Miskolci Egyetem

Egészségügyi Kar
Ápolás és Betegellátás alapszak
Gyógytornász szakirány

1-es típusú cukorbeteg serdülők motoros és kognitív

képességeinek vizsgálata

Konzulens: Dr. Lukács Andrea Készítette: Fehér Dávid Máté

Dr. Török András 2020
Tartalom

1. Bevezetés ............................................................................................................... 3

1.1. Célkitűzések .................................................................................................. 4

2. Szakirodalmi áttekintés .......................................................................................... 5

2.1. A cukorbetegségről ....................................................................................... 5

2.2. A cukorbetegség jelentkezésének főbb tünetei ............................................. 7

2.3. Glikémiás kontroll ........................................................................................ 8

2.4. 1-es típusú cukorbetegség ............................................................................. 8

2.4.1. Az inzulinról általában, hatásmechanizmusa ................................................ 9

2.4.2. Kezelési irányelvek ..................................................................................... 10

2.5. A 2-es típusú cukorbetegség ....................................................................... 12

2.5.1. Kialakulása ................................................................................................. 12

2.5.2. A 2-es típusú cukorbetegség kezelési irányelvei ........................................ 12

2.6. Akut komplikációk: hipoglikémia és hiperglikémia................................... 14

2.7. Krónikus szövődmények............................................................................. 14

2.7.1. Macroangiopathia ....................................................................................... 14

2.7.2. Microangiopathia ........................................................................................ 15

2.7.2.1. Retinopathia ........................................................................................... 15

2.7.2.2. Nefropathia ............................................................................................ 16

2.7.2.3. Neuropathia............................................................................................ 16

2.8. Fizikai fittség hatása a cukorbetegségre ..................................................... 17

2.9. Hipotézisek ................................................................................................. 17

3. Anyag és módszer ................................................................................................ 18

3.1. Anyag .......................................................................................................... 18

1
 3.2. Módszer....................................................................................................... 18

4. Eredmények ......................................................................................................... 21

4.1. Összefüggés vizsgálat ................................................................................. 22

5. Megbeszélés ......................................................................................................... 23

6. Összefoglalás ....................................................................................................... 25

7. Köszönetnyilvánítás ............................................................................................. 26

8. Irodalomjegyzék .................................................................................................. 27

9. Mellékletek .......................................................................................................... 29

2
1. Bevezetés

Szakdolgozatom témájául az 1-es típusú cukorbetegséget (latinul: diabetes mellitus)

és a kórkép kognitív funkciókra, motoros képességekre gyakorolt hatását
választottam. A választás miértje a saját tapasztalataimban gyökerezik, ugyanis 2006
januárja óta vagyok 1-es típusú cukorbeteg.
A diabétesz az egyik leggyakoribb krónikus betegség gyermekkorban. Jelentőségét
jól tükrözi, hogy országunkban körülbelül 36001 gyermekre tehető a gondozottak
száma. Már a szűk egyetemi környezetben is egyre több 1-es típusú cukorbeteg
hallgatóval találkozom a tanulmányaim során.
A cukorbetegség folyamatosan jelen van a köztudatban, szinte nincs is olyan ember
akinek ne lenne a családjában vagy az ismerősei között valaki, aki küzd vele. Ennek
ellenére minden évben újabb és újabb statisztikák látnak napvilágot miszerint az
érintettek száma rohamosan nő, egyre több cukorbeteg éli mindennapjait akár
szövődményeivel együtt. A cukorbetegség már nem korlátozódik az idősebb
korosztályokra, egyre gyakoribb fiatalkorban is.
Az élet a diabétesszel serdülőkorban különösen sok kihívást tartogat. Ebben az
időszakban a fiatalok keresztülmennek a személyiségfejlődésük kulcsfontosságú
állomásain, ebben a korban találnak és tanulnak megoldásokat az eléjük gördített
akadályok leküzdésére. Ezek az akadályok lehetnek akár a cukorbetegként való
beilleszkedés, a diéta, az eszközök folyamatos karbantartása és adott esetben viselése
vagy a gondozásra járás. A cukorbetegség megnehezítheti a társas kapcsolatok
kialakítását is; ennek leküzdésére rendezvényeket, táborokat, hétvégi
összejöveteleket szerveznek a fiataloknak.
Fontos mérföldkő ez az életszakasz a mozgáshoz és a sporthoz való viszony
kialakításában, ami szoros kapcsolatban áll a cukorbetegek önmenedzselésének
sikerével. Sajnos napjainkban egyre több serdülő hagyja figyelmen kívül ennek
súlyát és választja inkább a tv-t, internetet, számítógépet a szabad levegőn végzett
fizikai aktivitás helyett. Gyógytornászként hangsúlyoznunk kell ennek a hosszútávú
következményeit, és arra nevelni cukorbeteg serdülőinket, hogy építsék be a
mindennapjaikba a testmozgást.

3
A cukorbetegség azonban nevel is. Megtanít odafigyelni, fegyelmezettnek és
következetesnek lenni, túllendülni azokon a bizonyos akadályokon. A gyermek- vagy
serdülőkorban megbetegedő cukorbetegek később ennek hatására felelősségteljes
felnőttekké válnak.
Azért választottam ezt a témát, mert szeretnék választ kapni a diabéteszes serdülők
kognitív- és motoros funkcióinak állapotáról. Ez jó visszajelzés lehet a később
esetlegesen kialakuló hosszútávú szövődmények előjeleinek alakulásáról ebben a
korban.

1.1. Célkitűzések

Szakdolgozatom célja, hogy megvizsgáljam az 1-es típusú cukorbeteg serdülők

motoros képességeiről és kognitív funkcióiról, továbbá, hogy megnézzem a
glikémiás kontroll, amelyet a HbA1c értékkel jellemeztem, milyen összefüggést mutat
a fittségi, kognitív és antropometriai mutatókkal.

