Az első világháborút lezáró békék

Magyarország az első világháborúban (1914-1918) a vesztes központi hatalmak

oldalán harcolt az Osztrák-Magyar Monarchia (OMM) részeként, jelentős szerepet vállalva
mind a keleti (orosz), mind a déli (balkáni és olasz) fronton. A világháború legvéresebb
ütközeteit vívtuk (isonzói-csata, doberdói-csata, piavei-csata). Az 1920. június 4-én ránk
erőltetett trianoni békediktátum azonban túlmutat minden más állam büntetésén, melyben az
európai hatalmak semmibe vették Wilson amerikai elnök 14 pontját, mely önmérsékletet írt
elő a győzteseknek, és tiltotta a vesztesek megalázását, amely a vesztesekből revánsvágyat
(bosszúvágyat) válthat ki.
A békeszerződés aláírása sem volt zökkenőmentes. A magyar békedelegáció már 1920.
elején kiutazott Párizsba. A politikusokat tudósok és szakemberek is elkísérték, köztük Teleki
Pál, a „vörös térkép” elkészítője. A térkép a Kárpát-medence etnikai viszonyait mutatta be,
a magyarokat a jól látható vörös szín jelölte. Célja hazánk történelmi egységének bizonyítása.
A magyar küldöttséget azonban nem tárgyalni, hanem csupán a békét aláírni hívták
Párizsba. Apponyi Albert, a delegáció vezetője záróbeszédében csak a következőket mondta:
„Öngyilkosok lehetünk, nehogy megöljenek”.
Horthy nem tehetett mást, mint meghajolt az antant akarata előtt és elfogadta a trianoni
békediktátumot. Horthy úgy fejezte ki, hogy nem ért egyet a békével, hogy egy jelentéktelen
politikust nevezett ki miniszterelnökké és az ő kormányával íratta alá a békediktátumot
(Simonyi-Semadam Sándor kormánya). Így 1920. június 4-én a magyar küldöttség a
versailles-i Trianon palotában aláírta a békediktátumot.
Ezzel véget ért hazánk számára a háborús állapot. Ady Endre: Üdvözlet a győzőnek
című versében a következőt kérte a győztes hatalmaktól: „Ne tapossatok rajta nagyon!”,
ennek ellenére mégis megszületett a megalázó trianoni békediktátum.
A béke jelentős területi veszteséget írt elő hazánk számára (72%!). A korábbi 325 ezer
km²-ből csak 93 ezer km² maradt meg („trianoni trauma”). Romániához került Erdély és a
Partium, Csehszlovákiához a Felvidék és Kárpátalja, a Szerb-horvát-szlovén Királysághoz
a Délvidék és Horvát-Szlavónország, Ausztriához Burgenland, Lengyelországhoz 5 falu és
Olaszországhoz Fiume városa.
Több vitás ügy is volt, ezek közül a leghíresebb Sopron városának hovatartozása. A
város lakói végül 1921. decemberében népszavazással hazánk mellett döntöttek (melyet az
ún. „rongyos gárda” és az olaszok fellépése erőszakolt ki), ezért megkapták a
„leghűségesebb város” (civitas fidelissima) elnevezést. Néhány kisebb település is
visszatérhetett hazánkhoz (pl.: Szentistvánlak vagy Somoskő).
A béke jó néhány települést egyszerűen kettévágott (pl.: Komárom) vagy egyes
városrészeket választott le (pl.: Sátoraljaújhely – Újhely).
Balassagyarmat kormánybiztosa nyomásásra Vizy Zsigmond és Bajatz Rudolf
századosok csapataikkal elűzték a cseh helyőrséget („Egy olyan ország akarja fitogtatni
erejét, amely nem is létezik, hiszen még határai sincsenek!”), így a város ismét hazánkhoz
tartozott (ezért a város megkapta a „legbátrabb város”, azaz a „civitas fortissima”
elnevezést).
