeivel, társas kapcsolataival, szakmai tevé­
kenységével kapcsolatosak.
M1.3. Munkapszichológusnak tekintendők mindazok a személyek, akiket az
érvényben levő rendelkezések (törvények) annak ismernek el.
M l.4. A munkapszichológus célja az embernek és a közösségnek együttes vé­
delme és segítése. Ezért a társadalmi érdek és vsz-ei egyéni érdekeinek
optimális egyeztetésére törekszik. Különösen figyelemmel van erre, ha
vállalati és egyéni érdek ütközéséről van szó. Kötelessége a munka köny-
nyebbé, biztonságosabbá és örömtelibbé tételéhez azt a maximális segít­
séget nyújtani, amelyet szaktudományának mindenkori állása lehetővé
tesz.

М2. A munkafeltételek biztosítása

M2.1. Bármilyen szerv részéről történő alkalmaztatásakor megbízóját (munka­
adóját) köteles tájékoztatni munkájának (szaktudományának) lehetősé­
geiről és határairól, valamint az őt kötelező SZÉK előírásairól. Nem vál­
lal el olyan munkakört, amelyben ennek betartása nem biztosított.
М2.2. Vállalaton, intézeten belüli szervezeti hovatartozását és munkájának
tárgyi feltételeit illetően igyekszik elérni, hogy ez szakmai munkájának
ellátását minél inkább biztosítsa. Törekszik a vállalati munkarend adta
feltételeknek a saját munkája feltételeivel való egyeztetésére.
M2.3. Kollégáival egymás munkáját kölcsönösen segítő jó viszony kialakítására
törekszik. Különösen megtisztelő feladatának tekinti a pályakezdő kollé­
gák maximális segítését.

М3. A szakszerűség követelményei

M3.1. Tudatában van annak, hogy elsőrendű feladata a gyakorlati segítség-
nyújtás. Ennek érdekében messzemenő együttműködésre kész mindazon
szervekkel és mindazon más szaktudományok gyakorlati képviselőivel,
akikkel együttes munkában a fölvetett problémák jobb megoldása vár­
ható. Ezek között szerepelnek az üzemorvos, üzemi szervezők, műsza­
kiak stb., akikkel egyenrangú félként működik együtt.

441
М3.2. Más tudományterületek képviselőivel történő együttműködésében igyek­
szik érvényesíteni az ergonómiai szemléletet. Ennek megfelelően elhárít
mindenfajta elsőbbségi vitát az együttműködő tudományterületekközött.
M3.3. Tudatában van munkaterülete komplexitásának. Ennek megfelelően
igyekszik bővíteni mindazokat a gazdasági, műszaki, szervezési és veze­
tési tudományos ismereteket, amelyek pontos tájékozódásátelősegíthetik.
М3.4. Munkájában mindig a tudomány akkori állásának megfelelő, legalkal­
masabb módszereket választja ki. Ezért szűkebb szakterülete fejlődésé­
vel rendszeresen lépést tart. Mindez nem zárja ki azt a jogát, hogy — a
tudomány továbbfejlesztése végett - párhuzamosan, új eljárások alkal­
mazásával, kutatómunkát is folytasson. A szélesebb körben és huzamo­
san még ki nem próbált új kutatási eredményeknek a gyakorlati munká­
ban való alkalmazása előtt köteles ezeket megfelelő szakmai körben meg­
vitatásra bocsátani és az észrevételeket figyelembe venni.

M4. A vállalattal és a vizsgált személyekkel szemben fennálló kötelezettségek

M4.1. Vállalati alkalmazásban álló pszichológus vagy olyan intézménynél dol­
gozó pszichológus, aki intézménye és a vállalat között létrejött megálla­
podás értelmében végez a vállalat keretében vizsgálatokat, a személyi
vizsgálatok végzése előtt köteles a vizsgált személyt tájékoztatni arról,
hogy az egyes személyekre vonatkozó vizsgálati eredményeket a meg­
bízó fél kapja meg. Vállalat (gyár, intézmény) által munkaalkalmassági
vizsgálatra irányított új dolgozóknál ezt a tényt a vizsgálat előtt annak
ellenére is közölni kell, hogy a vizsgált személyek hozzájárulása a vizsgá­
laton való megjelenésük tényével biztosítottnak vehető.
M4.2. Vizsgálatra önként jelentkező személy esetében a vizsgálati eredménye­
ket más személyekkel (vállalattal stb.) csak a vizsgált — vagy az érte
felelős személy hozzájárulásával közölheti. Kivételt csak a Pszicholó­
gus Szakmai Etikai Kódexben rögzített esetekben tehet.
M4.3. A vizsgálati eredmények közlésénél figyelemmel van arra, hogy a vsz-
szel mit és milyen formában közölhet. Tartózkodnia kell minden olyan
közléstől, amelynek a vsz tudomására hozása számára inkább negatívu­
mot, mint pozitívumot jelent.
M4.4. Más kollégáktól vagy szakemberektől származó, egy meghatározott sze­
mélyt érintő megállapítások e személlyel csak akkor közölhetők, ha az
adatszolgáltató kollégák erre kifejezetten beleegyezésüket adták.
M4.5. Pályakezdőknek a vállalatok által elrendelt pszichológiai vizsgálata kere­
tében a pályára pszichológiai szempontból alkalmatlanoknál igyekszik
nem kizárólagos negatívummal zárni a véleményadást, hanem amennyi­
ben erre megbízható véleményt tud formálni, megadni azokat a pálya­
köröket is, amelyekre megítélése szerint a vsz alkalmas. Ha a vizsgálatok
eredménye alapján erre nem képes, a vsz-t az illetékes Pályaalkalmassági
Vizsgálóhoz irányítja.
M4.6. Ha a vizsgálat folyamán olyan megállapításra jut, hogy vsz-e pszichiát­
riai (vagy más szakorvosi) vizsgálatra, illetve kezelésre szorul, megfelelő
formában igyekszik erre a vsz-t vagy az érte felelős személyt rábírni.
M4.7. Személyi tanácsadást vagy pszichoterápiát csak akkor végez, ha erre a
pszichológusok nyilvántartási rendszerében elfogadott szakképzettsége
és gyakorlata van.

442
M5. Titoktartási kötelezettségek
M5.1. Minden olyan vizsgálatnál, ahol a pszichológiai munka eredményességé­
nek feltétele a vizsgált személyek őszinte megnyilatkozása, saját titok-
tartási kötelezettségeiről a vizsgálandó személyeket tájékoztatja.
M5.2. A vállalat által elrendelt pszichológiai vizsgálatok eredményeinek köz­
lésénél fel kell hívnia a megbízó fél figyelmét arra, hogy a szakmai titok­
tartás kötelezettsége őrá is áthárul. A vizsgálati eredmények és a véle­
mény közlésénél tartózkodnia kell minden olyan birtokába jutott adat
vagy megállapított tény közlésétől, amely a vizsgált személy alkalma­
zását illetően sem a személy, sem a vállalat védelme szempontjából nem
jelentős.
M5.3. Személyi vizsgálatoknál szükségessé váló magnetofon, rejtett mikrofon
vagy detektívtükör alkalmazásánál meg kell győződnie arról, hogy a
szakmai titoktartás kötelezettségének megfelelően a vsz viselkedését
illetéktelenek ne figyelhessék.
M5.4. Felelősséggel tartozik azért, hogy szakmai titokként kezelendő vizsgá­
lati anyagok illetéktelen kezébe ne kerülhessenek. Ezirányban felelős­
séggel tartozik munkatársaiért is. A szakmai titok megőrzését maximális
lehetőségei szerint igyekszik biztosítani akkor is, ha az adott helyen szak­
mai gyakorlatát befejezi vagy félbeszakítja.
M5.5. Gondosan ügyel arra, hogy tesztek, vizsgálati eljárások illetéktelenek
használatába ne kerülhessenek. Teszteket, vizsgálati eljárásokat csak
szakpszichológusoknak ad át. Diagnosztikai vagy hasonló vizsgálatok­
ból származó adatok — a titoktartási elv betartásával — csak más pszi­
chológussal közölhetők - ha a vizsgáló pszichológus a konzultációt szük­
ségesnek tartja.

M6. A közlés, publikálás szabályai

M6.1. A vállalat (üzem, gyár, intézmény) nem-pszichológus szakmai vezetői
számára adott jelentéseiben szem előtt tartja, hogy feladata az üzemi
(gyári, vállalati) problémák megoldásában való segítségnyújtás. Ezért a
szakszerűség megtartása mellett jelentéseit oly módon fogalmazza meg,
hogy ez a nem-pszichológus olvasók számára is érthető, világos, egyértel­
mű legyen. Az elkerülhetetlen terminus technikusok használatánál
azok jelentését, értelmét megmagyarázza. Gondot fordít arra, hogy
jelentései hasznosíthatók legyenek.
M6.2. A megbízás alapján végzett vizsgálatok eredménye csak olyan, a megbí­
zás szempontjából releváns mértékben és csak olyan formában továbbít­
hatók, hogy az az eredményeknek meg nem felelő értelmezését vagy
helytelen felhasználását lehetőség szerint kizárja.
M6.3. Személyi, szociálpszichológiai vizsgálatoknál, valamint emberek közötti
viszonylatok (munkatársi kapcsolat , vezető —beosztott viszonylat) minő­
sítésénél különös figyelmet fordít arra, hogy ezekből kivel, mennyit (mit)
és milyen formában közölhet. Mindig figyelemmel van közléseinek, jelen­
téseinek várható hatásaira.
M6.4. Annak ellenére, hogy a gyakorló üzemi pszichológusnak elsőrendű fela­
data a konkrét segítségnyújtás, törekszik arra, hogy munkájának ismer­
tetésével kollégáinak szakmai tájékozódását is elősegítse. Ezért tapasz-

443
 talatait, mások számára is hasznosítható vizsgálati eredményeit, esetleg
iij eljárásait igyekszik szakmai előadások vagy publikációk formájában
a szakmában ismertté tenni.
M6.5. A publikálás jogát szerződtetése alkalmával biztosítja. Gyári, vállalati
adatok közléséhez azonban (szóban, írásban egyaránt) a vállalat illeté­
kes szervének hozzájárulása szükséges.

M7. Az oktatás és ismeretterjesztés szabályai

M7.1. A nem szakembereknek szóló publikációban (előadások, ismeretterjesztő
cikkek stb.) ügyel arra, hogy olyan pszichológiai vizsgáló eljárások (tesz­
tek stb.), amelyek felhasználhatósága a vizsgálat ismertté válásával
csökkenne, ne kerüljenek nyilvánosságra. Ilyen jellegű vizsgáló eljárások
csak szakmai előadásokon vagy szakmai publikációkban közölhetők.
M7.2. Mindenfajta oktató és ismeretterjesztő tevékenységben — akár tovább­
képzés, akár széleskörű ismeretterjesztés formájában —a munkapszicho­
lógia lehetőségeit és határait a valóságnak megfelelően tárja fel. Gondosan
ügyel a szakszerű, pontos és a pszichológia adott állását tükröző bemu­
tatására. Elkerül minden túlzást, ami megalapozatlan elvárásokhoz
vezethetne.
M7.3. Igyekszik elérni, hogy az őt alkalmazó (önálló gazdasági) szervezet hir­
detéseiben, ajánlásaiban ugyanezen elvek szerint járjon el.

Lapunk változatlan formában közli az Etikai Kódexnek a Magyar Pszicholó­

giai Társaság Közgyűlése számára előkészített anyagát. A Kódex-szel kapcso­
latban már a Közgyűlésen is elhangzottak vélemények és módosítási javaslatok.
Várjuk olvasóinknak a Kódexszel kapcsolatos további hozzászólásait.

444
FORUM

BEMUTATJUK A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA

PSZICHOLÓGIAI INTÉZETÉT

T omka I mbe , igazgató:

A koncentrált és hatékonyabb kutatás érdekében az Intézet munkáját né­

hány gondosan megválasztott, a pszichológia fejlődési tendenciáinak és a reális
adottságoknak megfelelő kutatási irányra kívánjuk összpontosítani. K utatása­
inkat hangsúlyozottan orientálják az Országos Távlati Kutatási tervek fő irá­
nyai és az alkalmazott pszichológiai területek irányai. Az így kiválasztott kuta­
tási területeket komplex módon, különböző szinteken közelítjük meg. Intéze­
tünk négy kutatási főiránya nem osztályonként valósul meg, hanem egy-egy
kutatásba több csoport kapcsolódik be.
Az intézetnek öt tudományos (általános és összhasonlító lélektani, pedagó­
giai és fejlődéslélektani, személyiség- és fejlődéslélektani, pszichológiai és
pszichofiziológiai, valamint szociálpszichológiai) osztálya, továbbá egy gazda­
sági és egy műszaki osztálya van.
Munkánk egyik nehézsége a széttagoltság. Az intézeten kívül nyolc külön­
böző bázison dolgoznak munkatársaink. Szűkösen vagyunk, van olyan osztály,
amelyik három különböző helyen működik. Bár az utóbbi időben számos meg­
oldási lehetőséget — egyebek között új székház építését — mérlegelték irányító
szerveink, ma sem egészen világos, hogy ezek közül hosszabb-rövidebb távon
melyik fog megvalósulni.
Problémáink vannak a személyi ellátottsággal is, ugyanis nem megfelelő a
kutatási segéderők létszáma.
Alapgondolatként kell hangsúlyoznom, hogy a pszichológia egyaránt része a
társadalomtudománynak és a természettudománynak. Sokarcú tudomány, ezt
Intézetünk szervezeti és kutatásaink tematikai struktúrája is tükrözi.
Az utóbbi tíz év folyamán a pszichológiában nálunk is növekvő szerepet kap­
tak az egzakt kísérleti módszerek. Jelenleg már a szociálpszichológiai osztály is
rendelkezik műszeres laboratóriummal, 4 —5 fős kiscsoport-vizsgálatokat tu d ­
nak műszeresen végezni. Laboratóriumi méréseket 15 éve még csak a pszicho-
fizológiai osztály végzett. Igényeink mögött halad mindig a realizálás: akár a mű­
szerellátottságot tekintjük, akár a létszámfejlesztés kérdését. Addig, míg a kuta­
tók főként elméleti kutatómunkát végeztek, nem volt segéderőre szükség.
Ma a helyes arány az lenne, ha egy kutatóra két segéderő jutna. Nálunk az
arány fordított, a kutatói létszámnak kb. a fele a segéderők létszáma.
Intézetünk öt tudományos osztálya különböző szinteken és formákban négy
fő kutatási témával foglalkozik:

5 M agyar P szich ológiai Szem le 446

 1. A megismerési alajpfolyamatok vizsgálata
Célja a percepció és a perceptuo-motoros kölcsönhatások elemi és összetett
formáinak kutatása.

2. A tanulás és emlékezés vizsgálata

Különböző, az elemi jelenségektől az optimális tanulási stratégiákig, a taní­
tási eljárásokig terjedő szinteken vizsgálja a tanulás és emlékezés, valamint a
beszédfejlődés mechanizmusait, különös tekintettel az iskolai oktatásban alkal­
mazható gyakorlati eljárásokra.

3. A viselkedés motivációjának kérdései

Vizsgálja az elemi tanulási jelenségek hajtóerőit, valamint az optimális isko­
lai tanulás motivációs tényezőit. Kiterjed azokra az indítékokra, melyek az
öröklött tényezők és a szociális determinánsok kölcsönhatása révén a felnőtt
személyiség önfejlesztéséhez vezetnek.

4. A viselkedés társas determinációjának vizsgálata

Elemzi a szociális környezetben kialakuló integrált és tartós viselkedési min­
tákat, különös tekintettel a csoportban kialakuló formákra, csoportdinamikai
törvényekre. A kutatás kiterjed a kóros jelenségekre, a gyermekkor vizsgála­
tára, valamint a szociális attitűdök és az interperszonális kapcsolatok fejlődésé­
nek vizsgálatára.

T ánczos Zsolt, az Általános és összehasonlító lélektani osztály vezetője

Osztályunk fő témája az észlelés és a mozgásos folyamatok alapkérdéseinek a

megismerés egészében betöltött szerepének vizsgálata.
1. A színlátás vizsgálata. Folytatjuk azokat a vizsgálatainkat, melyek szerint
a színérzéklet meghatározásban („kódolásában”) a recehártya pálcikaapparátu­
sának és az ellen-színdinamikának („antagonista szabályozásnak”) sajátos köl­
csönhatása az elsődleges meghatározó. Ezen belül részletesen foglalkozunk az
ellenszínfolyamat és a szkotopikus rendszer közötti átmeneti szintek vizsgálatá­
val, ill. a színkontraszt különböző formáival. További témáink az ún. kuláris
színkeverés eltérő jellegzetességeinek vizsgálata, szintónus--fényerősség függ­
vény, a tónusmegkülönböztető képesség mechanizmusának elemzése és ezeknek
a jelenségeknek az ún. színmetrikai alapösszefüggésekre való alkalmazása.
2. A téri lokalizációval, a morgás-, a nagyság- és figuraérzékelés aktuálgenezi-
sére vonatkozó vizsgálatok. A percepció elméleti modelljeiben bemutatott té­
nyezők mint az ingermező szerveződése, a szemmozgás, a figyelmi beállítódás
kölcsönös hatékonyságának kutatása az érzékleti minőség meghatározásában.
Foglalkozunk az ún. perceptuális telítődési jelenségek és az elemi „kódolási
egységek” viszonyának vizsgálatával. Tanulmányozzuk, hogy az ún. „figurális
utóhatás” (aszimmetrikus helyzetű ábraexpozíció után bekövetkező torzulat az
alak érzékelésben) milyen viszonyban van a téri lokalizáció —szemmozgás össze­
függésére és az ingerlési meghatározókra korábban talált adatainkkal.

446
 Vizsgáljuk, hogy rövid idejű ingerléseknél a nagyság és a figura érzékelésében
mennyire számolhatunk egy olyan modellel, amely az ingerlési elemek kölcsönös
gátlását tételezi fel, és mennyiben számolhatunk olyan modellel, amely elsődle­
gesen az izgalom terjedésén, irradiációján alapul.
3. Foglalkozunk továbbá a mozgás szerveződés elemi kérdéseivel, az akarat­
lagos mozgás szabályozásának kérdéseivel. Kutatjuk, melyek azok az elemi
idői egységek amelyek szükségesek az elinduláshoz, megálláshoz, amplitúdó
megváltozásához, a program módosításához. Az információelméleti orientációjú
irodalomnak jelenleg ez egyik igen jelentős és sok vitás elemet tartalmazó
kérdése.
Egész témánk egyrészt a bioreguláció országos távlati kutatási főirányához,
másrészt pedig az „INTERMOZG” 3-as altémájához kapcsolódik, azaz ,,A
szenzoros folyamatok neurofiziológiai alapjainak kutatásához”.
Kutatásaink, amelyek a szemmozgással, a térlokalizációval kapcsolatosak,
a gyakorlatban leginkább a közlekedés terén hasznosíthatók, hiszen ennek ele­
mi kérdéseivel összefüggenek. Jelenleg konkrét célkitűzéseink az alkalmazás
terén nincsenek. Kutatásaink ugyanakkor munkalélektani aspektusúak is, pl.
a látómező dinamikus szerveződése terén, a motoros szabályozás terén és elmé­
leti szempontok az operátorkutatásban. A színekkel kapcsolatos kutatásainknak
a közlekedésben, a munkapszichológián túlmutató vonása a színrendszerrel függ
össze. Foglalkozunk a színmintarendszer újraértelmezésével, mert ez pszicholó­
giailag, a színérzéklet jellemzésekor sok esetben ellentmondó eredményeket ad.
Munkánknak elképzelhető diagnosztikai vonatkozása elsősorban a szín-világos-
ságkontraszt összefüggésére és a tónusmegkülönböztető képességre vonatkozó
vizsgálatokkal kapcsolatban merül fel, éspedig a színgyengeség—színtévesztés
pontosabb jellemzése kérdésében.

K ürti Istvánné , a Pedagógiai és fejlődéslélektani osztály vezetője

A Pedagógiai- és Fejlődéslélektani Osztály távlati kutatási koncepciójának

elvrendszerét az MSZMP KB 1972. június 15-i „Az állami oktatás helyzetéről és
feladatairól” szóló határozata és az ezt követően hatályba lépő „A köznevelés
fejlesztését szolgáló pedagógiai kutatások terve” határozza meg.
A főirány kutatásának az a jellemzője, hogy „tartalmánál és kutatási céljá­
nál fogva interdiszciplináris jellegű és így — pedagógiai alapjának konzekvens
megtartása mellett — több tudományághoz kapcsolódik. A kutatómunka elen­
gedhetetlen feltétele a filozófiával, pszichológiával, szociológiával, szervezés- és
vezetéstudománnyal, művelődéselmélettel és orvostudománnyal való kon­
centráció.”
A jelen középtávú terv kezdeti szakaszában az osztály átszerveződött. A pe­
dagógiai és fejlődéslélektani kutatások egybeötvözése tágabb lehetőséget biz­
tosít a köznevelés fejlesztését szolgáló távlati közoktatási döntések tudomá­
nyos megalapozásához.
A kutatások bázisának létrehozásában gyökeres fordulatot jelentett az új
bázis iskola óvoda-komplexum megszervezése, amely (már jelenlegi és tervezett
kibővült formájában) kedvezőbb lehetőséget teremt a pedagógiai és fejlődés­
lélektani kutatásoknak, valamint a köznevelés fejlesztési szükségleteinek szer­
vesebb összekapcsolásához.

5* 447
 Az a tény, hogy a pedagógiai és fejlődéslélektani kutatások a pedagógiai
gyakorlattal szorosan egybekapcsolódnak, lehetőséget nyújt az elméletben
kidolgozott fejlesztő rendszer hatékonyságának folyamatos megfigyelésére, a
szükséges korrekció véghezvitelére, valamint a tudományos feldolgozás alap­
jául szolgáló adatok összegyűjtésére. A gyakorlatban bevált eredményeket így
biztonságosan lehet a hazai közoktatás szolgálatába állítani, s ezáltal a kísérleti
iskolalaboratórium az oktató-nevelő munka orientációs bázisává válhat.
Az osztály tudományos kapacitásának kibővülését szolgálja az a tudományos
együttműködés, amely az ELTE Pszichológiai Tanszékeivel és egyes tanítókép­
ző intézetekkel kialakult. A kutatások interdiszciplináris jellegének biztosításá­
ban az MTA Pedagógiai Csoportjával való együttműködésnek tulajdonítjuk a
legfontosabb szerepet. Az osztály távlati koncepcióját az MTA Pedagógiai
Kutatócsoportjával az 1973. év végén egyeztettük. Megjegyezzük, hogy a táv ­
lati terv szervesen épül tovább az eddigi kutatásokra.
Pedagógiai és fejlődéslélektani kutatásaink szemléleti elvrendszere néhány
alapvertő hipotézis elfogadását követeli meg.
1. A gyermek ontogenézisének vizsgálatában a fejlődés -változás és fejleszt­
hetőség-megváltoztathatóság dialektikus összefüggését kell nyomon követni.
2. A vizsgálatok során a fejlődés-fejleszthetőség trendjével egyidejűleg a fej­
lődés okait, a fejleszthetőség alapvető determinánsait is fel kell tárni.
3. A fejlődés nyomonkövetésében a fejlődés azon meghatározását fogadjuk el
alapelvként, amely szerint az egyénnél meghatározott időben következnek be
olyan relatíve stabil és irreverzibilis változások, amelyek a tökéletesedés irá­
nyát jelzik.
4. Az egyes pszichikus funkciók fejlődése más működésekkel együtt, min­
denkor a szervezet és a környezet egymásra hatásában valósul meg. A fokozatos
differenciálódás során bekövetkezett változások új, magasabb fejlesztési szintű
struktúrákban integrálódnak.
5. Felül kell vizsgálni a szakaszok, illetve a folyamatos fejlődés elméleti ma­
gyarázatainak objektív hátterét egyes pszichikus funkciók vonatkozásában.
Neveléspszichológiai szempontból hangsúlyt kell fektetni az egyes szenzitív sza­
kaszok feltárására az ún. „fejlődési feladatok” (Havighurst), ill. „életfeladatok”
(Leontyev) —a társadalmi-történeti tapasztalatok megszervezésének értelmében.
A Pedagógiai és fejlődéslélektani osztály a jövőben az általános iskolába
lépést az előkészítő szakasztól kezdve a felnőtté válásig kívánja vizsgálni, ele­
mezni a gyermekek pszichikus fejlődését a különböző tanulási helyzetekben.
Ezért az osztály kutatási terve hosszú távú; a gyermek személyiségének
alapvető vonásait, jellemzőit és a családi jellemzőket és a gyermekre ható egyéb
hatásokat már az iskolába lépés előtt kívánja meghatározni, megfelelő módsze­
rekkel mérni és ezután a fejlődés —fejlesztés, változás —változtatás dialektikus
dinamizmusát az iskolai éveken át nyomon követni, végül a társadalmi beillesz­
kedés szintjével összevetni.
E longitudinális vizsgálat kiemelkedő társadalmi és pedagógiai gyakorlati
jelentősége könnyen belátható, hiszen ennek alapján hatékonyabbá válna a
legkülönbözőbb társadalmi-szakmai elvárásoknak megfelelő, az állandóan vál­
tozó követelményrendszerhez alkalmazkodva továbbfejlődni képes és a külön­
böző típusú személyiségek kibontakozását, szocializációját biztosítani tudó
oktatás-nevelés iskoláinkban.
A megismerési folyamatok és az értelmi fejlesztést célzó kutatások első fázisá­
ban arra terjednek ki, hogy a 6 —10 éves tanulók hogyan fogadják be, hogyan

448
értelmezik, hogyan szelektálják a természettudományos, anyanyelvi, társa­
dalomtudományos és esztétikai ismeretanyagot.
A kutatások továbbá arra irányulnak, hogy a tanulókat miként lehetne a
komplex ismeretek alapvető struktúrájának felismerésére, elsajátítására nevel­
ni; azon belül milyen önálló tanulási eljárások segítségével ismerhetik fel, sajá­
títhatják el egy-egy tárgykör alapvető struktúráit.
Ezen vizsgálatok a tanulók optimális fejlődését elősegítő kísérleti iskolai modell-
Tielyzetek kialakításának elméleti alapját képezik. A jövő tervidőszak folyamán az
általános iskola alsó tagozatában kívánjuk megvalósítani kísérleti oktatással
az integrált ismeretstruktúrák komplex tantárgyi rendszerét, amely tartalmilag
és metodikailag a tanulók fejlődésének optimálisabb feltételeit biztosítja.
A foglalkozások nemcsak tartalmi és strukturális előrelépést jelentenek tehát,
hanem olyan újszerű szervezési és szabályozási eljárások megvalósítását, ame­
lyek a kognitív és szociális tanulás gazdaságosabb és eredményesebb pedagógiai
irányítását teszik lehetővé.
A vizsgálatok kiterjednek a különböző fejlettségi szintek megállapítására is.
Ezzel egyidejűleg fel kell tárni a magyarországi iskolarendszerben felnövekvő
generációra vonatkozó fejlődéslélektani sajátosságokat is (összehasonlító vizs­
gálat). Ilyen kutatási témák például:
A verbalitás fejlődésének vizsgálata a kognitív folyamatok, illetve a szociális
magatartás tükrében.
A kognitív folyamatok fejlődésének vizsgálata az ismeretszerzés, feldolgozás,
alkalmazás, illetve szociális magatartás tükrében.
A kommunikációs készség fejlesztésének vizsgálata az interperszonális kap­
csolatok, a szociális magatartás, illetve a kognitív fejlődés tükrében.
Ha ez a „fejlődéslélektani térkép” megvan (a társadalmi viselkedés szem­
pontjából való funkcionális tipizálás és a hatásmechanizmusok általános meg­
értése után), tudományos igényességgel állapítható meg, milyen oktató-nevelő
hatásrendszer az optimális az egyes korosztályok viszonylatában.

G a r a i L á s z l ó , a Személyiség- és fejlődéslélektani osztály vezetője

A magyarországi hagyományok szerint a személyiséglélektan alkalmazott
kutatásként, főképp a klinikai pszichológia részeként fejlődött. A felszabadulás
előtti korszaknak a személyiséget érintő irodalmában ezen kívül találkozunk
életfilozófiai ihletésű tipológiai spekulációkkal és nagyrészt hasonló szemléletű
szórványos zseni-kutatással.
Amennyiben a személyiséglélektan köréből valami alapkutatás tárgyává
vált, úgy az általános lélektan vizsgálati és fogalmi eszközeivel vált azzá. Sze­
mélyiség-pszichológiai alapkutatás Magyarországon nem folyt.
1970-ben szerveződött az MTA Pszichológiai Intézetében ilyen kutatások
folytatásával megbízott csoport. A csoport szerveződésének időszakában bizo­
nyos alapvető konceptualizációs problémák megoldásával, valamint e sajátos
tárgyra irányúló alapkutatás megfelelő vizsgálati módszerének kialakulásával
foglalkozott. A csoport érdeklődésének homlokterében Marx történelem- és tá r­
sadalomelméletének személyiségpszichológiai implikációi álltak. A munkatár­
sak egy része továbbra is ezt az elméleti-metodológiai kutatást kívánja folytatni.
Ezen belül három téma körvonalazódott:

449
 a) a személyiség rendszerelméleti és jelelméleti modelljének kialakítása;
b) a személyiség motivációjának pszichoökonómiai elmélete, amely azt a
módot értelmezi, ahogyan az egyén a termelés társadalmi-történelmi rendszeré­
ben elfoglalt helyét a maga számára ideologizálja;
c) e motivációs elmélet alkalmazása a tudományos, illetve a művészi alkotás
folyamatára.
A munkatársak másik része az elméleti-metodológiai alapvetés lezáródásával
empirikus kutatási témákat alakított ki:
a) a személyiségfejlődés életkori szakaszváltásainak vizsgálata a társadalmi
kategóriába való önbesorolás és az egyén értékorientációja szempontjából;
b) a személyiség megtett életútjára történő emlékezés és a további fejlődés
motivációja közötti összefüggés kutatása;
c) az öngyilkosság körülhatárolt típusainak kategoriális válság-megnyilvánu­
lásaként történő elemzése.
A személyiségpszichológiai alapkutatás hazai kibontakoztatásának pillanat­
nyilag ez az egyik fő kutatóbázisa. A bázis fejlesztéséhez mindenek előtt az elmé­
leti részleg kiépítésére van szükség: szintézist kell létrehozni az individuál-
pszichológia azon felismerése között, mely szerint az egyén minden pszichikus
és szomatikus megnyilvánulása egy meghatározott nyelv jelének fogható fel,
amelyet meghatározott jelentéstartalomra vonatkozóan értelmezni kell, és a
szociálpszichológia azon felismerése között, mely szerint ezek az egyénre vonat­
kozó jelentéstartalmak társadalmilag meghatározott struktúrákba szerveződ­
nek. A személyiségpszichológiai alapkutatás további sorsa többek között attól
függ, mennyire sikerül az egyetemi szakképzésben meggyökereztetni az indivi-
duálpszichológiai és szociálpszichológiai szemléletmódot, amelyre a személyiség
társadalmi és történelmi determináltságának elmélete épülhet. A képzésben
ugyanis mindmáig csak az a szemléletmód érvényesül, amely a viselkedés vagy
a megismerés pszichológiai eredményeire épített személyiségpszichológia elmé­
leti kérdéseinek teljessége iránt fogékony szakemberek felnevelésére alkalmas.
Minthogy a személyiségpszichológia empirikus bázisát csak igen korlátozott
mértékben szolgáltathatják laboratóriumi kísérletek, az alapkutatás számára
itt létfontosságú az alkalmazással (a terület jellegéből adódóan elsősorban a
klinikummal) való együttműködés szervezett kiépítése.
Végül a kutatások kezdeti stádiuma különösen fontossá teszi a tárgykörben
külföldön folyó kutatásokról való referencia intézményes biztosítását (külföldi
vendégprofesszor ideiglenes bevonása a szakképzésbe, külföldi egyetemi tanul­
mányok, hosszú időtartamú tanulmányutak, a magyarra fordított szakiroda-
lom arányainak módosítása).

G e r b n e r M á t y á s , a Pszichofiziológiai és pszichopatológiai osztály vezetője

Osztályunk három csoportból áll, a pszichofiziológiai, pszichobiológiai és a
pszichopatológiai vagy klinikai csoportból. Már ebből is kitűnik, hogy eléggé
heterogén a területünk. Az osztály kialakulása úgy történt, hogy három külön­
böző, de rokonvonásokkal rendelkező terület kapcsolódott össze szervezetileg.
Munkánk tulajdonképpen két intézeti fő témához csatlakozik:
1. a tanulás és emlékezés vizsgálata:
Ezen belül a mi osztályunk a tanulás és emlékezés pszichobiológiai elemzésé­
vel foglalkozik, mint altémával. Ennek konkrét vizsgálati területe az emberi

450
tanulás és emlékezési folyamatok összefüggése éberségi és tudati szintekkel.
A vizsgálatok során előtérbe került a hipnózis mechanizmusa, összefüggése a
tanulási és emlékezési folyamatokkal.
Másik altéma a tanulás és emlékezés frontálsérülések hatására létrejövő vál­
tozásainak elemzése. Ennek a témának érdekessége, hogy ugyanakkor, mikor az
agykéreg és az agykérgi területek közül elsősorban a frontális lebeny igen nagv
szerepet játszik a tanulásban és emlékezésben, nagyon keveset tudunk róla,
talán kevesebbet, mint a kéreg alatti struktúrák szerepéről. Már maga a tanulás
és emlékezés strukturális lokalizációja is vitatott és tisztázatlan kérdés.
Ez az altéma állatkísérletek segítségével történik. Különböző megtanult visel­
kedésekben különböző frontális területek irtása után létrej övő változásokat vizs­
gálunk, és ebből próbálunk következtetni az illető frontális területek működé­
sére.
2. A viselkedés motivációjának kérdései.
Ezen belül az egyik altéma az interoceptív mechanizmusok szerepe magatar­
tási folyamatok szabályozásában. I tt egyrészt az interoceptív impulzusoknak
az operáns magatartásra gyakorolt befolyását vizsgáljuk, másrészt interocep­
tív impulzusok hatását nézik az alvás- ébrenléti ciklus alakulására.
I tt is elsősorban állatkísérletekről van szó, de ennek már vannak bizonyos
klinikai, beteganyaggal kapcsolatos vonatkozásai.
A motivációs kérdéscsoport másik altémája a frontálstruktúrák szerepe a
motivációban. I tt az instrumentális diszkriminálás, tehát a kondicionális révén
létrejövő tanulás változásait vizsgáljuk, ugyancsak különböző frontál területek
sértésekor, de ezt az állat egyedi motivációs sajátosságaival próbáljuk korrelál-
tatni.
A tanulás összefüggése az agyi struktúrákkal problémájának egyik vonatko­
zása az is — vizsgálataink arra mutatnak —, hogy vannak individuális különb­
ségek a tanulás és emlékezés adott struktúra sértésekor létrejövő változásaiban,
melyek elsősorban az illető egyed individuális sajátosságaitól, elsősorban való­
színűleg a motivációs szintjétől függenek.
Végül ide tartozik a klinikus csoportnak az altémája, melyben fiziológiás
pszichogén és organikus hátterű tudatszintváltozások vizsgálata történik.
Ez az altéma több részre oszlik, egyrészt gyermekeken vizsgálják a klinikai
agysérülések okozta változásokat, elsősorban limbikus és köztiagyi struktúrák
organikus zavarai kapcsán, és elemzik ezeknek a zavaroknak a szerepét a tudat-
állapotok változásában. Másrészt különböző fiziológiás és patológiás tudatszint­
változások vizsgálata történik felnőtteken. Ezek a vizsgálatok egyre inkább
kapcsolódnak az utóbbi években fejlődő alvásvizsgálatokhoz.
Ezek a négyéves középtávú terv vizsgálatai. Már készítjük elő a következő
középtávú ötéves ciklus tudományos terveit, ahol éppen a klinikus osztály
területe fog némileg megváltozni. A pszichofiziológiai és pszichobiológiai cso­
port folyamatosan viszi tovább az eddigi vizsgálatokat, a klinikus csoport pedig
erősebben fog az alvásvizsgálatokra koncentrálni.
Osztályunk munkatervének egyik determinánsa az, hogy csoportjainkban
milyen munkát végeztek előzőleg és hogyan tudnak továbbhaladni, a másik
determinánsa pedig az, hogy igyekszünk minél centrálisabb kérdéseket vizs­
gálni. Szeretnénk néhány kérdést több oldaról, klinikai oldalról, fiziológiás oldal­
ról és állatkísérletekkel is megválaszolni. Ebben a helyzetben, mikor a három
csoport három felől indult; a pszichológiai csoport például az összehasonlító
lélektannal folyó interoceptív vizsgálatokból, a klinikus csoport klinikus jellegű

451
kutatásokból, a pszichofiziológiai csoport pedig a kérgi struktúra és viselkedés
kapcsolataiból, fokozatosan próbáljuk elérni, hogy a csoportok közelebb kerül­
jenek egymáshoz. Reméljük, hogy a következő tervidőszakban egy lépéssel
előbbre mehetünk, pl. a klinikus csoporton belül kialakulhat az alvásvizsgála­
tok kapcsán egy közös téma. Amíg ténylegesen koherens vizsgálat kialakulhat,
hosszabb időre van szükségünk.
Intézetünkben alapkutatások folynak. Külső intézetekkel tartunk kapcsola­
tot, így pl. az Idegsebészeti Tudományos Intézettel elsősorban, ahol a klinikus
osztály részére végre megnyugtató bázist tudtunk létrehozni. A jövőben is
fenntartjuk klinikus kapcsolatainkat, sőt, bizonyos területeken ezeket erősíteni
is kívánjuk. Mindenképpen azokat a kapcsolatokat keressük, ahol az alapkuta­
tásainkból kiindulva, azt kiegészítve tudunk a klinikum felé menni. Elsődleges
célunk az alapkutatás mechanizmusainak ellenőrzése, illetve ezen keresztül
esetleges klinikai alkalmazása.

P ataki F erenc , a Szociálpszichológiai osztály vezetője

Az osztály a 60-as évek végén szerveződött, jelenleg nyolc tudományos mun­

katársa, két laboránsa és egy félállású matematikusa van. Előbb-utóbb elkerül­
hetetlen lesz egy műszerész felvétele is, mert örvendetes módon két évvel ezelőtt
egy szociálpszichológiai laboratóriumot tudtunk létrehozni: enélkül ma már
nem lehet kutatni. Úgy gondoljuk, hogy a szociálpszichológiai kutatás értelmes
stratégiája csakis a laboratóriumi és a terepen folytatott kutatások, vala­
mint az elméleti kutatások kiegyensúlyozott és harmonikus arányán nyu­
godhat.
Az év elején az osztály keretében Engländer Tibor vezetésével háromtagú
szervezet-pszichológiai csoportot hoztunk létre. (Helmich Dezső, Kovács Zol­
tán). Ezt elsősorban az optimális munkaszervezés, a hatékonyabb tudományos
kooperáció végett tettük, de egyúttal azért is, mert a szervezet pszichológiai
csoport azonos „terepen” működik: elsősorban az üzemi-ipari rendszerben
végzendő alap- és alkalmazott kutatásokra összpontosítja erőfeszítéseit, ezek­
ben a rendszerekben lezajló egyes szociálpszichológiai folyamatokat óhajt vizs­
gálni. így pl. kiterjedt kutatások folynak a csoportban a különböző jellegű való­
színűségi mezőkben lezajló döntések problémáiról. Az ide vonható jelenségeket
a döntési folyamat feltételrendszerének módszeres változtatásával vizsgálják,
mint pl. a döntést hozó személyek rendelkezésére álló információ természete,
mennyisége és elosztási aránya a csoport tagjai között.
A csoport másik tematikus iránya a szervezeti magatartás kialakulásának a
hierarchikus rendszerekben létrejövő sajátos magatartási képleteknek a ku­
tatása.
A jelenlegi kutatási periódusban változatlanul tovább folynak az osztály
keretében Halász Lászó vizsgálatai a műbefogadás értékelő folyamatainak jel­
legéről és szerkezetéről. Ezek ugyan tartalmukat tekintve művészetpszichológiai
kutatásoknak mondhatók, alkalmazott kategóriarendszerüket, módszereiket
tekintve azonban a szociálpszichológiai gondolatrendszer keretébe illeszthetők.
I tt hosszú ideje folyó, egyéni tudományos építkezésről van szó, amit igen fon­
tosnak ítélünk.
Osztályunk egy másik vezető témaköre: a kognitív szociálpszichológia, az
attitűdkutatás témakörében helyezhető el, emellett azonban kiélezett aktuális

452
 gyakorlati összefüggése is van. Egyetemet végzett fiatal értelmségiek társadal­
mi beilleszkedése a kutatás tárgya, nevezetesen az a jelenség, hogy a frissen
diplomát szerzett, fiatal szakemberek első munkahelyükön milyen társadalmi
és emberi helyzetekben, milyen konfliktusokban találkoznak először szakmai
tevékenységük feltételeivel. A vizsgálat érdekessége aktuális elméleti és gyakor­
lati mozzanatain kívül az is, hogy szociálpszichológiai kutatásokban meglehe­
tősen ritka többéves, longitudinális megközelítést alkalmaz (Váriné, dr. Szilágyi
Ibolya).
Egy további fontos témánk a személyközi viszonyok szociálpszichológiája
vagy némileg tágabban a csoport- és társas alakzatok szociálpszichológiai kuta­
tása elnevezéssel illethető. Ebben a keretben egyebek közt a személyközi vonza­
lom (attraktivitás) elméletnek egy sajátos integrálási kísérletére kerül sor.
Köztudott, hogy az általános társulási (affiliációs) késztetés feltételezése alap­
ján manapság számos elmélet létezik a szelektív jellegű személyközi kapcsolatok
létrejöttének és megszilárdulásának értelmezésére vonatkozóan: a szimilaritás
elmélete, egyebek közt az attitűdhasonlóság elmélete, a komplementer szükségle­
tek elmélete, különféle rendszerszemléleti megközelítésmódok. A kutatás kereté­
ben kollégáink (László János, Faragó Klára) először kritikailag áttekintették
mindezeket a „középfokú” elméleteket. Majd egy nagyszabású, iskolások körében
lezajló empirikus kutatással, éspedig a barátság jelenségkörét befogó kutatással
igyekeznek egy olyan elméleti modellt kidolgozni, amelyben a ma rendelkezésre
álló részteóriákat valamilyen egységes értelmezési keretben lehet összefogni.
Ebben a témakörben a Szovjetunióban Kon és munkatársai végeztek hasonló
vizsgálatokat, és ez bizonyos kooperációra is módot ad. Szisztematikus kölcsönös
információs kapcsolatban állunk velük, ami főként publikációcserét, személyes
konzultációkat jelent.
A társas szerkezetek, a csoportpszichológia témakörében a magam témája a
csoportgenezis és a csoportfejlődés problémáját érinti. A ma már alig-alig átte­
kinthető csoportpszichológiai irodalomban viszonylag szűkös a genetikus szem­
pontú megközelítés. A csoport, a közösség gyakran mint valami eleve adott
társadalmi tény jelenik meg, de maga a csoportviszonyok időben lezajló, dinami­
kus szerveződése, alakulása és a csoportviszonyok fejlődésének sajátos szaka­
szossága —eltekintve talán a terápiái csoportoktól —kevéssé vált vizsgálat tá r­
gyává. Ebben a témakörben melynek keretében részben elméleti vizsgálatok,
részben többéves, iskolai longitudinális vizsgálatok és laboratóriumi kutatások
folytak — most van készülőben egy összefoglaló monografikus feldolgozás.
Az Intézeten belül az egyes osztályok között jelenleg a szó pontos értelmében
vett közvetlen tudományos kooperáció nincs, de tematikus érintkezések több
irányban is kínálkoznak. Azt remélem, hogy a következő ötéves kutatási idő­
szakban ezek az érintkezési pontok szervesebbek és intézményesebbek lesznek.
Az Intézet egész történetében újszerű elem, hogy osztályunk meglehetősen
nagy volumenű szerződéses megbízásos munkát végez a Nehézipari Minisztérium
felkérésére. Ez szervesen beleillik azokba a vizsgálatokba, alapkutatásokba,
melyeket a szervezet-pszichológiai csoport végez, de egyúttal a megrendelő
(gyakorlati) szükségleteinek megfelelően, alkalmazott szinten is konkretizálja
az alapkutatások eredményeit. Ez igen előnyösnek látszik, s ezért a továbbiak­
ban is állhatatosan kutatjuk a szociálpszichológia és a társadalmi gyakorlat
érintkezési pontjait. Az osztálynak ezenkívül egyéb hagyományosan kooperáci­
ós partnerei is voltak és vannak; a Szociológiai Intézet, a különböző szintű okta­
tási és pedagógiai kutatási szervek. Most kezdtünk pl. - jórészt pedagógusok

453
számára — Szegeden egy többéves szociálpszichológiai szabadegyetemet. Bál­
áz osztály főképpen alapkutatásokat végez, szeretnénk megerősíteni azokat a
szálakat, melyek a kutatott témákat elvezetik az alkalmazás és az alkalmazó
gondjaiig. Osztályunk munkatársai egyebek között ezért is vállalnak jelentős
aktív szerepet a magyar nyelvű szociálpszichológiai könyvkiadás különböző
formáinak gyarapításában, pl. szöveggyűjtemények összeállításában.

Marton L ajosné , az Összehasonlító lélektani csoport vezetője

A percepció vizsgálatában érvényesített szemléletünk sajátossága, hogy

- a klasszikus érzékeléslélektani vizsgálatokkal szemben — az észlelés k utatá­
sában nem csak az érzékleti meghatározókat, azaz a szenzoros ingereket vesszük
tekintetbe; érdeklődésünk kiterjed az észlelést befolyásoló motivációs tényezők,
a tanulás, a személyiség sajátságok hatásaira is. Szemléletünk további — az elő­
zővel összefüggő jellegzetessége, hogy az észlelést mint megismerési (kognitív)
folyamatot fogjuk fel: az észlelést úgy tekintjük, mint a valóságot leképező
megismerési folyamatot. Az észlelésben a gondolkodás teljesítményével rokon
történéseket is tekintetbe vesszük.
A percepció összehasonlító lélektani kutatását felnőtteknél, gyermekeknél és
majmoknál végezzük. Összetett módszerrel végzett vizsgálatainkban az észlelés
folyamataira élménybeszámolókból, viselkedéses teljesítményekből és elekt-
rográfiás mérési adatokból következtetünk.
Egyik témánk az ábra-percepció összehasonlítólélektani vizsgálata. Ennek
során először viselkedéses vizsgálatokban kimutattuk, hogy majmok a
tárgyak, társuk két-dimenziós képét felismerik: a képen ábrázolt tárgyakhoz
olyan mozdulatokkal nyúlnak, mint a reális tárgyakhoz. Ennek kimutatása
után majmoknál vizsgáltuk az ábra exponálásával kiváltott EEG-válaszok
átlagolt képét: az ábrával kiváltott agyi potenciálok elemzésével vizsgáltuk a
felismeréshez vezető agyi folyamatokat. Képek homályos és éles expozíciójára
adott potenciálok összehasonlításával felismertük, hogy a potenciál késői pozi­
tív komponense összefüggést mutat az ábra jelentésének felismerésével. Ember­
nél TAT képek homályos és éles expozíciójával vizsgáltuk a felismerést kísérő
potenciál-változást. Azt tapasztaltuk, hogy embernél és majomnál hasonló vál­
tozás kíséri az ábra felismerését. Ennek megállapítása után arra törekedtünk,
hogy megtudjuk: a felismerés milyen részfolyamatát tükrözi a kiváltott poten­
ciál késői pozitív komponense. Hosszú vizsgálatsorozat nyomán arra az ered­
ményre jutottunk, hogy az ábra jelentésének dekódolását, emlékezeti azonosítá­
sát, illetőleg ennek során a figyelmi-motivációs működés mozgósítását tükrözi
a késői pozitív komponens növekedése.
Kutatásainkat ezután a figyelem vizsgálatára összpontosítottuk. A szelektív
figyelem hatását vizsgáltuk, először majmoknál. Mértük, hogy miként változik
meg a vizsgáló ingerre adott agyi potenciál szimultán figyelem elterelés hatására.
Azt tapasztaltuk, hogy ha a vizsgáló inger és az elterelés különböző modalitású,
akkor a figyelemelterelés a kéreg, illetőleg a koponya kiterjedt területén nagy­
mértékű potenciál-csökkenést vált ki. Ha a vizsgáló inger és az elterelés azonos
modalitású, akkor a kéreg kis területén jelentkezik kisméretű potenciálcsökke­
nés. Azt tapasztaltuk tehát, hogy hasonló pszichológiai jelenséget eltérő fizioló­
giai mechanizmus alapozhat meg.
Jelenleg gyermekeknél és felnőtteknél is vizsgáljuk a figyelemelterelés hatását.

454
 Újabb kísérleteinkben — ismét elektrográfiás módszerrel — azt vizsgáljuk,
hogy a látott ábra belső megnevezése, azaz verbális átkódolása miként változtatja
meg az észlelés folyamatát. Kísérletünkben először mérjük a jelentés nélküli,
összetett geometriai ábrák expozíciójára adott kiváltott potenciálokat. Majd
ugyanezekhez az ábrákhoz a kísérleti személyek neveket tanulnak. A következő
expozíció-sorozat alkalmával a személyeknek a felvillanó ábrákat meg kell
nevezniük: ekkor ismét regisztráljuk az ábrára adott agyi potenciálokat.
Kísérletünkkel a verbális átkódolásra, az emberi észlelésre jellemző potenciált
ismertünk fel. Jelenlegi vizsgálat-sorozatunkkal értelmezni akarjuk, hogy a
látott ábra verbális átkódolását kísérő potenciálkomponens közelebbről milyen
fiziológiai folyamatot tükröz.
A látott ábra verbális kódolásának vizsgálatát megkezdjük 4 éves gyerme­
keknél is.
H e g e d ű s T. A n d r á s N e m e n y i M á r ia

455
 A P S Z IC H O L Ó G IA I É L E T H ÍR E I

A Tudományos Minősítő Bizottság rendezésében Marton Lajosné 1975. feb­

ruár 19-én a Magyar Tudományos Akadémián nyilvános vitán foglalta össze
,,A percepció és az elemi tanulási folyamatok” körében végzett eddigi kutatásai­
nak főbb eredményeit. Az értekezés opponensei: dr. Juhász Pál, az orvostudo­
mányok kandidátusa és dr. Illyés Sándor, a pszichológiai tudományok kandi­
dátusa volt.
Az értekezés az MTA Könyvtárában (Bp. V. Roosevelt tér 9.) és az Egyetemi
könyvtárban (Bp. V. Károlyi u. 10.) tekinthető meg.
*

A Magyar Pszichológiai Társaság újonnan megválasztott vezetősége 1975.

február 20-án tartotta meg első ülését, amelyen megválasztották a főtitkár-
helyetteseket, a Társaság szekcióinak elnökeit, valamint a Teszt-bizottság veze­
tőjét.
Főtitkárhelyettesek: Hunyady György
Rókusfalvy Pál
Ungárné Komoly Judit
Szekció-elnökök: Általános pszichológiai szekció: Tánczos Zsolt
Fegyveres erők pszichológiai szekció: Kertész Imre
Gyermekpszichopathológiai munkacsoport vezetője:
Hirsh Margit
Gyógypedagógiai pszichológiai szekció: Illyés Gyuláné
Közlekedéspszichológiai szekció: Horváth László Gábor
Kriminálpszichológiai szekció: Láng György
Orvosi (klinikai) szekció: Juhász Pál
Pedagógiai pszichológiai szekció: Lénárd Ferenc
Sportpszichológiai szekció: Hepp Ferenc
Szociálpszichológiai szekció: Mátrai László
Üzemi pszichológiai szekció: Hódos Tibor
A Teszt-bizottság vezetője: Barkóczi Ilona,
Ranschburg Jenő főtitkár ezután közölte a vezetőséggel a Társaság évi prog­
ramját:
1. A IV. Tudományos Jubileumi Nagygyűlés előkészítése és megrendezése
1975 novemberében;
2. 1976-ban megrendezendő Párizsi Kongresszusra való felkészülés.
 1975. március 10-én tartotta meg elnökségi ülését a Magyar Pszichológiai
Társaság. Ezen az ülésen jelölték ki, hogy a főtitkárhelyettesek melyik szekciót
patronálják a jövőben.
Ezenkívül az Etikai Kódex kidolgozásával kapcsolatban határozatot fogad­
tak el, amely szerint a legközelebbi (áprilisi) elnökségi ülésre, mint illetékeseket,
meghívják Eonyó Antal és Molnár Imre elvtársakat, valamint az Egészségügyi
Minisztérium képviselőjét, aki a Működési Szabályzat kidolgozásával foglalko­
zik.
Ezen az áprilisi ülésen foglalnak állást a tudománypolitikai irányelvekkel és a
XI. Pártkongresszus határozataival kapcsolatban. Erre az elnökségi ülésre meg­
hívják Rottler Ferenc elvtársat is.
A főtitkár előterjesztette az 1975-re vonatkozó munkatervet. Az elnökségi és
a vezetőségi üléseken tárgyalásra kerülő napirendi pontok a folyó ügyeken
kívül:
A IV. Tudományos Jubileumi Nagygyűlés
Párizsi Kongresszus
Vidéki szekciók létrehozása
Pályaválasztási és Nevelési szekciók megalakulása
A Magyar Pszichológiai Társaság vezetőségi üléseinek időpontja 1975-ben:
május 26. 14 óra
október 27. 14 óra
december 15. 14 óra
Elnökségi üléseinek időpontja:
április 7. 14 óra
május 14. 14 óra
szeptember 17. 14 óra
december 3. 14 óra
Az ülések helye az MTA Képes terme.
*

1975. szeptember 9 —12 között rendezik meg a csehszlovák pszichológusok

IV. Kongresszusát, a Csehszlovákia felszabadulásának 30. évfordulója alkalmá­
ból. A kongresszus helye Trzsinec.
A kongresszus központi témája: A pszichológia feladata a fejlett szocialista
társadalom körülményei között. A plenáris ülés fő előadása: ,,A csehszlovák
pszichológia alapvető elméleti és módszertani problémái.” Ehhez csatlakoznak
korreferátumok a pszichológia különböző aktuális problémáiról. A plenáris
ülés után a kongresszus 3 szimpozionban folytatja munkáját. A szimpozionok
fő témái:
1. A pszichológiai tevékenység, a személyiség és a szociális viszonyok formá­
lása a szocialista társadalomban.
2. Az egészségügyi ellátás pszichológiai vonatkozásai a szocialista társa­
dalomban .
3. A pszichológia tudományos-technikai fejlődése és feladata a szocialista
társadalomban.
Szokoly M Á R IA

4.57
KÖNYV

KURT GOTTSCHALDT: „A PROGRAMOZOTT TANULÁS

PSZICHOLÓGIÁJA”
H e rm a n n Schroeder Verlag, H an n o v e r 1972.

A szerző 1972-ben megjelent 242 oldalas könyvében megkísérelte a programo­

zott oktatással kapcsolatos tanulás-lélektani háttér feltárását két kísérlet alap­
ján. Az első kísérlet másfél éven át megszakítás nélkül tartó programozott tanu­
lás eredményeire épült, főleg az iskolai kereteken belüli tanulás eredményessé­
gét, motiváltságát, a programozott tanulás eredményeként fellépő transzferha­
tás meglétének, határainak kipuhatolását célozta. A másik — egy 20 órás prog­
ramozott anyag alapján — a kialakult ismeretstruktúra jellemzését adja. Az
első kísérlet során 12-13 éves tanulók hat kötetből álló, összesen 4500 lépést
tartalmazó matematikai témájú programozott anyagot dolgoztak fel. Ebből a
tulajdonképpeni tananyag 3860 lépés öt kötetben (a közönséges és tizedestör­
tekkel végzendő számítások, a tizedesvessző és a tízes számrendszer közötti
összefüggés, a közönséges törtek tizedestörtté való átalakítása, ill. tizedestörtek­
nek közönséges törtté való átalakítása; egyszerű oszthatósági szabályok és a
hármasszabály témakörökben). Ezek a lépések egyben biztosították a folyama­
tos ismétlés lehetőségét is. A hatodik kötet egy 640 lépésből álló transzfer-prog­
ram a „Házépítés” c. (környezetismereti-gyakorlati-matematika-foglalko-
zás), az első öt program matematika-anyagára épülő tananyagot dolgozza fel.
Még ezt megelőzően az alapanyagot képező öt programmal párhuzamosan két
rövid (60 —70) lépéses transzfer-programmal is végeztek vizsgálatokat. Ezek
témái: „Finnország” (számítások a földrajzban) és a „Méhek” (számítások a
biológiában).
A „négysávos”, sávonként eltérő színű papírra nyomott horizontális elrende­
zésű „háromrekeszes” (előző lépés kérdésére adott helyes válasz -f- információ
és új kérdések -f- tanuló válaszai) jól áttekinthető „levegős” és könnyen kezel­
hető, gyengébb tanulók részére aránylag túl kicsiny egységekben adagolva fokoz­
za a feladatok nehézségét, ugyanakkor adaptív, mivel a jobbak részére lehető­
vé teszi a nagyobb megerőltetést azzal, hogy több lépés is kihagyható. A prog­
ram a záró-formájú lineáris programoktól az említett adaptivitást biztosító
mikro-struktúrán kívül annyiban is túllépte a skinneri-formát, hogy szerzői
(akik tanárok, pszichológusok és a göttingeni egyetem hallgatói voltak) megkí­
sérelték a program mikro-struktúrája kialakításánál egy olyan program-felépí­
tését, amely nemcsak a program anyagát képező számítási eljárásokat dolgoz­
ta tja fel a tanulókkal, hanem egyúttal képessé teszi őket ezeknek a gondolko­
dási-műveleteknek új szituációban való alkalmazására is. A kísérletbe bevont
242 és a kontrollként kijelölt 230 tanuló nyolc-nyolc osztályba járt. Az össze­
hasonlíthatóság megállapítására a kísérlet megkezdése előtt a „Frankfurti-
szókincs és számolási” teszteket, valamint az „LPS-Horn-tesztet” (Horn-féle
teljesítményt vizsgáló tesztrendszer) feldolgoztatták mind a 16 osztály tanulói -

458
val. Ezeket a kísérlet 9., 15. és 18. hónapja végén megismételtették. Az így
kapott eredmények egybevetése alapján kiderült, hogy a programokkal dolgozó
kísérleti osztályokkal különben teljesen azonos körülmények között dolgozó
hagyományos kontroliosztályokhoz viszonyítva nem volt említésreméltó eltérés.
Ezt az mutatta, hogy az előtesztben megállapított arányok a további három
tesztelésnél változatlanok maradtak mind a kísérleti, mind a kontroll osztályok,
ill. a kísérleti-kontroll osztályok relációjában. Csak megerősíti ezt az a tény,
hogy a 10. hónapban a kísérleti osztályokhoz csatolt 30 fős új osztály tanulói
akik részére különben rövid programokkal való tanulás-technikai be vezető
gyakorlatot tartottak — a 15. és 18. hónapok végén a végig programokból tanu­
lók teljesítményét produkálták. Felbukkant azonban egy érdekes jelenség is,
mégpedig az, hogy az egyes osztályokon belüli tanulói teljesítménykülönbségek
a programozott anyagokkal dolgozó tanulóknál nivellálódtak, majd később
(a 18. hónap után) — a hagyományos munkaformára való visszatérés után -
újra erősödtek. Ez a tünet különben adekvát egy „Motiváció-fennmaradási”-
teszt vizsgálat eredményeivel (amely kérdőívek kitöltéséből és kikérdezésből
állott), hogy a programozott anyagokkal tanulóknál csak kezdetben lépett fel
,,A ki teljesít több lépést egy órán?” versengés, mint fő teljesítési motívum,
amit gyorsan felváltott a tárgy iránti érdeklődés és elmélyülés. A tanári vezetési
stílus és a tanulói munkahely vizsgálatát osztályonként egy-egy pszichológus
végezte, aki a tanulók figyelésén kívül erre vonatkozó észrevételeit is jegyző­
könyvbe rögzítette. Azt várták, hogy ezek feldolgozása alapján a programozott
anyagokból folyó tanulás relációjában jellemző különbségeket találnak. E hipo­
tézis azonban nem igazolódott, mivel sem a tanári vezetési stílus, sem a tanulói
munkakedv, a kezdeti szakasz nehézségeit leszámítva, nem m utatott semmi­
féle rendkívüli eltérést a különben normálisnak tekinthető ingadozástól. Ugyan­
akkor az ezzel kapcsolatos attitűd-vizsgálatok néhány igen érdekes, a progra­
mozott oktatáson túlmenően hasznosítható, adatot hoztak napvilágra.
A transzfer-vizsgálat két, a programmal párhuzamosan alkalmazott, rövid
programmal és egy a kísérlet utolsó szakaszát képező (6. kötet) programmal
folyt. A „Méhek” c. biológiai témájú kétórás programot, amely lényegében 19
feladat feldolgozását jelentette, a kísérlet 9. hónapját követő időszakban vetet­
ték be. A 19 feladatból a kísérleti osztályok tanulói 14,1 feladatot (73,9%)
oldottak meg helyesen, míg a kontroll osztályok tanulói mindössze 12,7 felada­
tot (66,6%). Ez az eredmény p = 0,01 szinten szignifikánsan kimutatta a
programokkal való tanulás magasabb transzfer-hatását. A második, „Finnor­
szág” c„ földrajzi témájú transzfer-programot közvetlenül a kísérlet befejezése
előtt dolgoztatták fel a tanulókkal. Ez az ugyancsak kétórás program szintén
19 feladat feldolgozását jelentette, amelyből a kísérleti osztály tanulói 11,9-et
(63,2%), a kontrollokéi pedig 10,2-ot (55,8%) oldottak meg helyesen. Ez az
eredmény aláhúzta az első transzfervizsgálat eredményeit. Ugyanakkor a
harmadik, „Házépítés” c. környezetismereti transzfer-program feldolgozásának
eredményei alig mutattak eltérést a kísérleti és kontroliosztályok eredményei
között.
A második kísérletbe 22 (12—13 éves ) önként jelentkező, előző matematikai
eredményeket tekintve közepes, tanulót vontak be, akik 310 lépésben dolgoz­
ták fel a „Halmaz-elmélet” című németre adaptált (McFadden Moore Smith-
féle) program első két fejezetét. Az egyedi tanulói teljesítmények elemzésére
épülő értékelés alapján megállapították, hogy a tanulóknak minden pillanatban
rendelkezniük kellett az előbbiek során megtanult tartalmi elemekkel, valamint

459
mindenkor képeseknek kellett lenniük a megtanult adatok és eljárások, szabá­
lyok összefonódásából adódó struktúrák reaktivizálására. Ez különösen kitűnt a
hatodik és hetedik hét elteltekor megíratott megtartási tesztek elbírálásakor.
Ez aláhúzta azt a tényt is, hogy az „újrafelismerési” aktus lényegében a minden­
kori ismeret-struktúra színvonalától függ. Végkövetkeztetésként megállapítot­
ták a második kísérlet alapján, hogy egy ismeretstruktúra genetikus felépítése
az ismeretelemek, fogalmak, műveleti szabályok strukturális egységének és
rendszerének olyan folyamatai, amelyek egyúttal egymással funkcionális és
tartalm i kapcsolatot alkotva végül egy átfogóbb struktúrává integrálódnak.
Csak elvétve és inkább a tanulási folyamat végén, amikor az ismeretek struk­
turálódásának integrációja lényegében már végbement, bukkantak csak fel a
divergens-gondolkodás tünetei főleg valami konkrét tárgyi jelenség megraga­
dása során.
A szerző könyvében valóban igen komoly, alaposan előkészített kísérletről
és érdekes jelenségekről számolt be.
Vizsgálatai végső konklúziójaként azt állapítja meg, hogy — bár a programo­
zott oktatásnak az a többletértéke a hagyományos tanítási módszerek fölött,
amelyet megjelenésekor az ismeretanyag elsajátítására vonatkozóan tulajdoní­
tottak neki, nem igazolódott be — az az előnye, azonban kétségtelenül megmu­
tatkozott, hogy a tanulókat önálló gondolkodásra, önálló munkára jobban ráne­
veli, mint a többi — eddig ismeretes — didaktikai módszer. S vitán felül áll,
hogy minden pedagógiai tevékenységnek ez is elsődleges célkitűzései közé
tartozik.
Gy a r a k i E. F r ig y e s

HANS G. FURTH: PIAGET A TANÁROK SZÁMÁRA.

P ia g e t fo r teac h ers, P re n tic e -H a ll, In c . E n g e lw o o d Cliffs, N . J ., 1970, 163 O L D .

Piaget-nak a gyermeki intellektus fejlődésével kapcsolatos vizsgálatai, e vizs­

gálatok nyomán kibontakozó elmélete régóta szinte sürgetően igénylik a peda­
gógiai hétköznapokban való realizálásukat. Ez azonban (mint Kiss Árpád ír­
ja)* ,,— éppúgy mint sok más pszichológiai felismerésé — csak részlegesen tör­
tént meg. Ez így van annak ellenére, hogy az általa feltárt gazdag tényanyag­
ban komoly támpontok találhatók a tanulók szellemi fejlettségének, iskolai
érettségének megállapítására, az egyes életkorokban a legnagyobb haszonnal
tanulható tanulmányok kiválogatására és egymásutánjuk megállapítására,
olyan módszerek kidolgozására, melyek működésbe hozzák és működésben ta rt­
ják a tanulási célhoz elvezető belső folyamatokat. A pedagógiai célokat a pszi­
chológiai lehetőségek alapj án megvalósító nevelés szándéka napj ainkig beleütkö­
zik az iskolai pedagógiában érvényesülő voluntarizmusba a verbális megoldáso­
kat kielégítőknek elfogadó, sőt gyakran minden egyébnek fölébe helyező
tanítói és tanári értékelésbe.”

* J e a n P ia g e t: V á lo g a to tt ta n u lm á n y o k . G o n d o la t, 1970. 26. oldal.

460
 Furth megpróbálja, hogy a legilletékesebbekhez, vagyis egyenesen a tanárok­
hoz forduljon e helyzet megváltoztatásáért. Könyvét ezért — eléggé szokatla­
nul — a tanárokhoz intézett levelek sorozataként írja meg. E 13 levél olvasása
nyomán fokozatosan tárul elénk a piaget-i gondolatvilág alkalmazásának szük­
ségessége és lehetősége.
A társadalom egyre nagyobb követelményeket támaszt az iskolákkal szem­
ben: a tudományos-technikai fejlődés következtében egyre több gondolkodni
tudó és akaró emberre van szükség. A hagyományos általános iskola azonban
elfecséreli a legértékesebb első iskolai éveket a mechanikus írás-olvasás és szá­
molás megtanításával. Furth szerint Piaget pszichológiájának valódi megértése
és alkalmazása esetén iskoláink passzív „olvasó” iskolákból aktív ,,gondolkodó”
iskolákká változtathatók.
Ehhez mindenekelőtt meg kell ismernünk Piaget néhány alapfogalmát:
a tanárok által is jól ismert intelligenciateszt, IQ stb. kifejezések helyébe (vagy
legalábbis mellé) fel kell sorakoztatnunk az akkomodáció-asszimiláció, szkéma
stb. bonyolultabb (és éppen ezért a vizsgált jelenséget kevésbé egyszerűsítő)
fogalmait. Ez a célja a könyv első, elméleti részének.
Könnyedén, sok-sok példán keresztül világosodik meg a szenzomotoros és a
szimbolikus viselkedés, a verbális és az operacionális gondolkodás, az operatív
és figuratív ismeretek közötti különbség. Külön „levél” foglalkozik a nyelv és a
gondolkodás sokat vitatott kapcsolatával: a kettő kölcsönhatását elismerve a
fejlesztés szempontjából itt is a gondolkodásra helyezve a hangsúlyt. Az elmé­
leti részt a motivációnak — pontosabban a megismerésből fakadó belső ösztön­
zésnek — a jelentőségét tárgyaló fejezet zárja.
A könyv második része gyakorlati tanácsokkal szolgál a piaget-i „gondolkodó
iskola” kialakításához. Kis szimbolikus-logikai feladatsor illusztrálja: tanár és
tanuló számára hogyan válik a logikus gondolkodás fejlesztése játékká. (Csupán
a hagyományos iskola állította szembe egymással a játékot és a munkát: az
ilyesfajta játékok hasznosabbak, mint az unalomig történő ismétlésen alapuló
iskolai munka, s a gyermekeket intellektuális erejük megfeszítésére késztető
munka érdekesebb lehet, mint az életkori sajátosságaiknak nem megfelelő játék.)
Természetesen a szimbólumokkal való játék nem lehet a gondolkodás fejlesztésé­
nek egyedüli módszere.
A könyv csupán kis részeként a lehetőségeknek kitér a valószínőségekkel való
játékra, a tapintással történő felismerésre, átéri transzformációkra, a kommuni­
kációs játékokra, a különféle csoportosítási feladatokra és a vizuális gondolko­
dás játékos felhasználásának sokféle lehetőségére.
Sokat beszélünk manapság a kreativitásról, de talán a kelleténél nagyobb
súlyt helyeztünk a kreativitás mérésére, és kisebbet a kreativitás fejlesztésének
nehéz, de éppen ezért a pszichológusok és pedagógusok számára oly megtisztelő
feladatára. Furth a sok lehetséges kreativitást fejlesztő iskolai tevékenység
közül az improvizáló szerepjátszást írja le részletesebben.
Piaget elméletéből az „elvont” logikai gyakorlatok éppoly egyenesen követ­
keznek, mint az iskolai tananyag közelítése a mindennapi élet problémáihoz.
A példák sorát a zenetanulásról írt levél zárja: mind a többi példánál is, itt
sem a zenészek képzése a főcél, de a közös, alkotó zenélésen keresztül a tanulók
értelmének, személyiségének fejlesztése.
Nem várhatjuk, hogy tanáraink a közeljövőben, egyik napról a másikra
áttérnek az e könyvben csupán nagyjából felvázolt „gondolkodó” tanításra,
de a modern matematikatanítási módszerek sikerét látva általános iskoláinkban,

6 Magyar Pszichológiai Szemle ' j 461

nem is kell túlságosan pesszimistának lennünk. Pszichológusoknak és peda­
gógusoknak egyaránt nagy hasznára lehet, ha korunk egyik legjobban kidolgo­
zott pszichológiai elméletét szembesítjük a pedagógiai valósággal.
K l e in S á n d o r

FIATALOK A SZÁMÍTÁSTECHNIKA ALKALMAZÁSÁÉRT

S ta tis z tik a i K ia d ó V á lla la t, B u d a p e st 1974. S z e rk e sz tő b iz o ttsá g : B első L ászló , C séb falv y
K á ro ly , d r. V a rg a L a jo s (a S zerk esztő B iz o tts á g vezetője)

Előszavában azt írja Pesti Lajos, a KSH elnökhelyettese, hogy a Miniszter-

tanács által 1971-ben jóváhagyott Számítástechnikai Központi Fejlesztési
Program végrehajtása sikeresen előrehaladt, de a számítástechnikai kultúra
(kiemelés a recenzenstől) elterjesztésén munkálkodók ma még objektív és szub­
jektív akadályba ütköznek.
A Számítástechnikai Program támogatására a KISZ V III. kongresszusa véd­
nökséget vállalt, pályázatot és vetélkedőt szervezett, ennek eredménye a kötet­
ben kiadott 66 tanulmány.
,,A könyv tanulmányai . . . . jól szolgálják a társadalmi haladás, a tudomá­
nyos-technikai forradalom fejlődését, a számítástechnikai kultúra hazai kitelje­
sedését” — írja Főcze Lajos, a KISZ KB titkára.
A 66 tanulmány 3500 példányban jelent meg a 325 oldalas kötetben. A tanul­
mányok zömét munkacsoportok készítették, azt mutatva be, hogy üzemekben,
intézetekben, kutatóintézetekben, minisztériumokban, országos főhatóságoknál
milyen lehetőségei vannak a számítógépek felhasználásának.
A számítástechnika nemzetközi és hazai helyzetének megfelelően a munkák
többsége műszaki ügyviteli és közgazdasági jellegű. De több tanulmány foglal­
kozik olyan témákkal, amelyek érdekesek lehetnek a Szemle olvasói számára.
A MŰM Országos Vezetőképző Központjában dolgozták ki a ,,Dönts!”
— számítógépes vállalatvezetői játékot. Négy-nyolc fős csoportok játszanak,
egy-egy csoport egymással konkurráló vállalatok vezetőségét alkotja. Ennek a
korszerű oktatási formának a következők a célkitűzései:
teljesítőképes (vezető) csoport kialakítása,
döntési folyamatok felépítése és lebonyolítása,
a döntések összehangolása,
a döntési „súlypontok” felismerése,
döntési segédeszközök használata,
helyes munkaerő-politika,
piaci szemlélet kialakítása,
gazdasági szabályzók hatásának elemzése,
és nem utolsósorban a vezetők számítógépes szemléletének fejlesztése.
A szerző, Domán András, véleménye szerint modellje az oktatáson túlmenően
alkalmas lehet kutatásra, kísérletezésre és egyéb gyakorlati felhasználásra.
A Számítástechnikai Koordinációs Intézet munkatársainak, Végső Lászlónak
és Vöröse Ferencnének, az volt a célja, hogy bemutassa, a Videoton R 10-es gépe

462
alkalmas bonyolult biológiai kísérletek számítógépes feldolgozására és értékelé­
sére. A kísérleti állatok különböző agy területeibe mikroélektródás elvezetéseket
építettek be, melyek vagy a kéregnek, vagy a kéreg alatti területnek az elektro­
mos aktivitását érzékelik. Feltételes reflex kialakulását vizsgálták, melynek
során 16 csatornás EEG készüléken regisztrálták az agyi elektromos jeleket.
A mérési eredmények egyrészt a kiváltott potenciálok, másrészt az elektroen-
kefalogram bizonyos hosszúságú szakaszai voltak. A készített programok alkal­
masak egyedi görbék értékelésére, a görbék összehasonlítására és osztályba
sorolására is. Ezzel a számítógép EEG, EKG, EMG vizsgálatoknál olyan infor­
mációkat tud adni, amelyek pontosabb diagnózist készíthetnek elő.
A Kandó Kálmán Villamosipari Műszaki Főiskola munkatársai, Jakab Ernő
és Tömpe Zoltán, Tanrendkészítő Programot állítottak össze. Abból indultak ki,
hogy ez a munka közepes nagyságú iskolában több ember több napi munkáját
veszi igénybe. A szocialista országokban a pontosabb és gyorsabb gépi órarend­
készítést még csak az NDK-ban használják széles körben.
A program problémája közismerten a következő: egy elosztást kell megvalósí­
tani jó néhány korlátozó feltétel teljesítése mellett. Nincsen egyetlen, optimális
megoldás, több egyenértékű órarend létezik. A főiskola számítógéppel készített
órarendje pl. több tantermet szabaddá tett. A „kézi” órarendkészítés korábban
nyolc-tíz ember több heti munkájába került, ezzel szemben az adatok kódolása
és lyukasztása egy-két nap, a futási idő kb. 50 perc. Átlagos iskolák számára a
gép 40 —60 perc alatt tud órarendet készíteni, a legnagyobb egyetemek számára
100—150 perc alatt.
A Sakkfeladvány-megoldó Program (Számítástechnikai Koordinációs Inté­
zet, Szálka Imre) játékosan világít rá a számítógép felhasználási körére. A prog­
ram nem tud különbséget tenni jó és rossz lépés között, tehát sakkozni nem tud.
Azt tudja megvizsgálni, hogy az előállt helyzet sakk vagy matt. A gép egy
20 figurás, kétlépéses feladványt 55 perc alatt oldott meg, 6 —8 figurás felad­
vány megoldási ideje 5 perc, egy 6 —8 figurás háromlépéses feladvány megoldási
ideje 30 —40 perc. Becslések szerint egy 10—15 figurás, 10 lépéses feladványt
1—10 milliárd év alatt oldana meg.
Az utóbbi évtizedben jó néhány tudományos és ismeretterjesztő munka szol­
gálta a számítógép használatának, elterjesztésének, minél szélesebb körű alkal­
mazásának ügyét. Ezek a munkák részben egy új technikai kultúra meghonoso­
dását segítették elő, részben pedig a laikusok és a szakemberek között élő míto­
szokat igyekeztek szétoszlatni, küzdve a gépek túlbecsülése és alábecsülése ellen.
Munkájuk sikerének is elkönyvelhető, hogy a kiadó egy nyilvánosság előtt,
a TV-ben lezajlott vetélkedő anyagát viszonylag nagy példányszámban adta
ki — semmi engedményt nem téve a vulgarizálásnak, a leegyszerűsítésnek.
A tanulmányok szerzői közül a legidősebb sem több 35 évesnél, a szerzők fele
pedig 26 éves, illetve még fiatalabb.
A szerzők fiatalsága és a témák sokrétűsége biztosíték arra, hogy a jövőben
meg lesznek a feltételei a hatékony társadalmi és gazdasági szervezésnek az
élet legkülönbözőbb területein.
H egedűs T. A ndrás

6* 463
FOLYÓIRAT

REVUE INTERNATIONALE DE PSYCHOLOGIE APPLIQUÉE

INTERNATIONAL REVIEW OE APPLIED PSYCHOLOGY

A kétnyelvű, évente két alkalommal megjelenő kiadvány 1968 óta a Nemzet­

közi Alkalmazott Pszichológiai Társaság hivatalos folyóirata. Előde, 1952 —
68 között, a Bulletin de 1Association Internationale de Psychotechnique.
Az alkalmazott lélektan minden területéről közöl tanulmányokat, de elsősor­
ban egyes országok tematikusán összetartozó pszichológiai kutatásainak szak­
avatott bemutatására törekszik. Különösen nagy súlyt helyez a fejlődő orszá­
gok eredményeinek és problémáinak ismertetésére.
Az utolsó négy évfolyamot tekintjük át — s elhagytuk a már aktualitásukat
vesztett kongresszusi előrejelzéseket és értékelő elemzéseket. Megemlítjük
mégis, annak a fontos szerepnek elismeréseként, amit a folyóirat a nemzetközi
pszichológiai kapcsolatok ápolása és fejlesztése terén betöltött.

1 9 71. á p r ilis ( V o l. 2 0 N o l )

M o r r is S . V ite le s : T h e L o n g -R a n g e I m p a c t o f a P r o g r a m m e o f H u m a n is tic
S t u d i e s fo r B u s in e s s E x e c u tiv e s o n M a n a g e r ia l A ttitu d e s a n d B e h a v io r (Humán
tanulmányok hosszú távú kihatása a vállalatvezetői attitűdökre és maga­
tartásra) 5 —24 o.
A Bell Telefon Vállalat 134 kádere folytatott egy éven keresztül irodalmi,
művészeti, filozófiai és szociológiai tanulmányokat a Pennsylvania Egyetem
nappali tagozatán. Előzetes és utóteszt-vizsgálatokkal kimutatták — az isme­
retszerzésen kívül —, hogy csökkent a konzervatív beállítódás, az esztétikai érté­
kek szerepe megnőtt az anyagiak rovására, művészi ízlésük megérlelődött.
Y v o n n e C a s te lla n : É ta t A c tu e l des T e c h n iq u e s P ro je c tiv e s e n F r a n c e (A projek­
tív technikák aktuális helyzete Franciaországban):25 —37 о.
A Rorschach-kutatásokat 1950 —59 között négyféle törekvés jellemezte: 1.
noso-specifikus klinikai jelek keresése; 2. normálcsoportok differenciális jegyei­
nek kimutatása életkori, nemi, foglalkozásbeli és etnikai hovatartozás szerint;
3. az értékelési technika támogatása statisztikai adatokkal és 4. az eredeti intro-
verziós —extraverziós személyiségdimenziók behelyettesítése a kretschmeri
tipológiával. 1960-tól a francia Rorschach-irodalomban a strukturalizmus válik
uralkodóvá faktoranalízis, pszicholingvisztikai elemzés és grafikai szemlél­
tetés formájában.
A TAT-ot transzkulturális vizsgálatokra és experimentális célokra adaptál­
ták. A Falutesztet sztenderdizálták.
R o la n d H a r p e r : P sy c h o lo g y i n the U n iv e r s ity o f T h e s s a lo n ik i a n d elsew here i n
G reece (Pszichológia a Thessaloniki Egyetemen és másutt Görögországban):
38 —48 о.

464
 A pszichológiát a Bölcsészkaron — tanárképzés céljából oktatják. Az experi­
mentális irányzat fejletlen és hiányzik a görög nyelvű irodalom.
J . B . D u p o n d , F . G endre, A . P a r is o d et A . S p e c k : E tu d e P sy c h o m e triq u e d 'u n e
P o p u la tio n d ’In g e n ie u r s -T e c h n ic ie n s Mérnök-technikusi populáció pszichomet-
rikus vizsgálata: 49—65 о.
Szerzők jelentős eltérést észleltek a tanulmányi és a teszteredmények között,
a diszkrepanciát non-cognitív személyiségtényezőkkel magyarázzák.
M a llo r y W o h er: T h e concept o f J o b S a tis fa c tio n a m o n g W o rk e rs, i n p a r tic u la r
i n a N ig e r ia n I n d u s t r y (A munkával való elégedettség fogalma, különösképpen
nigériai ipari dolgozóknál) 66 78 o.
Afrikai munkások körében vizsgálták a munka fizikai és emberi tényezőinek
hatását, valamint a kor, iskolázottság s egyéb életrajzi változók szerepét.

1971. október ( V o l . 2 0 N o 2 )

C la u d e V é li: C o lla b o ra tio n I n te r d is c ip lin a ir e d a n s le D é p ista g e , le T r a ite m e n t et

la P r e v e n tio n des N é v ro sé s L ié e s a u T r a v a il (Interdiszciplináris együttműködés a
munkahelyi neurózisok feltérképezésében, kezelésében s prevenciójában):
83 87 o.‘
A feladat komplexitásának megfelelő, új stílusú — rugalmas team munkára
épülő - szakmaközi kooperációt javasol és támaszt alá példákkal.
G u y U . M o ta n k y a n d M is h a S . Z a k s : P sy c h o lo g ic a l C h a n g e s F o llo w in g B r a in
D a m a g e , w ith A u to p s y C o n fir m a tio n o f the L e s io n s (Agykárosodással kapcsolatos
pszichológiai változások, boncolással igazolt léziók esetén): 89—100 o.
34 — neurológiai és EEG szempontból negatív —szívbeteget vetettek alá rész­
letes tesztvizsgálatoknak a szívműtét előtt. Közülük 17 agyi szövődményt szen­
vedett a műtétet követően. 11 beteget vesztettek el; az agykárosodott csoport­
ból ötöt, hatot a neuro-anatómiai eltérést nem mutatók közül. A részletes kórszö­
vettani feldolgozás érdekes korrelációk megállapítását tette lehetővé adott lézió
és egyes tesztmutatók között. A részösszefüggéseken túlmenően, nagy figyel­
met szenteltek az agykárodosásra adott összetett személyiségreakciónak.
D a n ie l C o rru b le : L e s M o tiv a tio n s p r o fe ssio n n e lle s des E le v e s -M a îtr e s de 1
E n s e ig n e m e n t P r im a ir e (Általános iskolai tanítójelöltek pályamotivációi):
101 —119 о.
240 tanítóképzős diákból (16 20 évesek) vizsgálták a pedagógiai motiváció
szociálpszichológiai struktúráját.
H . C . G a n g u li: D e v e lo p m e n ts i n I n d u s t r i a l P sy c h o lo g y i n I n d i a (Az ipari pszi­
chológia fejlődése Indiában): 121-142 o.
Az indiai pszichológusok 1920 és 1967 között 1950 tanulmányt publikáltak,
kb. 9 % foglalkozik üzemi pszichológiával. A tartalmi elemzés három fő területre
utal: a) szelekció és orientáció; b) fáradás és hatékonyság; c) humán relációk.
Utóbbi téma művelése a legsikeresebb, szemben a képzés és az ergonómia prob­
lematikájával.
A . J . W . T a y lo r a n d J a y T . S h u r e le y : S o m e A n ta r c tic T ro g lo d y te s (Barlanglakok
az Antarktiszon): 143- 148 o.
Személyiségvizsgálatokat végeznek egy éves sarki szolgálat előtt s után : egyik
csoport hallgataggá vált, másik fokozott önfegyelemre tett szert.
P. S . H u n d a l a n d H . S . B r a r : M e s a u r in g the I m p a c t o f R e fo r m a to r y E d u c a ­
tio n o n the M a n ife s t B e h a v io u r a n d S o m e P sy c h o -S o c ia l A s p e c ts o f J u v e n ile

465
 (Az átnevelés hatásának mérése fiatal bűnözők manifeszt magatartá­
D e liq u e n ts
sára és egyéb pszicho-szociális jellemzőire nézve): 149 —156 o.
72 indiai fiatal bűnözőnél vizsgálták a csoport-therápia eredményességét a
korrektiv nevelésben.
F . R o b a y e : R e la tio n entre A ttitu d e s , C o n n a issa n c e D ire c te et S y ste m e de V a le ­
u r s (Az attitűdök, a közvetlen megismerés és az értékrendszerek közötti össze­
függések): 157—165 o.
A testi fogyatékosokkal kapcsolatos attitűdök nemzetközi felmérésének mód­
szereit és eredményeit ismerteti. Egy szokványos és káros attitűdhármast tár
fel: elszigetelés - gyámok tás - lenézés.

1972. á p r ilis ( V o l . 21 N o 1)

M . S . S w ift a n d G . S p iv a c k - A . D a n s e t ,J . D a n se t-L é g e r a n d F . W in n i k a m e n :
C la ssro o m B e h a v io u r a n d A c a d e m ic S u c c e s s o f F re n c h a n d A m e r ic a n E le m e n ta r y
S ch o o lc h ild re n (Francia és amerikai kisiskolások osztálybeli viselkedése és tanul­
mányi eredménye) 1 —11 o.
1325 francia és 809 amerikai tanuló magatartását hasonlították össze 11
— kedvező vagy kedvezőtlen - tényezőre vonatkozóan. 9 faktor hasonló össze­
függést mutatott mindkét mintában az iskolai sikerrel. A francia tanítók kon-
formisabb magatartást várnak el.
M ic h e l D e n is : R a p p e l d 'u n M a te r ie l F ilm iq u e en F o n c tio n de la S tr u c tu r e d u
M e ssa g e (Filmek tartalmának felidézése információ struktúrájuk függvényé­
ben): 13-25 o.
340 felnőttel végeztek kísérleteket. A vizuális információk szekvenciája per-
ceptív beállítódást hoz létre, melynek megzavarása, pl. a choronológiai sorrend
felbomlása, rontja a felidézést. Viszont ha a tartalmi inkongruencia tovább fo­
kozódik, más típusú perceptív attitűdök érvényesülnek s nagyszámú kontex­
tusból kiragadott információ felidézését teszik lehetővé.
K la u s H a u s e m a n n : F a c to r s in V o c a tio n a l C hoice a t th e U n iv e r s ity L e v e l (Hiva­
tásválasztási tényezők az Egyetemen): 27 —31 о.
Az egyetemre készülők alaposabb informálása szükséges a tanulmányi és
pálya-követelményekről. Fokozottabb gondot kell fordítani az elutasítottak
pálya-irányítására.
A lc o n G . D e v rie s a n d K i m B la u : D is c r im ia n t M M P I p r o file V ersu s D i s c r i m i ­
n a n t M M P I I t e m A n a ly s is (Az MMPI profil illetve MMPI tétel diszkriminatív
analízisének összehasonlítása): 33 —40 о.
Előtanulmányban 309 öngyilkosságot emlegető vagy azt megkísérlő egyénnél
24 specifikus és 25 általános ,,suicid”-itemet különítettek el. Komputerrel vég­
zett diszkriminatív analízis szerint az MMPI-tételek jobban differenciálják a
suicid csoportokat, mint az MMPI-profilok.
A n n a B o n b o ir : R echerche S c ie n tifiq u e e n P sych o lo g ie S c o la ir e : É ta t d e ,,P r é p a ­
r a tio n ” p o u r de N o u v e a u x A p p r e n tis s a g e s (Tudományos kutatás a pedagógiai
pszichológiában): 41 —51 о.
A kísérletek célkitűzéseivel s megtervezésével foglalkozik.
К. В . S ta r t: T e a c h e r A s s e s s m e n t a s a P ro b le m o f S a m p l i n g w ith in a C o m p le x
C o m p o site C r ite r io n (Oktatók minősítése . . .): 53 —60 о.
Komplex, összetett minősítés alkalmazása esetén a kritériumok megválasz­
tása jelenti a legfőbb nehézséget a pedagógusok kompetenciájának megfelelő
értékelésében.

466
 F r a n c is k a B a u m g a r te n - T ram er: 61 —65 о.
S. Pacaud által írt nekrológ
C o n s titu tio n o f the I. A . A . P . : 66 —73. o.
A Nemzetközi Alkalmazott Pszichológiai Társaság szervezeti szabályzata
angol—francia nyelven.

1972. október ( V o l. 21 N o 2 )

G. R . K la re , H , W . S in a ik o a n d L . M . S to lu r o w : T h e C loze P ro c e d u re : a C o n ve­
n ie n t R e a d ib ility T e s t fo r T r a in ig M a te r ia ls a n d T r a n s la tio n s
(A ,,cloze”-módszer . . .) 77—10ű о.
A módszer neve a távközlésből származik s azt jelenti, hogy valami olyannyi­
ra redundáns, hogy előrejósolható. Szerzők rendkívül gazdag bibliográfiára
támaszkodva mutatják be, hogyan hasznosítható a ,,cloze”-eljárás szövegek
olvashatóságának és érthetőségének mérésére, valamint fordításokra.
Georges M e u r is : E tu d e de l ’A p titu d e S p a tia le a u N i v e a u d e l ’E n s e ig n e m e n t
S e c o n d a ire en B e lg iq u e (Belgiumi középiskolások térérzékelési képességének
vizsgálata) 107 —122 о.
Oldalain megkülönböztető jelekkel ellátott kockával csak mentálisan véghez­
vitt s verbálisán kifejezett téri operációk alkotják a szerző tesztjét. A közle­
mény a teszt-sztenderdizálás technikájával foglalkozik s bemutatja, hogyan
alkalmazható középiskolások differenciált képességvizsgálatára.
F . V a n d e n d rie ssc h e a n d L . L a g r o u : T h e F o r m u la tio n o f O p in io n i n H o m o g e­
n o u s a n d H etero g en o u s D is c u s s io n G ro u p s (Véleményalkotás homogén és hete­
rogén vitacsoportokban): 123—132 о.
Pszichológusokból és szociális gondozókból alkotott homogén, illetve hetero­
gén csoportok vitatták a két szakma kompetenciája körébe eső feladatokat.
Heterogén csoportokban a pszichológusok kerülik a státuskülönbség témáját,
amit egyébként homogén csoportban hangsúlyoznak; a szociális gondozók
heterogén csoportokban élezik ki ezt a kérdést.
M ic h e le C a rtie r : E tu d e D iffé r e n tie lle des P ro c e ssu s liées a la fle x ib ilité (A flexi­
bilitással kapcsoltos folyamatok összehasonlító tanulmányozása): 133 —140 о.
18 éves fiúkon és leányokon vizsgálja a spontán flexibilitás kapcsolatát külön­
böző perceptív tényezőkkel, mint pl. a mezőfüggősség vagy kétértelmű figurák
strukturálása. Megállapítja, hogy a fiúk, szemben a leányokkal, jobban támasz­
kodnak a kiegészítő perceptív információkra, tehát realisztikusabbak, mint a
képzeleti elemekkel operáló leányok.

1 9 73. á p r ilis ( V o l. 22 N o 1 .)

Szerkesztői megjegyzés tudatja, hogy ezt a számot a fejlődő országok problé­

máira alkalmazott pszichológiának szentelték.
D u r g a n a n d S i n h a : P sy c h o lo g y a n d the P ro b le m s o f D e v e lo p in g C o u n trie s:
A G en era l O verview (A pszichológia és a fejlődő országok problémái: általános
áttekintés): 5—27 o.
Imponáló irodalom (127 tétel) alapján a következő kérdéseket ajánlja a pszi­
chológusok figyelmébe: 1. A modernizáció és iparosodás s mental-higiéniai

467
kihatásuk; 2. Motiváció s gazdasági fejlődés; 3. Különböző társadalmak nemzeti
jellegzetességei, a hindu személyiség; 4. Tömegkommunikációs eszközök szerepe
5. A vezetői szerep az új elfogadtatásában; 6. Nevelési problémák; 7. A szociális
átrétegeződés; 8. A fiatalok mozgalmai a gyorsan fejlődő országúban; 9. A nyu­
gati pszichológiai technológia (tesztek) alkalmazása és korlátái.
G. C a m ille r i: L e s T e n s io n s F a m ilia le s a u M a g h reb et le u rs E n s e ig n e m e n ts s u r
les M é c a n is m e s de V A c c u ltu r a tio n (Családi feszültségek Maghrebben és tanulsá­
guk az akkulturációs mechanizmus szempontjából): 29 —39 o.
Tuniszi lakosságon vizsgálja az ipari fejlődés s a modernizáció hatását a szoci­
ális mobilitásra, az értékrendszer alakulására, a családi kapcsolatokra s nor­
mákra.
M a llo r y W o h er: S o m e A r e a s fo r the A p p lic a tio n o f P sy c h o lo g ic a l R esea rch i n
E a s t A fr ic a (A pszichológiai kutatások néhány alkalmazási területe Kelet-
Afrikában): 41 53 o.
A 70-es évek adatai alapján elemzi a pszichológiai kutatások személyi problé­
máit és jellegzetesen kelet-afrikai célkitűzéseit: táplálkozási attitűdök átalakí­
tását, a születésszabályozás elfogadtatását. Utal a várható, forradalmi jellegű,
szociális változások összefüggésére az urbanizációval s a közneveléssel.
J a i B . P . S i n h a : O r g a n iza tio n a l C lim a te a n d P ro b le m s o f . M a n a g e m e n t i n
I n d i a (A vállalatvezetés problémái és szervezeti légköre Indiában): 54 —64 o.
Első lépésként a feladatra orientációt javasolja, második lépcsőben a partici-
páción alapuló, emberközpontú szervezést.
R u b e n A r d illa a n d L e o n id a s C astro : T h e R o le o f the A p p l i e d P sy c h o lo g y in the
N a tio n a l D e v e lo p m e n t P ro g ra m m e s o n C o lo m b ia (Az alkalmazott pszichológia
szerepe a nemzeti fejlődési programokban Columbiában): 65 —75 о.
Szerepelnek: a) az emberi tartalékok jobb felhasználása; b) nevelés- és okta­
táspszichológiai programok; c) attitűdök mérése és módosítási technikák; d) az
ingerszegénységből, a rossz táplálkozásból s a hiányos nevelésből származó sze­
mélyiség és értelmi zavarok felszámolása.
J a n В . D e re g o w sk i: I n d u s tr ia liz a tio n o f D e v e lo p in g C o u n tr ie s : P ro b lem o f
S im p le S k ills (Az egyszerű senso-motoros képességek problémái a fejlődő orszá­
gokban): 77 - 84 о.
Az afrikai bennszülöttek perceptív-motoros képességei, bár sok tekintetben
(ritmusérzék, állóképesség stb . . .) meghaladhatják a fehér munkásét, nem
teszik maradéktalanul alkalmassá a nyugati típusú ipari munkára. Az indusztri-
alizáció helyi ergonómiai tanulmányokon alapuló kiválasztást és képzést sürget.
P a u l V erh a eq en : P sy c h o lo g ic a l T e s tin g i n A f r i k a (Pszichológiai tesztelés
Afrikában): 85 98 o.
A tesztmódszerek teljes skálájára - de különösen a teljesítmény próbákra -
nézve állapítja meg, hogy predictív értéküket az szabja meg, hogy mennyire
támaszkodnak a vizsgált populáció előzetes tapasztalataira. A kultúrköri
különbségeket figyelmen kívül hagyó tesztelés is hasznos kísérletet jelenthet az
eltérő gondolkodásmód szemléltetésére és az afrikai szituációra alkalmazott
didaktikai eljárások kidolgozásához.
J . J . T h ie r c e lin : P sych o lo g ie A p p liq u é e et O rie n ta tio n P ro fe ssio n n e lle d a n s le
C o n texte de S e rv ic e P u b lic d ’u n P a y s e n V oie de D é v e lo p p e m e n t I n d u s tr ie l:
99 104 o.
Cime s egyben témája: az alkalmazott pszichológia s a pályaválasztási tanács­
adás helyzete a fejlődő országokban. A konkrét példákat az iparilag elmaradt
Görögországból és Portugáliából veszi.

