Állami egyházjog

2011.
1. előadás
Az állam és az egyházak közötti
viszony történeti áttekintése
Alaptípusok
a, az állam és az egyház egységére épülő
rendszerek
– államegyházság,
– egyházállamiság,
b, az állam és az egyház elválasztására
épülő rendszerek
– egyház feletti állami fennhatóság,
– az együttműködésen alapuló (koordinációs)
rendszer,
– a teljes elválasztásra épülő rendszer.
Államegyháziság
a vallást és az egyházat a politika tartja teljes
egészében hatalma alatt.
Mind az egyházi, mind a világi hatalomnak az
uralkodó a feje.
Az állami hatalom
– szervezi és rendezi az egyház életét,
– ad ki jogszabályokat, melyek minden külön beiktatás
nélkül részei az egyházjog rendszerének, tehát az állam az
egyház szervezetét és igazgatását illetően is jogosult
rendelkezéseket hozni.
– Az egyházi intézmények szervezetének, feladatkörének
szabályai állami törvényekben is megjelennek.
Az államegyháziság
történetisége I.
A kereszténységet vonatkozásában
– 313 után Nagy Constantinus idején alakult ki a keresztény
vallás és az állam egyre szorosabb összefonódása egy
államon, egy birodalmon belül.
az első egyetemes zsinatot (Nicea 325) összehívta, amely
a felmerült hitvitákat döntött el.
– Nagy Theodosius alatt a kereszténység államvallássá lett
(381):
a nem keresztények már állami hivatalt nem tölthettek be,
a kereszténységet elhagyókat halállal büntették.
– I. Justinianus óta a császár pap is - cezaropapizmus.
A bizantinizmus fogalma

Az egyházjog azt a viszonyt, amelyben

az állam és az egyház hatalma úgy
olvad egybe, hogy az egyház fölötti
főhatalmat az állam gyakorolja,
bizantinizmusnak nevezi.
A cezaropapizmus tartalma
Justinianus idején
A császár isteni hatalma egyetemes, ő a világ ura.
Ezért a császárt papnak és császárnak nevezték.
De: a császár valójában nem volt pap, mert
– nem volt felszentelve,
– nem rendelkezett a szentségek feletti hatalommal,
– csupán abban az értelemben volt pap, hogy az egyházi
ügyekben joghatósága volt.
A császár feje volt az egyháznak, mint
birodalomnak, de nem volt feje az egyháznak mint
egyházi testületnek.
Az állam (imperium) és az egyház
(sacerdotium) kapcsolata a justinianusi korban

Egyház tágabb értelemben: a keresztények összessége (a

birodalom), amelynek a feje a császár mint Isten helytartója
volt.
Egyház szűkebb értelemben: a klerikusok testülete a papi
hierarchiával.
A római jog hagyományos szemléletéből következően a közjog
érinti a vallás és a papság dolgait, ezért azok államügynek
számítanak.
A császárok
– összehívhattak zsinatokat,
– azon elnökölhettek,
– de a hittételek megfogalmazása a sacerdotium hatáskörébe
tartozott.
– A császár pedig a kibocsátott kánonokat és zsinati határozatokat
a birodalom törvényévé tette.
Az államegyházság
történetisége II.
Az államegyháziság volt jellemző a VII. század
frank birodalmára:
– a frank papság és főpapság óriási vagyonnal rendelkezett,
– de ez az egyházi vagyon a királynak volt alárendelve,
– a királytól függött a püspökök kinevezése és
javadalmazása,
– és a pápai rendeletek végrehajtása is.
A reformált egyházak életében a kezdeti, lutheri
reformációt elfogadó államalakulatokban volt
megtalálható, ahol is történelmi okok alapján a
fejedelmet ismerték el az egyház fejének is.
Az állam és az egyház kapcsolata a
lutheránus fejedelemségekben
A lutheri reformáció nem változtatott az egyház struktúráján,
maradt a püspöki kormányzat.
Az igazgatási, felügyeleti jogok ellen a reformátussá vált
papság tiltakozott.
Az egyházat a fejedelem, de nem személyesen, hanem
nevében a consistorium kormányozta, tagjai lelkészi és világi
tagok voltak, akiket a fejedelem nevezett ki.
A fejedelem általi egy kormányzat és a feladatok megosztása
elv érvényesült.
– az egyház önálló kormányzati feladatot nem lát el,
– feladata csak az ige hirdetése és a sákramentumok szolgáltatása.
Luther: Az egyházi hatalom nem felsőbbség, felsőbbség csak
egy van, a világi, amelynek hatalma kiterjed az egyház
kormányzására is.
Az állam és az egyház kapcsolatának
elméleti alapjai

1526. első speyeri gyűlés határozata szerint:

– a fejedelem Istennek és a birodalmi uralkodónak,
a császárnak tartozik felelősséggel,
– ennek alapján joga van belátása szerint
kormányozni a fejedelemségét, s benne az
egyházat.
A fejedelem egyházkormányzati szerepének
ideológiai alátámasztására több elmélet
született.
– a püspöki (episcopalis) elmélet,
– a területi elven alapuló elmélet (territoriális
rendszer) és
– az egyesülési elmélet (collegiális rendszer).
 püspöki elmélet
Matthias Stephanus
Az 1555-ös augsburgi birodalmi gyűlés megszüntette
a római katolikus püspök egyházkormányzati
hatóságát.
Az elmélet ezt a megszüntetett hatalmat a
tartományok fejedelmeire ruházza.
Ez a hatalom nem azonos a fejedelem világi, politikai
hatalmával, az egyházi hatalom őt mint püspöki
hatalom illeti meg.
A fejedelem püspökként csak az egyházszervezet
kormányzására jogosult (potestas externa),
a lelki hatalom (potestas interna, potestas ordinis et
jurisdictionis) a papságot illeti meg, akiknek a
tanácsát a fejedelem meghallgatni köteles.
 területi elv
Christian Thomasius
A társadalmi béke fenntartása az állam és annak területén
minden szervezetet illetően az államhatalom feladata,
ekként az egyház kormányzati hatalma az államfőt illeti meg a
szuverenitásánál fogva.
Eszerint az egyházkormányzati hatalom a világi hatalom egyik
ágaként értelmezhető.
– Az államfőt nem köti a külső béke megteremtése és fenntartása
körében a lelkészek véleménye,
– de a belső béke, azaz a hitvallás (vallás, erkölcsiség, üdvözülés)
kérdéseit illetően hatalom az egyházé.
– Az, hogy mi tartozik a külső rend (a szervezet) és mi a belső
rend körébe, azt az állam határozza meg.
– Így a fejedelem az adott fejedelemség területén korlátlan
rendelkezési jogot szerzett az egyházkormányzatot illetően
kiterjesztve a nemesi birtokokra is = cuius regio eius religio elv
 egyesülési elmélet
Christoph Matthaus Pfaff
Az egyház mint szervezet tagjainak szabad akaratából,
önkéntes szerződés alapján jön létre, így az egyház szabad
társulat.
Ebből következően az egyház kormányzati hatalma a szuverén
szerződő feleket illeti meg, az államfőt semmi.
Az államfőt az egyház felett ugyanazok a jogosítványok illetik,
mint minden más egyesület, társulat fölött, azaz a jura circa
sacra körébe tartozó felügyeleti jogok.
Azonban a szuverén szerződők egyházkormányzati jogukat
átadhatják, átruházhatják az államfőre, de azt vissza is
vehetik.
Az államfők egyházkormányzati jogukat ilyen átruházás
alapján gyakorolhatják.
Ennek az átruházásnak a tényét az elmélet igazolni nem
tudta.
Az államegyházság
továbbélése
Ez a rendszer alakult ki az ún. bizantikus
államokban:
– Oroszországban 1918-ig,
– a Szerb Fejedelemségben 1831-től 1931-ig,
– Romániában 1864-től 1946-ig,
– Bulgáriában 1878-től 1946-ig.
Európában ma Görögországra jellemző
leginkább ez a rendszer, ahol ez az 1883-as
bevezetése óta ma is működik. Ilyennek
tekinthető még Anglia, Skócia, Norvégia,
Finnország és Dánia.
Az egyházállamiság
A vallási rend uralja és határozza meg az állami rendet.
A mintát a Biblia adja, benne
– Ószövetség: Izrael királyságai
– Újszövetség: Jézus királysága
A Nyugat-római Birodalom felbomlása után Európa nyugati
részén hosszú évszázadokon át nem alakult ki egységes világi
hatalom, birodalom.
A kivételes állású főpappal (Róma püspöke) az apró királyságok
nem juthattak olyan felettes helyzetbe, mint a keleti részen a
birodalmi császárok.
– apró királyságok,
– azonos vallás – a terjedő és terjesztett kereszténység.
A germán hódítást követően a kisszámú kereszténység
összetartó ereje és támaszai püspökei voltak, s azok közül is az
első, Róma püspöke
Az egyházállamiság
továbbélése
Ma jellemzően az iszlám államokban találunk rá
példát, ilyen iszlám állam a Khomeini utáni Irán.
Szentpéteri Kun Béla, továbbá a mai katolikus
egyházjogászok közül Erdő Péter és Schanda Balázs
ide sorolják a kommunista ideológia és annak
szervei alá rendelt államokat, melyek bár nem
vallási jellegű, de erőteljesen ideológiai befolyás
alatt álló rendszert jelentettek, ahol az ateista
világnézet az állami szervek felett álló hivatalos
ideológia volt.
Az állami (kommunista párt) hatalom a vallás, a
vallási intézmények teljes háttérbe szorítására
törekedett.
Az egyház feletti állami
fennhatóság
Az egyház feletti állami fennhatóság elismeri az
egyházak bizonyos fokú önállóságát azok belső
ügyeinek tekintetében,
de egyéb tekintetben az egyház az állam
felügyelete alatt áll, és megengedett az állam
beavatkozása.
Ilyen beavatkozásnak tekinthető:
– az egyházi tisztségek betöltésénél az állami jóváhagyás,
– az egyházi vagyon kezelésének ellenőrzése,
– az állami és egyházi illetékességi összeütközések esetén a
döntés állami jogosultságként történő igénylése.
Az egyház feletti állami
fennhatóság történetisége I.
Ilyennek tekintendő a református egyház esetében a II. Lipót
által alkotott 1790. évi XXVI. törvénycikk alapján kialakult
viszony.
A törvény lehetőséget biztosított mind az ágostai, mind a
helvét hitvallású evangélikusok számára, hogy
– vallási ügyeikben a saját zsinataik által alkotott törvényeket
alkalmazzanak,
– melyeket sem kormányszéki parancsok, sem királyi határozatok
meg nem változtathatnak,
– de hogy ezeket a zsinatokat hol, milyen ügyekben, kiknek a
részvételével tartják, előzetesen az uralkodó határozta meg,
– s oda joga volt felügyelet céljából királyi embert (homo regius)
küldeni.
– A zsinat határozatait, törvényeit, szabályait királyi jóváhagyás
tette hatályossá.
Az egyház feletti állami
fennhatóság történetisége II.
Gyakorlatilag - több-kevesebb módosítással - ez az
elv érvényesült Magyarországon az egyes egyházi
állások betöltéséhez szükséges állami
hozzájárulásról és az Állami Egyházügyi Hivatal
megszüntetéséről szóló 1989. évi 14. számú tvr.
megalkotásáig.
– Főbb jellemzői a II. világháború végéig:
Az elismert (bevett) egyházak köztestületek,
Az állam beszedi az egyházaknak járó adót,
A történeti egyházak főbb tisztségviselői felsőházi tagok,
Az egyháztagságot állami törvény rendezi.
A koordinációs
rendszerek
Az állam és az egyház is elismeri a másik teljes önállóságát, de a
mindennapi élet diktálta szükségletek alapján egymást kölcsönösen
támogatják.
Alapja a vallásszabadság.
– Az egyén élvezi a hitének megválasztása, annak terjesztése területén a teljes
szabadságot,
– életét hitbéli meggyőződésével összhangban élheti.
– Jelenti az állam világnézeti semlegességét,
azt, hogy az állam egyetlen vallással sem azonosulhat,
nem foglalhat állást világnézeti kérdésekben,
minden világnézeti meggyőződés egyenrangú,
azoktól az állam egyforma távolságot tart.
– Az egyházak nem épülnek be az államszervezetbe,
– mentesülnek az állami felügyelet alól.
Mivel azonban az államok polgárai tagjaik egyházuknak, az egyházak
nagyon jelentős közéleti, közhasznú (oktatási, szociális, karitatív, stb.)
tevékenységet fejtenek ki, a teljes elválasztás nem valósulhat meg, az
állam és az egyházak viszonyát az együttműködés kell, hogy jellemezze.
A teljes elválasztásra
épülő rendszerek
Alapja a szabad egyház szabad államban elve
Ez az elv a kálvini reformációval szorosan
összefüggő egyházalkotmányi alapelv,
amely a kálvinizmus kialakulásának történelmi-
társadalmi körülményeivel kapcsolatos.
A két hatalom (világi és egyházi) folyamatosan
versengett egymással, s hol az egyik, hol a másik
kerekedett felül.
Mind az egyház, mind az állam kidolgozta a maga
ideológiáját saját szuverenitása elismertetésének
alátámasztására, amely a két birodalom, a két kard
elméletében és annak változásaiban érhető tetten.
A szabad egyház szabad
államban elve
Az alapelv tartalma

