Szent István 1083-ban történt szentté avatásához kapcsolódóan - azt megelőzően, illetve azt

követően - három legenda is született. A Kis, Nagy és Hartvik-féle néven ismertek.

Legkorábban a hosszabb legenda született. Ennek keletkezési idejét az 1083. évi szentté avatást
megelőző néhány évre tehetjük.. A legenda szerzője valószínűleg bencés szerzetes. A legendához
felhasználta egyrészt a bencés vonatkozású írott forrásokat (pl. bencés regula), de ismerte Szent
István intelmeit és törvényeit, illetve talán a magyar krónika ősváltozatát is. A nagyobbik legenda
Szent Istvánt mint aszketikus állam- és egyházszervező szentet mutatja be, de viszonylag kevés
csodás eseményt ír le.Jelenleg négy kézirata létezik, valamennyi cisztercita másolók műve.

A kisebbik legenda felhasználta a nagyobbik legendát, annak mintegy rövidített változataként készült
el. Korjelző szerepű, hogy a kisebbik legenda László királyt (1077-1095) már halottként említi, így
keletkezését Kálmán király uralkodásának idejére tehetjük. Szerzője ugyancsak bencés szerzetes
lehetett, aki sokkal reálisabb képet fest első királyunkról. Istvánt nagyon is világi uralkodóként,
dinamikus és határozott személyiségként mutatja be. Nem hallgatja el István keménykezű ítéleteit, a
királyt szigorú, de igazságos bíróként festi le. Információit tekintve pontosabb és részletesebb képet
ad István életéről.

Szent István legkésőbb készült és a középkorban gyakorlatilag hivatalosnak tekintett életrajzának

megírása Hartvik püspök nevéhez fűződik. Könyves Kálmán idején a következőképpen meséli el első
szent királyunk születésének csodás történetét:

„…az említett Géza fejedelem feleségét, kihez már közeledett a szülés órája, az isteni kegyelem
vigasztalni ily látomással akarta. Megjelent ugyanis boldog István lévita és első vértanú előtte, s így
kezdett szólni hozzá: »Bízz az Úrban, asszony, s légy biztos, hogy fiút fogsz szülni, akinek e
nemzetségben először jár korona és királyság, és az én nevemet ruházd reá!« Rácsodálkozván az
asszony így válaszolt. »Ki vagy, uram, vagy mely néven neveznek?« »Én vagyok István, első vértanú,
aki először szenvedett vértanúságot Krisztus nevéért.« Ezt mondván eltűnt. Közben megszületett
Géza fejedelem Istentől megjövendölt fia…, akit Adalbert püspök a kereszténység fehér ruhájába
öltöztette és ő lett lelki gyámola. A boldog István király – akit megkeresztelkedése előtt a pogányok
Vajknak neveztek – Esztergom városában született… A kisdedévek elmúltával, miután a serdülőkor
első lépcsőfokára lépett, apja összehívta Magyarország főembereit és a közös tárgyalás szerint fiát,
Istvánt a nép élére állította, hogy uralkodjék őutána, és ennek megerősítésére mindet külön-külön
megeskette. Ezután betelvén napjai… e világ haszontalan viszontagságait égi örömmel cserélte fel…”