2022.10.05.

USA 3.
A „manifest destiny” és a rabszolgaság-vita (szekcionalizmus) (1820-1860)
James Monroe elnöksége egyúttal a „Jó Érzések” végét is jelenti
Öröksége: Monroe-doktrína (elsősorban nem amerikai, hanem brit erőre támaszkodva ekkor),
1823
Missouri-kompromisszum  rabszolgaság-vita
Föderalista Párt megszűnése  Republikánus Párt dominanciája
Monroe második ciklusa után vita, ki legyen az örökös
11. alkotmánykiegészítés: nem perelhet más állam/más ország lakosa egy adott államot
12. alkotmánykiegészítés: az elnökválasztási procedúra leírása. Ha nincs abszolút többség az
elektori kollégiumban, a Kongresszusban döntenek, ez mai napig így van.
1824-ben Andrew Jackson szerez relatív többséget, de az államok John Quincy Adamst
választják
Adams veterán politikus létére naivan kormányzott, a középutat kereste, próbálta fenntartani a
„pártnélküliséget” – nem ment
Adams, Henry Clay  Martin van Buren, John C. Calhoun, Jackson
1828: a „szörnyszülött vám”, politikai csapda volt, nem elfogadásra szánták  1832-33:
„nullifikációs válság”, Dél-Karolina fenyegetőzik, Jackson helyrepofozza – majd megjósolja,
hogy lesznek még bajok ebből az egészből. Maguk a vámok egyébként folyamatosan
fluktuáltak, alapvetően az északi érdek a magasabb vám volt, a déli az alacsonyabb
(legalábbis iparcikkek esetében)
1828: Jackson magabiztosan győz, két ciklust kap (1829-1837)
Antikorrupciós, állami jogosítványok-párti, populista platform
1830: Indian Removal Act (az öt civilizált törzs: cseroki, csoktó, csikaszó, muszkodzsí,
szeminol). Áttelepítésük a későbbi Oklahoma területére (a szeminolok inkább háborúznak)
1832: Worcester kontra Georgia – nincs joga csak úgy térítőket küldeni az államnak  nem
tartatja be
1830-as évek: az indián törzsek eltávolítása a Mississippi bal partjáról (Könnyek Útja:
specifikusan a cserokik 1838-as eltávolításának a neve, de egyre többször az egész folyamatot
ideértik) 60 000 kitelepített, ~15 000 halott
De a földosztásokkal sok szegény fehér lojalitását megszerzi (ügyesen manőverező
populista)
Spoils: a nepotizmus újfajta körforgós játéka
Bankellenesség, a Second Bank megszüntetése 1836-os hatállyal
Demokrata Párt  Whig Párt, új kétpártrendszer
Manifest Destiny három fő eleme: 1. az amerikai emberek és intézmények kivételesek 2.
küldetésük megváltani és magterületük (agrárius) mintájára újrateremteni a Nyugatot 3.
minderre pedig egy különleges késztetés hajtja őket  ebből lesz a „frontier spirit” tézis majd
a későbbiekben
A rabszolgaság nem lehet téma: ezt 1836-1844 között el is tiltják a Képviselőházban (gag
rule)
1835-36: texasi függetlenségi háború  nem hoz tartós megoldást, de lesz belőle egy jó kis
háború majd később. A fő téma a rabszolgaság volt, de sok mindenben nem jöttek ki jól
Mexikóval. Gondot majd az 1845-ös annexió után jelent, ugyanis kiterjed a Missouri-vonal
alatti terület, aztán még inkább…
1837: Martin Van Buren elnöksége (több ellenfele is volt a választáson, nincs még egységes
Whig Párt)
1837-es bankpánik: rányomja a bélyegét az elnökségére
Independent Treasury: a pénznyomtatás korlátozása
Amistad-ügy (szabad afrikaiak Amerikában, a Legfelsőbb Bíróság a javukra dönt)
MvB északi volt, de sok dologban együttműködött a déliekkel, a meglévő állapotok
fenntartását látta kezelhetőnek. (A választásokkor mindenki közelített a Délhez!) Elnöksége
után azonban hangadó rabszolgaság-ellenes lett.
Ugyan arányaiban nem kapott ki nagyon, de az elektori kollégiumban tönkreverik.