4
2. Szakirodalmi áttekintés

2.1. A cukorbetegségről

A diabetes mellitus magyarul „mézédes átfolyás”-t (cukorvizelést) jelent a görög

„διαβήτης” = „átmenet, átfolyás” és a latin „mellitus” = „mézédes” szavak
összetételéből, a szervezet anyagcseréjének krónikus megbetegedése. Az elnevezés a
két fő tünetre, a cukor vizelettel való fokozott kiválasztására és a megemelkedett
vizeletmennyiségre (polyuria) utal. A középkori orvosok a vizelet megkóstolásával
állapították meg a diagnózist, és különítették el a diabetes insipidustól. Bár a
normálisnál magasabb vércukorszint jellemzi a betegséget, az anyagcsere folyamatok
károsodása nem csak a szénhidrát anyagcserére korlátozódik, hanem érinti a fehérje-
és zsírforgalmat is. Az inzulin ugyanis szerepet játszik a fehérje- és zsíranyagcsere
folyamatait is. Elégtelen termelődése, vagy a szükségestől elmaradó hatása ezeket a
folyamatokat is károsítja. Nem az inzulin az egyetlen hormon, amely a
cukoranyagcserét szabályozza, de a legfontosabb. Mellette jelentős a hasnyálmirigy
szigeteiben termelt glukagon, a mellékvesekéregben elválasztódó kortizol, valamint
a mellékvesevelőből keringésbe jutó adrenalin és noradrenalin is. Az inzulint 1921-
ben fedezték fel, majd 1922-ben állították terápiába, mely az orvostudomány egyik
legnagyobb eredményeként távlatokat nyitott meg a gyógyításban, amit a szájon át
szedhető antidiabetikumok megjelenése tovább erősített az 1940-es évek végén és az
1950-es évek elején. A cukorbetegség prevalenciája a XX. század hatvanas éveitől
kezdve döntően környezeti hatásokra visszavezethetően egyre növekvő tendenciát
mutat, a második ezredfordulót megelőző évtizedekben pedig már népbetegségként
tartjuk számon.2

5
A cukorbetegség maga több típusra osztható az inzulin hatásának működési zavara
alapján. Alapvetően 4 típust különíthetünk el:
• 1-es típusú diabetes
– autoimmun mechanizmusú forma
– idiopatias forma
• 2-es típusú diabetes
• Gestatios diabetes
• Egyéb típusok
– az inzulinhatás genetikai zavarai
– az inzulintermelés genetikai zavarai
– a hasnyálmirigy exokrin részének betegségeihez társuló formák
– endokrinopatiakat kiserő formák
– gyógyszer- és vegyszer kiváltotta formák
– fertőzésekhez társuló formák
– az immunmedialt diabetes szokatlan formai
– egyes genetikai szindromák, amelyek esetenként diabetesszel is társulnak”3

Szempontok 1-es típusú diabetes 2-es típusú diabetes mellitus

mellitus

Oka inzulinhiány inzulinrezisztencia/relatív

inzulinhiány

Életkor bármely életkor, felnőttkor (40. életévtől), a

gyakrabban gyerek- vagy korhatár csökken
fiatalkor
Testsúly általában normális normális vagy elhízott (2b típus)

Kialakulása általában gyors lassú

Béta-sejtek száma kevesebb mint 10% kezdetben normális, később

csökken

6
Vérinzulin alacsony vagy teljesen a betegség elején magas
hiányzik

Autoantitestek igen nem

Ketózisra való kifejezett nem jellemző

hajlam

Inzulinterápia szükséges nem feltétlenül szükséges

1. táblázat: A cukorbetegség típusainak összehasonlítása4

2.2. A cukorbetegség jelentkezésének főbb tünetei

Az alábbi felsorolás mind az 1-es mind a 2-es típusú cukorbetegség tüneteit írja le,
annyi különbséggel, hogy a felsorolt tünetek nem azonos erőséggel jelennek meg a
különböző típusoknál. A 2-es típusú cukorbetegek sokkal gyakrabban tünetmentesek
az 1-es típusú cukorbetegekhez képest a diagnózis felállításakor. A 2-es típusú
cukorbetegség fokozatosan alakul ki, a kórképre gyakran szűrővizsgálat derít fényt.
 szomjúság, polydipsia
 gyakori vizeletürítés, polyuria
 fogyás
 látászavarok
 teljesítménycsökkenés, levertség, fáradtság
 lelassulás, zavartság egészen a kómáig
 húgyúti fertőzések, bőrgomba, furunculusok
 hányinger, hasfájás egészen akut hasig
 izomgörcsök
 viszketés
 menstruációs zavarok
 kiszáradás

7
2.3. Glikémiás kontroll

Glikémiás kontrollnak nevezzük azt a folyamatot, amely során a cukorbeteg törekszik

a vércukor értékeit a célérték közeli tartományban tartani a hosszútávú
szövődmények és károsodások elkerülése érdekében.
Ennek fő indikátora a HbA1c érték, amit 1-es típus esetén 3 havonta, 2-es típus esetén
félévente ellenőriznek a gondozás során. A hemoglobin olyan fehérje, amely a
vörösvértestekben az oxigént szállítja, amikor pedig a cukor összekapcsolódik a
hemoglobin molekulával úgynevezett glikált hemoglobin keletkezik. A HbA1c értéke
azt mutatja meg, hogy az összes hemoglobin hány százalékához kötődött hozzá
cukor. A vérben lévő glikált hemoglobin mennyisége az utolsó 2-3 hónap átlagos
vércukor koncentrációjától függ, a pillanatnyi vércukorszinttől viszont független.
Egészséges embereknél értéke 3,9-6,9%, 1-es típus esetén pedig törekedni kell arra,
hogy ne haladja meg a 7%-ot.
A HbA1c érték abban az esetben félrevezető is lehet, ha a betegnek kiugró értékei
vannak mindkét irányba, azonban közel azonos mennyiségben. Ebben az esetben a
HbA1c érték közel lesz a célértékhez, a glikémiás kontroll mégsem tekinthető
eredményesnek.

2.4. 1-es típusú cukorbetegség

A tudomány jelenlegi állása szerint nem ismert a pontos oka az 1-es típusú
cukorbetegség kialakulásának, melyben közrejátszanak genetikai és környezeti
hatások. A genetikai okokhoz tartozik az öröklődési hajlam, melynek kimutatásában
a fehérvérsejtek felületi antigénjei a HLA DR3 és a HLA DR4 játszanak fontos
szerepet, ezek a 6. kromoszóma rövid karjához kötődve öröklődnek. Környezeti
tényezőként tartanak számon bizonyos vírusokat (pl.: rubeola, mumpsz, stb.), illetve
a csecsemőkori tehéntejfogyasztást is.
A hasnyálmirigy Langerhans-szigeteiben elhelyezkedő inzulint termelő béta sejtek
autoimmun folyamat során elpusztulnak és nem termelnek tovább inzulint. Ez az
inzulinhiány okozza a betegség kialakulását. A szervezet a cukrot energiaforrásként
csak inzulin jelenlétében tudja felhasználni. Hiába áll rendelkezésre elegendő glükóz,

