Kaposvár (németül Ruppertsburg, horvátul Kapošvar) Somogy megye és a Kaposvári járás székhelye, megyei jogú város, egyetemi város és

püspöki székhely.

A várost először 1009-ben említik. 1061-től egyházi központ szerepét töltötte be, majd a 13. században felépült a vára is, amely a török időkben
egyre fontosabb szerephez jutott. Kaposvár 1690-től az Esterházy család birtokaihoz tartozott, akik a somogyi birtokaik központjává tették, így a
település gazdasági és közigazgatási szerepe egyre növekedett. 1749-ben Somogy vármegye székhelyét is itt rendezték be. A megyeszékhelyre
költözők jó része iparosokból és kereskedőkből állt, akik elindították Kaposvárt a polgári fejlődés útján. A lakosság folyamatosan nőtt, felépültek
a fontosabb közintézmények, megteremtődtek a vasúti és közúti közlekedés feltételei, majd a 19. században elindult az ipar és a gazdaság
fejlődése is. Kaposvár mára a Dunántúl egyik legjelentősebb városává vált, gazdasági, kulturális és sportközpont lett.

Nevének eredete
A város neve a „kapu” és a „vár” szóösszetételből származik, a mocsaras Kapos-völgyben a 13. században felépített várra emlékeztet. A település
neve először 1009-ben, Szent Istvánnak a pécsi püspökség határait kijelölő alapítólevelében jelent meg.[3]

A történelem során a város számos nyelven külön nevet kapott. Németül Kopisch, Ruppertsberg, Ruppertsburg;[4] horvátul hivatalosan Kapošvar;
szlovénül Rupertgrad; törökül Kapoşvar; szerbül pedig Капошвар, Kapošvar. Régen a lakócsai délszlávok Kapuš-nak, a hercegszántóiak
Kapušar-nak, a szigetváriak Kapušvar-nak hívták.[5]

Fekvése
Kaposvár a Kapos folyó két partján, a Somogyi-dombság területén fekszik, csodálatos környezetben, a Zselic lankái között. Déli részén húzódik
a Zselici Tájvédelmi Körzet.

A város, az ókori Rómához hasonlóan, hét dombra épült, név szerint: Kecel, Körtönye, Lonka, Iszák, Kapos, Róma és Ivánfa (de vannak, akik
nem pont ugyanezt a hét dombot (a helyiek mindet hegynek nevezik) sorolják fel). Ezek ma Kaposvár déli városrészeit alkotják. A város
legmagasabb pontja kb. 260 m-rel fekszik a tengerszint felett, Töröcskétől körülbelül 1 km-rel délre az úgynevezett Postakocsi-út mentén, mely
egykor a legfontosabb útvonal volt Kaposvár és Szigetvár között.[6][7]

A Zselicség Kaposvár felé eső részén öt vízfolyás torkollik a Kapos folyóba. A Ropolyi-erdőben eredő Berki-patak a Kecel-hegy lábánál, a
Töröcskei-patak a Cser és a Donner városrészek találkozásánál ömlik a Kaposba. A Pölöskei-erdőben eredő Zselic-, vagy ahogy a helyiek hívták
sokáig: Hódos-patak, míg a város keleti részén az Ivánfai- és a Nádasdi-patak is növeli a folyó vízhozamát. A város területén észak felől további
négy - az előbbieknél kisebb vízhozamú - patak viszi vizét a folyóba, név szerint a Csörge-, a Füredi-, a Kisgáti-, valamint a Deseda-patak.[8]

Kaposvár északi részén helyezkedik el a 8 km hosszú Deseda-tó, a 30 hektáros arborétummal.

A Balaton 50 km-re, Pécs 60 km-re, Nagykanizsa 70 km-re, Szekszárd 90 km-re, Budapest 185 km-re található a várostól.

