Professional Documents
Culture Documents
Zalai-Dombság. Tartalomjegyzék
Zalai-Dombság. Tartalomjegyzék
Elhelyezkedés Magyarország
(Zala megye)
Ezernyi völgy.
Ezernyi hajlat,
ezernyi domb, ezernyi
erdősziget. […]
Ezernyi hajlék, fehér
présházak, vasalt
ajtajú öreg
borospincék,
tündérnyi
völgyhajlatok…fekete
rigó füttye hinti be a
tájat. A tájat mely
hasonlíthatatlan. A
tájat, amely
egyedülvaló.
Tartalomjegyzék
1 Fekvése
2 A táj felosztása
3 Kutatástörténet
4 Földtörténet, geológia
5 Ásványkincsek
6 Morfológia
7 Klíma
8 Vízrajz
o 8.1 Felszíni vizek
o 8.2 Felszín alatti vizek
9 Növényzet
10 Állatvilág
11 Talaj
12 Táji értékek
13 Jegyzetek
14 Források
Fekvése
Középtáj besorolású, határai: északon az Alpokalja (Vasi-hegyhát és Kemeneshát), keleten a
Keszthelyi-hegység, a Balaton és a Rinya, délen a Mura, nyugat felé a Dráva –Mura -
dombvidék (Szlovénia, Horvátország).
A táj felosztás
A Zala folyó völgyének két szakasza, az Alsó-, illetve a Felső-Zala-völgy, a Principális-
csatorna által elfoglalt Principális-völgy és a Mura északi partján elhelyezkedő Mura-balparti
sík (Muravölgyi-sík, Muramente) alkotják a terület alacsonyabban fekvő régióit.
Létezik egy másik felosztás, mely három nagy egységre osztja fel a tájat és ezeken belül
osztja kisebb részegységekre:
I. Nyugat-Zalai dombság:
o I.a. Felső-Zala völgy
o I.b. Kerka-vidék (Hetés)
o I.c. Göcsej (Közép-Zalai dombság)
II. Kelet-Zalai dombság
o II.a. Egerszeg–Letenyei dombság
o II.b. Principális-völgy
o II.c. Zalaapáti-hát
o II.d. Alsó-Zala-völgy
o II.e. Zalavári-hát
III. Mura-balparti sík
Kutatástörténet
Három fő kutatási területen alkottak jelentőset a kutatók:
Földtörténet, geológia
A területen a földkéreg vastagsága: 25-27 km, a litoszféráé 60-80 km.
A terület ezután kiemelkedett, majd az eocénra újra megsüllyedt, ekkor a Szőci mészkő
rakódott le. Az eocén korból datálható az egyetlen jelentősebb vulkáni eredetű kőzet a
térségben, a Zalaszentmihályi andezit formáció, aminek feküje Szőci mészkő, a Padragi
márgával összefogazódik. Kialakulása a Magura-óceán szubdukciójához köthető.
Az alsó miocén (24-17 Ma) során folyóvízi hordalékkúpok (kavics) ill. ártéri üledékek
(homok, agyag) képződtek. Mura–Dráva-tengermedence felől tengerelöntések érkeztek.
A középső miocénban (17,5-14,5 Ma) mélyvízi, part távoli üledék (slír, aleurolit és agyag)
jellemző. Legvastagabb bádeni üledéksor a Dél-zalai-medencében halmozódott fel, mintegy
2200 méter vastagon.
Késő miocénre (14,5-7,5 Ma) még jellemző a mélytengeri üledékképződés, de már megindul
a folyóvízi feltöltés ÉNy-Ny felől. (100-200 m vastag, főleg homok). A Pannon-tenger
elvonulása után a terület emelkedni kezdett.
Ásványkincsek
A területen található ásványkincsek két fő csoportból kerülnek ki: szénhidrogének és
építőipari alapanyagok.
Morfológia
A Zalaapáti-hát nyugati oldala
Nyugati rész
o A Kerka-vidék (Hetés) három alkörzetre osztható tovább, északra a Lenti-
medencétől három különböző irányba kibillent pannon rög található. A terület
központi része a síksági jellegű Lenti-medence. Nagy vastagságban található itt
az Ős-Mura hordaléka, erre a mai vízfolyások (pl. Kerka) hordalékkúpjai
települnek. A medencétől délre a Tenke-hegy északnyugat felé megbillent röge
található.
