8.A bűncselekmény fogalom történeti fejlődése.

A bűncselekmény fogalma a
magyar büntetőjog tudományban és a Btk-ban. A bűncselekmény fogalmi
elemei
I. A bűncselekmény fogalom történeti fejlődése

XIX. század első kétharmadában nem vált el a jogellenesség, tényállásszeűrség és a bűnösség

fogalma, hanem központi fogalom volt a jogellenesség, mely magába foglalta a másik kettőt.
Nincs jogtalanság bűnösség nélkül elv érvényesült, vagyis a jogrend csak a bűnösen elkövetett
cselekményeket szankcionálta. A jogellenesség kitüntetett szerepe a nullum crimen elvnek
köszönhető.

Jhering 1867-ben A bűnösség mozzanata a római magánjogban címmel irt tanulmányt,

melyben kifejtette, hogy létezik az objektív jogellenesség, amely nem függ a cselekmény
büntethetőségétől és annak bűnösségétől (szándékosság, gondatlanság).Liszt, Beling és
Radbruch átvették Jheringtől ezt a fogalmat és továbbfejlesztették. A század utolsó felében
így a jogellenesség elvált a bűnösségtől.

A büntetőjogban a jogellenességet a cselekmény és az általa elindított történés hozza létre. a

kauzális történés objektív kategória, mert független az azt elindit személy szubjektív
elképzeléseitől. Az objektív, külvilágban megjelenő történés a jogellenesség kategóriájába
tartozik, míg a lelki folyamat a bűnösséghez. Ennek gondolatnak az eredménye, hogy
elválasztja a külső, objektív elemet, a belső, lelki tényezőktől.

Pszichikai bűnösségfogalom azt fejezi ki, hogy a tárgyi okozás az alany, vagyis a tettes
tudatában tükröződik. E szerint a bűnösség a kauzális cselekmény tükröződése az elkövető
tudatában, szándékosság vagy gondatlanság formájában. A szándékosság és gondatlanság
gyűjtőfogalmaként jelenik meg. Azért pszichológiai, mert a szándék lélektanilag definiálható
és ne szorul kiegészítő értelmezésre. A hanyag gondatlanságot nem tudja értelmezni, mert
abban nincs értelmi mozzanat, vagyis előre látás és ezért ahhoz nem is lehet viszonyulni
érzelmileg, ezért az negativ pszichikus viszonynak nevezi.

A tudomány az emberi cselekményt tárgyira és alanyira bontotta, vagyis az objektívet

elválasztotta a szubjektívtől.

A törvényi tényállási elemek tanát Beling német professzor dolgozta ki1906-ban.

1. törvényi tényállás: ennek során eldől, hogy a cselekmény kimerítette a Btk.

valamely diszpozíciójában meghatározott ismérveket. Igenlő esetben a
cselekmény tényállásszerű.

2. Értékelés: meg kell állapítani, hogy a cselekmény jogellenes-e

3. Meg kell állapítani, hogy az elkövetőt terheli-e bűnösség.

4. Normatív bűnösség kategóriája:a bűnösség lényege nem a szándékosság vagy a

gondatlanság, hanem a felróhatóság (szembehányhatóság). A felróhatóság
 jogszempontú értékítélet, melyet a bíró a tettes lelkivilágáról, annak
szándékosságáról vagy gondatlanságáról alkot. A tettes akkor bűnös, ha
szándéka vagy gondatlansága neki felróható. Kelsen szerint: valaki azért
bűnös, mert neki azt a valamit nem lett volna szabad megtenni vagy
megakadályozni. A tettesben lejátszódó motivációs folyamat a lényeges,
vagyis, hogy nem arra az elhatározásra jutott, amelyet tőle a társadalom (jog)
elvárt.

