Táplálkozási szokások 16-17.

század

A parasztság ellátása a napi két egyenrangú étkezésen egy-egy, illetve két-két fogás volt. Az
úri háztartások esetében, amiről feltételezhető, hogy a parasztcsaládokénál rangosabb
megoldás volt, étkezésenként négy-hét fogást fogyasztottak. A 16–17. századi kétfogásos
köznépi étkezéseken az első fogásban káposztás hús, répa hússal, ritkán borsó hússal vagy főtt
hús (marha, juh), a másodikban kásaétel (árpa, köles, lencse, kenyérkása) szerepelt, ebédre és
vacsorára lehetőleg különböző. Absztinens napon a főzelék hús nélkül volt. Kollégiumi
parasztdiákok étkezéseire egy-egy tál étel készült.

Táplálkozási szokások 20. század

A magyar települések többségében a paraszti társadalmi rétegek a főétkezés ételeinek

összeállításánál állandó, meghatározott, az étkezés jellegét a hét folyamán napról napra
kijelölő, közösségileg elfogadott elveket követtek a 20. század első felében. Műszóval ez a
heti étrend intézménye. Legelterjedtebb paraszti megfogalmazása az, hogy hétfő, szerda,
péntek tésztaevőnap, kedd, csütörtök, vasárnap húsevőnap, szombat pedig valami gyors
hústalan ételé, mert akkor már vasárnapra készülnek.

A hazai fejenkénti cukorfogyasztás 1867-ben évi 1 kg volt. Az 1840-es években a parasztok

közt is felbukkant a tortával való próbálkozás, de ennek ekkor még nem volt folytatása. Ekkor
a parasztság számára a cukorfogyasztás még luxusnak számított. Sőt, volt időszak, amikor a
cukrot gyógyszerként aposztrofálták, és csak bizonyos betegségek esetén szabadott szedni
belőle egy minimális mennyiséget. 2007-ben évi 42,5 kg cukrot fogyasztott minden magyar
ember.

Nagyapám 1934-ben született Kübekházán. Tőle sokat megtudtunk a gyermekkorának

étkezési szokásairól, illetve az ő szülei visszaemlékezéseiről. Falun minden háztartáshoz
kisebb-nagyobb kert tartozott, ahol főként krumplit, babot, borsót, kukoricát, káposztát
termeltek. Minden háznál tartottak lábasjószágot (tyúkot, kacsát, libát, pulykát, galambot),
valamint sertést. Fagyasztóládájuk még nem volt, így télen a befagyott tavakon található jeget
összedarabolták, majd szalma közé rakva került a pincébe a húsféle fagyasztásához. A
pincében nyárig is elég hideg volt ahhoz, hogy a jég ne olvadjon el. Valamint disznóvágások
után a különféle húsokat (karajt, oldalast) megsütötték, és zsírjában, légmentesen
zsírosbödönben tárolták. Kéményben vagy füstölőben kolbászt füstöltek, amit a kamrában
akasztottak fel.

Ma már egyre kevesebb falusi háztartásban tartanak disznót. Mindennapossá vált a

fagyasztóláda, mélyhűtő használata. Az egyházi előírások kevésbé határozzák meg a
mindennapi étkezési szokásokat. Táplálékbőségben élünk, a nagyobb üzletláncok boltjaiban
hetente hét napon óriási kínálatból választhatunk.