8
a sejtek mégis éheznek. Az 1-es típusú diabetest régen inzulinfüggő diabetesnek is
nevezték, de ez nem állja meg a helyét, mert a 2-es típusú diabetesben is történhet a
terápia inzulinnal.5

2.4.1. Az inzulinról általában, hatásmechanizmusa

Az inzulin (a latin insula = sziget szóból) a hasnyálmirigy Langerhans-szigeteiben

található béta-sejtek által termelt polipeptid hormon, amely a szénhidrátok, fehérjék
és zsírok anyagcseréjének szabályozásában vesz részt. A szervezet sejtjei csak inzulin
jelenlétében képesek felvenni a vérből a glükózt.
1922-ben az első beteg, aki megkapta az inzulininjekciót, egy 13 éves fiú volt, aki
diabéteszes kómában feküdt és már csak órái voltak hátra. Az injekció után a fiú
felébredt a kómából. Ezért e felfedezésükért Banting és a laboratórium vezetője –
MacLeod – 1923-ban megkapták az fiziológiai és orvostudományi Nobel-díjat.
A sejtek a táplálékkal felvett cukorra reagálnak és inzulint szabadítanak fel a
keringési rendszerbe. Az inzulin receptorain keresztül kötődni tud a szervezet egyes
sejtjeihez (máj-, izom- és zsírsejtek) és kis csatornákat nyit a sejtmembránon, amin
keresztül sejtekbe bekerül a glükóz. A sejtek a glükózt energiaforrásként használják
valamint egyes sejtek (máj és izom) képesek a glükóz tárolására is glikogén
formájában. A glukoneogenesist két hormon szabályozza: az inzulin, mely azt gátolja
és a glukagon, mely serkenti. Abszolút, vagy relatív inzulinhiány esetén az inzulin
glukoneogenesist gátló hatása nem érvényesül és a szabályozás felborul. Az inzulin
hatásait inzulinreceptorokon keresztül fejti ki. Az inzulinreceptorok sűrűsége az
inzulin koncentrációjától függ. Ha magas a vér inzulinszintje, a receptorok sűrűsége
csökken (downregulation) és fordítva (upregulation). Cukorbetegségben (inzulin
hiányában, vagy az inzulin hatásának csökkenésekor) ezért a sejtek (az agysejtek
kivételével) nem tudják a glükózt a vérből felvenni, így az a vérben marad. Emellett
növekedik a glükóz-újraképzés is a májban. Ezek a folyamatok együttesen ahhoz
vezetnek, hogy megemelkedik a vércukorszint.6

9
2.4.2. Kezelési irányelvek

A kezelés célja a diabetes minden formájában a beteg panaszmentességének, elérhető

legkedvezőbb életminőségének biztosítása mellett az akut és késői szövődmények
megelőzése, ennek érdekében ideális esetben az egészségesekéhez hasonló, ún.
közel-normoglikémiás (normális vércukorértékkel jellemezhető) állapot elérése és
hosszútávú fenntartása.
Eredmény csak inzulin alkalmazásával várható, az antidiabetikumok adása
önmagában hatástalan. Megfelelő inzulinkezeléssel az esetek többségében
elfogadható anyagcsere egyensúly érhető el. Bármely cukorbetegség kezelésének
három fő alappillére van: étrendi kezelés, rendszeres fizikai aktivitás, és ezek
kiegészítésére szükséges gyógyszeres kezelés. 1-es típusú cukorbetegségben ez
utóbbi minden esetben inzulin adását jelenti.
Az inzulin beadás történhet pennel és inzulinpumpa használatával.

Forrás: http://www.medtronic-diabetes.hu/mit-jelent-az-inzulinpumpa-kezeles

Pen, egy olyan inzulinadagoló toll, amellyel naponta többször különbözőféle

inzulinfajtákat juttatunk a bőr alá. Általában két típusú inzulint használunk a
kezelésben: az étkezések vércukor emelő hatását kivédendő, azok előtt egy gyors
(humán) vagy ultragyors (analóg) hatásút, míg az esti órákban egy hosszú hatásút,
mely az éjszaka folyamán biztosítja az inzulinigényt (humán), vagy az egész nap
folyamán hat (analóg). Előbbieket bólus inzulinnak nevezzük, hatóidejeük körülbelül
5-30 perc függően a fajtájától, utóbbiak pedig az úgynevezett bázis inzulinok, hatásuk
pedig egész nap tart így naponta egyszer, legfeljebb két részre osztva alkalmazzuk.

10
A penes kezelés hátránya az egy napon belüli sokszori tűszúrás, ami a kellő
odafigyelés hiányában bőrelváltozásokhoz vezethet.
Az inzulinpumpa a pennel szemben csak egy féle inzulinnal működik, mégpedig az
ultragyors analóg fajtával. A legnagyobb különbség az, hogy itt az inzulin adagolás
folyamatosan történik egy bőr alá juttatott kis cső segítségével. A bázis inzulint úgy
helyettesíti, hogy bizonyos időközönként (1 órában többször) szakorvos által
beállított kis mennyiségeket adagol. Ezt napszakra lebontva szokták beállítani az
adott időszakra jellemző inzulinszükségletnek megfelelően. Az étkezések előtt adott
bólus mennyisége az adott étel szénhidrát mennyiségétől függ, ezt a betegnek kell
saját kezével beállítani a pumpán minden étkezés során. Előnye a kényelem, és a
tűszúrások számának jelentős csökkenése, ugyanis a pumpa szerelékét 3 naponta
tanácsos cserélni. A tartósan rossz glikémiás kontrollal rendelkező cukorbetegek a
pumpa használatával jó eséllyel közelíthetnek a célértékeik eléréséhez. További
előnye a modern inzulinpumpáknak, hogy csatlakoztatható hozzá úgynevezett CGM
(Continous Glucose Monitoring) rendszer, amely a szövetközi glükóz szintből
folyamatosan monitorozza a beteg vércukor értékeit. Ezek az eszközök napjainkban
csatlakoztathatóak okostelefonhoz, amin folyamatosan nyomon követhetjük a
vércukorértékeink alakulását akár valós idejű diagrammon is. Előre beállított
tartomány elhagyásakor (alacsony vagy magas értékeknél) pedig figyelmezteti a
felhasználót. Az inzulinpumpa kezelés hátrányai, hogy a nap 24 órájában viselni kell
és nagy odafigyelést igényel például fürdés során amikor a bőrre ragasztott szerelék
leázhat. A kényelem hátulütője lehet, hogy a felhasználó könnyen elfelejtheti a bólus
adag beadását az étkezések során, így erre is kiemelt figyelmet kell fordítani.
A cél az intenzifikált inzulinkezelés, amely során a beteg számára ideális
inzulinmennyiséget kapja meg. Ez naponta többszöri (négy-hatszori) inzulinadást is
jelent. Így sok tényezőt lehet figyelembe venni, amely befolyásolja a szervezet
inzulinérzékenységét (fizikai tevékenység, időjárási frontok, nők esetén a
menstruációs ciklus, lázas betegség, stb.) és a vércukor függvényében a beteg
módosítja az inzulindózist. Ehhez szükséges a rendszeres, napi többszöri vércukor
önellenőrzés. A betegek rendszeresen járnak ellenőrzésre, amelyek cukorbeteg
gondozóban történnek.7

