Múltról és jövőről a dévai helytörténeti körön

Nagy elődök és reménykeltő fiatalok

A szokottnál is tartalmasabbra sikeredett a Bethlen Gábor helytörténeti kör dévai
szerkesztőségünkben megtartott márciusi találkozója. Az előző havi, református
temetőről tartott előadás egyfajta folytatásaként került terítékre ezúttal a dévai
temetőkben nyugvó neves személyiségek élete, illetve a szintén több száz évesnek
tekinthető római katolikus temetőnek ismertetése.
Az előadások sorát Deák Piroska tanárnő nyitotta meg, a dévai temetkezési szokások
néhány sajátosságára híva fel a figyelmet. Külön említést tett a dévai református temető
számos sírkövén fellelhető előnevekre, melyek a Déván élt nemesi családok területi
származásának széles körére utal: nagycsulay, csíktapolcai, eresztvényi, galaci,
nagybarcsay, kénosi, kézdiszentkalotai, szárazajtai, kolozsmonostori, stb. Az előadó
röviden kitért néhány nemesi család kiemelkedő tagjainak életútjára is.
Az előadás javát azonban a 155 éve Algyógyon született Mailand Oszkár életének,
tudományos tevékenységének bemutatása jelentette: Mailand „sokoldalú értelmiségi,
tevékeny ember volt. Középiskoláit Szászvároson, Gyulafehérvárott, Déván és
Nagyszebenben végezte (1877), majd 1883-ban német nyelv és irodalomszakos tanári
oklevelet szerzett Kolozsvárott. Tanárkodott Sepsiszentgyörgyön, majd Déván az 1871-
ben létesült reáliskola tanára, illetve igazgatója. Egy évig (1885-1886) Párizsban
romanisztikai tanulmányokat is folytatott, így hazatérve a német és magyar nyelv mellett
román nyelvet is tanított.” – ismertette tömören a dévai temetőben nyugvó tudós életútját
az előadó. Külön kitért Mailand néprajzgyűjtő munkásságára, melynek során a Kisfaludy
Társaság felkérésére több kötetre való anyagot (népdalt, balladát, szokásokat,stb.)
gyűjtött össze, jegyzett le a Székelyföldön, illetve a Hunyad megyei Erdőhátságon. A
dévai református temetőben a Mailand családnak 6 tagja nyugszik.
Szintén ide van eltemetve Szőts Sándor (1878 – 1905), református lelkipásztor, Mailand
kortársa, aki a Hunyad Megyei Történelmi és Régészeti Társulat tagjaként helytörténeti
munkásságával vált ismertté. Tanulmányai ma is értékes forrásanyagként szolgálnak. Az
ő idejében kezdték el az új dévai református templom építését is. Lelkipásztori, illetve
tudományos munkásságát, Barra Árpád nyugalmazott tanár ismertette.
Érdekes előadás hangzott el a dévai római katolikus temetőről, illetve az itt nyugvó neves
családokról is. Zavoda Emil nyugalmazott gyógyszerész felvezetőjében elmondta: a
városközponti római katolikus temető feltehetően a bolgár-telepi ferences templom
megépítése után létesült, azaz a XVIII. század elején. A temető ravatalozásra használt
legnagyobb kápolnáját a Dobai és Kokelin családok építették 1861-ben. Pincéjében e
családok tagjai nyugszanak. Jelentősebb kripták még a Rettegi, Kiskéri, Kénosi Sándor,
Issekutz, száldobosi Báró Kemény és a Bordeaux családi nyughelyek, illetve a második
világháború 45 katonai áldozatának sírja. Két honvédsír is található a temetőben, illetve a
ferences rendhez tartozó, Déván elhunyt szerzetesek és szerzetesnők sírjai.
A múlt nagyjaira való emlékezés nyomán biztatóan hatott a dévai Téglás Gábor Elméleti
Líceum két végzős diákjának rövid bemutatkozása. A Fogadj örökbe egy műemléket
nevű programban ugyanis a tizenkettedik osztálynak jutott a marosillyei Veresbástya.
Ennek népszerűsítésével kapcsolatos, jövőbe mutató tevékenységükről számoltak be a
diákok a helytörténeti kör tagjainak és kérték támogatásukat úgy a további
adatgyűjtésben, mint az épület népszerűsítésében is.
A helytörténeti kör következő havi találkozójára április 2-án, délután 5 órakor kerül sor.
Ezúttal a dévai utcanevek, illetve a megye helységneveinek eredete kerül terítékre.
GBR