Kutatásom célja annak feltárása volt, hogy vélekednek a magyar maratonisták a holtpont élményről

és milyen stratégiákat alkalmaznak annak leküzdésére. Az eredmények segíthetik a sportolókat az

élménnyel való megküzdésben.
A 27. Budapest Maraton teljesítői közül 278 fő vett részt az internetes kutatásban. A kitöltők átlag
életkora 37,77 év, 78,1%-uk volt férfi, 43,2%-uk élete első maratonját teljesítette. A kitöltés során
nyitott kérdések segítségével a futás során jelentkező holtpont élményről alkotott elgondolásaik,
tapasztalataik megfogalmazására kértem a futókat.
A kitöltők 77,3%-a számolt be holtpont élményről, amit 73,9%-uk elkerülhetőnek tart. A sportolók
többsége a megterhelés hatására bekövetkező fáradást (37,2%), nem megfelelő felkészülést (33,5%)
vagy rossz taktika választását (15,8%) tekinti kiváltó tényezőnek. A holtpont leküzdéséhez használt
eszközként a legtöbben önbuzdítással élnek (34,4%). A pozitív gondolatokat alkalmazóknál később
jelentkezett a holtpont élmény (p<0,05) és rövidebb ideig is tartott (p<0,1), valamint kevesebb
holtponton kellett átesniük (p<0,05), mint a negatív gondolatokról is beszámolóknak. A holtpont
élmény leküzdésében a legeredményesebbnek a rövid távú önbuzdítást alkalmazók bizonyultak, ez
a stratégia a hosszú távú önbuzdításnál is eredményesebbnek tűnik (p<0,001).
A kutatás eredményeként közelebb kerültem a magyar maratonisták holtpontról alkotott képének
megértéséhez, az általuk alkalmazott stratégiák hatásosságának vizsgálatához.