Az ókori görög paideia

Az európai kultúra fejlődésének történetében az antik görögök szerepe rendkívül jelentős.

Ez a fiatal nép - a mükénéi elődök kultúrájának közvetítésével - sok szállal kapcsolódott az
egyiptomi, babiloni, perzsa és zsidó civilizációhoz. Zsenialitásuk titka abban rejlik, hogy
miközben értékek tömegét asszimilálták, a felhalmozás nem vált káosszá, hanem
fokozatosan harmonikus szintézissé ötvöződött saját kulturális értékeikkel.
A Hellén törzsek (az Ázsiából Európa felé vándorló indoeurópai népek sorába tartoztak) Kr.e
második évezredben foglalták el a Balkán félsziget déli részét. Az akhájok a peloponnészoszi
Mükéné városában letelepedtek, virágzó kultúrát teremtettek Kr. e.
XVI-XIII. század között.
 A leigázott őslakosokat beolvasztották
 újabb barbár törzsek jöttek: dórok, thesszalosziak és élisziek (elűzték az előzőleg
letelepedett törzseket)
 a IX. századra befejeződtek a letelepedések
 az egymástól elszigetelt földrajzi egységek kedvező feltételeket teremtettek a
poliszok kialakulásához
 megkezdődött a társadalom tagolódása  az arisztokraták hatalma örökletessé
vált, irányították a közösség politikai, gazdasági és vallási életét

Homérosz Kr.e. VIII. század

 a görögség kimagasló jelképe
 Eposza az Iliász – korának legfontosabb tananyaga  a fiatal arisztokraták
nevelésének fontos összetevője volt a példaadás, szemléletformálás + testi erejük,
harcedzettségük és ügyességük fejlesztése
 Az Iliász főhőse Akhilleusz testesíti meg a korabeli emberideált
Az előkelők gyermekeit magánnevelők oktatták-nevelték

Az Iliászban ábrázolt hőskor heroikus értékei - mint láttuk - a katonai arisztokrácia

életfelfogásának feleltek meg, az ő azonosságtudatukat erősítették. A hősi hírnév dicsőítése
azonban már Homérosz korának, a Kr. e. VIII. századnak a konszolidáltabb társadalmi
viszonyai között is egy túlhaladott értékrend továbbélését jelentette.

Amíg az Iliász a régmúltba, a hőskorba tekint, abból merít értéket, s azt mutatja fel
követendő ideálként, addig az egy vagy másfél évszázaddal később keletkezett, s szintén
Homérosz alkotásának tulajdonított Odüsszeia egy közelebbi múlt valóságát ábrázolja. A
nagy görög "héroszok" kora már az emlékeket megszépítő mondák világáé lett. Egy új
emberideál van kialakulóban: az eszében bízó, leleményességével, tapasztalataival
felülkerekedő hős típusa.

Ez a „homéroszi kor”
 a fiúk nevelésének legfontosabb színtere a háború (fegyverforgatás fortélyai,
önfeláldozó bátorság erénye) és a népgyűlés (képesség a tömegek meggyőzésére az
éló szó erejével)
 a legfontosabb nevelőiskola maga az élet
 élő példa nevelő szerepe
 idősebbek feltétel nélküli tisztelete, az általuk közvetített értékekkel, eszmékkel való
teljes azonosulás
 a gyermekek első nevelési közege maga a család volt, első nevelő édesanyjuk
 A fiúkat 6-7 éves koruktól apjuk nevelte, magával vitte a közélet főbb színtereire: az
agórára és a háborúba is.
 a lányok nevelési köre nem bővült legfőbb erkölcsi erényük az állhatatosság, a
kikezdhetetlen házastársi hűség
IDEA  eidos : őskép, ősok, tükörkép
-idealisztukus nevelés - a tökéletességre való törekvés
Paideia- a fiúk nevelésének folyamata
Paidagógosz- a gyermeket kísérő idős rabszolga

A spártai nevelés

Az archaikus Spárta a Kr. e. VIII-VI. században a görögség egyik kulturális centruma volt, s a többi
polisszal élénk kapcsolatot tartott fenn. Viszonylag rövid virágzás után a második messzéniai háborút
követően a Kr. e. VII. században egyszeriben minden összeköttetést megszakított a többi
városállammal.

