Madách Imre: Az ember tragédiája

(1859-60)

1849.-67 közötti időszak: Útvesztés, tanácstalanság, csalódások illetve

bizakodás, a csüggedtségen diadalmaskodó hit és remény hatja át ezt az időszakot.
A kor drámaírója Madách Imre. Ebben a korban alakult ki a dzsentri rétege. Ők
elszegényedett, de a gazdagság illúzióját megőrző köznemesi réteg. A kor költő
eszménye: már nem romantikus népvezér, hanem a tömegből kiszakadt, azzal
szembeforduló magányos töprengő (49.-szabadságharc bulása 67. Kiegyezés)

Madách Imre Élete:

1823.-ban született Alsósztergován Iskolái: 1837-40 Pesten jogi tanulmányokat
folytat. 1841.-ben befejezte tanulmányait majd 1842.-ben ügyvédi képesítést szerez. 
1840.-ben Lantvirágok címmel jelent meg első versgyűjteménye. Balassagyarmaton
jogi, közéleti pályára lép, joggyakornok majd aljegyző lesz. 1845.-ben ismerkedett
meg Fráter Erzsébettel, akivel házasságok is kötött.
A szabadság harc bukását követően Rákóczi János bújtatása miatt Pozsonyban és
Pesten 2 évet raboskodott. 1853.-ban szabadult. 1854.-ben elvált a feleségétől és
Alsósztregovára költözött. Itt íródott 1859.-60.-ban az Ember tragédiája is. 1864.-ben
halt meg szülőfalujában.

A mű keletkezése: 1859.-60. A mű első bemutatója 1883.-ban a Nemzeti

Színházban volt.

Madách remekműve, amelyre szinte egész életében készült. Halhatatlanságának titka

abban rejlik, hogy minden kor számára van érvényes mondanivalója, s nyugtalanító,
felzaklató kérdései még ma sem idejétmúltak.

Keletkezés

 Először Arany János Faust-utánzatnak vélte, de később rájött, hogy igen jeles

mű, drámailag jó, csak verselési változtatásokat javasolt.
 Egy csüggedés-korszak végén s egy újra reménykedő korszak hajnalán
keletkezett.
 Madách romantikus hite megrendült: lelki-világnézeti válság: az emberi
haladásért folytatott küzdelem értelmetlenségének élménye, a kiábrándultság és
a hinni akarás belső vitája, ellentéte.
Műfaj

 Emberiségdráma, drámai költemény: az emberiség nagy kérdéseit boncolgatja,

nincs helyi aktualitás, az egész európai civilizáció nevében szólal fel, filozófiai
jelleg.
 Lírai dráma: tipikusan romantikus.

Előzmények

 Dante: Isteni színjáték: Érett korú férfi más tudásra, halhatatlanságra vágyik.

 Milton: Elveszett Paradicsom: Az emberiség végzetét mutatja be a pokol és a
paradicsom ellentétében.
 Goethe: Faust: Az értelem és az akarat szabadsága ráébreszthet a hiányokra is.
Végkicsengése pozitív: a kudarcok nem törhetik meg az embert, soha nem
szabad beletörődni.

Téma

 A kor szorongásait eleveníti fel.

 A végletességig élezi ki a lét pesszimista értelmezését, hogy bebizonyítsa ennek
ellenére a világ logikus rendjét, az élet értelmét, az ember legyőzhetetlenségét.
 Számvetés és program.

Kérdések

 Elsősorban nem tanít, nem kijelent, hanem inkább kérdez.

 Van-e értelme, célja az emberi létnek?
 Fejlődik-e a világ, az emberiség? A fejlődés egyenes vonalú-e?
 Szabad-e az akarat? (determinizmus)
 Mi az eszmék sorsa a történelemben?
 Milyen kapcsolatban áll egymással az egyén és a tömeg, a férfi és a nő, a
tudomány és az áltudomány?
Esetleges válaszok, elképzelések

 Tagadja a szélsőséges determinizmust.

 Hirdeti az anyag és a szellem, a test és a lélek egyensúlyát: gyarlóság és
megváltás forrása.
 Az akarat nem tekinthető végtelenül szabadnak, de semmibe venni sem szabad.

