9. A törvényi tényállás tana. A tényállásszerűség.

A törvényi tényállás
objektív tárgyi oldala. Ez elkövetési magatartás.
1. A törvényi tényállás, tényállásszerűség

A tényállásszerűség a bűncselekmény fogalmi elemeinek egyik ismérve. Tényállásszerű az a

cselekmény, amely kimeríti valamely különös részben megfogalmazott törvényi tényállás
ismérveit. Története:

a) 20. § (1) Tettes az, aki a bűncselekmény törvényi tényállását megvalósítja.

(2) Társ tettesek azok, akik a szándékos bűncselekmény törvényi tényállását, egymás
tevékenységéről tudva, közösen valósítják meg.
A szövegből kitűnik, hogy a törvény a tettesi cselekmény modellje szerint építkezik,
azt tekinti tényállásszerűnek. Ha tettesi cselekmény =tényállásszerű és
tényállásszerű= bűncselekmény, akkor tettesi cselekmény =bűncselekmény!
b) Kivétel ez alól: bűncselekmény, de nem tényállásszerű a bűnrészesek cselekménye.
21. § (1) Felbujtó az, aki mást bűncselekmény elkövetésére szándékosan rábír.
(2) Bűnsegéd az, aki bűncselekmény elkövetéséhez szándékosan segítséget nyújt.
(3) A részesekre is a tettesekre megállapított büntetési tételt kell alkalmazni.
Ebben az esetben is kimutatható a tényállásszerűség, de a részesi törvényi tényállás
nem a különös, hanem az általános részben kerül megfogalmazásra. A részesekre is a
tettesekre kiszabott büntetést kell kiszabni, tehát ebből is következik a
tényállásszerűség.
c) A különös Rész a befejezett tettesi cselekményt veszi alapul. Pl. emberölés.
Ugyanakkor a szándékos bűncselekmény a befejezettség előtt áthalad az elkövetés
stádiumain.

Kísérlet esetén a tényállásszerűség hiányos, mert 16. § Kísérlet miatt büntetendő, aki a
szándékos bűncselekmény elkövetését megkezdi, de nem fejezi be.

Ugyanakkor a tényállásszerűség csonka volta ellenére a kisérlet is bűncselekmény.

Az előkészület is bűncselekmény annak ellenére, hogy az sem a Különös Részben nyer

megfogalmazást.

d) Tehát a kisérlet tényállásszerűséges csonka, a felbujtásnak és a bűnsegélynek pedig

egyáltalán nincs tényállásszerűsége, tehát ezek kivételt képeznek, hiszen mégis
bűncselekménynek minősülnek.

e) A tényállásszerűség bűncselekményi ismérvét Belingtől eredeztetik, mely a nullum

crimen elvét hordozza, mert a bűncselekmény ismérvei a törvényi tényállásban
nyernek megfogalmazást. A Liszt-Beling-Frank bűncselekmény fogalomban az
értékelésmentes törvényi tényállást veszik alapul, azonban ez később, az 1900-as évek
első harmadában megdől, mert nem minden esetben egyértelműen eldönthető, hogy pl.
mi számit lopásnak, mi a dolog (pl. áram, emberi szerv lehet-e)

f) A tényállási ismérveket szétválasztották objektív és szubjektív ismérvekre. Objektív

ismérvek: amelyekben a cselekmény a külvilágban megjelenik ( ilyen pl. eredmény,
elkövetés tárgya, eszköze). Ezek a cselekmény jogellenességét alakítják. A szubjektív
 ismérvek ezzel szemben a bűnösséget formálják, az pedig (szándékosság,
gondatlanság) tettes. tudati elem, ezét szubjektív. Azonban később az irodalom ezt a
tételt is megcáfolta és kimutatta, hogy léteznek objektív bűnösségi ismérvek és
szubjektív jogellenességi ismérvek. Pl. éjjel a házba betörő és tetten ért tudatától
függően lesz lopás kísérlete, emberölés előkészülete vagy magánlaksértés befejezett
cselekménye. Sőt a kísérletre igaz, hogy a tettes szándéka szerint minősítik (emberölés
kísérlete, testi sértés kísérlete). A példa szubjektív jogellenességi ismérv.

g) A szocialista büntetőjog a törvényi tényállási ismérvek körébe vonta a cselekmény

társadalomra veszélyességét (objektív), bevonta a jogtárgyat (vagyis amit az adott
cselekmény sért), végül az elkövető személyi társadalomra veszélyességét. Bevonta a
büntethetőségi akadályokat (kizáró okok, megszüntető okok), ezeket negatív tényállási
elemeknek nevezte. Ez a tényállásszerűségi fogalom jóformán az egész
bűncselekménytant átfogta. Megjelent a diszpozíciószerűség fogalma, amely a
különös részi tényállásszerűséget jelölte, de ez beleolvadt az új tényállásszerűség
fogalmába.

