Professional Documents
Culture Documents
Föci Tételek
Föci Tételek
A sarkvidékek fölött a hideg levegő sűrű, ezért lefelé áramlik. A felszínen a levegő feltorlódik, ezért
magas légnyomás alakul ki, ami miatt a levegő szétáramlik, útját az Egyenlítő felé veszi. A Coriolis-erő
itt a legnagyobb, ezért a levegő iránya gyorsan keleties lesz. Az északi félgömbön északkeleti, a déli
félgömbön délkeleti irányú sarki szelek alakulnak ki. Ahogy a levegő az Egyenlítő felé halad, a
hőmérséklete is emelkedik. Emiatt kitágul, sűrűsége csökken, könnyebb lesz. Ebből következően a levegő
a 60o földrajzi szélesség környékén felemelkedik. A felemelkedés helyén alacsony nyomású terület jön
létre. A felemelkedett levegő a magasban a sarkvidékek felé áramlik. Így az egyenlítői cellához hasonlóan
a sarkok és a 60⁰ között szintén létrejön egy zárt cirkulációs cella.
Az egyenlítői és a sarki zárt cella, azaz a 30° és 60° szélességi kör között egy harmadik áramlási rendszer
jött létre. Ez a cella azonban nem olyan szabályos és zárt, mint az egyenlítői cellák. A nyomáskülönbség
keltette áramláson alapuló hőcsere ebben az övezetben is van, de sokkal bonyolultabb, mint az
Egyenlítőnél és a sarkvidékeken. Nézzük meg e rendszernek a főbb mozzanatait! Tudjuk, hogy az
egyenlítői cellában a sarkvidék felé áramló levegő a 30° szélességi kör környékén leáramlik. A
földfelszínt elérve a leáramló levegő szétáramlik, egy része az Egyenlítő felé veszi az irányt. Ez
a passzátszél. Másik része viszont a magasabb szélességek felé áramlik. A Coriolis-erő itt még nagyobb
mértékben hat rá, mint az Egyenlítő környékén, ami a szelet az északi félgömbön jobbra, a déli
félgömbön balra téríti. Így a szél iránya nyugatias lesz, ezért ezt az övezetet a nyugatias szelek
övének nevezzük.
Ott, ahol a forró övezetben nagy kiterjedésű szárazföld óceánnal szomszédos, a trópusi nyári és téli
monszun szerint váltakozik az esős és száraz évszak. A termikus egyenlítő folyamatosan változtatja a
helyét: az északi félteke nyarán az Egyenlítőtől északabbra, a déli félteke nyarán a déli féltekére húzódik.
A keleties irányú passzát valójában a termikus egyenlítő felé fúj, nem áll meg az Egyenlítőnél, mert a
termikus egyenlítő a legalacsonyabb légnyomású pontokat is kijelöli. Az adott félteke nyári monszunja a
másik féltekéről átjött, és a Coriolis-erő miatt eltérített (ezért nyugatias irányúvá vált) passzátszél. Mivel
hosszú utat tesz meg az óceán fölött bőséges csapadékot hoz. Az adott félteke téli monszunja a passzát
széllel azonos, mely a szárazföld belseje felől fúj, ezért nem is hoz jelentős csapadékot. A trópusi nyári
monszun sok csapadékot szállít, a csapadék területi megoszlásában azonban a domborzat játssza a döntő
szerepet. A trópusi monszun legjellegzetesebben a Hindusztáni-félszigeten, a Guineai-öböl partvidékén és
Indiában jelentkezik.
Évszakosan változó irányú monszunszél kialakul a mérsékelt övezetben is, az eltérő mértékben és
váltakozva felmelegedő szárazföldek és óceánok partvidékén. A csapadékban gazdag nyári
monszun az óceánok felől, a szárazságot okozó téli monszun a szárazföldek belsejéből fúj. A
mérsékelt övezeti monszun a szárazföldek keleti peremén jön létre. Ugyanis a kontinensen átkelő
nyugati szél már száraz légtömegként érkezik meg. Ahol a szárazföld elég nagy a belső területeken
nyáron erős felmelegedés alakult ki, ez alacsony légnyomású képződményt alakít ki amely vonz az
óceáni légtömegeket. A mérsékelt övezeti monszun a leghatalmasabb kontinens, Ázsia keleti
perem területén alakul ki leggyakrabban, szélsőséges csapadék eloszlást hozva.
Melyek a trópusi ciklonok és hol alakulnak ki? 6 p.
A trópusi ciklonok akár 400-500 km átmérőjű, nagyon alacsony nyomású központok körül kialakuló,
orkánerősségű széllel pörgő képződmények. Általában a felmelegedő óceáni térségek fölött
keletkeznek. A hőmérsékleti egyenlítő mozgását követve az északi és a déli féltekén is kialakulhatnak,
de az óceánok melegebbek az északi féltekén, ezért leggyakrabban ott jönnek létre. A Földön az év
során létrejövő trópusi ciklonok nagy része a Csendes-óceán északi medencéjében és a Karib-tenger
térségében alakul ki, majd a születési helyüktől fokozatosan északabbra sodródnak.
