Szabó Péter - Van Élet A Halál Előtt!

www.szabo-peter.
hu
1
Copyright: Szabó Péter © 2014
Szerkesztette: Molnár Eszter
Borítót készítette és a tördelést végezte:

Lénárd György (G design Kft.)
Kiadja:
Guruló Egyetem Kft., 2014
Felelős kiadó: Szabó Péter, a Guruló Egyetem vezetője
Nyomdai munkálatok:
Prime Rate Nyomda, Budapest
ISBN: 978-963-08-5641-6
2
Ajánlom ezt a könyvet
két csodálatos gyermekünknek,
Vilmosnak és Titusznak, akik lényükkel,
áradó szeretetükkel minden áldott nap
bearanyozzák az életemet.
3
Ajánlás
„Merész felvetés, bátor üzenet, hiteles szerző. Legyen a következő
könyv, amit elolvasol!”
Doubravszky György
Bagolyvár Könyvkiadó
„Szabó Péter rendkívül lényegre törően és rengeteg példán keresztül

mutat rá az élet fontosságára és arra, hogy az idő az az erőforrásunk,
amiből nem tudunk felhalmozni, félretenni. A könyv gyakorlatias esz-
közöket ad kezünkbe, amelyek abban segítenek, hogy bölcsen hasz-
nálhassuk fel ezt a kincset. Az élet túl rövid ahhoz, hogy csak esetle-
nül, céltalanul sétálgassunk benne! Éld meg az életed, hogy a végén
büszkén és elégedetten tekinthess vissza rá! Ajánlom minden alvónak,
ébredni vágyónak és ébren lévőnek!”
Muhoray Róbert
tréner
„Mutasd a barátaid és megmondom hol fogsz tartani 5 év múlva

szól a mondás. Óriási megtiszteltetéssel és büszkeséggel tölt el, hogy
Péter az egyik legjobb barátom. Az elmúlt években volt szerencsém
végigkísérni őt azon a folyamaton, aminek az eredményeképpen olyan
emberré vált, akinek élete minden területe remekmű. Azért tudta ezt
elérni, mert a szívére hallgatott és merte az álmait követni. Nem sajnált
időt, energiát és pénzt fektetni önmagába és tenni azért, hogy céljait
elérje. Ha úgy érzed, más életre vágysz, mint a mostani, de nem tudod,
hogyan indulj el álmaid felé, akkor óriási hírem van számodra! Ugyanis
a receptet tartod hozzá a kezedben, ennek a könyvnek a formájában,
amit olyan ember írt, aki már megcsinálta.”
Szántai Zsolt
BodyWakes, alapító
4
„Péternek hihetetlen érzéke van meglátni és megfogalmazni az élet-
ben igazán fontos dolgokat. Úgy tud írni és kommunikálni, hogy az
ember nem tudja letenni a könyvet, csak ha már végigolvasta. Ebben
az a fantasztikus, hogy nemcsak mondja, de így is él, és ezáltal igazi
példakép környezete számára. A könyv nemcsak szórakoztató, de igazi
tankönyv is. Szívesen ajánlom mindenkinek, aki boldogan akar élni és
ehhez kapaszkodót keres.”
Farkas János
UFS Group Holding Zrt.
üzletág-igazgató
„Könyvként kezdtem el olvasni, de rájöttem, hogy ez nem az. Ez az

ÉLETÜNK MUNKAFÜZETE.
Használata mindenkinek (pontosabban csak annak, aki valóban
boldog akar lenni) kötelezően ajánlott!”
Falucskai Attila
FIVOSZ, Borsod megyei elnök
„NE MERD LETENNI! Ha élni akarsz, és nem csak túlélni, ha repülni

akarsz, és nem csak hason csúszni, akkor OLVASD EL! Mert muszáj.
Hogy ne lábujjhegyen menj a sírig! Ez a mondat örökre bevésődött.
Péter barátom magasra tette a lécet az előző könyvével, de lazán meg-
ugrotta ezzel az újjal. És le sem szállt utána...
Én már várom a következőt. Az Állj félre a saját utadbólt megvettem
mindenkinek, akinek tudtam: az irodai kollégáimnak, a barátaimnak,
a fodrászomnak. A” Van élet a halál előtt”-et szerintem cukorkaként
fogom osztani mindenhol, ahol csak megállok...”
Palánkai Gábor
Ügyvezető akadémia, alapító
5
„Szeretettel ajánlom Péter könyvét mindazoknak, akik régóta keresik
a receptet a boldog és sikeres élet kialakításához! Nagyon hálás va-
gyok azért, hogy személyesen is ismerhetem Őt, tanulhatok Tőle és a
barátja lehetek! Péter valójában így éli a mindennapjait, teljes integri-
tásban. Ezért is tudom tiszta szívvel, őszintén elmondani Neked Kedves
Olvasó, hogy miért olyan nagy kincset tartasz most a kezedben: ebben
az írásában Péter saját megélt tapasztalatainak ereje vegyül egy ha-
talmas életigenléssel, valamint a 10 év önfejlesztés során elsajátított
tudással! Használd ezt a könyvet mint gyakorlati útmutatót, rengeteget
fog segíteni az „utazásod” során!”
Sok szeretettel,
Gulyka Krisztina
FLP
„Három fontos dolgot kap az, aki ezt a könyvet elolvassa: Egy NA-
GYÍTÓT, amivel pontosan, részletesen megvizsgálhatja a jelenlegi éle-
tét. Egy TÁVCSÖVET, amivel kinézheti azt a célt és a hozzá vezető utat,
bárhol is legyen, ami Őt valóban boldoggá teszi. Egy ITINERT egy
olyan embertől, aki sokak számára példa, aki ezt gyakorlatban meg-
csinálta és most már ÉL, BOLDOGAN ÉL!”
Köszönöm az élményt,
Sírmán Tamás
Kyäni
„Péter életével egy erőteljes és szerethető személyes példaként szol-

gál arra, hogy élni, igazán boldogan élni hogyan és miképp érdemes.
A szegénységből, az egyszerűségből, a sivár kilátástalanságból csa-
ládi minta és segítség nélkül hogyan kell felállni és kitartó, tudatos,
elkötelezett munkával, szenvedélyes szeretettel példaértékű emberré
vélni, aki tudja, meri és akarja élvezni az életét. Nekem Ő ilyen. Egy
IGAZI ember. Ez a könyv alaposan felkavar, mély gondolataival, bölcs
6
meglátásaival arra bátorít, hogy ássunk le személyiségünk legmélyebb
rétegeibe és vizsgáljuk meg, mit találunk ott. Persze lehet, hogy közben
fájdalmasan erőteljes felismeréseink is lesznek, de pont ettől lesz ez iz-
galmas kaland. Érdemes tehát ebbe a tükörbe jó mélyen belenéznünk,
ihletet merítenünk, követni a boldogságunk megtalálásához mutatott
utat és megérteni, hogy időnk sajnos nem végtelen, és mindeközben
Karinthy Frigyes szavaival élve azt is végiggondolnunk: De vagyunk-e
azok, amik lehetnénk?”
Szeretettel és barátsággal,
dr. Havas Csilla
Quantis Group

7
8
Tartalomjegyzék
Előszó........................................................................ 11
Első rész................................................................... 17
Miért is születtünk?.................................................................................... 19
Siker vagy boldogság? Válaszd mindkettőt!.......................................... 41
Miért boldogtalan, aki sikeres? .............................................................. 53
A jó a legjobb ellensége.......................................................................... 65
Merj kilógni a sorból!............................................................................... 71
Második rész............................................................. 77
Miért is nyílt ki a szemem ma reggel?..................................................... 79
Hogyan találjam meg valódi céljaimat?................................................. 87
Fedezd fel legfőbb erősséged!................................................................ 93
Találj rá a szenvedélyedre!...................................................................... 101
Ebből képtelenség megélni...................................................................... 111
Miért is akarod?........................................................................................ 123
Harmadik rész ......................................................... 127
Kitartás vagy makacsság?........................................................................ 129
A szokás hatalma...................................................................................... 137
Tartózkodj az álomtolvajoktól!................................................................ 143
Olvasd el az apró betűs részt is!............................................................. 151
Van élet a halál ELŐTT!............................................................................ 155
9
10
Előszó
A legtöbb ember retteg a haláltól. Ez lehet a legfőbb magyarázat
arra, hogy ha bemegyünk egy könyvesboltba, miért is vannak roska-
dásig a polcok azokkal a könyvekkel, amelyek a halál utáni dolgokkal
foglalkoznak. Rettegünk attól, hogy meghalunk, és ez érthető. Nem
akarunk szembenézni azzal, nem akarjuk elfogadni, hogy napjaink
meg vannak számlálva, és egyszer csak vége lesz. Van, aki attól fél,
hogy semmi sem marad utána, van, aki attól, hogy mi lesz a szeret-
teivel, akiket itt hagy maga után, és van, aki azért fél, mert fogalma
sincs, mennyi ideig is élhet valójában, hiszen ezt nem mi döntjük el.
Ahogy a mondás is tarja: ember tervez, Isten végez. Vagyis szeretnénk
mi megszabni, hogy meddig is élünk, de ez azon kevés dolgok közé
tartozik, amelyek nem csak rajtunk múlnak, és ezt valóban nehéz tu-
domásul venni.
Az évek során több ezer emberrel végeztettem olyan gyakorlatokat,
amelyek az elmúlás témaköréhez kapcsolódnak. Ezek alapján kijelent-
hetem, hogy a legtöbben tényleg rettegnek a haláltól, ezért nem is
szeretnek foglalkozni a témával, igyekeznek szőnyeg alá seperni, mint
valami olyasmit, amivel ráérünk foglalkozni majd akkor, a maga ide-
jén. Sokszor van olyan érzésem, mintha némelyek abban reményked-
nének, hogy ők lesznek azok a szerencsés kivételek, akiket ez nem fog
érinteni, és bár eddig még senkinek sem sikerült elkerülni, nekik talán
összejöhet.
Engedd meg, hogy kendőzetlenül őszinte legyek veled: Úgysem
úszod meg élve! Amiben teljesen biztosak lehetünk, hogy mindannyian
meg fogunk halni. Ez tény. Ennek kapcsán érthető módon rendszere-
sen vissza-visszatérnek bennünk azok a kérdések, hogy: Tényleg csak
ennyi az egész? Még néhányszor elfújjuk a gyertyát a szülinapi tortán,
aztán vége? És mi lesz velünk azután? Vajon fognak ránk emlékezni?
Vagy egyszerűen csak elfelejtenek majd?
Hidd el, nem riogatni akarlak az elmúlás témájával, hiszen nem sok
nálam optimistább emberrel találkoztam mostanában, egész egysze-
11
rűen csak arra szeretnélek rávenni ennek a könyvnek a segítségével,
hogy hozd ki az életedből mindazt, ami benne van!
Véleményem szerint sokkal jobban tennénk, ha ahelyett, hogy az
aggódásra pazaroljuk drága időnket és energiánkat, hogy mi is fog
történni aztán, inkább arra koncentrálnánk, hogy mit tehetünk addig,
amíg élünk. Nem az a helyes kérdés, hogy mi van a halál után, vagy
hogy mikor fogunk meghalni, hiszen ezt nem mi döntjük el, hanem az,
hogy mit tehetünk addig, amíg élünk? Meggyőződésem, hogy az egyik
legnagyobb felfedezés az életünkben az lehet, hogy van élet a halál
előtt!
Ahelyett, hogy azzal foglalkozunk, mikor fog véget érni az életünk, és
mi fog történni azután, sokkal jobban tesszük, ha arra koncentrálunk,
mi mindent tehetünk ma, holnap, minden egyes napon, amit addig
ajándékba kapunk.
Mindannyiunknak van választásunk, hogy mit kezdünk az életünkkel,
még akkor is, ha a többség ezt nem így látja, és azt gondolja, az élet
az, ami csak úgy megtörténik velünk. Sajnos az emberiség legnagyobb
része tényleg elherdálja az életét, és a benne lévő lehetőségeknek csak
egy töredékét használja ki.
Ezért adtam azt a címet ennek a könyvnek, hogy Van élet a halál
ELŐTT!. Azt nem tudom, mi lesz utána, azt azonban látom, hogy az
emberek legnagyobb része sohasem él igazán. Ahogyan Benjamin
Franklin találóan megfogalmazta:
„A legtöbb ember meghal 25 évesen, de csak

75 évesen temetik el.”
Benjamin Franklin
Szerintem ez így nagyon nincs rendjén. A többség – szinte elenyésző

kivétellel – kispórolja magát az életből. Lábujjhegyen mennek végig
az életükön egészen a sírig. Ha megnézed a járókelőket az utcán, a
legtöbben olyanok, mint az élőhalottak. Csak vonszolják magukat.
Nincs bennünk élet, nincs bennük tűz, üres a tekintetük, eltűnt belőle a
ragyogás, amely gyermekként még ott volt. Az, amit a legtöbb ember
12
életnek hív, valójában csak meggyalázása annak a felbecsülhetetlen
értékű ajándéknak, amelyet kaptunk. Annak a csodálatos lehetőség-
nek, hogy létrehozzunk valamit. Jobbá tegyük a világot. Mesterművet
alkossunk az életünkből.
Az élet valójában hihetetlenül rövid. Ahogyan Buddha fogalmazott:
„Egy emberöltő csak egy villanás a mindenség égboltján.” Vagyis mire
feleszmélünk, már vége is annak a néhány évtizednek, amelyet ebben
az életünkben kaptunk.
Mivel már régen szenvedélyemmé vált, hogy megfigyeljem az embe-
reket, és nagyon érdekel ez a téma, rengeteg embert megkérdeztem,
hogy egy egytől tízig terjedő skálán mennyire érzik azt, hogy élnek.
A legtöbben válasz helyett csak bámultak rám meredt tekintettel, mint
a szarvas, akire felkapcsolták a reflektort éjszaka az országúton. Voltak,
akik úgy kezdték a választ, hogy hááááát… ami lássuk be, nem lehet ki-
elégítő, ha erről a témáról van szó. Jó néhányan lesütötték a szemüket,
és szomorúan meredtek maguk elé. Megint mások szemében láttam a
feltörő fájdalmat, amelyet ez a kérdés kiváltott. Elenyésző volt azoknak
a száma, akik határozottan rá tudták vágni, hogy: Igen, én ÉLEK!
Végtelenül nagy igazság rejlik abban a mondásban, hogy a jó a leg-
jobb ellensége. A tipikus válasz arra a kérdésre, hogy „Hogy vagy?”, az
szokott lenni, hogy: „Elvagyok…” Lefordítva: vegetálok. Ennek az egyik
legfőbb oka a komfortzóna, vagyis a kényelmes lét. Mivel a langyos víz
még nem elég hideg ahhoz, hogy az ember ki akarjon szállni belőle,
az emberek többsége nem is tesz semmit a változásért. A másik ok,
hogy ezt látják a környezetükben is, ez az elfogadott, ez a „normális”.
Életem egyik meghatározó filmjelenete az volt, amikor a Harley Da-
vidson és Marlboro Man című filmben az egyik főhős megkérdezi a
másikat, miért nem él végre „rendes” életet, mire az azt válaszolja: „In-
kább égek a tűzben, mint hogy ázzak a húgyban!” Tizennyolc éves vol-
tam akkor, és mélyen belém vésődött ez a gondolat. Eldöntöttem, hogy
kihozom az életemből mindazt, ami benne van. Padlógázzal előre!
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy – ha olvastad az első könyvemet*,
akkor tudod – ez nem volt egy sétagalopp, mert húszas éveim elején
igazán padlóra küldött az élet… Mostanra azonban, ha megkérdez-
* Állj félre a saját utadból!, Megjelent 2012-ben 13

a Guruló Egyetem kiadó gondozásában
néd tőlem, hogy én egytől tízig mennyire érzem azt, hogy élek, akkor
azt felelném, hogy: Egytől tízig…? Tizenegy!!! És ha nekem sikerült on-
nan felállnom, akkor neked is fog! Ha nekem sikerült megtalálnom az
utamat, az életcélomat, akkor neked is sikerülni fog! (Arra azért készülj
fel, hogy ha te is ki akarsz törni a „normális” élet börtönéből, akkor a
többség számára te leszel a „nem normális”… :-))
Egy novella váltotta ki belőlem, hogy megírjam ezt a könyvet, ami
azért érdekes, mert bár nem vagyok rá büszke, ettől még tény, hogy
huszonnyolc éves koromig egyáltalán nem olvastam, viszont akkor el-
kezdtem falni a könyveket, az olvasás szerelmese lettem, és rengeteg
kincsre bukkantam. Az egyik Lev Tolsztojtól az Ivan Iljics halála, amelyet
ezúton is szeretettel ajánlok figyelmedbe.
Mint az már a címből is kiderül, nem vígjátékról van szó, hiszen a
novella végén a főhős meghal. Élete utolsó pillanataiban, amikor a
halálos ágyán fekszik, a kezét fogja a felesége, akit szívből gyűlöl,
feltesz magának egy kérdést: Talán nem úgy éltem az életem, ahogyan
kellett volna?
Azzal a szándékkal írtam ezt a könyvet, hogy neked ne kelljen majd
feltenned ezt a kérdést, hanem abban a megnyugtató tudatban éld
majd meg ezeket a végső pillanatokat, hogy teljes életet éltél, és kihoz-
tad belőle mindazt, ami benne volt.
Természetesen ez a könyv sem szól mindenkinek, hiszen örök érvé-
nyű az a gondolat, amely Andrew Carnegie-től származik: „Senkit sem
lehet feltolni egy létrán, ha ő maga nem akar felmászni rajta.”
Ha azonban te is azon kevesek közé tartozol, akik hisznek abban,
hogy élni jöttünk a földre, nem csak lakni, akkor ez a könyv Neked szól,
kedves barátom! Hitem szerint a könyvben szereplő gondolatok, törté-
netek, megközelítések, kérdések és gyakorlatok segítségedre lesznek,
hogy megtaláld a küldetésed, s ezáltal kihozd az életedből mindazt,
ami benne van. Hiszen igenis van élet a halál előtt! Vágjunk is bele!
Szeretettel:
Péter
14
Nem az a helyes kérdés, hogy mi van a halál után,
vagy hogy mikor fogunk meghalni, hiszen ezt nem mi
döntjük el, hanem az, hogy mit tehetünk addig, amíg
élünk?
Mindannyiunknak van választásunk, hogy mit kezdünk

az életünkkel, még akkor is, ha a többség ezt nem így
látja, és azt gondolja, az élet az, ami csak úgy megtör-
ténik velünk.
„Egy emberöltő csak egy villanás a mindenség égbolt-

ján.”
Buddha
A langyos víz még nem elég hideg ahhoz, hogy az em-

ber ki akarjon szállni belőle.
„Senkit sem lehet feltolni egy létrán, ha ő maga nem

akar felmászni rajta.”
Andrew Carnegie
15
16
Első RÉSZ
17
18
Miért is születtünk?
„A két legfontosabb nap az életedben, amikor
megszületsz, és amikor rájössz, hogy miért.”
Mark Twain
Életünk egy bizonyos pontján – van, aki már egészen fiatalon, van,
aki csak élete derekán – mindannyian egyre gyakrabban tesszük fel
magunknak a következő kérdéseket: Ki vagyok én? Miért is születtem?
Miért vagyok itt? Mi az én életem értelme? Megszülettem, éldegélek,
dolgozom valahol néhány évtizedet, ha összejön, lesz családom, gye-
rekeim, aztán nyugdíjas leszek, majd eltűnök, mintha itt sem lettem
volna? Lehet, hogy senki sem fog emlékezni rám, arra, hogy itt voltam
valaha…? Tényleg csak ennyi?!
Engem is egyre inkább mardostak ezek a kérdések annak idején, és
tapasztalataim alapján az emberek legnagyobb része megéli ugyan-
ezt. Minél többször foglalkozunk ezzel a témával, és nem tudunk ki-
elégítő választ adni magunknak arra a kérdésre, hogy mi is az életünk
értelme, annál jobban hasít belénk a fájdalom.
A minap egy rendezvényen az egyik előadótársam feltett a közönség-
nek egy igazán zseniális kérdést, mégpedig azt, hogy mit szeretnének,
ötszáz év múlva hogyan emlékezzenek rájuk? Volt, aki csak legyintett,
és volt, aki fel is nevetett azon szavak kíséretében, hogy: „Ugyan már,
ki fog emlékezni rám akkor…”
Pedig mélyen legbelül minden emberben él a vágy, hogy valami ma-
radandót alkosson. Nyomot hagyjon a világban, jelentőségteljes életet
éljen. Mégis csak nagyon kevesen érik ezt el, és ezzel szembesülni
igazán nyomasztó.
Azt gondolom, hogy ennek két fő oka van. Az egyik a kellő ön-
becsülés hiánya, amivel az előző könyvemben foglalkoztam, vagyis,
hogy valaki nem úgy gondol önmagára és a saját életére, mintha az
kellően értékes lenne mindehhez. A másik pedig, hogy az emberek
legnagyobb részének fogalma sincs, miért is született a világra. Ezzel
19
a könyvvel ennek megtalálásában és beteljesítésében szeretnék segí-
teni neked.
„A valódi nagyság abban áll, ha olyasvala-

mibe kezdesz, aminek veled nincs vége.”
Robin Sharma
Van egy részben vicces, részben pedig nagyon is tanulságos tör-

ténet, egy marslakóról szól, akit roppantmód foglalkoztat a kérdés,
hogy megtudja: Mi mozgatja az embereket? Úgy dönt hát, hogy ennek
személyesen fog utánajárni, ezért ellátogat a Földre, odamegy egy já-
rókelőhöz, és megszólítja:
– Elnézést, uram, honnan jön?

– Dolgozni voltam – feleli a férfi.
– És miért volt dolgozni? – kérdezi a marslakó.
– Hogyhogy miért? Azért, hogy pénzt keressek! – válaszolja értetlenül
a férfi.
– És minek önnek a pénz? – kíváncsiskodik tovább a marslakó.
– A zért, hogy meg tudjak vásárolni bizonyos dolgokat. Például élel-
miszert.
– Élelmiszert? Ez igazán érdekes – mondja a marslakó. – És minek
önöknek ez az élelmiszer nevű dolog?
– Azért, hogy legyen energiánk! – feleli határozottan a férfi.
– Energia? Hát ez egyre érdekesebb! – lelkesedik a marslakó.
– És minek önöknek ez az energia?
– A zért, hogy legyen erőnk elmenni dolgozni… – feleli szomorkásan
a férfi.
Véleményem szerint ez egy igazán elgondolkodtató példa. Tényleg

csak ennyi kell? Lehetetlennek tartom, hogy ez legyen az élet értelme
bárki számára is! Sajnos a többség mégis így éli le az egész életét.
Én személy szerint egészen harminchárom éves koromig azt gondol-
tam, hogy nem vagyok jó semmire. Sohasem volt hobbim gyermek-
20
koromban, nem szeretettem sportolni, nem vonzódtam a videojáté-
kokhoz vagy a motorokhoz, sem a filmekhez vagy az olvasáshoz, és
utáltam kirándulni is. Félelmetes volt megélni, hogy igazából semmi
sem érdekelt. Emiatt mindig selejtnek éreztem magam.
Ahogy cseperedtem, ez az érzés csak fokozódott, és egyre jobban
nyomasztott. Irigykedve csodáltam a többieket, mennyire fanatikusan
tudtak lelkesedni valami iránt. Körülöttem mindenkinek volt legalább
egy hobbija, volt, akinek több is. Nekem egy sem.
Majd eljött a fordulópont az életemben, amikor ráébredtem, miért is
születtem meg. Ez akkor történt, amikor elolvastam az előszóban emlí-
tett Tolsztoj-novellát. Akkor értettem meg, hogy az én életfeladatom az,
hogy idejében ráébresszem az embereket, hogy szeressék önmagukat,
és merjenek élni.
Mostanra már tudom, hogy kemény fába vágtam a fejszémet, ugyan-
is az emberek legnagyobb része fél. Retteg mindentől. Nem mernek
kilépni egy már rég nem működő kapcsolatból, és belekezdeni egy
újba, rettegnek attól, hogy otthagyják gyűlölt munkahelyüket, és újat
keressenek, vagy belekezdjenek egy vállalkozásba, pedig a felmérések
alapján a felnőtt lakosság 68 százaléka utál bemenni a munkahelyére.
Képtelenségnek tartom, hogy az legyen az élet értelme, hogy minden
áldott nap összeszorított foggal tegyük a dolgunkat.
Pedig ennek az elképesztően magas számnak a valódiságát csak
alátámasztani tudom, sőt! Előadásaim során fel szoktam tenni a részt-
vevőknek azt a kérdést, hogy ha megtudnák, hogy már csak hat hó-
napjuk van hátra, bemennének-e holnap reggel dolgozni? Elképesztő,
mennyire kevesen felelnek igennel. Legutóbb például az egész terem-
ből egyetlen ember tette fel a kezét, konkrétan az asszisztensem, pedig
nem ígértem neki prémiumot érte… :-)
Ennek hátterében több minden áll. Ezek közül a legfőbb ok termé-
szetesen a félelem. Ahogyan Ralph Waldo Emerson megfogalmazta:
„A félelem szedi a legtöbb áldozatot a világon.”
Az emberek félnek mindentől. Rettegnek a kudarctól, a változástól,
a visszautasítástól, aminek az az eredménye, hogy kisajnálják magukat
az életből, és lábujjhegyen somfordálnak végig rajta egészen a sírig,
21
nehogy valami fájdalom érje őket. Pedig éppenséggel ez az, ami miatt
életük végén a legnagyobb fájdalomban lesz majd részük, mert ráéb-
rednek, hogy nem is életek igazán…
„Azok, akik a félelmeik szerint élnek, a leg-

több gondot arra fordítják, hogy ne kövesse-
nek el hibákat. Nem is követnek el hibákat,
de mást sem tesznek. Üres az életük. Jönnek,
vegetálnak, aztán meghalnak.”
Osho
Kérlek, légy magaddal kíméletlenül őszinte: Te hogy érzed, igazán

élsz, vagy csak telnek az évek? Milyen érzésekkel éled meg a születés-
napjaidat? Félelemben, hogy már megint eggyel kevesebb van hátra,
esetleg szomorkásan amiatt, mert fogalmad sincs, mi értelme az ittlé-
tednek? Ezek a kérdések igazán nyomasztók tudnak ám lenni.
Ha szeretnél változtatni, az első lépés, hogy megvizsgálod a jelenlegi
helyzetet.
Kérlek, karikázd be, hogy szerinted mennyire élsz pillanatnyilag!
:-( 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 :-)
Csak te látod, hogy hányast adtál magadnak, de azt gondolom,

kizárólag a tízes lehet elfogadható, ha az életedről van szó. Ha más
számot karikáztál be, itt az ideje, hogy elkezdj végre igazán élni!
Hiszen nem a halál az igazi szomorúság, hanem az elvesztegetett
élet. Az, ha az ember nem hozza ki a benne lévő lehetőségeket. Ha
„átlagos” életet élsz, akkor a benned lévő potenciálhoz képest annyit
hozol ki magadból, mint a csepp az óceánhoz képest.
Hiszem és vallom, hogy az életet nem leélni, hanem MEGÉLNI
érdemes!Nem az a lényeg, hogy mi volt eddig, hogy hány éves vagy,
és mennyi minden sikerült balul az életedben. Csak egy dolog számít:
ma kezdődik életed hátralévő része, hát padlógázzal előre! Ne feledd,
ÉLNI jöttünk a földre, nem csak lakni!
22
Amikor csak várod az alkalmas pillanatot, hogy végre változtass az
életeden, jusson eszedbe az alábbi gondolat:
„Ha túl sokáig vársz annak eldöntésével, hogy

mihez akarsz kezdeni az életeddel, egyszer
csak arra ébredsz, hogy véget ért.”
George Bernard Shaw
Természetesen csak onnan tudod kezdeni, ahol éppen vagy. Kissé

elcsépeltté vált, de attól még igaz, hogy a tökéletes pillanat sohasem
jön el! A legjobb pillanat arra, hogy tegyél valamit az életedért, mindig
a MOST!
Persze lehet, hogy most te is azt mondod, amit annak idején én, hogy
bárcsak tíz vagy húsz évvel hamarabb jöttem volna rá erre, és vettem
volna kezembe az életemet… Nos, egy fa elültetésére is a legjobb
időpont húsz évvel ezelőtt volt. A második legideálisabb időpont pedig
most van! Hát ne azon sopánkodj, hogy miért nem tetted meg eddig,
amit már régen éreztél, hogy meg kellene tenned, hanem tedd meg
végre MOST!
Ne halogasd tovább, hisz tudod: két olyan nap van az életedben,
amikor nem tudsz semmit sem tenni: a tegnap és a holnap.
Ahogy a NIKE hihetetlenül találóan megfogalmazta: Just do it! Vagy-
is: Csak csináld! Kezdd el most a változtatást!
„Tedd, amit tudsz, ott, ahol vagy, azzal, amid

van, és a többivel ne törődj!”
Theodore Roosevelt
Hiszen egyetlen lépés a jó irányba kitesz százévnyi készülődést!