Normatív bűnösségi tan, a felróhatóság leválasztása: a tőle elvárhatóságot és a

könnyelműséget normatív (axiológiai) kategóriaként fogja fel. Az elvárhatóság
eszerint a bűnösség önálló eleme (helyes motiváció során nem alakult volna ki
benne a bűncselekmény elkövetésére irányuló szándék). A bűnösségi ismérvek:

- Szándékosság vagy gondatlanság

- A norma adekvát magatartás elvárhatósága (ettől eltérést felrója a

tettesnek, a felróhatóság tehát értékítélet)

- Legalább korlátolt beszámítási képesség (ne az alanyhoz

kapcsolódik, hanem a bűnösséghez; az életkor is itt szerepel)

Liszt-Beling féle bűncselekmény fogalom két értékítéletet is alkot:

jogellenességi ítélet, bűnösségi ítélet.

A magyar jogtudományban és gyakorlatban a normatív tan nem hódított. A

bíróság a gondatlanságot és a szándékosságot akarja bizonyítani, nem pedig a
felróhatóságot, ugyanakkor a bírói értékelés nem rekeszthető ki az anyagi
bűnösségből. A jogos védelem és a végszükség eseteinél az ijedtség, mint
mentesítő körülmény nem a beszámitási képességet érinti, hanem a
felróhatóságot.

Tehát a bűncselekmény fogalom összetevődik:

Jogellenesség: - törvényi tényállás objektív oldalán lévő kauzális történés.

- jog védte érdeket sért a cselekmény (materiális jogellenesség

alakult ki ebből)

Jogellenesség kapcsolata a tényállásszerűséggel: a jogellenesség jogszempontú

értékítélet, a tényállásszerűség értékelésmentes kategória. A jogellenesség hiánya
jelenti azokat a kivételeket, amikor valaki nem büntethető az elkövetett cselekményért
(pl. jogos védelem, végszükség).Az elkövető javára, in melius, jelent értékelést a
felróhatóságra épített normatív bűnösségfogalom. A bíróság a tényállásszerű és
jogellenes cselekményről kimondhatja, hogy a tettesnek a cselekmény nem róható fel.

Összegezve: kialakult a bűncselekmény három fogalmi kategóriája:

tényállásszerűségre, jogellenességre,bűnösségre épített fogalma. Ez a cselekmény
 hármas megítélését tükrözi: először a tényállásszerűséget kell felismerni, de nem
értékelni, csak felismerni!, aztán a jogellenességet és a bűnösséget értékelni.

A rendszer hibájának tekintették, hogy a jogtárgy sértés formálásában szubjektív

mozzanatok is részt vesznek.

Az NSZK-ban Welzel dolgozta ki a finalitás elméletét. Ez tagadja az objektiv és

szubjektív oldal szembeállítását, vagyis a bűnösség, jogellenesség szembeállítását. A
szubjektív elemeket a szabály rangjára emelte. A szándékot is jogellenesnek tekintette,
tagadta, hogy az emberi cselekményeket külső és belső (lelki) tényezőkre lehet
osztani. Az emberi cselekményt viszont célzatos,finális aktusnak fogja fel. Vagyis a
szándékosság, gondatlanság átkerül a jogellenességi ismérvek sorába. A bűnösség csak
a felróhatóság marad. A bűnösség összetevői:

- legalább korlátozott beszámítási képesség

- jogellenesség tudata vagy e tudat lehetősége az elkövető számára

- normaszerű magatartás elvárhatóság

Klasszikus Neoklasszikus Finalista Szintetikus

Cselekmény akaratlagos mozgás; már a mulasztást is A cselekmény a Akaratlagos,
a mulasztást nem elismeri fő fogalom, hatólagos
ismeri el, csak az cselekményként mely célra cselekmény
aktív irányuló, azaz
cselekvést;szándék finális. Ez
nem fontos olvasztja
magába a többi
fogalmat.
Tényállásszerűsé A bűncselekmény Objektív mellet a Ugyanaz.
g objektív (külső) szubjektív tényállások
leírása. is
megjelennek:motívum
, célzat-pl aljas indok.
Társa-ra vesz.- Kizárólag azt nézi, Megjelenik a Objektív Társadalomra
materiálsi hogy a normákba materiális jogellenes-ség veszélyesség
jogellenesség ill. jogszabályba jogellenesség, amikor
ütközik-e. Formális. a bűncselekmény
összes elemét
megvalósítja valaki,
mégsem büntetik meg.
Bűnösség Pszichológiai Normatív fogalma: A cselekedet Normatív
fogalma:beszámítási külső megjelenéséből fogalom részévé bűnösség.
képesség szükséges a cselekménynek válik. A
hozzá, megvizsgálja következtetni lehet a gondatlansággal
pszichológiailag, szándékra (pl. nem tud mit
hogy mi van az alkalmas eszközt kezdeni, azt
elkövető fejében. használ-e stb.) negatív
pszichikus
viszonyként
 jellemzi.

II. A bűncselekmény fogalma a magyar büntetőjog tudományban

1945 előtt az előbbit vette át a magyar büntetőjog, azonban 1945 után, a szovjet büntetőjog
kidolgozta a társadalomra veszélyesség kategóriáját, amely részint a társadalmi viszonyok,
érdekek sértését illetve veszélyeztetését jelentette, vagyis lényegében azonos a materiális
jogellenességgel. A jogellenesség fogalom megmaradt, mert minden jogágban jelen volt és
mindben ugyanazt jelentette, vagyis: azt a kauzális történést, amely valamilyen jogilag nem
kívánatosnak ítélt eredmény (sérelem, kár, hátrány) létrehozására vezet. Ugyanakkor ehhez
hozzá akarta tenni a társadalomra veszélyesség kategóriáját is, így a fogalomban az ismérvek
zsúfolódni kezdtek. A bűncselekmény:

1. társadalomra veszélyes

2. jogellenes

3. tényállásszerű

4. bűnös

Az ötvenes években a normatív bűnösség fogalmát lecserélték a pszichológiaira és ezáltal a

tényállásszerűség is már jelentést kapott. A tényállásszerűség és a bűncselekmény fogalma
azonosult. A társadalomra veszélyesség a jogellenesség szinonimájává vált. Ugyanakkor új
kifejezéseket alkottak. pl. diszpozíciószerű cselekmény, büntetendő cselekmény. Lényegében
a tényállásszerűség fogalmat, és az ehhez kapcsolódó bűncselekmény fogalmakat minden
szerző másképp értelmezte, így mindenkinek külön fogalomrendszere alakult ki.

III. A bűncselekmény fogalma a Btk-ban

10. § (1) Bűncselekmény az a szándékosan vagy - ha a törvény a gondatlan elkövetést is

bünteti - gondatlanságból elkövetett cselekmény, amely veszélyes a társadalomra, és amelyre
a törvény büntetés kiszabását rendeli.

A bűncselekmény bűnösen –szándékosan vagy gondatlanul-elkövetett cselekmény, amely a

társadalomra veszélyes és amelyre a törvény büntetés kiszabását rendeli, vagyis büntetendő.
Három fogalmi ismérvvel rendelkezik a törvényi bcs. fogalom. Több kérdés merül fel a Btk-
val kapcsolatban:

1. 1978-ban alkották,azóta kb. 60 törvény módosította, nem született egy új,

Magyarország új államformájának és gazdasági, társadalmi viszonyainak jobban
megfelelő törvénykönyv. Ugyanakkor 2000 ót a az Igazságügyi Minisztérium
keretében folyik egy új Btk. tervezet elkészítése. Mivel a Btk. nem kétharmados
törvény, elképzelhető egy szakmai szempontú törvényjavaslat beterjesztése.
Legjelentősebb különbség a társadalomra veszélyesség fogalmának mellőzése,
ehelyett a jogellenesség kifejezés lenne használandó a többi, uniós európai országhoz
hasonlóan (kivétel volt szocialisták).
 2. Szocialista államban volt megalkotva, ma már teljesen más az ország

3. Meg kellene feleljen az európai jogharmonizációs igényeknek, vagyis a jogi

fogalomrendszer azonos kellene legyen.

