03 Önk Rendelet

Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium
Hulladékgazdálkodási és Technológiai Főosztály
A TELEPÜLÉSI SZILÁRD HULLADÉK

KEZELÉSÉT SZABÁLYOZÓ ÖNKORMÁNYZATI
RENDELET TARTALMI ÉS FORMAI
KÖVETELMÉNYEI
Hulladékgazdálkodási Szakmai Füzetek 3.
Készítette a Köztisztasági Egyesülés munkacsoportja

Budapest, 2003. május
TARTALOMJEGYZÉK
TARTALOMJEGYZÉK
1. Az önkormányzatokról általában ................................................ 5

1.1 Az önkormányzati feladat- és hatáskörök ................................... 5
1.2 Szervezeti kérdések, az önkormányzati és államigazgatási
hatáskörök elválasztása .............................................................. 8
1.3 A helyi önkormányzatok törvényességi ellenőrzése .................... 11
1.4 Társulások ............................................................................... 13
2. Az önkormányzatok környezetvédelmi feladatai ........................ 15
3. A hulladékgazdálkodás általános szabályai ................................ 19
4. Az önkormányzatok kötelezettségei a hulladékgazdálkodás

körében, a rendeletalkotás keretei ............................................ 25
5. A hulladékgazdálkodási tervezés .............................................. 31
6. A települési szilárd hulladék kezelésére vonatkozó

önkormányzati rendelet ........................................................... 35
6.1 A helyi közszolgáltatás általános kérdései, tartalma,
személyi, tárgyi, területi hatálya ............................................... 36
6.2 A közszolgáltatással összefüggő települési önkormányzati
feladat- és hatáskör kérdései .................................................... 41
6.3 A pályáztatás kérdései ............................................................. 42
6.4 A közszolgáltatás keretében kötött szerződés kérdései,
így egyes tartalmi elemei .......................................................... 44
6.5 A közszolgáltatóra vonatkozó követelmények ........................... 46
6.6 A közszolgáltatás ellátásának rendje és módja, a közszolgáltató és
az ingatlantulajdonos ezzel összefüggő jogai és kötelezettségei .. 46
6.7 A díjfizetési kötelezettség és annak részkérdései ........................ 52
6.8 Jogkövetkezmények, záró és hatálybaléptető rendelkezések ....... 56
7. A települési folyékony hulladékra vonatkozó szabályozás .......... 57
3
1. AZ ÖNKORMÁNYZATOKRÓL ÁLTALÁBAN
1.1 Az önkormányzati feladat-és hatáskörök
A helyi önkormányzás a választópolgárok közösségét érintő helyi közügyek önálló,

1
demokratikus intézése, a helyi hatalomnak a lakosság érdekében való gyakorlása.
A helyi önkormányzáshoz való jogot az Alkotmány rögzíti. A közhatalom gyakorlása
a helyi közügyek demokratikus, nyilvános intézésén túl jogszabályalkotás révén is
kifejezésre jut. Így a helyi közakarat önkormányzati döntés és önkormányzati ren-
delet formájában jelenhet meg.
Önkormányzatok községekben, városokban, a fővárosban és kerületeiben, vala-

mint megyékben működnek. A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. (to-
vábbiakban: Ötv.) értelmében község, város, főváros, fővárosi kerület és megyei
jogú város önkormányzata minősül települési önkormányzatnak. Az Alkotmány
rendelkezései szerint a helyi önkormányzatok alapjogai egyenlőek, kötelezettsé-
geik azonban eltérőek lehetnek. Az Alkotmány egyes önkormányzati jogosítvá-
nyokat kiemel az önkormányzati jogok köréből, és azokat mint önkormányzati
alapjogokat szabályozza. Az Alkotmányban meghatározott önkormányzati alapjo-
gok a helyi képviselőtestületek mindegyikét megilletik. Az alapjogok azonossága
biztosítja a helyi önkormányzatok egyenlőségét. Az Alkotmány rendelkezése alap-
ján az önkormányzati jogokat és kötelezettségeket törvény állapítja meg.
Az önkormányzati törvény meghatározza a feladatok és hatáskörök rendszerét,

külön a települési és külön a megyei önkormányzatok vonatkozásában. Témánk te-
kintetében a megyei önkormányzati feladatok nem relevánsak, így azokra külön
nem térünk ki. Az önkormányzatok feladata és hatásköre lehet kötelezően ellá-
tandó, és lehet szabadon (önként) vállalt olyan helyi közügy, melyet jogszabály
nem utal más szervhez. Kötelezően ellátandó feladatokat és hatásköröket csak
törvény írhat elő. A kötelezés a közszolgáltatásokat, valamint a közhatalmi helyi
feladatok ellátását foglalhatja magába, függetlenül a település nagyságától és a
lakosság számától.
A települési önkormányzat az Ötv. alapján köteles gondoskodni:

– az egészséges ivóvízellátásról,
– az óvodai nevelésről,
– az általános iskolai oktatásról és nevelésről,
– az egészségügyi és szociális alapellátásról,
– a közvilágításról,
– a helyi közutak és köztemetők fenntartásáról,
– a nemzeti és etnikai kisebbségek jogainak érvényesüléséről.
5
AZ ÖNKORMÁNYZATOKRÓL ÁLTALÁBAN
A más törvényi kötelezettségek köréből számunkra kiemelkedően fontos a hul-

ladékgazdálkodásról szóló 2000. évi XLIII. törvény (továbbiakban: Hgt.) 21. § (1)
bekezdésében adott kötelezettség, amely a települési hulladék kezelésére vonat-
1 kozó közszolgáltatás szervezését és fenntartását nevesíti kötelező feladatként.
A települési önkormányzatok kötelező feladataik mellett szabadon (fakultatív mó-

don) vállalkozhatnak:
– olyan teendők ellátására, melyek nem tartoztak más szerv feladatai közé,
– illetve bizonyos meghatározott körben, szabályok szerint átvehetnek feladatokat
más helyi önkormányzatoktól, (Ötv. 6 § (1) bek. b) pontja) mely esetben az ön-
kormányzat igényelheti költségvetése számára az átvállalt feladat arányos fede-
zetének biztosítását).
Visszatérve a feladatok megosztására, az Ötv. 6. §-a részben leszögezi, hogy az

önkormányzatok között nincs és nem is lehet hierarchikus kapcsolat, részben
pedig a gyakorlati feladatmegosztás kérdéséről a következőképpen rendelkezik:
„(1) A községnek, városnak, fővárosnak és kerületeinek (továbbiakban: települési
önkormányzat), a megyei önkormányzatnak egymástól eltérő feladat- és hatás-
körei lehetnek:
a) a helyi önkormányzatok a helyi igényektől és teljesítőképességtől függően egy-
mástól eltérő önkormányzati feladat- és hatásköröket vállalhatnak;
b) törvény a nagyobb lakosságszámú és teljesítőképességű önkormányzatoknak
– más helyi önkormányzatokhoz képest – több kötelező feladat- és hatáskört
állapíthat meg. A kisebb lakosságszámú település önkormányzata – amennyi-
ben saját maga vagy társulásával arról közösen gondoskodni tud – működési
területén önként vállalhatja a törvény által a nagyobb lakosságszámú települési
önkormányzatnak, illetve megyei önkormányzatnak kötelezően előírt közszol-
gáltatás megszervezését. Ilyen esetben költségvetése számára igényelheti az
átvállalt feladattal arányos fedezet biztosítását.”
Ha már a különböző önkormányzatok közötti elvi jogegyenlőség alapján álló, de

különböző feladatok kérdése szóba került, ki kell emelni a főváros eltérő hely-
zetét, hiszen ez esetben kétféle helyi, települési önkormányzat is működik, neve-
zetesen a kerület és a főváros, ennek megfelelően külön kell meghatározni azon
kérdéseket, amelyek a közöttük lévő feladatmegosztást illetik. A kétszintű önkor-
mányzat közötti feladat- és hatásköri megoszlást az határozza meg, hogy a fővá-
ros egészét vagy egy kerületet meghaladó részét érinti-e a kérdéses funkció.
Az Ötv. 63/A § alapján a fővárost illetik (itt csak a témánk szempontjából jelentős
kérdéseket emeljük ki, tehát az alábbi felsorolás nem teljes !):
– a főváros városfejlesztési és város-rehabilitációs programjának, valamint általá-
6
nos rendezési tervének, illetve városrendezési szabályzatának meghatározása,

– az egy kerületet meghaladó víz-, egészséges ivóvíz-szolgáltatási, vízrendezési,
szennyvíztisztítási feladatok,
– a hulladékártalmatlanítás önkormányzati feladatainak ellátása, a település- 1
tisztaság biztosítása, a települési kommunális szilárd és folyékony hulladék
gyűjtéséről, elhelyezéséről, ártalmatlanításáról és hasznosításáról való gondos-
kodás, az elhelyezéshez szükséges lerakóhely kijelölése, stb.
A képviselőtestület döntései sorában

– alkothat rendeletet törvény által nem szabályozott helyi életviszonyok szabá-
lyozására (például közterület használata, településrendezés, településgazdál-
kodás, települési lakosság alapellátása, ezen belül vízellátás, csatornázás, stb.),
– hozhat határozatot egyedi, illetve kisebb jelentőségű ügyekben (például közterü-
let elnevezése, emlékműállítás, Alkotmánybíróságnál eljárás kezdeményezése).
A 47/1995. (VI.30.) AB. számú alkotmánybírósági határozat kifejti, hogy a helyi ön-
kormányzatok rendeletalkotási felhatalmazása magából az Alkotmányból, annak
44/A. § (2) bekezdéséből közvetlenül is levezethető. A rendeletalkotás tekintetében
az Alkotmánybíróság máshol hangsúlyozta: „Ha valamely magatartást az országos
szintű jogszabályok kifejezetten megengednek, akkor azt a képviselő-testület nem
tilthatja meg egész illetékességi területére kiterjedő érvénnyel. Annak azonban
nincs akadálya, hogy az önkormányzati rendelet a település földrajzilag pontosan
meghatározott részeire vonatkozó tilalmat vagy korlátozást állapítson meg. Az sem
alkotmányellenes, ha az önkormányzati rendelet a helyi lakosság érdekében ugyan-
csak egyes övezetekre kiterjedő érvénnyel szigorúbb korlátozást vagy tilalmat
állapít meg, mint azt az országos jogszabály általános érvénnyel tette.” (17/1998.
(V. 13.) AB. határozat)
A jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény rendelkezik az önkormányzati rende-

letalkotás általános kereteiről. Ezek szerint:
„10. § Az önkormányzat rendeletet ad ki
a) törvény, törvényerejű rendelet felhatalmazása alapján a helyi, területi sajátos-
ságoknak megfelelő részletes szabályok megállapítására;
b) a magasabb szintű jogszabályban nem rendezett társadalmi viszonyok rende-
zésére.”
Az önkormányzati rendelet esetében is alapvető kérdés annak hatálya, amely a

következők szerint alakul:
a) a rendelet területi hatálya az önkormányzat illetékességi területére terjed ki,
b) a jogszabály időbeli hatálya tekintetében a jogszabályban meg kell határozni
a hatálybalépésének napját. A jogszabály egyes rendelkezéseinek hatálybalé-
pésére különböző időpontokat is meg lehet állapítani,
7
c) a tárgyi, illetve ezzel összefüggésben a személyi hatály esetenként eltérően ala-

kul, annak függvényében, hogy saját jogon alkot-e rendeletet az önkormányzat
(10. § b) pont), mely esetben maga határozza meg személyi hatályát vagy fel-
1 hatalmazás alapján magasabb szintű jogszabályok keretében készülő rendelet-
ről van-e szó, mely esetben a személyi hatály is igazodik a felhatalmazó rendel-
kezéshez.
Az önkormányzat rendeletét az önkormányzat hivatalos lapjában, illetőleg a hely-

ben szokásos módon kell kihirdetni, amit az önkormányzat szervezeti és működési
szabályzata állapít meg.
Végezetül a rendeletalkotás eljárási követelménye, hogy az önkormányzatok

tevékenységét jelentősen érintő jogszabály tervezetét véleményezésre meg kell
küldeni a fővárosi és a megyei önkormányzatoknak. A rendeletalkotásra felhatal-
mazó más jogszabály a véleményezés más lehetőségeit is előírhatja (ez történik
a hulladékgazdálkodási feladatok tekintetében).
A rendeletalkotás eddig bemutatott általános keretei tehát lehetővé teszik – és ezt

a Hgt. kifejezett felhatalmazása megerősíti -, hogy a törvény keretei között, illetve
törvény alapján szabályozott más helyi életviszonyok körében az önkormányzat
rendeletet alkothasson. Ez a helyi közszolgáltatások ellátására, tehát a hulladék-
gazdálkodásra ugyancsak kiterjed. Ami a rendeletalkotás terjedelmét és sajátos-
ságait illeti, az is egyértelmű, hogy nem szükséges olyan értelemben egységes
szabályozást alkotni, amely nem tesz különbséget a jogalanyok, illetve az illeté-
kességi terület egyes részei között, hanem ilyen értelmű indokolt különbségétel
lehetséges.
1.2 Szervezeti kérdések, az önkormányzati és államigaz-

gatási hatáskörök elválasztása
Az önkormányzatok feladat- és hatásköreinek felvázolása nem lenne teljes a

szervezeti keretek említése nélkül, hiszen ebből egy újabb tisztázandó kérdés
következik – ez pedig az önkormányzati és az államigazgatási hatáskörök
elhatárolása. Ezt annak ellenére érdemesnek tartjuk elmondani, hogy mindezen
kérdéseket eleve ismertnek kell feltételeznünk, tehát csak rövid összegzésükre
vállalkozunk. „Az önkormányzati feladat- és hatáskörök a képviselőtestületet illetik
meg." (Ötv. 8. § (5) bekezdés) A képviselőtestület szervei: a polgármester, a bizott-
ságok, a részönkormányzat képviselőtestülete és a döntés-előkészítésért és
végrehajtásért felelős hivatal. Említést kell tenni az alpolgármesterről, aki (illetve
8
akik, hiszen több is lehet) helyettesíti és segíti a polgármestert, valamint a jegyzőről,

aki közigazgatási szakember és a képviselőtestület hivatalát vezeti a testület
kinevezése alapján (a kisebbségi önkormányzat kérdése a környezetvédelemben
aligha játszhat szerepet, így külön nem említjük). 1
Az önkormányzati szervek és a jegyző mint köztisztviselő bemutatása azért szük-
séges, hogy a feladat- és hatásköri elkülönülést a továbbiakban jobban érzékel-
hessük. Az önkormányzat szervei és a jegyző ugyanis az államhatalom igazgatási,
tehát előkészítő, végrehajtó, szervező jellegű cselekményeinek – a közigazga-
tásnak – két elkülöníthető, de a köznapi életben nehezen megkülönböztethető
területén egyaránt rendelkeznek feladatokkal és hatáskörökkel. A közigazgatás
ugyanis részben a központi kormányzati feladatok ellátásának területére, tehát
az államigazgatási feladat- és hatáskörök részterületére, részben pedig a helyi
közügyek közhatalommal felruházott intézése, tehát az önkormányzati igazgatás
területére osztható.
Önkormányzati hatásköröket gyakorolhat elsősorban a képviselőtestület, még-

pedig a már tisztázottak szerint minden önkormányzati feladat- és hatáskör a kép-
viselőtestületet illeti meg, ennek megfelelően az alább felsorolt szervek csupán
átruházott hatáskörben járhatnak el;
– a polgármester,
– a bizottságok,
– a részönkormányzat testülete, és egyes esetekben
– a helyi kisebbségi önkormányzat testülete (ez utóbbi a hulladékgazdálkodás
körében aligha jut szerephez).
Az önkormányzati hatáskörök az esetleges átruházás ellenére is a képvise-

lőtestület hatásköreinek számítanak, így azokat visszavonhatja, illetve azok
gyakorlásához utasítást adhat. Ugyanakkor nem egy olyan hatásköre van a képvi-
selőtestületnek, melyet nem ruházhat át. A környezetvédelemmel összefüggésben
feltétlenül ide kell sorolni az Ötv-ben említett át nem ruházható hatáskörök közül
a rendeletalkotást, a gazdasági program elfogadását, a költségvetés megállapítá-
sát, a végrehajtásukról szóló beszámoló elfogadását, a helyi adó megállapítását, a
településrendezési terv jóváhagyását.
A bizottságok jogalkotást előkészítő szerepe, amely általában környezetvédelmi

tárgyú rendeletek esetében még fokozottabban érzékelhető, nem jelenti a hatáskör
átadását, mert csupán előkészítő, de nem döntéshozó szerepet jelent.
Az önkormányzati hatásköröktől eltérnek az államigazgatási hatáskörök,

melyekre az a jellemző, hogy az államigazgatás egyszerűsítése, illetve külön szer-
9
vezetrendszer kialakításának elkerülése miatt szükségessé vált egyes, a központi

kormányzatból kiinduló államigazgatási hatáskörök gyakorlásával az önkormányzat
tisztségviselőit, illetve tisztviselőit megbízni. Ettől azonban ezen hatáskörök nem
1 válnak önkormányzati hatáskörökké.
Államigazgatási hatáskörrel a következők ruházhatók fel:
– a polgármester, főpolgármester, a megyei közgyűlés elnöke törvény vagy tör-
vény felhatalmazása alapján kormányrendelet útján (ez a lehetőség erőteljes
alkotmányossági aggályokat vet fel, nevezettek központi kormányzattól való
függetlensége szempontjából);
– a jegyző vagy főjegyző törvény vagy kormányrendelet által (ezt tekinthetjük
általános szabálynak);
– kivételesen a képviselőtestület hivatala ügyintézője törvény vagy kormány-
rendelet által.
Az államigazgatási hatáskörök gyakorlását a képviselőtestület csupán az álta-

la alkotott jogszabályok révén befolyásolhatja, de nem utasíthatja és döntését
nem bírálhatja felül. A jogorvoslat útja az államigazgatási hatáskörök tekintetében
vagy a megyei (fővárosi) közigazgatási hivatalhoz, vagy valamely centrális aláren-
deltségben működő államigazgatási szervhez – ilyen a regionális környezetvédelmi
felügyelőség – vezet. Az önkormányzat által alkotott rendelet ennek megfelelően
feladatokat ad a jegyzőnek, esetleges hatósági eljárásainak terjedelmére is meg-
határozó lehet, amennyiben része a jogrendszernek.
E körben megjegyzést érdemel, hogy a jegyző mindaddig köteles végrehajtani