Lehet, hogy most azt mondod magadnak: „Nem vagyok felkészülve,
hogy megtegyem az első lépést… Nem tudom, készen állok-e már
a változtatásra…”
23
Ha ez a helyzet, akkor készülj fel a következő hideg zuhanyra: már
úton vagy! Ugyanis a változtatás hiánya is egyfajta cselekvés, csak ke-
vésbé hasznos számodra.
Lehet, hogy félni fogsz útközben, de legalább érzed, hogy ÉLSZ!
Szeretném, ha tudnád, hogy a sikeres és boldog emberek is félnek.
Az alapvető különbség az, hogy ők bármikor szembeszállnak a félel-
meikkel, míg a többiek erre képtelenek, inkább maradnak ott, ahol
vannak. Sőt! Továbbmegyek. Ha a félelmed nem elég nagy, az azt
jelenti, hogy a célod sem elég nagy.
Alapvetően két dolog mozgatja az embereket: a vágy és a félelem.
Azt is tudjuk már, hogy az utóbbi sokkal erősebb, ezért hatékonyak a
„Vigyázz, mert lemaradsz! Vedd meg most!” típusú reklámok, hírleve-
lek, amelyek a veszteségtől való félelmeinket helyezik nagyító alá, ezzel
bírva minket cselekvésre. Ezzel a megközelítéssel legtöbbször akkor
találkozunk, amikor a vásárlási döntéseinkről vagy a pénzügyeinkről
készítenek kimutatásokat.
Hogy ez mennyire igaz, gondolj csak bele, mi az, ami érzelmileg
jobban megérint? Ha azt mondom, hogy adok neked egymillió fo-
rintot, vagy ha azt mondom, hogy elveszek tőled ugyanennyit? Ugye,
érzed a különbséget? A helyzet az, hogy ez az összefüggés az életünk
egészére igaz.
Félelmeink annyira erősen jelen vannak, hogy az életünk leginkább
arról szól, hogy meg akarjuk úszni valahogy. Ez elég szomorú, hiszen
sokkal több van az életünkben, mint amit ki merünk hozni belőle.
Természetesen jó néhány oka lehet a boldogtalanságnak – amelyről
egy következő fejezetben még lesz is szó –, de most az egyik legfőbb
kiváltó tényezővel szeretnék foglalkozni, vagyis, ha az emberek nem
találják meg életük legfőbb célját, küldetésüket, azt, amiben teljesen
feloldódhatnak.
„Okkal születtél erre a világra. Ideje, hogy

megszolgáld a beléd vetett bizalmat.”
Jack Canfield
24
Teljes mértékben egyetértek Jack Canfield kijelentésével, miszerint
mindenki okkal születik. Van számára valami, amit ha megtalál, tel-
jesen eggyé válik vele. Ez az, amit Csíkszentmihályi Mihály flownak*
nevezett el. Az én esetemben ez az, hogy előadásokat, tréningeket
tartok. Ha ezt tehetem, megszűnik számomra tér és idő. Folyamatos,
határtalan boldogság jár át, és sokszor csak azt veszem észre, hogy
beesteledett.
Természetesen nem kell mindenkinek előadónak lennie. Az utóbbi
években tudatosan figyelem, ki az, aki megtalálta a szenvedélyét, és ki
az, aki nap nap után csak úgy vegetál abban, amit csinál.
Ha egy kicsit jobban figyelünk erre, könnyedén észrevehetjük a kü-
lönbséget, amikor például betérünk egy virágboltba, hogy egy csokrot
készíttessünk egyik szerettünk számára. Előfordulhat, hogy a csokor ké-
szítője csak úgy összedob valamit, miközben aggódó tekintettel nyug-
tázza, ha új vevő lép be az üzletbe, hiszen ez azt jelenti számára, hogy
egy újabb csokrot kell majd készítenie. Ezzel szemben, ha valakinek
szenvedélye a virágkötészet, akkor amellett, hogy öröm nézni, ahogyan
az a bizonyos virágköltemény összeáll a kezében, úgy érezzük, hogy a
csokor mellett valami mást is magunkkal viszünk az üzletből: egy dara-
bot a virágkötő szívéből.
Ez a különbség fedezhető fel a tanár és a pedagógus között is. Van,
aki csak úgy leadja az anyagot, és alig várja, hogy kicsengessenek
végre, és van, akinek az óráján csak úgy repül az idő, mert olyan
szenvedélyesen adja át a leckét. Minden szakmában felfedezhető ez
az óriási különbség.
Néhány évvel ezelőtt, amikor bútort készíttettem a nappalinkba, tu-
datosan így kerestem asztalost. Amikor a választottammal találkoztam,
ismét felfedeztem azt a bizonyos különbséget, ami a munka és a hi-
vatás közötti óriási szakadékot jelenti. Amikor a kezébe vett egy fada-
rabot, ragyogott a szeme, és olyasfajta rajongással beszélt róla, ami
igazán ritkaság számba megy.
„Megtalálni életünk értelmét nem élet-halál

kérdése. Sokkal több annál.” Ismeretlen
* A Flow-élmény az elme működésének egy olyan állapota, melynek

során az ember teljesen elmerül abban, amit éppen csinál, amitől 25
energiával töltődik fel, abban teljesen részt vesz, teljesen átadja
magát a folyamatnak, és ebben örömét leli.
Sokat gondolkoztam rajta, mégis miért van az, hogy az embereknek
csak egy nagyon kis százaléka találja meg a küldetését, az életfel-
adatát? Véleményem szerint ennek az az egyik legfőbb oka, hogy az
emberek úgy gondolnak a munkára, mint valami szükséges rosszra,
hiszen ezt látták gyermekkorukban is.
Elenyésző kivétellel azt tapasztaltuk, hogy a szüleink feszülten, ked-
vetlenül mentek reggel a munkahelyükre, majd este hullafáradtan, ki-
merülten estek be az ágyba, és ha esetleg megkérdeztük, hogy mégis
miért csinálják, ha nem szeretik, azt a választ kaptuk, hogy ez van, ezt
kell szeretni. Véleményem szerint ez az „ez van, ezt kell szeretni” lehet
az egyik legártalmasabb mondat egész életünk során. Hiszen ez azt
sugallja, mintha nem lenne választásunk, pedig igenis van!
Mégpedig azáltal, hogy a sok-sok generáció óta belénk ivódott
meggyőződést, miszerint a munka valami szükséges rossz, tudatosan
lecseréljük arra, hogy a hivatás a határtalan boldogság forrása!
MUNKA = SZÜKSÉGES ROSSZ
HIVATÁS = HATÁRTALAN BOLDOGSÁG FORRÁSA
Mégis sokan olyan munkát végeznek egész életükben, amit nem is

szeretnek igazán. Vagy azért, mert a szüleik azt akarták annak idején,
és benne ragadtak, vagy mert fogalmuk sem volt, hogy mit szeretnének
igazán, és valamit választani kellett.
A legtöbben olyan munkát végeznek, amit utálnak, és még jól sem
keresnek vele. Akkor már inkább foglalkoznának valami olyasmivel,
amit igazán szívesen csinálnak, és bár az első időszakban jó eséllyel
abból sem lenne túl sok pénzük, de legalább élveznék.
Az elmúlt években elég sokat boncolgattam ezt a kérdést, amíg vé-
gül megszületett bennem a következő mátrix, amely véleményem sze-
rint hűen tükrözi a jelenlegi helyzetet a teljes lakosságra vonatkozóan.
Mindazok számára, akik kellően nyitottak rá, óriási felismerés lehet,
amiről most szó lesz. Talán a százalékok nem pontosak, de az arányok
valahogy így nézhetnek ki (1. ábra).
26
+/+ -/+
1% 5%
Imádja, amit csinál, Utálja, amit csinál,
ÉS bőven van pénze de bőven van pénze
belőle belőle
+/- -/-
9% 85%
de nincs pénze és még pénze sincs
belőle belőle
1. ábra: Hivatás/pénz mátrix
Azok, akik jelenleg a jobb oldalon élik az életüket, akkor tennék

magukkal a legjobbat, ha megtalálnák, hogy mi a szenvedélyük, mi
az, amiért igazán lelkesednek, aztán úgy alakítanák az életüket, hogy
abból tudjanak megélni.
Tisztában vagyok azzal, hogy a bennünk lévő berögződések, korlá-
tozó programozás miatt ezt sokkal könnyebb leírni, mint meg is tenni,
ezért rengeteget fogunk foglalkozni ezzel a könyv későbbi részében.
Akkor most vizsgáljuk meg kicsit részletesebben ezt az ábrát. Kezdjük
a jobb alsó negyeddel (2. ábra).
Sajnos manapság a legtöbben itt élik az életüket, vagyis utálják –
vagy legalábbis nem szeretik –, amit csinálnak, és még csak jól sem
keresnek vele.
Természetesen ezek az emberek lehetnek alkalmazottak és vállalko-
zók egyaránt.
Szomorú, de azok többsége, akik ebben a negyedben élik az életü-
ket, másokat hibáztat azért, hogy ez így van. Vagy a kormányt okolják,
27
amiért ebben az országban szerintük nincsenek lehetőségek, vagy a
szüleiket, amiért nem segítették őket kellően anyagilag, vagy amiért
rájuk erőltették az adott szakmát. A folyamatos panaszkodás mellett az
egyik legjellemzőbb mondatuk a már említett „Ez van, ezt kell szeretni”.
Nem szeretném túl sokszor megismételni, hogy mi is az én vélemé-
nyem erről, hiszen már korábban megfogalmaztam, ezért most csak
annyit, hogy mindannyiunknak van választásunk, csakhogy ehhez teljes
felelősséget kell vállalnunk a saját életünkért, és fel kell hagynunk má-
sok hibáztatásával.
+/+ -/+
1% 5%
belőle belőle
+/- -/-
9% 85%
belőle belőle
2. ábra
Az igazi kérdés, amit fel kell tenned magad-

nak, nem az, hogy ki a felelős azért, hogy így
alakult eddig az életed, hanem hogy aka-
rod-e így leélni a hátralévő időt is.
28
Ha a válaszuk erre a kérdésre határozott nem – amit nagyon re-
mélek, hiszen ezért írtam ezt a könyvet –, akkor két választásuk van.
Az egyik, hogy ha kellően ambiciózusak, elég hosszú ideig és elég
kitartóan dolgoznak, végül eljuthatnak egy olyan pozícióba, amellyel
jó sokat keresnek, így a jobb felső sarokba kerülnek, de jó, ha előre
tudják, hogy akkor sem lesznek felhőtlenül boldogok, mert továbbra is
minden áldott nap meg kell erőszakolniuk magukat, hogy azzal foglal-
kozzanak, amit nem szeretnek igazán, de muszáj. A különbség pusztán
csak annyi, hogy több pénzt keresnek vele.
A valódi megoldás, az igazi megváltás ehelyett az lehet, ha megtalál-
ják valódi szenvedélyüket, és végre azzal kezdenek el foglalkozni, amit
igazán boldogan tesznek. Bár eleinte jó eséllyel ebből sem lesz túl sok
pénzük, ha viszont addig fejlesztik magukat az adott területen, amíg a
felső egy százalékba kerülnek, akkor olyan csodában lesz részük, amit
csak igazán kevesen mondhatnak magukénak jelenleg a világban: azt
tehetik, amit szívből szeretnek, vagyis a hivatásuknak élnek, ráadásul
rengeteg pénz is jár vele.
Na, de ne szaladjunk ennyire előre, nézzük a következő negyedet,
vagyis ha valaki utálja, amit csinál, viszont sok pénzt keres vele (3. ábra).
Akik eljutottak ide, általában igazán kitartó és végtelenül céltudatos
emberek, hiszen letettek valamit az asztalra, sok pénzt keresnek, csak-
hogy mégsem felhőtlenül boldogok.
Ennek az az oka, hogy nem a megfelelő irányba indultak el annak
idején, és bár kemény munkával feljutottak a csúcsra, most mégsem
élvezik a kilátást.
Idetartoznak azok is, akiknek a szüleik azt mondták annak idején,
hogy orvos leszel, vagy ügyvéd, mert abban van a pénz, illetve azok is,
akik megörököltek egy tradicionális családi vállalkozást, ami bár nem
a szívük vágya, rengeteg pénzt termel, ezért vinniük kell tovább.
Tapasztalatom szerint az itt élők legnagyobb része bár érzi, hogy ez
a helyzet, nem igazán akar szembenézni vele, hiszen ez óriási fájda-
lommal járna, ezért rengeteg „fájdalomcsillapítóval” próbálja tompí-
tani a dolgot. Fájdalomcsillapító alatt olyan játékszereket értek, mint
luxusnyaralások, drága holmik, ruhák, autók, éttermi vacsorák, renge-
29
teg félretett pénz. Ezek mind-mind abban segítenek, hogy enyhítsék azt
a mélyen ülő fájdalmat, amely abból fakad, hogy nem azt teszik, amit
a szívük diktál, amire mélyen legbelül igazán vágynak.
Sokat beszélgettem olyan emberekkel, akik ebben a negyedben él-
nek, akiket a külső szemlélő sokszor igazán irigyel, hogy nekik aztán
bejött az élet. Ám a négyszemközti beszélgetések során lehull a lepel,
amikor ahhoz a bizonyos kérdéshez érkezünk, hogy ha megtudnák,
hogy már csak hat hónapjuk van hátra, akkor is bemennének-e holnap
a munkahelyükre, vagy folytatnák-e a vállalkozásukat. Erre a kérdésre
ugyanis szinte kivétel nélkül mind azt a választ adták, hogy nem.
Ráadásul, amiért nekik bizonyos szempontból nehezebb lehet a vál-
tás, annak az az oka, hogy a jobb felső és a bal felső sarok között nincs
átjárás. Ott egy betonfal van (4. ábra). Hiszen az, hogy valaki hosszú
évek alatt profi lett a jelenlegi szakmájában, még nem jelenti azt, hogy
ha váltana, abban is azonnal a csúcsra kerülne.
+/+ -/+
1% 5%
belőle belőle
+/- -/-
9% 85%
belőle belőle
3. ábra
30
Ez azt jelenti, hogy még ha veszik is a fáradságot, és megkeresik
a szenvedélyüket, újra a nulláról kell kezdeniük, vagyis a bal alsó sa-
rokban (5. ábra).
+/+ -/+
1% 5%
belőle belőle
+/- -/-
9% 85%
belőle belőle
4. ábra
Ha van elég bátorságuk ahhoz, hogy megtegyék ezt a lépést, akkor

bár itt már szívből teszik, amit tesznek, de egyelőre nem keresnek vele
egy vagyont, mint eddig, hiszen ebbe is bele kell tanulniuk.
A legtöbb érintett úgy érzi, hogy ezt az EGÓ-ja nem bírná ki. Hi-
szen sokszor átmenetileg két-három kategóriával kisebb autóba kell
ülni, kevesebbet tud nyaralni az ember, meg kell néznie az árakat, ami
addig ismeretlen tevékenység volt számára, és ezt az EGO nagyon
nehezen éli meg.
Én még ennél is sokkal mélyebbre süllyedtem, amikor úgy döntöttem,
hogy megteszem ezt a lépést, és otthagytam igazán jól fizető állásomat
annak érdekében, hogy a szenvedélyemnek élhessek.
Sohasem felejtem el, amikor egy téli napon arra mentünk haza a
kedvesemmel, másfél és féléves gyermekünkkel az ölünkben, hogy
31
kikapcsolták a fűtést. Amikor a két pici babával beléptünk az ajtón
a jéghideg házba, apaként úgy éreztem, belehalok. Ott a helyszínen
megszakad a szívem.
+/+ -/+
1% 5%
belőle belőle
+/- -/-
9% 85%
belőle belőle
5. ábra
Vagy amikor az imádott feleségem szólt, hogy pelenkát kellene ven-

ni, és azt kellett felelnem, hogy érteni értem, de nincs rá pénzünk.
Volt, amikor úgy indultam el otthonról motivációs előadást tartani,
hogy a műszerfalon az állt, hogy az üzemanyag nulla kilométerre ele-
gendő. Csodával határos módon megérkeztem, és aztán persze arról
beszéltem, hogy kövesd az álmaidat, ne add fel soha, ne alkudj meg,
és csak azt csináld, amit szívből szeretsz!
Persze örülhettem, hogy még egyáltalán volt autónk, hiszen akkori-
ban többet beszéltem a végrehajtókkal, mint a barátaimmal…
Száz szónak is egy a vége, az egy igazán embert próbáló időszak
volt, de megérte, mert most aztán tényleg minden szempontból ál-
maim életét élhetem, kompromisszumok nélkül, és ez mindent megér!
32
Éppen ezek miatt az áldozatok miatt ezek az emberek sokszor csak
akkor teszik meg ezt a lépést, amikor az orvos azt mondja, hogy már
csak hat hónapjuk van hátra.
Kár lenne megvárni, amíg ilyen kritikussá fajul a helyzet. Ehelyett
inkább nekik is azt javaslom, tegyék fel maguknak a kérdést, hogy
szeretnék-e így leélni hátralévő életüket.
Természetesen, ha megtalálják a szenvedélyüket, van lehetőség arra
is, hogy mielőtt megtennék ezt az óriási lépést, már elkezdjék felépíteni
rá a jövőjüket.
Ahogyan Jim Rohn mondta: „Nappal dolgozz az életedért, éjjel
pedig az álmaidért.” Vagyis átmenetileg az egyébként is megterhelő
munkanapok mellett el kell csenniük további egy-két órát mindennap
az alvástól vagy a számukra fontos emberekkel való együttléttől annak
érdekében, hogy előkészítsék azt az időszakot, amikor már kizárólag
abból élhetnek majd, ami a szívük vágya.
Ez igazán kemény időszak lehet, de a jutalma minden képzeletet
felülmúl.
A következő negyed a bal alsó, vagyis amikor valaki tényleg szereti,
amit csinál, de nem keres elég pénzt belőle (6. ábra).
Idetartoznak például a pedagógusok – akik imádják a gyerekeket,
és azt is, amit tanítanak – vagy az egészségügyi dolgozók közül azok,
akiknek tényleg szívügyük a segítségnyújtás. Ezek az emberek szívből
végzik a munkájukat, és bár nem keresnek vele túl sok pénzt, mégis
boldogok.
Annak, hogy nem keresnek sok pénzt, több oka is lehet, de szinte
mindegyik hátterében egyfajta berögződött programozás lapul. Ezek
lehetnek például: „Inkább boldog legyek, mint gazdag.” Vagy: „Eb-
ből képtelenség meggazdagodni.” Mindkettő tökéletesen meggátolja,
hogy anyagi bőségre tegyenek szert életük során.
Persze van, aki erre azt mondja, hogy: „Én nem is akarok gazdag len-
ni, hiszen a gazdagok lopnak, csalnak, hazudnak.” Bár ennek a könyv
nek nem a gazdagság és a gazdag emberek elfogadtatása a célja,
mégis fontos megemlítenem, hogy érdemes lenne utánajárni e kijelentés
valóságtartalmának. Én ugyanis megtettem, mert hajtott a kíváncsiság,
33
és arra jöttem rá, hogy a tehetős emberek legnagyobb része elképesztő-
en segítőkész, kedves, figyelmes és végtelenül közvetlen. Mindez segített
nekem, hogy lebontsam saját magam számára az anyagi bőség elérésé-
nek útjában álló falat, amely ezekből a betanított badarságokból épült.
+/+ -/+
1% 5%
belőle belőle
+/- -/-
9% 85%
belőle belőle
6. ábra
Nemrég, amikor erről beszéltem az előadásomon, az egyik résztve-

vő fennhangon kijelentette, hogy márpedig a gazdagok igenis becs-
telenek, és erkölcstelenül szerezték a vagyonukat. Ő már találkozott
is rengeteg ilyen emberrel. Mire megkérdeztem tőle, hogy mennyi az
a rengeteg? Rövid gondolkodás után rávágta, hogy legalább három.
Majd folytattam a kérdést azzal, hogy összességében hány emberrel
találkozott életében? Először értetlenül nézett rám, majd azt felelte,
hogy sok ezerrel. Kértem, hogy vizsgáljuk meg közösen, hogy az a há-
rom ember, aki gazdag, és akiről úgy tudja, hogy becstelenül szerezte
a vagyonát, még ha mindez igaz is, hány százaléka annak, ahány em-
berrel eddigi élete során találkozott. Bár ő is belátta, hogy elenyésző,
mégis általánosított.
34
Ez azért lehetséges, mert minden esetben, ha belénk neveltek vala-
mit, keressük a bizonyítékokat rá belső békénk érdekében, így hajla-
mosak vagyunk általánosítani. Pedig sokszor – mint ebben az esetben
is – ez bizony távol áll az igazságtól.
Száz szónak is egy a vége: azoknak, akik ebben a negyedben élnek,
óriási előnyük, hogy ők már megtalálták a szenvedélyüket. Már csak az
a feladat, hogy megtalálják a módját, hogyan tudnak ebből bősége-
sen megélni. Ezzel is foglalkozunk a könyv későbbi részében.
Ezen a ponton még csak annyit ehhez, hogy ha valaki, bár megtalál-
ta a szenvedélyét, mégsem tud belőle sok pénzt teremteni, és megre-
ked ebben a negyedben, annak az az egyik komoly oka, hogy nehezen
tudja elfogadni, hogy mindazért, amit annyira élvez, még rengeteg
pénzt is kapjon. Én is így voltam ezzel, amikor elkezdtem előadásokat,
tréningeket tartani. Annyira élveztem, hogy szívem szerint még fizettem
is volna azért, hogy ezt tehessem, nemhogy még én kapjak pénzt érte.
Mivel az általánosan elfogadott nézet szerint a pénzért keményen
meg kell dolgozni, a jobb oldalon lévők úgy érzik, jár nekik ez a pénz,
hiszen eleget szenvednek érte. A bal oldalon élők számára azonban
óriási ellentmondás, hogy azért kapnak pénzt, amit egyébként is él-
veznek.
Ugyanis, ha valaki azt teheti, amit szívből szeret, általában nagyon
nehéz érte pénzt elfogadnia, hiszen bele van programozva, hogy a
pénzért keményen meg kell dolgozni. Ennek merőben ellentmond az,
hogy élvezem, amit csinálok, és még pénzt is kapok érte. Gondolj csak
bele, hányszor előfordul, hogy ha a hobbiddal segíthetsz másoknak,
eszedbe sem jut pénzt kérni érte, hiszen imádod, hogy ezt teheted.
Ha pedig valaki kiemelkedő lesz a maga területén, nem ritkán ren-
geteg pénzt is kap azért, amit tesz, és így el is érkeztünk a bal felső
negyedbe, ami maga a csoda (7. ábra).
Akik véleményem szerint igazán sikeres emberek, azok élvezik, amit
csinálnak. Alig várják, hogy újra felébredjenek reggel, és mehessenek
dolgozni, helyesebben fogalmazva: a szenvedélyükkel foglalkozhassa-
nak. Boldoggá teszi őket, ha dolgoznak, és minél boldogabbak, annál
jobban csinálják. Az idő valósággal repül, miközben a hivatásukkal fog-
35
lalkoznak, és elveszítik az időérzéküket. Nem egyértelmű, hol kezdődik,
és hol van vége a munkájuknak, hiszen mindez az életük szerves része.
+/+ -/+
1% 5%
belőle belőle
+/- -/-
9% 85%
belőle belőle
7. ábra
Az itt leírtak éppúgy igazak a jobb alsó és a jobb felső negyedben.

A különbség az, hogy akik ebben, vagyis a jobb felső sarokban élnek,
megtalálták a módját, hogy pénzük is bőven legyen a tevékenységük-
ből, és el is tudják fogadni érte.
Ez valóban maga a csoda! Ami jó hír, hogy ez nem csak néhány
kiválasztott életében, hanem mindannyiunk számára lehetséges.
És most rajtad a sor. Hogy látod, te a mátrix melyik részben vagy
pillanatnyilag? Karikázd be! (8. ábra)
Ha bizonytalan vagy abban, hogy megtaláltad-e már igazi hivatá-
sod, akkor válaszolj most te is erre a kérdésre:
Ha megtudnád, hogy már csak hat hónapod van hátra az életedből,
akkor is bemennél holnap reggel dolgozni?
IGEN NEM
36
Amikor ezt a kérdést felteszem a közönségnek, kórusban felelik,
hogy: „Be nem tenném a lábam soha többet!” Furcsa módon mégis
ezt teszik, sokan egész életükön át. Amikor annak idején az én mes-
terem, Brian Tracy* egy hanganyagon keresztül feltette nekem ezt
a kérdést, határozott nem volt a válaszom, amire ő azt mondta, hogy
akkor ne pazarold tovább az életed, és keresd meg a valódi hivatásod!
Ha az emberek legnagyobb részének az a válasza, hogy soha többé
nem menne be dolgozni, ha megtudná, hogy már csak hat hónapja
van az életéből, akkor vajon miért nem változtatnak?
Véleményem szerint két oka van. Az egyik, hogy nem tudják, mit
is szeretnének csinálni úgy igazán. (Ha nálad is ez a helyzet, akkor
szenzációs hírem van, mert ennek megtalálásában leszek segítségedre
a könyv második részében.) A másik oka pedig, hogy aki megtalálta, az
pedig nem hiszi el, hogy abból meg is lehet élni. Én is így gondoltam,
amíg át nem programoztam magam néhány zseniális megerősítéssel,
amelyeket be fogok mutatni a könyv későbbi részében. (Ha veled is így
állnak a dolgok, akkor a harmadik fejezet kifejezetten neked szól majd.)
+/+ -/+
1% 5%
belőle belőle
+/- -/-
9% 85%
belőle belőle
8. ábra
* Brian Tracy a világ egyik legelismertebb előadója, trénere,
37
és szemináriumvezetője, aki több mint 5 millió embernek tartott már
előadást a világ 65 országában, 55 könyvet ír, melyek 43 nyelven
jelentek meg sok millió példányban.
„Az élet tragédiája nem a halál, hanem az,
amit hagyunk meghalni magunkban, miköz-
ben élünk.”
Norman Cousins
38
Képtelenségnek tartom, hogy az legyen az élet értelme,
hogy minden áldott nap összeszorított foggal tegyük
a dolgunkat.
„A félelem szedi a legtöbb áldozatot a világon.”

Ralph Waldo Emerson
Az emberek félnek mindentől. Rettegnek a kudarctól,

a változástól, a visszautasítástól, aminek az az eredmé-
nye, hogy kisajnálják magukat az életből, és lábujjhe-
gyen somfordálnak végig rajta egészen a sírig, nehogy
valami fájdalom érje őket. Pedig éppenséggel ez az,
ami miatt életük végén a legnagyobb fájdalomban lesz
majd részük, mert ráébrednek, hogy nem is életek iga-
zán…
Nem a halál az igazi szomorúság, hanem az elveszte-

getett élet.
Az életet nem leélni, hanem MEGÉLNI érdemes!
Ne feledd, ÉLNI jöttünk a földre, nem csak lakni!
Egyetlen lépés a jó irányba kitesz százévnyi készülődést!
A változtatás hiánya is egyfajta cselekvés, csak kevésbé

hasznos számodra…
Az igazi kérdés, amit fel kell tenned magadnak, nem az,

hogy ki a felelős azért, hogy így alakult eddig az életed,
hanem hogy akarod-e így leélni a hátralévő időt is.
39
40
Siker vagy boldogság?
Válaszd mindkettőt!
Ha választanod kell, hogy sikeres vagy bol-
dog légy, válaszd mindkettőt!
Talán a két legfelkapottabb szó manapság a siker és a boldogság.

Egyáltalán mit jelentenek ezek a szavak?
Mi is az a boldogság? Nagy gondolkodók, filozófusok elmélkednek
erről évezredek óta, és sokan sokféle eredményre jutottak. Mi magunk
is egész életünkben ezt hajkurásszuk, de amikor megkérdezik tőlünk,
hogy mit is jelent ez a szó számunkra, a legtöbben nem tudunk egyér-
telmű választ adni. Rendszeresen ezt tapasztalom, akkor is, amikor a
tréningeken teszem fel ezt a kérdést a résztvevőknek. Sokan csak me-
redten néznek maguk elé, és nem tudnak egy épkézláb választ leírni.
Kérlek, írd le te is magadnak, hogy számodra mit jelent a boldogság!
………………………………………………………………………………
………………………………………………………………………………
………………………………………………………………………………
…………………………………………………….......................................
Amikor aztán átbeszéljük, igazán különböző válaszokat hallok. Van-

nak, akiknek az jelentené a boldogságot, ha végre a saját életüket
élhetnék, ha anyagi függetlenségben élnének. Mások ahhoz kötik a
boldogságukat, ha majd végre visszafizetik a hitelüket, megint mások
attól remélik, ha majd végre az álomházukban élnek, és annyi pénzük
lesz, ami sosem fogy el. Van, aki attól várja ezt az érzést, ha megtalálja
végre élete párját, vagy ha majd felnőnek a gyerekek, és többet tud
foglalkozni a számára fontos dolgokkal.
41
Meglepő módon csak néhányan felelik azt, hogy számukra az je-
lentené a boldogságot, ha mindennap azzal foglalkozhatnának, amit
a legjobban szeretnek. Pedig szerintem ez is igen fontos alapköve an-
nak, hogy az ember igazán jól érezze magát a bőrében.
A végén mindig oda lyukadunk ki, hogy a boldogság valójában egy
könnyed, felszabadult érzés, amelyre vágyakozunk, és bár nem a külső-
ségekben található, mégis azoktól reméljük.
Véleményem szerint arra a kérdésre, hogy hol lakik a boldogság,
az egyetlen helyes válasz az lehet, hogy kizárólag bennünk.
Hiszen, ha nem értékeled azt, aki vagy, és azt, amid van pillanat
nyilag, akkor jó, ha tudod, hogy ezen nem fog változtatni sem egy ka-
csalábon forgó palota, sem egy luxusautó, sem más. A „Boldog le-
szek, ha…” mentalitás valójában csak arról szól, hogy fordítva nézünk
a távcsőbe.
„A boldogság nem jövőbeli esemény, hanem

jelenbeli választási lehetőség.”
Sandra Anne Taylor
Amikor engem megkérdeztek, hogy számomra mit jelent a boldog-

ság, én azt feleltem, hogy bár több mint hétmilliárdan élünk a földön,
én annyira szeretem magam és az életem, hogy nem cserélnék sen-
kivel. Lehetne (és lesz is! :-)) szebb, kidolgozottabb testem, még több
pénzem, és így tovább, de én már most imádom az életem!
Mindezek alapján azt gondolom, hogy a boldogság az élettel való
elégedettség.
Mit gondolsz, létezik vajon olyan, hogy „boldogtalanságprogram”?
Tulajdonképpen igen. Ha egy kisbabát boldogtalan felnőttek vesznek
körül, idegrendszere a boldogtalanságra programozódik, jóval azelőtt,
hogy neki magának bármiféle oka lenne az érzés megtapasztalására.*
Vagyis, ha valaki pesszimista közegben nő fel, akkor mindegy, hogy ké-
sőbb mi mindenre tesz szert az életben, nem tud felhőtlenül örülni neki,
hiszen az ellentmondana az alapvető programozásnak. Ami viszont
zseniális hír lehet számunkra, hogy a boldogság tanulható!
42 * Martin Seligman: Flourish – Élj boldogan! Ford. Bozai Ágota.

Budapest, 2011, Akadémiai Kiadó.
Ez azért lehetséges, mert a pesszimizmushoz, a boldogtalansághoz
hasonlóan a boldogság, az optimizmus is egy hozzáállás, szemlélet-
mód, amely elsajátítható.
„Ha boldog akarsz lenni, légy az.”