h) Az utóbbi években ezért sokan mellőzik a törvényi tényállás kifejezést.

i) A törvényi tényállás fogalma nagy jelentőségű a büntetőeljárásban valamint a

bizonyításban, mivel annak elemeit (ismérveit) kell bizonyítani. De az ott nem
szereplő fogalmakat nem kell bizonyítani (pl. jogellenes)

2. A törvényi tényállás értelmezése

Ki kell rekeszteni a törvényi tényállás fogalmából:

a) A cselekmény társadalomra veszélyességét (jogellenesség)

b) Jogi tárgyat

A törvényi tényállás csak a Különös Részben megfogalmazott tényállás, amely az

általános részből csak a szándékossággal és gondatlansággal egészül ki. (Valójában
ezek is benne vannak a különös részben) Ezeken kívül más ismérvet nem szabad
belemagyarázni a törvényi tényállás fogalmába.

Az egyes törvényi tényállások jelentősége abban áll, hogy elhatárolják a

bűncselekményeket egymástól illetve a megengedett magatartásoktól.

Ismérvek:

a) Minden törvényi tényállásban van cselekmény (megöl, ellop, megront stb.)

b) Sokban van eredmény (halál, testi sérülés, vagyoni kár stb.)

c) Ahol van eredmény, ott van okozati összefüggés a cselekmény és az eredmény közt

d) Sok bűncselekményben szerepel az elkövetési tárgy, illetőleg személy, melyre a

bűncselekményt elkövetik
 e) Sokban jelentősége van az elkövetés helyének, idejének, módjának, eszközének.

f) Minden bűncselekményben fontos a szándékosság vagy gondatlanság. Előbbi esetében

sokszor a motívum és a célzat is.

Összefoglalva:

Törvényi tényállás tárgyi A törvényi tényállás alanyi

oldali ismérvei oldali ismérvei
(objektív tényállási elemek) (szubjektív tényállási elemek)
Szükséges ismérv cselekmény szándékosság, gondatlanság
elkövetési tárgy (passzív alany);
Rendszerinti ismérv eredmény;
okozati összefüggés
elkövetés helye
ideje motívum
Esetleges ismérv
módja célzat
eszköze

A két oldal között áll az ember, akit a Btk. „aki” szóval jelöl, és logikusan ő a tettes. (Alany:
nincs benne a törvényi tényállásban: tettes az, aki megvalósítja a bűncselekmény törvényi
tényállását, ha a tettes benne lenne a törvényi tényállásban, akkor önmagát valósítaná meg,
tehát nem a törvényi tényállás alanyáról beszélünk, hanem a bűncselekmény alanyáról.)

3. A bűncselekmény tárgya. A jogtárgy

Ez a fogalom a jogi absztrakció terméke, tehát ez nem valóságos tárgy, dolog. A 19. Sz-ban
arra keresték a választ, hogy mi az, amit a büntetőjog véd, mi annak tárgya?

• Jhering: a jog védte érdeket tekintette jogtárgynak. (Materiális jogellenesség = jog

védte érdek sérelme.)

• Újkantiánus értékfilozófia: érdek fogalmát az értékkel cseréli fel, tehát a jogtárgy a

jogi védelemre szoruló érték.

• Mo. 20. Század közepe: tárgya a társadalmi viszony. (társadalomra veszélyesség)

Btk. 10.§ 5 jogtárgyat nevesít:

- Állami rend

- Társadalmi rend

- Gazdasági rend

- Állampolgárok személye
 - Állampolgárok jogai

Jogi tárgy fogalomrendszere piramisszerű:

1. általános tárgy: a különös tárgyak összessége; maga a jogrend

2. különös tárgy: társadalmi viszonyok egy meghatározott köre pl. vagyon

3. (alul) közvetlen tárgy: vagyoni viszonyon belül pl. szerzői jog

Az itt lévő információk nincsenek benne a törvényi tényállásban, erre következtetni lehet (pl.
különös tárgyak jelentik fejezetcímeket a különös részben) Ritkább esetben meg van nevezve
a tényállásban a jogtárgy (pl. Magyar. Közt. Alkotmányos rendje, ilyenkor objektív ismérvvé
válik).