468
 A . H . M e h r y a r : T h e A p p lic a tio n o f the G A T В T o o l M a tc h in g S c a le to a G ro u p
o f I r a n i a n W o rk e rs a n d its C o rre la tio n s w ith A q e a n d L ite r a c y A c h ie v e m e n t
105 112 o.
Cime s témája: A GATB-féle eszköz osztályozási skála alkalmazása iráni
munkások csoportjára s az életkorral és iskolázottsággal felállítható korrelációk.

1973. október ( V o l 2 2 N o 2 )

R . F r a n c e s , F . L h e r m itte et M . F . V e r d y : L e D é fic it M u s ic a l d es A p h a s iq u e s
(Aphasiások zenei deficitje): 117 136 о.
Az aphásiásokat általánosan jellemző deficitet 3 —4 hangból álló melódiák fel­
idézése alapján mutatták ki. A deficit súlyossága egyenes arányban állt a
megértési zavarral s fordítva viszonyult a beteg előzetes zenei kultúrájához.
J . K . C h a d w ic k -J o n e s , C. A . B r o w n a n d N . N ic h o ls o n : A b se n c e fr o m W o r k :
Its M e a n in g , M e a s u r e m e n t, a n d C o n tro l (Távolmaradás a munkától: jelentése,
mérhetősége, befolyásolása): 137—155 о.
100-nál több publikáció nyomán tekintik át az „absenteizmus” 20 éves iro­
dalmát és vitatják személyiséglélektani és pszichoszociális okait, elsősorban a
munkával elégedettséggel s a munkahelyi klímával való összefüggéseit.
D a v id L . E lw o o d : R e lia b ility o f A u to m a te d In te llig e n c e T e s tin g U s in g a T h re e -
M o n th T e st-R e te s t I n te r v a l (Automatizált intelligencia vizsgálat megbízhatósága
egy három hónapos újratesztelés alapján): 158 —163 o.
30 ksz.-nél végeztek automatizált Wechsle^ vizsgálatot (mikrofon-magnó,
vetített kép-gombnyomás stb.). Az I .Q. teszt-reteszt korrelációj a 3 hónapos inter­
vallummal 0, 97-es volt.
L é o n v a n D ro m m e et H u g u e tte R u i m y : A ttitu d e et P e rfo rm a n c e S c o la ire s
(Az iskolával kapcsolatos attitűdök és az iskolai teljesítmény): 164—180 o.
983 francia kanadai tanulónál vizsgálták a kérdőívvel s tanári becsléssel meg­
állapított iskolai s tantágyi attitűdöket, hogy meghatározzák az iskolai sikerrel
legjobban korreláló változókat.
H e n r y H . R e ite r : S o m e P e rs o n a lity D iffe r e n c e s betw een U n d e r- a n d O v e r-A c h ie ­
vers (Az átlag alatt s azon felül teljesítők személyiség különbségei): 181 —184 o.
14 alulteljesítőt hasonlítottak össze 15 felülteljesítő egyetemi hallgatóval.
Utóbbiaknál a személyiségtesztek kifejezettebb szorongást mutattak, s fantá­
ziatevékenységükben a siker témája dominált.
J . C . K ir k la n d , E . L . A rc h e r a n d C . G . N . H i l l : T h e D e v e lo p m e n t o f a P u p i l
S im u la to r 185-190 о.
Téma és cím: egy tanuló szimulátor konstrukciója.

1974. á p r ilis ( V o l . 2 3 N o 1 )

M a r ilo u B r u c h o n : L ’ e x p a n s iv ité g estu elle, etude d im e n s io n n e lle (A gesztikulá-

ció téri terjedelme): 3—15 о.
Az expresszív mozgások közül elősorban a grapho-motoros formát elemzi, de
kiterjed a psychomotorium más területeire is.
S a m u e l S . D u b in : T h e P sy c h o lo g y o f L ife lo n g L e a r n in g : N ew D e v e lo p m e n ts i n
th e P r o fe s s io n s (A permanens továbbképzés pszichológiája): 18 -31 о.

4(59
 Különböző szakmák szempontjából vizsgálja a folyamatos önképzésre s
továbbképzésre motiváló tényezőket s a felnőtt oktatás speciális didaktikai
problémáit.
C h risto p h e r O r p e n : D is c r im in a tio n , W o rk A ttitu d e s , a n d J o b S a tis fa c tio n :
a C o m p a ra tiv e S t u d y o f W h ite s a n d C o lo u red s i n S o u th A f r i k a (Diszkrimináció,
munkaattitűdök és munka-elégedettség): 33—45 о.
Fehér és fekete alkalmazottak munkával kapcsolatos attitűdjeit vizsgálja ott,
ahol utóbbiak faji diszkriminációban részesülnek — Dél-Afrikában. Szerző,
meglepően, nem talál szignifikáns korrelációt.
E r n s t W eh n er: L ’ É v o lu tio n de la P sy c h o lo g ie A lle m a n d e a p r è s 1 9 4 5 (A német
pszichológia fejlődése 1945 után): 47 —53 o.
A pszichológia intézmények és társaságok fejlődésén, az oktatás és kutatás
helyzetén méri le a legjellemzőbb tendenciákat. Rámutat az angol—amerikai
empirikus-kísérletes irányzat hatására.
N e g e sh w a r P r a s a d C h a u b e y a n d D u r g a n a n d S in h a : R i s k - T a k i n g a n d E c o n o m ic
D e v e lo p m e n t (Rizikó-vállalás és gazdasági fejlődés): 55—61 o.
Indiai falusi lakosságon mutatták ki, hogy a gazdasági fejlődés összefügg a
közepes mértékű kockázatvállalással.
M a lc o lm N . L o v e g ro v e : E d u c a tio n a n d S o c ia l I m p lic a tio n s o f the F ifte e n -to
E ig h te e n - Y e a r P o p u la tio n E x p lo s io n i n A u s tr a lia 63—68 o.
Címe és témája: A 15-től 18 évesig terjedő populáció demográfiai robbanásá­
nak pedagógiai és szociális következményei Ausztráliában.
1974. október ( V o l 2 3 N o 2 )

W . W . R o n a n a n d A . P . S c h w a r tz : R a tin g s a s P e rfo rm a n c e C rite ria (A becslés

mint a teljesítmény kritérium): 71 —82 о.
Irodalom áttekintése, melynek konklúziója, hogy a teljesítmény becslése meg­
figyelők feljegyzései alapján nem kongruens s hamis.
E r ic h Coche a n d R o la n d F . B o h r : T e a c h e rs o n S tr ik e : V a lu e C o n flic t a n d
P a r tic ip a tio n i n P r o te s t (83 87 o.)
Cím és téma: Értékek konfliktusa és részvétel a protestálásban sztrájkoló
tanítóknál (1969, USA)
J íic h e l D e n is : O r ie n ta tio n s et P ré fé re n c e s a V É g a r d d u S p e c ta c le C in é m a to g ­
r a p h iq u e (Filmekkel kapcsolatos érdeklődés és preferencia): 89 —109 о.
203 felnőtt kérdőíves válaszaiból két érdeklődési csoport rajzolódott ki:
az egyik céltudatos és aktív mozi felé fordulás, főleg a komoly filmek irányába;
a másik a szórakozást keresi és kevésbé kötődik a mozi intézményéhez.
P . S . H u n d a l a n d V . V . U p m a n y u : E m o tio n a l I n d ic a to r s i n W o rd A s s o c ia tio n
a n d th e ir R e a la tio n w ith P sy c h o m e tric M e a s u r e s o f A n x i e t y a n d N e u r o tic is m :
111 120
Cím és téma: Emotionalis mutatók a szó-asszociációs tesztben és ezek össze­
függése a szorongás és neuroticizmus pszichometrikus mértékével.
A . J . W . T a y lo r : C r im in a l T a to o s (Kriminális egyének tetoválásai): 121 —
130 o.
A tetovált lányok érzelmileg bizonytalanok és identifikációs problémákkal
küzdenek, a fiúk inkább szertelenek és kalandkeresők. A leányok rehabilitációja
kvalifikált szakmai segítséget kíván, a fiúkat legális keretek között kell izgal­
mas és versenyszerű foglalkozásokra irányítani. Szerző foglalkozik a tetoválások
eltávolításának modern technikáival s a prevenció kérdéseivel.

470
 N g a ir e V . A d c o c k , G. J . A d c o c k a n d F . H . W a lk e y : B a s ic D im e n s io n s o f P e r s o ­
n a l i t y (A személyiség alapvető dimenziói): 131—137 о.
Szerzők nem erősítik meg Cattell személyiségfaktorait, ezzel szemben valós­
nak találják Eysenck neuroticizmusát és extraverzióját. A kutatást azokra az
elsődleges faktorokra kellene szerintük irányítani, melyek az interperszonális
kapcsolatokat és a személyiség akarati megnyilvánulásait határozzák meg.
Motjssong-K ováos E rzsébet

471
 СОДЕРЖАНИЕ

Ене Путноки : И змерение эффекта вызывающих дви ж ен ия слов с помощью классиф и­

кации .................................................................................................................................... 383
Бела Буда : Промотивный аспект непосредственной человеческой коммуникации . . . . 397
Аннамария В. Комлоши: Креативность и в о с п р и я т и е ..................................................... 409
И лот Келен—Ева Кидеш : Современные взгляды на формирование и лечение энкопреза 419

О БС У Ж Д ЕН И Е

Ливия Немеш: Дополнение к статье М арта П. Миртше и Ж у ж а Ф л а м .......................... 431

Марта П. М иртш е—Ж уж а Флам: Ответ Ливие Н е м е ш ....................................................... 436

ОБЗО Р

П роект специального этического кодекса для психологов ................................................. 441

инстанция

П редставление П сихологического Института А Н В Н Р ........................................................ 446

Новости психологической ж изн и ................................................................................................... 456

КНИ ГА

К. Готтш альдь: П сихология программированного обучения ( Фридеш Ф. Дьараки) . . . 458

X . Г. Ф урт: П иаж е — д л я преподавателей (Щандор К лейн) . ............................................ 460
М олодёжь за применение вычислительной техники (Андраш Т. Х егед ю ш ) .................... 462

О БЗО Р ИНОСТРАННОЙ ПРЕССЫ

In te rn a tio n a l R e v ie w o f A p p lie d P sy c h o lo g y (Эржебет Муссон г-К о в а ч ) ...................... 464

473
 CONTENTS

Je n ő P utnoky : M e a su rin g th e M o to r E v o k in g C a p a c ity o f W o rd s b y a P r a tin g

P r o c e d u r e .............................................................................................................................................. 383
B éla B uda: T h e P ro m o tiv e A sp e c ts o f th e F a c e to F a c e H u m a n C o m m u n ic a tio n 397
A n nam ária V. K om lósi: C re a tiv ity a n d P e r c e p t i o n ............................................................. 409
Ilo n a K e le n —E va K íg yó s: M o d ern A sp e c ts o f E n c o p r e s i s ............................................... 419

D ISC U SSIO N

L ív ia Nem es: R e m a rk s a b o u t th e P a p e r o f M á r ta P . M irtse a n d Z su zsa F la m . 431

M á rta P . M irtse—Z suzsa F la m : A n sw e r to L ív ia N em es ............................................. 435

R E V IE W

P r o je c t o f th e P sy c h o lo g ic a l E th ic a l C od ex .......................................................................... 441

EO R U M

D e sc rip tio n o f th e P sy c h o lo g ic a l I n s tit u te o f th e H u n g a ria n A c a d e m y o f S c ie n c e s. . . 445

N e w s fro m th e D o m a in o f P s y c h o l o g y ....................................................................................... 456

BOOKS

К . Bottschaldt : P sy c h o lo g y o f L e a rn in g in C o n fo rm ity w ith a P ro g r a m (F rigyes F .

Gy araki ) | ............................................................................................................................................ 458
H . G. F urth: P ia g e t fo r T e a c h e rs (Sándor K l e i n ) ............................................................... 460
J u v e n ile s for th e U se o f C a lc u la tio n T e c h n iq u e (A n d rá s Hegedűs T . ) .......................... 462
JO U R N A L S

In te rn a tio n a l R e v ie w o f A p p lie d P sy c h o lo g y (Erzsébet M o u sso n g -K o vá cs) .............. 464

474
A kiadásért felel az Akadémiai Kiadó igazgatója — Műszaki szerkesztő: Agócs András
A kézirat nyomdába érkezett: 1975. IV. 24. — Terjedelem: 8,4 (A/5) ív
75.1750 Akadémiai Nyomda, Budapest — Felelős vezető: Bernât György
 KÖZLÉSI FELTÉTELEK

1. A M ag y ar P szich o ló g ia i S zem le o ly an k é z ir a to k a t fo g ad el közlésre,

am ely ek a p sz ich o ló g ia és h a tá r te r ü le te in e k tu d o m á n y o s k é rd éseiv el fog­
lalkoznak.
E z e n belül k ö zö l e re d e ti k u ta tá s o k ró l szóló b e s z á m o ló k a t; té m a ö ssz e fo g ­
laló ta n u lm á n y o k a t; d id a k tik u s á n fe ld o lg o z o tt e s e tta n u lm á n y o k a t; p sz i­
chológiai tö r té n e ti ta n u lm á n y o k a t; b e sz á m o ló k a t a h a z a i és n e m z e tk ö z i
pszichológiai k ö z é le t fo n to sa b b esem én y eirő l; is m e rte té s e k e t a h a z a i és
nem zetközi p szich o ló g iai in té z m é n y e k m u n k á s sá g á ró l; h o z z á sz ó lá so k a t a
pszichológiai és á lta lá b a n a k u ltu rá lis élet p sz ic h o ló g ia i v o n a tk o z á sú ese­
m ényeihez; k ö n y v - és ta n u lm á n y is m e rte té s e k e t.
2. A k é z ira to k te rje d e lm e á lta lá b a n nem h a l a d h a t j a m eg a 0 ,6 — 0,75
ív e t (16—24-es k e tte s sorközzel g é p e lt oldal, s o r o n k é n t 60 „ n ” b e tű je lle l).
E g y oldalon 25 so rn á l tö b b n e m le h e t.
3. A k é z ira to t 3 p é ld á n y b a n k ell a S z e rk esztő ség h ez b e k ü ld e n i. A köz­
lem én y cím e u t á n szerep eljen a szerző neve, a l a t t a a z in té z m é n y , ah o l a
szerző dolgozik.
4. Az id e g e n n y e lv ű fo rd ítá s ra s z á n t 25 so ro s ö sszefo g la lá st k ü lö n ol­
d a lo n , cím m el, 3 p é ld á n y b a n k ell c sa to ln i a k ö z le m é n y h e z .
5. A sz ö v eg et n o rm á l b e tű típ u s ú írógéppel 1/8 ív e s g é p p a p írra és csak
a p a p ír egyik o ld a lá r a kell írn i. A g y o rs n y o m d a i á t f u t á s é rd e k é b e n fo n to s
a h ib á tla n gépelés.
6. H a a szerző d ő lt b e tű k k e l a k a r v a la m it k ie m e ln i, a z t eg y szer h ú z z a
a lá . C supa n a g y b e tű v e l se m m it se gépeljen. H a a sz ö v e g eg y ré s z é t k i­
seb b b e tű típ u s sa l k ív á n ja sz e d e tn i, e z t nem s ű rű n g é p e lt so ro k k al, h a n e m
a szöveg b a lo ld a la m e n té n h ú z o tt v o n a lla l és ,,p e t i t ” sz ó v a l jelezze. A k é z ­
ir a t la p ja it o ld a la n k é n t fo ly a m a to s a n , középen sz á m o z z a a ra b sz á m o k k a l.
B e to ld á s n em a lk a lm a z h a tó .
7. A sz á m o z o tt és cím m el e llá to tt á b rá k a t é s tá b lá z a to k a t k ü lö n b o ­
ríté k b a n kell c sa to ln i a k é z ira th o z . M inden á b ra é s tá b l á z a t h á tla p já n sze­
re p eljen a szerző n e v e és a k é z ira t cím e.
A k é z ira tb a n p o n to s a n fel k ell tü n t e tn i az á b r á k é s tá b lá z a to k h e ly é t.
8. Szöveg k ö z b e n a lk a lm a z o tt iro d a lm i h iv a tk o z á s o k n á l a szerző k é t­
szer a lá h ú z o tt v e z e té k n e v é t és z á ró je lb e n az iro d a lo m je g y z é k b e n je lz e tt
so rsz á m á t tü n te s s é k fel.
9. Az iro d a lo m je g y z é k ö ssz e á llítá sa á b é c é -so rre n d b e n tö rté n ik . K önyvek­
nél, m onográfiáknál: a szerző v e z e té k n e v e , k e re s z tn e v é n e k k e z d ő b e tű i, a
m egjelenés év e, c ím , k ia d ó , v á ro s, id é z e tt o ld a lsz á m .
Folyóiratokban m e g je le n t k ö zlem én y ek n él: a szerző v e z e té k n e v e ,
k e resztn ev én ek k e z d ő b e tű i, a m e g jelen és éve, k ö te ts z á m , fü z e tsz á m , id é­
z e tt oldalszám . (A k ö z lem én y c ím é t te h á t n em k e ll fe ltü n te tn i.)
10. A szerző v á lla lja , h o g y a tö r d e lt le v o n a to k a t 3 n a p a la t t k ija v ítv a
visszaküldi. A k é z ir a ttó l e lté rő n y o m d a i ja v ítá s o k k ö ltsé g e i a szerző t te rh e lik .
11. S zerző in k n ek — tis z te le td íju k te rh é re — 100 d b k ü lö n -le n y o m a to t
k é sz ítte tü n k .
12. A szerk e sz tő sé g k é z ir a to t n e m őriz m eg és n e m k ü ld vissza.
A ra : 17 F t
IN D E X : 25.553
E lő fizeté s eg y é v re : 80 F t

AKADÉMIAI KIADÓ, BUDAPEST

/
/
AKADÉMIAI KIADÓ, BUDAPEST
MAGYAR P S ZI C HO L ÓG I A I SZEMLE
ВЕНГЕРСКИЙ ПСИХОЛОГИЧЕСКИЙ ЖУРНАЛ
HUNGARIAN JOURNAL OF PSYCHOLOGY
A MAGYAR TU DO M Á N Y OS A K A D É M IA P S Z IC H O L Ó G IA I BIZO TTSÁ GA
ÉS A M A G Y A R P S Z IC H O L Ó G IA I T Á RSA SÁ G FO LY Ó IR A TA

XXXII. kötet Űj sorozat 16. 1975. 5. szám

A sz e rk e s z tő b iz o tts á g e ln ö k e : Á dám G yörgy

F ő s z e rk e s z tő : P opper P éter

A s z e rk e s z tő b iz o tts á g ta g ja i:

B a r t h a L a jo s , H ó d o s T ib o r , H u n y a d y G y ö r g y , J u h á s z P á l , K a r d o s L a j o s ,
K e l e m e n L á s z l ó , L á n y in é É n q e l m a y e r Á g n e s , L é n á r d F e r e n c , Má t r a i L á s z l ó ,
M o u sso n g -K o v á cs E r z s é b e t , P a l o t á s G á b o r , P a t a k i F e r e n c , R a n s c h b u r g J e n ő ,
S a l a m o n J e n ő , T o m k a I m r e , V it á n y i I v á n

A szerkesztőség ta g ja i:
R o v a tv e z e tő k : H ódos T ib o r , H unyady György, M ou sso n g -K ovács E rzsébet,
R ansch bu rg J enő

M u n k a tá rs a k : V a r g a Z o l t á n (o lv a s ó s z e rk e s z tő ), H e g e d ű s T . A n d r á s , B e n e d e k
L á s z l ó , V á r a d y A n d r á s n é (s z e rk e s z tő s é g i t i t k á r )

Technikai szerkesztő: G l a u b e r A n n a

Szerkesztőség: 1083 B udapest, B ó k ay Já n o s u. 64. T elefon: 340—790, 343— 743

Szerkesztőségi fogadóórák: kedd 10— 12
csü tö rtö k 16— 18

A kadém iai K iadó

1363 B udapest, A lk o tm án y u. 21. Telefon: 111—010

Terjeszti a M ag y ar P osta. E lőfizeth ető bárm ely p o sta h iv a taln á l, a kézbesitőknél, a

P o sta hírlapüzleteiben és a P o sta K ö zp o n ti H írlap Iro d á n á l (K H I 1900 B u d ap est V., J ó ­
zsef nádor té r 1. p o stacím : 1900 B u d ap est) közvetlenül v ag y p o stau talv án y o n , v alam in t
átutalással a K H I 216 — 96162 pénzforgalm i jelzőszám ára.
Egyes példányok beszerezhetők a 1066 B ud ap est V., Bajcsy-Z silinszky ú t 76. sz. a la tti
hírlapboltban.
Előfizethető és példán y o n k én t m egvásárolható: az A K A D É M IA I K IA D Ő -n ál
1363 Budapest V ., A lkotm ány u. 21. Telefon: 111 —010. Pénzforgalm i jelzőszám unk:
216 -1 1 4 8 8 ., az A K A D É M IA I K Ö N Y V E SB O L T -ban: 1368 B u d ap est V., V áci u. 22.,
telefon: 186—612

Előfizetési díj eg y évre: 80 F t.

A tanulmányok közlési feltételeit lásd a borító h a rm a d ik oldalán.
 т á r t a l o m j e <ív z é к

CsirszJca János : Pszichológiai m ódszer a m unkavégzés v irtu ális m o tiv áció ján ak m eg­
ism erésére ........................................................................................................................................ 479
H egedűs T . A n d rá s—Szondy M á ria —Popper Péter: A csecsemő- és kisgyerm ekkori
fejlődés m agyar s ta n d a rd je 1....................................................................................................... 489
M á lo m so kiJ enó—Szm odis Iv á n : Az optikai reakcióidő v áltozása erőkifejtés a la tt . . . 499
A n ta l Já n o s—Döme L ászló: T artó s T rioxazin adás h a tá s a egészséges egyének reakció
idejére ............................................................................................................................................. 513

SZE M L E

H . Tóth Im re — Vargha M ikló s: A datok az afázia nyelvészeti k u ta tá s a in a k tu d o ­

m án ytörténetéhez ....................................................................... 621
Csóregh É va : Mit tu d a szabadidő és m it tu d u n k a szabadidőről 7 .................................... 527

FÓRUM

Beszélgetés a 75 éves Gegesi-Kiss P á l akadém ikussal .......................................................... 632

B eszám oló a M PT G yógypedagógiai Pszichológiai Szekciójának 1974 novem ber 6-i
üléséről ................................................................................................................................. 638
A pszichológiai élet h í r e i ...................... ................................... *................................. , ................. 539

E S E TTAN U LM Á N Y

N e m é n y i M ária: R e h ab ilitá ció vagy diagnosztikai tévedés ............................................. 541

KÖNYV

A . M . Szvjadoscs: A n ő szexuálpatológiája. M edicina K iadó M oszkva, 1974 . (B u d a

Béla ) ....................................................................................................................................... 544
M érei Ferenc—Szakács Ferenc: A klinikai pszichológia g y ak o rlata. M edicina K iadó,
1975. (V arg a Z o ltá n ) . . . . *......................................................................................................... 546
B u d a Béla: A közvetlen em beri kom m unikáció szabályszerűségei. M R T Töm egkom ­
m unikációs K u tató k ö zp o n t kiadása 1974. (V arga Z oltán ) ............................................... 547
J . A . Serkovin: A töm eginform ációs folyam atok pszichológiai problém ái. Moszkva,
1973. (Lengyel Z su zsa n n a ) ....................................................................................................... 549
K a rlh einz Fingerle : A z iskola funkciói és problém ái. M ünchen, 1973. ( F orray K a ta lin ) 554

F O L Y Ó IR A T

L a te rá lis gátlás és a figyelem egy ú j neuropszichológiai elm élete ( Séra László ) ............. 5571

1 Magyar Pszichológiai Szemle 477

 -------- -
—

■
 PSZICHOLÓGIAI MÓDSZER
A MUNKAVÉGZÉS VIRTUÁLIS MOTIVÁCIÓJÁNAK MEGISMERÉSÉRE

CSIRSZKA JÁNOS:
Fővárosi Gyermek-mentálhygieniai Központ.

A m unkavégzés m otiv áció ján ak differenciált m egism erésére k észü lt egyszerű vizsgáló
eljárás lényege a következő: A vizsgált szem élynek virtu ális állásfoglalásaiban önm agáról
m eg kell h atáro zn ia, h ogy m unkatevékenységében a legjelentősebb in d íték o k m ennyire
fontos szerepet já tsz a n a k ? Az egyes m u n kam otívum o k m e g h atá ro z o tt k o m binatórika
alap já n 20 blokkon egyenletes elosztásban k erülnek b em u tatásra. A felad at szerint ezek
k ö z ö tt a szubjektív fontossági so rren d et m eg kell állap ítan i. E m egítélések összegezése
a la p já n 8 szükségleti kö r 16 m unkam otívum ából rajzolódik k i a v izsg ált személy egyéni
m otiváció-profil j a.
A vizsgáló eljárás főleg problem atikus m unkahelyzetekben, p ály av álasztási és életveze­
té si problém ákban, to v á b b á csoportos alkalm azásáb an különféle felm érésekben n y ú jt
h aszn álh ató inform ációt.

Az ember munkamagatartásának és munkavégzésének megfelelő motivációja

egyik lényeges feltétele és biztosítéka az eredményes és harmonikus életvitel­
nek. Az ember személyiségének szükségleti alapja, ennek minőségi struktúrája
és stabilitása, továbbá a belőle származó dinamikus motiváció-együttes lénye­
gesen jellemzi munkatevékenységét és magatartását. Megismerésük jelentősé­
gét kiemeli az a tény, hogy e dinamikus elemek irányulási tendenciái és sémái
valamiképpen a jövőbe is bevilágítanak. Az indítékok széleskörű és alapos meg­
ismerésével a személyiség jövőbeli megnyilvánulásának jellegét — a körülmé­
nyek várható azonossága esetén — gyakorlatilag jól hasznosíthatóan valószínű­
síteni lehet. Ennek fontosságát és hasznosságát nagyon régen felismerték. Az
ún. tudományelőttes gyakorlatban a múltban épp úgy mint mai mindennapi
életünkben a munkavégzés céljára előre tekintő ember az indítékokat mindig
figyelembe vette.

Elméleti megfontolások
A tudományos pszichológiai motivációkutatásban elért eredmények alapján
J. Nuttin (1963.) felhívta a figyelmet az ún. kísérleti és az életszerű motiváció­
megnyilatkozások különbözőségére. Lényegében itt az elméleti állásfoglalás és
a cselekvés különbözőségéről van szó. Az ún. kísérleti motiváció-kutatás a
virtuális, vagyis a feltételezetten fennálló választások, különbségtevések, állás-
foglalások provokálásában és ezek értékelésében, értelmezésében áll. Ezzel
szemben az exploratív pszichológiai vizsgálat az egyén életében effektive műkö­
dő motivációkat, továbbá a motivációk többé-kevésbé megszilárdult sémáit

1* 479
 igyekszik felderíteni —, méghozzá életfolyamatának legjelentősebb „pszi­
chológiai helyein” . Mindkét diagnosztikus megközelítés értékes, bár egymást
nem helyettesíthető ismeretet szolgáltat. Az egyén kétféle motivációjának
összehasonlítása végett helyes a két eljárás együttes alkalmazása. Egyébként a
helyes módszer megválasztását a célnak kell megszabnia: aszerint, hogy a virtu­
ális (és a várható), vagy pedig az effektiv (az eddigiekben megnyilvánult) moti­
váció megismerése iránt merült fel az igény.
Megfelelő instrukcióval mindkét feladat tesztszerű megközelítése lehetséges.
Virtuális motiváció vizsgálat esetében egyértelműbb képet kapunk, ha az utasí­
tásban meghatározzuk, hogy a jelen állapotban vagy helyzetben működő indí­
tékokról, vagy a jövőben kívánatos (várt) motívumokról kívánunk ismeretet
szerezni? Valamely átélt munka-, vagy életszakaszban fennállott indítékok vizs­
gálata esetében pedig határozottan rá kell mutatni arra a múltbeli munka-, ill.
élettémára, vagy szakaszra, időszakra, amelyben a motivációkat meg kívánjuk
világítani. Vonatkozási idő megjelölése nélkül tesztszerű vizsgálat csak az olyan
fiatalok (főleg pályakezdők) esetében ajánlatos, akiknek életpályáján még nin­
csenek számottevően kiváló munkaeredmónyéktől ill. kudarcoktól áthatott
szakaszok.
A munkamotiváció teszttel, vagy tesztszerű eljárással történő vizsgálatában
az első és alapvető kérdés az eljárásban szereplő motívumok tartalmára irányul.
Ha eltekintünk az ún. szabad válaszú (egyénileg szabadon megfogalmazott meg­
nyilatkozást kivánó) módszerektől, — amelyek alkalmazása nagy produkció­
felületük miatt sok esetben kívánatos lehet, — a vizsgáló eljárásnak optimális
választékot kell nyújtania a különféle indítékokból. Az „optimális” magában
rejti mindenekelőtt a kritérium-validitás követelményét: azokat a motívumo­
kat kell a vizsgálatra kerülő személyek elé tárni, amelyek minden kétséget
kizáróan megfelelnek a munka sajátosságainak — és azokat releváns módon
fejezik ki.
Módszertani követelmény a túlságos részletezés és a túlságos egyszerűsítés
veszélyeinek a kerülése. A túldifferenciált indítékbemutatás ugyanis a motívum
árnyalatainak finom intellektuális megkülönböztetését tételezi fel. Ezt pedig a
széles körben alkalmazásra kerülő eljárás esetében nem kívánhatjuk. A másik
végletbe vezetne a csupán néhány motívumot tartalmazó vizsgáló eszköz, amely
túlságosan hevenyészett képet adna.
E követelményekből kiindulva kézenfekvőnek látszik, hogy a motívumok
minőségi megkülönböztetésében figyelembe kell venni „származási helyüket”.
Elméletileg annyi motívum lehetséges, ahány igény, vagy szükséglet van.
Az igények és szükségletek pszichológiájával foglalkozó szakirodalomban
(pl. H. A. Murray, 1938., A. H. Maslow, 1954., D. C. McClelland, 1955., J. P.
Guilford, 1959., E. Gendre, 1968., J. Nuttin, 1971. stb.) az egyébként nagyon is
különböző felfogások mélyén egyértelműen megtalálható egyrészt az életalaku­
lásra, ill. alakításra, másrészt az egyéni és közösségi kapcsolatokra irányuló

480
szükségletek megkülönböztetése. A különböző rendszerek összehasonlítása
alapján kialakított feltételezésünk szerint a munka vonatkozásában a legalap­
vetőbb és legáltalánosabb motívumok:
— az önmegvalósítás,
— a munkaprodukció,
— az emberi kapcsolatok,
— az értékazonosulás,
— az anyagi jövedelem
szükségleteiből és igényeiből származnak.

K ís é r le ti elő zm én yek

Ilyen megfontolások alapján a minőségi (a legszámottevőbb munkamotívu­

mokat tartalmazó) és mennyiségi (optimális terjedelmű) követelményeknek
kíván eleget tenni az alábbi 8 szükségleti kört alapul vevő motiváció rendszer.
Az egyes szükségleti körök 2—2 különböző, — bár lényegében ugyanabból a
szükségletből származó — motívumot tartalmaznak. Ezzel lehetővé válik az
egyéni motiváció-profil árnyalt, szükségletekkel jelzett felvázolása, valamint
az összefüggések kidolgozása.
A fővárosban és a vidéken az 1968-ban készült első kísérleti teszt-változattal
több száz „elővizsgálat” történt különböző nemű, életkorú, iskolai végzettségű
és foglalkozású kísérleti személlyel. Az eredmények kritikai revíziója alapján az
eredeti itemeken jelentős változtatások történtek, —a kísérleti konstrukciónak
több mint a felében.

A z e ljá r á s leírá sa

A hatéves „kísérleti szakasz” tapasztalati eredményei és az objektív kritika

alapján a differenciált virtuális munkamotiváció vizsgálati módszerünk szük­
ségleti körei és motívum-megnevezései a következő formát öltötték:

Szükségleti körök: M unkam otívum ok :

A. ö n m e g v a ló s ítá s : a. Egyéni képességeinek érvényesítése.

b. Belső adottságainak megvalósítása.
B. P r e s z tíz s : c. Az érvényesülés lehetősége.
d. Az általános elismertség.
C. V á lto za to ssá g : e. Egymástól különböző munkafeladatok
változása.
í. Sok újdonsággal való találkozás.

481
D. E lm é ly ü lé s : g- A nehézségek és problémák megoldása.
h. Okok és összefüggések kutatása.
E. S zo c ia b ilitá s : i. Személyes segítőkészségének gyakorlása.
j- Az emberekkel való foglalkozás igénye.
F. A d a p tá c ió : k. Egységes és jó munkatársi közösség.
1. Megfelelő emberi légkör a munkahelyen.
G. M u n k a e r k ö lc s : m. Meggyőződése szerinti értékek megvalósítása.
n. Magasabb rendű célok szolgálata.
H. A n y a g ia k : o. A jó kereseti lehetőség.
P- Igényeinek megfelelő jövedelem valószínűsége.

Az eljárásban szereplő szükségletek, ill. motívumok szerkezeti konstrukciója

az alábbi — bizonyos értelemben poláris — összefüggésekre épül:

Egyéni, Ш. társadalmi önmegvalósítás: A, B.

Extenzív ill. intenzív munkaprodukció: C, D.
Direktív, ill. adaptív emberi kapcsolatok: E, P.
Normatív értékelés, ill. jövedelem-értékelés: G, H.

A motiváció irányulása tekintetében a munkatevékenység szűkebb, tágabb és

egészen tág köreit lehet megkülönböztetni. Bizonyos esetekben hasznos lehet
annak a megállapítása, hogy az indítékok ilyen vonatkozásban milyen megosz­
lást (esetleg tömörülést) mutatnak.

Rendszerünkben
— a munkatevékenység jellegére vonatkozó (szűkebb körű)
motívumok a C és a D;
— a munkakörülményekre vonatkozó motívumok az E és az F;
— a (tág körű) élethelyzetre vonatkozó motívumok a В és a H;
— az általánosan érvényesülő motívumok pedig az A és a G
kategóriákban jelennek meg.

Az eljárás technikai konstrukciójára az indítást F. Gendre foglalkozási elége­

dettség vizsgálata (1968.) adta. Eljárásunkban az ismertetett 16 motívumból,
4 —4 elemből álló blokkokat (Balanced Incomplete Blocs) képeztünk. A 20
blokkban minden motívum valamennyi másikkal (blokkonként 4—4 különböző
együttesében) egy-egy esetben fordul elő. így a vizsgált személynek minden
motívumot mindegyik tőle különbözővel egyeztetve rangsorolnia kell. Kombi­
nációs blokk-mintánkat Kitagawa Tosia és Mitome Michiwo: „Balanced
incomplete blocs designs” VII. táblájából vettük.
Ezek szerint a 16 munkamotívum kombinációs rendszere a következőképpen
alakult:

482
 1. a b e d 5. a e i m 9. a к p f
2. e f g h 6. b f j n 10. 1 b e о
3. i j k l 7. c g k o 11. n h c i
4. mnop 8. d h l p 12. g mj d
13. a g 1n 17. a oh j
14. h bmk 18. p b i g
15. j pee 19. f 1cm
16. о i f d 20. к e n d

A motívumok a vizsgálati személy elé a fenti sorrendben kerülnek oly módon,

hogy azokat 20 különálló lapon olvashatja. Minden lapon 4—4 motívum szövege
áll egymás alatt. A motívumok előtt a hozzájuk tartozó betűjelzések vannak.
(Ezeket ajánlatos nagy betűkkel jelölni.) A lapok (blokkok) számozottak; leg­
felül az 1. sz., majd (a természetes számsor szerint haladva) legalul a 20. sz.
lap van.

20 .

K. Egységes és jó munkatársi közösség.

E. Egymástól különböző munkafeladatok váltakozása.
1ST. Magasabb rendű célok szolgálata.
D. Az általános elismertség.

I n s t r u k c i ó : „Az ember a munkáját rendszerint több indíték késztetése

alapján végzi. Ezek egyénenként különböző súllyal esnek latba; az egyik jelen­
tősebb, a másik kisebb szerepet játszik. Az itt látható lapokon több munkaindí­
ték olvasható. Ezek közül meg kell állapítani, hogy az Ön számára melyik a leg­
jelentősebb, majd ezután melyik következik a felsorolt indítékok közül; továb­
bá melyik kerül a harmadik helyre; és végül melyiknek van a legkisebb jelentő­
sége? A lapokra nem szabad semmi jelzést tenni; a jelölést a Feladatlapon kell
elvégezni. I t t 20 számozott sor van, mindegyikben 4 vonás. Az első szám után
álló első vonalra az ö n esetében leghatékonyabb indíték betűjét, majd az utána
következőket, és végül a legkevésbé számottevő motívum betűjét kell beírni.
Ha ez megvan, a többi lapon is hasonlóképpen kell eljárni. Kérem, figyelmesen
olvassa el az itt szereplő indítékokat és úgy állapítsa meg az ö n esetében fennálló
fontossági sorrendet. — Világos a feladat ? — Ha igen, tessék a munkát elkez­
deni !”

483
 N év: ..
D á tu m :
M o tiv á c i ó - f e l a d a t l a p

1. a. a.
2. — — — — b. b. A:
3. — — — — C. C.
4. — — — — d. d. B:
5. — — — — e. e.
6. — — — — f. f. C:
7. — — — — g- g-
8. — — — — h. h. D:
9. — — — — i. i.
10. — — — —
j- j- E:
11. — — —
— k. k.
12. — — — — 1. 1. F:
13. — — — — m. m.
14. — — — — n. n. G:
15. • -- — — — o. o.
16. — — — — p- p- H:
17.
18. —
19. - - -
20.

Értékelés és értelmezés

A motívumok egyéni előnyben részesítésének számszerű értékelése a követ­

kezőképpen történik: A Feladatlap első oszlopában szereplő motívumokat,
(amelyeket a vizsgált személy a leghatékonyabbaknak ítélt) 3-as, a második
oszlopban szereplőket 2-es, és a harmadik oszlopbelieket 1-gyes „súlyszámmal”
szorozzuk meg. Az utolsó oszlop motívumait a számszerű értékelésben figyel­
men kívül hagyjuk.
Gyakorlatilag tehát minden oszlopot át kell vizsgálni, hogy az ott szereplő
(motívum-jelző) betűk hányszor fordulnak elő benne? A betűk előfordulási szá­
m át meg kell szorozni oszloponként 3-mal, 2-vel, ill. 1-gyel. (Az egyes oszlopok
súlyozott pontszámú betűinek összegezését ellenőrizhetjük, ha figyelembe vesz-
szük, hogy az első oszlop súlyozott pontszámainak összege 60, a másiké 40 és a
harmadiké 20.) Végül az egyes motívumok (betűk) súlyozott pontszámait össze­
adva bejegyezzük a Feladatlap jobb oldalán levő értékelési rész a-tólp-ig terjedő
betűoszlopának megfelelő helyeire.
Az értékelés következő lépéseként a szükségleti körök pontszámát állapítjuk
meg oly módon, hogy az azokat alkotó 2—2 motívum értékelt pontszámát össze­
adjuk. (a + b = A , c - f d = B, e + f = C,g + h = D, i + j = E, к + 1 = F
m + n = G, o + p = H.) Ezt az értéket ugyancsak bejegyezzük az A-tói H-ig
terjedő szükségleti körök megfelelő helyeire. Ha nagy különbség mutatkozik
2—2 azonos szükségleti körbe tartozó motívum pontszáma között, ezt megje­

484
gyezzük. A különbség okának kiderítése érdekes, (olykor pszichodiagnosztikai-
lag lényeges, máskor lényegtelen, de pl. félreértésen alapuló) forrásokra m utat­
hat.
Az ily módon kipreparált lelet értelmezésének a legegyszerűbb módja:
— az önmegítélés alapján leghatékonyabbaknak megjelölt motívumok ill.
szükségleti körök ;
— a szubjektíve háttérben maradók;
— az egyéb egyértelműen értelmezhető összefüggések megállapítása.
Pszichológiailag igényesebb vizsgálat esetében az értelmezésre a feladatnak
megfelelően az exploráció és a pszichológiai anamnézis szolgáltat alapot.

A sz á m sz e rű é rté k e lé s re p é ld a k é n t á lljo n i t t Z. P . 27 éves te c h n ik u s M otiváció-feladat­

lapja. A la p b a l o ld a lá n le v ő m o tív u m ra n g s o ro lá s t a v iz sg á la ti sz em ély tö ltö tte k i. A la p
jo b b o ld a lá n a m o tív u m o k a t je le n tő 2 —2 azo n o s b e tű k ö z ö tt az első, m á s o d ik és h a r m a d ik
h e ly re k e rü lt m o tív u m o k szá m a i, m a jd e z u tá n a m o tív u m o k sú ly o z o tt g y a k o risá g i sz á m a i
á lln a k . (E n n e k m a x im á lis é rté k e 15 le h e t.) V é g ü l a n a g y b e tű k u t á n a sz ü k sé g le ti k ö rö k
sz á m é rté k e i v a n n a k fe ltü n te tv e .

Motiváció-feladatlap
]. В А С D a. 9+4 a. 13 A: 28
2. E F G H b. 15 b. 15
3. К L I J c. 3 +3 c. 6 B: 8
4. M О N P d. 2 d. 2
5. E А I M e. 12 +1 e. 13 C: 21
6. В F J N f. 3+4+1 f. 8
7. К G О C g- 3+4+1 g- 8 D: 11
8. PL H D h. 3 h. 3
9. AК P F i. 4+3 i. 7 E: 9
10. ВL E 0 j- 2 j- 2
11. СI H N k. 6+6 k. 12 F : 21
12. G D J M 1. 8+1 1. 9
13. А G L N m. 3 +1 m. 4 G: 6
14. В К M H n. 2 n. 2
15. Е P c J o. 3+4+1 o. 8 H : 16
16. О I F D P- 3+4+1 P- 8
17. А О H J
18. В P I G S 6 0 + 4 0 + 2 0 = 120
19. F L C M
20. Е К N D

A sz á m sz e rű é rté k e lé s a la p já n — m in th o g y a s ta n d a rd -n o r m á k m é g n e m k é sz ü lte k el —
csa k in tra p e rs z o n a lis v is z o n y ítá s t le h e te tt v ég ezn i. M in d e n e k e lő tt m e g á lla p íth a tó , h o g y az
egyes sz ü k s é g le te k ite m je i k ö z ö tt je le n tő s é rté k -k ü lö n b sé g n incs, te h á t se m fé lre é rté s, se m
s z u b je k tív tú ld iffe re n c iá lá s n e m tö r té n t. Z. P . m u n k a m o tív á c ió já b a n a le g je le n tő se b b
sz e re p e t a z ö n m e g v a ló sítá s m o tív u m a , m a jd (eg y en lő sú lly al) a v á lto z a to s s á g ra és az a d a p ­
tá c ió ra tö re k v é s já ts s z a . E g y é n i m e g íté lé sé b e n a le g k ev é sb é te k in ti fo n to s n a k a m u n k a ­
erkölcs m o tív u m a it. N a g y sú lly a l szerep el n á la az a n y a g ia k ö sztö n ző ereje.

486
Alkalmazási lehetőségek

A pszichodiagnosztikus módszerekkel kapcsolatban nyomban a használható­

ság kritériuma után felmerül a hasznosság elve. Az ismertetett motiváció vizs­
gálat egyéni végrehajtás esetén (intsrukcióval és értékeléssel együtt) mintegy
15 —20 percet vesz igénybe. (Csoportos alkalmazás esetén ez az idő a csoport
nagyságától függően kevesebb.) Kérdés, hogy ez az idő- és munkabefektetés
milyen típusú problémákban rentábilis, milyen jellegű és tematikájú kérdés-
feltevésekben ígér kielégítő információ-választ ?
Az eddigi gyakorlati alkalmazások és az ezt követő kritikai feldolgozások
alapján a legjobban értékesíthető információk négy alkalmazási területről szár­
maztak: hasznosnak bizonyult a pályaválasztási tanácsadásban, a problemati­
kus munkahelyzetek és életvezetési problémák megoldásában, továbbá külön­
féle felmérésekben.
A motivációnak mint a szükségleti tartalom által minőségileg meghatározott
centrális személyisógtényezőnek kitüntetett fontosságú szerepe van mind a
munkakörbeli, mind pedig az életpályán való beválásban. A pályaválasztási
tanácsadás gyakorlata számára az ismertetett eljárás olyan diagnosztikus lehe­
tőséget kínál, amely az igényekhez képest viszonylag röviden, egyszerű módon
áttekinthető képet szolgáltat az egyén motiváció-profiljáról. Ez pedig szükség
esetén utat nyit a problematikusnak mutatkozó részletek további vizsgálatá­
nak. A munka jellegéből, valamint a személyi vagy tárgyi környezetéből adódó
különféle problémák és konfliktusok megoldását nagy mértékben elősegíti az
effektiv munkaindítékok és a munka-valenciák egybevető vizsgálata, amelynek
első lépéséhez eljárásunk adatokat szolgáltat. Ha a munka-valenciák és a moti­
vációk között lényeges ellentmondás nem áll fenn, akkor a probléma vagy a
konfliktus okát valószínűleg más területen (nem a személyiség központjának és
a munka igényeinek és lehetőségeinek eltérésében) kell keresni. Ellentmondás
esetén pedig láthatóvá válnak a munka ill. a személyiség „szabadon maradt
energiaáramlásai ’’.
Az életvezetés problémáinak mélyén — a legkülönfélébb nehézségektől a
patalógikus jelenségekig — sokszor akut vagy krónikussá vált motivációs konf­
liktus, az indítékok zűrzavara, vagy inadekvát módon megnyilvánuló motivá­
ció rejlik. A megoldás, a rendeződés és az életharmónia megteremtésének útja
feltétlenül megkívánja a motivációknak legalább egy nagyvonalú áttekintését.
Amennyiben valóban elégséges az áttekintő „diagnosztikus pillantás”, erre
módszerünk alkalmas eszköznek bizonyul.
Az elmúlt 6 év számos alkalmat adott felmérésszerű vizsgálatokra — főleg
főiskolai hallgatók és középiskolai tanulók körében. Ilyen esetekben az egyes
szükségleti körök mint paraméterek differenciáló képessége megfelelőnek mu­
tatkozott az egyes csoportok motiváció-profiljának jellemzésére.
A kézirat a szerkesztőségbe érkezett: 1974. V. 22.

486
 IRODALOM:
B iZ E P . R ., 1972., L ’en se m b le „ b e so in s” com m e s y s tè m e s t r u c tu r e n t la pensée. (A c te s
d u X V I I e C ongrès I n te r n a tio n a l d e la P sy ch o lo g ie A p p liq u é e à L ièg e, 1971.) E d ite s t.
B ruxelles.
C o h r a n W . G. — C o x G . M ., 1957., E x p e rim e n ta l d esig n . W ile y e t Sons, N ew Y o rk .
G e n d r e F ., 1968., L ’a n a ly s e d es p o in ts d e v u e c o n c e rn a n t les p ré fé re n c e s s itu a tio n n e l­
les e t p ro fessio n n elle s. (K é z ira t) I n s t i t u t d e P sy c h o lo g ie , U n iv e rs ité de N e u c h â te l,
N eu ch âtel.
G o g u e l in P ., 1972., R e la tio n s e n tr e besoins p sy c h o lo g iq u e s e t l ’é tu d e de p ro b lè m e .
(A ctes d u X V I I e C o n g rès I n te r n a tio n a l d e la P sy c h o lo g ie A p p liq u é e à Liège, 1971.)
E d ite s t. B ru x e lle s.
G u il f o r d J . P ., 1959., P e rs o n a lity . M cG raw H ill. N ew Y o rk .
G u l l ic k s e n H . —T u c k e r L . R ., 1961., A g e n e ra l p ro c e d u re fo r o b ta in in g p a ire d c o m ­
p ariso n s fro m m u ltip le r a n k o rd e rs. P s y c h o m e trik a , 26,2.
co m p araiso n s fro m m u ltip le r a n k o rd e rs. P s y c h o m e trik a , 26,2.
K it a g a w a T .—M it o m e M ., 1953., T a b le s fo r th e d e sig n o f fa c to ria l e x p e rim e n ts.
B a ifu k a n Co. T o k y o .
M aslow A . H ., 1954., M o tiv a tio n a n d p e rs o n a lity . H a rp e r. N e w Y o rk .
M cCl e l l a n d D . C ., 1955., S tu d ie s in m o tiv a tio n . A p p le to n C e n tu ry C ro tts. N ew Y o rk .
M u r r a y H . A ., 1938., E x p lo ra tio n in p e rs o n a lity . O x fo rd U n iv e r s ity P re ss. N ew Y o rk .
N u t t i n <L, 1967., A d a p tio n e t m o tiv a tio n h u m a in e . (In : F . B re sso n , Ch. H . M a rx ,
J . N u ttin , P . A . O s te rrie th , J . P ia g e t: L es p ro c e ssu s d ’a d a p ta tio n .) P resses U n iv e rs i­
ta ire s de F ra n c e . P a ris .
N u t t i n J ., 1963., L a m o tiv a tio n . (T ra ité de P sy c h o lo g ie E x p e rim e n ta le , V.) P re s se s
U n iv e rs ita ire s d e F ra n c e . P a ris.
N u t t i n , J ., 1969., P h y sik a lisc h e u n d biologische M odelle in d e r m en sch lich en M o tiv a ­
tio n sleh re. P sy c h o lo g isc h e R u n d s c h a u , 2.
Ры бник ob К- A., 1972., В ведение в комбинаторний ан азиз. Изд. М осков. Унив. М осква.
R ó k u s fa l v y Р ., 1973., T e lje sítm é n y m o tiv á c ió s felfo g áso k és e z e k é rv én y esítése a
sp o rtp szich o ló g iai k u ta tá s o k b a n . M a g y a r P szich o ló g ia i S zem le, X X X . 3.
S c h m id t H . D ., 1966., L e istu n g sc h a n c e , L e is tu n g s e rw a rtu n g u n d E n tsc h e id u n g . V E B
D e u tsc h e r V e rla g d e r W isse n sc h a fte n . B erlin .
T e r w il l e r J ., 1962., D im e n sio n s o f o c c u p a tio n a l p re fe re n c e . E d u c a tio n a l T e s tin g
Service. P rin c e to n .
T ho m a e H ., 1965., (S zerk .) D ie M o tiv a tio n m e n sc h lic h e n H a n d e ls . K ie p e n h e u e r e t
W itsc h . K ö ln , B e rlin .
T u c k e r L . R ., 1967., C lu ste r a n a ly sis a n d th e se a rc h fo r s tr u c tu r e u n d e rly in g in d iv i­
d u a l d ifferences in p sy ch o lo g ical p h e n o m e n a . D e p a rtm e n t o f P sy c h o lo g y , U n iv e rs ity
o f Illinois. U rb a n a .

П С И Х О Л О ГИ Ч Е С К И Й М Е Т О Д Д Л Я И С Л Е Д О В А Н И Я М О РА Л ЬН О Й
М О ТИ В А Ц И И Р А Б О Т Н И К О В Ф И ЗИ Ч Е С К О Г О Т Р У Д А
ЯНО Ш ЧИРСКА

Сущностью метода простого осмотра, составленного д л я дифференцированного осозна­

ния мотивировки физического труда: Рассматриваемый человек в своих виртуальны х
позициях о себе долж ен установить, что в его трудовой деятельности насколько важ н ую
роль получают самые значительны е мотивы? Отдельные мотивы физического труда ф игу-
рирую тся равномерно на 20 блоках на основе определенного комбинирования. Согласно
заданию следует установить последовательности по субъективности. Н а основе обеспече­
ния выш еуказанны х индивидуальны й профиль рассматриваемого человека вырисовы­
вается из 16-и трудовы х мотивов 8-и кругов необходимости.
Данный метод осмотра дает применимую информацию особенно в проблематических
трудовых процессах, при выборе, специальности, а т а к ж е при проведении различных
измерений.

487
P S Y C H O L O G IC A L M E T H O D F O R T H E R E C O G N IT IO N O F T H E V IR T U A L M O T I­
V A T IO N O F W O R K P E R F O R M A N C E
JÁNOS csmszKA

T h e essence o f th e sim p le e x a m in a tio n m e th o d for th e d iffe re n tia te d re c o g n itio n o f th e

w o rk p e rfo rm a n c e is a s follow s: T h e e x a m in e d in d iv id u a l h a s t o d e fin e in h is v ir tu a l
a t t i t u d e s fo r h im se lf t h e m o s t im p o rta n t m o tiv e s , w hich p la y a ro le in h is w o rk p e rfo r­
m a n c e . T h e w o rk m o tiv e s a re d e m o n s tra te d o n th e b asis o f a d e fin e d c o m b in a tio n in 20
b lo c k s in e q u a l d is trib u tio n . A cco rd in g t o t h e te s t, th e su b je c tiv e o rd e r o f im p o rta n c e o f
th e s e m o tiv e s is to b e e sta b lish e d . O n t h e b a s is o f su m m a riz in g th e s e e s tim a tio n s th e
in d iv id u a l m o tiv a tio n p ro file o f th e e x a m in e d p erso n m a y b e o u tlin e d fro m 16 w o rk
m o tiv e s in 8 re q u ire m e n t sp h eres.
T h is e x a m in a tio n m e th o d y ield s u se fu l in fo rm a tio n e sp e c ia lly in p ro b le m a tic w o rk
s itu a tio n s , in c o n d u c t o f liv in g , a s w ell a s in g ro u p a p p lic a tio n fo r v a rio u s e s tim a tio n s .

488
 A CSECSEMŐ- ÉS KISGYERMEKKORI FEJLŐDÉS
MAGYAR STANDARDJE
I.

HEGEDŰS T. ANDRÁS-SZÓ HD Y M A RIA -PO PPER, P É T E R

Egészségügyi Gyerm ekotthonok Országos (SOTE I. sz.
Módszertani Intézete Gyermekklinika)

S zerzők k ö z le m é n y ü k b e n is m e rte tik a C secsem ő- és k isg y e rm e k k o ri fejlő d és m a g y a r

s ta n d a r d jé n e k k ia la k ítá s á t. V iz sg á la tu k E u r ó p á b a n eg y ed ü lá lló m ó d o n r e p r e z e n ta tív
m in ta v é te li! e ljá rá s o n a la p u l. E z a re p r e z e n ta tiv itá s a b á z isa a s t a n d a r d k id o lg o z á sá n a k .
I s m e r te tik a z ite m -a n a líz is sz e m p o n tja it. M e g h a tá ro z z á k a k ü lö n b ö z ő te lje s ítm é n y e k ,
tu la jd o n s á g o k jellem ző é le tk o ri a d a ta it. E z e k a la p já n tíz fejlő d ési lá n c o t d o lg o z ta k k i a
csecsem ő- és k isg y e rm e k k o ri m o zg ásfejlő d és, a h a llá s és a beszéd fe jlő d ése és a szociális
k a p c so la to k fejlődése te ré n . M e g h a tá ro z tá k az e g y es k érd ések h ez ta r to z ó p o n ts z á m o k a t.
A tíz fejlődési lá n c b a n e lé rt ö ssz p o n tsz á m a lk a lm a s a fe jle ttsé g i s z in t g lo b á lis m eg ítélésére.
K ö z le m é n y ü k k ö v e tk e z ő ré sz é b e n fo g já k is m e rte tn i a s ta n d a rd k é rd é s e it és az é rté k e lé s
m ó d já t.

Előzetes közleményünkben (Magyar Pszichológiai Szemle, XXXI. kötet,

3. szám, 1974) ismertettük azokat az okokat, amelyek szükségessé tették, hogy
Magyarországra érvényes csecsemő- és kisgyermekkori fejlődési standardét dol­
gozzunk ki. Beszámoltunk az előzetesen elvégzett munkákról, a vizsgálati tech­
nika kialakításáról és az adatfelvétel végrehajtásáról.
Jelen közleményünk első részében ismertetjük azokat a további lépéseket,
amelyek a standard kialakítását megelőzték.
A gépi adatfeldolgozás első fázisában azokat az adatokat kellett elemezni,
amelyek a 0—30 hónapos kisgyermekek szociális, kulturális, egészségügyi
körülményeivel kapcsolatosak. Ez az elemzés azt a célt szolgálta, hogy meg­
állapíthassuk: az általunk megtervezett minta általános adatai mennyire felel­
nek meg az országos helyzetnek, vagyis hogy mintánk mennyire reprezentatív.
Ennek pontos definiálása azért szükséges, mert a csecsemők és kisgyermekek
fejlődésére, fejlettségi szintjére vonatkozóan tudomásunk szerint sehol Európá­
ban nem végeztek eddig reprezentatív vizsgálatot, ezért jelenleg a fejlődésme­
netre vonatkozó adatainkat (kérdőívünk második felét) mással nem tudjuk
összehasonlítani, mint klinikai és kísérleti eredményekkel. Ez a fajta összeha­
sonlítás azonban (előzetes közleményünkben ezt részletesebben kifejtettük)
nem nagyon teszi lehetővé megbízható hipotézisek felállítását, vagy következ­
tetések levonását.
Ha viszont meggyőződünk arról, hogy az általunk összeállított minta leg­
fontosabb általános jellemzőit tekintve viszonylag hűségesen tükrözi az orszá­
gos helyzetet, akkor joggal feltételezhetjük, hogy nemcsak a vizsgálati anya­
gunkban szereplő közel 2000 csecsemő és kisgyermek fejlődésére és fejlettségi

489
szintjére vonatkozóan tehetünk megállapításokat, hanem megállapításaink
érvényességi körét bizonyos óvatossággal kiterjeszthetjük az egész megfelelő
korú magyarországi népességre. Tehát első feladatunk az volt, hogy megállapít­
suk, összehasonlítható adataink alapján mintánk milyen mértékben reprezen­
tálja a közel négyszázezres össznépességet.
Az adatfelvétel során a kérdőívek szerkezete miatt jelentős mértékben nume­
rikus információkat rögzítettünk. Bizonyos jellemzőket azonban szövegesen
kellett a kérdőívekre feljegyezni, ezeket utólag kódoltuk. Az utókódolás során
ellenőriztük a kérdőíveket formális szempontból is. Az előzetes táblaterveket
úgy szerkesztettük meg — tudatosan lemondva egyelőre adataink információ-
tartalmának bizonyos részéről —, hogy a mintabeli népesség legfontosabb ada­
tai rendelkezésünkre álljanak a reprezentativitás ellenőrzését célzó összehason­
lítások végrehajtására. Ugyanis a Központi Statisztikai Hivatal és a Képesség-
tudományi Kutatóintézet publikációiban szereplő adatok némely esetben
kevésbé részletezőek. Ennek megfelelően többízben volt szükség információ­
összevonásra. A feldolgozást és az adatok gépi ellenőrzését a Magyar Villamos-
művek Tröszt IBM 360/20-as számítógépén végeztük el. A szervezési, programo­
zási lépéseket az LNEELOR Rendszertechnikai Vállalat munkatársai végezték
el. (Lánc Margit, Pótzy Péter, Széphalmi Géza)
Mintánkat településkategóriánként összevonva dolgoztuk fel. Ez az össze­
vonás jogos és végrehajtható, ha az életkor szerinti minták (azaz a nyolc kor­
csoport) közel azonos elosztásúak. Ezt már eleve biztosítottuk azzal, hogy a
véletlenszerű kiválasztás alapja a vizsgálatba bevont gyermekek születési idő­
pontja volt, amely független az egyéb jellemzőktől. A kiválasztás módját te­
kintve a településtípusok is azonos elosztásúak, tehát összevonhatók, de a tele­
püléskategóriák népességének országos arányait is meg kell vizsgálnunk. Ellen­
kező esetben a településtípustól függő jelenségek hibás súlyokkal jelentkeznek-

1. Táblázat
Születési súly szerinti megoszlás
о/
/о

Országos Városok Községek

Születési súly (g)
Teljeskörű Minta Teljeskörű Minta Teljeskörű Minta

-1 5 0 0 0,5 0,8 0,5 u 0,4 0,9

1 5 0 0 -1 9 9 9 1,8 10,1 1,9 11,0 1,8 9,7
2 0 0 0 -2 4 9 9 6,7 6,5 6,8
2 5 0 0 -2 9 9 9 23,4 26,8 22,5 23,6 24,2 26,4
3 0 0 0 -3 4 9 9 39,5 36,3 39,8 38,0 39,6 35,4
3 5 0 0 -3 9 9 9 22,4 25,8 23,0 25,8 21,8 27,5
4000 és tö b b 5,6 5,8 5,4
Ism eretlen 0,1 0,2 0,0 0,5 0,0 0,1
összesen 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0

490
De nem is terveztünk település-arányos mintát, eleve számítottunk arra, hogy
súlyozással vonhatunk össze bizonyos jellemzőket és mérőszámokat.
Magukra a vizsgált gyermekekre vonatkozóan országos adatokkal mindössze
a születési súly és az újszülöttek nemek szerinti megoszlását tudtuk összehason­
lítani.
A gyermekek születési súlyának elosztását a mintabeli átlagos születési súly
és a demográfiai évkönyvekben szereplő születési súlyok átlagának t-próbával
való összehasonlításával ellenőriztük. 0,95 valószínűségi szintek mellett a t
értéke mind kisebb, mind az adott szabadságfokhoz tartozó t 0>95 = 1,96.

2. Táblázat
A gyerekek nemek szerinti megoszlása településtípusonként
о/
/о

Községek
2000 fő 2000-nél
N em Budapest Városok és több kevesebb összesen

lakossal

F iú 51,7 51,4 53,6 47,3 50,8

L eány 48,3 48,6 46,4 52,7 49,2

A gyermekek nem szerinti megoszlása az ismert megoszlásokkal jól megegye­

zik, azonban a kis településeken megfordul a fiú-lány arány, amint ezt más,
demográfiai vizsgálatban is kimutatták.
Az apa foglalkozása a társadalmi-gazdasági környezet fontos jellemzője.

3. Táblázat
A z apák joglalkozásszerinti megoszlása településtípusonként
%
Budapest Városok Községek
Az apa foglalkozása
Teljeskörű Minta Teljeskörű Minta Teljeskörű Minta

Szellemi 36,5 43,3 27,8 29,1 11,7 13,4

Ip ari szakm . 34,3 34,5 31,6 40,3 21,7 27,0
Ipari betm . 10,6 5,5 12,6 9,2 13,7 5,0
Ipari sm. 8,5 7,3 9,4 11,4 9,8 9,5
Mg. szakm . 1,3 0,8 3,5 1,6 8,6 14,9
Mg. sm. 0,7 0,3 5,8 3,4 20,9 21,3
Egyéb 8,1 8,3 9,3 5,0 13,6 8,9
Összesen 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0

Mintánk elég jó egyezést mutat a statisztikai szolgálat egyéb adatgyűjtései­

vel. Az összehasonlítás megkönnyítésére megjegyezzük, hogy a kb. 200 000 sze­
mély megfigyelésével végrehajtott mikrocenzusokat általában jónak ítélik meg,

491
ha egy 1500 fős mintabeli adat nem tartalmaz 5%-nál nagyobb hibát. Mintánk­
ban a nagyobb értékek egyike sem tartalmaz 20%-nál nagyobb hibát. Ilyen
pontosság a nemzetközi gyakorlatban legfeljebb 3000 elemű mintától várható
el. Ráadásul az össznépességre vonatkozó adatok több korcsoportot tartalmaz­
nak, mint a mi adataink. A mintánkban szereplő.apák fiatalabbak, mint az
összes dolgozó férfi, s ennek megfelelően iskolázottabbak is, és nagy átlagban
ebből következően kvalifikáltabb dolgozók. Az anyák foglalkozási adatait azért
nem elemezük, mert mintánkban az anyák közel fele GYES-en volt.

4. Táblázat
A z anyák iskolai végzettségszerinti megoszlása településtípusonként
о/
/0

Budapest Városok Községek

Az anya iskolai végzettsége
Teljeskörű Minta Teljeskörű Minta Teljeskörű Minta

0 - 4 0,6 0,8 1,7 2,1 4,0 4,5

5 - 7 2,2 3,6 3,7 7,1 8,0 11,1
8 24,8 22,6 30,6 35,7 47,3 58,5
9 -1 4 59,1 57,4 53,4 44,6 36,3 20,8
15 és több oszt. 13,3 15,3 10,6 10,3 4,4 5,1
Ism eretlen — 0,3 — 0,2 — —

összesen 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0

Az anyák iskolai végzettsége a t-próba szerint 95 %-os valószínűségi szinten

elfogadható.
5. Táblázat
A z egy főre ju tó jövedelem szerinti megoszlás
о/
/о

A jövedelem 1970-es felmérés | Minta

600 F t a la tt 4,9 12,9

6 0 0 -8 0 0 F t 9,1 13,0
8 0 0 -1 0 0 0 F t 13,5 19,3
1 0 0 0 -1 4 0 0 F t 29,7 32,1
1 4 0 0 -1 8 0 0 F t 21,5 13,3
1800 F t felett 21,3 6,4
Ism eretlen - 2,9
összesen 100,0 100,0

Az egy főre jutó jövedelem szerinti megoszlás elfogadhatónak látszik azzal a

kiegészítéssel, hogy a kisgyermekes családok jövedelemszintje természetsze­
rűen alacsonyabb az országos átlagnál. Részben azért, mert fiatalabb felnőtt
népességről lévén szó mintánkban, nyilvánvalóan alacsonyabb keresetűek a
férfiak és a nők, részben pedig azért, mert a GYES a jövedelem csökkenése
irányába hat.

492
 6. Táblázat
A lakás nagysága és felszereltségének szintje településtípusonként
%
Budapest Városok Községek
Szobák száma
Teljeskörű Minta Teljeskörű Minta Teljeskörű Minta
t
1 49,1 40,1 44,9 49,7 44,9 51,8
2 35,4 37,5 44,2 39,3 46,9 36,2
3 12,0 19,8 9,8 10,3 7,4 10,9
4 és töb b 3,6 2,6 1Д 0,7 0,8 1,1
Lakásfelszereltség
V ízvezeték 84,7 95,1 49,7 52,4 10,6 42,1
Vízöblítéses WC 81,5 83,9 45,1 47,8 7,3 28,7
V illany 99,6 99,5 94,2 91,8 87,4 87,9
V ezetékes gáz 52,2 69,4 20,0 22,4 0,4 3,0
P B gáz 10,7 13,0 41,7 59,3 41,4 68,8

A lakáskörülmények elemzése mind Budapesten, mind vidéken tükrözi azo­

kat a kedvező változásokat, amelyek az 1970-es KSH adatfelvételtől 1974-ig,
a mi adatfelvételünkig végbementek. A változások a fővárosban elsősorban a
nagyobb lakásokat jelentik, vidéken pedig elsősorban a lakások felszereltsége
javult.

7. Táblázat
A z anyák szüléskori korcsoportjainak átlagai településtípusonként

B udapesti á tla g 25,7 év m intaátlag 26,1 év

Városi átlag 25,1 év m intaátlag 25,6 év
községi átla g 24,9 év m in taátlag 24,6 év

Ellenőriztük az anyák születéskori korcsoportját, ahol a t-próbák tanúsága

szerint mintánk 95%-os valószínűségi szinten megfelel az országos helyzetnek.
Mintánk reprezentativitásának a bemutatottnál részletesebb elemzése után
arra a megnyugtató következtetésre jutottunk, hogy vizsgálatunk adatai
képesek a legkülönbözőbb körülmények között élő csecsemők és kisgyermekek
fejlettségi szintjének megállapításához mérőeszközt adni.
Ezt a feladatát tudniillik csak akkor tudja betölteni, ha a vizsgált gyermekek
a teljes népességgel nagyjából azonos tulajdonságú részsokaságot alkotnak, ha
körülményeik és fejlettségük átlagában és szóródásában (azaz statisztikusan)
megegyezik a teljes sokasággal. Ezt pedig joggal tételezzük fel mintánk repre­
zentativitásának tudatában.
A továbbiakban a m intát mint az alapsokaság modelljét fogjuk kezelni, mert
a vizsgálatunkban szereplő csecsemők és kisgyermekek nagy valószínűséggel
megfelelnek a modellezett sokaságnak.

2 M agyar Pszichológiai Szemle 493

 A minta reprezentativitásának ellenőrzését követő munkafázisban a vizsgált
gyermekek fejlődésére, fejlettségi szintjére vonatkozó kérdéseinket elemeztük.
Utalunk előzetes közleményünkre, ahol ismertettük, hogy kérdőívünket hosszú
munkával, a nemzetközi és hazai gyakorlatban használt normák és fejlődési
standardek felhasználásával állítottuk össze. Majd eredeti kísérleti anyagunkat
többoldalú, klinikai és laboratóriumi jellegű próbának vetettük alá. Ezek ta ­
pasztalatai alapján munkaanyagunk 201 kérdésből álló listára zsugorodott.
Ezek a kérdések a mozgás, a hallás és a beszéd és a szociális kapcsolódás fejlő­
désére vonatkoztak.
Kérdőívünk kitöltési technikája az volt, hogy a kérdezőbiztosoknak meg kel­
lett állapítania az előírt vizsgálati eljárásokkal: adott teljesítmény, tulajdonság
a vizsgálat időpontjában a gyermek jellemző csúcsteljesítménye-e, avagy sem.
Amennyiben ez nem volt egyértelműen eldönthető, a megfelelő kódkockába a
„válasz bizonytalan” kódja került.
A kérdésszelekció egyszerre több célt szolgált. Célkitűzésünk szerint a stan-
dardnek viszonylag egyszerűnek és könnyen kezelhetőnek kell lennie. Csak rele­
váns kérdéseket szabad tartalmaznia, hiszen egyaránt használhatónak kell
lennie a jó és a rossz gazdasági, kulturális, egészségügyi körülmények között
nevelkedő kisgyermekeknél. A kérdésszelekció több szempont szerint ment vég­
be, de az alapelv közös volt: a standard kérdéseinek homogénitását kívántuk
növelni. Az egyes kérdések jóságát nem valamilyen eszményi kérdéssel hasonlí­
tottuk össze, hanem az összes kérdés együttesen jellemezhető átlagos tulajdon­
ságaival.
1. A kérdés legyen egyértelműen megválaszolható. Az egyes kérdések jóságát
az adatfelvétel során az adott bizonytalan válaszok gyakorisága mutatja meg.
2. A kérdéssel feltárni kívánt tulajdonság legyen jól megfigyelhető. Pl. nem
jó az olyan kérdés, amelyet csak nagyon kevés gyereknél lehetett „igen” válasz-
szal megválaszolni.
3. A kérdés legyen karakterisztikus. Alacsony az információtartalma az olyan
kérdésnek, amelyikre szinte minden vizsgált gyerek esetén „igen” választ lehet
adni, hiszen ez azt is jelenti, hogy az adott tulajdonság megléte nem számít
j ellegzetességnek.
4. A kérdés legyen éles, vagyis a szóbanforgó tulajdonság a vizsgált gyerekek
nagy többségénél azonos életkorban jelentkezzék.
5. A kérdés részletes jellemzéséhez álljon rendelkezésére elegendő adat.
a) Voltak olyan nehéz kérdések, amelyeket a 30 hónaposok sem mind teljesí­
tettek. Tehát nem tudjuk megállapítani (legfeljebb önkényesen), hogy ezek a
tulajdonságok milyen életkorú gyerekre jellemzőek.
b) Ugyanez a határprobléma felvetődik az 1 hónapos gyerekeknél is, néhány
kérdés „túl könnyűnek ” bizonyult.
A fenti szempontok érvényesítése után 145 kérdést tartottunk meg. Ez a
145 kérdés olyan alapanyagot jelentett a standard kidolgozásához, amelynél

494
rendelkezésünkre állt az összes szükséges adat, továbbá előbbi szempontjaink
szerint az anyag homogén.
Következő lépésben az ún. jellemző életkort határoztuk meg. Egy-egy teljesít­
ménnyel, tulajdonsággal kapcsolatban az egyik legfontosabb időiadat az az
életkor, amikor a szóbanforgó teljesítmény, tulajdonság megjelent. Egész min­
tánkra vonatkoztatva ez az adat ingadozik (valószínűségi változó). Az egyedi
adatokból kiszámíthatók az életkori csoportokra vonatkozó átlagok, és azt a
számolt adatot a szóbanforgó tulajdonság, teljesítmény átlagos fellépési idő­
pontjának nevezhetjük. Meghatározása csak longitudinális vizsgálattal lett
volna lehetséges.
Az egy-egy teljesítménnyel, tulajdonsággal kapcsolatos másik legfontosabb
időadat az az időtartam, ameddig a szóbanforgó teljesítmény, tulajdonság fenn
áll. A „fennáll” szó nagyon is általános, többféleképpen is konkretizálhatjuk:
megfigyelhető, jellemző, teljesítménycsúcsnak számító. Egész mintánkra vonat­
koztatva ez az adat is ingadozik, ez az adat is valószínűségi változó. Az egyéni
adatokból ennek is kiszámítható az átlaga (ebben az esetben nem egy korcso­
porté, hanem a reprezentatív mintában szereplő összes, különböző életkorú gye­
reké). Ezt az újabb számolt adatot a szóbanforgó teljesítmény, tulajdonság
átlagos fennmaradási idejének nevezhetjük. Meghatározásához szintén csak egy
longitudinális vizsgálat adott volna lehetőséget
Mintánkban az egy-egy teljesítménnyel, tulajdonsággal éppen rendelkező
csecsemők és kisgyermekek arányát ki tudjuk számítani külön-külön a külön­
böző életkorú csoportokra. Ezek az adatok a kívánatos két információt (a fellé­
pés időpontjátés a fennmaradás időtartamát) összevontan tartalmazzák. Pl. egy
adott tulajdonsággal 9 hónapos korukban rendelkezők között lehetnek olyanok,
akiknél a tulajdonság 8 hónapos korukban lépett fel, és három hónapig csúcs­
teljesítménynek számít, és lehetnek olyanok, akiknél pontosan a vizsgálat nap­
ján lépett fel, mint csúcsteljesítmény, és a vizsgált gyermek esetleg már napok
múlva még magasabb szintre jut. Ezért használjuk a jellemző életkor fogalmát,
amely idő-adat és a vizsgálati módszerrel összhangban a tulajdonság fellépésé­
nek és fennmaradásának időbeli jellegzetességeit együttesen tartalmazza. A
jellemző életkor egy adott tulajdonságra vonatkoztatva az az adat, amelyik a
szóban forgó tulajdonság csúcsteljesítményként való megfigyelhetőségének idő­
beli közepére jellemző. A jellemző életkor tehát magasabb, mint a tulajdonság
fellépésének időpontja, de alacsonyabb, mint a fellépési és fennmaradási idő
összege. A jellemző életkor mint egy-egy teljesítmény, tulajdonság jellemző ada­
ta igaz, hogy kevesebb információt tartalmaz, mint a fellépés és a fennmaradás
ideje együttesen, de van egy nagy előnye. Egyszerűbbé teszi egy adott teljesít­
mény vagy tulajdonság fejlődési mérceként való használatát, mert közvetlenül
átalakítható pontértékké.
A pontosság növelése érdekében nem használtuk fel minden egyes teljesít­
mény, tulajdonság jellemző életkorának meghatározásához az összes korcsoport

2* 495
adatait, csak azoknak a korcsoportoknak az adatait, amelyek a jellemző életkor
környezetébe esnek. Ez minden egyes teljesítmény, tulajdonság esetében 3 —5
korcsoportot jelentett. A többi korcsoport adatainak figyelembevétele nem
növelte, hanem csökkentette volna a pontosságot. Számított adataink mérés­
ből következő hibája + egy héten belül van. Természetesen tudjuk, hogy a jel­
lemző életkor egyénenként igen jelentős eltéréseket mutathat.
Következő lépésünk az volt, hogy a sok szelekción átment kérdéseinkből
összeállítsuk fejlődési standardünket. Kísérleti anyagunk kérdései — megegye­
zően a leginkább használatos standardekkel és normákkal — úgy rendeződtek
el, hogy a kérdések egyre „nehezebbek” voltak. Vagyis a teljesítményeket és a
tulajdonságokat olyan sorrendben állítottuk össze, hogy az érésnek és a fejlődés­
nek megfelelően az egyre későbbi időpontban várható és elvárható teljesítmé­
nyek és tulajdonságok egymást kövessék. Kérdéseinket a csecsemő- és kisgyer­
mekkori fejlődés három nagy részterületéről válogattuk össze, és reprezentatív
vizsgálatunk alapján standardünket az alapelv változatlanul hagyása mellett
tovább finomítottuk. Megőriztük a három terület viszonylagos önállóságát, de
az egyes részterületeken belül úgynevezett fejlődési láncokat állítottunk össze.
Tíz fejlődési láncunk közül négy a mozgásfejlődés területére vonatkozik,
három a hallás és beszéd fejlődésének területére, három pedig a szociális kap­
csolatok fejlődésére. Megmaradt kérdéseinket rendeztük el ebbe a tíz fejlődési
láncba, a jellemző életkor alapján.

A fejlődési láncok összeállításának alapelvei a következők voltak:

1. Szerencsésnek látszik egy olyan értékelési eljárás, ahol egy kérdés egy pont­
számot kap. Ebben az esetben biztosítani kell azt, hogy minden egyes vizsgált
gyermek pontosan ugyanannyi „igen” választ kaphasson. Tudniillik ha az igen
válaszok száma mindig ugyanannyi, akkor a mögöttük rejlő minőségi különbsé­
gek (átlagosnál fejlettebb 5 hónapos kisgyermek, átlagosan fejlett 6 hónapos kis­
gyermek) az összpontszámban megjelennek. Az összpontszámnak ebben az eset­
ben valódi információtartalma van, s ez az információtartalom nem egyéb, mint
a vizsgált gyermek pontértékben kifejezett összteljesítményének összehasonlí­
tása a korosztályára átlagosan jellemző összpontszámmal.
2. Az „igen” válaszok (a kérdéses teljesítmény, tulajdonság a gyermeknek
a vizsgálat időpontjában csúcsteljesítménye) mesterséges rögzítése hatással van
a vizsgálat struktúrájára. Tudniillik a fejlődési láncok olyan teljesítményeket,
tulajdonságokat tartalmaznak a fejlődés egy-egy részterületén, amelyek időben
egymást követik, fejlődési fokozatot képeznek, és így a fejlődési lánc egymást
követő elemei a vizsgálati alapelv értelmében többé-kevésbé kizárják egymást.
Így tehát a standard struktúráltabb lesz, mint kísérleti anyagunk.
3. A fentiekből következik a vizsgálat, a kérdezés sorrendje: mindig a „nehe­
zebb” kérdéstől, a magasabb teljesítménytől, az időben később várható telje­
sítménytől kell indulni, és haladni visszafelé, míg az adott fejlődési láncban

496
olyan teljesítményhez, tulajdonsághoz nem jutunk, amelyik a vizsgált gyer­
mekre már jellemző.
4. A fejlődési láncban se túl sok, se túl kevés kérdés nem kívánatos. A tíz fej­
lődési lánc a korábbi három terület helyett az egyes kérdésekből fakadó mérési
hibákat jól kompenzálja. Azt tartottuk egyébként kívánatosnak, hogy egy-egy
láncon belül az egymást követő teljesítmények között a jellemző életkort tekint­
ve neJegyen 30—50%-nál nagyobb ugrás, mert a pontosság nem nőtt volna
arányosan a bonyolultsággal.
5. Mind a tíz fejlődési lánc Jîfedi a teljes életkor-intervallumot. Ha ezt nem
biztosítjuk, akkor a vizsgálatban elért összpontszám nagysága esetlegessé válik,
az összpontszám elvesztené teljesítményarányosságát.
6. Elvártuk a standardtői, hogy a legkülönbözőbb körülmények között nevel­
kedő gyermekek esetében is a fejlődés megbízható mércéje legyen. Ez amellett
szól, hogy minél több kérdés szerepeljen. Éppen ezért több ízben éltünk a vagy­
lagosan összekapcsolt kérdések adta lehetőségekkel. Vannak esetek, amikor egy
bizonyos fejlődési láncban több kérdés csak kevéssé különbözik egymástól a
jellemző életkort tekintve. Ezeket összevontuk, mert kimondottan előnyösnek
látszik, ha egyazon teljesítmény szintet többféle megközelítésben is tudunk
jellemezni.
7. Elméleti és gyakorlati okokból egyes teljesítmények, tulajdonságok több
fejlődési láncban is szerepelnek. Ezzel biztosítottuk egyrészt azt, hogy a fejlő­
dési láncokban a kérdések száma ne legyen túlságosan különböző, másrészről
pedig némely teljesítmény, tulajdonság a fejlődés többféle részterületén is elen­
gedhetetlenül szükséges, tehát léte vagy nemléte igen fontos egy gyermek fejlett­
ségének megítélésekor.

A tíz fejlődési lánc 4 —3 —3 megoszlása a fejlődés egyes területeinek súlyát is

determinálja a gyermekről alkotott összképen belül. Az egyes fejlődési láncok­
ban a kérdések száma 9 és 15 között változik. A fejlődési láncok összeállításának
fentebb ismertetett szempontjai újabb kérdésszelekcióhoz vezettek: az alkal­
mazásra megfelelőnek minősült 145 db kérdés 135-re csőkkor b. Ezek közül né­
hány kettő illetve három láncban is helyett kapott, ezért star dardünk végleges
kérdésszáma 122.
A következő lépésben az egyes kérdésekhez tartozó pontszámot, azaz a telje­
sítmények, tulajdonságok viszonylagos „értékét” határoztuk meg. Elvileg a
pontszámokat tetszőlegesen választhattuk volna meg, gyakorlati szempontból
azonban előnyösebbnek bizonyult, hogy ragaszkodtunk ahhoz, a pontszám
legyen szigorúan arányos a jellemző életkorral, hogy ezen keresztül érvényes
mércéje lehessen a teljesítményszintnek. Az egyes tulajdonságokhoz, teljesít­
ményekhez tartozó pontszámok meghatározásánál még az a gyakorlati szem­
pont is vezetett minket; hogy az értékelés megkönnyítése céljából a standardben
elérhető maximális pontszámot 1000 pontban határozzuk meg. Az egyes kérdé-

497
sekhez tartozó pontszámokat úgy kaptuk, hogy az adott kérdéshez tartozó
jellemző életkort megszoroztuk 3,1416-tal, azaz a ,,pí”-vel. (Ez véletlenszerű
egybeesés.)
Utolsó lépésként a pontszámokat egész számra kerekítettük. Az egyes kérdé­
sekhez tartozó pontszámok pí-vel történő beszorzása áthidalja azt a nehézséget
is, hogy a vizsgáló előzetes várakozásai befolyásolhatják a vizsgálat eredményeit.
Standardünkben közvetlenül és első pillantásra nem látszik, hogy adott élet­
korú csecsemőnek vagy kisgyermeknek melyik teljesítményt, tulajdonságot
„illene” felmutatnia.
Az egyes fejlődési láncokat az ABC nagybetűivel és egy rövid összefoglaló
címmel jellemeztük. A kidolgozott metodikával azt is biztosítottuk, hogy ne
csak az egyes fejlődési láncokban elért pontszám nagysága tükrözzön bizonyos
fejlettségi szintet, hanem a tíz fejlődési láncban kapott pontszámok összege is.
Ez teszi lehetővé azt, hogy a vizsgált gyermeket komplexen, az általános fejlett­
ségét kielégítő (95%-os) valószínűségi szinten tudjuk jellemezni.
Közleményünk következő részében fogjuk ismertetni a Csecsemő- és kis­
gyermekkori fejlődés magyar standardje kérdéseit, a fejlettségi szint globális
megítélésére alkalmas vizsgálati és értékelési módszerét.
A kézirat a szerkesztőségbe érkezett: 1975. V. 6.
ВЕНГЕРСКИЙ СТАНДАРТ РА ЗВ И ТИ Я ГРУДНОГО РЕ Б Е Н К А
И М ЛАДЕНЦЕВ.
А Н Д РА Ш Т. Х Е Г Е Д Ю Ш -М А Р И Я С О Н Д И -П Е Т Е Р П О П П Е Р
А втор во второй части своей работы зан им аю тся способом оценки венгерского стан дарта
разв и ти я грудного ребенка и младенцев. О ни и злагаю т свои вопросы, примененные в десяти
чередах развития стандарта, а далее даю т самую простую табли цу оценки. Эта табл и ц а
д ает возможность д л я трёх определений об осматрриваемом ребенке на 95% -ом уровне
вероятности.
1. Ребенок вероятно более развитый обычного;
2. Ребенок вероятно развитый среднего у р о в н я ;
3. Ребенок вероятно менее развитый обычного.
Д ан ное разделение дает возможность дл я раннего распознания более тягчайш их недостат­
к о в , т а к к а к оно дает глобальную кар ти н у об уровне развития ребенка по отношению его
возраста. Эта таблица оценки будет дальш е совершенствована в форме метода оценки,
пригодного для определения Ф. К.

T H E H U N G A R IA N STA N D ARD O F T H E D E V E L O PM EN T O F IN F A N T S A N D
Y O UN G C H IL D R E N .
ANDRÁS T. HEGEDŰS, M Á M A SZONDY—PÉT ER PO PPER
I n th e second p a r t o f th e ir paper th e ev a lu a tio n m ethod of th e H u n g arian s ta n d a rd o f
th e developm ent o f in fan ts and little children is discussed b y th e authors. T he q u estio n
posed in 10 developm ent chains of th e sta n d a rd are outlined an d th e m ost sim ple e v a lu a ­
tio n tab le is p resented. This tab le allows th re e k in d s o f sta te m en t for th e exam ined ch ild ren
w ith 95% probability:
1. T he child is p ro b ab ly b e tte r developed th a n th e average, —
2. T he child is p ro b ab ly developed as th e average, — and
3. T he child is pro b ab ly less developed th a n th e average.
T his classification allows th e early recogn itio n of serious deficiencies, since it gives a
glo b al picture o f th e developm ental level o f th e child, com pared to his age g ro u p . T his
ta b le will be fu rth e r developed in order to o b ta in an evaluation m eth o d su itab le for th e
estab lish m e n t o f th e developm ental q u o tie n t.

498
 AZ OPTIKAI REAKCIÓIDŐ VÁLTOZÁSA ERŐKIFEJTÉS ALATT
MALOMSOKI JE N Ő - SZMODIS IVÁN
Országos Testnevelés- és Sportegészségügyi Intézet Kutatólaboratórium a,

Szerzők egyszerű o ptikai reakcióidőt m é rtek kerékpárergom éteres erőkifejtés e lő tt,

a la tt és u tá n 92 sportolónál. A lk alm aztak ste a d y sta te jellegű te rh e lést (6400 m k p 10 perc
a la tt), lépcsőzetesen em elkedő te rh elést (7040 m kp 10 perc a la tt), m ajd terhelés nélkül és
60 v alam in t 100 W a tto s te lje sítm é n y ű kerékpározás m ellett p ercen k én t 40-től 100-ig v á l­
to z ta ttá k a h ajtási frekvenciát.
E redm ényeik alapján m e g állap íth attá k :
a) A reakcióidő az erőkifejtés h a tá s á ra m eghosszabbodott.
b) A m eghosszabbodás fü g g ö tt az erőkifejtés jellegétől: s te a d y s ta te terh elés a la tt a
reakcióidő m eghosszabbodása közel állandó volt, míg fokozatosan em elkedő terhelés esetén
a reakcióidő a terhelés em elkedésének m egfelelően h o sszab b o d o tt meg.
c) A reakcióidő m eghosszabbodása és a fordulatszám v á lto z ta tá sa k ö zö tt nem v o lt
b izonyítható összefüggés.
Szerzők ú gy vélik, hogy a reakcióidő terh elés a la tti m eghosszabbodását a szervezetben
egyidejűleg m egváltozott kém iai miliő okozza és ezen belül jelen tő s szerepet tu la jd o n íta ­
n ak az ag y elégtelen o xigénellátottságának.
Az erőnléti vizsgálatok so rán az erőkifejtés a la tti reakcióidő m érést az idegrendszeri
állóképesség becslésére funkcionális p ró b ak é n t alkalm azzák, m e rt ta p a sz ta la ta ik szerin t a
reakciósebesség — bizonyos h a tá ro k k ö zö tt — az erőkifejtés re la tív nagyságával fo rd íto t­
ta n , m íg a sportolók erőnlétével egyenesen arányos.

A sportteljesítmények elemzésénél a fizikai erőkifejtés és az anyagcsere válto­

zások mellett vizsgálandó az idegrendszeri tevékenység is. Ezen komponensek
részvétele a sportteljesítményben az eredményesség szempontjából sportágan­
ként és személyenként változik és időben sem állandó.
Jellemző a sportteljesítményekre, hogy az erőkifejtés és az idegrendszeri
igénybevétel egyidőben történik, tehát a fokozott izomtevékenység alatt az
idegrendszeri funkció és esetleges változás az eredményesség szempontjából
fontos.
Hasonló helyzetek a különböző munkavégzések során is előfordulnak. Ezek­
nél mind az erőkifejtés, mind az idegrendszeri igénybevétel jelentősen kisebb,
mint a sportteljesítményeknél, de az igénybevétel időtartama rendszerint hosz-
szabb.
A psziehofiziológiai folyamatok közül gyakorlatban az észlelés, a felfogás
(megértés), a koordinálás, a figyelem és a koncentrálás, a gondolkodás, az aka­
rat és a vezérlés azok, amelyek a sportbeli eredményességben szerepet játszanak.
Laboratóriumi ergometriás vizsgálataink során ezek közül a figyelem, a kon­
centrálás, valamint az akarat vizsgálatára van lehetőségünk, és ezeken keresztül
igyekszünk következtetni az idegrendszer aktivitására.

499
 A különböző sportágak megfigyelése, valamint elméleti meggondolások alap­
ján valószínűnek látszott, hogy az idegrendszer aktivitása az erőkifejtés alatt
megváltozik. Ezt előkísérleteink is alátámasztották (Malomsoki és mtsai, 1963).
Azt találtuk, hogy a restitucióban mért reakcióidő meghosszabbítása függött a
terhelés nagyságától.
Jelen vizsgálatainkkal egjórészt ezt a feltételezésünket igyekeztünk bizonyí­
tani, másrészt tisztázni akartuk, hogy a terhelés jellege és nagysága hogyan
befolyásolja az idegrendszeri aktivitást. Mivel az erőkifejtés változtatása során
a mozgás szaporasága változott, kísérletekkel tisztáznunk kellett a mozgás
szaporaságának a hatását is az idegrendszeri aktivitásra.
Az idegrendszer aktivitásának megítélésére az egyszerű, optikai reakcióidő
mérését használjuk fel.
A reakcióidő kifejezés — mint erre már Woodworth és Schlossberg (1966)
felhívták a figyelmet — félreérthető; helyesen felfogva nem a reakció elvégzésé­
hez szükséges időt, hanem az inger és a reakció megfigyelhető megindulása kö­
zött eltelt időt jelenti. Továbbiakban mi is ilyen értelemben használjuk a reak­
cióidő kifejezést, illetve a reakciósebesség kifejezést, mely ennek reciproka.
A sporttevékenységek alkalmával gyakoriak az olyan helyzetek, ahol az
eredményesség szempontjából döntő a dinamikus erőkifejtés alatti reakciógyor­
saság, idegrendszeri fürgeség. így pl. labdajátékoknál, vívásnál és más ügyes­
ségi sportoknál is. Hasonló helyzetek a közlekedésben is gyakran előfordulnak és
így a balesetek elkerülése érdekében sem közömbös a fáradás — reakciógyorsa­
ság összefüggés analizálása.