a helyi jogszabályokat is, illetve érvényesíteni azokat hatósági eljárásaiban, amíg
azokról az Alkotmánybíróság meg nem állapítja az esetleges alkotmányelle-
nességet. A jegyző, mint a helyi törvényesség őre, ha az önkormányzati rendelet
alkotmányellenességét észleli, jelzéssel köteles élni a képviselőtestület, illetve
ennek eredménytelensége esetén a közigazgatási hivatal felé, de maga nem
tekintheti érvénytelennek az önkormányzati rendeletet.
Az önkormányzati és az államigazgatási hatósági ügyek – tehát az egyedi esetben

jogot és kötelezettséget megállapító közigazgatási aktusok – között nincs a külső
szemlélő számára értékelhető különbség, mindegyik intézése az ügyfeleket érintő
jogok és kötelezettségek megállapítására terjed ki. A különbség a fórumrend-
szerben van. Az államigazgatási hatósági ügyeket intéző személyek e tevékenységi
körükben nincsenek alárendelve a képviselőtestületnek. Az elsőfokú helyi döntés
elleni fellebbezést általában a Fővárosi és Megyei Közigazgatási Hivatal bírálja el.
Ezzel szemben az önkormányzati hatósági ügyek esetében – amelyek tehát fősza-
bályként a képviselőtestületet illetik – közvetlenül bírósághoz kell fordulni jogor-
voslatért. Ha a képviselőtestület hatáskörét átruházza egyes szerveire, úgy az ő
határozatuk ellen lehet a képviselőtestülethez fellebbezni.
10
A jogalkotás – önkormányzati rendeletalkotás – esetében más a helyzet, mert ezen

vitás ügyekben az Alkotmánybíróság jogosult dönteni, bármely jogalany által
előterjesztett panasz alapján. Alkotmányossági ügyben ilyen kezdeményezéssel
a közigazgatási hivatal köteles élni. 1
A fentiek alapján tehát a hulladékgazdálkodás tekintetében elviekben alapíthat
önkormányzati hatósági hatáskört a helyi rendelet, de sokkal gyakorlatiasabb meg-
közelítés, ha a jegyző államigazgatási hatásköreit gyarapítja a helyi rendelet is.
A jegyző hulladékgazdálkodással kapcsolatos feladat-és hatásköreit a 241/2001.
(XII. 10.) Korm. rendelet foglalja össze. Ebben jól megkülönböztethetőek a jogala-
nyok számára jogok és kötelezettséget megállapításával nem járó feladatkörök
és az ilyent is lehetővé tevő hatáskörök. A jegyző tehát hatáskörei gyakorlásában
a helyi rendeletet is alkalmazni köteles.
1.3 A helyi önkormányzatok törvényességi ellenőrzése
Az Ötv. szabályozza a közigazgatási hivatal és annak vezetőjének általános

törvényességi ellenőrzéssel kapcsolatos jogállását. A közigazgatási hivatal ve-
zetőjének feladat- és hatáskörét a törvény 98. § (a) pontjában rögzítetteknek
megfelelően részben az önkormányzatok törvényes működésének ellenőrzése
teszi ki, amellett, hogy jelentős államigazgatási hatásköröket is gyakorolnak.
Ez utóbbi körben másodfokú jogorvoslati fórumként is eljár, ha az elsőfokú hatá-
rozatot államigazgatási hatáskörben eljárva a polgármester, jegyző vagy a hivatal
ügyintézője hozta meg és nem tartozik más szerv hatáskörébe. (Elbírálja például
az építési igazgatási, a szabálysértési ügyekben első fokon hozott határozatok
elleni fellebbezést.) A hatásköri törvény rendelkezései szerint egyes államigazgatási
feladatok körében felügyeletet gyakorol (pl. az anyakönyvvezető tevékenysége
felett). Feladatkörébe koordinatív jellegű teendők is tartoznak, így összehangolják
a saját hivataluk és más államigazgatási szervek tevékenységét is.
Az önkormányzati működés szempontjából legjelentősebb a törvényességi ellen-

őrzés. Ezen ellenőrzés célja a döntések törvényességi vizsgálata. A vizsgálat arra
irányul, hogy a helyi önkormányzat szervezete működése, döntéshozatali eljárása,
döntései, rendelete, határozata valamint bizottsága, részönkormányzata, polgár-
mestere által hozott önkormányzati határozat megfelel-e a jogszabályoknak. Nem
tartoznak a közigazgatási hivatal törvényességi ellenőrzés körébe a képviselő-
testülettől átruházott, a polgármester által vagy a bizottság által hozott hatósági
határozatok. Mint már korábban említettük, itt a jogorvoslati lehetőség adott.
A közigazgatási hivatal vezetője törvénysértés észlelése esetén határidő kitű-
11
zésével felhívja a képviselő-testületet a törvénysértés megszüntetésére. A határidő

megállapítása a közigazgatási hivatal vezetőjének mérlegelési jogkörébe tartozik.
Ha az önkormányzat a közigazgatási hivatal vezetőjének jelzése alapján nem kíván
1 a törvénysértőnek minősített rendeleten, határozaton változtatni, a közigazgatási
hivatal vezetője kezdeményezheti:
– Alkotmánybíróságnál a törvénysértő önkormányzati rendelet felülvizsgálatát és
megsemmisítését,
– a törvénysértő egyedi határozat bírósági felülvizsgálatát,
– a képviselő-testület összehívását a törvénysértés megszüntetésére, a képvise-
lő-testület tisztségviselője felelősségének megállapítását.
A keresetet 30 napon belül nyújthatja be a közigazgatási hivatal vezetője a bíró-

sághoz. A kereset benyújtásának a döntés végrehajtására halasztó hatálya nincs,
de a végrehajtás felfüggesztését lehet kérni a bíróságtól, abban az esetben, ha a
döntés végrehajtása a közérdek súlyos sérelmével vagy elháríthatatlan kárral járna.
Megjegyezni kívánjuk, hogy az önkormányzatok pénzügyi ellenőrzésére nem a

közigazgatási hivatal vezetője, hanem az Állami Számvevőszék jogosult. (Ötv. 92.
§ (1) bek.)
A közigazgatási hivatal ilyen irányú törvényességi ellenőrzésének eseteit lehet, pl.

a közszolgáltatási díjjal kapcsolatos, az Alkotmánybíróságoknak címzett bead-
ványokban nyomon követni. Egyebekben lehetőség van arra, hogy a hivatal akár
a jogalkotás elmulasztása, akár alkotmányellenes jogalkotás esetében is az
Alkotmánybírósághoz forduljon. Az alkotmányellenesség tágan értelmezhető,
magában foglalja a felsőbb szintű jogszabályoknak való megfelelés problémáit is
– ez történt azon esetekben, amikor 1995. előtt az önkormányzatok kötelezővé
nyilvánították a közszolgáltatás igénybevételét, megfelelő törvényi felhatalmazás
nélkül. Rendelet egésze vagy egy része, esetleg csupán egy bekezdése is lehet
jogsértő.
Az Alkotmánybíróság a nem megfelelő helyi rendeletet a jövőre nézve semmisíti

meg, mert ellenkező esetben a visszaható hatály révén hátrányosabb helyzet –
jogbizonytalanság – állna elő, mint abban az esetben, ha hallgatólagosan elfo-
gadjuk a jogi normát, meg nem megfelelőség esetében is. Így tehát, a díjfizetésre
vonatkozó szabályok esetleges Alkotmánybíróság általi hatályon kívül helyezése
nem jelenti azt, hogy az ezen jogszabály alapján eddig befizetett díjakat vissza
kellene juttatni.
12
1.4 Társulások
A helyi önkormányzat képviselő-testülete az Alkotmány 44/A §- ának h) pontja

alapján szabadon társulhat más helyi önkormányzat képviselő-testületével. A tár- 1
sulás tehát az önkormányzatok alkotmányos alapjoga. Az Ötv. erre alapozva
olyképpen intézményesítette a szabad társulási jogot is, mint kötetlen társulás,
speciális együttműködési forma, tehát a jogi szabályozás nem határoz meg konk-
rét elemeket és feltételeket, helyettük a társuló önkormányzatok rendelkezései
lesznek a meghatározóak. A helyi önkormányzatok társulásairól és együttmű-
ködéséről az Ötv.-én kívül az 1997. évi CXXXV. tv. is rendelkezik. Leszögezi, hogy
az önkormányzatok képviselő-testületei önkéntes és szabad elhatározásukból,
az Ötv.-ben meghatározott társulási jog gyakorlati érvényesítése, és feladataik
célszerűbb, gazdaságosabb, hatékonyabb megvalósítása érdekében, egyenjogú-
ságuk tiszteletben tartásával írásbeli megállapodással társulást hozhatnak létre.
A társulás elősegíti a polgároknak nyújtott közszolgáltatások színvonalának javítá-
sát, valamint a térségi kapcsolatok elmélyítését is.
A társulási joggal való élés különösen a hulladékgazdálkodás terén jelenthet se-

gítséget, hiszen akár a közszolgáltatás fenntartása, akár egyes létesítmények
létrehozása vagy üzemeltetése hatékonyabban megvalósítható a társulás révén.
Jelen kötet 3. pontjában, az elvek között megjelenik a regionalitás elve, amelynek
gyakorlati megvalósításához a társulás jelentheti a legegyszerűbb megoldást.
A társulás egy lazább fajtáját jelentheti a későbbiekben részletezésre kerülő
lehetőség arra nézve, hogy önkormányzatok csatlakozzanak más közszolgálta-
táshoz.
13
2. AZ ÖNKORMÁNYZATOK
KÖRNYEZETVÉDELMI FELADATAI
Az Ötv. 8. § (1) bekezdése egyértelművé teszi, hogy „a települési önkormányzat

feladata a helyi közszolgáltatások körében különösen: a településfejlesztés, a
településrendezés, az épített és természeti környezet védelme, .... a vízrendezés
és a csapadékvíz-elvezetés, a csatornázás, ... köztisztaság és a településtisztaság
biztosítása...” Ugyanezen szakasz (2) bekezdése rögzíti, hogy a „települési önkor-
mányzat maga határozza meg a lakosság igényei alapján, anyagi lehetőségeitől 2
függően mely feladatokat milyen mértékben és módon lát el.” A (3) bekezdés vi-
szont azt mondja, hogy „Törvény a települési önkormányzatokat kötelezheti arra,
hogy egyes közszolgáltatásokról gondoskodjanak.” Ennek a lehetőségnek a hulla-
dékgazdálkodásra vonatkozó közszolgáltatási kötelezettségi oldaláról már az előző
pontban szóltunk.
Az önkormányzatok rendeletalkotási jogköre alapján, még számos más, a környe-

zet- és természetvédelmet érintő feladatot szabályozhat. Így:
– a helyi jelentőségű természeti érték védetté nyilvánítását,
– a helyi jelentőségű természeti érték megóvásáról, őrzéséről, fenntartásáról,
bemutatásáról, valamint helyreállításáról történő gondoskodást,
– területek zajvédelmi szempontból fokozottan védetté nyilvánítását,
– csendes övezet kialakításának elrendelését a zaj ellen fokozott védelmet igénylő
létesítmény körül,
– helyi zaj- és rezgésvédelmi szabályok megállapítását,
– védett kategóriába tartozó területeken alacsonyabb levegőtisztaság-védelmi
követelmények megállapítását,
– rendelettel rendkívüli levegőtisztaság-védelmi intézkedési terv (füstköd riadó-
terv) megállapítását,
– avar és kerti hulladékok égetésére vonatkozó szabályokat,
– az önkormányzati környezetvédelmi alappal való rendelkezést és gazdálkodást.
A környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. év LIII. tv. (további-

akban: Kvt.) 46. § rendelkezéseinek egy része valójában megismétli, összegzi
az önkormányzati feladat-és hatáskörök egy részét, anélkül, hogy bármilyen
eligazítást, értelmezést adnának. Ezek:
– a környezet védelmét szolgáló jogszabályok végrehajtása,
– a hatáskörébe utalt hatósági feladatok ellátása,
– önkormányzati rendelet alkotása vagy határozathozatal,
– együttműködés a környezetvédelmi feladatokat ellátó egyéb hatóságokkal, más
önkormányzatokkal, társadalmi szervezetekkel,
– a fejlesztési feladatok során érvényesíti a környezetvédelem követelményeit,
elősegíti a környezeti állapot javítását.
15
AZ ÖNKORMÁNYZATOK KÖRNYEZETVÉDELMI FELADATAI
Ugyancsak a 46. § rendelkezései sorában azonban felvetődik két olyan feladat- és

hatáskör, melyek további területekre terjesztik ki az önkormányzat és a környezeti
érdekek védelme kapcsolatrendszerét:
– a Nemzeti Környezetvédelmi Programban foglalt célokkal, feladatokkal és a te-
lepülés rendezési terveivel összhangban illetékességi területére önálló települési
környezetvédelmi programot dolgoz ki, melyet a képviselőtestület hagy jóvá;
– elemzi, értékeli a környezet állapotát illetékességi területén, és arról szükség
szerint, de legalább évente egyszer tájékoztatja a lakosságot.
2
A Kvt. a rendeletalkotás mellett a települési önkormányzatok feladatává teszi a
környezetvédelmi program készítését. A programnak tartalmaznia kell:
a) a települési környezet tisztasága,
b) a csapadékvíz-elvezetés,
c) a kommunális folyékonyhulladék-kezelés, -gyűjtés, -elvezetés, -tisztítás,
d) kommunális hulladékkezelés,
e) a lakossági és közszolgáltatási (vendéglátás, település-üzemeltetés, kiskeres-
kedelem) eredetű zaj-, rezgés- és légszennyezés elleni védelem,
f) a helyi közlekedésszervezés,
g) az ivóvízellátás,
h) az energiagazdálkodás,
i) a zöldterület-gazdálkodás,
j) a feltételezhető rendkívüli környezetveszélyeztetés elhárításának és a környe-
zetkárosodás csökkentésének a településre vonatkozó feladatait és előírásait.
A település környezetvédelmi programja mindazon közügyek gyűjteménye, me-

lyeknek valamelyest közvetlenül köze lehet a környezeti érdekekhez. A felsorolás
nem taxatív, tehát nem tartalmaz minden lehetőséget, ezekhez más törvény
további tételeket sorolhat, illetve maga az önkormányzat bármely olyan kérdést
rendezhet a programban, melyet a környezetvédelemmel összefüggésben kíván
rendezni, szabályozni. A program tartalma így nem kötött, csupán a fenti felsorolás
jelent minimálisan megjelenő tartalmi elemeket. A programot szükség szerint kell
elkészíteni, de legalább kétévente felül kell vizsgálni. A környezetvédelmi program
készítése tehát kötelező. Tekintettel arra, hogy a program elkészítése komoly
szaktudást igényel, az önkormányzatok általában úgy oldhatják meg a feladatot,
hogy külső szakértőket vesznek igénybe, például környezetvédelmi egyesületeket
vagy állampolgárokat.
A környezetvédelmi program készítése során a szűkebb értelemben vett regi-

onalizmus gondolata is érvényesülhet, amennyiben egyes települési önkormány-
zatok – a lehetséges résztvevői kör sem alsó, sem felső határral nincs korlátozva –
közös települési környezetvédelmi programot készíthetnek, mely már csak
elnevezésében lesz települési program, lényegében annál több.
16
A programkészítés alapvető lépéseinek tekinthetjük a következőket:

– a környezeti problémák elemzése, információk gyűjtése, amelyhez az önkor-
mányzat rendelkezésére álló információ általában nem elegendő;
– a környezetvédelmi célkitűzések összeállítása;
– ehhez kapcsolódóan a prioritások felállítása, amelyek önkormányzatonként
jelentős különbségeket mutathatnak;
– a lehetséges lépések változatainak meghatározása;
– a szükséges eszközök meghatározása, illetve ezek variációi;
– az eddigiek egyeztetése más önkormányzatokkal, a környezetvédelemért fele- 2
lős hatóságokkal, a helyi gazdaság képviselőivel és a lakossággal – ez utóbbi
körben lakossági fórum vagy közmeghallgatás egyképpen javasolt egyeztetési
forma lehet;
– a végrehajtás, és annak ellenőrzése;
– értékelés és visszacsatolás.
A környezetvédelmi program jogi formájára nézve nincs törvényi eligazítás, mind

a rendeleti, mind a normatív határozati forma mellett lehet érveket felvonultatni.
Az állandóság és a feladatok széles köre, valamint a számos követelmény meg-
határozásának lehetősége rendeleti formát ösztönöz, míg határozati forma mellett
érvelhetünk azzal, hogy a terv nem feltétlenül jelent közvetlen jogokat és köte-
lezettségeket az állampolgárok széles köre számára.
Az önkormányzatok – a már eddig a rendeletalkotásról mondottakon túlmenően –

rendeletalkotási jogkörének kereteit a Kvt. 48. § (1) bek. határozza meg, oly
módon, hogy „önkormányzati rendeletben – törvényben vagy kormányrendeletben
meghatározott módon és mértékben – a más jogszabályban előírtakról nagyobb
mértékben korlátozó környezetvédelmi előírásokat határozhat meg.”
Néhány lehetőség a szigorítások köréből:

– területek természetvédelmi, zajvédelmi, levegőtisztaság-védelmi stb. szempont-
ból való védetté nyilvánításra, vagy valamely védettségi körben való elhelyezése,
– védőterület vagy védőtávolság meghatározása,
– kibocsátási határértékek szigorítása, az országos rendelkezésekhez képest,
– igénybevételi határértékek megállapítása, illetve szigorítása,
– a környezethasználat engedélyezési feltételeinek meghatározása,
– környezethasználat vagy a környezetre valamilyen szempontból potenciálisan
veszélyes tevékenységek feltételrendszerének meghatározása,
– környezetvédelmi bírságolás szabályozása rendelettel,
– szabálysértési tényállások megállapítása,
– a leghatékonyabb megoldás alkalmazási feltételeinek pontosítása.
17
A környezetvédelmi tárgyú rendeletet, határozat tervezetét a Kvt. 48. § (2) bekez-

dés értelmében a szomszédos és az érintett önkormányzatoknak, valamint a terü-
leti környezetvédelmi hatóságoknak meg kell küldeni.
Az eddig elmondottak mellett említést érdemel, hogy a környezetvédelmi feladatok

megvalósulása céljából az önkormányzatok (rendelet útján) a környezetvédelmi
törvényben meghatározott esetekben kötelesek környezetvédelmi alapot létre-
hozni, ez az alap más célra nem használható fel. Az alap elfogadásáról és felhasz-
2 nálásáról a képviselőtestület évente a költségvetési rendelet elfogadásával egy-
idejűleg határoz.
A rendeletalkotás hulladékgazdálkodás szempontjából fontos kérdéseit a 4. pont-

ban részletesen tárgyaljuk, így itt ezekre nem térünk ki.
18
3. A HULLADÉKGAZDÁLKODÁS ÁLTALÁNOS
SZABÁLYAI
A Hgt. biztosítja azokat a kereteket, amelyekre a hulladékkal kapcsolatos szabá-

lyozás építhet. A törvény célja
a) az emberi egészség védelme, a természeti és az épített környezet megóvása,
a fenntartható fejlődés biztosítása és a környezettudatos magatartás kialakítása
a hulladékgazdálkodás eszközeivel;
b) a természeti erőforrásokkal való takarékoskodás, a környezet hulladék által
okozott terhelésének minimalizálása, szennyezésének elkerülése érdekében a
hulladékkeletkezés megelőzése (a természettől elsajátított anyag minél telje-
sebb felhasználása, hosszú élettartamú és újrahasználható termékek kialakí-
tása), a képződő hulladék mennyiségének és veszélyességének csökkentése,
a keletkező hulladék minél nagyobb arányú hasznosítása, a fogyasztás-terme- 3
lés körforgásban tartása, a nem hasznosuló, vissza nem forgatható hulladék
környezetkímélő ártalmatlanítása.
A fenti megkülönböztetés azért kiemelkedően fontos, mert amíg a célok első köre
kifejezetten védelmi jellegű, addig a második kör – azon túlmentően, mennyire
alapvető kérdés az erőforrásokkal való gazdálkodás – arra is utal, hogy a hulladék
is jelenthet erőforrást, sőt áru is. Egyben a második alpont a hulladékgazdálko-
dás prioritásait is megjeleníti.
A törvény hatálya kiterjed minden hulladékra, valamint a hulladékgazdálkodási

tevékenységekre és létesítményekre, kevés kivétellel (pl. nem terjed ki a radioaktív
hulladékra). A hulladék bármely, az 1. számú melléklet szerinti kategóriák vala-
melyikébe tartozó tárgy vagy anyag, amelytől birtokosa megválik, megválni szán-
dékozik vagy megválni köteles. Ezen belül megkülönböztethetjük a
– veszélyes hulladékot;
– a települési hulladékot (a háztartásokból származó szilárd vagy folyékony hul-
ladék, illetőleg a háztartási hulladékhoz hasonló jellegű és összetételű, azzal
együtt kezelhető más hulladék), illetve külön kategóriát jelent;
– a folyékony hulladék (az a hulladékká vált folyadék, amelyet nem vezetnek el és
nem bocsátanak ki szennyvízelvezető hálózaton, illetve szennyvíztisztító telepen
keresztül);
– végezetül, noha a törvény nem – csak később egy végrehajtási jogszabály –
teszi, külön kell kezelni az un. semleges (inert) hulladékok kategóriáját, amely-
nek a későbbi kezelés, felhasználás szempontjából lesz érdemi szerepe.
A hulladékgazdálkodás e fogalomrendszerben a hulladékkal összefüggő te-

vékenységek rendszere, beleértve a hulladék keletkezésének megelőzését, meny-
nyiségének és veszélyességének csökkentését, kezelését, ezek tervezését és
19
A HULLADÉKGAZDÁLKODÁS ÁLTALÁNOS SZABÁLYAI
ellenőrzését, a kezelő berendezések és létesítmények üzemeltetését, bezárását,

utógondozását, a működés felhagyását követő vizsgálatokat, valamint az ezekhez
kapcsolódó szaktanácsadást és oktatást.
Az alapelvek jelentősége a környezetvédelemben kiemelkedőnek mondható, hi-

szen olyan szabályozási területről van szó, amely gyors ütemben változik, illetve
ahol az értelmezés különös fontosságú, a környezeti rendszerek komplexitása
folytán, illetve a meglévő, már a jogrendszer részét képező elemekkel való haté-
kony összevetés érdekében. A hulladékgazdálkodási törvény a következő alapel-
veket tartalmazza:
a) a megelőzés, ezen belül az integrált szennyezés-megelőzés elve alapján leg-
kisebb mértékűre kell szorítani a képződő hulladék mennyiségét és veszélyes-
ségét, a környezetterhelés csökkentése érdekében – ez a hulladékgazdálkodás
3 elsődleges prioritása is;
b) az elővigyázatosság elve alapján a veszély, illetőleg a kockázat valós mértéké-
nek ismerete hiányában úgy kell eljárni, mintha azok a lehetséges legnagyobbak
lennének – egyik sajátos eleme a környezetvédelemnek, hogy a „bűnösség
vélelmét” érvényesíti, a visszafordíthatatlan hatások minél nagyobb körű elke-
rülése érdekében;
c) a gyártói felelősség elve értelmében a termék előállítója felelős a termék és
a technológia jellemzőinek a hulladékgazdálkodás követelményei szempont-
jából kedvező megválasztásáért – ezen belül számos további elem és elv jelen-
het meg, mint pl. a helyettesítés elve, a tájékoztatás elve;
d) a megosztott felelősség elve, a gyártói felelősség alapján fennálló kötelezett-
ségek teljesítésében a termék és az abból származó hulladék teljes életcik-
lusában érintett szereplőknek együtt kell működniük – a környezetvédelem
egyre fokozódó mértékben épít az érdekeltek együttműködésére vagy a Nem-
zeti Környezetvédelmi Program szavaival élve: partneri viszonyára. Ez az elvi
követelményen túl közvetlen feladatokban is megjelenik;
e) az elvárható felelős gondosság elve szerint a hulladék mindenkori birtokosa
köteles a lehetőségeinek megfelelően mindent megtenni annak érdekében,
hogy a hulladék környezetet terhelő hatása a legkisebb mértékű legyen – az elv
tehát minden hulladékbirtokosra, így a lakosokra is kiterjed, akik szempontjából
ennek gyakorlati megvalósulása a közszolgáltatás igénybevételét jelenti vagy
ahol erre már sor került, a szelektív gyűjtés feltételeinek biztosítását;
f) az elérhető legjobb eljárás elve alapján törekedni kell az adott műszaki és
gazdasági körülmények között megvalósítható leghatékonyabb megoldásra;
a legkíméletesebb környezet-igénybevétellel járó anyag- és energiatakarékos
technológiák alkalmazására, a környezetterhelést csökkentő folyamatirányí-
tásra, a hulladékként nagy kockázatot jelentő anyagok kiváltására, illetőleg a
környezetkímélő hulladékkezelő technológiák bevezetésére – az elv egyben
20
megközelítési mód, szabályozási módszer is, amely egyre jobban törekszik

az egyéni megítélésre, a követelmények rugalmas értelmezésére;
g) a szennyező fizet elv kimondja, hogy a hulladék termelője, birtokosa vagy a
hulladékká vált termék gyártója köteles a hulladék kezelési költségeit megfizetni
vagy a hulladékot ártalmatlanítani. A szennyezés okozója, illetőleg előidézője
felel a hulladékkal okozott környezetszennyezés megszüntetéséért, a környezeti
állapot helyreállításáért és az okozott kár megtérítéséért, beleértve a helyre-
állítás költségeit is – mindent összevetve tehát az elv nem csupán a díjfizetést
jelenti vagy a károk megtérítését, hanem a felelősség komplex rendszerének
alkalmazását, magában foglalva már elhangzott elveket is, mint az elvárható
felelős gondosság;
h) a közelség elve értelmében a hulladék hasznosítására, ártalmatlanítására
a – környezeti és gazdasági hatékonyság figyelembevételével kiválasztott –
lehető legközelebbi, arra alkalmas létesítményben kerülhet sor. A közelséget
3
a meglévő hulladékkezelési lehetőségek, a hulladék fajtája, veszélyessége, a
költséghatékonyság, a veszélyhelyzetek elkerülésének igénye stb. egyképpen
meghatározza. Mindent összevetve, szabályozás szintjén lehetetlen lenne pon-
tos határokat rögzíteni, de mód van arra, hogy a kedvezmények – pl. támoga-
tások, céltámogatások – biztosítása esetében meghatározott és pontos szem-
pontként realizálódjon az elv;
i) a regionalitás elve (területi elv) szerint a hulladékkezelő létesítmények kialakí-
tásánál a fejlesztési, gazdaságossági és környezetbiztonsági szempontoknak,
valamint a kezelési igényeknek megfelelő területi gyűjtőkörű létesítmények
hálózatának létrehozására kell törekedni – a létesítmények koncentrálódásának
környezetvédelmi és gazdasági hatékonysági szempontjai egyaránt vannak
tehát, de ide sorolhatjuk a kevesebb és professzionálisabb létesítmény ellenőr-
zésének egyszerűbb mivoltát is. Nem csoda, hogy Ausztriában a hetvenes évek
közepe és a kilencvenes évek közepe közötti időszakban pl. a lerakók száma
több mint kétezerről kb. hetvenre csökkent;
j) az önellátás elve alapján – országos szinten, a területi elv és a közelség elvének
figyelembevételével – a képződő hulladék teljes körű ártalmatlanítására kell
törekedni, ennek megfelelő ártalmatlanító hálózatot célszerű kialakítani és üze-
meltetni;
k) a fokozatosság elve a hulladékgazdálkodási célokat ütemezett tervezéssel,
egymásra épülő lépésekben, az érintettek lehetőségeinek és teherviselő képes-
ségének figyelembevételével valósul meg;
l) a példamutatás elve az állami és helyi önkormányzati szervekre utal, melyek
a munkájukban érvényesítik a törvény céljait és elveit – tehát jelentheti az
önkormányzat hivatala által megszervezett saját szelektív gyűjtési rendszer
kialakítását, illetve ugyanennek megvalósítását az önkormányzati iskolákban
vagy más oktatási-nevelési intézményekben;
21
m) a költséghatékonyság elve értelmében a hulladékkezelés szabályainak kialakí-

tása, a hulladékgazdálkodás szervezése során érvényesíteni kell, hogy a gaz-
dálkodók, fogyasztók által viselendő költségek a lehető legnagyobb környezeti
eredménnyel járjanak, tehát sem a környezeti, sem a gazdasági szempontokat
nem lehet általában abszolutizálni.
A törvény meghatározza a hulladékgazdálkodás legfontosabb általános elvá-

rásait, amelyeket úgy alakítottak ki, hogy azok a fenti elveknek megfeleljenek.
A hulladékgazdálkodás prioritási sort állít fel, amelynek alapvető elemei:
a hulladékképződés megelőzése
➙ ➙
a keletkező hulladék mennyiségének és veszélyességének csökkentése
3
a hulladék legnagyobb arányú ismételt felhasználása, legalább
a keletkezett hulladék hasznosítása
➙
végezetül ártalmatlanításra csak az a hulladék kerülhet, amelynek anyagában

történő hasznosítására vagy energiahordozóként való felhasználására a műszaki,
illetőleg gazdasági lehetőségek még nem adottak vagy a hasznosítás költségei az
ártalmatlanítás költségeihez viszonyítva aránytalanul magasak.
A fenti általános körben az egyes szereplőket a kötelezettségek külön-külön

megfogalmazható köre terheli. A teljesség igénye nélkül, pl.
– a gyártó esetében a kisebb anyagigényű termékek előállítása, illetve a fogyasztó
tájékoztatása, lehetőség szerint az újrahasználat vagy hasznosítás;
– a forgalmazó – amennyire lehetséges – köteles gondoskodni a termékek,
illetőleg csomagolásuk, illetve azok hulladékának fogyasztóktól történő vissza-
fogadásáról, szelektív gyűjtéséről;
– a fogyasztó köteles a szervezett hulladékbegyűjtést, – ideértve a kötelezően
elrendelt szelektív hulladék begyűjtési rendszereket is – igénybe venni;
– a hulladék termelője, birtokosa a tevékenysége gyakorlása során keletkező,
illetőleg más módon a birtokába kerülő hulladékot köteles gyűjteni, továbbá
hasznosításáról vagy ártalmatlanításáról gondoskodni.
A törvény megfogalmazza az egyes hulladékgazdálkodási tevékenységekkel

kapcsolatos alapvető és általános követelményeket. A részkérdések meghatá-
rozására a továbbiakban, illetve a végrehajtási szabályok elfogadásával egyidejűleg
a későbbiekben kerül sor – ez vonatkozik az egyes hulladékfajtákra, illetve kezelési
tevékenységekre vonatkozó átfogó szakmai szabályok végrehajtási rendeletekben
megjelenítendő körére. Ugyancsak alapkérdés, hogy általában – kevés kivétellel –
a hulladékgazdálkodási tevékenységek engedélykötelesek lesznek.
22
Az állami feladatok körében meghatározó jelentőségű a hulladékgazdálkodás

tervezése, amelynek több szintje van:
– az Országgyűlés a hulladékgazdálkodás stratégiai célkitűzéseinek, továbbá a
Hgt.-ban megállapított célok elérésének és az alapvető hulladékgazdálkodási
elvek érvényesítésének érdekében a Nemzeti Környezetvédelmi Program ré-
szeként Országos Hulladékgazdálkodási Tervet (a továbbiakban: országos terv)
fogad el;
– az országos terv alapján a környezetvédelmi felügyelőségek a külön jogsza-
bályban megjelölt területre a vonatkozó területrendezési és területfejlesztési
tervekben foglaltakkal összhangban területi hulladékgazdálkodási tervet ké-
szítenek a területen lévő, illetve működő helyi önkormányzatok, érintett más
hatóságok, érdekképviseleti és környezetvédelmi társadalmi szervezetek bevo-
násával;
– a megyei önkormányzat az országos és a területi tervvel összhangban, a terü-
3
letén lévő települési önkormányzatokkal egyeztetetten önálló megyei hulladék-
gazdálkodási tervet készíthet;
– a települési önkormányzat illetékességi területére helyi hulladékgazdálkodási
tervet dolgoz ki. Az egyes települési önkormányzatok közös hulladékgazdálko-
dási tervet is kidolgozhatnak.
Az önkormányzat a fenti rendszerben tehát a felsőbb szintű tervek által megha-

tározott körben, de a helyi sajátosságokat figyelembe véve alkotja meg tervét.
Tervezési feladata ennek megfelelően ténylegesen akkor válik követelménnyé,
amikor mindezen tervek rendelkezésre állnak, de a tervezés első lépései, egyebek
között a helyzet feltárása, az adatgyűjtés, a hulladékkezelés lehetőségeinek fel-
térképezése már ma is megjelenik feladatként.
Hulladékgazdálkodási ügyekben – ha törvény vagy kormányrendelet más-
képpen nem rendelkezik – az első fokú hatósági hatáskört a környezetvédelmi
felügyelőség gyakorolja. A Környezet- és Természetvédelmi Főfelügyelőség első
fokon jár el:
a) hulladék behozatalának, kivitelének és az ország területén való átszállításának
engedélyezése során;
b) a gyártó és a forgalmazó, illetve az általuk létrehozott szervezet és az önkor-
mányzatok közötti, visszavételre vonatkozó megállapodás jóváhagyása során;
c) abban az esetben, ha a hulladékgazdálkodással kapcsolatos hatósági engedély
megszerzése iránti kérelem több környezetvédelmi felügyelőség illetékességi
területét érinti, illetve az egész ország területére kiterjedő tevékenységre irányul.
A települési önkormányzat jegyzője gyakorolja az elsőfokú hatósági hatáskört

a) a hulladékkezelési közszolgáltatási díjhátralék behajtása során;
b) az elhagyott hulladék egyes kérdései kapcsán.
23
A hulladékgazdálkodási követelmények megfelelő teljesítése fedezetigazolással,

felelősségbiztosítással és a felelősség különböző eszközeinek igénybevételével
biztosított. A felelősség egyik eszköze a hulladékgazdálkodási bírság alkalmazása.
Az állampolgároknak a hulladékgazdálkodási eljárásokban való részvételére

a Kvt. 97-100. §-ai rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni. A hulladékgazdál-
kodással kapcsolatos települési önkormányzati döntés meghozatala előtt a lakos-
ság álláspontjának megismerése érdekében közmeghallgatás tartható. A telepü-
lési önkormányzat köteles közmeghallgatást tartani
a) hulladék ártalmatlanítását szolgáló telephely létesítését;
b) települési hulladékok egymástól fajtánként elkülönített gyűjtését
elrendelő döntése meghozatala előtt.
3 Az eddig vázolt keretek természetesen az önkormányzati feladat-és hatáskörök,
kiemelten pedig a rendeletalkotás számára egyértelmű meghatározottságot jelen-
tenek. Amikor tehát a jogalanyok számára az országos szintű jogalkotás mellett he-
lyi szinten sajátos követelményeket kívánnak érvényesíteni, akkor erre kiváló alapot
ad az elvárható felelős gondosság vagy a megosztott felelősség elve, más oldalról
pedig pl. a prioritások meghatározása ezek betartásának igényét is indukálja.
24
4. AZ ÖNKORMÁNYZATOK KÖTELEZETTSÉGEI
A HULLADÉKGAZDÁLKODÁS KÖRÉBEN,
A RENDELETALKOTÁS KERETEI
A települési szilárd és folyékony hulladékokra kiemelt figyelmet fordít a törvény,

hiszen annyi éven át ezek szabályozási kereteinek megteremtése teljesen elha-
nyagolt terület volt. Alapvető kötelezettség, hogy az ingatlan tulajdonosa, birtokosa
vagy használója (a továbbiakban együtt: ingatlantulajdonos) köteles az ingatlanán
keletkező, az ideiglenes tárolásra szolgáló (közműpótló) létesítmények, berende-
zések ürítéséből származó, illetve közüzemi csatornahálózatba vagy más módon
befogadóba vagy szennyvíztisztítóba nem vezetett települési folyékony hulladékot,
valamint a települési szilárd hulladékot a külön jogszabályban előírtak szerint gyűj-
teni, továbbá az annak begyűjtésére feljogosított hulladékkezelőnek átadni.
A települési önkormányzat kötelezően ellátandó közszolgáltatásként az ingat-

