A 

japánok (日本人, nihondzsin, jelentése „japán emberek”) nagyrészt a Japán-szigeteken élő

nép. Lélekszámuk a világban kb. 130 millió, közülük Japánban kb. 127 millióan laknak. A japánok
az ország népességének 98,5%-át teszik ki. Nyelvük a japán, de egyes területeken beszélik
a rjúkjúi és az ainu nyelvet is.

A japán nép elnevezései más nyelveken[szerkesztés]

angol: Japanese, bosnyák: japanci, cseh, szlovák:: japonci, finn: japanilaiset, francia: japonaise, h
olland: japanners, horvát: japanci, lengyel: japończycy, német: Japaner, olasz: giapponesi, spany
ol: japonés, portugál: japoneses román: japonezi, orosz: японцы, svéd: japaner, török: japonlar.

Nyelv[szerkesztés]
A japán nyelv a japán nyelvek csoportjába tartozik, amelyet a múltban izolált nyelvként tartottak
számon. A japán nyelvnek három írásrendszere van: a hiragana, katakana és a kandzsi. Az írni-
olvasni tudók száma Japánban meghaladja a 99%-ot.

Vallás[szerkesztés]
A japán vallás természetét tekintve hagyományosan szinkretikus volt. A buddhizmus és
a sintó elemeit keveri. A japánok többsége (84-96%) mind a két vallás követője.

Torii kapu

Sintó[szerkesztés]
Másnéven az "istenek útja" (神道 - しんとう, azaz sintó). Japán eredeti, politeista vallása,
amelynek nincsen vallásos kánonja.
A japán császári család hagyományos vallása volt, a vallás felvételével nyertek jogot a hatalom
birtoklására. A sintót 1868-ban kodifikálták mint állami vallást, de az amerikai megszállás alatt
1945-ben megszűnt ez a rendelet.[15]
Az isteneket kaminak (神) nevezik, akikről úgy gondolják, hogy a természeti jelenségekben
valósulnak meg, mint például a vízesésben, a hegyekben, a folyókban. A vallás hiedelmei alapján
tulajdonképpen bármiből és bárkiből válhat istenség, amennyiben az isteni lélek vagy tama
belszáll. A sintó vallás rituális szokásai során úgy tartják, hogy a kamik különböző szent
tárgyakban élnek, mint például sziklában, fában, hasonlóan az előbb említett természeti
jelenségekhez. Nagyon gyakori egyes ünnepek alkalmával, hogy az istenek számára az emberek
ételt készítenek, és ajánlanak fel - leggyakoribbak közé tartozik a rizs, víz, só, rizspálinka (お酒,
azaz oszake). A vallásos ünnepeket, fesztiválokat macurinak (祭) nevezik. Például a Kiotóban
tartandó Aoi Macuri (葵祭) kifejezetten a víz és vihar istenség számára tartott hálaadó ünnepség.
[15]

A megtisztulásnak kulcsfontosságú szerepe van a sintóban - például szentélyekben a papok

rendszeresen imádkoznak, amely a megtisztulás jegyében történik, továbbá mielőtt a hívők
belépnek a szentélybe meg kell mosniuk a szájukat és a kezüket.[15]
A sintó vallás világhírű szimbóluma az ún. Torii, amely egy kaput szimbolizál. Úgy hiszik, hogy
ezen a kapun átkelve egy olyan helyre léphetünk be, ahol a kamik, vagy istenségek élnek. Ezen
kívül más helyszíneken rizsszalmából készült kötelet kötnek a fa törzse köré, ezzel jelölve a hely
szentségét.[15]

A kamakurai Buddha (Amitábha)

Buddhizmus[szerkesztés]
Az eredeti buddhizmus feltehetőleg Indiából származik és alapítója Gautama Sziddhártha. Őt az
a kérdés foglalkoztatta: "hogyan lehetne megszüntetni az emberiséget a szenvedéstől?".
Megvilágosodása után arra szentelte életét, hogy a "Négy Nemes Igazság"-nak nevezett
alapelvet tanítsa a hívei számára.[15]
Japánba a buddhizmus a 6. század közepén érkezett, amikor a japán császár Koreából kapott
Buddhát ábrázoló szobrokat, és szútrák másolatait ajándékként. Eleinte a sintó és a buddhizmus
egységesnek mondható volt, majd később váltak külön vallássá. Japánban a buddhizmus korai
időszakában két irányzatról beszélhetünk: a théravádákról és a mahajámákról. A mahajáma
buddhizmusból kialakult két fő irányzat mára a Tiszta Föld Buddhizmus, és a Zen Buddhizmus.[16]
Japánban ugyan a hívők többsége mind a két vallásban (sintó és buddhizmus) hisz, a
temetkezési szertartások többsége (90%) mégis a buddhizmus elvei alapján történik.[17]

Kereszténység[szerkesztés]
A kereszténység japánban csak a kisebb régiókban maradt fent többek között azért, mert a
kizárólagosság problematikus számukra. A lakosság mindössze 2%-a (kb. 2,5 millióan)
keresztény. Több japán Brazíliában gyakorolja a kereszténységet, ahol a legnagyobb a japán
lakosság Japánon kívül. A Brazíliában élő japán lakosság kb. 60%-a római katolikus és 37%-
uk keresztény (33%-uk protestáns és 4%-uk katolikus).

2009-es felmérések eredményei