A bűncselekménynél fő fogalom a cselekmény, ennek ismérvei pedig a tudományos és a

törvényi fogalom meghatározás összehasonlításában:

Törvényi fogalom Tudományos fogalom

Büntetendőség Tényállásszerűség
Társadalomra veszélyesség (materiális)Jogellenesség
Szándékosság, gondatlanság (=bűnösség) Bűnösség

IV. A bűncselekmény fogalmi elemei

1. Tényállásszerűség-büntetendőség:

Bűncselekmény az a cselekmény, amelyre a törvény büntetés kiszabását rendeli. Ez

kifejezi a nullum crimen és a nulla poena elvét. A törvény nyilvánítja
bűncselekménnyé a társadalomra veszélyes cselekményeket és irja elő azok
büntetését. Ezek megalkotás a törvényi tényállások létrehozása útján történik, a
büntetések nemét és mértékét a tényálláshoz fűzött büntetési tételek, tételkeretek
határozzák meg.

Ahhoz, hogy megállapítsuk, bűncselekmény történt-e meg kell vizsgálni, hogy a

cselekmény kimerítette-e egy törvényi tényállás kereteit (=azoknak a körülményeknek
az összessége, melyeket a büntetőnorma a Különös részben leír). Ez objektív és
szubjektív elemek összessége. Objektiv elemei: társadalomra veszélyesség
(jogellenesség), amely a külvilágban jelenik meg. Szubjektív elemei az alanyi
tényállás )bűnösségi tényállás) részei a tetted-tudtai elemek: szándék, gondatlanság,
célzat.

Tehát az objektív elemek a jogellenességet, a szubjektívek pedig a bűnösséget

alakítják.

A jogállamiság (jogkövetkezmények előre láthatósága, kiszámíthatósága) a

tényállásszerűség keretén belül még fontos megemlíteni a keretdiszpozíciókat: ezek
körében a tényállás nem a Btk-ban lett kihirdetve és ezáltal megismerhetősége
korlátozott. A nullum crimen sine lege itt csak formálisan jelenik meg, hiszen az
állampolgár nem olvas el minden vám és gazdasági stb. szabályt. A
tényállásszerűségen belül külön jelentősége van az objektív ismérveknek, mert ezek
hordozzák a jogellenességet (társadalomra veszélyességet). A szubjektív ismérvek
hiányában is jelentős lehet (pl. el lehet rendelni a kényszergyógykezelését egy
elmebeteg gyilkosnak).

2. Társadalomra veszélyesség-jogelleneség:
 Btk. 10.§ (2) Társadalomra veszélyes cselekmény az a tevékenység vagy mulasztás,
amely a Magyar Köztársaság állami, társadalmi vagy gazdasági rendjét, az
állampolgárok személyét vagy jogait sérti vagy veszélyezteti.

A társadalomra veszélyesség két jelentésű fogalom volt:

a) jogalkotói értelemben vett társadalomra veszélyesség: a jogalkotó a

törvényhozás során a lehetséges magatartások teljességéből egy választást
eszközöl és ennek eredményeképp foglal állást abban a kérdésében, hogy
valamely cselekményt bűncselekménnyé kell nyilvánítani. A bűncselekménnyé
nyilvánítás indoka pedig a társadalomra veszélyesség. 2006. évi LI tv.a Btk.
28. § és a 36.§-át is hatályon kivül helyezte és így a társadalomra veszélyesség
megszűnt jogalkalmazási kategória lenni. Következő lépés lehet egy új Btk-
ban a fogalom mellőzése. A háború előtt a magyar jogban a jogellenesség
érvényesült. Tényállásszerű cselekmény jogellenességét csak a törvényben
nevesített okok zárhatják ki (pl. jogos védelem).