Szerkezet

 15 színből áll
 Keretes szerkesztés:
 keretszínek: bibliai
 1-3. szín: A mennyekben, A Paradicsomban, A Paradicsomon
kívül
 15. szín: A Paradicsomon kívül
 történeti színek:
 4-6. szín: Egyiptom, Athén, Róma → ókor, múlt
 7-8. szín, 10. szín: Konstantinápoly, Prága → középkor, múlt
 9. szín: Párizs →újkor, múlt, álom az álomban
 11. szín: London → újkor, jelen
 12-14. szín: Falanszter, Az űr, Eszkimó-világ → jövő
 Az álom szerepe:
 korlátlan cselekvési lehetőséget biztosít a szereplőknek és az írónak is
 két kényszer: kötődnie kell az álmodó személyéhez és egyszer fel kell
ébrednie
 Időkeret: kb. 10000 év

Szereplők

 Lucifer:
 minden színben szerepel, csak Párizsban nem szól
 ő irányít
 tagadás és kételkedés megtestesítője
 bukott forradalom utáni időszak szemléletét tükrözi
  hirdeti a determinizmust
 a színek neki adnak igazat
 célja az Úr világának megdöntése, az ember megsemmisítése
 végzete a szüntelen bukás, de ennek tudatában is vállalja a lázadó
szerepét
 a jövőt tudatos célzatossággal mutatja meg: a korok általában a hanyatló
fázisukban jelennek meg, s így a negatívumok vannak előtérben
 a történeti színekben Ádám kísérője: nagy igazságokat mond ki, hamis
illúziókat leplez le, éles elméjű kritikus
 Ádám:
 csak az 1. színben nem szerepel
 ő álmodik: tudja, ki ő
 tiszta szellem képviselője
 48-as eszmék közvetítője
 az emberiség fejlődését és a szabadság leendő megvalósulását hirdeti:
szabadság vágya különbözteti meg a többi élőlénytől
 Lucifer romboló szándékú bírálatai, örökös tagadása lendítik újabb
küzdelemre
 Éva:
 az 1. és a 13. színben (Az űr) nem szerepel
 nem ő álmodik: nem tudja a szerepét
 természet képviselője
 életszerű alak: hol rossz, hol jó
 a kort és ellentmondásait tükrözi
 biztosítja a dráma menetét és folytonosságát
 egyénisége ellentmondásos: Egyiptom: szeretet, Athén: házastársi hűség,
Róma: egyszerűség, Konstantinápoly: aszkézis, stb.
 paradicsomi üzenet: a nő és a gyermek továbbítja az édeni boldogságot

Keretszínek

 Történet: Az Úr és Lucifer között konfliktus támad. Lucifer fellázad az Úr ellen,

tagadja a megteremtett világ jogosultságát, tökéletességét, a legfőbb művében,
az emberben akarja az Urat vereséggel sújtani: az embert akarja
megsemmisíteni, kiiktatni a teremtésből. Az emberre bocsátott álom
segítségében célját már-már eléri, de Éva anyasága meghiúsítja terveit, s
Lucifer végül elbukik.
 I. szín: A mennyekben:
 ember teremtése: bibliai teremtéstörténet, tragédia expozíciója
  világhimnusz: a teremtés, a létezés, az alkotás öröme, dicsérete
 a világegyetem isteni és ördögi tartományokból áll: számolni kell az ártó
erőkkel is a tökéletességben való hit mellett
 Isten: erő, tudás, gyönyör egésze: tökéletesség, a világot mozgással tölti
ki, jóság
 Lucifer: nyugtalanság, kárhozat, gőg, túlzott önértékelés, élet és minden
magasabb érték tagadása
 II. szín: A Paradicsomban:
 az élet szép, az ember úr minden felett, mert érzi az Úr támogatását,
gondoskodását
 Lucifer megjelenésével felbomlik az összhang, Úrral való közvetlen
kapcsolat megszakad
 Lucifer célja: felébreszteni Ádámban saját erejét és tudatát → Úr
fennhatósága alól kiszabadulni
 alma leszakítása: elvesztik az Édent
 Ádám: hiúság, hatalomvágy
 Éva: nem bánta meg, engedelmeskedni kell a vágyainak
 III. szín: A Paradicsomon kívül:
 megpróbálják a Földet az Édenhez hasonlóvá tenni, főleg Éva
 különbség: nincs dicsfény
 Ádám védekezni próbál: otthonteremtés, tudni akarja, miért fog küzdeni,
szenvedni – immár önerejére támaszkodva
 Nyugvópontra jut az a gondolatsor, hogy az ember helye a természetben úgy
alakult, ahogy:
 az Úr kijelölte
 Lucifer értelmezi
 Ádám átéli
 XV. szín: A Paradicsomon kívül:
 felébred Ádám: öngyilkos akar lenni: nem tökéletes a világ, utódok sorsa
nem a fejlődés, hanem a romlás
 Éva terhes: anyának érzi magát → reményt ad
 Ádám belátja, hogy vállalnia kell a küzdelmet: az élet folytatása számára
erkölcsi paranccsá vált
 Úr hangja: „Mondottam ember: küzdj’ és bízva bízzál!”
 befejezés: optimista: minden kudarc után újat akar teremteni, sosem tudja
elfogadni a meglévő rosszat

