12.

AZ INTELLEKTUÁLIS KÉPESSÉGZAVAR LOGOPÉDIAI SPECIFIKUMAI

Lukács, Á., Kas B. (2014) Nyelvelsajátítás és értelmi fogyatékosság. Pszicholingvisztika. Pléh, Cs., Lukács A.
(szerk.) 1383-1400. Akadámiai Kiadó
Pléh Cs., Kas, B., Lukács, Á. (2008) A nyelvi fejlődés zavarai. Bevezetés a neuropszichológiába. Kállai, J.,
Bende, I., Karádi, K. (szerk.) Medicina Könyvkiadó Zrt.

Van a gyerekeknek egy olyan csoportja, akik specifikusan, vagy legalábbis elsődlegesen a nyelvi,
szűkebben pedig a nyelvtani fejlődésben mutatnak elmaradást anélkül, hogy ezt a deficitet
neurológiai, kognitív szenzoros vagy társas-érzelmi problémák magyarázhatnák. Ők a nyelvfejlődési
zavaros gyerekek. Ugyanakkor számos fejlődési zavarnak is lehetnek nyelvi következményei,
melyeket érdemes lehet összehasonlítani a nyelvfejlődési zavarral. Ezekben a fejlődési zavarokban a
nyelv nem kizárólagosan sérül, az esetek többségében valamilyen más szintű elmaradással vagy
sérüléssel is együtt járnak. Ilyen pl. az értelmi fogyatékossággal együtt járó Williams- és Down-
szindróma.
Mindezek fényében felmerül a kérdés, hogy kapcsolatban állnak-e a nyelvi és az egyéb
kognitív képességek fejlődése, illetve amennyiben igen, akkor pontosan hogyan? Az erre vonatkozó
legerősebb hipotézis a Fodor nevéhez modularista nézőpont. Egy kognitív funkció akkor moduláris,
ha: 1) többé-kevésbé autonóm, 2) komputációsan működik, 3) területspecifikus és 4) veleszületett
rendszer, amelyet 5) modalitásspecifikus bemenet dolgoz fel és 6) a központi folyamatok számára
kevéssé átjárható. Ebből kiindulva Chomsky megkülönböztet fogalmi (szemantika, pragmatika) és
komputációs (szintaxis, fonológia) részt a nyelven belül. Csak a komputációs részt tekinti
modulárisnak, a fogalmi rész szerinte szorosan összefügg a megismerési funkciókkal.
Egy másikféle magyarázat inkább a felnőtt kognitív neuropszichológia felől indul ki, ezt a
megközelítést veszik át és Pinker ezt terjeszti ki a fejlődési zavarok értelmezésére is. Elkülöníthető
összetevőket keresnek a nyelven belül, melyek szelektíven sérülhetnek. Ezt a magyarázatot azonban
sokan cáfolják, mondván, hogy még a tipikus nyelvi fejlődés egészére sincs megfelelően kidolgozott
elmélet, ezért nem tanácsos ezt alapul venni. Ráadásul előfordulhat az is, hogy a fejlődési zavarral
élő gyerekek minőségileg másképpen sajátítják el a nyelvet, de ennek ellenére lehet, hogy tipikus és
az is lehet, hogy atipikus reprezentációkat alakítanak ki.
Az biztos, hogy a nyelvnek, mint kognitív rendszernek együtt kell működne mind fejlődése,
mind későbbi működése során más, nemnyelvi megismerő rendszerekkel. A valódi kérdés ennek az
együttműködésnek a természetére és a nyelv függetlenségének mértékére vonatkozik. Ennek
boncolgatása az értelmi fogyatékosság nyelvi képességekre gyakorolt hatásának kutatása. Általános

1
kérdése, hogy a gyenge nyelvi teljesítmény nyelvspecifikus, vagy pedig más megismerő funkciók
sérülésének következménye.
A Williams- és Down-szindróma kérdéskörének kutatása azért indokolt ebből a szempontból,
mert a nyelvi teljesítmény mindkét esetben eltér a mentális összteljesítmény alapján várható szinttől.
WSZ esetén az általános mentális retardáció mellett viszonylag jó verbális teljesítményt figyeltek
meg, míg a DSZ más kóreredetű, hasonló mértékű intelligenciaelmaradást okozó fejlődési
zavaroknál súlyosabb nyelvi elmaradással jár együtt.