Módszer és kísérleti személyek

92 kísérleti személyen, kerékpárergomóteren végzett erőkifejtés előtt, alatt és

után sorozatos egyszerű reakcióidőt mértünk sárga fényre. Egyidejűleg meg­
mértük a gázcserét és a pulzust is az EKG alapján. A vizsgálat körülményeinek
megválasztásánál eltértünk a reakcióidő mérésénél a pszichológiában általában
alkalmazott elvektől (Szmodis és mtsai, 1972); ugyanis a laboratóriumot nem
sötétítettük el, nem volt teljes csend, és a fényinger megjelenése előtt nem alkal­
maztunk figyelmeztető előjelzést. Megjegyezzük, hogy a goromba behatásokat
(pl. direkt napfény, hangos lárma) kizártuk. A működő laboratóriumi berende­
zések monoton zaja (45 —55 decibel zajszint, Bruel—Kjaer 2203 típusú precíziós
zajszint mérővel meghatározva) azonban állandóan hallható volt, és a készüléket
kiszolgáló asszisztencia szükséges mozgását a vizsgálat során megengedtük.
A vizsgálandók figyelmét ezekre a körülményekre a kísérlet előtt felhívtuk.
A kísérleti körülmények ilyen megválasztásával az volt a célunk, hogy a labo­
ratóriumban a sportpályákéhoz hasonló, tehát nem teljesen ingermentes miliőt
teremtsünk, illetve elkerüljük azt a visszásságot, hogy az idegrendszer vizsgála­

500
tá t teljes csendben végezzük, jóllehet a sportteljesítmény alatt az idegrendszert
többféle körülmény zavarja.
A sárga jelző izzót a kerékpárergométer hajtási sebességét mutató műszeren
helyezzük el. így a vizsgálandó sportolónak a jelzőlámpa és a sebességmutató
műszer azonos látótérbe esett. A visszajelző nyomógombot a kerékpárergométer
kormányára szereltük fel. A reakcióidő mérését kvarckristállyal hitelesített és
stabilizált tranzisztoros frekvenciamérővel végeztük, digitális kijelzéssel és
10-4 mp-s érzékenységgel.
Percenként 10, aritmiásan egymásután következő fényingerre adott reakció
idejét mértük. Az értékeket percenként átlagoltuk. Ezen percenkénti átlagértéke­
ken kívül az ábrákon a középértékek szórását tüntettük fel. Az összefüggésekre
vonatkozó hipotéziseket egyoldalas t próbának, kétszempontos variancia analí­
zisnek és regresszió analízisnek vetettük alá. Szignifikancia szintnek 5%-t
fogadtunk el, illetve megjelöltük azokat az eredményeket, ahol ettől eltértünk.
A kilélegzett levegőt nyílt rendszerben, interferométer segítségével analizáltuk.
A vizsgált sportolók labdarugók, kézilabdások, tájékozódási futók, és termé­
szetjárók voltak. Életkoruk 20 és 40 év között volt.

Eljárás
15 sportolónál steady state terhelést alkalmaztunk, és 10 perc alatt a végzett
munka 6400 mkp-t tett ki; 68 sportoló lépcsőzetesen emelkedő terheléssel
7040 mkp-t végzett 10 perc alatt, 2 percenként emelve a teljesítményt. A terhe­
lés fokozását a fordulatszám emelésével értük el.
A fordulatszám és a reakciósebesség összefüggését kétféle eljárással vizsgál­
tuk: a vizsgáltak egyrészt négyfajta, latinnégyzet szerint beosztott terheléssel
(50, illetve 100 W att teljesítménynél 50-es, majd 100-as percenkénti fordulat­
számmal 6 —6 percig), másrészt „O” W att beállítással — tehát csak a surlódó
alkatrészek ellenállásával — hajtották a kerékpárergométert percenként 40-es,
50-es, 60-as, 70-es illetve 80-as frekvenciával. A hajtás megkívánt szaporaságát
a megfelelő ütemre beállított metronóm jelezte. A metronóm a nyugalmi sza­
kaszban és a restitució alatt is működött. Ennél a kísérletnél a randomizált
blokk elrendezést alkalmaztuk.
A terheléses szakaszokat minden eljárás során 5 —6 perces nyugalmi szakasz
előzte meg, és 10 perces restitució zárta le.
Az ugyanazoknál a személyeknél megismételt vizsgálatokat 3—4 órás pihené­
si szakasz választotta el egymástól.

Eredmények
Az 1. ábrán 640 mkp/perc teljesítményű steady state jellegű terhelés során
nyert eredményeinket mutatjuk be. Látható, hogy az oxigénfogyasztás 1000 —
1900 ml-el haladja meg a percenkénti nyugalmi átlagot.

601
 1. ábra. R eakcióidő értékek nyu g alo m b an és stead y terhelés a la tt

A reakcióidő terhelés alatti értékei 430 —440 msec körül ingadoznak; ez kb.
50 msec-os átlagos meghosszabbodást jelent, eltekintve a terhelés 5. percében
tapasztalt, átmeneti és többször nem ismétlődő, az ehhez képest mintegy 15
msec-os megrövidüléstől.
Ez az 50 msec körüli reakcióidő meghosszabbodás szignifikáns (0,05 > p
> 0 , 02 ).
A 2. ábra az emelkedő terheléssel végzett kísérletünk eredményeit mutatja be.
Az oxigénfogyasztás a növekvő terhelésnek megfelelően, a kb. 450 ml-es nyugal­
mi szintről kevéssel 3800 ml/perc értékre emelkedik. A restitució 6. percében
ismét megközelíti a percenkénti 500 ml-t.

2. ábra. Reakcióidő é rté k e k nyugalom ban, fo kozatosan em elkedő erőkifejtés a la tt és a

restitu ció b an

502
 Az emelkedő terhelés alatt a terhelés fokozásakor, tehát minden terhelési lépcső
első percében, reakcióidő meghosszabbodást tapasztaltunk a megelőző perchez
képest. Ez a változás is szignifikáns (0,05 > p > 0,02). Az egyes terhelési lép­
csők 2. percében változó nagyságú megrövidülés tapasztalható, kivéve a leg­
nagyobb terhelési lépcsőt, ahol a két érték közel azonos.
A terhelést követő megnyugvási szakaszban, már az 1. percben szignifikán­
san megnő a reakciósebesség; az átlagérték a 3. percben megközelíti, a 6. perc­
ben már eléri a nyugalmi átlag szintet. Az első két ábrán demonstrált eredmé­
nyek a terhelés jellege és intenzitása, valamint a reakcióidő közti összefüggésre
vonatkoznak. A továbbiakban a mozgás szaporasága és a reakcióidő közti össze­
függésre irányuló kísérleteink eredményeit ismertetjük. Ezek egy részénél a
teljesített mozgás lényegesen kisebb, mint korábban; ennek következtében a
biokémiai változások és az oxigénadósság is kisebbek. A kísérleti személyek az
erőkifejtést az anaerob folyamatok jelentős igénybevétele nélkül teljesítették,
azaz az anaerob küszöböt nem lépték túl. így tehát, mivel kikapcsoltuk (mini­
mumra csökkentettük) a biokémiai paraméterek változását, lehetőségünk nyí­
lott a mozgás-szaporaság és a reakcióidő összefüggésének megvizsgálására anél­
kül, hogy a kémiai miliőt külön tekintetbe kellett volna vennünk.
Az 1. táblázatban a terhelés nélküli, ,,0 ” Wattos kísérleti elrendezés során a
különböző fordulatszámon végzett vizsgálatok jellemzésére az oxigénfelvétel,
a pulzus és a gázcsere hányados (széndioxid-oxigén arány = R) értékeit tüntet­
tük fel. Az oxigénfelvétel és a pulzusszám a fordulatszám növelésével emelkedik,
míg a gázcsere hányadosnak terhelésre bekövetkező változása független a for­
dulatszámtól.

1. Táblázat
„0” W att

V 0 2 m l/p e rc ± s P u lz u s /p e r c ± 8 R ± s
F o rd u la t/p e rc
N yug. T erh . N yug. T erh . Д N yug. T e r h .w Д
д

40 399 651 252 85 93 8 0,82 0,76 -0 ,0 6

±34 ±32 ±11 ±10 ± 0 ,0 9 ±0,03
50 428 756 328 85 96 11 0,83 0,79 - 0 ,0 4
± 41 ±47 ±10 ±10 ± 0,08 ±0,03
60 432 852 420 89 103 14 0,82 0,79 -0 ,0 3
±47 ± 102 ±10 ±12 ± 0,07 ±0,06
70 460 994 534 86 103 17 0,75 0,72 0,03
±70 ±99 ±11 313 ±0,11 ±0,03
80 421 1086 665 85 108 23 0,80 0,79 - 0,01
± 81 ±137 ±9 ±12 ± 0,05 ±0,05

* = A terhelés utolsó 3 percének átlag érték ei

503
 2. Táblázat

Ford. 40 50 60 70 80 0
Személy I II I II I II I II I II

1 17 9 -4 9 41 12 12 51 -1 4 17 25 121
2 14 6 22 5 35 44 30 29 28 14 227
3 67 48 68 43 82 62 21 48 39 34 512
4 52 23 21 38 23 146 45 8 41 37 434
5 65 44 52 -1 8 42 17 21 10 0 38 271
A 215 130 114 109 194 281 168 81 125 148 D

В 345 223 475 249 273 1565

DF s* F P
„Teljes 89659 49 1830
^Fordulat 4106 4 1026 1,27 0
^Személy 10027 4 2507 3,10 0,05
^Ismétlés 20475 24 853 1,06 0
« Interakció 6342 16 396 0,49 0
«Hiba 20199 25 808 s = ± 2 8 ,4

A 2. táblázatban az ugyanennél a kísérleti elrendezésnél mért reakcióidő

változásokat látjuk. Az értékek az egyes kísérleti személyek 6 perces nyugalmi
és 6 perces kerékpározás alatti periódusának, azaz 60 —60 mérésnek az átlagai
millisecundumban.
A kísérleteket megismételtük, az ismétlést a táblázatban külön feltün­
tettü k (I—II).
Kétszempontos variancia analízist végezve, az értékekből azt a következte­
tést vonhatjuk le, hogy az egyes személyek közötti különbség szignifikáns, a
második vizsgálat nyugalmi értékei szignifikánsan különböznek az első vizsgálat
nyugalmi értékeitől, nincs kimutatható összefüggés a fordulatszám és a reakció­
idő változása között, nincs különbség a „terhelés” első és második alkalommal
m ért átlagai közt, és nem szignifikáns az interakció sem.
A fordulatszám változtatása mint kezelés tehát hatástalan volt a reakció­
időre. Ha a fordulatszám változtatást nem vesszük figyelembe — azaz a bár­
mely fordulatszámon végzett, a kerékpározásra bekövetkezett változást egyet­
len mutatónak fogjuk fel—, a nyugalom és a terhelés közötti különbség szigni­
fikáns (p < 0,001). Ez összhangban van korábbi közleményünkkel (Malomsoki
és Szmodis 1970).
A 3. táblázatban az 50 ill. 100 W att teljesítménnyel, percenként 50-es ill.
100-as fordulatszámmal végzett munka esetén látjuk az előbbi paraméterek
változásait. Az oxigénfogyasztás és a pulzus a terhelés és a fordulatszám növelé­
sére egyaránt megnő, a gázcserehányados emelkedése ezeknél a terheléseknél
már meghaladja a nyugalmi értéket; a változások nagyobbak a szórásértékek­
nél.

604
 3. Táblázat

Y08 ml/perc Pulzus/perc

Terhelés ford/pere
Nyag. ± s Terh. ± s Nyug. ± 8 Terh. ± s

50 452 1370 918 ■ 82 112 30

±52 ±126 ±8 ±9
50 W
100 ' 429 1759 1330 82 129 48
± 61 ±26 ±9 ±15
50 447 2061 1614 85 144 59
±37 ± 264 ±12 ±24
100 W
100 454 2220 1766 89 155 66
±70 ±188 ±6 ±13

E E l m.sec
Nyug. ±8 Terh.* ±8 Nyug. ±8 Terh. ± s

50 0,69 0,77 0,08 324 347 23

± 0,02 ±0,06 ±56 ±71
50 W
100 0,70 0,84 0,14 315 347 32
±0,06 ±0,05 ±53 ±45
50 0,71 0,86 0,15 330 368 38
±0,03 ±0,07 ±56 ±83
100 W
100 0,77 0,94 0,17 335 363 28
±0,05 ±0,08 ±59 ±37

0 DF s2 F P
q Teljes 93011 31
„Személy 65224 3 24741 38,8 0,01
' Nap
A- 13002 7 1858 3,67 0,05
QIsmétlés 9626 1 9626 19 0,01
^Kezelés 6664 3 2221 4,38 0,05
^ Intenzitás 4680 1 4680 9,24 0,01
^Fordulat 1526 1 1526 3,01 0,05
^Interakció
(Ford. Intenzitás) 458 1 458 0,09 0,05
QHiba 8121 18 5,067

Mindkét terhelésnél megfigyelhető, hogy a reakcióidő értékek változásai a

fordulatszám megkétszerezésére a szórásórtékeken belül maradnak, míg a terhe­
lés megkétszerezése a reakcióidőt megnöveli. Ez a növekedés — egymintás t
próbát alkalmazva — szignifikáns (p < 0,05).
A terhelés alatti reakcióidő kétszempontos variancia analízis alapján azt a
következtetést engedi meg, hogy a reakcióidő meghosszabbodása a terhelés
intenzitásának következménye és nem függ a fordulatszám változásától (Szmo-
dis és Malomsoki 1970).

505
Eredményeink értékelése

Különböző kutatók munkáit tanulmányozva nyugalmi és terheléssel kapcso­

latos reakcióidő méréseket találunk. A terhelés lehet maga a sorozatos, külön­
böző frekvenciájú és különböző ideig — esetleg több óráig — tartó reakcióidő
mérése (Csinády és mtsai 1955, Csinády és Nemessuri 1959, Babadjanian és
mtsai 1960), vagy az erőkifejtés valamilyen formája (Elbel 1940, Geréb 1965,
Grandjean 1967, Geréb 1965, King 1968, Malomsoki 1963, Malomsoki 1970,
Malomsoki 1972, Münich 1940). Mivel a terheléses vizsgálatokat a munka- illet­
ve a sportélettan területén dolgozták ki, erőkifejtésként munkát vagy sport-
tevékenységet szokás alkalmazni. A kutatás célja a fáradás és a fáradtság, illetve
pszichés faktorok, a figyelem, a koncentráció és az akarat fáradásának analizá­
lása.
Mindezek a mérések csaknem kivétel nélkül a terhelés előtti nyugalomban és
az erőkifejtés utáni restitució idején történtek.
A szerzők nagy része az erőkifejtés után a reakcióidő meghosszabbodását ta ­
lálta, (Babadjanian 1960, Haider 1963, Horváth 1956, King 1968, Woodworth és
Schlossberg 1966), míg egyesek a reakcióidő megrövidülését vagy változatlansá­
gát is észlelték (Csinády 1959, Elbel 1940 Fruktov 1953, Grandjean 1967,
Nemessuri és Malomsoki 1965).
Saját előkísérleteinkben (Malomsoki és mtsai 1963) az erőkifejtés nagyságát
változtatva azt találtuk, hogy a „kis” terhelés (120 mkp percenkénti teljesít­
mény) után a restitució első percében mért reakcióidő átlagérték rövidebb volt,
mint a nyugalomban mért értékek, míg a „nagyobb” terhelés (270 mkp percen­
kénti teljesítmény) után a reakciósebesség lelassult. Ezekből a kísérletekből
arra következtettünk, hogy a reakciósebesség függ a terhelés nagyságától, illet­
ve a vizsgált személy adaptáltságától az adott terheléshez. Nyilvánvalóvá vált,
hogy a kérdés további tisztázásához meg kell mérnünk a reakcióidő változását
az erőkifejtés alatt is.
Hasonló jellegű vizsgálatokat csak Csinádynál (1959) találtunk, aki kisszámú
kísérleti személyen statikus erőkifejtés alatt változatlan, megrövidült és meg­
hosszabbodott reakcióidő értékeket egyaránt észlelt.
Azonos végtaggal, a karral végeztetve a mozgást és a reakcióidő mérést, a
mozgás sebessége és a reakcióidő közti összefüggést vizsgálva azt találták, hogy
a nagyobb sebességnél hosszabb a reakcióidő (King 1968).
Dinamikus erőkifejtés alatt regisztrált reakciósebesség mérésére vonatkozó
adatokat nem találunk.
Kísérleteink eredményeit bemutató első két ábránkon megfigyelhető, hogy a
reakcióidő az izomtevékenység megkezdése után meghosszabbodik. Mivel a
figyelem és a koncentráció az idegi feszültség aktuális fokát fejezi ki (Düker
1955) azt is mondhatjuk, hogy az erőkifejtés alatt csökken az idegi feszültség.
Az agykéreg elektromos aktivitása és a reakciósebesség összefüggését több

506
kísérletező vizsgálta. Lasning és mtsai (1959) figyelmeztető („arousal” ) hang­
ingért alkalmaztak a tulajdonképpeni reakcióingert jelentő fényinger előtt, és azt
találták, hogy a hányingerre adott reakció ideje megrövidült, és a megrövidülés
együtt jár a kérgi aktivitás fokozódásával. Ezt az egyidejűleg felvett EEG-vel
igazolták.
Ugyanezt az összefüggést támasztják alá Fuster és munkatársainak kísérletei
is (1958), akik majmokat a formatio reticularisba épített elektródákon át inge­
relve reakcióidő rövidülést kaptak.
Feltehető tehát, hogy ha az erőkifejtés alatt a reakcióidő meghosszabbodik,
illetve jellegzetesen változik, akkor ez összefüggésbe hozható az agykéreg akti­
vitásának csökkenésével, illetve az aktivitás jellegzetes megváltozásával.
A steady state terhelésre létrejött változások (1. ábra) megengednék azt a
feltevést is, hogy a sportolónak a nyugalmához képest a terhelés alatt több
irányban kell a figyelmét megosztania: a reakcióidő meghosszabbodásának az
oka tehát a sebességmutató műszer, a kerékpárergométer hajtása és a jelző­
lámpa felvillanása között megosztó figyelem lenne. A második ábrán azonban
megfigyelhető, hogy a reakciósebesség csökkenése és a teljesítmény nagysága
összefüggésben vannak. Ugyanis a figyelem megosztottsága folyamatos az egész
terhelés alatt — hasonlóan a steady state terheléshez — a reakcióidő mégis az
erőkifejtés fokozásának megfelelően növekszik. Követi ezt az oxigénfelvétel is,
és ennek megfelelően növekszik az oxigénadósság, a vér tejsav és piroszölősav
szintje, csökken a vércukor mennyisége és a pH savas irányban tolódik el
(Issekutz és mtsai 1962, Jagemann és mtsai 1969, Saiki és mtsai 1966). Össze­
gezve azt mondhatjuk, hogy a kémiai miliő változik meg, melyet a gázcsere
hányados is mutat. Ügy véljük, hogy a reakcióidő meghosszabbodását főleg
ennek a megváltozott kémiai miliőnek a központi idegrendszerre kifejtett
hatása hozza létre. Ezen belül jelentős szerepet játszhat a terhelés emelésével
lineárisan növekvő oxigénadósság, amely befolyásolhatja az agy oxigénellátá­
sát és így annak funkcióját is, illetve erősítheti a fáradtság érzetét. Ellene szól
feltevésünknek, hogy artériás desaturátiót a nagy terhelések alatt sem tudtak
kimutatni és az, hogy Ekstrőm és Jodal állatkísérletekben az agy szürkeállo­
mányának vérellátását és oxigénfogyasztását 200 és 50 Hgmm-es vérnyo­
másértékek között állandónak találták (1970). Schmidtke (1964) viszont
szintén feltételezi, hogy az idegi fáradás visszavezethető az agy nem kielégítő
oxigénellátására. Feltételezését a központi idegrendszer ganglionsejtjeinek
aránylag nagy oxigénfelhasználására alapozza.
A reakcióidő és a terhelés intenzitása közti letagadhatatlan összefüggést jelzi,
hogy különböző sportágak sportolóinak különböző terhelései során 1432 oxigén­
fogyasztás adatot és átlagos reakcióidőt összehasonlítva 0,346 számértékű pozi­
tív korrelációt kaptunk. Ez elég alacsony ugyan, de egy ezrelékes szinten szigni­
fikáns, és arra utal, hogy a mechanizmus áttételes. A növekvő terheléssel emel­
kedő többletoxigén és reakcióidő változás összefüggésének dinamikáját ábrá-

507
 REAKCIÓIDŐI TÖBBLE T 0, F E L V È TEL REGRESSZIÓ

3. ábra. A reak ció id ő és a tö b b le to x ig é n fe lv é te l k ö z ti összefüggés reg resszió s eg y en ese a

9 6 % -os k o n fid e n c ia h a tá r o k k a l

zolja a 3. ábra. Az itt feltüntetett regressziós egyenest a 2. ábra adataiból szá­

moltuk ki. Az összefüggés közel lineáris, a lineáris korrelációs együttható,
r = -j-0,331, szignifikáns és jól egyezik a korábbi más vizsgálatokon nyert adat­
tal. A regressziós egyenes egyenletéből megállapítható, hogy a nyugalmi átlag­
érték 386 msec és 1000 ml többletoxigén növekedésre átlagosan 37,5 msec reak­
cióidő hosszabbodás következett be.
Megállapítható tehát, hogy a reakcióidő az oxigénfogyasztással, illetve ezen
keresztül a dinamikus erőkifejtés intenzitásával — a vizsgált határok között —
arányos.
Feltételezésünket alátámasztja, hogy a reakciósebesség növekedése a restitu-
ció során az oxigénadósság csökkenésének ütemében megy végbe, bár ebben a
szakaszban a figyelmet már nem kell megosztani több irányban.
Természetesen számolni kell a kémiai miliő lassabban restituálódó faktorai­
nak hatásával is. Ilyen lehet pl. a pH lassúbb restituciója. Feltehetőleg ezek
hatásának tudható be a restitució második felében ismételten fellépő kisfokú
reakcióidő hosszabbodás. (2. ábra).
További kísérleteink alapvető célja annak tisztázása volt, hogy a terhelés
alatti reakcióidő hosszabbodást az erőkifejtésre bekövetkezett anyagcsere vál­
tozások okozzák-e, vagy a jelenség a figyelem megosztottságának a következ­
ménye.
Mint már említettük, a mozgásközbeni reakcióidő mérésekor a figyelem több
irányban oszlik meg : alapvetően a mozgás és az idegrendszeri tevékenység között.
Csinády az ilyen helyzeteket a „koncentráció bipoláris vetélkedésének” nevezte,
és vizsgálatát az erőnlét meghatározására ajánlotta. (1959).
A kérdés megválaszolására a mozgás olyan módját kellett létrehoznunk,
amely nem igényli az anaerob folyamatok lényeges bekapcsolását a vizsgált
személy anyagcseréjébe, tehát nem vált ki nagyobb oxigénadósságot. A döntően

608
 aerob munka ellenőrzésére és bizonyítására a gázcsere hányados változását
használtuk fel. Ismert, hogy a gázcsere hányados az erőkifejtés első perceiben
csökken, majd a terhelés intenzitásával arányos meredekséggel emelkedik. Az
emelkedés oka legnagyobbrészt az anaerob folyamatokra, a tejsav felszaporodá­
sára vezethető vissza (1962). Mivel „ 0 ” Wattos vizsgálataink során a terhelés
utolsó három percének átlagos gázcsere hányados értéke nem haladta meg a
nyugalmi átlagértéket, nagy valószínűséggel állíthatjuk, hogy a vizsgált szemé­
lyek az anaerob küszöböt még a legnagyobb hajtási sebesség esetében sem lép­
ték túl. így ennél a kísérleti elrendezésnél joggal tételezzük fel, hogy a reak­
cióidő változásait főleg a mozgás és nem a biokémiai miliő megváltozása befo­
lyásolta. A mozgás hatásának megfigyelésére a mozgás szaporaságát 40-től
80-ig változtattuk. Mivel a különböző hajtási frekvenciák a reakcióidőben nem
okoztak lényeges változást, tehát a hajtási frekvencia emelése, mint kezelés
hatástalan volt, magát a kerékpározást — a hajtási frekvenciától függetlenül —
tekintettük kezelésnek. Úgy találtuk, hogy korábbi megfigyeléseinknek meg­
felelően a nyugalomból a mozgásra való áttérés hatására a reakcióidő szingifi-
káns hosszabbodása következett be. Tehát a mozgás csökkentette a központi
idegrendszer aktivitási szintjét és ez a csökkenés az adott kísérleti körülmények
között — kerékpárergométert hajtva — állandónak adódott (Malomsoki, 1972).
A ,,0 ” terhelés tehát kb 25 —35 msec növekedést okoz, amely csak a figyelem
megosztásával magyarázható. Mivel a mozgás megindulása után a figyelem
megoszlásában lényeges további változás valószínűtlen, minden egyéb növeke­
dést kémiai tényezőknek lehet tulajdonítani. Összegezve a mozgást szaporaságá-
nak hatására vonatkozó kísérleteink eredményeit megállapíthatjuk, hogy azok
összhangban vannak — a kémiai miliő reakcióidőt hosszabbító — eredeti fel-
tételezésünkkel. Feltételezésünket közvetve alátámasztják azok a korábbi vizs­
gálatok is, ahol különböző edzettségi szintű sportolók reakcióidejében az edzet­
tek javára mutatkozott jelentős különbség (Szmodis és mtsai 1072).
Véleményünk szerint az eredményesség szempontjából az a sportoló van ked­
vezőbb helyzetben, akinél az edzettség a fáradást későbbi időpontra tolja el, és
kisebb mértékűvé teszi, természetesen azonos terhelést feltételezve. Ebben az
esetben a cselekvés megkezdésének késlelkedése kevésbé akadályozza a sportbeli
eredményességet.
A terheléses vizsgálatok során az erőkifejtés alatti reakcióidő mérést funkcio­
nális próbaként alkalmazzuk, mert tapasztalataink szerint a reakciósebesség
— bizonyos határok között — az erőkifejtés relatív nagyságával fordítottan,
míg a sportolók erőnlétével egyenesen arányos.
Az a tény, hogy megismételt kísérleteink alkalmával a reakcióidő nyugalmi
értékei szignifikánsan különböznek egymástól, a nyugalmi reakcióidő mérés
— más kiegészítő vizsgálatok nélkül — diagnosztikai értékét nagyon kétségessé
teszi.
A kézirat a szerkesztőségbe érkezett: 1974. IX. 2.

3 Magyar Pszichológiai Szemle 509

 IRODALOM

(B a b a d ja n ia n , M . G ., S o k o lo v a , V. N ., K o s tin a , J . I . , M a m a z a sh v ili, M. I ., T c h irk o v , V . J . )

Б аб ад ж ан я н M. Г., С околова В. H., К остина Я- И ., М ам азаш вили М. И ., Ч ирков В. Я .;
И зучение причин утомляемости поездных диспетчеров. В: Л е т а в е т а А. А., К о силова
С. А .: М атериалы к ф изиологическому обоснованию тр удовы х процессов. М осква,
Медгиз, 1960, стр. 154.
C s i n á d y , J . , A r n ó t i , T ., M a l o m s o k i , J . : S tu d iu m d e s G ru n d re fle x v o rg a n g e s b e i L e is ­
tu n g s s p o rtle rn n a c h n e u e m G e sic h t-sp u n k t. T h e o rie u n d P r a x is d e r K ö r p e rk u ltu r 4,
450 — 458 (1955).
C s i n á d y , J . , N e m e s s t j r i , M .: A k o n c e n trá c ió b ip o lá ris v e té k e d é se lépcsőzetes m e g te rh e lé s
h a tá s á r a . P szich o l. T a n ú im . 2, 495 — 505 (1959).
D ü k e r , H . (1955): U n te rs u c h u n g e n ü b e r d ie so g e n a n n te A u fm e rk sa m k e it. В ег. 20. K o n g ­
re s s D ts c h . Ges. f. P s y c h o l. I n : S c h m id tk e , J . : D ie E rm üdung, p . 173. H u b e r, B e rn , 1965.
E l b e l , E . R .: A s t u d y o f resp o n ses tim e b e fo re a n d a f t e r s tre n u o u s exercise. R e s e a rc h
Q u a rte r ly 11, 8 6 — 95 (1940).
E k s t r ő m , В ., J o d a l , B . (1970): O n th e r e la tio n b e tw e e n b lo o d p re ssu re a n d b lo o d flo w
in th e can in e b r a in w ith p a rtic u la r re g a rd to th e m e c h a n ism resp o n sib le fo r c e re b ra l
b lo o d flow a u to r e g u la tio n . A c ta p h y c h o lo g ic a s c a n d in a v ic a S u p p l. 350.
F r u k t o v , A . L . (1953): A ra jto lá s re a k c ió id e je . T e o rija i p r a k t ik a fiz. k u lt. 4, 279 — 299.
F i t s t e r , I . M. (1958): E ffe c ts o f stim u la tio n o f b ra in s te m o n ta c h y s to sc o p ic p e rc e p tio n .
S cience 127, 150.
G e r é b , G y. (1965): R e fle x o m e triá s v iz s g á la to k a fá ra d é k o n y s á g i té n y e z ő k p szich és h a t á ­
s á n a k k im u ta tá s á ra . P sz ic h o l. T a n ú im . I I . 29 — 42.
G e r é b G y., (1965): A fá r a d ts á g k ö ré b e n v é g z e tt v iz s g á la to k . M u n k a ü g y i S zem le 6,
237 — 241.
G r a n d j e a n , E . (1967): P h y sio lo g isch e A rb e its g e s ta ltu n g , 2. A u fl., O tt V erlag, T h u n /M ü n -
chen.
H a i d e r , M ., (1963): E x p e rim e n te lle U n te rs u c h u n g e n ü b e r D a u e ra u fm e rk s a m k e it u n d
z e re b ra le V ig ilan z b e i e in fö rm ig en T ä tig k e ite n , Z. e x p e r. a n g e w . P sy ch o l. 10, 1 — 18.
H o r v a t h , L . G ., (1 956): U j sz e m p o n to k a re a k c ió id ő m é ré s érté k e lé sé b e n . T e stn e v e lé s-
tu d o m á n y 6, 4 9 2 — 513.
I s s e k t j t z , B . jr ., B i r k h e a d , N . C., R o d a h l , K . (1962): U se o f re s p ira to ry q u o tie n ts in
a ss e ssm e n t o f a e ro b ic w o rk c a p a c ity . J . a p p l. P h y sio l. 17, 47.
J a g e m a n n , К ., P a n s o l d , B ., R o t h , W ., (1969): D ie R o lle d e s L a k ta t s bei d e r E in s c h ä t­
z u n g d es m u s k u lä re n T ra in in g sz u sta n d e s u n d einige k ritis c h e B e m e rk u n g e n z u m ,,b a s e
ex cess” — L a k t a t V e rh ä ltn is . M edizin u n d S p o rt 9, 174.
K ing , P. G. (1968): R e a c tio n tim e d u rin g tw o r a te s o f c o n tin u o u s a rm m o v e m e n t. R e s e ­
a rc h Q u a rte rly 39, 308 — 313.
K r o l l , W . (1973): E ffe c ts o f local m u s c u la r fa tig u e d u e to is o to n ic a n d iso m etric e x e rc ise
u p o n f r a c tio n a te d re a c tio n tim e c o m p o n e n ts. J o u r n a l o f M o to r B e h a v io r 5, 81 — 93.
L a n s i n g , R . W ., S c h w a r t z . E ., L i n d s l e y , D . B . (1959): R e a c tio n tim e a n d E E G a c t i v a ­
tio n u n d e r a le rte d a n d n o n -a le rte d c o n d itio n s . J . ex p . P sy c h o l. 58, 1 — 7.
M a l o m s o k i , J . , N e m e s s u r i , M ., S z m o d i s , I ., S z á s z n é , M. (1 963): A z erő k ifejtés és a r e a k ­
cióidő k ö z ti k a p c s o la tró l. T estn e v . S p o rte g é sz sé g ü g y i Szle 4, 149— 156.
M a l o m s o k i , J ., S z m o d i s , I . (1970): V isu a l re sp o n se tim e c h a n g e s in a th le te s d u rin g p h y s i­
c a l effo rt. I n t Z. a n g e w . P h y sio l. 29, 6 5 — 72.
M a l o m s o k i , J . (1972): A m ozgás s z a p o ra s á g á n a k h a tá s a a p u lz u s sz á m ra , a lé g z é sre , a
gázcserére és a re a k c ió id ő re . T e stn e v . S p o rte ü . Szle 13, 163 — 175.
M u n i c h , К . (1940): D ie R e a k tio n sle istu n g in A b h ä n g ig k e it v o n d e r K ö rp e rla g e . I n d u s t r .
P s y c h o te c h n . 17, 49 — 83.
N e m e s s u r i , М ., M a l o m s o k i , J . (1965): A g y ó g y to rn a szere p e a re h a b ilitá c ió b a n . R h e u m .
B a in . A llerg. 1, 47 — 59.
S a i k i , H ., M a r g a r i a , R ., C u t t i c a , F . (1967): L a c tic a c id p ro d u c tio n in su b m a x im a l w o rk .
I n t . Z. angew . P h y s io l. 24, 57 — 61.
S c h m i d t k e , H . (1964): D ie E rm ü d u n g , V e rla g H a n s H u b e r, B e r n /S tu ttg a r t. p . 148 — 149.
S z m o d i s , I ., M a l o m s o k i , J . (közlés a la tt) : T h e in flu e n c e o f p e d a llin g ra te a n d w o rk i n t e n ­
s ity o n v isu a l re s p o n se tim e a n d so m e re s p ira to ry a n d c irc u la to ry v a ria b le s d u r in g
e rg o m e tric w o rk . P ro c . X V I l k h I n t e r n a t . C o n g r. F IM S , O x fo rd , 1970. B rit. J . S p o rts M ed.
S z m o d i s , I., G r u b i c h , V ., Z a r á n d , P ., N é m e t h y , I., O r b á n , P . (1972): E jtő e rn y ő s n ő k é s
fé rfia k v iz s g á la ta . T e stn e v e lé s és S p o rte g é sz sé g ü g y i S zem le 13, 9 9 — 112.
W o o d w o r t h , R . S ., S c h l o s b e r g , H . (1966): K ísé rle ti p szic h o ló g ia , A k a d é m ia i K ia d ó ,
B u d a p e st.

510
 И З М Е Н Е Н И Е П Р О Д О Л Ж И Т Е Л Ь Н О С Т И О П Т И Ч Е С К О ГО В РЕ М Е Н И
Р Е А К Ц И И П РИ У С И Л И И . . .
Е Н Ё М А Л О М Ш О К И -И В А Н СМОДИШ

Авторы изм еряли простую продолж ительность оптического времени перед, во врем я
и после велосипедоэргометрического усилия ■• • у 92-х спортсменов. Они прим еняли
н агрузк у х арак тера «стеди стет» (6400 мкп за 10 минут) усиливаю щ ую ся ступенчато
н агрузк у (7040 м кп за 10 минут), а так ж е без н агр у зки и при работе на велосипеде мощ ­
ностью 50 вт и 100 вт они изм еняли частоту езды от 40 до 100 в минут.
Н а основе их результатов они могли установить:
а ) П родолж ительность времени реакции продлилось в следствие усилия;
б) П родолж ение времени зави си т от характера усилия: во врем я н агрузки «стеди степ)
продление времени реакции было приблизительно постоянным, в то ж е время к а к при
постоянном увеличении н агр у зк и врем я реакции продлилось в соответствии с увеличением
н агрузки ;
в) М ежду продлением времени реакции и изменением количества поворотов не смогли
доказать взаимосвязь.
По мнению авторов продление времени реакции во врем я н агр у зк и является послед­
ствием происходящ его одновременно в организации изменения химической среды и в рам ­
к а х этого они придаю т большое значение недостаточному обеспечению мозга кислородом.
В ходе осмотра кондиции измерение продолжительности времени реакции применяют
в качестве ф ункциональной пробы д л я оценки стабильности нервной системы, так к а к по
их результатам скорость р еакци и — в определенных пределах — обратно пропорцио­
н альна релативной величине у си ли я, в то ж е время к а к прям о пропорциональна к о н ­
диции спортсменов.

C H A N G E S O F T H E O P T IC A L R E A C T IO N T IM E D U R IN G E F F O R T
JE N Ő MALOifSOKI—IVÁN SZMODIS

I n 92 sp o rtsm e n th e sim p le o p tic a l re a c tio n tim e h a s b e e n m e a s u re d b efore, d u rin g a n d

a f te r e ffo rt d one w ith b icy cle e rg o m e te r. S te a d y s ta te lo a d in g (: 6400 m k p in 10 m in u te s :),
g ra d u a lly in c re a sin g lo a d in g (: 7040 m k p in 10 m in u te s :) h a v e b e e n p e rfo rm e d , a n d th e n
th e d riv in g fre q u e n c y w a s a lte re d w ith o u t lo ad in g , a s w ell a s b y cy clin g w ith 100 W a tt,
a c h ie v e m e n t th e d riv in g fre q u e n c y w as a lte re d w ith 40 to 100 W a t t e v e ry m in u te .
I t w as fo u n d t h a t
a) th e re a c tio n tim e b e c a m e lo n g e r u n d e r th e e ffe c t o f th e e ffo rt,
b) th e p ro lo n g a tio n o f th e re a c tio n tim e d e p e n d e d o n th e k in d o f th e e ffo rt: d u rin g
s te a d y s ta te lo a d in g th e p ro lo n g a tio n w as n e a rly c o n s ta n t, a n d in th e case o f g ra d u a lly
in c re a sin g lo a d in g th e re a c tio n tim e b ecam e lo n g er in a c c o rd a n c e to th e increase o f th e
lo ad in g .
o) N o p ro v a b le re la tio n sh ip w a s fo u n d b e tw e e n th e p ro lo n g a tio n o f th e re a c tio n tim e
a n d th e c h a n g in g re v o lu tio n s p e r m in u te .
I n th e a u th o r s ’ o p in io n th e p ro lo n g a tio n o f th e re a c tio n tim e d u rin g lo ad in g is d u e to
th e sim u lta n e o u s ch a n g e o f th e c h em ical m ilieu in th e o rg a n ism , e sp e c ia lly to th e in s u ffi­
c ie n t o x y g en s u p p ly o f th e b ra in .
I n co n d itio n e x a m in a tio n s th e m e a su re m e n ts o f th e re a c tio n tim e d u rin g e ffo rt h a v e
b een u sed b y th e a u th o r s a s fu n c tio n a l te s t fo r th e a sse ssm e n t o f th e fitn e ss o f th e n e rv o u s
sy ste m , — since — o n th e b a sis o f th e ir ex p erien ces — th e re a c tio n ra p id ity is — w ith in
c e rta in lim its — in in v e rse r a tio to th e re la tiv e e x te n t o f th e e ffo rt, — o n th e o th e r h a n d ,
i t is in d ire c t r a tio to th e c o n d itio n o f th e sp o rtsm e n .

3* o il
 TARTÓS TRIOXAZIN ADÁS HATÁSA EGÉSZSÉGES EGYÉNEK
REAKCIÓ ID EJÉRE

ANTAL JÁ N O S-D Ö M E LÁSZLÓ

SOTE 1. sz. Neurológiai és Pszichiátriai Klinika

S zerző k 18 f i a ta l egészséges, álla m v iz sg a e lő t t á lló o rv o s ta n h a llg a tó n á l v iz s g á ltá k 1 és

2 h é tig a d o t t n a p i 3 ta h i. T rio x a z in h a tá s á t a v iz u o m o to ro s re a k c ió id ő re. M e g á lla p íto ttá k ,
h o g y a h a tó a n y a g n é lk ü li p la e e b ó s és g y ó g y sz e rm e n te s é rté k e k k e l szem b en a T rio x a z in k is
fo k b a n , d e s z ig n ifik á n sa n j a v í to t ta a re a k c ió id ő t. E z a h a tá s a k k o r is észlelhető v o lt, h a a
v á la s z t m e g in d ító fé n y je l n e m a m a c u lá ra , h a n e m a p e ri é riá s re tin a ré sz re v e tü lt. K iv é d te
a T rio x a z in a d a g o lá s a m o n o to n h a n g h a tá s n a k a re a k c ió id ő t m e g n y ú jtó , ro n tó h a t á s á t is.
P la c e b ó a lk a lm a z á s a a T rio x a z in n a k az e m líte tt h a tá s a it n e m v á lt o tt a ki, a z íg y k e z e lt
eg y én ek v iz s g á la ti é rté k e i a k ez e le tle n n o rm á l é rté k e k k e l m eg e g y e z te k .
V iz sg á ltá k szerző k az o c c ip ita lis a ffe re n tá c ió s z e m p o n tjá b ó l a félo ld ali d o m in a n c ia
sze re p é t, s e z t s o k k a l k is e b b n e k ta lá ltá k , m in t a p a rie tá lis v a g y fro n tá lis le b e n y v o n a tk o ­
z á s á b a n ism eretes. M e g á lla p íto ttá k , h o g y az in f ra h a n g és a n o rm á lis h a n g ta r to m á n y b a n
a lk a lm a z o tt, erős, m o n o to n h a n g h a tá s k ife je z e tte b b e n , az u ltra h a n g k iseb b fo k b a n r o n t j a
a re a k c ió id ő t.

Az utóbbi években a gyógyszeripar törekvését az az igény is jellemezte, hogy

a mai átlagember könnyebben viselje el a környezeti hatásokat és a következ-
tükben kialakult idegrendszeri feszültségi állapotot. Ezek nagyrészt a modern
kor tehertételeként (foglalkozás, közlekedés, felfokozott élettempó) kerülnek
megélésre, vagy valamilyen idegrendszeri funkciózavarként jelennek meg.
így születtek sorjában a pszichoszedatív, trankvilizáló, ataraktizáló szerek.
Ezek bár esetenként kétségtelenül kritikátlanul, indokolatlanul kerülnek alkal­
mazásra, és „lelki mankóként” szerepelnek, létjogosultságuk kétségbe vonha-
tatlan. Az új gyógyszerek egyik fajtájára, az ún. minor trankvillánsokra az
jellemző, hogy a tudat alterációja nélkül képesek érzelmi-affektív relaxációt
létrehozni. Közülük egyesek alkalmasak lehetnek arra is, hogy álmosság, a ref­
lex ingerlékenység gátlása és a környezettel való kapcsolatteremtés zavara nél­
kül fenntartható, sőt bizonyos vonatkozásban megkönnyíthető legyen az egyén
nappali, foglalkozási igénybevétele. Adott esetben még csökkenthetik is a szo­
kásos megterhelés következtében kialakult lelki feszültségből adódó veszélyez­
tetettséget.
Munkánk arra irányult, hogy a fentiekben jellemzett gyógyszerek egyikének,
a magyar Trioxazinnak a hatás leméréséhez adatokat szolgáltasson. A szer
neurofarmakologiai, biokémiai, klinikai, elektrofiziológiai vizsgálataira (Borsy
1960 és 1961, Böszörményi 1961, Magyar 1961) nem kívánunk kitérni.
Vizsgáló módszerként a kísérleti pszichológiában évtizedek óta ismeretes
reakcióidő mérést (Woodworth, Schlosberg 1966, Eraisse 1963 és 1965, Piaget és

513
munkatársai 1965) választottuk, melyet az utóbbi időben is elterjedten használ­
nak munka-, sport- és közlekedéspszichológiai vizsgálatokban. Alkalmazható
ez a módszer a különböző farmakonok idegrendszeri hatásának mérésére akár
ott, ahol a gyógyszertől a mozgászavar javulását várjuk (Antal 1974, Barbeau
1966), akár ott, ahol arra vagyunk kíváncsiak, hogy a gyógyszer nem változtat­
ja-e meg valamilyen irányban a motoros válaszkészséget. A reakció idő egyéb­
ként maga is több tényezőből tevődik össze, hiszen definíciója szerint az az idő,
amely alatt az egyén előre meghatározott akaratlagos mozgással válaszol egy
többé-kevésbé komplex ingerre. Ez a perifériás felvevőkészüléknek, és az exeku-
tor szervnek a készenléti állapotától, az ingerület vezetésétől és a centrális fel­
dolgozás bonyolultságától függ. A reakció gyorsaságának mérése bepillantást
nyújthat abba, miképpen befolyásolják a nyugtatószerek az ingerfelvétel,
-vezetés-, -feldolgozás és válaszadás idő viszonyait.
Az általunk vizsgált Trioxazin-hatás hasonló módszerrel történő megközelíté­
séről Horváth (1960) is beszámolt már, aki — többek között — Trioxazinnal
akutan terhelt személyek optikai ingerekre nyert motorosi reakcióiban javuló
tendenciát talált. Észlelése szerint a szer nyugtató hatása abban nyilvánult
meg, hogy az alanyok „kapkodó”, anticipációs reakciói csökkentek, a sorazatos
ingerlések során egyenletesebben reagáltak. Rózsahegyi (1966) vizsgálataiban
egy 100 fős csoportnak több mint a felében a reakcióidő csökkenését tapasztalta.

A vizsgálat módszere
Vizsgálatainkat egészséges, 22—23 éves egyetemistákon végeztük, akik vállal­
koztak rá, hogy az államvizsgájuk előtti gyakorlati hónapban 2 héten át szednek
kis adagban Trioxazint. Minden nap klinikánkon kapták meg a 3 drb 300 mg-os
tablettát, de tudták azt is, hogy esetleg a külön e célból készített, hatóanyag
mentes, de ugyancsak Trioxazin feliratú placébóból kaphatnak. A 18 kísérleti
személy a következő eloszlás szerint kapta a gyógyszerelést:

E ls ő h é te n M á s o d ik h é t e n

A csoport (6 egyén) 3X300 mg T. 3 X300 mg T.

В csoport (6, majd 5 e.) 3 tabl. piac. 3x300 mg T.
C csoport (6 egyén) 3 X300 mg T. 3 tabl. piac.

A vélt vagy valódi hatás alapján természetesen találgatták, hogy hatóanya­

got tartalmazó tablettát kaptak-e, de egyetlen hallgatót kivéve, nem ismerték
fel a valódi gyógyszerelési schemát. Kezdetben mindnyájan kisfokú gyengeség­
ről, szellemi fáradékonyságról panaszkodtak (a placébos csoport tagjai is),
később csaknem valamennyien normális közérzetről számoltak be. Csupán egyet­
len hallgatónő hagyta abba a gyógyszer szedését az első hét 3. napján, nagyfokú

514
fáradékonyságára és közelgő vizsgájára hivatkozva, aki egyébként éppen а В
csoportba tartozott, s kizárólag placébót kapott. A többi 17 egyénnél a vizsgá­
latokat az eredeti terv szerint el lehetett végezni. A mérésekre mindig délelőtt
10—11 óra tájban került sor, tehát a reggeli gyógyszer bevétele után mintegy
3 órával.
A reakció idő (RT) vizsgálatát a VILATI RC—2 típusú reakció és cselekvési
időmérőjével végeztük, amellyel a vizuomotoros válasz millisec-nyi pontosság­
gal mérhető. A fényjel sorozatokat sztochasztikus elosztásban — izotópot ta r­
talmazó — véletlen generátor szolgáltatta, amelyben átlagosan 0,5 secként,
nem ritmusosan történt egy-egy nukleáris bomlás, s ez indította el a fényingert,
ill. ezek egymás utáni sorozatát. A vizsgált személynek ezt követően egy kap­
csológombot kellett gyorsan megnyomnia, mely egyben a fényt el is oltotta.
A motoros válaszokat ötvenes sorozatokban vizsgáltuk és kiiróval regisztrál­
tuk. Vizsgálatainkban mértük azt az időt, is amely az ötvenes válasz-sorozat
adásához összesen szükséges volt, s ezt sorozat időnek (ST) neveztük. Régebbi
vizsgálataink szerint az ST áltagosan 45 sec. volt egészséges embereknél, s
néhány betegség , ill. egyes gyógyszerek adása ezt jellegzetesen megváltoztatta.
A vizsgálatokat mind a jobb, mind a bal kézzel elvégeztettük. A vizsgált sze­
mélyek egy kivételével jobb kezesek voltak, latens balkezességet, ambidextriát
nem észleltünk, s az egyetlen következetesen balkezes férfi hallgatónk válasz­
értékeit inverz módon használtuk fel, azaz a bal kézzel adott értékeit a többi
egyén jobbkezes adataival hasonbtottuk össze, s mivel ezektől nem különböztek
az értékelés során ezeket itt szerepeltetjük.
A vizsgált személyek általában a fényforrást figyelik, tehát a felvillanó fény a
maculára esik; végeztünk azonban olyan kísérlet sorozatokat is, ahol a csaknem
pontszerű halvány fényjel mellé, mintegy 30 fokkal kellett nézniük, így adato­
kat nyertünk arra is, milyen a jobb, ill. bal látótérfélben felvillanó fény hatása a
reakció időre, más szóval: van-e jelentősége a válasz gyorsaságában a domináns
vagy subdomináns félteke analizátorának.
Vizsgáltuk továbbá azt is, hogy a csendes környezetben végzett kísérlet soro­
zat értékeihez képest okoz-e változást, ha közben kellemetlenül erős, állandó
intenzitású, RC hanggenerátorral keltett 10/sec, 333/sec és 10 000/sec frekvenci­
ájú (tehát infra, ultra és hallható hangtartományú) hangingért alkalmaztunk.
Az ötvenes válaszsorozatokat mindenkinél minden alkalommal a következő
9 helyzetben alkalmaztuk.1

1. Macularis fényingerre jobb kézzel adott válasz.

2. U. ez bal kézzel.
3. J. látótérben felvillanó fényre jobb kézzel válaszolva.
4. B. látótérben felvillanó fényre jobb kézzel válaszolva.
5. J. látótérben felvillanó fényre bal kézzel válaszolva.
6. B. látótérben felvillanó fényre bal kézzel válaszolva.

515
 7. Infrahang háttérrel macularis fényingerre jobb kézzel válaszolva.
8. 333/sec hang háttérrel u. ez.
9. Ultrahang háttérrel u. ez.

A viszonylag hosszú vizsgálati periódus (450 motoros válasz) miatt számol­

nunk kellett esetleges fáradási, vagy éppen tanulási folyamattal, ami módosít­
hatja a különböző sorozatok átlagát a körülmények változtatása nélkül is.
Régebbi vizsgálataink ugyan arra utalnak, hogy egészséges emberek hasonló
vizsgálata során ennek nincs jelentősen torzító hatása, — mégis a kilencféle
vizsgálati szituációt állandóan változó sorrendben alkalmaztuk.

Az eredmények értékelése

Az első táblázaton a 3 csoport legjobb sorozatának az átlagát tüntettük fel

msec-ban (tehát amikor hanginger alkalmazása nélkül a fényforrást figyelve
jobb kézzel adták a motoros választ): 1. táblázat

Csoport Alapérték 1 hét T. adás Újabb 1 hét T. adás után

A 262 234 208
1 hét placébó Utána 1 hét T. adás után
В 235 239 216
1 hét T. adás Utána 1 hét placebo után
C 260 234 252

A normál kezdeti értékek, valamint a placébós értékek statisztikailag nem

különböznek egymástól. Ez egyben arra is utalt, hogy a gyakorlásnak, tanulás­
nak — legalább is a mi kisérleti feltételeink között — nem volt olyan hatása,
mely a reakció időt lényegesen csökkentette volna. A normál és placébós értéke­
ket egy csoportnak véve az érték szignifikánsan különbözött a Trioxazinos
értékek átlagától (p < 0,01).
A 2. táblázatban a normál és Trioxazinos értékeket tüntettük fel aszerint,
hogy a fény a látótér közepén, vagy annak jobb, ill. bal felében villant-e fel,
tehát a maculára vagy a bal, ill. jobb retinafélre esett-e, továbbá, hogy
melyik kézzel történt a motoros válasz adása.

Bal kéz Jobb kéz

Perif. Mac. Perif. Perif. Mac. Perif.
Normal 305 284 346 305 253 286
Trioxazinos 222 225 269 232 214 225

516
 Bal k é z J o b b kéz

Ebben a következő összefüggések figyelhetők meg: legjobbak a fovea centra­

lis recepciójú jobb kézzel adott válaszok. A jobb látótérben felvillant fényre
jobb kézzel adott válasz — amint ez várható is volt — gyorsabb, mint a bal lá­
tótérfél megfelelő értékei.
Érdekes problémát vet fel az az észlelés, hogy egészséges egyéneknél a bal
kézzel adott válasz akkor alakult ki gyorsabban, ha a fényinger a bal látótérben
jelentkezett, szemben a jobb perifériás látómező értékeivel. Ennek valószínű
magyarázata az, hogy a jobb occipitalis lebenyből a jobb praecentrális vidékre
az ingerület kevesebb synapsis közbejöttével érkezik, mint a bal occipitalis
gyrusokból, s ez egyben azt is jelenti, hogy a bal féltekei dominanciának az
occipitalis lebenyt illetően nincs olyan jelentősége, mint az a parietális vagy
frontális lebeny vonatkozásában ismeretes.
A Trioxazin szedés utáni átlagértékek minden helyzetben jobbak voltak,
mint a kezeletlen állapotban vizsgáltak. Mivel mind a centrumban, mind a peri­
férián felvillanó fény esetében gyoi'sult a reakció a gyógyszer szedése után, ez azt
is jelentette, hogy a mi vizsgálati szituációnkban a Trioxazinnak a koncentrált,
ill. megosztott figyelem vonatkozásában nem volt specifikus hatása. A placébó
adás utáni értékek ebben a kísérlet sorozatban sem különböztek lényegesen a
normál átlagtól: j. kézzel macularis recepció esetén 256, bal kézzel adott vála­
szokban pedig 272 msec, átlagot kaptunk. A statisztikai kiértékelés szerint a
normál és Trioxazinos értékek között jelentősen szignifikáns különbséget talál­
tunk (p < 0,01), de a kezeletlen egyének macularis értékei is szignifikánsan
alacsonyabbak voltak ugyanazek perifériás értékeinél (p < 0,05). (A Trioxazi­
nos csoportban ez a különbség a szignifikanoia szintjét nem éri el, a p érték
az 5 és 10% közé esik, de ebben a viszonylag kis esetszám is szerepet
játszik.)
A 3. táblázatban a hangingerrel kombinált vizsgálati értékek láthatók:

5L7
 N o rm . T rio x . P lacéb ó

hanginger nélkül 249 220 256

infrahanggal (10) sec frekvencia) 274 222 292
normál hanggal (333/sec fr.) 273 224 271
ultrahanggal (10.000/sec fr.) 261 229 253

A táblázat értékeiből látható, hogy a hanggenerátorral keltett hangháttér

alkalmazása rontja a reakció gyorsaságát. A hallhatóság értéke fölé eső ultra­
hang viszonylag kisebb hatású volt ilyen értelemben, míg a normális hangma­
gasságú zaj, illetve igen alacsony frekvenciájú infrahang szignifikánsan meg­
nyújtotta a reakció időt (p < 0,05). A placébó az utóbbi két hangfrekvencia
esetén a reakció idő megnyúlását lényegében nem befolyásolta. Trioxazin adás
után viszont semmiféle szignifikáns különbség nem alakult ki a hanginger nél­
küli, illetve a hangháttérrel végzett vizsgálat sorozatok átlag értékei között,
tehát a Trioxazin az állandó zaj okozta teljesítmény romlást kivédte.
Valamennyi vizsgálat sorozatunkban azt találtuk, hogy az összes válasz adá­
sához szükséges sorozat idő (ST) lényegesen nem változott, az egyes csoportok
között semmiféle szignifikáns különbség nem volt kimutatható.
Úgy véljük, hogy eredményeink a közlekedés vonatkozásában is érdemesek
megfontolásra. Vizsgálatainkban egészséges, fiatal, a szokásos vizsgaperiódusra
jellemzően mérsékelten izgatott egyéneknél a kis adag Trioxazin 1—2 hetes
alkalmazása kifejezetten kedvező volt. A kezdeti fáradékonyság, amiről a hall­
gatók beszámoltak, csak részben tulajdonítható a szer hatásának, mivel placébó
alkalmazása során is ugyanezt észlelték. Pár nap elteltével közérzetük már is­
mét jó volt, s a tanulás intenzitásában semmiféle káros hatásról nem számoltak
be. A reakció idő alakulásában tartós gyógyszerelés után szignifikáns javulást
észleltünk. Nem vizsgáltuk ez alkalommal a Trioxazinnak az akut hatását, így
arra nem tudtunk válaszolni, hogy aktuális izgalmi állapotban bevett Trioxa­
zinnak milyen hatása van a reakció időre. Erre vonatkozólag ismeretesek Hor­
váth (1960) adatai, aki akut terhelés (400 mg Trioxazin) után javuló tendenciát
talált az optikus ingerekre adott motoros reakcióban.
• Az utóbbi években hazánkban is egyre fokozódik a gépjárművek száma, s a
közúti balesetekben gyakran jelentős szerepe van az ún. agresszív vezetésnek.
A rendelkezések szerint a legtöbb neuroleptikus (beleértve a minor trankvillán-
sokat is) szedése összeegyeztethetetlen a járművezetéssel. Vizsgálataink alapján
úgy véljük, hogy ebben a kérdésben sokkal differenciáltabb álláspontot kellene
kialakítani. A labilis vegetatív idegrendszerű, vagy zaklatott, ideges, neuroti­
kus egyének vezetési morálja semmivel sem jelent nagyobb biztonságot, mintha
ilyenkor kis adagban szedett minor trankvillánssal (akár a kísérletünkben alkal­
mazott Trioxazinnal) igyekeznek normalizálni felfokozott pszichés tónusukat,
s ezáltal a jármű vezetése során minduntalan szükséges döntések meghozatalá­
ban a hangulati és vegetative labilis elemeket lehetőleg kikapcsolják. A várha-

618
tóan jó pszichés hatás ellenére sok nyugtató adása mégsem kívánatos, mivel
ugyanekkor a reakció idő, s ezáltal a közúti biztonsághoz elengedhetetlen gyors
válaszkészség a gyógyszerhatás alatt romlik. A vizsgálatainkban említett para­
méterek mellett ez a feltételezett károsító hatás nem következett be, sőt a reak­
ció idő — ha kis mértékben is — de szignifikánsan rövidült.
Nem szeretnénk túlzó általánosításokra jutni, s eredményeinket a nyugtatók
és trankvillánsok széles skálájára vonatkoztatni, vagy súlyosabb neurózis,
psychopathia és psychosis eseteire is kiterjeszteni, csupán példaként kívántuk
ezeket ismertetni, — nem zárva ki annak a lehetőségét, hogy hasonló eredmé­
nyek más neuroleptikummal, vagy más adagolásban, ill. más populáció esetében
is kialakulhatnak.
Az autó vezetőjének azon kívül, hogy a jármű előtt figyeli az utat, egyidőben
a visszapillantó tükörben a kocsi mögötti helyzetet is csaknem állandóan figye­
lemmel kell kísérnie, s észre kell vennie az oldalt feltűnő gyalogost, kerékpárost,
az úton keresztül futó állatot, vagy előző járművet, továbbá az úttesten, az út
mellett és fölött elhelyezett jelzőlámpákat, közlekedési jelzéseket stb. Vizsgála­
taink szerint a perifériás látással kapcsolatos figyelem sem romlik Trioxazin
szedése után, mivel az így kiváltott vizuomotoros reakció idő rövidebb volt, mint
a gyógyszermentes vizsgálat sorozatban.
Ismerik az autóvezetők azt a jelenséget is, hogy a motor üzemelése során
kelezkező állandó zaj „fárasztó” hatású. Egyesek a kocsi ablakának leeresztésé­
vel, vagy éppen a viszonylagos hangszigetelést jelentő zárásával igyekeznek
ezen változtatni. Vizsgálataink elsősorban az alacsonyabb frekvenciájú hang­
ingereknek a reakció időre kifejtett károsító hatása mellett tanúskodnak. A
Trioxazinnal kezelt csoportban viszont az azonos erősségű infra-, ill, normál
frekvenciájú hangnak ez a hatása nem észlelhető, tehát a szer mintegy védelmet
jelentett a monoton hangnak a motoros választ késleltető hatásával szemben.
Kísérleteink eredményeként megállapítottuk, hogy egészséges, kis fokban
izgatott egyéneknek tartósan napi 3X1 tabl. Trioxazint adva a motoros válasz
kis mértékben, de szignifikánsan gyorsult, ugyancsak javult a koncentrált és
megosztott figyelem szerepe is, s a monoton hangnak a reakció időre egyébként
kifejtett károsító hatása sem alakult ki. Ezek alapján megfontolandónak és
felülvizsgálandónak tartjuk azt a rendszabályt, hogy a járművezetés nem
egyeztethető össze a Trioxazin mérsékelt szedésével — legalább is bizonyos
esetekben.
A kézirat a szerkesztőségbe érkezett: 1974. X. 9.

519
 IR O D A L O M

A n t a l J . : D o p a fle x h a tá s a p a rk in so n o s b e te g e k k lin ik a i k é p é re és reak ció id e jé re . M a g y a r

T h e rá p ia , T h e ra p ia H u n g a ric a 22. k ö te t: 70 (1974)
B o r s y J . : A T rio x a z in fa rm a k o lo g ia i v iz s g á la ta , In te r n . P h a rm , e t T h e ra p . 127: 426 (1960)
B o r s y J . : Az N -(3, 4, 6 tr im e to x ib e n z o il)-te tra h id ro -l,4 o x a z in (V-7 T rio x az in ) n eu ro sz e -
d a tí v h a tá s a . A n e u ro p s y c h ia tria a k tu á lis k é rd é se i. M e d ic in a K ia d ó . B p . (1961). 624 o.
B ö s z ö r m é n y i Z. : K lin ik a i m eg fig y elések a T rio x a z in tr a n q u illa n s h a tá s á v a l k a p c s o la tb a n .
O rv . H e tila p . 102: 10 (1961)
F r a is s e , P .: T he P s y c h o lo g y o f T im e. H a r p e r a n d R o w . N e w Y o rk (1963)
F r a is s e , P .: A k ís é rle ti p sy c h o lo g ia g y a k o rla ti k é z ik ö n y v e . A k a d é m ia i K ia d ó . B p . (1966)
H o r v á t h L . G.: A ta ra c tic u m o k és tra n q u illa n s o k h a tá s a a z érzék elésre és a m o z g á so s­
sá g ra . P szichológiai T a n u lm á n y o k . I I . : 495 (1960)
M a g y a r I .: T rio x a z in E E G és k lin ik a i h a tá s a . O rvosi H e tila p 102: 10 (1961)
P ia g e t , J . , F r a is s e , P ., R e u c h l in , M .: A k ís é rle ti p sy h e o lo g ia m ó d szerei. A k a d é m ia i
K ia d ó . B p . (1965)
R ó z s a h e g y i I .: A T rio x a z in h a tá s a a tr e m o rr a , a re a k c ió id ő re es a k o o rd in á c ió ra . M a g y a r
B e lo rv . A rch . 6. S u p p l. 3 (1966)
W o o d w o r t h , R . S., S c h l o s b e r g , H .: K ís é rle ti p sy c h o lo g ia A k a d é m ia i K ia d ó . B p . (1966)

В Л И Я Н И Е П Р О Д О Л Ж И Т Е Л Ь Н О Й Д О З И Р О В К И Т Р И О К С А ЗИ Н А Н А В Р Е М Е Н
РЕАКЦИИ И С П РЫ П У ЕМ Ы Х
ЯНОШ А НТАЛ— ЛАСЛО ДЕМ Э

А вторы рассматривали вли яни е трёх ш ту к триоксазина в день в течение одного и двух
недель на время визуомоторной реакции у 18 молодых здоровы х, стоящих перед государ­
ственным экзаменом студентов-медиков. И ми было установлено, что по сравнению с пла-
цебными и безлекарственными значениями триоксазин в м алой степени, но сигнификатно
ул учш и л время реакции. Это влияние наблю далось и тогда, когда световой сигнал, вызы­
ваю щ ий ответ проекти руется не на м ак у л у , а на периферическую часть ретины. Д ози­
р о в ка триоксазина о тр ази л а так ж е растягиваю щ ее, ухудш аю щ ее влияние монотонного
звукового эффекта. В сл у ч ае применения плацебо выш еизложенные вли яни я триоксазина
не вызывались, значен и я испытаний лечимы х таким образом лиц совпадают с норм аль­
ными величинами нелечимы х лиц.
А вторы такж е рассм атри вали с точки зр ен и я оцципитальной афферентации роль одно­
сторонней доминанции и это было намного меньш е, к а к это известно в отношении париен-
■гальной или фронтальной доли. Они установили, что сильный монотонный звуковой эффект,
применяемый в области инф развуков и норм альны х звуков более выразительно, а у л ьтр а­
зв у к в меньшей степени ухудш ает время реакции.

E F F E C T O F L O N G -L A S T IN G T R IO X A Z IN A D M IN IS T R A T IO N O N T H E R E A C ­
T I O N T IM E IN N O R M A L IN D IV ID U A L S
János a n t a l —L á s z l ó d ô m e

I n 18 youn g , h e a lth y m e d ic a l s tu d e n ts — b e in g b e fo re th e s t a te e x a m in a tio n — th e

e ffe c t o f d aily 3 T rio x a z in ta b le ts — a d m in is te re d fo r 1 a n d 2 w eek s — o n th e v isu o m o to r
r e a c tio n tim e h a s b e e n e x a m in e d b y th e a u th o r s . I t w as fo u n d t h a t — in c o n tr a s t to th e
a c tiv e p rin cip le fre e p la c e b o — a n d d ru g fre e v a lu e s — th e re a c tio n tim e w a s im p ro v e d
s lig h tly , b u t sig n ific a n tly b y T rio x az in . T h is e ffe c t w as o b se rv e d e v e n in th e case, w h e n
th e lig h t signal in d u c in g t h e re a c tio n w as p ro je c te d n o t o n th e m a c u la , b u t o n th e p e rip h e ­
ric r e tin a l section. A lso t h e e ffect p ro lo n g in g a n d im p a irin g th e re a c tio n tim e o f th e m o n o ­
to n o u s aco u stic e ffe c t h a s b e e n p re v e n te d b y T rio x a z in . T h e a d m in is tra tio n o f p la c e b o d id
n o t p ro d u c e th e a b o v e m e n tio n e d effects o f th e T rio x a z in , t h e e x a m in a tio n v a lu e s o f th e
in d iv id u a ls tr e a te d in th i s m a n n e r c o rre sp o n d e d to th e n o rm a l v a lu e s o f u n tr e a te d p e rso n s.
T h e role o f th e s e m ila te ra l d o m in an ce h a s b een e x a m in e d b y th e a u th o r s fro m th e
s ta n d p o in t o f th e o c c ip ita l a ffe re n ta tio n , — th i s effect h a s b e e n fo u n d c o n sid e ra b ly s m a l­
le r t h a n i t is k n o w n fo r t h e p a rie ta l o r f r o n ta l lobe. I t h a s b e e n s ta te d b y th e a u th o r s t h a t
th e re a c tio n tim e is im p a ir e d b y th e s tro n g , m o n o to n o u s a c o u stic effect a p p lie d in th e
in fra s o u n d a n d th e n o r m a l ra n g e o f voice m o re e x p lic itly , — o n th e o th e r h a n d , b y th e
u n tr a s o u n d o n ly to s m a lle r degree.

620
SZEMLE
ADATOK AZ AFÁZIA NYELVÉSZETI KUTATÁSAINAK TUDOMÁNY-
TÖRTÉNETÉHEZ
H . TÓTH IMRE VARGHA MIKLÓS
JA TE Orosz Tanszék SZOTE Ideg és Elmeklinika

(V. A . B ogorogyickij á lta lá n o s a fá z ia e lm é le te és G. F . M eier a fá z ia k u ta t á s a a la p já n )

Nyelvtudományi kézikönyvekben gyakran találkozunk azzal a már közhely-

szerűvé váló megállapítással, hogy a beszéd sérüléseinek vizsgálata jelentős
segítséget nyújt a beszédtevékenység, a nyelv lényegének és funkcióinak meg­
ismeréséhez. (Cohen; Vargha—Geréb 1959; Vandryes,) Viszont arról is olvasha­
tunk, hogy az afázis nyelvészeti aspektusú vizsgálata más területek szakemberei
számára is segítséget adhat az afázia tanulmányozásánál és terápiájánál is.
(Fodor, 1968.) Ami azonban a gyakorlatot illeti, megállapíthatjuk, hogy kevés
olyan hazai tudományos munka van, amely a beszédzavarok nyelvészeti jellegű
vizsgálatával foglalkozik. Másrészt, amint erre R. Jakobson rámutatott, gyak­
ran az afázia szakértők éppen a nyelvészek illetékességéről felejtkeznek meg a
betegség vizsgálatánál és terápiájánál. (Jakobson, R. 1964)
Ez a helyzet nem mindig áll fenn. A legújabbkori nyelvészet előfutárai nagy
figyelmet szenteltek a kóros beszéd vizsgálatának. Közülük I. A. Badouin de
Courtenay-t és tanítványait szeretnénk megemlíteni. (H. Tóth Imréné és H. Tóth
Imre. 1969) A franciás nevű, lengyel származású, Oroszországban működő
nyelvész igen korán felismerte a beszédhibák tanulmányozásának fontosságát.
Néhány általános megjegyzés a nyelvtudományról és a nyelvekről c. művében
már 1870-ben jellemzi a süketnémák jelbeszédót. A nyelvtudomány feladatairól
szóló tanulmányában (1889) hangsúlyozza, hogy a beszédpathológiai vizsgála­
tok az általános nyelvtudomány részét és feladatát jelentik. (Fodor, 1968.)
Nyelv és nyelvek című cikkében (1905) a nyelvpathológia rövid vázlatát fejti
ki. Más — kevéssé ismert — tanulmányában is visszatér e kérdéshez. Baudouin
de Courtenay nem maradt meg e követelmények programszerű hangoztatásá­
nál, hanem 1886-ban a Prace Filologiczne című folyóirat hasábjain a Beszéd
pathológiája és embriológiája területéről című tanulmányában közzétette egy
aláliás gyermek beszédének leírását, amelyből általános nyelvészeti következte­
téseket vont le. (Jakobson, Roman-Halle, Moris, 1963) Baudouin de Courtenay
1875-ben a kazáni egyetemre került, ahol a nyelvészet iránt érdeklődő hallga­
tói átvették legfontosabb nézeteit és azok gyakorlati megvalósítására töreked­
tek. így fordult figyelmük a gyermeknyelv és a beszódpatológia felé. Tanítvá­
nyai közül A. Alekszandrov és V. A. Bogorogyickij, a kazáni egyetem későbbi
professzorai végeztek ilyen irányú vizsgálatokat. Közülük V. A. Bogorogyickij
— aki elsősorban fonetikus volt — munkássága emelkedik ki, aki hosszú okta­
tói és tudományos munkássága során következetesen érvényesítette és tovább
fejlesztette I. A. Baudouin de Courtenay tanításait.
V. A. Bogorogyickij a gyakorlatban is tanulmányozta a patológiás beszédet
és ennek sajátosságaiból általános nyelvészeti következtetéseket igyekezett
levonni. 1899-ben egy afáziás beteg beszédét figyelte meg. Eredményeiről az

521
Orvos című folyóiratban számolt be. (1900) Első közleményét jelentősen kibő­
vítve, „Általános nyelvészeti előadások” (1916) című könyvében részletesen
leírja az afázia egy esetét. Úgy gondoljuk, az afáziakutatók számára Bogoro-
gyickij eredményei ma is érdeklődésre tarthatnak számot. Ezért szeretnénk
ismertetni megállapításait. Mielőtt ezt megtennénk, röviden utalunk V. A.
Bogorogyickij könyve néhány fontosabb megállapítására.
Bogorogyickij a beszódtevékenységet meghatározott pszichofizológiai folya­
matok eredményének tekinti.
Könyvében ismerteti a beszéd lokalizációs elméletét, hivatkozva Broca elmé­
letére a beszédközpont elhelyezkedéséről. (Baudovin de Courtenay, 1963.)
A fiziológiai alap felvázolása után hangsúlyozza Bogorogyickij, hogy pszicho­
lógiai szempontból a beszéd a hasonlósági és érintkezési asszociációk bonyolult
rendszere. Ezt a megállapítást Jakobson és Kruszewski is magáévá tette. Az
agy morfo-fiziológiai rendszerében bekövetkezett sérülések a beszéd, illetve
az írás zavarait vonhatják maguk után. A beszédzavarok vizsgálata arra mutat,
hogy az asszociációs rendszer valamely eleme kiesett. A beszédzavarok tanul­
mányozása során megtalálható a kiesett asszociációs elem. Ezek után az álta­
lános jellegű megállapítások után röviden ismerteti az agyi sérülések fontosabb
eseteit: a károsodás érheti a szenzoros (hallási és látási), vagy a motoros
központot (Broca-féle központ), az artikulációs, vagy az írásközpontot. Ezek
sérülése megfelelő beszédzavarhoz vezethet. A hallási központ sérülése a hallott
beszéd megértésének elvesztését (surditas verbális) vonja maga után. A beszéd
optikai központja sérülésének eredménye a leírt szöveg megértési képességé­
nek elvesztése. A Broca-féle központ károsodása motoros afáziát vonhat maga
után. Az artikulációs részek sérülése artikulációs zavarokhoz vezet. Bogo­
rogyickij hangsúlyozza, hogy a beszédzavarok okainak e felvázolása meg­
lehetősen sematikus és a klinikai tapasztalatok arra mutatnak, hogy létre­
jöttük mechanizmusa a felvázoltnál bonyolultabb. Ez az, amit elöljáróban
olvashatunk Bogorogyickij könyvében az afáziáról. Az afázia részletes leírását
,,A beszéd individuális jelenségei pszicho-fiziológiai tanulmányozása” című
fejezetben olvashatjuk. (Baudovin de Courtenay, 1963.)
Az egyéni beszéd tanulmányozása a nyelvi normától való eltérés sajátosságait
tartja szem előtt. Ezeket más módszerrel kell vizsgálni, mint a nyelv más aspek­
tusait. Itt inkább szükségünk van a természettudományi módszerekre, mint a
nyelv összehasonlító-történeti vizsgálatánál.
A gyakorlás következtében a beszédtevékenység egész bonyolult komplexu­
ma bár egyszerűnek, de elemezhetetlennek tűnik. A beszéd elemeinek elemezhe-
tetlensége bizonyos esetekben megbomolhat és ez bepillantást enged a pszicho-
fiziológiai jelenségek mélyére. Különösen a patologikus esetek adnak erre lehe­
tőséget. Ilyen az afázia és a dadogás. Bogorogyickij az afázia lényegét egy beteg
kortörténetének és nyelvi állapotának leírása révén m utatja be.
Megfigyeléseit egy 37 éves munkás kortörténetével vezeti be. A betegnél a
bal agyfélteke sérülése miatt beszédzavarok léptek fel. A sérülés után öt nappal
került a klinikára. Klinikai tartózkodásának 6. napjától kezdve figyelte meg őt
Bogorogyickij L. 0. Darskevics professzor kérésére. A beteg a kérdést megértet­
te, de válaszolni nem tudott. Ilyenkor segélyt kérőén széttárta karját. Arckifeje­
zése töprengővó vált. Ha azonban a szükséges szót megsúgták neki, ismételni
tudta. Sőt ismeretlen szavakat is ismételt súgás után. Bogorogyickij ebből
arra következtet, hogy a megértési központból a kiejtésihez vezető út volt
blokkolva. Ezután az általános jellemzés után a megfigyelt beteg beszéde

622
egyes oldalainak leírása következik, a tünetekből levonható általános követ­
keztetésekkel.
A r tik u lá c ió s oldal. Jellemző rá a réshangok tökéletlen ejtése, különösen az
eltérő kópzésmódú mássalhangzókkal kapcsolatban. Ez az s és v mássalhangzó
és az r ejtésében nyilvánul meg. Emellett a beteg beszédére bizonyos monoton-
ság jellemző.
L e x ik a i- m o r fo ló g ia i o ld a l. Szókeresés közben a beteg a szükséges szó helyett
más szavakat használ, amelyek azonban etimológiailag rokonok a kívánt sza­
vakkal pl. : r u c s k a helyett r u k a , r u k a v szót ejtett. A beteg maga is észleli, hogy
helytelen szót használ. Ez a sajátság arra utal, hogy a szavak tudatunkban
morfológiai rokonságuk alapján raktározódnak — vonja le a következtetést
V. A. Bogorogyiekij.
M o n d a tta n i oldal. Jellemző itt a mondatok kapcsolataélkülisóge, befejezet-
lensége. Hiányzik a mondat állítmánya, bár más mondatrészek megvannak.
Ezt azzal magyarázza Bogorogyiekij, hogy pszichológiai szempontból az igei
állítmány kevésbé konkrét, tárgyszerű. Ezért az alanyhoz az állítmány hozzá­
kapcsolása bonyolultabb, mint az alany megnevezése. Erre az absztrakcióra
az afáziás képtelen.
O lva sá s. A beteg olvasása az elszólásokra emlékeztet, de annál erősebben és
kifejezettebben. Olvasáskor a következő hibák fordulnak elő:
a) a r tik u lá c ió s h ib á k :
— zöngés és zöngétlen mássalhangzók keverése,
— az r és 1cseréje,
— hangkihagyás,
— bizonyos hangok gyakran ismétlődnek mások helyett,
b) m o rfo ló g ia i h ib á k :
Mechanikus „analógia” keresés a hanghasonlóság alapján. E hibák ismételt
olvastatáskor is megjelentek, bár más variációt is meg lehetett figyelni. Előfor­
dult, hogy a beteg mást olvasott, mint ami a szövegben volt. Hyenkor félbe­
hagyva az olvasást, maga is utalt arra, hogy helytelenül olvasott.
Bogorogyiekij szerint ez arra enged következtetni, hogy az írott jeleket a
beteg helyesen fogja fel. Helyesen értékeli a kiejtett hangeffektust is. A szöveg
torzulása tehát akkor történik, mikor a motoros apparátus munkájára kerül a
sor. E sajátságok arra mutatnak, hogy az olvasásban ugyanaz a kiejtési út vesz
részt, amely a betegnél megsérült.
í r á s . A diktálás utáni írás lényege a felfogott hangsor írásos ábrázolásra való
áttétele; ez a leírandó szöveg értékelése és ellenőrzése és a hangsornak az írott
képpel való egybevetése révén megy végbe. Az írás is tükrözi az artikulációs és
a véletlen analógia révén létrejött hibákat. A leírt szöveg alig emlékeztet a
diktáltra. A betű használata is tükrözi a hanghelyettesítést. Ismétléskor a hiba­
típusok azonosak voltak. A másolás az artikulációs központ munkája nélkül
történik. A látási képzetek közvetlenül motoros-grafikai tevékenységbe men­
nek. Ennek megfelelően a másolás hibátlan, de a beteg minden egyes betűnél
bele-bele tekintett a könyvbe. A hibátlan másolás és a súgás utáni sikeres vissza­
mondás között kapcsolatot kell keresni, vonja le a következtetést Bogorogyie­
kij-
Ezután a beteg gondolkodásának rövid jellemzését olvashatjuk. Bogoro­
gyiekij a priori feltételezi, hogy az afáziás gondolkodás károsult, hiszen meg­
sérült a gondolkodás eszköze, a nyelv is. Erre maga a beteg is utalt. Mindez

523
megerősíti a gondolkodásnak mind a hangoztatott beszéddel, mind annak köz­
pontjaival való kapcsolatát, amely nélkül a gondolkodás nem lehet teljes értékű.
V. A. Bogorogyickijnek az afáziával kapcsolatos megállapításait érdemes és
hasznos összevetni a modem afáziakutatás egyik nyelvész képviselőjének, G. F.
Meiemek eredményeivel.
V. A. Bogorogyickij nyelvészeti előadásainak megjelenése óta 45 év telt el.
Ez alatt az idő alatt az afázia vizsgálatában más szempontok kerültek előtérbe,
így pl. a kommunikációs-elmélet, amelynek egyik ismert képviselője G. F.
Meier, aki az afázia nyelvészeti jellegű és kommunikáció-elméleti vizsgálatával
foglalkozik. Egy — 1960-ban tartott — előadásában, amelynek címe „Az afázia
diagnózisának nyelvészeti lélektani és kommunikáció-elméleti kérdései” (G. F.
Meier. 1960) az afázia modern tanulmányozásának eredményeiről számol be.
Megállapításai több esetben összhangban állnak Bogorogyickij eredményeivel,
ezért tanulságos a régi és új felfogás összehasonlítása.
1. G. F. Meier szükségesnek tartja az afáziának a modern technika nyújtotta
sokoldalú, eszközös vizsgálatát (audiogramm, spektrográfia, morse-készü-
lékek a ritmus vizsgálatára.) Hasonló gondolatot vet fel Y. A. Bogorogyic­
kij is, amikor hangsúlyozza, hogy az afázia vizsgálatánál elsősorban a te r­
mészettudományi módszerekre, vizsgálati eljárásokra van szükség.
2. Ami az afázia vizsgálata révén elért konkrét eredményeket illeti, G. F.
Meier hangsúlyozza, hogy a beszédben megfigyelhető zavarok (alogia,
assimbolia, assilogia) az olvasásban és írásban is fellelhetők és ugyanazon
jellegűek.
3. G. F. Meier szerint az afáziában a differenciálási lehetőségek kevésbé bizto­
sak, mint a normális esetekben. A kutatás tehát a beszéd különböző diffe­
renciálási folyamatai felé irányul. Bray, 1900. Bogorogyickij szintén
megvizsgálta a beszéd különböző oldalait (artikuláció, lexikai-morfológiai
oldal, olvasás esetén az olvasott szöveg artikulációs és morfológiai hibái)
és azt hangsúlyozza, hogy afáziás beteg beszéde a hasonlóság alapján épül
fel és hiányzik belőle a differenciálás.
4. Meier az afáziások mondatképzósi zavarainál megállapítja, hogy központ­
jukban az általános fogalom, az állítmány zavara áll. Ennek oka, hogy a
legfinomabb differenciálások és általánosítások nem jönnek létre. Bogoro­
gyickij is kim utatta az állítmány hiányát az afáziás beszédében, amit az
állítmány elvontabb voltával magyaráz. Az állítmány hiánya szerinte is az
absztraháló képesség zavarára utal.
5. Az afázia fiziológiai alapjának lényegét G. F. Meier a különböző típusú
gátlásos állapotban látja. Ezen belül különösen kiemeli a differenciálás
gátlását. Bogorogyickij szintén az egyes központok gátlásában látja az
afázia alapzavarát, de Meier-től eltérően — kora felfogásának megfelelő­
en — a lokalizációs elmélet alapján áll. Szeretnénk hangsúlyozni, hogy
Bogorogyickij és Meier felfogása közötti hasonlóság nem jelenti azt az
elképzelést, hogy az elmúlt évtizedek során az afázia szemléletében és
magyarázatában nem jelentek volna meg újabb és értékes megállapítások.
Rövid összehasonlításunk megmutatja, hogy V. A. Bogorogyickij megálla­
pításai évtizedek elmúltával is gondolatóbresztőek az afázia megoldatlan
kérdéseiben, s ezért tudománytörténeti jelentőségük van, mert az afázia
lingvisztikái oldalról való megközelítése hosszú ideig jóval szerényebb volt
a várhatónál. (Jakobson, R. 1961.)

524
 IRO D A LO M

C o h e n , Ж .: J e z y k , jego b u d o w a i ro zw ó j. W a rs z a w a , 14. 1.
V a r g h a M. — G e r e b , G y.: A p h a s ia T h e ra p ie , V eb . G. F isc h e r J e n a 1969.
V a n d r y e s , J o s e p h : J e z y k . W a rsz a w a , 20 — 21. 1.
F o d o r I s t v á n : M ire jó a n y e lv tu d o m á n y . B p . 1968, 183. 189— 194. 1.
J a k o b s o n , R o m a n — H a l l e , M o r i s : P o d s ta w y je z y k a . W a rsz a w a , 1964, 108. 1.
H . T ó t h Ï m r é n é — H . T ó t h I m r e : A g y ó g y p e d a g ó g ia é s a n y e lv tu d o m á n y k a p c s o la ta
B a u d o u in d e C o u rtn a y m u n k á s s á g á b a n . G y ó g y p e d a g ó g ia I X . 5. 1951 — 1957. 1967.
Б о д у э н д е К у р т е н э : Избранные работы. I. M oszkva, 1963. 49. 1., 219. I., II. 75. 1.
Б о д у э н д е К у р т е н э : И збранные работы. I. M oszkva, 1963. 142— 145. 1.
B i h a r i J ó z s e f —Н . T ó t h I m r e : V . A . B o g o ro g y ic k ij. E g ri T a n á rk é p z ő F ő is k o la É v ­
k ö n y v e . 1969. 227 — 251.
В р а ч . 1900. X X X II. évf. 984. 1.
Б о г о р о д и ц к и й : В. А., Л екции по общему языковедению .i
K a z á n y , 1915. 147., 151. 1.
Б о г о р о д и ц к и й : Л екции по общему языковедению .! 213—221. 1.
G . F . M e i e r : A z a fá z ia d ia g n ó z isá n a k n y e lv é s z e ti, lé le k ta n i és k o m m u n ik á c ió -e lm é le ti
I k érd ései. A fázia-szim p ó ziu m . B u k a re s t, 1960. (előadás)
G . F . M eier. U o.
J a k o b s o n , R . : A p h a sia as a lin g u is tic P ro b le m . P sy c h o lin g u istic s, N e w -Y o rk . 1961. 419 —
426., és H an g -N y elv -V e rs., B p . 1969. G o n d o la t, 186—202.

4 Magyar Pszichológiai Szemle 52 5

 ■
■ .

________
 MIT TUD A SZABADIDŐ ÉS MIT TUDUNK A SZABADIDŐRŐL?
C SÖ R EG H ÉVA

MTA P e d a g ó g ia i K u ta tó Csoport

1974. szeptember 23—27 között rendezte meg a Tudományos Ismeretterjesz­

tő Társulat Országos Központja a II. Nemzetközi Szabadidő és Művelődés
Konferenciát. Az öt napos tanácskozás az 1971. április 15—17-ig ugyancsak
Budapesten megrendezett I. Nemzetközi Szabadidő Konferenciát is létrehívó
alapgondolatra: „korunk egyik kulcskérdése a szabadidő” — épült. A TIT az
UNESCO támogatásával és a prágai ECLE (European Centre for Leisure and
Education) közreműködésével húsz ország mintegy százhetven szakemberének
termékeny tapasztalatcseréjére adott ezzel lehetőséget.
A szabadidő elm életi k érd éseirő l 1 és a m a g y a r sza b a d id ő k u ta tá s o k egyes téma­
köreit felölelő12plenáris ülésen elhangzott előadások után a résztémák kifejtésére
az alábbi szekciókban került sor: 1. Szabadidő és életmód. 2. Felnőttnevelés és
szabadidő. 3. Szabadidő és tömegkommunikáció. 4. Szabadidő, szórakozás és
közművelődós. 5. Szabadidő és testkultúra. 6. A szabadidő tervezése és gazda­
sági feltételei. 7. A munkások és a szabadidő. 8. Ifjúság és szabadidő. 9. A falusi
szabadidő-töltés. 10. Szabadidő és értelmiség. 11. A szabadidő és a nyugdíjas
réteg. 12. A nők szabadidő-töltése.
Az előzetesen kimunkált és kiadott tézisek túl feszített programot szabtak
volna, ha a szekcióvezetők — bölcsen mérlegelve a lehetőségeket — nem inspi­
rálják inkább kötetlen, szabad beszélgetésre a résztvevőket. Az ismertetés is
ezzel a szabadsággal kíván élni, hiszen terjedelmileg megvalósíthatatlan, hogy
módszeres tájékoztatást nyújtson.
A szabadidő komplex vizsgálatában az elsőrendűen szociológiai nézőpontot
közgazdasági, jogi, pedagógiai, pszichológiai, szociálpszichológiai közelítések
támogatják, esetenként más tudományágakkal is szorosabb kapcsolatba lépve
— figyelmeztetett a sokrétű mondanivalót összegező konferencia, melynek
interdiszciplináris jellegéből ezúttal a pszichológiai vonatkozásokra utalok.
A n ő k sza b a d id ejérő l tanácskozó szekcióban (az is jellemző, hogy a tolmácson
kívül csupán két férfi résztvevője volt !) érdekes, újszerű megközelítések segítet­
tek túllépni közismert tapasztalati tényeknek időmérleg- és rétegvizsgálatok

1 S zab a d id ő és h u m a n iz m u s . — K ö p eczi B é la , az M TA fő titk á ra . A sz a b a d id ő és a n e v e ­

lés á ta la k ítá s á n a k koncep ció i. — p ro f. J o f fre D u m a z e d ie r. A sz a b a d id ő p ro b lé m á i a k ü lö n ­
böző tá r s a d a lm i b e re n d e z k e d é sű o rsz á g o k b a n . — S zalai S á n d o r a k a d é m ik u s. V á lto z á so k az
é letm ó d és a szab ad id ő k a p c s o la tá b a n . — P re m y s l M ay d l, az E C L E ig a z g a tó ja .
2 E lő a d ó k , illetv e a S z a b a d id ő és M ű v elő d és (T IT 1974.) k ia d v á n y b a n m e g je le n t ta n u l­
m á n y o k szerző i: A n d rássy M ária, C se h -S z o m b a th y L ászló , C sorna G y u la , F e rg e Z suzsa,
F u k á sz G y ö rg y , H e le sz ta S á n d o r, K en éz G y ő ző n é, K o lta i Iv á n , R u d a s J á n o s , S z á n tó
M iklós, Szecskő T am ás.

4* 527
adataival számszerűsített, ki tudja hanyadszori megállapításán, azon kardinális
tény rögzítésén, hogy a nők szabadideje kevés.3
A relative magasabb arányú szakkópzetlensógből, rosszabb munkakörülmé­
nyekből, alacsonyabb bérezésből származó specifikus munkaproblémák, a csalá­
don belüli szerep-meghatározottságok, a nők és a férfiak szabadidő tevékenysé­
gének eltérései, a családi terhelés aránytalansága mind a nők tradicionális szere­
pét konzerváló értékítéletekre, tu d a ti té n y e ző k re vezethetők vissza. E tradicionális
szerep írja elő ma is, hogy a gyermeknevelés gondja, a háztartási munka egésze
vagy legalább is többlete a nőt terheli, és ezt nemcsak a férfiak várják el, hanem
a nők is ugyanígy gondolkoznak, mert az ő agyuk is így van beprogramozva
tö rtén elm ileg .
Található erre anyagi oldalról közelítő magyarázat; magyarországi vizsgálat
adata,4 hogy a családok mintegy 60%-ban a férjnek több mint 800 Ft-tal na­
gyobb a fizetése, mint a feleségnek, kinek otthoni munkatöbbletét így közvetlen
fizetéskiegészítésnek tekintik.
Elgondolkodtató a pszichológiai magyarázat, amit G u in c h a t, Claire asszony,
francia orvos-szociológus fejtett ki a nő tevékenység-struktúráját meghatározó
motívumok elemzésében. Mondanivalójának lényege: a nők objektive is kevés
szabadidejét még szo ro n g á so k is terhelik. Félnek elengedni magukat, hogy akkor
nem tudják teljesíteni azt, amit a család és a társadalom elvár tőlük.
Miért van a nőnek alapvető félelme otthon töltött szabadidejének beosztásá­
ban? Miért racionalizálja azt rosszul? Gondoljunk Mead szociálpszichológiai
koncepciójára, amely elsőként tá rta fel (1934) a szociális visszajelentésnek az
énkép alakulásában betöltött szerepét. Eszerint mindenki úgy reagál önmagára,
ahogyan környezete viseltetik iránta, olyan képet alakít ki önmagáról, amilyet
környezete minősítő reakciói kifejeznek. Szükségleteik és tetteik alakulását a
szociális normákkal való egybevetés szabályozza, de explicit, tudatosuló tartal­
mát elsősorban a szociális visszajelentés határozza meg.
Claire Guinchat példákkal is alátámasztotta megállapításait. Ha ugyanis
valami baj van a gyerek(-ek) iskolai előmenetelével, nevelésével, a nő érzi magát
b ű n ö s n e k miatta, és ismét csak szabadidejéből áldoz arra, hogy jó v á te g y e n vala­
mit. Sajnos, általában nem rendelkezik elég ismerettel ahhoz, hogy analizálja
saját m e n e k ü lé s i kísé rle té t.
A nők túlnyomó többségében nem tudatosul, hogy a dolgozó (kereső foglalko­
zású) + feleség -f- anya szerepvállalás problémái miképpen vezetnek kedvezőt­
len énkép megjelenéséhez, miként az sem, hogy az önértékelési zavarok hátteré­
ben feldolgozatlan bűntudat és bűnhődósi szükséglet húzódik meg, melyből
következően úgy rendezi szabadidejét, ahogyan azt bűnösségérzete diktálja.
Nem szabadon választ, hanem azt teszi, amit a tá r s a d a lo m h a s z n o s n a k te k in t:
szőnyeget sző, kertészkedik, ruhát varr stb. Ezek önmagukban nem hibás tevé­
kenységek — hangsúlyozta Claire Guinchat — de a személyiség kibontakoztatá­
sa érdekében helyesebb volna, ha az asszony nem ezt a színházként ismétlődő
háztartási szerepet játszaná.

3 A n em ze tk ö zi id ő m é rle g a d a ta i s z e rin t a dolgozó n ő k 10 sz á z a lé k á n a k e g y á lta lá n n in c s

sz ab ad id eje. S z a la i S á n d o r közlése.
4 H . Sas J u d i t is m e r te te tt n é h á n y a d a to t az M TA S zociológiai K u ta tó In té z e té n e k 1973-
b a n v é g z e tt v iz s g á la tá b ó l, a m i 16 v á ro s 1000 c s a lá d já n a k v é le m é n y é t, férj és feleség e g y ­
m á ssa l szem b en i ig é n y e it tü k rö z i.