o A Göcsej felszíne dombos – völgyes jellegű. Észak-Göcsej észak–déli, Dél-
Göcsej északkelet–délnyugati irányban billent ki. A magasra emelkedő
„hegyek” szabálytalanul szabdaltak, erodált jellegűek. A Göcsej Magyarország
egyik legtagoltabb felszínű térsége. A dombok rendre 250 méter fölé
emelkednek, a legmagasabb a 301 méteres Kandikó. Déli–délnyugati irányban
lejtősödő felszínét a vízerózió lépcsőzetesen lehanyatló, közel párhuzamos
dombsorokra szabdalta, melyeket viszonylag keskeny, szabálytalan alakú
völgyközi hátak kapcsolnak össze. Az északkeleti és keleti lejtők a
legmeredekebbek, dél–délnyugat felé vályoggal fedett, fokozatosan
alacsonyodó, derázió és geliszoliflukció által formált lejtők ereszkednek.
o A Felső-Zala völgy tektonikailag előre jelzett és kelet felé tölcsérszerűen
kiszélesedik. A völgy jobb oldalán mély, szűk völgyek, nehezen felismerhető
teraszok, pannon agyaghoz kapcsolódó ó-holocén suvadások, bal oldalt
hosszabb, lankás, lösszel fedett lejtők találhatóak.
Keleti rész
o Az Alsó-Zala völgy szintén szerkezetileg előre jelzett, észak-déli futású völgy.
Erősen aszimmetrikus, nyugati oldalán a lejtők jóval meredekebbek. A Balaton
vize egész a történeti időkig elfoglalta a területet. Jelentős a tőzegképződés.
o A Kelet-zalai-dombság legjellegzetesebb formái a meridionális völgyek és
hátak. A hátak nyugatról keletre a következőképpen követik egymást: Söjtöri-,
Zalaszentmihályi-, Zalaapáti- és Zalavári-hát. Ezek közül a legnagyobb a
Zalaapáti-hát, amely 5-12 kilométer széles és 50 kilométer hosszú. Két kisebb
süllyedék öt részre tagolja. A hátak északról délre alacsonyodnak, lépcsős
szerkezetű völgyek tagolják őket és csuszamlásos formák gyakoriak bennük
o A Principális-völgy meridionális völgy, mely Nagykanizsa térségében 4-5 km
széles völgymedenceszerű lapállyá szélesedik. Kialakulásában egyaránt
szerepe volt a szerkezeti mozgásoknak, a folyóvízi eróziónak és a deflációnak
is. Futóhomokformák teszik változatossá felszínét.
o A Letenyei-dombság a Zalai-dombság átlagosan legmagasabbra kiemelt része.
A dombhátakat eróziós és deráziós völgyek sűrűn szabdalják. A magasra
kiemelt, meredek dombhátak laza üledékekből (homok, agyag, vályog)
épülnek fel. A bőséges csapadék miatt a lejtőkön lefutó eső- és olvadékvizek
lehordják a talaj felső rétegét, esőbarázdákat, később vízmosásokat, majd
árkokat és végül völgyeket alakítanak ki. Itt már a meridionális irányultság
kevéssé jellemző.
o A Mura-balparti sík a Mura szerkezeti árkának bal oldali pereme. Idősebb és
fiatalabb teraszrendszere a Letenyei-dombság déli meredek peremét követi.
Murarátkától a fokozatosan kiszélesedő (5-10 km) völgysíkot a Mura
újpleisztocén teraszrendszere és óholocén ártere uralja.
Klíma
A csillagászatilag befolyásolt besugárzás évi összege: 4300-4400 MJ·m²
A napfénytartam: 1950-2000 óra/év között alakul, ami azonos szélességi körön levő magyar
területekhez viszonyítva a legkisebb érték. Ez visszavezethető az 56-62%-os évi átlagos
felhőzetre, amit az atlanti hatás erőssége okoz. Szélirányok közül az észak és dél irányú
leggyakoribb, összesen kb. 30%, irányuk megtartására rásegítenek a meridionális völgyek. A
szélcsendes időszakok szintén gyakoriak, mintegy 25% értékkel.
Az évi csapadék mennyisége nyugaton 800 mm, keleten 750 mm körül alakul. A legkevesebb
csapadék télen, februárban hullik. A csapadékösszegek jelentős mértékű emelkedése
áprilisban indul meg. A legcsapadékosabb hónap azonban általában a június és a július (75-85
mm), a Magyarország többi részén megszokottal szinkronban. Kialakul az ún. őszi
másodmaximum, az ún. mediterrán ciklontevékenység hatására.
A hótakarós napok átlagos száma 45 nap. A legvastagabb takaró februárban alakul ki (8 cm),
de a januári sem sokkal kisebb (6 cm), és ez országos viszonylatban kiugróan magas.
