2022. 09. 21.

SZGM Politológia
1. jegyzet
Politikai komm. Politikus sajtótájékoztatója, ahogy a sajtó közvetíti, amit beszélnek az
emberek
Szépirodalom: Magyarországon tudatformáló tényező (Anglia: történelem, Fro.: filozófia)
Politikatudomány: politikai jelenségekkel, intézményekkel foglalkozik. Parlament, pártok,
államformák, EU, elnök stb.
Politológia: nem csak gazdasági, politikai, stb jelenségek
Új terület: közvéleménykutatás
1. vh: hihetetlen sokk, összedőlt a régi világ
intézmények nem maradnak meg, megváltozik az OMM
tömeges intézkedés: szeméyazonosság
 tudományos kérdés, elemző megértő kérdés
Vallesek Júlia
Tianoni menekültek a két vh közti magyar regényben
Történelmi háttér
 Új központokból MO felé
 „Trianoni menekült”: csak 1918 – 1924 között
Országos Menekültügyi Hivatal: 350 ezer, újabb kutatások: 426 ezer, legfrissebb: kb.
félmillió
 1919-20: a legtöbb
 Rengeteg: állami hivatalnok, legtöbb: háztartásbeli
A vagonlakók:
 vagonban hoztak cuccot, különféle félretolt vagonokban éltek
 kicsi 10 %, szimbolikus képviselők
 tapasztalat: a hatóságok megpróbálták eltávolítani  nem nagy siker, országos
tapasztalat
 Csökken a számuk, 20-as évek végére eltűnik a közbeszédből
 Korabeli sajtóban erősen jelen
 Adakozások
Regények
 Közös a szerzőkben: 30-as évek, 2. vonal
 Középosztályból származnak, erdélyi gyökér, de NEM trianoni menekültek
 Mind a személyességet próbálják jelezni, saját társadalmi osztályok nézőpontjaiból.
 Kudarcos integrációról szólnak (Budapest)
 Miért kellet menekülni? MINDIG etnikai keretek közötti válasz?
Emlékiratok: ellentétesek
 Út, vasút, mozgások: metaforák
Budapest, a bűnős város
 Naiv, nosztalgikus kép
 Romlatlan vidék vs. bűnös nagyváros
 Antiszemita felhangok, némi szélsőjobb ellenes hang („megélhetési menekültek”)
 Protekcionizmus
 Nyelvi különség
 Budapest: ellenséges város
 Menekült = „igazi magyar”
Kert, természet, növénymetafórák
 Természet = menedék
 Férfi: séta a parkban, nők: kertben ülnek, ültetnek
 Nosztalgia: kollektív önámítás, elszigetelés
 Generációs különbségek
Következtetés?
Miért lett margionális a menekültek problémája?
 Nem illeszkedik a rezivionista retorikába
 Kevés kortárs recepció
 45 után nem adták ki (kivéve Ignácz Rózsa)
 Közepes írók
 Trianoni menekültek, vagonlakók: túl rövid
Toposzok: jelentéshelyek, sűrítenek valamilyen jelentést
Eber haláláról kép: Fehér Miklós vs szír gyerek a tengerparton
2022. 09. 28. SZGM Politológia
2. jegyzet
Alapfogalmak:
Tapasztalati anyagokból, mérésekből, elméletekből áll
Tapasztalati anyag: közvéleménykutatások, pártok, mozgalmak
A tapasztalati anyag megismétlődik, vannak megismételhető kísérletek
Az elemeknek is véleményük van magukról, mert emberek. Nehezebb a megismételhetőség,
emberek kigondolják, hogy választanak. Az emberek reflektálnak saját magukra.
Intézmények: parlament, elnöki hivatal, pártok, önkormányzatok stb.
Monarchiák, köztársaság, föderációk, konföderációk
Összefüggés a gazdasági helyzet, politikai dinamika között
Választásokon döntés: pszihológia, matematika
Politológia legrégibb előde: filozófia
Mivel foglalkoznak az elméletek? Hatalom.
17. sz.: filozófia, jogfilozófia: miért élnek együtt az emberek. Államhatalommal jár
Természeti állapot vs politikai állapot
Állam: legitim erőszak forrása (letartóztatás), szigorúan, szakszerűen történik  jogos
Szerződéselméletek: amíg nincsenek közös intézmények, addig bárki bárkivel bármit
megtehet, mert nincs törvény. Potenciálisan: bárkinek hatalma lehet bárki fölött.
Nincsenek annyi különbségek, hogy az egyik ember leigázza a másikat. Elmélet.
Természeti állapot formája visszaköszön: erdő, nemzetközi hajózás.
Menekültek: jogvédelem
Állam: az adott területen élők megegyezéséből születik. Állam: megszervezi a békét.
Az intézményrendszer azért korlátoz, hogy megvédjen mindenki mástól.
Rendőr: csak észszerűen alkalmazhat kényszert.
Az intézményeknek nem szabad, hogy legyenek túlkapásaik.
John Locke: a hatalom visszaszállhat az egyénre, a nép lemond, hogy a szabadságot a
közhatalom használja. Ha rosszul használja el lehet csapni. Hopsnál nincs ilyen.
Hatalom, jog, szokás: történelmi közösség szokásai. (Burke)
A hatalom elválik a személyes önkénytől: nem csinálhat bármit a király / elnök /
miniszterelnök, mert megbízottad.
Hatalom: megbízás. Az örökölt is, de neki ez a sorsa.
Sajtó: ellenőrizze a hatalmat. Társadalmi megbízott, hogy a politikai megbízottakat
ellenőrizze.
Weber: a társadalmi cselekvés akkor politikailag orientált, ha a meglévő kormányt nem
erőszakosan akarja befolyásolni, elsájátolni, kisajátítani, újraelosztani, kiosztani.
Újraelosztás, kiosztás: a javak korlátozottan vannak a földön.
Javak: hivatal, ösztöndíjak stb.
Politikai kommunikáció: tiszta beszélgetés a közjavak (jövedelmek) elosztása, hivatalos
hatalom (kinek adunk hatalmat a törvényhozó, törvényalkotó és végrehajtó döntésekbe) és a
hivatalos szankcióról (mi az, amit az állam jutalmaz és büntet).
2022. 20. 05. SZGM politológia
3. jegyzet
Erőforrásokért harc. Nem csak az anyagi javak. Javak: nemzeti jövetelem, pozíciók az állami
hivatalokban, jogok. A hiány okozza a versenyt.
John Lock
Állami intézmények, parlament, választások
Ideológiák: eszmerendszerek, amelyek valamilyen választ adnak, hogyan osszuk el a javakat.
Kész eszmerendszerek, már valamilyen válasz az eszmerendszerekre. (szocializmus,
liberalizmus, konzervativizmus). Korábbi forrásokra (filozófia) alaponak.
Konzervativizmus: válasz a liberálizmus gondolataira
Edmund Burke: Töprengések a francia forradalomról
Szocializmus: Marx a legnagyobb hatású.
Lib: egyén temészettől való jogai
Konz: közösség része az egyén
Szoc: a társadalommal foglalkozik, társadalomnak fennáló rend megváltoztatásának
lehetősége
Az ember önmaga tulajdona. (De Isten kezében van)
Szembenállás a term. Állapot és a politikai állapot között.
Lock: racionális modellezés annak, ami értelmet ad a hatalomnak. Önmagunk tulajdona
vagyunk, a természetnek korlátlan lehetőségei. Akkor enyém az alma, ha én téptem le a fáról,
nem más.
Polgári társadalom: szerződéses reláció. Jobban járnak, ha van közhatalom. Delegáljuk, azaz a
hatalom birtokosa megbízott.
Hatalom: emberek hatalma átadva.
Kisközösségek lázadása: legális, ha a hatalom visszaél a ráruházott joggal. A hatalom nem
tehet meg többet, mint amit ésszerű, hogy ráruháztak.
Észszerűen annyit birtokolhatsz, aminek hasznát tudod venni. Felvet: mi a helyzet a pénzzel,
nemesfémmel?
Adományozás: növeli a tulajdonos hírnevét  személyes tőke.
Nem természetes, ha az egyik ember elveszi a másik szabadságát, életét.
Velem szemben alkalmazott erőszak (a rendőr letartóztat)  magam tartóztatom le, én adtam
a hatalmat.
Demokrácia: többség kezében a közösség egészének hatalma, többség döntést hoz
Oligarchikus vezetés: nem választott, néhány ember uralkodik, öröklődik.
Monarchia: örökletes hatalom, választott monarchia: monarchia választásának joga a halála
után.
A király megtestesíti az államot. MO: kicsit az elnöknek monarcha szerepe.
Habermas: a demokrácia 3 felvétele: alkotmányosság, részvétel, alternatíva
Alkotmány: alapdokumentum: elvek, amelyek alapján a törvényeket alkotják.
Szólásszabadság, magántulajdon védelme.
Alapkövetelmény: törvények felülvizsgálata.
Részvétel: választás, tüntetés, szervezet tagja, internetes platformokon viták. Valamilyen
figyelmet szentel közügyeknek.
Robert Goodi, Hans-Dieter Klingemann.
Állam 4 alapintézménye: szabályalkotó, végrehajtó, alkalmazó (közigazgatás), kényszerítő.
Hatalmi ágak és elválasztásuk: törvényhozó, végrehajtó, bíráskodó. 20. sz. + ellenőrző.
Sajtó: nemcsak a politikai hatalmat, hanem az üzletit is ellenőrzi.
Legitimitás: a hatalom gyakorlásához való jog.
Kifejezés szabadsága, média védelme: erősíti a hatalom legitimását.
Minél jobban korlátozza a szabadságot az államhatalom, annál kevésbé legitim.
Alternatíva: van szabad mozgásod a társadalomban, az állam nem jelöl ki mindent. Pl.:
alternatíva a médiában. Szakszervezetek, civil szervezetek, jogorvoslat. Ha csökkennek: a
hatalom elnyomó ereje növekszik, a legitimitása csökken.
2022. 10. 12. SZGM politológia
4. jegyzet
Habermas: demokrácia 3 feltétele
alkotmányosság: alapokmány, amelyekkel szemben nem lehet törvényt hozni. UK: nincs mai
értelemben írott alkotmány
részvétel: adva kell legyenek a csatornái a politikai befolyásnak társadalmi szint. Nem
redukálódhat olyan intézményre, mint a választások, népszavazások, koalíciók. Nem
pártcsoportok részvétele: civil szervezet, diákcsoport, mozgalom, önkéntesség, pénzgyűjtő
akció. Ne kelljen félned, hogy tagja vagy a csoportnak.
Állampolgári figyelem választások között
alternatíva: az akaratképzés ne merevedjen bizonyos intézményekbe. Ne legyen bonyolult
bürokrácia.
Kőintézmények (fizikai intézmények): parlament, elnöki palota
Egyéb intézmények: választások, népszámlálás, népszavazás, tüntetés
Diszkurzív politikaelmélet: a politikát nem lehet teljesen megérteni ezen intézmények által.
Pl. lehet parlament egy diktatúrában is. Az intézmények nem elegendőek.
50-es évek: oral history – nem intézményes történelem kutatása. Pl. memoár,
visszaemlékezések. Eltér a hagyományos történelemtől.
Rendszerek leírása hasonlóan: mit gondolnak a rendszerről.
Nyelv, kommuniáció szerepe.
Murrey Edelman: The symbolic uses of politics. A politika szimbólikus terület, jelentések
megalkotása zajlik. Hogyan gondolkodok az eseményről.
Felségsértés büntetése: Spo, Anglia. De Angliában nincsenek ilyen esetek. Spo: voltak
eljárások rapperek ellen.
No comment: nem válaszolok, nem akarok nyilatkozni  jelentés
Államhatalom beszéde: kijelöl szövetségeseket, ellenségeket, gyanúsakat.
Állam kommunikációja: mennyire akar hiearchiákat jelezni.
Hatalom: fenyegetés és megnyugtatás kettősége. Van valami fenyegetés, de én megvédelek.
Nehéz másként beszélni egy adott helyzetben, nagy lesz az ára.
Rivális narrációk: nincs olyan pont, ami eldöntené, kinek van igazaPolitikai komm: valóság
leredukálása: fenyegetés
Menekült, migráns úthasználat: szóhasználat. Menekült: együtt kell érezni
Migráns: miért jön.
Amerika, 80-as évek: cold warors, akik bírálták a szovjet blokkot
„Magyarország kisország” toposzok: valóság  közepes.
Miért mondjuk? Mert nagyobb volt
Dolgok megnevezése: ki mondja. Diszkurzív politikaelmélet.
A valuta gyengülni fog. Egy elemző vagy a miniszterelnök. Utóbbi: nagyobb szintűelfogadás
Boorstin Pseudo-even ál-esemény. Propaganda ellentéte, mindkettőnek hasonló
következményei, eredményei.
Propaganda: elsunnyog, elken tényeket
pseudo: mesterséges tények, amiket valódi eseményeknek élnek. Pl. a Holdra szállás nem
történt meg állítások.
Népszerűtlen intézkedések uborkaszezonban: pseudo hasonló
2022. 10. 19. SZGM pol.
5. jegyzet
ki beszél problémája. Milyen retorikai szerep  más és más politikai érték
Dolgok megnevezése: menekült vs migráns, háború vs hadművelet, válság… Nagyobb a
jelentősége. Címke mögé
Rivális narrációk: párhuzamos valóságok. Hasonló emberekkel beszélek FB-on  algoritus
terel engem. Szelektív kitettség: olyan búrákban ülünk, amelyben egy bizonyos vélemény
zúdul ránk, minden egyéb egy másik búra alatt.
Különböző narrációk: környezetvédelmi, baloldali, jobboldali. Valóság narrációk értelmezése.
Pl.: radikális jobboldal  szegénység saját felelőssége
Adalmen: nincs mit beszélni valóságról ezeken a narrációkon kívül
Michael Fucault: nincs totális rálátásunk a társadalomra, nem követendőek azok a politikák,
amelyek a társadalom egészét próbálják meghatározni  civil mozgalmak, ügyek mentén
politizálók. Kis volumenű de hangos mozgalmak
Fenyegetés és megnyugtatás kettőssége: a hatalom veszélyt kommunikál, de ő az aki meg
tudja védeni. Becsatornázzák az emberek vágyait: jönnek a migránsok, olajválság = bináris
kommunikáció
Választás sikere: mennyire sikeresen kommunikálod a feszültséget. Nem annyra az eszmékről
szólnak, inkább kommunikációs kulxsok.
A kommunikáció által létrehoznak egy valóságot. Táborok megteremtése.
Manifactoring consent = egyetértés létrehozása.
Konszenzus = egyetértő elfogadás.
Kompromisszum: elfogadjuk, de nem értünk egyet, gyengébb kötés
Legitimáció: alakulhat kompromisszumon, de ha konszenzusos, erősebb
Fabrikált egyetértés
A tömegkommunikáció olyan hatékony, erős ideológiai intézményekből áll, amelyek egy
rendszert támogató propagandafunkciót töltenek be, a piacra alapozva, halgatólagosan
elfogadott feltevések, öncenzúra által. Nyílt kényszer nélkül  szerite a tömegmédiumok
ideológikusak. Egy rendszert támogató propagandafunkciót töltenek be.
A piac fenntartja ezeket az intézményeket.
Halgatólagos meggyőzédés: „Én is azt gondolom”
Öncenzúra: ne menjek szembe domináns trendekkel.
Mindezt látható kényszer nélkül.
Maufactory of consent: Walter Lippmantől származik eredetileg.
pseudo-event: mesterséges tényeket kínál, amit reális tényként értelmeznek
Nem akarunk háborút, ne jöjjenek a migránsok  politikának érdeke kiszínezni
SZÁMONKÉRÉS: félév végi teszt, kifejtő, feleletválasztó. Részben a szöveg, részben az
olvasmány.
Kérdések: ne lehessen az olvasmányokat, előadásokat megúszni.
Média szerepe: Michael Kunczik: média és demokrácia? Alkalmazhatóak-e a nyugati
sajtószabadság fogalmai az új demokráciákban.
Tájékoztatás, oktatás, platform társadalmi vitákhoz, transzparencia, politikai reklám, értékek
képviselete.
Közmédia: színvonalas, sokrétű forrás, állami események, választások, bajnokságok
A közmédia missziója a média egészében elkötelezése van, de nayobb joga van műsör
előnyben részesítéséhez.
Nagyon megosztó ügyek: legyenek vita tárgyai.
Internet: szelektí kitettség (selective exposion). Szétesés párhuzamos nyilvánosságra,
szektásodás.
Transzparencia: ablakot nyit, mi történik a közvagyonnal (közvagyon elosztása). Nézze a
közpénz felhasználását
Politikai reklám, politikai verseny feltételét megteremti
Értékek képviselete
2022. 11. 02. politológia
7. jegyzet
Alkotmányosság: kell lennie egy olyan elvrendszernek, amely a törvények felülvizsgálatát
teszi lehetővé. A törvényi elvrendszer független a parlamenti viszonyokról.
Felülvizsgálhatóak legyenek a törvények.
Egy rendszer demokratikus, ha van alternativitása az intézményeknek, alternatív eljárás, tartós
elvrendszer. Európai Bíróság: megfelel-e a törvény az EU-s szabályoknak.
Kevésbé érdekli az embereket a politika: nem teremt kapcsolatot az embeerek és a hatalom
között a parlament.
Ókori görög demokráciák: nem tömegtársadalmak voltak.
Politika: egyre a saját, ésnem a nép problémáival foglalkozik.
Egyre nő a bizonytalanok köre.
Határozatlan tömeg egyre fontosabbá válik a választásokban.
Kommunikációs természetű hatás  maguk felé vonzani a határozatlanokat.
Tatcher: rábízta az arculatot egy marketing-kommunikációs cégre (pl. Finkelstein, Fidesz).
Felértékelődött a kommunikációs tudás
Apolitikusság, participáció, közvélemény
Nem-részvétel: nem érdeklődünk, nem megyünk el szavazni
Nem lát lehetőséget, a konkrét keretekben politizáljon  mozgalmak, civil szervezetek,
önkéntes akciók. Ezekből lehetnek pártok (Momentum)
Participatívok: akik feltüzeltek, elmennek szavazni. Pl. radikálisok.
Minél többen elmennek szavazni  egészséges arány.
MO: 90, 94: magas, 98: csökken
Moldova: sokan mentek, Sandru nyert
Brexit: 52 % a távozás, de sok otthon maradó. Az otthon maradók nem akartak nagy változást
EU-s népszavazás: erős legitimitású döntés volt
Hajrá: bedobnak információt a végén, hogy átszavazzanak.
Közvélemény kutatások: hibahatár
Gatekeeping: kapuőr szerepe a médiának, ki telefonálhat be, moderáció, szakmai elvek
(Visegrádi Elvek, BBC), forrás ellenőrzése, információ bizonytalanság jelzése (meg nem
erősített hírek szerint).
Alkalmi gatekeepinek: felelősség, mit mondanak el
Fake news szaporodása: online kommunikáció korszakával összefüggött.
Kommunizmus alatt: egypárti információ monopólium. Diverzió = tudatos álhír képzés:
monopolizálva.
Az online kommunikáció 4 féle sajátossága
 A szerkesztés hiánya: gatekeeping (profi szerkesztés) eltűnik
 A megosztás terjedelme: vetekszik a profi média példányszámával
 A kritikai idő hiánya: idő kell, hogy ellenőrizni tudjak valamit. A közösségi média
nem vár ezzel.
 Dekontextualizálás: elolvasom, elküldöm. Odatesznek mellé egy másikat. De te csak
az egyiket osztom meg. Összképről leválasztod.
Fokozott polarizáció: online felületek alkalmazattabbak a polarizált kampányokra.
Polarizáció = kiélezettség.
Negatív kampány, hír jelenlétét növeli.
Negatív kampány: ellenfél lejáratása, stratégia
ál-, fiktív ellenségek

Nagyobb az olvasó felelőssége.

