Azért jött, hogy a bűnösöket üdvözítse

(1.Tim. 1,12-17)

Kedves Gyülekezet!

„Azelőtt – azután”. Gyakran használja a

reklámhirdetés ezt a fordulatot. Egy asszonyt
mutatnak, aki „azelőtt” túlsúlyos volt, jó néhány
kilóval többet nyomott a kelleténél. „Azután”:
karcsú és sudár, a bundakabátot 5 cm-rel be
kellett varrni. Mindezt a dicsért fogyókúrás tea
eszközölte?!
„Azelőtt – azután”: Pál apostol is ezt
használja, amikor vall az életéről. Azelőtt:
káromló, üldöző, bűnös. Azután: Jézus Krisztus
szolgálatába állítva. Ezt a feltámadott Jézus
Krisztus ereje végezte el benne. Az apostol
vallomását 3 mondat alapján beszéljük meg.
1./ Jézus elhívta
2./ Jézusban megmentve
3./ Dicséretre késztetve

1./ Jézus elhívta

A farizeus Saul kegyes férfi volt. Káromló,

üldöző és bűnös; ezzel Pál nem morálisan
romlott embernek állítja magát. Azelőtt káromló
volt, mivel Jézus Krisztust káromolta,

1
elutasította. Morálisan Saul kifogástalanul élt.
Istenért való vallásos buzgóságában aligha lehet
túlszárnyalni. Ő a zsidó kegyesség példaképe
volt sokaknak. De gonoszan szóló – szó szerint
így fordítható a „káromló” fogalom – Jézus
Krisztus ellen. Sőt, nemcsak átkozódott Krisztus
ellen, hanem a Jézussal szembeni gyűlöletét
tettekre váltotta. A keresztyén üldözője lett,
fogságra juttatta őket, és a főtanács különleges
megbízottjaként kérlelhetetlen szigorúsággal járt
el ezen eretnekek ellen. Bűnös volt: mintegy
átkozottat elvetette azt, hogy Isten Messiásként
küldte Jézust. A farizeus Saul, az ő átfogó
cselekvés kegyességében nem tudta, és nem
akarta Krisztust elismerni, aki érette is meghalt.
Saul túl jó volt magának. Nem volt szüksége
Megváltóra; mert erős volt, mértéken felül
kegyes, és kegyes teljesítmények hatásos
mértékét tudta felmutatni.
Kedves Gyülekezet, úgy, ahogy a kegyes
Saul, sok ember él, keresztyének is. Gyakran
halljuk életmottóként: „én a helyeset teszem, és
senkitől se félek.” „Rám senki sem mondhat
semmi rosszat.” – Mindig ugyanaz a példa:
„azelőtt”. Az ember a saját erejére és
teljesítményére hagyatkozik. A vallásos Saul a
kegyességére, az Istenért való buzgóságára; a
mai vallásos ember a békességért való saját

2
bevetésére, igazságára, emberi méltóságára
hagyatkozik. Én, az én erőm, az én cselekvésem,
az én buzgóságom, az én bevetésem, ez az ilyen
életmelódia alaptónusa.
Itt van egy idősebb ember. Beteg. A
lelkész látogatásánál a beszélgetés a centrális
ponthoz jut: „Hol leszünk az
örökkévalóságban?” A beteg a lelkész szavait
hallgatta; majd aztán az éjjeli szekrényében egy
köteg papír után tapogatott, és a lelkésznek
odanyújtotta ezekkel a szavakkal: „ez is számít
valamit”. Ez mind ajándékozási elismervény
volt. Ez az „azelőtt”, ami pusztító bizalom a saját
cselekvésben. Az ember nem a saját cselekedete
által, hanem Jézus Krisztus által üdvözül.
Itt van egy buzgó munkatársnő a
gyülekezetben. Fáradhatatlan látogatási
szolgálatokat tesz, törődik a törekvőkkel,
gyakran egész praktikusan segít. „Példakép”, így
mondják sokan. Mégis. Állandóan arról beszél,
mi mindet tesz. Már kerülik, hogy ne kelljen
hallgatni állandóan az öndicséretét. Mindig
hálára vár. Hogyha nincs elegendő hála,
savanyúan reagál. Ez az „azelőtt”, a saját
derekasságából való élet. Mindnyájunkban benne
rejtőzik ez az „azelőtt”; újra és újra kitör
belőlünk. A becsvágyunk, a hálára való
várásunk, ahogy feltűnés nélkül előtérbe