Történeti színek általános jellemzői

  Fiktívek, mesterségesek: csak bizonyos korok bizonyos jellemzőit, egy-egy
korra jellemző szituációt jelenítenek meg: pl. Egyiptom: piramis, Athén:
népgyűlés, stb.
 Tükröződik bennük a hegeli történetfilozófia: egy-egy vezéreszme határozza
meg egy-egy történeti korszak lényegét.
 Minden szín 1-1 eszmét hordoz.
 Minden eszme magában hordozza az ellentétét is → kudarc.
 Az egyes történelmi korszakokat Ádám előzetes célkitűzései indítják el.
 Minden szín 1-1 társadalmi berendezkedést mutat be.
 Ádám célja: Éden újrateremtése a Földön, teljesség megvalósítása → minden
szín egy lehetőség.
 Lucifer célja: bebizonyítani, hogy az ember bukásra van ítélve.

IV. szín: Egyiptom

 Ádám: fáraó, Lucifer: miniszter, Éva: rabszolga felesége

 Egyeduralom
 Ádám nem boldog, a dicsőséget szomjazza
 Rabszolga: „milljók egy miatt”
 Egyén ↔ tömeg
 Éva szavai nyomán megszületik Ádámban a szabadság-eszme

V. szín: Athén

 Ádám: Miltiadész, Lucifer: harcos, Éva: Lucia

 Szabadság-eszme, egyenlőség torz megvalósulása
 A nép ki van szolgáltatva a jellemtelen demagógoknak → halálra ítéli
szabadsága védelmezőjét, nem tud mit kezdeni szabadságával
 Ádám kudarca után megtagad minden eszmét és erényt, lemond közéleti
céljairól, a gyönyörben, a hedonizmusban keres feledést

VI. szín: Róma

  Ádám: Sergiolus, Lucifer: Miló, Éva: Júlia
 Nem egy eszmének, hanem egy életformának, az élvezetekbe menekülésnek a
csődjét ábrázolja
 Testi ↔ lelki értékek
 A közösség széthullott, egyedekre bomlott éltető eszme híján
 Ádám: megcsömörlött, elfásult.
 Pestis: megrendíti a többieket is, elpusztítja az erkölcstelen életet
 Péter apostol szavaiban új eszme: kereszténység hitvallása: szeretet és
testvériség

VII. szín: Konstantinápoly

 Ádám: Tankréd, Lucifer: fegyvernök, Éva: Izióra

 Ádám: keresztes lovag, csatából győztesen tér haza, de a polgárok tartanak tőle,
hátha rabol vagy eretnek
 Az egyház tanításai merev és embertelen dogmákká váltak
 Ádámot eszményi szerelem fűzi Évához, de elválasztja őket a korszellem és az
apácazárda fala
 Ádám kiábrándultan a tudományba, a tudós szemlélődésbe menekül

VIII. szín: Prága I.

 Ádám: Kepler, Lucifer: famulus, Éva: Borbála

 Bomló feudalizmus, fásult és unott kor
 Ádám: cselekvő történelmi hősből csupán szemlélő lesz: a világgal való nem
törődés békéjét az univerzum titkait fürkésző reneszánsz tudósalakjában reméli
megtalálni, de a társadalom áltudományt vár tőle, tudományát el kell titkolnia
 Éva: gyengédség, kacérság, lelkifurdalás változatai egyesülnek benne, mégis
vonzza Ádámot
 Ádám a bor mámora segítségével olyan jövőről álmodik, mely nagy dolgokat
képes véghezvinni