William Henry Harrison alig 31 napi elnökösködés után meghal, alelnöke, John Tyler tölti ki
a ciklust (1841-1845)
Tyler írja alá az északkeleti határról szóló szerződést (Webster-Ashburton szerződés, 1842),
és Kínával is köt egy előnyös megállapodást (Wanghiai szerződés)
Virginiai rabszolgatartó ültetvényes volt ő is, s olyannyira pártolta az intézményt, hogy 1861-
ben a Konföderáció mellé állt. Kis híján a kongresszusukba is beült, de még az ülésezés
kezdete előtt meghalt.
A pártelittel nem volt jó a viszonya, mert nem volt hajlandó aláírni a vám- és
banktörvényeket. Végül a pártból magából is kitették. Kabinetje is cserbenhagyta, és emiatt
több fontos pozícióba demokratákat ültetett. 1844-ben végül vissza is tért a demokrata pártba
és Polkot támogatta a választásokon. A Texas-annexiót ő készítette elő. (Igazi States’ rights
fella)
Szoros választás, amelyen a Texashoz való hozzáállás a döntő
James K. Polk (1845-1849)
1846: Oregoni szerződés – a határ a 49. szélesség (az 1818-as szerződésnek megfelelően),
kivéve Vancouver szigetét
1846-1848: a mexikói-amerikai háború Texas annexióját követően. Az USA hatalmas
győzelmet arat, és mindez még erősebben hozza elő a „szekcionális” kérdést. 1, Mennyi
Mexikót annektáljunk? 2, Milyen formája legyen ezen területeknek?
Guadeloupe-Hidalgo-i béke: mai határok (mínusz egy kicsi, 1853: Gadsden-vásárlás: mai
mexikói határ)
1848: Oregonban betiltja a rabszolgaságot
Polk az egész programját teljesítette: vámcsökkentés, Oregon, Kalifornia, új Treasury
Nincs döntés a megszerzett területekről, Polk kihúzná a Missouri-vonalat a partig, de ez nem
elégséges senkinek. Az északiak szabad Délnyugatot akarnak, a déliek az újraírását a
vonalnak.
1849: A kentuckyi rabszolgatartó (de nem kiterjesztéspárti) Zachary Taylor vezérőrnagy nyeri
az elnökválasztást, de 16 hónappal a hivatalba lépése után meghal. Utóda az északi Millard
Filmore. Itt van az első pártszakadás, Van Buren 10%-ot szerez a rabszolgaság-ellenes
demokratákkal.
1850-es kompromisszum: Texas átengedi a követelt területeket más államoknak, Kalifornia
szabad állam lesz. Cserébe Új-Mexikó és Utah terület szabadon dönthet a rabszolgaságról,
ahogy ezután minden territórium. Illetve új szökevénytörvény születik, amelynek keretében
északon is vadászhatnak szökött rabszolgákra.
Filmore volt az első elnök, aki nem tehetősen vonult vissza. Elnöksége (és a választási
vereség) után a Whig Párt szétesésnek indult, a rabszolgaság kérdése immáron túl
megosztónak bizonyult náluk is.
1853-1857: Franklin Pierce elnöksége. „Doughface”, északi Dél-szimpatizáns, nagyon
felszabadítás-ellenes.
Kísérlet megvenni Kubát (vagy elvenni – Oostendei Manifesztum, 1854), szerződések
Japánnal, Britanniával
Kansas-Nebraska törvény (1854)  Vérző Kansas (1856, Vérző Sumner)
A Nebraskai és a Kansasi terület szavazhat a rabszolgaságról
Pierce a déliek mellé állt Kansasben és a Burns-ügyben egyaránt, azonban a kritikátlan
rabszolgaság-pártiságot a demokrata szavazók is büntetni kezdték. A Whigek roncsaiból és a
Free Soilból létrejött a Republikánus Párt, és rövid időre felemelkedett a katolikusellenes
Know Nothing (Filmore), és taroltak északon.
1856: a demokraták csak 41,5%-ot szereznek a választáson, a győzelmüket az északi
megosztottság (Frémont és Filmore) teszi lehetővé
1857-1861: James Buchanan, a legendás doughface. Pennsylvaniai, de a déliek oldalán áll a
rabszolgaság ügyében. A reputációja a legrosszabbak között van.
„Engedjünk a rabszolgatartóknak, így őrizhető meg az Unió.”
Dred Scott döntés, amibe explicite beleszól (1857), lecomptoni alkotmány Kansasben (1858)
1836: Arkansas (rabszolgatartó)
1837: Michigan (szabad)
1841: Florida (rabszolgatartó)
1845: Texas (rabszolgatartó)
1846: Iowa (szabad)
1848: Wisconsin (szabad)
1851: Kalifornia (szabad)