Sárgarépa

[bevezető szerkesztése]
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez
Ez a szócikk a murok termesztett alfajáról szól. Hasonló címmel lásd még: Murok (egyértelműsítő
lap).
A „karotta” című lap ide irányít át. Hasonló címmel lásd még: Bazsó Gábor.

Sárgarépa

Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (Eudicots)
Csoport: Core eudicots
Csoport: Superasteridae
Csoport: Asteridae
Csoport: Euasterids II
Rend: Ernyősvirágzatúak (Apiales)
Család: Zellerfélék (Apiaceae)
Alcsalád: Zellerformák (Apioideae)
Nemzetség- Scandiceae
csoport:
Alnemzetség- Daucinae
csoport:
Nemzetség: Murok (Daucus)
Faj: D. carota subsp. sativus
Tudományos név
Daucus carota subsp. sativus
(Hoffm.) Arcang.

Szinonimák
 Carota sativa (Hoffm.) Rupr.
 Daucus carota var.
sativus Hoffm.
 Daucus sativus (Hoffm.) Röhl. ex
Pass.
Hivatkozások

A Wikifajok tartalmaz Sárgarépa témájú
rendszertani információt.

A Wikimédia
Commons tartalmaz Sárgarépa témájú kategóriát.

Sárgarépa, nyers
Tápanyagtartalom 100 g-ban
Energia 41 kcal   173 kJ
Szénhidrátok 9.6 g
- Cukrok  4.7 g
- Étkezési rostok  2.8 g
Zsír 0.24 g
Fehérje 0.93 g
A-vitamin ekviv.  835 μg 104%
β-karotin  8285 μg 77%
Tiamin (B1-vitamin)  0.066 mg 6%
Riboflavin (B2-vitamin)  0.058 mg 5%
Niacin (B3-vitamin)  0.983 mg 7%
Pantoténsav (B5-vitamin)  0.273 mg 5%
B6-vitamin  0.138 mg 11%
Folsav (B9-vitamin)  19 μg 5%
C-vitamin  5.9 mg 7%
E-vitamin  0.66 mg 4%
Kalcium  33 mg 3%
Vas  0.3 mg 2%
Magnézium  12 mg 3%
Mangán  0.143 mg 7%
Foszfor  35 mg 5%
Kálium  320 mg 7%
Nátrium  69 mg 5%
Cink  0.24 mg 3%

Közvetlen hivatkozás az adatbázisra

A százalékos értékek az amerikai felnőttek számára javasolt napi mennyiségre (RDA) vonatkoznak.
Forrás: USDA tápanyag adatbázis

A sárgarépa (Daucus carota subsp. sativus) fontos zöldségnövény,
jelentős vitaminforrás, régóta ismerjük és termesztjük.
A vadon előforduló, Európában és Délnyugat-Ázsiában őshonos vadmurok (Daucus
carota) háziasított alfaja. A nemesített változat a vadhoz képest jóval nagyobb
répatesttel rendelkezik, ízletesebb és kevésbé fásodó szerkezetű.
Pliniustól tudjuk, hogy ez a négyezer éves kultúrnövény eredetileg vékony, kemény
gyökér volt, és a késő római időkben kezdték nemesíteni.
Magyar elnevezése a narancssárga színnel azonosítja, bár lila, piros, fehér, sárga
színű változatai is elterjedtek, főként Ázsiában. Narancssárga nemesített fajtája a 17.
században holland kertészek nyomán terjedt el.
Erdély egyes vidékein murok a neve.