Lev Tolsztoj
Számtalan kutatás, felmérés alátámasztotta, hogy nem feltétlenül a

leggazdagabb országok lakói a legboldogabbak. Fontos észben tar-
tanunk, hogy ne essünk át önigazolásképpen a ló túloldalára sem,
hiszen ennek a fordítottja sem szükségszerűen igaz, vagyis, hogy a
legszegényebbek a legboldogabbak. Természetesen jó, ha az alap-
vető szükségleteinket ki tudjuk elégíteni, és nem kell nélkülöznünk, de
nem ez határozza meg boldogságunk szintjét. A boldogság ugyanis
szemléletmód.
„Az életnek csak tíz százaléka az, ami törté-

nik veled, és kilencven százalék az, ahogyan
reagálsz rá.”
John C. Maxwell
Sokszor hallhatjuk azt is, hogy a pénz nem boldogít. Vajon ez tényleg
így van? Vizsgáljuk meg a 9. ábrát ennek kiderítéséhez.
Boldogság
Pénz
9. ábra
43
Elmondható tehát, hogy a pénz egy bizonyos pontig igenis fontos,
azután azonban elveszíti varázsát, és csak minimális vagy semmilyen
mértékben nem fokozza boldogságunkat.
Sokan hadakoznak ez ellen, mondván, hogy az ő esetükben ez nem
igaz, mert ők boldogok pénz nélkül is. Véleményem szerint a pénz igen-
is fontos addig a pontig, hogy ne kelljen aggódnunk a hiánya miatt.
Mint korábban írtam, volt olyan időszak az életemben, amikor nem
volt annyi pénzem, hogy pelenkát tudjak venni a gyerekeimnek, vagy ki
tudjam fizetni a fűtésszámlát télen. Bármennyire próbáltam is tudatos
lenni ebben az időszakban, és elvonatkoztatni a pénz fontosságától,
mondhatom, sokkal felszabadultabb lettem volna, ha minderre ele-
gendő pénzzel rendelkezem.
Azoknak, akiknek az a véleményük, hogy a pénz nem fontos, és bol-
dogok tudnak lenni anélkül is, íme, egy elgondolkodtató példa:
Tekints úgy az egyik kezeden lévő ujjaidra, mint az élet egy-egy fon-
tos területére. Az egyik legyen az egészség, a másik a párkapcsolat,
a harmadik a gyermekeddel való kapcsolatod, a negyedik a hivatás,
és csak az ötödik, vagyis a kisujjad a pénz, a pénzügyek. Képzeld el,
hogy valaki egy hatalmas kalapáccsal egy jó nagyot rásóz a kisujjadra,
amely „csak” a pénzügyeidet szimbolizálja. Ha ezek után azt kérném
tőled, hogy ne figyelj erre az ujjadra, csak a többire, hiszen ez nem
olyan fontos, meg tudnád tenni? Valójában mindegyik ujjunk, vagyis
minden terület fontos, és akkor működik tökéletesen az életünk, ha
mindez egyensúlyban van.
A Maslow-féle szükségletpiramis* tökéletesen bemutatja mindezt
(10. ábra):
Önmegvalósítás
Önbecsülés
Szeretet, összetartozás
Biztonság
Fiziológiás szükségletek
44 * A braham Maslow amerikai pszichológus szerint a szükségletek

hierarchiába rendezhetők, amit egy piramisban foglalt össze.
Amíg alapvető fiziológiai és biztonsági szükségleteink nincsenek biz-
tosítva, szinte képtelenség az önmegvalósítással foglalkoznunk.
Tényleg nem szeretném túlmagasztalni a pénz szerepét, mégis be
kell hogy lássuk, jó, ha van. Ezért ha megtaláljuk, amit a leginkább
szeretünk csinálni, akkor azt is ki kell találnunk, hogyan tudunk abból
kellő mennyiségű bevételre szert tenni.
Természetesen a pénz nem garancia a boldogságra, és egyéb kül-
sőségek sem, hiszen a boldogság érzése csak és kizárólag bennünk
található. Vagyis arra a kérdésre, hogy hol lakik a boldogság, a válasz
továbbra is csak az lehet, hogy bennünk.
„A siker, a vagyon, a jó egészség és az erőt

adó kapcsolatok a boldogság melléktermé-
kei, nem pedig kiváltó okai.”
Deepak Chopra
A másik sokat használt kifejezés manapság a siker. Ezzel kapcsolat-

ban is eléggé eltérőek szoktak lenni a válaszok, ami – azt gondolom –
rendjén is van így, hiszen nagyon is lehetséges, hogy számodra teljesen
mást jelent a siker, mint számomra.
Kérlek, fogalmazd most meg a saját szavaiddal, hogy számodra mit

jelent a siker!
………………………………………………………………………………
………………………………………………………………………………
………………………………………………………………………………
…………………………………………………….......................................
Sokan úgy gondolják, hogy az a siker, ha valaki az újság címlapjára

kerül, és az egész világ őt ünnepli, mások abban látják a siker biztos
fokmérőjét, ha maguk oszthatják be az idejüket, megint mások ahhoz
kötik, ha korlátlan anyagi forrásokkal rendelkeznek.
45
Hallottam annak idején egy zseniális megfogalmazást: A siker azt
jelenti, hogy oda megyek, ahova akarok, akkor, amikor akarok, azzal,
akivel akarok, és addig maradok, ameddig csak akarok. Mindenesetre
érdekes és egyben elgondolkodtató megközelítés, hiszen azt sugallja,
hogy életünk minden területén miénk a választás szabadsága. Mégpe-
dig azért, mert mindez csak akkor lehetséges, ha sem idő, sem pénz
nem akadályoz ebben.
Számomra nemcsak abban áll a siker, hogy mit tehetek meg, ha-
nem abban is, hogy nem kell megtennem, amit nem akarok. Például
nem kell találkoznom olyan emberekkel, akikkel nem akarok. Nem kell
olyan munkát végeznem, amit nem akarok. Vagyis ha a választás sza-
badsága tényleg az enyém. Amikor az ember valóban kompromisszu-
mok nélkül élhet. Ehhez azonban feltétlenül szükségünk van elegendő
pénzre is, hogy annak hiánya ne korlátozzon a döntéseinkben.
Képzeljük csak el, milyen csodálatos lenne, ha úgy élhetnénk, hogy a
hobbink lenne a munkánk, ráadásul rengeteg pénzt is keresnénk vele!
Hát még, ha mindezt úgy tehetnénk, hogy emellett bőven maradna
időnk a számunkra fontos többi emberre és tevékenységre is.
„Egyetlen siker létezik: ha úgy élheted az

életed, ahogyan akarod.”
Christopher Morley
Vannak azonban olyan igazán ártalmas mondatok, amelyek meg-

gátolhatják, hogy mindez valósággá váljon számunkra, vagyis hogy
igazán teljes életet éljünk, boldogok legyünk, és egyben sikeresek is,
ami egyúttal rengeteg pénzt is hoz számunkra.
A legtöbben olyan környezetben nőttünk fel, ahol bizonyos korláto-
zó kijelentések mindennaposak voltak, és az évek alatt ezek teljesen
belénk ivódtak. Csakúgy, mint a levegőt, magunkba szívtuk hosszú
éveken keresztül, és mára életünk elfogadott részévé váltak, ezért ha
valaki – mint most én ebben a könyvben – megpróbálja megváltoztatni
a programozást, nagyon nehezen fogadjuk csak el.
Bár szerencsére vannak ettől eltérő, pozitív példák is, a legtöbben
46
olyan mondatokat hallottunk gyermekként, amelyek igazán ártalmas
hatással vannak az életünkre, arra, hogy kihozzuk belőle mindazt, ami
benne van. Korlátokat állítanak elénk, választás elé állítanak minket.
Nézzünk néhány példát, amelyeket számtalan résztvevő osztott meg
egymással a tréningeken mint gyermekkora meghatározó, korlátozó
mondatait: „Nem engedhetjük meg magunknak.” „Több nap, mint kol-
bász.” Vagy: „Inkább boldog legyél, mint gazdag.”
Most legfőképpen ez utóbbival szeretnék foglalkozni, ha ugyanis ez
mélyen bevésődik, igen komoly gátakat szabhat, amikor végre meg-
találjuk azt a hivatást, amelynek a végzése határtalan boldogság szá-
munkra, és még pénzt is hozna bőven a konyhára.
Hiszen az a kijelentés, hogy „inkább boldog legyél, mint gazdag”,
tényleges választás elé állít minket. Természetesen nem tudatosan,
hanem mélyen a tudatalattinkban kizárja a lehetőségét, hogy a kettő
együtt megvalósulhasson. Vagyis, ha igazán élvezem, amit csinálok,
ha boldog vagyok tőle, akkor nem lehetek ezzel egy időben gazdag
is belőle.
Az első lépés éppen ezért az kell hogy legyen, hogy felülírjuk ezt, és
az ehhez hasonló, mélyen bevésődött gondolatokat.
Az egyik legzseniálisabb könyv a témában, amely segítségedre lehet
ebben, T. Harv Eker A milliomos elme titkai* című könyve. Ha még nem
olvastad, akkor melegen ajánlom figyelmedbe; ha pedig már olvastad,
javaslom, legalább évente egyszer olvasd el újra, mert minden alka-
lommal találsz benne valami olyasmit, ami éppen segítségedre lehet a
további fejlődésben.
Ebben a könyvben található az a zseniális gondolat is, hogy a gaz-
dagok „vagy” helyett mindig „is”-ben gondolkoznak. Vagyis ahelyett,
hogy el kellene döntened, hogy boldog akarsz-e lenni vagy gazdag,
jelentsd ki, hogy: Úgy döntöttem, boldog leszek, ÉS gazdag is!
Gondolj csak bele, micsoda különbség van aközött, hogy döntened
kell két számodra kívánatos dolog között, vagy megkaphatod mindket-
tőt. Gyermekként még az a normális, hogy természetesen mindkettőt
kérem, miért is kellene választanom. Számtalan gyereknevelésről szóló
cikket, könyvet elolvastam annak idején, amikor apa lettem, amelyek-
* Ford. Meskó Krisztina. Budapest, 2006, Bagolyvár. 47

ben azt javasolják, hogy tegyünk fel „vagy-vagy” típusú kérdéseket,
hogy a kicsik érezhessék, övék a választás, és nem mi erőltetjük rájuk,
hogy mit tegyenek.
Például: A játszótérre szeretnél menni, vagy legózzunk itthon? Be kell
valljam férfiasan, nálam nem igazán működött ez a módszer, ugyanis
a mi gyerekeink egy ilyen kérdésre mindig azt a választ adták, hogy
először menjünk el a játszótérre, aztán legózzunk itthon. Hozzátéve,
hogy: „Apa, miért kellene választanunk? Mindkettőt szeretnénk!”
Mire felnövünk, kiölik belőlünk ezt a fajta szemléletet, pontosan az
előbb említett programozással, vagyis, hogy két jó dolog nem lehet
egyszerre a miénk.
Fokozzuk egy kicsit! Minden ember legfőbb vágya, hogy szeressék,
elfogadják, ami a boldogság egyik meghatározó alapköve. Ha tehát
azt a mondatot halljuk, amelyik választás elé állít minket, vagyis, hogy
„inkább legyél boldog, mint gazdag”, akkor ez lefordítva annyit jelent
számunkra, hogy vagy szeretve leszünk, vagy gazdagok.
Márpedig, ha választanunk kell, nem kérdés, hogy azonnal a vágyott
boldogság mellett tesszük le a voksunkat, hiszen ez az ember legfőbb
vágya. Szeretném hangsúlyozni, hogy mindez nem tudatosan történik,
hanem tudat alatt!
Mégis mennyivel csodálatosabb lenne az életünk, ha nem feszülne
ellentét e két olyan nagyszerű dolog között, mint a boldogság és a
gazdagság?
Ahhoz, hogy el tudjuk képzelni, hogy ez egyszerre a miénk lehet, felül
kell írnunk ezt a rusnya programot, amely választás elé állít minket.
Azt javaslom, ha tetszik, legyen az egyik mantrád mostantól kezdve
az, hogy: Úgy döntöttem, mostantól boldog leszek, ÉS gazdag is!
Vajon ez minden esetben működik, vagy van ezalól kivétel? Úgy

értem, lehetséges, hogy valaki gazdag, mégsem boldog? IGEN! Hi-
szen a gazdagság nem feltétlenül garancia a boldogságra, DE nem is
akadálya annak. Ám ha valakiben mélyen él az a program, amellyel
az imént foglalkoztunk, vagyis, hogy „inkább legyél boldog, mint gaz-
dag”, annak végtelenül megnyugtató érzés, ha lát valakit, aki gazdag,
48
mégis boldogtalan, hiszen ez alátámasztja, megerősíti számára annak
igazságát, hogy a kettő együtt nem lehetséges.
Hosszú évekig az én esetemben is pontosan így történt. Mivel azon-
ban mindig is égető vágyat éreztem arra, hogy gazdag legyek, úgy
döntöttem, alaposabban utána kell néznem ennek a kérdésnek, nem
engedhetem, hogy egyetlen példa alapján lemondjak annak a lehető-
ségéről, hogy boldog ÉS gazdag is lehessek egyszerre. Ezért elkezdtem
olyan emberek társaságába járni, akik igazán gazdagok, hogy lássam,
tényleg mindannyian boldogtalanok-e, mert ha ez így van, akkor bi-
zony nekem is választanom kell.
Így hát az utóbbi években sok-sok igazán tehetős emberrel talál-
koztam, és a következőre jutottam: Igen, a gazdagok között is van
boldogtalan ember, DE – és itt jön a lényeg! – sokkal-sokkal kevesebb,
mint a szegények között. Vagyis tény, hogy a gazdagság önmagában
nem garancia a boldogságra, de a szegénység sem az, sőt! Igencsak
meg tudja nehezíteni a boldogságunkat, ha minden áldott nap azon
kell rágódnunk, hogy mit fogunk enni holnap…
Számtalanszor előfordul, hogy ilyenkor valaki indulatosan azt mond-
ja (hiszen az alapvető meggyőződésével ellentétes mindaz, amiről itt
szó van): „Vájunk csak! Attól, hogy valaki nem gazdag, még lehet jó
ember!” Ez pontosan így van, mint ahogy az is, hogy ha valaki gazdag,
attól még szintén lehet jó ember, hiszen az egyik nem függvénye a
másiknak.
Szóval a javaslatom az, hogy írd felül azt az ártó, mégis sokak által
elfogadott programot, miszerint választanod kellene a siker vagy a bol-
dogság, a boldogság vagy a gazdagság között, és válaszd mindkettőt!
„A pénz és a siker nem változtatja meg az

embert, csupán felerősíti már meglévő tulaj-
donságait.”
Will Smith
A könyv későbbi részében foglalkozunk majd egy másik igazán gát-

ló kijelentéssel is, amelyet szintén számtalanszor hallok, amikor valaki
49
végre megtalálja, mi is az ő szenvedélye, mégsem kezdi el aköré épí-
teni az életét. Ez pedig a következőképpen hangzik: „Ebből úgysem
lehet megélni…”
Addig is, javaslom, legyenek ezek a mantráid:
50
Úgy döntöttem, mostantól boldog leszek, ÉS gazdag is!
Úgy döntöttem, sikeres leszek, ÉS boldog is!
A boldogság valójában egy könnyed, felszabadult ér-

zés, amelyre vágyakozunk, és bár nem a külsőségek-
ben található, mégis azoktól reméljük.
Arra a kérdésre, hogy hol lakik a boldogság, az egyet-

len helyes válasz az lehet, hogy kizárólag bennünk.
Ha nem értékeled azt, aki vagy, és azt, amid van pil-

lanatnyilag, akkor jó, ha tudod, hogy ezen nem fog
változtatni sem egy kacsalábon forgó palota, sem egy
luxusautó, sem más.
A boldogság tanulható!
A boldogság az élettel való elégedettség.
A gazdagság nem feltétlenül garancia a boldogságra,

DE nem is akadálya annak.
A gazdagság önmagában nem garancia a boldogság-

ra, de a szegénység sem az, sőt!
Úgy döntöttem, mostantól boldog leszek, ÉS gazdag is!
Úgy döntöttem, sikeres leszek, ÉS boldog is!
51
52
Miért boldogtalan,
aki sikeres?
„A boldogtalan emberek sohasem sikere-
sek, és ezen a tényen a világ összes pénze és
eredménye sem változtat.”
Deepak Chopra
Lehetséges vajon, hogy valaki boldogtalan annak ellenére, hogy lát-

szólag minden rendben van nála? Természetesen igen. Én magam is
ebben a cipőben jártam néhány évvel ezelőtt, amikor már kifejezetten
jól kerestem, a külső szemlélő számára sikeres, kívánatos életet éltem,
én azonban boldogtalan voltam. Ez odáig fajult, hogy sokszor sírtam
reggelente, sőt, még napközben az autóban ülve, vezetés közben is.
Mivel személyesen is érintett, elkezdett mélyebben foglalkoztatni ez
a kérdés, ezért megfigyeltem a hasonló helyzetben lévő embereket,
s a következő okokat találtam:
Nemabban
Nem abban
Márnem
Már nem sikeres,mint
sikeres, mintamit
amit
jelentszámára
jelent számára igazán szeretne
igazán szeretne cs-
csi-
kihívást,amit
kihívást, amitcsinál
csinál nálni (mint
inálni (mint például
például
(nincsenekújúj
(nincsenek AndreAgassi)
Andre Agassi)
céljai)
céljai)
Csak
Csak Miért
Miértbol- Arrakoncentrál,
Arra koncentrál,
egyterületre
egy területre dogtalan, aki
boldogtalan amijenincs,
amije nincs,ésésnem
nem
összpontosít
összpontosít (el- akisikeres?
sikeres? arra,amije
arra, amijemár
márvan van(örök
(örök
(elhanyagolja
hanyagolja a elégedetlen,aminek
elégedetlen, aminekaa
atöbbit)
többit) háttérbena aszereteth-
háttérben szeretet
hiányáll)
iány áll)
Másokhoz
Másokhoz Fél,hogy
hogy
Fél,
hasonlítgatja
hasonlít- elveszíti,amije
amije
elveszíti,
magátmagát
gatja (nem (nem
pedig van(önértékelés,
(önértékelés,
van
régebbi önmagá-
pedig régebbi önbizalom-
önbizalom
hoz)
önmagához) hiány)
hiány)
53
Az egyik leginkább nyomasztó dolog, ha valaki nem abban sikeres,
amire legbelül vágyik. Tökéletes példa erre Andre Agassi, aki egy idő-
ben a világ első számú teniszcsillaga volt. Ha még nem olvastad az
önéletírását, amelynek címe Open*, javaslom, szerezd be, mert egy-
szerűen zseniális könyv (nálam benne van a TOP 10-ben). Ebben leír-
ja, hogy minden alkalommal, amikor az újságírók egy-egy interjú során
vagy egy állófogadáson beszélgetés közben megkérdezték tőle, hogy
mióta szereti a teniszt, őszintén azt felelte, hogy sosem szerette, sőt,
szívből gyűlöli. Hoppá! Természetesen soha senki nem hitte el neki,
hogy ez így van, azt hitték, hogy csak viccel, pedig tényleg ez a helyzet.
Ha ez viszont így van, akkor mégis hogyan lehetséges, hogy valaki,
aki gyűlöli a teniszt, a világ legjobbjává válhatott? Úgy, hogy erre ál-
dozta az egész életét, és hároméves korától minden áldott nap játszott.
És bár ő minden alkalommal elmondta az édesapjának, hogy nem
szeretne profi teniszező lenni, az apja mintha meg sem hallotta volna,
csak vitte edzésről edzésre, versenyről versenyre.
Agassi példája hűen tükrözi, hogy kellő kitartással és rengeteg gya-
korlással bárki feljuthat a csúcsra. A kérdés csak az, hogy valóban
élvezi-e mindezt. Ha ugyanis rengeteg áldozat árán eléred, hogy si-
keressé válj valamiben, de ez nem az, amit a szíved diktálna, akkor
garantáltan boldogtalan leszel.
Sajnálatos módon, aki ebben a helyzetben él, amellett, hogy bol-
dogtalan, igen gyakran még meg is betegíti magát, végső esetben
akár halálosan is.
Ha te is ebben a helyzetben vagy, arra biztatlak, hogy ne várd ezt
meg, merj váltani, és kövesd a szíved vágyát!
Számtalanszor, amikor bankoknál, biztosítóknál, gyógyszergyáraknál
tartok tréninget felsővezetőknek vagy kifejezetten sikeres vállalkozók-
nak, majd négyszemközt beszélgetek velük, megkérdezem őket, és
ők boldogan elmondják, mi is az, amire mélyen legbelül, úgy igazán
vágynak.
Számtalan elképesztő példát tudnék mesélni arról, hogy ez legtöbb-
ször mennyire eltér attól, ahogyan ezek az emberek pillanatnyilag él-
nek. Az egyik személyes kedvencem a következő: Egy vállalkozó arra a
54 * Ford. Szabados Tamás. Szeged, 2011, Könyvmolyképző.

kérdésre, hogy mit tenne, ha tényleg a szíve vágyát követné, ragyogó
szemmel elmesélte, hogy eladná méregdrága autóit, nyaralóját, meg a
belvárosi luxusingatlant, értékesítené a cégeit is, majd a pénzből venne
egy hatalmas birtokot vidéken, egy Lada Nivát meg egy gumicsizmát,
állatokat tartana, és azok között lenne naphosszat.
Látva az arcát teljesen egyértelmű volt számomra, hogy mindezt nem
észérvek alapján, hanem a szívéből osztotta meg velem. Elég éles a
kontraszt a jelenlegi és a vágyott élete között, így hát nem is csoda,
hogy nagy fájdalmat okoz számára mindez a mindennapokban.
Van, aki pillanatnyilag a pénzügyi szférában dolgozik, de szíve sze-
rint éttermet nyitna, egy másik banki felsővezető gyógyító szeretne len-
ni, aki jobbá teszi az emberek életét, és még sorolhatnám.
A kérdés az, hogy miért is nem teszi meg valaki ezt a lépést, ha
mélyen legbelül ennyire vágyik rá? Mert fél. Fél, hogy nem tudna elég
pénzt keresni vele ahhoz, hogy el tudja tartani a családját, vagy attól
fél, hogy mit szólna a családja. Volt, aki azt mondta, hogy akkora a
szakadék a mostani és a vágyott élete között, hogy el sem tudja kép-
zelni, hogyan is kezdhetne hozzá.
Elgondolkoztál már azon, miért foglalkoznak sokan egész életükben
olyasmivel, amihez semmi kedvük? Mert nincs elég pénzük. Azt várják,
hogy majd ha már lesz annyi félretett pénzük, amennyi elég életük
végéig, akkor elkezdenek azzal foglalkozni, amire igazán vágynak.
Ördögi kör ez, hiszen azért nem azzal foglalkoznak, ami igazán örö-
met jelentene számukra, mert nem tudják, hogyan lehetne azzal pénzt
keresni. Így hát az emberek többsége megmarad annál, ami örömet
sem okoz, és elegendő pénzt sem hoz ahhoz, hogy végleg „visszavo-
nulhasson”. Pedig mindig van rá mód, hogy megélj abból, amit igazán
szeretsz!
Szerencsére látok embereket – az utóbbi időben egyre többet –, akik
meg merték tenni ezt a lépést, és bár sok esetben átmenetileg lejjebb
kellett adniuk az életszínvonalukat, minden alkalommal ragyog az ar-
cuk, amikor csak találkozunk.
Ha nem lelkesedsz igazán azért, amivel pillanatnyilag foglalkozol, és
mélyen legbelül érzed, hogy mi az, amire valóban vágysz, akkor ne
55
pazarold tovább az életed, hisz mindjárt vége. Itt az ideje, hogy elkezdj
a szíved vágyának élni!
Ha azt már tudod, mire vágysz igazán, de azt nem, hogy hogyan
tudnál megélni belőle, akkor a könyv harmadik részében segítségedre
leszek, hogy közelebb kerülj a válaszhoz.
Talán most úgy érzed, hogy még csak sikeres sem vagy abban, amit
csinálsz, nem igazán szereted, amivel nap mint nap foglalkozol, rá-
adásul fogalmad sincs, mi az, ami igazán lelkesítene. A könyv második
részében, a Találj rá a szenvedélyedre! című fejezetben számtalan kér-
déssel foglak segíteni, hogy ez másképp legyen.
„Sok ember horgászik egész életén keresztül

anélkül, hogy tudná: nem is a halat keresi.”
Henry David Thoreau
A következő lehetséges oka annak, ha valaki sikeres, mégis boldog-

talan, ha szélsőségesen csak egyetlen életterületre összpontosít, ami
idővel természetesen a többi rovására megy. Vagyis napi 14–16 vagy
még annál is több órát dolgozik, majd azzal kell szembesülnie, hogy
egészségi állapota jelentősen leromlott, emberi kapcsolatai elhidegül-
tek, igen gyakran sajnos válásig is fajul a dolog. Mindez elkerülhetet-
lenül érinti a gyermekével való kapcsolatát is, hiszen nem tölt elég időt
vele, így teljesen elidegenednek egymástól.
Ennek egyik legdurvább példáját egy vállalkozó mesélte, akit tiné-
dzser fia nem apának szólít, hanem a keresztnevén. Konkrétan azt
mondja neki: „Gábor, adj nekem pénzt!” Biztosan el tudod képzel-
ni, micsoda fájdalom ezt megélni apaként. Szembesülni azzal, hogy a
gyermeke számára nem jelent többet egy bankjegykiadó automatánál.
Hát mi ez, ha nem fájdalom, mérhetetlen boldogtalanság? Rádöbben-
ni arra, hogy amíg a pénzt, a sikert, a karriert, a vagyont hajtotta, a
számára igazán fontos embereket elveszítette.
Beszélgettem egy másik tehetős vállalkozóval, aki, bár egyáltalán
nem nagyképűen, mégis teljes határozottsággal kijelentette, hogy ő
bármit megtehet. Mint néhány másodperccel később kiderült, mindezt
56
az anyagi jellegű dolgokra értette, ugyanis ezt követően elmerengett,
majd mély fájdalommal a hangjában így folytatta: „Illetve szinte bár-
mit… Hiszen a huszonkét éves lányomat már nem tudom beleültetni a
hintába…”
Amikor ezeket a példákat hallottam, akkor döntöttem úgy, hogy kö-
szönöm szépen, én ebből nem kérek, és feladom jól fizető állásomat.
Ugyanis én is a legjobb úton haladtam afelé, hogy ebbe a helyzetbe
kerüljek, hiszen annak idején már akkor úton voltam, amikor a gyer-
mekeim még aludtak, és mire hazaértem, már ugyancsak szundikáltak.
Ráadásul gyönyörű feleségemet is szinte már csak fényképről ismer-
tem.
Fontos, hogy az ember ne veszítse el az egyensúlyt az élet legfonto-
sabb területei között, és ne engedje semmi áron, hogy munkája rabjává
váljon, mert hosszú távon az élet elkerülhetetlenül benyújtja a számlát
vagy az egészség, vagy az emberi kapcsolatok terén.
„Még sohasem hallottam olyanról, hogy va-

laki az élete végén a családra fordított időt
sajnálta volna.”
Robin Sharma
A harmadik ok, amiért a külső szemlélő számára sikeresnek tűnő

ember boldogtalan, ha már nem jelent számára kihívást, amit nap nap
után végez. Bár profi abban, amit csinál, már belefásult, már elért min-
dent, amit kitűzött maga elé, és elmulaszt megújulni. Nincsenek újabb
céljai, amelyek visszaadnák számára a kihívás izgalmát.
Szintén egy elképesztően sikeres ember osztotta meg velem az érzé-
seit, hogy már mindene megvan, ő mégis boldogtalan. Amikor meg-
kérdeztem, mik a további céljai, csak nézett meredten maga elé. Szá-
mára is megdöbbentő volt, hogy elfogytak a céljai.
Majd elkezdtünk beszélgetni, feltettem néhány kérdést további cél-
jaira vonatkozóan. Idővel elkezdett kinyílni, visszatért belé az élet, a
szeme egyfajta gyermeki ragyogással telt meg, és mesélt a jövőjéről,
hogy mi mindent fog még létrehozni, és ettől csak úgy sugárzott.
57
Ha elértük céljainkat – mindegy, hogy mekkorák voltak –, tudjunk
időről időre megújulni, újabb és újabb célokat kitűzni magunk elé, mert
ez létfontosságú ahhoz, hogy boldogok legyünk a mindennapokban.
A sikeres, ám boldogtalan élet következő lehetséges oka az, ha va-

laki állandóan másokhoz hasonlítgatja magát. Ennek hátterében az
önbecsülés hiánya áll. Mivel az illető nem értékeli kellően saját magát,
mindig kell találnia valakit, akivel szemben győztes lehet.
Ha valaki erre hajlamos, tipikus megnyilvánulásai lehetnek a követ-
kező kérdések: Ő hány éves, és mennyi pénze van, mennyi sikert ért
el eddig, én hány éves vagyok, és mit tettem le eddig az asztalra? Ő
hányszor volt már nyaralni, és én hányszor voltam? Neki van jobb nője,
vagy nekem? Neki van nagyobb kocsija, vagy nekem? Neki van kocká-
sabb hasa, vagy nekem?
A sort a végtelenségig lehetne folytatni. Egy dolog biztos. Ez igen-
igen veszélyes játék, hiszen bár sokszor átmeneti önbecsülés-növelő
tényező lehet, ha olyasvalakit találunk, akinél jobbnak érezzük ma-
gunkat, de ha ez fordítva történik, na, akkor jön ám a feketeleves!
Mert elkezdjük magunkat rettenetesen marcangolni amiatt, hogy nem
vagyunk elég jók, és ez igazán boldogtalanná tehet minket.
Mi lehet a megoldás? Két dolgot tudok javasolni annak, aki haj-
lamos folyamatosan másokhoz hasonlítgatni magát. Az egyik, hogy
kezdjen el dolgozni önbecsülése növelésén. Ehhez remek eszköz lehet
az előző könyvem is, amelynek címe Állj félre a saját utadból!* A másik
pedig, hogy ahelyett, hogy másokkal méri össze magát, saját régebbi
önmagával szemben vizsgálja meg, hogy merre tart. Konkrétan azokat
a kérdéseket tegye fel magának, hogy: „Jobb kondiban vagyok, mint
három éve, vagy sem? Többet olvasok, mint öt évvel ezelőtt, vagy keve-
sebbet? Több pénzt keresek, mint egy évvel ezelőtt, vagy kevesebbet?
Többet mosolygok, mint két évvel ezelőtt, vagy kevesebbet?”
Ezek alapján egyértelmű lehet mindannyiunk számára, hogy jó irány-
ba haladunk-e, vagy sem, és ez az, ami igazán számít. Ha pedig a vá-
laszunk alapján indokolt, akkor meg tudjuk tenni a szükséges lépéseket
akár már ma is, hogy jobban érezzük magunkat a bőrünkben.
58 * Megrendelhető a www.guruloegyetem.hu weboldalon.