Az uralmat a katonai arisztokrácia ragadta magához. Ennek az osztálynak a hatalma Lükurgosznak a

Kr. e. VIII. században szentesített törvényein alapult. Lükurgosz a következőképpen kívánta biztosítani
az uralkodó osztály egységét. Elrendelte, hogy

a) a kiváltságos osztály tagjai azonos nagyságú földdel rendelkezzenek;

b) étkezésük közösen történjék;
c) gyermekeik egységes állami nevelésben részesüljenek.
A nevelés legfőbb célja az állandó harci készenlétre való felkészítés volt. Olyan kíméletlen
harcost akartak formálni a gyermekekből, aki mindenkor képesek az uralkodó pozíció
megvédésére.
A spártai nevelésről Plutharkhosz a „Párhuzamos életrajzok”-ban részletesen ír

 a város egyetlen katonai tábor

 előre megszabott kötelességeket kellett mindenkinek elvégeznie a köz érdekében
 senki sem él önmagának, hanem a polisznak

a spártai harcos: erős, edzett és fanatista

 a fiúk 7 éves koruktól katonai iskolákban nevelődtek
 rendkívül szigorú testi nevelés  éppen szükséges értelmi nevelés (írni-olvasni alig
tanultak meg, gondolataikat viszont világosan, egyszerűen és szabatosan kellett
kifejteniük
 költészet és zenei nevelés : csak ami alkalmas volt az elszántság, lelkesedés és
bátorság fokozására, az erkölcsök nemesítésére
 erkölcsi nevelés középpontja a harci szellem fokozása, a halálmegvető
bátorság erénye
A fiúk 20 éves korukban lettek a hadsereg tagjai.

30 éves korukig kaszárnyákban éltek, utána költözhettek családjukhoz.

60 esztendős korukig katonakötelesek voltak

A spártaiak érdeme, hogy a lányok nevelését is szívügyüknek tartották. Szinte a

fiúkkal egyenértékű képzésben részesítették őket. Ők is megtanultak sebesen futni,
ugrani, birkózni, dárdát és diszkoszt hajítani. Mindezt elsősorban azért, hogy jövendő
gyermekeik erős, edzett, egészséges szervezetben foganjanak meg. Másfelől az sem volt
mellékes szempont, hogy a férfiak távollétekor - hadjáratok idején - nekik kellett
vállalniuk az otthon védelmét.

Az athéni nevelés

Periklész, a kiváló athéni államférfi a következő szavakkal jellemezte a spártai és athéni

nevelés különbségét: "Az ő nevelésüket az jellemzi, hogy már kora ifjúságuktól fogva
szüntelenül fáradságos gyakorlatokkal edzik magukat a férfias helytállásra, mi viszont
szabadabb módon élünk, de nem csekélyebb elszántsággal tudunk ugyanolyan veszélyekkel
szembenézni... S ha mi inkább könnyedebb életmóddal, mint fáradságos gyakorlatokkal, és
nem a törvények által belénk oltott, hanem elsősorban velünk született bátorsággal
készülünk a veszedelmek leküzdésére, ez azzal az előnnyel is jár, hogy nem ízleljük meg már
előre a még csak közelgő megpróbáltatásokat, ha viszont már bennük vagyunk, nem
tanúsítunk kisebb hősiességet azoknál, akiknek egész élete fáradozásban telik." [22]

Vajon valóban beszélhetünk-e az athéniak "veleszületett bátorságá"-ról? Aligha. Inkább

nevelésükben rejlik a titok nyitja, amely rávilágít arra, hogyan tudtak gyermekeikből embert
faragni. Olyan harmonikus embert, aki bátorságban felvette a versenyt a harcos spártaiakkal.
Ugyanakkor értelme nyitottsága, erkölcsi érzékének fejlettsége, a szépség iránti
fogékonysága többé is tette azoknál.

Szolón törvényei (i. e. 6. sz.) nyomán a gazdagok és szegények ellentétei is csökkentek. Athén
földrajzilag kitűnő helyen feküdt, csomópontja és befogadója volt a különböző irányokból
érkező kulturális áramlatoknak. Az állam legkiemelkedőbb vezetői és gazdag polgárai sokat
áldoztak a kultúra, a művészetek felvirágoztatására.