Tartalomjegyzék

 1Leírása
 2Története
 3Tápanyagok
 4Felhasználása, elkészítési módok
 5Termesztése
o 5.1Betegségek, kártevők
 6Fajták
 7Jegyzetek
 8Fordítás
 9További információk

Leírása[szerkesztés]
Kétéves növény, az első évben tőleveleket fejleszt és zömök raktározó főgyökeret. A
répatest részben a sziklevelek alatti szárrészből fejlődik. A második évben
megjelenik a magszára, amelyen fehér szirmú virágai összetett
ernyő virágzatot alkotnak. Szár- és tőlevelei egyaránt szárnyaltak, erősen
szabdaltak. Termése ikerkaszat. Nem megfelelő vetőmag esetén első évben is
virágozhat.[1]
Története[szerkesztés]
Származási helye (géncentruma[2]) Nyugat-Ázsia (a mai Afganisztán és Irán területe).
[3]
 Évszázadok során nemesítették a mai változatokra, azzal a céllal, hogy édesebb
legyen, ill. csökkenjen a gyökér fásodása.
Első „klasszikus” utalások a gyökér felhasználására az 1. századból
valók (Dioszkoridész: De materia medica). Európába a 8.
században mórok közvetítésével jutott el az Ibériai-félszigetre, innen terjedt el Észak-
Európa felé.[4] A 12. századi andalúziai arab tudós földműves, Ibn al-'Awwam átfogó
művében, a Könyv a mezőgazdaságról (Kitab al-Filaha) említ piros és sárga színű
répatesteket. A jelenlegi narancssárga színűre holland kertészek nemesítették a 17.
században.[5]
Magyar leírás elsőként 1664-ből származik a sárgarépáról Lippay Jánostól (1606–
1666).

Tápanyagok[szerkesztés]
A termesztett sárgarépa kb. 88% vizet, 7% cukrot, 1% fehérjét, 1% rostot, 1% hamut
és 0,2% zsírt tartalmaz. A rost főleg cellulóz, kisebb részben hemicellulóz és lignin.
Elhanyagolható mennyiségben tartalmaz keményítőt.[6] A zöldség íze főként
a glutaminsavnak és a többi szabad aminosavnak köszönhető. Más savakat
nyomokban tartalmaz, ilyenek a borostyánkősav, α-
ketoglutársav, tejsav és glikolsav (gyümölcssav); a fő fenolos sav a kávésav.[7]
Narancssárga színének okozója a β-karotin, kisebb mennyiségben α- és γ-karotinok.
Az α- és β-karotin részben átalakul A-vitaminná az emberi szervezetben. [8][9]
Átlagosan 6–54 mg közötti mennyiségben tartalmaz karotinokat 100 g sárgarépa. A
baromfitartók emiatt sárgarépa kivonatokat adnak az állatoknak, hogy javítsák azok
húsának és a tojásaik sárgájának színét.[6] A sárgarépa gazdag antioxidánsokban és
ásványi anyagokban. A népi gyógyászatban nőknél a kismedencei terület és
méhkörnyéki véráramlás emelésére használják; további célokra mint szélhajtó
(csökkenti a felfúvódást), emésztési problémák kezelésére, bélférgek ellen,
székrekedés esetén és mandulagyulladáskor.[10]
Az A vitamin hiány tünetei egyebek mellett a farkasvakság, hajhullás, bőrszárazság.
[11]
 Egy városi legenda szerint aki sok sárgarépát eszik, az éjjel is élesen lát. Ez a
történet a második világháborúra nyúlik vissza, amikor a német csapatok a Brit
szigetet támadták. A Királyi Légierő azt a pletykát terjesztette, hogy a pilóták a sok
sárgarépa fogyasztásától látnak jól az éjszakai támadások alkalmával, hogy ezzel
megpróbálja elkendőzni a kifejlesztett és alkalmazott új radartechnológiákat, valamint
a piros jelzőfény használatát a repülőgépek műszerfalán, ami nem károsítja annyira
az éjszakai látást.[12][13]

Felhasználása, elkészítési módok[szerkesztés]