A következő ok, amely boldogtalanságot okozhat, ha valaki folya-
matosan attól retteg, hogy elveszíti mindazt, amije van. Ennek hátte-
rében ugyancsak az önbecsülés hiánya bújik meg, hiszen az illető úgy
érzi, hogy nem érdemli meg, amije van, ezért fél, hogy mindazt el is
veszítheti. Úgy érzi, a szerencse műve, hogy mindez összejött számára,
és egyfolytában attól tart, hogy mikor ér véget ez az álom számára.
Mostanra talán már rájöttél, hogy annak idején én magam is érintett
voltam minden egyes eddigi pontban. Ebben is. Egy gyönyörű nő volt
a barátnőm (aki ma már a feleségem), és én folyamatosan attól ret-
tegtem, hogy elhagy, ezért magamhoz akartam láncolni, és állandóan
féltékenységi jeleneteket rendeztem. Ellenőrizgettem a telefonját, egy-
folytában nyomoztam utána, és bizony megkeserítettem mindkettőnk
életét. Egyértelmű, hogy tele voltam kisebbségi komplexussal, és úgy
éreztem, ő túl jó nekem, így ahelyett, hogy felhőtlenül élveztem volna,
hogy életem párja egy bombanő, folyamatos rettegés volt az életem.
Egyáltalán nem vagyok büszke mindarra, amit az imént leírtam, de
attól még ez is én voltam. Hozzátartozik a történethez, hogy miután
évek alatt rendbe tettem az önbecsülésem, a féltékenységnek már sok
éve nyoma sincs, csodálatos kapcsolatban élünk, és ma már meggyő-
ződésem, hogy az egyik legjobb dolog a kedvesem számára, hogy
mellettem van.
Ha már belementem ebbe a témába, hadd tegyem hozzá, hogy a
féltékenység az esetek legnagyobb részében sokkal inkább a féltékeny-
kedőről szól, nem pedig arról, akire féltékenyek. Természetesen vannak
nyilvánvaló kivételek, amikor megalapozott a dolog, de az esetek leg-
nagyobb részében a vádaskodás alaptalan, pusztán a féltékenységet
érző fantáziájának szüleménye, hátterében pedig az önbecsülés hiá-
nya áll.
Mindez számtalanszor előfordul nemcsak a párkapcsolat, hanem a
pénz, a pozíció, a karrier kapcsán is. Mármint, hogy valaki úgy érzi, ez
már túl szép ahhoz, hogy igaz legyen.
Engedd meg, hogy az élet egy másik területén is a saját példámat
hozzam. Amikor hosszú-hosszú nélkülözés után (mivel erről is írtam
részletesen az első könyvemben, ezért most nem szeretném részletezni)
59
végre munkát kaptam egy nagy multicégnél, öt évig (!) minden áldott
nap attól rettegtem, hogy ki fognak rúgni, mert úgy éreztem, nem va-
gyok elég jó ehhez a munkához. Azóta a négyszemközti beszélgetések
kapcsán már tudom, hogy nem egyedi eset az enyém. Rengetegen
érzik ezt függetlenül attól, milyen pozícióban dolgoznak, még akkor is,
ha ez a külső szemlélő számára nem érzékelhető.
Mivel ez idő alatt már bőszen foglalkoztam az önfejlesztéssel, folya-
matosan építettem az önbecsülésem, eljutottam oda, hogy a hatodik
évben megszűnt a rettegés, majd a hetedik évben én magam mond-
tam fel.
Ha benned is vannak ilyen típusú félelmek, dolgozz az önbecsülése-
den, és meglátod, meg fog szűnni ez a boldogtalanságforrás.
Az utolsó lehetséges ok, amely véleményem szerint azt okozhatja,

hogy valaki sikeres, mégis boldogtalan, ugyancsak a szeretethiányhoz
köthető. Mégpedig ahhoz az érzéshez, hogy: „Nem vagyok elég jó.”
Ennek megnyilvánulása, ha valaki mindig arra koncentrál, amije még
nincs, ahelyett hogy annak örülne, amije már van. Úgy érzi, hogy még
valamit, többet kell elérnie ahhoz, hogy értékes, szerethető ember le-
gyen, mint amit eddig letett az asztalra.
Ha van egy szép háza, még szebbre vágyik. Ha vesz egy szép autót,
nem is tud örülni neki, legfeljebb csak néhány napig, mert már az
újabb modellre ácsingózik. Vagy ha párkapcsolatban él, ahelyett hogy
élvezné, egyfolytában még jobbra vágyik.
Jó dolog, ha valaki ambiciózus, de ez több annál. Ez egy ördögi
kör, hiszen soha sincs vége. Ez is elképesztően meg tudja keseríteni az
ember életét.
Ebben az esetben is az lehet a célravezető, ha az illető először is fel-
ismeri, hogy hajlamos erre, aztán tudatosan elkezdi értékelni mindazt,
amije már megvan, és építeni az önbecsülését annak érdekében, hogy
ne érezzen további bizonyítási kényszert, ettől remélve a gyermekkor-
ban meg nem kapott feltétel nélküli szeretetetet.
És hogy miért írtam le mindezt? Ha érintett vagy valamelyik vagy akár
több pontban is, arra biztatlak, hogy változtass! Ha pedig ambiciózusan
60
törekszel a sikeres élet felé, kérlek, figyelj oda, hogy elkerüld ezeket a
buktatókat, folyamatosan építsd az önbecsülésed, mert bár sikeres le-
hetsz, de ha boldog nem, akkor mit sem ér az egész…
61
Ha rengeteg áldozat árán eléred, hogy sikeressé válj
valamiben, de ez nem az, amit a szíved diktálna, akkor
garantáltan boldogtalan leszel.
Mindig van rá mód, hogy megélj abból, amit igazán

szeretsz.
Ha nem lelkesedsz igazán azért, amivel pillanatnyilag

foglalkozol, és mélyen legbelül érzed, hogy mi az, ami-
re valóban vágysz, akkor ne pazarold tovább az életed,
hisz mindjárt vége. Itt az ideje, hogy elkezdj a szíved
vágyának élni!
Fontos, hogy az ember ne veszítse el az egyensúlyt az

élet legfontosabb területei között, és ne engedje semmi
áron, hogy munkája rabjává váljon, mert hosszú távon
az élet elkerülhetetlenül benyújtja a számlát vagy az
egészség, vagy az emberi kapcsolatok terén.
Ha elértük céljainkat, mindegy, hogy mekkorák voltak,

tudjunk időről időre megújulni, újabb és újabb célokat
kitűzni magunk elé, mert ez létfontosságú ahhoz, hogy
boldogok legyünk a mindennapokban.
Meg tudjuk tenni a szükséges lépéseket akár már ma is,

hogy jobban érezzük magunkat a bőrünkben.
A féltékenység az esetek legnagyobb részében sokkal

inkább szól a féltékenykedőről, mint arról, akire félté-
kenyek.
62
Az lehet a célravezető, ha az illető először is felismeri,
hogy hajlamos erre, aztán tudatosan elkezdi értékelni
mindazt, amije már megvan, és építeni az önbecsülését
annak érdekében, hogy ne érezzen további bizonyítá-
si kényszert, ettől remélve a gyermekkorban meg nem
kapott feltétel nélküli szeretetet.
Ha ambiciózusan törekszel a sikeres élet felé, kérlek,

figyelj oda, hogy elkerüld ezeket a buktatókat, folyama-
tosan építsd az önbecsülésed, mert bár sikeres lehetsz,
de ha boldog nem, akkor mit sem ér az egész…
63
64
A jó a legjobb ellensége
„A középszerű a legjobb selejtje és a leg-
rosszabb java.”
David J. Schwartz
Ha megkérdezik őket, hogy vannak, a legtöbben azt felelik: „El-

vagyok” vagy „Köszönöm, megvagyok”. Sőt, olyat is hallottam már,
hogy: „Volt már rosszabb is…” Véleményem szerint ez elfogadhatatlan,
ha az életünkről van szó. Arról az ajándékról, amelyet egyébként is
csak oly rövid időre kapunk. Mindössze csak néhány évtized, és vége.
Mi lehet az oka, hogy a legtöbben mégis tartalékon, lehetőségeik
töredékét kihasználva „élik” le az életüket, és beérik a minimummal?
Ismét felbukkan régi ismerősünk, a félelem. Félelem attól, hogy ha
bármibe is belekezdenénk, bármin is változtatnánk, még annál is ros�-
szabb lenne, mint most.
Ha még mélyebbre ásunk, ennek okai pedig megint csak azokban az
elképesztően ártalmas kijelentésekben rejlenek, amelyeket útravalóul,
jó tanácsként kaptunk az életben. Ilyenek többek között az „egyszer
fent, másszor lent”, vagyis ha már egy kicsit is jobban érzed magad, el-
kezdhetsz számítani arra, hogy következik a feketeleves. Vagy a társai,
amelyek ugyanezt sugallják számunkra: „túl szép, hogy igaz legyen…”,
és persze ki nem maradhat a „meglesz még ennek a böjtje”.
Mivel ezek a mondatok egyértelműen kereteket állítanak fel szá-
munkra, nagyon nehéz elfogadni, hogy nem kell beérnünk az átla-
gossal, vagy ahogy már korábban írtam, a langyos vízzel, hanem van
választásunk, és meg is érdemeljük mindenből a legjobbat. Lehet még
a mostaninál is jobb az életünk!
Számtalanszor találkozom olyanokkal, akik panaszkodnak a párkap-
csolatukra. Majd amikor megkérdezem, hogy akkor miért nem lépnek
ki belőle, először csak azt mondják, hogy: „Végül is nem olyan rossz
ez…”, majd ha mélyebbre ásunk, kiderül, attól félnek, hogy akkor még
ilyen sem lenne.
65
Volt egy hölgy, aki az egyik előadásom szünetében azzal jött oda
hozzám, hogy nem igazán boldog a párkapcsolatában. Megkérdez-
tem, hogy akkor miért nem változtat valamin. Mire azt felelte, hogy úgy
érzi, már mindent megpróbált, de hiába. Ezek alapján azt gondolom,
kézenfekvő volt a kérdés részemről, hogy akkor miért nem lép tovább,
és keres magának valaki mást. Miután csak a lehetősége felmerült an-
nak, hogy véget vessen nem működő kapcsolatának, azonnal elkezdte
győzködni magát: „Végül is nem olyan rossz ez… Igaz, hogy néha
megver, de legalább jól keres. Lehet, hogy még ilyen sem lenne.” Be
kell valljam, hallottam már ezt-azt, de ettől még nekem is leesett az ál-
lam. Ugyanez a helyzet azoknál, akik a munkahelyükkel elégedetlenek.
Bár utálnak bejárni, ki nem állhatják a főnöküket vagy a kollégáikat,
mégis megteszik hosszú éveken át. Nem mernek felmondani, változtat-
ni, mert bennük van a félelem, hogy akkor még ilyen sem lesz.
Mivel beérik ezekkel a „végül is nem olyan rossz” helyzetekkel, egyút-
tal el is zárják a lehetőségét, hogy megkaphassák a legjobbat. Ugyanis
a jó a legjobb ellensége!
„Tény, hogy egy repülő első osztályú része

ugyanakkor ér oda az úti célhoz, amikor a
másodosztály. Az is tény, hogy mindenki ma
ga dönti el, hogy az első vagy a másodosztá-
lyon utazik.”
Robert Kiyosaki
Íme, egy újabb olyan megerősítés, amelyet imádok, és ajánlom,

hogy te is tedd az életed részévé: Mindenből a legjobbat érdemlem!
Javaslom, mantrázd ezt a mondatot minden esetben, ha az életedről
van szó. Legyen az párkapcsolat, munka, ruha, autó, nyaralás, bármi.
„Furcsa dolog az élet. Ha nem vagy hajlandó

elfogadni mást, csak a legjobbat, akkor meg
is kapod.”
W. Somerset Maugham
66
Ha azonban elfogadjuk az átlagosat, a „nem is olyan rossz” lehető-
ségeket, esélyünk sincs erre.
Valószínűleg ez ellentmond pillanatnyi meggyőződéseidnek, mégis
fontos, hogy tudd, az élettől mindig azt kapod, amit elvársz.
Van egy igazán tanulságos történet, amely tökéletesen szimbolizálja
mindezt. Egy férfiről szól, aki munkát keres. Felcsapja az egyik újságot,
és meglát egy álláshirdetést a követezőkkel: „Rugalmas munkaidővel,
magas fizetéssel, év végi prémiummal, céges autóval és további jutta-
tásokkal keresünk munkatársat.”
Látva a leírtakat, azonnal bekapcsol nála a „túl szép, hogy igaz le-
gyen” programozás, és azt mondja magának: „Á, ez biztos csak va-
lami átverés lehet”, és tovább keresgél. Rátalál egy másik ajánlatra,
amelyik így hangzik: „Három műszakban végezhető munkát kínálunk.
A pénz nem sok, a munka kemény.” Ez már sokkal hihetőbben hangzik
számára, ettől teljesen fellelkesül, és azonnal jelentkezik is.
Van egy régi német mondás, amelyik nagy kedvencem: Vigyázz, mit
kívánsz, mert megkapod!
Csakhogy a legtöbb ember nem hisz ebben. Elképzelhetetlennek
tartja, hogy vele is történhetnek rendkívüli események, felbukkanhat-
nak szenzációs lehetőségek, az ő életében is alakulhatnak sokkal job-
ban a dolgok, mint eddig. Mindez képtelenség számára, hiszen az az
alapbeállítottsága, hogy ez már túl szép, hogy igaz legyen.
A következő részlet Paulo Coelho zseniális könyvéből, Az alkimistá-
ból* pontosan erre példa:
(…) Az az őrszem, amelyik az alkimistát vizsgálta át, talált egy kristály-

palackot, benne valamilyen folyadékkal, meg egy megsárgult üvegto-
jást, tyúktojásnál valamivel nagyobbat.
– Mik ezek? – kérdezte.
– Ez a Bölcsek Köve és az Örök Fiatalság Elixírje. Aki ebből iszik,
sosem betegszik meg, a kőnek pedig egyetlen darabkája bármilyen
fémet arannyá változtat.
A
z őrszemek ezen jót nevettek, s az alkimista velük nevetett. A válaszon
elszórakoztak, és tovább engedték őket az összes holmijukkal együtt.
* Ford. Simkó György és Piros Ákos. 67

Budapest, 2002, Athenaeum.
– Megbolondult? – csodálkozott Santiago, amikor kellő távolságban
jártak. – Miért csinálta ezt?
– A zért, hogy bemutassam neked a világ egyik egyszerű törvényét –
felelte az alkimista. – Amikor előttünk a nagy kincs, sosem ismerjük
föl. És tudod, miért? Mert az emberek nem hisznek a kincsekben.
(…)
Egyik kedvenc mondásom, amely egy sikeres vállalkozótól származik,

és szöges ellentéte az iménti rettenetes kijelentéseknek:
„Egyszer fent, másszor még feljebb.”

Kisgergely Zsolt
Vagy ahogyan az én spirituális tanítóm, Palacskó András* szokta ja-

vasolni, reggelente tedd fel ezt a kérdést: „Hogyan lehetne még ennél
is jobb? Milyen csodákat tartogat még számomra az élet?”
Arra kérlek, te ne érd be az átlagossal, és ha azt veszed észre maga-
don, hogy felütik a fejüket ezek a korlátozó, baljós gondolatok, és rád
tör a félelem, az aggódás, ha a jövődre gondolsz, ne engedd, hogy
elhatalmasodjanak rajtad! Vedd elő ezeket a zseniális eszközöket, és
változtasd meg a jövődről alkotott elképzeléseidet. Arról, ami mostan-
tól kezdve lehetséges számodra.
Sokan sokszor használják az „átlagember” kifejezést. Mégis mitől
az valaki? Véleményem szerint ennek egyetlen oka, hogy ő maga át-
lagemberként gondol magára. Éppen ezért mindig azt is teszi, amit az
átlag, és nem mer kilógni a sorból.
Ha te nem akarsz úgy élni, mint az átlag, akkor valami teljesen mást
kell tenned, mint ők. Hiszen ha fenyőmagot vetsz, abból csak fenyő
nőhet, mint ahogy cseresznyemagból kizárólag cseresznye, és semmi-
képpen sem fordítva. Ugyanígy minden gondolatnak, minden szokás-
nak, minden cselekedetnek meglesz a következménye az életedben, az
eredményeidben, csak idő kérdése.
Így tehát teljesen biztos lehetsz abban, hogy mint ahogyan az éj-
jel után eljön a nappal, ha megváltoztatod a gondolkodásodat a le-
68 * w ww.tudatosteremto.hu
hetőségeidről, mindarról, amit el tudsz hinni, hogy jár neked, majd
a döntéseidet, a cselekedeteidet ehhez hangolod, elképesztően po-
zitív változás fog bekövetkezni az életedben, és sokkal több minden
lesz elérhető számodra, mint amiben a többség valaha is gondolkozni
merne. Tudom, mert én magam is végigmentem ezen. Még valami:
Számíthatsz rá, hogy amikor ténylegesen elkezdesz úgy élni, ahogy leg-
belül mindig is szerettél volna, lelkiismeret-furdalásod lesz! (Erre még
visszatérünk később.)
Végezetül engedd meg, hogy megosszam veled egy másik kedvenc
gondolatomat, amelyet én minden alkalommal felidézek, amikor válasz-
tás előtt állok: Egyszerű ízlésem van. Mindenből a legjobbat szeretem.
69
A jó a legjobb ellensége.
„Furcsa dolog az élet. Ha nem vagy hajlandó elfogadni

mást, csak a legjobbat, akkor meg is kapod.”
Vigyázz mit kívánsz, mert megkapod!
Egyszer fenn, másszor még feljebb.
Hogyan lehetne még ennél is jobb? Milyen csodákat

tartogat még számomra az élet?
Ha nem akarsz úgy élni, mint az átlag, akkor valami

teljesen mást kell tenned, mint ők.
Számíthatsz rá, hogy amikor ténylegesen elkezdesz úgy

élni, ahogy legbelül mindig is szerettél volna, lelkiisme-
ret-furdalásod lesz!
Egyszerű ízlésem van. Mindenből a legjobbat szeretem.
70
Merj kilógni a sorból!
Az eredeti festmény mindig többet ér, mint
a másolat. Merj hát egyedi lenni!
Bár minden ember egyéniségként születik, a legtöbben sajnos má-

solatként halnak meg. Hogyan lehetséges ez? Minek köszönhető ez a
változás? Alapvetően a korai környezeti hatások okozzák.
Hiszen mire nevel az iskola? Szófogadásra. Arra, hogy ne lógj ki a
sorból. (Szerencsére ma már vannak olyan oktatási rendszerek, ame-
lyek másképp működnek, viszont mi ebből a szempontból még nem
nőttünk fel.)
Milyen egy „jó gyerek” a felnőttek szemében? Hányszor hallottam
szülőktől, hogy: „Annyira jó gyerek, sohasem felesel, mindig azt csi-
nálja, amit mondunk neki…”
Ahogyan Robert Betz csodálatos könyvében, amelynek címe Lépj ki
a régi cipődből!*, tökéletesen megfogalmazta: amit ma nevelésnek hí-
vunk, az nem más, mint idomítás. Sajnálatos módon ezzel kiöljük a
gyerekekből a kreativitást, a kezdeményezőkészséget, azt, hogy merje-
nek mások lenni, merjenek belekezdeni más, új dolgokba. Olyanokba,
amelyeket eddig mindenki lehetetlennek tartott.
„Az igazi kockázat a kockázatmentes élet.”

Robin Sharma
Zseniális az alábbi kis történet, amely hűen tükrözi egy gyermek hoz-
záállását az élethez, mielőtt a felnőttek elrontják:
Egy kislány, akit nem igazán köt le az iskola, a rajzórán teljesen át-
szellemülten kezd el alkotni valamit. Miközben lázasan készíti művét,
odalép hozzá a tanárnő, és megkérdezi:
– Hát te meg mit rajzolsz?
– Lerajzolom Istent – feleli.
* Ford. Bosnyák Edit. Budapest, 2010, Édesvíz. 71

– De hát senki sem tudja, hogy néz ki Isten… – mondja döbbenten
a tanárnő.
– Egy perc, és megtudják – feleli a kislány, és lázasan rajzol tovább.
Végtelenül hálás vagyok, amiért apaként napi szinten láthatom ezt

a csodát imádott gyermekeimnél, és legjobb tudásom szerint meg is
teszek mindent annak érdekében, hogy ez így maradjon életük továb-
bi részére is. Sokszor olyan elképesztő dolgokkal állnak elő, ami egy
felnőtt számára felfoghatatlan. Ez persze nem feltétlenül jelenti azt,
hogy lehetetlen is, legfeljebb számunkra elképzelhetetlen. Én magam
is szeretek – és azt gondolom, tudok is – nagyban gondolkozni, de a
gyermekek még engem is lenyűgöznek.
Az egyik reggel például Vilmoska fiam odajött hozzám, és nyújtózko-
dás közben megosztotta velem jövőbeni szándékát, miszerint:
– Apa, ha nagy leszek, veszek egy kisebb fajta országot, és csinálok
belőle nagyot.
Csodálattal hallgattam szavait, és megerősítettem abban, hogy csak
így tovább, merjen nagyban gondolkozni. Hiszen csak azért, mert mi
úgy gondoljuk valamiről, hogy az lehetetlen, még nem feltétlenül az.
„Senki sem jogosult bármilyen újszerű ötletet

elvetni azzal a kijelentéssel, hogy képtelen-
ség megcsinálni.”
Bill Boeing
Arra biztatlak, hogy merj másképp gondolkozni, mint ami eddig

elfogadott volt. Hiszen a világ teljesen megváltozott, és ahhoz, hogy
valaki követni tudja ezt a változást, mernie kell változtatni. Hiba lenne
azt feltételezni, hogy ami eddig működött, az a jövőben is ugyanúgy
működni fog. Tudnunk kell másképp gondolkodni, rugalmasnak lenni,
és ha szeretnénk nagy dolgokat véghezvinni, akkor bizony mernünk
kell kilógni a sorból!
Valójában erre már nem is csak az extra teljesítményekhez van szük-
ség, hiszen elképesztő változás zajlik körülöttünk. Tökéletesen szimbo-
72
lizálja mindezt, hogy a ma választható szakmák nagy része néhány év-
vel, évtizeddel ezelőtt még csak nem is létezett. Egy ma végzős diáknak
várhatóan tizennégy munkahelye lesz élete során.
„Nem a legerősebb marad életben, nem is

a legokosabb, hanem az, aki a legfogéko-
nyabb a változásra.”
Charles Darwin
Biztos recept az lehet a boldogtalansághoz, ha ahelyett, hogy mernél

önmagad lenni, és követni a szíved vágyát, olyan szerepbe kényszerí-
ted magad, ami valójában nem te vagy, amit nem szeretsz igazán, s
mindezt kizárólag azért, hogy az legyél, akinek szerinted a többi ember
látni szeretne… Ettől aztán igazán nyomorultul érzed magad, mert bár
mindent megteszel, hogy ez sikerüljön, mindig lesz legalább egyvalaki,
akinek nem felelsz majd meg. Ha ezt az utat követed, vesztes csatába
indulsz.
„Bármilyen irányt választasz is, mindig akad

valaki, aki azt állítja, tévúton jársz. Mindig
adódnak nehézségek, amelyek láttán kísér-
tést érzel, hogy elhidd, kritikusaidnak van
igazuk. Bátorságra van szükség ahhoz, hogy
megtervezz egy útirányt, és lépésről lépésre
nyomon kövesd a végcélodig.”
Ralph Waldo Emerson
Mennyivel csodálatosabb lenne, ha volna bátorságod eltérni a szok-

ványostól, követni a vágyaidat, vállalva, hogy lesznek, akiknek nem
tetszeni. Mondhatnám, hogy nincs mit veszítened, ha nem változtatsz
azon, amit nem szeretsz az életedben, de ennek pont az ellenkezője
igaz. Igenis van mit veszítened, mégpedig az életedet. Hiszen éppen
akkor van a legnagyobb vesztenivalód, ha nem mersz lépni.
73
Ne engedd meg magadnak azt a luxust, hogy elherdálod az életed!
Ne engedd meg, hogy évek múlva egyszer csak arra eszmélj, hogy
kolomppal a nyakadban bégetted végig az egész életedet…
Merj kilógni a sorból, merj belekezdeni új dolgokba, merd lezárni
mindazt, ami nem a szíved vágya, még akkor is, ha ez a környezeted-
nek nem tetszik. Hiszen senki sem tudja nálad jobban, hogy mi az, ami
számodra a legjobb!
Még valami. Ha valaki tanácsot akar adni neked, nézd meg az il-
lető életét azon az adott területen, amelyről nyilatkozik, s csak aztán
dönts arról, hogy mit kezdesz vele. Nézd meg, hogyan élnek azok az
emberek, akik állást foglalnak a lehetséges jövődről, és kérdezd meg
magadtól, szeretnél-e olyan életet magadnak, mint az övék.
Tartsd észben, kérlek, hogy senki sem tud megtanítani nekünk vala-
mit, ami ő maga sem tud. Vagyis aki boldogtalan, sikertelen, és le van
égve, nem tudja megmondani nekünk a sikeres és boldog élet recept-
jét, hiszen amit tőle fogunk hallani, az nála sem működött.
Ahhoz, hogy létre tudjunk hozni valami újat, valami mást, eredetit,
mernünk kell kilépni a nyájból, és egyben vállalni azt is, hogy hibázni
fogunk útközben. Ha nem vagyunk elég bátrak ehhez, akkor sohasem
hozunk létre semmi eredetit.
Nézd meg, hogyan él a többség! Nézd meg, mit és hogyan csinál-
nak! Ha te más életre vágysz, ahhoz teljesen mást is kell tenned, hiszen
az általuk megtett lépéseknek az lett az eredménye, ahogyan most
élnek.
„Gyakran épp a járatlan út az, amelyik a si-

kerhez vezet.”
Hyrum Smith
Aki túl óvatos, ugyan nem hibázik sokat, de nem is jut messzire.
Biztos lehetsz benne, hogy ha mered követni az álmaidat, sokat fogsz
hibázni. Számíthatsz rá, hogy rengeteg csalódás és kudarc is fog érni.
Lehet, hogy még csődbe is mész, de legalább élsz!
74
„A legnagyobb hiba, amit ember elkövethet,
ha egyfolytában attól fél, hogy hibát követ el.”
Maxwell Maltz
Még az is lehet, hogy kinevetnek, kiközösítenek amiatt, hogy mertél

változtatni. Mindez semmiség lesz ahhoz képest, amikor annak idején
visszatekintesz majd az életedre, és teljes határozottsággal azt fogod
tudni mondani magadnak, hogy ez aztán megérte!
Az azonban sokkal szomorúbbá tehet majd, ha életed végén azzal
szembesülsz, hogy egész életedet egy olyan hegy megmászására for-
dítottad, ahonnan nem tetszik a kilátás.
Az élet tragédiáját ne az esetlegesen el nem ért céljaidban, kudarca-
idban, hibás döntéseidben lásd, hanem abban, ha nem mersz kilógni
a sorból, ha nem mered követni a vágyaid, ha nincsenek hatalmas
céljaid. Alacsony célokat kitűzni vétek. Álmodj merészeket, csak olya-
nokat, amelyek józan ésszel lehetetlennek tűnnek!
„Aki az életben a biztonságra hajt, meghal.

Mégpedig viszonylag fiatalon. Mert bár kli-
nikai értelemben hosszú évekig életben ma-
rad, az a pillanat, amikor a szíve megáll,
puszta formalitás csupán, hiszen soha nem is
élt igazán.”
Bob Proctor
75
Bár minden ember egyéniségként születik, a legtöbben
sajnos másolatként halnak meg.
Csak azért, mert mi úgy gondoljuk valamiről, hogy az

lehetetlen, még nem feltétlenül az.
A világ teljesen megváltozott, és ahhoz, hogy valaki kö-

vetni tudja ezt a változást, mernie kell változtatni.
Ne engedd meg magadnak azt a luxust, hogy elherdá-

lod az életed!
Ne engedd meg, hogy évek múlva egyszer csak arra
eszmélj, hogy kolomppal a nyakadban bégetted végig
az egész életedet…
Senki sem tud megtanítani nekünk valamit, ami ő maga

sem tud.
76
Második
RÉSZ
77
78
Miért is nyílt ki
a szemem ma reggel?
„Életünk kétségkívül több pusztán egy szü-
letési anyakönyvi kivonatnál, egy sírkőnél,
valamint annál a félmillió dollárnyi elfo-
gyasztott terméknél és szolgálatatásnál, ami
életünk e két legfőbb mérföldköve közé be-
zsúfolódik.”
Jim Rohn
Hiszem, hogy valójában csak két olyan dolog van az életben, ami
ténylegesen tragédia lehet, ha az ember nem változtat rajta. Minden
más csak körülmény. Az egyik, ha nem szereti azt az embert, aki ő
maga, a másik pedig, ha reggelente, amikor kinyílik a szeme, nem tud
magának értelmes választ adni arra, hogy miért is nyílt ki.
Az utóbbi elkerüléséhez arra van szükség, hogy legyenek olyan célja-
ink, amelyektől érezzük, hogy élünk. Itt most nem olyanokra gondolok,
mint a nagy autó vagy a sok pénz. Természetesen ezek is lehetnek cé-
lok, most mégis ennél mélyebb értelemben gondolok minderre. Hiszen
minden emberben van egy belső vágy, hogy jobbá tegye a saját és
más emberek életét. Vagyis jobbá tegye a világot.
Lehet, hogy sokaknak túlságosan magasztosnak tűnnek ezek a sza-
vak, pedig minden egyes embernek van erre lehetősége. Nem csak a
dalai lámának vagy az amerikai elnöknek, neked is van lehetőséged
jobbá tenni a világot. Ehhez azonban arra van szükség, hogy megta-
láld, mi az, ami téged igazán vonz, amiben élvezetedet leled, aztán
találd meg a módját is, hogy ezt megoszd másokkal.
Tapasztalatom szerint, amikor az emberek elkezdenek célokat kitűzni
maguk elé, a legtöbb esetben először nem ebbe az irányba mennek
el, hanem olyan célokkal foglalkoznak, amelyek a saját életüket teszik
79
jobbá: pénz, autó, nyaralás és más hasonló dolgok. Aztán idővel, ha
itt nem állnak meg, tovább keresgélnek, majd elkezd egyre világo-
sabbá válni számukra, hogy az igazi célokat az adhatja, ha mások
életét tehetjük jobbá azáltal, hogy követjük a szívünk vágyát, ami pedig
számunkra a legnagyobb boldogság. Csodálatos együttállás, és nem
mellékesen ennek eredményeképpen aztán megkapjuk mindazokat a
„csecsebecséket” is, amelyekret annak idején vágytunk.
„Nem voltam más, mint eszköz egy magasabb

erő számára. Nagyjából annyi volt a szere-
pem, mint a hegedűnek a virtuóz kezében.”
Napoleon Hill
Sokakban felmerül a kérdés, hogy vajon tényleg ennyire fontosak-e

a célok az életünkben? Mit gondolsz, meddig él egy ember, miután
nyugdíjba megy, ha nincsenek céljai? Kapaszkodj meg, mindössze
csak néhány évig! Ha ellenben valaki újra és újra megtalálja az igazi
céljait, amelyek miatt érzi, hogy reggelente érdemes felkelnie, ennél
lényegesen tovább élvezheti az életét.
Ha valaki örömmel ébred, abban a tudatban, hogy ma is azzal fog-
lalkozhat, ami igazán boldoggá teszi, az jelentheti számára az igazi
célt. Ott bukik meg ez a mutatvány, hogy a legtöbben nem tudják, mi
is lehetne ez az ő életükben, ezért napról napra egyre kedvetlenebbül
ébrednek, majd mélyen legbelül feladják.
Tökéletesen szimbolizálja mindezt az alábbi kísérlet, amelyben egy
teljesen sötét helyiségben beletettek egy patkányt egy vízzel telt edény-
be, és azt vizsgálták, mennyi ideig próbál kijutni onnan, mielőtt fel-
hagyna a próbálkozással. Mivel én imádom a kitartásról szóló történe-
teket, abban a reményben olvastam tovább, hogy a patkány sohasem
adta fel, és végül kijutott az edényből. Éppen ezért kissé csalódott vol-
tam, amikor kiderült, hogy mindössze három percig próbálkozott, majd
feladta, és belefulladt a vízbe.
Tanácstalanul álltam a helyzet előtt, mígnem tovább olvastam.
Ugyanis folytatódott a kísérlet egyetlen momentum megváltoztatásá-
80
val, vagyis, hogy az eredetileg teljesen sötét helyiségbe beengedtek
egy fénysugarat, majd egy újabb patkányt tettek a vízzel telt edénybe,
és figyelték, hogy ebben az esetben meddig próbálkozik, mielőtt felad-
ná. Az állat több mint harminchat óráig, vagyis több mint hétszázszor
(!) tovább próbált kijutni, mielőtt feladta. Az eltérés mindössze egyetlen
fénysugár volt, mégis micsoda elképesztő különbség!
Mit szimbolizálhat számunkra az az egyetlen fénysugár? Egyértelmű-
en a célok fontosságát. Látnunk kell a saját „reménysugarunkat” min-
den áldott nap, amikor kinyílik a szemünk, ellenkező esetben fel fogjuk
adni, hiszen nem látjuk értelmét az életünknek.
Ennek ellenére a felnőtt lakosság csak töredékének vannak valódi
céljai. Mi lehet ennek az oka? Egyrészt nincsenek tisztában minden-
nek a jelentőségével, másrészt fogalmuk sincs, hogy mit is szeretnének
úgy igazán. Illetve még az is benne van a dologban, hogy félnek a
kudarctól, így inkább ki sem tűznek célokat, hiszen ezzel elkerülik a
lehetőségét is, hogy szembesülniük kelljen azzal, ha nem érik el azokat.
A sajnálatos az egészben az, hogy ezzel párhuzamosan annak a lehe-
tőségét is elzárják, hogy megéljék kitűzött céljaik elérésének mámorító
érzését.
Sokszor hallhatjuk azt is, amikor azt mondják valakire, hogy men�-
nyire szerencsés. De mit is jelent az, hogy valaki szerencsés? Sokféle
definícióval találkoztam már, amelyek közül a számomra leginkább ta-
láló az, hogy a szerencse a felkészültség találkozása a lehetőségekkel.
Ha te is szeretnél szerencsés lenni, két dolgot mindenképpen meg
kell tenned. Az egyik, hogy pontosan meghatározod, mit is szeretnél
elérni, vagyis kitűzöd a céljaidat. A másik pedig, hogy folyamatosan
teszel az elérése érdekében. Ez utóbbi témakörével később még fog-
lalkozunk majd.
Csakúgy, mint az interneten: ha valamit meg akarsz találni, be kell
írnod a Google-be. Neked is „be kell írnod”, hogy mit akarsz elérni.
Ezt biztosítják számodra a célok.
Ezzel szemben az emberek legnagyobb része csak sodródik az élet-
ben, frusztrált, szétszórt és gondterhelt, hiszen fogalma sincs, hogy mik
a céljai.
81
„Az embernek két dolgot kell tennie ahhoz,
hogy boldog legyen. Először hinnie kell ab-
ban, hogy az életnek van értelme, másod-
szor meg kell találnia, hogy mi az.”
Lev Tolsztoj
Gondolj csak bele, mennyire tud zsongani a fejed, ha összeszalad-

nak a teendők a mindennapjaidban. Mivel nincsenek saját céljaid, ma-
gával sodor az élet, és minden egyes napod örökös ámokfutássá válik.
Ez érthető, hiszen napi szinten elképesztő mennyiségű gondolat bo-
lyong a fejünkben. A kutatók szerint ez nagyságrendileg ötvenezer min-
den áldott nap. Az, hogy milyen irányba megy az életed, óriási mérték-
ben attól függ, hogy ezek milyen gondolatok. Hiszen, ha egyfolytában
arra gondolsz, hogy az élet szörnyű, a világ veszélyes hely, tele van
tragédiával, akkor ez lesz a te valóságod.
Hogy ez mennyire igaz, idézd csak fel azokat a helyzeteket, amikor
bizonyos emberekkel csak több évente egyszer találkozol. Mondjuk,
összefutsz valakivel egy osztálytalálkozón. Meglepetten tapasztalod,
hogy ugyanolyan helyzetben van, mint öt évvel azelőtt. Lehet, hogy
másik férfi van már mellette, de az is ugyanúgy megcsalja, vagy megint
kirúgták és csúnyán kihasználták. Mi lehet ennek az oka? Mi az, ami
nem változik az életében? A gondolatai! A szereplők, a részletek, a
díszlet folyamatosan más és más, de a gondolatai, amelyeket beír a
saját Google-jába, állandók, így a valósága is időről időre ismétlődik.
Van ugyanis egy speciális része az agyunknak, amely leginkább tény-
leg a Google-hoz hasonlít. Vagyis megkeresi neked mindazt, amit csak
beleírsz. Úgy hívják, hogy retikuláris aktiváló rendszer. Maradjunk in-
kább a Google-nál, mert ez a kifejezés eléggé megfoghatatlan.
Mint tudjuk, a Google nem válogat, mindent megkeres, amit csak
beírsz, függetlenül attól, hogy ez pozitív vagy negatív. Ha tehát te azt
írod bele, hogy az élet rettenetes, engem mindig mindenki csak ki-
használ, akkor ezt fogja megmutatni számodra, idővel ez válik a való-
ságoddá. Szerencsére ennek a másik oldala is igaz, vagyis ha pozitív
dolgokat írsz be, akkor azt hozza el az életedbe.
82
Nem tudom, mennyire szereted a számokat, mindenesetre eléggé
beszédes lehet a következő példa. Képzeld el, hogy másodpercenként
negyvenmilliárd (vagyis 40 000 000 000) bit információ ér minket a
külvilágból, amiből mindössze csak kétezret tudatosítunk. Vagyis a fél
milliomod százalékát mindannak, ami történik körülöttünk. Azt, hogy a
te életedben mi lesz ez a fél milliomod százalék, az fogja meghatároz-
ni, hogy mit írsz bele a saját Google-odba.
Minden alkalommal, amikor horrorfilmet nézel, vagy ami talán még
rosszabb, híradót a televízióban, akkor egész egyszerűen átengeded
másnak, hogy beleírjon a Google-odba, és számodra azt fogja eléd
vetíteni valóságként.
Hogy ez mennyire így működik, nézzünk egy konkrét példát. Ha te
vagy a párod volt már várandós, emlékezhetsz rá, hogy akkoriban
mindenhol csak kismamákat láttál. Pedig azt megelőzően és azóta is
rengeteg áldott állapotban lévő hölgy látható az utcán, de te csak ak-
kor szembesülsz ezzel, ha a retikuláris aktiváló rendszeredben ez van
fókuszban. Vagy amikor kinézel magadnak egy autót, amelyre igazán
vágysz, azt fogod látni mindenhol, és csak ekkor szembesülsz azzal,
hogy mennyi mindenkinek van ilyen típusú autója, pedig ez azt meg-
előzően is így volt, mielőtt beírtad volna a saját Google-odba.
„Már most is mindenki az álmai életét éli,

csupán arról van szó, hogy van, aki nem túl
boldog attól, amit álmodik.”
Mike Dooley
Sokan bizonygatják, hogy az élet rettenetes, és azt kell mondjam,

hogy az ő életükben mindez igaz is, hiszen ezt írták bele a saját kere-
sőjükbe, amire ezáltal számtalan példát találnak a mindennapokban.
Megismétlem, szenzációs hír számunkra, hogy ennek az ellenkezője
is igaz, vagyis ha azzal az elvárással éljük az életünket, hogy csodá-
latos dolgok fognak történni velünk, akkor ez lesz a mi valóságunk.
Fontos ezzel tisztában lennünk.
83
Mindezt azért írtam le, hogy még inkább rávilágítsak a célok fontos-
ságára az életünkben. Azt javaslom tehát, ahelyett hogy megengednéd
másoknak, a médiának, a szomszédodnak vagy a pesszimista, rossz-
indulatú ismerőseidnek, hogy ők írják tele a Google-odat, legyenek
céljaid.
A legjobb módja annak, hogy megjósold

a jövődet, hogy megtervezed, majd megva-
lósítod!