A szabad egyház szabad államban elve

az egyház és az állam viszonyát
határozza meg.
A két hatalom versengése kapcsán
több elmélet született.
Eusebios két birodalom
elmélete
a császár Isten képmása a földön,
Isten tökéletességének és uralmának
megtestesítője, s
ekként minden emberi közösség (világi
és egyházi) számára az egyeduralom
(monarchia) megszervezője, vezetője.
Szent Ágoston – Gelasius
pápa
Szintén két hatalmat különböztetett meg,
– a császári és
– főpapi hatalmat,
de a kettőt nem párhuzamosan, egymás
mellett létezőnek tételezte,
hanem a főpapság lelki hatalmát tekintette
elsődlegesnek és uralkodónak a világi
hatalom fölött.
Az állam és az egyház viszonya a
lutheri egyházban

A fejedelem általi egy kormányzat és

a feladatok megosztása elv érvényesült.
Az egyház önálló kormányzati feladatot nem
lát el, feladata csak az ige hirdetése és a
sákramentumok szolgáltatása.
Luther szerint az egyházi hatalom nem
felsőbbség, felsőbbség csak egy van, a
világi, amelynek hatalma kiterjed az egyház
kormányzására is.
Kálvin elmélete
Egyedül Isten szuverén
A neki való engedelmesség szabad
engedelmesség. Szabad abban, hogy:
– nem veti alá magát mindennek vagy
mindenkinek;
– különbséget tesz az üdvösség Istene és minden
más hatalom között, amelyek szintén igényt
tartanak engedelmességünkre.
– E hatalmak Isten vonatkozásában mindenképpen
relativizálódnak
Az állam és az egyház
pozitív viszonya
minden államban elsősorban Istennek kell
engedelmeskednünk,
de ez a kötelességünk, hogy Istennek
engedelmességgel tartozunk, nem zárja ki
azt, hogy neki engedelmeskedve a lojális
földi hatalmakat is elismerjük,
hiszen azokat Isten rendelte eszközként,
hogy a mulandó világban segítsen megőrizni
emberiességünket.
Kálvin

Két különálló szervezetként látja az

államot és az egyházat, amelyeknek
egymástól lényegesen eltérő, saját
feladata van.
A két létező hatalmat nem egymással
versengő, hanem egymás mellett
párhuzamosan élő hatalomként fogja
fel
Az alapelv
más az egyház, és más az igazgatására rendelt
szervezet, mint ahogyan más az állam és más az
azt irányító fejedelem,
így az államfő az állam egyéb polgáraival egyenlő
rangon tagja az egyháznak,
egyházi ügyekben alárendeltje egyházának,
míg a világi ügyekben az egyház szervei az
alárendeltjei a világi felsőbbségnek.
Kálvin szerint mivel nem csak az egyház és az állam
szervezete különbözik, hanem azok feladatköre is,
egyik sem avatkozhat a másik ügyeibe.
A teljes elválasztás tartalma
a mai viszonyok között
Az egyházak magánjogi szervezetek,
az állam nem alkothat törvényt
– vallás alapítása vagy
– vallás szabad gyakorlásának eltiltása tárgyában
(USA 1. alkotmánytoldat).
eszmei alapja: a szabadság megvédésének nem az a
legjobb módja, hogy az egyéni szabadságjogokat
határozzák meg, hanem a kormányzati hatalom
igényét kell korlátozni.
A vallásszabadságot az egyéb alkotmányos
alapjogok, a szólás-, a gyülekezés és
sajtószabadság keretében érvényesítik.
2. előadás
Az állam egyházpolitikai jogai
Magyarországon
A főkegyúri jog és
eredete
Csak a királyt (nem a mindenkori államfőt)
megillető jog
Alapja
– I. István király egyházszervező, alapító
tevékenysége,
– az államszervező tevékenység az egyház szoros
összekapcsolása - sajátegyház struktúra
– pápai hatalom erősödése (pápai rezerváció) -
kegyuraság
A főkegyúri jog tartalma

Egyházi javadalmak alapítása

Egyházi javadalmak betöltése
egyetemes kegyúri jog
Felügyelet az egyház jogainak
biztosítására
A megüresedett egyházi javadalmak az
újabb betöltésig a királyéi
A királyi tetszvényjog
Az egyházi javadalmak
alapítása
A nagyobb egyházi javadalmak (érsekségek,
püspökségek) alapítása,
azoknak megváltoztatása, felosztása, áthelyezése,
egyesítése, kebelezése,
a már fennálló jövedelmek egy részével való
javadalmazása,
a szerzetesrendek betelepülésének engedélyezése,
szabályzatait megvizsgálása, önkormányzatuk
korlátozása,
a letelepedett szerzetesrendek megszüntetése,
az eltörölt vagy elpusztult egyházi javadalmaknak
más jótékony és tanügyi célokra való fordítása.
Az egyházi javadalmak
betöltése
érsek, püspök, káptalan, kanonok, világi és szerzetes
apátságok és prépostságok adományozása, a
kinevezés gyakorlása;
a pápát a király által kinevezett főpapok kinevezést
illetően csak a megerősítés joga illette meg.
A törvények a királyt csak annyiban korlátozták, hogy
egyházi javadalmat csak arra alkalmas és érdemes
honfinak (tehát nem külföldinek) ingyenesen
adományozhat,
azokat hosszabb ideig üresen nem hagyhatja,
egy személynek egynél több javadalmat csak igen
fontos okból adományozhat (cumulatio tilalma),
s nem érintheti a magán kegyuraság alá tartozó
javadalmakat.
egyetemes kegyúri jog

A magyar király felügyeleti joga a

kisebb kegyuraságok fölött
Felügyelet a jogok
biztosítása érdekében
A magyar király őrködik az egyházat
megillető jogok megtartása fölött .
az egyházi alapítványok, iskolák vagyonának
célszerű felhasználása fölött.
Gondoskodik az egyházak és javadalmaik
fenntartásáról, akként is, hogy
– felügyeli a javadalmasok gazdálkodását, hogy a
javadalmakat el ne idegenítsék, meg nem
terheljék, pusztulni ne engedjék.
Tetsztvényjog

Az egyházi iratok kihirdetése királyi

engedélyhez kötött,
a hazai püspökségek csak a király
hozzájárulásával tarthatták a
kapcsolatot a Szentszékkel.
További jogok a
reformációt követően
Ius reformandi
Ius episcopale
Az egyházfelség jogai - Iura circa
sacra
Ius reformandi
Németországban az 1555. augsburgi és az
1648. évi westfáliai békekötés az
evangélikus vallás állami elismerését
eredményezte,
ez megszüntette az államegyházi rendszer
egyik fontos alapját, mely szerint egyetlen
egyházat ismer el az államban egyedüli
jogosultnak.
A békekötések megadták a fejedelemnek a
ius reformandi jogát, azt a jogot, hogy
területük felekezetéről döntsenek.
Ius episcopale
A német fejedelmek a békekötések alapján a
protestáns egyházak fölött megszerzett ius
episcopale jogát kiterjesztették a katolikus egyházra
is,
Ennek eredményeként a katolikus egyház belső
viszonyait illetően is – amennyiben az nem a hitre
magára, a szentségek kiszolgáltatására és az
istentiszteletre vonatkozott – ragaszkodtak a
szabályozás jogához.
Ezt az állami szuverenitás elsőségével igazolták,
mely abból is levezethető, hogy az állampolgárok
vallásukra tekintet nélkül egyenjogúak.
Az egyházfelségi jogok (ius supremae
inspectionis) Magyarországon

Az állam főfelügyeleti joga az állami,

önkormányzati hatóságok, így az egyház
felett is
iura circa sacra
– Ius reformandi
– Ius advocatiae
– Ius cavendi
Ius placeti regii
Apellatio ab abusu
Ius supremae
inspectionis
Az állam főfelügyeleti jogát jelenti, mely az egyházak felett az
állami szuverenitásból adódó jogosultság.
Három területen érvényesült.
– Az állami törvényhozásban, amikor is e jogot a törvényhozás az
állam részére biztosította,
– az igazságszolgáltatás útján, amikor is az állam felügyelt arra,
hogy az egyházi bíróságok állami bírósági hatáskörbe tartozó
ügyekben el ne járhassanak, azaz az állami joghatóságot ne
sértsék,
– a közigazgatási úton pedig megakadályozta az állam, hogy az
egyházkormányzat, az egyházigazgatás ne hozzon állami
jogrendet sértő intézkedést.
E jog alapján az állam jogosult volt a Szentszékkel történő
kapcsolattartást korlátozni, ellenőrizni, az egyházi befolyást
kizárni az oktatásból, stb.
Iura circa sacra

Az egyház körüli felségjog a ius

supremae inspectionison belül
a mindenkori államfőt (és nem a
királyt) illeti meg
negatív természetű jogok
Ius reformandi

Az államhatalomnak azt a jogát jelenti,

hogy megszabhatja, mely egyház
működését engedélyezi és milyen
feltételekkel.
Ius advocatiae
Az államnak az egyház fölötti védelmi,
oltalmazói joga. Összetett jog:
1. az állam az egyházakat büntetőjogi
védelemben részesíti annak érdekében, hogy
– istentiszteleteit szándékosan senki meg ne
zavarja,
2. az állam támogatja az egyházakat annak
érdekében, hogy a közös célok elérhetők
legyenek,
3. az egyház jogait kényszereszközeivel
érvényesíti.
Ius cavendi

Az államnak az ún. elővigyázati joga

annak érdekében, hogy az egyház
tevékenysége állami jogot nem
sértsen. E jogból erednek a következő
jogosultságok:
– Ius supremae inspectionis,
– Ius placeti regii,
– Apellatio ab abusu.
Ius pleceti regii