11
A gondozás feladata a betegek állapotának nyomon követése és a legjobb terápia
kialakítása. A terápia elsődleges célja a minél optimálisabb glikémiás kontrollra való
törekvés, ezzel a szövődmények elkerülése, hosszú távú célja a betegek jó
életminőségének elérése, illetve annak fenntartása.

2.5. A 2-es típusú cukorbetegség

A 2-es típusú cukorbetegség akkor jelenik meg, amikor a béta sejtek ugyan termelnek
inzulint, de az képtelen kifejteni hatását, mivel a sejtek érzéketlenek vele szemben.
Ez az állapot a 2-es típusú diabetes kezdeti szakaszára jellemző,
inzulinrezisztenciának nevezzük, az inzulin receptorok hibás működése okozza.
„Mivel az inzulinkészlet csökken vagy nem olyan hatékony, mint általában, a vér
glükózszintje lassabban nő. Kevesebb fehérje és zsír bomlik le, úgyhogy sokkal
kevesebb keton termelődik, és kicsi a ketoacidózisos kóma veszélye. Mivel a
népesség átlagéletkora nő, a 2-es típusú cukorbetegség az elkövetkezendő években
valószínűleg még gyakoribbá válik.”8

2.5.1. Kialakulása

A 2-es típusú cukorbetegség hátterében az inzulinhatás és elválasztás együttes

károsodása áll. A hasnyálmirigy ennek ellensúlyozása érdekében hosszú időn
keresztül az egészségesekénél több inzulint termel. Az inzulinrezisztencia
fokozódása, valamint a háttérben álló ok pl. az elhízás, azonban előbb-utóbb a béta –
sejtek inzulintermelő képességének kimerülését eredményezi, ami diabetes
megjelenéséhez vezet. Az esetek hátterében ez a mechanizmus áll mintegy 90%-ban.
Ritkábban azonban nem az inzulinhatás károsodik, hanem a termelődő inzulin
mennyisége elégtelen. Így alakul ki az inzulinhiány. Az inzulintermelés a másik
formához képest hamarabb merülhet ki, és válik inzulin bevezetése szükségessé.9

2.5.2. A 2-es típusú cukorbetegség kezelési irányelvei

A 2-es típusú cukorbetegség vércukorcsökkentő kezelését az határozza meg, hogy

észlelhetők-e súlyos, heveny anyagcsere-kisiklás tünetei vagy sem. Előbbi esetben az

12
inzulin választandó, és az anyagcserezavar rendeződése után lehet áttérni más
kezelésformára, utóbbi esetben az anyagcsere-károsodás mértéke, a betegség újonnan
felismert vagy hosszabb ideje fennálló volta, illetve a korábbi antidiabetikus kezelés
határozza meg az alkalmazandó készítmények körét. A kezelés szakmailag
megalapozott lépéseiről nemzetközi irányelvek, valamint nemzeti módszertani
ajánlások foglalnak állást. E helyütt is hangsúlyoznunk kell, hogy a gyógyszeres
kezelés csak a három alappillér egyike. E formában az étrendnek és a fizikai
aktivitásnak még nagyobb a jelentősége, mint 1-es típusú diabetesben, az érintettek
túlnyomó többsége ugyanis túlsúlyos vagy elhízott, s a vércukorcsökkentők egy része
is (szulfanilureák, étkezési cukorszabályozók, pioglitazon, inzulin) súlygyarapodást
segíthet elő. Újonnan felismert 2-es típusú diabetes esetén a vércukorcsökkentő
kezelés első lépése az önmagában alkalmazott életmódkezelés – részletes dietetikai
és életmódbeli tanácsadással −, illetve jelentősebb anyagcsere-károsodás és/ vagy
szövődmények fennállása esetén életmódkezelés és gyógyszeres monoterápia. Ha
életmódkezelés és helyesen, kellő dózisban alkalmazott monoterápia sem biztosítja a
kívánt glikémiás kontrollt, kettős antidiabetikum-kombináció lehet a következő
lépés.3

13
2.6. Akut komplikációk: hipoglikémia és hiperglikémia

A hipoglikémia alatt a vércukorszint tüneteket okozó csökkentését értjük.

Küszöbértékként egyesek a 3mmol/l-es plazmaglükózt adják meg, azonban előfordul,
hogy magasabb vércukorszint mellett is jelentkezik a hipoglikémia tünetegyüttese és
az is lehetséges, hogy még alacsonyabb érték mellett sincsenek tünetek. Beszélünk
enyhe, középsúlyos és súlyos (külső segítséget igénylő) hipoglikémiáról.
Étkezés előtt 7 mmol/l fölötti vércukorszint esetében már hiperglikémiáról beszélünk,
azonban cukorbetegségben tüneteket csak jóval efölött produkál (ez erősen
szubjektív). Tünetei hasonlóak a hipoglikémiához, így sokszor nehéz
megkülönböztetni őket, biztos választ csak a vércukorellenőrzés ad.
Tartósan magas vércukrok esetén nagy az esélye az úgynevezett diabeteses
ketoacidózis (DKA) kialakulásának, mely leggyakrabban 1-es típusú
cukorbetegségben lép fel, de a hosszú diabetestartam esetén, amikor az endogén
inzulintermelés már jelentősen csökkent, a 2-es típusban is jelentkezhet enyhébb
formában, a hiperozmoláris, hiperglikémiás állapottal kombinálva. Mindkét állapot
klinikai képét az exsiccosis dominálja, illetve az ionzavarok következményei
komplikálhatják. A beteg poliuriás, polidipsziás, vérnyomása alacsony, tachycard,
prerenalis akut vesekárosodás alakulhat ki, izomgörcsökkel, tudatzavarral,
tromboembóliás és fertőzéses tünetekkel járhat együtt. DKA-ban a Kussmaul légzés
észlelhető és abdominális fájdalom jelentkezhet! Mindkettő súlyos állapot, ezért a
beteg mindig kórházban kezelendő.

