Ady Endre halál témájú és istenes versei 3.

tétel

Mit tudj rólam?

• Családi körülményeim
• Iskoláim
• Végzettségem,
• munkahelyeim
• Fontosabb szervezetek (folyóiratok, társaságok, melyeknek tagja voltam)
• Családi életem (feleségem, szerelmeim ♥ stb.)
• Fontosabb műveim
• Halálom 
• Jelentőségem 

1
2
Jelentősége:

3
a századvégi törekvéseket (pl.: francia irodalom eredményei – Baudelaire költészete) zseniálisan ötvözte
sajátosan hazafias témáival és reformernek számított a szerelmi költészet terén is
Néhány kötete:

o Új versek (1906) –ezzel a kötettel „berobbant a köztudatba” és máris érthetetlenséggel

(szimbolizmus), erkölcstelenséggel (szerelmi költészet) és hazafiatlansággal (magyar sors) vádolták
o Szeretném, ha szeretnének (1909)
o A halottak élén (1918)
o Az utolsó hajók (posztumusz, 1923)

4
Halál-versek:

o Halál= szimbolizmus jellegzetes témája

o Szecesszió: az érzékeny lelkű , túlfinomult művész megkülönböztető jegye a betegség, testi

gyengeség; csúf élet ↔ megszépült halál: a menekülni vágyó, megfáradt lélek menedéke
o Alaptémája verseinek, köteteinek (Vér és Arany kötetben külön ciklust kap: A Halál rokona)
o Léda-versek állandó kísérője a halál élmény

o Ady betegsége (vérbaj!):

o Ady szifilisztörténete Ady Endre tollából - Irodalmi Jelen

o Nem ijesztő rémként jelenik meg Adynál, hanem mint barát

o A Halál szemszögéből az tűnik fel szépnek, ami a közfelfogás szerint szánandó, ijesztő és szomorú

A Halál rokona (1907)

o [ADY ENDRE] A Halál rokona (elte.hu)
o cikluscím (Vér és Arany) és vers is

o fenti gondolatokra példa e költemény is

„…Szeretem a fáradt lemondást,
Könnyetlen sírást és a békét,
Bölcsek, poéták, betegek
Menedékét.

5
Szeretem azt, aki csalódott,
Aki rokkant, aki megállott,
Aki nem hisz, aki borus:
A világot…”
o Azonos felépítésű versszakok

o Szerelmi vallomás mindazoknak, akik a vesztesek oldalát képviselik az „egyszerű” gondolkodásúak /

sztereotípiák ‚segítségével’ ítélő emberek szerint:
o távozóknak, hervadóknak, bánatosaknak, lemondóknak, csalódottaknak vall szerelmet
„…Én a Halál rokona vagyok,
Szeretem a tűnő szerelmet,
Szeretem megcsókolni azt,
Aki elmegy…”

Párisban járt az Ősz (1906)

o A vers szövege szerint még nyári kánikula van, ebbe szökött be az Ősz egy pillanatra és súgott
valamit (megszemélyesítés, jelkép)
o Tágabb értelemben: az élete derekán járó lírai én találkozik az elmúlás lehetőségének borzongató
gondolatával
o Ezt a találkozást jeleníti meg a vers: benyomásszerű (impresszionizmus!)
„súgott valamit”
↓
A lélek magányosan néz szembe az emberi lét végső drámájával (egyedüllét árvasága)
↓
A világ közönyös, a lírai én rettegését nem oszthatja meg senkivel
(a Nyár {élet, többi ember} észre sem vette; az Ősz {halál} pedig gúnyosan nevet a szörnyű felismerés
hatása alatt lévő emberen)
o Nyelvi / stilisztikai jellemzők: igék sokasága: mozgás, változás; hangutánzó szavak, szinesztézia,
alliteráció (füstös, furcsák, búsak, bíborak = dalok)

Istenes versek:

6
 o Ahogyan betegsége súlyosabbra fordul, egyre több időt tölt Érmindszenten

o Az otthoni vallásos környezetben felmerülnek gyermekkori emlékei, újra hallja a falusi templomban
a Biblia zsoltárait (édesanyja papok és tanítók leszármazottja!!)
o A halál közelségének érzése és a biztonság, belső béke, nyugalom vágya vezeti el Istenhez
o A szó hétköznapi értelmében nem volt vallásos ( nem élt az egyház szolgálataival), de a lelke mélyén
vallásos volt, törekedett a hitre és a lelkében dúló kétségeket fájdalmasan és bűntudattal élte meg
o Isten fogalma = szimbólum → saját maga által teremtett és elgondolt Isten

• Személyes kapcsolata van vele

• Vallomást tesz neki, perlekedik vele (Balassi Bálint!!)
o Az Illés szekerén c. kötetben rendezi először önálló ciklusba az istenes verseit, ez után minden
kötetében helyet kapnak 1912-ig

Álmom: az Isten (1907):

o A kiábrándult, elárvult lélek szeretne biztos kapaszkodót keresni Istenben a Nihillel, Semmivel
szemben
Batyu, út → vándorlás = élet

A Sion-hegy alatt (1908):

o Első istenes ciklusának címadó költeménye

o A nagykárolyi kisdiák emlékei kelnek életre a versben →vágyakozás a felnőtt férfi életéből,
tapasztalataiból a régi, idillinek tűnő állapotra
o Isten: bús, kopott öreg Úr; tépett, fázós, foltos a kabátja, borzas a szakálla, szalad, veri a ködöt →
nem a megnyugtató, jóságos Isten képe

„..lámpás volt reszkető kezemben

7
És rongyolt lelkemben a Hit…
…Hogy hívnak téged, szép öreg Úr,
Kihez mondottam sok imát?
Jaj, jaj, jaj nem emlékezem…
…csak nagyszerű nevedet tudnám.
Ő várt, s aztán fölszaladt…
…S én ülök
Sírván a Sion-hegy alatt…”

o Lírai alany állapota:

• tétova keresés
• gyermeki emlékei nyomán keresi a HITet
o Találkozás:

• elfeledte az Úr nevét, nem tudja megszólítani, nem tudja feltárni a lelkét

• Az Úr nem válaszolhat a néma kérdezőnek → szomorúan néz, bekönnyezi az arcát
↓
Várt, várt, aztán felszaladt a Sion-hegyre, eltűnt örökre
o Sion: az üdvösség jelképe és a megváltott ember lakóhelyét, a mennyországot jelképezi → a lírai
alany Isten nélküli, elhagyatott, megváltatlan maradt 
o Rímtávolítás: csak távolról csendül össze egy-egy rím

o Archaizált ódonságot kölcsönöz a szövegnek a Károli-féle 109. zsoltár két sorának szövegbe
csempészése