A béke etnikai hatásai is szemmel láthatóak voltak. A lakosság 18,2 millió főről 7,6
millióra csökkent, elcsatolva ezzel a nemzetiségiek nagy részét, de kb. 3,3 millió magyart is,
így a határ túloldalán színmagyar területek jöttek létre. Ezen magyarok közül kb. 400 ezren
hazatértek az őket ért atrocitások miatt. Mivel nem volt hová menniük, így jobb híján
elhagyott vonatvagonokban húzták meg magukat (vagonlakók). Az új határok közé szorított
Magyarország azonban nemzetállammá vált (a lakosság 92%-a magyar).
A béke évszázados gazdasági kapcsolatokat vágott szét, elvágva ezzel a nyersanyagokat
az iparvidékektől. Ez leginkább Budapestet érintette negatívan, mivel a főváros még szénhez
sem jutott. Az egységes birodalmi piac szétesett, a gazdasági széttagoltság az egész térség
fejlődését visszavetette.
A vasúthálózat jelentős része is az utódállamokhoz került, több helyen megszűnt vagy
bonyolulttá vált a vasúti közlekedés. Az együttműködés hiányában az árvizekkel szemben is
nehezebben lehetett védekezni, mivel a folyók felső szakaszai a kisantanthoz kerültek.
A versailles-i békéhez hasonlóan a trianoni békediktátum is tartalmazott katonai
előírásokat melynek célja, hogy hazánk alkalmatlan legyen a revánsra a kisantanttal
szemben, amely egy ilyen megalázó béke után várható lett volna. Megtiltották az általános
hadkötelezettséget, a szárazföldi haderő létszáma maximum 35 ezer fő lehetett, nem lehettek
modern fegyvereink (repülőgépek, páncélosok). Sok helyen felszedték a síneket is,
meggátolva ezzel az esetleges gyors mozgósítást.
A kisantant államai (Csehszlovákia, Románia és a Szerb-horvát-szlovén Királyság,
ahogy Clemenceau nevezte őket: „a mi győzelmünk sakáljai”) így külön-külön is erősebbek
voltak hazánknál. Ady Endre így reagált a békediktátum katonai előírásaira: „Magyarország
képtelen az önvédelemre!”.
Hazánkban egyetlen politikai erő sem fogadhatta el a békét, követelték annak
felülvizsgálatát (revízióját). A revíziónak több típusa volt (békés revízió – csak diplomáciai
eszközöket vessünk be a revízió érdekében, erőszakos revízió – vissza kell foglalni az
elvesztett területeket, részleges revízió – csak a magyarlakta területeket szerezzük vissza,
teljes revízió - az egész történelmi Magyarország egységének visszaállítása).
Különböző szlogenek és versikék születtek, éltetve a revíziót, ilyen pl.: a „Tria-Non”
kifejezés vagy „Csonka Magyarország nem ország, egész Magyarország mennyország.”
versike.
Sőt, az iskolákban reggel és hazaindulás előtt a diákok a következő imát mondták el:
„Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában,
Hiszek egy isteni örök igazságban.
Hiszek Magyarország feltámadásában! Ámen!”
Szintén a revízió ügyét hirdette Endrész György repülőgépe, a „Justice for Hungary”
(„Igazságot Magyarországnak”), mely 1931-ben átrepülte az Atlanti-óceánt.
A békeszerződés Európa-szerte nagy felháborodást váltott ki. Loyld George angol
miniszterelnök, aki részt vett a békeszerződés kidolgozásában az 1920-as évek végén a
következőt nyilatkozta: „A kisantant államai túllépték az önrendelkezés szerepét!”.
Néhány nyugati újságíró még évekkel később is a magyar ügy mellett cikkezett, pl.:
Lord Rothermere, „Magyarország helye a nap alatt” című újságcikke (London 1927).
Tiszteletére emelték Budapesten a Magyar Igazság Kútját, továbbá született egy óvodás vers
is: „Üdvözlet Rothermere bácsinak” címmel.
A térség meggyengülése, az emberek kiábrándultsága, az elhibázott béke és az elfojtott
revánsvágy előrevetítette egy esetleges újabb világháború kirobbanásának lehetőségét. Egy
francia tábornok a következőket mondta, miután meglátta a versailles-i és a trianoni békét:
„Ez nem béke, ez fegyverszünet húsz évre!”. Igaza lett, 1939-ben, a versailles-i békeszerződés
megszületésének 20. évében ki is robbant a második világháború.