Tengerparti szelek • különböző mértékű felmelegedés→ nyomáskülönbségek • nappal tengeri szél • éjszaka szf.-i szél •
oka: tenger-szf. különböző hőkapacitása
Hegy-völgyiszél • napszakos szélrendszer, nappal a szél a hegytető felé fúj, éjszaka fordítva. • nagy besugárzás→ erős
szél • nappal: völgyi (20km/h) • éjszaka: hegyi (12km/h) • oka: hőmérsékletkülönbség
Por (TSPM): A TSPM részben természetes forrásokból, pl. talajerózóból, vulkáni tevékenységből,
erdőtüzekből származik. Emberi tevékenység során főbb forrásai a szén, olaj, fa, hulladék eltüzelése, a
közúti közlekedés, poros utak, és ipari technológiák, mint bányászat, cementgyártás, kohászat.A kisebb
szemcsék természetes forrása a tengeri légtömegekkel érkező só, a növényi pollenek, baktériumok. A
2,5 mikronnál kisebb részecskék az atmoszféra kémiai reakcióiból is származhatnak.
SO2: leginkább a kéntartalmú tüzelőanyagok elégetéséből származik, mint a szén és az olaj (pl. házi
széntüzelés ill. dízelmotorok). A SO2 kikerülhet ipari technólógiákból is, ilyen pl. a műtrágyagyártás, az
alumínium ipar és az acélgyártás.
Pb: benzint használó gépjárművekből. Bejut a növényekbe amiket később elfogyasztunk, leülepedik a
szervezetünkben, károsítja az idegrendszert és a vérképződést.
CH4: A vizsgálatok szerint a metán közel 90 %-a biológiai eredetű, főként szerves anyag biológiai
lebomlásából, iszap anaerob bomlásából és a kérődző állatok bendőjéből szabadul fel. A lebontást ún.
metanogén baktériumok végzik. A rizsföldekről történő kibocsátás különösen hatékony, mert a metán a
rizsnövény szárán keresztül is képes a levegőbe kerülni, ezáltal elkerülni az oxidációt. Az óceánok felszíne
aerob jellege ellenére metánra nézve kissé túltelített, és innen az óceánok hatalmas kiterjedése miatt
nem elhanyagolható mennyiségben jut ki metángáz a légkörbe. A fosszilis energiahordozók kitermelése
és felhasználása során a légkörbe jutó metán mennyisége (a földgázkitermelés és –szállítás során fellépő
veszteség, az olajkitermelésnél keletkező, el nem fáklyázott metán, valamint a szénbányák szellőztetése
során a levegőbe kerülő metán).
Jelenleg az üvegházhatás fokozódása figyelhető meg. A légkör fokozott felmelegedését elsősorban a szén
körforgásának megbomlása, a légkör növekedő szén-dioxid tartalma okozza. A mérések szerint az utóbbi
száz évben a Föld átlaghőmérséklete mintegy 0,5 oC-kal emelkedett. A szén-dioxid mennyisége a
légkörben jelenleg évi 0,3%-kal nő, ami csak első pillantásra elhanyagolható mennyiség. Ha a szén-
dioxid aránya a légkörben a jelenlegi 0,033%-ról 0,066%-ra nőne, akkor a Föld átlaghőmérséklete 2,8 oC-
kal emelkedne.
A szén-dioxid tartalom növekedésének hátterében a tüzelő- és az üzemanyagok (kőszén, kőolaj, földgáz)
nagymértékű felhasználása áll. A t üzelőanyagok elégetésével sok energiához lehet jutni. Az
égéstermékek, a szén-dioxid és a víz azonban fokozzák az üvegházhatást.
A légkör összetételének változásához nagyban hozzájárul az erdők kiirtása, a természetes életközösségek
pusztulása is, hiszen így a növények egyre kevesebb szén-dioxidot kötnek meg, és emellett egyre
kevesebb oxigént termelnek. A légköri szén-dioxid mennyiségét ugyanis csak a fotoszintézis csökkenti
jelentősen. Különösen veszélyes a trópusi esőerdők területének és a tengeri plankton mennyiségének
rohamos fogyása. A trópusi esőerdőket a Föld tüdejének nevezik, hiszen növényei termelik a légkör
oxigéntartalmának 60%-át. Ha a növényeket kiirtják, kevesebb szén-dioxid épül be a szerves anyagokba,
és csökken az oxigén termelése is.
A légkörfelmelegedésének egyik legfontosabb következménye az éghajlati övek eltolódása, a száraz
területek, a sivatagok terjeszkedése. A mérsékelt övezetben folyik a gabonatermelés nagy része, és
hatalmas területeket foglal el a zöldség- és gyümölcstermesztés is. Ezeken a területeken a tartós aszály, a
csapadék mennyiségének csökkenése katasztrofális következményekkel járhat. A mi Alföldünk Közép-
Európalegveszélyeztetettebb területéhez tartozik, mert a hagyományosan termesztett növények számára
már a jelenlegi vízellátottság sem kielégítő. Súlyos problémákhoz vezethet az ivóvíz mennyiségének
csökkenése is. A felmelegedés következtében a folyók és a tavak vize sokkal gyorsabban párolog, és
ezzel csökken az a vízmennyiség is, amiből ivóvizet lehet előállítani. Az üvegházhatás növekedése miatt
megváltoznak a légköri folyamatok, aminek következménye az időjárás változékonyabbá,
bizonytalanabbá válása. A nagy szárazságokat hirtelen felváltó felhőszakadások, vagy a téli hótömegek
gyors olvadását követő tavaszi áradások rengeteg gazdasági kárt és emberi tragédiát okoznak. A
légkörfelmelegedésének következménye lehet a sarki jégsapkák és a gleccserek megolvadása, ami a
tengerek vízszintjének emelkedéséhez vezet. A XIX. század eleje óta a tengerek és az óceánok vízszintje
15-20 cm-rel lett magasabb. Ha a felmelegedés a továbbiakban is ilyen ütemben folytatódik, a század
végére a világóceán szintje 1m-rel is meghaladhatja a jelenlegi értékeket. Ez pedig több mint 1 milliárd
ember lakóhelyét veszélyezteti.