Én is gatekeeper vagyok: eldöntöm, megosztok-e egy hírt, vagy sem
Eredeti kommunikációs tervet megváltoztatja a fake news.
2022. 11. 09. SZGMpolitológia
7. jegyzet
Napirend
 Egyáltalán mi jelenik meg az emberek látókörében
 2. vh után: egyre többen szavaztak, egyre kevesebbeknek vannak kikristályosodott
politikai nézetei
 Message of media: hideg, meleg, forró médiumok. Nagy invazivitás: beléd sül a kép
 TV, rádió: szigorúbb szabályok. Védtelenebb a képpel, hanggal szemen
 TV: sok embert megszólított, azokat is, akiknek nincsenek kikristályosodott nézeteik
 Mindenki arra törekszik, felkerüljön a TV-re
 Amiről nem számol be a sajtó  mintha nem létezne
Napirend elmélet: hogyan kerül valami napirendre
 5 dolog, ami biztos ott lesz a médiában  5 válasz
 Előzetes piackutatáshoz hasonló
 Nyilatkozatok elnapolása. Pl a közmédiában a tanártüntetések.
 Megjelenik a társadalom napirendjén, amivel a politika nem akar még napirend
szinten foglalkozni.
 Média meg tudja szabni a napirendet a társadalom számára. Miről, hogyan
gondolkodjunk, mit tegyünk.
 Ügy: megjelenés, felívelés, egyre nagyobb láthatóság, lecsengés
 Napirend monopólium: nemcsak a sajtónak, hanem a társadalomnak és a politikának
 Annak a csoportnak a napirendjéről kell beszélni, akivel találkozik
 Brexit: eredetileg jobboldali, később a szocialisták beálltak mögé
Naprend:
 Napirend alkotás (agenda setting)
 Közvélemény napirendje (public agenda): embereket érdekli
 Politika napirendje (policy agenda): amit a politika mond magáról. Titkos: leleplezés
előkészítése. A politika érdekelt, bizonyos ügyeket nagyon erősen napirenden
kűzdjön. Kormány valamit akar, az ellenzék olyat, amit a kormány nem akar.
 Média napirendje (media agenda). A médiából megtudható + ügyek, amiről a média
még nem tárgyalt ki.
 Médiumok közötti napirend (intermedia agenda-setting) – fontosságátvitel (transfer of
issue-saliance). Közösségi média: szerkesztetlen, de közösségi médiável vetekedő
hatás. Közösségi médiában lehet ügy, ami lekörözi a szerkesztett médiát, de hiteltelen
lehet. Verseny a közösségi média és a profi média között.
 Napirendsugallás (agenda cuenig): teljes ügyhálózat. „Brüsszel azt akarja”. Elő van
készítve egy keret. – figyelemfelkeltés. Dolgok kiemelése: „A múlt héten
legolvasottabb cikkek”). kattintásvadászat
 Network agenda-setting (hálózati napirend kijelölés) – Ügybirtoklás (issue
ownership): mennyire próbálod tárgyilagosan közölni, több szólamú hírközlés
Keretezés (framing): világnézeti-politikai orientáltság.
Mit hogyan helyezel el
Kiemelés, előhangolás (priming): Google keresés  algoritmus vezérel  mögötte emberi
döntések
Tematizáció: adott téma megjelenítése, valami napirendi elemmé válik
Tájékozódás nagyon hektikus: ügyek irányítják az emberek érdeklődését, nem ideológiát.
Ügyek összekapcsolás: háború, energiaárak.
Érdek más és más ügykapcsolásban: ahogy a kukások is tüntetnek, úgy tüntetünk mi is
tanárok is.
Agenda-reasoning (napirend érvelés): magyarázó tájékoztatás, maganak összképet
összeállítok
Agenda-cuing (napirend sugallás): inkább a kezedbe adják, miről kellene gondolkoznod
politika, média: saját napirend  közvélemény napirendje. Figyelemterelés.
Saliance (fontosság): valódi fontosság. Ellenőrzöttebb ügy, de lehet nem az köti le a
figyelmet. Környezetvédők.
Vallence issue (megosztó ügyek): háború, járvány, migráció
Positional issue (egyesítő ügy): oltás mozgósítás
2022. 11. 16. SZGM politológia
8. jegyzet
Napirend elmélet
Web2: felrugja a klasszikus média kapuőr funkcióját
Rengeteg álhír virálissá válik, hatása vetekszik a klasszikus médiatermékével
Megtörténhet: a klasszikus média vehet át a Web 2-től
Web2 sajátossága: fake news generator: betudtak kerülni a nagy megosztású, szerkesztetlen
térbe
Álhírt cáfolják: megmarad
Hitvilágok tudástípusát követi, nem a tényfeltárást, tudományos ellenőrzést
Agenda-building: a társadalomban jelenik meg, napirend építés
agenda-setting: napirend megszabás (Vietnámi háború, afrikai éhínség, szovjet fegyverkezés):
leggyakrabban előjön. Ügy, ami megjelenik a médiába, átkerül a közvéleményhez.
Setting: felülről jövő
Politikai napirend: külön életeis tud élni. Néha érdekelt, néha nem, hogy a média átvegye a
napirendet.
Pl.: lengyelországi rakétaügy: nem lehet, hogy nem tudsz nyilatkozni
Média megtud dolgokat, ami eljut politikusokhoz
Agenda building: a társadalomban jelenik meg. Nem a társadalomba máshonnan bekerülő
napirendre irányul
Politikus megpróbálja megtudni, milyen ügyek keletkeznek a társadalomban
Közvélemény napirendje: ezzel nem teljesen azonos, lehet átvett.
Pósa István: ügybirtoklás (issue ownership). Olimpia ügy: Momentum ezzel alakult meg, mint
párt.
Politika: megérheti, hogy megszerezzen egy ilyen ügyet. Mozgalom: kisebb politikai
lehetőség.
Ügy elvesztése: kettős állampolgárság: a Fideszt nem érdekelte, de a Fidesz megszerezte -
övék lett az ügy
Munáspárt: nem akarták a végén elveszteni a Brexit-párti szavazókat
Expozíciós áttörés: nyilvánossá válik az ügy
Valódi fontosság: lemérhető relevanca. Egy ügy behatolása, jelenléte: áthatóság.
Áthatóság: ukrán háború február 24-től kiterjed  jelentősebb áthatóság
Más ügyek marginalizálódnak.
Agenda setting: ügyek közötti verseny, ügy megszerzése
89 dec.: hidágháború vége, 45 óta tartó világrend alakult át.
USA sajtó: nem volt fontos. Fontosabb: dél-amerikai drogügy. Priming: utóbbi fontosabb.
Ügyszelekció: kiszelektálom az 5 ügyet, amire fel kell készülni
Framing: Az, ahogyan beszélni fogunk az ügyről (keretezés)
Politikai siker útja: saját keretezés. Az áltaélad elmondott változatban él az ügy.
Háború: más az orosz és nyugati keretezés
Tanárok: béremelés vs. komplexebb.
szerkesztői framing
Interperszonális szűrő: a vélemény nem követi a média napirendjét, nem is autonóm
Web 2: találkozni valamennyire a közvéleményt érdeklő témákkal. Refrektálatlan,
alulinformált tájékozódás
Kapcsolódó ügyek: az ügyek nem járnak egyedül, más ügyekhez kapcsolódnak. Politika:
érdekelt lehet ügyek összekapcsolásában.
Konspirációs elméletek: vonzereje  koherensebb kép az elfogulatlan hírközlés.
Szakszerű beszámolás: bizonytalanság információhiány miatt.
Konspiráció elméletek: megmondja a tutit.
Agenda reasoning: napirendi érvelés – reflektál, érvelés, mi szól amellett
Agenda cueing (napirend sugallás): terelés, „műsorajánllás”
Magyarország, Lengyelország: sok egyesítő ügy (EU-tól független tud járni)
Háború: megosztó ügy, Lengyelország sokkal inkább a nyugati narratívába lépett be.
Politikai kommunikáció: nyilvánosság felfogás
dialógus felfogás: a médiának nincs kitüntetett szerepe
Mediatikus felfogás: a média maga a politikai platformja
Cikk a Pegasusról: pol. kommunikáció: a politikáról szóló cikk is annak minősül, akkor is, ha
nem politikustól származik
akár: családi beszélgetés is politikai kommunikáció.
Média, mint platform: videók, streaming, YouTube, TV, rádió
Hagyományos közszolgálati értelem: média = platform. Minél reprezentatívabb, sokszínűbb.
Partizán média. Felvállalt egyoldalúság
Revolver sajtó: karaktergyilkosságok
Média: megtámadja Trumpot, visszatámad.
TW, FB: sokat megengedtek neki, amiért másokat kitiltanak
Uszítás a Capitolium ellen: átlépett egy határt
2022. 11. 23. SZGM politológia
9. jegyzet
Ügybirtoklás (issue ownership): egy ügy lehet elvileg másé is.
Oltás, háború: lehet egyik és másik oldalon is.
Be kell vetni ügyeket, ami nem az identitásához passzol.
Selective explosure: buborékeffektus (bubble-effect), visszhangkamra (eco-chamber). Erősen
van az interneten
Válogatás: mit választok magamnak. Napirend, kívülről érkező szelekció.
Saját információs portfólió, „saját hírügynökség”
Olyat választanak az emberek, amik őket erősíti.
Választok magamnak valamilyen álláspontot, megközelítést (pl. valaki Origo, Mandiner, M1,
ezekből tájékozódik)
A figyelem fontos kérdés
Okok:
1. kognitív disszonancia: olyasmivel szembesülsz, amivel nagyon nem értesz egyet, és ez
felkavar. Az ember rátalál információra, ami cáfolja őt. Meggyőző, koherens érvelés, más
amit magámévá tettem.
Kognitív disszonancia redukció: megpróbálom elrendezni a kognitív disszonanciából adódó
felzaklatódást  leegyszerűsítés
2. Önigazoló információ (congenial) – ami hasonló hozzám. Eredeti meggyőződést igazoló
információ gyűjtése. Veszély: nem figyeljük a cáfolatot, bezárkózunk téves elképzelésbe.
Nem látsz cáfoló információkat.
3. Kognitív kényelem. Nézőpont pluralitás, de a saát áláspontom felé hajlok. Hsonszőrű
gondolat előnyben részesül. Pl.: „Legyen oltás de 2 max”  elfogadáson belüli árrnyalás:
gyanús
4. Érzések: negatív érzések inkább szelektív kitettséget vonnak maguk után. Fenyegetés és
megnyugtatás egymás mellett. Érzés: háború érzése a választások előtt. Politika: tudatos
fekete-fehér érzéskommunikáció
Akinek meg kell védenie az álláspontját  nyitottabb a másik álláspontja felé
5. Hasonszőrű (conginious) álláspont, mint jobb minőségű álláspontba vetett hit.
Másik forrását hajlandó vagyok leértékelni. Nem elemző.
Szelektív kitettség típusai:
1. Szórakozás tájékozódás helyett. Áttértek a 90-es években a szórakoztató műsorokra a
politikai műsorok helyett.
2. Saját ügy előnyben részesítése: issue alapú politikák.
3. Médium előnyben részesítése (gyakran az intenet). Menekülés az internetbe, ha nem
bízunk a hagyományos médiában.
4. Hasonszőrű (congenial) gondolatok előnyben részesítése. Influencerek véleménye
befolyásolhat
További tényezők a szelektív kitettséghez
1. Interperszonális: csak családokkal beszélsz meg egy témát. Ez a fajta információcsere
nagyobb eséllyel bezár, mint a médiatermékek
 vagy mediatizált: diverzebb
2. Nagyon nagyszámú forrás hasonszőrű álláspontot alakíthat ki. 5-6 forrás jobb, mint
50-60. Van 70 Tv csatorna: ebből 48-at meg se nézel.
3. Forrás iránti elkötelezettsék (alkalmi vs. állandó)
4. Csoportnyomás (közvetlen környezet hatása) alatt a hasonszőrű álláspont választása
erősebb.
5. Biztosabb meggyőződés inkább hasonszőrű álláspontot von maga után
6. A politikailag tudatosabbak hajlanak az önmegerősítésre
7. Az elit szerepe a szelektivitásban. Befolyásoló fejek. Híres művészetek megszólítása a
kampányban.
8. A keresett információvá vált haszon nyitottabbá tesz a diverzitás iránt, tanulási vágy.
A szelekciót megelőzi az álláspont vagy annak következménye? Ilyen a gondolkodásmódom
 forrás vagy fordítva.
Exidental / Incidental exposion: olyasmi kerül vered szembe, amit nem keresel.
Mennyi ideig kell válasszam, hogy preferenciává minősüljön?
Miért olvassa? Lehet azért, mert röhög rajta?
Mi van, ha több időt töltök ellenkező állásponttal?
Szelektív kihagyás: mi az, amit kihagyok?
Az ellenkező álláspontok (un-congenial) is megerősítik egymást?
2022. 11. 30. Politológia
10. jegyzet
Jövő óra online
Szelektív kitettség
Lasersffeld: az emberek céltudatosan válaszolnak a nekik tetsző tartalmakra = önmegerősítő
elfugultság (Confirmation bias). Olyan információt fogadunk el, amivel megerősítjük a
meggyőződésünket.
Uses ratification: racionális választási képesség.
Emberek válogatnak: nem volt kezdetben
Stuard Hall: emberek válogatnak az üzenetek között, távolságot tartanak, válogatnak
közöttük.
Valóságértelmezéest: elfogadom v. viszautasítom v. közömbös
Média manipulál? Mi is válogatunk, hogy mivel manipuláljalak.
Interperszonális szűrő vagy a mediatizált álláspont erősebb?
Mediatizált szűrő: médiából tájékozódás
Interperszonális szűrő: környezet meghatároz.
Túl sok forrás: haonszőrű álláspont.
Csoportnyomás: a hasonszőrű álláspont erősebb. Az uralkodó véleménynek nagyobb az
esélye a megerősítésre.
Biztosabb meggyőződés  hasonszőrű
Politikailag tudatosabbak: hajlamonak az önmegerősítésre
Elit szerepe: meghatározó személyiségek által képviselt álláspontok
Keresett információtól várt haszon: szelektív kitettség ellen.
Másik értelmezés: közönség szerkezetében torzulás. Pl.: focimeccs mindenki számára de
főleg férfiak nézik. Csak részben olvasom el a szöveget, a többit átfutom  lerövidítek egy
utat.
Szelektív kitettség vs használat-igénykielégülés (uses and ratifiction teeory)
HI: magasabb szintű tudatosság. Autonóm módon válogatnak az információk között, nem
csábul el, megfontolt választás. Bele is néztem az Origoba, nem akarom olvasni
SZK: Alacsony szintű tudatosság. Bele se nézek az Origoba mert azt mondják, rossz.
Önbeszámoló: Miért ezt választottad?
Nem túl sok szabadidővel rendelkező emberek: könnyeben bekerülnek a SZK spirálba
Típusai:
1. Szórakozni a tájékozódás helyett (fáradt ember munka után)
2. Saját ügy előnyben részesítése.
 3. Médium előnyben részesítése. Internet: sokkal inkább megteheted, amit te választasz.
Meglévő meggyőződések befolyásolnak
Mennyire lesznek erőszakosak a gyerekek az erőszakos filmektől? Függ a környezettől. Akik
beszélnek szülőkkel, másokkal nézik: nem lesznek erőszakoak.
Akik magányosan nézik: sokkal inkább erőszakosak lesznek.
4. Ellenkező álláspont: megerősíti az eredeti meggyőződést.
Markáns és polarizált állampolgár (ti és mi), egyik iránti rokonszenv, másik iránt ellenszenv.
Ambivalens, van álláspontja: egyes jelölt iránti rokonszenvet és ellenszenvet is megindokolja
Kicsi, gyér pol. Komm. Hálózatok (vidéki település, 1 újság, kevés net, csatorna). A kevéssbé
markáns álláspontú állampolgároknak kedvez. Nem ér annyi hatás, hogy radikalizálódj.
Nagy és homogén hálózat: markáns, partizánszerűeknek kedvez.
Nagy és sokszínű: markáns ambivalenseknek kedvez. Tudod mit gondolsz, de tudod mások
mit gondolnak
Pl.: vidéken nagyobb félelem a migránsokkal szemben
Az internet egy ilyen város, sztráda.
Pártok kommunikációs stratégiája
Választási küszöb: ahhoz, hogy egy párt bekerüljön a parlamentbe  el kell érni x százalékot.
Rendelkezik akkora fontossággal, amely jogosulttá teszi.
Alacsony küszöb: olyanok is bekerülnek, akik nem tudtak jól kommunikálni.
Kispárt: markáns kommunikációban érdekelt  jobban ki tud emelkedni.
késői MDF
nagyon erősen elkülönüljön a nagyoktól.
Nagyobb párt: nyitni kell, hogy egyre több ember érezze, hogy hozzá szól.
Etnikai magyar pártok: RMDSZ, Híd  állandó napirend: bizonyos közösség identitása
Nehezen tudnak nagyobbak lenni. Nem tudnak növekedni de stabil közösség.
2022. 12. 07. SZGM politológia
12. jegyzet
Politika: kommunikatív természet. Politika: kollektív emberi vállalkozás, emberek
interakciójában születik. Közös együttműködés, létezés.
Nem jár jobban ha az ősközözsségbe kerülne
másnál jobban járhat
6. slide: Weber definíciója
9. slide: Locke definíciói
7. slide: 4 alapintézmény,
7. slide: hatalmi ágak elválasztása
Politika: közösségi erőforrásk újraelosztása.
Erről folyó beszélgetés, közbeszéd: politikai kommunikáció (8. slide) Politik és sajtó
kapcsolata, mindenféle közbeszéd
Habermas: demokrácia 3 feltétele, ellensúlyok rendszere
Apolitikusság: demokrácia, politikai jólét hiánya
2. Slide: közösségi platformok, gatekeeping problémája. Klasszikus média megszűri, mi
hozható nyilvánosságra
3. slide: online sajtó 4 jellemzője
Gatekeeping: közösségi platform  nem világos ki a kapuőr. Decentralizáció
Internet: sok vagy kevés gatekeeping
15. s.: média demokratikus koncepciói
Tömegmédia: olyan hatékony és erős ideológiai intézmények, rendszert támogató
propaganda, piaci erőkre, öncenzúra, kényszerítés hiánya
Pseudo event: propaganda ellentéte. Propaganda: elsunnyogja a tényeket. Pseudo: áltények
észlelésére ösztönöz.
Rivális narrációk, dolgok megnevezése (válság – katasztrófa – aggondalom – sajnálat)
politikai cselekvést generáló erő.
Árfolyam: jegybank elnöke mond, vagy egy kevéssbé fontos közgazdász
Fenyegetés és megnyuktatás kettőssége: fenyegetés kommuniálása 8migránsok) de mi tudjuk
18: Napirend elmélet.
Napirend alkotás, közvélemény napirendje, média napirendje, stb.
Kapcsolódó ügyek, interperszonális szűrő, agenda building, issue ownership.
Nyilvánosság és dialógus felfogás: média csak szereplő. Média: maga a politika platformja.
Szelektív kitettség: oka (29.) típusai (30.) választás tényezői (31).
33.: néhány összegező kérdés.
35.: használatigény kielégülés vs szelektív kitettség
36.: szelektív kitettség két módja
Vizsga: 4 kérdés: legalább 3 szakirodalom, legalább 1 kérdés az előadásról.
Január 10, 11 óra
Febr. 2 11 óra
Trefort Gimi, földszint nagytanári
 Bene Márton
Megosztó politikusok
1. A megosztott tapasztalat:
 megosztás: közösségi médiából ered
 a politika is megosztott tapasztalattá válik
 közösségi média  szerepet játszik a választók politikai tájékozódásában +
információfogyasztásában
 Facebook:
o a politika széles körben láthatóvá/kommunikálhatóvá válik  a
megosztásokon keresztül virálissá válhat
o felhasználók tartalmakat osztanak meg
 a viralitásra törekvő politikának ezeket a társalgásokat kell megcéloznia
+ a megosztások által ezekbe kell bekerülnie
o az itt zajló kampányoknál fontos a viralitás elérése

2. Elméleti háttér:
a.) A Facebook jelentősége a politikai kommunikációban:
 egyetemisták számára a Facebook az első számú politikai információforrás
 a Facebook könnyen el tudja érni a politikai iránt nem érdeklődőket  a véletlenserű
politikai tartalmakkal való találkozás (accidental exposure)
 a politikai információkat személyes ismerősök közvetítik a felhasználóknak
 véletlenszerű kitettség, társas közvetítés, nem politikai kontextus  ezek miatt a
tartalmak nagy hatást gyakorolnak a választókra
b.) A politika viralizációja a Facebookon:
 Facebook a megosztásra épül
 felhasználók kommunikációs hálózatot hoznak létre  ezeket a megosztások tartják
életben
 viralitás:
o marketingből származik a fogalom
o hálózat által lehetővé tett szájról szájra terjedés
o kommunikáció és terjesztés aktusa
 Facebookon a virálissá válás: sok különböző kommunikációs hálózatban való
megosztottá válás
 politikai kommunikációnak a virálissá válásra kell törekednie
 tartalom sikeres: az állampolgárok fel tudják használni a saját hálózatukkal folytatott
társalgásokban
 közösségmédia-centrikus kommunikáció: az állampolgárok kommunikációjára kíván
hatást gyakorolni
 benyomáskeltés (impression management)
 Facebook-kampányok 2 fő célja:
o támogatók mobilizálása
o a még nem támogatók megnyerése
 jelöltek Facebookon közvetlen tudnak kommunikálni a követőkkel
 mitől lesz egy poszt virális:
o tartalmi változók vizsgálata:
 posztok strukturális elemeit rögzítik
 posztok érzelmi tónusai (pozitív: ha volt benne dicséret stb., negatív: ha
kritika volt benne)
 posztok tartalmi karaktere (információs elem, mobilizációs jellegű
poszt, elköteleződés, perszonalizációs tartalom)
 posztok orientációja

3. Eredmények:
 a virális posztok nagyobb arányban tartalmaznak szöveget, mint a teljes minta posztjai
 virális posztok:
o image macro
o nincsen csak szöveget tartalmazó poszt
o beszédesebbek
o érzelmi tónus vizsgálata
o túlnyomórészt negatív jellegűek
o legtöbb információt tartalmaz + offline cselekvésre való felszólítások is
jellemzőek
o személyes véleményt tartalmazó posztok  negatívak
 negativitás használata:
o leggyakrabban a korrupcióval foglalkoznak, ellenfél politikai világnézete
o valamilyen morális kritikát alkalmaz
o mindig megnevezik a konkrét személyt, szituációt, eseményt
 a nem negatív virális posztok:
o főként tiszta mobilizációs célzatúak/önmagukban nem politikai tartalmúak
 virális posztok megosztásai:
o a felhasználók ezeket a posztokat általában hozzáadott személyes tartalom
nélkül osztják meg
o csak a poszt tartalmával való egyetértésüket fejezik ki a kommentelők
o negatív posztok esetében: egyéni kommentárok dühöt, felháborodást tükröznek
(felkiáltójelek, nagybetűk alkalmazása)

4. Összegzés:
 virális posztok legjellemzőbb eleme a negativitás (negatív, politikai ellenfelet támadó
jellegű posztok)
 érzelemtelítettség
 pozitív tartalmak: indentifikációs teherrel járnak
 főként magas arousalszintű érzelmek + morális kritika + korrupciós vádak  ezek a
negatív virális posztokban vannak jelen.
 a negatív posztok általában targetáltak: megnevezik az egyéni vagy a kollektív
ellenségképet
 azok a posztok, amik véleményt és image macro-t tartalmaztak, mind negatív volt
 a pozitív posztok mind mobilizációs jellegűek voltak  offline cselekvésekre
buzdítottak
o a felhasználók célja, hogy hatást gyakoroljanak/meggyőzzék ismerőseiket
 legtöbb megosztás kommentár nélkül maradt  csak továbbították a politikusok
posztjait

Kósa István
A napirend-kijelölés új jelenségei
1. Napirendkutatás: Történeti háttér
 napirendátvétel (intermedia agenda-setting)
 napirendsugallás (agenda-cueing)
 ügybirtoklás-hálózat (issue ownership network)
 napirendelmélet:
o a média burkoltan rangsorolja a közügyeket, prioritást alkot, és azt továbbítja a
nézőknek
o  közvélemény-napirend/közéleti napirend
o hozzájárult egy paradigmaváltáshoz
o „mit” kérdés helyett „hogyan”
o az ismeret + információs állapotok befolyásolása lesz a vizsgálat tárgya
 Gerald M. Kosicki: napirendelmélet három fő területe:
o közvélemény napirend/közéleti napirend
o politikai napirend  a választott képviselők, köztestületek napirend-alakítását
vizsgálja + a törvényhozásban megjelenő ügyek és a média közötti kapcsolatot
 pártnapirend
 kormánynapirend
 parlamentnapirend
 szakpolitikák napirendje
 kognitív kiterjesztés, keretezés (framing), kiemelés (priming)
o a keretek pontos irányjelzőkként képesek segíteni a tájékozódást
o keretezés: tágabb politikai kontextusban zajló ideológiai folyamat

2. A napirend-kijelölés első szintje és az intermedia agenda-setting:

 agenda-setting:
o egy bizonyos napirendi fontosság átvitele más napirendre
o válfaja: intermedia agenda-setting  médiumok közti napirendátvétel
o a hagyományos hírmédia keresi azt a sajtóterméket, amelyet követhet
o napirend-kijelölés (Hai Tran, James Dearing)  politikai folyamat, három
kutatási hagyomány:
 médianapirend-kutatás
 közéletinapirend-kutatás
  politikainapirend-kutatás
o online napirend-kijelölés: az online médiumok között zajló napirendcsere, a
kiemelkedő témák átvétele
o netpolgárokra gyakorolt hatás  a tudósítások stimulálták adott ügyek/témák
megbeszélését az interneten

3. Napirend-kijelölés második szintje és az agneda-cueing:

 kiemelés (priming): ha a média fontosnak tüntet fel egy témát, ügyet, eseményt, akkor
azzal kiemeli a többi közül  előhangolás = média figyelemfókuszáló képessége
 keretezés (framing)
 a figyelemfelkeltés újságírói eszközei (journalistic cues) napirend-kijelölő funkcióval
bírnak az online hírek esetében
o hír fontosságát sugalló jelek elősegítik a szelektív olvasást és válogatást
o ezeket az eszközöket hívjuk agenda cueing-nak (napirendsugallás)
o ezek a figyelmeztető jelek hozzájárulnak a napirend-kijelöléshez
 kognitív hozzáférhetőség:
o a konstruktum hozzáférhetősége befolyásolja annak valószínűségét, hogy
felhasználják-e azt az ingerek osztályozására  az egyén igen sokféle módon
kategorizálható ingerrel találkozik, hajlamos erről az ingerről azon
konstruktumok keretében gondolkodni, amelyek kognitívan leginkább
elérhetők
o kettős kódolás szemlélete
o Richard E. Pingree, Elizabeth Stoycheff: napirend-értékelés két útja
 napirendérvelés: a napirend-témákról szisztematikusan, kognitív
erőfeszítést igényló érveléssel jár együtt
 napirendsugallás: kisebb kognitív erőfeszítést követel, feldolgozás
perifériás úton történik, figyelemfelkető jelekre alapoz

4. A napirend-kijelölés harmadik szintje és az issue ownership network:

 network agenda-settings: megmondja a médiahasználóknak, mit és hogyan
gondoljanak bizonyos témákról + hálózat-napirendeket is kijelöl a médiahasználók
számára
 issue-ownership koncepció: a választók fejében kialakul egy percepció arról, hogy
melyik párt vagy jelölt birkózik meg jobban bizonyos problémákkal
 ügybirtoklás hálózata: a hírmédia és a politikai kampányok nem csupán azt képesek
meghatározni, hogy a közönség egy ügyet egy adott politikai párttal vagy jelölttel
azonosítson, hanem azt is, hogy ügyek hálózatát társítsák egy szóban forgó politikai
szervezettel vagy annak képviselőjével

5. Következtetések:
 a napirend-kijelölésre irányuló kutatásokban egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek az
online térben jelen lévő napirendsugalló jelekre  a felhasználók nem a
napirendérvek szisztematikus erőfeszítést igénylő feldolgozását választják, hanem az
azt nélkülöző kognitív rövidítésként szolgáló napirendsugalló jelekre támaszkodnak
 rövid posztok és megosztások
o gyakran nem adnak lehetőséget arra, hogy együtt értelmezze a közösség a
számára fontos problémákat  demokratikus folyamatokat veszélyeztető hatás

Török Gábor
A politikai napirend
1. A politikai napirend fogalma:
 napirendkutatás:
o politika témáival foglalkozik
o a napirenden megjelenő ügyek jellemzőit, sorsát, hatását vizsgálja
 jellemzői: pontos leírását adja a napirenden lévő témáknak
 sorsa: hol keletkeznek, hová jutnak el
 hatás: hogyan formálják a politika, a média és a közvélemény világát +
közöttük lévő kapcsolat alakulása
 issue (ügy, téma):
o vitakérdések, amelyek a napirendre kerülésért sajátos harcot vívnak egymással
o ügyek versengését a különböző szintekre és fórumokra való bekerülés
küzdelmeként érzékeljük
o három attribútum:
 konfliktus
 expozíció
 fontosság
o napirendi jelenlét szempontjából döntő:
 az adott ügy kapcsán mekkora ellentét tapasztalható a szereplők között
 a téma mekkora figyelmet kap
 mennyire tekintenek rá úgy, mint fontos és releváns problémára
o attól lesz valami ügy, hogy felkerül a napirendre
o a politikai küzdelmek centrumába bármilyen téma bekerülhet
o az ügy lényege: vita, konfliktus  napirenden lévő ügyek eleve magukban
hordozzák az eltérő nézetek lehetőségét + az ellenérdekelt felek alternatív
valóságmagyarázatait
o vita nélkül az ügyek érdektelenek, funkció nélküliek
o kétoldalas természet: minden ügyben legalább két ellenérdekelt fél
azonosítható
o konszenzuális témák:
  a szavazók azonosan gondolkodnak a célokról/azt keresik, miképpen
lehetne leggyorsabban elérni a mindenki által kívánt állapotot
o közvéleményt megosztó témák:
 a célokban is megosztottak
o expozíció:
 azonosíthatók az ellenérdekelt felek
 a témák akkor kerülhetnek fel az egyes napirendekre, ha megfelelnek
az adott napirend sajátos szelekciós elvének
 az érdekes, látványos témák könnyebben utat törnek maguknak
 a politikusok a saját programjuknak, céljaiknak megfelelőbb ügyekben
szívesebben szólalnak meg
 napirendek rendelkeznek expozíciós szempontokkal
 expozíciót befolyásoló jellemzők:
 különlegesség
 egyértelműség
 politikai jelenlétének erőssége
 intenzitás erőssége
 újdonság jellege
 ügyek szakpolitikai jellege
 átláthatóság
 negatív hírek
 fontosság
 ingerküszöb

2. A politikai napirend elemei:

 a politikai napirend az ügyek katalógusát és prioritáslistáját jelenti:
o a legfontosabb vitakérdések listája
o sajátos fontossági sorrendje
o hierarchiája adja meg a napirend lényegét
 a napirend nem egyetlen szempont alapján megérthető jelenség
 a média napirendje:
o az írott és elektronikus sajtó milyen hírszelekciós mechanizmusokat működtet /
mit tart fontos témának egy adott időszakban / milyen kérdésekről,
 eseményekről stb. számol be + hogyan közvetíti, szelektálja, és konstruálja a
politikai valóságot
 írott és elektronikus sajtó napirendje
 napi- és hetilapok, rádió- és televíziós csatornák napirendje
 internet szerepe
 orgánumok, műsorok napirendje
 politikai napirend:
o a politikai szereplők szándékát tükrözi
 pártok napirendje
 kormány napirendje
 parlament napirendje
 szakpolitikai napirend
o szimbolikus jelek: a politika deliberatív, a nyilvánosság számára született
elemei
o intézményi jelek: a döntések, szakpolitikai kezdeményezések, változások
o média hatásának függvényében:
 gyors nyomvonalú
 lassú nyomvonalú
 közvélemény vagy közéleti napirend:
o emberek gondolkodásában, emlékezetében nyomot hagyó politikai ügyekről
tudósít
o egy adott időszakban az ügyeknek a közvélemény által kijelölt hierarchiáját,
fontossági sorrendjét mutatja
o személyes tapasztalatok fontossága: segítik a szereplőket abban, hogy
értékként tudják kezelni az ügyeket
 interperszonális kommunikáció: az egyes témákról folytatott
beszélgetések, viták jelentősen képesek csökkenteni a média által
sugallt értékelések erejét
o témák valódi fontossága (priorizáció)
 minden napirendi téma rendelkezik egy fontossági értékkel
 nem határozza meg automatikusan az ügyek helyzetét, de hatással van
rá
 bizonyos témák egyszerre több napirenden is megjelenhetnek

3. Az agenda-setting szintjei:
 agenda-setting: az a folyamat, melynek során egyes ügyek feltűnnek a napirenden,
mások pedig lekerülnek onnan
 Pippa Norris:
o fontosság étvitele: adott téma egyik napirendről átkerül a másikra
o vélemények meghatározása
 McCombs:
o agenda-setting második szintje:
  fontosság átvitele + az objektumokkal együtt a velük kapcsolatos
attribútumok is átkerülhetnek másik napirendre
 a hely és az idő a napirenden szűkös + a napirendek hordozókapacitása korlátozott
 Jian-Hua Zhu:
o az egyik ügy jelentőségének növekedése minden esetben egy másik ügy
jelentőségének csökkenését hozza magával
o témák akár segíthetnek is mások napirendre kerülésében  kapcsolódó ügy
 időkülönbözet:
o befolyásoló elem: választási időszak  a kampányok idején a politikai témák
nagyobb eséllyel fejtik ki hatásukat
 agenda-building: miképpen jön létre egy adott napirend