Története
Kaposvárt és környékét tízmillió évvel ezelőtt a Pannon-tenger borította. A jégkorszakot követően alakult ki a térség mai domborzata. A város
területe már az i. e. 5. évezred környékén lakott volt. I. e. 400 körül kelta népek telepedtek le a vidéken. A mocsaras környéket elkerülték a
fontosabb ókori útvonalak, így a rómaiak és az avarok jelenléte nem volt jelentős.

Az I. István király által 1009-ben kiadott pécsi püspökségi alapítólevélben már szerepel a Kapos (latinul: Copus) név. 1061-ben Ottó (Atha),
somogyi ispán a mai város közigazgatási határain belül, Kaposszentjakabon bencés monostort alapított, melynek felszentelésén Salamon király
és Géza herceg is részt vett.[9] Az egyházi központot később gyakran keresték fel más királyok is, a látogatások sietették a település fejlődését.

A 13. században építették fel Kaposvár várát a Kapos folyó mentén. A négyzetes alaprajzú építményt a 15. században építették át földvárból
kővárrá, négy bástyája a 16. században épült. A törökök terjeszkedése miatt később felértékelődött a kis erődítmény szerepe. Nehéz volt a
területet megközelíteni, így a menekülők számára a vár menedéket jelentett, a törökök azonban 1555-ben ötnapi ostrom után elfoglalták. 1558-
ban Kaposvár mezővárosi jogot kapott. A város 131 év után, 1686-ban szabadult fel a török uralom alól. A háborúskodások következtében a vár
állapota erősen megromlott, 1702-ben rombolták le I. Lipót magyar király parancsára, megmaradt romjait 1931-ben bontották el. Ma két bástya
maradványa látszik, illetve a délkeleti körbástya és a délnyugati négyszögletes saroktorony is a felszínen van.

A várost a 18. században újjáépítették a vártól északra fekvő, magasabb területen. 1690-től az Esterházy család birtokaihoz tartozott, akik a
somogyi birtokaik központjává tették, így a település gazdasági és közigazgatási szerepe egyre növekedett. 1749-ben Somogy megye székhelyét
is itt rendezték be. A megyeszékhelyre költözők jó része iparosokból és kereskedőkből állt, akik elindították Kaposvárt a polgári fejlődés útján. A
lakosság folyamatosan nőtt, felépültek a fontosabb közintézmények. Lakossága 1800-ban még alig haladta meg a 3000 lelket, addig 1900-ban
már 18 218 főt vettek számba a felmérések. Az 1910-es népszámlálás már 24 124 lakosról szólt, míg az 1920-ban megtartott népszámlálás során
Kaposvár lakóinak száma 29 470 fő volt.[10] A kiegyezés után indult meg a város életének intenzív fejlődése, melynek eredményeképpen 1873-
ban rendezett tanácsú várossá nyilvánították. A következő években sorra épültek fel az ország más részeivel való kapcsolattartást elősegítő
vasútvonalak. A Budapest-Gyékényes-Zágráb-Fiume vasúti fővonal Kaposvár érintésével épült meg, ezzel párhuzamosan 1872-ben létrejött a
Dombóvár-Zákány vasúti összeköttetés is Kaposváron keresztül haladt át. Ekkoriban kiépülő helyi vasúti vonalak, mint a fonyódi, a siófoki,
barcsi, a szigetvári számára Kaposvár jelentette a végállomást, amely közlekedési szempontból jelentőssé tette a várost.[11] Kaposvár jelentős ipari
várossá fejlődött (cukorgyártás, gépgyártás, vágóhíd). 1891-ben 1443 ház állt a városban.

A 20. század elején Kaposvár egyike volt azon kevés magyarországi városnak, amely már rendelkezett vízvezetékkel. Aszfalt és makadám
burkolatú utcáiban villannyal világítottak. 1904-ben adták át az új városháza épületét.[12] 1911-ben nyílt meg a híres Csiky Gergely Színház,
amelynek társulata az 1970-es évek elejétől a magyar színházi élet meghatározó társulata lett.