WILLIAMS-SZINDRÓMA (WSZ)
Gyakoriság: ritka, kb. 15.000-20.000 élveszületésből 1 csecsemőt érint
Genetikai rendellenesség, egy véletlen mutáció eredménye – a 7. kromoszóma hosszú karjából
letörik egy darab
Jellemzői:
- jellegzetes arcberendezés - a megismerő képességek jellegzetes
- szívpanaszok sérülése
- ízületi bántalmak - problémamegoldás és szervezés
- gyermekkori emésztési problémák (sorrendiség) zavara
- hiperérzékeny hallás - téri emlékezeti nehézségek
- jellegzetes aggódó és túlzottan - tanulási és konstrukciós képességek
barátságos személyiség sérülése
- értelmi fogyatékosság - rosszul rajzolnak
Nyelvi képességeik: A többi képességhez és más értelmi fogyatékossággal élő csoport nyelvi
képességeihez képest viszonylag jók. Szívesen és jól formált mondatokban társalognak.
Nyelvfejlődésük: A nyelv fejlődése viszonylag későn és nehezen indul meg, iskolás korra azonban
nagyrészt folyékonnyá és nyelvtanilag helyessé válik, melyhez gyakran választékos szókincs és
folyamatos fecsegési kényszer társul. A megértési képesség gyakran korlátozott. A beszéd gyakran
irreleváns, sablonos és egyes szavaknak, frázisoknak hiányzik a jelentése. Jellemzőek a lexikális
furcsaságok és a meglepően bonyolult nyelvtani szerkezetek. A fogalmi tudás gazdagodása
viszonylag problémamentesen zajlik, de a fogalmi változás (a tudás újraszervezése) nehézséget okoz.
A nyelvi képességek szélesebb körű feltárására számos kutatást végeztek nemzetközi és magyar
viszonylatban is, ezek eredményei összefoglalóan:
A, Nemzetközi kutatások eredményei:
Korai kutatások: a nyelvtan szelektív érintetlenségét hangsúlyozták
Szókincstesztek: magas, de az életkor alapján elvárhatónál gyengébb teljesítmény