Az állami főfelügyeleti jog alapján az állam

ún. tetszvényjoga, amelynek alapján az
állam jogot tartott arra, hogy
– az egyházi törvényeket, rendeleteket és azok
végrehajtását csak jóváhagyásával lehet
kihirdetni.
– Ennek érdekében megkövetelte, hogy kihirdetés
előtt jóváhagyás végett az állam meghatározott
szerve elé kellett terjeszteni.
Apellatio ab abusu
Magyarországon az állami törvények nem
biztosították soha a magánszemélyeknek azt a jogát,
hogy az egyházi joghatóság visszaélései ellen állami
hatóságokhoz, állami bírósághoz fellebbezzenek
(apellatio ab abusu).
Az Alkotmánybíróság azonban értelmezve az
elválasztás tartalmát a 32/2003. (VI.4.). számú
határozatában rámutatott, hogy a bírósághoz való
fordulás alapjoga szerint az egyház szolgálatában álló
személynek is Alkotmányban biztosított joga van
arra, hogy amennyiben az állami jogszabályok szerint
került sor az alkalmazására, akkor az állami
bíróságok az alkalmazásával kapcsolatos jogvitát
elbírálják.
Az állami felségjogok
jelene
Az állam és az egyház elválasztását
deklaráló alkotmányok, a vallásszabadság
alapjogként való elismerése, a vallási
pluralizmus e felügyeleti jogokat már nem
tűri el, s az állam sem tart rájuk igényt.
Az állam és az egyház kapcsolatát más
alapokon, az alkotmányos alapjogok mentén
kellett újragondolni.
3. előadás

Az állami egyházjog
fogalma
Bevezető gondolatok
Kérdések:

1. Az állami jogalkotás része lehet-e az

egyházakra vonatkozó
törvényalkotásnak?
2. Egyházjog-e az állam által alkotott
jogi norma?
3. Az egyházakra vonatkozó állami
jogalkotást hogyan különböztessük
meg az egyház belső jogától?
Ad 1. Ki alkothat jogszabályt az államban?

1. felfogás:
– Csak az államnak van képessége jogalkotásra,
– az egyház belső szabályait rendező autonóm egyházi
jogalkotás csak látszat,
– az egyház jogalkotási képessége ekként csak származékos.
2. felfogás:
– A katolikus egyházjog az egyházat mint Isten népét joggal
bíró közösségnek tekinti,
– jogrendszere eredeti jogrend,
– mely létezését nem vezeti vissza semmilyen más evilági
hatalomra.
– Az evangélikus felfogás szerint is az evangélikus
egyháznak Istentől eredő joga van a belső jogalkotásra.
Ad 1. Az egyes államokban az állam és az
egyházak viszonya eltérő.

Történetileg:
– Az állam és az egyházak viszonyában igen eltérő
történelmi eredetű viszonyrendszerek alakultak
ki.
Léteznek olyan államok, ahol az egyházállamiság, az
államegyházság létező viszonyrendszer,
ugyanakkor az európai államok közül Franciaország,
Hollandia továbbá az Amerikai Egyesült Államok az
állam és az egyház teljes elválasztásának
megvalósítására törekedtek, illetve törekednek.
Ad 1. Milyen következménnyel jár az
elválasztás az egyházak státuszát illetően?

Az elválasztás elvéből következik:

– egyházak nem közjogi testületek, hanem
magánjogi szervezetek, még ha a koordináció
közös igényénél fogva a többi társadalmi
szervezethez képest bizonyos előjogokat,
kiváltságokat élveznek is.
– Ebben a rendszerben – és így Magyarországon is
– az állam szuverenitásából adódóan még
egyenjogú és mellérendeltségi státuszról sem
lehet szó.
1. Válasz:

a, Maga az egyházjog elnevezés inkább

szimbolikus, mert
– nem általános,
– nincs mögötte az érvényesülését biztosító állami (külső)
kényszerapparátus.
– Mai jellegét tekintve sajátos erkölcsi szabályrendszernek
tekintendő.
B, Az állam hozhat
– csak az egyházakra
1990. évi IV. tv. - egyházakról
1991. évi XXXIII. tv. - volt egyházi ingatlanok
visszaigényléséről
– az egyházakra is érvényes jogszabályokat.
2005. évi CXXXIX. tv. - felsőoktatásról
2. Egyházjog-e az állam által
alkotott jogi norma?

katolikus nézet:
– Az állami jogalkotás nem része a
kánonjognak
evangélikus és református felfogás:
– Az állami jogalkotás része az
egyházjognak
Állami jogalkotás – külső egyházjog
Az egyház saját jogalkotása – belső
egyházjog
A református felfogás
magyarázata
1. Történeti ok:
– 1790-91-es XXVI.tc. (állami törvény) tette lehetővé a
reformált egyházak saját szervezetének kialakítását.
– Az 1990. évi IV. tv. után:
A létrehozó szervezés kizárólag egyházi,
A fenntartó szervezés egyházi és állami szabályokon alapul.
Az állami jogalkotás érvényesülése:
– Közvetlenül: az állam közvetlenül hoz az egyház életét érintő
jogszabályt, amelyet az egyház alkalmaz: pl. adójog
– Közvetett módon: az állami jog szerint privilegizált helyzetet
elfoglalni akaró egyház nem hoz (mert nem hozhat) állami
törvényekkel ellentétes jogszabályt.
2. Az együttműködés szükségességének felismerése
– Az állam és az egyház közös feladatainak ellátása folytán
együtt kell, hogy működjön, a teljes elválasztás egyik félnek
sem, az együttműködés mindkét félnek érdeke.
Fogalmi meghatározások
Egyházjog – általános értelemben
– az egyház tagjaira és az egyházra mint látható szervezetre
vonatkozó, az egyházban érvényesülő szabályok
összessége.
Területei:
– felekezeti egyházjog
az autonóm „egyházi” szervezet belső szabályrendszere,
amelyet az adott, magát egyházként tekintő szervezet belső
szabályainak megfelelő eljárásban a jogalkotásra
felhatalmazott személy vagy testület alkotott meg
– állami egyházjog
– ezeken túlmutató vallásjog
Az egyházjog jogági
jellege
Kérdések:

Jogág-e az állami egyházjog?

Mely jogszabály csoportok tartoznak
ide?
Válaszok ad 1.
Schanda Balázs:nem
Az állami egyházjog nem jogág, hanem a jogágak széles
körének sajátos szempontú metszete.
Az állami egyházjog határait igen nehéz meghúzni, hiszen ide
tartoznak a legkülönfélébb jogágakban elhelyezkedő normák,
melyek összességükben adják a vallásszabadság
érvényesülésének feltételrendszerét.
Az állami egyházjog a jogágak hagyományos felosztásában az
alkotmányjoghoz áll a legközelebb, hiszen egy alapjog, a
vallásszabadság emberi jogának feltételrendszerét mutatja be.
Ugyanakkor az állami egyházjog nem csupán egy „alfejezete”
az alapjogok tanának, hanem az alkotmányjog „szívéhez”
tartozik.
Válaszok ad 1.
Boleratzky Lóránd: nem
Az állami egyházjog különleges jogterületnek tekinthető: az állam és
az egyház közti kapcsolatot az államjog (közjog) szabályozza.
Az állami egyházjog még nem tekinthető önálló tudományszaknak,
csak a közjog egy részének, bár fejlődése kétségkívül az önállósulás
felé halad.
Az állami egyházjog annyiban különleges jogterület, hogy elsősorban
történeti fejlődés jellemzi. Mivel a szellemi és szociális változásokra
gyorsan reagál, további fejlődése előtt nyitva áll a lehetőség. Az
állami egyházjog nyitott a valóság felé, a többi jogterülethez képest
azonban aligha tekinthető zárt rendszernek.
E jog keretszabályokból tevődik össze.
Az állami egyházjognak ez a sajátossága nem az alkotmány szintjén
tükröződik vissza, hanem az egyes törvényekben jelenik meg. Az
állami egyházjogi normák ezért vagy a vallási oldalt veszik
figyelembe, vagy a szekuláris jogban a vallási tartalomra utalnak,
amelyet aztán a vallásfelekezet tölt ki tartalommal.
Válaszok ad 1.
Ádám Antal:
valamely jogszabálycsoport akkor kezelhető
jogágazatként, ha
a) e jogszabályok kereteit és tartalmi irányultságát
lényeges, közös alapelvek határozzák meg,
b) ha a jogi normák szabályozási tárgyai jellegzetes
közös vonásokat viselnek magukon és végül
c) ha e jogszabályok által biztosított alanyi
jogosultságokban és előírt kötelességekben más
jogosultság- és kötelességcsoportoktól eltérő, közös
tartalmi elemek találhatók.
Válaszok ad 1.
Ádám Antal:
A közös alapelvek léte megállapítható:
– Meghatározó a lelkiismereti és vallásszabadság
alkotmányos alapjoga;
– Az állam és az egyház elválasztott működésének
alkotmányi rendelkezése és ténye;
– Az állam világnézeti semlegessége;
– Az állam intézményes támogatási kötelezettsége
a vallásszabadság és az egyházak
működőképességének biztosítása érdekében.
Válaszok ad 1.
Ádám Antal:Nem
A b, és a c, pont szerinti feltételek nem állapíthatók meg:
– alkotmányjogi, közigazgatási jogi, pénzügyi jogi, polgári jogi,
munkajogi, büntetőjogi, szabálysértési stb. normák által
szabályozott jogviszonyok, jogosultságok, kötelességek, tilalmak és
szankciók is találhatók.
– De: az állami egyházjogban a különböző jogágazatokhoz tartozó
jogszabályok olyan rendelkezései kapcsolódnak egymáshoz,
amelyeknek sajátos tartalmát a felsorolt és más alapelvek,
követelmények, alapjogok és tilalmak nagymértékben
meghatározzák.
Mindezek alapján: az állami egyházjog jelentős alkotmányi
értékek által áthatott, egymással szoros funkcionális
összefüggésben álló, de eltérő jogágazati jegyeket is viselő
rendelkezéseknek rendszerbe foglalható összessége;
közös névvel illetett jogi normacsoport, vagy több jogágazathoz
kapcsolódó, vegyes, illetve összetett jellegű, sajátos (quasi,
para, semi, sui generis) jogágazat.
Mely jogszabálycsoportok
tartoznak az állami egyházjoghoz?

Schanda Balázs:
Az állami egyházjog a joganyag azon részét
öleli föl, mely az egyházaknak és a vallási
közösségeknek az államhoz, egymáshoz és
az egyes személyekhez fűződő viszonyát
tárgyalja:
– Egyházak ⇒ államhoz
– Egyház ⇒ egyház
– Egyház ⇒ egyes személyek
Kritikája:
Túlságosan általános.
Nem derül ki belőle, hogy milyen értelemben használja a jog
fogalmát, tehát, hogy mely joganyag részéről beszél (csak az
állam alkotta, vagy az egyházak által alkotott jog is
beletartozik).
A református egyház belső joga is rendelkezik az államhoz
való viszonyról.
Az egyház és az egyén, illetve az állam és az egyén
kapcsolatát rendező szabályok nem állami egyházjogiak, mert:
– Az egyház és az egyén (egyháztag) viszonyát a belső, azaz pl.
katolikus felfogás szerint a kánonjog rendezi, nem állami szabály,
– Az állam és az egyén viszonya – még ha vallási tartalmú is – nem
egyházjogi vagy állami egyházjogi, mert a vallásszabadság
egyéni formában történő gyakorlása nélkülözi az egyházi (azaz
közös vallásgyakorlási) jelleget.
Mely jogszabálycsoportok
tartoznak az állami egyházjoghoz?