lantulajdonosoknál keletkező települési hulladék kezelésére hulladékkezelési köz-
szolgáltatást (a továbbiakban: közszolgáltatás) szervez és tart fenn – tehát végre
az önkormányzat egyértelműen kötelező feladatként látja el a hulladékkezelést. 4
A közterület szervezett, rendszeres tisztántartása szintén a települési önkormány-
zat közszolgáltatási feladata.
A kötelező közszolgáltatás kiterjed

a) a közszolgáltatás ellátására feljogosított hulladékkezelő (a továbbiakban: köz-
szolgáltató) szállítóeszközéhez rendszeresített gyűjtőedényben, a közterületen
vagy az ingatlanon összegyűjtött és a közszolgáltató rendelkezésére bocsátott
települési szilárd hulladék elhelyezés céljából történő rendszeres elszállítására;
b) a települési folyékony hulladék ideiglenes tárolására szolgáló létesítmény ki-
ürítésére és a települési folyékony hulladék elhelyezés céljából történő elszál-
lítására;
c) a települési hulladék ártalmatlanítását szolgáló létesítmény létesítésére és mű-
ködtetésére;
d) illetve kiterjedhet begyűjtőhelyek (hulladékgyűjtő udvarok, átrakóállomások,
gyűjtőpontok), előkezelő és hasznosító (válogató, komposztáló stb.) telepek
létesítésére és működtetésére is.
Települési hulladékkezelési közszolgáltatást az a hulladékkezelő végezhet, aki

a) biztosítani tudja a közszolgáltatás azon – külön jogszabályban meghatározott –
személyi és tárgyi feltételeit, amelyek garantálják a közszolgáltatás tartós, rend-
szeres és a környezetvédelmi szempontoknak maradéktalanul megfelelő ellá-
tását;
b) a végzendő hulladékkezelési tevékenységnek megfelelő környezetvédelmi ható-
sági engedéllyel rendelkezik;
25
AZ ÖNKORMÁNYZATOK KÖTELEZETTSÉGEI
c) megfelelő – külön jogszabályban meghatározottak szerinti – mértékű biztosíték,

garancia meglétét igazolja;
d) az a)-c) pontokban meghatározott feltételek, illetőleg eredményes pályázat
alapján a települési önkormányzattal közszolgáltatási szerződést kötött.
A települési hulladék kezelését végző közszolgáltató ennek megfelelően rendel-

kezik ugyanazokkal a szakmai feltételekkel, megfelel ugyanazon szakmai követel-
ményeknek mint bármely más hulladékkezelő, mégpedig oly módon, hogy ezeket
biztosítani is tudja a közszolgáltatásra vonatkozó helyi rendeletben meghatározott
hosszabb ideig – legfeljebb 10 év, ártalmatlanítás esetében legalább 10 év – és
vele közszolgáltatási szerződést kötöttek. A törvény ugyan utal a közszolgáltatás
alapjául szolgáló pályázatra mint általános feltételre, de a végrehajtási szabályok
alapján világos, hogy az önkormányzat saját, legalább többségi tulajdonú intézmé-
nye, vállalkozása is ilyen közszolgáltatónak minősülhet.
Azokon a településeken, ahol a törvény hatályba lépésekor nem működik települési

szilárd vagy folyékony hulladékkezelési közszolgáltatás, ott ennek megszervezését
4 – a település állandó népessége függvényében – a következő határidőn belül kell
megtenni:
a) 2000 fő és a fölötti állandó lakos esetén 2002. január 1. napjáig;
b) 2000 fő állandó lakos alatt 2003. január 1. napjáig.
A települési önkormányzat képviselőtestülete önkormányzati rendeletben álla-

pítja meg a közszolgáltatással kapcsolatos lényegi kérdéseket (Hgt. 23. §):
a) a helyi közszolgáltatás tartalmát, a közszolgáltatással ellátott terület határait;
b) a közszolgáltató megnevezését, illetőleg annak a működési területnek a határa-
it, amelyen belül a közszolgáltató a közszolgáltatást rendszeresen köteles ellátni;
c) a közszolgáltatás ellátásának rendjét és módját, a közszolgáltató és az ingatlan-
tulajdonos ezzel összefüggő jogait és kötelezettségeit – beleértve az egyes
ingatlanfajtákra vonatkozó speciális szabályokat –, a szolgáltatásra vonatkozó
szerződés egyes tartalmi elemeit;
d) a közszolgáltatás keretében kötött szerződés létrejöttének módját, valamint a
közszolgáltatás igénybevételének – jogszabályban nem rendezett – módját és
feltételeit;
e) a közszolgáltatással összefüggő – jogszabályban nem rendezett – települési
önkormányzati feladat- és hatáskört;
f) az elvégzett szolgáltatás alapján az ingatlantulajdonost terhelő díjfizetési köte-
lezettséget, az alkalmazható díj legmagasabb mértékét, megfizetésének rendjét,
az esetleges kedvezmények eseteit vagy a szolgáltatás ingyenességét.
Mindezen kérdéseket részletesen áttekintjük a 6. pontban.
26
A hulladékgazdálkodási törvény a fentiek mellett, de azokkal összefüggésben

további sajátos önkormányzati rendeletalkotási felhatalmazásokat is tartal-
maz (zárójelben a Hgt. vonatkozó jogi alapja jelenik meg):
a) Önkormányzati rendelet kötelezheti a hulladék termelőjét, birtokosát a hulladék
meghatározott anyagminőség szerinti elkülönített gyűjtésére, csomagolására,
átadására. (13. § (3) bek.)
b) Az ingatlantulajdonos a rendeletben meghatározott feltételek mellett – az abban
megjelölt begyűjtőhelyre vagy hulladékkezelő telepre külön engedély nélkül –
maga is elszállíthatja a hulladékot. (20. § (2) bek.)
c) Az ingatlantulajdonos a települési hulladék egyes összetevőit (pl. a veszélyes
hulladékot) az önkormányzat rendeletében előírtaknak megfelelően köteles el-
különítetten gyűjteni, azt átadni stb. (20. § (3) bek.)
d) Helyi rendeletben előírható a szilárd hulladék szelektív gyűjtése. (21. § (5) bek.)
e) Önkormányzati rendeletében a település illetékességi területén szigorúbb hulla-
dékgazdálkodási előírásokat is megállapíthat más jogszabályoknál. (24. § (1)
bek.)
f) A helyi hulladékgazdálkodási tervet a települési önkormányzat rendeletben
hirdeti ki. (35. § (3) bek.) 4
Kapcsolódik a hulladékgazdálkodási feladatokhoz a közterület tisztántartása is,
amellyel kapcsolatos rendeletalkotási felhatalmazást a 31. § (2) bekezdés tartal-
maz. A közterület tisztán tartása értelmezhető oly módon is, hogy ez már a köz-
egészségügyhöz kapcsolódva szerepelt az önkormányzat kötelező feladatai
között, illetve egyebekben is, önkormányzati kezelésben lévő területekről lévén
szó, e kötelezettség nem jelent új feladatot. A közszolgáltatáshoz az így keletkező
hulladékról való gondoskodás kérdése kapcsolja.
Már most meg kell jegyeznünk, hogy a fenti számos rendeletalkotási felhatalmazás
egyrészt nem jelenti azt, hogy mindezen feladatokra külön-külön rendeletet
kellene alkotni, és az esetek egy részében azt sem jelenti, hogy kötelező a ren-
delet alkotása, ez egyértelműen csak a közszolgáltatással kapcsolatos rendeletal-
kotásra, illetve a fenti második körben szereplő felsorolásból csupán az f) pontban
szereplő feladatra vonatkozik, tehát ez utóbbi listából az önkormányzati hulladék-
gazdálkodási terv jelenik meg egyedül kötelező feladatként, illetve ilyen jogalkotási
kötelezettségként értékelhető a közterület tisztán tartásának kérdése is.
A Hgt. a rendeletalkotás általános kérdései között a 24. §-ban megismétli a Kvt.

általános felhatalmazását, mely szerint a települési önkormányzat a hulladékgaz-
dálkodási feladatainak végrehajtása érdekében hozott önkormányzati rendelete-
iben – törvényben vagy kormányrendeletben meghatározott módon és mértékben
– illetékességi területére a más jogszabályokban előírtaknál szigorúbb hulladék-
gazdálkodási előírásokat is meghatározhat.
27
A 24. § (2) bekezdése szerint:

„A települési önkormányzat hulladékgazdálkodási tárgyú rendeleteinek tervezetét
a szomszédos és az intézkedéssel érintett más települési önkormányzatoknak, a
megyei önkormányzatnak tájékoztatásul, valamint a környezetvédelmi felügye-
lőségnek véleményezésre megküldi. A környezetvédelmi felügyelőség szakmai
véleményéről harminc napon belül tájékoztatja a települési önkormányzatot.”
A tájékoztatásul történő megküldés a rendelet előkészítése során azt jelenti, hogy

az érintettektől nem vár választ a tervezet készítője, de ez természetesen nem zárja
ki, hogy ilyen vélemény vagy válasz érkezzen. A véleményezés, mint formai feltétel
arra utal, hogy a 30 napos határidőn belül a felügyelőség jogosult a tervezetről
véleményt formálni, hiszen a hulladékgazdálkodási feladatok államigazgatási jog-
körei elsősorban a felügyelőségnél koncentrálódnak. A vélemény azonban nem
köti az önkormányzatot a rendeletalkotásban, mert ellentétes lenne az Ötv., sőt
az Alkotmány rendelkezéseivel is, ha önkormányzati rendelet esetében államigaz-
gatási hatóság ilyen mértékű befolyása nyilvánulna meg. A véleményt tehát csu-
pán célszerűségi szempontból indokolt figyelembe venni, a jogszerűség csupán
4 a vélemény kikérését írja elő feltételként. A 30 napos határidő arra utal, hogy az ön-
kormányzat ezen idő alatt nem fogadhatja el a tervezetet, hiszen ezzel kizárná a
véleményezés lehetőségét, de azt is jelenti egyben, hogy a 30 nap elteltével már
nem kell a felügyelőség véleményére várni, a rendelet elfogadható.
Amennyiben a felügyelőség vagy más érintettek a tervezettel, illetve a rendelettel

nem értenek egyet vagy a közigazgatási hivatalt keresik meg a fent már körülírt
intézkedést kérve, vagy maguk fordulhatnak az Alkotmánybírósághoz, amennyiben
a rendelet erre okot ad.
A rendeletalkotásra vonatkozó elvárások akkor is követelményt jelentenek az

önkormányzat számára, ha valamilyen társulási formában valósítja meg ezirányú
kötelezettségét, így csatlakozik már meglévő közszolgáltatáshoz. Ebben az eset-
ben egyes rendeleti elemek hiányozhatnak – pl. az utóbbi körben a pályáztatás kér-
dései feleslegessé válnak –, de általában a rendeletalkotás így is feladat. A közszol-
gáltatás kötelezetti oldalán lévő jogalanyok, különösen a lakosok kötelezettségeit
és jogait csak íly módon lehet megfelelően meghatározni. Társulás esetében a jog-
alkotásnak e megoldásra is ki kell térnie, amikor a közszolgáltatás megszervezé-
séről rendelkezik, sőt egyes társulási formák sajátos jogalkotást igényelhetnek.
A rendeletalkotás akkor sem maradhat el, ha az önkormányzat nem díj fizetésével,

hanem más módon, tehát pl. meglévő saját vállalkozási forrásból, illetve kommu-
nális adóból finanszírozza a közszolgáltatás költségeit. Ez esetben a megalkotandó
rendelet értelemszerűen a díjfizetéssel kapcsolatos kérdésekre nem terjed ki,
28
egyébként minden más szabályozandó területre – tehát pl. pályáztatás, szerző-

déskötés, az ingatlantulajdonosok jogai és kötelezettségei, a szolgáltató jogai és
kötelezettségeit stb. – kiterjed.
29
5. A HULLADÉKGAZDÁLKODÁSI TERVEZÉS
Elsőként a jogalkotási feladatok közül a tervezéssel foglalkozunk, egyrészt mert ez

adja meg az alapot a további feladatok teljesítéséhez, másrészt mert rendeleti
jogalkotást igényel. A tervezés azonban nem központi kérdése jelen kiadványnak
– erről később külön kötet szól –, ezért csupán az alapvető kérdéseket foglaljuk
össze, elsősorban a Hgt. alapján.
Az előzőekből is levezethetően a hulladékos tervezés első lépése az, hogy az

Országgyűlés a hulladékgazdálkodás stratégiai célkitűzéseinek, továbbá a Hgt.-
ban megállapított célok elérésének és az alapvető hulladékgazdálkodási elvek
érvényesítésének érdekében a Nemzeti Környezetvédelmi Program részeként
Országos Hulladékgazdálkodási Tervet fogad el. Ennek jogi formája igazodik
az NKP formájához, tehát országgyűlési határozat.
Az országos terv alapján a környezetvédelmi felügyelőségek a külön jogszabályban

megjelölt területre a vonatkozó területrendezési és területfejlesztési tervekben
foglaltakkal összhangban területi hulladékgazdálkodási tervet készítenek a terü-
leten lévő, illetve működő helyi önkormányzatok, érintett más hatóságok, érdek-
képviseleti és környezetvédelmi társadalmi szervezetek bevonásával. Itt tehát az
önkormányzatoknak módja lesz arra, hogy a tervezésbe megfelelő módon bele-
szóljanak. Ennek részkérdéseire vonatkozó végrehajtási jogszabály (a kötet elké-
szültéig) nem jelent meg, de az elképzelések szerint egy előkészítő bizottság és
az abban megvalósuló helyi önkormányzati részvétel szerepel szabályozási lehe-
5
tőségként.
A területi hulladékgazdálkodási terv előkészítésének megkezdéséről a környezetvé-

delmi felügyelőség írásban értesíti az érintett helyi önkormányzatokat, hatóságokat
és érdekképviseleti szervezeteket.
Az elkészült területi hulladékgazdálkodási tervet a környezetvédelmi felügyelőség

előterjesztése alapján a környezetvédelemért felelős miniszter rendeletben hirdeti ki.
A területi tervezés sajátos lehetőségét is megadja a Hgt., amikor lehetővé teszi,

hogy a megyei önkormányzat az országos és a területi tervvel összhangban, a
területén lévő települési önkormányzatokkal egyeztetetten önálló megyei hulladék-
gazdálkodási tervet készíthet.
Az országos és a területi hulladékgazdálkodási tervben foglalt célokkal, felada-

tokkal és a település rendezési tervével összhangban a települési önkormányzat
illetékességi területére helyi hulladékgazdálkodási tervet dolgoz ki. A főváros
esetében a tervkészítés a Fővárosi Önkormányzat feladata, amely az előkészítésbe
31
A HULLADÉKGAZDÁLKODÁSI TERVEZÉS
köteles a kerületi önkormányzatokat is bevonni és véleményüket kikérni.
A Hgt. szerint az elkészült helyi hulladékgazdálkodási tervet a települési önkor-

mányzat rendeletben hirdeti ki. A hulladékgazdálkodási tervben meghatározottakat
a terület- és településrendezési tervek jóváhagyása, illetve más önkormányzati
döntések meghozatala során érvényesíteni kell. E követelmény a tervezési rend-
szerek és egyes tervek integrálásának igényét fogalmazza meg, amely esetenként
ennél közvetlenebb módon is megnyilvánul – gondolhatunk pl. a kezelési, külö-
nösen ártalmatlanítási létesítmények helykijelölésére, amely egyaránt szerepel
a településrendezési és a hulladékgazdálkodási tervben. A más önkormányzati
döntésekre történő utalás pedig rendkívül széles körű lehetőséget jelent, pl.
támogatás iránti pályázatokban történő részvételt, a hulladékgazdálkodás felada-
tainak oktatását, helyi pályázatok kiírását.
Az egy körjegyzőséghez tartozó vagy hulladékgazdálkodási feladataikat társulás-

ban vagy más módon közösen ellátó települési önkormányzatok e kötelezettsé-
güket közös hulladékgazdálkodási terv kidolgozásával és kihirdetésével is telje-
síthetik. A közös tervkészítés több szempontból is előnyös. A társulási formában
megvalósuló hulladékkezelés esetében a tervezés közössége elősegíti a megvaló-
sítás egységét, de az előnyök ennél sokkal egyszerűbben is jelentkezhetnek – az
előkészítés financiális terheinek megosztása, a szakmai háttér esetleges hiányos-
ságainak leküzdése, a végrehajtást megvalósító apparátus közös biztosítása, stb.
5
A hulladékgazdálkodási tervek hat évre készülnek, oly módon, hogy az előkészítők
2 évente beszámolót állítanak össze az abban foglaltak végrehajtásáról. A terveket
a Nemzeti Környezetvédelmi Programban, a tervezési területre vonatkozó környe-
zetvédelmi programban, a terület- és településfejlesztési, valamint terület- és
településrendezési dokumentumokban foglaltakkal összhangban kell kialakítani.
A Hgt. 36. § (4) bekezdése értelmében a hulladékgazdálkodási terveknek tartal-

maznia kell különösen:
a) a keletkező, hasznosítandó vagy ártalmatlanítandó hulladékok típusait, mennyi-
ségét és eredetét;
b) a hulladékkezeléssel kapcsolatos alapvető műszaki követelményeket;
c) az egyes hulladéktípusokra vonatkozó speciális intézkedéseket;
d) a hulladékok kezelésére alkalmas kezelőtelepeket és létesítményeket, a keze-
lésre felhatalmazott vállalkozásokat;
e) az elérendő hulladékgazdálkodási célokat;
f) a kijelölt célok elérését, illetve megvalósítását szolgáló cselekvési programot:
a hulladékok kezelésének (begyűjtésének, szelektálásának, szállításának, ártal-
matlanításának és hasznosításának) racionalizálását elősegítő intézkedések
32
A HULLADÉKGAZDÁLKODÁSI TERVEZÉS
meghatározását, végrehajtásuk sorrendjét és határidejét, a megvalósításhoz