Nyersen fogyasztva főként gyerekeknek értékes és tápláló kiegészítő étel. A rövid
tenyészidejű fajták friss fogyasztásra alkalmasak, míg a hosszú tenyészidejű fajták
vermelve, homokba rakva jól tárolhatók. Használhatjuk levesek, saláták, főzelékek,
hidegkonyhai készítmények, bébiételek készítésére, és nagyon sok
ételkülönlegesség ízesítője vagy díszítője is lehet.
A sárgarépát a legkülönfélébb módokon elkészítve lehet fogyasztani. A nyers
sárgarépából a β-karotin tartalomnak csak 3%-a szabadul fel az emésztés során, ez
az elkészítéssel, pépesítéssel, főzéssel, étkezési olaj hozzáadásával 39%-ra is
feljavítható.[14]
Felhasználható apró darabokra vágva sütni, párolni, főzni, levesekbe és szószokba,
bébiételekbe és állateledelbe.
A sárgarépa zöldje is ehető, bár emberi fogyasztása nem túl gyakori. Erre a célra a
sűrű vetések egyelésénél kihúzgált (még vastag gyökeret nem fejlesztett) növények
alkalmasak. Általában sültek mellé, salátába teszik.
Az 1980-as évek óta lehet kapni bébirépákat (amelyek meg vannak hámozva és
egyforma méretű hengerekre vágva) és nyugatabbra népszerű rögtön fogyasztható
gyorsételek.[15]
Pépesítve bébiételek készülnek belőle; víztelenítve chips, pehely, por; vékonyan
szeletelve olajban ki lehet sütni, mint a burgonyát. [6]
A sárgarépa édes íze lehetővé teszi, hogy édességek is készüljenek belőle, mint
sütemény, puding, gyümölcslekvár része. A sárgarépalé széles körben forgalmazott
egészségvédő italként önmagában vagy mással keverve [16] (pl. céklalével,
narancslével).
Napi 15 gramm sárgarépa fogyasztása fedezi a napi szükségletet, ezért figyeljünk
oda a túladagolásra, mert inkább gyerekeknél ellenreakciót válthat ki. Magas
bétakarotin tartalma miatt a cigarettázók nem tolerálják, ugyanis nikotin jelenlétében
a karotin fölösleg nehezen ürül ki a vérből.[forrás?]
A sárgarépában fel tud dúsulni a nitráttartalom, mely ásott, nitráttal szennyezett
talajvízkutakból öntözött, illetve erősen trágyázott földön nevelt növényben figyelhető
meg. A magas nitrát tartalmú répából készült bébiétel a csecsemők és kisgyermekek
számára halálos kimenetelű mérgezést okozhat. A nyolc hónaposnál fiatalabb
csecsemők szervezetében nem alakul ki a nitrát lebontó enzim, mely csak a gyermek
három éves korára fejlődik ki teljesen. A nitrát a vérben a hemoglobinhoz kötődik, így
az képtelenné válik az oxigénszállításra, ezáltal oxigén hiány lép fel a szervezetben,
melynek hatására a kisbaba szája és bőre kékeslila színűvé válhat. Ilyen esetben
azonnal orvoshoz kell fordulni![17]
A nyulak és lovak egyik kedvenc eledele.

Termesztése[szerkesztés]
Napos-félárnyékos helyen érzi jól magát. Februártól vethető a magja, öntözött
területen júniusig a rövid tenyészidejű fajták. Homokos-vályogos talaj az ideális,
köves talajban nem lesz egyenes a gyökér. Elterjedt termesztési mód az emelt
ágyásos termesztés.
A piacra termelés gondos fajtaválasztást igényel, a különböző célokra különböző
fajták alkalmasak. Friss piaci eladásra gyorsan növő, korán betakarítható fajtákat
célszerű választani (ezek tenyészideje kb. 2-3 hónap); a feldolgozóipar számára a
nagy szárazanyagtartalom értékes, ezek késő őszi betakarítást jelentenek. [18]
Betegségek, kártevők[szerkesztés]
Néhány gombák által okozott betegsége a levélen: lisztharmat (Erysiphe
heraclei), alternáriás levélfoltosság (Alternaria porri f. sp. solani); a gyökéren
szklerotíniás rothadás (Sclerotinia sclerotiorum).
Kártevői a sárgarépalégy (Chamaepsila rosae),[19] gyökérgubacs
fonálférgek (Meloidogyne hapla), cserebogarak pajorjai, (Melolonthidae sp.),
mocskospajorok (a vetési bagolylepke, Scotia
segetum lárvája), lótücskök (Gryllotalpa gryllotalpa), drótférgek (a pattanóbogarak
lárvái (Agriotes sp.)).[20][21]

