ALGY-ÁK-0017

2022
ÖNREFLEXIÓS NAPLÓ
Répás Judit
WQLKCU

BEVEZETÉS A MŰVÉSZETALAPÚ MÓDSZEREKBE

1. UJJFESTÉSES MOZGÁS-IMPROVIZÁCIÓ

Az első alkotós élmény: tökéletes híd volt számomra a

mindennapokból áttérni az alkotás és befelé fordulás felé.
Amíg csak a tapétaragasztós anyagot vittük fel a papírra,
teljesen olyan érzésem volt, mintha dolgoznék. Masszőr
vagyok. A tartásom, a zenével összhangban lévő
mozdulatok, minden a munkára emlékeztetett. Csak az
asztal keménysége jelezte, hogy itt bizony beletörik az
ujjam a nyomkodásba...
Amikor megkaptuk a színeket, pozíciót váltott a testem, már
nem láttam a masszázságyat, akkor már igazán rajzoltam.
Sőt, ha jól emlékszem, még táncoltam is.
Azért eszembe jutott még a munka: milyen jó lenne látni a
valóságosan is a színeket miközben masszírozok.
A feladat során nem éreztem késztetést a kezeim
felcserélésére, a színek teljes összekeverésére.
Egyszerűen csak élveztem, hogy tocsogok a festékben.
2. SZÍNES FOLTKOMPOZÍCIÓK VIZES ALAPON,
ÖNTÖGETÉSES TECHNIKÁVAL ÉS SZÍNES
FOLTKOMPOZÍCIÓK VIZES ALAPON, ÖNTÖGETÉSES
TECHNIKÁVAL

Imádom az ilyen kutyulgatásokat. Nagyon élveztem, ahogy

a színek egymásba futottak. Egy kicsit arra emlékeztett a
feladat, mint amikor felhőnézegetés közben mindenféle
formákat látunk bennük. Meg is örültem a két zsiráfnak a
csillagos égbolton. Még egy csodaszép, ragyogó holdam is
volt. Aztán huss, összefolyt minden szín, amikor
megemeltem a lapot.
A megszáradt látvány nem okozott örömöt, szomorú
hangulata lett a képnek. Kissé csalódott lettem tőle.
A feladatot megismételtem más színekkel itthon. No, ez
sem lett valami szívderítő látvány. Ellenben nagyon
élveztem öntögetni-döntögetni a festéket. Az alkotási
folyamat rendkívül izgalmas, még akkor is ha a
végeredmény nem az ízlésemnek való.
A hajtogatásos verzió: abszolút időutazás volt. Ovis
koromban csináltam ilyet legutóbb. Itt már okosabb voltam,
kissé távolabb helyeztem el a színeket egymástól, csak a
vidámabb eredmény érdekében. Meglepetés így volt,
amikor kinyitottam a lapot.
3. SZÍNES FOLTKOMPOZÍCIÓK VIZES ALAPON,
ÖNTÖGETÉSES TECHNIKÁVAL

Itt már minden bizonnyal elfáradtam, nem igazán tudtam

lelkesülni a feladatért. A végeredmény sem tetszett.
Próbálom megfogni azt az érzést, ami a legintenzívebb volt.
Leginkább az ecsetről lecseppenő pöttyökben mélyedtem
el. Van valami magával ragadó dolog a szétfolyó,
egymásba érő pacákban. Legszívesebben csak
pötyögtettem volna a festéket. Így utólag visszagondolva
meg is tehettem volna. Bár lehet, hogy még most is ott
ülnék, mert sosem töltöttem volna meg a lapot foltokkal.
Ez egy nagyon elgondolkodtató feladat volt (persze csak
utólag látom így). Valószínűleg újra neki esek a feladatnak
egy vastagabb ecsettel. Kíváncsi vagyok, hogy milyen
változást hoz; nyugtatóbb vagy ismét nyomasztó?
1.
4. VIZES ALAPÚ FESTÉS EGYENLETES ÜTEMŰ
ECSETMOZGATÁSSAL, EGYENLETES TÓNUS-
ÁTMENETEK KÉPZÉSE, MAJD A FESTÉK MOZGATÁSA
ECSETTEL, FOLYATÁSSAL

Az egész kurzus alatt számomra ez volt a „leg-leg-leg”

feladat.
annyira magával ragadott, hogy csak foszlányokban
hallottam az instrukciókat, a zenét pedig csak az elején.
A korábbi feladatoknál a zene lendületet adott a
kézmozdulataimnak. Itt csak a kék színnél derengett valami
hasonló érzés.