szükséges eszközök, megfelelő előkezelő, ártalmatlanító és hasznosító eljárá-
sok, berendezések és létesítmények meghatározását, valamint ezek becsült
költségeit.
A helyi hulladékgazdálkodási terveknek mindezen kívül tartalmaznia kell a települési

hulladéklerakóban lerakott hulladék – szabványnak megfelelően mért – összetételét
és az összetevők tömeg szerinti megoszlását, ezen belül a biológiailag lebomló
szervesanyag-tartalmat. A mért értékhez viszonyítva a lerakással ártalmatlanított
biológiailag lebomló szervesanyag-tartalmat
a) 2004. július 1. napjáig 75%-ra;
b) 2007. július 1. napjáig 50%-ra;
c) 2014. július 1. napjáig 35%-ra
kell csökkenteni.
Figyelemmel arra, hogy a helyi hulladékgazdálkodási tervezés, illetve a közszol-

gáltatás igénybevételére vonatkozó kötelezettség alanyi köre általában nem esik
egybe – a tervezés alanyi köre minden jogalanyra kiterjed –, a tervkészítés az
érdekek egyeztetését, az előkészítés és végrehajtás megosztott felelősségét is
magában foglalja. Ennek módjait is tartalmazó jogszabályi keretek kidolgozása
folyamatban van, de a részletes együttműködési feladatok kialakításában az önkor-
mányzatok önállóságára is nagy szerep hárul, nem feltétlenül a jogalkotás, hanem
az együttműködés formákhoz nem kötött más megoldásai rendszerében is. 5
33
6. A TELEPÜLÉSI SZILÁRD HULLADÉK
KEZELÉSÉRE VONATKOZÓ
ÖNKORMÁNYZATI RENDELET
A következőkben elsősorban a fent már bemutatott Hgt. 23. §, illetve az ehhez to-
vábbi jogalkotási felhatalmazásokként hozzáadott más Hgt. rendelkezések alapján
tekintjük át a rendeletalkotás területeit, ismételten kiemelve, hogy az alább bemu-
tatásra kerülő kérdések egy vagy több rendeletben is szabályozásra kerülhetnek,
mindenesetre indokolt a közszolgáltatás minden kérdését egyetlen rendeletben
meghatározni. Az alábbi témák részletezésére kerül sor tehát:
a) a helyi közszolgáltatás általános kérdései, tartalma, személyi, tárgyi, területi
hatálya;
b) a közszolgáltatással összefüggő települési önkormányzati feladat- és hatáskör
kérdései;
c) a pályáztatás kérdése;
d) a közszolgáltatás keretében kötött szerződés kérdései, így egyes tartalmi
elemei;
e) a közszolgáltatóra vonatkozó követelmények;
f) a közszolgáltatás ellátásának rendje és módja, a közszolgáltató és az ingat-
lantulajdonos ezzel összefüggő jogai és kötelezettségei;
g) a díjfizetési kötelezettség és annak részkérdései;
h) jogkövetkezmények, záró és hatálybaléptető rendelkezések.
A következőkben tehát a helyi jogalkotás számára olyan útmutatót is kívá-

nunk adni, amelynek egyes részei helyi rendeletben akár azonos módon is
megjelenhetnek. Az ilyen, közvetlen átvételre is alkalmas rendelkezéseket a
következőkben aláhúzással jelöljük. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy
mindezen javaslatok valamilyen kötelező tartalmat vagy egyedül üdvözítő
6
megoldást jelentenének, inkább csak segítségül szolgálnak a helyi jogalko-
tási feladat előkészítésében.
Mielőtt a rendeletalkotás érdemi kérdéseit vizsgálnánk, szólni kell a felhatalma-

zásokról is, amelyek a jogalkotást lehetővé tették, annál is inkább, mert a helyi
rendelet preambulumában pontosan meg kell jelölni a felhatalmazást magában
foglaló rendelkezést. Az alapszabályok között e tekintetben a helyi önkormány-
zatokról szóló 1990.évi LXV. törvény 8.§ (1) bekezdését, valamint a hulladékgaz-
dálkodásról szóló 2000. évi XLIII. törvény (Hgt.) 21.§ (1) bekezdését kell említeni.
Természetesen, ha az adott rendelet a fentiekben hivatkozott más Hgt. felhatalma-
zásokon alapul (pl. szelektív gyűjtés - Hgt. 21. § (5) bekezdés), úgy ezt is említeni kell.
35
A HULLADÉK KEZELÉSÉRE VONATKOZÓ RENDELET
6.1 A helyi közszolgáltatás általános kérdései, tartalma,

személyi, tárgyi, területi hatálya
Az általános kérdések nem a jogalanyokra kiterjedő általános kötelezettségeket je-

lentik ebben az esetben, hanem mindazokat a bevezető rendelkezéseket, amelyek
meghatározóak a rendelet szempontjából. Ezek között olyan kérdések is előfor-
dulnak, amelyeket a Hgt. vagy más jogszabályok már rendeztek. Az Alkotmány-
bíróság általában szükségtelennek – de nem jogellenesnek – tartja a magasabb
szintű szabályok megismétlését, azonban tekintettel a szabályozás fontosságára,
az állampolgárok széles körét érintő jogokra és kötelezettségekre, esetenként
egyes ismétlésektől nem kell elzárkózni. Az ismétlések egyes esetekben még
szükségesnek is tekinthetők, hiszen a jogalanyok, különösen pedig az állampol-
gárok, jelentős része nem ismeri az egész hulladékgazdálkodási szabályozási
területet, hanem csupán a helyi rendeletből próbál tájékozódni, mert a maga
számára ezt tekinti kiemelkedően fontosnak.
Az általános kérdések között a legfontosabb, hogy meghatározzuk azokat a fo-

galmakat, amelyek keretbe foglalják a jogi követelményeket. A fogalmak szép
számmal találhatók a Hgt.-ben, illetve a tárgykörünk szempontjából ugyancsak
jelentős, a települési hulladékkal kapcsolatos tevékenységek végzésének feltéte-
leiről szóló 213/2001. (XI. 14.) Korm. rendeletben (továbbiakban: Thr.), de egyéb
rendeletekben is.
A Thr. egyik fogalma pl. a hulladékgyűjtő sziget (gyűjtősziget), amely a háztar-

tásokban keletkező, hasznosításra alkalmas, különböző fajtájú, elkülönítetten
gyűjtött, háztartási hulladék gyűjtésére szolgáló, lakóövezetben, közterületen
6 kialakított, felügyelet nélküli, folyamatosan rendelkezésre álló begyűjtőhely, szab-
ványosított edényzettel. A fenti fogalom és hasonlók tehát nem kell, hogy megis-
métlésre kerüljenek, de legalábbis ismeretük nélkülözhetetlen. Ugyancsak szüksé-
gesnek mondható a települési szilárd hulladék és a települési folyékony
hulladék fogalmának megismétlése.
Az önkormányzati rendeletben azonban valóban szükség lehet olyan fogalmak

tisztázására, amelyekre folyamatosan hivatkozunk, a Hgt.. vagy Thr. rendelkezé-
seiből értelmezhetők, de esetleg nem kellően egyértelműek, mint pl.
a) háztartás: a lakás, pihenés, üdülés céljait szolgáló, tulajdonban vagy bármilyen
más törvényes jogcímen tartós használatban lévő ingatlan, illetve annak lakás,
pihenés, üdülés céljára alkalmas, önálló, elkülönített része;
b) hulladékkezelési közszolgáltatás: a települési szilárd és folyékony hulladék-
nak a feljogosított szolgáltató(k) által a kötelező közszolgáltatás alanyi körébe
36
tartozó ingatlantulajdonosoktól történő rendszeres begyűjtése, gyűjtése, el-

szállítása, tárolása, ártalmatlanítása és hasznosítása, illetőleg kezelő létesítmény
üzemeltetése, működtetése;
c) ingatlantulajdonos: az a természetes vagy jogi személy, illetve jogi személyi-
séggel nem rendelkező szervezet, akinek/amelynek tulajdonában vagy bármi-
lyen más törvényes jogcímen tartós használatában ingatlan van;
d) nagydarabos hulladék (lom): a településen a háztartásokból származó, a
közszolgáltatás keretébe nem tartozó, nem rendszeresen begyűjtött, a köz-
szolgáltatás keretében rendszeresített gyűjtőedényzet méreteit meghaladó hul-
ladék, ide sorolható egyebek között a nagyobb méretű hulladékká vált beren-
dezési tárgy, továbbá a naponta keletkező háztartási hulladék mennyiségét
meghaladó mennyiségű falomb és kerti hulladék;
e) közszolgáltató(k): a település közigazgatási területén a települési szilárd és
folyékony hulladékkal kapcsolatos helyi közszolgáltatás egészének vagy egy
körülhatárolható részének ellátására az e rendelet szerint kizárólagosan fel-
jogosított hulladékkezelő(k).
Általában a szabályozás célját is jogszabályba kell foglalni és e téren kissé

ismétlésekbe is bocsátkozhatunk:
A rendelet célja a köztisztaság, a településtisztaság biztosítása, a közegészség-
ügy, valamint az épített és természeti környezet védelme a település területén
belül keletkező települési szilárd és folyékony hulladékok káros hatásaitól.
A kötelező közszolgáltatásra vonatkozó rendelkezések célja a közszolgáltatás
kiszámítható, folyamatos és biztonságos ellátása, a tevékenység ellenőrizhe-
tősége, átláthatósága.
Az általános kérdések között foglalható össze az önkormányzati feladat lényege,

mintegy megalapozva a következő pontban részletesebben kifejtésre kerülő kér-
6
déseket:
Az önkormányzat a Hgt.-ben és annak a települési szilárd és folyékony hulladék
kezelésére, illetve az ahhoz kapcsolódó közszolgáltatás ellátására vonatkozó
végrehajtási rendeleteiben, valamint a jelen rendeletben foglaltak szerint az
ingatlantulajdonosokra kötelező hulladékkezelési közszolgáltatást szervez és
működtet a települési szilárd hulladék rendszeres begyűjtése, elszállítása,
ártalmatlanítása, hasznosítása és más kezelési műveletének megvalósítása
érdekében.
A személyi hatály kérdése ugyan nem tartozik kifejezetten az önkormányzati

rendeletalkotás tárgykörei közé, hiszen e kérdésben a Hgt.. már egyértelműen
fogalmazott, mégis szükségesnek tartjuk a probléma kiemelését, figyelemmel az
ebből esetlegesen adódó félreértések lehetőségére. A személyi hatály körében
37
nem kérdéses a lakosság bevonása a kötelező közszolgáltatás körébe, vitás hely-

zeteket teremthet ugyanakkor a gazdálkodó szervezetekre vonatkozó kötelezett-
ségek helyes értelmezése.
A nem háztartásokban, nem lakosságtól keletkező, nem veszélyes hulladék

kezelésének megfelelő értelmezése során a kiindulási alap a Hgt. 13. §-a, amely
a hulladékról való gondoskodási felelősséget a hulladék birtokosára testálja,
melyet az ugyanezen szakasz (2) bekezdés b) pontja alapján „az erre feljogosított
és engedéllyel rendelkező kezelőnek történő átadással, a kezelés költségeinek
megfizetésével” is teljesíthet, amellett, hogy az a) pont szerint saját maga is gon-
doskodhat erről. A kérdés ezt követően az, vajon a fenti rendelkezés és a köz-
szolgáltatások kötelező igénybevételének követelménye mennyiben fér össze.
A Hgt. 21. § folytatja az előbbi, 13 §-ban megfogalmazott gondolatot, amely

szerint a gazdálkodó szervezetet nem a lakossággal azonos feltételek szerint kell
elbírálni:
„(2) Gazdálkodó szervezet akkor köteles a közszolgáltatás igénybevételére, ha a
gazdasági tevékenységével összefüggésben keletkezett települési hulladékának
kezeléséről
a) a 13. §-ban foglaltaknak megfelelően nem gondoskodik, vagy
b) azon a településen, ahol a gazdálkodó szervezet települési hulladéka keletkezik,
a közszolgáltatás keretében nyújtott települési hulladékkezelés – a környezet-
védelmi felügyelőség által igazoltan – környezeti szempontból a 13. §-ban
meghatározottaknál lényegesen kedvezőbb megoldással történik.”
Mielőtt tovább lépnénk, érdemes emlékezetbe idézni, mit is jelent a gazdálkodó

6 szervezet fogalma, mégpedig a Polgári Törvénykönyv értelmében:
685. § E törvény alkalmazásában:
„c) gazdálkodó szervezet: az állami vállalat, az egyéb állami gazdálkodó szerv, a szö-
vetkezet, a gazdasági társaság, az egyesülés, a közhasznú társaság, az egyes
jogi személyek vállalata, a leányvállalat, a vízgazdálkodási társulat, az erdőbir-
tokossági társulat, a végrehajtói iroda, továbbá az egyéni vállalkozó. Az állam,
a helyi önkormányzat, a költségvetési szerv, az egyesület, a köztestület, valamint
az alapítvány gazdálkodó tevékenységével összefüggő polgári jogi kapcsola-
taira is a gazdálkodó szervezetre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni,
kivéve, ha a törvény e jogi személyekre eltérő rendelkezést tartalmaz;”
Ebből tehát következik, hogy a kötelező közszolgáltatás igénybevétele gazdál-

kodó szervezetek esetében főszabályként nem kötelező. Ennek megfelelően
a kötelezettség érvényesítése, így a rendelet személyi hatályának megállapítása
érdekében két lehetőség kínálkozik. A rendelet hatálya a lakosságon kívül kiterjed
38
mindazokra az ingatlantulajdonosnak minősülő gazdálkodó szervezetekre is,

amelyek a Hgt. 21. § (2) bekezdése alapján maguk nem gondoskodnak települési
hulladéknak minősülő hulladékuk jogszabályi előírásoknak megfelelő kezeléséről.
Ezen szervezetekre nézve arra is van mód, hogy a kötelezettségek körében, illetve
különösen a díjfizetésben sajátos szabályokat állapítson meg a rendelet – pl. azért,
mert a szelektív gyűjtés a hulladék homogénabb jellege miatt jobban megoldható.
A kérdéses, magát a kötelező közszolgáltatás hatálya alól kivonni szándékozó gaz-

dálkodó szervnek tehát nyilatkoznia kell arról, hogy nem kívánja a kötelező közszol-
gáltatást igénybe venni, illetve ezt kétség vagy szükség esetén megfelelő módon
igazolni is tartozik. A jegyző hulladékgazdálkodási feladatairól szóló 241/2001.
(XII. 10.) Korm. rendelet 1. § a) pontja értelmében a jegyző nyilvántartást vezet
azon gazdálkodó szervezetekről, amelyre a kötelezettség kiterjed, tehát fordítottan
vizsgálva, tudomással kell bírnia arról, mely gazdálkodó szervezetekre nem terjed
ki a személyi hatály. Ez esetekben a rendelet személyi hatálya a Hgt. erejénél fogva
nem terjed ki a gazdálkodó szervezetekre, így nem szükséges a fenti nyilatkozatot
formához kötni, illetve nem az önkormányzati rendeletre, hanem központi jogsza-
bályra tartozik a jegyző által vezetendő nyilvántartás tartalmi és formai kérdéseinek
meghatározása.
A fentieken túl lehetőség van arra is, hogy a közszolgáltató a gazdálkodó szerveze-
tekkel egyedi megállapodást kössön, ez azonban nem jelenti azt, hogy a kötelező
közszolgáltatásra vonatkozó rendelkezések hatálya kiterjedne e szervezetekre.
A két előbbi rendelkezés megfelelő érvényesítését azonban látszólag megnehezí-

tette a Hgt. 56. §-a, azt a látszatot keltve, mintha egy átmeneti időre feltétlenül
a már megkötött szerződések vonatkoznának, mégpedig a következő fogalmazás
miatt:
6
„(9) E törvény hatálybalépéséig létrejött, települési hulladékkezelési közszolgáltatás
ellátására irányuló szerződések 2003. január 1. napján megszűnnek, kivéve, ha azt
a szerződő felek az e törvényben, valamint az 59. § (1) bekezdés 1) pontja szerinti
jogszabályban meghatározott feltételeknek és tartalomnak megfelelően módo-
sították.”
A (9) bekezdés helyes értelmezése a következőkképpen történhet:

– a bekezdés a hulladékkezelési közszolgáltatás ellátására vonatkozik, tehát
a közszolgáltató és az önkormányzat közötti;
– a szerződések azért szűnnek meg, mert a jelenlegi törvény és a végrehajtására
kiadott és kiadásra kerülő rendeletek teljesen átalakítják a közszolgáltatás tartal-
mát és jóval kevesebb mozgástere marad az önkormányzatoknak, ami nagyon
is igazolható akkor, ha tudjuk, hogy a nagyobb szabadság eddig indokolatlan
különbségekhez vezetett;
39
– a fentiek alapján tehát azért kell új szerződést kötni, hogy a jogszabályi vál-
tozásokat megfelelően inkorporálni lehessen. Egyértelműen ezt támasztja alá,
hogy mód van a szerződések módosítására is, annak érdekében, hogy a folya-
matosság biztosítva legyen, tehát a kérdéses határidő felülről sem korlátozott,
annak alkalmazása a feleken múlik;
– a 2003. január 1-i dátum pedig végezetül nem azt jelenti, hogy csak ekkor kell
vagy lehet új szerződést kötni, hanem azt, hogy addig is lehet ilyen változást
tenni, de akkor feltétlenül, ez tehát a végső határidő.
A Hgt. 21. § (2) bekezdés b) pontja sajátos feladatot ruház a környezetvédelmi ha-
tóságra, amikor az alábbiak szerint felhatalmazza arra, hogy a hulladékkezeléssel
kapcsolatosan értékítéletet mondjon, különbségeket tegyen egyes szolgáltatások
között:
„Gazdálkodó szervezet akkor köteles a közszolgáltatás igénybevételére, ha a
gazdasági tevékenységével összefüggésben keletkezett települési hulladékának
kezeléséről
a) a 13. §-ban foglaltaknak megfelelően nem gondoskodik, vagy
b) azon a településen, ahol a gazdálkodó szervezet települési hulladéka keletkezik,
a közszolgáltatás keretében nyújtott települési hulladékkezelés – a környezet-
védelmi felügyelőség által igazoltan – környezeti szempontból a 13. §-ban
meghatározottaknál lényegesen kedvezőbb megoldással történik."
A felügyelőség ennek révén a szolgáltatásokat minősíti, melynek során, a fenti

bekezdés megfelelő értelmezésében felmerülő vitás kérdések lehetnek a követ-
kezők:
– a környezeti szempontok meghatározása, hiszen ezek olyan széles értelmezési
6 körben mozoghatnak, magukban foglalva pl. a gyűjtés körülményeit, a szelek-
tivitás lehetőségét, az esetleges hasznosítás terjedelmét, az ártalmatlanítás
feltételeit. Ugyanakkor e megkülönböztetés csak környezeti szempontokat
fogad el, tehát célszerűségi vagy gazdaságossági szempontok érvényesítését
nem teszi lehetővé,
– a lényegesen kedvezőbb megoldás kérdése. Nem egyszerűen arról van tehát
szó, hogy kedvezőbb, hanem „lényegesen”, tehát kiemelten kedvezőbb megol-
dás. Ennek megfelelően a felügyelőség ilyen módon a hulladékkezelési szol-
gáltatást rangsorolni kénytelen, és ez alapján szignifikáns különbségeket kell
megállapítani,
– illetve mindezek mellett azt is tudni kell, hogy az ilyen igazolás az Áe. értelmében
ugyanolyan határozat, mint akár egy engedély, ami tehát jogorvoslattal – Főfel-
ügyelőség, majd bíróság előtt – megtámadható, hiszen erre jogok és kötelezett-
ségek alapíthatók.
40
Az egész eljárás azért lehet körülményes, mert egy negatív megállapításra vonat-
kozik, tehát nem automatikusan jelenik meg. A felügyelőség ilyen értelmű igazo-
lásának beszerzését valamelyik érdekeltnek – ez lehet a közszolgáltatási kötele-
zettséget szabályozó önkormányzat, illetve a közszolgáltató – kezdeményezni kell.
Az eljárás megindításával kapcsolatban ugyanis:
– egyértelműen az olyan érdekeltnek kell kezdeményeznie, aki bizonyítani kívánja,
hogy az általa biztosított szolgáltatás kedvezőbb;
– a közszolgáltató nem szerezhet be ilyen értelmű pozitív minősítést általában,
mert nem ez a szabályozás logikája, hiszen minden esetben két szolgáltatást
vetnek össze, nem általános megállapítást érvényesítenek;
– mindezek miatt a külső szolgáltató, tehát nem közszolgáltató sem kérhet elő-
zetesen semmilyen igazolást, két okból: a rendszer ezt csak vitás esetben teszi
lehetővé és a bizonyítás, illetve eljárás terhe a közszolgáltatón vagy az önkor-
mányzaton van; illetve a fentiek értelmében csak szoros összevetés, összeha-
sonlítás után adható ki az igazolás.
A területi hatály kérdésében a rendelet egyértelműen a kérdéses település terü-

letére vonatkozik, de lehetnek eltérések egyes területek között. Ez annak tudható
be, hogy az önkormányzat jogosult külön rendezni az egyes településrészeire
vonatkozó szabályokat – pl. azért, mert egyes részek kedvezőtlenebbül érhetők el,
illetve különösen ilyen megoldást indukálhat az üdülőterületek kérdése. A megfe-
lelő megoldásnak az tűnik azonban, ha ez a szükséges különbségtétel nem a terü-
leti hatály kérdésében jelenik meg, hanem a 6.6. pontban, az ingatlantulajdonos
kötelezettségei között.
Az időbeli hatályra külön nem kell kitérni, mert a hatálybalépést a záró rendelke-
zések tartalmazzák, a jogszabálynak pedig nem indokolt időbeli korlátozást tartal-
maznia. Azok a kérdések, amelyek pl. idényjellegű szolgáltatásokra vonatkoznak
6
– l. ismét az üdülőket – vagy pedig a szolgáltatás gyakoriságára, nem az időbeli
hatály, hanem ismét a kötelezettségek körében kerülhetnek szóba.
6.2 A közszolgáltatással összefüggő települési önkormány-

zati feladat- és hatáskör kérdései
Az önkormányzati feladatok meghatározása nem ad okot sok vitára, és a rende-

letbe foglalására is inkább azért van szükség, hogy a jogok és kötelezettségek
kiegyensúlyozott rendszere egyértelmű legyen. Egyebekben mindazon feladatokat,
amelyeket a Hgt., illetve a vonatkozó egyéb jogszabályok, mint a Thr. tartal-
maznak, valóban szükségtelen megismételni, de kisebb összegzésre sor kerülhet.
41
Az önkormányzat feladatai között a hulladékkezelési közszolgáltatás tekintetében

felsorolhatja a rendelet különösen:
a) a helyi közszolgáltatás körébe tartozó települési szilárd és folyékony hulladék
rendszeres begyűjtésének, elszállításának és ártalmatlanításának megszerve-
zése;
b) a közszolgáltatás ellátását végző szolgáltató(k) kiválasztása pályázat útján, a
közszolgáltatás ellátására vonatkozó szerződés(ek) megkötése;
c) a közszolgáltatási díj mértékének és a díjfizetés rendjének megállapítása;
d) a települési szilárd és folyékony hulladékkal kapcsolatos egyes – a jogsza-
bályban meghatározott – hatósági jogkörök gyakorlása;
e) a közszolgáltatással összefüggő – egyéb jogszabályban nem rendezett –
önkormányzati feladat- és hatáskör megállapítása.
Ugyancsak itt kell említést tenni az önkormányzatok közötti lehetséges, és egyre

inkább szükségessé váló együttműködésről is, amely pl. címzett és céltámoga-
tások elnyerése esetében bír majd kiemelt jelentőséggel, nem is szólva arról, hogy
megvalósítja a Hgt. regionalitásra vonatkozó elveit:
Az Önkormányzat a települési szilárd és folyékony hulladékkal kapcsolatos
feladatainak megvalósítása során, a hulladékgazdálkodás törvényben megfogal-
mazott céljainak elérése érdekében együttműködik más települési és térségi
önkormányzatokkal, ennek érdekében velük együttműködési megállapodást
köthet a közszolgáltatás, illetve a közszolgáltatás egyes elemeinek közös
működtetésére. Az Önkormányzat ugyancsak csatlakozhat más szomszédos
önkormányzat által működtetett közszolgáltatáshoz, mely esetben a közszol-
gáltatási feladatok ellátására vonatkozó pályázat kiírásától eltekint.
6 6.3 A pályáztatás kérdései
Az önkormányzat a szolgáltatót/szolgáltatókat pályázat útján választja ki, melynek

részletes szabályait a hulladékkezelő közszolgáltató kiválasztásáról és a közszol-
gáltatási szerződésről szóló 241/2000. (XII. 23.) Korm. rendelet (Kszr.) tartalmazza.
Ennek megfelelően a rendeletben nem kell mindezen kérdéseket részleteiben meg-
fogalmazni, elegendő a Kszr-re, mint alapvető jogforrásra utalni, és csupán egyes,
kiemelt kérdéseket meghatározni.
A közszolgáltatás ellátására vonatkozó pályázatot az önkormányzat a település

egész területére kiterjedően írja ki, de elképzelhető e tekintetben a már említett
olyan megoldás, hogy egyes területegységekre külön-külön pályázatok készülnek.
Ez esetben rendeletben is meg kell határozni a külön területeket.
42
A pályázat kiírható a közszolgáltatás körébe tartozó valamennyi feladat együttes,

egy szolgáltató által történő ellátására, de pályáztathatóak a következő közszol-
gáltatási tevékenységek külön-külön is:
a) a szilárd hulladék begyűjtése, gyűjtése;
b) a szilárd hulladék gyűjtésére szolgáló hulladékudvar, gyűjtősziget működtetése;
c) a szilárd hulladék hasznosítása;
d) a szilárd hulladék ártalmatlanítására szolgáló létesítmény fenntartása, működte-
tése, valamint a szilárd hulladék ártalmatlanítása.
A rendeletnek utalni kell arra is, hogy amennyiben a települési szilárd hulladék ártal-
matlanítása és hasznosítása a település közigazgatási területén belül történik, erre
a települési önkormányzat településrendezési terveiben szereplő, általa erre a célra
kijelölt, illetve engedéllyel rendelkező létesítményben kerülhet sor.
A pályáztatás kérdését a rendeletben szabályozni kell, ugyanakkor a rendeletnek

a pályázatot megnyert vállalkozó(k) nevét is közölni kell, hiszen az általuk biztosított
szolgáltatást kell igénybe venni a jogalanyoknak. Ez tehát látszólag feloldhatatlan
ellentmondás, amely a rendelet egyszerű kiegészítésével mégis megoldható. Az el-
sőként elfogadott rendelet, amely tehát minden mást tartalmaz, csak a közszolgál-
tató megnevezését nem, a településen érintett jogalanyok felé csak akkor lép
hatályba, amikor a rendelet kiegészül a névvel.
A fenti áthidaló megoldásra a következő szöveg képzelhető el:

Az önkormányzat közigazgatási területén a települési szilárd, illetve folyékony
hulladékkal kapcsolatos kötelező helyi közszolgáltatás teljesítésére jogosult,
illetőleg kötelezett közszolgáltató(k) (a továbbiakban: Szolgáltató(k)) megnevezését
jelen bekezdés a közszolgáltatás ellátására vonatkozó pályázat elbírálását köve-
tően tartalmazza.
6
A pályáztatásról két esetben nem kell rendelkezni, mégpedig a Kszr. 1. § (3) bekez-
dése esetében:
„Nem köteles az önkormányzat pályázatot kiírni, ha
a) a közszolgáltatás szervezésére irányuló kötelezettségének más önkormányzat
által szervezett, illetve működtetett közszolgáltatáshoz való csatlakozással tesz
eleget, vagy
b) ha az önkormányzat saját vagy szomszédos, vagy egymáshoz közeli önkor-
mányzatokkal közös, legalább többségi önkormányzati tulajdonban levő gaz-
dálkodó szervezetet hoz (hoznak) létre a közszolgáltatás ellátására, a többségi
önkormányzati tulajdon fennállásáig.”
43
A fenti esetekben tehát a rendeletalkotástól nem lehet eltekinteni, de a pályáztatás

nem feltétel. Ugyanakkor egy kissé pontosítani kell, mit is jelentenek az egyes
feltételek.
A csatlakozás tehát más önkormányzat hasonló közszolgáltatásához történhet

csupán, ez pedig azt feltételezi, hogy a csatlakozás három pólusú megállapodás,
amelynek részesei: az eredetileg közszolgáltatást szervező önkormányzat, a csat-
lakozni kívánó önkormányzat, illetve azon közszolgáltatást végző szolgáltató,
amely által biztosított közszolgáltatáshoz csatlakozni kívánnak. A befogadó önkor-
mányzatnak valamilyen formában tehát ezt a befogadást jóvá kell hagynia. Ennek
legegyszerűbb megoldása lehet az önkormányzati határozat, amely lehet konkrét,
közvetlenül egy adott csatlakozó önkormányzatra kiterjedő hatályú, illetve lehet
keretjellegű, amikor pl. egy térségi hulladékkezelő létesítményre vonatkoztatva ez
a lehetőség általánosan megnyílik. Ugyanez a folyamat ismétlődik akkor, amikor
további önkormányzatok kívánnak csatlakozni, hiszen minden esetben az alap-
helyzetre térünk vissza, tehát egy meglévő közszolgáltatás jelenti a lehetséges
csatlakozási pontot.
A csatlakozás esetében kell emlékeztetnünk a regionalitás, közelség és önellá-

tás elveire, amelyek egyértelművé teszik, hogy nem az ország két különböző
szélén lévő önkormányzatok csatlakozásáról lehet szó, hanem egy kisebb régión
belüli együttműködés része lesz a csatlakozás is.
A második esetben az önkormányzati tulajdonú gazdálkodó szervezetek vi-

szonylagos helyzeti előnyét teremti meg a jogalkotó. A gazdálkodó szervezet tehát
vagy saját többségi tulajdonban vagy egy önkormányzati közös, illetve társulási
6 tulajdonban lévő vállalat révén valósulhat meg. A kérdéses gazdálkodó szervezet
lehet már meglévő, illetve létrehozható kifejezetten e célra.
Mindkét esetben elkerülhető tehát a pályázat, de nem kerülhető el sem a rende-

letalkotás, sem a szerződéskötés, mert mindkét feltétel abszolút érvényű.
6.4 A közszolgáltatás keretében kötött szerződés kérdései,

így egyes tartalmi elemei
A szerződéskötés a közszolgáltatás alapvető jogviszonyai közül a szolgáltató és

az önkormányzat közötti kapcsolatot rendezi. A jogviszonyok ennél kissé össze-
tettebben alakulnak, a következők szerint:
– sajátos, a jogszabályok által részletes tartalmi és eljárási kellékekkel felvértezett
44
szerződés az önkormányzat és a közszolgáltatást végző között – a fentiek

alapján ez akkor is szükséges feltétel, ha nem kerül sor pályáztatásra;
– a közszolgáltató és a jogalanyok – lakosság, illetve a Hgt. 21. § (2) bekezdés
nyújtotta eltérő lehetőséget ki nem használó gazdálkodó szervezet – közötti
jogviszony, amely kötelező szerződéskötést jelent a szolgáltatás teljesítésére
és igénybevételére;
– az önkormányzat és a közszolgáltatás igénybevételére köteles jogalanyok
közötti kapcsolat, melyet a jogszabályok – közöttük jelen önkormányzati ren-
delet – szabályoznak.
A fenti kapcsolatot illusztrálva
Önkormányzat
rendeletben kötelezettséget rendeletben meghatározza

állapít meg a szolgáltatás a pályáztatás feltételeit,
igénybevételére, pályáztat, illetve
meghatározza közszolgáltatási szerződést
a díjat, szükség köt, valamint a lakos
esetén felelősséget szerződésszegése esetére
állapít meg háttérhelytállási
felelőssége van
Lakos Szolgáltató
vagy más kötelezett jogalany
a lakos részéről igénybevételi kötelezettség jelenik meg,

ami a díjfizetési kötelezettséget is tartalmazza,
6
a szolgáltató pedig szolgáltat
Amikor szerződéskötésről beszélünk, az elsőként említett un. közszolgáltatási

szerződést értjük alatta, melynek részletes szabályait a Kszr. adja meg. A rendelet
a jogszabályi kereteken belül részkérdésekkel foglalkozhat, de érdemi eltérést nem
tehet. Amikor tehát rendeleti formában foglalkozunk a szerződéssel, legegyszerűb-
ben a következő módon tehetjük:
a) A rendelet kiemeli, hogy a pályáztatási keretek között – vagy az az alóli kivételek
keretében – meghatározottak szerint a közszolgáltatás ellátására irányuló pályá-
zatot megnyert szolgáltatóval/szolgáltatókkal az Önkormányzat meghatározott
időtartamra – lerakásra is kiterjedően legalább 10 éves időtartamra – szerződést
köt. A közszolgáltatás díja meghatározására jelen rendelet előírásai vonat-
koznak.
45
b) A közszolgáltatási szerződés tartalmára, a szerződéskötéssel kapcsolatos el-

járásra, a szerződés módosítására, valamint megszűnésére a Kszr. 27-33. §-ai
vonatkoznak.
A szerződéskötés körében annak lesz kiemelt jelentősége, hogy a Kszr. fentiekben

hivatkozott kereteinek a szerződés mindenben megfeleljen. A fentiek alapján a köz-
szolgáltatási szerződést valójában a lakosok nevében az önkormányzat köti meg,
és rendeletében, illetve ennek alapján a szerződésben megállapítja a jogokat és
kötelezettségeket.
Azt a problémát, amelyet a Hgt. vet fel, mégpedig hogy annak hatálybalépéséig
létrejött, települési hulladékkezelési közszolgáltatás ellátására irányuló szerződések
2003. január 1. napján megszűnnek, kivéve, ha azt a szerződő felek az e törvény-
ben, valamint a jogszabályban meghatározott feltételeknek és tartalomnak megfe-
lelően módosították, a 6.1. pontban részletesen vizsgáltuk.
6.5 A közszolgáltatóra vonatkozó követelmények