Somogy vármegyéhez még a 20. század elején is csak egyetlen város tartozott, Kaposvár, melynek rangja 1930 előtt rendezett tanácsú város volt,
azután az elnevezés megváltozása miatt megyei város. 1942-ben törvényhatósági jogú városi rangot kapott, de ezt csak 1945-ben hajtották végre
ténylegesen, így 1950-ig Kaposvár nem tartozott Somogy vármegyéhez. Az 1950-es megyerendezés idején a törvényhatósági jogú városi jogállás
1950. június 15-én megszűnt, Kaposvár attól kezdve Somogy megyéhez tartozott, és jogállása 1954-ig közvetlenül a megyei tanács alá rendelt
város, 1954-től járási jogú város, majd 1971-től egyszerűen város lett. A megyeszékhely 1990-ben újra megyei jogú városi rangot kapott.

A két háború közti időszak elején már jelentős változások következtek be a város életében. Az első világháború után a magyar városok számára
kiírt stabilizációs hitelből, az úgynevezett Speyer-kölcsönből Kaposvár városa 22 milliárd koronát igényelt, de csak 13 milliárdot folyósítottak
végül, amely összegből a szennyvíztelep szűrőmedencéjét állították helyre, valamint megépülhetett a polgári fiúiskola és az akkori Eszterházy
utca egyik legszebb részén a leánygimnázium. Felépült a kereskedelmi-egyesületi székház, az új és akkor korszerűnek számító városi mozi
épület, és jórészt közadakozásából az új katolikus templom. A kevés számú helyi hívővel rendelkező református egyház fölépítette gyülekezeti
házát, az akkoriban túlnyomórészt katolikus hitvallású lakosság rokonszenvétől támogatva. A tűzoltóság épületét kibővítették, felszereltségét
pedig európai szintre emelték. A helyi köztisztasági üzemet öntözőautókkal látták el, állandó helyre költözött az Anya- és Csecsemőotthon. Az
első világháború után nem sokkal épült ki a távvezetékes villamos-hálózat transzformátorépülete és elsőként kilenc transzformáló-tornya. Városi
sportpálya, valamint a Kapos folyó közelében kiépített strand is létesült. Az utcákat új burkolattal látták el, számos közpark létesült, és a
„Virágos Kaposvár” mozgalom kibontakozásaként nemcsak a magánházak előtt, de az utak mentén is virágos szegélyeket hoztak létre. A
belügyminiszter a „Virágos Kaposvár” megteremtéséért elismerő-oklevelet adományozott a városnak (1929), amely kitüntetést dr. Vétek György
polgármester vett át. A „Virágos Kaposvár” volt az egyetlen helyi hagyomány, amelyet változatlan formában vett át szocialista időszak várost
irányító vezetése. A város művészeti életét az államosításokig a Berzsenyi Dániel Irodalmi és Művészeti Társulat fogta össze. A helyi vagy
Somogy vármegyei művészek alkotásaiból éves rendszerességgel szerveztek kiállítást.

A polgári élet idején igen népszerű és hasznos elfoglaltságot jelentettek az ének- és dalkörök, amely szép számmal működtek a városban. Volt
városi, postás, iparos, vasutas, munkás, katolikus és református egyházi énekkar. Működött városi szimfonikus zenekar, vasutas zenekar, katonai
zenekar és ifjúsági zenekar.[13]
A város területe és lakosságszáma a 20. században is folyamatosan nőtt. 1950-ben hozzácsatolták Kaposszentjakabot, 1973-ban Kaposfüredet,
Toponárt és Töröcskét. Lakóinak száma megháromszorozódott, a 70-es évek végén elérte a 75 000 főt. Kaposvár 1990-ben megyei jogú város,
1993-ban római katolikus püspöki székhely lett.

