Éghajlatváltozás. Avagy Kezünkben a jövőnk.

Dr Molnár Géza írása

Véget ért az éghajlatváltozás, azaz az éghajlat megváltozott. Nem nagyon, csak alapjaiban. A

változás nem úgy alakult, ahogy a tudósok, s a nyomdokukban haladó közvélemény és

döntéshozók várták. Ennyit érne a tudomány Döntse el ki, ki maga. Ami tény, senki nem

értette meg, mit is jelent, amit Douglas Adams Mark Cowerdine angol ökológus nyomán így

fogalmazott meg: a természet rendszer, és nem valami, ami csak úgy ott van. Ha megértik,

talán nem feltételezik, hogy mindössze annyi történik majd, hogy a légkör melegszik,

miközben minden változatlan marad, az áramlások, a szelek, a monszun, minden csupán a

párolgás, a szelek által szállított víz mennyisége, a viharok ereje és gyakorisága módosulhat.

Ez is jelentősen módosította volna bolygónkon a létfeltételeket, de ettől sokkal több és

rosszabb történt. A saját bőrünkön kell megtapasztalnunk, hogy mindaz, amit könnyelműen

adottságként kezeltünk nem állandó. A rendszer maga alakítja ki azokat sajátos működése

során. Minden rendszernek adott a szerkezete, és ehhez a szerkezethez meghatározott

működés járul. Ha változik a szerkezet, változik a működés, a természet korábbi

szerkezetében a hideg és meleg levegő nem közvetlenül északról délre, hanem spirálisan

húzódva az egyenlítő, illetve a sarkok felé, kelet nyugati irányba áramolva cserélt helyet. A

szerkezet átalakulása ezt megváltoztatta, mától kezdve az északi és a déli áramlás szállítja

majd mind a hideget, mind a meleget. A telek hidegebbek lesznek, tavasz elmarad, a váltás

hirtelen köszönt ránk, a márciusi fagyokat áprilisi hőhullámok követhetik, balszerencsés

esetekben néhány héten belül a hőmérséklet különbség 30; 40 fok körül is alakulhat.

Szárazságok és özönvízszerű esők válthatják egymást. Az állandósuló szélsőségek mellett

egyre nehezebb körülmények közé kényszerül az élet, és az embereknek fel kell majd

ismerniük, amit ma még nem tudnak, az élelemtermelés, a mezőgazdálkodás sokkal közelebb

áll az élethez, mint a termesztési technológiához.

Mit is jelenthet indez?

Nézzünk egy extrém példát, melynek bizonyos elemei 2018-ban, más mozzanatai 2019-ben

jelentkeznek, most a szemléltetés kedvéért tételezzük fel, hogy a két jellegzetesség

ugyanabban az évben köszönt ránk. A tél tartós hideget hoz, és persze havat is, amit azonban

elvisz egy délről beáramló, és a Földközi-tenger felől párás levegőt, tehát esőt hozó úgy

nevezett vissza áramlás, mely az uralkodó irányokkal szemben viszi a túltelt délről észak felé

a levegőt. Hős vízügyeseink erejüket megfeszítve védekeznek a hirtelen jött ár- és belvíz

ellen. Munkájuk eredményeként a hamarosan megérkező jeges északi áramlás száraz

területeket talál a Kárpát-medencében. A hatás teljes lehet, a plusz 8-10 fok körüli levegőt

mínusz 15-20 fok környéki hőmérsékletű légtömegek válthatják, ami azt jelenti, hogy a táj is

pontosan leköveti ezeket az értékeket. A dermesztő fagy megmarad egészen áprilisig, amikor

is megjelenik a forró déli áramlás, kiszorítja a hideget és a hőmérő higany szála a mínusz tíz

fok alatti tartományból néhány napon, esetleg héten belül akár harminc fok felé is ugorhat.