Szakmai követelményekről lévén szó, a helyi rendelet legfeljebb csak abban
egészítheti ki a követelményi rendszert, ami kifejezetten helyi sajátosság és nem
annyira a szakmai alkalmasságra, mint a szolgáltatás ellátásának körülményeire
vonatkozik. A már említett jogszabályokon – Hgt., Thr., Kszr. – kívül egyre több
olyan központi rendelet jelenik meg, amely e követelményeket részletesen megha-
tározza. Mindezek a szabályok akkor is részévé válnak a közszolgáltató kiválasz-
tási feltételrendszerének, ha nem jelennek meg helyi rendeletben.
6
6.6 A közszolgáltatás ellátásának rendje és módja, a köz-
szolgáltató és az ingatlantulajdonos ezzel összefüggő jogai
és kötelezettségei
A közszolgáltatással kapcsolatos jogok és kötelezettségek meghatározása ugyan-

csak elsősorban a központi jogalkotás révén valósul meg. Tekintettel arra, hogy
ezen elvárások jelentik azokat a szempontokat, melyek a jogalanyok széles körét
– így különösen a lakosságot – érintik, azért lehet indokolt a legfontosabb ele-
mek helyi rendeletben történő kiemelése, mert itt különösen érvényes az a már
említett szempont, hogy a lakosok többsége nem ismeri a központi szabályozást.
Ennek megfelelően e pontban sor kerülhet az alapvető joganyag egyszerű összeg-
zésére is, élve az Alkotmánybíróság által is megerősített ismétlés jogával. A jogok
46
és kötelezettségek ugyanis közvetlen feladatokat állítanak az állampolgárok elé,

illetve minél inkább lehetőséget kell nekik adni arra, hogy jogaikkal élhessenek.
A közszolgáltatás ellátása rendjének általános szabályaiként a következőket

kell érvényesíteni:
a) Általános kiindulási pont, hogy a települési szilárd hulladék gyűjtése, tárolása
kizárólag olyan módon történhet, hogy az ne idézzen elő szennyezést sem
az ingatlanon belül, sem pedig közterületen;
b) Ugyancsak általános keretszabály, hogy a települési szilárd hulladék gyűjtése,
tárolása során olyan gondossággal kell eljárni, hogy hulladék se a szállító jár-
műbe való ürítéskor, se a szállítás folyamán ne szóródjon szét, ne porozzon, és
egyéb módon környezetszennyezést ne idézzen elő;
c) A települési szilárd hulladék gyűjtése és ingatlanon belüli tárolása csak a kelet-
kező hulladékmennyiség és a gyűjtés gyakorisága alapján meghatározható
zárható edényzetben (gyűjtőedény), illetve zsákban (gyűjtőeszköz) történhet,
amely megakadályozza a szóródást, a rovarok és rágcsálók elszaporodását.
A gyűjtőedényzetet magát is zárható helyiségben vagy zárható tárolóban kell
elhelyezni úgy, hogy illetéktelen személyek vagy állatok ne férjenek hozzá;
d) A bomló szervesanyag-tartalmú hulladék gyűjtésére nagyvárosias és kisváro-
sias lakóterületen hetente legalább két alkalommal, egyéb lakóterületen hetente
legalább egyszer kerül sor. Ez alól kivétel lehet, ha egyes területeken – pl. üdü-
lők – ennél kisebb gyakorisággal, így pl. kéthetente történik a begyűjtés;
e) Olyan szervezett szolgáltatás esetén, amikor a háztartási hulladékok összegyűj-
tése (elszállítása) kizárólag a szállító gépjárműhöz tartozó szabványos hulladék-
gyűjtő edénnyel végezhető, ezek beszerzéséről, javításáról, pótlásáról és a szol-
gáltatás által érintett ingatlanon történő elhelyezéséről a szolgáltatást végző
köteles gondoskodni, jelen rendelet keretében, e kötelezettségeinek anyagi
vonzatait azonban a szolgáltatási díjban vagy bérleti szerződés formájában
6
érvényesíti;
f) A hulladékgyűjtő edény, tartály vagy zsák az ingatlanon belül helyezhető el, ki-
véve legkorábban a szállítás napját megelőző nap 18. óráját, amelyet követően
az ingatlan elé, a szolgáltató(k) szállítójárművével megközelíthető módon kihe-
lyezendő, figyelemmel arra, hogy a szolgáltatást végző a hulladékot közterületen
veszi át. A kihelyezett gyűjtőedény, gyűjtőeszköz nem akadályozhatja a jármű-
és gyalogos forgalmat és elhelyezése egyébként sem járhat baleset vagy káro-
kozás veszélyének előidézésével;
g) Az ingatlantulajdonos köteles gondoskodni a gyűjtőedények tisztántartásáról,
fertőtlenítéséről, rendeltetésszerű használatáról, valamint környezetük tisztán-
tartásáról. A szabályszerűen kihelyezett gyűjtőedények, gyűjtőeszközök ürítése
során esetlegesen keletkezett szennyeződés takarításáról a Szolgáltató köteles
gondoskodni;
47
h) Közcélú – pl. hulladékgyűjtő udvarban, hulladékgyűjtő szigeten vagy egyébként

a közterületen keletkező hulladék gyűjtésére elhelyezett – hulladékgyűjtő esz-
közök tisztítása, fertőtlenítése és karbantartása a közszolgáltató kötelezettsége;
i) Tilos a gyűjtőedénybe, gyűjtőeszközbe folyékony, mérgező, tűz – és robbanás-
veszélyes anyagot, állati tetemet vagy egyéb olyan anyagot elhelyezni, amely
veszélyeztetheti a begyűjtést, ürítést végző személyek vagy más személyek
életét, testi épségét, egészségét;
j) A nagydarabos hulladék (lom) szervezett gyűjtéséről és szállításáról (lomtala-
nítás) szükség szerint, de legalább évente egy/két alkalommal a szolgáltatást
végző gondoskodik, külön díjazás felszámítása nélkül. Az ilyen hulladékot
a közterületre kirakni csak az elszállítás napján lehet.
A folyékony hulladékok esetében hasonlóan kiemelendők a következők:

a) Közműpótló létesítményből a települési folyékony hulladék kitermelése és elszál-
lítása kizárólag erre a célra engedélyezett, zárt rendszerű, gépi üzemeltetésű,
csepegés- és szóródásmentes, bűz- szaghatást kizáró célgéppel végezhető;
b) A közműpótló létesítményből a települési folyékony hulladék kitermelése, szál-
lítása és leürítése közben szennyeződött területet azonnal fertőtleníteni kell.
Amennyiben hulladékgyűjtő udvar vagy sziget rendelkezésre áll, a szelektív gyűjtés

egy lehetőségeként szóba kerülhet a veszélyes hulladékösszetevők elkülönített
gyűjtése és a közszolgáltatást igénybe vevők felszólítása arra, hogy az ilyen sajátos
gyűjtési lehetőségeket vegyék igénybe.
A rendelet erősítse meg, hogy a település közigazgatási területén lévő valamennyi

ingatlan tulajdonosa, birtokosa vagy használója (a továbbiakban: ingatlantulajdo-
6 nos) az ingatlanán keletkező, a kötelező közszolgáltatás körébe tartozó települési
szilárd hulladéka gyűjtéséről és annak a közszolgáltatónak történő átadásáról
a hulladékgazdálkodásról szóló jogszabályokban, valamint jelen rendeletben meg-
határozott módon köteles gondoskodni.
Feltétlenül tudnia kell az ingatlantulajdonosoknak azt is, hogy a közszolgáltatás

teljesítésének feltételeiről a szolgáltató(k) az ingatlantulajdonost írásban vagy a he-
lyi sajtó útján köteles(ek) értesíteni, illetve felhívás közzététele útján tájékoztatni.
A hulladék begyűjtésének, elszállításának rendjét (gyakoriság, útvonal és időpont)
– a keletkező hulladékmennyiségek figyelembevételével – a szolgáltató(k) köte-
les(ek) kialakítani és arról az ingatlantulajdonosokat – változás esetén is – értesíteni.
A hulladékszállítás rendjét az önkormányzat hagyja jóvá.
Tilos a hulladékot elhagyni, a gyűjtés, a begyűjtés, lerakás szabályaitól eltérő mó-

don felhalmozni, ellenőrizetlen körülmények között elhelyezni, kezelni. Ez a tilalom
48
az önkormányzat illetékességi területén lévő valamennyi ingatlantulajdonosra, és

ott állandóan tartózkodó jogalanyra vonatkozik.
Amennyiben a települési szilárd hulladék – árusító, szolgáltató vagy egyéb gazda

sági tevékenység folytán – közterületen keletkezik, a tevékenység végzésére
kiadott közterület-használati hozzájárulás, illetve engedély birtokosa köteles az ön-
kormányzatnak bejelenteni, hogy hulladékának kezeléséről hogyan gondoskodik.
A közterület-használati hozzájárulás, illetve engedély megadását az önkormányzat
az általa szervezett közszolgáltatás igénybevételéhez kötheti.
Általában lehetőséget adnak a közszolgáltatók arra, hogy amennyiben a szolgál-

tatás lerakásra is kiterjed, az ingatlantulajdonos az ingatlanán alkalmilag keletkezett
települési szilárd hulladékot legfeljebb évi 200 kg, tiszta építési törmeléket 1 tonna
mennyiségben jogosult a közszolgáltatás körébe tartozó lerakóhelyre szállítani és
ott díjmentesen lerakni. Ez utóbbi hulladék esetében csak olyan lerakóhely jöhet
számításba, amely inert hulladék lerakónak minősül.
Hangsúlyozni kell, hogy az ingatlantulajdonos köteles a szolgáltató által nyúj-

tott közszolgáltatást igénybe venni azon települési szilárd hulladékai tekinteté-
ben, melyek a kötelező közszolgáltatás körébe tartoznak.
A szerződéskötés 6.4. pontjában említett jogviszonyok megfelelő pontosítása

érdekében a rendelet mondja ki, hogy:
Az ingatlantulajdonos és a szolgáltató(k) közötti jogviszonyt a települési szilárd
hulladékra vonatkozó közszolgáltatás esetében az a tény hozza létre, hogy
a Szolgáltató az ingatlantulajdonos számára a közszolgáltatást felajánlja, illetve
a közszolgáltatás teljesítésére rendelkezésre áll. Szünetel a szerződés, ha a tu-
lajdonos időleges – három hónapot meghaladó – távollétét előzetesen bejelenti,
6
és a bejelentés a valós helyzetet tükrözi.
A közszolgáltatási kötelezettség tehát a lakosokra, mint állampolgárokra vonatko-

zik, és állampolgári kötelezettségként teljesítik.
Az ingatlantulajdonos meghatározott kötelezettsége körében köteles az ingatla-

nán keletkező települési szilárd hulladékot a rendeletben meghatározott módon és
helyen gyűjteni, továbbá annak hasznosításáról vagy ártalmatlanításáról gondos-
kodni. Alapvető kötelessége e tekintetben, hogy:
a) a települési szilárd hulladékot – különös tekintettel a hulladék további kezelé-
sére – az elszállításra való átvételig gyűjtse, illetve tárolja;
b) az ingatlanán keletkező települési szilárd hulladékot a begyűjtésre e rendeletben
feljogosított hulladékkezelőnek adja át, illetve a közszolgáltatási díjat kiegyenlítse.
49
Az ingatlantulajdonost nem terhelheti a fenti kötelezettség az olyan beépítetlen

ingatlana tekintetében, ahol nem tartózkodik és hulladék sem keletkezik.
Az az ingatlantulajdonos, akinek ingatlanán települési szilárd hulladék keletkezik,

de ingatlana egyidejűleg gazdálkodó szervezet cégnyilvántartásban bejegyzett
székhelyéül, telephelyéül vagy fióktelepéül is szolgál, köteles a települési szilárd
hulladékát a gazdálkodó szervezetnek az ingatlanon folytatott gazdasági tevé-
kenysége során keletkezett települési szilárd hulladékától elkülönítetten gyűjteni és
arra a közszolgáltatást igénybe venni, feltéve, hogy az ingatlanon keletkezett
összes települési szilárd hulladékra nem a helyben szervezett kötelező közszol-
gáltatást veszi igénybe.
A díjfizetési kötelezettség körében szóba kerülő arányosság követelményének

megfelelően néhány további részkérdést szükséges a rendeletben tisztázni:
a) Az átlagos hulladékmennyiségtől időszakosan nagyobb mennyiségben kelet-
kező hulladékot az ingatlantulajdonos a szolgáltató(k) által rendelkezésre bo-
csátott, megjelölt hulladékgyűjtő zsákban helyezi ki, a közszolgáltatási körbe
tartozó hulladék kihelyezésére irányadó szabályoknak megfelelően. (Az átlagos
hulladékmennyiségre vonatkozóan a következő, a díjfizetésről szóló pontban
további részletekről is szólunk, tehát háztartásonként átalány-jelleggel megálla-
pított mennyiségről van szó, amelyre a rendeletben utalni kell.)
b) Ha az átadásra kerülő hulladék mennyisége rendszeresen meghaladja az átla-
gos hulladékmennyiséget és az ingatlantulajdonos nem veszi igénybe jelen
rendeletben meghatározott átlagos mennyiségű hulladék gyűjtésén kívül rendel-
kezésre álló, a) pontban leírt lehetőséget, a szolgáltató(k) – az ingatlantulajdonos
megkeresésével egyidejűleg – jogosult(ak) a tényleges mennyiségű hulladéknak
6 megfelelő űrtartalmú edényre cserélni az eredeti gyűjtőedényt, illetve további
gyűjtőeszközt rendelkezésre bocsátani, a szolgáltatási díj megfelelő mértékű
emelése mellett. Értelemszeren erre a lehetőségre a közszolgáltatási szerző-
désben is ki kell térni.
c) Ha az ingatlanon keletkező hulladék mennyisége (nem rendszeresen, hanem)
alkalmilag meghaladja meg a rendszeresített gyűjtőedények, gyűjtőeszközök
űrtartalmát, és az ingatlantulajdonos nem veszi igénybe az a) pontban leírt
lehetőséget, a szolgáltató(k) jogosult(ak) az így átadott, illetőleg a gyűjtőedény,
gyűjtőeszköz mellé kirakott hulladék elszállítására és többletköltség felszámí-
tására. A többletszolgáltatás tényéről és az ennek megfelelő díj alkalmazásáról
a szolgáltató az ingatlantulajdonost egyidejűleg értesíteni köteles.
Nem feledkezhet meg a rendelet a nagydarabos hulladék átvétele (lomtalanítás)

megszervezéséről és lebonyolításáról, amelyről valójában minden ismert esetben
a szolgáltató gondoskodik, a közszolgáltatás keretén belül.
50
A lomtalanítás zavartalan lebonyolítása érdekében a hulladékot az ingatlantulaj-

donos a szolgáltató által előzetesen megjelölt időpontban helyezheti ki elszállítás
céljából az ingatlan elé vagy arra a helyre, amelyet a szolgáltató előzetesen meg-
jelölt. Az elszállítandó hulladékot úgy kell elhelyezni a közterületen, hogy az a jármű
és gyalogos forgalmat ne akadályozza, a zöldterületeket és a növényzetet ne
károsítsa, illetve ne járjon baleset vagy károkozás veszélyének előidézésével.
Végezetül a jogok és kötelezettségek körében kerülhet szóba a szelektív gyűjtés,

amelynek elrendelése az önkormányzat hatásköre. Szelektív gyűjtés az ingatlanon
belül is lehetséges, amely esetben már a rendszeres hulladékbegyűjtés is szelektív
módon történhet, illetve erre hulladékgyűjtő udvar vagy hulladékgyűjtő sziget is
alkalmazható. Ez utóbbi esetben legfeljebb egyes hulladékok – elsősorban veszé-
lyes hulladék (elemek, vegyszerek, stb.) összetevők – ilyen gyűjtésére kerülhet sor
kötelezettségként, mert nem róható olyan teher a lakosságra, hogy pl. az össze-
gyűjtött üveget vagy papírt maga szállítsa el esetleg a lakóhelyétől távoli gyűj-
tőhelyre.
A biológiailag lebomló szervesanyag-tartalmú hulladék szelektív gyűjtésének meg-

oldása elsődleges feladat, mert erre nézve a Hgt. is tartalmaz olyan rendelke-
zéseket, amelyek az ilyen hulladékok lerakóba kerülésének arányát írják elő. Tehát,
amennyiben az önkormányzat a szelektív gyűjtés kérdését rendezi, erre a hulla-
déktípusra első helyen kell sort keríteni.
A szelektív gyűjtés ma elsősorban opcionális, kiegészítő megoldásként képzelhető

el, mindaddig, amíg jogszabály kötelezővé nem teszi. Tekintettel arra, hogy a külön
gyűjtőhelyen történő szelektív gyűjtési lehetőség ingyenes kell legyen – amennyiben
külön díj ott nem számítható fel – ez is hozzájárul ahhoz, hogy a keletkező nagyobb
hulladékmennyiséget, és így a megnövekedett díj fizetését elkerüljék.
6
A szelektív gyűjtés kérdéseivel jelen kiadványsorozat 4. kötete részletesen foglal-
kozik, ezért annak feltételeit, alkalmazási lehetőségeit itt nem tárgyaljuk. A szelektív
gyűjtést a Hgt. csupán az önkormányzat rendeletalkotási lehetőségei között említi,
nagyon hasonlatosan ahhoz a lehetőséghez, amelyet az egyes helyi közszolgál-
tatások kötelező igénybevételéről rendelkező 1995. évi XLII. tv. tartalmazott, amely
a közszolgáltatás kötelező igénybevételének elrendelését az önkormányzatra bízta.
A szelektív gyűjtés elrendelése tehát egyes összetevőkre vonatkozhat, és együtt
kell járjon azzal, hogy a gyűjtés-begyűjtés oldalán is legyen erre fogadói kapacitás
– tehát a már említett udvar vagy sziget, illetve a begyűjtő járat elkülönítve vigye el
az így elkülönített hulladékot. A kötelező elrendeléshez az is szükséges, hogy haté-
konyan ellenőrizzék a hulladékokat, tehát azt, hogy ne kerüljön a külön gyűjtésre
51
rendelt hulladék a többi hulladékkal egybe, sőt a nem jogszabályszerű magatartás

szankcionálásáról is rendelkezni kell.
Jelen helyzetben a szelektív gyűjtés bevezetésének kétlépcsős megoldása tűnik

célravezetőnek, tehát első lépésben a lehetőség megadása a szelektív gyűjtésre,
majd ezt követheti a kötelezettség kimondása, amikor ennek feltételei – tehát a
szelektíven gyűjtött hulladék külön kezelése vagy hasznosítása – is maradéktalanul
fennállnak.
6.7 A díjfizetési kötelezettség és annak részkérdései
A díjfizetés jelentette és a jövőben is jelenti a legnagyobb jogi problémát, amely

pillanatnyilag nem is oldható fel teljesen. Az Alkotmánybíróság ugyanis sok hatá-
rozatában foglalkozott a díj szabályozásának ügyével (pl. a 26/1997. (IV.25.),
43/1997. (VII.1.), az 55/1998. (XI.27.) AB. Határozatok). Az Alkotmánybíróság
rámutatott arra, hogy a díj összegének megállapításánál fokozottan törekedni kell
a szolgáltatás és ellenszolgáltatás egyenértékűségének megvalósítására.
Az igazi arányosságot az olyan tartalmú rendelkezés valósítja meg, amely a díjtétel
megállapítását az elszállított hulladék mennyiségéhez igazítja – mondta ki az
Alkotmánybíróság. Másik döntésében pedig az Alkotmánybíróság arra mutatott rá,
hogy azáltal, hogy az önkormányzat nem alkotott eltérő jellegű és rendeltetésű
ingatlanok tulajdonosi csoportjait érintő, kellően differenciált szabályozást (üdülő-
területek problémája), az Alkotmány 70/A. §-ába ütköző hátrányos megkülön-
böztetést valósít meg.
6 A díj megállapításának feltételeit a Hgt. 25. §, továbbá a települési hulladékkeze-

lési közszolgáltatási díj megállapításának részletes szakmai szabályairól szóló
242/2000. (XII.25.) Korm. rendelet (továbbiakban: Díjr.) tartalmazza. A közszolgál-
tatás díját az elvégzett közszolgáltatással arányosan
a) a közszolgáltatás jellegét,
b) a kezelt hulladék mennyiségét és minőségét,
c) a közszolgáltató költségeit,
külön jogszabályban meghatározott módon figyelembe véve kell meghatározni.
A Díjr. által meghatározott alapvető követelmények közül a legfontosabbakat

kiemelve:
a) A települési hulladék kezelésére irányuló közszolgáltatás díjmegállapításának ki
kell terjednie a közszolgáltatás teljesítésének gyakoriságára és módjára, a telje-
sítés helyének, a díjfizetési feltételeknek és módoknak a megállapítására.
b) A közszolgáltatási díj nem tartalmazhat indokolatlan megkülönböztetést a kü-
52
lönböző fogyasztók, illetve fogyasztói csoportok között.