2.7. Krónikus szövődmények

A krónikus szövődmények érkárosodások eredményei, kialakulásukhoz tartósan,

éveken keresztül fennálló magas vércukrok esetén kell számítani.

2.7.1. Macroangiopathia

Macroangiopathia esetén a közepes és nagy átmérőjű artériák károsodnak.

Lényegében a verőerek átlagosnál gyorsabban történő érelmeszesedését értjük ez
alatt, ami már akár fiatalkorban is jelentkezhet. Kialakulását elősegíti a magas

14
vércukorszint, a vérzsírok mennyiségének fiziológiástól való eltérése vagy a magas
vérnyomás is. Leggyakrabban a szív koszorúerei, az agyi erek és a végtagok artériái
érintettek. A koszorúerek érintettsége esetén nő a szívinfarktus veszélye, míg agyi
érintettség esetén a stroke-é. Romló alsóvégtagi keringés tünetei lehetnek a vádliban,
később a combban terhelésre (járásra) fellépő görcs, fáradtság, nehézségérzés amely
pihenés hatására rövid idő alatt megszűnik. A betegség előrehaladtával a tünetek
egyre kisebb terhelés hatására jelentkeznek, majd nyugalomban vagy akár éjszaka is.
Kialakulhat a romló vérkeringés hatására nehezen vagy egyáltalán nem gyógyuló seb,
fekély, ezért cukorbetegségben a láb gondozása fokozott jelentőséggel bír. A seb
kialakulása súlyos panaszokat okoz és jelentősen rontja az életminőséget. Akár
amputációra is sor kerülhet.

2.7.2. Microangiopathia

Általánosságban microangiopathia alatt a kis artériák és a kapillárisok elváltozásait

értjük. A magas vércukorszint hatására a kis erek bazális membránja megvastagszik.
A microangiopathia több specifikus formáját különíthetjük el, azonban a kapillárisok
minden szervben megtalálhatóak, így a betegségben töltött idő előrehaladtával több
lokalizációban is megjelenhetnek. Főbb formái a következőek:

2.7.2.1. Retinopathia

A diabéteszes retinopathiának különböző stádiumait határozzuk meg, a prae

retinopathia esetén szemfenéki elváltozás nincs. Enyhe, illetve mérsékelt háttér
retinopathia fennállása esetén mikroaneurizmák, vérzések, kemény és puha
exsudátumok láthatók a retinán, illetve a retinális ereken, és ödéma is megfigyelhető.
Az ischaemia fokozódásával a tünetek száma és kiterjedése nő. Eljutunk a proliferatív
retinopathia állapotába, amikor az üvegtest irányába újonnan képződött erek nőnek a
papilla területéből, vagy a retina felszínéből kiindulva. Felszínes üvegtesti és üvegtest
mögötti vérzéseket is megfigyelhetünk, illetve trakciós eredetű retinaleválás is
kialakulhat.

15
A diabéteszes betegek gondozására fokozott hangsúlyt kell fektetni, prae- és háttér
retinopathia esetén legtöbbször évente elegendő az ellenőrzés, proliferatív
retinopathia esetén akár 2-4 havonta is szükség lehet rá. Cukorbeteg nők terhessége
esetén szemészeti vizsgálat szükséges az első trimeszterben, majd a szemészeti
állapot súlyosságától függően többször a terhesség alatt.

2.7.2.2. Nefropathia

Diabeteszes nefropathiások azok a cukorbetegek, akiknél a felgyorsult

vesefunkcióvesztés mellett a kóros fehérje-, vagy albuminvizelés áll fenn, vagy tartós
és jelentős reninangiotenzinaldoszteron-rendszer-gátlás mellett, normalbuminuria
jelenlétében következik be a vesefunkció-vesztés és más vesebetegség gyanúja nem
merül fel, illetve a vese hisztológiai vizsgálata során diabeteszes nefropátiára utaló
eltéréseket találunk. A cukorbetegek 20-40%-ának van nefropathiája és a nyugati
típusú életmódot folytató országokban a diabeteszes nafropathia a leggyakoribb oka
a végállapotú vese-elégtelenségnek.

2.7.2.3. Neuropathia

A diabetes mellitus, valamint a csökkent glükóz tolerancia (impaired glucose

tolerance = IGT) késői, ún. microvascularis szövődményei közé tartozik a
neuropathia. A neuropathia diabetika a környéki és/vagy az autonóm idegrendszer
funkcionális és/vagy strukturális károsodását jelenti, patofiziológiailag általában a
demielinizáció és az axonkárosodás egyaránt jelen van. A patomechanizmus kettős,
egyrészt a nem megfelelő szénhidrát anyagcsere helyzet miatti hiperglikémia
következtében direkt idegkárosító metabolikus folyamatok - főképp az oxidatív
stressz, másrészt a vasa nervorum azaz az idegeket ellátó mikrovaszkulatúra
károsodása miatti indirekt idegbántalom okozza az elváltozásokat, a két rendszer
közötti legfőbb kapcsot a károsodott endotélműködés képezheti. Diabetes
mellitusban az autonom, szenzoros valamint motoros idegek szimmetrikus és
aszimmetrikus károsodása egyaránt előfordulhat, továbbá lassan és hirtelen,
fájdalmasan vagy fájdalmatlanul is kialakulhat az idegbántalom.10

16
2.8. Fizikai fittség hatása a cukorbetegségre

Egy 4655 résztvevőn elvégzett svéd kísérlet szignifikáns összefüggést talált a

testmozgás és a glikémiás kontroll között, miszerint a testmozgásnak pozitív hatása
van a glikémiás kontrollra és az anyagcserére. Tanácsos tehát a rendszeres mozgást
beiktatni a mindennapi rutinba. Ennek magyarázata lehet, hogy a mozgás hatására a
sejtek inzulin érzékenysége nő, az izmok pedig hatékonyabban használják fel a
glükózt.11

2.9. Hipotézisek

 A kognitív funkciók (rövidtávú memória, reakciógyorsaság, végrehajtó

funkciók) és a glikémiás kontroll között összefüggés van.
 A motoros képességek (mozdulatgyorsaság és kézi szorítóerő), a
kardiorespiratórikus fittség (VO2max) és a glikémiás kontroll között
összefüggés van.

