Társadalmi mobilitás, vándorlás

Vázlat- Készítette: Dr. Szücs Marianna

Alapfogalmak:

Társadalmi mobilitás: az a jelenség, amikor az egyén vagy a család társadalmi helyzete

megváltozik (pl. a munkásból →értelmiségi)

Vertikális mobilitás: a tsd-i hierarchiában történő fölfelé vagy lefelé mozgás

Horizontális mobilitás: két, a társ.-i hierarchiában nagyjából azonos szinten lévő foglalkozás
közötti helyzetváltoztatás (pl. a gépkocsiszerelő gépkocsivezető lesz).

Nemzedékek közötti (intergenerációs) mobilitás: valaki társadalmi helyzeten a szüleihez

képest változik meg (pl. a munkás fia mérnökké válik)

Nemzedéken belüli (intragenerációs-, vagy karrier-) mobilitás: ha valaki a foglalkozási

életpályája során lép át más társadalmi csoportba (pl. egy szakmunkás elvégzi az egyetemet és
mérnök lesz)

Házassági mobilitás: a házasságkötése révén kerül át más tsd-i rétegbe (pl. asszisztensnő
házasságot köt egy orvossal)

Nyitott társadalom: olyan társadalom, ahol könnyű átlépni egyik társadalmi rétegből a
másikba

Zárt társadalom: nagyok a mobilitási esélyegyenlőtlenségek, nehéz az átlépés az egyik

rétegből a másikba

A mobilitási esélyek egyenlőtlensége = a privilegizáltabb rétegből származó egyénnek

nagyobb esélye van privilegizált pozícióba jutni, mint a hátrányosabb rétegből származónak

I. Nemzedékek közötti mobilitás

Megnőtt: az extenzív szocialista iparosítás időszakában, 1949 – 1954 között

A növekedés oka: a gyors iparosítás, a mobilitás egyedül emiatt nagyobb, mint a fejlett tőkés
országok egy részében! A mobilitási esélyek nem voltak egyenlőbbek a szocialista
országokban
A mobilitás megnövekedésében a gazdasági fejlődés meggyorsulásának, a gyors
iparosításnak, majd a „szolgáltatási” társadalom irányába történő első lépéseknek volt döntő
hatása
A fejlett tőkés országokhoz hasonlóan a foglalkozási életpályát az iskolai végzettség
határozza meg a legerősebben
A szülői család hatása az életpályára úgy érvényesül, hogy a kedvezőbb társ-i helyzetű
családok gyermekeiknek magasabb és jobb minőségű végzettséget tudnak biztosítani és ezen
keresztül képesek előnyös társ.-i helyzetüket átörökíteni,
A mobilitás globálisan a 70-es és 80-as években is nőtt kissé
 Változás a 80-as években: a fiatal keresőknél már kevesebb a mobil személyek aránya → a
strukturális mobilitás csökkenésének jelei a férfiaknál. Oka: a gazdasági fejlődés lelassulása,
szinte megállása →a struktúraváltozás 1983 -1992 között sokkal kisebb, mint a megelőző
évtizedben

A társ.-i mobilitás rétegenkénti és nemek szerinti különbségei fő vonalakban a

rendszerváltásig.

A mobilitási esélyek egyenlőtlensége: „fényes szelek” időszaka ↔ a férfiaknál: a vezető és

értelmiségi pozíciókba való bejutás esélyei növekedése.
A nőknél: tovább csökkentek a mobilitási esélykülönbségek.

II. Nemzedéken belüli mobilitás és „elitcsere” 1989 után

Az ezredforduló utáni intenzív mobilitási periódus okai, jellemzői: tömeges státuszváltás; a
munkaerőpiacról való kiesés, intenzív munkapiaci fluktuáció, az intragenerációs mobilitás
tömegessé válása, a státusok instabilitásának gyakorivá válása.

Az iskolai sikerességet és a társ.-i mobilitást meghatározó családi attitüdök, Boros

László vizsgálata alapján a 4 fő családtípus:

1. A „felhalmozó család”
2. A „vállalkozó család”
3. A „tudásra, tanulásra orientáló család”
4. A „halmozottan hátrányos helyzetű család
( a levelezős konzultációkon ezt a tételt és így ezt a vizsgálatot nincs időm elmondani, ezért
ezt a 4 családtípust a levelezős hallgatóknak nem kell ebbe a tételbe belevenniük)

- A belső vándorlás fő irányai Magyarországon 1945 – 2000.

- A nemzetközi vándorlás fő jellemzői Magyarország tekintetében 1873-tól a

legutóbbi időszakig.