Differenciálhányados

A differenciálszámítás függvényekkel kapcsolatos matematikai eszköztár, melynek alapfogalma a differenciálhányados.

Ezen lényegében a függvény adott helyén vett növekedési sebességét értjük - ami szemléletesen (egyváltozós valós függvény hagyományos ábrázolására gondolva) a grafikon ottani meredeksége. Először ezt intuitív módon járjuk
körbe, majd pontos definíciót is alkotunk.

Intuitív megközelítés
A fogalom szemléletes megragadásához a szokásos módon (Descartes-féle koordináta-rendszerben) ábrázolt függvénygrafikont használjuk.
Példaként rögtön tekintsünk is egy függvényt a grafikonjával.
f(x) = (x - 1)3 - 3 (x - 1)2 + 3

Out[3]= 1

-1 1 2 3 4 5

-1

-2

Képzeljük el, hogy ennek a grafikonnak valamely pontjára erősen ránagyítunk (“zoom”-szerűen, folyamatos mozgásban, egyre fokozódó nagyításra gondoljunk). Egyre erősebb ránagyítással a grafikon egyre rövidebb darabkáját
látjuk, és ez a rövid görbeszakasz egyre inkább egyeneshez hasonlatosnak (egyre kisebb görbületűnek) látszik.

x0

delta

Out[4]=

 1 , 

-1 1 2 3 4 5

-1

-2

Ha a grafikon egy adott x0 abszcisszájú pontja körül “elég nagy ránagyítás után eléggé egyenesnek látszik” (egyenessel közelíthető), akkor azt mondjuk, hogy a függvény az x0 pontjában differenciálható, az “egyenesnek látszó
df
szakasz” (közelítő egyenes) meredeksége m = Δy Δx
iránytangense, vagyis a “függőleges” és “vízszintes” elmozdulás hányadosa) pedig az x0 -beli differenciálhányados. Jelölésében is ez a hányados-jelleg jut kifejezésre: dx (x0 ) (És
természetesen a helyfüggés: egy differenciálhányados egy adott x0 (abszcisszájú) helyre vonatkozik - adott függvény esetén pontról pontra változik.)
2 Differenciálhányados.nb

x0

delta

f(x0 )
2

Out[6]=

 1 , 

-1 x0 1 2 3 4 5

-1

-2

Példák
Speciális esetekre (adott függvény adott helyén) már a fogalomnak ezen a bevezető, intuitív szintjén, szemlélet alapján választ tudunk adni a differenciálhányadosra.
Lássunk néhány példát:

◼ f1 (x)=3x-2; x0 =2

10

Out[9]= 4

1 2 3 4

-2

Egy adott meredekségű egyenes grafikon bármely pontjára nagyítva természetesen ugyanekkora meredekségű egyenest látunk. A lineáris függvények differenciálhányadosa bármely helyen ugyanannyi - a meredekséggel egyezik
d
meg: dx f1 (2) = 3

◼ f2 (x)=x 2 ; x0 =0

Out[11]= 2

-2 -1 1 2

d
Ez a grafikon “folytonosan görbül”, de szemlélet szerint elfogadhatóan f (0) = 0
dx 2

◼ f3 (x)=-(x - 1)3 +2; x0 =1

 Differenciálhányados.nb 3

3.0

2.5

Out[13]= 2.0

1.5

0.5 1.0 1.5 2.0

Mint azt a köbfüggvény rajzolásakor is hangsúlyozni szoktuk, az origónál mintegy “ráfekszik az x tengelyre”. Itt egy transzformált változatát látjuk, mely ugyan emiatt máshol és kissé máshogyan, de hasonlóan mutatja az alapfüg-
d
gvény origó-beli viselkedését: dx f3 (1) = 0
π
◼ f4 (x)=sin(x); x0 = 2

1.0

0.8

0.6
Out[15]=
0.4

0.2

0.5 1.0 1.5 2.0 2.5 3.0

A szinusz-függvény maximumánál is “vízszintes az érintő” - szemlélet szerint zérus a meredekséggel azonosítható differenciálhányados: d
f π = 0
dx 4 2

◼ f4 (x)=sin(x); x0 = π

1.0

0.5

Out[16]=
1 2 3 4 5 6

-0.5

-1.0

Mint azt a sin ill. cos függvények rajzolásakor hangsúlyozni szoktuk, a zérushelyeket mindig 45 fokban metszik át - növekedéskor és csökkenéskor is. Utóbbi, a példa szerinti esetünkben ezúttal ez -1 meredekséget és differenciálhánya-
d
dost jelent: dx f4 (π) = -1