628
 A statisztikai és szociológiai felvételek csak számokkal jellemeznek, de ez
nem elég. Mögéjük kell nézni, s felderíteni, hogy a szociális tényezők függvényé­
ben előálló szorongást mi váltja ki. Az adott állapot megváltoztatása csak úgy
remélhető, ha egyrészt megtudjuk, hogy a közvetlen szociális környezet (család)
és a társadalom m in ő s ítő re a k c ió i a rosszalló metakommunikációtól kezdve bár­
milyen formában fellépő szankcióval hogyan kényszerítik rá a nőre a kudarc­
kerülésre irányuló, racionalizáló tevékenységeket, másrészt pedig a sikerorien­
táció és a kudarckerülés érdekében alakítunk ki kedvező stratégiákat.
A sza b a d id ő és tö m e g k o m m u n ik á c ió szekció főtémája természetesen a tévé volt.
A tévét szidjuk, de bármit teszünk, a tévé van, az emberek nézik és egyre több
szabadidejüket nyeli el. Az e téma körüli körbeforgást G la sser, Ralph professzor
(London) szakította meg azzal, hogy a kulturális élményeket alakító érzelmi
hatások, a befogadó attitűdök és a befogadás után struktúrává integrálódó
szociális self fontosságára terelte a figyelmet.
„Nem tudásunk területei”-nek nevezte ezt a mindeddig nagyon elhanyagolt
összefüggésrendszert. A ruházkodási, étkezési, szórakozási stb. szokások
— mondotta — minden nemzedéknél, minden személynél egyéni kiindulópont­
ból „startolnak” ugyan, de az illető társadalom kulturális archetípusai alakít­
ják. A tömegkommunikációs out put-okat tehát ezeknek az archetípusoknak
az ismeretében lehetne és kellene felépíteni. Ám épp ezeket nem ismerjük,
csupán bizonyos feltételezéseink vannak a kulturális tapasztalat és a viselkedés
közötti kapcsolatról.
Tudjuk-e továbbá — folytatta Glasser professzor — hogy mi történik az
emberben egy bizonyos tévé program nézésekor? Azt meg tudjuk állapítani,
hogy az idegrendszer milyen képletei vesznek részt valamely műsor befogadási
folyamatában, de az egész működését, összefüggését még nem ismerjük. Â pszi­
choszomatikus változásokra, a hangok vágj7 színek hatására létrejövő, az agy
alfa ritmusaiban lezajló változásokra vonatkozóan vannak bizonyos tapasztala­
taink, de különben nagyon tudatlanok vagyunk még e kérdésekben.
Empirikus vizsgálatokkal mérték például, hogy a tévé csatornák melyikét
hányán nézik, ebből azonban még nem tudható meg, hogy vajon milyen változ­
tatásokat tettek volna az emberek, ha több alternativa között választhatnak.
Felmérték azt is, hogy egy év mondjuk 55 műsora közül melyeket nézik a leg­
többen és akkor olyan műsorokat készítettek, de ez megbízható tömegkommu­
nikációs politika létrehozásához még nagyon kevés. Ha nem ismerjük a kulturá­
lis és etikai hatást, csak a sötétben tapogatózunk.
Több ország képviselői megerősítették, hogy a vá la sztá s vizsgálata valóban
igen fontos, és ha sem az értékválasztások implikációit, az eltérő preferenciákat,
sem az emberek emotív reakcióit nem ismerjük, akkor két ismerethiány össze­
hasonlításából vajon mit lehet kiszűrni?
Glasser professzor bizonyos kétkedéssel említette a kulturális élmények érzel­
mi hatásáról jelenleg folyó nemzetközi összehasonlító vizsgálatot. Angliában
ugyanis már folytattak ilyen kutatást egyes agresszív és porno filmekkel kap­
csolatban, ám ezek a vizsgálatok gyakran olyan eredményt hoznak, amilyet a
kutatók elvárnak. Például iskolás gyerekek között szoros korrelációt mutattak
ki az erőszak előfordulása és az otthoni fegyelem lazulása közt. De mivel azt
már elhanyagolták, hogy ez három oldalú összefüggés: a tévé program hat a
szülőkre is, a szülő pedig a gyerekre, és mindez hogyan befolyásolja viselkedésü­
ket, így a korreláció kimutatásával még semmi igazán lényegeset nem tártak
fel.

529
г

A pszichében nagyon mélyen elásott archetípusos image-к megváltoztatásá­

hoz nem tudni mennyi idő kell — zárta szavait Glasser professzor —, de az biz­
tos, hogy jelenlegi tudatlanságunk csökkentésére a la p k u ta tá s o k szükségesek a
kulturális élmények és az emberi attitűdök közötti kapcsolatról.
A hazai, nemzetközi méretekben is rangos kutatásokról kevesebb szó esett a
tanácskozáson, miután ezekről, elsősorban az MRT Tömegkommunikációs
Kutatóközpont munkájáról részletes beszámolót olvashattunk már előzőleg a
Szabadidő és Művelődés (TIT 1974.) kiadványban. A magyar szakemberek
azzal egészítették ki a fenti, egyébként egyetértéssel fogadott javaslatot, hogy a
tömegkommunikációs eszközök közvetítette é r té k ta r ta lm a k a t kell a jövő kuta­
tásainak központjába állítani.
A z életm ód és s z a b a d id ő szekcióban D u m a z e d ie r , Joffre, a szabadidő legavatot­
tabb nemzetközi szaktekintélye az életmód változásainak megragadásához fel­
vázolta a szabadidő statikus és dinamikus modelljét. A s ta tik u s m o d ell három
koncentrikus körében a legbelső, az ,,A” zóna a szükségletek körét öleli fel:
a javak termelését, a szakmai munkát, a szakmán túli (családi, iskolai stb.) és
az intézményesített (vallás ünnepek stb.) kötelességeket, valamint a társadal­
mi-politikai kötelességeket. Ezek köré rajzolható a ,,B” , a fél-szabadidő zónája,
ahová az életmód követelményei, szükségletei, feladatkörei tartoznak. Végül a
legkülső, a „C” zóna a szabadság, az önkifejezés, a személyiségfejlődés szférája.
A statikusból azonban d in a m ik u s m o d e llt kell alakítani — mondotta — mivel
máris változás mutatkozik: az A zóna mintha zsugorodna, a C pedig terjed а В
felé. Ez a változás a tudományos-technikai forradalom, az intézményesedés
következtében valószínűleg tovább folytatódik.
A 12 szekcióban megvitatott témák nyomán született a já n lá s o k a t a konferen­
cia szerkesztőbizottsága összegezte, a záróülésen vitára bocsátotta, majd az
ajánlástervezetet — kiegészítő észrevételekkel — a konferencia megszavazta.
K u ta tá s i javaslatokat állítottak össze kutatás-módszertani kérdésekre és
kutatási témákra vonatkozóan, továbbá számos szervezeti javaslatot rögzítet­
tek. Közülük a legfontosabb, hogy ,,a TIT az eddigi tradícióknak megfelelően
szervezze meg 1977-ben а III. Szabadidő és Művelődés Konferenciát, az időfel­
használás, a kultúra és az életmód témaköreiben, figyelembevéve az 1971. és
1974. évi konferenciák tapasztalatait.”

630
FÓRUM

DR. HERMANN ALICE

1895-1975

„. . . nagyon szeretném, ha a munkaképesség vége egybeesne az élet végé­

vel . . . ” — írta 1964-ben megjelent önéletrajzában.
A gyermek- és neveléslélektan kiváló tudósa, a pedagógia szüntelenül kí­
sérletező munkása, valóban élete végéig tevékeny alkotó, nemzetközi tekin­
télyű kutató, többször részesült hivatalos elismerésben. Hatása az óvodai
oktatás és nevelés gyakorlatára rendkívüli. Póztalan embersége, szerénysége,
szorgalma, élet- és munkakedve szülők és óvónők nemzedékeinek példája.
Három gyermeket nevelt fel; tudós férjének igazi társa és munkatársa volt.
1975. augusztus 16-án halt meg. Gazdag életművének ismertetésére vissza­
térünk.

531
 BESZÉLGETÉS A 75 ÉVES GEGESI KISS PÁL AKADÉMIKUSSAL

— Kérem Professzor Urat, beszéljen orvosi

pályája kezdetéről, az indulás éveiről.
— Korábban már néhányszor beszéltem arról
a nyilvánosságnak, hogy miként indultak egye­
temi éveim. Az első világháború alatt, 1917-ben
érettségiztem Erdélyben, Marosvásárhelyen. Az
volt talán a szerencsém, hogy egy évvel koráb­
ban kezdtem az iskolákat. Februárban szület­
tem, így szeptemberben, mikor az iskola elkez­
dődött, öt és fél éves voltam, mikor pedig érett­
ségiztem, alig múltam 17 éves, így nem soroztak
be katonának, még 1917 szeptemberében elkezd­
hettem az egyetemi tanulmányokat. A kérdés
csak az volt, hogy milyen egyetemre menjek.
Eredeti tervem az volt, hogy diplomata leszek.
Az Osztrák-Magyar Monarchia idején Fiumóben
volt az ún. Keleti Akadémia, ahol a képzések folytak, de a háború alatt Maros-
vásárhelytől roppant messze tűnt Fiume, és a közlekedési és egyéb nehézségek
m iatt ezt a tervet feladtam. Mivel bátyám már orvostanhallgató volt a kolozs­
vári egyetemen, elhatároztam, hogy én is oda iratkozom. így kezdtem egye­
temi éveimet 1917-ben a kolozsvári egyetem orvosi fakultásán. A háború után,
a trianoni határozat folytán Erdély Romániához került, meglehetős nehézsége­
ink voltak a tanulmányok folytatásában. 1920-ban Budapestre jöttem, és
itt folytattam, akkor már mint harmadéves orvostanhallgató tanulmányai­
mat. 1923-ban avattak orvosdoktorrá.
A doktorráavatás után akkor nagyon nehéz volt állást szerezni. Budapesten
nem is kaptam állást. Gyulán akkor is volt egy nagy közkórház — az ország
egyik legnagyobb vidéki kórháza — ahol jó főorvosi kar volt, lehetett mellettük
tanulni. Bátyám, aki akkoriban már hazakerült a háborúból, ugyancsak ott
dolgozott. Megpályáztam egy segédorvosi állást, és 1923 nyarán, mindjárt ava­
tásom után odakerültem. Megvolt azonban már akkor is a főváros vonzása,
éspedig számomra nemcsak azért, mert tanulmányaim idekötöttek, hanem
főként a sport miatt. Abban az időben óriási mértékben vonzott a tenisz, úgy­
szólván minden versenyen részt vettem, elsőosztályú teniszező voltam, és
Gyulán nem voltak erre lehetőségek.
Nem volt könnyű a visszakerülés Budapestre, de megintcsak bizonyos szeren­
cse segített. A Gyermekklinika professzora ifjabb Bókay János kiváló, világ­
hírű gyermekgyógyász volt, és nagyon jó asszisztensi karral rendelkezett.
Egyik tanársegédét jól ismertem korábbi éveimből, társadalmi kapcsolataim
révén. Megkértem, ha netán ürül a Gyermekklinikán egy fizetéstelen gyakorno­
ki állás, támogasson Bókay professzornál. Olyan szerencsém volt, hogy 1924
elejére megürült egy ilyen fizetéstelen gyakornoki állás. A bemutatkozáskor
megnyertem Bókay professzor tetszését és előterjesztett kinevezésre. Az egyete­
mi orvosi kar elfogadta az előterjesztést és 1924 március elsején fizetéstelen
gyakornok lettem ezen a klinikán. Azóta megszakítás nélkül itt dolgozom.
Ez a folytonosság megint csak a véletlen szerencse eredménye. Néha bizony
szerencse az, ami az adott időszakban szerencsétlenségnek tűnik. 1924-től

532
1945-ig eltelt hosszú idő alatt többször megpályáztam különböző állásokat,
hogy ne maradjak fizetés nélkül. Tíz évig voltam fizetéstelen gyakornok, majd
fizetóstelen tanársegéd, fizetéstelen adjunktus, már a szakorvosi képesítésem
megvolt és már külföldet is megjártam, több országban előadásokat tartottam ,
és már habihtáltam 1934-ben, egyetemi magántanár lettem, és még mindig
fizetéstelen állásban voltam. Több budapesti és vidéki főorvosi állást pályáztam
meg. Nem kaptam meg egyetlen fizetéses állást sem. Tehát nemcsak érdeklődés­
ből maradtam a klinikán, hanem nem is volt más lehetőségem.
Bókay professzor mellett — akiről említettem, hogy korának egyik kiemelke­
dő gyermekgyógyász tudósa volt, éspedig elsősorban a klinikai orvostudomá­
nyokban, tehát a beteggel való foglalkozásban, és az egészségügy közvetlen
kérdéseinek művelésében volt kiváló, és kevésbé foglalkozott elvont, spekulatív,
tudományos problémákkal — a tanítványok is elsősorban klinikus orvosok,
klinikus kutatók lettek. Mellette dolgozva egyrészt megtanultam a mindennapi
orvosi tennivalók technikai részét: hogyan kell foglalkozni a beteggel, a
szülőkkel, hogyan kell vizsgálni, gyógyítani, hogyan kell a kezeléseket végez­
ni, hogyan kell a szülőket megnyugtatni, felvilágosítani.
Bókay állandó kapcsolatot tartott a világ haladó gyermekgyógyászaival.
Tanítványai azt is megtanulták tőle, hogy nemcsak a hazai, a saját kutatási
eredményeket és tapasztalatokat kell alkalmazni a betegágynál, az egészség­
ügyben, hanem állandóan meg kell tanuhii lehetőleg mindent, amit a világ
tudománya nyújthat. Aránylag fiatalon, 28 éves koromban egy évet töltöttem
Párizsban, a francia gyermekgyógyászat és szívgyógyászat eredményeit tanul­
mányozva. A francia gyermekgyógyászati iskolával ugyanis a Bókayaknak már
évtizedekkel korábban szoros kapcsolatuk volt: idősebb Bókay János az akkori
legkorszerűbb francia gyermekgyógyászati kézikönyvben két fejezetet írt. Az
ón mesterem, ifj. Bókay János is tagja volta világ kiemelkedő gyermekgyógyá­
szati társaságainak, szerkesztőbizottsági tagja volt Európa legjobb gyermekgyó­
gyászati folyóiratainak. Mindezeket látva, mint eszményünket ebben is követ­
tük őt, és mi tanítványai is szerettük volna elérni az ő eredményeit, sikereit.
A párizsi ú t volt első külföldi tanulmánvutam. Ettől kezdve a következő
években úgyszólván Európa minden nagyobb városába — Wienbe, Londonba,
Berlinbe, Münchenbe, Zürichbe, Bembe, Baselbe, Rómába, Düsseldorfba,
Drezdába, Wiesbadenbe, Prágába, majd 1945 után Moszkvába, Leningrádba,
Kievbe, Tbiliszibe, ahol nagy gyermekgyógyászati iskolákat vezető híres pro­
fesszorok dolgoztak, — ellátogattam, e városokban több-rövidebb időt töltöt­
tem el, és mindent, amit csak lehetett, megtanultam. Több helyen magam is
előadásokat tartottam . Tapasztalataimat azután a mi khnikánk gyermekgyó­
gyászati tevékenységébe beépítettem. így lépésről-lépésre haladtam előre egy­
részt az orvosi közvetlen gyógyító, betegségmegelőző ismeretek megszerzésében,
és jó orvossá képeztem magam, másrészt a tudományos problémákkal foglal­
kozva, amelyek akkor az egész világ orvostudományában megoldatlanok vol­
tak, mind mélyebben és mélyebben belemerültem a tudományos életbe.
Természetesen — ebben is a mestert követve — mi tanítványai a tudományos
eredményeinket kongresszusokon előadtuk, közleményekben megírtuk, éspedig
nemcsak az itthoni, magyarnyelvű folyóiratokban, hanem mivel a nagy nyugati
gyermekgyógyászati lapokban szerkesztőbizottsági tag volt Bókay János,
ezekben az idegen nyelvű folyóiratokban is megjelentettük közleményeinket.
Ezáltal lassan-lassan a gyermekgyógyászat világában nemcsak a Bókay név
vált ismertté Magyarországról, hanem tanítványainak neve is.

533
 Éppen ebben az évben lesz 50 éve, hogy az első tudományos előadásomat
tartottam itthon, 1925-ben. Akkoriban, az első világháború után a csecsemő-
ós gyermekgyógyászatnak egyik komoly problémája volt a veleszületett vérbaj.
A háborúban és a háború után közvetlenül a szexuális etika nagyon megingott,
és ilyen körülmények között nagyon elterjedt a szifilisz. E betegséget azután az
az anya, aki esetleg nem ismerte fel, úgy hordta magában, hogy megfertőzte
saját magzatát. A magzat vagy már szifiliszes tünetekkel született, vagy három
hónapos korában a tünetek kivirágzottak. A szifilisz, e krónikus fertőző beteg­
ség, és a másik krónikus fertőző betegség, a tuberculosis hatalmas problémát
jelentett. A klinikának mind a kettő, több más mellett tudományos témája volt.
Bókay professzor a klinikán hetenként két délután rendelő részleget állított fel
a veleszületett szifilisszel való foglalkozásra, ahol ingyenes volt a kezelés.
E zt a rendelő részleget vezette az a tanársegéd, aki engem a klinikára segített
és mellé kerültem gyakornoknak. Később együtt vezettük a rendelést. Az első
tudományos közleményem és előadásom is ennek a betegségnek témaköréből
adódott.
Ahogy teltek az évek, érdeklődésem átterjedt a heveny fertőző betegségekre.
Abban az időben szinte végzetes volt a torokgyíknak, a diphtheriának a súlyos
alakja, a malignus diphtheria. Amikor 1929 kezdetén hazajöttem Párizsból,
az ott szerzett szívgyógyászati ismereteimet alkalmaztam a csecsemő- és gyer­
mekgyógyászatban. Azért volt erre szükség, mert ezeknek a heveny fertőző
betegségeknek úgyszólván mindenikében a halál közvetlen oka szívhalál volt.
Akkor kezdtem el alkalmazni a klinikán az elektrokardiográfiát és a többi szív­
vizsgáló eljárásokat. Megpróbáltam ezek segítségével olyan gyermekeket is
megmenteni az életnek, akik korábban elpusztultak.
Ezek a vizsgálatok vezettek oda, hogy felismertem, a közvetlen halálok nem
mindig az, hogy a szív valamilyen működése mondja fel a szolgálatot, elsődlege­
sen nem maga a szív válik gyengévé, hanem a vérkeringéshez tartozó többi ele­
mek egyike vagy másika válik zavart működésűvé: vagy az erek, vagy pedig az
erekben áramló testnedvek, a vér, a nyirok. Amikor a szívhalál közvetlen me­
chanizmusával foglalkoztam, rájöttem, hogy nem szabad csak a szívvel foglal­
kozni, a többi tényezőt is ugyanolyan intenzitással kell figyelembe venni, mert
csak ekként lehet gyógyítási eredményt elérni. Ezekre az eredményekre köny­
vekben, közleményekben hívtam fel a figyelmet.
így jutottam el azután a sejti anyagcsere problémáihoz. Vizsgálataim kiter­
jedtek azokra a kórképekre, melyekben a súlyos, katasztrofális állapot oka a
szervezet vízháztartásában van. így kezdtem foglalkozni a gyermekkori cukor­
bajnak azzal a formájával is, amit kómának nevezünk. Hosszú évekig dolgoztam
ezen a területen. I t t is sikerült bizonyos eredményeket elérni, amelyeket mun­
katársaimmal könyvekben, közleményekben meg is írtunk.
— Hogyan kapcsolódik a Professzor Űr gyógyító, gyermekgyógyászati mun­
kája pszichológusi munkájához? Mikor kezdett el a pszichológiával mint ön­
álló tudománnyal foglalkozni?
— Vizsgálataim, klinikai megfigyeléseim közben merült fel az a probléma,
hogy egyes katasztrofális állapotok — tehát a súlyos sápadtság, a súlyos ciano-
zis, a vérnyomásnak katasztrofális süllyedése, az eszméletvesztés — nem min­
dig általános keringési okokra vezethetők vissza, hanem ilyen állapotokat a
központi idegrendszer az agy valamelyik részének „szervi” elváltozása közpon­
tilag váltja ki. Természetes volt az a következtetés, hogy foglalkozni kell az
agy, a központi idegrendszer’ „organikus” elváltozásaival. Hosszú éveket fordí­

534
 tottam arra, hogy a csecsemő-gyermekkori különböző agyi elváltozásokkal:
az agydaganatokkal, a liquorkeringés problémáival, a központi idegrendszer
különböző gyulladásos és elfajulásos elváltozásaival foglalkozzam.
Már a 30-as évek közepe táján felmerült az a gondolat — és ez már közvetle­
nül kapcsolódott az agy, a központi idegrendszer „organikus” elváltozásaival
foglalkozáshoz —, hogy egyes súlyos állapotokban, egyes súlyos betegségi sza­
kaszok elindításában talán nem is „organikus” okok, hanem pszichés, lelki
okok játszanak szerepet. Ez a felismerés úgy 1933—36 között vált bennem mind
intenzívebbé és intenzívebbé. Ez újból ráterelte a figyelmemet egy olyan érdek­
lődésemre, amelyet azon életszak éveiben elnyomott az az óriási munka, amit a
gyermekgyógyászat klasszikus művelése jelentett. A „szervek” betegségeivel
való foglalkozás valahogy elnyomta bennem azt a felismerést, hogy tulajdon­
képpen az orvosnak nem szervekkel kell foglalkozni, nem az aggyal, a szívvel,
a májjal, a vesével, a gyomorral, a béllel, hanem emberekkel, az ember pedig
több és más, mint ezeknek a szerveknek az összeadási végösszege. Az ember
valami más, minőségileg más — mert „lelke” , pszichikuma van. És ez a pszichi­
kum adott esetekben mindent befolyásolhat.
Már medikus koromban, Kolozsváron, 1917—18—19-ben rendkívüli érdeklő­
déssel olvastam az akkor Magyarországon először megjelent freudi pszichoana-
litikai írásokat. Óriási felfedezésnek tűnt ez azokban az időkben. Akkor még
nem láttuk olyan tisztán, hogy mik a problémák Freud felfogásában, és mi a
különbség Freud alapkoncepciója és az általa alkalmazott technika mint gyó­
gyítási lehetőség között. Ma már tisztán látjuk, hogy az analitikai eljárással
magával, és bizonyos eredményeinek alkalmazásával gyógyítási eredményeket
lehet elérni, viszont maga az alapkoncepció ideológiailag hibás.
Akkor minket, fiatal egyetemi hallgatókat rendkívül érintettek ezek az írá­
sok. Abban az időben az irodalmi érdeklődésem is különös módon hasonló
irányban kötött le. Elsősorban Dosztojevszkij írásai mint irodalmi hatások és a
freudi tudományos hatások akkor a 17—18 éves fiatal medikusban rendkívül
erős hatást váltottak ki. Ezen hatások élményeit azonban a 20—30-as évek
közötti nehéz élet, a fizetéstelen állás, a saját praxis után rohangálás, az anya­
giak előteremtéséért folytatott erőfeszítések elnyomták. Amikor viszont már
szabadabban éltem, már 1934 óta fizetéses állásom is és elég jó hírnevem is volt,
tehát a magánpraxisomból is jobban tudtam keresni, a klinikai észlelések hatá­
sára felébredt újra ezirányú érdeklődésem.
Azokban az években ismerkedtem meg egy pszichológussal, Liebermann
Lu суval, aki később kedves munkatársam lett. Ó már akkor kiképzett analiti­
kus volt, és tagja volt az analitikusok nemzetközi társaságának is. Nem volt
intézeti munkahelye és munkalehetősége. I tt a klinikán én akkor már adjunk­
tus voltam, én irányítottam az adminisztrációt, így módom volt szervezni szá­
mára a klinika rendelése mellett egy „Nevelési Tanácsadó” állomást. Nem akar­
tuk pszichológiai állomásnak nevezni, mert a szülők idegenkedtek az ilyen meg­
jelöléstől. Ha jól emlékszem, már szervezetten 1935 és 36 között kezdtünk el fog­
lalkozni azokkal a gyermekekkel, akiket ma nehezen nevelhető gyermekeknek
nevezünk. Ezek a gyermekek részben aszociális, részben antiszociális magatar -
tásúak, részben szervi tüneteket produkálnak, neurotikusak. Ez a rendelés
azután — természetesen ingyenes rendelés volt — igen gyorsan fejlődött.
Liebermann Lucy kiválóan tudta a szakmáját, megnyerte nemcsak a gyerme­
kek, a szülők rokonszenvót, hanem az orvosokét is. Igen nagy anyag gyűlt össze.
Volt olyan nap, hogy 30—40 beteggel kellett foglalkozni.

t 535'
 Ennek a munkának mind a szellemi része, mind a technikai része már „klinikai
pszichológiai” munka volt. Azokban az esetekben pedig, ahol organikus szerv­
tünetek is voltak — pl. nem tudott járni a beteg, bénának látszott, vagy nem
tudott beszélni, néma volt — és a klinika belgyógyászati osztályán gyógyítási
eredményt értünk el, ez már „gyermekklinikái jellegű pszichoterápia” volt.
A gyermekeket a terápia folyamán akkor sem analizáltuk. Már akkor világos
volt előttünk, hogy kis gyermeket nem helyes analizálni. Náluk a pszichoterá­
piának más klinikai komplex módszereit kell alkalmazni.
1935—36-tól évről-óvre haladva mind nagyobb és nagyobb anyag és több
tapasztalat gyűlt össze. Elméleti elképzeléseinket a klinikai gyakorlati eredmé­
nyekkel ellenőriztük, egybevetettük. Megértek azok az idők, hogy a pszicholó­
giai munka elengedhetetlen, szerves része lett a gyermekklinika munkájá­
nak.
Liebermann Lucy-val való együttműködésben kialakult az a helyes kapcso­
lat, amit ma is fenntartunk a klinikán. A Nevelési Tanácsadó rendelés vezetője
pszichológus. Szerintünk bizonyos technikai, bizonyos operatív tennivalók
elvégzéséhez pszichológusi felkészültség kell. A pszichológus azonban csecsemő-
és gyermekgyógyászatban nem dolgozhat a csecsemő- és gyermekgyógyász
orvos nélkül. így épült ki az a gyermekklinikái pszichológiai rendszer, melynek
tudományos eredményeit előadásokban, közleményekben, könyvekben a világ
kutatói bírálata elé bocsátottuk.
— Hogyan folytatta munkáját a Professzor Ur a felszabadulás után ? Kérem,
beszéljen tudományszervezői munkájáról, a pszichológia újjászervezésének
nehézségeiről, eredményeiről !
— Az eddig mondottak világossá teszik, miért kapcsolódtam be a felszabadu­
lás után a pszichológia tudományának újjászervezési munkájába. 1955-ben a
Magyar Tudományos Akadémia Orvosi Osztályának I. sz. Klinikai Főbizottsá­
gában az akkori elnök, Hetényi Géza akadémikus felkérésére ,,A pavlovi szem­
lélet alkalmazása a magyar gyermekgyógyászatban” címen referátumot tartot-
. tam. Ennek a referátumnak a nyomán kialakult vita pontosan megfogalmazta
és világossá tette — Hetényi Gézát idézem — ,,A referátumból jól kitűnik,
hogy Magyarországon a pavlovi elgondolással és metodikával végzett munka az
ideggyógyászat és élettan mellett talán legjobban a gyermekgyógyászat terén
van kifejlődve.” Ugyanakkor az összefoglaló határozat javasolta, hogy ,,...az
itt elhangzott kérdésekről a jegyzőkönyvet küldjék el az osztályvezetőségnek
azzal, hogy az abban foglaltak értelmében indítson lépéseket a jelenleg uralkodó
állapotok felszámolására.” A vitából ui. kiderült, hogy Magyarországon meg
van bénulva a pszichológiai tudományos munka, és a pszichológiai gyakorlati
_ tevékenység is.
E javaslatokra a következő években az Akadémia Elnöksége létrehozta elő­
ször az Akadémia Társadalomtudományi Osztályához tartozóan, majd 1958-
ban az Akadémia Elnöksége mellett működő Pszichológiai Bizottságot. Engem
bíztak meg utóbbi bizottságnak elnöki funkciójával. 1959-ben már beszámol­
hattunk a Pszichológiai Bizottság munkájáról. Megszervezve ezt a bizottságot,
kilenc albizottságot hoztunk létre. Az albizottságok elnökei a szakmák legkivá­
lóbb szakemberei voltak. A bizottságokba pedig beválasztottuk a pszichológia,
az orvostudomány, a jog, a művészet, a nevelés, a sport stb. területén dolgozó
azon szakembereket, akik már eredményeket értek el, és akik pszichológiai
érdeklődésűek voltak. Tulajdonképpen ezzel vette azután kezdetét az a mun­
ka, ami fokozatosan fejlődve haladt.

536 »
 Nagyon hamar rájöttünk, hogy folyóiratok és nyilvánosan működő tudomá­
nyos társaság nélkül légüres térben dolgozunk. Javaslatomra az Akadémia
Elnöksége engedélyezte, hogy megjelenjen a Magyar Pszichológiai Szemle.
Emellett szükséges volt egy további kiadvány megjelentetése, mert olyan inten­
zív tudományos munka indult meg, hogy nem győzte közölni a Szemle. Meg­
jelentettük a. Pszichológiai Tanulmányokat. Ennek első kötete ugyancsak 1958-
ban jelent meg. Azóta már több mint tíz kötete van. Kezdetben, amíg én irányí­
tottam a szerkesztést, minden évben megjelent egy kötet, amelyben összefog­
laltuk azokat a nagyobb terjedelmű, és időnként elvontnak látszó tudományos
eredményeket, amelyeket a Szemle nem bírt felvenni. Majd létrehoztuk „A pszi­
chológia a gyakorlatban” sorozatot. Megszerveztük továbbá széles tagsággal a
Magyar Pszichológiai Tudományos Társaságot. A Pszichológiai Bizottság
könyvkiadásra meghatározott ívkeretet kapott és ennek felhasználásáról ön­
állóan döntött.
Igen hamar kiderült az is, hogy nemzetközi kapcsolatok nélkül nem tudunk
fejlődni. Tagságot kértünk az Akadémia Nemzetközi Bizottságában. Ezt a
kérést az Elnökség magáévá tette, és a Pszichológiai Bizottság állandó taggal
képviseltette magát az Akadémia Nemzetközi Bizottságában. Ezáltal bekap­
csolódott a magyar pszichológia a világ pszichológiai kutatási életébe. Magyar
pszichológus kutatók résztvehettek nemzetközi tudományos üléseken, külföldi
tanulmányutakon. Meghívtunk kiemelkedő külföli kutatókat kongresszusaink­
ra és előadások tartására. Különösen nagyjelentőségű volt a magyar pszicholó­
giai kutatás és gyakorlat számára, hogy sikerült szoros tudományos és baráti
kapcsolatot létesíteni a szovjet pszichológiai élettel és a kiváló szovjet pszicho­
lógus kutatókkal.
Ahogy haladtak az évek, az is világossá vált, hogy elvárják a tudósok az
erkölcsi elismerést, tehát be kell vezetni a pszichológia területén is a tudomá­
nyos minősítést. Ezt is elértük. Létrehoztuk a pszichológia számára is a Pszicho­
lógiai Minősítő Bizottságot.
Csakhamar napirendre került az is, hogy nem kielégítő a pszichológia jövője
szempontjából, hogy rendezetlen a pszichológus képzés. A Művelődésügyi
Minisztériummal együttdolgozva az Akadémia Pszichológiai Bizottsága kidol­
gozta az egyetem számára a pszichológus képzés formáját. A megoldás nem
egészen úgy történt, ahogy eredetileg elképzeltük, azonban a realitásokkal meg
kellett alkudni. Az volt a fontos, hogy megindulhasson a képzés.
Felvázoltuk azokban az években a jövő ú tját is, és egyik legfontosabb fel­
adatnak azt tartottuk, hogy az Akadémia hozza létre az új kutatóintézetét.
Ennek terveit az Elnökség már sok évvel ezelőtt az én előterjesztésemre elfo­
gadta, az építésre a helyet kijelölték, a tervek elkészültek, készen volt a költség-
vetési keret. Most úgy látszik, hogy talán 1980 felé megindulhat, most már egy
más koncepció alapján az Akadémiai Kutatóintézet építése. A jövő tervei
között szerepelt a Tudományegyetemen „Pszichológiai fakultás” szervezése a
megfelelő tanszékekkel gazdagítva.
1968-ig láttam el a Pszichológiai Bizottság elnöki és a különböző folyóiratok
főszerkesztői és a Pszichológiai Tudományos Társaság elnöki teendőit. Nem
kívánok ezúttal azzal foglalkozni, hogy miért vonultam akkor vissza a pszicho­
lógia szervezési kérdéseivel való minden foglalkozástól. Az akkori vitát és a
vitát követő határozatokat — amikkel ón nem értettem egyet — majd a
későbbi tudományos fejlődés fogja elbírálni. Az 1968-at követő időszakban
azután minden erőmet a saját tudományos kutató munkámra összpontosítottam,

537
és vezettem a Semmelweis Orvostudományi Egyetem I. sz. Gyermekklini­
káját. .
1971 óta professzori munkakörömből nyugállományba vonultam, a klinikán
mint tudományos tanácsadó folytatom munkámat, valamint a Magyar Vörös-
kereszt elnökeként résztveszek e fontos társadalmi szervezet tevékenységének
irányításában.
N e m é n y i M á r ia

BESZÁMOLÓ A MPT GYÓGYPEDAGÓGIAI PSZICHOLÓGIAI

SZEKCIÓJÁNAK 1974 NOVEMBER 5-1 ÜLÉSÉRŐL.
A Magyar Pszichológiai Társaság Gyógypedagógiai Pszichológiai Szekciója
1974. nov. 5-i ülésén Csávás Dezsőné tartotta meg beszámolóját „Adalékok a
korai csecsemőkori agyi károsodott gyermekek intelligencia-fejlődésének prob­
lematikájához” címmel.
Az első részben saját kutatásai, részben a nagyszámú külföldi publikáció
összevetése alapján megkísérelte összegezni a korai csecsemőkori agykárosodás
(cerebral palsy, cerebral paresis) neurológiai és pszichés defektszindrómáját.
Kifejtette, hogy ha az idegrendszer organikusan károsodott, akkor a ráépülő
sérült funkciók a fejlődés során ritkán maradnak izoláltak- Ez azt jelenti, hogy
a sérülés általában nem egy elszigetelt funkció-kiesést okoz, hanem több, egy-
időben vagy egymás után kialakuló — esetleg ép — funkció fejlődését befolyá­
solja. A korai idegrendszeri károsodás a központi idegrendszer részeinek vagy
egészének sérülése folytán a legkülönbözőbb pszichés és szenzoromotoros
funkciókat zavarhatja meg. E funkció-kiesések summálódhatnak, sőt eredetileg
nem károsodott agyrészek funkcióinak kibontakozását is hátráltathatják. így
nem csupán egy fogyatékosság kialakulásával kell számolni, hanem az egész
személyiség kibontakozásának veszélyeztetettségével. Primaer károsodásnak a
központi idegrendszert ért károsodást kell nevezni, amely több (egyenrangú)
fogyatékosságot hozhat létre. Ezek egymástól függetlenül, de társulva is fel­
léphetnek, hatásuk összegeződhet és a summálódás folytán következményes
retardáltságot vagy fogyatékosságot alakíthat ki. A primaer agyi laesio egyik
következménye, a cerebrális mozgászavar egymaga is okozhat olyan secunder
károsító tényezőket, amelyek a motoros elégtelenség velejárói. Pl. a kóros
tónusos reflexek hatására helytelen beidegzés alakul ki, aminek hatására a
gyermek egyre fokozódó mértékben csak a kényszermozgásai és kényszertartásai
adta korlátok között mozoghat. (Bobath) È reflexmechanizmusok azonban
megakadályozzák a vizuo-motoros, akusztiko-motoros és.taktilis információ
szerző tevékenykedésben. Hiányos kinesztetikus információk hamis testvázlatot
alakítanak ki a gyermekben, nem „jelentik vissza” sem a végtagok helyzetét,
sem az elvégzett mozgást, így a következő mozdulat megtervezését sem teszik
lehetővé. A spasztikus-athetotikus dysarthia a kommunikáció lehetőségétől,
azaz az információcserétől fosztja meg a gyermeket.
A cerebral palsy-ban szenvedő gyermekek között a különböző szerzők
(Luchsinger, Böhme, Goldschmidt, Crickmay) 65—94 %-ban találtak beszéd­
zavarosokat, főleg dysarthriásokat és anarthriásokat. Megfigyelték, hogy az
agyi bénultak beszédfejlődése az általános fejlődéssel együtt gyakran lelassul,

538
ami a belső beszéd kialakulásának és a gondolkodás fejlődésének lelassulását is
maga után vonja.
Különböző látászavarokat 50—55%-ban találtak (Jaeger, Denhoff és Robi-
nault), ezek között a strabizmus, a Blickparesis és a nystagmus vezet. A cere-
bralparetikusok látászavarai mellett figyelmet kell fordítani azokra a rendelle­
nességekre is, amelyek az optikus ingerek centrális feldolgozását érintik. A cereb-
rális mozgászavar súlyosan megnehezítheti a vizuális észlelést, amennyiben
nem teszi lehetővé a fej és a szem független mozgását, de akadályozhatja a
vizuo-motoros koordináció kialakulását is. (Frostig)
Az infantilis agyi bénulás okozhat hallás zavart, de ettől függetlenül is fellép­
het minden más hallási fogyatékosság. Palmer szerint 25% az agyi bénultak
között a hallási fogyatékosok aránya, Löwe úgy fogalmaz, hogy ,,az össze
cerebrális mozgászavaros gyermek kerek 15—20%-ának a beszédfejlődését
károsító hallásvesztesége van” . Schilling szerint az athetotikusok 80%-a hallási
fogyatékos. Súlyosan megnehezítik az akusztiko-motoros tevékenységet az
irányíthatatlan tónusbelövellések és reflexek, valamint kényszertartások.(Fisch)
E sokféle akadályozottság együttes hatása nagymértékben befolyásolja az
intelligencia fejlődését. Sokszorosan nehezíti az életkornak megfelelő funkciók
kialakulását, még jó intellektuális adottságok mellett is. Értelmi fogyatékosság
esetén a fogyatékosságkomplexum tovább bonyolódik. Csak a mindenoldalú,
egyenletes gyógypedagógiai fejlesztés biztosíthatja a sérült funkciók kompenzá­
lását és a másodlagos intellektuális elmaradás megelőzését.
Dr. Csepreghy György hozzászólásában a cerebral palsy tünetegyüttesébe
tartozó dysarthriát elemezte, hangfelvételekkel illusztrálta a különböző súlyos-
ságú dysarthriás beszédzavarokat. Somogyi Tóth Sándorné a nem beszélő
cerebralparetikus gyermekek olvasási tevékenységéről, gondolkodásának ala­
kulásáról számolt be. Ezek a gyermekek különleges gyógypedagógiai módszere­
rekkel képesek ugyan elsajátítani az olvasáshoz szükséges intellektuális telje­
sítményeket, nagy nehézséget jelent azonban számukra a kommunikáció kiala­
kítása. Balasi Margit a család, a társadalom irányából tapasztalható negatív
hatásokról számolt be.
A szekció vezetősége

A PSZICHOLÓGIAI ÉLET HÍREI

A MOTESZ Magyar Ideg- és Elmeorvosok Társasága Pszichoterápiás Munka-

csoportja a Szocialista Országok Pszichoterápiás Munkacsoportja titkárától a
következő értésítést kapta:
A Cseh és Szlovák Pszichiátriai Társaság Pszichoterápiás Szekciója a Cseh
Pszichiátriai Társaság Hipnózis és Autogén Tréning Bizottsága és a Csehszlovák
Pszichológiai Társaság Klinikai Pszichológiai Szekciója 1975 november 9—12-
én rendezi Luhacovice Fürdőn a X. Pszichoterápiás Konferenciát.
A Konferencia fő témái: a szocialista országok együttműködése a pszicho­
terápia terén, autogén tréning és hipnózis, a pregraduális és posztgraduális
pszichoterápiás képzés gyakorlati modelljei.
Minden résztvevő 1—4 szimpóziumon és gyakorló csoportokban vehet részt
a következő tematikával: pszichodráma, szerepjáték, pszichoterápiás tartalmú
társasjáték, pszichogimnasztika, pszichopantomim, zeneterápia, művészetterá­

639
pia, családterápia, behavior-terápia, encounter-group (Begegnungsgruppe),
esetmegbeszélés, csoportpszichoterápiás modellek, különböző pszichoterápiás
tematikájú beszélgető csoportok, terápiás közösség, pszichoterápia nappali és
éjjeli szanatóriumokban, pszichoterápia a nővérek és szociális gondozónők
részére. A szocialista országból érkezőknek saját anyanyelvű csoportokat
szerveznek.
Felvilágosítás : Mudr. Milan Hausner, Psychiatrické oddeléni fakultni nemoc-
nice 28912 Sadská, CSSR.

PÁLYÁZAT
Az Egészségügyi Minisztérium Egészségügyi Felvilágosítási Központ igazgató­
ja (1062 Budapest. Népköztársaság útja 82.) pályázatot hirdet a Szervezési —
Módszertani Osztály Módszertani Csoportjának megüresedett csoportvezetői
állásra. Az állás betöltéséhez pszichológiai végzettség szükséges. Reklám szak­
ember előnyben.
Jelentkezési határidő: megjelenéstől számított 2 hét.
Dr. Gonda György
igazgató

540
ESETTANULMÁNY
REHABILITÁCIÓ VAGY DIAGNOSZTIKAI TÉVEDÉS?
( NEHÉZSÉGEK A KÉPEZHETŐSÉG MEGÍTÉLÉSÉBEN)

N e m é n y i M á ria
E g é szség ü g y i G y e rm e k o tth o n o k O rszág o s M ó d s z e rta n i In té z e te

Az Egészségügyi Gyermekotthonok Országos Módszertani Intézete 1970.

január elsejével alakult 255 ággyal. Az elmúlt 5 év alatt 57 gondozott gyerme­
künket helyeztük el Gyógypedagógiai Nevelőotthonban és Iskolában, Kise­
gítő Iskolában, Szociális Foglalkoztatóban, mentálisan ép gyermekeket gon­
dozó Intézetben, illetve adtuk át nevelőszülőknek. Ezek közül ismertetünk
három esetet a következő célokból:
— Fel szeretnénk hívni a szakmai közvélemény figyelmét arra, hogy meny­
nyire fontos már a csecsemő illetve kisgyermekkorban az értelmi fejlett­
ség szintjének helyes, viszonylag egzakt módon történő megállapítása;
— Bizonyítani kívánjuk, hogy az egészségügyi gyermekotthonokban is
lehetséges komplex kezelési, foglalkoztatási, nevelési-oktatási módsze­
rekkel a gondozott gyermekek viszonylag jelentős hányadánál eredményt
elérni ;
— S végül, hogy felhívjuk a csecsemőotthonok figyelmét néhány pedagó­
giai és pszichológiai hiányosságra, — amelyek a hozzánk beutalt gyer­
mekek egy részének tanulsága szerint — a gyermekekkel való foglalko­
zás és azok értelmi szintjének megítélése terén mutatkoznak.

I.

P. Mária 1964. VIII. 10-én született. Intézetünkbe felvéve 1968. IX. 12-én.
Nevelőszülőkhöz kihelyezve 1972. V. 1-én.
Az állami gondozott gyermek 1964—1968-ig a Bács-Kiskun megyei Tanács
Központi Csecsemőotthonában volt elhelyezve.
Anamnézise rendkívül hiányos, a csecsemőotthonból mindössze fertőző
betegségeit jelezték. Testi és szellemi fejlettségével kapcsolatban néhány moz­
gás teljesítményéről és aszociális magatartásáról tájékoztattak minket. Fel­
vétek állapota szerint a gyermek testileg mérsékelten elmaradott, a pszichiát­
riái vizsgálat során szellemileg teljesen ép benyomást kelt.
Intézetünkben a különböző egyéni és csoportos foglalkozásokon a gyermek
jól kooperál, barátságos, érdeklődő, időnként erős érzelmi kitörésekkel. Az itt
töltött idő alatt beszédkészsége, kifejezőkészsége sokat fejlődött. A gondozó­
nők által vezetett fejlődési lap szerint csoportjába jól beilleszkedett, feladato­
kat szívesen és ügyesen végzett, nagyon aktív, jó mozgású, ügyes kislány volt.
Az ismétlődő pszichológiai vizsgálatok szerint a gyermek egyenletes fejlődést
mutatott. 1970-ben a Brunet-Lesine teszttel vizsgálva a négy különböző rész­
területen egyaránt 5 éves kornak megfelelő szintet m utatott. A Goodenough

6 Magyar Pszichológiai Szemle 641

próbában rajzkvóciense 1971-ben 0,86 volt. Ugyanebben az időben Binet —
Simon teszttel vizsgálva IQ-ja 0,87, 1972-ben a Binet —Simon tesztben elért
intelligencia kvóciense 0,91 volt. Rorschach-lelete szerint emocionálisan kö­
tődni vágyó gyermek, kismértékben csökkent intelligencia nívóval. Némileg
hospitalizálódott, érzelmileg igen erős kontaktusigénnyel.
Javaslat: a gyermek problémáját megoldaná, ha megfelelően kiválasztott
nevelőszülőkhöz kerülne. Az iskolaérettségi szintet elérte, minimális követel­
mény, hogy kislétszámú iskolába beiskolázzák. A gyermek a következő hó­
napokban nevelőszülőkhöz került, jelenleg normál iskolába jár és azt jó (4-es
átlag) tanulmányi eredménnyel végzi.

II.
K. György született 1962. május 7. A II. kér. Tanács Csecsemőotthonában
volt 1 éves koráig. Zárójelentése szerint családi anamnézise ismeretlen, új­
szülöttkorban intracraniális vérzése volt, ennek eredménye az általános izom-
hypertonia. Testi és szellemi fejlettsége kórosan elmaradt. A gyermek először
egy vidéki egészségügyi gyermekotthonba került. Intézetünk 1971. május
20-án vette fel és 1972. noveber 10-én adta át a Mozgásjavító Általános Is­
kola és Nevelőotthonnak. A gyermek 1971-ben, Intézetünkbe kerültekor járás­
képtelen, ezért több ortopéd műtétet végeztettünk. A műtétek után a gyer­
mek rendszeres gyógytornász foglalkozás során, ha nehezen is, de önállóan
megtanult járni. Áz itt töltött másfél év alatt értelmileg sokat fejlődött, ön-
kiszolgáló lett, a kezdeti gyógypedagógiai foglakoztatás és nevelés után nor­
málszintű foglalkoztatásban, oktatásban részesült.
1971-ben a B inet—Simon teszt alapján intelligencia kvóciense 0,76 volt.
1972-ben, áthelyezése előtt feltételezhetően a korrekciós műtétek és foglalko­
zások eredményeképpen intelligencia kvóciense a Binet —Simon teszt szerint
0,78 lett. További fejlődésének biztosítása érdekében helyeztük át.I.

III.
S. László született 1970. szeptember 9-én. Az állami gondozott kisgyermeket
a Csecsemőotthonok Országos Módszertani Intézetéből vettük át 1972. októ­
ber 10-én.
Anamnézise rendkívül hiányos. A csatolt gyógypedagógiai vélemény sze­
rint a gyermek imbecillis. A gyermek nem beszél, közlő szándékkal még han­
got sem ad ki. Kontaktust vele teremteni nem lehet, környezete iránt alig
érdeklődik, társaival szemben gátlástalanul agresszív.
Intézetünkben vezetett fejlődési lapja szerint a sokat mozgó aktív gyermek
ügyes, feladatokat irányítással elvégez, szeret segíteni, figyelme leköthető.
Kiscsoportos óvodai foglalkozáson nagyjából életkorának megfelelően visel­
kedik, jól kooperál, felnőttekhez válogatás nélkül könnyen kapcsolódik. 1973-
ban az Intézetünkben kidolgozott csecsemő és kisgyermekkori fejlődési stan­
darddal vizsgálva FQ-ja 0,64, a Bühler—Hetzer teszt szerint 0,69, a Gesell
tesztben 0,62, az elmaradás legnagyobb része a későn meginduló beszédfejlő­
désnek tulajdonítható. 1974-ben a B inet—Simon teszttel vizsgálva a gyermek
intelligencia kvóciense 0,81. 1975 elején a Foglalkoztató Iskola és Nevelő-

642
otthon Áthelyező és Tanácsadó Állomása szerint a gyermek jól együttműködik,
aktív, érdeklődő, mindössze kissé dekoncentrált és pösze.
Javasolták a gyermek áthelyezését Kisegítő Óvodába, ez azóta meg is tör­
tént.
Megbeszélés. Az egészségügyi gyermekotthonok (régebben ápolóintézetek)
kizárólag a képezhetetlen fogyatékosok gondozása, illetve — amennyiben le­
hetőség van rá — fejlesztése érdekében létesültek. Az intézeti munka szem­
pontjából tehát rehabilitációs eredmény, ha az oda beutalt gyermekek közül
többeket gyógypedagógiai intézetbe és iskolába tud áttelepíteni. Ez az ered­
mény azonban utólagosan megkérdőjelezi annak az orvosi, gyógypedagógiai
és pszichológiai kivizsgálásnak és diagnózisnak a helyességét, amelynek alap­
ján a gyermeket képezhetetlennek minősítették és egészségügyi gyermekott­
honba utalták.
Az ismertetett esetekben azonban ennél többről van szó. Azt bizonyítják,
hogy egészségügyi gyermekotthonba utalnak a debilitás szintjén fogyatékos,
sőt retardált gyermekeket is, akik néhány éves intenzív fejlesztő foglalkoztatás
után kisegítő, sőt általános iskolában tanulhatnak tovább.
Mindez a szelekciós munka néhány lényeges hiányosságára és ebből fakadó
feladatokra hívja fel a figyelmet:
1. A gyermeket képezhetetlennek nyilvánító súlyos diagnózissal rendkívül
óvatosan kell bánni. Tapasztalataink szerint egy alkalommal történő vizsgá­
lat általában nem ad elegendő alapot a képezhetőség vagy képezhetetlenség
kérdésének eldöntéséhez. Ilyen prognosztikai súlyú vélemény kialakításához
hosszabb ideig tartó megfigyelés, sokoldalú komplex metodikákat alkalmazó
részletes kivizsgálás szükséges.
2. E szelekció során alkalmazott vizsgálati eljárások és szempontok felte­
hetően nem egységesek. Ezért az oligofrén szelekcióval foglalkozó intézmények
és rendelések számára érdemes volna a képezhetőség eldöntése szempontjából
adekvát, egységes vizsgálati módszereket és szempontokat kidolgozni. E mun­
kában elsősorban a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola módszertani ered­
ményeire lehetne támaszkodni.
3. Miután több gyermeket csecsemőotthonokból utaltak indokolatlanul
egészségügyi gyermekotthonba, felmerül a kérdés, hogy bármennyire is nél­
külözhetetlen a gyermekkel együttélő gondozók és orvosok megfigyeléseinek
és tapasztalatainak az értékelése, önmagában ez nem elegendő, hanem ilyen
esetekben is bátrabban, sőt kötelezően kellene alkalmazni a fogyatékosság
mértékét, jellegét, a fejlesztés lehetőségeit felmérő standardeket, teszteket,
olyan speciális diagnosztikus módszereket, amelyeknek prognosztikai értékük
is van.

5 ' 543
KÖNYV

A. M. SZVJADOSCS: A NŐ SZEXUÁLPATOLÓGIÁJA

(А. M. Свядош: Ж е н с к а я С ексопатология). M edicina, M on k iz 1974.

Az utóbbi évek során a Szovjetunióban a szexológiai és szexuálpatológiai

kutatás és terápiás munka fellendülőben van. A tárgykör iránti érdeklődés
fokozódásának több jele van. Egyrészt egyre több a szexológiai és szexuálpato­
lógiai rendelés és tanácsadás a szovjet klinikákon és egészségügyi intézmények­
ben; — erről a Szovjetunióban járt hazai és külföldi kollégáktól tudunk. Más­
részt mind több színvonalas közlemény is beszámol erről. E közlemények ki­
sebb részét olvashatjuk csak azokban a publikációs forrásokban, amelyek ha­
zánkba eljutnak, és amelyek nyomán a Szovjetunióban folyó pszichiátriai és
klinikai pszichológiai tevékenységről értesülünk. Nagyobb része olyan könyvek
és kiadványok formájában jelenik meg, amelyek itthon alig hozzáférhetőek, és
ismét csak úgy szerzünk tudomást róluk, hogy a tanulmányutakról hazatérők
hozzák magukkal őket.
Az ilyen kiadványok közül kettő érdemel külön említést. Az egyik 1973-ban
jelent meg, A. A. Portnov szerkesztésében, „Problemü szovremennoj szekszo-
pathologii (Szbornik trudov)” címen. Ez egy nagy szexuálpatológiai konferencia
előadásanyagát közli, a témák meglepően széles skáláján, és igen magas szín­
vonalon. A másik a leningrádi Szvjadoscs professzor műve, a nő szexuálpatoló-
giájáról.
Ez az utóbbi kötet feltétlen ismertetést érdemel a magyar szakemberek szá­
mára. Célszerű volna hazai kiadása is. Olyan ismeretszintről indul ugyanis el a
szerző, amely nagyjából azonos a magyar orvosok és klinikai pszichológusok
előismeretével, és olyan egyszerű, a józan klinikai gondolkodásra építő megkö­
zelítésből tárgyalja a női szexuálpathológiai problémákat, amely mindenki
számára érthető és világossága, könnyen kezelhetősége miatt nagyon vonzó is.
Szvjadoscs Masters és Johnson vizsgálatai alapján először ismerteti anői szexu­
alitás élettanát, különös részletességgel az orgazmus fázisait és fiziológiai
szabályszerűségeit. Masters és Johnson vizsgálatai s Szovjetunióban egyébként
is nagyon népszerűek. Portnov említett kötetében több tanulmány is foglalko­
zik velük, és a szerzők állásfoglalása velük kapcsolatban egyértelműen pozitív.
A szovjet pszichiáterek és klinikai pszichológusok világosan látják ezeknek a
kutatásoknak óriási jelentőségét, és Szvjadoscs munkája az egyik illusztrációja
annak, hogy erre az élettani bázisra milyen jól és újszerűén építik azután fel a
klinikai problémák megközelítését.
A Masters és Johnson által leírt szabályszerűségek ismertetése után Szvjadoscs
az egyes női szexuálpatológiai megnyilvánulásokat veszi sorra. Nagyjából
K rafft—Ebing felosztásában, nomenklatúrájával és módszereivel teszi ezt.
Minden kórtani kategóriát esetlegírásokkal illusztrál. Ezekben az esetekben
nagyjából a szokványos orvosi anamnózis módján m utatja be a pathológiás

544
magatartás- vagy beállítódásmódok kialakulását, kiváltó tényezőit és jelenlegi
állapotát.
Az esetek leírásában is megmutatkozik, de a könyv egész gondolatmenetében
is tükröződik a szerző józansága. A páciensekhez orvosi módon viszonyul. Rész­
letes anamnézist vesz fel, a betegeket fizikálisán is és nőgyógyászatilag is meg­
vizsgálja. A páciens helyzetének és élményvilágának belső megértésére törek­
szik. A helyzet tisztázása után eldönti, van-e therápiás lehetőség. Ha van, ezt a
partner bevonásával valósítja meg. Leginkább a frigiditás és a szexuális infanti-
lizmus therápiáját oldja meg a szerző. Ezekben az esetekben az exploráció fel­
deríti, hogy milyen hibák, inkongruenciák fordulnak elő a szexuális kapcsolat­
ban, amelyek a páciensnek kellemetlenek vagy visszataszítóak. Majd az explo­
ráció és a vizsgálat együttesen feltárja, hogy melyek a páciens egyedi ingerzónái
és ingerküszöbei, Ш. milyen helyzetek és fantáziák hozzák őt leginkább izga­
lomba. Majd tanácsadás következik, amelyben az orvos a beteget és a partnert
is kioktatja, megtanítja arra a szexuális viselkedésmódra, amely a nőnek, a
páciensnek kielégülést okoz.
A szerző tapaszatlatai e módszerrel nagyon jók. Az előjáték megnyújtása, a
nő számára megfelelő szexuális szituáció megteremtése, valamint az érzékeny
zóna izgatása az esetek többségében létrehozza a kielégülést.
A bonyolultabb szexuálpatológiai képeket a szerző csupán ismerteti és illuszt­
rálja, terápiás módszere ezekben nincs, azonban számos értékes és józan szem­
ponttal járul hozzá ezeknek az állapotoknak megértéséhez. Elsősorban a homo­
szexualitás tartozik e kórképek közé.
Szvjadoscs könyvóból egyszerű, de mégis korszerű és hasznos szemléletet, mód­
szertant ismerhet meg az olvasó. Módszerei a mindennapi klinikai munkában
jól használhatók. A kötet anyagának elsajátítása igen jó alapot ad a modern
szexuálpatológia további tanulmányozásához. Szvjadoscs könyvében nincs
ugyan irodalomjegyzék, a munka mégis a korszerű szakirodalom jó ismeretéről
árulkodik.
E jó tulajdonságai miatt a könyv nagyon alkalmas lenne arra, hogy a modern
szexuálpatológia hazai térhódításának eszköze, első lépése legyen. Kiadása fel­
tétlenül indokolt.
A kis könyvecske, amely százezer példányszámban jelent meg, de állítólag
már 1974 októberében, tehát egy hónappal megjelenése után nem volt kapható,
még egy tanulságot ad. Azt, hogy nagyon sajnálatos, hogy a szovjet pszichiátria
és klinikai pszichológia fejlődéséről és jelenlegi problémáiról nincs kellő informá­
ciós forrásunk. Könyvtárainkban az újabb kiadványok nem találhatók meg,
beszerzésük is nagyon nehézkes. Ezt a könyvet Dr. Sipos Kornél Leningrádból,
magától Szvjadoscs professzortól hozta, és ismeretét egyelőre kettőjük találko­
zásának véletlenje tette lehetővé (Dr. Sipos Koméinak a könyv kölcsönzéséért
tehát köszönettel tartozom). Jó lenne, ha ilyen véletlenek helyett rendszeres
kapcsolatunk lehetne a legújabb szovjet szakirodalommal !
B uda B éla

545
MÉREI FERENC — SZAKÁCS FERENC: A KLINIKAI PSZICHOLÓGIA
GYAKORL ATA.
( M e d i c i n a 1 9 7 4 .)

A könyv a szerzők korábban megjelent „Klinikai pszichodiagnosztikai mód­

szerek” című munkája folytatásának tekinthető, és ennek tekintik maguk a
szerzők is. „Jelen munkánk ennek a kötetnek a folytatása: a klinikai pszicholó­
gus gyakorlatának, mindennapi munkájának néhány részletét tárgyalja”
— olvashatjuk az előszóban.
A könyv öt részre tagolódik. Az első részben Mérei Ferenc négy eset részlete­
sebb ismertetéséhez kapcsolva tárgyalja a pszichopatológiai folyamatok rekonst­
rukcióját. A másik részben —- amely e sorok írójának véleménye szerint csak
meglehetősen lazán kapcsolódik a könyv tematikájához — Szakács Ferenc tá r­
gyalja az igazságügyi pszichológus szakértői feladatának egy részterületét: az
intelligencia mérését, valamint a beszámíthatósági vizsgálatok pszichológiai
vonatkozásait.
A könyv harmadik részében Móréi Ferenc az egyéni pszichoterápiás munka
egyes formáiról, a negyedikben pedig a csoportpszichoterápiáról ír. A könyv
befejező — ötödik részében — Szakács Ferenc a pszichofarmokonoknak a sze­
mélyiségre gyakorolt hatásának pszichológiai eszközökkel történő ellenőrzése
lehetőségeiről ír. A részletesebb ismertetés helyett néhány gondolatot szeretnék
itt felvetni a könyvvel kapcsolatban. Mindenekelőtt felvetődik a gondolat, hogy
kinek íródott ez a könyv ? Erre a kérdésre a könyv elolvasása után nem könnyű
határozott választ adni. Kétségtelen, hogy tekintélyes részét érdeklődéssel
olvashatja a tájékozódni kívánó laikus. (Gondoljunk csak a telefonszadista
ábraanyaggal is gazdagon dokumentált órdekfeszítő történetére.) Érdeklődéssel
és haszonnnal forgatjuk ezt a könyvet az egyetemi tanulmányaikat végző
lélektanszakos hallgatók is, akik számára izgalmas perspektívát jelent betekin­
tést nyerni a klinikai pszichológus tevékenységének egyik formájába: az OIE-
ben folyó klinikus pszichológus munkájába. A pszichológia más területeinek
képviselői is haszonnal forgatják. Ugyancsak érdeklődéssel olvashatják a könyv
egyes részleteit a téma iránt érdeklődő gyakorló orvosok, akik számára felbe­
csülhetetlen értékű minden magyar nyelven megjelenő, e témakörben írott mun­
ka. Vonatkozik ez, mindenekelőtt a Mérei Ferenc által írt III. fejezetre.
Természetesen olvassák majd a könyvet a klinikus lélektan hazai képviselői
is, akik találkozni fognak oldalain a szakmájuk gyakorlásához nélkülözhetetlen
ismereteknek határozott nézőpontú áttekintésével.
A könyv szerzői egy ideg és elmekórházban működő diagnosztikai laborató­
rium feladatai alapján tárgyalják a klinikus pszichológus feladatait. Természete­
sen a klinikai lélektan feladatköre messze túlterjed az ideg- és elmegyógyintézet
megszabta feladatkörön. Érthető módon ez a könyv a klinikai lélektan képvi­
selőinek ezekkel a feladataival nem foglalkozik. (Az úgynevezett „nevelési
tanácsadó” hálózat, a gyermekideggondozók, a különböző gyermek és ifjú-
korúakkal foglalkozó pszichoterápiás jellegű munkát végző intézmények, a kli­
nikai és kórházi belosztályok, nőgyógyászati, kardiológiai, gyermekgyógyászati
stb. osztályok klinikai léletktani feladataira gondolok itt.) Ügy vélem, hogy az
olvasó számára nem mindig világos, hogy a könyv szerzői milyen mértékben
tartják általánosíthatónak a saját területükön igaznak tartottakat. Az előszó­
ban leírtak alapján ugyanis az a benyomásunk támadhat, hogy az orvos-klini-

54(i
kus pszichológus közötti együttműködésnek egyetlen formájáról beszélnek: az
orvos „rendelést ad le” a klinikus pszichológusnak, a klinikus pszichológus vála­
szol. Az orvos gyógyít, mert ő ért hozzá, a pszichológus pedig segít gyógyítani
— mint a szerzők előző könyvükben állítják — az EEG vizsgálatot végzőhöz
hasonló módon.
Az orvos-pszichológus együttműködésének ezzel a formájával kapcsolatban
szükségesnek tartok megemlíteni néhány gondolatot.
Ahhoz, hogy orvos és pszichológus között gyümölcsöző együttműködés jöhes­
sen létre — a szerzők az „orvos” fogalmán nyilván pszichiátert-neurológust
értenek — közös felfogás, „közös nyelv” és szemléleti rendszer kell, hogy ren­
delkezésükre álljon. Csak irigyelhetjük azt a teamet, intézetet, ahol ez az egysé­
ges, közös szemléleti és gondolkodási rendszer létrejött. Ám — és különösen ha
„orvos” fogalmán nem pszichiátert, hanem gyermekgyógyászt, belgyógyászt,
ideggyógyászt, esetleg — horribile dictu — sebészt kell értenünk, a közös gon­
dolkodási és szemléleti rendszer orvos és pszichológus között Magyarországon
legtöbbnyire még csak szép ábránd. Hogyan alakuhat ki pl. a vidéki gyermek-
gyógyász és a fővárosi pszichológus között a közös a nyelv és szemlóletrendszer,
melynek alapján az orvos „jólirányzott kérdést” tehetne fel a klinikus pszicho­
lógusnak. Amikor a területen működő orvosaink túlnyomó többsége minden
lélektani felkészültséget nélkülöz, és beküldő „klinikai kérdése” pl. így szól: „Kér­
jük szíves vizsgálatait. Dg.: moral insanity.” S hogy pl. a vidéki gyermekgyó­
gyászok milyen mértékben nélkülözik az elemi lélektani ismereteket, azt e sorok
írójának módja volt tőlük hallani, egy az OTKI által számukra szervezett
továbbképző tanfolyamon. Mindezt természetesen nem kérhetjük számon a
szerzőktől, akiknek saját területén az együttműködés zavartalan, csak utalok rá.
Sokkal általánosabbnak tekinthetjük azt a helyzetet, amikor az orvos — nem
a pszichiáter, bár nyugodtan mondhatjuk, hogy sok esetben ő is — a követelmé­
nyek után csak lassan botladozó képzési rendszer következtében, egyáltalán
nincs abban a helyzetben, hogy az ezen a területen hozzáképest összehason­
líthatatlanul tájékozottabb klinikus pszichológusnak „jól célzott” kérdéseket
tegyen fel.
Ehhez a kérdéshez kapcsolódik a másik megemlített kívánt gondolat. E sorok
írója komolyan elgondolkodott azon, milyen élete lehet egy olyan klinikus
pszichológusnak, aki napi munkaidejét azzal tölti, hogy különböző tesztvizsgá­
latokat végez, és mások által feltett kérdésekre keres választ. Ha például a
Szakács Ferenc által ismertetett farmakopszichológiai hatást ellenőrző skálák és
kérdőívek felvételére (nem is értékelésére !) gondolok, felvetődik a ,,pszicho -
technikusi” munkakör hiányának gondolata. A szellemi munkaerő gazdaságo­
sabb kihasználását jelentené ugyanis, ha az ilyen feladatok technikai kivitelezé­
sére nem egyetemi diplomával rendelkező munkaerőt alkalmaznának.
Még egy nagyjelentőségű gondolatot szeretnék megemlíteni: Vajon általáno­
sítható tapasztaiat-e az hogy, a beteg személyiségének megismerésénél elsősor­
ban, vagy túlnyomórészt a különböző — ellenszenves, idegen szóval élve —
„tesztbattóriák” bevetésétől várjunk eredményt? E sorok írója — igaz mind­
össze tizenhatóves klinikai tapasztalat alapján — a leghatározottabb személyes
kétségét fejezi ki ezzel kapcsolatban. A tesztek és a tesztekből kimunkálható muta­
tók száma végtelen számra szaporítható. De ezek alapján — különösen ha a
kezelő és a „diagnosztizáló” nem ugyanaz a személy — egy ember valójában
egyáltalán meg sem ismerhető. Erős meggyőződésem szerint a klinikai lélektan
legfontosabb diagnosztikai „próbája” a megfigyelés.

547
 A második, amely ezután következik, ismét a megfigyelés, és — hiszem —
ezután következnek a megfigyelés eredményeit kontrolláló és kiegészítő, fino­
mító, rendikul jcnlcs tesztvizsgálatok.
S hegy ebken van némi igazság, azt a könyv egyik illusztris szerzője ezzel
bizonyítja számomra a III. fejezetben: Az egyik vizsgált személy jellemzését
nem teszteredményekkel kezdi, hanem a következő megkapóan szubjektív
megállapítással: „Ahogyan köszöntünk egymásnak, s ő elegáns mozdulattal
meghajolt, úgy éreztem, hogy ez Barnabás, Kafka egyik figurája a Kastélyból.”
Ez a mondat, és az utána következő sorok egyébként talán többet is árulnak el
a betegről, mint az utána következő nagymennyiségű szám és betűjel.
A számok, a szigma jelek, az emeletes törtek és táblázatok korunk közgondol­
kodásában kétségkívül csillagot jelentenek egy tudomány paroliján. A klinikai
lélektan azonban — bár közleményeit mindjobban elborítják a számok —ennek
ellenére csak kisipari módszerekkel dolgozik ma még, s, itt a kézimunka, a jól
megmunkált egyedi darab jelentősége mindenek feletti. Óvakodnunk kell attól,
nehogy a fiatalokban gyökeret verhessen az a hit — s hogy ez a hamis hit terjedő­
ben van, azt az egyetemi képzésben résztvevők tapasztalhatják — hogy a sze­
mélyes kontaktus és az életjelensóg szintjére lefordítható valóság helyettesít­
hető számokkal és törtvonalakkal. Reméljük, hogy egyszer majd így lesz, Ma
még biztos, hogy nem ez a helyzet.
A tanulságos és mindvégig érdeklődést keltő könyv 4000 példányban jelent
meg. Név és tárgymutató, valamint irodalomjegyzék egészíti ki. A külső borító
Bálint Endre munkája, akinek szándéka a szabad értelmezési lehetőséget bizto­
sító amorf ábrával és a fejjel lefelé hintán álló hálóinges figurával számomra
nehezen követhető.
V arga Zoltán

BUDA BÉLA: A KÖZVETLEN EMBERI KOMMUNIKÁCIÓ SZABÁLY-

SZERŰSÉGEI
M R T T ö m e g k o m m u n ik á c ió s K u ta tó k ö z p o n t k ia d á s a 1974.

A Tömegkommunikációs Kutatóközpont szakkönyvtárának 25. kötete a

szerző szándéka szerint „Egyrészt megkísérli bemutatni a modem lélektan és
szociálpszichológia egy igen nagy ütemben fejlődő és mind fontosabbá váló
kutatási területének eredményeit és problémáit. Másrészt — és ez lényegében
a fő célkitűzése — ismerteti az emberi magatartás új, tudományos szemléle­
tét. . . Harmadrészt felvázolja, hogyan fejlődött ki ez az új kutatási terület . . .
Negyedszer pedig a tanulmány adalék a tömegkommunikáció — elsődlegesen
a rádió és a televízió — társadalmi jelentőségének megértéséhez, és ez a tömeg­
kommunikáció személyiségre gyakorolt hatásának korszerű kutatásához.”
Buda Béla a tőle megszokott világos, rendszeres — lenyűgöző ismeretanya­
got felsorakoztató — előadásmódban tekinti át az emberi kommunikációval
foglalkozó kutatások eredményeit. A könyv azonban korántsem egyszerűen
ismertető, összefoglaló jellegű munka. írója kísérletet tesz a rendkívül szer­
teágazó területnek egységes rendező elv — a kétszemélyes „közvetlen”
emberi kommunikációs alaphelyzet — alapján történő rendszerbe foglalására.
A könyv áttekinti a kommunikációelmélet tudománytörténeti vonatko­
zásait, foglalkozik a kommunikációelméleti modellek problémájával. Rész-

548
letesen tárgyalja az emberi kommunikáció csatornáit, a verbális és nem ver­
bális szinten. Külön fejezet foglalkozik a közvetlen emberi kommunikáció
dinamikájával, és a közvetlen kommunikáció tudatos, szándékos és nem tuda­
tos, önkénytelen „stratégiáival” és „taktikáival” is. A közvetlen emberi kom­
munikációnak a rádiós és televíziós kommunikációban érvényesülő szabály­
szerűségeit, ezen belül a befolyásolás problémáit ugyancsak külön fejezet
tárgyalja. Végül azokkal a módszerekkel foglalkozik, amelyeknek segítségével
a rádiós és televíziós személyiségek a hatékonyabb kommunikációs készség
elsajátításához segíthetok.
A rendkívül gazdag anyagot feldolgozó, érdekes, új koncepciót közlő könyv
egyik legnagyobb erénye, hogy mindvégig leköti, vonzza az olvasó figyelmét.
A szerző más írásaiban is megfigyelhető, világos, minden felesleges bonyolult­
ságot csaknem teljes sikerrel elkerülő stílus, a kitűnő definíciós készség a köny­
vet magas informatív értékén túl érdekes, a szó nemes értelmében „izgalmas”
olvasmánnyá teszi. Eltér a könyv — nagyban segítve ezzel az olvasót a tájé­
kozódásban — a hasonló jellegű munkáktól abban is, hogy bár az olvasót
lenyűgözi a felhasznált irodalmi anyag gazdagsága — az irodalommutató
több mint száznyolcvan munkát sorol fel ! — a könyv mégsem ezek emészt­
hetetlen sűrítménye, mint azt a szakirodalomban sajnos nem egyszer tapasz­
talhatjuk. A könyv írójának tiszteletet ébresztő irodalmi tájékozottsága csak
segíti az olvasót abban, hogy a szerző gondolatait, felfogását szélesebb össze­
függésekbe helyezve ismerhesse meg.
A munka nem csak a szakemberek, de a művelt kívülállók számára is érde­
kes, és igen hasznos olvasmány. Éppen ezért oly sajnálatos, hogy ez a könyv
valójában alig is létezik. Mindössze ezer (!) példányban látott napvilágot, s
így még ha a közforgalomban egyáltalán kapható lett volna — mint ahogy
nem volt kapható — a könyvtárakon kívül máshol nem férhetünk hozzá.
V arga Z oltán

J. A. SERKOVIN: A TÖMEGINF0RMÁC1ÓS FOLYAMATOK PSZICHO­

LÓGIAI PROBLÉMÁI
M oszkva, 1973

A tömegkommunikációs folyamatok (vagy Serkovin elnevezése szerint a

tömeginformációs folyamatok) elemzését a szerző a marxista szociálpszicho­
lógia oldaláról közelíti meg.
Könyvében a szerző azt kívánja bemutatni, hogy a tömegkommunikációs
folyamatok alapvető pszichológiai törvényszerűségeknek vannak alárendelve,
a tömegkommunikációs eszközök által továbbított információkban tükrö­
ződő valóság pedig a szociális és politikai élet törvényszerűségeitől függ.
A könyv első fejezetének címe: Információelmélet és a tömeginformációs
folyamatok szociálpszichológiai problémái. Röviden ismerteti a szerző az infor­
mációs folyamatok specifikus-tudományos vizsgálatának és kutatási módsze­
reinek történetét. Az első információelméletek a közlés viszonylagos mozgá­
sának kérdésére adtak választ, s ehhez kidolgozták az információ mennyisé­
gének értékelési módjait, az információátadás sebességének mérési lehetősé­
geit. Ezeknek a problémáknak a megválaszolása gyakorlati célt szolgált.
A továbbiakban a szerző néhány alapvető információelméleti fogalmat ismer-

549
té t (entrópia, redundancia, az információ értéke, hasznossága stb.). Nagyon
nagy hangsúlyt helyez a redundancia problémájára.
Jellemzi a szerző a kommunikációs lánc szükséges elemeit, kiemelve a
kommunikációs csatornán átadandó információmennyiség mérésének fon­
tosságát. Példaként említi, hogy viszonylag pontosan meghatározható az az
információmennyiség, amelyet a szem (mint optikai rendszer) képes továbbí­
tani a látóidegekhez, de ez az információmennyiség mindig kisebb annál,
mint ami a szemet éri, ugyanakkor nagyobb, mint amellyel az emberi pszichi­
kum képes megbirkózni.
Megállapítja, hogy az információ sebessége fontos tényező a tömegkom­
munikáció szervezésében. A rádióban a 180 szó/perc sebességnél gyorsabban
közvetített információt a hallgató már nem képes érzékelni. A tv-ben az infor­
máció optimális sebessége 103 szó/perc.
A következő fejezet a figyelem problémáját vizsgálja a tömeginformációs
folyamatokban. Abban a „szisztéma-láncban”, amelyet a befogadó termi­
nussal jelölünk, a kommunikációs hatás a figyelemmel kezdődik. A kommu­
nikációs tevékenységben a figyelem objektuma az információ, melyet más
emberek dolgoztak ki anyagi jel formájában (szó, kép, melódia stb.). A figyel­
mes érzékelés szűrőként szolgál minden másodlagos ingerre, amelyek nincse­
nek összefüggésben a figyelem objektumával. A szerző ismerteti a figyelem
sajátosságait, s rámutat a tömegkommunikációval kapcsolatos viszonyukra,
(pl. a figyelem terjedelmének növekedésével emelkedhet a kommunikációs
tevékenység hatékonysága stb.). A figyelmet több tényező egymásrahatása
határozza meg, amelyek lehetnek szubjektív faktorok (az emberi pszichikum
sajátosságai); szubjektív de egyéni faktorok (pl. motívumok, szükségletek
szociális beállítódás stb.); és objektív faktorok (a figyelem objektumának sajá­
tosságai) pl. újdonsága, különlegessége.
A tömegkommunikációs folyamatban a kommunikátor fontos feladata,
hogy olyan aktuális információkat keressen és terjesszen, amelyek megfelel­
nek az egyének pszichikai szükségletének az adott időben, az emocionálisan
is ható információk vonzereje sokkal nagyobb.
Serkovin ismerteti a figyelem három típusát: szándékos, önkéntelen és
„szándék utáni” figyelem.
A „szándék utáni” figyelem (N. F. Dobrinyin után) egy specifikus fajtája
a figyelemnek, amely a pszichikus tevékenység valamely objektumra irányult­
ságát és koncentráltságát jelenti, összefüggésben az arról nyert korábbi
ismeretekkel, és a múlttal, jelennel, jövővel kapcsolatos jelentőségének tuda­
tosításával. A „szándék utáni” figyelem magában hordozza az önkéntes és
szándékos figyelem tulajdonságait. Például: Az embertől először valamilyen
akarati erőfeszítést követel meg az, hogy amikor szándékosan bekapcsolja
a tv-t, annak programjára koncentrálja a figyelmét. Ha a műsor érdekesnek
tűnik, megegyezik az egyén attitűdjével, akkor a szándékos figyelem ’’szán­
dék utáni” figyelemmé alakul át, a műsor tartalma magával ragadja a befo­
gadót és nem követel tőle olyan akarati erőfeszítést, mint kezdetben.
A szerző állítása szerint a kommunikációs tapasztalat megváltoztatja a
figyelem fajtabéli strukturálódását. Példának hozza fel, hogy a tömegkom­
munikációs eszközök kezdetben önkéntelen figyelmet váltottak ki a közön­
ségben (egész este a tv előtt ültek, válogatás nélkül minden műsort megnéz­
tek), majd az első kíváncsiság kielégítődése után a szándékos figyelem lépett
előtérbe, majd a szándék utáni figyelem (ha az adás tartalma és formája a

550
közönség pszichikai szükségletének kielégítését segíti). Magától értetődő
tehát, hogy a sajtó, rádió, tv megszokásával összefüggésben a „szándék
utáni” figyelem részaránya emelkedik. Az információs adások olyan módon
való szervezése, hogy előhívják a maximális „szándék utáni” figyelmet, gya­
korlatilag kimeríthetetlen tartalékul szolgálnak a tömeginformációs folya­
matok hatékonyságának növeléséhez.
A kommunikációs tevékenység hatékonyságának emeléséhez szükséges a
figyelem újszempontú vizsgálata, mivel tömegkommunikációs szemszögből
még nem kutatták ezt a pszichikus jelenséget.
A harmadik fejezet az érzékelés problémáját tárgyalja.
Az információ a gondolkodás egységeinek megfelelően egységekre tagoló­
dik. A rádió vagy tv műsora az értelmes egységekre való tagolás után külön­
böző gondolatokat ébreszt, különböző érzelmeket hív elő — a szubjektív
differenciálás során létrejönnek a tömegkommunikációs tartalmak többé ke­
vésbé tipikus érzékelési módjai.
Az érzékelés legfontosabb funkciója az, hogy összekötő láncszemként szol­
gál az érzet és a gondolkodás között. Az érzékelés a pszichikum veleszületett
tulajdonsága, de fejlődik és fejleszthető. A tömeginformációs eszközök egyre
nagyobb szerepet játszanak az érzékelés fejlesztésében és formálásában.
A tömegkommunikációs folyamatok hatékonyságának emeléséhez elen­
gedhetetlen azoknak a faktoroknak az ismerete, amelyek hatnak, vagy h a t­
hatnak az érzékelésre: az érzékelés foka, határai, ritmusa, az információ
tagolása, a forma és tartalom egysége stb., de mindenekelőtt a befogadók
szükségletei, érdeklődésük, megszokásaik, előítéleteik stb.
Az információ tudatos kiválasztása a háttérből szintén ezektől a szubjektív
tényezőktől függ. A tudatos hír-keresés esetében az érzékelés alapos, a keresés
intenzív és célirányos, a várakozás, szükséglet, érdeklődés pedig kiéleződik
a szituáció, esemény vagy személy által.
Az előző fejezetekhez hasonlóan a szerző a megértés problémáját tárgyaló
negyedik fejezetet is rövid és tömör történeti áttekintéssel kezdi. Megálla­
pítja továbbá, hogy a megértési folyamat sok objektív és szubjektív faktor
hatásának az eredménye, az utóbbiak közé tartozik pl. az emocionális-akarati
tényező.
Ismeretes, hogy a megértés folyamata a különböző fajtájú kommunikációs
tevékenységekben különbözőképpen megy végbe. A legnagyobb individuá­
lis különbség a konkrét szituációk megértésében van, de fellelhetők egyedi
vonások a propaganda szöveg megértésének folyamatában, is. Hat a megér­
tés folyamatára és eredményére az információt kibocsájtó konkrét technikai
eszköz is. A rádió és tv nem rendelkezik olyan előnyökkel a megértés szem­
pontjából, mint a sajtó (vagy egyéb nyomtatott információhordozó), ahol a
meg nem értett részekre az egyén visszatérhet (újraolvashatja), annyiszor,
ahányszor ez a megértéshez szükséges. Ezzel szemben a TY biztosítja a gesz­
tusok, mimika, mozgások és pózok hozzáférhetőségét a befogadó számára.
A tömeginformációs és propagandaeszközök fejlődése é3 tökéletesedése
változást eredményez az emberi megértés folyamatában: megnő a sztereoti­
piák száma, amelyeket a rádió, TV, sajtó alkot, s amelyek a megértés folya­
mán bekapcsolódnak a gondolkodási folyamatok megoldásába is.
Ha a kommunikátor nemcsak a közönség tapasztalataiból és gondolkodási
lehetőségeiből indul ki, hanem figyelembe veszi az emocionális szükséglete­
ket is, akkor növelheti a megértés valószínűségét.

551
 A megértés problémájának teoretikus vizsgálata előfeltétel a kommuniká­
ciós csatornák lehetőségeinek megértéséhez, lehetővé teszi az információ
megengedhető koncentráltságának biztosabb meghatározását.
A következő fejezetben Serkovin az emlékezés folyamatait tárgyalja. Az em­
lékezés elengedhetetlen láncszem azoknak a pszichikus folyamatoknak a
láncolatában, amelyek az emberi kommunikációt alkotják.
A mai ember tudatának állapota és tartalm a mind nagyobb mértékben
függ a tömeginformáció és propaganda termékek tartalmától. A tömegkom­
munikációnak az emberi emlékezés reálisan létező sajátosságaiból kell kiin­
dulnia (emlékezés értelmessége, szelektivitása stb.). Ha az érzékelt informá­
ciót a befogadó megértette, akkor az valamilyen nyomot hagy az emlékezeté­
ben. Az érzékelt információ emlékezetbe vésésének jellemzői (ereje, világos­
sága, pontossága stb.) egy sor tényező függvényei. A tényezők közül egyesek
(pl. az információ tulajdonsága) a kommunikátor kontrollja alatt vannak,
másokat (pl. a közönség általános pszichikai állapotát) a tömegkommunikáció
figyelembe vesz, míg néhányat (az egyes emberek egyéni pszichikai jellem­
zői) egyáltalán nem vesz tekintetbe.
A tömegkommunikációs eszközök termékeinek túlnyomó többsége a spon­
tán emlékezetbe vésésének produktivitása függ a kommunikátor és befogadó
aktivitásától is. Ahhoz, hogy az emlékezetbe vésés produktívabb legyen, a
tömegkommunikációs eszközöknek olyan feltételeket kell biztosítaniuk,
amelyek a befogadót nagyobb gondolkodási aktivitásra ösztönzik.
A spontán emlékezetbe vésés szorosan összefügg az emberi élet személyes,
emocionális és értelmi szférájával. Azok a közlések, amelyek nem érintették
az emberek érzelmeit az érzékelés és megértés során, sokkal hamarabb el­
felejtődnek, mint az emocionálisan átéltek.
Az emlékezetbe vésés szorosan összefügg az emberi élet személyes, emoci­
onális és értelmi szférájával. Azok a közlések, amelyek nem érintették az
emberek érzelmeit az érzékelés és megértés során, sokkal hamarabb elfelej­
tődnek, mint az emocionálisan átéltek.
Az emlékezetbe vésés sajátos információ-felhalmozó folyamat, amely két
alapvető változótól függ: az aktuális pszichikai állapot és a korábbi tapasz­
talatok terjedelme. Ennek a két változónak a figyelembe vétele jelentős mér­
tékben emelheti a tömegkommunikációs eszközök hatékonyságát.
Az utolsó fejezetben a szerző a meggyőzés és a befolyásolás problémájával
foglalkozik. A meggyőzés problémájával foglalkozó nézetekből ismertet
néhányat, rámutatva azok ellentmondásaira is. A szovjet szociálpszichológia
arra törekszik, hogy logikusan elkülönítse a meggyőzést az információ bemu­
tatásának más módjaitól.
Meggyőzni az embereket valamiről csak akkor lehet, ha ők is igyekeznek
megérteni és felfogni az információt, mérlegelni az érveket. A meggyőzéssel
elsősorban korábban kialakult attitűdök megerősítése történik. A közönség
a szelektív észlelés mechanizmusa alapján kiválasztja azt az információt,
amely a szociális beállítódásának megfelel. Még a meggyőző kommunikáció
is nehezen képes megváltoztatni az attitűdöket akár csak kis mértékben
is, és nagyon ritkán érhető el általa a korábban kialakult attitűdök sarkalatos
megváltoztatása.
A meggyőzés folyamatában érveket kell felhasználni, amelyeknek legfonto­
sabb sajátossága a szubjektív érték. Ennek során a tömegkommunikáció
széles körben használja a közvetett bizonyítékokat, amelyek alapot adnak

552
a következtetésre és gyakran hatékonyabbak, mint azok a bizonyítékok,
amelyek teljesen ellentétben állnak a kialakult véleménnyel vagy sztereotípi­
ákkal.
A meggyőzés hatékonyabb, ha nemcsak a közönség értelmére, hanem érzé­
seire is támaszkodik. Kockázatos lehet a tömeginformációs folyamatokban
olyan érvek felhasználása, amelyek a közönség negatív érzelmeire apellálnak
(pl. gyűlölet, irigység, harag stb.)
A továbbiakban a szerző felsorolja a meggyőzéssel kapcsolatos eddigi isme­
reteket ill. problémákat, mint például a bizonyítékok bemutatásának sorrendje,
a státusz, az érvek kétoldalú kifejtésének hatása a meggyőzés eredményére.
A szovjet pszichológusok között is véleménykülönbségek vannak a meggyő­
zés és a szuggesztió (befolyásolás) értelmezésében. Serkovin szerint a meggyő­
zés és szuggesztió nem választhatók el teljesen egymástól, egymást kiegészítve
végső soron növelik a tömeginformációs eszközök hatékonyságát. Szűkebb
értelemben a szuggesztió a pszichikus hatásnak egy olyan fajtája, amely
valamely információ kritikátlan érzékelését és elsajátítását jelenti. A szug­
gesztió az egyetlen módja az olyan gondolatok átadásának, amelyek logikai
következtetéssel nem bizonyítottak, vagy az egészséges gondolkodás szem­
pontjából abszurdak. A szuggesztió nagyon fontos szerepet játszik a művészi
formába öltöztetett gondolatok és érzelmek érzékelésének folyamatában.
A fantasztikus képek és szituációk megértése szuggesztió nélkül általában lehe­
tetlen.
A szuggesztió felhasználásának tendenciája kétféle lehet: 1. a szuggesztió
a közvélemény formálásának és a tömegek tudatával való manipulációnak
alapvető módjává válik 2. a szuggesztió a meggyőző kommunikáció kiegészítő,
kisegítő mechanizmusa, emeli a meggyőzés hatékonyságát, amikor a meggyő­
ző közléssel szembeni ellenállást le kell küzdeni. — A szocialista országok
tömegkommunikációs eszközei az utóbbi módon használják fel a szuggesztiót.
A szuggesztió felhasználhatóságának mértéke a befolyásolhatóság fokával
kapcsolatos. A befolyásolhatóság minden ember tulajdonsága, bár nem egyenlő
mértékben. Amennyiben a befolyásolhatóság az egyén pszichikus fejlettsé­
gének általános jellemzője úgy ezt befolyásolhatóságnak lehet nevezni; isme­
retes ezen kívül a szituatív befolyásolhatóság is. A befolyásolás a szociális
beállítódás megváltozásához vezet, amely változást von maga után az infor­
máció észlelésében, az egyén emocionális állapotában stb. is. Ha a közönség
kellően gyakorlott, jól használható nagyfokú megismerőképességgel rendel­
kezik akkor a kommunikációs folyamatban a meggyőzés kap hangsúlyt na­
gyobb mértékben. A befolyásolás szerepe akkor nő, ha a közönség megismerési
lehetőségei korlátozottak, ha a szituáció krízises, ha nehezen tudják fenntar­
tani a kontrollt. Ez a probléma elméleti és gyakorlati viszonylatban is nagyon
fontos.
A tömeginformációs és propaganda tevékenység hatékonyságának növelése
megköveteli a bonyolult pszichológiai problémák teoretikus megközelítését
és megértését. A könyvben felvetett elméleti és gyakorlati kérdések kutatása
elengedhetetlen a kommunikációs tevékenység általános metodológiai analí­
zisének kidolgozásához, valamint a gyakorlati alkalmazásban.
L engyel Zsuzsanna

553
KARLHEINZ FINGERLE: AZ ISKOLA FUNKCIÓI ÉS PROBLÉMÁI
F u n k tio n e n und P roblem e der Schule. K ösel-V erlag M ünchen, 1973. 199 oldal

Az NSZK-ban hosszabb ideje készülnek az oktatás és képzés átszervezé­

sére, hogy a jelen, de még inkább a jövő követelményeit jobban kiszolgáló
oktatási rendszert alakítsanak ki. Karlheinz Fingerle, a Nordrheim-Westfalen
tartományban folyó iskolakísérlet tudományos tanácsadója, könyvében az
NSZK-ban 1967-től 1972-ig publikált szakirodalom alapján ismerteti a téma­
körben született fontosabb kutatási eredményeket és elméleteket. Megálla­
pítja, hogy az empirikus kutatások és modellalkotások elméletileg nem egy­
ségesek, épp ezért nem alkalmasak arra, hogy kiindulópontjai legyenek az
oktatási rendszer átszervezésének.
Több német kutató rendszertani iskolaelemzésének ismertetésével bizo­
nyítja, hogy az iskola szociális rendszer, és mint ilyen, a szituációkon túlmu­
tató struktúrákba ágyazódott. A struktúrákat az egyes kutatók a „rendszer”
vagy a „szervezet” fogalmával írják le, de ezek a kategóriák mindegyikük­
nél mást jelentenek.
A könyv második felében egységes elméletet — egységes kategória-rend­
szert — kínál: Niklas Luhmann rendszertanának és Lothar Krappmann inter­
akciós elméletének ötvözetét.
Luhmann szerint a szociális rendszer cselekvésekből áll, ám a cselekvő embe­
rek, a tagok, nem részei a rendszernek, hanem a környezethez tartoznak.
A szociális rendszer úgy működik, hogy az embereket az elméletileg végtelen
számú cselekvési lehetőség közül az aktualizálható cselekvések választása felé
irányítják. (Ezt nevezi Luhmann a komplexitás redukciójának). Az irányítás
sajátos módja az, amikor formális szervezeteken keresztül történik. „Sajá­
tossága abban áll, hogy bizonyos magatartási elvárások elismerése és teljesí­
tése a szociális rendszerben való tagság feltétele lesz, olyan módon, hogy csak
az léphet be, aki elfogadja ezt a feltételt, és ki kell lépnie annak, aki lázad
ellene.” (109. o.) Luhmann elméletében a szerep elvárásnyaláb, amelynek
terjedelmét az szabja meg, hogy egyetlen emher eleget tudjon tenni a benne
foglalt elvárásoknak. A szerep nincs meghatározott emberhez rögzítve, sőt
a formális szervezet kielégítő működésének egyik feltétele, hogy a szerepek
viselői felválthatok legyenek. A tagsági szerepek generalizáltak, generalizá­
lásuk normák, szerepek és intézmények segítségével történik. (Fingerle nyo­
matékosan kiemeli, hogy Luhmann nagy jelentőséget tulajdonít a konflik­
tusnak: a generalizálás „az elvárások bizonyos tárgyi konzisztenciáját”
jelenti csak, ami elengedhetetlen feltétele a formális szereprendszer kialaku­
lásának).
Az iskola a „tanulás megtanulásának” és a „tanítás megtanításának”
intézményessé válásával alakult ki. Luhmann szerint „tipikus szolgáltató
üzem” , melynek „ügyfelei” a tanulók. Mivel az ügyféllel való együttműkö­
dés nem erőszakolható ki, az „iskola centralizálhatóságának és bürokratizál-
hatóságának” vannak határai. (Luhmannak ezt a nézetét többen bírálták.
Fingerle azért látja vitathatónak, mert az iskolakötelezettség bevezetésével
az oktatási rendszernek csak egy részében lehet a tanulókat ügyfélnek tekin­
teni.)
Az iskola többcélú szervezet, nem lehet csak az oktatási céllal meghatá­
rozni. Formális és informális struktúráját négy síkon kell elemezni: az érté­

554
kék, a programok, a szerepek és a személyek síkján. (Luhmann módszerét
funkcionális elemző módszernek nevezi: „egy elvont vonatkoztatási pont,
a ’probléma’ fixálását jelenti, amelyből kiindulva a cselekvés különböző
lehetőségeit mint funkcionálisan ekvivalensét lehet kezelni” (107. o.))
Fingerle a Luhmann javasolta négy síkon elemzi az iskola néhány problé­
máját.
Az értéket Luhmann úgy határozza meg, mint bizonyos cselekvések előny­
ben részesítésének szempontjait. Ilyen érték pl. a gyakorló tanár számára az
igazságosság. De az érték értelmezése nem az ő személyes döntése, hanem az
iskola „kultúrája” határozza meg. Az értékek nehezen általánosítható jel­
legét az (egyéni) teljesítmény és az egyenlőség példáival világítja meg. Egye­
sek szerint ez a két érték egy magasan fejlett ipari társadalomban feltételezi,
mások szerint kizárja egymást.
Az iskola mint szociális rendszer azáltal tesz szert bizonyos autonómiára,
hogy az okok és hatások összefüggését programokkal többféleképpen alakít­
hatja. (Ilyenek pl. a különböző oktatási programok). Fingerle az NSZK egyes
egyetemeinek felvételi és szelekciós programját elemzi: hogyan konkretizá­
lódik a teljesítmény és egyenlőség elve mint cél és norma azokon a szakokon,
ahol túljelentkezés van.
A szerep fogalmát több német kutató publikációiból vett idézettel járja
körül. Az oktatási rendszer legfontosabb tagsági szerepei a tanári és a tanulói
szerep. Az iskolai szervezet abban különbözik az üzemitől, hogy ott az alsóbb
csoportok hajtják végre az üzem célját szolgáló tevékenységeket, az iskolá­
ban pedig a felsőbb csoport (a tanárok) az alsóbb csoporttal (a tanulók)
együttműködve valósítja meg az iskola céljait. Az iskolai rendszerben az üze­
minél nagyobb jelentősége van a verbális kommunikációnak a hierarchia egyes
szintjei között és azokon belül. Az alsóbb csoporton belüli (horizontális) kom­
munikációnak fontos feladata, hogy védelmet biztosítson a csoport számára.
(Ennek a megállapításnak érvényességét sokan vitatják, szerintük a modern,
demokratikus iskolában az alsóbb csoportnak nincs szüksége védelemre.)
A személyek elemzése az interakciós elmélet bevonásával történik.
Lothar Krappmann bírálja a hagyományos szocializáció-elméletet, mivel
az nem ad jelentőségének megfelelő hangsúlyt a spontaneitásnak, kreativi­
tásnak, a szerepjátszó egyéniségének, és alábecsüli a konfliktus jelentőségét.
Az interakcióban a tényleges helyzetben tanúsított magatartást nem lehet
csak a formális szerepekből logikai úton levezetni. Az interakcióban részt
vevő partnereknek saját elvárásaik vannak, amelyeket úgy kell megőrizniük,
hogy tudomásul veszik és alkalmazkodnak a másik elvárásaihoz. Az interak­
ció csak akkor lehet folyamatos, ha a partnerek megtalálják benne önmaguk
kifejezésének és megvalósításának lehetőségét. Az „én-azonosság” (Ich-Iden-
tität) az egyensúly megtalálásának teljesítménye az egyén személyes törté­
nete, és a helyzet megkövetelte aktualizálható szerepek között. (Az előbbi azt
követeli az egyéntől, hogy legyen más mint a többi, az utóbbi pedig, hogy
azonosuljon.) „Ha az egyensúlyozás sikerült, az egyén elnyeri a cselekvési
szabadság darabkáját a körülményekkel szemben is” (173. o.)
A formális rendszer ugyan nagymértékben közömbös az egyéni elvárások­
kal szemben, de a szociális rendszerben előforduló valamennyi helyzetre nem
ad formalizált megoldást. Különösen az elemi magatartásmódok területén
(pl. nagy embercsoportokkal való kapcsolatteremtés és- tartás) sok elvárás
támaszkodik a személyek azonosságára. Ezért elhibázottak azok az oktatási

55 5
г

programok, amelyek figyelmen kívül hagyják azt a tényt, hogy az oktatást

emberi cselekedetek irányítják, és az emberek a cselekvésben saját ön-meg-
valósitásukat keresik.
Fingerle végül az elidegenedés és az emancipáció kérdéseivel foglalkozik,
Elidegenedésnek Luhmann és más szerzők nyomán azt a helyzetet nevezi,
amikor az ember abban a szociális rendszerben, amelyben cselekszik, nem
képes önmegvalósításra. Emancipáció pedig az, amikor a struktúrák oly módon
változnak meg, hogy lehetőséget adnak az önmegvalósításra.
Ezzei elérkezik a társadalmi rendszer problémájához. Nyitva hagyja a kér­
dést, hogy ezt a rendszertant ki kell-e egészíteni materialista társadalomelmé­
lettel. (A könyv bevezetőjében idézett Siegfried Bernfeld — akinek 1925-
ben írott pamfletja egy új neveléstudomány kialakításának szükségességéről
e könyvnek mintegy mottójául szolgál — Marxot és Freudot hívja az új tudo­
mány patrónusainak.)
Fingerle könyve a kiadói előszó szerint első sorban tanárok és egyetemi
hallgatók számára készült. Ez az ismeretterjesztői vagy tankönyv-igény nem
teszi olvasmányossá a könyvet, inkább abban mutatkozik meg, hogy a szerző
igyekszik minél több ismeretet összegyűjteni. Saját szándékát, amit a befe­
jezésben közölt, inkább csak a könyv utolsó egyötöde szolgálja: itt kísérel
meg olyan elméletet kimunkálni, amely alapja lehet az oktatási rendszer
reformjának. Vitathatatlan erénye, hogy ebben a részben elkerüli azt a hibát,
amit más kutatókban bírált: fogalmi rendszere valóban egységes.
F o r r a y K a t a l in

566
FOLY OIR ATSZEMLE

LATERÁLIS GÁTLÁS ÉS A FIGYELEM Ú J NEUROPSZICHOLOGIAI

ELMÉLETE

Napjaink egyre erősbödő tendenciáját tükrözik az olyan elméleti erőfeszí­

tések, hogy a rendelkezésre álló neurofiziológiai tények (és modellek) alapján
a rendszerint lényegesen árnyaltabb, bonyolultabb kérdésfeltevósű és rafi­
nált érvelésű, kifejezetten humán pszichológiai vizsgálatok többszörösen alá­
támasztott eredményei is értelmezhetővé váljanak egy egységes — Hebb
(1949) ma már klasszikusnak számító könyve óta — „neuropszichológiai” -
nak nevezett elméletben.
Marton L. Magda és mtsai (Marton L. M., Szirtes, J., Urbán, J.: Az elterelő
ingerlés hatása az azonos és eltérő modalitású vizsgáló ingerrel kiváltott
potenciálra majmoknál, Magyar Pszichol. Sz., 1972, 29, 405—412) kísérleti­
leg kim utatták hogy a két eltérő szelektív figyelmi teljesítménynek, az inger
forrásának (irányának?) Ш. modalitásának, valamint az azonos modahtáson
belüli diszkriminatív szelekciónak vagy szűrésnek eltérő kiváltott potenciál-
korrelátumai vannak. Következtetésként írják: „Kézenfekvőnek tűnik . . .
az a feltevés, hogy az egyidejű, azonos modalitású elterelés esetén a kérgen
a releváns információ-elemek kiemelését, az egyes érzékleti kvalitásokra érzékeny
neuronális válaszok kontrasztozását szolgáló laterális gátlás fokozott működése
jelentős az irreleváns ingerlés helyi történéseivel szemben” (p. 411., kiemelés
tőlem).
Úgy vélem, hogy egy olyan elmélet, mint W. E. Walley és T. D. Weiden,
a laterális gátlás fogalmára építő figyelemelmélete (Lateral inhibition and
cognitive masking: A neuropsychological theory of attention, Psychol. Rew.,
1973, 180, 284—302), amelynek keretein belül az újabb információfeldolgo­
zási modellekhez megfelelő illeszkedéssel, számos perceptuális, asszociációs,
motivációs és kognitív jelenség — bármennyire hipotétikusan is — más meg­
világításba hozható, talán nálunk is általánosabb érdeklődésre tarthat igényt.
A receptív mezők szerveződésén alapuló, először Hartline által leírt laterális
gátlás mechanizmusa a látórendszer igen alapvető tulajdonsága. A retinális
ganglionsejtek antagonisztikus szignálokat kapnak a receptív mezőik köz­
ponti részét övező receptor-területről. Hasonló szerveződési elvek érvényesek
a szomatoszenzoros neuronokra is, amelyek receptív mezője a bőrőn van
(Mountcastle, Powell, 1959), de mint Galambos és Davis (1944) korai munká­
jából ismert, a hallópályák idegszálainak is vannak gátló kapcsolatai egy
adott, jellemző frekvencia-régióval szomszédos basilaris membrán-területtel.
A szomszédos területek kölcsönös gátlásának, a laterális gátlásnak, mint G.
von Békósy (Sensory Inhibition, Priceton, N. J.: Princeton Univ. Press/1967)
vagy F. Ratliff (Mach bands: Quantitative studies on neural networks in the
retina, San Francisco: Holden-Day, 1965) elméleti munkáiból kiviláglik, rend-

6 Magyar Pszichológiai Szemle 667

kívül lényeges általános funkciói vannak. Pszichofizikailag pl. a kontraszt-
jelenségben tisztán megnyilvánuló laterális gátlásnak olyan fontos követ­
kezményei vannak, mint a pozicionális információ kihangsúlyozódása (mivel
egy neuront aktiváló receptorterület pontosan körülírt — ezt a területet nevez­
zük receptív mezőnek) vagy mint a „téri redundancia” kiküszöbölése. A late­
rális gátlás szerepét a látórendszer közbülső szintjein (a retinán és a corpus
geniculatum lateraleban) számos jelenség kapcsán demonstrálták. így pl. a
sötét és fényadaptációban (Ratliff, Knight, Milkman, 1970), a kontúrkiemelés­
ben (Ratliff, Hartline, Miller, 1963), a szukcesszív kontrasztban (Singer, W.,
Creutzfeldt, О. D.: Reciprocal lateral inhibition of on- and off-center neuro­
nes in the lateral geniculate body of cat, Exp. Brain Res., 1970, 10, 311—330),
a Mach gyűrűk keletkezésében (Békésy, Ratliff stb.) és a metakontrasztban
(Bridgeman, L.: Metacontrast and lateral inhibition, Psychol. Rev., 1971, 78,
528—539), de felhasználták a figurális utóhatások (Ganz, L.: Mechanism of
the figurai aftereffects, Psychol. Rew., 1966, 73, 128—156) és a különböző
ismert Wundt-Hering, Müller-Lyer, Poggendorff stb. illúziók (Coren, S.: Late­
ral inhibition and geometric illusion, Q. J . exp. Psychol., 1970, 22, 274—278;
Houck, R. L., Mefferd, R. B.: The Poggendorff illusion, Amer. J. Psychol.,
1973, 86, 283—309) értelmezésében is.
Mint Hubei és Wiesel nevéhez fűződőén ismeretes, a receptív mezőkkel
kapcsolatos kutatások következménye az a megállapítás, hogy az agykéreg­
ben az inger bizonyos tulajdonságaira (irányára, nagyságára stb.) szelektíven
érzékeny működést találunk, azaz a kolumnálisan szerveződött vagy „funk­
cionális oszlopokat” képező sejtek „jel-kiértékelő” (feature analyzer) műkö­
dést valósítanak meg egy hierarchikus rendszerben, amelynek jellemzőit
egy adott oszlopon belül érvényre jutó konvergencia-elv segítségével értel­
meznek.
Blakemore és munkatársai (Blakemore, C., Carpenter, R. H. S., Georgeson,
M. A.: Lateral inhibition between orientation detectors in the human visual
system, Nature, 1970, 228, 37—39; Lateral thinking about lateral inhibition,
Nature, 1971, 234, 418—419) egy hegyesszög becslési torzulásának ismert jelen­
ségével kapcsolatos pszichofizikai mérésekben, embernél kimutatták két eltérő
irányú vonalnak a látszólagos irányokat megváltoztató kölcsönhatását, amely
a szomszédos irány-érzékeny kérgi oszlopok kölcsönös gátlásának lehet követ­
kezménye és nem egy hasonló jelenség, a Gibson féle ferdeségi utóhatás (tilt-
after effect) esetében felmerült (Coltheart, M. : Is there lateral inhibition in the
visual cortex ?, Nature, 1971, 231, 256) adaptációnak vagy „szatiációs” hatás­
nak. Creutzfeld és munkatársai (Benevento, L. A., Creuztfeld, D. O., Kuhnt,
U.: Significance of intracortical inhibition in the visual cortex, Nature, 1972,
macskánál intracellurális regisztrálással, a sejtek recepcív mezőjében az opti­
mális irányra merőlegesen mozgó ingerrel megállapították, hogy egy kérgi oszlo­
pon belüli sejtnek vagy sejtegyüttesnek Ш. oszlopnak adott ingerirány (vagy
mozgásirány) specificitását az eltérő irányérzékenységű szomszédos sejt-együt­
tesekkel való gátló kölcsönhatása határozhatja meg, de hasonló eredményekre
jutottak mások is (Blakemore, C., Tobin, E. A.: Lateral inhibition between
orientation detectors in the cat’s visual cortex, Exp. Brain Res., 1972, 15,
439—440).
Walley és Weiden bőven élve a receptív mezőszerveződéssel kapcsolatban
felállítható elméleti következtetések lehetőségeivel, Neisser hipotéziséhez ha­
sonló elméletet vetnek fel.

