Sajátos nevelési igényű gyermekek integrálásának terve

Az átlagos, sőt az átlagon felüli képességekkel bíró gyerekek tanulásra, fejlődésre való
motivációját is nagyon nehéz elérni, kialakítani és fenntartani a mai világban az iskolák nyújtotta
tanulási elvárások és körülmények között. A mai gyerekek összpontosító figyelmét körülbelül
hét másodpercig lehet megragadni és ugyanabba az irányba terelni. Ez azt jelentené, hogy
hétmásodpercenként új módszerek alkalmazásával lennénk képesek fenntartani diákjaink
figyelmét, ami emberfeletti, azaz lehetetlen.
A sajátos nevelési igényű gyermekek motiválása még nagyobb kihívást jelent, hiszen
csekély értelmi képességük, tanulási nehézségeik miatt folyamatosan szembesülniük kell a
kudarccal, amit a teljesítményük eredményeként tapasztalnak meg. Ezért nagyon fontos a
differenciált oktatás a sajátos nevelési igényű gyerekek esetében, hiszen a folyamatos kudarccal
való szembesülés letörheti érdeklődésüket, s elfojthatja motívációjukat még mielőtt szárba
szökkenhetett volna. A differenciált oktatásnak először a csekély képességekhez igazított
elvárásokat kell szem előtt tartania, ehhez mérten kell megfogalmaznia a célkitűzéseket, majd
ezek függvényében differenciáltan kell értékelnie is, hogy a sajátos nevelési igényű gyermek is
megtapasztalhassa a befektetett és elvégzett munka sikerélményét. Ennek érdekében a pozitív
visszajelzésre kell folyamatosan fektetnünk a hangsúlyt a sajátos nevelési igényű gyermek
formatív és összegző értékelésekor is .
Egy diszlexiás gyermekből értőolvasót nevelni nem lehet, de képességeihez mérten el
tudjuk érni, hogy fejlődhessen, eljuthasson egy olyan szintre, amely által meg tudja majd állni a
helyét az életben. A kulcsfogalom itt is a szeretettel való közeledés, amelyből a gyermek
megérezheti az őszinte segítségnyújtás szándékát, ami nem a sajnálat megalázó lekezeléséből,
hanem az őszinte, tiszta szeretetből fakad. Brigitte Sindelar osztrák pszichológus kidolgozta a
Sindelar-program kognitív terápiáját, ami a kognitív képességeket onnan kezdi fejleszteni, ahol
azok még működnek. A fejlesztés kiterjed az ismeretszerzés fontos eszközeire, vagyis a
figyelemre, az észlelésre, az intermodális kódolásra, az emlékezetre, a szerialitásra, valamint a
téri orientációra. A magyar nyelvű megelőző és fejlesztő módszert Meixner Ildikó dolgozta ki. A
módszer lényege, hogy a hiányok pótlása és az olvasástanulás nem különül el a
beszédfejlesztéstől; ez segít a betűk és a hangok összekapcsolásában. Az olvasástanítás
szintetikus, és a könnyen összetéveszthető betűket nagy időkülönbséggel tanítja. Fontos a
ritmusérzék, a térbeli tájékozódás és a nyelvi készségek fejlesztése is. Ha a gyermek másodlagos
tünetekkel küzd, akkor minden foglalkozást az önbizalom növelésével kell kezdeni.

Diák
Javasolt tevékenységek: Ötödik osztályban szótagolós állatmesék olvastatása, amelyek műfaji
sajátosságukat tekintve elég rövidek és egyszerűek ahhoz, hogy megérthesse. A szótagok
kiolvasása által sikerélményben lehet része, s az egyszerű állatmesék világának értelmezése által
motívációt meríthet a további munkához.
Tanulási stratégiák: Csoportmunkában a diáktárs olvas fel, a sajátos nevelési igényű
gyermeknek pedig le kell rajzolnia jegyzetszerűen a hallottakat, ha nem szeret rajzolni, akkor el
kell mutogatnia, el kell játszania, hogy miről szólt az olvasott szöveg kiválasztott jelenete, ami
neki a legjobban tetszett.
Eszközök: Digitális szövegek olvastatása, amelyeknél lehetőség nyílik arra, hogy megnöveljük,
adott esetben elkülönítsük az egymáshoz hasonló betűk írásképét, hogy könnyebben ki tudja
olvasni. Képversszerű szövegek kiválasztása és olvastatása.
Értékelés: Értékeléskor a csoportmunkában elvégzett feladatát, a munkához való tevékeny
hozzáállását kell értékelni, munkájának mindenképp a pozitív jellemvonásait kell kiemelni, hogy
sikerélménye fejlessze az önbizalmát és további munkára sarkallja. Éppen ezért olyan egyszerű
feladatokkal kell megbízni, amiket képességeihez mérten el tud végezni, túlságosan nagy
erőfeszítés nélkül.