17
3. Anyag és módszer

3.1. Anyag

Az adatgyűjtés a B-A-Z Megyei Központi Kórház és Egyetemi Oktatókórház

Gyermek Diabetes Szakrendelésén történt rendelési időben, 2019 Szeptember és
2020 Január között. A felmérésbe a következő szempontok szerint kerültek be a
gondozottak:
 a szakrendelésen rendelési időben megjelentek
 kísérő szülővel együtt érkeztek
 a szülő tudomásul vette és aláírta a vizsgálatban való részvételhez szükséges
beleegyező nyilatkozatot
 13-19 év közötti életkorú a gondozott

3.2. Módszer

Az adatfelvétel betegvizsgálattal és anonim kérdőívvel történt. Így információt

kaptunk:
 nemükről
 életkorukról
 fizikai aktivitásuk szintjéről
o Jurca és Jackson által kidolgozott egyenlet segítségével12
Antropometriai mérések közül a:
 testmagasságuk,
 testtömegük és a
 testzsírszázalékuk
o bioelektromos impedancia mérleg segítségével (Vivamax GYVBF1
fitness mérleg)
kerültek rögzítésre, amelyből BMI-t, majd BMI z-score-t számoltam (Philadelphiai
Hospital, USA) a Pediatric Z-score Calculatorral.

18
A betegséggel kapcsolatos információkat a serdülők vagy kísérő szülőjük közölték
velem, a HbA1c (glikémiás kontroll) értéket a pedig kezelési lapukból ellenőriztem a
szakasszisztens segítségével.

A fizikai képességek:
 kézi szorítóerő mérés (felső végtag izomereje)
o 2 próba az ügyesebbik és a kevésbé ügyesebbik kézzel. Mind a két
kéznél a jobbik eredmény számít és annak az átlagértékét rögzítettem
(kg-ban).
 lapérintéses teszt
o Állítható magasságú asztalra vagy ugrószekrényre két, 20 cm átmérőjű
kört kell felrajzolni krétával vagy filccel. A körök középpontja
egymástól 80 cm távolságra fekszik, a két kör közötti középpontot meg
kell jelölni. A próbázó a kevésbé ügyes kezét tegye a két kör közé
középre, kb. a has magasságában, másik kezét pedig az azonos oldali
körbe. „Kész, rajt!” jelzésre indulva a lehető leggyorsabban 25-ször
kell mindkét kört váltakozva megérinteni, oda-vissza. A középen
elhelyezett kéz nem mozdítható el. Az érintéseket (ciklusokat, azaz 1
oda-vissza érintést) hangosan számolja a mérőszemély. A próbázó a
tesztet kipróbálhatja, ezen felül két érvényes kísérlet tehető, a jobbik
eredmény számít. A két kísérlet között pihenőidőt kell biztosítani.
Értékelése tizedmásodperces pontossággal másodpercben történt.
 kardiorespiratórikus fittség (a maximális oxigénfogyasztás megbecsülésével)
o A kardiorespiratórikus fittséget serdülők részére validált képletéből
számoltam ki, amelyhez figyelembe kellett venni a nemet, életkort,
BMI-t, nyugalmi pulzust és a fizikai aktivitási szintet.13

19
A kognitív funkciók vizsgálata:
 reakciógyorsaság
o A mérés során egy vonalzót lógatok le a végénél fogva. A vizsgált
személy a vonalzó alsó végénél, a 0 cm jelzésnél tartja két ujját nyitva,
a vonalzó elkapására készen. Majd hirtelen elengedem a vonalzót, a
vizsgált személy pedig, amikor ezt észleli, megpróbálja ujjai
összezárásával elkapni azt. Kezét eközben függőlegesen nem
mozgathatja! A vonalzóról leolvasható, hogy hány cm-nél sikerült
elkapnia.
 memóriavizsgálat
o A vizsgálat során állatneveket egyesével mondtam a betegnek, neki
pedig mindet helyes sorrendben kell visszamondania. Ezzel a rövidtávú
memóriáról kapunk képet, minél többet tud megjegyezni (és helyes
sorrendben visszamondani) annál jobb az eredmény.

Statisztikai elemzés:
A kapott adatok egy Excel táblázatba kerültek felvezetésre, majd a statisztikai
számítások végzése az SPSS 24.0 szoftver segítségével történt. A szignifikancia szint
a konvencióknak megfelelően p≤0,05 volt. Az adatok normalitás vizsgálata
Kolgomorov-Smirnov teszttel, az összefüggések vizsgálata Spearman korrelációs
együtthatóval történt.

20
4. Eredmények

A vizsgálatban 45 fő vett részt, 13 és 19 éves kor között, átlagéletkoruk 14,90 ±2,78

év volt. Nemek szerinti megoszlásuk 52,3% fiú, 47,7% lány. A vizsgált csoport
átlagos HbA1c értéke 8,38 ±1,79%, a diabéteszben eltöltött időtartama pedig 6,39
±3,91 év. 22,7% rendelkezik társbetegséggel mint például lisztérzékenység,
coeliakia, laktózérzékenység, hypertonia, fruktózérzékenység, epilepszia, scoliosis és
pikkelysömör. A vizsgálatban részt vett fiatalok adatai a 2. táblázatban láthatóak.

Átlag, szórás (±), gyakoriság 1-es típusú cukorbeteg

serdülők

Mintaszám (fő) 45

Életkor (év) 14,90 ±2,78

Nemek aránya (%)

fiú : lány 52,3 : 47,7

BMI (kg/m2) 21,92

BMI z-score 0,32 ±1,18

Testzsír (%) 20,60 ±8.94

HbA1c (%) 8,38 ±1,79

Diabetes időtartama (év) 6,39 ±3,91

Intenzív inzulin kezelés módja (%)

pumpa : pen 43,2 : 56,8

Társbetegség (%)
van : nincs 22,7 : 77,3

2. táblázat: A vizsgálatban résztvevő 1-es típusú cukorbeteg serdülők bemutatása

21
4.1. Összefüggés vizsgálat

A normalitás vizsgálat azt mutatta, hogy a HbA1c eloszlása a mintában nem volt
normális, ezért a korrelációs vizsgálatnál a Spearman-féle korrelációs együtthatót
használtam. A glikémiás kontroll a kardiorespiratórikus fittséggel (VO2max) (Rho=-
0,308; p=0,042), a reakciógyorsasággal (Rho=0,320; p=0,039), valamint az vizsgálat
során mért aktuális vércukor-szinttel (Rho=0,386; p=0,010) mutatott szignifikáns
kapcsolatot. Az aktuális vércukor-szint semmilyen egyéb vizsgált paraméterrel nem
mutatott összefüggést. A glikémiás kontroll és a reakciógyorsaság kapcsolatát
diagram formájában a 3. ábra mutatja be.