558
 A humán szelektív figyelemre vonatkozó elméletek közül kétségtelenül Broad -
bent (1968) elméletének volt legnagyobb hatása, aki feltételezte, hogy az ideg-
rendszer lényegében az információ közvetítés szempontjából korlátozott csa­
torna-kapacitással rendelkezik és a szenzoros vagy „bemeneti” csatornák
működését egyszerű kapcsolóhoz hasonlítható „szűrő mechanizmusok” szabá­
lyozzák. Mivel, főleg dichotikus helyzetekben végzett kísérletekben kiderültek
ennek a feltevésnek bizonyos elégtelenségei, a „szűrő mechanizmusba” építő
elméleti modellek legkülönbözőbb változatait dolgozták ki (Moray, 1969;
Treissman, 1960) sokszor megkérdőjelezve annak szükségszerű feltételezését,
mint pl. Norman, D. A. (Towards a theory of memory and attention, Psychol.
Rev., 1968, 75, 522—536), aki azt a lehetőséget veti fel, hogy a szelekció csak a
teljes kiértékelési folyamat után történik, de elvethető a különböző „kódolási”
(encoding) feltevések alapján is. A „kódolás” fogalom a reprezentáció oldaláról a
szenzoros információ megfelelő átalakításának, a perceptuális és asszociatív
feldolgozásra alkalmassá tételének folyamatára vonatkozik és ezért különbséget
tesznek a kódolás előtti és azt követő emlékezeti folyamatok között. A kódolás
előtti folyamatot nevezzük ikonikus vagy echoikus tárolásnak, amelynek felvé­
teli, ill. feldolgozási kapacitása eltér a rövid-idejű memóriától. Neisser, U.
(cognitive psychology, N. Y.: Appleton—Century—Crofts, 1967) szerint a szen­
zoros információ felvételét követő kódolást egy hierarchikusan szervezett min-
tafelismerési neuronális rendszer teszi lehetővé és a minta belső reprezentációjá­
nak aktív szintézisét vagy rekonstrukcióját egy szeriális folyamatban valósítja
meg. Ez a „preattentív” folyamat egyszerre csak egy bizonyos menyiségű vagy
minőségű anyag feldolgozását és átalakítását végzi, és csak az igy kódolt infor­
máció idézhető fel, különben a gyors szenzoros emlékezeti elhalványulás miatt
elvész. Walley és Weiden szerint azonban ez a kódolási hipotézis, csak a „figye­
lem irányának” problémáját oldja meg, a szelektivitás problémáját nem. Meg­
oldásra nyújt lehetőséget az a feltevés, hogy a kódolás „a minta-felismerési
neuronális hálózat legmagasabb szintjét képviseli és ez legalábbis potenciálisan
szimultán folyamat” (p. 286) és elsősorban egy olyan történésre épül, amelyben
az egyik „input” kódolása egy másik „input” kódolásával interferál. Ezt az
interferencia-mechanizmust, amelyet a kérgi neuronok gátló kölcsönhatása
biztosít „kognitív maszkolás”-nak nevezik. A „kognitív maszkolás” a befutó
jelek hasonlóságának függvénye és az alapját képező kérgi laterális gátlás mér­
téke egyenes arányban változik az aktivációs szint (arousal) növekedésével vagy
csökkenésével.
A kódolás — értelmezésük szerint az asszociációs kéreg nem önaktivitásának
eredménye, így a minta-felismerési hierarchikus rendszer legmagasabb szintű
részét az a neuronális hálózat képezheti, amelyeket Konorsky, J. (Integrative
activity of the brain, Chicago: Univ. of Chicago Press, 1967, pp. 63—264)
„gnosztikus egységnek” nevez. A szerzők hivatkoznak elemzésére az agysérülése­
ket követő „bizarr agnosia”-ról és különösen Feeney és munkatársai (Feeney,
D. M., Pittman, J. C„ Wagner, H. R.: Lateral inhibition and attention: Com­
ments on the neuropsychological theory of Walley and Weiden, Psychol. Rew.,
1974, 81, 536—539) kritikájára válaszolva (Walley, R. E„ Weiden, T. D.: Giving
flesh to a „strow man” : A reply to Feeney, Pittman and Wagner, Psychol. Rew.,
1974, 81, 540—542) számos olyan eredményre hivatkoznak, amelyek az asszoci­
ációs kéreg jelentős szerepére utalnak a viziuális információ tárolásában és fel­
idézésében. Ilyen véleményünket alátámasztó vizsgálat Thompson és munka­
társai (Thompson, R. F., Mayers, K. S., Robertson, R. T., Patterson, C. J.:

6* 559
Number coding in association cortex of the cat, Science, 1970, 168, 271—273,
számok észlelése (kódolása) asszociációs kérgi működésével kapcsolatban vagy
az inferotemporális kéreg neuronjainak receptív mezőire vonatkozó vizsgálatok
eredményei. Ezekből kiderült, hogy (Gloss és munkatársa, 1974) e sejtek nagyobb
része elég jelentős latenciaidőkkel válaszol vizuális ingerlésre és receptív mezői
jelentős sajátsága, hogy magába foglalja a foveat, és a látókórgi neuronoktól
eltérően mindkét látótérfólre kiterjed, továbbá a receptív mező átmérője is
rendszerint nagyobb. Számos inter-jellemzővel kapcsolatban megnyilvánuló
érzékenységű sejtek ezek.
E rendszer vagy neuronális hálózat esetében nincs minden lehetséges „input”-
nak megfelelő eltérő „output” , hanem csak eltérő input-osztályokra van. A
kontúr és szög-detektorok konvergenciája esetén olyan „gnosztikus egység” —
alakzat szerveződik, amely mondjuk példájukkal, minden háromszögszerűségre
reagál annak nagyságára, formájára és irányára való tekintet nélkül. Ehhez az
kell, hogy az eltérő irányú, nagyságú stb. háromszög-detektorok „kimenetei­
nek” konvergenciája megfelelő gnosztikus egységéből álló „együttest” képez­
zen, s ez a mechanizmus alkalmas a perceptuális konstanciák értelmezésére is.
A perceptuális tanulás során vagy módosulnak a meglevő gnosztikus egységek
vagy újak alakulnak ki. Ezen egységek közöttt kialakuló szinaptikus neuronkap -
csolatok megfelelnek az asszociatív tanulásnak és lényegében ezek képezik a
hosszú idejű emlékezet alapját. A rövid-idejű emlékezet alapján pedig az elmé­
let szerint a kódolás után perzisztáló „gnosztikus egysógaktivitás” képezi.
A szerzők feltételezik, hogy egy gnosztikus sejt-együttes aktivitása más
gnosztikus egységek aktivitását gátolja. Ez a kódolási mechanizmusok eredmé­
nyeként előforduló kognitív maszkolásnak a magyarázata. Értelmezésünkben a
kollaterális rekorrens kérgi gátlás fogalmából indulnak ki. Creutzfeldt és mun­
katársai) Creztfeld, O., Euster, J. M., Hertz, A., Straschill, M.: Some problems
of information transmission in the visual system. In. J. C. Eccles Ed. (Brain and
conscious experience. Berlin: Springer Verlag, 1966, 138—164) hivatkozott
vizsgálatából ismert, hogy a retina diffúz megvilágításakor a corpus genicula-
tum laterale (brust) gátlás követi, amelyről intracelluláris vizsgálatuk alapján
arra következtettek, hogy mivel gátló posztszinaptikus potenciálokkal jár
együtt, valószínűleg rekurrens gátlásnak köszönhető. A rekurrens gátlást szoká­
sosan úgy értelmezik, hogy egy rekurrens kollaterális axon egy közbülső gátló
neuront serkent, amely gátolja az eredetileg aktív sejtet és közvetlen szomszéd­
jait, azaz egy nagatív feed-back, ami által a neuron önmagát gátolja. Egyrészt,
egy kérgi sejt hosszabb idejű aktivitásából receptív mezőjén belüli pontszerű
ingerlés esetén, másrészt bizonyos anatómiai megfigyelésekből (Szentágothai, J.
The anatomy of complex ingetratíve units in the nervous system, In Lissák, К.
(Ed.) Results in neuroanatomy, neurochemistry, neuropharmacology and
neurophysiology. Budapest: Akadémiai Kiadó, 1967) arra lehet következtetni,
hogy a rekurrens gátlás nemcsak ilyen „ön-gátló”, hanem laterális gátlást meg­
valósító mechanizmus lehet. Ezt az asszociációs kéreg működésére is átvíve,
mivel a laterális gátlás fordítottan arányos a távolsággal, a megfelelő gnosz­
tikus egység-képződményének érintkezésének, közelségének függvénye és mivel
két inger hasonlóságának mértéke kifejeződhet az azoknak megfelelő kérgi
neuronok érintkezésének mértékében, a laterális gátlással szorosan összefüggő
kognitív maszkolás az ingerek hasonlóságától függ.
A rekurrens gátlás lehetőségét figyelmi mechanizmusok értelmezésében má­
sok is hangsúlyozzák. Miller, P. M, (Physiological Psychology, N. Y.: Holt,

660
Rinehart and Winstons, 1967) pl. Hebb emléletének megfelelő sejt-együttesek
(cell-assembly) kölcsönhatásában vagy Shallice, T. (Dual functions of conscious­
ness, Psychol. Rev., 1972, 79, 383—393) információ feldolgozási modelljében.
Walley és Weiden azon további feltevésével azonban, hogy a kognitív masz­
kolás összefügg az aktivációs szint (arousal) változásával, a figyelem és az aro­
usal összefüggésének bonyolult kérdése is értelmezhető.
A nemspecifikus diffúz projekciós rendszer vagy formáció retikuláris műkö­
désével kapcsolatos ismert megállapítások egyrésze annak a kérgi tevékenységre
gyakorolt serkentő hatására vonatkozik. A szerzők feltételezik, hogy a reticulá-
ris rendszer a kérgi rekurrens laterális gátlás facilitációját eredményezi. így
értelmezik azt a kísérletüket (Walley, R. E., Urschel, J. W.: Modification of
visual evoked potentials during orienting behavior in the rabbit., Physiol, and
Behav., 1972, 9, 7—13), amelyben az optikus ideig vagy a chiasma opticum
egyedi elektromos ingerlésével úgy találták, hogy az arousal növeli, ugyanabban
a helyzetben diffúz fényingerlésnél pedig csökkenti a kérgi kiváltott potenciál
amplitúdóját. Az első esetben az elektromos ingerléssel keltett rövid szinkron
tüzelés serkenti a kérgi működést, viszont a második esetben a kezdeti inger a
következő ingerre adott választ csökkentő kérgi rekurrens gátlást facitilál.
Hasonló lehetőségre utalnak Feeney és munkatársai eredményei is (Feeney,
D. M., Orem, J. M.: Modulation of cisual cortex inhibition during reticular
evoked arousal, Physiol, and Behav., 1972, 9, 805—808), akik ettől részben elté­
rőben értelmezik azokat, vagy Walley és munkatársai) Kinkaide, P. S., Walley,
R. B.: Visual evoked potentials during stimulus selection in eyelid conditioning
int the rabbit, J. comp. Physiol. Psychol., 1974, 87, 481 494) újabb kísérletei.
Ezt a hipotézist jól alátámasztani látszanak továbbá a kérgi „ingerelhetőségi
ciklus” (recovery cycle) arousallal összefüggő változásaira, eltérésére vonatkozó
adatok is, amelyek szerint alváshoz képest éber állapotban a szomatoszenzoros
kéreg és a látókéreg esetében is ez jelentősen csökken. Spinelli, D. M., és Prib­
ram, K. H.: (Changes in visual recovery functons produsec by temporal lobe
stimulation in monkeys, Electroenceph. clin. Neurophysiol., 1966, 20, 44—49)
majmokkal végzett kísérletekben az inferotemporális kéreg elektromos ingerlé­
sével meghosszabbították azt az időt, amely alatt a kiváltott potenciálban, a
válaszban érintett sejtek „magukhoz térnek” a látókéregben és ez a hatás a
későbbi vizsgálatok szerint össze függ a „figyelmességgel” . Thompson, R. F. és
mtsai. In D. I. Mostofsky (Ed.) Attention: Contemporary theory and analysis
N. Y: Appelton—Centuri—Corfts, 1970) az asszociációs kéreg aktivitásával
kapcsolatban mutattak ki macskáknál a kiváltott potenciál és a figyelem mér­
téke közötti fordított kapcsolatot. A frontális kéreg ingerlése,-— valószínűleg
az agytörzsi formáció retikuláris közvetítésével — az asszociációs kérgi kivál­
to tt potenciál amplitúdójának csökkenését eredményezte.
Ilyen és hasonló adatokból tehát az következik, hogy a figyelem alatt nő az
általános arousal, amelynek eredménye az asszociációs kérgi rekurrens laterális
gátlás facitilácódása.
A röviden vázolt elméletük alátámasztásául Walley és Weiden részletesen
elemzi Kahneman, D., Beatty, J. és Pollack, I. (Perceptual deficit during a
mental tsak, Science. 967, 157, 218—219) egyik kísérletét. A к. sz.-eknek 4
számból álló, l/sec.-os sebességgel adott sorozatokat kellett hallgatnia, de mind­
egyikkel kis átalakítás volt végzendő egy másik szám hozzáadásával. Az átala­
kított számokat 1 sec. szünet után ismételni kellett hasonló sebességgel. A
k. sz.-ek pupillanagyságáról készült fényképek elemzéséből kiderült, hogy a

661
pupilla átmérője fokozatosan nőtt a figyelési feladat közben, legnagyobb volt a
visszamondási szakasz kezdetén, majd fokozatosan csökkent. A számokkal kap­
csolatos feladat végzése közben 5/sec.-os sebességgel betűket villantottak fel egy
ernyőn, amelyek közül minden próba után a kisérleti személyeknek be kellett
számolni egy egyébként 75%-ban előforduló betűről. A betűk észrevevésének
hibagörbéje nagyon hasonlónak bizonyult a pupillanagyság változásának gör­
béjéhez. A hibázások nőttek a figyelési szakaszban, leggyakoribbak voltak a
válaszadás kezdetén, majd csökkentek. Mivel a pupilla átmérőjének változása
meglehetősen érzékeny mutatója az aktivációs szint változásának (Hakerem,
G., Sutton, S.: Pupillary response at visual theshold, Nature. 1966, 212, 485 —
486), logikusnak tűnik a következtetés, hogy szoros megfelelés van az arousal
emelkedése és a „kognitív maszkolás” között, emelkedésével nő a kognitív masz­
kolás. Ebből az is következik, hogy a szenzoros információ kódolása közben fázisos
arousal változás következik be, azonban, mivel a hatás a fenti eredmények sze­
rint bizonyos fokig párhuzamos egy adott feladathoz szükséges „kognitív” erő­
feszítéssel, valószínű a corticofugális pályákon keresztül kérgi kontroll lehetősé­
ge is. Az elmélet további implikációja, hogy a feladat bonyolultságától függően
nő az érintett „gnosztikus egységek” száma, azaz a feladat komplexitásával
közvetlenül összefügg a kognitív maszkolás mértéke. Hozzá kell tenni, hogy
mindez természetesen nem azt jelenti, hogy a fázisos arousal változás csak az
asszociációs kéreg negatív feed-back mechanizmusának következménye.
Röviden összefoglalva Walley és Weiden elméletének legfőbb hipotéziseit
—a szimultán ingerek kódolási interferenciájával kapcsolatba hozott, az akti­
vációs szint változásával összefüggő asszociációs kérgi laterális gátlás mecha­
nizmusa hasznos (vagy talán kizárólagos?) fogalma lehet a szelektív figyelem
bonyolult jelenségei értelmezésének.
Séra lá szl ó

A kiadásért felel az Akadémiai Kiadó igazgatója

Műszaki szerkesztő: Agócs András
A kézirat a nyomdába érkezett: 1975. V II. 2. — Terjedelem: 7,7 (A/5) ív
Akadémiai Nyomda, Budapest — Felelős vezető: Bernât György
 СОДЕЖАНИЕ

Янош Чирска: П сихологический метод д л я иследования моральной мотивации работ­

ников физического труда ............................................................................................................... 479
Андраш Т. Хегегюш—Мария Сонди—Петер Поппер : В енгерский стан дарт развития
грудного ребенка и младенцев ................................................................................................... 489
Ене Маломшоки—Иван Смодиш: Изменение продолжительности оптического времени
реакции при усилии ....................................................................................................................... 499
Янош Антал-Ласло Дете: В лияние продолжительной дозировки Т риоксазина на
времея реакции испры пуемых ........................................................... 513

ОБОЗРЕНИЕ

Имре X. Тот—Миклош Варга: -Данные к истории н ауки в области исследований афа­

зии л и н г в и с т и к и .................................................................................................................................. 521
Ева Черег: Что м ож ет предоставить д л я нас свободное время и что знаем мы о сво­
бодном времени? ................................................................................................................................ 527

ФОРУМ

Беседа с 75-и летним академиком, П алом Г егеш и -К и ш ш ................................................... 532

Д ок л ад о заседании (5. н ояб ря 1975 г.) Секции дефектологической психологии...........538
Н овости психологической ж и зн и ................................................................................................... 539

КАЗУИСТИКА

Мария Неменъи: Реаби ли тац и я или диагностическая о ш и б к а ? ........................................ 541

о бзо р книг
А. М. Свядощ: С ексуальная патология ж енщ ины. Издательство «Медицина», Москва,
1974 г. (Бела Буда) .......................................................................................................................... 544
Ференц Мереи—Ференц Сакач: Опыт клинической психологии. «Медицина» 1975 г.
(Золтан В а р га ) .................................................................................................................................. 546
Бела Буда: Р егулярн ость непосредственной человеческой ком м уникации. ’’Издание
центра по исследованию массовой коммуникации В Р Т ” 1974 г. (Золтан Варга) 548
Й. А. Шерковин: П сихологические проблемы процессов массовой информации.
М осква, 1973 г. (Жужана Лендел) ........................................................................................... 549
Карлхеинц Фингерле : Ф ун кци я ш колы и её проблемы. Мюньхень 1973 г. ( Каталин
Форраи ) .................................................................................................................................................. 554

ОБЗОР ПЕРИОДИЧЕСКИХ ИЗДАНИЙ

Н овая невропсихологическая теория латерального тормож ения и вним ания (Ласло

Шера) ...................................................................................................................................................... 557
 CONTENTS

J á n o s Gsirszka: P sychological M ethod for th e Cognition o f th e V irtu a l M otivation

o f W o rk Perform ance ...............................................................................................................479
A n d rá s T . Hegedűs, M á r ia Szondy, Péter Popper : The H u n g aria n S ta n d a rd of th e
D evelopm ent of I n fa n ts a n d Y oung C hildren ..................................................................... 489
J e n ő M alomsoki, I v á n Szm o d is : Changes o f th e O ptical R eactio n T im e D u rin g E ffo rt . 499
J á n o s A ntal, László D öm e : E ffect of L ong-lasting Trioxazin A d m in istra tio n on the
R e ac tio n Time in N o rm a l I n d iv id u a ls ............... 513

R E V IEW

Im r e H . Tóth, M iklós V arga: D ata on th e H isto ry of Science o f th e Linguistic

_ R esearches on A p h asia ........................................ 521
É v a Csőregh: B enefits o f th e Leisure Tim e. W h at Do W e K now a b o u t th e Leisure
T im e? ......................................................... 527

FORUM

In te rv ie w with 75 Y ea rs Old P aul Gegesi K iss, Member of th e H u n g a ria n A cadem y of

Sciences .......................................................................................................................................... 532
R e p o rt on the Session o f th e Psychological Section for th e E d u c a tio n o f H andicapped
C hildren of th e H u n g a ria n Psychological Society (N ovem ber 5. 1974) ............... 538
N ew s o f In tern atio n al Psychology .............................................................................................. 539

CASE REPORT

M a r ia Neményi: R e h a b ilita tio n or diagnostical error? ..................................................... 541

BOOKS

A . M . Szvjadoscs: Sexualpathology o f W om en. Medicina P u b lish in g H ouse, Moscow

1974 ( Béla B uda) ......................................................................................................................... 544
Ferenc Mérei, Ferenc Szakács: P ractice o f th e Clinical P sychology. M edicina 1975
(Z oltán Varga) ............................................................................................................................. 546
B éla B u d a : R ules o f th e D irect H u m an Com m unication. E d itio n o f th e M ass Commu­
nication R esearch C e n ter of the M RT. 1974. ( Zoltán Varga) ........................................ 548
J . A . Serkovin: Psychological Problem s o f th e Mass C om m unication. Moscow, 1973.
(Zsuzsanna Lengyel) ...................................................................................... 549
K arlheinz F ingerle: T h e F unction o f th e School and its P roblem s. M ünchen, 1973.
( K atalin Forray ) .......................................................................................................................... 554

JOURNALS

A N ew N europsychological Theory o f th e L ateral In h ib itio n a n d th e A tten tio n

( László Séra ) .................................................................................................................................. 657
 KÖZLÉSI FELTÉTELEK

1. A M agyar Pszichológiai Szemle olyan k é z ira to k a t fogad el közlésre,

am elyek a pszichológia és h atárterü le tein ek tu d o m án y o s kérdéseivel fog­
lalkoznak.
Ezen belül közöl eredeti k u tatáso k ró l szóló beszám olókat; tómaösszefog-
laló ta n u lm á n y o k a t; d id ak tik u sán feldolgozott esettan u lm á n y o k at; pszi­
chológiai tö rté n e ti ta n u lm á n y o k a t; beszám olókat a hazai és nem zetközi
pszichológiai közélet fontosabb esem ényeiről; ism ertetések et a hazai és
nem zetközi pszichológiai intézm ények m unkásságáról; hozzászólásokat a
pszichológiai és általában a k u ltu rá lis élet pszichológiai v o n atk o zású ese­
ményeihez; könyv- és tan u lm ányism ertetéseket.
2. A k éz irato k terjedelm e á lta lá b a n nem h a la d h a tja m eg a 0,5 —0,75
ívet (16—24-es k ettes sorközzel gépelt oldal, so ro n k én t 50 „ n ” betűjellel).
E gy oldalon 25 sornál tö b b nem lehet.
3. A k é z ira to t 3 példányban kell a Szerkesztőséghez beküldeni. A köz­
lem ény címe u tá n szerepeljen a szerző neve, a la tta az intézm ény, ahol a
szerző dolgozik.
4. Az idegennyelvű fo rd ításra szánt 25 soros összefoglalást külön ol­
dalon, cím m el, 3 példányban kell csatolni a közlem ényhez.
5. A szöveget norm ál b e tű típ u sú írógéppel 1/8 íves g ép p ap írra és csak
a papír egyik old alára kell írni. A gyors nyom dai á tfu tá s érdekében fontos
a h ibátlan gépelés.
6. H a a szerző dőlt betű k k el a k a r valam it kiem elni, azt egyszer húzza
alá. Csupa n a g y betűvel sem m it se gépeljen. H a a szöveg egy részét ki­
sebb b etű típ u ssa l k ívánja szedetni, ezt nem sű rű n gépelt sorokkal, hanem
a szöveg balo ld ala m entén h ú z o tt vonallal és „ p e tit” szóval jelezze. A kéz­
ira t la p jait o ldalanként folyam atosan, középen szám ozza arab szám okkal.
Betoldás nem alkalm azható.
7. A szám o zo tt és címmel e llá to tt á b rá k a t és tá b lá z a to k a t k ü lö n bo­
rítókban kell csatolni a kézirathoz. Minden á b ra és tá b lá z a t h á tla p já n sze­
repeljen a szerző neve és a k éz irat címe.
A k éz iratb a n pontosan fel kell tü n te tn i az á b rá k és tá b lázato k helyét.
8. Szöveg közben alkalm azott irodalmi h ivatk o záso k n ál a szerző k é t­
szer aláh ú z o tt vezetéknevét és zárójelben az irodalom jegyzékben jelzett
sorszám át tü n te ssé k fel.
9. Az irodalom jegyzék összeállítása ábécé-sorrendben tö rtén ik . Könyvek­
nél, monográfiáknál: a szerző vezetékneve, keresztnevének k ezdőbetűi, a
megjelenés éve, cím, kiadó, város, idézett oldalszám .
Folyóiratokban m egjelent közlem ényeknél: a szerző vezetékneve,
keresztnevének kezdőbetűi, a megjelenés éve, kötetszám , füzetszám , idé­
z e tt oldalszám . (A közlem ény cím ét te h á t nem kell feltüntetni.)
10. A szerző vállalja, hogy a tö rd elt le v o n ato k a t 3 nap a la tt k ija v ítv a
visszaküldi. A kézirattól eltérő nyom dai javítások költségei a szerzőt terhelik.
11. Szerzőinknek — tiszte letd íju k terhére — 100 d b külön-lenyom atot
készíttetünk.
12. A szerkesztőség kéziratot nem őriz meg és nem küld vissza.
Á r a : 17 F t (•
\ i O w » I
) I N D E X : 25.653
E lő fizeté s eg y é v r e : 8 0 F t

875 Ш 1 f

AKADÉM IAI KIADÓ, BUDAPEST

I

Magyar
Pszichológiai
Szemle

AKADÉMIAI KIADÓ, BUDAPEST

■A.
MAGYAR PS ZICHOLÓGIAI SZEMLE
ВЕНГЕРСКИЙ ПСИХОЛОГИЧЕСКИЙ ЖУРНАЛ
HUNGARIAN JOURNAL OF PSYCHOLOGY
A M A G Y A R T U D O M Á N Y O S A K A D É M IA P S Z IC H O L Ó G IA I B IZ O T T S Á G A
É S A M A G Y A R P S Z IC H O L Ó G IA I T Á R S A S Á G F O L Y Ó IR A T A

X X X II. kötet Űj sorozat 16. 1975. 6. szám

A sz e rk e s z tő b iz o tts á g e ln ö k e: Á d á m G yörgy

F ő sz e rk e sz tő : P o p p b r P é t e r

A s z e rk e sz tő b iz o ttsá g ta g ja i:
B a r t h a L a jo s , H ó d o s T ib o r , H ü n y a d y G y ö r g y , J u h á sz P á l , K a r d o s L a jo s ,
K e l e m e n L ászló , L á n y i n é E n g e l m a y e r Á g n e s , L é n á r d F e r e n c , M á t r a i L ászló ,
M o u s s o n g -K ovács E r z s é b e t , P a l o tá s G á b o r , P a t a k i F e r e n c , R a n s c h b u r g J e n ő ,
S a l a m o n J e n ő , T o m k a I m r e , V it á n y i I ván

A sz e rk e sz tő sé g ta g ja i:
R o v a tv e z e tő k : H ó d o s T ib o r , H ü n y a d y G y ö r g y , M oussong -K ov ács E r z s é b e t ,
R a n sch bu rg J enő

M u n k a tá rs a k : V a r g a Z o l t á n (olvasó sz e rk e sz tő ), H e g e d ű s T. A n d r á s , B e n e d e k
L á s z l ó , V árady A n d r á s n é (szerk esztő ség i titk á r )

T ech n ik ai s z e rk e sz tő : G l a u b e r A n n a

S zerk esztő ség : 1083 B u d a p e s t, B ó k a y J á n o s u . 54. T ele fo n : 340— 790, 3 4 3 — 743

S z e rk e sz tő sé g i fo g a d ó ó rá k : k e d d 10— 12
c s ü tö rtö k 1 6 — 18

A k a d é m ia i K iad ó
1363 B u d a p e st, A lk o tm á n y u. 21. T e le fo n : 111 — 010

T e rje s z ti a M a g y a r P o s ta . E lő fiz e th e tő b á rm e ly p o s ta h iv a ta ln á l, a k é z b e sítő k n é l, a

P o s t a h írla p ü z le te ib e n é s a P o sta K ö z p o n ti H írla p I r o d á n á l (K H I 1900 B u d a p e s t V ., J ó ­
z se f n á d o r té r 1. p o s ta c ím : 1900 B u d a p e s t) k ö z v e tle n ü l v a g y p o sta u ta lv á n y o n , v a la m in t
á tu ta lá s s a l a K H I 215 — 96162 p é n z fo rg a lm i je lz ő sz á m á ra .
E g y e s p é ld á n y o k b e sz e re z h e tő k a 1065 B u d a p e s t V ., B ajcsy -Z silin szk y ú t 76. sz. a la t ti
h írla p b o ltb a n .
E lő fiz e th e tő és p é ld á n y o n k é n t m e g v á s á ro lh a tó : a z A K A D É M IA I K IA D Ó -n á l
1363 B u d a p e s t V ., A lk o tm á n y u. 21. T e le fo n : 111 — 010. P én zfo rg alm i je lz ő sz á m u n k :
2 1 5 — 11488., az A K A D É M IA I K Ö N Y V E S B O L T -b a n : 1368 B u d a p e st V ., V áci u . 22.,
telefon: 185—612

Előfizetési díj egy évre: 80 Ft.

A t a n u lm á nyok közlési feltételeit lásd a borító harmadik oldalán.
 TARTALOMJEGYZÉK

Varga K ároly: A tö m e g k o m m u n ik á c ió s v ise lk e d é s m o tiv á c ió s h á tt e r e .................... 567

Hegedűs T . A n d rá s—Szondy M ária—Popper Péter: A csecsem ő - és k isg y e r­
m e k k o ri fe jlő d é s m a g y a r s ta n d a rd je I I 681
Hódosi Rezső: A c so p o rt-p s z ic h o te rá p ia h e ly e n e u ró z is o s z tá ly o n k ez e lt p re p u -
b e rtá s k o rú a k e llá tá s á b a n ............................................................................................................. 5 9 1
Harmatba János: A c s o p o rtfo ly a m a t e se m é n y e in e k re g is z trá lá s a ................................... 598

V IT A

Bartha Lajos: A p sz ic h o ló g ia fejlő d éséb ő l a d ó d ó n é h á n y p ro b lé m á ró l 1 .................605

SZ E M L E

A b eiskolázási v iz s g á la to k és a k o rrek ció s o s z tá ly o k b a n folyó m u n k a a k tu á lis p sz i­

chológiai k é rd é se i (Hegedűs T . András ö ss z e á llítá sa) ..................................................... 618

FÓ RU M

B eszélgetés M á tra i L ász ló a k a d é m ik u ssa l (N em én yi M á r i a ) ............................................ 624

A P sz ic h o te rá p iá s H é tv é g m ó d s z e rta n i k é rd ései (H id a s G y ö rg y ) ................................... 628
T ö red ék es asszo ciáció k a P s z ic h o te rá p iá s H é tv é g é k rő l (Popper P éter) ...................... 636
A pszichológiai é le t h íre i .................................................................................................................... 642

KÖNYV

Varga Zoltán: Is k o la i á r t a lm a k (Hegedűs T . A n d rá s) ...................................................... 644

V . V . Csebüseva: A m u n k a o k ta tá s p sz ich o ló g iája (F a rka s É v a ) .................................646
J . Guthke: Az in te lle k tu á lis ta n u ló k é p e ssé g d ia g n o s z tik á já ró l (K le in Sándor) . . . 648
Gerő Zsuzsa: A g y e rm e k ra jz o k e s z té tik u m a (N em es L ív ia ) ..........................................650

F O L Y Ó IR A T

V ap ro szi pszichologii (1974. 1 — 6.) (Kóbor E n ikő ) ............................................................... 654 1

1 Magyar Pszichológiai Szemle 566

 A TÖMEGKOMMUNIKÁCIÓS VISELKEDÉS MOTIVÁCIÓS
HÁTTERE

VARGA KÁROLY
MTA Szociológiai Kutató Intézet

69 fé rfi és 43 n ő i rá d ió s-te le v íz ió s p a n e l ta g o t v iz s g á ltu n k m e g a F re n e h -fé le p r o ­

je k tív te s z t m ó d o s íto tt v á lto z a tá v a l, teljesítm ény - és affiliációs m o tív u m a ik in te n z i­
tá s á ró l és h a n g u la ti ir á n y á ró l. A v iz sg á la t h ip o té z is e a z v o lt, h o g y a tö m e g k o m m u n i­
k áció s v iselk ed ésb e n , m in d a rád ió s és te le v íz ió s expozura m en n y iség éb en , m in d p e d ig
a m ű s o r-p re fe re n c iá b a n a te lje s ítm é n y m o tiv á lt sz e m é ly e k n é l n a g y o b b m é r té k b e n fog
é rv é n y e s ü ln i a „ késleltetett gratifikáció” m o d e llje (D e fe rre d G ra tific a tio n P a tt e r n ) ,
m in t az affiliáció s m o tív u m e rejév el je lle m z e tt sz e m é ly e k n é l.
A felté te le z é s, h o g y a te lje s ítm é n y m o tiv á lt sz e m é ly k e v e se b b id ő t fo r d ít az ( á lta lá ­
b a n k ö z v e tle n g ra tifik á c ió n a k v eh ető ) media-expozúrára, c sa k fé rfia k e se té b e n és c sa k
rá d ió ra ig a z o ló d o tt.
A te lje s ítm é n y m o tiv á lt n ő k tö b b e t rá d ió z n a k , m i n t a n e m -te lje s ítm é n y m o tiv á lta k .
A sz o ro n g á st k e ltő k ie lé g íte tle n affiliációs sz ü k s é g le t fé rfia k n á l a so k rá d ió z á s, n ő k n é l
a sok telev ízió n ézés ir á n y á b a h a t.
A DG P- h ip o té z is a ta r ta l m i műsor-preferencia v o n a tk o z á s á b a n is c sak fé rfia k e s e té ­
b en és c sa k rá d ió ra ig a z o ló d o tt. A te lje s ítm é n y m o tiv á lt n ő k n a g y o b b a rá n y b a n k e d v e l­
té k az a la c so n y D G P -é r té k ű rá d ió m ű so ro k a t.
A z a d a to k a la p já n m e g v ita ttu k a szem ély iség b e lső m o tív u m a it, a fé rfi-n ő i szo ciális
sz e rep k észlet és a rá d ió és telev ízió auditív , ille tv e vizuális m odilitása interakcióját. E n n e k
az in te ra k c ió n a k szem szö g éb ő l n ézv e a D G P -h ip o té z is n ő k e se té b e n is v a ló s z ín ű s íté s t
n y e rt.

A tömegközlési kutatásokban Schramm, Lyle és Parker (1961) vizsgálata

óta polgárjogot nyert az interakciós szemlélet. Ez a tömegközlési eszkö­
zök egyirányú hatása helyett a közönség aktív szerepét hangsúlyozza a tömeg­
közlési tartalmak kiválogatásában és saját szükségletei szerinti felhasználásá­
ban. Az egyirányú hatás modellje ugyan fejlettebb formában tovább él, mint
pl. Gerbner kultivációs elméletében (1969), de az újabb keletű motivációs
iskolák eredményeivel jobban összhangban áll az a közelítés, amely a személy
életstratégiájának, kognitív várakozásainak és döntéseinek is helyt ad a tö­
megközlő eszközök kondicionáló erejének tényei mellett. (Bauer, 1964)
Ebben a közelítésben feltételezzük, hogy meghatározott motivációs struk­
túrával rendelkező személyek meghatározott tömegközlési tartalmakat job­
ban kedvelnek, mint másokat. A teljesítménymotivált személy pl., ahogy
ezt férfiak esetében Rees kimutatta (1967), előnyben részesíti azokat a maga­
zinokat, amelyek magasabb „deferred gratification” (DG) (vagyis „késlel­
tetett jutalmazás”) értékkel (Schneider és Lysgaard, 1953; Straus, 1962.)
jellemezhetők, vagyis az életstratégia szempontjából hasznosabbakat a pusz­
tán szórakoztató, alacsony DG-órtékűekkel szemben. Sőt bizonyos megszo-

1* 667
rítással ugyanez érvényes a tv-műsorok esetében is. Ez a hipotézis a telje­
sítménymotivációs iskola elméletei szerint (McClellend et ah, 1953; Atkison,
Feather, 1966; Heckhausen, 1963, 1967, stb.) és a „deferred gratification
pattern” kutatások alapján (Mischei, 1958, 1961/a, 1961/b) azt jelenti, hogy
ennél a személyiségtípusnál a szocializáció folyamán a gratifikáció érdeké­
ben tett erőfeszítéshez, s így a gratifikáció elérését megelőző szakaszhoz
természetszerűleg asszociálódott a jutalom előérzete. Számukra a munka,
a siker anticipációja és a várakozás nem riasztó, hanem vonzó állapot. A köz­
vetlen gratifikáció feltűnő kedvelése viszont a „megzavart” szocializáció
jele és éretlen személyiségre utal: a hosszabb távon értékes célok követése
helyett a pillanatnyilag legerősebb vonzásoknak való kiszolgáltatottságot.
A teljesítmény motiváció és a „deferred gratification pattern” (DGP) em­
lített összefüggése a rádió és a televízió esetében a következő hipotéziseket
sugallja:
1. A telj esitménymotivált személyek mind a rádiót, mind a televíziót keve­
sebbet hallgatják ill. nézik a hét napjain és a nap óráiban, mint a nem-telje-
sítménymotiváltak. Ez a feltételezés onnan adódik, hogy a rádióhallgatás
és tv-nézés még a komolyabb műsorok esetében is szórakozás, vagyis köz­
vetlen gratifikáció, amelyből, mint láttuk, kevesebb kell a teljesítménymoti-
váltnak, mint annak, akiben ez a motívum nem elég erős. Kiegészítő szem­
pontként adódik az, hogy akiben valamilyen más motívum erős, pl. a kielé­
gítetlen affiliáció szükséglete, az önmaga vigasztalására az átlagosnál többet
fogja nézni a televíziót, és többször fogja hallgatni a rádiót.
2. A telj esi tménymotivált személyek mind a rádióból, mind a tv-ből na­
gyobb arányban fogják „fogyasztani” azokat a műsorokat, amelyeket ob­
jektív adatok alapján (pl. egy Thurston-zsüri minősítése szerint) magasabb
DGP-értékűeknek tartunk, mint a nem-teljesítménymotiváltak. Ez azt je­
lenti, hogy a teljesítménymotiváltak a kevesebb rádióhallgatáson és televí­
ziónézésen belül is kisebb arányban „fogyasztják” a pusztán szórakoztató,
közvetlen gratifikációs tartalmakat. A kielégítetlen affiliáció állapotában lévők
pedig, vagy egyéb „sok szórakozásra szoruló” személyek amúgy is hosszabb
tömegkommunikációs eszköz használatuk magasabb arányát fogják köz­
vetlen gratifikációs tartalmaknak szentelni, mint a teljesitménymotiváltak.
Ez a két nyers hipotézis csak a motívum vagy belső szükséglet absztrakt
konstrukcióját veszi tekintetbe, és nem finomít olyan fontos szempontokkal,
mint a személy társadalmi szerep-készlete, mindenekelőtt a nemhez, életkorhoz
és foglalkozásokhoz kötődő szerepek. Különösen jelentősnek ígérkezik ezek
közül az első, hiszen a nők többségében kettős lekötöttsége, a munkahelyi
és az otthoni műszak olyan sajátos életformát teremt számukra, amelynek
— a motívumstruktúrával kölcsönhatásban — érzékelhető hatása kell legyen
a tömegközlési eszközökkel kapcsolatos viselkedés itt tárgyalt aspektu­
saira is.

668
 A „második műszak” ténye és az itteni helytállás ambíciója a nőknél szük­
ségképpen ellentmondásba kerül a fentebb vázolt modellel. Ha ez az otthoni
idő számukra még munkaidő, akkor ebben a munkaidőben nem fordul­
hatnak nagyobb arányban olyan magas DGP értékű tömegközlési tartalmak
felé, amelyek bizonyos fokú koncentrációt igényelnének, és ezért elvonnák
figyelmüket feladatuk tökéletes végrehajtásától. Ha viszont ennek az idő­
nek azt a szakaszát nézzük, amelyben már a második műszaktól is megsza­
badultak, akkor a fentebb hipotetizált alapösszefüggésnél valószínűleg erő­
sebben kell, hogy érvényesüljön az a szabályszerűség, hogy több munka több
és intenzívebb pihenést kíván. Magyarán, a két műszaktól alaposan kimerült
nőnek már nem lesz kedve nehéz és hasznos tömegközölt tartalmakkal fog­
lalkozni, hanem erős igénye támad a közvetlen gratifikációra.
3. Ugyanaz az absztrakt konstrukció, amely a rávonatkozó „nomologikus
hálózat” (Cronbach and Meehl, 1955.) alapján a teljesítménymotivált férfiak­
nál a magas, a teljesítménymotivált nőknél az alacsony DGP-értékű tömegköz­
lési tartalmak 'preferenciáját jelzi előre. így — az elmélet alapján — felté­
telezzük, hogy a két nem között a tömegkommunikációs viselkedés tekinte­
tében kontraszt fog létrejönni. Ezt a kontrasztot nemcsak a műsortartalmak
választása, de a média expozúra mennyisége tekintetében is feltételezzük,
legalább is a rádió vonatkozásában. I tt ugyanis a házi munka melletti rádió­
hallgatás, mint másodlagos foglalatosság fontos kategóriája kér szót. Ha a
házi munkáját nagyobb odaadással végző, szorgalmas, teljesítmény moti­
vált nő nem fordulhat oda olyan tartalmakhoz, amelyek elvonnák a figyelmét
vállalt feladatától, akkor ez éppenséggel nem zárja ki, hogy nem könnyít­
het helyzetén olyan másodlagos foglalatossággal — pl. a házi munka melletti
rádiózene hallgatással — amelynek ilyen elterelő hatásától nem kell tartania.

A minta.

A közönség-minta egy 112 főből álló, korábban aktív, de néhány hónap

óta nem foglalkoztatott rádiós-televíziós „panel” volt. A műsoranyag mintá­
jaként azokat a rádió és tv-műsorokat vettük, amelyeket a szóban forgó „fá­
radt panel” tagjai hallgattak, illetve néztek az általunk kijelölt vizsgálati
héten (1971. V. 3 9.).
A panelből 69 fő (61%), a férfi és 43 (39%) a nő. A férfiak közül 45-nek is­
merjük az iskolai végzettségét: 21 diplomás és 24 érettségizett. A nők közül
27-ét ismerjük: 10 diplomás és 17 érettségizett. Mindkét iskolázottsági szint
három szakirányhoz tartozik: közgazdász, műszaki, pedagógus. Férfiaknál a
műszakiak vannak a legtöbben (25 fő), nőknél ezek a legkevesebben (4 fő).
Életkor szerint a minta terjedelme 26 évestől 40 évesig terjed. A médián
férfiaknál és nőknél egyaránt 34 év.

569
 A műszer.

A mintasokaság — a vizsgált személyeké és az általuk hallgatott műso­

roké — változó értékeit postai úton szereztük be. A kiküldött boríték tartal­
mazott egy hétre való ún. műsorlapot, amelyen a vsz. beírhatta, hogy melyik
műsorokat hallgatta, illetve nézte. Ezen kívül két álcázott projektív tesztet
(French, 1958. Rees, 1967.) A borítékok kétharmad részében az emberismeret
vizsgáztatásának álcázott French-féle projektív teszthez, a műszer érvé­
nyességi vizsgálatainak (McClelland et. ah, 1953) megismétléseképpen mani­
pulativ instrukciókat is csatoltunk, amelyek ennek az alcsoportnak teljesít­
ménymotivációs képzet gyakoriságát voltak hivatva megemelni. A mani­
pulált hatás mind férfiaknál (p -< 0,05), mind nőknél (p < 0,02) létrejött.
A postán visszajött teszt-anyagokat a McClelland-Atkinson-féle teljesít­
ménymotivációs (McClelland et ah, 1953.) és az Atkinson—Heyns—Veroff-
féle affiliációs kódrendszer (1958) egy egyszerűsített változatával (Vő. Ha-
yashi és Habu 1962) három egymástól függetlenül dolgozó kódoló pontozta.
A kódolási részkategóriákból motívumként csak annyit vettünk tekintetbe,
hogy az illető képzet pozitív, vagy negatív (kétes) hangulati irányú-e.
A kódolói megbízhatóság ellenőrzésére (Feld és Smith, 1958) kiszámított
kódolói megegyezés értékei 90% körül mozognak.
A tételelemzés eredményeképpen a telj esitménymotívum dimenziójára a
French-teszt két sorozatában a 10—10 stimulus mondat közül 4, illetve 6
érte el a diszkriminációs erő kritériumát (p < 0,05). Az affiliációs motívum­
nál is hasonló eredményeket kaptunk.
A másik vizsgálati sokaság — a műsorok — kódolása két műveletsorra
bontható. Egyfelől kódoltuk őket tartalmi, formai és funkcionális kategóriák
szerint. Másfelől egy Thurston-zsüri (14 fő, majd megismételve 18 fővel)
segítségével elhelyeztük az egyes műsorokat egy 11 fokozatból álló skálán,
amely a közvetlen verzusz késleltetett gratifikáció kontinuumát tárja elénk.

Eredményele I.

A motiváció és a rádió-, televízióhallgatás mennyisége

A t, 1. tábla azt mutatja, hogy a teljesítménymotiváció említett két dimen­

ziójában („derűlátók” , borúlátók”) magasnak, illetve alacsonynak bizonyult
személyek csoportjai átlagosan hány darab rádió és tv-műsort hallgattak,
illetve néztek a vizsgálati hét folyamán és milyen időterjedelemben. A hipo­
tézisek eredeti formájukban férfiakra módosított formájukban nőkre igazo­
lódnak, bár igaz, hogy az összefüggések inkább csak következetesek, de

670
nem erősek. A két nem közötti különbség azonban a telj esi tménymotiváció-
nak a média expozúrára gyakorolt hatása tekintetében szignifikáns.

1. tábla
E g y hét rádió- és T V -m űsorainak hallgatási-nézési ideje és darabszáma a teljesítménymotiváció
két hangulati irányának függvényében, férfiakra és nőkre

Teljesítménymotiváció Műsoridő (óra, tizedóra) Műsor darabszám

w rádió ТУ együtt rádió ТУ együtt

F É R F IA K :
„D erűlátók”
m agas (23) n ,6 i 12,2 23,8 19,1 16,3 35,4
alacsony (35) 14,11 12,8 26,9 21,5 i6 ,i 37,6
„B o rú látó k ’*
m agas (26) 11,02 11,7 22,7 18,3 14,7 33,0
alacsony (32) 14,92 13,3 28,2 22,5 17,4 39,9

NŐ K:
„D erűlátók”
m agas (23) 16,9 10,7 27,6 20,9 14,6 35,5
alacsony (18) 13,7 10,8 24,5 18,2 13,9 32,1
„B orúlátók”
m agas (13) 16,9 9,7 26,6 18,9 12,9 31,8
alacsony (27) 14,7 11,2 25,9 20,1 15,0 35,1

1 t = 0,90 p = 0,18 / = 28 egyoldali próba.

2 t — 1,47 p = 0,08 / = 28 egyoldali próba.

A teljesítménymotivált férfi egy héten, ha „derűlátó”, három, ha „borúlátó”,

több mint öt órával kevesebb időt tölt az elektronikus média társaságában,
mint a nem-teljesítménymotivált. Ez a különbség a két tömegközlési eszköz
között aránytalanul oszlik meg.
A teljesítménymotivált férfi televízióból csak félórával kevesebbet néz
(ha „derűlátó”), illetve másfél órával kevesebbet (ha „borúlátó”), mint a
nem-teljesítménymotivált. A rádiót azonban két és fél, illetve négy órával
kevesebbet hallgatja.
Ez a férfiaknál megfigyelt szabályszerűség csak a tv esetében érvényes a
nőkre, de itt is csak a telj esitménymoti váció „borúlátó” hangulati dimenzió­
jában. A „komor” teljesítmény motivált nő hetenként kb. másfél órával néz
kevesebb tévét, mint a nem-teljesítménymotivált. Rádiónál megfordul a hely­
zet. A telj esítménymo ti vált nő pozitív hangulati irány mellett heti három,
negatív hangulati irány mellett heti két órával többet hallgatja a rádiót, mint
a nem-teljesítménymotivált.
A teljesítménymotiváltakon belül tehát férfiak és nők között 5 —6 órányi a
különbség egy hét rádióhallgatási ‘programjában.

571
 A két tömegközlési eszköz használatának konfigurációja.

A teljesítmény motívum és az affiliatív motívum eltérő hatása a rádiós

illetve tévés expozúrára a két nem tekintetében az előző megfigyeléseknél
élesebben előrajzolódik, ha a rádiózás és tévézés konfigurativ típusait ké­
pezzük.

2. tábla

„Derülátó” „Borúlátó” „Borúlátó”

Rádiót Televíziót teljesítmén^motiváltak affiliatívak
hallgat néz
%-a %-a %-a

F É R F IA K ( N = 57):
sokat so k at 251 31 752
sokat keveset 36 36 63
keveset so k at 681 56 182
keveset keveset 42 54 50

NŐK (N = 41
sokat so k at 751 26 50
sokat keveset 57 36 43
keveset so k at 331 02 833
keveset keveset 67 562 223

11 = 2,6 p = 0,05 f — 3 egyoldali próba.

2t = 2,7 p = 0,05 / = 3 egyoldali próba.
3t = 2,8 p = 0,05 f — 3 egyoldali próba.

A 2. táblából látható, hogy a férfiaknál

1. ha a sok tv-nézéshez sok rádióhallgatás járul, akkor megkapjuk az ala­
csonyan teljesítménymotiváltak és egyben magasan affiliatívak csoportját;
2. ha viszont a sok tv-nézés kevés rádióhallgatással jár együtt, akkor a
diametriálisan ellenkező csoportot, a magasan teljesítménymotíváltak és
egyben alacsonyan affiliatívok csoportját kapjuk.
Ezt az adatunkat az 1. táblában bemutatott nyersebb időadatokkal a kö­
vetkezőképpen lehet összhangba hozni. Ott azt kaptuk, hogy a teljesítmény­
motivált férfi mind a rádiót, mind a TV-t kevesebbet használja, mint a nem­
telj esítménymotivált. I tt pedig azt, hogy a teljesítmény motiváltak pontosab­
ban jellemzője a „sok tv és egyben kevés rádió” konfigurációja. Nos, a meg­
oldás ott van, hogy a férfiak általában sok televíziót néznek: motívumoktól
függetlenül heti két órával többet, mint a nők. A televíziónézés ideje férfiak­
nál meglehetősen rugalmatlan mennyiség, amiből a teljesítménymotiváció
is csak keveset tud lefaragni. A teljesítménymotivációnak a tömegközlési
eszközök használatát csökkentő hatása férfiaknál rádió tekintetében három­
szor olyan erős, mint televízió tekintetében.

572
 A sok tv-nézés nem önmagában, hanem csupán a kevés rá d ió z á s s a l eg yü tt
utal teljesítmény motivációra. Az a férfi, aki egész napos „kimerítő” rádiózás
után este nyolctól tízig a képernyő elé telepszik, minél hosszabb ideig nézi
a tv-t, annál kevésbé lesz a teljesítménymotiváltak közé sorolható. S o k r á d ió ­
h a llg a tá s m ellett a te lje s ítm é n y m o tiv á c ió fo r d ítv a a r á n y o s a tv -n é zé s m e n n y i­
ségével.
S most nézzük, mi a helyzet a nőknél. A férfiak heti két órával néznek több
tv-t, mint a nők, s ebben a tekintetben a teljesítménymotivált férfiak nem
nagyon különböznek a nem-teljesítménymotiváltaktól. Nos, a motívumok
szerinti bontás nélkül vett egész női mintánál azt találtuk, hogy ők meg két
órával többet rádióznak, mint a férfiak. Csakhogy egy nagy különbséggel !
Míg a több tv-nézés a férfiaknál a motivációtól független, addig, a nők közül
csak a teljesítménymotiváltak rádióznak többet, (mint fentebb láttuk, éppen
szorgalmasan végzett házi munkájuk aláfestéseképpen) s ez a többlet-rádió­
zásuk mutatkozik meg az egész női minta többletében.
A „borúlátó” affiliatív nő, vagyis az, aki a meleg emberi érzelmek és a tár­
sas együttlét témája kapcsán csak negatív gondolatokat asszociál, napköz­
ben nem kapcsolja be a rádiót, hogy még mellette tudjon „tenni-venni,”
„szorgoskodni”, hanem a televíziót kapcsolja be és elmerül annak élvezeté­
ben. A képernyő elé hosszabb időre odatelepedett hölgyek valóban kevésbé
teszik a „szorgos nő” benyomását, mint a rádióra fél füllel odahallgató asz-
szonytársaik, akik ennek a világnak a feladataiban maradnak, s nem merül­
nek el a közvetített „másik világ” eseményeiben.
H a már most a rádió- és televízióhasználat élesebb vonalú konfigurációi
mindkét nem és mindkét motívum tekintetében összegezzük, a következő
öt típust kapjuk:

573
 Az eredmények értelmezése

Az összegező ábrából láthatjuk, hogy az a „radiomindedness” (vagyis

„rádiózós lelkűiét”) amit a tv előtti rádió korszakában írtak le, mint a nem
szükségképpen fizikailag, de pszichikailag mindenképpen magányos nők
jellemzőjét, (Herzog, 1944) az általunk vizsgált sokaságban részben hasonló,
részben módosuló sajátosságokat mutat. A kielégítetlen affiliáció feszült­
ségében élő férfiak valóban a sok rádiózás felé fordulnak (a sok rádiózás és
a „borúlátó” affiliáció kapcsolata férfiaknál X2 = 9,46, igen szignifikáns
p = 0,002).
Ugyanakkor a kielégítetlenül affiliatív vagyis fizikailag vagy lelkileg ma­
gányos és e magánytól szenvedő, és ebből szociális vagy tárgyi elfoglaltsággal
kitörni sem tudó nők nem a rádióban, hanem a televízióban keresnek menekü­
lést.
A tömegközlés „meneküléses,” (escapist) vagyis diszfunkcionális méretű
és jellegű „fogyasztásának” veszélye, amely a vevőkészülékkel való telítődés
közeledtével nálunk is kezd reálissá válni, a média viselkedés legegyszerűbb
mennyiségi paraméterei tükrében férfiaknál mint a klasszikus „rádiós lelkű-
let”, nőknél mint új „televíziós lelkűiét” jelentkezett.
A DGP-hipotézis a tömegközlés vonatkozásában a rádió- és tv-használat
legnyersebb mennyiségi (terjedelmi) paraméterei szempontjából csak férfiak­
nál nyert igazolást. Rees eredményei férfiakra a tartalmi preferencia válto­
zói szempontjából is igazolták a hipotézist. Semmi akadálya tehát, hogy a
DGP-hipotézis érvényesülését férfiak esetében mi is előrebecsüljük a tartalmi
preferenciák terén is. Ámde, ha a DGP-hipotézisnek valóban van konstrukt
validitása, vagyis a rá vonatkozó nomologikus hálózat egységes, akkor fel­
tételezhetjük, hogy a nőknél társadalmi szerepeik következtében jelentkező
új szabályszerűségek a DGP-hipotézis területén, a műsorpreferencia vonat­
kozásában is fogják éreztetni hatásukat.

Eredmények I I : Motiváció és műsorpreferencia.

E második kérdéskör tisztázására a vsz-ek részéről rendelkezésünkre állottak
motivációs adataik, a műsorok részéről pedig egyfelől ezek besorolása tartalmi
kategóriákba, másfelől a Thurston-zsűri által előállított DGP-értékeik.
E két adathalmazt szembesítve ellenőriztük a DGP-teoréma alaphipotézi­
sét, miszerint a vsz -ek telj esitménymotivációs pontértékei és az áltáluk me-
diánnál magasabb arányban hallgatótt-nézett műsorok „késleltetett gratifi-
kációs értékei” pozitívan korrelálnak egymással.
A számításokat csak a rádióműsorok tekintetében végeztük el, mivel —
mint fentebb láttuk — a rádióhallgatás mennyiségi paraméterei jobban meg­
feleltek a DGP-hipotézis szerinti várakozásunknak, mint a tv-nézés adatai.

674
 3. tábla
A h a l l g a t o t t, i l l . n é z e t t m ű s o r o k g y a k o r i s á g a t a r t a l m i k a t e g ó r i á k s z e r i n t é s a z e g y e s m ű s o r ­
k a te g ó r iá k n a k a 2. T h u r s to n - z s ű r i á lta l a d o tt D G P -é r té k á tla g a é s s z ó r á s a r á d ió b a n é s
te le v íz ió b a n

R á d ió T e le v íz ió
K ód­ T a rta lm i
szám k a te g ó ria D G P -é rté k D G P -é rté k
db db
X СГ X cr

t i A ktuális I. (Hírek) 98 6 ,7 0 ,8 2 12 5 ,8 0 ,8 7
12 A ktuális II. (Szemlék) 36 6 ,4 1 ,5 7 13 5 ,8 1 ,1 1
20 Politikai 22 6 ,8 0 ,9 4 4 6 ,9 0 ,2 0
30 Szociális 11 6 ,1 1 ,6 6 8 5 ,2 0 ,9 0
40 Tudom ányos 20 7 ,4 1 ,1 0 19 7 ,5 1 ,2 0
61 K om oly zene 60 5 ,4 0 ,9 6 2 6 ,4 0 ,0 5
52 K önnyűzene 65 2 ,4 0 ,7 9 2 4 ,3 0 ,1 5
53 N épi zene 23 3 ,6 1 ,0 9 — — —

61 Vers, elbeszélés 19 6 ,5 1 ,9 7 11 4 ,8 0 ,9 5
62 V ígjáték 7 3 ,8 1 ,0 0 3 2 ,9 0 ,5 0
63 D rám a 5 6 ,2 1 ,4 8 6 5 ,0 1 ,7 7
64 Szabó család, ül. krim i 2 2 ,4 — 1 3 ,5 —

80 Magazin, ill. vetélkedő 27 4 ,3 0 ,7 4 2 6 ,0 0 ,4 0

90 Sport 9 3 ,0 0 ,3 0 4 3 ,3 0 ,3 1

összesen: 404 84

Mivel ehhez a számításhoz a vsz-ek egyedi teljesítménymotivációs pontérté­

keit használtuk (nem azt az adatukat, hogy a mediánnál magasabb, vagy
alacsonyabb motivációs csoportba tartoznak-e, mint a média-expozúra meny-
nyiségi mutatóival való szembesítésnél), ezért szükség volt annak a fentebb
említett hatásnak a kiszűrésére is, amely a vsz-ek egyik csoportját a telje­
sítménymotivációs képzetek bőségesebb termelésére késztette. Az eredmény
azonban e „változó-élesítés ellenére csalódást keltett. Férfiaknál a korreláció
a manipulált csoportban csak 0,10; a manipulálatlanban 0,13; nőknél pedig
—0,09 illetve 0,28.
Az összefüggés hiánya azzal magyarázható, hogy nem mindegyik műsor­
kategória tekintetében különböznek egymástól a magasabban teljesítmény­
motiváltak az alacsonyaktól. A könnyűzenei műsorok hallgatásának aránya
pl. érzéketlennek bizonyult a teljesítménymotiváció „derűlátó” dimenzió­
jában mért értékekre, a komoly zenei műsorok pedig a telj esítménymoti váció
„borúlátó” dimenziójára. A hipotézis viszont csak azokra a műsorokra lehet
érvényes, amelyek diszkriminatív erővel rendelkeznek a motivációs rétegek
tekintetében. Ebből a megfontolásból kiindulva kontrolláltuk a fenti össze­
függést a műsorok ilyen diszkriminációs erejének mutatójával. Ha hipotézi­
sünk jó, akkor a DGP-érték és a telj esi tménymotiváció közötti összefüggés
erősebb kell legyen azon músorkategóriák tekintetében, amelyek hallgatott­
sági aránya akár pozitívan, akár negatívan korrelál a hallgatók teljesítmény­
motivációjával, mint azokéban, ahol ez a korreláció zéró nagyságrendű.

575
 4. tábla
R á d i ó h a l l g a t ó k t e l j e s í t m é n y m o t i v á c i ó j a é s a h a l l g a t o t t m ű s o r o k D G P - é r t é k e k ö z ö t ti ö s s z e f ü g g é s
f é r fi a k és n ő k te lje s ítm é n y m o tiv á c ió r a m a n ip u lá lt ( a ro u se d ) és n e m - m a n ip u lá lt c s o p o r tja i
e s e té b e n d i s z k r i m i n a t í v e r ő v e l r e n d e lk e z ő m ű s o r k a te g ó r iá k a d a ta i a l a p j á n

M a n ip u lá lt N e m m a n ip u lá lt
cso p o rt cso p o rt E g y ü tt

T e lje s ítm é n y -
m o tiv á c ió M a n n — W h itn e y F i s h e r o m n ib u s z
p ró b a p ró b a

U P U p X* P

F É R F IA K : (33) (26)
Pozitív h a n g u latú képzetek
alapján 20 0,048 19 0,076 11,3 0,023
(Műsorok szám a:) (113) (413)
N egatív h a n g u la tú képzetek
alapján 24 0,004 17 0,165 14,8 0,006
(Műsorok szám a:) (590) (352)

NŐK: (20) (20)

N egatív h a n g u la tú képzetek
alapján 12,6 0,460 4 0,048 7,3 0,12
(Műsorok szám a:) (329) (266)

S valóban, a 4. tábla adatai már valószínűsítik a hipotézist. Férfiakra a telje­

sítménymotiváció mindkét hangulati dimenziójában s külön-külön a minta
manipulált és nem-manipulált alcsoportjában szoros asszociációt kaptunk a
hallgatott műsorok DGP-értéke és a hallgatók telj esi tménymoti vációja kö­
zött. A Fischer-féle omnibusz próba megmutatja, hogy a két alcsoport ada­
tainak együttes tanúsága esetén milyen elenyészően csekély a valószínűsége
annak, hogy a véletlen játékának estünk áldozatul.
Nők esetében valamivel elmosódottabb az eredmény. Először is itt a pozi­
tív hangulatú teljesítmény-képzetek alapján történt mérés nem adott össze­
függést a hallgatott műsorok DGP-értékével. A negatív hangulatú teljesít­
ménymotiváció ugyan adott, éspedig ugyanolyan irányút, mint a média-
expozura puszta mennyiségi paraméterei, vagyis amint ott sok rádióhallga­
tással, itt az alacsony DGP-értékű műsorokkal asszociálódott, de ez az asszo­
ciáció meglehetősen gyenge.
A rádió- és tv-használat terjedelmi adatainál láttuk, hogy a kielégítetlen
affiliációs szükséglet hatása sarkosan ellentétes a telj esítménymotivációnak
a médiahasználatra gyakorolt hatásával. Kérdés, hogy ez a tendencia a rádió­
műsorok tartalmi preferenciájára is érvényes-e. A válasz igenlő. A borúlátó
hangulatú affiliációs képzetek gyakorisága ugyanis X2 = 14,8 p <C 0,005
szignifikancia szinten negative asszociálódik a műsorok DGP-értékével, ha
itt is, mint a telj esitménymotiváció esetében, csak a diszkriminatív erővel
rendelkező műsorkategóriákat vesszük tekintetbe.

676
A DGP-hipotézis sugallta összefüggést az eddigiekben úgy próbáltuk ellen­
őrizni, hogy a személyek telj esi tménymotivációs adatait az általuk medián-
nál magasabb arányban hallgatott műsorok tartalmi kategóriák szerint átla­
golt DGP-értékeivel szembesítettük. Nézzük meg most ugyanezt az összefüg­
gést egy másik szemszögből. Átlagoljuk az egyes műsorok DGP-értékeit ezút­
tal ne műsorkategóriákra, hanem személyekre. Vegyük egy személy összes
hallgatott rádióműsorának súlyozott DGP-érték átlagát és ezt szembesítsük
telj esitménymotivációs pontszámával. A fentebbi változókontrollt, hogy ti.
az összefüggést megnézzük külön azon műsorkategóriákra is, amelyek disz­
kriminatív erővel rendelkeznek a teljesítmény motiváció fokozataival kép­
zett rétegek tekintetében, vagyis amelyek pozitíve, vagy negative korrelálnak
a teljesítménymotivációval, végezzük el itt egyazon táblázatban.

5 . tá b la
A s z e m é l y e k t e l j e s í t m é n y m o t i v á c i ó s p o n t é r t é k e é s a z á l t a l u k h a llg a to tt r á d i ó m ű s o r o k D G P -
é r té k á tla g a k ö z ö tti k o r r e lá c ió ( 1 ) , a z ö s s z e s r á d ió m ű s o r é s ( 2 ) k ü lö n a te lje s ítm é n y m o tiv á c ió
s z e r in t k é p z e tt r é te g e k te k in te té b e n d i s z k r i m i n a t í v e r ő v e l r e n d e lk e z ő m ű s o r k a te g ó r iá k a d a ta i
a la p já n ( fé r fia k )

M a n ip u lá lt c s o p o rt N e m - m a n ip u lá lt c s o p o rt Együtt1
M ű s o r-m in tá k
r P
' V X * P

összes m űsor 0,10 0,13

D iszkrim inatív erejű m űsorok 0,41 0,02 0,20 0,19 11,14 0,05

A tábla adatai — amint vártuk — kimondják, hogy a diszkriminatív erejű

tartalmi műsorkategóriák esetében valódi összefüggés áll fenn a személyek
teljesítménymotivációs pontértéke és az általuk hallgatott rádióműsorok
DGP-értéke között; ezt az összefüggést azonban elfedik a nem-diszkriminatív
erejű műsorok adatai, vagyis azoké, amelyek tekintetében nem kölünböznek
egymástól a teljesítménymotiváltak és a nem-teljesítménymotiváltak hallga­
tási arányai.
A televíziónézés megfelelő adatai, amiként az expozúra egyszerű mennyi­
ségi vonatkozásai tekintetében sem támasztották alá kellő szilárdsággal a
DGP-hipotézist, úgy a tartalmi műsorválasztás tekintetében sem alakultak
markánsan a hipotézis szerint. E televíziós adatokban tükröződő halványabb
összefüggésekkel jelen tanulmányunkban nem foglalkozunk.

Az eredmények értelmezése
A DGP-hipotézis a műsorpreferencia kérdéskörében egyrészt hasonló mér­
tékben igazolódott, mint a puszta időadatok, vagyis az expozúramennyiség
témájában, másrészt az ennél a nyersebb közelítésnél észlelt módosító hatá-
1 F isher om nibusz próba: X \ = 2 £ In — .

677
sok (az auditív vs. vizuális modalitás és a nemek szerinti társadalmi szerep­
készlet és ezek interakciója) a preferencia témánál sem vesztették el erejü­
ket. A preferencia-témában megfigyelt összefüggések mind rádió, mind tv
vonatkozásban jól illeszkednek az expozura-terjedelem témájában kapott
adatokkal.
Ami mármost a tömegközlés szociális funkcióinak és hatásmechanizmu­
sának általánosabb kérdéseire való kitekintést illeti, itt eredményeink bi­
zonyos mértékig megerősíteni látszanak azokat a nézeteket is, amelyek a
tömegközlés feszültségkezelő, közérzet-karbantartó, és ezek ürügyén egyben
befolyásoló, érték-kultiváló hatását emelik ki, de másrészről nem kevésbé
azokat is, amelyek a közönség válogató aktivitását hangsúlyozzák. A speci­
fikáló megkülönböztetést adataink szerint a személyiség motívumrendszere és a
társadalmi szereprendszer interakciója adja. A teljesítménymotívum jegyében
integrált személyiség médiaviselkedése jobban lesz magyarázható az „econo­
mist’s problem solving model”-lel, (Сох, 1962; Bauer 1964), vagyis a gazda­
sági racionalitáshoz hasonló problémamegoldás modelljével még akkor is,
ha a társadalmi szereprendszer speciális hatása bizonyos helyzetekben re-
laxálást és alacsony DGP-értékü tömegközölt tartalmak fogyasztását teszi
célszerűvé ezeknek a célszerűt kereső, életükben probléma-megoldó módon
viselkedő embereknek a számára. A bizonyos helyzetekben célszerű relaxá-
lás epizódjain túl erre a típusra alapvetően jellemző lesz a „jutalmazás”
helyett az „információ” keresése (Keller et al., 1965), a tömegközlésből a
saját hosszúlejáratú stratégiákhoz hasznosítható tartalmak szelektálása.
Ezzel szemben a „befolyásolás modell” (és annak olyan speciális változata,
mint a Gerbner-féle „kultiváció modell”) valószínűleg olyan személyekre
szabott, akik érzelmi kiegyensúlyozatlanságuk folytán vagy a viselkedésnek a
stratégikus életcélok szerinti megszervezését gátló egyéb körülmények kö­
vetkeztében, állandóan és jellegzetesen nyitottak a közvetlen „jutalmazás”
számára. M g a relaxáló teljesítménymotiváltnál ez helyzetileg determinált,
ennél az alapvetően „vigasztalásra szorulónál” karaktervonásról van szó.
Ez utóbbiak esetében a tömegközlés hatását kétféleképpen értékelhetjük.
Felfoghatjuk olyan társadalmi terápia-ágensként, amely a helyzetüknél, külső
és belső adottságaiknál fogva frusztált rétegek számára szórakoztatással
biztosítja egy olyan közérzet homeosztázisát, amely jobb kiindulópontja
lehet számunkra a valódi problémamegoldásnak, mintha érzelmi feszültségeik
magasabb, kellemetlenebb szintet érnének el. De másfelől ezeknél az emberek­
nél nyílik (és valószínűleg ezekre az emberekre korlátozódik) a tömegközlés
sokat emlegetett manipulativ lehetősége is.
A k ö zlem én y sz e rk e sz tő sé g ü n k b e é rk e z e tt: 1974. á p r. 1.

678
 IRODALOM
J . W . A t k i n s o n a n d N . T. F e a t h e r (ed) A th e o r y o f a c h ie v e m e n t m o tiv a tio n N ew Y o r k :
W ile y , 1966.
R . A . B a u e r : „ T h e o b s tin a te a u d ie n c e : T h e in flu e n c e process fro m th e p o in t o f v iew
o f so cial co m m u n ic a tio n ” A m e ric a n P sy c h o lo g is t N o. 19. 1964, (p p . 319 — 328).
D . F . O o x : „ In fo rm a tio n a n d u n c e rta in ty : T h e ir e ffe c ts o n c o n su m e rs’ p r o d u c t e v a lu a ­
ti o n ” U n p u b lis h e d d o c to ra l d is se rta tio n , H a r v a r d U n iv e rsity , G r a d u a te S chool o f
B u sin e ss A d m in is tra tio n , 1962. (C ited in : B a u e r, 1964).
L . J . C r o n b a c h a n d P . E . M e e h l : „ C o n s tr u c t v a lid ity in p sy c h o lo g ic a l t e s t s ” P sy c h o lo ­
gical B u lle tin Vol. 52. 1955. (p p . 281 —30 2 ).
S . F e l d a n d C. P . S m i t h : „ A n e v a lu a tio n o f t h e o b je c tiv ity o f th e m e th o d o f c o n te n t
a n a ly s is ” in : J . W . A t k i n s o n (ed) M o tiv es in F a n ta s y , A ctio n a n d S o ciety . P rin c e to n ,
N . J . : V a n N o s tra n d , 1958. (pp. 234 —24 1 ).
E . G . F r e n c h : „ D e v e lo p m e n t o f a m e a su re o f c o m p le x m o tiv a tio n ” in : J . W . A t k i n s o n
(ed) M o tiv es in F a n ta s y , A c tio n a n d S o c ie ty . P rin c e to n , N . J . : V a n N o s tr a n d , 1958.
(pp. 2 4 2 - 2 4 8 ) .
G. G e r b n e r : „D im en sio n s o f v io len ce in te le v is io n d ra m a ” R e p o r t o f re s e a rc h p ro je c t
in c o lla b o ra tio n w ith M. B r o u w e r , C . C . C l a r e a n d K . K r i p p e n d o r f f , sp o n so re d
b y th e N a tio n a l C om ission o n th e C au ses a n d P re v e n tio n o f V io len ce . U n iv e rs ity
o f P e n n s y lv a n ia , 1969.
T . H a y a s h i a n d K . H a b u : ,,A re s e a rc h o n a c h ie v e m e n t m o tiv e : A n e x p e rim e n ta l te s t
o f th e „ T h o u g h t sa m p lin g ” m e th o d b y u sin g J a p a n e s e s tu d e n ts ” J a p a n , P sy c h o l. R es.
V ol. 4. 1962. (pp. 3 0 - 4 2 . )
H . H e c k h a u s e n : H o ffn u n g u n d F u r c h t in d e r L e istu n g sm o tiv a tio n M eisen h eim : H a i n ,
1963.
H . H e c k h a u s e n : T he a n a to m y o f a c h ie v e m e n t m o tiv a tio n N ew Y o rk a n d L o n d o n : T h e
A c ad em ic P re s s, 1967.
H . H e r z o g : „ W h a t do w e re a lly k n o w a b o u t d a y tim e serial lis te n e rs ? ” I n : P . F . L a -
z a r s f e l d a n d F . N . S t a n t o n : (ed) R a d io re s e a rc h , 1942 — 1943. N ew Y o rk : D u e ll, 1944.
(pp. 3 - 3 3 ) .
L . K e l l e r , M . C o l e , C . J . B u r k e a n d W . K . E s t e s : „ R e w a rd a n d in fo rm a tio n v a lu e s
o n tr ia l o u tc o m e s in p a ire d a sso c ia te le a r n in g ” P sy ch o lo g ical M o n o g ra p h s V ol. 79.
1965.
D . C. M c C l e l l a n d , J . W . A t k i n s o n , R . A . C l a r k a n d E . L . L o w e l l : T h e a c h ie v e m e n t
m o tiv e . N e w Y o rk : A p p le to n , 1953.
W . M i s c h e l : „ P re fe re n c e fo r d e la y e d re in fo rc e m e n t: A n e x p e rim e n ta l s t u d y o f c u ltu ra l
o b s e r v a tio n ” J . ab n o rm , soc. P sy c h o l. V ol. 56. 1958. (pp. 57 — 61).
W . M i s c h e l : „ D e la y o f g ra tific a tio n , need fo r a c h ie v e m e n t a n d acq u ie sc e n c e in a n o th e r
c u ltu re ” J . ab n o rm , soc. P sy c h o l. Vol. 62. 1961. (p p . 543 —552.)
W . M i s c h e l : „ F a th e r absen ce a n d d e la y o f g r a tif ic a tio n ” J . a b n o rm , soc. P sy c h o l. V ol.
63. 1961.
M. R e e s : „ A c h ie v e m e n t m o tiv a tio n a n d c o n te n t p re fe re n c e s” J o u r n a lis m Q u a rte rly
V ol. 44. 1967. (pp. 6 8 8 - 6 9 2 .)
L . S c h n e i d e r a n d S. L y s g a a r d : „ T h e d e fe rre d g ra tific a tio n p a tt e r n : A p re lim in a ry
s t u d y ” A m e r. Sociol. R e v . V ol. 18. 1953. (p p . 1 4 2 — 149.)
W . S c h r a m m , J . L y l e a n d E . B . P a r k e r : T e le v isio n in th e lives o f o u r c h ild re n , S ta n fo rd ,
C alif. S ta n fo rd U n iv e rs ity P re s s , 1961.
M. A . S t r a u s s : „D eferred g ra tific a tio n , so c ia l c la ss, a n d th e a c h ie v e m e n t sy n d ro m e ”
A m er, sociol. R e v . V ol. 27. 1962. (pp. 326 — 335.)
K . V a r g a : „ A c h ie v e m e n t m o tiv a tio n re s e a rc h in H u n g a r y ” Sociol. R e v . M o nogr. V ol.
17. 1972. F e b . (pp. 1 7 5 - 2 0 6 .)

М ОТИВАЦИОННЫ Й ФОН В СРЕДЕ МАССОВОЙ КОМ МУНИКАЦИИ

КАРОЙ ВА РГА

Н ами было осмотрено 69 м уж чи н и 43 ж енщ ин — панельных членов радио и телеви­

дения — путем измененного вариан та проективного теста типа »Френч« в ц е л я х вы явле­
ния интенсивности мотивов и х производительности и аффилиации, а т а к ж е направлений
их настроения. Гипотезой осмотра было то, что в поведении в сфере массовой ком м уника­

579
ц ии мотивированных по производительности к а к по количеству экспозуры радио и те л е ­
видения, так и по преференции передар у лиц, мотивированных с точки зрения п роизво­
дительности модель »запаздывающей гратификации« (Дефферед Гратификш н П аттерн )
будет в большей степени обнаруж ен, чем у лиц, охарактеризованны х мотивом аф ф илиации.
П редполож ение, что человек, не мотивировнный с точки зр ен и я производительности
обращ ает на много меньш е времени на эспозуру-медия (это обычно считается н епосред­
ственной гратиф икацией) было оправдано только в случае м уж чи н и только по отнош ению
радио.
Мотивированные с точки зрен ия производительности ж енщ ины чащ е слушают радио, чем
не мотивированные.
Н еудовлетворенная аф ф илиационная потребность, вызы ваю щ ая раздрожение у м у ж ч и н
вл и я ет в н аправление радио, а у ж енщ ин в н аправление телевидения.
Гипотеза Д Г П по отношению преференции содерж ан ия передач была оправдана т о ж е
л иш ь в случае м у ж ч и н и только с точки зрения радио. М отивированные с точки зр е н и я
производительности ж енщ ины более предпочитали передачи по радио низкого у р о в н я
ДГП.
Н а основе данны х мы обсудили внутренние мотивы личности, интеракцию аудитивной и
визуальной модилизации социальной роли м уж чин и ж енщ ин, а та к ж е радио и телеви де­
н и я. Рассм атривая с точки зр ен и я данной интеракции гипотезу Д Г П оправдала себя и в
случае женщин.

M O T IV A T IO N A L B A C K G R O U N D O F T H E M A SS C O M M U N IC A T IO N
B E H A V IO U R
K Á R O L Y VARGA

69 m ale a n d 43 fe m a le ra d io -te le v isio n a u d ie n c e p a n e l in d iv id u a ls h a v e b e e n e x a ­

m in e d b y m e a n s o f th e m o d ifie d F re n c h ’s p ro je c tiv e te s t, w ith a view to d is c o v e rin g
th e in te n sity a n d m o o d d ire c tio n o f th e ir a c h ie v e m e n t a n d a ffilia tio n m o tiv e s. T h e e x a ­
m in a tio n w as b a s e d o n th e h y p o th e s is t h a t th e „ d e fe rre d g ra tific a tio n p a t t e r n ’ (D G P )
w ill be m ore e ffe c tiv e in th e case o f a c h ie v e m e n t m o tiv a te d p e rso n s th a n th o s e w h o
a re affiliatio n m o tiv a te d , b o th a s re g a rd s th e q u a n ti ty o f ra d io a n d te le v isio n e x p o s u r e
a n d p ro g ra m p re fe re n c e s.
T he h y p o th e s is t h a t a c h ie v e m e n t m o tiv a te d in d iv id u a ls sp e n d less tim e o n m e d ia
ex p o su re o fferin g d ir e c t g ra tific a tio n p ro v e d tr u e o n ly fo r th e m e n a n d th e ra d io .
T h e a c h ie v e m e n t-m o tiv a te d w o m en sp e n d m o re tim e w ith th e ra d io o n t h a n th e
n o n -a c h ie v e m e n t-m o tiv a te d o n es.
T h e a n x ie ty p ro d u c in g f r u s tr a te d a ffilia tio n n e e d p ro d u c e s in m e n a n e ffe c t to lis te n
m o re o ften to th e r a d io , a n d in w o m en to w a tc h m o re o fte n th e TV.
T he D G P -h y p o th e sis p ro v e d tr u e also in re s p e c t o f th e p ro g ra m p re feren ce o n ly in
m e n an d fo r th e ra d io . T h e a c h ie v e m e n t-m o tiv a te d w o m en p re fe rre d in g re a te r p r o p o r ­
tio n th e ra d io p ro g r a m s w ith lo w D G P v a lu e .
T he in te ra c tio n o f (1) p e rs o n a lity m o tiv a tio n , (2) m a le a n d fem ale so cial ro le s e ts ,
a n d (3) a u d itiv e a n d v is u a l m o d a lity o f ra d io a n d te le v is io n is discussed o n th e b a s is
o f th e d e rta . L o o k e d a t fro m th e an g le o f th is in te ra c tio n th e D G P h y p o th e s is g a iu s
in p ro b a b ility a s f a r a s w o m e n a re c o n cern ed a s w ell.

680
 A CSECSEMŐ- ÉS KISGYERMEKKORI FEJLŐDÉS
MAGYAR STANDARDJE
II.

HEGEDŰS T. ANDRÁS—SZONDY MÁRIA POPPER PÉTER

Egészségügyi Gyermekotthonok Országos Módszertani Intézete és SOTE I. sz. Gyermekklinika

A szerző k k ö z le m é n y ü k m á s o d ik ré sz é b e n a csecsem ő- és k is g y e rm e k k o ri fe jlő d é s

m a g y a r s ta n d a rd jé n e k é rté k e lé si e ljá rá s á v a l fo g la lk o z n a k . I s m e r t e ti k a s ta n d a rd tíz
fe jlő d é si lá n c á b a n fe lh a s z n á lt k é rd é s e ik e t, v a la m in t k ö z ü k a le g e g y sz e rű b b é rté k e lő
tá b lá z a to t. E z a tá b lá z a t h á ro m fa jta m e g á lla p ítá s t te sz leh e tő v é a v iz s g á lt g y e rm e k rő l
9 5 % -os v aló szín ű ség i sz in te n .
1. A g y e rm e k v a ló sz ín ű le g fe jle tte b b az á tla g o sn á l;
2. A g y e rm e k v aló sz ín ű le g á tla g o sa n f e jle tt;
3. A g y e rm e k v aló sz ín ű le g k e v é sb é f e j le t t a z á tla g n á l.
E z a b e o sz tá s le h e tő v é te sz i a sú ly o sa b b fo g y a té k o ssá g o k k o r a i felism erését, m e r t
g lo b á lis k é p e t a d a g y e rm e k k o ro s z tá ly á h o z v is z o n y íto tt fe jle tts é g i s z in tjé rő l. E z t az
é rté k e lő tá b l á z a to t fo g já k to v á b b fe jle s z te n i a z E . Q. m e g á lla p ítá s ra a lk a lm a s é rté k e lé si
m ó d sz e rré .

Közleményünk első részében ismertettük azokat a lépéseket, amelyekkel

eljutottunk a csecsemő- és kisgyermekkori fejlődés magyar standardjének
kialakításához.
Standardünk azonos alapról kiindulva egyszerűbb és bonyolultabb kiérté­
kelési eljárásokat tesz lehetővé. Ezek között a különbség az, hogy az egysze­
rűbb eljárás kevesebb felkészültséget igényel és globális információt nyújt
a vizsgált gyermekről, a bonyolultabb bizonyos metodikai felkészültséget
igényel, és ennek árán pontosabb, részletesebb információkat nyújt. A kü­
lönböző alkalmazási módokban a kérdésanyag, vagyis a vizsgálat azonos,
de az értékelés módszere különbözik.
Ebben a közleményünkben az egyszerűbb kiértékelési módot és a standard
kérdésanyagát ismertetjük.
Az egyszerűbb alkalmazási módszer célkitűzéseinknek megfelelően arra al­
kalmas, hogy a vizsgált 0—30 hónapos kisgyermekről a következő megálla­
pítást tegye lehetővé 95%-os valószínűséggel:
1. a gyermek valószínűleg fejlettebb az átlagosnál;
2. a gyermek valószínűleg átlagosan fejlett;
3. a gyermek valószínűleg kevésbé fejlett az átlagnál.
Ez a három kategória kielégíti a standard alapvető célkitűzését, azt, hogy
lehetőleg a kisgyermek életének már első hónapjaiban, első életéveiben lehe­
tőség legyen a fogyatékosságok kiszűrésére, felismerésére.

