Hermann Marika: Zsófi, és Palkó macska kalandja

Zsófi, izgatottan hajolt egy papírlap fölé, és kerek betűkkel írni kezdte: Kedves Mikulás!

- Hahahaha! Mikulás nem is létezik! - hallotta, Rita gúnyos nevetését.

Zsófi, ezen úgy megsértődött, hogy elhatározta, világgá megy.
Papucsban, kabát és sapka nélkül kiszaladt az udvarra.
Palkó, a tarka macska, éppen verebekre vadászott. Amikor Zsófi elrobogott mellettük, a vere-
bek felrebbentek.
- Nézd meg mit csináltál? - kiáltott Zsófi után morcosan a macska.
Zsófi megtorpant:
- Bocsánat, én nem akartam - mentegetőzött hüppögve.
- Ugyan, ne pityeregj, majd visszajönnek - legyintett Palkó.
- Én nem a verebek miatt sírok.
- Neeem? - csodálkozott a macska. - Akkor miért sírsz?
- Azért sírok, mert Rita kinevetett, és azt mondta, hogy a Mikulás nem is létezik.
- Már, hogy ne létezne? - csattant Palkó hangja - hiszen nekem személyes jó barátom - húzta
ki magát büszkén.
Zsófi, ámult-bámult a hallottakon.
- Neked tényleg jó barátod a mikulás?
- Az bizony, és ha szeretnéd, akkor elviszlek hozzá, csak ne bőgj!
- Nagyon szeretném - lelkendezett Zsófi.
- De hiszen, te vacogsz! - kiáltotta a macska, és kézen fogta a kislányt. - Gyere velem! - kurjan-
totta, és futottak a kamrába.
Ott Palkó kinyitotta az öreg szekrény ajtaját, amiben anyu a régi ruhákat tartotta.
- Öltözz fel! - adta ki a parancsot.
Zsófi kiválasztott egy kabátot, egy sálat, és egy sapkát, azokat felvette, de csizmát nem talált.
- Bújj bele ebbe - hozta oda Palkó, anya hótaposóját.
Zsófi belebújt a hatalmas csizmába.
- Pont jó - mondta Palkó, és már indult is az erdő felé.
Zsófi ott botladozott a nyomában. Útközben feltámadt a szél, és a hó is esni kezdett.
- Biztos, hogy erre kell menni? - kérdezte Zsófi dideregve.
- Ha te jobban ismered a Mikuláshoz vezető utat, akkor menj előre - sértődött meg a macska.

Zsófi egyáltalán ismerte az utat, így csendben baktatott a macska nyomában.

Már bent jártak az erdő közepén, és amerre néztek minden csupa hó volt.
- Menjünk inkább haza - mondta félénken Zsófi.
Mi tagadás, Palkó is nagyon fáradt volt már, és fogalma sem volt merre kell menni, így hát
gyorsan rávágta.
- Jó, akkor hazamegyünk.
Igen ám, de a nyomukat belepte a friss hó, így nem tudták merre induljanak.
- Nem is igaz, hogy a Mikulás a barátod! - kiáltotta Zsófi szemrehányóan.
- Igenis a barátom, de azt tényleg nem tudom, hogy merre lakik - vallotta be Palkó szégyen-
kezve.
Ahogy ott vitatkoztak, a távolból egy hangot hallottak.
- Lehet, hogy farkas - suttogták és ijedten összebújtak. A hang egyre közeledett.
- Itt valaki énekel! - kiáltották, ugyanis a dal egyre közelebbről hallatszott.

Csing-ling, csilingel a szán,

Repül erdőn, hegyen át.
Rajta ül a nagy szakállú,
Kedves, öreg Mikulás.

- Hóhahó! - hallatszott a magasból, és máris leszállt mellettük egy rénszarvasszán.