37,5

30,

22,5

15,

7,5

0,
1 3 5 7 9 11 13 15 17 19 21 23 25 27 29 31 33 35 37 39 41 43

Utolsó HbA1C Reakciógy.

3. ábra: A reakciógyorsaság és a glikémiás kontroll közötti összefüggés

A kardiorespiratórikus fittség (VO2max) a glikémiás kontrollon kívül a

reakciógyorsasággal (Rho=-0,314; p=0,043), a fizikai aktivitás szintjével
(Rho=0,573; p<0,001) és a testzsírszázalékkal (Rho=-0,476; p=0,003) mutatott
kapcsolatot.
A vizsgálat során a kézi szorítóerő, a mozdulatgyorsaság, illetve a memória nem
mutatott kapcsolatot sem a glikémiás kontrollal, sem az aktuális vércukorszinttel.

22
5. Megbeszélés

Vizsgálatom során egy diabetes szakambulancia serdülőkorú 1-es típusú cukorbeteg

fiataljait vizsgáltam. Arra voltam kíváncsi, hogy a glikémiás kontroll mutat-e
összefüggést a fizikai fittséggel, a kognitív képességekkel és az antropometriai
mutatókkal.
Kutatásom alatt a fizikai fittség és a glikémiás kontroll között kapcsolatot találtam,
amelyet a VO2max és a HbA1c paraméterek összehasonlításával végeztem. Korábbi
kontrollcsoportos tanulmányok is utalnak arra, hogy a cukorbeteg gyermekek több
fizikai képességeket vizsgáló tesztben is rosszabb eredményt mutatnak az egészséges
kontroll csoporthoz képest, és a fizikai fittségre utaló alacsonyabb VO2max
kedvezőtlenebb glikémiás kontrollal mutat összefüggést.14
Az első hipotézisemet így alátámasztottam statisztikai bizonyítással. Meg kell
azonban jegyezni, hogy nem laboratóriumi teszt során történt a maximális
oxigénfogyasztás kiszámítása, hanem adott paraméterek felhasználásával, amely
azonban jól korrelál felnőtteknél12 és serdülőknél is a laboratóriumi körülményekkel
mért eredményekhez.13
Más fizikai képességeket vizsgáló teszt nem mutatott összefüggést a glikémiás
kontrollal (H2). Kontrollcsoportos tanulmányok azonban utalnak arra, hogy az 1-es
típusú cukorbeteg fiúk rosszabb eredményt értek el a kéz szorítóerejét vizsgáló
tesztben.14 Ha közvetetten nem is tudtam bizonyítani, de áttételesen feltételezhető,
hogy a rosszabb cukoranyagcsere hatással van a fizikai képességekre is.
Felnőtt cukorbetegeknél, hosszabb betegségtartam után észlelték a kognitív funkciók
csökkenését 1-es és 2-es típusú cukorbetegek esetén is.16 Kíváncsi voltam, hogy
serdülők esetén kimutatható-e összefüggés a rosszabb anyagcserével.

A kognitív funkciókat 2 vizsgálati módszerrel néztem, a reakcióidő és a memória

vizsgálatával. A hosszútávú anyagcsere összefüggést a reakciógyorsasággal mutatott
összefüggést, de a rövidtávú memóriával nem. A glikémiás kontroll és
reakciógyorsaság összefüggésének hátterében az 1-es típusú cukorbetegség központi
idegrendszerre és az információfeldolgozási folyamatokra gyakorolt hatása áll. Az

23
agy a külső és belső ingerek feldolgozásához glükózt használ, így a cukorbetegek
fokozottan érintettek a lehetséges destruktív folyamatokban. Jelen munkában olyan
serdülők adatait dolgoztam fel, akiknél még viszonylag rövid ideje áll fenn a
diabétesz, ennek ellenére Ohmann és munkatársai eredményéhez hasonlóan rosszabb
kognitív funkciókat találtam.17 Vizsgálatom arra enged következtetni, hogy a rossz
cukoranyagcsere a mozgatóidegeken keresztül csökkent funkciókat eredményezhet
már fiatalabb korban is.

Egy 30 fős tanulmány azt az eredményt találta viszont, hogy a kontrollcsoporthoz

viszonyítva a cukorbetegek rosszabb értékeket produkálnak mind a kézi
szorítóerőben (hajlított és nyújtott könyökkel egyaránt), mind 6 perces sétatesztben.
A tanulmány vizsgált továbbá súlypontemelkedést is, amiben szintén rosszabbul
teljesítettek a cukorbetegek.15

Vizsgáltam, hogy a maximális oxigénfelvevő képességre hatással van-e a

cukorbetegek glikémiás kontrollja. A glikémiás kontroll szignifikáns kapcsolatot
mutat a kardiorespiratórikus fittséggel. A vizsgált betegcsoportra jellemző, hogy
magasabb HbA1c esetén a maximális oxigénfelvevő képesség alacsonyabb. Ezeknél
a cukorbetegeknél közrejátszhat továbbá az általános fittség és a napi rutinba épített
mozgásmennyiség ami szintén hozzájárul a VO2max érték alakulásához. Az fentebb
említett tanulmány is azt az eredményt találta, hogy a cukorbeteg csoport jóval
alacsonyabb kardiorespiratórikus fittséggel rendelkezik. Ennek magyarázta nem
tisztázott, a tanulmány szerint visszavezethető a hipoglikémiától való félelemre –
ezáltal a mozgás hiányára illetve a diabétesz patomechanizmusára a szervezetben.
Ahhoz, hogy teljes képet kapjunk erről a kapcsolatról egy későbbi vizsgálatban
érdemes lehet megnézni az adatokat a korábbi glikémiás kontrollra vonatkozóan.