84
Látnunk kell a saját „reménysugarunkat” minden áldott
nap, amikor kinyílik a szemünk, ellenkező esetben fel
fogjuk adni, hiszen nem látjuk értelmét az életünknek.
A szerencse a felkészültség találkozása a lehetőségek-

kel.
Ahelyett, hogy megengednéd másoknak, a médiának,

a szomszédodnak vagy a pesszimista, rosszindulatú is-
merőseidnek, hogy ők írják tele a Google-odat, legye-
nek céljaid.
85
86
Hogyan találjam meg
valódi céljaimat?
„Kövesd az álmaidat! Oka van annak, hogy
ezekről álmodsz. Nem utolsó sorban az, hogy
valóra váltsd őket.”
Mike Dooley
Mivel minden ember más és más, lehet, hogy téged az én céljaim

nem igazán hoznának lázba, és ez így teljesen rendben is van. Ami iga-
zán fontos, hogy megtaláld a saját céljaidat. Most jó eséllyel arra gon-
dolsz, hogy: Könnyű azt mondani! Honnak tudjam, hogy megtaláltam?
Akkor mondhatod, hogy megtaláltad a valódi célodat, ha már csak
azáltal, hogy rágondolsz, elkezdesz mosolyogni, a torkodban dobog a
szíved, és úgy érzed, fel tudnád szántani érte az egész világot.
Ha ez az érzés elmarad, akkor még nem találtad meg a saját célja-
idat, és tovább kell keress egészen addig, amíg ez az érzés felbukkan.
A legtöbben sajnos túl korán feladják a keresést, és azzal jönnek el
hozzám, hogy ők már régóta keresik, de hiába, nem találják. Ilyenkor
mindig azt kérdezem tőlük, hogy ha elveszítenének egy százmillió fo-
rintot tartalmazó táskát, azt meddig keresnék. Természetesen erre min-
denki azt feleli, hogy addig, amíg meg nem találná. Nem azt mondja,
hogy megpróbálnám megkeresni, vagy azt, hogy kerestem, de nem
találom. Mégis sokan, amikor a céljaikról van szó, másképp állnak
ehhez, pedig hidd el, az életed szempontjából sokkal fontosabb lehet
igazi célod, mint százmillió forint megtalálása.
Hangsúlyozom, hogy most az IGAZI céljaidról beszélünk, és nem
azokról a sekélyes, ám igencsak hangzatos célokról, amelyekkel a
legtöbben letudják ezt a kérdést. Balgaság lenne abban az illúzióban
ringatni magunkat, hogy ezek a mi igazi céljaink.
Akkor mégis honnan tudhatod, hogy végre biztosan megtaláltad a
87
saját céljaidat? Egyetlen dolog van, ami teljes bizonyossággal jelezni
fogja számodra, mégpedig az érzéseid. Figyelj oda ezekre, amikor a
kereséssel foglalkozol, mert ha eközben semleges érzések vannak ben-
ned, úgy érzed magad, mintha csak egy telefonkönyvet lapozgatnál,
akkor bizony nagyon máshol kell keresgélned.
Az egyik legfőbb szándékom ezzel a könyvvel, hogy segítsek megta-
lálni a valódi céljaidat.
Van egy zseniális módszer, amelyet alkalmazhatsz ebben az esetben
is, vagyis amikor a céljaidat fogalmazod meg, de más döntési hely-
zetben is segítségedre lehet. Egész egyszerűen kérdezd meg a tested:
„Nehéz vagy könnyű érzés számomra ez a dolog?”
Amikor döntés előtt állsz, csak kérdezd meg a testedtől, hogy ha
annak a bizonyos dolognak a megtételére vagy elérésére gondolsz,
nehéz, kellemetlen vagy könnyed, kellemes érzés a tested számára?
Szóval, amikor rátalálsz az igazi céljaidra, akkor azt egy könnyed
érzés formájában fogod megtapasztalni. Minden olyan dolog az éle-
tedben, ami számodra valóban kívánatos, ami tényleg a célod, könnyű
kell, hogy legyen.
Idézd csak fel, amikor legutóbb igazán boldog voltál! Gondolj pél-
dául arra, amikor szerelmes voltál. Vagy éppen indultál egy régen vá-
gyott utazásra. Ugye, milyen könnyű érzés volt benned? Ezt az érzést
kell, hogy érezd akkor is, ha a számodra igazán fontos céljaidat meg-
találod. Elképesztően könnyűvé válsz, bizsergető érzés kerít hatalmá-
ba, és egyfolytában csak vigyorogsz.
Annak érdekében, hogy segítsek megtalálni ezt az érzést, kérdéseket
fogok feltenni neked. Bemelegítésnek először általánosságban az élet
minden területére vonatkoztatva, majd a következő fejezetekben egé-
szen konkrétan a hivatásra, a szenvedélyed megtalálására fókuszálva.
Szeretném még egyszer megismételni, mert tényleg nagyon fontos,
hogy amikor ezekre a kérdésekre válaszolsz, egyetlen dologra figyelj:
a benned lévő érzésekre!
Tekinthetsz minderre úgy is, mint egy játékra. Azt javaslom, akkor
foglalkozz ezzel, amikor egyedül vagy, nyugodt körülmények között,
esetleg a kedvenc zenéd kíséretében.
88
Mielőtt felteszem ezeket a kérdéseket, engedd meg, hogy néhány
példát megosszak veled az én „áloméletemből” ötletadónak:
Csodálatos érzés számomra, hogy könyveimet milliók

olvassák.
Bejárom a világot imádott családommal, miközben em-

berek millióinak életére vagyok pozitív hatással előadó-
ként. Természetesen állandóan első osztályon utazunk,
és sokszor az egyetlen dolog, amit viszünk magunkkal,
az a bankkártyám, hiszen bárhol bármit megvehetünk
magunknak.
Mivel mindenből a legjobbat érdemlem, a világ leg-

jobb szabói varrják rám az öltönyeimet.
A világ legelismertebb előadói közé tartozom, aminek

egyik bizonyítéka, hogy meghívást kapok az Oprah
Winfrey Showba is.
Az emberek boldogan fizetnek nekem azért, amit a világ-

on a legjobban szeretek csinálni. Napidíjam 25 ezer dollár.
Van egy gyönyörű tengerparti házunk Kaliforniában.
Rendszeresen, legalább hetente háromszor edzek, ami-

től tele vagyok energiával.
Rengeteg időt töltök imádott családommal, remek férj

vagyok, aki a tenyerén hordozza kedvesét, és gyerme-
keimnek nem csak nagyszerű apukájuk, hanem barát-
juk is vagyok.
89
Olyan életet írj le, amire ha csak rágondolsz, gyorsabban ver a szí-
ved! Amikor ezt írod, NE a fejed vezéreljen, hogy mi az, amit lehetsé-
gesnek tartasz. Inkább hallgass a szívedre, és figyelj az érzéseidre.
Képzeld el, hogy van egy varázspálcád, amellyel ha csak egyet is
suhintasz, megkaphatod mindazt, amire csak vágysz. Mit kívánnál, ha
biztos lehetnél abban, hogy megkapod?
Kérlek, írd most le, milyen lenne az az élet számodra, amire ha csak
rágondolsz, libabőrös leszel. Hol élsz? Kivel? Mit csinálsz? Mennyit
keresel?
………………………………………………………………………………
………………………………………………………………………………
………………………………………………………………………………
…………………………………………………….......................................
………………………………………………………………………………
………………………………………………………………………………
………………………………………………………………………………
…………………………………………………….......................................
………………………………………………………………………………
………………………………………………………………………………
………………………………………………………………………………
…………………………………………………….......................................
………………………………………………………………………………
………………………………………………………………………………
………………………………………………………………………………
…………………………………………………….......................................
…………………………………………………….......................................
…………………………………………………….......................................
…………………………………………………….......................................
…………………………………………………….......................................
…………………………………………………….......................................
90
Ha biztos akarsz lenni abban, hogy ezek tényleg a te valódi céljaid,
akkor olvasd el újra mindazt, amit most leírtál, és figyelj a benned lévő
érzésekre. A torkodban dobog a szíved? Ha igen, akkor nagyszerű! Ha
ez az érzés elmarad, akkor szánj még időt rá, és fantáziálj. Vegyél elő
egy füzetet, és írd le újra és újra, egészen addig, amíg végül azt érzed,
hogy majd kibújsz a bőrödből.
Ne feledd, van egy varázspálcád, így bármilyen életet kívánhatsz,
amilyet csak el tudsz képzelni!
Hamarosan megmutatom majd azt is, mit tehetsz akkor, ha a kívá-
natos élet túl messzire esik a jelenlegitől, így nem tudod elhinni annak
a megvalósulását, amit most leírtál.
„Felelőtlenség lenne hagynod, hogy az élet

csak úgy megtörténjen veled. Isteni jogod,
hogy magad alakítsd a sorsodat.”
Ramtha
91
Akkor mondhatod, hogy megtaláltad a valódi célodat,
ha már csak azáltal, hogy rágondolsz, elkezdesz moso-
lyogni, a torkodban dobog a szíved, és úgy érzed, fel
tudnád szántani érte az egész világot.
Döntési helyzetben egész egyszerűen kérdezd meg tes-

ted: „Nehéz vagy könnyű érzés számomra ez a dolog?”

92
Fedezd fel legfőbb
erősséged!
„Kötelességünknek kell éreznünk mindazon
képességeink kibontakoztatását, amelyek-
kel a teremtő megáldott.”
Maxwell Maltz
Mint arról már volt szó, minden ember más és más, és ez így van
rendjén. Talán akkor találkozhatunk ezzel leginkább, ha az erősségek
szempontjából vizsgáljuk, hiszen az egyikünk ebben jó, a másikunk
abban. Mégis sokan figyelmen kívül hagyják ezt, és ahelyett hogy arra
koncentrálnának, ami az erősségük, megpróbálnak abban érvényesül-
ni, ami másoknak sokkal jobban megy, aztán csodálkoznak, hogy nem
túl eredményesek, ráadásul még rettenetesen is érzik magukat.
Nézzünk erre egy igazán találó példát. Képzelj el egy hattyút, ame-
lyik méltóságteljesen, kecsesen ring a vízen. Milyen jelző jut eszedbe
erről a jelenségről, ahogy magad elé idézed? Ha én csak egyetlen
szót mondhatnék rá, számomra a „harmónia” fejezi ki leginkább azt,
amennyire összhangban van a hattyú a vízzel. Mondhatni tökéletesen
a helyén van.
Majd kiúszik a part közelébe, és meglát egy nyulat, ahogyan az ön-
feledten szaladgál a réten. Kijön hát a vízből, odamegy a nyúlhoz, és
azt mondja neki: „Fussunk versenyt!”
Most képzeld el ugyanazt a hattyút, aki az előbb még teljes harmó-
niában, kecsesen ringott a vízen, ahogy esetlenül versenyt fut a nyúllal.
Ha ismét arra kérlek, hogy mondj egy jelzőt ezúttal erről a látványról,
mi lenne az? Sokszor azt a választ kapom, hogy „mókás”, „vicces” vagy
„esetlen”. Szerintem ennél többről van szó, számomra a „szánalmas”
szó a leginkább kifejező. Hiszen a hattyúnak a vízen van a helye, és
nem a parton futkározva, azt erőltetve, ami nem az ő erőssége. Mégis
sokan ezt teszik.
93
Vagy nézzünk egy másik hasonló példát. Egyszer volt, hol nem volt,
volt egyszer egy hal, aki ahelyett, hogy végtelenül boldogan, felsza-
badultan úszkált volna a vízben, elkezdett fára mászni. Egész életé-
ben az alapján értékelte őt a környezete, és persze ő is saját magát,
hogy mennyire tud fára mászni. Egyáltalán nem meglepő módon a sok
szenvedés és próbálkozás ellenére sem vitte sokra, hiszen ő a vízben
tudott volna igazán feloldódni, s ezáltal elérni mindazt, amire valaha
is vágyott.
„Ha egy halat az alapján fognak megítélni,

hogy mennyire tud fára mászni, egész életé-
ben hülyének fogja érezni magát.”
Albert Einstein
Bár sokan vitatják, hogy ez az idézet valóban Einsteintől származik-e,

szerintem az a lényeg, hogy a példa mindenképpen nagyon találó.
Számtalan hasonló példát találhatunk az állatvilágban, ráadásul ott
sokkal nyilvánvalóbb számunkra mindez, mint nálunk, embereknél. Pe-
dig a különbözőségek ugyanúgy jelen vannak köztünk is, és ez csodá-
latos. Persze csak akkor, ha tisztában vagyunk ezzel, és úgy alakítjuk az
életünket, hogy az erősségeink köré szervezzük a hivatásunkat.
Sajnos a legtöbben elmulasztják ezt, és sokszor egész életükön át sa-
nyargatják magukat, így amellett, hogy sikertelenek, még nyomorultul
is érzik magukat.
Bár már több mint tíz éve nem nézek tévét, néha kivételt teszek, mert
imádom a tehetségkutató versenyeket. Igaz, rengetegen vannak, akik
csak azért mennek el egy ilyen műsorba, hogy figyelmet kapjanak,
mert akkora bennük a szeretetéhség, szerencsére minden szériában
előkerülnek igazgyöngyök is.
Elképesztő látni, micsoda tehetséggel megáldott emberek bukkan-
nak fel sokszor úgy, hogy eddig teljesen mással foglalkoztak. Az egyik
ilyen kedvencem egy börtönőr hölgy volt, aki közel ötvenévesen elment
egy válogatásra, és kissé félénken mondta, hogy bár ő eddig még csak
a raboknak énekelt, most elő fog adni egy dalt. Az innentől számított
94
egy percen belül együtt sírtam a négytagú zsűrivel. Potyogtak a kön�-
nyeim a meghatottságtól, annyira megérintette a lelkem az a csodála-
tos hang, amely abból a hölgyből áradt.
Láthatunk olyan ritmusérzékkel megáldott gyermekeket, de akár fel-
nőtteket is, akik tánc közben épp olyanok, mint a hattyú a vízen.
Természetesen az ilyen típusú műsorokon kívül is találhatunk olya-
nokat, akik lenyűgöznek minket azzal, amit és ahogyan tesznek. Leg-
többjüket látva el sem tudjuk képzelni, hogy mi is képesek lennénk rá,
miközben ők annyira könnyedén művelik. És épp ez a KULCS! Hogy
amikor látod őket, olyan könnyedséget érzel, mint amikor azt a bizo-
nyos hattyút látod ringani a vízen. Nincs izzadságszaga a produkció
nak. Vagyis, ha az ember megtalálja a saját erősségét, az számára
könnyedén megy, míg másoknak roppant komoly erőfeszítésekre lenne
hozzá szükségük.
Ez még csak véletlenül sem jelenti azt, hogy ha valaki megtalálja az
erősségét, nincs szüksége gyakorlásra, hogy kihozza magából a legjob-
bat. A különbség alapvetően abban áll, hogy ő élvezi mindezt, és nem
kell megerőszakolnia magát minden egyes alkalommal.
Az erősségeid Isten ajándékai számodra.

Amit kihozol belőlük, az a te ajándékod Is-
ten számára.
Az a szenzációs hírem van, hogy neked is van ilyen erősséged.

Ez teljesen biztos, hiszen minden embernek van, kivétel nélkül. Persze
felnőttként már nehéz elhinnünk mindezt, ami nagyrészt annak köszön-
hető, hogy az oktatási rendszer ránk húzza a sablont, amely alapján
megítélnek minket. Alapvetően csak háromféle szempont alapján mé-
rik, hogy valaki tehetséges-e valamiben: írás, olvasás, számolás.
Pedig számos egyéb terület van, ahol kiemelkedően tehetségesek
lehetünk, csakhogy ezek sokszor egyáltalán nem kerülnek felszínre.
Howard Garner, a Harvard Egyetem pszichológiaprofesszora sokáig
tanulmányozta mindezt, majd eredetileg hat, aztán további két terület-
tel kibővítve, mostanra nyolc lehetséges területet sorol fel, ahol érde-
95
mes megvizsgálnunk tehetségünket, hogy melyikben vagyunk kiugróan
erősebbek, mint a többiben.
Nézzük most végig egyesével, hogy melyek ezek, és arra kérlek, gon-
dolkozz el, melyik terület áll hozzád a legközelebb, melyik árulkodik a
te erősségeidről.
– Nyelvi intelligencia – Az tartozik ide, akinek a nyelvi képességei a

legfejlettebbek. Rengeteget olvas, szívesen és ügyesen játszik a szavak-
kal, rajong a szóviccekért, és könnyebben tanul meg új kifejezéseket,
idegen nyelveket, mint társai. Ragadnak rá a versek, az idézetek, név-
memóriája kitűnő, és a dátumokra is pontosan emlékszik. Helyesírása
is tökéletes.
– Logikai-matematikai intelligencia – Már gyerekként szereti a kira-

kós játékokat, kenterbe veri társait a stratégiai játékokban: sakkban,
malomban. Jó a fejszámolásban és a számítástechnikában, szívesen
merül el bonyolult kísérletekben, hogy a dolgok összefüggését, a mű-
ködési elvet feltárja, megértse.
– Térbeli intelligencia – Igazi vizuális típus, aki képekben, színekben,

ábrákban gondolkodik. Rendkívül jól tájékozódik, ő az, aki elsőnek
találna ki egy labirintusból. Gyerekként imádja a legót, az építőkockát
vagy a puzzle-t. Korán megtanul rajzolni, jó a kézügyessége, és fel-
nőttként is rajzokkal, formákkal, szobrokkal tudja a legjobban kifejezni
elképzeléseit.
– Zenei intelligencia – Az iskolai énekkarban tuti ő a szólista. Első

hallásra megjegyezi a dallamokat. Ha zenét hall, keze vagy lába rög-
tön mozogni kezd a ritmusra. Mindig kell, hogy szóljon valami háttér-
zene körülötte, vagy annak híján ő kezd dudorászni. Könnyen megta-
nul valamilyen hangszeren játszani. Érzékeny a külvilág zajaira, jól meg
tudja különböztetni a hangokat. Kifejezetten zavarja, ha csend van.
Hallás után tanul a legjobban.
96
– Testi-mozgáskoordinációs intelligencia – Ez a típus az érzékelés, a
mozgás segítségével szerzi tudását, tapasztalatait. Gyermekként igazi
örökmozgó, aki nem bír egy helyben ülni, állandóan babrál, mozog,
tesz-vesz. Mivel mozgáskoordinációja jó, hamar kitűnik a sportban, az
ügyességi játékokban. Beszélgetés során szívesen érinti meg partnerét,
vagy erőteljesen gesztikulál. Érzelmeit és gondolatait táncban, moz-
gásban vagy színjátszásban tudja a leginkább kifejezni.
– Személyek közötti (interperszonális) intelligencia – Aki ebbe a tí-

pusba tartozik, a kapcsolatteremtésben és a kapcsolatok kezelésében
kiemelkedő. Népszerű, sok barátja van. Fejlett empátiás és pszicholó-
giai, valamint diplomáciai érzékkel rendelkezik. Ő a csapat lelke, aki
képes megérteni és beleélni magát mások helyzetébe, ugyanakkor jól
közvetít viták esetén, képes elsimítani a konfliktusokat, és tanácsokkal
ellátni társait.
– Személyen belüli (intraperszonális) intelligencia – Egyedül is jól bol-

dogul céljai megvalósításában. Kívülről kissé különcnek tűnik, mint aki
egy másik világban él. Kezdeményező alkat, aki állandóan kérdéseket
tesz fel, folyton keres-kutat. Mindenről határozott véleménye van, ame-
lyet személyes tapasztalatokkal szerzett bölcsesség támaszt alá.
– Természeti intelligencia – Imádja a természetet. Elképesztő vonzal-

mat érez az állatok iránt. Akkor van igazán elemében, ha kirándulhat va-
lamerre, vagy egész egyszerűen csak bolyonghat a réten. Sugárzik róla
a rajongás, amikor meglát egy különleges virágot vagy éppen bogarat.
Mielőtt megkérlek, hogy írd le, melyikben vagy te a legerősebb, en-

gedj meg egy gondolatot, mert bár a valódi hivatásod vagy – ahogy
én sokkal jobban szeretem – szenvedélyed megtalálásával csak a kö-
vetkező fejezetben fogunk foglalkozni, nem bírom ki, hogy ezt a fel-
sorolást látva ne hozzak egy szemléletes, és egyben elrettentő példát
arra, micsoda károkat okozhat, ha valaki nem azon a területen próbál
érvényesülni, amelyik az erősségeivel van összhangban.
97
Gondolj csak bele, micsoda szenvedés lehet valakinek, mondjuk,
ügyvédként tárgyalótermekben, száraz paragrafusokkal körülvéve le-
élni az életét, akinek a szülei döntöttek annak idején erről, pedig őt
természeti intelligenciával áldotta meg az élet…
Akkor most rajtad a sor. Kérlek, térj vissza a felsoroláshoz, olvasgasd
át újra, aztán írd le, hogy melyik intelligenciatípus áll hozzád a legkö-
zelebb!
Az én legfőbb erősségem a(z) …………………………………………

intelligencia.
Ha nem igazán tudsz dönteni, vagy egyszerűen csak megerősítést

szeretnél, most arra kérlek, kérdezd meg a hozzád legközelebb álló öt
embert is erről. Mutasd meg nekik az előbbi listát, és kérd meg őket,
hogy válasszanak egyet, amelyik szerintük a leginkább jellemző rád.
…………………………… szerint a ……………....………………….….
…………………………… szerint a ……………....………………….….
…………………………… szerint a ……………....………………….….
…………………………… szerint a ……………....………………….….
…………………………… szerint a ……………....………………….….
Ezek alapján jó eséllyel mostanra még egyértelműbb számodra, me-

lyik a legjellemzőbb rád, de az is előfordulhat, hogy még mindig két-
három terület is szóba jöhet.
Ha ez a helyzet, azt javaslom, mostantól tudatosan alakítsd úgy az
életed, hogy kibontakoztasd ezeket a képességeket, és meg fogod lát-
ni, hogy az egyik egyre jobban kiemelkedik majd a többi közül.
98
Mindezt látva, remélem, még inkább megérted, miért biztatlak arra,
hogy ne abban akarj jó lenni, amiben más! Sokkal jobban fogod él-
vezni az életet, ha a saját erősségeid köré építed. Persze a környezeted
sokszor az alapján ítél meg, hogy mi az, amiben nem vagy jó, ahelyett
hogy észrevennék és elismernék az erősségeidet.
Tipikus példája ennek a vízen járó vadászkutya története. Amikor
a gazdája észrevette, milyen különleges képességgel rendelkezik, úgy
döntött, meghívja az egyik barátját vadászni, hogy megmutathassa
neki, mire képes a kutyája, de szándékosan nem mondta el előre,
hadd vegye észre ő maga. Amikor lelőttek egy madarat, amelyik a
víz felé zuhant, a kutya egyszerűen besétált érte a vízen, és kihozta a
szájában. Miután már többször is megtette ugyanezt, de a barátja nem
szólt semmit rá, a vadász egyszer csak megkérdezte:
– Te, nem vettél észre valami furcsát a kutyámon?
Mire a barátja:
– Nem akartam mondani, de ha már így megkérdezted: szerintem ez
a kutya nem tud úszni…
Ahelyett, hogy arra koncentrálnál, ami nem megy, fókuszálj az erős-
ségeidre, és azon a területen hozd ki magadból a legtöbbet!
Ha pedig megvan, hogy mi is a te legfőbb erősséged, itt az ideje,
hogy megtaláld a szenvedélyed, amiben a leginkább ki is tudod bon-
takoztatni mindezt. A következő fejezetben ezzel fogunk foglalkozni.
„Nem azért kaptad a talentumokat, hogy

aztán kárba vesszenek.”
Bob Buford
Sajnos a legtöbben egész életükön át sanyargatják magukat, így

amellett, hogy sikertelenek, még nyomorultul is érzik magukat.
Ez még csak véletlenül sem jelenti azt, hogy ha valaki megtalálja az

erősségét, nincs szüksége gyakorlásra, hogy kihozza magából a legjob-
bat. A különbség alapvetően abban áll, hogy ő élvezi mindezt, és nem
kell megerőszakolnia magát minden egyes alkalommal.
99
100
Találj rá a szenvedélyedre!
„A cipő, amely tökéletesen illik az egyik em-
ber lábára, szorítja a másikét. Mindannyian
másra születtünk, más feladattal, ami sem-
mivel sem helyettesíthető.”
Carl G. Jung
Mielőtt konkrétan azzal foglalkoznánk, hogyan találj rá a szenvedé-

lyedre, vizsgáljuk meg, mit is jelent az a szó, hogy „szenvedély” ebben
a megközelítésben.
Ugyanis igencsak érdekes tapasztalatom van ezzel kapcsolatban.
Mivel számomra ez egy igazán pozitív fogalom, amikor elkezdtem tré-
ningeket szervezni, az egyiknek azt a címet adtam, hogy „Élj szenve-
déllyel!”, és számomra meglepő módon, erre a tréningemre keveseb-
ben jöttek, mint a többire. Úgy döntöttem hát, hogy utánajárok, mi
lehet ennek az oka, és a visszajelzések alapján arra jutottam, hogy
maga a tréning címe.
Voltak, akik konkrétan azt mondták, hogy: „Én nem akarok szenve-
déllyel élni.” Számukra ugyanis ez a szó negatív jelentéssel bírt, azon-
nal a „szenvedélybetegség” ugrott be nekik. Vagyis amikor a „szenve-
dély” szót hallották, a függőségekre gondoltak, úgymint dohányzás,
alkohol, kábítószer és így tovább.
Tény, hogy ebben a szóösszetételben valóban csöppet sem kívána-
tos, ha azonban a hivatásodról van szó, teljesen mást jelent. A szenve-
dély az, amivel az ember eggyé tud válni, amiben teljesen feloldódhat.
Ha ezzel foglalkozhat, nem érzi az idő múlását, észre sem veszi, ha
ráesteledik. Egész egyszerűen megszűnik tér és idő.
Nemrégiben, amikor leírtam az egyik internetes portálon azt a meg-
döbbentő tapasztalatot – amiről a könyv egy korábbi részében is em-
lítést tettem már –, hogy arra a kérdésre, hogy bemenne-e másnap
reggel dolgozni, ha megtudná, hogy már csak hat hónapja van hátra,
az emberek legnagyobb része határozott nemmel válaszol, jöttek olyan
101
hozzászólások, hogy nem jó a kérdés, mert ők ugyan nagyon szeretik,
amit csinálnak, de ha megtudnák, hogy már csak ennyi idejük van,
bizony soha többé nem mennének be.
Éppen ennek a félreértésnek az elkerülése érdekében fontos még
inkább pontosítanunk, hogy mit is jelent mindez, hiszen a szenvedély
nem arról szól, hogy valamit az ember szeret csinálni. A szenvedély
az, amit nem bírsz nem csinálni. Furcsa lehet ez a kettős tagadás, elis-
merem, mégis talán ez mutatja be a leginkább, mit is takar az, ha az
ember megtalálja a szenvedélyét.
Vagyis nem arról szól, hogy ha van kedvem, időm, akkor foglalko-
zom majd vele. Sokkal inkább valami olyasmire gondolj, amit ha nem
végezhetsz, úgy érzed, egy részed hiányzik. Nem igazán érzed, hogy
élsz. Egy tízes skálán, hogy mennyire szereted csinálni, amit csinálsz, a
szenvedély: tizenegyes!
Ha megtalálod, hogy mi is ez számodra, akkor minden áldott reggel
alig várod az első felkelő napsugarakat, mert az már azt jelenti, hogy
végre ma is azzal foglalkozhatsz, ami számodra a határtalan boldog-
ság forrása.
Érzed már a különbséget aközött, hogy szereted, amit csinálsz, vagy
hogy valami a szenvedélyed?
Ha csak a személyes példámat nézzük, én nem bírnám ki, hogy ne
tarthassak előadásokat akkor is, ha megtudnám, hogy már csak hat
hónapom van hátra.
„Akkor tudhatod, hogy a siker útján vagy, ha