Boleratzky Lóránd:
Állami egyházjogon mindazoknak az államtól eredő
jogi normáknak (törvényeknek, rendeleteknek és
szerződéseknek) az összességét értjük, amelyek a
vallásfelekezeteknek az államhoz való viszonyát,
egymásközti és másokkal való kapcsolatát, valamint
az egyes emberek és jogi személyek jogi helyzetét a
hit, a lelkiismeret és a világnézet szempontjából
érintik.
– Vallásfelekezetek (egyházak) ⇒ államhoz
– Egyház ⇒ egyház
– Egyház ⇒ mások (természetes és jogi személyek)
– Természetes és jogi személyek státuszát érintő szabályok a
hit, a lelkiismeret és világnézet szempontjából.
Kritikája:
Pontosabb mint a Schandáé, mert
– tartalmazza, hogy állami jogalkotásról van szó,
– Utal arra, hogy az állam által egyházként elismert
közösségekről van szó.
De:
– Az egyház és az egyén, illetve az állam és az egyén
kapcsolatát rendező szabályok nem állami egyházjogiak;
– A lelkiismeret alapulhat vallásos és nem vallásos
meggyőződésen, lehet vallási, erkölcsi vagy más
meggyőződés is.
– Világnézeti alapon szerveződtek és szerveződnek ma is
pártok.
Mely jogszabálycsoportok
tartoznak az állami egyházjoghoz?
Ádám Antal:
A pozitív jogi vagyis tárgyi jogi értelemben vett állami egyházjog Magyarországon
azoknak a jogszabályoknak, jogszabályi rendelkezéseknek, a hazánkra is kötelező
nemzetközi jogi és szupranacionális előírásoknak, közjogi normatív
szerződéseknek és alkotmánybírósági általános határozatoknak rendszerezett
összessége, amelyek
– a vallásszabadságra,
– egyház alapítására és megszűnési módozataira,
– az egyház autonómiájára és az államhoz fűződő partneri jogállására,
– az állam, valamint a bejegyzett egyházak és más vallási közösségek viszonyára és
kapcsolati formáira,
– az államnak a vallásszabadság érvényesülésével és az egyházak rendeltetésszerű
működésével összefüggő, intézményes támogatási kötelességeire és tevékenységi
formáira,
– valamint az egyházi jogi személyek jogosultságaira, mentességeire, védelmére,
kötelességeire
– és az általuk létrehozott, fenntartott és működtetett oktatási-nevelési, gyermek- és
ifjúságvédelmi, tudományos, kulturális, egészségvédelmi, szociális, sport stb.
intézetekre, az egyházi műemlékvédelemre, a Tábori Lelkészi Szolgálatra, az állami
oktatási intézetekben folytatható vallásoktatásra,
– valamint a lelkészek, más egyházi személyek és alkalmazottak egészség- és
nyugdíjbiztosítására, adófizetési, katonai szolgálati és más kedvezményeire vonatkoznak
Kritikája:

Túlságosan kazuisztikus; tehát

szükségképpen pontatlan lesz a
szabályozási körök változásaként.
Saját megfogalmazás
Az állami egyházjog az állam által alkotott
azon jogi normák összessége, amelyek
az államnak az általa egyháznak tekintett
társadalmi szervezetekhez való viszonyát,
az ebben a közösségi formában történő
vallásgyakorlás érvényesülési formáit és
kereteit,
valamint az e körben létrejövő közjogi
jogviszonyok tartalmát határozzák meg.
Különbség az előzőekhez
képest:
Állam ⇒ egyházak (az állam viszonyul
az egyházakhoz);
Csak
– az állam által egyháznak tekintett
közösségek
– közösségi vallásgyakorlására vonatkozó
szabályozás tartozhat ide.
Határvonal
A vallásszabadság joga egyéni és kollektív szabadságjog
is.
Az egyéni jelleg az egyházalapítás jogával lép át az
alkotmányjog területéről az állami egyházjog hatókörébe.
Mindeddig a vallásszabadság kérdése – az ehhez
kapcsolódó alapjogok és korlátozhatóságuk kérdéseivel
együtt – az alkotmányjog kizárólagos szabályozási
körébe tartozik
– az egyéni, továbbá
– a kollektív, de nem egyházi formában történő
vallásgyakorlás feltételrendszere.
Következménye:

Szűkül a szabályozási kör,

a szabályozás jellegzetes közös vonásai
markánsabban jelennek meg,
a jogalanyok sajátossága folytán az őket
illető jogok és kötelezettségek közös
tartalmi elemei jobban megjeleníthetők,
így az önálló jogágiság irányába jelentős
lépést tettünk.
A vallásjog fogalmának
bevezetése
Mindazon jogi normák összessége,
amelyek az állami egyházjog mellett az
egyéni (nem közösségi), valamint a
közösségi, de nem egyházi formában
történő vallásgyakorlást szabályozzák.
4. előadás
A vallásszabadság joga az
alapjogok rendszerében
A vallásszabadság mint
kiemelkedő alapjog
Tétel: A vallásszabadság joga
kiemelkedik az alkotmányos alapjogok
közül.
Oka: Az emberi jogként elismert
különböző jogosultságok a
vallásszabadságból fejlődtek ki (Georg
Jellinek).
 Elméleti előzményei
Auguste Laugel (1830-1914) L'Angleterre politique et
sociale (1873):
– „A francia forradalmat filozófusok csinálták, az angol forradalmat
a protestánsok. Franciaország teoretikusai a politikai szabadságot
tekintik elsődlegesnek. Angliában a vallásszabadság volt minden
politikai szabadságjog szülőanyja. A Biblia tette az angol polgárt
szabaddá azáltal, hogy a saját tekintélyének vetette alá.”
Abraham Kuyper (1837-1920) A Kálvinizmus politikai
jelentősége (1874), alcíme: A kálvinizmus mint az
alkotmányos szabadságok alapja és biztosítéka.
– E munkájában részletesen kifejti és indokolja köztörténeti
adatokkal és a korabeli teológiai, filozófiai és jogbölcseleti
nézetek elemzésével, hogy „a kálvinista rendszerből egy igazi
alkotmányos közjog származik”.
Történelmi helyzet a XVI.
század kezdetén
Európa nyugati részén a római katolikus vallás az
egyedüli hivatalos, állam által támogatott és
szabályozott, azaz intézményes egyház.
A római katolikus egyház erkölcsi és intézményi
válságban van.
A humanizmus hatására az írás-olvasás általánossá
válik. Következménye:
– Megszűnik a papság tudásbeli monopóliuma,
– A hitvalló emberek közvetlenül juthatnak tiszta
forrásokhoz:
Biblia fordítások, vallásos irodalom a világiak számára.
Rotterdami Erasmus
Enchiridion Militis Christiani (A keresztény
katona kézikönyve) 1503.
Eszmeiségének lényege:
– az egyház megújítása a laikusokra vár,
– A papság feladata: segítse a laikusokat a hit
értelmezésében,
– A papság nem felsőbbrendű,
– A vallás belső, lelki folyamat, amelyben minden
hívő arra törekszik, hogy a Szentírást olvasva
ismereteit Istenről elmélyítse.
Terjed a népi vallásosság.
A személyes vallás

A humanizmus egyik fontos eredménye: az

egyéni öntudat, az emberi méltóság
hangsúlyozása – az egyéni lelkiismeret.
Eredménye: a keresztyénség és az egyéni
igények összehangolása.
– Nem elegendő a tisztán intézményes
keresztyénség (templomba járás, az egyházi
tanítások formális elfogadása),
– A vallás felfedezi a belső tudatosság erejét.
Következmények:
A reformátorok (Luther, Zwingli, Kálvin) fellépése:
1. a reformáció tanainak terjedése
Isten abszolút szuverenitása,
a társadalmi élet racionalizálása,
a protestáns individualizmus,
– a lelkiismeret szabadsága,
– megigazulás egyedül a személyes hit által,
az egyház üdvszerző szerepének elvetése
– a keresztyén szabadság
az emberi tekintély,
a skolasztika elutasítása.
2. az egyetemes európai birodalom szuverén nemzeti államokra,
3. az egyetemes egyház nemzeti egyházakra bomlik
4. Újra kell értelmezni
a vallásos ember és a polgári kormányzat,
az állam és az egyház kapcsolatát.
A vallásszabadság
jelentésének változásai
Kezdetben a vallás és a lelkiismereti meggyőződés
szabad megválasztása,
Később a vallás és a lelkiismereti meggyőződés
szabad megvallása.
Megjelenik az egyenjogúság követelménye:
– Az állam ne tegyen különbséget polgárai között aszerint,
hogy melyik vallást követik,
– Nem tegyen különbséget az egyházak között azoknak az
államhoz való viszonyát illetően.
Alkotmányjogi következménye:
– Az egyházat leválasztjuk az államról,
– A vallást a magánszférába száműzzük: a vallás
„privatizálása”.
A vallás „privatizálása”

A vallás a magánszférájában
korlátozhatatlan egyén számára
abszolút érték,
Az egyház (akárcsak az állam) csak
eszköz, funkciójához kötött,
korlátozott.
Következménye:
– Az egyéni jogok korlátozhatatlanok,
– Az állam korlátozható, korlátozandó.
A vallásszabadság megjelenése a
jogalkotásban hazánkban

Erdélyben az 1527. és 1568-i tordai

országgyűlések engedélyezték a négy bevett
vallás (recepta religio) szabad gyakorlatát,
– katolikus, evangélikus, református, unitárius
a királyi Magyarországon egészen az 1790-
91. évi XXVI. törvénycikkig a protestáns
vallások üldözése folyt.
Az emberi jogok megjelenése a
jogalkotásban

Első: az észak-amerikai Virginia állam alkotmányában,

1774. július 4-én az Egyesült Államok Függetlenségi
Nyilatkozata biztosította e jogokat az Unió polgárai
részére.
1789. augusztus 26-án a francia Alkotmányozó
Nemzetgyűlés: Déclaration des droits de l'homme et
du citoyen
– X. Senkit sem szabad bántani véleményeiért, a
vallásiakat sem véve ki, ha csak nyilvánításuk nem
zavarja a törvényes rendet.
– XI. A gondolatok és vélemények szabad közlése egyike az
ember legbecsesebb jogainak. Minden polgár szabadon
beszélhet, írhat és nyomtathat, de törvény előtt felelős e
szabadsággal való visszaéléséért.
Az egyház és az állam
kapcsolata (USA)
1791-ben a Bill of Rights szabályozta először
az első alkotmánytoldatban (First
Amendment) az állam és az egyházak
viszonyát:
– A Kongresszus nem alkot törvényt vallás
alapítása vagy a vallás szabad gyakorlásának
eltiltása tárgyában (Congress shall make no law
respecting an establishment of religion, or
prohibiting the free exercise thereof.)
Egyetemes szabályozás