Pontosítás
Fentebbi intuitív megközelítésben azt mondtuk, hogy ha a függvény grafikonja egy helyen “kellő ránagyítással” egyenesnek látszik, akkor ott differenciálható, differenciálhányadosa pedig a geometriai értelemben vett meredekség
értéke - mindezt pedig szemlélet szerint már alkalmaztuk is. Tovább pontosíthatjuk a fogalmat, ha megfordításként azt is körbejárjuk, mikor NEM működik ez a megközelítés.
Nyilván akkor lehet probléma, ha egy helyen
◼ a függvény nincs értelmezve vagy nem folytonos

◼ olyan “függőleges” egyenesnek látszik, melynek (a zéró vízszintes elmozdulás - tehát nullával osztás - miatt) nem tudjuk véges valós értékkel kifejezni a meredekségét
Tekintsünk néhány példát, hogy ezek az esetek milyen módokon valósulhatnak meg.
◼ Az egyik nyilvánvaló probléma lehet, ha a függvény a vizsgált x0 helyen eleve nem értelmezhető. E helyen a grafikonnak nincs is pontja - hova nagyítsunk?
f(x) = 1x ; x0 = 0

Out[17]=
-4 -2 2 4

-1

-2

-3

◼ Ha a vizsgált helyen értelmezhető ugyan, de nem folytonos, akkor esélyünk sincs, hogy ránagyítva (teljes és folytonos) egyenes szakaszt láthassunk. (A szakadás típusától függően más-más szintű lehet a probléma.)
x2 x≤1
f(x)= ;x =1
4-x x>1 0

Out[18]=

-2 -1 1 2 3 4 5

-1

◼ Folytonos függvények egyes helyein is megtörténhet, hogy a grafikon bármekkora ránagyítás után sem közelít egyenest. Ez lényegében az olyan “szögletes törések” esete, mint pl. a jól ismert abszolútérték origo-beli “csúcsa” - ide
bármeddig nagyítva is ugyanezt a derékszögű csúcsot látjuk, soha nem fog “kiegyenesedni”. (Ilyen valójában szakaszonként kreált függvényeknél fordulhat elő (mint az abszolútérték is) - az elemi alapfüggvények ilyesmit nem
produkálnak.)
f(x)=x; x0 = 0
4 Differenciálhányados.nb

3
Out[19]=

-4 -2 2 4

◼ Lehetséges, hogy adott helyre nagyítva a függvény grafikonja “függőleges” egyenes, melynek meredeksége - s így a differenciálhányados - nem fejezhető ki valós számmal. Erre jó példa a köbgyök függvény viselkedése az origóban.
f(x)= x ; x0 = 0
3

1.0

0.5

Out[20]=
-1.0 -0.5 0.5 1.0

-0.5

-1.0

A megelőző esetekkel szemben itt geometriai értelemben létezik a grafikon közelítő egyenese, a differenciálhányados viszont nem - a függvény ezen az egyetlen helyen nem differenciálható.

A differenciálhányados kiszámítása
Ha adott helyen az egyenessel való közelíthetőség lehetséges, akkor a meredekség is számszerűen becsülhető a vizsgált hely kellően szűk környezetében a grafikon két pontjának felhasználásával - mindössze két helyen, két füg-
gvényérték kiszámításával, melyek közül egyik maga a vizsgált hely. A vizsgált helyen túl tehát egyetlen segédpontra van szükségünk (mely nem eshet egybe a vizsgált ponttal) - becslésünk pedig e segédpontnak a vizsgált ponthoz
való közelítésével folyamatosan pontosodik. Erre tekintjük a következő példákat.

Adott függvény adott helyén

Tekintsük az f(x)=x 2 függvényt az x0 = 1 hely környezetében.

f(x)= + 2.25
Out[22]=

Δy
= + 2.5 Δy= + 1.25
Δx

1 f(x0 )= + 1
Δx= + 0.5

x0 = + 1 x= + 1.5

0.0 0.5 1.0 1.5 2.0 2.5 3.0

Δf f (1.1)-f (1) 1.12 -12 1.21-1 0.21

Ha segédpontnak pl. x=1.1 értéket választunk, akkor ezen az x - x0 = Δx = 0.1 hosszúságú szakaszon a “függőleges” és a “vízszintes” elmozdulás aránya (az ún differenciahányados) Δx
(1, 1.1) = 1.1-1
= 1.1-1
= 0.1
= 0.1
= 2.1
A meredekségre a differenciahányados által adott fentiek szerinti becslés tehát ez esetben 2.1 - de a mozgatható ábrán a közelítő differenciahányados számos különféle értékét dinamikusan figyelhetjük meg.