c) A települési hulladék kezelésének díját az önkormányzat a következő díjfizetési
időszakra – legalább egy év – állapítja meg.
d) A díjat az önkormányzat a rendeletében meghatározott közszolgáltatással ará-
nyosan állapítja meg.
e) A közszolgáltatás díjának meghatározásakor annak részeként átalány jellegű
díjelem, illetve a díj meghatározására kiható vélelem csak a közszolgáltatás
jellegével összefüggésben – a közszolgáltatást igénybe vevők jogainak és
érdekeinek figyelembevételével –, kivételesen alkalmazható.
f) A szelektív gyűjtésben résztvevőnek a szelektíven gyűjtött hulladék begyűjté-
séért vagy annak hulladékgyűjtő udvarban vagy szigeten történő elhelyezéséért
külön díj nem számítható fel.
Nem vizsgáljuk mindazokat a kérdéseket, amelyek a Díjr-ben a közszolgáltató által

elvégzendő díjkalkulációra és ennek elfogadására vonatkoznak, mert ezek nem
jelennek meg semmilyen módon az önkormányzati rendeletben.
A díj megállapítása tehát az AB határozatok értelmében csak akkor felelne meg

teljesen megfelelő a szolgáltatás-ellenszolgáltatás egyenértékűségének, ha való-
ban teljes mértékben az elszállított mennyiséghez igazodna. E körben az AB jogilag
valóban megalapozott, de az élettől elrugaszkodó megoldást vázol fel, amelynek
gyakorlati megvalósítása – legalábbis szó szerinti értelemben – nem lehetséges.
Éppen ezért, ha megfelelően kívánjuk értelmezni az AB határozatait, olyan megol-
dást kell találni, amely nem egyetlen díjtétellel, egyetlen átalánnyal próbálkozik,
hanem minél inkább közelít az ideális állapothoz – amelynek tényleges megvalósí-
tása nem jogi, hanem technikai és pénzügyi feltételek miatt ütközik ma még elhá-
ríthatatlan akadályokba.
6
A Díjr. maga a közszolgáltatási díj megállapítása keretében is egységnyi díjtételeket
tart alkalmazhatónak, maga is megpróbálva a gyakorlathoz igazítani a elvi köve-
telményeket. Az egységnyi díjtétel a települési szilárd hulladékkal kapcsolatos
közszolgáltatás esetén a gyűjtőedényzet egyszeri ürítési díja, illetve az elszállításra
átvett hulladék tömeg vagy térfogat szerint meghatározott díja. A fizetendő köz-
szolgáltatási díj az egységnyi díjtétel és a szolgáltatás mennyiségének, illetve
gyakoriságának a szorzata.
Az önkormányzat rendelete a díjazás körében sem tekinthet el az alapul szolgáló

jogszabályok csekély mértékű megismétlésétől.
A díjazás több elemből áll, annak érdekében, hogy minél közelebb kerüljön az áhí-
tott szolgáltatásarányos ellenszolgáltatás állapotához:
53
– Átalány jellegű díjelem, de nem egységes, hanem differenciált módon, lehetővé

téve a kötelezetteknek a választás lehetőségét, tehát azt, hogy saját nyilat-
kozatukkal befolyásolják a díj mértékét (pl. háromféle gyűjtőedény méretéből
választhat az ingatlantulajdonos, annak alapján, hogy milyen mennyiségű hulla-
dék keletkezését becsüli meg);
– Díjkedvezmények lehetősége, amelyek szociális helyzethez vagy a háztartásban
lakók csekély számához igazodik;
– Többletfizetés kötelezettsége, amennyiben az átlagnál több hulladék keletkezik;
– Egyes sajátos esetekre – különösen üdülők – eltérő megoldást kell alkalmazni.
A díjazás háztartásonként történik, amely megfelel a Hgt. szerinti ingatlantulaj-

donos kötelezésének, sőt még azon belül is lehetővé teszi, hogy arányosabb kal-
kulációt végezzünk, amennyiben egy ingatlanon belül több háztartás is lehetséges
– pl. társasházak, ikerházak. Egyénre vetített díjazás ezért el sem képzelhető.
A hulladékkezelési közszolgáltatás egységnyi díja egy adott időszakra – általában

egy évre – vetítve háztartásonként legfeljebb havi …. Ft., heti egyszeri ürítéssel, …
liter/háztartás hulladék keletkezését feltételezve. A díj oly módon igazodhat megfe-
lelőbben az AB túlzó elvárásaihoz, ha a háztartások számára több variációban
állapítják meg a keletkező hulladék átlagos mennyiségét, felkérve pl. a lakosokat
arra, hogy maguk válasszanak 2-3 lehetőség közül (50/110/240 liter, amennyiben
gyűjtőedényben számolunk). Ezzel a mennyiség közelebb kerül a tényleges szol-
gáltatáshoz, és erről maga a lakos nyilatkozhat, felmérve a saját háztartásában
élők számát és a keletkező hulladék várható mennyiségét.
Természetesen ez a díjazási lehetőség szintén jelentős átalány-elemeket hord ma-

6 gában és nem teljesen felel meg az AB határozatainak, ezért átmeneti időre
szólhat, mindaddig, amíg a ténylegesen mennyiségarányos díjazás feltételeit a
közszolgáltató nem teremti meg – gondolhatunk pl. arra, hogy olyan begyűjtőbe-
rendezést alkalmaz, amelyik képes a hulladék mennyiségét mérni és nyilvántartani.
Ez együtt fog járni a díjak jelentős távlati emelkedésével, amennyiben az AB nem
változtat jelenlegi gyakorlatán.
A szolgáltató(k) köteles(ek) a közszolgáltatási díj megállapítása érdekében az

Önkormányzat részére díjkalkulációt készíteni a Díjr-ben foglaltak alapján. A díj-
kalkuláció évente november 15. napjáig költségelemzés elkészítését jelenti, melyet
a szolgáltató(k) készítenek el, majd ennek alapján az Önkormányzat köteles a
közszolgáltatás díját meghatározó rendeletének elfogadását megelőzően részletes
költségelemzést készíteni.
54
A szolgáltatás díja a rendelet szerint is igazodik a KSH által az infláció megelőző

12 hónapra vonatkozó adatainak közzétételéhez, attól csak közös megegyezés
esetében térhet el. Kivételt képez az az eset, ha esetleges – később hatályba lépő
– jogszabályok a szolgáltató(ka)t díj, vagy járulék (környezetterhelési díj, környezet-
használati járulék, rendkívüli adó stb.) fizetésére kötelezik, továbbá sajátos hulla-
dékkezelési eljárásokra (égetés, biológiai előkezelés, szelektív gyűjtés, stb.) kötele-
zik. Ebben az esetben az ebből eredő igazolt többletköltségeket – díjkalkuláció
elvégzésével – s szolgáltató(k) a díjakban érvényesítheti(k). (Ilyen jogszabályi
követelményt vezetett be a 16/2002. (IV. 10.) EüM rendelet a települési szilárd és
folyékony hulladékkal kapcsolatos közegészségügyi követelményekről, amelyik
meghatározta a hulladék ürítési gyakoriságának alapfeltételeit. Így, ha ezek eltér-
nek az eredetileg megállapított keretektől, a díjemelés indokolt lesz.)
A közszolgáltatási díj megfizetésére az az ingatlantulajdonos köteles, aki a jelen

rendeletben foglaltak szerint a hulladékkezelési közszolgáltatás igénybevételére
köteles – feltéve, ha nem állnak fenn mentesítési okok. Az ingatlantulajdonos a
közszolgáltatási díjat a szolgáltató részére – a teljesített közszolgáltatás alapján,
számla ellenében – havi/negyedéves bontásban, utólag köteles megfizetni. A köz-
szolgáltatás díját legkésőbb a számla kézhezvételétől számított 15 napon belül kell
kiegyenlíteni.
Nem tagadhatja meg a közszolgáltatási díj megfizetését az, aki a települési szilárd
hulladékkal kapcsolatos kötelezettségeit nem teljesíti, feltéve, hogy a szolgáltató
számára a közszolgáltatást felajánlja, illetve a közszolgáltatás teljesítésére vonat-
kozó rendelkezésre állását igazolja.
Üdülőtulajdonosok részére a szolgáltatás díját az adott év egy meghatározott

időszakára – pl. március 1-től október 31-ig – nézve kell megállapítani, amennyiben
6
írásban kérik a szolgáltatónál a szolgáltatás téli időszakra történő felfüggesztését.
Az arányosság és méltányosság követelményének jobban megfelelve egyedülálló

ingatlantulajdonosok vagy szociális helyzetük miatt rászorultak esetében a tulaj-
donos kérésére díjkedvezmény biztosítható.
A többletszolgáltatás teljesítésének és így ismét a mennyiségi arányosság köve-

telménye teljesítésének lehetősége, hogy az átalány jellegű mértékektől eltérő
hulladékmennyiség esetében a szolgáltató(k) az ingatlantulajdonos részére rendel-
kezésre bocsátott, megjelölt hulladékgyűjtő zsák (esetleg külön kért többlet
gyűjtőedény) árában érvényesítik a többletszolgáltatás díját. A díj mértékének
megállapítására a közszolgáltatás díjának megállapítására vonatkozó szabályok
irányadóak.
55
A rendeletben utalni kell arra is, hogy a hulladékkezelési közszolgáltatás igénybe-

vételéért az ingatlantulajdonost terhelő díjhátralék kérdésére a Hgt. 26. §-ában
meghatározott eljárás vonatkozik.
6.8 Jogkövetkezmények, záró és hatálybaléptető rendelke-

zések
Az önkormányzat jogosult arra, hogy az általa szervezett közszolgáltatás körébe

tartozó tevékenység jogosultatlanul végzését szabálysértéssel büntesse, legfeljebb
30.000 Ft-ig terjedő pénzbírsággal sújtva azt.
A szolgáltatások megfelelő igénybe vételi kötelezettsége érdekében el kell kerülni,

hogy települési szilárd hulladékot a közterületen engedély nélkül lerakjanak, elhe-
lyezzenek, illetőleg nem a kijelölt lerakóhelyen rakjanak le vagy helyezzenek el.
Ugyancsak mód van e magatartások szabálysértéssé minősítésére és 30.000 Ft-ig
terjedő pénzbírság kiszabására. Ez utóbbi szabálysértés miatt indokolt lehet
helyszíni bírság kiszabása, amelynek összege 500 Ft-tól 10.000 Ft-ig terjedhet.
A szabálysértési tényállások közül még az ingatlantulajdonos közszolgáltatás

igénybevételével kapcsolatos jogszabályban előírt kötelezettsége megszegését,
illetve a közszolgáltatás díjának nem fizetését is említhetjük, úgyszintén legfeljebb
30.000 Ft-ig terjedő pénzbírsággal sújtva.
A kötelezettségszegésnek számos lehetősége van, pl. az ingatlantulajdonos nem

6 fizeti a díjat, holott a szolgáltatást igénybe veszi, hosszabb ideig tárol hulladékot
közterületen, a szelektív gyűjtés által meghatározott feltételeket nem tartja be.
A záró és hatálybaléptető rendelkezések között kell megemlíteni, hogy – ameny-

nyiben ilyen van – a jelenleg hatályos vonatkozó rendeletet részben vagy egészben
felváltja az új rendelet és ennek mi az időpontja. A régebbi rendeletek részbeni
hatályban tartása azért képzelhető el, mert pl. számos esetben általában a köz-
tisztaságról is rendelkeznek, amit jelen rendelet nem feltétlenül ölel fel.
56
7. A TELEPÜLÉSI FOLYÉKONY HULLADÉKRA
VONATKOZÓ SZABÁLYOZÁS
A települési folyékony hulladék kérdésének legfontosabb elemeire már a fentiekben

hivatkoztunk, megemlítve minden esetben a folyékony hulladékot is, amikor a szi-
lárd és folyékony hulladék kérdése azonos szabályozást igényel. Egyebekben a
folyékony hulladékok esetében ugyanezt a rendszert kell követni, azzal az eltérés-
sel, hogy a feltételek egyszerűbben jelennek meg, kevesebb részkérdés tisztázása
szükséges (a legfontosabbakra a 6.6. pontban már utaltunk).
Rendelkezni kell tehát e téren is a közszolgáltatás feltételeiről, a szolgáltatás

igénybevételének kötelezettségéről, a díjfizetésről és a jogkövetkezményekről.
A közszolgáltató kiválasztása, a vele való szerződéskötés ugyancsak követi a fenti
rendszert.
57

03 Önk Rendelet

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

03 Önk Rendelet

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium

Hulladékgazdálkodási és Technológiai Főosztály

A TELEPÜLÉSI SZILÁRD HULLADÉK

Hulladékgazdálkodási Szakmai Füzetek 3.

Készítette a Köztisztasági Egyesülés munkacsoportja

1. Az önkormányzatokról általában ................................................ 5

2. Az önkormányzatok környezetvédelmi feladatai ........................ 15

3. A hulladékgazdálkodás általános szabályai ................................ 19

4. Az önkormányzatok kötelezettségei a hulladékgazdálkodás

5. A hulladékgazdálkodási tervezés .............................................. 31

6. A települési szilárd hulladék kezelésére vonatkozó

7. A települési folyékony hulladékra vonatkozó szabályozás .......... 57

1.1 Az önkormányzati feladat-és hatáskörök

A helyi önkormányzás a választópolgárok közösségét érintő helyi közügyek önálló,

Önkormányzatok községekben, városokban, a fővárosban és kerületeiben, vala-

Az önkormányzati törvény meghatározza a feladatok és hatáskörök rendszerét,

A települési önkormányzat az Ötv. alapján köteles gondoskodni:

A más törvényi kötelezettségek köréből számunkra kiemelkedően fontos a hul-

A települési önkormányzatok kötelező feladataik mellett szabadon (fakultatív mó-

Visszatérve a feladatok megosztására, az Ötv. 6. §-a részben leszögezi, hogy az

Ha már a különböző önkormányzatok közötti elvi jogegyenlőség alapján álló, de

nos rendezési tervének, illetve városrendezési szabályzatának meghatározása,

A képviselőtestület döntései sorában

A jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény rendelkezik az önkormányzati rende-

Az önkormányzati rendelet esetében is alapvető kérdés annak hatálya, amely a

c) a tárgyi, illetve ezzel összefüggésben a személyi hatály esetenként eltérően ala-

Az önkormányzat rendeletét az önkormányzat hivatalos lapjában, illetőleg a hely-

Végezetül a rendeletalkotás eljárási követelménye, hogy az önkormányzatok

A rendeletalkotás eddig bemutatott általános keretei tehát lehetővé teszik – és ezt

1.2 Szervezeti kérdések, az önkormányzati és államigaz-

Az önkormányzatok feladat- és hatásköreinek felvázolása nem lenne teljes a

akik, hiszen több is lehet) helyettesíti és segíti a polgármestert, valamint a jegyzőről,

Önkormányzati hatásköröket gyakorolhat elsősorban a képviselőtestület, még-

Az önkormányzati hatáskörök az esetleges átruházás ellenére is a képvise-

A bizottságok jogalkotást előkészítő szerepe, amely általában környezetvédelmi

Az önkormányzati hatásköröktől eltérnek az államigazgatási hatáskörök,

vezetrendszer kialakításának elkerülése miatt szükségessé vált egyes, a központi

Az államigazgatási hatáskörök gyakorlását a képviselőtestület csupán az álta-

E körben megjegyzést érdemel, hogy a jegyző mindaddig köteles végrehajtani

Az önkormányzati és az államigazgatási hatósági ügyek – tehát az egyedi esetben

A jogalkotás – önkormányzati rendeletalkotás – esetében más a helyzet, mert ezen

1.3 A helyi önkormányzatok törvényességi ellenőrzése

Az Ötv. szabályozza a közigazgatási hivatal és annak vezetőjének általános

Az önkormányzati működés szempontjából legjelentősebb a törvényességi ellen-

A közigazgatási hivatal vezetője törvénysértés észlelése esetén határidő kitű-

zésével felhívja a képviselő-testületet a törvénysértés megszüntetésére. A határidő

A keresetet 30 napon belül nyújthatja be a közigazgatási hivatal vezetője a bíró-

Megjegyezni kívánjuk, hogy az önkormányzatok pénzügyi ellenőrzésére nem a

A közigazgatási hivatal ilyen irányú törvényességi ellenőrzésének eseteit lehet, pl.

Az Alkotmánybíróság a nem megfelelő helyi rendeletet a jövőre nézve semmisíti

A helyi önkormányzat képviselő-testülete az Alkotmány 44/A §- ának h) pontja

A társulási joggal való élés különösen a hulladékgazdálkodás terén jelenthet se-

Az Ötv. 8. § (1) bekezdése egyértelművé teszi, hogy „a települési önkormányzat

Az önkormányzatok rendeletalkotási jogköre alapján, még számos más, a környe-

A környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. év LIII. tv. (további-

Ugyancsak a 46. § rendelkezései sorában azonban felvetődik két olyan feladat- és

A település környezetvédelmi programja mindazon közügyek gyűjteménye, me-

A környezetvédelmi program készítése során a szűkebb értelemben vett regi-

A programkészítés alapvető lépéseinek tekinthetjük a következőket:

A környezetvédelmi program jogi formájára nézve nincs törvényi eligazítás, mind

Az önkormányzatok – a már eddig a rendeletalkotásról mondottakon túlmenően –

Néhány lehetőség a szigorítások köréből:

A környezetvédelmi tárgyú rendeletet, határozat tervezetét a Kvt. 48. § (2) bekez-