29.

A reformok megindítói: Széchenyi István és Wesselényi Miklós

Széchenyi István és Wesselényi Miklós
A Széchenyiek az udvarhű arisztokráciához tartoztak. Gróf Széchenyi István (1791-1860) Bécsbe
született, majd serdülőként belépett a hadseregbe és részt vett a napóleoni háborúk utolsó
összecsapásaiban. Az unalmas katonai élet miatt azonban kilépett a szolgálatból. Széchenyi még
katonaként ismerkedett meg az erdélyi arisztokratával, Wesselényi Miklós báróval (1796-1850).
Hamar barátság lett, és együtt járták be Nyugat-Európát. A két fiatalember jelentős hatással volt
egymásra.
Széchenyi bekapcsolódása a politikai életbe-az 1825-ös országgyűlés
Széchenyi bejárta szinte egész Európát. Megismerte az egyre jobban fejlődő Angliát és felismerte,
hogy Magyarországnak felzárkózásra van szüksége. Az 1825-ben összehívott országgyűlés
megteremtette számára az alkalmat a közvetlen politizálásra. Az országgyűlésen visszatértek a rendek
és az uralkodó közötti korábbi kompromisszumok. A kormány tiszteletben tartotta a rendi alkotmányt,
míg a rendek megadták a kért adót és az újoncokat. Az 1825-ös országgyűlésen Széchenyi felajánlotta
egyévi jövedelmét egy magyar nyelvet fejlesztő tudó társaság számára. Több arisztokrata követte
példáját és megteremtették a Magyar Tudományos Akadémia feltételeit.
Széchenyi programadó művei-a hitel, világ és stádium
Az 1830-as évek előtt a nemesi vagy polgári szerzőkre kevéssé figyelt fel a korszak közvéleménye.
Széchenyi István 1830-ban megjelenő műve, a Hitel viszont országos figyelmet szerzett. Széchenyi a
gazdaság oldaláról közelítve próbálta meggyőzni olvasóit. Azt próbálta bebizonyítani a feudális
kiváltságokat élvező nemességnek, hogy ezek a kiváltságok már nem szolgálják az érdekeiket. Az
ősiség megakadályozza a nemeseket a hitelfelvételben, a jobbágyi szolgáltatások a hatékony
gazdálkodásban, a vámmentesség a jövedelmező kereskedelemben. Széchenyi programjaival a lassú,
de folyamatos és szerves fejlődést akart biztosítani. Emiatt kerülni kívánta az összeütközést a bécsi
udvarral és nem akart szélesebb tömeget bevonni a politikai életbe. A Habsburg Birodalmat túl
erősnek ítélte Magyarországhoz képest, sőt az Oroszországgal szemben remélt védelmet Bécstől. A
vezetést az arisztokráciára szánta.

30. Az utak kettéválása: az 1832-1836-os országgyűlés

Wesselényi Miklós programja
Wesselényi a nemzet felemelését, a polgárosodó, erős Magyarország megteremtését tűzte ki célul
programjában. A program alapvetően politikai megközelítésű volt. A rendi ellenállást kívánta a
reformok mellé állítani, akár a kormányzattal való összeütközést is vállalta. Politikai jelentőséget
tulajdonított a parasztkérdésnek. A nemességnek a parasztságot maga mellé kellett állítani, hogy
felvehesse a harcot a kormányzattal. A magyar politikai közéletben a harmincas évek végén
Wesselényi, majd az ő programját folytató politikusok kerültek előtérbe.
A kolerafelkelés
1830-ban Magyarország felvidéki területeit elérte a kolerajárvány. Százezrek haltak meg, és a félelem
és a feszültségek felkeléshez vezettek (1831). A felkelés ráirányította a nemesség figyelmét arra, hogy
a jobbágykérdés még megoldatlan.
Az első reformországgyűlés (1832-1836)
A megyék az országgyűlésre számos politikust küldtek. A jobbágykérdésben két fontos érve volt: ha a
nemesség maga mellé állítja a jobbágyságot, akkor eredményesen léphet fel a kormányzattal
szemben, másrészt ezáltal elkerülhető a társadalmi feszültség fokozódása, a jobbágyfelkelések
kirobbanása. A nemesség és a jobbágyság nemzeti alapon történő egyesítésének politikáját
érdekegyesítésnek nevezik. Az alsótábla elfogadta az önkéntes örökváltságot, tehát a jobbágyok a
földesúrral kötött szabad megállapodással megválthatták volna úrbéri szolgáltatásaikat, és az úrbéres
földjeik az egykori jobbágyok tulajdonába kerültek volna. A nemesség fejleszthette volna gazdaságát,
bérmunkára térhettek volna át, a jobbágytelek pedig polgári földtulajdonná vált volna. A feliratot az
uralkodó nem merte elutasítani, hanem a megyékben indított ellentámadást. Néhány megyében
megvesztegetéssel sikerült megnyernie a kormányzatot, ezekben megváltoztatták a követutasítást és
a megye az örökváltság ellen szavazott, mely el is bukott. Azonban a reformtábor létrejött és
megszilárdult.
A kormányzat támadása és kudarca
A reformtábor térnyerését a kormányzat is érzékelte, V. Ferdinánd került a trónra (1835-1848).
Metternich kancellár kemény fellépésre szánta el magát a magyar reformerek ellen. Elsőként
Wesselényi Miklóst fogták perbe egy beszéde miatt, 1835-ben. Majd az országgyűlési ifjúságra
csaptak le. Főleg joggyakornokokból álló ifjak vezetőit tartóztatták le, 1836-ban. Lovassyt és társait
börtönbe zárták, de nem volt sokáig fogságban. Súlyos szembaja miatt felfüggesztették a
végrehajtását. Wesselényi rendi jogokat sértő ítéletei miatt a kormányzat a reformerek mellé állította
a nemesség többségét. Az 1839-1840-es országgyűlésen a Deák Ferenc vezette ellenzék
meghátrálására kényszerítette a kormányzatot. A bebörtönözöttek kegyelmet kaptak, 1840-ben, a
még folyó pereket pedig megszűntették. Több, a gazdaság fejlesztését szolgáló törvényt fogadtak el,
sőt elfogadták az önkéntes örökváltságot is. Elérték, hogy az országgyűlési feliratok magyar nyelven
legyenek megfogalmazva.