IX. szín: Párizs

  Ádám: Danton, Lucifer: bakó, Éva: márkinő/forradalmár
 A korábban már külön-külön megszületett eszmék (szabadság, egyenlőség,
testvériség) most már együttesen öltenek testet
 Ádám: megálmodja a nagy forradalmat: ész győzelme, korlátok ledöntése,
újra cselekvő hős: rendíthetetlen meggyőződéssel áll az eszmék
szolgálatába, szabadelvűség következetes szószólója
 Éva: ellentétes szerepek: egyik vonzza Ádámot, a másiktól borzadva fordul el
 Nagy egyéniség ↔ tömeg
 Ádám sorsa bukás, mégis lelkesülten ébred, hisz a forradalomban (Madách
véleménye)
 Álom az álomban: lehetővé teszi, hogy a történeti színek szerkesztő elvének
érvényesülése mellett (Ádámnak minden színből csalódottan kell távoznia)
most Ádám mégis bizakodva ébredjen

X. szín: Prága II.

 Ádám: Kepler, Lucifer: famulus, Éva: Borbála

 Ádám rajongással emlékezik vissza a forradalomra
 Tanítvány-jelenet: középkori tudományok értéktelenek, szellemi önállóságra
kell törekedni
 Madách saját ars poeticájaként a romantika programját hirdeti meg

XI. szín: London

 Ettől a színtől kezdve Ádám már nem aktív, átalakul szerep nélküli szemlélővé,
Luciferrel a nép tagjai
 Éva: polgárlány
 Madách jelene: a szabad verseny, a korai kapitalizmus kora
 Nem kerek történet: epizódok füzére
 Oly csüggesztően hiányzik a nagyság, hogy már tragikus, elbukó hősök
sincsenek
 Hasznosság elve érvényesül, minden áruvá vált, csődbe jutnak az egyes
életsorsok
 Éva: ártatlansága csak színlelt, Ádám csak hazugsággal tudja megszerezni
rokonszenvét
 Temetőjelenet: mindenki mást akart, de közös a végzetük: haláltánc
  Éva nem zuhan a pusztulásba: szerelem, költészet, ifjúság diadalmaskodott a
zűrzavar és a halál törvénye fölött
 Ádám egy olyan társadalomba vágyik, melyet tudományosan irányítanak

XII. szín: Falanszter

 Utópia
 Ádám a kollektivizmusra alapozott társadalomban eleinte lelkesedik
 Irányító eszme: ésszerűség, kollektív gazdasági érték
 Cél: ember létének biztosítása
 A tudomány célszerűvé vált, gátat szab az egyéniségnek, megszüntet minden
szépséget, mint felesleges dolgot
 Nincs szépség, szerelem, család, művészet
 Ez az embertelen világ nem egy nagy eszme visszájára fordulása miatt jött létre,
hanem kényszer hozta létre: természeti végzettel való szembeszegülés parancsa
 Éva: megfosztják gyermekétől, Ádám iránti szerelmét veszedelmes betegségnek
tartják
 Ádám el akar szakadni a Földtől: puszta szellemi lénnyé szeretne válni

XIII. szín: Az űr

 Utópia
 Ádám Lucifer segítségével az űrben repül, Éva nincs jelen
 Ádám a test és a szellem elszakadását akarja: meghalna, de minden érv
ellenére visszavágyódik a Földre: a küzdelmet választja a kiábrándító vereségek
dacára is
 Küzdés heroizálása: lét értelme: nem a cél elérése, hanem maga a küzdelem
lendületes folyamata az élet lényege (romantikus felfogás)
 Legnagyobb bűn: közönyös belenyugvás a megváltoztathatatlanba
 Ádám türelmetlenül várja, hogy milyen új tanért fog lelkesedni a Földön

XIV. szín: Eszkimó-világ

 Utópia
 A tudomány nem menthette meg a földi létet: Föld kihűlése
 Az ember állattá silányult, erkölcsileg és fizikailag elkorcsosult
 Itt már nem születhetnek nagy eszmék, ez az emberi történelem legutolsó,
szégyenletes felvonása
 Lucifer érvei egyre meggyőzőbbek: az ember tehetetlen, sorsát nem
irányíthatja, a természeti törvények vergődő foglya csak
 Nincs értelme az embernek → szükségszerűen meg fog semmisülni
 Ádám undorodva fordul el Évától (eszkimó felesége): már nem eszmény, nem
megtestesült költészet
 Madách szerint a végső bukást a kozmikus erők okozzák, nem az emberi
küzdelmek kudarca
 Véget ér az álom