1948. december 10. napján ENSZ

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata
1950. november 4. Róma: Emberi
Jogok Európai Egyezménye
1961. október 8-án Torino: Európai
Szociális Charta
Az alapvető jogok felosztása
G. Cohen-Jonathan szerint
1. A természetes (fizikai) személy szabadságai: az élethez való jog, a
kínzás és az embertelen vagy megalázó bánásmód tilalma, a
rabszolgaság, a szolgaság, a kényszer- vagy kötelező munka tilalma, a
szabadsághoz és a biztonsághoz való jog, a közlekedés szabadsága;
2. Jog a családi- és magánélet, a levelezés és a lakás tiszteletben
tartásához;
3. Jog a hatékony jogorvoslathoz és a tisztességes bírósági
tárgyaláshoz;
4. Jog a gondolat-, a lelkiismeret-, a vallás- és a véleménynyilvánítás
szabadságához, a szülők vallási, filozófiai meggyőződése szerinti
oktatáshoz és annak tiszteletben tartásához;
5. A társadalmi és a politikai tevékenység védelme: a gyülekezési és az
egyesülési szabadság, jog a szabad politikai választáshoz;
6. A javak tiszteletben tartásához való jog;
7. Az Egyezményben biztosított jogok és szabadságok élvezetében a
hátrányos megkülönböztetés tilalma.
A szabadságjogok
felosztása
a bennük foglalt jogok védelmének hatóköre
alapján:
– politikai szabadságjogok
Az egyéneket és azok közösségeit védik az
államhatalommal szemben.
A politikai szabadságjogok által teremtett jogviszony
ezért gyakran relatív.
– személyes szabadságjogok
A személyes szabadságjogok viszont mindenki mással
szemben állítanak fel korlátokat, tehát az államhatalom
és más egyén számára is.
Ezért a személyes szabadságjogok által teremtett
jogviszony tipikusan abszolút jellegű.
A jogok alanya szerint
az individuum vagy
kollektíva a jogok alanya.
– a személyes szabadságjogok mindegyike
individualizált.
a politikai szabadságjogok
– egy részénél fogalmi feltétel a kollektív
jogosultság, pl. egyesülési és gyülekezési
jog.
– De itt is találunk individualizált jogokat,
amilyen a lelkiismereti és a szólásszabadság
További sajátosságok
A politikai jogok gyakorlásának általában feltétele az
állampolgárság,
A személyes szabadságjogok minden embert megilletnek
állampolgárságtól függetlenül.
– A szabadságjogok szabályozása áttételes vagy vegyes államjogi
normákban történik.
– A jogi szabályozás alapját minden esetben alkotmányjogi norma
adja, alatta az alacsonyabb szintű törvényi szabályozás,
– ám a garanciák és a szankciók más jogágak, különösen a
büntetőjog és a polgári jog körébe tartoznak.
– A szabadságjogokat rendszerint az alkotmányok deklarálják. A
személyes szabadságjogoknak egyikének sincsen önálló
törvénye.
– A politikai szabadságjogok viszont rendszerint önálló törvényeket
hívnak életre (egyesülési jog – egyesületi tv., pártok).
Az Egyezmény 9. cikke
1. Mindenkinek joga van a gondolat-, a lelkiismeret-
és vallásszabadsághoz; ez a jog magában foglalja a
vallás vagy meggyőződés megváltoztatásának
szabadságát, valamint a vallásnak vagy
meggyőződésnek mind egyénileg, mind együttesen,
mind a nyilvánosság előtt, mind a magánéletben
istentisztelet, oktatás és szertartások végzése útján
való kifejezésre juttatásának jogát.
2. A vallás vagy meggyőződés kifejezésre
juttatásának szabadságát csak a törvényben
meghatározott, olyan korlátozásoknak lehet alávetni,
amelyek egy demokratikus társadalomban a
közbiztonság, a közrend, közegészség vagy az
erkölcsök, illetőleg mások jogainak és
szabadságainak védelme érdekében szükségesek.
Az Egyezmény 10. cikke
1. Mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás szabadságához.
Ez a jog magában foglalja a véleményalkotás szabadságát és az
információk, eszmék megismerésének és közlésének
szabadságát országhatárokra tekintet nélkül és anélkül, hogy
ebbe hatósági szerv beavatkozhasson. Ez a Cikk nem
akadályozza, hogy az államok a rádió-, televízió- vagy mozgókép
vállalatok működését engedélyezéshez kössék.
2. E kötelezettségekkel és felelősséggel együttjáró szabadságok
gyakorlása a törvényben meghatározott, olyan
alakszerűségeknek, feltételeknek, korlátozásoknak vagy
szankcióknak vethető alá, amelyek szükséges intézkedéseknek
minősülnek egy demokratikus társadalomban a
nemzetbiztonság, a területi sértetlenség, a közbiztonság, a
zavargás vagy bűnözés megelőzése, a közegészség vagy az
erkölcsök védelme, mások jó hírneve vagy jogai védelme, a
bizalmas értesülés közlésének megakadályozása, vagy a
bíróságok tekintélyének és pártatlanságának fenntartása
céljából.
A véleménynyilvánítás
szabadsága
A véleménynyilvánítás szabadsága az
egyénnek az a joga, hogy olyan szellemi
alapállást foglaljon el, amilyet akar,
kifejezhesse és megoszthassa másokkal a
meggyőződését.
Más szóval: az egyén joga ahhoz, hogy az
általa igaznak tartottaknak megfelelően
gondolkozzon (gondolati szabadság) és
beszéljen (szólásszabadság).
Az Alkotmány 60. §-a
(1) A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van
a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságára.
(2) Ez a jog magában foglalja a vallás vagy más
lelkiismereti meggyőződés szabad megválasztását
vagy elfogadását, és azt a szabadságot, hogy vallását
és meggyőződését mindenki vallásos cselekmények,
szertartások végzése útján vagy egyéb módon akár
egyénileg, akár másokkal együttesen nyilvánosan
vagy magánkörben kinyilváníthassa vagy
kinyilvánítását mellőzze, gyakorolhassa vagy
taníthassa.
(3) A Magyar Köztársaságban az egyház az államtól
elválasztva működik.
5. előadás
A gondolat, a lelkiismeret és vallás
A gondolat és
gondolatszabadság
A gondolat fogalma

A gondolat nem jogi kategória. Az ember

mint tudattal rendelkező élőlény
antropológiai velejárója.
A gondolkodás képessége az emberi
mivoltunk ontológiai következménye,
– az emberi élettől elválaszthatatlan,
– az emberi méltósághoz szorosan hozzátartozik,
– tehát védendő, mégpedig feltételek nélkül
védendő érték.
A jog hatással lehet-e a
gondolat kialakulására?
Válasz: a jog ezt nem képes befolyásolni,
mert erre alkalmatlan.
A gondolkodás mikéntje szocializációs
folyamat eredménye.
A jognak e szocializációs folyamat
szabadságát kell biztosítania.
A jognak az állam szabályzóeszköze
minőségében kell megvédeni az egyént a
gondolattermelés erőszakos
befolyásolásától.
A gondolatszabadság -
Christian Skakkebaek
Negatív megközelítést ad: mit nem tehet az állam
és a többi ember:
A gondolatszabadság magában foglalja a
– gondolkodásba való beavatkozás, illetve
– a gondolkozás kikényszerített megváltoztatásának vagy
– a gondolat befolyásolásának tilalmát.
A gondolkodást befolyásolják:
– természeti,
– társadalmi események,
– emberi magatartások.
A 9. cikk az egyént ezektől nem védi.
A gondolatszabadság -
Ádám Antal
Pozitív megközelítést ad:
A gondolatszabadság=szabadság
– a gondolkodásra,
– a meditálásra,
– a gondolattermelésre,
– meggyőződés kialakítására.
A gondolatszabadság
Paczolay Péter szerint
Történeti fejlődés során a folyamatot a
különöstől az általános felé haladás jellemzi,
így:
1. vallásszabadság
2. lelkiismereti szabadság
– ide tartozik a vallástalanság, istentagadás
3. gondolatszabadság
– Bármely eszme, nézet (tudományos, kulturális,
stb.)
 Paczolay Péter
véleménye
Megkülönböztetendő
– a gondolat mint belső meggyőződés és
– a gondolat kinyilvánítása.
A gondolatszabadság = a gondolat
kinyilvánításának szabadsága, alkotmányjogilag
csak ez védhető.
A gondolat mint belső meggyőződés
alkotmányjogilag nehezen vagy egyáltalán nem
értelmezhető.
Alkotmányjogi problémává csak akkor válik, ha a
belsőleg megfogalmazott gondolat kifejezésre kerül.
 ÖSSZEGZÉS
A gondolatszabadság = a gondolkodás, a meditálás, a
gondolattermelés és meggyőződés kialakításának szabadsága
(Ádám)
A gondolatszabadság magában foglalja a gondolkodásba való
beavatkozás, a gondolkodás kikényszerített megváltoztatásának
vagy a gondolat befolyásolásának a tilalmát is (Skakkabaek).
Ez a tilalom alkotmányosan védendő kell, hogy maradjon, már a
gondolat létrejöttének a folyamata is védelmet kell, hogy élvezzen
a
– mások általi szándékos,
– a gondolat kialakítása folyamatát torzító beavatkozással, befolyással
szemben.
Indoka:
– tudunk olyan országokról, ahol átnevelő táborok működtek vagy
működnek,
– egyes vallási szekták, egyházak a gondolkodás átalakításával
manipulálnak.
 Vélemény és meggyőződés

A vélemény állásfoglalás valamiről

– lehet tudatos, de lehet reflexszerű is,
– gondolkodás, töprengés, meditálás, ismeret- vagy
információszerzési folyamat eredményeként alakul ki.
A meggyőződés más és több is ettől.
– megfontolás, alternatívák összevetése majd mérlegelés
eredményeként alakul ki,
– a véleménynél magasabb szintű állásfoglalás a világ
dolgairól,
– amely a gondolattartalom felelősségteljes, tudatos
vállalását jelenti.
A meggyőződés jellemzői
Meggyőződésünk egy összefüggő nézetrendszer része,
ilyen rendszerezett nézetrendszer tudatos, helyesnek felismert
és elismert elfogadását jelenti.
A felismerésünk és elismerésünk alapja lehet
– a tapasztalás vagy
– egyfajta transzcendens valóság hitbeli elfogadása.
A meggyőződés fajtái:
– az erkölcs,
– a vallás,
– az ateizmus.
A meggyőződés tágabb fogalom, mint a vallás, olyan
személyes hitet takar, mely nem feltétlenül vallásos.
A gondolat szabadságából következően a vallásos és a nem
vallásos nézetek egyaránt védelmet élveznek
 A meggyőződés kialakítása

Kis János: A meggyőződésünket nem úgy alakítjuk

ki, hogy válogatunk a nézetek piacán, s a nekünk
tetszőt magunkénak valljuk, magunkénak jelentjük
ki.
A meggyőződéssel kapcsolatos szabadságunk nem
a választás szabadságában áll.
Erkölcsi, világnézeti, vallási ítéletek
igazságát felismerjük, belátjuk, elfogadjuk.
Az így kialakuló meggyőződések a személyiségünk
meghatározó részét alkotják, módosításuk gyakran
a személyiség gyökeres megváltoztatását jelentik.
A lelkiismeret és
lelkiismereti szabadság
 A lelkiismeret
A hagyományos (nyugati) felfogás szerint a
lelkiismeret szó szerint conscientia.
scientia =tudás
conscientia = megosztott tudás.
A lelkiismeret tartalmazza az emberben rejlő
alapvető erkölcsi szabályokat.
A lelkiismeret a conscientia értelmében jelenti azt,
hogy a tudás tudatos.
– Az emberi együttélés alapvető szabályainak, a
jónak és a rossznak ismerete:
a másik ember életének, vagyonának
tisztelete,
a házasság, a család szerepe,
a szaporodás törvényei, az ezzel kapcsolatos
tilalmak, stb.
A lelkiismereti szabadság