2 Magyar Pszichológiai Szemle 681

 A három kategória valamelyikébe a vizsgált gyermek életkora és a vizsgá­
lat során elért összpontszáma alapján került.
A sávokat különböző módon dolgoztuk ki. Egyik változatunkban úgy húz­
tuk meg a határokat, hogy a valószínűleg átlagosan fejlett sávha kerüljön
a vizsgált gyermekek 50%-a. Ez a határ a „legélesebb” változatunk. A leg­
kevésbé éles változat az, amikor a valószínűleg átlagosan fejlett sávba a
vizsgált gyermekek 75%-a kerül.
Tekintettel kellett lennünk arra, hogy a különböző életkorokban eltérő
a szóródás, ezért elkészítettük az értékelő táblázat olyan változatát is, amely
matematikai statisztikai szemléletű. (Jelen közleményünkben ezt a változa­
to t mutatjuk be.) Táblázatunkban a középső sávba kerülnek az átlag + 1
szigma teljesítményt mutató gyerekek, becslésünk szerint a vizsgált gyermekek
68%-a. A további feldolgozás fogja megmutatni, hogy ez a fajta csoportosí­
tás mit jelent különböző életkor-csoportokban.
A sávok meghatározásához saját vizsgálati anyagunkat használtuk fel.
A teljesítmény-pontszámokkal történő számítások elvégzése előtt a standard
pontszámokat nemcsak életkor-csoportonként határoztuk meg, hanem lakó­
hely-típusonként is. Ez a próba döntötte el azt, hogy a standard alkalmazható-e
változtatások nélkül az egész országban, vagy a különböző gyerekcso­
portokra jellemző statisztikák olyan nagy eltérést mutatnak, ami már külön -
külön specifikált standardét tenne szükségessé. Ugyanennek a munkafázis­
nak volt része az országos reprezentativitás „helyreállítása” lakóhelytípusok
szerint. Ez a különböző településeken vizsgált gyerekek teljesítményeinek
súlyozott átlagolású összegezését igényelte. Ti. mintánk egy fontos szempont,
a település-jelleg szerint tudatosan nem volt reprezentatív. Ezért a reprezen­
tativitást korrekciós számítási eljárásokkal állítottuk helyre. Az 1970-es nép­
számlálási adatok szerint a megfelelő korosztály számszerű megoszlása: Bu­
dapesten kb. 51 000 fő, egyéb városokban kb. 104 000 fő, a községekben kb.
210 000 fő. Ezek az adatok standard-kialakító munkánkban a három gyermek-
csoport statisztikai súlyát a következő értékekben konkretizálták: 0,154;
0,283; 0,563.

Instrukció

1. Mindig a lapok tetején, az 1. sz. kérdéssel kezdjük az értékelést, onnan

haladunk lefelé. Ha az első olyan teljesítményt, tulajdonságot megtaláljuk,
amellyel a vizsgált gyermek már rendelkezik, bekarikázzuk a kérdés mellett
szereplő pontszámot és áttérünk a következő lapra. Minden lapon kizárólag
egyetlen — mégpedig a legmagasabb pontszámmal jellemzett — teljesítmény,
tulajdonság melletti pontszámot karikázzuk be.
2. Ha a vizsgált gyermek valamelyik lapon a felsorolt teljesítmények,

582
tulajdonságok közül egyikkel sem rendelkezik, akkor azon a lapon elért jel­
lemző pontszáma nulla.
3. Ha a vizsgált gyermek valamelyik kérdésnél a „vagy” szócskával össze­
kötött teljesítmények, tulajdonságok közül akár eggyel is rendelkezik, akkor
bekarikázzuk a kérdés mellett szereplő pontszámot.
4. Vannak kérdések, melyek több lapon is előfordulnak: ezeket mindannyi­
szor figyelembe kell venni, ahányszor jellemzőnek találjuk.
5. Ha végighaladtunk mind a tíz lapon, összeadjuk a bekarikázott pontszá­
mokat. A táblázat alján megkeressük a vizsgált gyermek életkorát, a táblá­
zat oldalán a gyermek által elért össz-pontszámot. A két vonal találkozási
pontja mutatja meg, hogy a vizsgált gyermek a nagy átlaghoz viszonyítva
milyen fejlett.
6. Ha a gyermek az alsó vonal alá kerül, akkor lehetséges, hogy a gyermek
fejlődésében probléma van.

A
A finomabb kézmozgások
1. Körkörös firkát utánozni tud 104 pont
2. Könyvben ujjaival egyesével próbál lapozni, de ez még nem
feltétlenül sikerül 96 pont
3. Cukrot papírból ki tud bontani 94 pont
4. Önállóan tud firkálni 75 pont
5. A bögrét már meg tudja fogni két kézzel, ivás közben csak ke­
veset önt mellé, az üres bögrét általában visszanyújtja 67 pont
6. A könyyben egyszerre több lapot fog meg, vagy tenyérrel pró­
bál lapozni 65 pont
7. A kanalat meg tudja fogni és étellel a szájába tudja vinni 62 pont
8. Gombot hüvelyk- és mutatóujjával biztosan fog meg 36 pont
9 .Kockát ujjaival fog meg, vagy tu d kanállal keverő mozdulato­
kat utánozni 33 pont
10. Kisebb tárgyakat, pl. gombokat, hüvelyk- és mutatóujjával
igyekszik megfogni, de nem mindig sikerül 28 pont
11. Képes egyszerre mindkét kezében marokkal fogni valamit 24 pont
12. Háton fekve már nem ökölbe szorítva, hanem nyitva ta rtja a
kezét 17 pont
13. Kezével játszik, vagy nézegeti, vagy kapirgál, vagy a keze ügyébe
kerülő ruhát húzza 14 pont
14. A kezébe tett csörgőt megfogja, és hirtelen mozdulattal rázza
meg 13 pont
15. Háton fekve fejét túlnyomórészt oldalra fordítja, és kezeit még
ökölbe szorítva tartja 4 pont

2* 683
 в
A járás kialakulása
1. Néhány lépcsőfokon önállóan, váltott lábbal megy fel, de csak
kapaszkodva tu d még lejönni 94 pont
2. Biztosan szalad, áll meg, indul el újra, és az akadályokat már ki
tudja kerülni 75 pont
3. Kapaszkodva utánlépéssel jár lépcsőn 65 pont
4. Kapaszkodás nélkül áll fel 63 pont
5. Kézen fogva pár lépcsőt fel tud menni 57 pont
6. Kézen fogva sétálni tud 44 pont
7. Kapaszkodva egyedül fel tud állni, vagy önállóan fel tud ülni,
vagy biztosan tu d ülni 37 pont
8. Önállóan feltérdel, vagy négykézlábra áll 35 pont
9. Felállítva és kezénél fogva pillanatokig állni tud 26 pont
10. Az ülésbe húzás gesztusára vállát, karját emeli, vagy kezével fel­
húzással zömmel maga ül fel, vagy rövid ideig támasztás nélkül
is tud ülni 23 pont
11. Megtámasztva ülni tud, és fejét forgatva nézelődik 19 pont
12. Hasra fektetve alsókarjára támaszkodik 17 pont
13. Hasra fektetve fejét, vállát emelgeti 13 pont
14. Erősen rugdalózik 6 pont
15. Háton fekve fejét túlnyomórészt oldalra fordítja és kezeit még
ökölbe szorítva ta rtja 4 pont

C
A bonyolultabb mozgások kialakulása
1 . Tud páros lábbal ugrálni 104 pont
2. Le tud guggolni, és guggolásból fel tud állni 83 pont
3. Bútorra fel tu d mászni és le is tud mászni onnan 76 pont
4. Járás közben tu d magával vinni játékot 70 pont
5. Járás közben tu d maga előtt tolni kisszéket, vagy biztosan tud
felemelni a földről játékot 68 pont
6. Kisszékbe beletottyan, esetleg oldalról tud csak bemászni 62 pont
7. Ha ülve játszik, közben tud ide-odafordulni 41 pont
8. Ülésből le tu d hasalni 35 pont
9. Tud mászni, vagy kapaszkodva lehajolni és felemelkedni 34 pont
10. Háton fekve fejét emeli és meg tudja tartani, vagy megpróbál
mászni 25 pont
11. Ha hóna alatt tartv a felállítjuk, erősen rugózik 20 pont
12. Hasra fektetve lábszárai már nyújtva vannak 17 pont

584
13. Hasonfekvésből megpróbál oldalra fordulni, de ez nem mindig
sikerül 14 pont
14. Hasra fektetve kezével, lábával kapálózik 7 pont
15. Háton fekve fejét túlnyomórészt oldalra fordítja, és kezeit még
ökölbe szorítva tartja 4 pont

D
Ismerkedés a dolgokkal
1. Építőkockából utánozva ki tud rakni ,,-)-”-t, vagy ,,T” -t, vagy
„V”-t, vagy ,,H”-t 103 pont
2. Három kockából hidat, kaput tud építeni, vagy tornyot tud épí­
teni legalább négy kockából 96 pont
3. Legalább négy kockát sorba tud rakni 94 pont
4. Utánozva három kockát egymásra tud tenni 68 pont
5. Dobozba, vödörbe kis tárgyakat, pl. gombokat, ki-bepakol 52 pont
6. Két kockát egymásra tud tenni 44 pont
7. A tárgyakat érdeklődve forgatja, egyik kezéből a másikba teszi,
vagy a tárgyakat szándékosan leejti és esésüket figyeli 33 pont
8. Kis tárgyakat, pl. gombokat, maga felé kotor 26 pont
9. Nyúl a megmutatott tárgyakért, vagy a kezéből kiejtett tárgyat
keresi, utána nyúl 24 pont
10. Kezével játszik, vagy nézegeti, vagy kapirgál, vagy a keze
ügyébe kerülő ruhát húzza 14 pont
11. A kezébe te tt csörgőt megfogja és hirtelen mozdulattal rázza meg 13 pont
12. Karjaival időnként széles mozdulatokat tesz, főleg ha váratlan
inger éri, pl. erős hang 7 pont

E
A szókincs kialakulása
1. A tárgyak neveit kérdezi (mi ez?) 93 pont
2. Két-három szóból álló mondatokat mond 78 pont
3. Tíz-húsz szót felismerhetően artikulálva mond 75 pont
4. Öt-hat szót tisztán kiejt 60 pont
5. Húsz-harminc nevet, szót ismer már, de még nem mond 57 pont
6. A „mama”, „papa” típusú szavakon kívül is mond egy-egy két-
szótagú szót 51 pont
7. K ét szótagot is ki tud ejteni tisztán 41 pont
8. Szótagokat sorozatosan ismétel 37 pont
9. Gagyogás közben többféle szótagot is kiejt elmosódottan 33 pont

685
 10. Időnként szótagokkal gagyog, dünnyög 30 pont
11. Ha jókedvű, gőgicsél, ha mérges, sír 10 pont
12. Hirtelen zajra összerezzen, megmerevedik, esetleg sírni kezd 7 pont

F
A nyelv szerkezetének kialakulása
1. Történéseket, okokat is kérdez (miért?) 104 pont
2. Többes számot használ 103 pont
3. Rajzait magyarázni tudja 98 pont
4. Öt-hat névmást biztosan használ, és öt-hat ragot biztosan meg­
ért 96 pont
5. Rövid mesét szívesen hallgat, ismétlését kéri 93 pont
6. Jól-rosszul használ névmást (pl. enyéd, tiem) 72 pont
7. Játék közben folyamatosan gagyog 60 pont
8. Egy-egy kétszótagú szót kimond 43 pont
9. Dallamosan gagyog 36 pont
10. Ha mérges, üvölt, örömében visít, sikongat 25 pont
11. Beszédre gőgicséléssel válaszol 18 pont
12. Jó közérzetét hanggal is jelzi 10 pont
13. Hirtelen zajra összerezzen, megmerevedik, esetleg sírni kezd 7 pont

G
A beszéd szerepe
1. Képeskönyvből cselekvéssorokat elmond 104 pont
2. Jól tagoltan felolvasott párbeszédet megért, vagy vannak ked­
venc meséi, vagy verset, éneket a felnőttel együtt mond 95 pont
3. Mesét élvezettel hallgat 88 pont
*; 4. Kísérő gesztus nélkül mondott utasítást megért 75 pont
5. Hangokat pontosan utánoz 56 pont
6. A felnőttek játékos hangjait utánozni próbálja 41 pont
7. Biztosan fordul a hang irányába 31 pont
8. Beszédre gőgicséléssel válaszol 18 pont
9. Bizonytalanul keresi a hangforrást 6 pont

H
Az érzelmek kezdetei
1. Szégyenérzet, bűntudat kezd kialakulni 96 pont
2. Mesék cselekményére együttérzéssel reagál 94 pont

586
 3. A felnőtt környezet hangulatát nemcsak átveszi, hanem együtt­
érzését is kifejezi (pl. sebet megfúj), vagy egyszerűbb utasítást,
tiltást a felnőtt jelenlétében rövid ideig betart 78 pont
4. A felnőttet húzza, hogy megmutasson valamit 76 pont
5. A hozzá közelálló felnőttekre féltékeny, vagy a dicséretnek örül,
vagy a szidásra szomorúsággal, haraggal reagál 69 pont
6. Jelzi, vagy titkolja, ha bepisilt, bekakilt 66 pont
7. Ha valamivel sikert arat, megismétli a produkciót 61 pont
8. Szóbeli tiltást megért 51 pont
9. Anyja, gondozója különféle hanghordozására felfigyel és át tudja
venni ugyanazt a hangulatot (pl. veszekedés hangjára sírni kezd) 34 pont
10. Kedvelt hangra örömmel reagál 11 pont

I
Az együttműködés kezdetei
1. Játékait szereti szétszedni, de ha valaki együtt játszik vele, akkor
szívesen össze is rakja 95 pont
2. Tud társaival együttjátszani 79 pont
3. Babát dajkál, csókolgat, etet 68 pont
4. A szobában, a lakásban kiismeri magát, az új dolgok felkeltik a
figyelmét 62 pont
5. Kérésre tárgyakat odaad 61 pont
6. Kezd együttműködni, a kanalat megfogja, lábát odanyújtja 53 pont
7. Felszólításra tárgyat odanyújt, de nem mindig ad át 48 pont
8. Szóval kísért kérő mozdulatot megért 34 pont
9. A hang irányába fordítja fejét 16 pont

К
A személyiség kezdetei
1. Önmagát egyesszám első személyben nevezi meg, vagy teljes
nevét megmondja 103 pont
2. A segítséget néha elutasítja: „majd én !” 97 pont
3. Öltözéskor, mosdatáskor egyszerűbb dolgokat maga csinál 78 pont
4. Vannak dacreakciói, dührohamai 75 pont
5. Ha játék közben kudarc éri elkeseredik, dühös lesz 68 pont
6. Négy-öt testrész nevét ismeri, meg tudja mutatni 66 pont
7. Kívánságait szótagokkal kísért mutogatással jelzi 56 pont
8. Nevét felismeri, azonnal reagál rá 44 pont

587
 9. H a magára akarja terelni a figyelmet, hangot ad, kiabál, figyeli
a hatást, és ha elmarad, újra kiabál 41 pont
10. Környezetét hanggal, gesztussal megszólítja 32 pont
11. Beszédre gőgicséléssel válaszol 18 pont
12. Hirtelen zajra összerezzen, megmerevedik, esetleg sírni kezd 7 pont

1 . tá b lá z a t

A másik mellékelt táblázat azt teszi lehetővé, hogy figyelemmel kísérhessük

a gyermek fejlődését születésétől 30 hónapos koráig.
A megadott időpontokban elvégzett vizsgálatok részeredményeit (az egyes,
betűvel jelzett lapokon elért pontszámot) sorra beírjuk az oszlopokba. Ha
ezeket a számokat összeadjuk, akkor az össz-pontszám segítségével tudjuk
a gyermeket elhelyezni a másik táblázaton lévő három sáv valamelyikében.
H a a gyermek fejlődését a megadott időpontokban rendszeresen mérjük,
akkor képet kaphatunk általános és a különböző részterületeken m utatott fej­
lődéséről is.
Mint már előzetesen közleményünkben is utaltunk rá, munkánk egyik célja
volt olyan, Magyarországon érvényes standard kidolgozása, amelynek segít­
ségével lehetőség van a súlyosabban károsodott fogyatékos gyermekek fel­
ismerésére, kiszűrésére még csecsemő- illetve kisgyermek korukban: úgy vél­
jük, hogy ezt a célunkat elértük bemutatott vizsgálati eszközünkkel.

688
 2 . tá b lá z a t

A g y e rm e k

12 h ó n a p o s

18 h ó n a p o s

24 h ó n a p o s

30 h ó n a p o s
3 hónapos

9 hónapos
6 hónapos
1 hónapos
é le tk o ra

p o n ts z á m a

A la p o n

В la p o n
—
C la p o n •

D la p o n

E la p o n

F la p o n

G la p o n

H la p o n

I la p o n

К la p o n

összesen

További célunk, hogy az összegyűjtött adatok alapján a 0 —30 hónapos

korosztály fejlettségi szintjének megítélésére alkalmas mérőeszközt, fejlődési
tesztet dolgozzunk ki. Ez természetesen az előbbinél bonyolultabb értékelési
eljárást, bonyolultabb értékelési módszert igényel. Fejlődési standardünk
továbbfejlesztéséhez nemcsak további számítástechnikai eljárásokra volt
szükség, hanem különböző kiegészítő vizsgálatokat is kellett végeznünk.
Megvizsgáltuk egy település összes megfelelő korú kisgyermekét, megvizs­
gáltuk több bölcsőde gyermekanyagát, vizsgálatokat végeztünk fejlődési
rendellenességgel világra jött kisgyermekekkel, és értelmi fogyatékosnak te­
kinthető kisgyermekekkel is. Ezeket a munkákat azért végeztük, hogy minél
több irányból szerezzünk értékelhető tapasztalatokat standardünk megbíz­
hatóságáról és érvényességi köréről. Mindezek együtt eredményezték azt,
hogy kidolgoztunk olyan metodikát, amelynek segítségével megállapítható
a 0—30 hónapos korosztályba tartozó csecsemők és kisgyermekek fejlettségi
szintje, FQ-ja. Munkánknak ezt a fázisát következő közleményünkben is­
mertetjük.

A k ö z le m é n y szerk esztő ség ü n k b e é rk e z e tt: 1976. IV . 21.

689
 ВЕНГЕРСКИЙ СТАНДАРТ РАЗВИТИЯ ГРУДНОГО Р Е Б Е Н К А .
И М ЛАДЕНЦЕВ II.
А Н Д РА Ш Т. Х Е Г Е Д Ю Ш -М А Р И Я С О Н Д И -П Е Т Е Р П О П П Е Р

Авторы во второй части своей работы занимаются способом оценки венгерского стан­
дарта развития грудного ребенка и младенцев. Они излагают свои вопросы, примененные в
десяти чередах развития стандарта, а далее дают самую простую таблицу оценки. Эта
таблица дает возможность для трёх определений об осматриваемом ребенке на 95%-ом
уровне вероятности.
1. Ребенок вероятно более развитый обычного;
2. Ребенок вероятно развитый среднего уровня;
3. Ребенок вероятно менее развитый обычного.
Данное разделение дает возможность для раннего распознания более тягчайших недос­
татков, так как оно дает глобальную картину об уровне развития ребенка по отношению
его возраста. Эта таблица оценки будет дальше соверженствована в форме метода оценки,
пригодного для определения Ф. К.

H U N G A R L A N S T A N D A R D O F T H E D E V E L O P M E N T O F IN F A N T S
A N D S M A L L C H IL D R E N . I I .
ANDRÁS T. HEGEDŰS, MÁRIA SZONDY and P É T E R P O P P E R

I n th e second p a r t o f th e ir p a p e r th e e v a lu a tio n m e th o d o f t h e H u n g a ria n s ta n d a r d

o f th e d e v e lo p m e n t o f in f a n ts a n d little c h ild re n is d iscu ssed b y th e a u th o rs . T he q u e s ­
ti o n posed in 10 d e v e lo p m e n t c h a in s o f th e s ta n d a r d a re o u tlin e d , a n d th e m o s t sim p le
e v a lu a tio n ta b le is p re s e n te d . T h is ta b le allo w s th re e k in d s o f s ta te m e n t fo r th e e x a ­
m in e d ch ild ren w ith 9 5 % p ro b a b ility :
1. T he ch ild is p ro b a b ly b e tt e r d e v e lo p e d th a n th e a v e ra g e , —
2. T he child is p ro b a b ly d e v e lo p e d a s th e a v e ra g e , — a n d
3. T he child is p ro b a b ly less d e v e lo p e d th a n th e a v e ra g e .
T h is cla ssific a tio n allo w s th e e a rly re c o g n itio n o f se rio u s d eficien cies, sin ce i t g iv e s
a g lo b a l p ic tu re o f th e d e v e lo p m e n ta l le v e l o f th e ch ild , c o m p a re d to h is age g ro u p .
T h is ta b le w ill b e f u r th e r d e v e lo p e d in o rd e r to o b ta in a n e v a lu a tio n m e th o d s u ita b le
fo r th e e s ta b lis h m e n t o f th e d e v e lo p m e n ta l q u o tie n t.

590
 A CSOPORT-PSZICHOTERÁPIA HELYE NEURÓZIS
OSZTÁLYON KEZELT PREPUBERTÁS KORÚAK
ELLÁTÁSÁBAN

HÓDOSI REZSŐ
(Budai Területi Gyermekkórház Neurózis Osztály)

A k ö z le m é n y a c s o p o rt-p s z ic h o te rá p ia h e ly é t és le h e tő sé g é t tá r g y a lja a n eu ró z is o sz­

tá ly o n k e z e lt g y e re k e k k o m p le x e llá tá s á n b elü l.
A szerző 5 p re b u p e r tá s o s fiú n á l h e te ro g é n n e u ro tik u s p a n a sz o k m i a t t a lk a lm a z o tt,
k o m b in á lt kezelésen b e lü l v é g z e tt c so p o rt-p s z ic h o te rá p iá s m u n k á t is m e rte ti v á z la to sa n .
E m ó d s z e rt ö n m a g á b a n c sa k egy g y e re k n é l a lk a lm a z tá k az ö t g y e re k k ö z ü l. A szerző
a to v á b b ia k b a n le h e tő sé g s z e rin t k ü lö n v á la s z tja és összegzi a c s o p o rtm u n k a e re d m é ­
n y é t a k o m b in á lt m u n k a eg y é b ö ssz e te v ő itő l. M e g á lla p ítja , h o g y a g y e rm e k e k d o m in á n s
tu la jd o n s á g a i is k e d v e z ő b b e n a la k u lta k , n e u ro tik u s tü n e te ik is á lta lá b a n e n y h ü lte k .
N y o m a té k o s a n h a n g sú ly o z z a , h o g y n e m m in d e n n e u ro tik u s g y e rm e k a lk a lm a s c so p o rt­
p sz ic h o te rá p iá ra , to v á b b á a z t, h o g y e m ó d s z e r ö n m a g á b a n kev éssé a lk a lm a z h a tó .

A gyermek mentálhigiéné gyakorlatában a diagnosztikai munka után ki­

alakított terápiás program — akkor is, ha hosszabb időtartamú (gondolok
itt a konvencionális formákra) —gyakran még az eredményesség elérése előtt
elakad. Nem minden terápia ér ily módon véget, de az esetek jelentős részé­
ben azzal kell számolnunk, hogy a gyermek objektív környezete és körülmé­
nyei miatt — még megfelelő kezdeti kooperáció után is — a teljes terápiás
program nem valósítható meg. A fenti tapasztalatok alapján látjuk jelentős­
nek az ún. rövid pszichoterápiás módszerek közül a hasonló korúak csoport-
pszichoterápiáj á t.
Ennek megbeszélése előtt szabadjon vázlatosan utalni gyermekneurózis
osztályon kezelésre kerülő betegek és az ambuláns ellátásra szorulók helyzete
közötti különbségre.
Különbözik a helyzetük azért:
— mert a gyermeket környezetéből kiemelve jobban biztosíthatók a rend­
szeres ülések, szemben az otthonukból berendeltekkel, akiknél csak kivéte­
lesen lehet hetenkéntinél gyakoribb üléseket megszervezni,
— mert a beteg otthonából kiemelve átmenetileg nem szenved a környe­
zet megterhelő hatásaitól, szemben az otthonukban maradottakkal, tehát
rendszerint hozzáférhetőbb a terápia számára,
— mert a kórházba kerülés ténye a szülők, a környezet számára reali­
zálja a gyermek mentálhigiénés értelemben vett megbetegedésének jelentő­
ségét, és ez a pszichoterápia aktuális feltételeit javítja,
— mert könnyebben alakul ki, illetve rövidebb idő alatt a megfelelő in­
tenzitású csoportmunka (mások a csoport-kohézió, -dinamika, atmoszféra

691
stb. lehetőségei) azokkal szemben, akik csak a csoport-terápiás ülések alkal­
mával találkoznak egymással.
I t t szükséges megjegyezni, hogy a vázolt különbözőségek nem egyértel­
műen pozitívak. De e sajátosságok figyelembe vételével küzdenünk kell a
negatív körülmények, következmények ellen. — Erre még a későbbiekben
visssz atérek.
Ismeretes, hogy nem minden nenrotikus gyermek alkalmas csoport-pszicho­
terápiára. — Az osztályunkra kerülő betegek mindegyike rutin kivizsgálá­
son esik át; melyen belül pszichodiagnosztikai és neuropszichiátriai megismerése
megtörténik. A gyermek komplex diagnózisához a familiáris, genetikai, pe-
rinatális és további fontos életszakaszok, élet- és betegségtörténet, alkat
sajátosságok stb. adatait is gondosan mérlegeljük. A komplex diagnózisból
következő komplex ellátás programja állítható így be. Az így megismert
gyermekek közül válogatjuk össze azokat is, akik csoport-pszichoterápiás
kezelésre alkalmasak.
Tapasztalataink amellett szólnak, hogy különösen a prepubertás korúak
csoport-pszichoterápiája vezet eredményhez.
Mielőtt a részletes kazuisztikára térek, hangsúlyozni kell, hogy osztályun­
kon a komplex ellátás gerincét a szúkebb értelemben vett terápia, az okta­
tás, és foglalkoztatás teszi ki. A terápia (gyógyszeres, egyéni és csoport­
pszichoterápia) mellett a gyermek állapotához adaptált, az iskolai tanme­
nettel párhuzamos (kiscsoportos, szükség esetén egyéni) oktatást és a gyer­
mekek szabadidejének kitöltésére szervezett foglalkoztatást alakítottunk
ki. Ez utóbbi igen hasznosan egészíti ki a szűkebb értelemben vett terápiát.
A játékos foglalkoztatás programját a házon belül kiképzett foglalkoztatóink
hetente állítják össze, rendszeresen instrukcióink alapján.
Osztályunkon az elmúlt évben több homogén csoporttal foglalkoztunk.
Ezekből kazuisztikusan 5 prepubertásos fiú csoportmunkáját szeretnénk
bemutatni. Ez a zárt csoport három hónapon keresztül heti két alkalommal
egy-egy óráig tartotta üléseit. Terapeuta és koterapeuta vezette.

К. I . 13 éves, su ic id iu m u tá n i d ep resszió s á lla p o tb a n v e ttü k fel. A z ö n g y ilk o ssá g i k í­

s é r le t elhúzó d ó isk o la i fru s z trá c ió k u tá n ú ja b b isk o la i tr a u m á r a ö n a k a s z tá s fo rm á já b a n
t ö r t é n t . 3 n a p ig t a r t ó e sz m é le tv e sz té se s á lla p o t u tá n „ g y ó g y u lt” . — N é h á n y h e te s e re d ­
m é n y te le n a m b u lá n s g o n d o z á s u tá n d e p re ssz ív , g á to lt és ré sz b e n le é p ü lt szem élyiség-
k é p p e l k e rü l fe lv é te lre . M a g a ta rtá s á ra a k if e je z e tt g á to lts á g , szo ro n g á s, n a g y fo k ú b i­
z o n y ta la n s á g , k ise b b re n d ű sé g i érzés, és d ö n té s k é p te le n sé g v o lt jellem ző . E rz e lm i-in -
d u l a t i é le te szeg én y es, h a n g u la ta la b ilis, d e á lta lá b a n n y o m o tta b b h a n g u la ti fek v é s
je lle m z i. In te rp e rs z o n á lis k a p c s o la ta i — k e v é s k iv é te lle l — k o n v e n c io n á lisa k , n e m te -
h e rb lró a k , k a p c so ló d á si ig én y e is g á to lt. A g y e rm e k h ó n a p o k ig ta r tó g y ó g y sz e re s k e z e ­
lé s m e lle tt in d iv id u á lis tá m o g a tó p sz ic h o te rá p iá b a n , á lla p o tá h o z a lk a lm a z o tt egyéni-
é s id ő p o n tk é n t k is c so p o rto s isk o la i o k ta tá s b a n ré sz e sü lt. J a v u ló á lla p o tb a n v e t t ré s z t
a c so p o rtm u n k á b a n .
A k o m b in á lt te r á p ia ellen ére — ú g y v é le m — k ü lö n v á la s z th a to k a c s o p o rtm u n k á ­
v a l összefüggésbe h o z h a tó e re d m é n y e k . A c so p o rtm u n k a k e z d e té n b iz o n y ta la n s á g á t jó l
je lle m e z té k a k ü lö n b ö z ő k é rd é se k k e l k a p c so la to s „ n e m tu d o m ” , „ n e k e m m in d e g y ”
k is z ó lá sa i, m e ly e k a c so p o rtm u n k a fo ly a m á n fo k o z a to sa n a k é rd é s e k k e l k a p c s o la to s

592
állásfo g lalásig , d ö n tésig , v é le m é n y -n y ilv á n ítá sig ja v u lta k . A to v á b b i e re d m é n y : s a j á t
k é p esség ein ek , jó tu la jd o n s á g a in a k , de h ib á in a k is felism erése, v a la m in t k a p c so ló d á si
ig é n y é n e k felerősödése. K ü lö n ö se n tá rs a iv a l sz e m b e n ta n u l ta ú jr a m e g a k a p c so la t-
te re m té s le h e tő sé g é t, és h e ly é t tá r s a i k ö z ö tt; a z a z a sz o c ia b ilitá sa ja v u lt.
D . I . 13 év es D g .: G illes d e la T o u re tte s y n d r . (E lő ze tesen k ü lö n b ö z ő k ó rh á z a k b a n
tic co n v u lsiv u m , conversios n e u ro s is, n e u ro tic u s tic , s tb . d ia g n ó z iso k k a l k e z e lté k .)
F ő p a n a s z a , eg y éve s a j á t m a g á t, család i és is k o la i k ö rn y e z e té t n a g y m é r té k b e n z a v a ró
h a n g -tic . (M agnetofon sza la g o n rö g z íte ttü k a g y e rm e k le g in k á b b k u ty a u g a tá s h o z h a ­
s o n lító h a n g -tie jé t.) A z a v a ró p a n a s z felv étele e l ő t t l é p e t t fel, e z t m e g elő ző en m á r v o lta k
k lin ik a i p a n a s z a i; szem héj-, a rc -, n y a k - és tö r z s re is k ite rje d ő fo k o zó d ó tik e k fo r m á já ­
ban.
F e lv é te le k o r k ife je z e tte n sz o ro n g ó , k is e b b re n d ű sé g i érzéssel k ü sz k ö d ő , e z t im p u lz i-
v itá s s a l és egy éb k o m p e n z á lá sn a k m in ő s íte tt é rv é n y e s ü lé si tö re k v é sse l ig y e k sz ik e lle n ­
sú ly o zn i. K ife je z e tte n sz e n z itív , sé rtő d é k e n y , é rz e lm e it n eh e z e n k in y ilv á n íta n i tu d ó ,
fo k o z o tt s z e r e te t és v é d e tts é g ig é n y é t m u ta tó , jó in te lle k tu s ú , é rd e k lő d ő , so k o ld a lú
g y e rm e k .
E n n é l a g y e rm e k n é l a c so p o rt-p s z ic h o te rá p iá ra a z é r t v o lt szü k sé g , m e r t b e teg ség e
h u llá m z á s á v a l összefüggésben (re c id iv á k és re m iss io k ) c s a lá d já b a n is, d e k ü lö n ö se n az
is k o lá b a n k e r ü lt n e u ro tiz á ló h e ly z e tb e . (H iszen h a n g -tik je fo k o z ó d á sa aat is k o lá b a n a
tö b b i g y e rm e k o k ta tá s á t is m e g a k a d á ly o z ta , o tt h o n p e d ig a szo m sz é d o k in g e rü ltsé g é t,
a g re s sz ió já t is k iv á lto tta .)
A c s o p o rtm u n k á v a l k a p c s o la tb a n e lm o n d h a tó , h o g y a n n a k e re d m é n y e i, e lle n té tb e n
az előző g y erm ek év el, n e h e z e b b e n k ü lö n íth e tő k e l. A c so p o rtb a n ig e n jó l é re z te m a g á t,
m in d a té m á k felv etéséb en , m in d a v itá k b a n é lé n k e n v e t t ré s z t, d e k e z d e tb e n az in t e n ­
z ív c s o p o rt-a tm o s z fé rá t n e h e z e n tű r te . A k é ső b b ie k so rá n a c s o p o r t-tá rs a k k o n k ré t
p ro b lé m á it m e g élte, m a g á é n a k is é re z te , s a já t é rz e lm i p ro b lé m á it v is z o n t n e g á lta , ille tv e
b a g a te lliz á lta .
A c so p o rt-p s z ic h o te rá p ia a l a t t a p já v a l (ak i a lk o h o liz á ló , b a le s e t f o ly tá n te s ti s é r ü lt,
k ró n ik u s u lcu so s b eteg) f o l y ta t tu n k „ c so n k a -c sa lá d te r á p iá t” , a m ire ő m a g a is ig en
rá s z o ru lt. A z u lc u s v e n tr. m i a t t ta r tó s b e te g á llo m á n y b a n v o lt, e z é rt t u d o t t v id é k rő l
re n d s z e re se n fe ljá rn i, b e te g ü n k a n y ja p ed ig d o lg o z o tt és k ise b b ik g y e rm e k é t n e m h a g y ­
h a t t a m a g á ra .
A c so p o rt-p s z ic h o te rá p ia e re d m é n y é n e k is t a r t j u k , h o g y a g y e rm e k id ő k ö z b e n s a j á t
p ro b lé m á it ille tő e n h o z z á fé rh e tő b b é v á lt, b e te g s é g é n e k h u llá m z á s á t is e lfo g a d ta , szen -
z itiv itá s a e n y h ü lt. Ő szin téb b é, tá m a sz k e re ső v é a la k u l t, k ü lö n ö sen az o s z tá ly te r á p iá s
k ö z ö sség ét ille tő e n . A b e ik t a to t t a d a p tá c ió s sz a b a d s á g o k ta p a s z ta la ta a la p já n a z o n b a n
o tth o n i érzelm i b iz o n y ta la n s á g a to v á b b r a is m e g m a ra d t. H o ssz a b b a d a p tá c ió (pl. 12
n a p o s k a rá c s o n y i sz ü n e t a la t t) u t á n á lta lá b a n je le n tő s re c id iv á v a l é r k e z e tt v issza.
B . J . 12 éves, D g.: N e u ro tik u s fe jlő d é sm e n e t, e n u re s is n o c t. M iliő -á rta lo m , is k o lá ­
b a n p l. tü z e t g y ú jt o tt és a t a n í t á s t egyre g y a k r a b b a n m e g z a v a rta , o tth o n d u rv á n t á ­
m a d t a k is e b b te s tv é ré re , to v á b b á e l-e le s a v a rg o tt. I d ő n k é n t e n u resis n o c tu r n á ja v o lt.
C salád i a n a m n é ziséb ő l k ie m e le m a p ja u lcu so s b e te g s é g é t, a z a k la to tt, és b e te g ü n k k e l
ellenséges a n y á t, to v á b b á a z sú fo lt la k á s k ö rü lm é n y e k e t. (S zo b a -k o n y h á s la k á s b a n ö te n
la k ta k ).
F e lv é te le k o r érzelm ileg te lje s e n e lb iz o n y ta la n o d o tt, fo k o z o tta n g y e n g é d sé g re és
m e g é rté s re v ág y ó g y e rm e k e t is m e rtü n k m eg, a k i n y í l t érzelm i o d a fo r d u lá s t k e z d e tb e n
elfo g ad n i n e m tu d o t t, d e ra jz a iv a l, ég egyéb in te lle k tu á lis te lje s ítm é n y e k k e l ig y e k e z e tt
m a g á r a fe lh ív n i a fig y elm e t. A z eg y sík ú , in g e rsz e g é n y k ö rn y e z e ti s a já to s s á g o k m i a t t
a rá n y la g k e v é s is m e re ta n y a g g a l re n d e lk e z ő g y e rm e k v á z o lt tö re k v é se i k o m o ly e rő fe ­
s z íté s t je le n te tte k . V iselk ed ését az o sz tá ly o n is a k ü lső ag re ssz ív m e g n y ilv á n u lá so k
je lle m e z té k , k ü lö n ö sen a k k o r, h a fólsiker v a g y k u d a r c é rte .
A z érzelm i v isz o n y u lá sa ib a n és ö n é rté k e lé sé b e n m e g z a v a rt szem ély isé g fe jlő d é sű
g y e rm e k ig en élén k e n v e tt ré s z t a c s o p o rtm u n k á b a n . Ö n é rv é n y e síté si le h e tő sé g e t lá ­
t o t t b e n n e , és rö v id e se n k ö z p o n ti h e ly e t fo g la lt e l a c s o p o rtb a n . R ó la e lm o n d h a tó , h o g y
a c so p o rtk ö zö sség en b elü l re v id e á ln i t u d t a m in d a z o tth o n i, m in d az isk o la i közösségi
sz e re p é t, és e z e k e t m egfelelő b b é a la k íta n i. E s e té b e n s a jn á la tta l ta p a s z ta ltu k , h o g y a
sz ü k ség es c s a lá d -te rá p iá ra k o o p e rá c ió h iá n y á b a n n e m v o lt le h e tő sé g ü n k . E n n e k fő
o k á t az a n y á n a k m á r e m líte tt, b e te g ü n k k e l s z e m b e n i ta r tó s érzelm i e lfo rd u lá s á b a n l á t ­
tu k . E m e lle tt szól e lb o csá tá sa u tá n i v is sz a já rá sa is. Is k o la i m a g a ta r tá s a a k é ső b b ie k b e n
z a v a r ta la n v o lt, és ehhez é rz e lm i tá m a s z t és e lis m e ré s t a to v á b b ia k b a n is o s z tá ly u n ­
k o n k e re s e tt.
P . G. 12 év es D g .: n e u ro tik u s fe jlő d é sm e n e t, B a lb u c ie s. É v e k ó ta e g y m á s sa l e lle n sé ­
g esk ed ő sz ü lő k k ö z ö tt k é t te s tv é ré v e l m e g z a v a rta n fe jlő d ő középső g y e rm e k .

593
 V ezető p a n a s z a a d a d o g á s 6 éves k o rb a n , k o m o ly v íz b e fú lá s i v eszély u t á n k e z d ő ­
d ö tt , am ih ez fo k o z a to s a n to v á b b i n e u ro tik u s tü n e te k tá r s u lt a k , d e a k é ső b b ie k b e n is
a d ad o g ás m a r a d t a v e z e tő tü n e t.
A n am n e sisé b ő l k ie m e ljü k ig en p ro b le m a tik u s k is k o rá t. 6 h e te s k o rá b a n a z a n y a
g o n d a tla n sá g a m i a t t sú ly o s égési s é rü lé s t s z e n v e d e tt, e m i a tt k ó rh á z b a k e rü lt, m a jd s z á ­
m o s fertőzés és e g y é b g y e rm e k b e te g sé g h a lm o z ó d á sa k ö v e tk e z e tt.
K b . 1 éves k o rá ig k ü lö n b ö z ő k ó rh á z a k b a n h o s p itá ltá k . E z u tá n d y s tro p h iá s á ll a p o t­
b a n g y ak o ri lá z a s e c la m p siá k k a l n e m h a z a , h a n e m a p a i n a g y sz ü le ih e z k e r ü lt, c s a k a
b eisk o lázásk o r k e r ü l t is m é t szü leih ez, az e k k o rra é rzelm ileg m á r te lje se n d e s t r u á lt c s a ­
lá d b a . A m e g z a v a r t érz e lm i fe jlő d é sű g y e rm e k h e ly z e te a to v á b b ia k b a n ro h a m o s a n
ro m lo tt, k ü lö n ö s e n a z é rt, m e r t a sz ü lő k és a p a i n a g y sz ü lő k k ié le z ő d ö tt e llen ség es h e ly ­
z e tb e n e z t a g y e rm e k e t h a s z n á ltá k ü tk ö z ő p o n tn a k .
T Jjrafelv ételek o r (h a rm a d ik a lk a lo m m a l) b e te g ü n k e t m in d k é t szü lő jév el d e k ü lö n ö ­
se n a n y já v a l a g re s sz ív e n szem b en álló érz e lm i k a p c s o la t je lle m e z te . Is k o la i te lje s ítm é ­
n y e it is n a g y m é r té k b e n m e g n e h e z ítő d a d o g á sa m e lle tt, az o p p o zíció m in d e n n e l é s m i n ­
d e n k iv el sz e m b e n s z in té n jellem ző v o lt.
K e z d e tb e n a c s o p o rtb a n m in d ő re á , m in d a ta g o k r a ig e n z a v a ró a n h a t o t t d a d o g á s a .
J ó l re g is z trá lh a tó v o lt a tö re k v é s, a m iv e l a c s o p o rtta g o k is, ő is e z t a n e h é z sé g e t e lle n ­
sú ly o zn i ig y e k e z te k .
R ö v id esen k ia l a k u lt az a m u n k a m ó d , h o g y e la k a d á s a k o r sz o m sz é d ja a z z a l ig y e k e z e tt
se g íte n i b e sz é d é t, h o g y ü te m e se n d o b o lt b e te g ü n k té rd é n . A c so p o rtm u n k a a l a t t e g y é n i
p s z ic h o te rá p iá ja és lo g o p é d k ezelése is fo ly t, a m it a le h e tő sé g e k s z e rin ti c s a lá d te r á p iá ­
v a l k o m b in á ltu n k .
A c so p o rtm u n k a e re d m é n y é n e k t a r t j u k , h o g y a c so p o rt közössége n á la jó l e lle n s ú ­
ly o z ta a p s z ic h o p á tia v eszély ére u ta ló m a g a ta rtá s m ó d o k a t.
C s a lá d te rá p iá n k e re d m é n y e k é n t m eg felelő k ö rü lm é n y e k k ö zé a d h a ttu k a z a p a i
n ag y szü lő k h ö z , a h o l isk o la i ta n u lm á n y a it z a v a r ta la n u l f o ly ta tja , és u tó g o n d o z á s u n k
so rá n a z t ta p a s z ta lju k , h o g y p a n a s z a i to v á b b e n y h ü ln e k .
R . B. 11 év e s D g .: A k tu á lis m iliő -k o n flik tu s; S ü rg ő s fe lv é te lé t k é t h ó n a p ó ta fo k o z ó d ó
m a g a ta rtá s i z a v a r a , é jje li n y u g ta la n s á g , p a v o r n o c tu r n u s , szo ro n g ó félelm i, in d u la to s
ro h a m o k in d o k o ltá k . E p a n a s z o k a t a c s a lá d já b a n k ia la k u lt v á ls á g -á lla p o t v á l t o t t a ki.
É d e s a n y ja és 21 év e s fiú fó lte stv é re k ö z ö tt, a fiú h á z a s s á g a m i a t t e lr o m lo tt v is z o n y
o ly a n sú ly o ssá v á lt , h o g y b á ty j a e lk ö ltö z ö tt, d e v is s z a já r t, g a rá z d a m a g a t a r t á s á v a l
re tte g é s b e n t a r t o t t a a c sa lá d o t, a n y ju k a t tö b b íz b e n te ttle g e s e n is b á n ta lm a z ta !
A z a k tu á lis p á n ik - á lla p o t e lő z m é n y e ik é n t szü k ség es e lm o n d a n i a n a m n e sisé b ő l, h o g y
b e te g ü n k sz ü le té se u tá n az a p ja a c s a lá d o t e lh a g y ta . A g y e rm e k 1 éves k o r á b a n s ú ly o s
b a le s e te t s z e n v e d e tt, a rc k o p o n y a s é rü lé s é rte . U g y a n e z e n b a le s e t k ö v e tk e z té b e n a n y a i
n a g y a p ja é le té t v e s z te tte .
F e lv é te le k o r k ife je z e tte n szín észk ed ő , b o h ó c k o d ó v ise lk e d é sű , k o n flik tu s -h e ly z e té t
n eh ezen m e g fo g a lm a z n i tu d ó g y e rm e k , o s z tá ly u n k ra d e v iá n s n a k m o n d h a tó m ó d o n
ille sz k e d e tt b e . L á tsz ó la g o s k o n fo rm iz m u sa m ö g ö tt m e g z a v a rt k a p c so ló d á si k észség e
h ú z ó d o tt m eg , fe lü le te se n m in d e n k iv e l jó b a n v o lt, m in d tá r s a in a k , m in d a fe ln ő tte k n e k
m in d e n b e n ig a z a t a d o tt , h e ly e se lt, d e e k o n fo rm iz m u s so rá n fe lh a lm o z o tt k is e b b n a g y o b b
sé relm e it k é ső b b m o b iliz á lt a g re ssz ió b a n r e a g á lta le.
A c s o p o rtm u n k a so rá n is az első ü lé se k a l a t t b o h ó c k o d o tt, s z ó ra k o z ta tn i a k a r t a a
c so p o rto t, d e a rö v id e se n k ia la k u lt jó c so p o rta tm o sz fé ra m i a t t ez a v ise lk e d é se e lé g te ­
le n n é v á lt. E z t k ö v e tő e n re g re ssz ió ra u ta ló m a g a ta r tá s f o r m á k a t p ro d u k á lt ( t a r ta lm á b a n
s fo rm á já b a n in f a n tilis b eszéd m ó d ) és c sa k e z u tá n j u t o t t el az a d e k v á t c s o p o r ttá r s i
v iszo n y u lá sh o z . A c so p o rt-p s z ic h o te rá p ia a la t ti v á lto z á s jó l re g is z trá lh a tó v o lt m in d az
o sz tály o n v a ló v iselk ed ése , m in d az o k ta t á s a te rü le té n .
A sé rü lt, s z e n z itív , p a ra n o id v o n a tk o z ta tá s o k a t h a n g o z ta tó a n y a kev éssé v o lt h o z z á ­
fé rh e tő a c s a lá d te r á p ia sz e m p o n tjá b ó l. E z e n a té r e n az je l e n te t t so k a t, h o g y re n d ő rs é g i
e ljá rá s fo ly tá n a g a rá z d a fé lte s tv é r a b b a h a g y ta a c sa lá d z a k la tá s á t.
Az a d a p tá c ió r a h a z a já ró g y e rm e k az elcsen d esü lő o tth o n i m iliő b en to v á b b i tá m o ­
g a tá s u n k m e l le t t fo k o z a to sa n j u t o t t t ú l k o n flik tu s -h e ly z e té n .

A csoport-pszichoterápia folyamatának ismertetése a közlemény kereteit

meghaladja és nem is célja. Mégis úgy vélem, — mondanivalóm alátámasz­
tására — ebből a következőket kell kiemelnem:
A kezdeti ülésrend gyakorlatilag nem változott a dadogó fiú kivételével,

694
aki e terápiás munka alatt az egyetlen helyét változtató, „vándorló” volt.
Kezdettől a csoport központi magja B. J. a miliő-ártalomban szenvedő,
magatartási zavarokat mutató fiú volt. ő bírta legkevésbé a hallgatást, az
ezzel járó feszültséget. Jellemző módon az általa felvetett témák, különösen
kezdetben általánosak, vagy őt marginálisan érintők voltak. De nemcsak a
téma felvetésében, a vitákban is magát kímélő módon óvakodott érinteni
azokat a kérdéseket, amelyek személyére is vonatkoztak. Ilyenkor elhárító
módszere a téma jelentéktelenítése, vagy nevetségessé tétele volt. Ily módon
a csoportmunka folyamán vezető szerepe hangadó szereppé változott.
Egészen ellentétes módon végig passzív, gátolt, elfogadó a postsuicid, sub-
depresszív К. I. szerepe volt, de egészen más tartalommal. A kazuisztikában
már említett „nem tudom”, „nekem mindegy” a későbbiek során fokozatosan
nehezen explorálható, de mindig megérlelt döntéssé, véleménnyé alakult.
Gátoltsága volt legkevésbé változtatható, de a csoport megtanulta türelme­
sen kivárni, illetőleg szóra bírni.
A zavaró hang -ticjével küszködő D. I. szerepe változott leginkább a cso­
portmunka után. A zavaró tünet nemcsak őt, hanem kezdetben a csoportot
is zavarta. Ezért befogadása is vita után történt. Jellemezte, hogy igen szen­
vedélyesen vett részt minden ülésen, és így kb. félidőre elérte, hogy ő lett a
csoport központi alakja. Kevés témát vetett fel, de a viták elmélyítésében és
saját magukra vonatkoztatásában volt igen szenvedélyes. Központi helyze­
tének siker-élménye kedvezően hatott neurotikus panaszaira is. A csoport­
terápia utolsó üléseire kifejezetten csökkent zavaró fő tünete is.
A pánik állapotban lévő R. B., mint már említettem kezdetben konformista
magatartásával tűnt fel, majd egyik nehéz ülés alkalmával, amikor a csoport
hallgatott, a mélyponton zeneeszközöket adtunk a gyermekeknek, és „művi
regressziót” váltottunk ki azzal, hogy a therapeuta által intonált egyszerű
dallamot eszközeik segítségével ők játszhatták el. Míg a csoport-tagok álta­
lános regressziója ily módon, játékosan ezen az ülésen általában lezajlott,
addig őróla meg kell jegyeznünk, hogy a továbbiakban is produkált hasonló
megnyilvánulásokat.
A dadogó P. G. csoportbeli szereplésének jellemzésére még talán annyit,
hogy ő az általános témákat könnyedén, sok humorral saját személyére és
hozzátartozóira is konkretizálta. Minden gátlás nélkül fejezte ki anyja iránti
agresszióját, apja megvetését, és nagyszülei kritikáját. Az érzelmileg ilymér-
tékben kiábrándult fiú csak kisebb testvérével való érzelmi kapcsolatába
kapaszkodott, de az érzelmileg elszegényedett, és ezért a pszichopátia ki­
alakulásának veszélyével küszködő gyermek is sokat profitált a csoportmunka
folyamán.
Összefoglalva: Az érési szempontból hasonló, de neurotikus panaszaikat
illetően igen eltérő öt fiú csoport-pszichoterápiáját csak vázlatosan tudom
bemutatni. Valójában csak azt hangsúlyozhatom, hogy neurózis osztályon

695
kezelésre szoruló gyermekek esetében, különösen, ha prepubertás korúak,
e módszer jól illeszkedik, jól alkalmazható a komplex terápián belül. — I tt
hívom fel arra a figyelmet, hogy az öt gyermek közül mindössze egynél (R.
B.) alkalmaztuk kizárólag ezt a módszert.
A csoport munkája során sorra vette az őket érintő problémákat. A szü­
lőkhöz, a családhoz, az iskolához, azaz adott közösségeikhez, végső soron az
emberekhez fűződő érzelmi kapcsolataikat. A közösen kialakított állásfog­
lalásból mindegyikük számára egyénileg alkalmazható megoldásokat, lehe­
tőségeket kerestek, illetőleg nyertek.
A viták során valamennyien határozott segítséget kaptak egymástól az
e korszakra jellemző tevékenységi normák keresése, kialakítása területén.
Ne feledjük, hogy ez a korszak, mint a kamaszkor bevezetője az első, amely­
ben az egymástól tanulás, az egymástól átvevés jelentőségének a hatása
megnő, az őket körülvevő felnőttekével szemben.
A rejtett vezetés segítségével előnyösen tükröztethettük a csoporttagok
domináns tulajdonságait, amivel a csoport-dinamikán túl az egyes tagok
magatartási formáinak előnyösebbé válását is elértük, azaz mint már emlí­
tettem, szociabilitásuk javult.
Végül mondanivalóm elejére utalva azt szeretném hangsúlyozni, hogy a
neurotikus gyermek kórházi osztályra kerülésével megváltozott pszicholó­
giai helyzetet tudatosan felhasználtuk. Ezt úgy értem, hogy az adott, aktuá­
lis helyzetben a gyermekek környezetét hatékonyabban lehetett befolyásolni,
ami a recidivák kivédése szempontjából is fontos. Ugyanakkor maga a gyer­
mek átmenetileg mentesült a környezet terhelésétől, ily módon a nála alkal­
mazott pszichoterápia hatása is megnőtt.
Ismeretes, hogy a gyermekkori neurózis kialakulásához mind az alkati
diszpozíció, és szerzett szomatikus tényezők, mind a külső körülmények szük­
ségesek. De azt is le kell szögeznünk, hogy a szomatikus okok miatt sebezhe­
tőbb, kevéssé terhelhető, neurotizálódásra hajlamos gyermek szomatikus álla­
pota általában nehezen befolyásolható. Tehát a gyermek megismert állapo­
tához, terhelhetőségéhez mérten kell a környezeti tényezőket befolyásolni.
Tapasztalataink alapján a gyakorlati lehetőségek ismeretében is vallom,
hogy a gyermek mentálhigiéné területén mind az ambuláns, mind az osz­
tályos gyakorlatban a hasonló korúak csoport-pszichoterápiája jól használ­
ható, eredményes módszer.

A közlem ény sz e rk e sz tő s é g ü n k b e é rk e z e tt: 1974. X I . 14.

696
 IRODALOM

1. H id a s G y ö r g y : N e u ro tic u s o k c so p o rt-p s z ic h o th e ra p iá ja . Id e g g y ó g y á s z a ti S zem le

X V I. 1963.
2. H i d a s G y ö r g y : A z e lle n á llá s szerk ezete é s d in a m ik á ja p sz ic h o th e rá p iá s c so p o rto k ­
b a n Id e g g y ó g y á s z a ti S z e m le X X I. 1968.
3 . H ó d o s i R e z s ő : A lk o h o lis ta szülők g y e rm e k e in e k p szic h o ló g ia i p ro b lé m á i P sz ic h o ­
lógiai T a n u lm á n y o k V I . 1964. A k a d é m ia i K ia d ó
4 . K e l e n I l o n a —H ó d o s i R e z s ő —M a j o r Z s u z s a : E rfa h ru n g e n m i t d e r g em e in sa m e n
R e la x a tio n s u n d v e rb a le n G ru p p e n p sy c h o th e ra p ie im P u b e r tä ts a lte r E lh a n g z o tt
az V . N e m z e tk ö z i C so p o rtp sz ic h o th e rá p iá s K o n g re ssz u so n (1973. V I I I . 21.) Z ü ric h
5 . L i e b e r m a n n L u c y : C so p o rtth e rá p ia a n e v e lé s i ta n á c s a d á s b a n . G y e rm e k g y ó g y á sz a t
10. 1966.
6. L i e b e r m a n n L u c y : K is c so p o rto k d in a m ik u s s t r u k tú r á ja P szich o ló g ia i T a n u lm á n y o k
IV . A k a d é m ia i K ia d ó B p . 1962.
7. M o r e n o , J . L .: G ru p p e n p sy c h o th e ra p ie u n d P s y c h o d ra m a T h iem e S tu t tg a r t 1959.
8. R a t t n e r , J . : G ru p p e n th e ra p ie G u sta v L ü b b e V erlag 1972.
9. S l a v s o n , S. R .: A n a ly tic G roup P s y c h o th e r a p y w ith C h ild re n , A d o lescen ts a n d
A d u lts. C o lu m b ia U n iv e rs ity P ress, N e w Y o r k 1951.
10. S l a v s o n , S. R .: E in fü h r u n g in die G ru p p e n th e r a p ie V erlag , M ec. P sy c h o l. G ö ttin g e n
1966.
11. S ü l é F e r e n c : A z a c tin g o u t m egjelenése a c so p o rt-p s y c h o th e rá p iá b a n . Id e g g y ó ­
g y á sz a ti Szem le X X I . 1968.

МЕСТО ГРУ П П О В О Й П СИ Х О Т ЕРА П И И В О Б С Л У Ж И В А Н И И Д Е Т Е Й ВОЗРАСТА Д О

П О Л О В О ГО С О ЗР Е В А Н И Я , Л Е Ч И М Ы Х В О Т Д Е Л Е Н И И Н Е В Р О ЗА
РЕЖ Ё Х ОДОШ И

Н астоящ ий т р у д излагает вопрос о месте и возм ож ностях групповой психотерапии в

рамках ком плексного оборудования детей, л ечи м ы х в отделении невроза.
Автор к р ат к о описывает групповую психотерапическую работу, проведенную в р ам ках
комбинированного лечения, применяемого из-за гетерогенны х невротических ж алоб пяти
мальчиков возраста до полового созревания. Д а н н ы й метод был применен в целом только в
случае одного м альчика из п яти . Автор далее по м ере возможности отделяет и обобщает ре­
зультаты групповой работы и другие компоненты. Он констатиурет, что и основные свой­
ства детей слож и ли сь более благоприятно и и х невротические признаки обычно уменьши­
лись. Автор категорически подчеркивает, что не каж д ы й , болеющий нервозом ребенок
пригоден д л я групповой психотерапии, а т а к ж е и то, что этот метод отдельно не очень
применим.

T H E R O L E O F P S Y C H O T H E R A P Y IN T R E A T I N G P R E -A D O L E S C E N T S A T
N E U R O S IS D E P A R T E M E N T S
REZSŐ H Ó D O S I

T he im p o rta n c e a n d th e p o ssib ilitie s o f g ro u p p s y c h o th e ra p y in th e co m p lex m a n a g e ­

m e n t o f c h ild re n tr e a te d in n e u ro tic sections f o r c h ild re n a re d isc u sse d b y th e a u th o r .
G roup p s y c h o th e ra p y a p p lie d in 5 boys in t h e p ra e p u b e r ty — tr e a te d b ecau se o f
h etero g en o u s n e u ro tic c o m p la in ts — is o u tlin e d b y th e a u th o r. T h is tr e a tm e n t h a s b e e n
a p p lied w ith in co m p lex th e r a p y in th e n e u ro tic s e c tio n . T h e m e th o d in its e lf h a s b e e n
ap p lied b u t in 1 child. T he r e s u lts o f th e g ro u p th e r a p y a re re s u m e d a n d se p a ra te d —
a s fa r as p o ssib le — fro m th e o th e r co m p o n e n ts o f th e co m b in ed tr e a tm e n t. T he so c ia ­
b ility o f th e c h ild re n im p ro v e d . M oreover im p ro v e m e n t c o u ld b e o b se rv e d also in th e
o th e r d o m in a n t p ro p e rtie s o f t h e children. I t is e m p h a s iz e d b y th e a u th o r t h a t n o t a ll
n e u ro tic ch ild re n a re s u ita b le fo r gro u p p s y c h o th e ra p y , a n d t h a t th is m e th o d alo n e,
in its e lf is less ap p licab le .

3 M agyar Pszichológiai Szemle 597

 CSOPORTFOLYAMAT ESEMÉNYEINEK REGISZTRÁLÁSA
H A RM A TTA JA KOS
F ő v áro si Pszichotherápiás M ódszertani K özpont

Előzetes közlemény
A szerző a n a g y c s o p o rt-fo ly a m a t e se m é n y e in e k p o n to s re g is z tr á lá s á ra sz o lg áló e l ­
j á r á s t is m e rte t, m e ly m a g á b a fo g la lja a te r e m z a js z in t je lö lé sé t és az in te ra k c ió k to p o g ­
r á f ia i m eg o sz lá sá n a k je lö lé s é t is. B rü e l és K ja e r h a n g n y o m á s sz in tm é rő és sz in tiró p a p í r ­
s z a la g já n tö r té n ik a h a n g n y o m á s g ö rb é re k é z i ú to n a tö rté n é s e k feljeg y zése, e g y id e jű ­
le g 10 p e rc e n k é n t v á l t o t t ra jz la p o k o n a z in te ra k c ió k te re m b e li m e g o sz lá sá n a k r ö g z í­
té s e . A z íg y n y e r t o b je k tív a d a to k tö b b fé le s z e m p o n t s z e rin t fe ld o lg o z h a tó k , a c s o p o r t­
fo ly a m a t e m o cio n ális ö ssze te v ő ire a d n a k fe lv ilá g o sítá st. A szerző e ljá r á s á t a h a r k á n y i
h a rm a d ik P s z ic h o te rá p iá s H é tv é g e n a g y c s o p o r tjá n a lk a lm a z ta e lő szö r sz o c iá lp sz ic h o -
ó g ia i feed -bat; к k a p c s á n .

A csoportfolyamat eseményeinek elemzéséhez, feldolgozásához, kontroll­

jához feltétlenül szükséges, hogy az eseményekről objektív adatokkal rendel­
kezzünk. Ez általában megoldható néhány megfigyelő segítségével, akik k ü ­
lönböző szempontok szerint a helyszínen feljegyzéseket készítenek és azokat
utólag értékelik, pl. Mérei aktometriás módszere esetében
A soproni második Pszichoterápiás Hétvégén, ahol kb. 200 résztvevő
négy nagycsoport-ülésen vett részt, szociálpszichológiai feed-back készült
5 megfigyelő segítségével. Különböző szempontok szerint 10 perces bontás­
ban regisztrálták az eseményeket. Az értékeléskor derült ki, hogy a csoport
sodrása a megfigyelőket is magával ragadta, nem tudták kivonni magukat
a folyamatból, ennek következtében a regisztrálás időnként kimaradt, a szub­
jektív skálák értékei bizonytalanok voltak.
Másrészt ilyen nagy létszámú csoport esetében a folyamatot nem csupán
az interakciók és azok jellegzetességei, hanem a csoport együttes megnyil­
vánulásai, dinamikus elrendeződése és az interakciók együttesen képezik.
Ezeknek a szempontoknak a figyelembevételével új regisztrálási eljárást
dolgoztunk ki.
Már korábban történtek próbálkozások, hogy a verbális interakciókhoz
egyéb jellemzőket rendeljenek hozzá gépi úton történő rögzítéssel. Chappie
olyan berendezést készített, ahol a megfigyelő gombot tart lenyomva,
ennek alapján a készülék összegezi az interakciók bizonyos jellemzőit. Nem
ad azonban felvilágosítást pontosabb időbeli és sorrendi összefüggésekre.
Hidas és Buda a magnószalag üres sávjára vittek fel jelzéseket, de ezek
utólagos pontos elhelyezése az időfüggvényben szintén nehéz. Bales és
Gerbrands dobozban forgó hengeren papírszalagon regisztrálták, a papír egy

698
ablakban jelent meg és az interakció után a Bales-i kategóriajelöléssel látták
el. Ez módot nyújtott arra, hogy az egyes kategóriák egymás utáni sorrendjét
ábrázolni lehessen, minthogy azonban a kategorizálás először az interakció
lezajlása után lehetséges, időmérést nem tesz lehetővé.
A fentiek figyelembevételével olyan regisztrálási eljárást dolgoztunk ki, amely
1. lehetőséget nyújt az események pontos időbeli elhelyezésére,
2. maradandó és leolvasható adatrögzítést biztosít,
3. a nagycsoportra jellemzőnek feltételezett A) teremzajszint-ingadozás és
B) interakció topográfiai meghatározás és megoszlás feljegyzésére alkalmas,
4. viszonylag rövid, néhány órás feldolgozással az adatokból akár a hely­
színen összefüggések visszatáplálását teszi lehetővé.
A csoportülésről magnófelvétel készül, melynek átírt szövege az utólagos
feldolgozáshoz szükséges. Emellett hangnyomásmérő készülékkel összekötött
szintírón folyamatosan regisztráljuk az aktuális hangnyomást, a megfigyelő
ugyanerre a papírszalagra jelöli az interakció kezdetét és végét, beírja a nevet,
a nemet, vezető vagy csoporttag az illető, a közben történt egyéb eseményeket
(pl. nevetés, zúgás, ajtócsapódás, külső zaj), és egyéb releváns adatokat, pl.
foglalkozás. Ezzel párhuzamosan egy másik megfigyelő 10 percenként váltott,
az ülésrendnek megfelelően előrajzolt rajzlapokon szintén sorszám szerint je­
löli az interakciók helyét a teremben, valamint a nevet és a nemet. Amennyi­
ben az eljárást feed-back céljára kívánjuk alkalmazni, egy harmadik megfi­
gyelő a témát jegyzi jegyzetfüzetben, 10 perces bontásban, az interakciókat
a másik kettővel összehangoltan sorszámozva.
Magunk Brüel és Kjaer precíziós hangszintmérőt (2203) és szintírót (2305)
alkalmaztunk, QP 1102 papírral, 3 mm/sec papírsebességgel.* Felvevő mik­
rofon 4131 kondenzátor mikrofon. Szélvédő kosarat és В súlyozó szűrőt
használtunk. Ez a műszerösszeállítás hangszintmérésre elterjedten haszná­
latos (5) és a kitűzött feladatot maradéktalanul teljesíti. Rögtön a szintíró­
nál történt az interakciók elejének és végének, kvalitásainak és sorszámának
rögzítése, a hanggörbe változásai az interakció kezdetén és végén pontos be­
jelölésre nyújtottak lehetőséget. így a regisztrálás végén a készülék által
szolgáltatott papírszalag a verbális interakciók sorrendjét, hosszát, a beszélő
nevét, nemét, hangerejét, az eközben észlelhető teremzajt (mocorgás, sugdo-
sás, köhögés, jövés-menés), nevetést és egyéb eseményeket, feszült csendet,
közbekiáltást, belevágást mind tartalmazza, tizedmásodpercnyi pontosság­
gal mérhető idővel (szalagrész hossza mm/3), és pontos egymás utáni sorrend­
del. A teremzaj szintet megközelítőleg a zaj görbe hullámminimumainak bur­
kológörbéje adja. A beosztott papírszalagon a zajszint közvetlenül decibel­
ben leolvasható.

* E z ú to n fejezem k i k ö sz ö n e te m e t T o m k a Im re d r.- n a k és M e rtz F ló riá n n a k a k é ­

szü lék a lk a lm a z á s á b a n n y ú j t o t t seg ítség ért.

3* 599
 Mindezek az adatok a papírszalagról füzetben rögzíthetők, vagy akár
közvetlenül is grafikonban ábrázolhatok. Ezáltal a vezetői megnyilvánulá­
sok, az interpretációk, a dinamikusan lassúbb és gyorsabb fázisok könnyen
elkülöníthetők, a zajszinttel összevetve az emocionális feszültséggel össz­
hangba hozhatók.
A rajzlapokról pedig összesítés után leolvasható a teremben az interakciók
topográfiai megoszlása. Ugyanerről más összefüggések feltárását teszi lehetővé
az interakciógram: egy dinamikailag kiemelt résznek az interakcióit sorszám
szerint berajzoljuk és nyíllal összekötjük. Bizonyos egyéb megoszlások áb­
rázolására is alkalmas, pl. női és férfi, vezetői és csoporttag megnyilvánulások
térbeli megoszlásának feltüntetésére.
Mindezekkel a csoportfolyamat eseményeiről olyan adatokkal és összefüggé­
sekkel rendelkezünk, amelyek az eddigi regisztrálási módszerekkel nem vol­
tak lehetségesek. Ezeknek az adatoknak az összevetése a verbális interakció
tartalommal történhet a helyszínen, jegyzőkönyv alapján, vagy később,
magnószalag-átírás után. Alapját képezheti verbális tartalomelemzésnek vagy
aktometriai vizsgálatnak, látens tartalomelemzésnek vagy egyéb szempont
szerint történő feldolgozásnak.
A csoportfolyamat regisztrálásnak ezt az új módszerét a Pszichoterápiás
Munkacsoport harmadik Pszichoterápiás Hétvégéjén Harkányban 1975.
március 21 —23-án alkalmaztuk először Garai László kategóriarendszerével
együtt helyszíni kiértékeléssel a nagycsoportról készített szociálpszichológiai
feed-back kapcsán. Az eredményeket grafikonban ábrázoltuk és a hely­
színen diavetítéssel demonstráltuk. Néhányat a képanyagból a jelen dolgozat
illusztrálására közzéteszünk. Az 1. ábrán a harkányi harmadik nagycsoport­
ról készített összesített idődiagram látható. A függőleges tengelyen a másod-

600
percek, a vízszintes tengelyen az interakció sorszáma szerepel. A sötétebb
vonalak a szüneteket jelzik. Látható, hogy szünet alig van, sok a rövid inter­
akció, szinte az egész ülés folyamán gyors dinamika észlelhető.
A 2. és 3. ábrán közvetlenül a hanggörbéből mutatunk be részleteket.
A 2. ábra az első nagycsoport ülés anyagából való, egy vezetői interpretáció­
nak a végét (a lefelé mutató nyílig), majd az azt követő feszült csendet mu­
tatja, melybe egy székhúzás hallatszik be. A felfelé mutató nyíltól kezdve
a következő interakció kezdődik, témaváltással. A 3. ábra egy interakció
közben mutatja az alapzaj változását. A teremben az interakció közben finom
morgás, székrecsegés zajlik; a kirajzolt alsó burkológörbe mutatja ezt a hát­
térzajt, melyet a témával összefüggésben a résztvevőkben keletkezett emo­
cionális feszültség kifejezése okozott. Továbbiakban látható, hogy a feszült­
ség feloldódik, a teremzaj csendesül, közben az interakció folyik tovább.

B rú e l é s K /a er

B r u ti í ', Kjaer

3. ábra

601
 A 4. és 5. ábra az interakciók topográfiai megoszlásának ábrázolására ké­
szült.* A 4. ábrán az első nagycsoport-ülés interakcióinak eloszlása látható
a teremben, a nyilak a három nagycsoport-vezető elhelyezkedését jelzik, a
pontok az interakciónak felelnek meg. A pontokból képződött szigetek azt
jelentik, hogy ugyanaz a csoporttag az ülés folyamán többször is interakció-

$•

* A ra jz o k e lk é s z íté s é é rt V eres S á n d o rn a k ta rto z o m k ö s z ö n e tte l.

602
ban volt. Megfigyelhető hogy a teremben ez alkalommal az interakciók in­
kább a vezetők által meghatározott belső kör körül folytak, a perifériáról
ezen az ülésen kevés interakció esett.
Az 5. ábra a harmadik ülés egy részletét mutatja be interakciógramm for­
májában: Az interakciók irányát kihúzott nyilak jelzik, mellette a sorszám.
Jól jelezhetően egy kis mag vitatkozott a többi résztvevővel, az interakciók
ebben a fázisban nem szorítkoznak a belső körre, a teremben megoszlanak, az
egyes területek egymás után involválódnak és kapcsolódnak be a folyamatba.
Ez a néhány kiragadott ábra bepillantást enged abba, hogy a regisztrálási
eljárással nyert adatok összevetve a csoportülés verbális anyagával, mélyebb
összefüggések feltárását teszik lehetővé. Ügy tűnik, hogy a vizsgált paramé­
terekkel a nagycsoport-folyamat megragadható. Harkányi eredményeinkről
részletesebben közös közleményben fogunk beszámolni.

A k ö z lem én y szerk esztő sé g ü n k b e é rk e z e tt: 1976. IV . 16.

IR O D A L O M

1. B a l e s , R . F . - G e b b b a m d s , H .: T h e ,,in te ra c tio n -re c o rd e r” H u m a n R e la tio n s, 1948.

1. p . 4 5 6 - 4 6 3 .
2. C h a p p l e , E . D .: T h e in te ra c tio n c h ro n o g ra p h ; I t ’s e v a lu a tio n a n d p re s e n t a p p li­
c a tio n . P erso n n el, 1949. 26. p 296 —307. I n : C seh —S z o m b a th y —F e rg e : A szociológiai
fe lv é te l m ódszerei. K ö z g . és Jo g i K ö n y v k ia d ó , 1975. p 146.
3. H i d a s , G y —B u d a , B . : M ag y ar P sz ic h o l. Szle. 1967, 24. p 137 — 151.
4. M é r e i , F .: A k lin ik a i p szich o ló g ia g y a k o rla ta , M ed icin a, 1974. p 177 — 181.
5 . M i l l e i , L .: A 2 — 100.000 H z f r e k v e n c ia ta rto m á n y b a eső a k u s z tik u s je le k m érési
leh ető ség ei. M ű szerü g y i és M é ré ste c h n ik a i K ö z i. 1973c 15. p 45 —59.

РЕ ГИ С М РА Ц И Я СОБЫ ТИЙ ГРУ П П О ГО П РО Ц ЕС С А

ЯАНОШ ХАРМАТТА

А втор излагает новый метод для точной регистрации собитий групп овы х процессов,
который так ж е содерж ит в себе обозначение уровня ш ума в помещ ениях и обозначение то­
пографического разделения интеракций. З ап и сь событий на график давл ен и я зв у ка ручным
способом осущ ествляется путем бумажной ленты по измерению у р о вн я давления звука и
регистрации уровня Б р у е л ь и К яер, а т а к ж е с этим одновременно происходит регистра­
ц и я разделения интеракций внутри помещения на листах, м еняю щ ихся через каждые 10
минут. Полученные так и м образом объективные данные могут быть обработаны по не­
скольким аспектам и они дают информацию об эмоциональны х составны х группового
процесса. И зложенный автором метод был впервые применен в связи с фид-бек социальной
психологии у третьей групп ы психотерапевтических в Х ар кан ь, под названием Конец
недели. Подробные резу л ьтаты проведенной ими работы будут опубликованы в совмест­
ном бюлетене.

603
 ON RECORDING E V E N T S OF GROUP PROCESSES
JÁNOS HARMATJA

A n e w m e th o d fo r th e re g is tr a tio n o f t h e co u rse o f e v e n ts in g r e a t g ro u p s is d iscu ssed

b y th e a u th o r. T h is m e th o d co m p rises a ls o th e in d ic a tio n o f t h e n o ise le v e l in th e ro o m
a n d o f th e to p o g ra p h ic d is trib u tio n o f t h e in te ra c tio n s. T h e r e g is tr a tio n o f th e e v e n ts
is m a d e w ith h a n d o n th e so u n d to n o m e te r , o n th e p a p e r b a n d o f B R U E L a n d K J A E R ’s
s o u n d to n o m e te r a n d le v e l re g is tr a to r ; a n d th e d is trib u tio n o f th e in te ra c tio n s in th e
ro o m is sim u lta n e o u sly re c o rd e d o n d ra w in g -p a p e rs c h a n g e d e v e ry 10 m in u te s . T h e o b ­
je c tiv e d a ta o b ta in e d in th is w a y m a y b e a n a ly s e d fro m d if fe re n t s ta n d p o in ts a n d th e y
fu r n is h in fo rm a tio n s in re s p e c t o f th e e m o tio n a l c o m p o n e n ts o f th e g ro u p e v e n ts . T h e
a u t h o r ’s m e th o d h a s b e e n a p p lie d fo r t h e f i r s t tim e in th e T h ird P sy c h o th e ra p e u tic
W e e k -e n d G ro u p in H a r k á n y ( H u n g a r i a n sp a :), in c o n n e c tio n w ith so cio-psychologi-
c a l feed -b ack . T h e d e ta ile d re s u lts w ill b e re p o rte d in a c o m m o n p a p e r.

604
VITA
A PSZICHOLÓGIA FEJLŐDÉSÉBŐL ADÓDÓ NÉHÁNY PROBLÉMÁRÓL
I.

B A R T H A L A JO S
BM E T anárképző és Pedagógiai In té z e t Pszichológiai O sztály

Az utóbbi néhány évtizedben a pszichológiai kutatómunka és a pszichológiai

törvények gyakorlati alkalmazása terén világszerte jelentős fejlődést figyelhe­
tünk meg. Ez a fejlődés a társadalmi fejlődés része, amely minden időben a ter­
melési viszonyok fejlődésének alapján ment végbe. Az újkorban a tudomány
közvetve, vagy közvetlenül mindig befolyásolta a társadalom előrehaladását.
A társadalmi fejlődés anyagi-technikai bázisának megteremtésében, fejlődési
irányának meghatározásában a mozgatóerőt, — a legfontosabb tényezőt, —
az ember képviseli. Az ember, aki maga is változik. Ezért társadalmi viszonya­
ink formálásában, társadalmunk embereszményének kialakításában egyre fon­
tosabb szerepet töltenek be az emberrel foglalkozó tudományok, köztük a pszi­
chológia is.
Magyarországon is kiszélesedett a pszichológiai tudományos kutatómunka és
állandóan bővül a pszichológia alkalmazási területe is.
A pszichológiai kutatások sohasem voltak olyan széleskörűek és sokrétűek,
mint napjainkban, sohasem kapcsolódtak annyi elméleti és gyakorlati problé­
mához, mint ma. Ezek a problémák elméletiek és gyakorlatiak s a kutatómunka
jellege és különböző laboratóriumi módszerek alkalmazása kétségtelenül meg­
erősítették a pszichológia más tudományokkal való kapcsolatát, együttműkö­
dését.
A társadalom részéről továbbra is fokozottan nő az igény a pszichológiai tör­
vényszerűségek gyakorlati alkalmazására. Ennek tudható be, — többek között
az —, hogy az alkalmazott pszichológia különböző ágai is jelentősen fejlődtek,
elsősorban a tudományos kutatások eredményeinek szélesebb körű felhasználá­
saként.
A tudományos követelmények következetes érvényesítése a pszichológiai
kutatásokban, valamint a kísérleti technika fejlődése következtében, egyre
pontosabb kísérleti kutatómunka beindítása nyomán — bővül a pszichikus
jelenségek, folyamatok megértésének lehetősége. Ezzel együtt, talán éppen
ennek következtében a pszichológia tudományos művelésében, a kutatómunká­
ban, s az elért eredmények gyakorlati alkalmazásában egész sor újabb és újabb
probléma vetődik fel, ami nemcsak abban nyilvánul meg, hogy a pszichológusok
tudományos gondolkodása egyre újabb ismeretterületek felé fordul és a tudo­
mányos megismerés újabb és újabb eszközeit veszi igénybe, hanem abban is,
hogy a korábban elért eredmények és azokkal kapcsolatos metodológiai, filozó­
fiai problémák új megvilágításban, új kérdésfeltevésben újólag jelentkeznek.
A pszichológiai kutatások eredményeinek és az alkalmazott pszichológiában
használt módszereknek, de gyakran az o tt alkalmazott szemléletmódnak a
viszonya; illetve, az a különbség, sőt néha ellentmondás, ami pl. az alapkutatá-

606
sok mértéke és a pszichológia alkalmazásának a társadalom részéről egyre nö­
vekvő igénye között fennáll, szintén ilyen problémaként jelentkezik. Több ok­
ból úgy tűnik, hogy a probléma megoldása az alapkutatások nagyobb mértékű
folyamatos és tervszerű fejlesztése, továbbá jellegének közelebbi körvonalazásá­
nak segítségével lehetséges és ugyanakkor nélkülözhetetlen, hogy az alkalma­
zott pszichológia az alapkutatások szemléletét és módszereit az eddiginél jelen­
tősebb mértékben használja fel.
Az említett és más problémák nemcsak a pszichológia hazai fejlődésében
találhatóak, azok más országok pszichológiai életében az adott országok speciá­
lis feltételei és sajátosságai által meghatározottan és színezetten jelentkeznek.
Úgy tűnik, hogy egyes tények alapján a pszichológiai tevékenység egyre
nagyobb mértékű differenciálódásával kell számolnunk. Vannak, akik úgy vélik
— mint Fraisse —, hogy egyre inkább számot kell vetnünk azzal, hogy a pszi­
chológia viszonylag önállóan, gyakorta igen egyenetlenül fejlődő ,,áltudomá­
nyok” komplexuma lett. (Piaget, Fraisse, Reuchlin 1967.). Szerintük ez a sajá­
tos helyzet határozza meg a pszichológia további fejlődésének irányát. A pszi­
chológia egységes egész tudományát átfogó és áttekintő pszichológus szakember
helyét egyre inkább a mindjobban specializálódó konkrét kutatási irányok,
„a jelzős pszichológiák” specialistái veszik át. Többé-kevésbé ezt, vagy legalább
is ehhez közelálló álláspontot képvisel Piaget is. (Piaget, Fraisse, Reuchlin 1967.)
Sz. L. Rubinstein (1964.) a pszichológiát úgy tekinti, mint ami ,,a tudomá­
nyos disciplínák szélesen szerteágazó rendszerét foglalja magában” . Majd ezek
közül a legfontosabbakként az általános pszichológiát, a zoopszichológiát, a
pszichopatológiát, a munkalélektant, művészetlélektant, a katonai pszicholó­
giát, a pedagógiai pszichológiát és a kriminálpszichológiát említi meg.
Napjainkban a pszichológia tudományának további differenciálódása, újabb
és újabb ágakra, részterületekre tagozódása az említettek és mások szerint vár­
hatóan tovább fokozódik. így például a kriminálpszichológián belül megkülön­
böztetik a bűnüldözés és felderítés pszichológiáját (Kertész Imre, 1965.),
(Кертес И, 1965.) a bírói pszichológiát (Ratinov 1965.), a büntetésvégrehajtás
pszichológiáját, s már van kriminálpedagógiai pszichológia is. (Pirozskov, V.
F. és Tumanov, G. A. 1966.) (Пирожков, В. Ф. и Туманов Г. А. 1966.).
Jarosevszkij, М. G. 1967. (Ярощевский, М. Г. 1967.) arra hivatkozva, hogy az
emberi tevékenység és a tudományos technikai forradalom létrehozta a mérnöki
pszichológiát és a kozmikus pszichológiát, ennek analógiájára a tudományok
fejlődése miatt szükségesnek tartja a tudományok pszichológiájának megterem­
tését. Anélkül, hogy a kérdésre jelen keretekben válaszolnánk természetesnek
hat az a kérdés, hogy a „jelzős”, vagy ,,szak”-pszichológiák létrehozását és mű­
velését mennyire indokolja az élet, tudományunk objektív fejlődési törvényei­
nek megfelelnek-e az említett differenciálódásra irányuló törekvések?
Tény az, hogy az élet, a társadalmi, technikai és tudományos fejlődés a pszi­
chológia művelői számára egyre több olyan aktuális probléma megoldását tűzte
ki, amelyek nem nélkülözhetik a pszichológia mint tudomány és gyakorlat
közös és minden kutatási irányt is átszövő elméleti-metodológiai kérdéseinek
tisztázását, az azokkal való egyre magasabb szintű és igényű foglalkozást.
Ezekre m utatott rá Leontyev A. N. (1967.). Az általa említettek közül csak
az egyik legfontosabbra utalunk, mely feladatként tekinti az objektív kérdés-
feltevésű pszichológiai-fiziológiai határkutatások fejlesztését, amelyek azon
különböző szinteken végbemenő folyamatok mintegy „vertikális szintézisbe”
hozását jelentik, amelyek között az ember pszichikus tevékenysége realizálódik.

606
 Vagyis ezzel kapcsolatban az a feladat, hogy a különböző szinteken végbe­
menő pszichikus folyamatok hierarchikus kapcsolatainak egy egységes, maga­
sabb struktúrában történő kutatását valósítsa meg a pszichológia.
Rendkívül érdekes, hogy a 20-as években hasonló gondolatokat fejtett ki
Vigotszkij L. Sz., aki rám utatott a magasabb pszichikus funkciók közvetített
jellegére.
Vigotszkij L. Sz. eredeti gondolatrendszerbe foglalta nézeteit, mely ,,a pszi­
chikum fejlődésének kultúrtörténeti elmélete” elnevezéssel vált ismertté.
Vigotszkij (1927) elmélete azzal a helyzettel volt kapcsolatos, amely a pszicholó­
gia tudományában kialakult, s amely helyzetet úgy jellemzett, hogy a pszicho­
lógia a súlyos krízis állapotába került.
A pszichológia krízisének gondolatát R. Vilii már 1898-ban felvetette, amikor
megírta „A pszichológia krízise” című könyvét. Ebben a Wundt-i irányzat ellen
lépett fel. 1927-ben K. Bühler ugyanilyen címen írt könyvet, amelyben kifejtet­
te, miként kell megteremteni a pszichológia tudományának egységét, mely sze­
rinte három alapvető irányzatra bomlott szét; a) a tudat pszichológiájára,
b) a magatartás pszichológiájára és c) a szellem pszichológiájára, — K. Bühler
a pszichológia krízisének megoldását abban látta, hogy meg kell teremteni a
pszichológiai fogalmak egységes értelmezését.
A pszichológia szétesésének veszélyéről beszélt a X. Nemzetközi Pszichológiai
Kongresszuson Köhler is, aki kétségkívül megjelenő „mikmirányzatok” ellen
lépett fel.
Vigotszkij L. Sz. aki — mint feljebb már említettük —, szintén úgy látta,
hogy a pszichológia krízisben van, de a krízis lényegét és annak megoldását is
másként látta. Ezzel kapcsolatos véleményét; „A pszichológia krízisének törté­
nelmi értelméről” c. tanulmányában fejtette ki.*
A krízis lényegét abban látta Vigotszkij, hogy a pszichológia, mely hosszú
ideig a filozófia egyik területe volt, fejlődése során önálló tudománnyá vált,
s e fejlődés során a pszichológia, a XX. század kezdetére két, egymással semmi­
féle kapcsolatban nem álló tudományra esett szét. Ezzel kapcsolatosan ezt írja;
„Kétféle pszichológia létezik — természettudományos, materialista — és a
spiritualista. Ez a tétel hűebben juttatja kifejezésre a krízis gondolatát, mint a
sok pszichológia létezéséről szóló tézis; éppen két pszichológia létezik, vagyis
két különböző, a tudomány egymással kibékíthetetlen típusa, az ismeretek
szisztémájának két principálisán különböző konstrukciója; az összes többi,
nézetekben, hipotézisekben, iskolákban meglevő különbségek részleteikben
annyira bonyolultak, összekevertek és zavarosak, vakon, kaotikusán egyesítet­
tek, amelyekben nagyon bonyolult kiigazodni, — a harc ténylegesen csak két
tendencia között folyik, amely az összes harcban álló irányzat mögött ott van és
hat.” (120. old.)
így tehát Vigotszkij szerint két alapvető pszichológiai tudomány létezik:
1. A természettudományos pszichológia
2. Idealista pszichológia

* V ig o ts z k ijn a k ezen m u n k á já t ezid eig m ég n y o m ta tá s b a n n e m t e t t é k közzé. Az

ezzel v aló m eg ism e rk e d é st L u rija , A . R . t e t t e sz á m o m ra le h e tő v é , a m it e z ú to n is h á lá ­
s a n k ö szönök. E z t a m u n k á t re n d k ív ü l n a g y je le n tő sé g ű n e k ta r to m , m e r t az a b b a n
fo g la lt g o n d o la to k m a is é rv é n y e se k , a z o k a p sz ic h o ló g ia m a i h e ly z e té t is tü k rö z ik .

607
1. A Természettudományos (fiziológiai) 'pszichológia
azoknak a pszichológusoknak és fiziológusoknak erőfeszítéseként jött létre,
akik a pszichikus folyamatok tanulmányozásában egzakt tudományos módsze­
reket kívántak alkalmazni. Pontos eljárásokkal akarták vizsgálni azokat a tör­
vényeket, amelyeken a pszichikus jelenségek alapulnak, s lehetőség szerint a
kutatások eredményeit mennyiségi mutatókkal szerették volna kifejezésre jut­
tatni.
Ezek a kutatások Weber (1851) és Fechner (1858) klasszikus munkájával kez­
dődtek, mely az érzékelési küszöböket vizsgálta. Ide kell sorolnunk Ebbinghaus
vizsgálatait, melyek az emlékezés tanulmányozására irányultak. Majd Wundt
„Grundzüge der physiologischen Psychologie” című munkájának megírásához
(1873 —74), Wundt Fiziológiai pszichológiájához vezetett, amely hosszú ideig
minden tudományos — vagy ahogy azt még sokáig nevezték —, a „magyarázó”
pszichológia prototípusa maradt.
A pszichológiai törvényszerűségek megállapítása bizonyos határig kétségkí­
vül lehetséges a valóság külső kutatásai és a tükrözés, a tudattartalom (az él­
mény) együtt járásának tanulmányozása alapján.
A múlt század közepén a pszichológiának mint önálló tudománynak a kiala­
kulása éppen ezeknek a viszonylag könnyen megragadható összefüggéseknek a
feltárásával vált lehetségessé. így elsőnek az érzékelés és az egyszerűbb emlé­
kezés (asszociáció) területén végzett vizsgálatokkal kapcsolatban, ahol a külső
ingerek és a hozzájuk kapcsolódó élmények összefüggésének feltárása volt a
kutatások célja.
Más, későbbi, főként amerikai kísérleti irányzatok az ingerhatások és a reak­
ció összefüggésének tanulmányozása útján (elsősorban a tanulási folyamatok
során) keresték a pszichikum általánosabb jellegű törvényszerűségeit. Az ilyen
fajta úgynevezett makro színvonalon történő kutatásoknak a pszichikum meg­
ismerésének teljessége szempontjából korlátái vannak és ennek következtében
világnézeti szempontból sem kielégítőek. Hiszen a környezeti hatóinger és az
élmény, illetve viselkedés-cselekvés közötti okozati sorban számos nem pszichi­
kus természetű folyamatszakasz van. A környezet, meghatározott anatómiai
struktúráknak (az agynak) és fiziológiai folyamategyütteseknek közvetítésével
kelt élményeket és ugyancsak ilyen komplex rendszereken keresztül vezérli a
külvilágra ható cselekvést. Számos tény mutatja, hogy a pszichikus jelenségek
alapját képező fiziológiai jellegű integrációs formák sajátos természetes és törté­
netileg kialakult formáinak figyelembevételével tárható csak fel természettudo­
mányos igénnyel a tükrözési és viselkedési folyamatok determinációja. Csak ez a
tudományos megközelítés képes felismeréseivel konkrétan bemutatni azt a mar­
xista-leninista ismeretelméleti tételt, hogy a tudat a legmagasabbrendűen
szervezett anyag, az agy egy sajátos működési formája.
A tudományos pszichológia fejlődésében jelentős fordulatot jelentett I. P.
Pavlov (1927,1947.) munkássága és ennek nyomán a magasabbrendű idegműkö­
dés szemléletén alapuló kutatás, mivel előtérbe állítja a pszichikus jelenségek­
nek mind a környezeti ingerektől, mind a jelenségek alapját képező fiziológiai
folyamatoktól való függését. Pavlov szemlélete és kísérleti metodikája, a fizio­
lógiai és a pszichológiai megközelítés egy sajátos egységeként jellemezhető.
Egyrészről a pszichikus jelenséget neurofiziológiai mikrofolyamatokkal való
összefüggésükben vizsgálja, illetve neurofiziológiai folyamatok szintézisére
igyekszik visszavezetni.

60S
 Másrészről a pszichikus alkalmazkodás lényegét a külső és belső környezetből
jövő hatásokra előálló tükrözési és alkalmazkodási jelenségeknek fogja fel.
Szemléletmódjában és kutatásainak kialakításában döntő, hogy a pszichikus
jelenségek jelzőfunkciójának központi jelentőséget tulajdonít.
Ez az a vonal, amelyet a kiemelkedő orosz fiziológusok képviseltek, akiknek
ilyen irányú erőfeszítéseit I. M. Szecsenov munkásságától számíthatjuk. Szecse-
nov munkáiban a pszichikus tevékenység szisztematikus és következetes mate­
rialista értelmezésére törekedett. Gondolatai nagy hatást gyakoroltak I. P. Pav­
lov munkásságára, aki többször is hangsúlyozta tudományos kutatómunkája
kapcsolatát Szecsenov tanításaival. így többek között a „Nagyagy reflexei” c.
könyv 50 éves megjelenési évfordulóján mondott beszédében hangsúlyozta,
hogy ez a könyv tartalmazza mindannak alapvető eszméjét, amivel ő, — Pavlov
és munkatársai foglalkoztak.
Igen eredeti volt a maga idejében Szecsenov (1947.) állásfoglalása, aki
1870-ben cikket közöl „Ki tanulmányozza a lélektan problémáit és hogyan?”
címmel. A kérdés első felére úgy válaszol, hogy a fiziológus tanulmányozza,
a kérdés második részére a válasza az, hogy a reflexek tanulmányozásá­
val.
I. P. Pavlov erősen a szecsenovi tanítások hatása alatt állott. Felfedezve a
feltételes reflexeket, amelyeket eredetileg pszichikus reflexeknek nevezett, fel­
ismerte módszerének jelentőségét a felsőbb idegtevékenység és a pszichológiai
kutatások szempontjából.
Ma már világosan láthatjuk, hogy I. P. Pavlov egész munkássága rendkívül
termékenyen befolyásolta az „objektív tudományos pszichológiát” . I. P. Pav­
lov munkásságával megalkotta a környezet analízise és szintézise, valamint az
időleges kapcsolatok létrejöttének törvényét. Pavlov maga úgy értékelte ezen
törvények jelentőségét, hogy azok az objektív pszichológiai tudomány fizioló­
giai alapjává kell váljanak. Ugyanakkor, amikor elismerjük a pavlovi tanítások
jelentőségét és megtermékenyítő hatását a pszichológiára, hangsúlyoznunk kell
annak korlátozottságát is, amely éppen a magasabb, csak az emberre jellemző
pszichikus jelenségek, pl.: a tudatos tevékenység bonyolult formáinak vizsgála­
tát kizárta kutatási hatásköréből.
Aszó jelentőségét és szerepét az ember magasabb idegtevékenységében rend­
kívül világosan és pontosan fogalmazta meg Pavlov (1953) az „Előadások a
nagyagyféltekék munkájáról” című munkájában. Rámutatott arra a szoros
kapcsolatra, amely a szóinger és minden más inger között létezik, amely az
ember nagyagyféltekéinek cortexébe lép.
„Természetes, a szó az ember számára ugyanolyan reális feltételes inger, mint
minden más inger ami közös nála az állatokéval, ugyanakkor ez nagyobb terje­
delmű, mint bármelyik, amelyet nem lehetséges sem mennyiségileg, sem mi­
nőségileg összehasonlítani az állatoknál meglevő egyetlen feltételes ingerrel sem.
A szó, a felnőtt ember egész életének következtében kapcsolatos az összes külső
és belső ingerekkel, amelyek a nagyagyféltekékbe eljutnak, mindegyiket szigna-
lizálhatja, bármelyiket felcserélheti és ugyanazt a cselekvést válthatja ki, a szer­
vezetnek azt a reakcióját, amelyet az adott inger egyébként kivált.”
Pavlov említett tétele körülhatárolt formában tartalmazza az I. és II. jelző-
rendszerről és azok együttes működéséről szóló elképzelését.
Az első jelzőrendszer működésének alapját az agykéregben a feltételes kap­
csolatok elve képezi. A feltételes kapcsolatok biztosítják az agykéreg különböző
részeinek funkcionális kapcsolatait, azon feltételek között, hogy egyidejűleg

609
ezen kérgi részeket indifferens és feltétlen ágensek ingerelik. Az agykéreg ilyen
funkcionális kapcsolódási működésének következtében a külső inger mindig
kapcsolatba kerülhet a hatására működő szervezet válaszával. Ez a működés
állandóan egyensúlyban tartja a szervezetet a változó természetes környezettel.
A feltételes kapcsolatok az ingerek egyidejű hatásának elve szerint jönnek létre,
illetve alakulnak ki. Az egyidejűség elve feltételezi a környezet számtalan inge­
rének biológiailag jelző jelentőségét.
A második jelzőrendszer működése a specifikusan emberi idegműködés elvén
alapul, amely a munka eredményeként a történelmi-társadalmi fejlődésben jö tt
létre. A kapcsolatok kialakulásának ezen új elvét I. P. Pavlov az elsődleges jel­
zések szóval történő elvonatkoztatásának és általánosításának nevezte, hang­
súlyozva ily módon a második jelzőrendszerben a kapcsolatok működésének
specifikumát, amely nem biológiai, hanem tiszta szociális — társadalmi jelentő­
séggel bír.
Csak a második jelzőrendszer megjelenésétől kezdve beszélhetünk emberről.
Az emberrel kapcsolatos vizsgálataink során minden esetben a biológia területé­
ről a történelem területére is át kell lépnünk. Itt pedig már más, csak az emberi
társadalomra jellemző törvények is kifejtik hatásukat. E törvények ismerete,
a társadalmi fejlődés törvényei hatásának, — amelyet azok az életfolyamatok
biológiai törvényszerűségeire gyakorolnak —, analízise az egyetlen út, amely
lehetővé teszi azon feltételek tanulmányozását, amelyek az idegműködés új
elvének megjelenéséhez vezettek. Ez a közvetlen szignálok, szavak segítségével
történő elvonatkoztatásának elve.
Az élővilág története — az élet létrejöttével a mai állapotig történő fokozatos
fejlődésének története. Létezésük azon feltétellel adott, melyek velük egyidejű­
leg jöttek létre, s amelyek között élnek, és amelyhez alkalmazkodnak.
Az emberek maguk csinálják a maguk történelmét. Ezt azzal magyarázhat­
juk, hogy az ember létezésének feltételei még sohasem voltak kész formában
megtalálhatók. Azokat először a történelmi fejlődés következtében kellett kiala­
kítani.
Marx Károly erről írta; ,,Az embereknek azért van történelmük, mert
kénytelenek létrehozni (termelni) saját életüket, mégpedig meghatározott módon.
Ez megalapozza (feltételezi) fizikai megszervezettségüket, éppen úgy, mint tu ­
datukat is.”
45 év múlva Engels Blockhoz írt levelében visszatért ehhez a gondolat­
hoz; „...Materialista történetfelfogás szerint a történelemben végső fokon a való
élet termelése és újratermelése a meghatározó mozzanat.”
De az élet materialista feltételei megteremtésének társadalmi folyamatában
az egyes ember viszonya (kapcsolata) a természettel mint munka lép fel. A mun­
ka az első és alapvető feltétele az egész emberi életnek „éspedig olyannyira,
hogy bizonyos értelemben elmondható, munka teremtette meg az embert ma­
gát”. — írta Engels.
A munka eredményeként az ember kiemelkedett az állatok sorából és képessé
vált fokról-fokra feltárni a tárgyak és jelenségek újabb és újabb, addig ismeret­
len tulajdonságait. A munka következtében fejlődött keze, a legbonyolultabb
kézmozgások elvégzéséhez alkalmazkodva. A munkával és a kéz fejlődésével
együtt megjelent és fejlődött a másik jelzőrendszer, annak együttes működése
az első jelzőrendszerrel. Létrejött és lépésről lépésre szélesedett az ember uralma
a természet spontán erői fölött, szélesedett látóköre, fejlődött beszéde és gon­
dolkodása.