Fajták[szerkesztés]
A sárgarépa fajták két nagy osztályba sorolhatók, a keleti és nyugati fajtába. A
közelmúltban számos újdonság jelent meg, amelyeket sajátos jellemzőik miatt
termesztenek.
A keleti fajtát Közép-Ázsiában háziasították a mai Afganisztán és Irán területén a 10.
század környékén. Ezek a fajták lila és világossárga színűek és gyakran elágazódik
a gyökér. A lila színért az antociánok felelősek. [22]
A nyugati fajtát a 17. században Hollandiában nemesítették. A narancssárga színt
a karotinok okozzák. Akkoriban ennek a színnek politikai jelentősége volt a hollandok
számára: a németalföldi szabadságharcok vezetőjének, Orániai Vilmos tiszteletére.
(Willem van Oranje nevében az oranje hollandul narancssárgát jelent, és az
első holland zászlón is ezt a színt használták 1575-ben.)
A nyugati fajták a gyökér alakja szerint csoportosíthatók:

 Chantenay fajták rövidebbek, de nagyobb

kerületűek (akár 8 cm), válluk széles, hegyük
lekerekített, feldolgozásra, tárolásra alkalmasak.
 Danvers fajták kúp alakúak, válluk széles, végük
hegyes. Jobban tűrik a kötöttebb talajt. Gyakran
pépesítik, bébiétel készül belőlük. 1871-ben
nemesítették Danvers-ben.[23]
 A kisebb, gömbölyű fajtákat karottának is
nevezzik[24]
Magyarországon és világszerte számos más fajtát is termesztenek. [25]

Jegyzetek[szerkesztés]
1. ↑ Sargarepa.hu. [2013. április 24-i dátummal
az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. április 19.)
2. ↑ A géncentrum Nyikolaj Ivanovics Vavilov (1887-1943) által
létrehozott fogalom; az a terület, ahol természetes körülmények
között a növény a legnagyobb változatosságban fordul elő
3. ↑ dr. Balázs Sándor Zöldségtermesztők kézikönyve
4. ↑ Krech, Shepard; McNeill, J.R.; Merchant, Carolyn (2004).
Encyclopedia of World Environmental History: O-Z, Index.
Routledge. p. 1071. ISBN 978-0-415-93735-1.
5. ↑ Dalby, Andrew (2003). Food in the Ancient World from A to Z.
Psychology Press. p. 75. ISBN 9780415862790.
6. ↑ Ugrás ehhez:a b c Rubatsky et al. (1999), p. 254.
7. ↑ Sharma et al. (2012), pp. 22–23.
 8. ↑ Strube, Michael; OveDragsted, Lars (1999). Naturally
Occurring Antitumourigens. IV. Carotenoids Except β-Carotene.
Copenhagen: Nordic Council of Ministers. p. 48. ISBN 978-92-
893-0342-2.
9. ↑ Novotny, Janet A.; Dueker, S.R.; Zech, L.A.; Clifford, A.J.
(1995). "Compartmental analysis of the dynamics of β-carotene
metabolism in an adult volunteer". Journal of Lipid Research 36
(8): 1825–1838. PMID 7595103.)
10. ↑ Ross (2005), pp. 199–200.
11. ↑ Egészségkalauz - A vitamin hiány
12. ↑ Zöldségfarm. [2013. május 9-i dátummal
az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. április 20.)
13. ↑ Kruszelnicki, Karl (2010). Dis Information And Other Wikkid
Myths: More Great Myths In Science. HarperCollins Australia.
pp. 71–73. ISBN 978-0-7304-4528-9.
14. ↑ Hedrén, E.; Diaz, V.; Svanburg, U. (2002). "Estimation of
carotenoid accessibility from carrots determined by an in vitro
digestion method". European Journal of Clinical Nutrition 56 (5):
425–430. doi:10.1038/sj/ejcn/1601329. PMID 12001013.
15. ↑ Bidlack, Wayne R.; Rodriguez, Raymond L. (2011). Nutritional
Genomics: The Impact of Dietary Regulation of Gene Function
on Human Disease. CRC Press. p. 321. ISBN 978-1-4398-4452-
6.
16. ↑ Carr, Anna (1998). Rodale's Illustrated Encyclopedia of Herbs.
Rodale. p. 112. ISBN 978-0-87596-964-0.
17. ↑ Magas nitrát tartalmú zöldségek fogyasztásának kockázata
csecsemőknél| https://portal.nebih.gov.hu/-/magas-nitrat-
tartalmu-zoldsegek-fogyasztasanak-kockazata-csecsemoknel
18. ↑ Sárgarépa termesztése emelt ágyáson Hozzáférés: 2013-04-
20. [2016. március 4-i dátummal az eredetiből archiválva].
(Hozzáférés: 2013. április 20.)
19. ↑ Sárgarépalégy. [2013. április 22-i dátummal
az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. április 20.)
20. ↑ Kórokozók, kártevők képekkel. [2016. március 6-i dátummal
az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. április 20.)
21. ↑ Bálint gazda honlapja. [2009. október 14-i dátummal
az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. október 27.)
22. ↑ Tiwari, B.K.; Brunton, Nigel P.; Brennan, Charles (2012).
Handbook of Plant Food Phytochemicals: Sources, Stability and
Extraction. John Wiley & Sons. p. 405. ISBN 978-1-118-46467-0.
23. ↑ "Carrots History" Hozzáférés ideje: 2009-02-26
24. ↑ Sárgarépa és karotta (Daucus carota ssp.
sativus) (Édenkert.hu, 2019. február 8.)
25. ↑ Változatok sárgarépára (2011)