4. Az agenda-setting irányai:
 közvetítés fontossága
 média elsődleges szelekciós sajátossága:
o azokról a témákról számol be, amelyek más napirendeken is megjelennek  a
politikai szereplők és a közvélemény számára egyaránt fontosak

5. A framing és a priming:
 fontosság átvitele
 vélemények megváltozása
o priming hatás (előhangolás, figyelemirányító)
 a témák közötti szelekció fontosságára hívja fel a figyelmet
 média minél fontosabbnak mutat egy ügyet, annál inkább
megnövekedik a súlya az állampolgári vélekedésben
 a választói attitűdökre + döntésekre nagy befolyást gyakorol
 ügyek közötti szelekció
o framing
 a már napirendre került ügyek megfogalmazásának, keretbe
foglalásának képessége
 egy ügy domináns nézőpontjára irányítja a figyelmünket  elmeséli az
adott témát
 ügy megítélését befolyásolja
 kényszerítő érvek

6. Módszertani kérdések és perspektívák:

 médianapirend: tartalomelemzési módszerek
o módszer segítségével lehetőségünk van megállapítani, hogy egves témák hány
alkalommal és milyen tartalommal jelennek meg a média napirendjén
 közvélemény napirendje: közvélemény-kutatási módszer
o felmérések nyitott kérdésekkel / mérőskálák alkalmazásával dolgoznak
 párt és szakpolitikai napirend
 külső tényezők:
o valódi fontosság
o személyes tapasztalatok és hétköznapi kommunikáció
 csoportosítás: két dimenzió
o teljes napirendre koncentráló kutatások
 a napirenden lévő összes témát bevonják a kutatásba
o a napirend egyes elemeire koncentráló vizsgálatok
 a kiválasztott témák sorsára figyelnek
 agenda-setting vizsgálatok:
o I. perspektíva: témák teljességére figyel
 verseny: ügyek egymással versengenek a napirenden a figyelemért
 legelső ilyen kutatás: Chapel Hill-tanulmány
o II. perspektíva: ügyek versenyére fókuszál
 napirendi fontosságot a kutatásba bevont egyénekkel kapcsolatban
vizsgálja
o III. perspektíva: aggregált adatok, középpontban csak egy téma szerepel
 egyes ügyeket történetiségükben mutatnak be  természetrajz /
változástörténet elnevezés
o IV. perspektíva: egyes témákat a vizsgálatba bevont egyének percepciója
alapján kutatja
 kognitív portrék: manipulált tudósításokat, híreket használva egyének
gondolkodásának változását elemzik

7. Politikatudomány és napirendkutatás:
 legfontosabb politikatudományi elméletek:
o intézményközpontú
o pozitív
o posztmodern
o modellező elmélet
 politikai viták középpontjában álló témákat megközelíthetjük intézményi elrendezés
felől  a politikai vizsgálatnál az intézmények a legfontosabbak
 pozitivista:
o média milyen jelentős hatással van a közvéleményre
o a kereskedelmi érdekei hogyan befolyásolják a hírszelekciós mechanizmusokat
+ a demokratikus rendszert
 rendszerelméleti keret
o előnye: a témánkat segíti elhelyezni a politikai rendszer egyes elemei között
 racionális választás elmélete
 diskurzuselmélet
o nem létezik objektív valóság, minden jelenség az adott társadalom diszkurzív
környezetétől függ
o domináns diskurzusrendszerek léteznek: megszabják az egyes jelenségekkel
kapcsolatos politikai vitákat + a témának a megítélését
 napirendkutatások három politikatudományi területtel állnak rokonságban:
 o közpolitika
o médiakutatások
o választói magatartás vizsgálata
 határterületek:
o médiatanulmányok:
 témai a média közvetítésében jutnak el a közvéleményhez
 a média általános hatását kereste a közvéleményben
o közpolitika:
 periódus, amikor az adott téma a kormányzati döntéshozatal látókörébe
kerül
 normatív szempontok
 modernkori politikai rendszerek:
 államcentrikus
 elitista
 pluralista
o választói magatartás vizsgálata:
 melyik az általános választói magatartás
 a választói magatartás döntő eleme a szavazói mérlegelés  ennek
alapja a politikáról szerzett információk
o politikai marketing
o politikatörténet
o demokráciaelméletek
 a napirendkutatás több elméleti és módszertani úton is megközelíthető
 bár főáramra az empirikus, pozitivista alapon álló kutatások a jellemzők

Tony Wright
Régi és új szocializmusok
1. Terminológia és hagyományok:
 Marx: elítélte a „francia tendenciák” amatörizmusát  hadat üzent minden hasonló
idealizmusnak
 szocializmus: elmélet és gyakorlat olyan épülete, melyben az eltérő hagyományoknak
azon kiátkozás és az egyházi átok szellemében mutattak ajtót
o maga a szó először 1820-as években jelent meg
o Franciaországban. Angliában a társadalmi újjáépítési tervezet jellemzésére
használták
 Marx, 1848: Kommunista Kiáltvány
 1918-ban a bolsevikok kisajátították a kommunizmus fogalmát  ezzel jelezték a
szerintük elkorcsult európai szocializmustól való különállásukat
o igény: felszámolják a szocializmus szétforgácsolódása nyomán kialakult
helyzetet
 demokratikus szocialisták: olyan szociáldemokraták, akik komolyan gondolták a
dolgot
 Owen: szövetkezet révén megvalósult társadalmi harmónia
 Fourier: közösségi termelési modell  segíti az egyéniség kibontakozását
 Saint-Simon: társadalmi és gazdasági rendszer átszervezése
 Proudhon: kölcsönösségi elv  a decentralizált termelői demokrácia egyik formáját
képviselte
 ezek a szerzők elsőként kérdőjelezték meg komolyan az ipari kapitalizmus
jelenségét és liberális individualista ideológiáját + hidat képeztek a későbbi szocialista
tradíciókhoz / Marx egyformának látta őket  alapjában értették félre a társadalmi
folyamatok természetét
 Marx:
o társadalmi folyamatok magyarázata: egyesítette az elméletet és a gyakorlatot +
erkölcs a szükségszerűvel azonosult
o történelmi fejlődés  anyagi erők fogalmaival magyarázta  az
osztálytársadalom formáinak kialakulásához vezettek
o kapitalizmus / polgári társadalom: kizsákmányolás olyan rendszere, mely a
bérmunkások termelte extraprofit kivonásával működött
 lázadás hagyománya (Blanqui): a forradalmat a hivatásos forradalmárok konspirációs
elitje tevékenységének tekintette
 1870-es évek: szocializmus a főbb európai országokban elméletté és gyakorlattá vált
 marxizmus  munkáspártok szerveződésének ideológia alapja (II. Internacionálé)
o a marxizmus integráló ideológiaként működött ezekben az években (George
Lichtheim)
 1880-as évek:
o marxizmus szociáldemokráciaként szerveződött meg
o anarchizmus + anarchoszindikalista irányzatok
o reformizmus az angol fabiánizmusban volt jelen / hatott a demokratikus
kollektivizmust képviselő Paul Brousse vezette francia posszibilisták nézeteire
 II. Internacionálé motorja: Német Szociáldemokrata Párt
o saját képére formálja
 szocializmus központja: Németország
o egységes pártot hoztak létre
o vezetői kapcsolatban álltak Marxszal + Engelsszel
o ők határozták meg a II. Internacionálé arculatát  1896-ban kiirtották az
anarchista nézeteket
 1904: II. Internacionálé kongresszus
o elítélték a revizionistákat
o megerősítették a hagyományos doktrínát
o francia szocialistákat felszólították, hogy ezen az ideológiai alapon
egyesüljenek
 Jaurés (szocialista ideológus)
o pártjának a tagjait beviszi az új pártjába
o francia szocializmust formálisan kívülről egyesítették

2. A marxizmus mint ideológia:

 a marxizmust mint rendszert a nemzetközi szocialista mozgalom egységes
doktrínájává kellett tenni
 a II. Internacionálé ideológiai alapjául számított
 a szocializmust egységes hagyománnyá akarták formálni
 a II. Internacionálé időszakát szokták a marxizmus aranykorának nevezni

3. Hagyományok és megosztottság:
 1914 előtt elképzelhető volt, hogy valaki szocialista legyen anélkül, hogy marxista is
lenne
 etikai szocializmus:
o Independent Labour Party képviselte
o pártvezetői pl.: Keir Hardie, Robert Blatchford
o ez vált a brit szocializmus ideológiájának meghatározó elemévé
o elismerte a tudományos szocializmus fontosságát
o elutasította a marxizmus osztályelméletét
o reformista volt az eszközök szempontjából
 reformista szocializmus:
o fabiánizmus képviselte (írók és gondolkodók)
 fabiánizmus:
o Fabiánus Társaság (1884)
o antimarxista volt  kétségbe vonta a marxi gazdasági elemzés alapjait
o elszánt alkotmányosság stratégiáját kínálta
 1914: francia, német és osztrák szocialisták megszavazták a hadi hiteleket
 szakadék tátong a marxista elmélet és a szociáldemokrata gyakorlat között
 Lenin:
o szocializmuson belüli szakadás
o marxizmust prédikált, de a reformizmus szellemében tevékenykedett
o 1918: felvette a „kommunista” elnevezést
o az Országos Szociáldemokrata Párt helyett Szovjetunió Kommunista Pártja
lett
o tagpártoknak fel kellett vennie a kommunista elnevezést
o kommunista pártok  III. Internacionálé engedélyével hadat üzenhettek a
nem kommunista szocialista pártok részére
 III. Internacionálé elutasította a szocializmus sokféleségének lehetőségét  saját
modelljét kényszerítette ré az ellenőrzése alatt álló kommunista pártoknak
 új szocialista rendszerek + új szocialista mozgalmak jöttek létre
 szocializmust mindig is a sokféleség jellemezte

4. Meghatározások és problémák:
 demokratikus szocializmus:
o demokráciára való állandó utalás
 szocializmus:
 o a termelési eszközök közös tulajdonával azonos
o szocializmus = nem kapitalizmus
 marxizmus:
o a problémát egy materialista megoldással akarta áthidalni, melyben a termelési
mód megváltoztatása egyben az el nem idegenedett alkotóerő humanista
kiteljesedésének megteremtését jeleni

5. Az alapok – megegyezések és eltérések:

 szocialisták:
o társadalmi célok megvalósítása
o termelési eszközök ellenőrzése döntő jelentőségű
 közös kiindulópont: a kapitalizmus által megteremtett társadalmi és gazdasági
rendszer szocialista kritikája  piaci társadalom
 szocialista eszmék: kapitalizmus és annak individuális filozófiája elleni küzdelemben
kovácsolódtak ki
 individualizmus
o elfedte a kapitalista kizsákmányolás valódi természetét
o megakadályozta az individuális személyiség kibontakozását és lerombolta a
közösség lehetőségét
 szocializmus a felvilágosodás teremtménye + szemben állt a korszakkal és
romantikusan tiltakozott az új társadalom ellen
 szocializmus feladata: kiterjessze és beteljesítse a liberalizmus eszményeit, azáltal,
hogy a liberális célokat osztálymeghatározottságukból egyetemes meghatározottságba
alakítja át

6. Érvek és kétértelműségek:
 libertariánus szocializmus mindig szemben állt a szervezeti szocializmussal
 libertariánus szocializmus
o az egyéniség felszabadításáról beszél
o szabadság, spontaneitás
 szervezeti szocializmus
o szocialista tervezés, hatékonyság
o eszköz: az állam és központi tervezés
o elutasította azokat a szocialista irányzatokat, melyek decentralizációt és
termelői ellenőrzést képviseltek
 verseny  pazarló és kaotikus + megakadályozta a társadalmat abban, hogy megoldja
kollektív problémáit

7. Tudomány és történelem:
 Marx: A politikai gazdaságtan bírálata
 o Marx alapegységei az osztályok  az individuumoknak csak annyiban van
társadalmi jelentősége, amennyiben egy osztály tagjai, és minden szempontból
társadalmilag determinált lények
 tudományos szocializmus:
o a szocializmust mint társadalomtudományt ábrázolták  képes magyarázatot
adni a társadalmi struktúra meghatározó erőiről és a társadalmi változás
mozgatóiról
o a szocializmust alapjaiban tudományosnak tekintették

8. Értékek és pluralitás:
 szocializmus elsősorban a társadalmi struktúra vizsgálatával foglalkozott /
megpróbálta felváltani a piaci kapitalizmus igazságtalan társadalmi struktúráját az
egyenlőség struktúrájával
 szocializmus nem egyetlen értéket támogat  sokat  sokféleségből eltérő szocialista
pozíciók alakultak ki
o egyenlőség, szabadság
o „A szocializmus célja, hogy nagyobb szabadságot biztosítson az egyénnek.”
o átláthatóság
o fokozzák az együttműködést, a közösségiességet és a testvériség érzését
 nem létezik egységes szocialista érvrendszer sem

Robert Nisbet
Konzervativizmus: álom és valóság
 ideológiák: koharens és következetes nézet- és értékrendszerek, melyek döntő hatással
vannak híveik egy részének életére
o az egyén megfelelő helyét jelöli ki egy isteni vagy világi hatalmi rendszerben
 konzervativizmus az egyház, a társadalmi osztály, a család és a tulajdon jogát állította
szembe a természetjogi elmélet, a haszonelvűség és a demokratizálódó nemzeti állam
újabb keletű érveivel

1. Történelem és hagyomány:
 konzervatív politika alapja: a történelem szerepéről alkotott felfogás
o történelem = tapasztalat  az emberi kapcsolatok terén a tapasztalatot
részesítik előnyben
 Burke – Töprengések
o a jelen nem szabad terep
 az igazi történelem nem lineáris, hanem a struktúrák, a közösségek, szokások és
előítéletek nemzedékeken átívelő rendjében kronologikus módon nyilvánul meg
 igazi történeti módszer: a jelen olyasféle tanulmányozása, mely felszínre hozza
mindazt, ami a jelenben rejlik
 a társadalmi valóság megértésére a történeti megközelítés a legalkalmasabb
 történeti módszer = visszavágás eszköze
 haszonelvűség
o káros következmény: állandósítja az okoskodók, számítgatók és ökonomisták
világát
 hagyomány  a múltban kell gyökereznie + önmagában is vonzó kell legyen  ez
kapcsol össze minket a múlttal
 Falkland: „Amikor a változtatás nem szükségszerű, szükséges, hogy nem
változtassunk.”
 Burke nézete: egy nép igazi alkotmányát történeti intézményei jelentik
o Amerika igazi alkotmánya a szokások és hagyományok összességének azon
rendszere, mely az amerikaiak két évszázados élete során alakult ki az
Újvilágban
 történelem = hatalom  nem létezik egyetlen olyan egyed sem, melyben megvolna a
döntés azon képessége, ami a faj életre hívásához szükséges

2. Előítélet és ész:
 előítélet: a hagyományban rejlő tekintélynek és bölcsességnek az egyéni szellemben
fellelhető kivonata
o az érzés, a megértés és a tudás azon nemére vonatkozott, amely közös
valamely nemzet individuumaiban
 Rousseau
o általános akarat: az a kollektív akarat, melyet már megtisztítottak mind
tradicionális, mind tisztán kísérleti elemeitől
 Bruke
o általános akarat: a hagyomány beszüremkedése a köztudatba
 tudás sajátos típusa
 William James
o valaminek a tudása:
 tapasztalataink révén teszünk rá szert
 szervesen épül be jellemünkbe
 közvetlenség, gyakorlatiasság
o valamiről alkotott tudás:
 tankönyvekből szerzünk
 elvontság, általánosság
 Michael Oakeshott
o technikai tudás:
 értelem segítségével a könyvekből/tanteremben sajátítjuk el
 szabályok, előírások, általánosítások
o gyakorlati tudás:
 tapasztalatra korlátozódik

3. Tekintély és hatalom:
 tekintély a konzervatív filozófia központi fogalma
 szabadság a renddel összefonódó szabadságot jelenti
o összeegyeztethető a renddel és az erénnyel + nem is létezhet nélkülük
o elválaszthatatlan az autoritás háromszögétől
 szuveneritás egyedül Istené  ő ruházza át nagyjából egyenlő mértékben a családra,
az egyházra és a politikai kormányzatra
 zsarnokság: a szférák határainak átlépését jelenti
 politikai államnak távol kell magát tartania a gazdasági, társadalmi és morális
kérdésekbe való beavatkozástól
 Newman: megfelelő állami tekintély négy elvre épül
o koordinálás
o alárendelés
o delegálás
o részvétel
 az ember két legfőbb ura:
o öröm utáni vágyakozás
o fájdalomtól való félelem
 a demokráciának leginkább maguktól kell tartaniuk
 tömeg: olyan embercsoport, melyet nem annyira a számbeli nagysága, mint a
hagyomány és a közös társadalmi struktúra hiánya jellemez
o eszméje a XIX. században fejlődött ki
o a demokrácia teremtette nagy veszélyek egyike:
 életre hívja a tömeget
 függővé válik a tömegtől
 népszavazásra épülő diktatúrához vezet

4. Szabadság és egyenlőség:
 szabadság állandó célja: egyéni és családi tulajdon védelme
 egyenlőség célja: közösség által egyenlőtlenül birtokolt anyagi és nem anyagi értékek
újraelosztása és kiegyenlítése
 igazi szabadság: amikor az egyén feltétel nélkül lemond énjéről és minden
tulajdonáról az abszolút közösség javára
 közbülső csoportok összetartó ereje az egyének szabadságának szükséges
megerősítéséhez vezet
 Disraeli
o zsidókra fókuszálva ezt mondta: az egyenlőség különösen hátrányosan érintené
őket
 családok törekvése: a lehető legtöbb előnyt biztosítsák a gyermekek és más tagjaik
számára
 szülők: saját gyerekeiknek a lehetőség szerint kedvezzenek

5. Tulajdon és élet:
 Paul Elmer More: a tulajdon fontosabb az életnél
 Burke – testületi tulajdon
 tulajdon: az ember ember voltának, a természeti világ fölé emelkedésének a feltétele
 elsőszülöttségi jog + hitbizomány
o Tocqueville: ha ezeket felszámolják, akkor  széttöri a családi szellem és a
föld megőrzése között korábban fennálló bensőséges viszony + a föld már nem
jelképezi többé a családot
 jótékonykodás Burke szerint az egyház kötelessége és nem a kormányé
 konzervatívok: közvetítő szerep  közelebb állnak az egyénekhez és a közösségi
erejüknél fogva természetes szövetségeseik
 emberek kölcsönös függősége: FÖLD
o pénzérdekeltség
o Amerikában elképzelhetetlen egy igai földbirtokos osztály
o föld = vagyontárgy
 munkalehetőséget kínáltak az embereknek
 később olyan területté válnak, ahol tulajdonosaik jól érzik magukat
 tulajdon két fajtája:
o föld
o pénz

6. Vallás és erkölcs:
 hangsúlyos helyet kap az egyház és a zsidó-keresztény erkölcs a konzervativizmusban
 Burke a vallást tartotta az állam és a társadalom alappillérének
o vallás intézményes oldalára fókuszált
o a közügyek közé tartozó + intézményes dolgokat jelentette
 államegyház két fontos szerep:
o szentséggel ruházta fel a kormányzat lényegi funkcióit + politikai és társadalmi
kötelékek egész rendszerét
o kiemelkedő szerepet játszó és szükségképpen erős egyház az államhatalom és a
hatalmi önkény kontrolljaként működik

7. A konzervativizmus következményei:
 társadalmi: az emberek közötti valóságos kapcsolatok és kötelékek összessége, mely a
történelmi fejlődés során jött létre, az intézményekben és a szokásokban ötlött formát,
elsőszámú céltáblájául szolgált a természetjogi gondolkodóknak
 Gunnar Myrald a társadalmat úgy vizsgálta, ahogy elébe került  megvetette a
modern társadalomtudományok alapját
 Comte:
o társadalmi előrehaladás erői: egyensúly + egyensúly hiányának eredője
 Burke: értelmiségszociológiát művel
o értelmiségi osztály: a középkort követő gazdasági és politikai változások
terméke
o ez az osztály gyökértelen
 Tocqueville: az értelmiségi osztály egyenesen a nemesség szerepét vette át
 igazi osztályellentét a vállalkozó és az értelmiségi között feszül
 hatással volt az irodalomra  az írókra és művészekre nemzeti hagyományként
tekintettek
 politikai pluralizmus
 Bruke: nagyobb nemzeti erény rejlik az európai múltban, mint a jelenben
 modern konzervativizmus lényege: tisztelgés a halottak előtt

Robert Goddin
A politikatudomány új kézikönyve
1. A politikai intézmények: áttekintés
 két különböző variáns a politikai hatalmon belül:
o jó, demokratikus: egy embercsoportnak van néhány közös jellemzője, például
ugyanazon a területen élnek, ugyanazon a helyen dolgoznak
 nemcsak egyéni érdekek, de közösek is
 igény: törvényekkel szabályozzák a magántulajdont és más egyéni
jogokat  törvényeket hatékonyan végrehajtsák
 egy szervezetet akarnak létrehozni a közös érdekeik érvényesítésére 
egyenlő felekként összeálnak  kollektív érdekeiket érvényesítik
 közös érdekeik megvalósításához négy alaptípust képviselő, politikai
intézményre van szükségük (szabályalkotó intézmény,
szabályalkalmazó intézmény, szabálymódosító intézmény,
szabálykikényszerítési intézmények)
 szabályok szabják meg, hogyan jelöljék ki a döntéshozó gyűlés tagjait
stb.
o rossz, diktatórikus: egy specifikus földrajzi területet egy történelmileg felsőbb
erő ellenőriz
 erőforrások kisajátítása
 négy alapvető intézmény: egyre, az alárendeltektől származó
legitimitás biztosítására; egyre az uralkodó akaratának érvényesítésére;
egyre, amely az alattvalók és alárendeltek vitáival foglalkozik; és
egyre, amely azok ellen lép fel, akik kétségbe vonják az uralkodó
hatalmát
 politológus: magyarázatot akar adni arra, hogy ezek az intézményi különbségek miért
vannak jelen

2. Intézmények a politikaelméletben:
 Rawls: csak igazságos politikai intézmények teremthetnek igazságos társadalmat

3. A politikai intézmények feledésbe merülése és újra felfedezése:

 politikai intézmények  többé-kevésbé automatikusan működnek ezeknek a
szükségleteknek a vonatkozásában + megoldja a társadalomban állandóan jelen lévő
problémákat
 Schattschneider: a szervezet nem más, mint az előítélet mozgósítása
 a politikai intézmények azt is befolyásolják, hogy milyen úton jutottak el a különböző
csoportok a politikai érdekeik meghatározásához
 racionális választás elmélete + játékelmélet  exogén tényezők megtestesítője

4. A kortárs intézményi elemzések vitatémái:

 mi a politikai intézmény?
o maguk az intézmények jelentik a játékszabályokat
o az emberek többsége előre meghatározott viselkedési szabályokat követ
(rutinok, szokások)
o politikai intézmény: „formális elrendeződések, amelyek arra irányulnak, hogy
olyan explicit szabályokon és döntési folyamatokon keresztül csoportosítsuk az
egyéneket és szabályozzuk viselkedésüket, melyeket egy szereplő vagy
szereplők - aki vagy akik elismerten rendelkeznek ilyen hatalommal”
o kultúra = informális intézményi szabályok együttese
 mivel foglalkoznak a politikai intézmények?
o befolyásolják a szereplők stratégiáit és annak módját, ahogy céljaikat
megpróbálják elérni
o intézmények határozzák meg:
 a legitim szereplők személyét
 a szereplők számát
 a cselekvésre szóló parancsot
 hogy a szereplők milyen információval rendelkeznek egymás
szándékait illetően
o gazdasági megközelítés: preferenciákkal csak egyének rendelkeznek (exogén
jellegűek)
 intézmények határozzák meg a cseréket, amelyek a szereplők között
zajlanak
o kulturális megközelítés:
 intézmények egyfajta „helyénvalósági logikát” diktálnak 
megmondják a szereplőknek, hogy mit kellene előnyben részesíteniük
abban a specifikus helyzetben, amibe kerültek
 szereplők hajlamosak forgatókönyveket követni, amelyeket az
intézmény ad nekik
 meghatározzák a szereplők preferenciáit + létre is hozzák azokat
 az intézmények alkotják meg vagy építik fel társadalmilag a szereplők
identitását
o a szervezeti életben való részvétel társadalmi tőkét hoz létre, amely lehetővé
teszi, hogy bizalomra épített interakció alakuljon ki a polgárok között  a
társadalmi tőke csökkenti a tranzakciós költségeket, amelyek a gazdasági
szerződések betartása közben felmerülnek
 intézményi stabilitás:
o gazdasági megközelítés:
 az intézményeket egyensúlyi pontokként közelíti meg  azért
maradnak fenn, mert senkinek sem érdeke, hogy megváltoztassák őket
o kulturális megközelítés:
 esetek többségében az intézményeket nem választják
 intézmények és változás:
o Goodin – intézmények három különböző ok miatt változhatnak:
 puszta véletlen vagy az előre nem látott körülmények miatt
 evolúciós változás
 a stratégiai cselekvők tudatosan megtervezik a változást
o gazdasági megközelítés:
 az intézményi elemzés mikroalapjaiként szolgálnak
o történeti megközelítés:
 hogy bizonyos pillanatokban egyes politikai szereplők képesek olyan
intézményeket létrehozni, amelyek jelentősen növelni tudják az
alapítók politikai hatalmát

5. Intézményi elemzés és a politikatudomány jövője:

 a politikai intézmény létrehozása, hogy általa legyőzzenek egy kollektív cselekvési
problémát, már önmagában kollektív cselekvési problémát jelent
 ismétlődés szerepe
o csak nagyon korlátozott szerepet játszhat az együttműködés magyarázatában
o szilárd együttműködésre vezethet a pártok között, eredményezhet
együttműködéstől való határozott elzárkózást is
 a behavioralizmus előtti politikatudomány elsősorban arra összpontosított, hogy az
olyan intézmények létrejöttét és működését elemezze, mint a törvényhozás, az
alkotmányok és a bürokráciák
 a racionális választás elmélete és játékelmélet haszonelvű mikroalapjait úgy vesszük,
mint (az ajánlott) társadalmi cselekvés normatív alapját, valószínűleg semmilyen
társadalmilag hatékony intézmény nem jöhetne létre
 Bicchieri: „a játékelmélet közös ismerete az elméletet következetlenné és így önmagát
megsemmisítővé teszi