2
Megnevezéses feladatok: atipikus hibák, melyek hátterében a globális kép megragadásának hiánya és
a részletekre való túlzott odafigyelés áll
Szemantikus fluenciavizsgálatok: több alacsony gyakoriságú szót sorolnak fel, mint a kontrollcsoport
Nyelvtani szerkezetek feldolgozása: viszonylag jó teljesítmény passzív és beágyazott mondatok,
tagadó kérdések és vonatkozó mellékmondatok esetében, ill. nyelvtani helyesség megítélésében is ↔
ellentmondásos eredmények: elmaradás komplex szintakszis esetén
Az eredmények alapján felmerül a lehetőség a lexikon és a nyelvtan disszociójára. Ezt
elsősorban az támasztja alá, hogy a WS személyek nehezen férnek hozzá a kivételesen ragozott
alakokhoz, míg a szabályosan ragozott alakokat helyesen használják. Valószínűleg a nyelvtan
viszonylag tipikusan fejlődik, amihez ugyanakkor sokkal gyengébb lexikális rendszer társul, ami a
kivételes alakok szabályosítását eredményezi. (Itt említhető meg Pinker kétutas modellje is, melynek
értelmében a nyelvi képességeken belül két rendszer van: a nyelvtan komputációs
szimbólummanipuláló szabályrendszere és a mentális lexikont alkotó disszociációs háló.) Mindez
azonban vitatható; sok kutató azzal érvel, hogy a tipikus fejlődésű gyerekek is gyengébben
teljesítenek a kivételes, mint szabályos alakok ragozásában.
B, Hazai kutatások eredményei:
Narratív spontán beszéd: az életkor alapján elvárhatónál alacsonyabb átlagos mondathossz, kevesebb
összes felhasznált szó, gyakori nyelvtani hibák
Verbális fluencia: nem találtak eltérő gyakorisági hatásokat a kontrollcsoporthoz képest, több
ismétlés és több, az adott kategóriának nem megfelelő szó (ez a VF-ek működésének zavarára utal)
Képmegnevezéses szókincsvizsgálat: nem találtak eltérő gyakorisági hatásokat a kontrollcsoporthoz
képest, elmaradt teljesítményük
Nyelvtani megértés: nehezebb a téri jelentésű elemek, a felcserélhető szereplőjű aktív mondatok, a
„sem x, sem y” szerkezetek és a vonatkozó mellékmondatos szerkezetek megértése
Morfológiai kiváltott produkciós feladat: elmaradt a kontrollcsoporttól, WSZ esetén jórészt
pragmatikai sértésekből adódott a különbség (fonológiai, morfológiai, szintaktikai és szemantikai
téren hasonló eredmények)
Szótanulás vizsgálata (célja a pragmatikai jelzések megértésének vizsgálata volt): képesek voltak a
beszélő tekintetének irányát és bonyolultabb társas jelzőmozzanatokat is figyelembe venni egy új szó
jelöleténk kiválasztásában, és (a kontrollcsoporthoz hasonlóan) teljesítményük romlott, amikor ezek
a jelzések nem voltak elég egyértelműek
Összességében elmondható, hogy a legtöbb vizsgálat nyelvi elmaradás mutatott ki a WSZ-
soknál, de nem találtak erős érveket olyan atipikus teljesítménymintázatok mellett, amelyek ne
feleltek volna meg a tipikus nyelvfejlődés valamely szakaszának. Tehát nem találtak érveket a WSZ
nyelv atipikussága mellett.
3
DOWN-SZINDRÓMA (DSZ)
Gyakoriság: 1:10.000
Anatómiai eltérésekkel és mentális elmaradással együttjáró, irreverzibilis fejlődési zavar.
Genetikailag heterogén, de leggyakrabban a 21. kromoszóma triszómiája okozza.
Jellemzői:
- lassú, atipikus mozgásfejlődés
- gerincbántalmak
- nagyothallás
- jellegzetes artikuláció, melyet a beszédszervek strukturális eltérései (fejletlen gége, alulfejlett
állkapcsok miatti szűk szájüregi tér, viszonylag nagy nyelv, szűk orrjáratok, ajakizmok össze-
növése) okoznak
- nagy egyéni különbségek az értelmi fogyatékosság súlyosságában és a specifikus képességek
sérülésének mértékében, vagyis a DSZ nem globális retardációt jelent
- egyenetlen képességprofil: a téri-vizuális emlékezet jobb, mint a nyelvi; a nyelvi képességek
az általános képességek mögött maradnak
- nagy csoporton belüli különbségek, heterogenitás
Nyelvi képességek: Ez a nagyfokú variabilitás megmutatkozik a nyelvelsajátítás végeredményének
színvonalában is. Az expresszív nyelvtani morfológia és a hallási rövid távú emlékezet sérülése a
legszámottevőbb. A beszédmegértés jobb, mint a produkció. Gyakori a középfülgyulladás miatt
kialakuló hallássérülés, ami fonológiai hibázásokat eredményez + artikulációs problémák is
társulnak. A DSZ-val élők nyelvi képessége tinédzserkortól már nem fejlődik tovább  fejlődési
plató. Ezt egy kritikus periódus lezárulásával magyarázzák („szintaktikai plafon”). Néhányan vitatják
ezt. Nem jellemzők a deviáns szerkezetek vagy az atipikus fejlődési mintázatok, a nyelvi tünetek
leginkább a tipikusan fejlődő kisgyermekek korai nyelvi hibáira hasonlítanak. Összességében az
mondható, hogy specifikus, de csak az expresszív nyelvre kiterjedő zavart mutatnak.
Nyelvi képességeiket nemzetközi és hazai kutatások is vizsgálták, melyek eredményei:
A, Nemzetközi kutatások eredményei:
Szó- és mondatértés: mentális koruknak megfelelően teljesítenek
Spontán narratíva és társalgási beszéd: alacsonyabb a használt szavak és az összes különböző szó
száma, rövidebb átlagos mondathossz (a produkció deficit tehát a lexikai és morfoszintaktikai szinten
is megnyilvánul)
Minden nyelvi mutatóban elmaradást mutatnak, kivéve a legegyszerűbb lexikai tudásra
vonatkozókat. Különösen nagy az elmaradás a morfológia és a szintaxis területén.
(Érdekes lehet összehasonlítani a DSZ-ok és a nyelvfejlődési zavarosok nyelvi teljesítményét.
Ezt az indokolja, hogy minkét esetben az általános értelmi szinthez képest is elmaradást látunk a
4
nyelvi képességekben. Azt azonban nem tudni, hogy a hasonló sérült profil hasonló okokra
vezethető-e vissza, vagy pedig arról van szó, hogy nyelvi zavarban mindig ugyanazokon a pontokon
sérül a nyelvi képesség.)
Összességében elmondható, hogy a nyelvi képességek nagymértékű gyengesége DSZ-ban
nem a mentális retardáció általános következménye, hanem a nyelvi képességek specifikusan
sérülnek. Az értelmi szinthez képest is megmutatkozó késés mellett a fejlődés menete és a
teljesítménymintázatok megfelelnek a tipikus fejlődésben megfigyelteknek.
B, Hazai kutatások eredményei:
Nyelvtan: gyengébb teljesítmény főnévi tőallomorfok használatánál többes szám, tárgyragos és
többes+tárgyragos alakokban, még más aspecifikus értelmi fogyatékossággal élő csoportokhoz
képest is
Narratív és társalgási spontán beszéd: átlagosan nincs jelentős eltérés a beszédsebesség, az összes
különböző használt szó és az átlagos mondathossz esetében, de nagyon nagy a csoporton belüli
heterogenitás