JOGELLENESSÉG= törvényi tényállás tárgyi oldali ismérve+ jogellenességet

kizáró okok hiánya.

b) jogalkalmazói értelemben vett ~.

3. Bűnösség

Először a perjogi bűnösség alakult ki. A bíróság eszerint bűnösnek mondja ki a

vádlottat a bűncselekmény elkövetésében és ezét őt büntetéssel sújtja. A bűnösséget
akkor mondják ki, ha bebizonyosodott, hogy a cselekmény bűncselekmény és azt a
vádlott követte el. Alapja a büntetőjogi felelősségre vonás feltételeinek fennállása. a
vádlott kimeritette valamely bűncselekmény törvényi tényállását és hiányoznak a
büntetőjogi felelősségre vonás akadályai. Tehát a perjogi bűnösség feltételezi az alanyi
oldal (szándékosság, gondatlanság) és a tárgyi ismérvek: elkövetési tárgy, cselekmény,
eredmény, hely, mód, idő, eszköz kimerítését.

Az alanyi bűnösség sokáig a perjogi bűnösségen belül létezett. A jogellenesség

fogalmának kialakulásával létezik a perjogi bűnösség és az alanyi (anyagi jogi)
bűnösség is. Ezt eredetileg gyűjtőfogalomként használták és a szándékosságot és
gondatlanságot értették alatta. A szándék (dolus) és a gondatlanság (culpa) már a
római jogtól kezdve ismert, de csak a 19. században vált a bűnösség alkotó elemévé.
Mivel ezekben a lelki tényezőket vélik felfedezni, ezért a bűnösségfogalom is
pszichológiai bűnösségfogalom volt. A szándék lélektani fogalom, a jog
értékrendszerétől függetlenül jellemezhető. A gondatlanság csak a jog
értékrendszerével együtt értelmezhető. Ennek két formája van:

- tudatos gondatlanság: az elkövető előre látja tettének következményeit, de

könnyelműen bízik azok elmaradásában
 - hanyag gondatlanság: az elkövető nem látja előre magatartása lehetséges
következményeit, de azért nem, mert a tőle elvárható figyelmet vagy körültekintést
elmulasztotta.

A tőle elvárhatóság kapott nagy szerepet, mert a hanyag gondatlanság esetében a reális
pszichikai viszony hiányzik,a gondatlanság alapja lényegében az a bírói megállapítás,
miszerint mit lehetett volna előre látni és elkerülni. A pszichológiai bűnösségfogalom
a gondatlanságot is lelki jelenségként szemlélte. Mások a gondatlanságnál felfedezett
értékelő mozzanatot a szándékra vetítették vissza és az elvárhatóságra tették a
hangsúlyt. A bűnösséget tehát az elvárhatósággal hozta összefüggésbe ez a felfogás és
a birói értékelésben látja a lényegét. Ezt nevezzük axiológiai vagy értéktani, normatív
bűnösségi tannak. Kelsen megfogalmazása is ide kapcsolódik, és e szerint a bíró
állapítja meg, hogy mit nem lett volna szabad tennie ez elkövetőnek.

Ebben a felfogásban tehát a helyes gondolkodás és viselkedés elvárhatósága áll

központi helyen. A szándékosság, gondatlanság a bírói értékelésnek csak tárgya, a
bűnösségnek csak megjelenési formája. Itt tehát az elvárhatóságot sértő magatartás és
gondolkodás róható fel az elkövetőnek. Vagyis a felróhatóság az anyagi bűnösség
alapja.