6. Politikai intézmények: a racionális választás perspektívái

 racionális választás elmélete:
o lehetővé teszi az intézmények rendszerbe foglalt vizsgálatát
o az intézmények elemzésének mikroalapjait teremti meg
 két elemzési szint:
o elemzők az intézmények hatásmechanizmusait tanulmányozzák
o már endogén intézményekről beszélünk, és azt vizsgáljuk, hogy miért öltenek
egy adott formát
 négy sajátosság:
 o világos és rendszeres módszertant ad az intézmények által kifejtett hatások
tanulmányozásához
o a módszer összehasonlító jellegű + az előrejelzések két típusát teszi lehetővé:
 modellek gyakran két összefüggő, jól megkülönböztethető intézményes
kényszert hasonlítanak össze, megjósolják a viselkedésben és a
végeredményben megnyilvánuló különbségeket
 összehasonlító statikai eredmények  hogyan változik a viselkedés és
a végeredmény az alapfeltételek módosulásának hatására
o endogén intézmények tanulmányozásából kifejlődő sajátos elmélet
magyarázattal szolgál az intézmények stabilitásának, formájának és túlélési
képességének kérdéseire

7. Az intézmények hatásai:
 irányadó modell: racionális választás elmélete
o minden egyént egy preferenciafüggvény képvisel, amely maximális értékét az
„ideális pontnál” éri el
 hatalmi ágak
o a törvényhozás menetének végső mozgatóját a bíróságban látja
o a bíróság és a választott tisztségviselők közötti interakció áll a középpontban
o törvényhozói és bírósági folyamatok állandó mozgásban vannak
o hogyan módosítják a potenciális bírói döntések a választott tisztségviselők
választási lehetőségeit törvényhozási kérdésekben
o azt vizsgálják, hogy az a lehetőség, miszerint a törvényhozás megmásíthatja a
bírói döntést, hogyan tudja közvetlenül korlátozni azt
o minél nagyobb a távolság a Kongresszus és az elnök álláspontja között, annál
tágabb a bíróság mozgástere  a bíróság szerepe megnő minden olyan
időszakban, amelyet a Kongresszus és az elnök közötti ellentét jellemez
o ha a Kongresszus és az elnök között ideológiai egység uralkodik, a bíróság
mozgástere leszűkül

8. Az endogén intézmények:
 politikai stabilitás a polgárháború előtti Amerikában
o „Missouri-kompromisszum”: azt mondta ki, hogy a területi terjeszkedés és az
államiság kérdéseiben ezentúl az „egyensúly elve” lesz az irányadó, amely
Észak és Dél egyenlő arányú képviseletét biztosítja a Szenátusban.
o egyensúly elve  vétójogot adott az egyes régiók számára minden olyan
politikai döntéssel szemben, amely ellentétes lett volna érdekeikkel
 fontos szerepet játszott az amerikai föderalizmus rendszerének
megszilárdításában
 megadta azt a jogot az egyes államoknak, hogy a rabszolgasággal
kapcsolatos kérdéseket maguk kezeljék
o régiók vétójogának rendszere: az ország kormánya csak olyan politikai
stratégiát fogadhatott el, amelyet az állampolgárok nagy többsége támogatott
 o duális vétó rendszere: biztosította, hogy a regionális érdekeket képviselő
politika nem lehetett sikeres
 intézmények a tartós berendezkedések biztosítékai
o csereügylet: azokban a periódusokban, amikor a környezetvédők kezében van
a hatalom, ez a berendezkedés nehezíti ugyan a környezetvédelmi célok
megvalósulását, amikor azonban az ellenfél kerül hatalomra, biztosítja, hogy a
célok továbbra is érvényesülhessenek
 Az intézmények átalakulásának magyarázata: North és Thomas a jobbágyság
rendszerének hanyatlásáról Nyugat-Európában
o a racionális választás elméletén nyugvó elemzés
o uradalmi birtokok gazdasága nem a piacra, hanem a termékcsere tradicionális
rendszerére épült
o magas szállítási költségek + magántulajdon védelmének  a piac nem játszott
fontos szerepet az Európa belsejében lakó emberek többségének életében
o a béreket és bérleti díjakat nem pénzben fizették  a parasztok munkájukkal
fizettek a földesúrnak
o bemutatja, hogy az intézmények endogén változók, amelyek a külső
körülmények változásához igazodnak

9. Intézményi és tapasztalati megközelítések:

 tömeges felmérések
 modernizmus a politikai viselkedés kutatásában:
o választáskutatás fő irányának legfontosabb modernista vonása az erőteljes
totalitásra való törekvés volt
o politikai viselkedésre vonatkozó kutatás középpontjában az egyetlen legjobb
döntési algoritmus keresése állt, amellyel a választók összességének
viselkedése és tábormegoszlása leírható
o a szavazók csak a rendelkezésre álló alternatívák közül választhatnak 
elemzők következetesen hajlamosak egyenlőségjelet tenni a pártok által kapott
szavazatok és a pártok „támogatottsága” közé
o tömeges felmérések legfontosabb célja: az intézményes jelentőséggel bíró
változások rekonstrukciója

10. Alternatívák:
 módszertani pluralizmus: komolyan vesszük az előre kódolt kérdések ismert korlátáit
az emberek komplex szándékainak feltárásában
 adatok dezaggregációja: fontos kiegészítője a módszertani pluralizmusnak
o megszabadulást a dekontextualizált aggregált információktól
o piaci élmény (Lane): az emberek nagyban különböző gazdasági interakciókból
hasonló következtetéseket vonnak le, amelyeket aztán különböző
összefüggésekben alkalmaznak
o DV-index: aránytalanságokat tükrözi + választókerületi beosztás hatásait is
 hangsúly áthelyezése az intézményről a tapasztalati megközelítésre
o hangsúlyozták a tapasztalatok kötött és kontextualizált jellegét, valamint azt a
módot, ahogyan felhalmozódva intuíciókká válnak
o előnyős  a politikatudománynak nem mindig sikerül idejekorán felismernie,
hogy mi az, ami intézményes jelentőséggel bír, és mi az, ami nem
 SZGM POLITOLÓGIA VIZSGA
Olvasmányok
BALOGH ISTVÁN – MÉLTÁNYOSSÁG VAGY ÖNBECSÜLÉS
Normatív gyakorlati elvek igazolása / megalapozása
→ intézményi (makró),
→ személyközi (mikró).
Társadalmi igazságosság elvei: emberi együttélés vmely történelmi módozatának intézményi /
személyközi viszonyait szabályozó normatív elvek.
Igazságosság elméletek 2 kritikus pontja:
→ elvek megalapozása (1)
→ érvényesítésük lehetőségének tisztázása (2)
John Rawls
(1) Erkölcsi érzékkel rendelkező, gyakorlati döntésekben ésszerűen eljáró döntéshozók állapítják meg
a társadalmi normákat, javak elosztásának normatív elveit.
(2) Gyakorlatilag érvényesen orientáló módon megfelelnek az erkölcsi érzékkel felruházott valóságos
személyek átgondolt ítéleteinek és igazságérzetének.
Rawls az igazságosság elveit alkalmasnak látja arra, hogy a modern kapitalizmus viszonyai között, a
demokratikus jogállam politikai, gazdasági és társadalmi alapstruktúrájára legyenek alkalmazhatók
→ az igazságosság általa kifejtett elméletét politikai elméletnek, vagyis nem átfogó társadalomelméleti
koncepciónak tekinti.
| A könyv annak a bemutatására igyekszik, hogy a rawlsi modellkonstrukció általában véve is
akadálya az igazságosság bármely elve megalapozásának |
Az önbecsülés igazságossági elvei az egyének elérhető legteljesebb önismeretét és viszonyaik mind
teljesebb ismeretét feltételezik.
Mérsékelt intuicionizmus vs. antropológiai alapstruktúra
Rawls elmélete igazolási és alkalmazási, és nem megalapozási – azaz szisztematikus megalapozás
nélküli – elmélet.
Rawls → Idea: alapvető intuitív gondolat = erkölcsi erővel, a racionális gondolkodás- és
ítélőképességgel bíró személyeket szabadnak nevezzük.
„A görög időktől kezdve a filozófia és a jog a személy fogalmát úgy értelmezi, mint aki részt vesz és
szerepet tölthet be a társadalomban és ennél fogva bizonyos jogokat gyakorol és kötelezettségeket
visel” – Rawls.
→ hiba: antropológiai és a társadalomtörténeti szint közötti differenciálás hiánya a személy
meghatározásában.
(Olyan végtelenül hosszú számomra értelmezhetetlen mondatok vannak, hogy nem fogom normálisan ezt kijegyzetelni).

Problémák
→ megalapozáselméleti regresszió problémája (a),
→ ember antropológiai meghatározása (b).

(a) a társadalomelmélet relációantropológiai megalapozó elmélete nem lehet szociológiai

struktúraelmélet, mert magában kell foglalnia a struktúrák történelmi változásának forrását is.

(b) Az ember és az élő világ közötti határvonalat, egyúttal pedig az ember viszonylagosan végső
meghatározottságát csak egy jó definiált relációantropológiai koncepció adhatja meg.
Rawls: az embert valamely tulajdonsága alapján lehetne meghatározni, mint például az olyan
„klasszikus” megfogalmazás: az ember eredendően politikai lény, vagy szerszámkészítő, vagy akár
gondolkodó lény.

Relációelméleti gondolat
Az élővilág közös jellemzője, hogy a létének feltételeit jelentő természeti viszonyok középpontjában
áll, s ezt a helyzetet a pozicionalitás fogalma fejezi ki, melynek révén e létfeltételek együttesen az élő
számára környezetet alkotnak.
→ az élő organizmusok (növények, állatok, ember) a létfeltételeiket biztosító környezetükhöz való
kapcsolódásuk (pozicionáltságuk) jellege szerint képezik az élet fokozatait (Stufen).

Plessner
→ nyitott pozicionalitás: szerveződés növényi szintje,
→ zárt pozicionalitás: állati szerveződés szintje,
→ excentrikus pozicionalitás: emberi szerveződés szintje.

Az embert a megkettőzött önközpontúság (excentrikus pozicionalitás) jellemzi

→ az embert NEM egyedi tulajdonsága alapján lehet definiálni, hanem a szerint a struktúra szerint,
amelyet az önmagához való viszony alkot.

Ember lényege – három irányú kibontakozás lehetősége

→ Außenwelt: az embernek a testén (Körper) kívüli külső világa (Außenwelt),
→ Innenwelt: a testén (Leib) belüli világ (Innenwelt),
→ Mitwelt: másokhoz való kapcsolat világa (Mitwelt).

Relációantropológia feladata egy normatív-kritikai és történeti társadalomelméleti felfogás

megalapozása
→ nem az emberi képességek valamelyikének vagy együttesének kialakulását és történetét, hanem
azok forrását, emberi jellegét, mint egy sajátosan emberi létmódot megalapozó koncepció.

Alapvető dimenziók ~ emberi életmód alapja (?)

→ az ember & természet viszonya, mint elsajátítás
→ az emberek egymáshoz való viszonya, mint együttes létezésük, közös lét,
→ az embernek önmagához való viszonya, mint önmeghatározás.

→ instrumentális cselekvés: az embernek a természethez való viszonyában az összekapcsoló, közvetítő

médium az eszköz, az ehhez kapcsolódó specifikáló és generalizáló tevékenység,

→ normatív cselekvés: az együttes emberi létmód médiuma a közösséget egybetartó norma, amelynek
feszültségoldó dinamikáját adja,

→ szimbolikus cselekvés: az ember önmagához való viszonya a szimbólum médiuma révén

bontakozik ki és a szimbolikus cselekvés dinamizálja.

Relációantropológia és történeti társadalomelmélet

A történeti szemléletű kritikai elmélet feladata, az antropológiai alapszerkezetben rejlő struktúrák és
relációk hogyan jelennek meg az emberi létmód különböző történeti korszakaiban.

Társadalomelmélet: a kritika normatív elveit, s a kritika történeti kereteit fejti ki.

Relációantropológia: egy tagolt, többfokozatú társadalomelmélet elveit, illetve kiinduló pontjait
foglalja magában.
Ellenségeskedésnek, együttműködésnek, közös védelemnek különböző formái → közösségek közötti
hierarchikus viszonyokra vezetnek.

Az emberi jogok korunk jogrendszereinek „minimum standard” osztályát alkotják, amely magában
foglalja az élet és a biztonság, a személyi tulajdon, a joguralom bizonyos elemeit, a lelkiismeret, a
társulás és az emigráció szabadságát.
→ szükségletekhez kapcsolódó jogok: természethez való viszony,
→ elismeréshez fűződő jogok: másokhoz való viszony,
→ képességekhez fűződő jogok: ember önmagához való viszonya.

Az autonóm egyén egy több szakaszos hosszú történelmi folyamat mai időleges végpontján állva, a
hozzá vezető történelmi folyamaton átlépve visszakapcsolódik emberré válásának eredeti forrásához,
az antropológiai alapstruktúrához és eképpen határozza meg emberként önmagát.

Önbecsülés igazságosságának alapelvei

→ esélyegyenlőség elve: Minden ember joggal tarthat igényt adottságai és képességei
kibontakoztatását és gyakorlását szolgáló feltételekre.
→ felelősség elve: egyéni felelősség – az egyén felelősséget visel képességei kifejlesztéséért és
gyakorlásáért,
intézményi felelősség – a társadalmi intézmények elsődleges felelőssége az emberi
képességek eredményeinek felhasználása.
→ differenciálás elve: az egyének közötti kapcsolatok és a társadalmi intézmények úgy alakítandók,
hogy a képességei kibontakoztatásában és gyakorlásában a felelősségteljes egyének teljesítménye
megbecsülésük alapjává válhasson.

Társadalomkritikai pozíciók

John Rawls olyan normatív elveket fogalmaz meg és igazol, amelyek érvényesítése lehetővé teszi az
autonóm magánszemélyek együttélésének szabályozását és az emberi létmód e történeti rendszerének
hosszú távú fennmaradását, hanyatlásának késleltetését.
Az önbecsülés igazságossági elvei és a politikai társadalomelmélet NEM helyezhető(k) el Rawlsnak az
elméletről alkotott duális modelljében.

BENE MÁRTON – MEGOSZTÓ POLITIKUSOK

| 2014-es kampány képviselőjelöltjeinek 25 virális posztja – ezek 1822 nyilvánosan elérhető

megosztása. Miért érnek el ekkora megosztásszámot? Milyen típusú posztok válnak virálissá? |

Bevezetés: A „megosztott tapasztalat”

Megosztás fogalma a „kortárs kultúra & társadalom központi fogalmává” vált

→ ebben a kontextusban a politika is „megosztott tapasztalattá” válik,
→ Facebook: fontos a politikusoknak (választóknak politikai tájékozódás, információfogyasztás),
→ A Facebookon a politika széles körben láthatóvá és kommunikálhatóvá, azaz virálissá a
megosztásokon keresztül válhat,
→ megosztások jelentős részben az állampolgárok saját személyes hálózataikban folyó társalgásainak
termékei.
 Elméleti háttér

Facebook: állampolgároknak az egyik legfontosabb politikai információforrása

→ az összes Facebook felhasználó 66%-a legalább néha találkozik hírekkel,
→ egyetemista fiatalok számára az első számú infóforrás,
→ könnyen el tudja érni a politikai tartalmak után NEM érdeklődő választókat (véletlenszerű
találkozások a tartalmakkal – accidental exposure),
→ az üzenetek társas közvetítése növelni tudja a tartalmak meggyőző erejét és hatását.

„A nem politikai kontextusban zajló politikai társalgások jóval toleránsabbak a politikai

egyet nem értéssel szemben, mint a politikai kontextusban zajló beszélgetések.”
A politika mediatizációja: a választók szélesebb tömegeit a tömegmédián keresztül lehetett elérni →
ma már a közösségi médián.

Facebook a megosztásra épül → felhasználók kommunikációs hálózatokat hoznak létre – a

megosztásokkal tartják életben a hálózatokat.

Viralitás: „hálózat által lehetővé tett szájról szájra terjedés” („network-enhanced word-of-mouth”),
sok különböző kommunikációs hálózatban való megosztottá válást jelenti
→ kommunikáció aktusa & terjesztés aktusa,
→ Annál jobb, minél jobb: minél több ember oszt meg egy tartalmat, annál nagyobb elérésre és
hatásra tehet az szert (ezért stabilabb közönség, mint a tömegmédiában).

Egy tartalom akkor lehet sikeres, ha az állampolgárok fel tudják használni a saját hálózatukkal
folytatott társalgásaikban
→ azt akarja elérni, hogy az állampolgár ne csak befogadja és feldolgozza a tartalmat, hanem
kommunikáljon is róla, ezáltal a választó kommunikatív, társas természetét célozza meg.

A kampányok általában két fő célt szolgálhatnak: a támogatók mobilizálását & még nem támogatók
megnyerését.

A felhasználók a megosztás során interpretálhatják, kommentálhatják, kritizálhatják és

átértelmezhetik az eredeti tartalmat, és ezáltal eltorzíthatják annak eredeti üzenetét.

Módszerek
A retweetelésre hatást gyakorol a megosztó észlelt megbízhatósága, szakértelme és vonzereje.

Posztok tartalmi változóinak 4 csoportja

→ strukturális elemek (tartalmaz-e szöveget, képet, videót, megosztott tartalmat),
→ érzelmi tónusok két változója: pozitív tónus (ha a tartalomban: dicséret, büszkeség, siker, vminek a
felavatása, stb.), negatív tónus (ha a tartalomban kritika, támadás, sajnálkozás),
→ tartalmi karakter,
→ információs elem (ha pl. ígéret, jelölt saját véleménye egy témával kapcsolatban, korábbi
teljesítményről / leendő eseményről való tájékoztatás, stb.).

Mobilizációs jellegű poszt: a posztban jelen volt szavazásra / offline eseményen való részvételre való
explicit felszólítás, kampányanyagot osztott meg a jelölt.

Elköteleződés (engagement) változó: Facebook-tevékenységre való explicit felszólítás jelenik meg

(lájkolás, kommentelés, megosztás, stb.).
Perszonalizációs elem: jelen volt valamilyen személyes, a jelölt politikán kívüli életével kapcsolatos
tartalom: családtagjai, személyes érdeklődése, politikán kívüli élete, stb.

Humor: ha tartalomban volt olyan elem, amelyet humoros célzattal alkalmazott a jelölt.

Posztok orientációja: helyi és/vagy országos témákra, ügyekre fókuszálnak-e.

Eredmények
A szöveges virális posztok mindig tartalmaznak vagy képet, vagy videót, vagy megosztást.
Virális posztok nagyobb része negatív tónusú, s magasabb a szavak száma is.
Legtöbb virális poszt információt (pl. a jelölt személyes véleménye) tartalmaz, az offline cselekvésre
való felszólítások is jellemzőek.
→ A perszonalizáció és a humor alkalmazása láthatóan nem segíti elő a viralitást.

Negativitás használata
→ Szövegeket a leggyakrabban image macroval / képpel alkalmazzák.
→ Gyakrabban fókuszálnak nemzeti ügyekre, s foglalkoznak korrupcióval, az ellenfél politikai
világnézetével (pl. szolidaritás hiánya).
→ Választási csalások.
→ Kommentárok: düh, felháborodás tükröződése.
→ Tehát vmilyen morális kritikát fogalmaznak meg ezek a posztok (közpolitikát NEM bírál).
Nem negatív virális posztok
→ Főként tiszta mobilizációs célzatúak / önmagukban NEM politikai tartalmúak.
Virális posztok megosztásai
→ Felhasználók főként saját hozzáadott tartalom nélkül osztották.
A jelöltek posztjait megosztó felhasználók Facebook-ismerősei érdektelenséget mutatnak ezekkel a
politikai tartalmakkal kapcsolatban.
Legtöbb reaktivitást kiváltó virális posztok sok követővel rendelkező Facebook-oldalak / politikusok
személyes profiljai.
A virális tartalmak ritkán nyernek extra megosztásokat az elsődleges megosztásaikból fakadóan.

Összegzés
A virális posztok legjellemzőbb eleme a negativitás (egyszerűbb valami ellen állást foglalni, mint
valami mellett)
→ politikai ellenfelet támadó jellegű,
→ magas arousalszintű érzelmek (düh, felháborodás),
→ morális kritika (korrupciós vádak),
→ targetáltak: megnevezik az egyéni vagy a kollektív ellenségképet,
→ összes véleményt és image macrot tartalmazó poszt negatív volt.
Nem negatív posztok
→ főként mobilizációs jellegű,
→ felhasználók törekednek arra hatást gyakoroljanak vagy meggyőzzék ismerőseiket.
Perszonalizáció és a humor alig van jelen a virális tartalmakban.
A legtöbb megosztás egyéni kommentár nélkül maradt.
Kiemelkedő oldalaknak és profiloknak a viralitás elérésben játszott kitüntetett szerepe.
GÁLIK MIHÁLY – VISSZHANGKAMRÁK & SZŰRŐBUBORÉKOK

| A hírfogyasztásról szóló vita a digitális hálózati média-ökoszisztéma világában |

Bevezetés
Personalization (hírválogatás): híreket a felhasználók saját elgondolásaikat követve személyükre
szabhatják (Nicholas vki).
Echo chamber (visszhangkamra): hírek felhasználók általi személyre szabásának társadalmi veszélyei.

IKT (új infokommunikációs technológiák): megjelenése & terjedése nyomán a hírkínálat az 1970-es
évektől fokozatosan bővült, a folyamatot a különböző társadalmi rétegek hírfogyasztásában meglévő
különbségek növekedése kísérte.
The information rich = információval bőven ellátottak
The information poor = információkban szűkölködők (fogy a világ, szegény kalória)

The knowledge gap = a két réteg közötti tudásszakadék.

Digital divide = digitális megosztottság.

Filter bubble = szűrőbuborékok.

A hírbuborék lehetőségének felvetése, konceptualizálása, a jelenségről folytatott vita első szakasza

Nicholas Negroponte felvázolta: a hírfolyamot a felhasználók személyükre szabhatják.
→ a tartalmakat előállító professzionális médiaszervezetek kínálata által uralt push modellt fel
fogja váltani a fogyasztó/felhasználó által dominált pull modell, a felhasználó válogathat a tartalmak
között.

Cass Sunstein arra hívta fel a figyelmet, hogy a személyre szabott hírválogatás káros társadalmi
következményekkel is járhat.

Like-minded = hasonló gondolkodású

Information cocoon = információs gubó
→ a felhasználók csak a világhálón talált hasonló gondolkodású társaikkal kommunikálnak, azzal
könnyen bezárhatják magukat egy információs gubóba / visszhangkamrába.

→ Komoly veszély: a felhasználók főként csak azokat a hírforrásokat veszik igénybe, amelyekben a
világképüknek megfelelő információkkal, véleményekkel találkoznak, NEM alakulhatnak ki bennük
azok a közös tapasztalatok, amelyek összetartják a heterogén társadalmakat.
→ Sustein szerint ez kissé eltúlozott megállapítás.

Hírportálok 2009-es látogatottsági adatai: ritka az olyan felhasználó, aki csak 1-2 karakteres
hírportált látogat, s más hírmédiumokat nem vesz igénybe.
Survey = felmérés
Kristen Purcell: Kimutatták, hogy ez emberek döntő többsége (92%) egy átlagos napon több
hírforrásból tájékozódik (2009).

Hargittai Eszter: fókuszcsoportos csevegés (fiatalok, képzettek inkább) → résztvevők pozitívan

értékelték, hogy az interneten sokkal szélesebb hírkínálatból válogathatnak, mint a hagyományos
hírmédiában.

Daily me = napi én (hírfogyasztó visszahúzódik a napi én egyoldalú információiba).

 Hírbuborék–vita a 2010-es években

Eli Parizer: rejtett algoritmikus szűrések súlyosbítják az egyéni online hírhasználat felhasználók általi
személyre szabásából fakadó problémákat
→ az így megjelenő ajánlások szerepe erősebb lehet a felhasználók hírválasztásában, mint a pártokhoz
való saját kötődésüké.

Frederik Z. B.: Kettéválasztották a híreknek a felhasználók, valamint az algoritmusok általi személyre

szabását
→ hírek személyre szabásával kapcsolatos aggályok túlzottak.

Rune Karlsen online kérdőíves felmérése

→ az online vitafórumok résztvevői közül a legaktívabbak gyakran kommunikálnak az ellenkező
nézeteket valló felhasználókkal is – NEM zárják magukat visszhangkamrába.

trench warfare dynamics = lövészárok-hadviselés dinamikája (ez jellemzi az online vitafórumokat)

disconfirmation bias = ellenkezési torzítás

A résztvevők jellemzően elbeszélnek egymás mellett, ellenkező felfogásúakkal folytatott vitáik

általában inkább megerősítik a saját nézeteiket, ami egyfajta ellenkezési torzítás.

Barbaraczy Eszter: „a kommentelők körében van átjárás a kormánykritikus és a kormánypárti média

között.”
Jacob Nelson & James Webster: „A Facebook de facto a hálózati hírek közönségeinek nyitóoldala
lett.”
→ többen látogatnak hírportálokra Facebookról navigálva, mint csak úgy indirektbe,
→ álláspontjuk: a filter bubble/echo chamber jelenség egy mítosz, melyet az amerikai társadalom
szélsőséges politikai megosztottsága tart életben.

the age of social media = közösségi média kora

Sunstein (visszhangkamra metafora megalkotója) kitartott véleménye mellett → közösségi média

veszélyben: a hírek személyre szabását az algoritmusok végzik majd el.