A jogtárgy és a jogellenesség köztiösszefüggésből következik, hogy a jogellenességet kizáró

okok a jogtárgy-sértést zárják ki.

A jogtárgy-sértés független az elkövető beszámítási képességétől és a bűnösségtől, ezért azt a

tárgyi oldali ismérvek formálják.

Elkövetési tárgy: fizikai értelemben vett dolog, tárgyi oldali ismérv. (lopásnál, amit ellopnak)
a jogtárgy és elkövetési tárgy között csak az elnevezésben van hasonlóság!!!

4. A törvényi tényállás tárgyi oldala. Tárgylencse tényállási elemek

a) Cselekmény:

1. Életbeli jelentés: szándékos, tudatos cselekedetek, melyekre rágondolunk (kivéve

reflex mozgások)

2. Büntetőjogi értelemben: a cselekményt és a vezérlő tudatot, gondolatot elválasztja

egymástól. A cselekvő tudati viszonyulását az alanyi oldali ismérvek közé sorolja.
Tehát itt a cselekmény független a cselekvő elképzelésétől, céljától és, hogy
következményeit előre látta vagy kellett volna látnia. REDUKÁLT
CSELEKMÉNYFOGALOM. A büntetőjog ezzel a cselekményfogalommal egy
objektív és egy szubjektív követelményt támaszt.

• Objektív: elkövetési magatartás ebből a szempontból az, amely a

társadalomban tényleges hatást vált ki illetőleg arra legalább
alkalmas. Ez az eredmény-bűncselekmények esetében az eredmény
tényleges előidézésben fejeződik ki (pl. halál beállta). De ilyen az
alaki bűncselekményeket is jellemzi, pl. lopásnál megváltozik az
ingó dolog birtoklási helyzete.

Nem a ténylegesen kiváltott hatás, hanem a jogilag nem

kívánatosnak tekintett hatás előidézésre való objektív alkalmasság
 alapján tekintjük elkövetési magatartásnak azokat a
cselekményeket, amelyek arra objektíve alkalmasak. Pl. a kísérleti
szakaszban megrekedt eredmény-bűncselekmény elkövetési
magatartás, mert az eredmény előidézésére alkalmas.

Az objektív követelmények lényege abban áll, hogy ha valamely

emberi magatartás ennek nem felel meg, nem tekinthető az adott
tényállás szempontjából kísérleti cselekménynek. (befejezett
cselekménynél nem merül fel, hogy alkalmas volt-e!)

• Szubjektív: akaratlagos legyen. Ezen csak a mozgás és nem pedig

annak következményeinek akarását értjük. Pl. puska elsütése a
vadász részéről akaratlagos, de az h vadásztársát lövi meg, az már
nem.

• Egyes törvényi tényállások valamely magatartás elmulasztását

tekintik elkövetési magatartásnak. Ez esetben is az objektív
alkalmasság ami elkövetési magatartássá minősíti. Ugyanis azt
vizsgáljuk, hogy a kötelességszerű magatartás esetné az eredmény
elkerülhető lett volna-e.

b) Bűncselekménye osztályozása az elkövetési magatartás alapján:

1. Csak tevéssel elkövethető: a törvényi tényállásban az eredmény nem szerepel,

ezek tiszta tevési bűncselekmények pl. lopás.

2. Tartalmaz eredményt a törvényi tényállás, de az csak tevéssel érhető el pl.

csalás.

3. Csak mulasztással követhető el és nincs eredmény a tényállásban. Ezeket tiszta

mulasztásos bűncselekményeknek nevezzük. A mulasztás valamely kötelesség
elmulasztását jelenti, tehát több mint puszta nem tevés. Minden esetben
valamilyen kötelesség teljesítése, ill. annak elmulasztása áll a háttérben. A
bűncselekmény a parancs megszegésével jön létre. Pl. feljelentési kötelezettség
elmulasztása

4. Eredményt tartalmazó (materiális) bűncselekmények, amelyek csak

mulasztással idézhetők elő pl. segítségadás elmulasztása, mely halált okoz.

