A mezőgazdasági technika fejlődése a XI-XII.

században

A Nyugat-római Birodalom szétesését követően (476) Európában gazdasági hanyatlás

ment végbe. Ennek okai a népvándorlás pusztításai és a belső háborúk, melynek
következtében visszaesett a termelés, elpusztultak a városok és éhínség dúlt. A földművelés a
VIII. századig nem fejlődött. A jól megszokott vad talajváltó rendszert alkalmazták. A talaj
egy részét annak kimerüléséig művelték (4-6 év), majd új földeket vettek birtokba. Ez
alacsony hozammal járt, és csak az önellátásra volt elegendő.
A földművelés a VIII. században fejlődésen ment keresztül. Ennek okai a nomádok
technikai újításai, valamint a kolostorokban kidolgozott új termelési módszerek. A
kétnyomásos gazdálkodás esetében a föld egyik felét bevetették, a másik felét pihentették
(ugar vagy legelő, melyet az állatok trágyáztak). Az egységeket évente cserélgették.
A háromnyomásos gazdálkodás esetében a föld egyharmadát tavaszi búzával, a föld
egyharmadát őszi búzával vetették be, míg a maradék egyharmadot pihentették (ugar). Az
egyes egységeket itt is évente cserélgették.
A termelést elősegítették az új eszközök is, melyek közül a csoroszlyás
kormánylemezes nehéz fordítóeke volt a legfontosabb. Ez az eszköz a faekéhez képest
mélyebben szántott, és a keményebb földeket is feltörte, így megnőtt a művelés alá vonható
földek mennyisége. A földet meg is fordította, így javult annak szellőzése, valamint a víz
könnyebben szivároghatott a talajba. A tövis borona, pedig elegyengette a talajt az eke után.
Ehhez azonban jóval nagyobb igaerő kellett, mint eddig. Így a nyakhámot felváltotta a
szügyhám, melynek előnye, hogy nem fojtotta meg az igásállatot. Az igás állatok lábára
patkó került, míg az aratásnál megjelent a sarló valamint a kasza, így az aratás gyorsabb lett,
és csökkent az elhullajtott gabonaszemek mennyisége is.
Ennek következtében javult az élelmiszer ellátás, nőtt a lakosság (38-ról 75 millió főre,
demográfiai robbanás ment végbe), beindult a kereskedelem és erősödött a hitélet (mivel az
újítások a bencés kolostorokból származtak). A bencés szerzetesek támogatták a szorgos
életet, jelszavuk: „Ora et labora! – Imádkozz és dolgozz!”.
Az új termelési struktúra átalakította a társadalmat is és kialakult a feudális társadalmi
rend. A hatalom alapja a földbirtok, azaz a feudum volt (feudalizmus), melynek jelszava:
„Non ager sine senior! – Nincs föld úr nélkül!”.
A feudalizmust négy korszakra oszthatjuk:
o Prefeudális – germán korszak (476- VIII. századig)
 o Korai feudalizmus (VIII-XI. századig)
o Érett feudalizmus (XI-XIV. századig)
o A feudalizmus válságkora (XIV-XVII. század)
Az új vezető réteg a korábbi római nagybirtokosokból, a germán törzsfőkből és azok
fegyveres kíséretéből alakult ki.
Mivel a vezető réteg egyedül nem tudta megművelni saját földjeit, így a föld egy részét
híveiknek adományozták (hűbérbirtok). A hűbérbirtoknak két típusa volt. Az egyik a
beneficium (jótéteménybirtok), amely nem örökíthető. A másik típus a feudum, amely már
örökíthető birtoktípus.
Mivel a nagyhűbéresek sem voltak képesek egyedül megművelni a kapott földeket, így
ők is adományoztak. Így alakult ki a hierarchikus hűbéri lánc, mely a hűbérúr (senior) –
hűbéres (vazallus) kapcsolaton alapszik. A Karoling-korra elterjedt az ún. hűbéri eskü, mely
egy kölcsönös fogadalom a hűségre. A hűbéresnek három kötelezettsége volt. A hűség
(fidesz), a katonáskodás (auxilium) és a hivatal ellátása (consilium). Így a hűbéresek nem
fizettek a királynak adót, ezt nevezték immunitásnak (nemesi adómentesség).
A hűbéri lánc Angliát leszámítva mindenhol így nézett ki. A különbséget Anglia és a
többi feudális európai állam felépítése között az jelentette, hogy Angliában mindenki
közvetlenül a királynak esküdött fel, így csupán egyetlen senior, azaz hűbérúr volt az
országban, maga az angol király, mindenki más vazallus volt (vazallus állam).
A hűbéri lánc azonban több veszélyt is hordozott magában. Az eskük többsége csak
szóban hangzott el, a pápa akár ki is átkozhatja az uralkodót, ezzel a neki tett eskük
érvényüket vesztik, továbbá a földesúr ítélkezett a jobbágya felett a peres ügyekben (úriszék),
így megvan a visszaélés veszélye.
Az új társadalmi hierarchiában legalul a jobbágyság foglalt helyet. Ők művelték meg a
földeket. A jobbágyság felszabadított rabszolgákból (servus casatus), korábbi colonusokból
(római szabad földbérlők) és germán parasztokból alakult ki. Egy ember több különböző
okból juthatott jobbágysorba: eladósodott, védelmet akart szerezni, elengedett büntetésért
cserében, fenyegetés következtében, vagy ha korábban rabszolga volt, egyszerűen csak
eladományozták.
A jobbágy nem tulajdonosa, csak használója földjének. Ha rendezte tartozásait, akár el
is adhatta a jobbágytelket. Néha azonban tiltották a jobbágyok szabad költözködését, ezt
nevezzük röghöz kötésnek. A jobbágy szabadon használhatta a szabad királyi erdőket, a
tavakat, a folyókat és a közös legelőket. Szolgáltatásokkal tartozott a földesurának és az
egyháznak.
A földesúrnak fizetett szolgáltatások közül a legfontosabb a robot (munkajáradék). A
földesúr kezén lévő földeken (allódium vagy majorság vagy terra dominicalis) végzett
ingyen munka, mely vagy igás robot, kapás robot, vagy ingyen szállítás (fuvar). Legtöbbször
havi néhány nap.
Egyéb járadékok még a terményjáradék (kilenced), mely a termény egy részének
beszolgáltatása. Ezt később felváltja a pénzjáradék (a termény egy részének értéke). Végül,
pedig az ajándék (lakoma, bor, sör, pálinka, szőlő, gyümölcsök).
A jobbágy az egyháznak tizedet (dézsma vagy decima) fizetett (innen származik, a
„megdézsmál” szavunk). Kezdetben a termény egytizede, később a termény értékének
egytizede volt. Hazánkban a II. András által 1222-ben kiadott Aranybulla foglalkozott azzal,
hogy a tizedet pénzben vagy terményben lehet e beszedni a jobbágyságtól).
Összességében a feudalizmusról elmondhatjuk, hogy bár nem a legtermelékenyebb
struktúra, de évszázadokon keresztül fenntartotta a társadalmi rendet Európában. Hazánkban
majd csak a reformkorban szüntetik meg a jobbágyságot az 1848. április 11-én kiadott ún.
áprilisi törvényekben. Oroszországban még ennél is tovább, egészen 1861-ig fennmaradt a
jobbágyság.