Elizabeth D. & Grant Blank → elérhető hírforrások bősége gátolja a visszhangkamrák kialakulását.
Következtetések, vitakérdések
Klasszikus felfogás: a hírmédia főként a közönség kognitív szükségleteinek igyekszik megfelelni,
kínálata elsősorban a dolgok/az események megismeréséhez és az információk megszerzéséhez járul
hozzá.
Közönség előtérbe helyezi a mindennapos életvitellel, szabadidő eltöltéssel kapcsolatos, könnyedebb,
szórakoztató jellegű híreket.
News gap = hírszakadék
Fogyasztók hajlamosak arra, hogy a hírekből azokat mazsolázzák ki, melyek tetszetősek számukra,
hasonló nézeteket vallanak.
Legacy news media = hagyományos hírmédia

Polyák Gábor: „a személyre szabott információs ökoszisztéma kialakulása aligha fér össze a
demokratikus nyilvánosság ideájával, amivel nem nehéz egyetérteni még akkor sem, ha az általa
használt szűrőbuborék- fogalom értelmezése is lazább, mint a klasszikus meghatározás.” – hosszú, de
Polyák mondta :D.
 SZGM POLITOLÓGIA VIZSGA
Olvasmányok
BALOGH ISTVÁN – MÉLTÁNYOSSÁG VAGY ÖNBECSÜLÉS
Normatív gyakorlati elvek igazolása / megalapozása
→ intézményi (makró),
→ személyközi (mikró).
Társadalmi igazságosság elvei: emberi együttélés vmely történelmi módozatának intézményi /
személyközi viszonyait szabályozó normatív elvek.
Igazságosság elméletek 2 kritikus pontja:
→ elvek megalapozása (1)
→ érvényesítésük lehetőségének tisztázása (2)
John Rawls
(1) Erkölcsi érzékkel rendelkező, gyakorlati döntésekben ésszerűen eljáró döntéshozók állapítják meg
a társadalmi normákat, javak elosztásának normatív elveit.
(2) Gyakorlatilag érvényesen orientáló módon megfelelnek az erkölcsi érzékkel felruházott valóságos
személyek átgondolt ítéleteinek és igazságérzetének.
Rawls az igazságosság elveit alkalmasnak látja arra, hogy a modern kapitalizmus viszonyai között, a
demokratikus jogállam politikai, gazdasági és társadalmi alapstruktúrájára legyenek alkalmazhatók
→ az igazságosság általa kifejtett elméletét politikai elméletnek, vagyis nem átfogó társadalomelméleti
koncepciónak tekinti.
| A könyv annak a bemutatására igyekszik, hogy a rawlsi modellkonstrukció általában véve is
akadálya az igazságosság bármely elve megalapozásának |
Az önbecsülés igazságossági elvei az egyének elérhető legteljesebb önismeretét és viszonyaik mind
teljesebb ismeretét feltételezik.
Mérsékelt intuicionizmus vs. antropológiai alapstruktúra
Rawls elmélete igazolási és alkalmazási, és nem megalapozási – azaz szisztematikus megalapozás
nélküli – elmélet.
Rawls → Idea: alapvető intuitív gondolat = erkölcsi erővel, a racionális gondolkodás- és
ítélőképességgel bíró személyeket szabadnak nevezzük.
„A görög időktől kezdve a filozófia és a jog a személy fogalmát úgy értelmezi, mint aki részt vesz és
szerepet tölthet be a társadalomban és ennél fogva bizonyos jogokat gyakorol és kötelezettségeket
visel” – Rawls.
→ hiba: antropológiai és a társadalomtörténeti szint közötti differenciálás hiánya a személy
meghatározásában.
(Olyan végtelenül hosszú számomra értelmezhetetlen mondatok vannak, hogy nem fogom normálisan ezt kijegyzetelni).

Problémák
→ megalapozáselméleti regresszió problémája (a),
→ ember antropológiai meghatározása (b).

(a) a társadalomelmélet relációantropológiai megalapozó elmélete nem lehet szociológiai

struktúraelmélet, mert magában kell foglalnia a struktúrák történelmi változásának forrását is.

(b) Az ember és az élő világ közötti határvonalat, egyúttal pedig az ember viszonylagosan végső
meghatározottságát csak egy jó definiált relációantropológiai koncepció adhatja meg.
Rawls: az embert valamely tulajdonsága alapján lehetne meghatározni, mint például az olyan
„klasszikus” megfogalmazás: az ember eredendően politikai lény, vagy szerszámkészítő, vagy akár
gondolkodó lény.

Relációelméleti gondolat
Az élővilág közös jellemzője, hogy a létének feltételeit jelentő természeti viszonyok középpontjában
áll, s ezt a helyzetet a pozicionalitás fogalma fejezi ki, melynek révén e létfeltételek együttesen az élő
számára környezetet alkotnak.
→ az élő organizmusok (növények, állatok, ember) a létfeltételeiket biztosító környezetükhöz való
kapcsolódásuk (pozicionáltságuk) jellege szerint képezik az élet fokozatait (Stufen).

Plessner
→ nyitott pozicionalitás: szerveződés növényi szintje,
→ zárt pozicionalitás: állati szerveződés szintje,
→ excentrikus pozicionalitás: emberi szerveződés szintje.

Az embert a megkettőzött önközpontúság (excentrikus pozicionalitás) jellemzi

→ az embert NEM egyedi tulajdonsága alapján lehet definiálni, hanem a szerint a struktúra szerint,
amelyet az önmagához való viszony alkot.

Ember lényege – három irányú kibontakozás lehetősége

→ Außenwelt: az embernek a testén (Körper) kívüli külső világa (Außenwelt),
→ Innenwelt: a testén (Leib) belüli világ (Innenwelt),
→ Mitwelt: másokhoz való kapcsolat világa (Mitwelt).

Relációantropológia feladata egy normatív-kritikai és történeti társadalomelméleti felfogás

megalapozása
→ nem az emberi képességek valamelyikének vagy együttesének kialakulását és történetét, hanem
azok forrását, emberi jellegét, mint egy sajátosan emberi létmódot megalapozó koncepció.

Alapvető dimenziók ~ emberi életmód alapja (?)

→ az ember & természet viszonya, mint elsajátítás
→ az emberek egymáshoz való viszonya, mint együttes létezésük, közös lét,
→ az embernek önmagához való viszonya, mint önmeghatározás.

→ instrumentális cselekvés: az embernek a természethez való viszonyában az összekapcsoló, közvetítő

médium az eszköz, az ehhez kapcsolódó specifikáló és generalizáló tevékenység,

→ normatív cselekvés: az együttes emberi létmód médiuma a közösséget egybetartó norma, amelynek
feszültségoldó dinamikáját adja,

→ szimbolikus cselekvés: az ember önmagához való viszonya a szimbólum médiuma révén

bontakozik ki és a szimbolikus cselekvés dinamizálja.

Relációantropológia és történeti társadalomelmélet

A történeti szemléletű kritikai elmélet feladata, az antropológiai alapszerkezetben rejlő struktúrák és
relációk hogyan jelennek meg az emberi létmód különböző történeti korszakaiban.

Társadalomelmélet: a kritika normatív elveit, s a kritika történeti kereteit fejti ki.

Relációantropológia: egy tagolt, többfokozatú társadalomelmélet elveit, illetve kiinduló pontjait
foglalja magában.
Ellenségeskedésnek, együttműködésnek, közös védelemnek különböző formái → közösségek közötti
hierarchikus viszonyokra vezetnek.

Az emberi jogok korunk jogrendszereinek „minimum standard” osztályát alkotják, amely magában
foglalja az élet és a biztonság, a személyi tulajdon, a joguralom bizonyos elemeit, a lelkiismeret, a
társulás és az emigráció szabadságát.
→ szükségletekhez kapcsolódó jogok: természethez való viszony,
→ elismeréshez fűződő jogok: másokhoz való viszony,
→ képességekhez fűződő jogok: ember önmagához való viszonya.

Az autonóm egyén egy több szakaszos hosszú történelmi folyamat mai időleges végpontján állva, a
hozzá vezető történelmi folyamaton átlépve visszakapcsolódik emberré válásának eredeti forrásához,
az antropológiai alapstruktúrához és eképpen határozza meg emberként önmagát.

Önbecsülés igazságosságának alapelvei

→ esélyegyenlőség elve: Minden ember joggal tarthat igényt adottságai és képességei
kibontakoztatását és gyakorlását szolgáló feltételekre.
→ felelősség elve: egyéni felelősség – az egyén felelősséget visel képességei kifejlesztéséért és
gyakorlásáért,
intézményi felelősség – a társadalmi intézmények elsődleges felelőssége az emberi
képességek eredményeinek felhasználása.
→ differenciálás elve: az egyének közötti kapcsolatok és a társadalmi intézmények úgy alakítandók,
hogy a képességei kibontakoztatásában és gyakorlásában a felelősségteljes egyének teljesítménye
megbecsülésük alapjává válhasson.

Társadalomkritikai pozíciók

John Rawls olyan normatív elveket fogalmaz meg és igazol, amelyek érvényesítése lehetővé teszi az
autonóm magánszemélyek együttélésének szabályozását és az emberi létmód e történeti rendszerének
hosszú távú fennmaradását, hanyatlásának késleltetését.
Az önbecsülés igazságossági elvei és a politikai társadalomelmélet NEM helyezhető(k) el Rawlsnak az
elméletről alkotott duális modelljében.

BENE MÁRTON – MEGOSZTÓ POLITIKUSOK

| 2014-es kampány képviselőjelöltjeinek 25 virális posztja – ezek 1822 nyilvánosan elérhető

megosztása. Miért érnek el ekkora megosztásszámot? Milyen típusú posztok válnak virálissá? |

Bevezetés: A „megosztott tapasztalat”

Megosztás fogalma a „kortárs kultúra & társadalom központi fogalmává” vált

→ ebben a kontextusban a politika is „megosztott tapasztalattá” válik,
→ Facebook: fontos a politikusoknak (választóknak politikai tájékozódás, információfogyasztás),
→ A Facebookon a politika széles körben láthatóvá és kommunikálhatóvá, azaz virálissá a
megosztásokon keresztül válhat,
→ megosztások jelentős részben az állampolgárok saját személyes hálózataikban folyó társalgásainak
termékei.
 Elméleti háttér

Facebook: állampolgároknak az egyik legfontosabb politikai információforrása

→ az összes Facebook felhasználó 66%-a legalább néha találkozik hírekkel,
→ egyetemista fiatalok számára az első számú infóforrás,
→ könnyen el tudja érni a politikai tartalmak után NEM érdeklődő választókat (véletlenszerű
találkozások a tartalmakkal – accidental exposure),
→ az üzenetek társas közvetítése növelni tudja a tartalmak meggyőző erejét és hatását.

„A nem politikai kontextusban zajló politikai társalgások jóval toleránsabbak a politikai

egyet nem értéssel szemben, mint a politikai kontextusban zajló beszélgetések.”
A politika mediatizációja: a választók szélesebb tömegeit a tömegmédián keresztül lehetett elérni →
ma már a közösségi médián.

Facebook a megosztásra épül → felhasználók kommunikációs hálózatokat hoznak létre – a

megosztásokkal tartják életben a hálózatokat.

Viralitás: „hálózat által lehetővé tett szájról szájra terjedés” („network-enhanced word-of-mouth”),
sok különböző kommunikációs hálózatban való megosztottá válást jelenti
→ kommunikáció aktusa & terjesztés aktusa,
→ Annál jobb, minél jobb: minél több ember oszt meg egy tartalmat, annál nagyobb elérésre és
hatásra tehet az szert (ezért stabilabb közönség, mint a tömegmédiában).

Egy tartalom akkor lehet sikeres, ha az állampolgárok fel tudják használni a saját hálózatukkal
folytatott társalgásaikban
→ azt akarja elérni, hogy az állampolgár ne csak befogadja és feldolgozza a tartalmat, hanem
kommunikáljon is róla, ezáltal a választó kommunikatív, társas természetét célozza meg.

A kampányok általában két fő célt szolgálhatnak: a támogatók mobilizálását & még nem támogatók
megnyerését.

A felhasználók a megosztás során interpretálhatják, kommentálhatják, kritizálhatják és

átértelmezhetik az eredeti tartalmat, és ezáltal eltorzíthatják annak eredeti üzenetét.

Módszerek
A retweetelésre hatást gyakorol a megosztó észlelt megbízhatósága, szakértelme és vonzereje.

Posztok tartalmi változóinak 4 csoportja

→ strukturális elemek (tartalmaz-e szöveget, képet, videót, megosztott tartalmat),
→ érzelmi tónusok két változója: pozitív tónus (ha a tartalomban: dicséret, büszkeség, siker, vminek a
felavatása, stb.), negatív tónus (ha a tartalomban kritika, támadás, sajnálkozás),
→ tartalmi karakter,
→ információs elem (ha pl. ígéret, jelölt saját véleménye egy témával kapcsolatban, korábbi
teljesítményről / leendő eseményről való tájékoztatás, stb.).

Mobilizációs jellegű poszt: a posztban jelen volt szavazásra / offline eseményen való részvételre való
explicit felszólítás, kampányanyagot osztott meg a jelölt.

Elköteleződés (engagement) változó: Facebook-tevékenységre való explicit felszólítás jelenik meg

(lájkolás, kommentelés, megosztás, stb.).
Perszonalizációs elem: jelen volt valamilyen személyes, a jelölt politikán kívüli életével kapcsolatos
tartalom: családtagjai, személyes érdeklődése, politikán kívüli élete, stb.

Humor: ha tartalomban volt olyan elem, amelyet humoros célzattal alkalmazott a jelölt.

Posztok orientációja: helyi és/vagy országos témákra, ügyekre fókuszálnak-e.

Eredmények
A szöveges virális posztok mindig tartalmaznak vagy képet, vagy videót, vagy megosztást.
Virális posztok nagyobb része negatív tónusú, s magasabb a szavak száma is.
Legtöbb virális poszt információt (pl. a jelölt személyes véleménye) tartalmaz, az offline cselekvésre
való felszólítások is jellemzőek.
→ A perszonalizáció és a humor alkalmazása láthatóan nem segíti elő a viralitást.

Negativitás használata
→ Szövegeket a leggyakrabban image macroval / képpel alkalmazzák.
→ Gyakrabban fókuszálnak nemzeti ügyekre, s foglalkoznak korrupcióval, az ellenfél politikai
világnézetével (pl. szolidaritás hiánya).
→ Választási csalások.
→ Kommentárok: düh, felháborodás tükröződése.
→ Tehát vmilyen morális kritikát fogalmaznak meg ezek a posztok (közpolitikát NEM bírál).
Nem negatív virális posztok
→ Főként tiszta mobilizációs célzatúak / önmagukban NEM politikai tartalmúak.
Virális posztok megosztásai
→ Felhasználók főként saját hozzáadott tartalom nélkül osztották.
A jelöltek posztjait megosztó felhasználók Facebook-ismerősei érdektelenséget mutatnak ezekkel a
politikai tartalmakkal kapcsolatban.
Legtöbb reaktivitást kiváltó virális posztok sok követővel rendelkező Facebook-oldalak / politikusok
személyes profiljai.
A virális tartalmak ritkán nyernek extra megosztásokat az elsődleges megosztásaikból fakadóan.

Összegzés
A virális posztok legjellemzőbb eleme a negativitás (egyszerűbb valami ellen állást foglalni, mint
valami mellett)
→ politikai ellenfelet támadó jellegű,
→ magas arousalszintű érzelmek (düh, felháborodás),
→ morális kritika (korrupciós vádak),
→ targetáltak: megnevezik az egyéni vagy a kollektív ellenségképet,
→ összes véleményt és image macrot tartalmazó poszt negatív volt.
Nem negatív posztok
→ főként mobilizációs jellegű,
→ felhasználók törekednek arra hatást gyakoroljanak vagy meggyőzzék ismerőseiket.
Perszonalizáció és a humor alig van jelen a virális tartalmakban.
A legtöbb megosztás egyéni kommentár nélkül maradt.
Kiemelkedő oldalaknak és profiloknak a viralitás elérésben játszott kitüntetett szerepe.
 SZGM POLITOLÓGIA VIZSGA
Olvasmányok
BALOGH ISTVÁN – MÉLTÁNYOSSÁG VAGY ÖNBECSÜLÉS
Normatív gyakorlati elvek igazolása / megalapozása
→ intézményi (makró),
→ személyközi (mikró).
Társadalmi igazságosság elvei: emberi együttélés vmely történelmi módozatának intézményi /
személyközi viszonyait szabályozó normatív elvek.
Igazságosság elméletek 2 kritikus pontja:
→ elvek megalapozása (1)
→ érvényesítésük lehetőségének tisztázása (2)
John Rawls
(1) Erkölcsi érzékkel rendelkező, gyakorlati döntésekben ésszerűen eljáró döntéshozók állapítják meg
a társadalmi normákat, javak elosztásának normatív elveit.
(2) Gyakorlatilag érvényesen orientáló módon megfelelnek az erkölcsi érzékkel felruházott valóságos
személyek átgondolt ítéleteinek és igazságérzetének.
Rawls az igazságosság elveit alkalmasnak látja arra, hogy a modern kapitalizmus viszonyai között, a
demokratikus jogállam politikai, gazdasági és társadalmi alapstruktúrájára legyenek alkalmazhatók
→ az igazságosság általa kifejtett elméletét politikai elméletnek, vagyis nem átfogó társadalomelméleti
koncepciónak tekinti.
| A könyv annak a bemutatására igyekszik, hogy a rawlsi modellkonstrukció általában véve is
akadálya az igazságosság bármely elve megalapozásának |
Az önbecsülés igazságossági elvei az egyének elérhető legteljesebb önismeretét és viszonyaik mind
teljesebb ismeretét feltételezik.
Mérsékelt intuicionizmus vs. antropológiai alapstruktúra
Rawls elmélete igazolási és alkalmazási, és nem megalapozási – azaz szisztematikus megalapozás
nélküli – elmélet.
Rawls → Idea: alapvető intuitív gondolat = erkölcsi erővel, a racionális gondolkodás- és
ítélőképességgel bíró személyeket szabadnak nevezzük.
„A görög időktől kezdve a filozófia és a jog a személy fogalmát úgy értelmezi, mint aki részt vesz és
szerepet tölthet be a társadalomban és ennél fogva bizonyos jogokat gyakorol és kötelezettségeket
visel” – Rawls.
→ hiba: antropológiai és a társadalomtörténeti szint közötti differenciálás hiánya a személy
meghatározásában.
(Olyan végtelenül hosszú számomra értelmezhetetlen mondatok vannak, hogy nem fogom normálisan ezt kijegyzetelni).

Problémák
→ megalapozáselméleti regresszió problémája (a),
→ ember antropológiai meghatározása (b).

(a) a társadalomelmélet relációantropológiai megalapozó elmélete nem lehet szociológiai

struktúraelmélet, mert magában kell foglalnia a struktúrák történelmi változásának forrását is.

(b) Az ember és az élő világ közötti határvonalat, egyúttal pedig az ember viszonylagosan végső
meghatározottságát csak egy jó definiált relációantropológiai koncepció adhatja meg.
Rawls: az embert valamely tulajdonsága alapján lehetne meghatározni, mint például az olyan
„klasszikus” megfogalmazás: az ember eredendően politikai lény, vagy szerszámkészítő, vagy akár
gondolkodó lény.

Relációelméleti gondolat
Az élővilág közös jellemzője, hogy a létének feltételeit jelentő természeti viszonyok középpontjában
áll, s ezt a helyzetet a pozicionalitás fogalma fejezi ki, melynek révén e létfeltételek együttesen az élő
számára környezetet alkotnak.
→ az élő organizmusok (növények, állatok, ember) a létfeltételeiket biztosító környezetükhöz való
kapcsolódásuk (pozicionáltságuk) jellege szerint képezik az élet fokozatait (Stufen).

Plessner
→ nyitott pozicionalitás: szerveződés növényi szintje,
→ zárt pozicionalitás: állati szerveződés szintje,
→ excentrikus pozicionalitás: emberi szerveződés szintje.

Az embert a megkettőzött önközpontúság (excentrikus pozicionalitás) jellemzi

→ az embert NEM egyedi tulajdonsága alapján lehet definiálni, hanem a szerint a struktúra szerint,
amelyet az önmagához való viszony alkot.

Ember lényege – három irányú kibontakozás lehetősége

→ Außenwelt: az embernek a testén (Körper) kívüli külső világa (Außenwelt),
→ Innenwelt: a testén (Leib) belüli világ (Innenwelt),
→ Mitwelt: másokhoz való kapcsolat világa (Mitwelt).

Relációantropológia feladata egy normatív-kritikai és történeti társadalomelméleti felfogás

megalapozása
→ nem az emberi képességek valamelyikének vagy együttesének kialakulását és történetét, hanem
azok forrását, emberi jellegét, mint egy sajátosan emberi létmódot megalapozó koncepció.

Alapvető dimenziók ~ emberi életmód alapja (?)

→ az ember & természet viszonya, mint elsajátítás
→ az emberek egymáshoz való viszonya, mint együttes létezésük, közös lét,
→ az embernek önmagához való viszonya, mint önmeghatározás.

→ instrumentális cselekvés: az embernek a természethez való viszonyában az összekapcsoló, közvetítő

médium az eszköz, az ehhez kapcsolódó specifikáló és generalizáló tevékenység,

→ normatív cselekvés: az együttes emberi létmód médiuma a közösséget egybetartó norma, amelynek
feszültségoldó dinamikáját adja,

→ szimbolikus cselekvés: az ember önmagához való viszonya a szimbólum médiuma révén

bontakozik ki és a szimbolikus cselekvés dinamizálja.

Relációantropológia és történeti társadalomelmélet

A történeti szemléletű kritikai elmélet feladata, az antropológiai alapszerkezetben rejlő struktúrák és
relációk hogyan jelennek meg az emberi létmód különböző történeti korszakaiban.

Társadalomelmélet: a kritika normatív elveit, s a kritika történeti kereteit fejti ki.

Relációantropológia: egy tagolt, többfokozatú társadalomelmélet elveit, illetve kiinduló pontjait
foglalja magában.
Ellenségeskedésnek, együttműködésnek, közös védelemnek különböző formái → közösségek közötti
hierarchikus viszonyokra vezetnek.

Az emberi jogok korunk jogrendszereinek „minimum standard” osztályát alkotják, amely magában
foglalja az élet és a biztonság, a személyi tulajdon, a joguralom bizonyos elemeit, a lelkiismeret, a
társulás és az emigráció szabadságát.
→ szükségletekhez kapcsolódó jogok: természethez való viszony,
→ elismeréshez fűződő jogok: másokhoz való viszony,
→ képességekhez fűződő jogok: ember önmagához való viszonya.

Az autonóm egyén egy több szakaszos hosszú történelmi folyamat mai időleges végpontján állva, a
hozzá vezető történelmi folyamaton átlépve visszakapcsolódik emberré válásának eredeti forrásához,
az antropológiai alapstruktúrához és eképpen határozza meg emberként önmagát.

Önbecsülés igazságosságának alapelvei

→ esélyegyenlőség elve: Minden ember joggal tarthat igényt adottságai és képességei
kibontakoztatását és gyakorlását szolgáló feltételekre.
→ felelősség elve: egyéni felelősség – az egyén felelősséget visel képességei kifejlesztéséért és
gyakorlásáért,
intézményi felelősség – a társadalmi intézmények elsődleges felelőssége az emberi
képességek eredményeinek felhasználása.
→ differenciálás elve: az egyének közötti kapcsolatok és a társadalmi intézmények úgy alakítandók,
hogy a képességei kibontakoztatásában és gyakorlásában a felelősségteljes egyének teljesítménye
megbecsülésük alapjává válhasson.

Társadalomkritikai pozíciók

John Rawls olyan normatív elveket fogalmaz meg és igazol, amelyek érvényesítése lehetővé teszi az
autonóm magánszemélyek együttélésének szabályozását és az emberi létmód e történeti rendszerének
hosszú távú fennmaradását, hanyatlásának késleltetését.
Az önbecsülés igazságossági elvei és a politikai társadalomelmélet NEM helyezhető(k) el Rawlsnak az
elméletről alkotott duális modelljében.

BENE MÁRTON – MEGOSZTÓ POLITIKUSOK

| 2014-es kampány képviselőjelöltjeinek 25 virális posztja – ezek 1822 nyilvánosan elérhető

megosztása. Miért érnek el ekkora megosztásszámot? Milyen típusú posztok válnak virálissá? |

Bevezetés: A „megosztott tapasztalat”

Megosztás fogalma a „kortárs kultúra & társadalom központi fogalmává” vált

→ ebben a kontextusban a politika is „megosztott tapasztalattá” válik,
→ Facebook: fontos a politikusoknak (választóknak politikai tájékozódás, információfogyasztás),
→ A Facebookon a politika széles körben láthatóvá és kommunikálhatóvá, azaz virálissá a
megosztásokon keresztül válhat,
→ megosztások jelentős részben az állampolgárok saját személyes hálózataikban folyó társalgásainak
termékei.
 Elméleti háttér

Facebook: állampolgároknak az egyik legfontosabb politikai információforrása

→ az összes Facebook felhasználó 66%-a legalább néha találkozik hírekkel,
→ egyetemista fiatalok számára az első számú infóforrás,
→ könnyen el tudja érni a politikai tartalmak után NEM érdeklődő választókat (véletlenszerű
találkozások a tartalmakkal – accidental exposure),
→ az üzenetek társas közvetítése növelni tudja a tartalmak meggyőző erejét és hatását.

„A nem politikai kontextusban zajló politikai társalgások jóval toleránsabbak a politikai

egyet nem értéssel szemben, mint a politikai kontextusban zajló beszélgetések.”
A politika mediatizációja: a választók szélesebb tömegeit a tömegmédián keresztül lehetett elérni →
ma már a közösségi médián.

Facebook a megosztásra épül → felhasználók kommunikációs hálózatokat hoznak létre – a

megosztásokkal tartják életben a hálózatokat.

Viralitás: „hálózat által lehetővé tett szájról szájra terjedés” („network-enhanced word-of-mouth”),
sok különböző kommunikációs hálózatban való megosztottá válást jelenti
→ kommunikáció aktusa & terjesztés aktusa,
→ Annál jobb, minél jobb: minél több ember oszt meg egy tartalmat, annál nagyobb elérésre és
hatásra tehet az szert (ezért stabilabb közönség, mint a tömegmédiában).

Egy tartalom akkor lehet sikeres, ha az állampolgárok fel tudják használni a saját hálózatukkal
folytatott társalgásaikban
→ azt akarja elérni, hogy az állampolgár ne csak befogadja és feldolgozza a tartalmat, hanem
kommunikáljon is róla, ezáltal a választó kommunikatív, társas természetét célozza meg.

A kampányok általában két fő célt szolgálhatnak: a támogatók mobilizálását & még nem támogatók
megnyerését.

A felhasználók a megosztás során interpretálhatják, kommentálhatják, kritizálhatják és

átértelmezhetik az eredeti tartalmat, és ezáltal eltorzíthatják annak eredeti üzenetét.

Módszerek
A retweetelésre hatást gyakorol a megosztó észlelt megbízhatósága, szakértelme és vonzereje.

Posztok tartalmi változóinak 4 csoportja

→ strukturális elemek (tartalmaz-e szöveget, képet, videót, megosztott tartalmat),
→ érzelmi tónusok két változója: pozitív tónus (ha a tartalomban: dicséret, büszkeség, siker, vminek a
felavatása, stb.), negatív tónus (ha a tartalomban kritika, támadás, sajnálkozás),
→ tartalmi karakter,
→ információs elem (ha pl. ígéret, jelölt saját véleménye egy témával kapcsolatban, korábbi
teljesítményről / leendő eseményről való tájékoztatás, stb.).