Vegyük észre pár dolgot:

◼ Ezen a szakaszon függvényünk “felfelé görbül” (konvex): a vizsgált szakasz elején kisebb, végén nagyobb a meredekség. A kiszámított becslés mint e szakaszon a szelő meredeksége egy átlagos meredekség, így a szakasz elején (a
vizsgált x0 = 1 pontban) a valóság a becslésnél (2.1) valamivel kisebb kell legyen.
◼ A differenciahányados által megadott meredekség a görbe egy szelőjének meredeksége. Minél rövidebb szakaszt vizsgálunk, ez a szelő annál pontosabban követi a görbét - meredeksége egyre inkább közelíti azt az értéket, amit a
függvény adott pontbeli meredekségének tekinthetünk.
◼ A segédpont (x) viszont nem eshet egybe a vizsgált ponttal (x0 = 1), mivel akkor az egyenes geometriailag határozatlanná, a hányados algebrailag értelmetlenné válik.
◼ A segédpont a vizsgált ponttól balra is eshet - ekkor a független és a függő változó megváltozása (“vízszintes” és “függőleges” elmozdulás) egyaránt előjelet váltanak (esetünkben mindketten negatívak lesznek), így a
differenciahányados a vizsgált hely mindkét oldalán adhat hasonló (esetünkben pozitív, 2 körüli) értéket.
Intuícióink nyomán ha valamit tippelni kellene az x0 = 1 pont beli meredekségre, 2-t mondanánk - de pontosítsuk ezt tovább.
Miután egyrészt azt látjuk, hogy a közelítés egyre pontosabbá válik a segédpontnak a megfigyelt ponthoz való közelítésével, másrészt viszont a segédpont azt el nem értheti, tipikus határérték-jellegű feladattal állunk szemben. Az
df 2 -12
x0 = 1 helyen vett differenciálhányados értékének a közelítő számítás (differenciahányados) x → 1 esetre vett határértékét kell tekintenünk: dx (1) = lim xx-1 Mivel ez (az egyaránt zérushoz tartó két elmozdulás nyomán teljesen
 Differenciálhányados.nb 5

df 2-1 2
érthetően) formailag egy közvetlenül nem kiértékelhető “0/0” típusú határérték, algebrai átalakítással (a tört egyszerűsítésével) kell próbálkozni: dx
(1) = lim xx-1 = lim (x+1)x-1(x-1) = lim(x + 1) = 2
Ugyanennek a függvénynek tetszőleges másik helyén is hasonló út járható be. Pl. x0 = 2 esetén:

x)= + 6.25
6

Δy
= + 4.5 Δy= + 2.25
5 Δx

(x0 )= + 4
4
Δx= + 0.5
Out[23]=

x0 = + 2 x= + 2.5
0 1 2 3 4 5

df 2
-2 2

dx
(2) = lim xx-2 = lim (x+2)x-2(x-2) = lim(x + 2) = 4

Adott függvény általános helyén

Miután láttuk, hogy különböző x0 helyeken is formailag teljesen hasonló úton számítható ki a differenciálhányados, vegyük észre, hogy a fent végrehajtott számítások akkor sem bonyolultabbak, ha konkrét értékek helyett az x0
paraméterrel hajtjuk végre. Ha pedig ezt megtesszük, a továbbiakban nem lesz szükség külön egyedileg végigvitt számításokra minden egyes helyen, hanem csupán a paraméterrel számolt végeredménybe kell helyettesítenünk.
df 2 -x 2
(x ) = lim xx-x
dx 0
0
0
= lim (x+xx-x
0 ) (x-x0 )
0
= lim(x + x0 ) = 2 x0
Márpedig ez utóbbi eredmény azt jelenti, hogy az f(x)=x 2 függvény differenciálhányadosát általánosan, a hely függvényeként ismerjük: Az f(x)=x 2 függvény differenciálhányados-függvénye (vagy ún. derivált függvénye vagy röviden
deriváltja) f’(x)=2 x Ez azt jelenti, hogy ha az x 2 függvény differenciálhányadosát tetszőleges x helyen elárulja a 2x függvény.

Általánosítás és definíció
A személeten túl részletesebb vizsgálatok is azt indokolják, hogy a differenciálhatóságról csak folytonos helyeken van értelme beszélni - a folytonosság a differenciálhatóság szükséges feltétele. (A műszaki tudományokban többnyire
(legalábbis intervallumonként) folytonos függvényekkel foglalkozunk.)
Ha adott helyen a differenciálhatóság (egyenessel való közelíthetőség) fennáll, akkor ez a közelítés megvalósítható a grafikon vizsgált (x0 ;f(x0 )) pontján áthaladó, annak közelében felvett (x;f(x)) segédpontra illeszkedő egyenessel.
Δf
Ennek meredeksége a Δx = f (x)-f
x-x0
(x0 )
differenciahányados. A közelítés maga akkor válik egy