4. A büntetőjogi felelősség vizsgálatának lépcsői a bűncselekményi fogalmi elemek

szintjén

A bűncselekmény fő fogalma a cselekmény.

a. tényállásszerűség: azok az ismérvek, melyek egy cselekményt egyrészt

a megengedett cselekményektől, másrészt más bűncselekményektől
elhatárolnak. Ezeket az ismérveket a különös törvényi tényállási
hordozza. A ~értékmentes kategória. Hordozza a nullum crimen és a
nulla poena elvét is.

b. társadalomra veszélyesség: 2006. július 1-től elvesztette jogalkalmazói

értelemben elvesztette törvényi alapját, így a vizsgálati lépcsőfokok
közül ki lehet rekeszteni.(valószínűleg 2. lépcső a jogellenesség lesz)

c. bűnösség elemezése:ez is értékkategória. a felróhatósággal és az

elvárhatósággal lehet összefüggésbe hozni.

Az e három elem a cselekmény három jelzője.

Liszt-Beling fogalom szerint a törvényi tényállás kimeritése, vagyis a

tényállásszerűség értékmentes fogalom. Vagyis a birót terheli a törvényi
tényállási ismérvek felismerése. Így a tényállásszerűségről a bíró két
logikai ítéletet alkot: 1. a cselekmény jogellenes 2. bűnösség megállapítása.
(ez is értékkategória;elvárhatóság, felróhatóság)

V.A bűncselekmény súly szerinti kategóriája

 11. § (1) A bűncselekmény bűntett vagy vétség.
(2) Bűntett az a szándékosan elkövetett bűncselekmény, amelyre a törvény két évi
szabadságvesztésnél súlyosabb büntetés kiszabását rendeli el. Minden más bűncselekmény
vétség.

a. 1810. Napóleon törvénykönyve vezette be: bűntett, vétség, kihágás.

b. Csemegi-kódex is tartalmazta (1878):bűntett, vétség+ 1879-es Kihágási törvény.

c. 1950. évi Btá.(II.tv.): a vétséget kivette

d. 1955. évi 17. tvr.a kihágást megszüntette és helyébe közigazgatási jogi intézményeket
ültetett:szabálysértés. (Tehát bűntett=bűncselekmény)

e. 1971. évi 28. tvr. ismét megjelenik a vétség kategóriája

f. 1978. évi Btk.: bűntett, vétség(minden gondatlan bűncselekmény). A szándékos

cselekmények lehetnek bűntettek (2 évnél több) vagy vétségek(2 év és ez alatt), a
büntetési tételtől függően.

A bűntett-vétség megkülönböztetés jelentősége:

• (Be-ben van vétségi eljárás)

• Bűntett miatt kiszabott szab vesztést fegyházban vagy börtönben kell

végrehajtani, a vétségét fogházban

• feltételes szabadlábra bocsátás: - fegyház 4/5

- börtön 3/4

- fogház 2/3

• bűntettet előélethez fűződő hátrányos jogkövetkezmény alóli

mentesítés: gondatlan vétség miatt a szab vesztés kitöltésével
automatikusan mentesül, míg a szándékos vétség vagy bűntett miatt
csak a várakozási idő letelte után.

VI. A Btk. jogtechnikai megoldása

10. § (1) Bűncselekmény az a szándékosan vagy - ha a törvény a gondatlan elkövetést is

bünteti - gondatlanságból elkövetett cselekmény, amely veszélyes a társadalomra, és amelyre
a törvény büntetés kiszabását rendeli.

Tehát a bűncselekmény szándékosan elkövetett cselekmény. A gondatlan cselekmény is az, de

csak ha a törvény bünteti a gondatlan cselekményt is. E szerint nincs minden
bűncselekménynek gondatlan alakzata, ha van mindkét alakzat (pl emberölés), akkor a
gondatlan elkövetést a törvény mindig enyhébben bünteti, mint a szándékost. Ezen kivül a
gondatlanul elkövetett cselekmény mindig vétség. Emiatt a Btk. a szándékos cselekmények
törvényi tényállásába nem irja bele a szándék kfiejezést, mert az amúgy is kitűnik a
szövegből. pl aki mast megöl, helyesebben: aki mast szándékosan megöl!!!ellenben a
gondatlanságot mindig külön beépitik a törvény szövegébe.