A megyeszékhely a Magyar Honvédség aktív helyőrsége, ahol a MH 64. Boconádi Szabó József Logisztikai Ezred található. Korábban 1957-től
a MN 9. Gépesített Lövészhadosztály parancsnoksága volt megtalálható 1987-ig, amikor létrehozták a 2. Gépesített Hadtestet. Később a hadtest a
2. Katonai Kerület Parancsnokság nevet kapta, mint béke alakulat. Az alakulat 2001-es felszámolásakor, mint magasabbegység a 2. Gépesített
Hadosztály néven működött. Korábban a helyőrségben megtalálható volt az MN 54. Felderítő Zászlóalj 1976-ig. A 45. Híradó Zászlóalj, illetve a
99. Zselic Rendészeti Kommendáns Zászlóalj és ezek jogutódja a MH 45. Noszlopy Gáspár Vezetésbiztosító Zászlóalj. Utóbbi 1995-ben szűnt
meg.[14]

Kaposvár a Dunántúl egyik legjelentősebb városa, a Dél-Dunántúl társközpontja lett. 2000. január 1-jén a korábban is itt működő Pannon
Agrártudományi Egyetem és Csokonai Vitéz Mihály Tanítóképző Főiskola összevonásával megalapították a Kaposvári Egyetemet. 2003-ban
dísztérré alakították át a Kossuth teret, ami a város egyik fő látványossága és 2017-ben Európa legszebb főtere[15] lett. 2008-ban a Magyar
Televízió közönségszavazásán a város elnyerte Az Év Települése címet. 2011. június 4-én felavatták Kaposvár rovásos helynévtábláját.[16]

Az utóbbi évtizedekben a somogyi megyeszékhely az ország egyik legdinamikusabban fejlődő településévé vált. Az elmúlt években is számos
fejlesztés, beruházás történt: újjászületett a belváros, átépült a megyei kórház, középületek, közterületek, iparterületek épültek és újultak meg, új
helyi járatú buszok róják a város útjait. 2017-ben átadták a felújított vasútállomás műemléképületét. Ugyancsak 2017-ben Szita Károly
polgármester elindította a Németh István programot, melynek keretében 185 milliárd forintot költ el a város.

Népességi adatok
Kaposvár népessége 65 000 fő körül mozog, vonzáskörzetében 135 000 fő él. A város lakásállománya megközelíti a 30 000 darabot. A település
népességnövekedése – a legtöbb megyeszékhelyhez hasonlóan – a 20. században felgyorsult, az 1970-es évek végén elérte a 75 000 főt. Az 1990-
es évek óta viszont folyamatosan csökken a város népességszáma, ez azonban elenyésző az országos népességfogyáshoz viszonyítva.

A következő ábra Kaposvár népességváltozását mutatja 1850-től napjainkig (mindig az aktuális közigazgatási határok között):
Városrészek
Korábban a várost kerületekre osztották, de ez a felosztás megszűnt – azonban a régebbi utcanévtáblák a mai napig emlékeztetnek rá. A
városrészek nagy vonalakban követik a régi felosztást, kivéve az újabb területeket. Több városrészben részönkormányzat is segíti a városi
közigazgatás és adminisztráció működését.

A megyeszékhely kereskedelmi, idegenforgalmi, oktatási és államigazgatási központja a Belváros, amelynek vonzáskörzete a városon és a
megyén túlnyúlik. A szocializmus évtizedeiben a városközponttól északnyugatra eső területeken jelentős lakótelepek épültek (itt található például
a Dunántúl legnagyobb lakóépülete, a 330 lakásos Sávház[19]), ezen a részen él a város lakosságának harmada. A városközpontban és a
lakótelepeken rengeteg zöldterület található (fasorok, parkok, virágágyások). Kaposvár - akárcsak az ókori Róma - hét dombra épült, ezek ma a
megyeszékhely déli városrészeit alkotják, ahol elegáns villanegyedek, családi házas és kertvárosias övezetek alakultak ki. A város déli részein a
Zselic lankái húzódnak.