Az instrukciók egy része hozzám nem jutott el. Az idő

múlását sem érzékeltem. Ami beégett a tudatomba az
egészből, az a rész, amikor a fény összeér a vízzel és új
élet keletkezik belőle. Felemelő érzés volt a természet
csodáját megelevenedni a papíron.
Ami még számomra fontos volt: jobban megértettem a
kisfiamat. Ő gyakorlatilag minden feladatban így tud
elveszni. Mély együttérzést, megértést ébresztett bennem.
Ezt a feladatot is elkészítettem itthon. Ugyanaz a felemelő,
elveszős élmény volt. Biztos vagyok benne, hogy újra és
újra megcsinálom ezt a gyakorlatot.
5. SZÍNES FOLTKOMPOZÍCIÓK VIZES ALAPON, benne, hogy így is értékelhető, ha kétszer használom fel
ECSETTEL FELVITT TECHNIKÁVAL HIDEG VAGY ugyanazt a képet).
MELEG SZÍNEKKEL, TEXTÚRA KÉPZÉS

Ismét egy elmélyedős feladat volt számomra. Igazán jól

esett, hogy csak hideg vagy meleg színeket
használhattunk. ez a fajta homogenitás békességet és
nyugalmat keltett bennem. Mindkét verzióval élvezet volt
alkotni.
A korábbi feladatok is lenyűgöztek, ahogy a színek
összefolytak. Végtelen messzeségbe el tudok kalandozni
festés közben.

A nyomhagyás nosztalgikus élmény volt.

A hideg színeknél az ujjaimat használtam, mintha

esőimitációs zenét komponálnék.

A meleg színeknél egy beszáradt ecsettel készítettem el a

nyomatokat. (És ebben a pillanatban látom, hogy ezen a
képen csináltam meg folthatáros házi feladatot. Bízom
6. SZÍNES FOLTKOMPOZÍCIÓK VIZES ALAPON, Újra elfogom készíteni a feladatot, azzal a különbséggel,
ECSETTEL FELVITT TECHNIKÁVAL FOLTHATÁROK hogy erősebb határvonalakat használok ezúttal. Kíváncsi
KIEMELÉSE TUSSAL VAGY TŰFILCCEL vagyok nehezemre esik-e majd ehhez a feltételhez
alkalmazkodnom.
A munkában gyakran találkozom a határok kérdéskörrel.
(Masszázs mellet érzelmi stresszoldással is foglalkozom.) (Megtaláltam egy képet, amit gyakorlásképpen készítettem,
Azt hiszem ez a téma kimeríthetetlen. Mit engedek meg több technikát is kipróbálva, még folthatár is van rajta. Úgy
magamnak, másoknak... milyen erős legyen a tűnik nekem igencsak keskeny határvonalaim vannak.)
határvonalam? Amíg a határvonalakat rajzolgattam ez járt a
fejemben. A lapon azonban a kezem diktált. Nem láttam az
összképet előre, csak követtem a festéknyomot. Végül
eluntam a rajzolgatást és késznek könyveltem el a
feladatot. Ebben legalább nem volt kontroll részemről.

Érdekesnek találtam a végeredményt, finom, szinte félősek,

remegők a vonalak. Hm, vajon ez üzenet nekem?
7. FELÜLETEK MEGFIGYELÉSE. elmerülten készítette mindenki az én házi feladatomat. A
FAKTÚRA-GYŰJTEMÉNY FROTTÁZS TECHNIKÁVAL 15 gyermekem meg is jegyezte, hogy nekem milyen jó házikat
DB FROTTÁZS adnak, bezzeg neki...Csak egyet érteni tudtam vele.

Nehezen vettem rá magam a gyűjtőmunkára. A végére egy nevetős, felszabadító, családi játéknak éltem
ezt a gyűjtőmunkát.
A kertben kezdtem a felületek vizsgálatát. Miközben a
szomszédunk gyomlált és furcsán méregetett, én egyre
jobban belemerültem a gerendák, farönkök, kosárlabda,
bicikligumi, falfelületek, asztalok simogatásába. Kb. ennyit
lehetett látni abból, amit csinálok. A szomszéd kérdő
pillantásai meggyőztek arról, hogy a gyűjtést a lakásban
folytassam. Benn szívmelengető látvány fogadott: mindenki
satírozott valamit. Már nem is tűntem Ufónak, szűrőn lógás,
és szőnyegen hasalás, félig kilógó nyelvecskével
8. FAKTÚRÁK IMITÁLÁSA GRAFIKUS TECHNIKÁKKAL
MEGFIGYELÉS ALAPJÁN STILIZÁLT FELÜLET
TANULMÁNYOK

Ez a feladat meglepetés volt számomra. Én, aki gyakran

firkál, pont ilyesmiket, egyáltalán nem élveztem a rajzolást.

Pontosan nem tudom mi miatt, de nyomasztott minden

egyes négyzetháló. Alig vártam, hogy túllegyek rajta.
Majdnem arra szintre süllyedtem, hogy a neten keresek
valami sablont és lemásolom. A legjobb az egészben, hogy
azért nem kerestem képeket, mert azzal is időt veszítek.
Nem ismertem magamra. Általában szeretek elszüttyögni
mindennel, a pinterestet meg egyenesen imádom, halogatni
is szeretek...és most inkább kiszenvedtem magamból
azokat a négyzeteket. Szóval totális döbbenet. A kurzuson
többen mondták, hogy egy két feladat frusztrálta őket. Én
pedig mélységes hálát éreztem, hogy én nem. Na, most
már tudom miről beszéltek. Végül is, ezzel az élménnyel is
gazdagabb lettem.
KÖSZÖNÖM AZ ÉLMÉNYT, A TANULÁS LEHETŐSÉGÉT!