610
 Mindez a munka eredménye. Marx írja; „A munka mindenekelőtt folya­
mat az ember és a természet között, oly folyamat, amelyben az ember
anyagcseréjét maga és a természet között saját tevékenységével közvetíti, sza­
bályozza és ellenőrzi. A természetes anyaggal szemben maga is mint természeti
hatalom lép fel. Mozgásba hozza a testi mivoltához tartozó természeti erőket,
karját és lábát, fejét és kezét, hogy a természet anyagi élete szempontjából
alkalmas alakban sajátjává tegye. Miközben a mozgása által hat a rajta kívül­
álló természetre és megváltoztatja azt, egyúttal megváltoztatja saját természe­
tét is. Kifejleszti a benne szunnyadó képességeket s erői játékát uralmának veti
alá.” .
Az idézetben rendkívül tömören és világosan fogalmazta meg Marx azt a gon­
dolatot, mely a munka szerepéről szól az ember képességeinek fejlődéséről.
A munka kezdetét az eszközkészítés jelenti.
A tárgyak és jelenségek megnevezése hangosan kimondott szóval feltétlenül
ahhoz vezet, hogy a külső világ különböző ingerek, amelyek az első jelzőrend­
szer analizátorainak speciális sejtjeibe beérkeznek, s amelyeket mi mint az
objektív tárgyak szubjektív ábráját vagy képét fogjuk fel, kapcsolódnak a má­
sodik jelzőrendszer beszéd motoros reakciójával. Ezzel az első jelzőrendszer
közvetlen szignalizációját felcseréli a második jelzőrendszer kinesztéziás szigna-
lizációja. Következésképpen, a beszédkinesztéziás szignalizáció a tárgyak tulaj­
donságainak, lényeges vonásainak a gyakorlat által történő absztrahálása.
A tárgyak csoportosításának velejáró következménye, a gyakorlatban a szó,
megnevezés reájuk való kiterjesztése. Ez pedig állandóan általánosításhoz ve­
zet, a tárgyak és jelenségek egész csoportjaira, osztályozására vonatkozóan.
A stimulus és annak nyomai az agykéreg sejtjeiben közvetlenül bonyolult
feltételes beszédstruktúrákba kapcsolódnak, amelyek megvalósítják a beszéd
tevékenységét. A két jelzőrendszer együttes munkája és annak eredménye — a
beszédnyelv — csak megerősítik az ember társadalmi—termelési tapasztalatait
(teoretikus formában), melyet a munka feltételez. Mindez megerősíti azt a mar­
xista tételt, hogy „kezdetben a munka, majd azzal együtt a tagolt beszéd ez a
két legfőbb stimulus, melynek hatására a majom agya fokozatosan emberi agy-
gyá változott.” (Engels È.)
Ily módon a második jelzőrendszer létrejöttének magyarázata az elvonatkoz­
tatás és általánosítás elvével a munkafolyamatból és a munkával ez az egyetlen
helyes magyarázat.
I. P. Pavlov (1947) életének utolsó négy évében igen sokat foglalkozott az I.
és II. jelzőrendszer problémájával. „Ha a mi érzékelésünk és észlelésünk, amely
a környező világra vonatkozik, számunkra a valóság első jelzéseit adják, konk­
rét jelzéseket, úgy a beszéd mindenekelőtt speciális kinesztéziás inger, mely a
cortexbe tart a beszédszervektől, második jelzések, a jelzések jelzései. Ezek fel­
tételezik a valóságtól való elvonatkoztatást, lehetővé teszik az általánosítást,
ami csak a mi többletünk speciális emberi, magasabb gondolkodás.”
Ebben a tételében I. P. Pavlov a beszédszervek kinesztétikus ingerét úgy
tekinti, mint a valóságtól való elvonatkoztatást, amely lehetővé teszi az általá­
nosítást, ez viszont Pavlov szerint magában foglalja „az emberi magasabb gon­
dolkodást” , vagyis az absztrakt vagy szóbeli gondolkodást.
A pavlovi tanítások a második jelzőrendszer fogalomkörének és kísérleti vizs­
gálatának kialakulásával az emberi pszichikum társadalmi-történeti determi­
nációja konkrét tanulmányozásának előkészítését tette lehetővé.
A második jelzőrendszer eredeténél és funkciójánál fogva társadalmi kategó-

611
ria, az ember megismerő és alkalmazkodási tevékenységét kiemeli az egyéni
tapasztalat korlátái közül; és az egész emberiség történelmi—társadalmi tapasz­
talatainak összefüggésébe helyezi. Az első és második jelzőrendszer együttmű­
ködése konkrét formában fejezi ki az ember pszichikumának természeti és társa­
dalmi egységét.
A pavlovi kutatások nyomán úgy látszott, hogy lehetővé vált egzaktabb
pszichológiai kutatási eljárások kialakítása, melyek legfontosabb jellemzője
éppen az, hogy viszonylag egységes fogalomrendszeren belül és lényegében egy­
séges metodikával közelíti meg a pszichikus jelenségek külső természeti és tár­
sadalmi, valamint aktuális fiziológiai determinációját.
Más szóval úgy tűnt, hogy a pszichikus jelenségeknek ezek a különböző moz­
zanatai, oldalai, összefüggései nem állanák egymással ellentétben, mint ahogy
ezt vulgárisán egyes tudományos fogalmi és metodikus elemekre támaszkodva
gyakran tévesen vallják. Éppen ellenkezőleg is értelmezhető és hogy csak ezek­
nek az összefüggéseknek együttes tanulmányozása az egyes konkrét esetekben
vezethet a pszichikus jelenségek lényegi törvényeinek felismeréséhez.
így Szecsenov, Pavlov és Behtyerev — aki 1910-ben tette közzé; „Objektív
pszichológia” c. könyvét —, lényegében egy olyan „objektív, tudományos pszi­
chológiát” alkottak, amely nemcsak az orosz-szovjet pszichológia fejlődésére,
de a Watson által létrehozott behaviorista pszichológiára is rendkívül nagy
hatást gyakorolt.
Nem kétséges, hogy Szecsenov, Pavlov és Behtyerev munkássága rendkívül
nagy mértékben termékennyé tette az „objektív tudományos pszichológiát” .
Bár ez a vonal igen termékeny volt —, annak korlátozottsága nagyon gyorsan
világosan láthatóvá vált.
Az a törekvés, hogy kiemelve a legegyszerűbb elemi pszichikus folyamatokat
és nyomon követve az azok alapját képező mechanizmusokat — azon törvény-
szerűségek és törvények felfedezéséhez vezetett, amelyek szerint az érzékelés az
emlékezés egyszerű formái létrejönnek és megvalósulnak, valamint, amelyek az
egyszerű motoros és vegetatív reakciók alapját képezik. Azonban — ezeknek a
törvényeknek és törvényszerűségeknek a magasabb, bonyolult pszichikus jelen­
ségekre való átvitele, — többek között az értelmes észlelésre, az aktív felidézés­
re, az akaratlagos figyelemre, vagy a logikus gondolkodásra —, már nem is be­
szélve a személyiség pszichológiai struktúrájáról, a maga bonyolult szükségle­
teivel és tevékenységének tudatos formáival, ez az átvitel már lehetetlennek
bizonyult.
Az objektív, tudományos „magyarázó” pszichológia fentebb említett helyze­
te, az a tény, hogy rendelkezve a kutatások viszonylag egzakt módszereivel,
kutatási területét taktikusan a viszonylag egyszerű elemi folyamatok vizsgála­
tára korlátozta, mintegy kizárta kutatásaink hatóköréből a tudatos tevékeny­
ség bonyolult magasabb formáit.
Ez a szituáció, mintegy megszülte a pszichológiai kutatások új ágait, amelyek
kialakulásuk után gyorsan hűtlenné váltak a természettudományos pszicholó­
giához és szinte önálló, elszigetelt pszichológiává váltak.
Watson 1913 tavaszán a Psychological Review-ban közzétette a „Psycho­
logy as the Behaviorist views it” című tanulmányát, amely a pszichológia törté­
netében új fejezetet nyitott. Az 1919-ben közzétett alapvető művében; — „Psy­
chology from the standpoint of a Behaviorist” —, kifejtette, hogy „konstruk­
ciójának kulcsa” a feltételes reflex, s azt kívánja bebizonyítani, hogy a szemlé­
lete alapján a pszichológia valamennyi problémája megközelíthető.

612
 Amint a feltételes reflexekről szóló tanítás éppen hogy megfogalmazódott,
sokak előtt úgy tűnt, hogy kitárult a magatartás fiziológiai alapjai elemzésének
határtalan perspektívája. Watson fent említett munkájában azt ígéri, hogy a
pszichológia valamennyi problémájára választ tud adni. Ám gyorsan kiderült,
hogy ez korántsem így van. A pszichológia úgy, ahogy Watson műveli nem ma­
radhat meg a tudati tényekről szóló tudománynak, már Watsonnál átalakul
„az embernek a születéstől a halálig tartó cselekedeti tanulmányozásává” ,
vagyis, a viselkedés tanulmányozásává.
Bár Watson maga nem tagadja a tudat létét, de tagadja, hogy a tudat tanul­
mányozható, vagy hogy a tudat magyarázó elv lehet. Watsonnak az volt a cél­
ja, hogy a pszichológiát egzakt tudománnyá változtassa. Meggyőződése volt,
hogy ennek legfőbb akadálya a tudat „bálványába” vetett hit, a tudat alatt
akár folyamatot, akár jelenséget értünk. Szerinte a pszichológia tárgya az inger
kiváltotta objektív módon megfigyelhető reakció, a viselkedés.
Az amerikai behaviorizmus gyorsan megtagadta az agyban végbemenő folya­
matok vizsgálatát, s mintegy új diszciplína megteremtését nyilatkoztatta ki,
melynek át kell fogni az állatok és az emberi magatartás összes törvényeit, e
csak objektív metodikát alkalmazva, annak a mechanizmusainak tanulmányo­
zását — ami később „a fekete doboz” elnevezést kapta —, a fiziológiára hagyta.
Watson publikációinak megjelenése után sokaknak úgy tűnt, hogy a nézetek
rendszerének olyan új útja teremtődött meg, amely az állati és az emberi visel­
kedés egységes tudományának kialakulásához vezet. Ezt eddig két teljesen
különálló, egymástól elszigetelt tudomány vizsgálta. Sokan úgy gondolták,
hogy eljött az a pillanat, amikor az objektív, természettudományos kutatási
eljárások nemcsak az elemi folyamatokat, de az ember pszicliológiai.tevékenysé-
gének magasabb formáit is felölelhetik.
Alig egy évtizeddel Watson első publikációinak megjelenése után a behavio-
rizmussal kapcsolatos lelkesedést mély kiábrándultság váltotta fel.
A klasszikus behaviorizmus egyik legismertebb képviselője Skinner (1938).
1931 óta következetesen hirdeti, hogy az inger és a válasz közötti minden korre­
lációt reflexnek kell tekinteni. Skinner kimutatta, hogy a stimulusok megerősí­
téssel történő egyszerű társításával ténylegesen a reakciók hosszú láncát lehet
létrehozni, amely imitálja az állatok célszerű viselkedését. Ügyesen alkalmazva
„a megerősítés sémáit” eljutott az állatok „programozott oktatásának” ideá­
jához, amit később átvittek az ember oktatására is. (Ez napjainkban is divatos
probléma.) Ugyanekkor ez a szisztéma, mely az összes bonyolult értelmes visel­
kedést az egymást kölcsönösen megerősítő reakciók láncához tartozónak tekin­
tette, kifejti, hogy az említett „közbenső változók” ugyanazt a szerepet töltik
be a viselkedésben, mint az elektronok, vagy a gravitáció a fizikában: észrevesz-
szük a hatásokat, de közvetlenül nem vesszük észre a jelenlétüket.
Az egyik legnagyobb behavioristának ta rto tt Hull már hipotézisek induktív
kidolgozásán kívül a hipotetikus — deduktív módszert mint egy új kutatási
módszert ajánlja, amelyet az a törekvés jellemez, hogy formális rendszerekben
fejezze ki a pszichológiai ismereteket. Erősen fogalmi hipotézisekből indul ki,
azokból elméleteket vezet le. Tolman és Hull is olyan fogalmakkal dolgoztak,
amelyeket a freudizmusból és az alaklélektanból kölcsönöztek, vagy alkottak,
de amelyeknek a létrejötte magyarázat nélkül maradt.
Nyilvánvaló, hogy az olyan törekvések, amelyek egységes szisztémába kíván­
ják egyesíteni az objektív fenomenológia elemeit a szubjektív pszichológiával,
megoldatlanul hagyják azokat a problémákat, amelyek előidézték a pszicholó­

4 Magyar Pszichológiai Szemle 613

gia tudományának krízisét. Az amerikai pszichológia egyre inkább eltávolodott
a klasszikus behaviorizmus pozícióitól, s mindinkább a megismerési folyamatok
tanulmányozásához fordult. (J. Brunner), vagy ,,a magatartás tervei és szerve­
ződéséinek tanulmányozását vállalta (Pribram, Miller*).

2. Az idealista pszichológia
Ez a pszichológia sok tekintetben az előbb említett „fordítottja” volt. K u ta­
tási feladatává a pszichikus élet magasabb, legbonyolultabb jelenségeit tette.
Olyanokat, mint a szubjektív átéléseket (élményeket), a tudatos folyamatokat,
az akaratlagos magatartást. Ez a pszichológia kutatási szférájába kapcsolta az
olyan jelenségek vizsgálatát, mint az értelmes észlelés, a tudatos figyelem, a
múlthoz való aktív fordulás. Érdeklődési körébe tartozott „a személyiség érté­
keinek” tanulmányozása és az emberi tudat struktúrájának speciális szférája is.
Könnyű felismerni, hogy ezen második pszichológia által tanulmányozott
problémakörbe, amely hamarosan „a lelki élet pszichológiája” elnevezés alatt
vált ismertté, azok a kérdések tartoznak, amelyek mindig is az emberiség érdek­
lődésének középpontjában állottak, s amelyek figyelmen kívül hagyása meg­
fosztotta volna a pszichológia tudományát legfontosabb fejezeteitől.
Ugyanekkor, ez a pszichológia sem váltotta be ígéreteit. Nem rendelkezve
semmiféle egzakt kutatási módszerrel a magasabb pszichikus folyamatok tanul­
mányozására, rákényszerült azok részletes minőségi leírására, mindenekelőtt az
introspekció módszerére támaszkodva, és nagyon gyorsan ahhoz a gondolathoz
jutott el, hogy a pszichikus élet összes leírt magasabb formája nem annyira a
természet fejlődésének produktuma, mint egy másik világ megjelenési formája
,,a lelki értékek” világa vagy „a lélek létezésének formája” ; ebben a világban az
okság törvénye, amely az objektív világban jelenik meg, megszűnik létezni, és a
tudomány számára csak a feladat marad, hogy leírja a lelki életet, megteremtve
annak fenomenológiáját élesen elkülönítve ezt a szférát az összes természetes
folyamatoktól. Éppen ezért kapta a pszichológiának ez az ága a „leíró pszicho­
lógia” elnevezést; ez különösen tisztán mutatkozott meg Dilthey (1914) és
Spranger (1914) „megértő” pszichológiájában, a würtzburgi iskola gondolko­
dás-kutatásaiban, Ach (1908) munkáiban az akarati aktusok leírásában.
Dilthey teljességgel elvetette az oksági kapcsolat fogalmának alkalmazását a
pszichikum területére. A fenomenológiai, leíró módszer, amelyet Dilthey az
oksági-elemző módszer helyett javasolt, más német idealista pszichológusra is
hatott.
Könnyen bizonyítható, hogy Dilthey gondolata szerint, a „leíró és felosztó”
pszichológia olyan diszciplína, amely a „szellemtudományok” alapjává válhat.
Ez egyáltalán nem vezette el a pszichológiát a pszichikus élet magasabb formá­
inak megértéséhez, sőt elmélyítette a szakadékot a természeti folyamatok és a
„lelki élet” világa között.
A két önálló pszichológia létrejötte, melyek közül az egyik az elemi pszichikus
jelenségek objektív tanulmányozására korlátozódott s elzárkózott a pszichikus
élet magasabb formáinak oksági analízisétől a másik pedig — leírva a pszichikus
élet magasabb formáit —, ugyancsak elzárkózott azok oksági elemzésétől.

* J . B ru n n e r, К . P r ib r a m és D . M iller szerepelése a m o s z k v a i X V II I. N e m z e tk ö z i
P szich o ló g iai K o n g re ssz u so n .

614
Ez a pszichológia azon krízisének lényege, amely századunk kezdetére kialakult,
amire L. Sz. Vigotszkij mutatott és amelyek megszüntetését úgy tekintette,
mint a pszichológiai tudomány alapvető feladatát.
Az utolsó két évtized a fiziológiai kutatásokban kiemelkedő eredményeket
hozott. Ezek a kutatások szoros kapcsolatban voltak a pszichikus tevékenység
fiziológiai alapjainak tanulmányozásával is. Azok az újabb ismeretek, amelye­
ket a magasabb idegfolyamatok fiziológiai alapjairól szerezhettünk, a formatio-
reticularis idegműködést aktiváló szerepéről, a neuronális szinten végbemenő
folyamatok dinamikáját tanulmányozó új, modern tudományterület tanításai
(Szentágothay 1966, Grastyán 1968), mindez ismét új, beláthatatlanul széles
perspektívát tá rt fel a pszichikus élet fiziológiai alapjai megértése számára.
Azonban az említett sikerek is csupán az idegrendszer elemi mechanizmusainak
analízisére korlátozódtak és a kutatók, akik újabb és újabb részleteket tártak
fel az idegfolyamatok lefolyásának törvényeiből, továbbra is megtorpantak a
régi titok előtt, az ember magasabb pszichikus tevékenysége alapjainak materia­
lista elemzése és megmagyarázása előtt.
Érthető, hogy a pszichológia krízisének olyan megoldási kísérlete, mely a
lelki élet idealista megközelítésével és az idegi folyamatok természettudomá­
nyos analízisének egyesítése útján akarja azt biztosítani, sokkal inkább hátra-
lépést jelent, mint a kérdés valamennyire is megnyugtató módon történő meg­
oldását.
Ha a pszichológiai tudomány krízisének a fiziológusoktól kiinduló megoldási
törekvések semmiféle megnyugtató sikerhez nem vezettek, úgy azok az analóg
törekvések, melyek a pszichológusoktól indultak ki, szintén hasonló sorsra
jutottak.
Négy évtizeddel, azután, hogy L. Sz. Vigotszkij megfogalmazta a pszichológia
kríziséről szóló gondolatát, több lényeges kísérlet történt arra, hogy egyesítsék
az elemi és a magasabb pszichikus folyamatok vizsgálatát egy rendszerbe.
Az egyik ilyen nagy kísérletek a német alaklélektan tette (Gestaltpsycholo­
gie), a másikat — a már említett amerikai behaviorizmus; mindkét kísérlet sor­
sa — bár kiindulási pozíciójukban különböztek egymástól — egyformán tragi­
kus volt.
A pszichológia krízisének olyan megoldási törekvése, mely egységes tudo­
mányt akart megteremteni a pszichikus élet egységes strukturális alapjairól,
drága árat követelt: a létrejött szisztéma nemcsak arra sem volt képes, hogy
eljusson az emberre jellemző pszichikus élet magasabb formáinak elemzéséhez,
de faktikusan egyesítette a pszichológia tudományának mindkét egymástól
elkülönült ágának negatív oldalát, ténylegesen tovább folytatta a viszonylag
csak elementáris jelenségek vizsgálatára korlátozódó kutatást (melyek közösek
a fizika, fiziológia, és pszichológia számára), egyidejűleg és azok oksági magya­
rázatának adását. Ilymódon átvitte a viszonylag egyszerű jelenségek tanulmá­
nyozásába azt, ami a fenomenológia gyenge pontja volt. Amikor a fizika az egy­
séges (egész) jelenségek tanulmányozásától á tté rt az elementáris részek és azok
kölcsönhatása törvényeinek tanulmányozásához, — az érdeklődés a „Gestalt­
psychologie” (Alaklélektan) iránt fokozatosan csökkenni kezdett és a 60-as
években az teljesen elvesztette azt a helyét, amit korábban elfoglalt.
Emlékeztetnünk kell egy olyan kísérletre is, mely szintén meg akarta oldani
a pszichológia tudományának krízisét és egységes rendszerbe akarta a pszicho­
lógiát foglalni, mely tartalmazza mind az elemi, mind az emberi magatartás
magasabb formáit. Ez a kísérlet szemünk előtt játszódott le, s már most határo-

4* 616
zottan láthatjuk, mind korlátozottságát, mind azon perspektívákat, amelyek az
adataink alapján erre a törekvésre is vár. A gépi adatfeldolgozó technika fejlő­
désével és annak alapján új matematikai apparátus létrejöttével — két egymás­
sal kapcsolatos terület jött létre, amelyek néhány kutatót oly értelemben befo­
lyásoltak, hogy felkelthette reményüket az emberi viselkedés alapvető törvé­
nyei problémájának újbóli megoldási kísérletéhez.
Ez alkalommal a törekvések nem a pszichológia, vagy a fiziológia konkrét
sikereiből indultak ki, hanem a modellezési elméletből egyrészt, másrészt az
említett számológépek modellezéséhez szükséges információs elméletből.
Ezek közül az első a modellezési elmélet, azoknak a technikai sémáknak az
analíziséből indult ki, melyek lehetővé tették, hogy gépek látszólag bonyolult
— értelmes operációkat valósítsanak meg; ezen sémák tanulmányozása alapján
jött létre az a törekvés, hogy a tudatos és szabad emberi tevékenység bonyolult
formáit modellezzék, az utóbbi időben a tudomány új területévé vált, amely
nem veszi figyelembe a folyamatok reális fiziológiai analízisét, (felcserélte azt a
hipotetikus sémák felépítésével), amely a bonyolult emberi tevékenység összes
sajátosságát ki tudná emelni a kölcsönös kapcsolatokban levő blokkokból a reá­
lis mechanizmusokat, melyek ismeretlenek maradtak. A nagyszámú törekvés,
melyekkel az elmúlt évtized alatt találkoztunk és amelyek reményt nyújtottak
arra, hogy megismerjük azokat a mechanizmusokat, melyek az önreguláció
bonyolult alapját képezik, kezdetben úgy tűntek, hogy ezek a törekvések új
lehetőséget nyújtanak azon sémák feltárásához, amelyek az ember bonyolult
pszichikus tevékenységformái alapjában fekszenek. Ámde gyorsan világossá
vált, hogy míg a neuronális láncok modellezése még lehetséges volt kiegészítés
nélkül, az elektronika fogalmi körének határain belül, addig a tudatos viselkedés
bonyolult formáinak modellezésére a kutatóknak olyan blokkokat kellett létre­
hozni, mint pl. ,,a szándékok megfogalmazása” elnevezésű blokk, olyan aktív
prognózist adó sémát, amelynek ideáit újra csak a szubjektív pszichológia rak­
tárából vették kölcsön.
Könnyű belátni, hogy ilyen kész „pszichológiai blokkok” bevitele az önregu­
lációs szerkezetek sémájára nem okozott nehézséget, csak a már ismert mecha­
nikus magyarázatokhoz és szubjektív pszichológiai elképzelésekhez vezetett.
Nem több sikert értek el azok a törekvések sem, amelyek az egységes tudo­
mány alapjaként, — amely magában foglalja az elementáris és magasabb kom­
ponenseit is e viselkedésnek —, a jelenségek valószínűség-elemzését tették, ami
az információ-elmélet alapja.
A bemenő információegységek megméréseinek lehetősége a valószínűségi ana­
lízis egységeivel, kiemelve azokból a reális faktorokat, a pszichikus tevékenység
olyan bonyolult egységeihez vezet, mint a döntés, kezdetben ugyanolyan vonzó­
nak tűnt mint a bonyolult önregulációs folyamatokat modellező sémák felépíté­
se.
Ez alkalommal is gyorsan világossá vált azonban, hogy önmagában az ada­
golt szignálok frekvenciája egyáltalán nem elegendő, hogy abból levezessük az
értelmes, tudatos magatartás (viselkedés) reális formáit. Nagyszámú kutató
jutott el azokhoz a tényékhez, hogy önmagában az adagolt szignálok frekvenci­
ája egyáltalán nem határozza meg a reális magatartás irányát, s hogy az ember
átértékeli a szignálokat megfelelő belső szemantikus sémákkal; a szignálok
objektív valószínűségének fogalma, mely az értelmes, választó (dönteni képes)
magatartást kiváltja, újabb fogalmakkal került kiegészítésre, mint „szubjek­
tív valószínűség” , ami a várt szignálok frekvenciájának értékeléséből adódik.

616
 A kutatók eljutottak ahhoz a meggyőződéshez, hogy a szignálok valószínűsé­
gének egyszerű statisztikai megközelítését azok szemantikai elemzésével kell
összekapcsolni, miközben a létrejött gondolati (vagy szemantikus) sémák gyö­
keres módon megváltoztatva az objektív valószínűség törvényeit — maguk is
hiányolják a vizsgálódást.
Nem nehéz belátni, hogy ez az utolsónak említett kísérlet a pszichológia krízi­
sének megoldására ugyanolyan távol maradt az igazi megoldástól, mint az elő­
zőkben említett kísérletek.

617
SZEMLE
A BEISKOLÁZÁSI VIZSGÁLATOK ÉS A KORREKCIÓS OSZTÁLYOK­
BAN FOLYÓ MUNKA AKTUÁLIS PSZICHOLÓGIAI KÉRDÉSEI
(R észletek a M a g y a r P szich o ló g iai T á rs a s á g P e d a g ó g ia i P szich o ló g iai és
F e jlő d é slé le k ta n i S zek c ió já n a k 1974. n o v e m b e r 12-én t a r t o t t ülésén
e lh a n g z o tt e lő a d á so k b ó l és h o zzászó láso k b ó l.)

. . . A Fővárosi Pedagógiai Intézet által 1972-ben kiadott ,,Az iskolaérettségi

vizsgálatok s a korrekciós 1. osztályok működésének tapasztalatai” c. összefog­
laló munka szerint az ún. iskolaéretlen tanulók közül az 1970/1971-i tanévben a
2. osztályba továbbment 73 %, az 1971/1972-i tanévben pedig 78 %; felmentést
kapott 1971-ben 17 %, 1972-ben 13 %. Gyógypedagógiára került az első évben
9,9 %, a második évben 7 %. Az azóta eltelt tanévekben is kb. hasonlóaz arány,
egyre javuló tendenciával, ami a javuló kiszűrési módszer és pedagógiai munka
tükröződése is. . . .
. . . Az OKI kísérletének eredményei alapján a Budapest Főváros Tanácsa VB
Művelődésügyi Főosztálya a Műv. Min. engedélyével az 1970/1971-i tanévben kor­
rekciós 1. osztályokat létesített az iskolaéretlen tanulók számára. A kísérlet első
évében a főváros területén még csak 16 tanulócsoport működött 212 fő részvéte­
lével. Az 1973/1974-i tanévben már 768 gyermek járt 56 korrekciós 1. osztályba.
A jelen tanévben 61 ilyen jellegű 1. osztály létesült. A Főváros a beiskolázási
vizsgálatokat is rendezte, bevonva ezekbe a pedagógust és pszichológust. Ezáltal
az eddig csak orvos által végzett beiskolázási vizsgálat komplex jellegűvé vált.
A Fővárosi Tanács illetékeseinek említett intézkedései még európai viszonylat­
ban is jelentősnek nevezhetők a beiskolázás területén. . . .
. . . Részben kidolgozásra került olyan kísérleti modell, ahol az iskolaéretlen
gyermekek nem önálló korrekciós osztályba nyertek beiskolázást, hanem egy
általános iskolai osztályba 5 —6 retardált gyermek került és számukra a normál
osztályon belül szerveztek fejlesztő foglalkozásokat. Ez a forma fokozott jelen­
tőségű olyan helyeken, ahol külön korrekciós osztály nem szervezhető. . . .
. . . A gyógypedagógia vonaláról inkább a korrekciós jelleget és ezzel kapcsolat­
ban a gyógypedagógiai vonatkozásokat emelik ki.
Ezzel kapcsolatban — helyesen — igénylik a szűrővizsgálati metodika fejlesz­
tését, hogy még jobban differenciálhatok legyenek az enyhe értelmi fogyatékos
gyermekek, valamint az időlegesen retardáltak. . . .
. . . A magam részéről a korrekciós osztályok pszichóhigiénés szerepét tartom
nagyon jelentősnek. Ez elsősorban a retardált gyermekek kedvező indulásának
biztosítása révén nyilvánul meg. A korrekciós osztályokban azonban a pszichés
edzés lehetősége is fontos. Azáltal, hogy az iskolaéretleneket ma már nemcsak
felmentjük, hanem korrekciós osztályokba helyezzük és megfelelő, teherbíró-
képességükhöz mért fejlesztő foglalkozást is biztosítunk számukra, ez egyúttal
edzi is őket, fokozatosan növelve, fejlesztve pszichikus ill. idegrendszeri teher­
bírásukat. . . .
(Szabó Pál)

618
. . . A következőkben a korrekciós osztályokban folyó pedagógiai munkát befo­
lyásoló és általam leglényegesebbnek tartott problémákra kívánom a figyelmet
irányítani.
Első helyen említhetjük az osztályok heterogén összetételét. Ennek okai egy­
részt a Művelődésügyi Minisztérium állásfoglalásában foglaltaktól eltérő szem­
pontok szerinti beiskolázásban, másrészt a korrekciós osztály funkciójáról val­
lott különböző nézetekben keresendők. Úgy vélem, hogy a felsoroltakon kívül a
vizsgálati metodika is pontosabb kidolgozásra szorul.
A másik problémát a korrekciós osztályokban tanító pedagógusok felkészült­
ségének különbözősége jelenti. A korrekciós első osztályokba járó tanulók kör­
nyezeti, vagy organikus, illetőleg mindkét ok előfordulása miatt retardáltak.
Képességfejlődésük egyenlőtlen, szociabilitásuk különböző. . . .
. . Napjainkban sokat beszélünk és írunk teljesítményközpontú iskoláról vagy
szemléletről és még többet a nevelésközpontú nevelőiskoláról. Hospitálási ta ­
pasztalataim és a pedagógusokkal folytatott beszélgetések arról győztek meg,
hogy nagy szükség van a kétféle szemléletmód összehangolására. Olyan egyen­
súlyi helyzetet kell létrehozni, amikor a teljesítmény érdekében végzett munka
nem válik el a neveléstől. . . .
. . . A korrekciós osztályok tanulói különböző okok miatt tanulnak meg nehe­
zebben olvasni, írni, számolni. A tanulást nehezítő okok feltárása után — mely
a pszichológus, esetenként az orvos segítségével valósul meg — következhet az
egyénre szabott korrekciós program megtervezése. A fejlesztő foglalkozások cél­
ja a sérült pszichés funkciók korrigálása. Ez részint egyéni, részint közös prog­
ramok kidolgozását teszi szükségessé.
A közös programoknak olyan játékokat, sétákat, szórakoztató foglalkozáso­
kat kell tartalmazniuk, amelyek a viselkedést a helyzetnek megfelelően kény­
szerítő eszközök nélkül képesek szabályozni, és amelyek olyan egyéni és együt­
tes élményt jelentenek a tanulóknak, amelyek által az iskolához, a tanuláshoz,
tanítóhoz és egymáshoz is közelebb kerülnek, érzelmi életük gazdagabbá, dif­
ferenciáltabbá válik. . . .
(Krausz Éva)

»
. . . Intézetünk a XIV. kér. Tanács kezelésében működő hétközi fiúotthon, felső­
tagozatos fiúk számára. Az otthon 66 férőhelyre engedélyezett.
Működésem első 3 éve alatt munkatársaimmal meggyőződtünk arról, hogy a
hetes otthonba legtöbbször súlyosan veszélyeztetett és személyiségében sérült
gyerek kerül be, aki rengeteg kudarcot élt már át és szinte „megjegesedetten”
ellenáll a nevelésnek.
Az „elfoglalt szülők” indoklás csak közös fedőnév a különböző környezeti
ártalmaktól szenvedő, defenzívába vagy agresszióba menekülő gyerektől meg­
szabadulni kívánó szülő számára.
Ekkor született meg a gondolat, hogy a gyereket hamarabb kell kiemelni az
őt károsító környezetből, hiszen 6 év alatt kevesebbet lehet rontani rajta, mint
10 —12 év alatt. . . .
. . . Nagyon fontosnak tartottuk a nevelőotthoni nevelő személyét. — Egy-egy
gyerekcsoportra egy nevelő és egy gyermekfelügyelő jut, az iskolától egy tanító­
nő, heti 25 órával. — A nevelő és a gyermekfelügyelő kiválasztásában a leglé­
nyegesebb szempont az volt, hogy általában humánus, kedves, melegszívű sze­
mélyiség legyen, vonzódjék a kicsikhez. Legyen kellemes jelenség. . . .

619
. . . A gyerekek váltakozó rendszerben tanultak (délelőtt—délután), minden
tárgyat az iskolai tanító tanított, a tavaszi szünetig a nevelőotthonban folyt az
oktatás.
Napirendjük:
7 óra: Felkelés, mosdás, öltözés, ágyazás, rendrakás, reggeli.
8 —12: illetve 13—17 tanítás
12 —1250: ebéd
10 perc: Mi történt délelőtt?
13 —1430: Pihenő, ágyban. Közben zenehallgatás. Zenehallgatás után halk
mesemondás.
1430 -16: Játék a szabadban
16—17: Leckekészítés
17 —18: Fejlesztő foglalkozás
18 —1830: Vacsora
1830: Diázás, vetkőzés, ruhák elrakása, fürdés, lefekvés, TV-mese, mese.
20: Teljes csend, a nevelő bent van, segít elaludni. . . .
. . . Az intézetben heti 4 órában tiszteletdíjas pszichológus is dolgozik. Ő minden
gyereket megvizsgált, megbeszélte a nevelővel a gyermekkel való foglalkozás
módjait. Az ő tanácsai alapján állították össze egyes gyerekeknél a külön fej­
lesztő foglalkozásokat, illetve a korrepetálás időtartamát és tartalmát. Az ő se­
gítségével alakítottuk ki az egységes és igényes követelményrendszert. . . .
. . . A gyerekek korrekciója csak úgy lehetséges, ha a szülők korrekciója is fo­
lyik. Ezt szolgálta 4 szülői értekezlet. Ezeken megismerték az intézet házi- és
napirendjét, általános nevelési tanácsokat kaptak és ajánlásokat a hétvégék és
szünetek eltöltéséhez. Nagy hangsúlyt kapott a családi veszekedések és a szeszes
ital kerülése.
Ugyanezt szolgálta a családlátogatás és az egyéni beszélgetés. A beszélgetés a
pszichológussal és az igazgatóval hármasban illetve négyesben folyt. . . .
. . . A tavaly végzett tanulók tantárgyi átlaga a következő volt:
Olvasás: 3,8. írás: 3,6. Környezetismeret: 3,8. Számolás: 3,7. ]Ének:4,l.
Torna: 4. Gyakorlat: 4,2. Zavaraik azt mutatták, hogy elmaradásuk érzelmi
sérüléssel hozható kapcsolatba. . . .
(Keszthelyi Istvánné)

. . Feltétlenül kimagasló eredménynek kell tekintenünk akorrekciós osztályok­

ban végzett pedagógiai munkát.
Bebizonyosodott, hogy a differenciált fejlesztési eljárásokkal alkalmassá te t­
ték a retardált gyermekeket arra, hogy elmaradásaik pótlása, hiányosságaik
felszámolása után viszonylag zökkenőmentesen folytathassák tanulmányaikat.
Változatlanul megoldatlan maradt azonban a korrekciós osztályokba került
gyermekek össz-személyiségének korrekciója, mint azt azóta több felmérés és
vizsgálat megállapította. . . .
. . . A feltételezett koragyermekkori szomatikus vagy pszichés sérülés következ­
tében, amikor is a gyermek személyiségfejlődésének menetében valamelyik
láncszem elmarad, vagy valamelyikben folyamatos vagy aktuális „trauma’'
miatt törés történik, vagy valamelyiknek dominanciája az egész dinamizmusá­
ban mereven fixált marad a további fejlődés időszakában is, akkor a kialakuló

620
személyiségstruktúra nem lesz az életkornak megfelelő, és nem lesznek egyen­
súlyban egymással az összetevők. Ennek következménye a korrekciós osztályba
járó gyermekekre jellemző zavart személyiség . . .
. . . szükségesnek mutatkozott olyan komplex vizsgálati eljárás kidolgozása,
amely már csíráiban magában hordja egy távolabbi cél körvonalait. Ez pedig a
következőkben fogalmazható meg:
A korrekciós osztályba került gyermekeket fejlődésmenetükben megzavart
személyiségeknek kell tekintenünk, akiknél különböző időben, különböző terü­
leteken, különböző mértékben ható károsító tényezők következtében, a tünet­
ként értékelhető „éretlenség” személyiségzavarrá szerveződhet. Ez megfelelő,
korrekció hiányában egyéb kórossá váló tünetekben manifesztálódhat. . . .
. . . A terápiás célkitűzést a kollektív élmény elvére építjük. E kollektív
élményt ki kell terjeszteni az osztályban folyó munka nevelési célkitűzéseire is,
valamint érvényesülnie kell a szülőkkel folytatott egyéni és csoportos terápiás
szituációban is (Csoportos terápiás szituációként egy-egy szülői értekezlet is
felfogható). . . .
. . . A gyermeknél pedig az egészséges személyiség harmonikus fejlődéséhez nél­
külözhetetlen speciális humán szükséglet kielégítését jelenti. Ez elsődlegesen az
anyával, és a családi környezetben kialakuló bizalommal, biztonságérzettel,
a megfelelő identifikációs folyamaton keresztül integrálódik és épül a személyi­
ségstruktúrába. E feltételezett hiány pótlása jelenti a korrekciót — a gyermek
számára a kollektív élményt — az iskola, a másodlagos környezet részéről. . . .
(Vereczkey Györgynó)

. . . A korrekciós osztályok munkakörülményei ma még luxuskörülményeknek

minősülnek, a tizenkét—tizenöt fős tanulólétszám és az évi négyezer forint
pluszjuttatás miatt. Elég sajnálatos, hogy ez ma még luxus a közoktatás átlagos
körülményeihez képest. Hivatkozhatunk azonban a gazdaságosságra. Ha ugya­
nis tizenöt korrekciós gyermek közül csak tíz végzi el időben, azaz tizennégy
éves korára az általános iskolát — pedig ennél jobb az eredmény — azaz nem
koptatja a padot tizenhat éves koráig, ha tehát csak tizen kezdenek dolgozni
tizennégy éves korukban (akár csak mint segédmunkások) — akkor is egyetlen
tanító egy évi fizetése áll szemben tíz munkás egy-két évi munkájával illetve
termelésével. És itt még nem vettük figyelembe a humánus szempontokat.
Munkaerőhiányos korcsoportokban a munkaerő nyerésének nagyon is gazdasá­
gos formája ez.
Nem tudok egyetérteni azokkal, akik a korrekciós foglalkozásokat további
évfolyamokra is kiterjesztendőnek tartják. Akik ezt javasolják, azok többnyire
a további osztályok hibás módszereire, előítéletekre, gyengébb pedagógusokra,
az egyéni foglalkozás hiányára és más — egyébként is megszüntetendő hibára
hivatkoznak. . . .
(Gáti Ferenc)

. . . Az utóbbi kilenc évben olyan tanulócsoporthoz osztottak be, amelyet ma

korrekciós osztálynak neveznek. Az ide járó tanulóknál alkalmazott módszerek
közül a következők váltak be:
Hetenként és a hónap végén is tartottam összefoglalást. Áttekintettük,
hogy az adott időkeretet milyen tartalommal töltötték ki. Mikor már írni tu d ­

621
tak, egy mondatos feljegyzéseket írtak az osztály krónikájába: „Minden betűt
ismerünk már.” — „Mindenki le tudja írni a nevét.” — „N. jobban olvas.”
A másik füzetben laponként egy-egy tanuló neve szerepelt, s ide a mellette
ülő társ írta be, mit te tt az illető tanuló osztályáért, a közösségért: „Virágot
hozott, hogy szebb legyen az osztály.” — „Meglátogatta hiányzó társát.” . . .
(Géczy Etelka)

. . . Ahogy ezen az ülésen is elhangzott, az iskolák túlzottan ismeretcentriku-

sak. Félő, hogy ugyanilyen szellemben foglalkoznának a gyerekekkel az előké­
szítő osztályok is. Az ismeretcentrikus fejlesztés egyoldalúsága a spontán sok­
rétű fejlődést uniformizált keretek közé szorítaná, és épp az a minden gyereknél
másképp történő személyiség-átformálódás nem jönne létre, melyet a korszak
fejlődésétől az iskolaérettség feltételeként várunk.
Lehetséges, hogy optimális pedagógiai felkészültség mellett ezek az osztályok
jól működnek. A tapasztalatom azonban az, hogy az utóbbi években a korrek­
ciós osztályok is egyre inkább az egységes követelményrendszer, a nagy telje­
sítményigény irányába tolódtak. . . .
. . . Amíg a korrekciós osztályok arculatát sem tudjuk az egyenlőtlenül fejlődő
gyerekek védelmében az oktatáscentrikus uniformizálódástól megóvni, addig
azt hiszem, az előkészítők dolgában sem lehetünk derűlátóak. Helyesebbnek lát­
szik, ha az 5—6 év közötti felgyorsult fejlődés lehetőségeit az óvodai iskolai-elő­
készítés, illetve az egyéni pszichológiai kezelés próbálja a fejlődési egyenetlen­
ségek rendezésében gyümölcsöztetni. . . .
(Gerő Zsuzsa)

. . . Visszatekintve a korrekciós osztályokban nevelt problematikus gyerekekkel

elért eredményekre, úgy tűnik, nem lehetünk még teljesen megelégedettek.
Ennek okait keresve vetődik fel a kérdés, hogy ki irányítsa a korrekciós osz­
tályt, a pedagógus, neurológus, a pszichológus vagy a gyógypedagógus. . . .
. . . Műhibának tartanám, ha bármely fenti szakma irányítása egyoldalúan érvé­
nyesülne a pedagógus kezében levő gyermekekre. Ugyanúgy helytelennek ta r­
tanám, ha bármelyik az említett szakemberek közül kivenné a pedagógus kezé­
ből a problematikus gyerekek nevelését.
A jobb eredmény eléréséhez különösen fontosnak tartom a minél korrektebb
oki diagnózis felállítását, valamint az ennek megfelelő speciális kezelést, továb­
bá az egyénekre szabottan kialakított nevelési terv kidolgozását és eredményes­
ségének menet közbeni ellenőrzését. . . .
(Gláz Ágnes)

. . . Évenként a korrekciós első osztályba járó tanulók 78 —79 %-a mehet máso­
dik osztályba. A lemaradók egyik csoportja értelmi fogyatékosság miatt kisegí­
tő iskolába kerül (8 —9 %). A fejlődésbeli lemaradást pótolni nem tudók a tanév
végén felmentést kapnak és normál létszámú első osztályban kezdik tanulmá­
nyaikat a következő iskolai évben. (Kb. 13 %.)
Nem közömbös a korrekciós első osztályból a normál létszámú második
osztályba kerülő tanulók helyzete. Az alsó tagozatos szakfelügyelet rendszeresen

622
figyeli e gyermekek fejlődését. A tapasztalatok szerint a tanév elején a tanulók
nehezen illeszkednek be az új közösségbe. Elsősorban az agresszív magatartású
gyermekek nevelése jelent sok problémát. Egy-két hónap után azonban már
megfelelő kapcsolat alakul ki a tanuló és tanító, illetve a korrekciós osztályba
járt gyermekek és társaik között. A tanítási órákon az első időszakban egyéni
segítséget igényelnek, lassabban dolgoznak társaiknál. Az eddigi tapasztalatok
azonban azt bizonyítják, hogy a tanulók jelentős része — megfelelő nevelői segí­
tés mellett — eleget tesz a második osztály magasabb szintű követelményeinek.
Ezt a megállapítást a pszichológusok vizsgálati eredményei is alátámasztják. ...
(Papp Józsefnó)

Igen sok értékes és a gyakorlatban is hasznosítható gondolatot hallottunk.

Ha az ember nem tudatosítaná, hogy az előadássorozat a korrekciós osztályok
munkájával foglalkozott, akkor egész sereg olyan könnyen általánosítható meg­
állapítást vehettünk tudomásul, amelyeket igen kitűnően alkalmazni lehetne
valamennyi általános iskolánkban. Ha ezek azután megfelelő alkalmazásra
találnának, akkor ezzel is emelhetnénk általános iskoláink oktató-nevelő mun­
kájának színvonalát. Az a fokozott gond, amelyet a korrekciós osztályokra for­
dítunk, teljes egészében megtérül, ha a tanulók átlépve az általános iskola
megfelelő felsőbb osztályába, ott is biztosítva lenne fejlődésük.
A korrekciós osztályokba jelölés esetén jó lenne tudatosítani Vigotszkij meg­
állapítását, ti. azt, hogy nem abból lehetséges megállapítani a tanuló értelmi
színvonalát, hogy megoldja-e vagy sem az eléje tett feladatokat. Könnyen
lehetséges, hogy valaki nem tudja megoldani ezeket a feladatokat, mégsem
lehet ebből következtetéseket levonni értelmi színvonalára. Vigotszkij szerint a
tanuló értelmességét abból lehet megállapítani, hogy a megismert megoldásokat
később alkalmazni tudja-e. Ennek a gondolatnak az elfogadásával igen nagy
felelősség hárul azokra, akiknek vizsgálata a tanulókat a korrekciós osztályokba
kijelöli. Igen jól lehetne felhasználni olyan vizsgálati eljárásokat, amelyek a ta ­
nulók tanulékonyságára adnának felvilágosítást és nem pusztán az ismereteik­
kel kapcsolatos feladatmegoldásokra.
(Lénárd Ferenc)
Ö sszeállította: H eg ed ű s T. A ndrás

623
FORUM

BESZÉLGETÉS MÁTRAI LÁSZLÓ AKADÉMIKUSSAL

— Kérem Mátrai elvtár­

sat, beszéljen azokról az
emberi-szellemi hatásokról,
melyek pályáján elindítot­
ták !
— Azzal kezdeném, hogy
jelenleg min dolgozom.
Életkorom, és egy ilyen ün­
nepi alkalom, mint az Álla­
mi Díj, indokolttá teszi,
hogy egy kis számvetést
csináljak. Egy igen kedvező
műfaj és alkalom kínálkozik
számomra. A Szépirodalmi
Kiadó Műhely című soroza­
tába beleillenék egy olyan
önéletrajz, amit magam már
elkezdtem és tervezek: úgy
megírni pályám történetét, mint azoknak a műhelyeknek a történetét, ame­
lyekben valaha dolgoztam. Ez bizonyos értelemben nem egyéni önéletírás,
mégesak nem is valamely szakmának speciális immanens történeti adalékait
hordaná össze, hanem egyben korkép lehetne azoknak az időknek szellemi
életéről, az értelmiség életmódjáról, belső viszonyairól.
Az első fejezet, az első műhely lakatosműhely a Józsefváros mélyén. Apám
lakatosmester volt, a Szigony utcában volt műhelye. Ott kezdtem a ventil­
látort hajtani, fújtatni, miközben apám és bátyám a fehéren izzó vasakat
kalapálták. Ennek az egész utcának és műhelynek a hangulata elkíséri az
embert élete végéig: talán ezek voltak első benyomásaim a fizikai munkáról.
A második fejezet: nyolc esztendő a Tavaszmező utcában, az ugyancsak
józsefvárosi gimnáziumban. Ez talán a döntő nyolc esztendő az ember életé­
ben, amikor kiderül, hogy érdeklődése milyen végleges irányt fog venni.
A harmadik fejezet címe az lenne: lehet-e őrültektől normális dolgokat
tanulni? Ez a harmadik műhely Karácsony Sándor iskolája volt. Karácsony
Sándor zseniális őrült volt, szadista, de kiváló, lelkes tanár. Ennek számomra
igen súlyos pszichológiai jelentősége van, elsősorban az az aspektusa, amit
nem vesznek eléggé figyelembe a pszichológusok és a pedagógusok, neveze­
tesen az, hogy a kamasz gyerek sokkal jobban vonzódik tanárához, mint
családjához. Ézek között a végigbotozott gyerekek között egy se volt, aki

624
szüleinek panaszkodott volna. Ugyanakkor pedagógiailag nagy tanulság ebből,
hogy figyelni kell azt a finoman megvont határt, ami pedagógiai erosz és
deviáció között húzódik. Másrészt figyelni kell arra, hogy ezek a hatások,
amelyek a pedagógusok részéről érik a gyerekeket a legérzékenyebb korban,
lehetőleg vágjanak egybe azokkal az általános kultúrpolitikai trendekkel,
ami felé az ország halad. Fontos ez azért is, hiszen közismert, hogy az alkotó
értelmiségi ember életrajzában mindig kimutatható egy-két olyan tanár,
aki egész pályáján inspirálta. Ez a bizonyos harmadik fejezet, hogy lehet-e
őrültektől hasznos dolgokat tanulni, vegyes választ érdemel: igenis lehet,
de van, aki ebbe belegebed.
Következnek ezután az egyéb műhelyek. Természetesen egy fő műhely az
egyetem, ahol — utólag végignéztem az indexemet, négy évnek a történetét —
vagy szerencsém volt, vagy jó orrom volt, mindig azokat a tanárokat válasz­
tottam , akik jobbak voltak az illető témakörben. Tehát nem Korniss Gyulát
hallgattam, egyetlen óráját vettem csak fel négy esztendő alatt, hanem
Pauler Ákost, nem Császár Elemért választottam, hanem Horváth Jánost,
nem Melich Jánost, hanem Gombocz Zoltánt, és nem Hóman Bálintot, hanem
Szekfű Gyulát. Ezek mind olyan döntések voltak, amelyeknek intellektuá­
lisan nagy hasznát vettem. Szekfű a Magyar Szemlénél, Pauler az Athenaeum-
ban, a filozófiai lapban oda tudtak hatni, hogy egészen korán publikáltam
már.
— Mik voltak első publikációi ?
— Én tizenhat éves koromban publikáltam először, és az már teljesen a
későbbi érdeklődési irányomba eső publikáció volt, a naturalista és a rea­
lista regényről. A realizmus problémáját mintegy pszichológiai oldalról köze­
lítettem meg. Később aztán az Élmény és mű című könyvemben ezt teoreti­
kusan jobban megalapoztam. Ennek az a tanulsága a pszichológia, még in­
kább a pedagógia számára, hogy az ember 16 —24 éves korában — legtermé­
kenyebb korszakában — tud termelni eredeti gondolatokat, és az intuíciója
akkor a legrövidebb úton célravezető.
Még egy tanulság: vétkes könnyelműséggel marasztalhatok el azok, akik
nem fordítanak kellő gondot az egyetemi oktatás színvonalára. Mert akinek
ebben a döntő életszakaszban nincsenek alapvető tudományos élményei, nem
kap elég inspirációt, abból később se lesz soha igazán alkotó értelmiségi.
Nem akarom a mi egyetemi oktatásunkat kiokítani, annál kevésbé, mert
önkritika derülne ki belőle. Öreg fejjel vállaltam egy tanszéki csoport vezeté­
sét, holott egész életemben tartózkodtam attól, hogy professzor legyek, és
prelegálnom kelljen. Ez megint pszichológiai dolog, messze belevág a mű­
helymunka lényegébe: soha nem szerettem azt a hagyományos formát, ahol
egy okos ember, a professzor felmegy a katedrára, lábainál ülnek a buta gye­
rekek, és ő azoknak a fejét megtölti egy órára való anyaggal. Ezzel szemben
igen termékenynek tartottam azt a módszert, amit már Éötvös kollégiumbeli
tanár koromban csináltam, és egyetemi magántanárként is: kis létszámú
szemináriumban közös témán dolgozni, méghozzá olyan közös témán, aminek
az elágazásait vállalják a résztvevők. így ha a közös téma bármelyik terü­
letéről referál valaki, az összes jelenlevő hozzá tud szólni a maga saját kuta­
tásai, olvasmányai alapján. Ez az egyetlen emberi és egyben demokratikus
módszer, ez az ősrégi pedagógiai közhely, hogy az aktivitás révén elsajátí­
to tt ismeretek tartósabbak. Mindez már írva vagyon a 20-as évek francia
pedagógiájában, azóta is újból és újból fölfedezzük.

626
 — Hogyan terelődött érdeklődése a pszichológia felé?
— Vallom azt, hogy egy filozófus, aki csak filozófiát tud, az a filozófiát
sem tudja, hiszen a filozófia a részismereteknek az általánosítása, a legalap­
vetőbb törvények kibontása a speciális törvényszerűségekből, tehát aki vala­
milyen szaktudományban vagy több szaktudományban nincs otthon, az mint
filozófus is a levegőben lóg. Nekem a pszichológia volt az a terület, ahol a
filozófia etetésére a tápanyagot szedtem össze. Nem véletlen, hogy 41-ben
egy kis pszichológiai tankönyvet jelentettem meg, Jellemtan címen, ebben
olyan pszichológiai alapismereteket gyűjtöttem össze, amelyekre a gyakorló
pedagógusnak munkájában szüksége lehet. A könyv alapszintű személyiség­
elméletet tartalmazott, a személyiség kutatásának tesztkészletével együtt.
Nagyon büszke vagyok rá, hogy egy mai kiadónk felkínálta, változtatás nél­
kül kihozza újra ezt a könyvet. Ebben az a pikáns, hogy a Nemzetnevelők
Könyvtára sorozatban jelent meg annak idején, rajta a nagy magyar címer
és korona. Ugyanakkor egyetlenegy szó sincs benne, amiről meg lehetne álla­
pítani, hogy abban az időben készült. Tárgyilagos és tudományosságra tö­
rekvő, és amennyiben egyáltalán pszichológiai szövegbe demokratikus ten­
denciákat lehet bele vinni, hát ebben a szövegben alaposan benne vannak.
Benne van, hogy a pedagógiának és az őt támogató pszichológiának elsőrangú
feladata az, hogy azoknak a néprétegeknek a gyermekeit, akik iskoláztatás
szempontjából hátrányos helyzetben vannak, különös figyelemben kell ré­
szesíteni, különös pszichológiai tapintattal segíteni, hogy behozhassák azt a
hiányt, amit a szegénység okozott.
A könyvet mégsem jelentetem meg, de ezzel szemben megjelentettem ép­
pen tavalyelőtt a másik könyvemet, az Élmény és mű-t, ami nem más, mint
a művészi, elsősorban az irodalmi alkotás pszichológiája. Ez azért érdekes,
mert én magam az ún. szellemtörténeti iskolából jöttem, Horváth Jánosnak
és Pauler Ákosnak a tanítványa voltam, akik roppant keveset tudtak a mar­
xizmusról. Amit mégis ezektől a mesterektől pozitív dolgokat tanulhattam,
az éppen a tudományos szolidságra való törekvés, a könnyen meg nem alku-
vásnak az etikája, csak olyat leírni, amit bizonyítani tudunk, ugyanakkor
nem engedni teret szubjektív érzelmi-indulati tényezőknek. Ezek az indula­
tok és szubjektív tényezők arra valók, hogy a tudomány egyrészt használja
őket, mint motort, vagy felhasználja, mint témát, de ne csináljon belőle tu ­
dományt. Ezek a szubjektív, nagymértékben irracionális dolgok, amelyek
szerepet játszanak a tudomány megszületésében, nem léphetnek magának
a tudományosan kezelt témának a helyébe. Komoly harcom volt a szellemtör­
téneten belül a hazánkban egyre divatosabbá váló jobbszárnnyal, ami nem
volt más, mint a tudományba bevitt irracionalizmus. Kerényi Károly, poli­
tikailag teljesen pozitív pozícióból, filozófiailag teljes tévedésben élve egzisz­
tencialista, irracionalista vallástörténetet akart csinálni. Ez egy műhely volt,
irracionalista műhely. Ebben nem dolgoztam, és ebből kerekedett életem
egyik első tudományon belüli botránya. Kerényi és Hamvas Béla kiadták a
Sziget című lapot, ami tele volt egzisztencialista rajongással és kézzel meg
nem fogható áleredményekkel. Kerényi megkért engem, hogy én is írjak a
lapba. Mondtam, én ide legfeljebb kemény kritikát írhatok. Aztán a kritika
olyan keményre sikerült, hogy nem is jelenhetett meg a Szigetben, hanem
az Apolló című sokkal baloldalibb lapban. Attól kezdve Kerényi nem állt
szóba velem, sőt majdnem az állásomba került, én akkor még kis könyvtáros
voltam . . .

626
 Hogy miért adtam ki újra ezt az 1940-ben megjelent Élmény és mű című
könyvet? Nem hiúságból történt, hanem egyre gyakrabban bukkantak fel
a pszichológiában is olyan téves eszmék, amelyeket én annak idején világo­
san megcáfoltam.
— Milyen problémákat lát Mátrai elvtárs a pszichológia mai művelése
terén ?
— Nem szabad hagyni, hogy a pszichológia tudománya túlságosan el­
tolódjon a fehérköpenyes pszichológusok irányába. A kísérlet voltaképpen
anyaggyűjtés a tényleges következtetésekhez, a pszichológia törvényeinek
megfogalmazásához. A pszichológiának kettős arculata van. Ha azt mondjuk,
hogy a „fekete doboz” out put oldalán áll a társadalom, ami nyelvi eszközök­
kel társadalmivá alakítja át a természeti folyamatokat, akkor máris elismer­
jük, hogy a pszichológia olyan tudomány, aminek nagy része a társadalom-
tudományok körébe tartozik. Ezzel benne vagyunk a tudománypolitikában.
Az Állami Díjat nemcsak tudományos tevékenységemért kaptam, hanem
tudományszervezői tevékenységért is. Meg kell mondanom, hogy nagyon
sok időt fordítottam erre az Akadémián. Néha az a keserű érzésem volt,
hogy sokszor ahelyett, hogy saját könyveimet írtam volna, mások könyveit
szerveztem, amelyek sokkal rosszabbak voltak esetleg, mint az enyémek
lettek volna . . . Ennek ellenére sem mondom azt, hogy minden perc veszte­
ség, amit nem alkotó munkával töltünk. Hiába csinálja az ember a maga mun­
káját magas színvonalon, ha a tudománynak a fája elsorvad.
Mint az Akadémia II. osztályának az elnöke, először elvben és módszertani
szempontból sikerült előkészíteni a pszichológia fejlesztésének a menetét.
Mikor a II. osztály — már 1954-től — felismerte a szubjektív tényezők ob­
jektív hátterének jelentőségét, pozitív úton indult meg a pszichológia fejlődése.
Ugyanakkor megszületett a szociológia, mint addig nem létező tudomány.
Most is fiatal gyerek még, méghozzá olyan, aki polgári környezetben nőtt
fel, és most van úton afelé, hogy marxista tudomány bontakozzék ki belőle.
Hiába mondják egyesek, hogy az, mikor filozófiai igényességgel biztosítjuk
be a pszichológia fejlődésének a sima és zavartalan útját, voltaképpen egy
régebbi helyzet visszaállítása: a pszichológia újbóli alárendelése a filozófiá­
nak, nincs így. Ha a pszichológia felerészben társadalomtudomány, akkor
nyilvánvaló, hogy a filozófiai átgondolás, az alapelveknek a tisztázása, feltá­
rása mennyire fontos. A filozófia nem annyira a tudományok királynője,
mint inkább a tudományok mindenese, a metodikai, elvi kiszolgálója. Egy­
kettőre falnak menne az a pszichológia, amelyik társadalmi kérdéseket úgy
próbálna megoldani, hogy az elvi, a filozófiai hátterét nem tisztázza.
Messzemenően meglátható ez éppen a pszichológiának azokon a területein,
ahol nagy a társadalmi meghatározottság, pl. a deviáns magatartások vizsgá­
latánál. Â deviációk nagy részének nincs vagy ma még nem ismert a pszichi­
kus alapja. Egyszerűen meg se tudnánk mozdulni a deviációk magyarázatá­
ban, ha nem társadalmi összefüggésekből indulnánk ki.
Tudom, hogy rám egy sereg fehérköpenyes pszichológus sanda szemmel
néz, mint olyanra, aki vissza akarja gyömöszölni a végre önállóvá lett szak-
tudományt, a pszichológiát, a filozófia zsákjába, de erről szó sincs. Éppen
metodikai megfontolás alapján kell a pszichológiának a kutatási módszereit
szakszerűbbé tenni.
N e m é n y i M á r ia

627
 A PSZICHOTERÁPIÁS HÉTVÉG MÓDSZERTANI KÉRDÉSEI*
HIDAS GYÖRGY

A Pszichoterápiás Hétvég (P. H.) hazánkban először 1974 őszén Gyulán

került kipróbálásra a Magyar Ideg- és Elmeorvosok Társasága Pszichoterá­
piás Munkacsoportja rendezésében.
Megrendezésének alapját az az igény képezte, amelyet a pszichoterápiával
foglalkozó szakemberek gyakran kifejeztek az elmúlt években: kapcsolat-
teremtés az azonos vagy hasonló feladatokkal foglalkozó szakemberek között,
kommunikáció, tapasztalatcsere létrehozása. Lehetőség teremtés arra, hogy
szakemberek egymástól pszichoterápiás módszereket tanuljanak, bepillant­
hassanak egymás munkastílusába, demonstráljanak különböző techniká­
kat; mindezt olyan tudományos rendezvény keretében, ahol magát a tudo­
mányos rendezvényt, annak különböző folyamatait, a rendezvényen belül
pedig különböző csoportfolyamatokat meg lehet ismerni és különböző vissza­
csatolási mechanizmusok révén a résztvevők interperszonális szenzitivitását és
csoportdinamikai ismereteit növelni lehet.
Az igények hátterét az az országos helyzet képezte, hogy igen sok szakember
dolgozik pszichoterápiás feladatkörben és gyakran csak kevés szakmai kap­
csolata van, akár földrajzi, akár interperszonális kommunikációs okokból,
alapképzésükben viszonylag kis terjedelmű a pszichoterápiás képzés, és a
pszichoterápiái továbbképzés lehetőségei egyelőre még csaknem kizárólag a
fővárosra összpontosulnak. Gyakran kevés a szakmai kapcsolat, esetleg egy­
irányú a szemlélet, olyan a munkahelyi környezet, hogy néha a pszichoterá­
piái munkát nem tekintik egyenrangúnak más orvosi, pszichológiai tevékeny­
séggel. Mindez sokakban szakmai identitás problémát, izolációs érzést alakít
ki. Éppen a szakmai identitás problémája lehet az egyik oka annak, hogy
nagy érdeklődés kíséri a szakemberek jelentős részénél a P. H.-eket, úgyszól­
ván egy szakmai csoport formája körvonalazódik ki, amelyik szakemberi
identitását kívánja erősíteni, az egészségügy területén új, az interperszonális
kapcsolatok, a csoportok és a közösségek működésére vonatkozó ismereteit
szeretné mélyíteni.
A P. H. intenzív 48 órát tartó tudományos rendezvénye az ország külön­
böző pontjain, zárt és feszes programmal, viszonylag körülhatárolt területen
olyan lélektani tényezőket foglal magába, amelyek az együttes élmény fel-
gyorsítását és erőteljesebbé tételét szolgálják. Valószínű, hogy az egyes té­

* E lő a d á s a M O T E S Z M a g y a r Id e g - és E lm e o rv o so k T á rs a s á g a P sz ic h o te rá p iá s M u n ­
k a c s o p o r t á lta l r e n d e z e tt IV . P s z ic h o te rá p iá s H é tv é g é n 1975. jú n . 13-15. M isk o lc-T a­
p o lc a .

628
nyezők, amelyek a P. H.-be beépültek, több funkciójúak és többféle hatásuk
is van. A feszes program, a lélektanilag lezárt tér az identitás-problémák
kibontakozását és megoldását segíti elő, egyidejűleg azonban egyes program­
részekben a regresszió fokozódik, így az önismeret számára olyan jelenségeket
és élményeket szolgáltathat, amelyek frakcionált, hetenként tarto tt ülése­
ken nem mutatkoznak meg.
A P. H. modelljét több hasonló tudományos rendezvény alapján alakítot­
tuk ki, azonban aki figyelemmel kísérte ennek az első négy P. H.-nek a szer­
kezetét, láthatja, hogy az alkalomról alkalomra változik, fejlődik, ahogyan
azt a tapasztalat és a szükségletek kívánják.
Pszichoterápiás Hétvégek vannak az NDK-ban, (Höck 1975), Csehszlo­
vákiában, az Egyesült Államok egyes pontjain, pszichoterápiái 1—2 hetes
szemináriumok az NDK-ban, Franciaországban.
A pszichoterápiás Hétvéget első megközelítésben formának kell tekinteni,
amelyet különböző tartalommal, módszerekkel lehet megtölteni. Ebben az
értelemben visszavezethető a forma K urt Le win „laboratóriumi tréning mo­
delljére”, amelyet 1947-ben szerveztek először Bethel-ben. Lewin azért vá­
lasztott egy elszigetelt „kulturális szigetet” , mert az volt a véleménye, hogy
a változás valószínűbb, ha a megszokott helyzeti erőket, amelyek a válto­
zással szemben hatnak, maguk mögött hagyják a résztvevők. Ekkor már
ismerték a feed back hatását az interperszonális kapcsolatok feltárására, és
ezekbe a 2 —3 hetes szemináriumokba beépítették a visszacsatolás különböző
formáit. A szerkezetbe különböző elemeket építettek be, mint például T-
csoportok, interperszonális konfrontáció, verseny- és kooperációs gyakor­
latok, csoportok megfigyelése, konfliktus modellek, szerep-elemzés, nagy­
csoportok, csoport-probléma megoldó gyakorlatok stb.
Másik ilyen modell európai, és erősen eltávolodott az amerikaitól, ezek a
francia pszichoterápiái tanulmányi szemináriumok, szerkezetükben ma kü­
lönböző kis- és nagycsoportok váltogatják egymást, szorosan együttműködő
stábbal dolgoznak. Ezek időtartama is egy-két hét.
Egy pszichoterápiái kutató csoport figyelt fel arra Nyugat-Berlinben, hogy
a tudományos kongresszusok a kongresszusokon érvényesülő csoportdina­
mikai hatásokra kizárólag különböző elhárító technikákkal reagálnak, és
feladatul tűzték ki ezeknek a hatásoknak a vizsgálatát saját tudományos
kongresszusaikon és az eredményeknek megfelelően igyekeztek módosítani
kongresszusaik szerkezetét. A következő elemeket építették be rendezvé­
nyeikbe: résztvevő megfigyelők, csoportdinamikai nagycsoport-ülések, kérdő­
ívek, hangfelvételek, filmek, fényképek, •kiértékelő közös megbeszélések a
rendezvény végén az összes résztvevővel. Kérdőíveik alapján is különösen
a nagycsoport-üléseket találták értékeseknek.
! Ilyen típusú tudományos rendezvények feladatát abban látják, hogy azok
a kutatást és tanulást szolgálják, kölcsönös kommunikációval minden részt­
vevő között és közös erőfeszítéssel arra, hogy a kongresszus hic et nunc-
jában újat tanuljanak. (Ammon et alii, 1971). Véleményük az, hogy a részt­
vevők érzelmeinek a tagadását és a csoportkonfliktusok elhárítását védekező­
mechanizmusoknak kell tekineni, amelyek azok átgondolását, megbeszélé­
sét és ezáltal a kongresszus szerkezetének a megváltoztatását akadályozzák
meg. Schindler, R. m utatott rá arra, hogy előadó és hallgatóság ellenfél­
pozícióban van, és addig nem oldható meg a szervezők által ilyen pozícióba
hozott két csoport identifikációja, amíg a hallgatóság nem perszonifikáló-

6 Magyar Pszichológiai Szemle 629

dik egészen a csoportstádiumig és nem sikerül az előadót felszabadítani az
ellenfél pozícióból.
Budával m utattunk rá arra 5 évvel ezelőtt egy ilyen kutatást és tanulást
szolgáló kongresszuson való részvételünkről szóló beszámolónkban az Orvosi
Hetilapban, hogy a tudományos rendezvények hátterében számtalan rejtett
lélektani folyamat hatékony, amelyet konvencionális kongresszusokon el­
fojtanak, anélkül, hogy tanulságul szolgálhatnának (Buda, Hidas 1970).
Érdekesek a hazai rendezés szempontjából M. Mead javaslatai tudományos
rendezvények szervezéséhez. 0 ugyanis azt javasolta 1968-ban, hogy az elő­
készítő munkálatokban helyi munkacsoportok vegyenek részt, amelyek már
a kongresszus előtt szubgruppot alkotnak. Az eddigi közös rendezések sikeres
volta egy-egy már eleve létező helyi munkacsoporttal, ezt a javaslatot igazolja.
A hazai Pszichoterápiás Hétvég negyvennyolc órája igen feszes programú,
a résztvevők szinte együtt élnek ebben az időszakban. A program egyes
elemei váltogatják egymást és legtöbbször a szünetekben is folytatódnak az
egyes szerkezeti részek témái. Tudunk arról, hogy egy helyen az egyik Hétvég
óta több résztvevő rendszeresen összejön és csoportüléseket ta rt a Hétvég
folytatásaként.
A Pszichoterápiás Hétvég-et rendszerelméleti szempontból nyitott rend­
szernek lehet tekinteni, amely egymással kölcsönhatásban álló alrendszerek­
ből tevődik össze. Két egymással szorosan összefüggő feladata van: 1. a részt­
vevők ismereteit élményszinten fejleszteni és azt kognitiven is rendezni és
2. magát a Hétvéget mint tudományos rendezvényt tanulmányozni, az ered­
ményeket a résztvevőknek visszatáplálni. Mindkét feladata a visszacsatolás
öntudati típusát valósítja meg: a rendszer tevékenysége nem csupán aktivi­
tásból áll, hanem eközben megfigyeli önmagát, és önmagát mint egy cselekvő
rendszert koncipiálja.
A Hétvég ideiglenes rendszer adott feladatokkal, célokkal, produktivitás­
sal. Az egész és csoportjai fejlődésének elemzése lehetőséget ad a résztvevők­
nek arra, hogy az ideiglenes rendszerek működését tanulmányozzák. Lehe­
tőséget ad a résztvevőknek saját viselkedésük és érzelmeik megismerésére
ilyen helyzetekben és ezek hatásának megfigyelésére a csoportokban.
A résztvevők legnagyobb része olyan állásokban dolgozik, ahol emberek,
személyiségek interperszonális kapcsolatai, csoportok, sokszor közösségek
vannak rájuk bízva. A Hétvégek egyik feladata segíteni a résztvevőknek
abban, hogy hatékonyabbak lehessenek személyes és professzionális szere­
peikben. A Hétvég rendszerjellege azt jelenti, hogy az eseményeket, akár
az egyének, akár a csoportok vonatkozásában, csak a Hétvég egész vonat­
koztatási keretében lehet megérteni. Feltételezhető, hogy az egyes részrend­
szerek egymást hatásukban erősítik, illetve fékezik és további kutatásoktól
várható a Hétvég optimálisabb működése.
A különböző személyiség-fejlesztő és pszichoterápiái rendezvények törté­
nete állandó fejlődést mutat. Az a feltevés, hogy egy beépített feed back
hálózat a rendszer quasi-automatikus szabályozását önmagában biztosítja,
nem helytálló, ha nem számol a stáb csoport saját dinamikájával, különböző
lélektani reakcióival és koncepciójával, az egész tudományos rendezvény
vonatkozásában. Ezért minden részrendszert, eszközt, amit beépítenek a
Hétvégbe, meg kell vizsgálni abból a funkcionális szempontból, mennyire
szolgálja az önismeretet és a rendezvény fejlődését, és mennyire akadályozza
mindezt.

630
 A tudományos rendezvény egyik dimenziója a regresszió, a másik a reg-
ressszió által nyújtott élményszintű jelenségek kognitív struktúrálása. Ebben
a két dimenzióban történő eseményeknek egymással kiegyensúlyozottaknak
kell lenniük, avval a folyamat-mintával, hogy az egyes rész-rendszerekben,
program-elemekben a regressziónak előbb el kell mélyülnie imaginárius szin­
ten ahhoz, hogy kognitiven feldolgozható legyen. Az imaginárius szint jel­
képes biztosítéka a tudományos rendezvény intézménye, annak minden össze­
tevőjével; a program, a termek, a szabályok, a részvételi jegyek stb.
A rendezvény egyes programpontjai, részrendszerei a regresszió és kogni­
tív rendezés szempontjából összhangban vannak egymással. Kiscsoport
ülések alternálnak nagycsoportülésekkel, előadásokkal, vitákkal, a program
befejezését a kiértékelő közös megbeszélést a feed back előzi meg, mindez
a regresszió — kognitív strukturális irányba történik, vagy más nomenkla­
túrával a primer folyamatról a szekunder folyamat irányába.
A Pszichoterápiás Hétvég egyik fő módszertani problémája a forma és
az időtartam által előidézett, az önismerethez, a csoportdinamikai ismere­
tekhez, az interperszonális szenzitivitás fokozásához szükséges regresszió tole­
rálása és ennek oly módon való szabályozása, körülhatárolása, hogy a reg­
resszió mindig a tanulást szolgálja.
A Pszichoterápiás Hétvég feladata nem pszichoterápia a résztvevők gyó­
gyítása értelmében, ez félreértése az elnevezésnek.
Tekintettel arra, hogy a pszichoterápiák mindegyikét, a behavior terápiá­
kat is beleértve saját élmény formájában is kell tanulni, a pszichoterápiái is­
meretek elmélyítése, a tapasztalatcsere, a demonstrációk, a stílusbemutatá­
sok csak szintén élményt adó formákban történhetnek. Ez a tanulási forma
azt jelenti, hogy a pszichoterapeuták ismeretszerzés céljából ugyanazoknak
a hatásoknak teszik ki magukat, mint amelyeknek a rájuk bízott pácien­
seket teszik ki. Mindez bizonyos változásokkal jár a személyiség egyensúlyi
állapotában, de tekintettel arra, hogy az emberekkel való foglalkozáshoz
nálunk is alapvető követelmény ép és érett személyiség kellő szakképzettség
mellett, valószínűnek kell tartani azt, hogy emberekkel foglalkozó szakembe­
rek, akik ilyen beosztásban dolgoznak, egyensúlyuk kóros megbomlása nél­
kül tudnak olyan stresst elviselni, amely Lieberman és társai vizsgálatai
(Lieberman, 1973) szerint megfelel az egyetemi vizsga-stress nagyságának.
A Hétvégen a motiváció a tanulás és tapasztalatszerzés kell legyen, a te­
rápiás cél csak félreértés lehet. A személyiség fejlődése az önismeret változása
következtében, az interperszonális érzékenység-, az empátia fokozódása, jól­
lehet, sokszor pszichoterápiái folyamat eredményei, önmagukban nem gyó­
gyulásnak, hanem fejlődésnek tekinthetők.
Az egyik sokszor hangoztatott vád a különböző személyiségfejlesztő, ta ­
nulmányi csoportmódszerekkel szemben az, hogy azok a pszichés egészsé­
get veszélyeztetik. Nagy vizsgálatok nem igazolják ezeket a feltevéseket
(Lieberman 1973).
A kiscsoportülésekkel váltakozó nagycsoportülések sajátos dinamikai
szabályozást és mintát visznek a tudományos rendezvény emocionális folya­
matába. Nagycsoportban éppen a létszám miatt bekövetkezik a személyes
identitás elvesztésének veszélye. A nagycsoporton könnyen felismerik a ve­
zetőt és a kiscsoport többi tagját, de a többi résztvevőt már nehezen. A
személyazonosság megállapításának nehézsége a résztvevőkben az én-iden­
titás elvesztésének veszélyét váltja ki. A nagycsoport kihívás az én integri-

6* 631
tása és relatív autonómiája ellen. A kontaktus nehézségei a kapcsolódási-,
a megkapaszkodási késztetéseket frusztrálják. Gyakran közös én-ideált he­
lyettesítenek be az egyedi én-ideálok helyébe kollektívában. A résztvevők
számának növekedésével az én egyre regresszívebb szinteken működik. Ez
a relatív én-gyengeség oka az acting-out-ok viszonylag nagy számának nagy­
csoportban. A regresszió mélysége, a megkapaszkodás frusztrációja, az ar­
chaikus szorongások felelevenedése idézik elő azt, elsősorban alternáló nagy­
csoportokkal is dolgozó tudományos rendezvényeken, hogy az indulatátté­
tel disszociálódik (Béjarano, 1971). A pozitív indulatáttétel hajlik arra, hogy
a kiscsoportokban összpontosuljon, a negatív indulatáttétel pedig a nagy­
csoportban. Az indulatáttétel kettéválása leegyszerűsíti a csoportvezetők
számára a bonyolult indulatáttételes kapcsolatok áttekintését, és sokkal ha­
tásosabbá teszi az indulatáttétel áttekintését a kiscsoportokban is. Az indulat­
áttétel kettéválása a résztvevőknél abban a benyomásban tükröződik, hogy
a kiscsoportjuk igen jól működik, és ami a rendezvényen rosszul megy, az
a nagycsoport.
A kollektív indulatáttétel a nem direktív és alternáló nagycsoportban
mindig mint negatív indulatáttétel jelenik meg. Egy ideig auto-destruktív
formában jelenik meg, majd egy vagy több vezető ellen irányul. Laterali-
zálódhat is ez a negatív indulatáttétel egy résztvevő felé, aki így áldozattá
válhat, ha nincs megfelelő értelmezés. A nagy- és a kiscsoport között így jelen­
tős, dinamikus indulati kapcsolat van a Hétvégen, egymás hatását erősíti
a két csoport-forma.
A nagycsoport három szempontból is fontos: az alapkutatás szempontjá­
ból: olyan tudattalan lélektani folyamatok válnak itt láthatóvá, amelyek
kiscsoportokban alig vagy egyáltalán nem vehetők észre; az alkalmazott ku­
tatás szempontjából: a társadalmi valóságban, az intézetek életében a nagy­
csoportok sokkal gyakoribbak, mint a kiscsoportok, és vezetésük javítható,
ha értjük tudattalan folyamataikat. így érthető a nagycsoport dinamikai
szerepe a Hétvégen, de indokolt azért is, mert általa a pszichiátriai osztályo­
kon nagycsoporttal dolgozók jobban megismerhetik a nagycsoportok dina­
mikáját élményszinten, laboratóriumi feltételek között. A pszichoterapeuták és
és a csoportokkal dolgozók képzése szempontjából: a nagycsoportban átélt
regresszió általában mélyebb, mint az egyéni pszichoterápiában vagy a kis­
csoportban, így olyan lélektani jelenségek kerülnek felszínre, amelyek más
feltételek között nem láthatók.
A Pszichoterápiás Hétvég egyik szempontja az, mint a nagycsoport eseté­
ben is, hogy a nálunk honos különböző pszichoterápiás módszereket demonst­
rálja. Ennek több funkciója van: magának a módszernek bemutatása, külön­
böző vezetési stílusok megismertetése és a különböző működő csoportok
hatásának kifejtése magára a rendezvényre és ennek a hatásnak a megértése
és visszatáplálása a rendezvény résztvevőinek. Eddig tudományosan még
nem vizsgálták azt, hogyan hatnak a rendezvény különböző részeire a külön­
böző kiscsoportok, milyen szerepe van ebben az autogén tréning, a hipnózis,
az esetmegbeszélő, a szabad interakciós kiscsoportok különös légkörének,
lélektani mechanizmusainak. A kutatások fontosságára világított rá a Hét­
vég stábjának legutóbb májusban tarto tt kétnapos megbeszélése. Ezen fela­
datul tűzték ki a már eddig is folyó nagycsoport kutatás mellett a kiscsopor­
tok kutatását is a Hétvég keretén belül. Emellet szólnak Lieberman és társai
vizsgálatai is. ők azt találták, hogy: „a változás nem kering a vezető körül,

632
 mint egyetlen nap körül; nyomós bizonyítékok vannak arra, hogy a csoport
pszichoszociális kapcsolatai lényegesen fontosabb szerepet játszanak a vál­
tozásban . . . Nézetük szerint vizsgálatuk arra mutat, hogy olyan a válto­
zást elősegítő tényezők vannak a csoport szubsztrátumában, amelyek a ve­
zető észrevevési lehetőségén kívül vannak . . . A vezetők gyakran emiatt csak
epifenomenális viselkedésjegyeket adnak tovább, ezek egyediek és irrele­
vánsak vagy elégtelenek arra, hogy megmagyarázzák a vezető hatások ered­
ményeit.” (Lieberman et alii, 1973.)
A kiscsoportok az egész rendezvény hatásmezőjében működnek, kölcsön­
hatásban a többi programrésszel. Ennek következtében érvényesülnek azok
a tényezők, amelyek az időben elnyújtott csoportülésekre jellemzőek. így
például a másikkal való involváltság magasabb foka, ebből következően a
nagyobb feszültségszint. Bár az egyes kiscsoport-ülések mindig újra meg­
szakadnak, a feszültség tovább megmarad, ha iránya változik is a nagycso­
port-üléseken.
A kiscsoportok hatása és funkciója az egész tudományos rendezvényen
az egyik vizsgálandó téma. A másik pedig az ilyen rendezvényen belül, az
egy blokkban történő kiscsoportok jellemzőinek feltárása és az optimális fel­
tételek, vezetési stílusok kialakítása. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják,
hogy a kiscsoportok dinamikus feszültségét a csoportok összetételének hete­
rogenitása fokozza, azonban helyesnek látszik a pszichoterápiái és az önis­
mereti tapasztalat időtartama alapján differenciált kiscsoportok kialakítása.
A Pszichoterápiás Hétvég vizsgálatára a második Hétvég óta folyamatosan
történik kérdőíves vizsgálat a résztvevők attitűdjére vonatkozóan.
A nagycsoport egyik aspektusa az, hogy tükrözi az egész rendezvényt.
A nagycsoport tudományos vizsgálata komplex regisztrálási módszerrel meg­
indult szintén a második Hétvég óta. Eredményeit az adott Hétvégen belül
a feed back munkacsoport visszatáplálja. Ezzel a szervezett visszacsatolási
módszerrel részben a nagycsoport folyamatát lehet megragadni, részben az
egész tudományos rendezvény dinamikája demonstrálható. A visszatáplálás
a résztvevők önismeretét és csoportdinamikai tapasztalatát fokozza, az egész
Hétvég tudatosságát emeli.
A Hétvégek között, a Hétvégen a stáb rendszeresen ta rt megbeszéléseket.
A stáb is egy csoport, amelyiknek irányító, szabályozó, koncipiáló funkciója
van, amelyik csak akkor tud kreatívan működni, ha a Hétvég során a stábra
irányuló lélektani hatásokat megfelelően fel tudja dolgozni emocionálisan és
kognitiven mind magán a Hétvégen, mind a Hétvégek közti időben.
Három Hétvég tapasztalatait összegezve megállapítható, hogy a rendsze­
resen ismétlődő, feszes programmal, alternáló nagy- és kiscsoportokkal mű­
ködő Pszichoterápiás Hétvégek hézagpótló szerepet töltenek be a hazai elég­
telen pszichoterápiás képzésben. Erre utal a nagy érdeklődés is a szakemberek
részéről, és hogy eddig valamennyi Hétvégre jelentős túljelentkezés történt.
A Hétvéggel kapcsolatos tudományos vizsgálatok és a szervezés adatai
alapján konstruktív fejlődés mutatkozik a Hétvég eredményességében, le­
folyásában. Csak egy-két tényezőt kiemelve: a nagycsoportok Gyula óta
toleránsabbak, humanizálódási folyamaton mentek keresztül, megnőtt az ér­
deklődés, a készség a résztvevőkben az önismereti csoportmunka iránt. A
Pszichoterápiás Hétvégék jó lehetőséget biztosítanak a tanulásra és az ön­
ismeret fokozására.
H id a s G yörgy

633
 IRODALOM
A m m o n . G. e t alii (1971): E in e A ltern ativ e zu r S tru k tu rie ru n g -wissenschaftlicher K o n ­
gresse. D ynam ische P sy ch iatrie. 4:89 —107.
B u d a , В ., H id a s , G y . (1970): Beszám oló a N ém et C soportpszichoterápiás T ársaság
I I . N em zetközi Szim pózium áról. P aestu m , Olaszország, 1970. m áju s 16 —20. O rvosi
H etilap . Nov. 8. 1970
B é j a r a n o , A. (1971) cit. in : A n z ie u , D . (1974): Le tra v a il p sy ch an aly tiq u e d an s les
groupes larges. B u lletin de Psychologie. Spécial. 87 —97.
H o c k , K . (1975): Die derzeitige S itu atio n d er psy eh o terap eu tisch en A usbildung in der
D D R . E lőadás a M agyar Ideg- és E lm eorvosok T ársaság a P szichoterápiás M unkacso­
p o r tja á lta l ren d ezett TV. P szichoterápiás H étvégén, M iskolc-Tapolcán 1976. június
1 3 - 16-én.

634
 TÖREDÉKES ASSZOCIÁCIÓK A PSZICHOTERÁPIÁS
HÉTVÉGÉKRŐL

A műfaj
Az előzetesen tájékozatlan résztvevő — legyen bár gyakorló klinikai pszi­
chológus — némi meghökkenések után, amikor harmadszor búcsúzik a Pszi­
choterápiás Hétvégétől, megpróbálja legalább önmaga számára megfogalmazni
mindazt, amit átélt és tapasztalt. Az összejövetel az ismeret- és élményszer­
zés sokfajta lehetőségét vonultatja fel: előadások, kerekasztal viták, eset­
megbeszélő kiscsoportok, szabad interakciós önismereti kiscsoportok, hip­
nózist és autogén tréning módszereket ismertető kiscsoportok, szabad inter­
akciós nagycsoport, nyílt viták, és „feed back” ülések. Mindez szándékosan
összezsúfolva napi tíz órás feszített ütemű munkaprogramban.
Termékeny és fárasztó formaújításnak tűnik, amely a maga sokszínűsé­
gében végül mégis csak kikristályosít egy sajátos struktúrát, amely lassan­
ként jellemezni kezdi a Pszichoterápiás Hétvégék arculatát. Egy bizonyos:
messzemenően túllép az információ-adás és szerzés kizárólag kognitív szint­
jén és feltétlenül személyes érzelmi reagálást és részvételt hív: több-kevesebb
sikerrel töri át a pszichológusok között szakmai betegségként gyakori voyeur
attitűdöt; s igen stabil tartással és én-erőkkel kell rendelkeznie annak, aki
nemcsak retrospektive, hanem a helyszínen is meg tudja őrizni objektív
ítélőképességét. Személyes tapasztalatom szerint lényegesen különböznek az
azon melegében elhangzott vélemények azoktól, amelyek némi időbeli tá ­
volságból fogalmazódnak meg. Mindenképpen számolni kell tehát egy bizonyos
szuggesztivitással, konformizmust hívó csoportnyomással — amely egyébként
a név feltüntetésével feladott kérdőívek valóságértékét is megkérdőjelezheti.
Érdekes műfaj. Friss, újszerű és nem egy vonatkozásban problematikus.
Erőssége az intenzivitás.

Az ígéret
ígéret tulajdonképpen nincsen. Inkább tagadások vannak: a Pszichoterá­
piás Hétvége nem kiképzés, nem továbbképzés, nem tapasztalatcsere, nem
ismeretterjesztés, nem pszichoterápiás propaganda. így nyilatkozik a „Stáb” ,
a Hétvége szervezőinek és csoportvezetőinek kollektívája. A Hétvégéknek
valóban nincs ilyen szempontból meghatározott profilja, talán mindenből
hordoz egy keveset, de végső soron egy értékes ötlet megvalósításáról van
szó: létrehozni a pszichoterapeuták rendszeres találkozó fórumát.
Ez azonban csak keret. A keretet megtöltő tartalom — akár az újszülött
vagy a jó regény — saját törvényei szerint fejlődik és alakul. Ebben a formá­
lódásban csak egyik hatótényező a létrehozók szándéka, ami mellett döntő

636
szerepet játszik a résztvevők felkészültsége, személyes aktivitása és nem utolsó
sorban az az objektív helyzet, amelyben a Pszichoterápiás Hétvégék megkezd­
ték tevékenységüket.

A helyzet
A Hétvégék dinamikáját és fejlődési útját lényegesen befolyásolják a pszicho­
terápia mai hazai helyzetére jellemző körülmények. Ezek leglényegesebb
momentuma: hazánkban hosszú ideje nincs szervezett és intézményes pszicho-
terapeuta képzés; pszichoterapeuta az, aki magát annak kinevezi vagy akit munka­
helye annak tekint. Ez régi probléma. Amikor a pszichológia — különösen a
klinikai pszichológia — tápászkodni kezdett átmeneti tetszhalálából, sokáig
gondosan ügyelt arra, hogy fiatal és törékeny szervezetét megóvja az ún.
kényes szemléleti és módszertani kérdések érintése nyomán esetleg keletkező
viharoktól, amelyeket nemcsak különböző elvi álláspontok vitája, hanem néha
egyéni vagy csoportérdekek összeütközése is felidézhet.
Ezért képzés hiányában — hiszen a képzés szemléleti állásfoglalást jelent —
a vita hosszú időn át arról folyt, hogy az orvosi diplomával rendelkező laikus,
vagy a pszichológiai diplomával rendelkező laikus kompetensebb-e pszicho­
terápia végzésére. Laikus, mint pszichoterapeuta, hiszen pszichoterápiás ki­
képzést egyik diploma sem jelent. Csak mostanában kezd megfogalmazódni,
hogy pszichoterápiát talán az végezzen, aki ért hozzá. De miből lehet ezt meg­
ítélni ? Tudomásom szerint jelenleg egyetlen intézmény sem vállal pszichote­
rápiás kiképzést — erre nincs is feljogosítva — s kérdés, hogy az egyéni pszi­
choterápiák kiképzést jelentenek-e?
Emellett az utóbbi évtizedekben megváltozott a pszichoterápia klasszi­
kus értelmezése. Viharos gyorsasággal terjedtek el a meghatározott ideig
tartó, vagy fokális rövid terápiák, a gyógyszeres kezeléssel kombinált pszicho­
terápiák, a csoport pszichoterápiák legváltozatosabb formái : a szabad inter­
akciós csoport, a pszichodráma, a maratoni terápiás ülések, a behavior terá­
piák, stb. E terápiás formák kezdetben kevésbé problematikusnak tűntek,
mint a pszichoanalízis vagy az ún. dinamikus feltáró terápiák, emellett szá­
mos objektív tényező is serkentette elterjedésüket: a megnövekedett társa­
dalmi igény, a sok páciens és a kevés terapeuta, a rendelkezésre álló terápiás
idő korlátozottsága stb.
Ma már nyilvánvaló, hogy a szemlélet tisztázása nélkülözhetetlen e terápiás
eljárások korrekt alkalmazása érdekében, méghozzá nemcsak személyiség­
pszichológiai, hanem szociálpszichológiai aspektusból is. A felgyűlt adósság
tehát egyre nyomasztóbb.