3
hatolunk, a mi gyakran titkos számlánk Isten
előtt, ez mindennek az előjele.
Mi Pállal együtt határozottan le akarunk
mondani az „azelőttről”. Ezt a centrális
vallomást akarjuk megbeszélni. „Teljes
elfogadásra méltó, hogy Jézus Krisztus azért jött
a világba, hogy megmentse a bűnösöket, akik
közül első vagyok én.”
Hogyan ismerte fel Saul azt, kedves
gyülekezet, hogy ő káromló és bűnös? Hogyan
jut az életünkbe az „azután”? Hogyan jutunk a
Jézus Krisztus kegyelméből való élethez? Ez a
feltámadott Krisztussal való találkozásban
történik. Saul elé lépett Krisztus a damaszkuszi
úton. Leesett a lóról, betű szerint és átvitt
értelemben. Krisztus által Saul a kegyesség
magas lováról leszállt. Bűnösnek ismerte meg
magát.
Mi a Feltámadottal az igéjében
találkozunk. A mai istentiszteleti alkalmon is. Ő
szólít meg minket. Az istentisztelet nem
információs óra, hanem találkozási idő. Krisztus
veled és velem találkozni akar. Ő a magas lóról
le akar szállítani, onnan, ahol az erőnkben,
teljesítményünkben és kegyességünkben
bízzunk. Ő Sault a szolgálatába fogadta. Pálként,
ami magyarul „kicsi”, „csekély”, saját erejéről
lemond, és erőssé vált Krisztus ereje által. Ez az

4
„azután”. Pál egy erősen kész ember. Ő már nem
saját erejéből él, hanem naponta a Szentlélek
erejét kéri. Azelőtt: buzgó, kegyes Saul; azután:
az alázatos bűnös, és Jézust szolgáló Pál.
Mi vagy te? Egy erős? A keresztyén, aki a
saját erejében bízik, fanatikussá válik. A
fanatikus sohasem épít; rombol, megsebesít és
pusztít. Mi vagyok én? Felismertem, hogy az én
erőm semmi? A keresztyén felismerhető az
egyszerű énekversben: „itt jön egy szegény
bűnös, aki szívesen váltságpénzért boldog
lenne”. Azelőtt: egy erős, állítólagos erős;
azután: akit erőssé tettek, erős a hitben,
szeretetben, használható a szolgálatra. Ez a
vallomásunk: mi Jézus Krisztusban
megmentettünk.

2./ Jézusban megmentve

Ez már különbség. Megtérése előtti időről

írja Pál a galatáknak: „szerfelett buzgólkodtam”.
Istenért és parancsolataiért adta az egész életét.
Hogy ekkor fanatikusan üldözte a
keresztyéneket, ez jellemezte ezt a buzgóságot. A
saját erőből való buzgóság mindig a másik ellen
irányul; mert magamat kell erősíteni. Aki saját
erőből él, mindig valami ellen, ember ellen van.
Ez az „ellen”, az „anti” az önzés jellemzője, a