Erős személyes kívánság, hogy valaki

meggyőződésével összhangban
cselekedjék.
Következtetés:
– A lelkiismeret mind vallásos, mind nem
vallásos meggyőződésen alapulhat.
– A lelkiismereti szabadság az egyénnek az a
joga, hogy kövessen egy általa választott
vallást vagy akár elutasítsa az összest.
A lelkiismereti szabadság az
Alkotmánybíróság értelmezésében

Az Alkotmánybíróság a lelkiismereti
szabadság jogát a személyiség
integritásához való jogként értelmezte:
az állam senkit sem kényszeríthet
olyan helyzetbe, amely meghasonlásba
vinné önmagával, mivel az
összeegyeztethetetlen lenne valamely
lényeges meggyőződésével.
A polgári szolgálatról szóló törvény,
majd a honvédelemről szóló törvény:

Lelkiismereti oknak kell tekinteni

minden olyan indokot, amely
összefügg a kérelmező személyiségét
meghatározó valamely lényeges
vallási, erkölcsi vagy egyéb természetű
meggyőződéssel.
A lelkiismereti szabadság
korlátozott jog
nem mentesít állampolgári
kötelezettségek teljesítése alól
– pl. adófizetés, honvédelem
elvárható az egyéntől, hogy ne hozza
magát olyan helyzetbe, melyben
azután lelkiismereti konfliktusai
keletkeznek.
– Szerződési kötelezettségvállalás
A vallásszabadság és
lelkiismereti szabadság
viszonya
Ádám Antal

A lelkiismereti szabadság a tágabb

körű fogalom, a vallásszabadságot a
lelkiismereti szabadságnak tárgy
szerint nevesített változataként
értelmezi.
Eltérő vélemények
Schanda Balázs a vallásszabadság jogát
tekinti a tágabb fogalomnak. Véleménye
szerint a vallásszabadság joga is megilleti a
nem vallásos embereket, hiszen e jog
alapján választanak vagy utasítanak el
vallást az emberek.
Paczolay Péter is többnek tekinti a
vallásszabadságot a lelkiismereti
szabadságnál, mely többletet a
vallásgyakorlásban látja.
A vallás és
vallásszabadság
A vallás fogalma

A vallásnak a jog által meghatározott

fogalma, illetve a jog által is kezelhető
fogalma nincsen.
A jogtudományban ezért különböző
megfogalmazások jellemzők.
Jacques Robert
meghatározása
Ha egy mozgalom
olyan hitrendszeren alapul, amely átfogó
magyarázatát nyújtja a világegyetem
működésének,
ha vannak rítusai, liturgiája és
vallásgyakorlata, valamint
ha van állandó papsága a vallásgyakorlat
irányítására és a jótékonysági tevékenység
szervezésére,
ezt a mozgalmat vallásként kell elfogadni.
A vallás megfogalmazása
Ádám Antal szerint
A vallás
rendszerbe foglalt és kinyilvánított, tehát megismerhetővé tett hitelvek,
valamint az azokhoz igazodó, kötelező magatartási szabályok
összessége
és ezek megvalósulási folyamata.
A hitelvek
– a világ és az ember eredetére, rendeltetésére,
– az emberi test és lélek viszonyára,
– az emberek, illetve más élőlények halál utáni sorsára,
– a megismerhető világon túli legfőbb lény vagy lények létére és
szerepére,
– a világmindenséget átható, bizonyos természeti vagy
természetfeletti erők, szellemek és törvényszerűségek lényegére és
hatására,
– a vallási közösség (egyház) viszonyaira vonatkozó,
– a hitvalló, a vallásos emberek által elfogadandó és tiszteletben
tartandó megállapítások összessége.
Schanda Balázs javaslata
Törvény határozza meg a vallás fogalmát;
Törvény határozza meg, hogy mi nem minősül
vallási tevékenységnek.
Javaslata a vallás törvényi fogalmára:
Vallásnak olyan világnézet minősül, amely
természetfelettire irányuló tanokkal rendelkezik,
a valóság egészére irányul, valamint
a jó erkölcsöt és az emberi méltóságot nem sértő
sajátos magatartáskövetelményekkel az emberi
személyiség egészét átfogja.
Vallási tevékenység

Mi nem tekinthető vallási tevékenységnek:

– a gazdasági tevékenység,
– a politikai érdekérvényesítő tevékenység,
– a pszichikai vagy parapszichikai és gyógyító
tevékenység,
– a nem hitéleti oktatási tevékenység,
– a kultúraközvetítő tevékenység,
– a humanista tanok követése és terjesztése
– a mágia (a természetfeletti manipulálására irányuló
tevékenység).
Mindezek után kérdés:

1. Adható-e általános érvényű

törvényi meghatározás a vallásra,
2. az állam meghatározhatja-e az
általa felkínált egyházkénti jogi
személyiség igénybevételének
feltételeit?
Az állam és az egyház elválasztásának elvéből
az következik, hogy az állam nem foglalhat
állást hitbeli igazságok kérdésében.
Az államnak az egyházakat egyenlőkként kell kezelnie.

Mivel az állam éppen azokban a tartalmi kérdésekben

nem foglalhat állást, amelyek a vallást vallássá teszik, a
vallásról és egyházról csak elvont, minden vallásra vagy
egyházra egyaránt alkalmazható keretszabályokat
alkothat, amelyek révén ezek a semleges jogrendbe
illeszkednek, s tartalmi kérdésekben a vallások és
egyházak önértelmezésére kell hagyatkoznia.

Ezért a vallásszabadságnak csakis nem-vallási s így

nem specifikus, hanem mindenkire, illetve bármely más
késztetésből fakadó, de hasonló cselekvésre is érvényes
korlátai lehetnek.
Mindezekből csak az a következtetés vonható le, hogy
állami törvény nem adhat vallásfogalmat.
 Az állam maga döntheti el, mely
társadalmi csoportoknak adja meg
egyházként a jogi személyiséget.

Ebből következően meghatározhatja

azokat a kritériumokat, amelyeket
döntésénél figyelembe kíván venni.

Az állam ezért meghatározhatná, ha

akarná, hogy mely tevékenységet tekinti
vallásinak, avagy mely tevékenységeket
nem.
6. előadás
A vallásszabadság fogalma és
tartalma
A vallásszabadság fogalma
Legáltalánosabban: mindenkinek joga van
nyilvánosan gyakorolni vallását, követni annak
előírásait.

Ez a jog magában foglalja a vallás

– szabad megválasztását vagy elfogadását, és
– azt a szabadságot, hogy vallását
– vallásos cselekmények,
– szertartások végzése útján vagy egyéb módon
– akár egyénileg, akár másokkal együttesen
– nyilvánosan vagy magánkörben
kinyilváníthassa vagy kinyilvánítását mellőzze,
gyakorolhassa vagy
taníthassa.
A negatív vallásszabadság

A vallásszabadsághoz való jog

biztosítja az egyén számára azt a
jogot, hogy azt válassza, hogy ne
legyen vallása.
Alkotmánybíróság: ez a fogalom a
meggyőződés kinyilvánítása
mellőzéséhez való jogosultságot jelenti
A vallásszabadság kettős
természetű szabadságjog
egyéni szabadságjog:
– Az egyénnek van joga egy valláshoz
tartozni vagy nem tartozni, valamely
vallást választani vagy elutasítani.
kollektív szabadságjog:
– a jog gyakorolható közösségi formában,
szervezeti keretek között,
– Az egyházat mint jogi személyt is
megilleti a vallásszabadság joga.
Az egyéni jogosultságok
A vallásszabadságot jelentő
egyéni jogok rendszere
A vallás megválasztásának,
elfogadásának szabadsága
Jelenti azt, hogy az egyén szabadon dönthet
arról, hogy
– vallásos világnézetet fogad-e el igaznak vagy
sem,
– ha igen, milyen nézetet választ ennek alapjául,
– elfogadja-e egy létező vallás hitelveit, és
csatlakozik egy létező vallásfelekezethez,
– elhagyja a vallási közösséget,
– megváltoztatja a vallását,
– avagy új vallást alapít.
 A vallás kinyilvánításának, kifejezésre
juttatásának szabadsága
Döntés arról, hogy nyilvánosságra hozom-e azt, hogy
vallásos világnézet alapján állok vagy titokban tartom.
– Az állam nem gyűjthet adatokat a polgárai
meggyőződéséről (vallásos avagy nem vallásos
voltáról),
– De az önkéntességet és az anonimitást biztosító,
közérdekű, illetve tudományos felmérés megengedett.
– A vallásosság és hozzá kapcsolódó adat különleges
adat.
– A vallásszabadsággal kapcsolatosan egyéb jogok
érvényesítése kapcsán nem hallgatható el, pl.
vallásalapítás, egyházalapítás, börtönben istentiszteletre
jelentkezés, stb.
Az a jogom, hogy megválasszam a helyét vagy a
környezetet, ahol vallásomat gyakorolom, kimutatom.
A vallás gyakorlásának
joga
Döntés arról, hogy milyen módon
gyakorolom:
– Nyilvánosan vagy nem nyilvánosan,
– Egyedül vagy közösségi formában (pl.
egyháztagként),
– istentiszteleten, szertartások útján vagy
– egyéb módon (Ez utóbbi bármilyen mód
lehet, de a vallás követésével kell
kapcsolatban lennie).
A vallásgyakorlás jogának
biztosítása állami intézményekben

Az állam köteles biztosítani a

vallásgyakorlás lehetőségét
– kórházakban,
– büntetés-végrehajtási intézetekben,
– hadseregben.
A meggyőződés kinyilvánításának,
a gyakorlásnak a korlátai:

A jog nem meghatározott magatartásokat

véd, hanem azt a meggyőződést, melyből a
magatartás fakad.
– A kinyilvánítás nem lépheti át a jog kereteit, és
különösen nem az állampolgári kötelezettségek
korlátait,
– az állam alkotmányos kötelezettsége, hogy
szabályozása ne vezessen polgárai jogainak
csorbítására.
VALLÁSSZABADSÁG ALKOTMÁNYJOGI
ÖSSZEFÜGGÉSEI