Athénben a testileg és lelkileg kiművelt ember nevelése volt a cél. A kalokagáthia, a szép
és jó eszménye irányította a családi és intézményes nevelést.
Legfőbb cél a „jó poliszpolgár” nevelése
1. Szakmai műveltség: A jó poliszpolgár ügyes kereskedő, sikeres vállalkozó volt. Az
ehhez szükséges ismereteket, készségeket szüleitől sajátította el. A mesterség apáról
fiúra hagyományozódott át.
2. Általános műveltség: Ezt mindenekelőtt a közéleti szereplések tették szükségessé. A jó
polgárnak határozott elképzelése volt saját poliszának helyzetéről, jövőjéről. Képes
volt arra, hogy véleményét logikus érvekkel alátámasztva kifejezze, gondolatait
meggyőző szavakká formálja. A népgyűléseken, a bíróságokon és a közszereplés egyéb
alkalmai során tudott vitatkozni polgártársaival, okfejtését példákkal is alá tudta
támasztani. Ehhez ismernie kellett népének történelmét, a mitológia mondáit, a
klasszikus költők és írók műveit, tehát általános műveltséggel kellett rendelkeznie.

7 éves kortól  magántanítók

1. Múzsai képzés.

a) Grammatikai-irodalmi képzés: olvasás, írás, számolás és irodalmi művek

tanulmányozása
b) Kithara-képzés, vagyis a hangszerjátékkal kísért énekelt versek tanulása,
és a tánc (orkesztiké).

2. Gümnasztikai képzés: torna, sport és a kifejező mozgás művészete.

A gyerekek nevelése-oktatása, a képzés tartalmainak átadása különféle

iskolatípusokban történt:
a) Grammatikai "iskola": A hétéves gyermekeket elvitték a grammatisztész házába.
Itt először az alapkészségek elsajátításával foglalkoztak. Társaival együtt
megtanulta az olvasást, az írást és a számtant.

b) Kithara-"iskola". A múzsai képzésen belül a költészet oktatása mellett fontos

szerepet játszott a zenetanítás is. Ez a kithara tanítójának, a kitharisztésznek a
házában történt. (A kithara leginkább a mai hárfához hasonlatos húros hangszer.) A
kitarajáték tanítása kezdetben minden elméleti oktatás nélkül pusztán bemutatással
és utánzással történt. Később e hangszer kísérete mellett énekelték a lírikusok
műveit. Tánctanítás (orkesztiké) is folyt a kitharisztész házában: a kardalokat
énekelve és táncolva adták elő.

c) Palaisztra ('birkózásra kijelölt hely'): Az előbbiekkel párhuzamosan hétéves

koruktól kezdve a gimnasztikai képzést biztosító palaisztrába is elkísérték a
gyermekeket. A tornatanítás, a testgyakorlás színtere volt ez. A testnevelő
(paidotribész) irányításával a küzdősportok (birkózás, ökölvívás) és a
könnyűatlétika különféle ágait gyakorolták itt a fiúk.

Kalokagathia – a szép és a jó harmonikus egységben létezik  az

egészséges, ép testben ép lélek lakozik – szép, esztétikus test csak etikailag
kifogástalan léleknek adhat otthont
d) Gümnaszion (gümnosz = 'meztelen'): középfokú képzés
grammatika, retorika, dialektika, aritmetika, geometria, asztronómia, zenetudomány
e) Ephébeia : katonai képzés, a fiúk számára következett a gümszantikai képzés
után, szellemi és erkölcsi nevelés, bevezetés a politikai ügyek intézésébe,
szónoki képességeket is továbbfejlesztették
Ez a 7 tudomány összefüggő rendszert alkotott (enkükliosz paideia) , ez a
hetes szisztéma átöröklődött a következő történeti korok számára is

A hellenisztikus nevelés (Kr. e. 336 - Kr. e. 30)

Új "iskolatípusok" jelentek meg, s a régiekben átadott tudás tartalma is módosult.

a) Az elemi oktatás színtere a minden városban működő didaszkaleion  lett. Általában 7-

14 éves korú gyerekek jártak ide. Részint magániskolák voltak ezek, de már megjelentek a
városok által fenntartott intézmények is. A gyerekek olvasni, írni és számolni tanultak a
didaszkaleionban.
b) A középfokú oktatás színtere a grammatikai iskola volt. A grammatikosz ('irodalomtanár')
vezetésével itt már megkezdődött a klasszikus írók és költők - mindenekelőtt Homérosz
- műveinek beható tanulmányozása.