Vízrajz
Felszíni vizek
A terület vízrajzára erőteljes hatást gyakorol a már tárgyalt csapadék mennyisége, illetve a
területenként más-más vízáteresztő-képességű kőzetek. Így a Principális-völgy futóhomokján
és a Hetés kavicstakaróján kedvezőtlen lefolyásviszonyokat találunk. Az agyagos, vályogos
részeken viszont adottak a lehetőségek a sűrű vízhálózat kialakulásához, Magyarországon a
legsűrűbbek közé tartozik. Ezzel összefüggésben a völgysűrűség is igen nagy mértéket mutat.
Elősegítette a völgyek képződését a laza felszíni kőzet és a terület negyedidőszaki
kiemelkedése is.
A Zala, mint a folyóink legtöbbje nem a mostani medrét foglalta el az idők folyamán. Az Ős-
Zala a középső pleisztocénben még a Rába egy elhagyott völgyét használva folyt a Rábába,
amit ma a Marcal tölt ki. Ez a helyzet a Keszthely-Gleichenbergi vízválasztó kiemelkedésekor
változott meg, mikor is az Alsó-Zala Türje térségében hátravágó eróziójával elérte és dél felé
fordította. Ezt nevezzük türjei kaptúrának. Emlékét a Zalaszentgrót környékén látható
Aszóvölgy őrzi. Az így a Dráva felé kényszeríttet Zalát a Balaton-medence pleisztocén végi
besüllyedése újra irányváltásra kényszeríttette, a második kaptúrát okozva Fenékpusztánál.
Újabb aszóvölgy alakult ki, amely ma a Kis-Balaton medencéje. Ekkor vette fel a Zala mai
folyásirányát és lett a Balaton fő vízszállítója. A Zala szakaszjellege, a torkolati egyensúlyi
jellegen kívül, kanyarogva feltöltő. Vízminősége tápanyag-ellátottság és mikrobiológiai
tényezők alapján IV. osztályú, a többi jellemző (oxigénháztartás, mikroszennyezés, toxicitás
és egyéb) alapján III. osztályú besorolást kapott az 5 fokú skálán.
A Mura pliocén végétől az új pleisztocén végéig kialakított öt terasza formai szempontból két
csoportra osztható. Az idősebbek rendkívül gyengén fejlettek, leginkább csak lejtőtörésként
mutathatók ki. Az új pleisztocén eleji és végi terasz már jól fejlettek. Vízminősége ipari és
öntözési célokra I. osztályú, de halgazdasági és ivóvíz felhasználására már csak II. osztályú.
A kisebb folyók közé tartozik a Szlovéniában eredő Kerka folyó. Hossza összesen 80 km,
ebből 60 kilométer esik Zala megyére. Vízgyűjtő területe: 1598 km². A Kerka teraszos völgye
pleisztocén kavics- és homok hordalékkúpon alakult ki. Négy patak vizét egyesítve folyik
bele a Murába. A felső szakasza bővizű, gyors lefolyású, alsó szakaszán viszont lelassul.
Medre főképp kavicsos, kemény aljzatú, finomabb hordalék csak a partszegélyeken található.
Árvíz kialakulhat minden hónapban, de főleg kora nyáron és ősszel, kisvíz késő nyáron
jellemző. Az áradások következtében, vagy tartós csapadék esetén a völgyi területeken
jelentős a belvízveszély. Karbantartással, a földek alácsövezésével jelentősen csökkenteni
lehet az ebből eredő károkat.
Növényzet
Zala Magyarország egyik erdőben leggazdagabb megyéje. A erdő területe 117 ezer ha, amely
31%-os erdősültségnek felel meg. Dél-Zala és a Kerka-vidék erdőborítottsága még ennél is
magasabb, meghaladja a 40%-ot, gyenge termőképességű nyugati részeken ez az arány akár
60-70%-ig is felkúszhat.
A megye erdőállományainak jelentős része (60%) nevezhető természet közeli vagy
természetszerű erdőtársulásnak. Az erdők elsődleges rendeltetése a fatermesztés, mindössze
6%-ot találunk egyéb funkcióban.