5. Csak az eredményt írják le a tényállások, de az azt okozó magatartást nem

jellemzik. Ezek a nyitott törvényi tényállások. Mindig materiális
bűncselekményt jelentenek. Ezek lehetnek tevéssel vagy mulasztással
elkövetett cselekmények, de amennyiben azt mulasztással követik el, vegyes
mulasztásos bűncselekményről beszélünk.

c) Vegyes mulasztásos bűncselekmények: pl. nem táplálják a csecsemőt. A halál a

cselekménytől független biológiai folyamat következménye, de elkerülhető lett volna,
 ha az anya nem mulasztja el etetni. Ilyenkor tehát az eredmény annak folytán áll be,
hogy azt nem akadályozzák meg. Ebben az esetben az objektíve hatóképes,
szubjektíve pedig akaratlagos magatartást hiányolja a büntetőjog, amely az eredmény
elhárítására alkalmas lett volna. Ha a cselekmény objektíve megakadályozhatatlan
volt, akkor nem róhatja fel a büntetőjog és akkor, sem ha a hatóképes cselekmény
lehetetlen volt. Pl. az anya 40 fokos lázban otthon feküdt és nem tudta táplálni. Tehát
akár az eredmény elháríthatatlan, akár az elhárításra egyébként alkalmas cselekmény
kifejtése az adott helyzetben lehetetlen, nem állapitható meg vegyes mulasztásos
bűncselekmény. A felelősség megállapításához hozzá tartozik az is, hogy valakit
kötelesség terheljen az eredmény elhárítására.

Két eleme tehát: eredmény beállásának elhárítására vonatkozó kötelesség elmulasztása

és eredmény bekövetkezése.

De miből fakad az eredmény megakadályozására vonatkozó kötelesség? Pl. csecsemő

esetében nyilvánvaló, hogy az anyának, ill. vele élő rokonoknak kell ellátni, nem a
szomszédnak. A kötelezett személyek köre mindig a konkrét kötelesség jellegéhez
igazodik. Ez a kötelezettség azonban –ellentétben a tiszta mulasztásos
bűncselekményekkel- nem a büntetőjogi szabályokból, hanem más szabályokból
következik. Eredhet:

- Családi kapcsolat tényéből

- Munkaviszonyból

- Polgári jogi szerződésből

- Foglalkozási szabályból

- Büntetőjogi oltalom alá vont erkölcsi szabályból.

d)

Tiszta mulasztásos bűncselekmények Vegyes mulasztásos bűncselekmények

A kötelesség mindig közvetlenül a Nem büntetőjogszabályból ered a kötelesség,
büntetőjogszabályból ered és a hanem más jogterület szabályából és
cselekményhez a törvényi tényállás nem eredményt tartalmaz.
társit, eredményt.
A tevéssel vagy mulasztással is elkövethető
cselekményeket csak akkor nevezhetjük így,
ha ez esetben mulasztással valósultak meg.
e) Időbeliség szempontjából az elkövetési magatartások lehetnek:

1. Mozzanatos bűncselekmények: az elkövetési magatartás egy jól körülhatárolt

mozzanat. pl. lopásban az elvétel.

- Több mozzanatos cselekmény: pl. nemi erőszak 1. Erőszak alkalmazása

2. Közösülés; rablás 1. Erőszak 2. Dolog elvétele.
 2. Folyamatos bűncselekmények: időben huzamosabban kiterjedve tartanak. Pl. a
bűncselekmény befejezetté válik, de a jogellenesség tovább tart, amíg az
állapot meg nem szűnik. Pl. fegyverrejtegetés.

f) Cselekményi elméletek:

1. Természetes cselekménytan: az emberi magatartást bio-pszichikai egységként

fogja fel, vagyis amilyen az valójában. Vagyis a mozgás akarata és a cél
akarata együtt van. De ez büntetőjogilag nem alkalmas: nem magyarázható
vele a mulasztás, nem választható el benne a mozgás és a cél akarása

2. Kauzális cselekménytan: Akarati forma: az a tudattartalom, amely a mozgást

irányítja. Ez a cselekmény része. Akarati tartalom: mozgás célja. Ez a
szándékhoz kapcsolódik. Első objektív elem, második szubjektív. Innen ered,
hogy a cselekmény szubjektiv akaratlagos cselekmény.

3. Szociális cselekménytan: kiegészíti az előzőt azzal, hogy objektíve a

magatartás társadalmi jelentőségét a szerint a tapasztalat szerint kell megítélni,
hogy az a társadalom felvevő horizontján jelenik meg. =a cselekmény valamire
való objektív alkalmassága. Ez nyújt alapot pl. a kísérlet megítéléshez.

4. Finális cselekménytan: Nem cselekménytani, hanem bűnösségi elmélet. Az

emberi cselekmény célirányos, finális cselekmény, ezért a szándékot beülteti a
cselekménybe. A szándék az alanyi oldalról ezzel a tárgyira kerül. Tehát a
cselekvő szándéka alapján ítéljük meg a cselekményt, mert annak önmagában
is jogtárgy sértő hatása van.