akkor is csinálnád a munkádat, ha nem fizet-
nének érte.”
Oprah Winfrey
Hiszem, hogy minden ember okkal született. Nem csak néhány sze-
rencsés kiválasztottnak, hanem kivétel nélkül mindenkinek van valami
feladata az ittlétével. Valami, amiben kibontakozhat, feloldódhat, és
ezáltal jobb hellyé teheti a világot. Ezt értem azalatt, hogy valaki rátalál
a szenvedélyére. Amikor ez megtörténik, az semmihez sem fogható,
102
igazán csodálatos érzés. Olyan erős vonzalmat érez, amilyet azt meg-
előzően biztosan nem tapasztalt.
Ahogy Ranschburg Jenő mondta annak idején, ha a szenvedélyed
rád talál, többé sohasem ereszt el. A jó hír az, hogy nem is akarnád,
hogy eleresszen, hiszen te is élvezed minden pillanatát, amikor annak
élhetsz.
„Ha az ember olyasmivel foglalkozik, ami

fellelkesíti, újra rátalál az elveszett boldog-
ságra.”
Robin Sharma
Igenám, csakhogy a legtöbben még azok közül is, akik eljönnek a

tréningjeimre, arról számolnak be, hogy fogalmuk sincs, mi is az ő
szenvedélyük. Nem igazán lelkesednek semmi iránt. Legalábbis nem
azon a szinten, amit az imént körbejártunk.
Véleményem szerint ez alapvetően két dolognak tudható be. Egy-
részt gyermekként a legtöbbünknek megmondták, hogy mi lesz a jó
számunkra. Elképesztő, mennyi példát látok arra, hogy valakinek a
szülei mondták meg, hogy „mi leszel, ha nagy leszel”. Ebben az eset-
ben könnyen úgy járhatunk, mint az a bizonyos ügyvéd, akiről az előző
fejezet végén írtam.
Pedig egy gyermek mindig pontosan tudja, hogy mi a jó számára.
Mivel ösztönlény, egész egyszerűen érzi. Idővel a szülők elkezdik kiölni
belőle mindezt azáltal, hogy megmondják neki, szerintük mi az, ami jó
lesz számára. Vagyis ösztönlényből betanított robot lesz, aki ahelyett,
hogy a megérzéseire, az intuíciójára hallgatna, azok alapján a szabá-
lyok alapján él, amelyeket megtanítottak neki.
Minden emberben születésétől fogva van két „hangerőszabályzó”.
Az egyik az intuíciót, a másik a racionalitást szabályozza. Gyermekként
az intuíciót jelképező van a maximumon, a másik pedig a minimu-
mon, majd mire felnövünk, a helyzet megfordul. Az a rengeteg szabály,
amelyet megtanítanak nekünk, gondoskodik arról, hogy intuíciónkat
teljesen elnyomjuk.
103
Amikor döntés előtt állunk, vagy választ keresünk egy minket foglal-
koztató kérdésre (legyen ez akár jelen esetben a szenvedélyünk megta-
lálása), az egyik legbölcsebb dolog az lehet, ha elvonulunk valahová,
és elkezdünk odafigyelni arra a halkan duruzsoló, belső hangra, amely
pontosan tudja, hogy mi a legjobb számunkra.
„Ideje, hogy mélyen magadba tekints, és

meghatározd, mi a te személyes küldetésed
és célod az életedben.”
Jack Canfield
A másik oka annak, hogy a legtöbb ember nem ismeri a szenvedé-

lyét – s erről már szintén volt szó –, hogy úgy gondolunk a munkára
mint szükséges rosszra. Mélyen él bennünk az a program is, hogy a
pénzért keményen meg kell dolgozni. Ebbe bizony nem fér bele, hogy
élvezzem, amit nap nap után csinálhatok, és még pénzt is kapjak érte.
Az a „normális”, ha mindennap meg kell erőszakolnom magam hozzá,
hiszen így korrekt a csere. Keményen dolgozom, ezért kapok pénzt
érte.
Ha te is érzed magadban ennek a megnyilvánulását, hadd ajánljam
figyelmedbe a következő zseniális megerősítéseket:
Hivatásom határtalan boldogság forrása számomra.
Az emberek boldogan fizetnek nekem azért, amivel a legszívesebben

foglalkozom.
És akkor most nézzük, hogyan tudod megtalálni a szenvedélyed! Ab-

ban teljesen biztos lehetsz, hogy ez összefüggésben kell, hogy legyen
az erősségeiddel, amelyekkel az előző fejezetben foglalkoztunk.
Az én esetemben például teljesen érthető, miért érzek ilyen elképesz-
tő vonzalmat aziránt, hogy előadásokat tarthassak, míg mások ezt a
hátuk közepére sem kívánják, hiszen nekem a nyelvi vagy más néven
verbális intelligenciám a legerősebb.
104
Arra kérlek, hogy minden alkalommal, ha a következő kérdések
megválaszolása során bekapcsolna a „csakhogy ebből úgysem lehet
megélni…” című lemez, hessegesd el azzal, hogy most nem is kell
ezzel foglalkoznod. Most az egyetlen cél az, hogy megtaláld, mi is az
az irány, amerre neked keresgélned kell a hivatásodat, mi is a te igazi
szenvedélyed.
Kérlek, válaszold meg a következő kérdéseket!
Mi az, ami számodra könnyedén megy, míg másoknak nehezére esik?

…..……………………………………………………………………………
…………………………………………………….......................................
Mit szoktál csinálni, amire a környezetedben élők azt mondják, hogy

ezzel kellene foglalkoznod?
....……………………………………………………………………………
……………………………....…………………………............…………….
Mi az, amitől ha meglátod, azonnal elsírod magad?

....……………………………………………………………………………
……………………………....…………………………............…………….
Milyen munka tetszene annyira, hogy ingyen is boldogan elvégeznéd?

....……………………………………………………………………………
……………………………....…………………………............…………….
Ha egész nap csak egyetlen dologgal foglalkozhatnál, és ezért még

busásan meg is fizetnének, mi lenne az?
…..……………………………………………………………………………
…………………………………………………….......................................
…..……………………………………………………………………………
…………………………………………………….......................................
105
Ha mostantól életed végéig havi 5 millió forint lenne a nyugdíjad,
mivel töltenéd a napjaidat?
…..……………………………………………………………………………
…………………………………………………….......................................
Mit szoktál csinálni akkor, amikor észre sem veszed az idő múlását?
…..……………………………………………………………………………
…………………………………………………….......................................
Vizsgáld meg a válaszaidat, és nézd meg, milyen irányba mutatnak.

Mi az, ami iránt ilyen erős vonzalmat érzel?
Ha igazán élvezni akarod az életed, akkor errefelé kell keresgélned!
Hiszen ha megtalálod a szenvedélyed, soha többé nem fogod úgy
érezni, hogy dolgoznod kell.
Az én szenvedélyem …………………………………………….......……
Ha egyelőre nem sikerült mindegyik kérdésre azonnal választ adnod,

és azok alapján megtalálni, hogy mi a szenvedélyed, ne csüggedj! Az
első lépés az legyen, hogy kapcsolod ki a tévédet, és abban az időben,
amit eddig erre fordítottál, inkább próbálj ki új dolgokat. Keresgélj, mint
egy gyermek! Mivel annyira sokáig nyomtad el a vágyaidat, mostanra
már nem is igazán tudod, mi az, ami valóban fellelkesít. Éppen ezért
fedezd fel újra a világot, tekints rá úgy, mint egy katalógusra, amelyből
bármilyen tevékenységet kiválaszthatsz hivatásként, majd folyamatosan
tudatosítsd magadban, hogy mi az, ami igazán felvillanyoz.
Lehet, hogy téged azt tölt fel igazán, ha gyerekek között lehetsz. Ha ez
így van, mostantól keresd a lehetőséget, hogy minél többször minél több
időt tölts velük, aztán majd szépen kirajzolódik, mi is az, amiben igazán
fel tudsz oldódni. (Emlékszel, óriási különbség van tanár és pedagógus
között, ami nagyrészt pont abból adódik, hogy ki mennyire szereti a gye-
rekeket.) Természetesen az is előfordulhat, hogy ennek pont az ellenke-
zője igaz, vagyis hogy nincs türelmed hozzájuk, akkor másfelé keresgélj.
106
Ezeknek a különbözőségeknek az oka az előző fejezetben tárgyalt
erősségekben keresendő. Fontos, hogy ezt is szem előtt tartsd keres-
gélés közben!
Mindezt alapul véve próbálj ki új dolgokat! Olyanokat, amelye-
ket eddig nem, vagy már jó régen nem. Menj el lovagolni, kezdj el
festeni, tanulj nyelveket, barkácsolj valamit, ültess fákat, menj el egy
salsatanfolyamra.
Mindegy is, mit csinálsz éppen, mindig csak arra a kis belső hangra
figyelj, amelyik azt mondja: „Imádom ezt csinálni! Nagyon fellelkesít,
ha ezzel foglalkozhatok!”
A számodra legvonzóbb terület keresése során sokat segíthet, ha
elmész egy könyvtárba. Tölts el ott néhány órát, és keresgélj a rengeteg
téma között. Meglátod, mennyi minden van a világban, amivel eddig
jó eséllyel nem is találkoztál, vagy nem néztél bele kicsit mélyebben.
Tréningjeim során kellett szembesülnöm a következővel: azok, akik
nem találják a szenvedélyüket, a legtöbbször igen kevés dolgot próbál-
tak ki eddig az életben. Ahelyett, hogy egyfolytában gyermeki kíván-
csisággal kutatnák a világban, hogy mi iránt vonzódnak úgy igazán,
megragadtak annál a kijelentésnél, hogy: „Engem nem igazán vonz
semmi…”
Te ne ess bele ebbe a hibába, és próbálj ki új dolgokat! Persze, ha

kipróbálsz tíz dolgot, lehet, hogy kilenc egyáltalán nem hoz lázba, de
a tizedik egy egészen új világot tárhat eléd.
Aztán időközönként térj vissza az előbbi kérdésekhez, és válaszold
meg őket újra, egészen addig, amíg megtalálod a saját válaszaidat.
Mindeközben meg kell barátkoznod azzal a gondolattal is, hogy ed-
digi tapasztalatid ellenére lehet az is a munkád, ami igazán örömet
okoz számodra.
„Munka bármi lehet, amit az ember szívesen

végez.”
Andrew Matthews
107
Milyen beszédes az iménti gondolat. Egyrészt, mert pont arra példa,
amiről korábban már volt szó, hogy a munkára ne valami szükséges
rosszként gondoljunk, hanem úgy, mint amit szívesen végzünk. Más-
részt pedig nem azt mondjuk, hogy amit „eszesen” végzünk, hanem
azt, hogy „szívesen”. Micsoda óriási különbség! Vagyis ne a fejeddel
akard megtalálni, hogy mi az, ami igazán vonz, hanem hallgass a
szívedre.
„Ha rátalálsz valódi hivatásodra, azzal egy

életet bizonyosan megváltoztatsz, mégpedig
a sajátodat.”
Dan Millman
Természetesen önmagában az, ha megtalálod a szenvedélyed, még

nem jelenti, hogy azonnal profi is leszel benne, és attól a perctől kezd-
ve busásan meg is tudsz élni belőle – de már megtetted a legfontosabb
lépést a siker felé.
Hiszen, ha már az első kabátgombot sem a megfelelő lyukba gom-
boljuk, a többi sem kerül a helyére, és a végén elölről kell kezdenünk
az egészet…
A következő fejezetben azzal foglalkozunk, hogyan tudsz megélni
ebből.
108
A szenvedély az, amivel az ember eggyé tud válni,
amiben teljesen feloldódhat.
A szenvedély az, amit nem bírsz nem csinálni.
Egy tízes skálán, hogy mennyire szereted csinálni, amit

csinálsz, a szenvedély: tizenegyes!
Mivel annyira sokáig nyomtad el a vágyaidat, mostanra

már nem is igazán tudod, mi az, ami valóban fellelkesít.
Ha már az első kabátgombot sem a megfelelő lyukba

gomboljuk, a többi sem kerül a helyére, és a végén
elölről kell kezdenünk az egészet…
109
110
Ebből képtelenség
megélni…
„Csináld azt, amihez kedved van, aztán ta-
lálj valakit, aki hajlandó fizetni érte.”
Dan Millman
Már eddig is elég sokat foglalkoztunk a gyermekkori programozás-

sal, mégis talán ennél a résznél van a legnagyobb létjogosultsága,
hogy kicsit mélyebben megvizsgáljuk a következő kijelentéssel kap-
csolatos érzéseinket, ugyanis ez elképesztő mértékben befolyásolja a
jövőnket.
Mivel tapasztalatom alapján annyira erősen él az emberek fejében
az az összefüggés, amelyről az imént már szó volt, vagyis, hogy „a
pénzért keményen meg kell dolgozni”, úgy döntöttem, ezzel egy külön
részben foglalkozunk.
Ugyanis amíg valaki így gondolkozik, még, ha megtalálja a szenve-
délyét, akkor is képtelen elképzelni, hogy bőségesen meg tudjon élni
belőle, hiszen ez ellentmondana az iménti kijelentésnek.
Ha szeretnéd megtudni, benned milyen erős ennek a korlátozó kije-
lentésnek a hatása, kérlek, olvasd fel magadnak a következő monda-
tot, és figyelj oda, milyen érzést vált ki belőled: Lehetséges könnyedén,
becsületesen rengeteg pénzt keresni.
Hogy érzed, hihető számodra? Ha igen, az szenzációs hír, hiszen
akkor sokkal könnyebben meg fogod találni a módját, hogy meg tudj
élni a szenvedélyedből.
Ha viszont hihetetlennek érzed, vagy még keresed a szenvedélyed,
esetleg már megtaláltad, de nem igazán tudsz megélni belőle, akkor
ragaszd ki mindenhova a következő megerősítést, amely idővel segíte-
ni fog felülírni hátráltató berögződéseidet:
Az emberek boldogan fizetnek nekem azért, amit a legszívesebben
csinálok.
111
Amikor valaki megtalálja a szenvedélyét, és mégsem aköré szervezi
az életét, annak legtöbbször egy másik olyan kijelentés áll a hátteré-
ben, amely akadályt jelent számára: „Ebből képtelenség megélni.”
Egy nagyon kedves barátommal is beleszaladtam ebbe. Elképesztő
vonzalmat érez a gasztronómia iránt, imád főzni, már-már rajongással
érint meg akár egy gerezd fokhagymát is, és fantasztikus lelkesedés-
sel mesél a csilierősség-versenyekről. Biztosan a te környezetedben is
van olyan, aki ha baráti-családi összejövetelt szerveztek, ragaszkodik
ahhoz, hogy mindig ő főzhessen. Hát ilyen az én nagyszerű barátom
is. Kézenfekvő lenne, hogy úgy alakítsa az életét, hogy mindennap ez-
zel foglalkozhasson, ehelyett azonban munkaerő-közvetítő cégen töri
a fejét. Amikor megkérdeztem tőle, mégis miért nem a gasztronómia
irányában keresgél, gondolkodás nékül rávágta, hogy azért, mert eb-
ből képtelenség megélni.
Ahelyett, hogy vitába szálltam volna vele, bizonyítandó, hogy én ezt
mennyire másképp látom, újabb kérdést tettem fel neki: Mit szólnál, ha
erről megkérdeznénk Jamie Olivert? Mármint arról, hogy a gasztronó-
miából nem lehet busásan megélni?
Az más kérdés, hogy kell hozzá némi kreativitás, elszántság és kitar-
tás, de igenis lehetséges.
Munkának azt nevezzük, amiből élünk. Hi-

vatásnak pedig azt, amiért élünk. Úgy kell
alakítanunk az életünket, hogy ez a kettő
egy és ugyanaz legyen.
Bátran állítom, hogy a te szenvedélyedből is meg lehet élni, mindegy,

hogy az horgászat vagy éppen filmnézés.
Ha te ezek közben érzed azt, amiről a „Találj rá a szenvedélyedre!”
részben írtam, vagyis hogy megszűnik tér és idő, és csak azt veszed
észre, hogy elment a nap, és rád esteledett, akkor jó helyen keresgélsz!
A helyes kérdés ugyanis nem az, hogy meg lehet-e élni abból, amit
imádsz csinálni, hanem az, hogy HOGYAN?
112
Ha valaki például imádja a hegymászást, nagyon nehezen tudja el-
képzelni, hogy ez legyen a munkája is, vagyis hogy ebből éljen. Pedig
szervezhet olyan kalandos túrákat, ahol amellett, hogy ő folyamatosan
a szenvedélyének élhet, izgalmas élményekkel teheti jobbá az emberek
életét, amiért ők boldogan fizetnek is neki.
Ez lehet számodra az egymillió dolláros kérdés:
ogyan tudok megélni abból, hogy……………………………........…?

H
(a pontozott részre írd be, amit imádsz csinálni)
A következő zseniális módszert javaslom arra, hogy az iménti kérdés-

re megtaláld a legmegfelelőbb választ:
Reggel, ébredés után tiszta fejjel ülj le egy csendes helyre, vegyél
magad elé egy lapot, és írd fel ezt a kérdést a lap tetejére, majd ad-
dig ne állj fel, amíg nem adtál magadnak legalább húsz lehetséges
választ.
Számíts rá, hogy míg az első néhány válasz viszonylag gyorsan jön,
a következők már lassabban, az utolsó párért pedig sokszor szinte vért
kell izzadni, de hidd el, nagyon megéri!
Szinte biztos, hogy fel fognak bukkanni benned olyan válaszok is,
amelyek egyáltalán nem számítanak újdonságnak, de te csak írd le, és
ne azon morfondírozz, hogy: „Á, de hiszen ilyen már van!” Csak írd le
mindazt, ami jön!
A legjobb alkalom valaminek az elvégzésére mindig a MOST!
Ezért arra kérlek, hogy add meg magadnak az első húsz lehetséges
választ ide, a könyvbe!
ogyan tudok megélni abból, hogy……………………..........………?

H
(a pontozott részre írd be, amit imádsz csinálni)
1.…..…………………………………………………………………………
………………………………………………………...............................
2.…..………………………………………………………………………
…………………………………………………………...............................
113
3.…..………………………………………………………………………
…………………………………………………………...............................
4.…..………………………………………………………………………
…………………………………………………………...............................
5.…..………………………………………………………………………
…………………………………………………………...............................
6.…..………………………………………………………………………
…………………………………………………………...............................
7.…..………………………………………………………………………
…………………………………………………………...............................
8.…..………………………………………………………………………
…………………………………………………………...............................
9.…..………………………………………………………………………
…………………………………………………………...............................
10.…..……………………………………………………………………
……………………………………………………………............................
11.…..……………………………………………………………………
……………………………………………………………............................
12.…..……………………………………………………………………
……………………………………………………………............................
13.…..……………………………………………………………………
……………………………………………………………............................
14.…..……………………………………………………………………
……………………………………………………………............................
15.…..……………………………………………………………………
……………………………………………………………............................
114
16.…..……………………………………………………………………
……………………………………………………………............................
17.…..……………………………………………………………………
……………………………………………………………............................
18.…..……………………………………………………………………
……………………………………………………………............................
19.…..……………………………………………………………………
……………………………………………………………............................
20.…..……………………………………………………………………
……………………………………………………………............................
„Aki azt mondja, képtelenség, legalább ne

zavarja azt, aki képes rá.”
Jack Canfield
Sokszor hallom, hogy valaki egy vállalkozást vagy szolgáltatást látva

azt mondja, ő ezt másképp csinálná. Pontosan ez a lényeg! Nem min-
dig arra kell törekedni, hogy olyat találj ki, amit eddig még soha senki
nem csinált. Akkor is meg tudsz élni a szenvedélyedből, ha már van
olyan szolgálatatás a piacon, csak te sokkal jobban csinálnád.
Hiszen az, hogy rengeteg étterem van, nem jelenti, hogy soha többé
nem fog nyílni új, vagy hogy ami ezt követően nyílik, az ne lehetne
sikeres. Számtalan példát látunk erre az élet minden területén.
Például az én esetemben, amikor eldöntöttem, hogy előadóként és
trénerként fogok megélni, vagyis ez lesz a hivatásom, számtalan olyan
visszajelzést kaptam, hogy telített a piac, rengetegen foglalkoznak ez-
zel, és persze azt is megkaptam – ráadásul szakmabeliektől is –, hogy
ebből képtelenség megélni…
Ennek ellenére, mivel én éreztem, hogy ez a szívem vágya, erre tet-
tem fel az életemet, és köszönöm szépen, elképesztően jól megy.
115
Azt gondolom, ehhez két dologra van szükség, függetlenül attól,
hogy ki milyen területen van otthon. Az egyik, hogy ez a szenvedélye
kell, hogy legyen, hiszen csak ebben az esetben tudja beletenni szívét-
lelkét az adott vállalkozásba. A másik, hogy valamit másképp vagy
jobban kell csinálnia, mint a többi piaci szereplő.
„Az emberek életének legnagyobb tévedé-

se, hogy nem abból próbálják előteremteni
a megélhetésüket, amiben örömüket lelik.”
Malcolm Forbes
Ha tehát igazán sikeres akarsz lenni az általad választott területen,

két lehetőséged van: vagy megnézed az eddig használatos módszere-
ket, és sokkal jobbá teszed azokat, vagy ahelyett, hogy arra törekednél,
hogy te legyél ezen a területen a legjobb, létrehozol egy teljesen új
kategóriát, amelyben te vagy az egyetlen piaci szereplő.
Naponta találkozhatunk olyan új ötletekkel, amelyek zseniálisak, és
teljesen más nézőpontra épülnek, mint az eddig elfogadottak. Sokszor
csapunk a homlokunkra, és mondjuk: „Hogy ez miért nem nekem ju-
tott eszembe?!”
Az egyik ilyen kedvenc ötletem, amely mostanság került elém, a
„felnőttbarát szálloda”. Hát az meg mi? Mint azt láthatjuk, az utóbbi
években elképesztően felkapottak lettek a wellness-szállodák, és ezt
meglovagolva minden piaci szereplő azzal próbál érvényesülni, hogy
még „gyermekbarátabbnak” mondja magát, mint a többi. Az egyik
szálloda azonban úgy döntött, ahelyett hogy ebben a felfokozott ver-
senyben próbálna eredményeket elérni, megnézi, vajon milyen más
lehetőségek vannak.
Megfigyelték, hogy azok a felnőttek, akik ténylegesen pihenésre
vágynak, sokszor hiába mennek el egy-egy pihentető hosszú hétvé-
gére egy szállodába, hiszen az tele van családokkal, és a gyerekek
mindenhol hangoskodnak és rohangálnak, így nem tudnak kikapcso-
lódni. Ezért ők arra szakosodtak, hogy hozzájuk csak tizenkét év feletti
gyerekekkel lehet menni. Zseniális, nem?
116
„Mindannyian egy sor nagyszerű lehetőséggel
állunk szemben, amelyek ügyesen megoldha-
tatlan helyzeteknek álcázzák magukat.”
Chuck Swindoll
Vagy egy másik szenzációs példa arra, hogyan vegyük észre, mire
van igény: Tény, hogy Dunát lehet rekeszteni autósiskolákkal, mint
ahogyan az is tény, hogy sokan a jogosítványuk megszerzése után nem
elég magabiztosak ahhoz, hogy elinduljanak a nagyvárosi forgalom-
ban egyedül. Erre válaszul született egy új vállalkozás, a jogsiutan.hu,
amely lehetőséget ad a további gyakorlásra egy szakember mellett.
Azt gondolom, tényleg érdemes más szemmel tekintenünk a világ-
ra, hiszen alapjaiban megváltozott a működése. Azok a vállalkozások
lesznek a jövőben a legsikeresebbek, amelyek a leginkább megkön�-
nyítik az emberek életét.
„A legnagyobb sikereket akkor fogjuk elérni,

amikor képessé válunk arra, hogy másokon
segítsünk.”
Charles F. Haanel
Ami pedig a bevételi oldalt illeti, a bevételed mindig egyenes arány-

ban fog állni azzal, hogy mennyi ember életét tudod jobbá tenni. Ha
nagyobb sikert akarsz, meg kell találnod a módját, hogy több embert
szolgálhass. Hiszen az élet olyan mértékben jutalmaz meg téged, ami-
lyen mértékben szolgálod az embereket.
Van egy marketinges mondás, amelynek én nagyon sokat köszönhe-
tek. Így hangzik: Nem elég jónak lenni, annak is kell látszani!
Mivel tényleg nagyon megváltozott a világ, ma már nem elég az, ha
az ember zseniális valamiben, és egy helyben várja, hogy bekopogtas-
sanak hozzá a vevők, hiszen óriási zaj van az emberek körül. Mindenki
mindent el akar adni nekik. Ebben a helyzetben balgaság lenne csak
ülni, és várni, hogy majd ők ránk találnak.
117
Nekünk kell megtalálnunk a módját, hogy minél több emberhez el-
juttassuk szolgáltatásunk hírét, hiszen csak azoknak az életét tudod
jobbá tenni, akiket el tudsz érni, akik tudnak arról, amit te képviselsz.
Én például eldöntöttem, hogy legalább százmillió ember életére fo-
gok pozitív hatást gyakorolni. Felhasználva az előbb említett zseniális
szót, a HOGYAN-t, az én ehhez kapcsolódó kérdéseim a következők:
Hogyan tudom százmillió emberhez eljuttatni az üzenetemet?
Hogyan tudom százmillió ember életét jobbá tenni?
Találd meg te is a saját számodat, hogy mennyi emberhez szeretnél

eljutni, aztán tedd fel magadnak a kérdést, és adj legalább húsz vá-
laszt rá. Webáruházat nyitsz? Videókat készítesz, amelyeket az interne-
ten népszerűsítesz? Közösségi oldalakat hozol létre? Meg se állj húszig!
Hogyan tudom ………………...… emberhez eljuttatni az üzenetemet?
Hogyan tudom …………...............………… ember életét jobbá tenni?
1.…..………………………………………………………………………
…………………………………………………………...............................
2.…..………………………………………………………………………
…………………………………………………………...............................
3.…..………………………………………………………………………
…………………………………………………………...............................
4.…..………………………………………………………………………
…………………………………………………………...............................
5.…..………………………………………………………………………
…………………………………………………………...............................
118
6.…..………………………………………………………………………
…………………………………………………………...............................
7.…..………………………………………………………………………
…………………………………………………………...............................
8.…..………………………………………………………………………
…………………………………………………………...............................
9.…..………………………………………………………………………
…………………………………………………………...............................
10.…..……………………………………………………………………
……………………………………………………………............................
11.…..……………………………………………………………………
……………………………………………………………............................
12.…..……………………………………………………………………
……………………………………………………………............................
13.…..……………………………………………………………………
……………………………………………………………............................
14.…..……………………………………………………………………
……………………………………………………………............................
15.…..……………………………………………………………………
……………………………………………………………............................
16.…..……………………………………………………………………
……………………………………………………………............................
17.…..……………………………………………………………………
……………………………………………………………............................
18.…..……………………………………………………………………
……………………………………………………………............................
119
19.…..……………………………………………………………………
……………………………………………………………............................
20.…..……………………………………………………………………
……………………………………………………………............................
A másik ok, amelyet sokat hallok a tréningeken indokként, amiért a

résztvevők nem a szenvedélyükből élnek, hogy ahhoz bizony túl sok
pénz kell. Majd amikor megkérdezem, hogy mégis mennyi, a legtöb-
beknek fogalmuk sincs. Pedig érdemes tisztában lenned ezzel.
Egyébként pedig, ha van egy igazán szenzációs ötleted, szeretném
felhívni a figyelmedet, hogy manapság rengeteg olyan üzleti kezdemé-
nyezés van, amelynek pont az a lényege, hogy befektetők vadásszák és
boldogan meg is finanszírozzák a legjobb ötleteket. Érdemes egy kicsit
keresgélni az interneten ebben a témában.
Ha annyira szerencsés vagy, hogy végre megtaláltad a szenvedélyed,
kérlek, ne ess bele abba a hibába, hogy azt szajkózod, hogy ebből
képtelenség megélni, vagy hogy ehhez rengeteg pénz kell, és neked
nincs, inkább tegyél fel magadnak minden áldott reggel kérdéseket
azzal kapcsolatban, hogy HOGYAN lehetséges?
Íme, néhány példa, de persze kitalálhatsz továbbiakat is, amelyek
számodra a leginkább szimpatikusak.
HOGYAN tudok megéli abból, hogy ………...………….……………?
HOGYAN tudok pénzt szerezni arra, hogy …………...………………?
HOGYAN tudok befektetőt találni ahhoz, hogy …………...…………?
Minden olyan helyzetben, amikor keresed a választ valamilyen kér-

désre, fordulj a jó öreg HOGYAN-hoz, légy türelmes és kellően kitartó,
és meglátod, elképesztő ötleteid születnek.
Még valami. Mint arról már volt szó, be kell látnunk, hogy a világ tel-
jesen megváltozott. Tökéletesen szimbolizálja mindezt az is, hogy a ma
120
választható szakmák nagy része néhány évtizeddel ezelőtt még csak
nem is létezett.
A szüleink idejében, ha valaki elment egy munkahelyre, tudhatta,
hogy egészen a nyugdíjig biztos helye lesz. Ezzel szemben egy ma vég-
zős diáknak várhatóan tizennégy munkahelye lesz élete során!
Mindezek alapján arra biztatlak, hogy merj kilógni a sorból, és indíts
vállalkozást!
Találd meg azt, ami leginkább a szíved vágya, találd meg, hogy
ezen a területen hogyan tudod a leginkább jobbá tenni az emberek
életét, és hogyan tudsz minél több emberhez eljutni – és építsd eköré
az életed!
Természetesen nem arra biztatlak, hogy holnap reggel tedd meg ezt
a lépést, felégetve magad körül mindent, hanem arra, hogy szépen
lassan, tudatosan építsd a tervedet erre, aztán tedd meg a szükséges
lépéseket ebbe az irányba.
Ennek tipikus példája lehet, ha valaki először csak hobbiként, a sza-
badidejében foglalkozik a szenvedélyével, aztán egyre többet és töb-
bet, majd idővel eljön az a pont, amikor már többet keres a hobbijá-
ból, mint a munkájából. Ez lehet az a pillanat, amikor megteszi azt az
óriási lépést, hogy csak ennek élhessen.
Mondjuk, hogy valaki irodai alkalmazott, és azt veszi észre, hogy
vonzalmat érez a fotózás iránt. Először csak a barátai esküvőjén ké-
szít képeket, aztán amatőr versenyeket nyer, majd egyre több felkérést
kap, és idővel eljön az a pont, hogy többet keres ebből, mint az irodai
munkájából.
Talán az egyik legnagyszerűbb sikerrecept ez lehet: Találd meg, mi
az, ami igazán vonz, aztán alakítsd úgy az életed, hogy meg is tudj élni
belőle.
121
Lehetséges könnyedén, becsületesen rengeteg pénzt
keresni.
Munkának azt nevezzük, amiből élünk. Hivatásnak pe-

dig azt, amiért élünk. Úgy kell alakítanunk az életünket,
hogy ez a kettő egy és ugyanaz legyen.
Ha nagyobb sikert akarsz, meg kell találnod a módját,

hogy több embert szolgálhass.
Nem elég jónak lenni, annak is kell látszani!
Találd meg, mi az, ami igazán vonz, aztán alakítsd úgy

az életed, hogy meg is tudj élni belőle.
122
Miért is akarod?
„Ha a miérted elég erős, a hogyan már rész-
letkérdés.”
Jim Rohn
Az előző fejezetben azzal foglalkoztunk, hogyan tudsz megélni ab-

ból, ami a szenvedélyed. A valódi kérdés azonban az, hogy miért aka-
rod mindezt?
Ha az emberek meghallják J. K. Rowling, a Harry Potter-sorozat
szerzőjének nevét, azonnal az jut eszükbe: „Ennek a nőnek aztán bejött
az élet! Annyi pénze van, hogy azt sohasem tudná elkölteni.” Vissza-
emlékezéseiből azonban kiderül, hogy ő nem azért örült annak, hogy
harminckét éves, elvált tanárnőként néhány év alatt 400 millió dolláros
(közel 100 milliárd forintos) vagyonra tett szert, mert így bármit megve-
het magának; hanem azért, amit ez valójában lehetővé tett számára:
hogy csak az írásnak élhessen.
Amikor én most ezt a könyvet írom, egyfolytában vigyorgok, mert azt
látom magam előtt, mennyi embernek tudok segíteni ezáltal abban, hogy
jobbá tegye az életét. Természetesen mindemellett kiváló bevételi forrás
is, de nem ez az elsődleges oka annak, hogy mindezt papírra vetem.
„Minden futószalagról leguruló autóban egy

kicsit benne vagyok én magam is, és minden
eladott autó után elsősorban arra gondolok,
hogy gazdájának mekkora szolgálatot fog
tenni, és az jut eszembe, hogy nekünk mek-
kora hasznunk van belőle.”
Henry Ford
123
Fontos, hogy az előző fejezetben feltett kérdéseket megválaszold, és
cselekedni kezdj, de jó, ha tudod, hogy a valódi áttörést minden eset-
ben a MIÉRT-ed fogja meghozni.
Miért akarsz valamit? Az erre a kérdésre adott válaszod fogja jelen-
teni az igazi hajtóerőt álmaid életének eléréséhez. Azok az érzelmek,
amelyek akkor születnek benned, ha arra gondolsz, hogy milyen érzés
lesz a hivatásodnak élni, amivel rengeteg pénzt keresel, és emellett
még bőven marad időd a számodra fontos emberekre is.
Ha megtaláltad a szíved vágyát, a szenvedélyed, megfogalmaztad
az áloméleted, akkor minél többször keress alkalmat arra, hogy ezen
elmélkedj.
Az elmúlt időszakban ez vált a kedvenc boldogságjátékommá:
Milyen érzés lenne, ha…*
Ez a gondolatkísérlet elképesztő teremtőerővel bír. Amióta ezt alkal-
mazom, olyan már-már hihetetlen események és emberek bukkannak
fel az életemben, amire legmerészebb álmaimban sem mertem volna
gondolni.
Az univerzum zseniális rendező, és a forgatókönyvet érzelmeid által
adod le neki.
Fontos tisztában lenned azzal is, hogy ha célodra gondolva rossz ér-
zéseid támadnak, egyre távolabb kerülsz az elérésétől. Hiszen annak a
bizonyos vágyott dolognak a hiányát sugárzod, így bizton számíthatsz
arra, hogy az univerzum azt is fogja szállítani neked.
Miért is tennénk ilyet? Mármint, hogy negatív érzéseink legyenek,
miközben az áloméletünkre gondolunk? Mert sokszor annyira mes�-
sze esik a valóságtól az, amire vágyunk, hogy az agyunk lehetetlen
küldetésként azonosítja be, és ettől vacakul érezzük magunkat. Egyre
görcsösebbé válunk, majd végleg leteszünk arról, hogy lehetséges szá-
munkra.
Szóval nem kell jóshoz menned, hogy megtudd, el fogod-e érni vá-
gyott céljaidat. Egyszerűen csak figyelj oda, hogyan érzed magad, mi-
közben rájuk gondolsz. Ha pozitív, könnyed érzés van benned, amikor
áloméletedre gondolsz, akkor a legjobb úton haladsz a megvalósulása
felé; ha viszont görcsös, nehéz érzés, egyre távolabb kerülsz tőle.
124 * Esther és Jerry Hicks: Az érzelmek megdöbbentő ereje.