- Megjött a Mikulás! Megmenekültünk! - kurjantotta Palkó vidáman.
Zsófi ámulva nézte a mikulást, akinek hófehér szakállán, fényesen csillogott a hó.
- Ti, hogy kerültetek ide, ebben a zord időben? - kérdezte a Mikulás.
Palkó, és Zsófi pirulva mesélték el, hogy kerültek az erdő közepére.
- Nagyon veszélyes dolog, elcsavarogni! - ingatta a fejét a Mikulás, miközben felültette Zsófit a
szánkóra. - Pattanj fel te is! Hazaviszlek titeket - intett a macskának, és vigasztalásul két sza-
loncukrot nyomott Zsófi kezébe.
- Köszönöm - rebegte Zsófi, és bekapta az egyik szaloncukrot, a másikat pedig Palkónak adta.
- Edd meg, fincsi.
- Jószívű kislány vagy - mosolygott a Mikulás, és jól betakargatta mindkettőjüket. - Énekel-
jünk! - mondta, és dalolni kezdett.
Zsófi és Palkó, vele énekeltek.

Csing-ling, csilingel a szán, Körötte sok, kis hópihe,

Repül erdőn, hegyen át. Kacag, dalol, táncot jár.
Rajta ül a nagy szakállú, És megpihen a mikulás,
Kedves, öreg Mikulás. Óriási puttonyán.
 Abban van a sok ajándék, Meglátja majd a mikulás,
Minden jó kisgyereknek, Megállítja szánkóját,
Ezért, néked azt ajánlom, És jutalmul néked adja,
A csizmádat pucold meg. A mikuláscsomagját.

Beburkolózva a meleg subába, vidáman daloltak egészen hazáig.

- Hóhahó! - kurjantotta a mikulás, és a szánkó megállt Zsófiék háza előtt.
- Hazaértetek - mondta, és letette Zsófit az ajtó elé. - Te velem tartasz, Palkó barátom? - kér-
dezte a macskától.
- Boldogan! - örvendezett a macska, és búcsút intett Zsófinak. - Vacsorára itthon leszek,
nyaúúú! - nyávogta büszkén, majd eltűntek a sűrű hóesésben.

Zsófi, lelkesen integetett utánuk, majd beszaladt a szobájába, és írta tovább a levelét.
Már azzal sem nem törődött, hogy Rita kineveti. Lelkesen rótta a sorokat, egyiket a másik
után.

Kedves Mikulás!

Nagyon örülök, hogy találkoztam veled!

Köszönöm, hogy hazahoztál!
Ígérem, soha többé nem csavargok el, és Palkónak is szólok, hogy ne barangoljon folyton,
mert baja esik.
Még arra kérlek, hogy Ritának ne hozzál virgácsot.
Tudod, Ő általában kedves lány, és nagyon szeret engem.
Majd megmondom neki, ha nem veszekszünk, akkor mi is kapunk tőled csomagot.

Szeretlek téged Mikulás!

Zsófi

Összehajtotta a levelet, és betette az ablakba, majd futott anyuhoz.

- Írtam levelet a mikulásnak - újságolta boldogan.
Anyu rámosolygott Zsófira:
- Ügyes vagy - mondta kedvesen.
Reggel, amikor Zsófi felébredt, az ablakban, egy levelet, és két mikulás csomagot talált.
Izgatottan olvasni kezdte a levelet.
Kedves Zsófi!

Te jószívű, és okos kislány vagy, ezért hoztam neked egy mikulás csomagot.
A másik csomag Ritáé, mert ő is megbánta már, hogy kinevetett téged.
Az előszobában találtok egy szánkót is. Az mindkettőtöké. Szánkózzatok jókat együtt, vidáman.

Szeretettel ölel.
Mikulás

Zsófi felkapta a csomagokat és izgatottan futott az előszobába.

- Rita! Rita! Gyere gyorsan, csomagot és szánkót kaptunk a Mikulástól! - kiáltozta, és felpattant a szánkóra.

Rita gyorsan kipattant az ágyából, és odahuppant Zsófi mellé.

Boldogan egymásra nevettek, és fülig érő szájjal bontogatták a mikulás csomagokat.
Palkó, a tarka macska, mancsai között egy gumiverébbel, békésen dorombolt a kandalló előtt.

*** VÉGE ***