Mobilizációs jellegű poszt: a posztban jelen volt szavazásra / offline eseményen való részvételre való
explicit felszólítás, kampányanyagot osztott meg a jelölt.

Elköteleződés (engagement) változó: Facebook-tevékenységre való explicit felszólítás jelenik meg

(lájkolás, kommentelés, megosztás, stb.).
Perszonalizációs elem: jelen volt valamilyen személyes, a jelölt politikán kívüli életével kapcsolatos
tartalom: családtagjai, személyes érdeklődése, politikán kívüli élete, stb.

Humor: ha tartalomban volt olyan elem, amelyet humoros célzattal alkalmazott a jelölt.

Posztok orientációja: helyi és/vagy országos témákra, ügyekre fókuszálnak-e.

Eredmények
A szöveges virális posztok mindig tartalmaznak vagy képet, vagy videót, vagy megosztást.
Virális posztok nagyobb része negatív tónusú, s magasabb a szavak száma is.
Legtöbb virális poszt információt (pl. a jelölt személyes véleménye) tartalmaz, az offline cselekvésre
való felszólítások is jellemzőek.
→ A perszonalizáció és a humor alkalmazása láthatóan nem segíti elő a viralitást.

Negativitás használata
→ Szövegeket a leggyakrabban image macroval / képpel alkalmazzák.
→ Gyakrabban fókuszálnak nemzeti ügyekre, s foglalkoznak korrupcióval, az ellenfél politikai
világnézetével (pl. szolidaritás hiánya).
→ Választási csalások.
→ Kommentárok: düh, felháborodás tükröződése.
→ Tehát vmilyen morális kritikát fogalmaznak meg ezek a posztok (közpolitikát NEM bírál).
Nem negatív virális posztok
→ Főként tiszta mobilizációs célzatúak / önmagukban NEM politikai tartalmúak.
Virális posztok megosztásai
→ Felhasználók főként saját hozzáadott tartalom nélkül osztották.
A jelöltek posztjait megosztó felhasználók Facebook-ismerősei érdektelenséget mutatnak ezekkel a
politikai tartalmakkal kapcsolatban.
Legtöbb reaktivitást kiváltó virális posztok sok követővel rendelkező Facebook-oldalak / politikusok
személyes profiljai.
A virális tartalmak ritkán nyernek extra megosztásokat az elsődleges megosztásaikból fakadóan.

Összegzés
A virális posztok legjellemzőbb eleme a negativitás (egyszerűbb valami ellen állást foglalni, mint
valami mellett)
→ politikai ellenfelet támadó jellegű,
→ magas arousalszintű érzelmek (düh, felháborodás),
→ morális kritika (korrupciós vádak),
→ targetáltak: megnevezik az egyéni vagy a kollektív ellenségképet,
→ összes véleményt és image macrot tartalmazó poszt negatív volt.
Nem negatív posztok
→ főként mobilizációs jellegű,
→ felhasználók törekednek arra hatást gyakoroljanak vagy meggyőzzék ismerőseiket.
Perszonalizáció és a humor alig van jelen a virális tartalmakban.
A legtöbb megosztás egyéni kommentár nélkül maradt.
Kiemelkedő oldalaknak és profiloknak a viralitás elérésben játszott kitüntetett szerepe.
GÁLIK MIHÁLY – VISSZHANGKAMRÁK & SZŰRŐBUBORÉKOK

| A hírfogyasztásról szóló vita a digitális hálózati média-ökoszisztéma világában |

Bevezetés
Personalization (hírválogatás): híreket a felhasználók saját elgondolásaikat követve személyükre
szabhatják (Nicholas vki).
Echo chamber (visszhangkamra): hírek felhasználók általi személyre szabásának társadalmi veszélyei.

IKT (új infokommunikációs technológiák): megjelenése & terjedése nyomán a hírkínálat az 1970-es
évektől fokozatosan bővült, a folyamatot a különböző társadalmi rétegek hírfogyasztásában meglévő
különbségek növekedése kísérte.
The information rich = információval bőven ellátottak
The information poor = információkban szűkölködők (fogy a világ, szegény kalória)

The knowledge gap = a két réteg közötti tudásszakadék.

Digital divide = digitális megosztottság.

Filter bubble = szűrőbuborékok.

A hírbuborék lehetőségének felvetése, konceptualizálása, a jelenségről folytatott vita első szakasza

Nicholas Negroponte felvázolta: a hírfolyamot a felhasználók személyükre szabhatják.
→ a tartalmakat előállító professzionális médiaszervezetek kínálata által uralt push modellt fel
fogja váltani a fogyasztó/felhasználó által dominált pull modell, a felhasználó válogathat a tartalmak
között.

Cass Sunstein arra hívta fel a figyelmet, hogy a személyre szabott hírválogatás káros társadalmi
következményekkel is járhat.

Like-minded = hasonló gondolkodású

Information cocoon = információs gubó
→ a felhasználók csak a világhálón talált hasonló gondolkodású társaikkal kommunikálnak, azzal
könnyen bezárhatják magukat egy információs gubóba / visszhangkamrába.

→ Komoly veszély: a felhasználók főként csak azokat a hírforrásokat veszik igénybe, amelyekben a
világképüknek megfelelő információkkal, véleményekkel találkoznak, NEM alakulhatnak ki bennük
azok a közös tapasztalatok, amelyek összetartják a heterogén társadalmakat.
→ Sustein szerint ez kissé eltúlozott megállapítás.

Hírportálok 2009-es látogatottsági adatai: ritka az olyan felhasználó, aki csak 1-2 karakteres
hírportált látogat, s más hírmédiumokat nem vesz igénybe.
Survey = felmérés
Kristen Purcell: Kimutatták, hogy ez emberek döntő többsége (92%) egy átlagos napon több
hírforrásból tájékozódik (2009).

Hargittai Eszter: fókuszcsoportos csevegés (fiatalok, képzettek inkább) → résztvevők pozitívan

értékelték, hogy az interneten sokkal szélesebb hírkínálatból válogathatnak, mint a hagyományos
hírmédiában.

Daily me = napi én (hírfogyasztó visszahúzódik a napi én egyoldalú információiba).

 Hírbuborék–vita a 2010-es években

Eli Parizer: rejtett algoritmikus szűrések súlyosbítják az egyéni online hírhasználat felhasználók általi
személyre szabásából fakadó problémákat
→ az így megjelenő ajánlások szerepe erősebb lehet a felhasználók hírválasztásában, mint a pártokhoz
való saját kötődésüké.

Frederik Z. B.: Kettéválasztották a híreknek a felhasználók, valamint az algoritmusok általi személyre

szabását
→ hírek személyre szabásával kapcsolatos aggályok túlzottak.

Rune Karlsen online kérdőíves felmérése

→ az online vitafórumok résztvevői közül a legaktívabbak gyakran kommunikálnak az ellenkező
nézeteket valló felhasználókkal is – NEM zárják magukat visszhangkamrába.

trench warfare dynamics = lövészárok-hadviselés dinamikája (ez jellemzi az online vitafórumokat)

disconfirmation bias = ellenkezési torzítás

A résztvevők jellemzően elbeszélnek egymás mellett, ellenkező felfogásúakkal folytatott vitáik

általában inkább megerősítik a saját nézeteiket, ami egyfajta ellenkezési torzítás.

Barbaraczy Eszter: „a kommentelők körében van átjárás a kormánykritikus és a kormánypárti média

között.”
Jacob Nelson & James Webster: „A Facebook de facto a hálózati hírek közönségeinek nyitóoldala
lett.”
→ többen látogatnak hírportálokra Facebookról navigálva, mint csak úgy indirektbe,
→ álláspontjuk: a filter bubble/echo chamber jelenség egy mítosz, melyet az amerikai társadalom
szélsőséges politikai megosztottsága tart életben.

the age of social media = közösségi média kora

Sunstein (visszhangkamra metafora megalkotója) kitartott véleménye mellett → közösségi média

veszélyben: a hírek személyre szabását az algoritmusok végzik majd el.

Elizabeth D. & Grant Blank → elérhető hírforrások bősége gátolja a visszhangkamrák kialakulását.
Következtetések, vitakérdések
Klasszikus felfogás: a hírmédia főként a közönség kognitív szükségleteinek igyekszik megfelelni,
kínálata elsősorban a dolgok/az események megismeréséhez és az információk megszerzéséhez járul
hozzá.
Közönség előtérbe helyezi a mindennapos életvitellel, szabadidő eltöltéssel kapcsolatos, könnyedebb,
szórakoztató jellegű híreket.
News gap = hírszakadék
Fogyasztók hajlamosak arra, hogy a hírekből azokat mazsolázzák ki, melyek tetszetősek számukra,
hasonló nézeteket vallanak.
Legacy news media = hagyományos hírmédia

Polyák Gábor: „a személyre szabott információs ökoszisztéma kialakulása aligha fér össze a
demokratikus nyilvánosság ideájával, amivel nem nehéz egyetérteni még akkor sem, ha az általa
használt szűrőbuborék- fogalom értelmezése is lazább, mint a klasszikus meghatározás.” – hosszú, de
Polyák mondta :D.
 SZGM: POLITOLÓGIA OLVASMÁNYOK

JOHN GRAY: LIBERALIZMUS

A liberalizmus a modern kor kezdetén
- forrása: modern individualista szemléletmód, XVII. század, Thomas Hobbes
Thomas Hobbes: az egyéni szabadság a vágyak kielégítésének útjában álló akadályok hiánnya,
ha minden ember háborúban áll mindenkivel, a béke egyik feltétele a korlátlan kényszerítő
hatalommal rendelkező közhatalom. Az erőszakos halált az ember el akarja kerülni. Az életben
a legtöbb jó dolog ritka.
Elutasítja: a legfőbb jóról és az élet végső céljáról való gondolkodást, vmint a summum bonum
eszmét is.
- a politikai intézmények nem az emberi fejlődés és az erény nélkülözhetetlen feltétele,
csupán eszközök az emberi természetből fakadó bajok orvosolására
Spinoza: az egyéni szabadság pozitívum, az egyén legfőbb célja, az emberek azért akarnak élni
mert boldogulni szeretnének a világban, mint egyének

- a liberalizmusra nem a hobbesi korlátlan hatalommal rendelkező kormányzat a legjobb

politikai berendezkedés, hanem a demokrácia
- Spinoza és Hobbes is individualista, de Spinoza közelebb áll a liberalizmushoz DE nem
liberális

Hobbes: a béke az emberi javak nélkülözhetetlen feltétele, a kormányzat feladata kizárólag a

béke biztosítása. A szabadság az egyén vágyait szolgáló cselekvés, amit a társadalom addig
biztosít amíg nem veszélyezteti a békét. vs. Spinoza: a béke és a szabadság egymás feltétele. A
kormányzat feladata a béke és a szabadság megőrzése.

- egyikük sem liberális: az emberi dolgok nem vég nélkül tökéletesíthetők: Hobbes
szerint a polgári társadalom bármikor visszazuhanhat a háborús állapotba, Spinoza
szerint pedig a szabad ember mindig is ritka lesz.
- a természetes állapot a tudatlanság és a szolgaság, a legtöbb egyént és társadalmat a
szenvedélyek és az illúziók mozgatják NEM az értelem
- a középkor a decentralizált kormányzattal és a pártatlan törvény gyakorlati tradícióival
járult hozzá a liberális hagyományhoz
Locke: előtérbe állította a magántulajdon és az egyéni szabadság közötti kapcsolatot. A
személyes függetlenség előfeltételezi a magántulajdont. A polgári társadalom megköveteli a
magántulajdon széles körű elterjedtségét. Locke egyértelműen liberális. Szerinte az emberek
békések, nem azért hoznak létre szuverén hatalmat, mert anélkül egymásra támadnának, hanem
mert terhes számukra a saját ügyeikben való ítélethozás. A pártatlanság hiánya vezet a polgári
kormányzat létrehozásához. Semmilyen belső akadályát nem látta a szabad társadalom
folyamatos javításának.

Összegzés: Hobbes és Spinoza (közelebb áll a liberális eszmékhez) pesszimista pre-liberális

individualista, Locke liberalista

LIBERALIZMUS FEJLŐDÉSE
Katolikus országokban (ld.: Franciaország, Olaszország, Spanyolország) szabadgondolkodás
és egyházellenes indulat volt a jellemző. Ezekben az országokban a vallási szakadárság nem
feltétlen függött össze a vallási türelem követésével.

A liberalizmus és a felvilágosodás
francia, amerikai és sok liberálisok

Montesquieu (A törvények szelleme): az angol alkotmány fékek és egyensúlyok rendszere,

mely a hatalmi ágak elválasztásával biztosítja az egyén szabadságát (hiányos ismeretek)
- politikai és társadalmi életet naturalista módon vizsgálta: földrajzi, éghajlati és más
természeti feltételek társadalmi intézményekre és viselkedésekre gyakorolt hatását
hangsúlyozta

szkeptikusok (XVI-XVII.sz) philosophe-ok

szabadgondolkodó tudósok ld.: Pierre Bayle ld.: Diderot, Condorce
babona és a fanatizmus ellenfelei, a hit és a lelkiismeret ügyeiben a tolerancia szószólói
emberi természetnek és társadalomnak nem hittek a fejlődésben, túlzott reményeket
lehet tudománya tápláltak az emberi értelemmel szemben
semmi akadályát nem látták egy olyan
társadalom megvalósulásának, amelyben
nincs semmi rossz (zsarnokság, háború stb.)
az emberi élet vég nélkül és korlátlanul jobbítható
 - Condorce: a tökéletesedés hit a fejlődés törvényében, aminek működését lehet
késleltetni vagy akadályozni, de meggátolni soha
- Voltaire (Candide), Rousseau
A természet három alapvető törvénye (Hume: az igazságosság alapelvei, a tulajdon
állandóságának, a tulajdon beleegyezéssel történő átruházásának és az igéretek
megtartásának törvénye

Adam Smith: liberális elvek legnagyobb hatású rendszerének kidolgozója

- az emberi társadalom különböző lépcsőfokok, korszakok vagy rendszerek során
áthaladva fejlődik és a kereskedelmi vagy szabad vállalkozási rendszerben éri el a
csúcsát
- a gazdasági rendszer változásai együtt járnak a politikai rendszer változásaival
(liberalista)
- a társadalmi intézményeket egyéni cselekmények eredményeként értelmezi, DE nem
tekinti őket emberi szándék vagy terv megvalósulásainak (individualista)

A liberális korszak
- XIX. század Anglia: liberális civilizáció paradigmája, a liberális elmélet és gyakorlat
aranykora
Balogh könyv

Az önbecsülési igazságosság esetében nem az erkölcsi nézetek alapján

választunk, hanem a normatív tartalmú reflexív gyakorlat alapján.

Rawls építkezése: Az egyik a cirkuláris logika, amely az elvek

tételezésével indul, az igazolással folytatódik és az alkalmazás révén
kapcso- lódik vissza a kiinduló ponthoz.
Másik a racionális választás.

Rawls szerint a személy meghatározása intuitív jellegű, más- részt pedig

politikai, s ekként az egyének szabad és egyenlő állampolgárok, vagyis,
mint Rawls mondja: az alapvető intuitív gondolat (idea) az, hogy az
erkölcsi erővel, a racionális gondolkodás- és ítélőképességgel bíró
személyeket szabadnak nevezzük, továbbá a társadalomban a
kooperáció teljességét meg- valósító személyek egyenlőknek
tekintendők

(a) a politikai cselekvőre vonatko- zó felfogást

a görög időktől kezdve a filo- zófia és a jog a személy fogalmát

úgy értelmezi, mint aki részt vesz és szerepet tölthet be a
társadalomban és ennél fogva bizonyos jogokat gyakorol és köte-
lezettségeket visel”

(b) az intuicionizmus szerepének jelentőségére a politikainak nevezett

elméletben .

az igaz- ság elveinek megállapításához az intuíció valamiféle

elismerése és igénybe vé- tele nélkülözhetetlen.

Az ember viszonylagosan végső meghatározottságát nem a

tulajdonságok és képességek egyenkénti elemzéséből, hanem az ezeket a
tulajdonságokat generáló és alakító, valamint meghatáro- zott módon
elrendező relációk vizsgálatából kiindulva lehet feltárni.
Helmuth Plessner: relációantropológiai elmélet :
Felfogása szerint az élővilág közös jel- lemzője, hogy a létének feltételeit
jelentő természeti viszonyok középpontjában áll, s ezt a helyzetet a
pozicionalitás fogalma fejezi ki, melynek révén e létfelté- telek
együttesen az élő számára környezetet alkotnak. a pozicionalitás típusa
jelenti az élet szerveződési szintjeinek különbségeit és határait.

a szerveződés növényi szintjét nyitott pozicionalitásként, az állati

szerveződés szintjét zártként, az emberi szerveződést pedig az
excentrikus pozicionalitás kettős szerkezetében hatá- rozza meg.12

excentrikus poz.: megkettőzött önközpontúság

Eszerint tehát az embert nem valamely egyedi sajátossága, vagy
tulajdonsága alapján definiálhatjuk, hanem a szerint a struktúra szerint,
ame- lyet az önmagához való viszony alkot.

Günter Dux: az antropológia olyan tudomány, amelynek a biológiára

támaszkodva kell választ adnia az emberi kultúra kialakulásának,
jellegzetességeinek és történeti fejlődésének legalapvetőbb
vonásairaBelülről nézve: a társadalom a kommunikáció és az interakció
révén, mint szocialitás épül fel, kívülről nézve pedig a természettel való
kapcsolatban organizmusként” jele- nik meg.1

Az alapvető dimenziók: i) az ember és a természet viszonya, mint

elsajátítás; ii) az emberek egymáshoz való viszo- nya, mint együttes
létezésük, közös lét; iii) az embernek önmagához való vi- szonya, mint
önmeghatározás.19

Így az emberi jogok a társadalmi és a politikai tradíciók, valamint a

jogrendszerek felett átívelő jogok.

ember önmagához való vi- szonyának középpontjában immár az örökölt és

szerzett emberi képességek felismerése, kibontakoztatása és gyakorlata áll,
amely feltételezi az emberi együttélési mód struktúráinak ezt szolgáló
folyamatos működését.
Az esélyegyenlőség elve: Minden ember joggal tarthat igényt adottságai és
ké- pességei kibontakoztatását és gyakorlását szolgáló feltételekre.

A felelősség elve:
(i). Egyéni felelősség: az egyén felelősséget visel képességei
kifejlesztéséért és gyakorlásáért.
(ii). Intézményi felelősség: a társadalmi intézmények elsődleges
felelőssége az emberi képességek eredményeinek felhasználása.

A differenciálás elve: az egyének közötti kapcsolatok és a társadalmi

intézmé- nyek úgy alakítandók, hogy a képességei kibontakoztatásában
és gyakorlásá- ban a felelősségteljes egyének teljesítménye
megbecsülésük alapjává válhas- son.

John Rawls igazságossági elméletében az alap- elvek meggyőző erejét és

érvényesíthetőségét az adja, hogy a modern kapita- lizmus és
alkotmányos jogállam meghatározó viszonyain alapulnak.

BENE MÁRTON KÖNYV

má ra a megosztá s az online vilá gon tú l is kulturá lis imperatívusznak

szá mít. „Share your moment!”, „Share your life!”,

Ebben a kontextusban a politika is „megosztott tapasztalattá ” vá lik. A

kö zö ssé gi mé dia – kü lö nö sen a Facebook – egyre fontosabb szerepet já tszik
a vá lasztó k politikai tá jé kozó dá sá ban é s informá ció fogyasztá sá ban,

Jelentő s mé rté kű , kö zvetlen elé rhető kö zö nsé g híjá n a viralitá s elé ré se
kulcsfontossá gú lehet.

A Facebook egyik megkü lö nbö ztető voná sa má s politikai

informá ció forrá sokhoz ké pest, hogy kö nnyen el tudja é rni a politika irá nt
nem é rdeklő dő vá lasztó kat, ugyanis a politikai tartalmakkal való
vé letlenszerű talá lkozá sok (accidental exposure) dominá lnak.
A Facebookon terjedő politikai informá ció k jelentő sé ge tehá t nemcsak
abban á ll, hogy nagyszá mú vá lasztó t é rnek el, hanem erő s bizonyíté kok
szó lnak amellett is, hogy a vé letlenszerű kitettsé g, a tá rsas kö zvetíté s é s a
nem politikai kontextus miatt ezek a tartalmak nagy hatá st ké pesek
gyakorolni a vá lasztó kra (Bene 2017a).

Ma má r azonban a szavazó k a kö zö ssé gi mé dia platformjain keresztü l is
elé rhető ek, amely má s logika szerint mű kö dik, mint a tö megmé dia.

A Facebook a megosztá sra é pü l. A felhaszná ló kat sajá t há ló zataik tagjai a
megosztá saikon keresztü l é rzé kelik, é s a felhaszná ló k is há ló zataik
tagjainak megosztá sait lá thatjá k, illetve ezek á ltal tudnak interakció ba lé pni
egymá ssal. a megosztá s a lelkü k, amelynek tá rgya lé nyegé ben bá rmi lehet:
é lmé ny, pillanat, vé lemé ny, nyilvá nos informá ció , má s emberek vagy
tartalomszolgá ltató k tartalmai, linkek stb.

A kö zö ssé gi mé dia terjeszté si logiká ja a viralitá s. E fogalom a marketingbő l
szá rmazik, é s „há ló zat á ltal lehető vé tett szá jró l szá jra terjedé s”-ké nt (

a fogalom egyszerre jelenti a kommuniká ció aktusá t é s a terjeszté s aktusá t

is, amely jelenté sek a kö zö ssé gi mé dia kontextusá ban ö sszeolvadtak

A kö zö ssé gi mé diá ban nincsenek olyan stabil kö zö nsé gek, mint a
tö megmé dia eseté ben, inká bb csak hatalmas informá ció tö meg lé tezik,
amelyben sokfé le té ma é s szerző szá mtalan tartalma verseng a figyelemé rt
é s a megosztá soké rt

A kö zö ssé gi mé diá ban a politikai kommuniká ció nak a haté konysá g
é rdeké ben a virá lissá vá lá sra kell tö rekednie

A politikai ü zeneteknek a lá tható sá g elé ré sé hez be kell tö rniü k a
felhaszná ló k é s ismerő seik kö zö tti, megosztá sok á ltal vezé relt
tá rsalgá sokba. Azt akarja elé rni, hogy az á llampolgá r ne csak befogadja é s
feldolgozza a tartalmat, hanem kommuniká ljon is ró la, ezá ltal a vá lasztó
kommunikatív, tá rsas termé szeté t cé lozza meg.

A kö zö ssé gi mé diá ban a felhaszná ló k megosztó magatartá sá t nagy ré szben
a benyomá skelté s (impression management) motivá ció ja alakítja

A megosztá sok ké t legerő sebb prediktora a megosztá sra való explicit
felszó lítá s, illetve a negativitá s volt.
A viralitá sró l akkor kapunk teljes ké pest, ha informá ció nk van arró l is, hogy
a posztokat miké nt osztjá k meg a felhaszná ló k, é s azok a megosztá s utá n
milyen hatá st vá ltanak ki.

A tartalmi vá ltozó kat né gy csoportba sorolhatjuk. Az első csoportban a

vá ltozó k a posztok strukturá lis elemeit rö gzítik: tartalmaz-e a poszt
szö veget, ké pet, videó t, megosztott tartalmat, a kö znyelvben mé meknek
hívott image macrot4 vagy emoticont. A má sodik csoportot, a posztok
é rzelmi tó nusá t ké t vá ltozó rö gzítette. Egy poszt eseté ben pozitív tó nust
kó doltam, ha tartalmá ban jelen volt a dicsé ret, a bü szkesé g kifejezé se, a
sikerrő l való beszá molá s vagy valaminek a felavatá sa, á tadá sa. Negatív
tó nust rö gzítettem, ha a poszt kritiká t, tá madá st vagy sajná lkozá st
tartalmazott. A harmadik vá ltozó csoport a poszt tartalmi karakteré t
igyekezett megragadni, Vé gezetü l rö gzítettem a posztok orientá ció já t is: itt
azt kó doltam, hogy a posztok helyi é s/vagy orszá gos té má kra, ü gyekre
fó kuszá lnak-e.
A virá lis posztok legfontosabb kö zö s eleme az é rzelmi tó nus vizsgá lata
sorá n tű nik ki.

A teljes mintá ban a posztok dö ntő tö bbsé ge nem tartalmaz se negatív, se
pozitív elemet, é s a ké t ellenté tes tó nus hasonló ará nyban van jelen. Ezzel
szemben a virá lis tartalmak tú lnyomó ré szt negatív jellegű ek, pozitív poszt
pedig egyá ltalá n nem kerü lt be ebbe a kö rbe.

A negatív posztok né mileg gyakrabban fó kuszá lnak nemzeti ü gyekre (11
poszt), mint helyi té má kra (7 poszt).

Ö t posztban van jelen Facebook-aktivitá sra való felszó lítá s, é s ö t posztban

offline cselekvé sre buzdítá s.

A negatív posztok a leggyakrabban a korrupció val foglalkoznak (hé t poszt),

de jelen van az ellenfé l politikai vilá gné zeté re, kü lö nö sen a szolidaritá s
hiá nyá ra vonatkozó morá lis kritika is

A baloldali ellenzé ki jelö ltek virá lis posztjaiban a kritiká k kereté ben nem
tű nik fel pozitív ellenpont. A negatív posztok dominá ns é rzelmei a dü h é s a
felhá borodottsá g, a morá lis kritiká kná l undorral is talá lkozunk.

Mindegyik ilyen poszt idé zeteket haszná l az emelkedettsé g kifejezé sé re

Mindö ssze hat olyan poszt van a virá lis posztok kö zö tt, amely nem
alkalmaz negatív elemet.

Ö sszessé gé ben tehá t a nem negatív virá lis posztok fő ké nt tiszta
mobilizá ció s cé lzatú ak vagy ö nmagukban nem politikai tartalmú a

É rdekes mó don a virá lis posztokat a felhaszná ló k fő ké nt sajá t hozzá adott
tartalom né lkü l osztottá k meg.

A kommentá rok fő ké nt é rzelemtelített kijelenté sek, amelyek inká bb csak
egyszerű megerő síté sei a tartalomnak, nem racioná lis é rvek vagy a té má val
kapcsolatos szemé lyes vé lemé nyek

A negatív posztok eseté ben az egyé ni kommentá rok dü hö t é s felhá borodá st
tü krö znek, é s gyakran alkalmaznak felkiá ltó jeleket, nagybetű ket.