Ford. Ujhelyi Bálint. Budapest, 2008, Édesvíz.
Ezért zseniális a „Milyen érzés lenne, ha…” játék, hiszen feloldja a
feszültséget a jelenlegi és a kívánatos élet között.
Arra biztatlak, hogy próbáld ki a különbséget aközött, hogy valamit
kijelentő módban használsz, miközben a kétkedés felüti a fejét benned,
és cefetül érzed magad, vagy úgy kezded ugyanezt a mondatot, hogy
„Milyen érzés lenne, ha…”, és folytatod a kívánatos állapottal.
Íme, néhány példamondat ennek alkalmazására, amelyeket termé-
szetesen átfogalmazhatsz a saját vágyaidnak megfelelően.
Milyen érzés lenne, ha a hivatásomnak élhetnék, és bármennyi pénzt

kereshetnék vele könnyedén, erőfeszítés nélkül?
Milyen érzés lenne, ha álmaim házában élnék, csodálatos kilátással?
Milyen érzés lenne, ha a pénz mindig gyorsabban folyna be a szám-
lámra, mint ahogy el tudom költeni?
Milyen érzés lenne, ha tudnám, mennyire értékes vagyok, és soha
semmit sem ronthatok el?
Milyen érzés lenne, ha igazán jól érezném magam a saját bőrömben?
Milyen érzés lenne, ha reggelente mosolyogva ébrednék?
Minél többször tedd fel magadnak ezeket vagy az ehhez hasonló

saját kérdéseidet, és meglátod, az életed csodás változásnak indul.
„A jobb élethez vezető út jobb érzéseket kel-

tő gondolatokkal van kikövezve.”
Abraham–Hicks
125
Az univerzum zseniális rendező, és a forgatókönyvet
érzelmeid által adod le neki.
Nem kell jóshoz menned, hogy megtudd, el fogod-e

érni vágyott céljaidat. Egyszerűen csak figyelj oda, ho-
gyan érzed magad, miközben rájuk gondolsz.
126
harmadik
RÉSZ
127
128
Kitartás vagy makacsság?
Az ezer mérföldes utazás is egyetlen lépéssel
kezdődik, ez igaz. Mielőtt azonban elindul-
nánk, az a legfontosabb, hogy megnézzük,
jó-e az irány.
Ha vannak céljaid, amelyeket még nem sikerült elérned, jó eséllyel

benned is felmerül néha a kérdés, hogy meddig érdemes kitartanod,
és mikor érsz el ahhoz a ponthoz, ahol már nincs tovább, végleg fel
kell adni, hiszen sehogy sem akar összejönni a dolog. Vagy lehet, hogy
egyáltalán nincs is ilyen pont? Lehet, hogy most megdöbbensz, de sze-
rintem bizonyos esetekben igenis van ilyen pont.
Ahhoz, hogy ezt el tudd dönteni, azt kell megvizsgálnod, hogy bizto-
san a saját céljaidért küzdesz-e nap nap után. Kitartásra ugyanis csak
akkor van szükség, ha biztos vagy abban, hogy a saját céljaid felé
tartasz, vagyis jó az irány.
Honnan tudhatod, hogy egy adott cél, egy irány tényleg a tied-e? Az
érzéseid folyamatosan visszajelzést adnak. Ha egyfolytában nehéz ér-
zés van benned, ha minden áldott nap meg kell erőszakolnod magad,
hogy a céljaid felé haladj, akkor jó eséllyel az nem a te utad.
„Ha az út, amelyen jársz, folyamatos fájdal-

mat okoz, akkor az nem a te utad.”
Judith Sills
Természetesen akkor sem lesz sétagalopp elérni a céljaid, ha jó az

irány, hisz mint tudjuk, nincs ingyen vacsora. (Én ma is hajnali három-
kor ébredtem, hogy írhassam ezt a könyvet.) Ha azonban a saját cél-
jaid felé tartasz, folyamatos örömérzés van benned, erős belső vágy,
hogy elérd, amit kitűztél magad elé, még akkor is, ha rengeteg vis�-
szautasítást kapsz, vagy nem éppen az elképzeléseidnek megfelelően
alakulnak a dolgok.
129
Bár mindannyian érezzük ezt a különbséget, az emberek túl sokáig
tartanak ki a helytelen irány mellett, mert úgy gondolják, hogy nem ad-
hatják fel. Nem is mernek belegondolni, hogy egész egyszerűen nem
jó irányba indultak el. Évekig, sokszor évtizedekig sanyargatják magu-
kat, hiszen nem adhatják fel, mert az megfutamodás lenne.
Pedig hiába adsz gázt, ha zsákutcában vagy! Kell, hogy legyen bátor-
ságod beismerni, ha pillanatnyilag nem jó irányba tartasz, és tudnod
kell lezárni mindezt.
És itt jön a lényeg: Ez távolról sem jelent feladást! Fontos, hogy tudd:
ha nálad is ez a helyzet, és megteszed a szükséges lépéseket, éppen
akkor vagy kifejezetten bátor.
Ha nem jó az irány, akkor számíthatsz rá, hogy a helyzet egyre nyo-
masztóbb lesz. Ráadásul mintha a világ sem támogatna. Sőt, mintha
minden ellened dolgozna. Ez az én életemben is többször előfordult, és
talán már te is érzed ezt egy ideje a mindennapjaidban.
Ha ez nálad is így van, tudnod kell, hogy idővel ez csak még inkább
fokozódik majd, ezért amellett, hogy elmaradnak a sikerélmények,
egyre nyögvenyelősebbé válik az egész, a fájdalom is erősödik, hiszen
egyre csak távolodsz attól, amire legbelül igazán vágysz.
Csakúgy, mint ebben a viccben:
A csiga és a teknős együtt bandukolnak, amikor is megszólal a csiga:

– Én úgy örülök, hogy ilyen lassan megyünk.
A teknős csak hallgat. Mennek tovább, majd kisvártatva a csiga meg-
ismétli:
– Én úgy örülök, hogy ilyen lassan megyünk.
Ismét semmi válasz. Majd amikor sokadszorra is megtörténik ugyan-
ez, a teknős visszakérdez:
– Mégis miért örülsz te annak, hogy ilyen lassan megyünk?!
– Azért, mert rossz irányba megyünk – feleli a csiga.
Csakhogy a te életedben ez nem vicc! Merd beismerni, ha nem jó

az irány! Lehet, hogy a környezeted ezt teljesen másképp fogja látni, és
130
elítélnek, ha meg mered tenni a szükséges lépéseket, de nekik fogal-
muk sem lehet arról, hogy számodra mi a helyes irány. Te azonban a
lelked mélyén érzed. A kérdés csak az, mered-e a saját életedet élni,
és felvállalni az átmeneti, sokszor igazán kemény időszakot, amikor
áttérsz a jelenlegiről a számodra leginkább vágyott irányba.
Ha bizonytalan vagy abban, hogy nálad mi a helyzet, szeretnéd meg-
tudni, hogy jó irányba tartasz-e, kizárólag a saját „érzelmi GPS-edre”
hallgass, hiszen nincs a világon senki, de senki, aki jobban tudná, mi is
igazán jó számodra, mint te magad. Figyelj oda erre, és merj váltani,
ha az érzéseid folyamatosan ezt súgják!
Hiszen, ha nem jó irányba tartasz, mégsem vagy hajlandó változtatni,
az nem más, mint makacsság; ha viszont érzed, hogy jó az irány, és nap
nap után mész tovább, az kitartás. A kettő között óriási a különbség.
„Amikor boldognak és kiteljesedettnek ér-

zed magad, az egyszerűen azt jelenti, hogy
jó úton haladsz.”
Jack Canfield
Ha viszont már teljesen biztos vagy abban, hogy jó az irány, érzed

legbelül, hogy ez az, ami igazán vonz téged, akkor valóban kitartásra
van szükséged. Arra, hogy adj bele mindent, és ne legyen olyan opci-
ód, amely a feladásról szól. Padlógázzal, csak előre!
Láttam a minap egy szenzációs filmet, amelyben két testvér versenyt
úszik befelé az óceánba, és a gyengébb fizikumú megelőzi a másikat,
mire az megdöbbenten kérdezi tőle:
– De hát ez lehetetlen! Mégis hogy csináltad?
– Egyszerű a válasz: nem tartalékoltam a visszaútra!
Ha érzed, hogy jó az irány, akkor adj bele apait-anyait, és menj
előre minden áldott nap! Hiszen az élet is egy egyirányú utazás, nincs
szükséged arra, hogy tartalékolj a visszafele útra.
Persze így is fogsz kapni hideget-meleget egyaránt, és ha kellően
magasra teszed a lécet, rengeteg kudarc is fog érni útközben, hiszen
ezek tesznek alkalmassá arra, hogy el tudd érni a céljaidat.
131
Ha érzed, hogy jó irányba tartasz, akkor, ha kapsz egy pofont az
élettől, tartsd oda az arcod, és menj tovább! Eszedbe se jusson kisaj-
nálni magad az életből, és lejjebb adni az álmaidból!
Fontos tisztában lennük azzal, hogy a vereséget mindig belül szen-
vedjük el, ugyanis az nem vereség, ha valami nem sikerül, csak az, ha
ettől megtörünk, és nem próbálkozunk tovább.
Hogyan is tudhatnád meg, hogy mire vagy képes valójában, ha nem
vagy hajlandó kockáztatni az esetleges kudarcot?!
„Tedd a dolgod, és az erőd is meglesz hozzá.”

Ralph Waldo Emerson
Manapság azonban az emberek csak próbálkoznak. Belekezdenek

valamibe, aztán ha nem megy, akkor váltanak. Megint belekezdenek
valami újba, valami másba, aztán ha egy kicsit is nehezebben mennek
a dolgok, ismét váltanak.
Megdöbbentő például, mennyi „próbaházasság” van napjainkban.
A házasságoknak egy igen jelentős része válással végződik, aminek az
elköteleződés teljes hiánya az oka. Amikor egy kicsit felhősebb az ég,
elválnak, ahelyett hogy egymást támogatva nemesítenék a kapcsola-
tukat. Tudom, miről beszélek, hiszen házas vagyok, és a mi kapcsola-
tunkban is voltak hullámvölgyek, amikor az élet éppen olyan lapokat
osztott, de kölcsönös tisztelettel és teljes fokú elkötelezettséggel egy-
más iránt megoldottuk azokat. A házasság olyan, mint a jó bor. Idővel
egyre nemesebbé válik.
Ez természetesen nem csak a házasságra igaz. Az élet bármely te-
rületéről legyen is szó, elképesztő eredményeket érhetünk el, ha elég
ideig hajlandók vagyunk kitartani. A kitartás tényleg csodákra képes.
Kolumbusz Kristóf hajónaplójában a bejegyzések nap nap után egyfor-
mák voltak: „A mai napon tovább vitorláztunk.”
„Nem az számít, hol kezded, hanem, hogy

hol fejezed be!”
Andrew Matthews
132
Sokszor kérdezik tőlem, mégis hogyan tudjuk növelni a kitartásizma-
inkat?
A legfontosabb tanácsom talán meglepő lesz: kis dolgokat ígérj
magadnak! Van egy könnyen félreérthető dolog ebben a témában,
amit most szeretnék rendbe tenni. Azt látom az előadásaimon is, hogy
összezavarodva néznek rám a résztvevők, hiszen néhány perccel ko-
rábban még arra biztattam őket, hogy merjenek nagyot álmodni, most
meg azt mondom, hogy ígérjenek kis dolgokat maguknak.
Miről is van szó? Valójában nincs itt semmiféle ellentmondás. Igen,
továbbra is arra biztatlak, hogy álmodj nagyokat, legyenek óriási vízió-
id a jövődet illetően, csak aztán bontsd le ezeket naponta elvégezhető,
egyszerű lépésekre.
Nézzünk egy példát! Ha az a célod, hogy lefusd a maratont, de
évek óta nem is láttál tornacipőt, akkor első körben ne azt ígérd meg
magadnak, hogy a következő héten lefutod a teljes távot, hanem hogy
másnap lift helyett gyalog mész fel a második emeltre, ahol dolgozol.
Természetesen ez arra az esetre értendő, ha tényleg nagyon elszoktál a
mozgástól, és az idejét sem tudod, mikor futottál le egyhuzamban több
kilométert. Ha ennél jobb kondiban vagy, akkor ígérhetsz magadnak
nagyobb dolgokat is, mint hogy a lépcsőn fogsz felmenni a lift helyett.
A lényeg, hogy olyasmi legyen, amit hihetőnek tartasz.
Mi is ennek az egésznek a lényege? Ha van egy nagy célod, és nem
bontod le napi, apróbb lépésekre, akkor az agyad jó eséllyel le fogja
dobni az ékszíjat, vagyis rövid időn belül azt fogod észrevenni, hogy
nem teszel a céljaidért. Erre egyre elszántabb leszel, egyre keményeb-
ben akarod, egyre inkább lelkiismeret-furdalásod lesz, mégsem teszed
meg a szükséges lépéseket, és így egyre nyomorultabban fogod érezni
magad. Mindez azért történik, mert az agyad kidobja a célt mint szá-
modra irreális, elérhetetlen feladatot.
Ehelyett próbáld ki, hogy kisebb falatokra bontod óriási céljaidat,
és ezeket már befogadja az agyad, hiszen lehetségesnek, elérhetőnek
tartja, így nap nap után tovább fogsz tudni menni céljaid felé.
Ezt a módszert használják egyébként az alkoholisták leszoktatására is.
Vagyis nem azt ígértetik meg a delikvenssel, hogy soha életében nem
133
fog többet inni, hiszen arra képtelennek érezné magát. Csak azt ígér-
tetik meg vele, hogy huszonnégy óráig nem iszik. Ezt, bár nehezen, de
valahogy el tudja képzelni, majd ha sikerül megvalósítania, másnap
újra ezt ígértetik meg vele, vagyis, hogy újabb huszonnégy óráig nem
iszik, és így, fokozatosan erősítik a kitartását.
Tehát továbbra is legyenek nagy álmaid, hatalmas céljaid, csak
bontsd le ezeket apró lépésekre, amelyeknek a megtételét megígéred
magadnak. Majd ha már ezeket folyamatosan be tudod tartani, na-
gyobb dolgokat is meg fogsz tudni tenni a céljaidért, így fokról fokra
növeled kitartásodat.
„Az akadályok engem nem törhetnek össze.

A komoly eltökéltség előtt minden akadály
leomlik. Aki egy csillagra függeszti a tekin-
tetét, az nem változtat szándékain.”
Leonardo da Vinci
134
Hiába adsz gázt, ha zsákutcában vagy!
Ha nem jó irányba tartasz, mégsem vagy hajlandó vál-

toztatni, az nem más, mint makacsság; ha viszont ér-
zed, hogy jó az irány, és nap nap után mész tovább, az
kitartás. A kettő között óriási a különbség.
Hogyan is tudhatnád meg, hogy mire vagy képes való-

jában, ha nem vagy hajlandó kockáztatni az esetleges
kudarcot?!
Az élet bármely területéről legyen is szó, elképesztő

eredményeket érhetünk el, ha elég ideig hajlandók va-
gyunk kitartani.
Kolumbusz Kristóf hajónaplójában a bejegyzések nap

nap után egyformák voltak: „A mai napon tovább vi-
torláztunk.”
135
136
A szokás hatalma
„A fegyelem egyszerű kis gyakorlatai vezet-
nek a nagy teljesítményekhez. Ha egy hét-
köznapi ember gondot és figyelmet fordít a
fontos dolgokra, akkor pusztán idő kérdése,
hogy a nagyságig emelkedjen.”
Jim Rohn
Bár ez egyáltalán nem egy hatékonyságnövelésről szóló könyv, azt

gondolom, mégis érdemes néhány szót ejtenünk a szokásainkról. Mivel
mindennapi cselekedeteink 90–95 százalékát megszokásból végezzük,
bizony nagyon nem mindegy, hogy mik ezek a szokások.
Hogyan is alakulnak ki a szokásaink? Ha elég sokszor ismétlünk egy
adott cselekedetet újra és újra, idővel szokássá válik. Így tehát minden
egyes cselekedetünkkel újabb magot vetünk el jövőnk kertjében, ami
lehet számunkra kifejezetten megnyugtató, ha olyan magokat vetünk el
nap nap után, amelyek idővel számunkra kívánatos gyümölcsöket fog-
nak teremni. Ha azonban azt látjuk, hogy ezek a magok a számunkra
nem kívánatos jövőt vetítik előre, akkor még időben ki kell őket cserél-
nünk, hiszen a vetés-aratás törvénye nem válogat, így biztosak lehe-
tünk abban, hogy minden cselekedetünknek meglesz az eredménye.
Ezzel egy igazán lényeges ponthoz érkeztünk. Fontos, hogy tudato-
sítsd magadban: Minden egyes cselekedeted vagy a céljaid felé visz,
vagy eltávolít azoktól. Harmadik kategória nincs.
Szokták mondani, hogy valakinek a sikere vagy a kudarca az illető
naptárjában keresendő. Ezért neked is azt javaslom, hogy nézd meg a
naptáradat, és ennek fényében vizsgáld meg, mivel töltöd a napjaidat.
„Azok vagyunk, amit ismételten teszünk. A ki-

válóság tehát nem cselekedet, hanem szokás.”
Arisztotelész
137
Természetesen szokásaink hatása nem egyik napról a másikra jelent-
kezik az életünkben, hanem idővel összeadódva. Hiszen ha valaki tud-
ná, hogy amint megeszik egy hamburgert, abban a szent pillanatban
hízni fog tőle 25 kilót, biztosan nem enné meg. Attól, hogy valaki vesz
magának még egy kacatot ahelyett, hogy félretenné azt a pénzt, még
nem fogják azonnal elárverezni a házát. Mivel azonban mindez sok-
kal hosszabb folyamat, mindennapi cselekedeteink meghosszabbítása,
sokkal tudatosabbnak kell lennünk.
„A nap minden percében ott lihegnek a nya-

kunkban rossz szokásaink, hogy visszahúz-
zanak.”
Karen Casey
Éppígy igaz ennek a fordítottja is. Vagyis, ha teszel egy lépést álmaid
élete felé, az sem fog azonnal megnyilvánulni. Hanem – céljaid mére-
tétől függően – évekig, akár évtizedekig is tenned kell érte.
Gondoljunk csak bele, micsoda munka van abban is, ha valaki
úszóként az olimpiai dobogó legmagasabb fokára állhat. Nem úgy
történik, hogy a verseny napján éppen arra jár, megcsúszik a meden-
ce szélén, és ha már beleesett, leússza a távot, majd olimpiai bajnok
lesz. Egyszer pont hallottam, amikor egy világbajnok arról nyilatkozott
valahol, hogy az elmúlt tizenhat (!) évben egyetlen napot sem hagyott
ki, minden áldott nap edzett.
Csakhogy sokszor türelmetlenek vagyunk. Mindent azonnal akarunk.
Tökéletes példája ennek apósom és a szemránckrém esete. Amikor azt
vette észre, hogy ráncok jelentek meg a szeme körül, elkérte anyósom-
tól a szemránckrémét, bekente vele a szeme körül éjszakára, majd reg-
gel csalódottan tapasztalta, hogy a ráncok nem múltak el nyomtalanul
egyetlen éjszaka alatt. Nyilván ez sem így működik.
„Minden sikerünk és kudarcunk kialakult

szokásaink eredménye.”
Napoleon Hill
138
Mivel azonban nincs könnyebb dolog a világon, mint megszokásból
cselekedni, ha megvizsgáltuk a cselekedeteinket, a szokásainkat, és
azok a céljaink felé visznek, akkor már csak türelemre van szükség.
Persze sokszor pont ez a legnehezebb.
A vetés-aratás törvénye azonban mindegyikünk életében működik,
akár tetszik, akár nem. Ez a törvény kimondja, hogy mindig azt fogod
aratni, amit elvetsz, mindig később fogsz aratni, mint amikor vetettél, és
mindig sokkal többet fogsz aratni, mint amennyit vetettél.
„Elvetsz egy cselekvést,

és egy szokást aratsz.
Elvetsz egy szokást,
és egy jellemet aratsz.
Elvetsz egy jellemet,
és amit aratsz, az a sorsod.”
William James
Egy csöpögő vízcsap is meg tud tölteni egy kádat, csak idő kérdése.
Igen ám, de mennyi az annyi? Hány évig kell még várnom? – kérdezik
tőlem sokszor.
Ezt nem lehet pontosan megmondani. Azt tudom, hogy az én ese-
temben tíz évre volt szükség. Ennyi idő telt el azóta, hogy elolvastam
első önfejlesztő könyvemet. Mára pedig számos országban tartottam
előadásokat és tréningeket ebben a témában, Kanadától egészen
Ausztráliáig. Tíz év. Akkoriban hallottam először Napoleon Hill nevét
is, akiről azt hittem, hogy Bonaparte Napoleon leszármazottja. És ezt
teljesen komolyan mondom.
Sőt, abban az időben még azt sem tudtam, hogy ki az a Brian Tracy,
a világ első számú motivációs előadója. Mára pedig személyes kap-
csolatot ápolok vele, és abban a megtiszteltetésben lehet részem, hogy
ajánlást írt az előző könyvemhez, ráadásul az idei évben egy színpa-
don adhatok elő vele, az élő legendával. Érdekes érzés visszaidézni ezt
a tíz évet. Rengeteg minden történt velem ez idő alatt. Hideg és meleg
egyaránt. Hullámhegyek és hullámvölgyek váltották egymást.
139
Bár minden nap más és más volt, egyvalami mégis közös mindegyik-
ben: minden áldott nap tettem valamit önmagam fejlesztése érdeké-
ben. Például egyetlen napot sem hagytam ki, hogy ne olvassak valami
építő jellegű irodalmat. Bátran kijelenthetem, hogy ennek hatására ez
alatt a tíz év alatt teljesen más, jobb ember lettem.
Miért is írtam le mindezt? Hogy szemléltessem a tíz évben rejlő lehe-
tőségeket mindannyiunk számára.
Csakhogy a világ becsap minket, és elhiteti velünk, hogy vannak
instant megoldások, amelyek által egyik napról a másikra megváltoz-
hatunk akár testileg, akár lelkileg, de ez nem így működik. Sokan be is
dőlnek ennek, ezért tudnak eladni olyan rengeteget azokból a gépek-
ből, amelykkel az ígéret szerint egy hónap alatt kockás lesz a hasad,
ha csak néhány percet használod naponta.
Valójában azonban minden tartós siker sok időt és befektetett ener-
giát igényel. Ami szenzációs hír, hogy mindezt csak apránként kell meg-
fizetnünk, ezeket a kis lépéseket hívjuk szokásoknak. Majd ezek mind
összeadódnak, mint egy virtuális bankszámlán, és „megtakarításunk”
eredménye a végén egyösszegben felhasználható. Ezt hívjuk sikernek.
Ha napi szinten vizsgálod a változást, a fejlődést, sokszor úgy tűnik,
mintha nem is történne semmi, sőt, számtalanszor érezheted úgy, hogy
szinte már visszafelé haladsz. Ennek oka, hogy a legfőbb változás ben-
ned zajlik, ami apránként megy végbe, és sokszor kívülről tényleg nem
látszik, de attól még folyamatban van.
Arra biztatlak hát, hogy tegyél minden áldott nap magadért, és biz-
tos lehetsz benne, hogy a várt siker nem marad el.
Ahogyan a mondás tartja: Tíz évre van szükség, hogy valaki hirtelen
sikeres legyen. Én megfogadtam, és téged is erre biztatlak.
Vizsgáld meg a naptáradat, a szokásaidat, és ha meggyőződtél ar-
ról, hogy azok a céljaid felé visznek, akkor csak folytasd, és biztos
lehetsz benne, hogy csak idő kérdése, és sikerre vagy ítélve.
„A siker formulája: néhány egyszerű gyakorlat,

amelyet fegyelmezetten mindennap elvégzünk.”
Jim Rohn
140
Minden egyes cselekedeted vagy a céljaid felé visz,
vagy eltávolít azoktól. Harmadik kategória nincs.
Valakinek a sikere vagy a kudarca az illető naptárjában

keresendő.
Nincs könnyebb dolog a világon, mint megszokásból

cselekedni.
Egy csöpögő vízcsap is meg tud tölteni egy kádat, csak

idő kérdése.
141
142
Tartózkodj az
álomtolvajoktól!
„Minden baseballcsapat jó hasznát venné
valakinek, aki valamennyi poszton ugyan-
olyan ragyogóan játszik, mindig eltalálja
a labdát, és sohasem hibázik. Az egyetlen
gond csak az, hogy az ilyen embert nehéz
rávenni, hogy letegye a kezéből a hot dogot,
és lejöjjön a lelátóról.”
John C. Maxwell
Ha úgy döntesz, hogy követed az álmaid, számíthatsz rá, hogy lesz-

nek jó néhányan körülötted, akik sokkal jobban tudják majd, hogyan
kellene élned az életed, és le akarnak majd beszélni. P soha senki nem
tudhatja nálad jobban, hogy mi a legjobb számodra. A legtöbb ember
mégis beleokoskodik a másik életébe. Ami azonban szerinte jó lehet
a másiknak, egyáltalán nem biztos, hogy tényleg az is lenne, hiszen ő
csak a saját nézőpontjából látja az életet.
Ez ahhoz hasonló, mintha elmennél orvoshoz, hogy valami nem
stimmel a látásoddal, mire ő levenné a saját szemüvegét, és átadná
neked, azt gondolva, hogy az számodra is ugyanolyan jó lesz, mint
neki. Pedig ez egyáltalán nem garantált. Mégis állandóan rá akarjuk
adni a másikra a saját szemüvegünket.
Bármilyen hihetetlen is, az emberek bizonyos része ezt jó szándék-
kal teszi. Pusztán arról van szó, hogy amikor látja, te mire készülsz,
arra gondol, hogy ő maga nem merné megtenni mindazt, amivel ez
együtt jár, és attól tart, hogy neked sem fog összejönni, ezért megpró-
bál rávenni, hogy tegyél le róla, mivel szeret téged. Bár a végeredmény
szempontjából nincs különbség, hiszen épp úgy hátráltat, mégis ez a
jobbik eset.
143
Lesznek azonban olyanok is, akik pusztán irigységből teszik mindezt.
Mivel nekik nincs bátorságuk követni az álmaikat (sőt, legtöbbször ál-
muk sincs), nem mernek változtatni az életükön, megpróbálnak téged
is lebeszélni, addig manipulálni, amíg ott maradsz velük a langyos
vízben, csak azért, hogy nehogy már neked jobb legyen. Hiszen akkor
még nyomasztóbb lenne elviselni, hogy ők nem tesznek meg mindent
a saját életükért.
Ráadásul véleményem szerint ma Magyarországon a legnagyobb
népbetegség nem a rák, nem a szív- és érrendszeri megbetegedés
vagy a cukorbetegség, hanem az irigység. Ez legfőképpen azért sajná-
latos, mert az, aki ettől szenved, amellett, hogy a te életedben óriási
károkat okozhat, minden lehetőségét elzárja annak is, hogy ő maga
boldog és sikeres lehessen… Tipikus megnyilvánulása ennek a „dögöl-
jön meg a szomszéd lova is” szemléletmód.
Csakhogy addig, amíg valaki nem tud őszintén örülni mások sike-
reinek, addig ne is számítson arra, hogy az élete tartósan jobbá válik.
Tudom, mert ez az én esetemben is így történt. Amikor le voltam
égve, mindenhova stoppal jártam. Ha akkoriban megláttam egy gyö-
nyörű sportautót, amelyből kiszállt egy jól öltözött pasi egy bombázó
nővel, az irigységtől csak arra tudtam gondolni, hogy remélem, leg-
alább nem áll fel neki... Meg is látszott az életemen, hogy így gondol-
koztam.
Ma már szívből örülök annak, ha valaki sikereket ér el az élet bár-
mely területén, és bár nem ezért teszem, mégis azt mondhatom, hogy
az életem egy álommá változott, amiért minden áldott nap végtelenül
hálás vagyok.
Arra biztatok hát mindenkit, hogy terjesszük együtt a gyógyírt, az
irigység ellenszerét, és örüljünk együtt a többiek sikereinek!
Ne akarj másokat megváltoztatni! Mutasd

meg saját magadon, hogy mire vagy képes!
Rengeteget beszélek az előadásaimon arról, hogy ne is akarjuk meg-

változtatni az embereket a környezetünkben, mert ez nem működik.
144
Elismerem, sokszor irdatlanul nehéz elfogadnunk, hogy egy számunkra
igazán fontos ember nem akar változtatni az életén, bármennyire is
szeretnénk segíteni neki.
Ám tudnod kell, hogy az emberek nem változnak meg, csak akkor,
ha ők maguk akarják a változást. Hiába szeretnél te bárkit is megvál-
toztatni, ha ő még nem áll készen, hiábavaló erőfeszítés lesz csupán.
Nem gondolkodhatsz helyette, nem élheted az ő életét. A leginkább
ösztönző az lehet számára, ha látja a te életedben a változást. A leg-
több, amit tehetsz a számodra fontos emberekért, hogy békén hagyod
őket, a saját életed jobbításával foglalkozol, és te magad boldog vagy.
Sokan nem akarják elfogadni ezt, aztán csodálkoznak, hogy so-
kadszor is ugyanúgy beléjük rúgnak, akiknek megpróbálnak segíteni.
Nekik szól a következő történet, amely tökéletesen szimbolizálja, hogy
mire is számíthatnak:
béka a tavaszi napsütésben sütkérezik a tóparton, amikor odalép

