PERIHÉLIA

Akiknek még egy 1849-i magyar hírlap akad a kezébe (kevés volt, s
ami volt, megsemmisítették), az fog egy rövid tudósítást találni
abban, mely jelenti, hogy június 20-án reggel 10 és 12 óra között
nagyszerű napudvar volt látható az égen.

Lesznek élő emberek, akik emlékezni is fognak rá. Valóban a

legnagyobbszerű perihélia volt az, amit látni lehetett.

A koróna, a hálósz és a melléknap egyszerre.

A koróna egy emberöltő időben egyszer ha előfordul.

A hálósz századot átlépő ritkaság; a kettő a melléknappal együtt
portentum: égi csoda, melyről a természettudósok köteteket írnának -
más békés időkben.

Az 1849-i júniusban nem voltak Magyarországon természettudósok,

kik az akkori melléknapot leírták volna.

Haj, akkor a "kettős napot" észre sem vettük; nekünk az éjszakánk volt
kettős!

Kétszáznegyvenezernyi orosz hadsereg hömpölyödött alá

Magyarországra.

Pihent, rendezett, harcedzett hadsereg.

Kétségbe kellett esni.

Voltak forró képzelődésű emberek, akik azt hitték, hogy még lehet gy
őzni.

"Voltak? - Voltunk!"
Ha ők jönnek ránk kétszáznegyvenezer emberrel, mi állítsunk eléjük
félmilliót.

Minden ember, aki él, mozog, ki kezét emelni bírja, ki a férfi névre
érdemes, talpra! Minden eszközt, ami vasból van, aminek éle, hegye
van, fegyverül a kézbe; és aztán - egyszer kell meghalni. Csak nem
akartok tán örökké élni, férfiak?

Keresztes hadjárat lett hirdetve a betörő ellenség ellen. A papok

prédikálták azt a szószékekből. És invokálták a rögtönzött fegyverekre
a hadverő Jehova áldását.

Erős vonást képez e rettenetes korszak illusztrációjában ez a "veres

kereszt".

Feltűzte azt mellére a református és evangélikus éppen úgy, mint a

katolikus. Feltűzte a zsidó is. A nemzet parancsolta!

Nem látott a keresztben más jelvényt senki, mint egy rettenetes

idegen hatalom támadása elleni országos protestációt.

Elenyészett ez iszonyú veszéllyel szemközt minden valláskülönbség,

minden dogma.

Lánghy Bertalan maga hordta kezében a felkelt nép előtt a veres

keresztes zászlót. Maga a protestáns pap. A kormány hirdette a
keresztes hadjáratot, s a protestáns papok nem álltak elő, mint a
konstantinápolyi schismaticusok, az ostrom alatt a "filioque" fölött
civakodni, hanem utánozták Amiens-i Pétert. Sokan megkeserülték
azt.

Lánghy Bertalan roppant tábort toborzott már össze. Kaszákkal,

lándzsákkal, fejszékkel fegyverzett tábort. Ő maga volt a vezér. Mi
tudomány kell ahhoz? Rárohanni az ellenségre; nem gondolni a
meghalással; vágni, míg az ellenben tart. Akarat, elszántság,
elkeseredés volt hozzá elég.

Az ellenséget nem ereszteni át a Tiszán. Ez volt az ő feladatuk.

A szent Tiszán, melynek folyama még akkor is határvonalat képezett

magyar és nem magyar között, mikor végig be volt fagyva. Ennek a
bal partját ne tapodja ellenség.

Június huszadikán ezrével lepte el a népfelkelés a Tisza melléki rónát.

Forró nap volt, s a föld izzott, az ég sápadt.

Déltájon e sápadt égen csodatünemények tűntek fel.

A nap tányéra elmosódott, s tompa, szögletes küllőkkel vette magát

körül.

Ennek a neve "koróna".

Azután nagy távolban a naptól látszott egy kerek fényudvar, körös-

körül, a szérű belseje felé halványpiros, a külső oldala gyengén zöld,
mint a szivárványé. - Ez a "hálósz".

S a fényudvar keleti oldalán ott sápadozott egy másik nap. Oly egyenl
ő sápadt, szaggatott szélű mind a kettő, hogy nem lehetett választani,
melyik az igazi, melyik a melléknap.

A nép meg volt rettenve e tüneménytől. Soha élő ember nem látott
ehhez hasonlót. Tanult emberek is csak tudományból ismerik, s
megdöbben a szívük, midőn előttük áll - egy században egyszer.

"A végveszedelem jele az égen!" - suttogák a babonások.

Lánghy Bertalan látta jól, hogy a nép baljóslatot lát, s ez égi betűket
nem lehet letörülni onnan emberi kéznek.

Azt a betűt ott merészen el kell olvasni! S mint Nagy Konstantin tette
a csata hevében, hozzákiáltani: "In hoc signo vinces!" (E jelben győ
zesz.)

Az ősz pap felragadta a keresztes zászlót, s felállt a kunhalomra, és

kalapját elveté magától.

Istennel akart beszélni.

"Te, ki onnan felyül jeleket mutogatsz nekünk! Fegyvereink diadalát

jóslod-e vagy elveszésünket? Biztat