A viralitá s fontos aspektusa, hogy az eredeti poszt megosztá sai ké pesek-e
tová bbi megosztá sokat generá lni.
Az eredmé nyekbő l kiderü l, hogy a virá lis posztok legjellemző bb eleme a
negativitá s.

mind a negatív, mind a pozitív é rzelmek elő segítik a viralitá st

Míg a tö megmé dia-centrikus politikai kommuniká ció a mé diumokat

pró bá lja reakció ra bírni, a kö zö ssé gi mé diá ban zajló az á llampolgá rok
kommuniká ció já ra pró bá l hatá st gyakorolni.

DWORKIN

Liberálisok:

- hívei a gazdasági egyenlőségnek

- internacionalizmusnak
- állam és egyház szétválásának
- vád alá helyezettek intézményes védelémnének
- szólásszabadságnak
- szexuális bűnügyek elkülönítése a bűnügyektől

 eltér a konezrvatívoktól – pont az ellentét

 John F Kennedy:liberálisnak vallja magát

 A liberalizmus bírálói szerint a háboró mutatta meg, mi a hasonlóság a

liberlaizmus és a kizsákmányolás közt

 Olyan témák voltak, amiről nem tudták, liberális e vagy sem :

környezetszennyezés, fogyasztói érdekvédelem

 Liberálisok helytelenítik a mamutvállalkouások számának növekedését,

hívei a politikai egyenlőségnek

 A politikusok egyre inkább a liberális nézeteket konzervatív

álláspontokkal vegyítették.
  Reagan lett az elnök: megmutatta, mi a LIB és a KONZ közti
választóvonal

 előtér: gazdadsági igazságosság, nemzetbiztonság

 Új választóvonal: ó és neoliberálisok közt

 Szociáldemokrata párt: az igazi liberalizmus zászlóvívője

 Liberalizmus váza: az egyenlőség

Minden koherens politikai program két elemet tartalmaz: konstitutív politikai

nézeteket, és derivált nézeteket, amelyek a konstitutív nézetek megvalósításának
eszközei

New Deal féle liberalizmus: szabad vállakozás elve, piac korlátozáda,

újraelosztása,

A liberalizmus lényege egy valamilyen konstitutiív politikai moralitás

Ahhoz, hogy ez legyen, meg kell felelnie:
1. állításokat kell megfogalmaznia, amelyről értelmes dolog feltenni, hogy a
plitikai programok alkotórészei legyenek
2. kapcsólódnia kell a politikai nézetekhez
3. konstitutív elveket részletesen kell kifejtenie, hogy a liberális plitikai
moralitás elkülöníthető legyen más politikai moralitásoktól
4.Autenticitás, teljesség

LIBERÁLIS BERENDEZKEDÉS POLITIKAI NÉZETEI:

- Vagyoni egyenlőtlenség csökkentése

- Jóléti programok újra elosztása : adókkal finanszírozva
- Munkanélküliség csökkentése
- Állam beleszólása gazdaságba, DE szelektíven
- Ne legyen az árak bérek felett döntés
- Szabad vállalkozás
- Ellenzik a politikai beszéd szabályozását
- Ellenzik a szexuális tartalom szabályozását
- Támogatják a büntetőeljárás korlátait: pl a tanúvallomást, amely segíti az
elítélést
A konzervatíovk is elfogafdnak ilyen szabályokat!!

Szabadság és egyenlpőség szembekerül egymással: az egyenlőség megköveteli

a szabadság bizonyos mértékű korlátozását

Liberálisok hajnalak rá, hogy INKÁBB az egyenlőséget támogassák, mint a

konzervatívok

Gazdaságpolitika: liberálisok több szabadságot akarnak, mint a konzervatívok

Az anyagi eszközöket és esélyeket úgy kell elosztani, hogy ami rendelkezésre

áll, abból egyenlő rész jusson mindenkinek. TEHÁT: a kormány a lakást és
élelmiszret ugyanúgy elosztaná, ha a polgárok ugyanazzal a képességgel
rendelkezne, ha mindenki ugyanazt a szabadidős elfoglaltásgot választaná, ÍGY
lehet elosztani rendesen.

A piaci ár úgy határozódik meg, hogy a nyersanyagok munka és tőkeköltségét,

amelyet más termék előállítására használhattak volna, visszatükrözi.

A piac mérce arra, hogy felismerjük, hogy becsüljük fel a számlánkon termelő
tevékenység és a szabadidő közti vákasztást.

Egalitárius elosztás: az egyik személy preferenciái kielégítésének költésge

legyen egyenlő a másikéval.

Olyan társadalomban, ahol az emebrek CSAK preferenciákban különböznek, a

piacot részesítenénk előnyben.
VISZONT. Az emberek képességekben is különböznek. Hogy a gyermekeik
mennyi vagyonnal indulnak, ez határozza meg.
Sokan hátrányos helyzetben vannak, nincs annyi képességük, így többre van
szükségük, mint azoknak akik tudnak dolgozni képességeikkel.

Liberális felfogás szerint nem fair, hogy valaki azért kap többet, mert a
felmenői szeremcsésebbek voltak.

Liberális arra kényszerüll: korlátozza a befolyásoló egyenlőtlenségeket, de piaci

árrendszerét érintetlenül hagyja
ADÓ: jövedlem, örökösödési

A liberálisnak ki kell vennie az intézmények hatásköréből a preferenciákat

Eljárásjog: megvédi az egynelőséget : kizárja az -ártatlanok elítélésének
lehetőségét

Demokrácia: lehetővé teszi a közösségnek, hogy a törvényhhozási eljárásokat

felhasználja saját erényfelfogásának megerősítésére.

A konzervatív ellenzi a fegyverek ellenőrzését, támogatja a szexulási tartalmak

ellenőrzését

ROBERT GODDIN, HANS-DIETER KLINGEMANN (SZERK.): A

POLITIKATUDOMÁNY ÚJ KÉZIKÖNYVE. 272-289

Politikatudomány: azoknak az erőknek a megértése, amelek a politikai

hatolomért folyó versengésben részt vesznek.

A módszertani pluralizmus azt jelenti, hogy komolyan vesszük az előre kódolt

kérdé sek ismert korlátáit az emberek komplex szándékainak feltárásában.

Az első, nevezhetjük a „jó” vagy „demokratikus” vagy „közösségen alapuló”

típusnak, a következő módon írható le. Egy embercsoportnak van néhány
közös jellemzője, például ugyanazon a területen élnek, ugyanazon a helyen
dolgoznak v
nemcsak egyéni érdekeik, de számos közös érdekük is van
megfogalmazzák azt a közös igényüket, hogy törvényekkel szabályozzák a
magántulajdont és más egyéni jogaikat, ezért arra törekszenek, hogy a
törvényeket hatékonyan végrehajtsák. Kialakul az igényük, hogy egy
szervezetet hozzanak létre közös érdekeik érvényesítésére magasabb bérek és
jobb munkakörülmények elérése céljából vagy éppenséggel olyan igénnyel
lépnek fel, hogy a természeti erőforrások felhasználását oly módon
szabályozzák, hogy elkerüljék a „közlegelők tragédiáját”

z négy alaptípust képviselő, politikai intézményre van szükségük

elsőre azért van szükségük, hogy mindenkire kötelező döntéseket hozzanak
arról, hogyan szabályozzák a közös érdekeket (szabályalkotó intézmény)

A második típusú intézményre azért van szükségük, hogy ezeket a döntéseket

végrehajtsák (szabályalkalmazó intézmények).
A harmadik típusú intézmény azt szolgálja, hogy megoldják azokat az egyéni
vitákat, amelyek arra vonatkoznak, hogyan értelmezzék egyedi esetekre
vonatkoztatva az első intézmény által lefektetett általános szabályokat
(szabálymódosító intézmények).

Végül, a negyedik típusú intézményre azért van szükség, hogy eljárjanak a

törvénysértőkkel szemben és megbüntessék őket - legyenek akár a közösségen
kívüliek vagy belüliek (szabálykikényszerítési intézmények).

A másik történetre - melyet nevezhetünk a „rossz”, a „diktatórikus” vagy

„ellenséges” jellegű történetnek - az jellemző, hogy egy specifikus földrajzi
területet (vagy egy munkahelyet vagy a természeti erőforrásokat] egy
történelmileg felsőbb erő ellenőriz: pl egy uralkodó

az uralmuk alatt állóktól olyan hatékonyan akarják kisajátítani az erőforrásokat,

amennyire csak lehetséges
szintén négy alapvető intézményre van szüksége.
Egyre, az alárendeltektől származó legitimitás biztosítására; egyre az uralkodó
akaratának érvényesítésére; egyre, amely az alattvalók és alárendeltek vitáival
foglalkozik; és egyre, amely azok ellen lép fel, akik kétségbe vonják az uralkodó
hatalmát.

t. Platón Állama lényegében a különböző államformák, kormányzatok -

timokrácia, oligarchia, demokrácia és zsarnokság - öszszehasonlítását végzi el.

amellett érvel, hogy nemcsak azért szükséges az állam, hogy védelmet nyújtson
a külső ellenségek ellen, hanem hogy biztosítsa a belső békét és elősegítse a
polgári erényeket is:!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Rawls szerint csak igazságos politikai intézmények teremthetnek igazságos

társadalmat, s nem az igazságos társadalom termel ki igazságos intézményeket.
az intézmények nem egyszerűen a „játék szabályait” testesítik meg. Azt is
befolyásolják, hogy milyen értékek vannak jelen egy társadalomban, vagyis m it
tekintenek igazságosnak, kollektív identitásnak, hovatartozásnak, bizalomnak
és szolidaritásnak

Steinmo, összehasonlítva Nagy-Britanniát, Svédországot és az USA-t, kimutatta,

hogy az egyes országok alkotmányainak sokkal nagyobb volt a befolyásoló
szerepe az adóterhek elosztásában, mint a különböző társadalmi osztályok
szervezeti erejének (Steinmo 1993).
Mi a politikai intézmény?
Úgy tűnik, általános az egyetértés abban, hogy alapjában véve maguk az
intézmények jelentik a „játékszabályokat”
Az egyik ilyen klasszikus felosztás a „formális” és „informális” szabályokra való
tagolást jelenti. Az emberek többsége legtöbbször előre meghatározott
viselkedési szabályokat követ és ezek a szabályok többnyire nincsenek
törvényként vagy egyéb módon formalizálva: Ehelyett úgy jelennek meg, m int
„rutinok”, „szokások”, „megfeleltetési eljárások”, „életmódok”, „döntési
stílusok”, vagy éppen „társadalmi normák” és „kultúra”

Másrészt, a politikai intézményeket szőkébb értelemben véve úgy lehet

meghatározni, mint olyan „formális elrendeződések, amelyek arra irányulnak,
hogy olyan explicit szabályokon és döntési folyamatokon keresztül
csoportosítsuk az egyéneket és szabályozzuk viselkedésüket, melyeket egy
szereplő vagy szereplők

A „kultúrának”, beleértve az „életmódokat” is, és egyéb hasonló tényezőknek,

megvan az az előnyük, hogy magukban foglalják a legtöbb olyan elemet, amely
az egyéni viselkedést irányítja. Ha a kultúra nem más, mint informális
intézményi szabályok együttese

Mivel foglalkoznak a politikai intézmények? A legtöbb tudományos

megközelítés elfogadja, hogy az intézmények befolyásolják a szereplők
stratégiáit és annak módját, ahogy céljaikat megpróbálják elérni.

Az intézmények határozzák meg azokat a cseréket, amelyek a szereplők között

zajlanak le, de az intézményeknek, mint ilyeneknek, nincs befolyásuk a
preferenciákra

A „kultúra” oldaláról történő megközelítéssel a következő a probléma: ha

intézmények határozzák meg a preferenciákat, akkor hogyan tudjuk
megmagyarázni, hogy az ugyanazon intézménytípusokon belül tevékenykedők
néha eltérő preferenciákkal rendelkeznek?

A polgári szellemiség különböző regionális fejlődési szintjei jobb magyarázattal

szolgálnak a jelenlegi gazdasági állapotokra, mint az eredeti gazdasági
helyzetük.
Putnam szerint a szervezeti életben való részvétel társadalmi tőkét hoz létre,
amely lehetővé teszi, hogy bizalomra épített interakció alakuljon ki a polgárok
között. Vagyis az emberek azért választják a szomszédaikkal való
együttműködést, m ert bíznak abban, hogy az utóbbiak is együtt fognak
működni velük.

Intézményi stabilitás
a cselekvők akarata alapján nem lehet őket azonnal megváltoztatni.
maga a hatalom biztosítja az intézményi stabilitást

Intézmények és változás
Bizonyos mértékig a politikai cselekvők strukturálni tudják a politikai jövőt:
vagyis az emberek alakítják a történelmet, de a politikai cselekvők nem
„strukturális izgatószerek”, egyszerűen a tágabb társadalmi rendszer „igényeit”
szolgálják

Hayek szerint az intézményeket nem megtervezni kell, inkább hagyni kell őket,
hogy kialakuljanak.

y bizonyos történelmi pillanatokban, mint például a demokráciára való

átmenetek időszakában, a politikai intézményeket meg kell tervezni

A történeti adatok azt mutatják, hogy sokkal nagyobb a va lószínűsége annak,

hogy a politikai vezetők használhatatlan társadalmi intézményeket hoznak létre,
minthogy hatékonyakat

A racionális választás elméletének intézményekre vonatkozó alkalmazásában

két elemzési szintet különböztethetünk meg (Shepsle 1986). Az első szinten az
elemzők az intézmények hatásmechanizmusait tanulmányozzák úgy, hogy
magukat az intéz ményeket állandónak és exogénnek tekintik. A második
elemzési szinten már endo gén intézményekről beszélünk, és azt vizsgáljuk,
hogy miért öltenek egy adott formát.

Abbahagyom nemértem

GÁLIK MIHÁLY
hype á ltal leírt jelensé g

y a híreket a felhaszná ló k sajá t elgondolá saikat kö vetve szemé lyü kre
szabhatjá k (personalization), majd Cass Sunstein (2001) a visszhangkamra
(echo chamber) talá ló szó ké pé vel mutatott rá a hírek felhaszná ló k á ltali
szemé lyre szabá sá nak tá rsadalmi veszé lyeire.

Az informá ció kkal bő ven ellá tottak (the information rich) é s az
informá ció kban szű kö lkö dő k (the information poor)

a platformok ü zemeltető inek algoritmusai nagyban befolyá soljá k, milyen

hírekkel talá lkoznak a felhaszná ló k az interneten.

digitá lis szakadé k/digitá lis megosztottsá g (digital divide) kifejezé sek
kerü ltek elő té rbe.

szű rő buboré kba (filter bubble) kerü lhetnek.3

paradigmavá ltá s a mé dia kö zgazdasá gi-ü zleti modelljé ben is, é s a
tartalmakat elő á llító professzioná lis mé diaszervezetek kíná lata á ltal uralt
push modellt fel fogja vá ltani a fogyasztó /felhaszná ló á ltal dominá lt pull
modell, a felhaszná ló pedig majd kedvé re vá logathat az interneten a
digitá lis formá ban tá rolt é s lehívható tartalmak kö zü l.

amennyiben a felhaszná ló k csak a vilá ghá ló n talá lt hasonló gondolkodá sú
(like-minded) tá rsaikkal kommuniká lnak, azzal kö nnyen bezá rhatjá k
magukat egy informá ció s gubó ba (information cocoon), vagy – a gyorsan
né pszerű vé vá lt má sik metaforá já t idé zve, – egy visszhangkamrá ba (echo
chamber).

ez emberek dö ntő tö bbsé ge (92 %) egy tipikus/á tlagos napon tö bb
hírforrá sbó l tá jé kozó dik, é s hogy az internetet nagyon gyakran haszná ló k
az á tlagná l kevé sbé lojá lisak az egyes hírportá lokhoz.

z online vitafó rumok ré sztvevő i kö zü l a legaktívabbak gyakran

kommuniká lnak az ellenkező né zeteket valló felhaszná ló kkal is, tehá t nem
zá rjá k magukat visszhangkamrá ba

„Ez arra vall, hogy legalá bb a kommentelő k kö ré ben van á tjá rá s a
kormá nykritikus é s a kor- má nypá rti mé dia kö zö tt”
há ló zati kö zö nsé gek a legnagyobb való színű sé ggel a Facebookró l jutnak
el/navigá lnak a há ló zati hírportá lokra, jó val megelő zve a hírportá lokat
kö zvetlenü l felkereső lá togató kat

a kö zö nsé g – a kivé teles helyzetektő l eltekintve – elő té rbe helyezi a
mindennapos é letvitellel é s a szabadidő eltö lté ssel kapcsolatos, valamint a
kö nnyedebb, szó rakoztató jellegű híreket a kö zü gyekrő l tudó sító kkal
szemben.

Ez az emberi termé szetbő l fakadó jelensé g egyfajta hír- szakadé k (news

gap) kialakulá sá hoz vezet, amely a korá bbiakhoz ké pest kiszé lesedik a
há ló zati hírmé dia plat- formjain

Az egyé nek hajlamosak a hírek kíná latá bó l kimazsolá zni azokat, amelyek
é rdekesek é s fontosak szá mukra, ame- lyek ö sszhangban vannak
ismereteikkel é s attitű djeikkel, mi tö bb, megerő sítik a maguk
né zeteit/hiedelmeit, é s nem ké nyszerítik ő ket mentá lis erő feszíté sekre (

Ugyanő k rá mutatnak, hogy az affektív/é rzelmi/indulati té nyező k – mint a

lelkesedé s, a dü h/averzió é s az aggodalom –, jelentő sen befolyá soljá k a
hírek irá nti figyelem alakulá sá

a politikusok a kö zö ssé gi há ló zati platformok nyú jtotta lehető sé gekkel é lve
a hírmé diá t kikerü lve kezdtek kommuniká lni a kö zö nsé ggel
(ö nmediatizá ció ), hogy a hírek á radatá ban a sajá t szemé lyü kre é s/vagy az
á ltaluk ké pviselt ü gyekre tereljé k az emberek figyelmé

ogy a há ló zati mé dia megadja a lehető sé get az addig elszó rtan mű kö dő ,
extré m á llá spontokat ké pviselő csoportoknak, hogy „hangos
kisebbsé gekké ” fejlő djenek

JÁVOR BENEDEK

az általában támogató jogszabályi környezet ellenére számos akadályba

ütközik a társadalmi részvétel megvaló- sulása.

a társadalmi részvétel nem alternatívája a képviseleti demokráciának,

részvételi folyamatokba való bekapcsolódás feltétele az általános

bizalom egy bizo- nyos szintjének megléte,

Putnam szerint egy olyan tár- sadalom, amely a társadalmi tőke magas
szintjével rendelkezik, az együttmű- ködést részesíti előnyben.
z aktív állampolgárság, a részvétel, az átláthatóság és a közösségi ellenőrzés folyamatainak. Az elmúlt
huszonkét év ezeket a reményeket felemás módon teljesítette be. Ennek egyik okát Ekiert (2010, 2013)
abban láttatja, hogy szerinte a térség egymást követő sikeres modernizác iós folyamatai alapvetően
felülről véghezvitt, középosztály- beli forradalmak voltak

Magyarországra fókuszálva megállapítható, hogy a rendszerváltás óta egy- felől jelentős jogszabályi
fejlődés zajlott le hazánkban

Eredményeink szerint az állami intézmények munkatársai általános- ságban inkább pozitívan

viszonyulnak a társadalmi részvételhez: n

általában támogatják, de a saját munkájukban inkább többletfeladatként ér- telmezik a participác iót.

Magyarán a részvételi folyamatok hiányát elsősorban keresleti oldalról magyarázták, azt a társadalmi
tudatosság, ismeretek és szándék alacsony szint- jére vezették vissz

A civilek a keresleti helyett a kínálati oldal hiányosságait állították a középpontba, azt állítva, hogy
bár a társadalom ré- széről is nagyobb tudatosságra és aktivitásra lenne szükség, a meglevő szán-
dékok is számtalanszor elvéreznek a közigazgatás, az önkormányzati szerep- lők ellenállásán.

Kulcskérdés az is, hogy a közösségi részvétel előnyeit és hátrányait hogyan ítéli meg a társadalom

Nő a közösség érdekérvényesítő képessége a róla szóló döntésekben. Az állampolgárok a részvételi

folyamatok során tájékozottabbá válnak közössé- gük ügyeiben, képessé válnak jobban informált,
tudatosabb döntéseket hozni.

részvételi folyamatok je- lentős idő és energiaráfordítást igényelnek, amelyek biztosítása alig
lehetséges, és eleve egyenlőtlen lehetőséget biztosítanak az egyes társadalmi szereplők- nek a
bekapcsolódásra. A sikerte

Általánosságban feltételezhető, hogy bizonyos társadalmi jellemzők kedvező légkört teremtenek a

bizalom számára, amely segítheti a gazdasági fejlődést is, ami pedig erősíti az állam- polgárok
egymásba és az intézményekbe vetett bizalmát.”

A vizsgálati adatok alapján az állami/politikai/közhatalmi intézmények iránti bizalom markánsan

alatta marad a civil szervezetekének.

Az, hogy valaki jobban bízik az állami/politikai intézményekben, po- zitívan befolyásolja a civil
szervezetek munkájában való részvételt,

Az első csoportba azok kerültek, akik az intéz- ményrendszerrel kapcsolatban nagy bizalmat
táplálnak és tevékenyen részt is vesznek a társadalmi folyamatokban, ezt a csoportot elnevezésünk
szerint az ’integráltak’ alkotják (137 fő),

A második csoport azoké, akik mind- két szegmensen alacsony értéket mutatnak: nem bíznak az
intézményrend- szerben, és nem is vesznek részt az általunk vizsgált módokon a társadalmi életben,
őket ’szkeptikusoknak’ neveztük el (330 fő)

A harmadik csoportban azokat találjuk, akik nem bíznak a politikai intézményrendszerben, de a tár-
sadalmi tevékenységük kiterjedt, ők az ’önállók’ (45 fő).
Minél kisebb településen lakik valaki, annál valószínűbb, hogy lakossági fórumokon részt vesz

A kisebb településeken a közvetlenebb, személyes kapcsolatokon alapuló, inkább konstruktív megoldásokat

preferálják (lakossági fórumok, közmeghallgatások, közösségi munkában való részvétel), míg a
nagyobb településeken – mindenekelőtt a nagy- városokban – az intézményesültebb, személytelenebb és a
véleménykülönbségeket, tiltakozást a középpontba állító formák kerülnek előtérbe (civil tiltakozás, helyi nép-
szavazás, stb.).

az állampol- gárok döntésekben való közvetlenebb részvételére vonatkozó kérdés összefüg- géseit
nézzük, azt látjuk, hogy minél kisebb településen él valaki, annál ke- vésbé látja fontosnak ezt a
kérdést, viszont a budapestiek és a nagyvárosban, megyei jogú városban lakók inkább fontosnak
tartják ez

A magasabb iskolai végzettséggel rendelkezők általános- ságban előnyösebbnek tartják a társadalmi

részvételi folyamatokat (9.a ábra), és nagyobb arányban vesznek ténylegesen is részt bennük

hogy minél pozitívabban látja valaki a társadalmi részvé- telt, az ezeket szervező csoportokat,
szervezeteket, annál inkább vágyik a rész- vételre és annál inkább részese is ezeknek az ügyeknek.

akik vágynak is a tevékenységekre és cselekszenek is, ők a ’megvalósító’ aktívak (80 fő).

nem is vágynak a részvételre, s konzekvensek is ehhez: nem is vesznek részt a társadalmi részvételi
folyamatokban. Őket ’érdektelenek’-nek neveztűk el (258 fő).

k vágyott aktivitása magas értéket ér el (tehát, ha úgy adódna, több tevékenységet is végeznének), de
eddig kevés tevékenységben vettek részt valójában, őket az interpretálhatóság kedvéeŕ t a
’tehetetlenek’ cimkéjével láttuk el (183 fő).

a 15 és 35 év közötti két korcsoport 32% és 25%-a ért egyet azzal az állítással, hogy a társadalmi
részvétel lassítja a döntéshozatalt,

a fiatalok azok, akik szerint a társadalmi részvétel az egyéni sérelmek, meggyőződések

érvényesülésén keresztül is gátja lehet a döntéshozatalnak.

A közintézményekbe vetett bizalom igen alacsony értéket mutat, amihez képest a közösségi részvétel
kitüntetett szereplőinek tekinthető civilek iránti bizalom szignifikánsan magasabb.

a bizalom általánosan magasabb szintje segíti a közösségi részvétel kitüntetett terepének számító civil
szervezetek munkájába való bekapcsolódást.

legfontosabb befolyásoló tényező, hogy az emberekben milyen attitűd alakult ki a közösségi

részvétellel kapcsolatban.

a felmérésben szereplők számára a részvétellel kapcsolatos legfon- tosabb hozadék (és talán az
elsődleges elvárás is) a közösségi kohézió, a biza- lom megerősítése.

Van terepe és bázisa tehát a részvételi folyamatoknak hazánkban, ám azok megtervezésekor különös
gondossággal kell eljárni: meg kell találni az azokba bekapcsolódni kívánók körét, ki kell választani a
megfelelő technikákat, töre- kedni kell a közösségi érzés megerősítésére és garanciákat kell biztosítani
a részvételi folyamat félrecsúszásával szemben.
KÓSA ISTVÁN

A klasszikus napirendelmé let : a mé dia burkoltan rangsorolja a kö zü gyeket (issues), prioritá si sorrendet
alkot, é s azt tová bbítja a né ző knek. E a mé dia rangsora é s a kö zö nsé g kö zü gysorrendje kö zö tt
nagymé rté kű megfelelé s jö n lé tre

nyilvá nossá g beszé dté má i felfogá sukban egyé rtelmű en meghatá rozzá k a mé dia napirendjé t, agendá já t.

azok a szemé lyek, „akik engedik, hogy a mé dia alakítsa gondolkodá sukat, nagymé rté kben igé nylik a
tá jé koztatá st”

hanto Iyengar é s Donald Kinder (1987) politoló gusok klasszikus kísé rletsorozatukban korá bban
kö zzé tett híranyagot kevertek ö ssze aktuá lis hírekkel.

Amennyiben egy problé má t a legfontosabbak kö zö tt említettek, gyakran legalá bb megké tszerező dö tt
annak fontossá ga a ré sztvevő k szemé ben

„A mé dia való színű leg nemcsak azt mondja meg, hogy mirő l gondolkodjunk, hanem azt is, hogy arró l
hogyan é s miké nt vé lekedjü nk, meg talá n mé g azt is, hogy mit tegyü nk azzal kapcsolatban”

 kö zvé lemé ny napirendjé t vagy kö zé leti napirendet (public agenda);
 a politikai napirendet (policy agenda),
 a mé dia napirendjé t (media agenda),

...a kö zvé lemé ny é s a politika (valamint a szakpolitiká k) napirendjé vel ellenté tben a mé dia napirendje
ké pes leginká bb megmutatni a tö bbi napirendhalmaz metszeté nek tartalmá t.

a kognitív kiterjeszté s-, a keretezé s (framing) é s a kiemelé s (priming) fogalmá val (

mi a framinget illeti, a hírbeli informá ció k tá lalá sa, valamilyen mó don tö rté nő bemutatá sa, „keretezé se”3

„A kü lö nben tö redé kes tapasztalat- é s informá ció darabok egybeszervezé sé hez valamifé le »keretre« van
szü ksé g”

„Az esemé nyek sohasem ö nmagukban lé teznek a hírmű sorokban, a té nyek nem beszé lhet- nek
ö nmaguké rt, azokat valaki mindig elmondja. Valaki beszá mol arró l, hogy mi is tö rté nt, tehá t
megszerkeszti a tö rté netet. Kiosztja a szerepeket, é s é rtelmezi, definiá lja a való sá gbó l kiragadott
helyzetet.