ÖSSZEGZÉS
Két olyan genetikai eredetű fejlődési zavarról volt szó, melyek általában hasonló mértékű mentális
érintettséggel járnak az intelligenciatesztek alapján (IQ: 50-70), ugyanakkor jellegzetes és
ellentmondásos képességprofilt mutatnak.

Williams-szindróma
- az enyhe-középsúlyos értelmi fogyaté-
kosságot meglepően jó nyelvi képes-
ségek kísérik, míg a téri megismerés
súlyos zavart szenved
- a nyelvi képességek általában
megismerési képesség szintjén vannak
Down-szindróma
- az értelmi fogyatékosságot rendszerint
súlyos nyelvi elmaradás kíséri
a - a lexikai fejlettség megfelel a kognitív
fejlettségnek, de a morfológiai képessé-
gek jelentősebb elmaradást mutatnak

Felmerül a kérdés, hogy mindezek fényében melyek azok a kognitív képességek, melyek valóban
szoros kapcsolatban állnak a nyelvi fejlődéssel és befolyásolják azt? Az ellentmondásos nézetek
ellenére is annyi biztos, hogy bizonyos nemnyelvi képességek működésének megfelelő szintjére
szükség van ahhoz, hogy a nyelvelsajátítás viszonylag magas szinten megtörténjen. Az IQ-tesztek
főként téri és következtetési képességeket mérnek, de azt nem tudjuk egyelőre, hogy ezek a
képességek hogyan kapcsolódnak a nyelvhez. Az viszont valószínűsíthető, hogy pl. a kategorizáció,

5
az emlékezeti képességek, a mentalizáció és a munkamemória bár általánosabb, nem kizárólag nyelvi
képességeket határoznak meg, mégis szükségesek a nyelvelsajátításhoz.