Az adósság
A szemléleti és ideológiai kérdések tisztázatlanságán túlmenően ilyen prob­
léma például a terápiás indikáció körülhatárolása. Mikor, milyen terápiás mód­
szer és forma indokolt ? Jelenleg ugyanis inkább a terapeuta felkészültségétől és
módszertani ismereteitől függ, hogy a beteg milyen jellegű pszichoterápiában része­
sül, mintsem attól, hogy a beteg személyisége mire alkalmas, és a pszichés zavar
rendezésére milyen módszer a legmegfelelőbb. Egyes intézmények és terapeuták
főként relaxálnak, mások behavior terápiát vagy direktív konzultációkat al-

636
kalmaznak, megint mások egyéni rövid terápiákat vagy esetleg minden körül­
mények között csoportba küldik a beteget, vagy főként a családi csoport­
terápia módszerével dolgoznak.
Ez persze kissé szándékoltan karikírozott helyzetmegítélés, hiszen nap­
jainkban számos intézményünk részéről már határozott törekvés tapasztal­
ható az irányban, hogy a legkülönbözőbb módszereket alkalmazó komplex
pszichoterapeuta team-et alakítson ki. Ennek általános megvalósulásától
azonban még messze vagyunk, s az alkalmazott módszereknek határt szab
a metodikai felkészültség egyoldalúsága, s annak az iskolának vagy irány­
zatnak a lobogója, amelyre a terapeuta vagy az intézmény felesküdött.
Ennek ellentéteként a szemléleti tisztázatlanság mutatója nem a metodikai,
hanem az az elméleti eklekticizmus, amely pragmatikus szempontokra való
hivatkozással divattá vált.
Szembe kell néznünk alapvető fogalmi tisztázatlanságokkal is, például,
hogy tulajdonképpen mit nevezünk pszichoterápiának, azaz pszichoterápiá­
nak tekinthető-e munkaterápia, kultúr terápia, stb. címén minden foglalkoz­
tatás, amelyeket a betegekkel végzünk.
Alapvető probléma, hogy vajon végezhet-e pszichoterápiát az az orvos
vagy pszichológus, aki önmaga nem kiképzett; pl. etikailag és szakmailag
elfogadható-e, hogy az ún. pszichoterapeuta olyan önismereti út végigjárá­
sát, nagymérvű introspektiv erőfeszítést követel betegétől, amelyre önmaga
sosem volt hajlandó, sőt pszichésen talán rendezetlenebb mint a gondjaira
bízott páciens?
E kérdésekben csak formális és jogi rendezést eredményezhet a készülő
szakpszichológus képzési utasítás, a működési szabályzat és az etikai kódex.
A tartalmi kérdések ilyen úton nem oldhatók meg.
Egységes álláspont eddig talán csak egy kérdésben alakult ki: a 'pszicho­
terápia mögött komplex gyógyító team-nek kell állnia (szakorvos, pszicholó­
gus, szociális gondozó, ha kell gyógypedagógus és pedagógus); a pszichoterá­
pia csak a beteg teljes szomatikus és pszichés kivizsgálása után, szakorvosi indi­
kációra és a beteg állapotának rendszeres ellenőrzése mellett folytatható — bárki
részéről. Ez sem lebecsülendő eredmény.
Mind e vonatkozásban a Pszichoterápiás Hétvégék hasznos funkciót tö lt­
hetnek be. Mérei Ferenc egy alkalommal „Pszichoterápiái múzeum”-nak nevez­
te a Pszichoterápiás Hétvégéket, amelyeknek az az egyik fő feladatuk, hogy a
saját intézetük metodikai egyoldalúságához szokott pszichoterapeuták látó­
körét szélesítse, megismerkedhessenek különböző terápiás módszerekkel, illetve
különböző felfogásban és stílusban vezetett csoportokkal, s ezáltal indítékot
kapjanak terápiás repertoárjuk bővítésére.
A Pszichoterápiás Hétvégék sokat tehetnének a felsorolt adósságok törlesz­
tése érdekében is, ha sikerülne valóban pszichoterápiával foglalkozó szak­
emberek tudományos vitafórumává válniuk. A Pszichoterápiás Hétvégéknek ez
a funkciója azonban még nem alakult ki.

Az aggodalom
A fent vázolt helyzet ismeretében nyilvánvaló, hogy egy pszichoterápiás
szakmai összejövetel színvonala és eredményessége elsősorban a résztvevő-
kön múlik. Amilyen hiba lenne valamiféle arisztokratikus elzárkózás, merev

637
szelekció megvalósítása — amelyhez különben sincsenek meg az objektivi­
tást biztosító szempontok — annyira hibás a jelenleg érvényesülő gyakorlat:
a jelentkezési sorrend alapján való részvétel, illetve előnyben részesítése azok­
nak, akik még nem vettek részt Pszichoterápiás Hétvégéken. (Ez a koncep­
ció a Tapolcai Hétvégén különösen disszonánsnak tűnt, hiszen a téma az
eddigi munka tapasztalatainak értékelése volt.)
Ebből a helyzetből többféle probléma fakad.
A Hétvégékre — bár csekélyebb számban — besodródhatnak szakmai
szempontból laikusnak minősülő résztvevők, jogászok, közgazdászok, újság­
írók, stb.
Ennél jóval nagyobb azoknak a száma, akik diplomájuk alapján nem te­
kinthetők laikusoknak, azonban a pszichoterápia szempontjából mégis azok:
gyakorlati pszichoterápiái munkával nem foglalkozó orvosok, fiziológusok,
pedagógusok, gyógypedagógusok vagy éppen pszichológusok és pszichológia
szakos hallgatók, egészségügyi középkáderek stb.
H a mármost elfogadjuk a Hétvégék vezetőségének azt a határozott állás­
pontját, hogy sem képzést, sem továbbképzést nem kívánunk megvalósítani,
akkor — éppen a laikus közönség részvétele következtében — előtérbe kerül
az ismeretterjesztő, propagandisztikus jelleg. Határozott álláspontunk,
hogy a hazai pszichoterápia és pszichoterapeuta képzés jelenlegi helyzetében
elsősorban nem erre van szükség, bár nem zárjuk ki annak létjogosultságát,
hogy a Pszichoterápiás Hétvégék többek között ilyen funkciót is betölthetnek,
ha ezt a vezetőség végiggondoltan ambicionálja. Ennek azonban le kellene
vonni a szervezési konzekvenciáit, mint erre javaslatainkban majd visszaté­
rünk. Jelenleg ugyanis tapasztalt pszichoterapeuták, többé-kevésbé jól infor­
mált szakemberek és a pszichoterápia területén teljesen tájékozatlan érdek­
lődők keverednek, s ez megbontja a munkának azt az intenzivitását, amelyre
a vezetőség helyesen törekszik és egyes team-ek tevékenységében kifejezett
színvonalromlást eredményez. Nem beszélünk itt azokról a veszélyekről, hogy
a vezetőség minden határozott állásfoglalása ellenére — éppen az előképzett­
ség hiányosságai következtében — félreértések tapasztalhatók; a rendkívüli
töménységű ismeret- és élményanyag feldolgozása a pszichoterápiában já­
ratlanok számára nehéz; sőt előfordul, hogy egyesek a két és fél napos részvé­
telt mégis valamilyen képzésként értelmezik, s a tapasztalatokat saját munka-
területükön — megfelelő kontroll és terápiás tudás nékül — alkalmazni pró­
bálják. Tehát a legfőbb veszélyt elkerülendő, a Pszichoterápiás Hétvégék in­
direkte sem adhatnak semmiféle bátorítást a pszichoterápiában amúgy is elter­
jedt dilettantizmus számára.

Néhány további megjegyzés

A Pszichoterápiás Hétvégék jelentősége és nagy népszerűsége arra kötelez,
hogy az általános megjegyzéseken túl érintsük a különböző típusú csoportok
tevékenységét is. I tt jelentős a csak részleges informáltság hiányosságaiból
fakadó veszély, hiszen valamennyi csoport tevékenységének tartalmi sajá­
tosságairól talán senkinek sem lehet teljes áttekintése. Személyes benyomá­
sokról lesz tehát szó.
Az előadások tematikájának összeállításáért és az előadók kiválasztásáért
maximális elismerés illeti a Hétvégék vezetőségét. Sokszínű és sokoldalú

638
anyag hangzott el kitűnő előadók részéről. Nagyszerűen érvényesült az az
igyekezet, hogy az egyes előadások széles alapról közelítsék meg a Pszichoterá­
piás Hétvégék adott témáját; annak nemcsak pszichológiai, hanem fiziológiai,
demográfiai aspektusait is kibontsák.
Ennek ellenére az előadás — éppen hagyományos ismeretközlő jellege mi­
a tt — a legstatikusabb része a különben rendkívül dinamikus struktúrának.
Talán ez az egyik oka annak, hogy a kitűnő előadásokat általában vérszegé­
nyebb vita követte. Másrészt a társtudományok képviselői részéről elhang­
zott előadásokhoz nyilván kevesebben vállalkozhattak érdemi hozzászólásra.
Ennek ellenére az ilyen jellegű előadások további szervezése — éppen a prob­
lémalátás szélesítése érdekében — feltétlenül indokolt.
A kerekasztal viták viszont néhány esetben valódi szakmai megbeszélést
eredményeztek, s ez a hallgatóságot is aktív vita-partnerré avatta. A vezetőség
ügyelt rá, hogy a ,,kerekasztal” körül ne csak azonos álláspontot képviselő szak­
emberek kapjanak helyet. Igen jól bevált formának tűnik, s érdemes lenne a
kerekasztal viták számát szaporítani, akár paralel szervezéssel is.
A kiscsoportok közül a relaxációs és hipnózis kiscsoportok eredményesen
töltötték be feladatukat: érdeklődést ébresztettek e módszerek iránt. Remél­
hetőleg nem fordul elő olyan félreértés, hogy e módszerek a csoportfoglalko­
zások során meg is tanulhatók.
A szabad interakciós csoportokról szerző nem tud véleményt alkotni,
miután ilyenen egyetlen alkalommal sem vett részt, s a csoportok történéseit
a kötelező diszkréció takarja.
Az esetmegbeszélő csoportok szervezése rendkívül hasznos, elsősorban nem
a konzultatív lehetőség miatt, hanem azért, mert a referálok majdnem min­
den esetben éles és hasznos kritikáját kapják nemcsak pszichoterápiás, ha­
nem diagnosztikai munkájuknak is, nem beszélve arról, hogy bonckés alá
került a saját terápiás attitűd, érzelmi reakciók problematikája. Az esetmeg­
beszélő csoportokban nyilvánvalóvá vált az a nehézség, hogy gyakorlott
pszichoterapeuták és érdeklődő laikusok talákoztak össze s ez a megbeszélé­
sek színvonalát gyakran szélsőségesen egyenetlenné tette. Sokszor részvéttel
és elismeréssel kellett szemlélni a csoportvezetőknek azt az erőfeszítését, hogy
a csoportvezetés során kiegyenlítsék a rendkívül eltérő előképzettségi szín­
vonalból fakadó félreértéseket. Ezért nemigen alakult ki homogén csoport-
munka, az esetmegbeszélések színvonala szükségszerűen kívánnivalókat
hagyott maga után.
A Pszichoterápiás Hétvégék fóruma előtt sem titkoltam el kétségeimet a
nagycsoportok működésével kapcsolatban. Főhajtva vettem tudomásul a
számszerű határt, amely a nagycsoportot elválasztja a tömegtől, mégis meg­
győződésem, hogy a nagycsoportok soha nem jutnak túl a strukturálódás csíra­
szerű kezdetein. Ennek egyik oka a rendelkezésre álló idő rövidsége, amelynek
következtében folyamatos csoportmunkáról szó sem lehet, hiszen a csoport­
tagok háromhavonként találkoznak néhány alkalommal. Ha találkoznak . . .
Miután a Hétvégék résztvevőinek nagy része változik, a nagycsoport tagjai­
nak legalább fele először látja egymást, és a megelőző csoportmunkáról sem­
miféle élménye vagy hagyománya nincsen.
Továbbá a Hétvége pszichoterápiás kérdésekkel foglalkozik. Erősen meg­
kérdőjelezhető, hogy a nagycsoport elfogadható-e terápiás formaként. A
kérdés megítélését elfedik azok a valóban izgalmas csoportdinamikai törté­
nések, amelyek át- meg átszövik a nagycsoport ülését. Csakhogy a Hétvé-

639
gék feladata nem valamiféle csoportdinamikai modellezés. Minden pszicho­
terápiás forma létjogosultságát egyedül a terápiás effektus mértéke adhatja
meg. A nagycsoport terápiás effektusáról viszont nemigen esik szó, még
retrospektive sem.
Inkább tömeghelyzetekre jellemző jelenségek figyelhetők meg: részleges
regresszió, ennek következtében kialakuló szorongás, majd elhárítására ag­
resszivitás a csoportbiztonság védelme alatt. A csoport agresszív akciói ter­
mészetesen mindig a könnyebb ellenállás irányában nyilvánulnak meg, azok­
kal szemben, akik előképzettségük vagy szemléletük miatt „kicsit mások”,
m int a csoport átlaga, véleményük, értékítéleteik eltérnek a jól konformizá-
lódó csoporttagok többsége által képviselttől. Az agresszív megnyilvánuláso­
k at általában a csoport hangadói által indukált bűntudatot, jóvátételt vagy
önfelmentést jelentő reagálások zárják le.
Ez a séma — amelynek történelmi analógiáit is jól ismerjük — addig is­
métlődött, amíg a vezetőség valamelyik respektábilis tagja már a Hétvége
indulásakor prejudikálta, hogy a nagycsoport humanizálódik. Ez esetben
viszont tapasztalható volt a nagycsoport akcióinak elszegényesedése, és egy bi­
zonyos tétovaság. Az eredeti sémát a csoport nem tudta és nem is tudhatta
másfajta dinamikával helyettesíteni. Ehelyett vegyes színvonalú beszélgetés­
kezdemények voltak tapasztalhatók, amit a csoport bátrabb résztvevői iro­
nikusan konstatáltak is.
Rendkívül impresszionáló volt a nagycsoport manipulálhatósága és szug-
gesztibilitása. Ha valamelyik kompetens előadó a szociális „horror vacui”
— adott esetben egyébként kétséges — élményéről szólott, a csoporttagok
azonnal beszámoltak erről a szorongásról. Ilyen módon alakultak ki az egyes
nagycsoport-ülésekre jellemző divatos fogalmak, a valaki által felvetett „ér­
zelmek szakadéka” , „a csoport anyát keres” stb. s emiatt nem mert a cso­
port agresszív lenni akkor, amikor „felülről” elhangzott a humanizálódás
jelszava.
Ismételjük, mindezek érdekes és ismert tömegpszichológiai jelenségek,
látványosan regisztrálhatók és elemezhetők, azonban ezek ismételt demonst­
rálásának létjogosultsága a Pszichoterápiás Hétvégéken akkor is kétséges,
ha egyes kórházi, főként pszichiátriai osztályokon időnként megbeszéléseket
tartanak valamennyi beteg, orvos és ápoló részvételével.
A „feed back ülések” technikailag érdekes módszerek alapján mutatták be a
nagycsoport interakcióinak formálisan regisztrálható paramétereit, a tény­
leges tartalmi elemzés igénye és lehetősége nélkül.

ötletek és javaslatok
A Pszichoterápiás Hétvége rendkívül hasznos és fontos kezdeményezés a hazai
pszichoterápia történetében. A munkát feltétlenül tovább kell folytatni, egyre
inkább emelve az összejövetelek színvonalát, szakmai értékét és kiküszöbölve
a gátló tényezőket. Ennek érdekében:
1. A Pszichoterápiás Hétvégéken belül érdemes lenne legalább két szintet
kialakítani: a pszichoterápiában járatos szakemberek munkacsoportjait — en­
nek feladata a szakmai tapasztalatcsere biztosítása; és a pszichoterápia iránt
érdeklődők csoportját — ennek feladata ismeretterjesztő jellegű.
2. A szakmai csoportba azokat az egészségügyi intézmények által felelősség­

e t)
gel javasolt gyakorlott terapeutákat kellene felvenni, akik vállalják, hogy a Pszi­
choterápiás Hétvégeken rendszeresen részt vesznek. Az ismeretterjesztő cso­
portokban továbbra is fenntartható lenne a szabad jelentkezés.
3. Érdemes lenne bővíteni a kerekasztal viták számát és bevezetni a tema­
tikus vitaüléseket.
4. Az esetmegbeszélő kiscsoportokat tematikusán koncentrálni kellene (pl.
felnőtt-gyerek stb.).
5. Talán érdemes lenne szervezni néhány didaktikusán feldolgozott referá­
tumot befejezett egyéni vagy csoport-pszichoterápiákról, amelyet szabad vita
követhetne.
6. Hasznos lenne kialakítani a Pszichoterápiás Hétvégék szőkébb tanács­
kozó fórumát, ahol alapos megvitatásra kerülhetnének a szakma legfontosabb
ideológiai, szemléleti és módszertani kérdései.
7. Ismételten végig kellene gondolni a nagycsoportok eddigi formában tör­
ténő szervezésének létjogosultságát.

Befejező széljegyzet
Szerző sokat töprengett azon, hogy erre szükség van-e? E dolgozatban
röviden összefoglalt vélekedéseit több ízben elmondotta mind a Pszichoterá­
piái Munkacsoport vezetőségi ülésén, mind a Pszichoterápiás Hétvégék nyil­
vánossága előtt. A vezetőség mindezt baráti légkörben fogadta, ami nem
jelenti azt, hogy nem vitatkoztunk, nem igyekeztünk egymást meggyőzni
álláspontunk helyességéről. E javaslatok közül néhányat elfogadtak, s mire
e sorok megjelennek, talán egy-kettő már meg is valósult belőlük.
Más volt a helyzet a Pszichoterápiás Hétvégék résztvevői előtt, ahol e
vélekedések nyílt előtárása indulatokat váltott ki — elsősorban a jelenlévő
laikusok részéről. A felszólalót arisztokratizmussal, a pszichoterápia ügyének
gáncsolásával stb. vádolták — jobbadára nem szemtől szembe, mint ahogy
az egyetértők is inkább négyszemközt súgták meg helyeslő véleményüket.
Ezért ízlésem ellenére e töprengést azzal fejezem be, hogy szakmai pálya­
futásomat egyértelműen összekötöttem a hazai pszichoterápia sorsával. He­
lyeslő vagy kritikai megjegyzéseim egyaránt a pszichoterápiái munka kor­
rektségének érdekében hangzanak el, tehát belülről és nem a kívülálló kri­
tizáló aspektusából.
P opper P éter

641
 A PSZ IC H O L Ó G IA I É L E T H Í R E I

A Magyar Pszichológiai Társaság november 17-én és 18-án tartotta IV. Tu­

dományos Nagygyűlését hazánk felszabadításának 30. évfordulója tiszteletére.
Az ünnepi tudományos ülést Moussong-Kovács Erzsébet,a Társaság elnöke
vezeti be. Köszönti a résztvevőket és üdvözli a külföldi vendégeket. Meg­
emlékezik a felszabadulás sorsdöntő jelentőségéről, s arról, hogyan vált 30 év
alatt a tanuláshoz és alkotó munkához egykor forradalmi úton megszerzett
jog természetes, mindennapos gyakorlattá.
A felszabadulás határtalan fejlődési lehetőségeket és kutatási szabadságot
biztosított a tudomány számára, de a kutatók munkáját a társadalmi elvárá­
sok és saját felelősségtudatuk orientálják helyes irányba. Bizalmat és türel­
met kér a pszichológiával foglalkozók számára, hogy saját eszközeikkel oldják
meg vitás elvi kérdéseiket. Méltányosságot kíván az elvárások és támogatások
arányításában és a történetiség figyelembe vételét, mind a hagyományok ér­
tékelésében, mind a korszerűség febsmerésében.
Végül egy egészséges és egységes pszichológiai közélet reményében nyitja
meg a Nagygyűlést.
A Pszichológiai Társaságok Nemzetközi Szövetségének, az IUPS-nak hiva­
talos képviseletében, Tadeusz Tomaszewszky professzor köszöntötte a jubiláris
tudományos ülést. Méltatta a magyar pszichológusok hozzájárulását a tudo­
mány nemzetközi eredményeihez. Az egyetemes jelentőségű közös kutatási
célok felvázolása után szót emelt a lengyel- magyar pszichológiai kapcsolatok
elmélyítése, fejlesztése érdekében.
A tudományos program keretében Damian Kovac, a bratislavai Akadémiai
Pszichológiai Intézet igazgatója, valamint Reykowszky lengyel professzor
tartottak előadást.
A záróülésen Mátrai László akadémikus értékelte — pozitívan — a Nagy­
gyűlés munkáját. A szakmai-tudományos eredmények részletes összefoglalásá­
val és bírálatával Kardos Lajos professzor foglalkozott előadásában, melynek
elhangzása után őt a Ranschburg emlékéremmel tüntették ki. T. Tomaszew­
szky professzort a Magyar Pszichológiai Társaság tiszteletbeli tagjává válasz­
totta és az erről szóló okmányt szintén az ünnepi Nagygyűlés záróülésén
nyújtották át. * * *

NPDN’76
Negyedik alkalommal rendezi az ELTE pszichológus tudományos diákköre
és a KISZ-szervezet a Nemzetközi Pszichológus Diáknapokat.

642
 A Szervező Bizottság 14 külföldi és tucatnyi belföldi felsőoktatási intéz­
ményből várja a vendégeket és a tanulmányokat. Az összes európai szocialista
országból várunk vendégeket, most először fognak ellátogatni hozzánk a moszk­
vai és a leningrádi egyetem diákkörösei.
A NPDN’76 anyagi alapját a hallgatók társadalmi munkája teremti meg,
ehhez lehetőséget és támogatást fogunk keresni kutatóhelyeken, intézeteknél,
vállalatoknál, laboratóriumokban.
Előkészítő Bizottság

643
KÖNYV

VARGA ZOLTÁN: ISKOLAI ÁRTALMAK

T ankönyvkiadó, B u d a p e st, 1974. 100 old.

A pedagógia időszerű kérdései hazánkban c. sorozatban jelent meg ez a

100 oldalas könyvecske. Mint a bevezető is hangsúlyozza, a klinikus pszicho­
lógus szerző célja bizonyos nem általánosítható negatívumok vizsgálatán kí­
vül a pszichológusok és a pedagógusok közötti megértés, egymás munkájá­
nak kölcsönös megbecsülésének fokozása.
A könyv elsősorban gyakorló pedagógusoknak szól. Első kétharmada a
nevelő, a gyerek és a „rejtett szabályok” témájával foglalkozik, utolsó har­
mada pedig a szexuális neveléssel. Az iskolai élet fontos tényezői az íratlan,
nem rögzített szabályok, amelyek nagymértékben meghatározzák a nevelő
és a gyerekek magatartását. A nevelői munkában a különböző szaktudomá­
nyok töredékein kívül nagyon nagy szerepük van a korábbi generációk ál­
tal felhalmozott helyes és helytelen ismereteinek, szabályainak, és az ezen
alapuló „rendelkezési rutinnak”. Akárcsak más tudományokban, a nevelés­
ben is érvényes, hogy az új szakmai eredmények elég hosszú idő után válnak
a mindennapi gyakorlat elemeivé, ezért érvényesül sok helyen a hagyományos
közgondolkodás.
Ilyen rejtett szabályok (amelyeknek továbbélése nagyrészt annak követ­
kezménye, hogy Magyarországon még mindig nagyon általános az autoriter
nevelés), amelyekkel Varga Zoltán foglakozik: „a felnőttnek mindig igaza
van” , „a gyermeki kritika szemtelenség” , „a gyermeki humor veszedelmes” ,
„unatkozni tilos” . Tipikusnak tekinthető esetekből kiindulva fogalmazza meg
mondanivalóját. A pedagógus és a gyerek közötti konfliktusok elemzésekor
rövid, nagyon tiszta és fegyelmezett logikai úton jut el a következtetések
megfogalmazásáig. Például „a felnőttnek mindig igaza van” című fejezetben
alaphipotézise, hogy példaként felhozott esetében a nevelő veszedelmesnek
ítélte, hogy a gyerek vele ellentétes véleményt alakított ki. A veszély fenye­
geti a nevelő személyét azért, mert az olyan gyermeki magatartás kívánatos,
amely a nevelőtől bármit elfogad fenntartás és mérlegelés nélkül. Az egyet­
értést legalább formai szinten ki akarja kényszeríteni. Tehát véd egy olyan
világképet, amelyben a felnőtt ember felsőbbrendű. Azonban ez a világkép
védelemre szorul. De a nevelő nem a gyermeki fenntartás tartalmára, hanem
tényére reagál.
Ugyanilyen íratlan szabály, hogy gyermek nem mondhat értékítéletet a
nevelőről. A gyermek ítélete a felnőttek felsőbbrendűsége elleni lázadás.
Eejlődéslélektani szempontból elemezve a különféle rejtett szabályokat, a
szerző arra a következtetésre jut, hogy ezek az iskoláskor előtti kisgyermekre
jellemző világképet kívánnak konzerválni az iskolai élet befejezéséig. Ez
azonban pszichológiai szempontból ellentétben van a fejlődéslélektan által

644
feltárt folyamatokkal. Hiszen pontosan az iskoláskor idején zajlik le az a
folyamat, hogy a gyermek kezd saját ítéleteket alkotni, és a felnőttekről,
a felnőttek világáról új, reális kép alakul ki.
Tehát az ilyen nevelői tevékenység szembeszegül a fejlődési folyamattal.
De nemcsak a nevelők magatartása, hanem más hatások is hasonlóan képe­
sek zavart okozni a gyermek fejlődésében. A kisiskolások tankönyveiben pl.
minden felnőtt pozitív figura, mindenki mosolyog, mindenki kedves, min­
denki igazságos, és mindenki kifogástalanul viselkedik. A gyermekek való­
ságos tapasztalatai ellentmondanak ennek.
A nevelő és a gyermek közötti megértést a kommunikáció fogalma segít­
ségével elemzi. Mire a gyermek serdülőkorára kifogástalanul elsajátítja a
kommunikáció és a metakommunikáció közlésrendszerét is, addigra egyre
jobban elszakad egymástól a realitás és az iskolai értékrend. Viszont a neve­
lők éppen a rejtett szabályok érvényesítésének igénye miatt, mind a kommu­
nikáció, mind a metakommunikáció szintjén kényszerítő magatartást tanú­
sítanak. Mivel a gyermeki magatartás befolyásolásának egyik legfontosabb
módszere a kényszer, ezért a nevelő elzárkózik a visszajelentések elől. Ezzel
tulajdonképpen megszakad az információcsere. Varga Zoltán ennek a problé­
mának a megoldását igen fontosnak találja az iskolai demokratizmus fejlesz­
tésében.
A könyv utolsó harmada foglalkozik a szexuális nevelés területén ható
iskolai ártalmakkal. E téren a legeltérőbbek a vélemények, és a legnagyobb
fokú a konzervativizmus és a tájékozatlanság. Az iskola azt várja el a gyerek­
től, hogy nem-nélküliként viselkedjen. A konzervatív felfogás nem ismer
gyermekkori szexualitást. Ez azonban ma már tudományosan tarthatatlan
felfogás. A nevelők a nemiséget erkölcsileg negatívnak minősítik. Az ún.
„szexuális felvilágosítás” az iskolákban legtöbbször arra szorítkozik, hogy
(általában elkésve) felvilágosítsák a gyerekeket a fogamzásról és a szülésről.
Holott a nemi karaktert kellene formálni. Legfontosabbnak azt véli, hogy az
ifjúkori kapcsolatokat, amelyek a felnőtt szexuális kapcsolatok előzményei,
ne szorítsák illegalitásba. Ezen a területen a fiataloknak hatékony segítségre
Van szükségük, és ha ezt a segítséget nem kapják meg, akkor további életükre
is kiható károsodásokat szenvedhetnek el. Éppen a Magyarországon hagyo­
mányos konzervativizmus miatt e probléma megoldásában az iskolának kulcs­
szerepe van. Ezért a nevelőket megfelelően ki kellene képezni, és az alkalmas-
sági vizsgáknál figyelembe kellene venni, hogy személyileg mennyire megfe­
lelők e téren.
A könyvet kis bibliográfia egészíti ki.
Varga Zoltán írását áthatja a tizenöt évi klinikusi tevékenység alapján ki­
alakult felelősségérzet a nevelők és gyerekek olyan harmonikus kapcsolatá­
ért, amelyben a két fél harmóniája a „párbeszéden” alapszik, és amelyben
a nevelők a gyerekeket felkészítik a reális, az iskolán kívüli élet követelménye­
ire.
H e g e d ű s T. A n d r á s

6 Magyar Pszichológiai Szemle 646

V. V . C S E B Ü SE V A : A M U N K A O K T A T Á S PSZIC H O L Ó G IÁ JA

T a n k ö n y v k ia d ó , B u d a p e s t, 1974

Az üzempszichológus örömmel és várakozással veszi kezébe V. V. Csebü-

seva „A munkaoktatás pszichológiája” című könyvét, mint olyan művet,
amelynek hiányát régóta érzik mindazok, akik valamilyen módon kapcsolatba
kerültek a munkaoktatással. A Magyarországon megjelenő szakirodalmi
anyagok között ugyanis ritkán jelentkezik ilyen téma.
À könyv azonban — amint kiderült — elsősorban tanárok számára készült.
A három részből:
— A munka pszichológiai sajátosságai és a munkaoktatás;
— A munka jártasságok és -készségek kialakításának törvényszerűségei
és feltételei;
— A tanulók egyéni különbségei és munkarendje
kettő (mégpedig az első és a harmadik) kifejezetten iskolai keretek között
történő munkaoktatáshoz kíván segítséget nyújtani. A II. részben néhány
szakma elemzésénél a „felnőttek” is szóba kerülnek.
Az I. részben a munkatevékenység pszichológiájával foglakozik a szerző,
általános lélektani szempontból. Definíciói valamelyest különböznek a ná­
lunk használatos meghatározásoktól, éppúgy, mint azok a felosztások, ame­
lyeket használ. Úgy tűnik, hogy a szerző bizonyos didaktikai szempontokat
érvényesített, azaz olyan definíciókat és felosztásokat alkalmazott, amelyek
későbbi mondanivalóját megfelelően előkészítik. Például: „Nem szándékos
cselekvés alatt impulzív és megszokott cselekvést értenek, amely viszonylag
kevésbé tudatosodik és kerül ellenőrzésre.” A tudatosság hangsúlyozására
a könyvben igen sokszor kerül sor. A szerző tulajdonképpen igen kevéssé
hajlandó véletlen vagy ösztönös, vagy nem tudatosan végrehajtott cselek­
vésformákat elismerni.
Az első részben a szerző beszél a munkatevékenység speciális szerepéről
is, a személyiség sokoldalú fejlesztése és erkölcsi nevelése szempontjából.
Hangsúlyozza hogy „maga a részvétel a munkatevékenységben még nem
biztosítja a személyiség sokoldalú fejlődését. Szükségesek mindenekelőtt meg­
határozott társadalmi és gazdasági feltételek . . .” . ,,. . . a munka, mint a
személyiség sokoldalú fejlődésének tényezője teljes mértékben csak a szocia­
lista társadalom feltételei között érvényesülhet, és annak teljes felhasználása
e célból csak a kommunista társadalomban válik lehetővé.” A munkatevé­
kenység részletes elemzése után, annak a tanulókra való hatásával, valamint
a pedagógus szerepével foglalkozik a szerző.
Az első rész utolsó fejezetében a munka pszichológiai sajátosságának elem­
zése során hangsúlyozza: bár az elméleti résznek (a technológia tanulmányo­
zásának) jelentős szerepe van a szakmai oktatásban, a vezető szerep mégis
a gyakorlaté. Az elemzésben kitér többek között a tervezési, illetve a munka-
szervezési készség elsajátításának fontosságára.
A könyv II. része a jártasságok és készségek kialakulásának általános fel­
tételeivel foglalkozik: a gyakorlással, mint a szakmai oktatás alapvető mód­
szerével, majd néhány szakmánál a speciális munkajártasságok és -készségek
kialakításának lehetőségeit elemzi. Az elemzések során több, a Szovjetunió­
ban lefolytatott kísérletet is közöl a szerző. így például laboratóriumi fel­
tételek között tanulmányozták az esztergálási művelet elsajátításának folya-

046
m atât henger alakú munkadarabnál. „A munkába a következő műveletek
tartoztak: 1. A kés hozzávezetése a munkadarabhoz kézi előtolással; 2. A
kés munkamenete, azaz a munkadarab felületének leesztergálása; 3. A kés
elvezetése az esztergálás befejezésekor. 4. A gép motorjának kikapcsolása.
A henger esztergálásakor a kísérleti személynek a következő követelménye­
ket kellett betartania: Nem volt szabad megengedni a kés előre mozgásának
túlzott gyorsaságát (az átmelegedés és kitompulás elkerülése érdekében),
ugyanakkor a munkadarab megmunkálására fordított idő megtakarítására
törekedve; az előtolás kézi karját szigorúan egyenletesen forgatni, mivel el­
lenkező esetben a megmunkálandó felület egyenetlen lenne.” (L. 94. oldal).
A kísérletekben — a gyakorlások számának növekedésével — megfigyel­
hető volt a szünetek csökkenése, az esztergálás időtartamának csökkenése
és a szünetek nélkül teljesített műveletek számszerű növekedése. A kísérlet
lefolytatásánál mód nyílt másfajta elemzésre is: például a hibák számának,
illetve fajtáinak vizsgálatára. A szerző a továbbiakban a gépmunkások, a
gépjárművezetők, a berendezéskezelők, stb. szenzoros készségeit elemzi.
A speciális készségeken túl szükség van bizonyos általános munkajártas­
ságok, illetve -készségek elsajátítására. Ezekre az általános készségekre jel­
lemző, hogy
— különböző mértékben, de valamennyi tevékenységformánál szüksége­
sek;
— túlsúlyban vannak az intellektuális komponensek;
— az általános készségek formálása és megerősítése összefügg bizonyos
általános képességek fejlesztésével, illetve a személyiség egyes tartós jellem­
vonásainak és szokásainak alakításával. Ilyen általános munka jártasságok és
-készségek a tervezés, a munkaszervezés, az önellenőrzés. Az utóbbi fontos­
ságát a szerző kísérleti adatok elemzésével bizonyítja. A továbbiakban kitér
a munkatempó alakítására, mint a munkaoktatás egyik jelentős összetevő­
jére.
A II. rész utolsó fejezete a gondolkodási feladatok oktatásával, illetve az
ismeretek gyakorlati alkalmazásának pszichológiai tanulmányozásával fog­
lalkozik. Érdemes felfigyelni arra a jelenségre, amelyet Csebüseva „formális
ismeretek” kialakulásának nevez. Véleménye szerint ezeket az ismereteket
a tanulók nem sajátítják el igazán, nem használják fel azokat a környező
valóság megmagyarázására. Kísérletileg megállapították az ilyen formális is­
meretek kialakulásának okait, és ezzel lehetőség nyílt — az oktatás javítá­
sával — az említett jelenség leküzdésére.
A könyv harmadik — befejező — részében a tanulók személyiségével fog­
lalkozik a szerző. Kitér az életkori sajátosságokra és a személyes különbsé­
gekre, valamint az oktatás ezzel kapcsolatos nehézségeire.
A szerző szerint a munkaoktatás folyamatában a tanulókat elő kell készí­
teni a pályaválasztásra. Ez, bizonyos eszmei—politikai—erkölcsi nevelés
mellett, a szakmai érdeklődés és képességek kialakítását is jelenti. Szükséges­
nek tartja a pályaválasztási tanácsadást. Az a tény, hogy a fiatalság szabad
pályaválasztásának minden szociális és gazdasági előfeltétele adott, a pálya-
választást inkább nehezíti, mint könnyíti, tekintettel arra, hogy a helyes
választás igen sok előzetes ismeretet igényel. Nem szabad tehát a pályairá­
nyítás és a pályaválasztás kérdését mellékes problémának tekinteni a tanin­
tézetek munkájában. A Szovjetunióban egyre több vizsgálat segíti a pálya-
irányítás és a pályaválasztási tanácsadás rendszerének kialakulását.

6* 647
 A könyv utolsó fejezetében a szerző a tanulók munkarendjének és munka­
normájának megállapításához szükséges ismereteket közli. Kitér a higiénia,
a fáradtság különböző problémáira. Több kísérleti ábrát ismertet a termelé­
kenység alakulásáról a munkaórák, illetve a hét napjainak függvényében.
A munka jellegétől függően különböző munkarendeket ta rt indokoltnak, és
közli ezeknek a termelékenységre gyakorolt hatását.
Mindent összevéve, a könyv alapos tájékoztatást nyújt a Szovjetunióban
a munkaoktatással kapcsolatos kutatási témákról. Hangsúlyozza a téma fon­
tosságát és azt, hogy igen sok kérdésben nem kielógítőek az eddig elért ered­
mények.
A könyv elolvasása után az olvasónak mégis olyan érzése támad, hogy
Csebüseva munkája sok is, kevés is. Sok, mert úgy érezzük: helyenként túl­
ságosan részletesen, túlságosan alaposan dolgozza fel a tanulókra vonatkozó
munkaoktatási problémákat. Kevés — legalábbis olyan emberek számára,
akik elsősorban felnőttek betanításával foglalkoznak — a tekintetben, hogy
nem válaszol azokra a legfontosabb kérdésekre, amelyek üzemi körülmények
között merülhetnek fel. Hogy csak egyet említsünk: hogyan lehet a betanu­
lást üzemi körülmények között, a termelés folyamatosságának megszakítása
nélkül hatékonyabbá tenni? Úgy tűnik: felnőtt korral, a munkahelyre való
bekerüléssel egy időben, a szerző számára megszűnik a munkaoktatás, mint
probléma.
Az említett hiányosságok ellenére a könyv elolvasása mindenképpen ajánl­
ható mindazoknak, akiket ez a probléma érint, mert olyan gondolatokat is
felvet, amelyek további elemzésekhez, kutatásokhoz, módszerek kialakí­
tásához szolgálhatnak kiindulásul.
F a r k a s É va

JÜRGEN GUTHKE: AZ INTELLEKTUÁLIS TANULÓKÉPESSÉG

DIAGNOSZTIKÁJÁRÓL
(Z u r D ia g n o stik d e r in te lle k tu e lle n L e rn fä h ig k e it. V E B D e u ts c h e r V e rla g d e r W isse n ­
s c h a f te n . B erlin , 1972. 303 old.)

Amikor 1970-ben Kísérlet egy újtípusú intelligenciateszt kialakítására címmel

összefoglaltam a V i g o t s z k i j legközelebbi fejlődési zóna elméletén alapuló tanu-
lóképesség-vizsgáló eljárásról kialakult elképzeléseimet, azzal a jó érzéssel te t­
tem ezt, hogy vizsgálataim a maguk nemében egyedülállóak. À tudományos
eredmények azonban többnyire konkrét társadalmi igények kielégítésére szület­
nek, s ezért gyakran előfordul, hogy a kutatók nagyjából egyidőben egymástól
függetlenül azonos felismerésre jutnak. Ha emellett a társadalomtudományok
művelői azonos eszmei bázissal rendelkeznek, nem csodálható, ha néha kutatá­
saik irodalmi háttere, vonatkozási pontjai is megegyeznek. Ezt bizonyítja J.
Guthke munkája is, mely módszerében és eredményeiben saját ilyen jellegű
vizsgálataimhoz igen sok tekintetben hasonló.
Guthke könyve a lipcsei Kari Marx Egyetem Pedagógiai Pszichológia Tan­
székén az utóbbi években rendszeresen folyó tanulóképesség-vizsgálatokról szá­
mol be. Ezek a vizsgálatok igen alaposak és sokrétűek és noha még távol állnak
attól, hogy megnyugtató választ tudnának adni a tanulóképesség-vizsgálat sok­
féle kérdésére, további kutatások értékes kiindulópontját képezhetik.

648
 A könyv a téma alapos (mintegy 85 oldalnyi) irodalmi áttekintésével kezdődik.
A képességek elméletéről sokan és sokhelyütt írtak már. Ami Gutkhe érdeme,
hogy a polgári, de elsősorban a marxista pszichológusok munkáiban megtalálta
a képességekkel kapcsolatban a továbbfejlesztés lehetőségét, mint leglényege­
sebb vonást, és ebből egyenes következtetéssel a képességvizsgálatokat össze­
kapcsolta a fejleszthetőség vizsgálatával. Legszélesebb terjedelmű fogalma az
„általános tanulóképesség” , melyen a „speciális (intellektuális, művészi, sport
stb.) tanulóképességek” összességét, rendszerét érti. Az „intellektuális (kogni­
tív) tanulóképességen” ezen belül a szerző azt a velünk született adottságokra
épülő és az életünk folyamán a minket érő társadalmi-nevelési hatások nyomán
kialakuló teljesítmény diszpozíciót érti, mely lehetővé teszi számunkra a kör­
nyezethez való tudatos alkalmazkodást.
Ebben az értelemben a gondolkodási képességek (vagyis az „intelligencia”)
mellett az „intellektuális tanulóképesség” fogalmába a személyiség olyan nem-
intellektuális tulajdonságai is beletartoznak, mint például a teljesítménymotí-
váció, kitartás, érdeklődés stb. Az intellektuális tanulóképesség ilyen tág értel­
mezése igen fontos módszertani következményekkel jár, és lehetővé teszi a
tanulóképesség-vizsgálatok közvetlen alkalmazását a pedagógiai-pszichológiai
gyakorlatban.
Ezek után viszonylag kevés érdekes, új gondolatot tartalmaz, az intellektuá­
lis tanulóképesség fogalmába ily módon beágyazott „intelligencia” meghatáro­
zásával, szerkezetével, mérésével kapcsolatos problémák és eredmények bemu­
tatása. Az elméleti részt a Vigotszkij „legközelebbi fejlődési zóna” elméletére
épülő vagy vele rokon tanulókópesség-vizsgálatok történeti áttekintése zárja
— néhány többó-kevésbé releváns próbálkozásra utalva.
Guthke a tanulótesztek három fajtáját különbözteti meg (lényegében a tanu­
lási fázis ideje alapján):
a) intervallumtesztet (több hónapos kísérleti tanulási szakasszal);
b) oktatótesztet, vagy hosszú időtartamú tanulótesztet (néhány órás, stan­
dardizált, csoportos tanulással); és
c) programozott vagy rövid időtartamú tanulótesztet (20 —60 perces progra­
mozott tananyaggal).
A szerző szinte csak megemlítve az intervallumtesztet a könyv legvaskosabb
(mintegy 120 oldalnyi) 3. részét az oktatótesztekkel végzett impozáns mennyisé­
gű (szám szerint 16) kutatásainak szenteli. Ezeket a kutatásokat többnyire a
szerző vezetésével egyetemi hallgatók, aspiránsok végezték és így összességük­
ben jól példázzák, hogyan lehet tudatos tervező-szervező munkával egy újszerű
tudományos témát kimerítően feldolgozni viszonylag kevés fizetett munkatárs­
sal, az oktató munka szerves részeként. E gazdag vizsgálati anyag egyenként
történő ismertetése széttördelné a könyv szerkezetét, ezért nagyon helyesen a
szerző az eredményeket néhány fontos hipotézis alapján csoportosítja. Ezek
közül itt talán elég, ha a következőket említjük meg:
— viszonylag rövid képzési szakasszal jelentős teljesítménynövekedés érhető
el a hagyományos intelligenciatesztekben;
— a tanulási nyereség (az utó- és előteszt eredménye közötti különbség) vi­
szonylag független az előteszt eredményétől, illetve másképp fogalmazva:
az előteszt eredménye a tanulási szakaszt lezáró utóteszt eredményének meg­
bízhatatlan előrejelzője;
— a tanulótesztek tapasztalati validitása az intelligenciateszteknél nagyobb;

649
 — a tanulótesztek az intelligenciateszteknél szorosabb korrelációt mutatnak
bizonyos teljesítményekkel;
— a várakozással ellentétben az utótesztek nagyjából azonos nagyságú kor­
relációt mutattak a különféle személyiség-tulajdonságokkal, mint az előtesztek;
— egységes „intellektuális tanulóképesség” helyett helyesebb különféle spe­
cifikus tanulóképességekről beszólni, illetve másképpen: az általános intellektu­
ális tanulóképesség méréstechnikailag, mint a specifikus tanulókópességek átla­
ga ragadható meg. A tanulóképesség-diagnosztika ily módon lényegében a szemé­
lyiség diagnosztikája a tanuló-teljesítmény szempontjából.
Ezek az eredmények nem „vitathatatlanok” (az intelligenciatesztekben elért
teljesítménynövekedés éppúgy számos problémát vet fel, mint az elő- és utó­
tesztek korrelálatlansága stb.), de kétségtelenül igen figyelemreméltóak.
A könyv 4. része lényegesen rövidebben tárgyalja a talán még nagyobb figyel­
met érdemlő programozott tanulóteszteket. Diagnosztikai szempontból ezek a
tesztek nagy jövő elé néznek. Rövidségük és viszonylag egyszerű, mégis sok
információt hordozó kiértékelésük valódi „teszt” lehetőségét tartalmazzák,
amallett, hogy megtartják a tanulótesztek legtöbb előnyét. Használhatóságuk
nagyrészt a „program” jó kiválasztásától, kialakításától függ., A Guthke és
munkatársai által kifejlesztett módszerek közül két érdekes kísérletet említünk
itt meg:
— A halmaz-teszt óvodásoknak készült. Lényegében a tanulási fázisban
különféle számsorozatokat sajátítanak el a vizsgálati személyek. A kiértékelés­
nél információelméleti fogalmakat is felhasználnak a szerzők. Kétféle változatá­
nak egyikében a vizsgálati személyek csupán a válasz jóságáról, illetve tévessé-
géről kapnak visszajelentést, míg a másikában az esetleges hibázást specifikus
magyarázat követi.
— Talán az egész könyv legfigyelemreméltóbb ötlete a Baven-teszt oktató­
gépre átdolgozott változata. Ez a módszer — véleményem szerint — igen hasz­
nosan beépíthető lenne a hazai pedagógiai pszichológia gyakorlatába is.
J. Guthke könyvét a gondolkodáslélektan és pszichodiagnosztika iránt érdek­
lődő pszichológusok mellett a pedagógusok (ezen belül különösen a gyógypeda­
gógusok) is nagy haszonnal forgathatják.
K lein S ándor

GERŐ ZSUZSA: A GYERMEKRAJZOK ESZTÉTIKUMA

A k ad ém ia i K ia d ó 1974. 165 o. 32 o. m e llé k le t

Amikor a pszichológus a gyermekrajzok esztétikumát vizsgálja, természete­

sen nem esztétikai, hanem pszichológiai választ keres. Gerő Zsuzsa abból a kér­
désből indul ki, hogy miként válik a grafikus ábrázolásban az emocionális ta rta ­
lom esztétikummá. Ennek a „mikéntnek” , a művészetpszichológia nagy kérdés­
körének kis szektorát mintegy születése pillanatában, a gyermeki ábrázoláson
keresztül próbálja megközelíteni. Kérdésfeltevésével a gyermekrajz-vizsgálatok
új szempontját, az emocionális megmunkálás kérdését veti fel, és ezzel lehetővé
is teszi, hogy a gyermekrajzokon ne csak a gyermeki gondolkodás sajátosságait
vegyük észre — ezzel számos fejlődéslélektani munka foglalkozik —, hanem fel­
fedezzük a bennük rejlő esztétikumot is. A szerző hipotézise szerint, amit a
gyermekrajzokon esztétikusnak élünk meg, az emocionális csomópontok meg­

650
felelője. Kiinduló tétele és konklúziója egyben, hogy az emocionális csomópon­
tok képi átfordításának kitüntetett korszaka az 5 —7 éves kor, mert az erre a
korszakra jellemző szinkrétikus gondolkodást a szemléletes képek érzelmi-indu­
lati elevensége táplálja és strukturálja.
A vizsgálat módszerének kialakításához először mércét kellett keresnie: mi a
„szép” a gyermekrajzokon? A tetszés csak szubjektiven fogalmazható meg:
melyik szemlélő, melyik rajzot találja szépnek. Kétféle összetételű válogató
csoportot állított össze képzőművészekből illetve értelmiségiekből, akik 30
gyerek rajzai közül választották ki a nekik tetszőket, s az első tíz helyezést elért
gyermekkel folytatta a további vizsgálatokat.
A szépen rajzoló gyermekeket nem azért tekinti a vizsgálat tárgyának, mert
feltételezi róluk, hogy rajzkészséggel rendelkeznének .5 —7 éves korban b izonyá-
ra nem találunk még kifejlett rajzkészséget. Mégis azt remélte, hogy a kiválasz­
tott gyermekekkel folytatott együttes játék és rajzoltatás az emocionális cso­
mópontokat ragadhatja meg. A játék ugyanis a rajzolással rokon eseményát-
élés és a kétféle tevékenység variálása egy témakörön belül kulcsot adhat a szé­
pen sikerült rajzok élményhátterének feltárásához.
A szerző előzetes terve az volt, hogy tematikus játékot kezdeményez, majd
annak illusztrálását ajánlja fel a gyermekeknek, illetve másik variációként
előbb rajzoltat, majd világ- vagy bábjátékkal közelítik meg a rajzolt témát.
Az volt a feltevése, hogy a játék eseményátélése elősegítheti a rajzok megérté­
sét. Az előkísérletek azonban sikertelennek bizonyultak: a tematikus irányítás
feladathelyzetet teremtett, amely gátolta az emocionális beleélést és a konstruk­
tív fantáziát. Játék és rajz egymásutánja olyan attitűdváltást követelt, amelyre
a vizsgált gyermekek nem voltak képesek, a két különböző tevékenységre való
beállítódás nem fért meg egy indulati egységben.
Az előkísérletnek ez a tapasztalata egyben pedagógiai konklúziót is rejt, és
kiindulópontja lehetne neveléslélektani vizsgálatoknak.
A módszer kialakításán — az összehasonlíthatóság rovására — lazítani kel­
lett az egyes gyermekhez, a pszichológus és a gyermek között kialakult dialógus­
hoz. így végül rajzoltatás, beszélgetés, játék lazán váltakoztak, és a szülőkkel
való beszélgetés is hozzásegített a foglalkozás közben született „művek” értel­
mezéséhez. Az értelmezés vált az elaborációs folyamat és a rajz esztétikuma
közötti összefüggés megfejtésének legfőbb módszerévé.
A feldolgozás két nagy részre oszlik. Az első rész inkább az esztétikus forma
által ábrázolt tartalm at vizsgálja, a második inkább a kialakított formát elemzi.
A tartalmi vizsgálat azokat a pszichés mechanizmusokat kutatja, amelyek a
rajz létrejöttében szerepet játszottak. A szerző fontos fogalmat vezet be, az ela-
boráció mechanizmusát, értve alatta az élményfeldolgozásnak azt a módját,
amely az új mű létrehozásának küzdelmét foglalja magában. Olyan pszichikus
megmunkálás ez, amely a konkrét élményt produktív cselekvésformává alakítja
át. Az elaboráció mechanizmusát a szerző a szublimáció egy variánsának tartja.
Az emocionális feszültség feloldódása produktív cselekvésformába jól követ­
hető az egyes rajzelemzések nyomán. Az elaboráció különböző mozzanatait, a
feszültség redukció változatait figyelhetjük meg az elemzett példákban. Pri­
mer elaborációnak nevezi azt a rajzmegoldást, amely a feszültség feloldódása
pillanatában készül. A fantázia az eredeti helyzettől eltávolodik, de a feszültség
változatlan. Feszültség-redukció történik, amikor a szín és formaáttétel a
feszültség csökkenésével jár, s az eredeti feszültségből — feltehetően szorongás­
ból — nem jut kifejezésre csak a kíváncsiság és titkosság, amely a meseköltés-

6G1
hez visz. További indulattalanítás történik az éiménysematizálással, amely a
fogalmi gondolkodással rokon, s a világról való tudás létrejöttének szokásos
módja. Az ábrázolásban a feszültség áttolódik az élményről a látványra. Kom­
penzálás mutatkozik meg néhány ábrázolt témában, ahol a gyerek a társas el­
szigetelődést a képzelt (ábrázolt) társsal próbálja pótolni. Asszimiláció m utat­
kozik ott, ahol a gyermek a meglevő fantázia világához hasonlítja az új — eset­
leg félelmes —valóságelemeket. A lebegő fantázia mobilizálódik azokban az ese­
tekben, ahol a játékot felidéző rajz a megelevenítő újrajátszás szerepét tölti be.
A rajzsómák jelzésként támpontul szolgálnak egy esemény végigéléséhez.
A lebegő fantázia mobilizálását teszi az ábrázolás lehetővé. A rajzséma a játék­
ban megfigyelt szimulakrumhoz hasonló: a cselekvés jelzése. A sémák támpont­
rendszert nyújtanak, amelyen a fantáziajáték végbemehet olyan utaláshátté­
ren, amely növeli az élmény gazdagságát.
A formanyelv kialakulását követve a szerző az elaborációs folyamat struktu­
rálódását vizsgálja, amelyben gondolati és grafikai nyomok egyszerre lelhetők
fel. A vizsgált rajzok elemzése azt mutatja, hogy az élménymaradvány sablon­
jaiban a gyermek a formaábrázolásban inkább ragaszkodik a sémához, mint a
színezésben. A szín különválása a formától játókörömet jelent. A forma viszont
többórtelművó válik, közös formába sűrítődik. A rajz formasűrítése rokonságot
mutat az álommunkából ismert sűrítéssel. „Analogon” grafikus ötvöződése mu­
tatható ki a szemléleti képek egybekapcsolódásában hasonlóságuk alapján.
Fellelhető a formajáték és formanyelv elszigetelt elemek jelentésmódosulásá­
ban, s a létrehozás, az „én teremtettem”, „ón hozom létre” öröme.
Az utolsó rész az egységes grafikus világ felbomlásának okait vizsgálja ugyan­
ezeknek a gyermekeknek 3 és fél évvel későbbi rajzain. Ezek között a képek
között a felnőtt válogató csoport már nehezen tudott szépet találni. Ügy tűnt,
a technikai rajzfejlődés szemben áll a korábbi spontán burjánzással.
A szerző felteszi a kérdést, vajon a létrehozás öröme nem íehetne-e a grafikus
világ fenntartója. Ügy találja azonban, hogy a 8 —10 évesek rajzait már a szem­
léleti realizmus strukturálja, s ez a spontán ábrázolás rovására történik. A szem­
léleti szinkretizmust — amely az 5 —7 évesek rajzainak báját adta — fokozato­
san felváltja a képzetek rendeződése. A mellérendelt elemek nem az élmények
egymásutánját követi, hanem logikai elvek szerint történik. Az absztrakció
sűrítése nem érzelmi, hanem értelmi szempontok szerint tagolja a dolgokat
lényeges és lényegtelen viszonylatokra. A sorozatalkotással és osztályozással
leválik az „emocionális felhő” , s a logikai gondolkodás új élménye az evidencia.
Az elaborációs mechanizmusok éppígy változáson mennek keresztül: az él­
mény feldolgozása a képről áttolódik a szóra és szóban formálódik meg. A rajz
fejlődésében a míveskedós és a technikai megoldások kerülnek előtérbe. Kom­
ponáló törekvés alakul ki, s ezen keresztül juthat el a további fejlődés a művészi
igényű tudatos komponáláshoz.
A fantazmák tartománya című zárófejezet összefoglalja a mondottakat: nem
a jó grafikus készség teszi széppé a gyermekrajzokat, hanem az élmény eleven­
sége. Az 5—7 éves gyermek élmény gondolkodása áll szemben a 8 —9 éves kép­
zetgondolkodásával. Az élménygondolkodásban a szemléletesség felidézi az
emocionális tartalm at, míg a kópzetgondolkodás veszít szemlóletességéből és
emocionális töltéséből. Mintha a forma és a tartalom vált volna külön: a forma
funkcióját az eltűnt indulat helyett megjelenő „szép” igénye adja meg. Az a pa-
radoxia áll elő, hogy a rajzok csúnyábbak, de a tudatos szépre törekvés kritikus
erőfeszítése kíséri.

652
 Befejezésül érdekes gondolatot vet fel. A szinkretizmusban az analógon vagy
a szimbolikus séma strukturáló tényező volt. A logikai műveletek kiszorítják a
képi átfordítás sűrítéssel történő mentális egységeit. A szemléleti képek árama
azonban további önálló életet élhet a fantazmák tartományában. Ez a fantaz-
matartomány őrződik meg és válhat produktívvá a stílusban. Az 5 —7 éves ki­
munkál egy grafikus nyelvet, amely az emocionális képi átfordítását adekvátan
fejezi ki. A kimunkált grafikus nyelv, mint a tárgyi világ valóságos része, stílus­
hagyományként élhet tovább és talán a fantazmákat legalizáló, tudattartalm at
objektíváló szerepet ölt a művészi alkotásban.
A munka értékei miatt kell néhány kritikai megjegyzést tennünk. A vizsgálat
az alkotás belső dinamikáját elemzi. Az olvasónak éppen ezért igénye volna
arra, hogy ezt a belső dinamikát a konkrét gyermek gondolkodásában és fantá­
ziaéletében egybelássa. A vizsgált gyerekek azonban mindig újra eltűnnek a
vizsgált mechanizmusok között. A számokkal megjelölt absztrakt gyermek csak
a bevezető apróbetűs leírásban válik konkrét fiúvá vagy lánnyá, majd az elem­
zés hol a gyerek, hol a képek számozására hivatkozik és az olvasóra bízza az
egyeztetés munkáját. Sajnálatos szerkesztési hiba, hogy a képeken nincs meg­
jelölve, melyik gyerek rajzolta, s így az egyénről és 3 és 34 év alatt te tt fejlődésé­
ről nehezen kapunk összképet.
Talán a konkrétumoktól való elvonatkoztatással függ össze, hogy a feldolgo­
zás néhol túl általános fogalmakkal dolgozik, s „feszültségre” redukálja a gyer­
meki szorongást. Ha az „elaboráció” elhárító mechanizmus — ahogy a szerző is
annak tartja —, akkor az a legfőbb funkciója, hogy a szorongást távol tartsa az
éntől. S itt kaphatna nagyobb szerepet a mágikus felidézés igénye. A rajz bizo­
nyos korban a gondolatok mindenhatóságát erősíti a gyermekben, mert látha­
tóvá, felidézhetővé, valóságértékűvé teszi a belső képet. A grafikus kivetítés a
gyermeknek — éppúgy mint a primitív barlangrajzok alkotóinak — a mágikus
felidézés varázslatát jelenti, uralkodni próbál vele a valóságon. Egyben magya­
rázhatná a rajzolási kedv későbbi csökkenését, hiszen éppen a mágikus gondol­
kodást váltja fel a konkrét valóság felé fordulás, a mágikus felidézés értékét
veszti — de továbbélhet a fantazmák tartományában.
Gerő Zsuzsa könyve szép és okos munka. Ahogy a gyermek a saját fantázia­
életét próbálja rajzolás közben strukturálni, úgy a szerző a tünékeny fantázia
és élményelemek strukturálásával kívánja a gyermeki rajzok báját megmutatni
és azon keresztül a gyermek élményvilágát közelebb hozni. A szép nyomdatech­
nikai kiállítás a színes gyermekrajzokat szinte művészi szintre emeli és a primi­
tív művészet megható báját kölcsönzi a mondottaknak.
N em es L ívia

653
FOLYÓIRAT
Вопросы Психологии
1974 № 1
Л. И. Божович: Воспитание как направленное формирование личности
ребенка
B ozsovics, L . I .: A n e v e lé s m in t a g y e rm e k i szem ély iség ir á n y ít o tt a la k ítá s a 33 —39

Szerző elemzi azokat a feladatokat, amelyek a felnövekvő nemzedék morális

nevelésének alapjai a modern társadalomban. Kiemeli, hogy a serdülők — fiúk
és lányok egyaránt — morális fejlődése (az akceleráció miatt) elmarad testi fej­
lődésük mögött és ez az aránytalanság különösen fontos az erkölcsi nevelés
szempont j ából.
Kísérleti vizsgálatok alapján azt az elméletet fejti ki, hogy a személyiségten­
denciák fejlesztésének feladata a nevelés lényege. A személyiségtendenciákat
egyes motívumoknak a többihez viszonyított stabil dominanciájaként értelme­
zi. Ez a motivációs szféra hierarchikus struktúráját hozza létre, ami jelentős
mértékben meghatározza a többi személyiségvonást is.
A humán közösségi személyiségtendenciákra — mint legértékesebbekre —
vonatkozóan leírja azokat a feltételeket az iskolás gyermekek közösségének
szervezésében, amelyek a bemutatott adatok alapján irányítják ezek alakulá­
sát. A közösségek szervezésében elkövetett pedagógiai hibák elemzése során
ráirányítja a figyelmet ezek lehetséges következményeire is, a közösségben
különböző szerepeket játszó személyeknél.

Л. П. Латаш—Г. А. Манов: Положительное влияние ночного сна на во­

спроизведение триграмм разной ассоциативной силы, заученных в состоя­
нии бодрствования
L a ta s , L . P . —M a n o v , G . A .: A z é jje li á lo m k ed v ező h a tá s a é b re n lé t a l a t t m e g ta n u lt,
k ü lö n b ö ző a s s z o c ia tív e re jű tr ig ra m m o k re p r o d u k á lá s á r a 87 — 93

Szerzők célja azon mechanizmusok tanulmányozása, amelyek elősegítik, hogy

a tanult anyag reprodukciója megjavuljon a tanulást követő álom hatására.
Kiváncsiak továbbá arra, milyen szerepet játszanak ebben az álom különböző
stádiumai és fázisai. Ezenkívül szándékukban állt feltárni, hogy milyen jelentő­
sége van a bevésés alapját szolgáló anyagnak.
14 egészséges személyt tanulmányoztak két, egyenként 6 párból álló szám-
szótag listával (a tanulást az első teljes hibátlan reprodukálásig folytatták).
A k.sz.-eket két csoportra osztották: az elsőt a szokásos 8 órás ébrenléti tevé­
kenység után, a másikat 8 órás természetes álom után vizsgálták. Az álomtevé­
kenység hatásának vizsgálatára egész éjjel poligráfiás regisztrálást végeztek
(EEG, EMG, EOG, EKG, GBR). Ezt egy adaptációs éjszaka előzte meg.
Az exponált szavak hárombetűs, alanyesetű főnevek, a szótagok ugyancsak
hárombetűsek és alacsony asszociatív értékűek voltak.

664
 Az értelmetlen szótagok felidézése szignifikánsan jobb volt 8 órás álom után,
mint ébrenlét után. Ugyanez jellemezte a trigrammok felidézését a számok fel­
ismerése után, de a szavak és a szótagok felismerése gyakorlatilag ugyanolyan
teljes volt mindkét kísérleti szituációban. Az eredmények alapján úgy vélik,
hogy az éjjeli álom azon folyamatok és mechanizmusok optimális megjelenésé­
nek kedveznek, amelyek az emléknyom legteljesebb előhívását biztosítják.
Az éjjeli álom jobb hatását nem annyira a megtanult anyagnak az emléknyo­
mokban történő teljesebb rögzítése váltja ki, mint inkább jobb szervezése, ami
megkönnyíti a következő előhívást.

Л. А. Венгер: О качественном подходе к диагностике умственного развития

ребенка
V enger, L . A .: A g y e rm e k m e n tá lis fe jlő d é s-d ia g n o s z tik á já n a k m in ő sé g i m e g k ö ze lítésé­
rő l 1 1 6 -1 2 2

A gyermek mentális fejlődésének diagnosztizálására alkalmas módszerek hiá­

nya lehetetlenné teszi, hogy különböző oktatási rendszereket és a módszerek
hatékonyságát megalapozottan hasonlítsák össze, hogy megtalálják a fejlődés­
ben visszamaradt gyermekeket, és feltárják ezen elmaradás okait. Szerző elemzi
az intelligencia- és kreativitás-tesztek diagnosztikai értékét, és arra a következ­
tetésre jut, hogy olyan minőségi megítélésre van szükség, amely figyelembe
veszi a komplex körülményeket, elsősorban az oktatás és nevelés komplex jelle­
gét.
A gyermek mentális tevékenységének és a minőségi ugrások központi aspek­
tusainak kiszűrése olyan feladat, amely csak a mentális tevékenység és az értel­
mi fejlődés tagolt modelljének konstruálása alapján oldható meg. A minőségi
megközelítésben a gyermek mentális fejlettségi szintjének fő kritériuma az a
mód, ahogyan a gyermek megoldja a feladatot. A feladatok kvalitatív analízisé­
nek statisztikai folyamatát olyan módszerként ajánlja a szerző, amely lehetővé
teszi a minőségi szempont érvényesülését a tesztek mennyiségi értékelése során.

Вопросы Психологии
1974 № 2
В. H. Мясишев—В. А. Журавлёв: На пути создания психологической
теории личности
M jasziscsev, V . N .—Z s u ra v ljo v , V . A .: A szem élyiség p szich o ló g iai e lm é le te lé tre h o z á ­
s á n a k ú tj á n 32—42

A jeles orosz pszichológus, A. F. Lazurszkij volt az a szerzők első hazájában,

aki kísérletileg kezdte tanulmányozni az emberek jellemét, és ezen az alapon
hozta létre pszichológiai személyiségelméletét. Egyike volt a differenciálpszi­
chológia megalapítóinak. 1904-től Lazurszkij bekapcsolódott egy tömeges jel­
lemkutatás vezetésébe az ún. „személyiségkutatási programmal” , amely egy
eredeti személyiségelmélet létrehozását eredményezte.—Egy „természetes kísér­
let” módszert gondolt ki, mely kombinálta a laboratóriumi kísérletet az emberi
viselkedés komplex formáinak tanulmányozása céljából végzett szisztematikus
megfigyeléssel. Érdekes személyiség-klasszifikációt javasolt. Szerzők Lazurszkij

655
munkásságát jelentősnek tartják a pszichológia, pedagógia és az orvostudo­
mány számára.

В. Э. Чудновский: Устойчивость личности как проблема психологии

воспитания
C su d n o v sz k ij, V. Е .: A szem ély iség s t a b ilitá s a m in t a n ev e lé sp sz ic h o ló g ia p ro b lé m á ja
43—58

Szerző a személyiség morális stabilitását az ember olyan képességeként defi­

niálja, mely fenntartja morális pozícióját és attitűdjeit különböző élethelyzetek­
ben. A személyiség stabilitását a morális selforganizáció eredményének tekinti.
Ebben az összefüggésben világítja meg a biológiai stabilitás és a személyiség­
stabilitás különbségeit. Megengedhetetlennek tartja, hogy azonosítsák a szemé­
lyiségstabilitás és a non-konformizmus fogalmát. Hangsúlyozza, hogy a szemé­
lyiségstabilitás a nevelés folyamatában alakul ki.
Jellemzi a személyiség morális self-organizációjának néhány sajátosságát és
ebben a felfogásban mutatja be az emberi orientáció szerepét a személyiségsta­
bilitás megnyilvánulásának távolabbi perspektívájában. Tisztázza továbbá a
szemólyiségstabilitás és tendenciái közötti kapcsolatokat és azt a következtetést
vonja le, hogy a közösségi tendencia nélkülözhetetlen pszichológiai feltétele a
személyiségstabilitásnak. Végül a szemólyiségstabilitás vizsgálati módszerére
vonatkozó kérdéseket érint.

В. H. Панфёров: Воспринятое и интерпретация внешности людей

P a n fjo ro v , V . N .: A z e m b e ri k ü lle m észlelése és in te rp re tá lá s a 59—64

A vizsgálat azon folyamatot szándékozik feltárni, ahogyan az emberek egy­

mást visszatükrözik, mint a megismerés progresszív folyamatát, kezdve a szen­
zációtól egészen a logikai megismerésig. Az ember megjelenését anatómiai, funk­
cionális és szociális attribútumok totalitásaként írja le. Bemutatja, milyen sze­
repet játszanak az arc különböző elemei és vonásai a percipiált emberkép alaku­
lásában. Bemutatja az adott probléma különböző lehetséges megközelítési mód­
jait. Kísérleti anyaga ezen megközelítési módok megvalósításának illusztrációi­
ként szolgált. Megállapítása szerint a megjelenés erőteljesen meghatározza az
interperszonális kapcsolatok szabályozását.

Вопросы Психологии
1974 № 3
Я. Л. Коломинский: Социально-психологическая характеристика детских
коллектив
K o lo m in sz k ij, J a . L .: A g y e rm e k k o lle k tív á k szo ciál-p szich o ló g iai jellem zése 31—40

A cikk a kialakult és az alakulóban levő személyiség és a társadalom közötti

interakciókkal foglalkozik, amint ez megnyilvánul két, egymással kapcsolatban
levő aspektusban: a csoporton belüli folyamatok tanulmányozásakor, és egy
bizonyos kiscsoport, valamint szélesebb szociális környezete közötti kölcsön-
viszony vizsgálatakor.

656
 Hangsúlyozza a különbséget a „kiscsoport” és a „kollektíva” fogalma között,
amelyek további differenciádé tárgyai lehetnek. A lefolytatott kísérlet eredmé­
nyeként a szerző bemutatja a csoporton belüli státuszok táblázatait különböző
életkori szakaszokra vonatkozóan, következtet a „viszonossági koefficiensre”,
amely nagy valószínűséggel tekinthető a valódi személyes kontaktusok indiká­
torának. Két diagnosztikai kritérium van: „a kapcsolat kielégítő voltának
szintje”, és az „izolációs index” .
Speciális számítási módszer segítségével a szerzőnek sikerült kísérletileg meg­
határoznia az interrelációk strukturális egységét, amelyet „a kívánt kontaktu­
sok körének” nevez.
A kapcsolatok általános és dinamikus jellemzőinek vizsgálata mellett tanul­
mányozta ezek tartalmát és a személyiség alakulására gyakorolt hatását is.
Szerző szerint a különböző életkori megközelítés nemcsak a kapcsolatok és kon­
taktusok problémája miatt szükséges, hanem a kutatási módszer szempontjából
is.

A. E. Олыианникова—Л. А. Равинович: Опыт исследования некоторых

индивидуальных характеристик эмоциональности
O lsa n n ik o v a , А . Е . —R a v in o v ic s, L . A .: Az e m o c io n a litá s n é h á n y in d iv id u á lis je lle m ­
z ő je v iz s g á la tá n a k ta p a s z ta la ta 65 — 74

Az emocionális szféra minőségileg stabil sajátosságait, pontosabban a predo-

mináns emóciók modalitását tanulmányozták. A személy stabil érzelmi jellem­
zőinek minőségét az emocionalitás támpontjaként értelmezték. A vizsgálatot
speciálisan összeállított kérdőív, valamint kompetens bírálók segítségével vé­
gezték. Fő eredményük az volt, hogy 8 minőségileg tipikus modális struktúrát
azonosítottak, amelyek mindegyikét 3 érzelmi modalitás (öröm, félelem, düh)
sajátos kombinációja különböztette meg.
Hipotézisük szerint a jelzett kombinációk jelentős szerepet játszanak az ér­
zelmi szféra stabil individuális sajátosságának meghatározásában.

Вопросы Психологии
1974 № 4
H. M. Пейсахов: Некоторые специфические черты среднего типа в конти­
нууме силы-слабости
P e js z a h o v , N . М .: A k özb en ső típ u s n é h á n y v o n á s a az erő-g y en g eség k o n tin u u m m e n ­
té n 31—40

Az idegrendszer erejének mérésére két motoros eljárást használtak: Kopito-

váét és NyebiHeinét. Az excitatív folyamatok erejének diagnosztizálásában két
kritérium van: az idegsejtek azon képessége, hogy hosszantartó és koncentrált
excitációt elviseljenek, és azon képessége, hogy nagyon erős stimulus hatását
elviseljék. Mindkét eljárásról bebizonyosodott, hogy magas validitási kritéri­
ummal rendelkezik.
Az erő sajátosságainak vizsgálatát mindkét eljárással két verzióban folytat­
ták le: fény és hangingerrel. A tömeges kísérletben nyert görbék eloszlásának
elemzése azt mutatja, hogy az erőmutatók empirikus eloszlása közel van a teo­

657
retikus (normál) eloszláshoz. Az erő normál eloszlásának alapján arra a követ­
keztetésre jutottak, hogy a közbenső típusok az erő-gyengeség kontinuum felét
foglalják el, míg az erősek és a gyengék a random válogatott minta mintegy
negyedét-negyedét alkotják.
A reakcióidők és az erő indikátorok dinamikájának összehasonlítása az ideg-
rendszer ereje alapján különböző, a 3 azonosított csoport képviselőinél különbö­
ző kísérleti helyzetekben lehetővé teszi a szerző számára, hogy a közbenső sze­
mélyek leglényegesebb vonásait tárja fel, éspedig reakcióik stabilitását, azaz
változó feltételek között a működés stabilitását.

В. С. Юркевич: Индивидуальные различия в саморегуляции и обучаемости

J u r k e v ic s , У . S z.: E g y é n i k ü lö n b sé g e k a z ö n s z a b á ly o z á sb a n és a ta n u lé k o n y s á g b a n
84—96
A vizsgálat kiinduló hipotézise szerint vannak közös sajátosságok az önszabá­
lyozás — mely az individuális aktivitás egységének feltétele — és azon általános
képesség szintje között, amely révén a személy nagyon különböző aktivitások­
ban megnyilvánul. A kísérletben sajátos mutatókat tártak fel, amelyek az ön-
szabályozás egyéni különbségeit jellemezték pszichomotoros cselekvés végrehaj­
tása és értelmi probléma megoldása során. Statisztikailag szignifikáns pozitív
kapcsolatot találtak ezen mutatók között. Ezt egy általános önszabályozó
tényező bizonyítékának tekintik.
Az önszabályozás egyéni különbségeinek a tanulékonyság különbségeivel
való összehasonlítása (amit egy általános képesség aspektusának tartanak) szig­
nifikáns pozitív korrelációt mutat.
Szerző szerint a vizsgálat alátámasztja az egyéni önszabályozás és az általá­
nos képesség szintje közötti kapcsolat eszméjének bizonyos kiterjesztését.

P. X. Шакуров: Психологический анализ стиля деятельности директоров

школ по руководству педагогическим коллективом
S a k u ro v , R . Н .: Is k o la ig a z g a tó k te v é k e n y s é g i stílu s á n a k p sz ich o ló g iai elem zése p e d a ­
g ó g u s k o lle k tív a v e z e té se k o r 105—114

A vezetés fő funkcióiból kiindulva a cikk leírja a vezetési stílus fő tulajdonsá­

gait, bemutatva ezek alapjául szolgáló személyiségjellemzőket: 1. az emberek
iránti attitűd, 2. a vezetés kollektivitása, 3. szakmai hatékonyság, 4. újítás,
5. igényesség. A vezetési stílus domináns vonása a kollektivitás, ami szoros
kapcsolatban van az emberek iránti attitűddel. Ezt a komplex tulajdonságot a
szerző integrativitásnak nevezi.

Вопросы Психологии
1974 № 5
А. А. Невская: К характеристике пространства зрительных образов у
человека
N y e v sz k a ja , A . A .: A v iz u á lis k é p e k té r i jellem ző ih ez e m b e rn é l 29—39

Tachisztoszkópos kísérletben vizsgálják, hogyan tanul meg az ember szokat­

lanul bonyolult (amőbához hasonló) kontúrú értelmetlen képet és milyen voná­

658
sai alapján azonosítja ezeket. Leírja a képszerkesztés módszerét a formai különb­
ségek mértékével, amelyek lehetővé teszik a képek közötti hasonlóság mennyi­
ségi variációit. Miután a k.sz.-ek a képek egy sorozatát megtanulták, meghatá­
rozott formai torzításokat vezettek be. Ha a megtanult képek egyes elemeit
eltorzítják, az új vizuális kép kialakulásakor ezek nem izolált engramokként
vésődnek be, hanem ezek a képek térben szerveződnek. E tér szerveződése a
különböző személyeknél eltérő. A felismerés során elkövetett hibák analízise, és
az egyes elemek (a megtanult ábrák kontúr-részei) exponálására vonatkozó
kísérletek azt mutatták, hogy az egyes megfigyelők az ábrák felismerésekor
különböző jegyeket használtak fel, az ábra különböző részeiből nem egyenlő
információt merítve. Az ábra egyes részeinek eltérő informatív értéke nincs kap­
csolatban a felismerés során történő információ feldolgozási folyamattal.

T. П. Гаврилова: Экспериментальное изучение эмпатии у детей младшего

и среднего школного возраста
G avrilova, T. Р .: E m p á tia kísérleti ta n u lm á n y o zá sa kisiskolás és serdülő gyerm ekeknél
107—114

A szerző másodikos és ötödikes gyermekeknél vizsgálta az empátia jelenségét

projektív történetek segítségével. Az empátia két fajtáját különbözteti meg: az
átélést és a beleélést. Az empátia e két fajtája sajátosságainak meghatározása­
kor figyelembe vette, mi van túlsúlyban a személynél: az a tendencia-e, hogy
önmagát a másikkal azonosítva átélje a másik érzelmeit kedvezőtlen szituáció­
ban, (mint az első fajtánál) vagy pedig az, hogy beleélje magát a másik helyzeté­
be ugyanabban a szituációban (mint a második fajtánál).
A kísérlet eredményeként а II. és V. osztályos tanulóknál az empátia mindkét
fajtáját megtalálták. A k.sz.-eket szétválasztották aszerint, hogy az empátia
melyik fajtája bizonyult náluk stabil személyiségvonásnak. Úgy találták, hogy
az átélés jellemzőbb a fiatalabb korosztályra, míg a beleélés a serdülőkre.

Вопросы Психологии
1974 № б
Б. И. Додонов: Эмоциональная направленность и корреспондирующие
свойства личности
D odonov, В . I.: Em ocionális irán y u lás és a személyiség korrespondáló tu lajd o n ság ai
60—68

Ez a munka a szerző korábbi vizsgálatainak folytatása. Hipotézist állított fel

az érzelmek veleszületett telítődéséről és a személyiség fontos jellemzőinek ezen
az alapon történő fokozatos kialakulásáról, az ún. általános érzelmi irányulás­
ról.
A szimferopoli egyetem hallgatóit felkérte, jelöljék meg azokat az élménye­
ket, amelyeket legszívesebben élnek át. Válaszaiktól függően a k.sz.-eket az
általános érzelmi irányulás különböző típusaiba sorolta. Ezzel egyidejűleg — a
k.sz.-ek értékelése révén — feltárta több személyiségvonásukat, mint pl. érzé­
kenység, szorgalom és általános fejlettség. Ezek szerinte logikusan tekinthetők

669
az általános érzelmi irányulás altruista, praktikus és gnosztikus típusai megfele­
lőinek, s szerző úgy döntött, hogy analizálja a valódi kölcsönviszonyokat ezen
személyiségtulajdonságok között.
A vizsgálatok eredményeként megállapította, hogy a k.sz.-ek általános érzel­
mi irányulása világosan kifejezett hatást gyakorol minden egyes k.sz.-nél sze­
mélyiségvonásaik elrendezési sorára. Ugyanakkor a k.sz.-ek érzékenységének,
szorgalmának és általános fejlettségének az abszolút terjedelme kevéssé függött
ezek tipológiai hovatartozásától: valamennyi vonás alacsony és magas szintje
lehetséges volt bármely általános érzelmi irányulási típusban.
Arra a következtetésre jutott, hogy valamely általános érzelmi irányulás
típusba tartozás nem vezet egyoldalúsághoz, mindössze meghatározza a személy
vonásainak domináns láncszemét, amelyen keresztül személyisége elérhet bizo­
nyos fejlettségi szintet.

А. В. Запорожец—Я. 3. Неверович: К вопросу о генезисе, функции и

структуре эмоциональных процессов ребенка
Zaporozseo, А. V. —N yeverovics, J a . Z.: A gyerm ek érzelm i fo ly am atai genezisének,
funkciójának és s tru k tú rá já n a k kérdéséhez 69—73

Széles körben elterjedt az a téves nézet, hogy az érzelmek primitív, archaikus

reakciók, dezorganizáló hatást fejtenek ki az értelmi viselkedésre és a humán
ontogenézis folyamán visszafejlődnek.
A szerző vizsgálatában azt bizonyítja, hogy az érzelmek progresszíven fejlőd­
nek a gyermekkortól, tartalmuk és struktúrájuk szukcesszíven változik az élet
szociális feltételeinek és a gyermeki aktivitás jellegének hatására.
Az érzelmek fontos szerepet játszanak az aktivitás szabályozásában a visel­
kedés irányának és dinamikájának korrigálása révén, összhangban a gyermek­
ben kialakult motívumokkal és értékorientációkkal. A gyermeki fejlődés folya­
matában az affektiv és kognitív folyamatok közötti interfunkcionális kapcsola­
tok kialakulásának megfelelően az akció érzelmi korrekciójának késése átmeneti
állapotot idéz elő a megelőzőhöz viszonyítva. A gyermek azonban megszerzi a
lehetőséget, hogy cselekedeteinek — amelyek fontos szerepet játszanak viselke­
désének bonyolult, szociálisan motivált mintájának szabályozásában — távoli
következményeit emocionálisan anticipálja.
K óbor E n ik ő

660
 СОДЕРЖАНИЕ

Карой Варга : М отивационный фон в среде массовой коммуникации ............................. 567

Андраш Т. Хегедюш—Мария Сонди—Петер Поппер: В енгерский стандарт развития
грудного ребенка младенцев I I ...................................................................................................... 681
Режё Ходоши: Место групповой психотерапии в обслуж ивании детей возраста до
полового созревания, лечимых в отделении н е в р о з а ......................................................... 591
Янош Харматта: Регистрация событий группового процесса .......................................... 698
дискуссия

Лайош Барта : О некоторы х проблемах, вытекаю щ их из развития психологии. 1...........605

ОБЗОР

А ктуальн ы е вопросы работы, осуществленной в ходе определения детей в ш колу и в

рам ках коррекционны х классов (Составил: Андраш Т. Хегедюш ) ................................. 618

ФОРУМ

Беседа с академиком Л асло М атраи (Мария И зм ени) ......................................................... 624

М етодологичесчие вопросы совещ ания психомерапии (Дёрд Хидаш) ........................ 628
Н екоторие розмы ш ления о совещ аниях ио психотерапии (Петер П оппер) ............... 636
Новости в психологической ж изн и ............................................................................................... 642

книги

Золтан Варга: Ш кольные вредности (Андраш Т. Х егедю ш ) ............................................ 644

В. В. Чебымева: П сихология обучения труду (Ева Ф аркаш ) ............................................ 646
И. Гутке: Д и ал екти к а интелектуельной способности к обучению (Шандор Клейн) 648
Жужа Герё: Эстетика рисунков детей (Ливия Н эм эш ) ..................................................... 650

ЖУРНАЛ

Вопросы психологии (1974.1—6) Эникё Кобор ......................................................................... 664

7 Magyar Filozófiai Szemle 661

 CONTENTS

K á ro ly Varga: M o tiv atio n al B ackground o f th e M ass C om m unication B eh av io u r 667

A n d rá s T . Hegedűs, M á ria Szondy, Péter P opper: H u n g aria n S tan d a rd o f th e
D evelopm ent o f I n fa n ts and Sm all C hildren ( P a rt I I ) ................................................681
R ezső H ódosi: T he R o le o f P sy ch o th e ra p y in T reatin g Pre-adolescents a t N eurosis
D ep artem en ts ................................................................................................................................ 691
Já n o s Harmatta: O n R ecording E v e n ts o f G roup P r o c e s s e s .......................................... 698

D ISC U SSIO N

Lagos Bartha: On Som e Problem s E m erg in g from th e D evelopm ent o f P sy ch o ­

logy .................................................................................................................................................. 605

R E V IE W

C u rren t Psychological Problem s o f P re-S chool R e g istra tio n T ests an d W ork in

Correction Classes (a survey b y A n d rá s T . H eg ed ű s).................................................... 618

FO R U M

A cadem ician L ászló M á tra i talk in g to M á ria N em én yi ................................................... 624

M ethodic Q uestions o f th e P sychoterapic W eekends (György H id a s) ........................... 628
F ra g m en tary A ssociations to th e P sych o terap ic W eekends (Peter P opper) .................. 638
T he E v en ts of S cientific Life ....................................................................................................... 642

BOOKS

Z oltán Varga: H a rm fu l Interferences a t School (A n d rá s T . H eg ed ű s)...................... 644

V . V . Chebyshewa: P sychology o f T rain in g for W ork ( É va F a rka s) . . . . ..............646
J . Guthke: On D iagnosing In te lle c tu a l L earn in g A bilities (Sándor K le in ) .........648
Z suzsa Gerő: A esth etic V alues I n C hildren’s D raw ings (L ív ia N em es) .................. 660

JO U R N A L S

W oprosy Psychologii (Moscow) 1974. no. 1 —6. (E n ik ő Kóbor) ..................................654

662
—
A kiadásért felel az Akadémiai Kiadó igazgatója — Műszaki szerkesztő: Agócs András
A kézirat nyomdába érkezett: 1975. V III. 14. — Terjedelem: 9Д (A/5) ív
75.2195 Akadémiai Nyomda, Budapest - Felelős vezető: Bem át György
 139

MINDEN TUDOMÁNYÁG KÖZÖS FÓRUMA

a

MAGYAR TUDOMÁNY
A Magyar Tudományos Akadémia Értesítője
Alapítva
1894-ben
Főszerkesztő
Köpeczi Béla

Szerkesztő Bizottság
Babies, Antal, Barta György, Csáki Frigyes, Elekes Lajos, Eörsi Gyula,
Jánossy Lajos, Klaniczay Tibor, Márta Ferenc, Mócsy János, Straub F. Brúnó

Szerkesztők
Rejtő István, Szántó Lajos

a MAGYAR TUDOMÁNY
a különböző tudományágak általános érdekű kérdéseivel foglalkozik; ismerteti
a hazai és nemzetközi élet fontosabb eseményeit; közzéteszi a tudományos
művek bírálatát.
Megjelenik havonta, magyar nyelven, orosz és angol nyelvű tartalomjegyzékkel
Évi előfizetési díja 60,— Ft.
Példányonkénti eladási ára 5,— Ft.

S—
ТП
T'T

AKADÉMIAI KIADÓ
BUDAPEST
 143
K i k voltak a m ú lt
m a g ya r tu d ó sa i ?

A MÚLT MAGYAR TUDÓSAI

sorozat legújabb kötetei

öt k iváló ember

• egy nemzetközileg elismert folklorista

• egy rendkívüli néprajztudós
• egy híres nyelvész
• egy nagy kémikus
• egy kiváló állatorvos

életét és m u n k á ssá g á t dolgozzák fel

• lebilineselően izgalmas
• rendkívül tanulságos
• a művelt ember számára nélkülözhetetlen
olvasmány

DÖMÖTÖR Tekla K o n ti J á n o s (1910- 1945)

BALASSA Iván: Jankó János (1868 —1902)
TOMPA József: S im o n y i Z sig m o n d (1853—1919)
SZABADVAb Y Ferenc: W in k le r L a jo s (1863—1939)
KARASSZON Dénes: H u ty ra F eren c (1860—1934)

Az 5 kötet ára tokban (9x14 cm) 80,— F t

Akadémiai Kiadó,
Budapest
 140
KIVÁLÓ TUDÓSOK - KORUNK TUDOMÁNYOS KÉRDÉSEIRŐL
MINDENKIHEZ
szólnak a

KORUNK TUDOMÁNYA
c. új sorozat köteteiben:

Bonta János
A KORSZERŰ ÉPÍTÉSZETI KÖRNYEZET
108 oldal • Fűzve 14,— Ft

Kellner Béla
RÁKKUTATÁS, DAGANATELLENES KÜZDELEM
Eredmények és kilátások
92 oldal • Fűzve 10, — Ft

Baránszky-Jób Imre
AZ ALUMÍNIUMRÓL
226 oldal • Fűzve 22,— Ft

Csáki Frigyes
BEVEZETÉS AZ AUTOMATIKÁBA
160 oldal • Fűzve 16,— Ft

Pándi Pál
PETŐFI ÉS A NACIONALIZMUS
308 oldal • Fűzve 30,— Ft

Bernât Iván
A VÉRSZEGÉNYSÉG
195 oldal • Fűzve 19,— Ft

1826

11 .1 1
u -4 1

AKADÉMIAI KIADÓ
 144

A legkorszerűbb tudomány
В
legkorszerűbb lexikona
I

О
L
г

0
G a négykötetes

В I О L Ó G I A I L E X I K O N
А mely a biológia hagyományos ágai mellett olyan diszcip­
línákat is felölel, mint pl.
1 az űrbiológia
a biometria
a genetika
L a molekuláris biológia
a biokibernetika
Е a biokémia

Főszerkesztő: Straub F. Brúnó

X Megjelent az I. kötet!

I A—F: 828 oldal, számos ábra

20 színes tábla • Ára 160,— Ft

К ÍZ
и
о (í :
AKADÉMIAI KIADÓ
BUDAPEST
N
 KÖZLÉSI FELTÉTELEK

1. A M a g y a r P szichológiai S zem le o ly a n k é z ir a to k a t fogad e l közlésre,

am ely ek a pszichológia és h a tá r te r ü le te in e k tu d o m á n y o s k é rd é se iv e l fo g ­
lalk o zn ak .
E zen b e lü l közöl e red eti k u ta tá s o k r ó l szóló b e sz á m o ló k a t; té m aö ssze fo g -
laló ta n u lm á n y o k a t; d id a k tik u s á n fe ld o lg o z o tt e s e tta n u lm á n y o k a t; p sz i­
chológiai tö r té n e ti ta n u lm á n y o k a t; b e sz á m o ló k a t a h a z a i és n e m z e tk ö z i
pszichológiai k ö zéle t fo n to sa b b e se m é n y e irő l; is m e rte té s e k e t a h a z a i és
n em ze tk ö zi pszichológiai in té z m é n y e k m u n k á s sá g á ró l; h o z z á sz ó lá so k a t a
pszichológiai és á lta lá b a n a k u ltu r á lis é le t p szich o ló g iai v o n a tk o z á s ú ese­
m én y eih ez; k ö n y v - és ta n u lm á n y is m e rte té s e k e t.
2. A k é z ir a to k te rje d e lm e á lta lá b a n n e m h a la d h a tja m eg a 0 ,6 — 0,76
Iv et (16 —24-es k e tte s sorközzel g é p e lt o ld al, s o ro n k é n t 60 „ n ” b e tű je lle l).
E g y o ld alo n 25 so rn ál tö b b n e m le h e t.
3. A k é z ir a to t 3 p é ld á n y b a n k e ll a S zerk esztő ség h ez b e k ü ld e n i. A k ö z­
lem én y cím e u tá n szerepeljen a szerző n ev e, a l a t t a az in té z m é n y , a h o l a
szerző dolgozik.
4. Az id e g e n n y e lv ű fo r d ítá s ra s z á n t 26 so ro s összefo g lalást k ü lö n o l­
d alo n , cím m el, 3 p é ld á n y b a n k e ll c s a to ln i a k ö zlem én y h ez.
6. A sz ö v e g e t n o rm á l b e tfltíp u sú író g ép p el 1/8 ív e s g é p p a p írra és csa k
a p a p ír e g y ik o ld a lá ra kell írn i. A g y o rs n y o m d a i á tf u tá s é rd e k é b e n fo n to s
a h ib á tla n gépelés.
6. H a a szerző d ő lt b e tű k k e l a k a r v a la m it k iem eln i, a z t e g y sz e r h ú z z a
a lá . C supa n a g y b e tű v e l se m m it se g ép eljen . H a a szöveg e g y r é s z é t k i­
seb b b e tű típ u s s a l k ív á n ja sz e d e tn i, e z t n em s ű rű n g é p e lt so ro k k a l, h a n e m
a szöveg b a l o ld a la m e n té n h ú z o tt v o n a lla l és „ p e t i t ” szó v al jelezze. A k é z ­
ir a t la p ja it o ld a la n k é n t fo ly a m a to sa n , k ö zép en sz á m o z z a a ra b sz á m o k k a l.
B eto ld á s n e m a lk a lm a z h a tó .
7. A s z á m o z o tt és cím m el e ll á to t t á b r á k a t és tá b lá z a to k a t k ü lö n b o ­
ríté k b a n kell c s a to ln i a k é z ira th o z . M in d en á b r a és tá b lá z a t h á tla p já n sze­
rep eljen a szerző n ev e és a k é z ir a t cím e.
A k é z ir a tb a n p o n to sa n fel k e ll tü n t e t n i az á b rá k és tá b lá z a to k h e ly é t.
8. Szöveg k ö z b e n a lk a lm a z o tt iro d a lm i h iv a tk o z á so k n á l a szerző k é t­
szer a lá h ú z o tt v e z e té k n e v é t és z á ró je lb e n az iro d a lo m je g y z é k b e n je lz e tt
so rsz á m á t tü n te s s é k fel.
9. A z iro d a lo m je g y z é k ö ssz e á llítá s a á b é c é -so rre n d b e n tö rté n ik . K ö n yvek­
nél, m onográfiáknál: a szerző v e z e té k n e v e , k e re s z tn e v é n e k k e z d ő b e tű i, a
m egjelenés é v e, cím , k iadó, v á ro s, id é z e tt o ld a lsz á m .
Folyóiratokban m eg jelen t k ö z le m é n y e k n é l: a szerző v e z e té k n e v e ,
k e re sz tn e v é n e k k ez d ő b e tű i, a m e g je le n é s éve, k ö te tsz á m , fü z e tsz á m , id é ­
z e tt o ld alszám . (A közlem ény c ím é t te h á t n e m kell fe ltü n te tn i.)
10. A szerző v á lla lja , h o g y a tö r d e lt le v o n a to k a t 3 n a p a l a t t k ija v ítv a
v isszak ü ld i. A k é z ira ttó l eltérő n y o m d a i ja v ítá s o k k ö ltsé g e i a sz e rz ő t te rh e lik .
11. S z e rző in k n e k — tis z te le td íju k te rh é re — 100 d b k ü lö n -le n y o m a to t
k é sz ítte tü n k .
12. A szerk esz tő sé g k é z ira to t n e m őriz m eg és n e m k ü ld vissza.
 ь*ыны •
» tagtest*
* 0 я у у т А «а 13?6 ,л » | « -

/ira; 17 r t I N D E X : 26.663
E lő fiz e té s etjy é v r e : 8 0 F t

A K A D ÉM IA I K IA D Ó , B U D A PEST