A Göcseji flórajáráshoz tartozó tájegységek a névadó Göcsej és Hetés. Itt már alpi hatás
érzékelhető, ennek jele a nagy területet elfoglaló erdei fenyő. Előfordul elegyesen tölggyel
vagy önálló erdőalkotóként. A mai területének nagy részén telepítve van. Fontosak az itt
található gombák: vargánya, csiperke, őzlábgomba, fenyőalja, galambdúc, amelyek a régebbi
korokban jelentős szerepet töltöttek be a lakosság élelmezésében. A terület jellegzetes elemei
még a bükkösök és gyertyános-tölgyesek, melyekben megtalálható a zalai bükköny és a
pirítógyökér, a védett erdei ciklámen és a szártalan kankalin. Göcsej erdőborítottsága 40%-os,
a gyepterületek 13%-ot tesznek ki.
Állatvilág
A tisztább vizű vízfolyások (pl. Kerka, Kerca és Zala) jellemző faja a folyami kagyló és a
folyami rák.
A vizes területek kétéltűekben gazdagok: kecskebéka, vöröshasú unka, zöld varangy, barna
varangy, leveli béka, erdei béka. A hüllőket a vízisikló, erdei sikló, fürge gyík, fali gyík
képviseli. A madarak közül fontos megemlíteni a harkályféléket, mivel a Magyarországon
megtalálható fajok mind költenek itt is. A baglyok előfordulása is gyakori az erdőkben. Két
igen ritka madár a holló és a lappantyú is jelen van. Göcsej denevérállománya is gazdag, mind
az erdei, mind az épületlakók tekintetében, de a vizes területekhez kötődő fajok is jelen
vannak.
Talaj
A talajfajták fő előfordulási területe a csapadék függvényében nyugat–kelet irányban változik,
de ez nem jelenti azt, hogy az egyik talajra jellemző környezetben ne fordulna elő egy másik.
Alapvetően a következőt mondhatjuk el: a legnyugatibb, legcsapadékosabb részeken a pangó
vizes vagy pszeudoglejes barna erdőtalajok jellemzőek, ezek alacsony termékenységűek, akár
70%-ot is erdő fed. Kevés humusztartalma a sok csapadék által okozott kilúgozódásra
vezethető vissza.
Ahol a felszíni víz szerepe kisebb jelentőségű, ott a réti talajok, ahol viszont a gyakori
vízborításhoz magas talajvízszint is járul, ott lápos talajok uralkodnak. Ezeknek a talajoknak
termőrétege általában a magasabb, mint az erdőtalajoké. E két típusnál azonban megjelenik a
humusz sajátos változata, a nyershumusz, azaz a kevéssé elbomlott növényi részekből álló
anyag.
Táji értékek
Magyarország nemzeti parkjaink közül az Őrségi és a Balatoni Nemzeti Park kis területe
nyúlik be a tájba. Tájvédelmi körzet és természetvédelmi terület is kis területet foglal el a
megye területéből. Előbbi 3,9%[22], utóbbi pedig 1,5% a Magyarországon található összeshez
képest. Ezek közül a legértékesebbek:
A Surd községben kialakított arborétum, pihenőpark különleges értékét az adja, hogy a világ
szinte valamennyi fenyőfaja megtalálható itt.
A budafapusztai arborétum területét alkotó erdők 1945-ig Zichy családi birtokok voltak.
1945-ben az uradalmat államosították. Az arborétum kialakítása 1954-ben kezdődött meg
azzal a céllal, hogy elősegítse az idegen vidékekről származó fafajok magyarországi
meghonosítását. A régi kastélyparkhoz kapcsolódva újat alakítottak ki, a meglévő kis tavat
felújították és a Pajtafai-völgyben új víztározó épült. Az arborétum területének nagyobbik
részét az egzóta fafajok állományszerű telepítései alkotják, melyek egyediségükkel Európán
belül is ritkaságszámba mennek. A parkban 132-féle tűlevelű és 88-féle lomblevelű fát
találhatunk. Budafapuszta ipartörténeti szempontból is nevezetes. Az arborétumban emlékmű
jelzi a Budafapuszta-1-es számú fúrás helyét, ahol Magyarországon először megkezdődött a
földgázbányászat.
A térség számára óriási lehetőség rejlik a falusi turizmusban, ami még nincs kellően
kiaknázva.
Magyarország hévizekben egyik leggazdagabb területe a Zalai-dombság, melyet a
szénhidrogén bányászat során végzett mélyfúrások tártak fel. Az itteni termálvizek általában
kb. két millió éves, felső pannon korú üledékekben halmozódtak fel. A környék
termálvizeinek ásványianyag-tartalma, hőmérséklete és vízhozama termálkutanként erősen
változik. E termálkincsre alapozva épült meg Bázakerettyén, Letenyén, Lentiben,
Zalakaroson, Kehidakustányban, Zalaegerszegen, Zalaszentgróton és Gelsén is a termálfürdő.
Forrás: Wikipédia