 A szónoki beszéd elsajátítására előkészítő ismeretek és gyakorlatok köre fokozatosan

tovább bővült
 bekerült a tananyagba a nyelvtan (grammatika).
 aritmetika, a geometria, az asztronómia, valamint a zeneelmélet. (Ez utóbbiak lesznek
majd a "hét szabad tudomány" rendszerében a quadrivium elemei.)

Így vált teljessé, humán és reál ismeretköröket egyaránt felölelve az a

műveltségeszmény, amelyet a hellén emberek enkükliosz paideiá-nak, vagyis a
minden szabad ember számára hozzáférhető általános nevelésnek-
oktatásnak neveztek.

A paideia  görög kifejezés a 'paideuszisz' szinonimája. Eredete a paisz ('gyermek') szó.

Jelentéstartalma igen gazdag: a gyermekgondozást, képzést, oktatást, nevelést épp úgy jelölte,
mint a műveltséget a kultúrát. Hangzása hasonló, mint a paidia ('játék') kifejezésé - a görög
bölcsek szívesen játszottak ezzel az egybecsengéssel.

c) Továbbra is működtek a gümnaszionok, az eredetileg testnevelésre szolgáló pompás

épületegyüttesek. Szerepkörük gazdagodott: a test nevelése mellett a szellem gyarapodását is
szolgálták már. Hatósugara is bővült, funkciójuk átformálódott: egyre inkább egyfajta
"kulturális centrummá" vált: mindenki betérhetett ide, akinek kedve volt előadásokat hallgatni
vagy a könyvtárban olvasni.[30]

c) A felsőfokú képzés színterei azok a filozófiai iskolák is, melyek a híres bölcselők köré

tömörülő fiatalokból szerveződtek. Kiemelkedett ezek közül Platón iskolája, az
"akadémia". A híres filozófus Akadémosz parkjában a természetben, a gondolkodásban
érvényesülő általános törvényszerűségekről beszélgetett, vitatkozott a köréje sereglett
fiatalokkal. Hasonlóképpen tanított Arisztotelész az athéniak kedvelt "peripatosz"-án ('sétáló
hely, sétány'), a Lükabéttosz nevű dombon sétálgatás közben magyarázva, vitatkozva
tanítványaival. (A domb nevéből származik a későbbi iskolatípus, a líceum neve,
a peripatosz szóból pedig az Arisztotelészt követő peripatetikus filozófusok nyerték
elnevezésüket.)

A filozófiai "iskolákban" a fiatalok előbb egy általános filozófiatörténeti bevezetést kaptak,

majd az iskola saját filozófiai rendszerével ismerkedhettek meg. Az iskola vezetőjével
folytatott beszélgetések során vitatni is kellett annak tanait, nézeteit. Így is fejleszteni
kívánták a görögöknél olyan nagyra becsült vitakészséget.

A felsőfokú képzés színterei közé tartoztak még az orvosi iskolák, elsősorban Hippokratész
műveit használták itt. Végül igen népszerűek voltak a szónoki képzést nyújtó retorikai
iskolák is, ahol a rétorok oktattak. Az tanítást segítő kézikönyvek tartalmának elsajátítása
után, a jövendő szónokok stílusát csiszolták, és módszeresen fejlesztették olyan
képességeiket, amelyekre a jó rétornak szüksége volt (emlékezet, hangképzés, gesztusnyelv
stb.).
Szókratész (Kr. e. 470-399) 
a kiemelkedő görög filozófusok közül az első, aki a nevelésről jelentős gondolatokat
fogalmazott meg. Érdeme, hogy hadat üzent a szofisták erkölcsi relativizmusának, és síkra
szállt az örök erkölcsi értékek jogainak visszaállításáért.
Módszerei: irónia, bábáskodás
 "minden dolog mértéke az ember"
 Szókratész filozófiája szélsőségesen racionalista
 a megismerő, gondolkodó és cselekvő embert állítja vizsgálódásának középpontjába,
s tanítványainak is az önismeretet és az önfejlesztést tanácsolta

 A kétféle megismerés így Szókratész felfogása szerint a következő:

1. A szakemberek, különféle mesteremberek ismeretszerzése, amely a tárgyi

ismeretek tanulását jelenti. Ez csak egy alacsonyabb rendű, relatív értékű tudást
eredményezhet.