A
hozzá a skorpió, és megszólítja:
– Szia béka! Szeretnék átjutni a túlsó partra, de nem tudok úszni.
Lennél kedves átvinni a hátadon?
– Dehogy viszlek! Hiszen a skorpiók mindig megmarják a békákat!
Ha felengednélek a hátamra, biztos, hogy te is megmarnál, és
abba bizony belehalnék.
– Hogy is gondolhatsz ilyet, béka, hiszen ha megmarnálak, veled
együtt én is meghalnék, hiszen belefulladnék a tóba.
– Ez igaz. Hát jó, akkor átviszlek.
Felül a skorpió a béka hátára, és elindulnak a túlsó partra. Amikor a
tó közepén járnak, a skorpió egyszer csak megmarja a békát. Miköz-
ben a béka haldoklik a méregtől, bódultan kérdezi a skorpiót:
– Skorpió! Miért tetted ezt, hiszen most mind a ketten meghalunk?!
– Igen, tudom. Csakhogy a skorpiók mindig megmarják a békákat…
– feleli a skorpió.
Tartsd hát észben, kérlek, hogy az emberek nem változnak, és min-

dig ugyanazt fogod kapni tőlük, amit eddig.
145
Ne akarj hát megváltoztatni másokat, inkább törekedj arra, hogy
olyan emberekkel vedd körbe magad, akik támogatják álmaid meg-
valósítását.
„A hozzád legközelebb álló öt ember átlaga

vagy.”
Brian Tracy
Környezetünk elképesztően erős hatással van ránk mind negatív,

mind pozitív értelemben.
Ha vannak álmaid, és el is szeretnéd érni azokat, olyan emberekkel
kell körülvenned magad, akik támogatnak ebben. Ez lehet az egyik
legerősebb támogató tényező az életedben. És itt most egyáltalán
nem az anyagi támogatásra gondolok. Sokkal inkább arra, hogy ho-
gyan reagálnak a környezetedben élők, amikor előállsz egy számodra
igazán fontos ötlettel. Mondjuk, hogy szeretnél felmondani a munka-
helyeden, mert utálod, amit most csinálsz, és új vállalkozásba akarsz
kezdeni. Biztatnak vagy próbálnak lebeszélni? Mit gondolsz, befolyásol
téged mindez? Mármint, hogy ők hogyan reagálnak.
Egy hölgy odajött hozzám az egyik tréningem szünetében, és arra
kért, segítsek neki, mert már számtalanszor próbált lefogyni, de hiába.
Megkérdeztem, kivel él egy háztartásban? Elmondta, hogy a férjével. A
következő kérdésem az volt, hogy mit szokott mondani a férje, amikor
eldönti, hogy le fog fogyni, és belefog a diétába? A hölgy azt vála-
szolta, hogy a férje mindig csak ugyanazt szajkózza: „Most komolyan
azt hiszed, hogy sikerülni fog?! Ne áltasd már magad! Hányszor is
próbálkoztál már?” Mit gondolsz, befolyásolja mindez a hölgy sikerét?
Nyilván senkinek az életébe nem szólnék bele, mint ahogy az iménti
hölgyébe sem, hogy mit tegyen egy ilyen esetben. Azzal azonban tisz-
tában kell lennünk, hogy egy-egy ilyen megnyilvánulás a számunkra
közelálló emberektől elképesztően lecsökkenti sikereink esélyét.
Persze ez nem csak a fogyás területén igaz, ugyanígy befolyásol
minket a környezetünk reakciója, legyen szó bármiről. Térjünk vissza
az előző példához, vagyis, hogy mondjuk, szeretnél felmondani, mert
146
utálod a jelenlegi munkádat, ráadásul megtaláltad a szenvedélyed, és
aköré szeretnéd szervezni az életed, ezért bele akarsz kezdeni egy új
vállalkozásba. Tele vágyakkal, lelkesülten megosztod a tervedet egy
számodra fontos emberrel, egy régi baráttal vagy családtaggal, amire
ő így reagál: „Háááááát, nem is tudom… Gondolod, hogy összejö-
het? Hallottad, mi történt a Józsival? Otthagyta a munkáját, vállalko-
zásba kezdett, és most teljesen el van adósodva…”
Az ilyen mondatokkal teszik tönkre egymást az emberek. Pusztán
azáltal, hogy elbizonytalanítják a másikat ahelyett, hogy támogatnák.
Mint arról már korábban volt szó, vagy az irigység, vagy a félelmeik
mondatják ezt velük, de bármelyik okról legyen is szó, a hatása elké-
pesztően káros ránk nézve.
A bizonytalanság, a kétely az egyik legfőbb ellensége annak, hogy
egy ember kövesse az álmait.
A következő történet hűen tükrözi mindezt:
gy férfi lemegy a pokolba, hogy megtudja, hogyan képes Lucifer

E
ennyi ember életét pokollá változtatni. Odalép hozzá, és nekiszegezi
a kérdést:
– Lucifer, mondd meg nekem, hogyan tudod ennyi ember életét po-
kollá változtatni?
– Rendben, gyere velem, megmutatom neked.
És Lucifer körbekíséri a férfit a pokol minden bugyrában, megmutatja
neki a megcsalást, a hazugságokat, a kábítószert és még sok minden
mást is, majd egyszer csak megszólal:
– Valóban rengeteg ember életét változtatom pokollá mindazzal, amit
eddig láttál, van azonban valami, amivel sokkal több embert teszek
tönkre, mint az eddig látottakkal együttvéve, és most megmutatom
neked azt is. Tarts velem!
A férfi izgatottan követi Lucifert, aki bekíséri egy hatalmas terembe,
amelynek a közepén egy üvegvitrin áll. A vitrinben lévő tárgyat meg-
világítja egy fénysugár. A férfi odalép, belenéz a vitrinbe, és kissé
csalódottan tapasztalja, hogy egy faék van benne.
– De hiszen ez csak egy egyszerű ék… – mondja Lucifernek.
147
– A z – feleli Lucifer. – A kétely éke. Ha ennek csak a hegyét be tudom
ütni az ember elméjébe, akkor egyre beljebb és beljebb tudom ver-
ni, és egyre messzebb kerül egymástól az, amire valójában képes
lenne, és az, amit el is tud hinni magáról, hogy meg tudja valósítani.
És így pokollá változtatom az életét.
A környezetünkben élők sokszor szinte észrevétlenül ültetik el ben-

nünk a kétely ékét, és csak azt vesszük észre, hogy nem merünk meg-
tenni bizonyos lépéseket. Telnek az évek, és mi rendre lemondunk a
vágyainkról, amelyek pedig folyamatosan hívogatnak minket.
Nem szeretném szépíteni a dolgot. Ha van bátorságod követni az
álmaidat, akkor igen, lehet az az ára, hogy megszakadnak régi kap-
csolataid. Ha úgy érzed, hogy valaki a környezetedben egyfolytában
visszahúz, mint egy tőkesúly, akkor bizony döntened kell. Vagy maradsz
a jelenlegi helyzetben, vagy megteszed a sokszor irdatlanul fájó lépé-
seket.
El sem tudjuk képzelni, milyen rengetegen mondanak le az álmaikról
minden egyes nap a környezetükben élők folyamatos pesszimizmusa,
rosszindulata vagy károgása miatt.
Te ne engedd meg senkinek, hogy elvegye az álmaidat! Óvd őket,
tartózkodj az álomtolvajoktól, és ha legbelül azt érzed, hogy ez a te
utad, akkor legyen meg a bátorságod követni az álmaidat!
Biztosan észrevetted, hogy ez a téma tényleg a szívügyem, hiszen
még külön fejezetet is kapott a könyvben. Az előadásaimon is beszélek
erről, sőt, ott még sokkal jobban belelovalom magam a témába, mert
sokszor azáltal, hogy valaki érzelmileg érintett egy kapcsolatban, nem
látja, mennyire negatív hatással van rá egy adott személy. Fel kell is-
mernünk azonban, hogy a negatív környezet lassan ölő méreg.
Természetesen senkinek sem mondanék olyat, hogy lépjen ki egy
kapcsolatból, vagy szakítson meg régi barátságokat, hiszen ehhez
nincs jogom, és nem is az én dolgom. Nekem csak annyi a küldeté-
sem, hogy rávilágítsak minderre, aztán mindenki maga tudja, hogy mit
tesz a saját életével. Mert onnantól kezdve, hogy szembesülünk ezzel,
a dolog már nem a másikról szól, hanem rólunk. Arról, hogy mennyire
148
becsüljük saját magunkat, és mennyire vágyunk az álmainkra. Hajlan-
dók vagyunk-e kilépni a kényelmes, ám sekélyes életből, és vállalni az
ezzel járó, sokszor igencsak fájdalmas lépéseket, vagy sem.
Nemrég az egyik vidéki előadásom másnapján hívott a szervező,
és elmesélte, hogy egy hölgy még előző este kirakta a párja szűrét,
aki sok-sok éve visszahúzta, két férfi pedig aznap reggel felmondott
a munkahelyén, ahol csak sínylődtek. Ezek hatalmas lépések, és én
szívből gratulálok hozzá!
Téged is arra biztatlak, hogy merd követni az álmaidat, és ne en-
gedd, hogy az álomtolvajok elvegyék tőled! Ne kelljen majd annak
idején azon sopánkodnod, miért nem volt bátorságod megtenni a
szükséges lépéseket, mert akkor már nem fogod tudni visszaforgatni
az idő kerekét…
Merj élni, hisz tudod: Van élet a halál ELŐTT!
149
Ne akarj másokat megváltoztatni! Mutasd meg saját
magadon, hogy mire vagy képes!
Az emberek nem változnak meg, csak akkor, ha ők ma-

guk akarják a változást.
A legtöbb, amit tehetsz a számodra fontos emberekért,

hogy békén hagyod őket, a saját életed jobbításával
foglalkozol, és te magad boldog vagy.
150
Olvasd el az apró
betűs részt is!
„A sikernek nem titka van, hanem ára.”
Arnold Schwarzenegger
Mit is jelenthet ez, ha az életedről van szó? Az apró betűs részben

találhatók azok a dolgok, amelyek miatt a legtöbben, akik eltervezik
ugyan, hogy esetleg megteszik az első lépéseket, végül sohasem fog-
ják álmaik életét élni.
Mit is tartalmaz az a bizonyos apró betűs rész, ha az álmaid életéről
van szó? Azokat a dolgokat, amelyek annak a velejárói, ha az ember
elindul álmai élete felé. Ezek se nem jó, se nem rossz dolgok, pusztán
tények, amelyekkel érdemes tisztában lennünk.
Kérlek, ne gondold, hogy ha elkezdesz a vágyaid, álmaid után men-
ni, végre követni kezded szíved hívó hangját, akkor egycsapásra egy-
szerűvé és könnyűvé válik majd az életed!
Sőt, minél nagyobb álmaid és céljaid vannak, az élet annál inkább
próbára tesz, hogy valóban alkalmas vagy-e a megvalósításukra. Tény-
leg elég kemény fából faragtak-e ahhoz, hogy végig tudd csinálni
mindazt, amit a fejedbe vettél. Ez az, ami miatt a legtöbben időközben
mégis lemondanak az álmaikról.
Valójában az utazás a jelenlegi helyzetből a kívánt állapot elérésé-
hez sokkal hosszabb lesz, mint azt gondolnád. A hullámvölgyek sokkal
mélyebbek lesznek, mint azt most el tudnád képzelni. Bár a fizetendő
ár sokkal nagyobb lesz, mint hinnéd, viszont a cserébe kapott jutalom
semmihez sem fogható, sokkal édesebb lesz, mint azt legmerészebb
álmaidban gondolnád.
Sokszor lesz kemény, számtalanszor fog fájni, és lesz, hogy úgy ér-
zed, bárcsak bele se fogtál volna az egészbe, de legalább érzed, hogy
élsz, és nyílt tekintettel tudsz majd belenézni a saját szemedbe, ami
igazi ritkaság manapság.
151
A szenvedélyes élet nem mindig a könnyű
élet, hanem az egyetlen élni érdemes élet!
Abban biztos lehetsz, hogy meg sem születne benned a vágy, hogy
véghezvigyél bizonyos dolgokat, ha nem lenne meg benned az erő is
hozzá.
Az élet azzal segít hozzá mindehhez, hogy folyamatosan próbára
tesz. Egyre nagyobb kihívásokkal ajándékoz meg annak érdekében,
hogy képessé válj álmaid beteljesítésére.
Minden ilyen helyzetben választás elé kerülsz: vagy mész tovább elő-
re, és szembenézel az újabb és újabb próbatételekkel, majd idővel
garantáltan célba érsz; vagy felhagysz a próbálkozással, lejjebb adsz
az álmaidból, és elkezdesz „átlagos” életet élni. Bízom benne, hogy te
nem tennél ilyet!
Én személy szerint imádom, ha próbára tesz az élet, ugyanis ezzel
azt üzeni számomra, hogy bízik bennem. Javaslom, te is kezdj el így
tekinteni az életedben lévő kihívásokra ahelyett, hogy egyfolytában azt
kérdezgetnéd magadtól, hogy: „Miért pont velem történik mindez?”
Még valami. Ne legyen „végállomás-szindrómád”! Vagyis ne reméld,
hogy majd ha végre révbe érsz, akkor minden csodás lesz, hiszen bol-
dogtalan utazásnak nem lehet boldog vége. Csak akkor van értelme
mindennek, ha bár sok kihívást kapsz menet közben, már akkor is él-
vezed a mindennapjaidat.
Szóval, ha álmaid életéről van szó, íme, az apró betűs rész:
Sokkal tovább fog tartani, amíg révbe érsz.

Sokkal több kihívással kell szembenézned, mielőtt célba érsz.
Sokkal mélyebbek lesznek a hullámvölgyek, mint gondolnád.
S okkal nagyobb dolgokat fogsz elérni végül, mint azt most el tudnád
képzelni.
A változás nagyon sokáig csak benned zajlik, mielőtt a külvilág számá-

ra is láthatóvá válna. Amiben azonban teljesen biztos lehetsz, hogy az
152
ok-okozati törvény, vagy ha úgy jobban tetszik, a vetés-aratás törvénye
garantáltan a te életedben is működik. Mit jelent ez konkrétan? Íme:
1. Mindig azt fogod aratni, amit vetettél.

2. Mindig később fogod learatni, amit vetettél.
3. Mindig sokkal többet fogsz aratni, mint amennyit vetettél.
Ha soha nem vagy hajlandó feladni, biztos

lehetsz benne, hogy csak idő kérdése, és si-
kerre vagy ítélve!
Szeretném, hogy tudd, egyáltalán nem lebeszélni akarlak arról, hogy

kövesd az álmaid, és élj szenvedélyes életet, csak fontos, hogy ismerd
az apró betűs részt is, hogy útközben ne azt kérdezgesd: „Miért pont
velem történik mindez?!”, hanem azt mondd, hogy: „Köszönöm, hogy
mindez velem történik, mert tudom, hogy ez a vágyott életemhez ve-
zető út része!”
153
Minél nagyobb álmaid és céljaid vannak, az élet annál
inkább próbára tesz, hogy valóban alkalmas vagy-e
a megvalósításukra.
Az utazás a jelenlegi helyzetből a kívánt állapot eléré-

séhez sokkal hosszabb lesz, mint azt gondolnád. A hul-
lámvölgyek sokkal mélyebbek lesznek, mint azt most
el tudnád képzelni. Bár a fizetendő ár sokkal nagyobb
lesz, mint hinnéd, viszont a cserébe kapott jutalom sem-
mihez sem fogható, sokkal édesebb lesz, mint azt leg-
merészebb álmaidban gondolnád.
A szenvedélyes élet nem mindig a könnyű élet, hanem

az egyetlen élni érdemes élet!
Meg sem születne benned a vágy, hogy véghezvigyél

bizonyos dolgokat, ha nem lenne meg benned az erő
is hozzá.
Boldogtalan utazásnak nem lehet boldog vége.
A változás nagyon sokáig csak benned zajlik, mielőtt

a külvilágban is láthatóvá válna.
Ha soha nem vagy hajlandó feladni, biztos lehetsz ben-

ne, hogy csak idő kérdése, és sikerre vagy ítélve!
154
Van élet a halál ELŐTT!
„Mindannyian meghalunk, de csak nagyon
kevesen élnek igazán.”
Mel Gibson a Rettenthetetlen című filmben
A legtöbb ember számára a hétköznapok csupán elkerülhetetlen ször-

nyűséget jelentenek két hétvége között.
Nem akarom elölről kezdeni mindazt, amiről eddig írtam, de azt
gondolom, hogy ez így nagyon nincs rendjén. Tényleg pazarlás lenne
úgy végigmenni az életen, hogy nem éled igazán!
Remélem, mostanra egyetértünk abban, hogy mindig van választá-
sod, és hogy az életed és amit magad után hagysz, csak tőled függ!
Emlékezz, soha senki nem tudhatja nálad jobban, hogy mi a legjobb
számodra.
„Hagyd, hogy a mosolyod megváltoztassa a

világot, de ne hagyd, hogy a világ megvál-
toztassa a mosolyod.”
Buddha
Ne várj azzal, hogy elkezdj végre igazán élni, hisz oly rövid ez a
néhány évtized, amelyet ajándékba kaptunk. Mire kezdünk belejönni,
már a végéhez közeledünk. Azért írtam ezt a könyvet, hogy felrázzalak,
mielőtt elrobogna melletted az életed.
Természetesen ennek ára van, és útközben jócskán vannak és lesz-
nek is hatalmas próbatételek, amelyek sokszor fájdalommal járnak,
de a legnagyobb, legszívbemarkolóbb fájdalom az lehet, ha az ember
csak élete alkonyán szembesül azzal, hogy nem is élt igazán. Elmu-
lasztotta kihasználni mindazt a csodálatos lehetőséget, amelyet az élet
tartogatott számára.
Te ne kövesd el ezt a súlyos hibát, és hozd ki az életedből mindazt,
ami benne van!
155
„Ha nem kezdesz valamit az életeddel, ak-
kor mindegy, milyen hosszúra nyúlik.”
John C. Maxwell
Nagyon szeretem azokat a tanulmányokat, könyveket, interjúkat,

amelyeket életük alkonyán lévő emberekkel készítenek, mert arra
ösztönöznek, hogy merjünk élni. Ezek közül az egyik kedvencem az
Életkönyv*, amelyet egy nővér, Bronnie Ware írt, aki rengeteg ember
mellett volt ott az utolsó heteikben. Könyvében megosztja velünk, mi
az az öt dolog, amit a legtöbben megbánnak a halálos ágyukon. Íme:
1. Bárcsak elég bátor lettem volna, hogy a saját életemet éljem, és ne

azt, amit mások vártak el tőlem!
2. Bárcsak ne dolgoztam volna annyira keményen!
3. Bárcsak lett volna bátorságom, hogy kifejezzem az érzelmeimet!
4. Bárcsak kapcsolatban maradtam volna a barátaimmal!
5. Bárcsak engedtem volna magam boldogabbnak lenni!
Tegyél meg mindent még MA annak érdekében, hogy mindezt elke-

rüld, és ha majd visszatekintesz életed végén, azt mondhasd:
Ez igazán csodálatos kaland volt, kihoztam belőle mindent, amit csak

lehetett!
Képzeld csak el, mennyire másképp értékelnéd az életed, ha az egyik

reggel egy börtöncellában ébrednél annak tudatában, hogy aznap éj-
félkor ki fognak végezni. Mennyivel jobban megélnéd a nap első su-
garait, hiszen most láthatod utoljára! Mennyivel jobban kapaszkodnál
bele minden illatba, fénybe, árnyékba magad körül! Elfogyasztanád az
utolsó vacsorádat, kiélvezve minden egyes falatot, hiszen többé már
nem ízlelheted az ételek zamatát sem. Aztán eljön a pillanat, amikor ki-
visznek a celládból, odavezetnek kivégzésed helyszínére. Majd amikor
a hóhér a bárdot a fejed felé lendíti, te felkiáltasz: „Ne! Csak még…”
Hogyan fejeznéd be ezt a mondatot?
156 * Ford. Orzóy Ágnes. Budapest, 2013, Reneszánsz.

Mit szeretnél még mindenképpen megtenni, mielőtt túl késő? Kinek
és mit szeretnél elmondani? Kit szeretnél magadhoz ölelni? Mit szeret-
nél még véghezvinni?
Amiben teljesen biztos lehetsz, hogy ez a nap el fog jönni az életed-
ben. A legnagyobb valószínűséggel nem a leírt körülmények között,
de ahogyan a könyv elején is írtam, teljesen biztosak lehetünk abban,
hogy meg fogunk halni, és bármilyen sokáig élünk is, sokkal hamarabb
véget ér majd, mint azt most el tudjuk képzelni.
„Egyetlen pillanat megváltoztathatja a na-

podat, egyetlen napod megváltoztathatja az
életedet, egyetlen élet megváltoztathatja az
egész világot.”
Dan Millman
Minden ember életének végén az egyik legszomorúbb mondat úgy

kezdődhet: „Bárcsak…” Kérlek, tegyél meg mindent még ma, hogy ezt
elkerüld!
Hiszen életed regényét te magad írod. Tedd hát kellően izgalmas-
sá! Éld úgy az életed, hogy ha majd annak idején visszatekintesz, azt
mondhasd: Ez aztán nagy buli volt!
Soha sincs túl késő, hogy elkezdd azt az életet élni, amelyre születtél.
Szolgáljon erre példaként a következő történet:
Két ötvenéves hölgy beszélget. Azt mondja az egyik:

– Biztos meglepő számodra, de én egész életemben elképesztően
erős vonzalmat éreztem a jog iránt. Mindig arról álmodoztam,
hogy bíró leszek, vagy ügyvéd. Mivel azonban már nagyon fiatalon
összeházasodtunk a férjemmel, és jött az első gyermekünk, nem
tudtam ezzel foglalkozni. Aztán jött a második, majd a harmadik
gyermekünk is. Az évek csak úgy repültek, becsülettel felneveltük
őket, mostanra kiszálltak a fészekből, de most meg már ötvenéves
vagyok. Most ugyan lenne időm, hogy végre elkezdjek foglalkozni
157
vele, hiszen mindig is erre vágytam, de ha most kezdeném el az
egyetemet, az még öt év, és akkor ötvenöt lennék… Á, inkább ha-
gyom a csudába az egészet!
A másik hölgy, miután meghallgatta mindezt, nagyon bölcsen meg-
kérdezi:
– És ha nem végzed el a jogot, akkor öt év múlva hány éves leszel?
Az idő így is, úgy is eltelik… Sosincs késő, hogy meghozd a döntést
végre, és elkezdd a saját életedet élni.
„Ne szalassz el egyetlen lehetőséget sem ar

ra, hogy igent mondj az életnek.”
Osho
Sokan jönnek oda hozzám manapság az előadások után azzal,

hogy: „Meg akarom menteni a világot!” Azt tapasztalom, hogy egyre
erősebb a vágy az emberekben, hogy jobb hellyé tegyék a világot.
Ha benned is van ilyen szándék, akkor kezdd azzal, hogy a saját
életedet teszed rendbe. Emlékezz, úgy járulhatsz hozzá legeredménye-
sebben a világ boldogságához, ha te magad boldog vagy. Hiszen a
legtöbb, amit tehetsz a számodra fontos emberekért, hogy példát mu-
tatsz nekik boldogságból. Abból, hogyan lehet igazán élni. Abból, hogy
igazán érdemes követni az álmainkat.
Ahogyan az internetre felkerülve egyetlen gondolat néhány óra alatt

emberek millióihoz jut el, úgy egyetlen ember boldogsága is határ-
talanul képes kiterjedni. Dr. Wayne Dyer, A szándék hatalma* című
könyvében olvastam, hogy egy pozitív ember átlagosan 90 ezer másik
ember életére tud pozitív hatással lenni.
Most rajtad a sor! Ragadj meg minden alkalmat, hogy minél több
ember életére gyakorolj pozitív hatást, folyamatosan keresd a módját,
hogy jobb hellyé tegyük a világot!
158 * Ford. Hegedűs Péter. Budapest, 2005, Édesvíz.

„Mivel semmit sem tarthatunk meg azokból,
amiket elértünk vagy felhalmoztunk, egyet-
len dolgot tehetünk az életünkkel, hogy má-
soknak adunk.”
Dr. Wayne W. Dyer
Én magam is ezzel a szándékkal írtam ezeket a sorokat. Az elmúlt

hetekben nem sokat aludtam, minden hajnalban kettő-három óra kö-
zött ébredtem, hogy írhassak, mert felvillanyozott a tudat, hogy ezáltal
eljuthatok hozzád. Elképzeltem, ahogyan ott ülök veled egy hangula-
tos kis kávézóban, csak kettesben, és beszélgetünk. Mint két jó barát.
Mi az, amit mindenképpen elmondanék neked? Hát így született ez a
könyv, amelynek most a végére értünk.
Érdekes érzés számomra. Egymás után sorakoznak bennem a kér-
dések: Vajon leírtam mindazt, amit szeretettem volna? Vajon sikerült
átadnom mindazt, amiért meg akartam írni ezt a könyvet? Bízom ben-
ne, hogy igen.
Remélem, egyszer még olvashatok a te sikersztoridról is valahol.
Szeretném, hogy tudd, mindegy, hogy ki vagy, mindegy, hogy milyen
helyzetben vagy, én őszintén hiszek benned, és tudom, hogy képes
vagy véghezvinni az álmaid, bármekkorák legyenek is, hiszen sokkal
erősebb vagy, mint azt valaha is gondolnád.
Köszönöm, hogy velem tartottál. Engedd meg, hogy az egyik ked-
venc gondolatommal zárjam soraim, és kívánjak neked hosszú, szere-
tetteljes, tartalmas, szenvedélyes, sikeres és boldog életet!
„Ne attól félj, hogy véget ér az életed, ha-

nem attól, hogy sosem fog elkezdődni.”
John Henry Newman
Szeretettel:
Péter
159
A legtöbb ember számára a hétköznapok csupán elke-
rülhetetlen szörnyűséget jelentenek két hétvége között.
Soha senki nem tudhatja nálad jobban, hogy mi a leg-

jobb számodra!
Tegyél meg mindent még MA annak érdekében, hogy

ha majd életed végén visszatekintesz, azt mondhasd:
Ez igazán csodálatos kaland volt, kihoztam belőle min-
dent, amit csak lehetett!
A legtöbb, amit tehetsz a számodra fontos emberekért,

hogy példát mutatsz nekik boldogságból. Abból, ho-
gyan lehet igazán élni. Abból, hogy igazán érdemes
követni az álmainkat.
Ne attól félj, hogy véget ér az életed, hanem attól,

hogy sosem fog elkezdődni!
160

Szabó Péter - Van Élet A Halál Előtt!

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Szabó Péter - Van Élet A Halál Előtt!

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

www.szabo-peter.

Szerkesztette: Molnár Eszter

Borítót készítette és a tördelést végezte:

„Szabó Péter rendkívül lényegre törően és rengeteg példán keresztül

„Mutasd a barátaid és megmondom hol fogsz tartani 5 év múlva

„Könyvként kezdtem el olvasni, de rájöttem, hogy ez nem az. Ez az

„NE MERD LETENNI! Ha élni akarsz, és nem csak túlélni, ha repülni

„Péter életével egy erőteljes és szerethető személyes példaként szol-

Siker vagy boldogság? Válaszd mindkettőt!.......................................... 41

Miért boldogtalan, aki sikeres? .............................................................. 53

Merj kilógni a sorból!............................................................................... 71

Miért is nyílt ki a szemem ma reggel?..................................................... 79

Hogyan találjam meg valódi céljaimat?................................................. 87

Fedezd fel legfőbb erősséged!................................................................ 93

Találj rá a szenvedélyedre!...................................................................... 101

Ebből képtelenség megélni...................................................................... 111

Miért is akarod?........................................................................................ 123

Harmadik rész ......................................................... 127

Kitartás vagy makacsság?........................................................................ 129

A szokás hatalma...................................................................................... 137

Tartózkodj az álomtolvajoktól!................................................................ 143

Olvasd el az apró betűs részt is!............................................................. 151

Van élet a halál ELŐTT!............................................................................ 155

„A legtöbb ember meghal 25 évesen, de csak

Szerintem ez így nagyon nincs rendjén. A többség – szinte elenyésző

* Állj félre a saját utadból!, Megjelent 2012-ben 13

Mindannyiunknak van választásunk, hogy mit kezdünk

„Egy emberöltő csak egy villanás a mindenség égbolt-

A langyos víz még nem elég hideg ahhoz, hogy az em-

„Senkit sem lehet feltolni egy létrán, ha ő maga nem

„A valódi nagyság abban áll, ha olyasvala-

Van egy részben vicces, részben pedig nagyon is tanulságos tör-

– Elnézést, uram, honnan jön?

Véleményem szerint ez egy igazán elgondolkodtató példa. Tényleg

„Azok, akik a félelmeik szerint élnek, a leg-

Kérlek, légy magaddal kíméletlenül őszinte: Te hogy érzed, igazán

Csak te látod, hogy hányast adtál magadnak, de azt gondolom,

„Ha túl sokáig vársz annak eldöntésével, hogy

Természetesen csak onnan tudod kezdeni, ahol éppen vagy. Kissé

„Tedd, amit tudsz, ott, ahol vagy, azzal, amid

Hiszen egyetlen lépés a jó irányba kitesz százévnyi készülődést!

„Okkal születtél erre a világra. Ideje, hogy

„Megtalálni életünk értelmét nem élet-halál

* A Flow-élmény az elme működésének egy olyan állapota, melynek

MUNKA = SZÜKSÉGES ROSSZ

HIVATÁS = HATÁRTALAN BOLDOGSÁG FORRÁSA

Mégis sokan olyan munkát végeznek egész életükben, amit nem is

1. ábra: Hivatás/pénz mátrix

Azok, akik jelenleg a jobb oldalon élik az életüket, akkor tennék

Az igazi kérdés, amit fel kell tenned magad-

Ha van elég bátorságuk ahhoz, hogy megtegyék ezt a lépést, akkor

Vagy amikor az imádott feleségem szólt, hogy pelenkát kellene ven-

Nemrég, amikor erről beszéltem az előadásomon, az egyik résztve-

Az itt leírtak éppúgy igazak a jobb alsó és a jobb felső negyedben.

* Brian Tracy a világ egyik legelismertebb előadója, trénere,

„A félelem szedi a legtöbb áldozatot a világon.”

Az emberek félnek mindentől. Rettegnek a kudarctól,

Nem a halál az igazi szomorúság, hanem az elveszte-

Az életet nem leélni, hanem MEGÉLNI érdemes!

Ne feledd, ÉLNI jöttünk a földre, nem csak lakni!

Egyetlen lépés a jó irányba kitesz százévnyi készülődést!

A változtatás hiánya is egyfajta cselekvés, csak kevésbé

Az igazi kérdés, amit fel kell tenned magadnak, nem az,

* Állj félre a saját utadból!, Megjelent 2012-ben 13

* A Flow-élmény az elme működésének egy olyan állapota, melynek

* Brian Tracy a világ egyik legelismertebb előadója, trénere,

42 * Martin Seligman: Flourish – Élj boldogan! Ford. Bozai Ágota.

44 * A braham Maslow amerikai pszichológus szerint a szükségletek

* Ford. Meskó Krisztina. Budapest, 2006, Bagolyvár. 47

54 * Ford. Szabados Tamás. Szeged, 2011, Könyvmolyképző.

58 * Megrendelhető a www.guruloegyetem.hu weboldalon.

(…) Az az őrszem, amelyik az alkimistát vizsgálta át, talált egy kristály-

* Ford. Simkó György és Piros Ákos. 67

* Ford. Bosnyák Edit. Budapest, 2010, Édesvíz. 71