Barátságos. A tavaszi vetésekről elfeledkezhetünk, és ha a déli áramlás tartósan szaharai

eredetű, azaz száraz légtömegeket hoz kiégnek az őszi vetések is, és semmi sem lesz a

kukoricából, illetve a napraforgóból. És ahogy a tréfa megfogalmazza, ha semmi sem terem

semmináriumot adunk majd az éhezőknek. Ehhez a szerkezethez, ugyanis ilyen működés

tartozik, amit akár adottságoknak is nevezhetünk. A nevezéktan azonban nem változtat azon,

hogy ilyen körülmények között nem terem meg semmi. Csakhogy értő módon

megváltoztathatjuk a táj szerkezetét. Hős vizeseinket megkérjük, hogy ezúttal önmagukkal és

ne a vízzel harcoljanak. Önmagukat legyőzve akadályozzák meg, hogy a tél közepén érkező

hirtelen áradások vize elfolyjanak, a belvizeket hagyják békén, sőt kiterjedésüket,

mélységüket a lehetőségek adta legnagyobb mértékűre növeljék.

Mi történik ebben az esetben? Az érkező hideg légtömegek lehűtik majd e vizeket, miközben

hőmérsékletük nő, a fagy szorítása enyhül, tehát a hőmérőnk higanyszála nem igen süllyed

mínusz tíz alá, szerencsés esetben a mínusz öt megállítja majd. Az áprilisi forróság

köbkilométernyi kiterjedésű jeget talál majd, melyet fel kell olvasztania, a folyamat tetemes

hőmennyiséget emészt majd fel, a táj lassabban és kevéssé forrósodik fel, az olvadó víz

májusra felmelegszik, párologni kezd, tovább hűtve a klímát, növelve a helyi csapadék

jelentőségét és szerepét. A déli áramlás a Kárpátok északi bérceinek sodorja a párát, mely
visszafolyik az Alföldre, ezt ügyesen kormányozva pótolhatjuk a párolgási veszteségeket,

egész elviselhető klímát teremtve a Kárpát-medencében. Ilyen körülmények között bejöhet a

tavaszi vetés, megmaradhat a kukorica, a napraforgó. A választás rajtunk áll. Mehetünk

tovább a szélsőségek felé, hős vizeseink dolgozhatnak tovább a mezőgazdaság teljes

ellehetetlenüléséért, vagy tehetünk egy próbát, visszaadhatjuk a tájnak a vizet, ezáltal a tájat a

természetnek, ezáltal jelentősen javíthatjuk az élet s vele saját létfeltételeinket a medencében.

Konkrétan mi lenne a teendő?

Bács-kiskun megyében megyei önkormányzat támogatásával néhány gazda komoly lépéseket

tett a vízért. Szank, Jászszentlászló és Pusztamonostor vidékén körvonalazódott egy minta

terület képe, ahol jelen ismereteink szerint mindössze egyetlen gazda tiltakozik a víz ellen. Az

ő hat hektárnyi meggyese könnyen megvásárolható, így nem képezhet komoly akadályt. Az

OVIBER vezette, az Őko rt-t, a VIITERV-Consult kft-t, az Agua-profit ZRT-t magában foglaló

konzorcium komoly terveket készített a víz megtartására. Ezek egy töredékét Jászszentlászló

mellett a Kalmár-csatornán megvalósították, az eredmények magukért beszéltek. Orgovány

környékére pontos végrehajtható terv készült. E két terület összekötése révén egy olyan száz

kilométernyi hosszú 35-40 km széles mintaterület alakítható ki már ebben az évben, melyen

az itt leírt vízzel kapcsolatos felvetések igazolhatóak, ráadásul a Tarna, a Zagyva és a Tápió

vízgyűjtőjébe sodródó vizek a Gerje-Perje rendszerén merőlegesen áthaladva vissza

vezethetőek, ráadásul a vízpufferek nagysága és kiterjedése jelentősen növelhető. Ha e mellé

visszaállítjuk Monor, Gomba térségének természetes vizeit országrésznyi területen

mérsékelhetjük a szélsőségeket. Ennek érdekében jogi és közigazgatási lépéseket is kell tenni.

Vagy megvárhatjuk, amíg a szélsőségek éhínséget okoznak, sőt a jelenlegi vízelvezetés

gyorsításával, mint tesz azt pl. az Alsó Tisza Vidéki Vízügyi igazgatóság ma is a Dong-ér

mentén, siettethetjük a folyamatot. Rajtunk áll. Víz vagy szélsőség, élet vagy halál, ezúttal

kezünkben tartjuk a jövőnk.