24
6. Összefoglalás

Szakdolgozati kutatásom kognitív és motoros funkciók felmérésére szolgáló

teszteken alapult illetve az általános fizikai fittség felmérésére validált önbevallásos
kérdőívet használtam. A kutatás egyik célja az volt, hogy képet kapjak az 1-es típusú
cukorbetegség milyen hatással van a kognitív funkciókra serdülőkorú fiataloknál. A
kutatás jól szemlélteti a mindennapos mozgás fontosságát, ami fokozott prioritást
kell, hogy élvezzen egyrészt a cukorbetegség miatt, másrészt a serdülőkor miatt.
A három hipotézisem közül egy teljesen, egy részben, és egy nem nyert bizonyítást.
A kutatás során így kiderült, hogy a glikémiás kontrollnak főleg a kognitív funkciókra
van hatása. ezek a funkciók több részből tevődnek össze, ahogy a cukorbetegség
kognitív szövődményei is, így a kettő szorosan összekapcsolódik. Az 1-es típusú
cukorbetegség, mint a korábbi kutatások is bizonyítják, nem csak szomatikus
szövődményekkel jár hosszú távon. Ez a folyamat oda-vissza hat, és hatással lehet a
betegek önmenedzselési képességeire a későbbiekben, így érdemes nagy hangsúlyt
fektetni ezen képességek szinten tartására, fejlesztésére a gondozásban.
Kutatási eredményem azt feltételezi, hogy a mozgás kapcsolatban van a glikémiás
kontrollal, így közvetetten a kognitív funkciókra is hatással van. Fontos tehát
hangsúlyoznunk korcsoport és a cukorbetegség típusának figyelembevétele nélkül
mindenkinek, hogy a mindennapi rutin része legyen a testmozgás. Mint
gyógytornász, fontos feladatnak tartom a mindennapi életben, hogy mozgásra
tanítsunk és neveljünk hiszen hatalmas prevenciós jelentőséggel bír. A fentebb
említett csoportoknál ez fokozott prioritással kell, hogy bírjon.
A kutatás alatt a rendelőben eltöltött időmet és a felhasznált irodalom felkutatása
során megszerzett tapasztalatokat és tudást hasznosnak találom a későbbiekben,
kiegészítve ezzel az egyetemi tanulmányaimat.

25
7. Köszönetnyilvánítás

Ezúton szeretnék köszönetet mondani a B.-A.-Z. Megyei Központi Kórház és

Egyetemi Oktatókórház Gyermekdiabetes Szakambulancia diabetológus
szakorvosainak és szakasszisztensének és felmérésben részt vett gondozott
serdülőknek.

Köszönetet mondok konzulenseimnek Dr. Lukács Andrea egyetemi docensnek és Dr.

Török András diabetológus szakorvosnak, hogy szakmai javaslataikkal segítették
munkámat, és hozzájárultak a szakdolgozatom létrejöttéhez.

26
8. Irodalomjegyzék

1. Barkai L., Kiss G. Z., Rokoszin Gy., Abonyi-Tóth Zs., Jermendy Gy.,
Wittmann I., Kempler P.. “Changes in the incidence and prevalence of type 1
and type 2 diabetes among 2 million children and adolescents in Hungary
between 2001 and 2016 – a nationwide population-based study.” Archives of
Medical Science : AMS 16 (2019): 34 - 41.
2. Tóth H.: Cukorbetegek testsúlycsökkentő terápiás kezelése. Miskolci
Egyetem Egészségügyi Kar. 2018.
3. Winkler G., Karádi I.: A cukorbetegség kezelésének és megelőzésének
alapelvei. Magyar Tudomány. 2014. 8. sz.
4. Melmed S., Polonsky K., Larsen P. R., Kronenberg H.: Williams Textbook of
Endocrinology. Elviser Books. 2011.
5. Tarsoly E., Mészáros T.: Funkcionális anatómia (Gyógytornászhallgatók
számára). Medicina Kiadó. Budapest. 2011.
6. https://hu.wikipedia.org/wiki/Inzulin (letöltve: 2020.03.20.)
7. Madácsy L: Az 1-es típusú diabetes mellitus inzulinkezelése gyermek- és
serdülőkorban. In: A gyermekdiabetológia kézikönyve. szerk,: Barkay L,
Madácsy L) 2019, SpringMed Kiadó, 57-65.
8. Bilous W. R.: A Cukorbetegség. Pannonica Kiadó. 2002.
9. Winkler G., Baranyi É.: Cukorbetegek kézikönyve, SpringMed Kiadó,
Budapest, 2006.
10. Halmai R.: Diabéteszes Neuropátia. Diabetológia jegyzet orvostanhallgatók
számára. Szerkesztette: Wittmann I. Pécsi Tudományegyetem. 2014.
11. Beraki A., Magnuson A., Sarnblad S., Aman J. and Samuelsson U.: Increase
in physical activity is associated with lower HbA1c levels in children and
adolescents with type 1 diabetes: results from a cross-sectional study based on
the Swedish pediatric diabetes quality registry (SWEDIABKIDS), 2014,
Diabetes Research and Clinical Practice, 2014, 105(1): 119-125.
12. Jurca R, Jackson AS, LaMonte MJ, Morrow JR Jr, Blair SN, Wareham NJ,
Haskell WL, van Mechelen W, Church TS, Jakicic JM, Laukkanen R.:

27
 Assessing cardiorespiratory fitness without performing exercise testing.
American Journal of Preventive Medicine. 2005. Oct;29(3):185-93.
13. Migliano P., Kabiri S. L., Cross M, Butcher A., Frugé A., Brewer W., Ortiz
A.: Validation of Cardiorespiratory Fitness Measurements in Adolescents. J.
Funct. Morphol. Kinesiol. 2019, 4, 44
14. Lukács A, Mayer K, Török A, Kiss-Tóth E, Barkai L: Better cardiorespiratory
fitness associated with favourable metabolic control and health-related quality
of life in youths with type 1 diabetes mellitus. Acta Physiologica Hungarica,
2013, 100(1): 77-84.
15. Hagag AA, Seyam MK, Zaky NA, Salem EY: Evaluation of physical fitness
in children with type 1 diabetes. International Journal of Physiotherapy and
Research, 2017, 5(5): 2332-2336.
16. Kálcza-Jánosi K., Lukács A., Barkai L., Szamosközi I.: Kognitív funkciók az
1-es és 2-es típusú cukorbetegségben: Metaanalízis. Orvosi Hetilap, 2013,
154(18): 694-699.
17. Ohmann S., Popow C., Rami B., König M., Blaas S., Fliri C., Schober E.
(2010). Cognitive functions and glycemic control in children and adolescents
with type 1 diabetes. Psychological Medicine, 40(1), 95-103.

28
9. Mellékletek

1. ábra: Szülői beleegyező nyilatkozat cukorbeteg serdülők szülei számára

29
2. ábra: Szülői beleegyező nyilatkozat kontrollcsoport számára

30
3. ábra: Mérési lap 1.

31
4. ábra Mérési lap 2.

32