A vallásszabadság egyszerre egyéni és

közösségi természetű jog, továbbá más
alapvető jogokkal van kapcsolatban:

emberi méltóság,
véleménynyilvánítási szabadság,
egyesülési és gyülekezési szabadság.
A reformációt követően a
vallásszabadság a felekezetválasztás
szabadságát jelentette, majd a
szabadságjog tartalma bővült, és a mai
vallási pluralizmus társadalmában az
egyén hitbeli és meggyőződésbeli
szabadságát jeleníti meg pozitív
(megvallás) és negatív (mellőzés,
elhatárolódás) értelemben egyaránt.
A vallásszabadság a legteljesebb gondolati
és hitbeli szabadságot valósítja meg.
Legszorosabb a kapcsolata az emberi
méltósággal, mert a vallás és a hitbeli
meggyőződés a személyiség elválasztha-
tatlan része, és része az emberi minőségnek.
Az emberi méltóságból fakad a gondolat, a
lelkiismeret és a vallás szabadsága. A méltóságban
gyökeredzik, hogy az egyén szabadon alakítja vallási
meggyőződését, vallási közösséghez való
tartozásáról szabadon dönt, és megilleti a
meggyőződés kinyilvánításának mellőzéséhez, illetve
az elhatárolódáshoz való jog. A meggyőződésből
fakadó cselekvés szabadsága összefoglalja a
kultuszszabadság és az egyházalapítás jogát.
A vallásszabadság szerves részét képező
vallásgyakorlás a kommunikációs alapjogokhoz
– közelebbről a véleménynyilvánítás
szabadságához illeszkedik. Ennek jelentősége
abban áll, hogy a vallásszabadságnak – akár a
véleménynyilvánítás szabadságának – külső
korlátai vannak csupán. Mit jelent ez a korlát? A
pluralista társadalomban az állam az eszmék, és
világnézeti rendszerek szabad áramlását
biztosítja, kompetenciája a meggyőződést alakító és
a kommunikációt szabályozó folyamatra
korlátozódik.
Az állam számára a vallási nézetek, eszmék és vallási rendszerek
igazságtartalma tabu, és kötelessége a szabad eszmeáramlást, és a vallások
szabadságát biztosítani. Feladata azonban gondoskodni más alapvető jogok és
értékek védelméről, ha szükséges, a vallásszabadsággal szemben is.
Mindenkinek joga van tehát ahhoz, hogy vallását vagy lelkiismereti
meggyőződését szabadon, mindenféle kényszertől mentesen
megválaszthassa és gyakorolja.
A korlát ott húzódik, ahol a hit gyakorlása mások jogainak, vagy
szabadságának sérelmével jár, más alkotmányosan védett jogot vagy értéket
sért. A közösségi vallásgyakorlás korlátja, hogy a közösség vallási
tevékenysége nem ütközhet az alkotmány rendelkezésébe vagy törvénybe.
Végezetül a vallásszabadság jelentős eleme az egyesülési
joghoz illeszkedő egyházalapítás joga. Ki kell emelni,
hogy az egyházalapítás joga nem függ állami jogi aktustól. Az
egyházi jogi személyiséget eredményező nyilvántartásba vétel
és a vallási közösség önértelmezése szerinti alapítás a
vallásgyakorlás számára irreleváns. Sem az egyéni, sem a
közösségi vallásgyakorlásnak nem előfeltétele a szervezeti
forma. Az új vallási mozgalmak tekintetében ez különösen
fontos szempont, hiszen a vallásszabadság joga akkor is
megilleti a közösséget, és tagjait, ha nem rendelkeznek
nyilvántartott egyházi jogi státusszal.
A VALLÁSSZABADSÁG
ALAPKÉRDÉSEI
A tanulás, tanítás,
terjesztés joga
Mindenkinek joga van vallási nézetek tanulására
– egyéni formában,
– közösségi formában
egyházi és
állami oktatási intézményekben.
A vallását (meggyőződését) bárki szabadon
terjesztheti, taníthatja
– egyénileg (pl. Jehova Tanúi)
– közösségi, szervezett formában:
egyházi oktatási intézményekben,
állami oktatási intézményekben szervezett hittan oktatás
formájában,
– média útján.
Vallása, meggyőződése és azok
kinyilvánítása, illetőleg gyakorlása miatt senkit
semmilyen hátrány nem érhet és semmiféle
előny nem illet meg.
Állami (hatósági) nyilvántartásba vallási és
más meggyőződésre vonatkozó adatot
felvenni nem szabad. A nyilvántartásban
már szereplő ilyen adatról csak az érintett
személy vagy - halála után -egyenesági
rokona részére adható tájékoztatás.
A lelkiismereti és vallásszabadság
gyakorlásában senkit sem szabad akadályozni,
a jog gyakorlása azonban - ha törvény másként
nem rendelkezik - nem mentesít az
állampolgári kötelezettség teljesítése alól.
Az egyéni és közösségi vallásgyakorlást
lehetővé kell tenni a szociális, egészségügyi,
gyermek-és ifjúságvédelmi intézményben
gondozott, a büntetés-végrehajtási intézetben
fogvatartott számára.
 Az eskü

Valamilyen hivatal betöltéséhez jogszabály

által előírt eskütétel esetén választási
lehetőséget kínálnak fel az eskütevő
számára, hogy esküjét meggyőződése
szerint kiegészíthesse az „Isten engem úgy
segéljen!” szavakkal.
A szülők jogai a gyermek
vallásos nevelése érdekében
A szülő megválaszthatja, hogy
gyermeke oktatását
– állami, önkormányzati oktatási
intézményben vagy
– egyházi oktatási intézményben igényli.
A szülők vagy a gyermek jogai,
valamint a helyettesítő védelem

A gyermek kiskorában a szülő dönthet

vallási neveléséről,
nagyobb korban a gyermeket önállóan illeti
a vallásszabadság joga.
Az állam (gyámhivatal) a gyermek
elhelyezése során köteles figyelembe venni
a gyermek vallási hovatartozását, ha a szülő
vagy a gyermek azt kinyilvánítja.
1997. évi XXXI. törvény

1. A gyermek helyettesítő védelme során tiszteletben kell

tartani lelkiismereti és vallásszabadságát, továbbá
figyelemmel kell lenni nemzetiségi, etnikai és kulturális
hovatartozására.

2. Az átmeneti vagy tartós nevelésbe vett gyermek joga

különösen, hogy életkorához, egészségi állapotához,
fejlettségéhez, valamint egyéb szükségleteihez
igazodóan
a) állandóságot, érzelmi biztonságot nyújtó teljes körű
ellátásban, gondozásban, - nemzetiségi, etnikai és vallási
hovatartozását figyelembe vevő - megfelelő nevelésben,
oktatásban részesüljön.
Az egyházalapítás joga

Átmenet a vallásszabadság egyéni és

kollektív jellege között.
Az egyénnek van joga úgy dönteni, hogy
olyan közösséget hoz létre, amely
– jogi személyiséget nem igényel,
– jogi személyiséggel bír, de nem egyház, (pl.
egyesület)
– egyházi jogi személyiséget alapít.
Korlátként állapítja meg a törvény, hogy
alkotmányellenes vagy törvénybe ütköző vallási
tevékenység céljából nem alapítható egyház (8. § (2)
bekezdés)). Továbbá megállapítja, hogy elsődlegesen
gazdasági jövedelemszerzés céljából nem alapítható
egyház.
A vallásszabadság jogi
védelme
Alkotmányi védelem

Vallása, meggyőződése és azok

kinyilvánítása, illetőleg gyakorlása
miatt senkit semmilyen hátrány nem
érhet és semmiféle előny nem illet
meg.
Más törvényi szabályok:
– Lvt. 3. § (1)
– 2003. évi CXXV. tv. 8. §
Büntetőjogi védelem Btk. 174./A §

Btk. A lelkiismereti és vallásszabadság megsértése

174/A. § Aki mást

a) a lelkiismereti szabadságában erőszakkal

vagy fenyegetéssel korlátoz,

b) a vallásának szabad gyakorlásában

erőszakkal vagy fenyegetéssel akadályoz,

bűntettet követ el, és három évig terjedő

szabadságvesztéssel büntetendő.
 Büntetőjogi védelem Btk. 174/B. §
Nemzeti, etnikai, faji vagy vallási csoport tagja elleni erőszak

174/B. § (1) Aki mást valamely nemzeti, etnikai, faji vagy vallási csoporthoz
tartozása, vagy vélt tartozása miatt bántalmaz, illetőleg erőszakkal vagy
fenyegetéssel arra kényszerít, hogy valamit tegyen, ne tegyen vagy eltűrjön,
bűntettet követ el, és öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) A büntetés két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekményt

a) fegyveresen,

b) felfegyverkezve,

c) jelentős érdeksérelmet okozva,

d) a sértett sanyargatásával,

e) csoportosan,

f) bűnszövetségben követik el.

Szabálysértési tv. 150.§ (1)

A vallásgyakorlás jogának megsértése

Aki nyilvántartásba vett egyház szertartásaira
rendelt helyiségben
nyilvánosan botrányt okoz, illetőleg
a vallási tisztelet tárgyát vagy a szertartások
végzésére szolgáló tárgyat a szertartásokra
rendelt helyiségben vagy azon kívül
meggyaláz, százezer forintig terjedő
pénzbírsággal sújtható.
 Munkajogi védelem Mt. 5. § (2).
A munkaviszonnyal kapcsolatosan tilos hátrányos
megkülönböztetést alkalmazni a munkavállalók között
nemük, koruk, nemzetiségük, fajuk, származásuk, vallásuk,
politikai meggyőződésük, munkavállalói érdekképviseleti
szervezethez való tartozásuk, vagy ezzel összefüggő
tevékenységük, továbbá minden egyéb, a munkaviszonnyal
össze nem függő körülmény miatt.
Nem minősül hátrányos megkülönböztetésnek a munka
jellegéből vagy természetéből egyértelműen következő
megkülönböztetés. Pl. katolikus pap nem lehet nő
A közvetlen bírósághoz fordulás lehetősége

A vallásszabadság megsértése miatt

keletkező igények – mint alapvető jog
megsértéséből keletkezett igények –
bíróság előtt érvényesíthetők.
(7.) előadás
A vallásszabadság az Emberi
Jogok Európai Bíróságának a
gyakorlatában
8. előadás
Az egyház alapítása és
megszűnése Magyarországon
 1895. évi 43. törvénycikk

A három kategória:
1. bevett felekezetek: ide tartoztak a római, görög- és
örményszertartású katolikus, a református, az
evangélikus, az unitárius és az izraelita. Ezek közül a
római katolikus továbbra is privilegizált státuszt
élvezett, hiszen a koronázás a római egyház liturgiája
szerint történt. Az ide tartozó felekezetek állami
támogatásban részesültek, szabad működést élveztek,
vezetőik hivataluknál fogva a törvényhozás második
kamarájának tagjai voltak.
 1895. évi 43. törvénycikk

2. elismert felekezetek: ebbe a kategóriába tartozott a

baptista és az iszlám felekezet, akik szabadon
működhettek, de állami támogatást hivatalból nem
igényelhettek. További felekezetek alapítására az alábbi
feltételekkel volt lehetőség:
1) legalább 1 egyházközség szervezése és fenntartása
2) felekezethez tartozó gyerekek hitoktatásának
biztosítása
3) szervezeti szabályok benyújtása a vallás- és
közoktatási miniszternek
 1895. évi 43. törvénycikk

3. tűrt felekezetek:

Az ide tartozók a mindenkori gyülekezési és egyesülési

jog alapján működhettek.
 1947. évi XXXII. törvénycikk

Az 1947. évi XXXII. törvénycikk a kialakult 3

fázisú rendszert felszámolta és helyébe az állam 2
csoportba osztotta a felekezeteket. Ezek voltak az
állam által „elismert” és „el nem ismert” kategóriák.
 Az egyházalapítás kérdései

1. A csoportos vallásgyakorlás céljából létrejött vallási

közösségekkel kapcsolatban az állam kifejezze-e
bármilyen formában is viszonyulását, s ha igen,
hogyan határozza meg a viszonyát e közösségekhez.
A lehetséges válaszok:
– az állam a szuverenitása folytán nem köteles reagálni arra,
hogy polgárai hoznak-e létre jogaik közös gyakorlása
érdekében szervezetet vagy sem. Külön formát ebből a
célból nem köteles létrehozni.
– Az állam köteles olyan szervezet működését elősegíteni,
amelyen keresztül e szabadságjog közös gyakorlása
biztosítható.
 Az egyházalapítás kérdései

2. Ha a polgárok létrehoznak vallási szervezeteket, köteles-e az

állam e szervezeteket a társadalmi szervezettől pozitívan
megkülönböztetni?
A válaszok:
– A liberális megközelítés szerint nem. Ez a nézet az államnak és az
egyházaknak azt a teljes elválasztását jelenti, ahol az állam
semmilyen formában nem kíván beavatkozni a polgárai
legszemélyesebb magánéletébe, ahová a lelkiismereti és a
vallásszabadság jogának a gyakorlása is sorolható.
 Az egyházalapítás kérdései