Kaposvár területe az elmúlt évszázadok alatt folyamatosan nőtt, így elérte a környező települések határát. 1950-ben hozzácsatolták
Kaposszentjakabot (keletről), 1970-ben Kaposfüredet és Toponárt (északról), valamint 1973-ban Töröcskét (délről). Ezek ma is családi házas
övezetek. Toponár és Kaposfüred között, a város északi részén húzódik a kaposváriak kedvelt pihenőhelye, a 8 km hosszú Deseda tó.

Oktatás
Közoktatás

Kaposvár iskolaváros. A megyeszékhelyen 5 bölcsőde, 25 óvoda, 20 általános iskola és ugyanennyi középfokú oktatási intézmény működik,
ezekben 20 000 diák tanul. Az állami és önkormányzati oktatási intézmények mellett megtalálhatók a magán, alapítványi és egyházi
fenntartásúak is, akárcsak a művészeti, sport- és nyelviskolák.

A város legnagyobb általános iskolája a Kodály Zoltán Központi Általános Iskola, legnagyobb középiskolái a Kaposvári Eötvös Loránd Műszaki
Szakközépiskola, Szakiskola és Kollégium, a Táncsics Mihály Gimnázium, a Munkácsy Mihály Gimnázium és a Széchenyi István Kereskedelmi
és Vendéglátóipari Szakképző Iskola. A középiskolások lakhelyigényének kielégítésére épült Magyarország egyik legmodernebb kollégiuma
Kaposvárott, a Klebelsberg Középiskolai Kollégium.
Felsőoktatás

Kaposvár egyetemi város. A 20. század közepe óta működnek felsőoktatási intézmények a megyeszékhelyen. 2000. január 1-jén az itt működő
Pannon Agrártudományi Egyetem és Csokonai Vitéz Mihály Tanítóképző Főiskola összevonásával megalapították az azóta kibővített Kaposvári
Egyetemet, amely az ország egyik legmodernebb felsőoktatási intézménye. Ezenkívül a Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Kara is
üzemeltet képzési központot a városban.

Kulturális élet
Kaposvárott élénk kulturális élet zajlik. Itt működik az ország egyik legnevesebb színháza, a Csiky Gergely Színház, amelyben évtizedek óta
nemzetközileg elismert alkotómunka folyik. A város művészeti és néptáncegyüttesei országhatáron túl is ismertek. Kaposvár minden évben
rangos kulturális rendezvényeknek ad otthont: Csokonai Vitéz Mihály Dorottya című vígeposzának eseményeit dolgozza fel a februári farsangi
felvonulás. A márciusi Kaposvári Tavaszi Fesztivál magas művészi színvonalú zenei, színházi előadásokkal és képzőművészeti kiállításokkal
várja az érdeklődőket. Minden májusban megrendezik a Festők Városa Hangulatfesztivált - Kaposvár a festők városa: Rippl-Rónai József,
Vaszary János és Galimberti Sándor szülővárosa, ezenkívül a városhoz köthető Kunffy Lajos, Zichy Mihály, Bernáth Aurél és Szász Endre is. A
kaposszentjakabi bencés apátság romjainál minden nyáron megrendezésre kerül a Szentjakabi Nyári Esték elnevezésű rendezvénysorozat. A
Nemzetközi Ifjúsági Sportfesztivál során az egész világról érkeznek focicsapatok a megyeszékhelyre. A Kaposvári Nemzetközi Kamarazenei
Fesztivál pár év alatt európai hírűvé vált. A kínálatot színesítik a regionális, országos és nemzetközi tudományos konferenciák, találkozók,
vásárok, bajnokságok és a lovas világversenyek is. Nagy múltú rendezvény volt az elmúlt évtizedekben a külföldi és magyar kiállítók százait,
üzletemberek és látogatók ezreit vonzó Kaposvári Nemzetközi Tavaszi Vásár, az Alpoktól az Adriáig Nemzetközi Kiállítás és Vásár, valamint a
Kapos Expo is.