Fordítás[szerkesztés]
 Ez a szócikk részben vagy egészben a Carrot című
angol Wikipédia-szócikk ezen
változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk
szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a
jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem
szolgál a cikkben szereplő információk
forrásmegjelöléseként.

További információk[szerkesztés]
 A sárgarépa eredetileg lila volt
  A sárgarépa termesztése és
felhasználása Archiválva 2009. október 14-
i dátummal a Wayback Machine-ben
 Répa.lap.hu – linkgyűjtemény
 The Plant List
 Mezőhír – A sárgarépa korszerű termesztése (2006)
Hozzáférés: 2013-04-20

Nézd meg a sárgarépa címszót a Wikiszótárban!

  Biológiaportál • összefoglaló, színes

tartalomajánló lap
Kategória: 
 Zellerfélék
 Zöldségek
 Növényalfajok
 Gyökérzöldségek (kulinária)
Navigációs menü
 nem vagy bejelentkezve
 vitalap
 közreműködések
 fiók létrehozása
 bejelentkezés
 szócikk
 vitalap
 olvasás
 nem ellenőrzött változat
Több



Keresés Menj

 Kezdőlap
 Tartalom
 Kiemelt szócikkek
 Friss változtatások
 Lap találomra
 Tudakozó
Részvétel
 Kezdőknek
 Segítség
 Közösségi portál
 Kapcsolatfelvétel
 Adományok
Eszközök
  Mi hivatkozik erre?
 Kapcsolódó változtatások
 Speciális lapok
 Hivatkozás erre a változatra
 Lapinformációk
 Hogyan hivatkozz erre a lapra?
 Wikidata-adatlap
Nyomtatás/exportálás
 Könyv készítése
 Letöltés PDF-ként
 Nyomtatható változat
Társlapok
 Wikimédia Commons
Más nyelveken
 English
 Deutsch
 Español
 Français
 Hrvatski
 ಕನ್ನ ಡ
 Русский
 Simple English
 中文
104 további
Hivatkozások szerkesztése
 A lap utolsó módosítása: 2022. július 21., 13:15
 A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon
is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.
 Adatvédelmi irányelvek

 A Wikipédiáról

 Jogi nyilatkozat

 Mobil nézet

 Fejlesztők

 Statisztikák

 Sütinyilatkozat