A konzervatív megközelítés szerint igen, mert

e szabadságjog gyakorlása csak a közös
vallásgyakorlás útján teljesedhet ki,
Az egyházak fontos társadalmi értékek hordozói,
Az egyházak a társadalmi béke megteremtésének
eszközei,
Az alkotmányos jogállamban a jogkövető
magatartások előmozdítói.
A jelenleg hatályos és az új magyar Alkotmány válasza

A fenti kérdésekre az egyes államok nem egyformán

válaszolnak.
Magyarországon az Alkotmány 60. § (3) bekezdésének
megfogalmazása szerint:
Az állam az egyház (ak) -tól elválasztva (különváltan)
működik.
A jelenleg hatályos és az új magyar Alkotmány válasza

Az állam megállhatna itt, s kifejezhetné az abszolút semleges

viszonyulását,
de a nemzetközi jogban vállalt kötelezettségei és az
Alkotmányban rögzített szabadságjogok gyakorlása kapcsán
pontosítja, tartalmilag kiegészíti azt: alkotmányos
szabadságjogként biztosítja a Magyar Köztársaság
polgárainak a vallásszabadság jogának gyakorlása körében a
közös vallásgyakorlatot, és lehetővé teszi, hogy ennek
érdekében szervezetet hozzanak létre.
 A jelenleg hatályos (1990.évi IV. tv.) és
az új (2011. évi C. tv.) egyházi törvény

A törvény preambulummal kezdődik, amely tartalmazza a korábbi

törvény I. fejezet előtti rész (preambulum) első részét, amely az egyházak
kiemelkedő fontosságát és a hitéleten túlmenő tevékenységük szerepét
(nevelés, oktatás, sport, egészségügy, stb.) az „ország életében”.
Az új szabályozás kiegészíti „ország és nemzet életében”.

Magyarország elismeri és támogatja a külhoni magyar közösségek életében

meghatározó szerepet játszó egyházak és vallási közösségek tevékenységét
is”.
 2011. évi C. tv.
Ezeken felül az új Preambulum a következő elemeket is
tartalmazza:
1) EU-ról szóló Szerződés 17. cikkének
figyelembevétele (az Eu tiszteletben tartja és nem változtatja meg az
egyházak és vallási egyesületek vagy közösségek tagállamokban meglévő státuszát)

2) összhang az alkotmánnyal, különösen a különvált

működés alkotmányos követelményére, de az
együttműködésre is.
3) korábbi vallásszabadságot biztosító törvények
hagyományának tiszteletben tartása
4) Az egyházak kiemelkedő fontosságú szerepének
hangsúlyozása a magyar történelemben.
5) utalás az Alaptörvény VII. cikkének végrehajtásának
céljára (sarkalatos tv.= jelenlévő képviselők kétharmada)
 Az egyházalapítás (1990.évi IV. tv.)
Egyházat legalább száz természetes személy alapíthat;

Az egyháznak alapszabállyal kell rendelkeznie és hatályos

alapszabályát a nyilvántartást vezető bíróság rendelkezésére
kell bocsátania.

Az egyház köteles képviseleti és ügyintéző szervvel vagy

szervekkel rendelkezni.

Köteles továbbá a képviseletére jogosult személy nevét a

nyilvántartó bíróságnak bejelenteni. Ha az egyház
képviseletére új személy lesz jogosult, a változást 30 napon
belül a képviselőnek a bíróságnál be kell jelentenie.

Az egyház elnevezése már nyilvántartásba vett egyház

elnevezésével nem lehet azonos vagy összetéveszthető.
Az alapszabály (1990.évi IV. tv.)

Az alapszabálynak tartalmaznia kell a

következőket:
– az egyház nevét,
– székhelyét,
– szervezeti felépítését,
– ha az egyház valamely szervezeti egysége jogi
személy, ennek megnevezését.
Az egyházak belső szabályait a történelmi
egyházak gyakran „egyházalkotmányként”
jelölik, amelyek állhatnak egy vagy több
egyházi törvényből.
 Az alapszabály és az állami
jogrendszer viszonya

Az alapszabályok állami joggal ellentétes

rendelkezéseket nem tartalmazhatnak,
alkotmányos alapjogokat nem sérthetnek, de tagjaik
számára más alapjogaikra vonatkozó korlátozásokat
írhatnak elő.
A polgárnak választási joga van:
– Csatlakozik-e egy vallási közösséghez vagy sem.
– Ha csatlakozni kíván, el kell fogadnia a közösség sajátos
szabályait, így adott esetben bizonyos alapjogairól önként
mond le, vagy ha azokkal élni kíván, akkor e közösségből ki
is léphet.
A kilépés lehetőségének fenntartása valamennyi
állam esetében kötelezően biztosítandó
követelmény.
 EGYHÁZTAGSÁG- EGYHÁZADÓ
(NÉMETORSZÁG)

Egyházi adó (a jövedelem 8-9%-a)

Ezt az adófajtát akkor kell befizetni, ha az állampolgár

kijelenti, hogy valamelyik egyházi közösséghez
tartozik. Az egyházi adó mértéke tartománytól függ,
de általában 8-9%. Ha az állampolgár regisztráltatja
magát egy egyháznál, jövedelméből automatikusan
levonják az egyházi adót. Ha valaki nem tartozik
egy egyházhoz sem, nem kell adót fizetnie, de
nem használhatja az egyházi épületeket,
szolgáltatásokat.
 A tagság kérdései 1.

A társadalomban élő emberek közül ki

tekinthető valamilyen egyház,
vallásfelekezet, vallási közösség
tagjának?
A válasz:
– állami törvény a tagságot nem
szabályozza,
– Az adott egyház, vallási közösség maga
határozza meg, kit tekint tagjának.
 A tagság kérdései 2.

Meddig kell meglennie a 100 főnek?

– Legfelsőbb Bíróság: az alapításkor,
később már nem vizsgálható a létszám
megléte.
– Az egyházként megalakult jogi
személynek nincsen bejelentési
kötelezettsége a létszámát illetően, nem
kell bejelenteni, hogy működőképes-e.
 2011. évi C. tv.

Az alapjoggal való visszaélés:

az egyházaknak járó állami támogatások
jogosulatlan igénybe vétele,

ténylegesen nem hitéleti tevékenységet

végző szervezetek egyházként történő
bejegyeztetése.
 Vallási tevékenység
2011. évi C. tv.

Vallási tevékenység olyan világnézethez kapcsolódó

tevékenység, mely természetfelettire irányul, rendszerbe
foglalt hitelvekkel rendelkezik, tanai a valóság egészére
irányulnak, valamint az erkölcsöt és az emberi
méltóságot nem sértő sajátos magatartás
követelményekkel az emberi személyiség egészét
átfogja.
 Vallási tevékenység
2011. évi C. tv. 6.§ (2)

Önmagában nem tekinthető vallási tevékenységnek a

politikai és érdekérvényesítő; pszichikai vagy

parapszichikai; gyógyászati; gazdasági-vállalkozási;

nevelési; oktatási; felsőoktatási; egészségügyi; karitatív;

család-, gyermek-és ifjúságvédelmi; kulturális; sport;

állat-, környezet- és természetvédelmi; hitéleti

tevékenységhez szükségesen túlmenő adatkezelési

tevékenység.
 Nyilvántartásba vétel (14.§)

1)egyesület elsődleges tevékenysége vallási tevékenység

2) hitvallással és rítussal rendelkezik

3) legalább 20 éve működik Magyarországon

egyesületként, amibe beletartozik a korábbi egyházi
törvény szerinti működés.

4) alapítására, szervezetére és működésére vonatkozó

szabályokat elfogadta

5) ügyintéző és képviselő szerveit megválasztotta/kijelölte

 Nyilvántartásba vétel (15.§)
1) legalább 1000 természetes személy tag nevét,
lakóhelyét és aláírását tartalmazó dokumentum

2) nyilatkozat arról, hogy tevékenységük nem alkotmány

vagy jogszabályellenes és nem sérti mások jogait és
szabadságait.

3) nyilatkozat, hogy elnevezése, jelképrendszere,

szertartásrendje nem azonos vagy összetéveszthető
már nyilvántartásba vett egyházéval.

4) legalább 5 éves pénzügyi beszámoló

5) hatósági igazolás (személyi adat- és lakcímnyilvántartó
hatóság) a benyújtott adatok valódiságáról
 Az egyház megszűnése

A bíróság
– az egyház magyarországi legfelsőbb szervének kérelmére az
egyházat törli a nyilvántartásból
más egyházzal való egyesülése,
két vagy több egyházra való szétválása esetén,
valamint ha az egyház a feloszlását kimondta.
A bíróság
– az ügyész keresete alapján törli a nyilvántartásból azt az egyházat,
egyházi jogi személyt, amelynek tevékenysége a törvény 8. § (2)
bekezdésébe ütközik, ha e tevékenységet felhívása ellenére sem
szünteti meg.
A bíróság
– megállapítja az egyház megszűnését és törli a nyilvántartásból, ha
tevékenységével felhagy és vagyonáról nem rendelkezik.
Az egyház a jogi személyiségét a nyilvántartásból való törléssel,
a határozat meghozatalának napján veszti el.
 NEMZETKÖZI KITEKINTÉS
AUSZTRIA
Ausztriában három vallási kategória létezik:

1. az (államilag) elismert egyházak és

vallási társaságok,

2. a bejegyzett vallási közösségek,

3. az egyesületekre vonatkozó törvény

szerint bejegyzett vallási közösségek
és filozófiai mozgalmak
 NEMZETKÖZI KITEKINTÉS
BELGIUM
A felekezetek között három kategóriát különböztetünk
meg:

1. a jogilag elismert…. jelentős: a Katolikus Egyház

2. az 5 másik jogilag elismert, de gyakorlatilag kevésbé jelentős

felekezet

3. az el nem ismert csoportok, függetlenül attól, hogy teljesítik-e

azokat a feltételeket, amelyeket a törvény a vallás fogalmához
köt.
 NEMZETKÖZI KITEKINTÉS
ANGLIA

A római katolikus egyház éppúgy, mint a protestáns

felekezetek, vagy más vallásirányzatok általában nem
rendelkeznek több joggal, mint a többi önkéntesen
létrehozott egyesület.
 NEMZETKÖZI KITEKINTÉS
FRANCIAORSZÁG

az általános egyesületi jogoknak megfelelő

vallási társulások
„kizárólagos célként csak a vallásgyakorlás” szerepelhet.

a többi egyesületként nyert bejegyzést

 NEMZETKÖZI KITEKINTÉS
NÉMETORSZÁG

Egyház= köztestület

A többi – köztestületi státusszal nem rendelkező – vallási

közösség jogképességét a polgári jog szerint nyeri el.
Ezek többnyire magánjogilag bejegyzett egyesületek.
 ALAPKÉRDÉS

Európa legtöbb országában a vallási közösségek

jogi helyzete nem egyenlő.

Kérdéses, hogy a felekezeti jogegyenlőség (ami a polgári

alkotmányosság egyik elvitathatatlan sarokköve) egyben a
felekezetek jogegyenlőségét kell-e, hogy jelentse, hogy valóban a
vallásszabadság követelménye-e, hogy egy tegnap alakult (és
holnap talán már nem is létező) vallási csoport ugyanolyan
kedvezményeket és támogatást kapjon, mint a több évszázada
működő, ismert egyházak, melyek megtartó ereje és társadalmi
szerepe már bizonyított.