2. Ha a dolgokat nem szemünkkel, hanem belső

tudatműködésünkkel vizsgáljuk, szert tehetünk az egyedül igaz, valóságos
ismeretekre.

Hitt az erény taníthatóságában, abban, hogy a tudás nemesíti az embert. De nála ez a tudás

nem a külső forrásból származó érzékleteken alapul, hanem a tudat benső aktivitásán,
a ráció öncélúságán. A tudás átadására viszont kimunkált egy mesteri módszert, a
heurisztika, a "rádöbbentés" művészetét. Ennek kései - meglehetősen leegyszerűsített -
válfaja "kérdve-kifejtő módszer" néven vált honossá az újkori iskolák hétköznapi
gyakorlatában.

Platón (Kr. e. 428/7-348/7)
 az ókori görögök egyik legkiemelkedőbb filozófusa.
 sajátos, egyedülálló pedagógiai rendszert alkotott.
Platóni idea tan:
 bölcsesség (aki okos nem biztos hogy bölcs)
 bátorság
 mértékletesség
 igazságosság (minden tudomány feladata az igazság keresése)
 istenhit

az emberi lélek
részei: 1. megismerő rész 2. érző rész 3. vágyó rész
hajlamai: 1. megismerés 2. Indulat 3. vágyakozás
funkciói: 1. gondolkodás 2. szeretet 3. ön- és fajfenntartás
a létrejövő erény: 1. bölcsesség 2. Bátorság 3. józanság

összhangjuk eredménye: i g a z s á g o s s á g

Társadalmi osztályok: filozófusok, katonák,dolgozók

Az őrök közül kikerülő filozófusok nevelését Platón már kisgyermekkortól kezdve szigorú
ellenőrzés alá kívánja vonni.

 A szokásos mesék egy része nem nekik való. Ezért el kell érni, hogy az édesanyák és a
dajkák csak a megfelelő szempontok szerint kiválasztott meséket mondják a
gyermekeknek. A homéroszi költészetet is károsnak minősíti, hiszen az Iliász és
Odüsszeia költője sokszor az istenek gonoszságáról beszél, s ezzel rossz példát nyújt a
fiataloknak.
 meghatározott zenét hallgathattak
 fontos a testi nevelés
 gümnasztikai és múzsai nevelés
2-3 évig tartó katonai szolgálat  10 évig tartó matematikai előtanulmányok (20 éves kortól)
30 éves kortól 5 éven keresztül tanulhattak dialektikát

Arisztotelész (Kr. e. 384-322)

 Nagy Sándor nevelője

 szembefordult korának pedagógiájával
 a cél az erényes – tehát boldog polgárok nevelése
 az erényeket természetes hajlamainkból fejleszthetjük ki, tevékenység útján
 kétféle erény: erkölcsi (szoktatás útján fejleszthető) és szellemi (oktatással
fejleszthető)
 középhatár : mezotész! az erkölcsi erény fontos jellemzője
"az erénynél a tudás keveset vagy éppen semmit sem nyom". Ezzel Arisztotelész túllép - a
görög filozófusok körében olyannyira elterjedt - erkölcsi intellektualizmus álláspontján.
Ha többször, újra és újra erényesen cselekszünk, a szoktatás-megszokás útján kialakul
bennünk egy tartós lelki minőség, a lélek erkölcsös habitusa.

"Lehetetlen jónak és erényesnek lenni okosság nélkül" - írja Arisztotelész, s ez

fordítva is igaz: "lehetetlen okosnak lenni erkölcsi erény nélkül"

A gyermekek 7 éves korukig a családjukban nevelődnek, utána kezdődhet az oktatás:

1. írás-olvasás, 2. nyelvtan és irodalom, 3. testgyakorlás, 4. zene, 5. rajzolás.
nagy jelentőséget tulajdonít a zenének