5
kegyes álcázás közepette is. Mi keresztyénként
nem valami ellen, nem harcolunk emberek ellen.
Mint keresztyének valamiért vagyunk; nem
győzni akarunk, hanem másokat megnyerni. Pál
nem egyszerűen frontot vált, miközben ő
keresztyénként esetleg a zsidók ellen harcol.
Hanem igyekszik Lélektől munkált szeretetben
különféle módon embereket megnyerni,
megnyerni Jézus Krisztusnak.
Ezért az apostol itt a megtérése után vallja.
„irgalmasságot kaptam”. Jézus Krisztus nem
Saul ellen harcolt, hogy őt megbüntesse, vagy
éppen megsemmisítse, hanem hogy megnyerje
magának.
Megmenti őt a saját romlott kegyes
buzgóságától. Elveszi a saját erejét. Pál leesik a
lóról, és mintegy segélytelen vakot kell bevezetni
Damaszkuszba. Krisztus megnyitja a szemét,
most átvitt értelemben, önmagát felismeri, mint
bűnöst. Egész biztosan nem morálisan gondolta,
hiszen nála minden rendben volt. Pál bűnös,
mivel saját erejét helyezte szemben Istennel, s
önmaga akart helytállni.
Kedves Gyülekezet, ez van máig:
morálisan kifogástalan bűnös. „Rám senki sem
mondhat semmi rosszat”; ez helyes, de mit mond
Isten rólam? S én mit mondok Istennek? Esetleg
ezt: „Isten, én nem vagyok olyan, mint más

6
ember.” S aztán felsorolom az összes tetteimet?
Jézus hatásosan ábrázolja ezt a farizeus és a
vámszedő példázatában. Jézus azért jött, hogy
megmentse a bűnösöket. Ez a bibliai evangélium
velős mondata. Ahol én oly igaz emberként
jelenek meg, nincs szükségem Jézusra: ott
minden kegyességem ellenére az evangélium
mellett elmentem. Ekkor nem vagyok
megmentett.
A megtért Pál hálás Krisztusnak. Neki
köszönhet mindent: Ő, a Krisztus erősített meg
engem. Ő, a Krisztus bízta rám az evangéliumát.
Ő, a Krisztus fogadott a szolgálatába. Ez jellemzi
a radikális életfordulatot, a megtérését, az
újjászületését.
Ami Pállal történt, az minden emberrel
megtörténhet. Aki Krisztussal találkozik, és
engedi, hogy szeme megnyitassék önmagára
nézve, hogy felismerje magát, mint bűnös. Ez a
fordulat kezdete. De ez fájdalmas is, hogy a
gőgös sztárt megcsipdesik. Ezért tér ki előle sok
ember. – Keresztyének azok az emberek, akik
bűnüket, mint halálos betegséget felismerik, és
az orvoshoz, Jézushoz jönnek. Mert egyedül Ő
tudja a bűn betegségét meggyógyítani.
Megbocsátja bűnünket, újra és újra. Emberek,
akik magukat oly igaznak tartják, azok egy
veszélyes tévedésben élnek: ők egészségesnek

7
tartják magukat, és mégis a bűn romboló
betegségét hordják magukban.
Ami Pállal megtörtént, az máig minden
emberrel megtörténhet. Aki a bűnét már nem
nyomja el, az meggyógyult, az megmentetett.
Jézus a bűnöst meg akarja menteni. Ez hitelre
méltó, ebben bízhatok.
„Én, aki bűnösök között az első vagyok”;
ez nem az apostol megjátszott alázatossága. A
csodálat szól belőle, hogy Jézus őt, a
keresztyének elvakult üldözőjét apostollá,
Krisztus követőjévé tette; éppen őt a múltjával.
Jézus meg akarja menteni a bűnöst, sőt
követésére, szolgálatába hívja. Ő a te, és az én
múltamat el akarja törölni, és neked és nekem
teljes jelent, és dicső jövőt ad. Ez vezet minket
Isten dicséretére. Ezért a 3. mondat:

3./ Dicséretre késztetve

Siegerlandban élt a múlt században „Ohm

Michel”. Akik ismerték őt, így nevezték:
szeretetteljes „Onkel”. Igen, ő a hívők atyja volt
sokak számára, hatalmas tanú Jézus Krisztus
mellett. Fegyházban volt, súlyos bűntett miatt
éveket töltött a fegyházban. De találkozott Jézus
Krisztussal. A fegyencből a megmentés hírnökét
csinálta. Kedves Gyülekezet, az egy hatalmas