Szülők
Szülőként nem könnyű elfogadni azt, hogy a gyermekünk sajátos nevelési igényű, ezért
megkülönböztetett törődést, figyelmet igényel. A szülő szégyenli azt, hogy a gyermeke nem tud
beilleszkedni a többi átlagos gyermek közé, mert ezáltal úgy gondolja, hogy nem tartják
gyermekét ugyanolyan értékesnek, mint a többieket. Ezért a legfontosabb feladat, hogy a szülőt
meggyőzzük arról, hogy a gyermeke érdeke az, hogy belássa, elfogadja, hogy sajátos nevelési
igényű, és hogy aszerint bánjon vele, mert csak így érzi majd elfogadottnak, teljes értékűnek
magát. A szülők esetében is a járható út az önzetlen, őszinte segítőkészség és szeretetteljes
magatartás, amelyet igazolhat minden egyes tettünk, amelyet gyermekük elfogadása,
fejlődésének segítése érdekében teszünk.
Tevékenysékeg: Összehozni azokat a szülőket, akiknek sajátos nevelési igényű gyerekeik
vannak és lehetőséget teremteni számukra az adódó közös vagy hasonló problematikus
élethelyzetek kibeszélésére, megbeszélésére, bevált megoldások, tanácsok, ötletek megosztására.
Tanulási stratégiák: A közös beszélgetésekkel párhuzamosan, azzal egyidőben felhívni a
figyelmüket olyan tanulási stratégiákra, ötletekre, amely által segíthetik, leegyszerűsíthetik és
elősegíthetik gyermekeik otthoni tanulását, fejlődését.
Eszközök: Felhívni a szülők figyelmét a digitális világ nyújtotta lehetőségekre, amely által
szélesíthetik a rálátásukat, fejleszhetik magukat a sajátos nevelési igényű gyermekeik fejlődését
segítő munkában. Kikérni a sajátos nevelésű gyermekekkel foglalkozó munkatársak véleményét,
megkérni őket, hogy számoljanak be a szülőknek a gyermekeik fejlődésében elért haladásról,
sikerekről, adjanak tanácsot a szülőknek, ha igénylik azt.
Értékelés: Tudatosítani a szülőkben, hogy a gyermekeik fejlődését, haladását a képességeikhez
viszonyítva mérjék, és mindig pozitívan értékeljék, hogy sikerélményt váltsanak ki
gyermekeikből.
Tanár
Tevékenységek: Tanárként fontosnak tartanám a sajátos nevelési igényű gyermekek
fejlesztésével kapcsolatos továbbképző tanfolyamokat, hogy minél szélesebb körű rálátást
nyerhessen a tanár arról, hogyan kell foglalkozatatni, tevékenykedtetni ezeket a gyerekeket.
Minél nagyobb szakértelememel rendelkezik a témát illetően annál nagyobb az esély arra, hogy
pozitívan tudja majd befolyásolni a gyermek fejlődését.
Tanulási stratégiák: Az anyanyelvkommunikáció kompetenciáinak fejlődéséért felelős
tanárként nagyon fontos tisztáznom magamban, hogy ezen kompetencia fejlesztése létfontosságú
szereppel bír egy sajátos nevelési igényű gyermeknél, mert az átlagos diák életét is befolyásolja
ugyan, de a sajátos nevelési igényű gyermeknek fokozottabban szüksége van ezen kompetencia
fejlődésére, mert ő más alapról indul, mint az átlagos gyermek. Más alapról indulva pedig sokkal
nehezebb elérni még az átlagos szintet is, mert sokkal több munkába erőfeszítésbe kerül. Meg
kell tanulnia a tanárnak is, hogyan kell közelíteni a sajátos nevelési igényű gyerekek fejlődése
felé, s tudatosítania kell magában azt is, hogy milyen erőfeszítésbe kerül egy ilyen gyermeknek a
legeslegegyszerűbbnek tűnő feladatok elvégzése is. Ennek érdekében sajátos tanulási
tevékenységeket, sajátos tervet kell készítenie a gyermeknek, melyben újragondolja célkitűzéseit
a gyermek igényihez mérten, és leegyszerűsíti a tanulási tevékenységeket, hogy nem az átlagos
képességekkel rendelkező gyermekek képességeihez szabott legyen. A kevesebb néha több elvét
követve rá kell vezesse, meg kell éreztesse a gyermekkel a fejlődés lehetőségének a
sikerélményét, hogy ezáltal motiválja őt.
Eszközök: A tanulási stratégiák és az eszközök tekintetében is a tanárnak tanácsot kell kérnie a
szakember munkatársaitól, állandó kapcsolatban kell velük lennie, hogy tájékozódhasson a
gyermek fejlődési szintjének szakaszairól. A jól átgondolt, az adott képességek szintjére
leegyszerűsített sajátos munkaterv készítése is jó segédeszköz lehet a sajátos nevelési igényű
gyermekek fejlődését segítő munkának. Digitális eszközök segítségét is bevonhatjuk pl.
elkészített anagrammák olvastatása
Értékelés: A sajátos munkatervhez mérten a tanárnak az értékelést is át kell gondolni, hogy
felmérhesse a szintkülönbségeket és számba vehesse a fejlődést, hiszen nemcsak a diák, de a
tanár számára is fontos, hogy lássa a befektetett munka megtérülését, annak gyümölcsét, és
motivációt merítsen az eredményes munka sikerélményéből. Ahogy már a gyermek és a szülő
esetében is hangsúlyoztam értékeléskor meg kell keresnie azokat a pontokat, részelemeket,
amelyeket pozitívan értékelhet úgy, hogy az tényleg hiteles értékelés legyen.