A napirend-kijelö lé s első szintje é s az intermedia agenda-setting

Az online napirend-kijelö lé st (online agenda-setting) kutató kat fő leg az online mé diumok napirendjei
kö zö tt zajló napirendcsere, a kiemelkedő té má k á tvé tele é rdekli: az ú gynevezett intermedia agenda-
setting.

az online hírek nemcsak egyszerű en kö vetik a hagyomá nyos mé diahírek leadjeit – hívja fel a figyelmü nk
Tran (2014). A hírportá lok a hírek bő vebb, tö bbfé le té makíná latá t nyú jtjá k a hagyomá nyos mé diá val
szemben (Tran 2014).

Afő á ramú mé diahíroldalaihozkapcsoló dó blogokanapirendcseré beninká bbá tvevő k,mintá tadó k.

Trump nem azé rt nyerte meg a vá lasztá st, mert a kö zö ssé gi mé dia á ltal nyú jtott lehető sé ggel é lt (hiszen a
populista erő k hasonló an já rtak el), hanem azé rt, mert tweetjeit szé les kö rben megosztotta a fő á ramú
mé dia, pontosabban szó lva, tweetjei dominá ltá k azt – az ú j mé dia tehá t az ú j politikai erő kkel alakította á t
a politikai napirendet.

Napirend-kijelö lé s má sodik szintje é s az agenda-cueing

Ezen a szinten beszé lhetü nk kiemelé srő l (priming), valamint keretezé srő l (framing)

elő hangolá sró l”, azaz a mé dia figyelemfó kuszá ló ké pessé gé rő l.

A figyelemfelkelté s ú jsá gíró i eszkö zei (journalistic cues) – pé ldá ul az elrendezé sbeli sajá tossá gok, a
design-elemek, illetve a hír fontossá gá t sugalló jelek

hírek fontossá gá nak megíté lé sé ben jelentő s szerepet já tszanak – miné l fontosabbnak tartanak egy té má t,
anná l tö bb idő t szá nnak rá a mé diahaszná ló k

figyelemfelkeltő -figyelmeztető jelek is hozzá já rulnak a napirend-kijelö lé shez, mint a „trending”/

„trendi” vagy a „legolvasottabb”-jelzé s.

a kettő s kó dolá s szemlé lete

Az agenda-setting harmadik szintjé t (Guo & Vargo 2015) a network agenda-settings (NAS, há ló zati
napirend-kijelö lé s modell) ké pviseli.

Alapvető feltevé se, hogy az ú j mé dia nemcsak azt mondja meg a mé diahaszná ló knak, mit é s hogyan
gondoljunk egy té má ró l/ü gyrő l, hanem há ló zat-napirendeket (network agendas) is kijelö l a
mé diahaszná ló k szá má ra, meghatá rozva ezá ltal, hogy milyen ü zeneteket tá rsítsunk (associate different
messages;

y a NAS-modell ké pes gazdagítani má s kommuniká ció - é s tá rsadalomtudomá nyi elmé leteket.

NAS-modellt olyan terü leteken, mint a politikai kommuniká ció , a kö zkapcsolat-szervezé s é s a
kö zvé lemé ny-kutatá s.

MERKOVITY

„[A] politikai kommunikáció, tehát a médium kiszorítja az intézmények és döntések formájában
megtestesülõ politikai tartalmat, tehát magát az üzenetet.

Harold lasswell azt írja a politikai kommunikác ióról, hogy ez a hatalom nyelve, amely kilenc
momentumot foglal magába: a nyelvi funkciót – nyelvtan, fo- netika. A politikai mítoszt – az adott
korban politikai élettel kapcsolatban élõ megdönthetetlennek tûnõ kérdések. A politikai doktrínát – a
követelmények, amelyek az embert arra késztetik, hogy hozzájáruljon a hatalom megmaradá- sához
(alapokmányok). A politikai formulát – a társadalom kőzjogi helyzetét rögzíti.

A kulcsszimbólumokat és jelszavakat – elsõsorban rituálék, olyan szavak tartoznak ide, mint az
emberi jogok, demokrácia, a szólás szabadsága stb. Az identifikác iót – amely az egyént képes
ősszekapcsolni más egyénekkel. A követelményt – azok a kijelentések, amelyek elkötelezik a
beszélõt. A fel- tételezést – azok a kijelentések, melyeknek van referenciája. Az ideológiát és végsõ
soron az utópiát – a felsõbbség igazolása és elhelyezése az adott idõben, térben (lasswell, 1949a)
Tehát egyelõre azt tudjuk megállapítani, hogy a politikai kommunikác ió hatalmat kifejezõ,
ugyanakkor hatalomra befolyással bíró kommunikác iót feltételez.

ezek szerint a politikai kommunikác iót gyûjtõfogalomként kell használ- nunk, amely magába foglalja
a politikai nyelvet, a politikai diskurzust, a poli- tikai üzenetet és tartalmat.

ezek szerint a po- litikai kommunikác iót egy háromszögben kell elképzelni, ahol a csúcsokon a
politikai rendszer, a média rendszere és az állampolgár-választópolgár rend- szere1 található.

A média rendszere egy olyan rendszer gyûjtõfogalma, amit a tömegmédia címszóval szoktunk illetni.

minden országban, minden kultúrában más és más a médiától elvárt szerep. Azonban vannak
bizonyos közös vonások. Az egyik ilyen, hogy a média legyen a közvélemény képviselõje.3

Az állampolgár-választópolgár szerepe tipikusan a közönség szerepét tölti be. Õk az úgynevezett

közvélemény, ami alatt nem szervezettségre kell gon- dolni, hanem egyes emberek véleményébõl
kialakult összességre.

Azonban fontos megjegyezni, hogy a közvélemény csak a közvélemény-kutatások idején létezik.

Szét kell választani az állampolgárt a választópolgártól. Mindkettõ élhet a politikai

véleményszabadsággal. Azonban választópolgár csak abból lehet, aki él is szavazati jogával.

A szereplõk a következõ módokon érintkezhetnek egymással:

■ Politikai rendszertõl az állampolgárig: közérdekû vagy intézményes kom-

munikác ió; személyes kapcsolat; meggyõzés, manipulác ió.

■ Az állampolgártól a politikai rendszerig: szavazat; nyilvános vita; köz-

vélemény-kutatás.
■ Politikai rendszertõl a média rendszeréig: közérdekû vagy intézményes

kommunikác ió; meggyõzés vagy manipulác ió; közlemény.

■ Média rendszerétõl a politika rendszerig: ellenõrzés; kritika; vélemény;

közvetítés.
■ Média rendszerétõl a választópolgárokig: tájékoztatás; elemzés; meggyõzés,

manipulác ió; vita helyszíne.

■ Az állampolgártól a média rendszeréig: olvasói/hallgatói/nézõi levelek; talk

show–k kőzőnsége; kőzvélemény-kutatások; nézettségi adatok (Bõvebben: Mazzoleni, 2002: 25–

27).

Pragmatikus dimenzió: interakció a kibocsátó és a befogadó között

Szimbolikus dimenzió: rítusok (pl. az egyetértés és a konfliktus rítusai).

Strukturális dimenzió: intézményi (pl. parlament, közigazgatás),

a politikai nyelv két fontos eleme a meggyõzés és a manipulác ió

A meggyõzés az, amikor a befogadót érvelés útján sikerül meggyõzni az övétõl eltérõ véleményrõl.

A manipulác ió, amikor a befogadó nincs annak a tudatában, hogy egy másik véleményt akarnak vele
elfogadtatni, és õ azt feltétel nélkül átveszi

. Amíg egy parlamenti ciklus alatt a vitákban a meggyõzés szándéka fordul többször elõ, addig a
választások elõtti kampányvitákban jellemzõen a manipulác iós technikák erõsödnek fel.

Síklaki – Atkinson alapján – az attitűd tőbb funkcióját kűlőnbőzteti meg, amelyeket a

meggyõzõnek nem árt ismernie, mert elõnyös helyzetbe hozhatja: ■ haszonelvû nézetek (kifejezi a
szándékot, hogy elõnyre tegyünk szert); ■ tudásszervezõ funkció (elõre szervezett ismeretszerkezetek,
amelyekkel naponta találkozunk, de nem figyelünk oda rájuk, ezeket rendszerezni

tudjuk, és eltárolhatjuk);

■ érdekkifejezõ funkció (azok az attitûdök, amelyek az adott személyre jellemzõk – ezek az attitûdök
nagyon stabilak, mivel egységes értékrend- szert képviselnek, véleményem szerint ez az attitûd
felelõs azért, hogy nehéz meggyõzni a politikai ellenfelet);

■ énvédõ
funkció (mélyen megbúvó szorongásaink kivédésére szolgál); ■ társadalmi alkalmazkodás
funkciója (ez a szerepbetöltõ attitûdfunkció).

A kognitív megközelítés szerint a meggyõzés azon múlik, hogy a befoga- dóban milyen hatások
érvényesülnek. ez függ a befogadótól, a helyzettõl, az idõponttól.4

A manipulatív beállítás abból indul ki, hogy az embernek tények- re van szüksége ahhoz, hogy
elhelyezze önmagát a világban. A tények annál objektívebbek, minél többen fogadják el azokat. ennél
fogva közel állnak a realitáshoz. ezen tények elferdítésével, dezinformálással lehet elérni, hogy az
ember elkezdjen kételkedni a megtámadott tényekben. F

A manipulác iót megelõzi a meggyõzés szándéka.

A manipulác ió elleni legjobb fegyver – állítja Breton –, ha a vita tárgyát képezõ kérdésekben otthon
vagyunk.

A résztvevõk a bevonandó nyelv segítségével, retorikával, meggyõzési tech- nikákkal demokratikus

úton meg akarják szerezni a hatalmat [politikusok], kritikák és viták segítségével kétségbe vonják a
hatalmat [médiaszereplõk], illetve a szavazat révén – ami szintén nyelvi aktusnak tekinthetõ –
támogat- ják vagy kétségbe vonják a politikusok, a hatalom üzeneteit [állampolgárok].

Ricoeur (1990) szerint a politikai nyelv konfliktusos és konszenzuális. Szerinte akkor mûködik a
legjobban, ha a konfliktus révén az egymással rivalizáló nézetek összecsapnak, majd a konszenzusos
megoldással hozzájárulnak a közösségi döntés megszületéséhez

A politikában részt vevõk különbözõ rítusok és törésvonalak mentén szabják meg saját ma- guk
identitását/identitásrendszerét.5 Jan Assmann szerint a rítusok lesznek azok, amelyek életben tartják a
csoportidentitás

. Illetve a politikai nyelv valóban arra törekszik, hogy cselekvést váltson ki, azonban a politikus
igyekszik úgy használni a nyelvet, hogy a befogadó (a választó) ne feltétlenül értékel- jen. Talán pont
az ilyen jellegû viselkedés az, ami arra készteti a választókat, hogy elforduljanak a politikától.
Az „infotainment” világát meghaladva, mára a „politainment” korában élűnk.7

Walther dieckman (1969a) szerint jelszavak útján kommunikál a politika a tömegmédiában.

if it bleeds it leads”, azaz „ha vérzik, vezet” (newman, 2000a: 75–76).

Pippa Norris Írásában felvázolja az Angyali kör elméletét, amely szerint a „médiakór”-nak nevezett
jelenség a hibás, amely a negatív hírt helyezi elõtérbe.

Azok az emberek, akik csak ritkán olvasnak újságot, néznek híradót, azt érzékelik, hogy a politikában
folyamatos mocskolódás zajlik.10 Ilyen esetekben csökken a közügyekben való részvételi hajlandóság.

a pártok folyamatosan saját ideológiájuk szerint akarják látni a világot, más- részt, a társadalmat az
adott mikrokörnyezethez kapcsolódó ügy érdekli jobban (Hammer, 2005). ebbõl az okfejtésbõl
következik, hogy botránypolitizálás útján akkor lehet sikert elérni, ha az az adott emberhez,
csoporthoz kötõdik. egyéb esetben destruktív hatással lehet a közügyek iránti érdeklõdésre.

Jellemzõen a választások felfokozott versenyhelyzetei váltották ki, hogy a po- litika (mint terep) és a
marketing (mint technika) végképp összefonódjanak.

A marketingnek a politikában három fõszereplõje van: eladó, vevõ, ver- senytársak.14 A verseny az a
folyamat, amely interakcióba hozza a szereplõket.

A marketing alatt egy cserefolyamatot értünk,15 amit a politikára vonatkoztatva úgy kell érteni, hogy a
jelölt politikai vezetõerõt ajánl cserébe a polgárok sza- vazataiért.

A politikust gyakran hasonlítják termékhez, amit el kell adni , ebben a szolgáltatásban a termék maga
a választási program, ami ugyan elkerülhetetlenül kapcsolódik egy személyhez (párthoz).

A sajátosságok közé tartozik az is, hogy a szolgáltatás ideje csak akkor jön el, ha a jelölt megnyeri a
választásokat

Más vélemények szerint a politikus szolgáltatásnyújtó, és ilyen szempontból kell õt a piacra vin- ni.

ugyancsak ide tartozik, hogy a politikusi szerep két formában ölt testet. Az egyik a választások
alkalmával, amikor a cél a legtöbb szavazat elérése. A választók (face to face)16 megnyerése egy
jövõképnek. A másik forma a „po- litikacsinálás” szerepében tûnteti fel a politikust. Azaz a munkája
végzéséhez folyamatosan kapcsolatba kerül segítõkkel. A választókkal inkább a médián keresztül
tartja a kapcsolatot.

A politikus a kommunikác ió módjában is különbözik a többi szolgálta- tásnyújtótól. egy jelöltnek
minden választót meg kell tudnia szólítani.

Andrew look és Phil Harris hét pontból álló összegzésére arról, hogy miért nem alkalmazható a
politikában a marketing, és miért más a politika, mint a többi termék-, illetve szolgáltatás- marketing.
ezek szerint: 1. Minden vevõnek ugyanazon a napon kell meghoz- nia a döntését. 2. nem létezik
gazdasági értelemben vett ár. 3. A választónak akkor is el kell fogadnia a végeredményt, ha nem az
gyõzött, akire szavazott. 4. A gyõztes mindent visz. 5. A politikus nem hasonlítható kézzel fogható
áruhoz, inkább egy árucsomag, illetve a rossz döntés esetén meg kell várni a következõ választásokat.
6. nehéz új márkanevet bevezetni, és a politikai piac nemzetközileg is zárt. 7. nem egyszer
ellentmondás van a választások eredmé- nye és a közvéleménybeli népszerûség között, aminek a
termékeknél nincs, a politikában viszont nagyon is van értelme

Fontos, hogy egy pártnak legyenek szimpatizánsai, azaz olyanok, akik azo- nosulni tudnak a
célokkal, de nem kérnek pozíciókat cserébe

Meggyõzõdésem, hogy szimpatizánsok útján tud egy párt eljutni „minden választóhoz”, amire
médiakampányokon, taggyûléseken, fórumokon vagy egyéb politikai ese- ményeken keresztül nem
képes. Az ilyen eseményeknek van egy jelzésük, miszerint vigyázz, most meg akarlak gyõzni.

Viszont a hír kétélû fegyver lehet, mert a média elbuktathat vagy a vállára emelhet egy pártot.

A pártnak mindig fel kell hívnia magára az újságírók figyelmét. Figyelemfel- keltés nélkül az
informác ió nem jut el ahhoz, akiknek szánták.

. A „mozgó nép” az, amely a párthoz közeledik. A párt a biztonságot nyújtja a választónak, amihez
lehet viszonyítani és viszonyulni.

szavazók igényeinek felmérése alatt azt a kutatási folyamatot értjük, amikor közvélemény-kutatá- sok
alapján, illetve közvélemény-kutató cégek segítségével a politikai aktorok kiderítik, elemzik,
feltérképezik, hogy a választók milyen üzenetet várnak el a párttól. ezek tudatában lehet továbblépni
és tipizálni a szavazókat. ennél a pontnál érdemes figyelembe venni a választók korösszetételét,
nemek szerinti megoszlását, az anyagi helyzetüket

A politikában a választások idején egy dinamikusan változó piacról beszélhetünk.21 Ha a kampány

elején meghatároznák a piacot, az a választá- sokig bõven megváltozhatna. ezért érdemes a munka
folyamatában elvégezni a végleges szegmentálást.

Kiss Balázs Harropra hivatkozva azt mondja, a szegmentálással az a gond, hogy a politika ezek
szerint eltérõ érdekcsoportokat keres a választók között, míg a marketing a „kőzős érdekeket”.
egyrészrõl igaza van: amikor egy terméket akarnak eladni, akkor az az egy termék kell, hogy
megfeleljen az összes fogyasztónak. olyan üzenetet kell megfogalmazni, amely minden csoportot
megfog. Tehát meg kell találni a „kőzős érdeket”. Másrészrõl az ilyen és ehhez hasonló kritikák
elfelejtik, hogy a politika egy összetett „csomag”, amely a mindennapjaink rendjét, jobbítását hivatott
ellátni.

Tudni kell válaszolni a különbözõ kihívásokra. emiatt érdemes szegmentálni, és a különbözõ
kihívásokra különbözõ üzeneteket kreálni. Más hangnemben megszólítani a különbözõ profilú
csoportokat.

A politikában ke- vés téma kapcsán lehet a „kőzős érdeket” keresni. Ilyen lehet az alkotmány,
jogállamiság, törvényes rend stb. azonban ezekben a pártok egyetértenek. Ha csak ennyibõl állna a
politika, akkor nem lenne szükség választásokra.

A jól érthetõ üzenet lesz a kampány lelke, amely pozícionálja a jelöltet

egy szegmentálás és egy pozíc ionálás után nehéz megtalálni azt a kommunikác iós csatornát, amelyen
keresztül kimondottan csak azt a célcsoportot lehetne elérni, amelynek az üzenetet szánták. ezért
fordul elõ, hogy a fõüzenetek olyan megfoghatatlan fogalmak köré összpon- tosulnak mint haza,
demokrác ia, nyugodt erõ, köztársaság, liberalizmus stb.

a túlságosan nyílt következtetés a termék vonzerejét vagy elfogadását is kor- látozhatja (Kotler, 2002).
Ha például Madonna új lemezét mindenáron csak a fiataloknak próbálják eladni, akkor kirekesztik
ebbõl a körbõl azokat a „fiatalos”, idõsebb fogyasztókat, akik esetleg fogékonyak a zenéjére. Hagyni
kell teret a befogadónak, hogy értelmezni tudja az üzenetet.

Politikai 4P: product, push marketing, pull marketing, polling

A push és a pull marketing lesznek azok a csatornák, amelyeken keresztül megpró- bálhatják
elfogadtatni az üzenetet, az imázst, összességében a jelöltet vagy a pártot. A tolómarketing sajátja,
hogy alulról építkezik. Itt lesz jelentõsége a szimpatizánsoknak, akik lehetnek egyedül vagy
csoportban. A húzómarketing a tömegmédiát jelenti. Az utolsó P a polling, ami a
marketingkampányhoz szükséges informác iókat szállítja.

A „szoba” Az „irodaház”

egy jó l felé pített marketing eseté ben a politikusoktó l a

a csapat szûk kö rbõ l á ll ö ssze; elsõ sorban a pá rt vagy a jelö lt
tagjai határozza meg a tagjait
a politikai nyelv, a politikai diskur- zus, a politikai
filozófiája
ü zenet é s tartalom a gerince – inkább elmé leti
a politikai kommuniká ció há - romszögé ben
logikáj a gondolkodva olyan kommuniká ció s csomaggal
elõ állni, amellyel megnyerhetõ k a vá lasztá sok
a média é s a vá lasztók rendszeré n ke- resztül, a
stratégiája politikai nyelv segít ségé vel né pszerû síteni a pártot
vagy a jelöltet
vá lasztókig meg- számlá lhatatlanul sokan ré szesei a
csapatnak
a klasszikus kö zgazdasági csere- folyamat politikára való
alkalmazá sa – inká bb gyakorlati
közgazdasá gi, elsõ sorban marketing- techniká k
segít sé gé vel felé píteni egy piramist, amellyel megnyerhetõ k
a vá lasztá sok
különbözõ témák (issues) mentén ismertetni a pártot, a
jelöltet, vagy a politikai programot, amelyet a 4P
marketingstratégiájá val „eladnak”
 interakcióba lé pnek egymá ssal; azo- nos rangú a cél a bekerü lé s é s a maga alá gyûré s; politikai kampá ny =
a mé dia
szereplõk mé dia- kampány
a interakcióba lé pnek egymá ssal; azonos rangú õk a vá sá rló k,
vá lasztók szereplõk nekik ké szü l a „termék”

SZABO MIKLOS

Újkonzervatizmus

Az 1870–1880-as évek

A régi értékek menthetetlenül meginogtak, ám a helyükre lépő újak is ingatagnak

bizonyultak. A korforduló- és válságtudat jelentette az újkonzervatív politikai irányzat
kialakulásának legszélesebb történelmi hátterét.

a szocialista munkásmozgalom megjelenése volt a politikai porondon. A liberalizmus

monopóliumának megszűnését jelentette

A „fontolva haladás” álláspontja csak a mértékben és nem a minőségben tért el a liberális

fölfogástól.
A társadalmi emancipáció nagy kérdései: a szociális egyenlőtlenség, a kizsákmányolás, a
szabadság és elnyomás változatlanul kérdései a társadalmi fejlődésnek.
, akik elsősorban a társadalmi forradalom lehetőségének újrafelvetődését látták a
fejleményekben, a politikai front újrapolarizálódása látszott kézenfekvőnek
A kialakuló újkonzervativizmus másik lehetséges irányát azok képviselték, akik változatlanul
a liberális polgárságban látták fő ellenségüket, s a szocialista mozgalom teremtette új
helyzetben is elsősorban a liberalizmussal szemben igyekeztek kialakítani elvi ellenpozíciót.
Ezek a csoportok attól sem zárkóztak el, hogy bizonyos föltételek mellett taktikai
együttműködést keressenek a munkásmozgalommal a liberális burzsoáziával szemben.

Kultúrkritikának azokat a valamilyen szinten rendszerezett szellemi, ideológiai, filozófiai és

művészeti megnyilatkozásokat nevezem, amelyek lényegében a már említett korforduló- és
válsághangulatot öntötték formába.

l. Tönnies a modern társadalom két alapvető szerveződési formájának a „közösséget”

(Gemeinschaft) és a „társadalmat” (Gesellschaft) tekintette. Az előbbi a hagyományos
életkereteket megőrző, konvencionális kötöttségek által szabályozott társas alakzatokat
(család, nemzet), az utóbbi a racionális terv alapján tudatos szervezőtevékenységgel
létrehozott társas alakzatokat (politikai párt, részvénytársaság) jelentette

Megmutatkozhatnak az alkalmazkodási zavarok másfelől a modernség elutasításában.

Lényegében ez utóbbit tekintjük kultúrkritikának.

A kultúrkritika kultúrtörténeti áramlatát röviden áttekintve az első világháborúig három

fejlődési szakaszt észlelhetünk
Az első fejlődési szakasz fő tendenciáit elsősorban az impresszionista képzőművészet és a
Franciaországban „décadence” néven emlegetett költészeti áramlatok juttatták kifejezésre.
E művészeti jelenségeknek a teoretikus kultúrkritikával közös magját – erősen általánosítva
– a tőkés társadalom külső nyomásától szorongatott egyén intimitás- és bensőségigényének
kifejezésében látjuk
A kultúrkritika második fejlődési szakaszának a kilencvenes években a modern művészeti
irányzatokat tette.

A kultúrkritika harmadik fázisa a századfordulótól a háborúig már egyenesen azt az intim

bensőségigényt veszi célba.
A kultúrkritika tárgya a 19. század hetvenes-nyolcvanas éveiben az intimitást fojtogató gépi,
üzleti, nagyvárosi civilizáció volt, a 20. század tízes éveiben a tárgy a dekadencia, a
szubjektivitás
Az újkonzervativizmus liberalizmusbírálata nem hagyományőrző irányzatként lépett föl,
amely a korszerű polgári rendszerrel szemben a régi vagy legalábbis örök igazságokat
védelmezi, hanem azzal az elvi igénnyel, hogy bírálata a liberalizmusénál korszerűbb,
haladóbb kiindulópontból történik.
A konzervativizmus nem a múlt, hanem a közeledő jövő eszméje.

A liberalizmus ennek megfelelően a társadalom vizsgálata során az egyénből, a francia

szociológia viszont az egyén cselekvését apró részletekig szabályozó, magának az egyénnek
egész létét meghatározó társas kötöttségek szövedékéből indult ki. Ebből a tudományos
kiindulásból születtek meg a francia szociológiában a finom társas viszonylatokat leíró és
rendszerező szociológiai kategóriák: a viszony (Tarde) és a struktúra szociológiai fogalma, a
szociális kontroll kategóriája (utóbbiak Durkheim).

Az újkonzervatív eszmekör abban a helyzetben volt, hogy más teoretikus alapról kiindulva
saját választ és megoldási javaslatokat ajánljon azokra az égető társadalmi problémákra is,
amelyeket a szocialista munkásmozgalom vetett föl.
A korábban csupán udvari „kabinetpolitikát” űző, arisztokratikus klikkeket képező
konzervatív csoportosulások parlamenti pártokká szerveződnek.

A régi típusú konzervativizmus képviselői kezdetben nem is igen láttak mást az újkonzervatív
csoportok szociális követeléseiben, mint ezt a „tanulást” a szocialista ellenféltől, és a
konzervatív osztályálláspont föladását, a szocialistákhoz való valamiféle „lecsatlakozást”
sejtettek bennük

. Terveik között szerepelt az iparszabadság korlátozása, a céhek korszerűsített visszaállítása,

a parlamenti képviselet hivatásrendi képviseletté való átalakítása.
Azok az igen különböző rétegek azonban, amelyek törekvéseit az újkonzervatív ideológia
fejezte ki és orientálta, magukkal a liberális piacviszonyokkal állottak ellenzékben