8
ígéret Jézus Krisztustól minden jelenlevő felé:
bármi legyen is a múltad, Ő eltörli, és új létet ad.
Te a szolgájává lehetsz. Meg akar menteni, életet
adni neked, ami valóban kifizetődik.
Pál apostol az életfordulatára pillantva
teljes szívből hálát ad, és Istent dicsőíti. Nem ő,
Pál, az élettörténetével és apostoli hivatásával áll
a középpontban. Istenre és kegyelmes
cselekvésére való pillantás áll a középpontba. Ő
azt tette, hogy a keresztyén gyűlölőből Krisztus
követet csinált. Így Pál példaképpé lett sokak
számára.
Már senki sem mondhatja: „Nálam egy
ilyen fordulat lehetetlen! Nekem túl sok minden
van az életemben!” Nem, ahogy Krisztus az
üldözőből hitvallót tett, úgy belőlem és belőled, a
használhatatlan eszközből használható követet
csinál. Ez valóban érvényes, és ezt oly tudatosan
is mondjuk: Istennél nincsenek reménytelen
esetek. Igen, egyetlen ember sem jelent
problémát Isten számára, hanem mindenki után
utána megy, mint szeretett teremtménye után.
Kedves Gyülekezet, a bibliai textusunk bátorítani
akar minket, hogy az életfordulat
bekövetkezhessen. Pál nem volt különleges eset.
Nála látjuk Isten naponkénti cselekvését. Ő az
életünket újjá – gyógyulttá, és jóvá akarja tenni.

9
 Isten téged a kisebbrendűségi érzés
komplexumából ki akar hozni. Te azt mondod:
„Én mégsem vagyok alkalmas.” Is téged
használható eszközzé akar tenni. Te azt mondod:
„Én még semmit sem tudok”. Jézus Krisztus az
Ő Szentlelke által alkalmassá akar tenni, és
beteljesült életet ad neked. Azt mondod: „Én
még semmi sem vagyok.” Isten téged
gyermekévé akar tenni. Ő tudja azt. Akarja azt.
Megtette azt Pálnál. Megteszi nálad is.
Ezért Pál ezt a szakaszt csodálatos Isten
dicsérettel zárja. Ami benne történt, megmutatja
Isten tiszteletét és hatalmát. Ő képes a teljesen
romlottból egészségeset és jót csinálni. Isten
király, aki korlátlan erővel és hatalommal
rendelkezik. Ő király örökre. Hatalma
semmilyen idői korlátba nem ütközik. E világ
királyai és urai bizalmat kérnek. Hatalommal és
tisztelettel ruháztatnak fel. De hogyha a király
elesik, vele esnek el a többiek. Istennél nem így
van. Ő halhatatlan; Ő azokat is, akik Benne
bíznak, halhatatlanná teszi. Mégis, Isten
láthatatlan, de mi lenyűgöző ígéretet birtokolunk.
„Mi meglátjuk Őt – Krisztust – ahogy van”. És:
„Mi hasonlók leszünk Őhozzá”.
Ilyen Isten dicséret a felelet Isten
cselekvésére. Erre szabad eljutnunk az
életünkben. Bennünk kell Istent megdicsőíteni.

10
 Kedves Gyülekezet: „Azelőtt” – „azután”.
A fogyóeszközöknél sok a mellébeszélés.
Gyakran nem adják azt, amit megígértek. Csak a
pénztárca lett soványabb. „Azelőtt” – „azután”.
Ezt ajánlja nekünk Jézus Krisztus. Egy élet a
beteljesült „azután”-ban, tisztázott múlttal,
beteljesült jelennel, és dicső jövővel. Ez nem
csalás.

11